Mássalhangzóink története az ősmagyar korban

Mássalhangzóink története az ősmagyar korban

A msh.-k történetére is igaz: nyelvünk történetének leginkább ködbe vesző, ugyanakkor a nyelvi változásokat illetően talán

leggazdagabb korszaka az ősmagyar kor. Felmerülő kérdések:1. Keletkeztek-e új msh.-fonémák? 2. Módosult-e az egyes fonémák használati gyakorisága,

fonematikus terheltsége?3. Módosult-e ebben a korban öröklött

fonémarendszerünk?4. A jövevényszavak honosítottak-e meg új fonémákat?

5. A régebbi fonémák előfordulnak-e olyan új hangtani környezetben, amelyben korábban nem?

A 4. kérdésre nemleges a válasz.

Az ősmagyar kor eleji fonémarendszerünkhöz képest feltűnt új fonémák valamennyien belső hangváltozás eredményei.

Jórészt már az ősmagyar kor első szakaszában létrejöttek.

Mássalhangzóink helye a szóalakokban

Az ősmagyar kor kezdetén fogalomjelölő lexémáink és azok alakjai többnyire három, négy vagy több fonémából épültek fel.

E fonémák igen különféle kapcsolatokba kerülhettek egymással.

1. Szó elején (mgh. előtt) állhatott msh., de csupán egy. Msh.-torlódás nem!2. Szó belsejében intervokális helyzetben lehetett:— egyetlen rövid msh.;— egy hosszú msh., de csak explozívák (-pp-, -tt-, -kk-);— két különböző msh. (-mp-, -nt-, -nycs’-, k).3. Szavak, szóalakok nem végződtek msh.-ra.

Mássalhangzórendszer az ősmagyar kor elején

Expl. Naz. Rés. Affr. Likv.

Bilab. p/ m / -- --

Labden. -- -- --

Interd. -/ -- --

Alveol. t/ n sz/ -- l, r

Alvpal. s/ cs/ --

Pal. ny /j cs’/ -ly-

Vel. k/ -- -- -- --

A rendszer tagjainak a száma kevesebb a mainál. A képzésmódok és a képzéshelyek szinte ugyanazok. Hosszú msh.-k csak az explozívák körében. Közöttük időtartambeli oppozíciók is. A mai értelemben vett zöngésségi korreláció hiányzik.A képzésmód meghatározta a zöngésséget (a zöngésség

függvénye a képzésmódnak). Az explozívák zöngétlenek, a nazálisok zöngések, a szibilánsok zöngétlenek, a frikatívák zöngések, az affrikáták zöngétlenek, a likvidák zöngések.

Vagyis unilaterális a rendszer

(az azonos képzésmódúak zöngésség szerint nem mutattak kettősséget:

vagy csak zöngések, vagy csak zöngétlenek lehettek).

A zöngésség szempontjából teljesen harmonikus e rendszer.

[Az ősmagyar kor első szakaszától bilaterális fejlődés kezdődött el.

A msh.-fonémarendszer változása a zöngés : zöngétlen oppozíciók kialakulását is jelenti.]

A zárhangok orális : nazális oppozíciója létezett, de szembenállásuk két lényeges jegyre vonatkozott

(zöngésség és képzésmód: p :m, t : n, k : ).A msh.-k gyakorisága és szóalakbeli helye különböző

lehetett. A msh.-k többsége előfordulhatott a szavak elején és

belsejében egyaránt. Némelyik csak szó elején: -; mások pedig csak szó belsejében: --, -ly-.Gyakoriságuk szó elején: k > p > t > m > . Szó belsejében: l > r > j > explozívák > nazálisok.

Pl. fgr * säppä > ug. äppä > ősm. *äppe > ep(e); fgr. * šër3 > ug. *ërë > ősm. ërë > ere (> ér).A rendszerben csak az explozívák körében élt a rövid :

hosszú szembenállás (-p- :-pp-, -t- :-tt-, -k- : -kk-). Tehát a rendszer ezáltal nem volt szabályos, nem volt harmonikus, egyenetlen, aszimmetrikus volt. E helyen változási lehetőség rejtőzött. A folyamat előtt két lehetőség: vagy kiteljesedik a

mennyiségi korreláció, vagy e csonka is eltűnik. Ha eltűnnek a gemináták, létrejön az egyensúly.

A lexémák hangtani felépítésére jellemző, hogy egyazon szóban ugyanaz a msh. csak egyszer (egyféle helyzetben) szerepelhetett

(vagy szó elején, vagy szó belsejében).

Intervokális helyzetben viszont állhatott egymás mellett két különböző msh.

A nyelvhasználatban ez a kombináció lehetőséget adott a kombinatorikus változásokra, a hangkörnyezet hatására.

E két szomszédos msh. a beszédben egymás képzésére erőteljesen hatott.

E fonetikai kapcsolatból változások sora indult ki.

Intervokális helyzetben sokféle msh. kombinálódhatott egymással.

De: a leggyakoribb msh.-kapcsolatok az azonos képzéshelyen képzettek (homorgán) közül kerültek ki.

— A kapcsolat 1. és 2. eleme lehetett azonos hang: -pp-, -tt-, -kk-.

— Igen gyakori volt az azonos helyen képzett nazális és zárhang (affrikáta) kapcsolata:

-mp-, -nt-, nycs’, -k-.

Az ugor alapnyelvből örökölt msh.-rendszer nem maradt változatlan az ősmagyar kor folyamán.

Átalakult, gyarapodott is új elemekkel, némely ősiek eltűntek;

az oppozíciók, korrelációk sora átrendeződött.A rendszer és az állomány változásait elsősorban

hangváltozási tendenciák idézték elő.A legszámottevőbb msh.-változások az explozívák körében

jelentkeztek.

Msh.-változások az ősmagyar korban

Az explozívák körében volt jellemző egyrészt a rövid : hosszú szembenállás.

Ezzel különböztek más msh.-k oppozícióitól. Másrészt a lexémák felépítésében gyakran vettek részt más

msh.-kkal kapcsolódva. Különösen a nazálisokkal. (Mindezek mellett a rövidek előfordulhattak önállóan szavak

elején és intervokalikus helyzetben egyaránt.)A beszédbeli hangkapcsolódásaikból (kombinatorikus)

változások sora indult el.

1. Zöngésülés

1.1. Az ősmagyar kor első felében az intervokális helyzetben álló

nazális + zöngétlen explozíva kapcsolatából >

nazális + zöngés explozíva lett:

-mp-, -nt-, - k- (-nycs’-) > mb-, -nd-, -g- (-nydzs’).

Pl. ugor *emp3 > ősm. > *embe (> eb);

fgr. lunt3 > ősm. *lundả (> lúd);

ugor * ảk3 > ősm. ảgả (> vág);

ugor *mảnycs’3 > ősm. *mảnydzs’ả (> magy-ar);

fgr. lonycs’ả > ősm. lonydzs’ả (> lágy).

E folyamat az explozívák egyéb változásait megelőzően történt.

Ekkor a b, d, g, dzs’ még csupán a p, t, k, cs’ allofónja, variánsa,

de nem fonéma.

1.2. Később az intervokalikus helyzetben álló egyszerű explozívák is zöngésedtek:

-p-, -t-, -k- (-cs’-) > -b-, -d-, -g- (-dzs’-). Pl.fgr. *rëpäč3 > ősm. *rëbäcs’3 (> ravasz);uráli * ëtë > ősm. * ëdë (> víz);uráli *kul3k3 > ősm. *kulảgả (> holló). E tendencia időben követte az előzőekben sorra vett

nazális melletti zöngésülést, és megelőzte a hosszú explozívák rövidülését. Ez utóbbi zöngésülés következménye már a zöngés explozíváknak mint fonémáknak a kialakulása.

Hiszen ezáltal már kétféle fonetikai helyzetben is előfordultak.

Sőt! Elvétve a szókezdő zöngétlen explozívák is zöngésedtek. Pl.fgr. *pal3 > ősm. *bảlả (> bal) (+ bél, bog, bőr);fgr. *tuk3 > ősm. *dug3 (> dug) (+ daru, dob, domb,

dorgál).A szó eleji k- nem zöngésült g-vé.

2. Rövidülés

Az ősmagyar kor első szakaszában az intervokalikus helyzetű

hosszú explozívák megrövidültek (egyszerűsödtek):

-pp-, -tt-, -kk- > -p-, -t-, -k-. Pl.

fgr. *läpp3 > ősm. * läpä (> lep);

uráli *kutt3 > ősm. eleje: *kutả (> hát);

fgr. *rảkk3 > ősm. *rảkả (> rak).

A változás nyomán a szó belseji hosszú : rövid explozívák

szembenállását felváltotta a zöngés : zöngétlen oppozíció.

A tendencia eredményeként nem csupán az explozívákra jellemző

rövid : hosszú szembenállás tűnt el, hanem eltűntek az ősmagyar nyelvből a hosszú msh.-k is. Vagyis az ősmagyar kor első szakaszában kialakult egy

egyensúly, szabályosság: csak rövid msh.-k léteztek a nyelvünkben (mindenféle

képzésmódban).

Az explozívák zöngésülése és rövidülése az ősmagyar kor első szakaszában zajlott.

Bizonyíték:Az ősmagyar kor második szakaszában átvett török jövevényszavak szó belseji explozívái már nem vettek részt e változásokban (zöngésedésben). Vagyis megmaradtak p-nek, t-nek, k-nak. Pl.kapu, koporsó, gyapot; sátor, betű, szatócs; boka, eke, iker stb.

3. Spirantizálódás

3.1. Az intervokalikus (rövid -p-, -t-, -k- zöngésülésével keletkezett)

-b-, -d-, -g- (az ugyancsak) zöngés spiránsoknak adta át a helyét:

--, -z-, --nek. Pl.(fgr. *rëpäc’3 >) ősm. *rëbäc’3 > *rooszả (> ravasz);(uráli * ëtë >) ősm. *ëdë > *ëzë (> víz);(uráli *kul3k3 >) ősm. *kulảgả > *kulảả (> holló).

Intervokalikus helyzetben két nazális is spirantizálód(hat)ott:

-m- > -- (szórványosan);

-- > --.

(az utóbbi a tendencia nyomán el is tűnt):

uráli *nimë > ősm. *nëmë > *nëë (> név);

uráli *ä3 > ősm. *ee > *ee (> vő).

3.2. Szókezdő helyzetben az ősi zöngétlen

explozívák szintén részt vettek a spirantizálódásban.

p- > f-: uráli *pun3 > ősm. *funả (> fon).

k- + veláris mgh. > -: fgr. *kuntả > ősm. *odả (> had).

A ekkor még csupán a k fonémának az egyik allofónja

(variánsa, szavak kezdetén, mély mgh.-k előtt).

Magas mgh.-k előtt szó elején a k- nem változott meg

(kéz, kér, ki? kéreg stb.).

Az ősmagyar kor második szakaszának, a vándorlások korának

török jövevényszavaiban már nem változik meg a

szókezdő zöngétlen explozíva.

Tehát ekkorra már lezárult ez a tendencia. Pl.

kapu, kanyaró, korom, kos;

kecske, kender, kép, kis;

> Az ősmagyar kor 2. felére a már fonologizálódott.

4. Denazalizáció

Intervokalikus helyzetben a nazális + zöngétlen zárhang kapcsolatából keletkezett nazális + zöngés zárhang kombinációjában az ősmagyar kor első szakaszában

további változás is történt. A msh.-kapcsolat első eleme, a nazális eltűnt, kiesett a zöngés explozíva elől. Így a továbbiakban az ősmagyar kor folyamán egyszerű rövid zöngés zárhang jelentkezett az ide tartozó lexémákban intervokalikus helyzetben.

[A jelenséget az 1.1. sorszám után tárgyalt példákkal vizsgálhatjuk.]

(-mp-, -nt-, - k-, -nycs’- >) -mb-, -nd-, -g-, -nydzs’ > -b-, -d-, -g-, -dzs’-.Pl. (ugor *emp3 >) ősm. > *embe > *ebe (> eb);(fgr. lunt3 >) ősm. *lundả > *ludả (> lúd); (ugor * ảk3 >) ősm. *ảgả > *ảgả (> vág); (ugor *mảnycs’3 >) ősm. *mảnydzs’ả > *mảdzs’ả (>magy-

ar); (fgr. *lonycs’ả >) ősm. *lonydzs’ả > *lodzs’ả (> lágy). [De bizonyos adatokban elmaradt e változás: langyos,

domb.]

Az ősmagyar kor második szakaszában,

a vándorlások korában a török nyelvekből átvett

jövevényszavakon már nem ment végbe a denazalizáció,

tehát ekkorra a tendencia lezárult.

Pl. kender, tenger, gyöngy.

5. Egyéb msh.-változások az ősmagyar korban

5.1. PalatalizációA változás során az adott msh. képzéshelye a palatális területre tevődik át a szomszédos területről. Így lesz az egyszerű, rövid -ból j, az l-ből ly, az n-ből ny; másrészt a palatális msh.-t (j-t) is tartalmazó msh.-

kapcsolatból egy harmadik = palatális msh. (összeolvadás).

Tendenciaszerű (a két nyílt szótagos tendencia következményeként találkozó két msh. kapcsolatában):

— ősm. *ảrảảnả > *ảrảnả > várjon; *kërëënë > kërënë > kérjen. Szórványos:— *ile > *ilye > ilyen; *olả > *olyả >olyan; *olả > *olyả (> *odzs’ả > agy-); *olả > * olyả (> odzs’ả > hogy).

Asszociációs változások

(szintén a két nyílt szótagos tendencia következményeként, az egymás mellé kerülő két msh. kölcsönösen hatott egymásra).

— l + j > lly: *fele ënë > *fel ënë > feljën > féllyen;

— n + j > nny: *mënëënë > *mënënë > mënjën > mënnyën;

— d + j > ddzs’: *ảdảảnả > *ảdảnả > ảdjản > ảddzs’on (> aggyon);

— t + (?j ~) ’ > ccs’: *tảrtảái > *tảrtá > *tảrcs’á (> tarcsa).

— *lảtảải > *lảtá > *lảtá > *lảt’á > *láccs’á (> *láccsá > lássa).

5.2. A depalatalizációAz adott msh. képzési helye a palatális területről a

szomszédos területre tolódik el. Tendenciaszerű változás.[ugor kori: a sz’ > sz: szem, száz, szel.]— cs’ > cs: (fgr. č‘ëpp3 >) ősm. *cs’ipe > csíp;(fgr. *puč’3-r3 >) ősm. *fảcs’ảrả > facsar. — (t + (?j ~) ’ > ccs’ > c(c)s: *tảrtảái > *tảrtá >) *tảrcs’á >

tarcsa (= tartsa). — (*lảtảải > *lảtá > *lảtá > *lảt’á >) *láccs’á > *láccsá (>

lássa).

5.3. Az affrikálódásMás képzésmódú, de azonos helyen képzett hang (j, ly) zárréshangnak (dzs’) adja át a helyét némely szavakban. Sporadikus változás.fgr. *jảlkả > >> ősm. *dzs’ảlog (> gyalog);fgr. *mol’3 > ősm. *mel’e > *medzs’e (> meggy); (*olả >) *olyả > *odzs’ả (> agy- > vagy-); (*olả >) * olyả > *odzs’ả (> ogy). (*ile >) *ilye> ídzs’ (> így); (*ulả >) *ulyả> údzs’(> úgy).

5.4. A dezaffrikálódásBizonyos affrikáta (cs) azonos képzési helyűspiránsnak (szibilánsnak, s-nek) adta át a helyét szavak

sorában. Tendenciaszerű. Mivel az ősmagyar kor második szakaszában valószínűleg

kialakulóban volt egy cs-ző és egy s-ező nyelvjárás, ezért némely szavakban cs > s, más szavakban s > cs változás történt — területi elkülönüléssel.

— cs > s: fgr. *čả3 > ősm. *čảả > *sảả (> sav ~ só); — tör. *čärig > ősm. cserigi >sereg;*tör. čảtįr ~ *čảtur > ősm. *čảtįru ~*čảturu > sátor;*tör. kiči > ősm. kicsi ~ kis.— s > cs: tör. *biši > ősm. *bišii > bölcső.tör. *dzs’imiš > ősm. dzs’imisi > dzs’imilcs (> gyümölcs).

5.5. Msh.-elnémulás

Az ugor alapnyelvből örökölt szó eleji

- (interdentális zöngétlen réshang)

minden előfordulásából eltűnt.

fgr * säppä > ug. äppä > ősm. * äppe > ep(e);

fgr. * šër3 > ug. *ërë > ősm. *ërë > ere (> ér).

A (bilabiális zöngés réshang) néhány szó elejéről szintén

eltűnt az ősmagyar kor folyamán.

Az eltűnéssel párhuzamosan labializálja

a közvetlenül utána álló mgh.-t. Pl.

fgr. *ittë > ősm. *itë > *ütë (> öt);

fgr. *ë3 > ug. *ëlë > ősm. *ilë > *üle (> öl).

Az ősmagyar kori msh.-változások következményei nyelvünkben

Válaszolhatunk a téma felvetésekor feltett kérdésekre.

1. Keletkeztek-e új msh.-fonémák?

2. Módosult-e az egyes fonémák használati gyakorisága, fonematikus terheltsége?

3. Módosult-e ebben a korban öröklött fonémarendszerünk?

4. A jövevényszavak honosítottak-e meg új fonémákat?

5. A régebbi fonémák előfordulnak-e olyan új hangtani környezetben, amelyben korábban nem?

1. A sorra vett msh.-változások következményeként nagy számban (8) keletkeztek az ősmagyar korban rövid msh.-fonémák.

— Zöngés explozívák: b, d, g (az utolsó, szó elején még nem fordult elő e korszakban).

— Réshangok: a zöngés -z-, --; a zöngétlen f-, -.

— Affrikáta: a dzs’.

— Új allofónként jelent meg és él az ősmagyar korban a szótestekben a t hang mellett a -’-.

Nem csak keletkeztek azonban msh.-fonémák az ősmagyar korban, hanem

a régiek (ősiek) közül haltak is ki a változások nyomán (2). Eltűnt a rendszerből: az interdentális réshang: - és a veláris nazális: --. Utóbbi az n hang fonetikai változataként él tovább, -k és -g

előtti helyzetben.Az ősmagyar kor elején eltűntek a hosszú explozívák is

nyelvünkből.

Az ősmagyar kor második felében

(elsősorban a két nyílt szótagos tendencia hatására kiesett 2., 3. szótag magánhangzója miatt)

egymás mellé kerülő (l +j, n + j, d + j, t + j) msh.-k kapcsolatából

intervokális helyzetben

asszociációs változások következtében

új hosszú msh.-k jöttek létre:

-lly-, -nny-, -ddzs’-, -ccs’-, -ss-.

2. A változások és a jövevényszavak átvétele következtében

lényegesen módosult az egyes msh.fonémák használati gyakorisága és terheltsége.

Mégpedig mind a régieké, mind a korszak folyamán keletkezett újaké.

A szavak elején pl. a p ritkább használatú lett, de szavak belsejében a török jövevényszavak növelték a gyakoriságát: csepű, gyapot, gyeplő, kapu,

koporsó stb.

A szókezdő k (veláris mgh.-k előtti) visszaszorulását ellensúlyozták a török jövevényszavak. Sőt, általuk újra mély magh.-k előtt is! Pl. kapu, kanyaró, karó, kor, kóró, kos, komló, korom stb. Magas mgh.-k előttiek: kecske, kender, kép, kis;szavak belsejében is: béka, bika, boka, eke, iker, szék stb. A t megterheltsége a török eredetű szavakkal lényegesen

nőtt. Szó elején: tanú, tarló, tenger, tinó stb.; szó belsejében: bátor, betű, sátor, szatócs stb.

Az ősmagyar korban keletkezett zöngés explozívák

megterhelését is jelentősen növelték a török jövevényszavak,

többféle fonetikai helyzetben is. Pl.

— b: barom, bátor, béka, bér, bika, boka, borjú stb.

— d: dél, dől; idő, kender stb.

— g: tengely, tenger stb.

A dzs’ elterjedtsége folyamatosan nőtt a bemutatott változás során,

vagyis mind gyakoribbá vált.

A török jövevényszavak a szó eleji elterjedtségét jelentősen növelték.

Pl. tör. *dzs’ảrtả > ősm. *dzs’ortả (> gyertya);

tör. *dzs’indzs’ü > ősm. *dzs’indzs’ü (> gyöngy);

gyeplő, gyón, gyúr, gyümölcs, gyűrű, gyűszű stb.

3. A msh.-rendszer változása az ősmagyar korban

Expl. Naz. Rés. Affr. Likv.

Bilab. p/b m / -- --

Labden. f-/ -- --

Interd. (->--) -- --

Alveol. t/d n sz/-z- -- l, r

Alvpal. s/ cs/ --

Pal. ny /j (cs’>--)/dzs’ -ly-

Vel. k/-g- --> -/-- -- ---

4. A msh.-rendszer az ősmagyar végén

Expl. Naz. Rés. Affr. Likv.

Bilab. p/b m / -- --

Labden. f-/ -- --

Alveol. t/d n sz/-z- -- l r

Alvpal. s/ cs/ --

Pal. ny /j /dzs’ -ly-

Vel. k/-g- -/-- -- ---

5. Az ősmagyar kor végi msh.-rendszer jellemzői

(1) Legjelentősebb változás: a zöngétlen : zöngés szembenállás megjelenése és

elterjedése.Zárhangok körében teljes: p/b, t/d, k/g.Réshangok között (2 tökéletes pár): sz/z, -/--.Fonológiailag párok, fonetikailag nem tökéletesen: f-/;

cs/dzs’.(2) Fonotaktikai jellemzők: csak szó elején: f-, -; csak szó belsejében: -g-, -z-, --, -ly-.

(3) Allofónok: ; ’.

(4) Időtartam szerinti párok: cs/ccs, s/ss, dzs’/ddzs’, ly/lly, ny/nny.

A rendszer üres helyei, illetőleg aszimmetrikus oppozíciói a rendszer labilisságára utalnak.

E helyeken a következő korszakokban változás várható.

Az időtartam szerinti korreláció sem teljes.

A bilaterálisság további kiteljesedése várható.