II. E' SORBAN: IUTII. .11 l>II II. IIESTITK. M 1CIIABEI SOIi II d!k KÖNYVÉBŐL A' VH dik FEJEZET, ' s A* VI dik FEJEZETBŐL A' 18<> ik VERSEN KEZDVE VÉGÉIG: BARUTH, DÁNIEL; 'S A' XII KISEBB PRÓFÉTA: OZEIS. JOCllJEL, 111 O S. /lltDItS. JOX.IS . UI1CI1K *S . *IVn. AH Ili IC . SOPIIOAÍIAS, A«GEUS, ZACIIAKIAS. ül A M O H %*i FORDÍTOTTA, MOLDOVÁBAN VOLT HUSSZÍTA MAGYAROK SZÁMÁRA EDDIG LEGHIHETŐBBEN 1437 És 1441 KÖZÖTT BÁLINT *a TAMÁS, NEVŰ KÉT CLERICUS. EREDETIJE BÉCSBEN A' CZÁSZÁRI ÜDV. KÖNYVTÁRBAN. ABBÓL MÁSOLTA LE SAJTÓ ALÁ 1BS4'"'' ff. 1,0 Mi ti <,I;I /i iTi.ll,. AZON linV. KÖNYVTÁRNÁL SCRIPTOR , GYŰR MEGYEI TÁBLABÍRÓ , MAGYAR AKAD. LEVELEZŐ TA<;. MINDEM NYOMTATOTT ÍVET UTOLJÁRA MÉG AZ EREDETIVEL ÖSSZEHASONLÍTOTT 1835—ÍSSÍ.''"". J Á S 35 A. V I'.II.. «f, KIR. UDV. CANCBLLARIAI FIZETÉSES PRACTICANV, SZABOLCSI TÁBLABÍRÓ, M. AKADEM- LEVELEZŰ TAG.
156
Embed
Magyar Tudos Tarsasag Regi Magyar Nyelvemlekek 1/2
Magyar Tudos Tarsasag Regi Magyar Nyelvemlekek 1/2
Welcome message from author
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
II.
E' S O R B A N :
I U T I I . .11 l>II I I . IIESTITK. M 1 C I I A B E I SOIi I I d ! k KÖNYVÉBŐL A ' V H d i k F E J E Z E T , ' s A* V I d i k FEJEZETBŐL A ' 18<>ik VERSEN
KEZDVE V É G É I G :
BARUTH, DÁNIEL; 'S A' XII KISEBB PRÓFÉTA:
O Z E I S . JOCllJEL, 111 O S . / l l t D I t S . J O X . I S . UI1CI1K *S . * I V n .
AH I l i IC . SOPIIOAÍIAS, A « G E U S , ZACIIAKIAS. ül A M O H %*i
FORDÍTOTTA, MOLDOVÁBAN VOLT HUSSZÍTA MAGYAROK SZÁMÁRA
EDDIG LEGHIHETŐBBEN 1437 És 1441 KÖZÖTT
BÁLINT *a TAMÁS, NEVŰ KÉT CLERICUS.
EREDETIJE BÉCSBEN A' CZÁSZÁRI ÜDV. KÖNYVTÁRBAN.
ABBÓL MÁSOLTA LE SAJTÓ ALÁ 1BS4'" ' '
ff. 1,0 Mi t i < , I ; I / i i T i . l l , .
AZON linV. KÖNYVTÁRNÁL SCRIPTOR , GYŰR MEGYEI TÁBLABÍRÓ , MAGYAR AKAD. LEVELEZŐ TA<;.
MINDEM NYOMTATOTT ÍVET UTOLJÁRA MÉG AZ EREDETIVEL ÖSSZEHASONLÍTOTT 1835—ÍSSÍ.''"".
J Á S 35 A. V I ' . I I . . «f, KIR. UDV. CANCBLLARIAI FIZETÉSES P R A C T I C A N V , SZABOLCSI TÁBLABÍRÓ, M. AKADEM- LEVELEZŰ TAG.
BEVEZETÉS TARTAIJIA. \j. E' b é c s i c o d e x ü g y e m á i g , a' k ö v e t k e z ő l a p o n .
Kéretik az olvasd, nézze a' dőlt betűkkel lévőket PÓTLEKI:L.
Legrégibb említés e' becsi magyar codex felől Forlosia jegyzetei között 1723—1758, ki XlVd. százszakbelinek tere. Denis 1799ben a' XVd. 8zázszakba. Sándor István mindjárt 1799b. hirdeti 's Rátöri László paulinus fordításául. Révai 1803ban ugyan azt állítja *s tevő 1425— 1456 közé. Később felébbre is. Tulajdonítja vagy sz. Ferencz szerzeteseinek vagy Rátorinak. Jankovich szerint a' Jordánszkycodex van Rátoritól. Révai e' bécsinek háromszor veszi mássát. Egyik, Virágnál el ég 1811. Másikat Sándor István veszi meg. Harmadikát Horvát István. 1815b. ez azt irja, hogy Ruth végén benne 382 évre talált 's Mária 13S2b. fordítatta. Virág, nem hasonló hasonmásban adja ki első lapját 1S20. Ki jegyzi Horvát után E= 82 — 1382rí\ Kazinczy hasonlóan. F.Magyarorszi Minerva Isii n. 1825. Horvát István 1835b. tevé 1383ra, mert a' jegyzet Ruthnál, 8. 3. arab szám, mondja. Az ő állítása is ferenczeselc által fordításra nézve, alapvék Veszprimi észreadásán, ki gr. Ratthyáni könyvtárban lenni jegyze fel egy kéziratot, ferenczesekről, melly szerint Zsigmond k. idejében két fran-ciscanus, a' sz. irás magyarra fordítása miatt, eretnek iildéstől féltében Moldvába szökött I—X
Gévay, a' bécsi udv. könyvtárban a' m. akadémia felszólítására másolja le 1834. Előtte Ruthnál lévő jegy vagy mi ? nem egyéb, czifrázatnál. Jászay, az Iső lapnak hív hasonmássát vészi, így Ruth könyve utolsó sorának. Az egész iratban három kölönböző kezet lel 's a' széleken arab számokat, mellyek a' Ruth végén lévő vonatokkal, nem egyeznek. I.) Jászay jegyzetei a' bécsi codex betííire. II.) Allítmánya a' Ruth végén lévő jegymiről. Szerinte nem egyéb az , E. S. Z. betűknél 's ez teszen: ES-t és cetera-t. Jászay mind a' három kézről hasonmást kész/t. A' kézirat papirosa beljegyét is rajzba veszi , . . XI—XVí
Mária királyné nem lehete fordítató 13S2—-3b. Szerkesztőnek Ruczy megküldi gr. Ratthyáni könyvtárból a' ferenczesek évikéziratának, melly 1313—1624 közötti, fordítást említő szakát. E' szerint, a' miatt Ka-ineniczről szökik Tamás és Rálint két clericus Moldovába, Jacobus de Marchia elől, ki a' busszíta eretneküldést 1436b. kezdé Magyarországon. Itt, meg régibb Hlyen ülde'sről szól Szvorényi, Histor. eccl. R. Vng. Amoenitates Fasc. Ilítio Nnm. II. a' husszitáke'ról 66—93íí. lapján. Budán, Hieronymus Pragensis 14106. tömlöczbe vettetik azért. Azt vallottak ellen Iső Mátyás tetteit ele'adja Turóczi, chronic. 4dik rész, 34d. fejez. '» Bonfini dec. 3. libr. 10. Az \4tfr2beli ország gyűlés 2eí. törvényezikke szerint azokon is hi/lelenség' büntetése: §. 13d. Item, publicae et dutnnatae haeresi adhaerentes. Moldovába husszita Magyarok száműzetése még 1420b. Azok között fordítja Tamás és Rálint, az ó és új-testamentom iratait 1437—1441 között. 'S a'ferencze* évkönyviró szavaiként: eltölték azokat eretnekséggel, miként ő is ol-
Lap. vasta, mert, hihetően több között, ezt: spiritus sanctus, így fordíták: Jent 3elleth. Hogy nem egyedül az eretnek ülde'sre felállított barát vizsgálta meg e' fordítást, hanem más, kivált ollyan szerzetes tag is, ki magyarul egyelt egyházi iratot teve fel, látszik a' debreczeni codex-ben Máté ötöd részére állá tanításból. L. a' bevezetést Latiatuckoz LXVIId. lap. Azon tanítás nyelve olt sokban a' müncheni codexben lévő Máté 5d. evangéliumáé, csakhogy némelly kifejezés már a' XVld. százszak elején változott magyarsághoz van alkalmazva. Bálintot heve Húsz tanítmányához, török földre űzi. Ott , megnyúzzák. — Hol tö-kéllette meg a' két (hárem) fordító Moldovában magyar fordítását? Bandinus, Zöld Péter, a' moldovai magyar telepekről. Huss/, követése felső Magyarországon is több egyházi magyar iratot szülhete . . XVII—XXXVI
A' mellett, hogy e' bécsi codex épen ezen Tamás és Bálint fordítása három igenlő ok van, három ellene. E' három utóbbi, elenyészthctő, 's hihetővé lesz, hogy e' bécsi és a' müncheni codex, a' husszita lelki mozgalom eredvényei. Ámbár Iső Mátyás a' magyar husszüákat elevenen is eltemetteté bosszúságában, 's igy mi veiket sem ápolá, e* co-dexet azonban beveheté budai könyvtárába XXXVIII—XLII
Fordítás, nyelv, helyesirás millyensége becsi codexünkben 's utasítások olvasatához. Fordítása latinból, de a 'vulgata mdlyik példányából? még keresendő. Sok latinosság benne. Szebb helyek. Nyelvet nézve, felette nagy nyeresége a' nemzetnek, bírhatnia c' fordítást. Vallani, habere szú, l. itt az LIII. lapon, 11-nél, elé fordul a' tihanyi codexben is, így: plédbe naliad. Dívhatott egykor ollyan nyelv minő e' fordítóké, Szeremség vidékein, de a' most még fennlévő között, egyikét, némelly szavak a' dunántúli rész közepéről 's felsőbb tájáról eredetinek , másikat Hegyalja köréről voltnak, nézethetik. Néhol pedig, mindenünnen a' javának kiszedését gondolhatjuk, 's ügyeletet látunk így azon fejlettebb ejtésre, mellyel a 'királyi cnucclluriát éltnek nézhetők Latiatuc bevezetése végén. Szabályos irása is mutatja e' fordításnak, hogy már előt te , magyarul többféle tárgy vala feltéve 's azok kézen foroglak. Hlyen tiszta nyelvű Í403ból a' Sajó szentpéteriek végezése, l. a' líd. kötetben. Inkább magyarul volt mintsem latinul 14356. a' ban-dériumi katonaság élelmeinek árjegyzéke, Zsigmond Vd.decr. Sd. czikk. 1. §. 14116. Paraszt súg esküje a' tized szedők előtt, ÍVd.decr. 5d-czikk. 14056. Városi birák 's esküit polgárok esküszabványa, líd. decret. \2d. czikk. Ilid. decret. 11 d. czikk. 3—4. §. Többet ezekről 's még nevezetesebb lárgyiiakrúl, későbbi kötetben XLIII—LXIIÍ
Az LIXd. lapon álló azon czikkhez, nielly e' codexben e hangzónak háromfélesége kijegyzéséről szól, adassék: Ezen különböztetésre akart ágy látszik ügyelni 15746. Musztaffa budai pasa magyar titoknoka, lásd líd. kötet, Vegyes iratok, 241—2i4d. lap. Nagy gonddal kiváná ki jegyzeni azokat Kalmár, így : é , é, é , 's felrakatá rendes verseiben. L. Georgii Kalmár, Prodromus idiómát is scythico-mogorico-chuno-avarici etc. Vosonii MDCCLXX. Sajtói vallomások. LXIIId. lap. Az elavult szavak ufán a' kötet végén álló: Egykét kiszemelet 's észrevétel is a' 279d. lapról, a' XLIV—LVIII lapon lévő: Nyelv, millyen? czíinü jegyzetekhez tartozik.
Budán, Július líd. 1838.
E' BÉCSI MAGYAR CODEX ÜGYE, MÁIG.
Honnan? mikor? ki által került ezen ó testamentoini néhány próféta magyar fordításának kézirata Bécsbe a'császári könyvtárba? eddig adata nincs. A'mint megpillantják ottan, azonnal sajdulat lobban elé azon, miért kellett elpusztulni agg Buda mátyási könyvtárának; mert ha ez góth ívü palotájában díszeJgcnc még, itthon néznök e' maradványt, 's hihetőleg többed magával. És néznök nem csonkán, mint most, midőn sem eleje sem vége; hanem az egészre feljegyezve is találnék czímlapján vagy utolsó* levelén, ki? mikor készítette? 's tisztában volnánk. De már c' héon, fejtegetnünk kell. Mert, ne tekintsük egyedül úgy, mintha csak dugdosó antiquarius gőgjének lehetne rajta öröme, mintha szóleső száraz grammatikuson kivül mást nem is illetne; hanem azért ítéljük ama kérdések vizsgálását méltónak, mivel ebből, e' pontokat tuzhetnők k i ; mellyik korszakban vala nyelvünk illyen szövetű, minő miveltségi fok volt akkor a'magyarnál, kiknél vala tudalom? miért nem fejlődhetett volna más tárgyú magyarul-iró is , kerek Magyarországon, az egész nemzet tömegéből, c' fordítások időkörében.
E' tekintettel leszen tehát felfogva i t t , összefüggés kedveért minden, a' ini, máig, e' neves nyelvmaradványról már elmondatott; előadva a' mi eddig elhallgatva maradt, és ezek után, okokkal táinagatható némelly uj állítmány is kerül elé.
Legrégibb említés felőle mostanig, található Forlosia Miklós nápo-lyifi jegyzetei között. Neveztetett ez a' császári könyvtárhoz elsőbb őrré 1723ban Június lödikán1) 's holtáig 175Sbeli Április I ldikéig folyt időközben, összeírta mind a' régibben idejutott de még tartalom kiszedése nélkül maradt kéziratokat külön, mind az ujabbakat megint külön 's ez utóbbiakról szóló czímsorában: Nicol. Forlosiae 31 SS. Codd. latin. etc. august. bibi. vindob. Recensio, infol. Theologic. B. Cod. 81. következőleg tartalmazá:
„Codex manuscriptiis seculi XIV. Constat foliis 1(51 in quarto. Eo coníinentur sacrornm librormn veteris testamenti e vulgatis latinis in Hungaricam linguam ab incerto interprete versi libri Rnth. Judith. Hester. líaruch. Dániel. Oseas. Johel. Amos. Abdias. Jonas. Micheas. Naimi. Abacuch. Sophonias. Aggacus. Zacharias. Machias." így.
Velem ezt Gévay Antal közié barátsággal, minekutána kérésemre mindent kifürkészett az iránt mit e' kéziratnak oda juthatása és régibb i s mertetése felől ottan találni lehete. Megnéztem Forlosia jegyzetét 1836ban Májusban magam is. Készítésének mikorisága nincs kitéve évszámmal, nem tud arról többet senki.
Íj Mosels Gcschichte der k. k. Bibliothek BB Wien. Wien, IS35. lap 144 és 150. BÉCSI CODEX. A
II
Hátha Eugenius berezeg' kézirat gyűjteményével jutott ide , gondolám ekkor, minthogy a' minden tudalmat becsült nagy hadvezér talán Magyarországon szerezheté meg. Végig mentem tehát most, az engeniusi cata-logusok 3dik kötetén *), hol a' kézirat czímsorok, I3l7dik lapon kezdve 1352ig úgy folynak, miként azokat, VId. Károly császár megvásárlásakor 173Sb. az udvari könyv tárőrség által vette. Itt említés felőle épen nincs.
'S nem vala szükség így megfutnom Forlosiának erről is készült e' dolgozatát: Msstorum codicum Eugenianae bibliothecae, qiiae in augusta vin-dobonensi serratur Recensio, hanem hihetővé lön nyelvmaradványunknak általa 1723b. már ottan találása, mert ha, az ő tisztségekor kerül oda, azon gonddal teszi k i , mellyel idejéről és tartalmáról beszél.
XlVd. százévbe, az az: 1300 folytába tételese, figyelmeztető. Bár azonban egyszersmind okát adta volna Forlosia, ha tán ő is a' Buth könyve végén lévő három jegyet vagy betűt nézte-e szám gyanánt; ha, csak gyaní-tása volt-e az a' betűk' vonataiból, mik hamar rászedők, mert százév' hajlása százév' kezdete összefoly. Bár tudnók általa, ha talált-e a'kézirat levelei között némi utasításra, idejéről foglalatjáról; hallá-c ezeket valamclly magyar tudóstól, mert a' n á p o l y i n a k önvizsgálttából ez nem igen származott. Aligha érté nyelvünket.
Sugallójának gyanítni lehetne Kollár Ádámot, ki seriptorrá c' könyvtárban 174Sben lett 's 1783ban halván meg mint udvari tanácsos, Forlosiá-val egy ügyben 9 évig forgott. Azonban, kikenílgeté egymást e' kettő: legalább az olasz a' magyart, a' miként Kollár sajnosán emlegeti Lambeciushoz függesztett pótolékaiban 5). Hanemha értekezénck néha néha közben, midőn illedelem, egymásra szorulás, meg meghiggasztá ama nyomorult kajánko-dást, mellyel némelly lépkóru könyvrágó beszennyíti az isteni szcllemzetet. Bizonyosan mindazáltal csak úgy lehetne ama XlVd. százévre utalásnak Kollártól származását megtudni, ha ennek iratai között efféle véleményérc lelne a' cs. udv. házi levéltárban egyikünk, ki azokat egyéb 's épen e' tárgyért is forgatni találná.
Hihetvén így e'kéziratnak már 1723 előtt a'cs. könyvtárban létét, hamar nyilik tér megfutni azon több alkalmat, melly e' bécsi könyvtárt Magyarországról összeszedettekből gazdagítá, megfutni a' legrégibb alkalmakat
1) Catalogus l ibrorum bibl iothccae Ssmi Pr inc ip is Eugenii e Sabaudia , ordine mater ia rum dispo-s i t u s , et in 111 par tos divisus , cum indice a lphabct ico.
2) L . Vet rí Lamfiecii Commenlarior. de atig. bibliotheca catt. vindobon. Lib, 1. edit. alt. Sludio Adami Franc. KoUárii pannonit Neojolieni. l'indob. 17CÖ. Kollarii tupplemenla, pag. 799. „Atque vei ut inam vei hac doct iss imi vii-i lucubratioues fuissent apud nos ex priscis inoribus X<ÍQitts yvfiváí, i. e. l iberal i animo nobiscum et procul invidia conimunicatae , vei minimum vei longe ostensae ! S«d enim quod i terum cum dolore repetere cogor , novennium perpetuum quo usus eo col lega s u m , nul la unquam ex eo rat ione rescisrere potui quidnam demuni ope-rum aut adfectum sub inanu aut lima perpolitum ultinia in ipriniifl donii reconditum servaret, quidquid verő rontra. sive in graecis í i t e r i s , sive in Lambecii Commentariis inoliri volebam, id tolnia jam pridem ab sese occupatum aut perfectum esse a jeba t . "
I I I
i s , noha kéziratunkat az 1784b. orré neveztetett 's ISOOb. megholt Dcnis, hasonlóan idéhbick Iieceutiores sorába tette, 945 kéziratot megvizsgáló munkájának: Codices Manuscripti theologtci bibliothecae palát inae vindobonen-sis latini oiiuriimrjiie occidentis linguarum, Vindoboiiae, I l d ik kötetében 1), mellybcn a' VId. Károly császár ideje óta szerzettekről beszéltekor az I-ső Rész 68d. és 69d. lapján XLVIId. szám alatt: Codices hierographici, ezt is k iemel i , a' szélén pedig It betűvel és 81 számmal a' Recentiores között 81d. létét érti .
De még is mondom múltabb korba t ek in tvén , figyelmünket it t mindjár t azon, 172üban történt vásárlat szegzi l e , melly Báró Ilohendorf György Vilmosnak 6731 könyv és harmadfél száz körüli kézirat gyűjteményét vivé a' cs. könyvtárba, szegezi pedig azért , mivel Hohendorf, ezeredes volt Euge-nins lovasai között 's magyarral összeköttetésből gyiíjthete. Hanem, mibe ütközhetünk meg? Kollár a' Hohcndorftól jöt teket ama Károly császári más vcttckkcl együtt e l é h o z z a említett pótolékai Iső Részének 757—778d. lapja in , 's kéziratunkról h a l l g a t . De megint épen ez okból , megint felébb szárnyal kérdésünk, elhatározásig, ha , nem a' budai romból vándorolt-e ide lGSGbjm, midőn a' még i t t lelt könyv és kézirat ' lomja, mellyct Lambecins, Buda várába lGGGbeli küldetésekor szemre 300—400 köte tnyinek sejté 2), a bécsi könyvtárba v i te te t t , Iső Leopold mint magyar király által, Dcnis clé-adásaként 290 többnyire összekorholódott kötetben 3). — A' nagyszombati születésű Zsáinboki Jánosnak Sambiicus 2618 kötetnyi könyvei 157Sb. vá l tattak meg a' cs. könyvtár számára 2500 aranyon *). Faber János bécsi püspök könyvei között , mellycket 1541beli halálakor a' császári tár kapott 5), több vala Budáról került . Cuspinianus még ISlübcn tudott a ' r enyhe Ulászlótól némelly nagy becsű codexet oda seríteni. Hátha e1 három féle gazdagításkor keveredett a' többihez, feljegyeztetése nélkül i s , min t német nem értette nyelvű, mit csak Zsámbokiról nem lehet feltenni, mert ez , minden könyvébe beléirá saját nevét. Azonban meg, igaz, hogy a' „Ilugonis Blotü mami exaratus catalogus libror. Sambuci" elveszett.
Egyébiránt hányhatták vethették a' bajos olvasatit m a g y a r kéziratot Bécsben 's midőn talán épen az említet t ujabb összeírásokkor elékeníle, sorozák ezek közé , adat és hivatkozás né lkü l , csakhogy valahonnan clému-tatható legyen. Mert valóban úgy lá tszik: egyedül hajdanibb zavarban v e tődhetett el több közé e' csonkázat. 1700 elején az t , sem világi sem egyházi magyar, sem pénzért sem ajándékba e' helyre nem igen adhatá. így hányódott vetődött és lappangott egykor azon régi német versek codexe is ,
ÍJ Kijött e' munka illy sorban: Vol. I. Pars Ima 17951). Pars 2da, 1704b. Par* 3tia, 1795b. Vol. líd. Pars Ima 1799b. Pars 2da 1800b. Pars 3tia 1802b. In folio.
2) L. P. Lambecli Commontar. de biblioth. Caes. Lib. 11. edit. alléra Kollárii , 1769. pag. 947. 3) Denis , Einleitung in die Uücberkunde. I. Theil. 2. Ausg. Wien, 1795. Seite 204. §. XXXIV. —
Sándor Istv. Sokfele Vld. darab l ld. lap. — 4) L. MoseJ's Geschichte p. 40. — 5) Mosel p.25. A 2
a' magyar Kalocsán, hova Mátyás budai könyvtárából szakadt, mig az ottani káptalanéban Kováchich Márton György felfedczé 's majd gróf Mailátb János ós dr. Köffinger Pál kiadá, Pesten, 1817b.
Fel kell hagynunk még is e' hozzá vetésekkel, mert hisztériái valót csak világos adat éltet. Azt nézzük tehát inkább, mit monda késóbhen Denis, felébb idézett helyén, Forlosiát meg sem említve, kéziratunkról. így szól ottan:
„Codex chartaceus hung. Sec. XV. folior. 161. 4. charactere afro crassinsculo perseriptus et rubricis distinctus, sequentes SS. liibliorum parles ad interpretationem vul-gatam expressas continet: Iiitth, Judith, Eslher, c Muchaburis L. II. Cap. VII. et Caput Vl . a v. 18. Históriám nempe matris vei septem filiorum, et Kleazari senis, Bar/ich, Dániel et XII Prophetas minores, cuiu Hieronyini prologo et argumenlis."
Denis által a' Makabexisok hiányának is feljegyzése azt mutatja, hogy e' tartalom kiírást ó, magyar tudósok utasítása szerint készíté. 'S ki is tetszik az, még ottani ezen szavaiból:
„Elocutio, tit quidciu milii li/iguae perili adfírinant, próba est. Rutli incipit: Egy bironac napiban midőn a* birac feiedelmkednec vala lön éhség a' földön, Azért cl-méne ember Judanac Bethleneméből hogy /.arandoklana Moahiditisnec vidékeben ö feleségénél es két fíayval efc. Vides adbiberi c finale pro k, punctnm snpra e loco accentus, o verő per o quoddam petiolatum, quod typo exprimere non polui, repraesentatur."
'S itt még szólván az ó és uj testamentom magyar fordításai' nyomtatásairól 1532—1626tig, végül ezt veti a' kéziratról:
„Hanc igitur summae raritatis esse, ipsum insuper literatorum, de ca silentiutn evincit."
Tisztelt hamvu Sándor István is mindjárt hirdeté ezt 1799bcn, Sokféléje Vld. darabjának 17üd. lapján, magyar régi kéziratokról szólva, így.
„Örömmel jelenthetem , hogy Révai Miklós Barátom most egy illy nevezetes Kintsre akadtt, Dénis Úrnak Jóakaratjából a' Bétsi Tsászári Könyvesházban. A'Kézirat az O Törvénynek egy jó Részét foglalja magában. Ki legyen a* Fordító, ha Paulinus Bátori László e vagy Franciscanus Fitos Pélbárt, vagy más valaki, arról most nem szóllok. Ha egyszer a' munka ki lesz adva's a'Tudós Leíró kinyilatkoztatta felőle való ítéletét, megtörténhetik, hogy magam is mondok valamit iránta. Bátori Lászlóról Eggerer a' Sz. Pál Remete Szerzetének történetiben azt mondja, hogy . . . . az egész Szent írást és sok Szene k n e k Életűket deákból magyarra fordította 's 1456 körül végezte Eletét 'stb."
Majd ISOlb. Sokféléje Vilid, darabjának 80d. lapján így íra : 1. „Eddig a' legrégibb Magyar Kéziratunk . . . . Laliatuc feleym . . . 2. A' legrégibb Magyarul irott könyvnek nézhetni az 0 Törvénynek ama Fordí
tását, mclly Bétsben a'Ts.Könyvesházban találkozik illy Jegyzet alatt: CodexMán.Hutig, T/ieolog. LXXX V. If. JV. 81 sive Code.v Man. rec. Nro 81. Én azt B á t o r i L á s z l ó é n a k t a r t o m . Legalább senkit nem emlegetnek o kivüle a 'Magyar írók, a' ki Komjáti, Pesti és Silvesfer előtt a' S/„ írásnak valamelly Részét fordította volna Nyelvünkre."
Révai Miklós, legelső éles különbüztetésü szóvizsgálónk, Régiségeinek csak 1803ban kijöhetett I-ső kötetében szól e' kéziratról: Antiquitates literaturae hungaricae Vol. I. petg. 21—22.
„Singulare, ac rarum sane monumentum: quod omnes adhuc, quod ego sciam, seriptores nostros fugit. lllustrissimi viri, Michaélis Dcnisii , a Consiliis Augustorum, eius bibliothecae custodis primarii gratam, et piám repeto memóriám: quod eius indulta, copia mihi data sít, hunc codieem, non modo diligentins pevuoluendi, verum etiain totuin exaete exscribendi Nullás uspiam annus adseriptus legitur, nequc in initio, ne-
V
que in fine. Cur íamen ehis aetntcm ad anmun prope 1450 ponendum putem; parfemque hanc arbilrer diligentiae Ladislai Báthori: explano in praefatione ipsi operi prolixius praemissa" — mivel Révai azt Régiségei l íd . és I l id . kötetében szándékozott kiadni.
Denis Révait 1796b. ju t ta tván c' kézirathoz a ) , alkalmasint Sándor Istvánnal együtt ketten ők voltak az említett linguae periti 's a' XVd. százévbe tétel ezek véleményén épült.
l m i t t en , a' Sándort és Révait vezetett hely Eggererből: Frogmeu panis Corvi protoeremitici seu Reliquiae Annalinm eremi coetiobiticorum Ord. fratrum eremitariim & Pa/tli, primi eremitae , Viennae M. DC. LXIII. Libr. JJdo. a' 220d. lapon, hol az 1456beli e léadásfoly:
„Clarait co teniporc, opinione pcculiari sanctitatis fr. Ladislaus Bálliori, qui amorc arctioris vitae, sociatus quibusdain fratribus, quorum anle in inonasterio S. Lau-rentij magistrum spirituálém se profitebatur, in antrmn non longe inde dissituin (enni venia tamen superionun) secessit, ubi iejunio niortificatione vigilijs oiationibus, silentio, ac laboré mamuiin, vitám spiritnalem, ciiin admirationc nmnitim aliquaindiu traduxit , do-nec necessarijs sine quibns biunana infinnifas din non subsislif, destitutus, acccdcnte etiani Btiperiornni voto, in coenobium Laurcntij rcversus est. Ubi studiia literari js non minus, quam pictati intentns, t o t a B i b l i a cuni plurimorum sanctornin bistorijs e la-tino, in lmngaricum idioma transtulit, laboribus tandem ac austerilate nimia confectus, postqnam sacris solito prndnctius, maiori animi sensu operatus fuisset, extremum diem inter adstantium braebia sanctissime obijt."
Természetes vol t , első forgatásra, hamar Bátorít mondani. Igen új vala még akkor , mindjárt bizonyosan ki is tűzni e' kézirat kelése évét ; mer t , ki? mit? mikor i r t , fordított magyart? a' könyvnyomtatás és refor-matio előtt , csak annyira sem volt még kifürkészve, véletlenül feltalálva, mennyire ma már, pedig az eddigieknél , még többet k e l l kapnunk. Iratnál azért átaljában, mellyben nincs meg az évszám, kiszakadás vagy gondatlan belé nem irás mia t t , egyedül akkor lehet majd hihetőbb évet felvenni, midőn a' magyar akadémia által időnként meglcszcn vizsgáltatva minden káptalan, convent, minden vármegye, város és régibb család ' levél tára , meg a' mkir. udv. k a m a r á é ; meg a' külföldön némellyike, *s az új összekeresettek, régibben mármegvolt tak felől ezt mondhatjuk: e n n y i é s e z e n é v e k bő l v a n m a g y a r i r a t a' s ű r ű b b m a g y a r n y o m t a t á s i g , t ö b b n i n c s , t ö b b a l i g a k a d ; midőn tehát a* mind inkább fcjlendő magyar nyelvi oklevéltan, nyelvvel élés' minősége, irásbélyeg, betüvonat, számok' összevetése által biztosabb hasonlításokra léphet. Addig botlőt ennélfogva csak sárga szem gúnyolhat, keletkezhető vitában pedig csak felfuvalkodott suny-nyiság fog hadarászni pi t tyedt garral; jő nevelet ellenben 's okkal támogató ész, nemes szellem' kényességcivel tcendi észrevételeit , mert é r t i , hogy tévedést itten nem épen észhiány ejtet , hanem tökélletes jártasság mellé is világítást, véletlenül elékerült kis darabka papiros, véletlenül derít. Csak gondatlan összeállítás, melly még is gázol, menthetetlen.
1) L. Tudoniányoi Gyűjtemény 1833. líd. kötet, 78d. lap, hol e*t Hérái maga említi.
VI
Nyelvvel éléssel bővebb összehasonlítgatás után Révai későbben, frope 1450ró'l 25 évvel mene felébb, 1425 és 1456 közé, megmaradva csakugyan Rá t o r i v a l . 'S a' tota biblia megmenthetését ezen gyanít ásókra építé : ')
1. Bútori csak részenként, ideje 's kéjeként dolgozott, és a' mit mogtökélletf, azt ina'sok is lemásolhaták részenként, vagy az eredeti részek is több kézre kerülhettek, 's illyen egy rész lehet e' bécsi eredeti kézírás.
2. A' fordításával 1625b. megjelent Káldi György, oktató intésében §. IV. p. 4. col. 2. hitelre méltótól hallottnak i rá , hogy az nagyobb részét látta egy írott magyar bibliának, melly 200 év előtt fordítatott. 'S 1425 és 1625 köztt 200 van. És 1425b. Bátori, legjobb korában volt illyen foglalatosságra.
3. Koinjáti Benedek sem vallja elsőnek az általa 1533b. kiadott !Sz. Pál levelei fordítását; hanem övének ő azért eredé, inert a' Petényi Gábor özvegyénél Frangepan Katalinnál vele közölttet nem javallhatá *).
Okoskodott Révai szólásmódokból is a' kéziratnak 145Gnal elébb i-ségéró'l, ámbár, többel összebasonlíthatás után ma meg már azt lehet kérdezni, nem volt-e némelly feltünöbbsége, tájszólás? Révai okoskodék úgymint,
4. Koinjáti 1533, Pesti 1536, Erdősi 1541 szólásaitól nagyon különbőz. Mert, a) Kiváltképen különös benne az aliginult és egészen elmúlt részesülő szavak
kal való ragas/.tékos élés 'stb. b) A' határozatlan igékkel való élés , melly hasonlóképen ragas/.tékos és az
utóbbiaknál is ismeretes volt ugyan, de nem olly gyakorta fordul elő, mint itt 'stb. ez) Igen különbőz a' teljes állatos nevekben mellyeket a' régiség, a' mint a'
liiiIotti beszédből is kitetszik, nagyon gyakorlott; a' késeik ezeknek helyükbe felesen behozták a' műves neveket sulsta/iliva actionis, még a' szenvedő értelemben is.
d) Számosabbak benne, hogy sem az utóbbi könyvekben az illyen össze vonatott ejfésü állatos nevek: hátaim, kegyehn, érzclin; a' mellyek későbben folyóbb kimondásunkká lettek: hatalom, kegyelem, érzelem.
e) Ezekhez járulnak igen feles ritka különös szavak, a' messzebb felmenő régiségnek annyival is bizonyosabb jelei: mennél világosabb az azokkal közösleg való élés köztünk 's a' napkeleti és az éjszaki nemzetek között; azon felül mennél együgyüebbck némellyek származásokban 's állhatatosbak az eredeti jelentést megtartásokban.
Révai mindazáltal hajlott volna úgy látszik még 1425belinél is régibbnek mondani, az az: 1382 és 1425 közé tenni e' kéziratot, a' Tudományos Gyűjtemény l833bcli líd. kötete 78d. lapján álló ezen véleménye szerint:
„Teljességgel sohol semmi jele sints: hogy kitsoda mikor és hol fordította. Tsak hihetőképen lehet erről szótanunk. Yagy Sz. F e r e n t z S z e r z e t e s i n e k , vagy Bátorinak tulajdoníthatjuk. De még is inkább Bátorinak."
'S töprenkedve adat szűkében bivegeté ezt, mondván: „Mert Sz. Ferentz szerzetesinek munkájok, mivel a ' jó igyekezetü Atyák ar.
Inquisitio elől Moldvaságba állal szőkének, illyen üldöző nyoinatásban meg nem maradhatott. Bátori fordítása ellenben szerentsésebb volt; inert jó ideig gondosan megtartatott."
Meg p e d i g irja Révai o t t a ' 77d. l a p o n : „Az Élefánti Monostorban a' közönséges hagyomány szerént minden fordításai,
nevezetesen a' Szent írás. Vajha a' Szerzetes Atyák, inig jobb állapotban voltak, ezt a' nagy kintset el ne hagyatták volna teljességgel veszni!"
1) L. Tudományos Gyiijlcnu-ny 1333. II. kötet, 79—87(1. lap. 2) „Mely nmgyurazatoth mykoron en láttam volna, énnekem, nem te tewnek hogy yol maj-va-
ruztaak volna, kynek nem czak az értelme de meeg az oluusasu ys nehéznek teczyk vula" szol Komjáthi, ajánlólevelében.
VII
'S ezzel maradott Révai, grammatikájában is. L. Elaboratior gramm, hungarica. Volumiuis Secundi Tom. I. lap S89, hol ezen fordításból, példát Jioz elé. Mintha tudomása lett volna Révainak is arról , hogy már Ányos I á jában eredé hazai hevével Rátöri fordításai keresésének Elefánt magányában, mit Horvát István a Tudom. Gyűjteni. lS36öcli Ilid. hötete 114d/k lapján hoz elé, mint Potyondy Rafaeltől a' Remete Sz. Pál szerzetének igen lelkes magyar fiától több ízben hallottat. Révainak is tehát ez , értésérc eshetett. Elégiái jeles költőnk megholt 17S4ben. Elefánton élete kezdó'dék lTSlben. Tehát c' köztt volt keresése, sikeretlen. Melly korra gondola azonban Révai felébb a" szerzetes a tyák ' jobb állapotban voltát 's ennek csökkenését , nem emlí t i , szerinte pedig c 'csökkenéskor kell Aala Bécsbe kerülni a' kézirat töredékének. Jóban éltek azok ITSObeli Martius 20dikán kiadott megszüntetésükig, megválva azon időtől, melly clefánti kolostorukra lCG3b. pusztító törököt v i t t , midőn magukat bátran is védek. Egyéb i rán t , hogy Révai t ud hatta, Denis említett I ldik kötete Iső részének élőbeszédéből: Lectori, melly időben oda került kéziratokat ért C. E. II . U. és R. Iteceniiores bctú'jegyck alatt, nyilvános.
Oldalvást legyen csak ide lejtve, hogy Jankovich Miklós nemesen közló áldozatos gyűjtőnk, Rátöri fordí tásának, a' Jordánszkynál lévő kéziratot tartja. Szól arról a 'Pes ten 1834b. kijött Egyházi folyóirás 4dik füzete' 89—92dik lapjain. Horvát I s tván , látatlanban i s , nem. Bővebben hozatik majd elé ama kézirat' ügye azon köte tünkben , melly az akadémia részéről azt magában foglalni fogja.
I t t pedig Révait azért sem hagyhatjuk el még c' bécsi codex körül, mert külön ki kell azt is emelnünk, mi hajlítgatá arra, hegy félig meddig sz. ferenczesek fordításának is vélegesse, mit felébb, másról folyt beszéd fonala, csak mellesleg érintetni engedett. 'S térjünk hajdanibb időbe vissza még azért i s , mivel Révai' félénken ejtett gyanítgatása, régiségeink más já r tas ismerőjét eresebben vezette; azon tárgy pedig ez, melly körül i t t nyi l tabb fejlekezet következik. Az idézett gyűjtemény 76d. lapján, így Révai :
„Mária királynéról, Nagy Lajos Királynak leányáról, a' ki 1382 esztendőben kezdett uralkodni, jeles dolgot említ egy Kéz irás, melly az erdélyi püspöki Könyvesházban tartntik: Autiaiet hittoriei MSS, ordinit tancti Francisei. E' ditso fejedelem asz-szony, igen óhajtotta cs szorgalmaztatta az egész szent írásnak magyarra való fordítatá-sát. Szépen vetekedett ebbenjjedviga testvérével, a'Lengyel Királynéval: a' ki is a'Szent Írást népe kedvéért annak hazai nyelvére fordíttatta. Nálunk is Zsigmond királynak, Mária férjének országlása alatt, a' mellyet o 1387 esztendőben kezdett, találkoztak már Sz. Ferentz szerzetéből két tudós férfiak: kik, ezt a' nagy munkát magokra vállalván, valósággal megtükellették. Ezen, hiteles ugyan, de nekünk még is csak puszta említéssel meg kell elégednünk. Az Érdemes Atyáknak, munkájokban nem részesülhettünk; 's annak felette még tsak neveiket sem tudhatjuk."
Nagyon illik Révai véleményei' befejezéséül megemlí teni , miként rekesztette bé , hihetősége' okai t , becsületes kebelnek c' nyilatkozásával:
„Ha valaki minket azonban, bizonyosabbakra találand vezetni, igen örömest és szinte meghálálva, fogadjuk el tőle."
VIII
Be jobb a' mai kitett nevű, évii, tiszta nyomtatás, a* hajdani csaknem mázoló kornál, 's nevet, időt, ferde szerénység, kolostori önmegtagadás, félelem sugaltából némelly kéziraton cl is hagyottnál. Mennyi keresgélést kivan rejtélyessége! Milly marakodás néha minden honban felette. A' régiség' búvára, ha könyvével együtt poros, olly hetykén áll elé vele, mint Ben Johnson astrologusa, az általa felfedezett csillaggal.
Mintegy másra hagyá tehát Révai e' kézirat kuszált eredete' tovább kutatását, ó maga kecses nyelvsajátságinak feküdt mint lelkestül grammati-cus, szenvedélyesen. így, mert nem unta háromszor is venni mássát. E l sejét ajándékozta Horvát Istvánnak a' hogy' ez beszéli l). Horvát adta Virág kezébe olvasásra 's ennek mindenkéjével láng emésztő meg 1811bcn a' budai nagy égéskor. Másod leírása Sándor Istváné lett, mint én hallottam, pénzéért. Ez agyon Iövé magát 1815ben, 's a' másolat, mondja Horvát, eltűnt inkább, mintsem elveszett. A* harmadik példányt, irja tovább:
„Három réztáblával, Előszóval 's némelly részben magyarázatokkal is fölékesítve, nyomtatás alá készítette, de a'hideg részvétlenség miatt ki nem adhatta. Ezen utób-bik kézirat is sokáig zár alatt tartatott, míg azt végre, midőn neki idegen földre (llur-kus Országba) köllött volna Révainak cgyébb Kézirataival költöznie, nem kisded költségen megszereztem."
E' harmad másolatában a' Ruth könyve végén lévő jegyet így tévé k i : ^ 8 Z. Teve hihetőleg a' más kettőben is , de számba nem véve. 'S Horvát István abból ítélve következőt irá, 64 nagy nyolezad lapnyi 's így négy ívnyi könyvecskéje 18dik lapján: Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás védelméltetések a nemzeti nyelv ügyében. Schwartner vádjai és költeményei ellen. Pesten, 1815.
„Mária olly tüzesen ügyelt a' magyar Literaturára, hogy 1382b. a' Szentírást egy a' Sz. Ferentz Szerzetéből választolt Társaság által lefordíttatná a) . E' fordításnak nagy részét az ó testamentomból ma is szemlélhetni a' Borsi Ts. K. Könyvesházban, hol azt magam több ízben forgattam, 's benne a' Ituth Könyve végénél a* 382-dik év számot az ezer elmaradásával, — a' mi a' régi Diplomákban gyakorta megtörtént — szerentsésen feltaláltam."
Jankovich Miklós ellenkezik ezzel a' fennebb idézett Egyházi folyó-irás (szerkesztését folytatá Osvald Fcrencz), Pesten, lS34b. kijött 4dik füzete SS- és 89d. lapjain, mellyeken így szól:
„Jóllehet ugyan sz. Ferencz szerzetének Évkönyve (Annales) nevezetesen tudós erdélyi Püspök Ciróf Baltyányi Ignácz könyvtárában levő példánnyá említené, hogy I-ső Mária magyar királyné' , és 'Sigmond császár' hitvesse ideiben két Szerzetessel azért futának el munkáikkal együtt Moldovriban, nehogy hazánkban küldött Pápai Legátusok, és haereticae pravitatis Inquisitorok által , a' miatt, hogy püspöki engedelem és vizsgálat nélkül a 'Bibliát magyarra fordítani meresztették, büntetés alá vonatassanak; ebből
1) L. Tudományos Gyűjtemény 1835. IJd. kött't, tl8d. lap. 2) Nirolai Révai Antiqnitatei Lit. llung. Vol. 11. MS. in l>raef. ex Annál. MSS. Ord. S. Fra
Bibi. Kpiscop. Transyluanica adseruatis.
IX azonban sem azt, hogy az egész Bibliát fordítottak, sem pedig, hogy azt hazánkba visszahozván, annak olvasása gyakoroltatott volna, következtetni nem lehet; nem is győzetfet-tcm meg Hévay Miklós'előadott okaival annyira, hogy a' Bécsi Próféták könyvét, melly-nek csztendejit ő 1383 esztendőre teszi, ezen Barátok munkájának tulajdoníthassam, minthogy szemre vévén az eredeti példányt, annak sem papirossát, sem irás' módját Báthori Lászlónak általam tulajdonított példányánál régiebbnek nem ismertem, csupán a' formátumot: ez kis folióra, amaz kis qunrtumrn írva lévén, különbözőnek találtam; ugyanazért a' szent Biblia' egész fordítása' munkáját mindenek előtt I. BÁTHORI LÁSZLÓNAK tulajdonítom 'stb. II. HKLTAI GÁSI'ÁR 'stb. a' 101d. lapon."
Hogy a' bécsi codexet „Révai 1383. esztendőbe helyezte volna", Jan-kovich eléhozza még elébb is a' 87d. lapon 's így kétszer.
Horvát István pedig, bővebben nyilatkozván az 1835beli Tudományos Gyűjtemény Ildik kötetében: „Á Mária Király né alatt fordíttatott 0-Testamentomi Töredékek" felől, miként ő czimzé, a' 119—120d. lapon, világ elejébe ezeket bocsátotta:
„Azt, mintha Révai e* Kéziratot 1383dik évből valónak lenni állította volna, mint Tek. Tudós Jankovich Miklós Úr (Egyházi Folyóirás , Pesten, 1834. 8-vo IV-dik Füzet, 87. 1.) beszéli, megbizonyítani teljességgel nem lehet: hanem azt egész hitelességgel társalkodásból és barátságos tudásból említhetem, hogy Révai jóval halála előtt a' Bétsi Kézirat Magyarságát az 1450dik évi Magyarságnál már sokkal régiebbnek tartotta, látván ollyan szólás módokat és szovakat e' Régiségben, mellyek más XV-dik századi Kéziratokban föl nem találtatnak.
En valék inkább, ki könyveimben e' Régiséget először ugyan 1382dik évre, utóbb pedig 1383dikra helyheztettem. Az előbbi évszámot azért kezdettem használni, mert Révainak azon Kéziratában, melly az enyém lett, a' Ruth Könyv vége után illyen számjegyet találtam: ^ 8 Z. Tudván tehát, hogy hajdan nem egyszer kihagyatott az évszámoknál az ezeredes, sőt néha az ezeredessel együtt a' százados szám is , mi volt természetesebb, mint a' fölebbi számjegyet 1382dik évszámnak olvasni? Későbben, midón boldogult Sándor István Barátom társaságában magát a' kéziratot niegtekéntettem, minthogy ollyan jegy, mint a' Ruth Könyv végénél vagyon, sehol sem találtatik az egész kéziratban, elhittem ugyan kételkedés nélkül , hogy a 'fölebbi jegyek minden esetre Arabs, vagy is inkább Indus számok, de mind a' 3 , mind a' végső Z betű formájú számjegyen akadoztam egyszeri rövid megtekéntésem után. Utóbb végre, minekutána alázatos kérelmemre a' nagy lelkű Széchényi Ferentz Gróf, igen kegyes Pártfogóm, Ruth Könyvének végét Rajzolatban és Hasonmásban hozzám megküldeni méltóztatott, inkább hajlottam az Í3S3dik évszámot elfogadni, mint sem az 1382diket. Nézze, a' kinek tetszik, a'Ruth Könyv végén előforduló jegyekben az elsőt puszta tzifraságnak; a' 8 számot bizonyosan senki okosan tzifraságnak nem tekéntheti, 's nem a 'német 3 formájú jegyet is , ha ez (Joannis Ludolfi Wal the r i , Lexicon Diplomaticum. Gottingae, 1745. fol. Tab. CCXXIV—CCXXV.) a' régiségben hol 2. hol 3 helyett használtatott. így a' 82. vagy 83. számról sok kérdés fön nem foroghatna, *s ha az első jegy 3 helyett nem állana, akkor 1482d. vagy 1483d. évszámot kellene olvasni. Úgy de ez sem Mária, sem Sigmond Király uralkodásával, sem Báthori halálával, sem végre a 'Kézirat régi Magyar Nyelvének tulajdonával meg nem egyezne: Ellenben az 1382dik, vagy 1383dik esztendő épen Mária Királyné országlása időjére esik, 's én legalább az irás tulajdonságaiban sem látok ollyas valamit, a' mi a' XlVdik század utolsó fertályával ellenkezésben állana. Azt, hogy az Arabs, vagy inkább Indus Számok a' Pétsi Templomon Hazánkban már 1303dikban előjőnek, elég éréntenem Koller Jóscf Prolegomenáiból."
Az itélcthozás igen sokat forgott már, láttuk, a' sz. ferenczesek évkönyvének Mária és Zsigmond idejét érintő szaka' nyomán, ki is kell hát
BJLXSI COÜEX. B
X írva lenni a' foi'rás pontjának, és úgy a' hogy' Horvát István a' líd. kötet' 116- és 117d. lapjaira tévé, mert ő is kitctszőleg támaszkodik arra határozott előléptében, 1383hoz:
„Hogy Mária Királyné, mondta, uralkodása alatt Szent Ferentz Szerzetének két érdemes taga Magyar Nyelvre kezdette lefordítani a' Szent í rást , az ismét a' mindenre figyelmezd és nagy tudományú Batthányi Ignátz Gróf és Erdélyi Püspöknek tudását el nem kerülhette. Nem hagyott ugyan erról önön maga tudósítást számunkra, de a' b5 esméretekkel bíró Weszprémi (Succincta Medicorum Hungáriáé et Trnnsilvaniae Rio-graphia. Viennae, 1787. 8-vo. Centuria III. Tomo IV. pag. 29) ezeket olvashatni: „l)um Beámig u Ludouici I. princeps Jilia, in si/tu Hungáriáé educala, omnes divinos Fet. et Növi Instrumenli Librot . . . . in gratiam Polo/ior/tm, rpiorum gubernacula a morte Pa-tris sutceperat, in vernaculam linguam transfitndendos jussit, lum idem Mariam, ger-ma/iam sororem , posteaquum ad tohum Regni Hungáriáé sublimuta est, meditalam fuisse, verosimililer colligitur ex antiqui ssima Ordiuis S. Francisci História Manuseri p ta, hódi ednm in s erini i s II l us t ri s. Praesulis,Com.lgn. Bat-t/iáui literariit delit etcent e; inventos scilicet fuisse Sigismundi Regis nostri temporibus duót e família S. Francisci viros bene doctot, (jui divitta oracula in idioma Hungáriáim converterent, ted tno.v metu I/iquisitoriim haereticae pravitalit Romanorum, inlra patriae limitet oberranlium, in vicinum se subdu.rrrunt pir/ilissimi HU viri Moldáviám , optume tam sacro operi consulluri, ?ie in hurpyat incidere mattul cogerenlnr.ít Mi határtalan légyen az illyen nevezetes tárgyra nézve is gondatlanságunk, annak már tsak az is világos tanúsága, hogy mai napig senki Szent Ferentz Szerzetének Történeteiből az ide tartozó helyet nap fényre nem botsátotta, 's így azokat, a' mik itten az In-quisitorokról előadatnak, vaktában elhinni, és kiirni kéntelenítctünk." Eddig Horvát.
Révai hasonlóan alkalmasint ^Veszpréminek csak ezen rerosimiliter colligitur szavaiból 's nem a' ferenczes évkönyv kézirata' eredetijéből vette a' két barátra gyanítkozásait élőbeszédébe, mellyet Horvát a' fennebbi Vilid, lapon i t t , jegyzésében idéze, *s melly élőbeszédre akkor ő is hivatkozott. így hát Révai divinatioval járt a' Horvát kőveteltte valósághoz közel 's határozottan csak azért nem szólt, mert eszébe nem juta e' jegyeket: £ T N \ tarthatnia 382nek vagy 3nak is. Vagy inkább azért nem, Horvát Ítéletéhez képest, mellyet Révairól akkor monda, midőn a' Magyar Literaturáról szóló kéziratát kiadta, mivel e' tudomány a' nagy grammaticus Révainak is gyenge oldalát tette, Tudományos Gyüjtem. 1833. Ildik kötet 49r/. lap, az az, mit kell az alatt érteni tanítani; és Horvátnak még inkább másutti odavetései szerint, mivel Révainak diplomatikai gyakorlatlansága miatt, összevetésekből eredő, kor és év' pontos elhatározásai körül, magához kevés bizodalma lehetett.
Menjünk ujabb véleményre által. Gévay Antal és Jászay Pál mást kezdenek állítani e' számjegyről, illy úton.
A* magyar akadémia elbatározá 1832b. 3dik nagy gyűlésében a' régi magyar nyelvemlékek összegyújtetéset. Kitüzé azt alaprajza. Ohajtám részemről mindjárt e' bécsi codex' mássát Révaitól a' társaság czéljaihoz jegyzeteivel együtt, hogy ne záratnék el már ezutánra használatlanul sikere, melly I. II. III. Prolusiója 's főképen Propositióji soraiban gyakorlatba is
XI
vett példájiból ítélve, szókötésünk'felvilágításaira igen érdekes lehetne. 'S mivel egyeg)'nyelvnek e g é s z é b e ' ) , ésszel és csínnal ható nyelvtudós olly r i tka, mint más neinü lángész; közülünk a' miénknek mélyére most vagy később királő, ne töltsön megint annyi évet, összeolvasás és hasonlítással, mennyit , Révai; hanem a' már meglévöhez átaljában a' tovább menni okosan tudók ujabb vezérleteket hamarább lejthessenek. Gróf Teleki József elnök ur , meg tudni kívánta majd külön Horvát Istvántól, által engedné-e az akadémiának Révai' e' másolatát ahhoz irt magyarázataival bizonyos áron , nem veszteségével. Horvát felelete lön: „ s e m m i k é p e n n e m . " így a ' társaság Gévay Antal levelező tagjára bízá ujabb mássá vételét , 's ez , elkészültén leve bemutatva lS34bcn az Vdik nagy gyűlésnek. Gévay, monda , legnagyobb figyelemmel fogta fel, leírtában a' kézirat sajátságait 's előtte a Ruth könyve végén lévő jegy vagy mi i nem egyéb czifrázatnál, évszám épen nem. Monda még, hogy később megnézette több tudóssal, k ik 9 d i k , lOdik 's idébbi százévek irataival foglalatoskodnak, a' császári könyvtárba is illy tárgyaikban jár tak. Hlyen vala Turinból ke t tő : Cibrario és Promis , i l lyen HoH'mann boroszlói professor, úgy l laupt zittauifi, sőt közlötte tübh ahhoz értővel. És évszámul egyike sem tekínté. Legjobbnak találta mostan a' t isztelt e lnök, az akadémiának alaprajzi munkálódásiról pontosan gondoskodó, hogy Ruth végsora minden jegyével leghűségesebb hasonmásban kőre is leghívebben metszessék: mert , hol a' tudományos világban határozott vitatás ellen kétség, sőt ha tá rozott elvetés támad, ottan igenező és nemezó három-négy tudós' köröcské-jöból, az ügyet minden ahhoz értő elejébe kell adni ; minket magyarokat pedig e' régi nyelvmaradványunk valósággal mikor íratásának bizonyosra lejtése nagyon érdekel. A' lOdik lapnál tehát , a' megrendelt hasonmást e' végeit kiki láthatja. Még azon kívül feketén is le van e' jegy nyomtatva, Ruth' végén.
Mindjárti ősszehasonlíthatás tekintetéből adtam ugyan ezen lOd. laphoz tartozó metszetre Walther oklevéltani lcxiconából, XlVd. százévből a' kérdés alatti 2 , 3 , 8 arab számok hasonmássait, mivel azon Icxicont •) nem mindenik összevetni akaró találhatná talán közelében. Sőt amazok alá soroztam a' Gatterer által mutatványul ki adott 2 , 3 , S számot, hogy a' hasonlósúg ínég többféle alakú arab szám között kerestethessék s ) . Épen ezért álla-
1) L. Révai, Proliisio I. de praeiudieio communi et noxio, natis Hungaris stúdium lingnae patriae non esse neressarium 'stb. Prolus. II. De Jingua hungarica, ob singularem, qua excellit, prae-staittiam, ipsis etiam natis Hungaris percolenda. — Prolus. III. De necessitate perdiscendao-linguae patriae natis etiani hungaris, lege imposita. Pestini, 1800. Propositiones ex 1 ingna hungarica, quas academici auditores constructionuni exemplis illustrarunt, 1804.
2) Czíine bővebben így: Lexicon diploni. abbreviationes syllaharum ct vocum in diplomatibus ct codicibus a Seculo Vili ad XVI usque ocrurrentes exponens. Sfudio Jo. Ludolfi Waltheri, cuni praefatione Jonnnis Davidis Koelleri, Gottingae M DCC XLV. Folytatása, Joan. ílenri-cus Jung élőbeszédével, Gottingae M DCC XLV1I.
5) L. Gattercr's Abriss der Diplomatik, nebst 12 Kupfertafeln. Göttingen, 1708. Tab. III. B 2
XII
nak itt a' Schönemann Ilid. tábláján lévők is ' ) , mivel ezen nemes kritikájú oklevéltanító megint különböző 2-őst, 3-mast, S-czast szede ki hajdanból. Felébb menve pedig egész egyetemes sort láthat a' kinek tetszik illy czimek alatt: cbifres romano-gallicans, cbifres d'Allemagnc ancicns et modernes, cbifres vulgaires de Francé, années marquées en chifre arabé, a* Nouveau traité de diplomatique par deux religieuv lienedictins de S, Maur. Tom. I. 1750. — T. VI. 1765, 100 réztábláju munka német fordításának: Neues Lehrgebüude der Diplomatik, IVdik Részében, Erfurt, 1706. 4, a' 60dik táblán. Még régibb és főforrás: Mabillon de re diplomatica, edit. 3tia. a Joanne Adimari, Neapoli, 1789. T. I. Libr. V. p. 385, Tab. XIII. p. 389. Tab.XV. Arab számok mutatványul ezeken, épen a' XIV- és XVd. százévből vannak. Ha tehát az van felvéve, hogy arab szám hozzánk, olasz, franczia, német honon jött keresztül, 's nem, ismét más kanyaríntásu alakokkal Byzantium felől, úgy az 13S3nak nyilatkoztatás talán már itt elesik, mert az idézettekben tökélletes hasonlóságra nem lelhetni sehol.
Tanúja vagyok, miként vette le h í v e n az idézett végsort 's Wal-ther, Gatterer, Schönemann számait Jászay Pál, mert összevetettem mindent a' cs. könyvtárban. És midőn akará az elnök úr ő exclja e' lenyomatnak az eredetivel pontos egyezetét, és akarók mi hármul körülötte dolgozottak, Jászay' hazafisága vállalta fel utolsó összeolvasását minden nyomtatott ívnek, mellyet én Budán Gévay'másolatából kiszedetve kijavítva végre még Bécsbe felküldöttem. Ez lön ugyan részént oka, hogy itt egyúttal megemlítsem, a' későbbi megjelenésnek, mert a' bécsi vizsgálat többszer vala hosszabb ideig megakadályozva; részént pedig jegyek, pontozatok, betű alakok újból önte-tése tartóztatott; hanem illy munkánál pontosság a'főkivánat, nem sictelem.
Jászaynak tehát igy alkalma lön betűnként megvizsgálni a' kéziratot. Ekkor látá, hogy három embernek folyt az különböző vonattal tollából, 's ehhez képest vette le az egyik kéz, másod v. másik kéz, és harmad kéz' betűit, mellyek külön külön itt Ruth könyve előtt állanak mutatványul. Ugy készítette hasonmásul Ruth első lapját az egyik v. első kéz után; a' másik kéz' vonatait mutatja Amos könyve' kezdetéből Sophonias'végszavaiból ésAg-geus eleibe tett bevezetésből; eléterjeszté a' harmad kéz' vonatait Malachias elsőbb soraiból. Mindenik látható itt a' maga helyén. Továbbá, e'munkája közt fedezé fel, hogy a' papiros elvágott szélein a' caj)itulomok néhol egyszersmind arab számokkal is kijegyezvék, mellyek hogy megint híven oly-lyanok miként a' lOdik laphoz tartozó metszeten, hasonmássá szerint állanak, ismét bizonyíthatom. Véletlenül épen a' 8-czast ejté el idébbi bekötéskor a' könyvkötő* körülvágókése, de a' 2-tős és 3-mas, összehasonlíthatásul meg van.
1) Scliüneniann's Versuch eines rollstandigen Systems der allgem. besonders alteren Diplomatik. Erster 15and. Mit 10 Kupfertafeln. Wolilfeile Ausg. Leipzig, ISIS.
XIII
E' háromféle kézről Révai semmit sem szól a. Észre csak ezt vévé szavaként: Versus fmem est calamus aliquttnto tenuior. Hallgatott az arab számokról. Horvát is Révai' nyomán a' széleken lévőkről. Éz, egyebet átaljá-ban nem irt belsejéről 1383ra tételén kivül, csak a' kézirat három féle e-jét sürgeté.
Jászay hozzám e* tárgyakban következő jegyzeteit 's állítmányát küldé.
I. JEGYZETEK A* BÉCSI MAGVAK CODEX BETŰIRE.
„Az egész codex, három kéz' eredeti irása, még pedig az iratban előforduló számtalan igazítás bizonysága szerint magoké a' fordítóké. Az első felváltva jő elé a'másodikkal több helyütt. A' harmadik, inelly a' két elsőt gyakran igazítja, két levelet sem tölt be az irat' végén. Az első kéz irta: Ruth, Judith, Hester, Machabaeusok könyveit egészen, és Bariich könyvéből harmadfél levelet, így első kézé az 51dik levél' első lapja, másodika a' másodiké, mi az 52dik levélről meg fordítva áll, 53dik levelén kezdődik a' másod kéz folytonos irása's ez végezi Barnchot, Dánielt, Ozeást, Joehelr, Amost, Abdiást, Jónást, Micheást, Naumot, Abakukot, Sophoniást. Aggeus-ban már a' 142- és 143dik levél nem különben a" 144d. lever első lapja ismét az első kéztől van, másodika pedig a' másiktól. Zachariásban a* 151d. levelet megint az első kéz tölte be, a' 152dikct a' másik; a' 157dik levél első lapjának S első sora az első kézé, a' többi a' másodiké. A' harmad kéz végre Malachiusban a' lCOd. levelén kezdődik, *s végig tart.
Az első k é z t ő l , több latin szóban vagyon mind nagy C mind kis C c. A'magyar szavakban p. o. orcza előforduló ez, ékkel van jelelve így: é. De, ékelt nagy C . t nem találtam. A 'k i s e háromféle. Közülök a' vonatos e e mindig rövid, p. o. fé i é d é l m k e d n9 , ézténdéiglén, A' pontozott, hosszú, mint: feleségénél, férié. A' harmadik vagy kopasz e, nagyobb kérdés alá jő. (iévay állítása szerint annak különös kiejtésű e-nek kell lenni, melly-nek hangzatát még ki nem találhatta. Az én vélekedésemként ezen kopasz e, a' Gömör, Borsod és Abaúj vármegyék némelly vidékein divatozó félhosszú hangzatu e-t adja elő, 's nem csak azt gyaníttatja, hogy az iró azon tájéki születés volt, hol ezen szavakat: meg, ne, fel 'stb., mellyeket ő kopasz, vagy néha pontozott é-vel is ír, szinte félhosszan hangoztatják, de kimagyarázhatva teszi azt is, hogy ezen kopasz e-t gyakran pontozott é-vel, olly-kor pedig vonatossal is felcseréli, p. o. ezen szót: férje, egyszer így irja: férié, másszor így: ferié. Ezt : m e g , melly többnyire mindig hosszií e-vel ira-t ik , egyszer így: m égh al a, másszor, m e g h a l a ; ezt: s z i n ú v e k egy helyen így: z i n p u e c , más helyen z i n o u é c , ezt: n é p e k , majd így: népec , majd, népéc 'stb. Én tehát ezen e-t közép e-nek tartván, az ékezett rövid é megkülönböztetésére, kettős ponttal jeleltem meg, így: é. A' nagy E-nek igy
XIV
szintén háromféleképen kellene eléfordulni, azonban mind röv,id mind hosszú E gyanánt többnyire csak kopaszán áll az E. Vonatos rövid E akad néhány,
g gy pontozott hosszú E-t nem találtam. A' kis g-t hasonlóan ék teszi különbözővé a' gy-től, de igen gyakran elmarad ennél is, a'jel. p. o. néhol így látjuk: fel e s é g e k é t , máshol igy: félesége. Ékelt g azonban soha se tétetik gy he
ti <iY Jyett. Nagy G és nagy GY között semmi különbséget sem vettem észre, mindenik egyaránt iratik. — Nagy I fordul elé ponttal és a' nélkül is ezen sza-
I J i vakban: Izrael, Isten, Juda, 's J és I helyett egyaránt áll, valamint a' kis i is , mint: napiban, férié. A' hol pedig két í akad össze, ott az utolsó, hosz-
Kc s/.ú j-vel iratik, 's így a' két i i , y-onná alakul, p. o. fiaytol. K helyett, a' végen mindig c használtatik, p. o. kic, vonéc, féiédélmkedc. Hol pedig
ni n •S két k jó egymás mellé, oda ck tétetett. Vágynak vég in,, vég r\ és vég •# (s) v u , v ú hetük is. A' v és u , v és ú felváltva jár. Nagy CS-ét nem találtam. LY, C>S LY i többnyire I-cI jelen meg. NY, csak egy pontozott n. Ha pedig végül áll, há-
NY n túlsó lába, mint az m. .mé w,, hasonlóan hosszúra huzatik így: t\.
c A' más i k k é z , már többnyire pontozatlan vagy c kezetlen c-t ír, E ez helyett. A' nagy E hetük között ennél, kopasz, vonatos és pontozott E-
ket is találhatni, ez utóbbi azonban nagyon ritka. Ennek kopasz nagy E-je ismét kétféle, hegyes és gömbölyű hátú, amaz többnyire bosszú, ez rövid, de nem kirekesztőleg. Pontozott hosszú kis é-t, szóközepén sehol sem találtam, de a' kérdd él mindig ponttal fordul eló; a' xövid é itt üstököt kap; a* közép e az első kéz' irásabeli jegyzet alá esik, mint: nepenéc, menden-
I CS ható. Nagy I felett, pontot sehol sem tapasztaltam. Nagy CS-ct csak vagy Sz hármat. 8s betűjéről mind e' másod mind az első kéznek itt szólok. Sz
átaljában többnyire pusztán s-vel jegyeztetik, hanem az első kéznél néhány esetben ékelt z is fordul elő. Nevezetes pedig hogy e'szóban szent, kirekesz-
z z tőleg sc-ét ír mindenik. A' hetük sorába illyen z-t nem jegyzettem ki, de ha olvasónk, éket gondol az első kéz' z-je felé, annyi mintha látná e' z-t is. Egyébben itt is áll , a' mi az első kéz' többi betűiről észrevételül mondatott.
A' h a r m a d kéz' betűi között, csak az általain lemásolt's itt lévő E vonatuakat találhattam. Nagy E csupán egy rendbeli van itt. De az e-t há
romféleképen úgy különbözteti meg ez is, miként az első kéz, csakhogy ennél a' rövid e más alakot nyert, mint a' minőt neki az első és másod kéz
I i adott. I i, pont nélkül mindenütt. Többi betűire, az első kézéiről mondattak, hasonlóan alkalmazandók. Az és, végre, mind a' három kéznél a' lemásolt jelekkel található. Bécs, Decemb. Ildikén 1S35. Jászay Pál."
II. ÁLLÍTMÁNY A' RUTH VÉGISN LÉVŐ JEGYMIRŐL.
,,A' bécsi magyar codexben előforduló 's némellytől 383 évszámnak vélt, mások által ÍCct-nak vagy puszta czifraságnak hitt jegyet, mellyet az
XV
ide mellékelt lapon benn a' császári könyvtárban legbívebben igyekeztem lemásolni, én ec&y az az E. S. Z. betűknek vagy is ÉS szónak és cetera-t jelentő z-nek állítom.
Megjegyzem ugyan is , hogy ezen codexben báromféle betű van: kezdő, nagy, és rendszerinti kis betűk. A' kezdők mindannyian különböző alaknak 's néhol egyszerűek, nébol czifrázottak, nagyobb részént pedig veresek. A' nagy betűk veressel tarkázattan feketék, mint az általam lerajzolt betűrend mutatja. A" kis betűk tiszta feketék, hol azonban veressel írott egész sor is fordul elő, ott nagy és kis betű tiszta veres. A' kezdő betű, csupán fejezet elején áll, arra szánatása is ugy hozván magával, 's minden fejezet első szavának első betűje illy kezdő betűvel, másod betűje pedig nagy betűvel van ínra.
A' codexben lévő minden veres irás, úgy látszik, utóbbi. 'S a' fekete íráskor fennhagyván az író, fejezetek elején a' kezdő betű' helyét csak a' lap szélére feljegyzett kis a b c d 'stb betűvel jelelte k i , hová miféle kezdő betűt kellessék majd végtére festenie, ezért e' kis betűk, a' később melléjek írt nagy veres betűktől több helyütt be vágynak futva.
Kérdésben lévő jegyünk Ruth könyve utolsó sora végénél jelen meg, melly a' lap' egész alsó sarkáig nem terjed, hanem még néhány sornyi helyet hagy üresen. Mutatja hasonmásom az egész végsort így: Obcth zúle Isayt, Isay zúle dauidot fjftí-
Végét érvén itt nem csak a* fejezet, de Ruth könyve is , az iró még a' következő fejezetbe, Judíthéba is belé kezdett ugyan, mert annak első két szavát: eS vg, is leírta már, helyet hagyván szokása szerint aJ
kezdő nagy E betűnek, mellyet a' szélre csak kis e-vel jegyzett fel előlegesen. Azonban, gondolhatni, hogy vagy majd megint nem akarta már Judith uj kön} vét, fennmaradt kevés üres helyén folytatni, vagy valami egyél) előtte tudva lévő ok miatt félbe szakasztotta megkezdett sorát 's a' már kiirt két szócskát következő levelére vitte által.
Megszűnt e' szerint a' kihagyott kezdő E betű oda festetésének szüksége, azért az i t t , végképen is elmaradott, *s a' más lapra tétetett által. Ne hogy azonban a' későbbi olvasó tévedésbe jőjön' ha ezen üres helyet és e* sortöredéket látni fogja, fel kellett jegyeznie veres festékkel ugyan azon két első szócskát Ruth végsora után, miből az olvasó azonnal észr« vehesse, hogy az ott megkezdett de félben szakasztott fejezetet a* kővetkező levelén találja.
Ha összehasonlítjuk ezen kérdéses jegyeket: 1. az irók keze által fejezeteik elejére mindjárt a' kezdő nagy be
tűk mellé, feketével vagy néhol a' bevégzett fejezetek végére veressel feljegyzett, 's ott, hol a* későbbi bekötéskor el nem szelettck most is fennlévő arab számokkal; (itt p. o. a' 48 , 85, 101, 109, 114, 122, 133 lapon *stb.)
XVI
2. a' 3-masnak vélt bajszos és kettős öblű első jegyet, melly egyébiránt csak hirtelen tollal van oda vetve a' Ruth első lapja' basonniássán itt látható kezdő E er betűvel, és ugyan illyen E-kkel a' lOd. laphoz készült kőiraton;
3. a' S-czasnak állított másodikat a' másik kéz nagy S-seivel; miknek vonatai mind ezen másik kéz' betűi között láthatók, mind a* lOd. laphoz tartozó kőrciraton, és neveztesebben itt igen kivehetők, úgy hogy a' három alsóbb ugyan azon egy a' Ruth végénél lévó'vel;
4. a' harmadik, ugyan csak megint 3-mas számnak állított jegyet, melly legkevesebbé sem hasonlít az elsőhez , a' másik kéz' betűsora közölt lévő kis z-vel, vagy a' lOdik lapboz tartozó kőiraton álló öt z-vel — minden kétségünk elenyészik 's azt valljuk: a' kérdéses jegy, nem 3Sii szám, mi ezen helyen, a' felébb említettem arab számoktól egészen elváló alakban 's a' többi írással tökéletesen egyező festékkel különös tünemény is volna, hanem Judith könyve első fejezete első sorának később oda irott kezdete 's az ezt megelőző csonka lapnak következő levélre mutató őr-szava. Bécs, Januarias 20dikán 1836. Jászay Pál."
Közié velem Jászay későbben a* kézirat papirosáról és ennek jegyeiről is észrevételeit. Ide soroztainak azért, hogy gondolatjaként, ha valaki hasonjegyeket lelne, bizonyos évszámot mulató régi iratu papiroson, e* bécsi codex ideje' némi nyomára következtetést mondhatna. „Minden levelén, ezek Jászay szavai, hat vonal nyúlik keresztül egyarányos távolságban. A' papiros belében lenni szokott czifrázat, ezen, a mennyire képzeletben össze lehet állítani lóhert vagy borostyán levelet látszik ábrázolni. (Egész minőségében mutatja ezt a' „Harmad kéz" hasonmássá tábláján lévő utánnazat.) Eléjő mindenütt az ívnek egyik egyik felén, más fele üresen marad. E' czifrázatnak közepében hajtatván össze a' Jevél, több helyen megfelel egymásnak az elválasztott, jegy, jelesebben pedig az 55dik és 5b'd. levelén, mellyeken a' könyvkötői fonal keresztül megyén. E' kérdéses czifrázatnak a' leveleken teljes rendben elékcrüléséből ítélve, biztosan mondhatom, hogy az egész könyv egy nemű papiroson van írva. Bécs, Április TMlihün 1836."
Minekelőtte kaptam volna ezeket, vágytam én láthatni a' gróf Bat-thyáni könyvtárból az annyiszor idézett sz. ferenczesek évkönyve kéziratából hiteles másolatát azon béjegyzetnek, melly abban 1382 — 1437tig, mint Mária királyné és Zsigmond király időköre között állhat. Gyula vagy Károlyfejérváratt most Buczy Emil kanonok 's az ottani csillagász torony igazgatója, lebegett előttem, eljár ő ebben. Ő vételé már csínos mássát a' Bertalan pap irta zsoltárkönyvnek, általa jött az akadémiához megint más fordítású 32 zsoltár, 65 hymnus és egyéb nyelvemlék másolatban, ugyan Fejérvárról, mint levelező tag által. Becses előtte a' magyar akadémia ügye,
XVII
nemzetéé dicsd, barátsága pedig irántam 25 év alatt egyszer sem rendüle meg. Mene hozzá kérésem.
Válasz várása közben, gondolkodóban maradtam én, ki bizakodtam elébb, hogy vélt számaihoz Horvát István, idd' összevetését sem mulasztotta el, 's fennebb említett munkákban lévő arab számokkal történt egybehasonlltásom előtt, 13S3-mal voltam. De már, Jászay állítmányát elve-tendőnek épen nem tartam. Hanem, meg lehet talán menteni hivegetém, co-dexünk idejét még is I. Mária haláláigra, 1395, Weszpréminek t. i. ha verosi-militer colligitur szavai, mellyekkel Horvát, számait gyámítgatá, igaz h i stóriai alapokra gyükereztethetők. Mert 1383-mal én meg már azért hagyék fel részént, mivel a'kézirat levelei' szélein néhol eléjövd 's Horvát követelt számaival meg nem egyezd arab cziffrákat bizonyosan nem lehet későbbi más kéz által felrakottaknak mondani. Miért nem? arról alább.
összevetem I. Mária és Zsigmond országlása' iddkörét, össze Hedvig forditatásáét. Széthányatnak Weszprémi szavai, leomlik a' mi ezekre épült. Az adatok itteni eléterjesztését kérésem eldzi meg: ne sajnáljon emlékezni olvasónk arra, mi felébb a' Xdik lapon így áll:
„ D u m Hedwiga . . . . omnes divinos'Vet . et Növi Instrumenti libros in gratiam Polonorum, in vernaculam linguam transfundendos juss i t , tnm idem Mariam, . . . . 'stb." És nézni kell emlékeztetésül itt a' IXdik lapot is.
Mária, Isd Lajos iddsb leánya magyar királylyá (in regem) koronáztatok 1382b. September' 17dikén 16 éves korában. így tehát, ha Horvát István szerint ezen ó tcstamentoini töredékek Mária királyné alatt fordíttattak, 's első állításaként 13S2ben, az csak úgy lehet vala, ha még, vagy atyja' életében, ki 1382b. Septemb. 16dik temettetett el, mint királyleány mondta volna kívánságát a 'két ferenczesnek, vagy koronáztatása után mindjárt, 's ezek Ruth könyvecskéjét karácsonig elkészítek 1382b. Másod megigazított állításként, 1383 végéig, ha csak Ruthot tökéilék meg, találhatnánk ott évszámot az igaz; de így alkalmasint más könyvhez is oda tették volna, végeztekor, dolgozásuk évét; ellenben az másutt, sehol sem áll. Továbbá, magától e' fordítatást a' 16 é v ü leánykirály nem indította volna meg, hanem bizonyosan Vazilo András minorita gyóntatójának, ki anyjáé Erzsébet királynéé 's majd Hedvigé is volt *), befolyásával: sdt az lengyel lévén, főbb magyar egyháziakéval, ezek pedig ollyan fordítót ajánlottak volna, ki anyaszentegyházi határozat szerint járjon el dolgában 's eretneki szellettel ne vádoltathassuk. Dehogy gondoskodott Mária ekkor a 'magya r 1 i t e r a t u rá ró l . Egy igét sem tudott e* nyelvmíveleti munkanemről. A' gyengéd áldozatot,
1) Melissano de Macro, Annalium Minor. supplementa. Augustae Taurinor. MDCCX. p. 241. ad au-11 u in 1387.
BÉCSI COIXEX. ^
XVIII
vészből vészbe rángatá oktalan bosszús anyja. Vagy, Novigrádon tíz hónapi fogságában akart-e vigasztalódni? 1386b. és 87b. magyar bibliával. Sem bíre sem hamva ennek. 'S gyaníthatlan, hogy elborzadott elme, minővé az övét, anyjának, szeme láttára és börtönben! megölettetése tévé, illycsről gondol-kodhassék. Vagy, fakadott ez' enyhet keresése? kiszabadulttával, midőn az országlást átengedé férjének, kivel 138*>b. eskették össze, 's kinek 1387b. Martina utolsóján, tehát 19dik évében a'magyar korona, fejére tétetett: ő meg, a* szerencsétlen lapta Mária elfásult kebellel hordozá visszavonultan fa-tumait. Tudott volna Zsigmond arról, 's a' lovag szellemű ifjú királyékkor belé elegyedett volna legalább első hevében védelemre, ha valaki megint akadályozni akarta Máriának elébb helyben hagyatott fordítatását. Eretneki üldést pedig e' tájatt sem Ferrarius nem dicsér, ki egyébiránt évről évre beszéli el a'Magyarországon 1225től fogva dolgozott domonkosi inquisitorokat: De rebus hungaricae Provinciáé Ordinis Pracdicatorum. Viennae Anstriae, M. DC. XXXVII. p. 416—435 és 463—502. sem Wadding nem szól feren-ezeseinek Mária alatti hadonázásairól, a" magyar földön. Ranzanus feljegyzéseként eshettek ekkor visszaManichaeismusukba megint a'Patarenusok, szerinte b o s n e n s i s n a t i o , kiket lső Lajos elébb, a'catholica hitben meggyökereztetni törekedett; de Mária ferenczeseinek ezekkel mi közük lett volna ?
Hanem, hiszen Mária, Hedvig példáját követheté szól a' vezető Weszprémi. Hedviget, lső Lajos kisebb leányát, Lengyelország 1384b. Octó-ber löd. Krakkóban koronázá meg. Volt ekkor 13—14d. esztendeje körül, mert egy két évvel különbözőleg jegyeztetik születete. Az egész világ beszéli, milly szép és jó, millyen eszes. Jagyello, Litvánia'herczege, kész kedvéért, csak neje legyen, kikeresztelkedni tüzet kígyót imádott tartományostul pogányságából, összecsatolni azt a'lengyellel. Hedvignek gycrmeksziveAl-bertnél Ausztria herczcgénél, már atyja köté ahhoz. Lengyelország nagyjai esengve kérik, 's a' legszebb királyleány vad rút embernek hirleltet fogad el, 13S6ban Fcbr. 14d. Jagyello keresztyén, 's férj; Ildikén lengyel király. És hírénél csinosabb, eszesebb. Hedviget ezen esemény mintegy inté Litvánia emberítójévé lennie. Lön. Lengyeléit meg, a'szelídület vallása körül anyanyelvűkhez közelíteté, latin ritus mellett is; mert azon kolostorban, mely-lyet Clcparz mezővárosba Krakkó falai alatt sz. benedekcsek számára 1389b. férjével Ulászlóval együtt épített; alapításaként isteni tiszteleten, canonicus órákon's egyéb czerimoniánál, éneklés olvasás, idiomate slauonico kezde folyni. Például a' prágai „Monasterium Ordinis S.fíenedicti" szolgált, mely-lyet ott IVdik Károly 1347b. indíta meg Cyrillus és Methodius tiszteletére, mert a' négy evangélistát már S8S előtt szláv nyelven nyujtá Cyrillus az általa görög keresztyénné lett csehnek, Methodius pedig szláv liturgiát kezde 881 előtt. Onnan huzatának folyamatba vevő barátok elő zer Cleparzra, miként az 14S0b. megholt Dlugoss püspök, mint szem és fültanú beszéli, nagy öröm-
XIX
mel azon, hogy egyházi nyelvre a' megváltó, csak a' görög, latin, zsidó és szláv nyelvet méltolá. Hedvig tehát, igen is jól tudta még felébb kapni a' nyelvrokona lengyelnél azon szellemet, melly általíenge a' csehtől még 1030 körűiről is , midőn szent Procopius, egyházilag szláv nyelvvel élő szerzetet vive Sazavára. Hedvig egyik oldala Dlugossnál, a'buzgó, illycn képű: „Ca-tholicae iidei in Lithuania plantatrix . . . . Summa in ea deuotio, omnibus mundanae pra-viiatis fastibus a se relegatis, tantummodo ad orationem et lectionem librorum diuinorum, videlicet veteris et növi lestamenti, Omeliarum quatuor Doctorum, Vitás Patrum, Sernio-num et Passionum de Sanctis, Meditationum et Orationum Beati Bernardi, Sancti Am-brosii, reuelationum Sanctae Brigittáé, et plurimorum aliomm de Lutitio in Polonicum translut'jrum, animum et cogitationem intenderat. Joan. Dlugosii s. Longitri cunonici cracoviensis Históriáé polonicae Libri XII. Lipsiae, M. DCC. XI. fol. Libr. X. pag. 160—1G1." Beszéli ezeket 1399b. történt halála említésekor, de a' fordítások' éve, az eszközlő, munkáló nincsen kiirva. Cromer, Mathias de Mechovia, Koialowicz pedig e' fordításokat elé sem hozzák, noha királynéjuk egyházi erényeit szívesen dicsérik. Vizer Ádám ezt irá: /. Herrnenevtica Sacra Növi testamenti, Pars III. Posonii, 1785. a' 63d. lapon: Hedwigis, Lndovici re-gis Ilung. filia, an. 1390. in linguam polonicam t r a n s t u l i t biblia; ut nar-rat Kortholtus, de variis serijrt. editionibus, c. 30. LeLong biblia sacra c. 11. sect. 3. Akarék erről meggyőződni enszememmel. Azonban Kortholtust nem kaphatám meg. Kiírta majd kérésemre Jászay Bécsben szavait 's mi jött elé ? Adviga fordítató volt, és mikor? arról ott semmi sem áll. így beszél Kortholtus, másod kiadása 367d. lapján: „In linguam polonicam sacrum codicem prima transferre curavit regina Hedwigis, Ludovici iilia Testis est MS. Johannes Lasi-cius de Gcstis Franciáé libro I. , qui sedulo vernaculam banc seripturam ab Hedwige le-ctam fuisseait , uti quoque ab altéra, post huius obitum, Jagellonis uxore Sophia. Cu-ius c x e m p l a r , inquit, e l e g a n t e r ma n u s e r i p t u m , vidi." L e L o n g p e d i g , m i n t ezt magam olvasam, szóról szóra irta le Kortholtus eléadását, 's Hedvigről több, egyikben sincs. A'tévedés onnan lehet, mert egy lengyel zsoltár, Hedvig zsoltára czímmel, minthogy övé volt, marada fenn. Azon tengernyi fordítás, nem is hihető 20 év körüli vérről, minő az élénk Adviga 1390b. volt. Hol ideje, annyihoz? Hisz' épen ez évben rohanta meg lengyel leventaság-gal Galicziát maga, míg férje, Litvanusaival szerzekedék 's vissza csatolta. Miként azt, monda, magyarhoz kerekíté lengyeltől az atyja, úgy veszi visszaő, kit lengyellé tön koronája. Hanem, könnyű hinni azt, hogy az 1389beli kolostor alapító, e tájatt kapott fordítást, mellyhez elébb adta rendelését. Példája mindazáltal követhetővé csak ez i d ő k ö r ü l válhaték. De, Mária járt volna-e nyomán? a' Hedvignél idősebb, a' vele vitázott öcscse nyomán-e? Azonban legyen, evangeliom győzött. Annyira szeretnők Mária magyar fordí-tatását, hogy szinte fáj nyomába nem akadhatnunk, 's lehetetlenben is már, azt mondjuk: miért nem Hedviget hagyá Budán a' történetsor! hogy elfelejtette volna hajdani királyinkról annyiban kedvetlen emlékezésünket, mivel annyi kolostor építetésük mellett sem tudjuk egyikét is a' k e r e s z t y é n s z e r e t e t i r a t a i ' magyarra fordítatójának; noha másként feltehetnők Ar-pádék vége felé, lehetettségét. Mert Le Long szerint francziára, legelőszer
CZ*
XX ugyan Waldus fordi'tá némclly részét 1160 körül , de vitázatlanul Des Mou-lins kanonok 1294b. az egészet; olaszra így Voragine 1270b.; spanyolra t i-talom hárítva 1280b. tétetett Alfons kasztíliai király fordítást; az illyr-latin papnak pedig már ekkor , misekönyve is nyelvén volt. Németes rimbe még 870 tájatt szedé Otfried benedekes , a' 4 evangéliomot, egy asszony kérttére. Az anjou - magyarház visegrádi udvarában továbbá akként forogbata kézen egyházi magyar irat, miként lengyel zsoltár a'Magyarország és anjouház czí-merével 's három M betűvel jegyzett codexben vala o t t , akár úgy, mint Iső Károly* Mária nevű elsd hiteséé, akár egy részében Iső Mária királynéé, Ko-pitár szerint. Borkowski hiszi Isd Lajos elsd hiteseének Margiténak l). La-jos minden esetre tuda felőle 's ha épen az elébb lengyel thrónra szánt Má-j r iának irák egy részét, mondhatnók, hogy a' buzgó királyban magyar ellcle i i ra t ra is gerjedhete gond. Hanem tanú nincs rá. Hanem, ha Máriáról akadna is jegyzet , látnivaló lön, hogy ösztönzése nem 1382re vagy 3ra esnék 's csak fennebb eléhozott szellemben volna.
A' keresett két ferenczes munkálása így, ót álmatlanul, szakadás t i - ; l o s hevének mutatkozék. Hol? 's merre keresendő kérdezem Magyarország] földein, a' tűznek e' ké t fija. Moldovát emlegeti Weszprémi? Moldova tartó-; zott bakói bajai ferenczeseire nézve a' bosnyák felügyelőséghez, melly 1235b.! csak custodiával kezdődöt t , 1340b. pedig vicariává alakítatott. Et től függött: még; Magyar, Erdé ly , Horvá t , Oroszország, Slavonia, Szervia, Karniolia',; Havasalföld' minden ferenczes kolostora; hatott i r ják , Adria tengerétől tatár] szélekig, ki a'Rajnáig. Az erről 's eretnekek üldéseiröl szólható következőkben: Wadding Annales Minorum; Historiarum seraphicae religionis libri tres\ a fr. Petro Rodulphio Tossiniancnsi; Melissano de Macro Annalium minorum svpplementa; Jtibliotheca universa franciscana a fr.Antonio Salmatitino semmit sem lelhetek; ámbár ezek magyar királyok pártfogásairól 's magyar fran-ciscanus Íróról, latinul, többről szobinak. Nem ebben: Illyrici sacri tom. JV.A melly Boszniát a' keresett idő körül említgeti, auctore D. Farlato. Ferrarius-ban sincsen ide tartozó. Hanemha Dionysii Juancovic (Jankovich?) História Provinciáé Bosnae 31SS. mutatna valamit. Kerestem e' kéziratot a' budai Ca-pis tranusoknál , k iknek provinciája Joannes a Capistrano kora előtt „Bosnen-sis" néven volt. Nem találtam. Levéltárukat , monda Matzck provinciális, a' nassiczei convent őrziVerőcze vármegyében; felhányat,megkeres benne mindent. Jutogatott eszembe a' „Regestrum Vaticanum." Abban az inquisitorok híradásai megvagynak okaikkal , miért bántották ez amaz eretneket szegényt, 's az e l s z á l t animula blandula-nak úgy is elporlandó maradványi t , földből is k i , miért szóraták, és — hamuvá, miért égettetek.
1) L. e' vitás kérdést: Jahrbiicher der Literatur C7d. kötet, Wien, 1834. Acltcster polnischer Psai-ter 154—105 1. Kopitártól. — Zur Geschichte des áltesten polnischen Psalters zu St. Flórian bei Linz,. Von Stanisl. Grafen Dunin-liorkowski. Eine Antwort auf die Kritik in den Jahrbüchcrn 'stb. Bánd 67. Wien, 1835.
XXI
Illy vizsgálatok közben mcgérkezék a' válasz és másolat Fejérvárról, Július 14dikén 1S36. E' szerint igen is Moldovában fordítá T a m á s és B á l i n t két clericus mind a' kőt tcstamcntom iratait, mert oda szökött mindenik Kameniczről éjjel, Huss/, tanja miatt, melly meg kapa okét, 's az i n-q u i s i t o r ő beléjek akara kapni.
Buczy az évkönyv' kéziratáról így tudósíta: a) Kezdődik 1313-mon. vége 1624. 6) Negyedrétü, félívenként kötve, 153 lapu vagy 19% ívnyi, ez) Egy kéztói való mind, hanem a' rosszul irt 's így értelem változtató szavakon néhol javított grófBatthyáni Ignácz keze? d) „Híjában való lett volna 1382nél megkezdetnem, Buczy szavai, a' kivánt leiratást, mert, a' mennyire szemeim engedték átnéztem, de ott 's azon innen semmi nevezetesre nem akadtam, e) 1433nál kezdődő évek' folytában a' 13dik vicarius alatti dolgok kőzött fordul elé a' biblia' magyarra tétetése, másoltalásához azonban az 1420beli I ldik vicariusnál fogattam bevezetés végett." / ) Eredetijével a' másolat össze van olvasva. Kezdődik az eredetiben ez, a* 36d. lapon 's foly 41ig. „lm így van az érdekes felvilágosítás:
Ex libro manuseripto bibliothecae Alba-Carolinensis, qui ineboatur: INCIPIT CRONICA SEÜ ORIGÓ FRATRUM MINORUM DE OBSERVAN- 56-<ük in,». TIA IN PROVINCIIS BOSNAE ET HUNGÁRIÁÉ CHRISTO JESU MILI-
TANTIUM. „UNDEC1MUS VICARIUS Fráter Blasius de Hungária sive de Balka
Anno Dili 1420. in Festő Annunciationis Virginis Gloriosae a Fribus vicariis in Diako electus, et tandem p e r prae ') Frem Antonin de peto Ministrü" Gralem confirmatus vit\ qui constitutiones Papales generales Gila ac Bos-nae observantiales, quas secü portabat loco o z o r e t u n c tunc, noviter per d i í u m P i p o n c m Dimpiponem Comitem de Tóinősvár fundato resignavit, iste eni Fer Blasius multum laboravit pro s a n c t a facta observantia contra Ministrum Gralem, qui Bullám Papae Martini quinti Caplo Bosnensi pracsen-tavit, et eius t r ansumptü accepit, quae habetur in loco minorü de Kosály cnim emieuere duo l u m i n a luja || n o n no solum ordinis, sed et totius or-57-dik i«p dinis, v i d e l i c e t viest Fré*s, Bernardinus de s e n i j s Setjis, et Joannes de Capistrania, qui pro sancta observantia plurima páti parati, ac tanto fervo-
1) E z t : p r a e kitörölte g ró fBa t thyán i egy vona t t a l , 's fe lül , reá i r t a : p e r . Mivel illy keresztül vont kitörlést 's Kehébe a' felül t e t t e t , nyomtatásban mutatni e b b ő l nem szükség ; megjegyzem, hogy az ekképen szétszedett b e t ű k : p e r , t u s , g e n e r a 'stb. i t t en , g r ó f B a t t h y á n i javításai és hozzá té telei ; e' dúlt betűkkel így lévők: prae, vit, Giiu 'stb. pedig az általa te t t k i tör lés t jelentik. Az iró ' némelly botlásaiból latinul gyengén tudását gondolhatnák, m i , áll is á ta l jában; de igen azt i s , hogy g ró fBa t thyán i ezt valahonnan úgy másoltatta l e , 's üg3etlen irója ejté e' hibákat; ő maga pedig kirívóknak méltán találta 's időt szánt k i javí tásukra , buz. góságból.
XXII
ris zelo accensi contra ipsum Giíalcm ac Summum Pontificem appellaverunt, ubi, dum sétus Bernardinus mellifiluo (igy) sermone, et voce columbina, ut decet sctum actiones suas pro séta família in curia coram summo rontifice proposuisset, et dum sibi minister gnalis, sicut causidiconim modus est, per p h a s fas et n e p h a s ') fas sctam observantiam annihilare desidcrans, per multa verba declarando rerZesisteret, tunc veritatis Doctor FraLcr Johan-nes de Capistrania, publica voce coram suino Pontince, et adstantibus dixit, Páter Gnalis h a b i t u s hitus tuus p r o b a t p 6 « í novitiatus tui móres, ct forte nec annü praetcristi ergo necdum ordinis p e r prae fectionem iníle-xisti , et sic dicta factis demonstravit.
INCIPIT VICARIUS GNALIS.
Talibus ergo visis SummusPontifex de consilio suorum Frum autho-ritate Aplorum Petri et Patili concessit, et coníirmavit, ut s e c u n d u m fa-ctum Regulám Sancti Francisci Fres minores reguláris observatiae professo-
j8-dik lap. res in Itália héant vicariü Gilalem, cui || Vicariatus Bosnae et aliac obser-vantiae vicariatus subiieiantur tempore perpetuo, et sic Anno Dni M. CCCC. XXXIII. Primus Vicarius Gnalis eligitur Fráter Bernardinus de Senijs iam Rlíosus in coelis. DUODECIMUS VICARIUS Fér Joannes de Korsula con-firmatus per Reucrendum Patrem G u l i e l m u m Gvielmum Ministrum Gnalem qui tandem fait electus in Eppu Varadiensem, Iste enim Eppus in spu ap-parens (si ita est, sicut Farkas eiusdem Ecclesiae Eppi narrant) circa Annum Dni MCCCC nonagesimum septimü vei octavii, quando ipse praedictus Farkas Eppus Varadú?nsis in suo cubili in Lecto post Eplas quiesecret, venit quidam vir ignotus hitű minor. indutus et corda succinctus, ac infula Eppali ornatus ipsum Varaensem Eppu praedictum farkas flagellis caesum et verberatum rc-liwquitin lecto, qui tunc morte p v e n t u speremptus in eadem iníiimitate de-functus finivit dies suos. TERTIUS DECIMUS VICARIUS Fráter Jacobus de Marchia missus ab codem fratre Gvilelmo Ministro Giiali, qui vicaíiatum visitavit, et utriusque sexus höies i)eniales tertii ordinis in Papa constituit, et tandem factus A'icarius et confirmatus a Dno Papa b á b u i t hűit inquirere Hacreticos, in qua inquisitione vicariatum rcsignavit , veniens autem ad K a m a n z e c Kamau$ed in utraque parte Danubii subiacentes urbes, ct villás, ubi multos Hacreticos H u s z i t a s n o m i n c convertit, et effodere fecit, et comburi, ubi etiam MAGISTER BLASILS Magister CopclJe in pracdicta Ka-m a n c z - c z e propterea fugám dedit, veniens autem Bachiam ul)i*ct est prac-positus maior crat; vitám revocando finivit dies suos in bono laudabiliter. |
39-dik lap. Iste idem Fer Jacobus per Plebanü de Szent 3Iárton Effodi fecit defunctii,
1) Fas et ucfas lielyett, plms et nephas, reuilcs javítás. Ezt már más tehető, Batthyáni nem. Hiteti/.
XXIII
et comburi, versus eadem Kamencse ct multos similiter, Item P. Plcbanü d e b u l c b e n Debulchem contra Futak, ct alios ibidem defunctos similiter. Ita eni haec Haercsis hussitarü (ut dicunt) vcnerat in Pannoniara, quamdiu MAGISTER lii.Asius praedictus puer docilis erat, tunc cives de Kamancst ei-dem subvenicntes, miserunt eü ad studin, promittentes eidem ut Plébánia deKamanst, si mercbitur, eidem condonarent, tunc ipse puer ex desiderio studii transiens Bobemia intravit civitatcm Hnsitarum magnam Prágára, ibi-quc b u m a n a hmm sayia i m b u t u s imtibus, et diabolica Husitarü v ide l i ce t viest haercsis pravitatc infectus, tandem cnm quibusdam suis ad Pannónia tempore corapetenti regressus in suam Pátriáin se i l i c e t siest Kamancze, ibique illa Hnsitarum Haercsis, sicut idem Mger lilasius incusando se inqui-sitori pracdicto diserat, non ab ipso, sed a suis in illa patr ia^>rz« disemi-nata fuerit, et sic ipse dies suos, ut pracdictum est finivit laudabilitcr, Tunc etiam duo Irati de eadem Kamanest viest Tbomas et Valentinus, cum qui-busda h o m i n i b u s hibus insanis, et m u l i e r c u l i s miraciilis || consilio 40-tük lap. inito nocte recedentes ad Regnum Mold ve Moldanae intraverunt, ubi iidem duo Clerici Haeresim praedictam seminantes utriusque testamenti s e r i p t a scijjta in Hungaricum i d i o m a idonea transtulerunt, quot ergo et quanta in eis apparet Hacresis s i cu t hinc, ct ego légi: n e m o Neo hőim numerare pos-sit, ex quo fucrant simplices lrati iuxta proverbiü vulgare: SIMPLEX TIIEOLO-GLS, PURLS HAERETICL'S EST, nam istam dictionem spus sötus exposuerunt sic: z e n t z e l l c t h ient $ellethy ct dum praedicta ibi sic seminassent, tunc idem Clerici iterum consilio inito (ut Xti discipuli quod absit) unus cör v i d e l i ce t viest Tbomas apud eundem p o p u l u m Plra per cosdem ad Haeresim conversura yro per informationewi remansit, v i d e l i c e t viest altér Valentinus Turciam intravit, ut dum Iras ibi d i d i c e r i t didicisset eorum, tunc socium suum post se vocaret, et cü ibidem labori ose se dedisset, ita, ut eius fáma, usque ad Imperatorem Turcarum venisset, tunc mandavit idem Imperátor ex consiliarioruin suorü decreto ne t a l e q u i d tle quid in detrimentn legis eorum exurgeret, et idem Valentinus Clericus vivus d e c o r i a r e t u r decoriarent et sic f a c t u m / í m est, altér autem || viest Tbomas cum suo po- 41_((ik la pulo imobilis permansit, et tandem moriens secundum sedm merita suorü operum Diabolo, cui et famulatus est, animam tradidit, cuius poenam nemo dicere posset. QUAltTUS DECIMUS VICARIUS Fer Joannes de Hungária sive de Vayti clcctus, et ab eodem Gvilelmo Ministro GiTali confirmatus, baec usque adhuc EX LIBRO FRATRIS BLASIJ DE ZALKA accepi, et quae sequun-tur a vencrabili sine pracdicto, qui sub obedientia oinniü Vicariorü familiac observantiae de Hungária, usque hodic militavit cum honore."
XXIV
t Vonallal meghuzott ama fennebbi tudósításért kellé végig mennünk e kivonat' egyéb unalmain. Jegyzéseket is pedig még reája azért szükség tennünk, hogy megvizsgálhassuk hihetőségét. Hasonlítsuk egybe más iratokkal e végett, fdbb kérdésü pontjait.
1. A' bosnyák vicariusok között igen is 1420ra van téve P. Blasius de Hungária valasztatása: L. Schematismus Missionariae Provinciáé Bosnae Argentínáé Fratrum Minor. observ.pro 1S36.pag. 12.
2. Per Antonium de Pető, így olvastassék: Per fratrem Antonium de Piretro Ministrum generáléin, f 1421b. L. Chrotiologia historico - legális Seraph. Ordin. Fratr. Minor. Neapoli M. DC. L. T. I. pag. 89. ^ 3. Pipo de Ozora, Comes Temesiensis, jelen volt Zsigmond királlyal
a constantiai gyűlésen 150 lóval. L. Engel és Fessler históriáit. 4. Bernardinus de Senys, az az de Senis, Senensis (Sziénai). Vá
lasztotta ezt g e n e r á l i s vicariusává fráter Guillelmus de Casali S. Theolo-giae Magister (ki csak röviden így íratik itt: Gulielmns Minister Generális) levelével: Dátum Senis, Die 22. Julv 1430. L. Chronologia histor. leg. p. 99. Kivonatunk 1433at mond. 'S ennek van igaza, mert az említett chronolo-giának lOOd. lapján meg az áll, hogy 5 évig viselvén már Bernardinus vica-riusságát, 1438ben rendeleteket adott k i , mellyeket IVdik Ödön pápa iá 1438ban erősített meg. Bernardinus maga mellé segédül Capistran Jánost 1441b. vette.
5. P. Joaniies de Korsula 1427b. tétetett vicariussá. L. Schematismus Miss. Prov. Bosnae Argent. 183C. p. 12.
6. Jacobus de Marchia, 1432b. jő elé vicariusul ugyan azon feren-czes névkönyvben. Midőn pedig Hussz' tanítása, majd alább eléadandó közlekedés utján, Szervia ésBosznia szerb vagy illyr nyelvű tömérdek népe között, annyira hamar elméket nyert, hogy azon ráczok is , kik Szerem vármegyének lakták nagy részét, rokonság fonalain azt hevesen védelmezek; ezek szomszédságában meg a' Száva és Duna közötti catholicus magyarság arra könnyen hajlott, sőt a' Nagy Lajos pécsi akadémiájában tanulttak, idébbi vidéken is az új vitatásokhoz elkészített fogékonyságot bizonyítgatának, ezek megzabolása végett inquisitorrá, e' Marchia vagy Picenus Jakabot hatalmazta fel IVd. Ödön pápa 1436ban, XI. Cal. Septembris Bononiában költ bullájával Magyarországra és Ausztria részeire. Mert feltétel volt, a Bázelben még 1431nek Decembere 14dikén kezdődött és sok tisztításra czélzott concilium elején kifejezett elv szerint, minden keresztyén népet a' catho-lica római szentegyházzal összeszerkezni, szakadályt így, mint Hussz pártjáét egyeztetve kiirtani; magát pedig az anyaszentegyházat, emberei's dolgaira nézve úgy állítani igaz rendbe már ezutánra, hogy ellenvetés ne születhessek. IVd. Ödön pápa külön eljárt a' görög egyházzal alkudozásban, úgy a' szakadályosok mogtöretésében; a' többi rendelet, költ 's elhangzott, a'pápának maga meg nem tagadhatása miatt. Hanem ide csak az inquisitorrá nevez-
XXY
tetés tartozik. L. arról Tf'addt'ng, Annales Minőt. ed. sccitnda, opera Jos. Fonseca ab Ehora, JRomae, 1734. Totn. X. p. 2G9. Megegyezik 1430taJ Me-lissano (laMacro is, ki a* tömérdek szent adat köztt irtózatos hevében el elsiklott Waddingot néhol lehnrogatja éveiben tévedései miatt. L. Annales Minor. Suppl. pag. 291. E' supplementumok Fonseca kiadásába is felvétetvék. Azért kell nekünk pontosan tudnunk azon évet, mell} ben Jacobus de Marcbia, foj-niczai bosnyák cellájából, hol előtte, csupán vicarius előtt, egyedül alázatos csuklyás hajta fiit, mint ollyan Snquisitor lépik elé, kinek érsek, püspök, biróiszék, megye és országrésze engedend, vagy vele ví; hogy tisztán lássuk, m i k o r bujdosik haragja elől Tamás és Bálint, bibliai két magyar fordítónk, egyik szögébe Moldovának. lm itten tehát több adat is, ezen hatalma' idejéhez. Esztergom érseke köszönetét irta IVdik Ödönhcz 1436h.fert'a se.rfa ante dominicam secundam Adrentiis, azért, mivel Jakab már is igen sok magyar hnsszitának hágott nyakára. Kalocsa káptalanja hasonlót 1436'b. Dccemb. 4d. teszen Jakab' illy dicséretével:
„Xam plurínioa bacieticos tnm C l e r i c n s , quam laicos, quorvini in liis fíniti-mis partibus a l o n g i s t e m p o r i b u s copia ingens pn l l u l aba t , coinprehcndit ."
A' váradi püspök is e' tájatt hitt a megyéjébe hasonlóan üldetre. Erdély püspöke pedig Tordáról irt neki azért. 'S ez, papjainak is tudtokra adja; „vigyáznának, mert jövend ítélni Jakab és kiirtani Hussznak elvctc-mültségibc azon keveredetteket, kik már M o l d o v á b ó l is rühes juhok gyanánt jöttek az ép és igaz nyáj' megrontására." Wadding, Totn. X. p. 270, 271, 272. És Wadding hozza elé, Totn. XI. p. 10—11. Jakab szeremi püspök' levelét IVd. ödönhez, így:
„Scia t V. P . quod si idein ven. fráter Jacobus ad regnuni istud ' ) venire t a rdas -s e t , ípsi ncquissimi haeretici clam arinati vexi l ia sub levantes , eonlra fidem calbol icam insur rex issen t , onincsquc episcopos, ac totiun elérőm . . . . potent ia l i te r interiice*c vo-luissenf. Dafmii in inonasterio í iani in domo scilicet habi ta t ionis n o s t r a e , X V . Már t i i M C C C C X X X V I I . "
Ugyan 1437b. Posega vármegye főispánja Tamási László ada Februa-rinsban Diákon bizonyság-levelet Marchiának. Nevezi ebben inquisitorsága mellett még így: „nec non in regnoBosnae et partibusRassiae, ac in locis cir-cumvicinis, ab unitate sanctae Matris Ecclcsiae separatis Legátus Concilii Ba-sileensis." Megtámadták Marchiát e' szerint, hogy' mer a' Száva és Duna között követcskedni, hiszen az ottani néhány város, keresztyén hitet tart, ámbár Bosznia Szervia közel van. Igaz ugyan, szól a' főispán, hogy néhány város és falu Szeremségen keresztyén nevet visel, mindazáltal együtt él vélek a' bosnyák és husszita eretnek, mert e' megye nagyobb részét bosnyák és rácz nép lakja. 'S megdicséri Jakabot azért, mivel ezeket is már a'római
1) Krti Magvarországot, tereiének elejéhez képest, 's nem: Regnum Selaroniae. Sorozlassék bál ez még egy adatul, Gyurikovics tudós értékeséhez , mellyben megmutatta, hogy Verócze, Szerem, Posega vármegyék Magvarország elválhatatlan részei. Tudom. Gyűjteni. 1836. Vd. kötet, 3C-dik lap.
D
XXVI
hitre b i rá , söt a' Duna egyik részén egész mértföldnyire rácz és bosnyák e re tnek , már egy szokásra lépett a' keresztyénnel, általa.
Keresztyén i t t , megjegyezhetjük, római hitünek vétetek; bosnyák és rácz eretnek pedig, a' keleti egyházhoz való volt. Azt is meg, hogy Jaco-bus de Marchia elöl , a' félők, 1436 vége felé már clbujdosának.
Kisérjük csak azonban még tovább az inquisilort pályáján, nem árt egész képét l á tnunk , bibliánk fordításának mikorra kitűzhetésehez. 1437b. boldog Bertalan apostol innepe vigiliáján dorgálja Zsigmond király Prágából, Henr ike t a' pécsi püspököt káptalanával együtt. Miért? Határaikon túl kergetek ezek Marchia Jakabot, nem akarván tűrni , rajtok igen is nagyon ural-kodottságát. A' meghökkent Marchia, Ödön pápának önti ki panaszát, a' pápa Zsigmondra í r , azért szóla ez , így: Nem csak Pécsett közöt tetek, hanem egész Magyarországon akarom tiszteltetni Jakab küldetését. TVadding Xldik kötet, Ad. lap ')> És utána, Koller, História episcopatus qninqueecclesiarum Tom. III. Posonii, 1784. jmg. 359. Zsigmondot i t ten , figyelmezzünk, Jacobus de Marchia tettei elősegítőjének találjuk. 'S Jakab így új támot nyerve, még Albert királyságakor is üldözódött 1438b. E k k o r két nagy vitája volt. Si» mon de Bachia, archidiaconus és pécsi kanonok, Újlakon, Szeremben, egyházból til tást mere sújtani reá. Jakab hónába téré osüggedetten. De , IV-dik Ödön pápa vissza terel i , ír mellette Albertnek mindenféle szépet, 's az in-quisitor még 1438b. Kameniczen rettent . Előtte áll Bálint pap bukini plébános , bűnében, Valentinus sacerdospleba/ms de Buchen a ) , mondja Wadding Xtd. kö te t , 77d. l ap ; előtte más három visszaesett eretnek, k ik megint csak Hussz tanját hiszik t isztábbnak, ezek fejére Marchia pusztulatot szór. „Ka-menicz birája, e' mezővárosé, büntesse meg őket ." Tömlöczben tehát a' négy. H í r zsibong, láz morog. Elétör egy más Bálint altér Valentint/s barátjaival, Kamenicz börtönének leverik kilincseit , szabadon a' négy; *s az elitélni akart biró előt t , karddal állanak. És jő Kalocsa érsekétől , kihez Kamenicz tartozott1 hogy a' kijegyzett eretnekek feloldvák, pedig ő általa. Az olasz elhűl bá-multtában. Albert királynál keservével. Ez így ir Budáról , 1439bcn /e r í a quinta proxima post festum Pentecostes, János érsekhez, vicariushoz, s az országos bí rákhoz, törvény kiszolgáltatójihoz: „Nostra satis displicenter iníellexit Majestas, quomodo nonnulli forent partium regni nostri homines, et signanter in Comita-tibus Sirinien. et de W a l k o , ac oppido Camavez, eommorantes", k i k az mquiS l -tort akadályozzák. Azonban Alber t , sem érsekét , sem a' bírákat nem aka-rá egyenesen inquisitori kéj alá sorozni, hanem csak azt parancsolá, hogy eretnekségben ha mi vád lenne még ezután, Budára küldessék minden,
1) Wadding itt zavaros, Zsigmond levelére, Henrik püspökét következteti ugyan 1437b. primo die ante festum conversionis S. Pauli Apostoli, mellyben megyéjének parancsolja, hogy a/, inquisi-tort szívesen lássa. Kz jól van, de a' kelet! Bertalan esik Augustusban, Pál apostol Januarius-ban. Megfordítva volna rendében,
2) Buciién, kivonatunkban pedig Bulchen , rosszul Íratott. Beocsin nevű helység, Kamenicz mellett van, Bukin a' duua inneusü partján, Futakkal egy sorban. 'S mivel kivonatunk is így szól: Plebanum debulchea contra Futak, az az Futakkal által ellenben vagy Futak felé, e' Bukint vehetjük.
XXVII
majd elláttatja ő , külön bíróval. Közel Albert Kameniczhez Augustusban 1439b. midőn a' török ellen Tcmcs megyén halad keresztül 's csak magának János érseknek i r , Kiszdiáról amaz altér Valentinná ügyében. „ Vrí nobis relatum est, vos quemdam Valcntinum sartorem de Kamanch, innocenfeiu főre pronunciare fecissetis Hogy az Istenért hirdettetheti ez t , szól a' k i rály, megyéjében az érsek ártatlannak, midőn nem csak Marchia kapta eretnekségen, de a' római szent curia is abban marasztotta, így kell-e az inqui-sitort pironságban hagyni? Albertnek e' levelét Waddingból lenyomatta Katona i s , Ilist. Colocens. Eccl. P. I. pag. 415. , 's e' szó után: sartorem, ezt tévé : / . sacerdotem.
Találhatjuk-e hát már valamellyik Bálintot e' ket tő közül egynek átfordító Bálinttal? Nem. Mert, Valentinum de Buchett, k i t a 'k ivona t csak igy nevez: P. Plebanum debulchen vontra Futak, ugyan e' kivonat szerint kiásatta sírjából Marchia 's reá tüzet gyújtatott. A' bukini plébánost börtönéből kiszabadított „másik Valent inus" sem az. Ha szabó volt, már épen azért más. Ha talán felszentelt pap , megint nem az , mert a' fordító Bálint még csak clericusnak iratik. Az érsek' e' külön védencze tckintetbeli vagyonos lehetett minden esetre, 's bátor, ki habár szabadabban gondolkodott , ártatlannak érzé magát 's merte bevárni a' sz. curia Ítéletét is. Hlyen nem hagyja el hónát.
H á t r a v a n még t u d n u n k , mikor választatott fráter Joannes de Hungária sive Vaya 14d. vicariussá, mert kivonatunk azon évről is hallgat. Mc-lissano de Macro, 312d. lapján azt így említi :
„Pracmittenduni est Guillelmum dcCasali Ministrum Gencralem Jacobo Piceno (Marchia) in Hegno Hungáriáé laboranti sub.sfitui.sse Comniissaiium in Vicaria Bosnae fratrem Joannem Ilungarum de Waia oppido oriunduiu anno 1439, queiu etiam Pontifex voluit Inquisitorcm haeieficae pravitatis: et subinde anno 1441 inslituisse Vicaiium."
Az 1836ra szóló bosnyák schematismusban á l l : 1441. P- Joannes de Baja. Biennio atite Commiss. et Inqu. Haer. prav. 1436b. pedig e' szerint, vi-carius lett P. Nicolaus de Tragurio, k i t a' kézirat elé sem hoz. Hanem e' kolostori névkönyv' szerkesztője Kujuncxich maga megvallja, hogy vicariu-saik régi sora csonka, mivel a' hajdani jegyzetek nem egyezők egymással. Wayai János inquisitorsága végett a' pápa levele Florentziából 1439ből Május Odikéről van Wadding Xld. kötete 79d. lapján az egyházi főrendhez, világi főkormányhoz, hogy ezek eretnekirtásban támul lennének. A' pápa tán azt hivé, magyar inkább összeférend, mert a' torzsalkodást nemzeti idegenség is ingcrelheté. ÍJldözet és összeférés!
Többféle ferenczes évkönyvi 's hisztóriai forrás erősíti ezek szerint a' Batthyáni kézirat kivont pontjait , reá ennél fogva építhetünk a' keresett fordításra nézve is. Általa fejlik most élőnkbe, hogy Tamás és Bálint' futása Kamenicztől 1430 hajultánál elébb nem volt, 's később sem 1439nél, mert ezen innen Wayai János befolyása a la t t , semmi zaklatás sem említetik. Talán szelídebben igazítgatá cl a' vélemény' kénvességcit. De ha 1436 végén
mindjárt futának-e, mihelyt az inquisitor megkezdő iszonyait? vagy idébbi évben, azt már csak hihetőleg vehetjük fel. Ha tudnók, hogy Bálint cleri-cus veszedelme azért vau Wayai János' vicariussá letténél elébb elbeszélve, mert valóban 1441 előtt nyuzaték meg, felettébb is törökösen, hamar illyen lehetne számításunk: két-három év kellett ó és új testamentum fordításához; egy-kettő eltölt abban, míg Bálint muzulmán földre vergődött, ottan vallása közölhetésére törökül tanul t , maga befurása czélját példákból a' zultán meg-tudá , haláláról pedig a' hír épen akkor terjedeze-ki, mikor Wayai 'vicarius-sága következett . 'S a' fordításhoz fogás vala tehát Zsigmond király utolsó évében, mert 1437 Decemberének 9dikén hala mpg, 's befejezése még Albert ' korában, k i t 1439b. October 27d. ért útul enyészete: következetesen a' Moldovába takarodás 1436 vége felé történt.
Ellenvetés nélkül ez mindazáltal nem maradhat. Megjegyezhető ngy-mint i az évkönyviró csak azért szúrta be Bálint halálát 1441 előt t re , mivel végezni akarta róla mondókáját, lám Tamás clericust is 1441 előtt viteté cl az ördöggel, pedig talán csak nem Ég sujta mindenikre korahalált, még ifjúságában. Továbbá az évkönyviró szökdös elbeszélésében, mert Korzula vica-riusnak 1497 körülte késérteti megjelenését is elregéli; ugrál hasonlóan Bálás Magisternél. Ennek halála utánra van téve Tamás és Bálint futása, mi hát 1437—8ban eshetet t , mert pajtásaira tuszkolá Bálás eretneki bűnét , 's dicséretesen végzé napjait.
Állhat efféle megforgatás. De feleletül lehet megint , hogy a' dies suos finivit laudahiliter után ál ló: Tunc, vétethetik átaljában, az inquisitor-ság kezdetére 's folytára is.
Vessünk véget. Míg nyil t évszámot ker í t elé valaki , T a m á s és B á l i n t munkájának időkörc leghihetőbben 143G és 1441 között álland. Teljesen bizonyosat lelnénk talán Zalkái Bálás fráter évjegyzetében, mellyre kivonatunk vége így utal: haec usque adhuc ex libro fratris lilasii de Zalka accepi, de hol van az? Megígérte nekem ennek is kerestetését Matzeck mini-ster provinciális.
Felvilágíták most ezen összeállítások, mennyi részecskéjében történt a' fordítás Zsigmond életének. Mi több? egészen új adatul szolgál e' fe-renczes évirat ahhoz, hogy a' két clericust, Hussz tanítása készleié a' biblia magyar általtételéhez. Tudák , miként javítgatta Hussz a' cseh fordításoka t , Jacobellus és Hieronymus társival; mert már 133S—137S közről meg volt Máté evangéliuma, 1396ból egy zsoltárkönyv; I400ból a' Drezdában lévő biblia 's tb. Bizonyosan a' tannal együtt jöt t hírül, miképen fordította Wik l e f Triologusát Hussz a'világi kösségnek ; mint irá 1413b. postilláját csehül, egyházi éneke i t , a' 10 parancs magyarázatát 'stb. Beszélé nyilván a' Zsigmonddal csehek köztt j á r t sok magyar i t thon, hogy isteni tisztelet nem deákul f o l y a m már ott. Úgymint , feléledt az lOGlb. cseh királylyá czimzett Wratislavvnak a' sz. mise' szlávul tartására nézve jelentet t k ivánata , mcllyet Vl ld . Gergely pápa vaua temeritas-nak lOSOb. haraggal nevezett, mivel a görög
X X I X
egyház' rítusa, Rómáévá már akkor diadallal változott a' cseh földön is. Habár tehát, annyira nem első törés volt llussz által honfiai nyelvében, hogy vele, 1409-czcI annak már másod időkörc vált k i ; a' magyarnye lvnek azonban egyházi tisztelethez terjedettebb vétetését, mire majd alább Moldovában találunk, úgy látszik, csak azon akkori lélekmozgalom eredezteté. Azonban, ide sorozom: eddigi tudomásként.
Fcrenczcs éviratunkból tudjuk meg legelőszer nevét is annak , k i Hussz tanítmányát Magyarország alsóbb részeire hozá, noha egyedül a' kercszt-ségit. Jakab mester az : Jacobus, S. Theologiae Magister, kameniczi plébános és bácsi nagyprépost. Mert, Kamenicz azon mezőváros Fu takon a lu l , Pétervárad mellett , melly a' helytelen helyesirásu évjegyzőnél: Kamanzcc , Kamancze, Kamencse; Waddingnál Kamanch ; Albert k i rá ly levelében oppi-dnm de Camavcz, az az Kamanez. Szláv nevét egyféle ok adathatá Camye-niecz v. Kaminiecz hajdan lengyel városéval a' Dnjcstr par t ján; magyarul Kövcsdnek kezdé hivatni Marczibányi Márton, nem rég megholt birtokosa. A' mai nap , miként hal iam, egészen illyr népű helynek hogy Zsigmond idejében magyar Iakóji lehettek legalább egy részén t , abból volna lá t szha tó , mivel Tamás és Bálint' onnan elköltözött csapatja bizonyosan magyar vol t ; illyrnek Moldovába llussz miatt zarándoklását sehol sem találtam. Vagy csak az lett volna gyűlő és indulóhelyük? Mert még egy kérdés tolakodik i t t elé. Magyar egyház tagjai k ü l d é k - c ki Jakab mester t , mint jó észszel biztatott ifjút Prágába lígy, hogy majd plebénussuk legyen, vagy szláv nyelv' rokonai \ A' felelet inkább Hlyet azért bizonyolna, mert ez a 'csehvel , rí tusára nézve összeköttetésben vol t ; mivel a' fennemlített szláv benedekeseket is Horvátországból, tehát Magyarország Szerem vármegyéje' szomszédságából vitette Prágába 1347b. IVd. Károly. Elegynek hihetnők ennél fogva legvalószínűbben Kamenicz népét 's magyarul is egyformán tudot tnak, mert nevendé-ke különben a k k o r bácsi prépost nem leszen. 1441-ig volt cath. paroch iájáról azonban Kamcnicznck nincs más tudósítás. A ' : Schematismus déri Dioeces. Rosnensis sen Diakovariensis et Síjrmiens.pro 1837. így szól 66d. lapján: ere-cta est parochia in oppido Kamenica 1746. Cscvapovich pedig, 150d. lapján c 'munkájának: Synoptico-Memorialis Catalogus observautis Minor. Provinciáé JS. Joaunis a Cr/pistrano, olim Bosnae Argentínáé; a dimidio Seculi XI]T. usqiie recentem aetatem, ex archivo et chronicis eiusdem recusus. lindae 1S 2;i• Kameniczról csak annyit mond, hogy a boszniai provinciának 1726beli irományai 's 1733bcli köz összoirások szerint a' péterváradi fercnczcsck con-ventjének parochiájához tartozott. Görög n. e. hi tű számláltatik ott ma 1022 lé lek, catholicus G59, evangelieus 2. 'S a' ma többen lévők, alkalmasint hajdan is felesebben voltak. Sambucusnál Kamancch: nobile oppidiun.
Hát a két clericust mondhatnók-c a' vegyes népű mezővárosban születettnek azért, mivel az évirat őket így nevezi : duo literati de Kamanest ? Mert eredetre érthetjük csak ezt 's nem mintha kameniczi ferenczes clcri-cusok lettek volna, mivel it t állott kolostorról sem irat sem hagyomány.
XXX
Ellenben, idézett iratok szerint , 1. Csevapovich, Recensio observ- minorum yrov. S. Joann- a Capistrano, per Hung. Anstr. inf. et Slavon. extensae, pro anno ISoO. Budae, közel oda Újlakon, Illók, már 1359ben állott minorita kolostor, valamint e' megye körében : Mitroviczon, Waddingnak 1400beli említéseként; Racsán, a' bol volttat Wadding 137Sról hozza e lé ; Zimonban, mel ly , megint annál 1400ban nevez te t ik , de rommá lön 1453ban török miatt 's vele Rednek és Tadva conventjei anny i ra , hogy ezek még emlékezetből is eltünének. 'S a' távolabb eső nassiczeinek eredete 1322nél tétetik régibbre.
Az iménti kérdést űzve , nem lehetetlen úgy-c bá r , azon egy helyről egyszerre két jó főt emelkedni látnunk. Hanem, történhetek még ez i s : Egyik született Kamcniczen , másik azon magyar népség között ugyan, melly akkor Szeremséget sőt kevésben Szerviát Boszniát, némelly helynek máig is fennmaradt magyar nevezete szerint l ak ta , de később Kamcniczre került 's oda valónak nézetett ; minél fogva származat lett volna c 'ke t tő , Száva mellék i ollyan magyarság közül, mellynek tájbeszéde a' nemű volt, minő fordításukban meglep. Mindazáltal igen közel forog emlékezetünkben az is , miként hány és vet embert messzéről távolra érelme, ( f á tum) kivált pedig barátot , papo t , katona sorsaként, miképpen küldöz világba szétrakatása. 'S az illy távolabbról , vcgyítetlen magyar helyekről ide szakadást és e' két rokon keb-liiiu'k i t ten együvé találkozását kivált úgy lehet könnyen megengednünk, ha év jegyzőnknek e' kifejezését: duo literati de Kamanest , akkép magyarázz u k , hogy, tanítványait deákait érté az a la t t , a' Jakab mester által Kamcniczen suttogva elejtegett cseh tudománynak. Azonban meg, haboztat bennünke t még a z : ha kétségen túl Bosznia vicariájában tanult clericusok volt a k - e ? Mert , nem jegyezvén ki az évirat egyenesen hová tartozottságukat, lehet vétetniek a' Kamcniczhez közel esett bácsi minoriták nyájából voltakn a k , k iket Erzsébet királyné 13?0ben vagy alapított, vagy újra életbe ho-za , 's melly bácsi conventet Wadding 1400ban a' szeremi custodiához tarto-zottúl hoz fel ; lehet, Bács vagy Pécs egyházi megyéje clericiisainak. Minden esetre legalább egy ideig, taníthatta őket Pécs' híres akadémiája, mivel csupán kolostori vezetés, illy két tudós theologust képzett volna-e? Parlag felszaggatásuk ezeknek , hova nyclvkészület is gondos kel lé , olly gyakorlott ész' nagy munkája volt korukban, hiányaikkal bár , mint ma, uj világnyitó rendszer' kifejtése.
E' bizonytalanságok közül miként válik ki hilietőbbségre Tamásnak 's Bálintnak, legalább más-más helyen születése, úgy első tanítatása, ítéljük meg majd alább. Elébb a' magyar husszitaságról, mert ide tartozó tárgy.
Mellyik évben tört ki Kamcniczen Jakab mesterből llussz védelme, azt csupán közelítőleg, mondhatnók meg. Akármikor , csinnyán ejté, mivel czímre haszonra nézve, mint lát tuk, még emelkedhetett. Csak ha ála után vallottak r á , akkor rohana tetemeinek Jacobus de Marchia, a' szentinárto-ni plébánossal, ki Baranyából lehete, mivel Magyarországnak 28 féle Szentmárton nevű helye közül , négy esik azon megyében.
XXXI
A' kalocsai káptalan fennebbi levelének a longis temporibus szavai, azt mutatják, hogy 1436n;il jóval elébb elfogta c' lelki mozgalom, a' magyar izgékony elmét. Fcrrariusként 141Sb. bocsátá Zsigmond Magyarországra Do-minici János frátert Hussz eretneksége fékezésére. Már annyira meggyökerezettnek látá ez itt a' gonoszt, hogy „vas vágása nélkül orvoslása lehetetlen lett." De Zsigmond ahhoz nyúlni nem akart, 's Dominici, mondja Ferrarius, az elvesző lelkeken támadott bánatjában, Budán kimúlt. De reb. ung. prov. pag. 490. lm ekkor meg Zsigmond a' lelkiesméret bibijét kímélő. A' hogy szeszélye, politikája hozá. ílussznak dtalomlevelet ada Konstanczba 's égette-tésekor — hallgata.
Pozsonba érkezik valahára Zsigmond 1419b. Febr. 3d. a* setétképü egyházi zsinatról 's az d parancsából-e vagy kiéből? „ 1 4 2 Óban H u f 3 Ján o s t t u d o m a y a e r t az M a g y a r o k M o l d o v a b a n f 3 a m k i u e t e s r e k e n f j e r i t e t n e k " Ezt mondja, egy magyarul 1630czig irt 2^ ívnyi krónika, melly magyar hisztériái többfélével együtt Mvrvs ahenevs czimü gyűjteményben gr. Mailáth Károly cs. k. aranykulcsos, mkir. udv. kamarai tanácsosé Budán. Azért volna kétséges azon 1420 év abban, mivel 14l7-re áll benne: Huf3 Jánost Prágai Taneto tűzre it illetik, es megh egetetikConstantiaba az kere(3tyeni hiítert," holott e' törvénylátás 1415b. volt. Azonban a' „Leüt* schauer Chronik" is így egyez meg azzal: An. 1420 sind etliche Ungarn we-gen Johann Hufs Lehre in die Moldau verjagt worden, L, Magazin für Ge-schichte Statisttk und Staatsrecht der österreich. Monarchie. Erster Bánd Götttng. 1806. S. 283. Zsigmondot igen is már 1415 óta ingcrlé Szepességre becsapott husszitaság, boszontá épen 1420b. az October 31dikén cseh Vysse-grád alatti veszedelme. Oda lön ott morva és magyar fényes hada 's ebben sok főnemes. Nem tudott cseh érdekben cselekedni a' cseh koronáért reszkető, 's veszté a' husszitaság ellen csatázó magyart, üzé vagy űzni engedé hónából, a' tanítását követő magyart.
1420ról beszéltek Zöld Péter plébánosnak is a' moldovai magyarok, midőn ez őket 1767ben Erdélyből egyházilag összejárta, hanem azok a* reár juk szállt hagyományt, Hussz' belé keverése nélkül, csak így mondák : Erdélyországból sok Szász és Székel}' mene által Moldovába 1420b. 's ott István fejedelem , számukra válogatott földön engede lakást. Molnár János, Magyar könyvház. IUdik Szakasz, Pozsonban 1783. lap 415. Ezek tehát inkább talán csak kövérebb földkeresők voltak, 's Moldova, híva őket, mert ugy is magyar királytól függe.
És e' hazátlan ki 's visszavándorlás úgy látszik kisebb nagyobb csapatban folyt ezen időben. így Iehetének már Moldovából valamelly résen Erdélybe bétekergett husszita magyarok azok, kiket fennebb a' XXVdik lapon Erdély' püspöke rühes juhoknak neveze. Nem tetszék talán némellyiké-nek Moldova 's megint visszavágyott magyar közé, de ősei' hónába térni szepelgett a' végre sehonnaivá kénytelenül vált.
X X X I I
Csak 16 év telek el a'magyarországi száműzet és Jacobus de Marciiia inquisitorsága' kezdete köz t t , addig az itt megint eléáltt rokon gondolkodásnak tudhatók a' moldovai telep* hol 's miként létét. Ki tehát , az inquisi-torral veszekedést n n á , k i tőle félt, ki jobb karba jutást reméllc i t thonán t ú l , k i mindenét kész vala veszteni csak véleménye járhasson szabadon, Mol-dova felé könnyebben fordítá szemét , ott már édes földieket lelend. Tamás és Bálint is inkább amaz együttérzők között akará befejezni nagy munkáját, inert hogy i t t fogtak már hozzá Szeremségen, Bácsban vagy B a r a n y á b a n , következőknél fogva gondolhatóbb. Hol kaptak volna Mohlovában, ők a futok, bibliai codexet? Sziláid lélek, megkezdettjében, üldetésekor szenvedelme-seb b. Igen, it t melegedtek m á r , fordítás megkísértgetésébe, szövetségük t i tkában. 'S midőn, vád ellenük talán azért is mozgott, visszalépni pedig nem a k a r t a k , élettől megválniok bevégzés nélkül fájt; hazáből inkább k i , szükségbe inkább belé hajrá őket az uj alkotásnak szerelme, tudóssal és niűvész-szel a' mindent fejáldoztató. A' hogy' tehát összesúgott már a' férjfi és asz-szony csapat, vévé bibliai szent iratait a' ké t vezér-barát, *s eltűnőnek éjen-t e , merre legközelebb értek határt.
S hol lehete azon he ly , melly a* neki keseredtteket megpihentető? Kitűzésén fennakadunk. Zöld Péter Hussz városát és Csübörcsököt a Dncster folyó mellett említi husszita magyar gyarmatnak. A'csöbörcsökick legmesszebb fanyalodának bé tatár khani ótalom alá; mit gondolt vallásukkal a' k h á n , csak neki némikép adózzanak. Ezek 'mikor oda kerültéról még rege sem szólt Zöld Péter buzgó pap érzékeny magyar előtt. A' Hussz városiak azt mondák nek i , hogy ők azon magyar hussziták maradékai , k iket Mátyás király hajta k i Magyar és Erdélyországból; később lőnek megint catholicusokká. Egyező ezzel Marcus Bandinus fráter tudósítása i s , melly kézirat illy czím alatt van: I tsitatio generális omnium ecclesiarum Catholici románt ritus in provincia Moldáviáé, nostrae spiritualijurisdictioni sitbjectarum, pervo/ans ad Jnnocentiiim Papám X nec non Cardinales, per me Fratrem Marcum Bandinum a Scopia tninor. observ. S. ac Seraph. palris Francisci Provinciáé Bosnae Argentínáé alumnum, nec non ecclesiae metropoliianac Marcianopolis in Misia inferiori, in Regno Bulgáriáé Archiepiscopi/m aique in Moldávia Administratorem. Anno 1646 die 19 Octobr. in-choata , etiam fidelissime conseripta et absoluta.- Bakoviae in Moldávia in nostro archiepiscopali ergastulo Anno 164S die 2 Martij. Közié velem P. Gegő E l e k , ferenczes, magyar akadémiai lev. tag.
T S S Z v a r ° s a r ó l ez így i r : „Huss oppidum denominatur a famoso Haere-s'tarcha Joanne Huss, cuius história lalis. Mathias Corvinus Hcx Hungáriáé circa an-iHim Domini 1460 bellis tarcicis occupatus in finihus Traciae, duni Budáin victor rediret: nuiltos Ungaros, et Germanos in suo regno circa Soproniuni, et Posonium Ilussiana labe infectos deprehendit. Praedicantes vivos in terram iufodi curavit, et ne aniplius errnris pestilentia serperet, quotquot bac contagione correyti erant, in Moldáviám cxules e limi-tibus Hungáriáé eieeit, quorum praecipue Ungari hoc loco resederunt, et in memóriám sui ducis habitationis vicuni Huss aupellarunt. Ferinentuin illius temporis est, quod Hus-
»
XXXII I siani u n g a r i c a lingua sacrum, et vespcras lmc usque cantent. Quod nos cum populi satisfacfione sic attempcravimns, ut omnia ad sacrum pertinentia latiné ficrent, et ali-quac piae cantiones ungaricae, ante et post sacrum pro devotione populi audirentur."
Álljunk meg i t t egy kisség, mert ezen szavaknál l á t sz ik , miként változtatá Hussz' követése cseh példából magyarnál meg saját nyelvére az egész egyházi rí tust . Az értett nyelvnek ezen egyszerre felhangoztatása Istennek tiszteletén ragadoza bizonyosan seregeket a* megfoghatott oktatáshoz. És ebből, nem nyilványságig fejlik-e k i , hogy magyar nyelven többféle szent iratnak kellé készülni 1415-tól fogva 1439-czig Kalocsa-Bács érseki , Szerem és Pécs püspöki megyéjében, 1460-ig pedig Sopron és Pozson vidéke ' magyarai között; nem különben Sáros; Gömör, Kis-Hont 's Nógrád vármegyék magyar népű tájain, meljycken tudjuk Giskrának a'„cseh la t rok" vezérének, 1440—1462-ig volt pusztító tanyázását , 's ez idd közben azokon több husszita egyháznak is épülését, mert hiszen ide házasodásuk titán egészen megtelepcdének.
„Ritualia bohemica ostendunt, irja Bartholomaeides, Hussifas, textus sacros, históriám passionis Domini nostri, precatiunculas , Symbolum apostolicum, orationem do-minicam, ac verba inslitutionis S. Domini cocnae, decantare solitos fuisse. Ad manus liber est Hobcmorum fratrum, in quo singula ista cum nolis et numeris musicis expressa cernuntur. El quidem ritum hunc peragendorum gaerorum, non Slavi tantum verum ger-mani etiam liujates, práeterea Tlungari Bohemis istis conviventes, evangelica postea dog-mata amplexi, adoptarunt. Testes sünt Topschenscs, Ghemericnses, Osgyaniensesque Evangelici. Ab Ilussitis porro ortum traxere permultae nostrorum cantilenae odaeque, diebus imprimis anniveisariis destinatae, ac latinis insignitae nominibus. L. Conii/iiliis Gümiiricnsis notitia kiitorico-eeogr. statistica. hetit schoviae, 1806—1808 in 4. p. 277. Ugyan ekkép, nemzeti nyelvű ri tnst lcle Bandinus lám Hnssz városa magyar lakói között már mint catholicismusra Husszita papjok szűke miatt visszavitettek köztt i s , melly szokásuk őket 226 év multtával bár , még magyaroknak fenntartó; de nem nemzetiséggel gondolván Marcus fráter, hanem csak a' latin anya szentegyháznak szabályaival, lealkudott vélek néhány magyar ének és imádság formulát a' fermentum szüleményeiből, az az , t é v é , hogy közülük több, hamarább eloláhosodhassék. Jó lett volna gondoskodni Magyarország főpapságának, már elejénte, hogy a' r. pápa utján magyar p l e -bánusokat kapjanak 's őket olasz missionarius ne kevesíthesse azon 39 h e lyen, mellyeket Bandinus megjárt *s incilyeknek magyarból nagy részént oláhvá lettét maga megemlíti '), mi az elegyes lakásból következett, Zöld Pé-
1) Neveik: Hussz, Vasló, Halkul, Galacz, Bogdana, Stanfalva, Maiifalra, Gozdafalva, Völcsör, Újfalu, Tatros, Lukácsfalva, Sznloncza , Korrófalva, Paskán , Hogdánfalva , Hidegkút, Tere-bcs, Bakoria, Komán, Tamásfalva, Daidafalra, Domafalva, Szabotálva, Lokosfalva, Stecz-kűfalva, Nemez, Haja, Szucsava, Ilerló , Kuihnar, Strunga, Jászvásár. Eléadja e' 33ban a' házak gazdáji nevét is , összesen 1020 házét. \S találta ezeket 10 ratholirus pap i:s 13 diakónus egyházi ügyelete alatt. Takurz, Alfalu , Kracsonkő, Gyula, Szeredvásár, Serata, Amadsei, helyeket úgy említi, mellyckbeii vagy nem talált már magyart (ratholicust) vagy, csak keveset. Takuczról p. o. irja: Hangari habucre hic ultra ducentas domus, templum , parochain et ludi-magistrum, iam verő nullus catholicorum incola est; Alfaluról: Olim erat eclebris villa ungaro-rorum, nunc penitus dcsolata. Kracsonkőről: olim erat mere ungaricum , iam vero trés domus ungarorum. Gyuláról: erat oppidum ungaricum a Gyula capitaneo in sui nominis memóriám ex-
m'x'Sl CODfcX. Vt
XXXIV
ter szerint i s , k i 62 faluban elterjedettekre tévé a' bétakarodott magyarok és szászok inaradékit. Hanem, Moldvát hasonlóan elejtvén Mohács a' magyar királytél függéstől, feledés szakasztá meg az ottani nevezetes telepet , 's a' „Missio de propaganda Jíde" annyira jogot szerze már , ezen némileg hasznos i t teni kiterjeszkedésében, hogy midőn 1743ban azon 3 magyar jezsuita közü l , k ik P. Patai György jezsuitával Moldovába u taz tak , ketteje Sztojcsinba szándékozék magyar néphez ennek anyai nyelvű győnása kihallgatására, fráter Johannes ferenczes, ki ahhoz nem értett, egyházi átkot sujta rajok mint keresztyén missio feje, ha menni mernek, L. Molnár János Magyar könyvház Ilid. szakasz 76. lap. Ebből 's másunnan összegyiijté Engcl mit a' moldovai magyarokról kapot t , 's t e t t e , bevezetéséül moldovai históriájához. L. Literatur der walachischen und moldaiiischen Geschichte, 44—4 7 lap, ebben: Fortsetzung der allgemein. Tf'elthistorie 'stb. Neun und vierzigsten Theils 4. Bandes 1. Abtheil. Jlalle, 1804. Engel kevéssé akara hinni Zöld Péternek, azonban összevettetése Bandinussal, nem költeményesnek tartatja.
A' husszita magyaroknak anya nelven folyt egyházi tiszteletükből most , mit hozhatunk okoskodással ki? Azt
1. Hogy még 1420 előtt készítetek itt Magyarországon az említett magyar ritus. Azon több tanult papnak, k ik merek védeni Huszt, nép kellé a' tanhoz, 's nyerhetnek vala-e követőt ismét más latin liturgiával? Az egyházi magyar költésnek is tehát egy kis új szaka csillámlék. Mert kiömleszté versben az imádás' uj alakait ha tán darabosan bár , a 'hévüzte vezető, magas buzgalmában, mi nélkül e'lélekforrongás nem tör tént ; m i , ösztönzője minden ujabb fejlésnek.
2. A' száműzött sereggel, pap ,is ment néhány Moldovába. Kik elébb feltüzelek szakadályra hallgatójikat, köl töztükkor csak el nem hagyák. 'S ha parancs küldé a ' r eáve t t eke t , a ' reávevők iránt még kevesebbé volt kegyelem. E ' husszita magyar papok tehát népüket irás és olvasásra ok ta t ták ; 's kellet t már magoknak holmi szent könyvet magyarul készíteniek. Mert husz-szitaság lelke vala, szorgalmasan olvasni ollyakat, 's különösen a bibliát. Ennek egy részét a' cseh táboríták között még egy molnárné i s , maga irá le. Nevezetes a' bölcs Aeneas Sylvius későbbi pápának e' kifakadása : Pudeat Ita-liae sacerdot.es, quos ne semel quidem novam legem constat legisse, apud taboritas vix mulierculam invenies, quae de novo testamento et veteri r e -spondere nesciat. Com. in dict. Alph. reg. sec. II. 17. Moldovában is tehát keményen fejébe Areré népének a 'hussz i ta p a p , taní tását , úgy látszik, mivel Hussz városa még 1646b. is tartá Bandinusként. Következően:
- 3: Nem csak örömmel látta Tamás és Bálint' seregét a' moldovai te lep, hanem ezek fordításait a' papok , legalább szakaszonként le is másolák.
s t rüctum. A'fennebbi helyekben is a 'magyar , mennyire megkevesedett, látszik cbbűl mit Herlóről ir : Olini erat ungaroruni habitatio , <jui ultra quingentas domus incolucre , nunc auteui quimjue (lonius sunersunt. Neme/, és liaja volt a' sziise. telep.
Hihető ez abból, mivel a' két vezér barát a' Moldovában már elébb volt ca-tholicus magyarokat is igen törekedett Hossz tanításaira bírni, fordítások terjesztése pedig ahhoz rábeszélld világításul szolgált. Mindazáltal
4. Az együtt beköltözködött lelki oktatók' ki holtával, ujak azok helyét nem igen foglalák el, mert papnevelő iskola nem áll í tathatott ; Prágába ifjak nem küldethetének. A'vezetők nélkül így maradt takat ismét catholi-cusokká könnyebben édesíthetek leghihetőbben a' Bakén volt faczipős magyar bará tok, kikről Bandinus kérdéseire ottani 80 és közel 100 esztendős öregek, meghiteltetésük után azt beszélek, hogy mintegy 70 esztendővel e lébb, tehát 1570 körü l , a ' legutolsók 12-ken voltak 's azok között csak egy, nem magyar. Kevesebbé boldogultak volna vélek lengyel jezsuita téritők vagy a ' római missio szerzetesei, mivel nyelvüket nem értő barátokról a 'már catholicusokká lettek i s , több helyen irtózattal szóltak, miként a' becsületes Bandinus maga egyenesen elbeszéli, mert az igaz, monda: e' szegény emberek, a' lelkiekben ugyan korhely rest felügyelők alá ju tának.
5. Mennyi lehetett a' Zsigmond és I. Mátyás alatt kiűzött magyarok száma, tudalom arról nincs. De , ha nem rneue i s , 70,000-ren felül, mint. azon cseh husszitáké, kik 1620-ban fejérhegyi megveretésükkor csata vesztetten inkább a' régi kedves honnak hajlókat tűzhelyét hagyák el mintsem h i tüke t , mi , a' tanult cseh nemzetnek pusztulatát azért rántá maga után, mert acatholicus papsága, főnemessége, tudós és művész rendje mind mind clsza-kadoza távolokba; ámbár ha nem hága épen 500,000-rc, miként azon fran-czia hugonotáké, k ike t XlVd. Lajos üldözete 1GS1 és 16S5 között hazájukból Svajcz, Hollandia, Anglia, Németország földeire k iver t , még a* nantcsi edictum visszavétő előtt , melly megint ezereket hajta Berlinbe 's máshová; Magyarország is csakugyan, Bandinus eléadásaiként igen sok ezer ösi magyar lakossal tétetett népetlenebbé. Zöld Péter azt mondja, 7139 személj7! gyóntatott meg, 2512-őt keresztelt újra Csöbörcsökön és v idékén, az elébb husszita helyen, 12 nap alat t , míg közöttük volt. Gegő Elek, ferenczes, magyar akadémiai levelező tag' híradása szerint Moldvában, hová az akadémia' utasításaival ment lS36b. az ottani magyarságra nézve, mai nap összesen körül belől 45—50 ezer magyar lélek volna öt kerületbe helyzeti tizenöt plébániában's hetven filiában, hét magyar minorita lelki atya' felügyelésc alatt.
6. Hol tökéllette meg ezek között munkáját Tamás és Bálint, homályban marad. Bizonyosul annyi vehető , hogy Csöbörcsök mezővárosában 's a' még e' körül lévő magyar helyeken megfordulának. Magyarul a' keresztyén szeretet' alapirata Dnjepr folyója mellékén szólalt volna-e meg?
A' moldovai magyarokról i t t , ennyi elég. Alkalom lesz rólok' ismét beszéleni a' tatrosi másolat vagy müncheni codex kötetében, midőn Benkő' Milkoviája, a' Ráday kézirat vétetik majd segédül, 's úgy, mások' tudósítása.
Végre a' Batthyáni ' ferenczes évirat idézett sorainak utolján lévő Zalkay Bálás fráterről azért kell még tennünk említést , mert ennek köny-
E *
XXXVI
véből véve Tamásról és Bálintról ez áll: quanta in cis apparct haeresis, s i c -u t e t cgo l ég i . Kérdés , t. i. Zalkay volt-e az az e g o , vagy az éviratot összegyűjtött szürke barát? Kérdés megint : e r e d e t i í r á s u k a t - e , vagy m á s o l a t á t ? H a , e g o , az évi ró , olvasta 1G24 tájait , lia Zalkay, az olvashatta 1441-en innen. Ezt is Zalkay eléakadásakor tudnók meg tisztán. Akár-mellyiket vegyük fel, kétségen túli az, hogy a' husszita fordítást kolostori barátok is megforgatták, 's többszer le vala tehát nem husszita papok által is írva.
Akármellyik olvasója pedig, s p i r i t u s s a n c t u s - n a k 3 c n t h 3 e l -l e t h által kifejezésén azért akadott fenn, mert vagy új szóul vévé, vagya ' talán csak tájszót, nem ismerte 's ezér t , balgatagul már rosszallá ! Vagy, sértődhetett volna-e benne buzgón kényes érzés, annak s z e n t mellé tételén'? minthogy talán alatta sátáni k ísér tés , aljasság, értetett, miként néhol e* codex és a' müncheni „fért ezét es" szelletnek nevezi az evangeliomi dacmont. Ha új vo l t , jól eredeztetett a' szelfés-bőí úgy, min t : állás-hói állat, akkén t lévén még fenn akkor.- szellek, szellesz szeli , spiro, sjriras, spi-rat, miként még m a : ál lok, állasz, áll. És így Komjáthi Benedek 1533 előtt c' codexből vehette volna „Szent Pál leveleibe" fe l , ki régibb fordításnak előtte voltát eml í t i , Komjáthit pedig Erdősi, „fertelmes szellettel" (1. i t t idézve a' XXXIXdik lapon); T inódi , a' „kurta szellettel" utánnaz-ta volna? Hanem tájszókénti divata hajdanban is azért h ihe tőbb , mivel Sopron , Vas , Veszprém, Fejér vármegyében ma is él. összekötéssel é n , i l lyenncl hallottam egy legszívesebben szeretett hazafitól Superint. Kis János jelenlétében Octoberben 1S37. ,,a' k a t o n a s z e l l e t már ifjú korában benne v o l t " 's a' szónak Sopron és Vas megyében divatát mindenike bizony í to t t a , további tudakozással pedig átaljában dunántúlinak leltem. Ámbár tehát Kresznerics épen Vasban csak Sándor István , ,Toldaléka" szerint inagyarázá í g y : S Z E L L E T , Aura R. {régi) Spiritus v. inspirat io , Komjáthi; még is Vasban Sárvárait Jakfakor veheté által Erdősi a' szót. Tinódi, kinél „kur ta szellet" jő elé 1554, tanulta Fejér vármegyében, honnan eredettnek a' Tinód-Bogárdi mai birtokosok, mint elődöket vallják. Telegdi Miklós pre-dikatiói I l id . részének 358dik lapján áll a' másod kiadásban 1638. „gonosz szelletek kimennek vala belölök", 's felveheté a' szót inkább pécsi püspök korában 1579, mint Nagyszombat vidékéről. Leepes Bálint nyitrai püspök m. k. udv. cancellar is alkalmasint más tájról élt így vele: hogy a' halott árnyékától vagy szelletétől meg ne tibolyodgiunk, \. Az halandó és ítéletre me-nendeo emberi nemzetnek tüköré, Prága, 1616. líd. rész 182 lap. Mert a' Nagyszombat és Nyitra körében született Szenczi Molnár Albertnél: Anima, lélec, élet, lehellet ; Spiritus megint csak lélec, lélekzet , szél , zúgás, lehellés, fuás, szellő ' ) . Erdélyre nézve pedig megjegyzem, hogy Párizpápainál s )
1) L. Molnár szókünyvének heidelbergai kiadásút 1021. Frankfurtban 1044. Norimbergában 1708, 2) Páriznápai s/.óküny vének 15o»l Péter által kiadása, N. Szebcnben 1707.
XXXVII
i s : Am'ma, lélegzet, Jtetn, szél, levegő ég , lélek, élet; Spiritus l é lek , szél, zúgás, szag, lehellés, fúvás. Mert ha meg van is Baróti Szabó Dávid kisded szótárában, a' jó székelyében, szél mellé téve; olvasásaiból t évé , hiszem, oda, nem székely atyjafiai' szájából. Veszprém vmegye devecseri felső járásából ellenben bizonyosan hozhatok elé mostanról példákat többféle csínyjával a' szónak, mellyeket Nagy-Alásonyi Barcza István nemes-vidi birtokostól ekként hal lo t tam: a' villámnak csak a' szellete é r t e ; olly mérgesen futott el mellet tem, hogy a' szelletétől is megijedtem; forrásban volt uj bor gőzének szellete miatt a' pinczébe nem mehet tem; Isten különös szellettel megáldot t ; jó szellet van ebben a' gyermekben; szentséges szellet szállotta-mcg szívét. Fejér vmegyében pedig folyvást mondják: korácsfuro szellete, mikén t , Ináncsi Pap tíábor, nyelvünkért a* sokat áldozott , bizonyítja, kire hivatkoznom valamint a' felebbi tisztelt három tanúra szükségesnek azért hiszem, mert ezen szó e' kéziratban főkérdésü 's kimutatása hol divasának arra vezethetne a' XXXrl. lapon említettek folytában, hogy legalább egyik fordító azon táj szülöttje volt. Egyike legalább, ki megkülönböztetésül „ J e l l e t e t " i r t , d ik t á l t , inig társa csupán „ l é l e k - k c l " marado t t ' s így jöhete felcserélésük. Mindjárt álljanak i t t c' felváltásokról összehasonlítások, elébb már következzék, a'
KÉRDÉSEK' KÉRDÉSE: „Elveszett-e örökre Tamás és Bálint clericus fordítása, eredetijében,
másolataiban'? vagy az , épen e' bécsi codex? Három igenelő ok van e' mellett , három ellene. Igenlők ezek: I. A' „spiritus sanctusnak" vád alá esett „scét 3ellet" általi fordítása
épen ezen bécsi codexben vagyon, két helyen tisztán k i i rva , harmadikon scét szó' kimaradtával. A' két hely ez :
l.j Naumhoz a' prológusban: .jpheta scét 3elléttel tél ies, 1. i t t 206d. lap, 128d. levél; lat inul: propheta spiritu sancto pletms, I. lienedicti Ariae Monlani Sacrorum bibliorum Tom. IV. 836rf. lap.
2.) Zacharlas' hetedik fejezetében: a3 igékét melleket seregekn0 vra eré3tét o scét 3ellétebén, 1. i t t 244—245d. lap. 151d. levél; latinul sz. H i e -ronymus' fordítása szerint: verba, quae misit Dominus exercituum in spiritu suo sancto, 1. ugyan az említett IVd. kötet ' 886d. lapján, 12d. vers.
A'„scét"szó kimaradva Dániel tizenharmadik fejezetében „feltama3ta vr a3 ifiudad germeknec 3elletet kinec neuc Dániel , 1. i t t 13(Jd. lap 86d. levél ; suscitavit Dominus spiritum sanctum pueri junioris, cujus nomen Dániel. L.Hieronymus'fordítását Ariasnál IVd. Tom. 732d. lap. 45d. vers : „3elletet" állván e' helyen és nem „ le lke t" , melly csakugyan előfordul másut t , nyilvá-nyos , hogy a' „scét" szót ide érti a' fordító, hanem leírását clfelejté.
E ' csakugyan előforduló „scét lelec" pedig találtatik Micheashoz a' prológusban, így: Michias jpheta t mutat ta é kpnp scent lcleckél betpltnéc,
XXXVII I
I. i t t 195d. lap. 122d. levél; Micheamproplietam ob hanc proplietiam spiritu sancto reptetum fuisse lectio ij>sa demonstrat. L. az idézett IVd. Tom. 81Sd. lapján.
Hihetőleg elveszvén az őtestamentomi többi könyvek ezen i t t lévők mellől, nem vethetjük össze, az L. zsoltár' 13. versét; a'Bölcseség' könyve I. fejezetének 5dik; IXd. fejezetének 17d.; Jesus Sirach I. fejezete' 9d . ; Esaias' LXII I . fejezete l l d . versét , mellyekben spiritus sanctus fordul elő; azonban a' felebbi három példa egy ellen, bizonyságul lehet, hogy e' meg nem lévőkben is többszer álla 7,scet 3ellét".
I I . A' tatrosi másolat vagy müncheni codexnek ezen i t t lévő részekkel egylete 's ennél fogva a' ferenczes annalista fennebbi szavainak a' XXIII . lapon: „utriusque testamenti seripta in hungaricum idioma tratistiderunl" igazoltatása.
Mit? mondja va lak i , a' tatrosi másolat, a* bécsi codexxel egy volna? miképen lehet az?
Igenis , egy. Következők bizonyítmányai.
A. Az abban lévő négy evangélista' könyveiben is „scét 3ellet" vegyesen jő elé „scent leleckél.
1.) Mark. ev. XII I . fej. l l d . versében van: mert né tv vattoc a" be-Sellpc de a" scent 3ellet$ non enim ros estis loquentes, sed spiritus sanctus.
2.) Lukács I. fejezete 35d. versében: scent sellet ip te beled, spiritus sanctus superveniet itt te.
3.) Lukács II . fejezete 25d. versében: scent 3éllét vala p bénné, spiritus sanctus erat in eo.
4.) Ugyanott a' 26d. versben: feleletet uptuala scent selléttpl, re-sptonsum acceperat in spiritu sancto.
5.) Mégis Lukácsnál a' I II . fejezet löd. verse mutatja: p scent 3el-létbén kerc3tel meg tú tpke t , ipse ros baptisabit in spiritu sancto.
6.) Ugyanezen fejezet' 22d. verse: 2 scént 3ellet b^alla p re ia ia , el descendit spiritus sanctus in ipsunt.
7.) Lukácsnál XII . fej. 10. v. : ki karöland fcént 3ellét ellen, qui itt spiritutn sanctum btasphemarerit.
8.) Lukácsnál XII . fej. 12. v . : ,f, séllét tanéit tú tpket , spiritus sanctus docebit ros.
9.) János evangélistánál I. fej. 33. v.: ez az ki kerettel scént 3ellet-bén, hic est, qui baptisat in spiritu sancto.
10.) János VII. 39. e3t ke ' möga vala a' fcent 3elletrpl ki t vendpc valanac, hoc autem dixit de spiritu. quem accepturi erant.
11.) János , XIV. 10. viga3talando fcent 3ellétet ad túnéktcc , aliutn paractitum dabit robis, — 26. a viga3talando fcent sellet ke ' k i t ére3t ata, parach'tus autem spiritus sanctus quem mittet páter.
X X X I X
12.) Jánosnál X V , 26. a vígastalado fcent jel iét , paraclitus. 13.) János XX. fej. 22. v . : vegétec scént selletet, accipite spiritum
sanctum.
B. Scént leléc eléjő a' tatrosi másolatban: 1.) Máté Xl ld . fejezetében 32d. vers: ki ke- mondád igét fcéntlcléc
ellen , qui autem dixerit contra spiritum sanctum. 2.) Máténál XXVIII fej. 19. v. így: tanobatoc me\t nejeteket , meg-
keresteluctec pkét atanac x fiunac i scent lelecnc neuebe, docete omnes gen-tes, baptisantes eos in nomine Patris, et Filii, et Spiritus sancti.
3.) Mark I. 8. de a* kerestél tűtöket fcént leléebén, ille verő bapti-zabit vos spiritu sancto.
4.) Mark I. 10. i fcent lelket miként galambat, et spiritum tanquam columbam.
5.) Mark III . fej. 29d. v. : k i ke ' karomland scént leléc e l len , qui autem blasphemaverit in spiritum sanctum.
6.) Lukács I. fej. 41 . v.: i ersebet bétélec scent leléckél, et repleta est spiritu saucto Elisabeth.
7.) Lukácsnál IV. fej. 1. v.: Ihüs ke* tél ies scent leléckél , Jesus autem jrfenns spiritu sancto.
CZ. „3ellét" sző „scent" nélkül mind e* bécsi codexben, mind a' tatrosi másolatban gyakran fordul elé olly belyeken, mellyeken egyedül spiritus van, Karolinái 's Káldinál pedig, már lélek. Ferte3etes 3ellét, spiritus immundus, olvasható itt a' 156dik levelén; ugyan ez áll a' tatrosi másolatban Mark I. fejezete 23-dik versében, így: ferte3etes 3elléto ember 's Mark III. fejezete 30-dik versében i s , mi , a' Jordánszky codexben 1516, fertelmes l é l ek -ke l , Erdosi Jánosnál pedig 1541. fertelmes szel let- tel va gyon kitéve. A' Jordanszky codexben „3ellét" átalában nincs, hanem mindenütt : lélek.
D. A1 tatrosi másolatban ugyanazon különösebb szavak, igeragozása alakai, helyesírási szabályok, szólásmódok le lhetők, mellyek a' bécsi codexben, miként előlegesen e' néhány összeállításból könnyen látható:
E. Ugyanazon nyelvsajátságok, a' sok latinos kifejezés, szdról szóra fordítás, millyenek i t t utolján, a' bécsi codexből kiszedvék.
F. Helyesírás' minősége néinelly kisebb eltéréstől megválva. Hanem i l ly eltérés elhatározó hasonlatba azért nem jöhet, mert a' tatrosi másolat' végén ezen szavak: „E 'kp i ip meguegéztétet, Németi gprgnc héívfel emré fianac kézé mia t , Moldouaba Tathros varosában Vr zúlé té ten c Ezer negzaz, hatna hatod ézténdeibé", ha nem nyilványítják is világosan, hogy Németi György e' könyv ' le í r táva l másolatot kész í te , összevetés világoltatja elé a 'fennebb idézett szellemi vagy szelleti rokonságokból a' bécsi codex ujtestamentomi részének párjavételét. Különben is Bálint és Tamás fordítása'ideje és Németi György leírása között 20—2 5 év forga csak le, mellyben a' két clericus' fordí tásának, vagy csak ujtestamentomi egyik része, vagy egész munkájuk egyetemben a' tatrosi akkor igen nagy népességű magyar egyház' papjai kezébe is ju to t tak , talán ezen Hussz városából, mellynek Tatroshoz nem messze fekte Moldova' inai földképéből is szemlélhető. 'S már ha más keze u t án irt Németi György, nem változtatott-e a' más kéz? vagy ha valóban az eredeti volt hén'fel emré fia előtt , nem ő te t te-e saját kénye szerint ez e l téréseket. Hlyen a' „né lkú lpn" és „na lkú lpn" e' bécsi codexben, mi a' ta-trosiban mindenkor „né lkü l " és „na lkúl" alakban jelen meg. Annyival in kább, hogy a tatrosi codexben azon egy levél is, mellyet a 'Németi Györgyén kivül más kéz írt bele , nem csak írásmódjára de némelly szavaiban is eltér a' többi től , például: a' „ t v " ti-vel váltatik fel benne.
G- A' „Capitolomok" úgy jegyezvék a' müncheni codexben is római számokkal 's a' széleken arabokkal , miként a' bécsiben. Egyszersmind ra-kosgaták fel tehát a 'fordítók római 's arab számaikat, munkájuk készültekor. Ide czélzottani a' XVHd. lapon.
X L I
H. A' müncheni codex négy evangélistája ugyan azon fordítású vul-gata példányból készül t , minőből e' bécsi codex könyvei , mihez példákat i t t a' XLVdik lap nyujtand.
E' kettőt valóban egynek tartja Jászay Pál, k i a 'müncheni kézira tnak saját kezével vett igen csinos másolatával ajándékozta meg az akadémiát 's ehhez irt bevezetésében a' két codex magyarságát igen egybehangzónak leli. Egynek tartom legalább én is, k i azon másolatból eddig 12 ívet nyomattam le 's így a' bécsivel hasonlóképen összevetettem; sőt kérném az e' bécsi codexből alkalmazásokat tenni akaró t , várna munkájával a' müncheni codex' kijötteig, inert egyik a' másikat fogja rejtélyességeiben felvilágítani. A' ket tő együtt grammatikánknak minden részében uj felfedezésekre vezet.
III. így köttetvén össze okokkal e' ké t codex, lá tszik, hogy a' müncheni azért másoltathatott le épen Tatroson Moldovában, mert a' fordításnak is az vala hona. Melly szerencsés találása vala tehá t , ezen uj nyereségeinket véve, Földvári Miklósnak, ki 1834 a' müncheni könyvtárban ezen tatrosi másolatra akadott. Köszönet kisérje nevét.
Nemelhctő három ok ez :
I. A' ferenczes éviró két fordítót emlí t , a' bécsi codexen három kéznek látszik járása. Hanem eloszlathatja ezt :
1.) Hogy a' harmadik kéz csak Malachiasnál kezdet te i rását , 's tőle itt az olvasó egyedül 2 és \ lapnyit lel. De ha többet i r t is bár , ugy lá t szik , ezt később csatlotta Bálint és Tamás magához.
2.) Csak a két clericus' hire azért forgott inkább fenn, mert ők voltak elszántabb, lángoló hősök Hussz taní tmányában, ők csak ket ten fogtak előszer nagy munkájukhoz 's könyebbítésükre oktatának egy harmadi ka t , mint kitűnőbb szelletiséget éreztetett husszita magyar papot.
3.) Ki valamit megkezd, vagy k ik valamelly még hallatlant megindítanak, nem inkább csak annak zeng-e neve , nem főként csak azokat zúgatja-e a' világ? ámbár a' megindított munkához csatlakozott i s , sokat , eleget mivel.
4.) A' ferenczes annalista, ha tudta bár a' két clericus' személyével később is történttet, külön intézkedéseik', szövetségük hírét vagy nem hallá meg, vagy számba sem vévé.
II . A' bécsi és müncheni codexben lévők csak töredék-könyvek, az éviró pedig, azt mondja, fordították: seripta utriusque tes lament i , mialatt ó és ujtcstamentomi minden könyvet érthetett.
Felelet: Igenis fordíthattak többet , de a' többi fordítottat hányás vetés szaggatá szét. Sem a' bécsi , sem a' müncheni codex nincs hajdani köte tében , hanem későbbi könyvkötő' kezének mivé tartja együt t , azért el-szelvék mind a' bécsi mind a' müncheni codex papirosa szélein az arab számok. 'S ezen össze visszahányást a 'nem sorában állóMachabeus' is bizonyolja.
BÉCSI CODEX. F
X L I I
I I I . E' bécsi codexben nem azon szerben állanak a' zsidó irók mi ként könyveik már hajdanról következnek egymásután az ótestamentomban 's e' szökdösést megint kifogásul említette volna meg az évkönyviró, ha ő, ezen fordítást olvasta volna.
Feloldható* e z , igy: fordítóink csupán kéjük szerint szedek ki ezt amazt; váluszták a 'mi könnyebbnek látszott nek ik ; vagy még példányuk is illyen rendetlenül lemásolt lehetett . És elég példa van több más nemzetnél ar ra , hogy a' fordító csak néhány prófétát szemelt k i , hasonlóan nem a' felvet t sorozatként.
Következtessen és ítéljen most az olvasó. Én ugyan idézett adatoknál fogva, azt vélem leghihetőbbnek, hogy e' fordítások, a' husszita lelki mozgalom' eredvényei. Igen is lehetne mondani: Bátori fordításáról hasonlóan vétethetett már 1466b. másolat. D e , hol marad, erősítése?
El lenvéleményünek, u j , még nem ismert más codexet, annalistánk eléadásaihoz még alkalmazhatóbbat kellene mutatni . Akkor ezen időből bibliai különböző két magyar codexxel birand e' nemzet , 's midőn nemzetem nye r , én nem vesztettem.
Többszer említetvén már i t t a' müncheni codex csupán másolatul, meg kell jegyzeni külön, bécsi codexünkről, hogy az meg egyenesen eredeti, 's igy Bálint , Tamás és harmadik társuk' saját irása. Szem eleibe állítja ezt:
1 ) A' codexben lévő sok törlés, melly azért mutatásul tartatott meg i t t a 'nyomta tásban is. Legsűrűbben látszik a' 44 , 4 5 , 146, 194, 207 lapokon. Más több lapon csak egy szó, vagy egy betű húzatott keresztül.
2.) Némelly szónak elvétett kiírása vagy abból el is hagyás. Igy á l l : Ru tnac , kellene pedig Rutnac; aratocnac, messoribus helyett csak „ara" itt az 5d. lapon; d iknac , e' helyet t : sidoknac, 55d. lap: nem3es, e' helyett: nézés, 103d. lap; Meníiéc p agay, e' helyet t : mennec, ibunt rami vjus 106. l ap ; tp rnec , e' helyet t : tp3nec, ignis 196d. lap; seimet, e' belyett: 3emei-inet 242d. l a p ; vruosoc, e* helyet t : uarasoc, urbes 244d. l ap ; nézését, e' he lye t t : nem3eset, germen 246d. lap 'stb. Igy több következetlenség, hiány, mit a' dolgozó lélek' sebességét hamar követni akaró kéz hirtelen ojt, mit a' csupa másolgató könnyen k ikerü l , mert ő már czifrázgatni is kíván.
3.) Azért csínos és hibátlan már a' müncheni codex, abban alig van néhány betű csak , törölve. Hol pedig elhibázott szó, egészen kisikárolva, helyére czifrázott festegetés té te te t t , miből az látszanék, hogy valamelly IIri megrendelőnek a' másoló igen csínos példányt akara benyújtani.
Most egy gondolatlebbenést. Nem kerűlt-e a' könyvet becsült Mátyás király eleibe, egyik másik ezen kézira t , vagy talán mindenik is 1467-ben, midőn győzelmesen forgott Moldovában. Igy, budai könyvtárán keresztül-menve szakadhattak volna valahogy mai helyeikre. De , k i tudja? kézen-közön forgásaikat!
XLII I
FORDÍTÁS, NYELV, HELYESÍRÁS MILLYENSÉGE BÉCSI CODEXÜNKBEN 'S UTASÍTÁSOK OLVASATÁHOZ.
I. F O R D Í T Á S , MIBŐL?
Évirónk szerint fordítottuk: c l e r i c u s o k , literatusok, melly ké t szó' régi értelme így mag3'ará'ztatik , /. Dominici Macri Melitensis Hierole-xici editio octara Venetiis MDCCLXXXVIII. lap 251: C l e r i c u s . Hoc verbum olim accipiebatur pro viro sap ien te , vei doclore. Sunii tur e t iam pro e o , qui tonsuram tan tum h a b é t , vei minores o rd incs , et in hoc sensu opponitur e i , qui ad sacros ordines promotus est. Lai> 573. L i t t e r a t u s . FR . d ic i tu r , Cler icus seu Eccles ias t icus ." A k á r -melly fokon voltak, tudós nevet is akart ragyogtatni rajtok az éviró. Mily-lyen míveltségüt keresztele már azzá a' hajdankor, mellyhez képest nézé őket itt is a' XXXd. l ap , lássuk most közelebbről. Zsidóból görögből, vagy latin fordításból dolgoztak-e, összehasonlítás mutatja meg. Elébb kijegyzem, miféle bibliai kiadások voltak előttem.
1.) Biblia impressa Veneíiis per franciscum de hai lbrun et Nicolaum de frank-fordia socios M. CCCC. L X X V . in fol. min. Czímlapja 's eleje nincs meg.
2.) Hiblia impressa Veneí i i s per Leonardum Wi ld de R a t i s b o n a M C C C C L X X X I . 3.) Biblia di l igent iss ima emendata cum concordantiis etc. vna cum vera nomi-
nnm hebraicorum interpretat ione, Impressa Basi lee per Joannem froben de hammelburg : Anno domini quingütesimo decimo quarto supra millesimü ad calendas iunias .
4—5.) Biblia cum concordantiis veteris et növi testamenti , nec non et iur is ca-nonici ac diversi ta t ibus textuum etc. per vener. pa t rem: fratrem Alber tum castel lanum ve-netnm ordinis praedieator . revisa et per Jacobum Sacon Lugd . impressa. M. D. X V . — X I I . die J anua rü . E g y i k i n f o l i o , m á s i k i n 8.
Négye találtatik a' pesti m. k. egyetem könyvtárában. Több incu-nabulat , a* XII kisebb próféta előtt álló p r o l ó g u s o k k a l , minőre nekem vala szükségem Budapesten részemről nem kaptam. De régi még:
6.) Sextus Tomus Operum d. H ie ronymi , commentarios in X I I prophetas , quos iuinores vocant iuxta utramque t rans la t ionem continet . Basi l iae M D X X V .
7.) Benedictus Arias Montanus po lyg lo t ta ja , zsidó tex tussa l , Sz. Hieronynius lat injával , a ' L X X . tolma'csolók görögével 's e zeké la t in fordí tásával ' s tb . Antverpiae 1569. A' pesti seminariuin könyvtárában.
S.) Bibliorum sacrorum latináé versiones antiquae seu vetus Italica etc. Opera Petri Sabatier. Tom. I. II. IFI. Remis M. DCC. XLIII. in fol. összehahasonlítva találtat ik ebben az Itala vagy versio antiqua, melly a' L X X tolmácsolóéhoz közelítve még az apostolok ideje tájatt készült , a* nova rulgataval, későbbi fordítatásánál fogvást a' t r ient i concilium által ekként nevezettel ') .
Pergamenre aprón ir t egy latin bibliai codexnek Budán velem legszívesebb közlését, úgy Hieronynius munkáiét legérzékenyebb köszönettel
1) L. Sabatier, Tom. I. praefatio. Ide tartozó iratok: Francisci K r o m m e r , Institutiones históriáé litterariac Theologiae, Hudae, M. DCC. LXXXIII. V i s e r Hermeneutica sacra, Posonii, 1785-V a r g a István Exegetika Theologia I. Debreczenben, 1807. K i e g l e r , kritische Geschichte der Vulgata. Sulzbach, 1820. Dr. Ludw. W a c h l e r , Handbuch der Geschichte der Literatur. Diitte Umarb. Leipzig, 1833.
F *
XLIV
fogadtam Ocskai Ocskay Antal baczi püspök, nagyváradi kanonok, m. kir. helytartósági tanácsos úrtól. Láttam a' Széchényi orsz. könyvtárban is két i rot t codexet a ' X l V d . százszakból, egyikét i rhán , másikát papiroson, de akadály mia t t , összevetnem ezeket sem lehetett.
Meg kell elóre még említenem hogy miként felébb akként alább is a' fejezeteket és úgy nevezett versek számazatait a' XVIdik százszak elején sxírűbben kezdett felosztások szerint 's így illyen kiadásból idéztem, inert addigiakból a' reáutalás bajosabb lett volna, mivel azokban folyton foly minden , számok nélkül , mint fordításunkban is. Ez ujabb felosztás tévé Jochel I l id . fejezete kezdetét oda, hol codexünkben, még a ' l í d . 28d. versétói fogva már öt áll a' Capm harcban 166d. lap; Amos l íd . fejezete pedig itt három verssel hosszabb. De az , hogy fordítóinknál a' Makkabeusok I ldik könyvének 7d. fejezetét elébb leljük a' VIdiknál 's ezt i s , 18. versén kezdve, az ő szOkdösésükból eredhetett .
Hogy nem zsidóból, Judi thot tekintve nem kaldcaiból , 's az újtes-tamentómra nézve nem görögből történt a' fordítás, mutálja elsó olvasatra is
1.) Lat in nyelvszövethez ragaszkodottságuk, mellyet néhány példa i t t hátul a' 277—279d. lapon eléggé világossá teszen össze nem vető olvasó előtt i s ; bővebb hasonlítgatás után pedig az, hogy
2.) Hesternek a" zsidóban tíz fejezete vagyon, 's ehhez képest az eredetiből dolgozott Karolinái is annyi ; fordítóink meg hányra nevelek? t izenhatra, mert a* vulgata is ennyit nyújt. Pagninus Lucensis, praedicatorum ord in i s , uj fordításban adván ki a' bibliát 1528ban már versek számaival, Hes ternek tíznél nem több fejezetével álla elé.
3.) Dániel I l id . fejezete, 24d. versétől 91dikig ugy van nálak minden , miként a* vulgatában, holott c' helyek sem találhatók a* zsidóban 's megint Karolinái sem. L. Arias IVdik tomusa 690d. lapját, zsidó textus és a' L X X tolmácsolóé hijával, azonban szent Hieronymus ' la t in pótlata ott áll; 's látjuk az I ta lában, és a' nova vulgatában.
4.) Zacharias Vl ld ik fejezete 12dik versében nincsen meg zsidóul „scent" mellékszó, „ lé lek" előtt, Hieronymus fordítása ellenben így mutatja: in spiritu suo sancto, 's igy az 1475-beli kiadás: 7 spü suo sco 'stb. És a' „scent" it t a' LXXdik tolmácsolónál sincs kiket átaljában nem követtek. L. Arias IVd. tomus, SGGdik lap, 's az Itala és vulgata nova sem vezet arra.
Zsidó textusba is benézésüket gyanítatnák ugyan Abdias könyve végénél e' szavak 188d. l ap : „Ámen. A3 Hébereknél ninuén Ámen" mivel sem az Itala és nova vulgata-han sem Hieronymusnál sem az 1475beli nyomtatású vulgatában, sem az Vd. Sixtusi és Vi l id . Kelemeniben nem fordulnak elé , valamint a' 66dik lap szélén álló ezen jegyzet : a hétuén tolmaL.030 kp-upebén" azt , hogy a' septuaginták görögére vagy ennek latinjára is vetek szemüket, hanem csakugyan hihetőbb a' mondottakból , ollyan vulgata' példánnyal élésük, mellyben e' kis odaszurásokat mind feltalálák.
XLV
Vulgata vala tehát csak vezetőjük, a' nem átalánosan tiszta latinságu 's az eredetitől sokban e l térő , de mellyik példánya? Mert ha két fenncbbi példánk stridoni Hieronymus jobb fordítását, a' 4d. százszak végéről, bizonyítaná bár vezetőjüknek 's még többet is csak ennél találtam meg, ollyast, mit az Vd. Sixtnsi és Vi l id . Kelemeni vulgata nem mutatott, tehát régebben azon példány sem, mellyből az vétetett , vagy azon helyeket a' rendelt megvizsgálok k i javí ták , azonban némelly csak e' trienti concilium vulgatájában fordult elé. Abakuk első fejezete elejéről pedig e' három sor: Mire nejed a* megvtalokat 's tb. , eddig: vejért nem vallókat , az Italában a' nova vulgata-ban és Hieronymusnál sincs, e' nevezett vulgatában sincs, hanem, meg , az 1475 és 1515beli fenn ezimzett kiadásokban. 'S ím ezek előpéldánya szerint leljük Judifh Vdik fejezete 14d. versének fordítását, melly az 1475beliben így áll: Egressis etiam maré rubrum deserta Sina moutis occurrerunt, a' 17. lapon: ,,Es a verés tengerből ki méuén sina hcgen9 kietleni eleiebe kelén?" mert a* nova és a ' t r ient i vulgata ekként olvastatja: Egressi verő maré rubrum, deserta Sina moutis occupaverunt. Az 1515beli nyomtatás „egressis'1 helyett eggressus-t mond, hanem az nyomtatáshiba lesz. Az Italában ezen vers egészen máskép áll.
így tér el a 'müncheni codex is mind az eredeti görögtől, mind Hic-ronymustól, mind más vulgata fordítástői, de megint helyenként megegyez, mit előlegesen bár , azért kell ide becsúsztatnom, hogy a ' k é t codexnek , a' XL és XLId. lapon mondott egységéhez i t t is példát lássunk.
1.) Lukácsnál XI . 13. van a' görögben: nvtvpct ayiov, Károli is tehát fordita szent le lket ; a 'müncheniben áll : „io jelletet", mivel Hieronymus és az 1475beli nyomtatás, úgy a' trienti vulgata is így szol: spiritum bonum.
2.) Mark I. 10. versében áll „fcent lelket miként galambat" Hieronymusnál, csak, spiritum sicut columbam; az 1475beli fordításban; s\>m sanctii taiiq colnba/ a' trienti vulgatában: spiritum tanquam columbam.
3.) Jánosnál VII . 39. „C3t ke* moga vala a* fcent 3elletrpl ki t ven-dpc valanac hiedpc p bele, mert meg 3ellet né adatotuala" , görögben másod helyen ott a' nvf-vpec ayiov, Hieronymusnál is ottan, de csak a' lap szélérc nyomtatva, -f- hivatkozással így: hoc autem dixit de spiritu quem accepturi erant credeutts in eum, nondum enim erat Spiritus "f datus; a' t r ient i vu l - "j" sancius gata pedig sehol sem mond: sanctus-t> 's nem az 1475beli nyomtatás.
Visszamenve bécsi codexünkhez, megemlítem, hány abban lévő prológust lelek meg Bened. Arias Montanusnál ' s az 1475, 1481 , 1514, 1515b. nyomtatásokban, hányat nem, 's mik vágynak ezekben, mellyeket a' codex nem mutat. MEGVAN: O z e a s 1. 2. 3. szakasz, e' harmadik azonban latinul csak e' szavakig: ad totas duodecim tribus refertur. J o c h e l 1. A m o s 1. 2. 3. A b d i a s 1. 2. szakaszban, latinul pedig csak egyben. J o n a s 1. 3. Mi -c h e a s 1. N a u m 1. 2. latinul ez is csak egy szakaszu az 15l4beli kiadástői megválva, mellyben ugy van két prológusra véve mint fordításunkban. A b a -
XLVI
k u c 1. 2. 3. nem külön választva, lianem egy tömegben. Az itteni másod ezen prológus pedig: Abakuc erps kvjpdp, argumentum czímü. S o f o n i a s , a 'hosszabb: Yetic aj Heberec ' s tb . prológus czimerrcl; a' rövidebb: Sopho-nias pri3p, argumentuméval. A g g e u s . Z a c h a r i a s l . „Dárius medosoc ki-ralanac'stb. M a l a c b i a s 1. Isten kiMoyses miat, 2. Malacbyas niluan. NINCS MEG. J o c b e l 2. A b d i á s 3. „Esaw Isaaknac fia." J o n a s 2. „Jonas galamb-nac magarajtatic X banatosnac." M i c b i a s 2 . „Istennec bejedé." Z a c b a r i a s 2. „Persavac kiralanac." 3. „Zacbarias vr ." M a i a c h i as 3. „Malacbyas deya-col." — Ellenben a' fennebb idézett 1—5 nyomtatásban következőkkel van még több mint codexünkben: Ozeashoz a' kisebh argumentum: Osee crebro nominat Ephraim 's tb. J o c b e l előtt 1. „In hocpropheta idcirco non reges." 2. Joel filius- Phatuel. Abdvashoz: Abdias qni interpretatur servus domini. Micbeashoz: Micheas de Morasthi; Zacbariashoz: Zacharias memor domini sut. Ezek elmaradásáról azt lehet ugyan mondani , mit az elhagyott prófétákról : szökdöstek, válogat tak, megfeledkezének.
De , mellyik vulgata példány vala hát fordítóinknál? ezen fennebbi kérdésünk kerekedik most még inkább elé , hogy az ő nálak lévő többi prológust megtalálhatnak, bennek lévő elavult szavakért is. Csak nyomozgatva kérdem. Nem azzal él tek-e, melly az Italából és Hieronymus hívebb által-téleléből rakatott össze 's a' V i l i d , százszak óta egyetemcsen közhasználatra szolgált a' XVIdikig. Azt kellene tudnunk , minő példányok jutának bé Magyarországra a ' sok másnemű codexből, melly annyiféle lön másolataiban a' hányféle vala leirója, mert vagy kifelejtctett némelly helye szava, vagy jól és rosszul, oktondisan holmi hozzá ragasztatott. Ki kellene fejtenünk, mi szerint javítgatott Hossz a' cseh biblián Jacobellus és prágai Hieronymus társaival , 's ahhoz képest választák-e fordítóink példányukat, mert eltéréseik ezen összeköttetésből is eredhettek. *S ide tartozó volna felvilágosulnunk abban, k ik és hol voltak 1400 elején, ha vol tak , lemásolok a' magyar királyi birodalomban. E ' szövevény felfejtése azonban legyen ezen tárgy körül jártas theologusé, ki, roppant könyvtár szentes osztályában dúzskodhatik. Nyilasra vezethetné talán az összevetni tovább is akarót, bibliai több incunabu-lák sorra forgatása, Guttenbergnek úgy nevezett 42 sorú latin bibliáján 1450 —1455 kezdve , Panzer elsőbbi öt kötete szerint : L. Annales typographici ab artis inrentae origine ad annum M. D. post Maittairii Denisü\ aliorumque curas in ordinem redacti emendati et aticti, opera Georgii TFolfg. Panzer. Vol. L Norimbergae 1793— XI. 1803 in 4to. Nem vinne-e tisztábbra következő jegyzete Ackermannak : „Ex anfiqua versioné vulgata, conununi, Itala, sünt •unnia fragnienta biblica in nnstris Missalihus; alia pcrinulta collegit Flaminius ÍS'obüius et ex iis versionéin editionis Alexandrinae quani ad codicem vaticannm 1588Hoinae cura-vit etc. Haec antiquissima latina vorsio exbibefur qnoque in Fabri Stapulensis Psalterio quintuplici quod 1509 Parisiis et dein saepius inipressuni est. L. Inlroductio in libros san-ctos veleris foederis iisibus academicis accomodatu a Dr. Fúurerio Ackermunn , Vien/iae MDCCCXXV. 62 lap.
X L V I I
I I . FORDÍTÁS, MINŐ?
1. Felébb említett incunabulákban néztem meg, miként áll ott a' latin, hol fordításukon felakadtam, 's ezen jegyzeteim eredének.
a) J u d i t h l X . 6. leljük: sicut ttaic castraAegyptiorum videre di-g/iatus es. Magyarul ők így: mikét tahat melto lőttel látnod az Egipto-miaknac 3allasit. 26. lap. Dignor, art* másutt nálak: méltolni; kell vala tahát t enniek : méltoltad látnod.
b) Juditb XIV. 9. ez: inquietudinem arte moliebantur, így van i t t a' 3G lapon: a niighatatlüsagot tudomanal lageitac valamg. Molior, moliri, és: mollio, moll/re különböző értelmét eltévesztek, látszik, nem nagy Scalig-ereink.
ez) Hester VIII . 5. á l l : obsecro, ut novis epistolis veteres Aman literae, insidiatoris et hostis Judueorum, quibus eos in ennetis regis pro-vinciis perire, praeceperat, corrigantur. E ' végszó i t t , visszahúzását jelenti az elébbi kemény parancsnak és hogy ez, jóvá tétessék. Clericu-saink azonban f e n y í t é s t é r t é n e k , így: On3ollac bog vv léuéléckél Ama-nac asidoc éllénkédpinec i ellénsegen9 p lénéli mgfégéttéssén? kickél ásókat parauolta vala élué.^éni kiralnac méden vidékébén. 54. lap.
d) Hester XV. 8. ezt: Ipsa autem roseo colore vultumperfusa, ekkép ' fordíták el : Q kedeg rosa 3inp séméllel megptp3tétuén.
e) Barnch VI. 71. van: et érit opprobrium in regioné, 's a' 72d. versben: nam érit longc ab opprobiis^ nálak ez magyarul: i le3néc bo3-3osagba a' videcbén; mert me33e le3cn a'bo33osagoktol 94. Literatusaink magok valának latin-magyar szókönyvirók, mert szemük előtt más által készített ollyan szókönj'v nem volt , 's mag)'arázatban tétovába estek. Opprobrium = gyalázat, szidalom, pironság, igaz hogy bosszúság, de, nem hasonszö. — 'S egy jegyzetet is ide, a' vulgata' egymástól eltéréseire. Az előttem lévő 1475, 1481 , 1514, 1515beli nyomtatás így szól a' 71. versben: et érit opprobrium, az V. Sixtusi 's VIII . Kelemcni vulgata pedig: et ertint opprobrium, 's magyarul, ennek hajdani előpéldá-ii) a szerint leljük.
f) Dániel I. 20. talál tat ik: inrenit in eis decuplum, 's ők tevék: ptpllpk lclc két annet 9G. Duplum és decuplum tehát egy volt nek ik! Rosszul olvasák i t t , hihető, vulgatai eredetijük összevont Írását.
g) Abakuchoz a' prológusban fordul elé: quod ex persona huma-nae impatieiitiae loquatur, 's ná lak , ez : bog engedélinétlén emberi 3e-melbén 30I 215.
//) Aggeusról az így kezdődő argumentumot: Aggaeus festiuus et laetus, fordíták: Aggeus siétélmésp 1 v ig , festinus-nak olvasván: fe-stiuus-t, 230r/. lap.
Effélét alkalmasint számosabb helyen is.találand a'szóról szóra összevetni akaró. It t azonban elég enny i , egyszersmind annak mutatásául , hogy
XLYIII
korukban a' latinul csak annyit értés is , mind" az övék vol t , nagy tudalom vol t , és ha pap sem nevekedék biztosan jártasnak abban, miként értette lat in törvényeit a' világi?
2-) Menthetőbbek némelly mondék elhagyása miatt. Az lehetc , fe-ledség, véletlen botlás. Mi nehéz volt, az összeforrasztott betűkkel irt codex-ről elvett szemet ismét kivánt helyre igazítani! De példát erre, hasonlóan kell cléhoznom.
a) Judith IV. 10. verse végéről kimaradt : et fierent in oppro-brium gentibus.
b) Judi th IX. 9. Kihagyák e' szót: et in contis. 'S annak számára üres helyet is hagytak, mint a '26 lap végsora itt mutatja. Nem tu-dák , mit tesz magyarul: contus, kérdezni vágytak talán mástul, 's azonban — lígy maradott. Pár izpápainál , contus — csáklya. Az Vd. Sixtusi és VIIId.Kelemeni vulgataban et in contis után még, et in scutis van, 's erre j ő : et in sagittis.
ez) Ozeas XIII . 3. van: Idcirco erunt qnasi nnbes mattit ina et sictet ros matutiniis praeteriens, ő nálak meg csak ennyi : Ajert lejnéc mönal veternev élmnlo harmat.
d) Abakuchoz a 'prológusban, melly itt harmad ^ log 1 ' czimer-lctü, olvasható: nec ut amens loquitur, nec more insanientium foemina-rum dat sine mente sonum, fordítóinknál pedig: z nem be3el ment elmetlen, sem balgatagoslo némberieckél. Kémélék a' nembelieket ki nem tételével ennek: dat sine mente sonum.
3.) Valamint a' latin nyelvvel nem valának tisztában, úgy azt nem íbgák fel tulajdon nyelvükről , miként kell nyelvsajátságát a' la t innak, magyaréval hasoneróben adni vissza. 'S hová tévedtek ? Latint szóról szóra kisérésük miatt o t t an , hol a' két nyelv' szövete rokonítást nem tűr , sőt kettéválik sajátkodással, a' magyar nálak szelleteszegett, kivál t magyar igén e k , la t in , passiva formája szerinti facsarásában. Afféle mű az illyen, mint a' jó képnek ablakon által reszketve húzogatott rajzmásolata. Mi különb a művészé, szabad kezével. Azonban nyelv össze nem ütközete' helycin, épen e' bojtorjáni ragaszkodás, hasondíszt hozott a' magyarba, oda, hol a' latin, rövidségeivel megragad, hol magas tárgynál büszkültten hullámzik méltóságaiban, így jeleskedő Abakuc' I l id . fejezete. Szebb ez helyenként Károli \s Káldi nyelvénél. Hátha, nem csak véletlenül teszik vala ezt! hanem gondda l , a' nyelvnek még összevisszázatlan korában. Nem kiterjesztendő csakugyan, latinosságaik' e' megrovása, illyenek általvételére nézve: ki t pará-Lolt vala Amatol megvéni, quem ab Amau recipi jusserat 54. lap. néinberi fianac lenni , filium fuisse mulieris 18S. miként sérégeknéc vra gondolt tenni mvuelpnc, sicut cogitavit Dominus exercituum facere nobis 237 'stb.
4.) Hol függetlenül látszanak neki e reszkedni , nyelvük nyájasan lépeget meg egyszerűséggel. Hlyen, több között , Micheas VI . fejezete, Nauméi,
XLIX Hcstcr IVdike 's Dánieléi. Híjában keressük azonban nálak azon változatosságot, miképcn kell vala hasonnyelvben éreztetni a'Makkabeusok szónoki ékes-getéscit, Baruch elégiái oktatóságát, Judith és Eszter népmondáinak pongyoláját. Hanem, Griesbachi kritika szerint 's az ó és ujtestamentomi irók sty-listicajának tisztnltabb charakteristikájához képest, bibliai későbbi fordításainkon is sok volna, előbbre baladott nyelvünk szellemében, Catholicusok-nál és mind a' két felekezetű Evangelicusoknál, kijavítandó.
III. NYELV, MILLYEN.
1. Nem csak „kiralne a33on" jó* elé 41. lap, hanem kiralne is 128. 2. Mel fold, nem: mértfüld, így: ki vagon két mel fpld 190. lap. 3. A' személyragok, név' száma szerint i s , kétféleképen:
a) Medusoknac kirala, Assiriosoknac kirala lld. lapon. Assirio-soc éréienéc 12. téhénékn9 uorday 2 iohoknac uordayc 13. Egiptomiak-nac 3amtalan serege 17. idégénéknéc oIta!ma3asara 2G. louaknac ereiében, Menéknec istené, vijékn? téretpip 2 méden téremtétékn9 vra 27. Ebéréc laíia, Hebraeorum filia 28. menet hvtptlénekn? féiet 35. p hata-roknac végéibe 37. nem végeikbe, éllénseginknéc ké3eebpl, itt épen kitörölve: kezekből 38. hogy legyen: kezéből 'stb.
b) Elpttpc iaraioc 5d. lap. mvatainknac bvnpket 24. tv béllplé-tec iáig a3oknac ielkéc, ex vobis penáet anima illorum 25. az Assirosoc-nac kéméc, exploratores Assiriorum 28. némjétidn9 gétrélmékért 2 tp-rpdelmékért 34. pphetac jaioc miat 246. artatlanoc verec élptlesebén 228-dik lap 'stb.
4. Egybirtok' többesében a' harmad személynek ok, jok, ök, jök eddig divatosabb ragai helyett: uk, juk, ük, jük rag nem fordul elé, mit ezután régi magyar iratainkról azért említsünk meg, mert uk, ük által az írónak ezekkel élt vagy élő Baranya, Bács, Pest, Csongrád, Nyitra, Komárom 's Esztergom vármegyéből származatához vethetni. Sőt ök helyett is gyakrabban ek áll, valamint uk helyett ok; 's ük helyett ök. „mvkiralinknac teteméé 81rf. lapon, p papoc, sacerdotes ipsorum, p némberiec, mulieres ipso-rttm, p aldo3attocbol, de sacrificiis eorum, p isténec ellen, contra deos suos, p feleségekét, uxores suas, p fa 1 kp 1 é3Úst 2 arán istenec, dii illorum lignei et lapidei et aurei et argentei 91. gérmekec 3émelekét, vultus puerorum 95. p isténeknéc ha3aban 173. émbereknéc verecbpl, p bélecbén 219. pri3pknec néuekét 223. p seprpipkbe, p testec, p verec, p é3Ústpc 2 p arannoc 224 'stb. — Nem különböz-e ettől a' somogyi, szegedi, székely: ömbör, embürére lölt, őgyermökök, vérök 'stb. Nem-e az említett megyékbeli 's abaiíji: 6 papuk, áldozatjuk, istenük, feleségüket, fejüket, szivükkel, házukban 'stb.
5. Ö betű ritkább hangzata mellett is azonban, a' harmad személyrag, C helyett ö, egy birtokban 's az ige jelenvalója 3d. személyében, így: tprp 19. bvnp 121. p3Úup 113. egyiptomnac fpldp 131. oro3lanac kplkp 174.
BÉCSI CODEX- Gr
L
vupltp 36. betpltpttp 114. vlp 118. vpttp 212. megpttp, elpttp 27. ptpllp 114. belpllpc 114. pkprnpllp 211. mit az erdélyi 's felsőmagyar megyebeli ekkép mond: tőre , bűne , üszve, földe, k ö l y k e , üvölte, töltötte, ü l e , ve t te , ette, előtte, tőle, belőlek, körüle. Azonban meg, áll e' codexben: p diupsége 113. vége 210. feslese 210. eledele 210. Látszó tehát , hogy ö , Ü együtt gördül 's é-t e követ, mindazáltal nem mindenütt, mert van : lelpie is. 'S enny iö -zés mellett megint nem; föl, időkben , talál tat ik i t t : hanem: fel, idekben. És , főm v. fejem, caput meum, i t t : fem; caput luum, fed; caput ejus, feie. Csornán Sopron vármegyében mondják: fiém, de i csak kévéseimé hangzik e mel le t t , 's olly k i sded , mint a' kicsi r , e' codex illyen Írásiban: rae't. A' k rakka i ábéczében 1549 van: űduo3itenc, 139d. l ap ; eszve 141 = üdvözít ő n k , üszve. Kassai ügyvédek felelkezésében 1559: ele3er, eres, terwen == előszer, erős, tőrvény. Kapi Miklós levelében 1565 Kassához, van: J e u e n d e 3ent baromság Nap vtan , jövendő helyett. L. 1 hl. kötet, Régi m. nyelvemh
6. i V a l k l l I és n é l k ü l íigy j ő elé helyragul miként mély és magas hangú más helyragaink, névhez csatolva: nakanalkul 35. feienélkúl 36. ketségnelkúlpn 49. tprnélkúl i rudnalkúl : absque gladio et fuste 140.
7. É N T rag figyelmeztető. Vérént való rokona, consanguineus 5. í gy : 3erét 75. 3erent 238. Tehát : ént járulván szerhez, nem: szerint.
8. KÍVÜL és KIVÉVE mai független névhatározók i t ten: megválva, megválván. Isrl haza ynnépétpl mégualua, praeter festa domus Israél 24. I. Mv kev égeb istent nem tudonc tplletpl mgvalua, nos autem allerum Deum nescimus praeter ipsum 24 'stb. Ez eléjó még a' XYId. százszak közepette is Kassa levéltára 's a' pozsoni káptalan iratai között.
9. E L E I B E 178, ELpNKBE, ELEICBE mutatja ezekkel így volt élésüket: élőmbe, elődbe, eleibe; é lőnkbe, elei tekbe, e leikbe, mit mostan még iró is némelly így í r : elejbém, clejbéd, elejbe; elejbénk, elcjbétek, elejbek vagy elejbéjök! így nincs jó l : közibétek, közibök, hanem kel l : köz ikbe ' s tb .
10. INNÉT, 17 1. ONNAT 183. HONNAT, áll, innen, onnan, honnan helyett . OnnaTON igen nagyon távúiról jövőt jelent 227.
11 . Kic vadnac Cilicianac balfelpllp, találjuk a' 13d. lapon; a" górta tartonac iogfelpllp x p ballafelpl, ad dextram candelahri et ad st'nistram ejus, a' IWd.lapon; elébb a* 240dikcn pedig: eggic a 'Iampasnac iogfelpllp 2 masic p báTla felpl; mai szerint: a' gyertyatartónak jobbfelőle és ő balja felő l ' s tb . Miért van egyik szónál felőle, másik mellett felől, kivehető. Csak figyelmet akarék ide fordí ta tn i ; 's még e r r e : p kprnplp , p kp3epette 239.
12. Melléknév hasonlítása: prégbéc 42. rokombac, proximi 42. bv-npsb 74. hatalmasb 91 . p3tpuerbéc 95. iga3ba, azaz.- igazabbá; 3erelmesb 155. fenesb = fényesb; nemesb 211. tplletpl iga3bat, iustiorem se 215. hainar-bac esti farkasnál 217. kpnuebec = könnyebbek 217. Költő számára való metaplasmusok. Még a' XVIdik százszakban is eléjó c* nehezb kimondás.
val. Uröc istenpc ázass u runk istenünk 20. alhatöc = állhatunk 18. vyonc = vijjunk 29. pttpc = öntünk 80. nako = nyakú 81. egedül = egyedül 86. betp = betű 95. bei.p = becsű 95. nemp = nemű 97. nempuec = neműek 99. így nelupuet = nyelvűt. 3prnp = szörnyű 99. Kemenes alatt, a' Marczal mellett ma i s , lovank mondat ik , lovunk helyett. Nagytúr városa pedig 1546 i rá , Kállay Ló'kös Jánoshoz: 3oIgalatonk, hywfegpnk, magonk ayanlasonk. L. R. m. nyelveml. II. köt. Q\d. lap. E z , nagyon elterjedett volt.
14. Személyes és visszatérő névmások' hangzata, ragasztása ekkén t : m v , t v , mvnke t , tvtpkét 233. encm v. éne = enyém 232. enmagam, énen 3ememmel 247. tenen magad 30. ne késsel tene e r ted , ne morerispropter temet ipsum 124. pn nélueuél 73. pn etkeibpl 95. mvnmagökrol 69. tún fétekré 167. műnpn magonc 136. tvnpnmagatokat 73. pnpn maga isten 74.
15. Ki és melly között nincs különbség. Pé ldák : Fclkélé ahélbpl kiben fekptuala 21d. lap. Ki mödéc mikor médenén9 kéllétuolna, quod dictum cum placuisset omnilus I2d. lap. a fpldet kiben 3vlettél 6d. lap. a3 arán 03I0-pot kit felemeltél I03d. lap 'stb.
16. I k . - e s igéink mindenütt szabályaik szerint. Pé ldák : dii-ekéggéc 2Sd. lap. kél letnéc, igal, égel , igyál, egyél, ti3teltesséc 32. bog meg lelhet-npc 105. 1 gondolnoc te igassagodat, et cogitaremus veritatem tuam 124. 'stb. Ezen o k , ó k néhol így: pc, öc, ónk, énk , mint ma is még Erdélyben. Mellesleg érintem meg, hogy h a z u d jő e lé , nem: hazudik; h a j o l , n e m : hajlik. Ez utóbbi azonban mindegy. Hogy, alog = alugy van, Sd. lap, alu-gyál helyet t , abból ered, mert ez ige harmad személye i t t : alo3on, aluszoti, n e m : aluszik. Alugy tehát ol lyan, mint légy, ebból: leszen.
17. IK helyett az igében EK. Ezekét te3ic, áll a' 30. lapon jelenben, haec faciunt; ugyan ott , harago3ec 208. e3ec 2 ijic 138. Í3ÍC vala, félmúltban 95. p gimplupket e3ec, jövendőt é r tve je lenben, comedent fructus eorum 184. 5 nap élhugu3ec a pphe tak ra , et occumbet sol super prophetas. Betűcsere.
18. Félmúlt iddvel élés igen siírü, ott is, hol a ' la t int múltban lelek. A'magyar nyelv' keleti szokása it ten tehát keresztül tőre a' latinosságon. Ide tartozik e' másféle sajátságnak is megemlítése: mel a3Ö látásban t a r t a t i c v o l t , quod in eadem visione continetur, Aggeushoz a' prológusban 2'19dik lapon. Hasonlót lelek ehhez Kassa levéltárában Gombos Pál Miskolcz bírája levelében Kassához 1558 igy: vy3en vot hatan, viszen volt hátán, kéry volt, azt monga volt. L. Régi m. nyelvemlékek líd. kötet. Vegyes r. m. iratok 138. lap. 'S hasonló ehhez 1560-ból Szabolcs vármegye levéltárában: Pctneházi emberek által elkövetett hatalmaskodás eléadása köz t t : mennek volt , iszik volt 'stb. L. ez idézett líd. kötetben. Épen ollyant mutat Drugcth Ferencz ungi főispán levele 1561. ezzel: e w sem akaria wolt . L. ugyan líd- köt.
dehatoc = ordítsatok 149. ne alohad = ne állítsad 72. megbpvphúc = bővítsük 1S2. megkússébéhúc = megkisebbítsük; mégné jomorohon = szomorítson 5. mégné poréba = porítsa 6. nohad = nyújtsad 8. t e r e h e d = terítsed 8. erpsphp = erősítse 131. (Talán csak két helytt van: 3abadochmég 66.) Nem simulóbb hang e a z , a' sok its, ots-náll Szabó István szerint a' ka-rancsvidéki palócz, ezeket: taníts , veszíts, így ejt i : taníjj. Tud. Gyűjt. I.k. 4:9d. lap. Hevesben és a' Jászságon is ekként hangzik az illyen.
20. Igéinknek nyugoti nyelvekhez simult határtalan módja nem csupán személytelenül, hanem személyesen: Ne inén gabona fpkét 3ednéd 5. megmöga te néked mit mvuélkédnéd kellésséc 7. sem tagadom én magamat rokonsagnac lennem 8. ésmeg mégakarnac pkét fognioc 17. mit akars tudnod 71 . se akariatoc alaitanotoc 68. phúsegeke rt érdemét veiiiec 70. kicn9 tarto^iatok lenniec ségédélmpl 69. rémélem éjekét ptpllp vénem 72. ne akary heiaba téuélgénéd 72. I t t említendő: a" nem akarókat i n n a ké3ereiténé, qui nolentes cogeret ad bibendurn 42.
21 . K E L L és KELLETIK, ma i : t e t s z i k helyett. Si piacet regi, ekkén t áll az 54d. lapon: ha kiralnac kel ; sicut vobis piacet, miként néktéc kél 55. TJtere servitio nostro sicut placuerit tibi, éltettéssél mÍ3olgalatonckal mikét kél léténdic tenéked 14. De m e g , szokottabb értelmében is áll a' 9d. lapon: ha ke^ kelletlen tenéked . . . . mögad hog tuggam mit tennem kélléssec, sin autem displicet tibi indica, ut sciam, quid facere debeam; mell vdpbén kellen adnom, quo tempore dare debeam2l6. -— 1558-ből pedig PekryAnna levelében Kassához így jő elé: Ismeg ha valamybe kellet tendpm. thy k. , ti "kegyelmeteknek. L. Régi m. nyelvemlékek Jl-dik kötet. Vegyes r. m. iratok 143rfi'jfe lap.
22. FEK3ÉN 3 6 , ALO3ON 127. lap, mi most: fekszik, aluszik, ollyan min t : leszen, vészen, teszen, csakhogy ezek en nélkül is lévők. Vala há t : fekszek, fekszesz: aloszok, aloszasz v. alszasz. 'S h a r a g s z i k , volt ezeknél : haraguszon.
23. VIGASZT és VIGASZTAL között különbség. Vigasztani , sanare 151. lap. vigasztalni , laetificare, consolari 151. Ugyan e' lapokon: megakarnám viga3tanom Ijr l t : sanare vellem Jsraél, a ' l 6 0 d i k o n : meguiga3tom p tprpdél-m é k é t , sanabo contritiones eorum; megviga3taltac k i ra l t , laetificarunt regem; vr meglén Syont megviga3talla, consolabitur adhuc Dominus Sión 238.
24. ViGASZT-hoz hasonlóan áll a' 108. lapon: kiral felmaga3tata, rex promovit; 107-diken: felmaga3tassatoc p t e t , superexaltate eum; 106dikon: felmaga3tatot prpcke, superexaltatus in secula; 2 ige felmaga3tatos prpcke, et superexaltatus in secula. El térni látszik így m a g a s z t á s is m a g a s z tál a s t ó l , valamint nem mind egy: marasztás és marasztalás, nem: követés, követelés. Magasz t a t eredvén pedig itt magasztás-ból, mert a' 106. lapon, van : felmagajtatoB, vala: vigasztás és vigasztat is, lígy vigasztó és magasztó, tehát kevesebb LÓ. I l lyés , lenne a 'költőt néha küzdésében engesz tő .
LII I
25. Kit en te jolgalo l anod mégésmériJÉM, quod ego ancilla tua co-gnoscens 30d. lap; éltauo3UANC tetpllcd, recedentes a te 104. BÍ3ÚaiOC 3eké-récbe, confiderttes in quadrigis 26. Az állapatjegyzók'személy szerinti ragozása tehát így, fordítóinknál: megesmérvén!, véd, veje; megcsmervénk, vétek, vejek; eltávozvám 's bizvám, vád, vaja; eltavozvánk 's bizvánk, vátok, vájok. E ' szerint veendő: éluőc, viventes nos 64. Ma csak, én , t e , ó", mi , t i , ók megismervén; eltávozván, bízván. Fordítóink azonban különbséget tevének; náluk ezek: megkptp3uen, kptp3tetue 103. dkemé", megaldua, alua, megni tua , monduan, fogadiian ÍOidilc lap átaljában historice á l lanak, nem személy tettét kifejezve. Amaz tacitusi rövidséget szülne njonnan folyamatba jöttével. Ettől különben keli venni : monduac 200. lap, dicentes, mert i t t : m o n d v a , állapotjegyző kap ragot , amottan pedig ván, vén állapotjegyző. Révai szól ezekről Antiquitásai 175. §-ában. így ragasztatik a' részesülőnek múlt idejebeli o t t , c t t , Ö*tt is. L. a' végén, BEMENETTE 'stb. 280dik lap. Többet erről a' müncheni codexnél.
26. Q lába nomit z prpmpst volnéc megapolnom, etiam vestigia pe-dum ejus deosculari paratus essem 64 ( i teszen i t t es-t, m i , ma: is). Volni = esse ige a' müncheni codexben is eléfordul a' mint Jászay megjegyzé.— 1560ból pedig Szabolcs vmegye levéltárában lévő eléadás, melly már az Líd . lapon idéztetet t , még ezt is mutat ja: „mennek vol , megyén vol."
27. VALLANI, habere, illy szerkezetben: k i vtallafng e$ hebéréknec népét kic íl igén ekés nembe'iékét v a l n a c , qnis contemnatpopulum He-braeorum, qui tam decoras rnulieres habeant 29. Sopron vármegyében Mihályiban 1822b. hallottam a' plébánostól midőn rózsás kertjét muta t ta : ez a' föld i t t , ez ama rózsát megvallja, de illyent ollyant nem vall meg. Annyi hát ez , min t : megtermi. Azért jegyzem fel ezt, mivel e' szó is mutatna egyik fordítóiknak honnan származottságára, noha értelme itt más.
28. Ekése i t , ke3ereiténé, mégsemeitic = ékesí t , kényszer í tené, megsemmítik 'stb. I betű eleibe rövid C csúsztatása még fenn van a' ka-rancsvidéki palócz nyelvben. L. Tudom. Gyűjt. 1837. i . köt. 50. lap, Szabó István. De a' palócz nyelvhez, egyébben ugyan nem hasonlít e' fordítás.
29. NEM SERE3NEC MEG, áll a' 165. lapon, illy szókötésben: De 2-ablakokon béésnéc. z nem sére^nec meg, sed et per fenestras cadent, et non demolientur: tehát sérülnek helyet t : séreznek, a' mi, homályos gyöngyöcske gyanánt kiszemelendő i t ten , e' sornak 's az előttelévőnek megint felette latinos, és így hibás fordításából.
30. Kiptti 183. k ipt té tnéc217. pttpt 241. p t téuen conflatile 129. ma így íratik: k iönt i , k iönte tnék, ön tö t t , öntevény. Megleljük itt a 'Győrhöz égy állomásnyira eső: ö t tevény falu' neve származatát; meg ötvös, eredetét. — Ötteni , van Koinjátinál, Pesti Gábornál 's többnél is.
31. Maradván mégmaradandatoc 15. lap/ megutalla megutaluan, elfut élfutua 190. ipuén elip 218 'stb. Keletiség, mellyet a' latin fordítás is által vett. A' krakkai Ábéczében van : kérvén kére.
LIV 32. És miként összehúzás a' hasonlításban, úgy az igék kürül. Or-
3ag1on 44. oisaghian 229. énékipnc vrnac; ve3tégl 227. uikorgnac 181. teko3-latnac el 175. diadalmiuc még magöckat 25.
33. Nevekben pedig i l lyen: p vroc istent 147. vratoc isténteknéc néuét 166. istentec tv leantoc, tv ventec, filiae vestrae, senes vestri 166. tv innépnaptokat , tv sérégteknec, tv a iandoktokat , baluantoknac 178. Mindenike példa i'igy nevezett prosodiai figurához.
34. Szótag kiugratás gyakran eléjd: fúttal 6. = futtottál; égbe kpt tp 39. =3 egybekötötte; mégélémét = megélemedett 75. meghittad 98- = megnyi to t tad , aperuisli- véttec magokat az e l len, opposuerunt se = vetették; kiuet te es megtprtp = kivetette, é lue , trans = elvéve 178. futtatoc, sicut fugistis = futottatok 254. Il lyés, későbbi magyarságban is találtatik. Beré-nyi Bárson Balásnak 1552-beli levelében a' nagyszombati biróhoz: vem fel e munkát , és": mint kolmaron meguem, azaz.- felvevém, megvevém. L. Régi m. nyelvemlékek líd. kötet. Vegyes iratok 95d. lap.
35. Elmellőzendő volna-e illy összehúzás' megemlítése? husiból 75. lap, e' he lye t t : húsaiból: í g y : germekinéc 84. b p l ü (bölcsei) en i'3im 127. menni harmat = mennyei 110. t i tk i t 137. 3ekerinec kpteli 209. oro3lanoc kplkinéc 210. béléndessegibén 210. mennéc Lillagi (csillagai) 211. p tagit 212. t i tk i t 222. téngernéc hali 223.
36. E S T rag , igehatározót a lakí tva , vagy t által azt képezve, fenn csak ebben forog: örömest , egyenest, egyenesen; sebest, sebesen. E' codex mutat ja: engedelmest, patienter 75. 3orgalmast, sollicite 168. kp3pnsegest, generaliter 215. L. a' többit az elavultszósorban há tu l , 's ott a' 280d. lapot.
37. Es , is helyet t : TUDVÁN, mai : tudva, helyett. Az es tuduan vagö, ne illud ignoratur. Az es iélén vagö, nec hoc latét 30. lap.
38. UCY és UGYAN, ÍGY és IGYEN különbözése. E s . vg mvdpn e3 hal-lottauolna, haec itaque cum audisset; Met isten nem vga fénéget mét ember, non enim quasi homo, sic Deus comminabitur; hog p akarattá 3erét vgan tegé p irgalmasságát, ut secundum vohmtatem suam sic faciat nobiscum miseri-eordiam 24 l ap ; igen ragattatnac él I s r ln c fiay, sic eruentur filii Israél 175. Igén Isaac , igén J ákob , igén Moyses, sic Isaac, sic Jacob, sic Moyses 25 .
39. M E O , ollyan értelmet gerjesztve minőt ma: EL és LE „hog még-haggalac tégedet , ut relinquam te 4. lap; es vg még hagac p attoknac ceri-monia iokat , deserentes itaque ceremonias patrum suorum 16. i ahiruadag mei te orcádat mégfoglalta, et pallor qui faciem tuam obtinet 19. istent meghaguan, Deo derelicto 189. Ellenben a' 19d. lapon van : élhagac ptet, Olofernést meghaka3ua, decollatum Holoférnem 37.
40. INGYEN e' maibb helyett : épen n e m , korán t sem; hog p sérégéc ingén még nem 3alaltathatic, ut dimimerari eorum non posset exercitus 17. Egyébiránt ma is fennforog: ingyen sem ollyan.
LV 41. Ékesebb szószerkezetül áll, ig~ határozó mellé még l e n té tele:
kprnpl Jérichoiglan, per circuitum usque Jericho 15. mend addég l an 7. vegekig len , usque adfines 13. estueleiglen x holual ig lan 121. tpue ig len 192. hatariglan 187. Ic lkemiglen 192. nagtolfoguan méd a* k ú s d e d i g l e n , a maxim o usque ad minimum 41 . íined a- megtpkelletiglen x vegiglen, usque ad cousummationem et fi?iem 125. balalomiglan 194. miglen 194. 'S még k inyuj -tóbb, magasítóbb, t e idemelléklése: teteiglente 210. Innen érthető ezek' csínja: régente, elejénte, ifjanta, naponta, éjente. És gyengédító' k ics inyí tés : keuesenne, mod/'cum 9 , 75. talantal = forsitan 49.
42. Igékben pedig másnemű ékesgetést lelünk. Hlyen a' 15d. lapon: megkerengé méd Isrl t , circumivit omnes Israél; a' 67diken: e3 igéckel kp-nprgetiuala, his terbis blandiebatur. Egyike sem dívik ma , banem látjuk, ollyanok mint a' szokott: szállong, hullong, hubong, csapong, és maga: kereng; hevítgeti, kerí tget i , szomorítgatja v. szomorgatja. Irbat ták volna fordítóink csak így: megkerülé, körüljárá, de nem feledék mennyire festőbb a' m e g k e r e n g é . 'S feltün szenvedd ragboz (accusativus mel lé) tétctése is. Milly szelidítgetés még az a' k ö n y ö r g e t i ! Igéknél tehát . i l lyen kicsinyít-getés apró csinosgatásul volt kijegyezgetve hajdanta már. A' magyar nyelvnek ollyan gyöngyöcskéi ezen latinosan úgy nevezettfrequentativumok, mely-lyeket egy ínívelt európai nyelv sem füzögethet nyájaskodó festegetéseibe. Kicsinykedéseik és apróra vétetgetésük által édesgetnek. 'S épen hadas nemzetnél c' csínozat, mellynck a' túlzott vagy legalább magasított önérzethez busz féle hasonszavát leljük: rá tar tós , kevély , délczeg, negédes, gangos, fennlátó, büszke, fennhéjázó, fennjáró, magahit t , daczos, felfuvalkodott, dagályos, felhőben já ró , dölyfös, garros, he tyke , gőgös, kényes. Honnan ered némelly nyelvnek egyfélében bősége másban szűkösködése, annak lélektani oka mélyen fekszik. Az angol, mondja Blair, a' harag' indulatát har-minczféJe árnyéklattal képes kifejezni, de gyengédebb érzések szelíd elöm-lések* szavaiban kevesebbé termékeny. A' franczia, inelly sokféle kellem-kedő szavai közül válogathat! midőn társalkodni lekötelezőleg aka r ; az ön-szeretetet minden nyomon nyájaskodással nyeri meg.
43. A'codex' sok latinosságából több mutatvány a' 277—279. lapon. Hogy efféle, vigyázatlanságuk miatt folya tollúkba, látható e' kétféle alakjukból. 29d. lapon ál l : igen uudalkoggakuala p 3epseget, pulchritudinem ejus mirabantur nimis. Latinos. 31d. lapon pedig: uudalkodnacvala pbplueségén, mirabantur sapientiam ejus. Inkább magyar. 'S ott ugyan nálak a' sok illyen latinosság: U3 férfiakat 9- bet fiakat 10. hu3 napocban 22. pt napon öl inul u a n , harö e3tendpcben hat honapocban 23. de bezzeg kitörlek a' 228. lapon: hatuakettpd e3tendpeben, a' k-át. Hihető többet is kijavítottak volna másodszori leírásukkor, így effélét: el téttessel , vtere 9. m i , nyilvános botlás e' helyet t : élj. Már Erdősi hibául jegyzé ki ez t : két emberek.
44. A , O, 11, megtartva egy szóban; C , Ö , tt hasonlóan. í gy : hon-nat 22d. lap. fa3akakat 71. fa3ok 110. noha fa3ec van a' 210rf. lapon, hailac
LVI
36. sohol, tuliát, örömüst, ollatan, aiandoc 258. álnak, álnok helyett ISO. apastal 186. Ellenben, mai: SÁG rag helyett a, o, u mellett i s , SÉG: ka3-dagsegp városit 13. 3épti*3tasegp li3tét 28. magassegp 3egélétekré 76. dragala-tossegp 'stb. Ekként: masad3er, harmad3er, vtol3eren 74. MagassÁG, kazdag-SÁo is , áll, midőn e' szó, főnévül van.
45. Azon néhány gyököt, mellyel fordítóink éltek, mellyekért fő-becsüek, ha magok fejték-e k i , vagy korukban azokat még közdivat ado-gatá nekik? Ha eredeztetének-e hasonság szerint ujat, ők éltek-e, például, legelőszer ezzel: é l m e n t é t l é c tvtpket, migrare vosfaciam 17 S. vagy mindenikét érté idejekbeli és az ő tájok szültte olvasójok? Ezekre feleletünk akkor lehetne határozott, midőn kortársaik több magyar iratával vethetnék övéket össze. Ezt és amazt így és amúgy találgatni akarásukat bizonyosnak látjuk, mert: mond ék néhol dictum, másutt lectio és textus is náluk; szerz e t egyhelyen religio, máson: papi szerzet, obserrautta sacerdotalis; szerz é s pedig majd statútum, majd traditio. Midőn tehát latin szó keriílt eleikbe, mellyre nem tudtak magyar kifejezést, ott, újításaikat hinnünk valóban nagy kisértet fog el, néhol. És ha tevék, melly okszeresen tevék! A' mi főnév nálak újonnan alkotottnak tetszik i s , példás óvá lön, mert a'gyökre ha-sonág van oltva. Ez a' magyar nyelv alkatszerének lappanó bölcsesége 's az íróé, annak kiszemelése. Miként világítanak fel gyökeink, vegyük elé code-xünkböl e' hat példát: ÉS vagy talán ESS, pluvia, itnber, ros; ÉS juramen-tum. Amarról ezen példa: Sem adnac éssét, pluviam 92. elejénte azt mutatná, úgy áll, ez itt e s s ő t helyett mint az Ldik lapon lévő példákban Ö felcse-reltetése e-vel, 's miként: érzéket, erizzék van: őrzőket, őrizzék helyett Húszain szolnoki bég körlevelében 1559. Mutatná pedig annál inkább, mert gyökül ES-t azért nem lehetne venni, mivel a' 35d. lap ezt mutatja: ésec p lábaihoz, féléim ésic p reiaioc, a' 92d. lap továbbá: mikor éséndic U13. De, következő három példa: kp essél 233. vrnac éssi 106. ménec aggac p essekét, csakugyan es-t vagy ess-t vétet gyökül, minek basonlóan a'jelenvaló'harmadszemélyében kell lennie, noha vele csak főnévül éltek. Ma is ligy van fenn: esek, esesz v. essz, es, miként esem, esel, esik. Erdélyben ma is es és, csak magára = pluit, vagy es és az eső. Mihályiban Sopron vmegyében: nem es el, ki másutt: e les ik . Csornai embertől hallottam 1837.: e s s e s időben, két s-sel, codexünk szerint. ES, ESS tehát egyszersmind főnév. — ÉS pedig ju-ramcntumul tetszik ki ezekből, éseuél érpeitiuala 73. ha3Ug est ne 3éréssétec. ES-hez tétetett: kő vagy kű 's lön eskő, eskü, mint: menykő, ménkű. Származásáról az eskünek lásd Horvát János szfejérvári volt püspök véleményét. Tud. Gyűjt. 1817. líd. köt. 58—60. I. De, habár ez úgy volna, ES magára is fennmaradóit jurameiitum kitételére. — FEGY-et mutat gyöknek, „bog fégnel, ut corriperes 217. iiigfegéttessen? 54. corrigantur (egyébiránt roszszúl fordítva 1. XLVII. lap). 'S így eredé: fegyver, így jó: fegyház. — LELETEZET a' 94d. lapon teszen languor-t. Ebben a ' l e l e t ' s ekként: l e l é s hasonlóan. Megkapjuk igy a'hideglelés-t , mellyet a' magyar tehát a' tréfaként nem lel, ha-
LVII
nem test' hidege miatt lankadása, leletezete, lelete, lelése van. A' 2 l6d. lapon, épen e' szó így fordul elé: hidegleleteckel heueitc3éndic, aestuans fe-bribus, Felvehető pedig , hogy ezek gyöke, lchp szerint lld. lap, leh; *s le-Ietezó, a' k i sokat leheg, lankadtság miatt. — 'S napnugat 257d. lap, m u tatván: nyugás- ra , a' gyök: NYŰG, tehát j ó : nyugpénz v. nyugdí j , nyugnap, nyughely. — FEK, tün elé ezekból: fekp, jacens; kprnpl fekes, obsidio 209 ; é3fec, aquilo ; 's nem fekv, miként Kazinczy kezdé. Fek-hez, él v. ély raggal lön lám; fekély. Viszcn i t t , fekp 8d. lap, y nélkül létének megjegyzéséról arra , hogy: alás, dormitio, sopor is «-ételen 5ídik lap. 'S tehát a' gyök eb-benis AL, nem alv. Vhetii, több szavában nem nyugszik e' fordításnak. 3p-tetét áll , szövetett gyanánt, intését um 29d. lap. A' 92. lapon van: a33a mie akariac lenni a papoc. í gy : semmié 111, meg hihatatlan 169. Most: mivé, semmivé. 149. lapon van: pri'3etnec tpreic Ipt tetec, laqueus facti estis specu-lationi = tőrévé. A' 19. lapon van , megharaguec, a' 71diken: mégharaguan, de a' 208dikon ál l : meg harago vr , meg haragosec, a* 220dikon: mikor meg haragandol, haruggal c meg; miket ma igy i runk : megharagvó u r , megharagszik, megharagvandol, haragvál-e meg? 'S a' mostani : nyelv és könyv i s , e* codexben: nelp és kpnp. Későbbről is kapunk ehhez példát. Míjclkpdet, jő elé Kinizsiné imádságai 16d. lapján; „myelnc", irá Bornemisza Benedek Nagyidáról Abaujban Szepes vmegyéhez 1542. mivelne helyet t ; „soha nem myele" áll 1552—-1553ban a' kassai magyar polgárok panaszában. V nélkül ekkép van Büky Mihály ingóinak összeírása között a' csornai convent levéltárában 1561-ből , öv helyet t : egy selem ö, egy wereskanycha ö v'iiij; selem ö f. L. Régi m. nyelvemlékek II. kötet. Vegyes m. iratok 52, 100, 170. lap.
46. Kérdés? ha ildomos, prudeus 178. ildomossag, prudentia 30. providentia 26. nem kerekedett-e, idoinos, idomtalan szavak' másként ve t t értelméből. Sopron's Vas vármegyében, idomtalannak azt mondják ma , k i magával jót tehetetlen, otromba, vagy a* mi össze nem i l lő, esetlen. D e , hogy: ildomos, Ugocsában lígy értethetett miként e' codex vévé , látszó Komjátiból, kinél szent Pál leveleiben, mellyekhez ajánlatát Nyaláb várában irta 1532, providus prudens hasonlóan: ildomos, valamint nála találtató még, szelleten k ivül ; bcléndes, lakodalom, lascivus, hahitatio ' s tb. 'S ím ezek ineg a' Tisza mellé is visznek, mint már felebbi több idézeteink, talán egyik fordítónkra nézve, mindig eszünkben tartván azonban a' XXXd. lapot, hogy nem volt-e Szeremségen codexünkféle magyarság, mert Komjátinak e' szavai: eskés, borual, atyaio, anyayo megint elütnek. Hlyen egyezést mutat némelly-ben, 's eltérést másban az 1549 újonnan kiadatot t : „Iga3 irá3 inodiarol való tudoman vagy úgy nevezett: krakkai Abéczc, melly könnyen, Zemplin megyei készítmény. Ebben van: fel tatot szávai (sza, os, mint itten), küssebb, euuel , vadnak, igen = igyen, sic ' s tb . , hanem eltérnek e' szavai: kü — kp, atancot , minket, büntül , iüucnd, AV (?/) e ső ' s t b .
4 7 . FORBATLAN, VENEREC, IGREÓ, GERLA, MEGPORÍTOM, MONNON, MON-NAic, HIMLET, é l - e még valamerre, magyar ajkon, nem tudom. Az elsőt
BKCSI CODKX. H
LVIII
Kreszncrics, ékezve sorozá szótárába Molnár Albertéból így. forbátol, forbá-tolja, pensat, compensat, retaliat, retribuit M. A. Megforbátolja, retribuit, rependit, retaliat M. A. Sándor István csak e' bécsi codexból hozza e lé , ve-nerekkel együt t , 's utána teszi ennek: potus diversi. Magyarázatát leljük e' szónak Prágay András szerencsi prédikátor ajánlatában, mellyel, fordítását: Feiedelmeknec serkentő oraia, azaz Marcus Aurelins életéről, Gvevarai Antaltol 'stb. Bartphan 1628. in fol. Rákóczi Györgynek nyújtja, ki e' munkát vele té te té , Gd. levél 1. lap.- „Nem tudom, szól Prágay, ha csac rá ftorultaké avagy ugyan íjebnec i téltéc, hogy mikor az fjőloből az muftot ki faytollyác, az [}őlő levét , melynec v e n é r é c volna igazán neve , és mégis inuftnac hi-jác, mellyet az Deákoc mustumnac neveznec." Figyelmet gerjesztett e' szóra, Podhrahczky József, Tudom. Gyűjt. 1835. I. kötet. 75. lap, 's én ezt, a' tóle kapot tPrágayból irtain ki . Fordí tóinknál azonban: venérék, nem épen must, mert külön jő elé nálak: muj t ; hanem vehették édes italnak. Gyöke látszanék lenni , venyike szóban, m i , Párizpápainál: rameutum, sarmeutum, reser = szőlőtő hajtása, vesszeje, Dunántú l : venyige. Hallható másutt így i s : venige. — IGRICZE nevű helység Szála vmegye kapornaki járásában vagyon; IGRICZI falu pedig Borsodban, Mezőkeresztes mellett. Ha „igreó" muzsika, jelentéséről nyertek-e ezek nevet? L. avult szavaksora 267—268. lap.
E' kiszedetekhez tartoznak az alattabbi 276d. laptól 280-ig folyók is. De, sem ezek sem azok nem adnak mindent elé, mik e' codexből 's majd a' müncheniből összeállíthatók. Tegye azon külön munká t , ki t nyelvünk világító sajátságainak vezetend szerelme. Én i t ten csak lesni kezdem, miként és hol fut el az arany' ere, melly terméséig csalogat a' bányába. Szerkesztői tisztem egyébiránt is inkább gyűjtenem, hasonhelyesirást, évszámot, jegyet megtartanom 's néminemüt csak utasításul kitűznöm.
Ide ülhető számadásom még ar ró l , miért nem találand a' kereső minden elavult szót vagy előtte ismeretlent a* codex végén álló sorozatban. Mer t , 1. meglehet én nem tartottam odavalónak, mit ó oda kivánt volna. 2. Ollyan szó* értelmét mellyet épen meg nem talált prológus emlí t , magam sem tudom jól. Hlyen: irelkedic 190. lap. ki3ic 207 .3 . Némel lyike , figyelem elől , elejénte elsuhant. Hlyet későbben példaszedetek közé szurogattam.
IV. HELYESÍRÁS MILLYENSIÍIGE.
összeállítandó ez legalább nagyjában azért , hogy lássuk a' kornak abbeli haladását , szabályait. Főpontokul ezeket húzhatjuk ki belőle:
1. Nem következetes ugyan még mindenütt, (de , az-e minden hangunkra külön betű nemléte m i a t t , maink?) , azonban bizonyos rendszeréből , ket tő tetszik k i : vagy, többféle régibb irat vala már fordítóink előtt, mellyekből ők alkotásukat szedek, vagy magok igen elgondolák előre okaika t 's tökélyesebbet ők áll í tanak fel. Ezekhez pedig még egy jegyzet simul: e' fordításnak igen kézen kellé forogni több másolatban, 's ebből marada
L IX
fenn c' helyesírási mód, mert a ' X V I d . százszak elején költ iratokban is némi divata látszik.
2. Gondolkodást 's így elébblépést mutat saját hangjainknak külön betűvel , vagy legalább jcgyezettel cléállítani akarása.
C S , nálak L. Luda, Lac, bplu = csuda, csak, bölcs. Ezen u-vel élt, a' Guary codex irója, ezzel a 'debreczenié: Pélbárt beszédeiből k ivonatok; és Bertalan pap 'stb. Azért hivatkozék reá az „iga3 iras modiarol való tudo-mannak (k rakka i ábécze) J549ben újonnan kiadója így: A3 regiek a3 i l len igheket ig irtac beu, nini.. L. Kazinczy, Magyar régiségek 144d. lap.
CL csak c v. <•. cimer 221 v. cimerlet, titulus, érc 126d. lap. orca, cerimonia, ciliciom 26. barmié 16. strne.
C hangzónak nálunk véknyán eltérő báromféleségét, fordítóink, már Jászay eléadásaként, l. XIII—XIV. lap, jegyeikkel akarák é rez te tn i , mit ennélfogva meg kellett az elavult szósorban i s , a' 262—264. lapokon tar tani . Ez bizonyítja főként előre megfontolásukat a' magyar helyesírás felől. I t t is elszelezte azonban az iró k i t épen a' sor üte, pontja' 's ékezete' felillegetését, mert szabályuk nincs mindenütt megtartva. Vagy, hangminősége felett Iön-e tétovázás? mi könnyen történhete, ha egyik fordító Sopron, Vas vagy Veszprim megyei volt , másik felsőmagyarországi, mert ebből megint szülőföldük is nyomozható. Hogy Székelység, Szeged, Somogy ő-ző tája nem neveié őke t , látszik az e hangnak is e-vel lígy írásából miként e' szavakban : B e l ö d , falu Sopron, és Vas megyében; b e l e d , viscera tua; b e l é d , in te.- s z e m ' e r e , rena oculi, S z e m e r e , családnév és falué Sopron, Győr, Komárom, Borsod, Ung, Abauj vármegyékben; e m b e r é r t , k e g y e s s é g , s e p r e d é k , Sopron és Vas háromféle e-t, de csak e-t mond; a' székely, szegedi, somogyi pedig ezeket talán c külőnböztetéséül is így ejti : Belöd, szöm ere, Szömöre, embörért , kegyösség, söpredék. Somogy fia elébb lehet Kinizsiné imádságainak 1513-beli szerzője, k i , hogy Dunántúli vo l t , bizonyos. Annál van: tegpdet, lelkpm, kegíjps, bíjnps, engpm, tcs tpd, embpr-segpd 'stb. — Más irat, melly e' három é-zésre ügyelt volna, későbbi , nem akadott kezembe, 's csak ujabb időben adá Verseghy, megint jegyét. A' többség tehát arra látszik eddig hajlani, hogy e hangunk inkább hallással legyen felfogva, mihez végtére , még kipontozata mellett is folyamodni kellene, miként azt franczia, angol, oláh némelly hang megkívánja; más pedig így szól: a' hosszú é-re is ekként minek az ékezet? — Szabó István épen négyféle hangú e - t mond karancsvidéki palóczainál: hosszú í - k e s é , rövid í-kes e, tompán hosszú v. ineegő ee , 's rövid c. L. Tudom. Gyűjtem-1837. I. Mt. 46. lap. Ezeket is csak fül megszokása hangoztathatja elé.
g y , csak g. eg, bog, roga., n a g , a g , geteruén = egy, hogy, ro-gya, nagy, ágy, gyötörvén, g pedig tévé a' mai g-t: v íg , meg, gono3, világ, noha igen sok helyen g helyett g áll, min t : igassagot, vigasaggal, irgalmasságot. Vagy elfelejtek mindenüvé felcsipegetni az ékezetet , vagy kétféle
H *
L X
hangú g volt nye lvünkben , minővel Stambul uralkodó népéét is leljük. — Egyik nálunk szárazabb lehetet t , k-hoz közelítőbb, mivel ezt: gazdag, hajdanta így i rák: kazdag. Volt-e azonban ez csak betűcsere? mint a' régi: he-deg helyén, ma : pedig, áll. g" jő elé codexünk e' szavában is: oggad meg = ójjad meg. Valóságos betűcsere, gy helyett a' d ebben: vadnac 13. 213. miként ma is halljuk még.
J helyett i van , latin Írásként i l lyenekben: ereié 30. ielén, io, ioné 30. esmériec 219. Egyenesen j pedig ezekben; csakhogy y-psi lonná alakul: hya 183. hyad 191. megyettém 212. yedét arcúm tutim 220. L. felébb Jászay jegyzéseit XlV.lap. Ypsilon van i és j gyanánt következőkben: ey, ?iox 194. hystor iaya 195. fiay 183. Jay 218. teupyp 219. lako3oyebol 219. 3edery 221. De i helyett is : nepéknéc féy 179.
fc, háromféle: k, c, ck. Szó'elején közepén k ; végén és a ' rag előtt c; ke t tő fordulván elé ck : kpuetélm 234 lap. kpnvejetecben, in lacrymis; nepec , nemzetéé, émberec; kpnhullasockal , p rpckc , p 3er3etéckél, eorum religioni 5 6 / 3urockal, labackal (Hiba: ke3ecceí). L. felébb & „Halotti két megszólításnál" 22—23. lap. E ' különböztetést követ te , fennebb idézett Prá-gay András 162Sb. is még, így í rván: „nem mindgyárt eleitől fogva kenyérrel éltec ez emberec, hanem fűvel, gyxtkereckel, és kiváltképpen csermackal meg elégedtenec." L. mindenféle olvasatait ki tár t ajánlata negyedik levelének másod lapján. Epistolae Aedicatoriae.
l y nálak I ; I l y = i i : kirá1!, me l , profundus, meTlcc, quae, vailac 141. mégtpkéTlém, perficiam 33. p melien? fenéségét, ferocitatem eius pe-ctoris. Van azonban ez i s : k i r a l , me l , ollan, bel, i l len, homal, 3emcl, télies; megint így i s : neméiiec prpk elétré nemellec 132. felied, be3elietec; uergéieg él fői miként Egiptomnac foloia 183. Irőnk ismét vagy kiejté az odacsipkedést eszéből, vagy valamellyik fennemlített dunántúli megyéből lévén egyike, ollanozott és millenezett , miként ott mostan is n é i n e l l embernek o l l a n m e l l e van a' ni i l l e n van. Lám az elsőbb LVIId. lapon, Bükynek ingói között a': selem, 's ugyan ot t : 3abla, erekle, kiral. E ' codex is tehát szépen meghagy azon eltérésben mi szerint ma sincsen szabály, melly szó legyen kemény 1-lel, mellyik lágygyal ejtve. Pedig e' különbözet még napkelet i tulajdon. Igen drága atyafiságu török rokonink nyelve is kétféle 1 hangot hallat , szelídet és éleset.
II = n. nas , kpnp, Ian , a r á n , kencr = nyárs, könyv, lány, arany, kenyér. De i t t sincs mindenüt t n. Például: nolé, I an , enne = ennyi.
S Z , helyett S , SC- hol s z e n t fordul elé: s. ségit; scentec. Másutt sz mindenütt 3 , mi egyszersmind z , zs is. L. alább a' LXIIId. lapon.
t y = t. ata = atya. Majd meg: pbatta = ő bátyja. W ké t v helyett á l l : gprpg néwél 185. Ellenben a' 188. lapon van:
Esawnac , 213dikon: Nawmrol .
LXI
3. A , O, II, Ö, Ü ékezetét csak az olvasó kimondására bízták: i) hadába, barsonrol, gp3pdelmes, mv, 3Úlp, múués, tehát: ö házába, bársonyról, gyózödelmes, mü, szüle, műves. Kihagyó jegyű iliyen: a ' he lye t t látszik lenni: a*, igy: a* mást, a' 3«mcl, a' keuansag 137.
4. Néhol a' szó' eredését gyökét, néhol csak kimondatását követték1
Irak: 3abadsag, vigasag, bekéséggél 16. barátság 75. erpkpdn9 p3seg, cani-ties 152. Majd meg: sokassag 129. és irák: eccer; mit ac nekic; te vec i nem arac, magarazhac, megodhac 113. élmecci 23. lac 56. e'helyett: egyszer; mit adsz nekik; te vetsz és nem aratsz, magyarázhatsz, megoldhatsz, elmetszi, látsz. Továbbá, kimondásként van náluk : annoc 156. meghalgattac 147. fakaggon 215. forgoggec, ragaggatoc arannat 210. meniipnc 247. olvasanga 212. bvnhpnnpm 135. aproggokat, gonossag, okokér, okokért, ménbe, menj be, vigag, vigadj 227., vitésscgen?, meglátta, boLanatta, naggal, nagygyal, attani, megod, ódd, hod, luna, kétcer, kétszer.
5. Kimondást felkapva csatolák össze 's kettózék az elsó 11 betűt '• annag, annapon, anép, énnéprpl, énnépn? miket ma így irunk : a' nagy? az napon, a' nép, e' népról, e 'népnek; azonban e' körül, irásnk módja megint kétféle. Nem úgy, ezekben: éne3et, apapoc, aleueleket, adolgot, akes-serp, amenn9 istene, émvuélkedetécbén, egp3pdélmn9, étpruen, éfpld 'stb.
6. MEG, FEL, L E , E L , K I , BÉ, az igéhez csatolva elól 's végül: még-akarnac, meghita, mégkente, feitenemg; feltámadoknac, tamadfel, leterie3-ietek, 3allanaclé; eltaxi03ec, eluaga, elfutó; kimentenec, bétplteni. De, szét-szaggatvák is- ÉN, T E , Ő 'stb. majd összecsatoltan majd külön: enlelkem, énnekem, teneked, perit, plabokat, pnekic, tvueletec, p vite3i, mv éllénseginc A', is ekképen; akéuanat9 232. de csakugyan többszer elválasztva, VALA , VOLNA, FOGVÁN legtöbbnyire a' végén: fekptuala, alnakuala, lehetetuolna , voltuolna, vdptplfoguan. mAT = által hasonlóan: angalmiat, kiralmiat.
7. .1 betűt épen nem pazariák: p 3eke tÚ3iiec langa 119<í. lap. p vta = ntja 208. scetékn? scenté 18. kei.keknéc baka 120. vrnac nag papa 15. aianlad 2 58. ajánljad; ferfiat, ferfiu 29. a ferfiac 29- fiaié, így tizenkétszer áll a' 23. lapon 's egyszer ott: fiaye. De a* 40d.: p ferienéc. Még is j nélkül: Lepel = csépelj, tritura 201. haiol ide = hajolj 9. sokasol még = sokasulj 211. sékinéc ne illéc, ut nulli liceat = üljék 59. É j , ké j , i t t : é , ke.
8. Értelmet együtt adó két fónév összeírva: tpruentprp, praevarica-tor, napkelet 16. napnugat 257. kp3irt, megbÍ3onolat, comprobatio 216. e3féc, aquilo; del3eg, auster; sót melléknév is : vad3amar, nag3el, nagjoual.
9. A' kérdd e , szóhoz ragasztva; ve3tegtélvolnaé, conticuisses 187. nemde vr<»3tanac volnaé, nonne furati essent 187. De meg épen e'lapon , elválasztva áll: ne hattanac volna é tenéked.
10. A z z a l helyett a u u a l irva, 's így: holual (reg-gel). Mindazáltal egyéb szónál nincs ual-ozás, hanem utolsó betűvé változik a' v (u), így: értélméckél 141<f. lap. ki3léléteckél 195. porral 197. vtalatussaggal 219. jú-
11. Egyik sorbői másba vitelnél elszakasztásuk illyen: Ne3 —iétek, oisagl — uan. Gyököt néztek. Azért van ez, nyomtatásban is megtartva.
V. OLVASATHOZ NÉMI UTASÍTÁS.
I. Következők a' rövidítőjegyek: 1. 2, ^ , x = és. Altalvevék ezeket fordítóink nyilván latin példá
nyukból 's jónak látszók megtartatásuk itt nyomtatásban is. így ez: 2cf =et caetera. z teszen többbelyen es-t, mi, most: is. .-v nébol = idest, azaz- P. o. a' 181, 182, 204** lapon.
2. Féiedelmkedn?, vpn9, kicn9 3er3en9 = fejedelmkednek 'stb. 3. Anebéri, imar, méd, ing, lag = a' némberi, mend, meg, láng.
cxéplara, pdikalnom , bpup = exemplara, prédikálnom, bővön. tploin, jpyp*, scet, mögö = templom, jöjjön, szent, mondjon. mTemp, némTcmp, nlL = minemö, néminemö, nincs. arölatnac, anag, 3erét = a'romlatnak, a 'nagy, szerént. eplak, api , élméteni = e p i s t o l á k , apostol, elmetteni. xpc, x9í, xcsoddal, né , véle = krisztus, krisztust, krisztusoddal, nem. Irlm v. Ihrlm, Isrl, f p u e t , = Jeruzsálem, Izrael, fövényt. Egiptönac, ménéknéc, eluéc == Egyiptomnak, mennyeknek, élvénk. pnia, amaradéki, reliqui, födamétöi = penitentia, a' inaradéki 'stb.
4. Ke^, xij?, méd, mend, m é d k o r = kedeg (pedig), XHdik v. tizenketted, menden, mendenkor. Figyelmeztetem itt az olvasót, a' római számok' így eléjöttére, nem csak a'széleken és capitolomnál, hanem nyelvszövetében is: Ildik lap, xij; 12. lap, xxij, xi j ; 47. lap, x i j , xiij; 55. lap, xxiij , x i j , x i i j ; 56. lap, xi j , xiij; 180. lap, vij 'stb.
5. Mardoche'', Mardos 55. lap, smaragd^, alázat), dragalaty = M a r -docheus, smai-agdus, alázatus, drágalatus. ^
6. Met, hegee, pnepeiet, azét, histoiaiaban, samaiaba, atprpdelmct, = mert , hegyére, 6 népeiért, azért, históriájában, samariaban, a' törödel-mért. A' codex közepe felétől ezen r betű elrántása, kicsi r-rel is áll, így: m e t , LOrdabol.
cia, prophetaknak, prooemium. L. alább a LXIVd. lapon, 2. alatt. 9. Enget , s. s. segit, vendegsegt = engemet, szent, szentségit 'stb. A' 2d. ponttól e' 9dikig lévő rövidítések is középkorbeli latin ok
levelek efféle jegyei szerintiek. 'S ezekkel vala szokásban a' lapot befogott írásnak két lefelé 's két keresztül húzott vonal közé vétele, az ékezett c,
LXIII
a' kezdő nagy betűk' czifrázása, ypsilon' egyes vagy kettős pontozása, mikről és a' vélek élés koráról akkor volna szükség bővebben értekezni, ba kézirat költéhez c s a k azokhoz képest kellene vetnünk. Elékereshetők több között, Mabillonnál: De re diplomatica, Adimari kiadásában I-ső kötet, Vd. könyv 38öd. lap. XHId. tábla 's tovább. Nouveau traité de diplomatique, 1. felébb Xlld. lap, és: Baring, clavis diplomática, specimina veterutn seripturarum tradens, alphabeta nimirum varia niedii aevi, compendia seribendi, notario-rum vet erűm signa perplura etc. Hannov. 1754. Perger, Bevezetés a diplomatikába, Pest. 1821. I. II. III. Rész. Isó tábla. Egyedül az megjegyzendő i t t , hogy 1437—1441 közötti korral, mellyre bécsi codexünk tétethető, illyen tirői jegyek nem ellenkezők.
II. Hajdani kiejtés vagy tétovázott kiirás a' mostanihoz képest így: 1. é, ey, eyel, éhét = é j , éji, éjjel, e' hét. 2. megvyeitom, fordeitom, 3eleseitem, keseitetni, ehneitéssél meg
mivé , semmivé, ő reája. 5. meg03ia, vada3ia, kaialta = megossza, vadássza, kajáltja'stb. 6. meggoyta, vyovan, noitaga = meggyujta, víván, nyujtandja. 7. ment, prpeke el , 3olgaol = mint, örökké élj, szolgául. 8. oggad meg, ag, hiút meg = ójjad, adj, hivott meg. 9. vy, V1113, ne3ih, viu = új , viasz, nézz, vív v. ví.
III. 3 mindenütt sz és z zs helyett. 3érei.e, jel, 3arandoc, 3a33er 118. a3crt, ha3aba, 3auarit, 303attasscc, vociferetur 215. ket arán 3aknal = szerecsen, szél, azért, házába, závárit, százszor, szózatlassék, két arany zsáknál. Meghagyaték az itt, mutatásul, nyomtatásban is. Különös, e' kétféle hangnak külön betüjcgyével keveset gondolásuk. Ha tették volna, tudnók, zarándokot mondtak-e c s a k , idejükben?
SAJTÓI VALLOMÁSOK.
1. Miért van a' l l d . laptól fogvást, kereken a' lCdikig, o, miért másutt mindenütt p? A' 17d. lap vagy 3d. ív nyomtatása kezdetekor érkezett hasonmás mutatta ki jobban, hogy ö , o az első kéznél mindenkor p az eredetiben. 'S így tétetett a' 3d. laptól lOdikig mindenüvé p , midőn azon lapokat az elnök ő exclja, sajtóba tulajdon költségén másodszor azért is bo-csáttatá, mert az eredetiből kijavítást Jászay Pál elejénte csak a' 2d. ívnél kezdheté. A' l ld. laptól lödikig azonban nem lévén egyéb véltoztatni való, újra nem nyomattatott 's így ott az o k is bennmaradtak. Egyébiránt a' másodkéznél mindig illyen o-nek kellett volna állani, mivel ez illyent i r t , azonban nyomtatás folyamatosbságaért áraljában p tartatott meg, elégnek
LXIV
hitén e* különbözetnek itten csak megemlítését uj okul azon véleményhez, hogy a* fordítók másmás tájról eredettek voltak.
2. Annak oka pedig, miért nincs megtartva elsóbb íveinkben a' p betű diplomatikai többféle alaka, melly így: jp, pro ; igy: jpp,prop; így: p , per v. par, pory következőleg hibásan áll: miképpen, pauolat, holott kellett volna csupán: miképpen, mert amúgy minden diplomaticus : mike-prop-nak olvassa; és kell vala: pauolat 'stb. annak ottan oka, mert a' másolat mint nem hasonmás, ezek kijegyzését nem tartá szükségesnek *s a' 8d. ívben valánk, midón Jászay hirül adá, hogy e' különbözetekre ügyelést az eredetiben meglételük parancsolja.
3. Törödelmesen szólok néhány nyomtatási botlásról, e' hosszontó kicsinységekről, mik mindazáltal kicsiny nagyságok illy codex kiadásában, mellynek biztos mutatóul kell lenni, hogy mai 's későbbi nyelvnyomozónk bolygó tüz után ne járjon. Ezeket vehettem észre későbbi forgatás közben, mindig megszesszenve rajtok: I ldik lap. hege, kell: hegee, azaz: hegyére. — 13. 1. ohatatt, kell: phatáit. — 15d. 1. vndoklatlatba, kell: vndoklatlátba. — 24. 1. gala3tatba, kell, gala3*atba. — 39d. lapon a' 13d. sorban két \\ vonal helyére csak egy | kell. — 55. 1. haragiuecia, keresztül kellett volna húzni : iuec, így haragitteeia. — 60. 1. forioba, kell: fofioba.— 62. 1. kerdé-S3etn9 = kerdes3etn9. — 73.1. oujolla, oh. onjolla. — 95. 1. fédelmct, oh. fédelmet. —96 . 1. elue^eu oh. elue3cn. — 97. 1. nataskoodattoc, egyik o-nak keresztül huzottan kellene lenni. — 97d. 1. p paranuola, az első p-nek hasonlóan. — 148d. lapról e' két szó: timeama, terebinthus, adassék még a* 279d. lapon álló latin 's görög szavak közé. — 175. I. Samariabau, oh. Sama-riaban. — 234. 1. tartaltamanac, helyett kell: tartaltfimanac. <j helyett kellett volna mindenüvé ^.
így bú el a' lebbenékeny szem elől az akármiként üldött hiba *s ejté javító, ejté betűszedő, megvan. Eíféle itteni azonban, nem értelem elforgató. Ha mire még bukkanna hideg szeme az olvasónak, hasonlítassék az össze másutt lévő ollyan szóval. Egyébiránt, emlékezetünkben már a' XLlId. lapról, miként felejtenek hibácskákat fordítóink magok eredeti kéziratukban 's azokat e' lenyomat készakarva nem homlítá el. így ezt nem: elnevet ieg-3ig a' 230d. lapon, mit ekkép kell vala irniok: elue3tet ieg3ic, interitum si-gnificant. Phtolomens, áll nálak: Ptolomaeus helyett. Vallyon e' szóban i s : higékét, inaures, azaz függőket, 28d. lap, nem vétségből irának-e f helyett h betűt, mert e-re nézve, lám ide, náluk, az idő; fenyeget ős pedig: féne-getes, 186dik lap. Betíícserét láttunk már itten többet is.
Végre, kötelességem megmondanom, hogy a' XXd. lapon említett nassiczei kerestetés igen is végbe ment e' nyomtatás ideje folytában 1837. nyarán, de ide tartozót, semmit sem találtak.
Budán, Decemberben 1837. DÖBRENTEI GÁBOR.
CODEX TARTALMA, UTASÍTASOKHAL.
Lap. 1. B e c s i c o d e x b e t ű s o r a . Egyik kéz' betűi. Másik kéz' betűi. Harmad
kéz' betűi. Három kőmetszetü levelén. Mindenike a' codex előtt. 2. A' c o d e x e l s ő l e v e l e ' innenső lapjának Ruth könyvéből h a s o n m á s -
s a. Szól a' 3dik laphoz 3 3. R u t h k ö n y v e 1 . , 2 . , 3 . , 4. fejezetével 3— 10 4. E g y i k k é z ' h a s o n m á s s á , Ruth könyve' végszavaival. Ezen bécsi ma
gyar codexben eléforduló többféle E , S és z betű. E' bécsi magyar codex számai. Walther diplom. lexiconában, XlVd. százszakból a' 2 , 3 , 8 szám. 2 , 3 , 8 szám Gatterernél. 2 , 3 , 8 szám Schöneman-nál. A'lOd. laphoz 10
5. J u d i t h 1—16. fejezet 11— 40 6. H e s t e r 1—16. fejezet. A* negyed fejezetnél jő elé legelőszer arab szám
mal, 4. A'tizediknél szegletesen irva római: X . azután XI . , XI I . 41— 70 7. M a c h a b e u s o k második könyvéből a ' Y l l d . fejezet, 's a' VId. fejezetből
a' 18d. versen kezdve végéig 71— 76 8. B a r u t h 1—5. fejezet. 'S Jeremiás epistolájának exemplaria 'stb. A' másod
fejezetben kezdé a* másik kéz irását; 81. lap. A' harmad fejezetben ismét az első kéz ir t ; 83. lap. 'S vége felé megint a' másik kéz folytatta. A' negyed fejezetnél ismét 4-es arab szám 77— 94
9. D á n i e l 1—14. fejezet. A' harmad fejezetnél 3 , a' negyednél 4 , a' hatodnál 6 , a' kilenczednél 9-es arab szám, a' tizenegyediknél X I . római szám; a' tizenhármadnál 13-mas arab szám. A' 107dik lap' legalsó rendé dőlt létükkel, az eredetiben, szélen áll 94—141
10. P r o l ó g u s O z e a s h o z 1 , 2, 3. O z e a s 1 — 14. fejezet. Elsőnél: 1° arab A' harmad fejezet 3-mas arab számmal jegyezve. Ötöd fejezet 5-tel. Heted 7-tcl. A' nyolczadnál YI római szám. A'tizenhármadnál 13-mas arab szám. 156dik lapon tized fejezet van megint, holott itt már tizenegyed kellene; hanem ez elvetés az eredeti kézé. Azért áll az után i s , X I I , X I I I , X I V , helyett: X I , X I I , XIII 141—161
11. P r o l ó g u s J o c h e l h e z 1 , 2. J o c h e l 1—3. fejezet 161—168 12. P r o l ó g u s A m o s h o z 1 , 2 , 3. A m o s 1—9 fejezet. Itt a' 9d. fejezetnél
6-tos arab szám, nyilván vétségből az eredetiben. A' másod fejezetnél is ezen hiba , mert ott is 2 helyett: 4 á l l ; azonban itt, a' szélen, ott a' 2-ős. A' harmad fejezetnél 3 ; a' negyednél kétszer is 4-es arab szám. Ötödnél 5 16S—184
13. Másik kéz' hasonmássá Amos könyve' kezdetéből a' 171d. lapnál . . . . 14. P r o l ó g u s A b d i a s h o z 1 , 2 , 3. A b d i a s ' könyve 184—iss 15. P r o l ó g u s J ó n á s h o z 1, 2 , 3. J o n a s 1—4 fejezet. A' harmad fejezet
nél 3-mas arab szám 188—195
Lap. 16. P r o l ó g u s M i c h e a s h o z 1 , 2. M i c h e a s 1—7. fejezet. A' negyed fe
jezetnél 4-es arab sza'm 195—206 17. P r o l ó g u s N a u m h o z 1 , 2 , 3. N a u m 1—3. fejezet 206—212 18. P r o l ó g u s A b a k u c h o z 1 , 2 , 3. A b a k u c 1—3. fejezet. Naum Aba-
cuc, együtt áll az eredetiben i s , ugy mint itt a' 214d. lapon czimer-letül , kellett volna pedig csak: Abacuc 212—221
19. P r o l ó g u s S o p h o n i a s h o z 1, 2. S o p h o n i a s 1—3. fejezet . . . . 221—22S 20. Mégis, másik kéz' hasonmássá Sophonias' végszavaiból és Aggeus eleibe
tett bevezetésből, a' 22Sd. laphoz, de áll ez is a' 171d. lapnál. 21. P r o l ó g u s A g g e u s h o z 1 , 2. A g g e u s 1—2. fejezet. Első prológusban
ismét az első kéz 228—232 22. P r o l ó g u s Z a c h a r i a s h o z 1 , 2 , 3 , 4. A' 234d. és 236d. lapon felül
i t t , czimerlet nem áll , mert eredetijében sincs. Az első prológusban 233d. lapon ismét a' másik kéz' irása. Z a c h a r i a s 1—14. fejezet. A' harmad fejezetnél 3-mas arab szám, a' tizenhármadnál 13-mas, 's tizennégyednél 14-es. A' heted fejezetben ismét az első kéz' irása, nyolczadban a' másiké, tizenhármadban mind a' kettőé felváltva. A' tizenegyed fejezet' elején XI . , a' tizenkettedén XII . római szám. Hol itten fenn a' lapozásoknál czimerlet nincs, az eredetiben sem áll . 232—255
23. P r o l ó g u s és a r g u m e n t u m M a l a c h i a s h o z 1, 2 , 3. M a l a c h i a s , 1. fejezete 13d. versének feléig, és a' harmadik fejezet 12d. versén kezdve a' negyedik fejezet' végéig. A' közben esők nincsenek meg, azért áll a'359d. lapon ezen jegyzet: itt a'kézirat csonka. Malachias első fejezetének elején kerül elé legelőszer a' harmad kéz' irása . 256—260
24. E' harmad kéz' hasonmássá Malachias' első soraiból a' 257- és 258d. lapnál. Ugyan ezen kőmetszeten van ,,a' kézirat papirosában lévő jegy."
Emléhettetit. A' melly szavak e' nyomtatvány papirosának szélein állanak a' 64, 66, 180, 181, 182, 204, 207, 260d. lapokon, az eredetiben is ott láthatók. Átaljában hiv kivánt maradni a' lenyomatás az eredeti egyéb minőségeinek megtartásával hasonlóképen, azért nincs meg itt a' 75- és 190d. lapon a' kezdő nagy E , azért maradott el több fejezet' és prológus' elejéről a' kezdő nagy betűnek kicsiny alaka ; azon okból van némelly szó , alatt megpontozva ; néhány sorban hézag hagyva ; némelly szónál illyen jegy: „ " , vagy b, a, feltéve a' szóra, mellyet előbb kell olvasni az előtte lévőnél. Hlyen vonal: | , jelenti az eredeti első vagy innenső lapja' végződését; e' kettős pedig: || a' túlsóét. Akartuk ezzel mutatni, mennyi áll egy-egy lapon 's így az eredetinek egész levelén.
Elavult szavak 's ragalakok e' fordításban 260—276 Nyelvsajátságokból néhány példa 276—277 Latinosságok e' codexben 277—279 Lat in , 's görög szó benne 279 Egykét kiszemelet 's észrevétel 279—280