DSIDA JENŐ Messzire jöttem Kedvesemtől, aki csókolt, messzire jöttem, piros szirmok maradtak mögöttem a kék hegyeken s a völgyek útain. Csupa bodzavirág minden, kilombosodtam én is a szomorúság tartós melegében s bodzavirág-szaga lett a szónak. Miért nem félnek tőlem az őzek s a rengeteg agancsú szarvasok? Tenyeremből hűs vizet csorgatok üszkös sebeikre. Éjszaka meglátogat egy fényes, szárnyas ifjú. Mosolyogva viszi előre fehér ujjával az óra mutatóját. * KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Akarsz-e játszani? A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú õszt, lehet-e némán téát inni véled, rubin-téát és sárga páragõzt?
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
DSIDA JENŐ
Messzire jöttem
Kedvesemtől, aki csókolt,messzire jöttem,
piros szirmok maradtak mögöttema kék hegyeken s a völgyek útain.
Csupa bodzavirág minden,kilombosodtam én is
a szomorúság tartós melegébens bodzavirág-szaga lett a szónak.
Miért nem félnek tőlem az őzeks a rengeteg agancsú szarvasok?
Tenyeremből hűs vizetcsorgatok üszkös sebeikre.
Éjszaka meglátogategy fényes, szárnyas ifjú.Mosolyogva viszi előre
fehér ujjával az óra mutatóját.
*
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Akarsz-e játszani?
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,akarsz-e mindig, mindig játszani,akarsz-e együtt a sötétbe menni,gyerekszívvel fontosnak látszani,nagykomolyan az asztalfõre ülni,borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán téát inni véled,rubin-téát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,hallgatni hosszan, néha-néha félni,hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprõ, szegény, beteg ember,ki fütyürész az ablakunk alatt?
Aranyló sóhajok hamvadnak halkan a gesztenyefatar gallyai közt; a nyár sötét cimbalmának zengése,
ha az idegen feltűnik a lépcső-romokon.
Erdélyi Z. János
*
EDUARD MÖRIKE
Éjfél
Megjött az éj, s merengve álla hegynek támaszkodva már,s a nagy idő aranyló mérlege
nem leng. Egyenlő súllyal van tele.
S hetykén duruzsolnak, - a hold kiragyog –anyjuknak, az éjnek, a friss patakok
a napról,az elpihenő mai napról.
Egy ős gyerekdalt döngicséla víz, de únja már az éj,
a csengő égi kék, az vonzza őt,azt kedveli, az illanó időt.
S álmos patakok medreikentovább duruzsolnak azért szeliden
a napról,az elpihenő mai napról.
Radnóti Miklós
*
MIHAIL EMINESCU
Ó, jössz-e már
Látod: a fecske útra kél, hull a sápadt diólevél;
deres a szőlő, őszre jár - ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?
Karomba veszlek itt megint, míg szemem szomjan rád tekint,
s fejem válladon elpihen szép szeliden, szép szeliden.
Hányszor bolyongtunk, édesem, e völgy ölén s a réteken! s fölemeltelek, drága társ,
hogy messze láss, hogy messze láss.
Vannak e földön mindenütt szép nők: szikrákat szór szemük,
de mint te, oly kedves, komoly nincsen sehol, nincsen sehol.
Te vagy a lelkem, életem: tündökölsz tisztán, fényesen:
hol is találnék csillagot, mely így ragyog, mely így ragyog?
Késő ősz van, csillan a dér, halkan csörren a holt levél,
didereg a puszta határ - ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?
Képes Géza
*
STEPHANÉ MALLARMÉ
Sóhaj
A lelkem homlokod felé mereng, aholó álmodó leány, egy szeplős ősz honol
s a bolygó égre száll csodálatos szemedből,akár a mélabús kertből esengenek föl
a tág Azúr felé fehér szökőkutak!- A lágy Azúr felé, mely tükröket kutat
s bágyadtan bánatát csillantja lent a vízben,hol hűs barázdát váj, míg rőt uszálya zizzen,
a széltől fútt avar s hol minden oly halott,vonszolja most az ég a sárga nagy napot.
Radnóti Miklós
*
WILLIAM BUTLER YEATS
Ha ősz leszel és öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyedpillantásodról: visszfény volt az árnyon.
Hányan szerették jó kedved sugárát,s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettemés változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,s elrejti arcát fátylas csillagokba.
Csillag Tibor
*
DSIDA JENŐ
Rövid napló
Bárányfelhőt tartok az óljaimban,emlékeimet nevükön szólítom,
szeretem az embereket.A csillagok fényes esője alattbőjtölök és imádkozom este
és a Halálnak minden vacsoránálkülön tányért teszek asztalomhoz.
Ha kérdeznek, halkan felelek,hiszem a föltámadást.
Márványba vések egy fehér nevets eltemetem mélyen a föld alá.
*
FRIEDRICH HÖLDERLIN
Az élet fele
Sárga körtéivel csüngs vadrózsákkal befutvaa tóba a part,ti szépséges hattyúk,és csóktól ittasan merítitekfejetek a józanság szent vizébe.
Jaj nekem, hol lelekvirágot télen, és holnapsugarats árnyékot a földön?Szótlan s ridega fal, s csörgése hallikszélkakasoknak.
Bernáth István
*
GUILLAUME APOLLINAIRE
146-os magaslat
Nincs több virág és különös jelekHadonásznak a kék éjeken
A rajongó imádatban szép kis Loum amelyben a júliusi alacsony fellegekhez hasonló lényem egészen meghajlik emléked előttOlyan ő mint egy észvesztően fehér gipsz-fej egy arany gyűrű mellett
A mélyben eltávoznak a vágyak s olykor visszatérnek
Hallgasd ezt a mindig azonos zenét amely egész nap szólLépes magányomat ahová csak a szerelem távoli
És hatalmas fényszórója világítHallom a német nehéztüzérség súlyos hangjait
Előttem a futóárkok irányábanVan egy temető ahol negyvenhatezer katonát vetettek el
Micsoda magvetés amelynek aratását félelem nélkül kell kivárni Ez előtt az isten háta mögötti hely előtt kellett lennie
Amíg levelemet írom egy cementlapon a papírraKözben egy fényképet is nézegetek egy nagykalaposat
S néhányan a bajtársak közül akik meglátták arcképedet Joggal hihették hogy ismerlek
S megtudakolták Kit ábrázol a kép
És én nem tudtam mit felelni nekik Mert rá kellett jönnöm hirtelen
Hogy még ma sem ismerlek eléggéS te a fénykép mélyén akár a fény örökkön csak mosolyogsz
Somlyó György
*
TU FU
Tizenhetedikén éjjel
Kerek ma éjjel még az őszi hold.Falumban élek, árván, öregen.
Kunyhóm sötétjén a hold áthavaz.Sétálok egyet: világít nekem.
Ragyog a vízre: sárkányt fölzavar.Álmából rebben a madársereg.
Nádkunyhóm karcsú narancsfákra dől.Szirmon a harmat mint a könny pereg.
Kormos István
*
GIOSUÉ CARDUCCI
Szerelem itt az úr
Hol vagy, ó asszonyom? Derűs szemednekkit kápráztat mosoly-szép ragyogása?
Kivel csendülsz össze, lágy hangra válva; legbensőbb, titkos dallamán szivednek?
Füvek, virágok közt heversz-e, lelked friss szellőn leng, a merengő, a drága?
Vagy testedet ringató, kedves ábra,szenvedélyes szelíd habokba rejted?
Ó bárhol is vagy, én gyönyörűségem,ha fuvalom, hullám válladra csorranvagy hó-arcod simítja lenge-szépen:
szerelmem az! Egész valómmal érzem,ott él s téged les minden szép dologban,
s téged övez örökös ölelésben.
Majtényi Zoltán
*
REVICZKY GYULA
Ősz felé
Vágy, szenvedély bevonja szárnyát;Dalaim immár csendesek;
Bennük csak néha-néha zendülEgy álom, egy emlékezet.
A szép tavasznak álma őszkor;Virágokról édes regék.
A szív, mely lemondásra készülS úgy megzokog: Ne még! ne még!
Lehajtja szép fejét a rózsa;Nem éli túl a hév nyarat.
S az édes vágyak, a virágok,Szivemben is hullonganak.
Bágyadt a nap, bágyadt a tájék;A télre fázva gondolok,
S a langyos őszi napsugárnálVérem még egyszer föllobog.
Tavasz mosolyg reám keresztülEgy rózsaszínű fátyolon.Látom virulni a világot,
S csak álmodom, csak álmodom...
*
ADY ENDRE
Valaki útravált belőlünk
Unatkozók s halálra-untak,Bolondosan furcsák vagyunk,
Fájdalmasak és búcsuzókS milyen furcsán nézzük magunkat
S milyen furcsán néznek most minket.Csalódás-kő ránk nem zuhant
S mégis sújtódottan, szédülten,Sustorgó ázott-fák a tűzben,Panasszal égünk, hangtalan.
Mint elárvult pipere-asztal,Mint falnak forditott tükör,
Olyan a lelkünk, kér, marasztalValakit, ki már nincs velünk,Ki után ájult búval nézünk.
Egy régi, kényes, édes dámát,Kegyetlen szépet siratunk,
Bennünk sarjadtat: asszony-részünk.Valakit, kiért hiúk voltunk,Apródok s cifra dalnokok
S kit udvarunkban udvaroltunk.
Ingunk s mint rossz tornyok, bedőlünk,Nagy termeink üresen kongnak,
Kölykösen úszók szemeink:Valaki útravált belőlünk
S nem veszi észre senki más,Milyen magános férfi-porta
Lett a szemünk, lett a szivünk,Szemünknek és szivünknek sorsa,Mert asszony-részünk elhagyott.
Nem tudjuk szeretni magunkatÉs nem hisszük el, hogy szeretnek,
Ákombákomos szépeketIdegen, váró embereknekA régi tussal nem irunk.
Mert mi csak magunknak bókoltunk,Asszony-énünkért, szertelen,
Érte voltunk jók, ha jók voltunkÉs kacérok és hűtlenek
És most sírva megözvegyedtünk.
Ezer óh, jaj, baj, ejnye, nyügSiránkozik pityergő szánkon
S omladozó, árva szivünkEzer fájást talál, hogy fájjonS ezeregy fájás fáj nekünk.
Kopott az arcunk, kopott minden,Kopott a világ s a szivünk
S minden világ a szemeinkben:Mi hírért, sikerért szalasszon,
Ösztönzőnk, igazi valónk,Kiszakadt belőlünk, az asszony.
*
PERCY BYSSHE SHELLEY
A szerelem filozófiája
Forrás folyóba ömlik,Folyó az óceánba;
Az egeknek folyton özönlikVegyülő suhogása;
Magány sehol; isteni jelS rend, hogy minden tünemény
Keveredjék valamivel -Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,Habot hab ölel, szorít, átfog;Egymást ringatva, becézve
Hajlonganak a virágok;A földet a nap sugara,A hold a tengereket:
Minden csókol... - S te sohaEngemet?
Szabó Lőrinc
*
GEORG TRAKL
Esti dal
Ha sötét ösvényeken járunk az estben,sápadt árny-alakunk jelenik meg előttünk.
Ha szomjazunk,isszuk a tó fehér vizeit,
édességét szomorú gyerekkorunknak.
Holtan pihenünk bodzabokor tövén,nézünk szürke sirályok után.
Tavasz-felhők tolulnak a sötét város fölé,mely szerzetesek nemesebb korába mereng.
Amint megfogtam vékony kezedet,halkan rám kerekült a szemed.
Régen volt.
De hogyha sötét harmónia sújtja a lelket,feltűnsz te fehéren barátod őszi vidékén.
Erdélyi Z. János
*
SZERGEJ JESZENYIN
Dűlők álmodnak
Dűlők álmodnak piros alkonyokról,bokrok tövén kék kutat ás a köd.
Kunyhó-anyóka csend-kenyeret morzsol,tűnődve rágja ajka, a küszöb.
Az őszi fagy szelíd még és szemérmes,szérűskert alján lopva lépeget.
Zöld füstöt ont a kémény langyos kelyhe,veresen izzik a kemence-mély.
Kutatva jár a szél, sehol se lelvevalakit, akit elnyelt rég az éj.
Valaki elment. Cserjés sűrűjébennem jár zörögve csorbult lomb alatt.Sóhaj szakad fel, útrakél az éjben,
s egy borzas bagoly csőrén fennakad.
A csend sűrűl, már szunnyadoz a pajta,deres út hímzi a síkos mezőt.
Zizegve sír a vékony árpaszalmael-elbólintó tehénkék előtt.
Rab Zsuzsa
*
GABRIELE D’ANNUNZIO
Az idő homokja
Ahogy tölcsérén tétlen tenyeremneksebesen pergett a forró föveny le, megéreztem: a napok rövidebbek.
S gyors félelem szívemet megrohanta:festvén a sós part aranyát sötétre,
már közeledik az esők uralma.
Edényként mértem a homok Időt énmarkomban, és szívem vert, mint az óra,
s minden mulandó szár volt, árnya nőttén,a néma számlap árnyék-mutatója.
Rába György
*
JÓZSEF ATTILA
Judit
Fosztja az ősz a fákat, hüvösödik már, be kell gyújtani.
Lecipeled a kályhát, egyedül hozod, mint a hajdani
hidegek idejében, még mikor, kedves, nem öleltelek,
mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy nem vagyok veled.
Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ s félelmetesebb.
Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk, ha már szétesett.
Hideg csillagok égnek tar fák ága közt. Merengsz még? Aludj,
egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze s rám ne haragudj.
*
RAINER MARIA RILKE
Őszi nap
Elég, Uram. Olyan nagy volt nyarad.A napórákon árnyadat terítsd el,
engedd rohanni orkánjaidat.
Érleld be még fanyar gyümölcseid,két délies napot még adj fölébük,
nehéz borrá hadd forrjon sűrü mézük,beteljesítve őszöd ízeit.
Ki most hazátlan, nem lesz háza már.Ki társtalan, soká marad magára,virraszt, olvas, levelet ír, hiába;sötét fasorban űzve-hajtva jár,
míg fenn a lombot őszi szél cibálja.
Rab Zsuzsa
*
FERNANDO PESSOA
Mint azt a sorsot
Mind azt a sorsot éljük, amit élünk,s vágyni arra vágyunk, amire vágyunk;
nem a vágyottat éljük,és nem az életre vágyunk.
Mint kövek sorban virágágyak szélén,ott maradunk, ahova rak a Végzet;
hol a helyünk kiméri,ott kell helyünkre lelnünk.
Mért is tudnánk jobban a ránkszabottnál
azt, ami végül is ránk van kiszabva?Legyünk, amik vagyunk. Más
úgysem juthat e földön.
Somlyó György
*
WILLIAM SHAKESPEARE
De komor tél volt tőled távol élnem
De komor tél volt tőled távol élnem,Ki a futó év boldogsága vagy!
Hogy dideregtem, nappal is sötétben,A vén December tar ege alatt!Pedig nyár volt ez az eltolt idő:
A terhes ősz nehéz kincsgarmadát,Május kéjét hordozta, mint a nő
Özvegy méhe a holt férj magzatát:E dús özön mégis szinte apátlan
Gyümölcs és csak árvák reménye volt,Hisz minden csak veled örül a nyárban,S ahol nem vagy, ott a madár se szól;
Vagy ha szól is, oly bús, hogy a haló lombSápad, telet sejt és borzongva bólong.
Szabó Lőrinc
*
GUILLAUME APOLLINAIRE
Tündértiszta vízbe szálltál
A tündértiszta vízbe szálltálTekintetedbe fúltam énEgy katona jön Ő előre
Hajlik elnéz egy ágat tör le
Lebegsz az éjszakai habbanFölforgatott szívem a láng
S mint egy fésű gyöngyház szinű leszA víz tükre míg benne fürdesz
Rónay György
*
STEFAN GEORGE
Júliusi bánat
Virágos nyár, még gazdag illatod:fanyar vetés-szag kél, s te, piciny szulák,
a száraz karfán te nyulsz itt utánam, nem kell többé szezám és büszke kert.
Felejtett álom ébredez: a gyereka búzaföldek szűz rögein pihen,
körötte munka, meztelen aratók ésapadt korsó és tündöklő kasza.
Álmos darázsraj dongta a dél daláts az ő kipirult homlokára a
kalászok gyönge árny-rácsán keresztülnagy vércsöppekben hullott a pipacs.
Ami enyém volt, sohase múlik el.Szomjan, mint akkor, fekszem a szomjú mezőn,
s ajkam bágyadtan suttogja: de fáraszta sok virág, a sok-sok szép virág.
Szabó Lőrinc
*
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Boldog, szomorú dal
Van már kenyerem, borom is van,van gyermekem és feleségem.Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.Van kertem, a kertre rogyó fák
suttogva hajolnak utamra,és benn a dió, mogyoró, mák
terhétõl öregbül a kamra.Van egyszerű, jó takaróm is,
telefonom, úti bőröndöm,van jó-szivű jót-akaróm is,
s nem kell kegyekért könyörögnöm.Nem többet az egykori köd-kép,részegje a ködnek, a könnynek,ha néha magam köszönök még,
már sokszor előre köszönnek.Van villanyom, izzik a villany,tárcám van igaz színezüstbõl,tollam, ceruzám vigan illan,szájamban öreg pipa füstöl.Fürdõ van, üdíteni testem,
langy téa beteg idegeimnek,ha járok a bús Budapesten,
nem tudnak egész idegennek.Mit eldalolok, az a bánat
könnyekbe borít nem egy orcát,és énekes ifjú fiának
vall engem a vén Magyarország.De néha megállok az éjen,
gyötrődve, halálba hanyatlón,úgy ásom a kincset a mélyen,
a kincset, a régit, a padlón,mint lázbeteg, aki föleszmél,álmát hüvelyezve, zavartan,kezem kotorászva keresgél,
hogy jaj, valaha mit akartam.Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.
*
EMLIY DICKINSON
Ha nézed, képnek látod
Ha nézed, képnek látod,Ha meghallod, zene, És júniusi bódulat,
Ha ismerkedsz vele.Csapás nem tudni róla,
És hogyha jóbarát,Meleg, akárha nap hevét
Kezedben tartanád.
Károlyi Amy
*
CHARLES BAUDELAIRE
A macska
Szép macskám, jöjj szomjas szívemre, jöjj;éles karmaid húzd be szépen,
hadd merüljek szemedbe, mely tükör:fém- és achát-alkotta éden,
míg ujjammal hosszan simogatomfejed s ruganyos, sima hátad,
s kezem táncol a furcsa mámoron,mely villamos testedből árad,
látom szerelmem. Hasonlít szeme,kisértő állat, a tiédhez:
hideg és mély s fullánkként szúr vele
s lábától-fejéig veszélyes illat s finom dallam íve feszülszép, bronzbarna teste körűl.
Tornyai József
*
FEDERICO GARCÍA LORCA
Noktürn-dallam
Félek én erősena halott levéltől,félem én a rétet
harmattal betelten.Ha föl nem riasztasz,el is alszom végül,
jégre válott szívem az öledbe ejtem.
Ugyan mi az, mi zenga messze?
A vágy. A szél az ablaktáblán,szép szerelmem!
Nyakláncod kiraktamhajnal-ékkövekkel.Most ezen a dűlőn
mért veszítsz el engem?Kis madárkám sír, ha
nagy-messze eredsz el,
s ahány tőke zöldel,bort nem érlel egy sem.
Ugyan mi az, mit zenga messze?
A vágy. A szél az ablaktáblán,szép szerelmem!
Sohase tudod meg,hó-formázta bálvány,
míly határtalanszerelmedre keltem
ama reggelelnekzápor-vert magányán,mikor hullt a fészekholt ágról leverten.
Ugyan mi az, mit zenga messze?
A vágy. A szél az ablaktáblán,szép szerelmem!
Molnár Imre
*
SZERGEJ JESZENYIN
Alkony lágyít éles színeket
Alkony lágyít éles színeket.Megint, megint útra készülődöm.
Fehér ujjam szánt sötét vizet,régi évek mély taván tünődöm.
Sorsom kék-ölű hullámainhideg hab jár sustorogva táncot.
Néma rabság ver szívemre láncot,arcomon redőt hasít a kín.
Idegen vagyok már, jól tudom,magamnak, meg annak, kit szerettem.
Sík mezőn, poros dűlőutonárnyékomat szélnek eresztettem.
Ment az árnyék mezítelenül,vállam ívét rajzolta a porba.
Valahol most, lágyan elomolva,hűtlenül más láb elé terül,
szolgamód osonva más mögöttengem talán elfelejtett régen.
Kutatja a kóválygó ködöt,s új ránc mélyül ajka szögletében.
Néha még köröttem kóborog,régi hangok szárnyán visszajár még.
S én, sötét, szederjes ajku árnyék,egy fakó arcképet csókolok.
Rab Zsuzsa
*
HUGO VON HOFMANNSTAHL
Tavaszest
Ment, ment. A házak mind-mind oly nagyok.A csillagok kiültek már remegve.A tél elmúlt, először nem fagyott.Ujból torkában érezte a hangját,és végre a kezét megint szerette.
Fáradt volt, ám csak úgy, mint egy gyerek.Az esti utca tele volt lovakkal.
Megsímogatta volna homlokuk,hivogatva múlt életük magáhoztitkos cirógató mozdulatokkal.
Jékely Zoltán
*
GEORG TRAKL
Nyugalom és csend
Tar erdőn pásztorok temették a Napot.Szőr-hálóban
fogta ki egy halász fagyos tóból a Holdat.
Kék kristályban éla sápadt ember, csillagának támasztva arcát;
avagy fejét bíbor álomra hajtja.
De mindig meghatja a szemlélőtmadarak sötét röpte, kék virágok szentsége,
a közeli csend feledett dolgokra, kilobbant angyalokra gondol.
Holdas kőben éjjeledik megint a homlok;sugárzó ifjú,
őszben s komor enyészetben feltűnik a nővér.
Erdélyi Z. János
*
FRIEDRICH NIETZSCHE
Rég volt reggel
Rég volt reggel, dél verifőnket forró sugarával,
üljünk árnyas lugasokban,s a barátságról daloljunk:az volt hajnalpírja, az leszalkonypírja életünknek.
Hanem délben csak a dalszól: a reggel nem igérhet
esténknek szebb nyereséget.
Lator László
*
JÓZSEF ATTILA
Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyonhelyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,mint egykor melléd: mellé leülök.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyénszerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,de áttetsző, mint minden látomás.
*
DSIDA JENŐ
Leselkedő magány
És egyszer, tudom, te is elmégya nyughatatlan árnyak útján.
Mogorva lesz, üres és értelmetlena hóbaguggolt kis fagyos faház.
Tárva felejted az ajtót.Küntről beszitál, borzongat a köd
s az esti szél bezúg, besíra végtelen fjordok felől.
Egy elfelejtett képedetfelakasztom a deszkafalra,
örökmécsest gyújtok elébe...És csöndesen a küszöbre ülök.
*
GUILLAUME APOLLINAIRE
Búcsú
Letéptem ezt a hangaszálatMár tudhatod az ősz halottE földön többé sose látlakÓ idő szaga hangaszálakÉs várlak téged tudhatod
Vas István
*
RAINER MARIA RILKE
Már egyedül…
Már egyedül a szív hegyein. Nézd csak, milyen apróott a szavak végtelepülése, és magasabban- s ó, de parányi az is – ott még egy utolsó
érzelmi majorság. Ráismersz-e?
Már egyedül a szív hegyein. Követ érezmaga alatt a kéz. Kivirágzik egy s más
itt még. A szótlan meredélyből egy-egy tudatlan gyom dalolva virágzik.
De aki tudva tud? Jaj, a tudni kezdőhallgat most, egyedül a szív hegyein.
Jár, igaz, errefelé ép ésszel,jár fel-alá ez s az, védett hegyi állat,
jön s elidőz. S a nagy madár nem félve körözgeta csúcsok tisztult tagadása körül. – Devédtelenül, itt fent, a szív hegyein…
Vas István*
ADY ENDRE
Vörös tele-Hold emléke
Hegy mögül mikor vörös tele-HoldÉbredt,
Az alkonyon (már három éve lesz)Elébed
Csöndesen beteg szivem lehullott.
Mennyi minden száguldozott közénkS űzte
Vörös Holdkor, sok tévedt alkonyonA tűzbe:
Hamvadunk még, vagy már elhamvadtunk?
*
WILLIAM BUTLER YEATS
A szerelmes a szívében nyiladozó rózsáról beszél
Minden dolog árva, szegényes és ostoba, szárnyaszegett.Gyermek zsivajog, buta nesz jő a roskadozó kocsirul,
A gazada topog az ekével a téli barázda felett,S mind rontja szivemben a képed, mely mint csodarózsa virul.
Úgy fáj ez a csúnya világ itt, úgy szenved a hű szeretet,Jó volna teremteni újat, zöld dombra heverni ki túl
S formálni a vízből, az égből szép tiszta-arany keretet,Megvédve szívemben a képed, mely mint csodarózsa virul.
Kosztolányi Dezső
*
GEORG TRAKL
Homlok kéklő estje…
Homlok kéklő estje, vedd magadhoz csendbenaz őszi fák, az arany felhő alatt szunnyadozót.
Őt nézi az erdő: mintha a fiú, kék vad,ott lakna a hűs forrás kristály-tarajában,jácint-alkonyban oly halkan ver a szíve,
búsul a nővér árnya, bíbor haja is,mely röpdöz az éji szélben. Süppedt ösvényeken
megy utána a férfi, s piros szája enyészőfák alatt álmodik; némán fogja körül
halastó hűse az alvót, feketéllőszeme fölé úszik a romos Hold.
Csillagok merülnek el barna tölgykoronában.
Erdélyi Z. János
*
ARTHUR RIMBAUD
Tetvésző lányok
A gyermek homloka viharzó, lüktető vér,s torz álmok halovány rajához esd vakon,s ágyához jő puhán két drága, deli nővér,
a körmük színezüst a karcsu ujjakon.
Ablakhoz ültetik, az ablak nyitva-tárva,kék égben fürdik ott kavargó lomb, szirom,
s busa és harmatos üstökét ringva járjasétáló szép kezük, az ádáz és finom.
Lebbenni hallja halk sóhajuk: zengve repdes,rózsálló, illatos és sűrü, mint a méz,
és néha szisszenő jajuk szakad s a nedves,sistergő ajkakon csókok vágyába vész.
S rebbenni hallja éj-pilláikat a lomhaillatos csendben - és villanyos és kecses
ujjuk motoz hanyag és szürke unalommal,s királyi körmükön apró tetű recseg.
S őt, érzi, elteli a tunyaságnak asszúbora, és érzi, hogy tébolygó vágya - vad
zengő vágy: sírni! - benn, hullámozva a lassúujjak lágy ütemén mint árad és apad.
Kardos László
*
EMLIY DICKINSON
Halódva hallom, légy donog
Halódva hallom, légy donog.A szobában csend,
Mint két viharlökés közöttA lég, ha megpihent.
Körül szárazra gyúrt szemek,S a lélegzet eláll,
Hogy az utolsó ostromonJelen lesz a király.
Hagyatkoztam, átadtam a Részt, mi belőlem még
Átadható; és azutánKözénk repült egy légy.
Bizonytalan kék zümmögésKöztem s a fénysugár
Között; az ablak elborúlt,S nem láttam látni már.
Károlyi Amy
*
REVICZKY GYULA
Magamról
Rossznak mondod a világot,Dőresége bosszuságod;Siratod az élet álmát,
Földi gondok durva jármát;Felpanaszlod lázban égve:Bölcs elméje, jók erénye
S fényt sugárzó lángod, ég,Csak hiúság, búborék.
Óh, pedig hány perced, órádVolt, midőn e sujtoló vádKönnyeidben elviharzott
S kiderült rá szíved, arcod.Gyönyörűség volt az élet,Megáldottad születésed';
Rózsák közt jársz, azt hivéd,S mi okozta? ... Semmiség!
Nem tudod, mi nyomja szíved,Semmiségek üdvezítnek.
Hogy jön, nem tudod, csak érzed,Hogy e bűnös-bűvös élet,
Mely ma szennyes, ronda börtön,Holnap éden kertje rögtön.
Ma a békét áhítod,S holnap küzdve élni jobb.
Ember! önző vágy vezérel.Bánatával, örömével
Ezt az undok szép világotSorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak:A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szived:Nincs e földnél semmi szebb.
Ragyoghat a nap az égen;Te sötétben, feketében
Látsz mindent, ha bánatod van;Míg, ha kedved lángra lobban,
Minden érted van teremtve;Télen is jársz rózsakertbe';A nap is csak rád ragyog,S kik itt laknak: angyalok.
Az örvendőt meg nem érted,Ha világod búban éled;
S csak ha lelked szenvedőnekVallod, sajnálsz szenvedőt meg.
Mit törődöl a világgal,Szenvedő szív sóhajával,
Ha egy édes pillanatTeljesíti vágyadat!
Hát ne fordulj vak hevedbenA világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre,Hogy a föld se jó, se ferde;Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.Ki sóhajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.
*
FERNANDO PESSOA
Behúzódom
Behúzódom és magamra zárom az ablakot.Behozzák a gyertyát és jóéjszakát kivánnak,
s én is elégedetten jóéjszakát kivánok.Bárcsak mindig ilyen lehetne életem:
napfényes, esõ-puha nap,vagy viharos, mintha a Világ összedõlne,
puha este és a járókelõk,akiket érdeklõdve nézek ablakomból,
egy utolsó barátságos pillantás a néma fákra,aztán bezárni az ablakot, meggyújtani a gyertyát,
nem olvasni, nem is gondolni semmire, nem aludni,csak érezni, hogy áramlik át rajtam az élet, mint folyó a medrében,
s odakint, mint egy alvó isten, az óriási csönd.
Somlyó György
*
ALEKSZANDR BLOK
Fenn már a házorom
Fenn már a házorom ködös homályba ér,fenn fénylő ablakok s fénylő csend. Nesz se rebben
a lépcsőházban, ott már sűrüdik az éj,ismerős remegés bolyong a szegletekben.
Fény csillan, remegő, kékebb az alkonyat.Az utcán egyre nő a nyüzsgés és a lárma.S én várlak, kései barátném, egyre csak, alkonyodó szivem utolsó boldog álma.
Lator László
*
ROBERT BURNS
Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm, öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar rémségesen, rémségesen: szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon, sötét, veszett, sötét, veszett;
mennyország volna nékem az együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve volnál magad, volnál magad!
Weöres Sándor
*
GEORG TRAKL
Ó, a nyári alkony…
Ó, a nyári alkony oly komoly.Megfáradt szájról
arany leheleted ernyed a völgybepásztori lakhoz,
s elsüllyed a lombban.Erdőszélen keselyű emeli
megkövült fejét –sas-tekintet
szürke felhőkben felfénylikaz éj.
Vörös rózsák vadul lángolnak a sövényen
felizzón hamvadszerelem zöld hullámába
egy fakó rózsa.
Erdélyi Z. János
*
EMILY BRONTË
Vége. Én tudva éltem át
Vége. Én tudva éltem át.Kín a szívembe rejtenem.
Fölidézem az éjszakát,amit még látva lát szemem.
Este a nap felhőtelennyárégbolton alábukott,
vak árnyak keltek idelenn,s fenn a mélykékben csillagok,
s fenyéren, zord hegy tetején,kívül az emberek körén
szívem elszorult, s könnyesenjárt szemem a baljós egen.
Kiss Zsuzsa
*
GUILLAUME APOLLINAIRE
Az éj úgy száll le…
Az éj úgy száll le mint a földre visszavert füstSzomorú vagyok e hideg szomorú estén
Még nem mentek fel a katonák és dalolnak
Kik holnap meghalnak talán dalolnak mint a gyermekekMások komolykodón salátát válogatnak
Én új tetvekre és új riadóra várokRemélem lesz elég bátorságom megtenni azt amit kell
Várom a lő-padokatS az éji őrszolgálatot
Várom hogy engem is elönt katonáim egyszerüségeVárom a pálinkás grogot Melytől a lövészárok
Egy kicsit melegebb leszAz éj úgy száll le mint a földre visszavert füstHím- és nőstény-nyulak bakzanak kint a tarlón
Az éj úgy száll le mint ha valaki letérdelS kik holnap halni indulnak letérdepelnek
JámboranA havon lágy az árnyék
Mosolytalan száll le az éjIdők árnyéka mely követi s megelőzi a jövőt
Somlyó György
*
TÓTH ÁRPÁD
Ez a nap is
Ez a nap is,Mint a többi.Elmúlt. Vége.Ez az est is,Mint a többi.Eljött. Béke.
Szerény béke,De hálával
Veszem ezt is,Jó pihenni,
Ha az emberCsatát veszt is.
Furcsa béke:Hallgat, talpig
Feketében,Mint egy titkos
Esti virág,Mely az ében
AlkonyatbanNem egyéb, csak
Néma illat,Mit az ember
Behunyt szemmelMélyre szívhat,
Elmosódva,Álmosodva,
Nem keresve,Milyen lehetAz illatnak
Szirom-teste:
Szép virág-e,Mint az ifjú,Mint a pőre
RózsabimbókHajnalszínű,Gyenge bőre,
Vagy csak fáradt,Régi rózsa,
Mely reggelreSzéthull némán,
Föld porávalElkeverve?
*
FEDERICO GARCÍA LORCA
Elmúlt
Egy messzi pontragyermekek figyelnek.
Kihúnynak mind a mécsek.Világtalan leányok
a hold után kutatnak,és fénylő könny-spirálokkerengenek a magasba.
Egy messzi pontra nagy hegyek figyelnek.
Rab Zsuzsa
*
WILLIAM SHAKESPEARE
Csak ne kérkedj, Idő, hogy más leszek
Csak ne kérkedj, Idő, hogy más leszek;Friss hatalmad nagy gúlái nekemSe nem újak, se nem különösek:
Ruhák csak már volt jelenségeken.
Létünk rövid: ez csodáltatja megElénk csempészett ócskaságaid,
S áltatni, hogy most s értünk születettA sok szépség, csak ezért tud a hit.
Ahogy téged, megvetem híreid,Jelen vagy múlt többé nem érdekel,Mert pennád s amit látunk, hazudik,
S mindent folytonos röptöd súlyt s emel.De fogadom, s ez így lesz mindig: én
Hű leszek s győzök kaszád erején.
Szabó Lőrinc
*
JÓZSEF ATTILA
(Talán eltünök hirtelen…)
Talán eltünök hirtelen,akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemetszem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,ha megtudom, mire jutottam.
Korán vájta belém fogáta vágy, mely idegenbe tévedt.Most rezge megbánás fog át:várhattam volna még tiz évet.
Dacból se fogtam föl sohaértelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostohas kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadontszabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,a száraz ágak hogy zörögnek.
*
JOHANN WOLFGANG GOETHE
Vándor éji dala
Immár minden bércetcsend ül,
halk lomb, alig érzed,lendül:
sóhajt az éj. Már búvik a berki madárka,
te is nemsokára nyugszol, ne félj...
Tóth Árpád
*
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Ha negyvenéves
Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel,egyszer fölébredsz és aztán sokáignem bírsz aludni. Nézed a szobádat
ott a sötétben. Lassan eltűnődölezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel,
mint majd a sírban. Ez a forduló az,mikor az életed új útra tér.
Csodálkozol, hogy föld és csillagok köztéltél. Eszedbe jut egy semmiség is.Babrálsz vele. Megúnod és elejted.
Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.Minden zajról tudod, hogy mit jelent.
Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes.Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz.
A fal felé fordulsz. Megint elalszol.
*
LI TAJ-PO
Vándor
Éjjel ocsudok föl idegen ágyon.A zúzmara künn a tájat befútta.
Föl a fejet – tekints a holdra vágyón.Le a fejet – gondolj a vándorútra.
Kosztolányi Dezső
*
CHARLES BAUDELAIRE
Bánatos holdvilág
A fáradt holdvilág oly rest és álmatag ma,mint bájos, lanyha hölgy elomló vánkoson
ha elalvás előtt langy ujja simogatvaszép keble vonalán könnyeden átoson.
Lágy felleglavinák színselyem síma hátánkörülnéz elhalón, s bágyatag elhever,
hosszan alélva a sok fehér csoda láttánmely dús virág gyanánt a kék egen kikel.
S ha néha-néha, rest búvában, lopva, rejtve,földünkre lankatag egy néma könnyet ejt le,
egy bús poéta, ki jámborul fennviraszt,
e könny sápadt vizét hűs tenyerébe kapja,ahol színjátszva ég, mint egy opáldarabka,
s hová nem lát a nap: szivébe rejti azt.
Babits Mihály
*
FRIEDRICH HÖLDERLIN
Kenyér és bor
Körben fényes a város, a fénylő utcasor alszik,lobban a fáklyavilág elsuhanó kocsikon.
Telten, a nap gyönyörét indul kipihenni az ember,vesztett, nyert-e vajon, méri tünődve az ész,
s megbékél; odakint tovatűnt a virág meg a szőlő,nem sürög emberi kéz, nyugszik a fürge piac.
Ám egy távoli húr megpendül a kerteken át, otttán szerető dala szól, vagy csak a férfimagány
méláz ifjukorán meg a messze baráton; a kútbanfrissen csobban a víz, illatos ágyra szitál,
halkan kong a harang az alkonyodó levegőben,óráink idejét szertekiáltja az őr.
Moccan a szél most, megbolygatja a fákat a berken.Nézd csak! A föld rokona, távoli mása, a hold
ott kél rejtekezőn; s amaz Álmodozó, jön az éj már;csillaggal tele és mit se törődve velünk,
ámúló, idegen e világban, felragyog, íme,pompásan szomorún, nagy hegyek íve fölött.
Nemes Nagy Ágnes
*
GEORG TRAKL
Szonja
Estre vágyó régi tar kert, Szonja kéklő, tiszta csendje. Vadmadárraj száll, viharvert.
Álltunk egy háznál, mely talaj-dudornak tűnt csupán,
teteje alig látható,a párkány csöpp halom.
Sok százada már, de egy se voltoly hosszú, mint a nap,
melyen láttam: az Öröklétnekrobognak a lovak.
Tótfalusi István
*
FERNANDO PESSOA
Hogy nagy légy, légy teljes önmagad: semmit
Hogy nagy légy, légy teljes önmagad: semmitNe túlozz és zárj ki.
Minden dologban légy, amennyi vagy,Egész bármily kevésben.
Minden tóban teljes Hold ragyog,Mert él magasan.
Takács Zsuzsa
*
GEORG TRAKL
Nyárutó
A zöldellő nyár, kristály-arcodoly halk lett. Az esti tónála virágok halálba hulltak,s a rigó rémült szava is.
Hasztalan élet-remény. Már készülődikházunkban útjára a fecske,
s a domb mögött elmerül a Nap;csillag-utazáshoz int már az éj.
Falusi csend; körben zúgnak
az elhagyott erdők. Te szív,hajolj szerelmesebben
a békén alvó lányka fölé.
Úgy elhalkult a zöldellő nyár,s a jövevény léptei csengnek
az ezüstlő éjen át. Mintha ösvényére, lélek-éveinek
összhangjára gondolna a kék vad.
Erdélyi Z. János
*
FEDERICO GARCÍA LORCA
Bölcsődal
Ím, alszik, mély az álma.A part alatt bolyong a fűzfabárka.
Sosem-volt leány fehérenalszik sötét éj ölében.
Föld a teste, hó a teste.Alszik, hajnal nyíl felette.
Tovább sodorja álma.Mint ködgomoly, dereng a fűzfabárka.
Rab Zsuzsa
*
MIHAIL EMINESCU
Kint megremeg a nyárfa-ág…
Kint megremeg a nyárfa-ág;És ablakomra koppan -
Úgy érzem most: a kerten átTe jössz felém titokban.
A tóba csillag fénye hull,
S lent megdereng a mélyvíz.Úgy érzem: kínom elcsitul,
S már megbékélek én is.
A hold szikrázik fényesen,a felhő szerteszéled.
Úgy érzem: rád emlékezemMindig, amíg csak élek.
Képes Géza
*
GUILLAUME APOLLINAIRE
Délen
Zenit zengő panasz sugár remeg a kertenAhol a nagy varangy azúr hangon merengA szenvedélyes csönd ünője fut ijedtenS egy sebzett szívű kis csalogány füttye lengCsókommal illetett tested szép rózsabokránA gránátalmafán hintáznak szíveinkS hogy nézzük épp kihajt egy ág szirom pereg rámS a gyöngye szélben már az út felé kering
Radnóti Miklós
*
ERNST ENNO
A vándor esti dala
Megyek szürke, végtelen úton,érik a rozs már kinn a határban –
határtalan úton megyek, megyek – szerettem az utakat már mint gyerek:daloltak az utak az esti homályban.
Kemények az utak, mint drágakövek,mégis mindegyik csupa alázat.
Fürgén futnak, de félszemük rajtad,megpihenni nem is akarnakezek a vándor lakóházak.
Már kisfiuként az utakat szerettem,
lelkem halk esti meséiket itta.Céltalanul kószálni szerettem
s míg dalaimat dudorásztam: előttemkitárult a táj valamennyi titka.
Most énekel ez a kései óra –portalan partot keres a szem.
Szürke az út és kemény, mint az ékkő:csalogat, mintha ő vinne a végsőcélhoz, de nem visz sehova sem.
Megyek poros, végtelen útonnehéz kalászokat ringat a mezsgye.
Megyek a zsibbadt réteken át,hallgatom az utak esti dalát
és minden, minden csendes, mint az este.
Képes Géza
*
DINO ÇAMPANA
Utóhang
A víz ezüst sörényevissza nem tér a vágyunk
a vágy fehér csikójaaranyszinű a szőröd
Vágyunk mely vissza nem tér.
Végh György*
ALEXANDER BLOK
Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan éltél is volna már velem.
A tegnapokkal fogy az élet, A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké A mának arca tűn elő.
Ha ember távozik a földről, Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap, mikor lenyugszik, Egyúttal fölkél valahol.
Úgy látod: mindig egy a gázló, Csak rajta más hullám suhan,
Úgy látod: mindig minden ősz más, Egy lomb hull mégis lassudan.
Vak éj nyomán a drága reggel, A szép királyasszony lebeg; Még a halál is csalfa látszat,
Úgy életünket őrzi meg.
Egy ős igazságról beszélnek Parányi percek, nagy korok: Halhatatlan az Universum, S a végtelen körül forog.
Ezért ha illan ez az év is, S a múltba szállva szétomolt, Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.
A tegnapokkal fogy az élet, A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis folyva-folyvást A mának arca tűn elő.
A csillogó és változó táj, Az elszáguldó földkerek:
A Gondolat fényzáporában Örök-egyformán szendereg.
Dsida Jenő
*
JÓZSEF ATTILA
Gyermekké tettél
Gyermekké tettél. Hiába növesztettharminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.
Számban tartalak, mint kutya a kölykéts menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,reám zudítja minden pillanat.
Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.Ostoba vagyok - foglalkozz velem.Hiányod átjár, mint huzat a házon.Mondd, - távozzon tőlem a félelem.
Reám néztél s én mindent elejtettem.Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;hogy tudjak élni, halni egymagam!
Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.
Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szinténnagyon meg tudtam szeretni veled.
*
REINER MARIA RILKE
Záró vers
A Halál nagy.S bár nevet a szánk,
el nem ereszt.Ha életünk dele köszönt reánk:
merészen a szívünkbe rángs zokogni kezd.
Szabó Ede
*
JUHÁSZ GYULA
Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtálEmlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódottA vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánadAz élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,Hogy ifjúság bolondság, ó, de mégis,Ne hidd, szívem, hogy ez hiába volt,És hogy egészen elmúlt, ó, ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszottNyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésbenÉs minden összetépett levelemben,
És egész elhibázott életembenÉlsz és uralkodol örökkön, Amen.
*
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghaltés itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.Akár a föld.
Jaj, összedőlta kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.Ilyen az ember. Egyedüli példány.Nem élt belőle több és most sem éls mint fán se nő egyforma két levél,a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételts szólt ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd s ahogy zengett fülünkbe hangja,mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn s ahogy azt mondta nemrég: „Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigarettafüstjére és futott, telefonált,
és szõtte álmát, mint színes fonált:a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőbenakárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé sohanem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez épen,mint az az ember ottan a mesében.Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.
*
EMLIY DICKINSON
Mint tenger ha nyílik
Mint tenger ha nyílikMutatni másikat,
S ez: távolabbit, és e háromKödös sejtése csak
Tengerek tengerének,Mely parton nem pihen,
Leendő tenger széle mind – Az öröklét: ilyen.
Tábor Eszter
*
DSIDA JENŐ
Nagycsütörtök
Nem volt csatlakozás. Hat óra késéstjeleztek és a fullatag sötétbenhat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.Testem törött volt és nehéz a lelkem,mint ki sötétben titkos útnak indult,végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssals finom ideggel érzi messzirőlnyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalomfogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhányszót váltani jó, meghitt emberekkel,de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakabaludt, Máté aludt és mind aludtak...
Te ki szerelmesen súgtál igéretetDicsőségedre lásd már hadban a poétaÖrök-friss rózsa te ó rózsa ajándékbaA harcok iszonyú szagát adom neked
Te aki roskadol bár szirmod nem vetedÖrök-friss rózsa te akit a szél vesz célbaGázmaszkos szeretők óhajtnak elalélvaHitét hogy ékesítsd zihál egy hadsereg
A gyöngéd éjnek ád a halk eső nyugalmatVégzetes illat-ár feltör lelkünkben ím
Én maszkos muzsikus akit senki sem hallhat
Játszom szerelmi dalt kristály-szűz húrjainAz égnek s elcsitul kimúl bennem a kín
S csak hull szeliden ránk a csöndes égi harmat
Nagy László
*
WILFRID SCHAWEN BLUNT
Notturno
Nem látni holdvilágotjó órája már.
Elbújtak a Plejádoklenn, hol zúg az ár.Órák osonnak ott
az éjfél lábnyomán.Szerelmes fölzokog
párja után.Teknősként ballagó órák, maradnotok
kell-e míg kibújhatarany keleti
égen börtönéből az új nap,s tűnnek a csillagok,
mint nászlakoma rest vendégei?Az éj enyészni fog,
s nyugodni ti.
Kálnoky László
*
REVICZKY GYULA
Altató
Álom, álom, édes álom,Suhanj végig szempillámon,
S ráterítve csoda-fátylad,Népesítsd be éjszakámat.
Vessétek meg már az ágyat!Árva szívem holtra bágyad.
Hadd öleljen jó barátom,A szelíd, a csöndes álom.
A nap zaja, súlya, gondjaPihenésem elrabolja.
Álom, álom, édes álom,Érkezésed mindig áldom.
Te boríts be fátyoloddal,Te kábits el mákonyoddal.Szerelemrül légyen álmomS rólad, eltünt ifjuságom.
Te cirógass karjaidban,Födj be lágyan holtomiglan,
A hold elszomorult. Könnyezve, álmodó szeráfok, gőzölgő virágokban, vonó
ujjuk közt, siklatón csalták elő a pártákazúrján elhaló violák zokogását,
- Első csókod örök-szent napja volt e nap.Ábrándom, mely mohón kedveli kínomat,
szakértőn ittasult a bánat illatától,melyet émely s panasz nélkül hagy ott magából
az álomszüret a szüretelő szivén.Bolyongtam hát, szemem a földre szegve én,
midőn az estben és az utcán, napsütöttehajaddal, nevetőn te toppantál előmbe,mint a fénybóbitás tündér, aki a szép,kényeztetett gyerek-álmokat járta rég,
és kezéből, melyet nem zárt össze egészen,havaztak illatos csillag-csokrok fehéren.
Rónay György
*
EMILY BRONTË
Stancák
Bár megtagadva, mindig visszatérekaz érzéshez, mely velem-született;tudás-, vagyonszerzés hiú kísérlet,
maradjon annak, ami: képzelet;
ma nem kutatom az árnyékvilágot,birodalma bírhatatlan sivár,
s ha csapatostul kelnek látomások,túl közel jön a földöntúli táj.
Megyek, de nem hősök nyomába járva,s nem erény taposta ösvényeken,
nem fél-arcok között, kiket homálybaburkolt a régfakult történelem.
Saját természetem vezérel engem,másnak az útját nem fogadom el,
hol vad szélvihar süvölt a hegyekben,hol páfrányos völgyekben nyáj legel.
Magányos hegyormok ugyan mit érnek?Rajtuk mondhatatlan kín s üdv honol –s a földön, hol csak egyetlen szív ébred
érzésre: egyesül Menny és Pokol.
Ferencz Győző
*
GEORG TRAKL
Nyár
Este kakukk panaszahallgat az erdőn.Megdől a kalász,
a vörös mák.
A domb felett sötétzivatar fenyeget.
Régi tücsökdal aléla mezőre.
A gesztenye lombjase rezdül.
Csigalépcsőn ruhádsuhog alá.
Szoba sötétjéncsöndesen ég a gyertya;
lángját ezüstös kézkoppantotta el;
szélcsend, csillagtalan éj.
Erdélyi Z. János
*
FERNANDO PESSOA
Boldog hajók, kik csöndes révre leltek
Boldog hajók, kik csöndes révre leltekA tenger éji útjait bejárva,
A vész nyomán, ha hajnal fénye leng -Szívem halott tó, melynek partja mellett,
A bús vizek fölött, álomba zárva,Egy középkori várkastély mereng.
S e kastélyban, hol álmodik bolondul,Nem tudja, ó, a hókarú, a halvány,
Szép várúrnő, kit lankadt búja nyom,Nem tudja, hogy van kikötő amott, túl,Honnan sötét hajók, halkan suhanván
Indulnak útnak minden hajnalon.
A kastélyról se tud, hol egyre bágyad,S hol álmodik... Szerzetes lelke holt ág:Nem érzi azt, mi test, mi durva, pőre...
S amíg borongva önmagába árad,Jönnek a vízen, messze, tárt vitorlák,
Hajók a középkori kikötőbe...
Szőnyi Ferenc
*
WILLIAM BLAKE
Láss világnak…
Láss világnak egy homokszemetés mennyországnak a rózsát;tarts a tenyeredben végtelent
és öröklétnek egy órát.
Tornai József
*
GUILLAUME APOLLINAIRE
A Mirabeau-híd
A Mirabeau-híd alatt fut a SzajnaS szerelmeink
Emléke mért zavar maMi volt az öröm ráadás a jajra
Jöjj el éj az óra verjenSzáll az idő itthagy engem
Kéz kézben nézz szemembe s közbe tudnámHogy karjaink
Hídja alatt a hullámFut az örök tekinteteket unván
Jöjj el éj az óra verjenSzáll az idő itthagy engem
Mint ez a víz elfolyó messzeség lettA szerelem
Milyen lassú az életS milyen erőszakosak a remények
Jöjj el éj az óra verjenSzáll az idő itthagy engem
Jön napra nap új év válik tavalyraNincs ami a
Szerelmet visszacsaljaA Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
Jöjj el éj az óra verjenSzáll az idő itthagy engem
Vas István
*
WILLIAM SHAKESPEARE
Szívedbe gyűlt, kincstárba, mind a szív
Szívedbe gyűlt, kincstárba, mind a szív,Mit, vesztve, holtnak hittem: egymagad
Őrzöd a szerelmet, s gyönyöreit,És sírbaképzelt sok barátomat.
Szememből a szerelem álma hánySzent gyászkönnyet lopott, adóul, aSok halottnak, kit, ím, éltet s csupánMessze múltban rejt szíved otthona!
Tűnt vágyaim éltető sírja vagy,Volt kedveseim száz jele díszít,
Amim övék volt, most mind rád maradt;A sokak kincse már csak a tiéd:Benned látom szeretett arcukat,
És te (ők mind) mindenem ura vagy.
Szabó Lőrinc
*
ADY ENDRE
Vajon milyennek láttál?
Nagy és derűs kópéságomVéletlen, napos mezébenJobb szerettél volna látni?
Csupán egyszer látni engem:Gondolod, hogy mindent láttál
S hitted-e, hogy szivig-láthatsz?
Minden vagyok, amit vártál,Minden vagyok, amit nem sejtsz,
Minden vagyok, mi lehetnék.
S minden vagy, mi lehetséges,Minden lehetsz, mire vágyok,Talán semmi, talán Minden.
*
GEORG TRAKL
Napfelkelte előtt
Sok-sok madárhang riog a sötétben,hangosan zúgnak források s a fák,
a felhőkben izzás zeng rózsaszínen,korai vágyként. Az ég kékre vált –
Szerelem fekhelyét, mely láztól lángolt,simítja hajnal félénk, lágy keze,
s a félig-ébren, lankadt csókú mámortálomba hullva teljesíti be.
Erdélyi Z. János
*
JULIUSZ SŁOWACZKI
Távolból
Elszakadtunk, messze vagy – mégis él az emlék,Röpdös köztünk bánatunk, hószin tollu gerle,
S híreket hord. Jól tudom, mikor lépsz a kertbe,S mikor veri fel a jaj szobád sűrü csendjét.
Tudom, mikor hull reád kínod, mint a hullám,És a könny az emberek mely szavára önt el,
Látlak mint a csillagot, mely amott kigyúlván,Rózsaszínű könnyel ég, s kék szikraözönnel.
S bárha szemem el nem ér, s bárha messze estem,Ismerem virágaid, házad és a fákat,
Alakodat, szemedet tudom, hova fessem,S mely fák árnyán leshetem hófehér ruhádat.
De te nem tudsz tájakat rajzolni körébem,Holdat ezüstözni rá, és hajnalodó fényt,
Nem tudod te az eget földre tépni, s kéken Tenni ablakom alá szétterülve tóként.
Aztán tavat és eget félbe vágni, nappalHegyfüggönnyel és zafír sziklasorral éjjel,
Holdvilággal kötni át – lengő gyászszalaggal -,S koszorúzni szirteket eső üstökével.
Nem tudod, mily hegy fölött villog az a gyöngyszem,Amit őrzőcsillagul szemeltem ki néked,
Nem tudod, hogy odatúl, valahol a ködben,Két kis ablakfény dereng – s mily szépek e fények.
Én szeretem ezt a két csillagát a tónak, Véresek, homályosak, így festi a távol,
Láttam őket tegnap, és látom újra holnap,Bágyadt, bánatos tüzük szüntelen világol…
Te – a bolyongó fölött kihunytál örökre,S bár nem látlak soha tán, hangunk messze szárnyal,