Kum Sever i kum Jug Balval Amala Kumătri dă vînt A Stormy ... · Kum Sever i kum Jug Balval Amala Kumătri dă vînt A Stormy Friendship Szélkomák HORVÁTORSZÁGI, BOSZNIA-HERCEGOVINAI

Kum Sever i kum Jug

Balval Amala

Kumătri dă vînt

A Stormy Friendship

Szélkomák

Kum Sever i kum Jug

Balval Amala

Kumătri dă vînt

A Stormy Friendship

Szélkomák

HORVÁTORSZÁGI, BOSZNIA-HERCEGOVINAI ÉS DRÁVA MENTI

ROMA NÉPMESÉK ÉS LEGENDÁK

ROMA FOLK TALES AND LEGENDSFROM CROATIA, BOSNIA-HERZEGOVINA

AND SOuTH-wEST TRANSDANuBIA

Cigány Kulturális és Közművelődési EgyesületPécs, 2012

Az Association Zemlja Djece és a Association of Roma Friendship „LUNA” gondozásában.A főpályázó: a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület kiadásában.A kiadvány az IPA 2010/254-981 számú Európai Közösség IPA pályázati támogatásával készült.

In the care of the Association Zemlja Djece and the Association Of Roma Friendship “LUNA”.Published by the main applicant: the Roma Cultural and Educational Association.This publication was prepared with the support of the European Community IPA Tender No. IPA 2010/254-981.

ISBN 978-963-08-0756-2

A meséket válogatta és szerkesztette: Frankovics GyörgyTales selected and edited by: György Frankovics

Idegen nyelvű fordítók. / Foreign language translators:Nagy Gusztáv roma nyelv (romani) / Gusztáv Nagy Roma language (Romani)Dr. Orsós Anna roma nyelv (beás) / Dr. Anna Orsós Roma language (Bjas)Frankovics György horvát nyelv / György Frankovics Croatian languagePaul Crowson angol nyelv / Paul Crowson English language

Megjelent: 500 példánybanBelső kiadványPublished in 500 copiesInternal publication

Arculatterv / Image design: Gembela Zsolt Nyomdai előkészítés: Rácz Aladár Közösségi Ház /Preparation for printing: Aladár Rácz Community HouseNyomdai munkálatok: ROBINCO Kft. / Printing: ROBINCO Commercial Ltd.

Sadržaj - contents - Tartalom

Kum Sever i kum Jug (horvát) 1. Kum Sever i kum Jug .................................................................................. 9 2. Borba između Boga i romskog cara ..................................................... 10 3. Kada je Bog odlučio stvoriti čovjeka ..................................................... 10 4. Kako su Romi ostali bez zemlje .............................................................. 11 5. Čen i Gan ................................................................................................... 12 6. Bajka o Pengu ............................................................................................. 13 7. Dekla koja je od drveta imala odelo ...................................................... 15 8. Dečok i zla sestra ....................................................................................... 19 9. Kraljeva zlatna jabuka .............................................................................. 26

Balval Amala (romani) 1. Balval Amala .............................................................................................. 39 2. Le devlesko thaj le romane amparatosko maripe .............................. 40 3. O del avri gichisardas, manushes kerel ................................................ 40 4. Sostar ashile bi phuvako le roma? .......................................................... 41 5. O Chen thaj e Gan .................................................................................... 42 6. Keshajali paramicha pa Peng .................................................................. 43 7. Kashtali gadengi shej ................................................................................ 44 8. O shavo thaj leski nasul pheny ............................................................... 47 9. Le inja baluna sheja thaj o somnakuno phabajengo kasht ................ 55 Kumătri dă vînt (beás) 1. Kumătri dă vînt ......................................................................................... 65 2. Háburou Dimizouluj sî császáruluj dă cîgány ..................................... 66 3. Dimizou o gîngyit, kă l-o răsztămi pă om ............................................ 66 4. Dă sj-or rămász cîgányi făr dă pămînt? ................................................ 67 5. Csen sî Gan ................................................................................................ 69 6. O puvásztă mîndră dă Peng .................................................................... 70 7. Fátá ku calyé dă lyémn ............................................................................. 71 8. Fisjoru sî szoră szá re ................................................................................ 75 9. Nauă fetyilye dă pávă sî măru-l dă ar .................................................... 82

A Stormy Friendship (angol) 1. A Stormy Friendship ................................................................................ 93 2. The War between God and the Gypsy Emperor ................................. 94 3. God Decides to Create Man ................................................................... 94 4. Why do the Roma have no Homeland? ................................................ 95 5. Chen and Gan ............................................................................................ 97 6. A Fairy Tale of Emperor Peng ................................................................ 98 7. The Girl with the Wooden Dress ........................................................... 99 8. The Boy and his Wicked Sister ............................................................. 103 9. The Nine Peacock-Girls and the Golden Apple Tree ...................... 111

Szélkomák (magyar) 1. Szélkomák ................................................................................................ 123 2. Az Isten és a cigánycsászár háborúja ................................................. 124 3. Az Isten elhatározta, hogy megteremti az embert ........................... 124 4. Miért maradtak föld nélkül a romák? ................................................. 125 5. Csen és Gan .............................................................................................. 127 6. Tündérmese Pengről .............................................................................. 128 7. A faruhás leány ....................................................................................... 129 8. A fiú és a rossz lánytestvére .................................................................. 133 9. A király aranyalmafája ........................................................................... 141

Kum Sever i kum Jug

9

1.

Kum Sever i kum Jug

Otišal vetar Jug Severu vetru u gosti… Vetar Sever imal od vojska intova.

– Dobar dan, Sever kum!– Bog daj, Jug kum!– Posedajte, donet ću jesti i piti pa ćemo se gostit; nesmo se davno

vidli.Jeso se nagostili; tam bilo mort i mesec dana i jesti i piti.– No, kume, idem ja doma – kaže Jug. – Imam doma posla, trebalo

bu puvat nek led, sneg i zima otide.– Pa još imaš kad – kaže Sever.Krene on na put i kaže:– Sever kum, ne da puvaš za menom jel onda ćo se od vojska kotači

mojeg intova smrznut. – Ne boj se, neću puvat za tebom!Ni otišal ni pol puta kad je Sver pričel puvat zdenog zraka. Al jako

puval, tak da valda intov se smrzal, nije mogal nikud-nikam.– Čekaj, kume, to ćeš ti još zapamtiti!Kad je dobrano prošlo vreme, a to je Sever zaboravel, a Jug nije, pa

otide on Jugu u goste. Lepo so se gostili.– Idem doma, Jug kume!– Idi.– Nemoj puvat za menom jel onda ćo se od leda i snega kotači

mojeg intova otopit.Ni otišal kum Sever ni do pol puta, a njegov kum Jug pričel puvat

za njim toplog zraka, juš i uglena bacil za njim. A od leda intov se razišal.

Od onda so oni uvek ljuti jedan na drugoga! Kad Sever puše, Jugu nije pravo, a kad Jug puše, Severu nije pravo.

* intov – (hung.) kočije; vojsak – vosak; uglen – ugalj; pričet – početi;

10

2.

Borba između Boga i romskog cara

Nekada su Cigani imali svoga cara, ali je on mnogo pio, pa je zaspo i još i sada spava.

Prije nekoliko hiljada godina kad je Bog pustio kišu, ciganski car je otvorio sve česme da prkosi Bogu i da mu pokaže da i on zna da stvori vodu.

Kad Bog grmi onda ciganski car hoće da se vatrom s Bogom «pre-goni», pa se gađa vatrom, pali slamu i drveće.

3.

Kada je Bog odlučio stvoriti čovjeka

Jednoga dana Bog odluči stovoriti čovjeka. Uzme blata i od njega napravi kip koji potom stavi u lonac da se peče. Zatim ode u šet-

nju. Kad se vratio, imao je šta vidjeti: čovjek bijaše od dugog pečenja potpuno crn. Tada reče Bog:

– Ti ćeš biti praotac crnaca.Nezadovoljan svojim djelom, počeo je opet da stvara čovjeka. Od

blata je napravio kip i stavio ga u lonac da se peče. Ovog puta Bog je prerano izvadio kip, pa čovjek bijaše sasvim bijel. Tada Bog reče:

– Ti ćeš biti praotac bijelaca.Nezadovoljan svojim djelom, Bog odluči da po treći put stvori

čovjeka. Od balata je napravio novi kip čovjekov i stavio ga u lonac da se peče. Ovog puta čovjek je imao boju zlata, i to bijaše najbolje božje djelo. Zadovoljan onim što je uradio. Bog reče:

– Ti ćeš biti praotac svih Roma.

11

4.

Kako su Romi ostali bez zemlje

u davna vremena, u golemom naselju podno velike planine, u slozi i zajedništvu živjeli su različiti narodi. U blizini je tekla

rijeka koja je bila glavni izvor hrane svim ljudima koji su tamo živjeli. Prije početka zime svi su se zajedno trudili hambare napuniti hra-nom. Lovci su odlazili u lov i vraćali se s botagim ulovom, a mijehovi su se do vrha punili vinom. Kad je posao bio obavljen, žitnice pune, a hladna zima već kucala na vrata, zlatno momačko grlo zadovoljno je zajednički u glas zapjevalo pjesmu nad pjesmama. Tako su narodi vjekovima živjeli složno, predano sudjelujući u napretku cijele zajed-nice. No tijekom vremena naselje se širilo, postajalo sve veće, a zatim i pretijesno da bi svojim zalihama prehranilo sve one koji su ovdje živjeli. Tako su pomalo započele i svađe među njenim stanovnicima. Razmirice su učestale i kao ne bi došlo do većih problema i krvo-prolića, gospodin Bog zatražio je da se k njemu pošalje po jedan predstavnik svakog pojedinog naroda koji je tamo živio, kako bi im svima dodijelio vlastitu zemlju i djelatnost kojima će se baviti.

Narodi su izabrali svoje poslanike, koji su prije svitanja krenuli na put i našli svoje mjesto pod suncem. Put do palače bio je dug i naporan. Nakon višemjesečnog hoda, stigli su na sam cilj. Zaustavili su se uz obližnji izvor kako bi se umili i isprali putnu prašinu, te se dostojno dotjerali za izlazak pred božje lice.

Slijedećeg dana, prije osvita zore, svi poslanici uranili su, silno uzbuđeni što su stigli do cilja raskošnih božanskih dvorova. Jedino romski poslanik, umoran od puta želio je još malo odspavati. Uzalud su ga budili. Rom nije imao snage ustati. Na kraju, morali su krenuti bez njega. Kada su stigli do veličanstvene palače, gospodin Bog je svakoga predstavnika zasebno primio te svakom narodu odredio njegovu sudbinu. Svima je narodima namijenio da budu posjednici vlastitog komada zemlje i odredio ima da njeguju, oplođuju i izgra-đuju stečeno, da ne posežu za tuđim posjedom, da pomažu svojim bližnjima te da ima zavist ne pomućuje oko i um, kako ne bi ulazili u svađe i sukobe s pripadnicima svog ili drugog naroda. Zadovoljni onim štom su čuli, zahvalili su se i napustili prekrasnu palaču. Na

12

povratku su zatekli Roma kako još uvijek spava. Probudili su ga i upozorili neka se požuri, jer će se vrata palače uskoro zatvoriti. Međutim romski poslanik ni do večeri se nije uspio razbuditi i otići na primanje. Tek sutradan stigao je pred veličanstvenu božju palaču. Bog ga je pričekao da se popne u njegove odaje, prilično ljut zbog neopravdanog kašnjenja.

Rom se ponizno pokloni:– Gospodine, ja nisam mogao stići na vrijeme, savladao me san

pred samim ciljem. No evo me, tu sam, pa te molim da i mom narodu dodijeliš komad zemlje u posjed – rekao je Rom.

– Nažalost, sinko, ti nikad nećeš stići nigdje i nikad nećeš zapaliti vatru u svojoj zemlji. Svu sam zemlju već podijelio drugim naro-dima.

– Ti se zasigurno šališ i poigravaš sa mnom, Gospode – reče Rom.Na to mu Gospod objasni:– Sudbina romskog naroda bit će drugačija, Romi će putovati od

zemlje do zemlje diljem svijeta, a život neka vam bude šaljiv i razi-gran te protječe uz igru i pjesmu.

I tako Rom napustio božje dvorove tužan što cijeli romski narod bio osuđen ostati bez vlastite zemlje i domovine.

5.

Čen i Gan

Jedna stara legenda govori, kad su i zašto Romi napustili Indiju. Sadržaj ove priče govori da su živjeli pored rijeke Gang, dok je

njihov car bio veoma jak i čija se riječ daleko čula i njegovo rečeno se moralo poštovati.

Imao je jednog sina koji se zvao Čen, i koji mu je bio sve na svijetu. U zemlji Ind živio je jedan poznati car kojemu žena rodi samo jednu kćer, a kojoj dadođe ime Gan. Prije nego što će umrijeti djevojčin otac, zamoli drugog cara da svojoj kući povede Ganu i da odrasta pored njegova sina, jer će kod njih ubrzo započeti veliki rat. Kad pogibe djevojčin otac, njoj je bilo sedam godina.

Kad je prošlo osam godina Čen htjede je uzeti sebi za ženu. Svi

13

Romi koji su bili oko njega mislili su da je ona njegova sestra, tako da nisu htjeli da do ovoga dođe i zatražiše od njega da napusti nji-hovu zemlju, da ne bi Romima donio nesreću, kao što se dogodila njihovim susjedima.

Oni koji su znali da Čen i Gan nisu brat i sestra bili su za njihov brak, dok drugi koji nisu znali za ovo, nisu ih mogli pogledati očima. Na kraju krajeva, probleme je radio i plemenski vrač koji je vračao i liječio bolesne. Sanjao je, da ako se Čen oženi sa Ganom, svi će biti spaljeni od vojske koja će biti poslata od samog Boga.

Kad su vidjeli Romi da više nema zajedničkog života među njima, jedne zime se podijelili, tako da se Čen sa svojom ženom i Romima koji su ga poštovali, krene u drugu zemlju. Oni koji su htjeli, osta-doše u zemlji Ind. Kad Čen krene na put, vrač ga prokune da tisuću godina luta svijetom. Nikad dva puta da spava na jednom mjestu, kao ni da se dva puta napije vode sa istog izvora.

Kako je prošlo tisuću godina od kada je Čen napustio Indiju, nekako, da se prekinulo prokletstvo, tako da današnji Romi više ne lutaju po svijetu, no imaju svoje kuće u kojima mogu noćiti kad i koliko hoće. Imaju i bunare iz kojih uzimaju vodu kad im se proh-tije.

Teškoću predstavlja što se Romi ne vratiše u Ind, u zemlju svojih predaka.

6.

Bajka o Pengu

u ona stara vremena, na sedmom nebu, živio je veliki svemoćni Penga, car svih Roma.

Dva bijela konja vukla su njegove zlatne kočije. Penga, bogat i sla-van vladao je ne samo Romima, već i svim ostalim ljudima koji su živjeli na zemlji. Kako je imao ogromno bogatstvo, ništa nije radio, već je po cijeli dan vozio svoju mnogobrojnu djecu u zlatnim koči-jama.

Ali jednog dana, polomi se točak na njegovim zlatnim kočijama i oni svi padoše na zemlju. Sjeo Penga pod jedno drvo čekajući da dođu sluge, da ga podignu i ponesu u dvorac. Čekao Penga, čekala

14

djeca, čekali oni tako dan, dva, tri – ali nitko da dođe. A sunce prži, li prži. Od njega je sasvim pocrnjelo Pengino lice i lica Pengine djece. Pa i Pengu, romskog kralja, pojuriše sa mjesta na kom je sjedio. Došao neki seljak i neznajući da je on Bog i kralj Penga, poče da viče na njega:

– Zar ne vidiš slijepče jedan, da ti i tvoja djeca gazite po mojoj njivi? Hajde gubite se, da vas više nisam vidio ovdje!

Penga je pokušao da objasni tko je i što je i što mu se desilo, ali seljak ni da čuje.

Htio, ne htio romski Bog i kralj je sakupio djecu i krenuo da traži svoj dvorac. Ali, ono što si jednom izgubilo, teško ćeš naći! Išao on drumovima, raspitivao se, tražio, molio, ali nigdje ničeg.

A kad Penga vide da takav život nikuda ne vodi, skupi svoju djecu, pa im reče:

– Čujte. Djeco moja, izgubili smo kraljevstvo. Sada smo nitko i ništa! Pa ipak treba jesti i živjeti. A da bi se jelo, mora se nešto raditi, jer ništa ne pada s neba. I zato neka jedan od vas bude kovač, to je dobar zanat i sa njim će moći lijepo da prođe. Drugi neka bude svi-rač, ljudima je potrebno i da se provesele.

Tako je Penga svakom svom djetetu dao po neki zanat. Došao red i na dva najmlađa djeteta. Oni ni sa čim nisu bili zadovoljni i ni na što nisu pristali. Pengi je bilo žao da ih ostavi bez ikakva zanata pa reče:

– I vi ste moja djeca i ne bih volio da me proklinjete kad umrem. Zato, neka jedno od vas uzme torbu i krene u svijet da prosi i tako se prehranjuje. A drugo… (tu se Penga malo razmisli što da da naj-mlađem sinu kad mu baš ništa nije preostalo) kako su sjedili blizu neke šume, u to se iz šume pojavi jedna rundava medvedjednica i priđe im.

– Evo ti druga, sine moj. Povedi medvjednicu i pođi u svijet. Ona će nahraniti tebe, a ti nju!

*drum (turc.) – cesta, put

15

7.

Dekla koja je od drveta imala odelo

Dao dragi Bog, što je dao. Jedan čovek bio, žena mu bila bolesna, a sam jednu ćer so imali.

– Tico, ćerko moja, idi – kaže majka – po tvojeg oca. On u krčmi se karta, pije. Idi po njeg, ja bi se štela ž njime divanit.

Otide deklička i kaže:– Japo, ote doma, anjika je jako zlo, poslala me po vas nek idete

doma, bi se štela z vama divanit.– Idi i kažnji njoj, mam ću dojt.Dojde deklička doma:– No, što kazo?– Kazo je da će mam dojt.Žena nju i drugi put pošalje. Nema njega oped doma. Treći put

oped kaže majka svojoj ćeri:– Idi po njega, još nek se potlanji put divanim ž njime, tako mu

kaži.Ode ona.– Idi doma i kaži njoj, mam ću dojt.Dojde deklička doma i kaže njoj nje majka:– Tamo so moje cijepe u kojima sem išla na venčanje, u šrkrinji. Sad

ću tvojeg oca ukleti. Dotle da se ne mre oženit dogod ne bu si taku našo ženu, kaka sem ja bila!

A nje deklička prava ona. Ali kako nju gledet: odostragu i po odu, prava je nje majka, i ćud imala materinu, sve.

– Kaži mu još: nek si napravi gvozdene opanke i gvozdenu batinu, i dotle nek oda dogod nje ne podere, i ženu si ne najde, kaka sem ja. O on će tebi kazat, jel on će gvozdene opanke i gvozdenu batinu poderat, al taku, kaka sem ja, neće najt, da budeš njegva žena! Ti mu onda kaži: nek preko morja napravi mosta i ti idi na drugu stran. I pazi dobro, on će it za tebom, a ti udri s peticom moje cipele na most, i on će se porušit. Samo ćeš tako moći uteći.

Kako to kaže ona, začas i umre…Jedanput nje čovek dade si napravit gvozdene opanke i gvozdenu

16

batinu i krene u svet. On to podero, al, bome, taku ženu si nije našo po celim svetu.

– Nisam si, ćeri, našo taku ženu. Take ženske nema na svetu, samo si ti na nju forme.

– Ej, japo, ja samo tako morem biti tvoja žena, ako preko morja napraviš mosta, preko kojeg ja morem projt na drugu stranu.

Oće on. Otišo i napravio mosta preko morja. Njegva ćerka navuče materine svatovske cipele i ode preko mosta. A kad stigla na drugu stran morja, ona lupi iz peticom u most i on se poruši. Propo je most. Ona ide dalje, boji se ne da nju otac dostigne, jel onda se mora za njega udat. On osto na drugoj strani morja. Kako ona ide kroz šumu dublje i dublje, i sve dalje i dalje, to nikad kraja… A tamo ljudi sečo drva.

– Faljen Isus, dobri ljudi. Što vi tuka radite?– Juj, mi već tuka silne godine radimo, al još nikakovo čeljade

nismo vidli tud projt.– Ja bi vas prosila na nešto.– Kaži samo.– Vi tuka silne godin radite, je l bi znali meni napravit od drveta

odelo?– Taki ćemo, što je to nama.Oni naprave odelo i ona se obleče.– Još bi vas moljila na nešto: ako tu dojde taki i taki čovek koji bu

pito za mene, kažite mu da me niste vidli.– Dobro. Sretan ti put.Kad je zišla iz šume vidi jednu veliku palaču.– Idem probat sreću, mort bu njim trebala sluškinja.Javi se ona u kraljevom dvoru. Ej, a kraljica gledi nju, a kralj na nju,

pa još tako stvorenje niso vidli… Ona je ko drvena. – Budeš naša guskarina – kaže kraljica.Sutradan ona tera guske na spašnjik. I tako dan za danom, godina

za godinom…– E, – kaže dekla – kake ste vi guskice lepe, a ja već tulike godine

nisem vidla svoju kožu. Uvek sem u drvetu. Al idem se i ja iz vama kupat.

Ona se sleče i dene odelo na breg i ide u vodu. A kad so nju guske spazile one niso znale od nje lepote što da rade. Jednoj peruška

17

pukne, druga skrene vrata, koja oćoravi… Guskarina je bila preveć, neiskazano lepa – take lepe dekle nije bilo na celim svetu.

– Ej, pa što ste take lude? Pa što vam je? Što mi ne date da i ja uži-vam u vodi? I ja bi se kupala z vama.

Otera guske doma, a to jedna plantava, drugoj peruška visi…– Ta će naše guske sfundat – kaže kraljica kralju. A ide mladi kraljić.– Čuj, sine, ti napuni pušku i otidi za našom guskarinom i doznaj

što ona radi iz našim guskama.Sutradan guskarina tera guske, a mladi kralj ide za njom. Guske se

kupajo, a kad se ona iznova slekla a guske oped ne znajo što da rade od nje lepote. A kraljića pričela groznica drmat – on još taku lepotu nije vido.

– Što ste oped lude, pa ne diram vas – divani ona guskama.Al guske i tog dana doterala baš kaj i prvlje.– Zašto nju nisi ubio?! – kaže kraljica svojim sinu. – Ta će naše sve

guske utamanit.– Majko, ako ona ne bu moja žena, meni druga ne treba!– Nemoj nas, sine, na sramotu deti! Pa ti moreš taku dobit kaku

samo oćeš! A ne taku?!– Al razumite, majko, ja ću umrt, ako ona ne bu moja!– Dobro. Ako je tako, onda i ti buš išo u gusinjak spavat.– Ne marim.Oni se uzeli.Ej, a stigo nje otac tamo. Opremil se za bokca. Njegova ći mam ga

prepoznala, a i on nju. On prosi konaka.– Ajd, ćemo mu dati – kaže kraljić.– Al ja neću mu dati! – kaže ona.– Moraš tim bokcu pomoć – kaže kraljić.– Nek bu na tvoje – kaže ona.A kraljić i guskarina već so imali malog dečoka.Stari bogac, nje japo, se preko noći digo i odrezo svojim unuku

vrata. Kod nji tako bilo da svatko imo paloša više svoje glave na steni kod svoje postelje.

No, sad uranje vide da dete netko zaklo, glede paloše, a nje je krvav. Ko bi bio drugi? Samo ona zaklala svoje dete!

Kraljić nju dao deti u jedan lagav – dete so njoj deli u krilo i pušćali so nju z vodom Drave.

18

Voda nju u lagvu nosila i nosila…Jedan stari alas baš je ribu fato i vidi da voda nešto nosi.– Taj bu još meni za nešto dobar – kaže.Zvuče lagva na breg, a čuje da netko plače u njemu.– Što je?! – otvori lagva.– O, stari japo…A guskarina još ni kazat ne zna što njoj je jako teško.– Ne boj se, ćeri, nemoj drečat. Imam ja taku vodu s kojom ćemo

oprat to dete, ono će oživet.– Ja to ne verjem.– Ama je, ćerko moja, samo ti odi, ne boj se.On nosi dete i nju odvede u šumu u kolepku. Opere dečoka iz

nekakvom vodom i on oživi. Tu su oni lepo živeli.Mladi kralj se jedanput sprema u lov. Terajo lova… i on stigne do

kolepke. U njoj jedan mali dečok spava koji ima na posteljki zlatnu jabuku. On gledi dete, pa kodar je na njegovog dečoka forme. Gledi mladu, ona čista njegova žena… Dečok se digne i nosi zlatnu jabuku, a on je uprav takvu dao svojime sinu namirit, i deo nju ž njim u lagav…

Lovci so uvek kod starog naučili južinat – tako to bilo i ovajput. Kad so se najužinali kaže kraljić:

– Ko zna jednu lepu pripovetku, nagradit ću ga dobro.A guskarina kaže: – Ja znam.– Da čujemo.Ona njima izdivani kako je mati umrla jedne dekličke, a otac nju

šteo za ženu, pa kako se opremila u drveno odelo i udala za kra-ljića…

– Onda ti si moja žena! – kaže njoj kraljić kad je sve ispripove-dala.

– A tog starog, nje oca, dajte svezat za konjski rep! – zapodevo je kraljić.

Tako su se oni ponovo našli.A da je mišov rep dulji i moja bi pripovetka bila još dulja.

19

* dekla – djevojka; tica – ptica; divanit (turc.) – govoriti, razgovarati se; deklička – djevojčica; japa (hung.) – otac; anjika (hung.) – majka; šteti – htjeti; mam – odmah; potlanji, -a, -e – posljednji, -a, -e; od – hod; tuka – ovdje; prosit – moliti koga; taki – odmah, spašnjik – pašnjak; spaziti – opaziti, primijetiti koga; plantav – hrom, šepav, šantrav; sfundat – ubiti koga; pričet – početi; deti – sta-viti; moreš – možeš; bogac – siromah, prosjak; konak (turc.) – prenoćište, smje-štaj; bu – bude, dečok – dječak; stena – zid; paloš – poveći nož; lagav – bačva; alas (hung.) ribar; posteljka – manja postelj; namirit– napraviti

8.

Dečok i zla sestra

Bio jedan čovek i jedna žena. Imali so dečoka i dekličku. Jedared žena umre.

– Deco moja, idem ja vama majku tražit.– A di ćete nju tražit kad je umrla? – pa deca so bili.– Drugu! Dotle neću dojt dok ne najdem.Našo si je i dopeljo nju.Kuva maćaja žgance. Skuva jednu zdelu, a dečok i deklička to bi

jedančas pojeli. Hej, njoj nije pravo, oped ostala gladna. Jedanput tako, drugi put tako…

Trećiput kaže ona:– Čoveče, slušaj, ti tu tvoju dečuriju nosi nekamo! Ja neću biti s

tebom ako bu to tako išlo. Pa ja bum uvek gladna?!A deklička to čula. Sutradan kaže otac:– Deco moja, idemo u šumu po drva.Deklička si u komori pun frtun nametala posije. I kako ido kroz

šumu ona posije pomalo iz frtuna rasiplje. Dobro duboko so otišli u šumu…

– Deco moja, tu ostanite i čekajte me. Idem suva drva naseć i počasu bumo išli doma.

On otišo malo dalje i kad ga već niso vidli krene doma. Deca so ga čekala i čekala… Kaže deklička:

– Brat, idemo mi doma.– Čekat ćemo japu.– Neće on dojt.

20

– Mi ne znamo prez njega doma otit.– Sam ti odi, ja znam puta.Oni se upute i prvo stigno doma nego njiov japo. Maćaja baš je

žgance natrgala, al oni so ko aždaje male, žgance so začas pojeli.– Ja ne mrem to više podnest – kaže maćaja. – Čoveče, ti nje dobro

duboko odnesi u šumu. Pa ja bum uvek gladna ostala?!?Sutradan oni oped otido u šumu, al deklička bila vešta i posipala

nešto, i oped so znali doma dojt. Oped so pojeli žgance, a maćaja ostala gladna.

Sad treći dan oped nje otac vodi u šumu. Deklička odnela iz sebom seme prove. Al, bome, provu su tice pokupile, a oni niso znali dojt doma.

– Znaš, bratac, što? Naložit ćemo vatru pa ćemo se grijat.Nakupili so drva i naložili so vatru.– Brat, ti bi spavo?– Bi.– Deni svoju glavu u moje krilo. Dok se ne naspavaš ja bum čuvala

tebe. On dene svoju glavu u nje krilo i počasu zaspi. Jedanput pričela

ona drečat, al tako dreči, al tako dreči... još i ja sem čula.Ćopnila njoj jedna suza na bratovljevo lice, a on se strkne.– E, sestrico, što ti radiš?! Tako si me popaljila s tom tvojom suzom.

Al tako sem lepo sanjo.– A što, brate?– To sem sanjo da sem od tvoje kike napravio njilpušku i išo sem

vadasit.– Ako si ti, brate, to sanjo, pa ti to moreš napravit.Ona odreže od svoje kike i on si napravi njilpušku.– Ti sad tuka budi, ja idem probat sreću – kaže njoj.Kako ide po šumi najde kurjačinu, on ufati pušku i nacilji na nju.– Moljim te, ostavi mi žitka. Nemoj me ubit! Dok dojdeš natrag ja

ću počasu okotit male pa ćeš si zbirnit kojeg oćeš. Već tri dana i tri noći kako se patim i ne mrem se oslobodit.

– No, pa dobro – nije nju diro.Ide dalje, a tamo oroslanjina rupi.On podigne pušku i će nju ubit.– Nemoj me dirat. Ostavi mi života. Dok natrag dojdeš dat ću ti

jednog cucoka, jel već tri dana kako se patim i ne mrem se okotit.

21

Ej, sad bu imo već dva cucoka. Ide dalje. Tu sretne tigrišinu, i ta tako rupi.

– Nadošo sem na te, sad ću te ubit!– Nemoj me, moljim te lepo, dok dojdeš natrag dobit ćeš od mene

jednog cucoka. Nikako se ne mrem oslobodit, već tri dana i tri noći kako podjednako patim.

Nije ni nju diro.Ubio jednog zeca i sad ide natrag. Kako ide, tako jedan cucok tigri-

šine dobeži do njega.– Baš ti buš moj.– Moreš si izbirat kojeg oćeš – kaže tigrišina.– Nek bude taj.Kad so stigli do oroslanjine, i tamo jedan cucok dobežo do njega.– Sad si zbirni kojeg samo oćeš – kaže oroslanjina.– Taj bu moj koji je dobežo preda me.Tako i bilo i kod kurjačine.Stigli oni do vatre.– Sestro, od sad ne buš više sama. Imamo tri cucoka, ti budo nas

čuvali. Napravit ćemo kolepku i tu bumo živeli. Vidiš, kako sem ja dobro sanjo, sam da nisi drečala, pa se ne bi probudio, pa bi znao bi što bu se iz nama dogodilo.

Ide on vadasit. Vidi nekako svetlo u daljini. Kad on tamo, a tamo dvanaest šarkanja se kartajo. Oni so bili ukleti. Oni so bili braća. Kad on unutra stigne:

– Kako si ti smeo tuka dojt? Što ti tražiš kod nas?!– Je l bi mi šteli dati konaka?– Konaka?!A nje tako uklel njiov otac da dotle budo šarkanji, dok nećo nekog

čoveka ubit iz očinom sabljom. Puno godin je već prošlo a ni se našo tuka nijedan čovek, živo čeljade.

– Ej, već kulike godine nismo vidli očevu sablju – kaže jedan.Doneli so sablju. Proba nju izvuć jedan, proba drugi… al ne mre

od njivu nijedan!– Je li bi i ja smeo probat?– Evo, probaj.Oni so jaki, a šta će taj dečko?On ufati sablju i ščupa iz koric i odjedared jedanaest glav odseče

šarkanjima.

22

– Nemoj me ubit! – kaže dvanaesti šarkanj. – Nego deni me u jedan lagav u komoru. Tu so ti ključi od palače.

Dečko ga poslune i dene ga u lagav. I ode svojoj sestri.– Sestro, od danas ne bumo više u toj kolepki živeli, nego u palači.

Taku lepotu još nisi ni u snu vidla. On nju otpelja tamo.– No, gledi, sestro, evo ti ključi. Svakam moreš it, samo u komoru

ne mreš! Ona ide iz kuće u kuću, sve pogleda. A kada je nje brat otišo u

lov, ona nema mira, oće i u komoru se nakucnit. Kako otvori varaca netko viče iz lagva:

– Ko je to? Ako je žena stara, neka mi bude stara mati. Ako je mlada žena, neka mi bude mati. Al ako je dekla, nek mi bude žena. Ako je stari čovek, nek mi bude stari japo, ako je mlad čovek, nek mi bude otac, a ako je dečko, nek mi bude brat.

– Ja sem dekla.– Onda budi mi žena. Samo me oslobodi. – Kako?– Kad on dojde doma ja ću biti tuka na dovratku, ako budem mogo

deti ruku na njega, onda je on gotov.– Dobro će biti – kaže ona.Ej, kad on ide doma a to njegovi cucki na pol puta se zaustave –

oni znajo da to nešto nevalja doma, njega nešto zlo čeka. Oni otvore vraca, za njima bio šarkanj, i drže ga! Niso se šteli maknit od vrac, šarkanj ni mogo izit.

Ona ufati metlu i njegove cucke tuče i tera.– Sestro, pa zašto nje tučeš? Taki so trudni. Ostavi nje na miru,

tamo ćo oni spavat.Celu noć so bili na vracima.Drugog dana oped dečko ode iz svojima cucki u lov. Kaže šar-

kanj:– Ej, ženo, ja to ne bum mogo podnest, ja za vracima mal nisem

umro. Sad znaš šta ćemo? Ja ću leći pod njegovu postelj. Samo nek ruku denem na njega, njemu je kraj.

No, kad so došli doma niso šteli cucki ništ jesti, nego so legli na šarkanja. Ona oped z metlom nje tuče.

– Sestro, nemoj nje dirat!– Baš tuka so morali leći!?

23

– Neka nje, cel dan so služili me, pa so trudni.– Nije tako! Nek leže di njim je mesto.Treću noć kaže šarkanj:– Otit ću pod stol. Kad bu on večero onda ću ga zmušit.Al nije prošo ni ovajput bolje.Kaže on njoj:– Ženo, ti njemu kaži da i ti ideš u vadasiju iž njime, i nek ostavi

svoje cucke doma.Otišli so oni u šumu, a cucki so bili zatvoreni. Da ne bi mogli zit

vun šarkanj je pred vraca još i jednog velikog kamena deo.Šarkanj se krene za njim u šumu, dečko skoca na jedno visoko

drvo.– Odi dole! Ti si moju braću uništio, sad ću ja tebe! – kaže šarkanj.– Evo ti moja kapa, spuni si volju na njoj – i dečko baci šarkanju

svoju kapu.– Oj, dragi moji cucoki, sam da mi se morete stvorit tuka!Šarkanj začas potrgo njegovu kapu.– Naš mladi gazda je u velikoj faljingi! – kaže.– Ajd dole iz drveta! – navaljiva šarkanj.Dečko mu baci dole svoje opanke i oped viče:– Dragi moji cucoki, da znate u kakoj sem velikoj faljingi, pa da me

dojdete oslobit!Čuje to njegov drugi cucak:– Ej, i ja sem čuo! Oped šarkanj viče njemu:– Odi dole da te smušim! – Evo ti i moj rekin! – baci ga dole.Vikne dečko i treći put:– Ej, dragi moji cucoki, u kakoj sem ja velikoj faljingi!Čuje to i treći cucak:– Lupi iz sebom u vraca! – kaže on prvime.On proba, al, bome, vraca so i nadalje zatvorena. Proba i drugi, al

vraca se nećo ni pomocnit.– Sad da probamo svi zajedno! – kaže treći.Udare oni na vraca zajednički, a vraca se razido. Al tako so bežali

kroz šumu, al tako so… da so njim noge bile u vratu.– O, dragi moji cucoki, stigli ste? Vidite tog šarkanja?– Vidimo.

24

– Samo toliko ostavite od njega da malo meso morem na ražnju ispeći.

Oni so šarkanja mam počeljali i svojime gazdi so ostavili od njega jedan komad meso.

Dojde on doma, a njegova sestra kodar da je osetila da tu nešto nije u redu.

– Ej, sestro, sad ćemo malo meso peći. Naloži vatru, i ja bum na ražnju nešto dobro ispeko za tebe.

Tako je i bilo.– Gledi mi u oči! – kaže on svojoj sestri. – Ja ću u tvoje gledet. Ko

će se prvi nasmijat, taj nije pravi!On okreće meso na vatri i glede se u oči. Kad to meso pričelo

kapati, a to se plavi plamen podiže na vatri. Ona se ko malo naške-pila, nasmijala, a on nju iz tim mesom udri preko oči, mam so njoj se dva oka iscurela.

– Nisi prava, to ti bilo za smij!? To sem ja zaslužio od tebe, ti si mene štela ubit!? Tako projdo neprave ženske, ko ti!

Taku ćoravu nju ostavio u šumi.On si našo nekaku sirotu i uzo nju za ženu.Jedanput pita ona njega:– Ti nemaš nikoga? – Imam jednu sestru.– A di je?– Ćorava je bogica, ide negdi po svetu.– Nek i ona bude tuka iz nama.On nju najde i dopelja u dvor.Vreme prolazi, a ona kaže:– Slušaj, nevesta, ja bi tebe štela na nešto prosit. Je l bi ja mogla

mojeg brata postelju popravit? Tu sem na vašim trošku, pa da imate nekaku hasnu od mene.

– Pa moreš.Ona namiri njegovu postelj, al bome ona donela iz sebom košćurku

koja je ostala od šarkanja. Dene nju u postelj. A nje brat kako dojde doma tako lupi iz sebom na postelj. Kušćura mu otišla med rebra i mam je umro. Kad uranje, a on je mrtav.

– Njega ne mrete u groblje zakopat kamo i drugog sveta! – kaže njegva sestra.

– Kako?

25

– Treba ga odnest preko vode na jedan sigetac, nek ga ne mro nje-govi cucki natrag donest.

Tako to i bilo. Zakopali so ga dobro daleko. A cucke so zatvorili u pojatu. Kad so nje pušćali, kaže jedan:

– Idemo mi našeg gazdu potražit.Stigli so do vode:– Ajd, ćemo plivat, tamo je on na sigecu zakopan.– A zašto je tako naglo umro? – Ajd da vidimo! – kaže treći.Oni njega iskopajo i ponjuškajo. Mam so našli košćuru od šarkanja

u njegovim telu.– Ti ćeš lizat, a ja ću polako izvuć kost.Kad so izvukli košćuru, njiov gazda đipi na noge.– Ej, dragi moji cucoki, kako sem ja lepo spavo. Zašto ste me obu-

dili?– Ti si, gazda, spavo na veke. A gledi samo zašto si spavo? – oni

njemu pokažo košćuru.– Tebe je tvoja sestra smušila. A sad znaš što? Ti ćeš leći na nas i mi

ćemo iz tebom preplivat tu silnu vodu.Stigno oni doma. – Ženo, pušći me unutar! – viče on.– Neću! Kako bi te ja mogla pušćat kad si ti mrtav. Mene stra!Pušći me, bum ti sve zdivanio.On otide na oblok, pa na vraca, pa na oblok... Nju je stra, ne sme

ga pušćat.– Slušaj, – kaže ona – ako ćeš izmoljit jednog Očenaša, onda ću te

pušćat.On klekne i zmolji Očenaša. Pušća ga.– Di je moja sestra?Njegva njemu žena kaže di je.Brat je svoju sestru dao pogubit.I tuka je kraj.

* dečok – dječak; dojt – doći; dečešinac – dečkić; deklička – djevojčica; posije – mekinje; frtun – pregača; bumo – budemo; japa (hung.) – otac; prez – bez; otit – otići; japo – oče; maćaja – mačeha; ne mrem – ne mogu; podnest – podnijeti, izdražati; bum – budem; prova – proja; tice – ptice; dojt – doći; deti – staviti,

26

metnuti; strknuti se – naglo krenuti; pričeti – početi; kika – kosa; njilpuška (hung.) – luk i strijela; vadasit (hung.) – poći u lov; moreš – možeš; tuka – ovdje; oroslanjina – lavica; cucok – štene; tigrišina – ženka od tigra; šarkanj (hung.) – zmaj, zmajevit čovjek neobične jakosti; konak (turc.) – smještaj, prenoćište; korice – tok od mača; deti – staviti; lagav – bačva; poslunit koga – slušati koga; nakuc-kivat se – zavirivati kuda; vraca – vrata; dekla – djevojka; izit – izaći; trudan, -na, -no – umoran, -na,-no; šteti – htjeti; di – gdje; zmušit – ubiti koga; vadasija (hung.) – lov; zit – izaći; skocati – penjati se, popeti se; cucoki – štenad; faljinga – zlo; rekin – kaput; sebom – sobom; vraca – vrata; mam – odmah; počeljati – potrgati, rasgnuti; se – sva; šteti – htjeti; projdo – prođu; bogica – sirotica, siroče; tuka – ovdje; iz nama – sa nama; hasna (hung.) – korist; namiriti – napraviti; košćurka – košćica; mam – odmah; uranje – ujutro; sigetac (hung.) – otočić; cucak – pas; sem – sam; smušiti koga – ubiti koga; zdivanit – napričati se, dogovoriti se; oblok – prozor; di – gdje

9.

Kraljeva zlatna jabuka

Tako je bio jedan kralj. Taj imo tri sina.Kralj je imo u dvoru zlatnu jabuku, to je bila jabuka, a na njoj

so rodele zlatne jabuke.Kralj je dao na znanje da će nagradit onog ko će uščuvat jabuku,

al nitko ni mogo. Uvek bi došla nekak tica i kad bi ona došla svi bi zaspali. I oped falji jabuka.

Došo je red i na tri kraljeva sina. Probo je i stareji i srednji kraljev sin, al badava, i oni so zaspali. Sad je došo red na najmlađeg. Ide i on probat.

Kako on sedi pod zlatnom jabukom, al dojde zlatna tica, koja se pretvorila i zlatnu deklu. Kad ga je vidla, mam njoj se dopo kraljić. A i ona je bila jako lepa.

Taka bila lepa, da kud je išla sve je spaljila... Kako ide preko spaš-njika, a tamo so radili muški, a ona bila taka lepa, taka lepota, da ti so svi popaljeni bili, izgoreli so od nje lepote. Ta kud je išla tu je i trava gorela...

27

Bili so zajedno, al dekla se ponovo pretvorila u ticu i odletela nekud u svet.

Sad ide kraljev sin za njom. Pa kako je išo on pita:– Jeste vidli taku i taku deklu?A to jedan vodu prosi, drugi jauče… Ti muški popaljeni so bili

svi.– A što je vama? – Tuda išla jedna taka lepa, ta nas tako popaljila, i di ona išla tu je

staza. Još je i trava zgorela!On sad ide i ide... Kad on vidi nekako svetlo, a još daleko je... „Pa

makar kako, al samo do tog svetla moram stići!” Kad on tamo a on je već i gladan i trudan bio, umoran… „E sad kako će unutar?” On otide unutar, on otvori jedna vraca a to paloši samo đipljo... on dene prsta, sad ćo ti paloši njega zaklat. A kako dene prsta ti so stali.

A kad u drugu kuću stigne, tu igle bodo. I igle je sustavio iz prstom.

A kad u treću kuću otvori, a tu sablje, pa ubit ćo ga, zaklat ćo ga. On opeda dene prsta i one stano.

Kad otvori i četvrtu kuću a ta dekla tamo spava. Ona ima sablju više svoje glave. Ej, a on nju ufati:

– Ti si ta koja si tulikog sveta uništila! Sad ću ja tebe ubit!A ona spava. A kad on ufati nje sablju, oće nje vrata odseć, a oped

neće. On gledi, gledi, i drugi put oped zamane, taki će njoj vrata odrezat, oped neće. Lepa mu je. Ne mre se nagledat. Kad to, kaže:

– Ako ja nju neću, oće ona mene! Oću nju. No, oću ja nju!Treći put oped:– A neću!Deo sablju natrag. On se lepo sleće i legne nuza nju. Kad to, ona se

prebudi, ona gledi, a on spava, trudan…Ej, kad se ona prebudi:– Ko to smeo k meni dojt?Do nje ni mogo nitko otit.– Pa kako je taj smeo? Ja ću njega ubit! Ja ću njemu vrata odrezat.Sad će ona sablju ufatit, ej, oće mu. A taki će mu, taki će mu… A

ona kaže: – A, neću. On bi mene prvo mogo. On mene nije, neću ni ja

njega.

28

Oped misli:– Oću ga! Oću ga! Pa kako taj smeo dojt do mene?! Onda još i tuka

lego. Ko drugi put oped će ga…Treći put mal ga nije.– A, neću!Tako on osto.No, sad bu ona njegva žena, on će nju uzet za ženu. Oni otido

u bašču, ide ona njemu pokazat kako ima lepo: i cveta, i svakaku voćku... Ido se šetat.

Dekla mu pokazala i palaču i kad so stigli do devedeset i devete kuće, rekla mu je da u svakoju more zailazit, samo u tu ne.

Vremenom so se uzeli i ževeli so ko čovek i žena.Jedanput kad je ona otišla nekud, kraljić ušo je u devedeset i devetu

kuću di je bio s lancima svezan jedan šarkanj. Prosio je vodu. Kraljić mu dao tri čaše vode i dobio tri života od šarkanja.

Dogodilo se je da je taj šarkanj ukro njegovu ženu.Ej, sad on osto sam. U palači sam je, dreči, ne zna kud kamo, sam

je osto. On mudruje: on glavu u šake i drečuć ide do jednog mosta, tamo vidi jednu kobilsku glavu. On kokne tu glavu, to sam košćura bila tamo, lubanja...

– No, to ja najdem – kaže – a moju ženu ne mrem najt!Kokne on, a to đipi jedan konj, taj šest noge imo.– No, – kaže – gazda moj, što mi zapovedaš? Je l idemo po tvoju

ženu? Vidiš kaki sem gurav, moraš me jedan mesec držat iz žemljom i oreji. Onda idemo po nju.

– A, pa oću te.Malo se on razveseljil, pa sad ido po nju. Kad je jedan mesec prošo,

kaže konj:– Sad mi đipi na leđa!On đipi njemu na leđa, i već se stvore tamo. Kraljića žena na

obloku se zgleda. Oblok otvoren, a kraljić se onud šeće i fućka. A ona počula.

– Joj, – kaže – ko da to moj čovek. Ko da on fućka, jel mi se samo tako čini?

On pane glavu kroz oblok i tijano kaže:– Odi, po te sem došo.– Ej, – kaže – ne mrem ja otit. Kraj bu tebi. Šarkanj će te ubit!– Odi, moj konj ima šest nog, neće nas ufatit.

29

No, ona pobegne, al kad to i taj šarkanj imo u pojati konja, a taj se pričel ritat i vikat:

– Što je? – pita ga šarkanj.– Došo je po tvoju ženu, nje čovek.– Onda – kaže – što? – Da, još moreš spavat, još moreš jednu lulu duvana popušit, i

moreš se i naspat i onda ćemo nje ufatit. Ne budo još ni na pol puta i u našim šakama budo.

No, pa dobro. Tako bilo kako konj kazo.– No, sad moremo it – javi se konj.Da, pa niso bili ni na pol puta i nje oni ufate.– Slušaj, – kaže šarkanj – još moreš dojt, al ako i treći put dojdeš,

onda si gotov.Šarkanj natrag odno ženu, a kraljić osto je sam. Ode on doma. Sad

on bogac oped mudruje: „Šo će?” Oped sam je. Oped otide do mosta, a to bio zlatni most. Oped vidi tamo jednu glavu konjsku.

– No, – kaže – kaki sem ja sretan, oped sem našo glavu!Oped kokne u glavu, ej, a to đipi oped jedan konj, taj imo dvanaest

nog.– No, – kaže on njemu – ako buš me ranio žemljom i iz oreji jedan

mesec, onda bumo išli po tvoju ženu.– Da, i onog sem držo jedan mesec, sem ga ranio. Ni bilo ništ, al

zato oću i tebe.I je. Njega jedan mesec ranio, a kaže konj:– Sad idemo!Stigno oni pod oblok, on fućka tamo pod oblokom.– Joj, kodar moj čovek to fućka?Ona otvori obloka, gledi: – Jesi oped došo?– Jesem – kaže. – Sad imamo boljeg konja, taj ima više nog. Odi,

ne boj se!Sedne ona ž njim na konj, a tog šarkanja konj oped tuče z nogama

i javi se.Kaže šarkanj:– Što je?– Da, moreš popušit jednu lulu duvana, i spavat još, još i onda

ćemo nje ufatit!No, kroz vreme oped se konj oglasi:

30

– Sad moremo it.Šarkanj đipi na svoj konj i oped nje ufatio. Kaže:– Slušaj, ako još jedanput dojdeš, onda si gotov!Ode šarkanj iz njegovom ženom, a kraljić drečo, žalostan je, ne sme

više it.Ide on nekam za slugu. A kako ide, glavu drži u šakama, ide i

mudruje. A kako ide vidi na bregu jednu ribicu.– O, – kaže – sirotka, što ta pati – onda nju ufati i pušća u vodu.A riba bila jako vesela, kaže njemu:– Ajd tu jednu piklju uzmi sebi i kada buš u faljingi ti to upalji,

onda ja bum ti u pomoći. U većoj faljingi već i ne mogo biti u kakoj je bio, ni imo ženu. Uzo

on piklju i ide dalje. Kako ide, a sretne jednog kurjaka, noga mu bila pukljena.– O, siroma, kako i taj pati – kaže kraljić.On svoju rubaču sleće i rašćene, i z jednim komadom sveže mu

nogu.– Taki si bio k meni dobar, ajd si malo dlaku odrež, i deni u džep, i

kad buš ikada u faljingi, ti to upalji, mort ti bum mogo pomoć. I je.Kad to on dalje ide a tamo jedan rodo, pero mu visi, otrgnjena mu

peruška. On očenil od svoje rubače i svezo mu perušku.– O, kad si taki dobar bio, ajd si – kaže – ščupaj jedno pero iz moje

peruške.„Što će taj, drago, meni pomoć?” misli on. No, pa zato je. Ide on

i ide. Vidi on daleko, daleko nešto se svetli. „Otit ću do tog svetla, makar kako” misli on. „Samo nek tamo stignem, dalje nedem!” A već mrak je, već se zamračiva. Kad on tamo, a tamo nekaka baba. Kaže:

– A dobra večer, moja staro majko!– A Bog da! Dobro što si mi kazo staro majko, jel da nisi, tvoja

glava bi bila na kolcu nataknjena. A što ti tuka tražiš?– Službu nekaku. Je l bi me, mort, šteli primit?– Pa oću te primit. Imam – kaže – tri kobile. Te kobile budeš čuvo.

Al ako nje ne buš dotero doma, onda ja ću tebe ubit! Te moraš ušču-vat, nek ne pobegno.

Pa oće, kako, tri kobile ne bu mogo uščuvat?!?A to niso bile kobile, to so bile nje ćeri, te babe, samo ona nje uklela

31

i so bile kobile. I nitko nje nije mogao uščuvat. Silne je već baba ubila i glave njim na kolac natakala. Kad bi podne došlo, ko bi nje čuvo taj bi zaspo, one bi pobegle. Nitko nje ne mogo doterat doma.

Kad to, kaže, tri dana, to je godina bila. Sad uranje ona će njemu dati ručka:

– No, sinak, – kaže – sad idi. Evo, to so te tri kobile. Te buš čuvo.– Dobro – kaže. Sad se pogađo ž njom:– A što bu mi plaća?– Što god prosiš, sinak. Što buš samo prosio, to ću ti dati.Ona je mislela da ne bu ništ. Ne bu nje mogo uščuvat. I ona će

njega ubit. No, pa jeso se pogodili. Kad to uranje on stera nje. Kad to projde podne a on je zaspo. Taki san na njega došo da nije mogo nikud-nikam, on je spavo… A kobile lepo so pobegle.

Kad se on digne, a nema kobil! Nijedne. One so otišle u jednu šumu. To tako bilo tamo trnje: šipkovo, one u no gusto trnje so se napatale… Ej, što će on sad? Sad je on u velikoj brigi. „Di so one? Je l so otišle doma? Kud so? Kamo so?” Zgubio je žitka svojeg. Misli on: „Pa što mi je reko kurjak?” On zvadi dlaku i upalji, a to tamo tuliki kurjaki došli:

– Što je? – kaže. – Jesi u faljingama? – Jesem. Tako i tako.– No, ako so negdi u našem ataru, dojt ćo one ovamo. Oćemo mi

nje doterat! Još i najest ćemo se. Oćemo mi nje poterat!I je, oni otido i najdo kobile u trnju i oni nje pričeli gristi i doterajo

nje k njemu. Uvečer nje on tera doma, a stara baba pući će od ljutine: „Mrcine,

sad ćete vi dobit od mene!”Kaže baba kraljiću:– Sam ti, – kaže – sinak, idi i večeraj. Na stolu ti večera. Oću ja

njima dati jesti. Oću ja nje svezat.Ona uzme gvožđe usijano i de po njima.– Mrcine, pa tako ste vi pobegle?! On vas more doterat doma! – i

hudri po njima.Kad to drugi dan, on nje istera van. A kad dojde podne, one so

oped pobegle, a on spaval ko top. One so otišle i pobegle so u blato, u muslo, da ništ se niso vidle. Tako so propale u tim.

32

Što će on sad? „E, mort će mi roda biti u pomoći?” On zapalji pero, a to tulike rode došle! Kaže:

– Što je? Jesi u faljingama?– Jesem. Ako ne bum postavio te tri kobile, glava mi ide dole.– Ej, ako so tuka u našim ataru, dojt ćo one ovamo! Oćemo mi nje

najt i poterat. One tuka morajo bit. Ćemo njim oči pokopat i pošči-pat.

Počasu evo nji. On kaže: – Vražje mrcine, pa di ste vi?! Kako ste vi pobegle?!Uvečer on nje tera doma. A baba će pući od ljutine. „Ej, mrcine,

oped nje mogo uščuvat?!”– No, – kaže – idi samo unutar. Na stolu ti je večera. Večeraj mirno.

Oću ja nje svezat i dati ću njim jesti.Ona dela gvožđe u vatru i vrelim gvožđom nje tukla.– Mrcine, niste znale pobeć?! Nego on vas dotera doma. Vi ste

mrcine! – stukla nje, nije ona njima dala jesti, nego iz onim vrelim gvožđom hudri po njima, i med nogama nje pekla. – Oću ja vama dati, ako sutra ne bute pobegle!

Sutradan on nje otera na pašu. Kad dojde podne on zaspe, a one otido u nekaku vodu, da ništ se niso vidle…

„Sad nek nje najdem! A di ću nje najt?” Od ribe ljusku je opaljio, a tu se stvore ribe da njima broja nema.

– Jesi u faljingi? Ti si meni pomogo, ja ću tebi. Ako si tuka negdi u mojem komadu, onda ne boj se ništ. Oćo one dojt – kaže riba.

A to kuliko god rib bilo, te sve po kobilama, i lepo nje doterajo k njemu.

Sad će kazat najmlađa kobila:– Čuješ, ja znam da si ti kraljev sin. A mi nismo kobile. Mi smo

uklete, ta nas baba uklela. Već je silne ubila. Nas dosad nitko ni mogo uščuvat, al sad nama svakako bu kraj, jel ona će nas ubit. Tebe nije mogla smušit, sad će nas. To nam uranje kazala. A čuj, – kaže – što ću te naučit: ima tamo jedna komora, ona će tebe u komoru otpeljat, nek si zbiraš ladice koja je najlepša, a puna je zlata i dragog kamena. Onda će te otpratit u jednu pojatu, neg si zbiraš konja koji je najlepši. Al nemoj primit od nje. Nego, tamo na đubretu ima jedna kunta gurava, onu si prosi jel ona mora dati tebi. Tako ste se pogodili, što prosiš, to ti mora dati, to ti je isplata. A ti nemoj primit one gizdave, debele konje, al taki ima lepi da se ne buš mogo nagledat od lepote,

33

al to niso konji, to so vragovi. Nego, onog si prosi koji je na đubretu. Onda ne boj se ništ!

Kad treću večer tera kobile doma, a ta najmlađa koja ga je naučila, on njoj na leđa sedne. A baba gledi:

– Ao, mrcina, – kaže. – No, neće dalje! Sad nje već ni ne tera, nego jaši! Baš tu. No, dobit ćete! Ne bute dalje živele!

Kad to:– Idi, sinak, samo unutar. Oću ja nje nadvorit.On prosi plaću.– Sinak, što ćeš prosit, to ću ti dati. Odi, tuka ima, no gledi… to je

zlato i srebro, to so ladice pune – to so bile zmije, to bilo zlato samo dotle dok bi on bio u nje ataru. Kad bi zišo iz nje atara, bile bi zmije.

– Gledi taj kaki je lep konj! Koji najlepši taj je tvoj!– A, – kaže – stara majko, neću.– A zašto, sinak, nećeš?– A, neću ja. Meni dajte onog koji tamo na đubretu, onog guravog.

Onaj će meni biti dobar.– Ej, gadnjača jedna, koja te naučila! – znala baba da ga je najmlađa

kobila naučila. – Ta to tebi morala kazat na kojoj si ti na leđi došo doma!

Ha, mora dati, kako bilo u pogodbi.On vuče i vuče tog konja, to mu je bila isplata.– Ja ću ga već ubit! – kaže. – Pa već sem opešo ž njim. Pa dokle bum

ga vuko? Pa što ću ja s tim?Vuče ga još jedan komad. I drugi put oped će ga ubit.No, i treći put tako.– Baš ga neću dalje vući! Dokle bum ga vuko?Al kazala mu najmlađa kobila: „Kad zideš iz stare atara, onda iz

rupčokom triput konja po leđi obriši, onda buš vido da što ti imaš.” No, pa je. Kad to treći puta šteo, otišo dalje... kaže konj:

– Sad me obriši, ako imaš rupčoka. Triput me pošukni po leđi i sedni mi na leđa, ne boj se ništ. Otit ćemo po tvoju ženu.

Je ga, triput ga obriso:– Sad mi sedni na leđa! – kaže konj.I oni otido u visinu jako, kako samo mogo.– Sad ću te pušćat dole – on njega baci, i đipi ispod njega. On je šteo

ko upast, oped đipi ispod njega, oped ga baci, i tako triput.– Jesi se, – kaže – gazda moj, uplašio?

34

– Jesem. Ako upadnem bum ko palačinta. Znaš da sem se upla-šio.

– I ja sem se – kaže. – Je l pantiš i ti si mene števo ubit, da nisi me šteo vuć. Si kazo da ćeš me ubit. Sad sem ti vrnio natrag.

Kaže konj:– Kako da idemo: ko mišlja, jel ko vetar?– Ko mišlja.– Ne boj se.Al začas, samo što so smisleli i već so tamo bili. On oped pod

oblokom se šeće, fućka, a njegva žena se poplašila: „Joj meni, oped došo moj čovek. Sad bu mu kraj. Ubit će ga šarkanj, dok mu obećo. Ni onako me ne mre ukrast.”

– Odi, – kaže – po te sem došo.– Juj, juj, – kaže – pa kako si smeo?– Ne boj se. Neće nas više ufatit.– Da neće! Takog ti konja nemaš ko on.– Odi samo, ne boj se.Đipi ona na konj, a šarkanjov konj se riče u pojati.– No, što je? – pita ga šarkanj.– Ej, gazda moj, teško da ćemo nje ufatit.Sad nije kazo konj nek popuši jednu lulu duvana i nek spava, dok

ti dva konja so bili braća. On đipi njemu na leđa i za njima, i za njima… Ej, kad so već bili blizo, a taj konj pozno svojeg brata. Oni se divane:

– Brat, jesi ti to?– Jesem. – Kakog ti – kaže – imaš gazdu? Što ti jedeš kod tvojeg gazde?– Mene šarkanj rani iz žegom. Svaki dan jednu lopatu žege dobi-

jem. A što ti jedeš kod tvojeg gazde?– U, ja dobro živim. Ja imam dobru koštu, on mene dobro drži. Al

– kaže – otkad se već nismo vidli? Znaš što? Tog baci i odi k meni, nek smo skupa. Ti njega odnesi u visinu, kako samo moreš i baci ga, neg ga više nema. I odi, budi z menom. Dost smo mi bili jedan prez drugoga.

Konj odnese šarkanja ispod oblake, višlje i još višlje… Ni se vidla već ni zemlja. I bacio ga dole, i ubio se.

Kraljica sela na drugi konj i lepo so došli doma.I bili so zajedno, mort i sad so zajedno, ako niso umrli.

35

* dekla – djevojka; spašnjik – pašnjak; truden, -a, -no – umoran, -na, -no; paloši – veliki noževi; đipat – skočiti, skakutati; deti – staviti, metnuti; taki – odmah, začas; ne mre – ne može; prebudit se – probuditi se; šarkanj – zmaj, zmajoliki čovjek izvanredne snage; košćure – kosti; orej – orah; oblok – prozor; tijano – tihano, tiho; da – ma kaki, ni govora; bogac – siromah; šo – što; moremo – možemo; sirotka – sirotica;sirutka; faljinga – zlo, neprilika; tuka – ovdje; šteti – htjeti; silni – mnogi; uranje – ujutro; buš – bit ćeš; di – gdje; žitak – život; atar – hatar; de po njima – hudri po njima; bute – budete; pojata – štala; tuka – ovdje; opešati – umoriti se; palačinta – palačinka; števo – htio; moreš – možeš; prez – bez

Balval amala

39

Angluni paramicha

Balval Amala

Pecisajlas jekhvar, hoj e Tatyimaski balval opre rodas peske ama-les e Shudre balvales. Dapol vi kerde pengi shukar voja, baro

vojipe thaj losshaimo. Kana avilas e vrama te muken jekhavres, kodi phenel e tyimaski balval:

– No muro amal, akanak pe tute si e vrama te aves mande te vojisaras amen! Azhukaravtu amalipesa.

– Na pa buteste vi me zhav tumende – phendas e Shudri balval.Dapol sar kamlas e Tai balval te zhaltar katha pesko amal, kodo

gindisardas jekh, pherasa kerel lesa jekh cerra. Las te phurdel shudri balval.

Pe kado kerdyilas kasavo shudro ajero, jivali balval, hoj la Tatya balvalako vordon so sas anda mom, pe jekh pahosajlas. Kade sas te zhal khere phujatar.

Nachilastar e vrama. E Shudruni balval aba dulmut bisterdas, hoj so sas kana jivend sas. Kade telaj e primavara vi voj opre rodas peske amales le Tatyipeska balvalya. E Tati balval sogodi lashimo dasles. Kana avilas e vrama te zhaltar lesko amal, dyes dine jekha-vreske amalikanes. E Shudri balval andre beshlas anda paho kerdo vurdon,thaj mashkar le grasta shindas. Kodola pale huranas chi te tordyon chi kamlino zhi khere, tena phurdino e Tati balval pala lende. Dapol kasavo tatyimo thaj zharo phurdas pala lende,hoj o vur-don kothe bilyajlas. Kade vi e Shudri balval sas te zhal phujatar zhi khere. E shudri balval ando phujataripe zurales pajaslo kerdyilas, andej xolyi vi pesko zubuno shudas. Zhi kattyi inkerdas le duje ama-lengo amalipe, azutara nashtig dikhen jekhavres.

Le balvalyake amala sako bersh xolyaren jekhavres dosta, si kana shudra balvalyasa, si kana tatyimaska balvalyasa.

40

Dujto paramicha

LE DEVLESKO THAJ LE ROMANE AMPARATOSKO MARIPE

Varekana le romen sas sas Amparato, but peles,sovelastar, shaj ke inke vi akanak sovel. Angla kado bute miji bersh, kana o

Del paji shordas pej phuv o romano amparato sako gropa puterdas, hoj le Devles te xojarel,thaj te sikavel, hoj paji vi voj zhanel te kerel. Kana o Del ando cheri bungal, atunchi o romano Amparato le Devles jagasa kamel te nashavel, jag shudel, opre phabarel le suluma thaj le kashta.

Trito paramicha

O DEL AVRI GICHISARDAS, MANUSHES KEREL

Jekh dyes o Del avri gichisardas, hoj manushes kerel. Las chik ando vast haj anda chik kereda le manushes, pala kodo andre shutasles

ane jekh piri, hoj te petyol. Pala kado gelas te phirel. Sar palpale res-las, sas so dikhel: o manush kathar o baro petyipe, intrego manush kalyilas. Atunchi phenel o Del:

– Tu avesa le Kalengo angluno dad.Le Devleske chi fajlas leski butyi thaj pale kamlas te kerel manus-

hes. Anda chik manushes kerdas thaj pale ande jekh piri shutales te petyol. Akanak o Del majsigo las avri anda chik kerde manushes, thaj o manush intregos parno ashilas. Atunchi phenel o Del:

– Tu avesa le parnengo angluno dad.O Del vi maj dur chi fajlas leski butyi, anda kado gindisardas vi po

trito kerel le manushes. Anda chik pale kerdas manushes thaj ande ekh piri las te pekeles. Akanak o manush somnakuno kerdyilas, thaj kado sas le Devlesko majkuch manush. Fajlas leske kado manush. Phenel o Del:

– Tu avesa intregone romengo angluno dad.

41

Shtarto paramicha

SOSTAR ASHILE BI PHUVAKO LE ROMA?

Andel dulmutane vrami, tela o baro plaj, pe jekh baro than, but felo nepetura beshenas kethane, ando amalipe. Pashal sas jekh

baro ab, savo kon kothe beshenas manusha, kodolenge delas o xamo. Inke angla o jivend sakon pe kodo khinyarlaspe, hogy xamaskosa te pherel peski kinda. Le jageri zhanas te den pushke le pedon, le duruja perdyile molyasa. Kana gata sas e but butyi, pedyilas dyivesa le bare khera, kana andre avilas o shudro jivend, le ternyimata kethane avile thaj gilyabenas e majshukara gilya. Kade trajinas le manusha but shela bersh kethane, lasho trajo te avele.Majpalal o cino gav inke maj baro kerdyilas, pala kodo pale cino kerdyilas, ke sas te inkrel sakones. Kade ke maj cerra xamasko sas vi xanaspe le manusha. Sako dyes aba chingarenas jekhavresa, haj tena avel inke maj baro maripe o Del las te akharel peste, anda sako nepeto jekhe manushes, hoj sakones te del phuva thaj aver félo butya. Le nepetura avri alosarde penge majbare sherunes, hoj te zhan detehara kaj o Del.

Zhi kaj e dyiz o drom lungo sas thaj khinyimasko. Majbut shon zhanas phujatar zhi kothe resline. Kaj e dyizako ab tele thode pa pende o praho, hoj angla o sunto Del uzhes te zhan. Feri jekh korkori le romengo sheruno kamlas inke majdur te hodinilpe, iva ushtyarnas les, nasles zor opre te ushtyel. Po agor bi lesko geline angla o Del. O Del pok-pok zhenessa vorbisardas le nepetonca,thaj sange phendas sar te keren pengo trajo.

Sakone nepetoske mukhlas, hoj te avele phuva, kodi phuv te uzha-rel, haj te kidel tele kodo so bararel, so avlale andaj phuv, and kodo inke majbut te avele, kaj kavereki phuv tena te chorel, te zhutil peska familija, tena aven dushmana, te krujin mashkar pende o chingar.Fajlas lenge so ashunde kathar o Del, naisarde le Devleske, thaj gele-tar khere. Sar zhanas khere inke kote dikhle le romes kon inke vi atunchi sovelas. Opre ushtyadeles thaj phende leske, te sidyarel ke la dyizako vudar na pa buteste andre phandaven. Feri kaver dyes reslas o rom kaj le Devleski dyiz. O Del azhukardasles, de xolyariko sas pe leste kaj chi reslas kothe majsigo. O rom kade das duma angla o Del:

42

– Raja, chi zhanglem majsigo kathe te resav, zor las pe mande e lin-dra, pe kodo mangav tut, hoj de vi mure nepetos jekh kotor phuv.

– Sunuj tut muro shavo, ba tu chikana chi reses kothe kaj trubul thaj anda kadi chi dav tut phuv thaj nashtig te keres jag pe tyiri phuv ke chi avlatu chikana. Aba sa so sas phuv aver nepetonge kothe dem.

– Raja, tu shaj ke pherasa keres manca vaj khelestu manca – phen-das o rom.

Pe kado o raj Del phendas leske:– Le romengo trajo averfelo avla pala kado. Le roma anda jekh

them ande kaver them phirkerena, tumaro trajo te avel vojako, te pherdyol tumaro trajo khelimasa thaj gilyanca. Kade laspe o rom thaj mukhlas e dyiz brigasa, ke lesko intrego nepeto bi phuv thaj bi them ashilas.

Panzhto paramicha

O CHEN THAJ E GAN

Jekh purani traba pa kodi del duma, sar mukle le roma la India. E paramicha phenel, sar trajinas pasha o ab o Gang. Lengo Amparato

baro manush sas, lesko glaso thaj leski xovlyi dur reselas, kado sako-neske sas te lel patyivasa. Sa le Amparatos jekh shavo o Chen, savo le dadeske sogodi sas. Ando Ind them,trajilas inke jekh pinzhardo Amperato, kaski romnyi feri jekha sha andas pej luma, kasko ana sas Gan. Angla kodo zhi chi mulas lako dad, phendas peske manus-henge, hoj la Gana te ingren kaj e kaver Amparatoski Dyiz, thaj pasha lesko shavo te barol opre, zhanlas ke ande lesko them na pa buteste baro maripe avla.

Ando marimo mulas la shako dad, e shej atunchi pherdas andre le efta bersh. Kana e shej nachilas oxto bershengi, o Chen romnyake kamlino te lel la. Le roma save kothe beshenas pe kodo gindisarde, hoj e shej le shaveski pheny si, thaj chi mukhle te lel la sha, thaj man-glela te mukel o them, tena anel pel roma bi baxt. Dikhle le roma, hoj mashkarlende nashtig te ashon le terne, anda kadi linepe opre but

43

zhene thaj geletar ande jekh kaver them. Kon chi kamline te zhantar le ternenca, kodola sa ando Ind them ashile. Kana o Chen gelastar o jekh rom armaja dasles thaj vi leske nepetos, hoj jekh mija bersh te phirel andej luma.

Kana tele phirdas e jekh mija bersh, thaj o Chen mukhlas e India, nachilastar e armaj, kade, hoj le adyesutnura roma chi phiren andej luma, ande pengo kher beshen. Jekh pharimo opre ashilas, majbut nashtig te zhan palpale andej India.

Shovto paramicha

KESHAJALI PARAMICHA PA PENG

Ande dulmutane vrami po eftato cheri trajilas o baro Peng le romengo amparato. Duj parne grasta cirdenas lesko som-

nakuno vurdon. O barvalo thaj luvudyime Peng na numa pel rom rajilas, pe sakone manushend kon trajilas pej luma. Zurales barvalo sas,khanchi butyi chi kerelas, ferei pe pesko somnakuno vurdon phiravlas peske shavoren pa jekh thasn po kaver. Jekh dyes padyilas leske somnakune vurdoneski rota, kon po vurdon beshelas savora zhene tele peline pej phuv. O Peng tela jekh kasht beshlas thaj kade azhukarelas peske slugen, hoj te vazden les opre pa e puv thaj te ingrenles ande leski dyiz. Azhukarlas o Peng thaj vi leske shavora, azhukarde jekh dyes – duj dyes, vi trin dyes – khonyik chi avilas pala lende. O kham zurales pekelas, phabarlas len. Lengi mosura sa kalyilas. Po Peng dine duma kodola manusha save kothe beshenas, hoj sigo te mukel pesko than. Leste gelas jekh butyari, kon chi zha-nelas kodo, hoj koni o Peng, thaj pe leste cipisardas:

– Chi dikhes vaj korro san, hoj tyire shavora muri phuv punraren? Zhantar katha, china te dikhav tumen kathe majbut!

O Peng zumadaspe te phenel,hoj voj kon si, ba le gavesko manush china kamlas aba te ashuneles. Le romengo Del thaj lengo kraj kamlas vaj chi kamlas sas te kidel kethane peske shavoren, thaj gele te roden pengi dyiz. Bakadej kodo, so jekhvar xasarel o manush kodo phares arakhel! Phirlas le droma,pushelas sakones, rudyijas, khonyik chi

44

zhutisardas pe leste. O Peng sama las, hoj kasavo trajo pe khancheste naj lasho, peske shavorenge kadala vorbi phendas:

– Ashunen mure shavora, xasardam amaro krajimo. Khanchi kerdyilam! Thaj inke trubuj te xas thaj te trajisaras. Kaj kodo hoj te xas, vareso trubuj te keras butyi, ke khanchi chi perelpe tele pa o cheri. Anda kadi varesavo mashkar tumende te avel sastrari, kodi lashi butyij, mishto shaj rodel lesa o manush. O kaver pale te avel lavutari, le manushen trubul e voja. Kade sakone shavorenge arakhlas varesoski butyi. Atunchi avile le duj majcine shave. Ba, len khanchi chi fajas te keren, so lengo dad phendas lenge. O Peng sunusardas len, hoj najle khanchi butyi, thaj kadal vorbi phendas :

– Vi tume mure shavora sanle, thaj chi kamos kana merav te den man armaja. O jekh te lel pe peski phik e trasta, thaj te zhal andej bari luma te mangel, kade te inkrelpe. O kaver pale...(o Peng jekh cerra gindijaspe, ke e majcines khanchi chi ashilas), sar pasha jekh vesh beshenas, kothar avri avilas jekh bari rish, kon lende gelas.

– Kathej tyo amal muro shavo. Xutyila thaj zha lasa, andej bari luma. Voj xaxavla tut, tu pale la!

Eftato paramicha

KASHTALI GADENGI SHEJ

Das o De so das. Trajilas jekhvar jekh chorro rom thaj leski rom-nyi, saven sas jekh shej. Nasvajlas chori romnyi, phenel peska

shake:– Muri chirikji,muri gugli shej, zhatar pala tyiro dad andej kir-

chima. Phen leske,hoj angla kodo zhi merav, kamos lesa po agor te vorbij. Zhaltar e shej andej kirchima thaj phenel peske dadeske:

– Muro dad, muri dej shukares mangel tut, hoj sigo av khere, ke po merimo si, thaj fajasla te vorbis inke lasa.

Phen lake, ke sigo zhav. Palpale gelas e shej, pushel latar laki dej:– Na so phendas tyiro dad?– Kodi phendas, hoj sigo aval.Gelastar e vrama, ba kodo chi avilas khere andaj kirchima. Chi

45

zhanglas chisar te mukel e lila. Pale bishaldas e dej peska sha, ba o dad chi pala kado chi gelas khere. Kade sas kado vi po trito. Pe kado phenel la shaki dej:

– Muri chirikji, kothe si ande jekh trasta mure abaveske papuchi, kodolen le karing tute thaj mishto le sama pe lende. Me akanak armaja dav tyire dades: Zhi atunchi nashtig te lel romnya, zhi kasava romnya chi arakhel,sar so me sim! Phen leske, hoj te keravel peske trin amala sastrune curulyi thaj trin sastrune rovja,thaj zhi kadala chi nachontar,tena avel les chikana pacha! Tu pale mishto le sama, ke tyo dad iva phirela ande intrego luma,kasava romnya chi arakhla, sar so me sim. Dapol, tut te kamela te lel romnyake, atunchi phen kodo leske,hoj anglunes te keravel kasavo podo,so perdal resel pa morosko kaver dolma. Kana kerdas o podo,atunchi zha pe kodoleski aver rig thaj malav mure abavenge papuchenca pe podosko kolco,tyiro dad atunchi aba nashtig reseltu.

Sar e romnyi kadala vorbi avri phendas, vi mulas.Pe kado khere reslas o dad. Pala o praxope phendas leske e shej,

so phendas laki dej. O dad gelas te lel romnya. Anglunes keradas peske trin amala sastrune curuji, thaj inke tri sastrune rovja. O dad gelas te lel romnya. Andre phirdas intrego luma, ba kasava romnya chi arakhlas, sar sas leski romnyi. Pala o lungo drom sa nachiletar e trin amala curulyi thaj le trin sastrune rovja.

Khere reslas khinyardes. O dad, sar tele beshelas,thaj dikhelas pej shej,kasavi sas, sar laki dej.Phenel lake o dad:

– Muri shej, chi arakhlem kasava romnya, kon pe tyi dej cirdel, iva phirdem ande intrego luma.

Dapol sar dikhavtu, mtu kasavi san, sar tyiri dej sas. E shej mishto serojas pe daki vorba, thaj phendas:

– Muro dad, me feri kade shaj avav tyiri romnyi,te keresa kasavo podo, so perdal resel pa o moro. O dad, sigo kerdas o podo, kasavo baro podo kerdas, hoj perdal reslas o moro. Dikhlas kado e shej, sigo pe peske punre cirdas peska dake papuchi thaj perdal nashlas pa podo. O dad gelas palalate, ba e shej kana kaj o agor reslas, mala-das la papuchasa po podo thaj kodo sigo phadyilas ando mashkar.E shej angla o dad, ande jekh vesh garadyilas. E shej kasavi shukar sas,sar zhalas pa vesh perdal,sogodi phabarlas lako shukarimo. Bi pinzharde kashtale manushen dikhlas, saven patyivales naisardas:

– Te del o Del lashe manusha! So keren kathe ande o vesh? – pushlas

46

lendar. – O Del andastu muri shej!Ame aba jekh mija bersh shinas kathe le kasht, ba zhuvinde manushenca chi maladyilam. Phenta, so rodes akorde?

– Mangos tumen pe jekh lashimo.– Te ashunas, so avlas kodo?– Zhanenas mange anda kasht te keren gada?– Sostar tena zhanasas. Amenge kado naj khanchi!Le kashtara shukares avri ramosarde le shukara gada. Sar pe peste

las e gada e shej, sigo nachilastar laki shuk. E shej najisardas le kas-htarengo lashipe thaj gelas majdur.

– O Del tumenca! – phendas e shej.– O Del tavel tusa! Phir baxtyasa – phende le kashtara.E kashtuni gadengi shej, sar zhalas ando vesh, dikhlas jekh krajuni

dyiz.Gindisardas jekh, thaj ande manglaspe andej dyiz, haj kam denla

varisoski butyi. Opre linela te lel sama pel papinya. E shej andej papinyango kher sovelas kusa le papinya. Gindosa lelas pelende sama. Kade gelastar e vrama.

Jekhvar ande laki godyi avilas, hoj dikhel soskij laki morchi, ke aba dulmut chi dikhlas. Atunchi inke trin dyes sas jekh bersh.

Pasha o paji kaj xaxavlas le papinyan, tele las peske kashtune gada pa peste. Gindisardas, ke najol. Sar tele shudas peske kashtune gada, pale shukar shej kerdyilas, sogodi abjolas krujal late. Le papinya andej bari dar,linepe te nashen haj te huran, jekhake lako punro phadyilas la kaverake laki phak phadyilas. E shej sar las opre peske kashtune gada, kethane kidas le papinyan, thaj khere tradas len.Kaver dyes thaj vi po trito dyes kade sas sar anglunes. E krajaskinya dikhlas peske papinyan ke phagej lenge punre thaj lenge phaka, chi zhanlas, ke so pelaspe le papinyanca.

– So shaj si kadale papinyanca? Ke zhi akanak khanchi nasul vorba na pej shej-phendas e krajaskinya

– Muri dej, maj me palalate dikhav – phendas o cino kraj.Kaver dyes detehara o cino kraj pala e shej gelas chordanes. E shej

sar reslas kaj o ab, tele shudas peske gada thaj pale gelas te najol ando paji. Pe kadi le papinya pale linepe jekh fuga. Avri mukhle penge phaka thaj sa phagerdepe sar dikhle la shukara shako fimla-lipe, ke chi sar chi zhangle te sityon lako shukarimo.

– Gelastar tumari godyi mure papiny-phendas lenge e shej. Vi

47

me kamos te hatyaravma mishto ando paji na feri tume. Soski bida si tumen jekhvarsa – zumadas te tordyarele tele. Ba kodolen nasle pacha, zhi e shej chi las opre peske gada. Kado sar dikhlas o cino kraj khere nashlas, thaj phenel peske dadeske thaj peska dake:

– Muro dad thaj muri dej fajasma te lav romnya.– Mishtoj muro shavo, ba kas les romnyake?– La sha, kon pel papinya lel sama!– Ta chi gelastar tyiri trazo godyi?! – phendas leske e krajaskinya.– Kaj muri godyi som,sar tena avos. Kadi shej zurales shukar si, te

shudela tele peske gada, kade abjol, sar o kham, naj latar maj shukar zhuvlyi pej luma!

– Vi ame fajasame te dikhas – phendas o kraj thaj leski romnyi.Kaver dye detehara e krajaskinya, o phuro kraj thaj o terno kraj

pala shej gele. E shej bi gada, chaches ke zurales shukar sas, sar o ablyindo kham. O dad thaj e dej baxtyasa dine pengi vorba te shaj lela o shavo romnyake. Sigo baro biav kerde.

Te avilo le shimijakoski pori majbari, atunchi vi muri paramicha maj lungo avilo.

Oxtoto paramicha

O SHAVO THAJ LESKI NASUL PHENY

Das o Raj Del, so das. Sas jekhvar jekh manush thaj leski romnyi. Sas kodolen jekh shavo thaj jekh shej. Jekhvar feri mulas lengi

dej.Phenel pe kadi lengo dad:– Mure shavora, zhavtar thaj anav tumenge jekha shuklya da. Chi

avav palpale zhi chi arakhavla.Arakhlas romnya thaj khere andasla.

E shukli dej ganica kiradas le shavorenge. Sar e piri angla shavora shol, kodola tela jekh minuto xale o xaben. Hej, chi fajlas kadi la rom-nya, ke sakana bokhales ashilas. Kade sas kado jekhvar, duvar...

Po trito kodi phendas peske romeske :– Ashunta, inger kadale shavoren varekaj! Nashtig ashon kathe

amenca, ke kado kade te zhala, me sigo mero bokhatar!

48

E shej ashundas,ke so phenel laki shukli dej.Kaver dyes o dad, kade das duma kaj peske shavora:– Zhas ando vesh pala kashtende.Angla kadi e shej andej pitara perdo shutas peski posotyi karva-

chesa, sar zhanas ando vesh lokhes pala peste shordas o xurdo kar-vachi. Aba mishto dur gele kana resle andel veshesko dopash.

– Shavorale, ashon kathe thaj azhukarenma. Zhavtar te shinav jekh cerra shuke kasht, sigo pala tume avav – phendas o dad.

Sar gelastar lendar thaj aba chi dicholas, khere gelas. Le shavora pale sa azhukarenas les. Phenel atunchi e shej:

– Muro phral, aventar khere.– Azhukaras amare dades.– Chi avel kodo khere.– Ame bi lesko chi zhanas kpalpale te zhas.– Avtar feri, na dara, zhanav me o drom – phendas e shej.Geletar thaj majsigo khere resle,sar lengo dad. E shukli dej pale,

ganica kiravlas, ba le bokhale shavora, sa xale anglaj romnyi o xaben.

– Aba dosta sas anda kadi mange! – phendas e romnyi peske romeske, kana vi kodo khere reslas. – Xutyile thaj ingerle mishto andre ando vesh, kathar aba chi zhanen palpale te aven! Me sakana bokhali ashuvav anda lende?!

Kaver dyes o dad avri ingerdas le shavoren ando vesh, ba e shej pale avri arakhlas variso, ushar shutas ande peski kretinca, kodo rispi sardas, thaj kade pale palpale zhangle te zhan. Vi akanak xale sako falo angla pengi shukli dej.

Lengo dad vi po trito dyes ando vesh ingerdasle. E shej dyiv shutas ande peski kretinca. Kodo le chiriklya, sa opre xale,thaj kade aba chi zhangle khere te zhan.

– Zhanes so, phrala? – phendas e shej. – Jag phabaras thaj tatyu-vas.

Kasht kide thaj jag kerde.– Muro phral te kames te soves, shuv tyo shero ande muri angalya.

Zhi soves, me sama lav pe tute.Sar o shavo shutas tele pesko shero ande peska phaki angalya, sigo

sutastar. E shej pale, las te rovel, jekh pity asvin pel phralesko muj pelas.

49

– Ahaj phenye, so keres? Kade phabardan man tye asvenca, kana o majshukar lem suno.

– So lan suno, muro phral?– Kodo lem suno, hoj anda tyire bala sulica kerdem thaj gelemtar

te dav pushke pedon.– Kado vi shaj keres – phendas e shej.Pe kadi las thaj tele shindas peske shukara bala, anda soste o shavo

sulica kerdas.– Ash feri kathe kaj e jag, zhavtar te zumavav bax.Sar zhal ando vesh,jekha ruvkinya las sama, pela xutyildas e sulica

te dela pushke.– Magavtu, shave, mukh muro trajo! Na pa buteste arakhadyonma

shavora, kodoles dav tuke,saves avri alosares tuke. Aba trin ratya thaj trin dyesa, hoj mila sima, dukha sima, thaj inke chi zhanav te anavle pe luma.

– Mishtoj – phendas o shavo,thaj chi azbadas la ruvkinya.Sar zhal majdur ando vesh, kothe jekha levosa maladyilas. Las

peski sulica te dela pushke.– Na azba man shave, mukh muro trajo! Kana palpale avesa, aba

avnama shavora, kodoles shaj alos avri saves tu kames. Aba trin dyes, ke chi zhanav len pe luma te anav.

No majdur gelas o shavo thaj jekhe tigrishesa maladyilas.– Na mudarma, mukh muro trajo! – phendas o tigrishi .– Aba trin

dyes thaj trin ratya, ke kathe sima dukh, thaj chi zhanav pe luma te anav mure shavoren. Dav tut jekh thaj baxtalo avesa lesa.

O shavo chi azbadas la tigrishkinya, majdur gelas.Kothe, pushke das jekhe shoshojes thaj gindisardas, ke palpale

zhal kaj e jag. Sar zhal, anglaleste nashel la tigrishako shavoro.– No, tu avesa muro! – phendas o shavo.– Mashkar mure shavora kodoles alosares avri, saves kames! –

phendas e tigrishkinya.– Mange kado tubul.Kade resle kaj o levo. Lako jekh shavoro angla o shavo nashlas.– Alosar mashkarlende savo fajtu – phendas o levo.– Tavel kado – phendas o shavo, thaj sikadas po cino levo,savo

angla leste gelas.Kana kaj e ruvkinya reslas vi kothe kade sas, sar kaj le majbut.

50

Kade resle palpale kaj e jag.– No muri pheny, majbut chi ashos korkori! – phendas o shavo.–

Kathe si kadala trin vadni pedura, kadala lena sama pe amende.Keras amenge jekh cino kher thaj kathe trajisarasa. Le trin vadni pedura sigo barile.

Pale gelas te del pushke variso o shavo. Variso abjope las sama ando vesh. Kana kothe reslas kaj edyiz, dikhel, hoj kaj jekh mesaja deshuduj sap kelenpe lilenca. Len armaja dine, sa phrala sas. O shavo andre ushtyadas pa vudar.

– Sar tromajlan kathe te aves? So rodes kathe amende?! – pushle le shaves.

– Denasma jekh than pe ratyate?Dineles, ke lengo dad armaja dasle, hoj sapa ashona zhi jekhe

manushes penge dadeske xanresa chi shina tele. Aba but bersh kaj pe kado azhukarnas, ba manush inke nas lende.

– Aba sode bersh kaj chi dikhlam amare dadesko xanro – phendas o jekh.

Angle ande o xanro. O jekh zumavelpe avri te cirdel o xanro, ba chi zhanglas. Zumadaspe vi o dujto sap, thaj sa le deshuduj zhene, ba chijekh chi zhanglas o xanro avri te cirdel.

– Vi me shaj zumavav? – phendas o shavo.– Kathej, zumavtu.Sar unzilas kaj o xanro,telaj ekh minuto avri cirdas o xanro thaj

deshujekh sapano shero tele shindas.– Mukh muro trajo! – rudyilas o deshudujto sap. Phandavma ande

andej kinda. Kathej la dyizake kiji.Vi kade sas. O shavo andej kinda phandadasles, ande jekh duruj,

thaj gelastar pala peski pheny.– Muri pheny,majdur chi trajisaras ande kadi kolyiba, ande jekh

dyiz beshasa. Kasava shukara inke china chi dikhlan, sar so amen si – phendas o shavo.

Kaj e dyiz resle thaj phenel peska phake:– Ake,kathej la dyizake kiji. Ande sako soba andre shaj zhas, feri

ande e kinda nashtig zhas andre!E shej aba sako soba andre phirdas, thaj fajlinola te dikhel, so si

andej kinda. Kana lako phral gelastar te del pushke pedon, laspe thaj avri puterdas e kinda. Sar andre ushtyadas pa vudar, varikon anda o duruj kado cipisardas karinglate:

51

– Koni? Te san phuri romnyi taves muri mami! Te san ternyi rom-nyi taves muri dej! Te san shej taves muri romnyi! Te san phuro, tal muro papo! Te san terno manush, tal muro dad, te san shavo, tal muro phral!

– Shej sim – phendas e shej.– Atunchi av muri romnyi,ba anglunes slobodisarma avri! –

Phendas o sap.– Sar shaj zhanos me avri te slobodisarav tut?– An kathe kasavo thav, so efta bershengi shej khudas. O thav,

shuv andre ande jekh shutali tigaja. Kana mishto opre pelpe o thav, atunchi shin trin po duruj.

Vi kade sas, sar o sap phendas. Kana e shej le shelesa trivar po duruj shindas, o duruj phatyilas, thaj avri xukhlas o sap.

– No, abakanak, tu san muri romnyi! – Phendas, kado sas lengo abav.

Phenel lake o sap:– Phenav akanak tuke, sar zhanas te mudaras tyire phrales.– Sar?– Te resla khere, me pala vudar garadyuvav, thaj numa muro jekh

vast te shuvo peleste, atunchi leske gata si!– Mishto avla – phendas.Kana o shavo khere inkrelas, po dopash drom tordyardeles leske

pedura. Hatyarde, ke vareso pecisajlas khere, hoj variso bida avla le shaves. Sar nashletar kathar o shavo thaj andre puterde o dyi-zako vudar, penge kucime dandenca astarde le sapes, kade, hoj kodo chi mishkisajlas. E shej pe kadi xutyildas e shilava, las te marel le pedon.

– Muri pheny, sostar mares le pedon? Kasave khinej, mukhle pacha, kothe sovena kaj so sile.

No,intrego ratyi kothe ashile le trin lashe pedura. Kaver dyes o shavo pale gelas te del pushke variso pedos, thaj akhardas pesa le trine lashe amalen le pedon.

Phenel o sap:– Akanak tela lesko pato garadyuvav, thaj te beshla peleste, peleste

shav muro vast, vi gata avla leske!Kana o shavo thaj leske lashe pedura khere resle, chi kamenas chi

te xan, sigo tela o pato gele, kaj sas o sap. Kade chi zhanglas o sap te azbal e shaves. Pe kadi e shej pale las te marele la shilavasa.

52

– Phenye na azbale!– Thaj kathe trubuj lenge te pashjon?– Mukh len te hodininpe,sorro dyes mange zhutisarde!– Na kade si phrala, te pashjon kothe kaj si lengo than!Trito dyes ratyi phenel o sap:– Garadyuvav tela e mesalya. Te avla te xal tyiro phral, kothe lav

lesko trajo!Ba vi akanak pecisajlas o sap.Pale phenel:– Phen tyire phraleske, hoj akanak bi le pedura te zhal te anel

xamasko.Patyajlas o shavo peska phaki vorba, thaj peske pedon andre phan-

dadasle. O sap jekh baro barr shutas angla lengo vudar, kade, ke kodol iva zurarnaspe, chi zhanenas avri te aven kothar. O sap pale pala o shavo gelas chordanes. O shavo sama lasles, sigo pe jekh baro kasht opre gelas.

– Av tele, zhi shukares phenav! Murdardan mure phralen, akanak me mudarav tut! – phendas o sap.

– Kathej muri stadyi – phendas o shavo ,– le avri pe kodi tyi xovlyi!

„Hej mure pedura, akanak kathe te shaj avnas”, – gindisardas o shavo.

O sap pale las te kidel pe kotora e stadyi.Dapol e shavesko pedo varesavo ashundas le havesko glaso, phe-

nel peske amalenge :– Ande bari bida si amaro gazda!Pale phenel o sap:– Av tele pa o kasht!Pe kado o shavo tele shudas peske curuji thaj las te cipil :– Mure kuch pedura, te zhanenas, ke ande soski bari bida sim,

zhanos, ke sigo avenas te zhutin pe mande!Akanak o kaver pedo ashundas, sar das duma lesko gazda.Pale kothe cipil o sap:– Av tele pa o kasht, te shingravtu pe kotora!Pe kado o shavo tele shudas pesko zubuno, thaj kodo zubuno o sap

sigo shingerdas.– Eh, mure kuch pedura,ande bari bida sim! – cipisardas o shavo.Ashundas kado le shavesko trito pedo :

53

– Zha le vudareske! – phendas o jekh pedo le kavereske.Kodo das le vudareske, ba china mishkisajlas o vudar. Chi o kaver

pedo chi zhanglas te phagel o vudar. Pe kado, line sol trin zhene jakharsa, thaj dinepe le vudareske. O vudar pe kotorende phadyilas. O Levo, o tigrishi thaj o ruv, linepe te nashen, thaj sigo kohe resline kaj o kasht.

– O mure lashe amala avile? Dikhen katka le sapes?– Dikhas – phende sol trin zhene.– Feri jekh kotor mas te muken anda leste, mukh te shavles pe muri

bus te pekav les!O levo, o tigrishi o ruv, pe kotorende kide le sapes, feri jekh kotor

mas mukhle anda leste. Kodo xutyildas o shavo thaj pesa ingerdas-les. Leskei pheny hatyardas, ke bari bida si.

– Eh, muri pheny, avtar, pekas ekh cino mas. Ker jag, me pale shi-nav jekh bus – phendas o shavo.

Vi kade sas.Sar peken o mas, phenel o shavo peska phake:– Dikh ande mure jakha, vi me ande tyire jakha dikhav. Kon anglu-

nes assala, kodoj o zhukel mashkar amende.Ande jekhavreske jakha dikhenas, thaj kade pekenas o mas pej

bus, kana las te pittyal anda o mas o chiken, vuneto kerdyilas e jag. E shej jekh cerra cirdas o muj, sar te assalas, pe kado, lako phral ande lake jakha shudas o tato mas, kade, hoj lake solduj jakha avri pittyajle.

– Tu zhuklyi! So sas pe kado te assas? Kattyi mol tuke tyo phral? Kade phirel sako zhukel, sar tu!

Sar sas e shej, korres, kade kothe mukhlasla o shavo, ando vesh.O shavo varesoska chorra sha arakhlas peske thaj lasla romn-

yake.Kade trajinas kethane, ba leski romnyi jekhvar pushlas lestar:– Tut najtu khonyik?– Sima jekh shej pheny.– Thaj kaj si?– Korrij chorri, varikaj andej luma phirel.– Mishto avlas, kathe te avlas mashkar amende.Laspe o shavo te rodel peska phenya thaj vi arakhlasla, thaj inger-

dasla khere.Pala jekh cini vrama, phenel e shaveski pheny:

54

– Ashunta muri kumnatkinya, shaj keros mure phralesko pato? Kathe sim tumende, thaj chi kerav tumenge khanchi lashipe.

– Ker lesko than te kames – phendas lake, laki kumnatkinya.Sar kodi kerdas le shavesko than, ando pato, late sas jekh kokalo,

savo ashilas anda o sap, thaj kodo, andre shutas ande le shavesko pato. Vi avilas lako phral, thaj shudaspe ando pato. O kokalo ande lesko trupo gelas, thaj vi mulas. Chi ushtyilas opre majbut.

– Nashtig te praxonles ande kodol murmunci, kaj si le but manu sha! – phendas e pheny.

– Atunchi kaj? – pushlas e shaveski romnyi.– Ingrenles pe jekh plaj, ke kohar leske pedura chi zhanen palpale

te anen les!Vi kade sas. Mishto dur, pe jekh plaj praxosardeles. Kana praxo-

sardeles, leske pedon andre phandade.Kana avri mukhle le pedon, duma das o jekh:– Aven thaj rodas amare gazdas!Kade resle zhi kaj o paji, kothar zhi kaj o plaj.– Sostar mulas kasavo sigo?– Zhas thaj zhanas avri.Avri hunade andaj e phu v e shaves, thaj krujal line te sungan les.

Andel shavesko trupo arakhle la sapesko kokalo.– Tu chares lesko trupo,me pale avri cirdav o sapano kokalo –

phendas o jekh.Avri cirdine o kokalo andaj shavesko trupo, kodo sigo opre ushtyi-

las, thaj phene:– Mure kuch amala, mishto sutom. Sostar ushtyadema opre?– Shaj sutanas sakana, dikhta sostar sutantar? – sikade leske o

kucime kokalo.– Tut tyiri pheny mudardas. Akanak pashju pe amaro dumo thaj

zhastar.Kade resle khere.– Romnye mukhma andre! – cipisardas o shavo.– Chi mukavtut andre,ke mulan! Darav tutar! – phendas e rom-

nyi.– Na dara khanchi, maj sako falo avri phenav tuke.Pe kadi leski romnyi vi kaj e fejastra vi kaj o vudar phirkerlas, be

chi tromalas andre te mukel peske romes, ke gindijas, ke muloj.

55

– Ashun, anglunes rudyin kaj o Del, atunchi ande mukav tut! – phendas e romnyi.

Changa das o shavo,rudyisardas jekh,pe kadi avri puterdyilas angla leste o vudar.

– Kaj si muri pheny?Leski romnyi avri phendas, hoj kaj si leski pheny.Pe kadi murdardas peska phenya.

Injato paramicha

LE INJA BALUNA SHEJA THAJ O SOMNAKUNO PHABAJENGO KASHT

Sas jekhvar jekh kraj, kas sas trin shave.Ande le krajeski avlina toedyolas jekh somnakuno phabajengo

kasht. Po kasht, sar ratyi avri luludyarelas, sigo somnakune phabaja barile. Ba le phabajen khonyik chi dikhlas, chi zhaneleas te lel sama, ke pej detehara varekon chorelasle. O kraj avri das sakoneske, ande pesko them, hoj kon zhanela te lel sama pel phabaja, kodoles barva-leske shol. But zhene zumadepe, ba khonyik chi zahnglas te lel sama po kasht, ke, varesoske chiriklya hurajline po kasht, haj kon kamlas te lel sama po kasht, sigo sutastar.

Kade laspe le krajesko majpuro shavo, pala kodo o mashkarutno, ba vi von sutetar. Le krajesko majcino shavo nashtig ashilas avri, vi voj gelas te lel sama po kasht. Laspe thaj gelas kaj o kasht thaj ingerdas pesa jekh pato, thaj pe leste pashjilas. Kothe pashjolas,ba lindra chi avilas pe leske jakha. Jekhar feri dikhlas, hoj po kasht baro fimlalipe kerdyilas.

Inja balune sheja hurajle po kasht te ingren le phabaja. Oxto sigo vi kidenas le somnakune phabaja, ba la injatonake zurales fajlasla o cino kraj thaj shukara shake kerdyilas, thaj pashaleste pashjilas ando pato. Line te chumiden jekhavres thaj te angalyen.

Kana le balune sheja tele kide le phabaja e shej pale balunake kerdyilas thaj hurajletar kothar. E injato baluni shej das le cine kra-

56

jes jekh somnakuni phabaj, thaj o cino kraj e phabaj khere ingerdas.Kade zhangle avri, hoj so baron po kasht.

O cino kraj aver gyes phenel peske dadeske, hoj zhal te rodel la baluna sha, ke zhi khere chi anela, chi avlales pacha.

E baluni shej kasavi shukar sas, hoj peske shukarimasa abjolas thaj phabolas karing so hurajvelas. E char phabilastar kathar lako shuka-rimo, le manushenge gada jag das...

Sar o cino kraj zhalas palaj phabardi char,jekhvar feri dural fimla-lipe dikhlas. Zurales khinyilas kathar o lungo drom, mishto avilo te hodinijpe. Sar ando kher reslas, andre puterdas o vudar, tha kodo las sama, hoj anda o zido suva xuttyenas avri, haj kon kothe andre zhal, kodo sigo merel! Po zido shutas pesko naj, thaj le suva tordyile. Kade reslas andej kaver soba. Kothe pale shura xuttyenas avri andaj zido! Po zido shutas pesko naj, thaj le shura andre cirdepe ando zido. Andej trito soba dikhel, hoj xanre xuttyen avri andaj o zido, thaj kon kothe andre zhal pe kot-kotora shinen les! O cino kraj shutas pesko naj po zido thaj le xanre palpale cirdepe. Andre puterdas vi andej shtarto soba, thaj chudisajlas,ke kothe po pato jekh baluni shej sove-las, ba pa lako shero opral, kothe sas lako xanro. O cino kraj las o xanro, thaj anglunes kodo gindisardas, hoj tele shinel la shako shero, ke kodi aba but briga kerdas le manushenge, ko phabile kathar lako shukarimo.

Aba vi shindosasla le xanresa, ba ke vi leske fajlas e shej mukhlas lako trajo.

Pe kadi e shej opre ushtyilas. Phenel leske:– Mishto, ke palamande avilan.No kade kerdyilas e shej le cine krajeski romnyi.Pecisajlas jekhvar, hoj gele te dikhen la dyizaki bar, kaj e baluni

shej trajilas, kodi pale sogodi sikadas peske terne romeske. Kana andej dyizaki injavardesh thaj injato soba resline,phenel e shej:

– Muro kuch rom, ande sako soba andre shaj zhas, numa ande kadi jekh nashtig zhas! O cino kraj kamlas te dikhel, hoj so shaj si andej injavardesh thaj injato soba! Kana andre puterdas kothe jekh glaso ashundyilas:

– Dema te pav! – phendas jekh phanglo sapano manush, kas o phuro kraj la shako dad xutyiladas thaj shutas les pe sastra. O kraj andas leske paji. Kana o sap avri pilas o paji, jekh vering tele shin-dyilas pa lesko trupo.

57

– An inke! – phendas pale o sap. Sar vi o dujto paji avri pilas andaj bradyi, inke jekh vering tele shindyilas pa leste.

– Dema inke te pav! – phendas vi trival.Kade vi o trito vering tele shindyilas pa lesko trupo.– Kraja, pala lashimo, lasho azhukar! Anda trin bradya paji

trin trajo davtu! – phendas o sap thaj hurajlastar. La sha ichi opre angalydas thaj pesa ingerdas.

Sar o cino kraj avri gelas andaj soba, khatikaj chi arakhlas peska romnya brigisajlas zurales thaj gelas te rodela. Rovelas thaj vatyijas po lungo drom. Kana kaj jekh podo reslas, pej phuv dikhlas jekh grastano shero, ande leste prutyisardas thaj kodo phendas :

– Kado trubusajlas mange te arakhav na mura romny, kodolaki vorma inke chi na dikhlem!

Anda praho opre xukhlas jekh shove punrengo grast, thaj phenel e cine krajeske:

– So fajastu muro guglo gazda? Te zhas pala tyiri romnyi akanak? Ba dikhes vi tu, ke sosko shuko sim,andakadi jekh shon bokolyasa thaj akhoresa xaxav man! Atunchi zhasa palalate te avlama zor. Mishto zhanav kaj ingerdas o sap tyira romnya.

– Mishto si – phendas o cino kraj.Sar nachilas jekh son phenel o gras:– Muro gazda, akanak xuttyi pe muro dumo! Zhas pala tyiri rom-

nyi.Sar hurajle po cheri, kothe kerdyile kaj e baluni shej,kon andej dyi-

zaki felyastra beshelas. O cino kraj duma das late, thaj kodi sigo opre pinzhardas peske romes. Avri bandyilas paj e felyastra. Phenel lake o cino kraj:

– Pala tute avilem.– Nashtig zhav tusa, ke khere te avla o sap, xutyilel tut thaj muda-

reltu!– Avtar feri, amen chi kade chi resel palal – phendas o cino kraj.Kana le cine krajeski romnyi opre beshlas po grast, sigo hurajle-

tar.Khere reslas o sap, ba lesko grast hirmitisardes phendas:– Avilas la baluna shako rom thaj ingerdasla pesa!– So te keras akanak? – pushlas lestar o sap.– Shaj soves jekh cerra, shaj pes jekh lyuvava tubano, inke vi atun-

chi palal resasle!

58

Vi kade sas sako falo,sar le sapesko grast phendas. O cino kraj thaj e baluni shej chi o dopash drom chi gele, kana reslele.

– Cine kraja jekh trajo lav tutar! – phendas o sap, thaj las la sha thaj ingerdasla khere. O cino kraj pale kothe ashilas korkori. Sar zhalas kaj jekh somnakuno podo reslas. Vi kathe grastano shero arakhlas, ande peski briga vi ande kodo andre pruntyindas. Kathe sigo jekh deshuduje punrengo grast xuklas opre.

– Te xaxavesama jekh shon bokolyasa thaj akhoresa, atunchi shaj zhas pala tyiri romnyi! – phendas leske o grast.

Vi kade sas. Kana tele nachilas o shon,duma das leste o grast:– No, muro gazda, akanak sar te zhas, sar e balval vaj sar o

gindo?– Vi kathar e balval majfeder – phendas o cino kraj.Sar hurajvenas ando chiri, pale kaj le sapeski dyiz resline. Le cine

krajeski romnyi kaj e felyastra tordyolas, haj sar pe pesko rom te azhukardino.

– Pale avilan pala mande? – pushlas e shej.– Avtar, besh pala muro dumo thaj zhastar! Akanak chi resel ame

o sap, ke mure grastes deshu duj punre si.Kadalasa hurajletar shukares.No, le sapesko grast pe kado, las te marel e punre kaj e phuv thaj

hirmitisajlaspe. Pe kado vi avilas khere o sap thaj pushlas lestar:– So, si aba pale?– Chordine la baluna sha! Ba inke jekh lyuvava shaj pes vi atunchi

palal resasle.Unyi vrama nachile thaj phenel o gras le sapeske:– No, aba vi shaj zhas!O sap opre xukhlas pe pesko grast, pala cini vrama xutyildine sole

dujen.– Tyo jekh trajo pale palpale lav – phendas o sap le cine krajeske,

kastar las la romnya thaj le deshuduje punrenge grastes.O cino kraj kothe ashilas korkoro, thaj pe kodo gindisardas, hoj

zhalta varikaj thaj andre tordyol slugake. Sar zhal, phirkerel, pasha o paji pej dolma, jekh cine mashes las sama:

– Ahaj muro chorro, haj tu kathe meres?! – sunusardas les thaj ando paji shudasles. O mashoro avri avilas zhi pej dolma thaj phenel le cine krajeske:

59

– Le tele pa mande jekh somnakuno galbi thaj te peresa andej bida, phabarles, me majzhutija tuke!

Pa mashoro tele las jekh galbi thaj gelas majdur po drom. Jehfavar feri pe jekh ruv arakhlas, kaske phatyilas lesko punro, kana ande jekh gropa pelas.

– O, muro chorro, sosko milako san tyire phage punresa! – phen-das o cino kraj.

Avri slobodisardas le ruves andaj gropa, tele shindas jekh kranga, thaj peske gadesa perdal phanglas lesko punro.

– Kaj kasavo lasho sanas mande, shin tele anda mure shor jekh burnyik thaj garavle, te avesa ande bidate phabarle thaj me zhutij tuke! O cino kraj garadas le shor thaj gelas majdur. Kade arakhlas pale, jekha phaga punrenga chiriklya, savake ande phandas lako punro.

– Kaj lasho sanas mande ,cirde avri anda muri phak jekh por, haj me zhav pe tyo zhutimo! – phendas e chiriklyi.

Sar zhalas, phirkerlas, vi ande ratyilas. O cino kraj dural abjope las sama. Kana kothe reslas,maladas o vudar thaj andre puterdas ando kher:

– Lashi ratyi muri phuri dej!– Te del o Del muro shavo! – najisardas e phuri romyi, kon inke

kado phendas leske:– Pe tyi bax, ke tyira phura dake phendanma, ke sigo tele lemas

tyo shero pa tyi kor. So rodes akorde? – pushlas lestar.– Butyi rodav. Opre lesasma muri phuri dej?– Opre lavtu. Sima trin grast, pe kodola trubulas sama te les, ba

feri jekhvar tena tradesale khere, gataj tye trajoske! Te zhanesa te les sama pelende, kodo dav tut, so tu kames.

O cino kraj loshasa phendas, hoj sama lel pel grast, ke atunchi trin dyes kerlas jekh bersh. Le grast la phura romnyake sas, ba armaja sas dine. Pel grast khunyik chi zhanlas te lel sama! Aba injavardesh thaj inja shere sas pel kile pusade, sa kodolenge shere sas, kon chi zhane-nas sama te len pel grast. Xalas o cino kraj thaj detehara avri tradas le grasten pej mal. Kana sas o mizmeri le cine krajes reslas e lindra, le grast pale nashletar varekaj. Sar opre ushtyilas, dikhlas, ke naj kha-tikaj le grast. Iva rodelasle chi arakhlasle. Pe kado ande leski godyi das o ruv. Phabardas le ruveske shor, pe kadi kothe kerdyilas o ruv.

60

– Soski bida si, muro gazda? – pushlas lestar o ruv.– Xasajle le grast! Angle anesle?– Kathej kodala ando vesh, ruva kerdyile, ba le majbute ruvenca

avri nashavasle!Vi kade sas sakofalo, sar o ruv phendas, avri nashadele anda o vesh

thaj grast kerdyile anda lende, o cino kraj opre beshlas pe jekhako dumo thaj shukares khere tradasle. Hu, soski xojariko kerdyilas e phuri, sigo angle las jekh kutachi thaj tate kutachesa mardasle.

– Chi phendem tumenge, zhukela,hoj mashkar le ruva te zhan!– Kothe samas, ba le cine krajes amala siles mashkar le ruva, thaj

avri nashade amen anda o vesh – phendas o jekh grast.Kaver dyes o cino kraj pale avri tradas le grasten, mizmere pale

sutastar. Le grast pale garadyile. Kana opre ushtyilas,dikhlas, ke naj grast,iva rodelasle, khatikaj chi arakhlale. Atunchi ande leski godyi avilas e chiriklyi, thaj phabardas o por. Sigo kothe hurajlas e chi-riklyi.

– Soski bida,muro muntori? – pushel e chiriklyi.– Xasajle le grast!– Kothej andej chik, chiriklya kerdyile, ba ame avri tradasle! –

phendas e chiriklyi, thaj peske amalenca avri tradasle.Andaj trin chiriklya, pale grast kerdyile, o cino kraj pale khere

tradasle.E phuri romnyi jagale sastresa mardas le grasten.– Chi phendem, na zhan mashkar le chiriklya? – phendas thaj maj

dur marlasle.– Kothe samas, ba le cine krajes vi mashkar le chiriklya si les

amala, avri nashadame andaj chik.Po trito dyes o cino kraj pale avri tradas le grasten. Kade phir-

das, sar andej duj dyes. Le cine krajeske ande leski godyi avilas o cino masho, las o galbi thaj phabardasles. Pe kado kothe kerdyilas o masho thaj phendas leske:

– Soski bida situ, muro muntori? – pushlas o masho.– Xasajle le grast.– Kothej telaj paji, mashe kerdyile, ba ame avri tradasle ! – phendas

o mashoro.Vi kade sas, andaj mashe,grast kerdyile, o cino kraj vi tradinole

khere,atunchi duma das o majterno grast :

61

– Ashun kathe shave, ame zhanas, ke kon san. Ame chi sam grast, armaja das amen e phuri romnyi. Amenge akanak gata si, ke vi amen shereste del, sar kodole injavardesh thaj inja shaven, save chi zhangle pe amende sama te len. Tusa nasla bax. Te mangela tutar, kodo, hoj alosar avri mashkar lake grast e majshukares, tu feri kodole grastes mang,savo po gunuj si! Na le latar le shukare grasten, ke kodola sa beng si.

– Ej, zhukelale, akanak si tumenge tumaro agor! – phendas e phuri romnyi thaj jagale sastresa marlas le grasten.

O cino kraj pale manglas peski potyin:– Muri phuri dej, de avri muri potyin!– Muro shavo, so manges, kodo davtut, si kathe somnakaj, rup, ba

shaj alosares vi mashkar le shukara grast – phendas e phuri rom-nyi.

– Mange kodo grast trubuj, savo po gunuj pashjol!Nas so kerel e phuri romnyi,kothe sas te del e bogos. No o cino

kraj, las te cirdele e grastes, ke chi zhanlas o grast te phirel, sas te lel opre pe peske phike le grastes thaj kade zhana. Jekhvar feri dosta sas anda phirajimo thaj tele shudas le grastes.

– Me aba chi ingrav tut maj dur! – phendas o cino kraj.Pe kadi ande leski godyi avilas e terne grasteski vorba: „Te resesa

kaj e granica, la boga tye dikhlesa trival khos lesko dumo, maj-dikhesa so avlatu!” Vi kade sas.

Kana trival khoslas la boga, kodi po jekh taltosho grast kerdyilas.– Akanak besh pe muro dumo, muro guglo gazda? – phendas le

krajeske.Kodo pe lesko dumo xukhlas, thaj o taltosho grast po cheri hura-

jlas.– Na, akanak shukares tele shudavtu – phendas le krajeske.Vi tele shudasles, o kraj las te perel tele, o grast telaleste gelas,

thaj pale andej zen arakhlaspe o cino kraj Trival kerdas kado lesa o grast.

– Darajlan, muro gazda? – pushlas o taltosho.– Ova. Darajlem,ke tele perav.– No, dikhes, vi me daros, hoj kothe mukesma po drom, kana aba

chi kamlan te ingresma pe tyo dumo.Akanakh, phen mange, sar te zhas majdur, sar o gindo, vaj sar e balval?

62

– Kade sar o gindo! – phendas o cino kraj.Aba vi kaj le sapeski fejastra hurajle.– Jaj,mange, pale avilas muro rom, abakanak chi avlales trito trajo!

– phendas e baluni shej.– Avtar manca, ingravtu kathar! – phendas o cino kraj.E krajaskinya opre xuklas po grast thaj vi geletar kothar. Hej, pe

kado le sapesko grast marlas le punre, kade inke chi kana, sar atun-chi.

– So si? – pushel o sap.– Ej, muro gazda, akanak chi pattyav, ke palal resasle.Akanak chi phendas le sapeske, hoj te sovel ekh cerra, te pel jekh

lyuvava tubano, ke le duj taltosha grast phrala sas. Opre xuttyel o sap pe pesko grast, thaj zhal palalende. Kana aba pashe sas karin-glende, duma das o kaver grast :

– Phrala, tu san?– Me sim – phendas le sapesko grast.– Soskoj karing tute tyiro gazda, so del tut te xas?– Sako dyes jekh bradyi zharo delma. Haj tu so xas kaj tyiro

gazda?– Me mishto trajij. Zhanes so? Shude tele pa tyo dumo le sapes,

atunchi pale kethane shaj avas, ke but samas dur jekhavrestar.Vi kade sas, o taltoshi opre ingerdas le sapes zhi kaj le nurura,

thaj tele shudasles pa pesko dumo, o sao tele pelas pej phuv thaj vi mulas.

E baluni shej opre beshlas pej sapesko grast thaj shukares khere avile kusa pesko rom.

Kade apol sakana kethane sasle, zhi chi muline.

Kumătri dă vînt

65

1.

Kumătri dă vînt

N-áp-odátă vîntu-l káld o mérsz pă gustyijé lá kumătru szo, lá vîntu-l frig. N-ápo or sî cînut repé mulutálă máré.

Kînd o vinyit dobá sză márgă ákásză vîntu-l káld: o zîsz: – Kumătru mnyo, n-ápo áku tu trébé sză vij lá minyé pă gustyijé!

Nejtyem, repé oj sî merzsjé sî jo lá tyinyé! – o zîsz vîntu-l frig.Dá kum sză gătá vîntu-l káld sză purnyászkă, o gîngyit kă l-o suzî

on pîk pă urtáku-s, s-o kizdilit sză szuflyé vînt resjé vîntu-l frig.Sz-o sî făkut ásá dă máré frig, áfelă vihornyică dă zăpádă, dă hin-

tyou lu vîntu-l káld o-ngyicát pă kályé. Ásá o trăbujit sză-s lásjé hin-tyou ákulo sî pă pisjaré o trăbujit sză mergă ákásză.

Trisje, mirzsje dobá. Vîntu-l frig dar o sî mujtát má sj-o păcît dă járná.

Pă lá primăvárá o mérsz lá kumătru szo, lá vîntu-l káld. Vîntu-l káld l-apukát binyé, j-o dát kutotu bun sjé áve.

N-ápo kînd o vinyit dobá sză sză lásjé, ká urtásji or kiszinit dă lá unápált. Vîntu-l frig o săzut în hintyou-s dă gyácă, s-o luvit ku bisju întri káj. Káji mágá or purnyit, dăkit nu zburá, dar nisj n-ár fi sztát pîn ákásză, dákă vîntu-l káld n-ár fi kizdilit sză szuflyé dăpă jéj. Áfelă máré kăldură o mănát dăpă jéj, dar sî zsár o zburtusjit dăpă hintyoulá, dă álá, kum o putut sz-o tupit. Vîntu-l frig táré sz-o-nnăbusît, dă mirg sî subá s-o zvărlyit.

N-ápo pîn átit o cînut urtăsjije întri kumătri, d-átunsj ro ură ji-j dă unápált. În tot án tot îl mirgisestyé unu pă hălálánt, o ku vîntu-l frig, o ku vîntu-l káld.

66

2.

Háburou dimzouluj sî császáruluj dă cîgány

Kînvá sî cîgányi áve on császár, ro mult bije, sz-o kulkát, dar s-áku sză kulkă inká.

Ku multyé ezeré dă áj máj înti, kînd Dimizo plajé o mănát pă pămînt, császáru cîgányilor o dăstyisz tot izvor, sză j-áretyé lu Dimizo, kă sî jél patyé ápă sză răsztămászkă.

Kînd Dimizou durdujestyé-n nor, átunsj császáru cîgányilor ku foku áré dă gînd sză-l zăvărlászkă pă Dimizou, zburtusjestyé dăpă jél fok, sî ácîcă pájilye sî lyemnyilye.

3.

Dimzou o gîngyit, kă l-o răsztămi pă om

O zuă Dimizou o gîngyit, kă l-o răsztămi pă om. O făkut tyină sî d-într-áje o făkut on szubor sî p-ásztá l-o băgát într-o ală, kit

sză sză kakă.Dăp-ásztá o purnyit sză sză sitilászkă. Kînd azsunsz înnápoj, o

văzut, sj-o văzut: omu păntru kă multă dobă sz-o kopt în ren, táré sz-o-nnyigrit.

N-áp-o zîsz Dimizou:– Tu vij fi tátá nyégrilor.Dá Dimizou nu sz-o dăsztulyit ku lukru-s, d-áje járă sz-apukát om

sză fákă. O făkut dîn tyină on szubor sî l-o băgát într-o ală.N-ápo áku Dimizou ro repé l-o szkosz áfáră, omu mágá o rămász

tyár álb. N-ápo Dimizou o zîsz:– Tu vij fi tátá álbilor.Dá Dimizou nisj áku nu-jrá dăsztulyit ku lukru, sj-o făkut, sî sz-

apukát sî în trijilye rîndurj sză răsztămászkă omu.Dîn tyină o făkut on szubor nou, l-o băgát într-o ală sză sză kakă.

Na áku omu sz-o făkut, ká aru, ásztá l-o făkut Dimizou, kum o putut máj binyé. N-aku sz-o dăsztulyit, ku sjé o făkut. Zîsjé Dimizou:

Tu vij fi tátá lu toc cîgány.

67

4.

Dă sj-or rămász cîgányi făr dă pămînt?

Kînvá dă mult în vályá lu gyáluluj máré, într-on szát kusztá mul-tyé felurj dă aminy ku unápált în urtăsjije sî toc cînye uná.

Áprapé dă jéj kurá on părou máré, d-într-ásztá-s făsje mănkărilye toc aminy, káré áisj kusztá. Păkînd vinye járná, toc p-áje-szrá, sză-s umplyé toc kămárá ku mănkáré.

Vădásji umblá sză vădăszászkă, sî vinye ákásză ku áloturj sj-ápuká, bucîlye sz-or umplut dă vin. Kum szfărse ku árătálă, sză umplye ku gruu maktárurilye, kînd mágá vinye járná ku frig, sî fisjori ku gláju-l mîndru îs kîntá pă vojé kîntyisji héj máj mîndri.

Ásá kusztá áisj aminyi dă multyé szutyé dă áj, sî lukrá d-áje, kit toc sz-ázsungă máj înnentyé.

Ku dobilye d-áje szátu sz-o făkut máj máré, máj mulcînsj ăszrá, sî máj pucînă mănkárá lyé rămănye, ăszră s-áfel aminy, káré flămănze. Ásá unyirj sî sză szfăgye. În tată zuă ăszrá, káré sză szfăgye, sî kit sză nu fijé máj máré báj, sî kit sză nu kuré szînzsjé, Dimizou o tyimát uná dîn tatyé felurj dă aminy unu sză lyé gye pămînt sî lukru álfelyé. Ásá aminyi toc l-or ályész pă álá, unu, káré în loku lor o purnyit, sză-s kápityé loku dă szub noru-l máré.

Kályá, káré pîn lá pálotă mirzsje, ro lungă-jrá, sî táré or hustyunyit toc.

Multyé luny or gyalugulit, pînsjé or ázsunsz, hungy or purnyit. Lá izvoru, káré máj áprapé-jrá dă pálotă, s-or szpălát prau drikuluj zsjosz, kit tyiszt, kum trébé sză pată stye înnentye Dimizouluj.

În hájálántă zuă dăszpri zuă repé sz-or szkulát, toc ăszrá plyin dă ástyiptálă, kum or ázsunzsjé lá pálotă Dimizouluj. Tyár numá omu-l dă cîgán ár fi ávut dă gînd máj on pik sză hugyunyászkă, kă kálye l-o zdrubit. Tot îl szkulá héjelánc, dá cîgánusztá n-áve putyeré sză sză szkalyé. Átit, átit, dă făr dă jél o trăbujit héjelánc sză purnyászkă. Kînd or ázsunsz lá pálotá mîndră, Dimizou pă tot om l-apukát, sî lu tată lumé j-ostyimbát kusztu.

Lu tată lumé j-o dát sjévá pămînt, pă sjé patyé lukrá, sî sjé pămîntu îj dă, d-întráje sză pată kusztá toc, sî sză pată sză-s fákă átitá găzdăsjijé, kit sză nu trăbujé dă lá ált nyimik sză furé, sză-s pată ázsutá nyámu,

68

sî furiszálá sză nu-j mirgizászkă kusztu lu nyime sî sză nu sză sză szfăgyászkă nisj ku unápált, dá nisj ku áltă lumé.

Aminyistye toc ăszrá dăsztulyic ku vorbilye sjé dă lá Dimizo or áhuzît, or kiszinit kutotu, s-or lăszát pálotá mîndră.

Kum or purnyit înnápoj, pă kálye sz-or áflát ku cîgánu, káré inká s-áku sză kulká. L-or szkulát, j-or zîsz sză sză-ngribászkă, kă repé or întyizsjé usá lu pálotyi. Dá pă cîgánulá nisj áku nu l-or putut szkulá pîn dă száră, sî n-o putut sză márgă lá Dimizo. Numá ádauzá azsunsz lá pálotá mîndră. Dimizou l-astyiptát sz-ázsungă în szobá luj, dá ro mirgis ăjrá păntru, kă ásá o kislijit, dîn viná luj.

Cîgánu ku máré uminyijé o kizdilit sză szfătijászkă:– Dimizoulyé, n-ám putut sz-ázsung lá tyinyé pă dobă, kă szomnu

táré m-apukát. Áku áisj misz sî tyé sjo sză nyé dáj sî nauă sî lu aminy dă cîgány on dăráb dă pămînt.

– Áhuz, tu kupilu mnyo, tu nu vij ázsunzsjé nisjkînd ákulo, hun-gyé ár trăbuji, sî pă pămîntu to, tu nisjkînd nu vij putye fok sză fásj. Má pămîntu totu l-ám împărcît.

– Dimizoulyé, tu suzésty sî tyé zsosj ku minyé, dá nu? – zîsjé cîgánu.

P-ásztá Dimizou j-o zîsz:– Kusztu cîgányilor o fi álfel dă zuá dă ásztăz. Cîgányi d-într-o

cáră în hájálántă or merzsjé în lumecáră. Kusztu vosztru sză fijé uvig plyin dă sadă sî dă vojé sî sză trákă uvig în zsok sî în kîntyik.

Ásá cîgánu triszt o trăbujit sză lásjé pálotá, păntru kă lume luj nu s-o kăpătát nisj pămînt nisj, cáră.

69

5.

Csen sî Gan

O puvásztă dă kînvá szpunyé, kum or lăszát cîgányi India. Dîn puvásztásztá putyény styi, kum kusztá kînvá pă lîngă părou

Gang. Áve on császár máré, káré áfel háng máré áve, dă păstyi hun-gyé ázsunzsje, sî ásztá toc trăbuje sză cîjé-n uminyijé.

Áve jél on fisjor, Csen îl tyimá, jél ăjrá fălusije lu tátă szo. În cárá Ind kusztá máj on császár kunuszkut. Cîgánká luj tyár o fátă o putut sză naszkă, pă je Gan o tyimá.

Máj înnentyé dă sj-o murit tátă szo lu fetyistyije, j-o lăszát lu toc, kit sz-o dukă pă fátásztá în kászá lu hălálánt császár, kit sză krászkă pă lîngă kupilu luj, kă toc styije, kă repé sz-o kizdili háborou. În háboro o murit tátă szo lu fetyi, átunsj, kînd je sz-o umplut dă sáptyé áj dă zîlyé. Kînd mágá o trikut dă opt, Csen áve dă gînd sz-o je dă cîgánkă. Cîgányi toc pă lîngă jéj ásá gîngye, kă fátásztă-j szoră szá luj, sî n-áve dă gînd sză sză kununyé, sî j-or zîsz, kit sză fugă dîn cárá lor, sză n-ádukă pă cîgány sjévá ro, kákum în cîgány lá jéj or păcît ásá.

Kînd vigye cîgányi, kă máj mult ásá nu patyé kusztá în putujálă, sz-or igyizit ásá, kă Csen ku cîgánká-s sî ku cîgány, káré pă jél îl cînyé în uminyijé, or merzsjé într-o áltă cáră. Káré n-áve dă gînd sză fugă ku jéj, jéj toc or rămász în cárá pă káré Ind o tyimá.

Kînd Csen o purnyit, vrăzsătoru lumistyije l-o blăsztămát sî pă jél, sî pă lume luj, kit o ezeră dă áj dă zîlyé sză nu-s áflyé loku nisjhungyé sî tot pă kályé sză fijé în lumecárá.

Kînd o trikut o ezeră dă áj dă zîlyé, sî păstyi sjé Csen o lăszát India blăsztămu o fuzsjit dă pă jéj, sî cîgányi áku má nu umblă tot în lumecárá, áré kăsj, hungyé sî átit ságyé, kit jéj áré dă gînd.

Áré făntîny ku ápă bună, dîn sjé átit, sî átunsj be, kînd áré dă gînd sî lyé trébé ápă.

Tyár o groutátyé j-o rămász – cîgányi în Ind pă pămîntu mosi lor máj odátă nu patyé sză márgă-nnápoj.

70

6.

O puvásztă mîndră dă Peng

Kînvá, în dobilye dă mult p-ál sáptyilye nor, kusztá Peng–császáru cîgányilor.

Káru luj doj káj álbj îj tîrîje. Peng császáru-l găzdák nu numá pă cîgány sză urulkude, dá jél ăjrá domnu lu tot om, jél îj purunsje lu toc.

Păntru kă ro máré vágyon áve, nu trăbuje nyimik sză lukré, pă káru-l dă ar tată zuá numá kupiji îs ákărá dăp-on lok pă hălálánt.

Dá odátă ji sz-o rupt o ratá káruluj dă ar, sî kár pă kár ăjrá szusz, toc or kăzut pă pămînt.

Peng o săzut dă szub lyémn, sî d-ákulo ástyiptá sză vijé szluzsilye dăpă jél sî sză-l răgyisjé szusz. Ástyiptá sî kupiji luj, ástyiptá o zuă, dauă pă szluzs. Ubrázu lu Peng dá sî ubrázu kupijilor táré sz-o-nnyigrit.

Lu királu cîgányilor lu Peng nu j-or lăszát sjină, numá sză márgă d-ákulo, kum máj repé patyé. Azsunsz lá jél on om, káré nu styije nyimik dă Peng, s-o kizdilit sză zberă ku jél:

– Dá nu véz, dar orb jésty tu, kupij téj îm tipurlestyé veteményu. Dusjécă vă d-áisj, nisj sză nu vă văd p-áisj máj mult!

Peng áve dă gînd sză-j zîkă, sjinyé-j jél, dá omu-l dîn szát n-áve dă gînd sz-áhudă dă jél nyimik.

Dimizou sî királu cîgányilor ákár áve dă gînd, ákár nu, dá trăbuje sză-s ádunyé calyilye sî kupiji, s-o purnyit sză-s katyé pálotá. Dá dákă sjinyivá sjévá îs pergyé odátă, ro gro ăj, sză-s áflyé máj odátă. Umblá tot ulyicîlye pă káré d-ábe umblá ált, tot întribá, sjire, dá n-áhuze nyime.

Peng mágá păntru kă vigye, kă áfel kuszt nisj pă nyimik nu-j bun, s-adunát kupiji pă lîngă jél s-o zîsz.

– Áhuzîc, kupiji méj! Ny-ány pirdut găzdăsjije. Áku nu nyisz nyimesî nyimik. Dá d-áje tot trébé sză mănkăny, kă trébé sză kusztăny. Kit sză ávény mănkáré, trébé sză lukrăny sjévá, kă nu kágyé dîn nor nyimik ásá. D-áje unu d-întri voj sză fijé kuvásj, k-ásztá-j mesterség bun, patyé binyé kutá áfel om. Hălálánt sză fijé zenész, ku lu toc lyé trébé vojá bună.

71

Ásá lu tot kupil j-áflát sjévá mesterség. N-ápo azsunsz lá fisjori héj máj tînyirj: Jéj ku nyimik nu-szrá dăsztulyic, sî n-áve dă gînd sz-ápusjé nyimik, sjé tátă szo ly-o zîsz. Lu Peng ji-jrá milă dă jéj, k-or rămász făr dă mesterség sî j-o zîsz:

– Sî voj á méj kupij szîntyéc, sî n-ám dă gînd sză mă blăsztămăc, kînd oj fi în pát dă mort. D-áje unu dîntri voj sză-s pujé trásztásztá pă umiré sî sză purnyászkă sză kuldujászkă, sză-s pată cîjé szusz kusztu. Hălálánt mágá .... (áisj Peng ocără sz-o gîngyit, păntru kă lu kupiluluj hăl máj mik má nyimik nu j-o rămász, sî kum săgye pă lîngă păduré, o vinyit d-ákulo on ursz máré lá jéj.

– Áisj cij urtáku to. Ápukă-l sî du-l ku tyinyé pă urszusztá, sî sză purnyic în lumecárá! Jél ty-o hărănyi pă tyinyé, tu l-ij hărănyi pă jél!

7.

Fátá ku calyé dă lyémn

O dát Dimizo, sj-o dát. Kusztá kînvá on cîgán szărák ku cîgánká-s. Jéj áve o fátă.

O bityizsjit cîgánkásztá szărákă, sî-j zîsjé lu fetyi-s:– Purombu mnyo, fátá me, du tyé dăpă tátă to lá fugádo.– Zî-j, kă ám dă gînd sză szfătészk ku jél, pîn n-oj muri inká.Merzsjé fátá lá fugádo, îj zîsjé lu tátă szo:– Tátă! Mámá tyé sjeré sză vij repé ákásză, kă pă martyé-j sî áré dă

gînd sză kiszinászkă dă lá tyinyé.– Zî-j, kă repé mă duk.O mérsz fátá-nnápoj, s-o-ntrábă mumă szá:– Dá sjé c-o zîsz tátă to?– O zîsz, kă rep-o vinyi.Dobá trisje, mirzsje, dá cîgánu tot nu vinye ákásză dă lá fugádo.

Niskum nu putye sză lásjé abba zsoku ku kărc.Járă s-o mănát fátá cîgánká dăpă jél, dá nisj dăp-ásztá n-o vinyit

ákásză. Ásá or păcît sî ál trijilye rîndurj.Zîsjé mámá lu fetyi-s:

72

– Purombu mnyo! Ákulo în ládáje-sz cîpilyisji-m în káré m- ámkununát. P-eje sză lyé jej lá tyinyé sî táré sză jej számá pă jéj sî je-c számá sî tu. Pă tátă to l-oj blăsztămá: pîn átunsj sză nu sză pată-nszurá máj odátă, pînsjé nu s-aflá áfelă cîgánkă, ká jo. Sză-j zîsj, sză-s fákă trij păréc dă bucskorurj pă pisjaré sî trij boc dă fér. Pînsjé estye nu sz-or kupi, pîn átunsj sză n-ájvé putujálă!

Tu mágá táré je-c számá, kă tátă to ákárkum patyé umblá lumecárá, áfelă cîgánkă, ká jo nu s-o áflá. Dákă mágá pă tyiny ár áve dă gînd sză tyé je dă cîgánkă, sză-j zîsj máj înti sză fákă áfel pod, káré ázsunzsjé pă hălálánt mál dă tenger. Dákă l-o fásjé podulá, du tyé pă jél pă hălálánt mál sî ku kălkîje ku cipilyisji-m, în káré m-ám kununát sză bukunyésty pă pod, átunsj tátă to nisjkînd nu ty-azsunzsjé.

Kum cîgánká vorbilyestye j-o zîsz, o sî murit.P-ásztá azsunsz ákásză cîgánu. Dăpă grupămintyé îj szpunyé fátá,

sjé j-o zîsz mumă szá. Tátă szo o purnyit sză sză-nszaré. Máj înti s-o făkut bucskorurj dă

fér sî pă lîng-estye trij boc dă fér. O purnyit tátă szo sză sză-nszaré. O umblát lumecárá krusjisj-kurmizisj, kutotu o umblát, dá áfelă cîgánkă, ká sjé felă cîgánká-j o foszt, nu s-aflát. Pă kályá-s lungă s-o umblát trij păréc dă bucskorurj, dá sî trij boc dă fér. Ro hustyunyit azsunsz ákásză.

Kum azsunsz s-o săzut zsjosz ákásză, sz-o ujtát pă fátá-s, káré tyár ká mumă szá-jrá. Îj zîsjé p-ásztá:

– Fátá me! N-ám áflát áfelă, ká mumă tá, hjábá ám umblát lumecárá. Dá kum mă ujt pă tyinyé, tu áfelă jésty, ká mumă tá o foszt.

Fátá inká n-o mujtát sjé j-o zîsz mumă szá, s-o zîsz:– Tátă, jo numá ásá pot fi cîgánká tá, dákă vij fásjé áfel pod máré,

dă azsunzsjé pă hălálánt mál dă tenger.Tátă szo repé sz-apukát dă lukru, d-áfel máré pod o făkut,

d-azsunsz pă hălálánt mál dă tenger. Kum ásztá fátá o văzut repé s-o lat szusz cipilyisji lu mumă szá, în káré sz-o kununát sî alyirgát pă podulá. Máj înti dăkit sjé tátă szo ár fi mérsz dăpă je, fátá ku kălkîj dă cipilyisj o bukunyit pă pod, podu mágá repé sză duburît dăpă je.

Fátá, kit tátă szo sză n-o pată ázsunzsjé, într-o păduré sz-aszkunsz. Dá fátá ásá dă mîndră-jrá, dă kum mirzsje păstyi păduré, kutotu o ársz pă lîngă je ku mîndrácá-j.

73

O lat dă vestyé nyészkáj aminy, káré lyemnyé tije, kum trébé j-o kiszinit:

– Bună zuă sză vă gye Dimizo, aminyilor buny. Dá sjé făsjéc voj áisj în pădurászt máré? – întribá dă lá jéj.

– Sză fij szănătasză, fátá me! Noj má dă zesjé áj dă zîlyé tijény áisj lyemnyé, dá inká ku om vju nu ny-ány áflát. Dá szpunyé nyé, în sjé járat jésty tu p-áisj?

– Ám dă gînd sză vă sjo pă voj pă sjévá.Dă sz-áhuzîny, pă sjé?– Ác putye voj sză-m făsjéc calyé dîn lyémn?– Dá kum sză nu. Nu nyé kirilestyé ásztá nauă în nyimik. Aminyistye j-or făkut o cală mîndră dîn lyémn. Je mágá, kum

o lat-o szusz calásztá, j-o fuzsjit mîndrácá, ku sjé kutotu o ársz pă lîngă je. Fátá táré j-o kiszinit aminyilor calásztá, s-o mérsz d-ákulo.

– Dimizo sză fijé ku voj! – zîsje fátá.– Sză tyé áldăjászkă Drágu-l Domn, fátă. Sză áj nurok! – zîsje

aminyi.Fátá ku calá dîn lyémn, kum mirzsje în păduré o lat dă vestyé o

kurtyijé dă királ. O gîngyit sjévá sî sj-o sjirut înlontru dă lá kătánáje, káré ákulo păze usá. Gîngye, kă dádă s-o kăpătá sjévá lukru.

În kurtyije királuluj or ápukát-o szusz, sză păzászkă gîstyilye. Fátá ku calyé dîn lyémn sză kulká în kosjiná gîstyilor ku gîstyilye

tot. Binyé la dă jelyé számá, n-o pirit nisj uná d-întri jelyé.Ásá trisje, mirzsje dobá.Odátă j-o vinyit în firé, kă sz-o ujtá sjé felă j-ij pelye, kă má dă mulc

áj dă zîlyé nu s-o văzut pelye. Átunsj inká trij zîlyé făsje on án. Pă málu-l dă părou, hungyé lyé mîná pă gîstyilye sz-o lăpădát. Gîngye, kă sz-o szkăldá în păroulá. Kum sz-o lăpădát o fátă mîndră sz-o făkut dîn je, ásá szkripe kutotu pă lîngă je. Gîstyilye sz-or szpărijet sî dă frikă, kum or putut or ályirgát, or zburát d-ákulo, arékityé o pisjarilye, o háripilye s-or zdrubit.

Fátá s-o lat szusz calá dîn lyémn sî ly-adunát uná pă gîstyilye sî ly-o mănát ákásză.

Ádauzá, á trijilye zuă járă ásá o păcît. Kum kirilicá o lat dă vestyé, kă gîstyilye nu-sz szănătasjé, nu styije pă sjé sză sză gîngyászkă.

– Dá sjé patyé fi ku gîstyilyestye? Pîn áku nyimik ro n-ány putut sză zîsjény pă fátásztá, káré lyé păzestyé pă gîstyilyestye.

74

– Styij, sjé mámă! Maj j-o oj styi, kum ăj ásztá! – j-o zîsz fisjoru-l dă királ, hăl máj tînăr.

Ádauzá dă gyiminyácă fisjoru-l dă királ o mérsz pă furis dăpă fátă.

Fátá kum azsunsz pă málu-l dă părou, s-o lăpădát calá dîn lyémn sî sz-o szkăldát în ápásztá. Gîstyilye járă sz-or minikidit. Ku háripilye zdrubityé táré or kizdilit sză fákă lármă máré, kînd or văzut-o pă fátá mîndră, sî lá ásztá nu sz-or putut szuktulyi.

– V-o mérsz fire, gîstyilye melyé – lyé zîsje fátá. – Sî jo ám gă gînd sză fju on pik în ápă, ká voj. Sjé báj ávéc? – sî áve dă gînd sză lyé putulyászkă, kă vorbé mîndré. Dá jelyé pîn átunsj nu sză putulye, pînsjé nu-s la szusz calá dîn lyémn.

Fisjoru-l dă királ, kum o văzut, sjé kum ăj, repé alyirgát ákásză sî ly-o zîsz lu părinc:

– Áhuzîc, părinci méj! Ám dă gînd sză mă-nszor!– Binyé dă, dá pă sjinyé áj dă gînd sză jej?– Pă fátá, káré gîstyilye păzestyé.– Dá nu c-o mérsz fire dar? – îj zîsje kirilicá.– Nu m-o mérsz fire, nejtyem. Fátásztá kînd îs lápădă calyilye ro

mîndră-j, ásá szturlusjestyé, ká szarilye. Nu-j áltă ásá dă mîndră fátă pă lumecárá.

– Ásztá sî noj ávény dă gînd sz-o vigyény – o zîsz királu sî kirilicá.

Ádauzá dă gyiminyácă kirilicá sî királu-l bătîrn or mérsz dăpă fátă. Kînd fátá sz-o lăpădát, ánume ásá dă mîndră-jrá, ká szarilye.

Părinci ăszrá fălosj sî repé ro máré nuntă or cînut.Dákă kadá sudikuluj ár fi foszt máj lungă, átunsj sî puvásztá má

máj lung-ár fi foszt.

75

8.

Fisjoru sî szoră szá Re

O dát Dimizo, sj-o dát. Ăjrá odátă on om sî mujeré. Jéj áve on fisjor s-o fátă. Odátă o murit mumă szá lyé.

Zîsjé p-ásztá táto szo lyé:– Kupiji méj! Mă duk sî v-áduk o mámă măstyajé. Pîn átunsj nu

vju, pînsjé n-oj áflá-o.Aflát-o, adusz-o ákásză. Măstyaje mămălyigă lyé firbe lu kupij.

Kum lábusá punye înnentye lor, kupiji kutotu or mănkát. Dá lyij nu ji-sz-o-nszpărit ásztá, kă je flămîndă o rămász. Ásá o păcît odátă, în dauă rîndurj …

Ál trijilye j-o zîsz lu cîgánu-j:– Áhuz, mă! Du lyé pă kupijistye hungyivá! Nu patyé sză rămîjé

áisj ku noj, kă dákă áisj or rămănye, oj muri dă famé!Dá fátá ahuzît, sjé o zîsz măstyaje-j.Ádauzá tátă szo lyé j-o zîsz:– Ony merzsjé în păduré dăpă lyemnyé.Fátá s-o umplut kătrincá ku tărîcă sî kum mirzsje în păduré, tot

însjét, tot însjét, îs răszăpe tăricá. Má dăsztul dă dăpártyé or mérsz, or ázsunsz în mirzsuku păduri.

– Kupiji méj! Sztătyéc áisj sî ástyiptăcă mă! Mă duk sză táj arékityé lyemnyé uszkátyé, sî dăp-áje repé vju dăpă voj – lyé zîsje tátă szo lyé.

Kum o mérsz máj dăpártyé dă jéj, sî má nu sză vigye, o mérsz ákásză. Kupiji tot l-ástyiptá, tot l-ástyiptá. Zîsjé odátă fátá:

– Hájc ákásză, frátyi mnyo.– Trébé sză-l ástyiptăny pă tátá.– Nu vinyé jél înnápoj.– Dá noj făr dă jél nu áflăny înnápoj.– Dacskă nu, nu-c fijé frikă, jo styu kálye.Or purnyit, sî máj înti or ázsunsz ákásză, dăkit tátă szo lyé.

Măstyaje lor járă mămălyigă o fért, kupiji ro flămînzsj ăszrá, kutotu or mănkát.

– Nu biru máj mult! – zîsje măstyaje lu cîgánu-j, kînd azsunsz jél ákásză.

76

– Du lyé-nlontru binyé în păduré, d-ákulo n-or áflá înnápoj. Jo tot uvig fălămîndă rămîj păntru jéj.

Ádauzá tátă szo lyé ly-o dusz în păduré, dá fátá s-áku ku firé-jrá sî s-áku or áflát înnápoj. S-áku or mănkát mămălyigá dînnentyé-j.

N-ápo áku sî ál trijilye rîndurj ly-o dusz tátă szo lyé în păduré. Áku fátá măláj s-o băgát în kătrincă. Dá măláju pászărilye kutotu l-or mănkát sî kupiji n-or putut sză márgă-nnápoj.

– Styij tu, sjé? – zîsjé fátá. – Háj ony fásjé fok sî ny-ony înkălzî.Or ádunát lyemnyé s-or făkut fok.– Frátyi mnyo! Dákă áj dă gînd sză tyé kulsj, punyé-c kápu în

brácá me. Pînsjé tyé kulsj, jo tyé păzészk.Frátyi szo kum s-o pusz kápu în brácá lu szoră szá, l-o furát

szomnu. Fátá o kizdilit sză plîngă, táré plînzsje - inká sî jo áhuzem! O

lákrimă o kăzut pă ubrázu lu frátyi szo.– Ej, szorá me, dá sjé fásj. Dăkit nu m-áj ársz ku lárimá-c, mágá

átunsj ám învisztáj máj mîndru.– Dá sj-áj înviszát, frátyi mnyo?Áj-ám înviszát, kă dîn păru to m-ám făkut o puskă dă szăgyátă sî

ám mérsz ku je sză vădăszăszk.– Ásztá poc sî sză fásj – o zîsz fátá.S-apukát păru-l mîndru sî lung, l-o tijet s-o făkut o puskă dă

szăgyátă lu frátyi szo.– Tu sză rămîj numá pă lîngă fok, jo mágá mă duk sză văd lumecárá

– zîsjé fisjoru.Kum merzsjé în păduré, je számá on lup, ják-ápukă pă jél puská sî

áré dă gînd sză-l împustyé.– Ájoj, fisjorulyé! Mă rog, lásză-m kusztu! Repé oj nastyé, sî p-álá

măkătyélu-m ci l-oj dá, pă káré-l áj dă gînd. Má dă trij zîlyé dă trij nopc tyinijészk, dá tot nu lyé pot nastyé.

– Na binyé dă – o zîsz kupilu sî n-o băntălit-o pă mámá dă lup.Kum merzsjé înnentyé în păduré sză áflă k-on oroszlán, káré

plînzsjé. S-apukát puská dă szăgyátă sî l-o céluzit. Nu mă băntăli, fisjorulyé, máj binyé lásză-m kusztu! Kînd vij

vinyi-nnápoj átunsj oj áve kăcéj misj, sî îc dau unu, káré ci-j ályezsjé. Áku má dă trij zîlyé, dă trij nopc tyinijészk, dá inká nu ly-ám putut nastyé.

77

Na, fisjoru o mérsz máj înnenté, áku k-o mámă dă tigris sz-o áflát sî pă je o céluzit-o ku szăgyátá-j.

– Nu m-ámurî, lásză-m máj binyé kusztu!- zîsje tigrisu. – Má dă trij zîlyé, dă trij nopc tyinijészk, dá inká nu lyé pot nastyé. Ci-j kăpătá unu, dádă odátă c-azsutá.

Fisjoru n-o băntălit-o nisj pă mámá dă tigris, o mérsz înnentyé.O-mpuskát on jépuré sî o gîngyit, kă ku álá o merzsjé-nnápoj lá

fok. Kum mirzsje, ályiirgá înnentyé-j unu dîn kăcéji lu tigris.– Na, tu vij fi á mnyo! – zîsje fisjoru. – P-álá l-ij ályezsjé dîn kupiji méj, pă káré l-áj dă gînd! –îj zîsje

mumă szá lu tigrisilor misj. – Ásztá-m trébé.Ás-a-r ázsunsz lá mámá dă oroszlán. Dîn kăcéji-j unu bás alyirgát

înnentye fisjoruluj.– Ályezsjé-c unu, káré áj dă gînd – zîsjé mumă szá oroszlánurj. – Ásztá sză fijé– zîsje fisjoru sî arătát p-álá, káré j-o vinyit

înnentyé. Kînd ázsunsz lá mámá dă lup, s-ákulo ás-a păcît.Ásá or ázsunsz înnápoj lá fok.– Na szorá me, áku má nisjkînd nu vij rămănye szîngură – o zîsz

frátyi szo – áisj ăsz trij kăcéjistye, estye ny-or păzî. Ny-ony fásjé o kulyibă în păduré s-áisj ony kusztá. Véz tu ásá mîndru ám înviszát, dá păntru kă m-áj szkulát, nu styu sj-o fi ku noj.

Kăcéji repé or kriszkut. N-ápo jár o purnyit fisjoru sză vădăszászkă. Sjévá szturlusjálă o

lat dă vestyé în păduré. Kum azsunsz lá kurtyijé, vegyé, kă lá másză dojszprăzesj sărkăny sză zsakă-n kărc. Jéj ăszrá blăsztămác, frác ăszrá toc. Fisjoru p-ásztá o kălkát înlontru.

– Kum ty-áj îndurát áisj sză vij? sjé koc tu lá noj? – întribá dă lá jél.

– M-ác dá lok pă naptyé?J-or dát, kă tátă szo lyé ly-o blăsztămát, kit pîn átunsj sză rămîjé

sărkăny, pînsjé on káp dă om ku kardu lu tátă szo lyé n-or tije zsjosz.

Má dă mult p-ásztá ástyiptá, dá inká om n-o păsît lá jéj.– Ej, má dă kic áj dă zîlyé nu l-ány văzut kardu lu tátyi – o zîsz

unu dîn jéj.

78

L-or ádusz kardu înnentyé. Unu sz-o-nsjirkát sză-l szkată dîn tok, dá nisjkum nu l-o putut szkatyé. Sză-nsjárkă sî hălálánt sărkán, dá sî toc dăpă unápált, dá nisj unu nu l-o putut szkatyé.

– Pot sî jo însirká? – zîsje p-ásztá sî fisjoru.– Áisj ăj, însjárkă numá.Kum sz-apukát sză-l tîrîje, p-o vorbă l-o szkosz áfáră sî p-o luvitură

ly-o tijet kápityilye lu dojszprăzesj dă sărkăny.– Lásză-m kusztu! – îl sjire ál dojszprăzesjilye. – Máj binyé întyizsjé

mă în kămáră. Áisj ăsz tyejilye dă pálotă.Ásá s-o foszt. Fisjoru l-o-ntyisz într-o butyé, káré-n kămáră-jrá,

s-o mérsz dăpă szoră szá.– Na szorá me! Máj mult nu trébé áisj în kulyibă sză kusztăny, în

palotá ony merzsjé. Áfelă mîndră pálotă tu inká nisj n-áj văzut sjé felă noj ávény – zîsje fisjoru.

Kum or ázsunsz lá pálotă, îj zîsjé lu szoră szá:– Áisj ăsz tyejilye dă pálotă. În tatyé szobé tyé poc dusjé-nlontru,

tyár în kămáră nu.– Fátá o tunát în tatyé szobé, dá áve dă gînd sză styijé, sjé-j în

kămáră. Kînd frátyi szo o mérsz sză vădăszászkă, sz-apukát s-o dăstyisz kămárá. Kum o kălkát în usă sjinyivá d-într-o butyé ásá o zbirát lá je:

– Sjinyé jésty tu? Dákă mámă bătîrnă jésty, sză fij masá me, dákă máj tînără jésty, sză fij mámá me! Dákă fátă jésty, sză fij cîgánká me! Dákă cîgán bătîrn jésty, sză fij mosu mnyo! Dákă máj tînăr jésty, sză fij tátá mnyo. Dákă fisjor jésty, sză fij frátyi mnyo!

– Fátă misz –zîsjé fátá.– Átunsj sză fij cîgánká me, dá ázsută-m sză pot vinyi d-áisj áfáră!

– zîsje sărkănu.– Kum ty-ás putye szăbăditi áfáră?– Ád-o áisj o funyijé, sjé o fátă dă sáptyé áj o făkut. Bág-o într-o

ală ku ucăt lá sză fijé udă. Kînd sz-o umplut dă ápă în trij rîndurj sză luvésty pă butyásztá.

Ásá s-o foszt, kum sărkánu o zîsz. Kînd fátă ál triilye rîndurj o luvit pă butyé ku funyijé, butye sz-o krăpát sî o szărit dîn je sărkánu.

– N-áku tu jésty cîgánká me! – zîsje, sî ásztá j-o foszt nuntá lor. – Îj zîsje sărkánu:– N-áku c-oj szpunyé, kum l-ony ámurî pă frátyi to.– Kum?

79

Kînd azsunzsjé ákásză, jo m-oj ászkungyé lá usă, sî kînd o mînă m-oj punyé lá jél, átunsj o muri.

– Biny-o fi – zîsje fátá.Kînd fisjoru azsunsz ákásză, pă kályé l-or ástyiptát kăcéji,

áloturilye, káré-l păze. Or szămcît, kă pîn n-or foszt ákásză, sjévá báj ástyáptă pă gázdá lor. Kum or ályirgát înnentye fisjoruluj, or dăstyisz usá dă pálotă sî ku gyincîlye-j táré sî ku ungyijilye l-or răgădit pă sărkănu ásá, dă álá nisj n-o mucît. P-ásztá fátá apukát măturá sî o kizdilit sză-l bátă pă oroszlánu, pă tigrisu sî pă lupu.

– Szorá me, dá dă sjé lyé bác? Ás-ar hustyunyit má, lásză lyé sză hugyunyászkă, k-ákulo sză kulkă, hungyé áku sztă.

– Na, áloturilye ákulo or rămász tată naptye.Ádauzá fisjoru jár o mérsz sză vădăszászkă, sî s-o dusz urtásji ku

jéj.Zîsjé sărkánu: – Ej, cîgánká me, dăkit n-ám murit pîn áku. Áku m-oj ászkungyé

dă szub pátu lu frátyi to, sî kînd m-oj punyé mîná pă jél, o muri!– N-ápo, kînd azsunsz fisjoru ku áloturilye ákásză, nisj n-or ávut

dă gînd sză măninsjé vásjoră, repé or tunát dă szub pát, sî sz-or pusz pă sărkánu d-ászuprá. Ásá nu l-o putut sărkánu băntăli pă gázdá lor. P-ásztá fátá jár o kizdilit sză lyé bátă ku măturá.

– Szorá me! Nu lyé băntăli!– Dá dă sjé áisj o trébujit sză sză pujé zsjosz?– Lásză lyé, lá sză hugyunyászkă, kă tată zuă pă miny m-or

szlugurit!– Ásztá nu-j ásá binyé, frátyi mnyo, trébé sză márgă pă loku lor

sză sză pujé zsjosz.Ál triilye naptyé zîsjé sărkánu:– M-oj ászkungyé dă szub másză. Kînd o vinyi frátyi to sză

măninsjé vásjoră, l-ámor!Dá nisj áku nu l-o putut ámurî.Zîsjé járă sărkánu:– Zî-j lu frátyi to, kit sză márgă făr dă áloturilye sză vădăszászkă.Na, fisjoru j-apukát vorbá lu szoră szá sî ly-o-ntyisz pă urtásji luj

în kosjină. Sărkánu o pusz o pjátră máré înnentyé dă usă ásá, dă ákárkum áve dă gînd nu putye dîn kosjináje sză vijé áfáră. Sărkánu o mérsz pă furis dăpă fisjoru în păduré. Fisjoru l-o lat dă vestyé sî sz-o urkát p-on lyémn ro máré.

80

– Háj zsjosz, pîn mîndru tyé sjo sză vij. M-áj ámurît fráci méj s-áku jo vju, trébé sză ty-ámor păntr-asztá! – o zîsz sărkánu.

– Áisj mi-j sîpká – o zîsz fisjoru. –Máj binyé ku ásztá zsakă tyé.„Ej, ázsutori méj, sjé máj biny ár fi, dákă áisj ác fi lîngă minyé” – o

gîngyit fisjoru. Sărkánu o kizdilit sz-o rupé sîpká pă dărăburj.Kum on álot ahuzît, kă gázdá lor ly-o tyimát, o zîsz lu héjelánc:– Gázdá nosztru în báj máré-j.N-ápo járă zîsjé sărkánu.– Háj zsjosz dăpă lyémn!P-ásztá fisjoru s-o zburtusjit cipilyisji s-o kitzdilit sză zberă:– O drázsji méj dă păzitori méj, dák-ác styi în sjé máj máré báj

misz, styu, kă repé ác purnyi sî m-ác ázsutá. Áku ál dojilye álot ahuzît sj-o zîsz gázdá lor.Jár o zbirát sărkánu:– Háj zsosz dăpă lyémnulá, dă sză tyé rup pă dărăburj misj!– P-ásztá fisjoru s-o zburtusjit subá zsjosz, sărkánu mágá repé o

lat-o széjjel pă dărăburj.– Ej, păzitori méj, în báj máré misz – o zbirát fisjoru.Ahuzît ál triilye álotu luj, s-o zîsz:– Du tyé neki lá usă! – îj zîsjé lu unu. Ál-a mérsz neki lá usă, dá usá nisj nu sz-o miskát. Nisj hălálánt

urtáku n-o putut sz-o dăstyigă. P-ásztá kityustrijinsj sz-or lat s-or mérsz neki lá usă. Usá pă dărăburj o kăzut. Oroszlánu sî tigrisu sî lupu s-or lat pisjarilye în gît sî repé or foszt lá lyémnulá în păduré.

– O, drázsji méj dă păzitori méj, dá ác vinyit? Îl vigyéc pă sărkánusztá áisj?

– Dá, îl vigyény – or zîsz kityustrijinsj.– Numá on dăráb dă kárnyé sză lăszăc dîn jél, lá sză pot sză-l puj

pă frigáré sî sză-m îl frig.Oroszlánu, tigrisu sî lupu pă dărăburj misj l-or rupt pă sărkánu,

tyár on dăráb dă kárnyé or lăszát dîn jél. P-álá l-apukát fisjoru sî l-o dusz ku jél. Fátá o szîmcît, kă báj máré-j.

– Ej, szorá me, háj sză frizsjény ocără kárnyé! Fă fok, pîn átunsj jo m-oj tije o frigáré – o zîsz fisjoru.

Ásá s-o foszt.Kum o frizsje kárnye, zîsjé fisjoru lu szoră szá:

81

– Ujtă tyé în otyi-m, sî jo mă ujt în otyi téj. Káré máj înti o rîgyé, álá-j kînyilye dîntri noj!

Sză ujtá în otyi lu unápált sî ásá-ntursje kárnye pă fok, sî kînd má piká dîn je unturá, apukát foku flyákără vînătă. Fátá ocără s-o tîrjit gurá, kákînd ár fi rîsz, p-ásztá frátyi szo ku kárnyá friptă o zburtusjit-o în oty. Ásá, dă kityusdoj otyi j-or kurát.

– O tu fátă, dá dă sjé rîzsj tu p-ásztá? Ásztá-m irdimlit jo dă lá tyinyé?

– Ásá pácă tot kînyé, ká tu.Sî kum o foszt, ásá o lăszát-o în păduré.Fisjoru s-o áflát o fátă szărákă, p-áje o lat-o dă cîgánkă. Ásá kusztá uná, dá odátă cîgánká l-o-ntribát.– Tu n-áj pă nyime?– Ám o szoră.– Dá hungyé-j?– Arbă-j szăráká, hungyivá pă lumecárá umblă.– Biny-ár fi, dákă ár fi întri noj.P-ásztá cîgánu sî cîgánká luj sz-or lat s-or kutát-o pă szoră szá luj

s-or dusz-o în hudváru luj.Păsty-o dobă zîsjé fátá:– Áhuz tu, suguricá me! J-ás putye fásjé jo pátu lu frátyi mnyo? Áisj

misz pă kápu vosztru, nyimik nu pot sză fju pă hászná vasztră.– Fă-j numá. – j-o zîsz suguricá.Kum je j-o făkut pátu, s-o cînut on osz dîn kasztá lu cîgánu-j dă

sărkán sî l-aszkunsz în pát.J-o sî vinyit ákásză frátyi szo sî sz-o pusz în pát. Oszu j-o sztát în

tyépt sî repé o sî murit. Máj mult nu sz-o szkulát. – Nu-j szlobod ákulo sză-l îngrupăc, hungyé pă héjelánc aminy –

zîsje szoră szá. – Átunsj hungyé sză-l îngrupăny?– Dusjéc îl p-on sziget, kă d-ákulo áloturilye luj nu-l patyé ádusjé-

nnápoj.– Ásá s-o foszt. L-or dusz dăpártyé p-on sziget, ákulo l-or îngrupát.

În zuă dă grupămintyé ly-or întyisz áloturilye într-on istálo. Kînd ly-or lăszát áfáră, o zîsz unu:

– Hájc, sză nyé kutăny gázdá!Ásá or ázsunsz lá ápă.

82

– Hájc în ápă, k-ákulo pă szigetulá l-or îngrupát.– Dá dă sjé o trébujit ásá repé sză maré?– Hájc sză-l vigyény.Na p-ásztá l-or szkosz dă szub pămînt sî l-or kizdilit miruszá. În

tyéptu luj l-or áflát oszu lu sărkánu.– Tu vij lyinzsjé zsubrá, jo mágá oj tîrîji oszu – o zîsz unu.Or putut tîrîji oszu dîn tyéptu lu gázdá lor, p-ásztá jél o szărit pă

pisjaré sî o zîsz:– O drázsji méj, dă urtásji méj. Sjé máj bun m-ám kulkát. Dă sjé

m-ác szkulát?– Ty-áj fi putut kulká érékre. Ujtă tyé păntru sjé ty-áj kulkát! – sî

j-or árătát oszulá.– Pă tyinyé szoră tá ty-amurît. Áku punyé tyé pă szpátyilye nyé sî

tyé dusjény áfáră dîn ápă.Ásá or ázsunsz ákásză.– Cîgánkă, lásză mă înlontru! – zbirá cîgánu-l tînăr.– Nu tyé lász, kă áj murit! Mi-j frikă dă tyinyé! – zîsje cîgánká.

Nu-c fijé frikă nyimik, kutotu c-oj szpunyé.Cîgánká-j o mérsz lá ublok, dăp-áje lá usă, dá tot nu sză-ndurá

sză-l lásjé înlontru pă cîgánu-s, dă káré o gîngyit, k-o murit.– Áhuz mă! Dákă ty-ij rugá lá Dimizo odátă, tyé lász înlontru –

zîsje cîgánká.– Sz-o pusz pă zsjinuc sî sz-o rugát uná, p-ásztá usá sz-o dăstyisz.– Dá hungyé mi-j szorá me?Cîgánká j-o szpusz, hungyé-j. Jél p-ásztá o kutát-o, s-amurît-o.K-asztá puvásztá sz-o szfărsît.

9.

Nauă fetyilye dă pávă sî măru-l dă ar

Ăjrá odátă on királ, jél áve trij fisjorj.În hudváru királuluj sztătye on lyémn dă măr dă ar. Pă

mărusztá, kum dă naptye înflure, repé meré dă ar răsztăme.Dá merilye nyime nu lyé vigye, sî nu lyé putye păzî, kă pă gyiminyácă uvig lyé furá sjinyivá.

83

Mulcînsj sz-or însjirkát, dá inká nyime nu ly-o putut păzî, kă nyészkáj pászăré or zburát pă lyémnulá, sî káré lyé păze, p-álá átunsj repé îl furá szomnu.

Ásá o păcît sî hăl máj máré fisjoru királuluj, sî hăl în mirzsjuk. Dá nisj hăl máj mik n-o putut sză rîmîjé áfáră dîn păzálă.

Sz-apukát, sî kum azsunsz dă szub măru-l dă ar s-adusz s-on pát sî szo pusz pă jél. Ákulo-jrá-n pát, dá nu-j vinye szomnu pă oty. Vegyé odátă, kă pă lyémn vál-o szturlusjálă máré-jrá.

Nauă fetyé dă pávă or zburát pă lyémn sză dukă merilye. Opt fetyé or sî kizdilit sz-ádunyé merilye dă ar, dá lu nauălye fetyi ásá ji sz-o văzut dă fisjoru-l dă királ sî sz-o făkut d-o fátă mîndră, sz-o băgát în pát lîngă jél. Sză szurutá, sză murszuká.

Kînd fetyilye dă pávă or ádunát merilye dă ar, fátá jár sz-o făkut dă pávă, s-or zburát d-ákulo. Fátá dă pávă há máj mikă j-o dát on măr dă ar lu fisjoru-l dă királ, jél álá l-o dusz lu tátă szo. Ásá or styut, sjé krestyé pă lyémulá.

Ádauzá fisjoru-l dă királ j-o zîsz lu tátă szo, k-o merzsjé sz-o katyé pă fátá dă pávă, kă pîn átunsj nu sz-o putye putulyi, pînsjé n-adusj-o ákásză dă cîgánkă.

Fátá dă pávă ásá dă mîndră-jrá, dă ku mîndrácá-j kutotu árgye szusz pă lîngă je, păstyi hungyé zburá. Sî járbá pă ligilo árgye în fok, sî calyilye lu aminyilor ápuká fok dă je...

Kum fisjoru-l dă királ mirzsje pă pămînturilye ársjé, odátă dă dăpártyé o văzut sjévá ráză. Ro o hustyunyit má pă kályá máré. Biny ár fi foszt, dák-ár fi putut hugyunyi. Kum azsunsz lá kásză, o dăstyisz usá. Ják-o lat dă vestyé, kă dîn szobă ásj száré áfáră dîn fálurj, sî káré kálkă-nlontru, repé maré. S-o pusz zsjezsjitu pă fál sî áisj or sztát.

Ás-azsunsz lá szobá dă dojilye. Ákulo mágá kucîtyé szăre áfáră dîn fál. S-o pusz zsjezsjitu pă fál, sî ty-ij îmmirá, dá kucîtyilye or tunát înnápoj în fál.

Kum ázsunzsjé lá szobá á triilye vegyé, kă kardurj száré áfáră dîn fál, sî káré kálkă-nlontru îl kaszabulestyé pă dărăburj. Fisjoru-l dă királ s-o pusz zsjezsjitu pă fál, kardurilye mágá sz-or tîrîjit înnápoj.

O dăstyisz szobá sî în szobá á pátrilye, sî sz-o-mmirát, kă fátá dă pávă ákulo sză kulká într-on pát, kardu ăjrá păstyi káp. Királu apukát kardulá, sî máj înti gîngye, kă j-o tije gîtu lu fetyi, kă átitá tyinijálă j-o făkut má lu aminy, kár or ársz d-áje, k-or văzut-o.

84

Má gîngye, k-o luvi ku kardu-j uná, dá păntru kă sî luj táré ji sz-o văzut dă je, j-o lăszát kusztu.

P-ásztá sz-o szkulát fátá. Îj zîsjé:– Binyé, kă tot áj vinyit dăpă minyé.– Na ásá sz-o făkut fátá dă pávă dă cîgánkă fisjoruluj dă királ. – N-ápo odátă or purnyit sză vádă gárdu pálotyi, hungyé fátá dă

pávă kusztá, sî j-arătát lu cîgánu-j kutotu.– Kum or ázsunsz lá szobá dă nauăzăsj sî nauă, o zîsz fátá dă

pávă:– Cîgánu mnyo, în tatyé szobé poc tuná, dá într-ásztá uná nu!– Dá fisjoru-l dă királ áve dă gînd sză styijé, sjé-j în szobáje. Kînd

o dăstyisz usá ahuzît on háng:– Dă-m sză bjau! – o zîsz on sărkán, káré árunká p-on om, sî-jrá

lyigát pă lánc pă káré inká királu-l bătîrn l-apukát sî l-o pusz în fér.– Fisjoru-l dă királ j-o dát ápă. Kînd sărkánu o but-o on sur dă lánc

o puknyit dă pă tyéptu-j.– Ádă-m máj – zîsje járă sărkánu.Kum sî á daulye kristáré dă ápă o but, máj on sur dă lánc o puknyit

dă pă jél.– Dă-m máj sză bjau! – o zîsz sî ál triilye.– Ásá sî ál trijilye lánc o puknyit dăpă jél, méj multyé n-or

rămász.– Fisjoru-l dă királ! Păntru bun, ástyáptă sî tu bun. Păntru trij

kristáré dă ápă trij kuszturj îc kápic. – o zîsz sărkánu sî o zburát. Dá pă fátá dă pávă apukát-o s-o dusz-o ku jél.

Kum fisjoru-l dă királ o mérsz áfáră dîn szobă, nu-s áflá nisjhungyé cîgánká. Táré o lat bujé s-o purnyit sz-o katyé. Plînzsje, urlá dă buje. Kum azsunsz l-a-n pod, o văzut on káp dă kál, o rugujit în jél s-o zîsz:

– Ásztá l-ám áflát, dá cîgánká nu, lyij nisj pă urmă nu j-ám ázsunsz.

Dá pă lokurj dă asză o szărit on kál ku sásză pisjaré sî j-o zîsz lu fisjoruluj dă királ:

– Sjé purunsjésty, drág dă domnu mnyo? Sză mirzsjény dăpă cîgánká tá áku? Dá véz sî tu, kă ro szláb misz, d-áje máj înti o lună hărănyestyé mă ku zsîmblyé sî ku nusj! Átunsj ony merzsjé dăpă je, kînd oj áve putyeré. Jo styu, hungyé c-o dusz sărkánu cîgánká.

– Binyé – zîsjé fisjoru-l dă királ.

85

Kum o trikut o lună, o zîsz kálu:– Gázdá mnyo, áku sză széj pă szpátyilye-m. Mirzsjény dăpă

cîgánká tá.Kum or ázsunsz în norj, ákulo or răsztămit lá fátá dă pávă, káré lá

ubloku dă pálotă săgye.Fisjoru-l dă királ j-o flujrát unu, je repé s-o kunuszkut cîgánu. J-o

zîsz fisjoru-l dă királ:– Ám vinyit dăpă tyinyé.– Nu pot sză mă duk, kă dákă o vinyi ákásză sărkánu sî ty-apuká

pă tyinyé, repé ty-amurî!– Háj numá, nu ny-azsunzsjé, nejtyem – o zîsz fisjoru-l dă királ.Kînd cîgánká luj o săzut pă kál, repé or purnyit.O vinyit ákásză sărkánu, dá má în istálo îj ruguje kálu, sî îj zîsje:– O vinyit cîgánu dăpă fátá dă pávă, s-o dusz-o ákásză!– Sjé sză făsjény áku?- întrábă dă lá jél sărkánu.– Tyé poc kulká on pik, poc sză trázsj o lulă dă tăbák, kă s-ásá

ly-ony ázsunzsjé.Ásá-jrá ánume, kum o zîsz kálu lu sărkán.– Áku putyény purnyi – zîsjé kálu.Héj dujinsj inká n-or ázsunsz nisj pă kályá zsumătátyé, kînd ly-or

ázsunsz pă jéj.– Na fisjoru-l dă királ, áku c-oj la on kuszt. – o zîsz sărkánu, sî pă

kirilicá ku hălálánt kál o dusz-o ákásză. Fisjoru-l dă királ mágá o rămász ákulo szîngur.

Kum mirzsje azsunsz l-a-n pod dă ar. S-áisj aflát on káp dă kál, sî într-ásztá o rugujit ku pisjoru dă bujé. Áisj repé on kál, on táltos ku dojszprăzesj pisjaré o szărit szusz.

– Dákă o lună tot ku zsîmblyé sî ku nusj mi-j hărănyi, átunsj ony putye merzsjé dăpă cîgánká tá.

Ásá s-o foszt. Kînd o trikut luná, kálu o zîsz.– Na, gázdá mnyo, áku kum sză mirzsjény? Máj repé, ká vîntu o

ká gîndurilye?– Máj repé, ká vîntu – o zîsz fisjoru-l dă királ.Kum ákulo mirzsje în nor, ká vîntu, or áézsunsz lá pálotá

sărkánuluj. Dá cîgánká lu fisjoru-l dă királ sztătye lá ublok, kákînd pă cîgánu l-ás fi ástyiptát.

– Dá jár áj vinyit dăpă minyé?

86

– Háj, săz szusz pă kálu-m, sî fuzsjiny d-áisj. Áku nu ny-azsunzsjé sărkánu, kă kálu mnyo áré dojszprăzesj pisjaré.

K-asztá or zburát. Na, dá p-ásztá sî kálu sărkănuluj o kizdilit sză rugujé, sză nyiritászkă. P-ásztá o sî vinyit ákásză sărkánu sî l-o-ntribát pă kálu:

– Na, sjé-j járă?– Or furát-o pă fátá dă pávă. Dá inká poc sză trázsj o lulă dă tăbák,

kă sî dăp-áje ly ony ázsunzsjé.Păstyi-ocără dobă zîsjé táltosu lu sărkán:– Na, áku putyény purnyi!Sărkánu o szărit pă kál sî repé ly-or ázsunsz pă kityusdujinsj. – N-ápo on kuszt járă-c jau – o zîsz sărkánu lu fisjoru-l dă királ, dă

lá sjiny o lat sî cîgánká sî kálu ku dojszprăzesj pisjaré.Fisjoru-l dă királ jár o rămász szîngur, sî p-áje sz-o gîngyit, k-o

merzsjé s-o sztá hungyivá sză szlugurászkă. Kum mirzsje totp-on mál dă păro o lat dă vestyé on pestyé mik.

– Ájoj, szăráku mnyo, tu áisj tyinijésty? – o lat milă dă jél sî l-o zburtusjit în ápă.

Pestyilye o vinyit pîn lá málu-l dă ápă sî j-o zîsz lu fisjoruluj dă királ:

– Je-c dă pă minyé on pikkej zsjosz, sî dákă vij kirili în báj, ácîcă-l, sî c-oj ázsutá.

Máj în máré báj nisj n-ár fi putut sză fijé, kă j-or furát cîgánká. S-o lat on pikkej dă pă pestyilye s-o mérsz pă kályé.

Odátă sz-aflát k-on lup, káré s-o rupt pisjoru, k-o kăzut în gară sjé luj j-or făkut.

– O szăráku mnyo! Kit tyinijésty tu áisj ku pisjoru-l rupt? – zîsjé fisjoru-l dă királ.

L-o szkosz dîn garáje, o tijet on krák dă lyémn, p-álá l-o tijet oformă pă dărăburj sî ly-o pusz pă pisjoru lupuluj sî ku dîn kămásă-j s-o tijet o rangyină sî o-nvălăjit în je pisjoru lupuluj.

– Păntru kă ásá dă bun áj foszt ku minyé, tájé-c dîn păru mnyo on dăráb, punyé-l lá tyinyé, sî kînd vij fi în báj, ácîcă-l sî c-oj ázsutá.

Fisjoru-l dă királ o pusz păru, sjé s-o tijet dîn lup sî o mérsz pă kályé-s.

Ásá o áflát s-o gojă ku háripă ruptă, sî lyij j-o vălăjit háripá.– Păntru kă ásá dă bun áj foszt lá minyé, tîrîjé-c o pánă dîn háripá

me, sî c-oj ázsutá, kînd vij fi în báj.

87

– Dá în sjé m-ác putye voj ázsutá, kînd ás fi în báj? – sză gîngye fisjoru-l dă királ, kă în máj máré báj, în sjé áku misz, dar nisj n-ás putye fi.

– Kum mirzsje, mirzsje sz-o sî-ntunyérikát. Fisjoru-l dă királ dăpártyé sjévá ráză o lat dă vestyé. Kînd azsunsz ákulo o bukunyit pă usă sî o tunát în kulyibă-nlontru.

– Bună száră, masá bătîrnă! – o kiszinit jél táré.– Sză-c gye drágu-l Domn, kupilu mnyo! – j-o zîsz bătîrnáje. –

Nurok máré áj, kă dă masă m-áj tyimát, kă repé c-ár fi kirilit kápu zsjosz dă pă gît, dákă nu ásá m-áj fi tyimát. Dá în sjé járat jésty tu p-áisj? – întrábă dă lá jél.

– Lukru îm kot. M-áj la szusz, masă bătîrnă?– Tyé jau. Ám jo trij káj. Pă jéj ár trăbuji sză lyé păzésty. Dá dákă

numá odátă nu ly-ij mîná ákásză, átunsj ci sz-o szfărsî kusztu. Dá dákă ly-ij păzî, áje vij kăpătá dă lá minyé, sjé áj dă gînd.

– Sz-or igyizit.– Fisjoru-l dă királ ku fálă sz-o dát káji sză păzászkă, k-átunsj

numá trij zîlyé făsje on án. – Káji lu bătîrnyistye ăszrá fetyilye lyij, dá ăszráblăsztămác. Dá

káji nyime lyé putye păzî. Má nauzăsj sî nauă dă kápity ăszrá pusjé pă boc pă lîngă kásză, kápityilye fisjorilor, káré nu lyé putye păzî pă kájistye.

– Fisjoru-l dă királ o mănkát reggeli, sî repé ly-o mănát pă káji pă ligilo. Kînd klopotu o bătut dámnyáză, pă fisjoru-l dă királ l-o furát szomnu, káji mágá or szkăpát hungyivá.

– Kum sz-o szkulát vigye ám jél, kă nu-sz káji. Hjábá lyé kutá, nisjhungyé nu lyé áflá. Kum azsunsz în mirzsuku păduri, tufé ku mărăsjuny l-ástyiptá, ásá dă nu ly-o kutát máj mult ákulo. Átunsj j-o vinyit în firé lupu, dádă j-ár ázsutá. Acicát păru-l dă lup, jákă ákulo o răsztămit lupu.

– Dá sjé báj ăj, urtáku mnyo, kár m-áj mintijit?– Or pirit káji. Ly-ij kutá pă jéj?– Áisj ăsz în păduré, dá sz-or făkut dă lupurj, dá ku héjelánc lupurj

ly-ony mîná áfáră d-ákulo.Ásá or sî făkut, kum lupu o zîsz, ly-or kirgitit áfáră, sî dăp-áje

jár sz-or făkut dă káj. Fisjoru o săzut pă unu, sî ly-o mănát pă toc ákásză.

88

Hu, kum szo-mmănyijet bătîrnáje. Repé s-apukát în mînă on vărtyitor, l-o băgát în fok, sză fijé káld sî k-alá lyé bătye pă káji.

– Nu v-ám zîsz jo vauă sză mirzsjéc întri lupurj!– Ákulo ány foszt întri jéj, dá fisjoru-l dă királ áré on urták întri jéj

sî ny-or mănát áfáră dîn păduré – zîsje unu d-întri káj.Ádauzá fisjoru-l dă királ jár ly-o mănát pă káji áfáră. Dámnyáză

járă l-o furát szomnu sî táré sz-o kulkát. Káji or pirit. Sz-or făkut dă gojă, s-or zburát într-o mursjilă într-on părou.

Kînd sz-o szkulát fisjoru o lat dă vestyé, kă nu-sz káji. Sz-o szpărijet, o mérsz sză lyé kată, dá hjábá, nu ly-o áflát.

Átunsj j-o vinyit în firé gojá, sî acîcát-o pánă dă gojă.– Or pirit káji! – Ákulo-sz în mursjilă, sz-or făkut dă gojă, dá noj ly-ony măná

áfáră pă jéj – o zîsz gojá, sî ku urtásji ly-or mănát áfáră pă jéj. Kum or ázsunsz áfáră, járă sz-or făkut dă káj, fisjoru-l dă királ

mágá ly-o mănát ákásză.Bătîrná járă ku fér káld lyé bătye pă káji. – Nu v-ám zîsz, sză mirzsjéc întri gojé! – sî tot lyé bătye.– Ákulo ány foszt, dá fisjoru-l dă királ áré urtásj întri jelyé, sî ny-or

zăvărlit áfáră dîn mursjilă.Á trijilye zuă fisjoru-l dă királ járă ly-o mănát pă káji áfáră. Ásá

o păcît, ká în zîlyilye, sj-or trikut. Áku káji sz-or făkut dă pésty s-or mérsz pă fundu părouluj. N-ápo lu fisjoruluj j-o vinyit în firé pestyilye, sî apukát pikkeju sî l-acîcát. P-ásztá ákulo o răsztămit pestyilye sî j-o zîsz:

– Sjé báj ăj, ázsutoru mnyo? – întrábă pestyilye.– Or pirit káji méj!– Ákulo-sz pă fundu părouluj, sz-or făkut dă pésty, dá noj ku

héjelánc pésty ly-ony măná áfáră – o zîsz pestyilye.Ásá s-o foszt, dîn pésty káj sz-or făkut, fisjoru ly-ár fi sî mănát

ákásză, dá odátă hăl máj tînăr kál o zîsz: – Áhuz, fisjorulyé! Noj styijény, ám sjinyé jésty tu. Noj nu nyisz káj,

pă noj ny-o blăsztămát bătîrná. Áku nauă nyi-j sztopu, ny-o luvi în káp, kum o făkut ku nauăzăsj sî nauă dă fisjorj, káré nu ny-or putut păzî. Dá ku tyinyé n-avut nurok. Dákă c-o zîsjé sză-c ályézsj dîn káji lyij hăl máj mîndru, ályezsjé-l pă álá, káré ro szlăb ăj, s-ákulo-j pă gunajé, p-álá trébé sză-c gye, kă ásá v-ác igyizit. Dá káj mîndri sză n-ápusj dă lá je, kă eje nu-sz álc, numá drásj.

89

– Ej, kînyilor! – zîsje bătîrná. – Áku v-o fi sztopu – sî ku féru-l dă fok káld o kizdilit sză bátă káji.

Fisjoru-l dă királ îs sjeré plátá. – N-ápo, masá bătîrnă, dă-m bányi! – Kupilu mnyo, áje-c dau, sjé vij sjire. Jestyé áisj sî ar, sî árzsjint dá

estye tatyé sărpj ăszrá, în kurtyije lu bătîrnyistye făsje mult. – Dá îc poc ályezsjé sî dîn káji méj mîndri – zîsje bătîrnáje.– Mijé masá bătîrnă îm trébé álá kál, káré pă gunajé-j pă kastyé. N-o putut ált sză fákă, o trébujit sză-j gye, sj-o sjirut, kă ásztá-jrá

egyessugu.Na királu o kizdilit sză-l tîrîjé pă kálu-l szláb, kă nu putye umblá,

d-áje l-o lat pă umiré sî ásá l-o dusz ku jél. N-ápo odátă j-o foszt dăsztul dîn cipilálă sî l-o zburtusjit zsjosz.

– Jo má nu tyé duk máj mult! – zîsje fisjoru-l dă királ, kînd or ázsunsz pă márzsjiná dă kurtyije bătîrnyistyije. Átunsj j-or vinyit în firé vorbilye káluluj hăl máj tînăr.

– „Dákă vij ázsunzsjé lá márzsjiná pămîntuluj, pă kálu-l szláb ku zsipkindo în trij rîndurj sză-j pipij szpátyilye sî vij vigye, sjé vij áve.” Ás-a s-o foszt.

Kînd sî ál triilye rîndurj l-o pipijet pă kálulă sz-o făkut dă táltos. – Áku săz pă szpátyilye-m, drág dă gázdá mnyo! – j-o zîsz lu

fisjoru-l dă királ. Álá o szărit repé pă szpátyilye-j, sî táltosu ty-áj mirá hungy o

zburát ku jél în nor. – Na, áku mîndru ty-oj zburtusji zsjosz – j-o zîsz lu fisjoru-l dă

királ.L-o sî zburtusjit, fisjoru-l dă királ o sî kizdilit sză kádă zsjosz, dá

kálu o mérsz dă szub jél sî jél járă-n kălárik sz-o áflát. În trij rîndurj o făkut ku jél ásztá táltosu.

– Ty-áj szpărijet, gázdá mnyo? – Dá kum sză nu. Frikă m-o foszt, kă oj kágyé sî ká plăsjintá m-oj

fásjé.– Na véz, sî mijé m-o foszt frikă, kă m-ij lăszá pă kályé, kînd n-ávej

dă gînd sză mă dusj pă szpátyilye-c. Na, k-asztá ány sî szfărsît lukrusztá. Sjé m-áj dát, c-áj kăpătát.

– Zî-m numá, áku kum sză mirzsjény: ká gîndurilye o sî dă vîntu máj repé.

– Ká gîndurilye! – zîsje fisjoru-l dă királ.

Repé or sî zburát lá ubloku lu sărkán.– Ájoj, – zîsje fátá dă pávă – jár o vinyit dăpă minyé cîgánu-m, áku

s-o pergyé sî ál triilye kuszt.– Háj ku minyé, tyé duk d-áisje! – îj zîsjé fisjoru-l dă királ. Kirilicá

o szărit pă kál, sî repé or fuzsjit d-ákulo.Hej, dá în istálo kálu sărkánuluj ásá táré ruguje, nyirite, kum inká

nisjkînd. – Na sjé? – întrábă dă lá jél sărkánu.– Ej, gázdá mnyo, áku nu gîngyészk, kă ly-ony ázsunzsjé.Áku nu j-o zîsz sărkánuluj sză sză kulsjé on pik sî sză trágă olulă

dă tăbák, kă táltosurilye frác ăszrá. Na, o szărit sărkánu pă szpátyilye-j, sî or kizdilit sză márgă dăpă

jéj. Kînd or ázsunsz áprapé pă lá jéj, on táltos o zîsz.– Na frátyi mnyo, tu jésty álá?– Jo misz – o zîsz táltosu lu sărkán.– Sjé fel ăj gázdá to ku tyinyé, sjé-c dă sză măninsj?– În tată zuă o lupátă dă zsár îm dă. Dá tu sjé măninsj lá gázdá

to?– Jo binyé kuszt. Dá styij tu sjé? Zburtusjestyé-l zsjosz dăpă

szpátyilye-c pă sărkánu, sî dăp-áje járă uná ony fi, s-ásá ro mult ány foszt dăpártyé dă unápált.

Ásá s-o foszt, táltosu l-o dusz pă sărkánu szusz în nor sî l-o zburtusjit dă pă szpátyé, jél mágá o kăzut pă pămînt sî kum azsunsz, o sî murit.

Fátá dă pávă mágá o săzut pă kálu sărkánuluj sî o vinyit mîndru ákásză ku cîgánu-s.

Ásá uvig uná-szrá, pînsjé n-or murit.

A Stormy Friendship

93

1.

A Stormy Friendship

Once it happened that the South Wind went to visit his old friend, the North Wind. They had a great time together, with a lot of

merrymaking.When it was time to say goodbye, the South Wind said, “Now it’s

your turn, my old pal. You must come and visit me! I’ll have a warm welcome for you.”

“I’ll be over as soon as I can,” replied the North Wind.Just as the South Wind was leaving his friend, however, it came

into his host’s head to play a little trick... And he started blowing – blowing very cold.

Such a cold wind blew up that there was a snowstorm and the South Wind’s coach of wax froze right there on the road. The South Wind had no choice but to walk all the way home.

Time passed. The North Wind quite forgot about what had hap-pened during the winter. It was springtime when he turned up to visit his old pal, the South Wind. The South Wind couldn’t have treated a king better than his guest.

When it was time for them to part, they said farewell to each other, all smiles. The North Wind climbed onto his coach of ice and gave the horses a flick of his whip. They set off at such a gallop, they surely wouldn’t have stopped till they had reached home had it not been that just then the South Wind started blowing behind them. He blew such a warm wind, such a hot wind full of fiery cinders that the coach simply melted. The North Wind had no choice but to walk all the way home, too. As he walked, the North Wind sweated terribly and he was so angry, he even cast away his fur coat.

That was the end of the friendship between the South Wind and the North Wind – since then they have hated one another. And every year the former friends now plague each other – the one blowing hot, the other freezing cold.

94

2.

The War between God and the Gypsy Emperor

Sometime in the past the Gypsies had their own emperor. He drank a lot and fell asleep. And, who knows, maybe he’s sleep-

ing still.Many thousands of years ago when God sent down rain to the

earth, the Gypsy emperor opened up all of the underground springs to defy God and show that he, too, could create water.

When God thunders, the Gypsy emperor tries to drive him away with fire; he throws fireballs and sets the haystacks and trees alight.*

3.

God Decides to Create Man

One day God decided to create man. He took a handful of mud and moulded it into a statue, then put it into his cooking pot to

bake. Then he went for a walk. When he got back, what did he see? The man had baked too long and was completely black. God said, “You will be the forefather of the Blacks.”

God was not satisfied with his work and wanted to try again. He made a statue out of mud and put it into his pot to bake. This time God took the statue out of the pot too soon and the man was still completely white. God said, “You will be the forefather of the Whites.”

God was still not satisfied with what he had done and he deter-mined to create man a third time. He made a new statue from some more mud and put it into his pot to bake. This time the man came

* UHLIK – BELJKAŠIĆ, 1958, 210. This tale was related by the travelling Gypsies (in Serbian: čergaši) from the area around Sarajevo and by the gurbet people in 1957 when they were preparing to travel in their caravans, set up camp near one or two settlements and stay there for a certain time.

95

out the colour of gold and it was God’s best work yet. He was satis-fied with what he had created and said, “You will be the forefather of the Roma.”

4.

Why do the Roma have no Homeland?

In the old times, at the foot of the great hill, in a huge town, lived people of all different nationalities in fraternal togetherness. Not

far away flowed a great river which was the main source of food for all those who lived there. Before winter set in, everyone worked together to make sure that the barns were full of food. The hunt-ers went hunting and returned with rich spoils, the wineskins were filled to overflowing with wine. When all the work had been fin-ished and the granaries were full of wheat, and when the cold winter was now rapping at the door, the young lads with sweet voices sang their most beautiful songs with satisfaction and in harmony.

This is how the people there lived for centuries – sticking together and working for the good of the whole community.

With time, the town began to spread. It grew bigger and bigger and the stores of provisions were not enough to feed every hungry mouth. The inhabitants began to argue. Each day, fights were a mat-ter of course, and so as to prevent any worse bloodshed, God decreed that one representative of each nationality that lived there should appear before him. He would endow every group with its own land and its own trade.

Envoys were chosen by each nationality. They all arose before day-break in order to take their place under the sun.

The way to the palace proved to be long and wearisome indeed. After many months of walking, however, they reached their destina-tion. At a spring, they agreed that they would wash the dust of the road from their bodies so that they could make a suitable appearance before the sight of God.

The next day, before dawn had broken, every envoy awoke early and they were all very excited about finally reaching their goal – the

96

splendiferous palace of God. Of all the men gathered, only the envoy of the Roma felt like he could do with a bit more rest to relieve the rigours of the journey. The others tried waking him up, but it was no use – he did not have the strength to rise. In the end they were forced to leave without him. When they reached the marvellous pal-ace, God received each envoy in his turn and decided the fates of all the nationalities.

He granted each people a certain amount of land which they should cultivate, harvesting its crops and increasing their accumu-lated wealth. They were not to touch the land of others. They should help their own kind and preserve their souls from the cankerous poison of envy to avoid getting into quarrels and conflicts with both each other and other nations.

The envoys were satisfied with what they had heard; they gave their thanks and left the beautiful palace.

Well, on their way back, they came across the still sleeping envoy of the Roma. They woke him up and told him to hurry to the palace as quickly as possible before the gates were closed. But they were not able to properly rouse the Roma envoy until evening had fallen, and thus he missed his appointment. He only arrived before the glorious heavenly palace the next day. God was waiting for the Roma envoy in his hall, but he was rather angry about the man’s unjustified late-ness.

The Roma envoy greeted God humbly. “Lord! I wasn’t able to get here on time because I was overcome by weariness just before the end of my journey. But, I’m here now to ask you to grant my people a little piece of land.”

“I’m sorry, my son,” replied God. “You will never reach your allot-ted place; you will never be able to light a fire upon your own land. I have already given it all to the other nations.”

“But, Lord, you are surely only teasing me,” said the Roma envoy.So God explained to him. “The fate of the Roma people will be dif-

ferent from now on. They will wander the earth from one country to another. Let their lives be merry and playful, passed in singing and dancing.”

And so it was that the Roma envoy had no other choice but to sadly leave the palace because it had now been decreed that his nation would never have a homeland.

97

5.

Chen and Gan

There is an ancient legend about how the Roma left India. The story tells of how they lived by the banks of the Ganges when

their emperor was truly powerful. Both his voice and his wrath reached far and wide and respect was commanded of everybody.

The emperor had a son named Chen, he was the one and only apple of his father’s eye. In the land of Ind there lived another emperor, too. His wife had only borne him a daughter, Gan.

Before the girl’s father died, he had his servants lead Gan to the home of the other emperor so that she could grow up alongside the boy Chen. He did this in the knowledge that soon a great war was to break out in his land.

Gan’s father fell in the fighting when the girl was seven years of age. When she was eight, Chen desired to take her for his wife. All of the Roma folk from thereabouts believed Gan to be the boy’s sister and they endeavoured to prevent the marriage. Fearing a similar blow of misfortune to that which had already befallen their neigh-bours, they asked the couple to leave their country.

Seeing that there was no way he could remain there, one win-ter Chen set out for a new country in the company of his wife and the Roma who still venerated him. Those who did not wish to leave stayed behind in the land of Ind.

When they began their journey, the shaman of the people laid a curse on Chen and his followers, dooming them to wander the earth for a thousand years.

When the thousandth year following Chen’s departure from India had passed, the curse was broken. It was because of this that today the Roma no longer wander the earth, but inhabit their own houses, where as many people live as they like. They have wells with good water which they dip into whenever the need or fancy takes them.

One difficulty, however, has still not been overcome – the Roma can never again return to the land of Ind, the land of their ances-tors.

98

6.

A Fairy Tale of Emperor Peng

In those times of long ago, in the Seventh Heaven, lived Peng, the emperor of all the Roma.His golden coach was pulled by two white horses. The wealthy

and glorious Peng ruled not only over the Roma, but he was also the lord and master of all men on earth. As he had immense riches, he didn’t have to do any work and so he spent the whole day riding around with his numerous children atop the golden coach.

One day, however, one of the coach’s wheels broke and all those sitting on it tumbled to the ground.

Peng sat under a tree waiting for his servants to come along and lift him up and take him back to his palace. Peng waited. Peng’s children waited. They waited for one whole day. Then two. And then three. Nobody came for them. The sun blazed cruelly down and burned them more and more badly. Peng’s face and all of his children’s faces were burned quite black.

Peng, the emperor of all the Roma, was even beset by the folk who lived thereabouts and was told to clear off and be quick about it. A peasant came up to him. Not knowing that Peng was really a god and a king, the man shouted at him. “Are you so blind you can’t see your brats trampling my seedlings? Go on, be off with you, and don’t let me see you lot around here again!”

Peng tried to tell the man who he really was, but the peasant wouldn’t suffer another word from him.

Like it or not, the god and king of the Roma had no other choice but to gather up his things, call his children and set off in search of his palace. But when you have lost something, it is hard to find it again! They went down remote byways and asked everyone they met; they even pleaded with them, but all of their efforts were in vain.

Realizing that this way of life was likely to get them nowhere, he gathered his children around him and said, “Heed this, my children, we have lost our kingdom. We have become nobodies! But we still have to eat and live. If you want to eat, you have to work – nothing

99

will drop into your mouths from the heavens. Let one of you be a blacksmith; that’s a fine trade and it pays well. Another should be a musician for everybody needs to make merry.

And so he went on until he had appointed a trade to all of his children except his two youngest sons. But they were satisfied with nothing their father suggested. Peng pitied them for being left with-out a trade, and he told the boys, “You, too, are my children and I do not want you to curse me on my deathbed. One of you, then, should swing his pack on his back and go forth into the world. He can keep himself by begging. The other...” Here Peng stopped to think for a moment because now there was really nothing left for the youngest of all to do. Just then a bristly mother bear came rushing out of the forest they were sitting by.

As it was almost upon them, Peng finished his thought. “Sweet son, here is your life’s companion. Take this bear’s hand and let her lead you out into the big wide world. First she will feed you and then you will feed her!”

7.

The Girl with the Wooden Dress

we must all accept the lot God has given us. Once there lived a poor Gypsy man and his wife and their daughter.

The poor woman fell ill. She said to her only daughter, “My dove, my sweet girl, go and fetch your father from the tavern. Tell him that I want to speak to him one last time before I die.”

So the girl went to the tavern and she said to her father, “Oh, dear father, my mother wishes for you to come home at once. She is at death’s door and wants to say her farewells to you.”

“Tell her I’ll be there right away.”The girl went back home. Her mother asked, “Well, what did your

father say?”“He said he’d be here right away.”Time came and went, but the Gypsy man did not return from the

100

tavern. He simply couldn’t stop playing cards. The mother sent her daughter a second time, but the father still didn’t come. They had no better luck the third time either.

So the mother said to the girl, “My dove, there in that chest are the shoes I wore on my wedding day. They are yours now, take good care of them. Now I will lay a curse on your father – he may never remarry until he finds a woman for himself who looks exactly the same as me! Tell him to make himself three pairs of iron sandals and three iron staffs. He will never find peace until all of them have worn away! You take care, because even if your father seeks in all the nooks and crannies in the world, he will never find a woman who looks like me. But if it is you he wants to marry, tell him that he must first build a bridge over the sea. If he builds the bridge, cross it and then stamp on it wearing my bridal shoes. That way your father will never be able to reach you.”

And with those words, the woman breathed her last.Just then, the father arrived home. After the funeral, the girl told

him her mother’s message.The man went off to find himself another wife. But before he did,

he made himself three pairs of iron sandals and three iron staffs to go with them. He was soon roaming the world, searching in all its nooks and crannies, but nowhere did he find a woman who looked like his late wife. In the course of his interminable wanderings, he wore out all three pairs of iron sandals and all three iron staffs, too. It was thus that, very weary, he returned home.

When he sat down and regarded his daughter, he suddenly real-ized that she looked exactly the same as her mother. He said to her, “My girl, though I roamed the world over, I couldn’t find a woman who looked like your mother. But now, seeing you, I have found her spitting image.”

The girl recalled her mother’s advice and replied, “Father, I can only be your wife if you build a bridge across the sea.”

The father set to work straight away and he built a huge bridge. It was so long that it stretched right across the sea. Seeing this, the girl quickly slipped on her mother’s bridal shoes and hurried over the bridge to its far side. Before her father could follow her, she stamped on the bridge with the heels of her shoes and it immediately fell down.

The girl sought refuge from her father in a forest. She was so lovely

101

that as she passed through the trees, her beauty made everything burst into flames and burn up.

She saw some woodcutters and greeted them politely. “God save you, good fellows! What are you doing here in the middle of nowhere?”

“God’s peace, sweet daughter. We have been here cutting trees for nigh on a thousand years, but we have never yet met a living soul. Pray tell, what brings you here?”

“I would like to ask you a favour.”“Well, let’s hear it. What is your desire?”“Couldn’t you make me a dress of wood?”“Why, of course we could. It would be no trouble at all!”The woodcutters skilfully carved the exquisitely beautiful girl’s

dress. As soon as she put it on, the beauty with which she had burned everything around her vanished. She thanked the woodcutters for their kindness and continued on her way.

“God be with you!” called the girl.“God speed, sweet daughter! May you be blessed with good luck,”

replied the woodcutters.As she made her way through the forest, the girl with the wooden

dress saw a royal castle. After a moment’s consideration, she per-suaded the sentry standing guard to let her in, thinking that maybe she could find some kind of work inside.

She was hired to be a goose-girl in the courtyard of the castle.The girl with the wooden dress slept together with the geese on

their straw. She tended them with care and not one of them was ever lost.

In this way, time passed.Once it came to the girl’s mind that she should take a look at her

body as it had been many years since she had seen it. In those times, a year lasted three days. Down by the pond where she drove the geese to swim, she took off her wooden dress. She thought that she would have herself a good bathe. As soon as she had undressed, she became beautiful once more and everything around her began to glow. The geese were much affrighted and in their alarm they flew away or ran off; some broke their legs, others their wings. After hav-ing put her wooden dress back on again, the girl herded the geese together and drove them back home.

102

The same thing happened the next day, and the day after that too.

When she saw them, the queen did not know what to make of the geese’s injuries.

“Whatever can be the matter?” she said. “We’ve never had any problems with the goose-girl before.”

“Let me look into the affair,” offered her son, the prince.The next morning, the prince sneaked out after the goose-girl. At

the pond, the girl took off her wooden dress and once again bathed in the water. Just as before, the geese were stirred up into a panic with a tremendous beating of wings and a clamorous gaggling. They simply could not get used to the girl’s beauty.

“Have you lost your wits, my little geese?” the girl said pleasantly, trying to quieten them down. “It’s not only you who enjoy the water, I do, too. What has come over all of you?” But quieten down they would not. Not until she put on her wooden dress again.

Seeing everything that had happened, the prince hurried home and went straight to his parents. “Dear mother, dear father, I wish to take a wife.”

“Very well, my boy. But who is your betrothed?”“The goose-girl!”“Have you lost your wits?” the queen asked him.“My wits are about me, where else should they be? That girl is so

exceedingly beautiful that when she takes off her dress, she shines like the sun. There is none more beauteous than her in the whole of creation.”

“Let us see the proof with our own eyes,” replied the royal cou-ple.

The next day the queen, the old king and the prince followed the goose-girl down to the pond. When she undressed, she really was as beautiful as the shining sun.

The parents gladly gave their blessing to the marriage. There fol-lowed a great wedding feast.

And if a mouse’s tail were longer, so would this tale be.

103

8.

The Boy and his Wicked Sister

we must all accept the lot God has given us. Once there was a man and his wife. They had a son and a daughter. The

mother died. At this, the father said, “My children, I shall go and bring you a

stepmother. I will not return until I have found one.”He found the woman and brought her home.The stepmother fried some potatoes for the children. When she put

the pan down in front of them, they gobbled it all up in an instant. Now this the stepmother did not like one bit. She had been left hun-gry. So it was that once, twice...

Three times she said to her husband, “Do you hear? Take those children away! They can’t stay here – if things go on like this, sooner or later I’ll starve to death!”

The daughter was eavesdropping on what her stepmother was saying.

The next day, the father called his children. “Come to the forest with me to gather some wood.”

The girl first went to the pantry and filled her apron with oatmeal. As they walked through the forest, she scattered the oatmeal behind her. They went a long way and reached the very heart of the forest.

“Stay here and wait for me, children,” said the father. “I’m just going to go and chop some dead wood – I’ll be back soon.”

They watched him walk away until he had disappeared from view. He went home. But the children simply waited and waited. Then the girl said, “My brother, let us go home.”

“We must wait for father.”“He’s not coming back.”“But we can’t find our way without him.”“You just follow me and don’t be afraid. I know the way.”So they set off and even arrived home before their father did. Their

stepmother was just frying some potatoes. The children swarmed over the food like locusts and gobbled it all up before her very eyes.

“I can’t stand this any longer!” complained the stepmother to her

104

husband when he had arrived home. “Take them deep into the for-est, from where they won’t be able to find their way back! Am I to stay hungry forever because of them?”

The next day the father took the children to the forest, but again the girl was cunning. This time she filled her apron with ash and scattered it on the ground and again they found their way back home. Yet again they also wolfed down the delicious potatoes right under the stepmother’s nose.

Well, on the third day the father led his children into the forest once more. The girl had filled her apron with seeds. But the birds ate all the seeds up and this time the children could not find their way back.

“My brother, do you know what?” asked the girl. “We’ll light a fire and get warm.”

They gathered some wood and made a fire.“My brother, if you feel sleepy just lay your head in my lap. I’ll

keep watch over you while you sleep.”As soon as he had laid his head in his sister’s lap, the boy fell

asleep. Then the girl started crying. Oh, how terribly she wept – even I heard it! A teardrop fell on her brother’s face.

“Hey, sister, what are you doing? Why did you scald me with your tears when I was just enjoying such a sweet dream?”

“What did you dream, my brother?”“I dreamt that I had made a crossbow from your hair and that I

went out hunting with it.”“You could if you wanted to,” replied the girl.And at that, she took her lovely long hair and cut it off and the boy

made a crossbow from it.“You stay here by the fire,” said the boy. “I’m going to go and try

my luck.”As he went through the forest, he saw a she-wolf. He aimed his

crossbow at her.“Spare my life, I beg you, young lad!” cried the she-wolf. “My cubs

will be born soon and you may choose one of them for your own. I have been in torture for three days and nights now trying to bear them, but I simply can’t.”

“Very well,” agreed the boy, and he did not harm her.

105

As he continued on his way through the forest, he came upon a roaring lioness. He aimed his crossbow at her.

“Don’t hurt me, lad! Spare my life! When you return this way I will have given birth to my cubs and you may choose one of them for your own. I have been in torture for three days and nights now trying to bear them, but I simply can’t.”

Hearing this, the boy went on his way. He sighted his weapon at a tigress.

“Don’t kill me! Spare my life!” said the tigress. “I have been in torture for three days and nights now trying to bear my cubs. I will give you one of them and it will be of great use to you.”

The boy did not hurt the tigress, but went on his way. He shot a rabbit and decided to take it back to the fire. As he walked, one of the tigress’s cubs crossed his path.

“Ho-ho! You will be mine!” said the boy.“You can choose whichever of my cubs you please,” said the

tigress.“I want this one.”He soon reached the lioness. One of her cubs crossed his path.“Choose whichever one you like,” said the lioness.“I’ll have that one,” replied the boy pointing to the cub that had

just crossed his path.The boy got to the she-wolf and just the same thing happened

there, too.He arrived back at the fire with the three young animals.“My sister, you will never have to wait alone again!” said the boy.

“Here are these three young wild animals, they will protect us. We’ll make ourselves a hut and live here in the forest. Now you see what a splendid dream I was having? If you hadn’t woken me up, I would know what’s going to happen to us next.”

The three cubs grew quickly.Well, the boy went out hunting again. He saw something shin-

ing through the forest. When he got there, he found it was a palace. Inside he saw twelve dragons sitting around a table playing cards. They were brothers, but they had all been cursed. The boy stepped through the door.

“How dare you come in here? What do you want?” they roared.

106

“Can I stay here for the night?”And they let him, for their father had cursed them to remain drag-

ons until they cut off a man’s head with his sword. They had been waiting there for many years now, but until that moment no man had ever visited them.

“How long it is since we have seen our father’s sword,” said one of the dragons.

They brought the sword. At once, one of them tried to pull it from its scabbard, but no matter how hard he tried, he couldn’t. Another one tried it. All twelve of them tried it, one after the other, but none of them could do it.

“Can I try?” asked the boy.“Here you are. Go ahead.”He gripped the hilt of the sword and had it out of its scabbard in

the blink of an eye. And with one stroke he chopped off the heads of eleven of the dragons.

“Spare my life!” wailed the twelfth dragon. “Lock me in the pantry instead! Here are the keys to the palace.”

So the boy shut the dragon up in a barrel he found in the pantry and went to fetch his sister.

“My sister, no longer do we have to live in a hut; we are moving to a palace. You have never seen one as beautiful as ours is,” said the boy.

When they reached the palace, the boy said to his sister, “Here are the keys to the palace. You may enter every room except for the pantry.”

The girl went through every room and then she became curious as to what was in the pantry. When her brother had gone out hunting, she went there. As she stepped through the door, somebody shouted to her from a barrel. “Who is it? If you are an old woman, be my grandmother! If you are a young one, be my mother! If you are a girl, be my wife! If you are an old man, be my grandfather! If you are a young one, be my father! If you are a lad, be my brother!”

“I am a girl,” replied the girl.“Then be my wife! But first get me out of here!” cried the dragon.“How?”“Bring some string plaited by a seven-year-old girl. Put the string

107

in a bowl of vinegar and let it soak. When it has soaked up the vin-egar, strike the barrel with it three times.”

The girl did as the dragon had said. When she struck with the string for the third time, the barrel burst open and the dragon leapt out of it.

“Now you are my wife!” he said, and that was their wedding.Then the dragon said, “Let me now tell you how we can kill your

brother.”“How?”“When he comes home, I’ll be hiding behind the door. Should I lay

so much as one hand on him, he’ll be done for.”“So be it,” agreed the girl.When the brother was on his way home, his faithful protectors,

the wild animals, stopped him. They had felt that something was afoot back at the palace and that some kind of danger threatened their master. They hurried before him and burst through the palace door. They seized the dragon in their sharp teeth and claws. They lay upon him and he was unable to move. At this, the girl took a broom and began beating the lion, the tiger and the wolf.

“My sister, why do you beat them? They are so exhausted. Leave them in peace to sleep just where they are.”

So the three faithful animals stayed there the whole night.The next day the boy went out hunting again and he called his

faithful companions to accompany him.“My dear wife,” said the dragon. “This has almost been too much

to take, it has nearly destroyed me. This time I shall hide under his bed. When he sits down on it, I shall lay my hand upon him and that will be that!”

Well, when the boy arrived home, not one of his devoted animals wanted to eat their dinner. Instead they immediately ran under the bed where lay the dragon. After this, he was unable to hurt their master. Once more the girl beat them with her broom.

“My sister, do not hurt them!”“Do they have to make their beds just there?”“Let them rest. They have been serving me faithfully all day!”“But my brother, they should sleep in their own places!”On the third night the dragon said, “I will hide under the table.

108

When your brother comes for his dinner, it is there I shall snuff him out!”

But the dragon fared no better this time either.“Tell your brother,” said the dragon to the girl, “that the next time

he goes out hunting, he should leave the wild animals at home.”Well, the boy did what his sister told him to and he shut his faith-

ful companions up in a shed. The dragon rolled a huge stone up to the door so that try as they might, the three animals could not break free. Then the dragon sneaked off into the forest after the boy. The boy noticed him and quickly climbed a tall tree.

“Come down while I’m still asking you nicely,” shouted the dragon. “You slaughtered my brothers, now the time has come for me to take my revenge!”

“Here’s my cap,” the boy called down. “Take your revenge out on that instead!”

“Oh, my dear guardians,” he thought. “If only you were here with me now.”

The dragon began tearing the cap to shreds.Then one of the wild animals heard the boy’s cries for help and he

said to the others, “Our master is in great danger!”Once more the dragon shouted, “Come down from that tree!”The boy threw down his sandals and started wailing. “My dear,

kind guardians. If you knew what great trouble I am in, I’m sure you would come to my aid in an instant!”

Now the second faithful animal also heard his master’s cries.Yet again the dragon shouted, “Come down from the tree! Come

down and let me tear you to pieces!”The boy tossed down his coat, which the dragon ripped to shreds

straight away.“Oh, my dear guardians, what trouble I am in!” cried the boy.The third faithful animal heard this too. “Knock the door down!”

he said to the first.The first animal charged at the door, but it didn’t move. The sec-

ond companion also tried, but he had no luck either. Then all three of them charged the door together. The door fell to pieces. The lion, the tiger and the wolf sped off as fast as their legs would carry them and they were there at the tree in an instant.

109

“Oh, my dear guardians, have you really come? Do you see the dragon?”

“We do indeed,” replied all three.“Devour him but for one scrap of meat. I want to roast that over

the fire for myself!”The lion, the tiger and the wolf tore the dragon into little pieces,

leaving only one scrap of his meat. The boy grabbed the meat and took it with him. His sister could feel that there was great trouble brewing.

“Come, my sister,” said the boy. “Let us roast a little meat. Light a fire while I whittle a wooden skewer.”

And that is just what they did.As they were roasting the meat, the boy said to his sister, “Gaze into

my eyes and I will gaze into yours. Whoever laughs first is a cur!”They gazed into each other’s eyes and turned the meat on the

skewer. When the grease began dripping from it, a blue flame shot up from the fire. The girl twisted her mouth as if she was laughing and at that, her brother thrust the red-hot meat between her eyes. Both of the girl’s eyes oozed out of their sockets like eggs.

“You spawn of a cur! What was there to laugh about? Is that I what deserved from you? Well this is what curs like you get!”

And he left her there as she was in the middle of the forest.The boy found himself some poor girl and made her his wife.They lived together like this and then one day his wife asked him,

“Do you have no family?”“I have a sister.”“And where is she?”“The poor thing is blind. She is out wandering in the world.”“It would be nice if she could be here with us.”The young husband rose and went out and found his sister, and

he led her to the palace.After some time had passed, the girl said to her sister-in-law,

“Couldn’t I make my brother’s bed for you? Here I am, a burden on you both and I don’t do a thing to help you.”

“Go ahead and make the bed then,” said her brother’s wife.The girl started to do so, but she had a bone from her dragon-

husband. She hid it under the blankets.

110

Her brother came home and threw himself down on the bed. The bone went straight through him and he died forthwith. He never awoke again.

“We can’t bury him in the graveyard next to other folk,” said the girl.

“Where then?” asked her sister-in-law.“Take him to an island. His wild animals won’t be able to bring

him back from there!”And that is what happened. They buried him on a far-off island.

During his burial, his faithful animals were locked in a stable. When they were let out again, one of them said, “Let us go and search for our master!”

They went as far as the water.“We must swim. He is buried there on that island.”“Why did he die so suddenly?”“Let’s go and find the proof.”So they dug their master from out of the ground and walked round

and round his body, sniffing at it. They found the dragon bone there sticking out of their master’s body.

“You lick the wound,” suggested one of them, “and I will carefully pull out the bone.”

The bone came out and their master immediately leapt to his feet, saying, “My dear faithful companions, why did you awaken me? I was having such a good sleep.”

“You might have slept on forever. Just take a look at what put you to sleep!” And the animals showed him the sharp dragon bone.

“It was your sister who put you six feet under. Now lie on our backs and we will carry you over the water.”

Thus they arrived home.“Wife! Let me in!” cried the young husband.“I won’t let you in! You’re dead! I’m afraid of you!” replied his wife.“Fear nothing, I will tell you the whole story.”The wife ran from the door to the window and back again, but she

still dared not open it to the husband she believed dead.“First say the Lord’s Prayer and then I’ll let you in, you hear?”

shouted the wife.And so the husband kneeled and prayed, and at that, the door

opened before him.

111

“Where is my sister?”His wife told him where the girl was.He went and did away with her.And this is the end of the tale.

9.

The Nine Peacock-Girls and the Golden Apple Tree

Once there was a king who had three sons.In the royal courtyard there stood a golden apple tree. The

tree blossomed at night and golden apples grew upon it forthwith. But nobody ever saw the apples and nobody could safeguard them, for by the next morning somebody had always stolen the lot. The king announced throughout his realm that he would handsomely reward the man who could guard the tree and its fruit. Many tried, but no one succeeded because some sort of birds kept landing on the tree and then whoever was guarding it fell asleep on the spot.

The king even made his eldest son and then his middle son try to guard the tree, too, but the very same thing happened to both of them.

The king’s youngest son was not spared from having to try to guard the tree either. He went to the apple tree carrying a bed with him. When he got there, he lay down on it. He lay there, but no dreams overcame him. All at once he saw that the tree was illumi-nated by a brightly shining light.

Nine peacock-girls had landed on the tree to bear away its fruit. Eight of them immediately started gathering the golden apples, but the ninth peacock-girl had taken a great fancy to the young prince. She turned into a beautiful girl and lay down beside him in the bed. They began kissing and caressing each other.

When the peacock-girls had picked all the fruit from the tree, the girl changed back into a peacock again and they all flew away. The ninth peacock-girl left the prince a golden apple. He took it to his

112

father and this is how they found out what kind of fruit the tree truly bore.

The next day, the prince told his father than he was going to search for the peacock-girl as his heart would have no ease until he had brought her home as his wife.

The peacock-girl was so beautiful that everything burned up around her wherever she flew. The grass of the meadows was burnt and people’s clothes burst into flames...

The prince followed the scorched earth and suddenly he caught sight of a light shining in the distance. He was very tired from his long quest and sorely in need of a rest. When he reached the house he had seen from afar, he let himself in, but noticed straight away that there were needles flying out of the walls. Anyone who entered would die there and then! He placed a finger on one wall and the needles stopped moving.

He went to the second room. There, knives were flying out of the walls! He placed a finger on one wall and – miracle of miracles – the knives slid back in again.

Reaching the third room, he saw that swords were flying out of the walls, and that anyone who entered would be slashed to pieces. He placed a finger on one wall and the swords slid back in.

He opened the door of the fourth room, too, and to his great sur-prise there he saw the peacock-girl asleep. Above her head hung a sword. The prince seized the sword and his first impulse was to cut off the girl’s head, so much suffering had she caused by burning the people who saw her.

He was just about to bring the blade down, but because he liked her very much, he spared her life.

At this, the girl awoke. “At last you have come for me,” said she.Well, this is how the peacock-girl became the prince’s wife.Once they were walking in the garden of the peacock-girl’s palace.

She lived there and she showed her young husband all around it.When they reached the ninety-ninth room in the palace, the pea-

cock-girl said, “My dear husband, you may enter every room in the palace except for this one!”

The prince was immediately curious as to what could be inside that ninety-ninth room! As he opened the door, he heard a voice.

“Water!” croaked a chained figure. It was a dragon in the form

113

of a man, who the peacock-girl’s father had captured and hung in chains.

The prince brought him some water. After the dragon had drunk it, one of the chains snapped in two and fell from his body.

“Bring me more!” said the dragon.After he had drunk the second glass of water, another chain broke

and fell from him.“More!” repeated the dragon.Soon the third and final chain lay around his feet.“Young prince, one good turn deserves another! In return for those

three glasses of water, I grant you three lives!” And with this, the dragon flew off. But as he left, he swooped down on the peacock-girl and carried her away with him.

When the prince left the room, he could not find his wife any-where. He was much grieved and he set out to look for her. He wept and wailed on his long journey. Reaching a bridge, he saw a horse’s skull. He kicked it, saying, “Instead of my wife, this is what I find! Of her I have seen not the slightest trace.”

From the pile of bones, a six-legged horse leapt up and it said to the prince, “What would you will, sweet master? Shall we set off to seek your wife straight away? Though you can see for yourself how thin I am. Why don’t you feed me on bread buns and walnuts for a month first? We can go after her when I have regained my strength. Well do I know where the dragon has taken her.”

“So be it,” said the prince.When one month had passed, the magical horse said to the prince,

“Jump on my back now, master! We will go to get your wife.”As they ascended into the clouds, they found themselves suddenly

before the peacock-girl. She was just sitting in the window of the dragon’s palace.

The prince gave a whistle and she immediately recognized her husband. She leaned out of the window. The prince said to her, “I have come for you.”

“I cannot go,” she replied. “When the dragon returns, he will seize you and kill you most hastily!”

“Come on,” cried the prince. “He’ll never be able to catch us up!”The prince’s wife sat on the horse’s back and they quickly set off.

114

A moment later, the dragon came back. His horse was already kicking up its hooves in its stable and it whinnied, “The peacock-girl’s husband came for her and he took her away!”

“What do we do now?” the dragon asked the horse.“Have a nap, smoke a pipeful of tobacco. Take your time, we’ll still

catch them up!”The dragon did as the horse told him.“And now it’s time to leave,” said the magical creature.The fugitives were not even half-way home before they were over-

taken.“For this, prince, I take one of your lives!” said the dragon and

then he took the peacock-girl back to his palace together with the prince’s horse. The prince was left there all alone.

As he wandered on his way, he came to a golden bridge. Here, too, he found a horse’s skull and in his grief, he kicked it, just as before. Straight away, a twelve-legged magical horse leapt to its feet.

“If you feed me on bread buns and walnuts for a month, we can go and get your wife!” the horse told him.

And that is what happened. As soon as the month was up, the horse spoke. “How do you wish to travel, master? Swifter than the wind or as quick as a thought?”

“Swifter than the wind,” replied the prince.They raced across the sky and once more arrived in front of the

dragon’s palace. The prince’s wife was standing at the window as if she was just waiting for her husband to show up.

“Have you come for me anew?” asked the peacock-girl.“Come and mount my horse, we must flee from here! This time the

dragon will never catch us up, for now my horse has twelve legs!”And with that, they flew off. The dragon’s horse immediately

started kicking and whinnying in its stable. The dragon came back just then and he asked it, “What’s going on now?”

“They have stolen the peacock-girl! But take it easy and enjoy a pipe. We’ll still catch them up.”

After some time, the magical horse said to the dragon, “Now it is time to leave!”

The dragon leapt onto his horse and after a brief chase, they caught the fugitives.

115

“For this, prince, I take another of your lives!” said the dragon and he also took the prince’s wife and his twelve-legged horse.

The prince was left there all alone and he decided that he would find someplace where he could work as a manservant. On his wan-dering way, he noticed a tiny fish stranded on a riverbank.

“Oh, you poor little thing, suffering here like this,” he said pity-ingly, and he threw the fish into the water.

The fish swam back to the edge and said to the prince, “Take one of my scales. If you run into trouble, light it and I will help you!

Though he could not be in any greater trouble than right at that moment, his wife having been abducted, he took a scale from the fish and continued on his way.

All at once he saw a wolf that had broken its leg when it fell into a pit.

“Oh, you poor thing, how much you must be suffering here with your broken leg,” said the prince.

He released the wolf from the trap and then cut down a branch from a tree. He chopped the branch into two pieces of the same size and fitted them around the wolf’s leg. Then he tore up his linen shirt and bound the broken leg tightly.

“As you have been so kind to me, cut off some of my hair. Put it away and keep it safe – if you run into trouble, light it and I will help you!

The prince took some of the wolf’s hair and continued on his way. He came upon a stork that had broken its wing. He bound it for the bird.

“As you have done me a good turn, pluck a feather from my wing and I will help you!” said the stork.

“How can they help me if I run into trouble when I’m already in the biggest trouble there could ever be?” thought the prince to him-self.

As the prince wandered on his way, evening fell. He caught sight of a light shining in the distance. When he reached it, he knocked, and then opened the door of the cottage.

“Good evening, granny!” he called loudly.“God save you, my boy,” replied the old woman. “It’s a good thing

you called me ‘granny’. If you hadn’t, your head would be rolling about on the floor by now. What brings you to these parts?”

116

“I am looking for a job. Will you take me on, granny?”“That I shall. I have three horses. You must keep watch over them

for a whole year! If you watch them well, you can ask me for any-thing you want. But if just once, you fail to bring them home, it will cost you your life!”

They agreed upon these very terms.The prince was glad to watch the horses as in those times a year

lasted for only three days.The horses were the old woman’s daughters, but she had laid a

curse on them. And nobody could keep watch over them! Ninety-nine heads impaled on poles encircled the cottage – all of them once belonged to young lads who couldn’t keep watch over those horses.

The prince ate his breakfast and then drove the horses out to the meadow while it was still good and early. When the church bells rang at noon, the prince fell asleep, and in the meantime the three horses ran away.

Upon awaking, the prince saw that the horses were gone! He looked for them everywhere, but could not find them anywhere. When he reached the forest, dense prickly bushes blocked his path, so he gave up his search. Just then, the prince recalled the wolf. Maybe the crea-ture could help him after all. He lit the wolf’s hair and there before his eyes stood the animal.

“What ails you, my saviour?” asked the wolf.“The horses have disappeared! Can you round them up?”“They are here in this thicket. They have changed into wolves, but

I will hound them out with the rest of the pack!”Everything happened just as the wolf had said it would. After they

had been chased out of the forest, the three turned back into horses again. The prince mounted one of them and took them all home.

The old woman was enraged! She found an iron poker, heated it, and beat the horses with it.

“Didn’t I tell you to go among the wolves, you wretches?”“We did. But the prince has a friend who is a wolf and we were

driven from the forest,” replied one of the horses.The next day, the prince took the horses out again. Once more he

felt sleepy at midday and he slept very deeply. The horses vanished. They had changed into storks and flown off into the swampy mud of a great lake.

117

When he awoke, the prince saw that the horses were not there. He desperately set out in search of them, but it was all in vain, he sim-ply could not find them! Just then he recalled the stork, and he lit its feather. In an instant the stork had flown to his side.

“What ails you, my saviour?” asked the stork.“The horses have disappeared!”“They are over there in the marsh. They have changed into storks,

but we will drive them out!” And after saying so, together with the rest of his flock, they did just that.

The three storks changed back into three horses and the prince drove them home.

The old woman beat them with the red-hot poker.“Didn’t I tell you to go among the storks?” she screamed and then

beat them some more.“We did, but the prince has a friend who is a stork, too, and we

were chased out of the marsh.”On the third day, the prince drove the horses to the meadow once

again. And exactly the same thing happened as on the previous two days. This time the horses changed into fish and hid down on the riverbed. Then the prince recalled the fish he had rescued. He took its scale and lit it. The fish appeared before him and asked, “What ails you, my saviour?”

“My horses have disappeared!”“They are deep in the river. They have changed into fish, but I and

the other fish will drive them out!”And that is what happened. The fish changed back into horses and

the prince was about to drive them straight home when the youngest horse spoke to him.

“Listen here, lad, we know very well who you are. We are not horses, but the old woman laid a curse upon us. It’s all over for us now; she’ll kill us just like she did those ninety-nine lads who couldn’t keep watch over us. She ran out of luck with you. But when she tells you to choose the most beautiful of her horses as your pay-ment, ask only for the skinny nag that lies on top of the rubbish heap! She will have to let you have it, for that is what you both agreed. Don’t accept any beautiful horses, for they are devils in disguise.”

“Oh, you wretches,” cried the old woman. “You’ve had it now!” And she began beating them with the red-hot poker.

118

The prince asked for his payment, saying “Give me my wages, granny.”

“My boy, I will give you whatever you ask for! I have gold and silver...” (These were really snakes and only a treasure in the old woman’s own domain.) “...Or you could also choose from among the pretty horses.”

“I want the nag that lies on top of the rubbish heap, granny.”The old woman had no choice other than to give him it, for that

was their agreement.Well, the prince began to push and pull the nag for it could not

walk, and in the end he had to lift it onto his shoulders and carry it. When he had grown tired of this, just as they were at the very edge of the old woman’s domain, he threw the nag to the ground.

“I’m not taking you a step further,” said the prince. And then he recalled the words of the youngest horse: “When you have reached the boundary, stroke the length of the nag’s back with your hand-kerchief. Then you will see what is in store for you!” And that is just what he did.

As he stroked the nag right down to its tail for the third time, it suddenly turned into a magical horse.

“Now sit on my back, sweet master,” the horse told him.He leapt onto his steed and the magical horse flew up into the

nameless heights with him.“And now I’m going to toss you off me,” the horse told the prince.It did just that and the prince began to fall. But the horse swooped

underneath him, and the prince found himself sitting on its back once again. The magical horse did this to him three times.

“Were you affrighted, master?” the horse asked.“Indeed I was. I feared I would fall to the ground and end up as

flat as a pancake!”“I know just what you mean. I, too, was scared that you would

leave me there on the road when you didn’t want to carry me on your back anymore. Now you have been repaid in kind and we are even! Now, tell me, how shall we go from here – as quick as a thought, or swifter than the wind?”

“As quick as a thought!” answered the prince.By then they had already landed outside the dragon’s window.

119

“Oh my,” cried the peacock-girl. “My husband has come for me once again, now the dragon will take the third of his lives!”

“Come, let me take you away!” said the prince.The prince’s wife jumped onto the horse’s back and they were

already not there. But out in the stable, wilder than ever, the dragon’s horse started kicking up its hooves.

“What now?” asked the dragon.“Oh, master, I don’t know if we will catch them up this time.”Now he told the dragon neither to have a nap, nor to smoke his

pipe, for the two magical horses were brothers.Well, the dragon leapt onto his horse’s back and they gave chase

to the fugitives. When they had come quite close, the other horse called out.

“Is that you, brother?”“It is I,” replied the dragon’s horse.“How does your master treat you? What does he give you to

eat?”“I get a shovelful of hot cinders every day. And you?”“I live well. But we have been apart for so long. Do you know what?

Toss that dragon from off your back and we can be reunited.”And that’s just what happened. The magical horse flew high above

the clouds and then tossed the dragon from his back. The dragon fell to the ground and gave up his ghost right where he landed.

The peacock-girl sat on the back of the dragon’s horse and rode home together with her husband.

From that time on they never parted for the rest of their lives.

Szélkomák

123

1.

Szélkomák

Történt egyszer, hogy a Déli Szél vendégségbe ment komájához, az Északi Szélhez. Nosza, csaptak is azonmód nagy vígasságot,

mulatozást.Amikor eljött a búcsúzkodás ideje, azt mondja a Déli Szél:– No, komám, most rajtad a sor, gyere el hozzám vendégségbe!

Várlak barátsággal.– A látogatásnak hamarosan szerét ejtem – válaszolta az Északi

Szél.Igen ám, ahogy a Déli Szél távozni készült komájától, az gondolt

egyet, úgymond megtréfálja egy kicsit... Elkezdett hát hideg szelet fújni az Északi Szél.

Kerekedett is erre olyan hideg levegő, hóvihar, hogy a Déli Szél viaszból készült hintaja menten megfagyott az úton. Így kénytelen volt gyalog hazatérni.

Telt-múlt az idő. Az Északi Szél már rég elfelejtette mi is történt a tél folyamán. Úgy tavasz tájt látogatóba érkezett komájához, a Déli Szélhez. A Déli Szél ellátta minden földi jóval.

Amikor elérkezett a búcsúzás pillanata, elköszöntek barátsággal egymástól. Az Északi Szél beült jégből készült hintajába, és a lovak közép csapott. Azok meg csakúgy repültek, meg sem álltak volna hazáig, ha a Déli Szél nem kezdett volna el utánuk fújni. De olyan melegséget, forróságot, még parazsat is dobott a hintó után, hogy az menten szétolvadt. Így hát az Északi Szél is kénytelen volt gya-log megtenni az utat hazáig. Az Északi Szél a gyaloglásban nagyon megizzadt, mérgében még a bundáját is elhajította.

Eddig tartott hát a két koma barátsága, azóta ki nem állhatják egy-mást. A szél komák minden évben bosszantják is egymást eleget, hol hideg, hol meg meleg széllel.

124

2.

Az Isten és a cigánycsászár háborúja

Valamikor a cigányoknak meg volt a saját császáruk, sokat ivott, elaludt, tán még mindig alszik.

Ezelőtt sok ezer éve, amikor az Isten esőt bocsájtott a földre a cigány császár minden csorgót kinyított, hogy Istennel dacoljon, és megmutassa, hogy vizet ő is tud teremteni.

Amikor az Isten mennydörög, akkor a cigánycsászár az Istent tűz-zel kívánja elűzni, tüzet hajigál, felgyújtva a szalmát és a fákat.”*

3.

Az Isten elhatározta, hogy megteremti az embert

Egyik nap az Isten elhatározta, hogy megteremti az embert. Sarat fogott és abból szobrot készített, majd betette egy fazékba, hogy

kisüljön. Ezt követően sétálni indult. Visszatérve volt ám mit lát-nia: az ember a sok sülés következtében teljesen fekete volt. Ekkor mondja az Isten:

– Te leszel a feketék ősatyja.Az Isten elégedetlen volt művével, és ismét meg kívánta teremteni

az embert. Sárból szobrot készített és egy fazékba tette kisütni. Ez alkalommam az Isten túl korán vette ki a szobrot, és az ember telje-sen fehér maradt. Ekkor mondja az Isten:

– Te leszel a fehérek ősatyja.Az Isten továbbra is elégedetlen maradt művével, s ezért elhatá-

rozta, hogy nekiáll haramdszor is megteremteni az embert. A sárból

* UHLIK – BELJKAŠIĆ, 1958, 210. A monda a Szarajevó környéki sátoros cigányoknál (szerbül: čergaši), illetve a gurbetoktól 1957-ben került lejegyzésre, amikor éppen kocsijai-kkal útra készülődtek, hogy egy-egy település közelében bizonyos időre sátrat verjenek és ott-tartózkodjanak.

125

új szobrot készített, és egy fazékba sütni tette. Ez alkalommal az ember aranyszínű volt, és ez volt az isteni mű legjobbika. Elégedett volt teremtményével. Mondja az Isten:

– Te leszel az összes roma ősatyja.

4.

Miért maradtak föld nélkül a romák?

A régi időkben, a nagy hegy aljában, egy hatalmas településen, különböző népek laktak egymással összetartva és baráti közös-

ségben élve. A közelben folyt egy nagy folyó, amely az ott élő összes ember fő táplálékforrását biztosította. Még a tél beállta előtt min-denki azon fáradozott közösen, hogy élelemmel töltse fel a magtá-rakat. A vadászok vadászni mentek, és elejtett gazdag zsákmánnyal tértek vissza, a borostömlők csordultik megteltek borral. A munka végeztével a gabonaraktárak megteltek búzával, s amikor a hideg tél bekopogott az ajtókon, az aranytorkú legények elégedetten és közös szólamban énekelték a legszebb énekeket.

Így éltek évszázadokon át az emberek egymással összetartva, a közösség előbbrejutásán fáradozva.

Idővel aztán a település terjeszkedni kezdett, egyre nagyobbra nőtt, majd szűkőssé vált, hogy tartalékaival minden ott élő éhes szá-jat elláson, enni adván nekik. Így aztán az ottlakók között vesze-kedésekre került sor. Napirenden voltak az összetűzések, s nehogy nagyobb problémákra és vérontásra kerülhessen sor az Úristen elrendelte, hogy az ott élő minden egyes nép egy-egy képviselője elébe járuljon, hogy mindannyiuknak saját földet és különböző mes-terségeket adjon.

A népek kiválasztották küldötteiket, akik még hajnalhasadás előtt útra keltek, hogy ily módon megleljék helyüket a nap alatt.

A palotáig vezető út igen hosszúnak és fáradságosnak bizonyult. Több hónapos gyaloglás után azonban célba értek. A palota közeli forrásnál megállapodtak, lemosva magukról az út porát, méltóan kívántak Isten színe elé járulni.

126

Másnap, napfelkelte előtt, minden küldött korán kelt, s nagyon izgatott volt, hogy sikerült eljutnia céljához, a pompázatos isteni palotához. Egyedül csak a romák küldötte kívánt volna még az út fáradságaitól elgyötörten egy kicsit pihenni. Mindhiába ébresztették, a romának nem volt ereje felkelni. Végezetül nélküle voltak kény-telenek elindulni. Amikor a gyönyörű palotához értek, az Úristen minden egyes küldöttet külön-külön fogadott, s minden népnek meghatározta a sorsát.

Minden népnek meghagyta, hogy bizonyos mennyiségű saját föld-del rendelkezzen, és azt művelje, termést takarítson be, és a szerzett javakat tovább szaporítsa, a más földjéhez ne nyúljon, segítse hoz-zátartozóit, s hogy az irigység mételye ne mérgezze meg lelküket, elkerülve népük és más népek közötti vitákat és összetűzéseket.

Elégedettek voltak a hallottakkal, megköszönték és elhagyták a gyönyörű palotát.

Nos, visszatértükben ráakadtak a még mindig alvó romára. Felébresztették és figyelmezették, hogy siessen oda minél előbb, mert a palota ajtaját hamarosan becsukják. A romák küldöttét azon-ban még az est beálltáig sem sikerült felébreszteni, így nem sikerült elmennie a fogadásra. Csak másnap ért el a gyönyörűséges isteni palotához. Isten megvárta, hogy odaérjen a terembe, ámde eléggé mérges volt az igazolatlan késésért.

A roma alázattal üdvözlőre fogta a dolgot:– Uram, nem tudtam időben ideérni, maga a cél előtt legyűrt az

álmosság. Nos, itt vagyok, és arra kérlek, hogy az én népemnek is adj tulajdonába egy darabka földet – mondta a roma.

– Sajnos, fiam, te sohase fogsz odaérni, ahova kell, és saját földeden soha sem gyújthatsz tüzet. Már minden földet más népeknek adtam oda.

– Uram, te bizonyára tréfálkozol és játszol velem – mondta a roma.

Erre az Úristen elmagyarázta neki:– A roma nép sorsa más lesz ezután. A romák a világ egyik orszá-

gából a másikba vándorolnak majd, életetek legyen mókás és játékos kedvű, teljen el táncban és énekben.

Így aztán a roma kénytelen volt az isteni palotát szomorúan elhagyni, mivel egész népe föld- és országnélküliségre ítéltetett.

127

5.

Csen és Gan

Egy ősi legenda arról szól, miképpen hagyták el a romák Indiát. A mese szüzséje elmondja hogyan éltek a Gang folyó mentén,

míg császáruk igen hatalmas volt, akinek hangja és haragja messzire elért, s ezt mindenkinek tiszeteletben kellett tartani.

Volt neki egy Csen nevű fia, aki apja egyetlen szeme fénye volt. Ind országban élt még egy ismert császár, akinek felesége csak egy leányt szült, akit aztán Gannak neveztek el.

Mielőtt még meghalt volna a leány apja, meghagyta alattvalóinak, hogy Gant vezessék a másik császár otthonába, és hogy annak fia mellett nőjjön fel, tudván, hogy országában hamarosan nagy háború veszi kezdetét.

A harcban elesett a leány apja, s ő épp akkor töltötte be hetedik élet-évét. Amikor a leány elmúlt nyolc éves, Csen feleségül szerette volna venni. A körülötte lévő összes roma arra gondolt, hogy a leány az ő testvére, és meg kívánták a házasságot akadályozni, majd felkérték, hogy távozzon országukból, nehogy a romákra szerencsétlenséget hozzon, miként az a szomszédaiknál már bekövetkezett.

Látva a romák, hogy közöttük többé nem képzelhető el a további együttélés, egyik télen megosztozkodtak úgy, hogy Csen feleségé-vel, és az őt tisztelő romákkal együtt egy másik országba vette útját. Akik nem kívántak távozni, azok mind Ind országban maradtak.

Amikor Csen útra indult a nép sámánja elátkozta őt és népét, hogy ezer évig bolyongjon a világban.

Amikor letelt az ezredik év, miután Csen elhagyta Indiát, meg-szűnt az átok, úgy hogy a mai romák többé már nem bolyonganak a világban, hanem saját házaikban laknak, ahol annyit tartózkod-hatnak, amennyit csak akarnak. Jóvizű kútjaik vannak, amelyekből kedvükre és szükség szerint vizet merhetnek.

Egy nehézség azonban fennmaradt, a romák többé már nem tér-hetnek vissza Indbe, őseik földjére.

128

6.

Tündérmese Pengről

Azokban a régvolt időkben, a hetedik égen, élt a hatalmas Peng, minden roma császára.

Két fehér ló húzta annak aranykocsiját. A gazdag és dicsőséges Peng nemcsak a romák felett uralkodott, hanem minden egyes, a föl-dön élő ember ura és parancsolója volt. Mivel hatalmas vagyonnal rendelkezett, semmit sem kellett dolgoznia, hanem aranykocsiján egész nap csak népes gyermekseregét kocsikáztatta egyik helyről a másikra.

Ám egyik nap aranykocsiján széttört egy kerék, és aki csak azon volt, mind a földre huppant.

Peng egy fa alá ülve várta szolgáinak érkeztét, hogy emeljék őt fel a földről, és vigyék be palotájába. Várt Peng, vártak a gyerekei, vártak ők egy napot, kettőt, hármat – ámde senki sem jött értük. A nap meg kegyetlenül sütött, egyre csak égette őket. Peng arca, és gyerekeinek arca már teljesen elfeketedett.

A romák királyára, Pengre meg ráakaszkodtak az ottlakó emberek, hogy rögvest hagyja el helyét. Odaért hozzá egy földműves, aki azt sem tudta Pengről, hogy ő valójában Isten és király, és elkezdett rá kiabálni:

– Nem látod, vagy tán magad is vak vagy, gyermekeid földem vetését tapossák? Gyerünk, tünjetek el, ne is lássalak itt többé ben-neteket!

Peng megkísérelte elmondani, hogy ki is ő valójában, ám a falusi ember még csak hallani sem akart többet.

A romák istene és királya, akarta vagy nem akarta, kénytelen volt összeszedni cókmókját, gyerekeit, és elindulni palotája megkere-sésére. Ám, amit egyszer elveszít az ember, azt nehéz megtalálni! Járta az úttalan utakat, kérdezősködött jobbra-balra, könyörgött, ám semmi foganatja sem volt a dolognak.

Peng pedig megtapasztalván, hogy az ilyen életforma semmire sem vezet, maga köré gyűjtötte gyermekeit, ezeket mondva:

– Halljátok, gyermekeim, elvesztettük a királyságunkat. Most sen-kikké váltunk! Mégis enni kell, és élni kell. Ahhoz, hogy együnk,

129

valamit dolgozni kell, mert semmi sem esik le magától az égről. Ezért egyikőtök legyen kovács, az jó mesterség, s jól kereshet vele az ember. Másikotok meg legyen zenész, az embereknek szükségük van a vígasságra.

Így hát mindegyik gyermekének valamilyen mesterséget talált. Ekkor került sor a két legfiatalabb fiára. Ám ők semmivel sem voltak megelégedve, és semmit sem akartak elfogadni, amit apjuk mondott nekik. Peng sajnálta őket, hogy mesterség nélkül maradnak, és eze-ket mondta:

– Ti is az én gyermekeim vagytok, és nem szeretném, ha halálom-kor elátkoznátok engem. Ezért egyikőtök vegye vállára a tarisznyát, és induljon a nagyvilágba koldulni, így tartva el magát. A másikuk meg… (itt Peng egy kicsit elgondolkozott, mivel a legfiatalabb gyer-meknek már semmi sem maradt), ahogy épp egy erdő mellett ültek, onnét kijött egy bozontos medve, hozzájuk érve éppen.

– Itt van a társad, édes fiam. Fogd és vezesd magaddal az anya-medvét, és induljatok el a nagyvilágba. Ő fog téged etetni, és te őt!

7.

A faruhás leány

Adott a jó Isten, amit adott. Élt egyszer egy szegény cigány ember és annak felesége, akiknek volt egy lányuk.

Megbetegedetett a szegény asszony, mondja egyetlen lányának:– Madárkám, édes lányom, menj el apádért a kocsmába. Mondd

meg néki, hogy még mielőtt meghalnék, szeretnék vele utoljára beszélni.

Elmegy a lány a kocsmába és mondja az apjának.– Édesapám, édesanyám szépen kéri, hogy azonnal jöjjön haza,

mert a halálán van, és szeretne magától elbúcsúzni.– Mondd meg neki, hogy rögtön jövök.Visszament a lány, kérdi tőle az anyja:– Nos, mit mondott az apád?– Azt mondta, hogy rögtön jön.

130

Telt-múlt az idő, de az csak nem jött haza a kocsmából. Nem tudta sehogy sem abbahagyni a kártyázást. Ismét elküldte az anya a lányát, de az apa ezek után sem jött haza. Így volt ez harmadjára is.

Mondja erre a lánynak az anyja:– Madárkám, ott van a ládában az esküvői cipőm, azt vedd magad-

hoz és jól vigyázz rá. Én most megátkozom apádat: addig ne nősül-hessen meg, míg olyan asszonynak valót nem talál magának, mint amilyen én vagyok! Mondd meg neki, hogy csináltasson magának három pár vasbocskort és három vasbotot, és amíg ezeket el nem koptatja, ne legyen neki soha nyugta! Te meg jól vigyázz, mert apád ugyan hiába járja be a föld minden zegét-zugát, olyan asszonyt mégse talál, mint amilyen én vagyok. Hanem, ha téged akarna fele-ségül venni, akkor mondd azt neki, hogy előbb csináltasson egy olyan hidat, amely átér a tenger másik partjára. Ha meg megcsinálta a hidat, akkor menj annak túloldalára és üss a menyasszonyi cipőm sarkával a hídra, apád akkor már nem érhet utol.

Ahogy az asszony ezeket a szavakat kimondta, nyomban kilehelte lelkét.

Erre hazatért az apa. A temetés után mondja neki a lánya, mit mondott az anyja.

Az apa nősülni indult. Előbb csináltatott magának három pár vasbocskort, és hozzá három vasbotot. Az apa elment hát feleséget keresni magának. Immár keresztül-kasul bejárta a világ összes zegét-zugát, de olyan asszonyt nem talált, mint amilyen a megboldogult felesége volt. Hosszú útja során sorra elkoptatta a három vasbocskort és a három vasbotot is. Hazatért hát nagy fáradtan.

Az apa, ahogy leült otthon, és nézte a lányát, szakasztott olyan volt, mint az anyja. Mondja erre neki:

– Lányom, nem találtam anyádhoz hasonlót, hiába jártam be a kerek világot. Azonban, ahogy így elnézlek, te szakasztott olyan vagy, mint amilyen anyád volt.

A lány meg jól emlékezett anyja tanácsára, majd ezt mondta:– Apám, én csak úgy lehetek a maga felesége, ha olyan hidat csi-

náltat, amely átér a tenger túlsó partjára.Az apa tüstént munkához látott és nagy hidat ácsolt, olyan nagyot,

hogy az a tenger másik partjára ért. Látva ezt a lány, gyorsan a lábára húzta édesanyja menyasszonyi cipőjét és átszaladt a híd túloldalára.

131

Mielőtt még apja követhette volna a hídon, a lány a híd túlsó felén a cipő sarkával a hidra koppintott, és az azonnal összedőlt mögötte.

A lány az őt üldöző apja elől egy erdőben keresett menedéket. A lány olyan gyönyörű volt, ahogy ment az erdőn keresztül, mindent elégetett maga körül szépségével.

Ismeretlen favágókat pillantott meg, akiket illendően köszöntött:– Adj’ Isten, jóemberek! Mit csinálnak itt a rengetegben? – kérdezte

tőlük.– Fogadj Isten, édes lányom! Mi már kerek ezer esztendeje vágjuk

itt a fát, de élő emberrel még nem találkoztunk. Mondd csak, mi járatban vagy errefelé?

– Megkérném magukat egy szívességre.– Halljuk hát, mi lenne az?– Tudnának-e nekem fából ruhát készíteni?– Miért ne tudnánk. Nem kerül nekünk semmibe se!A favágók ügyesen kifaragták a csodaszép lány ruháját. Ahogy

magára öltötte menten eltűnt a szépsége, amellyel mindent felége-tett maga körül. A lány megköszönte a favágók jóságát, majd tovább állt.

– Isten velük! – búcsúzott el tőlük a lány.– Isten megáldjon, édes lányunk! Járj szerencsével – köszöntek el

tőle a favágók.A faruhás lány, ahogy ment-mendegélt az erdőben, megpillantott

egy királyi várat. Gondolt egyet, és bekéredzkedett az őrt álló kato-naságtól, hátha valamiféle munkát kap.

A királyi udvarban felfogadták libapásztornak.A faruhás lány a libaólban aludt a libákkal együtt. Gondosan

vigyázott rájuk, hogy nem volt híja egyiküknek sem.Így tel-múlt az idő. Egyszer eszébe jutott a lánynak, hogy megnézi milyen is a saját

bőre, mert már sok-sok éve nem látta. Akkor még három nap volt egy év. A tó partján, ahova kihajtotta a libákat, levetette a faruhá-ját. Gondolta fürdik egy nagyot. Ahogy levetette a faruhát, ismét szépséges lánnyá változott, csak úgy ragyogott körülötte minden. A libák nagy ijedtségükben, félelmükben hanyatt-homlok futni-repülni kezdtek, egyiknek-másiknak vagy a lába, vagy szárnya törött. A lány faruháját felvéve összeterelte a libákat, majd hazahajtotta őket.

132

Másnap, sőt harmadnap is megismétlődtek a történtek.A királyné, látva libáinak sérülését, nem tudta mire vélni a dol-

got.– Mi lehet ezekkel a libákkal? Hisz eddig semmi panasz nem volt

a libapásztor lányra – mondta a királyné.– Édesanyám, én majd utána járok a dolgoknak – ajánlotta fel erre

fia, a királyfi.Másnap reggel a királyfi a libapásztor lány után lopódzott. A

lány a tó partjára érve levetette faruháját, és ismét megmártó-zott a tó vízében. Erre a libák megint menekülőre fogták a dolgot. Szárnyaszegetten és éktelen gágogásba csaptak a gyönyörűséges lány láttán, mert sehogy sem tudták megszokni szépségét.

– Elment a józan eszetek libuskáim – mondta nekik a lány. – Én is szeretném egy kicsit élvezni a vizet, nem csak ti. Mi bajotok lett egy-szerre – próbálta szép szóval csitítani őket. De azoknak mindaddig nem volt nyugtuk, amíg újra magára nem öltötte faruháját.

Látva a történteket hazaszaladt a királyfi, és nagy sietve mondja a szüleinek:

– Drága szüleim, nősülni szeretnék.– Jól van fiam, de kit veszel el feleségül?– A libapásztor lányt!– Csak nem ment el a józan eszed?! – mondta neki a királyné. – Eszemnél vagyok, már hogyne lennék. Ez a lány csodaszép, ha

leveti ruháját, úgy ragyog akár a Nap, nincs nála szebb teremtés a világon!

– Mi is bizonyságot akarunk szerezni róla– mondta erre a királyi pár.

Másnap reggel a királyné, az öreg király és a királyfi a libapásztor-lány nyomába eredt. A lány levetkőzve valóban olyan gyönyörű volt, mint a ragyogó Nap.

A szülők boldogan adták áldásukat a frigyre. Menten nagy lako-dalmat csaptak.

Ha az egér farka hosszabb lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

133

8.

A fiú és a rossz lánytestvére

Adott az Úristen, amit adott. Volt egyszer egy ember és annak a felesége. Volt azoknak egy fiúk és egy lányuk. Egyszer csak

meghalt az anyjuk. Mondja erre az apjuk:– Gyerekeim, elmegyek és hozok nektek mostoha anyát. Addig

nem jövök vissza, míg meg nem találom.Rátalált az asszonyra és hazahozta.A mostoha gánicát főzött a gyerekeknek. Ahogy a lábast a gyerekek

elé teszi, azok azt egy pillanat alatt mind felfalták. Hej, nem tetszett ez neki, mert mindig éhes maradt. Így volt ez egyszer, kétszer...

Harmadszorra az mondja a férjének:– Hallod-e, vidd el ezeket a gyerekeket valahova! Nem maradhat-

nak itt velünk együtt, mert ha ez így megy tovább, én előbb-utóbb éhen halok!

A lány kihallgatta a mostoha beszédét.Másnap az apa így szólt gyerekeihez:– Elmegyünk az erdőbe fáért.Azonban a lány a kamrában telimerte korpával a kötényét, s ahogy

mentek az erdőben lassan-lassan maga után szórta a korpát. Már jó messzire mentek és elértek az erdő mélyére.

– Gyerekek, maradjatok itt és várjatok meg. Elmegyek egy kis szá-raz fát vágni, s azonnal értetek jövök – mondta az apa.

Ahogy eltávolodott tőlük, és már nem volt látható, hazament. A gyerekek meg egyre csak vártak és vártak. Mondja ekkor a lány:

– Testvérem, menjünk haza.– Várjuk meg apánkat.– Nem jön az vissza.– Mi nélküle nem tudunk visszamenni.– Gyere csak, ne félj, tudom én az utat – mondta a lány.Elindultak, és előbb értek haza, mint az apjuk. A mostoha meg

éppen gánicát főzött, de a gyerekek, mint az éhes sáskák, azt mind felfalták előle.

134

– Tovább már nem bírom ki! – mondta a mostoha férjének, amikor az is hazaért. – Fogd és vidd őket jó mélyen az erdőbe, ahonnan majd nem találnak vissza! Én mindig éhes maradok miattuk?!

Másnap az apjuk kivitte a gyerekeket az erdőbe, de a lány ismét találékony volt, hamut tett a kötényébe, azt elszórta, s így ismét visz-szataláltak. Most is megették a finom dödöllét a mostoha orra elől.

Nos, harmadnap is az erdőbe vezette őket az apjuk. A lány kölest rakott a kötényébe. Bizony a kölest a madarak mind felcsipegették és így már nem tudtak visszamenni.

– Tudod mit, testvér? – mondta a lány. – Tüzet gyújtunk és meg-melegszünk.

Fát szedtek, és tüzet raktak.– Bátyám, ha aludni kívánsz, hajts ide az ölembe a fejedet. Amíg te

alszol, addig én vigyázok rád.Ahogy a fiú a fejét testvére ölébe hajtotta, azonnal elaludt. A lány

meg elkezdett sírni, szörnyen sírt – még én is hallottam! – egy csepp könny meg testvére arcára hullt.

– Ej, húgom mit csinálsz?! Úgy megégettél a könnyeddel, amikor épp a legszebbet álmodtam.

– Mit álmodtál, testvérem?– Azt álmodtam, hogy a hajadból nyílpuskát készítettem és elmen-

tem vele vadászni.– Ezt akár meg is teheted – válaszolta a lány.Erre fogta és levágta szép, hosszú haját, abból meg a fiú nyílpuskát

készített.– Maradj csak itt a tűznél, én meg elmegyek szerencsét próbálni –

mondta a fiú.Ahogy megy az erdőben egy anyafarkast vett észre, ráfogta a nyíl-

puskát, hogy lelövi.– Kérlek, legény, hagyd meg az életemet! Hamarosan megszülöm a

gyermekeimet, s azt kapod meg tőlem, amelyiket kiválasztod magad-nak. Már három éjjel és három nap, ahogy így szenvedek, kínok közt vajúdok, mégse tudom megszülni őket.

– No, jól van – egyezett bele a fiú, s nem bántotta a farkas anyát.Ahogy tovább megy az erdőben, ott egy bőgő oroszlánt talált.

Fogta a nyílpuskáját és megcélozta vele az oroszlánt.– Ne bánts engem, te legény, hagyd meg inkább az életemet!

Amikor visszajössz, éppen megszülöm kölykeimet, s azt választod

135

ki magadnak, melyiket csak akarod. Immár három nap és három éjszaka, ahogy szenvedek, de nem tudom őket világra hozni.

No, tovább ment erre a legény, s egy anyatigrist vett célba fegyve-rével.

– Ne ölj meg engem, hagyd meg inkább az életemet! – mondta a tigris. – Már három nap és három éjszaka, ahogy itt vajúdok, és nem tudom megszülni a kölykeimet. Kapsz majd tőlem egyet, s jó hasznát veszed.

A legény nem bántotta a tigris anyát, hanem tovább ment. Ott egy nyulat lőtt, és gondolta ezzel visszamegy a tűzhöz. Ahogy megy, mendegél, elébe szalad a tigris anya egyik kölyke.

– No, te leszel az enyém! – mondta a legény.– Gyermekeim közül azt választhatod ki, melyiket akarod! –

mondta a tigrisanya.– Nekem ez kell.Így értek az oroszlán anyához. Egyik kölyke épp elébe futott a

legénynek.– Válaszd ki közülük, amelyik tetszik – mondta az anyaoroszlán.– Legyen ez – mondta a legény, s rámutatott arra a kölyökre, ame-

lyik elébe jött.A farkas anyához érve, ott is az történt, mint az előbbiekben.Így értek vissza a tűzhöz. – No, testvérem, többé nem maradsz egyedül! – mondta a fiú. – Itt

van ez a három vadállat kölyök, ezek őriznek majd minket. Kunyhót készítünk az erdőben és itt élünk. Látod, milyen szépet álmodtam, csak ne szakítottad volna félbe, s ezért nem tudom, hogy mi fog velünk történni.

A három vadállat kölyök gyorsan felnőtt.Nos, ismét vadászni indult a legény. Valami fényességet vett észre

az erdőben. Amikor odaért a palotához, látja ám, hogy egy asztalnál tizenkét sárkány kártyázik éppen. Őket elátkozták, testvérek voltak mindnyájan. A legény erre belépett az ajtón.

– Hogy mertél idejönni? Mit keresel itt nálunk?! – mondták a jöve-vénynek.

– Adnak-e szállást?Adtak neki, mert apjuk elátkozta őket, hogy mindaddig sárkányok

maradnak, mígnem egy embert apjuk kardjával le nem vágnak. Már sok éve, hogy csak erre vártak, de még ember nem tért be hozzájuk.

136

– Ej, már hány éve, hogy nem láttuk apánk kardját – szólalt meg egyikük.

Előhozták a kardot. Erre egyikük próbálja is nyomban kihúzni a tokjából, de sehogy se boldogult. Próbálkozik a másik sárkány, és sorjában mind a tizenkettő, de egyiküknek sem sikerül.

– Én is megpróbálhatom? – mondta erre a legény.– Itt van, próbáld csak.Ahogy nekifeszült, egy szempillantás alatt kihúzta a kardot, s vele

egy csapásra mind a tizenegy sárkány fejét levágta.– Hagyd meg életemet! – rimánkodva mondta a tizenkettedik sár-

kány. Hanem inkább zárj be a kamrába. Itt vannak a palota kulcsai.Úgy is volt. A legény a kamrában lévő hordóba zárta, és elment a

húgáért.– Testvérem, többé nem élünk itt a kunyhóban, hanem egy palo-

tában. Olyan szépet még nem is láttál, mint amilyen nekünk van – mondta a legény.

A palotához érve mondja a húgának:– Íme, itt vannak a palota kulcsai. Mindegyik szobába bemehetsz,

csak a kamrába nem!A lány már minden szobát bejárt, s kíváncsi volt mi van a kam-

rában. Amikor bátyja elment vadászni, fogta magát és benyitott a kamrába. Ahogy belépett az ajtón, valaki egy hordóból ezt kiáltotta feléje:

– Ki az? Ha öregasszony vagy, legyen az öreganyám! Ha fiatalasz-szony vagy, legyen az anyám! Ha leány vagy, legyen a feleségem! Ha öregember, legyen a nagyapám! Ha fiatalember, legyen az apám! Ha legény, legyen a testvérem!

– Lány volnék – válaszolta erre a lány.– Akkor légy a feleségem, de szabadíts ki előbb! – mondta a sár-

kány.– Hogyan tudnálak én kiszabadítani?– Hozz ide olyan kenderfonalat, amit hétéves lány font. A fonalat

tedd egy ecetes edénybe, hadd ázzon át. Amikor jól megszívja magát, csapj vele háromszor a hordóra.

Úgy is volt, ahogy a sárkány mondta. Amikor a lány a fonállal harmadszor a hordóra ütött, a hordó szétpattant, s belőle előugrott a sárkány.

137

– No, most te vagy a feleségem! – mondta, s ez volt az ő mennyegzőjük.

Mondja neki sárkány:– Elmondom most neked, hogyan tudjuk megölni a testvéredet.– Hogyan?– Ha hazaér, én az ajtó mögé bújok, s ha csak az egyik kezemet is

ráteszem, akkor neki vége van!– Jó lesz – egyezett bele a lány.Amikor a legény éppen hazafelé tartott, a félúton megállították

hűséges őrzői, vadállatai. Megérezték, hogy távollétükben valami történt otthon, hogy valami veszély fenyegeti a gazdájukat. Ahogy elrohantak gazdájuk elől és benyitottak a palota ajtaján, éles fogaik-kal és karmaikkal megragadták a sárkányt, úgyhogy az meg se moc-cant. A lány erre fogta a söprűt, s el kezdte vele verni az oroszlánt, a tigrist és a farkast.

– Testvérem, miért vered őket? Olyan fáradtak már, hagyd inkább őket békén, ott alszanak majd, ahol vannak.

No, egész éjjel ott maradt a három hűséges segítő vadállat.Másnap a legény ismét vadászni indult, s elhívta magával hűséges

társait. Mondja a sárkány:– Ej, drága feleségem, én ezt alig bírtam ki idáig, majdnem hogy

belepusztultam. Most az ágya alatt bújok meg, s ha ráül, ráteszem a kezem, s máris vége lesz!

Nos, amikor a legény és hű vadállatai hazaértek, nem kívántak megvacsorázni sem, hanem azonnal az ágy alá bújtak, ahol a sár-kányra feküdtek. Így aztán az nem tudott ártani a gazdájuknak. Erre a lány ismét verni kezdte őket a söprűvel.

– Testvérem, ne bánts őket!– Éppen ide kellett feküdniük?!– Hagyd csak őket pihenni, hisz egész nap hűen szolgáltak

engem!– Nem úgy van, bátyám, feküdjenek oda, ahol a helyük van!Harmadnap éjjel mondja a sárkány:– Elbújok az asztal alá. Ha vacsorázni jön a testvéred, ott oltom ki

az életét! De most is pórul járt a sárkány.

138

Ismét mondja:– Mondd a testvérednek, hogy most az őrző vadállatai nélkül men-

jen el vadászni.Nos, szót fogadott a legény a lánytestvérének, s hűséges társait

bezárta egy ólba. A sárkány egy hatalmas követ tett az ajtó elé, úgy-hogy azok, biz hiába erőlködtek, mégse tudtak kijönni onnan. A sár-kány meg a legény után lopakodott az erdőbe. A legény észrevette, s gyorsan egy magas fára mászott.

– Gyere le, míg szépen mondom! Elpusztítottad a testvéreimet, most rajtam a sor, hogy bosszút álljak! – mondta a sárkány.

– Itt van a sapkám – válaszolta a legény –, töltsd ki inkább azon a bosszúdat!

„Ej, drága őrzőim, ha most itt lehetnétek”, gondolta a legény. A sárkány meg elkezdte darabokra tépni a sapkát. Azonban a legény egyik vadállata meghallotta gazdája hívását,

mondja erre társainak:– Nagy bajban van a gazdánk!Ismét mondja a sárkány:– Gyere le a fáról!Erre a legény ledobta bocskorát és kiabálni kezdett:– Drága jő őrzőim, ha tudnátok, hogy milyen bajban vagyok, tudom

indulnátok azonnal a segítségemre!Most a második hűséges vadállat hallotta meg a gazda panaszki-

áltását.Ismét odakiált a sárkány:– Gyere le a fáról, hadd tépjelek apró darabokra!Erre a legény ledobta a kabátját, s azt a sárkány azon nyomban

apró cafatokra szétszedte.– Ej, drága őrzőim, nagy bajban vagyok! – kiáltotta a legény.Meghallotta ezt a harmadik hűséges vadállat:– Menj neki az ajtónak! – mondta első társának.Az nekirohant az ajtónak, de az meg se mozdult. A másik társuk

sem járt sikerrel. Erre fogták magukat, s mindhárman egyszerre rohantak neki az ajtónak. Az ajtó darabokra hullt. Az oroszlán, a tigris és a farkas a lábukat nyakuk közé kapták és máris ott teremtek a fánál.

– Ó, drága jó őrzőim, hát megjöttetek? Látjátok itt a sárkányt?– Látjuk – mondták mindhárman.

139

– Csak egy darab húst hagyjatok meg belőle, hadd tűzzem a nyár-samra és süssem meg magamnak!

Az oroszlán, a tigris és a farkas apró darabokra tépték szét a sár-kányt, csak egy darab húst hagytak meg belőle. Azt meg fogta a legény, és magával vitte. A lánytestvére megérezte, hogy nagy a baj.

– Ej, testvérem, gyere, süssünk egy kis húst. Rakj tüzet, addig én nyársat vágok – mondta a legény.

Úgy is volt.Ahogy sütik a húst, mondja a legény lánytestvérének:– Nézz a szemembe, én is a tiedbe nézek. Aki elsőnek elneveti

magát, az a kutya köztünk!Egymás szemében nézve forgatták a húst a nyárson, s amikor

elkezdett belőle csöpögni a zsír, kékes lángra kapott a tűz. A lány egy kissé elhúzta a száját, mintha nevetne, erre testvére a nyárson lévő forró hússal a szemeközé vágott. Úgyhogy, mindkét szeme kifolyt.

– Te eb fajzata! Mit volt ezen nevetni? Ezt érdemeltem én tőled! Így jár minden kutya, mint te!

S ahogy volt, otthagyta az erdőben.A legény valamilyen szegény lányt talált magának, s azt vette el

feleségül.Így éltek együtt, ám egyszer a felesége megkérdi tőle:– Nincs neked senkid?– Van egy lánytestvérem.– És hol van?– Vak szegény, s valahol a világban bolyong.– Jó lenne, ha itt lehetne közöttünk.Felkerekedett erre az ifjú férj és megtalálta lánytestvérét, majd

udvarába vezette.Időmúltával mondja a lány:– Hallod-e, sógornőm, megvethetném-e a testvérem ágyát? Itt

vagyok a terhetekre, és semmi hasznomat nem látjátok.– Vessd meg csak nyugodtan – mondta neki a sógorasszonya.Ahogy az beveti az ágyat, de magánál tartotta sárkányférjének

egyik csontját, azt meg szépen az ágyba rakta. Jött is a testvére, majd az ágyra vetette magát. A csont a testébe

fúródott, s rögtön meghalt. Nem ébredt föl többé.– Nem temethetitek el a temetőbe, ahova a többi embert! – mondta

erre lánytestvére.

140

– Hanem hova? – kérdi sógornője.– Vigyétek el egy szigetre, mert onnan a vádállatai nem tudják

visszahozni!Úgy is volt. Jó messzire, egy szigeten temették el. Temetéskor,

hűséges vadállatait egy istállóba zárták. Amikor kiengedték őket, megszólalt egyikük:

– Menjünk és keressük meg a gazdánkat!Így értek el a vízig.– Úszunk egyet, ott van eltemetve a szigeten.– Miért halt meg ilyen hirtelen?– Menjünk és győződjünk meg róla.No, erre kiásták a földből a gazdit, és körbe-körbe szaglászgatni

kezdtek. A gazda testében megtalálták a sárkánycsontot.– Te nyalod majd a sebhelyet, én meg szépen kihúzom a csontot –

indítványozta egyikük.Sikerült kihúznia a csontot a gazda testéből, erre az menten talpra

ugrott, és mondja:– Drága hűséges társaim, de jót aludtam. Miért ébresztettettek

föl?– Akár örök időkre is aludhattál volna. Nézzed csak mitől aludtál

el? – erre megmutatták neki a hegyes csontot.– Téged a testvéred tett el láb alól. Most pedig feküdj a hátunkra,

s átúszunk veled a vízen.Így értek aztán haza.– Asszony, engedj be! – kiáltotta a fiatal férj.– Nem engedlek, mert meghaltál! Félek tőled! – mondta az

asszony.– Ne félj semmit, majd mindent elmesélek.A felesége erre hol az ablakhoz, hol az ajtóhoz ment, de mégse

merte beengedni halottnak hitt férjét.– Hallod-e, előbb imádkozz el egy Miatyánkot, akkor beengedlek!

– mondta a feleség. Letérdelt erre a férj, és imádkozott egyet, erre kinyílt az ajtó

előtte.– Hol van a testvérem? A felesége megmondta, hogy hol van.Erre az elveszejtette lánytestvérét.És itt a vége a mesének.

141

9.

A kilenc pávalány és az aranyalmafa

Volt egyszer egy király, akinek három fia volt.A király udvarában állt egy aranyalmafa. A fán, ahogy éjjel

kivirágzott, nyomban aranyalmák teremtek. Ám a termését senki sem látta, nem tudta megőrizni, mert reggelre valaki mindig ellopta. A király kihirdette országában, aki megőrzi a fát és annak termését, azt gazdagon megjutalmazza. Sokan próbálkoztak vele, de senkinek sem sikerült, mert valamiféle madarak szálltak reá, s akkor, min-denki, aki csak őrizni próbálta a fát, menten elaludt.

Így került sor a király legidősebb fiára, majd a középsőre, de ők sem jártak másként.

A király legkisebb fia sem maradhatott ki a fa őrzéséből. Fogta magát és az aranyalmafa alá érve egy ágyat hozott magával, majd ráfeküdt. Ott fekszik, ámde álom nem jött a szemére. Egyszer csak látja ám, hogy a fán nagy fényesség támadt.

Kilenc pávalány szállott a fára, hogy elvigye a termést. Nyolc páva-lány nyomban szedte is az aranyalmákat, de a kilencedik pávalány-nak nagyon megtetszett a királyfi, és szépséges leánnyá változott, majd melléje feküdt az ágyba. Csókolni, ölelni kezdték egymást.

Amikor a pávalányok leszedték az aranyalmákat, a lány ismét pávává változott, s elröpültek onnan. A kilencedik pávalány a leg-kisebb királyfinak adott egy aranyalmát, azt vitte haza az apjának. Így aztán megtudták milyen is a fa termése.

A királyfi másnap mondja az apjának, hogy a pávalány megke-resésére indul, mert addig nem lesz nyugta, amíg haza nem hozza feleségnek.

A pávalány olyan szép volt, hogy szépségével mindent felégetett maga körül, amerre csak repült. A legelő fűje elégett a tűzben, az emberek ruhája lángra kapott...

Ahogy a királyfi követte a felperzselt földet, egyszer csak a távol-ban fényt pillantott meg. Nagyon elfáradt már a hosszú út során. Jó lett volna megpihennie. Ahogy a házhoz ért, benyitott az ajtón, ám azonnal észrevette, hogy a szobában tűk ugranak ki a falakból,

142

s aki oda belép, az menten a halál fia! A falra helyezte az ujját, és a tűk megálltak.

Így ért a második szobához. Ott meg kések ugráltak ki a falakból! A falra tette az ujját, és csodák csodájára, a kések visszahúzódtak a falba.

A harmadik szobához érve látja ám, hogy kardok ugranak ki a falból, s aki oda belép, azt darabokra kaszabolják! A királyfi rátette ujját a falra, és a kardok visszahúzódtak.

Benyitott a negyedik szobába is, ám legnagyobb meglepetésére egy ágyon a pávalány aludt, de feje fölött ott volt a kardja. A királyfi fogta a kardot, és az első pillanatban azt gondolta, hogy levágja a lány fejét, mert az igen sok szenvedést okozott már az embereknek, akik megégtek látásától.

Már sújtott is volna véle, de mivel neki is nagyon tetszett a lány, meghagyta életét.

Erre a lány felébredt. Mondja néki:– Csakhogy értem jöttél.Nos, így lett a pávalány a királyfi felesége. Történt egyszer, hogy elindultak megnézni a palota kertjét, ahol

a pávalány élt, az meg szép sorjában mindent megmutatott ifjú fér-jének.

A palota kilencvenkilencedik szobájához érve mondja a páva-lány:

– Drága férjem, minden szobába bemehetsz, csak ebbe az egybe nem!

A királyfi azonban kíváncsi volt, hogy mi is lehet abban a kilenc-venkilencedik szobában! Amikor benyitott oda egy hang szólalt meg:

– Adj innom! – mondta egy láncravert, ember formájú sárkány, akit még az öreg király, a pávalány apja, fogatott el és veretett vasra.

A királyfi hozott neki vizet. Amikor azt a sárkány kiitta, egy sor lánc lepattant a testéről.

– Hozz még! – mondta ismét a sárkány.Ahogy a második pohár vizet is kiitta, még egy sor lánc lepattant

róla.– Adj még innom! – mondta harmadszor is.Így hát a harmadik, egyben az utolsó lánc is lepattant testéről.– Királyfi, jó tett helyébe jót várj! Cserébe, a három pohár vízért

143

három életet kapsz! – mondta a sárkány, majd elrepült. A pávalányt azonban felkapta, és magával vitte.

Ahogy a királyfi kiment a szobából, sehol sem találta a feleségét. Búsult nagyon és elindult hát megkeresésére. Sírt-rítt keservében a hosszú út során. Egy hídhoz érve egy lókoponyát pillantott meg, belerúgott, és ezeket mondta:

– Ezt kellett megtalálnom nékem és nem a feleségemet, annak még a nyomára sem jutottam!

A csontok helyén felugrott egy hatlábú ló, és mondja a királyfi-nak:

– Mit parancsolsz, édes gazdám? Menjünk-e a feleségedért most nyomban? De látod magad is, hogy milyen sovány vagyok, ezért inkább előbb egy hónapig zsemlyével és dióval etess! Majd akkor megyünk el érte, ha erőre kapok. Jól tudom, hogy hova vitte felesé-gedet a sárkány.

– Rendben van – mondta a királyfi.A hónap leteltével mondja a táltos:– Gazdám, most ugorj a hátamra! Megyünk a feleségedért.Ahogy felszálltak a felhőbe, ott teremtődtek a pávalánynál, aki

éppen a palota ablakánál üldögélt.A királyfi füttyentett neki, és az rögtön megismerte a férjét.

Kihajolt az ablakon. Mondja neki a királyfi.– Érted jöttem.– Nem mehetek, mert ha hazajön a sárkány, elfog téged, és menten

megöl!– Gyere csak, minket úgy sem ér utol – válaszolta a királyfi. Amikor a királyfi felesége ráült a lóra, nyomban kereket oldot-

tak.Hazajön erre a sárkány, de istállójában rúgkapált már a lova és

nyerítve mondta:– Eljött a pávalányért a férje, és elvitte magával!– Mit tegyünk most? – kérdi tőle a sárkány.– Nyugodtan alhatsz egy keveset, elszívhatsz egy pipára való

dohányt, még akkor is utolérjük őket!Úgy is volt minden, ahogyan a sárkány lova mondta.– No, most indulhatunk – mondta a táltos.A menekülők még a félutat sem tették meg, amikor máris utolér-

ték őket.

144

– Királyfi, egy életedet elveszem! – mondta a sárkány, majd a királynét a másik lóval együtt hazavitte. A királyfi meg ottmaradt egyedül.

Ahogy ment, mendegélt, egy aranyhídhoz ért. Itt is lófejet talált, bánatában abba is belerúgott. Itt, menten egy tizenkétlábú táltos ugrott fel.

– Ha egy hónapig zsemlyével és dióval etetsz, akkor elmehetünk a feleségedért! – mondta neki a táltos.

Úgy is volt. Amikor letelt a hónap megszólalt a ló:– No, gazdám, most hogy menjünk, a szélnél vagy a gondolatnál

is sebesebben?– A szélnél is sebesebben – mondta a királyfi. Ahogy ott száguldoztak az égen, ismét a sárkány palotájához

értek. A királyfi felesége az ablaknál állt, s mintha csak a férjére várt volna.

– Eljöttél hát ismét értem? – kérdezte a pávalány.– Gyere, ülj a lovam hátára és meneküljünk innen! Most nem ér

utol a sárkány, mert a lovamnak tizenkét lába van ám.Ezzel elszálltak szépen. No, erre a sárkány lova a lábával rúgka-

pálni kezdett és fel-felnyerített az istállóban. Erre már jött is haza a sárkány és kérdi tőle:

– Mi van már megint?– Ellopták a pávalányt! Ámde, még egy pipát elszívhatsz nyugod-

tan, akkor is utolérjük őket. Bizonyos idő elteltével mondja a táltos a sárkánynak:– No, most akár indulhatunk is!A sárkány felugrott lovára, kisebb üldözés után elfogták a mene-

külőket.– Egy életedet ismét visszaveszem – mondta a sárkány a királyfi-

nak, akitől elvette annak feleségét és tizenkétlábú lovát.A királyfi ottmaradt magában és arra gondolt, elmegy valahova

és beáll szolgának. Ahogy megy, mendegél, egy folyó partján egy kis halat vett észre.

– Oh, szegénykém, hát te itt szenvedsz?! – megsajnálta és a vízbe dobta.

A halacska erre kiúszott a partig, és mondja a királyfinak:– Vegyél le rólam egy pikkelyt, és ha bajba jutsz, gyújtsd meg, én

majd a segítségedre leszek!

145

Már nagyobb bajban nem is lehetett volna, hisz elrabolták a fele-ségét. A halról levett egy pikkelyt, és folytatta útját.

Egyszer csak egy farkasra talált, akinek eltörött a lába, amikor a farkasverembe esett.

– Oh, szegénykém, mennyit szenvedsz itt a törött lábaddal? – mondja a királyfi.

Kiszabadította a farkast a fogságból, majd levágott egy faágat, azt meg egyforma darabokra vágta, a farkas lábára helyezte, s a szétha-sított inge gyolcsával betekerte.

– Mivel ilyen jó voltál hozzám, a szőrömből vágj le egy darabot és tedd el, s ha bajba jutsz, gyújtsd meg, és én a segítségedre leszek!

A királyfi eltette a levágott farkasszőrt, és folytatta útját. Így talált rá egy törött szárnyú gólyára, akinek bekötözte szárnyát.

– Mivel jó voltál hozzám, húzz ki a szárnyamból egy tollat, és én majd a segítségedre leszek! – mondta a gólya.

„Miben is lehetnének a segítségemre, ha bajban leszek?”, gondol-kodott a királyfi, „amikor már nagyobb bajom nem is lehetne, mint a mostani”.

Ahogy ment, mendegélt, éppen be is esteledett. A királyfi a messzi távolban fényességet vett észre. Amikor odaért, bekopogott az ajtón, és benyitott a házikóba:

– Jó estét, öreganyám – köszönt egy nagyot.– Adj’ isten, fiam! – fogadta a köszönést az öregasszony, aki még

ezt mondta neki: – Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert menten lekerült volna a fejed a nyakadról. Mi járatban vagy erre-felé? – kérdi tőle.

– Munkát keresek. Felvenne-e, öreganyám?– Felfogadlak. Van nékem három lovam. Azokat kellene megőriz-

ned! De, ha csak egyszer nem hajtod haza őket, akkor vége az éle-tednek! Ha megőrzöd őket, azt kapsz tőlem, amit csak akarsz.

Megegyeztek egymással.A királyfi örömmel vállalkozott a lovak őrzésére, mivel, akkor

három nap tett ki egy esztendőt.A lovak meg az öregasszony lányai voltak, de elátkozta őket.

Ámde, a lovakat senki sem tudta megőrizni! Már kilencvenkilenc fej volt a házikó körüli karókra kitűzve, mindazoké a legényeké, akik nem tudták a lovakat megőrizni.

Megreggelizett a királyfi, majd a lovakat jó korán kihajtotta a

146

legelőre. Amikor elharagozták a delet, a királyfit elnyomta az álom, a lovak meg elszöktek valahova.

Felébredve látja ám, hogy nincsenek meg a lovak! Hiába kereste őket mindenhol, nem találta. Az erdőbe érve sűrű, tüskés bokrok fogadták, úgyhogy félbehagyta a keresésüket. Ekkor eszébe jutott a farkas, hátha segítene rajta. Meggyújtotta a farkasszőrt, erre ott terem a farkas.

– Mi a baj, megmentőm? – kérdi tőle a farkas.– Eltűntek a lovak! Előkeríted őket?– Itt vannak azok a sűrűben, farkasokká változtak, de majd a többi

farkassal kikergetjük őket! Úgy is történt minden, ahogy a farkas mondta, kikergették őket,

azok aztán ismét lóvá változtak. A legény felült az egyikre, és szé-pen hazahajtotta őket.

Hú, de bosszús lett erre aztán az öreg szüle! Tüstént kerített egy piszkavasat, azt feltüzesítette, majd azzal verte a lovakat.

– Nem megmondtam nektek, kutyák, hogy a farkasok közé men-jetek!

– Ott voltunk közöttük, de a királyfinak barátja van a farka-sok között, és kihajtottak bennünket az erdőből – mondta a lovak egyike.

Másnap a királyfi ismét kihajtotta a lovakat. Délben ismét elfogta az álmosság és mélyen elaludt. A lovaknak meg nyomuk veszett. Azok gólyává változtak és beleröpültek egy hatalmas tó iszapjába, ingoványába.

Amikor felébredt látja ám, hogy nincsenek meg a lovak. Kétségbeesve keresésükre indult, de hiába, csak nem találta meg őket! Ekkor eszébe jutott a gólya, és meggyújtotta a gólyatollat. Hamarjában odarepült a gólya.

– Mi a baj, megmentőm? – kérdi a gólya.– Eltűntek a lovak!– Ott vannak az ingoványban, gólyává váltak, de mi majd kihajt-

juk őket! – mondta a gólya, aki erre társaival együtt kihajtotta őket.A három gólya ismét három lóvá változott, a királyfi meg hajtotta

is őket haza.Az öregasszony tüzes vassal verte a lovakat.– Nem megmondtam, hogy menjetek a gólyák közé! – mondta, és

tovább verte őket.

147

– Ott voltunk, de a királyfinak a gólyák között is van barátja, így hát kihajtottak bennünket az ingoványból.

Harmadnap a királyfi ismét kihajtotta a lovakat. Éppen úgy járt, mint az előző két nap. Most a lovak halakká változva lemerültek a folyó fenekére. A királyfinak ekkor eszébe jutott a halacska, fogta a pikkelyt és meggyújtotta. Erre ott termett a hal, és mondja neki:

– Mi a baj, megmentőm? – kérdi a halacska.– Eltűntek a lovaim!– Ott vannak a folyó mélyén, halakká váltak, de mi majd a többi

hallal együtt kihajtjuk őket! – mondta a halacska.Úgy is volt, a halakból lovak lettek, a királyfi meg egyenest haj-

totta is volna őket haza, ám ekkor megszólalt a legfiatalabb ló:– Hallod-e, legény, mi jól tudjuk ám, hogy ki vagy te. Mi nem

vagyunk lovak, bennünket elátkozott az öregasszony. Nekünk most végünk van, mert minket is agyonüt, amint tette ezt mind a kilencvenkilenc legénnyel, akik nem tudtak bennünket megőrizni. Veled nem volt szerencséje. Ha azt kéri tőled, hogy fizetség fejében válaszd ki lovai közül a legszebbiket, te csak a szemétdombon fekvő sovány gebét kérjed! Neki azt oda kell adnia, mivel így szól köztetek az egyezség. Ne fogadd el a szép lovakat, mert azok nem mások, mint ördögök.

– Ej, kutyák – mondta az öregasszony –, no, most végetek van! – és tüzes piszkavassal verni kezdte a lovakat.

A királyfi meg kéri a fizetségét:– Öreganyám, adja ki a bérem!– Fiam, amit csak kérsz, azt kapsz tőlem! Van itt arany, ezüst – de

az mind, mind kígyó volt, és csak az öregasszony tartományában volt kincs. – De éppenséggel választhatsz e szép lovak közül is – mondta az öregasszony.

– Nekem az a ló kell, öreganyám, amelyik a szemétdombon fek-szik, az a gebe!

Nem volt mást tennie az öregasszonynak, kénytelen volt odaadni, hisz úgy szólt az egyezség.

No, a királyfi húzni-vonni kezdte a gebét, mert az nem tudott járni, így hát kénytelen volt a vállára felvenni és úgy vitte magával. Egyszer csak megelégelte a cipelést és ledobta a lovat.

– Én már nem viszlek tovább! – mondta a királyfi, amikor éppen az öregasszony tartományának határára értek. Ekkor eszébe jutottak

148

a legfiatalabb ló szavai: „Ha elérsz a határra, akkor a gebét zsebken-dőddel háromszor simítsad végig a hátán, majd meglátod mi lesz neked!” Úgy is volt.

Amikor harmadszor végigsimította a gebét, az egyszerre táltossá változott.

– Most ülj a hátamra, édes gazdám! – mondta a királyfinak.Az rápattant a hátára, mire a táltos ismeretlen magasságokba

röpült vele. – No, most szépen ledoblak – mondta a királyfinak.Le is dobta, a királyfi zuhanni kezdett, a ló meg alá ment, és ismét

a nyeregben találta magát. Háromszor tette ezt meg vele a táltos. – Megijedtél-e, gazdám? – kérdi tőle.– Meg bizony. Féltem hogy leesek, és olyan leszek, mint a pala-

csinta!– Na látod, én is féltem, hogy ott hagysz az úton, amikor már

nem akartál vinni a hátadon. No, ezzel rendeztük is egymás dolgát! Kölcsön kenyér visszajár! Mondd csak, most meg hogyan menjünk tovább: úgy mint a gondolat, vagy a szélnél is sebesebben?

– Úgy mint a gondolat! – mondta a királyfi.Máris a sárkány ablakához szálltak.– Jaj, nekem – mondta a pávalány –, ismét eljött értem a férjem,

most aztán oda a harmadik élete is!– Gyere velem, elviszlek innen! – mondta néki a királyfi.A királyné felugrott a lóra, és máris eltűntek onnan. Hej, erre

az istállóban vadul, mint még soha, rúgkapálni kezdett a sárkány lova.

– Mi van? – kérdi tőle a sárkány.– Ej, gazdám, most nem hiszem, hogy utolérjük őket.Most nem mondta a sárkánynak, hogy aludjon egy keveset, szív-

jon el egy pipát nyugodtan, mivel a két táltos testvérek voltak. Nos, felugrik a hátára a sárkány, és üldözőbe veszik a menekülő-

ket. Amikor már közel értek hozzájuk, megszólalt a másik táltos:– Testvér, te vagy az?– Én vagyok – mondta a sárkány táltosa.– Milyen hozzád a gazdád, mit ad néked enni?– Minden nap egy lapát parazsat kapok. És te mit eszel a gazdád-

nál?

149

– Én jól élek. Hanem tudod mit? Dobd le a hátadról a sárkányt, akkor ismét együtt lehetünk, hisz oly sokat voltunk távol egymás-tól.

Úgy is volt, a táltos felvitte a sárkányt a felhők fölé, majd levetette a hátáról, az meg a földre zuhant és menten szörnyethalt.

A pávalány felült a sárkány lovára és szépen hazajött a férjével együtt.

Így hát, mindig együtt voltak, amíg meg nem haltak.