t\os/H£. l!*07. május hó 12-én. KŐSZEG ÉS VIDÉKE Előfize tósi ar: Egész évre H korona, félévre 4 korona negyedévre £ korona, egyes szám ára fillér. Nyilttar sora 40 tlllar. Hirriale* n i ^ y s . i j í inrin Szépirodalmi, társadalmi, és köz gazdasági hetilap. Megjelenik minden vasárnap. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez intézendők. Előfizetési pénzek és reklamációk Feigl Gyula kiadó elmére küldendők. XXVII. évfolyam. Kelelós szerkesztő : JAMBRITS LAJOS. 19. szám. A honvédelmi miniszter a honvéd altisztekért. T árca. Csalíídi est. — Irta: Itorjr. — .1 mama: (kiad egy kártyát) Pasa! És mit szólsz te, kedves vóm ? A ró; Én is passt mondok. A leány: Coeur. .1 vő: (nejéhez:) Igazán szeretném tudni, miért mondtál te be CoeurtP A le íny: Érdekes kérdés! Hát azért mert Ooeu- i iim van! .1 r ó : Igazán nevetséges, mikor ebben a szinben én vagyok erósebb. A leány : Valamilyen szint pedig mindig be kell mondani. a vő: De legalább is nem azt, amelyikből neked nincs. .4 mama: Hát hogy ne lenne neki az a szine, a mikor éppen azt mondja be! A vő: En sohasem játszottam. A pa\<a: Remélem, ez igy is marad. A vő: Es miért, ha szabad kérdez.nem ? Fiata korodban te is elég sokat mulattál. .1 />ai>a: En, én, az egész más! A vő: Es miért egész más? Éppenséggel nem látom be, hogy miért legyen nekem megtiltva, ami, neked szabad volt. .1 papa : Isten ments! a vő : Te mondod ezt P A papa: En mondom : minden embert nem lehet egy kalap alá vonni. A mama: Ter. lészetes, hogy nem A térjnek eiő>zör ki kell kérni a felesége engedelmét. .4 leány: Oh, az én térjem semmit sein tesz en- gedelin» m nélkül. Ugye férjecském ? .1 vő: Ne beszélj bolondságokat 1 Egy férjnek nincs szüksége semmiféle engedélyre. A mama : Vómurain ! A fii: Mit. parancsol, szivem, édes anyósom? A mama- Kikélek magamnak mindenféle gúnyo- lódást! Azt hiszem, vómuram megfeledkezik kissé magáról. A vő: .\7. imént nem is hozzád szóltam Sirciin Kmoti »7.<'lvÍRxal n imt-úlyl. mo^«)triii- t<»ti a köl»-"jj"»f, vitádé ot, éjjnli ir adi'i-t TiHöbctc ~ sé^ek. hurutek, szamár- o o köliö^é skrofulozis, influenza c ellen M.úirtalan tanár «» orvon állni naponta ajánlva Minthogy órtáktftian uián/.atokat i* kinátnnk. k'-rjan mindenkor „Hóeke" ereileli c*omaQotá*t. „Roche" Kapható orroai ri>ndi>lrtw a gy/>gy»itar- tárnklian. — Áraflvn|f<»nkin»4'— korona F. Ilon mn II II l.n It.H-lie A Co. Kn«rl (HvájO egy jói fegyelmezett és kiképezett fegyveies erő álljon reinlelke• ^re, inely nem csak a külső békét van hivatva fentartani, de a belső rendet és a tár- sadalmi jólétet is biztosítja A társadalom sok jótékony filléreinek össze- halmo/ásával lehetne egy olyan nagyobb pénzalapot teremteni, mely a társadalom anyagi érdekeit vé- delmező katonák, illetve altisztek so:sokozta nyo- morának enyhítésére, vagy épen megszüntetésére oly anyagi eszközöket bocsáthatna rendelkezésre, melyekkel szoknak nem csak pillanatnyi nyomorát lehetne ideig-óráig enyhíteni, de jövő megélhetésükre is módot lehet nyújtani. Ez az eszme lebegett szemem előtt, midőn elhatároztam, hogy a tovább szolgáló altisztek se- gélyezésére szolgáló nagy országos alapúak megte- remtéséhez a társadalomnak jótékonyságához fordulok. A várható önkéntes adakozásokban azután nem csak egy társadalmi osztály iránt tanúsítandó jótékonyság nemes cselekedete nyilatkoznék meg, de az az elismerő meleg rokonszenv is KÜ I SŐ kife- jezésre jutna, melyet a közérdekben fegyver alatt tovább szolgáló honfitársaink iránt mindenkor érzünk. E külső megnyilatkozás legyen egv ujabb kö- telék, mely még közelebb hozza a polgári társa- dalmat ahhoz a katonasághoz, mely nem külöu kaszt többé, hanem az általános védkötelezettség elvéből kifolyólag immár egy rész a nemzet testéből. A társadalom minden rétegének alkalmat kí- vánok nyújtani arra, hogy a legmagasabb trón iránt való lojalitásnak, a honvédségi intézmény iránt érzett ragaszkodásának és a honvéd altisztek tár- sadalmi osztálya iránt táplált szeretetének külső megnyilatkozást adhasson, a miért is a gyüjtőiveket a legszélesebb körökben köröztetem. Igy szól Jekel- fahi&sy Lajos honvédelmi miniszter lelkes hangú felhívása, melyet a magyar társadalomnak szánt.* * Adományokat el fogad ón továbbit a kiadóhivatal m A szeretet belső érzelmo ajándékok nyújtásá- ban szokott külsőképen megnyilatkozni. Ajándékoz- zuk meg önként fölajánlott adományainkkal azt a honvédségi intézményt, mely ugy a király, mint a nemzet szivéhez legközelebb áll. Fordítsuk a nemzetnek társadalmi uton föl- halmozott szeretet ajándékát a honvéd altisztek társadalmi helyzetének javítására, hogy társadalmi uton mozdítsuk elő annak a honvéd altiszti kar színvonalának folytonos emelését, a melytől nu&y részben függ a honvédségi intézmény szilárdsága. if Nem kéltetu, 0 császári és apostoli királyi Felsége jól eső örömmel venné az országnak ezen társadalmi uton megnyilatkozó ragaszkodását a ennek külső megjelenését: a fölajánlott nemzeti ajándékot és a nemzet iránt mindenkor megnyilatkozó meleg szeretetének ujabb zálogával viszonozná a „Királyért és hazáért" bemutatott hódolatát. Minden hivatalos befolyásolástól távol, kizáró- lag mini magyar ember, tisztán csak társadalmi uton fordulok honfitársaimhoz, arra kérve őket, hogy csatlakozva fölfogásomhoz, tegyék le szerete- tük adományait a houvéonégi intézmény oltárára. Miut honvédelmi miniszter azután készségesen vállalkozom arra, hogy a nemzetnek nagylelkű aján- dékát bemutassam O császári és apostoli királyi Felségének és kérjem annak legkegyelmesebb enge- délyezését, hogy ez a királyi Felségnek szóló hó- dolat s a honvédségi intézmény iránt megnyilatkozó nemzeti ajándék, a magasztos örömünnepnek örök emlékezetére. Legcélszerűbben társadalmi uton tartom lehet- ségesnek azt, hogy azon altisztek helyzetén segít- sünk, kik a polgári életben nem ismert szigorú fegyelem alatt, megerőltető munkával, java férfi koiukiini. önfeláldozóan dolgoznak azon közcél el- érésén, hogy az állam akaratának érvényesítésére A folyó 1907. évi junius 8-án ünnepeljük O császári és apostoli királyi Felségének tnagyar királyivá koronáztatásának 40. évfordulóját. Ritka magasztos ünnep, mely a magyar nem- zetet szeretett királyával közös örömben egyesíti! Tudvalevő dolog, hogy minden belső érzelem külsőképen megnyilatkozni törekszik. Igy log megnyilatkozni a loyalis magyar nem- zetnek királya iránt érzett hagyományos szeretete is. Hogy azután ez a külső megnyilatkozásra tö- rekvő nemzeti érzelem, az ünnepélyes alkalom ma- gasztosságához méltóan, a maga teljes fenséges nagyságában jelentkezhessék, kívánatosnak látszik a szeretet együttes megnyilatkozását társadalmi uton egységes irányba terelni és da törekedni, hogy az érzelmek ö-szessége eyy imponáló egészben nyer- jen nagyszerű külső megjelenési formát. A népfenség spontán hódolata legyen a királyi Folség fölkent személye iránt érzett szeretetnek külső megnyilatkozási formája ! A királynak é» nemzetnek közös öröm ünnepén megnyilatkozó hódolatot azon nemzeti intézmény keretében lehetne irgmeghatóhbaii megszólaltatni, mely mindkettőnek érzelmi világához legközelebb áll. „Királyért és hazáért* dicső je mondata annak a honvédségnek, mely a királynak é* hazának dé- delgetett büszkesége. Kunok a nemzeti intézménynek oltárára hal- mozzuk a szeretetnek szabadon megnyilatkozó adóját, eunek a nemzeti iutézinéiiyiiek keretében állítsunk fői ércnél maradandóbb ömlőket annak a jubiláris emlékünnepnek megörökítésére, mely u legalkotmá- nyosabb magyar kir.t y 40. > vi koronázási jubileuma alkalmával a szereiéit királyt és hü magyar nem- zetét boldogító örömben egyesítette. A vő: Jó, majd meg fogjuk látui (Játszanak. A hölgyek, kik partnerek, elvesztik a játszmát.) A vő: Nos, belátod e már most, hogy ezzel a színnel nem nyerítettél? A papa: Nem nyerhetett?! Azt csak mindenki beláthatja, hogy rossz kártyjával nem lehet látszani. A vő: (nejéhez* Most, kérlek, magyarázd meg nekem, miért mondtál te be éppen CoeurtP .1 lány: Mert öt álacsony kártyám volt ebből a színből. .1 vő: n,des Istenem, hiszen ez nem ok. A leány : Jó, jó, tellát rosszul cselekedtem. Még csak kezdő vagyok a whistjátékban. A mama: Nem lehet tóié kívánni, hogy már hi- bátlanul játszszék. .1 vő: Mintha az valami nagy miivé-zet lenne. Talán én hozzá vagyok szokva a kártyajátékhoz? Nem vagyok olyan, mint igen tisztelt apósom, aki mindenféle kártyajátékot ismer. .•f mama: (a papához) Csnkugyan ? A papa: (dühö? pillantásokat vet vejére) Vagyis jobban mondva — fiatal koromban éppen ugy ját- szottam, mint a hogy a fiatal emberek éppen szoktak játszani.