Korintusi I levél kapcsolódó igékkel

Szerkesztette: dr Gy. Mária.

http://bovitettbiblia.blogspot.com/

1

Korinthusiaknak írt I. levél

1Kor 1. Címzés és üdvözlet

1Kor. 1,1 Pál, (kis vagy kicsi) [hivatala szerint] Krisztus Jézusnak Isten

akaratából elhívott apostola [apostolos: Meghatalmazott, teljhatalmú megbízott,

aki Jézus Krisztus hatalmával szól,és cselekszik] és Sosthenes1 [az erő

megtartója] a testvér,

1Kor. 1,2 [írják e levelet] az Isten [kihívott] gyülekezetének, [eklézsiájának]

amely Korinthusban [jóllakott] van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek2

[hivatalos (elhívott) szenteknek ((h)agiosz = akik már kapcsolatba kerültek Istennel)]

azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett. Mindazokkal együtt, akik a mi

Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét [(onomá) = hatalmát

tekintélyét] bárhol [mind az ő helyükön [(toposz = helyzetükben, körülményeikben)],

mind a miénken] segítségül hívják3

1 Kor. 1,3 Kegyelem [(kharisz) = Isten jótéteménye, amely örömet vált ki] néktek és

békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó

egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig

mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr

Jézus Krisztustól.

1Kor. 1,4 Hálát adok [szüntelenül] értetek Istennek mindenkor, azért a

kegyelemért, [az Isten ama ajándékáért] amely nektek a Krisztus Jézusban

adatott.

1Kor. 1,5 Mert a vele való közösségben [Őbenne] mindenben

meggazdagodtatok, minden beszédben [(logosz): az Igében] és minden

ismeretben [(gnószisz): Istenismeretben, tudományban]

1 Őt Pál apostol merítette be, és ő új nevet nyert Krisztusban: „Krispus (göndör, hullámos)

pedig, a zsinagógának feje hűn az Úrban egész háznépével egybe; a Korinthusbeliek közül is

sokan hallván, hisznek vala, és bemerítkeznek vala” (Csel. 18,8) Erről az apostol is bizonyságot

tesz: „Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem merítettem be közületek, kivéve Krispust és

Gájust (földi)” (1 Kor. 1,14) 2 Hogy kik a megszenteltek, és ez által szentek, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje:

„Júdás… az elhívottaknak, akik az Atya Istentől megszenteltettek, és Jézus Krisztustól

megtartattak” (Júd. 1,1) „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a

Szellem megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…” (1

Pét. 1,2) „Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének

megáldozása által” (Zsid. 10,10) Aki: „… egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a

megszentelteket” (Zsid. 10,14) 3 Mert beteljesedett a prófécia, amely így hangzott: „De mindaz, aki az Úrnak (Jehovának)

nevét hívja segítségül, megmenekül [üdvözül]. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben (a béke

megalapozása, Krisztus) lészen a szabadulás [a menedék a menekültek számára], amint

megígérte az Úr (Jehova), és a megszabadultak [megmaradtak] közt lesznek azok, akiket elhív

az Úr (Jehova)!” (Jóel. 2,32)



2

1Kor. 1,6 [abban a mértékben] amint a Krisztusról való bizonyságtétel

[tanúságtétel] megerősödött [megszilárdult] bennetek4

1Kor. 1,7 Azért nincs hiányotok [nem szűkölködtök]5 semmiféle kegyelmi

ajándékban [(khariszma): a kegyelem megnyilvánulása. Győzelmi ajándék, jutalom (a

győztes hadvezértől, a Szellem megnyilvánulása]6 miközben a mi Urunk Jézus

Krisztus megjelenését [kinyilatkozását; lelepleződését] várjátok, [sóvárogva;

feszülten]7

1Kor. 1,8 aki meg is erősít (szilárdít) titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek

[kifogástalanok] legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus [eljövetele] napján8

1Kor 1,9 Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus

Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe [(koinónia): az Ővele való eggyéválásra]9

1Kor. 1,10 [azonban] A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek [buzdítlak]

titeket testvéreim, [atyámfiai] hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok.

[egyféle beszéd legyen mindnyájatok ajkán] és ne legyenek közöttetek

szakadások [hasonlások]. »(szkhiszmá): Szétválás, összekülönbözés, meghasonlás«.

hanem [legyetek teljesen egyek; (egybekötöztettek)] ugyanazzal az érzéssel

4 Isten tesz bizonyságot az apostolokkal együtt a Krisztusról, hogy megerősödjenek Őbenne:

„Aki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az” (2

Kor. 1,21) A bizonyságtétel módjáról, pedig így ír az Írás: „Velük együtt bizonyságot tevén

arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Szellemnek közléseivel az ő

akarata szerint” (Zsid. 2,4) 5 Mert bár: „Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de akik az Urat keresik, semmi jót sem

nélkülöznek” (Zsolt. 34,11) 6 Mert megcselekedték Isten igéjét, Aki azt mondta: „… Térjetek meg és merítkezzetek be

mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem

ajándékát” (Csel. 2,38) Ezért vették a szent Szellemet ajándékul: „És megtelnek mindnyájan

Szent Szellemmel, és kezdenek szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniok (Csel.

2,4) Aki meg is nyilvánult úgy, ahogyan Ő akarta: „Némelyiknek ugyanis bölcsességnek

beszéde adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Szellem

szerint; Egynek hit ugyanazon Szellem által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy

Szellem által; Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás;

némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek

magyarázása” (1 Kor. 12,8-10) 7 Minden gyülekezetet és minden egyes hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést

nyer, hogy ki a mi Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk

és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését” (Tit. 2,13) Aki: „Amikor (tűznek

lángjában) eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban,

akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess.

1, 8.10) 8 Ezt kéri Urunktól az apostol: „És azért imádkozom, hogy…” „A minden kegyelemnek Istene

pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket…ő maga tegyen

tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká” „Aszerint, amint magának kiválasztott

minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte

szeretet által” (Fil. 1,9; 1 Pét. 5,10; Eféz. 1,4) Aki: „… a békességnek Istene (Ő) szenteljen meg

titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind testetek (szóma=énetek)

feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,23) 9 És hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga gondoskodik: „Hű az, aki elhívott titeket és ő

meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24)



3

[gondolkodással; értelemmel]. (görögül: núsz: szellemi értelem; a szív /a benső/

értelme). És ugyanazzal a meggyőződéssel [felfogással; és ugyanazon

véleménnyel; (ítélettel; szándékkal] igazodjatok egymáshoz [(kátártidzó): Itt:

„ugyanabban az értelemben és meggyőződésben teljességre jutva”]10

1Kor. 1,11 Mert azt a hírt kaptam [megtudtam] rólatok, testvéreim, [atyámfiai]

Klóé [fiatal hajtás] embereitől, [háza-népe közül valóktól] hogy viszálykodások

[versengések, veszekedések, viták] vannak közöttetek [pártokra szakadtatok]11

1Kor. 1,12 Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél [nyilatkozik;] köztetek: Én

Pálé vagyok, [Pálhoz tartozom] én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé12

1Kor. 1,13 Hát részekre szakítható-e [meg van osztva] Krisztus? Talán Pál

feszíttetett meg [lett kínoszlopra vonva] értetek, vagy Pál nevére meritkeztetek

be?

1Kor 1,14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem merítettem be közületek, csak

Krispust [göndör] és Gájust [földi]

1Kor. 1,15 nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevembe merítekeztetek

be.

10

Az apostol így figyelmezteti a szenteket: „Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás

is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek” (1 Kor. 11,19) De: „Kérlek pedig

titeket atyámfiai, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat [egyenetlenséget;

széthúzásokat; meghasonlásokat támasztanak] és botránkozásokat okoznak [kelepcéket

készítenek] a tudomány körül, [az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok; és azoktól

hajoljatok el. [Kerüljétek őket; Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17) „Hogy legyetek feddhetetlenek

és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik

között fényletek, mint csillagok e világon” (Fil. 2,15). Így legyünk tökéletesek: „Valakik

annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk. És ha valamiben másképpen

értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek. Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy

szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk… egyet akarva ugyanarra

törekedjetek: (Más értelmezés szerint: az egységre törekedjetek) Semmit ne tegyetek önzésből, se

hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” „És akik e

szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén”(Fil. 3,15-16;

2,2-3; Gal. 6,16) 11

És én: „… félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint

szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy

viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, pártoskodás lesz

közöttetek” (2Kor. 12,20) És ez azért van: „mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység

és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?”

(1Kor. 3,3) Ez pedig nem Istentől van, mert: „Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi,

testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett

található” (Jak. 3,15.16) Ennek a következménye lesz, hogy a szeretet helyett a szeretetlenség

győz: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” (Gal.

5,15) 12

Ez is a test cselekedeteihez tartozó dolog: „... Még testiek vagytok; ... Mert mikor egyik ezt

mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál

és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr

adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Mert Isten

munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” „... Senki se fuvalkodjék fel

az egyik tanítóval, dicsekedve a másik ellen” (1 Kor. 3,3-4.5.6.9; 4,6)



4

1Kor. 1,16 Igaz, bemerítettem még Stefanás [megkoronázott] házanépét

[családját] is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is bemerítettem

volna.

1Kor. 1,17 Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy bemerítsek, hanem

hogy az evangéliumot [örömüzenetet] hirdessem, de nem bölcselkedő

beszéddel13

hogy a Krisztus keresztje (kínoszlopa) [(sztaurosz): - egy cölöp vagy

oszlop, függőlegesen felállítva]14

el ne veszítse erejét [tartalom nélkülivé

(hasztalanná, üressé) ne legyen].

1Kor. 1,18 Mert a keresztről [kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság

[ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek,

[(apollumenoi): Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de nekünk, akik

üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól, veszélytől,

ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból).

Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/.

oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban);

jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség,

hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]15

1Kor. 1,19 Mert meg van írva: „Elvesztem [eltörlöm; elpusztítom] a bölcsek

bölcsességét, [műveltek tudását] és az értelmesek [okosak; éles eszűek,

megfontoltak] értelmét [okosságát;tudását] elvetem.” [megvetem; félretolom;

semmivé teszem; eltörlöm]16

13

Ezért (írja Pál): „Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy

ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem

végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint

megfeszítettről” „És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető

beszédében állott, hanem szellemnek és erőnek megmutatásában” (1 Kor. 2,1.2.4) 14

Az Úr Jézus kijelentése az Ő kivégzésének módjáról, eszközéről és céljáról: „És amiképpen

felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy aki

hisz, annak örök élete legyen őbenne” (Ján. 3,14-15) A rézkígyó felemelése pedig így történt:

„Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki,

akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és

föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben

maradt” (4 Móz. 21,8-9) 15

Kijelentés az evangéliumról, amely megítéli a hallgatóit, és az ítélet: „Ha mégis leplezett a

mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek (apollumenoi: megsemmisül). Akikben e

világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges

evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem

Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért” (2 Kor. 4,3-5) „Mert

Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; Ezeknek

halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre” (2 Kor. 2,15-16) Ezért: „... Nem

szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére,

zsidónak először meg görögnek (azaz:pogánynak)” (Róm. 1,16) 16

És Isten: „Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz gúnyt” (Jób. 12,17) Azért, mert: „...e

nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy

hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn: Ezért én is csodásan

cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és

értelmeseinek értelme eltűnik” (Ésa. 29,13-14) Az írástudóknak és a farizeusoknak mondja az

Úr Jézus, azt is kijelentve, hogy ki szólt Ézsaiás prófétán keresztül: „Képmutatók, igazán



5

1Kor. 1,20 Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ [világkorszak (aión)]

vitázója?17

Nem tette-e bolondsággá [balgasággá; oktalansággá; ostobasággá]

Isten a világ [kozmosz] bölcsességét? [a világi tudományt]18

1Kor. 1,21 Mivel tehát a világ [koszmosz: világegyetem; világmindenség] a saját

[maga] bölcsessége [(szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű,

érett, megfontolt alkalmazásának képessége] útján nem ismerte meg Istent a maga

bölcsességében. Tetszett Istennek [úgy látta helyesnek (jónak)] hogy az

igehirdetés bolondsága [ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés

(prédikálás)] által üdvözítse. [(szódzó): bűnbocsánatot szerez, megmenekülés

(rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta

problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi

lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és

szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] a hívőket. [azokat, akik

hisznek]

1Kor. 1,22 És miközben a zsidók jelt [csodajeleket] kívánnak, a görögök

[hellének, vagyis pogányok] pedig bölcsességet keresnek, [követelnek]19

prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel

engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat

tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9) 17

Hiszen: „Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek” (Róm. 1,22) 18

Ezt mondja az Úr: „Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok

az Úr (Jehova), aki mindent cselekszem, aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a

földet magamtól; Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket

megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi” (Ésa. 44,24-25) E világról ezt mondja az

Úr: „Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait” (Zsolt. 33,10) És

e világ vezetőiről így szól az Úr: „Milyen ostobák Coán (szilárd hely /a föld?/) vezérei, a fáraó

(nagy ház) legbölcsebb tanácsosai! Esztelen tanácsot adnak. Hogy meritek mondani a

fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok sarjai?! Hol vannak bölcseid? Mondják meg

neked, ha tudják, mit határozott a Seregek Ura Egyiptom felől! Bolondok lettek Coán vezérei,

Nóf (felemelkedés, magaslat) vezérei becsapódtak. Tévútra vezették Egyiptomot a tartományok

vezetői. Mert beléjük öntötte az ÚR az ámítás szellemét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot (e

világot) minden vállalkozásában, ahogyan a részeg beletéved okádékába” (Ézs. 19,11-14)

„Jövendölés Egyiptom (bezárás, fogság, szorongatás beszűkülés) ellen. Íme az Úr könnyű felhőre

ül, és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak előtte Egyiptomnak bálványai, és az

egyiptomiak szíve megolvad őbennük. És összeveszítem az egyiptomiakat az egyiptomiakkal,

és egyik hadakozik a másik ellen, kiki felebarátja ellen, város, város ellen, és ország, ország

ellen. És elfogyatkozik az egyiptomiak szelleme őbennük, és az ő tanácsát elnyelem, és

tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztőktől, halottidézőktől és jövendőmondóktól. És

adom az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr

(JEHOVA), a seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4) 19

Az Úr a Benne való hitre hívja a zsidókat, s a válaszuk: „Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy

lássuk és higgyünk néked? Mit művelsz?” (Ján. 6,30) Az Úr Jézus ostorral űzi ki a kufárokat a

templomból és a zsidók válasza: „... Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?”

(Ján. 2,18) Az Úr Jézus hatalommal szólja Isten igéjét, és: „...az írástudók és farizeusok...”

válasza: Mester, jelt akarnánk látni te tőled. Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és

parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert

amiképpen Jónás (galamb) három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az

embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában” (Mát. 12,38-40)



6

1Kor. 1,23 mi [pedig] a megfeszített [oszlopra feszített] Krisztust hirdetjük,

[prédikáljuk] aki a zsidóknak ugyan megütközés, [(szkandalon) tőr, kelepce, sértő,

bántó dolog, botlás köve] a pogányoknak [nemzeteknek] pedig bolondság,

[balgaság; oktalanság]20

1Kor. 1,24 de maguknak, az elhívottaknak, [hivatalosoknak] zsidóknak és

görögöknek [helléneknek, vagyis pogányoknak] egyaránt, [Krisztus]21

az Isten

ereje [hatalma; hatóereje] és az Isten bölcsessége22

1Kor. 1,25 Mert az Isten „bolondsága” [balgasága; ostobasága] bölcsebb az

emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” [gyöngesége] erősebb az

emberek erejénél.

1Kor. 1,26 Mert nézzétek [tekintsétek; lássátok] csak a ti [tőle való]

elhivatásotokat, [meghívásotokat] testvéreim; [atyámfiai] nem sokan vannak

köztetek, [olyanok] akik emberi megítélés [akik a világ (hústest)] szerint

bölcsek, hatalmasok vagy előkelők [nemesek]

1Kor. 1,27 Sőt [ellenkezőleg] azokat választotta ki az Isten, akik a világ

szemében bolondok, [balgák; oktalanok; ostobák] hogy megszégyenítse a

bölcseket, és azokat választotta [válogatta] ki az Isten, akik a világ szemében

erőtlenek, [gyöngék] hogy megszégyenítse az erőseket:

1Kor. 1,28 és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem

előkelők, [alacsonyrendűek] sőt lenézettek; és a semmiket, [gyöngéket;

megvetetteket; a nemlétezőket] hogy semmikké tegye [megszégyenítse,

megsemmisítse; félretehesse] a valamiket24

[erőseket; a létezőket]25

20

Izraelről így tesz bizonyságot a Szent Szelem:: „Izráel....mely az igazság törvényét követte,

nem jutott el az igazság törvényére. Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a

törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe, Amint meg van írva:

Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem

szégyenül meg” (Róm. 9,31-33) És ez így íratott meg: „...így szól az Úr (JEHOVA) Isten: Íme,

Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz,

az nem fut!” (Ésa. 28,16) A megütközés köve pedig nem más, mint maga az Isten, Izráel Istene:

„A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely

lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló

Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek

és megfogatnak!” (Ésa. 8,13-15) És ez azért történik, mert: „testi ember pedig nem fogja fel

(fogadja el) az Isten Szellemének dolgait: mert ostobaságnak tartja, meg sem értheti,

mivelhogy szellemileg lehet azokat megítélni” (1 Kor. 2,14) Csak a szellemi ember képes hite

által felfogni Isten dolgait: „Azért van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek Sionban,

amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik

hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek

fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén,

megütköznek az igében, amire rendeltettek is” (1 Pét. 2,6-8) 21

Mert: „Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,3) 22

Azt mondja Pál apostol, ezért: „...nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek

hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek” (Róm. 1,16) 24

Jakab apostolon keresztül megerősíti a Szent Szellem Isten választásának elvét: „Figyeljetek

csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében

szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt

szeretőknek ígért” (Jak. 2,5) Hogy mit jelent a „szegény” szó az Ige szerint: „Boldogok a



7

1Kor. 1,29 hogy egyetlen ember [hústest] se dicsekedjék az Isten színe előtt26

1 Kor. 1,30 Tőle [belőle] vagytok [származtok] pedig ti a Krisztus Jézusban, ki

bölcsességül lőn nékünk Istentől, [rendeléséből] és igazságul27

[megigazulásunkká] szentségül [megszentelődésünkké]28

és váltságul: [váltság

általi szabadításul]29

1 Kor. 1,31 Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék30

szellemben szegények: mert övék a mennyeknek országa” (Mát. 5,3) Isten kiválasztásának oka,

ahogy azt az előképben kijelenti: „Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki

benneteket az Úr, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek

vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az Úr, és megtartja azt az

esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az Úr erős kézzel, és ezért váltott ki

a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből” (5Móz. 7,7-8) „Ímé az Úréi, a

te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, ami rajta van! De egyedül a ti

atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvukat: titeket választott ki őutánuk

minden nép közül, amint e mai napon is látszik” (5 Móz. 10,14-15) Kijelentés arról, hogy kiknek

az atyáiról beszél az Ige: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem

mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus.

Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,16.29) 25

A kiválasztás szempontját így jelenti ki az Úr: „De az Úr ezt mondta Sámuelnek [akit Isten

ígért] Saul [a kikövetelt] királyról: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én

megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt

van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sám. 16) Mert: „Én, az ÚR vagyok a szívek

vizsgálója, a szellemek megítélője, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek a

gyümölcse szerint megérdemli” (Jer. 17,10) 26

Emiatt: „Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké

által? Nem; hanem a hit törvénye által” (Róm. 3,27) „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit

által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne

kérkedjék” (Eféz. 2,8-9) „És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek

ereje szerezte nékem e gazdagságot!” (5 Móz. 8,17) 27

Isten végtelen szeretetéből ez a prófécia is Benne teljesült be: „Eljön majd az idő - így szól

az ÚR -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és

igazság szerint jár el az országban. Az ő idejében szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él,

és így fogják nevezni: Az ÚR a mi igazságunk!” (Jer. 23,5-6) Őbenne: „aki halálra adatott

bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért” (Róm. 4,25) mert Isten: „...azt, aki bűnt nem

ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne” (2 Kor. 5,21) Akik ezt

elhitték azokat: „Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a

Krisztus Jézus által” (Róm. 3,24) 28

És az Úr Jézus kijelentése: „És én őérettük oda szentelem magamat, hogy ők is

megszenteltekké legyenek az igazságban” (Ján. 17,19) 29

Mert: „Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme

gazdagságából” (Ef. 1,7) Hiszen: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén

érettünk…” (Gal. 3,13) „Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot”

(Gal. 4.5) Az Úr Jézus kijelentése az Ő jövetelének céljáról: „…az embernek Fia nem azért

jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Mát. 20,28) 30

Tehát: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se

dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék,

aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és

igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)



8

1 Kor 2. Pál a megfeszített Krisztust hirdeti 1Kor. 2,1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok testvéreim, [atyámfiai] nem úgy

érkeztem, [nem azért mentem] mint aki ékesszólás [keresett szavak; magasröptű

(fellengző) beszéd] vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten [Krisztus]

bizonyságtételét. [misztériumát; szent titkát; tanúságtételét]31

1Kor. 2,2 Mert úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok közöttetek másról,

[nem akarok semmiről sem tudni] csak Jézus Krisztusról, [még pedig] róla is

mint a megfeszítettről. [oszlopra feszítettről]32

1Kor. 2,3 És én erőtlenség, [gyöngeség] »(g: asztheneia): Ebben az igében: a félelem

miatti elerőtlenedést jelenti« félelem és nagy rettegés [reszketés; remegés]33

között

[félve és nagyon elfogódottan] jelentem meg nálatok. [voltam köztetek]34

1 Kor. 2,4 És az én beszédem és az én prédikálásom [igehirdetésem] nem

emberi bölcsességnek hitető beszédeiben [nem a bölcsesség meggyőző

(rábeszélő) szavaiból] állott, [nem tudományos szavakkal szólott] hanem

Szellemnek és erőnek [hatalomnak; hatóerőnek] »(dünamisz): speciális értelemben:

csodatevő erő« megmutatásában: [megnyilvánulásában]35

„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön,

esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim

elől” (Ésa. 65,16) „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17) Pál apostol

vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus

Krisztus keresztjében (kínoszlopában), aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a

világnak” (Gal. 6,14) 31

Pál apostol küldetésének célja: „Mert… azért küldött engem a Krisztus, hogy ...az

evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje

(kínoszlopa) hiábavaló ne legyen” (Kor. 1,17) „Mert nem beszédben áll [szavakon alapszik;

szóban nyilatkozik meg] az Istennek országa, [Isten királysága, uralma] hanem erőben.

[hatóerőben; hatalomban, csodatevő erőben]” (1 Kor. 4,20) 32

Pál apostol vallástétele: „Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak

ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot” (1 Kor. 1,23) De: „… én elsősorban

azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi

bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a

harmadik napon” (1 Kor. 15,3) „Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az

Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért” (2 Kor. 4,5) 33

Az apostol betöltötte ezt az Igét is: „Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek

(vigadjatok) reszketéssel” (Zsolt. 2,11) 34

Az Úr így bátorítja Pált: „Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem

szólj és ne hallgass; Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert

nékem sok népem van ebben a városban” (Csel. 18,9.10) 35

Feladatáról így tesz megvallást Pál apostol: „Mert… azért küldött engem Krisztus, ...hogy

az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus kínoszlopa el ne

veszítse erejét” (1Kor. 1,17) És mi: „Ezeket hirdetjük…, de nem emberi bölcsességből tanult

szavakkal, hanem a Szellemtől jött tanítással, a szellemi dolgokat a szellemi embereknek

magyarázva” (1Kor. 2,13) „Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben” (1 Kor.

4,20) És: „… ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten

szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a

világban, kiváltképpen pedig közöttetek” (2Kor. 1,12) „az igazság igéjével, Isten erejével, az

igazság jobb és bal felől való fegyvereivel” (2Kor. 6,7) „Ezt azért mondom, nehogy valaki



9

1Kor. 2,5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején

[hatalmán] »(dünamisz): - erő - speciális értelemben: csodatevő erő« nyugodjék36

1Kor. 2,6 A tökéletesek »az itt szereplő teleioi görög szó jelentése: bevégzett;

célba érő; teljességre jutottak; érett korú; nagykorú, férfi; befejezett« között

azonban mi is bölcsességet szólunk. [hirdetünk]37

de nem e világnak, [ennek a

világkorszaknak (aionnak)] sem e világ múlandó fejedelmeinek »(g: arkhóntes):

Jelenti a gonosz angyali-szellemi hatalmakat is« [nem e világkorszak (aion)

vezetőiét, akik elpusztulnak (kik eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét,

[miknek hatása elvész, megszűnik, hatástalanná (eredménytelenné) válik,

kudarcba fullad, csődöt mond]

1Kor. 2,7 hanem Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett

[titokban tartott] bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [előre;az örök

korok (a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (jelölt ki) [külön] a mi

dicsőségünkre. [megdicsőülésünkre]39

1Kor. 2,8 Ezt e világ [e világkorszak (aion)] fejedelmei [vezetői; (g: arkhón =

uralkodói)]40

közül senki sem ismerte fel, [egy sem tudta] mert ha felismerték

titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen” (Kol. 2,4) „Mert a mi evangéliumunk ti nálatok

nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is;

amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5) 36

Tehát: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely

az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik”(Kol. 2,8) 37

Mindaddig: „Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének

egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Hogy többé

ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az

embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által. Hanem az

igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a

Krisztusban”(Eféz. 4,13-15) 39

A Szent Szellem kijelentése Isten titkáról: „Annak pedig, aki titeket megerősíthet az én

evangéliumom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely

örök időtől fogva el volt hallgatva. Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök

Isten parancsolata szerint. a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak

tudomására adatván...; Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy,

ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által” (Róm. 16,25-26;

Eféz. 3, 5) Hatalmas titok ez, hogy: „...Isten megjelent (hús)testben...” (1 Tim. 3,16) És most

már: „...a Krisztus ti bennetek van...” (Kol. 1,27) Erről a titokról már Dávid is prófétált „...a

király ellenségeinek szívében” (Zsolt. 45,6) 40

És az ige bizonyságtétele azokról, akiket ő fejedelmeknek nevez: „Akkor egybegyűlnek a

főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, És tanácsot

tartanak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék” (Mát. 26,3-4) Péter apostol a Szent

szellem kitöltése után így beszél a zsidókhoz „Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene,

a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok

Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok

és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, Az életnek fejedelmét pedig

megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai. De most,

atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek is” (Csel.

3,13-15.17)



10

[ha tudták] volna, a dicsőség Urát41

[soha] nem feszítették volna meg. [nem

vonták volna kínoszlopra].

1Kor. 2,9 Hanem hirdetjük, [prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit szem nem

látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, [föl nem fogta; meg se

gondolt] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek42

1Kor. 2,10 Nekünk pedig kinyilatkoztatta [kijelentette; feltárta; megjelentette;

mégis leleplezte] Isten a [az Ő] Szellem(e) által43

mert a Szellem mindent

megvizsgál, [átlát; kikutat; kifürkész] még Isten mélységeit is. [Isten mélységes

titkait, dolgait is] »g: bathosz: Isten mélységei = Isten igazi lényege«

1Kor. 2,11 Mert ki ismerheti [tudhatja; láthatja] meg az emberek közül azt, ami

az emberben van? [benső dolgait, lényegét] Egyedül az emberi szellem, amely

41

Dávid próféciája a dicsőség királyáról: „Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és

hatalmas Úr (eredetiben az ÚR = JHVH Jehova), az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel

fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda

ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela” (Zsolt. 24,8-10) S az

Újszövetség válasza Dávid kérdésére: „...dicsőség Ura... a mi Jézus Krisztusunk...” (Jak. 2,1) 42

Ézsaiás és Jeremiás így prófétál erről: „Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott,

szemével nem látta, hogy volna Isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért. Az Úr

ígérete: És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománnyal és

értelemmel. És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt

mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája! Szívére se veszi senki, rá se

gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra. Mert ímé, új egeket és új földet

teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak” (Ézs. 64,3; Jer. 3,15-

16;Ésa. 65,17) Péter apostol ennek a próféciának a beteljesülését hirdeti és várja: „De új eget és

új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik” (2Pt. 3,13) 43

Az Úr Jézus kijelenti, hogy az Övéi érteni fogják Isten országának titkait: „...néktek

megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait...” (Mát. 13,10-11) Ahhoz, hogy

megértsük Isten terveit, gondolatait, szükségünk van Tőle való kijelentésre: „...a Szent

Szellem...mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam

néktek” (Ján. 14,26) Mindazok, akik befogadták Őt, meg is kapják: „És néktek kenetetek van a

Szenttől, és mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így

nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket

mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok ő

benne” (1 Ján. 2,20.27) Isten titkait az ördög nem tudja megjelenteni: „Felele Dániel a király

előtt, és mondá: A titkot, amelyről a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók,

jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak. De van Isten az égben, aki a titkokat

megjelenti. És ő tudtára adta Nabukodonozor (prófécia megvéd a szerencsétlenségtől) királynak:

mi lészen az utolsó napokban” (Dán. 2,27-28) És hogy ki Ő, aki a kijelentést adja: „Mert aki

hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és

alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak neve: az ÚR (JHVH = Jehova), a

Seregek Istene” (Ám. 4,13) Pál apostol is erről tesz bizonyságot, és egyben arról is, hogy ki a

Seregek Ura: „Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus

Krisztus kijelentése által” (Gal. 1,12) „Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek

fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által”

(Eféz. 3,5) És hogy a kijelentés a Szent Szellemtől, vagyis az Úrtól származik, azt onnan

tudhatjuk meg, hogy Ő az Úr Jézusról fog bizonyságot tenni: „...az én rólam tesz majd

bizonyságot... és engem dicsőít...” (Ján. 15,26;16.14)



11

benne lakik44

Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, [titkait;

benső, titkos dolgait] csak Isten Szelleme.

1Kor 2,12 Mi [pedig] nem a világ [világrendszer, kozmosz] szellemét kaptuk45

hanem az Istentől eredő [Istenből való] Szellemet hogy megismerjük [megtudjuk

azokat] »g: eidó oida = tudatában legyünk annak« amit az Isten a kegyelemben

[kegyelme] ajándékozott nekünk46

1Kor. 2,13 Ezeket hirdetjük [prédikáljuk] is, de nem emberi bölcsességből tanult

szavakkal, [nem az emberi tudomány bölcs beszédeivel] hanem a Szent

Szellemtől jött tanítással a szellemi dolgokat a szellemi embereknek [nyújtva]

magyarázva47

1 Kor. 2,14 Érzéki ember [az itt szereplő pszükh i kosz görög szó jelentése: pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai,

szempontjai, (vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják] pedig nem

foghatja meg [nem fogja fel; (nem fogadja el)] az Isten Szellemének dolgait:

mert bolondságok néki [Balgaságnak tartja; oktalanság, ostobaság, azaz

44

Az ember szelleme az Úr ajándéka: „Az Úrtól való szövétnek az embernek szelleme, aki

megvizsgálja a szívnek (bensőnek) minden rejtekét” (Péld. 20,27) De az ember bensejét – szívét

és szellemét – az Úr ismeri: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné

azt? Én, az Úr vagyok a szívek vizsgálója, a szellemek megítélője...” (Jer. 17,9-10) De ahogy a

másik emberről beszélsz, az megmutatja, hogy mi van a szívedben: „Amik pedig a szájból

jőnek ki, a szívből származnak.... Mint a vízben egyik orca a másikat megmutatja, úgy egyik

embernek szíve a másikat” (Mát. 15,18; Péld. 27,19) 45

Újjászületésünk előtt: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk,

különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól

gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3) „amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint;

igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a szellemhez, amely most az

engedetlenség fiaiban működik” (Eféz. 2,2) 46

Pál apostol megvallása: „Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem

a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba, Atyám! Ez a Szellem bizonyságot tesz

a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is;

örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak...” (Róm. 8,15-17) Az Úr Jézus parancsa a

tanítványaihoz: „...rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,22) a

legfontosabb kérdést tette – és teszi – fel Pál apostol azokhoz, akik hívőkké lettek: „...Vajon

vettetek-e Szent Szellemet, minekutána hivőkké lettetek?” (Csel. 19,2) Mert: „Mi az Istentől

vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről

ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6) 47

Csak azután lehet mindenki az Úr Jézus hiteles tanúja, amikor beteljesedik rajta az Úr Jézus

ígérete: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem

tanúim ...a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8) Az Úr Anániást (az Úr felhő, védelem) azért

küldte Saulhoz – aki Pál lett – hogy vegye a Szent Szellemet: „Elméne azért Anániás és

beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda. Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki

megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent

Szellemmel.” Csak ezután értette meg az Írásokat, és hirdette a Krisztust: „És azonnal mintegy

pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, bemerítkezett; És

azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia” (Csel. 9,17.18.20) Így

teljesedett be – és ma is így teljesedik be minden hívő életében – az Úr Jézus szava: „...ami

adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent

Szellem... Mert a Szent Szellem azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Márk.

13,11; Luk. 12,12)



12

képtelenség az számára]. meg sem értheti [nem képes megérteni

(megismerni)] mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg. [kellene megvizsgálni]48

1Kor 2,15 Noha a szellemi ember mindent megítél, [alaposan megvizsgál] őt

nem ítéli meg senki. [ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik]49

1Kor. 2,16 Mert ki ismerte meg [látta át; érte fel] úgy az Úr gondolatát,

[értelmét] hogy őt kioktathatná? [taníthatná]50

Bennünk pedig Krisztus értelme

van. [g: núsz: értelem, gondolkozás, megértés; gondolkozásmód, vélekedés; Itt szellemi

értelem; a szív értelme. A Krisztus értelmét csak az új teremtés részesei birtokolják, de

ez nem egy statikus állapot, hanem dinamikus, azaz állandó újulásra van szüksége] [Mi

azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]51

1Kor 3. A pártoskodás elvetése

1Kor 3,1 Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam

[beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint

(hús)testiekhez. [g.: szarkikosz: jelentése: hús; húsból való; földi; Azok a már megtért

emberek, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, vezet]. Mint akik még nem

nőttetek fel Krisztusban [kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]52

48

A (hús)testi ember azért nem értheti Isten dolgait: „Mert a (hús)test szerint valók a

(hús)test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira... Minthogy a

(hús)test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és

nem is tudja magát alávetni” (Róm. 8,5.7) Az Úr Jézus kijelenti, hogy mi az oka ennek: „...Ha

valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől

született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,5-6) Azok a (hús)testi

emberek: „...akikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19) És azok a szellemi emberek, akikben:

„...az Isten Szelleme lakik. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9) 49

Így figyelmeztet a szent Szellem „A gonoszságban [bűnben] élő emberek nem értik meg az

igazságot; akik pedig keresik az Urat, mindent megértenek” (Péld. 28,5) 50

Pál apostol így tesz vallást az Úrról, idézve Ézsaiást: „Óh Isten gazdagságának,

bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s

kinyomozhatatlanok az ő útjai! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? Vagy kicsoda volt

néki tanácsosa? Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? Mert Őtőle,

Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen” „Kicsoda

igazgatta az Úr Szellemét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, hogy

felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az

értelem útára?” (Róm. 11,33-36; Ésa. 40,13-14) 51

Krisztus értelme Krisztus gondolatai – értelme pedig – úgy van bennünk, hogy az Ő

beszédét hallgatjuk, és befogadjuk: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten

vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett,

ami lett. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek,

azoknak, akik az ő nevében hisznek” (Ján. 1,1-3.12) Az Úr Jézus imája a minden korban élő

tanítványokért: „Mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők

befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél

engem” (Ján. 17,8) 52

A Szent Szellem kitöltetése előtt az Úr Jézus is ezt mondta tanítványainak: „Még sok

mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok” (Ján. 16,12) És azért nem

hordozhatták el, mert a Szent Szellemmel való beteljesedés előtt még a „hús” szerint

gondolkodik az ember: „Mert a (hús)test szerint valók a (hús)test dolgaira gondolnak; a

Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a (hús)testnek gondolata halál; a



13

1Kor. 3,2 Tejjel tápláltalak [g. (potidzó): - itallal ellát, öntöz. Inni ad, megitat,

átitat] titeket, nem kemény eledellel, [nem szilárd étellel] mert még nem bírtátok

[g. (dünamai): képesnek vagy lehetségesnek lenni, hatalmasnak lenni. (Még nem voltak

felruházva a Szent Szellem erejével)] volna el. [nem voltatok még elég erősek] Sőt

még most sem bírjátok el [még most sem vagytok elég erősek]53

1Kor. 3,3 mert még (hús)testiek54

vagytok. Amikor ugyanis irigység

[féltékenység; vetélkedés; versengés] és viszálykodás [civódás; vita;

visszavonás; (g.(dikhosztásziá): meghasonlás, azaz (átvitt értelemben) széthúzás, ami a

tétovázó, bizonytalankodó magatartásból fakad, megosztás] van közöttetek, nem

(hús)testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?55

Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a (hús)test gondolata ellenségeskedés Isten

ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig

(hús)testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok (hús)testben,

hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus

Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,5-9) Ezért: „Érzéki /hústesti/ ember pedig nem foghatja meg

az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy

szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14) Ezért el is tévelyithető: „Atyámfiai, ne legyetek

gyermekek értelemben... ...kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az

embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az

igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a

Krisztusban” (1 Kor. 14,20; Eféz. 4,14-15) Ennek gyakorlati megvalósítását is megmutatja az Úr:

„A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes

bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel;

hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16) 53

Így inti az apostol őket: „Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra

van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok

lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él,

járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érett korúaknak pedig kemény

eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való

különbségtételre” (Zsid. 5,12-14) És azt tanácsolja, hogy mert ez így van, ezért: „mint újszülött

csecsemők a hamisítatlan szellemi tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre;

mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr” (1Pt. 2,2-3) Beteljesült a Dávid által mondott

prófécia: „Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül” (Zsolt 34,9) 54

Testiek vagytok (szarkikosz): hús; húsból való; földi; Így a még testies gondolkodású

újjászületett embernek is csak Isten dolgai alapigazságait szabad elmondani, különben „nem

tudja megemészteni” azt, amit hall. Viszont az éretteknek szilárd táplálékot kell adni

(bróma), mert már alkalmasak ennek elfogyasztására, sőt táplálkozásukhoz és

növekedésükhöz ez szükséges. 55

A cselekedeteik mutatják, hogy még testiek: „Mert először is, mikor egybegyűltök a

gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is... Mert

azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé (fiatal hajtás) embereitől, hogy viszálykodások

vannak közöttetek” (1 Kor. 11,18; 1,11) „Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a

szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem

felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar

és mindenféle gonosz tett található” (Jak. 3,14-16) Mert a test cselekedetei láthatóak, és

szomorú következményei vannak: „...mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság,

tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás,

féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés,



14

1 Kor. 3,4 Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én

Apollósé; nem (hús)testiek vagytok-e?56

1Kor. 3,5 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák [g.(diákonosz): Az a

személy, aki mások javán vagy jólétén munkálkodik. Itt: a szellemi javak felszolgálását,

megosztását jelenti] csupán, [Annak szolgái, akinek hittetek] akik által hívővé

lettetek; [akik hitre vezettek titeket] mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta

neki az Úr57

1 Kor. 3,6 Én plántáltam [ültettem]58

Apollós öntözött59

de az Isten adja vala

[folyamatosan] a növekedést.

1Kor 3,7 Nem számít sem az, aki ültet, [plántál] sem az, aki öntöz60

hanem csak

a gyarapodást adó Isten. [úgy hogy semmi az ültető, semmi az öntöző csak az

Isten valami, aki a növekedést (előmenetelt) adja]

1Kor. 3,8 Aki ültet, [plántál] és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga

[saját] jutalmát kapja [veszi; nyeri] fáradozásához méltóan. [a maga munkája

szerint; (mértékében)]61

tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is

mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát” (Gal. 5,19-21) 56

A beszédük bizonyság a testiességüknek: „Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én

Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. Vajon részekre osztatott-é a

Krisztus? Vajon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére merittetettek-é be?” (1 Kor.

1,12-13) Hiszen: „Egy a test (szóma = személy) és egy a Szellem, miképpen elhívatástoknak egy

reménységében hívattatok el is” (Eféz. 4,4) Tehát: „...sokan egy test (szóma=személyiség) vagyunk

a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk” (Róm. 12,5) „Azért senki ne

dicsekedjék [kérkedjék; hencegjen] emberekkel, mert minden a tietek” (1Kor. 3,21) 57

. Sokszor megismétli Pál apostol, hogy: „Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus

(rab)szolgáit és Isten titkainak sáfárait... Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus

Krisztust; magunkat pedig, mint a ti (rab)szolgáitokat, a Jézusért” (1 Kor. 4,1; 2 Kor. 4,5) AZ Úr

Jézus parancsa is így hangzik a mindenkori tanítványaihoz: „Tudjátok, hogy azok, akik a

népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De

nem így lesz közöttetek; hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti (rab)szolgátok;

És aki közületek első akar lenni, mindenkinek (rab)szolgája legyen” (Márk. 10,42-44) 58

És hogy hogyan és mit plántált Pál apostol, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „...

szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket (füszé = életeteket,

személyiségeteket, egész lényeteket)” (Jak. 1,21) Ez a beoltott ige pedig az Úr Jézusról szóló

örömhír: „Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert

tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által” Ezért ismét: „Eszetekbe juttatom,...

atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,

Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem

hiába lettetek hívőkké” (1 Kor. 4,15; 15,1-2) 59

És hogy ez mit jelent, arról így szól Isten Igéje: „Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád

méhétől fogva, aki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, akit elválasztottam!

Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Szellememet a te

magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek

folyásinál” (Ésa. 44,2-4) Ezért Isten ezt kérdezi minden hívőtől: „...Vajon vettetek-e Szent

Szellemet, minekutána hivőkké lettetek?...” (Csel. 19,2) 60

És azért nem számítanak: „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a

cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Fil. 2,13) 61

És hogy ki Ő, aki a jutalmat adja, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Ímé, az Úr

Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte” (Ésa.



15

1Kor. 3,9 Mert mi Isten munkatársai vagyunk62

ti pedig Isten [művelés alatt

álló] szántóföldje, Isten épülete [építése; építkezése] vagytok63

1Kor. 3,10 Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs [gondos]

építőmester, alapot [fundamentumot] vetettem, de más épít rá. Vigyázzon

azonban mindenki [nézze meg; nézzen utána; folyton ügyeljen arra], hogyan

[mimódon] épít rá64

1Kor. 3,11 Mert más alapot [fundamentumot] senki sem vethet a meglevőn

kívül, [a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett; mint ami már megvan]

amely a Jézus Krisztus65

1 Kor. 3,12 Ha pedig valaki aranyat66

ezüstöt67

drágaköveket, (holt)fát68

szénát,

pozdorját69

[szalmából; gabonaszárból] épít rá erre a fundamentumra; (alapra)

[Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy ki mit épít erre az alapra]

40,10) Az Úr Jézus kijelentése: „És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy

megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz” (Jel. 22,12) A cselekedetet és a jutalmat

az Úr Jézus egy példázattal világítja meg: „És eljövén aki az öt tálentumot kapta vala, hoza

más öt tálentumot, mondván: Uram, öt tálentumot adtál vala nékem; ímé más öt tálentumot

nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű,

sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe” (Mát. 25,20-21) 62

Ezért: „Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten

kegyelmét” (2 Kor. 6,1) 63

És így folytatja az apostol: „Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén,

lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván,

nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem

által” (Eféz. 2,20-22) 64

És így folytatja az intést az apostol: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat,

éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által,

amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb. Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen

valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek

hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik” (Kol. 2,6-8) „A

Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén

egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben

az Úrnak” (Kol. 3,16) 65

Már Ézsaiás is prófétál az „alap”-ról: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR: A Sionra (a messze

sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet) egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága

sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs. 28,16) Az apostol pedig folytatja

kijelentést: „És nincsen senkiben másban üdvösség (g. szótéria: bűnbocsánat, megmenekülés

(rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból);

megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás;

biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság,

megtartatás): mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk

megtartatnunk (üdvözülnünk)” (Csel. 4,12) 66

A próbában is kitartó – és az Úr Jézusba vetett – hit, az az arany, amely kiállja a tűz

próbáját: „hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben

kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre,

dicsőségre és tisztességre. Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem

látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját,

lelketek (személyiségetek; egész énetek) üdvösségét” (1Pt. 1,7) Ezért a feltámadott dicsőség Ura azt

mondja: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá



16

1Kor. 3,13 az a nap [(az Úr) napja] fogja világossá [nyilvánvalóvá; szemmel

láthatóvá] tenni, [mert kimutatja; felszínre, (nyilvánosságra, világosságra)

hozza] mivel tűzben jelenik meg. [érkezik; jelentetik ki; nyilvánul meg; tűz által

fog kinyilatkozni (lepleződni); hull le róla a lepel] és akkor mindenkinek a

munkája nyilvánvalóvá lesz. [láthatóvá válik majd] és hogy kinek mit ér

[milyen] a munkája, azt [maga] a tűz fogja kipróbálni [majd megmutatja; teszi

próbára, vizsgálja meg]70

1Kor. 3,14 Ha valakinek a munkája, [építménye] amelyet [az alapra] ráépített,

megmarad [az olyan], jutalmat fog kapni; [nyerni]

1Kor. 3,15 de ha valakinek a munkája [műve] megég, [elhamvad] kárt vall.

[veszteséget fog szenvedni] Ő maga [azonban] megmenekül [megtartatik] ugyan,

de [csak] úgy, mint aki tűzön [keresztül] ment át.

1Kor. 3,16 Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma [(naosz): templom magva, vagyis

a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] vagytok, és az Isten Szelleme bennetek

lakik?71

légy...” (Jel. 3,18) Azért, hogy: „Az Isten ...megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való. ...akik

megtartják ...a Jézus hitét!” (Róm. 3,26; Jel. 14,12) 67

Akinek szívében és szájában Isten Igéje van, az ezüstöt épít az alapra, mert: „Az Úr szava

egyenes beszéd, kipróbált ezüst, salaktalan, hétszer tisztított” (Zsolt 12,7) Mert: „Az Istennek

teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. Ne tégy az ő beszédéhez; hogy

meg ne feddjen téged, és hazug ne légy” (Péld. 30,5-6) És aki ehhez tartja magát, arról így tesz

bizonyságot a Szent Szellem: „Választott ezüst az igaznak nyelve...” (Péld. 10,20) 68

De az emberek inkább választják a láthatókat, és kiábrázolják Istent, aki megmondta, hogy:

„Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket (pszühé = életeteket), mert semmi alakot nem láttatok

akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben [pusztaság; sivatag: átvitt

értelemben: a világ]. Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne

csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére.” (5 Móz. 4,15-16) De az emberek: „...nem

tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany és

ezüst és érc és kő és fa bálványokat, amelyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak”

(Jel. 9,20) És ha nincs elég pénze, hogy ezüst vagy arany bálványt készíttessen: „Aki szegény...

oly fát választ, amely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, amely

nem ingadoz” (Ésa. 40,20) 69

A kevélység és a gonosz cselekedeteket nevezi az Úr pozdorjának: „Mert ímé, eljön a nap,

lángoló, mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a

pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy

rajtok gyökeret, sem ágat” (Malak. 4,1) 70

Már Ézsaiás prófétán keresztül szól az Úr az övéinek: „Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy,

mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor (szegénység; nyomorúság; koldusszegénység, átvitt

értelemben is) kemencéjében” [kohójában] (Ésa. 48,10) És hogy mit ért kemencén az Úr:

„Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemencéből, Egyiptomból, hogy

legyetek néki örökös népe, miképpen e mai napon vagytok” (5 Móz. 4,20) Az Úr kihozott a

világból – Egyiptomból – a nyomorúság földjéből – a vas kemencéből – mert: „...magának

kiválasztott minket Őbenne (a Krisztusban) a világ teremtetése előtt...” (Eféz. 1,4) A tűzről

pedig – amivel, vagy Akivel – megpróbál az Úr, így szól a Szent Szellem. „Nem olyan-é az

én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr...” (Jer. 23,29) És a testté lett Igéről: „...a mikor

megjelenik az Úr Jézus az égből... Tűznek lángjában…”(2 Thess. 1,7-8) 71

Pontosítja a Szent Szellem, hogy Ő hol is lakik: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek

(szóma = személyiségetek, legbelső énetek) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet



17

1Kor. 3,17 Ha valaki az Isten templomát megrontja [lerontja; megszeplősíti;

megfertőzteti; lerombolja; elpusztítja] azt megrontja [elpusztítja; elveszti;

lerombolja; lerontja] Isten, mert [ugyanis] az Isten temploma szent [(hagiosz): a

világtól, és annak szennyétől elkülönített], és ez a templom ti vagytok72

1Kor. 3,18 Senki meg ne csalja [ne ámítsa; ne vezesse tévútra; nehogy valaki

becsapja] önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja [tartja; véli; hiszi] magát

közöttetek [közületek] ebben a világban [e világon; a dolgok ezen rendszerében;

ebben a világkorszakban (aionban: létkorszak)] legyen bolonddá, [váljék balgává,

oktalanná, ostobává)] hogy [csakugyan] bölccsé lehessen73

Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért

az Istent a ti testetekben (szómati = egész valótokban)” (1 Kor. 6,19-20) Pál apostol megvallása:

„...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni

és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16) „Kik fölépíttettetek az

apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az

egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is

együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22) Ezért „Ti magatok is mint élő

kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok,

amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,5) Mert: „ti nem vagytok testben,

(szarki = húsban) hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig

nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9) Így teljesült be a prófécia: „És szerzek

velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom,

és helyeztetem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek

nékik Istenük és ők nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki

megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttük lesz mindörökké” (Ezék. 37,26-28) 72

Dávid így prófétál erről: „A te bizonyságaid igen bizonyosak, Templomodat szentség

ékesíti, ó Uram, időtlen időkig!” (Zsolt. 93,5) De: „Te, emberfia, mondd el Izráel házának,

hogy milyen ez a templom. Ők pedig szégyenkezzenek bűneik miatt, és azután mértékül vehetik

ezt a mintát. Ha majd szégyenkezni fognak mindazok miatt, amiket elkövettek, akkor ismertesd

velük a templom tervezetét és elrendezését, kijáratait és bejáratait, egész tervezetét és

előírásait, egész tervezetét és a rá vonatkozó törvényeket; rajzold le a szemük láttára, hogy

jegyezzék meg egész tervezetét és előírásait, és azt valósítsák meg. Ez a templom törvénye. A

hegy tetején körülhatárolt egész terület igen szentséges (Isten jelenléte). Íme, ez a templom

törvénye” (Ezék. 43,10-12) A prófécia beteljesült, és most azt kérdezi Isten az Ő népétől: „…mi

azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?

Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk,

ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem

lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne

érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és

leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr” (2Kor. 6,15-18) 73

Az Úr intése: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne

támaszkodjál. Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a

gonosztól” (Péld. 3,5.7) Mert: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat

tartják okosnak” (Ézs. 5,21) És újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „...Ne legyetek bölcsek

önmagatok szerint” (Róm. 12,16) Hogy mit tart bölcsnek az Úr: „Az igének pedig megtartói

legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és

nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet

szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt” (Jak.

1,22-24) Mert: „Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint

ismernie kell” (1 Kor. 8,2) Hanem: „az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás



18

1 Kor. 3,19 Mert [hiszen] e világ bölcsessége bolondság [balgaság;

oktalanság; ostobaság] az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja74

a

bölcseket az ő csalárdságukban [(pánúrgiá): ügyesség, azaz (rossz értelemben)

trükkös csalás vagy mesterkéltség (álokoskodás). KJV: (dörzsölt) ravaszság,

körmönfontság]75

1 Kor. 3,20 És ismét: Ismeri az Úr [Tárva az Úr előtt; Az Úr tudja] a bölcsek

gondolatait [fontolgatásait; érveléseit; okoskodásait; (diálogiszmosz): okfejtés,

gondolat. Itt: holtpontra jutottak elgondolásaikkal] hogy hiábavalók [(mátájosz): üres,

vagyis haszontalan fölösleges, értéktelen]76

1Kor. 3,21 Azért senki ne dicsekedjék [kérkedjék; hencegjen] emberekkel, mert

minden a tietek77

1 Kor. 3,22 Akár Pál (kis vagy kicsi), akár Apollós (Apolló által adott), akár Kéfás

(kő; szikla), akár világ [g. koszmosz: világegyetem; világmindenség; a teremtett világ

(azaz: az angyalok és emberek együtt)] akár élet [g.(dzóé): Itt: a fizikai, vagy biológiai

élet] akár halál, akár jelenvalók (jelenlegi), akár következendők, [eljövendők;

bekövetkezendők] minden a tiétek78

és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz

gyanúsítás származik” (1Tim. 6,4) Ezért így inti a mindenkori hívőket az apostol: „Mert a

nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne

bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni, [Senki ne becsülje magát (ne gondoljon magáról)

a kelleténél többre] hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit

mértékét. [hogy elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene,

hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul (az Ige szerint), kinek-

kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta neki]” (Róm. 12,3) 74

A héberben erőteljesebb a kifejezés, fordíthatnánk úgy; hogy Isten meghúzza a hurkot,

mégpedig saját ravaszságuk kötelét a világ bölcseinek nyaka körül. 75

Mert Isten az: „Aki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez

ne vihessék. Aki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát

hiábavalóvá teszi” (Jób. 5,12-13) Ezért: „Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok

bolonddá lettek” (Róm. 1,22) „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e

bolondsággá Isten a világ bölcsességét?” „Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ

szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a

világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket”(1Kor. 1,20.27) Ezért az apostol így

figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan

bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ

elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik” (Kol. 2,8) 76

Már Dávidon keresztül kijelenti a Szent Szellem, hogy: „Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az

ember gondolatai”(Zsolt. 94,11) A prédikátor pedig a testi emberről, és annak bölcsességéről

így beszél: „A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötétben botorkál. De arra is

rájöttem, hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek. Bizony a bölcs emberre sem emlékeznek

örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő

időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is. Meggyűlöltem az életet, mert rossznak

tartottam azokat a dolgokat, amiket véghez visznek a nap alatt: hiszen minden hiábavalóság

és hasztalan erőlködés” (Préd. 2,15.17) 77

Mert: „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta,

mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róm. 8,32) 78

Pál apostol megvallása arról, hogy miért az emberé minden a Krisztusban: „Mert meg

vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók,



19

1 Kor. 3,23 Ti pedig Krisztusé [vagytok]79

Krisztus pedig Istené.

1Kor 4. Az apostol tisztsége és gondja

1 Kor. 4,1 Úgy tekintsen [számítson; értékeljen] minket [számoljon velünk] az

[minden] ember, mint Krisztus szolgáit [parancsvégrehajtóit; alárendeltjeit; szó

szerint: más irányítása ALATT EVEZŐ valaki; katonai jellegű szó. A harci gálya

evezőse volt, megkülönböztetve a fedélzeten harcoló katonáktól. Nehéz, kemény munkát

végző, felettesei parancsára cselekvő személy] és Isten [szent] titkainak sáfárait.

[gondnokait; intézőit]

1 Kor. 4,2 Ami pedig egyébiránt a sáfárokban [gondnokokban; intézőkben, aki a

megbízó (tulajdonos) javaival felelősen gazdálkodik, akinek megvan a hatalma,

arra, hogy a rábízott ügyekben TÖRVÉNYKEZZEN, pénzügyeit rendezze:

gondnoka annak, és számot ad róluk a tulajdonosnak] megkívántatik, az, hogy

mindenik hűnek [megbízhatónak] találtassék. [bizonyuljon]80

sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény

nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi

Urunkban” (Róm. 8,38-39) Már Dávid erről prófétál, amikor azt kérdezi Istentől: „Micsoda az

ember - mondom - hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá?

Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad

őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél; Juhokat és mindenféle barmot,

és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger

ösvényein jár. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10) És

az apostol megismétli a kijelentést: „Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő

világot, amelyről szólunk. Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember,

hogy megemlékezel őróla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Kisebbé tetted őt

rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted

kezeid munkáin, mindent lába alá vetettél”„ Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit

sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma

alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a

halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten

kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,5-9) 79

Pál apostol így folytatja: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok,

és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29) Ábrahámnak pedig azt ígérte Isten, hogy: „...e világnak

örököse lesz...” (Róm. 4,13) És ti vagytok: „...örökösei Istennek, örököstársai pedig

Krisztusnak...” (Róm. 8,17) Krisztus örökségéről pedig – melynek örököstársai vagyunk – ezt

jelentette ki az Úr Jézus: „...Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mát. 28,18)

És Ő: „Felül (van) minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden

néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: Mert Isten: az Ő

lábai alá vetett mindeneket, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé,

Mely az Ő teste (szóma: személyisége), teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel”

(Eféz. 1,21-23) „Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma), És ti

Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak”(Kol. 2,9-10) 80

A sáfárságról így tanít az Úr: „...Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel,

hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen

munkában talál! Bizony, mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig az

a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni

a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának

az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a



20

1 Kor. 4,3 Rám nézve pedig igen csekély dolog [A magam részéről a

legkevésbé sem törődöm azzal], hogy ti tőletek ítéltessem meg [hogy

vizsgálgattok engem, és hogy ti mondjatok rólam ítéletet], vagy emberi

ítéletnaptól [vagy más emberi fórum, emberi szokás szerint]; sőt magam sem

ítélem meg magamat. [hiszen önmagam fölött sem ítélkezem]

1 Kor. 4,4 Mert semmit sem tudok magamra, (vonatkozólag, ami ellenem

szólna) [Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani] de nem ebben

vagyok megigazulva; [de ez által még nem igazulok meg]; aki ugyanis engem

megítél [(anakrinó): a szó szoros értelmében: alaposan megvizsgál, azaz (közvetve)

kivizsgál, kikérdez, megállapít] az Úr az. [Ő az, akinek a vizsgálata alá tartozom]81

1 Kor. 4,5 Azért [a megfelelő] idő előtt semmit se ítéljetek (el), míg el nem jő az

Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza [megvilágítja, fénybe borítja] a

sötétségnek titkait, [rejtekeit, rejtelmeit; titkos dolgait]. Másrészt megjelenti

[földeríti; nyilvánvalóvá teszi; kinyilatkoztatja; nyilvánosságra hozza;

láthatókká teszi] a szíveknek [bensőknek] tanácsait; [szándékait, akaratát]82

És

akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete. [majd mindenki megkapja az

elismerést az Istentől]

1 Kor. 4,6 Ezeket (a dolgokat) pedig, atyámfiai, [testvérek] példában

[példaképpen] szabtam [alkalmaztam] magamra és Apollósra ti érettetek. hogy

rajtunk [a mi példánkon] tanuljátok meg (a szabályt), hogy annakfelette ami írva

van. [nem szabad az eszeteket feljebb járatni] nem kell bölcselkedni83

hogy

hitetlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá

teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; aki viszont nem ismerte

ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat

adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon” (Lk. 12,42-48)

Pál apostol ismerve az ő Ura parancsát, ezt vallja: „Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal

nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az

evangéliumot! Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom

nélkül, sáfársággal bízattam meg” (1 Kor. 9,16-17) 81

Már Dávid is az Urat kéri, hogy Ő ítélje meg, az Ő igazsága szerint: „Serkenj föl, ébredj

ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh

Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam!” (Zsolt. 35,23-24) S a Szent Szellem Isten igazságáról

így tesz bizonyságot: „Istennek igazsága pedig Jézus Krisztus...” (Róm. 3,22) 82

Az Úr Jézus így figyelmeztet: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel

ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek”. „Ezért

nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen

magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel!”. „Mert Isten megítél minden tettet,

minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az”.„Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és

a halálnak árnyékát is világosságra hozza” (Mát. 7,1-2; Róm. 2,1; Préd. 12;16; Jób. 12,22) Isten ezt

az ítéletet az Úr Jézus Krisztus által mondja ki: „Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos

ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről

bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” (Csel. 17,31) Aki:

„...megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. És lesz az Úr

nyomorultak kővára, kővár a szükség idején” (Zsolt. 9,9-10) „Ő tárja fel a mélyen elrejtett

titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság” (Dán. 2,22) 83

Isten véleménye azokról, akik a világi tudományokban való jártasságuk miatt azt hiszik

magukról, hogy ők bölcsek: „Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és



21

senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen [nehogy bármelyikőtök

felfuvalkodva kérkedjék az egyik tanítóval a másik rovására] »(phüszioó): a görög

szöveg szerint: ne töltsön el szellemi gőg benneteket, az Írásoktól eltérő, idegen – vagyis:

a nem a kijelentésen alapuló ismeretet közlő – tanítások /vagy tanítók/ miatt. Ne legyetek

ellenséges magatartással az egyik miatt a másikkal szemben«

1 Kor. 4,7 Mert kicsoda különböztet meg téged? [Ki ítélhet téged különbnek

másoknál] Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit

dicsekszel, mintha nem kaptad volna?84

1 Kor. 4,8 Immár beteltetek, [jóllaktatok] immár meggazdagodtatok85

nálunk

nélkül [is] uralkodásra [királyságra] jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra

[királyságra] jutottatok volna, [és adja Isten, hogy uralkodjatok] hogy mi is

veletek egybe uralkodhatnánk. [(baszileuó): királynak lenni; királyi uralmat

gyakorolni]

1 Kor. 4,9 Mert úgy vélem, [látom] hogy az Isten minket, az apostolokat

[kiküldötteket; az evangélium nagyköveteit], utolsókul állított [tett szemlére]

»g.(eszkhatosz): „Isten minket utolsókként mutatott be, vagy állított elő”«, mintegy

távozzál el a gonosztól” (Péld. 3,7) „Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A

bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!” (Péld. 26,12) Ezért: „Jaj

azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak” (Ézs. 5,21) Így inti a

Krisztus népét is az apostol: „A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek

mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra

igyekezzék mindenki, hogy józanul (az Ige szerint) gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke

szerint” (Róm. 12,3) És: „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél

magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16) „Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy

bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen. Mert e világ bölcsessége

bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva:...Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy

hiábavalók” (1 Kor. 3,18.20) „Mert meg van írva: Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az

értelmesek értelmét elvetem” (1Kor. 1,19) Az igazi bölcsességet a Szent Szellem adja: „De

mindezt egy és ugyanaz a Szellem munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint

akarja” (1Kor. 12,11) 84

Mert: „....Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki” (Ján.

3,27) Ezért: „...mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy

kell bölcselkedni; hanem józanon (Isten Igéje szerint) bölcselkedjék, amint az Isten adta

kinek-kinek a hit mértékét. Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink

vannak, eszerint szolgálunk is...” (Róm. 12,3.6) Hiszen: „minden jó adomány és minden

tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem

fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak. 1,17) 85

Akik azt hiszik, hogy már meggazdagodtak, azoknak ezt mondja a Szent Szellem: „Mivel

ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire. De nem tudod,

hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen. Azt tanácslom

néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat,

hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral

kend meg a te szemeidet, hogy láss” (Jel. 3,17) A tűzben megpróbált arany nem más, mint a

Jézus hite: „hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben

kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre,

dicsőségre és tisztességre” (1Pt. 1,7) A fehér ruha pedig az Úr Jézus vérében megmosott

„ruha”. A mennyei trón előtt álló sokaságról így vall Isten Igéje: „...Ezek azok, akik jöttek a

nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány

vérében” (Jel. 7,14)



22

halálra szántakul: [halálra ítéltnek, kijelöltnek] mert [színházi] látványossága

[csodája] lettünk a világnak [kozmosznak], úgy angyaloknak, mint embereknek86

1 Kor. 4,10 Mi bolondok [oktalanok; ostobák balgák, esztelenek] a Krisztusért,

ti pedig bölcsek [okosak; értelmesek; eszesek] a Krisztusban87

mi erőtlenek [g.

(asztheneia): Ebben az igében: szellemi erőtlenséget, gyöngeséget jelent] ti pedig erősek

[g.(iszkhürosz) erős, szilárd, erőteljes, energikus] ti dicsőségesek [megbecsültek; jó

hírben állók; dicsőítettek; [g. (endoxosz): itt: tisztaságban ragyogó] mi pedig

gyalázatosak [megvetettek; lebecsültek]

1 Kor. 4,11 Mind ez ideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is,

bántalmaztatunk is, [verést szenvedünk; arcul veretünk] bujdosunk is

[bizonytalan helyeken, (otthontalanul); hajléktalanok, (hazátlanok) vagyunk]88

86

Dávid próféciája, és Pál apostol imája: „Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak

tekintenek. Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp! Miért rejted el

orcádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? Bizony porba hanyatlik életünk,

a földhöz tapad testünk. Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!”

Mert: „Te voltál támaszom, születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek

szüntelen. Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam” (Zsolt. 44,23-

27; 71,6-7) „Hiszen meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira

becsülnek, mint vágójuhokat.” De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret

minket” (Róm. 8,36-37) És bár: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be,

kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak,

de el nem veszünk; Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a

Jézus élete (dzóé = örökélet) is láthatóvá legyen halandó testünkben” (szómati =

személyiségünkben) (2Kor. 4,8-11) De ez nemcsak az apostolokra vonatkozik, hanem minden

Krisztusban hívőre, akiket így bátorít a Szent Szellem: „De emlékezzetek a korábbi napokra,

amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert

egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt

társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és

vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és

maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma

van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így

beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsid. 10,32-39) És azt a gyülekezetet is, amely teljesíti Isten

akaratát – azaz: hirdeti a Krisztusról szóló jó hírt – azokat üldözik: „És ti a mi követőinkké

lettetek és az Úréi, befogadván az igét sokféle szorongattatás között, Szent Szellem örömével.

Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, mert tőletek terjedt

tovább az Úr beszéde. de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti

Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk” (1 Thess. 1,6-8) 87

És ezért mi: „...örvendünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti meg erősek vagytok; ezt pedig

kérjük is, a ti tökéletesedésetekért” (2 Kor. 13,9) Mert az apostol mindenütt a Krisztus

feltámadását és az Őbenne való hitet, hirdette, ezért azt mondták, hogy: „...Bolond vagy te,

Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz” (Csel. 26,24) „Mert a keresztről való beszéd

bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik üdvözülünk, Istennek ereje” (1 Kor.

1,18) 88

Aki a Krisztust hirdeti, annak fel kell készülnie, hogy üldözéseket is el kell szenvednie a

Krisztus nevéért: „Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján. Háromszor

megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a

mélységben töltöttem. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók

között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben

városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között. Fáradozásban és



23

1 Kor. 4,12 Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván [kezünk

munkájával keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk]89

ha szidalommal

illettetünk, [átkoznak; gyaláznak] jót kívánunk; [áldást mondunk]90

ha

háborúságot szenvedünk, [üldöznek] békességgel tűrjük; [türelemmel

elhordozzuk; helytállunk]

1 Kor. 4,13 Ha gyaláztatunk, [becsmérelnek, rágalmaznak; ha szidalmaznak, és

mialatt mi másokat bátorítunk, rossz hírünket keltve gonoszul beszélnek, mi jó

szóval válaszolunk, és] könyörgünk: [imádkozunk és megvigasztalódunk] szinte

[ennek] a világ(egyetemnek) szemetjévé [salakjává] lettünk, mindeneknek

söpredékévé [mocskává] egész mostanig. [mind a jelen napig]91

1 Kor. 4,14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint

szerelmes [agapé = Isten szeretetével szeretett] gyermekeimet [fiaimat, óva] intelek.

[figyelmeztetlek benneteket; a szívetekre helyezem]92

1 Kor. 4,15 Mert ha tízezer [számtalan] tanítómesteretek [nevelőtök, mint a

gyermeket iskolába kísérő rabszolgátok] lenne is a Krisztusban, de nem sok

vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben,

hidegben és mezítelenségben.” „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk;

kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak,

de el nem veszünk” (2 Kor. 11,24-27; 2 Kor. 4,8-9) 89

Az apostol minden gyülekezetnek megismétli, hogy őt hogyan vezeti a Szent Szellem:

„Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk

közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel

dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem

volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2Thessz. 3,7-9) 90

Példaként a hívőknek, akiknek szintén ezt tanácsolja: „Áldjátok azokat, akik titeket

üldöznek; áldjátok, és ne átkozzátok”„Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a

gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok

el, hogy áldást örököljetek. Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja

nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot” (Róm. 12,14; 1 Pét. 3,9-10) Betöltve

az Úr Jézus parancsát: „...Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak,

jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és

kergetnek titeket” (Mát. 5,44) És Dávid szavaival így imádkozzatok: „Segíts meg engem, Uram

Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! Hadd tudják meg, hogy a te kezed

munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám

támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog. Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el

őket a szégyen, mint egy köpeny!” (Zsolt. 109,26-30) Tudván, hogy: „...,nem vér és (hús)test

ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet

sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,12) 91

Beteljesült a prófécia: „Söpredékké és utálattá tettél minket a népek között. Feltátotta száját

ellenünk minden ellenségünk” (Siral. 3,45-46) „Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak

gyötrelmet és szenvedést látok, és napjaim szégyenben érnek véget?!” (Jer. 20,18) És az imára

az Úr válasza: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem

nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én

beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd” (Ján. 15,20) 92

És a figyelmeztetés így folytatódik: „Ezért tehát vessetek el magatoktól minden

tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott

igét, amely meg tudja tartani lelketeket (személyiségeteket)” (Jak. 1,21)



24

atyátok; mert tőlem vagytok [én szültelek (hoztalak létre; nemzettelek) titeket]

a Krisztus Jézusban az Evangélium [örömüzenet; jó hír] által93

1 Kor. 4,16 Kérlek [buzdítlak] azért titeket, legyetek az én követőim. [utánzóim,

akik igyekeznek mindenben lemásolni és megpróbálni ugyanúgy tenni, mint én]94

1 Kor. 4,17 Azért küldtem [bocsátottam] hozzátok Timóteust [Istent tisztelő,

Istennek kedves], ki nékem [nagyon] szeretett [kedves, drága] és hű [megbízható]

fiam [gyermekem] az Úrban. Aki eszetekbe juttatja néktek [emlékeztet titeket] az

én útjaimat [tanításomat; utasításaimat] a Krisztusban [Krisztus Jézussal

kapcsolatos módszereimet, emlékeztetni fog titeket arra, hogyan élek Krisztus

Jézusban], amint mindenütt, minden [kihívott] gyülekezetben [egyházban;

eklézsiában] tanítok [hirdetek]

1 Kor. 4,18 De mintha el se mennék [nem is készülnék] ti hozzátok, úgy

felfuvalkodtak [elbizakodtak; büszkévé, gőgössé lettek] némelyek95

1 Kor. 4,19 Pedig elmegyek hamarosan [rövidesen] hozzátok, ha az Úr akarja;

és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. [Akkor

majd meggyőződöm (nem is a szavairól) hanem (csodatévő) erejéről;

hatalmáról]

1 Kor. 4,20 Mert nem beszédben áll [szavakon alapszik; szóban nyilatkozik

meg] az Istennek országa, [Isten királysága, uralma] hanem erőben.

[hatóerőben; hatalomban, csodatevő erőben]96

93

Az apostol Korinthusban: „...lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten

igéjét” (Csel. 18,11) Mindaddig a gyülekezetekben marad, amíg a Krisztus ki nem ábrázolódik

bennük: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik

bennetek a Krisztus” (Gal. 4,19) 94

Pál apostol minden kor keresztényeinek tanácsolja: „Legyetek az én követőim, mint én is a

Krisztusé” (1 Kor. 11,1) És hogy hogyan kell őt követni, és az Evangéliumot hirdetni, arról így

beszél az Ige: „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan

mi példát adtunk nektek”. Mert: „...a mi evangyéliomunk ti nálatok nem áll csak szóban,

hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is. amiképpen tudjátok, hogy

milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5-9) És a mindennapi életben való

követésről pedig: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai,

hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, aki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint,

amelyet mi tőlünk kapott. Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi

nem tétlenkedtünk közöttetek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért,

hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. Mert akkor is, amikor nálatok voltunk,

azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy

némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az

ilyeneknek pedig megparancsoljuk, a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a

maguk kenyerén éljenek” (2 Thess. 3,6-12) 95

Így beteljesedett ez a prófécia is az apostol életében, mert: „így szólt ...valamennyi kevély

ember...: Hazugságot szólsz te, nem küldött téged az Úr, a mi Istenünk...” (Jer. 43,2) 96

Isten országa akkor nyilatkozik meg, amikor a Szent Szellem erejével hirdetik a Krisztust.

Ezért azt mondja az apostol: „Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy

érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten titkát. És az

én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédében állott,

hanem Szellemnek és erőnek megmutatásában: hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem

Isten erején nyugodjék” (1 Kor. 2,1.4-5)



25

1 Kor. 4,21 Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok, avagy [agapéval, Isteni]

szeretettel és szelídségnek szellemével?

1Kor 5. Egy botrányos eset felszámolása

1 Kor. 5,1 Általában hallatszik köztetek paráznaság, [Mindenfelé az a hír járja,

(beszélik) hogy paráznaság van (fordul elő) közöttetek] méghozzá olyan

paráznaság is, amilyen a pogányok [nemzetek] között sem említtetik, [sem fordul

elő] hogy valaki atyjának feleségét elvegye. [hogy tudniillik valaki apjának

feleségével él]97

1 Kor. 5,2 És ti fel vagytok fuvalkodva, [S ti még kérkedtek] és nem

keseredtetek meg inkább, [ahelyett, hogy (sírnátok; szomorkodnátok)

bánkódnátok] hogy kivettetnék közületek, [és kizárnátok (eltávolítottátok volna;

kirekesztenétek; kiemeltetnétek) magatok közül] aki ezt a dolgot cselekedte. [aki

effélét művel]

1 Kor. 5,3 Mert én távol lévén ugyan testben, [szóma: egész valómban] de jelen

lévén [(pareimi): ott van, jelen van valahol; jelenlévő személy] szellemben, már

elvégeztem, [már ítéletet mondtam a fölött] mintha jelen [közöttetek] volnék,

[mint jelenlevő] hogy azt, aki ekként ezt cselekedte, [aki így viselkedett],

1 Kor. 5,4 [Úgy ítéltem, hogy miután] Ti és az én szellemem a mi Urunk Jézus

Krisztusnak nevében egybegyűlvén, [egyesültünk; egybe fonódott a ti

szellemetek és az enyém (szünagó): együttlét; összegyűlni; összegyülekezni] a mi

Urunk Jézus Krisztus hatalmával [erejével]98

1 Kor. 5,5 Átadjuk [kiszolgáltatjuk] az ilyent a sátánnak [(Szátánász) (ellenség,

ellenfél, üldöző; vádoló). rátámadó] a (hús)testnek veszedelmére, [g.(olethrosz):

romlására; megsemmisülésére; pusztulására; vesztére] hogy a szellem megtartassék

[megmeneküljön; kiszabaduljon] az Úr Jézusnak ama napján.

1 Kor. 5,6 Nem jó [helyes; szép] a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy

egy kicsiny [kevés; parányi] kovász99

az egész tésztát megposhasztja.

[megkeleszti; erjedésbe hozza]100

97

Meg van írva, hogy: „A te atyád feleségének szemérmét fel ne fedd, a te atyádnak

szemérme az” (3 Móz. 18,8) „Ha valaki az ő atyjának feleségével hál, az ő atyjának szemérmét

fedi fel: halállal lakoljanak mindketten; vérük rajtok” (3 Móz. 20,11) Ezért: „… előre mondom

néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten

országának örökösei nem lesznek” (Gal. 5,21) 98

Azért, mert azt mondta az Úr Jézus, hogy: „És néked adom a mennyek országának kulcsait;

és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a

mennyekben is oldva lészen” (Mát. 16,19) És ez minden hívőre vonatkozik: „Bizony mondom

néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a

mennyben is oldva lészen” (Mát. 18,18) A feltétel, és amit megkötni vagy feloldani kell: „Ismét

monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is

akképpen küldelek titeket. Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szent

Szellemet! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig

megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak” (Ján. 20,21-23) 99

kovász: (dzümé): jelentése: Erjedés; kenyér készítéséhez használt ,,savanyított

kenyértészta”(a kenyérdagasztás és szakasztás után a tálban visszamaradt nyers tészta,

amelyet kis lágy cipóalakban meghagynak, és amit a következő sütésnél, mint erjesztő



26

1 Kor. 5,7 Tisztítsátok [takarítsátok] el azért a régi kovászt, hogy legyetek új

tésztává101

aminthogy kovász nélkül valók vagytok; [hiszen mentesek is vagytok

a kovásztól; g. (adzümosz): kovásztalan, azaz (átvitt értelemben) nem romlott, nem

megrontott] mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, [pászkaáldozatunk] a Krisztus,

megáldoztatott [föláldoztatott; megöletett már] érettünk.

1 Kor. 5,8 Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak

[álnokságnak] és gonoszságnak [(ponéria): gonoszság (romlottság), azaz (speciális

értelemben): rosszindulat] kovászával, hanem tisztaságnak [(eilikrineia):

egyeneslelkűség; napfény-tisztaság; őszinteség; nyíltszívűség] és igazságnak

[(aletheia): valóság, Isten Igéje] kovásztalanságában. [(adzümosz): kovásztalan, azaz

(átvitt értelemben) nem romlott, nem megrontott (kenyereivel)]102

1 Kor. 5,9 Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal [(pornosz): egy

(férfi) prostituált; buja, fajtalan, lányfuttató férfi] ne társalkodjatok. [Ne

barátkozzatok (érintkezzetek) romlott emberekkel; ne keveredjetek össze többé

egy társaságba a cédákkal; nem szabad kapcsolatot tartani velük]103

1 Kor. 5,10 De nem általában [általánosságban írtam, hogy] e világ paráznáival,

[kicsapongóival; cédáival] vagy csalóival, [fösvényeivel; nyerészkedőivel;

kapzsijaival; haszonlesőivel; telhetetleneivel] vagy ragadozóival, [rablóival;

anyagot használnak ami a dagasztott kenyértésztát megkeleszti. Képletesen:: magatartás, vagy

tanítás, tanítási mód, amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát a meglévőt valamilyen

irányban megváltoztatja, akár kedvező, akár kedvezőtlen irányban; .a mindent átjáró,

megerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy politikai. 100

Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok (a

szó jelentése: elkülönült, elzárkózó, elválasztó: kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportja,

akik szembefordultak Jézussal) és sadduceusok (a szó jelentése: igaz, egyenes, őszinte: Jézus

ellen fordultak, és harcoltak ellene) kovászától. Ők pedig tanakodnak vala maguk között,

mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. De Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: „Mit

tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek? Nem

emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek

össze? A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hogy hány kosár

maradékot szedtetek össze? Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?!

Őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától! Ekkor értették meg, hogy nem azt

mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és sadduceusok

tanításától” (Mát. 16,6-12) 101

És: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek

gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10) 102

Azért: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás

nélkül valók a Krisztusnak napjára; Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus

Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására” (Fil. 1,10-11) „Továbbá, Atyámfiai,

amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik

csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekről

gondolkodjatok” (Fil. 4,8) 103

Mert: „Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy

nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában”

(Eféz. 5,5) Hiszen: „Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették szenvedélyeivel és

kívánságaival együtt” (Gal. 5,24) „Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való

beszédünknek, azt jegyezzétek meg; ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön” (2

Thess. 3,14)



27

harácsolóival; zsarolóival] vagy bálványimádóival; [ne keveredjetek össze]

mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. [szöknötök]

1 Kor. 5,11 Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, [ne

érintkezzetek; olyannal ne keveredjetek (többé egy társaságba) össze] ha valaki

atyafi létére [akit bár testvérnek neveznek] parázna. [kicsapongó; céda; (pornosz):

parázna, fajtalankodó férfi, szerető]. vagy csaló, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő;

haszonleső; telhetetlen; harácsoló, ezért egy csaló] vagy bálványimádó. [g.

(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy átvitt értelemben)], vagy

szidalmazó, [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; sértegető; becsmérlő;

káromkodó] vagy részeges, vagy ragadozó. [rabló; zsaroló; kapzsi] Az ilyennel

még együtt se egyetek. [ne is étkezzetek együtt; ne éljetek közösségben velük]104

1 Kor. 5,12 Mert mi közöm ahhoz, [nem tartozik rám] hogy a kívülvalókról is

ítéletet tegyek? [bíráskodjam; ítélgessem] avagy ti nem a belüllévők fölött

tesztek-é ítéletet [azok fölött, akik a közösséghez tartoznak]?

1 Kor. 5,13 A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg [(krinó): alapjelentése:

elválaszt, megkülönböztet; (ki)válogat, meghatároz]. Vessétek ki [távolítsátok el,

emeljétek (irtsátok) ki] azért a gonoszt [(ponérosz): nyomorúságos, nehéz; szűkös;

tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] magatok közül.

1Kor 6. A keresztények peres ügyei

1 Kor. 6,1 Merészel valaki ti közületek, ha peres dolga van a másikkal, az

igaztalanok [(adikosz): igaztalan, hamis, istentelen hitetlenek] előtt

törvénykezni, [keresni igazát; pereskedni] és nem a szentek előtt?105

1 Kor. 6,2 Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világot [a görög koszmosz szó

jelentése: világegyetem; világmindenség; a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek

együtt.)] ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, arra talán méltatlanok

[alkalmatlanok] vagytok, hogy a legkisebb [legjelentéktelenebb] dolgokban

[legkisebb mindennapi ügyekben; egészen mellékes dolgokban] való ítéletekre?

1 Kor. 6,3 Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy

életszükségre való dolgokat? [angyalok fölött is ítélkezünk majd, akkor

mennyivel inkább (a világi ügyeket) a mindennapi (megélhetésre tartozó) élet

ügyeiben (dolgok fölött)]

1 Kor. 6,4 Azért ha életszükségre való dolgok felől [a mindennapi (evilági) élet

(a megélhetés) dolgai (ügyei) felől] van törvénykezéstek, [kell ítélkezni] akik a

gyülekezetben [eklézsiában] legalábbvalók, [akiket a legkevesebbre becsültök

104

Figyelmeztettünk már benneteket, hogy: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak

erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot

és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten” (Kol. 3,5-6) Most pedig:

„A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el

magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mi

tőlünk kapott. Magatok is tudjátok, mimódon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat

közöttetek rendetlenül” (2 Thess. 3,6-7) 105

Már az Ószövetség népét is így figyelmezteti Isten Igéje: „A te (peres)ügyedet végezd el

felebarátoddal…”(Péld. 25,9)



28

(akik jelentéktelenek); akik semmit sem számítanak a gyülekezet (kihívott)

eklézsia) előtt] azokat ültessétek le. [olyanokat tegyetek meg (rendeljetek)

bírónak]

1 Kor. 6,5 Megszégyenítéstekre mondom: [Azért mondom ezt, (azért szólok)

hogy szégyenkezzetek] Hát [úgy állunk, hogy] nincs [nem akad] ti köztetek egy

bölcs [értelmes] ember sem, aki ítéletet tehetne [aki igazságot tudna mondani]

az ő atyjafiai [testvérei] között? [aki testvérei ügyében döntőbíró lehetne]

1 Kor. 6,6 Hanem atyafi [testvér] atyafival [testvérével] törvénykezik,

[pereskedik] még pedig [ráadásul] hitetlenek előtt?

1 Kor. 6,7 Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, [már az is hiba közöttetek;

veszteség nálatok; hát bizony teljességgel vereséget jelent nektek; teljes kudarc]

hogy törvénykeztek [pereskedtek] egymással. Miért nem szenveditek [viselitek

el, miért nem hagyjátok] inkább a bántalmazást? [igazságtalanságot;

bosszúságot; sérelmet; méltatlanságot; hogy vétsenek ellenetek] Miért nem

tűritek inkább a kárt? [károsodást; hogy kifosszanak; hogy csalást kövessenek el

veletek szemben]106

1 Kor. 6,8 Sőt ti okoztok [követtek el] bántalmazást [igazságtalanságot;

sérelmet; méltatlanságot] és [okoztok] kárt, [fosztotok ki mást; sőt ti követtek el

csalást] még pedig [éppen] atyátokfiainak. [testvéreiteknek]107

1 Kor. 6,9 Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok [gonoszok; hamisak]

nem örökölhetik Istennek országát? [királyságát]. Ne tévelyegjetek; [ne

ámítsátok (csaljátok meg; ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne vezessenek félre

titeket]. Se paráznák, [g.(pornosz): egy (férfi) prostituált (mint megvásárolható);

parázna (buja, fajtalan), lányfuttató férfi; kicsapongók; cédák] se bálványimádók

[(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy átvitt értelemben)]. Se

házasságtörők, se pulyák, [malakosz): tisztátalanok; bujálkodók; kéjencek;

puhák; elpuhultak; sem természetellenes célokra tartott férfiak; (pederaszta,

homoszexuális férfi]. Se férfiszeplősítők, [(arszenokoitész): fajtalankodó férfi; a saját

neme iránt természetellenes nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi; kéjencek; férfiakkal paráználkodó (közösülő; háló)]

108

1 Kor. 6,10 Se lopók, [tolvaj] se telhetetlenek, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő;

haszonleső] se részegesek, [iszákosak] se szidalmazók. [átkozódó; rágalmazó;

gyalázkodó; káromkodó; gúnyolódó] se ragadozók [rabló; harácsoló; zsaroló;

(arpax): erőszakkal eltulajdonít; a zsákmányt gyors, hirtelen mozdulattal elragadja és

106

Az Úr Jézus kijelentése: „Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó

ruhádat, engedd át neki a felsőt is” (Mát. 5.40) Már az Ószövetségben erre figyelmeztet Isten

Igéje: „Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged” (Péld.

20,22) És az apostol megismétli a figyelmeztetést: „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért.

Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó” (Róm. 12,17) 107

Tehát vigyázzatok: „… hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét

semmiféle ügyben” (1Thessz. 4,6) 108

Már az Ószövetségben így figyelmeztet az Úr: „Mert halálba süllyed a háza, és útja az

árnyak közé. Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire” (Péld. 2,18-19)



29

elviszi, mint a farkas a zsákmányát] nem örökölhetik [nem részesülnek] Isten

országát. [királyságát]

1 Kor. 6,11 [bizony] Ilyenek voltatok pedig némelyek, [közületek régen] de

megmosattatok, [Isten megmosott; megtisztultatok] de megszentelődtetek,

[szentek lettetek; megszenteltettetek] de megigazíttattatok [megigazított

benneteket; megigazultatok] az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme

által.

1 Kor. 6,12 Minden szabad [megengedett] nékem, de nem minden használ.

[hasznos; előnyös] minden szabad nékem, [csak ne váljak semminek

rabszolgájává; (hatalmába semmi ne kerítsen; ne igázzon le)] de én nem adatom

[kerüljek] valakinek [senkinek] hatalma alá [de nem fogom hagyni, hogy bármi is

hatalma alá vonjon]109

1 Kor. 6,13 Az eledelek a hasnak [az étel a gyomorért van] és a has az

eledeleknek [a gyomor az ételért] rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind

amazokat eltörli. [(katargeó): teljesen tétlenné, haszontalanná, teljesen

működésképtelenné teszi, szó szerint vagy átvitt értelemben]110

A test [(szóma):a teljes

valótok] azonban nem a paráznaságnak [(porneia) fajtalankodás, házasságtörés;

kicsapongás; képletesen: bálványimádás] rendeltetett, hanem az Úrnak, és az

Úr a testnek (szóma: egész valótoknak)111

109

Mert bár: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem

minden épít” (1 Kor. 10,23) 110

És így folytatódik a figyelmeztetés: „Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel” (Kol.

3,2) „Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is

mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei; Kiknek végük

veszedelem (pusztulás), kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban

van, kik mindig a földiekkel törődnek. Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a

megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket (szóma:

egész valónkat), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez (szóma: személyiségéhez), amaz Ő

hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,18-21). „Azt pedig

állítom atyámfiai, hogy (hús)test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság

nem örökli a romolhatatlanságot” (1 Kor. 15,50) Tehát: „Ha meghalván a Krisztussal,

megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban

élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik

mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és

tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta és

alázatoskodásban és a test (szóma: egész valótok) gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni

való (valójában azonban semmi értéke és haszna nincs), mivelhogy a (hús)test hízlalására

valók (és öntelt felfuvalkodottsághoz vezet, mert ez a (hús)testi vágyakat nem tudja

megfékezni)” (Kol. 2,20-23) Azok: „Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való

tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik

megismerték az igazságot. Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem

megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek Igéje és könyörgés

által” (1 Tim. 4,3-5) És az Úr Jézus ezek következményeiről így szól: „Ez a nép szájával

közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába

tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát.

15,8-9) És mert ti: „Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái” (1 Kor. 7,23) 111

„Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól

megtartóztassátok” (1 Thess. 4,3)



30

1 Kor. 6,14 Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, [életre keltette] minket is

feltámaszt [életre kelt a halálból] az ő hatalma [ereje] által112

1 Kor. 6,15 Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek (szóma: egész személyiségetek):a

Krisztusnak tagjai [(melosz): - végtag vagy testrész, a test (szóma =

személyiség) egy-egy funkciót végző része]? Elszakítva [leválasztva; elvéve]

hát a Krisztus tagjait, paráznának [feslett (parázna; céda; szajha) bálványimádó]

tagjaivá tegyem? Távol legyen. [Isten mentsen; szó sem lehet róla]113

1 Kor. 6,16 Avagy nem tudjátok-é, hogy aki a paráznával [(porné): tisztátalan;

céda; szajha képletesen: egy bálványimádó] egyesül, [(kollaó): ragaszkodik;

tapad; tart] egy test (szóma) vele? [Az Írásban ugyanis ez áll] Mert ketten

lesznek, úgymond, egy testté. [hússá]114

1 Kor. 6,17 Aki pedig az Úrral egyesül, [ragaszkodik; tapad; tart] egy szellem

Ővele115

112

Hisszük: „Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk

[egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával

is összenőttekké leszünk]” (Róm. 6,5) 113

Azért: „Mert az Ő testének (Szóma: személyiségének) tagjai vagyunk, az Ő testéből és az

Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30) 114

Már a teremtéskor kijelentést nyert, hogy: „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az

ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté (hússá)” (1 Móz. 2,24) Az Úr Jézus

pedig így fejti ki a kijelentést: „… Nem olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá

és asszonnyá teremté őket, És ezt mondá: Annakokáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és

ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté (hússá). Úgy hogy többé nem kettő,

hanem egy test (hús). Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát. 19,4-6) 115

Ha figyelünk az Úr Jézus megvallására, és követjük Őt, akkor bizonyosságunk lehet, hogy

Ő él és cselekszik bennünk: „Mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát

tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött

engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem

feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a

Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon” (Ján. 6,38-40)

És akikben Isten él, és cselekszik: „Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya

énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól

mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem,

hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a

cselekedetekért higgyetek. Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a

cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én

az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék

az Atya a Fiúban” (Ján. 14,10-13) „Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek

nekem; de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek,

hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában” (Ján. 10,37-38) A

legfőbb bizonyság, hogy bennünk él az Úr: „Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő

Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott

nekünk. Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és ezt, hogy

ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,23-24) Mielőtt

földi szolgálatát elvégezte, azt kérte az Atyától: „Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy,

ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a

világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy

egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: Én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé



31

1 Kor. 6,18 Kerüljétek [Távoztassátok el; Fussatok, meneküljetek] a

paráznaságot. [(pornejá): - prostitúció, szajhaság (beleértve a házasságtörést és a

vérfertőzést); - képletesen: bálványimádás; Istentől való elesés]. Minden bűn,

[(hamartéma): céltévesztés, vétek] melyet az ember cselekszik, [elkövet; tesz] a

testen [(szóma): személyiség] kívül van. De aki paráználkodik, [(porneuó):-

prostitúciót, szajhaságot művel, azaz (szó szerint) kielégíti törvénytelen (szexuális)

vágyát, vagy (képletesen) bálványt imád, paráználkodik, fajtalankodik] a maga teste

[(szóma): személyisége] ellen vétkezik. [(hamartanó): - a szó szoros értelmében:

eltéveszti a célpontot (átvitt értelemben) hibázik, különösen (erkölcsileg) vétkezik]116

1 Kor. 6,19 Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma: személyiségetek)

[amit Istentől kaptatok] a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, [(naosz):

templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] akit Istentől nyertetek;

[aki Isten ajándékából a tietek] és nem a magatokéi vagytok117

1 Kor. 6,20 Mert [drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a

váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti

testetekben [(szóma): személyiségetekben] (és szellemetekben, amelyek az

Istenéi)118

1Kor 7. VÁLASZ AZ APOSTOLNAK FÖLTETT KÉRDÉSEKRE

legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan

engem szerettél” (Ján. 17,21-23) 116

Mert nézzétek a világiakat: „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató:

azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant” (1Kor.

9,25) Hát: „Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó [mulandó] testetekben

[(szóma): személyiségetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban

[vágyainak]” (Róm. 6,12) Mert: „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy

tartózkodjatok a paráznaságtól” (1Thessz. 4,3) Hiszen: „Tisztességes minden tekintetben a

házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az

Isten” (Zsid. 13,4) Mert a paráznaság – akár fizikai, akár szellemi, vagyis bálványimádás, a test

cselekedete. Arról pedig azt mondja az Úr: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert

amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat

veszedelmet; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8) 117

És újra és újra figyelmezteti az apostol Isten népét: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma

[(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] vagytok, és az Isten Szelleme

bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja [lerontja; megszeplősíti;

megfertőzteti; lerombolja; elpusztítja] azt megrontja [elpusztítja; elveszti; lerombolja;

lerontja] Isten, mert [ugyanis] az Isten temploma szent [(hagiosz): a világtól, és annak szennyétől

elkülönített], és ez a templom ti vagytok” (1Kor. 3,16-17) „… ha ugyan [valóban] az Isten

Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig

valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé]” (Róm. 8,9) 118

És így folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon

váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint

hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19) Azért: „hogy élhessetek az

Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó

cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10) Mert: „Az igaznak

(megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (phüszé = élet) nyer meg a bölcs” (Péld.

11,30)



32

1 Kor. 7,1 Amik felől pedig írtatok nékem, [ezt válaszolom] jó [vagyis: az az

ideális; nemes dolog; tisztességes, becsületes] a férfiúnak [embernek] asszonyt

nem illetni. [ha az ember asszonnyal nem érintkezik]

1 Kor. 7,2 De a paráznaság [kicsapongás (cédaság; fajtalanság) veszélye

(elterjedtsége)] miatt [azonban] minden férfiúnak tulajdon [saját] felesége

legyen, és minden asszonynak tulajdon [saját] férje.

1 Kor. 7,3 A feleségének [asszonynak] adja meg a férj [amivel tartozik] a köteles

jóakaratot; [teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben]120

hasonlóképpen a feleség [asszony] is [ugyanazt] a férjének.

1 Kor. 7,4 A feleség nem ura a maga testének (szóma = személyének) hanem a

férje; [Az asszony testével (szóma) nem maga rendelkezik, (teljhatalommal)

hanem a férje], hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, (szóma) hanem a

felesége. [éppígy a férfi testével (szóma) sem ő rendelkezik, (teljhatalommal)

hanem a felesége]

1 Kor. 7,5 Ne fosszátok meg egymást, [Ne tartózkodjatok (vonakodjatok)

egymástól] hanemha [legföljebb] közös [megegyezéssel, egyenlő] akaratból

bizonyos ideig, [egy időre (időszakra)]. Hogy ráérjetek a [böjtölésre] és [időt

szentelhessetek] az imádkozásra121

azután ismét együvé [egymáshoz] térjetek,

[legyetek együtt] hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat

meg nem tartóztathatjátok. [az önmegtartóztatás (önfegyelmetek) hiánya miatt]

1 Kor. 7,6 Ezt pedig kedvezésképpen [engedményként; engedékenységből]

mondom, nem parancsolat szerint. [parancsként]

1 Kor. 7,7 Mert szeretném, [akarnám] ha minden ember [férfi] úgy volna,

[olyanok volnátok] mint én magam is; de kinek-kinek tulajdon [saját; külön]

kegyelmi ajándéka [(khariszma): a kegyelem megnyilvánulása. Győzelmi ajándék,

jutalom (a győztes hadvezértől) a Szellem megnyilvánulása: szellemi ajándék] vagyon

Istentől, egynek így [ilyet], másnak pedig úgy [olyat]122

1 Kor. 7,8 Mondom pedig a nem házasoknak [nőtleneknek; házasságon kívül

élőknek] és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, [nemes dolog] ha úgy

maradnak, mint én is [vagyok].

1 Kor. 7,9 De ha magukat meg nem tartóztathatják, [de ha nincs önuralmuk]

házasodjanak meg [lépjenek házasságra]: mert jobb [dolog megházasodni]

120

A férfiakhoz így beszél a Szent Szellem: „A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak

értelmes módon feleségükkel,az asszonyi nemnek, mint gyöngébb (erőtlenebb) edénynek,

tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg

ne hiúsuljanak” (1 Pét. 3,7) „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is

szerette az egyházat, és önmagát adta érte” (Eféz. 5,25) 121

Amikor Izráel népe az Úr jelenlétére várt, így szólt a parancs: „Leszálla azért Mózes a

hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat. És monda a népnek:

Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek” (2 Móz. 19,14-15) 122

Mert: „A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Szellem” (1 Kor.

12,4) Az Úr Jézus így beszél erről: „Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhéből születtek így;

és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, akik maguk herélték ki

magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be” (Mát. 19,12)



33

házasságban élni, mint [szenvedélytől] égni [lángolni; (püroomai): izzik, lángol,

lobog valamilyen érzéstől, szándéktól, stb. (pl. vágytól; haragtól..)]123

1 Kor. 7,10 Azoknak pedig, akik házasságban vannak, [élnek; akiknek van

házastársuk] hagyom [parancsolom; rendelem; utasítást adok] nem én, hanem

az Úr, hogy az asszony [feleség] férjétől ne(hogy) elváljék. [A feleség ne hagyja

el férjét]124

1 Kor. 7,11 Hogyha pedig elválik is, [Ha mégis elhagyná] maradjon házasság

nélkül, vagy béküljön meg [(katallaszszó): nézeteltérést elrendez] férjével; és a

férj se bocsássa el a feleségét. [nehogy elhagyja]

1 Kor. 7,12 Egyebeknek [többieknek] pedig én mondom, nem az Úr: Ha

valamely atyafinak [testvérnek] hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, [aki

kész vele (együtt)élni] el ne bocsássa azt. [ne küldje (ne hagyja) el]

1 Kor. 7,13 És amely [valamelyik hivő] asszonynak hitetlen férje van, és ez vele

akar lakni, [és az szívesen marad vele (kész azaz: jónak látja vele együtt élni)] el

ne bocsássa azt. [ne hagyja el férjét]

1 Kor. 7,14 Mert meg van szentelve [(agiadzó): megszenteltetik, szentté lesz a

hívővel való közösségben] a hitetlen férj az ő [hívő] feleségében, és meg van

szentelve [megszentelődik] a hitetlen asszony az ő [hívő] férjében, [testvérben]

mert különben a ti gyermekeitek [fiaitok] tisztátalanok volnának, most pedig

123

És: „Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy

feddhetetlenül élhessetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz” (1Kor. 7,35) 124

Az Úr Jézus kijelentése a házasság mindkét szereplőjéről: „Én pedig azt mondom nektek,

hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki

elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el” (Mát. 5,32) Mert: „…Aki

elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség

hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el” (Márk. 10,11-12) Hát: „…Nem

olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket, És ezt

mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek

ketten egy (hús)testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy (hús)test. Amit azért az Isten

egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát. 19,4-6) Az Úr az apostolon keresztül folytatja

kijelentést: „Mert a férjes asszony, míg él a férj [férfi] ehhez van kötve [összekapcsolva]

törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő

férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony a férj törvénye alól.

Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz

megy. ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes

kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más férfihoz megy” (Róm. 7,2-3)

„És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban

elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz

ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon

Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett

feleségetekhez! Gyűlölöm (megvetem) azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene

-, mert erőszak (gonoszság) tapad ruhájára - mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra,

ne legyetek hűtlenek! (Malak. 2,14-16) Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz:

„Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a

halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz. Aki bement hozzá, nem

tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire” (Péld. 2,17-19)



34

[így azonban] szentek [(h)agiosz: olyan személy, aki Istennek, az Ő szolgálatának

fenntartott].

1 Kor. 7,15. Ha pedig a hitetlen [házastárs; a nem hívő(fél)] elválik, [válni akar;

fogja magát és elmegy] ám váljék el; [menjen el] nem vettetett (rab)szolgaság

alá [nincs lekötve (kötelezve; rabszolgasorsra ítélve)] a keresztyén férfiú, [a hívő

férj] vagy asszony [hívő (asszony) feleség] az ilyen dolgokban. [esetekben] De

békességre hívott minket az Isten. [Mert arra hívott el minket az Isten, hogy

békességben éljünk]125

1 Kor. 7,16 Mert mit [honnan] tudod, te asszony, ha [vajon] megmentheted-e a

férjedet; [hogy a férfit üdvösségre vezetheted] vagy mit [honnan] tudod, te

férfiú, ha [vajon] megmentheted-e a feleségedet? [üdvösségre vezetheted-e az

asszonyt]

1 Kor. 7,17 Csak amint kinek-kinek adta az Isten, [mindenki úgy éljen, ahogy az

Úr kiosztotta az ö ajándékát néki] amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És

minden [az összes] (kihívott) gyülekezetben [eklézsiában] ekképpen [így]

rendelkezem.

1 Kor. 7,18 Körülmetélten hivatott el valaki? Ne fedezze el azt; [ne tüntesse el

körülmetéltségét] körülmetéletlenül hivatott el valaki? Ne metélkedjék körül126

1 Kor. 7,19 A körülmetélkedés semmi, [hasonlóképpen] a körülmetéletlenség is

semmi; hanem [csak az] Isten parancsolatainak [(entolé): végzés] megtartása.

[fontos; ér valamit]127

1 Kor. 7,20 Kiki amely hivatásban [(klészisz): hivatás; foglalkozás; társadalmi

helyzet. Itt: „ki-ki maradjon meg abban a (társadalmi, emberi) helyzetben, amelyre

elhivatott (= amelyre Isten rendelte; amelybe Ő helyezte bele)] hívatott el, abban

maradjon. [(menó): - marad (egy adott helyen, állapotban, kapcsolatban vagy

várakozásban)]128

1 Kor. 7,21 Szolgai állapotban [Rabszolgaként] hivattattál el? [kaptad a

meghívást] Ne gondolj [törődj] vele, [ne (bánkódj) aggasszon] sőt ha szabad

lehetsz is, inkább élj azzal [maradj meg abban; azt használd ki]129

125

És így folytatja az apostol: „Azért tehát törekedjünk azokra, [a dolgokra, igyekezzünk

elérni azt] amik a békességre [vagyis arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van:

épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és az

egymás épülésére valók [megerősítésére szolgálnak]” (Róm. 14,19) 126

Azért rendelkezik így az apostol, mert: „Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így

tanítják vala az atyafiakat (testvéreket): Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint,

nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1) 127

És kifejti Isten Igéje, hogy mi az, ami számit: „Mert Krisztus Jézusban sem a

körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem csak az új teremtés”

„… és csak a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 6,15; 5,6) Hiszen: „Itt már nincs többé görög

és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem

minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11) 128

És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek

méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1) És: „Mindenki abban

maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott” (1Kor. 7,24) 129

Az Úr Jézus a mindenkori tanítványainak adta az Ő beszédét (Igéjét), ezért azt mondja:

„Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket

azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam



35

1 Kor. 7,22 Mert az Úrban elhívott (rab)szolga az Úrnak szabadosa;

[felszabadítottja; szabadon bocsátottja; megszabadítottja] hasonlóképen, aki

szabadságban [szabad emberként] hívatott el, Krisztusnak (rab)szolgája130

1 Kor. 7,23 [Nagy] Áron vétettetek meg, [Nagy váltságdíjat fizetett értetek] ne

legyetek [ezért] embereknek (rab)szolgái131

1 Kor. 7,24 Kiki amiben [amilyen állapotban] elhívatott, [amelyben meghívást

kapott] atyámfiai, [testvérek] abban [a hivatásban] maradjon meg az Isten előtt.

1 Kor. 7,25 A hajadonok felől [szüzeket illetően] nincs ugyan [külön]

parancsolatom [(epitagé): - végzés vagy határozat] az Úrtól, de tanácsot adok [de

véleményt azért mondok] úgy, [annak alapján] mint aki irgalmasságot nyertem

az Úrtól, hogy hitelt érdemlő legyek. [hogy aztán hű, megbízható legyek]

1 Kor. 7,26 Úgy ítélem [vélem; azt tartom] azért, hogy jó [hasznos] ez a

jelenvaló szükség [küszöbön álló megpróbáltatások (ana(n)gké): kényszerítés,

kényszerhelyzet, kényszer; szükségszerűség; szorultság, szorult helyzet, nyomorúság.

Itt: „a reánk váró, bekövetkezendő nyomorúság] miatt, [ez az állapot ajánlható]

hogy tudniillik jó az embernek úgy [szűzen] maradni [ahogy én vagyok]132

1 Kor. 7,27 Feleséghez [asszonyhoz] köttettél? Ne keress elválást (felbontást)

[ne törekedj elválni]. Megszabadultál feleségedtől? [fel vagy oldva az

asszonytól; (ha feleség nélkül vagy)] Ne keress feleséget [asszonyt].

1 Kor. 7,28 De ha veszel is feleséget, [megházasodsz] nem vétkezel (hibázol); és

ha férjhez megy [házasságra lép] is a hajadon, [szűz] nem vétkezik;

[(hamartanó): nem téveszti el a célpontot] de az ilyeneknek háborúságuk

nektek” (Ján. 15,15) Ezért: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem

szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28)

„Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté (szóma: személyiség) meríttettünk be, akár

zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel

itattattunk meg” (1 Kor. 12,13) És ha Krisztusba, vagyis a Szent Szellembe bemeríttettünk: „Itt

már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga

és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11) 130

Az Úr Jézus kijelentése: „… megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz

titeket” (Ján. 8,32) „…Én vagyok… az igazság” (Ján. 14,6) „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket,

valóban szabadok lesztek” (Ján. 8,36) S az apostol így folytatja: „Mert ti testvéreim,

szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a (hús)testnek, hanem

szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Gal. 5,13) „Mint szabadok: nem úgy, mint akik a

szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái” (1 Pét. 2,16) Tehát:

„Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus

szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből (egész lényetekkel)” (Eféz. 6,6) 131

És így folytatódik a kijelentés: „Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent

testetekben (szómati = egész valótokban)” (1 Kor. 6,20) „Tudván, hogy nem veszendő holmin

(romlandó, múlandó), ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló

(értéktelen, üres) életetekből (életvitel, életvezetés, magatartás, életmód); Hanem drága

véren, mint hibátlan és szeplőtlen (be nem szennyezett, mocsoktalan) bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19) 132

Az apostol a Jeremiás által mondott próféciára utal: „Ne végy magadnak feleséget, és ne

legyenek néked fiaid és leányaid ezen a helyen!” (Jer. 16,2)



36

[gyötrelmük] lesz a (hús)testben [szorongattatásuk lesz a hústól] Én pedig

kedveznék néktek. [s én meg akarlak kímélni benneteket]133

1 Kor. 7,29 Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, [testvérek] mert az [hátralevő]

idő(szak) rövidre van szabva [a rendelkezésünkre álló idő korlátozott] ezentúl

[(kairosz): - alkalom, vagyis megállapított vagy megfelelő idő. Itt: az Istentől megszabott

tartalommal telített időszak (amely el van határolva a többitől), lejár], azért [a

jövőben] akiknek van is feleségük, úgy [olyanok] legyenek, [éljen úgy] mintha

nem volna134

1 Kor. 7,30 És akik sírnak, mintha nem sírnának; és akik vigadnak, [örülnek;

örvendeznek] mintha nem vigadnának; akik vesznek, mintha semmijük sem

volna. [a sírók úgy éljenek, mintha nem volna sírni valójuk; az örvendezők,

(örülők) mintha nem volna örülni valójuk; akik vásárolnak valamit, mintha nem

volna tulajdonuk az; (a vásárlók, mintha semmit meg nem tartanának)]

1 Kor. 7,31 És akik élnek [a világ javaival] e világgal, [felhasználják

(igénybeveszik) a világ dolgait; hasznot húznak a világból] mintha nem élnének:

[vele; mint akik azt nem kényük-kedvük szerint használnák; (mintha nem vennék

igénybe)] mert elmúlik e világnak ábrázatja. [alakja; formája; pompája; külső

arculata; megjelenési formája; mert változik e világ színtere]135

1 Kor. 7,32 Azt akarnám [szeretném] pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. [hogy

gond ne terheljen titeket; mentesek legyetek az aggodalomtól]. Aki házasság

nélkül van, [nőtlen; feleség nélküli] arra visel gondot, ami az Úré, [az Úr

dolgaival törődik; az Úr dolgaiért szorgoskodik] mimódon kedveskedhessék az

Úrnak; [hogyan járjon az Úr kedvében; (hogyan legyen tetszésére az Úrnak)]

133

És így folytatja az apostol: Azért, aki férjhez adja (lányát), az is jól cselekszi, de aki nem

adja férjhez (lányát), még jobban cselekszi” (1 Kor. 7,38) „Az én véleményem szerint azonban

boldogabb lesz, ha úgy marad. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Szelleme van” (1Kor.

7,40) 134

Ezért: „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol

a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert

meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben” (Kol. 3,1-3) 135

Hát: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot

szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test

kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel (a létezés jelenlegi állapotával) való kérkedés, nem

az Atyától, hanem a világtól van. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten

akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17) Mert: „Bizony árnyékként jár az ember;

bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!”

(Zsolt. 39,7) Ezért: „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent

vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a

földiekkel” (Kol. 3,1-2) „Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de

romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké. Mert minden (hús)test

olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull,

de az Úr beszéde megmarad örökké. Ez a beszéd pedig az az evangélium, amelyet hirdettek

nektek” (1 Pét. 1,23-25) „Mert sokan járnak másképpen, kik felől sokszor mondtam néktek, most

pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei; Kiknek végük

veszedelem, kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, kik

mindig a földiekkel (földön lévő, a Földhöz tartozó dolgokkal) törődnek. Mert a mi országunk

mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3,18-20)



37

1 Kor. 7,33 Aki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, [a

megházasodott azonban a világi dolgokkal törődik; (azokról szorgoskodik

melyek e világéi) hogy] mimódon kedveskedhessék a feleségének. [hogyan

keresse felesége (asszonya) kedvét ezért meg van osztva élete]136

1 Kor. 7,34 Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. Aki nem ment

férjhez [A nem házas asszony és a szűz (hajadon)], az Úr dolgaira visel gondot,

[arra gondol, ami az Úré; szorgalmatos az Úr dolgaiban, és azokról

gondoskodik]. Hogy szent [tiszta] legyen mind testében (szóma = egész lényében),

mind szellemében; aki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon

kedveskedhessék a férjének. [míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan

járjon férje kedvében; azokról gondoskodik, azok miatt aggódik, melyek a

világéi, mint tessék férjének]

1 Kor. 7,35 Ezt pedig a ti hasznotokra [javatokra; érdeketekben] mondom. Nem

hogy tőrt vessek [csapdát állítsak; hurkot vessek] néktek, [nem azért, hogy tőrbe

csaljalak] hanem [hogy tisztességesen éljetek, és osztatlan szívvel (akadály

nélkül) ragaszkodjatok az Úrhoz; azért, hogy úgy élhessetek az Úr mellett, hogy

ne legyetek ide-oda rángatva]. Hogy illendőképen és állhatatosan [osztatlan

szívvel] ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul. [hogy a feddhetetlen életre

és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket; és hogy arra

indítsalak benneteket, ami illő, és arra, ami állandó szolgálatkészséget jelent az

Úr iránt, figyelemelterelődés nélkül]

1 Kor. 7,36 De ha valaki [mégis azt gondolja hogy igazságtalanul

(tisztességtelenül) bánna hajadon lányával] szégyennek tartja az ő hajadon

leányára, ha virágzó idejét múlja. [mert eljárt fölötte az idő és mégis hajadon

marad] és szükségét látja [és úgy kell történnie], amit akar, azt cselekedje,

[tegye] nem vétkezik. Menjenek [adja] férjhez. [de ha valaki úgy gondolja, hogy

helytelenül jár el szüzességével [parthenosz: szűz, szüzesség, valakinek a hajadon

kora, hajadonsága: érintetlen, tiszta] szemben – ha az túl van már a fiatalkor

virágzásán, és így kell történnie – tegye meg, amit akar, nem vétkezik]

1 Kor. 7,37 Aki pedig szilárdan [(hedraiosz): - mozdíthatatlan, rendíthetetlen] áll a

szívében [bensejébent]. és a szükség nem kényszeríti [(ananké): - kényszer (szó

szerint vagy átvitt értelemben); KJV: nyomorúság, muszáj, kénytelen, kényszerűség(-

ből), szükség(-es), szüksége van valamire, előfeltétele, velejárója valaminek]. Hatalma

(exúszia): - kiváltság, azaz (szubjektíven) erő, képesség, szabadság, vagy (objektíven)

uralom, hatalom] pedig van a tulajdon akarata [kívánsága] fölött, és azt végezte el

[úgy döntött] szívében, hogy megtartja hajadon leányát, [a maga szüzességét

megőrzi] jól teszi. [Akinek azonban szilárd a meggyőződése, (szívében elvégezte)

136

És hogy a házasembernek hogyan kell a felesége tetszését keresni, arról így szól Isten

Igéje: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és

önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, Hasonlókép-

pen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket (szómata = énjüket). Aki szereti a

feleségét az önmagát szereti. Mert a maga (hús)testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja

és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat” (Ef. 5,25-26.28-29)



38

s minden kényszerítő ok nélkül, teljesen szabadon úgy döntött, (hatalma lévén

akarata szerint cselekedni), hogy megőrzi szüzességét, jól teszi]137

1 Kor. 7,38 Azért, aki férjhez adja, (házasságra adja szüzességét) az is jól teszi,

de aki nem adja férjhez, [házasságra] még jobban teszi.

1 Kor. 7,39 Az asszonyt törvény köti, [le van kötve; össze van kapcsolva] míg

férje él, de ha férje meghal, [elaluszik, elhunyt,] szabadon [felszabadul] férjhez

mehet, akihez akar, csakhogy [de csak] az Úrban138

1 Kor. 7,40 De boldogabb, ha úgy [ilyen állapotban] marad, az én véleményem

szerint; [ez a tanácsom; az én értelmem szerint] pedig hiszem, [úgy vélem] hogy

bennem is Istennek Szelleme van. [én is az Isten Szelleme birtokában vagyok]

1Kor 8. Az áldozati hús fogyasztása

1 Kor. 8,1 A bálványáldozatok [a bálványnak áldozott állatból a piacon eladott

hús] felől pedig tudjuk (biztosak vagyunk), hogy mindnyájunknak van

ismeretünk. [mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk] Az ismeret

[(gnószisz: nem a kijelentésen alapuló ismeret, tudás] felfuvalkodottá tesz

[(phüszioó): - felfúj, azaz (képletesen) büszkévé (gőgössé) tesz. Szellemi gőg tölti el „üres

léggömb” lesz], a [agapé: Isten szerinti] szeretet pedig épít [(oikodomeó): felépít

(átvitt értelemben) megerősít. A szellemi építés épülésére tesz valamit valakinek]139

1 Kor. 8,2 Ha pedig valaki azt hiszi, [gondolja; véli] hogy (tökéletesen) tud

(teljesen ismer) valamit, [aki tetszeleg tudásában] még semmit sem ismer úgy,

amint ismernie kell. [még nem értette meg, még nem ismerte fel hogyan kell neki

tudnia (mi a helyes ismeret)]140

137

Azért teszi jól, mert: „Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magukat; mert

szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek

közül Istennek és a Báránynak zsengéiül” (Jel. 14,4) 138

Az apostol több gyülekezetben megismétli a kijelentést: „Mert a férjes asszony, míg él a

férj [g. férfi; de jelenti az érettkoru embert is, ellentétben a gyermekkel] ehhez van kötve

[összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a

törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony

[g. az asszony szó többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli; de jelenti a

nőnemű emberi lényt] a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának

[házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy, ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz

a törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna

[házasságtörő], ha más férfihoz megy” (Róm. 7,2-3) 139

Az apostol így bátorítja a hívőket: „Meg vagyok pedig győződve atyámfiai [testvéreim] én

magam is ti felőletek, hogy [szabad akaratotok szerint] teljesek vagytok minden jósággal,

[szeretettel; jóindulattal], betöltve minden ismerettel, [a teljes tudással; tudománnyal]

képesek lévén [tudjátok] egymást is [óva] inteni. [tanítani; figyelmeztetni]” (Róm. 15,14) 140

Mert: „… ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát” (Gal.

6,3) És: „Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban

szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú

gyanúsítások” (1 Tim. 6,4) Tehát: „Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti

köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen” (1 Kor. 3,18) Mert a soha meg nem

szűnő ismeret: „A szeretet (Aki) soha el nem fogy: de legyen …bár ismeret, eltöröltetik. Mert

rész szerint van bennünk az ismeret, De mikor eljő a teljesség [(teleiosz): bevégzett; célba érő;



39

1 Kor. 8,3 Hanem ha valaki [aki azonban] az Istent szereti [(agapaó): Ez azt

jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni

vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben], ismeri azt

az Isten [azt az Isten is (már megismerte), a magáénak tudja; az ilyen ember

Istentől megajándékoztatott volt értelemmel (vagyis: ismeretet nyert)]141

1 Kor. 8,4 Tehát a bálványáldozati hús evése felől [Ami tehát a

bálványáldozatok fogyasztását (megevését) illeti] tudjuk, hogy egy bálvány sincs

a világon142

és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy143

1 Kor. 8,5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek [Igaz, beszélnek istenekről]

akár az égben, akár a földön, [az égen és földön] aminthogy van sok isten és sok

úr; [mivel sok istenük és uruk van]

1 Kor. 8,6 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől [akiből] van

[ered; származik] a mindenség, mi is Őbenne; [s akiért (és aki végett) mi is

vagyunk] és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, [akin

keresztül támadott a mindenség] mi [magunk] is [rajta keresztül] Őáltala144

érett korú; befejezett; nagykorúság, a férfikor], a rész szerint való eltöröltetik [(katargeó): szó

szerint: teljesen működésképtelenné tesz; megszüntet; félretesz; semmissé tesz]. Mert most tükör által

homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret,

akkor pedig úgy ismerek majd, a mint engem is megismert az Isten” (1 Kor. 13,8-10.12) 141

Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már

ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek…” (Jer. 1,5) És Pál apostolon

keresztül folytatódik a kijelentés: „Mert akiket eleve ismert [öröktől fogva tudott;

kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől előre különválasztotta] hogy azok az

ő Fia ábrázatához [képéhez] hasonlatosak legyenek. [Fiának képmását öltsék magukra;

(hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, akivel együttformált]. hogy ő legyen az

elsőszülött [legelőször előhozott, vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első példánya] sok

atyafi [testvér] között” (Róm. 8,29) 142

A bálványokról így szól Isten Igéje: „Ímé, mindnyájan semmik ők, semmit sem érnek

tetteik! Szél és hiábavalóság képeik. (A bálványok csak olyanok, mint a puszta szél)” (Ésa.

41,29) Ezért: „Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő

öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban szellem. Hiábavalók azok,

nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésük idején!” (Jer. 10,14-15) És: „Mert a

nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott” (Zsolt. 96,5) Pál apostolon

keresztül jelenti ki az Úr, hogy miért ártalmas a faragott képek előtti hódolat és a

bálványimádás: „Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat

valami? Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek (démonoknak) áldozzák és nem

Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel (démonokkal) legyetek közösségben” (1

Kor. 10,19-20) 143

Csak egyetlen Isten van Ő: „… a mindenség alkotója… Seregek Ura az ő neve!” (Jer. 10,16)

„Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és

mindnyájatokban munkálkodik” (Eféz. 4,6) Ő az egyetlen Úr: „Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi

Istenünk, egyedül az ÚR!” (5 Móz. 6,4) 144

Mert: „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak. Egy Isten teremtett bennünket Miért csalja

hát kiki az ő felebarátját, megrontván a mi atyáink szövetségét?” (Malak. 2,10) „Egy az Úr, egy

a hit, egy a keresztség (a bemerítés)” (Eféz. 4,5) Isten kijelentette, hogy: „Halld Izráel: az Úr,

a mi Istenünk, egy Úr!” (5 Móz. 6,4) És: „Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett,

ami lett” (Ján. 1,3) „Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön,

láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek (trónusok), akár uraságok (uralmak), akár

fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek” (Kol. 1,16)



40

1 Kor. 8,7 De nem mindenkiben van meg ez az ismeret [(gnószisz): megismert

tudás]. Sőt némelyek a bálványáldozathoz szokott [a bálvány felől való]

lelkiismeretük [(szüneidészisz): szellemi ismeret -, együttészlelés] miatt mind mai

napig úgy eszik [fogyasztják] a húst [mint bálványáldozatot (mint áldozati

eledelt)], és az ő lelkiismeretük, mivelhogy erőtlen, [(asztheneia): szellemi

ismeretben és erőben instabil, téves] megfertőztetik. [beszennyeződik; tisztátalanná

lesz]145

1 Kor. 8,8 Pedig az eledel nem tesz minket kedvessé Isten előtt. [Az étel pedig

nem változtat Istenhez való viszonyunkon], mert ha eszünk is, azzal nem nyerünk

[nem lesz előnyünk; akkor sincs érdemünk]; ha nem eszünk azzal sem veszítünk

[nem lesz belőle hátrányunk; nem leszünk alacsonyabb rendűek;

(rosszabbak)]146

1 Kor. 8,9 De meglássátok, [Arra azonban ügyeljetek; (vigyázzatok)] hogy ez a

ti szabadságtok [kiváltságotok; feljogosult voltotok] valamiképpen

botránkozásukra ne legyen [(proszkomma): megtorpanás; hibás lépés; megütközés,

fennakadás, valamibe való beleütközés; gát, akadály; botláskővé ne váljon] az

erőtleneknek [a gyengéknek]147

„Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta keresztül

megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [a

dicsőség Neki jár a (világ)korszakokban] Ámen” (Róm. 11,36 145

Így folytatja az apostol a figyelmeztetést: „Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és

el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne kérdezgessetek semmit

lelkiismereti okokból. De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek

meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. Lelkiismeretről beszélek, de nem

a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik

lelkiismerete?” (1 Kor. 10,27-29) Mert: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy

semmi sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában:

hanem bármi [csak] annak [személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki

valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz]. Aki pedig kételkedik,

[habozik; tétovázik, meginog; kétsége támad] ha [mégis] eszik, kárhoztatva van, [ítéletet von

magára] mert nem hitből eszik. [mert nem meggyőződését követi] Ami pedig hitből nincs, bűn

[céltévesztés] az” (Róm. 14,14.23) 146

És azért nem: „Mert az Isten országa [királysága; uralma] nem evés, nem ivás, [nem

eszem-iszom; (nem ételben, nem italban áll)]. Hanem igazság, [megigazultság] békesség

[vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a

veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm.

[jókedv, vidámság, boldogság a Szent Szellemben]” (Róm. 14,17) „Ha tehát Krisztussal

meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek

csak az e világ szerint élőkre kötelezők: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!”

Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán

emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a

magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a (hús)test sanyargatása által, valójában

azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet” (Kol. 2,20-23)

„Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha

kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem

veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9) 147

És bár: „… ti szabadságra hivattatok atyámfiai (testvéreim); csakhogy a szabadság ürügy

ne legyen a (hús)testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben



41

1 Kor. 8,10 Mert ha valaki meglát téged akinek ismereted van, [ki értelemmel

megékesíttettél] hogy a bálványtemplomnál vendégeskedsz. [Ha tehát valaki a

bálványok helyén letelepedni látja azt, akiben megvan a tudás] annak

lelkiismerete, mivelhogy erőtlen, [téves; gyönge] nem arra indíttatik-e,

[felbátorodik arra] hogy megegye a bálványáldozatot? [vajon a lelkiismerete,

miután erőtlen, nem abban az irányban szerez-e „épülést”, hogy a

bálványáldozati húst megeheti?]148

1 Kor. 8,11 És a te ismereted [tudományod] miatt elkárhozik [elvész] a te erőtlen

[gyönge] atyádfia, [Így tudásoddal (ismereted miatt) tönkreteszed (veszedelembe

taszítod) aggályos testvéredet] akiért Krisztus meghalt.

1 Kor. 8,12 Így aztán, mikor az atyafiak [testvérek] ellen vétkeztek, és az ő

erőtlen [gyönge; aggályos] lelkiismeretüket megsértitek [megsebesítitek;

azoknak a lelkiismeretét, mely a Krisztussal szemben erőtlen], a Krisztus ellen

vétkeztek149

1 Kor. 8,13 Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg [ha az evés tőrbe csalja]

az én atyámfiát, [testvéremet] inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát

[testvéremet] meg ne botránkoztassam.[tőrbe ne ejtsem]150

1Kor 9. APOSTOLSÁGOM PECSÉTJE TI VAGYTOK AZ ÚRBAN

1 Kor. 9,1 Nem vagyok-e apostol? [(aposztolosz): kiküldött, akit felruháztak

hatalommal feladata elvégzésére. Meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő

személy hatalmával szól, cselekszik]151

Nem vagyok-e szabad? Nem láttam-e Jézus

az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,13-14) „De ha a te

atyádfia [testvéred] az ételért [eledeled miatt] megszomorodik [elcsügged], akkor te nem

[agapé = az Isten szerinti] szeretet szerint cselekszel. [nem a szeretet szellemében jársz el] Ne

veszítsd el [ne okozd annak vesztét; (ne tedd tönkre, ne vidd romlásba] azt a te ételeddel,

akiért Krisztus meghalt” (Róm. 14,15) „Ezért tehát, ha az étel (eledel) megbotránkoztatja

testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam” (1 Kor. 8,13) 148

Hát: „Ne rontsd [rombold] le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan [valóban

minden tiszta, de gonosz [az étele] annak az embernek, aki sérelmet okozva eszik. az UBS

görögszótár magyarázata szerint: “aki olyat eszik meg, ami mást bűnbe ejt (hitét megsérti,

megtámadja)], de rossz [gonosszá, károssá, ártalmassá válik] annak az embernek, aki

botránkozással eszi [aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára]” (Róm. 14,20) 149

Maga az Úr Jézus mondja, hogy: „… Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket

akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Mát. 25,40) 150

Ezért: „Jó nem enni húst, és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia

megütközik, vagy megbotránkozik, [megbotlik] vagy erőtlen. [ami testvéredet tőrbe ejti]”

(Róm. 14,21) Én – mondja az apostol – ezt úgy valósítom meg, hogy: „Az erőtleneknek

erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy

mindenképpen megmentsek némelyeket” (1 Kor. 9,22) 151

Az apostol megvallása elhívásáról: „Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott

apostola…” (1 Kor. 1,1) és annak jeleiről, amely a minden korban élő apostolok felismerését

teszi lehetővé a hívők számára: „Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a

jelekben, csodákban és isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek” (2 Kor. 12,12)



42

Krisztust, a mi Urunkat?152

Nem az én munkám [eredménye] vagytok-é ti az

Úrban?

1 Kor. 9,2 Ha egyebeknek [másoknak] nem vagyok apostola, de bizony néktek

az vagyok, mert az én apostolságomnak [küldetésem] pecsétje [(szfrágisz);

hitelesítés megerősítés] ti vagytok az Úrban153

1 Kor. 9,3 Ez az én védelmem [feleletem; védekezésem; (apológia) Itt: az én

védekező válaszom azoknak, akik ítélkeznek fölöttem] azok ellenében, [azokkal

szemben; (Ezzel igazolom magam azok előtt)] akik vádolnak engem. [akik

(engem bírálgatnak; vizsgálgatnak; vallatnak) felelősségre (kérdőre;) vonnak]

1 Kor. 9,4 Nincsen-e arra jogunk, [szabadságunk (felhatalmazásunk)] hogy

együnk és igyunk?154

1 Kor. 9,5 Nincsen-e arra jogunk, [szabadságunk; felhatalmazásunk] hogy

keresztyén feleségünket [testvérnőt, mint feleséget] magunkkal vigyük

[hordozzuk], mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás [Péter

apostol Jézustól kapott neve arámul Kéfa, jelentése: kő, szikla]155

152

Hiszen a feltámadott Úr: „… megjelent Kéfásnak (Péternek), majd a tizenkettőnek. Azután

megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek,

néhányan azonban elhunytak (el is aludtak). Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi

apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek (idétlennek; elvetéltnek), megjelent

nekem is” (1 Kor. 15,5-8) Egyik alkalomról így tesz bizonyságot az apostol: „Lőn pedig, hogy

mikor Jeruzsálembe megtértem (visszatértem) és imádkozám a templomban, elragadtatám

(eksztaszisz): révületbe/ önkívületbe estem), és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki

hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a te rólam való bizonyságtételedet” Csel. 22.17-18) 153

Mert: „… ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert

tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által” (1 Kor. 4,15) Ezért: „A mi levelünk ti

vagytok, beírva a mi szívünkbe (bensőnkbe), amelyet ismer és olvas minden ember; Akik felől

nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával,

hanem az élő Isten Szellemével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira” (2Kor. 3,2-

3) Hiszen én: „Mert nem merek szólni [beszélni; prédikálni] semmiről, amit nem Krisztus

cselekedett volna általam a pogányoknak [nemzeteknek] engedelmességére, [megtéréséért;

megnyerésére] szóval [logosz = ami egyszerre jelenti a szót és dolgot is] és tettel. [olyasmiről

azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit

rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]. Jelek [természetfölötti

esemény, jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által, [hatalmával] az Isten

Szellemének ereje által. Úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől [a béke tanítása, megalapozása] és

környékétől fogva Illyriáig [barátok földje] betöltöttem [szétszórtam] a Krisztus evangéliumát.

[csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus

örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19) 154

Hiszen az Úr Jézus parancsa a tanítványainak: „Ha bementek egy városba, és befogadnak

titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek” (Luk. 10,8) 155

A z Ige bizonyságtétele szerint Péter a felesége édesanyjával lakott együtt: „Amikor Jézus

Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. Jézus megérintette a kezét, és

elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki” (Mát. 8,14-15) A felesége neve az

Ige szerint Mária. Péter kiszabadul a börtönből: „És miután ezt megértette, elméne Máriának,

a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan valának egybegyűlve és

könyörögnek vala” (Csel. 12,12) Márkkal – aki az ő fia – a későbbiekben együtt szolgál:

„Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam” (1 Pét.

5,13)



43

1 Kor. 9,6 Avagy csak nekem és Barnabásnak [a megnyugtatás, vigasztalás;

prófécia fia] nincs-e jogunk, [szabadságunk; felhatalmazásunk] hogy ne

dolgozzunk? [mentesülni a kétkezi munkától? (hogy ne végezzünk világi

munkát?)]156

1 Kor. 9,7 Kicsoda katonáskodik [vitézkedik; ki szállt táborba] valaha [bármikor

is] a maga [saját] zsoldján? [költségén] Kicsoda plántál [ültet] szőlőt, és nem

eszik annak gyümölcséből? [terméséből] Vagy kicsoda legeltet [terelget] nyájat,

és nem eszik [issza; élvezi] a nyájnak tejéből?157

1 Kor. 9,8 Vajon emberi módon [megfontolásból; okoskodással] beszélem-e

[mondom; szólom] ezeket? Vagy nem ezeket mondja-é [így nyilatkozik] a

törvény is?

1 Kor. 9,9 Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel [be] a

nyomtató [(aloaó): - kitapossa a gabonát. KJV: csépel; a mag (szem) különválasztása a

héjától] ökörnek száját. [ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára; (phimoó): -

elhallgattat (elnémít) szájkosarat rak fel] Avagy [talán] az ökrökre van-e az

Istennek gondja? [Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten]158

1 Kor. 9,10 Avagy nem érettünk mondja-é általában? [inkább] Mert mi érettünk

íratott meg, hogy aki szánt, [szántóvetőnek] (elváró) reménység alatt kell

156

Az apostol szolgálatra való kiküldéséről így tesz bizonyságot Isten Igéje: Az antiókiai

vének: „Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szent Szellem:

„Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket. Akkor

böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket. Ők tehát a Szent Szellemtől kiküldve

lementek Szeleukiába (fehér fény), onnan pedig elhajóztak Ciprusba (szeretet; virágzás). Amikor

Szalamiszba (só) értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János (az Úr

megkegyelmezett) is velük volt, mint segítőtárs” (Csel. 13,2-5) Barnabásról szóló bizonyságtétel:

„József, … akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia,

egy ciprusi származású lévita” (Csel. 4,36). Velük ment János, akit Márknak is neveztek (Csel.

12,12): „…Márk (védelem), a Barnabás unokatestvére…” (Kol. 4,10) „Aztán Pál és kísérői

elhajóztak Páfoszból (fövő vagy forró), és eljutottak a pamfiliai (Minden nemzetségből való

keverék) Pergébe (földi); János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe” (Csel. 13,13)

„Pál …úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfiliánál, és

nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak

egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba” (Csel. 15,38-39) 157

Hiszen: „A fáradozó földművesnek kell a gyümölcsökben először részesülnie” (2 Tim. 2,6)

Ezért: „Akit pedig az igére (logosz) tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját (ossza

meg tanítójával)” (Gal. 6,6) „Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az

evangéliumból éljenek” (1 Kor. 9,14) 158

És: „Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás

a maga jutalmára (bérére)” (1 Tim. 5,18) „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4)

Az Úr Jézus parancsa a minden korban élő tanítványaihoz: „Ne szerezzetek se aranyat, se

ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot

(pálcát): mert méltó a munkás a kenyerére (táplálékára)” (Mt. 10,9-10) És: „Ugyanazon

házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó a munkás az ő

jutalmára (bérére)…” (Luk. 10,7) Aki cselekszi az Úr akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik

kenyérrel (megelégedik eledellel), de aki hiábavalóságokat hajszol (követ), az esztelen

(bolond)” (Péld. 12,10) Vagyis a rábízott életeket megfelelően táplálja: „Aki munkálja (műveli)

az ő földét, megelégedik étellel (annak elég kenyér jut); aki pedig hiábavalóságok után futkos

(hajhász), megelégedik szegénységgel” (Péld. 28,19)



44

szántania, és aki csépel, abban a(z) (elváró) reménységben teszi, hogy részesül

a termésben

1 Kor. 9,11 Ha mi néktek [köztetek] a szellemieket [javakat] vetettük, nagy

dolog-e, ha mi a ti (hús)testi [anyagi; földi] javaitokat aratjuk? [hogy aztán a hús

világához tartozókat (hústestieket «hústest számára valókat») aratjuk abból, ami

a tiétek]

1 Kor. 9,12 Ha egyebek [mások] élnek nálatok e joggal [kiváltsággal,

szabadsággal, felhatalmazással], mért nem inkább mi? [nekünk nincs több

jogunk hozzá?] De mi nem éltünk e jogunkkal [szabadsággal; felhatalmazássa;

nem használtuk ezt a jogot]; hanem mindent eltűrünk, [elviselünk] hogy valami

akadályt ne gördítsünk [gátat ne vessünk] a Krisztus Evangéliuma

[örömüzenete; a jó (győzelmi) hír] elé159

1 Kor. 9,13 Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, [akik

a templomban (szentélyben) szolgálnak] a szent helyből [templomból

(szenthelyből származó eledellel)] élnek, [a szentélyből valókat eszik] és akik az

oltár [áldozati hely] körül forgolódnak, [szolgálnak; serénykednek] az oltárral

együtt veszik el részüket? [az oltárra vitt adományokból részesednek]160

159

És az apostol újra-és újra megvallja, hogy: „Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem

kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a

kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34) Csatlakozva Akvillához és Priscillához: „…mivel ugyanaz

volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek

voltak” (Csel. 18,2) „Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre:

éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az

Isten evangéliumát” (1 Thess. 2,9) „Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket;

hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, Sem ingyen kenyeret nem ettünk. Nem azért, mintha

nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő

példaként” (2 Thess. 3,7-9) „és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak,

áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk” (1Kor. 4,12) „Avagy vétkeztem-e, mikor magamat

megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem néktek az Isten

evangéliumát? Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és

mikor nálatok voltam és szűkölködtem (és hiányt szenvedtem), nem voltam terhére senkinek,

mert hiányomat a Macedóniából jött testvérek pótolták, és attól, hogy én terhetekre legyek,

minden tekintetben tartózkodtam, és tartózkodni fogok. A Krisztus bennem levő igazságára

mondom, hogy ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén sem fognak megfosztani” (2 Kor. 11,7-10)

„Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem

azt keresem, ami a tietek, hanem titeket, magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak

gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek” (2 Kor. 12,14) 160

Isten a papi szolgálat jutalmáról így rendelkezett: „Szóla azután az Úr Áronnak: Ímé én

néked adtam az én felemelt áldozataimra való ügyelést is, valamit Izráel fiai nékem

szentelnek, néked és a te fiaidnak adtam azokat felkenetési díjul, örökkévaló rendelés szerint.

Ez legyen a tied a legszentebb adományokból, amelyeket nem égettek el: minden áldozati

ajándék, akár ételáldozat, akár vétekáldozat, akár jóvátételi áldozat, amelyet nekem térítenek

meg, legyen a tied és a fiaidé, mint legszentebb adomány. Megehetitek pedig azt minden

helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet sátorában való

szolgálatokért” „Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát

vagy juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát, az állát meg a gyomrot. Add neki gabonád,

mustod és olajad első termését is, meg juhaidnak először lenyírt gyapját. Mert őt választotta

ki Istened, az ÚR, valamennyi törzsed közül, hogy ott álljon és szolgáljon az ÚR nevével



45

1 Kor. 9,14 Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot

[örömüzenet; jó hír] hirdetik, [prédikálják] az evangéliumból [örömüzenetből;

jó hírből] éljenek161

1 Kor. 9,15 De én ezek közül eggyel sem éltem. [Én azonban mindebből egyet

sem vettem igénybe] Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így

[cselekedjenek] történjék [ezután], mert jobb nékem [mert hasznosabb volna]

meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye [félremagyarázza] az én

dicsekedésemet. [minthogy valaki üres dicsekvéssel vádoljon]

1 Kor. 9,16 Mert ha az evangéliumot [örömüzenetet; jó hírt] hirdetem,

[prédikálom; evangelizálok] nem dicsekedhetem, [nem dicsekvés az nekem] mert

szükség [kötelesség] kényszerít engem. [mivel kényszer alatt vagyok, kényszer

nehezedik rám] Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot [örömüzenetet; jó hírt]

nem hirdetem. [prédikálom]162

1 Kor. 9,17 Mert ha [szabad] akaratom szerint [jó kedvvel] önként

[önszántamból; készségesen] teszem [művelem; cselekszem] ezt, jutalmam van;

[bért kapok] ha pedig akaratom nélkül, [nem önszántamból; kényszerűségből;

akaratom ellenére] sáfársággal bízattam meg. [csak megbízott intéző, tiszttartó

vagyok]163

1 Kor. 9,18 Micsoda tehát az én jutalmam? [mi is a bérem?]. Az, hogy amikor

prédikálom [hirdetem] az evangéliumot, [örömüzenetet; jó hírt] ingyenessé

[viszonzás nélkülivé] teszem a Krisztus evangéliumát, [örömüzenetét] hogy ne

éljek vissza a jogaimmal [anélkül, hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt

járó szabadságommal; és nem kell igénybe vennem az örömüzenettel együtt járó

jogomat] az evangélium hirdetésénél164

áldva, ő és fiai minden időben” (4 Móz. 18,8-9.31; 5 Móz. 18,3-5) És az apostol hivatkozik Isten

örökkévaló rendelésére: „Mert azt mondja az Írás: „… Méltó a munkás a maga jutalmára

(bérére)” (1 Tim. 5,18) 161

De mi: „nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól. Mint Krisztus

apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint

ahogyan az anya dajkálja gyermekeit” (1 Thess. 2,6-7) „nem éltünk senkinél ingyen kenyéren,

hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is

megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy

önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,8-9) 162

A damaszkuszi úti találkozásnál az Úr Jézus azt mondta Saulnak, aki később Pál lett: „De

kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy

tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról

kijelenteni” (Csel. 26,16) Az Úr Jézus szava a mindenkori tanítványaihoz. „Azért tehát ti is, ha

teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák

vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt” (Luk. 17,10) 163

És én: „Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti

javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Kol. 1,25) 164

Mert az Úr Jézus parancsa így hangzott, és hangzik: „Menjetek el, és hirdessétek:

elközelített a mennyek országa! Betegeket gyógyítsatok, poklosokat (leprásokat) tisztítsatok,

halottakat támasszatok, ördögöket (démonokat) űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok”(Mát.

10,7-8)



46

1 Kor. 9,19 Mert én, noha mindenkivel szemben [mindenkitől] szabad

[független] vagyok, magamat mindenkinek (rab)szolgájává tettem, hogy a

többséget megnyerjem165

1 Kor. 9,20 És a zsidóknak zsidóvá lettem, [A zsidóknak olyanná lettem, mint

aki zsidó] hogy zsidókat nyerjek meg. A törvény [uralma] alatt valóknak

[élőknek] törvény [uralma] alatt valóvá lettem, [A törvény alá rendeltek között a

törvény alárendeltje lettem - noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve

(nem élek a törvény «uralma» alatt)] hogy a törvény alatt valókat [élőket,

azokat, akik a törvény alárendeltjei] megnyerjem (meggyőzzem)166

1 Kor. 9,21 A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, [Azok közt, akikre a

törvény nem vonatkozik, olyan lettem, mint aki a törvényen kívül áll] noha nem

vagyok Isten törvénye nélkül. [pedig nem állok Isten törvényén kívül] hanem

Krisztus törvényében való, [hanem Krisztus törvényének vagyok alárendelve].

Hogy törvény nélkül valókat [törvény alá nem rendelteket] nyerjek meg.

1 Kor. 9,22 Az erőtleneknek erőtlenné lettem, [A gyöngék közt gyönge lettem]

hogy az erőtleneket [gyöngéket] megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem,

hogy minden módon megtartsak [megmentsek; üdvözítsek] némelyeket.

[egyeseket]167

1 Kor. 9,23 Ezt pedig az evangéliumért mívelem, [mindent megteszek az

örömüzenetért (jó hírért)] hogy részestárs legyek abban. [hogy nekem is részem

legyen benne; hogy az azzal való közösséget élvezhessem]168

1 Kor. 9,24 Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak [küzdenek],

mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi [nyeri] el a jutalmat? [győzelmi (verseny)

díjat] Úgy fussatok, (versenyt) hogy elvegyétek. [elnyerjétek; (katalambanó): -

buzgón (mohón) megfog, vagyis megragad, hatalmába kerít, birtokol stb. (szó szerint

vagy átvitt értelemben). KJV: felfog, elér (megszerez), megvalósít, megért, (meg) talál,

megszerez, hozzájut, észlel (érzékel), elvesz]169

165

Aki követi az Úr Jézust, az hallgat a szavára: „… aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti

(rab)szolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő

szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mát. 20,27-28) 166

Bízva abban, hogy: „Ha ugyan felingerelhetném [valamiképpen követésre indíthatnám;

versengésre serkenthetném] az én atyámfiait, [azokat, akik saját hústestem és vérem] és

megtarthatnék [üdvösségre vezethetnék] közülük némelyeket” (Róm. 11,14) 167

És így folytatja az apostol: „… mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a

magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak (üdvözüljenek)” (1 Kor. 10,33) 168

És így folytatja az apostol: „Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a

Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil. 2,16) 169

És arra is figyelmeztet az apostol, hogy mit kell ezért tennünk: „Ezért tehát mi is, akiket a

bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a

bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.

Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a

gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet (kínoszlopot), és az Isten trónjának a jobbjára

ült” (Zsid. 12,1-2) Hát: „Senki tőletek a pálmát (versenydíjat) el ne vegye, kedvét találván

alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok

nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével” (Kol. 2,18) „És ne szabjátok magatokat [ne

igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a

világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg



47

1 Kor. 9,25 Mindaz pedig aki pályafutásban [küzdésben] tusakodik

[versenyben vesz részt; ökölharcban küzd; (agónidzomai): az igyekezetet gátló

akadályok leküzdése; - küzd, szó szerint (díjért versenyez), átvitt értelemben (ellenféllel

harcol, versenyez), vagy birtokos esetben (törekedik, hogy valamit elérjen). KJV: harcol,

buzgón fáradozik, igyekszik. Itt: „aki versenyen indul, - vagy vesz részt], mindenben

[minden (módon, -képpen), mindig (állandóan)] magatűrtető; [(egkrateuomai):

uralkodik magán; megtartóztatja magát; önuralmat gyakorol mindenben (étkezés,

indulatai megfékezésében); tudja türtőztetni magát] azok ugyan, hogy romlandó

[hervadó; (phthartosz): mulandó] koszorút [koronát] nyerjenek, mi pedig

romolhatatlant. [hervadhatatlant; (aphthartosz). nem romlandó, nem mulandó, örök;

halhatatlan]170

1 Kor. 9,26 Én azért úgy futok, mint [aki] nem bizonytalanra [céltalanul; nem

csak vaktában,]. úgy viaskodom, [öklözök; harcolok; vívok] mint aki nem

levegőt vagdos; [az ökölvívásban ütéseimet úgy irányítom, hogy nem a levegőt

csapkodom; (nem mintha a levegőt verném)]171

(Az itt szereplő görög szó (deró),

amelynek jelentései: Bőrrel dolgozik, vagy azzal kapcsolatos tevékenységet végez.

Átvitt értelemben: lenyúzza a bőrt valakiről, elpáholja, ütlegeli. Gyötör, megver,

megvesszőz, nyúz, megnyúz; ököllel sújt, öklöz (a durva bántalmazás szava)

magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a

szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem

gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek;

megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és

tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm.

12,2) 170

Az apostol így folytatja: „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a

fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a

gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,12) Ez a harc a hit harca:

„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az

életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek” (Jak. 1,12) Tehát ha az én nevemért

szenvedsz, mondja a Feltámadott Úr: „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé a

Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz

napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel.

2,10) Mert én: „Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te

koronádat” (Jel. 3,11) Az apostol is így bátorítja a Krisztus népét: „És mikor megjelenik a

főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját (koszorúját)” (1 Pét. 5,4) És: „Ama

napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges (díszes) koszorúja népe maradékának”

(Ésa. 28,5) És amit tennünk kell: „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba

(dolgaiba), hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta (avatta). Ha pedig küzd

(versenyez) is valaki, nem koronáztatik meg (nem nyer koszorút), ha nem szabályszerűen küzd

(versenyez)” (2 Tim. 2,4-5) 171

És így inti a mindenkori hívőket az apostol: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához

méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam

rólatok, hogy megálltok egy Szellemben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, és

hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam

hallotok” (Fil. 1,27.30) És egyen-egyenként: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az

örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt” (1 Tim.

6,12) Hogy amikor a Mester hazahív, megvallhassad: „Ama nemes harcot megharcoltam,

futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2 Tim. 4,7)



48

1 Kor. 9,27 Hanem megsanyargatom172

[megzabolázom; állon ütöm;

megöklözöm; alávetem] testemet (szóma: egész lényemet ) és szolgává teszem;

[és rabságba (rabszolgaságba) vetem (kényszerítem) leigázom] hogy míg

másoknak prédikálok, [tanítok; hirdetem az Igét; hogy amikor másokat

versenybe hívok] magam valami módon méltatlanná ne legyek. [váljak; (magam

ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre; magam valamiképpen olyannak ne

bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát)]173

1Kor 10. INTŐ PÉLDÁK AZ ÓSZÖVETSÉGBŐL

1 Kor. 10,1 Nem akarom [szeretném] pedig, hogy ne tudjátok, [ha elkerülné

figyelmeteket] atyámfiai, [testvérek; nem akarlak titeket tudatlanságban hagyni

a felől] hogy a mi (ős)atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a

tengeren mentek [keltek; vonultak] által174

172

Megsanyargatom: (h)üpópiadzó: - behúz a szeme alá (mint egy bokszoló, megüti, vagy

megbénítja, harcképtelenné teszi az ellenfelet), azaz (átvitt értelemben) ingerel vagy bosszant,

idegesít (hogy beleegyezésre bírjon valakit), legyőz (-i saját indulatait).KJV: valami alatt tart,

kimerült (-ítő) kegyetlen ütést mér valakire; kínoz; gyötör; zaklat. Szabadabban.

„meggyötröm, és igába töröm a testemet (egész lényemet)” 173

És: „Mert noha testben élünk, de nem (hús)test szerint vitézkedünk (hadakozunk). Mert a

mi vitézkedésünk (hadakozásunk) fegyverei nem (hús)testiek, hanem erősek az Istennek

(kezében), erősségek (erődítmények) lerontására (lerombolására); Ezekkel rombolunk le

minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és

foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2 Kor. 10,3-5) 174

Az apostol példaként állítja a krisztusban hívők elé az Úr vezetését, csodáit, kegyelmét,

szeretetét, védelmét, szabadítását: „Az Úr pedig megy vala előttük nappal felhőoszlopban,

hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és

nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől” (2

Móz. 13,21-22) „Elindula azért az Istennek Angyala, aki jár vala az Izráel tábora előtt, és méne

mögéjük; a felhőoszlop is elindula előlök s mögéjük álla. Odament Egyiptom tábora és Izráel

tábora közé, és az a felhő, amely világítani szokott éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek

egymáshoz egész éjszaka. És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel

erős keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek. És

szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik

jobbkezük és balkezük felől” (2Móz. 14,19-22) És: „…Izráel fiai szárazon menének át a tenger

közepén; a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobb- és balkezük felől. És megszabadítá

az Úr azon a napon Izráelt az Egyiptombeliek kezéből (hatalmából); és látá Izráel a megholt

Egyiptombelieket a tenger partján” (2Móz. 14,29-30) De –mondja Mózes: „Ennek ellenére

sem hittetek Istenetekben, az Úrban, Aki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki

néktek, ahol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az utat, amelyen járjatok, és

felhőben nappal” (5Móz. 1,32-33) Nehémiás így emlékezteti az Urat – Aki „tegnap, ma és

örökké ugyanaz”: „És a tengert kétfelé választád őelőttük és szárazon menének (vonultak) át

a tenger közepén; üldözőiket pedig mélységbe borítád (úgy dobtad az örvénybe), mint követ

nagy (a hatalmas) vizekbe. És felhőnek oszlopában vezetéd őket nappal s tűznek oszlopában

éjjel, hogy megvilágosítsd nékik az utat, melyen menjenek” (Neh. 9,11-12) Dávid is erről énekel:

„Felhőt terjeszte ki (terített rájuk), hogy befedezze őket (oltalmul), és tüzet, hogy világítson

éjjel” (Zsolt. 105,39) Az apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy mi tette lehetővé

ezt a hatalmas csodát, figyelmeztetve a Krisztus népét: „Hit által keltek át a veres tengeren,

mint valami szárazföldön, amit megpróbálván az egyiptomiak, elnyelettek (elmerültek)” (Zsid.



49

1 Kor. 10,2 És mindnyájan Mózesre [vízből kihúzott, kimentett] keresztelkedtek

meg [Mózesbe merítkeztek be] a felhőben és a tengerben; [a felhő és a tenger

által]

1 Kor. 10,3 És mindnyájan egy [ugyanazt a] szellemi eledelt [ételt] ettek175

11,29) Dávid örvendező hívása: „Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait (tetteit); csudálatosak

(félelmesek) az Ő cselekedetei (dolgai) az emberek fiain (között). A tengert szárazzá

(szárazfölddé) változtatta, a folyamon gyalog (száraz lábbal) mentek (keltek) át: ott

örvendeztünk Őbenne (Ezért örüljünk neki)” (Zsolt. 66,5-6) „Kihozta onnan (azok közül) Izráelt,

mert örökkévaló az ő kegyelme (mert örökké tart szeretete). Hatalmas (erős) kézzel és

kifeszített (kinyújtott) karral; mert örökkévaló az ő kegyelme (mert örökké tart szeretete).

Kettéhasította (kétfelé választotta) a Vörös-tengert, mert örökkévaló az ő kegyelme (mert

örökké tart szeretete), És átvitte (átvezette rajta) Izráelt, annak közepén; mert örökkévaló az ő

kegyelme (mert örökké tart szeretete)” (Zsolt. 136,11-14) De Izráel fiai:„Nem őrizték (tartották)

meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében (követni tanítását); Sőt

elfelejtkeztek az Ő (nagy) tetteiről, csodáiról, amelyeket mutatott (látniuk engedett) nékik.

Apáik (őseik) előtt csodát művelt Égyiptom földjén, a Coán mezején (szilárd hely /a föld?/).

Kettéválasztotta (vágta) a tengert s átvitte (átvezette) őket; és felállította a vizeket fal gyanánt

(a víztömeget gátként állította meg). Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át, tűznek

világosságában (fényével)” (Zsolt. 78,10-14) De amikor megtámadta a sátán, és csapás érte őket:

„megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, aki őket kihozá a tengerből nyájának

pásztorával? Hol van, aki belé adá (öntötte) az ő szentséges Szellemét? Ki Mózes jobbján

járatá dicsőségének karját (Hol van, aki dicső karjával megragadta Mózes jobb kezét), aki a

vizeket ketté választá (kettéhasította) előttük, hogy magának örök nevet szerezzen? Ki járatá

őket mélységekben (átvezette őket a mély tengeren), mint a lovat a síkon, (pusztán) és meg

nem botlottanak! Mint a barmot, amely völgybe száll alá (Mint mikor a jószág pihenni tér a

völgybe), nyugodalomba vitte (úgy pihentette meg) őket az Úr Szelleme: így vezérletted (Így

terelgetted) népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz! Tekints alá (le) az égből, és nézz le

szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed (féltő szereteted) és hatalmad?

Szívednek dobogása (megindulása) és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem (miért

marad távol tőlem)! Hiszen Te vagy (a mi) Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket (nem

ismer bennünket,), és Izráel nem ismer minket (nem törődik velünk), Te, Uram, vagy a mi

Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva (ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk). Miért

engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! Miért keményítéd meg szívünket (Miért

engeded, hogy a szívünk kemény legyen), hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért

(fordulj szolgáidhoz), örökséged nemzetségeiért (törzseihez)!” (Ézs. 63,11-17) Így prédikál

István vértanú is – mint az Úr Jézus előképéről – Mózesről: „Ezt a Mózest, akit megtagadtak,

amikor ezt mondták: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? - ezt küldte el az Isten fejedelmül és

szabadítóul az angyal (keze) által, aki megjelent neki a csipkebokorban. Ez hozta ki őket, ez

tett csodákat és jeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven

esztendeig. Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a

ti Istentek, a ti atyátokfiai (testvéreitek) közül, olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit

csak mond nektek” (Csel. 7.35—36) 175

A pusztai vándorlás alatt az Úr mannát adott Izráel fiainak enni: „Mikor pedig a

harmatszállás megszünék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a

dara a földön. Amint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! Mert nem tudják

vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül. Az

Izráel fiai pedig negyven esztendőn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének

mind addig, míg a Kánaán földének határához jutának” (2 Móz. 16,14-15.35) De a manna csak

előképe volt az igazi mennyei kenyérnek, ahogyan ezt az Úr Jézus kijelenti: „Én vagyok az

életnek kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely



50

1 Kor. 10,4 És mindnyájan egy [ugyanazt a] szellemi italt ittak, mert ittak a

szellemi kősziklából, amely követi [kíséri] vala őket, [velük ment] e kőszikla

pedig a Krisztus volt176

a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle, és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér,

amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig,

amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért” (Ján. 6,48-51) „… Bizony,

bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja

majd néktek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll

alá, és életet ád a világnak. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a

kenyeret! Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő,

semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Ján. 6,32-35)

És a feltámadott Úr a feltételt is kijelenti: „Térj meg tehát… Akinek van füle, hallja meg, mit

mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki

fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja” (Jel. 2,16-17) 176

Hogy ki volt a kőszikla, és ki ellen lázongtak Izráel fiai, arról így beszél Isten Igéje: „És

elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin (az ingovány) pusztájából, az Úr (Jehova)

rendeléséhez képest az ő útjuk rendje szerint és tábort ütének Refidimben (nyugvópont, támasz)..

De a népnek nem vala inni való vize. Verseng (perbe szállt) vala azért a nép Mózessel és

mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek

(szálltok perbe) én velem? Miért kísértitek az Urat (Jehovát)? És szomjúhozik vala ott a nép a

vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Egyiptomból?

(beszűkülés, szorongatás, fogság). Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és

barmainkat? Mózes pedig az Úrhoz (Jehovához) kiálta (segítségért) mondván: Mit

cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet. És az Úr (Jehova)

monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közül; pálcádat

(botodat) is, mellyel a folyót megsújtottad, vedd kezedbe és indulj el. Ímé én oda állok te

elődbe a sziklára (ott állok előtted a sziklán) a Hóreben [pusztaságban; sivatagban], és te sújts

(üss) a sziklára, és víz jő ki abból (fakad belőle), hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes

Izráel vénei szeme láttára. És nevezé annak a helynek nevét Masszának (kísértés, próbatétel) és

Méribának (viszály, civakodás, pörlekedés, elégedetlenség, ellenszegülés), Izráel fiainak

versengéséért (perlekedése miatt), és mert kísértették az Urat (Jehovát), mondván: Vajon

köztünk van-e az Úr vagy nincsen? (2 Móz. 17,1-7) És megismétli az Úr a kijelentést: „És

eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Cin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a

nép Kádesben (szent, tiszta, felszentelt; szentség), és meghala ott Miriám (keserűség, szomorúság,

felkelés, lázadás), és eltemetteték ott. De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlnek azért

Mózes és Áron ellen. És feddőzék (perelni kezdett) a nép Mózessel, és szólának mondván:

Vajha holtunk volna meg (Bárcsak elpusztultunk volna) mikor megholtak (elpusztultak) a mi

atyánkfiai (testvéreink) az Úr (Jehova színe) előtt! És miért hoztátok az Úrnak (Jehova)

gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink (állataink)? És miért

hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok (vezettetek) minket, hol nincs

vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen! Elmenének azért Mózes

és Áron a gyülekezetnek színe elől, a gyülekezet (kijelentés) sátorának nyílása (bejárata) elé,

és arcukra borulának; és megjelenék nékik, az Úrnak (Jehovának) dicsősége. És szóla az Úr

(Jehova) Mózesnek, mondván: Vedd ezt a vesszőt (a botodat), és gyűjtsd össze a gyülekezetet

te, és Áron, a te atyádfia (testvéred), és szóljatok (parancsoljátok meg) ím e kősziklának az ő

szemeik előtt (láttára), hogy adjon vizet. és fakaszsz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a

gyülekezetnek és az ő barmaiknak (állataiknak).Vevé azért Mózes azt a vesszőt (a botját) az

Úrnak (Jehovának) színe elől amint parancsolta vala néki. És összegyűjték Mózes és Áron a

gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e

kősziklából fakasszunk-e néktek vizet? És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az



51

1 Kor. 10,5 De azoknak többségét nem kedvelé [(eudokeó): meg van

elégedve, kedvét (örömét) leli valamiben, vagy valakiben. Itt nem lelte örömét

bennük] az Isten, mert elhullának [odavesztek; elpusztultak (katasztrónnümi):

Holttesteik szőnyegként terültek el] a pusztában177

1 Kor. 10,6 Ezek pedig [intő] példáink (tüposz): mintázó ("típus"), azaz egy

modell (utánzáshoz) vagy példa (figyelmeztetésre). KJV: forma, figura, alak,

magatartás, lenyomat, minta. Modell; terv (= előre felvázolt, megrajzolt forma);

A görög tüpos szó olyan formát jelent (pl. pecsétnél), melybe a kialakítandó

nyersanyagot betöltik, hogy az fölvegye a tüpos formáját. Ez volt az antitüpos;

előképként] lőnek, [számunkra] hogy mi ne kívánjunk [(epithümétész): - sóvárgó.

KJV: vágyódik (epekedik) valami után. Itt: gonosz, káros kívánságok rabjai] gonosz

(rossz értéktelen, káros, ártalmas) dolgokat, [hogy mi ne legyünk olyanok, akik

ártalmas dolgokat kívánnak] amiképpen azok kívántak [ráállítja a szívét, azaz

szívesen (örömest) vágyódik valami után, megkíván]178

ő vesszejével (botjával) két ízben; és sok víz ömle ki (fakadt), és ivék a gyülekezet és az ő

barmai (állatai). És monda az Úr (Jehova) Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek

nékem (bennem), hogy megdicsőítettetek volna (és nem tartottatok szentnek) engem Izráel

fiainak szemei előtt: azért nem viszitek (vezethetitek) be e községet (gyülekezetet) a földre,

amelyet adtam nékik. Ezek a versengésnek (Meríbá) vizei, amelyekért feddőztek (ahol perbe

szálltak) Izráel fiai az Úrral; és megdicsőítette magát ő bennük (de ő megmutatta nekik, hogy

szent)” (4 Móz. 20,1-13) Dávid is prófétál erről az eseményről: „Sziklákat hasított meg (ketté) a

pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. Patakokat fakasztott a

kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett (zúdított): Mégis folyvást vétkeztek ellene,

és haragították a Felségest (lázongtak a Felséges ellen) a pusztában” (Zsolt. 78,15-17)

„Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki (tört elő), folyóként futott a sivatagon (patakban

folyt a pusztán végig). Mert megemlékezett az ő szentséges ígéretéről, amelyet tőn

Ábrahámnak, az ő szolgájának” (Zsolt. 105,41-42) 177

Az Úr figyelmeztet arra, hogy mi a következménye a hitetlen szívnek és beszédnek:

„Mondd meg nékik: Életemre mondom - így szól az ÚR -, hogy épen úgy cselekszem veletek,

amiképpen szólottatok az én füleim hallására! E pusztában hullanak el a ti holttesteitek,

…mert zúgolódtatok ellenem” (4 Móz. 14,28-29) Az apostolok így figyelmeztetik Krisztus

népét: „Mindezek pedig példaképen estek rajtok (történt velük); megírattak pedig a mi

tanulságunkra (figyelmeztetésül), akikhez az időknek vége elérkezett (akik az utolsó időkben

élünk)” (1 Kor. 10,11) „Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer már tudjátok

(jóllehet minderről tudtok), hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította,

viszontag azokat, a kik nem hittek (később), elvesztette” (Júd. 1,5) „Vigyázzatok, testvéreim,

senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt

buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék

közületek valaki a bűn csábításától. Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat,

amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. Mert amikor ezt mondja az

Írás: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az

elkeseredéskor. Azt kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik

Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? És kikre haragudott negyven éven át? Nem azokra,

akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? És kiknek esküdött meg, hogy nem

mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? Látjuk is, hogy

nem mehettek be hitetlenségük miatt” (Zsid. 3,12-19) 178

Így figyelmeztet az Úr a kívánság okára: „De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt

kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket

hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát,



52

1 Kor. 10,7 Se bálványimádók [tisztelők] ne legyetek, mint azok közül

némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani

[(paidzó): játszadozni; szórakozni; zenélni; táncolni; kultikus táncot lejteni a szerelem

papnőivel; enyelegni, szerelmi játékot folytatni; tréfálkozni, gyerekeskedni]179

1 Kor. 10,8 Se pedig ne paráználkodjunk [(porneuó): törvénytelen nemi kapcsolatot

folytat. Itt képletesen: eltávolodik attól a szellemi egységtől, amit a házasság szimbolizál;

hitehagyást, hűtlenséget követ el] mint azok közül paráználkodtak némelyek, és

elestek [elhullottak; elpusztultak; meghaltak] egy [egyetlen] napon

huszonháromezren180

vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán

kívül” (4 Móz. 11,4-6) Erről énekel Dávid is: „Megdorgálta a Vörös-tengert (rákiáltott), és az

kiszáradt, átvezette őket a mély vízen, akár a pusztában (mint egy síkon.). Megszabadította

(kisegíté) őket gyűlölőik kezéből, megváltotta (kimentette) az ellenség kezéből. Üldözőiket

(Szorongatóikat) víz borította el, egy sem maradt meg közülük. Akkor hittek (beszédeinek)

ígéreteiben, és dicséretet énekeltek. De csakhamar (Hirtelen) megfeledkeztek tetteiről, nem

bíztak tervében (nem várták az ő tanácsát). Sóvárgás fogta el (Epekedés epeszté) őket a

pusztában, próbára tették Istent a sivatagban” (Zsolt. 106,9-14) 179

Izráel pedig így cselekedett: „Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le

a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk

istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott

bennünket Egyiptomból. Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek,

fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! És kiszedte az egész nép az

aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz. Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és

borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom

földjéről. Ezt látva Áron, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron, hogy holnap az ÚR (Jehova)

ünnepe lesz. Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal

is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani” (2 Móz. 32,1-6) Pedig az Úr

figyelmezteti a mindenkori népét, „Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak

semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld

alatt a vízben vannak. Ne imádd, és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-

szerető Isten vagyok, aki megbüntetem (vissza-)fizet(-ést eszközöl), az atyák vétkét

(céltévesztését) a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek (megvetnek)” (2

Móz. 20,3-5) Hiszen a bálványok imádása a gonosz szellemek imádását jelenti, és ők azok a

„generációs átkok”, betegségek, nyomúságok stb…, amelyek apáról fiúra szállnak. Hiszen:

„… tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon…” (1 Kor. 8,4) Hanem a bálvány mögött gonosz

szellemek vannak :„A többi emberek pedig…nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól,

hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany és ezüst és érc és kő és fa bálványokat, a

melyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak’ (Jel. 9,20) 180

Ez pedig így történt: „Amikor Izráel Sittimben (akácok) tartózkodott, elkezdett a nép

paráználkodni Moáb (kívánság) leányaival, mert ezek meghívták a népet isteneik áldozatára. A

nép ott evett, leborult azoknak az istenei előtt, és odaszegődött Izráel Baal-Peórhoz (a nyílás, a

szakadék ura). De haragra gerjedt az ÚR Izráel ellen, és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Fogasd

el a nép minden főemberét, és akasztasd fel őket fényes nappal az ÚR előtt, hogy elforduljon

az ÚR fölgerjedt haragja Izráeltől. Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az ő

embereit, akik odaszegődtek Baal-Peórhoz. És ímé eljöve valaki Izráel fiai közül, és hoza az ő

atyjafiai (testvérei) felé egy midiánbeli (civódás, viszály, küzdelem) asszonyt, Mózes szeme

láttára, és Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; ők pedig sírnak vala a gyülekezet

(kijelentés) sátorának nyílásánál (bejárata előtt). És mikor látta vala Fineás (vasból vagy.

ércből való száj), Eleázár (Isten a segítő) fia, Áron (megvilágosított) papnak unokája, felkele a

gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe. És beméne az izráelita férfi után a sátorba



53

1 Kor. 10,9 Se a Krisztust ne kísértsük, [(ekpeiradzó): próbára tesz] amint

közülük kísértették [(peiradzó): - tesztel (objektíven), azaz megkísérel, alaposan

megvizsgál, próbára tesz valamivel, hogy a lényeg nyilvánvalóvá legyen;

megpróbál rávenni valamire] némelyek, és elveszének [elpusztultak] a kígyók

miatt181

1 Kor. 10,10 Se pedig ne zúgolódjatok ((go/n/ggüdzó): morog. Félhangosan, fogai

között mormolja elégedetlenségét, morogva beszél, zúgolódik), miképpen ő közülük

zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító [keze] által. [ezért lesújtott rájuk

(elveszítette őket) a pusztító angyal]

1 Kor. 10,11 Mindezek pedig példaképpen [(tüposz): előre mutató értelemben:

példa, (minta)kép; példa (figyelmeztetésre).. Előre felvázolt, megrajzolt forma); előkép.]

estek rajtuk; [történt velük] megírattak pedig a mi tanulságunkra,

[figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi)] akikhez az

időknek [világkorszakok (aionok)] vége elérkezett. [akik a végső (utolsó)

időkben élünk]182

(belsejébe), és általdöfé (hason szúrta) mindkettőjüket, mind az izráelita férfit, mind az

asszonyt hason. És megszünék a csapás Izráel fiai között. De meghaltak vala a csapás miatt

huszonnégy ezeren” (4 Móz. 25,1-9) Dávid is erről énekel: „Majd hozzácsapódtak a Baal-

Peórhoz, és ették a holtak (holt bálványoknak szóló) áldozatait. És felingerelték

cselekedeteikkel, és zúdult (szakadt) reájok a csapás. Ekkor felállott Fineás és ítélt

(végrehajtotta az ítéletet); és a csapásnak vége lőn (megszűnt). És igazságul tulajdoníttaték

(dikaioszüné): megigazult vagy megigazított, igaznak nyilvánított) néki firól-fira (nemzedékről

nemzedékre) mindörökké” (Zsolt. 106,28-31) Az Úr pedig ezt mondja: „Mint szőlőfürtöket a

pusztában, úgy találtam Izráelt; mint a fügefa első termésének zsengéjét, úgy néztem a ti

atyáitokat (őseiteket); de bementek Baal-Peórhoz és a gyalázatosnak adták magokat

(gyalázatra vetemedtek), és utálatossá váltak (olyan förtelmessé lettek), mint amit szerettek” (Hós. 9,10) 181

Ez pedig így történt: „És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket

Egyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány

eledelt utálja a mi lelkünk (bensőnk). Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és

megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. Akkor méne a nép Mózeshez, és

mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy

vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj

magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra,

életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a

kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada” (4 Móz. 21,5-9) Az Úr

Jézus így jelenti meg kivégzésének módját: „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a

pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, Hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen,

hanem örök élete legyen” (Ján. 3,14-15) De később Izráel fiai már nem az élő és szabadító

Istent imádták, hanem a póznára tűzött érckigyót, mindaddig, amíg Ezékiás nem lett a király:

„Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és

darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak

tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték” (2Kir. 18,4) 182

És az apostol újra és újra figyelmeztet: „Mert amelyek régen [hajdan (korábban; előre)]

megírattak, a mi tanulságunkra [tanításunkra; okulásunkra] írattak meg: hogy békességes

[reményteljes] tűrés [állhatatosság; kitartás] által és az írásoknak vigasztalása [buzdítása,

bátorítása] által reménységünk legyen. [hogy az Írásból származó béketűrés és vigasztalás

által türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére]” (Róm. 15,4)



54

1 Kor. 10,12 Azért aki azt hiszi, [gondolja; úgy véli] hogy áll, meglássa,

[vigyázzon; ügyeljen] hogy el ne essék.

1 Kor. 10,13 Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés [(peiraszmosz):

megpróbáltatás; Ez a megvizsgáltságot eredményező folyamat, amely kemény próbára

teszi a testi, a lelki és a szellemi erőinket. Próbára tesz valamivel, hogy a lényeg

nyilvánvalóvá legyen] esett rajtatok: [Eddig emberi erőt meghaladó kísértés

(megpróbáltatás) még nem ért titeket)] de hű az Isten, aki nem hagy titeket

feljebb [erőtökön felül] kísértetni, [megpróbálni] mint elszenvedhetitek; sőt a

kísértéssel egyetemben a kimenekedést [szabadulás lehetőségét, kivezető utat] is

megadja majd, [el fogja készíteni] hogy elszenvedhessétek. [hogy képesek

legyetek elviselni; hogy kitartóan tudjátok tűrni]183

1 Kor. 10,14 Azért szerelmeseim, [kedveseim; szeretteim] kerüljétek

[távoztassátok el; fussatok; meneküljetek] a bálványimádást(ól). [a bálványok

tiszteletétől]184

1 Kor. 10,15 Mint okosokhoz szólok, [úgy szólok hozzátok, mint bölcsekhez; úgy

beszélek veletek, mint akikről tudom, hogy eszeteket használjátok] ítéljétek meg

ti, amit mondok.

1 Kor. 10,16 A hálaadásnak pohara, [kelyhe] amelyet megáldunk,

[megszentelünk] nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? [nemde a Krisztus

vérében való részesülés?] A kenyér, amelyet megszegünk, [megtörünk] nem a

Krisztus testével [(szóma):= személyiségével; Lényével] való közösségünk-e?

[nemde a Krisztus testében ((szóma):= személyiségében; lényében) való

részesedés?]

1 Kor. 10,17 Mert egy a kenyér [(artosz): kenyérlepény; vékony, lapos lepényféleség

volt, ami hamar megkeményedett és így törhető volt], egy test [egy kenyér, és egy test

(szóma): személyiség] vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből

183

Azt jelenti ki az Úr, hogy miért hagyja, hogy hamis tanítók, próféták szóljanak az Ő

népéhez: „Ha próféta vagy álomlátó támad közötted, és jelet vagy csodát ad tudtodra. És

bekövetkezik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, és azt mondta, hogy kövessünk és

tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél. Akkor se hallgass annak a prófétának a

beszédére, vagy arra az álomlátóra, mert csak próbára tesz benneteket Istenetek, az ÚR, hogy

megtudja, valóban teljes szívvel és egész lényetekkel szeretitek-e Isteneteket, az Urat” (5 Móz.

13,1-3) 184

Az Úr parancsa: „Ne legyen más istened rajtam kívül” (2Móz. 20,3) Hiszen a bálványok

imádása a gonosz szellemek imádását jelenti, hiszen: „… tudjuk, hogy egy bálvány sincs a

világon…” (1 Kor. 8,4) Hanem a bálvány mögött gonosz szellemek vannak :„A többi emberek

pedig…nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és

az arany és ezüst és érc és kő és fa bálványokat, amelyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem

járhatnak’ (Jel. 9,20) Ezért az apostol gyűlés a pogányokból lett keresztényeknek így

rendelkezik: „hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta

tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől” (Csel. 15,20) János apostol

is erre inti Krisztus népét: „Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól” (1 Ján.

5,21) Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyernek azok a tisztátalanságok, amikbe ezek a

gonosz szellemek beleviszik az embereket: „Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a

pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben,

dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban” (1 Pét. 4,3)



55

részesedünk [(metekhó): - részesedik, vagy részesül; hozzátartozik, részese

valaminek]185

1 Kor. 10,18 Tekintsétek meg [nézzétek csak] a (hús)test szerint való Izraelt!

Akik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-e közösségben az oltárral? [akik az

áldozatból (áldozatok húsából) esznek, nemde az oltár részesei?]

1 Kor. 10,19 Mit mondok tehát? [mit akarok ezzel mondani] Hogy a bálvány

[bálványkép] valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? [Talán azt, hogy az

áldozati hús vagy a bálvány ér valamit?]186

1 Kor. 10,20 Sőt, hogy amit a pogányok [nemzetek] áldoznak, ördögöknek

[démonoknak] áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az

ördögökkel [démonokkal] legyetek közösségben. [Igazán nem óhajtom, hogy

közösségre lépjetek a gonosz szellemekkel, hogy az ördögök társai legyetek)]187

185

Hiszen: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai” (1 Kor. 12,27) „Mert

miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az ember személyiségének többféle szerepe,

helyzete, működése van], minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete [tennivalója;

feladata; szerepe; működése, rendeltetése] van. Azonképpen sokan egy test (szóma =

személyiség) vagyunk [szómát= személyt képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak

tagjai [egy-egy funkciót végző része] vagyunk”. (Róm. 12,4-5) Mert Ő a feje az Egyháznak:

„amely az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben” (Eféz. 1,23) Ez

éppen úgy van, mint: „…ahogyan a test egy, bár sok tagja (melosz: egy- egy funkciót végző része)

van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is.

Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté meríttettünk be, akár zsidók, akár

görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg.

Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból” (1 Kor. 12,12-14) 186

Dávid megvallása: „Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket

alkotott” (Zsolt. 96,5) Az apostol megvallása: „Tehát …tudjuk, hogy egy bálvány sincs a

világon és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek

akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr. Mindazáltal nekünk egy

Istenünk van, az Atya, akitől [akiből] van [ered; származik] a mindenség, mi is Őbenne. [s

akiért (és aki végett) mi is vagyunk] és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a

mindenség, [akin keresztül támadott a mindenség] mi [magunk] is [rajta keresztül] Őáltala” (1 Kor. 8,4-6) 187

Hiszen Isten parancsa így hangzott népéhez: „Ne áldozzák többé véres áldozataikat az

ördögöknek ((mataiosz): üres, haszontalan, bálvány), akikkel ők paráználkodnak. Örökkévaló

rendtartás legyen ez nékik nemzetségről nemzetségre” (3 Móz. 17,7) De Isten népe nem

hallgatott az Úrra: „És meghízott Jesurun (az igaz ember), és rugódozott (kirúgott a hámból).

Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá (elvetette) Istent, teremtőjét (alkotóját), és

megveté (elhagyta) az ő üdvösségének (szabadító) kőszikláját. Idegen istenekkel ingerelték,

utálatosságokkal bosszantották. Ördögöknek (szellemeknek) áldoztak, nem Istennek;

isteneknek, akiket nem ismertek; újaknak, akik csak most támadtak (kik nemrég jöttek), akiket

nem rettegtek (nem féltek) a ti atyáitok. A Kősziklát, aki szült (nemzett) téged, elfeledted;

megfelejtkeztél Istenről, aki nemzett (világra hozott) téged” (5 Móz. 32,15-18) „Sőt

összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket. És tisztelték azoknak bálványait,

és tőrré levének azok reájok (amelyek csapdába ejtették őket). És feláldozák fiaikat és

leányaikat az ördögöknek (démonoknak), Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket

a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták (fertőztették) meg az országot (a

földet öldökléssel). És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben (Beszennyezték magukat), és

paráznákká tetteikben” (Zsolt. 106,35-39) A csapások nem indították az embereket megtérésre,

sőt a démonok megakadályozták, hogy Istenhez térjenek: „A többi ember pedig, akiket nem



56

1 Kor. 10,21 Nem ihatjátok az Úr poharát [kelyhét is] és az ördögök

[démonok] poharát; [kelyhét is] nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök

[démonok] asztalának részesei188

1 Kor. 10,22 Vagy haragra ingereljük az Urat? [talán féltékenységre akarjuk

ingerelni az Urat]189

avagy erősebbek vagyunk-e nálánál?190

1 Kor. 10,23 Minden szabad [megengedett] nékem, de nem minden használ;

minden szabad [megengedett] nékem, de nem minden épít. [szolgál javunkra

(épülésre)]191

1 Kor. 10,24 Senki ne keresse, ami az övé, [a maga javát; a maga érdekét;

előnyét] hanem kiki azt, [hanem csak] ami a másé [a másikét]192

1 Kor. 10,25 Mindent, amit a mészárszékben [húspiacon; húscsarnokban]

árulnak, [eladásra kerül; vásároltok] megehettek, [anélkül, hogy lelkiismereti

kérdést csinálnátok belőle] semmit sem tudakozódván [ne kérdezgessetek

semmit] a lelkiismeret miatt. [anélkül, hogy a lelkiismeretért kutatgatni

kezdenétek]193

öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket

(démonokat) és a bálványokat. Amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából

készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak; és nem tértek meg

gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem” (Jel. 9,20-21) 188

Mert: „… mi egyezsége Krisztusnak Béliállal (értéktelen vagy gonosz)?...” (2 Kor. 6,15)

Hiszen: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti;

vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti…” (Mát. 6,24) „Azért aki méltatlanul eszi e

kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen” (1 Kor. 11,27) 189

Így szól az Úr az Ő népéről: „Azzal ingereltek ők, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal

bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel

bosszantom őket” (5 Móz. 32,21) 190

Jób megvallása: „Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős…” (Jób. 9,19) „Mert az ÚR, a

te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten!” (5Móz. 4,24) És az apostol megvallása, Isten nem

változott: „Mert a mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid. 12,29) 191

És a kijelentés így folytatódik: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden

szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá (de ne váljak semminek a rabjává)”

(1 Kor. 6,12) 192

És megismétli az apostol a figyelmeztetést: „és senki se a maga hasznát nézze, hanem

mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil.

2,4-5) Azt értem ezalatt, hogy: „Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [közel levő

embernek, szomszédnak] kedveskedjék [szolgálatára legyen, törekedjen szeretetre méltónak

lenni] annak javára, épülésére. (megerősítésére) [közülünk mindenki felebarátjának

(embertársának, szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és épülését) keresse, hogy azt

munkálja, ami az építéshez jó]” (Róm. 15,2) „mint ahogyan én is mindenben mindenkinek

igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy

üdvözüljenek” (1 Kor. 10,33) „Azért tehát törekedjünk azokra, [a dolgokra, igyekezzünk elérni

azt] amik a békességre [vagyis arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van:

épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás,

mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és az egymás épülésére valók

[megerősítésére szolgálnak]” (Róm. 14,19) 193

Azért ne: „Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha

hálaadással élnek azzal” (1 Tim. 4,4) „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy

semmi [egyetlen egy dolog)] sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt,



57

1 Kor. 10,26 Mert az Úré a föld és annak teljessége. [minden gazdagsága; és

minden, ami azt betölti]194

1 Kor. 10,27 Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül, és el akartok

menni, mindent, amit elétek hoznak, [raknak; tálalnak; tesznek] megegyetek,

[mindent megehettek] semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. [ne

kérdezgessetek semmit, ne kutatgassatok lelkiismereti okokból)]

1 Kor. 10,28 De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, [ez

bálványoknak szentelt áldozat] ne egyétek meg [ne egyetek belőle]; azért, aki

megjelentette, [egyrészt a figyelmeztető miatt, amiatt, aki szóvá tette)] és

[másrészt] a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége.

[gazdagsága]195

1 Kor. 10,29 De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét.

[figyelmeztetőét] Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más

lelkiismerete? [Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a

másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete]196

1 Kor. 10,30 Ha pedig én hálaadással veszek részt, [eszem;részesedem az

ételből] miért káromoltatom [hozzon rossz hírbe (szidjon, becsméreljen) valaki]

azért, amiért én hálákat adok?197

1 Kor. 10,31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekszetek, [tesztek]

mindent az Isten dicsőségére műveljetek. [tegyetek]198

1 Kor. 10,32 Meg ne botránkoztassátok [(aproszkoposz): - cselekvő igealakban:

ártalmatlan, azaz nem vezet bűnbe] se a zsidókat, se a görögöket, [pogányt;

szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki

tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az

beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14) Ugyanis: „Minden tiszta a tisztáknak: de a

megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (szennyes)

azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük. (Tit. 1,15) 194

Dávid éneke: „Az Úré a föld s annak teljessége (és ami betölti); a föld kereksége s annak

lakosai” (Zsolt. 24,1) Az Úr kijelentése: „Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert

enyém e világ és ennek mindene (és ami betölti)” (Zsolt. 50,12) És Dávid válasza: „Tieid az

egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad (te hoztad létre a

földkerekséget és azt, ami betölti)” (Zsolt. 89,12) 195

És azért ne egyétek, mert: „… nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a

bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és

lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik” (1Kor. 8,7) 196

Hát: „Ne káromoltassék azért a ti javatok. [Ne engedjétek tehát ócsárolni

szabadságotokat; (ne hagyjátok tehát, hogy a jóról, amit tesztek, [szitkozódva, becsmérelve,

gonoszul] beszéljenek, úgy hogy az ártson nektek)]” (Róm. 14,16) 197

Mert én: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan

[beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak]

annak [személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit

beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14) „Mert Istennek minden

teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal” (1 Tim. 4,4) 198

És így folytatódik a kijelentés: „És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel,

mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala” (Kol. 3,17)



58

helléneket] se az Isten gyülekezetét. [kihívott gyülekezetét; eklézsiáját;

Megütközésre ne adjatok okot]199

1 Kor. 10,33 Miképpen én is mindenkinek mindenben kedvében járok,

[kedveskedem] nem keresvén a magam hasznát, [ami nekem hasznos] hanem a

sokaságét, [ami másoknak van javára] hogy megtartassanak. [üdvözüljenek]200

ASSZONYOK AZ ISTENTISZTELETEN

1 Kor. 11,1 Legyetek az én követőim, [utánzóim] mint én is a Krisztusé.

[utánzója (követője) vagyok]201

199

Az Úr Jézus kijelentése: „Aki pedig megbotránkoztat (eltántorít; alkalmat teremt az

esésre, botlásra) egyet e kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, hogy

malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék” (Mát. 18,6) „Annakokáért

egymást [egyik a másikat] többé [ezután] ne kárhoztassuk: [ítélgessük] hanem inkább azt

tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek [okozzatok] megütközést vagy

megbotránkozást. (elbotlást; fennakadást; megtorpanást) [hanem annál a döntésnél

maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét (botláskövet vagy olyasmit, ami

elgáncsolja) a testvér elé nem fogtok vetni]” (Róm. 14,13) Ahogyan mi: „Senkit semmiben meg

ne botránkoztassunk (semmiféle megütközést nem okozunk), hogy a szolgálatunk ne

szidalmaztassék” (2 Kor. 6,3) 200

Hát: „Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az

indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is” (Fil. 2,4-5) „Mindenikünk tudniillik

az ő felebarátjának [közel levő embernek, szomszédnak] kedveskedjék [szolgálatára legyen,

törekedjen szeretetre méltónak lenni] annak javára, épülésére. (megerősítésére) [közülünk

mindenki felebarátjának (embertársának, szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és épülését)

keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó]” (Róm. 15,2) 201

És az apostol újra-és újra ismétli: „Kérlek azért [tehát] titeket, legyetek az én követőim” (1

Kor. 4,16) „Legyetek én követőim, atyámfiai [testvéreim. Szó szerint: Legyetek

együttkövetőim], és figyeljetek azokra, akik úgy járnak [élnek], amiképpen mi néktek példátok

vagyunk. Mert sokan járnak [élnek] másképpen, kik felől [akikről] sokszor mondtam néktek,

most pedig sírva is mondom, hogy [ők] a Krisztus keresztjének ellenségei; Kiknek végük

veszedelem [kárhozat], kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban

van [és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert], kik mindig a földiekkel [földi dolgokkal]

törődnek. Mert a mi országunk mennyekben van [Nekünk pedig a mennyben van

polgárjogunk], honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk [üdvözítőül]” (Fil. 3,17-20) És

hogy miben és hogyan kell „együttkövetők” lenni, arról így ír az apostol: „Senkit semmiben

meg ne botránkoztassunk [Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk], hogy a

szolgálatunk ne szidalmaztassék. Hanem [úgy] ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten

szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségben

[verésekben], tömlöcben [bebörtönzésben], háborúságban, küszködésben [fáradozásban].

Virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudományban [ismeretben]. Hosszútűrésben

[türelemben], szívességben [jóságban]. Szent Szellemben, tettetés [képmutatás] nélkül való

szeretetben. Igazmondásban [az igazság igéjével], Isten erejében(vel); az igazságnak jobb és

bal felől való fegyvereivel. Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők

[ámítók], és igazak. Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak [halálra váltak],

és ím élők; mint ostorozottak [megfenyítettek], és meg nem ölöttek; Mint bánkódók

[szomorkodók], noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi

nélkül valók, és mindennel bírók [mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden]” (2

Kor. 6,3-10) Tehát: „Amiket tanultatok is, el is fogadtatok [és átvettetek], hallottatok is, láttatok



59

1 Kor. 11,2 Dicsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben

megemlékeztek, [mivel emlékeztek minden tanításomra] és amiképpen

meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok. [s rendelkezéseim szerint

jártok el; s amit rátok bíztam, úgy tartjátok meg, ahogy átadtam néktek]202

1 Kor. 11,3 Akarom pedig, [Szeretném azonban] hogy tudjátok, [ha

megértenétek; tudatában legyetek] hogy minden férfiúnak [(ánér): - férfi (a szó

szoros értelmében: a férfi, mint egyed). de jelenti az érettkoru embert is], feje

[(kephalé): - fej (mint a legkönnyebben megragadható testrész), szó szerint vagy átvitt

értelemben. Valaminek az eredete, forrása; fő; vezető. Itt a közvetlen függőség jelképe]

a Krisztus [Felkent]; az asszonynak [(güné): nőnemű emberi lény. A latin Vulgata a

mulier szót használja, amelynek jelentése: nő, asszony: mint az emberi nem gyengébbik

fele, többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli] feje pedig a férfiú;

[a nőnek feje azonban a férj] a Krisztusnak feje pedig az Isten203

1 Kor. 11,4 Minden férfiú, aki befedett fővel [a fején tart (visel) valamit]

imádkozik, avagy prófétál, [Írást magyaráz]204

megcsúfolja [szégyent hoz;

megrútítja; megszégyeníti] az ő fejét. [a Fejét]

is én tőlem, azokat cselekedjétek [tegyétek]; és a békességnek Istene veletek lesz. Örüljetek az

Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! És az Istennek békessége, mely minden értelmet

felül halad [meghalad], meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban”

(Fil. 4,9.4.7) „Valakik annakokáért [tehát] tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk [így

gondolkozzunk]: és ha valamiben másképpen értetek [és ha valamit másképpen gondoltok],

az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek” (Fil. 3,15) És még valami: „Emlékezzetek meg a ti

elöljáróitokról [Ne feledkezzetek meg vezetőitekről], akik szólották [hirdették] néktek az Isten

beszédét [igéjét], és figyelmezvén az ő életük végére. [Más értelmezés szerint: magatartásuk

következményére], kövessétek hitüket” (Zsid. 13,7) 202

És emlékezteti az apostol a hívőket, hogy mi az amibet meg kell tartaniok: „Eszetekbe

juttatom továbbá, atyámfiai [testvéreim], az evangéliumot, melyet hirdettem néktek, melyet be

is vettetek [fogadtatok], melyben állotok is [meg is maradtatok], Általa üdvözültök is, ha

megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek

hívőkké” (1 Kor. 15,1-2) „Ezért tehát atyámfiai [testvéreim], legyetek állhatatosak [álljatok

szilárdan] és tartsátok meg a tudományt [ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz],

amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok” (2 Thess. 2,15) És: „A mi Urunk

Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük [parancsoljuk] néktek, atyámfiai [testvéreim], hogy

vonjátok el [tartsátok távol] magatokat minden [olyan] atyafitól [testvértől], aki rendetlenül

[tétlenül] él, és nem ama utasítás [hagyomány] szerint, amelyet mi tőlünk kapott [amelyet

tőlünk vettetek át]” (2 Thess. 3,6) 203

És hogy ez mit jelent a gyakorlatban, arról így szól a Szent Szellem: „Az asszonyok

engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus

is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik

Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy

szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte”

(Eféz. 5,22-25) „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti

férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák [keserű kedvűek]” (Kol.

3,18-19) 204

Prófétál (prophéteuó):- előtte (és előre) állít (Balázs K.) - ihletetten (inspiráltan) beszél -

prófétál (Valaki ihletett módon közli Isten gondolatait, tanácsát. A Szent Szellem adja, mint

megnyilvánulást, de ez nem állandó, nem hivatal. Nem biztos, hogy próféta az, aki prófétál.

Különbség van az ószövetségi és az újszövetségi prófétálás között is. Az újszövetségi prófécia

nem feltétlenül a jövőről, személyes dolgokról szól. Az újszövetségi prófétálás célja: a



60

1 Kor. 11,5 Minden asszony pedig, a ki befedetlen (mezítelen) [(katakalüptosz):

letakaratlan, fedetlen, lepel] fővel [fátyol nélkül] imádkozik, vagy prófétál, [Írást

magyaráz; (prophéteuó):Isten kijelentését meghirdeti] megcsúfolja [szintén szégyent

hoz a fejére; megrútítja; szégyenbe hozza] az ő fejét. Mert egy és ugyanaz,

[ugyanolyan] mintha megnyíratott [megberetváltatott] volna205

1 Kor. 11,6 Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiratkozzék is meg, [vágassa

le a haját] ha pedig éktelen [szégyenletes] dolog asszonynak megnyiratkozni,

[haját levágatni] vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét. [kopaszra

nyiratkozni; akkor leplezze is el magát]

1 Kor. 11,7 Mert a férfiúnak [(ánér): érettkoru ember] nem kell [köteles; tartozik]

befednie az ő fejét, [lepellel] mivel ő az Istennek képe. [(eikón): Képmás,

hasonmás; külső alak, megjelenés] és dicsősége. [(doxa): fény, ragyogás; az, ami

meglátszik]. De az asszony [(güné): A latin Vulgata a mulier szót használja, amelynek

jelentése: nő, asszony: mint az emberi nem gyengébbik fele, többnyire szellemi

tekintetben a női jellemet és modort jelöli. Átvitt értelemben: férfira alkalmazva:

asszony] a férfiú dicsősége. [(doxa): fény, ragyogás; az, ami meglátszik]206

1 Kor. 11,8 Mert nem a férfiú van [lett ugyanis] az asszonyból, [nőből] hanem

az asszony [nő] a férfiúból207

gyülekezet építése, bátorítása, és buzdító intése. A prófécia világos, érthető beszéd, mindig

megmutatja a kiutat. Aki a Szent Szellem által szól és igaz, őszinte ember, az nem fél a

megmérettetéstől, világosságra megy.) 205

Hogy kinek, és miért kell befedni a fejét, azt egy Ószövetségi parancson keresztül jelenti

ki a Szent Szellem: „Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, És kezedbe adja azt Istened, az

ÚR, és foglyokat is ejtesz. És meglátsz a foglyok között egy szép ábrázatú asszonyt [egy szép

termetű nőt], és megszereted azt, úgy hogy elvennéd feleségül. Vidd be őt a te házadba, hogy

nyírja meg a fejét [haját], és messe [vágja] le körmeit. És az ő fogoly ruháját vesse le magáról

[azt a ruhát, amelyben foglyul ejtették], és maradjon [lakjék] a te házadban, de hadd sirassa

az ő atyját és anyját egész hónapig; és csak azután menj be hozzá, és így légy az ő férje, és

legyen ő pedig a te feleséged” (5 Móz. 21,10-13) 206

A teremtés hatodik apján: „… monda Isten: Teremtsünk [Alkossunk] embert a mi

képünkre [képmásunkra] és hasonlatosságunkra [hozzánk hasonlóvá]; és uralkodjék a tenger

halain, az ég madarain, a barmokon [állatokon], mind az egész földön, és a földön csúszó-

mászó mindenféle állatokon” (1 Móz. 1,26) „Ez az Ádám nemzetségének könyve. Amely napon

teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté [Istenhez hasonlóvá alkotta] azt.

Férfiúvá és asszonnyá [nővé] teremté őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevüket Ádámnak

[embernek], amely napon teremtetének” (1 Móz. 5,1-2) A Krisztusban teremtett új emberhez így

szól a Szent Szellem: „Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó [régi,

Ádámi] embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása

van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt [aki Teremtőjének képmására

állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt]” (Kol. 3,9-10) 207

Az apostol bizonyságtétele: „Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva” (1 Tim. 2,13)

Ádám megteremtése után: „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek

[alkotok] néki segítőtársat, hozzá illőt. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez

elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét. És

alkotá [formálta] az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonnyá,

és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való

test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,18.21-23) És



61

1 Kor. 11,9 Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, [nőért] hanem az

asszony [nő] a férfiúért.

1 Kor. 11,10 Ezért kell [kötelessége] az asszonynak208

hatalmi209

jelt [annak

jelét, hogy hatalom alatt áll; (méltóságának »az alárendeltségének« a

fennhatóság jelét)] viselni a fején az angyalok miatt.

1 Kor. 11,11 Mindazáltal sem férfiú nincs asszony [nő] nélkül, sem asszony [nő]

férfiú nélkül az Úrban210

1 Kor. 11,12 Mert amiképpen az asszony a férfiúból van, [lett; származott]

azonképpen a férfiú is az asszony által, [a nőn keresztül születik] az egész

[mindkettő] pedig az Istentől211

1 Kor. 11,13 Magatokban ítéljétek meg [döntsétek el tehát]: illendő [helyes]

dolog-e asszonynak [nőnek] fedetlen [(katakalüptosz): letakaratlan, fedetlen, lepel

nélküli] fővel [fátyol nélkül] imádni [imádkozni] az Istent? [Istenhez]

1 Kor. 11,14 Avagy maga a természet [(füszisz): veleszületett természet, alkat vagy

szokás] is nem arra tanít-e titeket, hogy ha a férfiú nagy [hosszú] hajat visel,

[növeszt] csúfsága az néki? [szégyenére (gyalázatára) válik; nincs tisztességére;

megbecstelenítő]

1 Kor. 11,15 Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség [dicsőség] az

néki; mert a haj fátyol [(peribolaion): Ami körülveszi az embert; burok; takaró;

köpeny] gyanánt [fejdísz helyett] adatott néki. [Ha viszont az asszony (nő)

növeszti meg a haját, díszére (dicsőségére) van, mert [hosszú] haját fátyol

gyanánt kapta]

1 Kor. 11,16 Ha pedig valakinek tetszik versengeni, [akadékoskodni, ebben a

dologban tovább akarna vitatkozni, tudja meg] nekünk olyan szokásunk

nincsen, sem az Isten [kihívott] gyülekezeteinek. [ha azonban valaki valamely

más szokásért látszik vitatkozni: nincsen nekünk más, és az Isten gyülekezeteinek

sincs]212

Krisztusról, és az Ő testéről szóló bizonyságtétel: „Mert az Ő testének [(szóma): személyének]

tagjai vagyunk, az Ő testéből [(szarx): hús, hús(test)] és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30) 208

Asszonynak: A latin Vulgata a mulier szót használja, amelynek jelentése: nő, asszony:

mint az emberi nem gyengébbik fele, többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort

jelöli. Átvitt értelemben: férfira alkalmazott: asszony; erőtlen. 209

Hatalmi jel: (exúszia): szó szerinti jelentése: hatalom (itt a mondat: „ezért kell az

asszonynak…” s itt a fordítás elakad, csak különböző magyarázatok és értelmezések vannak.

/lásd: dr. Varga Zsigmond „Újszövetségi görög-magyar szótár” 335. oldal) 210

És azért nincs, mert: „És alkotá [formálta] az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett

vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból

való csont, és (hús)testemből való (hús)test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből

vétetett. Ezért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és

lesznek egy (hús)testté” (1 Móz. 2,22-24) 211

Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta keresztül

megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [a

dicsőség Neki jár a (világ)korszakokban] Ámen” (Róm. 11,36) 212

Mert aki szeret vitatkozni, és saját véleményének érvényt szerezni: „Az felfuvalkodott, aki

semmit sem ért [tud], hanem vitatkozásokban és szóharcokban [szóharc betegségében]



62

1 Kor. 11,17 Ezt pedig tudtotokra adván, [Amikor a következőkre rátérek, és

amikor ezt a rendelkezést adom] nem dicsérlek [tapsolok], hogy nem haszonnal,

hanem kárral gyűltök egybe [mivel összejöveteletek nem javatokra, hanem a

károtokra szolgál].

1 Kor. 11,18 Mert először is, [azt hallom] mikor egybegyűltök [közösségbe

gyűltök] a [kihívott] gyülekezetben, [az eklézsiában] hallom, hogy szakadások

[hasadások; meghasonlások, összekülönbözés; megosztás; szétválás;

visszavonás; hitszakadás] vannak [mutatkoznak] köztetek; és valami részben

hiszem is213

1 Kor. 11,19 Mert szükség, [kell is] hogy szakadások [(haireszisz): viszály,

pártoskodás, meghasonlás, széthúzás; megosztottság] is legyenek köztetek,

[körötökben] hogy a kipróbáltak [állhatatosak, megbízhatóak; hiteles]

nyilvánvalókká legyenek [megismertessenek; láthatók; kitűnjenek] ti köztetek.

[mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek]214

szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú [gonosz]

gyanúsítások” (1 Tim. 6,4) 213

És ez azért van: „Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés

[viszálykodás] és visszavonás van köztetek, vajon nem (hús)testiek vagytok-e? És nem ember

szerint jártok-e [nem emberi módon viselkedtek-e]? Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé

vagyok”, a másik pedig azt: „Én Apollósé”, nem emberi módon beszéltek-e?” (1 Kor. 3,3-4)

„Kérlek azonban titeket atyámfiai [testvéreim], a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy

mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen

egyek ugyanazon értelemben [érzéssel] és ugyanazon véleményben [meggyőződéssel

igazodjatok egymáshoz]” (1 Kor. 1,10) És: „Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor

összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása,

magyarázata: minden épüléseteket szolgálja!” (1 Kor. 14,26) 214

Pál apostol így búcsúzik az efézusi (jelentése: a vég) vénektől: „Mert én tudom azt, hogy

az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz [dühös] farkasok, kik nem kedveznek a

nyájnak [és nem kímélik a nyájat]. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák

dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják” (Csel. 20,29-30) Az Úr már

kijelentette, hogy az Ő népének mit kell tenni a hamis tanítókkal: „Mikor te közötted

jövendőmondó (próféta), vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked (tudtodra). Ha

bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, a melyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk

idegen (más) isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle

jövendőmondónak (prófétának) beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert az Úr, a ti

Istenetek kísért titeket (mert csak próbára tesz benneteket Istenetek), hogy megtudja, ha

szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből? Az Urat, a ti

Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára

hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig vagy

álomlátó ölettessék meg (Annak a prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia).

Mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen (mert el akart téríteni Istenetektől, az

ÚRtól), aki kihozott titeket Egyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak

házából; hogy elfordítson (El akart tántorítani) téged arról az útról, a melyet parancsolt néked

az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld (takarítsd) ki azért a gonoszt magad közül

(köréből)” (5 Móz. 13,1-6) János apostol a hamis tanítókról így szól: „Fiacskáim, itt az utolsó

óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt (jelent

meg); ahonnan [ebből] tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk váltak ki, de nem voltak

közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy

nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19) Péter



63

1 Kor. 11,20 Mikor tehát egybegyűltök [összejöttök] egyazon [ugyanarra a]

helyre, nincs úrvacsorájával való élés: [az már nem az Úr vacsorájának

elköltése]

1 Kor. 11,21 Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő [eszi meg előbb] az

evésnél; [hogy elfogyassza] és némely [s az egyik] éhezik, [éhen marad] némely

[a másik] pedig dőzsöl. [ittas; részeg; lerészegedik]215

1 Kor. 11,22 Hát nincsenek-e házaitok [otthonotok] az evésre és ivásra? [hogy

ott egyetek és igyatok]. Avagy az Isten [kihívott] gyülekezetét [egyházát;

eklézsiáját] vetitek-e meg, [lenézitek] és azokat szégyenítitek-e [utáljátok-e]

meg, akiknek nincsen? [szegényeket; akiknek nincsen mit enniük; semmijük

nincsen] Mit mondjak néktek? Dicsérjelek-e titeket ebben? [e dologban] Nem

dicsérlek216

1 Kor. 11,23 Mert én az Úrtól vettem, [kaptam]217

amit néktek előtökbe [át] is

adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, [elárulásának éjszakáján] melyen

elárultaték [át is adták], vette [fogta] a kenyeret218

apostol is erre figyelmezteti a Krisztus népét: „Valának pedig hamis próféták is a nép között,

amiképpen ti köztetek is lesznek (föllépnek majd) hamis tanítók, akik veszedelmes

eretnekségeket fognak becsempészni (romlásba döntő tévtanokat terjesztenek), és (ezekkel) az

Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, (s ezzel) önmagokra hirtelen való veszedelmet

(gyors pusztulást) hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az

igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek

belőletek (Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket;

//benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban//); kiknek kárhoztatásuk

régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad (De már rég kimondatott //készen van//

az ítélet, s pusztulásukat //kárhozatukat// nem kerülik el)” (2 Pét. 2,1-3) 215

De: „Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül [szemérmetlenül]

veletek lakmároznak, magokat hizlalják; [Olyanok, mint a szél sodorta] víztelen, szelektől

hányt-vetett fellegek; [ősz végi] elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből

kiszaggatott fák” (Júd. 1,12) 216

És Jakab apostol folytatja: „Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten

választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és

örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. De ti megszégyenítettétek

(meggyaláztátok) a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők

hurcolnak-e titeket törvény elé?” (Jak. 2,5-6) 217

Az apostol megvallása: „mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus

Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam” (Gal. 1,12) 218

Az Úr Jézus golgotai áldozata előtt tanítványaival tartotta meg a pászka vacsorát, és:

„Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, Mikor pedig evének, vevé Jézus a

kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez

az én testem” (Mát. 26,20.26) A jeruzsálemi keresztények naponta törték meg a kenyeret: „Akik

pedig hittek a beszédének, bemeritkeztek, és azon a napon mintegy háromezer személy

csatlakozott hozzájuk. Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben,

a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Napról napra állhatatosan, egy szívvel voltak a

templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek

az ételben” (Csel. 2,41-42.46) A kenyér megtörésének ideje: „A hét első napján pedig, amikor

összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel másnap már el akart

utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította” (Csel. 20,7)



64

1 Kor. 11,24 És hálákat adván, [(eukhariszteó): hálaadó imádságot mond]

megtörte [megszegte] és ezt mondotta: [így szólt] Vegyétek, egyétek! Ez az én

testem [(szóma) = lényem, erőm, énem], mely ti érettetek [helyettetek] megtöretik;

[adatik] ezt cselekedjétek [tegyétek] az én emlékezetemre. [rólam való

megemlékezésül]219

1 Kor. 11,25 Hasonlatosképpen a pohárt [kelyhet] is vette, minekutána vacsorált

volna, ezt mondván [és így szólt]: E pohár [kehely] amaz újtestamentum

[újszövetség (diathéké): - a szó szoros értelmében: rendelkezés, azaz (speciális

értelemben) szerződés (különösen végakarat). KJV: szövetség, végrendelet; végakarat,

amit hivatalos írásban (végrendeletben) rögzítettek] az én vérem által; ezt

cselekedjétek, [tegyétek] valamennyiszer isszátok [isztok belőle] az én

emlékezetemre. [énrólam való megemlékezésül tegyétek ezt]220

219

A kenyér megtöréséről sok mondanivalója van a Szent Szellemnek: az evangélium így ad

hírt az utolsó vacsorán megtört kenyérről: „És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván

[(eukhariszteó): hálaadó imádságot mond] megszegé, (megtörte) és adá nékik, mondván: Ez az én

testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Luk. 22,19) Az Úr

Jézust hatalmas tömeg hallgatta, éhen szomjan, s a tanítványok szóltak az Úrnak emiatt: „És

parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. Letelepedének

azért szakaszonként, százával és ötvenével. Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat,

feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy

tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. Miután mind ettek, és jól is laktak,

összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. Akik

pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak” (Márk. 6,39-44) A feltámadott Úr az

emmausi (jelentése: (forró (meleg) források) úton megjelenik két tanítványnak: „És amikor

asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta (eukhariszteó): hálaadó imádságot

mond) megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt

előlük” (Luk. 24,30-31) Pál apostol a troási gyülekezetben hirdeti Isten igéjét: „A hétnek első

napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére [megtörésére], Pál prédikál

vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig. Vala pedig

elegendő szövétnek [fény] abban a felházban, ahol egybe valának gyülekezve. Egy Eutikhus

[jelentése: a szerencsés. - szerencsés sorsú] nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba

merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a

harmadik rendházból, és halva véteték föl. Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához

ölelve monda: Ne háborogjatok [zajongjatok]; mert a lelke [(pszükhé) = élet] benne van. Azután

fölméne, és megszegé [megtörte] a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén,

úgy indula el” (Csel. 20,7-11) Pál apostolt hajón viszik a római fogságra, és a hajó nagy viharba

kerül: „Addig pedig, míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájokat, hogy egyenek, mondván:

Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz. Azért

intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál (szótéria =üdvösségeteket;

megmeneküléseteket szolgálja). Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről. Mikor

pedig ezeket mondá, és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada [(eukhariszteó): hálaadó imádságot

mond] Istennek mindnyájuk előtt, és megtörvén, kezde enni. Felbátorodván pedig mindnyájan,

szintén vevének magukhoz táplálékot. Valánk pedig a hajóban lélekszám szerint összesen

kétszázhetvenhatan” (Csel. 27,33) 220

Lukács, és Máté így ír erről: „Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak,

és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki” (Luk.

22,20) „Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek

bocsánatára” (Mát. 26,28) Márk írása szerint: „Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta

nekik, ittak belőle mindnyájan, és ezt mondta nekik: „Ez az én vérem, a szövetség vére, amely



65

1 Kor. 11,26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt,

[kelyhet] az Úrnak halálát hirdessétek, [(katangelló): - kihirdet, közhírré tesz. KJV:

kijelent, kinyilvánít, kihirdet, prédikál, (meg-) mutat, beszél valamiről, tanít] amíg

eljövend. [amíg meg nem jelenik]221

sokakért kiontatik” (Márk. 14,23-24) Pál apostolon keresztül érkezik a kijelentés: „És ezért [így

tehát] új szövetségnek a közbenjárója [lett] ő [Krisztus], hogy [mert] meghalván az első

szövetségbeli [alatt elkövetett] bűnök váltságáért, a hivatottak [elhívottak] elnyerjék az

örökkévaló örökségnek ígéretét. Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező

halála bekövetkezzék. Mivel a végrendelet holtak után jogerős, különben pedig, ha él a

végrendelkező, épen nem érvényes. Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg [léptették

életbe] vér nélkül. Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az

egész népnek, vevén a borjúknak (bikák) és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg

izsóppal együtt (és meghintette) magát a könyvet is és (utána) az egész népet meghintette,

Mondván: Ez azon szövetség vére, amelyet Isten számotokra rendelt. Majd a sátort is és az

istentiszteletre való összes edényeket (eszközét) hasonlóképen meghintette vérrel. És csaknem

minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.

Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai (képmásait) effélékkel

(ezekkel) tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal”

(Zsid. 9,15-23) És beteljesült a prófécia, amelyben azt ígérte az Úr: „Eljön az, az idő - így szól

az ÚR -, amikor újszövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem ama szövetség szerint,

amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket

Egyiptom (jelentése: beszűkülés, szorongatás, fogság; á.é: e világ) földéből, de akik megrontották az

én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ilyen lesz az a

szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR -:

Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem

lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy

ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -

, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre” (Jer. 31,31-34) És hogy ez a

kijelentés minden kor hívőinek szól, arról János apostol így tesz bizonyságot: „És néktek

kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek

marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet

megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy

maradjatok ő benne” (1 Ján. 2,20.27) Pál apostol tanítása a korintusbeli – és minden –

hívőknek: „Mint okosokhoz szólok, [úgy szólok hozzátok, mint bölcsekhez; úgy beszélek

veletek, mint akikről tudom, hogy eszeteket használjátok] ítéljétek meg ti, amit mondok. A

hálaadásnak pohara, [kelyhe] amelyet megáldunk, [megszentelünk] nem a Krisztus vérével

való közösségünk-e? [nemde a Krisztus vérében való részesülés?] A kenyér, amelyet

megszegünk, [megtörünk] nem a Krisztus testével [(szóma):= személyiségével; Lényével] való

közösségünk-e? [nemde a Krisztus testében ((szóma):= személyiségében; lényében) való

részesedés?] Mert egy a kenyér [(artosz): kenyérlepény; vékony, lapos lepényféleség volt, ami hamar

megkeményedett és így törhető volt]. Egy test [egy kenyér, és egy test (szóma): személyiség] vagyunk

sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk [(metekhó): - részesedik, vagy részesül;

hozzátartozik, részese valaminek]” (1 Kor. 10,15-17) 221

Az Úr Jézus így figyelmezteti az Őbenne hívőket: „Vigyázzatok azért, mert sem a napot,

sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő” (Mát. 25,13) Az Úr ígérete az

Övéinek: „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé

veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Ján. 14,3) A szenvedése előtt a

főpapnak így szól a kihallgatásán: „… mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az

embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben” (Mát. 26,64)



66

1 Kor. 11,27 Azért aki méltatlanul [(anaxiósz): méltatlan; alkalmatlan; nem

megfelelő; illetéktelen; érdemtelen] eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát,

[kelyhét] vétkezik [(enokhosz): - ki van téve valaminek (körülménynek, büntetésnek

vagy gyanúsításnak). Valamibe belekeveredett, belebonyolódott; aki benne van

valamiben; rabja valaminek; Valaminek áldozatául esett] az Úr teste [(szóma) =

személye] és vére ellen222

1 Kor. 11,28 Próbálja [vizsgálja] meg azért az ember [mindenki] (ön)magát, és

úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, [kehelyből]223

1 Kor. 11,29 Mert aki méltatlanul [(anaxiósz): méltatlan; alkalmatlan; nem

megfelelő; illetéktelen; érdemtelen] eszik és iszik [anélkül hogy megkülönböztetné

az (Úr) testét], ítéletet [(kríma): egy tett következményeként beállt állapotra utal: az

ítélet hatása, eredménye] eszik és iszik magának [saját ítéletét eszi és issza].

Mivelhogy nem becsüli meg [(diakrinó): habozik; kételkedik; tétovázik, meginog. Itt

nem helyesen ítélve meg a testet] az Úrnak testét (szóma = egész valóját, személyét).

1 Kor. 11,30 Ezért van tiköztetek sok erőtlen [(aszthenész): - erőtlen, gyenge,

beteges, tehetetlen. Itt: testileg erőtlen, beteg] és beteg, [(arrósztosz): - gyenge, beteg,

erőtlen. Nincs jól, gyengélkedik] és alusznak [(koimaó): (el)alszik; elhuny, meghal;

nyugszik, megszűnik valamitől; Itt: meghal] sokan. [ezért halnak meg számosan]

1 Kor. 11,31 Mert ha mi ítélnők [megítélnénk; . [(diakrinó): választ; elválaszt;

elkülönít, kiválaszt; kiemel, megkülönböztet; megítél: helyrehozza a helytelent]

magunkat, nem ítéltetnénk el. [nem vonnánk magunkra ítéletet]224

1 Kor. 11,32 De mikor ítéltetünk [(krinó): alapjelentése: elválaszt, megkülönböztet;

(ki)válogat, elkülönít, kiválaszt; kiemel, meghatároz valamit; helyrehozza a helytelent,

próbára tesz], az Úrtól taníttatunk. [(paideuó): nevel, tanít, oktat; fegyelmez, utat mutat;

222

Hogy ki a méltatlan arról a Szent Szellem így szól: „Nem ihatjátok az Úr poharát [kelyhét

is] és az ördögök [démonok] poharát; [kelyhét is] nem lehettek az Úr asztalának és az

ördögök [démonok] asztalának részesei” (1 Kor. 10,21) Mert: „… mi egyezsége Krisztusnak

Béliállal (értéktelen vagy gonosz)?...” (2 Kor. 6,15) Hiszen: „Senki sem szolgálhat két úrnak.

Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat

megveti…” (Mát. 6,24) „Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s

megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek, És megízlelték az

Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit, de elestek: azok ismét megújuljanak és

megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt” (Zsid. 6,4-

6) „Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal

tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek (tisztátalannak) tartja, és

a kegyelem Szellemét megcsúfolja (bántalmazza)?” (Zsid. 10,29) 223

És így folytatja az apostol: „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?!

Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus

bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok” (2 Kor. 13,5) „Mindenki a saját

tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval” (Gal. 6,4)

„Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló (ostoba) ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt

(meddő)? Mert amiképpen holt a test szellem nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek

nélkül” (Jak. 2,20.26) 224

És hogy hogyan ítéljük meg magunkat, arról így szól a Szent Szellem: „Önmagatokat

tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem

ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még

kipróbálatlanok (méltatlanok) vagytok” (2Kor. 13,5)



67

útbaigazít; helyreigazít], hogy [ezzel] a világgal [(koszmosz) világegyetem;

világmindenség; a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek együtt)] együtt el ne

kárhoztassunk. [(katakrinó): a görög fogalom mondanivalója: kárt hozó valami (nehogy

a kárt hozó, vagyis a sátán hatalma alatt maradjunk)]225

225

Az Úr Jézus kijelentése azokról, aki Őbenne hisznek, és a hitetlenség következményéről:

„Aki hisz, és bemeritkezik, üdvözül [(szódzó): a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi

javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás], aki pedig nem hisz, elkárhozik

[(katakrinó): a görög fogalom mondanivalója: kárt hozó (sátán hatalma) alatt marad]” (Márk. 16,16) Dávid így kéri az Urat, kijelentve azt is, hogy mit jelent az Úr ítélete: „Tartsd meg életemet,

hogy dicsérhesselek, és (a te ítéleteiddel) döntéseiddel segíts engem!” (Zsolt. 119,175) Már Salamon így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Az Úrnak fenyítését [(paideia): -

tanítás, azaz oktatás vagy képzés; nevelés; fegyelmez, utat mutat; útbaigazít; helyreigazít] fiam, ne utáld

meg [meg ne vesd]. Se meg ne und [utáld (eklüó): - ellankad, elernyed (szó szerint vagy átvitt

értelemben)] az ő dorgálását [(paideuó): - felnevel (kiképez), azaz oktat, vagy (közvetve): megfegyelmez

(az Igével)]. Mert akit szeret [(agapaó): magát teljesen odaadja, átadja, eggyé válik vele] az ÚR, azt

megdorgálja [(masztigoó): - megkorbácsol (szó szerint vagy átvitt értelemben) 3146 masztigeó:

3123+4643-ból képzett ige: korbácsol, megkorbácsol, intenzíven szurkál. Átvitt értelemben:

próbatételeknek vet alá valakit], de mint apa a fiát, akit kedvel [(paradekhomai): akiben örömét leli

benne]” (Péld. 3,11-12) A feltámadott Úr kijelentése: „Akit én szeretek [(phileó): - valakinek a

barátjának lenni. (egy egyén kedvelése), vagyis vonzódik valaki. (személyes ragaszkodást jelöl, amely

érzéseket vagy érzelmeket mozgat meg], megfeddem. [(elenkhó): feltárás, felfedés; a tények napvilágra

hozatala, és ennek következményeként: meggyőződés], és megfenyítem. [(paideuó): - felnevel (kiképez),

azaz oktat, vagy (közvetve): megfegyelmez (az Igével) int; figyelmeztetés]: igyekezz tehát (légy

buzgóságos azért), és térj meg.[(metanoia): az ÉRTELEM (gondolkodásmód) megváltozása,

visszatérni, visszafordulni (Isten felé)]! (Jel. 3,19) Az apostol kérdése minden hívőhöz: „És

elfeledkeztetek-e az intésről ((paraklészisz): - vigasztalás, buzdítás (jóra serkentő beszéd), bátorítás),

amely néktek, mint fiaknak szól. Fiam, ne vesd meg [(oligóreó):- keveset törődik, azaz lenéz] az

Úrnak fenyítését. [(paideia): - tanítás, azaz oktatás vagy képzés; nevelés; fegyelmez, utat mutat;

útbaigazít; helyreigazít] se meg ne lankadj (ne csüggedj el), ha ő dorgál (megfedd) [(elenkhó): -

megcáfol, meggyőz, elmondja a hibát, megszid, megró (feltárás, felfedés; a tények napvilágra hozatala, és

ennek következményeként: meggyőződés)] téged. Mert akit szeret [(agapaó): magát teljesen odaadja,

átadja, eggyé válik vele] az Úr, megdorgálja (megfenyíti). [(paideuó): - felnevel (kiképez), azaz oktat,

vagy (közvetve): megfegyelmez (az Igével) int], megostoroz [(masztigoó): - megkorbácsol (szó szerint

vagy átvitt értelemben) 3146 masztigeó: 3123+4643-ból képzett ige: korbácsol, megkorbácsol, intenzíven

szurkál. Átvitt értelemben: próbatételeknek vet alá valakit] pedig mindent (mindenkit), akit fiává

fogad [(paradekhomai) - bizalmasan elfogad]. Bármely (semmiféle) fenyítés [(paideia): - tanítás, azaz

oktatás vagy képzés; nevelés; fegyelmez, utat mutat; útbaigazít; helyreigazít] ugyan jelenleg

(pillanatnyilag) nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek [(lüpé): - szomorúság;

megszomorodás]. Ámde utóbb (később) az igazságnak (megigazulás) békességes gyümölcsével

fizet (a megigazulás békességes gyümölcsét hozza) azoknak, akik általa gyakoroltatnak

(megedződtek)” (Zsid. 12,5.6.11) Dávid megvallása: „Boldog ember az, akit te megfeddesz

[megfenyítesz] [(paideuó): - felnevel (kiképez), azaz oktat, vagy (közvetve): megfegyelmez (az Igével) int;

helyreigazít]. Uram, és akit megtanítasz [(didakhé): leginkább az Úrról szóló megtanított ismeret,

tudásanyag], a te törvényedre; Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján [hogy megóvd

a rossz napoktól (ponérosz): - káros, ártalmas, azaz gonosz (szó szerint: hatásában vagy befolyásában],

míg megásták a vermet [sírját] a hitetlennek!” (Zsolt. 94,12-13) így aztán én: „Nem halok meg,

hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit! Keményen megostorozott (megfeddett)



68

1 Kor. 11,33 Azért atyámfiai, [testvéreim] mikor egybegyűltök az evésre,

egymást megvárjátok.

1 Kor. 11,34 Ha pedig valaki éhezik, [éhes] otthon egyék, nehogy ítéletre

[(krima) ítélet; egy tett következményeként beállt állapotra utal: az ítélet

hatása, eredménye] gyűljetek egybe. [jöjjetek össze] A többire nézve, majd ha

hozzátok megyek, rendelkezem. [A többit majd megérkezésem után rendezem el]

1Kor 12. A SZENT SZELLEM AJÁNDÉKAI

1 Kor. 12,1 A szellemi ajándékokra [(pneumatikosz): szó szerinti

jelentése: a Szellem természetére, (a Szellem természetének megfelelőkre)]

nézve pedig nem akarom, [nem szeretném] atyámfiai, [testvérek] hogy

tudatlanok [tájékozatlan] legyetek (maradjatok). [nem akarom

testvéreim, hogy hiányozzék az értelmetek a felől, hogy kik a

szellemiek]

1 Kor. 12,2 Tudjátok, [emlékeztek] hogy [amikor] pogányok voltatok,

[még a nemzetekhez tartoztatok] vitetvén, amint vitettetek,

[kényszernek engedve mentetek;] a néma bálványokhoz. [(agó): vezet;

visz; űz; A mondat értelme szerint jobb fordítás: hogyan sodródtatok a

néma bálványokhoz, amelyek vonzottak titeket; (ellenállhatatlanul vitt és

sodort valami benneteket) a néma bálványok elé; «úgy hurcoltak

titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett»]226

[(paideuó): - felnevel (kiképez), azaz oktat, vagy (közvetve): megfegyelmez (az Igével)] engem az Úr; de

nem adott át engem a halálnak” (Zsolt. 118,17-18) 226

Az apostol minden helyen és korban élő – a pogányokból (nemzetekből) –

kihívott Krisztus népét így emlékezteti és figyelmezteti: „Hogy ti, mondom,

abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok. Izráel társaságától (elkülönítve)

idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók (és mint az ígéret szövetségein

kívül álló idegenek). reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok

(éltetek) e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok,

közelvalókká lettetek a Krisztus vére által” (Eféz. 2,12-13) „Ámde akkor, mikor

még nem ismertétek az Istent, azoknak (olyan isteneknek) szolgáltatok, amik

természet szerint (lényegüket tekintve) nem istenek” (Gal. 4,8) Hiszen: „A

bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. Szájuk van, de

nem szólanak (nem beszélnek); szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak,

de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; Kezeik vannak, de nem

tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal (nem jön

ki hang a torkukon)” (Zsolt. 115,4-7) És ez Izráelen kívül minden nemzetre

vonatkozik: „Mert a népek (nemzetek) bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az

erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal (baltával). Ezüsttel és

arannyal megékesíti (díszítik) azt, szegekkel és pörölyökkel (kalapáccsal)

megerősítik (rögzítik), hogy le ne essék (és ne inogjon). Olyanok, mint az

egyenes pálmafa (mint madárijesztő az uborkaföldön), és nem beszélnek; viszik-



69

1 Kor. 12,3 Azért tudtotokra [értésetekre] adom néktek, hogy senki,

aki Istennek Szelleme által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; [nem

mond átkot Jézusra; az egy sem mondja: Átkozott legyen Jézus] és

senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által.

[De azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak ha Szent

Szellemben beszél]

1 Kor. 12,4 A kegyelmi ajándékokban [(kariszma):a kegyelem

megnyilvánulása. Győzelmi ajándék, jutalom (a győztes hadvezértől) a

Szellem megnyilvánulásában] pedig különbség [változatosság] van, de

ugyanaz a Szellem227

hordják őket, mert mozdulni (menni) nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem

tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!” (Jer. 10,3-5) Mert: „Mit használ a

faragott kép (bálványszobor), hogy a faragója kifaragta azt (hiszen csak

szobrász formálta)! vagy az öntött kép (az istenszobor) és amely hazugságot

tanít (hamis útmutatást ad), hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván

néma bálványokat? (Bár bízott benne, aki megformálta, csak néma bálványt

készített). Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel (ébredj)! Néma kőnek:

Ébredj (kelj) fel! Taníthat-e ez (adhat ez útmutatást)? Ímé, borítva van arannyal

és ezüsttel, szellem pedig nincs benne semmi (semmilyen)!” (Hab. 2,18-19) 227

És: „Minthogy azért külön-külön ajándékaink [A gyülekezetben végzett

szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai]

vannak a nékünk adott [juttatott] kegyelem szerint, akár írásmagyarázás

[prófétálás; prófétai igehirdetés] a hitnek szabálya [mértéke; hitünk helyes

aránya] szerint teljesítsük [gyakoroljuk]. Akár szolgálat [mások javára végzett

szellemi, vagy anyagi tevékenység] a szolgálatban. [munkálkodjunk

(maradjunk; fáradozzunk; forgolódjunk) szenteljük magunkat annak a

szolgálatnak] akár tanító, a tanításban; [szentelje magát a tanításnak] Akár intő

[segítségül hív (esedezés, buzdítás vagy vigasztalás által) könyörög, kér, kérlel,

imádkozik] az intésben. [a buzdító, jóra serkentő beszéddel buzdítson; a bátorító

bátorítson; a vigasztaló vigasztaljon /nyújtson vigaszt (enyhítést)/]. Az adakozó

[aki ad a másiknak egy részt abból, amije van] szelídségben. [szerénységben;

egyszerűségben, egyenességben; becsületességgel]; és jószívűséggel; [tettetés

vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli jósággal]. Az elöljáró [aki élen járó

(mint követendő példa); vezet, irányít; gondoskodik valakiről] szorgalmatosság-

gal [igyekezettel; buzgóságban; serénységgel]. A könyörülő [aki irgalmasságot

gyakorol] vidámsággal [jókedvvel; derűben; örömest; vidáman] művelje.

[tegye]” (Róm. 12,6-8) Mert: „Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a

Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint” (Eféz. 4,7)



70

1 Kor. 12,5 A szolgálatokban [(diakónia): mások javára végzett

szellemi, vagy anyagi tevékenységben] is különbség [változatosság] van,

[A szolgálatok is különfélék] de ugyanaz az Úr228

1 Kor. 12,6 És különbség van a cselekedetekben

[(energéma):erőkifejtés, erő-megnyilvánulás; működés] is, [az isteni erő

megnyilvánulásaiban is] de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt [(energeó): - aktívan, hatékonyan eredményesen tevékenykedik, érezteti

hatását] mindenkiben. [aki mindenkiben mindent kimunkál

(véghezvisz)]229

1 Kor. 12,7 Mindenkinek azonban haszonra [épülésre] adatik a

Szellemnek kijelentése. [A Szellem (látható) megnyilvánulásait

mindenki azért kapja, hogy használjon vele]230

1 Kor. 12,8 Némelyiknek ugyanis bölcsességnek [(szophia): a tudás,

ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt

alkalmazásának képessége] beszéde adatik [kapja] a Szellem által.

másiknak pedig tudománynak [ismeret; (istenismeret); tudás] beszéde

[(logosz): - valami kimondott (a gondolatot is beleértve); Isten szava, 228

Hiszen: „… Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul,

némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek

tökéletesbbítése céljából (hogy felkészítse a szenteket) szolgálat munkájára

(végzésére), a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten

Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra (a

felnőttkorra), a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére (a Krisztus

teljességét elérő nagykorúságra)” (Eféz. 4,11-13) 229

Akik az Övéi: „Mely az Ő teste, teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt

mindenekkel (aki teljessé tesz mindent mindenekben)” (Eféz. 1,23) „Mert Isten az,

aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből (az ő

tetszésének megfelelően)’ (Fil. 2,13) Hiszen: „Egy az Isten és mindeneknek Atyja,

aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik

(Ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben)” (Eféz. 4,6) „Mert

Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta

keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség] Övé a

dicsőség mindörökké. [a dicsőség Neki jár a (világ)korszakokban] Ámen” (Róm.

11,36) 230

Hát: „Azonképpen (ezért) ti is, minthogy szellemi ajándékokat (a Szellem

megnyilvánulását) kívántok (rajongtok a Szellem megnyilvánulásáért

/manifesztációjáért), a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok

(arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja)” (1

Kor. 14,12) „Hogy van hát atyámfiai (Mi következik mindezekből, testvéreim)?

Mikor egybegyűltök (összejöttök), mindeniteknek (kinek-kinek) van zsoltára,

tanítása, nyelve (nyelveken szólása), kijelentése (kinyilatkoztatása),

magyarázata. Mindenek épülésre legyenek (épüléseteket szolgálja)” (1 Kor. 14,26)



71

amelyben benne van a kimondott dolog is; Ige] ugyanazon Szellem

szerint. [a Szellem mértékéhez képest]

1 Kor. 12,9 Egynek hit [(pisztisz): bizalom; hűség; meggyőző erő; Itt: egy

különleges hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében

(csodáiban) tud bizakodni; az a hit, amely hegyeket mozdít meg]

ugyanazon Szellem által; másnak pedig gyógyítások [(iama): a

megromlott egészség helyreállítása] ajándékai [(khariszma)a Szellem

megnyilvánulása] azon egy Szellem által231

1 Kor. 12,10 Némelyiknek [hatalmas] csodatévő erőknek munkái

[dünamisz): isteni erővel tett csoda; Isten erejének megnyilvánulása; a

csodák cselekvéséhez szükséges erő]. Némelyiknek meg prófétálás

[(prophéteia): szó szerinti jelentése: Előtte (előre) állítás; a próféta

megnyilatkozása: prófétai szó, igehirdetés]. Némelyiknek pedig

szellemeknek megítélése; [megkülönböztetése (vagy a szellemek

elbírálásának képessége jut osztályrészül)] másiknak nyelvek nemei.

[gené glósszón): a nyelvek fajtái; (nemei); különféle nyelvek] másnak 231

Az Úr Jézus ígérete az Őbenne hívőknek: „Azokat pedig, akik hisznek, ilyen

(ezek a) jelek követik: az én nevemben ördögöket (démonokat) űznek; új

nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl (kezükbe); és ha valami halálost isznak,

meg nem árt nékik: betegekre vetik (teszik rá) kezeiket, és meggyógyulnak”

(Márk. 16,17-18) Az Úr Jézus azoknak adott (és ad) hatalmat és erőt, akik

állandóan Ővele vannak: „És előszólítván (magához hívta) tizenkét tanítványát,

hatalmat ada nékik a tisztátalan szellemek (démonok) felett, hogy kiűzzék azokat,

és gyógyítsanak minden(féle) betegséget és minden erőtlenséget” (Mát. 10,1)

„Kimenvén azért (a tanítványok pedig elindultak és), prédikálják vala (hirdették

az embereknek), hogy térjenek meg. És sok ördögöt (démont) űznek vala ki, és

olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala” (Márk. 6,12-13) Az apostol

tanítása szerint, ez nem változott, ezért így biztatja a hívőket: „Beteg-e valaki

köztetek? Hívja (hívassa) magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette

(érte), megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság

megtartja a beteget (megszabadítja a szenvedőt), és az Úr felsegíti őt. És (sőt)

ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki (bocsánatot nyer)” (Jak. 5,14-15) A

tanítványok keze által sok csoda és gyógyulás, szabadulás történt, de ezután

odavittek hozzájuk egy epilepsziás gyereket, és nem tudták a démont kiűzni

belőle: „Ekkor a tanítványok magukban (külön) Jézushoz menvén, mondának

néki (megkérdezték): Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik

(Ő így válaszolt): A ti hitetlenségetek (kishitűségetek) miatt. Mert bizony

mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a (egy) mustármag, (és) azt

mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne (odamenne); és

semmi sem volna lehetetlen néktek. Ez a fajzat (a hitetlenség szelleme) pedig ki

nem megy (nem távozik el), hanemha könyörgés (imádság) és böjtölés által” (Mát. 17,19-21)



72

pedig nyelvek magyarázása; [vagy pedig a nyelveken való szólás

magyarázását (értelmezését; tolmácsolását; fordítását) kapta]232

232

És a Szent Szellem bizonyságtétele: „És mikor a pünkösd napja eljött, (és)

mindnyájan egyakarattal együtt valának (ugyanazon a helyen). És lőn nagy

hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése (hatalmas

szélrohamhoz hasonló zúgás), és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És

megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek (lángnyelvek, amelyek szétoszlottak és

leszálltak) és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent

Szellemmel, és kezdének szólni más (különféle) nyelveken, amint a Szellem adta

nékik szólniok” (Csel. 2,1-4) „Minekutána pedig ez a zúgás lőn (támadt),

egybegyűle (összefutott) a sokaság és megzavarodék (nagy zavar keletkezett),

mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak

(megdöbbentek) pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak:

Nemde nem Galileusok-é (jelentése: csekély, alacsony, megvetett) ezek mindnyájan,

akik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben

születtünk? Párthusok (jelentése: harcosok, kivándoroltak). És médek (jelentése:

középső föld). És elámiták (jelentése: ifjúság; elrejtve; beláthatatlanul sokáig). És kik

lakozunk Mesopotámiában (jelentése: két folyó közt), Júdeában (jelentése: áldott) és

Kappadócziában (jelentése: nádas vidék). Pontusban (jelentése: tenger, hullám; nyílt

tenger) és Ázsiában (jelentése: mocsár). Frigiában (jelentése: száraz, terméketlen) és

Pamfiliában (jelentése: minden nemzetségből való keverék). Égyiptomban (jelentése:

szorongatás, fogság) és Líbiának (jelentése: szomjas, száraz föld) tartományiban,

mely Cziréne (jelentése: kantár fennhatósága, felsőbbrendűsége) mellett van. és a

római (jelentése: hírnév) jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak

(jelentése: hazugság, csalás, hús földje) és arabok (jelentése: terméketlen, meddő),

halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos (felséges) dolgait.

Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt

mondván (kérdezgették egymástól): Vajon mi akar ez lennie? (Csel. 2,6-12) Az

Ige bizonyságtétele szerint mindenhol és mindenki, aki megkapta a Szent

Szellemet, különböző nyelveken szólt: „Mikor még szólá Péter ez igéket,

leszálla a Szent Szellem mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet (az igét). És

elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt

mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Szellem ajándéka. Mert hallják

vala (ugyanis), hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felele

(megszólalt) Péter: Vajon eltilthatja-é (megtagadhatja-e) valaki a vizet, hogy

ezek be ne meritkezzenek, kik vették a Szent Szellemet miképpen mi is? És

parancsolá (úgy rendelkezett), hogy meritkezzenek be az Úrnak (Jézus Krisztus)

nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig” (Csel. 10,44-48) És

a pünkösdi csoda folyamatosan történik: „Lőn pedig azonközben, míg Apollós

Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván (végigjárva) a felsőbb tartományokat,

Efézusba (vég) érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, Monda nékik:

Vajon vettetek-e Szent Szellemet, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig

mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-e (eljött-e már a)



73

1 Kor. 12,11 De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, [de

mindezek ugyanannak az egy Szellemnek munkájából származnak; (energeó): megmutatja magát, működésben van; tevékenykedik, hat,

érezteti hatását; erőt fejt ki] osztogatván mindenkinek külön, amint

akarja. [tetszése szerint, amint elhatározza]233

1 Kor. 12,12 Mert amiképpen a test [(szóma): személyiség] egy és sok

tagja [(melosz): egy- egy funkciót végző része] van, az egy testnek tagjai

pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is.

[mert úgy van a Krisztussal is, mint a testtel, amely egy, azonban tagja

sok van: a test valamennyi tagja (funkciót végző része), noha sok,

mégis egy testet (személyt) alkot]234

Szent Szellem. És monda nékik (ezután megkérdezte tőlük): Mire (hogyan)

meritkeztetek be tehát? Azok pedig mondának: A János bemerítésével. Monda

pedig Pál: János megtérésnek bemerítésével merített be (amikor bemerített,

megtérést követelt), azt mondván a népnek, hogy aki ő utána jövendő, abban

higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezt hallák, bemerikezének

az Úr Jézusnak nevére. És mikor Pál reájuk vetette kezét, szálla a Szent Szellem

őreájok; és szólnak vala (különböző) nyelveken, és prófétálnak vala. Valának

pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten” (Csel. 19,1-7) Az apostol így

folytatja, tanítva a korinthusi hívőket: „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a

világon, és azok közül egy sem érthetetlen (Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a

világon, és egyik sem értelmetlen)” (1 Kor. 14,10) 233

A Szent Szellem megnyilvánulása pedig a hit mértéke szerint történik: „Mert

a nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom mindenkinek közöttetek,

hogy senki ne becsülje magát (ne gondoljon magáról) a kelleténél többre; ne

fölényeskedjen, ne legyen gőgös, hanem [Isten Igéje szerint gondolkodjon],

amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. [úgy, ahogy Isten a hit mértékét

kiosztotta]” (Róm. 12,3) Ugyanis: „…külön-külön ajándékaink [a bennünk lakozó

Szent Szellem különböző megnyilvánulásai] vannak a nékünk adott [juttatott]

kegyelem szerint.. „(Róm. 12,6) „A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus

ajándékának mértéke szerint adatott” (Ef. 4,7) 234

Mert egy a kenyér, egy test [egy kenyér, és egy test (szóma): személyiség]

vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk [(metekhó): -

részesedik, vagy részesül; hozzátartozik, részese valaminek]. (1 Kor. 10,17) Az Úr

Jézus kijelentése a kenyérről, amelyből részesedünk: „Én vagyok az életnek ama

kenyere. Aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg

nem szomjúhozik soha” (Ján. 6,35) Úgy van ez, mint a természetes testnél: „Mert

miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az ember személyiségének

többféle szerepe, helyzete, működése van], minden tagnak pedig nem ugyanazon

cselekedete [tennivalója; feladata; szerepe; működése, rendeltetése] van.

Azonképpen sokan egy test (szóma = személyiség) vagyunk [szómát= személyt



74

1 Kor. 12,13 Mert hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi

mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók,

akár görögök, [pogányok; hellének] akár szolgák, [rabszolgák] akár

szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg.

[valamennyiünket egy Szellem itatott át]235

1 Kor. 12,14 Mert a test [(szóma = személy)] sem egy tag [egyetlen

tagból áll [(melosz): egy- egy funkciót végző része van], hanem sok.

[hanem sokból]

1 Kor. 12,15 Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem

vagyok a testből [szóma = személyből] való; [tehát nem tartozom a

testhez] avagy nem a testből való-e azért? [azért a testhez tartozik]

1 Kor. 12,16 És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem,

nem vagyok a testből [szóma] való; [tehát nem vagyok a test része]

avagy nem a testből való-e azért? [azért a test része]

1 Kor. 12,17 Ha az egész test [csupa] szem, [volna] hol [maradna] a

hallás? Ha [meg] az egész [csupa] hallás, hol [volna] a szaglás?

1 Kor. 12,18 Most pedig az Isten elhelyezte [elrendezte] a tagokat

[(melosz): egy- egy funkciót végző részét], a testben [(szóma) = személyben]

egyenként mindegyiket, [Isten határozta meg minden egyes tag

feladatát a testben] amint akarta. [tetszése szerint]

1 Kor. 12,19 Ha pedig az egész egy tag (melosz) volna, hol volna a test

(szóma = az egész személy)?

képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót

végző része] vagyunk”. (Róm. 12,4-5) 235

Hiszen: „… akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Nincs

zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti

mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28) „Itt már nincs

többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta,

szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11) Mert:

„Egy a test (szóma = személy) és egy a Szellem, miképpen elhívatástoknak egy

reménységében hívattatok el is; Egy az Úr, egy a hit, egy a bemerítés; Egy az

Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és

mindnyájatokban munkálkodik” (Eféz. 4,4-6) Már Bemerítő János erről prédikált:

„Én vízbe merítettelek [alá] titeket: Ő majd Szent Szellembe fog titeket

(alá)meríteni” (Márk. 1,8) Az Úr Jézus ígérete a Benne hívőknek: „Az ünnep

utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön

hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből

élő víz folyamai ömlenek! Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők

valának az Őbenne hívők: mert még nem vala Szent Szellem; mivelhogy Jézus

még nem dicsőítteték meg” (Ján. 7,37-39)



75

1 Kor. 12,20 Így azonban sok tag (melosz) van ugyan, de egy test

[(szóma = személy)]236

1 Kor. 12,21 Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád

szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.

1 Kor. 12,22 Sőt sokkal inkább, amelyek a test (szóma) legerőtlenebb

[leggyöngébb, legtehetetlenebb] tagjainak látszanak, azok igen

[kényszerítően] szükségesek:

1 Kor. 12,23 És amelyeket a test (szóma) tisztességtelenebb [(atimosz): -

1) nem megbecsült / tisztelt, megvetett, megvetéssel sújtott, lenézett; 2)

tiszteletet nem érdemlő, nem tekintélyes; kevéssé becses; becstelen]

tagjainak [(melosz) részeinek] tartunk [vélünk, gondolunk], Azoknak

nagyobb tisztességet tulajdonítunk. [és amelyeket a test kevésbé

értékes részeinek gondolunk, azokat nagyobb megbecsüléssel vesszük

körül] és amelyek éktelenek [(aszkhémón): - illetlen, szemérmetlen,

hitvány, tisztességtelen] bennünk [(hémón): közülünk], azok nagyobb

ékességben [megbecsülésben; tisztességben; illendőségben]

részesülnek;

1 Kor. 12,24 Amelyek pedig ékesek [a jól-formázott; tisztességes,

tiszteletre méltó tagoknak] bennünk [közülünk], azoknak nincs erre

szükségük. [nem szorulnak arra «az illendő részeinknek pedig

ilyesmire nincs szükségük»], De az Isten (úgy) szerkeszté egybe

[alkotta így; szervezte; úgy állította (kapcsolta) össze] a testet

[(szóma)], az alábbvalónak [az alacsonyabb rendűnek; ami

hiányosabb; a híjával lévőknek] nagyobb [bővebb; több] tisztességet

[megbecsülést] adván,

236

Mert: „Azonképpen sokan egy test (szóma=személy) vagyunk [szómát= személyt

képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót

végző része] vagyunk” (Róm. 12,5) Az apostol az ember személye alapján

magyarázza a kijelentést: „Mert amiképpen a test (szóma = személy) egy és sok

tagja (szerepe, helyzete) van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak,

mind egy test (szóma = személy), azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy

Szellem által mi mindnyájan egy testté (szóma = személlyé) meríttettünk be, akár

zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy

Szellemmel itattattunk meg. Mert a test (szóma = személy) sem egy tag, (melosz = a

test egy-egy funkciót végző tagja) hanem sok” (1Kor. 12,12-14) „Ti pedig Krisztus

teste (szóma=teljes lénye) vagytok, és egyenként annak tagjai (melosz = funkciót

végző részei)” (1Kor. 12,27) „Mert az Ő testének (szómato = az Ő személyének, teljes

lényének) tagjai (melosz) vagyunk, az Ő testéből (szarx = húsából) és az Ő

csontjaiból valók” (Eféz. 5,30)



76

1 Kor. 12,25 Hogy ne legyen [támadjon] hasonlás [(szkhiszma):

szétválás; összekülönbözés; meghasonlás; amely egy tett

következményeként beállt állapotra utal, „hitszakadás” tanbeli vagy

hatalmi kérdések miatt] a testben[szóma], hanem ugyanarról

[kölcsönösen] gondoskodjanak [törődjenek; szorgoskodjanak]

egymásért [egymásról] a tagok.[melosz = a test különböző funkciót végző

részei]

1 Kor. 12,26 És akár szenved [(paszkhó): kibír (= történik vele valami);

megtapasztal; valamilyen helyzetbe kerül; elszenved, eltűr, elvisel;

ÉRZELEM vagy érzések töltik el, amelyek ha kellemetlenek, fájdalmasak

vagy rosszak: szenved] egy [az egyik] tag [melosz=valamilyen funkciót

ellátó rész]. Vele együtt szenvednek [(szümpaszkhó): részvéttel van valaki

iránt; együtt ÉREZ valakivel; együtt szenved; közös vagy ugyanolyan

jellegű fájdalmat él át (speciális értelemben, üldöztetést] a tagok mind.

[valamennyi együtt szenved vele; minden tag egyetembe bánkódik]

akár tisztességgel [(doxadzó: megbecsülésben részesül] illettetik

[tiszteletben van része; (dicsőségben részesül)] egy [az egyik] tag, vele

együtt örülnek [örvendeznek; (szünkhairó): - részt vesz a boldogságban,

együtt örülnek] a tagok mind237

1 Kor. 12,27 Ti pedig a Krisztus teste [szóma = teljes lénye] vagytok, és

tagjai rész szerint [melosz = egy-egy funkciót végző tagja vagyunk,

egyenként]238

237

Az apostol egyszerűen így fejezi ezt ki: „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a

sírókkal” (Róm. 12,15) 238

Az apostol az ember (teste) személyisége alapján magyarázza a kijelentést:

„Mert miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az ember

személyiségének többféle szerepe, helyzete, működése van], minden tagnak

pedig nem ugyanazon cselekedete [tennivalója; feladata. Szerepe; működése,

rendeltetése] van: Azonképpen sokan egy test (szóma=személyiség) vagyunk [szómát=

testet képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy

funkciót végző tagja] vagyunk” (Róm. 12,4-5) És a kijelentés fontossága miatt

újra-és újra megismétli: „Mert amiképpen a test (szóma = személyiség) egy és sok

tagja (szerepe, helyzete) van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak,

mind egy test (szóma = személyiség), azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy

Szellem által mi mindnyájan egy testté (szóma = személyiséggé) meríttettünk be,

akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy

Szellemmel itattattunk meg. Mert a test (szóma = személyiség) sem egy tag,

(melosz = a test egy-egy funkciót végző tagja) hanem sok” (1Kor. 12,12-14) És: „Mert

az Ő testének (szómato = az Ő személyiségének, teljes lényének) tagjai vagyunk, az

Ő testéből (szarx = húsából) és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30) Ahogyan Éva

is Ádámnak: „És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az



77

1 Kor. 12,28 És pedig némelyeket rendelt [a különböző tagokat

elhelyezte] az Isten az anyaszentegyházban [kihívott gyülekezetben;

eklézsiában] először apostolokul, [(aposztolosz): Meghatalmazott,

teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól, cselekszik].

Másodszor prófétákul [(prophéteuó): Isten kijelentését meghirdeti;

megjövendöl]. Harmadszor tanítókul; [(didaszkalosz): másokat oktat,

átadja a tudást, mester] azután csodatévő erőket, [(dünamisz): - erő -

speciális értelemben: csodatevő erő (általában közvetve: maga a csoda); -

képesség, ami képessé tesz bármi megtételére. Erő-megnyilvánulás] aztán

gyógyításoknak ajándékait, [gyógyító erőt (iama):- gyógyulás (a hatás);

a megromlott egészség helyreállítása]. Gyámolokat, [(antilé(m)pszisz):

támogatás; segítség; segítségnyújtás; segítő szolgálat, pártfogolás]

kormányokat, [vezetőket; (kübernészisz): irányító; egy hajó útjának

ellenőrzése, irányítása, átvitt értelemben is] nyelvek [(glószsza): beszéd;

nyelv (amit beszélnek); idegen, titokzatos, érthetetlen beszéd] nemeit.

[(genosz): - fajta, különféle; itt: különféle nyelveken való szólás]239

1 Kor. 12,29 Avagy mindnyájan apostolok-e? [kiküldött, követ] Vagy

mindnyájan próféták-e? Avagy mindnyájan tanítók-e? [mesterek].

Vagy mindnyájan csodatévő erők-e? [Valamennyien rendelkeznek

csodatevő hatalommal); Mindenkiben van csodatevő erő?]

1 Kor. 12,30 Avagy mindnyájuknak vannak-e gyógyításra való

ajándékai [Valamennyien rendelkeznek gyógyító erővel]? Vagy

emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már

csontomból való csont, és testemből (szarx = húsomból) való test (hús): ez

asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,22-23) Mert:

„…Ádám …ama következendőnek [Eljövendőnek (Krisztusnak)] kiábrázolása

[előképe]” (Róm. 5,14) 239

Mindez pedig Isten ajándéka: „És Ő adott némelyeket apostolokul,

némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul

és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára (hogy

felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére), a Krisztus testének építésére. Míg

eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének

egységére, érett férfiúságra (a felnőttkorra), a Krisztus teljességével ékeskedő

kornak mértékére (a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra)” (Eféz. 4,11-13) És:

„Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és

hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége” (Eféz. 3,10)



78

mindnyájan szólnak-e nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-

e? [Mindnyájan értelmezik (meg tudják magyarázni) a beszédeket]240

1 Kor. 12,31 Igyekezzetek pedig [törekedjetek] a hasznosabb [jobb;

fontosabb; a nagyobb kegyelmi] ajándékokra. És ezen felül [mindezek

felett] még egy kiváltképpen való [legkiválóbb; mindennél magasabb

rendű] utat mutatok néktek.

1 Kor. 13. A SZERETET DICSÉRETE.

1 Kor. 13,1 Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is,

szeretet241

pedig nincs énbennem242

[a szeretet nincs birtokomban]

olyanná lettem [váltam], mint a zengő243

érc244

[réz; mint a

240

És az apostol válaszol is a kérdésre, nem, mert: „Van, aki az isteni erők

munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki szellemek megkülönböztetését, a

nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását

kapta” (1Kor. 12,10) 241

Szeretet (agapé): az agapaó főnévi alakja, amelynek jelentése: szeret,

megszeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság

megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja. Aki

szeret, abban megvan a szeretet az iránt, akit szeret, vagyis megbecsüli őt,

örömét leli benne, vágyik jelenlétére, igyekszik neki örömet szerezni, javát és

jólétét elősegíteni; függetlenül attól, hogy a szeretet tárgya ezt bármivel

kiérdemelte volna. 242

Vagyis nem él benne Isten, hiszen: „… az Isten szeretet. … Az Isten szeretet;

és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne” (1 Ján.

4,8.16) Isten az Ő Szelleme, vagyis a Krisztus Szelleme által él bennünk: „Ti

azonban… Szellemben éltek, ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik

bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig

valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az

Övé]” (Róm. 8,9) És azoknak azt mondja az Úr: „Sokan mondják majd nékem

ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te

nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot

(csodát) a te nevedben? És akkor vallást teszek (kijelentem) majd nékik:

Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Mát. 7,22-23) 243

Zengő (ékheó): - nagy zajt csap, vagyis visszaverődik (visszhangzik). KJV:

harsog, hangot ad; hangosan szól, hangzik; zendül, zúg. Itt (1 Kor 13,1): zengő érc 244

Érc (khalkosz) a pogány, sőt extázist gyakorló szertartásoknál használt tompa

hangú fémdarab, és a két darabból álló, összeüthető gongra (cintányér) utal,

amit a harcban is használtak



79

visszhangzó gongütés] vagy pengő245

cimbalom246

[vagy a

megzendülő cintányér]

1 Kor. 13,2 És ha jövendőt tudok is mondani [és ha prófétálni is

tudok, mert bennem van a prófétálás ajándéka is]. És minden titkot és

minden tudományt [bölcsességet] ismerek is (tudok; felfogom,

úgyhogy teljes ismeretem van) [s ha minden titkot tudnék, ha látnám

az ismeret egész területét]; és ha egész [teljes] hitem van is,

úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről [helyezhetnék át]

szeretet pedig nincs énbennem, semmi vagyok. [mit sem érek]

1 Kor. 13,3 És ha [egész] vagyonomat mind felétetem [szétosztom] is

[a nélkülözők közt; a szegények táplálására]. És ha testemet [szóma = a

földi élet megjelenési formája, a személyiség lényege, ereje, teljes lénye]

tűzre adom [hogy meg(el)égessenek, tűzhalálra, tűz martalékául

szánom (úgy hogy égjek)] is [égőáldozatul, hogy dicsekedhessem],

szeretet pedig nincs énbennem, semmi hasznom abból. [mit sem

használ nekem]

Kor. 13,4 A (az Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes;

Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves;

szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny,

vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem

kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is

kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]247

1 Kor. 13,5 Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem

viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem keresi a

maga hasznát [a maga érdekeit; javát], nem gerjed [lobban] haragra

[nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem rója fel [nem számítja fel;

245

Pengő (alaladzó): - 1) hangosan kiabál, jajveszékel. 2) élesen cseng;

csatakiáltás; jajkiáltás. 246

Cimbalom (kümbalon): - cintányér (mint ami üreges); hangoskodás, zaj, de

kultikus hangszer is 247

Sőt a szeretet megmenti azt, akit szeretünk: „A gyűlölség (gyűlölet) szerez

(teremt; kelt) versengést (viszályt; veszekedést). Minden vétket (hűtlenséget;

hibákat) pedig elfedez (eltakar; fátyolt borít. (Itt: nem enged látni, láthatatlanná

tesz, mert elhallgat, magában tart) a szeretet (kedvelés, barátság, az a személyes

ragaszkodás, amely érzéseket vagy érzelmeket mozgat meg)” (Péld. 10,12) Péter

apostolon keresztül hangzik a kijelentés. Még fontosabb és hathatósabb az Isten

szerinti szeretet: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti

szeretetre (az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek); mert a (az Isten

szerinti) szeretet sok vétket (céltévesztést) elfedez (befed; eltakar; fátyolt borít;

láthatatlanná tesz)” (1 Pét. 4,8)



80

nem tartja számon] a gonoszt [rosszat; sérelmet; nem gondol

rosszra]248

1 Kor. 13,6 Nem örül [örvendezik] a hamisságnak [gonoszságnak;

igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül [örvendezik] az

igazsággal; [örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének

győzelmében leli]

1 Kor. 13,7 Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül

eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, magában tart], mindent hiszen

[elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása

valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved;

teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]249

1 Kor. 13,8 A szeretet soha el nem fogy [nem szűnik meg soha (el nem

múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem

merül ki)]. De legyenek bár jövendőmondások [prófétálások],

eltöröltetnek [véget érnek; hatályukat vesztik]; vagy akár nyelvek,

megszűnnek [elhallgatnak] vagy akár ismeret, eltöröltetik. [a

tudomány (tudás) elenyészik; hatálytalanná válik; semmivé lesz]

1 Kor. 13,9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret [tudásunk csak

töredékes, amit ismerünk csak részlet], rész szerint [töredékes] a

prófétálás [amit jövendölünk, amit prófétálunk, csak részleges]:

1 Kor. 13,10 De mikor eljő [elérkezik] a teljesség [a tökéletes; a

befejezettség; a végcélba jutás], a rész szerint valók eltöröltetnek.

248

És a Szent Szellem újra-és újra figyelmezteti a szenteket: „Ne nézze kiki a

maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen

bennetek, mely (meg)volt a Krisztus Jézusban is” (Fil. 2,4-5) „Elszenvedvén

(viseljétek el) egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek

valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus (az Úr) is megbocsátott néktek,

akképpen (tegyetek) ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet,

mint amely a tökéletességnek kötele (mert az tökéletesen összefog mindent)”

(Kol. 3,13-14) 249

És az apostol megerősíti a kijelentést: „Tartozunk [kötelességünk, ami

egyben szükségszerűség is] pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá;

akiknek van erőnk erre] hogy az erőtlenek [képtelenek megtenni, mert gyengék,

ezért nem lehetséges nekik] erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait]

hordozzuk [elviseljük, cipeljük, és őket felemeljük], és ne magunknak

kedveskedjünk. [az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a

gyengék, tehetetlenek gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és ne a magunk

javát (kedvét; tetszését) keressük (kedvére éljünk)]” (Róm. 15,1)



81

[ami töredékes véget ér (elenyészik; elmúlik; a részleges feleslegessé

válik)]250

1 Kor. 13,11 Mikor gyermek [kiskorú; éretlen, értelmetlen,

tapasztalatlan; együgyű, gyenge] voltam, úgy szóltam [beszéltem],

mint gyermek [kiskorú]. Úgy gondolkodtam [éreztem], mint gyermek

olyan törekvéseim voltak; úgy járt az eszem, (úgy okoskodtam) mint

kiskorú], úgy értettem [úgy ítéltem; számítottam; vélekedtem], mint [a]

gyermek [mint kiskorú]: minekutána pedig férfiúvá lettem [De amikor

elértem a férfikort], elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. [a gyerek

szokásait; (abbahagytam azokat a dolgokat, amik gyermeknek valók);

félretettem azt, ami a kiskorúhoz illett]251

250

És ez a teljesség – a végcélba jutás – mikor, hol és hogyan következik be,

arról így beszél Isten Igéje: „És Ő (Krisztus) adott némelyeket apostolokul,

némelyeket (másokat) prófétákul, némelyeket (ismét másokat) evangélistákul,

némelyeket (vagy) pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése

céljából szolgálat munkájára (hogy felkészítse a szenteket a szolgálat

végzésére), a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten

Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra (a

felnőttkorra), a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére (a Krisztus

teljességét elérő nagykorúságra). Hogy többé ne legyünk gyermekek (kiskorúak),

kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele (akik mindenféle

tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak), az embereknek álnoksága

által (csalásától), a tévelygés ravaszságához való csalárdság által (az emberek,

tévútra csábító ravaszságától). Hanem az igazságot követvén (az igazsághoz

ragaszkodva növekedjünk fel) szeretetben, mindenestől fogva (Őhozzá)

nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,11-15) 251

És amíg el nem érjük a felnőttkort, addig: „… Ő adott némelyeket

apostolokul, némelyeket (másokat) prófétákul, némelyeket (ismét másokat)

evangélistákul, némelyeket (vagy) pedig pásztorokul és tanítókul. Míg eljutunk

mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére,

érett férfiúságra (a felnőttkorra), a Krisztus teljességével ékeskedő kornak

mértékére (a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,)” (Eféz. 4,11.13) „És (így)

megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül (meg)haladó szeretetét,

hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig (hogy teljességre

jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig)” (Eféz. 3,19) Tehát: „Atyámfiai

(Testvéreim), ne legyetek gyermekek értelemben (a gondolkozásban); hanem a

gonoszságban (a rosszban) legyetek gyermekek (kiskorúak), értelemben (a

gondolkozásban) pedig érettek legyetek” (1 Kor. 14,20) És hogy ez

bekövetkezhessen: „Mint most született (újszülött) csecsemők, a tiszta,

hamisítatlan (szellemi) tej után vágyakozzatok (azt kívánjátok), hogy azon

növekedjetek (az üdvösségre)” (1 Pét. 2,2). És: „Hogy levetkezzétek (vessétek le)

ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság (és



82

1 Kor. 13,12 Mert most (ma még ugyanis) tükör által [Itt: a teljes

mondat: „tükörből látunk… és a kép rejtélyes, vagy: tükörből kapunk

sejtelmes (rejtélyes, talányos, megfejtésre váró) képet] homályosan [Itt

a mondat: tükörből nézünk (mindent) és a kép nem tiszta, vagy nem

fejthető meg jól, homályos marad.] látunk. [képes beszédben,

talányokban]. Akkor pedig [attól fogva] színről-színre [Itt: színről-

szinre = szemközt, úgy hogy a két személy vagy a személy és a

látnivaló egymással szemben áll) látni]. most rész szerint van bennem

az ismeret [most még csak töredékes a tudásom; (most részt és

töredékesen ismerek)], akkor pedig úgy ismerek [Itt: jól megismer,

azután megért] majd (a dolgokra rá vagyis tökéletesen), amint én is

megismertettem. [ahogy én is ismert vagyok, ahogy énrám ismert az

Isten]252

gonoszság) kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme

szerint (újuljatok meg szellemetekben és elmétekben), És felöltözzétek (öltsétek

fel) amaz új embert, mely Isten (tetszése) szerint teremtetett igazságban és

valóságos szentségben” (Eféz. 4,22-24) 252

Ez pedig azért van: „Mert hitben járunk, nem látásban” (2 Kor. 5,7) De már:

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy

mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha (amikor ez) nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká

leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van (olyannak fogjuk őt látni,

amilyen valójában)” (1 Ján. 3,2) Mózesról pedig így tesz bizonyságot a Szent

Szellem: „Szemtől szembe szólok (beszélek) ő vele, és nyilvánvaló látásban;

nem homályos beszédek által (világosan, nem rejtélyesen), hanem az Úrnak

hasonlatosságát látja (az ÚR alakját is megpillanthatja). Miért nem féltetek

(hogy mertetek) hát szólani (beszélni) az én szolgám ellen, Mózes ellen?” (4

Móz. 12,8) Azokról. akik Krisztusban újjá születtek ezt mondja a Szent Szellem:

„Mi pedig (miközben) az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal (mint

egy tükörben) szemlélvén (más értelmezés szerint: tükrözzük vissza), ugyanazon

ábrázatra elváltozunk (mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr

Szelleme által), dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől” (2 Kor.

3,18) Ha: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak

ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt (aki Teremtőjének

képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt)” (Kol. 3,10)

Mert: „Amilyen ama földi (a földből való), olyanok a földiek is; és amilyen ama

mennyei (a mennyből való), olyanok a mennyeiek is. És amiképpen hordtuk

(viseltük) a földinek ábrázatját (képét), hordani (viselni) fogjuk (a legrégibb

szövegek szerint: úgy vegyük fel) a mennyeinek ábrázatját (képét) is” (1 Kor. 15,48-

49) Már az Úr Jézus kijelentette: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják

az Istent” (Mát. 5,8) „És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel.

22,4) De a feltételről is beszél az Úr: „Az igének pedig megtartói (cselekvői)

legyetek és ne csak (csupán) hallgatói, megcsalván (hogy be ne csapjátok)



83

1 Kor. 13,13 Most azért [így hát, addig] megmarad a hit, (elváró)

remény, szeretet [az agapé = Isten szerinti szeretet], e három; ezek között

pedig [de közülük] legnagyobb a szeretet [az agapé = Isten szerinti

szeretet]253

1Kor 14. AZ ISTENTISZTELET RENDJE

1 Kor. 14,1 Kövessétek [gyakoroljátok] a szeretetet [törekedjetek a(z)

Isten szerinti szeretetre (agapéra)], kívánjátok [keressétek buzgón;

fáradozzatok, törjétek magatokat] a szellemi ajándékokat [a Szellem

megnyilvánulásait], leginkább pedig [különösen azt], hogy

prófétáljatok. [de mindennél inkább hogy Isten kijelentését

meghirdessétek; Írást tudjatok magyarázni]254

1 Kor. 14,2 Mert aki nyelveken [elragadtatás nyelvén] szól, nem

embereknek szól [beszél], hanem az Istennek; mert senki sem érti,

hiszen a Szellem által szól [beszél; mond] titkokat. [titokzatos

dolgokat, azaz hittitkokat]255

magatokat. Mert ha valaki (csak) hallgatója az igének és nem megtartója (nem

cselekszi), az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő

természet szerinti ábrázatát (arcát): Mert megnézte (ugyan) magát és/de elment,

és azonnal (nyomban) elfelejtette, (hogy) milyen volt” (Jak. 1,23-24) 253

És azért a szeretet a legnagyobb, mert az maga az Isten, s ha Ő lakik a mi

bensőnkben, akkor lehet elváró reménységgel élni: „A reménység pedig nem

szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az

Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe

[bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,5) 254

És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés, kijelentve azt is, hogy miért fontos a

prófétálás: „A prófétálást meg ne vessétek” (1 Thess. 5,20). Mert: „… ha

mindnyájan prófétálnak [Írást magyaráznak, hogy Isten kijelentését

meghirdessék] és bemegy [belép] egy hitetlen, vagy avatatlan [be nem avatott],

az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik, [azt mindenki

megvizsgálja (megítéli); mindenkitől meggyőzetvén, mindenkitől

megcáfoltattatik)]. És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek

[rejtett gondolatai (dolgai) felszínre kerülnek (kinyilatkoznak; láthatókká

lesznek)]; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén [és megvallva], hogy

bizonnyal az Isten lakik tibennetek” (1 Kor. 14,24-25) 255

És a kijelentés folytatása: „Azért atyámfiai [testvérek] törekedjetek

prófétálásra [buzogjatok azért, hogy prófétáljatok; (arra igyekezzetek, hogy

Írást tudjatok magyarázni)], és a nyelveken szólást se tiltsátok. [s ne

akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást]” (1 Kor. 14,39)



84

1 Kor. 14,3 Aki pedig prófétál [Írást magyaráz, hogy Isten

kijelentését meghirdesse] embereknek beszél épülésre, intésre

[bátorításra; buzdításra] és vigasztalásra256

1 Kor. 14,4 Aki nyelveken [az elragadtatás nyelvén] szól, önmagát

építi [csak a maga szellemi épülését szolgálja]; de aki prófétál [Írást

magyaráz, Isten kijelentését hirdeti meg], a (kihívott) gyülekezetet

[eklézsiát építi]

1 Kor. 14,5 Szeretném [akarnám] ugyan, ha mindnyájan szólnátok

[beszélnétek] nyelveken [az elragadtatás nyelvén], de még inkább

[még jobban], hogy prófétálnátok. [Írást tudnátok magyarázni]257

256

Hát: „Ezért ti is, minthogy szellemi ajándékokat kívántok (rajongtok a

Szellem megnyilvánulásaiért), a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy

gyarapodjatok (arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését

szolgálja)” (1 Kor. 14,12) És: „A prófétákban lévő Szellem pedig alárendeli magát

a prófétáknak” (1Kor. 14,32) 257

Prófétálni csak kenet alatt, vagyis a Szent Szellem megnyilvánulása által

lehet: „Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét (szavait), és

összegyűjte hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá őket a sátor körül. Akkor

leszálla az Úr felhőben, és szóla néki (beszélt hozzá), és elszakaszta (elvett)

abból a Szellemből, amely vala ő benne (Mózesben), és adá a hetven vén

férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék ő rajtok a Szellem, menten prófétálának,

de nem többé (máskor nem). Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban;

egyiknek neve Eldád (jelentése: Isten szeretett, akit Isten szeret; Isten barát, vagy

rokon; Isten barátja), a másiknak neve Médád (jelentése: szeretet, kedvenc), és

ezeken is megnyugodott vala a Szellem; mert azok is az összeírottak közül valók,

de nem mentek vala el a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban.

Elfutamodék azért egy ifjú (szolga), és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád

és Médád prófétálnak a táborban. Akkor felele Józsié (Isten szabadítás, segítség,

üdvösség, nagylelkűség; az Úr segít vagy megment), a Nún (folyamatosság; utód, sarj)

fia, Mózes szolgája (aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt), az ő választottai

közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg őket (nekik)! És felele néki

Mózes: Avagy érettem buzgólkodol-é (Miért vagy ilyen féltékeny)? Vajha

(bárcsak) az Úrnak minden (egész) népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő

Szellemét őbeléjük” (4 Móz. 11,24-29) Aki hisz az Úr Jézus Nevének hatalmában,

azon keresztül akkor is csodák történnek, ha nem követi az Urat: „Felelvén

pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz; és

eltiltók őt (de megtiltottuk neki), mivelhogy téged nem követ mi velünk. És

(azonban ezt) monda néki Jézus: Ne tiltsátok el (ne tiltsátok meg): mert aki nincs

ellenünk (ellenetek), mellettünk van (az veletek van)” (Luk. 9,49-50) A prófétálás

csak a Krisztus Szelleme által lehetett, és lehet: „Amely üdvösség felől

tudakozódtak (keresték) és nyomozódtak (kutatták) a próféták, akik az irántatok

való (a nektek szánt) kegyelem felől jövendöltek (prófétáltak). Nyomozódván



85

Mert nagyobb a próféta [az Írás magyarázó; aki Isten kijelentését

meghirdeti], mint a nyelveken szóló, kivévén, ha [szavait]

megmagyarázza [értelmezi is]258

hogy a [kihívott] gyülekezet

[eklézsia] épüljön [megerősödjön].

1 Kor. 14,6 Ha már most, atyámfiai [testvérek], hozzátok megyek, és

nyelveken szólok [és az elragadtatás nyelvén beszélnék], mit

használok néktek [mi hasznotokra volnék], ha vagy kijelentésben

[kinyilatkoztatásban; Isten kijelentésével egy adott helyzettel

kapcsolatban], vagy ismeretben, [hitismeretben] vagy prófétálásban,

vagy tanításban nem szólok hozzátok? [ha nem a kinyilatkoztatás, a

tudás szavait intézném hozzátok, nem prófétálnék vagy tanítanék;

(vagyis: ha nem szólok nektek még leleplezéssel, ismerettel,

prófétálással vagy tanítással)]

1 Kor. 14,7 Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár citera,

[hárfa; lant] nem adnak megkülönböztethető hangokat, [különböző

hangot] mimódon ismerjük meg, amit fuvoláznak vagy citeráznak?

[honnan lehet tudni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a hárfán, mert

dallam és ritmus nélkül, csupán monoton hangokat adva, a

hangszerek hangja gyümölcstelen].

1 Kor. 14,8 Mert ha a trombita [harsona; kürt] bizonytalan zengést

tészen [hangot ad], kicsoda készül a harcra? [ki indul csatába]

1 Kor. 14,9 Azonképpen ti is [Így van ez veletek is], ha érthető

nyelven nem beszéltek [amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok

világosan (nem hallattok érthető szavakat; világos beszédet nem

mondotok)], Mimódon értik meg, amit szóltok [hogyan értsék meg az

emberek, amit mondotok (beszéltek)]? Csak a levegőbe fogtok

beszélni. [olyanok lesztek, mint aki levegőbe beszél]

1 Kor. 14,10 Példa mutatja, oly sokféle szólás [nyelv] van [ezen] a

világon, és azok közül egy sem érthetetlen. [értelmetlen; hang nélküli]

1 Kor. 14,11 Hogyha azért nem tudom [ismerem] a szónak [hangnak]

értelmét [jelentését, a nyelvet], a beszélőnek [a szóló számára] idegen

[barbár, azaz: érthetetlen, és értelmetlen nyelvű, beszédű] leszek

[maradok], és a beszélő [és az aki szól] is idegen [barbár, azaz:

(kutatva), hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak őbennük

levő Szelleme…” „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó

(prófécia). hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent

emberei (az Istentől küldött emberek)” (1 Pét. 1,10-11; 2 Pét. 1,21) 258

Hát: „Azért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza (hogy

magyarázatot is tudjon adni)” (1 Kor. 14,13)



86

érthetetlen, és értelmetlen nyelvű, beszédű marad] előttem. [az én

számomra]

1 Kor. 14,12 Azonképpen [ezért] ti is, minthogy szellemi ajándékokat

kívántok [rajongtok a Szellem megnyilvánulásáért] a [kihívott]

gyülekezet [eklézsia] építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.

[gazdagodjatok, igyekezzetek, hogy abban bővelkedjetek, ami a

kihívott gyülekezet épülésére szolgál]

1 Kor. 14,13 Azért aki nyelveken [elragadtatás nyelvén] szól,

imádkozzék, hogy megmagyarázza. [értelmezhessen is]259

1 Kor. 14,14 Mert ha nyelvvel könyörgök [mert ha nyelveken

(elragadtatásban) imádkozom], a szellemem könyörög [imádkozik], de

[az] értelmem gyümölcstelen (terméketlen, meddő, haszontalan,

eredménytelen). [de tudatom nem, kapcsolódik bele; (az értelmemet

nem használom); a görög szöveg szerint: az értelmi funkcióm

gyümölcstelen, tulajdonképpen: inaktív marad]

1 Kor. 14,15 Hogy van hát [mi következik ebből]? Imádkozom a

szellemmel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek [dicséretet] a

szellemmel, de [dicséretet] énekelek az értelemmel is. [hangszert

pengetek Szellemtől indítva, de hangszert pengetek értelemtől indítva

is]260

1 Kor. 14,16 Mert ha szellemmel mondasz áldást [Ha ugyanis csak

szellemben dicsőíted az Istent], az ott lévő avatatlan261

miképpen fog

[hogyan mondhat] a te hálaadásodra [áldó imádra] Áment mondani,

mikor nem tudja, mit beszélsz [mondasz]?

1 Kor. 14,17 Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást [te szép hálaimát

mondasz], de más [a másik] nem épül abból. [rajta]

259

Mert: „Mindenkinek azonban haszonra adatik (vagyis: hogy használjon vele)

a Szellemnek kijelentése (megnyilvánulása)” (1 Kor. 12,7) 260

Ne csak nyelveken imádkozzatok, hanem: „mondjatok egymásnak

zsoltárokat, dicséreteket és szellemi énekeket; énekeljetek és mondjatok

dicséretet szívetekben az Úrnak” (Eféz. 5,19) És ezt akkor tudjátok megtenni, ha:

„A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben;

tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel,

hálával zengedezvén (hálaadással énekeljetek) a ti szívetekben az Úrnak. És az

Istennek (Krisztus) békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is

hívattatok (az) egy testben; és háládatosak legyetek” (Kol. 3,16.15) 261

Avatatlan (idiótész): a (gyülekezetben) nem otthonos; (a gyülekezet

dolgaiban) nem teljesen tájékozott, járatlan; olyan hívőket jelöl, akik a

gyülekezet teljes értékű (Szent Szellembe bemerítkezett) tagjai, és a kívülállók

között állnak.



87

1 Kor. 14,18 Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál

inkább [jobban] tudok nyelveken szólni; [többet szólok elragadtatás

nyelvén]

1 Kor. 14,19 De a [kihívott] gyülekezetben [eklézsiában] inkább

akarok öt [érthető] szót [logoszt = Igét] szólani [mondani] értelemmel

[érthetőlég; értelmesen; értelemtől vezetve], hogy egyebeket

[másokat] is tanítsak [oktassak], hogynem mint [mintsem] tízezer szót

[logoszt = Igét] nyelveken. [az elragadtatás nyelvén]

1 Kor. 14,20 Atyámfiai [testvérek], ne legyetek [kis] gyermekek

értelemben262

[a megértésben; a gondolkozásban; eszetek

jártatásában]; hanem a gonoszságban [rosszban; gonoszság terén]

legyetek gyermekek [maradjatok kiskorúak; kisdedek, naivak,

ártatlanok], értelemben [a megértésben] pedig érettek legyetek.

[gondolkodásotokban azonban legyetek felnőttek (nagykorúak,

férfiak); s az értelemre nézve tökéletesek (bevégzettek; végcélba

jutottak) legyetek)]263

262

Értelemben (phrén): - a rekeszizom (mint a test felosztó része), azaz

(képletesen és közvetve: a szimpátiáé, az együttérzésé) az érzelmek (vagy az

érző természet; tágabb értelemben (és többes számban) az elme vagy a

megismerő képességek). KJV: értelem (de az egész lélek – értelem, érzelem,

akarat – törekvését jelöli) 263

Azért: „Hogy többé ne legyünk gyermekek (kiskorúak), kiket ide s tova hány

a hab és hajt a tanításnak akármi szele (akik mindenféle tanítás szelében ide-

oda hányódnak és sodródnak), az embereknek álnoksága által (csalásától), a

tévelygés ravaszságához való csalárdság által (az emberek, tévútra csábító

ravaszságától). Hanem az igazságot (valóságot, Isten Igéjét) követvén (az

igazsághoz /valósághoz/ ragaszkodva) ((agapé): Isten szerinti) szeretetben,

mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,14-15)

„Mert a ti engedelmességetek [híre] mindenekhez eljutott [minden helyen

ismeretes]. Örülök azért rajtatok [örömöm is telik bennetek]; de akarom [mégis

szeretném], hogy bölcsek [járatosak] legyetek a jóban, ártatlanok [együgyűek]

pedig [járatlanok] a rosszban. (gonoszban) [képtelenek a rosszra, és így

sérthetetlenek a gonosszal szemben]” (Róm. 16,19) Tehát: „Különböző

(különféle) és idegen tudományok által (tanításoktól) ne hagyjátok magatokat

félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív…”

(Zsid. 13,9) Vigyázzatok: „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek

ti közétek gonosz (dühös) farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak (nem kímélik a

nyájat). Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek,

hogy a tanítványokat magok után vonják” (Csel. 20,29-30) És azt prófétálja az

apostol, amit Izráel történetében – mint előképben – kijelentett az Úr: „És a nép

az Urat szolgálta Józsuénak (jelentése /Jósua/ jelentése: Isten szabadítás, segítség,



88

1 Kor. 14,21 A törvényben meg van írva: Idegen [másféle]

nyelveken és idegen [másféle] ajkakkal szólok e népnek, és így sem

hallgatnak rám [de még úgy sem bocsátanak be fülükbe engem], azt

mondja az Úr264

1 Kor. 14,22 A nyelvek [a nyelveken szólás] tehát jelül vannak

[csodajel]265

nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás [az

Írás magyarázás, Isten kijelentésének meghirdetése jele] pedig nem a

hitetleneknek, hanem a hívőknek.

1 Kor. 14,23 Azért ha az egész [kihívott] gyülekezet [eklézsia]

egybegyűl [összejön egy helyen] és mindnyájan nyelveken szólnak [s

mindenki az elragadtatás nyelvén szól], bemenvén az idegenek

üdvösség, nagylelkűség; az Úr segít vagy megment) egész életében. És a véneknek

minden napjaiban (meg azoknak a véneknek az idejében), akik hosszú ideig

éltek Józsué után (akik túlélték Józsuét). akik látták az Úrnak minden dolgait

(minden nagy tettét), melyeket cselekedett vala Izráellel (amit Izráelért

végbevitt). És (azután) meghalt Józsué, a Nún (sarj) fia, az Úr szolgája, száztíz

esztendős korában. És az az egész nemzetség gyűjteték az ő atyáihoz (Az az

egész nemzedék is atyái mellé került), és támadott más nemzetség (nemzedék) ő

utánuk, amely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit (tetteit), melyeket

cselekedett Izráellel (amelyeket Izráelért végbevitt). És gonoszul cselekedtek az

Izráel fiai az Úrnak szemei előtt (azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR), mert

a Baáloknak (jelentése: uralkodó, parancsoló, a hatalmas) szolgáltak (tisztelték).

És elhagyák az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földéből, és más

istenek után jártak, a pogány (a környező) népek istenei közül, akik körülöttük

voltak, és azok előtt hajtották meg magukat (azokat imádták), és (így) haragra

ingerelték az Urat. És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak

/jelentése: (egyesülés; anyajuh). Istennő a kananeusok (jelentése: megalázás, leigázás)

vallásában/ (és tisztelték azokat). (Bír. 2,7-8.10-13) Hogy ez ne következhessen be,

ezért arra buzdít a Szent Szellem, hogy: „Mint most született (újszülött)

csecsemők, a tiszta, hamisítatlan (szellemi) tej után vágyakozzatok (azt

kívánjátok), hogy azon növekedjetek (az üdvösségre)” (1 Pét. 2,2) 264

Aki így szól: „Régtől fogva (sokáig) hallgattam, néma voltam, magamat

megtartóztatám (türtőztettem): most, mint a szülő nő (zihálva) nyögök, lihegek

és fúvok!” (Ésa. 42,14-16) És: „… dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e

néphez” (Ésa. 28,11) 265

Jelül (szémaion): jel; ismertetőjel; jelzés; intő jel; figyelmeztető jel. Olya tett,

amelynek önmagán túlmutató jelentősége, vagy mondanivalója van.

(természetfölötti jel)



89

[avatatlanok; tudatlanok] vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy

őrjöngtök [hogy elment az eszetek]266

1 Kor. 14,24 De ha mindnyájan prófétálnak [Írást magyaráznak; Isten

kijelentését hirdetik (jövendölik) meg] és bemegy [belép] egy hitetlen,

vagy avatatlan [be nem avatott (Szent Szellembe még be nem

merített)]. Az mindenektől megfeddetik [megcáfolják, megdorgálják,

meggyőzik, elmondják a hibáit, megszidják, megróják]. Mindenektől

megítéltetik, [annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki

megvizsgálja]

1 Kor. 14,25 És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká

lesznek [rejtett gondolatai (dolgai) felszínre kerülnek (láthatókká

lesznek)]; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén [és

megvallva], hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek. [Valóban

köztetek az Isten]

1 Kor. 14,26 Hogy van hát atyámfiai [Mi következik ebből,

mit kell hát tenni; mi hát a helyes, testvéreim]? Mikor egybegyűltök

[összejöttök], mindeniteknek [kinek-kinek] van zsoltára [dicsőítő

éneke], tanítása [az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga], nyelve,

kijelentése [kinyilatkoztatása; leleplezése], magyarázata. Mindenek

épülésre legyenek. [épülésre szolgáljanak]267

266

Őrjöngtök (mainomai): - tombol, mint egy dühöngő őrült. KJV: magán kívül

van (őrült, bolond); nincs eszméletén, Őrültként viselkedik, érzelmileg

összezavarodott emberként cselekszik. Nem ura magának. 267

Mert: „Mindenkinek… haszonra adatik (azért adatik, hogy használjon vele)

a Szellemnek kijelentése (megnyilvánulása)” (1 Kor. 12,7) „Némelyiknek ugyanis

bölcsességnek beszéde adatik (igéjét kapta) a Szellem által; másiknak pedig

tudománynak beszéde (az ismeret igéje) ugyanazon Szellem szerint (által)…

másiknak nyelvek nemei (a nyelveken való szólást); másnak pedig nyelvek

magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi (munkálja),

osztogatván mindenkinek külön, amint akarja” (1 Kor. 12,8.10-11) Csakhogy: „A

Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben;

tanítván (hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel) és intvén egymást

zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén (hálaadással

énekeljetek) a ti szívetekben az Úrnak (Istennek)” (Kol. 3,16) És: „… intsétek a

rendetleneket (tétlenkedőket), bátorítsátok (biztassátok) a félelmes szívűeket

(bátortalanokat), gyámolítsátok (karoljátok fel) az erőtleneket, türelmesek

legyetek mindenki iránt” (1 Thess. 5,14) „Beszélgetvén egymás között

zsoltárokban (mondjatok egymásnak zsoltárokat) és dicséretekben és szellemi

énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak” (Eféz. 5,19)



90

1 Kor. 14,27 Ha valaki nyelveken [elragadtatás nyelvén] szól, kettő

vagy legfeljebb három legyen [szóljon], mégpedig egymás után

[sorjában]; és egy [valaki] magyarázza meg [értelmezze]:

1 Kor. 14,28 Ha pedig nincs [nem akadna] magyarázó [aki értelmez;

tolmácsol], hallgasson [maradjon csendben] a [kihívott]

gyülekezetben; hanem [ön]magának szóljon és az Istennek.

1 Kor. 14,29 A próféták [Írás magyarázók (Isten kijelentését

meghirdetők) közül is] pedig ketten vagy hárman beszéljenek

[szóljanak]; és a többiek ítéljék meg. [a többi pedig bírálja felül, azaz:

nyilvánítsák a véleményüket]

1 Kor. 14,30 De ha egy másik ott ülő [jelenlevő] vesz [kap] kijelentést

[kinyilatkoztatást; leleplezést], az első hallgasson. [az előbbi

hallgasson el]

1 Kor. 14,31 Mert egyenként [egymás után] mindnyájan

prófétálhattok [magyarázhatjátok az Írást; Isten kijelentését

meghirdethetitek], hogy mindenki tanuljon, és mindenki vigasztalást

vegyen; [felbuzduljon; bátorítást kapjon; mindnyájan buzdítást

nyerjenek]

1 Kor. 14,32 És a prófétaszellemek [prófétaság szelleme] engednek

[alárendeli, aláveti magát; engedelmeskedik] a prófétáknak;

1 Kor. 14,33 Mert az Isten nem a visszavonásnak [zűrzavarnak;

felfordulásnak; rendetlenség, zavargás nyugtalanság; felkavarás;

összevisszaság; ellentmondásosság; forrongás], hanem a békességnek

[hanem annak az állapotbak Istene, amelyben minden a maga helyén

van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség;

boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség

vonatkozásában]. Miként a szentek minden [kihívott] gyülekezetében

[eklézsiájában].

1 Kor. 14,34 A ti asszonyaitok268

hallgassanak [csendben legyenek, ne

szóljanak közbe; ne fecsegjenek] a [kihívott] gyülekezetekben

[eklézsiákban], mert nincsen megengedve [nem szabad] nékik, hogy

szóljanak [közbeszóljanak; fecsegjenek, csevegjenek; belebeszéljenek,

268

Asszony (güné): nőnemű emberi lény. (A gyülekezetben élő, kíváncsiskodó

ember) A latin Vulgata a mulier szót használja, amelynek jelentése: nő, asszony:

mint az emberi nem gyengébbik fele, de többnyire szellemi tekintetben a női

jellemet és modort jelöli. Átvitt értelemben: férfira alkalmazott szitokszó:

asszony, gyáva.



91

kérdezősködjenek]; hanem engedelmesek [alávetettségben]

legyenek, amint a törvény is mondja269

1Kor. 14,35 Hogyha pedig tanulni [tudni; megérteni; megismerni]

akarnak valamit, kérdezzék [érdeklődje] meg otthon [minden egyes

házban] az ő [saját] férjüket [a felnőtt férfi (ellentétben a

gyermekkel)]. Mert éktelen [illetlen; rút; szégyenletes; csúf] dolog

asszonynak [szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli] szólni

[közbeszólni; beszélnie] a [kihívott] gyülekezetben. [eklézsiában]

1 Kor. 14,36 Avagy titőletek származott-e [eredt; indult ki; terjedt el]

az Isten beszéde [(logosza) Igéje], avagy csak [egyedül] hozzátok jutott

[érkezett] el?

1 Kor. 14,37 Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy szellemi

ajándék részese [vagy Szellemtől megragadott ember], vegye eszébe

[tudja (értse) meg; ismerjen rá], hogy amiket néktek írok, az Úr

rendeletei [akarata; (parancsolatai)] azok270

1 Kor. 14,38 Aki pedig tudatlan [értetlen], legyen tudatlan. [maradjon

továbbra is tudatlanságban. És ha valaki ezt nem ismeri el, ne

ismertessék el; Egy régi kézirat szerint az ilyet ne ismerjétek el]

1 Kor. 14,39 Azért atyámfiai [testvérek] törekedjetek prófétálásra

[erőfeszítést tegyetek arra, hogy prófétáljatok, akarjátok a prófétálás

(vagyis: hogy Isten kijelentése meghirdetésének) birtokába jussatok],

és a nyelveken szólást se tiltsátok. [s ne akadályozzátok meg az

elragadtatás nyelvén szólást]271

269

És: „Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel

(alázatossággal). A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a

férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben” (1 Tim. 2,11-12) Mert: „Akarom

pedig, [szeretném azonban] hogy tudjátok, [ha megértenétek; tudatában

legyetek] hogy minden férfiúnak [(ánér): - férfi (a szó szoros értelmében: a férfi, mint

egyed). de jelenti az érettkoru embert is], feje [(kephalé): - Valaminek az eredete,

forrása; fő; vezető] a Krisztus [Felkent]; az asszonynak [(güné): nő, asszony: mint az

emberi nem gyengébbik fele, többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort

jelöli] feje pedig a férfiú; [a nőnek feje azonban a férj] a Krisztusnak feje pedig

az Isten” (1 Kor. 11,3) 270

Ti: „A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról (meg van

győződve arról), hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában,

hogy amint ő maga a Krisztusé, azonképpen mi is a Krisztuséi vagyunk” (2 Kor.

10,7) Mert: „Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki

nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak

Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6) 271

„Kövessétek [gyakoroljátok] a szeretetet [Törekedjetek a(z) Isten szerinti

szeretetre (agapéra)], kívánjátok [keressétek buzgón; fáradozzatok, törjétek



92

1 Kor. 14,40 Mindenek ékesen és jó renddel legyenek. [De minden

illő módon (tisztességesen) és rendben menjen végbe (történjék)]

1Kor 15. A FELTÁMADÁS

1 Kor. 15,1 Eszetekbe juttatom [és figyelmetekbe ajánlom; meg

akarom ismertetni veletek] továbbá, atyámfiai [testvérek], az

evangéliumot, melyet hirdettem néktek [azt az örömüzenetet, (jó hírt)

amelyet én néktek vittem], melyet be is vettetek [el is fogadtatok],

melyben állotok is, [és szilárdan kitartotok benne; (amelyben meg is

maradtatok); melyet be is vettetek és követtek]272

magatokat] a szellemi ajándékokat [a Szellem megnyilvánulásait], leginkább

pedig [különösen azt], hogy prófétáljatok. [de mindennél inkább hogy Isten

kijelentését meghirdessétek; Írást tudjatok magyarázni]. Aki… prófétál [Írást

magyaráz, hogy Isten kijelentését meghirdesse] embereknek beszél épülésre,

intésre [bátorításra; buzdítására] és vigasztalásra. „Ezért ti is, minthogy szellemi

ajándékokat kívántok (rajongtok a Szellem megnyilvánulásaiért), a gyülekezet

építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok (arra igyekezzetek, hogy

gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja)” (1 Kor. 14,1.3.12) Hát: „a

prófétálást ne vessétek meg” (1 Thess. 5,20) Mert: „A prófétákban lévő Szellem

pedig alárendeli magát a prófétáknak” (1Kor. 14,32) 272

Továbbá: „Tudtotokra adom pedig atyámfiai (testvéreim), hogy az az

evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való (nem embertől

származik); Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a

Jézus Krisztus kijelentése által (kinyilatkoztatásából kaptam)” (Gal. 1,11-12)

Én pedig: „… úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok közöttetek másról,

[nem akarok semmiről sem tudni] csak Jézus Krisztusról, [még pedig] róla is

mint a megfeszítettről. [oszlopra feszítettről]” (1Kor. 2,2) „Mert [ugyanis] nem

szégyenlem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi

győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége;

(szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz]

zsidónak először s [aztán] görögnek. [hellénnek; pogánynak]” (Róm. 1,16) „Aki

által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk]

hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és

dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [és

dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm.

5,2) „Mert a keresztről [kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság

[ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek,

[(apollumenoi): jelentése: Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de nekünk, akik

üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól, veszélytől,

ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból).

Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/.

oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét



93

1 Kor. 15,2 Amely által üdvözültök273

is [elnyeritek az üdvösséget,

amelyen át meg is menekültök], ha megtartjátok [megőrzitek] (úgy),

aminémű beszéddel [(logosz): IGÉ-vel] hirdettem néktek, hacsak nem

hiába274

[elhamarkodottan] lettetek hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok

még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hivőkké]275

1 Kor. 15,3 Mert azt adtam előtökbe [erre tanítottalak] főképpen

[elsősorban azt hagytam rátok], amit én is úgy vettem [amit magam is

kaptam; (melyet én is tanultam)], hogy a Krisztus meghalt a mi

bűneinkért [(hamartia): céltévesztésünkért] az írások szerint276

(egészség); boldogság, megtartatás] Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom;

Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]” (1Kor. 1,18) 273

Üdvözültök: az itt szereplő görög szódzó; szótéria szavak (amelyek pontosan

megfelelnek a héber jásá; jesuá jelentésének) tartalmazzák a bűnbocsánatot,

megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből,

bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta

veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság;

állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség);

boldogság, megtartatás; 274

Hiába (eiké): - hanyagul, azaz ok (vagy hatás) nélkül. KJV: hiába (-való,

feleslegesen) 275

Ugyanis: „Mivel… a világ [koszmosz: világegyetem; világmindenség] a saját

[maga] bölcsessége [(szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű,

érett, megfontolt alkalmazásának képessége] útján nem ismerte meg Istent a maga

bölcsességében. Tetszett Istennek [úgy látta helyesnek (jónak)] hogy az

igehirdetés bolondsága [ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés

(prédikálás)] által üdvözítse. [(szódzó): bűnbocsánatot szerez, megmenekülés

(rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta

problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi

lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és

szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] a hívőket. [azokat, akik

hisznek]” (1Kor. 1,21) 276

Mert Ő az: „aki halálra adatott [halált szenvedett; ki lett szolgáltatva]

bűneinkért [vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért (botlásainkért és

elhajlásainkért] és feltámasztatott [feltámadt] megigazulásunkért

[felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]” (Róm. 4,25) Ézsaiás így

prófétál az Úr Jézus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról: „Pedig a mi

betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy

Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket,

bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő

sebei árán gyógyultunk meg. Az ÚR (JHVH = Jahve) akarata volt az, hogy

betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja

utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele. Személye, (énje) gyötrelmeitől

megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá



94

1 Kor. 15,4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott [életre kelt] a

harmadik napon az írások szerint277

ismeretével, és ő hordozza bűneiket” (Ézs. 53,4-5.10-11) És azért kellett Neki

szenvedni és meghalni, mert: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten

dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután

megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,23-24) „Mivel tehát

megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus

által” (Róm. 5,1) „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi

Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21) „és azért halt meg mindenkiért,

hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt

és feltámadt” (2Kor. 5,15) Mert Ő nemcsak meghalt, hanem: „...Krisztus

feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak” (1Kor. 15,20)

„Erről (Róla) a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi (bűnbocsánatot nyer) az Ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne” (Csel. 10,43) 277

Dávid így prófétál az Úr Jézus feltámadásáról: „Az Úrra néztem (tekintek)

szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök (nem tántorodom meg).

Azért örül az én szívem és örvendez (ujjong) az én lelkem (lényem); (hús)testem

is biztosságban lakozik. Mert nem hagyod lelkemet (engem) a Seolban (a holtak

hazájában); nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson (hogy híved

leszálljon a sírba)” (Zsolt. 16,8-10) A Szent Szellem kitöltése után az apostol így

hivatkozik a próféciára: „Mert Dávid ezt mondja Őróla: Magam előtt láttam az

Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam

(meg ne inogjak). Annakokáért örvendezett (felvidult) az én szívem, és vígadott

(felujjongott) az én nyelvem; annakfelette az én (hús)testem is reménységben

nyugszik. Mert nem hagyod az én lelkemet (engem) a sírban (a halottak

birodalmában), és nem engeded, hogy a te szented rothadást (elmúlást) lásson.

Megjelentetted nékem (megismertetted velem) az életnek útait; betöltesz engem

örömmel (örvendezéssel) a te orcád előtt. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván

szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról (ősatyánkról), hogy ő megholt és

eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta lévén azért,

és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának

gyümölcséből támasztja a Krisztust (hús)test szerint. Hogy helyeztesse az ő

királyi székibe (hogy véréből valót ültet a trónjára), Előre látván ezt (ezért

előretekintve), szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke (lénye) nem

hagyatott a sírban (a halottak birodalmában), sem az ő (hús)teste rothadást

(elmúlást) nem látott. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan

tanúbizonyságai vagyunk” (Csel. 2,25-32) „Hogy pedig feltámasztotta őt

halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe (elmúlásba) visszatérni, azt

így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait (nektek váltom be a

Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket). Azért mondja másutt (más helyen) is:

Nem engeded, hogy a te Szented rothadást (elmúlást) lásson. Mert Dávid,

minekutána a saját idejében (nemzedékében) szolgált az Isten akaratának (az

Isten akarata szerint), elaludt (meghalt), és helyhezteték az ő atyáihoz



95

1 Kor. 15,5 És hogy megjelent Kéfásnak [Péternek]; azután a

tizenkettőnek278

1 Kor. 15,6 Azután megjelent [láthatóvá lett; megmutatta magát] több

mint ötszáz atyafinak [testvérnek] egyszerre, kik közül a legtöbben

mind máig élnek [megmaradtak], némelyek azonban el is aludtak;

[meghaltak; elhunytak; elszenderültek]

1 Kor. 15,7 Azután megjelent Jakabnak [jelentése: mást kiszorító];

azután mind az [összes] apostoloknak279

1 Kor. 15,8 Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek

[egy elvetéltnek; koraszülöttnek; mint félresikerültnek], nékem is

megjelent280

(eltemették atyái mellé), és rothadást (elmúlást) látott. De akit Isten

feltámasztott, az nem látott rothadást (elmúlást). Azért legyen néktek tudtotokra

(vegyétek tehát tudomásul), atyámfiai, férfiak, hogy ez által (Őáltala) hirdettetik

néktek a bűnöknek bocsánata: És mindenekből (mindabból), amikből a Mózes

törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által (Őáltala) mindenki, aki hisz,

megigazul” (Csel. 13,34-39) Ézsaiás pedig így prófétál az Úr Jézusról: „És az Úr

akarta őt megrontani betegség által (az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje

össze). Hogyha önlelkét (saját életét) áldozatul adja (de ha fel is áldozta magát

jóvátételül), magot lát (mégis meglátja utódait), és napjait meghosszabbítja

(sokáig él), és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz (célhoz jut vele)”

(Ésa. 53,10) 278

Az Evangélium így számol be az Úr megjelenéseiről. Az emmausi úton az Úr

megjelent két tanítványnak, akik: „És felkelvén azon órában, visszatérének

Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velük valának.

Kik ezt mondják vala (ők elmondták, hogy valóban): Feltámadott az Úr

bizonnyal, és megjelent Simonnak!” (Luk. 24,33-34) A Márk írása szerinti

Evangélium beszámolója: „Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék

magának a tizenegynek, és szemükre hányá (vetette) az ő hitetlenségüket és

keményszívűségüket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták vala, nem hívének”

(Márk. 16,14) „Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek (Ikernek)

hívtak, (éppen) nem vala ő velük, amikor eljött vala (megjelent) Jézus” (Ján.

20,24) 279

„Kiknek az ő szenvedése után sok jel által (sok bizonyítékkal) meg is

mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten

országára tartozó dolgokról” (Csel. 1,3) 280

Az Úr Jézussal való találkozásáról újra-és újra bizonyságot tesz az apostol:

„És amint méne (útközben), lőn, hogy (amikor éppen) közelgete Damaskushoz,

és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből (hirtelen mennyei fény

villant fel körülötte). És ő leesvén a földre, halla szózatot (egy hang így szólt

hozzá), mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz (miért üldözöl)

engem? És monda (megkérdezte): Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én



96

1 Kor. 15,9 Mert én [ugyanis] a legkisebb [legjelentéktelenebb]

vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó [érdemes arra],

hogy apostolnak neveztessem [hívjanak], mert háborgattam

[üldöztem] az Isten anyaszentegyházát. [eklézsiáját; kihívott

gyülekezetét]281

vagyok Jézus, akit te kergetsz (üldözöl). Nehéz néked az ösztön ellen

rugódoznod” (Csel. 9,3-5) „De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg

néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket

láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok néked jelenni (amit ezután fogok

neked magamról kijelenteni)” (Csel. 26,16) „Lőn pedig (történt azután), hogy

mikor Jeruzsálembe megtértem (visszatértem) és imádkozám a templomban,

elragadtatám lelkemben (révületbe estem), És látám őt, ki ezt mondá nékem:

Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be (nem fogadják el) a te

tanúbizonyság-tételedet én felőlem” (Csel. 22,17-18) És hogy hová ragadtatott el,

arról így beszél: „Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt

(ha testben-e (szóma=egész valójában), nem tudom; ha testen kívül-e (szóma=

egész valóján kívül), nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.

És (én) tudom, hogy az az ember, (ha testben-e, ha testen kívül-e, nem tudom; az

Isten tudja), Elragadtatott a paradicsomba, és hallott (olyan) kimondhatatlan

beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie (elmondania)” (2 Kor.

12,2-4) 281

Az apostol mindengyülekezetben bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt

Krisztus nélkül: „Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban

(milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében), hogy én felette

igen háborgattam (féktelenül üldöztem) az Isten anyaszentegyházát, és

pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban (népem körében) nemzetembeli

sok kortársamat (a zsidó hithűségben), szerfelett rajongván atyai

hagyományaimért (minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim

hagyományainak)” (Gal. 1,13-14) „És ezt a tudományt (ezt az utat) üldöztem mind

halálig (e tanítás követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe vetvén

mind férfiakat, mind asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom (tanúm

erre) nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az

atyafiakhoz (testvérekhez), Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva

(megkötözve) hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek (hogy megkapják

büntetésüket)” (Csel. 22,4-5) Mert: „Én bizonyára elvégeztem vala (én egykor

elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen (mindent meg

kell tennem, és) sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem

Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való

felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal

hozzájárultam (és én is ellenük szavaztam). És minden zsinagógában gyakorta

büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük

(sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben), kergettem (üldöztem) mind az idegen

városokig is” (Csel. 26,9-11) És mégis: „Nékem, minden szentek között a



97

1 Kor. 15,10 De Isten kegyelme által [kegyelméből] vagyok [az],

ami vagyok. És az ő hozzám való [rám (belém) árasztott; nekem

juttatott] kegyelme nem lőn hiábavaló [nem maradt bennem

hatástalan; (nem volt sikertelen); nem lett eredménytelen, (tartalom

nélküli, üres; semmit érő; céltalan)]; sőt többet munkálkodtam

[keményebben dolgoztam; fáradoztam], mint azok mindnyájan

[mindegyiküknél] de nem én, hanem az Istennek velem való

kegyelme282

1 Kor. 15,11 Akár én azért, akár azok, így prédikálunk [ugyanazt

hirdetjük], és így lettetek ti hívőkké.

legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak

(nemzetbelieknek) hirdessem a Krisztus végére mehetetlen (mérhetetlen)

gazdagságát” (Eféz. 3,8) „Ki előbb istenkáromló (rágalmazó, gyalázkodó,

becsmérlő, szitkozódó, az övéit), üldöző és erőszakoskodó (ember) valék: de

könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem

hitetlenségben; Szerfelett megsokasodott pedig (és bőségesen kiáradt rám) a mi

Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez

és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy

megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért

könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem (énrajtam) mutassa meg legelőbb

(elsősorban) a teljes hosszútűrését (végtelen türelmét), példa gyanánt azoknak,

akik (majd) hisznek Őbenne (és így) az örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,13-16) 282

És így folytatja az apostol: „Mert nem merek szólni [beszélni; prédikálni]

semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak

[nemzeteknek] engedelmességére, [megtéréséért; megnyerésére] szóval [logosz

= Ige, ami egyszerre jelenti a szót és dolgot is] és tettel. [olyasmiről azonban

aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna,

amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]. Jelek

[természetfölötti események, jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje

által, [hatalmával] az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én

Jeruzsálemtől [jelentése: a béke megalapozása] és környékétől fogva Illyriáig

[jelentése: barátok földje] betöltöttem [szétszórtam] a Krisztus evangéliumát.

[csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent

betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19) De: „Hála pedig az

Istennek, aki [a Krisztus ereje által] mindenkor diadalra vezet [győzedelmesekké

tesz; diadalmenetben hordoz] minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját

minden helyen megjelenti mi általunk. [rajtunk keresztül minden helyen

érezhetővé (érzékelhetővé; nyilvánvalóvá) teszi] Mert Krisztus jó illatja vagyunk

Istennek [dicsőségére], mind az üdvözülők [megmenekülők], mind az elkárhozók

között” [(apollumenoi): melynek szó szerinti jelentése: Teljes feloldódás (eltűnik, mint a

só a vízben) valamilyen állapot vagy helyzet megszűnése; elpusztul, elvész,

megsemmisül] (2 Kor. 2,14-15)



98

1 Kor. 15,12 Ha azért Krisztusról hirdettetik [prédikáljuk], hogy a

halottak közül feltámadott [életre kelt; (hogy a halottak közül való

feltámadása megtörtént)], mimódon mondják [hogyan állíthatják]

némelyek [egyesek] köztetek [közületek], hogy nincs halottak

feltámadása?

1 Kor. 15,13 Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem

támadott fel. [nem kelt életre]

1 Kor. 15,14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott [nem kelt életre],

akkor hiábavaló [üres; semmit érő; haszontalan; alaptalan] a mi

prédikálásunk [nincs értelme a mi igehirdetésünknek], de hiábavaló a

ti hitetek is. [s nincs értelme a ti hiteteknek sem]283

1 Kor. 15,15 Sőt [ráadásul még] az Isten hamis bizonyságtevőinek

[tanúinak] is találtatunk [bizonyulunk], mivelhogy az Isten felől

bizonyságot tettünk [mert Istenről azt tanúsítjuk], hogy feltámasztotta

[életre keltette] a Krisztust; akit nem támasztott fel [nem keltett

életre], ha csakugyan [egyáltalán] nem támadnak fel [kelnek életre] a

halottak284

1 Kor. 15,16 Mert ha a halottak fel nem támadnak [nem kelnek életre],

a Krisztus sem támadott fel. [feltámadása; életre keltése sem történt

meg]

1 Kor. 15,17 Ha pedig a Krisztus fel nem támadott [nem kelt életre;

feltámadása nem történt meg], hiábavaló [semmit sem ér;

283

Hiszen Ő az: „aki halálra adatott [halált szenvedett; ki lett szolgáltatva]

bűneinkért [vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért (botlásainkért és

elhajlásainkért] és feltámasztatott [feltámadt] megigazulásunkért

[felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]” (Róm. 4,25) Ebből

következően: „Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló (semmit sem ér)

a ti hitetek; még bűneitekben (céltévesztésetekben) vagytok” (Kor. 15,17) 284

Az apostol így beszél a zsidókhoz: „Az életnek fejedelmét pedig megölétek;

kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai (tanúi)”

(Csel. 3,15) „Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan

tanúbizonyságai (tanúi) vagyunk” (Csel. 2,32) És ismét: de őt „… az Isten

feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól

fogvatartatnia” (Csel. 2,24) És ismét hangzik a bizonyságtétel: „Az Isten pedig az

Urat is feltámasztotta, [életre keltette] minket is feltámaszt [életre kelt a

halálból] az ő hatalma [ereje] által” (1 Kor. 6,14) És mi hisszük, hogy: „… ha az

ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk;

egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is

összenőttekké leszünk]” (Róm. 6,5)



99

haszontalan; fölösleges, üres, értéktelen] a ti hitetek; [mert] még

[mindig] bűneitekben [céltévesztésben] vagytok.

1 Kor. 15,18 Akik a Krisztusban elaludtak [haltak meg; hunytak el;

elszenderültek]285

azok is elvesztek286

tehát.

1 Kor. 15,19 Ha csak ebben az életben (élet időben, létezésben)

reménykedünk [elváróan] a Krisztusban, minden embernél

nyomorultabbak [szánalomra méltóbbak] vagyunk.

285

A prófétai szó így hangzik: „És sokan azok közül, akik alusznak (Itt a görög

szöveg szerint: a felszólítás a hívőknek szól, akik átmenetileg „elszunnyadtak” a hit

útján. (Balázs Károly Újszövetségi szómutató szótár 2518. szócikk) a föld porában,

felserkennek (felébrednek), némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra

(Csúfolás, gúnyolás, szemrehányás) és örökkévaló utálatosságra (utálatra,

szégyenre)” (Dán. 12,2) A testté lett Ige pedig kijelenti, hogy: „Bizony, bizony

mondom néktek, hogy eljő az idő (az óra), és az most vagyon, mikor a halottak

hallják az Isten Fiának szavát (hangját), és akik hallják (meghallották), élnek.

Ne csodálkozzatok ezen. Mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a

koporsókban (sírban) vannak, meghallják az ő szavát (hangját), és kijőnek. akik

a jót cselekedték (tették), az élet feltámadására (az életre támadnak fel). akik

pedig a gonoszt (értéktelent, hitványt, haszontalant) művelték, a kárhozat

feltámadására (ítéletre /válság, döntés; vélemény, minősítés/ támadnak fel)”

(Ján. 5,25.28-29) Az apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Titeket is

megelevenített (életre keltett), akik holtak valátok a ti vétkeitek (hibás lépéseitek,

botlásaitok és elhajlásaitok) és bűneitek (céltévesztésetek) miatt, Melyekben

jártatok (éltetek) egykor e világ (világmindenség) folyása (életmódja) szerint, a

levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint (igazodva a levegő birodalmának

fejedelméhez). Ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban

munkálkodik. Akik között forgolódtunk (éltünk) egykor mi is mindnyájan a mi

(hús)testünk kívánságaiban, cselekedvén (követtük) a (hús)testnek és a

gondolatoknak akaratát (és az érzékek hajlamait). És (emberi) természet(ünk)

szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is (éppen úgy, mint a többiek). De az

Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket

szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek (hibás lépések, botlások és

elhajlások) miatt, megelevenített (életre keltett) együtt a Krisztussal,

(kegyelemből tartattatok meg, kegyelemből van üdvösségetek)! És együtt

feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,1-6) 286

Elvesztek (apollümi): - 1) elpusztít, tönkretesz, megsemmisít, romlásba visz.

2) elveszít. EGÉSZEN FELOLD; eltűnik, mint só a vízben; egészen teljesen

összedől; romba dönt, megsemmisít. Teljes feloldódás, valamilyen állapot, vagy

helyzet megszűnése; valami valakinek a tulajdonából elkerül, elvész; valaki

valamit elveszít, szó szerint, vagy átvitt értelemben. Elpusztul, megsemmisül,

odavész.



100

1 Kor. 15,20 Ámde Krisztus feltámadott [életre kelt] a halottak

közül [halottaiból elsőként], zsengéjük287

lőn [lett] azoknak, akik

elaludtak [mint az elhunytak (elszenderültek) első zsengéje]288

1 Kor. 15,21 Miután ugyanis ember által van a halál [mivel

egy ember idézte elő a halált; vagyis: miután ugyanis emberen

át jött a halál a világra]289 szintén ember által van a halottak

feltámadása is [a halottak is egy ember révén támadnak fel]

287

Zsengéjük (aparkhé): minden termés első érett gyümölcse. Valaminek a java,

kezdete 288

Az apostol megvallása: „Ha pedig a zsenge [minden termés első érett

gyümölcse; az áldozat kezdete] szent akkor a tészta is; [Ha szent a búza zsengéje

szent lesz a belőle készült kenyér is] és ha a gyökér szent, az ágak [hajtás, sarj]

is azok” (Róm. 11,16) „… amikről mind a próféták megmondották, mind Mózes,

hogy be fognak teljesedni: Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a

halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a

pogányoknak (nemzeteknek)” (Csel. 26,22-23) János apostol így köszönti a

gyülekezeteket, akik még e földön élnek: „János a hét gyülekezetnek, amely

Ázsiában (jelentése: mocsár) van. Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki

vala és aki eljövendő; és a hét Szellemtől, amely az ő királyiszéke (trónusa) előtt

van, És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az

elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és

megmosott (megszabadított) bennünket a mi bűneinkből az ő vére által” (Jel. 1,4-5)

„És Ő a feje a testnek (szóma = mint a teljes egésznek), az egyháznak (a kihívottak

közösségének): aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben

(minden tekintetben) Ő legyen az első” (Kol. 1,18) Péter apostolon keresztül

pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy kikből áll a gyülekezet (eklézsia): „Áldott

az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak (Istene és) Atyja, aki az ő nagy

irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a

halálból való feltámadása által” (1 Pét. 1,3) És folytatódik a kijelentés: „Nem az

igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk (nem az általunk véghez

vitt igaz cselekedetekért), hanem az ő irgalmasságából tartott meg (üdvözített)

minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által, Akit

kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó Jézus Krisztusunk (a mi

Üdvözítőnk) által” (Tit. 3,5-6) Mert: „Minden jó adomány és minden tökéletes

ajándék (onnan) felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél

(akiben) nincs változás, vagy változásnak árnyéka (sem fénynek és árnyéknak

váltakozása). Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő

teremtményeinek valami. (első) zsengéje legyünk” (Jak. 1,17-18) 289

Pál apostol így tesz bizonyságot: „Annakokáért, miképpen egy ember által

jött [lépett] be a világra [világegyetembe] a bűn [a céltévesztés]. És a bűn által

[a bűnön keresztül] a halál és akképpen a halál minden emberre elhatott,

[osztályrésze lett (átterjedt)] mivelhogy mindenek [kiben mindnyájan] vétkeztek



101

1 Kor. 15,22 Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak,

[eltévesztették a célpontot]: Úgyde [mégis] a halál uralkodott [jutott uralomra]

Ádámtól [h. 'ádám magában foglalja ÉVÁT is: a kettő együtt teszi ki az ember

fogalmát] Mózesig [a vízből kihúzott] azokon is, akik nem az Ádám esetének

[elesésének] hasonlatossága szerint vétkeztek. [estek céltévesztésbe] aki ama

következendőnek [eljövendőnek] kiábrázolása [előképe, előre felvázolt,

megrajzolt formája, mintája, példa modellje]. De a kegyelmi ajándék nem úgy

van, mint a bűneset [A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a

bukással, a félre-csúszással, (botlás illetve elhajlással]. Mert ha amaz egynek

esete [bukása; (mellélépése)] miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a

kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább

[bőségesebben] elhatott [kiáradt] sokakra. Mert ha az egynek bűnesete

[elbukása; elesése] miatt uralkodott [uralkodóvá lett] a halál az egy [ember]

által: sokkal inkább az életben [az élet hatalmával] uralkodnak az egy Jézus

Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság [megigazulás] ajándékának

bővölködésében részesültek. [kapták és (elfogadták)] Hogy miképpen uralkodott

[uralomra jutott] a bűn [céltévesztés] a halálra, [halált hozva] azonképpen a

kegyelem is uralkodjék igazság [megigazulás] által az örök életre [A

természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára].a mi Urunk Jézus

Krisztus által” (Róm. 5,12.14-15.17-18.21) „Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja

[a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem

megnyilvánulása] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus

Jézusban” (Róm. 6,23) A bűn és a halál pedig azért jöhetett be a világba, mert az

ember a sátán szavát hitte el és fogadta be: „És (ezt) parancsolá az Úr Isten az

embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran (szabadon) egyél. De a jó és

gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról,

bizony meghalsz (nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg fogsz halni)” (1 Móz. 2,16-

17) És mert Ádám a sátán szavát hitte el és fogadta be, az Úr figyelmezteti

Ádámot ennek következményeire: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míglen

visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert (bizony) por vagy te s ismét porrá

leszesz (és vissza fogsz térni a porba)” (1 Móz. 3,19) A Prédikátor az e világi

életről így elmélkedik: „És látám, hogy hasznosabb a bölcsesség a

bolondságnál (oktalanságnál), miképpen hasznosabb a világosság a setétségnél.

A bölcsnek szemei vannak a fejében (nyitott szemmel jár); a bolond pedig

setétben jár (botorkál); de ugyan én megismerém (arra is rájöttem), hogy

ugyanazon egy végük (sorsuk) lesz mindezeknek (mindegyiküknek). Mert nem

lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a

következendő időkben már mind elfelejtetnek (mert mindaz, ami megtörtént,

feledésbe megy az eljövendő időben): és miképpen meghal a bölcs, azonképpen

meghal a bolond is” (Préd. 2,14-15.17) „Mindenik ugyanazon egy helyre megy

(kerül); mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz. (újból)” (Préd. 3,20)



102

azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

[mindenki életre is kel; vagyis: emberen át jött a halottak feltámadása

is)]290

1 Kor. 15,23 Mindenki pedig a maga rendje szerint [mindenki, amikor

sorra kerül]. Első zsenge[ként támadt fel] a Krisztus; azután [attól

kezdve; ezt követően majd; közvetlenül azonnal, mindnyájan] akik a

Krisztuséi [akik Krisztushoz tartoznak], az ő eljövetelekor.

[megjelenésekor]291

290

Mert Krisztus, a mi Urunk: „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem

tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát

megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén (és

magatartásában is embernek bizonyult); És mikor olyan állapotban találtatott,

mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén (mind)halálig, még pedig a

keresztfának (kínoszlopnak) haláláig” (Fil. 2,6-8) „…(hiszen ő) az Isten

kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. Mert illendő vala (az volt méltó

Istenhez), hogy akiért minden (van a mindenség) és aki által minden (van a

mindenség), sok fiakat (számtalan fiát) vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük

fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé” (Zsid. 2,9-10) Így is van megírva:

„Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első,

világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak (nemzeteknek)” (Csel.

26,23) Az emberről pedig így hangzik a kijelentés: „És miképpen elvégezett

dolog (elrendeltetett), hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet

(következik). Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek

eltörlése végett (hogy sokak bűnét elvegye;), másodszor bűn (hordozása) nélkül

jelen meg azoknak, akik őt várják üdvösségükre” (Zsid. 9,27-28) Az Úr Jézus

kijelentése, és kérdése: „… Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz

énbennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal.

Hiszed-e ezt?” (Ján. 11,25-26) És az apostol bizonyságtétele: „És titeket, kik

holtak valátok a bűnökben (félre-csúszásokban, botlás és eleséseitekben) és a ti

(hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele,

megbocsátván minden bűnötöket (félre-csúszásotokat, botlás és eleséseiteket)”

(Kol. 2,13) És: „Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelenik, akkor majd ti is,

Ővele együtt, megjelentek dicsőségben. Annakokáért ha (tehát) feltámadtatok a

Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek

jobbján ülvén, Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a

Krisztussal az Istenben” (Kol. 3,4.1.3) 291

„Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen (az is

bizonyos hogy) az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által Ővele

együtt” (1 Thess. 4,14) „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, minket is feltámaszt

az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14) És az apostol bizonyságtétele: „A bemerítésben

vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten

erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül (a halálból). És



103

1 Kor. 15,24 Aztán [következik; jön] a vég292

[végcél] mikor

átadja293

az országot [uralmat; királyságot] az Istennek és Atyának;

amikor [miután; majd] eltöröl294

[megsemmisít; félretesz] minden

birodalmat295

[felsőbbséget; fejedelemséget; kormányzatot] és minden

hatalmat296

[hatalmasságot; fennhatóságot; vezetőséget] és erőt297

titeket, kik holtak valátok a bűnökben (félre-csúszásokban, botlás és

eleséseitekben) és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített

együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket (félre-csúszásotokat, botlás és

eleséseiteket)” (Kol. 2,12-13) Mert: „Minket, kik meg voltunk halva (halottak

voltunk) a vétkek (hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás) miatt,

megelevenített (életre keltett) együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg;

kegyelemből van üdvösségetek!) És (vele) együtt feltámasztott és együtt ültetett a

mennyekben (a mennyeiek világába), Krisztus Jézusban: (Eféz. 2,5-6)

„Annakokáért ha (tehát) feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat

keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal

törődjetek, nem a földiekkel” (Kol. 3,1-2) 292

Vég (telosz): bármilyen dolognak – cselekedetnek vagy időnek – a célba

érkezése; de nem a vég, a megszűnés, hanem annak megvalósulása értelmében:

beteljesülés; tetőpont. Szó szerint: BEVÉGZÉS. Vég: valaminek a kimenetele;

cél, végcél; teljesség; tökéletesség; lezár; véget vet. - 1) megvalósulás,

beteljesedés, eredmény. 2) cél, határ, vég, befejeződés. 293

Átadja (paradidómi): visszaszolgáltat; Itt: „amikor ismét visszaadja a királyi

hatalmat Istennek, a mostani világkorszak lezárása – végcélba jutása – után.

Leteszi a szolgálatot.1) odaad, átad. 2) kiad, kiszolgáltat. 3) kiszolgáltat,

átenged. 4) átad, ráhagy, rábíz. 5) megenged, lehetővé tesz 294

Eltöröl (katargeó): szó szerint: teljesen működésképtelenné tesz; megszüntet;

megsemmisít, eltöröl, félretesz; semmissé tesz. - 1) elfoglal, elhasznál. 2)

megszüntet, megsemmisít, eltöröl, mellőz, hatástalanná tesz, érvénytelenít 295

Birodalmat (arkhé): szó szerint: Eredet; kezdet. Uralkodás, uralom, hatalom

jelentésében részint földi, részint mennyei „angyali” hatalmasságok jelölésére

szolgál a szó. Az angyalvilágra áttéve, úgy, hogy az alapjelentés

földi-konkrét. 296

Hatalmat (exúszia): hatalmasságok, a hatalom képviselői és kifejtői, viselői

és gyakorlói; hatalmon lévők, hatalmasok. (itt: mndennemű angyali hatalom

érvényének lejártáról). 297

Dávid így prófétál erről: „… Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én

jobbomon (jobb kezem felől), amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid

alá. (míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem)” (Zsolt. 110,1)

Isten mindenható erejéről így szól a Szent Szellem: „Amelyet megmutatott

[aktívan, hatékonyan munkált] a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból

[életre keltette a halottak közül], és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.

[az egeken túliakon] Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és

(ható)erőn és uraságon és minden néven mely neveztetik [és valamennyi névnél,



104

1 Kor. 15,25 Mert addig kell néki [királyként] uralkodnia, mígnem

ellenségeit mind lábai alá veti298

1 Kor. 15,26 Mint utolsó ellenség töröltetik el [teljesen

működésképtelenné teszi] a halál [utolsó ellenségként teszi félre,

szünteti meg majd a halált]299

amelyet segítségül hívnak] nemcsak e világon [(világ)korszakban (aionban)],

hanem a következendőben [ami még KÖRÜL fog venni; az eljövendő

(világ)korszakban] is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette

mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának (kihívott

gyülekezetnek)] fejévé. Mely az Ő teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki [amely

telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel. [mindenben mindent

teljessé tesz]” (Eféz. 1,20-23) 298

Mert: „Ő… egy áldozattal áldozván (miután egyetlen áldozatot mutatott be)

a bűnökért, mindörökre üle az Istennek jobbjára, Várván immár, míg lábainak

zsámolyául vettetnek az ő ellenségei (és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul

vettessenek lába alá)” (Zsid. 10,12-13) Mert az Úr ezt mondta Neki: „ … Ülj az én

jobb kezem felől (jobbomra), míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává

teszem?” (Zsid. 1,13) A feltámadott Úr kijelentése tanítványainak: „… Nékem

adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért (menjetek el tehát),

tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és

a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én

parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ

végezetéig. Ámen!” (Mát. 28,18-20) A kiküldött hetven tanítvány győztesen tér

vissza az Úr Jézushoz: „Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást

(villámként) lehullani (leesni) az égből. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a

kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi

nem árthat (árthasson) néktek” (Luk. 10,18-19) 299

Az Úr Jézusról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mivel tehát a

gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen (hozzájuk

hasonlóan) részese lett azoknak, hogy a halál(a) által megsemmisítse [teljesen

működésképtelenné, hatástalanná tegye, érvénytelenítse] azt, akinek hatalma

van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól

való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15) Az apostol

pedig így bátorítja Timóteust, és minden Istent szeretőt: „Ne szégyeneld hát a mi

Urunk bizonyságtételét (a mi Urunkról szóló bizonyságtételt), se engem az ő

foglyát; hanem együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma szerint (Isten

ereje által). Aki megtartott (Ő szabadított meg) minket és hívott (el) szent

hívással, nem a mi cselekedeteink szerint (alapján), hanem az ő saját végezése és

kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek (kezdete)

előtt. Megjelentetett (nyilvánvalóvá lett) pedig most a mi Megtartónknak

(Üdvözítőnknek), Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte (teljesen

működésképtelenné, hatástalanná tette, érvénytelenítette) a halált (megtörte a



105

1 Kor. 15,27 Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten]300

Mikor

pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló301

hogy

azon kívül [annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [aki a

mindenséget alá rendelte]

1 Kor. 15,28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is

alávettetik annak, [Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten

legyen minden mindenben. [amikor azonban alá fogja rendelni a

mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát

Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden

mindenekben]302

1 Kor. 15,29 Különben mit cselekszenek azok, akik a halottakért

meritkeznek be. [mi értelme van annak], [Ha] a halottak teljességgel

halál erejét). Világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot (az

elmúlhatatlan életet) az evangélium által” (2 Tim. 1,8-10) 300

Alá vetett (hüpotaszszó): - 1) alátesz; alárendel; alattvalóvá tesz, 301

Nyilvánvaló (délosz): - 1) (szemmel) látható. 2) világos, egyértelmű,

nyilvánvaló, érthető; valami az elfogadható, meggyőző bizonyítékok alapján

megfelel a valóságnak, tehát igaz. Itt: világos, természetes, nyilvánvaló 302

És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő

testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige:

„Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy

megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre

kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg,

mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem

hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden

uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett

az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel

koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált”

(Zsid. 2,6-9) Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is:

„micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy

gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal

koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:

Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a

tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily

felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10) Hiszen Krisztus a fej, és az

eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő

teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak

közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek,

hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége

testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden

fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10)



106

[egyáltalán] nem támadnak fel [(holttestek, tetemek) nem kelnek

életre]? Miért is meritkeznek be a halottakért? [ha nem volna

feltámadás, miért merítkeznének be egyesek a halottakért]303

1 Kor. 15,30 Mi is miért veszélyeztetjük magunkat [miért vállalunk

veszedelmet mi is] minden pillanatban? [percben; /órában/]304

1 Kor. 15,31 Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre

mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

[naponként halálos veszélyben forgok, ami olyan igaz testvérek, mint

az, hogy dicsekvésem vagytok a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban]305

303

És a Szent Szellem kijelentése világítja meg a fenti kijelenést: „Avagy nem

tudjátok-e, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az

ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk]

azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott

[életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége

[fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk.

Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk

[egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.

[feltámadásával is összenőttekké leszünk] Hogyha pedig meghaltunk

Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele. Tudván [biztosak

vagyunk abban] hogy Krisztus, aki [miután] feltámadt a halálból, [halottak

közül] többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik” (Róm. 6,3-5.8-9)

Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog

támasztani” (1Kor. 6,14) A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele

együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11) „Isten ugyanis

feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14) 304

Mert az apostol minden helyen veszélyben volt: „Gyakorta való utazásban,

veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem

között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban,

veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis

atyafiak (áltestvérek) közt” (2 Kor. 11,26) 305

És ezt azért mondom: „Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai

(testvéreim) a mi nyomorúságunk felől, amely Ázsiában esett rajtunk (ért minket

rendkívüli mértékben), hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk. Úgy hogy

életünk felől is kétségben valánk: Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy

ne bizakodnánk mi (ön)magunkban, hanem Istenben, aki feltámasztja a holtakat:

Aki ilyen nagy halálból (ekkora halálos veszedelemből) megszabadított és (meg

is fog) szabadít(ani) minket: akiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog

szabadítani” (2 Kor. 1,8-10) És: „Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól,

és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen” (2

Tim. 4,18) Bár mi: „Mindenkor testünkben (szóma = lényünkben) hordozzuk az Úr

Jézus halálát, hogy a (feltámadott) Jézusnak élete is látható legyen a mi

testünkben (szóma = lényünkben). Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra



107

1 Kor. 15,32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a

fenevadakkal306

mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak

[nem kelnek életre? Akkor] Együnk és igyunk, holnap úgyis

meghalunk!307

1 Kor. 15,33 Ne tévelyegjetek [ne hagyjátok magatokat félrevezetni].

Jó erkölcsöt [jellemet] megrontanak [megfertőzik, csábítással

romlásba viszik a] gonosz [rossz, romlott, züllött] társaságok. [a

gonosz beszédek; tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés,

bizalmas kapcsolat]308

1 Kor. 15,34 Serkenjetek fel igazán [legyetek valóban józanok az

igazságnak (megigazult vagy megigazított, igaznak nyilvánítottnak)

megfelelően] és ne vétkezzetek (ne tévesszétek el a célpontot); mert

adatunk (Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk) a Jézusért, hogy

a (feltámadott) Jézus élete is látható legyen (nyilvánvalóvá /legyen, ismertté

váljon; megmutatkozzon) a mi halandó (hús)testünkben” (2 Kor. 4,10-11) 306

Viaskodtam a fenevadakkal (thériomakheó, thérion): vadállatokkal harcol,

küzd. (Újgörög-magyar szótár /Mohai András) szerint a thério szó jelentései:

vadállat, fenevad, bestia; sárkány, ördög gonosz szellem. Balázs Károly

Újszövetségi Szómutató Szótár 2342. szócikk szerint: átvitt értelemben: a

vadállathoz hasonló természetű, kegyetlen, vérengző személy. 307

Az apostol így folytatja: „Mert nem vér és test ellen van nékünk

tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet

sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a

magasságban vannak” (Eféz. 6,12) De az Isten nélkül élő ember így gondolkozik:

„És ímé (csak) öröm és vígasság; barmok (marhák) ölése, juhok levágása,

húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert (hisz) holnap meghalunk!” (Ésa. 22,12-

14) Mert ez jutott neki /ha meg nem tér, mondja a Prédikátor: /„(Rájöttem tehát)

Ez azért a jó, amelyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden

ő munkájából, amellyel fárasztotta magát a nap alatt, az ő élete napjainak

száma szerint. (és élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel fárad a nap

alatt egész életén keresztül), amelyeket adott néki az Isten; mert ez az ő része

(mert ez jutott neki)” (Préd. 5,18) 308

Hát: „Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert

ezekért jő (sújt) az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek

részesei ezeknek (Ne vegyetek tehát részt ezekben)” (Eféz. 5,6-7) Mert: „Aki jár a

bölcsekkel, bölcs lesz; aki pedig magát társul adja a bolondokhoz

(hitetlenekhez), megromol (az ostobák (istentagadók) barátja pedig romlottá

lesz)” (Péld. 13,20) Hiszen tudjuk, hogy: „Egy kevés kovász az egész tésztát

megkeleszti” (Gal. 5,9)



108

némelyek nem ismerik Istent [nincs Isten-ismeretük];

megszégyenítésetekre mondom. [a ti pirulástokra mondom ezt]309

1 Kor. 15,35 De mondhatná valaki: Mimódon [De - kérdezhetné

valaki - hogyan] támadnak fel [kelnek életre] a halottak? És minémű

[milyen] testtel [(szóma) = személyként] jönnek ki ? [jelennek meg]310

1 Kor. 15,36 Balgatag [ostoba, esztelen, buta, értetlen]! Amit te

[el]vetsz, nem elevenedik meg [nem kel életre; nem éled fel; nem hajt

csírát], hanemha megrothadánd. [hacsak előbb meg nem hal; el nem

pusztul]

1 Kor. 15,37 És abban, amit elvetsz [még nem növény az csak azután

fejlődik], nem azt a testet [(szóma); lényt] veted el, amely majd kikél,

hanem a puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.

1 Kor. 15,38 Az Isten pedig [tetszése szerint olyan] testet ád annak,

amint akarta [amilyet elhatározott], és pedig mindenféle magnak [a

neki megfelelő testet] az ő saját [tulajdon] testét311

309

Azért: „Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga

edényét, Nem kívánság gerjedelmével (szenvedélyével), mint a pogányok, akik

nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,4-5) „Ezt pedig cselekedjétek, tudván

[felismerve] az időt, hogy ideje [jelen van] már [a ti időtök az üdvösség

bekövetkezésére]. Hogy az álomból [szellemi kábultságból] felserkenjünk

[fölkeljünk]. Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség [a küszöbön áll a

bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől,

balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). megszabadítás

(mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/;

oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi

javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] mint amikor hívőkké

lettünk” (Róm. 13,11) És újra hangzik figyelmeztetés: „Józanok legyetek

(mértékletesek, mentesek minden lelki-szellemi szertelenségtől), vigyázzatok;

mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit

elnyeljen” (1 Pét. 5,8) 310

Az Úr Jézus az: „Akii elváltoztatja a mi nyomorúságos (gyarló) testünket

(szóma = egész lényünket, személyiségünket), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges

testéhez (szóma = lényéhez, személyiségéhez), amaz Ő hatalmas munkája

szerint (azzal az erővel), mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21)

Ezért: „Elvettetik érzéki (fizikai, földi] test (szóma = a földi élet megjelenési formája

a személyiség), feltámasztatik [életre kel] szellemi test. Van érzéki [fizikai, földi]

test, és van szellemi test is (szóma = a személyiség új, mennyei életformája)” (1 Kor.

15,44) Az Úr Jézus kijelentése: „Mert a feltámadáskor… olyanok lesznek, mint az

Isten angyalai a mennyben” (Mát. 22,30) 311

Teste ád (szóma): az igében szereplő mindkét test szó: szóma): a személyiség

új, mennyei életformája = pneumatikus vagyis: szellemi test.



109

1 Kor. 15,39 Nem minden (hús)test azon egy [egyforma; ugyanaz

a] (hús)test, hanem más az emberek teste, más a barmoknak

[állatoknak] (hús)teste, más a halaké, más a madaraké.

1 Kor. 15,40 És vannak mennyei testek [(epúraniosz szóma): égieken túl

levő] és [vannak] földi testek [(epigeiosz szóma): földön élő]; de más a

mennyeiek [az égieken túl levők)] dicsősége, [(epúraniosz doxa): fény,

ragyogás; fényessége; ékessége; az, ami meglátszik] más a földieké. [de

másként ragyog az égi, másként a földi].

1 Kor. 15,41 Más a napnak dicsősége [ragyogása; fényessége] és más

a holdnak dicsősége [fényessége] és más a csillagok dicsősége

[tündöklése; fényessége]; mert csillag a csillagtól különbözik

dicsőségre nézve. [mert egyik csillag, fényességben különbözik a

másik csillagtól]

1 Kor. 15,42 Éppen így [ilyen a] a halottak feltámadása is. Elvettetik

romlandóságban [mulandóság állapotában], feltámasztatik [életre kel]

romolhatatlanságban; [nem mulandóban, halhatatlanságban]312

1 Kor. 15,43 Elvettetik gyalázatosságban [dicstelenségben;

szégyenben; megvetés; polgárjogoktól való megfosztottságban],

feltámasztatik [életre kel] dicsőségben [tekintélyben, fényességben];

elvettetik erőtlenségben [gyöngeségben; tartósság-, állóképesség

hiányában], feltámasztatik [életre kel] erőben. [ható)erőben,

hatalomban; hatalomból fakadó erő, tekintély]313

312

Jób így elmélkedik: „Ha meghal az ember, vajon feltámad-e (életre tud-e kelni)?

Akkor az én hadakozásom minden idejében (egész küzdelmes életemen át is)

reménylenék (tudnék várni), míglen elkövetkeznék az én elváltozásom (míg csak

be nem következik a fordulat)” (Jób. 14,14) Dániel prófétán keresztül hangzik a

válasz: „És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek

(felébrednek), némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló

utálatosságra (utálatra)” (Dán. 12,2) „azoknak, akik állhatatosan [kitartással] jót

cselekedve [jótettekkel; jó munkával] törekszenek [igyekeznek] dicsőségre,

megbecsülésre, [tiszteletre; tisztességre] és halhatatlanságra, [romlatlanságra]

örök életet ad; [a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját]”

(Róm. 2,7) Azoknak: „Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak

indulatjából, hanem Istentől születtek” (Ján. 1.13) 313

Mert: elvesztettük a mennyei polgárjogunkat: „Mert a mi országunk

mennyekben van (nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk), honnét a

megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk (üdvözítőül); Ki elváltoztatja a mi

nyomorúságos (gyarló) testünket (szómánkat: egész valónkat), hogy hasonló legyen

az Ő dicsőséges testéhez (szómájához: személyéhez). Amaz Ő hatalmas munkája

szerint (azzal az erővel), mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21)



110

1 Kor. 15,44 Elvettetik érzéki314

[földi, fizikai] test [(pszükhikosz

szóma): lény, személyiség], feltámasztatik [életre kel] szellemi test

[(pneumatikósz szóma): a személyiség új, mennyei életformája]. Van érzéki

[földi, fizikai] test, és van szellemi test is.

1 Kor. 15,45 Így is van megírva: Lőn [teremtetett] az első ember,

Ádám [jelentése: (vörös) földből való], élő lélekké [élőlénnyé]; az utolsó

Ádám megelevenítő [éltető] Szellemmé.

1 Kor. 15,46 De nem a szellemi az első, hanem az érzéki [földi;

fizikai], azután a szellemi.

1 Kor. 15,47 Az első ember földből való [porból formált], földi [és a

porból alkották]; a második ember, az Úr, mennyből [égből] való.

[mennyei]315

1 Kor. 15,48 Amilyen [volt] ama földi [a földből, porból való

(alkotott)], olyanok [lettek] a földiek [porból valók (alkotottak)] is; és

amilyen ama mennyei [égi; a mennyből való], olyanok [lesznek] a

mennyeiek [égiek] is316

1 Kor. 15,49 És amiképpen hordtuk [viseltük; hordoztuk] a földinek

[porból alkotottnak] ábrázatát317

[képét; képmását, úgy], hordani

314

Érzéki test (az itt szereplő pszükh i kosz görög szó jelentése: pusztán emberi,

testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai,

(vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják

315 Erről így tesz bizonyságot Isten Igéje: „És formálta vala az Úr Isten az

embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn

az ember élő lélekké (élőlénnyé)” (1 Móz. 2,7) Amikor az ember a sátán szavát

fogadta be Isten Igéje helyett, a következményekről ezt mondja az Úr: „Arcod

verejtékével eszed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból

vétettél: mert (bizony) por vagy te s ismét porrá leszesz (és vissza fogsz térni a

porba)” (1 Móz. 3,19) És az embernek: „(Ha) Kimegyen (elszáll) a szelleme;

visszatér földébe, és aznapon elvesznek (semmivé válnak) az ő tervei

(okoskodása, számvetése; kételye)” (Zsolt. 146,4) De: „Aki felülről jött (és jön),

feljebb való mindenkinél (az felette van mindenkinek). Aki a földről való, földi

az és földieket szól; aki a mennyből jött (és jön), feljebb való mindenkinél (az

felette van mindenkinek)” (Ján. 3,31) Ő pedig nem más, mint a Krisztus: „mert

senki sem ment fel a mennybe, hanemha (csak) az, aki a mennyből szállott alá,

az embernek Fia (az Emberfia), aki a mennyben van” (Ján. 3,13) 316

Hiszen: „… tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol (összeomlik),

épületünk (hajlékunk) van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló (mennyei)

házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván (vágyakozunk)

felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat” (2 Kor. 5,1-2) 317

Mert az Ádám leszármazottai, már olyanok voltak mint ő, vagyis elvesztették

Istenképűségüket: „Élt vala pedig Ádám százharminc esztendőt, és nemze fiat



111

[viselni; hordozni] fogjuk a mennyeinek ábrázatát [képét;

képmását] is318

1 Kor. 15,50 Azt pedig állítom [és még hozzáfűzöm] atyámfiai

[testvéreim], hogy (hús)test és vér nem örökölheti Isten országát [mert

hús és vér az Isten királyságát nem kaphatja (nyerheti) örökrészül],

sem a romlandóság [rothadó, pusztulás, múlandóság] nem örökli [nem

nyeri örökrészül] a romolhatatlanságot [halhatatlanságot]319

1 Kor. 15,51 Ímé titkot mondok néktek [közlök veletek]. Mindnyájan

ugyan nem aluszunk el [nem halunk meg] 320

de mindnyájan

elváltozunk [átváltozunk; mássá leszünk]321

(magához hasonlót) az ő képére és hasonlatosságára (a maga képmására) és

nevezé annak nevét Séthnek. (jelentése: kárpótlás; pótlás; elrendelt, odahelyezett)” (1

Móz. 5,3) 318

Mert Isten: „… akiket eleve ismert [öröktől fogva tudott; kiválasztott;

felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől előre különválasztotta]. hogy azok az

ő Fia ábrázatához [képéhez] hasonlatosak legyenek [Fiának képmását öltsék

magukra; (hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, akivel

együttformált]. hogy ő legyen az elsőszülött [legelőször előhozott, vagyis az új

emberiség elsőszülöttje, első példánya] sok atyafi [testvér] között” (Róm. 8,29)

„Azért (tehát) nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is

(elpusztul; megsemmisül), a belső (emberünk) mindazáltal (mégis) napról-

napra (meg)újul” (2 Kor. 4,16) 319

Csak azok: „Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából, sem a férfiúnak

indulatjából, hanem Istentől születtek” (Ján. 1,13) Mert: „Ami (hús)testtől

született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,6) Azok:

„akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és

maradandó igéje által” (1 Pét. 1,23) 320

Alszunk el (koimaó); - 1) elaltat; 2) passzív alak: alszik; nyugszik;

participium: halott. Szó szerint: fekszik; inkább az alvás állapotára vonatkozik. 321

„Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával (igéjével), hogy mi, akik élünk,

akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik

elaludtak ((koimaó): inkább az alvás állapotára utaló szó). Mert maga az Úr

riadóval, arkangyal (főangyal) szózatával és isteni harsonával leszáll (alászáll)

az égből (mennyből): és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban;

Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a

felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen (így)

mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel

(igékkel)” (1 Thess. 4,15-18) „Mindenki pedig a maga rendje szerint [mindenki,

amikor sorra kerül]. Első zsenge[ként támadt fel] a Krisztus; azután [attól

kezdve; ezt követően majd; közvetlenül azonnal, mindnyájan] akik a Krisztuséi

[akik Krisztushoz tartoznak], az ő eljövetelekor. [megjelenésekor]” (1 Kor. 15,23)

„Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen (az is



112

1 Kor. 15,52 Nagy hirtelen [osztatlan időben], egy

szempillantásban [egy szempillantás alatt], az utolsó trombitaszóra [a

végső harsonaszóra]; mert trombita fog szólni [amikor az megszólal,

mert meg fog szólalni a harsona], és a halottak [(nekrosz): holttestek]

feltámadnak [életre kelnek] romolhatatlanságban [romlatlanságra;

rothadatlanul], és mi [pedig] elváltozunk. [mássá leszünk]322

bizonyos hogy) az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által Ővele

együtt” (1 Thess. 4,14) „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, minket is feltámaszt

az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14) 322

És: „Néktek pedig, akik szorongattattok (akiket gyötörtek), nyugodalommal

mívelünk együtt, (enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert) amikor megjelenik

(kijelentetik, lelepleződik) az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival

(követeivel). Tűznek lángjában, ki bosszút áll (igazságot szolgáltat) azokon, akik

nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus

evangéliumának. Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és

csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak

hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,7-8.10) Ézsaiás prófétán keresztül

már figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint

forgószél az ő szekerei (harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél), hogy

megfizesse búsulásában az Ő haragját (rájuk zúdítja lángoló haragját), és

megfeddését (fenyítését) sebesen égő lánggal (és lángoló tűzben). Mert az Úr

tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan

lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16). A kard – amivel ítél az Úr – az Ő

Igéje: Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a

sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29) „Mert az Istennek beszéde (igéje) élő és ható

(élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat a szívnek és

léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig (és áthatol az elme és a lélek, az

ízületek és a velők szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek

indulatait (szándékait)” (Zsid. 4,12) Ezzel a kardal tud minden hívő is győzni,

ezért: „… fölvegyétek, … a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde (Igéje)”

(Eféz. 6,17) Isten kijelentése Önmagáról: „Most lássátok meg (lássátok be),

hogy én vagyok, és nincs Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek, és én

gyógyítok, és nincs, aki kezemből megszabadítson” (5 Móz. 32,39) Aki Krisztusba

bemerítkezett, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mert meghaltatok,

és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben” (Kol. 3,3) Tehát az

Úr öl és elevenít: „Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is

ő vele” (Róm. 6,8) „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (gyarló) testünket, hogy

hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint

(azzal az erővel), mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21) „Mert

nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk

(és elnyerjük az üdvösséget) a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki meghalt

érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele.



113

1 Kor. 15,53 Mert szükség, hogy ez a romlandó323

test

romolhatatlanságot324

[rothadatlan természetet] öltsön [öltözzön

magára] magára, és e halandó test [emberi természet, amely ki van

téve a halálnak, ami meghalásra képes] halhatatlanságot öltsön

[öltözzön] magára. [a romlandónak fel kell öltenie a romlatlanságot,

ennek a halandónak a halhatatlanságot]325

1 Kor. 15,54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba

öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz

Ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett326

a halál [felbomlás, az élet

ellentéte, megszűnése] diadalra [a győzelemben örökre]. »Amikor

pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó

Vigasztaljátok azért (tehát) egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen

cselekszitek (teszitek) is” (1 Thess. 5,9-11) 323

Romlandó test (phthartosz): romlandó, mulandó; pusztulásra ítélt, veszendő.

Itt: sajátosan az emberi természet mulandóságáról beszél az ige. (a test szó a

görögben nem szerepel) 324

Romolhatatlanságot (aphtharszia): romlatlanság, romolhatatlanság; el nem

múlás, múlhatatlanság; véget nem érő létezés; (átvitt értelemben) valódiság;

halhatatlanság, romlatlanság, őszinteség. (az Úsz-ben egyike azoknak a

szavaknak, amelyek megfelelnek „öröklét, örökkévalóság” általunk többnyire

időbeli értelemben használt fogalmának). 325

Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én

nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e

halálnak testéből)? (szómából = holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi

Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25) „Azért is sóhajtozunk

ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan

felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert mi is, akik e sátorban

vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem

felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4) „Mert a mi

országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki

elváltoztatja a mi nyomorúságos (lealacsonyított, megalázott) testünket (szóma =

egész lényünket), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas

munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21) „Ő

pecsétjével el is jegyzett minket, és a Szellem zálogát adta szívünkbe” (2Kor.

1,22). „Aki záloga [foglalója; (előlege)] a mi örökségünknek s feladata az

Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének

magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az Ő dicsőségének

dicséretére”(Eféz. 1,14) 326

Elnyelezett a halál diadalra (katapi /n/ ó): belefullad; elmerül, megsemmisül.

A győzelem semmivé tette a halált. „Hogy diadalt arasson a halál fölött az élet”



114

halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva:

„Teljes a diadal a halál fölött; (Elnyelte a halált a diadal végleg)327

1 Kor. 15,55 Halál! hol a te fullánkod [győzelmed; diadalod]?

Pokol328

[koporsó; halál]! hol a te diadalmad? [fullánkod; tövised]

327

Mert Isten: „… elveszi (leveszi) e hegyen a fátyolt (leplet), mely beboríta

minden népeket (nemzetet), és a takarót, mely befödött (betakart) vala minden

népségeket (nemzetet). Elveszti a halált (véget vet a halálnak, megsemmisíti)

örökre, és letörli az Úr Isten (én Uram, az ÚR) a könnyhullatást minden orcáról.

És népe gyalázatát eltávolítja (leveszi) az egész földről; mert az Úr szólott (ezt

ígérte). És szólnak (ezt mondják) ama (azon a) napon: Ímé (itt van a mi)

Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart (benne reménykedtünk, hogy

megszabadít) minket. Ez az Úr (Itt van az ÚR), akit mi vártunk, örüljünk és

örvendezzünk (vigadjunk) szabadításában!” (Ésa. 25,7-9) A prófécia

beteljesedéséről ad hírt az Evangélium: „Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat,

és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Mát.

1,23). János apostol ezt így hallja a mennyei látomásában: „És hallék nagy

szózatot (hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől), amely ezt mondja vala az

égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő

népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. És az Isten eltöröl

minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem

(jaj)kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők (az eredeti, a kezdeti; az

ősi, a régiek) elmúltak” (Jel. 21,3-4) És Isten valóban az emberekkel volt van és

lesz: „És az Ige testté lett és lakozék ((szkénoó): sátorozik, sátrat vert) mi közöttünk

(és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes

vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14) Pál apostol pedig boldogan vallja,

hogy megtörtént: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek

(korábbi; kezdeti, eredeti) elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2 Kor. 5,17) Mert

Isten ígérete így hangzik: „Megváltom (kifizetem a váltságdíjat; kiváltom,

kiszabadítom) őket a Seol hatalmából (a holtak hazájából, az alvilág torkából)!

Megmentem (megváltom) őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed (tövised,

mérged), oh halál?! Hol van a te romlásod (fullánkod), oh Seol (holtak hazája,

alvilág)?! Megbánás (nincs bennem) elrejtetett én előlem (Elrejtőzött a részvét

szemem elől)” (Hós. 13,14) És a prófécia beteljesült Krisztusban: „Mert [drága;

nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok]

dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szóma):

egész valótokban] (és szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1 Kor. 6,20) És így

folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy nem veszendő holmin (romlandó,

múlandó), ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt

hiábavaló (értéktelen, üres) életetekből (életvitel, életvezetés, magatartás,

életmód); Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen (be nem szennyezett,

mocsoktalan) bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19) 328

Pokol hol a te diadalmad: (thanatosz): „felbomlás” (analízis); a természeti

(biológiai, fizikai) élet ellentéte, megszűnése.



115

1 Kor. 15,56 A halál fullánkja [tövise] pedig a bűn [(hamartia): a

céltévesztés]; a bűn [céltévesztés] (ható)ereje [hatalma] pedig a

törvény329

1 Kor. 15,57 De hála az Istennek, aki a diadalmat [győzelmet] adja

[megadta] nékünk [mert ő győzelemre segít minket] a mi Urunk

Jézus Krisztus által330

1 Kor. 15,58 Azért szerelmes [szeretett] atyámfiai [testvéreim] erősen

álljatok, mozdíthatatlanul [legyetek szilárdak, rendíthetetlenek,

állhatatosak, kitartók], buzgólkodván az Úrnak dolgában

329

A törvény azért adatott, hogy a sátántól visszaforduljon az ember Krisztus –

vagyis az Isten – felé: „Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül;

munkál, eredményez] ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való

cselekedet (törvényszegés) sincsen. [nem lehet áthágni sem a törvényt]” (Róm.

4,15) „A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Távol legyen

(Semmiképpen sem)! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes

megeleveníteni (életet adni), valóban a törvényből volna az igazság (a törvény

alapján volna a megigazulás.). De az Írás mindent (mindenkit) bűn alá

rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből (a Jézus Krisztusban

vetett hit alapján) adassék a hívőknek (azoknak, akik hisznek). Minekelőtte

pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit

kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké

(nevelőnkké) lett, hogy hitből (hit által) igazuljunk meg. De minekutána eljött a

hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt (a nevelőnek alávetve)” (Gal. 3,21-

25) „Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az

Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem] pedig örök élet [a természetfeletti

élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23) 330

Az Úr Jézus így bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket

azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon

nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (Jn. 16,33) Pál

apostol megvallása: „De mindezekben [mindezekkel szemben] győzteseknél is

többek vagyunk, [felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes, tökéletes, végleges,

fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37) És

mindazok győztesek, akik víztől és Szellemtől újonnan születtek: „Mert

minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely

legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi,

hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5) És ezt a hitüket meg is vallják: „És ők

legyőzték azt (őt, vagyis a sátánt) a Bárány véréért (a Bárány vérével), és az ő

bizonyságtételüknek beszédéért (logoszával: igéjével); és (azok, akik) az ő

életüket nem kímélték mind halálig” (Jel. 12,11)



116

[munkájában] mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok

[fáradozásotok] nem hiábavaló az Úrban331

1Kor 16. AZ ADAKOZÁSRÓL – BEFEJEZÉS

1 Kor. 16,1 Ami a szentek számára [javára, részére] való alamizsnát

[rendezett adomány gyűjtést] illeti, amiképpen Galácia [kihívott]

gyülekezeteinek [eklézsiáinak] rendeltem [meghagytam], ti is

azonképpen cselekedjetek. [úgy járjatok el]332

331

És így folytatódik a kijelentés: „Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan

(szilárdan) és erősen (egyenesen), és el nem távoztok (tántorodtok) az

evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden

teremtménynek az ég alatt; amelynek lettem én, Pál, szolgájává” (Kol. 1,23)

Mert: „Az istentelen (Isten nélkül élő, hitetlen) munkál (szerez) álnok (hamis)

keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos (mert igaz bérhez jut

az, aki igazságot vet). Aki őszinte az igazságban (és ragaszkodik az igazsághoz),

az életére (az az életre jut) -, aki pedig a gonoszt követi (a rosszat hajhássza), az

vesztére (a halálra) műveli azt” (Péld. 11,18-19) Hiszen: „… ezekben az időkben

nincs békessége (biztonsága) sem a kimenőnek (az eltávozónak), sem a

hazajövőnek, mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak (mert sok gyötrelem

szakadt mindazokra), akik e földön laknak. Annyira, hogy egy nemzetség (egyik

nép) a másik nemzetséget (népet megtámadja) és egyik város a másik várost

elpusztítja (szétzúzza); mert az isten (azaz: e világ istene) gyötri őket minden

sanyarúsággal (nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok (erősek) legyetek,

kezeiteket le ne eresszétek (ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak

(tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,5-7) Az Úr Jézus ígérete: „És ímé hamar

eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő

cselekedete lesz” (Jel. 22,12) Ezért: „Nem fáradnak (fáradoznak) hiába, nem

(veszedelemre) nemzenek (és nem szülnek) a korai halálnak, mivel az Úr

áldottainak magva ők, és ivadékaik velük megmaradnak (mert az ÚR áldott népe

ez, ivadékaival együtt). És mielőtt kiáltanának, én felelek (válaszolok), ők még

beszélnek, és én már meghallgattam” (Ésa. 65,23-24) 332

Az adakozásról sok mondanivalója van az apostolnak: „A szentek szükségeire

[szűkölködés, hiány] adakozók [vagyonotokat közlők] legyetek; [A szentekkel

vállaljatok közösséget szükségeikben]…” (Róm. 12,13) És a kihívott gyülekezet

ezt meg is cselekedte: „Ez időtájban (ezekben a napokban) pedig menének

Jeruzsálemből Antiókhiába (jelentése: bosszúálló, üldöző) próféták. Felkelvén

pedig (előállt) egy azok közül, névszerint Agabus (jelentése: a szeretett,

szenvedélyes szerelem), megjelenté (megjövendölte) a Szellem által, hogy az egész

föld kerekségén nagy éhség (éhínség) lesz; amely meg is lőn (be is következett)

Klaudius (jelentése: sánta; a megbénult, a síró) császár idejében. A tanítványok

pedig (valamennyien) elhatározták, hogy a szerint, amint kinek-kinek közöttük

módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak

(testvéreknek): Amit meg is cselekednek, elküldvén a vénekhez (a gyülekezet



117

1 Kor. 16,2 A hétnek333

első napján [az első szombaton] mindenitek

tegye félre [és gyűjtse össze] magánál (otthon) [és rakja össze], amit

elöljáróihoz) Barnabás (jelentése: a vigasztalás fia, a (prófétai) ígéret fia) és Saulus

(jelentése: akit kértek, kívántak, a kikövetelt), keze által” (Csel. 11, 27-30) És az

apostol minden gyülekezettel közli, hogy az adakozás Isten kegyelme:

„Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai (testvéreim), Istennek azt a kegyelmét,

amelyet Macedónia gyülekezeteivel közlött (adott). Hogy a nyomorúság sok

próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük, jószívűségük (a

tisztaszívűség) gazdagságává növekedett. Mert, bizonyság vagyok rá

(tanúskodom arról), erejük szerint, sőt erejük felett is (önként) adakoznak, Sok

könyörgéssel (és erősen sürgetve) kérvén minket, hogy a szentek iránt való

szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket (adakozással részt

vehessenek)” (2 Kor. 8,1-4) Ezért: „A szentek iránt való szolgálatról felesleges is

néktek írnom. Hiszen ismerem a ti készségteket amellyel dicsekszem felőletek a

macedónoknak, hogy Akhája kész a múlt esztendő óta; és a ti buzgóságtok,

sokakat magával ragadt. Mindamellett (mégis) elküldöttem az atyafiakat

(testvéreket), hogy a mi felőletek (veletek) való dicsekedésünk ebben a részben

(ügyben) hiábavaló ne legyen; hogy, amint mondám, készen legyetek. Hogy

aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak, és titeket készületlenül találnak,

valamiképpen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban

(bizodalmunkban). Szükségesnek véltem azért (tartottam tehát) utasítani az

atyafiakat (hogy megkérjem a testvéreket), hogy előre menjenek el hozzátok, és

készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen,

mint adomány (hálaáldozat), és nem mint ragadomány (nem pedig mint

kényszerű adomány). (2 Kor. 9,1-5) És ismét adakoztak a jeruzsálemi szegények

részére, amit: „Ha Hispániába [jelentése: hiányosság, elégtelenség] megyek,

elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti

elkísértek oda, ha előbb részben beteljesedem veletek. [ha majd egy kissé

felüdülök köztetek] Most pedig megyek [indulok] Jeruzsálembe [jelentése: a

béke megalapozása] szolgálván a szenteknek. Mert tetszett [kedvét (örömét) lelte]

Macedóniának [jelentése: a nagy] és Akhájának, [jelentése: gyászhely, fájdalom,

szorongás] hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei [szűkös anyagi helyzetben

lévők] részére némileg adakozzanak. [jónak (helyesnek) látták, hogy (közös)

gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára (javára)] Mert

tetszett nékik, [Jónak (helyesnek) látták] és tartoznak is vele. [de adósaik is

nekik] Mert ha a pogányok [nemzetek] azoknak a szellemi javaiban részesültek,

tartoznak nékik viszont szolgálni a (hús)testiekben. [kötelesek, a hústestet illető

dolgokban segítségükre lenni] Ezt azért ha majd elvégezem, [befejezem] és

nékik e gyümölcsöt átadom, [és a gyűjtött adományt lepecsételve átadom

kezeikbe] elmegyek közöttetek által [titeket útba ejtve a ti segítségetekkel]

Hispániába (jelentése: hiányosság, elégtelenség). [utazom]” (Róm. 15,24-28) 333

A hétnek első napján (szabbaton): szombat; héber sabbát = abbahagyás

szóból származik; nyugvást, nyugalmat csak másodlagos értelemben jelent, a



118

[hétközben] sikerül összegyűjtenie [ami tőle telik; ami neki tetszik],

hogy ne akkor történjék [legyen] a gyűjtés, amikor odamegyek. [ha

majd megérkezem]334

szövegösszefüggésnek megfelelően. Az „abbahagyás” időszaka, főleg a hetedik

nap és a zsidó naptári év szombatjai. A szombatok egyike – amit a magyar és a

legtöbb nemzeti nyelvű fordítás „a hét első napjának fordít – kifejezés utal a hét

heti szombat egyikére a Zsenge meglóbálása és a Pünkösd között. Ebben az

igében is ilyen értelemben szerepel. - 1) szombat (sabbát), a hét hetedik napja. 2)

a hét (hét napból álló időszak). 3) szombatnapon megtehető (ti. távolság) Egy

másik fordítás szerint: Hétnek első napján (szabbaton): - a Szábbát (azaz

Sabbát), vagy a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás (a

rendtartás vagy maga a szokás is); - tágabb értelemben: két Sabbát közti

időszak; - többes számban is a fenti értelemben használták 334

És így folytatódik a kijelentés: „Azért, miképpen mindenben bővölködtök,

hitben, beszédben (igében), ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való

(és a tőlünk rátok áradó) szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek

(adakozásban is legyetek bőkezűek)” (2 Kor. 8,7) „Mert ismeritek a mi Urunk

Jézus Krisztusnak jótéteményét (kegyelmét), hogy gazdag lévén (létére),

szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.

Tanácsot is adok e dologban (ebben az ügyben); mert hasznos az néktek, akik

nemcsak a cselekvést, hanem (előzőleg) az akarást is elkezdtétek tavaly óta.

Most hát a cselekvést is vigyétek végbe (végezzétek el); hogy amiképpen

(amilyen) az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás is ahhoz képest legyen

(olyan legyen a véghezvitel is), amitek van. Mert ha a készség megvan, a szerint

kedves az, amije kinek-kinek van, és nem a szerint, amije nincs. Mert nem úgy,

hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem

egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek (fölöslegetek) pótolja

amazoknak fogyatkozását (azok hiányát). Hogy amazoknak bősége (fölöslege) is

pótolhassa a ti fogyatkozástokat (hiányotokat), hogy így egyenlőség legyen;

Amint meg van írva: aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt

kevesebbje” (2 Kor. 8,9-15) „Azt mondom (és tudjuk) pedig: Aki szűken vet,

szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Kiki amint eltökélte (mindenki

úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte) szívében, nem szomorúságból (ne

kedvetlenül), vagy kénytelenségből (kényszerűségből); mert a jókedvű adakozót

szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas (van hatalma) arra, hogy rátok árassza

minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén (hogy

mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek), minden

jótéteményre bőségben legyetek (és bőségben éljetek minden jó cselekedetre),

Amint meg van írva: Szórt, adott (bőkezűen osztott) a szegényeknek; az ő

igazsága örökké megmarad. Aki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret

eleségül, ád (megadja) és megsokasítja a ti vetésteket (vetőmagotokat) és

megnöveli (megszaporítja) a ti igazságtoknak gyümölcsét, Hogy mindenben

meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez (szül)



119

1 Kor. 16,3 Mikor pedig megérkezem, akiket javasoltok

[alkalmasnak találtok; akiket kipróbáltaknak fogtok látni] leveleitek

által, azokat küldöm el [ajánlólevéllel], hogy elvigyék Jeruzsálembe a

ti [kedves] ajándékotokat [szeretetadományotokat].

1 Kor. 16,4 Ha pedig méltó [érdemes] lesz [a gyűjtés arra; (vagyis ha

megéri)], hogy én is elmenjek [elutazzam], velem együtt jönnek.

1 Kor. 16,5 Elmegyek pedig hozzátok, amikor Macedóniába

átmegyek: mert Macedónián általmegyek, [Hozzátok pedig akkor

megyek, ha már bejártam Macedóniát, mert Macedónián keresztül

utazom]335

1 Kor. 16,6 Nálatok azonban [ha lehetne] talán megmaradok

[elidőzöm, ha úgy esik], vagy ott is telelek, hogy ti kísérjetek el,

az Istennek. Mert e tisztnek szolgálata (ennek a szolgálatnak az ellátása)

nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az

Isten előtt (sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt); Amennyiben e szolgálatnak

próbája által (eredményességéért) dicsőítik (majd) az Istent a ti Krisztus

evangéliumát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való

adakozó jószívűségtekért (amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul).

Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok

való bőséges kegyelme miatt (mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok). Az

Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért” (2 Kor. 9,6-15)

Tehát: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van

annak megcselekedése (Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy

megtedd)” (Péld. 3,27) Az Úr Jézus kijelentése: „És leülvén Jézus a

templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet (dobja a)

pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet (dobott) vala abba. És egy

szegény özvegyasszony is odajővén, két fillért, azaz egy negyed pénzt (azaz egy

krajcárt) vete bele. Akkor előszólítván (odahívta) tanítványait, monda nékik:

Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet vetett, hogynem

mind a többi, akik a perselybe vetettek vala. Mert azok mindnyájan az ő

fölöslegükből vetének (dobtak); ez pedig az ő szegénységéből (mindazt

beledobta), amije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát” (Márk. 12,41-44) 335

Az apostol Efézusból – ahol komoly támadás érte –indult Macedőniába

(jelentése: összezúzás): „Minekutána pedig megszűnt a háborúság (zavargás),

magához híván Pál a tanítványokat (bátorította őket) és tőlük búcsút vévén (és

elköszönve), elindula, hogy Macedóniába menjen” (Csel. 20,1) A

Korinthusiaknak megírja, hogy életveszélyben volt, de Isten megmentette, és

ezután is megmenti: „És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni,

hogy másodízben nyerjetek kegyelmet (részesüljetek a kegyelemben); És

köztetek (tőletek) általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok

térni vissza, és tőletek elkísértetni (ti bocsássatok útra) Júdeába” (2 Kor. 1,15-16)



120

[indítsatok útnak; ti is adjatok nekem kíséretet] ahová megyek.

[bármerre is megyek majd]

1 Kor. 16,7 Mert nem akarlak [nem szeretnélek] titeket épen csak

átmenet [átutazás] közben látni [meglátogatni], de remélem, hogy

valami ideig nálatok maradok [egy kis időt nálatok tölthetek], ha az Úr

(meg)engedi.

1 Kor. 16,8 Efézusban pedig pünkösdig maradok.

1 Kor. 16,9 Mert nagy [és tágas; hathatós és munkában gazdag] kapu

[ajtó] nyílott meg előttem és hasznos [kitűnő], az ellenség [ellenkező;

ellenszegülő] is sok336

.

1 Kor. 16,10 Hogyha pedig megérkezik [oda jut] Timótheus

[jelentése: Istent tisztelő Istennek kedves], meglássátok [legyen

gondotok rá], hogy bátorságos [félelem nélküli] maradása legyen

[zavartalanul tartózkodhasson] nálatok; mert az Úrnak dolgát

cselekszi [végzi ő is], mint én is337

1 Kor. 16,11 Senki [se nézze le tehát] azért őt meg ne vesse [ne

becsülje le; nehogy valaki őt lekicsinyelje] hanem bocsássátok

[kísérjétek] el [indítsátok útnak] őt békességgel [biztonságban;

háborítatlanul], hogy hozzám jöhessen [eljusson]; mert várom őt az

atyafiakkal [testvérekkel] együtt338

1 Kor. 16,12 Ami pedig Apollós atyafit [testvért] illeti, igen [nagyon;

ismételten] kértem őt, hogy menjen el hozzátok az atyafiakkal

[testvérekkel] együtt: de semmiképpen sem volt kedve, [akar most

336

Az apostol két évig szolgált Efézusban, ahol életveszélybe is került: „Ez

pedig lőn (tartott) két esztendeig; úgyannyira, hogy mindazok, kik lakoznak vala

Ázsiában, mind zsidók, mind görögök, hallgaták (és meghallották) az Úr

Jézusnak igéjét” (Csel. 19,10) De: „Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai

(testvéreim) a mi nyomorúságunk felől, amely Ázsiában esett rajtunk (ért

minket), hogy felette igen (rendkívüli mértékben), erőnk felett megterheltettünk,

úgy hogy életünk felől is kétségben valánk” (2 Kor. 1,8) 337

Mert: „Azért küldtem [bocsátottam] hozzátok Timóteust [jelentése: Istent

tisztelő], ki nékem [nagyon] szeretett [kedves, drága] és hű [megbízható] fiam

[gyermekem] az Úrban. Aki eszetekbe juttatja néktek [emlékeztet titeket] az én

útjaimat [tanításomat; utasításaimat] a Krisztusban [Krisztus Jézussal

kapcsolatos módszereimet, emlékeztetni fog titeket arra, hogyan élek Krisztus

Jézusban], amint mindenütt, minden [kihívott] gyülekezetben [eklézsiában]

tanítok [hirdetek]” (1 Kor. 4,17) 338

Az apostol így tanítja Timóteust: „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse (ifjú

korod miatt), hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a

szeretetben, a hitben, a tisztaságban” (1 Tim. 4,12)



121

útra kelni, semmiképpen sem akarta az Isten] hogy most elmenjen;

de majd elmegy, mihelyt jó alkalmatossága lészen. [mihelyt ideje

engedi, azonnal megy]339

1 Kor. 16,13 Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok

ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul;

tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek

bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek

meg; győzedelmeskedjetek]340

1 Kor. 16,14 Minden dolgotok [(agapé): Isten szerinti] szeretetben

menjen végbe! [Minden, amit tesztek, szeretetben történjék)]341

339

Mert: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden

akaratnak” (Préd. 3,1) 340

És: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint

ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek

lévén a hitben (szilárdan)…” (1 Pét. 5,8) „Minden erővel megerősíttetvén az Ő

dicsőségének hatalma (nagysága) szerint minden kitartásra (a teljes

állhatatosságra) és hosszútűrésre örömmel” (Kol. 1,11) „Mert szinte

megelevenedünk (és egyszerre feléledünk), ha ti erősek vagytok (és szilárdan

álltok) az Úrban” (1 Thess. 3,8) Hiszen meg van írva: „Minden istentelen (aki

Isten nélkül él) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig (biztosnak érzik

magukat), mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1) De ti: „Csakhogy a Krisztus

evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván

titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől (rólatok), hogy megállotok

egy Szellemben, egy érzéssel (szívvel) viaskodván (együtt küzdve) az

evangélium hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt (és hogy

semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől). Ami azoknak a veszedelem

(kárhozat: romlás, pusztulás) jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől

van” (Fil. 1,27-28) „Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem

erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,7) „Végezetre,

atyámfiai (testvérek), legyetek erősek (erősödjetek meg) az Úrban, és az ő

hatalmas erejében” (Eféz. 6,10) Megvallva, hogy: „Mindenre van erőm a

Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13) 341

És az apostolok újra-és újra megismétlik, hogy: „Szeretteim, szeressük

egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől

született, és ismeri az Istent. Aki (pedig) nem szeret, (az) nem ismerte meg az

Istent; mert az Isten szeretet. Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és

(viszont) gyűlöli a maga atyjafiát (testvérét), hazug az: mert aki nem szereti a

maga atyjafiát (testvérét), akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a

parancsolatunk is van Őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát

(testvérét) is” (1 Ján. 4,7-8.20-21) Az Úr Jézus búcsúzóul ezt a parancsot adta az

övéinek: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint

(ahogyan) én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg



122

1 Kor. 16,15 Intelek [kérlek; buzdítalak] pedig titeket, atyámfiai

[testvérek], hiszen tudjátok [ismeritek], hogy Stefanásnak (jelentése:

megkoronázott; megkoszorúzott). [és Fortunatusnak (jelentése: jól

menő; szerencsés) és Akaikusnak (jelentése: Akhájához tartozó,

gyászoló)] házanépe Akhája (jelentése: gyászhely, gyász, fájdalom,

szorongás; baj) [kezdete, első termése] zsengéje [a hitben], és ők a

szenteknek való [diakóniai] szolgálatra adták [szánták; szentelték;

rendelték] magukat.

1 Kor. 16,16 Hogy ti is engedelmeskedjetek [Álljatok rendelkezésére;

megbecsüljétek; alájuk rendeljétek (vessétek) magatokat] az

ilyeneknek, és mindenkinek, aki velük szolgál [munkálkodik] és fárad.

1 Kor. 16,17 Örvendezek [örülök] pedig a Stefanás, Fortunátus és

Akhaikus eljövetelének [megérkezésének; jelenlétének; ittlétének];

mert a bennetek való fogyatkozást ezek betöltötték. [mert a ti

hiányotokat ők pótolták távollétetekben]

1 Kor. 16,18 Mert megnyugtatták [felüdítették; megörvendeztették;

megújították] az én szellememet és a tiéteket is. Megbecsüljétek azért

mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján.

13,34-35) És: „Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne legyetek adósok] hanem

csak azzal, hogy egymást [ugyanabból a fajtából (Krisztusi) egy másikat]

szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (agapaó): SZERET önzetlenül, a másik

érdemeitől függetlenül] mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző;

„másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását,

tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz,

megvalósít; tartalmat adott neki] A [felebaráti] szeretet [(agapé): isteni tulajdonság

nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik

ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, igyekszik

örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni] nem illeti gonosszal a felebarátot.

[nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)]

Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen

betöltjük a törtvényt] (Róm. 13,8.10) A törvény betöltését – beteljesítését – így

magyarázza az apostol: „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó

lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5) Az igazi

(Isten szerinti) szeretet pedig: „A szeretet hosszútűrő (türelmes), kegyes

(jóságos); a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Nem cselekszik éktelenül (Nem viselkedik bántóan), nem keresi a maga hasznát,

nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt (a rosszat), Nem örül a

hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz,

mindent remél, mindent eltűr”(1 Kor. 13,4-7) „A gyűlölet viszályt teremt, de

minden vétket elfedez a szeretet” (Péld. 10,12)



123

az ilyeneket. [Tartsátok tehát az ilyeneket tiszteletben, részesítsétek

elismerésben]

1 Kor. 16,19 Köszöntenek [üdvözölnek az Úrban] titeket Ázsia

[kihívott] gyülekezetei [eklézsiái]; köszöntenek titeket az Úrban felette

igen Akvila és Priscilla, a házuknál levő [kihívott] gyülekezettel

[együtt] egybe. [kiknél szállva is vagyok]

1 Kor. 16,20 Köszöntenek [üdvözölnek] titeket az atyafiak [testvérek]

mindnyájan. Köszöntsétek [üdvözöljétek] egymást szent [megszentelt,

tiszta] csókkal (a szeretet csókja, a testvéri szeretet kifejezése; a

hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás külső jele)342

1 Kor. 16,21 A köszöntés(t) a saját kezemmel [írtam], a Páléval. [Ez a

sajátkezű üdvözletem: Pál]343

342

A Szent Szellem tanácsa a Krisztusban lévőknek vagyis parancsa a

Krisztusban testvéreknek: „Köszöntsétek egymást szent (megszentelt, tiszta)

csókkal [szeretet csókja, a testvéri szeretet kifejezése; a hitbeli vonzalom, vagy

ragaszkodás külső jelével] Köszöntenek titeket a Krisztus (kihívott)gyülekezetei.

[eklézsiái]” (Róm. 16,16) „Köszöntsétek egymást szent (megszentelt, tiszta)

csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan” (2 Kor. 13,12) „Köszöntsétek

az összes atyafiakat (minden testvért) szent csókolással” (1 Thess. 5,26)

„Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik

Krisztusban vagytok” (1 Pét. 5,14) 343

A gyülekezetekhez írott levekben a köszöntést saját kezűleg írja az apostol:

„A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, a mi ismertető jegye (hitelesítő

jele) minden levelemnek. Így írok” (2 Thess. 3,17) „A köszöntés a saját kezemmel,

a Páléval, van írva…” (Kol. 4,18) „Látjátok (nézzétek), mekkora betűkkel írok

néktek a saját kezemmel!” (Gal. 6,11) És teszi ezt a hamis tanítók miatt, ahogyan

erről több gyülekezetnek is ír: „Mert hogyha az, aki jő (valaki odamegy

hozzátok), más Jézust prédikál (hirdet), akit nem prédikáltunk (hirdettünk). vagy

más szellemet vesztek (fogadtok be), amit nem vettetek (nem akit kaptatok), vagy

más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek” (2 Kor. 11,4)

Ahogy ezt a Galaták tették: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus

kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok (más

evangéliumhoz pártoltok). Holott nincs más; de némelyek (egyesek) zavarnak

(megzavartak) titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. De ha

szinte mi (magunk), avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit

(evangéliumot) azon kívül, amit néktek (mi) hirdettünk, legyen átok (átkozott

legyen). Amint előbb (korábban is) mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki

néktek hirdet valamit (más evangéliumot) azon kívül, amit elfogadtatok, átok

(átkozott) legyen” (Gal. 1,6-9)



124

1 Kor. 16,22 Ha valaki nem szereti344

az Úr Jézus Krisztust, legyen

átkozott345

Maran atha346

[Ha valakinek nem kedves az Úr, legyen

átok! Maran Atha = Ó urunk jöjj!]347

1 Kor. 16,23 Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme [Isten jóindulata,

kedvezése, jóindulatú gondoskodása] veletek!

1 Kor. 16,24 Az én [(agapé): Isten szerinti] szeretetem [együtt van]

mindnyájatokkal a Jézus Krisztusban [az Úrban]! Ámen.

344

nem szereti (phileó): - valakinek a barátjának lenni. ((egy egyén vagy tárgy)

kedvelése), vagyis vonzódik valaki,/valami iránt. (személyes ragaszkodást jelöl,

amely érzéseket vagy érzelmeket mozgat meg; - speciális értelemben:

megcsókol (a gyengédség jeleként). KJV: megcsókol, szeret; kedvel; szeret,

baráti érzésekkel van valaki iránt; szívesen lát; szeretget, becéz valakit; 345

Átkozott legyen: (anathema): ami fel van téve (t.i. az oltárra); ami Istennek

van szentelve; átvitt értelemben: az Úrnak életre-halálra odaszentelt élet. A

héber chérem = (halálra) odaszánt szó visszaadására használják, ami az Istennek

visszavonhatatlanul odaszánt dolgokra vonatkozott. Megjegyzés: meg kell

különböztetni az általunk is használt „átok, átkozni, megátkozni) fogalmaktól,

amelyekre a héberben és a görögben is külön szó szerepel. (katara; katraomai) 346

Maran atha: az Úr eljött! vagy: az Urunk eljön. Vagy: Jövel, Urunk! 347

És: „A kegyelem legyen mindazokkal, akik (el nem múló szeretettel) szeretik

a mi Urunk(at) Jézus Krisztust romlatlanságban. Ámen” (Eféz. 6,24) „Mi

szeressük őt; mert Ő előbb szeretett minket!” És: „Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus

a Krisztus, Istentől született; és mindaz, aki szereti a szülőt (azt, aki szülte), azt

is szereti, aki attól született” (1 Ján. 4,19; 5,1)



125

Korintusi I levél kapcsolódó igékkel

Documents