KÁLVINISTA SZEMLEszesedjünk a gyülekezet lelki építéséből. Mert–amintmármondtam–hatudjukés hisszük, hogy az egyház a Szentlélek ha-talmából és működése folytán

KÁLVINISTASZEMLE

A SZLOVÁKIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ

HIVATALOS LAPJA

LXXVIII. évfolyam 7–8. szám Komárom, 2007. július–augusztus Ára 20 korona

FELTÉTLEN MEGBOCSÁTÁS„…és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezők-

nek…” (Mt 6,12). Mit jelent a megbocsátás? Azt, hogy nem rójuk fel a rosszat, nemgondolunk haraggal arra, aki sérelmet okozott nekünk, szinte meg nem történtnektekintjük a bántalmat, elfelejtjük a minket ért méltánytalanságot. Ennek ellenére sok-szor halljuk: megbocsátok, de nem felejtem el; holott az előbbi meghatározás értelmé-ben a felejtés és a megbocsátás fogalmának azonosságot kell mutatnia egymással. Hanem történik meg a felejtés, akkor a megbocsátás nem is lehet igazi. Megbocsátaniúgy kell, amint Isten az új szövetség megkötésekor ígéri a mi bűneinkkel kapcso-latban, hogy többé nem emlékezik meg róluk (Jer 31,34).

Hogyan várhatjuk el mennyei Atyánktól, hogyan kérhetjük tőle naponként,hogy bocsássa meg vétkeinket, ha mi nem gyakoroljuk ugyanezt a „ke-gyet” felebarátainkkal szemben. Jól figyeljük meg a sokszor elismételt

kérést: „…és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétke-zőknek…” Vagyis az Úr Jézustól tanult imádságunkban arra kér-jük Istent, hogy úgy bocsássa meg a vétkeinket, amint mi is ké-pesek vagyunk nemcsak felülemelkedni a minket ért sérelmeken,hanem teljesen meg is bocsátani azokat. Hogy az Isten megbo-csátásával mennyire szoros kapcsolatban áll, hogy mi is megbo-csátunk-e azoknak, akik vétkeztek ellenünk, bizonyítja, hogy aBibliában két verssel lejjebb az Úr Jézus nyomatékosítását talál-juk: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek ismegbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátoksem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Mt 6,14–15). Ha embertársaink iránt nem gyako-rolunk irgalmat, elzárjuk magunk elől azt a forrást, melyből az isteni kegyelem buzog.

Érdemes jól megfigyelnünk, hogy a mindennapi eledel kérése után – „mindennapikenyerünket add meg nékünk ma” – egy „és” kötőszóval kapcsolódik a kérés: „és bo-csásd meg a mi vétkeinket”. Ugyanis egyenes összefüggés van a testi és a lelki állapotközött. Az embernek nemcsak arra van szüksége, hogy a teste naponként megkapja amegfelelő táplálékot, hanem a lelkének is meg kell tisztulnia. Amilyen fontos a testeszámára a táplálék, pont olyan fontos a lelke számára a bűnbocsánat. A felhalmozottés meg nem bocsátott vétkek ugyanis nagyon tudnak nyomasztani. Súlyuk alatt össze-roppanhat az ember. Ugye, mindnyájan ismerjük azt a jó érzést, amikor az úrvacsoraiközösség után átéljük bűneink megbocsátásának örömteli valóságát? Úgy érezzük, le-zártunk egy rossz szakaszt, tiszta lappal indulhatunk tovább, ebből kifolyólag kelle-mes érzés tölthet el bennünket, és talán fogadkozva, ám mindenképpen reménnyel teltszívvel vághatunk neki a jövőnek.

Az ellenünk elkövetett vétkeket pedig jobb, ha elfelejtjük, megbocsátjuk,mert utána már nem fognak nyomasztani. És nem csak akkor kell így el-járnunk, ha megtörtént a bocsánatkérés. Mi nem tagadhatjuk meg a bocsá-

natot embertársainktól csupán azért, mert nem adják jelét annak, hogy az ellenünk el-követett igazságtalanságot megbánták volna. Adja Isten, hogy akkor is meg tudjuk azellenünk elkövetett vétkeket bocsátani, amikor a bocsánatkérés elmaradt! Adjon Istennekünk megbocsátó szívet, megbocsátó lelkületet!

–köb–

Mint magadat...Azon töprengjünk, hogy miért

bántjuk egymást rossz szóval, ha-raggal, szeretetlenséggel. A lélektanvilágából meglepő választ kapunkerre a kérdésre. Nevezetesen: „A-zért nem szeretjük az embereket,mert nem tudjuk jól szeretni magun-kat.” Itt is pontosítani kell eddigi gon-dolatainkat.

Van olyan primitív, önző, erősza-kos önszeretet, amit keményen megkell tagadni. De van olyan jogos ön-szeretet is („Szeresd felebarátodat,mint magadat”), amely így gon-dolkodik: minden gyarlóságommalegyütt Isten gyermeke vagyok. Őszeret engem, megbocsátotta min-den bűnömet; és most önbecsü-lésre, önértékelésre tanít. Isten sze-retetéből táplálkozó önszeretet útjántanulom meg azt, hogy a másik em-bert is értékesnek tartsam, megbe-csüljem, megbocsássak neki, sze-ressem. Nem könnyű ráeszmélniarra, hogy a felületes önszeretet mö-gött a mélységben perben vagyunkönmagunkkal. Megvetjük, elítéljükmagunkat. E tudatalatti feszültségellen úgy védekezünk, hogy mások-ra vetítjük keserű indulatainkat. El-fojtott parázna vágyainkat úgy „győz-zük le”, hogy állandóan szidalmaz-zuk a paráznákat.

Az ellenpéldák bizonyítanak: minélinkább beteljesedünk Jézus szere-tetével, a bűnbocsánat örömével,annál kedvesebbek lesznek szá-munkra az emberek. A bűnösök is.Azok is, akik ártottak nekünk. Akiszeretettel van tele, az mindenkormindenkinek szeretetet ajándékoz. Amézzel teli üveget összetörhetik, ak-kor is méz folyik belőle.

(Farkas József)

Lapunk szerkesztője megkért, hogysorozatban írjak a kegyelmi ajándékokról.Ez a szókapcsolat nyelvünkben feleslegeskettőzésnek tűnik, hisz az „ajándék” és a„kegyelem” szinte ugyanazt jelentik – va-lamit, amire nincs jogunk, amit csak kap-hatunk és örömmel és hálásan elfogadha-tunk. Csakhogy ez a szókapcsolat annak afordítása, amit az Újszövetség eredetinyelvén a „charisma” szó fejez ki. A „cha-ris” kegyelmet jelent, a „charisma” pedigkegyelmi ajándékot. Az Újszövetségben,főleg Pál apostol leveleiben ez a szó aSzentlélek ajándékainak leírására haszná-latos, melyekkel Jézus Krisztus megaján-dékozza egyháza tagjait, akik már koráb-ban hittel elfogadták kegyelmét és hit ál-tal Isten gyermekeivé lettek. A „kegye-lem” szó a kegyelmet találni szókapcso-latban Isten viszonyulását jelenti a bűnösemberhez. Feltételezhető, hogy a bűnösember (más nincs) a szent és igazságos Is-ten előtt csak úgy állhat meg, hogy Isten amegbocsátás kérésére megkönyörül rajtaés kegyelmet ad neki (Mt 18,23–25). Ezta kegyelmet Isten Jézus Krisztus művé-ben készítette el, és kínálja mindenkinek;az üdvösséget eléri mindenki, aki bűnbá-nattal és hittel elfogadja és hálából Krisz-tus követőjeként, egyháza tagjaként él.Pál apostol így vallott magáról: „De Istenkegyelméből vagyok, ami vagyok, és hoz-zám való kegyelme nem lett hiábavaló,sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyá-jan; de nem én, hanem az Istennek velemvaló kegyelme” (1Kor 15,10).

De az Isten kegyelmét – aminek szer-zője és adományozója Jézus Krisztus, ésŐbenne van teljességben (Jn 1,16) – nem-csak a bűnök bocsánatában kapjuk, ha-nem ebből a teljességből és gazdagságbóla Szentlélek a kegyelemben részesítettbűnösöknek ajándékokat ad a hitéletre ésa szolgálatra, hogy épüljön Krisztus teste,ami az egyház. Az egyház a Szentlélektőlszületett, tehát csak ebből a forrásból él-

het és újulhat meg. A Szentlélek ajándékaés ajándékainak gazdagsága nélkül csakemberi szervezet lenne, hit és Istentől va-ló élet nélkül. De ezeket az ajándékokat aSzentlélek a keresztyéneknek nem sajátgazdagodásukra vagy dicsőségükre adja,hanem az egyház közössége építésénekszolgálatára, amit az apostol emberi test-hez hasonlít; bár sok különböző részevan, mindegyik szükséges a test egészsé-ges életéhez. Ezzel a megjelöléssel Pálazt is hangsúlyozni akarta, hogy a keresz-tyén hittől, amely maga is nagy kegyelmiajándék, idegen bármiféle individualiz-mus, elkülönülés és izoláció, és hogy akeresztyén közösségben él és csak ott él-het, ahol szolgál és elfogadja mások szol-gálatát, mégpedig különféle kegyelmiajándékok által, amelyekkel minden ke-resztyén megajándékoztatott.

Ezekről a kegyelmi ajándékokról az apos-tol egyrészt a Róma 12,6–58-ban, az Ef4,11–12-ben, de főleg az 1Kor 12–14-benbeszél. Olyan gyülekezethez intézett levélez, ahol kétféleképpen is veszélyeztetvevolt az egység. Az első fejezetekben emlí-tett veszély abban állt, hogy a gyüleke-zetben frakciók keletkeztek, és mindenkimás apostol hívének vallotta magát (1Kor1,10–13). Mintha elfelejtették volna,hogy bár ráépültek az apostolok és a pró-féták alapjára, a sarokkő azonban magaKrisztus (Ef 2,20). Az apostolok, a pró-féták, az igehirdetők nagyon fontosak, decsak eszközök Jézus Krisztus szolgálatá-ban, aki egyedüli feje az egyháznak.

De az egységet más is fenyegette. Azegység ugyanis nem uniformitás, egyszí-nűség, hanem egység a sokféleségben ésa megajándékozottság különféleségében.Mindenkinek van valamilyen kegyelmiajándéka, de mindenkinek más. Ez a sok-féleség viszont a gyülekezet és az egyházegységét nem bonthatja meg, hanem el-lenkezőleg: színességében és sokfélesé-gében az épülésére kell szolgálnia. Csak-

hogy a korinthusi gyülekezetben egyeskeresztyének némely ajándékot túlérté-keltek (pl. a nyelveken szólást – glosszo-láliát), főleg azokat, melyek a másoknakvégzett szolgálatot és az egység építésétnem szolgálták, hanem inkább fenyeget-ték. Ezért ír az apostol a 12–14. fejezet-ben terjedelmesen ezekről az ajándékok-ról. A kegyelmi ajándékok az egyház éle-te számára fontosak teljes színességük-ben, de kritériumuk (amely szerint meglehet ítélni és értékelni lehet őket) abbanvan, hogy mennyire szolgálják mások hi-tének gazdagítását és az egység munkálá-sát. Tudni kell azt is, hogy vannak ugyanfontosabb ajándékok (főleg azok, ame-lyek az igeszolgálattal kapcsolatosak), deegyetlen ajándékot sem szabad alábecsül-ni, hiszen ha az egyházat emberi testhezhasonlítjuk, ott is szükséges és fontos alegkisebb és legjelentéktelenebb tag is ésmegvan a küldetése a test egészséges éle-te mint egész számára.

Bár a kegyelmi ajándékokról más he-lyen is szó van a Szentírásban, pl.: Róma1,11; 6,23; 1Kor 1,7; az elkövetkezendőcikkekben abban a sorrendben akarok je-lentőségük és fontosságuk szerint foglal-kozni velük, amint a Római, a Korinthusiés az Efezusi levélben vannak felsorolva.Ezek a cikkek nemcsak ezen probléma ésaz akkori időben való megoldása megis-merésére szolgálhatnak, hanem annak azajándéknak a keresésére és felismeréséreis, amely ma is mindenkinek adatott; to-vábbá a készenlét és készség munkálásá-ra, hogy ajándékunkat ne csak saját gaz-dagodásunkra használjuk, hanem másokgazdagítása szolgálatába állítsuk, s így ré-szesedjünk a gyülekezet lelki építéséből.Mert – amint már mondtam – ha tudjuk éshisszük, hogy az egyház a Szentlélek ha-talmából és működése folytán született,nem élhet, épülhet és újulhat meg másforrásból. Ezért könyörögjünk: „JöjjSzentlélek, gazdagíts ajándékaiddal min-ket, és használj eszközödként az egyházmegújulása és építése során! Ámen.”

Ján Janovčík

A kegyelmi ajándékokról

Az ÚR színe előttÓ Uram, add hogy mostantól ne kér-

jek se életet, se egészséget, csak haarra, hogy számodra, veled és bennedhasználjam. Te tudod, mi használ ne-kem, ezért tedd, amit legjobbnak tar-tasz. Adj vagy végy. Hajlítsd akarato-mat a tied szerint, és segíts, hogy alá-zatos és tökéletes hűségben és szentreménységben hallgassam a Te örökgondviselésed parancsait. Segíts ne-kem abban is, hogy imádságban fo-gadjak el mindent, ami tőled jön, a Jé-zus Krisztusért, mi Urunkért. Ámen.

Blaise Pascal

2 Kálvinista Szemle 2007. július–augusztus

AKEG

YELM

IAJÁ

NDÉK

OK

–BEV

EZETÉS

György András

CSAK EGY MOSOLYCsak egy mosoly volt,Ami arcomra kényszerült,Míg szememben az utcán összefutottNéhány ember-alak.Másnap ugyanott valaki visszamosolygott.Aznap este hallani,Látni akartalak,És mikor térdeimbe zsibbadás szállt,Fülembe súgtad:– Köszönöm, hogy használhattalak!

Az Ószövetségben többszörolvashatunk Ábrahám, Izsák ésJákób Istenéről, tudniillik ők hár-man minden hívő ősatyái. Jákóbéletében – aki Ábrahám fiának,Izsáknak a fia – úgy váltakozott azáldás a csalódással, mint a hul-lámverés. Habár rendkívül ravaszvolt, Isten mégis szerette őt.

Már születése pillanatában, amikorkezével Ézsaunak, ikertestvérének asarkába kapaszkodott, látszott, hogymeg akarta őt előzni. Nem is voltnyugta ifjú évei során, amíg ezt végheznem vitte. Kivárta az alkalmas pillana-tot, amikor sikerült neki az éhes báty-jától egy tál lencséért megvásárolni azelsőszülöttségi jogot. De ez még nemvolt elég. Anyja segítségével, csellelszerezte meg magának öreg és vakédesapja atyai áldását, Ézsaunak advaki magát. Amikor ez kiderült, nagy-bátyjához menekült testvére haragjaelől.

Szökése közben, éppen amikor estealudni készült, fejét egy kőre hajtva,lenyugodott a nap. Ekkor az ő szívébenis sötétség támadt. Isten mégsem hagy-ta el őt. Megjelent neki álmában, és eztmondta: „Én vagyok az Úr, atyádnak,Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Iste-ne! Ezt a földet, amelyen fekszel, nekedadom és a te utódaidnak. Annyi utódodlesz, mint a föld pora, terjeszkednifogsz nyugatra és keletre, északra ésdélre, és áldást nyer általad, meg utó-dod által a föld minden nemzetsége.Mert én veled vagyok, megőrizlek té-ged, akárhova mégy, és visszahozlakerre a földre. Bizony, nem hagylak el,amíg nem teljesítem, amit megígértemneked” (1Móz 28,13–15).

És tényleg, húsz éven át, amíg alatto-mos, ravasz és fukar apósánál szolgált,minden munkáját megáldotta Isten, éstizenkét fiúgyermekkel ajándékoztameg őt, akik később egy-egy törzs ős-atyjává lettek.

Húsz év után úgy alakult a helyzet,hogy Jákób elhatározta, népes család-jával hazatér. Ez nem ment könnyen,mert Lábán, az apósa, nem értett ezzelegyet, üldözte Jákóbot hétnapi járóföl-dön át. Pöröltek egymással, de Istenhatására kibékültek, és szövetséget kö-töttek. Azután Jákób követeket küldöttbátyjához, Ézsauhoz, akik azzal a hír-

rel tértek vissza, hogy Ézsau már elin-dult elébe harcosaival, hogy megüt-közzék vele. Ekkor Jákóbot nagy féle-lem és szorongás fogta el. Igaz hittelimádkozott az Úrhoz, Ábrahám ésIzsák Istenéhez. Aztán nyájának egyrészét előreküldte szolgáival Ézsau-nak, hogy kiengesztelje őt. Éjszaka Já-kób Isten küldöttével tusakodott egé-szen hajnalhasadtáig. Közben kifica-modott Jákób csípőjének a forgócsont-ja. Tovább ez áll a Bibliában: „Akkorezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert

hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsát-lak el, amíg meg nem áldasz engem.Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved?Ő így felelt: Jákób. Erre azt mondta:Nem Jákób lesz ezután a neved, hanemIzráel, mert küzdöttél Istennel és embe-rekkel, és győztél. Jákób ezt kérte:Mondd meg nekem a nevedet! De ő eztmondta: Miért kérdezed a nevemet? Ésmegáldotta őt. Már sütött a nap, ami-kor átkelt Penúélnál, és sántított csípő-jére” (1Móz 32,27–30.32).

Ettől kezdve lett Jákób egyike azok-nak, akik felismerték, hogy saját ere-jükből Istennél nem érhetnek el sem-mit. Ekkor kapta az új nevét: Izráel, az-az Isten harcosa, és akkor már nemcsakfölötte sütött a nap az égen, de világos-ság lett az ő szívében is. A sok sajáterőből való igyekvés és ravaszkodásután, nehéz élete során, elért az alázatállapotába, amikor világossá vált előt-te: Istenre kell bíznia magát. Így márkönnyen történt a megható kibékülésÉzsauval is.

A mi hitünk útja is csak akkor válhatvilágossá, ha elnyerjük Isten áldását,vagyis amikor sikerült megszabadul-nunk saját akaratosságunktól és az őakaratát keressük és teljesítjük. Bízzukrá magunkat az ő vezetésére: Uram, nemtudok egyedül járni, légy mindig velem!

Dr. Kálmán Lászlóné

Kálvinista Szemle 32007. július–augusztus

GONDOLA

TOK

Hogyan lett Jákóbból Izráel?

Az óember levetése„Vessétek le a régi élet szerint való óembert” (Ef 4,22a). „Nem mindenki

megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanemcsak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát“ (Mt 7,21).

Mennyei Atyánk akaratát csak Jézus és a Szentlélek tudja cselekedni. Fon-tos ezért, hogy életünk egyetlen Ura Jézus legyen. Helyet se adjunk azördögnek. Mivel óemberünk az ördög ikertestvére, meg kell szabadulnunk tő-le. Semmit sem tudok tenni – „Nagyobbak nálam ezek a népek...” (5Móz 7,17a) –, de akarhatom ezt, és a Szentlélek elvégzi. „De csak apránként űzi elelőled ezeket a népeket Istened, az Úr” (5Móz 7,22a).

A földön nem lehet nagyobb boldogság, mint önmagunktól teljesen meg-szabadulni. Ha okos istentiszteletként odaszánjuk testünket Istennek élő ésszent áldozatul, akkor lehetünk az ő munkatársai, akiket használhat csodála-tos terveinek véghezvitelére. Lehet vele magasabb rendű kapcsolatunk, bol-dogabb közösségünk.

A Szentlélekkel teljes keresztyén nagy problémát jelent az ördögnek, ezérta „fáraó” egész serege üldözőbe veszi, hogy elpusztítsa és akadályozza azÚr munkáját. A mindenható Isten, aki kihozott minket Egyiptom földjéről,a szolgaság házából, ma is átkíséri népét a Vörös-tengeren, az ellenség se-rege pedig elmerül a hatalmas vízben. Dicsőség a magasságban Istennek!

„Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nemkímélték életüket mindhalálig“ (Jel 12,11)

„Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk tudom;Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton.A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne:Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át” (455,3).

Brunácky Istvánné

A Selye János Egyetem ReformátusTeológiai Kara és a Calvin J. Teoló-giai Akadémia Theológiai Fórumcímmel tudományos folyóiratkiadásába kezd. Az első szám elősza-vának párhuzamos közlésével azonörömünknek adunk kifejezést, hogyteológiaművelésünk egy újabb állo-máshoz érkezett. (A szerkesztőség)

Hazai magyar kisebbségünk hetvenéven át gondolni sem mert arra, hogyegyszer itt magyar egyetem is lesz.Ugyanez mondható el a Szlovákiai Re-formátus Keresztyén Egyház saját lel-készképzéséről is. Teológusaink negy-ven éven át Prágában a Csehtestvér Egy-ház teológiáján tanultak, egy nem min-dennapi múlttal rendelkező csábító vi-lágvárosban – ám messze az otthontól,gyülekezetektől, amelyekben majd szol-gálniuk kellett. Itt „világot láttak”, tudo-mányt is tanulhattak, megtanulhattákcsodálni a cseheket, teológiai tudomá-nyukat nagyra tartani, a magyar teológiátpedig nem ismerni, talán még szégyelle-ni is. A cseh tanárok oktatásában kódol-va ez is benne volt: ők a magyar teoló-giai munkákat egyrészt nem ismerték,másrészt pedig alapgondolkodásukbólkiindulva – bár ki sosem mondva! – min-dent, ami magyar, diszkréten lekicsinyel-tek, lenéztek. Minket, diákokat azértúgymond „szerettek”, „magyar testvé-reknek” vagy „református testvéreknek”neveztek – amiben volt egy jó adag pejo-ratív mondanivaló is. Az elmarasztaló ér-zést részben az a tény váltotta ki, hogydiákjaink idegen nyelven tanulván több-nyire gyöngébb tanulmányi eredménye-ket produkáltak, mint az anyanyelven ta-nuló csehek; másrészt pedig az, hogy acseheket mindig kellemetlenül érintetteaz a tény, hogy Csehszlovákiának mégnem minden lakosa cseh vagy szlovák.

Mondanivalómat megvilágítandó, áll-jon itt legalább két példa: 1958-ban aprágai fakultáson – talán két református-sal több lévén – a diákok prefektusuknaka ma már idősb Lucskay Andrást vá-lasztották meg. A csehek (diákok és taná-rok) a döntést ugyan elfogadták, de ne-hezen viselték. Bandi bátyánk hiábaigyekezett mindent a legjobban csinálni,mindig hibát kerestek benne. Miutáncselekedeteiben kivetnivalót nehéz volttalálni, abba kapaszkodtak bele, hogy hi-básan beszél csehül. E véleményüketnemcsak maguk között tárgyalták meg,hanem többször a kollégium faliújságjánis megjelenítették azt. A következő vá-lasztáson – 1958-ban – megint mi vol-tunk eggyel többen, s megint LucskayBandit választottuk meg. Ez már nem

volt újdonság a csehek számára, köny-nyebben viselték.

Én adjunktusi minőségben 1992-benkerültem a prágai karra részben BiharyMihály docens úr, részben pedig JanHeller professzor úr helyére, akik nyug-díjba mentek. Az előbbi csak a magyaro-kat, illetve a reformátusokat tanította, azutóbbi viszont az ószövetség mellett val-lástudományt is oktatott, amit én vettemát tőle, így tehát nemcsak a magyarokat,hanem a cseheket is tanítottam. Ilyen pe-dig, hogy magyar tanítson csehet, a kartörténetében még nem volt! Igaz, hogyCsémy professzor egy időben tanított la-tint a csehek részére is – de hát az „csak”egy nyelv volt, ami a teológiai fakultáso-kon kisebb súllyal bír, mint a többi disz-ciplína. A csehek engem – a helyzet em-lített súlyának megfelelően – nehezen vi-seltek el. Áskálódtak is kellőképpen: el-sőnek a régi nótát, a nyelvet vetették föl.Erre viszont az én esetemben nehéz volthivatkozni, mert én nyolcéves koromtóltudok csehül, a magyaron kívül mindennyelvet csehül tanultam, s életem egy-harmadát cseh környezetben töltöttem. Esikertelen argumentum után a dékánnakarra panaszkodtak, hogy szigorú vagyok,rossz jegyeket adok, és ha valaki nemtud, akkor azt kidobom! Ez sem volt si-keres – talán azért, mert tevékenysége-met szakmailag jónak és szükségesnektalálták, sőt a kari gyűlésen a dékán ese-temet követendő példaként hozta fel,mondván: nemcsak előadni kell, hanemaz oktatott anyagot meg is kell követelni.Később hozzám is úgy viszonyultak,mint Lucskay Bandihoz: beletörődtek, smivel a vallástudomány kétéves anyagaigen nagy volt, már áprilistól jártak elő-terminusban vizsgázni, hogy a vizsga-időszak végére abszolválni tudják a disz-ciplínát.

Az igazság végett viszont azt is el kellmondani, hogy mi 1949-ben a prágai ta-nulási lehetőségnek még örülhettünk is!Sőt, magunk kerestük azt. Egyházunkvezetésének nem kis erőfeszítésébe ke-rült, hogy diákjaink a csehtestvérek teo-lógiájára és ne a pozsonyi evangélikusteológiára járjanak. Méghozzá azonmeggondolásból, hogy a Prágában tanultlelkészek majd sosem fogják akarni –már a távolság miatt sem – egyházunkata Csehtestvér Evangéliumi Egyházba be-olvasztani. Viszont ha lelkészeink törté-netesen Pozsonyban tanultak volna, ak-kor a Szlovákiai Evangélikus Egyházbavaló betagolódás gondolata könnyenmegfordulhatott volna a fejükben. Már

csak azért is, mert a lutheránusok és a re-formátusok 1920-ban megtörtént cseh-és morvaországi egyesülését követendő(így jött létre az említett CsehtestvérEvangéliumi Egyház) Csehszlovákiábana reformátusok és evangélikusok egyesí-tésének a gondolata a szlovákiai régióravonatkozóan sokáig aktuális volt!

A hazai református lelkészképzés gyö-kerei a bársonyos forradalomig, 1990-ignyúlnak vissza. Az új rendszer engedé-lyezte az iskolákban a vallásoktatást mega szélesebb körű gyülekezeti munkát is,így az új feladatok elvégzéséhez sürgő-sen szükség volt új vallástanárok és egy-házi munkatársak képzésére. Így a hiá-nyokat enyhítendő, egyházunk ZsinatiElnöksége úgy határozott, hogy Komá-romban megalakít egy vallástanárokat éslévitákat képző intézetet. Az intézet fela-datai rövidesen kiszélesedtek, mert1993. január elsején bekövetkezett aCseh-Szlovák Köztársaság szétválása ésa Szlovák Köztársaság megalakulása,minek következtében sejteni lehetett,hogy a közeljövőben az új államalakula-tok közötti határok nem csak papíronlesznek meg, hanem valóságban is, amipedig addigi lelkészképzésünket is érint-heti. Ezért saját lelkészképzésben kellettgondolkozni.

Annál is inkább, mert 1990 után Prá-gán kívül több teológusunk tanult Ma-gyarországon meg más európai egyete-meken is, aminek következtében félővolt, hogy jövendő lelkészeink képzett-ségének nem lesz egységes arculata. Egy-házunk vezetése arra a meggondolásrajutott, hogy a legjobb az lenne, ha a rend-szerváltás adta új lehetőségeket kihasz-nálva megpróbálnánk lelkészeinket a sa-ját környezetünkben képezni. Abból in-dultunk ki, hogy a teológiai tudományokbármelyik diszciplínája ugyan bárhol avilágon elsajátítható, ahol arra megfelelőelőadók vannak, ám népünk pásztorolá-sát – amely nagyon sok specifikus vonás-sal bír – csak itthon és olyan professzo-roktól lehet megtanulni, akiknek ebben aközegben élettapasztalatuk van. Népünklelkében mély nyomokat hagytak a jog-fosztottság évei, a kitelepítések, a kom-munista rendszer okozta kisemmizettség,a javaktól való megfosztás, a több mintnegyvenéves ateista nevelés és kényszer,meg a soha le nem vethető teher, a nem-zeti identitás vállalása. Jövendő reformá-tus lelkipásztorainknak mindezekkel felkell vérteztetniük, ami viszont csakitthon, az itthoni közegben történhet meg.

(Folytatás az 5. oldalon)


Megvalósulni látszó álmokOLVASÓ

LÁMPA

(Befejezés a 4. oldalról)Áldatlan állapot volt évtizedeken át az,

hogy a lelkészi hivatásra készülő diákja-inknak messze az otthontól, idegen kö-zegben és idegen nyelven kellett elsajátí-taniuk a szükséges ismereteket. A hazaiközeg, a gyülekezetek közelségének ahiánya évtizedeken át markánsan meg-mutatkozott végzett teológusaink gondol-kodásán és gyülekezeteinkhez való viszo-nyulásán. Hosszú időbe tellett, amíg újraalkalmazkodni tudtak a hazai közeghez.Istennek legyen hála, hogy a kényszerideje az 1990-es évek elejére elmúlt sszabadon, legalábbis akkor úgy gondol-tuk, hogy szabadon választhatjuk megjövőnk tervezését!

Zsinati Elnökségünk 1991. szeptember11-én Léván meghozott határozata értel-mében 1994 szeptemberében létrehoztukKomáromban a Calvin J. Teológiai Aka-démiát. Az intézet kialakítását és létezé-sét a 308/1991-es törvénycikk 6. bekez-désének E pontja teszi lehetővé, amely-nek értelmében az egyházaknak joguk-ban áll az egyházi munkások és lelké-szek képzése. Intézetünk létezését a Szlo-vák Köztársaság Kulturális Minisztériu-mának az 1995. május 30-án keltezett275/1995–320 rendelete ismeri el. A Cal-vin J. Teológiai Akadémián lelkész- ésvallástanárképzés folyt – a lelkészképzésnappali és levelező tagozaton ötéves, avallástanárképzés csak levelező tagoza-ton előbb három-, majd négyéves időtar-tammal.

Az intézet tíz éven át működött államielismeréssel, de akkreditáció és államitámogatás nélkül. Fenntartását híveink

adományaiból, egyházi segélyszerveze-tek és különböző alapítványok hozzájá-rulásából fedeztük. A Calvin J. TeológiaiAkadémia azon felül, hogy a komáromigyülekezet régi lelkészlakát a Ference-sek utcájában Péczeli-kollégiummá, agyülekezet utcafronti épületét a Jókai ut-cában tantermekké és a teológia irodái-vá, valamint könyvesbolttá alakította át,a templomkertben egy új teológiaikönyvtárat, szolgálati lakást is épített. Akönyvtárnak ma már 25 000 kötete, aktu-ális folyóiratai és újságjai, internettelrendelkező számítógépes hálózata van.Honlapja a www.refteologia.sk, amelyenaz intézet működése, szabályzata és ak-tualitásai mellett egy digitális könyvtár istalálható.

A Calvin J. Teológiai Akadémia, ame-lyen a tíz év alatt nyolcvankét teológusés több mint száz vallástanár végzett, a2004-ben indult Selye János EgyetemReformátus Teológiai Karaként az egye-tem első magiszteri fokozatra akkreditáltkara lett. Vallástanárképzésünket pedig aSelye János Egyetem Tanárképző KaraKatechetika Tanszékeként akkreditáltat-tuk. Amikor az egyetem kara lettünk, azáltalunk adaptált és használt épületeket,a Péczeli-kollégiumot és az említett Jó-kai utcai házat, átadtuk eredeti tulajdo-nosának, a Komáromi Református Egy-házközségnek. Az egyetlen hazai refor-mátus könyvesbolt azonban sajnos bezá-ratott. A Selye János Egyetem Reformá-tus Teológiai Karán eddig 126 abszol-vens kapott magiszteri oklevelet.

Nagy örömünkre szolgál és Istenneklegyen érte hála, hogy 2006 szeptembe-

rétől már vannak doktoranduszhallgató-ink is, mert 2006 februárjában a SzlovákAkkreditációs Bizottság elfogadta ésakkreditálta doktori programunkat is, te-hát karunkon van doktoriskola is – jelenpillanatban négy nappali és négy levele-ző hallgatóval. A most induló folyóiratarra szolgál majd, hogy doktorandu-szaink, tanáraink és más testvéreink pub-likálhassák tudományos igényű írásaikat.Adja Isten, hogy minél többen legyenekés minél színvonalasabb munkákat te-gyenek közzé!

Cs. Molnár János

Csak az érti meg az imádság lényegétés érzi át hasznát, aki imádkozik. A Mi-atyánkot már Chrysostomos is az imád-kozás keresztyén méterrúdjának nevezte,hiszen minden imádságunkat ehhez kellhozzámérnünk.

„Jézus nem azért adta a tanítványok-nak ezeket a szavakat, hogy ezzel mindenmás imádságot száműzzön. Olyan alap-formát akart eléjük adni, amely mindenmás (akár szabadon mondott, akár kö-tött formákat követő) imádsághoz meg-adja a viszonyítási alapot” – írja HolgerFinze-Michaelsen svájci lelkész, akönyv szerzője. A Miatyánk tökéletes,mivel Jézus adta, tehát elmondása köz-ben a hozzá való helyes viszonyulásun-kat kell csupán megtalálnunk, és rögtönaktuálissá válik – írja a szerző. S ha meg-leljük, átélhetjük az ima formáló erejé-nek jelentőségét.

Többen kérdezik, hogy valós szükségesetén hasznos-e egy kétezer éves, kö-

tött, sokak ál-tal agyonkop-tatottnak hittimádságot is-mételgetni? Aszerző – mi-közben szinteszavanként ésaz egyes gon-dolatköröknekmegfelelőenelemezgeti a

Miatyánk gyakorlati mondanivalóját,erre is felel. Könyve üzenete arra épül,hogy a Miatyánkot minden nemzedék-nek újra meg kell tanulnia, ami alatt nem

egyszerűen a szavak rutinos ismételge-tését érti.

Keresztyén körökben is veszélyes éstéves szemlélet, hogy valakinek vagycsordultig van a szíve imádságos gondo-latokkal (és akkor tud is imádkozni),vagy nincs (és akkor nem is fog megta-nulni). Az emberi szív a természeténélfogva nem képes az imádkozásra! Ha eztellenkezőleg gondoljuk, összetévesztjüka kívánsággal, reménykedéssel, sóhajtás-sal. Ilyen téren is hasznos eligazítást kapaz, aki kézbe veszi ezt a könyvet, hiszena szerző pontokba foglalva szépen kör-vonalazza, miben áll az előre megfogal-mazott imádság értéke.

Vámos Béla(Kálvin Kiadó, Budapest 2006)

OLVASÓ

LÁMPA

Kálvinista Szemle 52007. július–augusztus

FeladványMit jelent a teológia szó?

Kérjük, megfejtésüket legké-sőbb szeptember 10-ig nyílt leve-lezőlapon, képeslapon vagy e-mailen juttassák el a KálvinistaSzemle szerkesztőségének címé-re (930 10 Dolný Štál 386). A he-lyes választ beküldők közt aján-dék könyveket sorsolunk ki.

A májusi számban feltett kér-désre azok válaszoltak helyesen,akik szerint Karl Barth főkéntSvájcban (és Németországban)tevékenykedett.

A helyes megfejtést beküldőkközül hárman részesülnek – aZsinati Elnökség jóvoltából – juta-lomban: Kazán Valéria (Berencs),Oravec Margit (Kassa) és SzanyiMária (Rozsnyó). Mindhárman ASionnak hegyén... című imádsá-goskönyvet kapják. Nyereményük-höz gratulálunk, postán küldjük el.

A szerkesztőség

Miatyánk – felfedezések az Úrtól tanult imádságban

Megvalósulni látszó álmok

Rólunk, reformátusokról azt mond-ják, hogy mi éneklő egyház vagyunk.Valóban igaz, szeretnek énekelnigyülekezeteink, legalábbis a templom-ba járó idősebb egyháztagok, hiszenők megtanulták még a régi reformá-tus iskolákban, hogy közösen énekelnijó, szükséges és fontos. Hiszen azsoltár vigasztaló szavának a nehézidőben megtartó ereje volt. Azidősebbek régen úgy kezdték a napotaz iskolában, hogy énekelték azsoltárokat és dicséreteket. Hogy vanez ma?

A gyerekek szinte nem is énekelnekmég az iskolai énekórán vagy hittanóránsem. Zsoltárokat és dicséreteket megszinte végképp nem. Kezünkben vanugyan a fekete református énekeskönyv,de nem mint kincs, hanem csak mint ösz-szefűzött papírlapok, melyeken csupa is-meretlen ének található. A templomok-ban az ún. csillagos, azaz kedvenc éne-kek szólalnak meg. Ez az énekeskönyv-ben található ötszáz ének közül csak leg-feljebb 30–40 ének. A többit nem szeret-jük, hiszen nem ismerjük őket. S attól,hogy esetleg megtanuljuk őket vagymegtanítsuk másoknak, félünk. Egysze-rűbb azt mondani, hogy ezek túlságosannehezek számunkra és gyermekeink szá-mára, szövegük is érthetetlen és elavult.

Nekem ezek az érvek fájnak, és szá-momra elfogadhatatlanok. És nemcsaknekem, hanem azok számára is, akikpont az ellenkezőjét élik át egy-egy kó-rustalálkozón, zsoltárénekversenyen,egy-egy gyülekezeti alkalmon, ahol az

ember rácsodálkozik, hogy mégiscsakvan igény a négyszáz éves zsoltárainkra,megtanulhatóak az énekek, megszerethe-tőek a dicséretek nehezebben megje-gyezhető szavai is. Ilyenkor kezd rájönniaz ember, hogy az a kincs, ami ott rejlikaz énekeskönyv hasábjain, megtalálható,kikutatható, csak ehhez is – mint bármimáshoz – bátorság, kitartás és idő szük-séges.

Így van ez a gyülekezeti énektanulás-sal: bátorság kell ahhoz, hogy egyáltalánfelvessük a gondolatot, hisz a reakciósokszor az, hogy „minek újat tanulni”.Kitartás kell ahhoz, hogy egy-egy éneketesetleg tovább gyakoroljunk, hogy az va-lóban jól menjen. Idő kell ahhoz – taláncsak tíz perc az istentisztelet előtt vagyután, vagy a bibliaórán – hogy rászánjukmagunkat: most pedig megtanulunk egyúj éneket. S ha ez az első lelkesedés ben-nünk van, akkor nem árt egy kicsit utá-nanéznünk, hogy is kell, hogyan is taná-csos egy új éneket megtanulni és megta-nítani, hogy azt a gyülekezeti tagok ismegkedveljék.

Helyes énekválasztás

Elsősorban az a fontos, hogy milyenéneket választunk ki. Az elején talánjobb, ha egyszerűbb énekeket válasz-tunk, ha lehet, akkor mindig az éppen ak-tuális ünnepkörhöz tartozó énekek közül,ügyelve az egyházi évre. Egyszerű ésfülbemászó énekek közé tartoznak éppen

a 16. századi ún. hungarikák: Sztárai,Szkhárosi, Szegedi Kis, Balassi énekei,mint pl. a 254. dicséret (Mindenkoron ál-dom az én Uramat), a 380. dicséret(Semmit ne bánkódjál), a 399. dicséret(Imhol vagyok, édes Uram, Istenem), to-vábbá a 195., a 213., a 236., a 255., a256., a 258., a 416., a 450. és az 500. di-cséret, vagy az 5., a 19., a 47., a 81., a117. és a 136. zsoltár. Nehezen tanulhatóénekek pl. a 263., a 342., a 346., a 363.,a 373. és a 379.

Ha rejtett szándékunk, hogy az énekta-nítás által bevezessük a ritmikus ének-lést, akkor ügyeljünk arra, hogy ezt ne azismert énekekkel (mint pl. a 25., a 42. ésa 90. zsoltár) kezdjük, mert ezek már na-gyon mélyen ott vannak az emberek tu-datában, a szívekben. Ezeket nagyon ne-héz „átformálni”. Jobb, ha a gyülekezetegy teljesen ismeretlen éneket tanul megpontos dallammal és ritmussal (ez nemazt jelenti, hogy gyorsan, sietősen...).Ezeket az új énekeket jó, ha gyakrabbanátismételjük, pl. az egymást követő va-sárnapokon, bibliaórákon, hogy azok jólbelénk vésődjenek, mindig ügyelve a he-lyes tempóra! A régebben – helytelen rit-mussal – megtanult énekeink, zsoltára-ink esetében legyünk nagyobb türelem-mel, ne akarjuk a gyülekezeti énekléstegyik napról a másikra megváltoztatni,felgyorsítani, hisz nem is ez a cél!

Süll Kinga

2007. július–augusztus6 Kálvinista Szemle

EGYH

ÁZZEN

EIKIN

CSÜ

NK

2007. május 19-én országos énekver-senyre került sor Komáromban a refor-mátus teológián. Az apropót az szolgál-tatta, hogy négyszáz éve jelent megSzenczi Molnár Albert zsoltárfordítása.A versenyre harminc gyermek és fiatalérkezett Szlovákia minden részéből,képviselve gyülekezeteket, egyházi is-kolákat. A versenyzők kétségkívül jólfelkészültek a kijelölt zsoltáranyagból.

A verseny négy kategóriában folyt,jobbnál jobb énekesek álltak elő, így ne-héz dolga volt a zsűrinek. Ami figyelem-re méltó s az idősebbeknek is meglepővolt, hogy a versenyzők helyesen, ritmu-sosan tanulták meg az énekeket, köszö-net ezért pedagógusaiknak. A nap áhítat-tal kezdődött és énektanulással zárult.

A verseny nyertesei: az I. kategória 1.helyezettje Žiaček Margaréta lett

Zsigárdról, 2. VargaEmília Martosról és3. Jóba Máté Mar-tosról. A II. kategóriaélén Simon Róbertvégzett Komárom-ból, 2. lett GáspárDániel Fülekről, a 3.helyen pedig a komá-romi Anyalai Rékaés a madari Sulák

Katalin osztozott. A díjazottak értékesajándékokban részesültek.

A közönségdíjas Mészáros Szilvia alévai református gimnáziumból érke-zett. Határozott, szép hangjával, egyéniinterpretációjával meggyőzte a hallgató-ságot.

Ki gondolná, hogy a mai világban atöbb száz éves zsoltárainkat is szívesenés jó kedvvel éneklik a gyermekek!? Pe-dig így van, és hiszem, hogy ezek a fia-talok az énekek által megtanulják érté-kelni és elfogadni a valóban értékeset,tisztelni a valóban tiszteletre méltót, tar-tást és fegyelmet tanulnak. És ha mostmég nem is igazán értik az énekek mon-danivalóját, előfordulhat, hogy az éle-tükben adódhat rá alkalom, amikor amélyből előjön egy-egy zsoltárversszakés nagy segítséget nyújthat, irányt mu-tathat a próbatételben. Legyen ezért isIstené a dicsőség!

–sk–

Ritmusosan az énekversenyen

Hogyan tanítsunk éneket a gyülekezetben? (I.)

Az énekverseny résztvevői

A segélyszervezet a 175 évestevékenysége során nagyban hoz-zájárult a német, de az európai és adél-amerikai protestantizmusonbelüli testvériség és az összetartozásmegerősítéséhez. Bibliai vezérigéjétminden időben hűen szem előtt tart-va követte: „Ezért tehát, míg időnkvan, tegyünk jót mindenkivel,leginkább pedig azokkal, akik testvé-reink a hitben” (Gal 6,10).Egyházunk Zsinati Elnöksége ajubileumi év kapcsán a reformációnapi, azaz október 31-i perselyesgyűjtést a Gustav-Adolf-Werktevékenységének támogatására hir-dette meg.

A rendszerváltást követően a Gustav-Adolf-Werk segélyszervezet egyhá-zunkkal kapcsolatos tevékenysége fel-erősödött, az együttműködés elmélyült.Az elmúlt tizenhat évben számos egy-házi épület, templom, parókia részesülta segélyszervezet támogatásában. Az1991-től 2007-ig folyósított támogatásösszege meghaladja a 15 millió koronát,ami éves bontásban átlagosan mintegyegymillió koronás támogatást jelent. Ve-gyük sorra a támogatásban részesültgyülekezeteket, intézményeket!

A komáromi Calvin J. Teológiai Aka-démia Péczeli-kollégiumának felújításimunkálatait és kollégiummá való átépí-tését a rendszerváltást követően a kie-melten támogatott GAW-projektek kö-zött találjuk. A kollégium felújításáranyújtott támogatás folyósítására 1991–1995 között került sor, a teljes támoga-tási összeg meghaladta a 140 000 németmárkát. Ennek a támogatásnak voltszerves része a CJTA könyvtárának épí-tése is, amit a projektkatalógus 1996-ban és 1998-ban külön is említ.

Ebben az időszakban két, a GAW általkiemelten támogatottnak tekinthetőgyülekezeti építkezés zajlott: a duna-szerdahelyi és a nagymihályi templom,lelkészlak és gyülekezeti központ építé-se párhuzamosan kezdődött. A duna-szerdahelyi 1993-tól 1997-ig szerepel aszervezet projektkatalógusában, a fo-

lyósított összeg 51 000 német márkavolt. A központ elkészült, átadására2004-ben került sor. A nagymihályi köz-pont 1993 és 1996 között szintén rend-szeresen megjelenik a projektkatalógus-ban. A gyűjtött összeg kereken 70 000német márka. A templomot a gyülekezetmár néhány éve használja, a parókialakható állapotban van, már csak a gyü-lekezeti központ jelent kihívást a gyüle-kezetnek, amit nagy valószínűséggelimmáron önerőből kell befejeznie.

1993–ban és 1994-ben két kisebb pro-jekt is megjelenik a katalógusban. Apárkányi gyülekezet szórványból gyor-san leányegyházközséggé fejlődött, éselindult az önállósodás útján. A gyüle-kezet aktív tagjai nagy hittel és sok re-ménységgel mindent megtettek azért,hogy anyaegyházközséggé váljanak. Aváros központjában házat vettek, ami-

nek egy részét átalakítva gyülekezetitermet hoztak létre, a másik részébenpedig parókiát biztosítanak a lelkész-nek. Az emberi fáradozást áldás kísérte,és a gyülekezeti terem alkalmankéntmár szűkösnek is bizonyul. A GAW tá-mogatása pedig az eddig említett össze-gekkel összehasonlítva szinte csak jel-képes: 14 000 német márka. A másik,hasonlóan jelképesnek tekinthető ösz-szeggel Bögellő jelenik meg. A padány–bögellői társegyházközség bögellőitemplomára gyűjtöttek a szervezet mun-katársai 15 000 német márkát. A temp-

lomszentelésre 1995-ben került sor. Atemplom alatti alagsorban található agyülekezeti terem. A bal szárnyban, atemplomi karzattal szemközt két ven-dégszoba is található az épületben, amiaz időközben beépített karzattal együttjelenleg lelkészlakként szolgál. Az épü-let kívülről igazán mutatós.

1997-ben Dunaszerdahely mellettBarsváradot és Felsővályt találjuk a ka-talógusban, mindkét gyülekezet 15 000német márkát kapott. Barsvárad háború-ban lerombolt templomát a gyülekezetnéhány méter különbséggel ugyanazon

a telken építette fel. A mutatós kis temp-lom felszentelésére 1999-ben került sor.Ugyanezen években zajlott a felsővályierődtemplom felújítása. A műemléktemplom nagyon rossz állapotban volt,úgyhogy hatalmas önerőt is megmoz-gatva újította fel e kis gömöri gyüleke-zet a templomát. A fából készült harang-láb és a fazsindelyek helyreállítása azidőközben megszüntetett Teleki LászlóAlapítvány támogatásából még most iszajlik.

1998-ban a támogatás a már említettbarsváradi templom, a CJTA könyvtáraés a füleki templom között szintén ará-nyosan oszlott meg. Füleken már a re-formáció idején volt egy kis reformátusgyülekezet, papját az ellenreformációidején gályarabságra ítélték. A két világ-háború között erősödött meg a gyüleke-

(Folytatás a 8. oldalon)

2007. július–augusztus Kálvinista Szemle 7

175 éves a Gustav-Adolf-Werk (III.)Egyházunk projektjei

ÉVFO

RDULÓ

A dunaszerdahelyi templom

A párkányi gyülekezeti ház

A bögellői templom

A barsváradi templom

A füleki templom

(Befejezés a 7. oldalról)zet ismét annyira, hogy a templomépítésgondolatával foglalkozzon, de ezt a ter-vet a II. világháború, majd a kitelepítésmeghiúsította. A rendszerváltást követő-en a füleki gyülekezet ismét megerősö-dött. A templomépítés itt rendkívüli kö-rülmények között valósult meg. A bel-lényi református templom lebontott,zsoltárokkal átitatott köveiből építkez-tek. Az építkezés 1999-ben is részesült20 000 német márka GAW-támogatás-ban. A templomszentelésre 2002-benkerült sor.

1999 és 2003 között a hanvai Diakó-niai központot tekinthetjük a GAW-tá-mogatások szempontjából kiemelt pro-jektnek. A központ építésére négy évalatt a GAW-szervezetek összesen 78730 euró összeget gyűjtöttek össze. Aközpont elkészült, 2004 óta idősek ott-honaként, konferenciaközpontként, nyá-ri táborhelyként és a zsinati, zsinati ta-nácsi ülések rendszeres helyszínéülszolgál.

2001–2002-ben a pályini gyülekezetiközpont részesült támogatásban. A gyü-lekezeti központ részben már elkészült.Teljesen befejezni azért nem sikerült,mert időközben a templomba beszerel-ték a fűtést. A parókia befejezése és a te-lekrendezés várat még magára. A támo-gatás összege 10 225 euró.

A nagykálnai református templomot1944. december 24-én orosz gránáttá-madás érte, aminek következtében atemplomot évtizedekig nem használták.

A templomfelújítás tervét dédelgető,időközben megfogyatkozott kis gyüle-kezetnek igazi reménységet a GAW-tá-mogatás ígérete, majd későbbi folyó-sítása adott. A 2002-ben és 2004-ben ér-kezett, összesen 26 225 eurónyi támoga-tás a felújításnak talán csak a tizedét te-szi ki, mégis ez az összeg tette lehetővé,hogy a templom régi pompájában éke-sítse a barsi egyházmegyét. A külső fel-újítás és a végleges belső berendezésugyan még hátra van, de a templom így

is méltó helyszíne volt a Magyar Refor-mátusok V. Világtalálkozója keretébenmegrendezett ünnepi istentiszteletnek.

2003-ban Hanva mellett Nyitrát ésNagykapost találjuk a katalógusban. Atámogatás mértéke 7–7000 euró. Nyit-rán a templom felújításának támogatá-sára, Nagykaposon ifjúsági központ épí-tésére fordították az összeget. Mindkétesetben a támogatást illetően a teljesköltségvetés töredékéről beszélhetünk.

2005-ben Bánóc parókiaépítésre 5000eurót, Pelsőc gyülekezeti ház építésére6000 eurót, Nagykapos pedig az ifjúsá-gi központ építésének a folytatására5000 eurót kapott.

2006-ban összesen hat gyülekezet ré-szesült a GAW támogatásában. Király-helmec a gyülekezeti központ építésére

3000, Miglész 3000, Rozsnyó a parókiafelújítására 4000, Simonyi ugyanilyencélra szintén 4000, Zselíz a gyülekezetiház és parókia tetőcseréjére 3000, Pa-dány a parókia építésére 5000 euró tá-mogatást kapott.

2007-ben az alistáli református alap-iskola új iskolaépületére 4000 eurót, a

komáromi Timóteus-ház felújítási mun-kálataira 16 500 eurót és a rozsnyói pa-rókia felújításának befejezésére 2900eurót gyűjt a Gustav-Adolf-Werk. Ugyan-ebben az évben egyházunk az evangéli-

kus egyházzal együtt részesül a 25 000euró értékű gyermek- és ifjúsági gyűj-tésben, amit 2008-ban közösen, két ifjú-sági tábor és egy iskolai program meg-valósítására fordíthatunk. A jubileumiév alkalmából meghirdetett jubileumiprojekt keretében pedig iskolabusz vá-sárlására kap 25 000 euró összegű támo-gatást a rimaszombati Tompa MihályReformátus Gimnázium.

A 2008. évre leadott projektjeink:Abaújszina – a parókia építésének befe-jezésére 12 000 euró, Ipolyság – gyüle-kezeti központ építésére 12 500 euró.

1990–2007 között a GAW szolgálatiautók vásárlására összesen 75 500 eurótámogatást nyújtott.

Mindezen támogatások mellett az el-múlt évek során számos ösztöndíjas ta-

nulhatott a szervezet ösztöndíjprogram-jának keretében a Lipcsei Egyetem Hit-tudományi Karán, illetve alkalmi tanul-mányi ösztöndíjak folyósításában is ré-szesült néhány lelkészünk. A németültudó lelkészeink teológiai szakirodalmatkaphattak, és rendszeresen kapjuk a né-met Bibliaolvasó kalauzt, illetve a lelké-szi naptárt is.

A GAW a felsorolt anyagi támogatá-sok mellett mindig nagy hangsúlyt he-lyezett arra, hogy tevékenységével apartneregyházak hitéleti közösségéneképülését szolgálja. „Ezért tehát, mígidőnk van, tegyünk jót mindenkivel, leg-inkább pedig azokkal, akik testvéreink ahitben” (Gal 6,10). Hogy ezt a szolgála-tát hogyan, milyen szerkezeti felépítésés tevékenységi kör mellett végzi a szer-vezet, azt a következő, szeptemberiszámban mutatjuk be.

Vincze Árpád


175 éves a Gustav-Adolf-Werk (III.)Egyházunk megvalósult és új projektjei

ÉVFO

RDULÓ

Helyére kerül a nagykálnai toronysisak

Az alistáli iskola új épülete

Szolgálati autók átadása 2005-ben

Úrvacsora alkalmával halljuk a hí-vást: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan,akik megfáradtatok, és meg vagytokterhelve, és én megnyugvást adok nek-tek” (Mt 11,28), mert az úrvacsorá-ban realizálódik Jézusnak a hívása ésa mi rá adott válaszunk. Gyülekezete-inkben sokan gondolják azt maguk-ban, hogy már megint úrvacsorárakészülünk! Mi szükség van ilyengyakran megteríteni az úrasztalát?Hiszen alig pár hete annak, hogyutoljára itt jártunk e vendégségben...

Pedig tudjuk jól, hogy a munkábanmegfáradt embernek mindig szükségevan erőt adó táplálékra, és az élet gond-jával megterhelt embernek is mindigszüksége van felfrissülésre. Ez történiklélekben az úrvacsoránál, ennél a szentvendégségnél. Mert megfáradnak a leg-jobbak is, meglankadnak a legkülönbekis, és súlyos terhek alatt görnyednek alegerősebbek is, ez nem kétséges egyi-künk előtt sem.

Mindnyájan tudjuk és érezzük, hogymaga az élet fárasztó dolog. Különösenmanapság. A legáltalánosabb életérzésma éppen a megfáradás. Olyan tempó-ban élünk, hogy nemcsak az öregek, ha-nem sokszor már a fiatalok is belefárad-nak testileg is, lelkileg is. A kort jól is-merő pszichológusok szerint a leggya-koribb ember típus ma éppen az, ame-lyikről Jézus beszél: a megfáradt, nyug-talan lelkű és megterhelt ember.

Kedves olvasóm, ha kinyithatnánknéha azt a láthatatlan kaput, ami „elzár-ja” mindazt, amit ki-ki hordoz a magaéletében, akkor csodálkoznánk rá, hogymilyen kimondhatatlan terheket kell ci-pelnie egyik-másik embernek! Mennyiminden összegyülemlik egy-egy emberbatyujában! A szokásos mindennapigondokon kívül hányszor látunk olyanterhet, amit egy kiábrándultságnak azérzése okoz az ember életében, amikorvalaki már nem hisz semmiben, amikorvalakinek értelmetlenné, üressé és célta-lanná vált az élet. Vagy hányszor látunkolyat, amit úgy lehetne mondani, hogyegy elrontott családi életnek a keserűsé-ge. Tudja az a valaki, hogy másképpkellett volna, de már késő, már nem le-het változtatni rajta. És hordozni kell to-vább a keresztet. Vagy például egy szo-morú gyásznak a begyógyulni nem aka-ró fájdalma, amikor a rettentő terhet ezaz egyetlen szó jelenti szakadatlanul alélekben: miért? Miért kellett ennek ígylenni? És ki tudná még felsorolni azt arettentő sok terhet mind, amit emberekcipelnek magukkal!

És még nem is írtam a legnagyobb te-herről. Mert van egy teher, amit senkiemberfia, semmi emberi hatalom nemtud sem a válladra tenni, sem pedig le-venni a válladról. Még te magad semtudsz megszabadulni tőle. Ez a bűntu-datnak a rettenetes súlya, régi bűnöknekaz emléke, vagy éppen meglévő bűnök-nek a maró kínja. Talán egy illegális vi-szony valakivel: jaj, meg ne tudja vala-ki! Talán egy titkos öröm, ami fáj. Vagytalán egy testet-lelket romboló szenve-dély, amiből nincs szabadulás. Esetlegegy folytonos hazugság, amiben benneél valaki titokban. Igen, a véteknek ez asúlya az, ami legjobban kifárasztja azembert. Amit elkövetett Isten ellen, amásik ember ellen, ez az, ami a legelvi-selhetetlenebb teherként nyomasztja.

Egy azonban egészen biztos: az, hogyamikor Jézus szélesre kitárja a karját éshív, hogy jöjjetek énhozzám mindnyá-jan, akik megfáradtatok és meg vagytokterhelve, akkor ebben a mindnyájanbante is benne vagy, aki ezt a pár sort olva-sod. Téged is hív Jézus, mindnyájunkat;senki nem mondhatja azt, hogy nekinem szól a hívás, hogy ő kimaradt ameghívásból, mert mindnyájan kivételnélkül mehetünk hozzá. És mi, emberekmindent inkább és hamarabb megte-szünk, mint ezt az egyszerű gyermekilépést, hogy odamennénk Jézushoz.

Egyszer nagyon beteg voltam, nemmehettem templomba, de vágyakoztamlelkem mélyén a templomi közösségbe.Lakásunk ablakából néztem, amint va-sárnap mennek az emberek a templom-ba. Nagyon örvendetes látvány volt. Dehirtelen feltámadt bennem az a gondo-lat, hogy vajon igazán Jézushoz men-nek-e? Nem csak egy prédikátorhoz,egy prédikációra, nem csak egy kedvesés barátságos templomba? Nem csakegy jóleső imádságra vagy egy a világiléttől különböző áhítatos hangulatravágynak? Igazán Jézussal akarnak talál-kozni? Nos, valljuk meg őszintén, hogya legszebb prédikáció sem segít még alegokosabb emberen sem, a legmélyebbimádság és a legmélyebb és legnagysze-rűbb áhítatos hangulat sem segít rajtunk,ha csupán ezekben bízunk. Egyedül Jé-zus Krisztus az, aki segíteni tud!

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan..., ésén megnyugvást adok nektek.” Jézusszemélye, az ő jelenléte adja meg azembernek azt, amire olyan rettenetesenvágyik ebben a modern világban is anyugalmat, a békességet meg az erőt ke-

reső ember. Íme, ennyi az egész, amitkíván tőlünk az Isten, hogy odajöjjünkJézushoz! Ebben van nekünk segítsé-günkre az úrvacsora. Mert mi, emberekJézusnak a személyét annyira „szelle-mesítettük”, hogy a valóságnak a talajá-ról egészen kitoltuk valami egészen tá-voli idegenségbe – annyira, hogy ha ta-lálkozni akarunk vele, már nem is tud-juk, hogy hol keressük. Irreálissá, köddéfoszlottá vált számunkra az alakja, akilegföljebb csak valami bizonytalanmúltból tűnik fel néha.

Az úrvacsora, ez az egészen materiá-lis „táplálkozás” mintegy visszarántja alelkünket az ábrándozásból a valóságba.Mert az úrvacsora éppen arra utal, hogyJézus nem valahol megfoghatatlanulvan, hanem itt van, jelen van. Térben és

időben ott van, ahol te jelen vagy. Éppenolyan valóságosan jelen van, mint aho-gyan az asztalon ott szokott lenni a ke-nyér meg a bor.

Vegyétek, egyétek és igyátok azt, amitén a halálommal és a feltámadásommalszereztem a számotokra: a bűnbocsána-tot meg az örök életet! Így legyen iga-zán a tiétek! És akkor valóságosan isfölállunk a helyünkről a templomban,elindulunk a hívó felé, lépéseket te-szünk, odamegyünk hozzá, egészen kö-zel, kinyújtjuk a kezünket az úrvacsorafelé. És megragadjuk Őt, magát az élőJézust. Mert nekünk szabad úgy venniazt a kenyeret meg a bort a szánkba,mintha Jézus önmagát adná minekünkvalóságosan lelkiképpen.

Minél jobban megfárad valaki, minélnagyobb súllyal nehezednek valakire azéletének a gondjai, vagy fájó és kétség-beejtő a bűn vádja és terhe az életén, an-nál inkább szükséges újra és újra úrva-csoráznia, amikor Jézus reális valósá-gában adja önmagát nekünk. És ha vala-ki így részesül ebben a vendégségben,akkor valóban megtörténik az, amit ígérJézus: megtalálja lelke nyugalmát, meg-erősödik, megújul.

Ez indítson és készítsen gyülekeze-tünkben az úrvacsora vételére, és ígynyújtsuk ki a kezünket a kenyér és a borfelé, mert ezzel magát az élő Jézustvesszük magunkhoz és az élet ereje áradát belénk. Ekkor érezzük teljesen át azt,amit a Bibliában így olvasunk: „Jöjjetekénhozzám mindnyájan, akik megfárad-tatok, és meg vagytok terhelve, és énmegnyugvást adok nektek.”

Molnárné Miklós Malvína


AZ ÚRVACSORA ÜZENETE

GONDOLA

TOK

„Az Úrnak jóvolta napjainkhoznapokat told” – mondja egyikrégi református énekünk. Ez azének jut eszembe akkor, amikorazt hallom az egykor fiataltanáromról, hogy ez év július15-én betölti nyolcvannegyedikéletévét.

Az idő oly gyorsan halad, hogymúlását szinte észre sem vesszük.Amikor engem a ma már nyolcvan-négy esztendős Csémy professzora prágai csehtestvér teológián el-kezdett tanítani, melyet abban azidőben Comenius Evangélikus Teo-lógiai Karnak (Komenského evan-gelická bohoslovecká fakulta) ne-veztek, harmincöt éves volt, és ateológia legfiatalabb oktatói közétartozott.

Emlékszem, hogy akkoriban a fa-kultás minden év végén csináltatottegy közös fényképet, amelyen rajtavolt minden tanár, alkalmazott ésdiák. A fényképezkedésekkor Csé-my tanárnak illedelmesen az öregprofesszorok mögé vagy mellé, asor szélére kellett húzódnia, amit afiatal docens mindig mély tisztelet-tel s szinte már túlzó szerénység-gel meg is tett. Mi, magyar diákok,magunkban tanárunknak éppen etúlzott szerénységét tartottuk hibá-jának, mert úgy éreztük, hogy nagytudása, számunkra végeláthatat-lannak tűnő ismeretei révén maga-biztosabban is viselkedhetett vol-na.

Ha most erre évtizedek után visz-szagondolok, már jobban megér-tem az akkori fiatal tanár túlzottnakvélt szerénységét: ő akkoriban egymegalázott és megfélemlített népfia volt a rajtunk korlátlan hatalmatgyakorló Csehszlovákia fővárosá-ban. Mi csak gyermek-, de ő márfelnőttfejjel élte meg a magyarokjogfosztottságát a háború utániCsehszlovákiában, a magyar va-gyonok elkobzását, a magyarok ki-telepítését, teljes kiszolgáltatottsá-gunkat. Ráadásul Prágában nem isotthon volt, hanem idegenben –mert számunkra Prága mindig ide-gen volt, és az is marad mindörök-ké. Még akkor is, ha szinte egészéletünket benne éljük le, mert –ahogyan ezt már néhai szolgatár-sunk, Tompa Mihály is rég megfo-

galmazta – „más berekben más-ként szól az ének, ott nem értik a tinyelvetek”. Nem értik és nem is kü-lönösebben szeretik. Minket, ma-gyarokat a prágai fakultáson min-dig külön és különös mércével mér-tek. Még csak nem is olyannal, minta többi nem cseh vagy szlovákanyanyelvű, tehát külföldi diákot –mert mi úgymond „hazaiak” vol-tunk…

A cseh nyelv hiányos ismerete akülföldieknél érthető és megbo-csátható volt, nálunk bűnnek szá-mított. Az irányunkba alkalmazottmércében volt egy nagy adag fölé-nyeskedés, meg körülbelül ugyan-annyi lenézés, ami mögött mindenbizonnyal a ki sosem mondott, la-

tens hungarofóbia húzódott, mely-nek nyilván megvannak a magatörténelmi okai.

Ha valamiben gyöngébbek vol-tunk, mint cseh kollégáink, akkorlenéztek minket; ha meg olyanokvagy jobbak voltunk, mint ők, akkormeg azt nem bírták elviselni. Egy-szer az egyik tanárom azzal indo-kolta meg, hogy nem adott egyest,mert az előttem vizsgázó cseh kol-léganő (aki kettest kapott) ugyankevesebbet tudott filozófiából, mintén, de jobban beszélt csehül. A ta-nár úrnak én készséggel bizonyí-tottam, hogy a kollegina biztosanjobban beszél csehül, mint én…Vagy más: amikor a kilencvenesévek elején elkezdtem a prágai teo-

lógián tanítani, a cseh diákok egyrésze nem bírta elviselni, hogy őketegy magyar tanítja. Nekik megint acseh nyelvezetem nem tetszett, pe-dig ilyen gondolkodással például aszintén prágai bölcsészkaron –amelyet ugyancsak abszolváltam –sosem találkoztam. Sőt, egyszer azegyik professzorom egy szeminári-umi munkám felolvasása után meg-jegyezte: „Konečně to někdo zasenapsal česky“ (Végre ezt megintvalaki megírta csehül) – amire énérthetően nagyon büszke voltam…E példákat csak azért hoztam fel,hogy szemléltessem, hogy Csémyprofesszor úr milyen környezetbenélte le életének nagy részét, többmint ötven esztendőt.

Talán csak ő tudná megmondani,hogyan érezte magát Prágában aKomárom megyei Gelléren, föld-művescsaládban 1923. július 15-énszületett ember, aki 1934 és 1942között a komáromi bencés gimná-zium diákja volt, majd még az érett-ségi évében, 1942-ben beiratkozotta pápai református teológiára,amelyet diligenter frekventált méga front ideérkezése előtt és a frontutáni áldatlan körülmények közöttis. Számára akkoriban a legna-gyobb problémát nem a tananyagelsajátítása s a vizsgák abszolválá-sa, hanem a határ illegális átlépésejelentette, amire máig jóleső féle-lemmel emlékszik vissza; egyszermég a csónak is elsüllyedt vele amegáradt téli Dunán, de erre nagymegelégedéssel úgy emlékszik,hogy így legalább a határőrök nemláthatták meg…

Pápán a teológiát 1947-ben fe-jezte be, majd kapott egy bázeliösztöndíjat. Közben találkozottHromádka professzorral, aki azamúgy is nehezen megvalósíthatóbázeli stúdium helyett felajánlottneki egy posztgraduális prágai kép-zést, amit Csémy professzor el isfogadott, a prágaiak meg felvettéka bázelieknek kiutalt ösztöndíjat…

Prágában akkor csak egy évettöltött el, mert 1948 nyarán el kellettfoglalnia Tomašuľa szlovák szuper-



Egy gazdagon megáldott életútCsémy Lajos professzor nyolcvannégy éves

JUBILEU

M

Huszonöt évesen

(Befejezés a 10. oldalról)intendens mellett Kassán a káplániállást. Egy év múlva a Komárommegyei Ekelre kerül, ahol előbb ad-minisztrátor, majd megválasztottlelkész lett. 1954-ben megházaso-dott, feleségül vette Szigeti NagyLíviát, akivel 1998-ig, a feleség tra-gikus haláláig boldog házasságbanélt. Frigyüket Isten három fiúgyer-mekkel áldotta meg. Lelkészi teen-dőivel párhuzamosan 1954-től aprágai fakultáson már tanított isgyakorlati teológiát a reformátushallgatóknak, 1964-ben pedig vég-leg felköltözött családostul Prágá-ba, s a teológián előbb docensi,majd 1973-tól 1994-ig professzoriminőségben tanított. Ekkor lépettnyugállományba.

Csémy professzor úr negyvenéven át oktatta, képezte a reformá-tus lelkészeket. Ez hazai viszony-latban példátlan teljesítmény. Voltolyan időszak, amikor a SzlovákiaiReformátus Keresztyén Egyházaktív lelkészeinek a zöme, talántöbb mint nyolcvan százaléka az őtanítványa volt! Ő mindig tanított,nagy szeretettel tanított. Tanított azelőadásokon, a szemináriumi órá-kon, a folyosói vagy utcai beszél-getéseken is. Sőt még vizsgán is!Talán főleg ott, mert ott fogéko-nyabb a diák. Volt amikor nála egy-egy vizsga öt-hat órát is eltartott;talán mondani sem kell, hogy azonis a legtöbbet ő beszélt. Érdekes,hogy mi, a diákok őt mindig, de fő-leg a személyes beszélgetések al-kalmával nagy csodálattal és odafi-gyeléssel hallgattuk. A vele valóbeszélgetések órákig tartottak, desosem tűntek hosszúnak. Ezekenszinte mindig ő beszélt, mi megálmélkodással csodáltuk hatalmastudását, végeláthatatlan ismereteit.

Mindig minden diákjának, lett lé-gyen az akár aktuális vagy volt di-ák, nagy szeretettel és odaadássalsegített. Hogy hány szemináriumidolgozatot meg diplomamunkát írtmeg, dolgozott ki részben vagynagy részben diákjai helyett, aztcsak az Úr tudja, talán már az illetődiákok sem! Hogy mennyi más jel-

legű munkában mit és mennyit se-gített, azt is csak Isten tudja. Ő úgytartotta, hogy a szülőföldtől messziPrágában mindnyájunkért felel, e-zért keresztyéni szeretettel hordoz-ta mindnyájunk terhét. Aggódott ér-tünk, ha bajba kerültünk a fakultá-son vagy bárhol, de akkor is, ha astúdium befejezte után az életbenvolt valami bajunk. Ugyanakkornagy-nagy öröm volt számára az,ha valamelyikünk sikeres volt, le-hetett az az élet bármelyik terüle-tén is, de talán a tudományok me-zején szerzett sikernek örült a leg-inkább.

Csémy professzor számunkra ottPrágában – amikor még nem voltinternet, sőt még Magyarországrasem lehetett járni – a magyar tudo-mánnyal, főleg a teológiával, de azegész magyar kultúrával az össze-

kötő kapcsot jelentette. Nemcsakaz általa tanított tárgyakban, ha-nem más területeken is. Tartotta ésápolta bennünk a hitet és identitás-tudatot. Pedig ezért az ötvenes,hatvanas vagy a hetvenes évekbennem sok dicséretet kaphatott. Prá-gában szinte „hivatalból” követettminden cseh–magyar vonatkozásúdolgot vagy eseményt. Ezzel kap-csolatban számtalan cikket jelente-tett meg. Tudományos tevékenysé-ge középpontjában a teológia állt,azon belül is leginkább a gyakorlatiteológia, de azért foglalkozott ó- ésújszövetségi problematikával, sőtmég egyháztörténettel is. Kár, hogyabban az időben, amikor még erejeteljében volt, nagyon nehéz voltteológiai vonatkozású munkákatpublikálni. Így előadásai, jegyzeteisem jelenhettek meg. Talán mostutólag kellene megkeresni ezekkiadásának a lehetőségét.

Az otthontól, egyházunktól prágaitartózkodása és működése semszakította el. Évtizedeken át, egé-szen a kilencvenes évek másodikfeléig tagja volt egyházunk mindenlelkészképesítő vizsgabizottságá-nak, részese programtervezeteink-nek. Volt időszak, amikor a Szlová-kiai Református Keresztyén Egy-házban az ő személye képviselteegyedül a hiteles tudományossá-got. Amikor a rendszerváltozásután, 1991-ben beindult Komárom-ban a vallástanárok képzése, még –egészségi problémái ellenére is! –lejárt Prágából előadásokat tartani.Amikor 1994-ben elkezdte tevé-kenységét a komáromi Calvin J.Teológiai Akadémia, még ő is aktívtagja volt az intézetnek, olykor mégelőadásokat is tartott.

A nyolcvannégy év tekintélyesidő, amelyben Isten különös ke-gyelme nyilvánul meg. Csémy pro-fesszor termékeny életének nyolc-vannégy éve hatalmas idő, amelyetegy ilyen rövid köszöntőben méltat-ni a teljesség igényével reményte-len vállalkozás. Ezért a reményte-lenség mezejéről én is most a kö-szöntésre térek át: FőtiszteletűProfesszor Uram! Kedves Bátyám!Nyolcvannegyedik születésnapodalkalmából nagy-nagy szeretettelés tisztelettel köszöntelek és ké-rem rád és családodra Isten áldá-sát. Adjon az Úr neked erőt, egész-séget és még sok születésnapot;erőt a nehézségek és fájdalmak el-viseléséhez, egészséget az életörömeinek megéléséhez, a szüle-tésnapokat pedig tervezett munká-id elvégzésére. Legyen örömedgyermekeidben, unokáidban, tanít-ványaid sikereiben és egyházunkfelvirágozásában! Őrizzen meg azÚr a fájdalomtól és a szív keserűsé-geitől! Sose feledd Csallóköz ten-gersík vidékit, melyek mindig visz-szavárnak emlékeiddel, őseid föld-jével, örök lakhelyével együtt, mertTe itt vagy itthon, itt a Te világod!

Végül én is mondom az Ige né-ked is oly kedves szavaival: Áldjonmeg tégedet az Úr, és őrizzen megtégedet! Világosítsa meg az Úr aző orcáját terajtad, és könyörüljönterajtad! Fordítsa az Úr az ő orcájáttereád, és adjon békességet néked!

Cs. Molnár János


Feleségével és anyósával

JUBILEU

M

Egy gazdagon megáldott életútCsémy Lajos professzor nyolcvannégy éves

Figyelemre méltó megjegyzést tettMešťan professzor első, 2005. novem-ber 20-i nyitrai Sedivi-szemináriumun-kon; elmondta, hogy a dél-szlovákiaimagyar sáv holokausztkutatása kiesettmind a szlovák, mind a magyarországitörténészek látóteréből. A szlovákokébólazért, mert a sávot alapvetően magyaroklakták s a vészkorszakban a terület Ma-gyarországhoz tartozott; a magyarorszá-giakéból azért, mert kívül esett az országtrianoni-párizsi határain. Az említettkönyvek és más, alkalmi kiadványokmár megközelítették a kérdést zsidószempontból; mi most néhány pozitív ke-resztyén példa fölmutatásával a másik félattitűdjét próbáljuk elemzésre kínálni.

Anyékvárkonyi esetből és méginkább a források kínálta, álta-lánosítható történelmi tapasz-

talatokból leszűrhetjük a tételt, hogy a ré-gió népe nem faji, még csak nem is nem-zeti, ahogy azt az első Csehszlovákiapropagandája és népszámlálási rubrikájakínálta, hanem vallási alapon tekintette azsidókat: vannak a községben magyarkatolikusok, magyar reformátusok, ma-gyar evangélikusok és magyar zsidók,akik szent könyveinek nagy többsége kö-zös, akiknek keresztyén többsége, külö-nösképpen a bibliaolvasó és Dávid zsol-tárait éneklő reformátusság a zsidók óko-ri történetét honfoglalóival, bíráival, pró-fétáival, királyaival úgyszólván saját tör-ténelmeként éli meg, Dávidról, Saulról,Salamonról sokkal többet tud, mint ma-gyar uralkodóinkról, jobban ismeri Mó-zes, mint I. (Szent) István vagy I. (Szent)László törvényeit, részletesebben a zsidóhonfoglalás történetét a magyarnál s azószövetségi bibliai mondákat a magyarszentek legendáinál. A történelmi Ma-gyarország emlékezete nagyon kevés zsi-dóüldözési esetről tud, a törvény ezeknagy többségét is rendezte, s ha figye-lembe vesszük a 16–18. század protes-tánsüldözéseit és a protestánsokat sújtókorlátozásokat, hozzájuk mérve a zsidó-ellenes atrocitások számukban, arányaik-ban és minőségükben elhanyagolhatók.A militáns antiszemitizmus Nyugat-Eu-rópából került hozzánk, s egy idegenmegszálló katonai hatalom erőterébengyilkolt példátlan mértékben.

Lehetőségeim kizárják, hogy a nyék-várkonyi embermentéssel kapcsolatbanminden apró részletet fölkutassak, deFeldmár Jenő utódai élnek, és mindenttudnak az esetről, a nyékvárkonyiaknemkülönben. Családi irataik és fény-képalbumaik számos további dokumen-tumot őrizhetnek, Feldmár Jenő pedigélete végéig szoros kapcsolatban állt afalu embereivel.

A múlt század a faji, ideológiai, kato-nai és nemzeti diktatúrák százada volt, smind a maga céljai szerint szegte meg az„élni és élni hagyni” demokratikus alap-elvét, hogy a társadalom más-más szeg-mensét próbálja létében korlátozni, jogi-lag, vagyonilag, végső esetben fizikailagfölszámolni. A nyílt ellenállás nem ho-zott eredményt; költőnk, Török Elemérrádióinterjújából tudom, hogy a bodrog-közi Lelesz népe két hétig akadályozta azsidók elszállítását, de egy német alaku-lat megszállta a falut s fedezte deportálá-sukat. Ha viszont egy közösség esélyt lá-tott az embermentéshez, az eszközöketélete kockáztatásával is megtalálta hoz-zá. Ezt nemcsak a várkonyiak, hanemegyebek közt a három embermentő refor-mátus lelkész és segítőik példája is bizo-nyítja.

Brányik Sándor eperjesi reformátuslelkész embermentő szolgálatáról előszöraz ÚŠB (Ústredňa štátnej bezpečnosti –Állambiztonsági Központ) Puskás-dosz-sziéjában szereztem tudomást. Több kü-lön- és összesítő jelentés ad hírt róla apozsonyi központnak, illetve AlexanderMach belügyminiszternek. 1942. márci-us 27-én, 7709/3–1942 iratszám alatt, azÚŠB igazgatója egy négyoldalas jelen-tésben közli a miniszterrel, hogy egye-bek közt Zsolnán Puskás István 142,Brányik Sándor eperjesi református lel-kész pedig 10 zsidót keresztelt meg. Azáltaluk kikeresztelt zsidók teljes számaZsolnán 152. A szlovákiai római katoli-kus, evangélikus és református kikeresz-telések tételes, helységenkénti fölsoro-lása után az összesítés: 1942 márciusá-ban római katolikus lelkészek 76, evan-gélikusok 229, reformátusok 263 zsidótkereszteltek ki, zömmel 1942. március14-ig. „Ezek az adatok – így a jelentés –egyeznek a zsidók körében elterjedtmendemondákkal, hogy tudniillik az1942. március 14. előtt megkeresztelt zsi-dókat nem fogják a munkatáborokba so-rozni, illetve hogy elszállításukkal meg-várják az egyházi és politikai felsőbbségáltal megkötendő kompromisszumot,merthogy a zsidók érdekében, dr. Serédiesztergomi érsek közvetítésével interve-niálnak a Szentatyánál, aki állítólag en-nek alapján közbe kell lépjen a Köztársa-sági Elnök úrnál.” Ugyanez a jelentés ír-ja, hogy mind a katolikus, mind az evan-gélikus lelkészek betartották a 96/25.számú törvény 6. §-át, s a kikeresztelked-ni készülő zsidókat hathetes hitoktatás-ban részeltették, „csak a kálvinistáknál,nevezetesen Puskás esetében nyert meg-

állapítást, hogy a hitoktatást közvetlenüla keresztelés előtt, maximum 1 óra alatthajtotta végre. (...) Így hát ebből az eljá-rásból is látszik, hogy ez a tömeges zsi-dókeresztelés tisztán konjunktúraszerű, sa folyamatban levő zsidóellenes intézke-dések megkerülését célozza.” Valame-lyik végrehajtó szerv embere kimásoltaaz eperjesi anyakönyvből a Zsolnán,Brányik Sándor eperjesi lelkipásztor által1942. március 12–13-án kikeresztelt zsi-dók nevét és személyi adatait. SpanyolVeráról, Weisz Hermanról, LangfelderElzáról, Weisz Jánosról, Weisz Ivánról,Kohn Olgáról, Lányi Róbertról, Wert-heim Gézáról, Spanyol Béláról és Ke-rényi Ilonáról van szó. Mind zsolnai la-kosok voltak, három személy kivételévelott is látták meg a napvilágot.

1942. március 26-án a Zsolnai Állam-biztonsági Hivatal (Štátny policajný úradv Žiline) jelenti a pozsonyi központnak,hogy Brányik nem 10, hanem 11 zsidótkeresztelt ki Zsolnán, dr. Spanyol Bélalakásán, 1942. március 12-én. „A kike-resztelt zsidók vallomása szerint a ke-resztelés úgy zajlott le, hogy Brányik, areformátus pap először egy kb. kétórásmagyar nyelvű felekezeti előadást tartott,amely után közös ima és utána keresz-telés következett. A szertartás során feke-te palástot, föveget viselt, s a kereszteléstserlegből hajtotta végre. Brányikot Zsol-nára dr. Spanyol és dr. Weisz családjahívta meg Langfelder Pál zsolnai lakosközvetítésével, aki már régebben refor-mátussá keresztelkedett ki s mint ilyen jólismeri a lelkész Brányikot.”

A jelentések számos részletet tartal-maznak, de ezekről most nem szólhatok.Rejt azonban a Puskás-dosszié egy 26 ol-dalas, géppel írt mellékletet, amely aBrányik által megkeresztelt tíz zsolnaizsidó férfi és nő kihallgatási jegyzőköny-vét tartalmazza. A kihallgatások a Zsol-nai Állambiztonsági Hivatal irodájábanmárcius 24–25-én délelőttől a késő délu-táni órákig zajlottak. A vallató rendőrtŠtefan Mišovičnak hívták.

Az anyagból tudjuk meg, hogyLangfelder Pált, aki 1908-banszületett Zsolnán, 1940. de-

cember 18-án keresztelte ki EperjesenBrányik Sándor. Felesége római katoli-kus volt, a jegyzőkönyvből pedig egészélete elénk terül. Dr. Spanyol Béla nyug-díjas egészségügyi főtanácsos 1883-banszületett; őt Brányik 1942. március 12-énkeresztelte meg másokkal, többek közöttcsaládtagjaival együtt. Hitvese, KerényiIlona Szolnokon született 1881-ben,


ZSIDÓMENTŐ LELKÉSZEK

ÉGTA

RTÓ

EMBER

EK

vagyis a kikeresztelkedés napján 61 évesvolt (férje 59). Brányik a rövid, 1–2 órásfelkészítést magyarul végezte, de a nyel-vet nem ismerők részére rövid szlovákeligazítást is adott. Az Úr imáját (Mia-tyánk) közösen mondták el, ki-ki a maganyelvén, magyarul, szlovákul és néme-tül. Ezekből s a további vallomásokból akeresztelések minden részletét megis-merjük. Más forrásból utólag tudtammeg, bár utánajárni az idő rövidsége ésegyéb kötelezettségeim folytán még nemtudtam, hogy a Gardista és a GrenzboteBrányik tiszteletes úr zsidómentő szol-gálatával is többször foglalkozott, vala-mint fia, Károly közléséből azt, hogy egyeperjesi jóakarójának tanácsára mene-külnie és bujkálnia is kellett.

APuskás-dossziéban ránk ma-radt rendőri jelentés csak zsol-nai zsidók kereszteléséről tud,

s a reformátussá lett zsolnai emberek to-vábbi sorsát jelenleg nem ismerjük, ám-de Brányik Sándor fiai, Sándor és Károlykét olyan dokumentumot is őriznek,amelyek egyfelől hitelesen tanúsítják,hogy az eperjesi lelkész Kelet-Szlovákiaterületén is keresztelt zsidókat, másfelőlhogy közülük többen megmenekültek ahaláltól.

Brányik Sándor Vízkeleten született1910. március 2-án, földműves szülők-től. (Atyja Brányik Benő, édesanyjaSándor Róza.) A pozsonyi magyar gim-názium után a losonci református teo-lógiát végezte el, papi vizsgáit Magyar-országon (Budapesten vagy Pápán) tettele. Segédlelkész volt Búcson, majd lel-kész Eperjesen. 1945 után Bajánházárakerült Vajkóc és Mátyóc fíliákkal, majdSzomotorra és 1956-ig Hardicsára. Ek-kor Csilizpatasra választották meg, ahol1980. augusztus 14-én hunyt el. A duna-szerdahelyi temetőben nyugszik.

Az első dokumentum egy kézzel írt,magyar nyelvű Bizonyítvány, amely ígyszól: „Alulírott Török Imre Ervin, aki ategnapi napon érkeztem vissza németKoncentracios Táborból ezennel iga-zolom, hogy BRÁNYIK Sándor reformá-tus tiszteletes úr minden tekintetben azelmúlt szomorú időkben a lehetőségekenmessze túlmenően támogatta a zsidókatés sok ember, és család életének menté-sében részt vett. Megjegyzem, hogy én1941. IX. 15–1944. II. (?) 5-ig a micha-lovcei illetve pozsonyi Ustredňa Židov(Zsidóközpont) Kikeresztelkedettek osz-tályának vezetője voltam, és így Brányiktiszteletes úr ténykedéséről és ember-mentő és emberszerető eljárásairól hiva-

talosan is tudomással bírtam és bírok.Ezen igazolást saját jószántamból ésörömmel állítom ki. Michalovce, 1944.XI. (?) 2. Török Imre.”

Lehet, hogy a dátum elírás, de a szlo-vákiai vészkorszak kutatói tudni fogják,ki volt Török Imre Ervin, mikor volt az a„tegnapi nap”, amikor a koncentrációstáborból szabadult, s miként zajlott to-vábbi élete.

A másik dokumentum egy szlováknyelvű, Homonnán kelt tanúsítvány,amelyben huszonegy személy igazoljahitelesített aláírásával, hogy BrányikSándor lelkipásztor a Szlovák Állam ide-jén a keresztyén egyház elvei és a krisz-tusi evangélium törvényei szerint visel-kedett, szilárd és bátor volt, amikor a fa-siszta elemek a Gardista és a Grenzbotecikkeiben megtorlással fenyegették, mi-vel a fasiszta állam által üldözött cseh-szlovák polgárok mentésében nyíltanrészt vett. Homonnán, 1946. június 1-jén. A huszonegy aláírás közül egyértel-műen megfejthető Michal Görög,Lepkovics Ladislav, Hugo Moskovics,Dr. Vojtech Spiegel, Ivan Rác, E. Kup-ferd, Jolana Kupferd, Dr. ErnestBlum, Mikuláš Špeizer, Jan Novotny,Mesaroš Vojtech, Jan Görög és Dr. Vi-lem Görög neve. A tanúsítvány záradé-kában a Homonnai Helyi Nemzeti Bi-zottság Hivatala igazolja, hogy a bennefoglalt adatok a hivatal közvetlen tudo-

mása szerint is igazak. Homonnán, 1946.június 3-án. A hivatal két vezetőjénekaláírása és körbélyegzője.

Brányik Sándor nagy területen moz-gott, mert fíliái és szórványai Homonná-ig és Lasztomérig terjedtek. Zsolnán,hogy embereket mentsen, Pozsonybólhazafelé tartva állt meg. Mozgását nagy,oldalhajós motorkerékpárja segítette. A

Tanúsítvány bizonyítja, hogy huszonegyhomonnai és egy nagymihályi/pozsonyiesetben sikerrel nyúlt az embergyilkosnáci gépezetbe. Valószínű, hogy másokatis menteni próbált, de hogy kiket és mi-lyen eredménnyel, nem tudjuk, amikép-pen arról sem találtunk adatokat, hogy azsolnai zsidók sorsát a hlinkás és nácierőszakszervezetek miként alakítottáktovább.

A kérdést némileg megválaszolja id.Acsay Lajos nyitrai főgondnok frissenkezemhez került második visszaemlé-kezése. A kiváló, bátor férfi Sedivi Lász-ló nyitrai lelkészi szolgálata idején is el-látta a kurátori szerepkört, részt vett azsidók kikeresztelésében, a fenti problé-mával kapcsolatban pedig ezt írta:„1942-ben a lelkésznek az illavai államifogdában való törvénytelen három havibebörtönzése idején a vasárnapi isten-tiszteletek vezetését s a kikeresztelkedettizraeliták előkészítését konfirmációra, agyülekezetbe való végleges felvételük ér-dekében végeztem. A belügyhöz beter-jesztett memorandumban követeltem lel-készünk szabadon bocsátását, mert agyülekezetek lelkész nélkül s a tanuló if-júság vallásoktató nélkül maradtak. Azállami fogdából való kibocsátása utánszemélyesen együtt interveniáltunk Po-zsonyban a Zsidó Ügyek Központjában,hogy tiltsák meg a Hlinka-gárdistáknaka kikeresztelkedett zsidók folytonos zak-latását s kifosztását, akik idejében tértekki, s kivételezésre tarthattak igényt az ál-lamfő hirdetménye értelmében.” (A kézi-ratot a nyitrai református lelkészi hivatalőrzi.)

Lehet, hogy Brányik Sándorról azÚŠB külön aktát is nyitott,amelyben további dokumentu-

mokat találunk, de ennek még nem jár-hattunk utána, kutatása másokra vár. Azis elképzelhető, hogy a keresztelések egyrészét teljes titokban tartotta, s a kereszt-levelek mellé hamis igazolványokat isszerzett a halál torkában élő embernek;ilyeneket az ÚŠB nyomozói a Grenzbotetudósítása szerint azoknál a zsidóknál istaláltak, akik Pozsonyban arra vártak,hogy Sedivi kikeresztelje őket. Ez mindcsak feltevés, de másként aligha magya-rázhatnánk meg az egyetlen szűk terüle-ten, Homonna körzetében megmenekültszemélyek nagy számát. Megnyugtatómagyarázatot a kérdésre csak az életbenmaradottak vagy leszármazottaik adhat-nának. Fölkutatásukra nem vállalkozha-tom, de Brányik Sándor embermentőszolgálata minden tiszteletet megérde-mel.

Koncsol László(Folytatás a következő számban.)


ÉGTA

RTÓ

EMBER

EK

ÉS LAIKUSOK A FELVIDÉKEN (II.)

Brányik Sándor


GYE

RMEK

EKNEK

,FIATA

LOKNAK

„Kövess engem!” (Jn 1,44b).Jézusnak ekkor már három tanítványa volt: András, János

és Péter (András testvére). A testvérek halászok voltak, akár-csak apjuk, Jóna. Egy kis halászfaluban laktak, amit Bétsai-dának hívtak, és a Galileai-tenger partján feküdt. Jézus aztmondta nekik, hogy kövessék őt. És ha Jézus valamit fela-datul ad, azt nem szabad visszautasítani.

Ha továbbra is a magad feje után mész és nem hallgatszJézusra, aki szól hozzád, ígér neked vagy kér tőled, akkornem leszel boldog. Akkor továbbra is gonoszat cselekszel ésgondolsz, akkor még nem tértél meg. Jézus azt várja tőlünk,hogy kövessük őt. Minket is felszólít a követésre. Mindig,amikor bibliai történeteket hallasz, vagy mikor te magad ol-vasol a Bibliából, ezt a hívást hallod. Vasárnap is ezt halloda templomban. Mit válaszolsz erre?

Fülöp, aki szintén Bétsaidában lakott, nem gondolkozottsokáig. „Kövess engem!” – mondta az Úr Jézus, és Fülöpazonnal követte őt.

–mmm–

Jézus első tanítványai

„»Megtaláltuk a Messiást« – (ami azt jelenti: Felkent)”(Jn 1,41b).

András és barátja számára felejthetetlen nap ez. Tudod,mi a neve jelentése? Az Úr kegyelmes. Ezt jelenti János ne-ve. András és János együtt mentek Jézushoz. Hallottak Istenkegyelméről, hogy Fiát elküldte a földre, hogy az emberekmegmentője legyen, hogy Ő legyen az üdvözítő, az IstenBáránya. Isten ezt már réges-régen megígérte.

Ó, milyen nagyszerű hír volt ez András és János számára!Olyan örömhír, hogy gyorsan másoknak is el kellett, hogymondják. Mikor András hazaért, így szólt testvéréhez, Si-monhoz: Gyere velem! Megtaláltuk a Messiást, aki a Krisz-tus! Ez a név a nagy Királynak a neve, akit a zsidók vártak.Simon azonnal vele ment. És Jézustól akkor új nevet kapott:Péter.

András vitte el Pétert Jézushoz. Te is hívj másokat a gyü-lekezetbe, Jézushoz! Vagy a gyermek-istentiszteletre! Mertott hallhatjátok az örömhírt a Messiásról, Jézusról.

–mmm–

Felejthetetlen nap„Mester –, hol van a lakásod?” (Jn 1,38b).Sokan kijártak Keresztelő Jánoshoz, hogy hallgassák őt a

Jordán partján. Megbarátkoztak vele, sokat tanultak tőle, ta-nítványai lettek. A Bibliában a tanulókat tanítványoknaknevezik.

János most két tanítványának egészen különleges dolgotmondott: „Íme, az Isten Báránya!” (Jn 1,36b) –, és rámuta-tott egy közeledő férfira. Valóban ő lenne a megígért Szaba-dító, Isten Fia, aki a földre jött? Csodálattal és ámulva néz-tek rá. Majd követni kezdték. Hogy miért? Ezt még ők ma-guk sem tudták. A férfi megfordult, és ezt kérdezte: „Mit ke-restek?” Mit válaszoljanak? Miért is mennek utána? Egybelső erő ösztönözte őket, hogy kövessék. Rabbi, hol laksz?– kérdezték tőle. „Jöjjetek, és meglátjátok” – mondta Jézus,mert ő volt az. Rabbinak nevezték, ami azt jelenti: Mester. Atanítványai akartak lenni, követték.

És te? Te kit és mit keresel? Akarsz-e Jézus tanítványa len-ni?

Molnárné Miklós Malvína

Mit keresel?

A MolnárnéMiklós Malvínaáltal nektek írtbibliamagyará-zatok üzenetérerímel A HIT HAT– a Fiatal Refor-mátusok Szövet-sége dicsőítő csa-pata – CD-je is,hiszen ők is Jé-zus követésérebuzdítanak dal-ban, rapban. Nek-

tek, fiataloknak készült, s jó, hogy szerzői, előadói merikvállalni az evangelizálásnak ezt a rendhagyó módját, hiszensokan és sokfélék vagyunk – kit így, kit úgy érint meg aSzentlélek.

Ha modern hangzású evangéliumi üzenetet hordozó CD-re vágysz, beszerezheted, ha hívod a 0915/962 829-es tele-fonszámot, vagy írsz az alábbi e-mail címre: [email protected]


Egyházunk Zsinati Elnöksége2007. június 21-én Rimaszombatbantartotta 32. ülését, amelyen az alábbiközérdekű határozatokat hozta:

– Jóváhagyta a 31. ülés jegyzőköny-vét, és tudomásul vette az előző ülés ha-tározatainak kiértesítéséről szóló jelen-tést.

– A Bukarestben 2007. június 26-a és29-e közt Emlékezetek gyógyítása cím-mel megrendezendő konferenciára Pal-csó Attila hetényi lelkipásztort delegál-ta.

– Tudomásul vette Ján Semjan püs-pökhelyettesnek az Ökumenikus Tanácselnökévé történt megválasztásáról szólóbejelentését, és felelősségteljes szolgá-latára Isten áldását kéri.

– A missziói alap terhére 15 000,-szlovák korona egyszeri támogatásthagyott jóvá a Börtönmissziónak.

– A Selye János Egyetem ReformátusTeológiai Kara Szenátusának Diáktago-zata részére engedélyezte, hogy a 2008.évi Theolimpia költségei fedezésének

biztosítására megkeressék egyházunkgyülekezeteit és a református vállalko-zókat.

– A Pozsonyi Református Egyházme-gyének a Zsinati Tanácsban biztosítan-dó képviselete tárgyában küldött kérel-mét tudomásul vette, és a Zsinat elé ter-jeszti.

– Úgy határozott, hogy volt zsinati el-nökei – dr. Varga Imre püspök és dr. Csá-ji Bertalan főgondnok – emlékére ebbenaz évben emléktáblát készíttet.

– Az egyházzenei alap terhére 2350,-szlovák korona támogatást hagyott jóváa Bátorkeszi Református Egyházközségszámára az énekkar útiköltségeihez tör-ténő hozzájárulásként.

– A közoktatási alap terhére 15 000,-szlovák korona támogatást hagyott jóváa Martosi Református Alapiskolának.

– A magyar egyházmegyék espereseités gondnokait megbeszélésre hívja ösz-

sze 2007. július 5-re, melynek főbb té-mái: a teljesítménypótlékok, a parókiá-lis jog, az egyházmegyék vezetésénekmegszilárdítása, a parókiális könyvtá-rak, a befizetések. A szlovák egyházme-gyék elnökségei részére egy másik idő-pontban kerül megrendezésre a hasonlótémájú megbeszélés.

– Engedélyezte a jókai Jó Pásztor Há-za számára az intézeti keretek közötttöbb nyelven végzendő (szükség szerintmagyar, szlovák, német, roma) refor-mátus istentiszteletek megtartását.

– Elfogadta a Kálvinista Szemle és aKalvínske hlasy kiadásáról és terjeszté-séről szóló jelentést.

– Jóváhagyta, hogy az Erdélyi Géza70. születésnapja alkalmából tartott ün-nepi istentiszteleten elhangzott igehir-detést, tanulmányokat és köszöntéseketegyházunk egy jubileumi kötetben ki-adja.

Egyházunk Zsinati Tanácsa 2007.június 22-én és 23-án Hanván tartotta26. ülését, amelyen az alábbiközérdekű határozatokat hozta:

– Tudomásul vette a 25. ülés határo-zatainak kiértesítéséről szóló jelentést, ésjóváhagyta a 24. és 25. ülés jegyzőköny-vét.

– Nem hagyta jóvá, hogy a SomorjaiReformátus Egyházközség az ingatlanaeladási árából bármilyen összeget is do-logi kiadásra fordítson. Az ingatlan vé-telára kizárólag a gyülekezeti ház építé-sére, illetve egy bevételt biztosító ingat-lan vásárlására fordítható.

– Jóváhagyólag tudomásul vette a ka-zuáliákkal és a parókiális joggal kapcso-latos teológiai megalapozottságú rendel-kezés kidolgozásával megbízott eseti bi-zottságnak a keresztséggel és konfirmá-cióval kapcsolatos beterjesztését, ésmegbízza a bizottságot, hogy az őszi zsi-nati ülésre készítse el az ezzel kapcso-latos törvényjavaslatot.

– 2007. július 1-jei hatállyal kineveziBihari László Richárdot esperesi beosz-tott lelkésszé a Gömöri Református Egy-házmegyébe.

– Az egyházmegyei tanácsok javaslataalapján jóváhagyta 2007. július 1-től alelkészeknek kifizetendő teljesítmény-pótlékot.

– Felhatalmazta Erdélyi Géza püspö-köt a teológusok 2007. szeptember 1-jeihatállyal történő kihelyezésével, illetve asegédlelkészek áthelyezésével, amirőlmajd a Zsinati Tanács legközelebbi ülé-sén lesz köteles beszámolni.

– Hozzájárult ahhoz, hogy a PozbaiReformátus Egyházközség eladja a sző-lőjét. Az ingatlan eladásának a jóváha-gyási feltétele, hogy a Pozbai Reformá-tus Egyházközség a szőlő eladásábólszármazó teljes bevételét szántóföldvá-sárlásra fordítja.

– Jóváhagyta 350 000,- szlovák koronakölcsön folyósítását a Kisújfalui Refor-mátus Egyházközségnek. A kölcsön visz-szafizetésének határideje 2012. decem-ber 31. A kölcsön inflációt kiegyenlítőkamatát a Zsinati Tanács 3,5%-ban szab-ja meg. A kölcsön kizárólag a kisújfaluilelkészlak felújításának a finanszírozásá-ra használható.

– Jóváhagyta 350 000,- szlovák koronakölcsön folyósítását a Bejei ReformátusEgyházközségnek. A kölcsön visszafize-tésének határideje 2008. december 31. Akölcsön inflációt kiegyenlítő kamatát aZsinati Tanács 3,5%-ban szabja meg. Akölcsön kizárólag az egyházközségnek arestitúcióban visszakapott ingatlanai ge-ometriai terveinek megelőlegezett költ-ségeire használható.

– Jóváhagyta 879 500,- szlovák korona

kölcsön folyósítását a GömörszkárosiReformátus Egyházközségnek. A köl-csön visszafizetésének határideje 2008.december 31. A kölcsön inflációt kie-gyenlítő kamatát a Zsinati Tanács 3,5%-ban szabja meg. A kölcsön kizárólag azegyházközségnek a restitúcióban vissza-kapott ingatlanai geometriai terveinek amegelőlegezett költségeire használható.

– Jóváhagyta 400 000,- szlovák koronakölcsön folyósítását a Tarcavajkóci Re-formátus Egyházközségnek a GAW-köl-csönalap terhére. A kölcsön visszafizeté-sének határideje 2012. december 31. Akölcsön inflációt kiegyenlítő kamatát aZsinati Tanács 3,5%-ban szabja meg. Akölcsön kizárólag a tarcavajkóci temp-lom belső felújításának finanszírozásárahasználható.

– Jóváhagyta a rimaszombati TompaMihály Református Gimnázium és azegyházi iskolai konyha 2006. évi gaz-dasági eredményét.

– Jóváhagyta a hanvai Diakóniai Köz-pont 2006. évi jelentését.

– Jóváhagyta, hogy a 2007. évi misz-sziói támogatások a Segélyalap kuratóri-uma javaslata alapján kerüljenek kifi-zetésre.

– Hozzájárult ahhoz, hogy a Bod-rogszentesi Református Egyházközségelcserélje a tulajdonában levő 1236/1-esszámú parcellát egy nagyobb, az 1208/4-es számú parcellára, amely az önkor-mányzat tulajdonában van.

A Zsinati Tanács 26. üléséről

A Zsinati Elnökség 32. üléséről

TÁJÉK

OZTA

TÁS

Az 1947 áprilisában aláírtlakosságcsere-egyezménykövetkeztében megindult a szlováki-ai magyar lakosság kitelepítése. Az1948 decemberéig tartó időszakalatt összesen 55 487 személyttelepítettek át Magyarországra, azegyezmény aláírásáig és az aztkövető rövid időszakban továbbiezrek kényszerültek a lakóhelyük ésszülőföldjük elhagyására. Akitelepítettek teljes száma így össze-sen 89 660-ra emelkedett. A szlovákhatóságok megközelítőleg 180 ezermagyar kitelepítését irányozták elő.

Bár az egyezmény lakosságcserérőlbeszélt, mindenki tudja, hogy ez nem fe-lel meg a valóságnak. Míg a magyaror-szági szlovákok önként jelentkezhettekés a jobb megélhetésben bízva települtekát Szlovákiába a többségében jómódúmagyar lakosság helyére, addig a szlová-kiai magyarság egy része háborús bűnös-ként, a beneši dekrétumok által is meg-bélyegezve és üldözve, az állami kény-szer hatására kellett, hogy évszázadoslakhelyét elhagyja. Ehhez még hozzákell adnunk a Csehországba deportáltmagyarok (41 666), valamint a II. vi-lágháború után elmenekült magyarok(30 000) számát, valamint a reszlovaki-záció hatását, és képet kapunk az akkorimagyar lakosság helyzetéről és megalá-zott állapotáról.

A belső telepítés következtében (ami-kor szlovák lakosokat telepítettek be aháborút követő években), az akkori hata-lom teljesen megváltoztatta a dél-szlo-vákiai régiók és falvak etnikai össze-tételét.

A jelenlegi Lévai járás ötvennégy ma-gyarok által lakott községéből összesen13 223 személy kényszerült elhagyniszülőföldjét a II. világháborút követőidőszakban.

Eltelt hatvan esztendő. Az akkori bor-zalmakat átélő személyek közül már na-gyon kevesen maradtak. Többségük márúj lakóhelye temetőjében pihen, távolősei földjétől. Ők valójában sohasemtudtak megbékélni helyzetükkel. Évekigreménykedtek abban, hogy egyszer visz-szatérhetnek saját otthonukba. A Lévaijárás falvaiból a kitelepítettek nagy ré-szét a Baranya megyei német lakosokházaiba telepítették. Voltak olyan csalá-dok, akik évekig nem csomagolták kidolgaik egy részét, abban reménykedve,hogy helyzetük csak átmeneti.

Felnőtt azóta több generáció, akik nemtagadták meg gyökereiket. Még emlé-keznek szüleik, nagyszüleik könnyeire,

és elevenen él bennük a múlt öröksége.Ők már hazára találtak, megbékéltek, ésszeretnének méltóképpen emlékezni ésápolni a múltat. Sok helyen hagyomány-őrző csoportok, énekkarok és egyesüle-tek jöttek létre, amelyek tartják a kap-csolatot a felvidéki „őshazával”, roko-nokkal és ismerősökkel.

Palotabozsok egy 1200 lelkes Baranyamegyei község, ahol három etnikum él:az őslakos német lakosság mellett széke-lyek és felvidéki magyarok leszármazot-tai. A faluba telepített felvidékiek mindreformátusok voltak. Újbars, Marosfal-va, Kiskoszmály, Nagypeszek, Kis- ésNagykálna, Mohi lakosai. A helyi refor-mátusok száma ma alig éri el a negyvenfőt, a református felvidékiek a kitelepí-tést követően több évtizeden keresztülegy imaházban tartották istentiszteletei-ket, majd az ezredforduló után építettekmaguknak templomot, amely a faluegyik gyöngyszeme lett. Mivel a németőslakosság és az 1945 után ide települtbukovinai székelyek mindnyájan kato-

likusok, a felvidéki lakosság leszárma-zottjai alkotják ma is a felekezetileg ki-sebbségben lévő reformátusságot. A há-rom közösség mégis annyira összetart,hogy egymás hagyományait és emlékeitmindnyájan ápolják és megtartják. A va-lamikori három etnikum ma már elvá-laszthatatlanul együtt él. A felvidékiekkitelepítésével szinte egy időben folyt azottani német lakosság deportálása. A fel-vidéki reformátusok a sváb kitelepítetteklakásaiba költözhettek be, mégsem te-kintette senki őket betolakodóknak, hi-szen nem önszántukból érkeztek. A kü-lönböző felekezethez és nemzethez tar-tozókra kezdetektől fogva a megértés ésegymás segítése volt a jellemző.

A falu lakossága a hatvan évvel ezelőt-ti szomorú és megpróbáló történtekreemlékezett 2007. április 29-én. A meg-emlékezést a helyi dalkör, az önkor-mányzat és a református gyülekezet kö-zösen szervezte, akik felvidéki vendége-ket hívtak meg azokról a településekről,ahonnan a kitelepítettek érkeztek közsé-gükbe 1947 áprilisának utolsó napjaiban.

Így érkezett a személyes meghívás Lé-vára és a barsi gyülekezetekbe, és április29-én nagyszámú küldöttség (mintegynegyven személy fogadta el a magyaror-szági vendéglátók szívélyes meghívá-sát), látogatott el Palotabozsokra és vettrészt az ottani megemlékezésen.

A szombati nap és a vasárnap délelőtta hely és a környék megismerésével kez-dődött. Megtekintettük a Palotabozso-kon élő három nemzet tájházát. A felvi-déki, a székely és a sváb lakosság életé-nek tárgyi emlékei, egy hatvan évvelezelőtti állapot tárult elénk. Vasárnapdélután az ökumenikus istentiszteleten ahelyi református gyülekezet lelkésze,

Szabó Gábor hirdette Isten igéjét. (Hit-vestársát sokan jól ismerik tájainkon,hisz Nátek Katalin is a Felvidékrőlszármazik, a kamocsai gyülekezetnekvolt a lelkésze, édesapja pedig ma is Ér-sekújvárott lelkész.)

A templomban megtartott istentiszte-leten a felvidéki vendégek adtak műsortés köszöntötték a helybélieket. A zsúfo-lásig megtelt templomban AndruskaCsilla tanárnő, majd Oravecz Anitakonfirmandus és Császár Ernő volt mo-hi lakos mondott verset, valamint a lévaireformátus gyülekezet alig fél éve ala-kult vegyes kara adott rövid műsort. Amegemlékezők innen a felvidéki kitelepí-



PalotabozsokA felvidékiek kitelepítésére emlékeztek

TUDÓSÍTÁ

S

Vendégek és vendéglátók a palotabozsoki református templom előtt

(Befejezés a 16. oldalról)tettek és a székely bevándorlók emlékéreállított kettős kopjafához vonultak. Ezenaz emlékhelyen a helyi dalkör adott ün-nepi műsort, majd e sorok írója köszön-tötte és áldotta meg az egybegyűlteket. Akopjafáknál a helyi szervezetek és a ven-dégek koszorúztak. A felvidéki vendé-gek részéről a lévai gyülekezet és anagykálnai önkormányzat helyezte el amegemlékezés koszorúit.

A megemlékezés a kultúrházban értvéget, ahol a helyi és a környékbeli fel-vidéki kötődésű hagyományőrző csopor-

tok és énekkarok adtak felejthetetlenműsort. Ünnepi beszédet Palotabozsokpolgármestere, Schütz József mondott.Röviden köszöntötte az egybegyűlteketNagykálna alpolgármestere, Földy Já-nos is, aki feleségével együtt velünk tar-tott erre a hosszú útra.

Itt szeretném köszönetemet kifejeznimindnyájunk nevében a nagykálnai ön-kormányzatnak és Havlík József polgár-mesternek, hogy a megemlékezésre in-

gyen biztosították az autóbuszt és hogy aközség hűen ápolja a mohiak örökségét,törődik a falu egykori helyén, az atom-

erőmű közvetlen közelségében ma is állóreformátus templommal és temetővel,valamint szívén viseli az egykori mohilakosok ügyét, akiknek egy része a köze-li Nagykálnára, nagyobb része pedig Lé-vára települt be.

A megemlékezés mindnyájunkat meg-erősített abban, hogy összetartozunk. Akapcsolatokat ápolni és gazdagítani kell.A szlovákiai magyarság az elmúlt hatvanév alatt erősen megfogyott, ereje meg-gyengült, és sajnos továbbra sincs meg apolitikai akarat arra, hogy a múlt sérel-meiért a szlovák állam politikai vezetőimegkövessék a szlovákiai magyarságotés a kitelepítettek hozzátartozóit. Erre anemes gesztusra, úgy látszik, hiába vá-runk. A kitelepítettek nemzedéke lassanteljesen elfogy, hozzátartozóik pedig be-olvadnak a magyar nemzetbe; nekünknem marad más, mint az emlékezés, akapcsolatok ápolása és a reménység,hogy megmaradunk. A történelembensok sérelem ért bennünket, de eddigmindig talpra tudott állni a maroknyimagyarság. A megpróbáltatások ellenéreaz Isten kegyelme megtartott bennünket.Merítsünk erőt ezekből a tapasztalatok-ból, és legyünk kitartóak! Ne hagyjuk elhitünket, helyünket, nemzetünket! A ki-telepítés hatvanadik évfordulója és amúlt tapasztalata arra indít bennünket,hogy küzdjünk tovább megmaradásun-kért, hitünkért és identitásunkért.

Kassai Gyula


Immáron tizenhetedik alkalom-mal találkozhattak énekkarok azegész Kárpát-medencébőláprilis végén Csákváron. Idéntizenkét énekkar volt jelenErdélyből, Kárpátaljáról, Felvi-dékről és az anyaországbólezen a találkozón.

Április 29-én került sor az ünne-pélyes megnyitóra, amelyen egy-házunk püspöke, dr. Erdélyi Gézapüspök hirdette az Igét. Ezt köve-tően dr. Kis Boáz helybeli lelki-pásztor köszöntötte az énekkaro-kat és az őket elkísérő lelkipászto-rokat.

Ezután léptek fel az énekkarok, sa találkozó végén – mintegy közöshimnuszként – elénekeltük a régiénekeskönyvből a Mindig velem,Uram, mindig velem… című éne-ket.

A Felvidékről három énekkar vettrészt ezen az örvendetes alkalmon,mégpedig Szepsiből, Zsarnóról és

Szádalmásról. Mindannyian lelkiek-ben meggazdagodva térhettünk

haza, megköszönve a szeretetet ésfogadtatást, melyben részesültünk.Adja mennyei édes Atyánk, hogy

ezek a Kárpát-medencében élőgyülekezeteket összehozó találko-

zók folytatódjanak, ahol énekkel di-csérjük és magasztaljuk Őt!

Varga Zoltán

PalotabozsokA felvidékiek kitelepítésére emlékeztek

CsákvárKárpát-medencei énekkarok találkozója

TUDÓSÍTÁ

S

A felvidéki énekkarok tagjai

A lévai gyülekezet és a nagykálnai önkormányzat képviselői koszorúznak

Isten kegyelméből a közel-múltban tájainkon kétkórustalálkozóra is sor kerül-hetett. 2007. április 29-énAlistálon tartotta immár har-madik kórustalálkozóját a po-zsonyi egyházmegye, majdmájus 5-én az ímelyi gyülekezetadott otthont a komáromi egy-házmegye szintén harmadikkórustalálkozójának.

Alistálon idén hét kórus tett bi-zonyságot énekszóban: előszörvolt közöttünk a jókai gyülekezetikórus, az apácaszakállasi egyesí-tett iskola tanítóinak kórusa és azalistáli gyülekezeti kórus. Másod-szor vett részt a találkozón a csiliz-radványi ökumenikus kórus és akulcsodi gyülekezeti kórus. A nagy-megyeri gyülekezeti éneklőcsoporttöretlen lelkesedéssel immár har-madszor volt jelen és énekelt a ta-lálkozón. Idén vendégként a bátor-keszi gyülekezeti kórust is köszönt-hettük, amely a komáromi egyház-megyét képviselte.

Ímelyen elsősorban a már évekóta visszatérő zsigárdi és hetényigyermekcsoportnak örülhettünk.Először volt közöttünk a csúzi öku-menikus kórus. A Hetényről, Mar-celházáról és Bátorkesziről érkezőgyülekezeti kórusok már szinténvisszatérő vendégei a találkozók-nak. Idén a szomszédos Tatai Re-formátus Egyházmegye is – továbbápolva az egyházmegyei testvér-

kapcsolatot – képviseltette magát,így lehetett közöttünk az ökume-nikus férfikórus Császárról.

Mindkét alkalom közös kórusmű-ve a 89. zsoltár többszólamú feldol-gozása volt. Az egyes kórusok be-mutatkozása között egy-egy lelki-

pásztor olvasott Igét, tett bizonysá-got, illetve énekelt a gyülekezet. Atemplomi alkalmak után a kóruso-kat a helybeli gyülekezet látta ven-dégül nagy-nagy szeretettel. Örül-tünk az együttlétnek, erősödtünk aközös szolgálatokban! Istennek le-gyen hála!

Süll Kinga


Alistál–ÍmelyEgyházmegyei kórustalálkozók

A Selye János Egyetem ReformátusTeológiai Kara 2007. május 3-ánújszövetségi szimpóziumot rendezettAz evangéliumok mögött Jézus-tradí-ciók címmel.

A konferencián hét előadás hangzottel. Bándy György, a pozsonyi ComeniusEgyetem Evangélikus Teológiai Karánakdékánja Jézus Krisztust egy messianiszti-kus prófécia tükrében láttatta. Elemzé-sének tárgyát a 110. zsoltár képezte.

František Ábel szintén pozsonyi tanárszlovák nyelvű előadásában a tömeg

megvendégelésének csodáit elemezte,mégpedig Márk evangéliuma alapján ésaz Isten országa ószövetségi hagyomá-nya és a Krisztus-hirdetés páli tradíciójaalapján.

Karasszon István komáromi tanszék-vezető professzor a passiótörténet általaleghitelesebbnek vélt kronológiájával is-mertette meg a hallgatóságot, amely aSJE RTK diákjaiból és tanáraiból, illetvekörnyékbeli lelkészekből állt. Az előadóa keresztre feszítést 30. április 7-re vagy33. április 3-ra tette, miközben hajszálnyielőnyt adott az első dátumnak.

Kőszeghy Miklós (Magyarország)humorosra hangolt és sikeredett előadá-sában, vetített képek segítségével a Jézuskorabeli Jeruzsálem bemutatására tett to-pográfiai kísérletet.

A konferencia egy Jézus-tradíciósblokkal kerekedett egésszé. Szlávik Gá-bor, a Károli Gáspár Református Egye-tem tanszékvezető tanára a görögországiJézus-tradíciókkal foglalkozott előadásá-ban. Kókai Nagy Viktor (Magyaror-szág) Gyümölcsök a Jézus-tradícióbancímmel tartott előadást, végül vendéglá-tóként Molnár János dékán az iszlám-ban meglevő Jézus-tradícióra irányítottaa figyelmet.

–kis–

KomáromÚjszövetségi konferencia a teológián

TUDÓSÍTÁ

S

Az apácaszakállasi egyesített iskola pedagógusainak kórusa

A zsigárdi gyermekkórus

A jókai gyülekezeti énekkar

Május 5-én a hanvai református gyüle-kezetben jótékonysági bál volt. A mint-egy kilencven résztvevő este nyolc óráragyűlt össze. Az ötödik alkalommal meg-rendezett gyülekezeti bált Nagy ÁkosRóbert gömöri esperes nyitotta megköszöntőjével. A mulatságon ÚjhelyiIstván és zenekara szolgáltatta a zenét.

Köszönet a hanvai Diakóniai Otthonvezetőségének a helyszín biztosításáért,továbbá köszönet illeti a szervezőket ésmindazokat, akik tomboladíjak felajánlá-sával vagy munkájukkal hozzájárultakgyülekezeti bálunk megrendezéséhez.

Tóth Mária


Szepsiben május első vasárnap-ján köszöntötte a gyülekezet GáborLajos lelkipásztort, megköszönveeddigi – húszéves – szolgálatát,melyet ebben a városi gyülekezet-ben végzett.

Kedves színfoltja volt az istentisz-teletnek az édesanyák köszöntése,amit követett a vendég-igehirdető,dr. Kis Boáz csákvári lelkipásztorigehirdetése a 20. zsoltár, valamintaz 1Tim 4,10 alapján. Ezt követőenmaga az ünnepelt köszöntötte a né-pes gyülekezetet, majd köszönté-sek hangzottak el a jubiláló lelkészés családja címére.

A római katolikus gyülekezet ré-széről dr. Gábor Bertalan pápaikáplán és Szepsi város nevébenZachariáš István mérnök, a várospolgármestere köszöntötte az ün-nepeltet. Mint barát köszöntötte ajubiláló lelkészt Köteles Lászlóparlamenti képviselő. Molnár Sán-dor, a gyülekezet gondnoka a pres-bitérium nevében megköszönte azünnepelt áldozatos munkáját, amely-ről tanúskodik a megújított templomés az összegyűjtött gyülekezet. Azünnepi istentisztelet nemzeti imád-ságunk és a 395. dicséret eléneklé-sével ért véget.

*Május második vasárnapján Zsar-

nón, az egykori artikuláris gyüleke-zetben került sor ünnepélyes isten-tiszteletre, ahol szintén köszöntöt-ték a lelkipásztort. A maroknyi, detenni akarásban és hitében kitartógyülekezet ünnepi ebédre várta ameghívott vendégeket. Innen hála-adó istentiszteletre vonultunk át atemplomba, ahol az edelény-borso-di testvérgyülekezet lelkipásztora,Bákai Imre hirdette az Igét Ezékielprófétának a száraz csontokról szó-ló próféciája alapján. Majd a meghí-vott lelkészek sorra köszöntötték ajubiláló lelkészt. A köszöntések so-rát a község polgármestere, Faze-kas János folytatta, majd a gyüle-kezet hűséges gondnoknője, MátéJolán köszöntése zárta az ünnepialkalmat.

Varga Zoltán

„Elmondták nekem, hogy a megma-radtak, akik a fogság után maradtakmeg, nagy bajban és gyalázatban vannakott abban a tartományban. Jeruzsálemvárfala ott csupa rés, és kapui tűzbenégtek el” (Neh 1,3).

Padányban 2007. május 6-án a községihivatal a református és a katolikus egy-házzal közösen emlékünnepséget szerve-zett a kitelepítettek tiszteletére. A meg-emlékezés a református templombankezdődött, ahol az Igét Szencziné VargaCsilla lelkipásztor hirdette a Neh 1,1–11és a Dán 9,18–19 alapján. A prédikáció-ban párhuzamot vont Jeruzsálem elesése,a lakosság nagy részének deportálása ésa felvidéki magyarokat 1946–47-ben értmegpróbáltatások között. Az igehirdetés-ben kitért arra, hogy a mi Urunk a törté-nelem folyamán sohasem fordult el azok-tól, akik őszinte alázattal és kellő tiszte-lettel fordultak felé. Meghallgatta és vá-laszolt a kitelepítettek imáira is, mintahogy meghallgatta Dániel imádságát:„Uram, hallgass meg! Uram, bocsássmeg! Uram, figyelj ránk, és cselekedj, nekéslekedj!” (Dán 9,19a). Az istentiszteletvégén az igehirdető a 23. zsoltár 1–4.verseivel megáldotta a gyülekezetet és akitelepítettek hozzátartozóit.

A megemlékezés a temetőben folytató-dott, ahol a katolikus egyház részérőlHorváth Róbert alistáli plébános és Ka-raffa János bakai plébános emlékezett

szentmise keretében a II. világháborúután meghurcolt, állampolgárságuktól,vagyonuktól megfosztott szlovákiai ma-gyarokról. Megemlékeztek arról a többmint negyvenezer felvidéki magyarról,akiket 1946 és 1947 között otthonuk el-hagyására, Csehországba kényszerítet-tek. A csehországi deportálások mélynyomokat hagytak az itt élő magyarságtudatában. A deportálások elsősorban aKomáromi, Dunaszerdahelyi, Ógyallai,Somorjai és a Galántai járás magyar fal-vait érintették (összesen 220 falut), az el-hurcoltak főleg a Kolíni, Mladá Boles-lav-i, Pilseni és a Kladnói járásba kerül-tek. Karaffa János plébános szentbeszé-dében még megemlékezett Esterházy Já-nosról is, aki szívén hordozta a felvidékimagyarság sorsát. Szószólójuk volt, min-dig abból indult ki, hogy a szlovákok ésa magyarok együttélése történelmi adott-ság: közös a sorsunk, és ezt vállalni iskell. A szentmise végén Horváth Róbertplébános megszentelte a községi hivataláltal készíttetett emléktáblát.

A helyi alapiskola két tanulója felol-vasta a községből elhurcoltak névsorát,Varga Árpád polgármester mindenki-nek megköszönte az ünnepségen valórészvételt, majd a nemzeti imádságunkeléneklésével fejeződött be a megemlé-kezés.

Vígh Viola

PadányHatvan évvel a kitelepítés után

HanvaJótékonysági bál

SzepsiJubiláló lelkipásztor

köszöntése

TUDÓSÍTÁ

S

Május 7-től 16-ig a BajorországiEvangélikus Egyház josefstali ifjúságiközpontjában ökumenikus tanul-mányi hét volt Nem akarjuk gyer-mekeink elől eltitkolni címmel, amely-re Európa sok országából érkeztekküldöttek.

A téma az evangélium örömhírénektovábbadására vonatkozott. A közöseneltöltött hét – amely immár 40. éve való-sult meg – elsősorban az ismerkedést, akölcsönös kapcsolatteremtést szolgálta,hogy egymás (az egyházunk keretei köztelfogadható) módszereit hasznosítanitudjuk. A szervezőknek – amint aztHeinz Dunkenberger–Kellermanntól,a vendéglátó egyház ökumenikus osztá-lyának vezetőjétől megtudtuk – szemükelőtt lebeg a vallások közelítése egymás-hoz, illetve szívükön viselik a nemzetikisebbségek és a kisebbségi egyházakhelyzetét is. Így nem volt nehéz lengyel-országi csehvel, erdélyi magyarral ésszásszal, dániai némettel, svédországidánnal, ukrajnai némettel stb. szót válta-ni...

A jelenlévők megtapasztalhatták, hogybár mindannyian keresztyének va-gyunk, mennyire másak a reakcióink, el-képzeléseink egyes bibliai kérdésekről –legyen szó a halottak üdvösségéről valógondolkodásról, a prédikációnak az is-tentiszteleten betöltött szerepéről vagyaz úrvacsora kiszolgáltatásáról.

A reggeli és az esti áhítatok sokszínű-sége, a záró úrvacsorás istentisztelet ang-likán szertartás szerinti megélése a kiskápolnában nagyszerű élményt jelentett.A vaskos ökumenikus énekeskönyvbenjó volt felfedezni azokat a német szerze-ményű énekeket, amelyek magyar szö-veggel református gyülekezeteinkben ishasználatosak, akárcsak a magyar nyelvűénekeket. A búcsúesten az evangélikus,római katolikus, ortodox, valdens, cseh-testvér, református és huszita egyházbólérkezett lelkészek és egyházi munkások

örömmel merültek el egymás dallamai-ban és szövegeiben.

A felvezető előadásokat rendszerintcsoportos beszélgetések követték, ahol a

résztvevők még közelebbről megismer-kedhettek egymás nézeteivel és állás-pontjával. Jürgen Schwark evangélikuslelkész bevezetést tartott a 78., a máso-dik leghosszabb zsoltárba, amely tulaj-donképpen egy teológiai költemény Is-ten történetéről. Konklúziója szerint: akegyelem idejében élünk, de tanuljunk atörténelemből! Steffen Jung ifjúsági lel-kész Mi a posztmodern? címmel tartottbevezető előadást, amely az irodalmi,építészeti, művészeti és teológiai vonat-kozásai mellett főként a gyakorlati élet-ben megnyilvánuló hatásai elemzésébenvolt hasznos.

Különösen érdekes volt a „bibliológ”nevű, az Amerikai Egyesült Államokbóleredő foglalkozás. Lényege, hogy egybizonyos bibliai szakasz kapcsán a hall-gatóságnak módja van oly módon bele-helyezkedni az akkori szituációba, hogypárbeszédet folytathat a foglalkozás ve-zetőjével, illetve hangosan kimondhatjaa bensőjéből felszakadt, a szituációvalkapcsolatos érzéseit. Két szabály érvé-nyes rá: az igaz és a helytelen nem ját-

szik benne szerepet, illetveszerepe van a csendnek. (Amódszer németországi evan-gélikus istentiszteleteken iskezd elterjedni, ami nagyon jóabból a szempontból, hogykimozdítja a passzivitásból ajelenlevőket. Viszont hátulü-tője lehet, hogy nem rakjahelyre a nem biblikusnak mi-nősíthető, téves megnyilvánu-lásokat, hanem rábólint, ige-nel, továbbviszi és megerősítiérzésében a jelenlevőt.)

A tanulmányi hét tulajdon-képpen gyakorlati foglalkozá-

sokra épült, amelyeken sok személyesjellegű (alap)kérdést (pl. miért vagyokkeresztyén, hogyan lettem azzá, mi segí-tett a válságok legyőzésében?) is meg

kellett válaszolni.Ezenkívül lehetőség volt

egy kis kiállításon olyan„projektek” bemutatására,amelyek az evangéliumtovábbadását szolgálják,majd a kiválasztottakkalközelebbről is meg lehetettismerkedni. Itt a gyermek-istentiszteleti foglalkozás-ra, a konfirmációi előké-születre, az ifjúsági táborokmilyenségére, a gyermek-

és ifjúsági irodalomra kell elsősorbangondolni.

Érdekes próbálkozás a dániai „mini-konfirmáció”, amit Frauke Meldgaarddiakónus mutatott be. Az evangélikusegyház ott államegyház (a lelkészek álla-mi alkalmazottak), de az alapiskolák a70-es években elváltak az egyháztól. Ek-kor találták ki a minikonfirmációt, amiazt jelenti, hogy az önkéntes alapon je-lentkező 8–9 éves gyermekeket tizen-négy héten keresztül (heti másfél órára)elszállítják az iskolából a gyülekezetbe,ahol intenzíven foglalkoznak velük (bib-liai történeteket és példázatokat monda-nak, énekelnek, imádkoznak, kézimun-káznak stb.). Az előkészítés ünnepi záróistentisztelettel ér véget (advent első va-sárnapján vagy virágvasárnap), amikor agyerekek is úrvacsoráznak, ajándékbaBibliát kapnak és egy okmányt a mini-konfirmációjukról.

A konferencia rendkívül jól szervezettvolt, ami főként a stáb (melynek GyőriMatild megyercsi lelkipásztor is tagjavolt) előkészítő és folyamatos munkájá-nak köszönhető. Az információk kellőidőben és többszörösen is eljutottak arésztvevőkhöz, akiken nem kellett elu-ralkodnia a tanácstalanság (mit is kelltennem, hol is kell lennem?) érzésének.

A résztvevők Münchenben találkoz-hattak a vendéglátó egyház vezetőségé-vel, így Johannes Friedrich püspökkelis. És hogy a fentieken kívül még vala-mivel érzékeltessük a közel kétmillió ta-got számláló Bajorországi EvangélikusEgyház ökumenikus és nemzetközi kap-csolatait: éppen akkor egy harmincfőssvédországi delegációt fogadtak...

–akb–


TUDÓSÍTÁ

S

JosefstalÖkumenikus tanulmányi hét

Egy lengyel, román, orosz és szerb ortodoxrésztvevő által megtartott ortodox áhítat

A tanácskozásnak helyet adó központi épület

2007. május 13-án többgyülekezeti közösségben is hálátadtunk Isten nagy ajándékáért: azéletünket gazdagabbá és szebbétevő szülői, édesanyai szeretetért.

Anyák napi istentiszteleteink sorátRunyában kezdtük meg, ahol gyerme-

keink, fiataljaink versekkel, énekekkelköszöntötték a szülőket, nagyszülőket ésreformátus közösségünk tagjait.

Hanván a helybeli alapiskola tanulói,valamint református gyülekezetünk nőikórusa tette műsorával emlékezetesséünnepi istentiszteletünket. A szülőkkel,hozzátartozókkal is felszaporodott ün-neplő gyülekezetnek – mint a többianyák napi alkalmon is – Nagy Andreahirdette Isten Igéjét az 1Kor 13 váloga-tott versei alapján.

Az anyák napi istentisztelet nem ma-radt el Lénártfalván sem, ahol szintén a

helybeli gyerme-kek szolgáltak ver-sekkel és énekek-kel.

Egy rövid ünne-pi műsorral kö-szöntöttük a han-vai Diakóniai Köz-pont lakóit is, akiknagy meghatódott-

sággal és örömmel fogadták gyülekeze-tünk lelkipásztornője és a néhány hely-beli fiatal ünnepi szolgálatát.

Isten áldása legyen gyülekezeteinkéletén!

Nagy Ákos Róbert


Május 18-án Rimaszombatban agimnázium kollégiumának épületébenközösen ülésezett a Magyar Reformá-tus Egyházak Tanácskozó Zsinatánakés a Magyar Reformátusok Világszö-vetségének az elnöksége, mely ülésenrészt vettek a jogi bizottság tagjai is.

Dr. Börzsönyi József esperes áhítataután dr. Erdélyi Géza püspök-elnök kö-szöntötte az elnökségi tagokat, és meg-nyitotta a közös tanácskozást. A napiren-di pontok előtt Tőkés László püspök, azMRVSZ elnöke az elnökségi tagok nevé-ben meleg szavakkal köszöntötte ErdélyiGéza püspököt 70. életéve betöltése al-kalmából.

A közös tárgypontok elfogadása és ahatározatképesség megállapítása után atagdíjak befizetésének fontos kérdése kö-vetkezett. Ismét elhangzott, hogy többegyházkerület továbbra sem fizeti a tag-díjakat, ezért mind az MRETZS, mind

pedig az MRVSZ nehéz anyagi helyzet-ben van, már-már létezésük van veszély-ben, tartozásaik vannak. Ezen az állapo-ton változtatni kell, ezért határozat szüle-tett, hogy az elnökség ismételten megkérlevélben minden kerületet, hogy július l-ig fizessék be a tagdíjakat.

A továbbiakban döntés született arról,hogy mindkét szervezetünknek a ciklus-záró közgyűlése Nagyváradon lesz októ-ber 19-én és 20-án. Az MRETZS és azMRVSZ tényleges helyzetének megvita-tásánál Tőkés László püspök-elnök hatá-rozati javaslatot nyújtott be: az MRETZSés az MRVSZ kezdettől fogva célul tűzteki a magyar református egység helyreál-lítását. Ez a törekvése később a Magyar-országi Református Egyház részéről el-lenállásba ütközött, de ennek ellenéreszervezeteink nem mondtak le ezen cél-kitűzésükről. Legutóbb 2006 augusztusá-ban közös nyilatkozatban szorgalmaztáka magyar református egyházak egységé-

nek helyreállítását, a mesterségesen szét-szakított egyházunk újraegyesítésénekegyházjogi folyamatát. Az MRETZS ésaz MRVSZ azonban értetlenül áll a tényelőtt, hogy a Magyarországi ReformátusEgyház vezetősége egyoldalú fellépéseáltal kíván kész helyzetet teremteni eb-ben a kérdésben. Szervezeteink elfogad-hatatlannak tartják ennek módját és for-máját, de mégis, továbbra is ragaszkod-nak az egységkeresés és egységteremtéstörvényes és szabályos jogi formáihoz,és továbbra is sürgetik az egyházkerületitárgyalások elkezdését. Az MRETZS ésaz MRVSZ álláspontja az, hogy e nélkülegyházkerületeinknek a jogilag nem léte-ző Generális Konventben való részvételea továbbiakban nem indokolt.

Az elnökség a határozati javaslatotegységesen elfogadta. Majd még azMRETZS elnöksége részéről elhangzott,hogy a bizottságoknak továbbra is mű-ködniük kell. Végül szó volt még az Or-szágos Református Lelkészegyesülettelvaló együttműködésről. Az ülés dr. He-gedűs Loránt áldásmondásával zárult.

–Bo–

RimaszombatKét elnökség együttes ülése

Runya–Hanva–LénártfalvaAnyák napi hálaadó istentiszteletek

TUDÓSÍTÁ

S

A runyai ünneplő közösség

A lénártfalvai gyermekek

A gyermekek a Diakóniai Központban


Május 12-én Deregnyőn tartotta azországos nőszövetség rendes országosközgyűlését. A két keleti egyházme-gyéből szép számban képviseltettékmagukat a gyülekezetek és lelkipász-torok.

Közgyűlésünk istentisztelettel kezdő-dött, amelyen Mártha Géza ungi espe-res szolgált a Lk 13,10–17 alapján. Bi-zonyságot tett arról, hogy Jézus jelenlétesehol sincs hiába. Ahol Ő jelen van, ottmindig történik valami jó, áldásos dolog.Így történik az említett igerészben is,amikor Jézus a zsinagógában előszólít agyülekezetből egy tizennyolc esztendejebeteg, görnyedt asszonyt. Megtörténik a

jézusi csoda: a gyógyítás, és a beteg asz-szony gyógyultan, feloldozva távozik.Jézus ma is a szívünkbe lát, hogy mi az,amitől szabadulni szeretnénk, és felol-doz, meggyógyít. Ő az áldott orvos.

A közgyűlésünk ezután a program sze-rint folyt, a testvérek figyelmesen meg-hallgatták az elnök, Szabóné Kozár Évaperbenyiki lelkipásztor éves beszámoló-ját, valamint a pénztári gazdálkodásrólszóló jelentést.

Jó volt visszatekinteni a megtett útra,azokra a szolgálatokra, amit a nőszövet-ség tagjai önzetlenül végeznek, mert ér-zik azt, hogy ez a missziói feladat erőt ada további munkához. Ha csak a betegek,magányosok látogatását tekintjük, az

ilyen alkalmak, beszélgetések után is mivagyunk azok, akik erőt kapunk és jólesőérzésekkel térünk haza.

Köszönet minden testvérünknek azért,hogy a nőszövetségben végzett szolgá-latával elősegíti a gyülekezetekben, hogytagjai azt érezhetik: a közösségben a bá-natuk, gondjuk közös gond és bánat, azörömük pedig sokszoros az Úrban.

Szóltunk terveinkről, kapcsolatok épí-téséről, a bibliaiskola megszervezéséről,amit a magyarországi példa szerint sze-retnénk megrendezni, elindítani. A be-szélgetések, az újratalálkozás öröme aszeretetvendégségen folytatódott. Jó voltegyütt eltölteni ezt az áldott délutánt.

Záró imát Molnár Elemér zempléniesperes mondott, és a nőszövetség him-nuszának eléneklésével zártuk a napot.Várjuk a legközelebbi találkozást.

Hranyó Mihályné

A Firesz Cantate Domino kórusanem csak nevével hirdeti a zsoltárosjeligét („Énekeljetek az Úrnak!”),hanem folyamatos szolgálataivaligyekszik azt meg is élni. Sűrű volt azeltelt júniusi hónap a kórus fellépéseitilletőleg.

Június 2-án a magyarországi Bakta-lórántházára utazott a kórus három teliautóval egy presbiteri és ifjúsági találko-zóra, hogy azon énekszóban magasztaljaa mi Urunkat, és hitben buzdítsa a talál-kozó résztvevőit. Az alkalom keretén be-lül énekelt még a kárpátaljai beregszászilíceum kórusa, a debreceni Kántus és anagyváradi Partiumi Keresztény Egye-tem kórusa is.

Június 5-e és 10-e között a németor-szági egyházi napokra, közismerten a

Kirchentagra, a Rajna menti Köln váro-sába utazott a kórus, képviselve a Szlo-vákiai Református Keresztyén Egyházatmás egyházi képviselőkkel együtt, egy

busznyi csapattal. A kórus naponta szol-gált. Első nap egy sétálóutcán, a vásársát-rak között énekelhettünk a járókelők-nek. Csütörtökön a nagy kiállítási pavilo-nok egyik összekötő csarnokában és egy-házunk standjánál, péntek este egy kül-városi templomban a 175. évfordulójátünneplő Gustav-Adolf-Werk ünnepi úr-vacsorás istentiszteletén (ahol az IgétVincze Árpád zsinati tanácsos hirdette);szombaton pedig közvetlenül a Rajna fo-lyó partján, egy kis sétányon hallgathat-ták az éppen arra sétálók az énekünket.Szokásunkhoz híven nem hagytuk elspontán énekléseinket sem a szállásunkrautazva egy-egy metrójárgányban vagyaluljáróban. Ezenkívül részt vettünk akezdő és a záró szabadtéri istentisztele-ten, melyen körülbelül egy százezres lé-lekszámú gyülekezet jött össze, és persze

megpróbáltunkegyénileg is mi-nél több prog-ramba bekapcso-lódni, vagy ép-pen más kórust,zenekart, együt-test meghallgat-ni.

Június 17-én akórus (már nemelső ízben) meg-hívást kapott amagyarországi

IV. Református Zenei Fesztivál zárókon-certjére, melyre a Művészetek Palotájá-nak Bartók Béla Nemzeti Hangverseny-termében került sor vasárnap este. Ezen

az alkalmon tizenegy kórus (330 fő) éne-kelte közösen református énekeinket, raj-tunk kívül a következő kórusok: a pasa-réti Palló Imre énekkar, a Partiumi Ke-resztény Egyetem vegyes kara, a debre-ceni Kántus, a KRE Soli Deo Gloria kó-rusa, a Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolakórusa, Psalterium Hungaricum, a LévayJózsef Református Gimnázium és Diák-otthon kórusa, a Kunszentmiklósi Refor-mátus Kollégium énekkara, a sziget-szentmiklósi Máté János reformátusénekkar és a Pécsi Református Kollégi-um vegyes kara. Basky István cso-daszép tenor hangja is felcsendült egy-egy szóló alkalmával. A lenyűgöző orgo-nát Fassang László fiatal orgonaművészszólaltatta meg megrázó improvizációskíséretekkel. A műveket négy karnagyvezényelte: Arany János, BerkesiSándor, Cseri Zsófia és Süll Kinga.

Mondanom sem kell, hogy milyennagy megtiszteltetés volt kórusunknak,hogy e kiemelt helyen énekelhettünk. Ahatalmas koncertterem megtelt közel1300 református hallgatóval, akik szin-tén bekapcsolódhattak az éneklésbe.Most is készült hangfelvétel az előadás-ról, amely reménység szerint ősszel kap-ható lesz hanghordozón.

Mind e tényeken túl hálás a szívünk Is-tennek, hogy megengedi nekünk a szol-gálatot, és Lelkével vezeti kórusunk éle-tét-énekét. Köszönet a kórustagoknak,akik vállalják a szolgálattal járó fáradsá-got és áldozathozatalt. Köszönet legyenmindazoknak, akik szervezésükkel meg-valósították ezen alkalmakat. CantateDomino – Énekeljetek az Úrnak!

Süll Tamás

DeregnyőÉrtékelés és tervezés folyt

Koncertek az Úr szolgálatában

A kórust a kölni Kirchentagon is Süll Kinga vezényelte

TUDÓSÍTÁ

S

Németországban június 6. és 10.között immáron 31. alkalommalkerült sor az Evangélikus EgyháziNapok rendezvénysorozatára. ARajnai Protestáns Egyház (testvér-egyházunk) meghívására egyházunkelőször állíthatott standot a rendez-vényen, s mintegy hatvan résztve-vővel képviseltethette magát.

„Élő, ható és élesebb...” – volt a mot-tója az összesereglésnek, ami a Zsid 4,14-ből vett idézet és az Isten Igéjére vo-natkozik a kétélű karddal való összeha-sonlításban. És szép bizonysága volt azIgének az a százezer (főként fiatal) em-ber, aki indíttatást érzett arra, hogy jelenlegyen Kölnben. Az egész város felboly-dult, a narancssárga sálakkal „felszerelt”keresztyének ellepték a várost, az áruhá-zakban és a tömegközlekedési eszközö-kön egymásra ismerhettünk.

A 3000 (!) különféle rendezvény kö-zül, amely mintegy 30 000 (!) szervezősegítségével valósulhatott meg, csupáncsipegetni lehetett. A központi rendezvé-nyek a vásárterület pavilonjaiban voltak,de az egész város sok templomában ésközterületén, pódiumokon (400 helyszí-nen) is történtek az események. A monu-mentális dóm lépcsőin (főleg az estiórákban) alig lehetett közlekedni, déli ol-dalán élmény volt a tízezres tömegbenáhítattal zárni a napot. A Kirchentagbaegyébként a jelentős evangélikus teoló-gusok által vezetett komoly bibliatanul-mányozások mellett belefért az utcai ku-ka tetejéről a vasárnap megszentelésemellett ágáló önjelölt szónoki mutat-vány, az áruházakban éneklő kórusok, azistentiszteletek (pl. tánc-istentisztelet) sok-színűsége, a találkozások estjén a külön-féle egyházközségek és keresztyén szer-vezetek által előkészített gasztronómiaibemutató, a záró istentiszteleten békésenvízipipázgató fiatalok társasága stb.

A standok sokfélesége is említést érde-mel, és gondolkodásra késztetett: Meny-nyire élhet másként (jobban, könnyeb-

ben?) keresztyénként az ember olyan or-szágban, ahol az egyházi munkaterületekszakosodása számunkra szinte elképzel-hetetlen (keresztyén szakszervezetek,munkanélküliek lelkigondozása, váran-dós nőkkel való törődés [sajnos belőlükcsak ötöt sikerült megszámolni az öt napalatt, ráadásul az egyik hozzánk tarto-zott!], párbeszéd munkálása a zsidóság-gal és az iszlámmal, párkeresés stb.).Ami viszont biztos: mindenki megtalál-hatja az érdeklődésének megfelelő terü-letet; ha meg nem, akkor kialakíthatja...

A Kirchentag egyébként egy mozga-lom. Elnöke Reinhard Höppner, voltbaloldali tartományi miniszterelnök, akiaz öt nap vezérfonalaként a lelkiség mel-lett a világért érzett felelősséget emelteki, amiből az aktív politikusok is résztvállalnak. A Kirchentag idején a G8-ascsúcs éppen Németországban, Heiligen-dammban zajlott, így Angela Merkelkancellár jelenléte hatványozottan fontosvolt: amikor egy Nobel-díjas tudóssalcserélt eszmét, a pavilonra kitették a„túlzsúfolt” táblát. Amikor Horst Köh-ler köztársasági elnök vonult be a pódi-umra (éppen a mi standunkat is magábafoglaló Római téren keresztül), a többezer ember felállva, tapssal köszöntötte.

A standunk egyébként holland, len-gyel, francia, olaszországi, csehországi,illetve a magyarországi reformátusokémellett állt (a Magyarországi Reformá-tus Egyház is először állított standot).Képek, térképek, powerpointos prezen-táció segítségével szépen sikerült megje-leníteni egyházunkat – templomainkat,iskoláinkat. Jó volt tapasztalni az érdek-lődést – úgy érzékeltem, általában olya-nok álltak meg nálunk, akik a kelet-euró-pai térséggel kapcsolatban vannak. Szo-biné Kerekes Eszter búcsi nyugalma-zott óvónő felvidéki magyar népviselet-be öltöztetett babacsaládjai, melyek kö-

zül főként református fal-vakból valókat hozott el,szintén sikert arattak.

Delegációnkban egyéb-ként a Zsinati Elnökségtagjain, a stábépítő brigá-don és németül beszélő lel-kipásztorokon kívül rima-szombati és lévai gimnazis-ták és tanáraik is helyetkaptak, de derékhadát két-ségkívül a Firesz CantateDomino kórusa képezte,amely tizenkilenc taggalvolt jelen. Az énekkar több

alkalommal és több helyen (a vásár terü-letén, a Rajna partján) énekelt. Kiemel-kedő volt a szolgálata az egyik külvárositemplomban a Gustav-Adolf-Werk meg-alapításának 175. évfordulója kapcsántartott úrvacsorás istentiszteleten, aholVincze Árpád zsinati tanácsos prédikált.

Csapatunknak – az összeurópai integ-ráció jegyében és Uwe-Martin Schmidtmissziós lelkésznek köszönhetően – ré-szét képezte egy cigányzenekar is. Ere-detileg a nagymagyari Ringónak kellettvolna jönnie, de elfoglaltsága miatt egygyetvai zenekar helyettesítette. Szinténtöbb fellépése volt (így a standunk előtt,az egyik hatalmas pavilon pódiumán, avárosban), s nagy sikert aratott.

A nagy kavalkádban sok fajsúlyos, avilág egészét és jövőjét befolyásoló témaszóba került. A meghatározó teológusokés politikusok nyilvánvalóvá tették: fele-lősek vagyunk a Föld klímájának válto-zásáért, a nők hátrányos helyzetének fel-számolásáért, a gazdasági igazságosságmegvalósításáért. A Rajna partján meg-tartott záró istentiszteleten (ahol a nyitóistentisztelet is volt) Mechthild Wernererfurti lelkésznő az 1Kir 19,8–13 alapjánmegtartott prédikációjában a „kövér né-metekre” ilyen vonatkozásban is terhetrakott. (A megnevezett nemzet helyéretermészetesen valamennyi jóléti társa-dalomban élő nemzet behelyettesíthető.)A program szerint másfél órára tervezettistentisztelet pontosan kilencven percigtartott, miközben a szervezés csúcsa szá-momra egy – a Rajna-hídra bepöfögő ésfüstöt okádó – gőzmozdony volt; akkorjelent meg, amikor a lelkésznő prédiká-ciójában a széndioxid-kibocsátásért valófelelősségünket emlegette...

Az 1949-ben Hannoverben evangéli-kus világiak mozgalmaként létrehozottKirchentag folytatódik, s amint a szerve-zők mondták: ha Isten is akarja és élünk,2009 májusában Bréma városa ad ott-hont a következő rendezvénynek.

–akb–


TUDÓSÍTÁ

S

KölnKirchentag 2007

Csík György tanyi lelkipásztor (háttal)Nikolaus Schneidernek, a vendéglátóegyház lelkészi elnökének magyaráz

(balra Erdélyi Géza püspök, a háttérbenVincze Árpád). Géresi Róbert felvételei

Csapatunk egy része a nyitó istentiszteleten

� Május 3-án és 4-én az Ungi Reformá-tus Egyházmegye vendége volt néhánylelkész Ung kárpátaljai részéből. A de-regnyői Tanulmányi Központban MárthaGéza esperes tartott áhítatot a történel-minek nevezhető találkozón, majd is-merkedésre került sor. Csütörtökön estea vendégek egyes gyülekezeteinkbenigehirdetéssel szolgáltak.� Június 15-én Érsekújvárott Hatvan évután. Otthonunk Dél-Szlovákia!? címmelvitafórumot szervezett az MKP érsekúj-vári alapszervezete, amelyen Erdélyi Gé-za püspök, Bugár Béla parlamenti képvi-selő és Hunčík Péter pszichiáter vettrészt.� Nagysallón június 16-án jótékonyságifutballtorna volt a Lévai Egyházi Gimná-zium javára, amelyen lelkészeink csapa-ta mellett az MKP, a Fidesz parlamentifrakciója és a helybeli öregfiúk csapataversengett.� Június 20-án Rimaszombatban ülése-zett a Segélyalap kuratóriuma, amely atörvény értelmében javaslatot tett a Zsi-nati Tanácsnak a 2007. évi általános épít-kezési támogatás, missziói támogatás ésrendkívüli segély kifizetésére. A kurató-rium konkrét javaslatokat terjesztett aZsinati Tanács elé a 3/2005-ös számútörvény módosítására.� A Selye János Egyetem ReformátusTeológiai Karán június 22-én került sor atanévzáró istentiszteletre. Az igehirdetés

szolgálatát György András somorjai lel-kipásztor, a kar doktoranduszhallgatójavégezte, úrvacsorát osztottak a kar dok-torandusz-segédtanárai: Lévai Attila ésTanító Péter. A tanévzáró istentiszteletután a kar előadói évzáró tanári értekez-leten vettek részt, ahol áttekintették azelmúlt akadémiai év történéseit és fel-vázolták a következő év tennivalóit. Atanári értekezleten dr. Molnár János dé-kán megköszönte minden előadó áldoza-tos munkáját, amelyet kifejtettek az el-múlt évben a teológusok és katechétákoktatása és nevelése terén.

KÁLVINISTA SZEMLEA Szlovákiai Református KeresztyénEgyház hivatalos lapja. Kiadja a

Zsinati Elnökség (Jókai u. 34, 945 01Komárno). Megjelenik havonta.Fõszerkesztõ: Dr. Erdélyi Géza

Szerkesztõ: A. Kis BélaTitkár és lapterjesztõ: Kis Lucia

Elõfizethetõ a szerkesztõség címén ésa református lelkészi hivatalokban.Elõfizetési díj: egy évre 120 korona.A lapterjesztést a szerkesztõség végzi:930 10 Dolný Štál (Alistál) 386E-mail: [email protected]

Telefon: 031/55 90 141 (egyben faxés üzenetrögzítõ is)

A kéziratokat nem õrizzük meg, nemküldjük vissza, rövidítésük és szerkesz-

tésük jogát fenntartjuk.Nyomdai elõkészítés: A. Kis Béla

Nyomja: Reproffset, DunaszerdahelyISSN: 1335-7298

Regisztrációs szám: SÚTI 15/6

A Pátria rádióprotestáns műsorai:

Augusztus 5-én 19 órakor a Világos-ság című egyházi műsor reformátusfélórájában Antala Éva nagyölvedi lel-kipásztor a Mamré tölgyesében történ-teket hozza közelebb a hallgatókhoz.

Augusztus 19-én 19 órakor a Vilá-gosságban Ábrahám Sodomáért valókönyörgése lesz a téma, amiről A. KisBéla segédlelkész, a Kálvinista Szem-le szerkesztője szól a hallgatókhoz.

Szeptember 2-án 19 órakor a Vilá-gosságban Kisné Búcsi Jolán lelki-pásztor Lót megmeneküléséről és an-nak mai üzenetéről elmélkedik.

A másnapi (hétfői) ismétlés időpont-ja: 19 óra.

Frekvenciák:Nyugat-Szlovákia – 1098 kHzBesztercebánya – 1065 kHzRimaszombat – 567 kHzEperjes – 702 kHz

Szerkesztő: Iski Ibolya

KÖZLEMÉNYEK H Í R E K ESEMÉNYEK

Sikeresenállamvizsgáztakés felvételiztek

A Selye János Egyetem Refor-mátus Teológiai Karán 2007. jú-nius 19-én sikerrel államvizsgáz-tak az alábbi hallgatók: AbaháziZsolt (Bacska), Bugár András(Nagysalló), Galgóczy Tímea(Ungmogyorós), Erdélyi Zoltán(Kassa), Szopó Ferenc (Kistár-kány), Semseyné Késmárky Ág-nes (Ács, Magyarország), FeketeAnnamária (Topolya, Szerbia),Pavol Kačkoš (Rebrény), PaálKároly (Gyergyószentmiklós, Ro-mánia), Schermann László (Bu-dapest) és Tok Tünde (Deáki).

A komáromi Selye János Egye-tem Református Teológiai Karán2007. június 21-én zajlottak a fel-vételi vizsgák. Reménység szerintszeptembertől tízen kezdhetikmeg tanulmányaikat – négyennappali, hatan pedig levelező ta-gozaton.

PályázatA Diakonia Reformata nonprofit

szervezet, amely Egyetemes Egyházunkés gyülekezeteink szeretetszolgálatát(diakóniáját) hivatott kiépíteni és mege-rősíteni, pályázatot hirdet a szervezetigazgatói posztjára. (A szervezet alap-szabályát kérésre megküldjük.)

Feltételek: a pályázó hívő, keresztyénéletet éljen és legyen tagja a SzlovákiaiReformátus Keresztyén Egyház valame-lyik egyházközségének; beszéljen ma-gyarul, szlovákul és egy világnyelvet;rendelkezzen minimum érettségivel. Apályázatnak tartalmaznia kell a pályázóéletrajzát (min. egy A4-es oldalon), va-lamint egy pályázati munkát (min. kétA4-es oldalon), melyben felvázolná ter-veit a szervezet működését illetően mindgyülekezeti szinten, mind pedig azEgyetemes Egyház keretén belül.

A pályázati anyagot legkésőbb 2007.július 31-ig kell beküldeni a következőcímre: Diakonia Reformata n. o.,Jókai u. 34., 945 01 Komárno.

FelhívásA Zsinati Iroda (979 01 Rima-

szombat, Fő tér 23,) várja mindazongyülekezetek jelentkezését, amelyekaz elmúlt évtizedek (illetve a 175 év)során a GAW segélyszervezet támo-gatásában részesültek. Kérjük, hogya támogatás célját is szíveskedjenekmegjelölni, és épület javára adottadomány esetén egy aktuális képetmellékelni. A borítékon kérjük feltün-tetni: GAW-175. Elektronikus formá-ban az [email protected] címrevárjuk leveleiket.

Felhívjuk a figyelmet, hogy egyhá-zunk a jubileumi év kapcsán 2007.október 31-re gyűjtést hirdet a se-gélyszervezet tevékenységének tá-mogatására.

KözleményA Nagymegyeri Református Egyház-

község szívesen nyújt elszállásolási le-hetőséget egész évben négyágyas apart-manjaiban üdülni vágyók részére. Ér-deklődni lehet a 031/555 22 85-ös tele-fonszámon, illetve a www.vendeghaz.reformatus.sk honlapon. Nyári szezononkívül összesen 16 személy részére vanszálláshely. Kedvezmény lehetséges!

Ugyanezen egyházközség bérbe adja– vállalkozási célokra is – megüresedett,egyemeletes, négytantermes iskolaépü-letét a város központjában. Érdeklődni afenti telefonszámon, illetve a [email protected] e-mail címen lehet.

KÁLVINISTA SZEMLEszesedjünk a gyülekezet lelki építéséből. Mert–amintmármondtam–hatudjukés hisszük, hogy az egyház a Szentlélek ha-talmából és működése folytán

Documents