Vasárnap, 1976. február 13 r Kék virága a szamárkenyérnek Juhász Gyula ifjúkori versikéje Ferenc Ferdinánd (1863—1914) trónörökös 1900. július 1-cn morganatikus. azaz rangon aluli házasságot kötött a Hohen- bcrg hercegnővé emelt, cseh származású Chotek Zsólia gróf- nővel. Azon a napon jelent meg a Szegedi Napló heti szatiri- kus mellékletében, a Hüvelyk Matyiban a gimnazista diáknak alábbi alkalmi rigmusa. Nem első verse ez már; egy évvel azelőtt a Szegedi Napló közölte már két versét, sőt egyet a Budapesti Napló ls. A kis vers, melyre Botka Fcrencné hívta föl figyelmemet, nincs benne a költő eddigi gyűjteményes köteteiben. Noha ön- magában nem oly jelentős, hogy módosítana, akárcsak fiatal- kori lírájának eddigi értékelésén, az írói. költői életművek méltatásában bölcs aranyszabály, hogy a klasszikusok „min- den sora, mind szava drága nekünk." 8 az külön érdekesség, hogy a tizenhét éves költő, aki pár héttel előbb tért haza a váci piarista noviciátusból, kora- érett, elnéző bölcsességgel állapítja meg versének csattanójá- ban: a szerelem — örök rejtély! PETEIT LASZLO Királyidillek Ismét a régi, régi nóta, Mely mindörökké új leszen: Mint egyesít királyfiút és Pásztorleányt az igaz szerelem! S ámbátor a boldog menyasszony Most nem pásztor — gróflány leszen, A végső strófa egy maradhat: Hogy örök rejtély az a szerelem! JUHÁSZ GYULA A demokrácia és értelmezése Kiskunság. Széles e hazában akad-e valamelyest is iskolázott ember, akinek a szó hallatán, földrajzi ismeretei mögött, nem tülekednek szorosan a magyar- órákon szerzett élmények, a „Du- nától a Tiszáig nyúló róna" köl- tő fogalmazta képei: a száz kö- vér gulya, ménesek futása, vad- ludak vonulása, vércsék visítása, s ki ne tudna, hogy „ott tenyész- szik a bús árvalányhaj, s kék virága a szamárkenyérnek"? Petőfinek köszönhetjük Tudjuk, s ezt legtöbben az is- meretterjesztést is művészi fokon művelő Petőfinknek köszönhet- jük. Sokan bejárták közülünk fél Európát, egyesek eljutottak a vi-1 lág túlsó sarkára is, de ide, la- kóhelyük szomszédságába, jósze- rével csak biológusok vagy kü- löncszómba menő természetbolon- dok látogattak el. Majdhogynem azt kell mondanunk, hogy nem láttunk a szemünktől, Petőfi hiába hívta fel figyelmünket több mint 130 éve a táj szépsé- gére. Ennyi időnek kellett eltel- nie, míg rájöttünk: érték, nem- zeti — és nemzetközi — kincs birtokában vagyunk mi is. És hogy rájöttünk, megint csak nem egészen a mi érdemünk. A hat- vanas években az ENSZ-ben kü- lön hangsúlyozták a természet- védelem fontosságát, időszerűsé- gét, s innen indult földkörült út- jára a ritka földrajzi területek, növény- és állatviláguk megőrzé- sének gondolata. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió progra- mot adott ki: minden állam kö- teles azokat a vidékeket védeni, amelyek saiát földrajzi elhelyez- kedését elsősorban jellemzik. A Szovjetunióban, Amerikában ha- marosan kormányintézkedések is tükrözték ezt a szemléletet. Ma- gyarországon is fordulópontot je- lentett az 1961-ben életbe lépett természetvédelmi törvény. Hazánk a Kárpát-medencében terül el, a hegyvidék vagy ten- gerpart nyúította különlegességgel nem szolgálhatunk. Dicsekedhe- tünk ellenben olyan érintetlen alföldi tájjal, amely szinte Euró- pa-szerte egyedülálló. A hazai törvény első, kései gyermeke a Hortobágyi Nemzeti Park, ame- lyet 1973. január 1-én hívtunk életre. Két évre rá lett nemzeti park a Kiskunság. Egyéves léte ideje alatt sike- rült felhívnia magára a figyel- met: a sok-sok külföldi és per- sze hazai kíváncsiskodókon kívül a természettudományok művelői is egyre nagyobb érdeklődéssel keresik fel a kutatómunka eme kincsesbányáját. A Kiskunság tit- kainak tudományos feltárására ezért együttműködési szerződést kötött a nemzeti park igazga- tósága és a Szegedi Akadémiai Bizottság. Szigetek a Duna-Tisza közén A SZAB legutóbbi rendezvé- nyén dr. Tóth Károly, a Kiskun- sági Nemzeti Park igazgatója be- mutatta — diaképekkel illusztrál- va — hazánknak ezt nz értékes természetvédelmi területét. Petőfi még az összefüggő róna- ságban gyönyörködhetett 1844- ben, nekünk a Duna-Tisza között szétszórtan található ,;szigetek" jutottak belőle. Sajnos, kissé el- késtünk a szervezéssel. De ha már így esett, legalább a mi nemzedékünk adja tovább jelen- legi, sértetlen állapotában a jö- vő generációnak. Hogy tanuljon belőle, és gyönyörködjék szépsé- geiben. A nemzeti park hat különálló mozaikból áll, s összesen 30 ezer hektár területen feleszik. Ebből a nagyobb rész — 25 ezer hektár — Bács-Kiskun megyének . Ju- tott, 5 hektár átnyúlik Pest me- gye déli részére. Néhol bontja csak meg kissé a tái természe- tes szépségét egy-egy település — tizenhat község van itt —, de ezek szervesen beleépültek kör- nyezetükbe, úgy, hogy az ősi ál- lapotot alig zavarták meg. Lakitelek-Tőserdő látnivalója a mintegy négy kilométer hosszú Holt-Tisza meder, gazdag növény- és állatvilágával. Csak néhány különösen szép — és védett — virága: a fehér tündérrózsa, a tavirózsa, a békatutaj és a béka- liliom. Itt húzódik a tiszamenti ártéri galériaerdő, sokféle öreg fájával Ritkaságnak számít a fatörzsre buján felfutó liánok- kal az erdei szőlő. Tőserdő déli részét az alpári égeres határol- ja, és honfoglaláskori történetünk egyik színtere: az alpári rét. Itt futamította meg 895-ben Árpád fejedelem Zalán seregét. A ma élő magyarok számára ez a kör- nyék azonban korántsem a har- cok izgalmát nyújtja: a Tőserdő szomszédságában talált 40 fokos termálvíz és a parkerdő az odalá- togatók üdülését, pihenését szol- gálja. A második „sziget" hazánk egyetlen meszes-szódás talajú, legnagyobb összefüggő pusztája: Apajpuszta. A sajátos sziki növé- nyek — orvosi székfú, sziki bal- lagófű, sziki csenkesz — között röpköd a túzok, a széki lile, a széki csér. Ha valaki a híres ma- gyar pusztai élettel, a régi pász- torélet hagyományaival akar meg- ismerkedni, itt megteheti: a Kiskunsági Állami Gazdaság és a téeszek ősi állattartást folytat- nak, és őrzik az egykori szoká- sokat és felszereléseket is. A gaz- daság ménesének, magyar tarka teheneinek, és a téeszek racka nyájainak híre elszállt határain- kon túlra is. Rengeteg embert vonz az évek óta megrendezett „kiskunsági pásztor- és lovasna- pok" ünnepségsorozata. Itt dol- gozik egyik fogathajtó Európa- bajonkunk, Fülöp Sándor is. A szikes tavak láncolata Fü- löpszállás — Szabadszállás kö- zött ízes népi elnevezéseit még most is őrzi. A Pipásrét, a Kis- rét, a Zab-szék, a Fehér-szék, a Kelemen-szék mind sekély, szó- dás kémhatású víz, apró szige- tekkel, zsombékokkíl. Mintegy 70 —80 madárfaj biztonságos tanyá- ja ez, de szállásul szolgál a más kontinens felé tartó átutazó ven- dégeknek is- A legértékesebb la- kó itt a gulipán, a széki gólya, a szürke gém, a nyári lúd, hogy csak néhányat említsünk. Ha valaki Magyarországon ke- resi a Szaharát, azt ugyan nem találja meg, dé hogy milyen lehet a sivatag, abból kaphat némi ízelítőt Fülöpháza határában. A szél ugyanis még a levantei pleisztocén, az újpleiszlocén és óholoegn geológiai korszakban ki- fújta a homokot az ős-Duna medréből, és nyugatról kelet fe- lé haladva három nagy bucka- rajban „elröpitette". Ezek a ván- dorló homokdombok különböző formákat vettek fel, így keletke- zett például a „parabolabucka", a ..bálnahát", az „aréna". Az első homokbuckarajhoz tartozó terü- let Európa egyetlen Dunából eredő, érintetlen, s ma is változó, homokvilága. S itt nyílik a kék- virágú szamárkenyér, itt díszlik a kunkorgó árvalányhaj is. Az Alföldre hajdan oly jellem- ző, nemegyszer „nemzetmentő" nádasokat, tocsogós réteket, a vadvirágos kaszálókat az Izsáki Kolon-tó környéke őrzi még ere- deti állapotukban. Ez a terület nemcsak az embernek tud jó búvóhelyet adni (a törökök, la- tárok támadásai elől menekültek ide), hanem a vízi gerincesek és hüllők is itt húzódnak meg. Pásztormúzeum Bugacon S végül Bugac. A természet- védelmi terület. legnagyobb, ösz- szefüggő egysége. Különlegesen szép táj homokbucka vonulatá- val, az ősborókással, a nagyer- dővel és a pusztával. Az ősbo- rókásban érintetlen még az ere- deti élővilág. A közönséges boró- ka 120—130 éves példányai is megtalálhatók itt a fehérnyár, a szürkenyár. a rezgőnyár. és a fe- ketenyár társaságában. Az erdőt ritkán előforduló rovarok, ren- geteg madár, köztük kakukk és búbosbanka népesiti be, s van itt róka, borz, sőt vipera is. Bugac puszta olyan tájképi kü- lönlegesség, amely egyedülálló Európában. Homokpuszta, melyet nagyerdő határol. A buckák és a sűrű lombok között biztonságban érezték magukat a betyárok, s őrzik is múltjukat az itteni elne- vezések: „lófogó", „tolvajos". Itt is — akár a Kiskunság más vé- dett részein — ősi típusú állat- tartás folyik. Híres a Városföldi Állami Gazdaság szürke gulyája, rackanyája és a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Tsz ménese. És ezt nemcsak szépségüknek, kü- lönlegességüknek köszönhetik: ők alkotják az ország egyik legfon- tosabb, úgynevezett „génrezervá- tumát". A nemrég megnyílt pásztormú- zeum máris rengeteg látogatót vonzott. A bemutatott tárgyak — béklyó, az istráng, a karikás- ostor, a farkas ellensége hajító- fa — mind kivétel nélkül a kör- nyező községek lakóitól vándorolt a vitrinekbe. A tanyák is hozzátartoznak a Kiskunsághoz, nem hagyja ve- szendőbe menni azokat sem a nemzeti park igazgatósága. A né- pi stílusban épült, rendszeresen karbantartott házakat, mellék- helyiségeket, a hozzájuk tarto- zó földdarabokat, a hagyomá- nyos eszközökkel, felszerelések- kel együtt megőrzi az utókor szá- mára. Látnivaló nemzeti kincsünk, lám nekünk is van. Csak a fárad- ságot nem szabadna sajnálnunk, hogy a költő által 130 éve fes- tette képet, és a rólunk szóló útikönyvek romantikus, vendég- csalogató leírásait magunk is megtekintsük a pusztán, saját magyar szemünkkel. CHIKAN ÁGNES A kispolgári mentalitás elő- szeretettel értelmez mindent szájízének megfelelően. A marxiz- mus, s a marxizmus alaptételeit is. így volt ez a múltban, s így van a szocialista fejlődés Jelen- legi időszakában is. Különösen akkor, amikor a szocialista épí- tés soronkövetkezö feladataival előtérbe kerülnek az elméleti kérdések. Az elmúlt évtized szocialista fejlődésének egyik nagyon fon- tos feladata a szocialista demok- rácia kérdésköréhez kapcsolódik. Társadalmi életünkben és mun- kahelyünkön egyaránt arra van szükség, hogy társadalmunk mind szélesebb tömegei, — termelő munkájukon kívül is — részesei- vé váljanak a közéletnek, bele- szólhassanak országos és helyi dolgaink intézésébe, részt kapja- nak és vállaljanak közös gond- jaink megoldásában, döntéseink előkészítésében, ellenőrzésében és megvalósításában. Egyszóval sza- vuk legyen és hallassák is sza- vukat minden olyan esetben, amikor érdekeikről van szó. A szocialista demokrácia fejleszté- sének programja és az erre vo- natkozó határozatok — túlzás nélkül állíthatjuk — mozgósítot- ták társadalmunk túlnyomó több- ségét e rendkívül fontos felada- tok realizálására. De miközben a társadalom nagyobb része a megvalósítás lehetőségeit kereste és krresi napjainkban is, megje- lentek a kétkedők, a „kibicek", a szkeptikus kézlegyintők és a cinikus félremagyarázók. Ügy lát- szik, a szocialista demokrácia fejlesztésének programja és gya- korlata alkalom volt a demokrá- ciával kapcsolatos legkülönfé- lébb — egymással nemegyszer szöges ellentétben álló — előíté- letek felelevenítésére. Vannak például olyanok, akik a demokráciát „parttalanul" értel- mezik. Szerintük társadalmunk túlszabályozott, az egyén lehető- sége pedig erősen korlátozott, hiszen az állampolgár mindenütt rendeletekbe, előírásokba, szabá- lyokba ütközik. A társadalom ve- zetése és irányítása túlságosan centralizált, mondják, és a szo- cialista demokrácia feladata el- sősorban e centralizáltság feloldá- sa, társadalmi szabályozása vol- na. Ideáljuk a kényszerítő erő és eszközök nélküli hatalom, amely végletekig elnéző az állampolgá- rok „szabad akaratával" szem- ben. Ide sorolhatjuk azokBt ls, akik a demokráciában csak az ellenzékieskedés lehetőségét lát- ják. akik nem látnak különbséget a résztvevők felelősségteljes be- leszólása és a kívülről történő felelőtlen ellenvélemények kö- zött. ök azok, akik mindent job- ban tudnak, akik problémánknt mindig „előre látták", és megjó- solták, egyszóval azok, akik so- hasem döntéseink végrehajtásé- ban, közös • munkánkban jeles- kednek, hanem mindig csak a fanyalgásban és a kéretlen kriti- kában. Mások viszont a szocialista de- mokrácia fejlődésétől. további szélesedésétől, „óvják'' társadal- munkat. Jó néhányan gondolják azt, hogy máris túlságosan „mesz- szire mentünk", túl sokat „meg- engedtünk". Gazdasági, társadal- mi problémáinkat általában a demokrácia fejlődésétől származ- tatják, és társadalmi életünk ne- gatív tendenciái mögött — a munkaerőhiánytól a lazaságig, a fegyelmezetlenségig — minden- ben az ügynevezett „liberalizáló- dás" következményeit látják. Ök azok, akik a demokrácia fejlesz- tését egyoldalúan a „rendterem- tésben", az adminisztratív intéz- kedések egyoldalú erősítésében jelölik meg. Ide tartoznak azok is, akik szerint társadalmunk tö- megei még nem elég érettek a szocialista demokráciára, a dol- gozók még nem tudnak „lehető- ségeikkel élni", nem tudják de- mokratikus fórumainkat „megfe- lelően felhasználni", tehát nem velük, hanem helyettük kell a demokráciát gyakorolni. A dolgo- zók véleményét ök legszívesebben ki sem kérik, meg sem kérdezik, mert eleve feleslegesnek, esetleg zavarkeltőnek tartják. A demokráciával kapcsolatos előítéleteket és félreértéseket to- vább sorolhatnánk, hiszen az em- lítettek számos változatban jelen- hetnek meg. S bár a demokráciát ..parttalanul" értelmezők és a demokráciát „beszúkitők" állás- pontja homlokegyenest ellenkező, mégis gyakorta előfordul, hogy ezek a szélsőséges nézetek keve- rednek, vagy „átcsapnak" egy- másba. Megtörténhet például, hogy az, aki tegnap még a de- mokrácia szélesítését kifogásolva „rendteremtést" sürgetett, ma mar az új szabályzatoktól, rendeletek- től a demokrácia fejlesztésére hi- vatkozva berzenkedik. Nem ne- héz felismerni, hogy e nézetek mögött többnyire nem is annyi- ra a demokrácia valóságos értel- mezése, hanem sokkal inkább szocialista fejlődésünk egészének megítélése és félreértése húzó- dik meg. Természetesen a kettőt — a demokráciát és s szocializmust — nem lehet egymástól elválaszta- ni. A demokrácia a szocialista társadalomban nemcsak jelenté- sében jelent népuralmat, hanem valóságosan is. Szocialista társa- dalmunk fejlődésének eredményei nagyrészt azon múlnak, hogy mennyire sikerül a gazdaság fel- adatait, a társadalomépítő mun- kánkat és társadalmi életünk to- vábbi demokratizálódását szin- kronban tartani. Feladataink e té- ren közismertek. Egész társadal- munkat átfogó méretekben arra van szükség, hogy a társadalmi demokrácia közvetett és közvet- len formái és intézményei a leg- szélesebb lehetőségét biztosítsák a szocialista óllampolgariságnak s egyben elősegítői, formálói legye- nek a demokratikus szellemű szocialista állampolgárok kialaku- lásának. Kisebb közösségeikben — mindenekelőtt a munkahelye- ken — pedig a demokrácia fej- lesztésének feladata azt követeli tőlünk, hogy az üzemi és mun- kahelyi kollektívák mind széle- sebb rétegei vegyenek részt kö- zös dolgaink intézésében, osztoz- zanak a döntések előkészítésének felelősségteljes munkáiban, ismer- jék meg a döntések tartalmát, segítsék elő megvalósítását, egy- szóval munkahelyükön is gazda- szemmel nézzék közös feladataink megvalósítását. A társadalmi és gazdasági de- mokrácia fejlődése egyben előse- gíti a szocialista közéletiség ki- alakulását, jó politikai légköri, széles vitákat teremt, tehát olyan helyzetet, amelyben a kívülálló bírálgatok, az önjelölt „mindent jobban tudók", a kétkedők, a szocializmust félreértők és félre- magyarázók, vagyis a szocialista demokrácia kispolgári értelmezői egyre kevesebb fogódzót találvn magukra maradnak, és kikopnak társadalmunkból. BŰHM ANTAL