Kitelepítések, egyházak, identitás. Az evangélikus egyház törekvései nem magyar anyanyelvű hívei védelmében 1945-1948

FELEKEZETEK,EGYHÁZPO LITlKA, IDENTITÁS

MAGYARORSZÁGONÉS SZLOVÁKIÁBAN,

1945 UTAN

KONFESIE,CIRKEVNÁ POLITIKA, IDENTITA

NASLOVENSKUAVMADARSKUPO ROKU 1945

Szerkesztő I Redaktorka

BALOGH MARGIT

KOSSUTH KIADÓBUDAPEST 2008

•....

M..AGYAROR.SZAG.' SLOVENSKO

" .' YKPAiHA'if'! '.'j;:':1

A kötet a Közös történelem és közös identitás a határ menti régiókban(A történészbizottságok megerősítése) címü,

INTERREG !II A HUSKUN05/02/113 számú projekt keretében készültés az MTA Társadalomkutató Központban 2007, június 13-15-én rendezett

konferencián elhangzott előadások szerkesztett szövegét tartalmazza

Publikácia obasahuje redigované texty prednások, ktoré odzneli na konferencii,usporiadanej 13-15. júna 2007 v Spoloöenskovednom ústave Mad'arskej akadémie

vied v rámci projektu INTERREG IlIA HUSKUN05/02/113Spoloéné dejiny a kolektívne identity v pohranlénych regiónoch

(Intenzifikácia éinnosti komisií historikov)

•

:14

,'Ii

.J' <~< ~... .•• •

"1·(i/Ö~~ ~"

A szövegek fordítását a Szülőföld Alap támogatása telte lehetővéPrekiad textov podporila Fond Szülőföld (Domovina)

FordítottalPrekladali

AVAR HAJNALKA - GALINA SÁNDOROV Á

ISBN 978-963-09-5823-3

Kiadja / vydavatel':Kossuth Kiadó Zrt,

Akiadásért felel / zodpovcdny za vydanie:Kocsis András Sándor elnök-vezérigazgató / generálny riaditel'

Borító / obálka: Gábor PéterA borítón / na obálke: balról a jászói premontrei apátság,

jobbról a pannonhalmi bencés fóapátság épülete / vl'avo prcmonstránsky kiástorv Jasove, vpravo kornplcx benediktínskeho hlavného opátsva v Pannonhalme

Nyomdai elökészítés / grafieká úprava: AbiPrint Bt.Felelös vezető / zodpovcdny vedúci: Abinéri Ottó

Nyomtatás és kötés / tlaö a obal: Verano Kft.Felelős vezetö / zodpovcdny vedúei: Marosi Attila

Budapest 2008

Printed in Hungary

Tartalom • Obsah

Előszó (SZARKALászló - Stefan SUTAJ)

Úvod (Stefan SUTAJ- László SZARKA)

9

II

I.

IDENTITÁS, TRADÍCIÓ, SZEKULARIZÁCIÓ

IDENTITA, TRADÍCIE, SEKULARIZÁCIA

GERGELYJenőVallási és nemzeti identitás - egyházak, felekezetek és állam kapcsolata

1945 előtt 15Nábozenská a národná identita - vztah cirkví, vierovyznaní a státu

pred rokom 1945 22

Ivan PETRANSKYEgyházpolitika Szlovákiában 1945-1948 között 29Cirkevná politika na Slovensku v rokoch 1945 - 1948 39

BALOGHMargit"Isten szabad ege alatt" - az egyházak Magyarországon 1945 és 1948 között 49"Pod slobodnym nebom Boha" - cirkvi v Mad'arsku v rokoch 1945 - 1948 61

TÓTHÁgnesKitelepítések, egyházak, identitás. Az evangélikus egyház törekvései

nem magyar anyanyelvű hívei védelmében 1945-1948 73Vysídl'ovanie, cirkvi, identita. Úsilie evanjelickej cirkvi ochránit' svojich

veriacich s nemad'arskym materinskyrn jazykom v rokoch 1945 - 1948 88

JosefHAI:KOA felforgató katolikus akció Csehszlovákiában, avagy a szlovákiai katolikusok

identitásának próbája 103Rozkolnícka katolícka akcia v Ceskoslovensku ako skúska identity katolíkov

na Slovensku 107

5

Tartalom+ Obsah

II.

KATOLIKUSOK ÉS PROTESTÁNSOK A KOMMUNISTA PÁRTÁLLAMOKBAN

KATOLÍCI A PROTESTANTI V KOMUNISTICKYCH STÁTOCH

Róbert LETZAz állami egyházpolitika Szlovákiában 1948-1989 között 113Cirkevná politika státu na Slovensku v rokoch 1948 - 1989 131

GÁRDONYIMátéTúlélés - együttműködés - ellenállás. A katolikus egyház stratégiái

a "népi demokráciákban" 149Prezitie - spolupráca - odboj. Stratégie katolíckej cirkvi

v .Judovych demokráciach" 157

Jan PESEKA protestáns egyházak Szlovákiában 1945-1989 között 165Protestantské cirkvi na Slovensku v rokoch 1945 - 1989 177

KISSRékaProtestánsok lehetőségei Magyarországon - az "oszd meg és uralkodj"

elve és gyakorlata 189Moznosti protestantov - princíp a prax zásady .Rozdel'uj a panuj" 200

FEJÉRDYAndrásA szocialista tömb és a ll. Vatikáni Zsinat 211Socialisticky blok a II. Vatikánsky koncil 225

SPANNENBERGERNorbertHogyan láttak minket Nyugatról? A kelet-közép-európai katolikus egyházak

anémet nyelvű sajtóban 239Ako nás vnímali na Západe? Katolícka cirkev vo vychodnej a strednej Európe

v tlaői z nemeckej jazykovej oblasti 250

Ill.

KÁLVÁRIAÚT - HELYZETKÉP A GÖRÖG KATOLIKUSOKRÓl ÉS AZ ORTODOXOKRÓL

KRÍZOVÁ CESTA NA KALVÁRIU - VYVIN GRÉCKOKATOLÍCKEJA ORTODOXNEJ CIRKVE

Michai BARNOVSKYA görög katolikus egyház Szlovákiában a második világháború után 263Gréckokatolícka cirkev na Slovensku po druhej svetovej vojne 277

VÉGHSEŐTamásÚtkeresés kényszerpályák között: görög katolikusok Magyarországon

és Ukrajnában 1945 után 289Hl'adanie cesty medzi vnútenymi dráhami: gréckokatolíci v Madarsku

a na Ukrajine po roku 1945 295

6

Tartalom. Obsah

Stanislav KONECNYA szlovákiai ortodox egyház a második világháború utánPravoslávna cirkev na Slovensku po druhej svetovej vojne

301321

DUJMOVMilanA magyarországi ortodoxia 1945 utánOrtodoxné cirkvi v Mad'arsku po roku 1945

341347

IV

VALLÁSI ÉS EGYHÁZI VÁLTOZÁSOK - PILLANTÁS A KÖZELMÚLTRA

KONFESIONÁLNE A CIRKEVNÉ ZMENY - POHI:AO DO BLÍZKEJ MINULOSTI

MÁTHÉ-TóTHAndrás - SARNYAlCsaba MátéEgyházak a rendszerváltó Kelet-Közép-Európában. Egy nemzetközi vizsgálat

tapasztalatai, különös tekintette! Magyarországra, Szlovákiára és Ukrajnára 355Cirkvi v strednej a vychodnej Európe poöas transformácie.

Skúsenosti z medzinárodného vyskumu s osobityrn zretel'om na Mad'arsko,Slovensko a Ukrajinu 360

Michaela MORAVC!KOVÁEgyházpolitika Szlovákiában 1989 után 365Cirkevná politika na Slovensku po roku 1989 376

Mária HOMI~INOVÁ- Stefan SUTAJValIás és egyház 1989 után Szlovákiában 387Nábozenstvo a cirkev po roku 1989 na Slovensku 399

FEDORTiborEgyház-finanszírozás Magyarországon 411Financovanie cirkví v Mad'arsku 419

FAZEKASCsabaNéhány gondolat az egyháztörténet-írásról és kutatóműhelyeiről 427Úvahy o cirkevnych dejinách a o vyskumnych pracoviskách 432

Denominations, church policies, identity in Hungary and Slovakia after 1945 437

A kötet szerzői / Autori zvazku 451

7

Kitelepítések, egyházak, identitásAz evangélikus egyház törekvései

nem magyar anyanyelvű hívei védelmében1945-19481

Tóth Agnes

A második világháború után nagyhatalmi beleegyezéssei kikényszerített szlovák-ma-gyar lakosságcsere és a németek kitelepitése-elűzése mind Szlovákiában, mind Magyar-országon része volt az új politikai elit hatalomért folytatott harcának, a kommunista pártokegyeduralmi törekvésének. A politikai pártok, a hatalom megszerzése érdekében, felhasz-nálták a kisebbségektől megszerzett, majd újraosztott gazdasági eszközöket.

Az érvelés mindkét országban szintén hasonló volt, miszerint: a német, illetve a ma-gyar kisebbség a háború időszakában és az azt megelőző évtizedekben a politikai nemzet-tel szemben illojális magatartást tanúsított, sőt elárulta azt, ezért vele szemben a kollektívbüntetés különböző formáinak - vagyonelkobzás, tömeges internálás, deportálás, kitelepí-tés - alkalmazása indokolt.

A magyar kormányok a szlovákiai magyar közösség megítélését és a vele szembenalkalmazott eljárást a nemzetközi diplomáciai színtereken, és a két ország tárgyalásain isigyekeztek a németekétől elkülönítetten kezelni, és attól eltérőként megjeleníteni. Mindeztazonban kevés sikerrel tették, tehették, hiszen maguk is az egyéni felelősségre vonás mel-lőzésével jártak el anémet kisebbséggel szemben, így érvelésüknek sem jogi, sem morálishivatkozásai nem lehettek hatékonyak.

A magyarországi történeti egyházak - katolikus, református, evangélikus - együttesenés külön-külön is többször, élesen reftektáltak a hazai németek kitelepítés évei és a szlovák-magyar lakosságcserével kapcsolatos kormányzati tevékenységre. Az állami törekvésekkelszemben aktívan eljártak híveik érdekében, s álláspont juk a kormányzaténál mind morális,mind jogi értelemben árnyaltabb volt.

Különösen súlyosan érintették a kényszertelepítések az 587 ezer lélekszámú evangé-likus egyházat. A vállalt an háromnyelvű - magyar, német és szlovák - evangélikus egy-ház jelentős számú, nem magyar anyanyelvű híve elvesztése révén az egyházi struktúraszempontjából is nehéz helyzetbe került. Tanulmányomban az evangélikus egyháznak akényszertelepítésekkel kapcsolatos elvi állásfoglalásait, német és szlovák hívei érdekébenkifejtett tevékenységét, és a telepítés eknek az egyházi struktúrára gyakorolt hatását tekin-temát.

A tanulmány az OTKA T 047393 számú, A magyarországi egyházak és nemzetiségek 1920-1950 címűkutatás keretében készült.

73

Tóth Agnes

Anémet és szlovák hívek szolgálatában

Az evangélikus egyház különböző fórumain - püspökkari konferencia, esperesi gyű-lések -, 1945 tavaszától intenzíven foglalkozott a németek kitelepítésévei, a szlovákiai ma-gyarság helyzetével, majd a magyarországi szlovákság áttelepítéséveI. Ezzel kapcsolatbanszámos memorandumot, írásos beadványt juttatott el a miniszterelnökhöz és a korrnánymás tagjai hoz. A kezdetben inkább elvi, általánosabb megközelítésű beadványok egyreinkább a jogi szabályozottság hiányosságait taglaló, a konkrét rendelkezések végrehajtásátbíráló, a hazai németek kitelepítése és a szlovákiai magyarokkal szembeni eljárás hasonló-ságaira rámutató, gyakorlati lépéseke! sürgető követelésekké váltak.

Az érvelés ki indulópontja általában az, hogy az egyház a "kényszerü népcserét az lstenés emberi törvényekkel homlokegyenest ellenkezőnek" tartja, ezért lelkiismereti köteles-sége ennek minden megnyilvánulásával szemben fellépni. Több ízben párhuzamot vontaka zsidóüldözések és deportálások, valamint a mostani eljárások között. A "magyarországinémetség ama részével, amelynek kitelepítése jelenleg akadályokba ütközik, ugyanolyanmódon jár el, mint ahogy az általunk kárhoztatott, összeomlás előtti kormányzat a zsidó-sággal eljárt, amikor őket összeköltöztetésre s gettóba kényszerítette. Nemzetünk súlyoskövetkezményeit érzi a konnány akkori eljárásának, s bár most. .. a Szlovákiából ide át-telepítendő magyarság érdekében kíván intézkedni, félünk, hogy ennek az elintézésnek amódja előbb-utóbb ugyanolyan megítélésben részesül, mint amilyen megítélésben részesülma a magyar nemzet a zsidóságnak gettóba kényszerítése miatt."?

Tarthatatlannak minősítették azt a kormányzati érvelést, amely a szlovákiai magyarság-gal szemben hangoztatott kollektív bűnösség vádját elfogadhatatlannak, a vele való bánás-módot törvénytelennek minősítette, ugyanakkor a maga részéről mindezt a hazai néme-tekkel szemben igazságosnak és méltányosnak tekintette. Nem véletlen, hogy a németekmellett szót emelő egyházi beadványokban, tiltakozásokban, közbenjárásokban - amit azeljárási módok kétségtelenülmeglévő hasonlósága is indokolt - párhuzamosan mindig érin-tik a szlovákiai magyarság helyzetél is. Rámutattak a magyar kormány azon törekvésénekkudarcára, amely szerint a magyar és német kisebbség megítélése, a velük szembeni eljárásközött nincs párhuzamosság. Az evangélikus egyház 1946. február 23-án a miniszterelnök-höz írt levelében leszögez te: "Idegen állam területén hajlékukért és családjukért viaskodómagyar véreink gyakran hallották a felettük kimondott ítélet azon indoklását, hogya ma-gyar államnak a németséggel szemben alkalmazott ítélkezését veszik irányadóul.'"

Mindenkire nézve azonos érvényűen elvetették a kollektív bűnösség és büntetés elvét."Munkás, békés magyar emberek - akik hagyományos ellenzői voltak a német katonaiuralom nak - máról holnapra törvényen kívüli állapotba kerültek. Idegenekké, zsellérekké,üldözött vadakká váltak atyáik földjén, amelyet ezer év viszontagságai között örökségülbírt és jogos tulajdonukul megöriztek'" - szólt a szlovákiai magyarság melletti kiállás.

2 Evangélikus Országos Levéltár (a továbbiakban: EOL) Egyetcmcs egyházi iratok 227111947.3 EOL Egyetcmcs egyházi iratok 317/1946. - Hasonlóan érvcit egy évvel később szintén a miniszterelnök-

höz intézett Ievelébcn arcformátus egyetcmcs konvcnt elnöksége: "Azt hisszük ez az eljárás nemzetköziviszonylatban igen megerőtleníti azokat a panaszainkat, amelyek a eschszlovák korrnánynak a szlovákiaimagyarsággal szemben tanúsított eljárására nézve a világ közvélcménye előtt hangoztattunk, félnünk lehetazon kívül attól is, hogy idegen hatalom alá került magyar testvéreinkkel szemben valamelyik idegenhatalom előbb-utóbb ugyanúgy fog eljárni, mint ahogy mi rnost c rendelet alapján a nemetséggel cljárunk."EOL Egyetcmcs egyházi iratok 128611947.

4 EOL Egyetemcs egyházi iratok 697/1947.

74

Kitelepltések. egyházak, identitás

Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartották a németekkel szemben is, hogy a magyarkormányzat bűnné tette "a származási adottságot jelentő német anyanyelvet", s ezzel nemegyéni bűnt, hanem személytől független adottságot büntet. Kifogásolták azt is, hogya hi-vatkozási alapul szolgáló 1941. évi népszámláláskor az akkori hivatalos álláspont az anya-nyeívűség kérdését kivette "a nemzethűség fogalmi köréből". Példaként a mezőberényinémet közösséget említik, amelynek tagjai megőrizve német anyanyelvüket, 1942-ben, azerősödő német befolyás időszakában püspökükhöz írott felterjesztésben ünnepélyesen erő-sítették meg nemzethűségüket. most pedig a "kitelepítés ítélkezése elé kerültek". A Volks-bundnak a településen 267 tagja volt, a Vörös Hadsereg büntetésként ,,510 fiatal férfit ésnőt deportált, a kitelepítés alkalmával pedig 496 gyülekezeti tagot tettek az országhatárontúlra.... A fájdalmas az, hogy sokan kerültek elhurcoltatásra és kitelepítésre, akik éppenakkor szervezték meg a magyar hazához való hűséges ragaszkodásnak a mozgaimát, ami-kor ez számukra csak hátrányt jelenthetett, és amikor másutt igen sokan meghunyászkod-tak az idők vihara előtt. Ehhez hasonló tüneteket kell feljegyezni Gyoma, lklad és Hartaesetében is."? - írta Ordass Lajos püspöki jelentésében.

A kollektív bűnösség és büntetés elvének elutasítása mellett az egyéni felelősségre vo-nást nemcsak jogosnak tartják, de követelményként is megfogalmazták: "Mindazon ál-lampolgárok fajra és vallásra való tekintet nélkül, akik vétkeztek a magyar állameszmeés nemzethűség ellen, bírói eljárás alapján ám vonassanak felelősségre, telepíttessenek kihazánkból oda, ahová szívük vonzza, ellenben azok, akikről kétségtelenül megállapíthatóa nemzetünkhöz való hűség, bűn hiányában nem büntethetők pusztán azért, mert nem ma-gyar anyanyelvűek."

A magyar kormányzat a németek kitelepítését, gazdasági potenciáljának a társadalmiszerkezet átalakítására való felhasználását nemzeti érdeknek tekintette. Ezért nemzetkö-zi fórumokon is mindent megtett annak érdekében, hogy elhatározásához a nagyhatalmakbeleegyezését megkapja. Szovjet-magyar viszonylatban 1945 februárjától több ízben isfelvetődött a magyarországi németek kitelepítésének kérdése. Gyöngyösi külügyminiszter1945.májusában Puskin szovjet követhez írt levelében 300 ezerre, május 26-i jegyzékében200-250 ezerre, majd július 5-én a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz intézett jegyzékében200 ezerre tette a kitelepítendő németek számát. Bár a pártok között a kitelepítendők körénekmegállapítása, a kollektív bűnösség elvének alkalmazása tekintetében nem volt egyetértés,a kitelepítés tényét 1945 tavaszára mind az öt politikai párt elfogadta. A kormányzat 1945decemberéig a kollektív bűnösség elvének alkalmazásától formális an ugyan elhatárolódott- tekintettel a szomszéd országok, elsősorban a szlovákiai magyarság helyzetére -, de anémetség felelősségre vonását, vagy az azt is célzó rendelkezések - földreform, internálás -végrehajtásakor sok esetben nem az egyéni felelősségre vonást alkalmazta.

A csehszlovák diplomácia 1943 elejétől nyíltan a szlovákok és csehek nemzeti álla-mának létrehozására törekedett, ezért a nemzetközi diplomáciai színtereken a németek ésmagyarok kitelepítését szorgalmazta. E törekvésében leginkább a Szovjetunió támogatta.A potsdami konferencián Csehszlovákia 2-2,5 millió német és 400 ezer magyar áttelepíté-

5 EOL Egyetemes Egyházi iratok, sz. n. Ordass Lajos püspöki jelentése az 1946. szeptember 12-én Budapes-ten tartandó kerületi közgyűlésre.

6 EOL A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem 1947. évi április hó 25. napján Budapesten tartott1944-1946. évi egyesített rendes közgyülésénekjegyzőkönyve. 36-38. - Közbcnjárt a külügyminiszternélés a minisztcrclnöknél a Szovjetunióba elhurcolt mczőbcrényick érdekében Rohály Mihályesperes is, deeredményt nem ért el, sőt, mint közgyülési beszámolójában megjegyzi: "A gyülekezet azóta tovább gyen-gült, mert 1946. május 12-én 496 tagját Németországba kitelepítették." EOL Az Arad-Békési Egyházme-gye iratai. Jegyzőkönyv az egyházmegye 1946. augusztus 23-án tartott közgyüléséről.

75

Tóth Agnes

sének lehetőséget követelte, míg Cadogan brit külügyi államtitkár arról számolt be, hogy"a magyarok Németországba k ivánnak telepíteni bizonyos számú személyt".' A külügy-miniszterek albizottságot hoztak létre, amelynek csak az eredményét ismerjük. E szerint: aszövetséges nagyhatalmak nem hagyták jóvá a csehszlovákiai magyarok, viszont elfogad-ták a magyarországi németek kitelepítésének tervét. Ezt követően a magyar fél a Csehszlo-vákiával folytatott lakosságcsere-tárgyalásokon a szlovákiai magyarok elhelyezésének ne-hézségeire még kisebb hatékonysággal hivatkozhatott. Mindenesetre ebben a helyzetbenazokat, akik nemcsak jogi és emberiességi szempontokra, de éppen a magyarság nemzetiérdekeire hivatkozva is elutasították a németek kollektív kitelepítését, nemzetietlennek,a nemzet érdekeivel szernbehelyezkedőknek minősít(h)ették. Az esetleges támadások ki-védése érdekében az egyház képviselői többször leszögezték, hogy állami kompetenciákbanem akarnak beavatkozni: "evangéliumi egyházunk tudja kötelességét az állammal és de-mokráciával szemben", de küldetése, feladata teljesítését "sem jólétért, sem kényelemért,sem előnyökért (... ) alku tárgyává soha" nem teheti. Elismerték az állam jogát a nemzetiérdek meghatározására, ahhoz azonban mindig hozzátették a maguk értelmezését is.

E szerint a németek kitelepítése - elsősorban gazdasági megfontolásból - kifejezettenellentétes a nemzet érdekeivel is.

Az "évszázadok alatt a föld rögéhez nőtt, sajátos kultúrát, egyházi életet, gazdaságirendet k iépítő néptömegeket nem lehet úgy áttelepíteni, hogy az az országnak és az át-telepítést szenvedő népeknek is anyagi és erkölcsi romlását ne okozná. Mint ahogyan azévszázados fát sem lehet átültetni annak pusztulása nélkül." "Ném et családjaink a föld-művelésben, állattenyésztésben, a háziiparban. általában a gazdasági tennelésben előkelőhelyet foglaltak el. A kitelepítésükkel járó veszteséget korántsem pótolhatja a betelepítés,mely gyakran aggasztó jelenségeket mutat. Bányász és gyári munkás emberekkel nem le-het pótolni szakszerűen gazdálkodókat."?

"A beözönlők elvették a törzs lakosság bútorait, ruháit, élelmiszereit, gazdasági felsze-relését, állatait. .. .Tudunk olyan esetet, ahol a gyermekkocsiból kivették a gyermeket ésanyjával együtt a kamrában helyezték el, míg ők beköltöztek a lakásba, bútorba, gyerek-kocsiba. Megtörtént, hogy az ilyen sáskajárás mikor mindent elpusztítot t, felkerekedett ésátment egy másik községbe, új betelepedési mozgalom végrehajtására.':"

Ordass Lajos evangélikus püspök egy helyütt a németek kitelepítését egyenesen "fa-siszta módszerekre emlékeztető népcseré'l-nek, a magyar nemzet öngyilkos lépésének mi-nősirette. hiszen ezt akkor hajtja végre, amikor "számban és erőben maga is megfogyat-kozott". Ezért arra kérte a magyar kormányt, hogy óvja meg az országot ettől "a nemzetiszerencsétlenségtől".

A földreform végrehajtásával párhuzamosan megkezdődő internálásokról, összeköl-töztetésekről, a németek megfélemlítéséről a lelkészek 1945 tavaszától szinte naponta tájé-koztatták egyházi feljebbvalójukat, közbenjárást, segítséget, tanácsot kérve.

Tihanyi János szepetneki lelkész arról számolt be, hogy az internálás szenvedései, nél-külözései hatására három hívő vesztette életét. "Nem annyira a nemzet jogos számonkéré-

7 FÜLÖP Mihály: A befejezetlen béke. A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés (1947).Budapest, 1994.36. p.

8 EOL Dunántúli Egyházmegye Egyházkerületi iratai. sz. n. Kapi Béla püspöki jelentése a Dunántúli Evan-gélikus Egyházkerület 1946. évi november 21-érc egybehívott rendes évi közgyülésére.

9 EOL Egyetemes Egyházi iratok 317/1946.10 EOL Egyetemes Egyházi iratok 896/1946.

76

Kitelepitések, egyházak. identitás

se érvényesült, mint inkább egyesek korrupt ösztönei nyertek érvényesülési alkalmat'?' -írta.

Pusztavámon télvíz idején 16 családot lakoltattak ki, elhelyezésükről azonban nemgondoskodtak, ezért egyházi épületekben helyezték el őket."

Folyamatos pressziónak voltak kitéve a német közösségek a nyelvhasználat terén is.Ezért Kuthy Dezső, a Dunáninneni Egyházkerület püspöke a tanácstalanság és félelemláttán 1945.június 2-án a következőkre utasította egyházközségeitu.Egyházunkban a nyelveszköz, mégpedig istentiszteleteink keretében Isten igéje, iskoláinkban pedig az ismeretközlésének eszköze." Ezért az egyház elvi álláspontja mindenkor az volt, hogy mindennép a maga nyelvét használhassa, s arról, mint őt legközvetlenebbül érintő kérdésről magadönthessen.!'

Erőteljesen föllépett az evangélikus egyház legnagyobb városi közössége, a soproninémetek kitelepítése ellen is. E közösség 192I-ben népszavazás on erősítette meg Magyar-országhoz való tartozását. Mindez azonban kevésnek bizonyult. A német anyanyelvűeknagy részét innen is kitelepítették. Fölkerült a kitelepítendők listájára Hanzmann Károlysoproni és ifj. Pröhle Károly sopronbánfalvai lelkész is, akik nem voltak a Volksbundnaktagjai, s ismeretes volt "magyarállásfoglalásuk is". A kitelepítést végül az egyház és azérintettek közbenjárására elkerülték. Sopronban a lelkészek nem kaptak engedélyt arra,hogy híveiket apályaudvaron elbúcsúztathassák, és az evangélikus harangot tiszteletükremegszólaltathassák. Ziermann Lajos és Hanzmann Károly ennek ellenére fölkeresték avagonokat, s arra hivatkoztak, hogy "gonosztevőknek is jár a pap", amit a rendőr azzal há-rítottel: "ez nem vesztőhely"."

1946 januárjától, a kitelepítések tényleges megkezdése után az egyház vezetői igazolvalátták elvi aggályai kat. Beadványaikra több esetben még választ sem kaptak. A kormányazt hangoztatta, hogya kitelepítésre a "szövetséges hatalmak kényszerítenek, s ezért annakmeg kell történnie", felelőssége csak a végrehajtásban van." Ezért az egyház immár szám-talan visszás ügy ismertetésével, konkrétumok közlésével jelezte, hogya .végrehajtásnálhiányzik az igazság, a szeretet és a rnéltányosság.?" Több esetben sor került az egyházak,elsősorban a protestáns egyházak közös fellépésére, de született memorandum a katolikusegyházzal közösen is. Eredményt gyakorlatilag nem sikerült elérniük.

Az evangélikus püspöki kar felvette a kapcsolatot a német egyházzal is, hogya kitele-pítettek lelki gondozását nagy körültekintéssel végezzek.'?

Hatékonyabb képviseletet remélt a nemzetközi fórumok bevonásától. Ezért 1947 janu-árjában az Egyházak Világtanácsához fordult a németek kitelepítése és a szlovák-magyarlakosságcsere ügyében, hogy a kollektív megtorlás ellen és az emberséges kitelepítés mel-lett érvelj en. Szlovák nyelvű átiratot intézett a szlovákiai püspöki karhoz, felkérte, hogy

II EOL Dunántúli Egyházmegye Egyházkerületi iratok 3747/1946.12 EOL Egyetemes Egyházi iratok 28/1946.13 EOL Egyetemes Egyházi iratok 189/1945.14 A távozásra fölszólított Ziermann Lajos csak lassan tudott mozogni, amire a rendőr úgy reagált: "Ha én

72 éves leszek, odahaza fogok ülni és nem fogok svábokat vigasztalni." - In: KRISCH András: A soproninémetek kitelepítése 1946. Sopron, 2006, 71-72. p.

15 EOL Egyetemes Egyházi iratok 896/1946.16 EOL 1945. november 27-ei püspökkari konferencia jegyzőkönyve.17 Danielisz Róbert kitelepített harkai lelkész levélben mondott köszönetet a püspöki karnak, amiért "áldá-

sával bocsátja el a Magyarországról kitelepített német híveket és őket a nérner egyház lelki vezetőinekszerétetébe és 1clkigondozásába ajánlja" - 1947. szeptember 26-i püspökkari konferencia jegyzőkönyve.

77

Tóth Agnes

tiltakozzék a kormánynál a magyar üldözés ellen. IS Kérést intézett a norvég és dán veze-tő püspökhöz, a svéd érsekhez, az észak-amerikai és a francia egyházi elnökhöz, hogyakülügyminiszterek tanácsánál és más alkalmas helyeken lépjenek fel a szlovákiai magyar-üldözés ellen.'?

Az evangélikus egyház a kényszerűséget, a politikai pressziót a magyarországi szlo-vákok kitelepülésével kapcsolatban is elutasította, s az önkéntesség elvének érvényesülésemellett foglalt állást. Nehezményezte, hogy a kormány a csehszlovák propagandának szé-les körű lehetőséget biztosított, amely "áldatlanul egyházi területre is átcsapott"." A szlo-vák és a magyar evangélikus egyház között 1946 tavaszán vált feszültté a viszony, amikora Csehszlovák Áttelepítési Bizottságban tevékenykedő lelkészek Ordass Lajos püspökhözazzal a kéréssel fordultak, hogy evangélikus istentiszteleteken is szólhassanak a néphez.Ordass kérésük teljesítését megtagadta, mert: "templomainkat pedig istentiszteletek céljai-ra építettük". Döntését utólag még inkább igazolva látta, amikor tudomására jutott, hogyugyanezek a személyek Szlovákiába azt jelentették, az ottani püspöki kar írásbeli megbízá-sa esetén Ordass nem zárkózna el a kérés teljesítése elől. Kuthy Dezsőnél, a DunáninneniEgyházkerület püspökénél pedig - akihez szintén prédikálási engedélyért folyamodtak -arra hivatkoztak, hogy Ordass azt már a Bányai Evangélikus Egyházkerületben megadta.

A "kérelem elutasításában - fogalmazott Ordass - nem elfogult szenvedély vezetett,hanem a legtisztább meggyőződés arról, hogy templomaink nem politikai akciók céljairaépültek. Kötelességemmé tette az elutasítást az a bizonyos értesülésem is, hogy híveinkáltalában nem akarnak kitelepülni és így nem lehet őket egyházi propaganda hatásai nakkitenni. Vezérelt végül az is, hogy - már a propaganda megkezdése előtt - mint aztán ké-sőbb is - szlováknyelvü egyházi és politikai lapok gondoskodtak arról, hogy egyházunkatrágalmakkal illessék.'?'

Az 1946. május 8-i püspökkari konferencián elítélték, hogy Békés megyei népgyűlése-ken maga Osuszky püspök is megjelent, s papi öltözetben, bibliai textus felolvasásával tar-tott áttelepítési beszédeket. Ezekben azt hangsúlyozta, hogy "Isten igéjével jut ellenkezés-be az a szlovák származású ember, aki anyjának, a hazának hívásával szemben engedetlen,vagy akit a földi gazdagsága tapaszt a hazától idegen földhöz.v" Az evangélikus püspökikar a szlovák és magyar evangélikus egyház közötti kapcsolat felvételéről döntött, s po-litikai céloktói mentes tárgyalásokat sürgetett, amelyeken tisztázni kellene, hogy milyenvédelmet tud adni a szlovákiai evangélikus egyház az igazságtalanul kiutasított lelkészek-nek. A szlovák fél nemzetközi egyházi szervezetekben testvérietien magatartással vádoltameg a magyar evangélikus egyházat, a kitelepíiő bizottságban működő papok istentiszte-leti szolgálatának megtagadása miatt. A konfliktus nemzetközivé tétele nem volt érdeke amagyar félnek, ugyanakkor lehetősége sem a cáfolatra.

Medgyesegyházán a helyi szlovák lakosság körében feszültté vált a viszony, mert Hriv-nyák János lelkész házról házra járva igyekezett kitelepülésre bírni híveit. Ö maga korábbi

1g "Az utóbbira - sajnos - olyan válasz érkezett, amelynek tartalma és hangja egyaránt ki fogásol ható." - EOLA Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem 1947. évi április hó 25. napján Budapesten tartott 1944-1946. évi egyesített rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. 36-38. p.

19 EOL 1947. február 20-ai püspökkari konfcreneiajegyzőkönyve.20 EOL Dunántúli Egyházmegye Egyházkerületi iratai, sz. n. Kapi Béla püspöki jelentése a Dunántúli Evan-

gélikus Egyházkerület 1946. évi november 21-érc egybehívott rendes évi közgyülésére.21 EOL Egyetemes egyházi iratok, sz. n. Püspöki jelentés az 1946. szeprember 12-én Budapesten tartandó

kerületi közgyűlésre.22 EOL 1946. május 8-i püspökkari konferencia jegyzőkönyve.

78

Kitelepítések, egyházak, identitás

politikai szerepvállalása - a nyilas párt aktív tagja volt - miatt döntött a kitelepülés mellett.A közösség és az egyház részéről nemcsak politikai szerepvállalását, de lelkészi tevékeny-ségétis több súlyos kritika érte. Hrivnyák nem élt az állásáról való lemondás lehetőségével,ezért egyházi törvényszék elé állították, és 1946. június lS-én fölmentették. A presbiterigyűlésen Rohály Mihályesperes a kitelepülőkkel kapcsolatban a következőképpen fogal-mazott: "Engedjük őket békével, ha Szlovákiában jobb sorsot remélnek.?"

A szlovák és magyar protestáns egyházak kapcsolatfelvételére az Egyházak Világtaná-csának kezdeményezésére 1947 júniusában Genfben került sor. A Világtanács elképzeléseszerint a két szomszédos egyház két-két képviselőjének, nem hivatalos megbízás alapján,barátságos eszmecserén kellett volna tisztáznia "a testvéri közeledés létrehozásának le-hetőségét és mozzanatait"." Az evangélikus egyház meghívottai - Dedinszky Gyula ésRohály Mihály - olyan későn kapták meg a meghívást, hogy nem tudtak kiutazni. Magyarrészről Bereczky Albert református lelkész vett részt a megbeszélésen. Az általa létesítettmegállapodást az evangélikus egyház kedvezőtlen nek minősítette - .mert csak reformá-tus szempontokat érvényesít" -, és nem fogadta el. Elsősorban azért, mert a megállapodásalapján az egyházközségekhez tartozó földbirtokokat, alapokat, alapítványokat arányosanosztották volna szét az eltávozó, illetve maradó egyházrészek között. Miután a Szlovákiá-ból érkező evangélikusok száma kevesebb volt, mint az innen távozóké, így az evangélikusegyházat jelentős vagyonvesztés érte volna. Elfogadhatatlannak tartották azt is, hogy azállamnak egyes egyházi kérdésekben döntési jogot biztosított. A szintén Genfben tartóz-kodó Ordass Lajos a Világtanács vezetőinek jelezte ezt, akik Ordass érveit méltányolták,és új megállapodás készítését igértek."

A kényszertelepítések hatása az egyházszervezetre

A magyarországi evangélikus egyház a háború, akitelepítések és a lakosságcsere kö-vetkeztében mintegy 87 ezer hívét veszítette el, ami egyházszervezeti szempontból is ko-moly gondot okozott. A magyarországi németek közül- az egyház adatai szerint - 29 ezerevangélikust telepítettek ki, 8000 szlovák nemzetiségű evangélikus hagyta el az országot, s50 ezer evangélikus személy a háború alatt tűnt el, vagy polgári személyként Oroszország-ba szállították." 1948 nyaráig, akitelepítések lezárulásáig teljes és megbízható adatok nemálltak rendelkezésükre. Egyrészt a különböző irány ú és nagyságú telepítések - németekösszetelepítése, kitelepítése, szlovákiai magyarok átte\epítése, magyarországi szlovákokkitelepülése - állandó mozgást eredményeztek, másrészt a közigazgatási hatóságok azokona településeken is elzárkóztak az adatok közlésétől, ahol a telepítések már befejeződtek.Annyi az eseményekkel párhuzamosan is látszott, hogy súlyos veszteség éri Sopron, Vas,Tolna, Baranya, Somogy és Moson megyéket csakúgy, mint a békési vagy Pest megyeiszlovák gyülekezeteket. Több dunántúli gyülekezet - Ágfalva és Harka - gyakorlatilagmegsemmisült vagy elerőtlenedett. Sopron elvesztette a gyülekezet kétharmadát. Többhelyről - Harka, Levél, Balf - kitelepít ették a lelkészt és a tanítót is.

23 EOL Bányakerületi iratok 119311945.24 EOL 1947. augusztus 22-i püspökkari konfereneiajegyzőkönyve.25 EOL 1947. augusztus 22-i püspökkari konferencia jegyzőkönyve. - A megállapodás szövcgét 1. szamu

mellékletként közöljük. Dunamelleki Református Egyházkerület Ráday Levéltára. Ravasz László iratai1907-1992. Püspöki és egyéb közélcti tevékenységevel összefüggő iratok 1921-1957. sz. n.

26 EOL Egyetemes egyházi iratok 32/1947.

79

Tóth Agnes

Purgly Lajos egyházkerületi felügyelő mosoni útjáról 1947. május l-l-ért a követke-zőket írta: "Levélen sem lelkész, sem felügyelő nincsen helyben, előbbi beteg, és Eszter-gomban van kórházban, utóbbi ismeretlen helyen tartózkodik .... Szomorú képet nyújt eza közelmúltban még virágzó egyházközség, mert az elnéptelenedés tragédiáján kivül méga vezetőségtől is elválasztatott, de az oda telepítettek magatartása miau is cgyensúlyozott-ságát és új irányát a gyülekezet még közel sem találta meg. Véleményem szerint sajnos itta gyülekezet volt lelkésze a már kitelepített Schrödl Mátyás nagymértékben befolyásolta agyülekezet tagjait, mely helytelen befolyás következménye volt a bekövetkezett sokirányútragédia. Üres templom, üres paplak, üres iskolák várják a megoldást és lsten kegyelmét.Levélre sürgősen agilis lelkészre és felügyelőre van szükség. A lelkész lehetőleg fiatal,hitbuzgó. jó magyar ember legyen és talán az sem baj, ha a némel nyelvet egyelőre csaktörve bírja .... Rajkán a gyülekezet szintén a kitelepítés szörnyű hatása alatt áll és majdnemelnéptelenedeu.'?"

A Tolna-baranya-somogyi egyházmegye gyülekezeteir is alapjaiban rendítette meg anémetek kitelepítése. Az egyház kiküldönje, valamint a vallás- és közoktatási miniszterképviselője 1947 júliusában közösen kereste fel az érintett településeket. A helyszíni tájéko-zódás célja az volt, hogy az egyház jogos államsegélyigényét a meggyengült gyülekezeteklelkészi állásainak fenntartásahoz megállapítsa. A kitelepítések azonban a legtöbb község-ben még nem zárult ak le, így a gyülekezeti létszám ok állandó változást mutatt ak. "A ki-telepítési lajstromon szerepeltek közül igen nagyszámú hittestvérünket állandó lakhelyérőlnéhány kilométernyire fekvő szornszéd községbe szállították, és ott elbocsátották: tegyen,amil akar. Sok helyen keresztül vitték az összetelepítést (gettózást), több helyen a telepesekrátolepitése történt meg. Mindkét esetben számosan a környéken szóródrak szét, de időnként- amikor biztonságban érzik magukat és újabb kiszálló bizottságokról nincsenek hírek -hazaszállingóznak, visszaszivárognak. Ez a körülmény magyarázza, hogy olyan véglegeshelyzetképet, amely állandónak, változatlannak tekinthető, s amelynek figyelembevételévellehetne a jövőre vonatkozó gyülekezeti szervezésre, vagy egyház-közigazgatási módosítás-ra terveket készíteni és elgondolásokat foganatosítani, nem lehet. ... A Csallóközből: Alsó-és Felsőszeliből áttelepített magyar hittestvéreink legnagyobbrészt a Bonyhád körüli rómaikatolikus községekbe telepíttettek. Ezeknek nyilvántartásba vétele folyamatban van. Tanitó-juk Zombán van.'?" Hasonlóan kaotikus képet mutatott a meglátogatott többi község is?'

A veszteség minirnalizálása érdekében igyekeztek a megsemmisült vagy meggyengültgyülekezetek épületei, földjei és egyéb vagyona fölöt! a tulajdonjogot az egyház számárabiztositani. A szórványba került hívek megtartását misszióközpontok létrehozásával ki-vánták elérni, ezeken a helyeken népfőiskolákat, vagy egyéb képzési, közösségmegiartólehetőségeket is szerveztek. Tárgyalásokat kezdeményeztek a feleslegessé váló tanítók ál-lami alkalmazásának lehetőségéről, amire ígéretet is kaptak."

Kevéssé tudták azonban érvényesíteni egyik legfőbb törekvésüket, nevezetesen, hogya kitelepített evangélikusok helyébe evangélikusok kerüljenek. A katolikus, a reformátusés evangélikus egyház közös levélben fordult Hajdú István telepítési konnánybiztoshoz,amelyben azt kifogásolták, hogy az eddigi telepítés ek során - 3000 szlovákiai magyar csa-lád elhelyezése - figyelmen kívül hagyták a felekezeti szempontokat - pl. Harta, Hajós,

27 EOL Dunáninneni Egyházkerület iratai 147/1947.28 EOL Egyetemes egyházi iratok, sz. n. 1947. július 15.29 Tolna Illegye egyes községeire vonatkozó adatokat a 2. számu mclléklctbcn közöljük. EOL Egyetemes egy-

házi iratok, sz. n. 1947.július 15.30 EOL 1946.június 24-i püspökkari konferenciajegyzökönyve.

80

Kitelepitések, egyházak, identitás

Dunaszekcső, Kéty, Hímesháza esetében -, ami lehetetlenné teszi az érdekelt egyházakszórványba került híveinek felekezeti gondozását."

Állami intézkedést sürgettek annak érdekében is, hogya kitelepülő szlovák hívek aharangokat, templomi bibliákat, egyéb kegy tárgyakat ne vihessék magukkal. Végül mégisazaz álláspont érvényesüit, hogy a kegyszerek azok tulajdonában maradjanak, akik eddigishasználták. Kivételt a különleges történeti vagy művészeti értékük miatt már korábbannemzeti védelem alá helyezett tárgyak jelentettek.

A telepítések az egyházközségek életében, a hitéletben, az egyházszervezetben is jelen-tőskárokat okoztak. Megbomlott a helyi társadalom korábban kialakult kohéziója, amelyetkülönböző elemek - nemzetiségi megoszlás, foglalkozási struktúra, képzettség, munka-kultúra, vallási hovatartozás stb. - folytonos és kölcsönös egymásra hatása eredményezett.A telepítések hatásának közömbösítésére az egyház vezetőinek sem módja, sem eszközenem volt. Annál is inkább, mert 1948-tól figyelmüket és erejüket az egyházi autonómiátmás területeken is ki kezdő támadások - iskolán kívüli hitoktatás, egyházi iskolák meg-szüntetése - kivédése kötötte le.

Kapi Béla emlékiratában maga is leszögezte, hogya kényszertelepítésekkel szembeniföllépésük eredménytelen volt, ennek felelőssége azonban nem az egyházat terheli, hiszenvállalták a kemény tiltakozás kockázatát. Mert - mint írta - "teljes erővel érvényesítenikellett az egyház erejét és befolyását, s az egyház felsőbbségének igazolnia kellett az or-szág és az egész egyház színe előtt, hogy gyáván nem kushadt a sarokban, némán engedvemegtörténni, amit politikai erőszak a nemzetre oktrojált, hanem a lehetőség határa között,erejéhez mérten teljesítette a maga kötelességét.''"

MellékIetek

1. számú melléklet

Csehszlovákia és Magyarország protestáns egyházai nak képviselői, akik egyházi kérdések megbeszélése végettkét napra összejöttek, a kövctkcző pontokban egyetértésre jutottak:

1) Egy tartós béke elengedhetetlen feltételét, teljes vallásszabadságot kell biztositani, nemesak minden egy-es egyháznak a saját hivei számára, hanem kölesönösen minden egyháznak egymással szemben;

2) Az egyházak cselekvéseikben szigorúan kerüljék egymás között minden fele viszálykodást és ezzel azökomenikus szeretetnek és együttműködésnekjó példáját szolgáltassák a nemzetek előtt.

A Csehszlovákia és Magyarország közötti kölcsönös lakosságesere tekintetében kormányainknak nyomatéko-san óhajt juk figyelmébe ajánlani:

1) Az egyforma hitvallásúak kicserélése és lehetőleg újratelepítése is kompakt egységekben történjék;2) Mindcn lelkésznek lehetőség és szabadság adandó a megosztott egyházközségek érdekeinek további

szolgálatára, vagyis mindenekelőtt a többséggel maradhasson vagy később ahhoz visszatérhessen;3) Egy község továbbra is egyházközségnek ismerendő el, amíg tagjainak 25%-a, vagy számokban kife-

jezve legalább 2-300 lélek a korábbi helyen marad;

31 EOL Egyetemes egyházi iratok 949/1947. - Kapi Béla is többször tárgyalt a VKM vezetőivel annak ér-dekében, hogyakitelepítettek helyére evangélikusok kerüljenek. Konkrétan Hidas, Izmény, Kéty, Kis-mányok, Majos gyülckezctckrc vonatkozóan terjesztett elő kérelmet, de mint írta: "félek azonban, hogymentési kisérletünk megkésik, vagy egyéb ok miatt eredménytelen lesz". EOL Dunántúli Egyházmegyeegyházkerületi iratok 1663/1945.

32 KAPI Béla: Lámpás az oltár zsámolyán. Sopron, 2004, 578. p.

81

Tóth Agnes

a) Az egyházközség mint ilyen az egyházi épületekre, vagyis templomra, lelkészlakra, stb. való tulaj-donjogát meg tart ja;

b) Ezzel szemben a földbirtokok, mindenféle egyházalapok és tartalékok (Rcscrvcn), amelyek az egy-házközséghez tartoznak, arányosan megosztandok a távozó és az ott ma radó egyházrész között. Atávozónak ez a tulajdonrész az új hazájában rekompenzálandó a két állam közötti szerződés alapján;

c) Az egyházi anyakönyvek, matrikulumok az egyházközségben visszamaradnak mindaddig, amig an-nak lélekszáma az előbbi lélekszám 25%-ánál kevesebb nem lesz; abban az esetben, ha az egész gyüle-kezet távozik, az egyházi anyakönyveket tartozik magával vinni; ha azonban az egyházközséget aletelepitéskor fcloszlatják, az egyházi anyakönyvek annak az országnak evangélikus vagy reformátusegyházi főhatóságai védelme alá helyezendők, ahol a letelepítés történik.

Továbbá ajánlatos, hogy minden egyes ánclepülö szerezzen a maga számára az anyakönyvekből családikivonatot, hogy az új otthonban új egyházi anyakönyvet lehessen felállítani, továbbá éljen a lehetőséggel.hogy minden ilyen okiratról fotokópiákat és mikrofilmeket állítson elő, részben általános felvilágosításcéljaira, részben általános felvilágosítás céljaira, részben pedig a tulajdonjog felett esetleg előállhatókonfliktusok elhárítására.d) Minden egyházi levéltár, amennyiben nincs nemzetvédelem alatt álló okiratoknak nyilvánítva, helyi

vagy általános egyházi levéltárakban őrizendő. Minden egyházi okiratnak van történelmi értéke ab-ban az esetben is, ha a tulajdonjog-változás a helyi értékét látszólag csökkenti.

e) A egyházi kegyszerek - keresztelés, úrvacsora és más templomi szelgálatra szántak - azoknak a tulaj-donát képezik, akik ezeket eddig is használtak, kivéve azokat a tárgyakat, amelyek nemzeti védelemalá lettek helyezve különleges történelmi vagy müvészeti értékük miatt.

4) A szétszórt és megosztott egyházközségek lelkészeinek engedélyt kell adni, hogy anyanyelvükön isten-tiszteleteket tartsanak és ugyanilyen módon mindenféle lelki gondozást gyakoroljanak. A maradékgyüle-kezetek missziói körzetekbe tömörítendők és saját lelkipásztoraik által gondozandók. Ez áll ugyanúgya Magyarországon élő szlovák lutheránusokra. mint a cseh országokban élő magyar refonnátusokra, ateljes viszonosság keretében.Továbbá ajánlatos, hogy mindkét országban egyházi bizottságok alakíttassanak, amelyekben mindenegyház képviselve van, ezek úgy saját kormányukkal, mint a másik ország bizottságával szemben kép-viseljék akieserélt és a visszamaradt egyháztagok érdekeit. Ennek a két bizottságnak alkalmat kell adniarra is, hogy ellenőrizhesse ezeknek a megállapodások nak a másik országban mi módon történő ke-resztülvitelét.

5/a) Minden lelkész, nyug. lelkész és lclkészözvcgy, aki csere előtt áll vagy nincsen állampolgársága, teljesilletményét (kongruáját) vagy nyugdíját ugyanúgy meg tart ja, mint a szolgáló lelkészek.

b) Minden bajba jutott lelkésszel és személlyel szemben igazságosan kell eljárni az újjáépítés célját szol-gáló általános segélyakeióknál és adományok szétosztásánál, minden tekintet nélkül arra, hogy milyennemzetiségü.

Genf, 1947.június 18.

82


2. számú melléklet

A település A kitelepí- Az evan-gélikusok

Megye Település evangélikus tett evan-jelenlegi, Megjegyzés

neve neve lélekszám a gélikusok1947. júliusi

1944-ben számalélekszáma

Alsónána 1300 1162 59 6 személy önként távo-zott. A többi hiányzóhadifogoly. Betelepítés32 községből történt.Betelepítettek között23 evangélikus van. 40 házmég üres. Úgyszintén200 hold föld is kiadatlanmég.

Bátaapáti 1170 1008 143 A kitelepítés befejeződött.15 ház még bizonytalan.Bátaszékről és Nagy-mányokról idetelepültekholmijuk hátrahagyásával

Tolna visszamentek eredeti tar-tózkodási helyükre, igazol-ván azt, hogy ott munkaal-kalmuk van. A gyülekezetszinte megszűnt. Esetlegmissziógyülekezetté ala-kulása válik lehetségessé.A mai állandó hullámzóés ki nem forrott helyzet-ben bármily intézkedéskorai és elhamarkodottvolna.

Bikács 1035 316 309 gettózva A kitelepítés nem zárult le.Az ideiglenesen megha-gyottak száma 126.

83

TÓlhAgnes

A település A kitelepí-Az evan-gélikusok


neve neve lélekszáma gélikusok1947. júliusi


Bonyhád 2486 1010 - Állandóan folyik a nyug-talanitás. Vagyonában15 gazdacsalád maradt.A gyülekezet a földosztóbizottságtól földet kapott.Június 15-én Veres Péterminisztcr a parasztpártkongresszusán állítólag ar-ról beszélt, hogya bonyhá-di kitelepítés iskolapéldáulállítható, bár még vannakmindig németek és németncvűek. Egyesek állításaszerint Bonyhádon van, akia kitelepítendők lajstrománszerepclt, de amikora komrnunista pártba tagullépett, visszamaradt.

Dombóvár - - - Magyar, az anyagyüle-kezetet a kitelepités

Tolna nem érintette. Szabadileánygyülekezet németnyelvű, 252 lelkű. Ezeknekanyagi teherbíró képessége100%-kal csökkent. Get-tózva vannak. 1946. évipünkösdkor a rendelkezés ,

ellenére a kiürítés céljátszolgáló vagonok nemérkeztek meg. A lakosságma is otthon van.

Felsönána 1242 - 840 Vagyonában 50 lélekmaradt meg. 796 mindené-ből kifosztva. A férfiak aközel-távol fekvő szem-szédos községekbe járnakrnunkába. Az asszonyokotthon dolgoznak, nap-számba járnak, fonnak.A telepesek a templomrabejelentették igényüket.

84

Kitelepitések. egyházak. identitás


Megye Település evangél ikus tett evan-jelenlegi, Megjegyzés

neve neve lélekszáma gélikusok1947. júliusi

1944-ben számalélekszám a

Gyönk 1428 - - Vagyonelkobzás és össze-költöztetés megtörtént.A kitelepítés még nem.358 vagyonnal rendelkezőgyülekezeti tag volt. 1946-ban csak 83 családfenn-tartó volt megadóztatható.Ezt községi bizonyítványigazolja. 1946. december9-e óta újabb 16 családotírtak ki kiköltöztetésre.A jelen lévő lélekszámbanállandó a hullámzás.A közeli Miszlára és másmagyar helyre szegődnekel. Az egyháztagok teher-bíró képessége 77%-kalcsökkent. Adóalanyokszáma 275-el csökkent.

Györköny 2300 400 1260 A kitelepítési lajstromonTolna 600 személy szerepel.

A kitelepítés nem zárult le.A lakosság szétszóródotta környéken. Állandó ahullámzás. Gettózás nincs.

Izmény 1070 - 615 Vagyonában 60 lélek(12 család) maradt. A töb-bit gettózták. Kitelepítésalatt áll 90%.

Kalaznó 684 - 2 család 1946. december 16-ánkelt községi bizonyítványszerint a vagyonelkob-zás 80%-át érte. Azótafolytatódott. Ma 96-98%-avagyonnélküli. A kitele-pítésre ítélteket áprilisbanRegölybe szállították, ottszélnek eresztették. A tele-pesek a templom és paplakátvételére törekednek.

85

Tóth Agnes



neve neve lélekszám a gélikusok1944-ben száma

1947. júliusilélekszáma

Keszőhidegkút 1047 - - A kitelepítés most indultmeg. Vagyonában maradt24 lélek.

Kéty 1133 1030 180 Vagyonában csak négycsalád maradt. Kitelepités-re 95% van előjegyezve.A kitelepítés most folyik.

Kismányok 1305 - 1003 Bányavidék, a bányászokkitelepítését nem hajtottákvégre. A gazdáknak csak2%-a maradt vagyonában.Az anyagyülekezetből175 személyt telepítettekki. Váralja leánygyüleke-zetből, melynek léleksza-ma fenti összesítésbenszerepel, és amely szinténbányavidék, az első ki-telepítéskor 90, a máso-

Tolna diknál 80 személyt vetteklajstromba és telepítettekki részben.

Kistormás 846 578 268 Kitelepíttetett 70%,de a kitelepítés még nincslezárva. A megmaradtőslakosságra rátelepítéstörtént. Teherbíró képesség86%-kal csökkent. Végleg106 lélek távozott.

Majos 1177 - - A kitelepítés folyamatban.Gettózás történt.200 személynek mentesíté-sijoga van. A teherbíró ké-pesség 95%-kal csökkent.A betelepítés megtörtént.Az őslakosság egy részea környező községekbenhelyezkedett el, elszegő-dött, vagy napszámba jár.

86




neve neve lélekszám a gélikusok1947. júliusi


Mucsfa 1760 - - A kitelepítés során a szom-szédos Mucsiba vitték,ott azonban elbocsátottákőket. Legnagyobb részükvisszaszivárgott. Kitelepí-tés után megmaradta lélekszám 1I5-e. Vagyo-nukban maradtak 180-an.28 ház van ősi birtokban.Az öt szórványban szapo-rodott a lélekszáma betelepülés útján.Az 5 szórványhelyen,mely színkatolikus 10lélek volt. Ma a szaporulatitt 140.

Szárazd 654 - 404 A meghagyott 409 lélekbőlez év pünkösdjén18 családot telepítettek ki.

Tolna Az adózók közül71 lélek áll kitelepítés alatt.A szomszédos Regölybeés Szakályba húzódtak.Ott magyar családokfogadtak be egy-egy csa-ládot ingyenmunkásként.Lélekszám a folytonoshullámzás miatt pontosannem határozható meg.

Tengelic 665 - 490 Jánosmajor leánygyüleke-zet részben német, isméttelepítettek ki. Anyagyüle-kezet színmagyar.

Varsád 1711 - 1179 Mind az anyagyülekezet-ben, mind az 541 lelketszámláló leánygyülekezet-ben, Ugvariban kitelepítésfolyamatban van. Tisztakép nem adható.

87

Kitelepítések, egyházak, identitás. Az evangélikus egyház törekvései nem magyar anyanyelvű hívei védelmében 1945-1948

Documents