Top Banner
2011. június V. évfolyam M E L L É K L E T M E L L É K L E T 2. szám G y e r e k s a r o k A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJÁNAK MELLÉKLETE KIS TÜKÖR KIS TÜKÖR A hársfa egy domboldalon állt a többi fa társaságában, és hozzájuk hasonlóan ő is fiatalon megismerte a természet körforgásának rendjét: tavaszra nyár jön, nyárra ősz, őszre tél, s csak ezután köszönt be ismét a kikelet. Levelei, me− lyek a tavaszi rügyfakadáskor borítják zöldbe, nyáron erő− ben, színben pompáznak; s ha megérkezik az ősz, megsárgulnak, megbarnulnak, elfonnyadnak és lehulla− nak. Ezen ő sokat bosszankodott. Azt szerette volna, hogyha neki sokkal több levele lenne, mint a többi fának, mert vezér, sőt uralkodó kívánt lenni közöttük. Egyre csak azon gondolkodott, hogyan is lehetne több le− vele. És arra jutott, hogy elég egyszerűen: ha nem engedi lehullani ősszel a leveleket, akkor a következő tavasszal újak nőnek rajta, s így kétszer annyi levele lesz, két év múlva háromszor annyi, és ahogy telnek az évek, valósá− gos levélmilliárdos válik belőle. Amint eltervezte, úgy is tett. Vége lett a nyárnak, a fák le− velei elveszítették élénkzöld színüket, kifakultak, és las− san, egyik a másik után kezdett lehullani a földre. A hársfa viszont összeszedte az erejét, az ágai megmarkolták a le− veleket, és tartották, tartották erősen. Aztán bágyadt meleggel a szeptember is elbúcsúzott, jött az október, az októberi hideg szelek, a fogva tartott leve− lek egészen elszáradtak, és vigasztalanul zörögtek a hársfa ágain. Társai a téli álomra készültek, már elálmo− sodtak, szinte mindegyikük kopáran állt. Egyedül a hársfa volt az, akinek az összes levele ott volt az ágakon, és zör− gött és zörgött, amikor fújt a szél. Ő is elálmosodott, sze− retett volna aludni, de arra gondolt, hogy ha elveszíti az éberségét, és elalszik, akkor lehullanak a levelek, és az egész eddigi munkája kárba vész. De ha akart, sem tudott volna aludni, mert a száraz levelek csörögtek és zörögtek rajta, ezzel a szomszéd fákat is zavarva. Azok panasz− kodtak neki, figyelmeztették: – Hársfa, hársfa, ne tégy ilyen ostobaságot, ezekkel a le− velekkel mihez kezdesz majd? Az új, friss levelek az iga− ziak, a régieket engedd el, és engedj minket is aludni! De a hársfa nem hallgatott rájuk. Így köszöntött rájuk a ködgomolyokkal érkező hideg no− vember. Esőkkel szitálta be a dombot, halk, súlyos csep− pek hullottak a fákra, amelyek nyirkossá, vizessé áztatták a hársfa leveleit. Már nem csörögtek és zörögtek, hanem súlyosak lettek, és rátapadtak az ágakra. A többi fa már békésen aludt, és lélegzett a késő őszi tiszta levegőből. A hársfa nedves levelei viszont betömték a fa pórusait, így nem tudott lélegzethez jutni. Ott fuldoklott, de továbbra is konokul őrizte a leveleit. – Majd tavasszal – bizonygatta magának. – Akkor kiderül, hogy megérte ez a sok kényelmetlenség. Én büszke le− szek magamra, a többiek pedig irigykedni fognak. Így küzdötte végig a telet levegő után kapkodva. Aztán, nagy sokára napfénnyel, meleggel beköszöntött a tavasz, a többi fán rügyek fakadtak, s egyik napról a má− sikra az egész teremtés zöldbe borult, a hársfa pedig ki− dőlt, mert belül teljesen elkorhadt. Élettelen levelei, amelyekhez annyira ragaszkodott, belefojtották az életet. Egy embernek bőséges termést hozott a földje. Így okos− kodott: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet, és nagyob− bakat építek; oda gyűjtöm minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van any− nyid, hogy sok évig elég. Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! Ám az Isten így szól hozzá: Eszte− len, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? „Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának, ahelyett, hogy az Is− tenben gazdagodnék.” (Lk12, 17–21) Szecsődi Leó Kedves Gyerekek! Felhívjuk figyelmedet arra, hogy elektronikus for− mában is elérhetők vagyunk. Mindennemű észre− vételedet, ötletedet, gyülekezeti életünkkel kapcsolatos beszámolódat és fotóidat szívesen fo− gadjuk a [email protected] email címre! Szíve− sen válaszolunk az újsággal, cikkekkel kapcsolatosan felmerülő kérdésekre is. Örülnénk annak is, ha megírnád nekünk, tetszik−e a mellék− let, ill. hogy miről szeretnél benne többet olvasni, milyen jellegű játékot látnál itt szívesen, s amennyi− ben tudunk, igyekszünk változtatni rajta. − szerk − A hársfa levelei A hársfa levelei
4

Kis Tükör melléklete 5.2

Mar 24, 2016

Download

Documents

Kis Tükör

A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJÁNAK MELLÉKLETE
Welcome message from author
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
Page 1: Kis Tükör melléklete 5.2

2011. júniusV. évfolyam

M E L L É K L E TM E L L É K L E T

2. számG

yere

ksarok

A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJÁNAK MELLÉKLETE

KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

A hársfa egy domboldalon állt a többi fa társaságában, éshozzájuk hasonlóan ő is fiatalon megismerte a természetkörforgásának rendjét: tavaszra nyár jön, nyárra ősz, őszretél, s csak ezután köszönt be ismét a kikelet. Levelei, me−lyek a tavaszi rügyfakadáskor borítják zöldbe, nyáron erő−ben, színben pompáznak; s ha megérkezik az ősz,megsárgulnak, megbarnulnak, elfonnyadnak és lehulla−nak.Ezen ő sokat bosszankodott. Azt szerette volna, hogyhaneki sokkal több levele lenne, mint a többi fának, mertvezér, sőt uralkodó kívánt lenni közöttük.Egyre csak azon gondolkodott, hogyan is lehetne több le−vele. És arra jutott, hogy elég egyszerűen: ha nem engedilehullani ősszel a leveleket, akkor a következő tavasszalújak nőnek rajta, s így kétszer annyi levele lesz, két évmúlva háromszor annyi, és ahogy telnek az évek, valósá−gos levélmilliárdos válik belőle.Amint eltervezte, úgy is tett. Vége lett a nyárnak, a fák le−velei elveszítették élénkzöld színüket, kifakultak, és las−san, egyik a másik után kezdett lehullani a földre. A hársfaviszont összeszedte az erejét, az ágai megmarkolták a le−veleket, és tartották, tartották erősen.Aztán bágyadt meleggel a szeptember is elbúcsúzott, jöttaz október, az októberi hideg szelek, a fogva tartott leve−lek egészen elszáradtak, és vigasztalanul zörögtek ahársfa ágain. Társai a téli álomra készültek, már elálmo−sodtak, szinte mindegyikük kopáran állt. Egyedül a hársfavolt az, akinek az összes levele ott volt az ágakon, és zör−gött és zörgött, amikor fújt a szél. Ő is elálmosodott, sze−retett volna aludni, de arra gondolt, hogy ha elveszíti azéberségét, és elalszik, akkor lehullanak a levelek, és azegész eddigi munkája kárba vész. De ha akart, sem tudottvolna aludni, mert a száraz levelek csörögtek és zörögtek

rajta, ezzel a szomszéd fákat is zavarva. Azok panasz−kodtak neki, figyelmeztették:– Hársfa, hársfa, ne tégy ilyen ostobaságot, ezekkel a le−velekkel mihez kezdesz majd? Az új, friss levelek az iga−ziak, a régieket engedd el, és engedj minket is aludni!De a hársfa nem hallgatott rájuk.Így köszöntött rájuk a ködgomolyokkal érkező hideg no−vember. Esőkkel szitálta be a dombot, halk, súlyos csep−pek hullottak a fákra, amelyek nyirkossá, vizessé áztattáka hársfa leveleit. Már nem csörögtek és zörögtek, hanemsúlyosak lettek, és rátapadtak az ágakra. A többi fa márbékésen aludt, és lélegzett a késő őszi tiszta levegőből. Ahársfa nedves levelei viszont betömték a fa pórusait, ígynem tudott lélegzethez jutni. Ott fuldoklott, de továbbra iskonokul őrizte a leveleit.– Majd tavasszal – bizonygatta magának. – Akkor kiderül,hogy megérte ez a sok kényelmetlenség. Én büszke le−szek magamra, a többiek pedig irigykedni fognak.Így küzdötte végig a telet levegő után kapkodva.Aztán, nagy sokára napfénnyel, meleggel beköszöntött atavasz, a többi fán rügyek fakadtak, s egyik napról a má−sikra az egész teremtés zöldbe borult, a hársfa pedig ki−dőlt, mert belül teljesen elkorhadt. Élettelen levelei,amelyekhez annyira ragaszkodott, belefojtották az életet.Egy embernek bőséges termést hozott a földje. Így okos−kodott: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet, és nagyob−bakat építek; oda gyűjtömminden vagyonomat. Aztánmajd elégedetten mondommagamnak: Ember, van any−nyid, hogy sok évigelég. Pihenj,egyél, igyál,s élj jól! Ámaz Istení g ys z ó l

hozzá: Eszte−len, még az éjjelszámon kériktőled lelkedet.Amit gyűjtöttél, kiremarad?

„Így jár az, aki vagyont halmoz felmagának, ahelyett, hogy az Is−tenben gazdagodnék.” (Lk12,17–21)

Szecsődi Leó

Kedves Gyerekek!Felhívjuk figyelmedet arra, hogy elektronikus for−mában is elérhetők vagyunk. Mindennemű észre−vételedet, ötletedet, gyülekezeti életünkkelkapcsolatos beszámolódat és fotóidat szívesen fo−gadjuk a [email protected] email címre! Szíve−sen válaszolunk az újsággal, cikkekkelkapcsolatosan felmerülő kérdésekre is. Örülnénkannak is, ha megírnád nekünk, tetszik−e a mellék−let, ill. hogy miről szeretnél benne többet olvasni,milyen jellegű játékot látnál itt szívesen, s amennyi−ben tudunk, igyekszünk változtatni rajta. − szerk −

A hársfa leveleiA hársfa levelei

Page 2: Kis Tükör melléklete 5.2

2 2011. júniusKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR M E L L É K L E TM E L L É K L E T

Június 2−án és 5−én valami véget ért,de inkább csak most kezdődik... Ittvagyunk húszan, és most eszmélünkfel, hogy ez a két év konfirmáció−előkészítő milyen gyorsan elment, s akérdéseket elolvasva nehezünkre válikmondatokba önteni mindazt, amitátéltünk.

1. Amikor megkaptad a levelet, ameghívást a kátéra, mire számítottál?Kellemesen vagy kellemetlenülcsalódtál a kátéban? Mire számítottálakkor, és aztán milyen volt?Korpás Réka: Nem sokkal volt másabb,mint amire számítottam. Többenvoltunk, mint előtte gondoltam, deszomorít, hogy sok ismerősöm, akikrőlazt hittem, hogy fognak járni, nem jöt−tek el az alkalmakra.Vetter Ádám: Amikor megkaptam a le−velet őszintén nem nagyon örültemneki, mert akkoriban mindennap voltedzésem, és egy nap kihagyás is sokatszámított. Az első óra után kezdett nemannyira zavarni, szerettem ott lenni,ahol épp akkor ültem, Isten közel−ségében.Gábor Zsuzsa: Én nem kaptam levelet.Emlékszem rá, amikor felhívott az egyikbarátnőm és megkérdezte : „Te is kap−tál levelet, hogy járhatsz konfirmá−cióra?” Mondtam neki, hogy nem, éskinevettem, hogy péntekenként mégsuli után is tanulhat. De igazábólnagyon bántott, szomorú voltam, hogyén nem kaptam. Titokban azt remél−tem, hogy nekem is pár nap múlvamegjön a levél, de nem jött. Az elsőilyen „órára” elmentem a barátnőmmelazt remélve, hogy én is járhatok, ésigen, azóta péntekenként ott vagyok akonfirmáció−előkészítőkön.Matusek Péter: Örültem, amikormegkaptam a levelet, nagyon kíváncsivoltam arra, hogy milyen lesz. Azt hit−tem, hogy nagyon nehéz lesz, de páróra után rájöttem, hogy csak rend−szeresen kell tanulni, és akkor semmigond nem lesz .

2. Éreztél valamiféle változást a tavalyiés az idei konfirmandustalálkozóközött? Ha éreztél, akkor mit? Milyenekvoltak a találkozók?Korpás Réka: Tavaly még nem is−mertük annyira egymást, ezért mostlazább volt az egész, és jobbanmertünk közeledni egymáshoz.Vetter Ádám: Az első konfirmandus−

találkozón megismerkedtünk egymás−sal, akkor értünk egy igazi csapattá. Amásodik konfirmandus találkozón márnem éreztem azt, hogy valakivel is−merkednem kellene, mindenkiveltudtam pár mondatot beszélgetni. Atalálkozókon rengeteget viccelődtünk,beszélgettünk, játszottunk. Úgy érzem,nem volt egy olyan ember sem, akihazavágyott volna a találkozókról.Gábor Zsuzsa: A tavalyi is és az ideitalálkozó is nagyon jó volt. Tavaly talánmég nem vettem ennyire komolyan eztaz egészet, mint most, főleg így, hogyegyre közelebb vagyok a konfir−máláshoz. Azt hiszem, kijelenthetem(legalábbis remélem), hogy most máregyre közelebb vagyok Istenhez.Matusek Péter: A találkozók nagyon jókvoltak, rengeteg sok boldog emlékemszármazik a találkozókról. Véleményemszerint a két találkozó közt nem voltolyan nagy különbség, kivéve azt, hogymás helyen voltak.

3. Ha azt mondják neked káté előtt,hogy Isten és te, és ugyanezt mostmondják... Változott valami? Mi válto−zott, mikor?Korpás Réka: Régebben mindig féltema jövőmtől, hiába tudtam, hogy Istengondoskodik rólam. Most már szinteteljesen rá tudom magam bízni, bizton−ságban érzem magam. Ez főleg azutóbbi konfirmandus−hétvégén erő−södött meg bennem.Vetter Ádám: Káté előtt pusztán azt hit−tem Istenről, hogy teremtette a Földetés a mindenséget, és az Ő fia, Jézusaz életével megmentett minket a bűn−ből. Most konfirmációnk előtt már meg−tanultuk és megértettük, hogy Jézusmit szenvedett, igazán mivel fizetett abűneinkért, és megértettük azt is, miértvagyunk száműzve a paradicsomból.Gábor Zsuzsa: Káté előtt is hittem Is−tenben. De igen, sok minden megvál−tozott. A kátéknak, a konfirmandus−hétvégéknek, a bibliaóráknak, az AFSZtalálkozóknak, az istentiszteleteknek, atornatermes alkalmaknak köszön−hetem azt a változást, hogy egyre job−ban érdekel Isten, a történetei és acsodái.Matusek Péter: Számomra olyan sokminden nem változott, mert én márkisebb koromban is jártam reformátusgyermektáborokba, így én már fiatalonmegismerhettem Isten kegyelmét.

4. Mik azok, amik a legjobban fognakhiányozni ebből a két évből, és mikazok, amiket magaddal viszel egészéletedre?Korpás Réka: Megérthettem dolgokat,amik nagyon érdekeltek, és tudom,hogy sok újabb kérdés fog bennem fel−halmozódni. És persze az emberek,habár sokan egy iskolába megyünk,úgyhogy remélem, még párat jobbanmegismerek.Vetter Ádám: Elsősorban a barátok ésa találkozók. Sajnos látom előre, hogykonfirmáció után nem mindenkivelfogok legalább havonta egyszertalálkozni. Amit magammal viszek azIstenben és Jézusban valómegerősített és megértett hitem.Gábor Zsuzsa: Az, hogy péntekenkéntmár nem kell kátéra mennem. Nagyonfognak hiányozni a kátésok, a Tiszte−letes néni, Püspök úr, Zoli, Laci, bárvelük még biztosan fogok találkozni atemplomban vagy a bibliaórákon. Abarátságok, amik remélem, még soká−ig megmaradnak, a konfirmandus−hét−végék, a beszélgetések, a játékok ésez az egész két év, összesítve minden!Megpróbálok e két évből minél többemléket magammal vinni, hogy sok évután is, sőt örökre emlékezzek rájuk. Matusek Péter: Akik nagyon fognakhiányozni, azok a barátok. Rengetegsok új barátra tettem szert ebben a 2évben. A sok szép emléket, és az Is−tenről tanult dolgokat viszem magam−mal az életre.

5. Foglald össze pár mondatban, hogymit jelentett számodra a káté!Korpás Réka: Értékes beszél−getéseket, jó társaságot, Istenhezközelséget.Vetter Ádám: Igazából a káté meg−tanítja, hogy Isten mit, miért tett, ésJézus mit is szenvedett el. De ez csakaz egyik része, másik részéről új bará−tokat, és sok közös emléket kap azember. Számomra a káté két éve nemteher volt, sőt ez a két év engemgazdagított.Gábor Zsuzsa: Isten közelségét. Azt asok felejthetetlen pillanatot, barátságot.A sok tanulást. De ezt nem lehet össze−foglalni, ezt át kell élni! Matusek Péter: A káté segítségével sokúj dolgot tanulhattam meg Istenről ésaz egész egyházról és örülök, hogy akét éven keresztül járhattam.

Szakál Ádám

Page 3: Kis Tükör melléklete 5.2

32011. június KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR M E L L É K L E TM E L L É K L E T

Bibliai kifestő rejtvénnyel

1. Mi történt Pünkösdkor, miután a tanítványokmegteltek Szentlélekkel? /ApCsel 2,1–11/

1. gyógyítottak 2. prédikáltak3. nyelveken szóltak 4. halottakat támasztottak föl

2. A középső ábrán látsz egy kulcsot. Melyik tanítványkezében van, és minek a kulcsa? /Mt 16,18–19/

A. János 1. PokolB. Jakab 2. MennyországC. Péter 3. Purgatórium

3. Mit jelképez? Mit jelentenek ezek a betűk?

D=P=F=S=

4. A Szentlélek gyümölcsei /Gal 5,22–23/

Ellentéteik: 1. Gyűlölet 2. Bánat 3. Zaklatottság4. Türelmetlenség 5. Szívtelenség 6. Rosszaság7. Hűtlenség 8. Vadság 9. Mértéktelenség

5. Ez a hármas szimbólum egyszerrejelképezi a hitet, a reményt és a szere−tetet. Mi ez a három jelkép?

Hit: ...............................................Remény: ......................................Szeretet: ......................................

A kép eredetileg a kapolcsipincefestmények egyik da−rabja, melyeket 2008 nyaránD. Kiss Ildikó és Dobó Orso−

lya készített. Arejtvényeketszintén ők állí−tották össze.

Fesd ki aképet!

Page 4: Kis Tükör melléklete 5.2

4 2011. június

VerstárVerstár

Pünkösdi lélek

Szárnyaljon bennem ének:Legyek pünkösdi lélek.A nemesben, a jóban

örömmel munkálkodjam.S a célom itt a földönaz Isten felé törjön.

Mértéken túli mérték,szépségen túli szépség:

a szeretet csodájaüssön át, mint a dárda,s hevítsen, lelkesítsen.

Éljek reményben s hitben,s a fénylő igazságnakigaz ösvényén járjak,

s mindig ihletben égjek.Jöjj el, jöjj el, Szentlélek!

Ölbey Irén

KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR M E L L É K L E TM E L L É K L E T

40 gyermek => 18 komáromi => 10 helyezett40 gyermek => 18 komáromi => 10 helyezett

Így lehetne legegyszerűbben számokkal kifejezni a komáromi résztvevők má−jus 14−i teljesítményét az V. Országos énekversenyen Bátorkeszin. Ha csak eztvennénk alapul, elmondhatnánk, hogy szép eredmény. Minden jelenlevő ta−pasztalhatta: – azon túl, hogy mindenki nyerni jött –, hogy a gyerekek elsődle−ges célja nem egy statisztikai adattá válás volt, hanem az éneklés öröménekmegélése. Ahogy a zsűri elnöke, nt. Édes Árpád fogalmazott bevezetőjében,zenét hallgatni lehet aktívan és passzívan is, de zenét alkotni csak aktívan le−het. Aki énekel, aktívan részt vesz annak létrehozásában, mivel az belőle jön.Ehhez nem elég bekapcsolni a zenelejátszó eszközök valamelyikét. Öröm volttapasztalni, hogy egyre több gyermek vesz részt az ilyen alkalmakon, miköz−ben egyre többen élik meg az éneklés örömét, nem tévesztve szem elől a főcélt: miszerint elsősorban Teremtő Uruknak szolgálnak ezzel.Külön köszönet illeti a komáromi diákok felkészülését segítők, Simon RáczMárta és Csiffáry Ildikó munkáját, akik nélkül nem érték volna el „dalos pacsir−táink” a következő helyezéseket:

I. Kategória (1–2. osztály): 1. Molnár Anna, 2. Csiffáry Dorka,3. (megosztott) Mikla Bence, Bagin Fruzsina, Simon Barna László.

II. Kategória (3–4. osztály): 3. Zsidek AlexandraIII. Kategória (5–8. osztály): 2. (megosztott) Molnár Zsófia, Édes Lili,

3. (megosztott) Garaj Mihály, Mórocz Balázs

−te−

KIS TÜKÖRKIS TÜKÖRM E L L É K L E TM E L L É K L E T

impresszumimpresszum

FELELÕS KIADÓ: Fazekas ZsuzsannaFÕ SZER KESZ TÕ: Vi o la And rásGRAFIKAI ELRENDEZÉS: Vi o la And rásMUNKATÁRS: Simon Márta

SZERKESZTŐSÉG: Jó kai utca 34.945 01 RévkomáromE-MAIL: [email protected]: Nec Arte spol. s.r.o.

A Révkomáromi Re for má tus Egy ház köz séghi va ta los lap já nak mel lék le te. Meg je le nikmin den ne gyed év ben. Kéz ira to kat nem õr -zünk meg és nem adunk vis sza. Meg ren -del he tõ az újsággal együtt a szer kesz tõ ségcí mén, vagy külön is igényelhetõ. Kül de -mény ként pos ta költ sé get is hoz zá szá mí tunk.

V. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM2011. JÚNIUS

Fesd kia képet!

Kitöltetett a Szentlélek,Zeng az Ige, újul minden:

Halld meg ma is néped szavát:Jövel Szentlélek Úristen!