Kerteszeti-dendrologia.pdf

8/19/2019 Kerteszeti-dendrologia.pdf

http://slidepdf.com/reader/full/kerteszeti-dendrologiapdf 1/461

Created by XMLmind XSL-FO Converter .

Kertészeti dendrológia

Schmidt, Gábor

Tóth, Imre





Schmidt, Gábor Tóth, Imre

Publication date 2006

Szerzői jog © 2006 Schmidt Gábor – Tóth Imre



iii


Tartalom

Bevezetés ......................................................................................................................................... viii

1. A könyv nomenklatúrájának alapelvei ............................................................................... viii

I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak .................................................................................. x

1. Az ökológiai niche-elmélet és értelmezése a fás növényeknél .............................................. x

2. A fás növények csoportosítása a szukcesszióban és az erdő hierarchiájában elfoglalt helyükszerint ........................................................................................................................................ x

2.1. 1. Pionír fák és cserjék ............................................................................................. xi

2.1.1. 1.1. Pionír fák .............................................................................................. xi

2.1.2. 1.2. Pionír cserjék ....................................................................................... xii

2.1.3. 1.3. Száraz területek pionír fái .................................................................. xiii

2.2. 2. Előfutár fafajok .................................................................................................. xiii 2.3. 3. Uralkodó fafajok ................................................................................................ xiv

2.4. 4. Az erdő alsó koronaszintjeiben élő fák és cserjék ............................................. xiv

2.5. 5. Az erdő gyepszintjét alkotó fajok ....................................................................... xv

2.6. 6. A hazánkénál melegebb vidékek díszfái, díszcserjéi ......................................... xvi

2.7. 7. Speciális talajigényű díszfák, díszcserjék .......................................................... xvi 3. A fás szárú dísznövények termesztőkörzetei és télállósági zónái ...................................... xvi

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése ................................................................................... xxi

1. Alaktani alapfogalmak ....................................................................................................... xxi

2. Családhatározó ............................................................................................................... xxxiii

3. Gymnospermatophyta – Nyitvatermők törzse ................................................................ xxxix

3.1. Ginkgoopsida – Páfrányfenyők osztálya ................................................................. xl

3.1.1. Ginkgoaceae – Páfrányfenyőfélék .............................................................. xl

3.2. Coniferopsida (Pinopsida) – Tobozos nyitvatermők osztálya ................................ xli

3.2.1. Pinaceae – Fenyőfélék ............................................................................... xlii

3.2.2. Taxodiaceae – Mocsárciprusfélék .............................................................. liii 3.2.3. Cupressaceae – Ciprusfélék ....................................................................... lvi

3.3. Taxopsida – Tiszafák osztálya ............................................................................. lxxv

3.3.1. Taxaceae – Tiszafafélék .......................................................................... lxxv 4. Angiospermatophyta -Zárvatermők törzse ...................................................................... lxxvi

4.1. Dicotyledonopsida – Kétszikűek osztálya .......................................................... lxxvi

4.1.1. Magnoliaceae – Liliomfafélék ............................................................... lxxvi

4.1.2. Aristolochiaceae – Farkasalmafélék ....................................................... lxxxi

4.1.3. Berberidaceae – Borbolyafélék ............................................................. lxxxii 4.1.4. Ranunculaceae – Boglárkafélék ................................................................ xci

4.1.5. Hamamelidaceae – Varázsmogyorófélék ................................................ xcvi

4.1.6. Platanaceae – Platánfélék ........................................................................ xcix

4.1.7. Buxaceae – Puszpángfélék ........................................................................... c

4.1.8. Ulmaceae – Szilfélék .................................................................................... c

4.1.9. Moraceae – Eperfafélék ............................................................................. cv

4.1.10. Betulaceae – Nyírfélék ............................................................................. cx

4.1.11. Corylaceae – Mogyorófélék .................................................................. cxiv 4.1.12. Carpinaceae – Gyertyánfélék ................................................................ cxvi

4.1.13. Fagaceae – Bükkfélék ......................................................................... cxviii

4.1.14. Juglandaceae – Diófélék ...................................................................... cxxvi

4.1.15. Opuntiaceae – Kaktuszfélék ................................................................ cxxix

4.1.16. Polygonaceae – Keserűfűfélék ............................................................ cxxix

4.1.17. Punicaceae – Gránátalmafélék ............................................................. cxxx

4.1.18. Paeoniaceae – Bazsarózsafélék ............................................................ cxxx

4.1.19. Hypericaceae – Orbáncfűfélék ........................................................... cxxxii

4.1.20. Tamaricaceae – Tamariskafélék ........................................................ cxxxiv

4.1.21. Salicaceae – Fűzfélék ........................................................................ cxxxvi

4.1.22. Ericaceae – Hangafélék ...................................................................... cxlviii

4.1.23. Tiliaceae – Hársfélék ............................................................................... clii

4.1.24. Malvaceae – Mályvafélék ...................................................................... clvi 4.1.25. Thymelaeaceae – Boroszlánfélék .......................................................... clvii




iv


4.1.26. Hydrangeaceae – Hortenziafélék ......................................................... clviii

4.1.27. Calycanthaceae – Fűszercserjefélék ...................................................... clxv

4.1.28. Grossulariaceae – Ribiszkefélék ........................................................... clxv

4.1.29. Rosaceae – Rózsafélék ........................................................................ clxvii

4.1.30. Mimosaceae – Mimózafélék .............................................................. ccxxxi

4.1.31. Caesalpiniaceae – Szentjánoskenyérfélék ........................................ ccxxxiv

4.1.32. Fabaceae – Pillangósvirágúak ....................................................... ccxxxviii 4.1.33. Rutaceae – Rutafélék ............................................................................ ccliii

4.1.34. Simaroubaceae – Bálványfafélék ........................................................... cclv

4.1.35. Anacardiaceae – Szömörcefélék .......................................................... cclvi

4.1.36. Staphyleaceae – Hólyagfafélék .......................................................... cclviii

4.1.37. Sapindaceae – Szappanfafélék ............................................................. cclix

4.1.38. Aceraceae – Juharfélék ........................................................................ cclix

4.1.39. Hippocastanaceae – Vadgesztenyefélék ............................................ cclxvii

4.1.40. Cornaceae – Somfélék .......................................................................... cclxx

4.1.41. Aucubaceae – Babérsomfélék ............................................................ cclxxv

4.1.42. Araliaceae – Borostyánfélék .............................................................. cclxxv

4.1.43. Aquifoliaceae – Magyalfélék .......................................................... cclxxvii

4.1.44. Celastraceae – Kecskerágófélék ..................................................... cclxxviii

4.1.45. Rhamnaceae – Bengefélék .............................................................. cclxxxii 4.1.46. Vitaceae – Szőlőfélék ..................................................................... cclxxxiii

4.1.47. Elaeagnaceae – Ezüstfafélék ............................................................ cclxxxv

4.1.48. Asclepiadaceae – Selyemkórófélék ............................................... cclxxxvii

4.1.49. Oleaceae – Olajfafélék ................................................................. cclxxxviii

4.1.50. Caprifoliaceae – Loncfélék .................................................................. ccciii

4.1.51. Verbenaceae – Vasfűfélék ................................................................ cccxxvi

4.1.52. Lamiaceae – Ajakosok ...................................................................... cccxxx

4.1.53. Solanaceae – Burgonyafélék ........................................................... cccxxxii

4.1.54. Buddlejaceae (Buddleiaceae) – Nyáriorgonafélék ......................... cccxxxiii

4.1.55. Scrophulariaceae – Tátogatófélék .................................................. cccxxxiv

4.1.56. Bignoniaceae – Bignóniafélék ....................................................... cccxxxiv

4.1.57. Asteraceae – Fészkesek ................................................................. cccxxxvii

4.2. Monocotyledonopsida – Egyszikűek osztálya ............................................ cccxxxviii 4.2.1. Agavaceae – Agávéfélék ................................................................ cccxxxviii

4.2.2. Poaceae – Pázsitfűfélék ........................................................................ cccxlii

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása .................................................................. cccxliii

1. 1. Telepítés (ültetés) ..................................................................................................... cccxliii

1.1. 1.1. Lomblevelű, lombhullató fák és cserjék telepítése ................................... cccxliii 1.1.1. 1.1.1. Szabadgyökerűek ...................................................................... cccxliii

1.1.2. 1.1.2. Földlabdások .............................................................................. cccxlv

1.1.3. 1.1.3. Konténeresek .............................................................................. cccxlv

1.2. 1.2. Lomblevelű örökzöldek telepítése ............................................................ cccxlvi

1.3. 1.3. Fenyők telepítése ...................................................................................... cccxlvi

1.4. 1.4. Díszfák, díszcserjék szállítása és vermelése a telepítésig ......................... cccxlvi

2. 2. Metszés ................................................................................................................... cccxlvii

2.1. 2.1. Díszfák metszése ..................................................................................... cccxlvii 2.2. 2.2. Díszcserjék metszése .............................................................................. cccxlviii

2.2.1. 2.2.1. Az egyéves vesszők oldalrügyeiből közvetlenül, vagy az azokból fejlődőrövidhajtásokon tavasszal virágzó fajok ....................................................... cccxlix

2.2.2. 2.2.2. Az évi hajtások végén virágzó fajok .............................................. cccl

3. 3. Idős fák ápolása ............................................................................................................. cccl

3.1. 3.1. Az ágak levágása ........................................................................................... cccl

3.1.1. 3.1.1. Sebkezelés ................................................................................... cccliv

3.2. 3.2. Plombálás, faodvak kezelése ...................................................................... cccliv

3.3. 3.3. Idős fák koronaágainak biztosítása leszakadás ellen .................................. ccclvi

3.4. 3.4. Fagyrepedések kezelése ............................................................................. ccclvii

4. 4. Kerti sövények .......................................................................................................... ccclvii

4.1. 4.1. Sövények kialakítása és metszése ............................................................. ccclviii

4.1.1. 4.1.1. Lombhullató fajokból ................................................................ ccclviii 4.1.2. 4.1.2. Lomblevelű örökzöldekből ......................................................... ccclix




v


4.1.3. 4.1.3. Tiszafából, tujákból, hamisciprusokból, Leyland-ciprusból, borókából ccclix

4.1.4. 4.1.4. Örvös elágazású fenyőkből ......................................................... ccclix

IV. rész.Táblázatok ...................................................................................................................... ccclxi

1. A fontosabb Chamaecyparis fajok fajtái (1. táblázat) .................................................... ccclxi

2. A fontosabb × Cupressocy paris fajok és fajták (2. táblázat) .................................... ccclxxxii

3. Chamaecyparis lawsoniana fajták habitusa és magassága (3. táblázat) ................... ccclxxxiv 4. A × Cupressocyparis fajok és fajták habitusa és magassága (4. táblázat) ............... ccclxxxvii

5. A fontosabb Juniperus fajok fajtái (5. táblázat) ..................................................... ccclxxxviii

5.1. Az egymáshoz igen hasonló Juniperus fajták megkülönböztető bélyegei ............. cdi

6. A fontosabb Thuja fajok és fajták (6. táblázat) ................................................................. cdv

6.1. Az egymáshoz igen hasonló Thuja fajták megkülönböztető bélyegei ............... cdxiv

7. A fontosabb Acer fajok fajtái (7. táblázat) ..................................................................... cdxvi

7.1. Az egymáshoz igen hasonlító Acer fajták megkülönböztető bélyegei ................ cdxx

8. Clematis hibridek és fajták (8. táblázat) ......................................................................... cdxxi 9. A fontosabb Fraxinus fajok fajtái (9. táblázat) ............................................................ cdxxiv

9.1. Az egymáshoz igen hasonló Fraxinus fajták részletes jellemzése .................. cdxxvii

10. A fontosabb Malus fajok és fajták (10. táblázat) ........................................................ cdxxix

11. A fontosabb lombhullató Prunus fajok és fajták (11. táblázat) ................................ cdxxxiii

12. A fontosabb Prunus laurocerasus fajták (12. táblázat) .................................................. cdxl 13. A fontosabb Sorbus fajok és fajták(13. táblázat) ......................................................... cdxliii

14. A fontosabb Spiraea japonica fajták (14. táblázat) ..................................................... cdxlix

15. A fontosabb Tilia fajok és fajták (15. táblázat) ................................................................ cdl

16. A fontosabb Weigela fajok és fajták (16. táblázat) ......................................................... cdlii

17. Olasz és francia díszfaiskolák által forgalmazott szubtrópusi és mediterrán fás növényektélállósági zóna- besorolása (17. táblázat) ............................................................................ cdliv

Irodalomjegyzék .......................................................................................................................... cdlxii



vi


A táblázatok listája

1. - ................................................................................................................................................ ccclxi

1. folytatása .............................................................................................................................. ccclxiii

1. folytatása .............................................................................................................................. ccclxiv

1. folytatása ............................................................................................................................... ccclxv

1. folytatása .............................................................................................................................. ccclxvi 1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxviii

1. folytatása .............................................................................................................................. ccclxix

1. folytatása ............................................................................................................................... ccclxx

1. folytatása ............................................................................................................................. ccclxxii

1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxxiii

1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxxiv

1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxxvi

1. folytatása ........................................................................................................................... ccclxxvii

1. folytatása .......................................................................................................................... ccclxxviii

1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxxix

1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxxxi 2. - ........................................................................................................................................... ccclxxxii

2. folytatása .......................................................................................................................... ccclxxxiii

3. - .......................................................................................................................................... ccclxxxiv

3. folytatása ........................................................................................................................... ccclxxxv

3. folytatása .......................................................................................................................... ccclxxxvi

4. - ......................................................................................................................................... ccclxxxvii

5. - ........................................................................................................................................ ccclxxxviii

5. folytatása .......................................................................................................................... ccclxxxix

5. folytatása ............................................................................................................................... cccxci

5. folytatása .............................................................................................................................. cccxcii

5. folytatása ............................................................................................................................. cccxciv

5. folytatása .............................................................................................................................. cccxcv

5. folytatása ............................................................................................................................. cccxcvi 5. folytatása ........................................................................................................................... cccxcviii

5. folytatása ............................................................................................................................. cccxcix

5. folytatása ..................................................................................................................................... cd

6. - ................................................................................................................................................... cdv

6. folytatása ................................................................................................................................. cdvii 6. folytatása ................................................................................................................................ cdviii

6. folytatása ................................................................................................................................... cdx

6. folytatása .................................................................................................................................. cdxi

6. folytatása ................................................................................................................................ cdxiii

7. - ................................................................................................................................................ cdxvi

7. folytatása ............................................................................................................................... cdxvii

7. folytatása ................................................................................................................................ cdxix

8. - ............................................................................................................................................... cdxxii 8. folytatása .............................................................................................................................. cdxxiii

9. - .............................................................................................................................................. cdxxiv

9. folytatása .............................................................................................................................. cdxxvi

10. - ............................................................................................................................................ cdxxix

10. folytatása ............................................................................................................................ cdxxxi

10. folytatása ........................................................................................................................... cdxxxii

11. - .......................................................................................................................................... cdxxxiii

11. folytatása ............................................................................................................................ cdxxxv

11. folytatá sa .......................................................................................................................... cdxxxvi 11. folytatása ........................................................................................................................ cdxxxviii

11. folytatása ................................................................................................................................ cdxl

12. - ................................................................................................................................................ cdxl

12. folytatása ............................................................................................................................... cdxli 12. folytatása .............................................................................................................................. cdxlii




vii


13. - ............................................................................................................................................. cdxliv

13. folytatása .............................................................................................................................. cdxlv

13. folytatása ............................................................................................................................. cdxlvi

13. folytatása ........................................................................................................................... cdxlviii

14. - ............................................................................................................................................. cdxlix

15. - .................................................................................................................................................. cdl

16. - ................................................................................................................................................ cdlii 16. folytatása ............................................................................................................................... cdliii

17. - ............................................................................................................................................... cdliv

17. folytatása ............................................................................................................................... cdlvi

17. folytatása ............................................................................................................................. cdlviii



viii


Bevezetés

Magyarországon kereken 25 000 ha közcélú zöldfelület, 35 000 ha-ra becsülhető magánkert, valamint 45 000ha-nyi, zöldfelületként is funkcionáló temetőfelület van. Növényzetük vázát a fák és a cserjék alkotják, melyekmegmaradása szempontjából nem mindegy, hogy a klímánkat és talajainkat jól vagy rosszul tűrő fajokból és

fajtákból létesítik -e azokat. A zöldfelületek növényanyagának előállításához komoly és folyamatosan fejlődődíszfaiskolai háttér szükséges. Hazánkban a díszfaiskolák hasznosított területe az elmúlt tíz évben csaknemmásfélszeresére (az 1990-es 620 ha-ról 2004-re több mint 1300 ha-ra) nőtt. Ha ehhez hozzászámítjuk azt a tényt,hogy közben maga a termesztés és a területhasználat is intenzívebbé vált, joggal állíthatjuk, hogy a magyardíszfaiskolai termesztés a kertészet egyik legéletképesebb, fontos alágazata. Jelentősége az EU -csatlakozás utánis megmaradt, a tőlünk keletre található országok gazdasági stabilizációja után pedig felértékelődik.

A termelés felfutását a termesztett fajok -fajták számának ugrásszerű növekedése is kísérte:

1990- ben 1075 díszfa-díszcserje taxon volt forgalomban. Ebből: lombos fa és cserje 756, fenyőféle 319.

2004-re ez a szám – a rózsák nélkül – 2619-re nőtt. Ebből lombos fa és cserje 1773, fenyőféle 846.

A „fajtarobbanás” okai: a liberalizált fajtaimport, a több mint 70 fajtát felmutató magyar nemesítés (rózsáknélkül), a piac változása.

A három ok közül talán a piaci változás volt a legfontosabb. Míg korábban a közületek (elsősorban a közcélúzöldfelületeket létesítő és fenntartó önkormányzatok) voltak a fő vásárlók, napjainkban egyre nagyobb hányadotképviselnek a házikertek, üdülőkertek és egyéb magánhasználatú zöldfelületek.

Könyvünk előző kiadása 1984- ben jelent meg. A mostani, átdolgozott kiadást a dendrológiai választékbanidőközben bekövetkezett változások indokolták. A díszfaiskolák választékának csak egy részét, az eddigleginkább bevált és elterjedt fajokat-fajtákat tárgyalja. Valószínűleg még így is lesznek közöttük olyanok,amelyek a jelenlegi (indokolatlanul nagy) választék fokozatos letisztulása után kikopnak a termesztésből, mintahogy az itt még nem ismertetett újdonságok egy része is idővel jobban elterjedhet és tananyaggá válhat.

Budapest, 2005 októberében

a szerzők

1. A könyv nomenklatúrájának alapelvei

Nemcsak a növények választéka, de időnként sajnos a hivatalos elnevezésük is változik. A könyvben a latinnevek írásakor a legutóbbi botanikai és dendrológiai nomenklatúrát követtük, az alábbi mérvadó szakkönyvekalapján:

Borhidi A. (1995): A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Erhardt. W. – Götz, E. – Bödeker, N. – Seybold, S. R. (2002): Zander, Hlandwöterbuch der Pflanzennamen.

Eugen Ulmer GmbH & Co., Stuttgart.

Gencsi L. – Vancsura R. (1996): Dendrológia. Erdészeti növénytan II. Mezőgazda Kiadó, Budapest.

Griffiths, M. (1997): Index of Garden Plants. The MacMillan Press Ltd., London.

Hoffman, M. H. A. (2005): List of Names of Woody Plants. International standard ENA 2005-2010, Applied

Plant Research. Boskoop, the Netherlands.

Krüssmann, G. (1985): Manual of Cultivated Conifers. Timber Press, Portland, Or., USA.

Krüssmann, G. (1989): Manual of Cultivated Broad-leaved Trees and Shrubs. Timber Press, Portland, Or., USA.

Krüssmann, G. (1990): Manual of Woody Landscape Plants. Stipes Publ. Company, Champaign, Illinois, USA.

OMMI (2002): Díszfaiskolai termelés Magyarországon. Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Budapest.



Bevezetés

ix


Rehder, A. (1990): Manual of Cultivated Trees and Shrubs Hardy in North Amerika. Dioscorides Press,Portland, Or., USA.

Azon Kárpát-medencei endémizmusok és magyar fajták esetében, amelyek a nemzetközi szakirodalomban nemszerepelnek, a hazai szerzők, ill. nemesítők által használt faj-, ill. fajtaneveket használjuk. (A magyar fajtáklegelső, hivatalosan elfogadott leírása a Fajtaminősítő Tanács Dísznövény Bizottságának éves jegyzőkönyveiben

található meg, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet gondozásában.)

A magyar neveknél Priszter Szaniszló: Növényneveink című könyvét, 1998, Mezőgazda Kiadó, Budapest,valamint a szakma által évtizedek óta használt elnevezéseket tekintettük irányadónak.

A növények szinonimnevei közül csak azokat tüntettük fel (zárójelben), amelyek a közelmúltban mégérvényesek voltak, így a szakma egy része azokon ismeri az adott növényt. Ezek ismer ete ugyancsak a tananyag

részét képezi, elvégre alapvető, hogy az egyes szakemberkorosztályok vagy a tudományos neveket használórokonszakmák képviselői megértsék egymást.

A szöveges növényleírásokban a tudományos nevek után nem tüntettük fel az auktorneveket, mivel nehezítik azolvasást.



x


I. rész. Ökológiai és társulástanialapfogalmak

1. Az ökológiai niche-elmélet és értelmezése a fásnövényeknél

A niche (ejtsd: nícs) az angol nyelvben részben falbemélyedést, ülőfülkét, részben pedig menedéket,menedékhelyet jelent. Az ökológiai niche-elmélet lényege, hogy minden növény termőhelytűrése sokkalszélesebb, mint a tényleges természetes előfordulási területe. A jó kerti viszonyoknak megfelelő termőhely alegtöbb fás növény számára optimális. Tűrőképességük azonban ennél általában lényegesen szélesebb:eltolódhat a szárazság, a nedvesség vagy éppen a mélyárnyék elviselése irányába. A sok, számára elfogadhatótermőhely közül az adott faj ott tud elterjedni, ahol a legversenyképesebb, vagy amit a többiek „üresen” hagynakszámára: ebben az ökológiai térben foglal helyet, éppúgy, mint ahogy az ember beül egy üresen hagyottülőfülkébe (niche-be).

A szélsőséges termőhelyek növényei tulajdonképpen a növényvilág száműzöttjeinek tekinthetők. Általában nemigénylik, hanem inkább csak elviselik az ott uralkodó viszonyokat. A karsztvidékek cserszömörcéi (Cotinus

coggygria), molyhos tölgyei (Quercus pubescens), egybibés galagonyái (Crataegus monogyna), lassú(„megfontolt”) növekedésűek és kisebb termetűek, mint a síkvidéki tölgyesek fái-cserjéi. Ez is segíti őket abban,hogy túléljék a nyári aszályokat. Ugyanakkor épp e gyenge növekedés miatt a jobb termőhelyekről kiszorítjákőket az igényesebb, de nagyobbra növő, agresszívebb társaik.

Hasonlóképp száműzöttek az ártéri vagy mocsári erdők növényei is. Nem igénylik az állandó vízborítást, decsak ott tudnak összefüggő erdőket alkotni, mivel a náluk tovább élő és nagyobbra növő, de kényesebbkeményfafajok [tölgy (Quercus), kőris (Fraxinus), szil (Ulmus) stb.] az ilyen helyeken már nem élnek meg.

A fentiek választ adnak arra a látszólagos anomáliára, hogy egy városi parkban néha teljesen eltérőtársulásokból származó növényeket is láthatunk egymás mellett, pl. a karsztbokorerdei molyhos tölgyet

(Quercus pubescens), a vízparti fehér füzet (Salix alba) vagy a hűvös észak lucfenyőjét (Picea abies). Az máskérdés, hogy ezek nem mindegyike érzi itt igazán jól magát, és együttes látványuk is néha disszonáns látványtkelt.

2. A fás növények csoportosítása a szukcesszióbanés az erdő hierarchiájában elfoglalt helyük szerint

A szukcesszió az adott területet elfoglaló, egyre igényesebb és egyre nagyobb teljesítményű növénytársulásokegymásra következését jelenti. Addig halad előre, míg végül a kialakult növényzet maximálisan (erdészetikifejezéssel: potenciálisan) hasznosítja a termőhely nyújtotta ökológiai lehetőségeket (potenciált).

Hazánk területének többségén ez a végső stádium (a klimax) a terület teljes beerdősülését jelentené.

Amennyiben azonban bármelyik tényező nem elég kedvező, a szukcesszió a többi kedvező feltétel megléteellenére is megreked egy adott szinten, és addig nem halad tovább, amíg ez a korlátozó tényező meg nem javul

(Liebig-féle minimum-elmélet). Hazánk klimatikus viszonyai között ez a tényező legtöbbször a víz. Az egymástkövető növénytársulások addig válnak egyre terjedelmesebbé, robusztusabbá, amíg a párologtatáshoz elegendőnedvesség áll rendelkezésre. Ha elfogy a víz (kevés a csapadék, vagy annak nagy része kárba vész a homokonvagy a sziklagerincen), a növényzet megreked a sziklagyep, a homokpuszta, a cserjés bozót vagy a bokorerdőszintjén.

Ellenkező véglet, hogy a víz túl sok (mocsár): annyira sok, hogy megakadályozza a gyökerek normálisműködését. Érdekes és paradox módon itt először ismét a kis vegetációs felületű fás növények, a bokorfüzek(Salix purpurea, S. triandra, S. viminalis) jelennek meg. Ezek ugyanis a vízelárasztás idején sem párologtatnaktöbbet, mint amit a víz alatti levegőtlenség miatt korlátozott működésű gyökérzet pótolni tud. A víztöbbletmérséklődése (pl. a mocsár feltöltődése) után jöhetnek a fatermetű füzek (Salix alba, S. fragilis), a nyárak

(Populus alba, P. nigra), és végül a keményfás fafajok Quercus robur; Fraxinus angustifolia subsp. pannonica,Ulmus minor; U. laevis).




xi


A felsorolt két szélsőség között természetesen rengeteg átmenet van a helyi adottságok függvényében.Egyszerűsítve azonban a fás növények szukcessziójában majd minden esetben három alapvető stádiumotkülönböztetünk meg:

• pionír stádium (bozót- vagy bokorerdő),

• előfutár stádium (előerdő),

• klimax stádium – az uralkodó fafajokból kialakult, hosszú távon többé-kevésbé változatlan összetételbenfelújuló erdővel.

Ezen túlmenően minden stádiumon belül kialakul egy bizonyos hierarchia, egy bizonyos alá - és fölérendeltség,ill. egymásrautaltság az egyes növényi komponensek között. A fentiek tekintetbe vételével a fás szárú növényekaz alábbi fő társulástani csoportokba sorolhatók:

2.1. 1. Pionír fák és cserjék

Pionírnak nevezzük azokat a fajokat, amelyek valamely területet elsőként képesek birtokukba venni.

Az igazi pionírok általában a lágy szárú növények, a mohák, a zuzmók, a füvek stb. A fás növények esetébentulajdonképpen csak a többi fához képest beszélünk pionírokról.

2.1.1. 1.1. Pionír fák

A mérsékelt égöv pionír fái általában az üde vagy a kimondottan vizes termőhelyeken jelennek meg. Ilyen pionír fák a füzek (Salix), a nyárak (Populus), az éger (Alnus), hűvös klímában a nyír (Betula), az erdeifenyő(Pinus sylvestris).

A pionír fák közös tulajdonságai

a. Gyors terjeszkedő képesség. Ezek a fajok hamar termőre fordulnak és apró magvúak. Magvaik a szelekszárnyán messzire eljutnak és a nyirkos talajfelszínen könnyen és gyorsan kicsíráznak.

b. Nagy ellenálló képesség a termőhely abiotikus tényezőivel szemben. A természetben ez elsősorban a talajjalszembeni igénytelenségben nyilvánul meg (váztalajok). Emellett a levegő szennyezettségét is viszonylag jóltűrik.

c. Gyors kezdeti növekedés a terület mielőbbi elfoglalása érdekében.

d. Gyenge társulási képesség. A pionírok néha még egymás társaságát is nehezen viselik el, a természetbenkiritkult, ligetes állományokat alkotnak (nyíres fenyérek). Ha a megjavult viszonyok nyomán további,társulásképesebb fák települnek közéjük, akkor a versenyben alulmaradnak.

A rossz társulásképességnek több oka van. A pionír fák

• nagy fényigényűek (árnyékban nem tudnak újulni),

• viszonylag rövid életűek,

• a későbbi stádiumok fáinál általában alacsonyabbra nőnek.

A pionír fák kertészeti felhasználása

• A pionír fák egyes fajai és fajtái, pl. a nyárak (Populus) nagy hozamú, fontos erdőgazdasági kultúrák.

• Más fajok, jó abiotikus tűrőképességük miatt nagy szerepet kapnak a különleges erdészeti, kertépítészeti,tájrendezési feladatokban. Ilyenek:

• a devasztált területek fásításai,

• az iparvidékek véderdői,

• az előfásítások.




xii


• Az intenzív kertekben, parkokban a pionír fák a gyors téralakítás hatékony eszközei. Erre azért is alkalmasak,mert általában elég jó várostűrők.

2.1.2. 1.2. Pionír cserjék

A pionír cserjék még a pionír fáknál is szélsőségesebb termőhelyek növényei. A hazai vagy ahhoz hasonló

klímában előfordulhatnak

• a száraz, köves kopárokon vagy a futóhomokon (gyér bozót),

• a szikes talajokon (sziktűrő vegetáció),

• a lápokon, mocsarakban (bokorfüzesek).

Kertjeinkbe díszként telepítünk számos olyan cserjét is, amelyek eredeti termőhelyükön pionírok, nálunkazonban már nem. Ezek a cserjék hazájukban a miénktől erősen eltérő, kedvezőtlen éghajlati viszonyok közöttélnek. Erre legjellemzőbb példák a magas hegységek vagy a száraz félsivatagok pionír cserjéi:

• A magas hegységekből, a törpefenyvesek övéből került hozzánk a törpefenyő (Pinus mugo) és a nehézszagú boróka (Juniperus sabina). Örökzöld lombjuk a rövid vegetáció kihasználásához, elfekvő termetük pedig a

rendkívül hideg tél hótakaró alatti átvészeléséhez alkalmazkodott.

• A száraz félsivatagokból (Arizona) származnak a télálló pálmaliliomok (Yucca) vagy a télálló kaktuszfajok(Opuntia).

A pionír cserjék közös tulajdonságai

a. Valamennyi pionír cserje közös jellemzője a termőhely fontosabb abiotikus tényezőivel szembeni nagyfokúigénytelenség; ezért sovány talajon, sőt még néhány egyéb kedvezőtlen adottság ellenére is megmaradnak.

b. A szélsőséges viszonyok miatt az ivaros szaporodásra nincs mindig mód, ezért gyakori az ivartalan úton valólassú terjeszkedés, az ún. polikormon (sarjtelep) képzés. Ilyenek például hazánkban a kökény (Prunus

spinosa), a törpe mandula (Prunus tenella) vagy a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea). Észak -Amerikában

így terjeszkedik az ecetszömörce (Rhus typhina), de hasonlóan tarackol több pálmaliliom (Yucca) faj is. Amagas hegyekben a törpefenyő (Pinus mugo) és a nehézszagú boróka (Juniperus sabina) földre fekvőágaikkal képeznek nagy kiterjedésű telepeket.

A sarjtelepképzés a szaporodás mellett a termőhely meghódítását is szolgálja. A növény így védi a talajt, sajátmaga részére pedig állományklímát teremt. A polikormonképzési hajlam a körülményektől is függ. Acserszömörce (Cotinus coggygria) ágai például száraz, köves termőhelyen laposan a földre fekszenek éslegyökeresednek. Öntözött kertben ugyanez már nem következik be, bármennyire is szeretnénk. A sarjadzásihajlamot a laza talaj elősegíti, a kötött talaj viszont fékezi.

c. A pionír cserjék nagy része szúrós: egybibés galagonya (Crataegus monogyna) vagy mérgező: nehézszagú boróka (Juniperus sabina), így védekezik az állatok ellen.

d. Közös tulajdonság még az erős fényigény. A termőhelyi viszonyok jobbra fordulásával a magasabb termetű,igényesebb fajok föléjük nőnek és kiszorítják őket.

A pionír cserjék kertészeti felhasználása

• A pionír cserjék nagy tűrőképességűek. Szélsőséges ökológiájú területeken, különleges kertépítészetifeladatok megoldására jól felhasználhatók (vízpartok, száraz kertek, devasztált területek stb.). A

polikormonképző, terjedő tövű fajok meredek rézsűk, vízmosások megkötésére alkalmasak. Az intenzív kertviszonyai a pionír cserjék számára többnyire megfelelőek. Némelyek gyökere azonban levegőigényes. ezértérzékeny az erősen kötött talajra. Ilyen például a cserszömörce (Cotinus coggygria) és a közönséges boróka

(Juniperus communis); kötött talajon élettanilag legyengülnek, ezért a betegségek, kártevők könnyebbenkárosítják.

• A pionír cserjék fenntartás iránti igénye elsősorban a méretüktől függ, mivel a kertben nem hatnak azok a

tényezők, amelyek az eredeti termőhelyen a konkurens növényeket féken tartották. A legrosszabb




xiii


termőhelyek alacsony pionírjai (törpecserjék) igénylik ezért a legintenzívebb fenntartást. A pionír cserjék akertben karakteres hangulatteremtők. (Pálmaliliomok: délies hatás, kúszóborókák: magashegyi karakter stb.)

• Mint már említettük, sok pionír cserje erősen sarjadzik. Ilyenek például a törpe mandula (Prunus tenella), akökény (Prunus spinosa), a cseplesz meggy (Prunus fruticosa), a sudárzsálya (Perovskia atriplicifolia) vagy

egyes vadrózsák (Rosa rugosa, R. spinosissima). Sarjaik nemcsak a terjeszkedést, hanem a bokor ifjítását, az

elöregedett ágak leváltását is szolgálják. A kertben ezért feltétlenül foltszerűen telepítsük őket, aholtősarjaikkal „kedvükre vándorolhatnak”, és közben ifjulhatnak. Ha ugyanis a nyílt gyepben, szoliterkéntállnak, sarjaik a kaszálás áldozatául esnek és a növény idő előtt elöregszik. A terjedőtövű pionírok társításávalis vigyázni kell. Ne ültessük náluk alacsonyabb cserjék szomszédságába, mert sarjaikkal közéjük nőveelhódítják a területet.

2.1.3. 1.3. Száraz területek pionír fái

Számuk viszonylag kevés, sajátosságaikat tekintve többnyire átmenetet képeznek a fák és a cserjék, vagy pediga pionírok és az előfutárok között. Sok közülük kezdetben bokorként növekszik, és csak akkor nő fává, ha azt atermőhely megengedi [pl. vadkörte (Pyrus pyraster), mezei juhar (Acer campestre), virágos kőris (Fraxinus

ornus)]. Más részük viszont az igazi pionírokhoz hasonlóan hamar nagy fává nőhet, de a cserjére jellemzősarjtelepk épzési hajlamot (a termőhely makacs megtartása érdekében) élete végéig megtartja. Ez utóbbi

csoportba tartoznak a devasztált területek és a szélsőséges városi körülmények legedzettebb fái, mint az akác(Robinia pseudoacacia) és a bálványfa (Ailanthus altissima), a bokorfák közül pedig a szömörce (Rhus)

nemzetség nagyra növő képviselői (Rh. glabra, Rh. typhina). Aszáraz területek pionír fáinak termőhelyigényevalamivel nagyobb a száraz területek pionír cserjéiénél, ennek fejében viszont versenyképességük is jobb. Egy

beállott akácos például csak igen hosszú távon (50–100 év alatt) mozdul el a klimaxtársulás irányába, és csakakkor, ha közben nem bolygatják meg. Ha ennél rövidebb időn belül tarra vágják (és ez a hazai akácosok elégelterjedt erdőművelési módja), a kivágást követő erőteljes sarjtömeg továbbra is konzerválja a csaknemelegyetlen akácos állapotát.

2.2. 2. Előfutár fafajok

Ezek a fák a beerdősülés második vagy (jó termőhelyen) az első stádiumában jelennek meg. A pionírok utánösszefüggő erdőt alkotva előkészítik a terepet a zóna lassan terjeszkedő fő fafaja számára. Előfutárok a juhar

(Acer), a kőris (Fraxinus), a szil (Ulmus) és a hárs (Tilia) fajok, de ilyen a gyertyán (Carpinus) is.

Az erdőben a feltűnően nagy elegyarányuk mindig átmeneti felfutásban vagy leromlásban lévő állapotot jelez.Alacsony elegyarányuk viszont többé-kevésbé megállapodott stádiumra utal.

Előfutár és pionír fajok közös tulajdonságai

a. A pionír fákhoz hasonlóan könnyen és gyorsan terjednek. Gyakran és sok magot teremnek, szárny asmagvaikat messzire fújja a szél.

b. Pionírokkal közös tulajdonság még a jó abiotikus alkalmazkodóképesség. A termőhely szélsőségeit kisebbmértékben bár, de még elviselik.

c. Kezdeti növekedési ütemük a pionírokénál lassúbb, de azért elég gyors. Kitartóbban nőnek és hosszabb ideigélnek, mint a pionírok.

d. A pionírokénál jobb a társulóképességük. Magvaik nagyobbak, több tartalékkal indítják a fák - bokrok aljábankikelő csemetét. Ezek a növények a későbbiekben is elég jól elviselik szomszédaik tartós árnyékolását ésgyökérkonkurenciáját.

e. Közepes élettartamúak, növekedésük elég korán leáll: pionír tulajdonságaik révén szerzett előnyüket ezértnem tudják tartani: át kell adni helyüket az állományalkotó fő fafaj számára a szukcesszió előrehaladásával.

Az előfutár fajok kertészeti felhasználása

• Az előfutár fajok jó alkalmazkodóképességű, elég gyorsan és elég nagyra növő, közepesen hosszú élettartamúfák. Díszfaiskolai nevelésük egyszerű.




xiv


• A gyertyán (Carpinus betulus) és egyes hársak (Tilia cordata) kivételével jó törzsnevelők. Várostűrőképességük fajonként változó, de általában a közepes körül mozog.

• A felsorolt jó tulajdonságok miatt az előfutár fajok gyakran alkalmazott parkfák vagy utcai sorfák. A kertbenrövid idő alatt térhatárolókká válnak. Hátrányos tulajdonság, hogy sok előfutár faj erősen gyomosít. Ezek anövények hamar termőre fordulnak, bőven és rendszeresen teremnek. A kert bokros-ligetes állományai

terjeszkedésükhöz ideális feltételeket nyújtanak. Különösen veszedelmesek azok a fajok, amelyek igényeikettekintve pionírok, de a szaporodási stratégiájuk az előfutárokéval azonos. A száraz termőhelyek gyomfája a bálványfa (Ailanthus altissima). A szárazságtűrő cserjékhez hasonlóan még sarjtelep képzésére is hajlamos. Anyirkos területek veszedelmes gyomfája a zöld juhar (Acer negundo), az ezüst juhar (Acer saccharinum) és avörös kőris (Fraxinus pennsylvanica).

2.3. 3. Uralkodó fafajok

A beerdősülés végső, legfejlettebb stádiumára jellemzően szerepük nem a területhódítás, hanem az előfutárfajoktól elfoglalt területek tartós birtoklása, uralása. Minden klímazonális övnek megvannak a magaállományalkotó fő fafajai. Hazánk sík - és dombvidékein ilyenek a különböző tölgy (Quercus) fajok, a magasabb

hegyekben pedig a bükk (Fagus sylvatica). Határainktól északra vagy nyugatra a luc (Picea abies) és a jegenyefenyő (Abies alba) alkotnak állományokat.

Az uralkodó fafajok közös tulajdonságai

a. Atermőhely abiotikus tényezőivel (talaj, víz, levegő) szemben általában igényesebbek, mint az ott élő egyébfafajok. Ez azt is jelenti, hogy napjaink levegőszennyezési vagy klímaváltozási ártalmaitól az uralkodófafajok szenvednek a leginkább. Nyugat-Európában például a savas esők elsősorban a zonális luc - és

jegenyefenyveseket (Picea abies, Abies alba) sújtják.

b. Nagy viszont a biotikus tűrőképességük, képesek hosszú időn át elegyesen vagy elegyetlenülállományszerűen élni.

Ezt lehetővé teszi

• a fiatalkori jó árnyéktűrő képesség,

• a tartós növekedés,

• a hosszú életkor.

Az uralkodó fafajok kertészeti felhasználása

• Elsősorban a hosszú távra tervezett, nagyméretű parkok növényei. Itt megvan számukra a szükségesállományklíma, ugyanakkor a fejlődéshez elegendő tér és idő áll rendelkezésre.

• Szoliterként ültetve a fő fafajok méltóságos megjelenésű, hatalmas fákká nőnek. Csoportosan vagyállományba telepítve stabil társulást alkotnak, és hatékony, tartós védelmet adnak.

• A legalkalmasabbak a kert leváltani kívánt fáinak, facsoportjainak (pl. előfásítás) alátelepítésére. Nem túlmély árnyékban évekig vagy néha évtizedekig is képesek elvegetálni egy meglévő állomány alatt. Koronájukritka lesz, de arányos, függőleges növekedési jellegüket megtartják. Ha azután végül kivágják fölöttük a fákat,viszonylag hamar helyrejönnek, besűrűsödnek és átveszik a felszámolt állomány szerepét.

2.4. 4. Az erdő alsó koronaszintjeiben élő fák és cserjék

A mérsékelt égövi lombos erdők nagy része több szintes. A legfelső, többé-kevésbé összefüggő koronaszint alattegy laza, második (esetleg harmadik) koronaszint is található, az alatt pedig a cserjék szintje húzódik. Ezeket aszinteket részben az előfutár és a fő fafajok alászorult vagy ki nem fejlődött példányai alkotják. A döntő szerepazonban azoké az eleve kisebbre növő fáké, bokorfáké és cserjéké, amelyeknek az erdő széle és az erdő alja atermészetes termőhelyük.

Hazánk üde talajú erdőiben ilyen fa a zelnicemeggy (Prunus padus), a vadalma (Malus sylvestris) vagy azelőfutár szerepet is betöltő vadcseresznye (Prunus avium). A szukcesszió előrehaladtával a másodikkoronaszintbe szorulnak a korábban felsorolt előfutár fafajok, juharok (Acer), hársak (Tilia) is.




xv


A cserjék közül az üde erdők növénye a kányabangita (Viburnum opulus). A mogyoróval (Corylus avellana), ahúsos sommal (Cornus mas), a kecskerágókkal (Euonymus europaeus, E. verrucosus) és a mogyoróshólyagfával (Staphylea pinnata) pedig a közepesen száraz erdőkben találkozhatunk.

Az erdő sötét belsejében ezek a növények általában szálanként, szétszórtan fordulnak elő. Annál gyakoribbak anapfényes tisztások szélén és az erdő fényben gazdag peremrészein. Itt néhány megmaradt pionírral együtt sűrű,

bozótos szegélytársulást alkotnak. Ezzel fizikailag és optikailag védik, elzárják az erdő belsejét. Életükrerányomja bélyegét a nagy fákkal való együttélés.

Az alsó koronaszintek fáinak, cserjéinek közös tulajdonságai

a. Igénylik és jól kihasználják az erdő által biztosított, kedvezőbb talaj- és nedvességviszonyokat.

b. Az árnyékot tűrik, de nem kimondottan igénylik. Árnyékban laza ágrendszert nevelnek, fényben viszontkoronájuk sűrűbb és a virágzásuk gazdagabb lesz.

c. A felső koronaszint szélporozta fáival ellentétben többségük rovarmegporzásra rendezkedett be. Virágaikfeltűnőek, illatosak, az erdő védelmét kihasználva a rovarok szeles időben is könnyen megtalálják. Arovarmegporzás előnye, hogy a szétszórt elhelyezkedés esetén is lehetővé teszi az idegen megtermékenyítést.

d. Sok közöttük a vadgyümölcs, amit a madarak terjesztenek. (A gyümölcsfák többsége például eredetileg erdei,erdőszéli növény volt.)

e. Tavasszal korán fakadnak: minél alacsonyabban élnek, annál korábban. A különbség néha 5–6 hét is lehet afelső szint fafajaihoz képest. Különösen korán fakad a mély árnyékú erdőkben élő havasi ribiszke (Ribes

alpinum), akányabangita (Viburnum opulus) vagy az akác alá is behúzódó bodza (Sambucus nigra).

f. Növekedésük kezdetben gyors, de utána elég hamar leáll.

Az alsó koronaszintek fáinak, cserjéinek kertészeti felhasználása

Az alsó koronaszintek fajainak díszkertészeti szerepe igen nagy. Ebbe a társulási csoportba tartozik a virágosdíszfák és virágos díszcserjék java része.

• A virágos díszfák közül ilyenek a különböző díszalmák (Malus), díszcseresznyék (Prunus serrulata, P subhirtella), a liliomfa (Magnolia) fajok, az amerikai júdásfa (Cercis canadensis). Azösszes vadgesztenyefaj(Aesculus), még a nagytermetű közönséges vadgesztenye (Ae. hippocastanum) is tulajdonképpen az üdeerdőszélek vagy a második koronaszint növénye.

• A virágzó díszcserjék közül erdőben él a legtöbb gyöngyvirágcserje (Deutzia), jezsámen (Philadelphus),

rózsalonc (Weigela) és gyöngyvessző (Spiraea) faj; a boglárcserje (Kerria japonica), a hószirom (Rhodotypos

scandens), a mályvacserje (Hibiscus syriacus) stb.

A felsorolt fajok, illetve azok fajtái változatos rendeltetésű és méretű kertek intenzív díszítésére alkalmasak,általában rendszeres vízellátást és tápanyagban gazdag talajt kedvelnek. Bár eredetileg erdők árnyékában éltek,kertekben a gazdag virágzás érdekében elsősorban a napra vagy félárnyékba telepítsük őket. Árnyékbantöbbségük kiritkul, és keveset virágzik.

2.5. 5. Az erdő gyepszintjét alkotó fajok

Hazai erdőink gyepszintjét általában a lágy szárú növények uralják. Afásszárúak közü l a legismertebb faj azörökzöld borostyán (Hedera helix). A Dél-Dunántúl erdeiben honos a jerikói lonc (Lonicera caprifolium), a

csodabogyó (Ruscus) és az erdei rózsa (Rosa arvensis). Atávol-keleti fajok közül az erdő gyepszintjében él akúszó kecskerágó (Euonymus fortunei) ésa japán lonc (Lonicera japonica).

A gyepszintet alkotó fajok közös tulajdonságai

a. Csak az erdők belsejében fordulnak elő vadon.

b. Ennek ellenére általában ezek a fajok sem kizárólagos árnyékkedvelők. Ha a szükséges nedvességet és párát

megkapják, a napon is megélnek, ott azonban nem versenyképesek: erős lomb- és gyökérkonkurenciájukkalkíméletlenül elnyomják őket a fénykedvelő lágyszárúak.




xvi


A gyepszintet alkotó fajok kertészeti alkalmazása

• Kertben inkább árnyéki gyeppótlónak használják fel, ritkábban pergolákra, virágrácsokra futtatják.

• Öntözött viszonyok közt a napon felhasználhatók gyeppótlásra, könnyen begyökeresednek.

Az erdő gyepszintjéhez ökológiailag közel álló fajok az alacsony erdei cserjék. Kertjeinkbe kevés ilyet ültetünk.Ebbe a csoportba sorolhatók a télálló hortenziák (Hydrangea arborescens és H.macrophylla) vagy a nálunkvadon is előforduló farkasboroszlán (Daphne mezereum). Ezek a növények nemcsak bírják, de többé-kevésbéigénylik is az árnyékot: leveleik az erős napsütésben megégnek. Nem egy esetben talajigényük is speciális. Akertben félárnyékba, árnyékba ajánlhatók.

2.6. 6. A hazánkénál melegebb vidékek díszfái, díszcserjéi

A nálunk ültethető díszfák, díszcserjék túlnyomó többségének alkalmazására jó támpontot nyújt az er edetitársulási viszonyok ismerete. Van azonban egy növénycsoport, amelyet nálunk tudatosan és rendszeresenhazájától erősen eltérő társulási viszonyok között alkalmaznak. Ezek a melegigényes lombhullató díszfák,díszcserjék: a selyemakác (Albizia julibrissin), a császárfa (Paulownia tomentosa), a gránátalma (Punica

granatum), a datolyaszilva (Diospyros) fajok stb. Déli hazájukban csaknem kivétel nélkül az erdők alsó

szintjeiben, félárnyékban vagy árnyékban élnek. Ennek ellenére nálunk kimondottan a tűző napra, védett, melegfekvésbe kell telepíteni. Árnyékban ugyanis – a rövidebb vegetáció és a hűvösebb nyár miatt – nem kapnák megazt a hőösszeget, ami a hajtásaik beérleléséhez szükséges. A későig vegetáló, éretlen hajtások azután még egyenyhébb télen is könnyen elfagynak.

Általában az eredetinél valamivel szárazabb termőhelyekre ültetjük őket, hogy ezzel is kikényszerítsük ahajtásnövekedés leállását. A fűszercserje (Calycanthus) fajok például hazájukban, Észak -Amerikában az üdevagy kimondottan nyirkos talajú erdők aljnövényei. Nálunk viszont közepes vízellátás mellett a legszebbek.

Nyirkos talajon túl buján fejlődnek, rendszeresen visszafagynak és alig hoznak virágot.

Természetesen a túlzott „szomjaztatás” is káros: a satnya, éretlen hajtások ugyanis könn yen elfagynak. Az is

előfordulhat, hogy a nyár folyamán mesterségesen visszafogott növény az őszi esők hatására ismét hajtani kezd,és utána még inkább elfagy.

A legjobb megoldás ezért az lenne, ha a melegigényes fajokat differenciáltan tudnánk öntözni. A nyár elsőfelében, az intenzív hajtásnövekedés idején bőségesen lássuk el vízzel, „hadd nőjék ki magukat”. Augusztusbanazután abbahagyjuk vagy erősen mérsékeljük az öntözést. Ezzel lelassítjuk a hajtásnövekedést éskikényszerítjük a hajtás beérésének folyamatát. Az ilyen differenciált öntözésre értelemszerűen csak házikertbenvagy gyűjteményes kertekben van mód. A hajtás megfásodását, ezáltal a fagytűrő képességének növelését ahajtáscsúcs szeptember eleji visszacsípésével is elérhetjük.

2.7. 7. Speciális talajigényű díszfák, díszcserjék

A mészkerülő fajok létfeltétele a gyakorlatilag mészmentes, erősen savanyú talaj (pH 5 alatt), meszes talajonelpusztulnak. Ilyenek például a csarab (Calluna vulgaris), aseprűzanót (Cytisus scoparius), a havasszépék(Rhododendron).

A mészérzékeny fajok megélnek a lúgos kémhatású meszes talajon is, ott azonban sokkal kényesebbek, mint amészben szegény termőhelyen. Ez elsősorban víz- és páraigényességükben jelentkezik. Rendszeres öntözést,

párás környezetet kívánnak, ellenkező esetben a fejlődésben visszaesnek. (Tulajdonképpen arról van szó, hogy atalaj túlzott kalcium- vagy magnéziumtartalma fékezi a gyökerek víz- és tápanyagfelvételét az ion-antagonizmus

révén.) Ilyen például a Spiraea × billardii, a Quercus rubra, a Cytisu s × praecox vagy a japánbirsek(Chaenomeles) egy része. A mészérzékenység érdekes esete a mocsárciprusé (Taxodium distichum), amely

meszes talajon csak kimondottan mocsári körülmények közé ültethető, míg mészben szegény talajon, normálkerti viszonyok között is kielégítően fejlődik.

3. A fás szárú dísznövények termesztőkörzetei éstélállósági zónái




xvii


Mint minden haszonnövény, így a díszfák -díszcserjék (díszfaiskolai) termesztése is meghatározotttermesztőkörzetekre koncentrálódik. E termesztőkörzetek legelőször a felvevőpiacok (a nagyobb városok)közelében alakultak ki, majd ahogy a szállítás egyre könnyebbé és olcsóbbá vált, a termesztés a piactól (mintértékesítési optimumtól) fokozatosan a termesztési optimum irányába húzódott: oda, ahol a legkedvezőbbek aklimatikus és a talajviszonyok. Az idők változásaival a felvevőpiac súlypontjai is eltolódtak: napjainkban

például településeink központjai mellett az üdülőkörzetek és magánkertek irányába.

Ezen folyamatok eredményeképp alakultak az egyes országok hagyományos díszfaiskolai termesztőkörzetei,Magyarországon pl. az alábbiak:

• Nyugat- és Délnyugat-Dunántúl,

• Dél-Magyarország,

• Kelet-Magyarország, valamint

• Budapest környéke.

Míg az említett első három körzet kialakulását elsősorban a klíma és a talajviszonyok befolyásolták, a Budapestkörnyéki termesztőkörzet egyértelműen az ország legnagyobb felvevőpiacaira települt. Ez utóbbi a terjeszkedő

város és az emelkedő telekárak miatt egyre inkább zsugorodik, és termesztőkörzetből inkább értékesítésikörzetté alakul át (tranzit telepek, faiskolai árudák, garten centerek).

Az egyesülő Európában már nem az országhatárokon belül, hanem kontinensnyi dimenzióban formálódnak atermesztőtájak. Díszfaiskolai vonatkozásban jelenleg ilyenek:

• az észak -atlanti termesztőtáj (Holstein, Oldenburg környéke, Hollandia, Belgium),

• a dél-atlanti termesztőtáj (Angers környéke, Franciaországban), valamint

• a közép-olaszországi termesztőtáj (Toscana, Lombardia).

A felsorolt termesztőtájak előnyei az atlantikus és enyhe klímából adódó hosszú vegetáció, a sok csapadék és a

télen is alig szünetelő kitermelés és szállítás (nem fagynak le). Hatalmas faiskoláik és/vagy ütőképes faiskolaitömörüléseik értékesítésüket immár az egész Európára kiterjesztik, így termékeikkel Magyarországon istalálkozhatunk.

Az ott termesztett díszfák -díszcserjékről két alapvető dolgot kell tudnunk:

1. A miénkhez képest „luxusklímában” nevelkedtek, lazább szövetűek, ezért a kezdeti szárazság- éshidegtűrésük rosszabb, mint az ugyanahhoz a fajhoz-fajtához tartozó, de Magyarországon megneveltnövényeké.

A végleges felhasználás (azaz a kertbe vagy a parkba való kiültetés) előtt célszerű legalább egy vegetáción átidehaza továbbnevelni őket, hogy adaptálódjanak a magyar klímához. Ha mégis azonnal állandó helyükre

ültetjük, ezt feltétlen tavasszal tegyük: így a magyar nyáron esélyük van annyira megerősödni, hogy utána egyátlagos télen ne károsodjanak.

Kiváltképp vonatkozik ez a szabály a Hollandiából importált örökzöldekre, amelyek az ottani hűvös éscsapadékos nyáron a miénknél sokkal tovább és nagyobbra nőnek, viszont a hajtásaik (épp az elhúzódóvegetáció miatt) nem tudnak kellőképp beérni.

Kisebb gond van az Olaszországból importált anyaggal: ott ugyanis a melegebb nyár jobb hajtásbeérést ésezáltal valamivel nagyobb télállóságot biztosít. Az innen származó anyag esetében is biztosabb azonban őszhelyett a tavaszi telepítés.

2. Az említett termesztőtájak faiskolái, különösképp az olaszok és franciák, rengeteg olyan fajt -fajtát istermesztenek és kínálnak, amely nem a magyar, hanem az ottani (vagy még melegebb) klímába való. Erendkívül impozáns portékákat előállítóik a délebbi piacokra vagy az északi országok télikertjeibe,

bevásárlócsarnokaiba, középületek belső dekorációira szánják, ám ezt a körülményt a színes katalógusaik nem

vagy nem eléggé tüntetik fel.




xviii


Az USA- ban, ahol az integrációs folyamatok az európainál mintegy 150 évvel korábban lezajlottak, az egészkontinenst átfogó és kiszolgáló termesztőtájak kialakulása már az 1940 -es évektől kezdődően megtörtént. Ma az

Atlanti- és a Csendes-óceán partvidékén, valamint a Nagy-tavaknál található mamutfaiskolák az egész kontinensszámára termelnek, és ún. „zónás” katalógusokat adnak ki. Ez azt jelenti, hogy a katalógusaikban feltüntetik azta télállósági zónát, ahová az illető fajt vagy fajtát még biztonságban ajánlják. Ilyen „zónás” katalógussal ésfaiskolával Európában még csak elvétve találkozhatunk, de számuk a jövőben előreláthatóan gyarapodni fog.

Mi is az a télállósági zóna?

A télállósági zónaazt a földrajzi övezetet jelenti, ahol a szokványos telek minimum-hőmérséklete közel azonosértékű. A díszfák -díszcserjék télállósági zónabesorolása pedig azt a zónát jelzi, ahol az adott faj vagy fajta mégnagy biztonsággal áttelel a szabadban.

A télállósági zónák rendszerét először (az 1900-as évek elején) az USA- ban dolgozták ki; időnként újra és újraátdolgozzák, finomítanak rajta. Európában először az 1960-as években készítettek télállósági zónatérképet, éviabszolút hőmérsékleti minimumok átlaga alapján, amit hosszú ideig csak a nemzetközi dendrológiai munkákközöltek.

A zónák számozása 1– 10-ig terjed: leghidegebb az 1-es számú (–40 °C!), míg a legmelegebb a 10-es zóna (+5– 10 °C). Maguk a zónák mindkét kontinens zóna-térképein 10 Fahrenheit-fokonként (kb. 5,5 °C) változnak.

Mivel ez az érték még mindig meglehetősen nagy különbségeket (azaz tényleges télállóságot) foglalhatmagában, Európában minden egyes zónát még két alzónára (’a’ és ’b’ alzóna) osztottak, melyek közül az ’a’alzóna a ridegebb, a ’b’ pedig az enyhébb, kiegyenlítettebb éghajlatot jelzi.

A besorolás még így is viszonylag elnagyolt (nem veszi tekintetbe a többi éghajlati tényezőt, mint a csapadék, anyári meleg, a napfényes órák száma stb.), de a gyakorlat szempontjából már megfelelő.

Észak -Amerika, valamint Európa télállósági zónáit az alábbiakban mutatjuk be. Mint látható, Észak -Amerikában az egyes zónák többé-kevésbé kelet-nyugati irányúak: délről észak felé haladva elég egyenletesencsökkenő sorszámmal követik egymást, a fokozatosan hidegebbé váló klímának megfelelően.

Télállósági zónák és a hozzájuk tartozó évi abszolút hőmérsékleti minimumok átlaga Észak -Amerikában(Krüssmann nyomán, 1984)

Európa télállósági zónatérképe ennél jóval változatosabb és első ránézésre kevésbé logikus. Dél -Európában azónák még többé-kevésbé párhuzamosak a szélességi körökkel (kelet-nyugati irányúak), de ez a párhuzamosság




xix


csak a 8-as télállósági zónáig tart, azaz az Alpok és a Balkán déli hegyláncáig. Innen felfelé haladva már inkábbészak -déli irányba futnak a zónák, többé-kevésbé az Atlanti-óceán partvonalával párhuzamosan, de erősenhullámzó határvonalakkal. Ennek oka, hogy Európa nyugati részét jobban körbeölelik a tengerek, mint a kb. 4 -

szer nagyobb kiterjedésű Észak -Amerikát, a hegyláncai pedig kelet-nyugati irányúak (Alpok, Balkán,Kaukázus) vagy katlan alakúak (Kárpátok). Mindkettő befolyásolja a délről érkező meleg, vagy az északrólérkező hideg légáramlatokat. A legalsó vonulatuk erősen lefékezi a déli légáramlatok melegítő hatását. Tőlük

északabbra már az Atlanti-óceán enyhe tele küzd a kemény szibériai hideggel. Így a tengertől a kontinens belseje felé haladva először a 7., majd a 6. és 5. számú télállósági zóna (Németország, Lengyelország,Észtország és Kelet-Belorusszia) következik, míg a távoli Moszkva, gyakorlatilag azonos szélességű fokon, mára meglehetősen hidegnek számító 4. sz. télállósági zónához tartozik.

Télállósági zónák és a hozzájuk tartozó évi abszolút hőmérsékleti minimumok átlaga Európában (Krüssmannnyomán, 1984)

A télállósági zónák felvázolt rendszerének óriási előnye, de egyben nagy hátránya is, hogy gyakorlatilagegyetlen meteorológiai tényezőn, a téli minimum-hőmérsékleten alapul. Előny ez azért, mert a segítségévelkialakított rendszer viszonylag egyszerű és áttekinthető. (Az ábra tanulsága szerint még így is meglehetősenkomplikált). Hátránya pedig azért, mert a fás növények sikeres áttelelése nem csak attól függ, hogy mennyirehideg a tél, hanem attól is, hogy ez a hideg mikor és mennyi ideig éri őket, kiváltképp pedig attól, hogy mi lyen

volt előtte a nyár, illetve az egész vegetációs időszak. A forró, száraz nyár és a tartós napsütés elősegíti a fény -

és melegigényes fajok -fajták hajtásainak beérését, ezáltal fokozva a télálló képességüket. A pára- és vízigényesfajok ezzel szemben hűvös-csapadékos nyarat igényelnek a jó teleléshez: ellenkező esetben „nem növik kimagukat”, gyengén mennek a télbe, és azért károsodnak tőle. Részben ezek a körülmények is indokolták, hogy

az É-Amerikánál lényegesen tagoltabb domborzatú Európában a 10 télállóságú zónát még további (’a’ és ’b’ jelű) alzónákra osztották.




xx


Magyarország nyugati fele, valamint a Szeged-Kecskemét-Békéscsaba vonaltól délre eső része a 7. sz.télállósági zónába, míg a fennmaradó területrészek (Nagyalföld, Észak -Magyarország) az egy fokozattal

hidegebb 6. sz. télállósági zónába tartozik. Mint tudjuk, a valóság ennél jóval árnyaltabb. Az egyes országrészekvagy települések mezoklímáját erősen módosíthatja:

• a tengerszint feletti magasság,

• a kitettség,

• a városklíma,

• nagy vízfelületek (tavak, nagy folyók közelsége),

• a szél- és árnyékvédelem,

• egyebek, mint a felhősödés vagy ködösödési hajlam (csökkenti az éjszakai lehűlést), az állományklíma és ígytovább. (Lásd részletesen a Növények a kertépítészetben c. tankönyv Magyarország dendrológiai körzetei ésVárosfásítás c. fejezeteiben).

A Kertészeti dendrológia c. tankönyvünkben ismertetett fajok túlnyomó többsége a 6. sz., vagy annál is

hidegebb (5, 4, esetleg 3) télállósági zónába sorolható. Mivel ezek áttelelésével nálunk nincsen gond, a besorolást, illetve a télállóságot külön nem említjük. Azok a fajok (pl. Albizia, Punica, Cupressus, Cedrus) ,

melyeket „melegigényes”, „kissé fagyérzékeny” vagy „fiatalon fagyérzékeny” kifejezésekkel jellemzünk, már a7. sz. télállósági zóna növényei.

Az ennél melegigényesebb és az olasz, belga vagy francia katalógusokban szereplő legfontosabb fajoktélállóságát az alábbi felsorolásban ismertetjük. A felsorolásban a 8-as zónába tartozó növények (pl. Magnolia

grandiflora, Trachycarpus fortunei)azország legmelegebb részein és különlegesen védett fekvésbe ültetve még aszabadban is áttelelnek, a 9., kiváltképp pedig a 10. sz. télállósági zónába soroltak viszont már csak dézsásnövénynek vagy belső terek dekorációjára alkalmasak.

Az olasz és francia díszfaiskolák által gyakrabban forgalmazott szubtrópusi és mediterrán fás növényekfelsorolását és télállóságizóna- besorolását a 17. sz. táblázat tartalmazza.



xxi


II. rész. A díszfák és díszcserjékismertetése

1. Alaktani alapfogalmak

Fás növények azok, amelyeknek föld feletti hajtásai részben vagy egészben megfásodnak, vastagodnak és többéven keresztül áttelelve megmaradnak. E nagy csoportból díszfáknak, díszcserjéknek azokat nevezzük,amelyeket elsősorban kedvező esztétikai, biológiai vagy funkcionális hatásuk miatt ültetünk, s gazdaságihasznuk nem, vagy csak másodlagosan jön számításba.

A fás növények csoportosítása

Félcserje: cserje termetű növény, melynek hajtásai csak részben fásodnak meg, a felső részük télen többnyireelhal.

Cserje: tőből elágazó, elfásodott hajtásrendszerű, 5– 6 m-nél általában nem magasabb növény.

Fa: felálló, egy vagy több törzsű, koronás fás növény. A fás növények egyes típusai nem különülnek el élesenegymástól. Sok faj mint cserje és mint fa is előfordul, különösen, ha habitusának kialakulásába beleavatkozunk.Kedvező körülmények között a félcserjék cserjeként is viselkedhetnek .

A növény részei

Gyökér: általában a növény föld alatti része, melynek feladata a növény talajban való rögzítése, és onnan a víz,valamint a tápanyagok fölvétele.

A gyökér eredeti rendeltetésétől eltérően más funkciót is betölthet, néhány fajnak pl. módosult gyökerei vannak.

Ilyen pl. a szár kapaszkodását elősegítő kapaszkodó léggyökér; az élősködőknél a gazdanövény testébe hatoló szívógyökér; a mocsaras területeken élő egyes fafajokon látható légzőgyökér; mely a gyökérzet levegő-ellátására

szolgál.




xxii


Gyökértípusok

Fatörzs: a fák hajtásrendszerének alapja, alsó, el nem ágazó része. Talajszinti része a fa töve, innen az ágakigterjed a dereka. Fáknak általában egy erőteljes, míg a cserjéknek több, viszonylag gyenge törzsük van. Kívülrőla kéreg (héjkéreg) borítja, melynek felülete a fajra jellemző lehet.

Korona: a fának a törzs feletti, ágakat és leveleket viselő hajtásrendszere. A sudaras koronának egyetlen,

erőteljesen felfelé törő tengelye van a fatörzs közvetlen folytatásaként. A tartóágas korona több erőteljestartóágból áll, sudara nincs. Ha egy tartóág veszi át a sudár szerepét, álsudaras koronáról beszélünk.




xxiii


A fatörzs keresztmetszete

Koronatípusok




xxiv


Főbb koronaalakok

Ágrendszer: a háromévesnél idősebb fás elágazásokat ágaknak, a fenyők több éves, tű- és pikkelyleveles, rövidágrészeit ágacskáknak, a kétéveseket gallyaknak, míg a lombtalan, egyéves – néha több éves –, el nem ágazórészeket vesszőknek nevezzük. Ha a vesszőn a levelek még rajta vannak, akkor kertészeti értelemben vetthajtásról beszélünk. Botanikai értelemben a hajtás a növény szára és levele együtt. A hajtástengelynek az arésze, ahonnan a levél ered, a csomó. Két szomszédos csomó közötti rész a szártag vagy ínköz.

A hajtások fontosabb típusai

• a tavaszi hajtások rügyfakadáskor indulnak fejlődésnek;

• a jánosnapi hajtások atavaszi hajtások rügyeiből, júniusban alakulnak ki, azoktól sokszor alakilag iskülönböznek;

• a fattyúhajtások azalvórügyekből fejlődnek ki bizonyos körülmények között;

• a földbeli hajtások aföld felszíne alatt fejlődnek k i;

• a hosszúhajtáson az ízközök nagyok, a rügyek egymástól távol állnak;

• a rövidhajtás szártagjai kicsinyek. Évi növekedése nagyon kevés. A rövid- és hosszúhajtásokon levő leveleknéha jelentősen különböznek egymástól;

• a törpehajtás egy bizonyos alakot és nagyságot elérve nem fejlődik tovább.

Főbb cserjealakok




xxv


A pararéteg ahajtás külső részén található, a növény védelmét szolgálja, s néha díszértéke is van.

A paraszemölcsök akülső bőrszövet színétől eltérő, onnan kiemelkedő, gázcserenyílásokból alakult szellőztetőképletek.

A tüske a felületről könnyen leválasztható, szúrós hegyű, bőrszöveti képződmény.

A tövis többnyire rövid szártagú, kemény, hegyes végű, módosult hajtásképlet.

A kacsok anövények kapaszkodásra módosult szervei.

A bél ahajtás közepén húzódik végig. Ez gyakran fontos határozóbélyeg. Lehet telt, üreges vagy rekeszes.

Rügy: rövid szártagú hajtáskezdemény, melyből az egyes hajtások kifejlődnek. A levélrügyből levelek éshajtások, az általában nagyobb és vastagabb virágrügyből virágok, a vegyes rügyből pedig levelek és virágokfejlődnek.

A rügypikkelyekkel borított rügyet fedett rügynek nevezzük. A fedetlen vagy csupasz rügyet akülső, mégteljesen ki nem alakult levelek takarják. Ha közvetlenül a hajtáshoz csatlakozik, ülő rügyről, míg ha rövidrügytartón helyezkedik el, nyeles rügyről beszélünk. Az egyesével álló rügyet magányos rügynek, a kettesével

állót páros rügynek, míg az egy csomón többesével elhelyezkedő rügyeket csoportos rügynek nevezzük. A többirügynél erősebben fejlett, hajtás végén álló a főrügy, míg a hajtástengelyen a hónaljrügyek találhatók.

Szőrzet: a levelek és fiatal hajtások, néha még a gallyak felületét is szőrzet boríthatja. Ez a legtöbb esetben afajra jellemző.

A levél vagy a szár felülete lehet:

kopasz – ha nincs rajta szőrzet;

kopaszodó – ha a szőrzet legnagyobb része a fejlődés folyamán lehull;

szőrös – hosszú, hajlékony, gyér szőrzettel fedett;

szőrösödő – rövid, finom, rányomott szőrzettel borított;

molyhos – igen sűrű, összekuszált szőrzettel takart;

nemezes – mint az előbbi, de a szőrzet még tömöttebb, összefüggő réteget alkot;

selymesszőrös – apró, rásimuló, fényes szőrzettel fedett;

csillagszőrös – csillagosan elágazó szőrökkel takart;

mirigyszőrös – váladékot kiválasztó szőrökkel beszórt;

serteszőrös – vastag és merev, kissé szúrós szőrű;

pikkelyszőrös – szétterülő, lemezszerű szőrzettel borított stb.




xxvi


A lomblevél részei

Levél: a fellevél rendszerint a virág vagy a virágzat alatt található, a lomblevelektől többnyire eltérő alakú ésnagyságú. A murvalevél hónaljából virág nő. A bükkfafélék termős virágait a kupacslevelek övezik, melyekkésőbb a termést körülvevő kupaccsá alakulnak. A pálhalevél alevélnyél tövénél elhelyezkedő, levélszerűképződmény. A lomblevél ahajtásnak általában zöld színű, lemez alakú, asszimiláló oldalképlete.

A levél éle a szembeállított levéllemez függőleges vonala, mely a levél csúcsát a vállával összeköti.

Az örökzöld növény lombját több vegetációs időszak után folyamatosan hullatja le.

Levéltípusok




xxvii


Levélállások

Levélalakok

A levélcsúcs formái




xxviii


A levélváll formái

A levél elhelyezkedési módjai

Az áttelelő levelű vagy télizöld növény nem ősszel, hanem zölden áttelelve tavasszal, lombfakadáskor veszti elleveleit.

A lombhullató fa vagy cserje lombját az első vegetációs időszak végén, ősszel, egyszerre hullatja le.

Virág: az ivaros szaporodás céljait szolgáló törpehajtás. A nyitvatermőknél amódosult törpehajtásokon külön porzó- és külön termőlevelek alakulnak ki, és ez utóbbiak szabad felületükön viselik a magkezdeményeket. A

z árvatermőknél atermőlevél és a porzólevél termővé és porzóvá alakul. Egy vagy több termőlevél szélévelösszenőve alkotja a termőt, s ennek belsejében találhatók a magkezdemények.

A teljes virág virágtakaróból, porzókból és termőből áll. A virág rendszerint kocsányon helyezkedik el, ennekcsúcsa a vacok. Ezen van a virágtakaró, melynek külső örvét a rendszerint zöld c sészelevelek alkotják, míg a

belső része a többnyire színes párta, amely sziromlevelekből áll.Ha a csésze és a párta nem különböziklényegesen egymástól, akkor a virágtakarót lepelnek nevezzük. A virágtakaró nélküli virág a csupasz virág.




xxix


A levéllemez tagoltsága




xxx


A levéllemez széle

A párta lehet szabad szirmú és forrt szirmú. Ez utóbbi részei: a cső, ennek belső oldala a torok és a felső széle a perem. A forrt szirmú párta szabad részei a cimpák.

A porzótáj a porzószálakból és a rajtuk levő portokokból áll. A termőtáj a virág tengelyének csúcsán van,

melynek részei a magház, a bibeszál és a bibe.

A hímnős virágban mind a porzótáj, mind pedig a termőtáj megtalálható. Ha a virágnak nincsenek ivarleveleivagy csak csökevényes formában, akkor az meddővirág, ha pedig csak az egyik ivarlevél alakult ki, akkoregyivarú. Ha csak porzói vannak, akkor porzós virágnak, ha csak termőt fejleszt, termős virág nak nevezzük. Haa porzós és a termős virág ugyanazon a példányon van, akkor a növény egylaki, ha pedig külön egyedekenfejlődik, akkor kétlaki. A felemásvirágú növények hímnős és egyivarú virágokat egyaránt fejlesztenekugyanazon az egyeden.

Néha a porzók egy része szirmokká alakul át, akkor féligtelt virág állelő. Ha az összes porzó átalakul, vagy aszirmok tövükig hasadnak és kiszélesednek, telt virágot kapunk.

A levéllemez éle

A levél erezete




xxxi


A párta formái

A virág részei

A magház állása




xxxii


Virágzatok

Az egyedül álló virágot magányos virágnak, míg a virágokat tartó, a termésérés után elpusztuló, önállóhajtásrendszert virágzatnak nevezzük. Virágcsoportnak mondjuk a tovább növekedő szár oldalán, egyetlenrügyből fejlődő, egymás fölött vagy egymás mellett sűrűn elhelyezkedő olyan virágokat, melyeknek kocsányainem alkotnak külön hajtásrendszert.

Termés: a magházból alakul ki a megtermékenyülés után. Védi a benne fejlődött magot, és sokszorterjesztésében is részt vesz. Ha a termésképzésben a termőn kívül egyéb virágrész is közreműködik,áltermésalakul ki. A nyitvatermőknek csak magjuk van, termésük nincs. A toboz módosult és elfásodott termősvirág. Ha a toboz pikkelyei elhúsosodnak, tobozbogyó fejlődik ki.




xxxiii


Termések

Mag: a magkezdeményből a megtermékenyítés után fejlődik. Főbb részei: a maghéj, a magfehérje és a csíra. A

maghéjon néha különböző függelékeket – repítőszőr, szárnyak stb. találunk. Némely fajnál magköpeny veszi

körül.

A kertészeti gyakorlatban magnak nevezzük az egymagvú, fel nem nyíló terméseket is. Ilyen – tágabb – értelemben említi a magot e könyv a fajuk szaporítási módjaival kapcsolatban.

2. Családhatározó

1. ● A magkezdemények a termőleveleken szabadon állnak(Gymnospermatophyta – Nyitvatermők)

2.

●● A magkezdemények a termőlevelek összenövésébőlalakult magházban találhatók (Angiospermatophyta –

Zárvatermők)

6.

2. ● A 2 karéjú levelek legyező alakúak, villás erezettel Ginkgoaceae

●● A levelek tű vagy pikkely alakúak 3.

3. ● A nővirágból fásodó to boz, a Juniperusnáltobozbogyófejlődik

4.

●● A magvakat részben húsos burok borítja Taxaceae

4. ● A levélzet átellenesen álló pikkelylevelekből, ritkábbanörvös tűlevelekből áll

Cupressaceae

●● A többnyire tű alakú levelek spirálisak vagy fésűsenrendeződnek, egyes nemzetségeknél a rövidhajtásokcsúcsán csomóban vagy a törpehajtásokon kettesével-ötösével állnak

5.

5. ● A toboz szabadon álló termő- és meddőpikkelyekből áll.Minden terelőpikkelyen rendszerint 2 magkezdeményvan

Pinaceae

●● A termő- és meddőpikkelyek összenőttek. Azelőbbieken 2–9 magkezdemény helyezkedik el

Taxodiaceae

6. ● A levelek hálózatos erezetűek, leggyakrabban tagoltak,nyelesek, vagy a levelek tövissé alakultak. A virágtagokszáma legtöbbször 4–5 vagy ennek többszöröse

(Kétszikűek)

7.

●● A levélerezet mellékerekből álló, párhuzamos-íves. Alevél rendszerint nem tagolt, nyeletlen. A virágtagokszáma 3 vagy ennek többszöröse (Egyszikűek)

84.

7. ● A virágoknak pártájuk van 8.

●● A virágok sziromtalapok vagy a csésze sziromszerű 60.

8. ● A virágok szabad szirmúak 9.




xxxiv


●● A virágok ± forrt szirmúak 43.

9. ● A porzók száma sok, több, mint 10 10.

●● A porzók száma nem több, mint a szirmok számánakkétszerese

19.

10. ● A magház felső állású 11.

●● A magház alsó állású 18.

11. ● A porzók és a termő spirálisan állók 12.

●● A porzók és a termő örvösek, körökben állók 12.

12. ● Alevelek keresztben átellenesek Calycanthaceae

●● A levelek szórtak 13.

13. ●● A gyakran sziromszerű csészelevelek száma 3 Magnoliaceae

●● A csészelevelek száma 5 14.

14. ● A levelek keresztben átellenesek Ranunculaceae

●● A levelek szórt állásúak Paconiaceae

15. ● A levelek keresztben átellenesek Hypericaceae

●● A levelek szórtak (Rhodotypos kivételével) 16.

16. ● A porzók a bibeszál körül csővé nőttek össze Malvaceae

●● A porzók szabadok 17.

17. ● A virágzati tengelyhez nyelv alakú murvalevél nőtt Tiliaceae

●● A virágzati tengelyen nincs nyelv alakú murvalevél Rosaceae

18. ● A levelek szórtak Rosaceae

●● A levelek keresztben átellenesek Hydrangeaceae

19. ● A magház felső vagy közép állású 20.


20. ● A 2 vagy több termőlevél különálló vagy csak kisséösszenőtt

21.

●● A termőlevelek 1 vagy több rekeszű magházzá nőttekössze

24.

21. ● A porzók a csészelevelek tövénél erednek 22.




xxxv


●● A porzók eredési helye a virágtengelyen van 23.

22. ●● A levelek átellenesek, a magház közép állású Hydrangeaceae

●● A levelek szórtak Rosaceae

23. ● A levelek áttetszően pontozottak Rutaceae

●● A levelek nem pontozottak Simaroubaceae

24 ● A magház egy üregű 25.

●● A magház 2 vagy több rekeszű 30.

25. ● A porzók száma 10 vagy több, ritkán 5. A terméshüvely

26.

●● A porzók száma 4– 6 ( –12). A termés más 28.

26. ● A virág sugaras szimmetriájú (aktinomorf) Mimosaceae

●● A virág egyszeresen szimmetrikus (zigomorf) 27.

27. ● A virág nem pillangós Caesalpiniaeeae

●● A virág pillangós Fabaceae

28. ● A porzók száma 6. A termés bogyó Berberidaceae

●● A porzók száma 4– 5 ( –12). A termés tok vagy csontár 29.

29. ● A levelek kicsik, pikkelyszerűek, szárhoz simulók. Atermés apró tok

Tamaricaceae

●● A levelek nagyok, gyakran összetettek. A terméscsontár

Anacardiaceae

30. ● A virág kétoldali szimmetriájú 31.

●● A virág ± sugaras szimmetriájú 33.

31. ● A levelek egyszerűek Ericaceae

●● A levelek összetettek 32.

32. ● A levelek tenyeresen összetettek Hippocastanaceae

●● A levelek szárnyasan összetettek Sapindaceae

33. ● A levelek átellenesek vagy örvösek 34.

●● A levelek szórtak 37.

34. ● A termés lependék vagy ikerlependék 35.




xxxvi


●● A termés tok 36.

35. ● A levelek egyszerűek Aceraceae

●● A levelek szárnyasan összetettek Oleaceae

36. ● A levelek egyszerűek Celastraceae

●● A levelek összetettek Staphyleaceae

37. ● Felálló ágú cserje vagy fa Rutaceae

●● Kapaszkodó cserje Vitaceae

38. ● Pálha van. A termés alma Rosaceae

●●

Pálha nincs. A termés más

39.

39. ● A magház rekeszeiben több vagy sok magkezdeményvan

Grossulariaceae

●● A magház rekeszeiben l –2 magkezdemény van 40.

40. ● A termés két rekeszű tok Hamamelidaceae

●● A termés más 41.

41. ● Bibe 1 van. A levelek többnyire átellenesek 42.

●● A bibék száma 2–5. A levelek szórtak Araliaceae

42. ● A levelek örökzöldek Aucubaceae

●● A levelek ősszel lehullanak Cornaceae

43. ● A magház felső állású 44.


44. ● A porzók száma a pártacimpák számának kétszerese

vagy annál több

45.

●● A porzók száma a pártacimpákéval megegyezik vagyannál kevesebb

46.

45. ● A porzók ± szabadok Ericaceae

●● A porzók a pártacsőhöz nőttek Ebenaceae

46. ● A párta sugaras szimmetriájú 47.

●● A párta kétoldali szimmetriájú 53.

47. ● A porzók száma megegyezik a pártacimpák számával 48.




xxxvii


●● A porzók száma kevesebb, mint a pártacimpáké Oleaceae

48. ● Vagy 2 különálló magház van, vagy 1 és mélyen 4karéjú

49.

●●

Magház 1 van, nem mélyen 4 karéjú

50.

49. ● A porzók szabadok Apocynaceae

●● A porzók forrtak Asclepiadaceae

50. ● A porzók száma 4 51.

●● A porzók száma 5 52.

51. ● Pálha van Buddlejaceae

●● Pálha nincs Verbenaceae

52. ● A bibe ülő. A termés bengegyümölcs Aquifoliaceae

●● Bibeszál van. A termés bogyó Solanaceae

52. ● A levelek szórtak Ericaceae

●● A levelek átellenesek 54.

54. ● A magház minden rekeszében egy magkezdemény van 55.

●● A magház minden rekeszében több magkezdemény van 56.

55. ● A magház 4 karéjú Lamiaceae

●● A magház nem karéjos Verbenaceae

56. ● A toktermés legfeljebb valamivel hosszabb aszélességénél. A magvak gömbölydedek, keskenyszárnnyal vagy anélkül

Scrophulariaceae

●● A toktermés sokkal hosszabb a szélességénél A magvak

laposak, rendszerint két hosszú szárnnyal

Bignoniaceae

57. ● A szár pozsgás, rajta levél nincs Opuntiaceae

●● A szár nem pozsgás. Levél van 58.

58. ● A porzók száma 4– 5 59.

●● A porzók száma 8– 16 Ericaceae

59. ● A virágzat fészkes, a termés kaszat Asteraceae

●●

A virágzat más, a termés bogyó vagy csonthéjas

Caprifoliaceae




xxxviii


60. ● A virágok, de legalább a porzósak barkákban nyílnak 61.

●● A virágok nem barkákban nyílnak 67.

61. ● A porzós barkák már ősszel kialakulnak 62.

●● A porzós barkák csak tavasszal fejlődnek ki 63.

62. ● A mag kicsi, lapos, szárnyas makkocska Betulaceae

●● A mag nagy, gömbölyded, ehető makk Corylaceae

63. ● A levél egyszerű 64.

●● A levél összetett Juglandaceae

64.

●

A termés sokmagvú tok

Salicaceae


65. ● A termés húsos Moraceae

●● A termés száraz 66.

66. ● A makk tüskés kupacsú, háromélű Fagaceae

●● A makk hártyás kupacsú, bordás Carpinaceae

67.

●

A virágokon, de legalább a porzósakon nincs csésze

68.

●● A virágokon van csésze 69.

68. ● A pálha kicsi Hamamelidaceae

●● A pálha nagy, gallérszerű Platanaceae

69. ● A 2 vagy több termőlevél különálló 70.

●● A termőlevelek egy- vagy többüregű magházzá nőttekössze

72.

70. ● A csészelevelek sziromszerűek 71.

●● A csészelevelek nem sziromszerűek Rutaceae

71. ● A virágtakaró sok csészelevélből áll Calycanthaceae

●● A virágtakaró 4(– 8) csészelevélből áll Ranunculaceae

72. ● A magház felső állású, a csészéhez nem nőtt 73.

●●

A magház alsó vagy felig alsó állású, vagy acsészecsőbe zárt

82.




xxxix


73. ● A levelek szórtak 74.

●● A levelek keresztben átellenesek 79.

74. ● Legalább a termős virágok gömbös virágzatban vagy aserleg alakú virágzati tengely belső oldalán fejlődnek

Moraceae

●● A virágok magányosan vagy más virágzatban állnak 75.

75. ● A csészelevelek számával megegyező számú porzó acsészelevelekkel váltakozva áll

Rhamnaceae

●● A porzók a csészelevelek felett állnak vagy a számuksok

76.

76. ● A bibék vagy bibeszálak száma 2– 3 77.

●●

Bibe vagy bibeszál 1 van

Thymelacaceae

77. ● A termés lepellevelekkel ± körülzárt makk Polygonaceae


78. ● A termés húsos falú tok Buxaceae

●● A termés lependék vagy csonthéjas Ulmaceae

79. ● A termés felnyíló tok Buxaceae

●● A termés nem nyílik fel 80.

80. ● A termés bogyószerű bengegyümölcs Rhamnaceae

●● A termés szárnyas 81.

81. ● A termés egyszerű lependék Oleaceae

●● A termés ikerlependék Aceraceae

82. ● A termés felnyíló tok 83.

●● A termés húsos csontár Elaeagnaceae

83. ● A csésze csöves. Kapaszkodó cserjék Aristolochiaceae

●● A csésze különálló levelű. Felálló ágú cserjék vagy fák Hamamelidaceae

84. ● Virágtakaró van. A termés tok Agavaceae

●● Virágtakaró nincs vagy csökevényes. Szemtermés van Poaceae

3. Gymnospermatophyta – Nyitvatermők törzse




xl


3.1. Ginkgoopsida – Páfrányfenyők osztálya

3.1.1. Ginkgoaceae – Páfrányfenyőfélék

Ősi család, mintegy 180 millió éve jelent meg a Földön. Ma egyetlen nemzetség egyetlen faja él, a többi kihalt.

3.1.1.1. Ginkgo – Páfrányfenyő

Ginkgo biloba – Kínai páfrányfenyő

40 méter magasra növő, sudaras törzsű, világosszürke kérgű, fiatalon keskeny kúp alakú, idősebb korbanterebélyes, szabálytalanul szétterülő koronájú, lazán ágas lombhullató fa. A hosszúhajtásokon szórtan, arövidhajtásokon 3– 5-ösével csomóban álló vastag, bőrszerű levelei jellegzetes legyező alakúak, felül középen ±mélyen hasadtak vagy szabálytalanul csipkés-karéjosak, a hosszú levélnyél felé elkeskenyedő vállúak. A főérnélküli erezet sugárirányban szétfutó, a végén villásan elágazó. Ősszel aranysárgára színeződnek. Virágakétlaki. A nem feltűnő barkaszerű hímvirágok és a hosszú kocsányú nővirágok a rövidhajtásokon a levelekhónaljában jelennek meg. Kettős burkú magja éretten sárga szilvára emlékeztet, héja fehéres -hamvas (ginkgo

japánul: ezüstbarack). A lehullott mag húsa rendkívül kellemetlen szagú.

Hazája Kelet-Kína. Másutt – így Japánban is – betelepített. E területeken csontárszerű, édes belű magjátétkezésre is felhasználják.

Érdekes leveleivel, jellegzetes habitusával a páfrányfenyő a legszebb díszfák egyike. Talajban nem túl válogatós(közepesen szárazságtűrő mezofiton), s a városi szennyezett levegőt is elég jól tűri. Sejtnedvükben találhatóvegyületek miatt a kártevők nem bántják. (Szegeden szép fasor van belőle, s a vele beültetett utcát elkerülik aszúnyogok).

Viszonylag korlátozott elterjedése szaporításmódjával kapcsolatos. A díszfaiskolák ugyanis általábanmagvetéssel szaporítják, így azonban – mivel elég későn fordul termőre – nem lehet biztonsággal szétválasztania hím- és nőpéldányokat. A tömegesen kiültetett vegyes ivarú állomány viszont büdös magjával szemetel. Ezértáltalában csak gyűjteményes kertekbe vagy nagyobb parkokba (magánosan) ültetik. Szélesebb körűfelhasználásra (pl. utcafásításra) csak a vegetatívan szaporított porzós alakok ajánlhatók. Bulgáriában (Plovdiv)

utcai sorfaként alkalmaznak dugványról szaporítottakat. Mivel a porzós példányok karcsúbb koronájúak, utcaisorfának alkalmasabbak.

Ginkgo biloba




xli


Ginkgo biloba

Szaporítása: Az alapfajt magról szaporítják, a magvetést (egész egyéves koráig védeni kell a pockok ellen).

Ivartalan úton tél végi, kora tavaszi oltással, esetleg dugványról szaporíthatjuk. A dugványok eredése nálunk bizonytalan, illetve váltakozó.

3.2. Coniferopsida (Pinopsida) – Tobozos nyitvatermők osztálya

Tű- vagy pikkelylevelű, túlnyomórészt örökzöld növények. (Az itt ismertetettek közül csak a Larix,

Metasequoia és Taxodium nemzetségek tagjai lombhullatók.)

A nálunk telepített fajok legtöbbje a mérsékelt égöv hűvösebb zónáiból vagy magas hegységeiből származik(fenyőöv, törpefenyvesek öve). Eredeti termőhelyükön a tél legalább olyan kemény, a nyár viszont hűvösebb,

párásabb, mint hazánkban. A nálunkénál rövidebb vegetációs időszak hátrányait örökzöld lombjukkalellensúlyozzák, amely a kihajtás előtt, még a napfényes, enyhébb téli napokon is asszimilál. Merev (sokszorviaszbevonatos) tűleveleik a téli hideghez és az élettani szárazsághoz való alkalmazkodást példázzák. Az ilyen

levélzet a hónak vagy jégverésnek is ellenáll, s nem szárad le – mint a széles levelű örökzöldeké – az erős télinapsütéstől.

A klímához való alkalmazkodás eredményeképp alakult ki a kúpos fenyőfaalak is, melynek ferdén lefelé állóágairól lecsúszik a hó. (A mediterrán fenyők koronája más alakú.)

A magashegységi vagy sarkvidéki viszonyok alakították ki a másik, kertekből ismert fenyőtípust, az ún.kúszófenyőt. Itt a szeles, nagyon kemény, hideg teleket csak azok a fajok bírják ki, amelyek szorosan a földrelapulva a vastag hótakaró alatt védelmet találnak. A hóból kiállók előbb-utóbb elfagynak.

Az eddig elmondottakból következik, hogy fenyőexótáink java része általában bírja teleinket. A száraz, melegnyarat viszont – egy-két kivételtől eltekintve – megsínylik.

Általában jobb talajba, párásabb viszonyok közé valók, mint a klímánknak megfelelőbb lombhullató fajok.

Kényesebbek a levegőszennyezettségre is, ez részben tovább élő lombjukkal kapcsolatos. Csupán néhányképviselőjük tűri viszonylag jól (egy átlagos lomblevelű növénnyel azonos szinten) a nagyvárosi viszonyokat.

Közös tulajdonságuk még, hogy fényigényesek, árnyékba nem valók. Az erdőben élő fatermetű fenyők fiata lkorban tűrik ugyan a beárnyékolást, de később, fény hiányában fejlődésük szinte teljesen leáll. Az erdeiéletmóddal kapcsolatos az is, hogy sok faj magoncai érzékenyek a téli napsütésre és a nagy hidegekre. Afaiskolai nevelés során gondoskodni kell az ilyen csemeték fagyvédelméről.

Az egyes fajok különböző lombszínű, szelektált fajtái a fajon belül eltérő ökotípusokat is képviselnek. A szürke,kékes vagy ezüstös lombúak általában jobban bírják a szárazságot, a lombjukat borító viaszbevonat gátolja a

párologtatást. Ezzel szemben a sárga- vagy fehértarka, klorofillhiányos fajták – egy-két kivételtől eltekintve – jóval igényesebbek és lassúbb növekedésűek, mint az alapfaj. Ezek csak nagy parkok védett, párás klímájában,sötét, örökzöld háttér előtt díszítenek.




xlii


A fenyők a kert egyedi szépségű díszei. Alkalmazásuk során számolnunk kell azzal, hogy nagy tömegbenültetve északias, hegyvidéki hangulatot teremtenek. Ez a hatás kedvezően kiemelheti egy téli üdülőhelyhegyvidéki jellegét, de disszonáns egy tipikusan alföldi vidéken vagy nyári üdülőkörzetben, pl. a Balatonmellett. Az ilyen helyeken ezért módjával, csak a kert némely hangsúlyos pontjára telepítsük őket.

A glaciális és interglaciális periódusok váltakozásával az eljegesedés visszahúzódása után hazánkba a nyugatról

keletre futó lánchegységek megakadályozták az örökzöld fajok tömeges visszatelepülését dél felől. Ezért aKárpát-medence örökzöld fajokban szegény. Ökológiai viszonyaink viszont lehetővé teszik számos jövevény -

(exóta-) faj és fajtáik betelepítését. Erre alkalmas fajok Kelet-Ázsia északi, északkeleti tájairól és Észak -Amerikából származnak. A szubtrópusi és mediterrán eredetű fajok csak optimális mezo - és mikroklimatikusterületekre telepíthetők.

3.2.1. Pinaceae – Fenyőfélék

1. ● A tűlevelek egyesével állnak 2.

●● A tűlevele többesével vagy csomókban állnak,egyesével legfeljebb csak a hosszúhajtásokon

4.

2. ● A tűlevelek alul korongszerűen kiszélesedve ízesülneka hajtáshoz. A toboz felálló

Abies

●● A tűlevelek alul nem szélesednek ki korongszerűen. Atoboz lecsüngő vagy elhajló

3.

3. ● A levelek négyélűek, ritkán laposak, a levágott ágrólszáradás után lehullanak. Az ágacskák a lehullott tűkhelyén a sok kiálló levéltalptól rücskösek. Afedőpikkelyek a termőpikkelyeknél rövidebbek

Picea

●●

A levelek laposak, megdörzsölve narancsillatúak, alevágott ágon száradás után is rajta maradnak. Azágacskák a lehullott tűk helyén simák. A fedőpikkelyeka termőpikkelyek közül hosszan kiállnak

Pseudotsuga

4. ● A levelek (1 – )2 – 5( – 8)-asával hártyás fenyőtű-hüvelyben állnak

Pinus

●● A rövidhajtásokon 15-nél több levél található, melyekecsetszerű csomókban állnak

5.

5. ● A levelek örökzöldek, ± négyélűek, szúrós-merevek Cedrus

●● A levelek ősszel lehullanak, laposak, puhák Larix

3.2.1.1. Pinus – Fenyő

Álörvös elágazású fák, ritkán cserjék. Hosszú, vékony tűik ún. törpehajtásokon, 2– 3 – 5-ös csomókban (ritkánmagánosan vagy 7– 8-asával), hártyás hüvelyben helyezkednek el. A barkaszerű, sárga hímvirágzatok ahosszúhajtások alsó felében, kétharmadában jelennek meg, a nővirágzatok a csúcsi részen találhatók. Az alábbismertetett fajok toboza két év alatt érik.

A nemzetség mintegy 80 faja az északi félgömbön él, többségük a mérsékelt és a hideg éghajlati zónában.Gyűjteményekben vagy kísérleti céllal ültetve hazánkban is sok a Pinus faj: ezek nagy része jól bírja klímánkat,különösen a két- és háromtűsek. Mivel azonban a díszérték szempontjából az egyes csoportok tagjai nem, vagy

alig különböznek egymástól, díszfaiskolai termesztésben csak a jellegzetes típusok egy-egy képviselője terjedtel. Ezek a következők:




xliii


I. Egy csomóban 2 tűlevél található

1. ● A tűlevelek 2–7 cm hosszúak 2.

●● A tűlevelek 8– 16 cm-esek P. nigra

2. ● A tűlevelek élénkzöldek, a rügyek erősen gyantásak.Többnyire elfekvő cserje

P. mugo

●● A tűlevelek kékes- vagy szürkészöldek, a rügyek csak± gyantásak. Fatermetű

P. sylvestris

II. Egy csomóban 5 tűlevél található

1. ● A hajtások hamvasak. A tűlevelek átlagban 12 cm-nélhosszabbak, erősen lelógók

P. wallichiana

●● A hajtások nem hamvasak. A tűlevelek átlagban 10cm-nél rövidebbek, nem csüngők

P. strobus

1. KÉTTŰS FAJOK

Pinus nigra – Feketefenyő

20 –30 méterre megnövő, széles kúp alakú, később ellaposodó koronájú fa. Tűje merev, sötétzöld, 8– 16 cm-es,törzsén a feketésszürke kéreg mélyen barázdált. 5–8 cm hosszú tobozát „nagy rózsatoboz” névenkoszorúkötéshez használják.

Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Nálunk is igen gyakran ültetik. Egyik legtűrőképesebb fenyőnk, mely

napra telepítve a szélsőségek (szik, nyirkos talaj, erős füst- gázszennyezettség) kivételével szinte minden talajonés környezetben felhasználható, így homokon, karsztvidéken vagy a városban is. A mediterráneumban számosalfaja él.

– – subsp. nigra(P. nigra var. austriana) – Magyarországon a faiskolaiforgalomban a legelterjedtebb. Ausztriában és a Balkánon honos. Fiatal korbankarcsú, később széles, tojásdad koronájú. Sűrűn álló tűi 8– 16 cm-esek.

– – ’Fastigiata’ – Széles oszlopos termetű.

– – ’Silfid’ – Karcsú, tömött, oszlop alakú fajta. Sötétzöld tűlevelei kissécsavarodottak. Magyar nemesítésű.

Pinus mugo – Havasi törpefenyő

Többnyire elfekvő ágú, alacsony cserje, néha kúpos koronájú fácska, kérge barnásszürke. Toboza apró (2– 7 cm-

es). Tűlevelei 2– 7 cm-esek, élénkzöldek, merevek, rügyei gyantásak.

Hazája Közép- és Dél-Európa hegyei (törpefenyvesek öve). Bár magashegységi faj, klímánkat jól bírja, ezértsok helyen ültetik. Igényei, tűrőképessége hasonlóak a P. nigráéhoz.

Fajtái, alfajai közül nálunk az alacsony, sziklakertbe vagy cserjeszerűen foltokba telepíthetők terjedtek el:

– – ’Gnom’ – 1,5 m magas, sűrűn elágazó, gömb alakú törpefenyő.

– – ’Mops’ – Törpe növekedésű, kúp alakú fájta. Szélessége és magassága




xliv


egyforma.

– – subsp. pumilio(P m. ’ Pumilio’) – Elfekvő ágú, igen lassú növekedésű. 40– 50cm-nél ritkán magasabb, lapos párnát alkot. Geográfiai változat a Déli -

Alpokból.

Pinus sylvestris; Pinus nigra; Pinus strobus

Pinus sylvestris – Erdeifenyő

20 –30 méteres fa, fiatalon széles kúpos, később szabálytalan alakú, gyakran a lombos fákra emlékeztetőkoronával. Törzsén a kéreg eleinte sárgásvöröses (ezért egyes vidékeken répafenyőnek – sárgarépa – is hívják),majd egészen idős korban világos szürkésbarna. 3– 6 cm-es tobozát a kötészet ugyancsak felhasználja („kis

rózsatoboz”) 4 –7 cm hosszú tűlevelei kékes- vagy szürkészöld színűek, közepesen merevek, rügyei nem vagyalig gyantásak.

Hazája Európa, Észak -Ázsia. Magyarországon a Nyugat- és Dél-Dunántúlon, valamint a Bakony nyugati részénfordul elő, főleg mint erdőt alkotó faj.

Talaj és klíma iránt közepesen igényes (némi szárazságot is bír), tűrőképessége azonban elmarad a P.nigráétól,főleg a száraz és szennyezett levegő tekintetében. A fenyőnél szokatlan formájú koronájával, szépszínű lombjával és törzsével szélesebb körű felhasználást érdemelne.

– – ’Fastigiata’ – Karcsú oszlopforma, mereven felálló oldalágakkal.

– –

’Globosa Viridis’ – 2 –3 m magas, széles kúp alakú törpefenyő. Tűivilágoszöldek.




xlv


– – ’Watereri’ – Kékes-ezüstös tűjű, 3–5 méter magas, ugyanolyan széles, lassúnövekedésű, tömött ágrendszerű fajta.

2. ÖTTŰS FAJOK

Pinus strobus – Simafenyő, amerikai selyemfenyő

25 –40 méter magasra növő, kúpos (idős korban szélesebb kúpos) koronájú fa. Tűlevelei vékonyak, puhák.Kérge még idős korban is sokáig sima marad. Toboza kissé meggörbült, henger alakú, megnyúlt, a pikkelyeklazán állnak, a toboz hossza 10–24 cm. A virágkötészet „hasítótoboz” néven főleg koszorúkötéshez használja.

Hazája Észak -Amerika keleti része. Nálunk sokfelé ültetik, a Nyugat -Dunántúlon erdőnek is. Az öttűs csoporttöbbi képviselőjéhez hasonlóan elég páraigényes mezofiton, emellett a mészre is érzékeny. Újabban – különösenkedvezőtlen ökológiai viszonyok között – gyakran megtámadja a gyapjastetű.

– – ’Radiata’ (’Nana’) – 2 – 4 m-es, szabálytalan gömb alakú bokor. 8– 10 cmhosszú tűlevelei szürkészöldek.

Pinus wallichiana (P. griffithii) – Selyemfenyő, himalájai selyemfenyő

20 –30 méteres, széles kúpos koronájú, gyors növekedésű fa. Széles, hengeres toboza 15– 30 cm hosszú („nagyhasítótoboz”). Tűi 12– 20 cm-esek, puhán lecsüngőek.

Hazája a Himalája. Keleties habitusával, hosszú, lecsüngő lombjával talán a legszebb Pinus faj. Igényeihasonlóak a P.strobuséhozazzal a fő különbséggel, hogy a meszes talajon is jól érzi magát. Mélyrétegű, tápdústalajon, rendszeres öntözés mellett a városi klímát is kielégítően bírja. Melegigényes növény. Hideg fekvésben acsúcsa időnként visszafagy.

A Pinus nemzetség szaporítása: Afajokat magvetéssel, a változatokat és fajtákat az alapfaj cserépbe begyökeresedett magoncára történő üvegházi oltással (oldallapozás, oldalékezés) szaporítjuk.

A fajták viszonylag ritkán kaphatók kereskedelmi forgalomban. A P. mugo subsp. pumilio eredeti termőhelyrőlszármazó magról is szaporítható.

3.2.1.2. Picea – Luc

Igen szabályosan „örvös”, pontosabban álörvös elágazású fenyők (tipikus „karácsonyfák”). A tobozok egy évalatt fejlődnek ki. Az Abies fajoktól a következő bélyegekben különböznek:

• leveleik többnyire négyélűek (ritkán laposak),

• megszáradva lehullanak, a levélripacs rücskös,

• a toboz lecsüngő, érés után nem hullik szét, keresett virágkötészeti alapanyag.

1. ● A tűlevelek ± négyszögletűek, mind a 4 oldalonlevegőnyílásokkal

2.

●● A tűlevelek laposak, csak felül van 2 széles, fehérlevegőnyílás-sáv, mely a levelek elcsavarodása miattalulra kerül

P. omorika

2. ● A tűlevelek körkörösen állnak, kékes- vagy

szürkészöldek, merev-szúrósak, 1,5 mm szélesek P. pungens

●●

A tűlevelek a hajtás felső részén félkörben állnak,tompa- vagy fényeszöldek, kissé szúrós végűek, 1 mmszélesek

3.




xlvi


3. ● A tűlevelek fényes sötétzöldek, a rügyek hegyesvégűek

P. abies

●● A tűlevelek fakózöldek vagy dereszöldek, a rügyektompa végűek

P. glauca

Picea abies (P. excelsa) – Közönséges luc

30 –40 méter magas, hengeresen kúpos koronájú fa. 1–2,5 cm hosszú, 1 mm széles, szúrós hegyű levelei 4 élűek,mindegyik oldalán alig látható levegőnyílásokkal. Toboza a nemzetségen belül nagynak számít, 8–16 cm hosszú(„szivartoboz”).

Hazája Észak - és Közép-Európa. Tipikus hegyvidéki faj. Magas hegységekben állományképző („fenyőöv”). Nálunk az Alpok nyúlványain őshonosnak tartják. Elsősorban erdészeti szempontból értékes mint faanyag ésmint karácsonyfa. Páraigényes mezofiton, eredeti előfordulásának megfelelő hegyvidéki klímát és üde talajtkíván. Száraz, sovány talajra, városi klímába nem való. Ilyen helyen gyakran tömegesen támadja meg a luc -

gubacstetű, ami tovább csúfítja az amúgy is sínylődő növényeket.

Igen sok fajtája van, amelyek főleg koronaformában különböznek az alapfajtól. Többségüket csak gyűjteményeskertekben ültetik.

– – ’Inversa’ – 10 –15 méter magasra nő. Sudara ferdén feláll, ezért karózni kell,oldalágai zuhatagszerűen lecsüngenek.

– – ’Little Gem’ – Lapított félgömb alakú, törpe fajta.

– – ’Maxwellii’ – 1 – 1,5 m-es, kezdetben lapított félgömb, később kúp alakútörpefenyő, a hajtásokon előreálló, merev tűlevelekkel.

– –

’Nidiformis’ – Alig 1 méteres, lapult gömb alakú, középen kissé bemélyedő,fészek formájú. Sziklakertbe alkalmas, az előző fajtához hasonlóan.

– – ’Ohlendorffii’ – Előbb gömbölyded, majd szabálytalanul széles kúp alakú,lassú növekedésű fenyő, felfelé növő, sűrű ágrendszerrel. 6– 8 m magas lesz.

– – ’Tompa’ – Széles, tömött kúp alakú törpefenyő, keskeny, sötétzöldtűlevelekkel. A cukorsüvegfenyőre hasonlít. Magyar fajta.

Picea glauca – Kanadai luc

Az alapfaj Magyarországon csak gyűjteményes kertekben látható. Alábbi fajtája viszont a törpe Picea fajtákközül a legelterjedtebb:

– – ’Conica’ – Cukorsüvegfenyő – Szabályos, tömött kúp alakú. Párás klímát, jótalajt igényel. Száraz helyen a takácsatka tömegesen megtámadhatja.

Picea pungens – Szürke luc

20 –30 méter magasra növő, karcsú kúpos koronájú fa. Világosbarna tobozai 6– 10 cm-esek, puha pikkelyűek,1,5 – 3 cm hosszú levelei szürkészöldek, merevek, szúrósak.

Hazája Délnyugat-USA (a Sziklás-hegység déli része), de állományt nem alkot. Bár párás klímában és jó talajonfejlődik a legszebben, elég jól tűri a szárazabb, páraszegény klímát is, különösen a viaszosabb lombú, ezüstös-

kékes fajták. A nálunk elterjedt Picea-fajokközül a legvárostűrőbb – és talán a legdekoratívabb – faj.

Fajtái közül főleg a színváltozatok isivertek:




xlvii


– – var. glauca – Gyűjtőnév, a kékesszürke vagy kékeszöld levelű, magról neveltegyedeket sorolják ide.

– – ’Glauca Globosa’ – Kékes színű, törpe, szabálytalan növésű (1– 1,5 m), de

idővel vezérhajtást hozva rövid szártagú, 6– 8 m-es, karcsú kúpos koronát nevel.Alacsonyan tartani az előtörő vezérhajtások eltávolításával lehet.

– – ’Hoopsii’ – Nagyon szép kúpos alakú, közepesen erős növésű. Viszonylaghosszú

tűi télen-nyáron kifejezetten ezüstösek. Jelenleg nálunk ez a legkedveltebbfajta.

– – ’Koster’ – Lombozata feltűnően hamvas ezüstöskék színű.

Picea abies; Picea pungens; Picea omorika

Picea omorika – Szerb luc

30 méteres, feltűnően karcsú koronájú fenyőfa, kicsi (3– 6 cm-es), tojás alakú tobozokkal. Tűlevelei laposak,felül két széles fehér légzőnyíláscsík található, amely a levél elcsavarodása miatt alulra kerül.

Hazája Bosznia. Mint glaciális reliktumfaj, viszonylag kis területen él vadon a Drina folyó völgyét övezőmeredek mészkőhegyeken. Talaj- és éghajlati igénye a P.abies és a P . pungens között áll. Sudár koronájával,gyors növekedésével Nyugat-Európában az egyik legkedveltebb luc. Újabban nálunk is mind gyakrabbanültetik. Terjedését azért is szorgalmazzuk, mert a luc-gubacstetű nem támadja. Toboza a fiatal példányokon mármegjelenik, ami dekoratív hatását még fokozza.

– – ’Nana’ – Fiatalon gömb, később tömött kúp alakú, rövid szártagú, lassú




xlviii


növekedésű fenyő. 5–7 m magasra nő.

– – ’Pendula’ – A csüngő ágú típusok gyűjtőneve. A hazánkban forgalmazott klón10 –15 m magas. Rövid, ívelt oldalágain a hajtások lefelé csüngenek.

A Picea nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel, a fajtákat vagy a magot nem hozó, ritka fajokat téli

üvegházi oltással szaporítják. Az alany legtöbbször a P. abies. Aleggyakrabban a P. pungens ezüstös vagy kékeslevelű fajtáit oltják. Mivel ezek értékes tulajdonságaikat részben magról is örökítik, a faiskolák gyakran hoznakforgalomba magpopulációból kiválogatott növényeket is ’Glauca’ néven. Az ilyen növények lombszíneáltalában nem olyan intenzív, koronaformájuk viszont szabályosabb, mint az oltványoké.

A törpe fajták dugványról is szaporíthatók, igen nehezen és lassan gyökeresednek. A P. glauca ’Conica’-tkizárólag így szaporítják.

3.2.1.3. Abies – Jegenyefenyő

A lucfenyőkhöz hasonló megjelenésű, de azoknál általában jóval igényesebb fajok. Egy-két, a közepestmajdnem elérő tűrőképességű kivételtől eltekintve a levegő szennyezettségére (SO 2) rendkívül érzékenynövények, nagyvárosba nem valók.

A Picea nemzetségtől megkülönböztető morfológiai bélyegeik:

• leveleik általában laposak,

• megszáradva nem hullanak le (az ágra „aszalódnak”),

• a levélri pacs kerek,

• a toboz függőlegesen felálló, érés után (október–novemberben) széthullik, és csak a nyársszerű toboztengelymarad a fán.

A tobozok egy év alatt érnek. Egyes fajok esetében a fedőpikkelyek (brakteák) kígyónyelvszerűen kilógnak atermőpikkelyek alól, más fajokéi takarva maradnak.

1. ● A tűlevelek felül fénylő sötétzöldek. Levegőnyílás-sávok csak a fonákon, esetleg a tűk színén a csúcsiharmadban találhatók

2.

●● A tűlevelek felül fénytelen szürkés- vagy kékeszöldek.Levegőnyíláscsíkok mindkét oldalon vannak

5.

2. ● A tűlevelek körkörösen állnak 3.

●● A tűlevelek fésűsen vagy kefeszerűen állnak 4.

3. ● A levelek szúrós hegyűek, 1,5–3 cm hosszúak, ahajtások kopaszok

Abies cephalonica

●● A levelek tompa csúcsúak, 1–2 cm hosszúak. Ahajtások gyéren szőrösek

A. koreana

4. ● A levelek fésűsen állnak. A rügyek hármasával egysíkban helyezkednek el

A. alba

●● A levelek több sorban, kefeszerűen állnak. A 4 rügyközül 3 egy síkban, a negyedik alattuk helyezkedik el

A. nordmanniana

5. ● A levelek 3 –8 cm hosszúak, lapítottak A. concolor




xlix


●● A levelek 0,8 – 1,5 cm-esek, vastagok A. pinsapo

Abies alba – Közönséges jegenyefenyő

30 –40 méterre megnövő, kúpos koronájú fa. 1,5–3 cm hosszú, 2–3 mm széles, tompa vagy kicsípett csúcsú

tűlevelei fésűsen állnak, színük fénylő sötétzöld, a fonákon két fehéres légzőnyíláscsíkkal. Hajtásai kissészőrösek.

Hazája Közép- és Dél-Európa hegyei. Nálunk Nyugat-Dunántúlon, az Alpok nyúlványain őshonos, luccal, bükkel alkot erdőt A legigényesebb jegenyefenyők közé tartozik, kizárólag párás, kiegyenlített klímába,mélyrétegű, tápdús, laza talajra ültessük. Fiatalon kissé fagyérzékeny.

– – ’Pyramidalis’ – Mereven felfelé törő ágú, oszlopos termetű.

Abies nordmanniana; Abies cephalonica; Abies concolor

Abies nordmanniana – Kaukázusi jegenyefenyő

20 –30 méter magas, tömött, kúpos koronájú fa. 2–3,5 cm hosszú, 2–2,5 mm széles, kicsípett csúcsú, fényessötétzöld levelei megdörzsölve kellemesen narancsos illatúak, Hasonlóak az előző fajéhoz, csak a hajtás felsőrészén félkörben, kefeszerűen állnak.

Hazája a Kaukázus. Igényes mezofiton, de az Abies nemzetségen belül edzettnek számít. Várostűrése közepes.




l


Abies nordmanniana

Abies cephalonica – Görög jegenyefenyő

15 –30 méter magasra növő, tömött, kúpos koronájú fa. Hajtásai kopaszok, 1,5–3 cm hosszú, 2–2,5 mm széleslevelei merevek, fényeszöldek, szúrós hegyűek. A levelek a hajtáson körkörösen helyezkednek el, fonákukon alégzőnyílások alkotta két fehéres csíkkal.

Hazája Görögország hegyei. Páraszegény levegőt és közepesen száraz talajt is elbír (a legszárazságtűrőbb

Abies).

Abies concolor – Kolorádófenyő, kolorádói jegenyefenyő

20 –40 méteres, tömött, kúpos koronájú fa. Levelei 3–8 cm hosszúak, lapítottak, sarlósan felfelé állnak, színükfénytelen szürkés- vagy kékeszöld. Levegőnyílások a levél színén és fonákán is találhatók.

Hazája a Sziklás-hegység déli vidékei (Coloradotól Észak -Mexikóig). Nyugat-Európában kimondottanvárostűrő fenyőnek tartják. Nálunk inkább azt mondhatjuk, hogy az Abies fajok közül az egyik legvárostűrőbb,de nagyvárosba azért nem való. Humuszban gazdag és enyhén savanyú kémhatású talajt kíván. A szárazságotközepesen tűri.

– – ’Compacta’ – Szabálytalan, tömött, bokor alakú fajta, mely idővel rövidszártagú, kúpos koronájú lesz, hacsak a csúcshajtását rendszeresen vissza nemcsípik.

– – ’Violacea’ – Tűi kékesfehérek. Az alapfajnál szárazságtűrőbb.

Abies pinsapo – Spanyol jegenyefenyő

20 –25 méter magasra növő, széles, kissé szabálytalanul kúpos koronájú fa. Levelei tompák, vaskosak, rövidek(0,8 – 1,5 cm-esek), színük és légzőnyílásaik elhelyezkedése hasonló az előző fajéhoz.

Hazája Dél-Spanyolország hegyvidéke. A legszebb, de egyben a legigényesebb jegenyefenyő. Védett fekvést,laza, tápdús talajt, kiegyenlített, párás klímát kíván.




li


– – ’Glauca’ – Kertbe főleg ezt az intenzív ezüstös-kékes lombú fajtát ültetik.

Abies koreana – Koreai jegenyefenyő

10 –15 méter magasra növő fa. Lassú növekedésű, levelei rövidek, az A. nordmannianáéhozhasonlóan állnak. Az

1,5 méteres oltványokat, illetve a 2 méter magasra nőtt magoncokat már tobozok díszítik.

Hazája Korea hegyvidéki területei.

A meszes talajt nem kedvelő, intenzív viszonyok közé, főleg házikertbe való dekoratív faj.

Az Abies nemzetség szaporítása: A fajokat magvetéssel (vegyes állományban lévő anyanövények magjábólgyakran hibrid magoncok kelnek!), a fajtákat téli üvegházi oltással szaporítják. Az alany az alapfaj vagy az A.

nordmanniana.

3.2.1.4. Pseudotsuga – Duglászfenyő

A lucfenyőhöz hasonló megjelenésű és lombozatú fák. Tűik azonban hosszabbak és lényegesen lágyabbak,laposabbak, fonákukon két vékony fehér légzőnyíláscsíkkal. Megdörzsölve narancsillatúak. Az egy év alatt érő

tobozuk megnyúlt tojás alakú, a széles, laza termőpikkelyek közül nyelvszerűen kilógó, háromhegyűfedőpikkelyekkel.

Pseudotsuga menziesii (P.douglasii) – Oregoni vagy közönséges duglászfenyő

A világ legnagyobb fái közé tartozik. Hazájában, az USA Csendes-óceánhoz közeli, bő csapadékú területein 100méteres magasságot is elér. Nálunk 20–40 méterre nő. Tűlevelei világoszöldék vagy szürkészöldek, a tobozfedőpikkelyei nem hajlanak vissza. Közepesen párás klímába, üde, mészmentes talajba való. Gyors növekedésűfaj, mely erdészetileg is fontos.

Pseudotsuga menziesii

– – var. viridis – Zöld duglászfenyő – Tűi hosszúak, lágyak, világos- vagy

sárgászöldek, a toboz fedőpikkelyei nem hajlanak vissza. Igényes, kissémészérzékeny.

– – var. glauca(P. glauca) – Kék duglászfenyő – A var. viridis változatnáldíszesebb és edzettebb, de lassúbb növekedésű. Levelei kékeszöldek, a toboz

fedőpikkelyei visszahajlanak. Hazája az észak -amerikai Sziklás-hegységszárazföldi klímájú területei. Közepesen szárazságtűrő, klímánkban a




lii


legmegfelelőbb duglászfenyő.

Szaporítása: magvetéssel, a fajtáké téli üvegházi oltással történik.

Pseudotsuga menziesii; Larix decidua

3.2.1.5. Larix – Vörösfenyő

Larix decidua (L. europaea) – Európai vörösfenyő

30 –40 méteresre növő, hengeresen kúpos koronájú, lombhullató fenyő. Puha, lapos, világoszöld tűlevelei ahosszúhajtásokon egyesével csavarvonalban, a bütyökszerű rövidhajtásokon 30– 40( – 60)-as csomókban állnak.Egy év alatt érő toboza 2– 4 cm-es, széles tojás alakú, és kinyílva több évig az ágakon marad.

Hazája Közép-Európa hűvösebb vidékei. Nálunk a Nyugat-Dunántúlon őshonos. Hegyvidéki, pára- ésfényigényes, mezofiton. Nagyobb parkba, jó vízgazdálkodású, tápdús talajba való. A gyapjastetűre érzékeny,különösen fiatal korban.




liii


– – ’Puli’ – Hajtásrendszere csüng. Többnyire 50–150 cm magas törzsre oltják.Magyar fajta.

Szaporítása: az alapfajé magvetéssel, fenti fajtáé téli üvegházi oltással történik, a L. decidua magoncaira.

3.2.1.6. Cedrus – Cédrus

1. ● A tűlevelek 3–5 cm hosszúak, a sudár és avezérhajtások vége bókol

C. deodara

●● A tűlevelek max. 3 cm hosszúak, a sudár és avezérhajtások vége nem bókol

2.

2. ● A hajtások rövid szőrűek. A levelek 2,5 cm-nélrövidebbek, kékeszöldek vagy ezüstszürkék

C. atlantica

●●

A hajtások + kopaszak. A levelek 2,5–3 cm hosszúak,többnyire sötétzöldek

C. libani

Cedrus atlantica (C. libani subsp. atlantica) – Atlasz-cédrus

30 –40 métert elérő, széles koronájú fa. Levelei a Larixéhozhasonló elrendezésűek, de örökzöldek, merevek,színük kékeszöld vagy ezüstszürke. Tojás alakú és nagyságú, sima toboza 2–3 év alatt érik.

Hazája Észak -Afrikában az Atlasz-hegységben van. Páraigényes mezofiton, fiatal korban fagyérzékeny. 20– 30

évenként előforduló igen kemény teleken idős példányai is visszafagyhatnak. Ezért – bár egyedülállóan szépnövény – csak kis mennyiségben szaporítják és ültetik.

– –

’Glauca’ – Tűi kékesezüstösek. Edzettebb és gyakrabban ültetett, mint azalapfaj.

Időnként faiskolai forgalomba kerül a C.atlanticáhozhasonló igényű és megjelenésű, de kissé zömökebb észöldebb C. libani – libanoni cédrus is, valamint a hosszú tűjű és bókoló oldalágú C. deodara – himalájaicédrus, mely nálunk a cédrusok között a legfagyérzékenyebb.

A Cedrus nemzetség szaporítása: az alapfajoké magvetéssel, a fajtáké oltással.

Cedrus atlantica

3.2.2. Taxodiaceae – Mocsárciprusfélék

1. ● Lombhullató fák 2.




liv


●● Örökzöld fák Sequoiadendron

2. ● A fiatal ágak és a rövidhajtásokon a levelek ±váltakozó állásúak

Taxodium

●●

A fiatal ágak és a rövidhajtásokon a levelek átellenesek

Metasequoia

3.2.2.1. Taxodium – Mocsárciprus

Taxodium distichum – Virginiai mocsárciprus

30 –40 méterre növő, fiatalon karcsú koronájú, később elterebélyesedő, lombhullató fenyő. Puha, lapos tűleveleia hosszúhajtásokon szórtan, a levelekkel együtt lehulló rövidhajtásokon sűrűn, fésűsen helyezkednek el. A

páratlanul szárnyalt levélre emlékeztető rövidhajtások, valamint a rügyek szórt állásúak. Lombja ősszel érdekes barnásvörösre színeződik.

Sequoiadendron giganteum; Taxodium distichum;

Hazája Észak -Amerika délkeleti részének mocsaras területei. Kertben ennek megfelelő ökológiában érzi igazán jól magát, ilyen helyen kúpos-üreges légzőgyökerei is kifejlődnek. Mészben szegény talajon jó kerti viszonyokközt is kielégítően fejlődik.






lvi


Sequoiadendron giganteum

Hazája Kalifornia, ahol állományai ma már védettek. Páraigényes, mészérzékeny mezofiton, fiatalonfagyérzékeny.

Szaporítása: magvetés tavasszal hidegágyba. (Fiatal korban a nyár végén vagy télen üveg alatti félfásdugványozással is szaporítható.)

3.2.3. Cupressaceae – Ciprusfélék

Parképítészeti szempontból igen fontos, alakgazdag és többnyire jó tűrőképességű nemzetségek, illetve fajoktartoznak ebbe a családba. Leveleik a Juniperus nemzetség esetében részben árszerűek, részben pikkely alakúak,a többi nemzetségé pikkely alakúak, legalábbis a kifejlett egyedeken.

Az árszerű levél az ősibb alak. Erre utal az is, hogy a pikkelylevelű fajok magoncai is először puha, árszerű, juvenilis leveleket fejlesztenek, s csak később alakul ki a fajra jellemző levélforma.

Érdekes módon a magoncok néha megrekednek a fiatalkori állapotban: idősebb korukban is csak árszerűleveleket fe jlesztenek, s tobozt nem, vagy alig hoznak. Ilyen fiatalkori formák rügymutációval is keletkezhetnek.Ezeket a később vegetatív úton fajtaként elszaporított fiatalkori alakokat nevezi a kertészeti szakzsargon

retinospóra alaknak. Különösen a Thuja és Chamaecyparis nemzetségekben gyakoriak. Az elnevezés onnanszármazik, hogy az ilyen – Japánban, Kínában már évszázadok óta szaporított-fajták egy részét a botanikusokkezdetben toboz híján egy külön gyűjtőnemzetségbe, a Retinospora nemzetségbe sorolták, s csak később,

pontosabb vizsgálatok után kerültek végleges rendszertani helyükre.

A retinospóra alakok közös jellemzője, hogy – fiatal állapotú, zsenge szövetű lévén – vegetatív útonkönnyebben szaporíthatók, viszont jóval kényesebbek, igényesebbek, mint az alapfaj.

1. ● A fiatal ágak laposak 2.

●● A fiatal ágak hengeresek vagy szögletesek, nemlaposak

5.

2. ● Már a 4– 6 m-esek tobozt hoznak (a juvenilis alakjaik 3.




lvii


kivételével)

●● A növények nem, vagy csak a 8– 10 m-es példányokhoznak tobozt. Kúp alakú, gyors növekedésű fák,hegyes végű pikkelylevelekkel

xCupressocyparis

3.

●

A toboz tojás vagy hosszúkás tojás alakú. Atobozpikkelyek több sorban állva fedelékesen takarjákegymást. A sudár egyenesen feláll (nem bókol)

4.

●● A toboz gömbölyded. Az egy pontból kiindulótobozpikkelyek csúcsukon pajzs alakúak, egymáshozilleszkedve nem fedik egymást. A sudár oldalra hajlik(bókol)

Chamaecyparis

4. ● A toboz 6 – 8( –12) szabadon álló pikkelyből összetett.A levelek párosan átellenesek

Thuja

●●

A toboz 6 pikkelyből áll, melyek közül a középső pároszlopszerűen összenőtt. A levelek 2–2 levélpártorlódása miatt látszólag 4-es örvökben állnak

Calocedrus

5. ● A nővirágból gömbölyded, dió nagyságú tobozfejlődik. Egylakiak

Cupressus

●● A nővirágokból tobozbogyó fejlődik. Többnyirekétlakiak

Juniperus

3.2.3.1. Thuja – Tuja

1. ● A főágak az elágazásaikkal együtt ± vízszintes, esetlegferde síkban állnak, felül sötét-, alul halványabbzöldek. A keskeny tobozpikkelyek végén nincsenszarvszerű függelék

2.

●● A főágak az elágazásaikkal együtt ± függőleges síkbanállnak, mindkét oldaluk egyforma színű. Atobozpikkelyek vége szarvszerűen, ívesen visszahajló

Th. orientalis

2. ● A fiatal ágacskák alul kékesfehéren foltosak Th. plicata

●●

A fiatal ágacskák alul nem fehérfoltosak

Th. occidentalis

Thuja occidentalis – Nyugati tuja

10 –20 méter magasra növő, karcsú, kúpos, tömött koronájú fa vagy cserje. Az ágacskák vízszintesen állnak:dorziventrálisak. A pikkelylevelek közepén mirigydudor van. A toboz laza, rügyszerű, a tobozpikkelyekszárazak. Az ágacskák fonáki része valamivel világosabb zöld, mint a színe, fehéres rajzolat nélkül.

Hazája Észak -Amerika. Nálunk elterjedten ültetett, sok fajtája van. Közepes tápanyag- és nedvességigényű (avárost is közepesen tűri), az átlagosnál valamivel nyirkosabb talajt is kibír. Nyírott vagy nyíratlan sövénynek isalkalmas.




lviii


Thuja occidentalis

Oszlop alakúak

– – ’Columna’ – Karcsú oszlop, ferdén felálló oldalágakkal.

– – ’Fastigiata’ – Nagy termetű, széles oszlop. Gyűjtőnév: az oszlop alakú fajtákmagoncai.

– – ’Holmstrup’ – Lassú növekedésű, 3–4 méterre megnövő, kúp alakú.

– – ’Malonyana’ – 6 – 8 m-es, egészen karcsú oszlop, rövid oldalágai majdnemvízszintesen állnak. Ambrózy-Migazzi István malonyai arborétumából terjedtel.

– – ’Malonyana Aurea’ – Mint az előző fajta, de a levelei kihajtáskor sárgák,később zöldessárgák.

– – ’Micky’ – Zárt kúp alakú, fénylő sötétzöld lombú. A ’Holmstrup’ törpeváltozata, magyar fajta.

– – ’Smaragd’ – 5 –6méter magasra növő, tömör, karcsú kúp. Lombja élénkzöld,színét télen is megtartja. Jelenleg a legelterjedtebb fajta, sövénynek ésszoliternek is igen szép.

Gömb alakúak




lix


– – ’Danica’, ’Kobold’, ’Little Champion’, ’Tiny Tim’ – 30 – 40 cm-es törpefajták.

– – ’Globosa’ – 1,5 –2méteres gömb.

– – ’Golden Globe’ – 1 – l,5m-re növő, sárga lombú gömb.

– – ’Golden Globe’ – 1 – 1,5m-re növő, sárga lombú gömb.

– – ’Little Giant’ – Lapított gömb alakú, sötétzöld pikkelylevelű, igen lassan növőtörpe tuja.

– – ’Woodwardii’ – 1 – 1,5m-es, igen szabályos, tömött gömb.

Sárga levelűek (3 – 5 m-esek)

– – ’Europe Gold’ – Aranysárga, színét télen is tartja.

– – ’Sunkist’ – Mélysárga hajtásvégű, bronzosodó.

– – ’Rheingold’ – Bronzosan sárga színű, alacsony, kúpos,vékony ágrendszerű,átmeneti alak, részben árszerű, részben pikkelylevelekkel.

Egyéb fajták

– – ’Brabant’ – Tompa végű, keskeny kúpkoronát nevel, lombozata nyírás nélkül

is igen tömött és sűrű.

– – ’Ericoides’ – Fiatalkori alak, nyáron kékeszöld, télen lilászöld, puha, lapostűlevelekkel.

– – ’Henezia’ – Keskeny oszlopos koronát nevel, ágacskái kagylósak, spiráliselrendezésűek. Magyar fajta.

– – ’Rynlia’ – Tömött tojásdad koronájú széles sövénynek igen alkalmas.

– – ’Spiralis’ – 3 –4 méter magasra megnövő, sötét lombú, kúp alakú fajta, hajtásaiteratológiásak, csavarodottak.




lx


Thuja occidentalis ’Ericoides’

Thuja plicata – Óriás tuja

Észak -Amerikában 60, nálunk csak 20–30 méterre megnövő, széles kúp alakú fa. Levelén a mirigydudor nemfeltűnő. Az ágacskák színe fénylő sötétzöld, fonáka világoszöld, fehéres rajzolatokkal.

Hazája Észak -Amerika nyugati partvidéke Alaszkától Kaliforniáig. Párás klímát, üde, tápdús talajt igényel.Kedveli a nyirkos területeket is: ilyen helyen a földre hajló alsó ágai meggyökeresednek, csúcsuk fölfelé tör, saz anyanövény körül több gyűrűben valóságos erdőt alkotnak. Fiatalon kissé fagyérzékeny.

– – ’Atrovirens’ – Sötétzöld lombú, erős és tömött növésű, edzett fajta.

– –

’Aurea’ – Csak ágacskáinak vége sárgás, a fajnál ellenállóbb.

– – ’Zebrina’ – Hajtásai keresztben sárga, majd fehéres csíkosak.




lxi


Thuja orientalis; Thuja plicata;

Thuja orientalis (Biota o., Platycladus o.) – Keleti tuja, életfa

5 –10 méter magas, széles kúpos, tojás alakú fa vagy cserje. Az ágacskái csaknem függőlegesen állnak, mindkétoldaluk egyformán zöld. A pikkelylevél közepén hosszanti barázda van. Toboza gömb vagy tojás alakú,tobozpikkelyei fiatalon húsosak, csúcsukon horgasan visszahajló függelékkel.

Hazája Kína, Korea. Klímánkat jól tűrő, különösen a temetőkben gyakran ültetett, kedvelt faj. Szárazság - ésvárostűrése megközelíti a Pinus nigráét.A nyirkos talajok kivételével minden talajon jól fejlődik. Sövénynek isalkalmas.

– –

’Aurea’ – Gyűjtőnév, a sárga lombú (többnyire magonc eredetű) alakokatfoglalja magában.

– – ’Aurea Nana’ (’Berckman’) – 0,8 –1,5 m magasságot elérő, tömött tojásdad(vagy tompa kúp) alakú fajta. Lombja mélysárga, télen bronzosra színeződik

– – ’Juniperoides’ – Alig 1 m-es, tompa kúp alakú. Sűrűn álló hajtásain a 8 mm -

es, keresztben átellenes levelek ár formájúak. Fiatalkori alak.

– – ’Pyramidalis Aurea’ – Kúpos termetű, kihajtáskor sárga, később zöldessárgalombú, gyors növekedésű fajta.

A Thuja nemzetség szaporítása: magvetés (alapfaj), félfás dugványozás (a legtöbb fajta), téli üvegházi oltás(néhány Th. orientalis és Th. occidentalis fajta).




lxii


A Thuja f ajok és fajták összehasonlítása a 6. táblázatban található.

3.2.3.2. Calocedrus – Gyantáscédrus

Calocedrus decurrens (Libocedrus d., Heyderia d.) – Kaliforniai gyantáscédrus

30 –40 méter magas, lekerekített csúcsú, kúp vagy oszlop alakú fa. Lapos hajtásain rövid és hosszú ízközökváltakoznak, így a párosan átellenes, fényeszöld pikkelylevelek látszólag négyesével, álörvökben állnak. 2– 3cm-es, világosbarna, hosszúkás toboza az első évben érik.

Hazája az USA délnyugati része. Talajigénye közepes, de párás klímát kíván. Néha faiskolai forgalomban iskapható, inkább azonban gyűjteményes kertekben találkozunk vele. Mereven felfelé törő, karcsú koronájánaküdezöld színe télen sem változik.

Szaporítása: magvetés tavasszal, hidegágyba.

Chamaecyparis nootkatensis; Calocedrus decurrens

Calocedrus decurrens

3.2.3.3. Chamaecyparis – Hamisciprus




lxiii


A tujákhoz hasonló megjelenésű és lombú örökzöld fák. Tobozuk azonban gömb alakú, a csúcsukontöbbszögletű, pajzsszerűen kiszélesedő tobozpikkelyekkel. A növények csúcsa bókol.

1. ● A fiatal ágacskák alsó részén fehér folt vagy rajzolatlátható

2.

●● A fiatal ágacskák mindkét oldalon sötétzöldek Ch. nootkatensis

2. ● Az ágacskák alján a leveleken fehér rajzolat található.A levelek csúcsa hegyes vagy tompa. A szélső levelek

nagyobbak, mint a középsők

3.

●● A fiatal ágacskák alján hosszúkás fehér foltok vannak.A levelek csúcsa kihegyezett, elálló. Az örvszerűenálló levelek ± egyforma hosszúak

Ch. pisifera

3. ● A levelek hegyesek, mirigyesek. A fonákon az × alakú

fehér rajzolat gyakran elmosódott

Ch. lawsoniana

●● A levelek tompák, nem mirigyesek. A fonákon jóllátható Y alakú rajzolat van

Ch. obtusa

Chamaecyparis fajok hajtástípusai (fonáki rész)

Chamaecyparis lawsoniana – Oregoni hamisciprus

20 –40 méter magasra növő, oszlopszerűen kúpos koronájú fa. A sötét-, kékes- vagy szürkészöld ágacskák aljána levelek találkozásánál elmosódó × alakú rajzolat van. Egy év alatt érő tobozai 8 mm-esek, gömbölydedek.

Hazája Kalifornia, Oregon csapadékban gazdag vidékei. Páraigényes faj, de jó közepes vízellátási viszonyokközött is kielégítően fejlődik. A nemzetségből ez a faj bírja a legjobban a klímánkat.




lxiv


Chamaecyparis lawsoniana

Ezüstös lombúak (az alapfajnál valamivel edzettebbek)

– – ’Alumii’ – Szürkéskék lombú, felálló ágú fajta.

– – ’Columnaris’ – Karcsú, kúpos, majdnem oszlop alakú, levelei kékeszöldek.Közepes igényű, sövénynek és szoliternek is kiváló. Dugványai jólgyökeresednek.

– – ’Lővér’ – Széles kúp alakú, gyors növekedésű, kékeszöld lombú.Dugványozással könnyen szaporítható. Magyar fajta.

– – ’Pembury Blue’ – Az egyik legszebb fajta, ezüstkék lombú. Közepesnövekedésű, kúp alakú. A hajtások a növény alsó harmadában vízszintesenállnak vagy kissé bókolnak. Igényes, érzékeny!

– – ’Van Pelt’s Blue’ – Mint a ’Columnaris’, de a pikkelylevelei ezüstösebbkékek.

Sárga lombúak

– – ’Stewartii’ – Aranysárga lombú, erős növekedésű.

– – ’Golden Wonder’ – Széles kúp alakú, szép sárga színű, fiatal korban kissé

fagyérzékeny. Tűző napra ne ültessük!




lxv


– – ’Nova’ – Gyors növekedésű, sárga lombú.

– – ’Stardust’ – A téli hideggel szemben ellenálló, gyors növekedésű, kúposkoronájú. Hajtásai vékonyak, sárgás színűek, a hajtások vége visszazöldülésrehajlamos.

Gömb alakúak

– – ’Globosa’ – Alig 1 m-es, gömb alakú, tömött ágrendszerű, kékeszöld pikkelylevelekkel.

– – ’Globus’ – Fiatalon gömb, később tojás alakú, lassan növő, fagytűrő.Pikkelylevelei szürkészöldek. Alacsony sövény nevelésére is kiváló. Magyarfajta.

– – ’Globus Silver’ – l – 2 m-es, lapított gömb alakú, tömött ágrendszerű, kékeszöld

pikkelylevekkel. Magyar fajta.

– – ’Minima Glauca’ – Törpe növekedésű, zöldesszürke lombú.

Átmeneti alakok

– – ’Blue Surprise’ – Az ’Ellwoodii’ javított változata: színe még kékebb, lombjaedzettebb.

– – ’Ellwoodii’ – 3 – 4 m-es, tömött oszlopos termetű. Lombja ezüstös, többségében

lapos és rövid tű, kisebb részben pikkely alakú levelekkel. Szép, de igenkényes.

– – ’Fletcheri’ – Az előzőhöz hasonló, de széles henger alakú, a lombszíne pedig

szürkészöld.

Egyéb fajták

– – ’Erecta Viridis’ – Lombja haragoszöld, koronája tojás alakú, hegyes csúcsú.

– – ’Silvania’ – Közepes növekedésű, kúp alakú, mélyzöld színű. Magyar fajta.

– – ’Wisselii’ – Karcsú, kúpos, sötétzöld lombú fajta. Ágai ritkásan elállók, rajtukspirálisan elhelyezkedő, zömök ágacskákkal és hajtásokkal.

– – ’Pottenii’ – Tömött, karcsú kúp alakú. Pikkelylevelei fényeszöldek. 10 m-t iselér, de lassú növekedésű.

Habitusrajzok a Chamaecyparis lawsoniana fajtákról a 312. oldalon.

Chamaecyparis pisifera - Szavára hamisciprus

30 –50 méter magas, karcsú kúpos fa. Sötétzöld ágacskáinak fonákán a leveleken két sorban vessző alakú,fehéres foltok vannak. Gömbölyded toboza apró. 5– 6 mm-es, az első évben érő.

Hazájában, Japánban a nedves talajú, párás völgyek növénye, nálunk is a legigényesebb fenyők közé tartozik.




lxvi


Chamaecyparis pisifera

– – ’Filifera’ – Vékony, fonalas, gyéren elágazó, zöld ágacskái hosszanlecsüngenek.

– – ’Filifera Nana’ – Az előző fajta törpe növekedésű változata.

– – ’Squarrosa’ – Fiatalkori alak, kékeszöld, puha tűlevelekkel és 10–15 méteres,laza kúpkoronával. Rendkívül kényes, páraigényes fajta, ezért ma már csakgyűjteményekben látható.

– –

’Boulevard’ – Az előző fajtára hasonlít, de annál alacsonyabb, intenzívebbkékes-ezüstös színű és edzettebb.

Chamaecyparis obtusa – Japán hamisciprus

20 –40 m magas fa, szabályos kúp alakú koronával. Vastag, tompa csúcsú pikkelylevelei felül fényeszöldek, afonákon ezüstösfehérek. Az első évben érő tobozai 8– 10 mm-esek. Hazája Japán. Üde talajba, párás klímábavaló.

– – ’Nana Gracilis’ – Lassan növő, szabálytalan kúp, vagy tojás alakú törpefenyő.Fényes üdezöld hajtásai kanálszerűen meggörbültek.

Chamaecyparis nootkatensis – Nutka-hamisciprus




lxvii


30 –40 méter magas, kúpos koronájú fa. Ágacskái mindkét oldalukon egyformán szürkészöldek. 10 mmátmérőjű tobozai a 2. évben érnek.

Hazája Észak -Amerika nyugati része. Magyarországon elég ritkán ültetett, páraigényes, mezofiton.Tűrőképesség szempontjából a Ch. lawsoniana után a második helyen áll a nemzetségen belül.

– – ’Pendula’ – Az alapfajnál elterjedtebb. Vízszintes ágairól az ágacskák éshajtások függőlegesen lecsüngenek.

A Chamaecyparis nemzetség szaporítása: A fajokat tavaszi magvetéssel szaporítják. Sűrűn kell vetni, mert amagvak zöme léha. A fajták félfás dugványait ősszel hidegágyban vagy télen üvegházban gyökereztetik. Anehezen gyökeresedő, sárga levelű fajtákat és a törpe növekedésűeket (a kezdeti fejlődés meggyorsítására)inkább növényházban oltják.

A Chamaecyparis fajok és fajták összehasonlítása az 1. táblázatban található.

3.2.3.4. Cupressus – Ciprus

A nemzetségbe tartozó fajok a Föld szubtrópusi, illetve mediterrán klímájú területein élnek. Fény - ésmelegigényesek, viszont igen jó szárazságtűrők. A mi klímánkban csak néhány fajuk télálló, az is csak ott, ahola szőlő és a füge is beérik. Közülük a faiskolák az alábbi két fajt forgalmazzák.

Cupressus arizonica; Cupressus sempervirens

Cupressus arizonica – Arizónai ciprus




lxviii


Gyors növekedésű, szélesebb kúp alakú, 20–30 méter magasságot is elérő, dekoratív fenyőfaj. Hajtásai felfelétörők, pikkelylevelei szürkék. 2– 2,5 cm-es tobozai gömb alakúak, bennük a mag áprilisban érik be (az érés jele:

barna mag a tobozon belül).

Hazája az USA déli-délnyugati része. Meleg- és napfénykedvelő, de ezzel együtt a leginkább fagytűrő ciprusfaj.

– – ’Glauca’ – Az ezüstös alakok gyűjtőneve. Már fiatal korban csíraképes magotterem.

Cupressus sempervirens – Európai ciprus

A mediterrán hosszú életű, karakterisztikus fája. 15–20 méter magasra is megnő. Ágai ± vízszintesen állnak.Keresztben átellenes pikkelylevelei sötétzöldek. Virága egyivarú, egylaki. 2– 3 cm-es tobozai gömb alakúak.

Hazája Észak -Afrika, Görögország, Kis-Ázsia.

– –

’Stricta’ – Karcsú, oszlopos termetű. A mediterránban általánosan ültetettkarakternövény. Gyors növekedésű, melegigényes, fagyérzékeny örökzöld.Csak kimondottan védett helyre, meleg mikroklímába telepítsük.

A Cupressus nemzetség szaporítása: Az alapfajoké magvetéssel, a fajtáké oltással esetleg dugványról történik. Afajták magoncainak egy része örökli a szülőnövény bélyegeit. A faiskolában ritkás drótszerű gyökereketnevelnek, ezért az átültetést a nagyobb méretűek (1 m felett) rosszul tűrik.

3.2.3.5. × Cupressocyparis – Hibridciprus

× Cupressocyparis leylandii – Leyland-ciprus

A Leyland-ciprus a leggyorsabban növő, pikkelylevelű díszfenyő. Éves növekménye 1–1,5 m is lehet. 20 éveskorára eléri a 20– 22 m-es magasságot. Származása szakmai körökben ma is heves viták tárgyát képezi. Aleginkább elfogadott álláspont szerint a Cupressus macrocarpa és a Chamaecyparis nootkatensis spontánhibridje, amely több alkalommal és több helyen is létrejött. Levelei az utóbbi szülőre emlékeztetnek, de hajtásaizöld színűek, felállóak, a sudara nem bókol. Széles oszlop alakú koronát nevel, tobozt csak idős korban, kevesethoz. Magyarországon az 1970-es évek elején ültették az első példányokat. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják,hogy sokkal jobban bírja a szárazságot, mint a hasonló díszt adó Chamaecyparis fajok.

Több klónja van forgalomban, de ezek oly kis mértékben különböznek egymástól, hogy a faiskolai árjegyzékekáltalában fajtanév nélkül forgalmazzák őket.

– – ’Haggerston Grey’ – Magyarországon a legelterjedtebb, szürkészöld lombúfajta. Szoliterként és csoportosan egyaránt jól mutat. A leggyorsabb növésű

sövénynövény. Jól bírja a nyírást, de anélkül is szabályos sövényfalat ad. (Azviszont gondot okozhat, hogy 20 m-es termetével a szomszéd kertjét is mélyárnyékba borítja, teljesen elszigeteli.)

– – ’Silver Dust’ – Laza, tojásdad koronájú. Világoszöld lombja sárgásfehér foltos. Néha egész hajtások fehérek.

Sárga lombúak (mutációval keletkeztek)

– – ’Castlewellan Gold’ – Fiatalon laza, később zártabb kúpkoronájú. Gyorsnövekedésű, de fiatalon igen fagyérzékeny.

– –

’Gold Rider’, ’Robinson’s Gold’ – A sárga lombúak között a legedzettebbek.




lxix


Mindkettő lassúbb növekedésű és szélesebb, mint a zöld típusok.

Szaporítása: dugványozás télen, üvegházban. A dugványt fiatal növényről szedjük: gyökeres dugványokrólvagy 2 – 3 évnél fiatalabb (1 m-nél alacsonyabb) példányok oldalágairól. Az idős növényekről szedett dugványokgyökeresedése néha 2 évig is elhúzódik.

Összehasonlító táblázat a × Cupressocyparis fajokról és fajtákról a 2. táblázatban, a habitusrajzok a 4.táblázatban találhatók.

3.2.3.6. Juniperus – Boróka

A nemzetségbe tű- és pikkelylevelű fajok is tartoznak. A pikkelyes ágacskák hengeresek vagy tompánnégyszögletűek. Azonos fajon belül is leltetnek fa- vagy elfekvő cserjetermetűek, az előbbi forma a sík - ésdombvidéki, míg az utóbbi a magashegységi, illetve északi származására utal (hó alatt telel). Virágaik többnyirekétlakiak, termésük elhúsosodott pikkelyű tobozbogyó.

A Juniperus nemzetség képviselői csaknem kivétel nélkül pionír fák vagy cserjék: a száraz-sziklás, köves vagyhomokos talajok és a szélsőséges klímájú száraz nyarú és/vagy hideg telű termőhelyek lakói. A nálunk ültetettfajok és fajták legtöbbje hazánk klímáját jól tűri: még az Alföld száraz kertjeiben is szépen fejlődik.Pionírjellegük miatt nem bírják viszont a beárnyékolást. Kényesek továbbá a városi szennyezett levegőre,

egyesek pedig az erősen kötött, levegőtlen talajra is. Ilyen helyen hamar elvénülnek, élettanilag legyengülnek ésa borókapajzstetű (Carulaspis juniperi) tömegesen megtelepszik rajtuk. Legérzékenyebb e tekintetben a J.

communis, azt követi a J. sabina (mindkettő őshonos a Kárpát-medencében). Közepesen érzékeny a J. chinensis,

a J. × media és a J.scopulorum, míg a J.virginiana és a J.horizontalis gyakorlatilag teljesen ellenállónaktekinthető.

Nálunk jelenleg a nemzetség több mint 170 fajtája van termesztésben, de ezek többsége csak gyűjteményesértékű.

Összehasonlító táblázat a Juniperus fajokról és fajtákról az 5. táblázatban található.

I. Valamennyi levél tű alakú, elálló

1. ● A tűlevelek 10–15 mm hosszúak, egyenesek,szürkészöldek

J. communis

●● A tűlevelek 4–5 mm hosszúak, előre görbülők,acélkékek

J. squamata

II. Az idősebb növényeken a levelek zömükben pikkely alakúak, s csak ritkán, részben tű alakúak

II/A. A földre fekvő, majd felemelkedő ágú cserjék

1. ● A hajtások szétmorzsolva kellemetlen szagúak, atermés egy év alatt érik

J. sabina

●● A hajtásoknak szétmorzsolva nincs kellemetlen illatuk,a termés két év alatt érik

J. horizontalis

II/B. Fák vagy ferdén felálló ágú cserjék

1. ● A pikkelylevelek kihegyezettek. A tűlevelek színénegy fehéres csík van. A termő példányok tobozbogyója5 – 6 mm-es, kék

2.

●●

A pikkelylevelek tompák. A tűlevelek színén 2 dbfehéres csík van. A termő példányok tobozbogyója 6– 8

3.




lxx


mm átmérőjű, hamvasbarna vagy hamvaskék

2. ● A tobozbogyó egy év alatt érik. A lombozat többnyirezöld

J. virginiana

●● A tobozbogyó két év alatt érik. A lombozat szürkésvagy acélkék

J. scopulorum

3. ● A fiatalkori tűlevelek hármas örvökben állnak , a

vezérhajtás felálló végű. Kúpos, hengeres vagytojásdad koronájú

J. chinensis

●● A fiatalkori tűlevelek kettesével állnak, a vezérhajtás bókoló végű. Elfekvő vagy széles, szabálytalanhengeres koronájú

J. × media

1. IDŐS KORBAN IS TŰLEVELŰ FAJOK

Juniperus communis – Közönséges boróka

Igen alakgazdag faj, az elterjedési helytől függően földre terülő, bokorszerű, vagy 5–10 méteres, faszerűtermettel. Az 1 – 1,5 cm-es levelei hármas örvökben állnak, tűszerűek. Kék tobozbogyója két év alatt érik.

Hazája az egész északi félgömb legkülönbözőbb ökológiájú vidékei, a kontinentális síkságoktól a magashegységekig. (Ennek megfelelően különböző ökotípusai alakultak ki.) Hazánkban többnyire sziklás-köves, füvesterületeken és futóhomokon, száraz ökológiában fordul elő mint pionír növény (alföldi nyáras - borókások), denyílt bokros társulásokban az ország csapadékos részein is találkozhatunk vele. Laza talajt kedvel, jól tűri aszárazságot, a szennyezett városi levegőt viszont nem bírja. Ilyen helyen hajlamos a felkopaszodásra és – különösen, ha száraz is a terület – a pajzstetvek tömegesen megtámadják.

Juniperus communis

Oszloposak (főképp ezek terjedtek el)




lxxi


– – ’Bakony’ – Tömött, nagyon szép, keskeny oszlop alakú, magyar fajta.

– – ’Sentinel’ – A legkarcsúbb koronájú. Lassú növekedésű.

– – ’Hibernica’ (’Stricta’) – Tömött, keskeny oszlop, a vezérhajtások felfelé állók.

– – ’Suecica’ – Széles oszlop vagy hosszúkás tojás alakú, a vezérhajtások bókolók.

Elterülők

– – ’Green Carpet’ – A talajr a fekvő ágú. Rövid tűlevelei fényeszöldek. Kiválótalajtakaró.

– – ’Repanda’ – 30 –40 cm magas, viszonylag lassú növekedésű. Rövid tűlevelefelül ezüstös, alul zöld.

Juniperus squamata – Nepáli boróka

A hármas örvökben álló tűlevelű Juniperus fajok közül ez a földre fekvő ágú, bokortermetű boróka alegismertebb. Görbült tűlevelei jóval rövidebbek, puhábbak a közönséges borókáénál. A hajtáson sűrűn állnak,színük ezüstös vagy acélszürke.

Hazája a Himalája, Kína, Tajvan. Páraigényes, mészérzékeny, mezofiton.

– – ’Blue Carpet’ – A talajon elfekvő ágú, ezüstöskék tűjű, gyors növekedésűtalajtakaró.

– – ’Blue Star’ – 20 –40 cm magas, lapított félgömb alakú, tömött bokrú fajta.

– – ’Meyeri’ – 3 –5 méter magasra növő, egy vagy több törzsű, jól elágazódó.Intenzív kékesfehér lombú, egyike a legszebb, de legkényesebb borókáknak.Meszes, száraz talajon, páraszegény helyen a levelei megbarnulnak.

2. IDŐS KORBAN PIKKELYLEVELŰ, FÖLDRE FEKVŐ ÁGÚ FAJOK

Juniperus sabina – Nehézszagú boróka

Elfekvő ágú cserje, esetleg ferdén felálló törzsű, 3–4 méteres fácska. A földre fekvő ágak végei felemelkedők.Sötétzöld pikkelylevelei tompa végűek, hajtásai szétmorzsolva jellegzetes kellemetlen szagúak. Tobozbogyójahamvaskék, lapított, borsó nagyságú, egy év alatt érik.

Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia és Szibéria köves hegyvidékei (törpefenyők öve). A szárazságot elég jól tűri (alföldi temetőkben is megél), a városi szennyezett levegőben azonban a pajzstetvek megtámadják.Magyarországon gyakran telepítik, de csak az elfekvő típusait. Mutatós sziklakerti cserje. Hajtásai gyomorba

jutva mérgezőek, ezért ahol kisgyermekek vannak, oda ne ültessük.

– – ’Blaue Donau’ (’Blue Danube’) – Oldalirányban növő, sötétzöld pikkelylevelű

ágain a rövid oldalhajtásokon kékes tűlevelek találhatók. Gyors növekedésű, de

atkaérzékeny fajta.

– – ’Szőke Tisza’ – A ’Blaue Donau’ fehértarka hajtású rügymutációja.

– – ’Tamariscifolia’ – 50 – 60 cm-nél nem magasabb, kerek, lapos párna alakú




lxxii


cserje, levelei kékeszöldek, többségükben tű alakúak. A vezérágak vége oldalraáll, majd a csúcsán rövid szakaszon felemelkedik.

– – ’Tiszakürt’ – Hasonló megjelenésű és ugyancsak széles körben elterjedt.Magyar nemesítésű fajta. A ’Tamariscifolia’-nál valamivel erősebb növésű,szürkészöld lombozatában több a pikkelyszerű, mint az ár alakú levél.

Vezérágai a földre fekszenek, legyökeresednek, de az utolsó 20– 30 cm-esszakaszuk felfelé áll.

– – ’Variegata’ – Hajtásai fehértarkák.

Juniperus horizontalis – Henye boróka

Elfekvő ágszövedékével 20– 60 cm magas, laza gyepet alkotó cserje. Levelei megnyúlt, hegyes pikkely alakúakvagy pikkelybe átmenő, elálló tű formájúak. Ágaik egész hosszukban földre fekvők, csak a rövid oldalhajtásaikfelemelkedők.

Hazája Észak -Amerika, ahol homokos vízpartokon és a hegyekben él vadon. Az előző fajoknál igényesebb:közepes talajnedvességet, párás klímát kíván.

– – ’Blue Chip’ – Gyenge növésű, kékes-ezüstös fajta. Elsősorban házikertbe való.

– – ’Douglasii’ (’Glauca’) – Egész laposan elfekvő, kékesderes lombú fajta. Idősen

gazdagon terem.

– – ’Plumosa’ – 40 –60 cm magas, laza párnát alkot. A hajtások az ágakontollszerűen elrendezettek, leveleik többségükben tű alakúak. Lombja ősszel lilásárnyalatot kap.

– –

’Wiltonii’ – 10 –30 cm magasra és 2–3 m átmérőjűre nő. Sűrű szövedéket adóhajtásain a szürkészöld lombszín télen sem változik.

3. IDŐS KORBAN PIKKELYLEVELŰ, FATERMETŰ VAGY FERDÉN FELÁLLÓ ÁGÚ FAJOK

Juniperus virginiana – Virginiai boróka

10 –15 méter magas, kúpos koronájú fa. Az idősebb növényeken a levelek többsége pikkely alakú, kisebb részük(főleg a hajtások alsó részén, a korona alján és belsejében) lapos tű alakú. Kihegyezett tűleveleik többnyireátellenesen állnak, színükön egy fehér csíkkal. A tobozbogyó bors nagyságú, kékes, egy év alatt érik.

Juniperus virginiana (habitus)




lxxiii


Juniperus virginiana

Hazája Észak -Amerika, ahol elég nagy területen honos. Nálunk régóta elterjedten ültetik. Szárazságtűrésemegközelíti a hazai közönséges borókáét, a szennyezett levegőt viszont jobban bírja: a pajzstetvek nem vagyalig támadják meg.

Elterülők (elsősorban ezek terjedtek el)

– – ’Grey Owl’ – Oldalra hajló hajtásvégeivel, pikkelyleveleivel a J. × media’Pfitzeriana’-ra emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy lombja ezüstszürke ésnőivarú.

– – ’Hetz’ – l,5 –2,5 m magas, tőből elágazó, széles váza alakú oldalirányban ferdénfelfelé törő ágakkal. Pikkelylevelei kékesszürkék. Nőivarú (termős). Gyorsnövekedésű, nagyobb parkokba való.

– – ’Tripartita’ – A legelterjedtebb, igen gyors növekedésű fajta. 1,5– 2 m magasra

és 6–8 m szélesre nő. Ágai a föld felett alacsonyan elágazva majdnemvízszintesen állnak, a vezérhajtások vége ferdén felálló. Levelei átmenetet

képeznek a tű- és a pikkelyforma között. A tűlevelek hármas örvökben, éles V-alakban állnak. Az oldalhajtások is többnyire három síkban helyezkednek el.

Oszlopos

– – ’Pseudocupressus’ – 8 – 10 m-re is megnövő oszlop, mereven felfelé álló,tömött ágrendszerrel, hamvas kékeszöld pikkelylevelekkel.

Juniperus scopulorum – Oregoni boróka

A J. virginianahozigen hasonló faj. Fő különbség a tömöttebb és felállóbb ágrendszer, a szürkészöld lombozatés a nem egy, hanem két év alatt érő tobozbogyó.

Hazája Észak -Amerika nyugati része, a Sziklás-hegység, Kanadától Észak -Mexikóig.




lxxiv


Az alapfajt nálunk nem ültetik, oszlopos fajtáit viszont annál gyakrabban.

– – ’Skyrocket’ – Rakétaboróka – Igen karcsú termetű, acélosszürke lombú. AzAlföldön szélesebb növésű, mint a hegyvidéken vagy a Dunántúlon. Talán alegszebb és kétségkívül a legpiacosabb oszlopfenyő. Fiatalon az ország minden

részén kiválóan fejlődik. 10–15 éves kora után viszont a koronája szétesik, betegségek, kártevők támadják meg. Helyettesítésére sok újabb fajtátnemesítettek, de egyelőre egyik sem bizonyult nála ellenállóbbnak vagyhosszabb életűnek.

Ilyenek:

– – ’Blue Arrow’, ’Wichita Blue’ – Kékes lombú fajták, pikkelyeik megnyúltak,középen kiszélesedő oszlop alakúak, idős korban sok tobozbogyóval.

– – ’Moonglow’, ’Moonlight’ –A két név feltehetően ugyanaz a fajta. Ezüstösszínű.

– – ’Blue Heaven’, ’Springbank’ – Az előbb felsorolt fajtáknál valamivelszélesebb, kúpos termetűek, a középsudártól lazábban elálló és tűlevelűbboldalágakkal. Az előbbi pikkelylevelei ezüstkékek, az utóbbié ezüstösszürkék.

Juniperus chinensis – Kínai boróka

A J. chinensis alapfaj a virginiai borókához hasonló megjelenésű, kúpos termetű fa, kétféle levéllel: pikkelylevelei tompa hegyűek, tűlevelei többnyire hármas örvökben állnak, színükön két fehér csíkkal.Tobozbogyója borsó nagyságú, hamvasbarna vagy hamvaskék, két év alatt érik.

Hazája Kelet-Ázsia. Klímánkat és a városi viszonyokat majdnem olyan jól tűri, mint a J.virginiana, de a pajzstetűre valamivel érzékenyebb. Magról szaporítva karógyökereket nevel és rosszul tűri az átültetést.Faiskolai forgalomban csaknem kizárólag a dugványról szaporított fajtáival találkozunk.

– – ’Blaauw’ – 2 – 3 m-es, kezdetben kissé széthajló ágú, később terpedt hengeralakú. Pikkelylevelei kékeszöldek.

– – ’Blue Alps’ – 2 –4 m magas, elfekvő növésű fajta, ferdén oldalra álló ágakkal.Ezüstszürke levelei zömében lapos tű alakúak, hármas örvökben állnak. Párásklímát kíván, különben lombja szárad, atkásodik.

– – ’Keteleeri’ – 8 – 10 m-es, sötétzöld lombú, karcsú kúp, amit nagyszámú hamvastobozbogyóival díszít. (Dugványa rosszul gyökeresedik, oltani kell!)

– – ’Stricta’ – Széles kúpkoronát nevel. Szürkészöld levelei lapos tű alakúak,hajtásai, ágai felfelé állnak.

J. × media – Hibrid boróka

A J. × mediahozsorolt fajták hovatartozása 1947 óta botanikai vita tárgyát képezi. Korábban a J.chinensis

fajhoz sorolták őket, a jelenlegi álláspont szerint a J.chinensis és a J.sabina természetes kereszteződéséből jötteklétre. E fajták később a kertben már pikkelylevelű borókákkal is összekereszteződtek: az így keletkezett továbbifajtákat ma vagy J. × media, vagy (ha tobozbogyót is hoznak) valamelyik egyéb szülőfaj (többnyire a J.

virginiana)nevén forgalmazzák.

Az alább felsorolt leggyakoribb fajtákat az árjegyzékben ma többnyire J. × media, de néha még mindig a

korábbi J. chinensis fajnév alatt találjuk.




lxxv


Terülő növésűek (alegelterjedtebbek)

– – ’Mint Julep’ – Sötétzöld lombszínét télen is megtartja. Hátránya, hogy időskorára ágai egyre inkább felfelé állnak, lombja pedig seprűsödik az atka - ésgombakártétel miatt.

– – ’Old Gold’ – Sárga színű, tömött növésű, elfekvő boróka, színét is jól tartja. (Atöbbi színes fajta télire megfakul vagy lilás árnyalatot kap.)

– – ’Pfitzeriana’ – A J. virginiana ’Tripartita’-hoz hasonló termetű, ágai azonbanterpedtebben, lazán állnak, az ágvégek puhán – kissé hullámosan – oldalra

bókolnak. A levelek zömében pikkely alakúak. Ezen a fajtanéven néha más,hasonló megjelenésű boróka fajtákat is forgalomba hoznak.

– – ’Pfitzeriana Aurea’ – Levelei és hajtásai fiatalon sárgák, majd zöldessárgák.Alakja az előzőéhez hasonló.

– –

’Pfitzeriana Glauca’ – Kékesderes levelű. Idős korban atkára érzékeny,seprűsödik.

A Juniperus nemzetség szaporítása: Afajokat tavasszal magvetéssel szaporítják a szabadban (a magot rétegeznikell). A fajtákat többnyire őszi hidegágyi vagy téli üvegházi dugványozással szaporítják. Általános szabály,hogy a magasabb termetűek a magassággal fordított arányban gyökeresednek Legrosszabbul gyökeresednek azoszlopos fajták. Ez utóbbiaknál fiatal (1,5 m-nél kisebb növényről szedjük a dugványt, különben a gyökeresedés1( –2) évig is elhúzódhat. Néhány ritka fajtát üvegházban kell oltani.

3.3. Taxopsida – Tiszafák osztálya

3.3.1. Taxaceae – Tiszafafélék

3.3.1.1. Taxus – Tiszafa

1. ● A hajtása olajzöld, a napos oldalán kissé vöröses. Alevélér erősen kiemelkedő

T. × media

●● A hajtás sárgászöld. A levélér csak gyengén emelkedikki

T. baccata

Taxus baccata – Közönséges tiszafa

10 –20 méter magas, széles kúpos koronájú, feketészöld lombú fa vagy cserje. Levelei az oldalhajtásokon

fésűsen, a felálló vezérhajtásokon spirálisan állnak. Virágai kétlakiak. Az egyesével fejlődő, zöldesbarnamagvakat toboz helyett csúcsán nyitott, piros színű, húsos magköpeny (arillus) burkolja. A növény minden része – a piros magköpeny kivételével – erősen mérgező!

Hazája Európa, Kis-Ázsia, Észak -Afrika. Nálunk a Bükkben és a Bakonyban őshonos, ahol gyertyános-tölgyesek, bükkösök védelmében él. Védett növény! A szárazságot is elég jól tűrő mezofiton. Tűző napon ésárnyékban egyaránt jól érzi magát, de napos helyen tömöttebb lesz. Lassú növekedésű, de igen sokáig él. Aradikális metszést is kitűnően tűri: a legkülönbözőbb alakra nyírva a barokk kertek egyik kedvelt növénye volt.

– – ’Aurea’ – Lassú növekedésű, sárgán kihajtó fajta. Levelei sárga szegélyűek,majd a második évben visszazöldülnek.

– –

’Fastigiata’ – Széles, oszlopos növekedésű, nőivarú fajta. Ágai mereven felfeléállnak, körkörösen álló, vaskos levelekkel. Nőivarú.




lxxvi


– – ’Fastigiata Aurea’ – Az előző fajtához hasonló termetű, aranysárgán kihajtó,majd sárga levélszegélyű, lassú növekedésű fajta. Hímivarú.

– – ’Overeynderi’ – Egész fiatal korban oszlopos, később gömbölydeddé válókoronájú, felálló ágú,porzós fajta.

– – ’Nissen’s Corona’ – 1 –1,2 m magas, széles párna alakú fajta, földre fekvő,majd felálló végű oldalágakkal.

– – ’Barmstedter’ – Sötétzöld lombú, erős növekedésű klón.

– – ’Repandens’ – Lassú növekedésű, elterülő oldalágú fajta. Nőnemű.

Taxus baccata (habitus)

Taxus × media (T. baccata × T. cuspidata) – Hibrid tiszafa

Fiatalon zártabban, később fellazulóan növekedő, felálló ágú bokor. Jobban tűri a fagyot, mint a T. baccata

fajták, sötétzöld levelei szélesek, hegyes csúcsúak.

– –

’Hicksii’ és a ’Hillii’ széles oszlopos növésűek, 2–3 m magasak. Az előbbi azismertebb és nőnemű, míg az utóbbi porzós virágú.

A Taxus nemzetség szaporítása: Az alapfajt magvetéssel szaporítjuk, magját vetés előtt egy évig rétegezni kell.A fajták fűtetlen termesztőberendezésben augusztus–szeptemberi, fűtött növényházban január–márciusidugványozással szaporíthatók.

4. Angiospermatophyta -Zárvatermők törzse

4.1. Dicotyledonopsida – Kétszikűek osztálya

4.1.1. Magnoliaceae – Liliomfafélék

1. ● A levél tagolatlan, hegyes csúcsú Magnolia

●● A levél karéjos, levágott csúcsú Liriodendron

4.1.1.1. Magnolia – Liliomfa

Lombhullató vagy örökzöld fák, cserjék. Szórt állású leveleik egyszerűek, ép szélűek és többnyire nagyok.Végálló virágaik magányosak, nagyok, a szabad szirmok száma (6– (9) –15), a gyakran sziromszerűcsészeleveleké 3. Porzó, termő sok van. Terméscsoportjuk közös tengelyen elhelyezkedő, éréskor a hátioldalukon felnyíló, 2 magvú tüszőtermésekből áll, melyekből a húsos burkú magvak hosszú köldökzsinórokon

lógnak ki.




lxxvii


A Magnolia nemzetség képviselői hazájukban üde talajú erdők alsóbb koronaszintjeiben élnek vadon. Kivételnélkül humuszban és tápanyagban gazdag, savanyú kémhatású, üde talajt kedvelnek. Meszes földben leveleitöbbnyire megsárgulnak, csak igen gyengén fejlődnek és idővel elpusztulnak. A nemzetség két nagy csoportraosztható:

Az első csoport képviselői a lombozat kifejlődése után hozzák virágaikat. Az ide tartozó fajok többsége fa

termetű és különösen kényes, igényes növény (pl. M. acuminata). Kertészeti jelentőségük minimális, de régikastélykertekben még ma is gyakran láthatók.

Számunkra fontosabb a második csoport, amelynek tagjai lombfakadás előtt adnak feltűnő virágdíszt. Bár ezekis igényesek, hazánk klimatikus viszonyait jobban elviselik. Ha talaj- és nedvességigényüket kielégítjük (példáulegy öntözött parkban), a város levegőszennyezését is jól elviselik.

A liliomfák kertjeink, parkjaink legfeltűnőbb és egyik legnagyobb virágú fái, cserjéi. Leveleikkel és nagyrücskös uborkához hasonlító, többnyire pirosra vagy rózsaszínűre színeződő terméseikkel is díszítenek.Egyesével, szabad állásba ültessük.

1. ● A virágtakaró fehér 2.

●● A virágtakaró legalább kívül színes 4.

2. ● A virágtakaró 6–9 szirmú M. kobus

●● A virágtakaró 12–18 tagú 3.

3. ● A virágtakaró 7–8 cm átmérőjű, 12–18 tagú. Aszirmok keskeny hosszúkásak

M. stellata

●● A virágtakaró nagyobb, többnyire 12 tagú. A szirmokszélesebbek

M. × loebneri

4. ● A csészelevél kifejlett, zöld, rövid M. liliiflora

●● A csészelevél a sziromhoz hasonló M. × soulangeana

Magnolia kobus – Japán liliomfa, fehér liliomfa

Kezdetben bokor termetű, később 6– 8 m-es, széles kúp alakú kis fává nő. Március–áprilisban nyíló virágaifehérek.

Hazája Japán. Magyarországon sokfelé ültetett díszfa. Mivel ősszel rendszeresen csíraképes magot terem,nálunk ez a legkönnyebben beszerezhető és egyben a legedzettebb Magnolia faj.

Magnolia stellata – Csillagvirágú liliomfa

A M. kobusrahasonlít, de mindene kisebb: termete, levelei és a virágai is. 1,5 m -es bokor, 3 – 5 cm-es levelekkel.

Áprilisban nyíló virágai sokszirmúak, a szirmok csillagszerűen szétállnak.

Hazája Japán. Kis termete miatt elsősorban házikertbe alkalmas.

Magnolia × loebneri – Loebner-liliomfa

A M.stellata és a M.kobus keresztezésével előállított hibridcsoport, mely a M.stellatanálmagasabb termetével(3 – 5 m), dúsabb és erőteljesebb virágaival különbözik.

– –

’Leonard Messel’ –Virágai halványrózsaszínűek.




lxxviii


– – ’Merrill’ – Virágai fehérek. Jó mésztűrésével is kitűnik.

Magnolia liliiflora – Kínai liliomfa

2 –2,5 m magasra növő, tőből sokszorosan elágazó bokor. Májustól június elejéig nyíló, liliomszerű, felálló

virágai kívül bíborvörösek, belül világosabbak, pirosak vagy rózsaszínűek.

– – ’Nigra’ – Virágai feketés bíborszínűek. A nyár második felében többnyire gyérmásodvirágzást is produkál. Kertekben terjedt el.

Magnolia ’Susan’ (M. liliiflora ’Nigra’ × M. stellata ’Rosea’ )

1,5 m-re növő, dúsan virágzó bokor. Keskeny, felálló, liliomszerű virágai sötét borvörösek, április -májusbannyílnak.

Magnolia × soulangeana (M. denudata × M. liliiflora) – Nagyvirágú liliomfa

A legdekoratívabb és legkeresettebb, hibrid származású faj. 3–4 méteres, terebélyes cserje, néha többtörzsesfácskává nő. Virágai nagyok, húsos szirmúak, tulipánszerűek, ezért – tévesen – tulipánfa néven is emlegeti anagyközönség. Április végén – május elején virágzik.

– – ’Alexandrina’ –Nálunk ez a széles, kanalas szirmú, élénk rózsaszínben nyílófajta a legelterjedtebb. Bár csíraképes magot hoz, magoncai csak alanynakvalók (F2), mert bizonytalanul virágzanak és későn fordulnak termőre.

A Magnolia nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk. Az ősszel érő húsos magot amaghurokból óvatosan kifejtve elrétegezzük és tavasszal a szabadba vagy hidegágyba elvetjük. A M.liliiflora

alsó ágai gyakran meggyökeresednek, ezért házilag tőosztással is szaporítható, üzemben pedig nyárizölddugványai elég jól gyökeresednek. A M. × soulangeana fajtáit régebben oltották a M.kobus cserépben

előnevelt, üvegházban meghajtatott magoncaira. A legkorszerűbb azonban a zölddugványozás. Itt alapvető,hogy a dugványt fiatal, jó növekedésben lévő növények erőteljes, és épp a leállás stádiumában lévőhajtáscsúcsaiból készítsük. Serkentőszerrel kezeljük, majd a gyökeres dugványt a dugványágyban teleltessük éscsak a következő év tavaszán cserepezzük be.

A Magnolia nemzetség tagjai húsos gyökérzetük miatt az átültetést rosszul tűrik, ezért földlabdásan vagykonténerben forgalmazzák őket. Telepítésükre legjobb a tavasz, amikor a talaj már kissé felmelegedett.




lxxix


Magnolia, Liriodendron levelek




lxxx


Magnolia habitus

4.1.1.2. Liriodendron – Tulipánfa

Liriodendron tulipifera – Amerikai tulipánfa

15 – 30 m-re növő, sudaras koronájú, hosszú élettartamú fa. Nemzetségneve líra alakú leveleire, fajneve

tulipánszerű virágaira utal. A hat szirmú, kívül zöldessárga, belül aranysárga virágok közelről igen szépeklennének, mivel azonban a teljes kilombosodás után, júniusban nyílnak, fent a koronában alig lehet őketészrevenni. Termése érdekes, kihegyezett szárnyú aszmagokból álló, tobozszerű aszmagcsokor, ami ősszel, érésután pikkelyenként hullik a földre.

Hazája Észak -Amerika. Érdekes alakú, ősszel mélysárgára vagy dohánybarnára színeződő leveleivel nálunk iskedvelt díszfa. A nyirkosabb talajokat kedveli, de átlagos kerti viszonyok között is jól fejlődik.

Szaporítása: Magvetés tavasszal, hidegágyba. Magját rétegezni kell. Egyenetlenül, sokszor csak a másodikévben kel. Csak az idős fák hoznak csíraképes magot, de ezek csíraképessége sem haladja meg a 20% -ot.






lxxxii


Aristolochia macrophylla

4.1.3. Berberidaceae – Borbolyafélék

1. ● A levelek egyszerűek Berberis

●● A levelek páratlanul szárnyasan összetettek Mahonia

4.1.3.1. Berberis – Borbolya

A nemzetség képviselői pionír cserjék, amelyek azonban ritkás erdők árnyékát is képesek elviselni. A

lombhullató fajok valamennyien a hazánkéhoz hasonló klímájú területek erdeiben vagy bozótosaiban élnekvadon. Klímánkat ezért kiválóan tűrik, még a nyári szárazságot is elég jól elviselik. Az örökzöld fajok többsége




lxxxiii


a hazánkénál enyhébb telű és csapadékosabb vidékekről származik. Valamivel érzékenyebbek ezért aszárazságra, inkább a félárnyékos, mint a napos fekvésben fejlődnek jól. A tűző napon, télen a leveleik könnyenlefagynak, illetve leperzselődnek A borbolyafajok kivétel nélkül pálhatövisesek, sárga virágaik április–májusbannyílnak. Az egyes fajok a legkönnyebben a tövisek száma, a levélszél fogazottsága, valamint a virágzat jellegealapján különböztethetők meg.

1. ● Lombhullató cserje 2.

●● Örökzöld cserje 5.

2. ● A levelek zöldek 3.

●● A levelek fénytelen feketésvörösek B. × ottawensis’Superba’

3. ● A levelek széle sűrűn fogas vagy szálkásan fűrészes B. vulgaris

●●

A levelek széle ép vagy csak ritkásan fogazott

4.

4. ● A hajtáson a tövisek egyesével állnak B. thunbergii

●● A hajtáson a tövisek hármasával állnak B. × media’Parkjuweel’

5. ● A levelek 5 –10 cm hosszúak B. juliunae

●● A levelek 1 – 3 cm-esek B. verruculosa

1. LOMBHULLATÓ FAJOK (termésük többnyire piros)

Berberis vulgaris – Közönséges borbolya

2 –3 méter magas, sűrű, felálló ágrendszerű cserje. Tövisei többnyire három ágúak, egyes hajtásokon 1 vagy 5ágúak, a levélszél szúrósan fogazott, a virágzat sokvirágú, hosszúkás fürt.

Hazája Európa, a Kaukázus. Nálunk karsztbokorerdőkben, száraz tölgyesekben vagy bozótosokban, nyáras- borókásokban él vadon. Szárazságtűrő és elég árnyéktűrő faj. Hátránya azonban, hogy a lisztharmatra érzékeny.

– – ’Atropurpurea’ – Lombja piros




lxxxiv


Lombhullató Berberis fajok

Berberis thunbergii – Japán borbolya

1 –1,5 méter magas, sűrűn elágazó, gömbölyded bokor. Tövisei egyágúak, a levél ép szélű, virágai 2–5 tagúcsomókban nyílnak. Nem hoz olyan gazdag virág- és termésdíszt, mint a B. vulgaris, de habitusa szebb, lombja

apróbb és finomabb, ősszel pirosra színeződik.

Hazája Japán. Az előző fajnál valamivel igényesebb, de kevés szárazságot még elvisel. Jobban tűri azonban aszennyezett levegőt és a lisztharmat nem támadja meg.

– – ’Atropurpurea’ –Lombja piros. Jóval intenzívebb színű, mint az előző fajhasonnevű fajtája. (Mindkét piros levelű fajta az alapfajnál valamiveledzettebb.)

– – ’Atropurpurea Nana’ –Piros lombú, törpe növekedésű.

– – ’Bagatelle’ –Mint az előző fajta, csak még tömöttebb.




lxxxv


– – ’Carmen’ – 1,5 – 2 m-es, magyar nemesítésű fajta, kecsesen széthajlóágrendszerrel és keskeny, mélybordó színű, csillogó levelekkel.

– – ’Green Carpet’ – 50 –60 cm magas, 1,5 m átmérőjű, elterülő ágú, világoszöldlevelű cserje. Jó talajtakaró.

– – ’Red Chief’ – A ’Carmen’-hez meglehetősen hasonló, nyugat-európai fajta,keskenyebb levelekkel.

– – ’Red Pillar’ –Sötétvörös lombú, tömött tojásdad alakú bokor, mereven felállóágakkal.

Berberis × ottawensis ’Superba’ – Kanadai vérborbolya

(B. thunbergii ’Atropurpurea’ × B. vulgaris ’Atropurpurea’)

A B. thunbergii ‘Atropurpurea’-hoz hasonló megjelenésű, de annál edzettebb és erőteljesebb növekedésű: 2– 3 mmagasra is megnő. Levelei szélesebbek, gyakran csaknem kör alakúak, színük intenzív feketésvörös. Töviseiegyesével vagy hármasával állnak, virágai csomókban vagy rövid fürtökben fejlődnek.

Berberis × media ’Parkjuweel’

(B. hybrido-gagnepainii ‘Chenault’ × B. thunbergii)

1-1,5 m magas, tömött, gömbölyded cserje, hármas tövisekkel és szélesen elliptikus, csillogó sötétzöld, vaskoslevelekkel. A lomb enyhe teleken zölden telel át, kemény télen azonban december végén megbarnul, s a nyáronegyébként igen mutatós bokrot elcsúfítja. Közepesen szárazságtűrő fajta, amely az enyhe telű Nyugat-Európában igen népszerű, de nálunk is több figyelmet érdemelne.

– – ’Red Jewel’ – Az előzőhöz hasonló, de barnásvöröses lombú.




lxxxvi


Lombhullató borbolyák

Örökzöld borbolyák

2. ÖRÖKZÖLD FAJOK (termésük feketéskék)

Berberis julianae – Julián-borbolya




lxxxvii


1,5 – 2,5 m-es, gömbölyded bokor, 8 cm hosszú, széles lándzsás, szúrósan fogazott, csillogóan zöld levelekkel.

Hazája Közép-Kína. Méltán a legkedveltebb és leggyakrabban ültetett örökzöldjeink egyike. Szárazság- ésvárostűrése kiváló, erős hármas tövisei alkalmassá teszik az áttaposás veszélyének kitett parkrészek hathatóslezárására. A szélsősségek kivételével (nyirkos talaj, szik stb.) minden talajon és fekvésben felhasználható,napon és árnyékban egyaránt. A lombhullató cserjéktől eltérően hajtásnövekedése nyáron két vagy három

hullámban történik, és többnyire csak augusztus végén fejeződik be. Az első növekedési hullámban fejlődöttlevelek ősszel sárgára, majd bíborvörösre színeződnek, végül lehullanak.

Örökzöld Berberis fajok

Berberis verruculosa – Bibircses borbolya

A B. julianaereemlékeztet – kicsiben. 0,5 –1 m magas, gömbölyded bokor, 1– 3 cm-es levelekkel.

Hazája Kína. Közepes vízigényű cserje, amit napra vagy inkább félárnyékba, kisebb -nagyobb foltokba

telepítsünk.

Berberis ’Jytte’ (B. candidula ’Jytte’ )

1 m-es, gömbölyded bokrú, örökzöld cserje, 2 – 3 cm-es, hosszúkás levelekkel, aranysárga virágokkal és fehérenhamvas, kékeslila termésekkel.

Nyugat-Európában a borbolyák faj- és fajtaválasztéka igen nagy. A kistermetű, örökzöld fajok -fajták közül a B.verruculosáhozhasonló B. candidula, a k eskeny lándzsás levelű B. × frikartii hibridek és a B. ’Klugowski’

érdemelnek említést. Valamennyien közepes igényűek, alacsony, összefüggő foltok vagy nyíratlan sövényekkialakítására alkalmasak.




lxxxviii


A Berberis nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítják. Az ősszel érő magot a terméshúsbólkitisztítva azonnal rétegezni, tavasszal pedig vetni kell. Néha azonban így is elfekszik. A fajták közül a két’Atropurpurea’-t magvetéssel szaporítják, a magpopulációból idejében szétválogatva a nagy százalékbanmegjelenő piros egyedeket. Az egyéb fajtákat félfás dugványról szaporítják: a lombhullató fajokat július végén-

augusztus elején, az örökzöldeket augusztus elejétől szeptember végéig.

Mahonia levelek

4.1.3.2. Mahonia – Mahónia

A Mahonia nemzetségbe tövistelen hajtású, örökzöld cserjék tartoznak. Mintegy 50 fajuk ismert. A nálunktelepítettek képviselői két nagy csoportba sorolhatók: az észak -amerikai és a kelet-ázsiai fajok csoportjába.

1. ● A levelek 30 – 40 cm-esek. A levélkék szélén 2– 5 nagy,

tüskés fog van

M. bealei

●●

A levelek 10 – 25 cm-esek. A levélkék szelén 5-néltöbb, apró, szálkás fog van

2.




lxxxix


2. ● Tarackoló tövű. A levelek nem fényesek M. repens

●● Nem tarackoló. A levelek fényes sötétzöldek M. aquifolium

1. ÉSZAK -AMERIKAI FAJOK

Az észak -amerikai fajok a mi félszáraz vagy üde tölgyeseinkhez hasonló társulásokból kerültek hazánkba.Klímánkat és talajainkat ezért jól tűrik.

Mahonia aquifolium – Kerti mahónia

1 –1,5 méter magas, bokros növekedésű, de nem tarackol. Levelei 7–9 levélkéjűek, fénylő sötétzöldek és ősszelnapon megpirosodnak. Sárga, illatos virágai tömött fürtökben áprilisban nyílnak. Termése hamvas kékesfekete

bogyó.

– – ’Apollo’ – Alacsony (60 cm), széles bokrú, sok hajtású cserje, matt zöldlevelekkel és dús virágzással. Értékes talajtakaró.

– – ’Hillary’ – 1m magas, gyengén terjedő tövű. Hajtásai fakadáskor bronzvörösek. Dúsan virágzik. A gombásbetegségekre nem érzékeny.Talajtakarónak kiváló, magyar nemesítésű fajta.

Mahonia repens – Kúszó mahónia

0,5 méternél alig magasabb, tarackolva terjed. Levelei matt zöldek, ősszel nem színeződnek. Egyébtulajdonságai az előző fajéval megegyeznek.

Mindkét fajt már a XIX. században elterjedten ültették kastélyparkokba, temetőkertekbe, lombjukat pedig akoszorúkötészetben régóta felhasználják. Sok helyütt kivadultak és igen gyakran kereszteződtek. A

M.aquifolium néven forgalmazott magcsemeték sem mindig egyöntetűek.




xc


Mahonia levéltípusok

A M. aquifolium és a M. repens parkjaink, kertjeink értékes, edzett örökzöldjei lehetnének, temetőhangulatukmiatt azonban gyakran idegenkednek tőlük. Hátrányuk még a populáció kiegyenlítetlensége, valamint alisztharmatra való elég nagy érzékenység. Ezek kiküszöbölésére hazánkban is folyik nemesítői tevékenység,mellette várható azonban a nyugat-európai fajták elterjedése. E fajták előnye még az ivartalan szaporításbóladódó egyöntetűség, a kiszámítható méret, ill. növekedési jelleg, a gazdag tavaszi virágzás és az egészséges,gyakran csillogó sötétzöld lombozat.

2. KELET-ÁZSIAI FAJOK

A kelet-ázsiai fajok közös jellemzője a magasabb termet, a ritkás ágrendszer és a merev, sok levélkéjű, igenszép rajzolatú levélzet. Ezek a fajok Kelet-Ázsiában a csapadékos, enyhe telű területeken élnek. Nálunk nagyrészük már el is fagy.

Mahonia bealei – Törzses mahónia

Viszonylag elterjedt ez a fagytűrő, 1–2 méter magas, ritkás ágú cserje, február–márciusban hosszú füzérekbennyíló sárga virágokkal és nyáron érő, kék terméscsomókkal. Igényes faj, elsősorban Nyugat -Dunántúlon, hűvösklímában érzi jól magát. Az ország többi részein nagy parkok vagy kertek védett mikroklímájába, félárnyékbatelepítsük, szoliterként.

A Mahonia nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk (rétegezés után, elfekvésre hajlamoslehet), a fajtákat pedig augusztusi vagy szeptemberi félfás dugványozással. A tarackoló fajok, illetve fajtákkisebb tételben tőosztással is jól szaporíthatók.




xci


4.1.4. Ranunculaceae – Boglárkafélék

4.1.4.1. Clematis – Iszalag

A nemzetség képviselői általában az erdőszélek, a ritka árnyékú erdők vagy a bozótosok liánnövényei. Közülüka nálunk is őshonos C. vitalba 10 –12m magasra, a miénknél enyhébb és kiegyenlítettebb klímából származó

C.montana 6 –8m magasra, míg a dél-európai és kelet-ázsiai szülők keresztezéséből származó C. × jackmanii ésa többi nagyvirágú hibrid hazánkban legfeljebb 4 m-re kapaszkodik a periodikus visszafagyás vagyvisszaszáradás miatt. Virágtakarójukat sziromszerű csészelevelek alkotják. Aszmagtermésük többnyirefarokszerű bibeszálmaradványban végződik.

A Clematis hibridek és fajták összehasonlítása a 8. táblázatban található.

1. ● A levélkék széle fűrészes vagy fogas 2.

●● A levélkék széle ép vagy néha karéjos C. × jackmanii

2. ● A levelek páratlanul szárnyasan összetettek C. vitalba

●● A levelek hármasan összetettek C. montana

Clematis vitalba – Erdei iszalag

Csaknem minden lombos erdőnkben vagy annak szélén megtalálható. Gyors növekedésű, szárazságtűrő faj.Fiatal erdősítéseknél az egyik legveszedelmesebb gyom, képes az egész újulatot elborítani, és ha nemvédekeznek, megfojtani. Levelei általában 5 levélkéjűek, az egyes levélkék durván fogazottak vagy néha épszélűek. Fehér virágai júniustól augusztusig sokvirágú, illatos bogernyőben nyílnak. Ősszel bozontos-szőrösterméstömegével is díszít.

Hazája Európa, Kis-Ázsia. A legszerényebb díszt adó, de a legigénytelenebb Clematis faj, amit nagyméretű pergolák vagy kiszáradóban lévő fák befuttatására használhatunk. Alkalmas támfalak, meredek rézsűk vagyomló sziklafalak eltakarására és védelmére is.

Clematis montana – Hegyi iszalag

6 –8 m magasra kapaszkodó kúszócserje. 4 lepellevelű, tányérszerűen szétterülő virágai már a kerti iszalagokraemlékeztetnek, de azokénál lényegesen kisebbek (4–5 cm átmérőjűek). Színük fehér. Az év folyamán csakegyszer, május–júniusban nyílnak a vesszők oldalán.

Hazája a Himalája, Közép- és Nyugat-Kína. Az előző fajnál valamivel igényesebb, de díszesebb. Télálló,közepes szárazságot még elvisel.

– – var. rubens –Kihajtásban pirosló levelű, rózsaszín virágú. A fajták közül alegkedveltebb.




xcii


Clematis levelek

Clematis × jackmanii (C. lanuginosa × C. vitacella) – Kerti iszalag

Az első ide sorolt típust mintegy 150 éve állították elő. 3–4 m magasra kúszó cserje, egyszerű vagy hármaslevelekkel. Virágai nagyok (8–14 cm átmérőjűek), 4–6 db széles, tányérszerűen szétterülő, sötét kékesibolyaszínű lepellevelekkel, melyek az az évi hajtásokon júniustól októberig többé -kevésbé folyamatosan nyílnak. Anagyvirágú iszalagok közül ez a legrégibb, a legedzettebb, és éppen ezért nálunk ez a legelterjedtebb.




xciii


Clematis montana




xciv


Clematis × jackmanii

Egyéb nagyvirágú Clematis hibridek




xcv


A múlt század közepétől kezdve Nyugat-Európában több kelet-ázsiai faj bekeresztezésével a nagyvirágú ésszebbnél szebb fajták egész sorát állították elő. Ezeket néha ugyancsak C. × jackmanii néven hozzákforgalomba, de mindig a fajtanév megjelölésével. Célszerűbb – a hazai és nemzetközi viszonylatban isgyakoribb – a „nagyvirágú Clematis hibridek” elnevezés, ami után csak a fajtanevet tüntetik fel. A fajták skálájaóriási: a hófehértől a rózsaszín és piros különböző árnyalatain keresztül egészen a mély sötétliláig terjed. Nagyrészük nem új keletű. Többnyire lengyel vagy nyugat-európai szaporítóüzemekből kerül hazánkba, majd nálunk

fokozatosan „kikopik” a szortimentből. Általában a legedzettebbek a sötétkék és részben a sötétrózsaszín virágúfajták, míg a halványkék, fehér és a fehér alapon rózsaszínnel sávozott lepellevelűek a kényesek közé tartoznak.

A pusztulás gyakran egyes fajták fokozott talajigényére, a szárazsággal, a talaj nyári felhevülésével vagy téliátfagyásával szembeni érzékenységre vezethető vissza, de még gyakoribb az ún. klemátiszhervadás okozta

pusztulás. A kór leginkább a fiatal telepítéseket károsítja: a hajtások egyik napról a másikra hirtelenelfonnyadnak. Szer encsés esetben a bokor tőből újra kihajt, de gyakoribb a teljes pusztulás. A betegség okarészben az élettani legyengülés, de a közvetlen pusztulást általában egy talajlakó gomba idézi elő, mely gomba agyökereken, a gyökérnyakon keresztül károsít vagy már eleve a szaporítóanyaggal hoztuk magunkkal. Az egyesfajták toleranciája különböző, az érzékenyeknél nincs ellene biztos védekezés. Némileg segít a tő beárnyékolása,a laza, levegős talajkeverék, valamint a híg gombaölő szeres permetezés kéthetenként a májusi időszakban.

A C. × jackmanii és egyéb nagyvirágú hibridek elsősorban házikertbe, ritkábban az igen intenzíven fenntartott

parkokba alkalmasak, kisebb pergolák, virágrácsok befuttatására. Az ország kiegyenlített klímájú, hűvös nyarúterületei kivételével keleti fekvésben vagy félárnyékban érzik jól magukat. Tövüket télire takarni kell.Házikertben ajánlatos rendszeres metszésben részesíteni.

A kerti klemátiszok metszési csoportjai

Napjainkban külföldi, szakosodott Clematis-faiskolákból kis- és nagyvirágú kerti iszalagok sokasága kerül azországba és jelenik meg az árudákban. A fajok és fajták egyenként kis jelentőségűek és állandóan változnak,ezért azokat tankönyvünk csak táblázatos formában tartalmazza. Fontos viszont tudni a Clematis -

katalógusokban, illetve a növény színes jeltábláján feltüntetett ún. metszési csoport jelentését, mivel az nem csakaz illető növény metszési sajátosságaira, hanem annak igényeire (elsősorban a fagytűrésére), közvetve pedig aszülőfajok származására is utal.

A klemátiszokat virágzási idejük szerint, habitusuk és metszésigényük szerint három alapvető csoportbasorolják:

1. metszési csoport. Az előző évi vesszők oldalrügyeiből korán nyíló kis- és közepes virágú fajok. Ebbe acsoportba tartozik a már ismertetett Clematis montana, valamint az egyéb közepes méretű és színes virágú fajok(pl. C. alpina, C. macropetala) fajtái. Kivétel nélkül fagytörők. Évente egyszer virágoznak május végén – júniuselején. A virágzás után célszerű őket megmetszeni, eltávolítva a levirágzott részeket. Így a meghagyottvesszőrészek rügyeiből erőteljes új hajtásokat fejlesztenek, amelyek a nyár második felében termőrügyekkel

berakódva a következő év késő tavaszán újra gazdag virágdíszt produkálnak.

2. metszési csoport. Vesszőn és hajtáson egyaránt virágzó, korán és későn (is) nyíló nagyvirágú fajták. Ebbe acsoportba tartozik a C. × jackmanii, valamint a legedzettebb nagyvirágú klemátisz hibridek. Elsővirághullámukat május végén- június elején az előző évivesszők rövid oldalhajtásain hozzák, majd azt az

erőteljes új hajtásokon megjelenő másod- (harmad-) virágzások követik. Többnyire télállóak. Kora tavasszal

kell őket metszeni, az új hajtások megjelenése előtt. A metszésnél eltávolítjuk az elhalt és sérült szárakat, demeghagyjuk az összes egészséges és nagy rügyű vesszőt: ezek ugyanis az első virágzás letéteményesei.

3. metszési csoport. Az idei hajtáson virágzó, kései nyílású fajok és fajták. A 3. metszési csoporton belülmegkülönböztetjük:

a. Későn nyíló, nagy virágú és a

b. Későn nyíló, kis virágú klemátiszokat

a) Későn nyíló, nagy virágú fajták

A legszebb, de egyben a legkényesebb klemátiszok tartoznak ebbe a csoportba. (A már említett fehér,

halványkék vagy sávozott leplű szétterülő virágúak.) Elvileg valamennyi rügyükből virágzóképes hajtásthoznak, de a legfelső (virágot is tartalmazó rügyeik) télen többnyire megfagynak és csak az alulról induló




xcvi


leveles hajtások oldalán differenciálódnak, majd fejlődnek virágok június végétől egész nyár elmúltáig. Metszésnélkül is alulról hajtanak ki, mert a fölső részük megfagy.

b) Későn nyíló, kis virágú fajták

Virágaik viszonylag kicsik (2– 4 cm-esek) csillag vagy harang alakúak és néha egész különleges (sötétlila, piros

vagy aranysárga) színűek. Vesszőik télen nem fagynak le, de virágot csak az idei hajtáson differenciálnak, így avirágnyílás június végétől indul és szeptemberig tart. Metszés nélkül felülről hajtanak újra, ezért a bokor aljakopasz marad.

A 3. metszési csoport képviselőit (nagy és közepes virágúakat egyaránt) kora tavasszal kell metszeni, az újhajtások megjelenése előtt. Ennek során az összes előző évi vesszőt, néhány erőteljes rügy meghagyásával, atalajszint felett 15 – 30 cm-re visszavágjuk. A meghagyott rügyekből erős új hajtások fejlődnek, melyek a nyárközepétől folyamatosan és gazdagon virágoznak.

A Clematis nemzetség szaporítása: A tiszta fajok magját érés után azonnal a szabadba vetjük. A C. montanafásdugványról is szaporítható. A nagyvirágú fajták hagyományos szaporításmódja a téli üvegházi oltás volt,egyrügyes szemlapok felhasználásával, a C.viticella vagy C.vitalba gyökérdarabjaiba vagy fiatal magcsemetére.Jelenleg leggyakoribb a speciális módon elvégzett és feltétlenül hormonkezeléssel is kiegészítettzölddugványozás. Kisebb tételek hullámos bujtással is szaporíthatók.

4.1.5. Hamamelidaceae – Varázsmogyorófélék

4.1.5.1. Parrotia – Varázsfa

Parrotia persica – Perzsa varázsfa, perzsafa

Kezdetben lassan növő, kúpos termetű bokor, ami idős korára 8–10 m magas, többtörzsű fává, ill. bokorfáváfejlődik. Alsó ágán kérge idősebb korban a platánéhoz hasonló lapokban válik le, levelei ősszel sárgára vagy(gyakrabban) csodálatos lilás bíborpirosra színeződnek. A kihajtás előtt nyíló bársonyos barnáspiros, apróvirágai nem feltűnőek.

Hazája a történelmi Perzsia északi része (ma: Észak -Irán és a Kaukázus déli területei). Védett és meleg fekvésbe

való, az átlagosnál valamivel bővebb, de azért gyérebb vízellátást is elvisel. Megél nagy fák árnyékában is, deigazán szépen csak napon színeződik.

– – „Tűzmadár’ –Új magyar fajta, rózsaszínűen kihajtó, majd ősszel tartósan ésintenzíven bíborvörös levelekkel.

Szaporítása: Magot nálunk ritkán hoz, ezért mind az alapfajt, mind említett fajtáját többnyire zölddugványrólszaporíthatjuk május végén vagy június elején. A dugványokat télire szaporítóágyban hagyjuk, és csak a

következő év tavaszán, a rügyfakadás idején cserepezzük be. Rügyei érzékenyek a szürkepenészre, ezért télenajánlatos 3–4 alkalommal gombaölő szerrel permetezni, ill. beöntözni.




xcvii


Parrotia persica, Platanus × hispanica habitus




xcviii


Parrotia és Platanus levelek




xcix


4.1.6. Platanaceae – Platánfélék

4.1.6.1. Platanus – Platán

A nemzetségből három faj érdemel említést:

1. ● A levelek 5 –7 keskeny hasábúak. A kocsányon 3 vagytöbb gömbvirágzat van

P. orientalis

●● A levelek 3 –5 karéjúak. A kocsányon 1– 2gömbvirágzat van

2.

2. ● A levél szélessége és hossza egyenlő. A gömbvirágokszáma a kocsányon többnyire 2

P. × hispanica

●● A levél szélesebb, mint hosszabb. A gömbvirágzatokszáma a kocsányon 1

P. occidentalis

Platanus orientalis – Keleti platán

Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. 20– 30 m-es fa. Kérge apró cserepes, levelei ékvállúak, mélyen karéjosak, avirágkocsányon 3–5 apró gömbvirágzat van. Kissé fagyérzékeny.

Platanus occidentalis – Nyugati platán

Hazája Észak -Amerika déli területei. 30– 35 m magasra nő meg. Kérge nagy lapokban válik le, levelei sekélyenkaréjosak, a levélváll egyenes vagy kissé szíves, a virágkocsányon egy nagyméretű gömbvirágzat van. Nemfagyérzékeny.

Az említett két fajjal tiszta formában csak arborétumokban, botanikus kertekben találkozhatunk.

Platanus × hispanica ( P. × acerifolia, P. × hybrida) –

Közönséges platán ( P.occidentalis × P. orientalis)

30 – 35 m-es, terebélyes koronájú fa. Morfológiai bélyegei a két szülő között képeznek átmenetet.

A platánok gyorsan felnövő, hosszú életkort és hatalmas termetet elérő fák. Hazájukban a miénknél lényegesenmelegebb klímában, patakok vagy folyók partján élnek, a nyirkos talajt és a meleget kedvelik. Levelüktöbbnyire nem természetes úton hullik le, hanem a fagyok megérkezése miatt. Ennek ellenére kiválóan tűrik aklímánkat és Európa-szerte több évszázada telepítik őket. Nálunk a XIX. század elejétől váltak különösennépszerűvé („platánkorszak”) kezdetben a nagy kastélyparkokban, később pedig utcafásításra is felhasználták.Fővárosunk történeti fasorainak jó része is platánból áll(t).

A városi ártalmak fokozódásával azonban a platán csaknem teljesen kiszorult a lakóterületi utcákról és ameglévő fasorok is pusztulóban vannak. Ennek fő okai az út és járdafelületek hermetikus burkolása, a sózás, afokozódó forgalom és az ebből adódó erőteljes légszennyeződés. Együttes hatásukra (de főként a víz és a levegőhiánya miatt a talajban) a platánok élettanilag legyengültek, és a járványszerűen terjedő apiognomóniás betegségés a platán-csipkéspoloska könnyű prédájává válnak. Továbbra is nagy figyelmet érdemel azonban a platán avárosi közparkokban és a lakótelepi parkokban, mivel gyorsan nagyra nő és mégsem válik törékennyé. Újabbanaz USA- ból apiognomónia-rezisztenciára szelektált fajtákat (pl. P. occidentalis ’Bloodgood’) hoztak be, és ahazai szelekció is megindult e téren.

A Platanus nemzetség szaporítása: A platánok legegyszerűbben tavaszi magvetéssel szaporíthatók. A magot benedvesítve az elvetés előtt ajánlatos 1–2 napig meleg helyen fóliazacskóban előcsíráztatni (május elején). Ahibrid eredetűek Nyugat-Európában visszafagynak, ezért ott fagyálló klónokat szaporítanak. Ezek egy részétnagy faiskoláink újabban ugyancsak szaporítani kezdték (főleg export célokra) közönséges fás dugványról vagy

kalapácsos dugványról. Az USA- ban névvel ellátott klónok vannak forgalomban, melyek értékét a betegség-ellenállóság, a szép, szabályos koronaforma, több esetben pedig a piros őszi lombszíneződés adja.




c


4.1.7. Buxaceae – Puszpángfélék

4.1.7.1. Buxus – Puszpáng

1. ● A levél a közepénél vagy az alatt a legszélesebb. A

hajtás többnyire kissé szőrös

B. sempervirens

●● A levél a közepe fölött a legszélesebb. A hajtástöbbnyire kopasz

B. microphylla

Buxus sempervirens – Örökzöld puszpáng

Tömött ágrendszerű, fényes, apró levelű, 3– 6m-es, örökzöld bokor, néha kis fává is megnő. Április–májusbannyíló, illatos, zöldes virágai nem feltűnőek.

Hazája a Földközi-tenger környéke és Nyugat-Ázsia. Magyarországon ültetve sokfelé megtalálható, elsősorbantemetőkben és régi kastélyparkokban. Előszeretettel használták barokkos elemek (kacskaringós sövények,szabályos gömb- vagy egyéb formák) kialakítására, mivel kiválóan tűri a nyírást. Közepes igényű mezofiton,

félárnyékos fekvést kedvel. Az átlagosnál valamivel szárazabb, napos helyen is megél, de itt a puszpángszúnyogerősen károsítja, kemény teleken pedig a lombja fagyfoltos lesz. A mélyárnyékot – még a vadgesztenyéét is – tűri, a városi szennyezett levegőre nem kényes. Közparkjainkban „temetőhangulata” miatt kissé idegenkednek

tőle, pedig jó tulajdonságai miatt több figyelmet érdemelne.

– – ’Aurea’ – 1,5 –2,5 m magasra nő. Levelei kihajtáskor (és a hajtásvégeken)aranysárgák, később sárgászöldek, majd sötétzöldek.

– – ’Aureovariegata’, ’Argenteovariegata’ –Sárga-, ill. fehértarka levelűek. Azalapfajnál igényesebbek és kiméra jellegük miatt könnyen visszazöldülnek.

– –

’Suffruticosa’ – Sövénybuxus – Lassú növekedésű, sűrű bokor. Nyírás nélkülgömb alakú. Alacsony, nyírott szegélysövénynek alkalmas.

Buxus levelek

Buxus microphylla – Kislevelű puszpáng

Alacsony, 1 m körüli, gömbölyded bokrú, néha elterülő ágú cserje. Levele visszás -tojásdad, 8– 25 mm-es.

Japánból származik, de ott vadon nem ismert.

– – ’Faulkner’ – 1 –1,2 m magas, ellaposodó, félgömb alakú koronát nevel. Levele

tompazöld.

A Buxus nemzetség szaporítása: félfás dugványozás a nyár végén.

4.1.8. Ulmaceae – Szilfélék




ci


1. ● A levél főere szárnyasan elágazó. A termés lependék Ulmus

●● A levél főere a levélvállnál 3 részre ágazik. A termésgömbös, csonthéjas

Celtis

4.1.8.1. Ulmus – Szil

A nemzetség képviselői jellegzetes előfutár fafajok valamelyik klímazonális erdőövben. Korábban parkjainkszép és hosszú életű fái voltak, az apró levelű mezei szil pedig kiváló nyírott sövényt adott. Jelentőségük azutóbbi időben erősen megcsappant, a fák létét veszélyeztető szilfavész elterjedése miatt. A betegség ellen kémiaivédekezés gyakorlatilag lehetetlen. Járhatóbb út a szilfavésznek ellenálló fajok vagy fajták alkalmazása. Hazaisziljeink kivétel nélkül érzékenyek a betegségre (különösen a mezei szil). Az exóták közül az U. pumila var.arborea bizonyult ellenállónak.

Nyugat-Európában több olyan fajtát forgalmaznak, melyet az ottani klímában gyakorlatilag nem károsít aszilfavész. Kérdés azonban, hogyan fognak viselkedni hazánk lényegesen kedvezőtlenebb klimatikus viszonyaiközt. Időközben a hazai szilpopulációkból a szilfavészérzékeny egyedek jórészt kipusztultak, az ellenállótípusok pedig (természetes szelekció révén) felszaporodtak. Elképzelhető ezért, hogy e szép és szívós fák

zöldfelületi jelentősége ismét nőni fog.

1. ● A levél 2–6 cm hosszú U. pumila var.

arborea

●● A levél 6–16 cm hosszú 2.

2. ● A levél fonáka sűrűn lágy szőrös. Az érzugok nemszakállasak

U. laevis

●● A levél fonáka kopasz, az érzugok szakállszőrösek 3.

3. ● Az oldalerek száma 9–12. A levélnyél 6– 12 mm-es U. minor

●● Az oldalerek száma 16–20. A levélnyél 3– 6 mm-es U. glabra

1. NAGYLEVELŰ FAJOK (8– 16 cm-es levelekkel)

Ulmus laevis – Vénicszil

20 –25 méterre növő, terebélyes fa. Levelei nagyok, erősen aszimmetrikusak, fonákjuk molyhos. A terméshosszú kocsányú.

Hazája Közép- és Kelet-Európa. Nálunk főleg a síkvidéki folyók mentén, ligeterdőkben fordul elő. Normál

talajviszonyok közé vagy folyóvíz mellé, nyirkos talajra ültethető. Gyenge sziken is megél.

Ulmus glabra (U. scabra, U. montana) – Hegyi szil

A vénicszilhez hasonló termetű fa. Levelei annak leveleinél valamivel nagyobbak, fonákuk csak az érzugokbangyéren szakállas, egyébként kopasz. Egyes levelek a csúcsuk felé háromkaréjúak. A termés ülő.

Hazája Eurázsia. Magyarországon hegyvidéken, a bükkös övben vagy nyirkos talajon, patakok mentén fordulelő. Jó talajviszonyok közé való.

– – ’Pendula’ –Ágai lefelé csüngenek.

2. KISLEVELŰ FAJOK (10 cm-nél rövidebb levelekkel)

Ulmus minor (U. campestris, U. carpinifolia) – Mezei szil




cii


20 –25 méteres, hosszúkás, szabálytalan koronájú fa. Kezdetben bokortermetű és gyökérsarjakkal terjed. A levélszéle kétszeresen fogazott, a fonáka az érzugokban szakállszőrös.

Hazája Észak -Afrikától Közé p- és Dél-Európán keresztül Nyugat-Ázsiáig terjed. Hazánkban sík - és dombvidékierdőben vagy folyók mentén, tölgy-kőris-szil ligeterdőkben fordul elő. Az átlagosnál nyirkosabb, szárazabbtermőhelyeken is jól megél, némi sziket is elvisel. Sajnos, a szilfavésszel szemben ez a faj a legérzékenyebb.

Ulmus pumila var. arborea(U. turkestanica) – Turkesztáni szil

10 –15 méter magasra növő, szabálytalan, laza koronájú fa. A levél széle egyszeresen fogazott.

Hazája Turkesztán. Igénytelen faj, közepesen szárazság- és sziktűrő. A szilfavésznek hazánkban és világszerteez idáig ez a faj, illetve változat mutatkozott a legellenállóbbnak. Sziktűrő képessége miatt erdészeti célra márnagy mennyiségben ültetik, erdősávok lezárására vagy az alsó koronaszintek kialakítására. (Maga az alapfaj

nálunk csak néhol, gyűjteményekben található.)

– – ’Puszta’ –Bokorfává vagy kis fává nő, parképítészeti szempontból is figyelmetérdemel. Erdészeti nemesítésű.

Az Ulmus nemzetség szaporítása: Azalapfajokat magvetéssel szaporítják. Magja májusban érik és azonnal elkell vetni, még abban az évben kikel. A fajtákat tavasszal, 2–3 éves oltógallyal oltják vagy ősszel szemzik.




ciii


Ulmus és Celtis levelek




civ


Ulmus és Celtis habitus

4.1.8.2. Celtis – Ostorfa

A nemzetség képviselői hazájukban szívós előfutár vagy pionír fafajok.

1.

●

A levelek fonáka sűrűn szőrös. A kéreg sima

C. australis




cv


●● A levelek fonáka kopasz vagy csak az erek menténszőrös. A kéreg bibircses rücskös

C. occidentalis

Celtis occidentalis – Nyugati ostorfa

20 –25 méteres, terebélyes koronájú fa, mélyen lehajló ágakkal. Levelei kihegyezett tojásdadok, ferde vállúak,fonákok csak az erek mentén szőrös. A kéreg bibircses. Ősszel érő, apró, édes húsú, csonthéjas termésevörösbarna színű.

Hazája Észak -Amerika. Magyarországon gyakran ültetik, elsősorban városi sorfának. Gyakran ki is vadul. Avárosi körülményeket – szárazság, szennyezett levegő, sózás – az Ailanthushozcsaknem hasonlóan jól tűri.Száraz helyen azonban nem nő nagyra. Hátránya, hogy a közlekedést zavaró, lehajló ágai miatt rendszeresen fel

kell metszeni a koronáját. Jó törzsnevelő típusok felszaporítása és új fajták előállítása folyamatban van.

Celtis australis – Déli ostorfa

14 –18 méteres, felfelé törő koronájú fa, sima kéreggel. Levelei valamivel keskenyebbek az előző faj leveleinél,fonákuk sűrűn szőrös.

Hazája Észak -Afrika, Dél-Európa, Nyugat-Ázsia. Fény- és melegigényes, a városi viszonyokat az előző fajhozhasonlóan tűri. Utcafásításra jobban megfelelne, mivel ágai nem hajlanak le. A faiskolák azonban nem szívesenszaporítják, mert fiatalon igen fagyérzékeny. Ezért újabban Olaszországból importálnak félkész növényeket(suhángot vagy 8/10 cm törzskörméretű fát) és ezeket készre nevelik.

A Celtis nemzetség szaporítása: Magvetés (rétegezés után) tavasszal a szabadba. A faiskolákban rossztörzsnevelők. Léteznek jó törzsnevelő fajtái (vagy fajtajelöltjei) is: oltással való elszaporításuk, kipróbálásukfolyamatban van. A kész növényeket legjobb áprilisban, közvetlenül a rügyfakadás előtt állandó helyükreültetni, mert begyökeresedésükhöz magas talajhőmérsékletet igényelnek.

4.1.9. Moraceae – Eperfafélék

1.

●

A hajtások tövisesek

Maclura

●● A hajtások nem tövisesek 2.

2. ● Az összenőtt pálhák lehullása után szárölelő keskenycsík marad. Az áltermés körte alakú, sima

Ficus

●● A szabadon álló pálhák lehullása után szárölelőkeskeny csík nem marad. Az áltermés elhúsosodóepergyümölcs

3.

3. ● A nővirágzat barkaszerű. A terméságazat hosszúkás-

hengeres vagy tojás alakú

Morus

●● A nővirágzat és a terméságazat gömb alakú Broussonetia

4.1.9.1. Morus – Eperfa

1. ● A levéllemez vékony; felül sima, alul gyéren szőrös M. alba

●● A levéllemez vastag; felül érdes, alul érdesen szőrös M. nigra

Morus alba – Fehér eperfa




cvi


10 –15 méteres, gömbölyded koronájú fa. A levéllemez vékony, alul gyéren szőrős. A levelek egy része mélyenkaréjos. Virágai jelentéktelenek. Fehér, piros vagy fekete, édes epergyümölcse nyáron érik.

Hazája Kína, ahonnan a selyemhernyók kizárólagos táplálékául szolgáló lombja miatt csempészték ki éshonosították meg először Közép-Ázsiában, majd Európában is. Hazánkban régen tömegesen ültették, főleg útmenti sorfának. A XX. század elején gyakori volt a falusi kertekben is: termését frissen fogyasztották vagy

pálinkát főztek belőle, kemény fájából hordódonga, kocsikerék talpa készült. A selyemhernyó-tenyésztésháttérbe szorulása (a műszálak elterjedése) óta az alapfajt alig ültetik. Ehető termése – higiéniai szempontból – inkább hátránynak, mint előnynek számít. Fényigényes. Napra telepítve a szikes és a túl száraz területekkivételével csaknem mindenhol megél, így nyirkos, mozgóvizes talajon is. A Duna árterén kivadulva gyakori afűz-nyárasok és a tölgy-kőris-szil ligeterdők zónájában. Magas, nyírott sövény kialakítására alkalmas. Azamerikai fehér szövőlepke és az eperfapajzstetű károsítja.

– – ’Pendula’ – Függőlegesen lecsüngő vesszejű, tipikus „szomorú” alak. Alegelterjedtebben ültetett fajta.

– – ’Fegyvernekiana’- Magas törzsre oltva tömött, ernyő alakú koronát nevelőfajta, rövid szártagokkal és maximum 4–5 m koronaátmérővel. Termést nem

hoz. Magyar fajta.




cvii





cviii


Morus,Broussonetia, Ficus levelek

Morus nigra – Fekete eperfa

8 –10 méteres, ellaposodó koronájú, többnyire tövétől ágas fa. Levele vastag, bőrnemű, felül érdes, sötétzöld,alul érdesen szőrös. A levelek tagolatlanok, csak kivételes esetben karéjos 1–2 levél.

Hazája Nyugat-Ázsia. Nálunk kellemesen savanykás ízű, fekete terméséért elsősorban házikertekbengyümölcsfaként ültetik. Védett, meleg fekvést, laza talajt kedvel. Közepes szárazságtűrő, fényigényes.

A Morus nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magról szaporítjuk április végén. A fajtákat és a M. nigrát

többnyire május–júniusban pattintott szemzéssel, tavasszal szabadföldi vagy téli üvegházi oltással szaporítják.Az alany M. alba. A M. alba fajtái (serkentőszerrel kezelve) zölddugványról, néha pedig fás dugványról isgyökereztethetők.




cix


Morus,Broussonetia, Maclura habitus

4.1.9.2. Broussonetia – Papíreperfa

Broussonetia papyrifera – Kínai papíreperfa

10 –12 méterre növő, ernyős vagy gömbölyded koronájú, legtöbbször rövid törzsű, vagy az aljától szélesen

elágazó fa. Levelei fonákukon molyhosak. Kétlaki virágaik jelentéktelenek. Érdekes áltermése ősszel érik, azöld gömbből a magvak narancspiros, nyelvszerű nyúlványokon lógnak.




cx


Hazája Kelet-Ázsia. Laza talajt, védett, napos fekvést kíván, néha visszafagy, de tőből ismét kihajt.

Szaporítása: Magvetés tavasszal üveg vagy fólia alá. Gyökérsarjak felszedése.

4.1.9.3. Maclura – Narancseperfa

Maclura pomifera (M.aurantiaca) – Tövises narancseperfa

8 –10 méteres, többnyire ferde törzsű fa vagy magasra növő cserje. Zöldesszürke vesszői tövisesek. Leveleifénylő sötétzöldek, megtörve tejnedvet eresztenek. Virágai kétlakiak, jelentéktelenek. Terméságazata anarancsra emlékeztető, 8–14 cm átmérőjű, rücskös felületű, sárgászöld, húsos gömb.

Hazája Észak -Amerika déli része. Fénykedvelő és melegigényes, a talaj iránt – a szélsőségek kivételével – közömbös. A sziket közepesen bírja. Tövises ágai miatt telekhatároló sövénynek gyakran ültetik. Bár bírja ametszést, nem jó sövénynövény, mert túl erőteljesen fejlődik és könnyen felkopaszodik (fényigényes). Fiatalonfagyérzékeny, szigorú teleken vagy nyirkos talajon a be nem érett vesszők később is elfagyhatnak.

Szaporítása: magvetés tavasszal.

4.1.9.4. Ficus – Fikusz

Ficus carica – Fügefa

3 –6 m magas, vastag ágú, lombhullató cserje. 10– 20 cm-es levelei 3 –5 karéjúak vagy hasábúak, sötétzöldek.Évente elhúzodottan, tavasztól őszig, 2– 3-szor virágzik. Virágzata körte alakú, belsejében sok apró virággal. Az5 – 8 cm-es fügegyümölcs gömb vagy körte alakú, júliustól októberig érik.

A kelet-mediterráneumból származó fajt Magyarországon néhol házikertekben ehető gyümölcséért termesztik. Nálunk csak a tavaszi virágzásból kapunk biztosan élvezhető termést. Védett, meleg fekvést, laza talajt kíván.Mélyen karéjos leveleivel szép, déli karaktert adó dísze a kertnek, de közparkba – ehető termése ésfagyérzékenysége miatt – nem való. Történeti kertekben mint régi kultúrnövény is felhasználható, elsősorban azország déli részein és a történelmi borvidékeken.

Szaporítása: Félfás dugványozás július–augusztusban, feltöltéses bujtás vagy fásdugványozás.

4.1.10. Betulaceae – Nyírfélék

1. ● A téli rügyek nyelesek. A tobozszerű terméságazattélire is a fán marad

Alnurs

●● A téli rügyek ülők. A hengeres terméságazat ősszelszétesve lehull

Betula

4.1.10.1. Betula – Nyír

A nemzetség képviselői a hűvös, humid klímájú vidékek pionír fái. Törzsük többnyire fehér vagy sárgásbarna,az idős alsó részen fekete, repedezett. A levelek szórt állásúak. Egylaki virágaik nem díszítők, a porzósak barkában, a termősek füzérben csoportosulnak. Termésük érés után szétesik, a lapos makkocskák szárnyasak.Ha elég nedvességet és fényt kapnak, a talaj iránt nem igényesek (alkalmasak pl. meddőhányókra is), és alégszennyezést is elég jól elviselik.

1. ● A fiatal hajtások és levelek kopaszak B. pendula

●● A fiatal hajtások és levelek szőrösek B. pubescens

Betula pendula (B. alba, B. verrucosa) – Közönséges nyìr

Gyorsan 15 –20méterre növő, laza, karcsú koronájú fa, lecsüngő, vékony vesszőkkel. Háromszög vagy rombuszalakú levelei ősszel sárgára színeződnek.




cxi


Hazája Eurázsia. Nálunk elsősorban a hűvösebb, csapadékosabb országrészekben él (erdei tisztásokon,irtásokban, nyíres fenyéreken), de elvétve az alföldi homokbuckák horpadásaiban is találkozhatunk vele.Fényigényes, a talaj vagy a klíma iránt viszont nincsenek különösebb igényei: normál viszonyokat kíván, kisebbszárazságot még elvisel. Fehér kérgével, kecses habitusával északias hangulatú, karakteres dísze a kertnek.

– –

’Bìbor’ –Lombja intenzívebb piros, habitusa pedig tömöttebb, mint a’Porpurea’

fajtáé. Magyar nemesítésű fajta.

– – ’Crispa’ (f. dalecarlica) –Levelei mélyen szeldeltek, vesszői hosszan lelógnak.

– – ’Fastigiata’ –Oszlopos növésű.

– – ’Purpurea’ – Levelei sötétpirosak

– – ’Tristis’ –Habitusa az alapfajéhoz hasonló, de az oldalágak és a vesszők

hosszan, ívesen csüngenek.

– – ’Youngii’ – Kis ívben lecsüngő ágú, „szomorú” fajta.




cxii


Betula, Alnus, Corylus habitus

Betula pubescens – Szőrös nyír

Az előző fajhoz hasonló megjelenésű, de valamivel felállóbb ágrendszerű fa, a vesszők vége nem bókol. A fiatalhajtások és a levelek szőrösek.

Hazája Közép-Európától Szibériáig terjed, nálunk a Nyugat-Dunántúlon és a Nyírségben, elsősorban nyirkos,

lápos területeken fordul elő (nyír - és fűzlápok, fenyéresek). Fásításra ritkán használják.




cxiii


Nyugat-Európában még számos egyéb szép Betula fajt ültetnek, ezek időnként a hazai faiskolákban, kertészetiárudákban és a parkokban is felbukkannak.

A Betula nem zetség szaporítása: Az alapfajokat legjobb a nyár közepén (júliusban) vetni, mihelyt a magvakviaszérésben vannak, így még abban az évben kikelnek. Árnyékoló alá, takarás nélkül vessük (fényen csírázik).A teljes érésben begyűjtött mag szárazon tárolva a következő év tavaszán is vethető. A fajtákat hagyományosan,

alvószemzéssel vagy télvégi, üvegházi oltással szaporították. (Az oltó - vagy szemzőgally kétéves rész is lehet.) Napjainkban egyre elterjedtebb a mikroszaporításuk, erre szakosodott üzemekben, illetve laboratóriumokban.

4.1.10.2. Alnus – Éger

1. ● A levél fonáka zöld, a csúcsa lekerekített vagykicsípett

A. glutinosa

●● A levél fonáka kékesszürke, a csúcsa hegyes A. incana

Alnus glutinosa – Enyves éger

20 méter magasra növő, keskeny kúpkoronájú fa. A levelek csúcsa kicsípett, a fiatal hajtások enyvesek. Hosszanlecsüngő porzós barkái lombfakadás előtt díszítenek. Lombja ősszel zölden hull le.

Hazája Eurázsia, Észak -Afrika. Nálunk dombvidéki patakok mentén, a síkvidéken pedig égerlápokban,ligeterdőkben gyakori. Bár jó talajviszonyok közt is megél, elsősorban nyirkos helyre való. A pangó vizet is jóltűri. Sok kerti fajtája van, ezek nagy része különböző mértékben szeldelt levelű (’Laciniata’, ’Incisa’,’Imperialis’), nálunk azonban általában csak az alapfajt szaporítják.

Alnus incana – Hamvas éger

10 –15 méteres, kúpos koronájú fa, levelei az előző fajénál kisebbek, a csúcsuk hegyes. A fiatal hajtásokszürkék, nem enyvesek.

Hazája Eurázsia. Magyarországon főleg hegyvidéki patakok mentén fordul elő. Jó kerti viszonyok közé vagymozgóvizes területekre ültethető.

Az Alnus nemzetség szaporítása: Az alapfajok magját február–márciusban vetjük. A fajták téli üvegházi oltássalszaporíthatók.




cxiv


Betula, Alnus levelek

4.1.11. Corylaceae – Mogyorófélék

4.1.11.1. Corylus – Mogyoró

Február–márciusban nyíló porzós barkáikkal szép tavaszi díszt adnak.

1. ● Fatermetű. A levélnyél 2–4 cm hosszú. A kupacsmélyen rojtos-cafrangos, kemény

C. colurna

●● Cserje. A levélnyél 1– 1,5 cm-es. A kupacs nem fásodó 2.

2. ● A kupacs rövidebb vagy olyan hosszú, mint a makk, éskb. a feléig hasogatott

C. avellana

●● A kupacs csőszerű, palack alakú, kb. kétszer olyanhosszú, mint a makk, és csak a csúcsán behasogatott

C. maxima

Corylus avellana – Közönséges mogyoró

3 –5 méteres bokor, sűrűn növő, egyenes vesszőkkel. Hajtásai és a levélnyél mirigyesszőrösek, a nyár végéignem kopaszodnak le. A kupacs nem hosszabb a termésen, mint a makk, kb. a feléig rojtosan hasogatott.

Hazája Európa, Kis-Ázsia. Hazánkban főleg vegyes lombos erdőkben, tölgyesek szélén él. Közepesszárazságtűrő, a talaj iránt közömbös.




cxv


– – ’Contorta’ – Ágai dugóhúzószerűen csavarodottak. Gyenge növekedésű.

– – ’Fuscorubra’ – Levelei kihajtáskor sötétvörösek, majd barnásvörösek, júniustól zöldek.

Corylus maxima – Csöves mogyoró

Az előző fajhoz hasonló megjelenésű. Hajtásai kezdetben mirigyszőrösek, de kb. a nyár közepérelekopaszodnak. Termésén a kupacs kb. kétszer olyan hosszú, mint a makk, a vége csőszerűen összeszűkül.

Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Igényesebb, mint a közönséges mogyoró, jó kerti viszonyok közé való.Egyes fajtáit gyümölcséért termesztik. Ezek a házikertben mint dísznövények is felhasználhatók, önmeddők ésfényigényesek.

– – ’Purpurea’– Vérmogyoró – A legszebb színes levelű cserjék egyike. Lombja

a kihajtástól kb. a nyár közepéig sötétvörös. Napra ültessük, különben bezöldül.

Corylus colurna – Török mogyoró

15 –20 méter magas, különösen fiatalon igen szabályos, kúpos koronájú fa. Kérge már a kétéves ágakon isvilágosszürkén parásodik. A mélyen rajtos kupacsú termések gomolyszerű, gömbölyded terméságazatotalkotnak.

Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Fény- és melegigényes, a szárazságot és a városi levegőt közepesen tűri. Alegszebb parkfák egyike, különösen, ha tövétől ágas. Alkalmas utcafásításra is, de ehető termése miatt

balesetveszélyes (a gyerekek felmásznak rá). Sorfának nevelve lassabban indul, mint bokorfaként. Faja„rózsafa” néven értékes bútorfa.

A Corylus nemzetség szaporítása: Magvetés (rétegezés után) tavasszal, a szabadba. A fajtákat többnyire sugaras bujtással, ritkábban nyári zölddugványozással szaporítják. A C.alvellana ’ Contorta’ nem gyökeresedik, ezértoltani kell (télen, üvegházban, C.avellana vagy C.colurna magoncra).




cxvi


Corylus levelek

4.1.12. Carpinaceae – Gyertyánfélék

4.1.12.1. Carpinus – Gyertyán




cxvii


1. ● A levelek 6 –12 cm hosszúak. A kupacs 3 karéjú C. betulus

●● A levelek 3 – 5 cm-esek. A kupacs ferdén tojásdadalakú

C. orientalis

Carpinus betulus – Közönséges gyertyán

15 –20 méter magas, gömbölyded koronájú fa. Törzse csavarodott, gyakran kissé bordás, szürke kérge sokáigsima marad. Hosszúkás tojásdad levelei ősszel sárgára színeződnek. Egylaki, jelentéktelen virágai a vesszőntavasszal jelennek meg. Makkocska termése a 3 karéjú kupacs tövében található.

Hazája Európa, Kis-Ázsia, Irán. Nálunk főleg hűvösebb hegyvidéki erdőkben fordul elő a tölgyesek és a bükkösök öve közötti átmeneti zónában (gyertyános tölgyesek öve), az előző két fafajjal elegyesen, ritkábbanelegyetlen állományban. Mezofiton, az árnyékot jól tűri. Jól metszhető, nyírott magas sövény kialakítására isalkalmas.

– –

’Fastigiata’ –Erős növekedésű, széles oszlopforma.

– – ’Pendula’ –Széles ernyő alakú, „szomorú” változat. Ágai először vízszintesenállnak, majd ívesen lehajlanak.

Carpinus betulus és Ostrya carpinifolia habitus

Carpinus orientalis – Keleti gyertyán

5 –8 méteres bokorfa, a közönséges gyertyánnál feltűnően kisebb levelekkel, vékonyabb ágakkal, a termésen pedig tojásdad kupacslevelekkel.

Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, nálunk a Vértes néhány védett helyén él vadon. Védett növény!

A Carpinus nemzetség szaporítása: Magvetés ősszel vagy rétegezés után tavasszal a szabadba. A fajták téliüvegházi oltással szaporíthatók. Az oltáshoz egy- vagy kétéves nemes részt használjunk. (Az egyéves vesszőknéha túl vékonyak és nehezen olthatók.)




cxviii


Carpinus, Fagus, Castanea levelek

4.1.13. Fagaceae – Bükkfélék

A család képviselői csaknem kivétel nélkül valamely klímazonális öv uralkodó fafajai (fő fajai). A szukcessziócsúcspontján jelennek meg, akkor, amikor az előző növények (pionírok, majd az előfutárok) már mélyrétegű,tápdús és jó víztartó képességű talajt készítettek elő számukra. Bírják a kezdeti árnyékolást, igen kitartóan és

nagyra nőnek. E tulajdonságaik révén, ha közben nem bolygatják az erdőt, túlélik és túlnövik az előfutárokat.

Hazánkban a bükk és a honos tölgyek a legfontosabb erdészeti fafajok közé tartoznak.

1. ● A kupacs a makkot csak részben borítja. A levéllegtöbbször szárnyasan karéjos vagy osztott

Qnercus

●● A kupacs kezdetben a makkot teljesen beborítja. Alevél ép szélű vagy fogazott

2.

2. ● A levelek ép vagy hullámos szélűek Fagus

●● A levelek széle fogazott Castanea

4.1.13.1. Fagus – Bükk

Fagus sylvatica – Közönséges bükk

20 –30 méter magas, boltozatos koronájú fa, hengeres törzzsel és sima, szürke kéreggel. Nem feltűnő, egylakivirágai lombfakadás után április–májusban jelennek meg. Termése 3 élű makk, melyből 2 darabot puha tüskéjű,éréskor felnyíló kupacs vesz körül.

Hazája Európa. Nálunk a magasabb hegyekben vagy lejjebb, a hűvös szurdokvölgyekben állományképző(bükkös öv). Igényes mezofiton. Későn lombosodik és igen mély árnyékot ad. Lombja ősszel aranysárgára

színeződik.






cxx


Fagus és Castanea habitus

4.1.13.2. Castanea – Gesztenye

Castanea sativa – Szelíd gesztenye

20 – 30 méterre is megnövő, szélesen boltozott koronájú fa. Hosszú, krémszínű porzós barkái júniusban nyílnak.Éréskor felnyíló, sűrűn tüskés kupacs veszi körül a kissé lapított, barna makktermést, mely sokféleképpenfogyasztható.




cxxi


Hazája Észak -Afrika, Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon a gesztenyés mészkerülő tölgyesek kiritkításávalkeletkezett gesztenyésekben vagy gesztenyés tölgyesekben fordul elő, főleg a Nyugat-Dunántúlon és aMecsekben, valamint Nagymaros környékén. Savanyú talajt és meleget kedvelő, igényes faj, mészérzékeny.

Szaporítása: Magvetés ősszel, érés után.

4.1.13.3. Quercus – Tölgy

Az igen faj- és alakgazdag nemzetség tagjainak nagy része jól bírja a klímánkat. Gyűjteményes kertekben ezértsok szép Quercus fajjal és fajtával találkozhatunk. Az egyes típusokon belüli fajok azonban díszértékszempontjából nem különböznek annyira egymástól, hogy mindegyikkel érdemes legyen foglalkozni.Elszaporításukat sokszor az is nehezíti, hogy nem vagy alig hoznak csíraképes magot. Oltani kellene őket, ami atölgyek esetében elég nehéz. Ezért a faiskolai termesztésben csak a fontosabb típusok egy-egy jó magtermőképviselője terjedt el.

1. ● Áttelelő levelű Qu. × turneri

’Pseudoturneri’

●●

Lombhullató

2.

2. ● A levélkaréjok vagy a fogak szálkás csúcsúak 7.

●● A levélkaréjok vagy a fogak nem szálkás csúcsúak 3.

3. ● A karéjok hegyesek, a rügypikkelyek mellett hosszú,szálas pálhák vannak

Qu. cerris

●● A levélkaréjok vagy fogak lekerekítettek. A rügyekmellett nincs sallangos pálha

4.

4.

●

A hajtások kopaszak

5.

●● A hajtások szőrösek vagy molyhosak 6.

5. ● A levélnyél 1 cm-nél rövidebb. A kocsány 2– 10 cmhosszú

Qu. robur

●● A levélnyél 1 cm-nél hosszabb, a kupacs ülő vagy igenrövid nyelű

Qu. petraea

6. ● A levél 3– 8 cm-es, rövid karéjú, ékvállú Qu. pubescens

●●

A levél 10– 18 cm-es, mélyen karéjos, füles vállú

Qu. frainetto

7. ● A levelek nem karéjosak, a szélük sűrűn fűrészes Qu. libani

●● A levelek karéjosak, a karéjokon csak néhány fog van Qu. rubra

1. LOMBHULLATÓ TÖLGYEK

Quercus robur – Kocsányos tölgy

A legtovább élő és legnagyobbra növő őshonos fafajunk 30–40 métert is elérő, robusztus, szabálytalan koronátnevel. Levelei igen rövid nyelűek (csaknem ülők), a levélváll szívesfüles. A termés kocsányos.

Hazája Észak -Afrika, Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon sík - és dombvidéken állományalkotó faj, különösenott, ahol a gyökerek számára elérhető magasságban van a talajvíz. (Pusztai és gyöngyvirágos tölgyesek, tölgy–




cxxii


kőris–szil ligeterdők, égeresek, elegyes gyertyános tölgyesek.) Normál vagy enyhén nyirkos talajba való, dekisebb szárazságot és némi sziket is elvisel. Fényigényes, a késői fagyokra érzékeny.

– – ’Fastigiata’ – Piramistölgy A legelterjedtebb tölgyfajta. Oszlopos alakú, ágaimereven felfelé állnak. Mivel nálunk többnyire magról szaporítják, az ezen a

„fajta”-néven forgalmazott anyag nem teljesen egyöntetű: termete a tojásalaktól a karcsú jegenyeformáig változik.

– – ’Wageningen’ – Levelei a kihajtáskor sötétpirosak, később fakóvörösesbarnák.

Quercus petraea – Kocsánytalan tölgy

A kocsányos tölgyhöz hasonló méretű, de valamivel szabályosabb koronájú fa. Levelei egyenletesen rövidkaréjúak, viszonylag hosszú (1–3 cm) nyelűek, a levélváll nem füles. A termés ülő (kocsánytalan).

Hazája Európa, Kis-Ázsia. Hazánkban elsősorban a halom-, a domb- és az alacsonyabb hegyvidékenállományalkotó. Gyakran elegyedik gyertyánnal, kőrissel, hárssal vagy egyéb tölgyekkel, többnyire a

csertölggyel. Közepesen szárazságtűrő, fénykedvelő faj. Később hajt ki, mint a Qu.robur, ezért a kései fagyoknem károsítják.

Megjegyzés: Erdészetileg a tölgyek közül a fenti két faj a legértékesebb: síkvidéken a kocsányos, dombvidékena kocsánytalan tölgy. Fájukból nemes bútoranyag, kemény parketta, hordódonga, furnérlemez készül, régen azépítőiparban és vasúti talpfának is használták.




cxxiii


Quercus habitusok

Quercus pubescens (Qu. lanuginosa) – Molyhos tölgy

10 –15 méteres, széles, szabálytalan koronájú fa. Levelei viszonylag kicsik (3–8 cm hosszúak), ékvállúak. Alevéllemez vastag. Hajtásai, rügyei, levelei (a fonákukon) molyhosak.

Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Legészakibb előfordulása többé-kevésbé egybeesik a Kárpát-medence felsőszélével, és egyben a szőlőtermesztés északi határát is kijelöli (Moesz -féle vonal). Főleg a Középhegységben,száraz tölgyesekben, karszt- bokorerdőkben, meleg, sziklás lejtőkön él, de néha az Alföld meszes homokján ismegtalálható. A legszárazságtűrőbb fás növények egyike, hátránya, hogy igen lassú növekedésű. Fényigényes,melegkedvelő.

Quercus frainetto (Qu. farnetto, Qu. conferta, Qu. hungarica) – Magyar tölgy

20 –30 méterre növő, gömbölyded koronájú fa. Hajtásai, levelei a molyhos tölgyéhez hasonlóak, de a levelekigen nagyok (10 – 18 cm-esek), füles vállúak. A levéllemez mélyen, többszörösen karéjos.






cxxv


Quercus levéltípusok

Hazája Észak -Amerika keleti része. Mezofiton. Kedveli a nyirkosabb fekvést, de nem bír el sem annyinedvességet, sem annyi szárazságot, mint a Qu.robur. Mészérzékeny. Mivel a honos tölgyeknél gyorsabb

növekedésű, megfelelő termőhelyen erdősítésre is felhasználják. Őszi lombszínével szép szoliter növény.

2. ZÖLDEN ÁTTELELŐ LOMBÚ TÖLGYEK




cxxvi


Az örökzöld tölgyek a mediterránra jellemzőek. Klímánkat csak egy-két hibrid származású faj bírja, ami nálunkalacsony, gömbölyded koronájú fává nő. Páraigényes mezofitonok, emellett védett, meleg fekvést kívánnak.Gyűjteményes kertekbe valók.

Quercus × turneri ’Pseudoturneri’ (Qu. robur × Qu. ilex) – Turner-tölgy

8 – 10 m-es fa. Lombja enyhe teleken zöld marad, hideg teleken megbarnul. Levelei egy keskeny, rövid nyelűQu. petraea-levélreemlékeztetnek, fonákuk gyéren szűrös. Gyűjteményes kertekben és néhány közparkban ismegtalálható.

A Qaercus nemzetség szaporítása: Azalapfajokat magvetéssel szaporítják ősszel az érés után, vagy rétegezéstkövetően a tavasszal. A makkot sekélyen kell rétegezni, vagy lapos halomban, vastag lombtakaró alatt teleltetni,mert levegőigényes. A fajtákat téli üvegházi oltással szaporítják. A Qu. × turneri és Qu. frainetto nem vagy alig

hoznak csíraképes magot, azért Qu. robur alanyra oltják őket. Az oltványok nagy része nem éri meg az időskort, valószínűleg összeférhetetlenség miatt.

4.1.14. Juglandaceae – Diófélék

1.

●

A hajtások és vesszők bele rekeszes

2.

●● A hajtósok és vesszők bele nem rekeszes. Atermésburok 4 szabályos kopáccsal nyílik

Carya

2. ● A kicsi, szárnyas termés hosszú, lelógó füzérekenhelyezkedik el

Pterocarya

●● A diótermés nagy, nem szárnyas. A termésburokszabálytalanul reped fel

Juglans

4.1.14.1. Juglans – Dió

A nemzetség képviselői a nálunk valamivel melegebb klímájú vidékek uralkodó fafajai. Hazájukban üdetalajokon élnek tölgyekkel társulva vagy elegyetlenül.

1. ● A levelek 5 –9 levélkéjűek, melyek ép szélűek J. regia

●● A levelek 15 –25 levélkéjűek, melyek fűrészes szélűek J. nigra

Juglans regia – Közönséges dió

15 – 25 m-re megnövő, gömbölyded koronájú fa, 5–9 levélkéjű levelekkel.

Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországi őshonossága (melegebb patak -völgyekben) vitatott.Gyümölcséért termesztik, de a fája is igen értékes. Bár mutatós, hangulatos fa, közparkba nem való.Felhasználható viszont házikertben, vagy mint régi kultúrnövény, építészeti emlékek történelmi jellegénekhangsúlyozására. Melegigényes mezofiton, az átültetést és a metszést rosszul tűri. Allelopátiás hatása miattalatta más növények nem vagy csak rosszul fejlődnek.

Juglans nigra – Fekete dió

20 –40 méteres, széles koronájú fa. Levelei feltűnően sok (15–25) levélkéjűek, a levélkék fűrészes szélűek. Atermés csonthéja rücskösen bordázott, csaknem fekete, igen vastag és kemény.

Hazája Észak -Amerika keleti része. Nálunk gyakran ültetik. Nyirkosabb helyen, mozgó víz közelében gyorsannagy fává nő, de normál talajviszonyok közt is megél. A közönséges dióhoz hasonlóan igen mély árnyékú, alattaa többi növény rosszul fejlődik.




cxxvii


A Juglans nemz etség szaporítása: Magvetés ősszel vagy rétegezés után tavasszal a szabadba. A J. nigra gyakranelfekszik. (A közönséges dió gyümölcstermő fajtáit a tél végén üvegházban oltják vagy augusztusban szemzik.)

Juglans habitusok

Carya – Hikoridió

A dióhoz hasonló megjelenésű és igényű, nagyra növő fák, szórt állású, páratlanul szárnyalt levelekkel.Csonthéjas termésük húsos burka 4 kopáccsal nyílik. A termés gyakran lapított vagy hosszúkás. Nálunk néhányÉszak -Amerikából származó fajt ültetnek, elsősorban arborétumokban. (Faiskolai forgalomban ritkán kaphatók.)Szép formájuk és tartós aranysárga őszi lombszínük miatt több figyelmet érdemelnének. (Hazájukban értékes,szívós faanyagot adó, fontos erdészeti fafajok.)

Carya cordiformis – Keserű hikoridió

5 – 9 keskeny levélkéjű levelei a Fraxinuséraemlékeztetnek. A csonthéj lapított, végén hegyes csőröcskével. Vízközelébe vagy üde, tápdús talajba ültethető.

Szaporítása: magvetés (rétegezés után) tavasszal a szabadba.




cxxviii


Juglans, Carya, Pterocarya levelek

4.1.14.2. Pterocarya – Szárnyasdió

Pterocarya fraxinifolia – Kaukázusi szárnyasdió

15 –20 méterre növő, gyakran többtörzsű, elterülő koronájú fa. Gyökérsarjaival többnyire kis ligetet alkot.Rügyei nagyok, csupaszok. Levelei 20–45 cm hosszúak, páratlanul szárnyaltak, apró szárnyas terméseiolvasószerű, hosszú füzéren lógnak.




cxxix


Hazája a Kaukázus, Észak -Irán. Nálunk a régi parkokban és arborétumokban található. Nyirkos helyekre,vízpartra való mutatós parkfa, az árnyékot is tűri.

Szaporítása: Magvetés rétegezés után a szabadba. Kisebb tételben számos gyökérsarjának felszedésével isszaporítható.

4.1.15. Opuntiaceae – Kaktuszfélék

4.1.15.1. Opuntia – Medvetalpkaktusz

A télálló Opuntia fajok az USA és Mexikó határvidékén elterülő félsivatagos, száraz, meleg nyarú, de márszigorú telű területeiről származnak. Napos, meleg fekvést kívánnak. A nyári öntözést meghálálják, de a télifölös vízre érzékenyek. (Többnyire ez pusztulásuk fő oka.) Laza, homokos vagy köves talajra, vagy jól drénezettsziklakertbe ültethetők. Érdekes, szép hobbinövények, de közparkba nem valók. Mivel erősen elütnek a többinövénytől, ajánlatos számukra külön részt kialakítani, más, sivatagi jellegű növényekkel (Yucca fajokkal)

közösen telepítve. Nálunk a legismertebbek az alábbiak:

1. ● Felálló törzsű O. imbricata

●● Elfekvő szárú 2.

2. ● Hosszú, kemény tövisű 3.

●● Többnyire tövistelen O. humifusa

3. ● Sárga virágú O. phaeacantha

●● Piros virágú O. rhodantha

1. FELÁLLÓ TÖRZSŰ

Opuntia imbricata – Gyertyatartókaktusz

Vékony. hengeres törzset nevel, rajta szabálytalan övökben álló, hengeres szártagokkal Kb. 1 méter magasra nő.Tövisei 2– 3 cm-esek, barnák. Húsos, sokszirmú virágai a nyár közepén nyílnak, bíborpiros színűek.

2. ELFEKVŐ SZÁRÚ

Opuntia phaeacantha – Kolorádói medvetalpkaktusz

Elfekvő ágú, tenyérnyi, lapos szártagú, nagy, kemény tövisekkel. Virágai sárgák.

Opuntia humifusa – Heverő medvetalpkaktusz

Az O. phaeacanthahozhasonló termetű és virágszínű, de többnyire nincsenek rajta tövisek, csak tömöttcsomókban álló horgas szőrök (glochidák).

Opuntia rhodantha – Pirosvirágú medvetalpkaktusz

Szára elfekszik, de a vége felemelkedik. Szártagjai kissé domborúak, virága kárminpiros.

– – ’Xanthostemma’ – Szártagjai gumószerűen megvastagodottak, szabálytalan,fordított tojás alakúak.

Az Opuntia nemzetség szaporítása: Dugványozás a nyár közepén.

4.1.16. Polygonaceae – Keserűfűfélék




cxxx


4.1.16.1. Fallopia – Tatáriszalag

Fallopia baldschuanica – Tadzsikiszalag

(F. aubertii, Reynoutria b., R. aubertii, Polygonum baldschuanicum)

15 – 20 m magasra csavarodva feljutó kúszócserje. Fénytelen sötétzöld levelei hosszú nyelűek. Kicsi, fehér, akülső részén gyakran pirosló virágai nagy, végálló virágzatban június–júliusban, majd augusztus–októberbennyílnak. Termése jelentéktelen.

Hazája Közép-Ázsiától Tibeten át Nyugat-Kínáig terjed.

Klímánkat kitűnően tűri, elvadulva sokfelé megtalálható. Lombja a legnagyobb szárazságban is haragoszöldmarad. A szélsőségek kivételével minden talajon és fekvésben megél. Nagy virágbugáival terjedelmes, üdeszínfoltot ad, de ettől eltekintve nem különösebben dekoratív. Elsősorban extenzív parkokban nagy pergolák,kiszáradt fák gyors befuttatására alkalmas. Óriási vessző- és lombtömege miatt erős támberendezést igényel,ajánlatos 3–4 évenként visszavágni. Kiváló az autópályák mellett zajvédő falak befuttatására. Jó talajban évi 5– 6m-t is nő.

Szaporítása: Fásdugványozás (ősszel!), zölddugványozás.

Fallopia baldschuanica

4.1.17. Punicaceae – Gránátalmafélék

4.1.17.1. Punica – Gránátalma

Punica granatum – Közönséges gránátalma

2 –4 m magas, sűrűn ágas, lombhullató cserje. Ép szélű, lándzsás levelei többnyire átellenesek. 3–6 cm széles,tölcsér alakú, korallpiros virágai júniustól szeptemberig folyamatosan nyílnak. 5–12 cm átmérőjű, gömbölyű,fényes sárgásvörös, majd barna termései ősszel érnek.

Hazája Kis- és Közép-Ázsia, ahol elsősorban gyümölcséért termesztik. Ősi kultúrnövény. Nálunk a mediterrán jellegű kertekben élénk színű virágaiért és különleges terméseiért ültetik. Hosszú életű cserje, jól társítható teás,melegigényes növényekkel. Északról védett, napos, meleg helyet, vízáteresztő, laza talajt szeret.

– – ’Legrelliae’ – Tömvetelt virágú. A világossárga szirmok széle sűrűn piroscsíkos.

– – ’Pleniflora’ – A skarlátpiros virágok tömveteltek.

Szaporítása: Hajtás- és fásdugványozás, tősarjak felszedése. Magvetés is lehetséges.

4.1.18. Paeoniaceae – Bazsarózsafélék

4.1.18.1. Paeonia – Bazsarózsa

Paeonia suffruticosa – Fás bazsarózsa

1 –2 m magas, terebélyes cserje. Nagy levelei kétszeresen hármasan összetettek. 10– 25 cm-es, sokszirmú virágaia hajtások csúcsán május első felében nyílnak. A színük a hófehértől a rózsaszínen keresztül a sötétvörösig




cxxxi


változik, egyesek telt, mások félig telt vagy szimpla virágúak: ez utóbbiaknak a sárga porzótömege is díszít.Tüszőtermése van.

Az alapfaj Északnyugat-Kína hegyvidékein, üde, lombos erdők tisztásain él vadon. Kínában és később Japánbanis már több mint kétezer éve kultúrába vették, és a fajták szinte hihetetlen gazdagságát állították elő. NemesítéseEurópában tovább tartott és tart. Paeonia suffruticosa néven ma már gyakran annak más Paeonia fajokkal

alkotott hibridjeit is forgalmazzák.

Mélyrétegű, tápdús, laza talajt, védett, meleg, napos fekvést kíván, igényei és feltűnő dísze miatt elsősorbanházikertbe vagy a reprezentatív parkokba magányosan vagy ritkás csoportba telepítik.

Szaporítása: A fajtákat P. lactiflora gyökérdarabokra oltják augusztus végén-szeptember elején. E nagykézügyességet igénylő szaporítástechnológia miatt általában hiánynövény, néha ezért magról is vetik. Magja a

gyököcske és a rügyecske külön-külön jarovizációs igényéből eredő kettős nyugalma miatt általában két évmúlva csírázik. A csírázási idő a nyár közepi érést követő azonnali magvetéssel, majd a periódusos hideg-meleg

kezeléssel a következő év tavaszáig hozható előre. A magoncok nagy hányada örökli az anyanövény szépségét,de az azonnal nyíló oltványokkal ellentétben csak 4–5 év múlva kezd virágozni.




cxxxii


Paeonia és Hypericum levelek

4.1.19. Hypericaceae – Orbáncfűfélék

4.1.19.1. Hypericum – Orbáncfű

Alacsony cserjék vagy inkább félcserjék. Egy részük, például a gyeppótlóként tömegesen alkalmazott H.calycinum (örökzöld orbáncfű), tulajdonképpen inkább évelő, mint cserje. Gyakran évelőágyba is telepítik őket.Az alább felsorolt fajokat-fajtákat a díszfaiskolák és az évelőkertészetek egyaránt forgalmazzák.




cxxxiii


1. ● 20 –70 cm magas félcserje, cserje 2.

●● 1 – 1,5 m magas cserje 4.

2. ● 20 –30 cm magas, erősen terjedő tövű. A hajtás csúcsántöbbnyire csak 1 virág van

H. calycinum

●● 40 – 70 cm magas. A hajtás csúcsán több virág van 3.

3. ● A hajtás felső része 2 bordájú. A virág 4– 5 cm

átmérőjű

H. patulum

●● A hajtás gyengén 2 vagy 4 élű. A virág 5–7 cm széles H. × moserianum

4. ● Bibeszál 3. Száraz toktermése van H. ’Hidcote’

●● Bibeszál 5. A termés bogyószerű H. × inodorum

Hypericum patulum – Japán orbáncfű

50 – 70 cm-es, felálló ágú cserje. Hajtásai legalább a virág alatt kétélűen szögletesek, leveleik hegyesek. Lombjaörökzöld jellegű, de tél közepére a nagyobb hidegek beköszöntével általában lefagy. Aranysárga virágai július– szeptemberben a hajtások végén kevés virágú bogernyőkben nyílnak.

Hazája Kelet-Ázsia. Igényes mezofiton, félárnyékos helyet kedvel.

Hypericum × inodorum (H. androsaemum × H. hircinum) – Szagtalan orbáncfű

1 – 1,5 m magasra növő, felálló ágú, terjedő tövű ± télizöld cserje vagy (kemény teleken visszafagyó) félcserje.Apró, világossárga virágait sokvirágú bogernyőben július–augusztusban hozza a hajtásvégeken. Fő díszét

augusztustól színesedő, borsó nagyságú, húsos, bogyószerű toktermései adják: színük kezdetben zöld, pirosló,majd (fajtától függően) piros, narancs- vagy barnássárga. Az éréssel egyre sötétebbé válnak, végülszürkésbarnára száradnak. A hibridcsoport legtöbb fajtáját elsősorban vágási célra, csokorlazítónaknemesítették, de kerti kiültetésben is jól mutat. Egyes fajták lombja sárga vagy pirosló. Jó talajt és vízellátástkívánnak. Némely fajtája a rozsdára érzékeny.

Hypericum calycinum – Örökzöld orbáncfű

20 –30 cm magas, tarackoló félcserje. 5– 10 cm-es, ép szélű, hosszúkás tojásdad levelei felül fényes sötétzöldek,a fonákon kékesek. 6–8 cm széles, fényessárga virágai a hajtáscsúcsokon magányosan vagy ritkán 2– 3-asával

júliustól szeptemberig nyílnak.

Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Normál vagy kissé laza talajba, félárnyékos vagy árnyékos helyre való.

Napon a levelei télen lefagynak. Kiváló talajtakaró vagy árnyéki gyeppótló növény, a talajt gyorsan beborítja.Hosszú időn át hozza hosszú porzójú, nagy virágait.

Hypericum × moserianum (H. calycinum × H. patulum) – Francia orbáncfű

Hibrid eredetű, megjelenésében a két szülő között áll. 40–50 cm magas, felálló ágú félcserje. Lombja többnyirezölden telel át. Sárga virágai a hajtásvégeken egy–hármasával július–szeptemberben nyílnak. Igényei a H.

patuluméhozhasonlóak.




cxxxiv


Hypericum ’Hidcote’

Hypericum ’Hidcote’ ( H. patulum ’Hidcote’)

Ezt a fajtát egy angol kastélykertről nevezték el. A legmagasabb termetű Hypericum: 1 –1,5 méterre nő. Lombjafélárnyékban néha áttelel. Nagyméretű, világítósárga virágai júliustól októberig kevés virágú bogban nyílnak.Igen szép, de nagyon igényes növény: félárnyékba való, szoliternek vagy kisebb foltba.

A Hypericum nemzetség szaporítása: Nyári–kora őszi hajtásdugványozás, ritkábban magvetés.

4.1.20. Tamaricaceae – Tamariskafélék

4.1.20.1. Tamarix – Tamariska

Gyors növekedésű, vékony vesszejű cserjék, apró, pikkelyszerű levelekkel. Idővel felkopaszodva alacsony,görbe törzsű fácskává is megnőnek. Díszük finom, fátyolszerű lombjuk és dús virágzásuk.

A mérsékelt és a szubtrópusi égöv találkozásánál, száraz, homokos, köves vagy szikes területeken honosak(tengerparti szikesek, sós mocsarak, Közép-Ázsia szikes-homokos pusztaságai stb.). Igen fénykedvelők, de ettőleltekintve igénytelenek, minden talajon megélnek, még az erős sziken is. Ez utóbbi helyen gyökereik felveszik asziksót, majd azt a levelek „kiizzadják”. Talajjavító hatást ezért nem várhatunk tőlük, sőt, lehulló lombjuk sóbangazdagítja a feltalajt. Rendszeres nyírás mellett sövénynek is alkalmasak.

A nálunk telepített fajok két nagy csoportba sorolhatók: a lombfakadás idején, ill. a nyáron nyíló tamariskákcsoportjába.

I. Lombfakadáskor, a vesszők oldalán virágzó fajok

1. ● Elnyílás után a szirmok lehullanak T. tetrandra

●● Elnyílás után a szirmok a virágon rajtamaradnak T. parviflora

II. Nyáron, a hajtások csúcsán virágzó fajok

1. ● Elnyílás után a szirmok lehullanak T. gallica

●● Elnyílás után a szirmok a virágra rászáradnak T. ramosissima

1. A LOMBFAKADÁSKOR A VESSZŐK OLDALÁN NYÍLÓ FAJOK






cxxxvi


Hazája a Kaszpi-tenger környéke. Szürke lombja, késői és intenzív rózsaszín virágzása igen dekoratívvá teszi. Nálunk mégis kevéssé elterjedt, mert kissé fagyérzékeny.

A Tamarix nemzetség szaporítása: fásdugványozás. Az átültetésre kényesek, ritkás, drótszerű, el nem ágazógyökereik miatt. A faiskolák ezért többnyire közvetlenül a konténerbe dugványozzák (2–3 db/edény, őszreeladható). Házikertben, sövénynek ezért helybe dugványozzák őket, másutt konténereseket telepítenek.

4.1.21. Salicaceae – Fűzfélék

A család tagjai közül a Salixokrovarbeporzású, míg a Populusokszéllel porzódó, kétlaki növények. Víz mellettvagy csapadékos klímában élnek, és rendelkeznek a pionírok összes jellemző bélyegeivel: érzéketlenek atermőhely abiotikus tényezőivel szemben, ha víz- és fényigényüket kielégítjük. A légszennyezést vagy a

hideget-meleget jól elviselik. Ez utóbbival kapcsolatos az egyes fajok igen nagy áreája is: a fehér fűzé példáulEgyiptomtól egész Skandináviáig terjed. A család képviselői jól bírják a várost, a légszennyezést, alkalmasakmeddőhányók és egyéb devasztált területek rekultiválására. Apró magvaik a széllel terjednek, késő tavasszalvagy nyár elején akkor érnek, amikor természetes élőhelyükről levonul az áradás, és azonnal a fényen csiráznak.Gyorsan nőnek, hamar öregszenek. Fényigényesek.

Bár eredeti termőhelyük vízhez kötött, a vízborítást nem igénylik, inkább csak elviselik: a fűzek többet, a nyárak

kevesebbet. A víz közvetlen közelében ezért először a fűzekkel találkozunk: a leggyakrabban elárasztottterületen a legkevesebbet párologtató bokorfüzekk el (S.cinerea, S. purpurea, S. elaeagnos), a terepszint

emelkedésével először a bokorfa-, majd fatermetű füzek (S.triandra, S. fragilis, S. alba), végül pedig a náluk isnagyobbra növő nyárak következnek. (A vízborítás levegőtlenné teszi a talajt, ezáltal részlegesen vagy teljesen

blokkolja a gyökerek működését. A vízzel elárasztott területek fás növényei ezért – a látszólagos vízbőségellenére – valójában az élettani szárazságtól szenvednek).

Közös tulajdonság még a szemetelő termés, ami főleg a nyáraknál okoz gondot. Kertbe- parkba ezért lehetőleg porzós klónokat ültessünk. (A vattaszerű termés egyébként egy alapos locsolással „eltüntethető”, a gyepből.)

1. ● A hajtásokon csúcsrügy nincs. A levelek ± rövidnyelűek. A rügyeket csak két pikkely fedi, ami

összeforrt és egynek látszik

Salix

●● A hajtások csúcsrügyekben végződnek. A levelektöbbnyire hosszú és lapított nyelűek. A rügyeket több

pikkely takarja

Populus

4.1.21.1. Salix – Fűz

A füzek álló- és mozgóvizeink környékének megszokott karakteres növényei. Víztűrésük többek között annakköszönhető, hogy az elárasztás idején törzsük víz alatti részén preformált gyökereket fejlesztenek, amelyek a vízfelső, oxigénben dús rétegében elbokrosodva részben átveszik a levegőtlenné vált talajban lévő gyökér zet

szerepét. Általában nyirkos talajt kedvelnek (a pangó vizet is tűrik), de normál viszonyok között is jól fejlődnek.

1. ● A hajtások, vesszők erősen csüngők 2.

●● A hajtások, vesszők felállók 3.

2. ● A vesszők hullámosan görbültek S. ×erythroflexuosa

●● A vesszők egyenesek S. babylonica

3. ● A levelek legalább a fonákokon sűrűnselymesszőrösek vagy molyhosak

4.

●● A levelek fonáka kopasz vagy csak kissé szőrös 9.




cxxxvii


4. ● A levelek nagyok, széles elliptikusak, hosszúkás vagyvisszás tojásdadok

5.

●● A levelek lándzsásak vagy szálasak 6.

5.

●

A levelek a felső harmadukban a legszélesebbek.Pálha van

S. cinerea

●● Nagyobb bokor vagy fa. A levelek 5 –20 cm hosszúak S. caprea

6. ● Alacsony, 1 m-es cserje. A levelek 1 – 5 cm-esek S. rosmarinifolia

●● Nagyobb bokor vagy fa. A levelek 5 –20 cm hosszúak 7.

7. ● A levél 5–10 cm hosszú, a széle végig aprón fűrészes,nem begöngyölt

S. alba

●●

A levél 8–20 cm hosszú, a széle ép vagy csak a csúcsfelé finoman fűrészes, visszagöngyölt

8.

8. ● A levél 3–6 mm széles, a fonák szürkés vagy fehéresnemezes

S. elaeagnos

●● A levél 8–15 mm széles, a fonák rásimulón ezüstösselymesszőrös

S. viminalis

9. ● A levelek a hajtások felső részén látszólag átellenesek 10.

●● A levelek végig szórt állásúak S. matsudana

10. ● A levelek 3 – 6 cm-esek, keskeny hosszúkásak,lekerekített vagy szíves vállúak

S. integra

●● A levelek 5 – 10 cm-esek, visszás lándzsásak, ékvállúak S. purpurea

1. FA TERMETŰ FAJOK

Salix alba – Fehér fűz

20 –25 méterre megnövő, terebélyes, csaknem mindig tőtől ágas fa. Levelei lándzsásak, a fonákuk rásimulóezüstös selyemszőrös. Porzós barkái és termős füzérvirágzatai nem díszítenek.

Hazája Európa, Nyugat-Ázsia.

Parkokba főleg fajtáit ültetik:

– – ’Bédai Egyenes’ – Erdészeti célra szelektált, egyenes törzsű klón. Magyarnemesítésű

– – ’Tristis’ (S. a. var. vitellina pendula) – Szomorúfűz – Aleggyakrabban ültetettfajta. Hosszú, sárga vesszői a földig lógnak. (Feltehetően a S. babylonica és aS.alba ’Vitellina’ hibridje. Egyes szerzők ezért önálló fajnak tartják S. ×

sepulcralis néven.)

– – ’Vitellina’ – Termete, mint az alapfajé, de vesszői feltűnően sárgák.




cxxxviii


Kosárfonásra is alkalmas.

Salix habitusok

Salix babylonica – Babiloni fűz

A legősibb szomorúfűz. Levelei kopasz fonákúak, vesszői sárgászöldek, a napos oldalon megvörösödnek.

Hazája Kína, de Nyugat-Ázsiában, majd az iszlám hódítások nyomán Észak -Amerikában és Kelet-Európábanmár régóta ültetik. Nyugat-Európában a XVII. században terjedt el, és a romantikus kertek egyik divatnövényevolt. Később részleges fagyérzékenysége miatt visszaszorult, helyette inkább az edzett és szebb vesszőjű S.alba

’ Tristis’-t telepítették.

Salix matsudana (S. babylonica var. pekinensis) – Mandzsu fűz

8 –12 méteres, felálló koronájú fa. Leveleinek fonáka kopasz, a vesszők sárgás- vagy olajzöldek. Virágzata nemdíszít.

Hazája Észak -Kína, Korea. Az alapfajt nálunk csak gyűjteményes kertekbe ültetik.

– – ’Golden Spiral’ (’Aranyspirál’, ’Tortuosa Aurea’) – Csavarodott vesszői éságai télen aranysárga színűek.

– – ’Tortuosa’ – Spirálfűz – Elterjedt fajta, dugóhúzószerűen csavarodott, szürke

hajtásokkal és ágakkal.

Mindkét fajta bizarr megjelenésű növény, szoliternek való.

Salix × erythroflexuosa – Csüngő spirálfűz

(S. alba ’Tristis’ × S. matsudana ’Tortuosa’ )

Kistermetű fácska, csüngő-kunkorodó hajtásokkal és ágakkal. Kérge télen zöldesvörösre színeződik. Mindkétszülőnél kényesebb és rövidebb életű.

2. BOKOR TERMETŰ, NEM FELTŰNŐ BARKÁJÚ FAJOK

Salix elaeagnos (S. incana) – Ciglefűz, parti fűz






cxl


Salix levelek

3. BOKOR TERMETŰ, DÍSZES BARKÁJÚ FAJOK (BARKAFÜZEK)

Salix rosmarinifolia (S. repens subsp. rosmarinifolia) – Serevényfűz




cxli


Legfeljebb méteresre növő, sűrű vesszőjű, gömbölyded cserje. Levelei kicsik (1– 5 cm-esek), a fonákuk rásimulóselyemszőröktől ezüstfehér. Apró barkái áprilisban nyílnak a vessző teljes hosszában. Régebben „gyöngybarka”néven hozták a piacra, mint vadon begyűjtött vágott virágot: jelenleg védett növény, gyűjtése tilos.

Hazája Eurázsia. Magyarországon főleg az alföldi homokbuckák nedves talajhorpadásaiban és a dunántúlilápréteken fordul elővadon. Nyirkos helyre vagy legalább üde talajviszonyok közé ültessük.

Salix cinerea – Hamvas fűz, rekettyefűz

3 – 5 m-es, félgömb alakú, dúsan ágas cserje. Vastag hajtásai tömötten molyhosak. 4– 12 cm-es, hosszúkásvisszástojásdad levelei felül fénytelen szürkészöldek, alul sűrűn szürkés molyhosak. Barkáját húsvét tájánárusítják.

Hazája Európától Közép-Ázsián át Nyugat-Szibériáig terjed, Magyarországon elsősorban síkvidéki álló- és lassúfolyású vizek partján, lapos, nedves, területeken él. Fény- és vízigényes pionír növény.

Salix caprea – Kecskefűz

5 –10 méteres, nagy bokor vagy, bokorfa. Vastag hajtásai fiatalon bársonyosan molyhosak, a levelek fonákaszürkésen molyhos. Fő díszét március–áprilisban virágzó nagy, ezüstös barkái adják (mint vágott barka iskeresett).

Hazája Eurázsia. Hazánkban elsősorban üdébb talajú erdők, domb- és hegyvidéki erdők szelén, tisztásain fordulelő. Jó talaj- és nedvességviszonyok közé ültethető, némi árnyékot elvisel.

– – ’Pendula’ – Gyenge növekedésű. Magas törzsre oltva miniatűr „szomorú”fácskát kapunk. Termős és porzós alakja is van. A csüngő ágúak gyűjtőneve.

– – ’Kilmarnock’ – Csüngő ágú, porzós virágú fajta.

– – ’Weeping Sally’ – Mint az előző, de nővirágú.

A S. caprea mellett időnként egyéb barkafűzeket is szaporítanak a faiskolák. Ilyen a S. daphnoides – boroszlánlevelű fűz. Nagyméretű porzós barkáikkal intenzív tavaszi díszt ad még a S. aegyptica – egyiptomi

fűz és a S. × smithiana – szépbarkájú fűz. 3 –5 méteres, félgömb alakú, robusztus bokorrá nőnek, a kertbenidőnként ajánlatos radikálisan visszavágni őket, hogy újra erőteljes, barkákkal dúsan berakódó vesszőkethozzanak.

A Salix nemzetség szaporítása: Legelterjedtebb a fásdugványozás, bár magról is könnyen szaporíthatók. Amagot érés után azonnal vetni kell, mert hamar elveszti csíraképességét. Nyirkos talajon, fényen csírázik. A S.

caprea fajtáit többnyire oltják (tavasszal a szabadban vagy télen üvegházban).

4.1.21.2. Populus – Nyár

A Populus nemzetség tagjai gyors növekedésükről közismert fák. Leveleik kedvező vízellátás mellett jól bírjáka levegő szennyezettségét, és több oxigént termelnek, mint a legtöbb egyéb fafaj levelei. Városfásításra tehátideálisak lennének, ha felhasználásukat nem korlátozná néhány tényező:

• Hamar öregszenek. Ágaik törékennyé válnak, így forgalmas utak mellé, balesetveszély miatt nem ajánlatostelepíteni őket. E tekintetben a legveszélyesebbek a gyorsan nagyra növő nemes nyárak (P. × canadensis),

melyek bár 40–45 évig is elélnek, 18 éves koruk után már potenciális balesetveszélyt jelentenek. Rövid életűmég a kínai nyár (P. simonii – 30 –40 év), különösen pedig annak oszlopos fajtája ( P.simonii ’Fastigiata’ – 20 –30 év). Viszonylag kevés gondot okoz a P.alba, a P. tremula, a P. × canescens, mivel 70 –90 évig isélnek.

• Egy részük későn lombosodik, s a park többi, leveles vagy már virágzó növénye közt csúnyán fest. Ilyenekelsősorban a nemes nyárak (P. × canadensis).

• Korai lombhullás, ugyancsak a P. × canadensis hibrideknél (az amerikai szülőnek a szélsőséges prériklímához való alkalmazkodása miatt.)




cxlii


• Termős példányaik a nyár elején érő, vattaszerű termésükkel erősen szemetelnek.

A nemzetség ezért elsősorban erdészeti szempontból érdekes, sok hibrid származású és exóta faját és fajtájáttelepítik. A parképítés főleg a hazai fajokkal és néhány exótával dolgozik. Parkokba, előfásításokhoz vagyvédősávok létesítésére alkalmasak.

I. Kanyargós levélszélű vagy karéjos levelű fajok

1. ● A levelek a hosszúhajtásokon tenyeresen karéjosak P. alba

●● A levelek a hosszúhajtásokon nem karéjosak 2.

2. ● A hosszúhajtásokon a fiatal levelek fonáka szürkénnemezes

P. × canescens

●● A levelek fonáka kopasz, legfeljebb fiatalon gyérenszőrös

P. tremula

II. Nem karéjos levelű fajok

1. ● A levelek széle áttetszőn porcos szegélyű 2.

●● A levelek szélén áttetsző porcos szegély nincs 3.

2. ● Alevelek ± pillás élűek, levágott vállúak. A levéllemezalapjánál többnyire szemölcsök vannak

P. × canadensis

●● A levelek nem pillásak, ékvállúak. A levéllemezalapjánál szemölcsök nincsenek

P. nigra

3. ● A levelek középen a legszélesebbek. A csúcshajtásokélesen szögletesek

P. simonii

●● A levelek az alsó harmadukban a legszélesebbek. Acsúcshajtások csak kissé szögletesek

P. × berolinensis

1. KANYARGÓS LEVÉLSZÉLŰ VAGY KARÉJOS LEVELŰ FAJOK

1.1. A LEVÉLFONÁK EZÜSTÖS, GYAKRAN MOLYHOS

Populus alba – Fehér nyár

20 –30méteres, vaskos törzsű, szabálytalan koronájú fa. Levelei a hosszúhajtásokon tenyeresen karéjosak,fonákuk fehéren molyhos, míg a rövidhajtásokon tojásdadok, kanyargósszélűek.

Hazája Észak -Afrikától Közép- és Dél-Európán keresztül Nyugat-Szibériáig terjed. Hazánkban elsősorban síkvidéken él, ártéri ligeterdőkben, gyöngyvirágos tölgyesekben vagy az alföldi homokbuckás területek mélyebbrészein (nyár as- borókások). Széles ökológiai skálán felhasználható faj: elsősorban víz közelébe, nyirkos talajravaló, de az átlagosnál szárazabb viszonyok közt is megél, sőt, ha a talajvíz nincs túl mélyen, közepes erősségűsziken is. Száraz termőhelyen azonban többnyire alacsony lesz vagy bokorszerű marad. Az időszakos vízborítástis tűri. Ezüstfehér lombjával, fehéres kérgű festői ágrendszerével a legszebb nyárak egyike. Hátránya, hogy igensokat terem, ezért csak a porzós alakokat lenne szabad szaporítani és parkokba ültetni.

– – ’Pyramidalis’ (P. a. var. bolleana) – Felálló ágú, széles jegenyetermetű fajta.Kérge szürkészöld, a rövidhajtásokon a levelek fonáka gyakran lekopaszodik.

Nálunk a porzós példányai terjedtek el. Megjegyzés: A jegenyenyárak oszlopos




cxliii


növésüket magról szaporítva is nagy arányban megtartják és keresztezésbeniselég jól örökítik. A legtöbb fajta, bár a faiskolák ivartalanul szaporítják,tulajdonképpen klónkeverék, típustól függően többségében porzós vagytöbbségében termős egyedekkel.)

– – ’Villafranca’ – Egyenes törzsű, kúpos koronájú, finomabb ágrendszerű,

nőivarú fajta. Gyors növekedésű, dugványról könnyen szaporítható.

Populus ’Favorit’ (P. alba × P. grandidentata)

Gyors növekedésű, hímnemű klón. Megjelenése a P.albáéraemlékeztet,de levelei kerekdedebbek, fonákukkopasz. Törzse hengeres, a koronán át végig követhető. Ágai a fehér nyárénál finomabbak, koronája viszonylagkarcsú és laza szerkezetű. Kérge sima, fehéres világosszürke. Jó várostűrő és a fehér nyárnál kevésbe törik.

Populus × canescens (P. alba × P tremula) – Szürke nyár

A fehér nyárhoz igen hasonló megjelenésű fa, kérge azonban zöldesebb árnyalatú, a rövidhajtásokon a levelekfonáka lekopaszodik.

Hazája Európa, Kis-Ázsia. Nálunk a P. albávalkeverten fordul elő, elsősorban a Dunántúlon. Igényeiésfelhasználása hasonló az említett fajéhoz, de a tartós vízborítást nem tűri.

1.2. A LEVÉLFONÁK ZÖLD, KOPASZ

Populus tremula – Rezgő nyár

20 –25 méteresre növő, gyökérsarjakkal terjedő tövű, gömbölyded koronájú fa. Kérge sima, zöldesszürke.

Hajtásai kopaszok, fénylő sárgásbarnák. Lapos nyelű, kerekded levelei a legkisebb szellőre is megmozdulnak,ősszel aranysárgára vagy narancsvörösre színeződnek. Porzós barkái a nyílás kezdetén a Salix

capreáéhozhasonlóan ezüstösek, ezért néha vágott virágként a piacra hozzák őket.

Hazája Észak -Afrikától Európán keresztül Szibériáig terjed. Magyarországon elsősorban hegyvidéki erdőkbenfordul elő. Normál talaj- és nedvességviszonyok közé ültethető.




cxliv


Populus levéltípusok

2. NEM KARÉJOS LEVELŰ FAJOK

Populus nigra – Fekete nyár, topolya




cxlv


20 –30 méter magas, szélesen felálló koronájú fa, idősebb korban mélyen repedezett, feketésszürke kéreggel.

Hazája Észak -Afrika, Eurázsia. Magyarországon főleg ártereken, vizek mentén gyakori. Ilyen helyre vagynormál nedvességviszonyok közé ültessük. Száraz homoktalajon is megél, ott azonban gyenge növekedésű.Bírja az időszakos elárasztást. Védett növény!

– – ’Italica’ (P. n. var. pyramidalis, P. italica ) – Jegenyenyár – Keskeny oszlopos

termetű, szabad állásban a törzse alul erősen bordás. Kérge sötét színű. Nálunkcsaknem kizárólag a porzós példányait ültetik. Gyors növekedésű, de azalapfajnál is hamarabb öregszik. Közepes szárazságot is kibír. Régebben útmenti sorfának tömegesen ültették. Erre a célra gyorsforgalmú utak mellett,

rácshatása” miatt nem alkalmas.

– – var. thevestina – Tiszaháti nyár – Az előző fajtánál szélesebb jegenyetermetűváltozat. Törzse hengeres, a kérge szürkésfehér. Kertészeti szempontból kisebb

jelentőségű, mivel nálunk csak nőpéldányai ismeretesek. Közép-Ázsiábólszármazik és valószínűleg még a törökökkel került hazánkba.

Populus × berolinensis (P. laurifolia × P. nigra ‘Italica’ ) – Berlini jegenyenyár

Széles jegenyeforma, kissé szögletes és molyhos hajtásokkal és romboid alakú, kihegyezett végű levelekkel.Igényei, felhasználása mint a közönséges jegenyenyáré. Porzós alak. Villásodik.

Populus ’Kórnik -21’ (P. nigra ’Italica’ × P. berolinensis)

Egyenes törzsű, mérsékelten szétterülő koronájú, nőivarú klón. Igen korán kihajt, a betegségeknek, kártevőknekellenáll. Üde vagy nedves, mészmentes talajba, hűvös, párás helyre való.

Populus × canadensis (P. × euramericana) –Nemes nyár, kanadai nyár

A fekete nyárhoz hasonló, de annál is robusztusabb termetű, gyorsabb növekedésű és valamivel nagyobb levelű

fa. Levelei levágott vállúak, a levéllemez alapjánál többnyire szemölcsök vannak. A hibrid csoport elsőképviselője mintegy 200 éve keletkezett Franciaországban, az észak -amerikai P.deltoides és az európai P. nigra

spontán kereszteződéséből. Később ide sorolták a P.nigránakmás észak -amerikai Populus fajokkal alkotott

mesterséges és többszörös hibridjeit is. Ezeket erdészeti céllal (fahozam) állították elő. A kertészetigyakorlatban (a legelső név nyomán) P. × canadensis, azaz kanadai nyár néven terjedtek el. Szakmailaghelytállóbb az erdészek által használt elnevezés: P. × euramericana, nemes nyárak.

Közös tulajdonságuk, hogy igen gyors növekedésűek, de általában igényesebbek, mint a P.nigra: sem a pangóvizet, sem a tartós szárazságot nem tűrik. Száraz helyen már augusztusban lehull a lombjuk. Rendkívül hamar,már 16–18 éves korukban törékennyé és balesetveszélyessé válnak. Leváltásukat ezért (árnyéktűrő fákalátelepítésével) módszeresen elő kell készíteni és ezt távlati programként a kertterv műleírásában isdokumentálni kell.




cxlvi


Populus habitusok

Porzós fajták

Kertészeti szempontból elsősorban ezek a fajták érdekesek:




cxlvii


– – ’Durvakérgű’ – A ’Robusta’-hoz hasonló. Jó vízellátású területeken igen gyorsnövekedésű. Vastag, durva kérge a vadkár ellen megvédi.

– – ’1-45/51’ – Paráskérgű nyár – Sudaras koronájú, finom ágrendszerű, vastag,korán parásodó, sötétszürke kérgű klón. Nagy, bőrnemű levelei sötétzöldek.

Ártéri területeken intenzív növekedésű.

– – ’1-154’ – Olasz nyár – Terebélyes koronájú, erősen ágas fajta. Kezdetbenrendkívül gyors növekedésű, a termőhelyt illetően igényes, a levélkárosítógombásbetegségekkel szemben ellenálló.

– – ’Koltay’ – Korán lombosodó, a termőhelyt tekintve toleráns, betegség-

ellenálló, intenzív növekedésű fajta.

– – ’Kopecky’ – Egyenes törzsű, karcsú koronájú, óriásnyárszerű klón. Őszilombszíne élénksárga. Kezdeti növekedése kissé lassú. A termőhelyre nem túligényes.

– – ’Robusta’ – Óriás nyár – Egyenes, hengeres törzsű, fiatalon kúpos koronájú.45°-os szögben felfelé törő ágai örvszerűen állnak. 20–25 éves korig gyorsannő, majd hamar elöregszik. A nedves talajt nem szereti, mérsékeltenszárazságtűrő.

– – ’Sudár’ – Karcsú kúpos koronájú fa, álörvös, vékony ágakkal. Korán, máráprilis elején bronzosan fakad. Sárga lombja október végén hull le. Nedves ésfélszáraz helyen egyaránt megél.

Termős fajta

A termésükkel szemetelő, nővirágú alakok csak lakott területektől távolabb telepíthetők. Közülük legkevésbé

igényes, ezért a leggyakrabban ültetett fajta a:

– – ’Marilandica’ – Korai nyár – Nagyra növő, többnyire görbült törzsű, tojásdadkoronájú fa. Korán, már április közepén fakad, de élénksárga lombja hamar le ishullik. Kezdetben lassan, később gyorsabban nő.

Populus ’Meggylevelű’ (P. maximowiczii × P. trichocarpa)

Egyenes, sokáig sima törzsű, közepesen szétterülő koronájú. Mutatós, sötétzöld levele a meggyére emlékeztet.Tavasszal igen korán kihajt. Hímivarú. Nedves talajba, hűvös, párás klímába való.

Populus simonii – Kínai nyár

10 –15 méter magas, keskeny, laza koronájú fa, ívesen visszahajló vesszőkkel. Levelei lekerekített rombusz vagyfordított deltoid alakúak.

Hazája Észak -Kína. Magyarországon gyakran ültetett, közepesen szárazságtűrő faj. Lombja késő őszig zöldenmarad, az átlagnál ellenállóbb a füstgázokkal szemben. A faiskolák általában csak a porzós alakjait szaporítják,így termésével nem szemetel. Méreteinél fogva kisebb kertekbe is alkalmas.

– – ’Fastigiata’ – Széles oszlop vagy inkább tojás alakú. Levelei az alapfajénálkeskenyebbek. Porzós alak. Edzettsége és gyors növekedése miattlakótelepeken előszeretettel telepítik térhatárolónak. Tudni kell róla, hogy 20– 30 éves kora után hajlamos a meglepetésszerű pusztulásra.




cxlviii


A Populus nemzetség szaporítása: Legelterjedtebb szaporításmódjuk a fásdugványozás. Igen könnyen gyökeresednek, kivéve a P. × cunescenstésa P. tremulat,melyek gyökérsarjakról és gyökérdugványrólszaporíthatók. A P. ’Favorit’ fajtát szemzik vagy oltják P. × canescens vagy P.alba magcsemetéire. Magról – ritkábban – az alapfajokat szaporítják. Magjuk a Salixéhozhasonlóan a tavasz végén vagy a nyár elején érik, ésazonnal, fényen csírázik.

4.1.22. Ericaceae – Hangafélék

1. ● A levelek aprók, tű alakúak vagy pikkelyszerűek 2.

●● A levelek nagyobbak, szélesebbek Rhododendron

2. ● A csésze színes, hosszabb, mint a párta. Nyár végénvirágzik

Calluna

●● A csésze zöld, a pártánál nem hosszabb. Tél végén,néha már tél elején virágzik

Erica

4.1.22.1. Rhododendron – Havasszépe

A nemzetség képviselői a legszebb virágzó díszcserjék közé tartoznak. Nyugat-Európában, ahol a talajoktöbbségükben savanyúak és mészben szegények, rengeteg fajt, illetve fajtát ültetnek. Magyarországonkertépítészeti jelentőségük minimális, mivel kivétel nélkül páraigényes mezofitonok, s ami a legfontosabb,mészkerülők. Ezért csak a Nyugat-Dunántúlon, egyes lombhullató fajok esetleg még a mészben szegénytiszántúli vagy észak -magyarországi területeken (Zempléni-hegység) ültethetők. Májusban virágoznak.

Hazánkban a legszebb Rhododendron gyűjtemény a Kámoni (Szombathely) és a Jeli (Kám) Arborétumbantalálható.

A nálunk is ültetett fontosabb alapfajok a következők:

I. Örökzöld fajok

1. ● A levél hosszúkás tojásdad, tompa csúcsú, lekerekítettvállú

Rh. catawbiense

●● A levél hosszúkás lándzsás, mindkét végén hegyes Rh. ponticun

II. Lombhullató fajok

1. ● A porzók száma 5, a virág nem fehér 2.

●● A porzók száma 8–10, a virág fehér Rh. murcronatum

2. ● A virágok sárgák Rh. luteum

●● A virágok más színűek 3.

3. ● A 2 –4 virág és a levelek közös csúcsrügyből hajtanakki

Rh. kaempferi

●● A 6 –22virág a csúcsrügyből, a levelek azoldalrügyekből hajtanak ki

Rh. japonicum

1. ÖRÖKZÖLD FAJOK




cxlix


Rhododendron catawbiense – Ketaba-havasszépe

2 –3 méteres, terebélyes bokor, nagy, elliptikus, fénylő, bőrszerű levelekkel. Virágai pirosaslilák, dússátorvirágzatban május közepén nyílnak. Nyugat-Magyarországon az örökzöld fajok közül leggyakrabbanültetik. Nevét egy kihalt indián törzsről, a ketabákról (angolos helyesírással catawba) kapta. Az örökzöldhibridek egyik legfontosabb szülőfaja és maga is igen változékony: fajtái a legkülönbözőbb virágszínűek

lehetnek a fehértől a sötét bíborpirosig.

Hazája az USA délkeleti része.

Rhododendron ponticum – Pontusi havasszépe

2 –4 m magas. Megjelenése az előző fajéra emlékeztet, de levelei keskenyebbek, virágai kisebbek, liláspirosszínűek. Angliában, a Rhododendronokfontos honosítási és nemesítési központjában annyira otthon érzi magát,hogy a szigetország déli-délnyugati részein az erdőkben kivadult és gyomként terjeszkedik, sőt a walesi Nemzeti

Parkban kiirthatatlan bozótosokat alkot.

Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia és a Kaukázus.

2. LOMBHULLATÓ FAJOK

A lombhullató Rhododendron fajok többségét régebben önálló nemzetségbe sorolták Azalea néven. Ezt később beolvasztották a Rhododendron nemzetségbe, de a kertészeti szaknyelvben az azálea elnevezés továbbra isfennmaradt. Elsősorban a többszörös keresztezéssel kinemesített, puha levelű, törpe fajtákat nevezik így,amelyeket télen vagy kora tavasszal, üvegházban hajtatva, cserepes dísznövényként forgalmaznak.

Rhododendron luteum (Rh. flavum) – Sárga havasszépe

A lombhullató fajok közül nálunk a legismertebb. Illatos, sárga virágú. 1–3 méter magas, gyér ágú cserje, leveleihosszúkás lándzsásak, szőrösek. Az egyik legedzettebb faj.

Hazája Délkelet-Európa és a Fekete-tenger környéke.

Rhododendron kaempferi – Kämpfer -havasszépe

1 –2 méter magasra nő, virágai rózsaszín, piros vagy skarlátpiros színűek. Levelei rombosak, hegyesenelliptikusak, gyéren szőrözöttek. Egy részük zölden telel át.

A Japánban keletkezett ún. Kurume-azáleák egyik fontos szülőfaija. Hazája Japán.

Rhododendron japonicum ( Azaleajaponica) – Japán havasszépe

1 –2 m magas cserje. Virágai rózsaszínűek, téglapirosak, narancsosak vagy okkersárgák. Lombfakadás előtt,májusban nyílik.

Hazája Észak - és Közép-Japán.

Rhododendron mucronatum – Hófehér havasszépe

1 méter magasra nő, fehér virágú. Levelei kicsik, 3– 8 cm-esek, elliptikusak, szőrösek. Az első növekedésihullámból származók ősszel lehullanak, a második hullámból származó, ún. nyári hajtások zölden telelnek át.

Hazája Japán.

A Rhododendron nemzetség szaporítása: Azalapfajokat vagy az alanyokat magvetéssel szaporítják tavasszal,üveg alatt. A magvak igen aprók, fényen csíráznak. A hibrideket és fajtákat leveles dugványokkal, a nehezengyökeresedő, nagyvirágú fajtákat téli üvegházi oltással szaporíthatjuk.




cl


Rhododendron levél

4.1.22.2. Calluna – Csarab

Calluna vulgaris – Örökzöld csarab

20 –100 cm vastag, laza gyepet alkotó, heverő szárú örökzöld cserje, majdnem szabályosan négy sorban álló,megnyúlt, pikkelyszerű levelekkel. Apró, lilásrózsaszín virágai tömött, felálló fürtökben augusztus– szeptemberben nyílnak.

Hazája Európa, valamint a Kis-Ázsia északi, hűvösebb része. Magyarországon csak a Zempléni-hegységben, a Nyugat-Dunántúlon és a Bakony egyes részein honos, mert mészkerülő. Fényigényes faj, fenyvesek, mészkerülőtölgyesek szélén él. Az ún. nyíres fenyérek (más néven hangamezők – németül Heide) egyik karakterfaja

Nyugat-Európában. A nyíres–fenyéres a szélsőségesen savanyú (elsavanyodott) talajokon kialakuló ligetesnövénytársulás. Karakterfajai a gyepszintben a Calluna vulgaris, a cserjeszintben a Cytisus scoparius, Juniperuscommunis, Crataegus monogyna, alaza lombkoronaszintet a magányosan vagy kisebb csoportokban álló Betula




cli


pendula és Pinus sylvestris adják. A mi nyáras- borókásainkhoz hasonló, de párásabb klímájú és savanyúkémhatású futóhomokokon hatalmas, összefüggő foltokat képes beborítani; ősszel, a virágzás idején mármessziről piroslik. Mészben szegény talajra, párás klímába, nagy foltokba ültessük, napra, esetleg félárnyékba.

Nyugat-Európában sok, különböző színű és magasságú, szimpla vagy telt virágú fajtája ismert. Ezeket – Erica

és esetleg Rhododendron fajokkal elegyítve – a sziklakert analógiájára készült ún. „hangakertek” kialakítására isfelhasználják.

Szaporítása: félfás dugványozás a nyár végén, tőosztás, esetleg magvetés üveg alá.

Calluna, Erica levelek

4.1.22.3. Erica – Erika

Erica carnea – Alpesi erika, alpesi hanga

20 –30 cm magas, laza gyepet alkotó, heverő szárú, örökzöld törpecserje. Lapos, tű alakú, élénkzöld leveleirendszerint négyes örvökben állnak. Húspiros virágai felálló kis fürtökben a tél végén vagy kora tavasszalnyílnak. Sokszor már késő ősszel vagy enyhébb téli napokon virágozni kezd.

Hazája az Alpok középső és keleti része, Nyugat-Balkán. Páraigényes mezofiton. Az Ericaceae családra nem jellemző módon a meszes talajon is megél, de a túl sok meszet nem szereti. Nyugat-Dunántúlon és hegyvidékénnapra, máshol inkább félárnyékba ültessük.

Nyugat-Eur ópában az erikák kertépítészeti jelentősége igen nagy, termesztésükkel külön szakosodott erika-

kertészetek foglalkoznak. A választék több faj számtalan fajtáját foglalja magában, melyek virágzási ideje –




clii


fajtól függően – augusztus végétől egész a következő év áprilisáig tart. A virágszín a hófehértől a rózsaszínen áta sötét bíborvörösig terjed, egyes fajták pedig sárga lombjukkal is díszítenek.

Afelhasználásuk az alábbi területeken történik:

• A csarabnál említett hangakertekben, ahol a Calluna fajták augusztus –szeptemberi virágzását Erica fajok és

fajták folytatják a következő év késő tavaszáig.

• Temetőkben, sírkertekben, különösen a német nyelvterületeken. Ezeken a vidékeken a Magyarországonhasznált krizantém helyett az erikák adják a Mindenszentek ünnepének virágdíszét, ám a virágzásuk korábbanelkezdődik és jóval tovább tart.

• Házikertekben és intenzíven fenntartott közparkokban, virágzó talajtakaró cserjeként.

• Balkonládákban ősztől tavaszig. (Nyárra az erikák helyére egynyári balkonnövényt ültetnek.)

További nagy felhasználási területet jelentenek a cserepes erikák (időszakos beltéri dekoráció), melyek javarésztafrikai és dél-európai (nem télálló) fajok többszörös hibridjei.

A télálló erikák között több mésztűrő faj és hibrid is van, de mint név, legismertebb a már említett Erica carnea.

Hazai felhasználása – különösen a házikertekben – növekvőben van. Néhány magyar főiskola már nagymennyiségben termeszti legalább egy-egy jól bevált fehér, piros és rózsaszín fajtáját.

Szaporítása: hajtásdugványozás a nyár végén.

4.1.23. Tiliaceae – Hársfélék

4.1.23.1. Tilia – Hárs

A hárs nemzetség egyes fajai többnyire elegyfaként (előfutár) élnek a számukra alkalmas erdőtársulásban, demegfelelő körülmények között (pl. a T. tomentosa a Zselicségben vagy a T. platyphyllos a bükkös övkőgörgeteges szurdokerdeiben) elegyetlen állományokat is alkothatnak. A kertben a hársak voltak az első fák,amelyeket (már Mátyás király idején) nem hasznukért, hanem a díszükért és illatos virágaikért ültettek. Puha,

homogén fájukat fafaragásokhoz, templomi szobrokhoz előszeretettel használták.

A Tilia fajok és fajták összehasonlítása a 15. táblázatban található.

1. ● A levelek fonáka sűrűn, ezüstösen csillagszőrös T. tomentosa

●● A levelek fonáka kopasz vagy szőrös, de nemcsillagszőrös

2.

2. ● A levelek fonáka, de gyakran a színe is szőrös T. platyphyllos

●● A levelek fonáka kopasz, vagy csak az érzugokbanszőrös

3.

3. ● A virágban 5 tagú mellékpárta van. Szakállszőrök afonákon csak az oldalerek találkozásainál vannak, afőér tövénél nincsenek

T. americana

●● A virágnak nincs mellékpártája. Szakállszőrök a főértövénél is vannak

4.

4. ● A harmadrendű erek a fonákon kiemelkednek. Atermés fala vastag

T. × euchlora

●●

A harmadrendű erek a fonákon nem állnak ki. Atermés fala vékony

T. cordata




cliii


Tilia tomentosa (T. argentea) – Ezüst hárs

20 –30 méter magas, boltozatos vagy tojásdad koronájú fa. A levelek fonáka sűrű csillagszőröktől ezüstösfehér.A hazai hársak közül a legkésőbb, június–júliusban virágzik.

Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon a Dél-Dunántúlon és a Nyírségben, üde talajú tölgyesekben él.

A Mecsekben a gyertyános tölgyesek és részben a bükkösök elegyfája. A várost legjobban elviselő hársunk.Levelét a takácsatka nem károsítja, de a sózásra az összes többi hárshoz hasonlóan kényes.

Alábbi fajtái kivétel nélkül magyar nemesítésűek:

– – ’Balaton’ – Koronája gömbölyded, a faiskolában jó törzsnevelése miattkedvelt.

– – ’Bori’ – A ’Teri’-hez hasonlóan lassú növésű, de a koronája felálló (csaknemtojásdad) alakú.

– – ’Szeleste’ – Igen szabályos, karcsú, tojás alakú koronát nevel. Mereven felálló

ágaival útfásításra a legalkalmasabb fajta. Gyors növekedésű.

– – ’Teri’ – Lassú növésű fajta, lapos gömbkoronával, keskeny utcákba, légvezetékalá is alkalmas.

– – ’Wagner János’ (T. t. f. rhodopetala) – Virágai rózsaszínűek, koronája lazánszéteső.

– – ’Zentai Ezüst’ – Fiatalon csaknem oszlopos, később karcsú kúpkoronát nevelőfa, felálló ágakkal és ezüstös levélfonákkal.

Tilia platyphyllos – Nagylevelű hárs

25 –30 méteres, széles kúpos vagy kissé tojásdad koronájú. A levelek fonáka – főleg az erek mentén – gyérenfehéren szőrös, az érzugokban fehéren szakállas. Illatos virágai a hazai hársak közül a legkorábban, június elejénnyílnak.

Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Nálunk főleg a bükkösök és a gyertyános tölgyesek övében alkotelőerdőt: északi lejtőkön vagy szurdokvölgyekben magas kőrissel, hegyi juharral, gyertyános tölgyessel. Gyorsnövekedésű mezofiton, az árnyékot tűri. Megfelelő párás klímában kiváló parkfa és sorfa.

– – ’Ági’ – Felálló ágú, széles oszlop vagy karcsú tojásdad koronájú, erősnövekedésű magyar fajta.

– –

’Laciniata’ – Mélyen szeldelt, kissé torz levelű fajta. Az alapfajnál jóvalgyengébb növekedésű, tojás alakú koronát nevel.

– – ’Örebro’ – Karcsú kúp alakú, mereven felfelé álló ágakkal.

A T. platyphylloshoz igen hasonló megjelenésű a T. × europaea(T. cordata × platyphyllos), melynek Nyugat-

Európában és nálunk is gyakorlatilag csak egyetlen fajtáját, a ’Pallida’-t forgalmazzák. Ez a fajta magastermetű, széles kúpkoronájú, erős növekedésű fává növő.






clv


később széles kúp alakú koronával.

– – ’Redmond’ – Az előző fajtához hasonló, de tömöttebb koronájú.

Tilia levelek




clvi


Tilia cordata (T. parvifolia) – Kislevelű hárs

20 –25 méter magasra növő, hosszúkás vagy szélesen elterebélyesedő koronájú fa, idős korban a földig hajlóágakkal. Vesszői pirosak, levelei viszonylag kicsik, sötétzöldek, fonákuk az érzugokban barnásvörös szakállas,egyébként kopasz. Erős illatú virágai június második felében nyílnak, a legjobb hársmézet adják. Termése 4– 6mm-es, sima héjú.

Hazája Európa. Hazánkban főleg a domb- és hegyvidéki erdőkben a cseres-kocsánytalan és gyertyános-

tölgyesek övében fordul elő. Viszonylag lassú növekedésű. Még jól tűri a szárazságot és az árnyékot, a városiklímára azonban igen érzékeny: szennyezett levegőben a takácsatka tömegesen megtámadja.

Az alapfaj mellett a faiskolák két fajtát forgalmaznak: a magyar nemesítésű ’Savaria’-t és az amerikai’Greenspire’-t. Mindkettő értéke a jó törzsnevelés, az ún. „átmenő sudár” és az egészséges lombozat. Hasonlódíszt adó fajta a T. cordatáhozközel állóT. × flavescens‘Glenleven’.

Tilia × euchlora – Krimi hárs

(T. cordata × T. dasystyla)

A kislevelű hársnál valamivel alacsonyabb, gömbölyded vagy tojásdad koronájú fa, vesszői sárgák. Fénylő,

sötétzöld levelei az előző fajéra emlékeztetnek, de vaskosabbak, a fonákon a harmadrendű erek is kiemelkednek.A termés fala vastag, kemény. Az ezüst hárssal agyidőben vagy meg annál is később, július elején virágzik.

A kislevelű hárshoz hasonló szárazságtűrésű faj. A városi klímát jobban bírja, mivel a takácsatkák nemkárosítják.

Tilia ’Szent István’ – Szent István-hárs

Átmenő sudarú, szabályos koronájú, többszörös hibrid. Magyar szelekció.

A Tilia nemzetség szaporítása: Magvetés – rétegezést követően – a tavasszal. A T. tomentosátfeltétlen rétegeznikell egy nyáron át. A fajtákat saját magoncukra szemzik a nyár végén vagy kézben oltják télen, üvegházban. AT. tomentosa T. platyphyllosrais oltható, a T. × euchlora alanya a T. cordata. Faiskolában általában rossz

törzsnevelők, ezért a nemesítésnél ennek tulajdonságnak a kiküszöbölése elsőrendű szempont volt.

4.1.24. Malvaceae – Mályvafélék

4.1.24.1. Hibiscus – Mályvacserje

Hibiscus syriacus – Kerti mályvacserje

2 –4 méteres, mereven felálló ágú cserje. Virágai júliustól szeptemberig folyamatosan nyílnak. Színük a típusnálkékeslila, a fajták virágszíne a hófehértől a sötétpirosig a legkülönbözőbb, szimpla vagy telt virágú.

Hazája Kína, India. Dús és igen szép nyári virágzásáért kedvelt, széltében ültetett növény. Jó kerti viszonyokatkíván, párás klímában nagyobb és intenzívebb színű virágokat hoz. Bírja a magas talajvizet és az enyhén szikestalajt is. Fény- és melegigényes, fiatalon kissé fagyérzékeny.

Egyszerű, nagyvirágú fajták (csak jó termőhelyekre!)

– – ’Blue Bird’ – Igen nagy, kékeslila.

– – ’Diana’ – Hatalmas fehér virágai éjjel is nyitva maradnak.

– – ’Red Heart’ – Fehér, középen bíborpiros szemmel.

– – ’Pink Giant’ – Nagy, rózsaszínű.

– –

’Russian Violet’ – Sötét mályvalila.




clvii


Telt virágú fajták

– – ’Ardens’ – Kékesviola.

– – ’Jeanne d’Arc’ – Fehér.

– – ’Lady Stanley’ – Rózsaszínnel futtatott fehér, mályvaszín középpel.

– – ’Puniceus Plenus’ – Borvörös.

Tarka levelű fajták

– – ’Purpureus Variegatus’ – Levelei fehértarkák. Apró, telt, borvörös virágaialig nyílnak ki.

Szaporítása: Az alapfajt magvetéssel szaporítják (tavasszal, hidegágyba), a fajtákat téli oltással, augusztusi

szemzéssel, esetleg zölddugványról.

4.1.25. Thymelaeaceae – Boroszlánfélék

4.1.25.1. Daphne – Boroszlán

A nemzetség alább ismertetett fajai elsősorban mint a hazai dendroflóra nem túl gyakori, de igen szép képviselőiérdemelnek említést. Kertbe, parkba ritkán telepítik őket mérgező termésük miatt.

1. ● A levelek 1 – 2 cm-esek. Heverő szárú törpecserje D. cneorum

●● A levelek 3 –8 cm hosszúak. Felálló ágú cserje D. mezereum

Daphne mezereum – Farkasboroszlán

0,5 –1 méter magas, gyéren ágas, lombhullató cserje. Erős illatú, rózsaszín virágai februártól áprilisig alevéltelen vesszők oldalán nyílnak. Májusban érő fénylőpiros bogyótermése mérgező! Olyan helyre, aholgyerekek vannak, ne telepítsük.

Hazája Európától Szibériáig terjed, nálunk gyertyános tölgyesekben, bükkösükben szálanként fordul elő.Félárnyékos, árnyékos fekvést, üde talajt kíván.

Daphne cneorum – Henye boroszlán

Alacsony, heverő szárú törpecserje, apró (1– 2 cm-es), keskeny, örökzöld levelekkel. A 10–30 cm magas, ritkás

foltot alkotó növényke inkább évelőre, mint cserjére hasonlít. Ciklámen színű, kellemes illatú, apró virágaiáprilis–májusban a hajtások csúcsán, lapos csomókban nyílnak. A nyár végén gyakran még egyszer virágzik.Sárgásbarna, bőrszerű termése nem feltűnő.

Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon dolomitos, füves északi lejtőkőn, szárazabb tölgyesek szélén élvadon. Kertészetileg ez a faj érdemelne nagyobb figyelmet és elterjedést: öntözött sziklakertbe, előkertbe,alacsony évelőkkel társítva.

A Daphne nemzetség szaporítása: Magvetés, rétegezés után. Magja gyakran elfekszik. Az örökzöld fajok nyári -

nyár végi félfás hajtásdugványról is szaporíthatók.




clviii


Hibiscus, Daphne és Hydrangea levelek

4.1.26. Hydrangeaceae – Hortenziafélék




clix


1. ● A porzók száma a szirmok számának a kétszerese 2.

●● A porzók száma a szirmok számának több mint akétszerese

Philadelphus

2.

●

A virágok kétfélék: a termősek aprók, a nagy, meddővirágok a virágzat szélén találhatók

Hydrangea

●● Valamennyi virág termékeny, egyforma Deutzia

4.1.26.1. Hydrangea – Hortenzia

A nemzetség képviselői eredeti termőhelyükön az üde talajú erdők cserjeszintjében élnek vadon. Általában véveezért humuszban gazdag, jó vízellátású talajt, párás mikroklímát kívánnak. Sok fajuk erősen mészérzékeny vagykifejezetten mészkerülő, jelentős részük pedig a szubtrópusi származás miatt hajlamos a visszafagyásra. Anyugat-európai kertektől eltérően nálunk ezért többnyire csak két fajjal találkozunk: a H. macrophyllávalés a H.

arborescensszel.

Mindkét faj vad alakjának virágzata kétféle virágból áll: a virágzat közepén lévő apró, jelentéktelentermővirágokból és a virágzat peremén elhelyezkedő sugárvirágokból, melyeknek nagy, sziromszerű díszét amegszínesedett csészelevelek adják. Kertben mindkét fajból általában a „telt” virágú, azaz csak meddővirágokból álló virágzatú fajtákat ültetik.

Újabban a faiskolák (és az árudák) néhány egyéb fajt is forgalmaznak, elsősorban a laza kúpos bugavirágzatothozó H. paniculata fajtáit, néha pedig a tölgylevélszerűen karéjozott levelű H. quercifoliat.

1. ● A virágzat lapos félgömb vagy ernyő alakú 2.

●● A virágzat kúp alakú 3.

2. ● Az alapfaj virágzatának a szélén körben meddő virágokvannak. Szirom 4, porzó 8

H. macrophylla

●● Az alapfaj virágzatának szélén meddő virágoknincsenek vagy csak néhány. Szirom 5, porzó 10

H. arborescens

3. ● A levelek kihegyezett tojásdadok H. paniculata

●● A levelek tölgylevélszerűen karéjosak H. quercifolia

Hydrangea macrophylla – Kerti hortenzia

1 –2 m magas, vastag hajtású, nagy levelű, lombhullató cserje. Termesztett fajtái meddő virágúak. A sziromszerűcsészelevelek színesek, és 15–20 cm átmérőjű, gömbölyded vagy ernyőszerű virágzatban június–júliusbannyílnak.

Hazája Japán, nálunk elsősorban cserepes dísznövényként ismert. Gyakran kiültetik azonban a szabadba is,különösen a csapadékos Nyugat- és Dél-Dunántúlon. Itt a kiegyenlített klímában a napon is jól fejlődik,egyébként félárnyékos-árnyékos fekvést kíván. Vannak kimondottan kiültetésre való edzett fajtái is, de ezeknálunk nem terjedtek el. A cserepesek közül a szabadban való nevelésre a piros és rózsaszín virágúak alegalkalmasabbak, erősen savanyú talajon (Zalában, Belső-Somogyban) viráguk gyakran megkékül. Szép,nyáron nyíló díszcserje, bár merev lombozatával és virágzatával kissé idegenül hat kertjeinkben. A sok mészreés a szárazságra érzékeny, télire ajánlatos a tövét takarni.

Hydrangea arborescens – Cserjés hortenzia

1 –2 m magas, lombhullató cserje. Tejfehér virágai június–szeptemberben több hullámban nyílnak.




clx


Hazája Észak -Amerika keleti része. Az előző fajnál valamivel edzettebb, rendszeres öntözéssel az ország bármely részén megtartható. Mésztűrő.

– – ’Annabelle’ – Óriás virágzatú, nálunk most van elterjedőben.

– –

’Grandiflora’ – Lapos gömbvirágzatú. Ez terjedt el nálunk.

Hydrangea paniculata – Bugás hortenzia

1,5 –2 m magas cserje, vastag, szőrös hajtásokkal. 10–25 cm hosszú, laza bugákban július–augusztusban nyílnakkicsi, kétivarú virágai, köztük elszórtan nagy, meddő, fehér, elnyílva rózsaszín virágokkal.

Hazája Kína, Japán. Nagy, kúpos virágzata, nyári nyílása miatt kedvelt. Mészérzékeny.

– – ’Tardiva’ – Virágzata nagyobb, benne sok meddő virággal. Később nyílik,mint az alapfaj.

Hydrangea quercifolia – Tölgylevelű hortenzia

1 – 2 m-es, gömbölyded cserje. Nagy levelei a tölgyéhez hasonlóan karéjosak. Június–augusztusban felálló,széles kúp alakú virágzatban vegyesen hozza apró, hímnős és nagy, meddő, fehér virágait.

Hazája az USA délkeleti része. Jellegzetes formájú, ősszel narancs- vagy lilásvörösre színeződő levele és nyárivirágzása miatt ültetik.

A Hydrangea nemzetség szaporítása: zölddugványozás puha állományú hajtáscsúcsokról, májusban.

4.1.26.2. Deutzia – Gyöngyvirágcserje

A nemzetség képviselői a jezsámenekhez hasonlóan erdei aljnövények, de a jezsámenek termőhelyénél

valamivel üdébb erdőkben. Általában jó talajt és legalább közepes vízellátást igényelnek. Öntözött kertbenvalamennyi ismertetett fajuk és fajtájuk ültethető. Az alacsony termetű fajok elsősorban házikertbe valók, aközépmagas és magas termetűek házikertbe és közparkba egyaránt alkalmasak.

I. Magas, felálló bokrú fajok

A levelek csaknem ülők (levélnyél < 5 mm), a virágok csengettyűszerűen lefelé bókolnak.

1. ● A virágzat keskeny kúp alakú D. scabra

●● A virágzat széles, tömzsi kúp alakú D. × magnifica

II. Középmagas és alacsony bokrú fajok

A levelek határozottan nyelesek (levélnyél > 10 mm) kerek vagy ékvállúak. Virágaik oldalra bókolók vagyfelfelé nézők.

1. ● Alacsony 0,6 – 0,7 m-es cserje D. gracilis

●● Nagyobb. 1 – 2 m-es cserje 2.

2. ● A levelek ékvállúak, a virágok ferdén oldalra vagykissé lefelé néznek

D. × hybrida

●●

A levelek kerek vállúak, a virágok ferdén lefelé néznek

D. × elegantissima




clxi


1. MAGAS BOKRÚ FAJOK

Deutzia scabra (D. crenata p. p.) – Érdeslevelű gyöngyvirágcserje

2 –3méteres, mereven felálló ágú bokor. Fehér virágai június–júliusban nyílnak.

Hazája Kelet-Ázsia. Nálunk a szimpla virágú alapfaj helyett elsősorban az alábbi teltvirágú fajtáit ültetik:

– – ’Candidissima’ – Virágai teltek, tiszta fehérek.

– – ’Codsall Pink’ – Jelenleg a legsötétebb rózsaszínű, népszerű fajta.

– – ’Plena’ – Virágai tömveteltek, belül fehérek kívül halványrózsaszínűek.

– – ’Pride of Rochester’ – Az előző fajtához hasonló, de keskenyebb szirmú.

Deutzia × magnifica (D. scabra × D. vilmorinae) – Teltvirágú gyöngyvirágcserje

Hasonló megjelenésű és igényű faj, amely a D. scabrától valamivel szélesebb leveleivel és tömzsibb, dúsabb,fehér színű virágfürtjeivel különbözik.

2. KÖZÉPMAGAS BOKRÚ FAJOK

Deutzia × hybrida (D. discolor × D. longifolia) – Hibrid gyöngyvirágcserje

Középtermetű (1–1,5 méteres), közepes igényű cserje, a D. scabráraemlékeztető, de keskenyebb és kisebblevelekkel, és rendkívül gazdagon nyíló, kezdetben élénkrózsaszín, majd az elnyílásban fehéresre fakulóvirágokkal.

– – ’Mont Rose’ – Szimpla virágú.

– – ’Pink Pom-Pom’ – Telt virágú.

Deutzia × elegantissima – Rózsaszínű gyöngyvirágcserje

(D. purpurascens × D. sieboldiana)

1 – 2 m magas cserje, 5 –8 cm hosszú, élesen fűrészes szélű,matt zöld levelekkel. Fehér virágai május–júniusbannyílnak.

– – ’Rosealind’ – 1 –1,5 m magasra nő. Ívesen elhajló vesszőin laza, oldalra álló bogernyőkben hozza sötétrózsaszín virágait.

3. ALACSONY BOKRÚ FAJ

Deutzia gracilis – Kecses gyöngyvirágcserje

60 – 70 cm-es, vékony, felálló ágrendszerű cserje, május–júniusban nyíló fehér virágokkal.

Hazája Japán. Alacsony, nyíratlan, virágzó sövények vagy alacsony cserjefoltok kialakítására alkalmas.

– – ’Nikko’ – 50 cm magas, dúsan elágazó, gazdagon nyíló, fehér virágú cserje.

A Deutzia nemzetség szaporítása: A nagytermetű fajok és fajtáik fás- vagy zölddugványozással, az apró

termetű, vékony vesszejűek nyár eleji zölddugvánnyal szaporíthatók.




clxii


Deutzia fajok




clxiii


Deutzia és Philadelphus levéltípusok

4.1.26.3. Philadelphus – Jezsámen, hamisjázmin

A mintegy 70 fajt számláló nemzetség május–júniusban nyíló virágairól kapta magyar nevét, amelyek illata aszubtrópusokon élő valódi jázminok (pl. a Jasminum grandiflorum) illatára emlékeztet. A XIX. század második




clxiv


felének és a XX. század elejének egyik divatnövénye volt. Ekkoriban Nyugat-Európában igen intenzívennemesítették: rengeteg fajtáját hozták létre, amelyek nagy része hibrid, sokszor ismeretlen származással. Érthetőezért, hogy Magyarországon is elég sok, egymással néha teljesen azonos díszt adó és igényű Philadelphus fajt ésfajtát ültetnek. Közülük csak egy-egy típus legfontosabb képviselőjét ismertetjük.

1.

●

A virágok egyszerűek

2.

●● A virágok teltek Ph. × virginalis

2. ● A vesszők kérge sárgásszürke, nem hámlik Ph. pubescens

●● A vesszők kérge sötétbarna, részletekben lehámló 3.

3. ● 1 m-es cserje. Levele 3 –3,5cm hosszú Ph. × polyanthus

●● 2 – 3m-es cserje. Levele 4,5 –9cm hosszú Ph. coronarius

Philadelphus coronarius – Közönséges jezsámen

2 –3m magas cserje, erősen illatos, fehér virágokkal. Vesszőinek kérge sötétbarna, kissé hámló.

Hazája Olaszországtól a Kaukázusig terjed. Magyarországon az egyik legrégebben és leggyakrabban ültetett Philadelphus faj, közepes szárazságtűréssel.

Philadelphus pubescens – Molyhoslevelű jezsámen

3 –5m magas, erőteljes növekedésű cserje, leveleinek fonáka sűrűn szürkeszőrös, a vesszők kérge világos színű,nem hámlik le. Tejfehér virágai nem illatosak, és a közönséges jezsámennél 1–2héttel később, június végén -

július elején nyílnak.

Hazája az USA délkeleti része. Szárazságtűrő faj.

Philadelphus × polyanthus – Éplevelű jezsámen

(? Ph. insignis × Ph. lemoinei)

1 m körüli, kislevelű cserje. A vesszők gesztenyebarnák, lehámlók. Rengeteg 3cm átmérőjű, kereszt alakú,egyszerű, fehér virágot hoz.

Philadelphus × virginalis – Teltvirágú jezsámen

(Ph. lemoinei × ? Ph. nivalis ’Plenus’)

Többszörös keresztezés eredményeként létrejött fajtacsoport, mely fajtáinak közös tulajdonsága a telt, illatos

virág. Termetben, levélszabásban és ökológiai igényekben eltérnek egymástól. Az alacsony (1 – 1,5m-es) fajtákviszonylag igényesek, az erős növekedésűek (2– 2,5 m) a Ph. coronariushoz hasonlóan edzettek.

– – ’Albâtre’ – 1,2 –1,5m magas, széles termetű, kis levelű fajta, 5– 7-esével álló,hófehér, telt virágokkal.

– – ’Girandole’ – 1 – 1,5 m-es, lassú növekedésű cserje, tejfehér, telt, 3– 5cm

átmérőjű virágokkal. Már fiatalon is dúsan nyílik.

– – ’Schneesturm’ – 1,5 –2,5 m magas, gyors növekedésű. Középnagy, hófehérvirágai teltek. Néha az angol ’Snowflake’ néven is forgalmazzák.

A Philadelphus nemzetség szaporítása: Fásdugványozás az erős növekedésűeknél, vagy nyár elejizölddugványozás a kisebb termetűeknél.




clxv


Philadelphus fajok

4.1.27. Calycanthaceae – Fűszercserjefélék

4.1.27.1. Calycanthus – Fűszercserje

Calycanthus floridus – Illatos fűszercserje

1,5 –2 m magas, lombhullató cserje. 4–5 cm széles virágai június–júliusban nyílnak. A nagyszámú bordóvöröslepellevél csúcsa hamar beszárad.

Hazája az USA délkeleti részén van. Sok keskeny lepellevélből álló, szamócaillatú virágával és illatos, sötétzöldlevelével díszít. Üde, tápdús talajba, napos, védett helyre egyesével ültessük.

Szaporítása: Hajtás-, esetleg fásdugványozás, mert magot keveset hoz.

4.1.28. Grossulariaceae – Ribiszkefélék

4.1.28.1. Ribes – Ribiszke

1. ● A levélfonák molyhos, mirigyes. A virág rózsaszínvagy piros

R. sanguineum

●● A levélfonák kopasz. A virág sárga vagy sárgászöld 2.

2. ● A virágok aprók, zöldessárgák. A termés piros R. alpinum

●● A virágok nagyobbak, sárgák. A termés fekete R. aureum

Ribes aureum – Arany ribiszke

1,5 –2 méteres, terjedő tövű cserje. Illatos, sárga virágai április–májusban nyílnak, fekete termése júliusban érik.Lombja igen korán (augusztus végén) színesedik és hullatni kezdi.




clxvi


Hazája Észak -Amerika nyugati része. Magyarországon gyakran ültetett, szárazságtűrő faj, gyenge sziken ismegél. Laza talajt és napos fekvést kedvel, árnyékban gyengén fejlődik. A gyümölcstermesztésben a köszmétemagastörzsű alanyaként használják.

Ribes levéltípusok

Ribes alpinum – Alpesi ribiszke

1 –2 méteres, sűrű, vékony ágrendszerű, gömbölyded cserje. Április–májusban nyílnak apró, zöldessárga virágai.Kétlaki faj. Termése sötétpiros.

Hazája Európa és Szibéria hegyvidéki erdői. Hazánkban néhol az Északi-középhegységben, bükkösök szélén,

szurdokerdőkben tenyészik. Közepesen szárazságtűrő növény, melyet főleg korai kihajtása és jó árnyéktűrésetesz értékessé.

– – ’Schmidt’ – 1 –2 m magas, felfelé törő növésű, tömött bokrú cserje. Hímivarú.

– – ’Soroksár’ – Hazánkban szelektált, gyorsan növő és terebélyes bokrú, hímivarúfajta.

Ribes sanguineum – Vérvörös ribiszke

1 –2 méteres cserje. Ágai, levelei a fekete ribiszkéjére emlékeztetnek. Piros virágai lelógó, laza fürtben április– májusban nyílnak. Termése kék esfekete.

Hazája Észak -Amerika nyugati része. Igényes faj, nyirkos talajon kissé fagyérzékeny. A meszes talajt nemszereti.

– – ’King Edward VII’ – A fajták közül főleg ez a sötétpiros virágú terjedt el.

A Ribes nemzetség szaporítása: Zölddugványozással minden faj szaporítható, a R.alponum és R. aureumfásdugványozással is. Az alapfajokat néha magról vetik.




clxvii


Ribes fajok

4.1.29. Rosaceae – Rózsafélék

Kertészeti szempontból talán a legfontosabb növénycsalád. Gyümölcsfáink java része, de virágos díszfáink,díszcserjéink nagy hányada is e családba tartozik. Képviselőik hazájukban többnyire az erdők alsókoronaszintjében vagy szélén élnek, ritkábban cserjések, bozótosok növényei.

1. ● A termés tüsző 2.


2. ● A levelek egyszerűek 3.




clxviii


●● A levelek páratlanul szárnyasan összetettek Sorbaria

3. ● A levelek karéjosak, tövükben hamar lehulló pálhákkal Physocarpus

●● A levelek nem, vagy csak kissé karéjosak, tövükben pálhák nincsenek

4.

4. ● A virágok 5– 10 mm-esek. A termés apró tüsző S piraea

●● A virágok 3–5 cm szélesek. A termés (4– )5 nagyobb

tüszőre széteső, tokszerű

Exochorda

5. ● A magház alsó állású 6.

●● A magház felső állású 13.

6. ● A magvakat körülzáró termőlevelek érés idejénkőkemények. A termés 1–5 magvú

7.

●● A termőlevelek éréskor vékony pergamenszerűek. Atermés 1–5 rekeszű alma, rekeszenként 1 vagy többmaggal

9.

7. ● A levelek ép szélűek vagy csak ritkán finomanfűrészesek. A hajtások nem tövisesek

Cotoneaster

●● A levelek széle csak ritkán ép. A hajtások többnyiretövisesek

8.

8.

●

Örökzöld cserje. Termő 5

Pyracantha

●● Lombhullató cserje. Termő 1– 5 Crataegus

9. ● A virágzat sátorozó buga vagy bogernyő Sorbus

●● A virágzat ernyő vagy fürt 10.

10. ● A termő 1–2 magvú 11.

●● A termő 4 vagy több magvú Chaenomeles

11. ● A magház és a termés 2–5 rekeszű. A virágzat ülő,sátorozó fürt

12.

●● A magház és a termés 6–10 rekeszű. A virágzat rövidfürt

Amelanchier

12. ● A bibeszálak az aljukon ± összenőttek. A portokoksárgák

Malus

●● A bibeszálak aljukon is szabadok. A portokok pirosak Pyrus

13.

●

A termőlevél többnyire sok, nem csontosodó. A csészemaradó

14.




clxix


●● A csontosodó termőlevél száma többnyire 1(– 2 – 5). Acsésze lehulló

Prunus

14. ● A vacok lapos vagy domború 15.

●●

A vacok gömbös vagy serleg alakú, a termők ennek belsejében állnak

Rosa

15. ● Termő 2–5. A levelek egyszerűek, tagolatlanok 16.

●● Termő sok. A levelek többnyire tagoltak vagyösszetettek

Potentilla

16 ● A levelek szórt állásúak Kerria

●● A levelek átellenesek Rhodotypos

4.1.29.1. Spiraea – Gyöngyvessző

I. A lombfakadás előtt, illetve ezzel egy időben, közvetlenül a vesszők oldalrügyeiből virágzó fajok

1. ● A virágok tömveteltek S. prunifolia

●● A virágok egyszerűek 2.

2. ● A kifejlett levél fonáka kopasz S. × arguta

●● A levél fonáka rásimuló selymes szőrös S. × cinerea

II. A lombfakadás után a vesszők oldalrügyeiből fejlődő rövid, leveles hajtósokon nyíló fajok

1. ● A hajtások szögletesek, cikkcakkosan növők S. chamaedryfolia

●● A hajtások ± hengeresek, egyenesen növők 2.

2. ● A virágzat egyszerű, ernyőszerű 3.

●● A virágzat összetett, bogernyő 6.

3.

●

A levelek ép szélűek, csak a csúcs felé ritkánfogazottak

4.

●● A levelek széle az alsó harmadtól durván fűrészes 5.

4. ● A hajtások szögletesek, a levelek 1–3 cm hosszúak, ahajtás végén kerekdedek, lekerekített csúcsúak

S. nipponica

●● A hajtások hengeresek, a levelek 3–5 cm hosszúak,tojásdadok, hegyes csúcsúak

S. media

5. ● A levelek hosszúkásak vagy lándzsásak, a fonákon

kiálló szárnyas erezettel

S. cantoniensis




clxx


●● A levelek rombos tojásdadok, gyakran kissé 3– 5karéjúak

S. × vanhouttei

6. ● A porzók a szirmoknál hosszabbak. Felálló ágú S. betulifolia

●●

A porzók hossza a szirmokéval megegyezik. Elterülő bokrú

S. decumbens

III. Nyáron, az az évi hajtások végén nyíló fajok

1. ● A virágok ± széles, lapos sátorvirágzatban nyílnak S. × japonica

●● A virágzat 10–20 cm hosszú, ± keskeny buga 2.

2. ● A levelek kopaszak S. salicifolia

●●

A levelek molyhos szőrösek

S. × billardii

A lombhullató nemzetség képviselői három nagy csoportba sorolhatók a virágzási idő és a virágzat jellegeszerint:

1. A lombfakadás előtt közvetlenül a vesszők oldalrügyeiből virágzó,

2. A lombfakadás után a vesszők oldalán fejlődött rövid, leveles hajtásokon virágzó,

3. A nyár folyamán az az évi hajtásvégeken virágzó fajok.

1. A LOMBFAKADÁS ELŐTT, ILLETVE EZZEL EGY IDŐBEN, KÖZVETLENÜL A VESSZŐKOLDALRÜGYEIBŐL VIRÁGZÓ FAJOK

A csoportba tartozó fajok április végén, május elején fehéren nyílnak. A virágok egyszerű ülőernyőkbenfejlődnek a vesszők oldalán.

Spiraea prunifolia – Szilvalevelű gyöngyvessző

2 – 3 m-es, felálló, laza ágrendszerű cserje. 1 cm-es, fehér virágai tömveteltek.

Hazája Kína. Érdekessége, hogy a fajként ezt a régóta dísznövényként termesztett, teltvirágú formát írták le, éscsak később bukkantak rá Kína Hupeh tartományában a szimpla virágú, szerény díszű, vad alakjára. A legszebb,de legigényesebb gyöngyvessző. Párás klímát és savanyú talajt igényel. Meszes talajon sínylődik, súlyosabbesetben el is pusztul.

Hazánkban nagyobb kertészeti jelentőséggel bír az alábbi két, hibrid származású faj.

Spiraea × arguta (S. thunbergii × S. multiflora) – Élesfogú gyöngyvessző

1,5m körüli magasságú, vékony, felálló ágrendszerű cserje. Levelei aprók (2– 4 cm-esek), élénkzöld színűek,keskeny lándzsásak vagy keskenyen visszástojásdadok, szélük fűrészes. Fehér virágait április–május elején avesszők teljes hosszában igen dúsan hozza. Jó kerti viszonyokat igénylő faj: savanyú talajt és rendszeresvízellátást kedvel. A mészre kissé érzékeny.

Spiraea × cinerea (S. cana × S.hypericifolia) – Hamvas gyöngyvessző

Az előző fajjal gyakorlatilag azonos időben és hasonlóan gazdagon virágzó, de annál lényegesen edzettebb.Hazánkban a szélsőségek kivételével mindenhol kielégítően fejlődik. Vékony vesszői felfelé törnek, majdoldalra hajlanak, termete ettől inkább félgömb alakú. Levelei a S. × arguta leveleivel azonos méretűek és

formájúak, de ép szélűek, színükön és fonákukon egyaránt finoman selyemszőrösek (hamvasak).




clxxi


– – ’Grefsheim’ – A legismertebb fajta. Tulajdonságai az alapfajévalmegegyeznek. Nem mészérzékeny.

Tavasszal virágzó Spiraea fajok

2. A LOMBFAKADÁS UTÁN A VESSZŐK OLDALRÜGYEIBŐL FEJLŐDŐ RÖVID, LEVELESHAJTÁSOKON NYÍLÓ FAJOK

Az ebbe a csoportba tartozók az előző csoporthoz hasonlóan fehér virágúak, tavasszal nyílnak, de azoknálkésőbb, a lombfakadás után, május közepén-végén. Többségük a hazánkéhoz hasonló klímájú vidékekrőlszármazik, ahol a félszáraz erdők cserjeszintjében vagy szélein él vadon.

Spiraea media – Szirti gyöngyvessző

1 –1,5 méter magas, tarackokkal terjedő tövű cserje. Hosszúkás tojásdad levelei fonákukon gyéren szőrösek, a

Mecsekben és a Pilisben élő S. m. var. oblongifoliáé kopaszok. Viszonylag későn, júniusban virágzik. Védettfaj!




clxxii


Hazája Délkelet-Európa és Ázsia. Magyarországon az alacsonyabb hegyvidékek sziklás lejtőin, sziklagerinceinalkot összefüggő cserjéseket. Közepesen szárazságtűrő és mérsékelten árnyéktűrő növény. Terjedő tövévelrézsűk megkötésére is alkalmas.

Spiraea chamaedryfolia – Cserlevelű gyöngyvessző

Az előző fajhoz hasonló termetű, tarackoló cserje. Hajtásai szögletesek , kopaszak, zegzugosan ide-oda hajlók.4 – 6 cm-es, ékvállúan tojásdad levelei hegyes csúcsúak, durván fűrészesek, virágai csontfehérek.

– – var. ulmifolia – Szillevelű gyöngevessző – A tőalaknál erősebb növésű. Ahozzá igen hasonló S. × schinabekiivel (és a gyengébb növekedésű alapfajjal)együtt kiváló szárazságtűrő, erős tarackjaival rézsűk megkötésére alkalmas.

Spiraea betulifolia – Nyírlevelű gyöngyvessző

50 – 80 cm-es, tömött bokrú cserje. Széles tojásdad, lekerekített csúcsú, ékvállú, csipkés szélű levelei felül sötét-,alul szürkészöldek. Fehér virágai 3–6 cm átmérőjű bogernyőkben júniusban nyílnak.

Hazája Északkelet-Ázsia, Japán. Humuszos, üde talajba, intenzíven gondozott kertbe, sziklakertbe, tetőkertbevaló.

Spiraea decumbens – Karintiai gyöngyvessző

20 – 30 cm magas, 40 –50 cm széles törpecserje, vékony, drótszerű hajtásokkal, vesszőkkel. A fehér virágok aleveles hajtások csúcsán 3–5 cm széles, ernyőszerű virágzatban júniusban nyílnak.

Hazája Karintia, Dél-Tirol. Napos vagy félárnyékos helyre, normál vagy mérsékelten száraz talajba ültessük.Sziklakertbe, virágvályúba, házikertbe kisebb foltokban talajtakarónak telepítsük.

Spiraea × vanhouttei (S. cantoniensis × S. trilobata) – Kerti gyöngyvessző

1,5 –2 m magasra növő, mereven felálló ágú cserje, ami edzettsége és igénytelensége révén a legszélesebb

körben elterjedt. Alkalmas nyírott vagy nyíratlan sövénynek, térhatároló cserjefoltok kialakítására, deszoliterként is jól mutat.




clxxiii


Spiraea levéltípusok

Spiraea nipponica – Nipponi gyöngyvessző




clxxiv


Ez a 1,5 –2,5 m magas, gömbölyded cserje nemrég került kultúrába. Edzettsége megközelíti a S. ×vanhoutteiét,de annál jóval látványosabban és gazdagabban virágzik, ezért szoliternek vagy térhatárolócserjének alkalmasabb.

Hazája Japán.

– – ’Halward’s Silver’ – Alig egy méter magas, bokros termetű, ellaposodó tetejénközel egy síkban elhelyezkedő fehér virágokkal. Talajtakarónak vagy alacsony

jelzősövénynek alkalmas.

– – ’Snowmound’ – A típusnál valamivel alacsonyabb (1,5 m), tömöttebben ésgazdagabban virágzik. Jelenleg a legelterjedtebb fajta.

Spiraea cantoniensis – Kantoni gyöngyvessző

1,5 m körüli, széthajló ágú, félgömb alakú cserje. Levelei 3– 6 cm-esek, széles lándzsásak, mélyen fűrészesek.Virágai valamivel nagyobbak, mint az eddig felsorolt fajoké.

Hazája Dél-Kína (Kanton).

– – ’Lanceata’ – Telt virágú fajta. Az alapfajnál ugyan gyengébb növekedésű éskissé fagyérzékeny, de sokkal mutatósabb. Normál kerti viszonyokat, naposvagy félárnyékos fekvést kíván.

Spiraca cantoniensis ’Lanceata’

3. NYÁRON, AZ AZ ÉVIHAJTÁSOK VÉGÉN NYÍLÓ FAJOK

Az előző két csoport fehér vagy csontszínű virágaival ellentétben a harmadik csoport képviselőinek virágaitöbbségében rózsaszínűek vagy csaknem pirosak, és csak néhány fajnál vagy fajtánál fehérek. Közöstulajdonságuk, hogy üde, némely esetben nyirkos talajt kedvelnek, és az erősen meszes talajra érzékenyek.Megjelenését tekintve a csoport két további alcsoportra osztható:

• lapos, széles sátorvirágzatúak,

• hengeres vagy megnyúlt kúpos bugavirágzatúak.

3.1. LAPOS SÁTORVIRÁGZATÚ FAJOK

Spiraea japonica (S. × bumalda) – Japán gyöngyvessző




clxxv


60 –120 cm magas, gömbölyded cserje. Levelei hosszúkásak vagy lándzsásak, tavasszal, kihajtáskor barnáspirosak. Nagy, lapos bogernyőkben csoportosuló rózsaszín virágai június végétől több hullámban nyílnakegészen augusztus végéig.

Hazája Japán. Igényes növény, az átlagosnál kissé nyirkosabb talajokat is kedveli. Elsősorban az intenzívenfenntartott kertekbe (házikert, kiemelt közpark stb.) való, ahol szoliternek, virágos cserjefoltnak vagy s zabadon

növő jelzősövénynek ültethető. A dúsabb virágzás érdekében ajánlatos a vesszőket tavasszal rövidrevisszametszeni.

Újabban ide sorolják a korábban önálló fajnak tekintett, alacsonyabb termetű Spiraea × bumaldat fajtáivalegyütt. Ezeket a leírásoknál jelöljük.




clxxvi





clxxvii


Spiraea japonica

Sötétrózsaszín virágúak

– – ’Anthony Waterer’ (S. × bumalda ’A. W.’) – Virága bíboros rózsaszínű,

leveleinek egy része rózsaszínes-fehéresen tarka (csíkozott a vírusfertőzéstől).Erősen mészérzékeny, igényes fajta.

– – ’Atrosanguinea’ – Virágai sötétvörösek.

– – ’Crispa’ (S. × bumalda ’C.’) – Élesen fűrészfogas levelei fodrosak.

– – ’Froebelii’ (S. × bumalda ’F.’) – A típusnál erőteljesebb növekedésű ésedzettebb. Levelei szélesebbek, kihajtáskor és ősszel bronzos színűek. Virágaisötét liláspirosak.

– – ’Ruberrima’ – Sötétrózsaszín virágú.

Világosrózsaszín virágú

– – ’Little Princess’ – Törpe növekedésű, világos rózsaszín virágú.

Fehér és rózsaszín virágú

– – ’Shirobana’ – Virágai részben fehérek, részben rózsaszínűek, részben pirosak,így igen kellemes összhatást nyújtanak. Nyugat-Európában és nálunk isdivatnövény.

Sárga lombúak

– – ’Golden Princess’ – Mint a ’Little Princess’, de a levelei sárgásak. Napégésrenem érzékeny.

– – ’Goldmound’ – A napjainkban divatos, viszonylag nagy számú sárgalombszínű fajták közül a legkedveltebb. Alig 0,5 m-es, tömött félgömb alakú,virágai pirosak.

3.2. HENGERES VAGY KÚPOS BUGAVIRÁGZATÚ FAJOK

Spiraea salicifolia – Fűzlevelű gyöngyvessző

1,5 méteres, felálló ágú, tarackokkal terjedő, terebélyes cserje. Rózsaszín virágai június–júliusban nyílnak.

Hazája Délkelet-Európától Japánig terjed. Nálunk a Nyugat-Dunántúlon lápos, vizes területeken, savanyútalajon él vadon. Védett! Erősen mészérzékeny. Tájfásításnál lehet szerepe, egyéb kertészeti jelentőségenincsen.

Spiraea × billardii (S. douglasii × S. salicifolia) – Pirosvirágú gyöngyvessző

Az előző fajtól valamivel tartósabb és gazdagabb virágzásával, szürkészölden molyhos levélfonákával ésvalamivel jobb mésztűrésével különbözik. Kertészetileg közepesen fontos. Elsősorban az ország nyugati részeinés a Nyírségben telepítik széles körben.

A Spiraea nemzetség szaporítása: Az erős növésű fajokat fás-, a gyengébb növekedésűeket általában nyár elejizölddugványozással szaporítják.




clxxviii


4.1.29.2. Sorbaria – Tollasgyöngyvessző

A nemzetség képviselői Észak - vagy Kelet-Ázsiában honos cserjék, páratlanul szárnyaltan összetett levelekkelés a hajtások végén fejlődő, nagy, laza bugavirágzatokkal. Nálunk két faja terjedt el:

1.

●

A levélkék 1,5 cm-nél szélesebbek, kétszeresenfűrészesek S. sorbifiolia

●● A levélkék 1,5 cm-nél keskenyebbek, egyszeresenfűrészesek

S. aitchisonii

Sorbaria sorbifolia – Északi tollasgyöngyvessző

1 –1,5 m magasra nő, gyökérsarjaival idővel kiterjedt sarjtelepet alkot. Fehér virágai július–augusztusban végálló bugákban nyílnak.

Hazája Észak -Ázsia. Kertben összefüggő virágos foltok létesítésére vagy rézsű megkötésére alkalmas.

Sorbaria aitchisonii – Afganisztáni tollasgyöngyvessző

2 –3 m magasra nő és csak alig sarjadzik. Összetett levélzetében az egyes levélkék az előző fajénál valamivelkeskenyebbek, virágai június–júliusban nyílnak.

Hazája Afganisztán, Kasmír.

Mindkét faj közepesen szárazságtűrő, napra vagy félárnyékba alkalmas.

A Sorbaria nemzetség szaporítása: téli gyökérdugványozással vagy a gyenge oldalhajtások júliusizölddugványozásával, néha pedig üveg alatti magvetésről történik.

4.1.29.3. Physocarpus – Hólyagvessző

Physocarpus opulifolius – Bangitalevelű hólyagvessző

1,5 –2 m magas, sűrűn ágas cserje, az idősebb ágakról jellegzetesen nagy, összefüggő darabokban hámlókéreggel. Csontfehér virágai, június–júliusban, 3–5 cm átmérőjű bogernyőkben nyílnak.

Hazája Észak -Amerika középső és keleti része. Klímánkat és talajainkat jól tűri, napra és félárnyékba egyarántalkalmas tömegcserje.

– – ’Diabolo’ – Sötétpiros levelű új (és védett) fajta.

– – ’Luteus’ – Feltűnő díszt ad a sárgán kihajtó fajta, mely az alapfajnál valamivelgyengébb növekedésű, de ahhoz hasonlóan edzett.

Szaporítása: fásdugványozás, nyár közepi zölddugványozás, ritkábban (tavaszi) magvetés üveg, ill. fólia alá.




clxxix


Physocarpus opulifolius

Physocarpus levéltípusok

4.1.29.4. Exochorda – Gyöngycserje

1. ● Porzó 15. A szirom a köröm felé hirtelenelkeskenyedik. 3 – 5 m-es cserje

E. racemosa

●● Porzó kb. 20. A szirom a köröm felé fokozatosankeskenyedik el. 1 – 1,5 m-es cserje

E. × macrantha’The Bride’

Exochorda racemosa – Fürtös gyöngycserje




clxxx


A nemzetség nálunk legelterjedtebb képviselője. 3–5 m magasra növő, lombhullató, terebélyes cserjék. Főértéküket a májusban nyíló hófehér virágai adják, de ötbordás, papsapkára emlékeztető, tokszerű tüszőtermésükis érdekes téli dísz. Rendszeresen csíraképes magot terem.

Hazája Kína. Klímánkat jól tűri, a szélsőségek kivételével gyakorlatilag mindenhol telepíthető. Kórokozók,kártevők nem bántják.

Exochorda racemosa




clxxxi


Sorbaria és Exochorda levéltípusok

Exochorda × macrantha ’The Bride’ – Dúsvirágú gyöngycserje

(E. korolkowii × E. racemosa)

Csak –1,5 m magasra nő és igen gazdagon virágzik. Új hibrid fajta.




clxxxii


Az Exochorda nemzetség szaporítása: tavasszal magvetéssel a szabadba (az alapfajt), vagy a nyár elejénzölddugványozással (a fajtát).

4.1.29.5. Cotoneaster – Madárbirs

Lombhullató vagy örökzöld, közepes vagy alacsony termetű, kecses ágrendszerű cserjék. Május júniusban nyíló

rózsaszínesfehér virágaik – 1 –2 kivételtől eltekintve – aprók, nem mutatnak, őszi terméstömegük viszontrendkívül látványos. Klímánkat jól tűrik, kiváltképp a lombhullatók. Parkjainkban, de a faiskolákban is elég sokfajjal és fajtával találkozunk. Az almatermésűeket károsító tűzelhalásra (Erwinia amylovora) azegyes fajok

különböző mértékben érzékenyek. A túlzott fogékonyság miatt egyelőre a C. bullatus, C. franchetii, C. lucidus,

C. microphyllus, C. salicifolius és C. × watereri termesztését tiltották be, de elképzelhető, hogy ez a„feketelista” a jövőben változik.

I. Lombhullató fajok

I/A. Nagylevelű fajok (Alevél 3– 5 cm-es vagy nagyobb)

1. ● A levéllemez sima felületű 2.

●● A levéllemez hólyagos felületű C. bullatus

2. ● A levél fonáka szőrös 3.

●● A levél fonáka kopasz C. multiflorus

3. ● A levéllemez felül is ± szőrös C. nebrodensis

●● A levéllemez felül kopasz v. lekopaszodó 4.

4. ● A termés piros C. integerrimus

●● A termés bíborfekete C. niger

I/B. Kislevelű fajok (Alevél 1–2,5 cm hosszú)

1. ● Elfekvő ágú cserje C. horizontalis

●● Felálló ágú cserje 2.

2. ● A levél fonáka szőrös C. dielsianus

●●

A levél fonáka kopasz

3.

3. ● A termés piros C. divaricatus

●● A termés fekete C. nitens

II. Örökzöld fajok

II/A. Nagylevelű faj

1. ● A levél 3–8 cm hosszú, kihegyezett ellipszis alakú,felálló vagy elfekvő ágú cserje

C. salicifolius

II/B. Kislevelű fajok (Alevél 2 cm-nél rövidebb, visszás tojásdad. Elfekvő ágú cserjék)




clxxxiii


1. ● A hajtások legyökeresednek 2.

●● A hajtások nem gyökeresednek le 3.

2.

●

A levél 2– 3( – 5) cm-es, igen rövid nyelű

C. dammeri

●● A levél 1–2 cm hosszú, a nyél 4– 8 mm-es C. radicans

3. ● A levél 2–3 cm hosszú, visszás tojásdad. Erősnövekedésű cserje

C. × suecicus

’Skogholm’

●● A levél 5– 8 mm-es. Törpecserje 4.

4. ● A levél fonáka fehéres, kopasz C. congestus

●●

A levél fonáka szürkésfehér, szőrös

C. microphyllus


A lombhullató madárbirsek többsége a hazánkéhoz hasonló éghajlati körülmények közül, a félszáraztölgyeseknek megfelelő társulásokból került hozzánk. Klímánkat ezért kiválóan tűrik; parkokba telepítettnövényekről a madarak által széthordott magokkal néha maguktól is terjednek. Származásukat, morfológiai

bélyegeiket tekintve az alábbi típusokba sorolhatjuk őket:

1.1 –1.2. Nagylevelű fajok

1.3 –1.4. Kislevelű fajok

1.1. NAGYTERMETŰ (2–4 m), NEM ŐSHONOS FAJOK

Cotoneaster bullatus – Hólyagoslevelű madárbirs

2 – 3 m magas cserje. Fénytelen sötétzöld, hólyagos felületű, 3– 8 cm-es levelei ősszel pirosra színeződtek. Kissé pirosas virágai május–júniusban nagy tömegben nyílnak. Borsónyi, fényespiros termései augusztus– szeptemberben érnek.

Hazája Nyugat-Kína. Normál talajba, napos helyre való. Dús termésdísze miatt az egyik legszebb madárbirs. Alevéltetű gyakran károsítja.

Cotoneaster multiflorus – Dúsvirágú madárbirs

A nemzetség nálunk telepített képviselői közül eza legnagyobb termetű: 2–3 m magas, széles, gömbölyded

bokorrá nő. Különleges értéke még a gazdag júniusi virágzás: félgömb alakú, kellemetlen szagú, fehér virágzataia gyöngyvesszőkéére emlékeztetnek. Levelei elég nagyok (4– 5 cm-esek), kihajtáskor enyhén molyhosak,később lekopaszodnak. Piros termése ősszel érik és a többiekéhez viszonyítva hamar lehull.

Hazája a Kaukázustól Nyugat-Kínáig terjed. Nálunk a szélsőségek kivételével bárhova telepíthető, napra ésfélárnyékba egyaránt.




clxxxiv


Cotoneaster multiflorus

Lombhullató Cotoneaster fajok

1.2. KÖZÉPTERMETŰ (1– 2 m), ŐSHONOS MADÁRBIRSEK

Három faj tartozik ebbe a csoportba:

Cotoneaster integerrimus – Szirti madárbirs

Cotoneaster nebrodensis (C. tomentosus) – Molyhos madárbirs




clxxxv


Cotoneaster niger – Fekete madárbirs

Közös tulajdonságuk az 1– 2 m magas termet, a fonákjukon és gyakran a színükön is sűrűn molyhos, viszonylagnagyméretű (4– 5 cm-es) levelek, és a gyakran szőrös, fiatal hajtások.

Hazánkban száraz, meleg, köves helyeken, karsztbokorerdőkben fordulnak elő vadon. Mindhárom faj védett

növény, díszértékük elmarad a többi Cotoneaster fajétól. Díszfaiskolai forgalomban nem találkozunk velük.

1.3. ELFEKVŐ, KISLEVELŰ TÍPUS

Cotoneaster horizontalis – Kerti madárbirs

A legismertebb és legkedveltebb lombhullató madárbirsünk. Kecses ágrendszerével, csodás lombszínévelsokoldalúan felhasználható: szoliterként, sziklakertbe, rézsűmegkötésre vagy talajtakaró foltok kialakítására.

Hazája Nyugat-Kína. Közepesen szárazságtűrő és mérsékelten árnyéktűrő faj, jól bírja a városi levegőt.

1.4. APRÓ, TOJÁSDAD LEVELŰ, 1,5– 2 m MAGAS FAJOK

Cotoneaster divaricatus – Ragyogólevelű madárbirs

Kopasz, hegyes levelű, piros termésű. Hazája Közép- és Nyugat-Kína.

Cotoneaster nitens – Fényeslevelű madárbirs

Az előzőhöz hasonló, de feltűnően sima, sötétzöld, tompa csúcsos levelű, és előbb piros, majd feketésbordótermésű. Hazája Nyugat-Kína.

Cotoneaster dielsianus – Dústermésű madárbirs

Kissé ráncolt, fonákán erősen molyhos levelű, piros termése lapított gömb alakú. Hazája Közép- és Nyugat-Kína.

A klímánkat mindegyik faj kiválóan bírja, napra vagy félárnyékba egyaránt telepíthetők.

2. ÖRÖKZÖLD (HELYESEBBEN TÉLIZÖLD) FAJOK

A nálunk is telepíthető örökzöld madárbirsek a lombhullatóknál lényegesen igényesebbek: jó talajt, nyáronrendszeres vízellátást, lehetőleg párás mikroklímát és inkább félárnyékos, mint napos fekvést kívánnak. Napratelepítve állományszerűen alkalmazzuk őket, így kevésbé károsodnak a téli napsütés okozta élettani szárazságtólvagy a hidegektől. Az alább tárgyalt fajok – a hibridek kivételével – mind Kínából származnak.

Cotoneaster salicifolius – Fűzlevelű madárbirs

2 – 4 m-es, rendkívül alakgazdag faj, melynek a közelmúltig a következő fajtái voltak faiskolai forgalomban:

– –

’Gnom’ – Laposan a földre fekvő, tömött növekedésű fajta, apró, fényeslevelekkel. Házikertbe, sziklakertbe vagy (téli takarás mellett) kőedénybealkalmas.

– – ’Herbstfeuer’ – Földre fekvő ágrendszerével 50–60 cm magas, hullámosszőnyeget alkot. Ősszel piros terméstömegével és részben pirosra színeződőlombjával díszít. Viszonylag gyorsan nő, intenzív zöldfelületekentalajtakarónak alkalmas.

A C. salicifolius lombozata nálunk közepesen fagytűrő. A tél különösen a felálló termetűeket sújtja. Az elfekvőalakok a hó védelmében többnyire sikeresen áttelelnek. Mint korábban említettük, a faj és fajtáinak termesztéséta tűzelhalás iránti fogékonyság miatt betiltották, de a korábban kiültetett növények a kertekben, parkokban mégmegtalálhatók.




clxxxvi


Cotoneaster levéltípusok




clxxxvii


Örökzöld Cotoneaster fajok és fajták

Cotoneaster dammeri – Szőnyeg-madárbirs

A levelek színe fénylő, a fonákokon az erek (különösen a főér) erősen kiemelkedik, a májusban nyíló apró, fehérvirágok többnyire egyesével állnak.

– – ’Major’ (C.d. var. radicans) – Azalapfajnál erősebb növekedésű, nagyobblevelű. Ágai, hajtásai a földre fekszenek. Kitűnő, de igényes talajtakaró.

Cotoneaster ’Bella’

A C. dammeri ’Major’-hoz hasonló, de annál nagyobb levelű, robusztusabb termetű és edzettebb magyar fajta.30 –40 cm vastagságú örökzöld gyepet alkot. Elsősorban házikertbe való, de intenzív közparkban is megállja ahelyét.

Cotoneaster × suecicus ’Skogholm’(C. dammeri ’Skogholm’) – Svéd madárbirs

20 – 40 cm-es, elfekvő ágú cserje, 2– 3 cm-es, visszás tojásdad levelekkel. Agresszív növekedésű fajta, az egyiklegkiválóbb örökzöld talajtakaró. Egy átlagos (öntözött) közpark viszonyai közt évente 1– 1,5 m-es hajtásokatnevel, és 1–2 év alatt 50–60 cm vastag, tömött szőnyeget alkotva minimális ápolással a terület gyommentesentartható. Télen (és főleg napos fekvésben) a levelek egy része lefagy ugyan, de a többség zölden telel át.Egyetlen hátránya, hogy termésdísze nem túl dús.

Cotoneaster ’Coral Beauty’ (C. dammeri ’Coral Beauty’)




clxxxviii


40 cm körüli, elfekvő, sűrű ágú cserje, viszonylag kicsi (max. 2 cm-es), fénylő sötétzöld levelekkel és ősszelrengeteg piros terméssel.

Cotoneaster radicans – Kúszó madárbirs

A C. dammerihezigen hasonló megjelenésű (egy időben annak változataként forgalmazták), de levelei kisebbek

(1 –2 cm), felül tompa zöldek, fonákjukon az erek kevésbé kiemelkedők. A hajtások ívesen a földre hajlanak(40 – 60 cm-es hullámzó gyepet alkotók). Virágaik többnyire párosával állnak.

Hazája Délnyugat-Kína. Elsősorban házikertben vagy intenzív parkban árnyéki gyeppótlónak alkalmas.

– – ’Eichholz’ (C. dammeri ’Eichholz’) – Tömött növésű, talajtakarónak alkalmas.

Cotoneaster microphyllus – Kislevelű madárbirs

20 –70 cm között változó termetű, alacsony cserje. A faiskolák a földre fekvő, gyenge növekedésű, kerekdedlevelű var. cochleatus változatát forgalmazzák többnyire a faj nevén, házikerti felhasználásra.

Cotoneaster congestus – Havasi madárbirs

Visszahajló ágaival szorosan a földre vagy a sziklákra lapuló, lassú növekedésű cserje, 5– 8 mm-es levelekkel.Házikertbe való (sziklakert, kőedény).

A Cotoneaster nemzetség szaporítása: Az alapfajok magvetéssel szaporíthatók: az ősszel megszedett termésekegészben elrétegezhetők, majd kora tavasszal a rétegező anyaggal (és az elkorhadt terméshússal) együttvethetők. A magvak néha csak a 2. évben csíráznak ki. Ezt a módszert elsősorban a lombhullató fajoknálalkalmazzuk. Az örökzöldek (fajok és fajták) legelterjedtebb szaporításmódja a hajtásdugványozás: a C.

dammeri fajtái a téli és kora tavaszi hónapok kivételével bármikor, a többi örökzöld faj júniustól augusztusvégéig dugványozható.

4.1.29.6. Pyracantha – Tűztövis

Pyracantha coccinea – Közönséges tűztövis

2 –3 m magas, sűrű bokrú, tövises ágú cserje. 2– 4 cm-es, örökzöld levelei tojásdadok, vékonyak. Fehér virágairövid bugákban május–júniusban nyílnak. Borsónyi, korallpiros termései augusztus végétől sokáig díszítik a

bokrokat.

Hazája Dél-Európában és Kis-Ázsiában van; egyike a nálunk leggyakrabban felhasznált örökzöldeknek. Ebbennagy díszértéke mellett edzettsége és kezdeti gyors növekedése is szerepet játszik. Talaj iránt nem igényes, aközepes szárazságot jól elviseli. Tűri a városok szennyezett levegőjét, napon és árnyékban is megél. Lombjaigazából csak télizöld, tél végére sokszor megbarnul vagy megvörösödik és részben lehullik. A hűvös nyarúországrészben és kemény teleken a hajtásai is visszafagyhatnak, de tőből újr a kihajt.

Elsősorban nagyvárosokban összefüggő cserjefoltok kialakítására alkalmas, de nyírott sövényt is nevelhetünk

belőle. (Tövisei mindkét esetben átjárhatatlanná teszik.)

– – ’Kasan’ – Kúpos, tömör növekedésű fajta, narancspiros, gazdagterméstömeggel. Párás klímában (az alapfajhoz hasonlóan) megtámadja avarasodás, és a terméseket elfeketítve elcsúfítja a bokrot. (Nagyvárosban aszáraz, forró levegő miatt a fertőzés minimális.) A termelésből ésfelhasználásból fokozatosan kiszorítják a varasodás-ellenállásra és intenzívebbdíszre szelektált kerti hibridek.

Pyracantha hibridek

Az utóbbi évtizedekben Nyugat-Európában és az USA- ban az új tűztövisfajták széles skáláját állították elő. A

nemesítési cél a varasodás elleni ellenállóság és a díszérték növelése volt. A nálunk is telepíthető fajták a Pyracantha coccineanaknémely délkelet-ázsiai Pyracantha fajjal alkotott hibridjei. Közös tulajdonságuk a laza,„rácsos” ágrendszer, és az ágakat teljes hosszukban tömötten borító, apró termések tömege. Hajtásaik cs ak




clxxxix


gyéren szőrözöttek, leveleik fényesebbek, a terméskocsány pedig (a P . coccinea szőrös kocsányához képest)kopasz. A fajták általában varasodás-ellenállók (a szülők nem, vagy alig érzékenyek, és a ritka ágállás miatt atermésen és lombozaton nem ül meg a pára, így nem tud a gomba megtelepedni). Az utóbbi években megjelenttűzelhalás sajnos a Pyracantha fajtákat is megtámadja, bár a Cotoneaster ekhezképest sokkal kisebb mértékben.

Pyracantha’Orange Glow’




cxc


Pyracantha coccinea ’Kasan’

Nálunk a legismertebbek:

– – ’Golden Charmer’ – Termése mélysárga.

– – ’Mohave’ – Termése sötétpiros, igen dús.

– –

’Orange Charmer’, ’Orange Glow’ – Termésük narancsvörös.

– – ’Red Column’ (P. coccinea ’Red Column’) – Felálló sudarat és fiatalonkarcsú, később szélesebbé váló kúpkoronát nevel. Termése a

P.coccineaéhozhasonlóan elég nagy és gömbölyded: évjárattól függőensötétvörös vagy narancspiros színű. Sűrűbb növésű és edzettebb fajta, mint azelőbb felsorolt hibridek.

– – ’Soleil d’Or’ – Termése citromsárga.

– – ’Teton’ – Mereven felfelé törő habitusú, rengeteg sárgáspiros, sokáig azágakon maradó terméssel. Sajnos fagyérzékeny.

A felsoroltak a P.coccinea ’Kasan’ fajtánál sokkal díszesebbek, és elsősorban magánosan vagy ritkacsoportokba ültessük. Összefüggő cserjefoltként való telepítésük során hátrány, hogy a gyér ágrendszer miatt




cxci


fiatal korban is gyomosodnak. A nedvesség és a talaj iránt valamivel igényesebbek, mint a P.coccinea, és aleveleik is hajlamosabbak a téli fagyásra. Legkényesebb a ’Teton’ (néha tövig visszafagy), elég kényes még a’Soleil d’Or’ (lombja 2–3 évente lefagy).

A Pyracantha nemzetség szaporítása: Zöld- vagy félfás dugványozás júniustól szeptemberig, vagy – ha a lomb

még nem fagyott meg – egész december elejéig. Magvetéssel – bár jól csírázik – nem szaporítják.

Pyracantha és Chaenomeles levéltípusok

4.1.29.7. Chaenomeles – Japánbirs

A lombfakadás kezdetén nyíló, nagy, viasszerű virágaikkal díszítő, közkedvelt cserjék. Ágaik tövisesek. Apró,sárga birsalmatermésük erősen illatos, de keserű, nem ehető (kompót ízesítésére viszont kiváló).

Magyarországon két, Japánból származó alapfajjal, illetve azok hibridjeivel találkozhatunk.

1. ● A fiatal hajtások molyhosak vagy szőrösek. A vesszők± bibircsesek

2.

●● A fiatal hajtások kopaszak, a vesszők nem bibircsesek Ch. speciosa

2. ● A levelek 3 –5 cm hosszúak, csipkés szélűek Ch. japonica

●● A levelek nagyobbak, élesen fűrészesek Ch. × superba

Chaenomeles japonica – Téglapiros japánbirs

Mintegy méteresre növő, terjedő tövű cserje, élénk téglapiros virágokkal. Termései gömbölydedek, vesszőitöbbé-kevésbé bibircsesek. A tiszta fajjal kertben viszonylag ritkán találkozunk, mert a későbbi, nemesítettfajták díszértékben felülmúlják.

Chaenomeles speciosa – Pompás japánbirs

Az előzőnél gyakrabban fordul elő, különösen a régi kastélykertekben. 1,5–2m magas, csak kismértékbensarjadzó cserje, közepes növekedési eréllyel. Fiatal hajtásai kopaszak, vesszői nem bibircsesek. A magrólszaporított alapfaj virágai többnyire pirosak vagy élénk rózsaszínűek, termése pedig hosszúkás, palackszerű.

– – ’Brilliant’ – Világos- és sötétrózsaszín között váltakozó árnyalatú virágaiegyszerűek.

– – ’Nivalis’ – Virágai fehérek, egyszerűek. Erős növekedésű (2 m) fajta.






cxciii


homokot és a szikes talajt is. Mindennek ellenére a korábban említett problémák miatt díszfaiskolákban ritkántalálkozunk vele. Csemetéit erdészeti csemetekertekből lehet többnyire beszerezni: gyümölcsfák alanyául vagyextenzív fásításoknál elegyfának vagy erdősávok lezárására használják. Edzettsége miatt hazai díszkertészetiszelekciója folyamatban van (’Veszprémi’ – tömött tojás alak, ’Márkói’ – laza oszlopkorona; ’Bihar’ – gömbkorona).

Pyrus communis – Nemes körte

Nálunk ez a név a gyümölcseiért termesztett körték kultúrkörét takarja.

– – ’Beech Hill’ – 8 m-es, keskeny oszlopkoronát nevelő, mereven felálló oldalágú.Levelei a Pyrus pyraster érehasonlítanak.

Pyrus elaeagrifolia – Ezüstöslevelű díszkörte

5 – 10 m-es, felálló ágrendszerű fa. Levelei keskeny elliptikusak vagy lándzsásak, színükön és fonákukon fehérenmolyhosak. Termése viszonylag nagyméretű (zölddió nagyságú), édeskésen fanyar.

Hazája Kis-Ázsia. Jól bírja a szikes talajt és a szárazságot. Hátránya, hogy ez is kissé tövises faj .

Pyrus nivalis – Hófehér körte

Az előző fajhoz hasonló termésű és megjelenésű, de növekedése lassúbb, termete zömökebb, levelei tojásdadok,sűrűbben molyhosak. Védett!

Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon az Északi- és Dunántúli-középhegység déli lejtőin, bokorerdőkben elszórtan található. Napos, meleg helyet szeret.

– – ’Kartália’ – Széles oszlop alakú magyar fajta.

2. CSERESZNYE NAGYSÁGÚ VAGY KISEBB, BOGYÓSZERŰ TERMÉST HOZÓ FAJOK, ATERMÉSRŐL LEHULLÓ CSÉSZÉVEL

Pyrus betulifolia – Nyírlevelű körte

10 – 12 m-re növő, gyors növekedésű fa, lazán elhajló, gyéren tövises ágakkal. Levelei rombusz alakúak, puhák;kihajtáskor gyéren (lisztesen) molyhosak, később színük lekopaszodik. Őszi lombszíne csodálatos bíborvörös.Termésének érdekessége, hogy lehullik róla a csészelevél, így éretten barna, parás héjú, cseresznyeméretű

bogyóra hasonlít.

Hazája Kína. Közepes igényű, gyors növekedésű és jól átültethető faj.






cxcv


Az utóbbi ötven évben az USA- ban intenzíven foglalkoztak a faj nemesítésével fénylő, egészséges lombozata és jó várostűrése miatt. Ennek eredményeképp tövistelen, többé-kevésbé szabályos tojásdad koronájú fajták egészsorát hozták létre.

Hazája Kína.

– – ’Capitol’ – Kezdetben keskeny, később kissé szélesebb hengeres oszlopkoronátnevelő fajta. Oldalágai mereven felfelé állnak. Levelei bőrszerűek: nyároncsillogó sötétzöld színűek, ősszel bíborvörösre színeződnek. Gazdagonvirágzik, de termést keveset hoz.

– – ’Chanticleer’ – Nálunk elsősorban ez a széles oszlopos fajta van forgalomban,de a többiek elterjedése is várható. Levelei a nemes körte leveleihez hasonlóak,de valamivel húsosabbak és fénylőbbek, termésük a P.

betulifoliaéraemlékeztetően bogyószerű, de valamivel apróbb.

A Pyrus nemzetség szaporítása: A vad fajokat többnyire magvetéssel szaporítják ősszel vagy rétegezés utántavasszal a szabadba. A fajtákat P. betulifolia vagy (gyakrabban) P. pyraster magcsemetéire szemzik. Ez utóbbi

alanyon gyakori átiskolázást igényelnek.

Pyrus és Malus habitus

4.1.29.9. Malus – Alma

Díszkertészeti és gyümölcstermesztési szempontból egyaránt igen fontos nemzetség. A díszként ültetett fajok,fajták, ill. azok szülőfajai eredeti hazájukban a mi tölgyeseinkhez hasonló társulások alsó koronaszintjében vagy

peremén élnek vadon. Többségük ezért jól bírja klímánkat, és a szélsőségek kivételével csaknem mindenkertben vagy parkban megél. Nagy értékük, hogy virágukkal és termésükkel egyaránt díszítenek, sőt színeslombú fajták is vannak közöttük. Nemesítésükkel már régóta és sok helyen foglalkoztak és foglalkoznak ma is.Hazai faj- és fajtaválasztékuk korábban is gazdag volt, az utóbbi tíz évben pedig rengeteg új fajtávalgyarapodott. Az igen széles választékból részletesen csak a már bevált fajokat és fajtákat ismertetjük. A régi ésúj fajták bélyegeit táblázatos formában foglaljuk össze.

A Malus fajok és fajták összehasonlítása a 10. táblázatban található.






cxcvii


2. MALUS HIBRIDEK

Többszörös keresztezés eredményeképp létrehozott fajták tartoznak ide. Egy részüket különböző – tulajdonképpen fajtatípus értékű – hibridfaj-csoportokhoz sorolják, másokat fajnév nélkül, csupán a nemzetségés a fajtanév megjelölésével forgalmazzák. A jelenleg leginkább elterjedtek az alábbiak:

2.1. „NORMÁL” TERMETŰ FAJTÁK

Malus × purpurea – Piros díszalma

(M. atrosanguinea × M. niedzwetzkyana)

Ez a piros virágával és őszi piros terméstömegével kettős intenzív díszt adó faj, fajtái, valamint a hasonlómegjelenésű egyéb hibridek ma a legnépszerűbbek hazánkban. Széles termetű, alacsony fa vagy bokor. Levelei

kihajtáskor pirosak, gyakran nyáron is pirosaszöldek maradnak. Hajtásai, vesszői barnásvörösek, kezdetbenkissé molyhosak, később kopaszak. Virágai a többi díszalmáéhoz hasonlóan április végén–május elején nyílnak.Jókora cseresznye nagyságú, piros almácskái sokáig, gyakran december közepéig a növényen maradnak.

Malus ’Eleyi’ (M. × purpurea ’Eleyi’)

A M. × purpurea alakkörhöz tartozó régi, de még mindig versenyképes fajta. A faiskolában gyorsan és egyenestörzset nevel. A kertben pirosan kihajtó, egészséges lombozata, nagy, szimpla, piros virágai és piros terméseiteszik értékessé.

Malus ’Royalty’

A M. × porpurea fajtáihoz hasonlóan piros virágú és termésű, de a termete valamivel zömökebb, növekedésegyengébb. Ezt ellensúlyozza a sokkal díszesebb megjelenés: sötétbordó virág, csaknem feketésvörös termés ésvessző, csillogó sötétpiros, merev levélzet.

Malus ’Van Eseltine’

3 –5 m magasra növő, a csoport többi tagjához képest mereven felálló ágú fácska. Koronája kezdetben csaknem

oszlop, később tölcsér alakú. Virágai bimbóban sötét-, később élénkrózsaszínűek, teltek. Termésszíne barnássárga. Virágzásban az egyik legszebb díszalma.




cxcviii


Malus levéltípusok

2.2. CSÜNGŐ KORONÁJÚ FAJTÁK

Malus ’Cheal’s Weeping’

Kis ívben, szinte függőlegesen lecsüngő ágú fácska. Virágai egyszerűek, élénkrózsaszínűek, termése 2– 3 cm-es, piros, jó ízű.

Malus ’Piroska’ (M. × purpurea ’Piroska’)

Magyar fajta, ágai ívesen oldalra hajlanak, majd lecsüngenek. Virága, lombja és termése a M. × purpureáéhozhasonló.

Malus ’Red Jade’

Széles ívben lecsüngő ágú, szomorú fa. Levelei keskeny elliptikusak, üde zöldek. Virágai bimbóban piroslók,kinyílva rózsaszínűek, majd fokozatosan kifakulnak. Termése élénkpiros, jókora borsó nagyságú, a csésze

lehullik róla.

2.3. KESKENY OSZLOP ALAKÚ FAJTÁK

Az ún. Ballerina-almák tartoznak ebbe a csoportba. A Ballerina-almák tulajdonképpen olyan házikertigyümölcsfa-fajták, melyek kevés helyet foglalnak és az ízletes gyümölcs mellett szép díszt is adnak. 2– 2,5 m

magasra növő, zömök, felálló sudarakon rövid oldalhajtásokat hoznak, így keskeny oszlopformájukat életükvégéig megtartják. Virágaik (a pirosat nyíló ’Maypole’ kivételével) bimbóban pirosak, kinyílvafehéresrózsaszínűek. 6–8 cm átmérőjű almáik fajtától függően pirosak, zöldek, sárgák vagy cirmosak. Igenigényesek és a többi (gyümölcstermő) almához hasonlóan rendszeres metszést és növényvédelmet kívánnak.

A Malus nemzetség szaporítása: Az alanyokat tavaszi magvetéssel szaporítják, magját decembertől rétegeznikell! A termesztett fajokat és fajtákat szemzik a gyümölcstermő almák valamelyik alanyára. (Az M 106 -os

alanyon hamar és gazdagon virágoznak, illetve teremnek. M 111-es alanyon erős lesz a növekedés, de valamivelkésőbbi és gyérebb a virág- és termésdísze.)




cxcix


4.1.29.10. Sorbus – Berkenye

Az egész északi félgömbön elterjedt, rendkívül faj- és alakgazdag nemzetség. Ez nemcsak a fajon belüli nagyváltozatosságból ered, a formák (és fajták) számát hibridek is növelik. A Kárpát -medencében különösen a S.

aria és a vele egy szekcióba tartozó, hasonló megjelenésű fajok (pl. S.graeca) kereszteződnek aS.torminalisszalés a S. aucupariaval.A hibridek érdekes tulajdonsága, hogy apomixis útján állandósult fajokká

alakulhatnak, önálló (gyakran csak egy völgyre korlátozódó) elterjedési területtel.

Az alapfajok közti morfológiai különbség szembetűnő, míg a köztes fajok egy-egy származási csoporton belülelég nehezen különíthetők el egymástól. A Sorbus nemzetség kertészetileg legfontosabb képviselőit ezértszármazás szerint csoportosítva ismertetjük (csaknem minden faj, ill. fajta május közepe táján virágzik,termésével pedig augusztus közepétől vagy szeptembertől december elejéig díszít).

A hibrid származású fajokra jellemző még az erős heterofilia: a fiatal, még nem termő példányok leveleiáltalában sokkal erősebben tagoltak, mint az idős, termőre fordult példányokon. Ez utóbbiakon is nagykülönbségek vannak a korona aljából fejlődő meddőhajtások és a koronában elhelyezkedő termőhajtások leveleiközött. Mivel a legstabilabban a termőhajtások tekinthetők (már nem változnak tovább) az alábbi határozókulcselsősorban ezek levélformáját veszi tekintetbe.

A Sorbus fajok és fajták összehasonlítása a 13. táblázatban található.

I. A levél szárnyasan összetett, de legalább alul különálló levélkepárral

1. ● Az egész levél páratlanul szárnyasan összetett 2.

●● Csak a levél alján van 1–4 levélkepár 3.

2. ● A termés skarlátpiros S. ancuparia

●● A termés narancssárga S. × arnoldiana’Golden Wonder’

3. ● A levél 8–10 oldalérpáros, alul 1– 2levélkepárral S. × hybrida’Gibbsii’

●● A levél 10–14oldalérpáros, alul 1–4levélkepárral S. thuringiaca

II. A levél egyszerű

1. ● A levél tagolatlan, csak fogazott S. aria

●● A levél karéjos, hasadt vagy szeldelt 2.

2. ● A levélkaréjok, -szeletek lekerekített csúcsúak 3.

●● A levélkaréjok, -szeletek hegyes csúcsúak 5.

3. ● A levél alapja majdnem a főérig szeldelt S. borbasii

●● A levél alapja nem szeldelt 4.

4. ● A levél fonáka fehéren molyhos S. dacica

●● A levél fonáka szürkén nemezes S. intermedia

5. ● A levél 3–5 érpáros, az alsó osztat hosszú, a főérre S. torminalis




cc


majdnem merőleges

●● A levél 5–8 érpáros, csak karéjos, az alsó osztat neméri el a fél levéllemez felét

6.

6. ● A levél fonáka csak kihajtáskor kissé molyhos, későbbkopasz

S. decipientiformis

●● A levél fonáka őszig gyéren szőrös vagy molyhos 7.

7. ● A levél tojásdad, a termés hosszúkás S. degenii

●● A levél széles tojásdad, a termés gömbölyű vagy csakalig nyújtott

S. rotundifolia

1. ALAPFAJOK

Sorbus aucuparia – Madárberkenye

10 – 12 m-es, laza koronájú fa, az akácéra emlékeztető, páratlanul szárnyalt levelekkel. Levélkéinek vállafeltűnően ferde, fogaik szétállók. Virágai nagy, lapos sátorban nyílnak, termései kb. borsó nagyságúak,skar látpirosak. Mivel kedvelik a madarak (és talán a száraz klíma miatt is), a nagyvárosokban 3–4 hétnél ritkándíszít tovább, és szeptember végén többnyire lehullik.

Hazája Európától egész Nyugat-Szibériáig terjed, ahol a bükkösök vagy fenyveserdők övében él vadon. Nálunkis az ország hűvös, párás klímájú hegyvidéki erdeiben találkozhatunk vele. Igényes növény, az országcsapadékos területeire, egyéb helyeken pedig csak öntözött parkba való.

– – ’Edulis’ (S. aucuparia var. moravica) – Középmagas fa, kezdetben keskeny,később szélesebb ovális koronával. Savanykás-édes termése ehető.

Megjegyz é s: A S. aucuparianak számos, ugyancsak páratlanul szárnyalt levelű rokon faja él az északi félgömbhűvös éghajlatú vidékein. Egy részük rendkívül dekoratív, ezért Nyugat-Európában egyre divatosabbá válik: atermésük nemcsak piros, de bíborlila, aranysárga vagy fehér is lehet, szép kontrasztot adva az ősszel pirosraszíneződő lombozattal.

Sorbus aria – Lisztes berkenye

5 –15 m magas, széles, hengeres koronájú fa vagy cserje. Tojásdad levelei kezdetben felül nemezesenmolyhosak, később fénylő sötétzöldek. A fonákuk fehéren molyhos. Mintegy 1 cm átmérőjű, gömbölydedtermése vörös vagy narancssárga színű, néhány világosabb ponttal. Húsa megérve lisztes, édes-kesernyés.

Hazája Európa, Északnyugat-Afrika. Magyarországon hegyvidéken, üde tölgyesekben, szurdokerdőkben él

vadon. Védett! Jó kerti viszonyokat kíván. Faiskolai termesztését 2001-től betiltották a tűzelhalásra valófogékonysága miatt.

– – ’Favorit’ – Magyar nemesítésű fajta, keskeny tojásdad (majdnem oszlop alakú)koronával. Az eddigi tapasztalatok szerint ellenállóbb a tűzelhalással szemben,mint a nyugat-európai típusok.




cci


Sorbus levéltípusok

Sorbus torminalis – Barkócaberkenye




ccii


Hazánkban a legnagyobbra növő és a legedzettebb Sorbus faj, hosszú élettartammal. 10–15, ritkán 20 m-es fávánő, csonka kúp vagy szabálytalan gömb alakú koronával. A többi fajnál valamivel később, május végén - júniuselején virágzik. Külön értéke, hogy lombja ősszel pirosra színeződik. Termése hosszúkás vagy körte alakú,éretten barna színű és végül megpuhul (szotyósodik), a naspolyára emlékeztető, igen kellemes ízű.

Hazája Észak -Afrikától Európán át Kis-Ázsiáig terjed. Hazánkban főleg a közepesen száraz vagy száraz

tölgyesekben fordul elő. A legedzettebb Sorbus faj, kertben mégis ritkán találkozunk vele. Ennek az az oka,hogy a vadkörtéhez hasonlóan ritkás karógyökérzetet nevel, így sorfa méretűvé nevelve rosszul tűri az átültetést.A jó gyökerű körte- vagy berkenyealanyokon viszont megmaradása bizonytalan (összeférhetetlenség). Fiatal (2– 3 éves) csemetéi az erdészeti csemetekertekből szerezhetők be.

2. AZ ARIA SZEKCIÓ ÉS A S. AUCUPARIA KÖZÖTTI FAJOK

Leveleik – különösen fiatal korban – részben az egyik, részben a másik szülőfajra hasonlítanak: alsó részükbenvagy harmadukban párosan szárnyaltak, a csúcsuk felől tompán és karéjosan egyszerűsödnek. Idős korban alevélformájuk tölgylevélszerűen karéjossá válik, csupán néhány – a S.aucupariáhozközelebb álló – faj időskorileveleinek alapi részén található 1–2, a főérig szeldelt levélkaréj vagy levélkepár. E változékonyság miattmindig csak a virágos hajtásokon található időskori leveleket vehetjük a meghatározás során számításba.Termésük piros, valamivel ritkább fürtű és nagyobb méretű, mint a S.aucupariáé,de kisebb, mint a S.ariáé.

Sorbus dacica – Erdélyi berkenye

Tojásdad koronájú kis fa, ritkábban bokorfa. Levelén a karéjok a fél levéllemez közepéig érnek. Közepesszárazságot még elvisel.

Hazája Erdély.

– – ’Torda’ – Jó növekedési erélyű, egyenes törzsű, szép lombú fajta.

Sorbus intermedia – Svéd berkenye

Az előző fajhoz hasonló megjelenésű, de annál valamivel erőteljesebb növekedésű faj. Észak -Európában igen

kedvelt. Nálunk elsősorban alanynak használják, de parkfának, sorfának megnevelve is jól mutat. Talajainkat (ameszes talajt is), jól, a klímánkat közepesen tűri.

Hazája Észak -Európa.

Sorbus × hybrida ’Gibbsii’ (S. aucuparia × S. intermedia)

A S. dacicahozhasonló megjelenésű és igényű, észak -európai fajta. Egyenes törzset, tömött csonkakúp alakúkoronát nevel.

Sorbus borbasii – Borbás-berkenye

Nagy bokor vagy kisebb fácska. Levelei a fél lemez közepéig vagy mélyebben karéjosak, és a legalsó 1– 2

levélkaréj a termőhajtások alsó levelein is a főérig hasad. Korán érő, sötétvörös termését nem szeretik amadarak, ezért augusztus elejétől sokszor december végéig is díszít termésével.

Hazája a Déli-Kárpátokban van. Normál kerti viszonyokat igényel. Többtörzsű parkfának nevelve alegdekoratívabb, de egytörzsesen kis koronájú fa is alakítható belőle.

– – ’Herkulesfürdő’

A parkokban elsősorban ezzel a dúsan termő fajtájával találkozunk.




cciii


Sorbus fajok levéltípusai

Sorbus × thuringiaca – Türingiai berkenye




cciv


Az eddig felsorolt fajok közül ez áll a legközelebb a S.aucupariához:hosszú leveleik a fiatal növényekenlegalább kétharmadukban, de néha csaknem teljesen páratlanul szárnyaltak, míg az idős példányok levelein alulcsak 1 –4 pár levélke található. Ezek fölött a levél egyre csökkenő mértékben karéjos, és a levélcsúcs közelébenmár csak fogazott. Termésdísze, termete és igényei a S. aucupariáéhozhasonlóak.

– –

’Fastigiata’ – Oszlopos termetű (5–10 m magasra növő).

3. AZ ARIA-SZEKCIÓ ÉS A S. TORMINALIS KÖZÖTTI ALAKOK

Leveleik többé-kevésbé karéjosak és a levélkaréjok a S.torminaliséhozhasonlóan kihegyezettek. A legalsó karéjazonban az említett fajtól eltérően nem ér el a fél levéllemez közepéig. Termésük gömbös vagy hosszúkás,sárgásbarna vagy barnáspiros, erősebben vagy gyengébben lenticellás. Szárazságtűrésben, edzettség ben

általában a S. torminalishozállnak közelebb.

Sorbus decipientiformis – Keszthelyi berkenye

Kúp alakú, sűrűn elágazó, középnagy koronájú fa. Bőrszerű levele deltoid alakú, egyenletesen fogazott,sárgászöld, fényes; fonáka kihajtáskor gyengén molyhos, később csupasz. Ősszel sárgásbarnára színeződik.

Termése körte alakú, fényesbarna, fehér, apró pettyekkel. Védett!

– – ’Vallus’ – Erős növekedésű, átmenő sudarat és tömött koronát nevelő, magyarfajta.

Sorbus rotundifolia – Kereklevelű berkenye

Egyenes törzsű, kis vagy középtermetű fácska, felül kissé kihegyesedő, gömbölyded koronával. Őszi lombszíneegyedülállóan szép, először csak a legfelső levelek lesznek fénylő barnáspirosak, majd ez a pirosság felülrőllefelé fokozatosan elborítja az egész koronát. Termése a S.torminaliséraemlékeztet, de kerekebb és kissé

piroslóbb.

Hazája a Kárpát-medence északi és nyugati részén van, tölgyesekben fordul elő.

– – ’Bükk Szépe’ – Formás koronájával, intenzív termésdíszével és tartós őszilombszínével egyik legértékesebb berkenyénk. Különösebb igényei nincsenek,a szárazságot is elviseli, nem túl szennyezett levegőjű városrészbenutcafásításra alkalmas. A kártevőkkel és betegségekkel szemben viszonylag

ellenálló.

Sorbus degenii – Dégen-berkenye

Levele és termése egyaránt nagyon hasonlít a S.torminaliséra,de a levelek valamivel sekélyebben karéjosak: azalsó karéj a fél lemeznek kb. egyharmadáig ér. Fonákuk – a S.torminalis lekopaszodó levélfonákával szemben –

a nyár végéig ritkás zöldesszürkén molyhos marad. Őszi lombszíne barna.

A Vértes közepesen száraz karsztbokorerdőiben vagy északi füves lejtőin honos. Védett! AS.torminalisszalcsaknem azonos növekedési erélyű és tűrőképességű, vele gyakorlatilag azonos díszt adó faj.Előnye, hogy valamivel jobban tűri saját gyökerén az átültetést.

– – ’Csákvár’ – Szabályos koronaformájú.

4. EGYÉB ALAKOK

Sorbus ’Gran Sasso’

Tojásdad koronát nevelő kis fa. Bőrszerű levelei kicsik, kerekdedek, gyengén fűrészesek. A levél színemélyzöld, erősen fényes, fonáka fehéren molyhos, sűrűn erezett. Lombja ősszel barnássárgára színeződik. Pirostermése hosszúkás, középnagy. Kiskertekbe vagy parkokba alkalmas magyar fajta.




ccv


Sorbus × arnoldiana ’Golden Wonder’ – Sárgatermésű madárberkenye

(S. aucuparia × S. discolor)

Kisméretű, széles kúp alakú koronát nevelő fa, gyakran soktörzsű. Páratlanul szárnyaltan összetett levele ősszelélénksárga- pirosas színben pompázik. Tojásdad alakú termése már augusztusban sárgára, világos narancssárgára

színeződik. Savanyú talajt kedvel, de a kissé meszes talajokon is szépen fejlődik.

A Sorbus nemzetség kertészeti szerepe:

Szép lombjukkal, májusban nyíló virágukkal, ősszel színes termésükkel tartósan díszítő, igen dekoratívmeg jelenésű kisebb fák vagy nagy bokrok. Egy részük sorfaként is felhasználható, de a parkokban többtörzses,tövétől ágas fának nevelve mutatnak a legjobban. A gyümölcsfákhoz hasonlóan hajlamosak az alternanciára,

azaz egy-egy gazdagon termő évet többnyire egy kevésbé gazdag „kihagyó” év követ. Várostűrésükszármazástól függően változik. A magasabb hegyvidékről származó S.aucuparia, S. aria és hibridjeik a miklímánkban legyengülnek, ezért a pajzstetűre és a farontó lepkére elég érzékenyek. (A tűzelhalás -érzékenységmiatt a S.aria termesztését betiltották. Elképzelhető, hogy ez a lista a jövőben sajnálatosan bővülni fog,elsősorban ebből az alakkörből.) Szennyezett és meleg városi levegőn legyengülve a kártevők fellépésénekfokozottabban ki vannak téve, növényvédelmükre ezért különösen ügyelni kell. Ahol e tényezők igen erősenhatnak – pl. egy nagyváros utcáin –, lehetőleg ne alkalmazzuk őket.

Nagyvárosokba megfelelőbbek a S.torminalis származékai (S. rotundifolia, S. degenii): a pajzstetűvel szembeninkább ellenállóak és a farontó lepke hernyója is kevéssé károsítja őket. Erősen szennyezett viszonyok közéazonban ezek sem valók. Folyamatban van (Alsótekeresen) az edzett, endémikus Sorbus kisfajok továbbiszelekciója. A közeljövőben ezért a szortimens változása várható.

A Sorbus nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítják, rétegezés után tavasszal a szabadbavetve. A S. degenii, S. dacica, S. borbasii így jól szaporítható: sokat terem, jól csírázik és kiegyenlítettmagpopulációt ad. A köztes fajok némelyike csak kevés magot terem, vagy nem ad kiegyenlített magpopulációt.Többségüket, valamint a fajtákat ezért szemzik. Alanyként egy időben elterjedten alkalmazták a birset. Hátrányavolt, hogy tulajdonképpen törpésítő alany, ugyanakkor gyökérzete bojtos, de sekély elhelyezkedésű és nem elégstabil (megdőltek rajta a fák). Helyette ma Magyarországon inkább a S.intermedia magcsemetét használják. Ezaz apomiktikus faj teljesen kiegyenlített populációt ad, rajta a fentebb felsoroltak jól erednek és későb b nem hoz

tősarjakat (nem kell vadalni).

Sorbus és Crataegus habitus

4.1.29.11. Crataegus – Galagonya

Nagytermetű, tövises bokrok, amelyek idővel kisebb, lapos koronájú fává nőhetnek. Május–júniusban nyílófehér virágukkal, ősszel tömeges termésükkel, némely esetben pedig szép lombjukkal díszítenek. A nemzetségképviselői az északi félgömbön a száraz, félszáraz területek pionír cserjéi, klímánkat ezért egy-két kivételtől

eltekintve jól tűrik. Parkjainkban sok fajjal találkozunk, közülük csak a honos fajokat és néhány fontosabb típusegy-egy egzóta képviselőjét ismertetj




ccvi


1. ● A levelek tagolatlanok 2.

●● A levelek tagoltak 3.

2.

●

A levelek fonáka kopasz

C. crus-galli

●● A levelek fonáka szőrös C. × lavallei

3. ● A levelek 1,5 – 5 cm-esek, 3 – 5 karéjúak 4.

●● A levelek 5 – 10 cm-esek, 5 –11 karéjúak 5.

4. ● A levelek a fél levéllemez közepénél mélyebbenszeldeltek vagy hasadtak

C. monogyna

●●

A levelek sekélyen karéjosak. Az öblök nem terjedneka fél levéllemez közepénél tovább

C. laevigata

5. ● A levelek fonáka kopasz C. pinnatifida

●● A levelek fonáka sűrűn szőrös C. nigra

Lombozat szerinti csoportosításuk:

1. Mélyen karéjos levelű fajok

2. Tagolatlan, vagy csak egészen sekélyen karéjos levelű fajok

1. MÉLYEN KARÉJOS LEVELŰ FAJOK

Crataegus monogyna – Egybibés galagonya

Virágjában egy bibeszál van, a vörös termés egymagvú. 3– 5 cm-es levelei a fél levéllemez közepénélmélyebben – néha majdnem a főérig – karéjosak.

Hazája Európa, Észak -Afrika, Nyugat-Ázsia. Nálunk száraz tölgyesekben, bozótosokban fordul elő. Alegigénytelenebb, igen szárazságtűrő fajok egyike. Az alapfajt a díszfaiskolák alanynak használják, késznövénnyé ritkán nevelik. Alkalmas lenne extenzív parkokba, és kiváló nyírott sövény nevelhető belőle.

– – ’Stricta’ – Oszlopos növésű fajta.

Crataegus laevigata (C. oxyacantha) – Cseregalagonya

Virágjában általában két bibeszál van és a borsó nagyságú, piros termés kétmagvú. 2– 5 cm-es levelei legfeljebb

a levéllemez feléig karéjosak, a levélhasábok tompák.

Hazája Európa, Észak -Afrika. Hazánkban a párásabb klímájú, üdébb talajú területeken (gyertyános -tölgyes, bükkös régió) fordul elő. Némi szárazságot még elviselő faj.

– – ’Paul’s Scarlet’ – Virágai teltek, sötét kárminpiros színűek. A legszebb,leggyakrabban ültetett díszgalagonyánk.

Kevésbé elterjedt a:




ccvii


– – ’Plena’ – Fehér, teltvirágú fajta.

– – ’Rosea Plena’ – Világos rózsaszín, teltvirágú.

A fajtákat C.monogyna alanyon törzses fává nevelve utcafásításra is használják; jól tűrik a szennyezett levegőt

és elviselik a szárazságot.

Crataegus pinnatifida – Szárnyaltlevelű galagonya

3 – 4 m-es, merev ágú bokor vagy kis fa, nagy, fehér virágokkal és hosszúkás, 2– 3 cm-t is elérő, fényespiros,aprón pontozott terméssel. Koronája ősszel fénylő pirosra színeződik.

Hazája Észak -Kína.

– – ’Tahi’ – Gazdagon termő és jól színesedő levelű, magyar fajta.

Crataegus nigra – Fekete galagonya

Az összes egyéb ismertetett fajtól eltérően a termése fekete. Levelei kétszer nagyobbak az első két faj leveleinél,a fonákukon sűrűn molyhosak.

Hazája Délkelet-Európa, nálunk ártéri ligeterdőkben fordul elő. Kertészeti jelentősége csak a tájfásításban van.

2. TAGOLATLAN VAGY CSAK EGÉSZ SEKÉLYEN KARÉJOS LEVELŰ FAJOK

Crataegus crus-galli – Egyenestövisű galagonya, sarkantyús galagonya

Fénylőbarna színű, hosszú, vékony töviséről télen is felismerhető. Levelei hosszúkás vagy visszás tojásdadok, bőrneműek, ősszel szép sárgáspirosra színeződnek. 1 cm-es termése fénytelen sötétpiros.

Hazája Észak -Amerika.

Hozzá hasonló megjelenésű, de valamivel keskenyebb levelű faj a C. × prunifolia – szilvalevelű galagonya.

Crataegus × lavallei (C. × carrierei) – Fényeslevelű galagonya

(C. crus-galli × C. pubescens)

Az eddigi terebélyes vagy ellaposodó koronájú fajoktól eltérően felálló ágrendszerű, tojásdad alakú, nagy bokorvagy kisebb fa. Vesszői, fiatal ágai sárgászöldek, gyéren tövisesek. Tompazöld levelei a fonákukon molyhosak,és igen későn, többnyire csak novemberben hullanak le. Nagyméretű, hosszúkás, narancsvörös terméseicsaknem egész télen át fennmaradnak. Az eddig tárgyalt galagonyáknál igényesebb faj, száraz vagy félszárazhelyen gyengén fejlődik.

A Crataegus nemzetség szaporítása: A fajokat magvetéssel szaporítjuk. A magot rétegezni kell és tavasszal aszabadba vetni. Elfekvésre hajlamos. A fajtákat és a hibrideket szemzik az egybibés galagonya vagy valamelyikközelálló faj magcsemetéire.




ccviii


Crataegus, Amelanchier, Kerria, Potentilla és Rhodotypos levéltípusok

4.1.29.12. Amelanchier – Fanyarka




ccix


1. ● A 2,5 – 4,5 cm-es levelek lekerekített csúcsúak A. ovalis

●● A 4,5 – 8,5 cm-es levelek hegyes csúcsúak A. lamarckii

Amelanchier ovalis – Szirti fanyarka

1 –2 m magasra növő, kerek levelű, őshonos faj.

Hazája Északnyugat-Afrikától Dél-Európán a Kaukázusig terjed. Magyarországon a Dunántúli-középhegységben a Gerecsétől a Keszthelyi-hegységig fordul elő. Száraz karsztbokorerdőkben, mészköves,dolomitos lejtőkön vagy sziklagerinceken él. Védett növény, kertészeti jelentősége nincs.

Amelanchier lamarckii – Rézvörös fanyarka

5 – 10 m-es, kúp alakú, nagy bokor vagy kis fa, hosszúkás levelekkel. Díszét tömeges április végi–május elejifehér virágai adják. Kékesfekete, ehető termése júniusban érik, hamar elhordják a madarak. Lombja ősszel asárgától a tűzvörösig sokféle árnyalatra színeződik.

Hazája Észak -Amerika keleti része. Nyirkos talajt kedvel, de normál kerti viszonyok közt is jól fejlődik. Afaiskolák gyakran A. canadensis néven forgalmazzák.

Az Amelanchier nemzetség szaporítása: Magvetés (rétegezés után) a szabadba vagy szemzés Sorbus aucuparia,S. intermedia, Crataegus monogryna vagy Pyruspyraster alanyra.

4.1.29.13. Kerria – Boglárcserje

Kerria japonica – Kínai boglárcserje

1,5 –2 m magas, széles növésű cserje, csillogózöld, felálló vesszőkkel és ágakkal. Sárga virágai április végén– májusban nyílnak.

Hazája Kína, onnan került át a japán kertekbe, ahol első példányait leírták és elnevezték a botanikusok. Az

egyszerű virágú alapfajt kertbe viszonylag ritkán ültetik.

– – ’Picta’ – Fehéren szegélyezett levelű fajta, inkább félárnyékba való, jólöntözött talajba.

– – ’Pleniflora’ – Igen elterjedt ez a tömvetelt virágú, buja növekedésű fajta.Közepes igényű, a szélsőségek kivételével mindenhol kielégítően fejlődik,napon és félárnyékban egyaránt.

Szaporítása: Kisebb tételeket tőosztással vagy sarjak leválasztásával szaporíthatunk, üzemileg pedig fás - vagy

zölddugványozással.




ccx


Kerria japonica ’Pleniflora’

4.1.29.14. Potentilla – Pimpó

Potentilla fruticosa – Cserjés pimpó

50 –150 cm magas, sűrű, vékony ágrendszerű cserje. Kicsi levelei páratlanul szárnyasan összetettek. Sárgavirágai május elejétől augusztus végéig csaknem folyamatosan nyílnak.

Az egész északi félteke mérsékelt égövén honos, de a miénknél kiegyenlítettebb és csapadékosabb klímájúterületeken. Nyugat-Európában igen kedvelt: alacsony, virágzó cserjefoltokban, virágos jelzősövénynek vagy(előkertben) szoliterként is rengeteg fajtáját ültetik a hófehértől a csaknem pirosig terjedő virágszínben. A miklímánkban elsősorban házikertbe és intenzíven fenntartott, öntözött parkokba való.

Számos fajtája közül a sárga virágúak alegszebbek.

– – ’Elizabeth’ – Alacsony, szürkésen szőrös levelű. Tartósan és gazdagon nyílik.

– – ’Goldfinger’ – Viszonylag magas (0,8 – 1 m-es), üdezöld lombú.

– –

’Goldteppich’ – Alig 40 cm magas, elfekvő ágú fajta. Virágai mélyaranysárgák.

– – ’Klondike’ – Az ’Elizabeth’-hez igen hasonló.

A narancsos, rózsaszínű vagy piros virágú fajták kényesek: levelük leég, viráguk kifakul a nyári melegben. (A pirosnak hirdetett ’Red Ace’ például csak ködös, párás klímában hozza a jellemző színét: nálunk a legelsőnek(április végi) és a legutolsónak (szeptemberben) nyíló virág lesz ilyen színű.)

A fehéren nyílók zömükben mészérzékenyek, kivétel az edzett var. mandshurica, a ’Grönland’ és az’Abbotswood’.

Szaporítása: zölddugványozás késő tavasszal vagy a nyár elején.




ccxi


Potentilla fruticosa

4.1.29.15. Rhodotypos – Hószirom

Rhodotypos scandens (Rh. kerrioides, Rh. tetrapetala) – Hószirom

1 –2 m magas, sűrű, gömbölyded bokor. Levelei a boglárcserje leveleire emlékeztetnek, de azokénálmerevebbek, kerekdedebbek, és – a Rosaceae családnál kivételes módon – átellenes állásúak. Május–júniusban




ccxii


nyíló, négyszirmú virágai fehérek, 6– 8 mm-es, fekete aszmagtermései is többnyire négyesével állnak, és a télvégéig kitartanak.

Hazája Japán és Közép-Kína. Edzett, közepes szárazság- és légszennyeződést tűrő faj. Elsősorbantömegcserjének alkalmas.

Szaporítása: őszi magvetés, fás-, esetleg zölddugványozás.

Rhodotypos scandens

4.1.29.16. Rosa – Rózsa

A rózsák az emberiség első ültetett dísznövényei közé tartoznak. Nemesítésük több ezer éve kezdődött ésnapjainkban is tart, számtalan fajtát, a színek és formák megszámlálhatatlan sokaságát hozva létre. A fajták

pontos botanikai besorolása szinte lehetetlen az ismeretlen időkbe visszanyúló származás, a számtalan, nehezenkövethető keresztezés, és az egyre-másra létrehozott újabb és újabb típusok miatt. E helyett inkább gyakorlati




ccxiii


csoportokba osztják őket a díszérték és a felhasználás szempontjából. E csoportok a nemesítés különbözőállomásait és egyben különböző nemesítési irányokat képviselnek. Díszértékük mellett biológiai ritmusuk ésigényeik is különböznek.

1. ● A virágok egyszerűek 2.

●● A virágok teltek vagy félig teltek 6.

2. ● Felfutó szárú vagy támaszkodó cserje R. multiflora

●● Felálló ágú cserje 3.

3. ● A hajtásokon csak tüskék találhatók 4.

●● A hajtásokon tüskék és serteszőrök is vannak 5.

4. ● A tüskék egyenesek, a virágok sárgák R. foetida

●● A tüskék horgasak, a virágok fehérek vagy

halványrózsaszínűek R. canina

5. ● A levélkék sima felületűek R. spinosissima

●● A levélkék felülete ráncos R. rugosa

6. ● A virágok fehérek vagy rózsaszínesfehérek R. × alba

●● A virágok rózsaszínűek 7.

7. ● A szárat mirigyes serteszőrök és egyenes tüskék borítják

R. × centifolia

●● A szárakon sok egyforma, horgas tüske van R. × damascena

1. BOTANIKAI FAJOK

Jellegükben, igényeikben nem különböznek lényegesen az egyéb lombhullató díszcserjéktől: virágaik szimplák,a betegségekre, kártevőkre és a téli hidegre nem érzékenyek. A fontosabb fajok az alábbiak:

Rosa canina – Gyepűrózsa

2 –3méter magasra megnövő, ívesen elhajló, zöld vesszejű cserje. Fehér vagy halvány rózsaszín virágai júniusban nyílnak. Skarlátpiros termése tojásdad. Ágai felállóak.

Hazája Észak -Afrikától Európán keresztül Nyugat-Ázsiáig húzódik. Változatos populációjú, legelterjedtebbrózsafajunk. Jelentősége inkább alanyként való felhasználásában van. Parkokba nem nagyon ültetik, pediggazdag virágzása és piros terméstömege erre alkalmassá tenné. Extrém viszonyok közé is ültethető:védősövénynek, erdősávok lezárására. Termése C-vitaminban gazdag, iparilag is feldolgozzák.

– – ’Inermis’ – Tüske nélküli. Elsősorban alanynak használják, de parkban ismutatós.

Rosa multiflora – Sokvirágú rózsa




ccxiv


3 méter magasra is megnövő, elhajló vagy kúszó ágú cserje. Tüskéi aprók, horgosak. Ágai gallyakkal rakódnak be, melyeken június–júliusban kúpos sátorvirágzatban tömegesen nyílnak a szedervirághoz hasonló, fehérvirágai. Termése piros, apró.

Hazája Japán, Korea. Virágos sövénynek, kerítések mellé ültethető futórózsaként is alkalmazható. Egy -kétöntözéssel a szárazabb viszonyokat is jól tűri. Mészmentes talajon általánosan használt alany. A futó-, a

polyantha és a babarózsák egyik őse.

Rosa rugosa

Rosa rugosa – Japán rózsa, ráncoslevelű rózsa

1 –2 méter magas, erősen tüskés és serteszőrös, vastag, felálló szárú, tarackoló, kelet-ázsiai cserje. Levélkéiráncosak, fonákukon szőrösek, erezetük kiemelkedő. Sötét lilásrózsaszínű, nagy virágai júniustól augusztusigfolyamatosan nyílnak. Termése nagy, lapított gömb alakú, narancsvörös. Ugyanazon a tövön virág és termésegyütt is található.

Hazája Kelet-Szibéria, Észak -Kína, Korea, Japán. Nyugat-Európában alacsony termete, gyors növekedése miatttömegesen alkalmazzák. Intenzíven fenntartott parkban jó virágos sövénycserje és sokáig díszítő takarócserje.






ccxvi


Rosa levéltípusok

3. PARKRÓZSÁK

Erős növésű, 2– 3 m-es bokrot nevelő rózsák tartoznak ebbe a csoportba. Virágaik általában teltek vagyszimplák, de igen nagyok, illatosak vagy illat nélküliek. Nagy részük a nyár folyamán kétszer, esetleg többször




ccxvii


is nyílik. A parkrózsák igényesebbek a vad fajoknál, de azért általában edzettek: különösebb növényvédelmetvagy téli takarást nem igényelnek. Metszésük is csak a 2–3 évenkénti ifjításra szorítkozik.

4. KERTI RÓZSÁK (NEMES RÓZSÁK)

Az idetartozó fajtatípusokat jórészt az utóbbi száz évben állították elő az Európában addig elterjedt, egyszer

virágzó (középkori) rózsák és a Délkelet-Ázsiából behozott folyton nyíló rózsák többszörösösszekeresztezésével. Ezek a rózsák a nemesítés magas fokát képviselik. Virágaik teltek és többnyire illatosak.Színskálájuk a hófehértől a sárga és rózsaszínen keresztül a sötétvörösig terjed. A nyár folyamán többhullámban, többé-kevésbé folyamatosan nyílnak. Magas díszértékük fokozott igényekkel párosul: évente

rendszeres metszést, egyes fajtái pedig folyamatos növényvédelmet is kívánnak. Kelet -ázsiai szülőiktől afolyton-virágzó képesség mellett némi fagyérzékenységet is örököltek. A legújabb nemesítésű fajták között márolyanok is vannak, amelyek ellenállóak a két legveszélyesebb kórokozóval, a feketefoltossággal és alisztharmattal szemben. Ha pedig Rosa canina alanyra szemzik őket, a szárazságtűréssel sincs gond.

Rózsa fajtatípusok

A kerti rózsák a kert kiemelt pontjaira valók: utak, pihenők mellé, épületek közvetlen környezetébe. Feltűnő ésfolyamatosan nyíló virágaikkal reprezentatív jelleget adnak, amit a rózsanemesítők évszázados tevékenységealakított ki. Felhasználási módjuk a fajtacsoporttól függően többféle lehet.

Főbb fajtatípusaik:

4.1. TEAHIBRIDEK (RÖVIDÍTVE: TH)

Képviselői egy száron kevés (1–3, ritkán 5 db), de nagyméretű virágot hoznak. Többnyire nagyra nőnek, nyár

végére a 1,5 méter magasságot is elérik.




ccxviii


Napjainkban ezek a legelterjedtebb nagyvirágú kerti rózsák, amiket vágásra is előszeretettel termesztenek üvegalatt hajtatva és szabadföldön egyaránt. Virágzásuk május végétől kezdve egészen az őszi fagyokig folytonos,mivel minden hajtás bimbóban zár. Színskálájuk a fehér, sárga, rózsaszín és piros minden árnyalatát éskombinációját felöleli, sőt még lilás („kék”) színű fajtáik is vannak. A magas díszérték „ára”, hogy a teahibridekkényesek és igényesek. Fokozottan érzékenyek a fagyra, de a betegségre, kártevőkre is.

Az idetartozó rózsafajták a kertben szoliterként vagy laza csoportokban mutatnak a legjobban, ahol a növényalakja, lombja és virága egyaránt érvényesül. Telepíthetők rózsaágyba is, ez esetben a tőállás 4– 5 db/m2.

Általában nem adnak annyira intenzív és egyöntetű színfoltot, mint az ágyásrózsák, a nagyobb növénymagasságés a virághoz képest nagyobb tömegű lombozat miatt.

4.2. POLYANTHA (PO) ÉS POLYANTHAHIBRID (PH) RÓZSÁK

Alacsony vagy középmagas növekedésűek (40–100 cm). Virágaikat sokvirágú, lapos bugavirágzatokbanhozzák. Az egyes virágok viszonylag kicsik és nem is mindig illatosak, a lombozat fölött nagy tömegbenfejlődve azonban igen intenzív színhatást adnak.

Az említett két fajtatípust legtöbbször rózsaágyak kialakítására használják, ezért az ide tartozó fajtákat virágágyirózsáknak is nevezik. A telepítés sűrűsége 6– 10 db/m2 (30 – 40 cm-es tőtávolság). Ilyen sűrű állásban a növényekmár nem egyedileg, hanem összefüggő színfoltként érvényesülnek, az egynyári virágokhoz hasonlóan.

A virágágyi rózsák alkalmazási területei sok tekintetben hasonlóak az egynyári virágokéhoz. A szí nektársítására az általános elvek az irányadók. A virág mellett egyes fajták pirosan kihajtó lombja is színeffektustad, mások a termésükkel is díszítenek. A virágágyi vagy ágyásrózsák a teahibrideknél valamivel edzettebbek.

4.3. FLORIBUNDA (FL) RÓZSÁK

Ezek átmenetet képeznek a polyanthahibridek és a teahibridek között, ami a polyanthahibridekénél magasabbtermetben, egy virágzatban kevesebb, de nagyobb méretű virágban nyilvánul meg. A floribunda grandiflorarózsák már egy kisebb teahibridre emlékeztetnek, sokszor nem is lehet köztük éles határt vonni. Felhasználásukennek megfelelően szoliterként, de ágyakban is történhet.

4.4. TÖRPE RÓZSÁK (BABARÓZSÁK)

Közös tulajdonságuk a törpe termet (max. 30–40 cm), a gyenge növekedés, a finom ág- és levélrendszer és a sok

apró, egyszerű vagy féligtelt virág.

A törpe rózsákat zölddugványról szaporítva többnyire cserepes dísznövényként forgalmazzák, de a házikertbekiültetve és télire takarva a szabadban is megélnek. A betegségekre, fagyra és a kártevőkre a kerti rózsákhoz ésvirágágyi rózsákhoz hasonlóan kényesek.

4.5. KÚSZÓRÓZSÁK

Változatos származású és díszű fajták tartoznak ide, melyek egyetlen közös vonása a kúszó jellegűhajtásnövekedés. Virágaik többnyire teltek, a nyár folyamán egyszer vagy többször is nyílnak. Általában véve afolytonvirágzók igényesebbek az egyszer nyílóknál, mind a növényvédelem és metszés, mind pedig a télitakarás vonatkozásában.

A kúszórózsák önálló kapaszkodásra nem képesek. Ezért csak támberendezésre (pergolák, virágrácsok, gúlák)futtathatók, de annál is némi segítséget, kötözést igényelnek. A kerti és a virágágyi rózsákhoz hasonlóan erősenkultúrjellegűek.

A kúszórózsákon belül külön csoportot képeznek az ún. climbing változatok, amelyek valamelyik korábbanismertetett fajtából keletkeztek rügymutáció útján. Nevük származásukra utal: a ’Climbing Peace’ a ’Peace’ teahibrid rózsa kúszó sportja, a ’Climbing Orange Triumph’ az ’Orange Triumph’ polyantha rózsáé és ígytovább. Ezek a változatok nem igazi kúszórózsák, csak ívesen elhajló, hosszú hajtásokat nevelnek, ezérttámrendszerre futtatandók.

4.6. TALAJTAKARÓ RÓZSÁK

A csoport – a kúszórózsákhoz hasonlóan – rendkívül vegyes származású és virágzási jellegű fajtát foglalmagában, melyek közös tulajdonsága a viszonylagos edzettség (általában nem kell permetezni és takarni) és az




ccxix


alacsony (50 – 100 cm-es), de agresszív növekedés. Egyes képviselői a már ismertetett alacsony termetű fajok(többnyire a R.rugosa) „újrafelfedezett” szimpla, telt vagy féligtelt fajtái, másokat az utóbbi 1–2 évtizedbenkimondottan talajtakaró célra állították elő. Ez utóbbiak elterülő növekedésűek, apró, fényes, egészségeslevélzettel és folytonos virágzással. Szaporításuk részben szemzéssel, részben dugványról történik. Ez utóbbiminden felhasználó számára előnyösebb, mert így nem hoznak vad sarjakat.

4.7. SÖVÉNYRÓZSÁK

Sűrűn elágazó, erősen tüskés, felfelé törő hajtású rózsák. A kora tavaszi metszést jól tűrik. Évente egyszer sokvirágot hoznak.

A Rosa nemzetség szaporítása: A vad alapfajokat magról szaporítják (rétegezés után), a nemes rózsákat szemzikvad fajokra, illetve tüskétlen alanyfajtákra. A félvad fajták közül a gyökérnemes sarjadzók kis tételekbentőosztással, nagy tételben szemzéssel szaporíthatók. Lehetséges a hajtásdugványozás is.

4.1.29.17. Prunus

Korábban az összes csonthéjas fajt (szilva, cseresznye, mandula, kajszi stb.) ebbe a nemzetségbe sorolták. Az1958-as Montreali Botanikai Kongresszuson a nemzetséget önálló alcsalád (Prunoideae) rangjára emeltek ésfajait hét önálló nemzetségbe osztották. Ezt az új nomenklatúrát sok ország (és faiskola) nem vette át. Jelenleg –

kompromisszumként – a régi és az új elnevezést egyaránt érvényesnek fogadják el. Könyvünk, a hazai és anemzetközi díszfaiskolai gyakorlattal összhangban, a „hagyományos” elnevezéseket alkalmazza, feltüntetveazonban az egyes országokban (korábban nálunk is) a botanikusok által használt montreáli neveket is.

A Prunus fajok és fajták összehasonlítása a 11. táblázatban található.

Az alnemzetségek határozókulcsa

1. ● A virágok magányosan, 2– 3-asával vagy ernyőszerűcsomókban nyílnak

2.

●● A virágok hosszú fürtökben nyílnak 6.

2. ● A virágok hosszú kocsányúak, a magház kopasz. Atermés nem szőrös

3.

●● A virágok ülők vagy igen rövid kocsányúak. A magházsűrűn szőrös. A termés többnyire szőrös

4.

3. ● A termés hamvas. A virágkocsányok tövében a pikkelyek nem enyvesek

Prunus alnemzetség

●● A termés nem hamvas. A virágkocsányok tövében a pikkelyek enyvesek

Cerasus

alnemzetség

4. ● A termés gömbös, húsos 5.

●● A termés hosszúkás, lapított, húsa éréskor száraz Amygdalus

alnemzetség

5. ● A csonthéj mélyen barázdált Persica almzetség

●● A csonthéj ± sima Armeniacaalnemzetség

6. ● A levelek örökzöldek Laurocerasusalnemzetség




ccxx


●● A levelek ősszel lehullanak Padus alnemzetség

A továbbiakban a nemzetséget alnemzetségenként ismertetjük.

1. PRUNUS ALNEMZETSÉG (SZILVÁK)

1. ● A fiatal hajtások bársonyos szőrösek P. spinosa

●● A fiatal hajtások kopaszak 2.

2. ● A levelek zöldek, a csúcsuk hegyes. A virágok kicsik,szimplák

P. cerasifera

●● A levelek pirosas- vagy zöldesbarnák, kihegyezettcsúcsúak. A virágok nagyobbak, féligteltek

P. × blireana

Prunus cerasifera (P. myrobalana) – Cseresznyeszilva, mirabolán

Március végén zöldesfehéren nyíló, tövises, 5– 8 m-es fa vagy bokor fa. Gömbölyű termése sárga vagy pirosszínű, kellemes édeskés-savanykás ízű. Kiváló kompót készíthető belőle.

Hazája Délnyugat-Ázsia. Edzett, igénytelen növény, az átlagosnál valamivel szárazabb vagy nyirkosabbviszonyokat is elvisel. Tűri a nyírást, áthatolhatatlan sövénnyé nevelhető. Az alapfajt a faiskolákmirabolánszilva néven alanynak szaporítják. Egy sor csonthéjas gyümölcsöt, díszfát, díszcserjét szemeznek rá.

Dísznövényként a fajtái kedveltek, közülük is elsősorban a piros levelű, ún. vérszilvák.

– – ’Nigra’ – Fénylő feketéspiros lombú, jobb növekedésű.

– – ’Pissardii’ (P. c. var. pissardii) – Időben legelső, kevésbé intenzív színű, ezértma már visszaszorulóban lévő fajta.

– – ’Woodii’ – Sötétpiros levelű.

Kevésbé elterjedt fajtái:

– – ’Hessei’ – Az előzőeknél gyengébb növekedésű és apróbb levelű. Ahosszúhajtásokon a kissé torzult formájú levelek piros alapon sárgatarkák.

– – ’Pendula’ – 3 –5 m átmérőjű, csüngő ágú fa, ami tavasszal gazdagon virágzik,majd később terem.

Prunus × blireana – Teltvirágú vérszilva

(P. cerasifera ’Pissardii’ × P. mume)

3 – 5 m-es bokor vagy bokorfa, a P.cerasifera ’Pissardii’-hoz hasonló, de annál valamivel kisebb és világosabbszínű levelekkel. Színes lombja mellett áprilisban a szilvarózsára emlékeztető telt, rózsaszín virágjaival díszít.Szebb, de igényesebb az előző fajnál, ill. annak fajtáinál, jól öntözött viszonyok közé való.

Prunus spinosa – Kökény

2 – 3 m-es, sűrűn elágazó, terjedő tövű cserje. Rövid oldalhajtásai tövises végűek. 2– 4 cm-es levelei sötétzöldek,

kopaszak. Fehér virágai lombfakadás előtt, március végén, április elején nyílnak. 1– 1,5 cm-es, gömbölydedtermése hamvas kékesfekete.




ccxxi


Hazája Észak -Afrikától Európán át Kis-Ázsiáig húzódik. Hazánkban a szárazabb erdők szélén, bozótosokban,utak mentén igen elterjedt, igénytelen cserje. Kertben tövises ágai miatt ritkán ültetik. Csemetekertekbőlszármazó csemetéit extrém területeken rézsűmegkötésre, erdősávok fásítására, vízmosásos területek védelmérelehet használni.

A Prunus alnemzetség szaporítása: Az alapfajokat szabadföldi magvetéssel (rétegezés után), a hibrideket és a

fajtákat saját magoncra vagy mirabolánra való alvószemzéssel szaporítjuk.

2. AMYGDALUS ALNEMZETSÉG (MANDULÁK)

1. ● A levelek ± 3 karéjúak P. triloba

●● A levelek tagolatlanok 2.

2. ● Alacsony cserje. A levelek 3 –7 cm hosszúak, fénylőzöldek

P. tenella

●● Fa vagy nagyobb cserje. A levelek 7 –12 cm hosszúak,fénytelen szürkészöldek

P. dulcis

Prunus dulcis (P. amygdalus, Amygdalus communis) – Édes mandula

Gyümölcséért régóta termesztett, igen korán (február–március) virágzó, középtermetű fa. Virága rózsaszín vagymajdnem fehér.

Hazája a Földközi-tenger keleti része és Nyugat-Ázsia. Laza talajt, napos fekvést kedvel, kiválóan tűri aszárazságot.

– – var. amara – Keserű mandula – A csonthéjas gyümölcsűek egyiklegfontosabb alanya. Díszként délies jellegű kertekbe, száraz talajú parkokbatelepíthetjük.

– – ’Balaton’ – Kimondottan díszítő értékű, oszlopos termetű, édes gyümölcsöttermő, magyar fajta.

Az ehető termésű, nemes mandulák gyümölcsnövények. Házikertben a kert díszítő részébe is ültethetők, miutánszépen virágoznak, természetes alakúak, metszést, permetezést gyakorlatilag nem igényelnek.




ccxxii


Prunus fajták

Prunus tenella (P. nana, Amygdalus n.) – Törpe mandula

Alig 100 cm magas, terjedő tövű cserje, ágai miniatűr manduláéra emlékeztetnek. Bimbóban piros, kinyílva

rózsaszín virágai a vesszők oldalán áprilisban gazdagon nyílnak. Védett növény!




ccxxiii


Hazája Délkelet-Európa, Ázsia; nálunk köves-füves lejtőkön, száraz erdők szélén, cserjésekben fordul elő. Napos, meleg fekvést kedvel, kiválóan bírja a szárazságot.

– – ’Kati’, ’Pipacs’ – Sötétrózsaszín (csaknem húspiros), dúsan virágzó, magyarnemesítésű fajták.

– – ’Rózsaszìn Szőnyeg’ – Erősen terjedő bokrú. Szintén magyar szelekció.

Prunus triloba (Amygdalus t.) – Szilvarózsa

2 –3 méter magas, sűrűn ágas cserje, sötétbarna vesszőkkel. Rózsaszín virágai a lombfakadás előtt április végén-

május elején nyílnak.

Hazája Kína. Az alapfajjal nálunk csak gyűjteményekben találkozhatunk.

– – ’Multiplex’ – Teltvirágú fajta, az egyik legkedveltebb díszcserje, különösenházikertekben és falusi kertekben.

Közepes igényű, a szárazságot is elviseli. Ha virágzás után a vesszőit visszavágjuk, erőteljes, újhajtásnövekedést és a következő évben rendkívül gazdag virágzást kapunk.

Az Amygdalus alnemzetség szaporítása: Magvetéssel a törpe mandulát és a keserű mandulát (mint alanyt)szaporítják, rétegezés után. A nemes mandulákat keserű mandulára szemzik. A törpe mandula fajtáit kisebbtételben tőosztással, vagy (ami elég nehéz) zölddugványozással szaporíthatjuk; szemezhetjük keserű mandulára

– ez esetben nem sarjadzik. A szilvarózsát mirabolánra vagy keserű mandulára szemzik: ez utóbbi alany azelőnyösebb, mert nem sarjadzik. Legjobb, de a legnehezebb szaporításmódja a május végi zölddugványozás. Asaját gyökerű szilvarózsa lassabban nő, de nem kell vadalni, és idővel nemes sarjakat hoz, amelyekrőlszaporítható is.






ccxxv


A Kínából származó és nálunk gyümölcséért nagy felületeken termesztett fajnak van néhány teltvirágú változatais (a hófehértől a sötétpirosig terjedő virágszínnel), de nálunk ezek nem terjedtek el.

Prunus ’ Rubin’

Díszkertészetileg az előzőeknél jóval fontosabb, hófehér virágú, csillogó sötétpiros levelű fajta. Származását

tekintve feltehetően az őszibarack és a Dávid-mandula (Prunus davidiana) hibridje. Ez utóbbi fajtól örökölhetteedzettségét és ellenálló képességét. Az őszibarack szokásos betegségei, mint a lisztharmat és a levélfodrosodásnem károsítják, és a kártevők között is csak a levéltetű okoz némi kárt.

A Persica nemzetség szaporítása: Szemzéssel szaporítják (vadbarack vagy keserű mandula alanyra). A piroslombú ’Rubin’ fajta magról is 30%- ban piros levelű populációt ad, de a magoncok habitusa, virága és ellenállóképessége erősen változó.

4. CERASUS ALNEMZETSÉG (CSERESZNYÉK, MEGGYEK)

1. ● A rügyek a vesszők oldalán hármasával állnak P. glandulosa

●●

A rügyek a vesszők oldalán magányosak

2.

2. ● A csészecimpák felfelé vagy vízszintesen állnak 3.

●● A csészecimpák visszahajlók 5.

3. ● A levelek fonáka kopasz P. serrulata

●● A fonákon az erek szőrösek 4.

4. ● A levelek 3 –7 cm hosszúak. A virágok ernyőszerűcsomókban nyílnak

P. subhirtella

●● A levelek 6 – 13 cm-esek. A virágok rövid fürtökben jelennek meg

P. × yedoënsis

5. ● A fiatal hajtások szőrösek P. mahaleb

●● A fiatal hajtások kopaszak 6.

6. ● A levelek 2 – 5 cm-esek, a nyelük 0,5–1,5 cm hosszú P. fruticosa

●● A levelek 5 –15 cm hosszúak, a nyelük 1– 5 cm-es 7.

7.

●

A levelek 5 –15 cm hosszúak, szabálytalanul, durvánfűrészesek. A fonákok ± szőrös

P. avium

●● A levelek 5 – 8 cm-esek, a szélük aprón fűrészes. Afonákuk kopasz

P. cerasus

Prunus avium (Cerasus a.) – Vadcseresznye

10 –12 m magas, széles koronájú fa, látványos tavaszi virágzással és apró, édeskés-kesernyés terméssel.

Hazája Európa és Nyugat-Ázsia. Üde tölgyesekben nálunk vadon is előfordul mint elegyfa (előfutár). Akertészetben elsősorban mint alany jelentős, a parkokban is akkor látjuk, ha a nemes lepusztul róla. Jólhasználható viszont az extenzív zöldfelületeken, kevésbé forgalmas utak mentén vagy erdősávokban.




ccxxvi


– – ’Plena’ – Virágai teltek. Termést nem hoz.

Gyümölcstermő fajtái házikertben díszként is ültethetők, mivel metszést nem igényelnek és permetezés nélkül istöbbé-kevésbé elvannak. Üde talajt igényel, de a közepes szárazságot elviseli.

Prunus serrulata (Cerasus s.) – Japán dìszcseresznye

A japán díszcseresznye a közönséges cseresznyéhez hasonló igényű, levele is hasonló ahhoz. Fontosabbkülönbségek: a közönséges cseresznye levelei a végükön egyenletesen hegyesednek, szélük szabálytalanuldurván fogazott. A japán díszcseresznye levele a végén hirtelen elkeskenyedik, majd hosszú hegyben végződik;a levél széle egyenletesen, aprón fogazott, a fogak előre állnak és finom, szálkaszerű hegyben végződnek.

Hazája Kelet-Ázsia. A legkedveltebb díszcseresznyénk.

– – ’Kanzan’ – Tömvetelt, rózsaszín virágú fajta (tölcsér alakú koronájáról télen iskönnyű felismerni). Az összes díszcseresznye csaknem 80%-át ez a fajta tesziki parkjainkban.

A többi (többségében még Kínában vagy Japánban szelektált) fajta szín - és alakgazdagsága rendkívül nagy, ahófehértől a sárgászöldön keresztül a sötétrózsaszínig terjedő szimpla vagy telt virágokkal. Közülükfontosabbak:

– – ’Amanogawa’ – Oszlopos termetű, halványrózsaszín virágú.

– – ’Kiku-shidare-zakura’ – Csüngő koronájú, élénkrózsaszín, telt virágú.

– – ’Shirotae’ – Lapos koronájú, féligtelt-telt, fehér virágú.

Megjegyzés: A kelet-ázsiai díszcseresznyék közül nálunk számos egyéb faj és fajta is megtalálható. Közülükemlítést érdemelnek:

Prunus × yedoënsis (Cerasus × y.) – Jedói cseresznye

(P. speciosa × P. subhir tella)

A Prunus serrulatánálkisebb levelű. Áprilisban nyíló, egyszerű virágai kezdetben halványrózsaszínűek, későbbhófehérek. Származása ismeretlen.

A „faj” nevén (fajtanév nélkül) egy 4–5 m magas, lapos koronájú, korán és igen gazdagon virágzó klóntforgalmaznak.

Fajtanévvel ellátott alakjai:

– – ’Moerheimii’ (P. incisa var. moerheimii) – Vékony ágai csüngők.

– – ’Shidare Yoshino’ – Erős, vastag hajtásai kis ívben lefelé hajolnak. A kicsi,fehér, egyszerű virágok március végén, április elején nyílnak. Mindkét fajtátmagas törzsön hozzák forgalomba.

Prunus subhirtella (Cerasus herincquiana) – Higan-cseresznye

Vékony vesszőjű, apró levelű, kis virágú, 10–12 m magas fa. Szimpla vagy telt, fehéres vagy rózsaszín virágúfajtái a tél végén vagy tavasszal nyílnak.

Hazája Japán.




ccxxvii


Prunus ’Accolade’ (P. sargentii ’A.’ )

(P. sargentii × P. subhirtella)

Magas, több ágas cserje vagy 5– 7 m-es fa. 4 –5 cm átmérőjű, féligtelt, lilásrózsaszín virágai igen korán, mármárciusban nyílnak.

Prunus ’Spire’ (P. × hillieri ’S.’ )

5 –7 m magas, alulról felfelé kiszélesedő koronájú fa. Nagy levelei kihajtáskor bronzvörösek, később fénylősötétzöldek, ősszel narancsvörösek. 2,5–3,5 cm átmérőjű, egyszerű, pasztellrózsaszínű virágai áprilisbannyílnak.

Prunus cerasus (Cerasusvulgaris) – Meggy

5 –8 m magas, laza gömbkoronájú fa, levelei a cseresznye leveleinél valamivel kisebbek, szélesebbek, bőrneműbbek és a levelek fonáka teljesen kopasz. Virágfürtjein az előző fajok levéltelen fürtjeitől eltérően, 1– 2zöld, levélszerű fellevél is található.

Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia.

A növény elsősorban mint gyümölcsfa jelentős, a házikertben a cseresznyéhez hasonlóan díszkén t is

alkalmazhatjuk. Közepesen szárazságtűrő.

Prunus fruticosa (Cerasus f.) – Cseplesz meggy

1 –2 méteres, laza ágú, sarjadzó cserje, a meggyére emlékeztető, de annál kisebb és keskenyebb levelekkel,április–májusban nyíló, fehér virágokkal és apró, piros, ehető terméssel.

Hazája Közép-Európától Kelet-Szibériáig terjed, nálunk száraz cserjésekben, száraz tölgyesek szélén él vadon.Az alapfajt kertekben nem alkalmazzák.

– –

’Globosa’ – Magas törzsre szemezve az egyik legszebb, legszabályosabb,tömött gömbkoronát neveli.






ccxxix


Gyümölcstermő növényeink egyike. Házikertben a meggyhez, cseresznyéhez hasonlóan díszfaként isfelhasználható, mivel minimális metszéssel (így természetes alakjával) kellemes díszt, ugyanakkor ízletesgyümölcsöt is ad.

Hazája Közép-Ázsia, Észak -Kína.

Az Armeniaca alnemzetség szaporítása: Az alapfaj magját rétegezés után tavasszal szabadba vetjük. A fajtákatalvóra szemezzük.

6. PADUS ALNEMZETSÉG (MÁJUSFÁK)

1. ● A levél felül fénylő sötétzöld, a fonákon a főér sűrűnszőrös

P. serotina

●● A levél felül fénytelen sötétzöld, a fonák kopasz vagyaz érzugokban fehér szakállszőrös

P. padus

Az alnemzetség képviselői 10– 15 m-es, kúpos termetű fák vagy bokorfák. Az alább ismertetett fajok közül

hazájában a P. padus a nyirkos, a P.serotina a félszáraz és száraz erdők második koronaszintjében él vadon.

Prunus padus (Padus avium) – Zelnicemeggy, májusfa

Nevét csüngő, nyúlánk fürtökben április végén–május elején nyíló fehér virágairól kapta. Apró, fekete termésenyár közepén érik.

Hazája Kelet-Európától Kelet-Ázsiáig terjed, nálunk a vízparti vagy üde talajú erdőkben él vadon. Közepes kertiviszonyokat kíván, a nyirkos talajt is elviseli. Jól bírja az árnyékot, de ott keveset virágzik.

– – ’Coloratus’ – Halványpiros levelű és rózsaszín virágú. Páraigényes.

– –

’Rózsaszìn Hajnal’ – Az előzőhöz hasonló, de edzettebb. Magyar nemesítésű.

Prunus serotina (Padus s.) – Kései meggy, fürtös meggy

Az előző fajtól keskenyebb és bőrszerűen csillogó leveleivel, valamint kb. két héttel később nyíló, kevésbédíszes, fehér, karcsú virágfürtjeivel különbözik. Jellegzetessége még, hogy a levél fonákán a főér mentén kétszőrcsík húzódik, melynek színe kezdetben fehér, később barna.

Hazája Észak -Amerika. Nálunk a félszáraz, száraz területeken ültetik, gyakran erdészeti célokra is elegyfának.Kissé mészérzékeny.

Újabban terjed az ugyancsak észak -amerikai Prunus virginiana – virginiai zelnicemeggy – ’Shubert’ és’Canada Red’ fajtája. 4–6 méteres kis fák vagy bokorfák. Leveleik merevek, csaknem bőrszerűek, felül

fénylők. A kihajtáskor zöldek, később pedig sötét borvörösre váltanak.

A Padus alnemzetség szaporítása: A július–augusztusban érő magot azonnal rétegezni kell, és lehetőleg még azősszel a szabadba vetni. A fajtákat az alapfajra szemezzük.

7. LAUROCERASUS ALNEMZETSÉG (BABÉRMEGGYEK)

Prunus laurocerasus (Laurocerasus officinalis) – Balkáni babérmeggy

Délkelet-Európában és Kis-Ázsiában őshonos, igen dekoratív, lomblevelű örökzöld. Déli típusai nagytermetűekés nagy levelűek, míg az északi áreahatár felé (a Balkánon) termete és levele egyre kisebb lesz, és a növény azerdők árnyékába húzódik. Örökzöld lombja mellett május–júniusban nyíló, a májusfáéhoz hasonló, karcsúvirágfürtjeivel is díszít. Termése fényesfekete.

– – ’Magnoliifolia’ – A legnagyobb levelű, a leggyorsabb növekedésű és a




ccxxx


legnagyobbra növő (3–5 m) fajta, de egyben a legigényesebb és alegfagyérzékenyebb.

– – ’Otto Luyken’ – 1,5 méternél ritkábban nő magasabbra. Tömött, felálló ágú bokor, sötét smaragdzöld levelű, jó fagytűrő.

– –

’Schipkaensis’ (L. o. f . schipknensis) – Bulgáriából, a Sipka-szorosbólszármazó geográfiai változat. Közepes termetű (2 m körüli), közepesen edzettfajta, ami védett helyen rendszeresen virágzik és dúsan terem. Tulajdonságaitmagról is örökíti.

– – ’Zabeliana’ – 1 –1,5 méter magas, szétterülő növésű. Jó fagytűrő. Leveleihosszúak, keskenyek. Csaknem vízszintes ágú cserje.

Jelentősek a magyar nemesítésű fajták:

– – ’Baumgartner’ – 2,5 méteres, széles bokor, levelei szélesek, viszonylag

nagyok, de télállóak, porcelánszerűen fénylők és merevek.

– – ’Klári’ – 2 méter körüli bokor, levelei széles tojásdadok, fénylő sötétzöldek.

– – ’Mari’ – 1,5 méter magas, gömbölyded bokor, középnagy és fagytűrőlevelekkel.

– – ’Piri’ – Még a ’Zöld Párna’ fajtánál is tömöttebb növésű, lombja sötétzöld.Mindkét fajta csak intenzív parkba vagy házikertbe való, a gyenge növekedésmiatt.

– – ’Zöld Párna’ – Kompakt, félgömb alakú a bokra.

– – ’Zöld Szőnyeg’ – Vízszintesen elterülő ágrendszerű, levelei középnagyok.Magassága 0,5–1 m. Jó talajtakaró, de kemény teleken lombja visszafagyhat.

Megjegyzés: Babérmeggyből Európa-szerte jelentős nemesítés és több országban módszeres fajtaértékelésfolyik. A legelterjedtebb fajtákról a 367. táblázat ad összefoglaló áttekintést.

A Laurocerasus alnemzetség szaporítása: nyár végi–őszi félfás dugványozással, vagy ha magot hoz,magvetéssel.




ccxxxi


Prunus laurocerasus fajták. Erős növekedésű (>3m) fajták

Prunus laurocer asus fajták. Közepes (2–3 m) és széles növekedésű fajták

Prunus laurocerasus fajták. Kompakt növekedésű (1–2 m) fajták

Prunus laurocerasus fajták. Elterülő növekedésű (1–1,5 m) fajták

4.1.30. Mimosaceae – Mimózafélék

4.1.30.1. Albizia – Selyemakác

Albizia julibrissin – Perzsa selyemakác

6 –10 méter magasra növő, ernyős koronájú fa, júniustól szeptemberig több hullámban nyíló, sárgás-rózsaszínesvirágokkal.

Hazája a szubtrópusi öv északi határán Irántól Japánig húzódik. Az utóbbi 20 évben terjedt el hazánkban.Korábban fagyérzékenynek tartották. Nyugat-Európában valóban elfagy a hűvös nyár miatt, amely a hajtások




ccxxxii


beérését megakadályozza. Nálunk a hegyvidéki és a nyugati országrészek kivételével gyakorlatilag télálló.Áttelelésének alapfeltétele azonban a napos, meleg fekvés, fagyzugba nem való.

Szaporítása: Magvetés. Az átültetés után 1–2 évig lassan, majd később elég gyorsan növekedik.




ccxxxiii


Albizia julibrissin




ccxxxiv


4.1.31. Caesalpiniaceae – Szentjánoskenyérfélék

1. ● A levelek egyszerűek Cercis

●● A levelek összetettek 2.

2. ● A levélkék 2– 3 cm-esek. Az ágak tövisesek Gleditsia

●● A levélkék 6–8 cm hosszúak. Az ágak nem tövisesek Gymnocladus




ccxxxv


Albizia, Cercis, Gleditsia, Gymnocladus levelek

4.1.31.1. Cercis – Júdásfa

1. ● A levél csúcsa lekerekített vagy kicsípett C. siliquastrum

●● A levél rövid hegyű C. canadensis




ccxxxvi


Cercis siliquastrum – Közönséges júdásfa

6 –10 méteres, gyakran többtörzsű fa vagy laza ágú nagy bokor. Levelei vese alakúak. Érdekes formájával ésáprilis–májusban a csaknem fekete ágakon, sőt a törzsön is dús csomókban megjelenő élénkrózsaszín virágaivalaz egyik legszebb virágzó díszfa.

Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Elsősorban parkfaként alkalmazzák, de egy törzsre nevelve szűk utcák fásításárais felhasználható. Szárazságtűrő, fény- és melegkedvelő. Fiatal korban fagyérzékeny.

Cercis canadensis – Amerikai júdásfa

10 –12 méteres, széles, gömbölyded vagy felálló koronájú – gyakran tövétől elágazó – fa. Kérge világosabbszürkésbarna, április–májusban nyíló virágai halványabb rózsaszínűek, mint az előző fajé. Levelei szív alakúak.

Hazája Észak -Amerika. Jelenleg nincs faiskolai forgalomban, bár felállóbb ágrendszere miatt a kisforgalmú,keskeny utak mellé alkalmas lenne. Vízigénye közepes.

A Cercis nemzetség szaporítá sa: Magvetés tavasszal üveg alá, a magot szkarifikálni vagy forrázni kell. (Amagkezelésnek ez a módja a Caesalpiniaceae és Fabaceae családok csaknem minden képviselőjérevonatkozik.)




ccxxxvii


Cercis, Gleditsia, Gymnocladus habitusok

4.1.31.2. Gleditsia – Lepényf a

Gleditsia triacanthos – Tövises lepényfa

20 méterre megnövő, ernyőszerű koronájú fa. Levelei egyszeresen vagy kétszeresen párosan, szárnyasanösszetettek. Zöldes színű, jelentéktelen virágai a nyár elején nyílnak, hosszú, kissé csavarodott hüvelyterméseegész télen át díszít.

Hazája Észak -Amerika. Edzettsége és szívóssága közismert: elég jól bírja a szárazságot (de a nyirkos talajt is), agyengébb sziket, városban a sózást. Utcafásításra – és általában a kertépítészetben – egészen a közelmúltig nem

terjedt el, elsősorban goromba tövisei, részben pedig „szemetelő” termése miatt. A tövises alapfajt gyakran




ccxxxviii


ültetik védősövénynek. Erre a célra nem túl alkalmas, mert bár a metszést jól tűri, de igen erős növekedésű, ígyhamar felkopaszodik.

– – ’Elegantissima’ – Felfelé törő ágú, tömött, tojás alakú (3–5 méteres).

– –

f. inermis – Tövis nélküli, magról szaporított egyedek gyűjtőneve.

Az utóbbi időben kezdték el a faiskolák a f. inermis alakkörből szelektált tövis és termés nélküli amerikai fajtákszaporítását. Közülük utcafásításra legjobbak:

– – ’Moraine’ – Tömött koronaformájú.

– – ’Rubylace’ – Pirosan kihajtó, torz gomba alakú koronájú, 3– 4 m-es fácska,visszahajló sudárral és oldalágakkal.

– – ’Shademaster’ (árnyékmester) – Robusztus, széles kúpkoronájú.

– – ’Skyline’ – Karcsú termetű.

– – ’Sunburst’ – Aranysárgán kihajtó, ellaposodó koronájú. Sokáig sárga marad.

Szaporítása: Magvetés tavasszal, szkarifikálás vagy forrázás után. A fajtákat az alapfaj magoncaira,gyökérnyakba oltják tavasszal vagy nyáron szemzik. Karógyökerű, ezért feltétlenül iskolázni kell.

4.1.31.3. Gymnocladus – Vasfa

Gymnocladus dioicus – Kanadai vasfa

20 –25 méteres, vaskos, ritkás ágrendszerű fa. Vesszői hamvas szürkésbarnák, nagy, patkó alakú levélripaccsal.

30 – 80 cm-es levelei kétszeresen szárnyaltak. Júniusban nyíló virágai kétlakiak, zöldes színűek, nem feltűnőek.

Hazája Észak -Amerika. Jókora bab nagyságú magvait az első kivándorlók pörkölve fogyasztották, innen egyikangol elnevezése is: ,,Kentucky-kávé”. Nálunk többfelé ültetett, közepes igényű faj. Fiatalon mutatós, idősebbkorában azonban gyakran csúcsszáradás jelentkezik, ilyenkor (vagy ha megsérül a koronája) erősen sarjadzik.

Szaporítása: Magvetés, szkarifikálás vagy forrázás után, tavasszal.

4.1.32. Fabaceae – Pillangósvirágúak

1. ● A levelek egyszerűek, kicsik, néha hiányoznak 2.

●●

A levelek összetettek

3.

2. ● A hajtás hengeres Spartium

●● A hajtás szögletes, rovátkolt Cytisus

3. ● A levelek párosan összetettek Caragana

●● A levelek páratlanul összetettek 4.

4. ● A levelek hármasak 5.

●●

A levelek 5-nél több levélkéjűek

6.




ccxxxix


5. ● A levélkék 2,5 cm-nél rövidebbek Cytisus

●● A levélkék 3– 8 cm-esek Laburnum

6. ● Csavarodva kapaszkodó cserje Wisteria

●● Felálló ágú fa vagy cserje 7.

7. ● A virágtakarót csak egy sziromlevél, a vitorla alkotja Amorpha

●● A virágtakaró 5 sziromlevélből áll 8.

8. ● A hajtás pálhatövises Robinia

●● A hajtás nem tövises 9.

9.

●

A virágok bugákban állnak, a termés olvasószerűentagolt hüvely

Sophora

●● A virágok fürtben állnak. A termés felfújt hüvely Colutea

4.1.32.1. Sophora – Japánakác

Sophora japonica – Közönséges japánakác

15 –20 méter magas, széles, gömbölyded koronájú fa, jellegzetes zöld vesszőkkel. Krémfehér virágai a nyárközepén (július–augusztusban) végálló bugában nyílnak.

Hazája Kína, Korea. Edzett, közepes szárazságtűrő, és a városi szennyezett levegőt jól elviseli. Utcafásításra

gyakran használják. Az eperfapajzstetű elterjedése óta (melyre érzékeny) alkalmazása némileg visszaszorult.

– – ’Pendula’ – Csüngő ágú, nem vagy csak alig virágzó.

– – ’Regent’ – Egyenes törzsű, gyors növekedésű.

Szaporítása: Magvetés tavasszal (szkarifikálni vagy forrázni kell); a fajtákat tavaszi oltással vagy júliusialvószemzéssel szaporítják. Faiskolai nevelése nehéz, mert a ’Regent’ fajta kivételével – igen rossz törzsnevelő.

4.1.32.2. Cytisus – Zanót

Alacsony vagy legfel jebb középtermetű cserjék, illetve félcserjék. Leveleik többnyire hármasak, a tárgyalt

növények közül a C. × praecox levelei egyszerűek.

I. Szőrös hajtású és levelű fajok

1. ● A virágzat fürt C. nigricans

●● A virágzat fejecske C. supinus

II. Kopasz hajtású és levelű fajok

1. ● Valamennyi levél egyszerű C. × praecox

●● A levelek legalább a hajtások, vesszők alsó részén 2.




ccxl


hármasak

2. ● A virágok a hajtások csúcsán fejecskében nyílnak C. sessilifolius

●● A virágok a vesszők oldalán 1– 2-esével nyílnak C. scoparius

Igényeik és morfológiai bélyegeik alapján két nagy csoportba sorolhatók:

1. Szőrös hajtású és levelű fajok

2. Kopasz hajtású és levelű fajok

1. SZŐRÖS HAJTÁSÚ ÉS LEVELŰ FAJOK

Az ebbe a csoportba tartozó fajok Közép- és Dél-Európában honosak, többségük nálunk vadon is előfordul.Laza talajt, napos vagy félárnyékos, meleg fekvést kedvelnek. Általában szárazságtűrők. Vadon rendszerintfélcserje vagy évelő jellegűek, mert a vadon élő állatok – főképp a nyulak – telente tövig lerágják őket.Elsősorban sziklakertbe vagy napos rézsűkre valók, a C.nigricans inkább félárnyékba. A faiskolákban jelenlegnem, vagy csak elvétve szaporítják.

Cytisus nigricans – Fürtös zanót

0,5 – 1,5 m-es, felálló ágú cserje. Levelei 3 levélkéjűek, hosszú nyelűek. Aranysárga, illatos virágaik végállófürtökben június–júliusban nyílnak.

Hazája Közép- és Dél-Európa. Nálunk az Alföld kivételével erdőszéleken, bokros területeken, félárnyékban él,többnyire mészmentes talajon. A talaj kémhatása az alkalmazást nem befolyásolja.

Cytisus supinus (C.capitatus) – Gombos zanót

0,5 – 1 m-es, sűrűn ágas, gömbölyded cserje. Hosszú nyelű levelei hármasak. Sárga virágai májustól augusztusiga hajtásvégeken fejecskékben nyílnak.

Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon száraz, meleg talajú cserjésekben, domboldalakon, naposhelyen gyakori. Egész nyáron át virágzik, lombja ősszel sokáig a bokron marad.

2. KOPASZ HAJTÁSÚ ÉS LEVELŰ FAJOK

Az idetartozók az előzőekénél intenzívebb díszt adnak vagy erőteljesebb növekedésűek, ezért kertészeti jelentőségük is nagyobb. Legalább normál víz- és tápanyagellátást igényelnek, és – a C.sessilifolius kivételével – mészmentes vagy savanyú talajt.

Cytisus sessilifolius – Déli zanót

1 –1,5 méteres, gyors növekedésű, sűrű ágú cserje. Hajtásai eleinte lilásvörösek és kissé hamvasak. Világossárgavirágai végálló, laza fürtökben május–júniusban nyílnak. A virágzó hajtásokon a levelek ülők, a többi hajtáson

nyelesek.

Hazája a mediterrán medence nyugati vidéke. Közepes igényű faj, főleg mint töltőcserje telepíthető.




ccxli





ccxlii


Cytisus sessilifolius

Cytisus × praecox – Korai zanót

(C. multiflorus × C. purgans)

1 –1,5 méter magas, sűrűn ágas, szürkészöld vesszejű cserje. Levelei egyszerűek. Nagy, krémfehér virágai avesszők teljes hosszában április–májusban nyílnak. Színük – fajtától függően – lehet még sárga, esetleg pirosló.

Virágzásban a legszebb, de egyben a legigényesebb Cytisus faj. Jó talajra, párás klímába való. A mészreérzékeny. Fajtaválasztéka Nyugat-Európában igen nagy. Nálunk időnként a csontfehér virágú „alapfajjal”, azelső, még fajtanév nélküli hibriddel találkozunk, elsősorban házikertekben. Hozzá hasonló a liláspiros virágú C.

’Hollandia’ hibrid.

Cytisus scoparius (Sarothamnus s.) – Seprűzanót

1 –2 méter magas, felálló ágú, sűrű vesszejű cserje. A vesszők sötétzöldek, bordásan ötszögletűek. Levelei alulhármasan összetettek, a hajtás csúcsa felé többnyire egyszerűek. Nagy, élénksárga, illatos virágai május–

júniusban nyílnak.

Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon Nyugat- és Dél-Dunántúlon, savanyú, laza talajon, fenyvesekszélén, nyíres fenyéreken tenyészik. Igen fényigényes. Dús virágzásával, télen zöld vesszőtömegével nagyonmutatós cserje. Nyugat-Európában sok fajtáját ültetik, de nálunk csak korlátozott jelentőséggel bír, mivelmészkerülő.

A Cytisus nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magról szaporítják (vetés tavasszal, szkarifikálás vagy forrázásután). A hibridek és a különböző fajták zölddugványai nyáron gyökereztethetők. Konténerben kell ők et nevelni,mert rosszul tűrik az átültetést.




ccxliii


Cytisus scoparius

4.1.32.3. Spartium – Jeneszter

Spartium junceum – Jeneszter

2 –3 méter magas cserje, lombtalan állapotban a Cytisus scopariusrahasonlít, de zöld vesszői hengeresek, simahéjúak. Egyszerű, lándzsás levelei a hajtásokon ritkásan elszórva helyezkednek el, hamar lehullanak. Nagy,illatos, aranysárga virágai felálló, laza füzérben júniustól szeptemberig nyílnak.

Hazája a Földközi-tenger környéke. Nálunk főleg gyűjteményes kertekbe ültetik. A seprűzanóttal azonosdíszértékű, de attól eltérően kimondottan meszes talajra való. Napos, védett, kissé száraz helyet kedvel. Szigorúteleken gyakran tövig visszafagy, de tőből újra kihajt. Vesszői idős korban fagykár nélkül is száradnak(„szalmásodnak”), ezért ajánlatos a bokrot 3–5 évenként radikálisán visszavágva megifjítani.

Szaporítása: Magvetés szkarifikálás vagy forrázás után május elején.

Spartium junceum

4.1.32.4. Laburnum – Aranyeső

5 –7 méteres, felálló ágú bokrok, melyek egytörzsű fácskává is nevelhetők. Leveleik hármasak; enyhén illatosvirágaik sárgák, hosszú, lecsüngő fürtökben május–júniusban nyílnak. Minden részük (levél, hajtás, virág és amag) mérgező!

1. ● A hajtások rásimuló szőrösek, a fürtök 10– 20 cm-esek L. anagyroides

●● A hajtások kopaszak, a fürtök 20–40 cm hosszúak L. × watereri

Laburnum anagyroides – Közönséges aranyeső




ccxliv


Hajtásai és a levelek fonáka rásimuló selymesszőrösek, virágfürtjei 10– 20 cm-esek, május végén nyílnak.

A Dél-Európában őshonos, a Dunántúlon nálunk vadon is előfordul félszáraz, meleg tölgyesekben,cserjésekben. Napra és árnyékba egyaránt alkalmas, közepesen szárazságtűrő faj.

Laburnum × watereri – Kerti aranyeső

Az előző faj és az ugyancsak Dél-Európában, de a magasabb hegyvidékeken élő, kopasz hajtású és levélfonákú L. alpinum – alpesi aranyeső keresztezéséből jött létre. A közönséges aranyesőnél kb. egy héttel később, májusvégén, június elején virágzik. Hajtásai kopaszak, a levelek fonákán csak a főér és az oldalerek selyemszőrösek.

– – ’Vossii’ – Karcsú, kúpos, csüngő virágfürtjei 40–50 cm hosszúak. A L.anagyroidesnéljóval intenzívebb díszt ad, de a szárazságot kevésbé tűri.




ccxlv


Cytisus, Spartium, Laburnum és Wisteria levéltípusok

A Laburnum nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk. A magot késő tavasszal,szkarifikálás vagy forrázás után vessük. A L. × watererittöbbnyire L.anagyroides magoncokra oltják tavasszalvagy szemzik a nyár végén.

4.1.32.5. Amorpha – Gyalogakác




ccxlvi


Amorpha fruticosa – Cserjés gyalogakác

3 –4 méterre is megnövő, de többnyire csak embermagasságú, terebélyes cserje. Rügyei a felálló, barna, nemtövises vesszőkön gyakran egymás felett kettesével állnak. Barnás-ibolyás virágai felálló, karcsú fürtben

júniustól augusztusig nyílnak.

Hazája Észak -Amerika keleti és délkeleti része. Nálunk gyakran ültetik, főleg erdősávok lezárására. Árterekentöbbfelé kivadulva él. Fő értéke igénytelensége: a szárazságot elég jól tűri, sovány, köves vagy homokos talajon,sőt, nem túl erős sziken is megél. Nyirkos talajon gyakran visszafagy.

Szaporítása: Magvetés (szkarifikálás vagy forrázás után) tavasszal, fásdugványozás.

4.1.32.6. Wisteria – Lilaakác

Wisteria sinensis (Glycine s.) – Kìnai lilaakác

Balról jobbra csavarodó hajtásaival 8–10 méter magasra is felkapaszkodó, erőteljes kúszócserje, páratlanulszárnyalt levelekkel. Kékeslila, gyengén illatos virágai áprilistól június elejéig, 20– 30 cm-es, lecsüngő fürtökbennyílnak. Termése 12–15 cm hosszú, bársonyosan szőrös hüvely.

Hazája Kína. Kedvelt, dúsan és tartósan nyíló kúszócserje. Elsősorban nagyobb méretű pergolák, rácsok,lugasok befuttatására alkalmas. Kisebb szárazságot még elviselő, meleg, napos fekvést kedvelő mezofiton.Fiatal korban ajánlatos vesszőit télire a föld felszínén letakarni, mert kissé fagyérzékeny, később azonban jól tűria klímánkat.

– – ’Alba’ – Fehér virágú fajta, azonban nem olyan elterjedt, mint az alapfaj.

Néha, főleg gyűjteményes kertekben, az ugyancsak balról jobbra csavarodó, de kopasz hüvelyű, piroslila, rövidvirágzatú W. frutescens – amerikai lilaakác – és a jobbról balra csavarodó W. floribunda – dúsvirágúlilaakác – is megtalálható. Ez utóbbi a legszebb virágú (a virágfürtök hossza 50 cm vagy több is lehet), de azelőbbi két fajnál jóval igényesebb.

A Wisteria nemzetség szaporítása: Magvetés tavasszal (szkarifikálás vagy forrázás után) üveg alá. Magrólnevelt növények csak idősebb korban kezdenek virágzani, és gyakran akkor is keveset. Elterjedtebb ezért adúsan virágzó alakok vegetatív szaporítása: oltás, hullámos bujtás vagy zölddugványozás pára alatt. Egyesfajtáit – ha rendszeres visszametszéssel erős vesszők hozására késztetjük –, fásdugványozással is szaporíthatjuk.

4.1.32.7. Robinia – Akác

A mintegy 10 fajt számláló nemzetség képviselői Észak -Amerikában, részben pedig Mexikóban őshonosak. Báreredeti termőhelyük többnyire kedvezőbb a magyarországinál, a nálunk elterjedt fajok klímánkat kiválóan bírjákés szárazságtűrő pionírokként viselkednek: szívósak, tövisesek, fényigényesek, kezdetben gyorsan növekednekés számtalan gyökérsarjukkal sarjtelepképzésre is hajlamosak.

A sarjadzási hajlam a cserje vagy bokorfa méretű fajoknál a legnagyobb, amelyek így egyben önmagukat

ifjítják. A cserje termetű R. hispida ága például 6–8 év alatt, a bokorfává növő R. luxurians, R. viscosa törzse10 –15 év alatt elvénül (és részben vagy teljesen) elszárad; szerepét az addigra nagy számban fejlődő újgyökérsarjak veszik át. A legnagyobbra növő R. pseudoacacia esetében ez az önifjulás nem olyan feltűnő, miveltermészetes úton sokkal hosszabb idő (50–70 év) alatt zajlana le. Eközben az akácost többször is letermelik, ígya sarjról való felújulás a beavatkozás eredményének tűnik. Jellemzője még az akácoknak az igen kései (májusi)fakadás.

1. ● A hajtások kopaszak, a virág fehér R. pseudoacacia

●● A hajtások hosszú serteszőrösek, virága rózsaszín R. hispida




ccxlvii


Sophora, Cladrastis és Robinia habitus

Robinia pseudoacacia – Fehér akác

20 –25 m magas, állományban ennél jóval alacsonyabb, ± sudaras, idős korban elterebélyesedő koronájú fa.Hajtásai kopaszak, a rügyek mellett 2 pálhatövissel. Nagy levelei páratlanul szárnyasan összetettek. Illatos, fehérvirágai 10– 20 cm-es fürtökben május–júniusban nyílnak. Lapos hüvelytermése 5–10 cm hosszú, barna.

A fehér akác volt az első fafajok egyike, amit (1601- ben) Amerikából Európába áthoztak, hazánkban pedig azelső, erdősítésre felhasznált exóta faj. Az 1700-as évek elején került Magyarországra, majd a XVIII. századvégétől országszerte tömegesen kezdték telepíteni. Ma egyike a legfontosabb erdészeti fafajoknak (mintegy 16%területaránnyal), de egyben azon kevés fának is, amit a falusi kertekben (a gyümölcsfákon kívül) megtűrtek, sőtültettek is. Alföldi falu például el sem képzelhető akác nélkül. Népszerűségét – szívóssága mellett – sokoldalúfelhasználhatóságának köszönheti: virága illatos, kiváló mézet ad, fája alkalmas oszlopnak, szőlőkarónak,cölöpnek, parkettának, hordókészítésre, szerszámnyélnek és még számos egyéb célra. Tűzifaként szárítás nélkül„nyersen” is ég. Meg kell azonban jegyezni, hogy igazán jó minőségű fát és nagy fahozamot csak a Dunántúli -

vagy az Északi-középhegység lábánál elterülő, jó termőhelyeken szolgáltat.

Hazája az USA középső és keleti része.

Fény- és melegigényes, szárazság- és várostűrő.

A fehér akácnak, mint alapfajnak a kertészeti jelentősége jóval kisebb. Hátránya, hogy tövises, árnyéka gyér,zárt állománya alatt pedig (allelopátiás hatása miatt) más fás szárú növény (díszcserje) nemigen marad meg.Kivétel a nitrogénkedvelő, rendkívül korán fakadó Sambucus nigra, kisebb mértékben pedig a Syringa vulgaris,

Ptelea trifoliata, Prunus serotina. Utcafásításra főképp a fajtáit használják:

– – ’Bessoniana’ – Laza, gömbölyded koronájú, elég erős növekedésű fajta. Ritkánvirágzik. Régebben ezt telepítették – rendszeres visszacsonkázás mellett – gömbakác gyanánt.

– – ’Pyramidalis’ – Jegenyeakác – Karcsú, oszlopos koronájú fajta.

– – ’Tortuosa’ – Dendrológiai ritkaság, ágai, hajtásai erősen görbültek vagycsavarodottak.

– – ’Umbraculifera’ – Gömbakác – Magas törzsre oltva metszés nélkül is

szabályos, 3–4 méternél nem szélesebb gömbkoronát nevel. Szűk utcákfásítására is alkalmas. Virágot nem hoz.




ccxlviii


– – ’Unifoliola’ – Levelei 1 –3 levélkéjűek, sötétzöldek, koronája tömött tojásdadalakú.

Az erdészeti célra nemesített, gyorsan növő, egyenes törzsű fajták részben mint magas törzsű alanyok, részben pedig a szennyezett viszonyok között ismét tért hódító utcai sorfaként érdemelnek figyelmet. Ilyenek az Észak -

Amerikában nemesített ’Appalachia’, valamint a magyar nemesítésű „árbócakácok”: ’Zalai’, ’Jászkiséri’ stb.

Robinia ’Casque Rouge’

Az árjegyzékekben néha a R. pseudoacacia fajtái között szerepel, de valójában hibrid származású. Gyengéntövises, közepes fává növő fajta, élénk rózsásvörös virágokkal. Kérge ólomszürke. Kevésbé törékeny, mint a R.

hispida.

Robinia hispida – Rózsás akác

1 –1,5 méteres, terjedő tövű cserje, amit többnyire törzsre oltva, alacsony, gömbölyded fácskaként hoznakforgalomba. Hajtásai hosszú, barnásvörös serteszőrösek, virágai élénkrózsaszínűek vagy húspirosak, nemillatosak. A május júniusi fővirágzás után többé-kevésbé folyamatosan, de gyérebben egész szeptemberignyílnak.

Hazája az USA délkeleti része. Szép színű virágzata miatt keresett növény. Mezofiton. Feltétlenül szélvédetthelyre ültessük, mert a széltörésre igen érzékeny. Részben a széltörést megelőzendő, részben pedig az ifjításvégett, ajánlatos minden év tavaszán rövidre (csaknem tarra) metszeni. Az önifjulás így sem tökéletes, ezért amagas törzsre oltott R. hispida ritkán él 10 évnél tovább.

Az ismertetett fajon kívül hazánkban főképp faluhelyen még több rózsaszín virágú fajjal vagy azok egymással,vagy a R. pseudoacaciavalalkotott hibridjével találkozhatunk. A növekvő termetet általában fakuló virágszín éscsökkenő másodvirágzási hajlam kíséri.

Közülük a leggyakoribb a tövises és mirigyszőrös (de nem ragadós) hajtású R. luxurians – mirigyes akác,valamint a hozzá igen hasonló, de erősen mirigyszőrös, ragadós hajtású R. viscosa – szurkos akác. Mindkét faj6 –8 m magasra nő, június elejétől augusztusig több hullámban virágzik, erősen sarjadzik.

A Robinia nemzetség szaporítása: Magvetés szkarifikálás vagy forrázás után tavasszal. A fajtákat és a R.

hispidátfehér akácra oltják, többnyire magas törzsre, héj alá oltással április végén, május elején. A sajátgyökéren lévő fajok és fajták gyökérdugványról is szaporíthatók.




ccxlix


Sophora, Amorpha, Robinia, Colutea és Caragana levéltípusok

4.1.32.8. Colutea – Dudafürt

Colutea arborescens – Pukkanó dudafürt




ccl


2 –3 méter magas, széles bokrú cserje, páratlanul szárnyalt levelekkel. Virágai sárgák, május–júliusban eléghosszú ideig nyílnak. Termése rózsaszíneszöld, pergamenszerű, felfújt hüvely.

Hazája Dél-Európa, Észak -Afrika. Magyarországon szárazabb tölgyesekben, meszes talajú cserjésekben fordulelő. Laza talajt, meleg fekvést kedvel, a szárazságot elég jól tűri.

Szaporítása: Magvetés tavasszal.




ccli


Colutca arborescens

4.1.32.9. Caragana – Borsófa




cclii


Caragana arborescens – Sárga borsófa

4 –6 méter magas, sűrű, ferdén felálló ágú bokor. A vesszők és a fiatal ágak zöldek, hosszú, rostszerűen lehajló,feketés kéregfoszlányokkal. Pálhalevelei pergamenszerűek, kissé szúrósak. Levelei a Colutea leveleire

emlékeztetnek, de párosan szárnyaltak, mivel a levélgerinc rövid, serteszerű nyúlványban végződik. Sárgavirágai májusban a vesszők oldalán, rövid, leveles csomókban nyílnak. Termése 3–5 cm hosszú, hengeres

(borsószerű) hüvely.

Hazája Szibéria, Észak -Kína. A szárazságot jól tűrő, hazánkban is gyakran ültetett tömegcserje.

– – ’Pendula’ – Koronába oltva ágai lecsüngenek.

– – ’Walker’ – Ugyancsak csüngő ágú fajta, de a levélkéi feltűnően keskenyek,csaknem szálasak. Virágai is keskenyebb szirmúak a típusénál.

Mindkét fajta viszonylag rövid életű (10–15 év), mivel koronába oltva nem tudja megifjítani magát.

Szaporítása: Az alapfaj magját tavasszal vetjük, a fajtáit középmagas törzsre télen üvegházban vagy tavasszal

szabadban oltjuk.




ccliii


Caragana arborescens

4.1.33. Rutaceae – Rutafélék

1. ● A levelek hármasak Ptelea

●● A levelek páratlanul szárnyasan összetettek Euodia

4.1.33.1. Ptelea – Alásfa

Ptelea trifoliata – Hármaslevelű alásfa

3 –5 méteres, ritkás ágú bokor vagy többtörzsű fácska. Vesszői, ágai vörösbarnák, levelei hármasak. Júniusbannyíló apró, zöldes virágai nem mutatósak, kerek, érmeszerű lependéktermése viszont egész télen át díszít.




ccliv


Hazája Észak -Amerika keleti része. Közepes szárazságot még elviselő, edzett faj. Elsősorban tömegcserjekéntültetik, napos vagy félárnyékos fekvésbe.

Szaporítása: Magvetés tavasszal. A sárga levelű ’Aurea’ lombszínét részben magról is megtartja, de télikézbenoltással és tavaszi kecskelábékezéssel is szaporítható.

4.1.33.2. Euodia – Mézesfa

Euodia hupehensis – Kínai mézesfa

(Tetradium daniellii var. hupehensis)

10 –15 méteres lombhullató fa, ernyőszerűen elterebélyesedő koronával. Levelei páratlanul szárnyaltak, 5– 9 dbfénylőzöld, ép szélű levélkével. Apró, fehér virágai széles, végálló sátorvirágzatokban július végén– augusztus

elején nyílnak. Ősszel vörösbarna, apró toktermései is mutatósak.

Hazája Kína. Közepesen szárazságtűrő, napos, meleg fekvést kívánó faj. A szennyezett levegőt elég jól bírja.Kiváló mézelő, ezért egy időben nyári virágzású méhlegelőnek ültették. Szigorúbb teleken a vesszőinek egyrésze visszafagy, különösen nyirkosabb talajon.

Szaporítása: Magvetés tavasszal üveg alá. A második évtől 4–5 éves korukig igen gyorsan nőnek – évente 1,5– 2métert – , de gyakran visszafagynak.




cclv


Ptelea, Euodia és Ailanthus levéltípusok

4.1.34. Simaroubaceae – Bálványfafélék

4.1.34.1. Ailanthus – Bálványfa

Ailanthus altissima (A. glandulosa) – Mirigyes bálványfa

15 –20 méter magasra növő fa, idősebb korban ernyőszerűen ellaposodó koronával. Június–júliusban nyíló, apró,

zöldessárga virágai többnyire kétlakiak. Termése egyes példányokon sötétpirosra színeződik (f. erythrocarpa),a sötétzöld lombok között nagy csomókban fejlődve igen dekoratív.






cclvii


Cotinus és Rhus levéltípusok




cclviii


Szaporítása: Az alapfajt tavaszi magvetéssel szaporítjuk, hidegágyban (rétegezni kell, mert elfekszik). Afajtákat hagyományosan zölddugványozással vagy sugaras bujtással, napjainkban inkább mikroszaporítássalszaporítják, de a pirosak magról is elég nagyarányú piros populációt adnak.

4.1.35.2. Rhus – Szömörce

1. ● A hajtások kopaszak Rh. glabra

●● A hajtások sűrűn bársonyosan szőrösek Rh. typhina

Ailanthus, Rhus és Koelreuteria habitus

Rhus typhina (Rh. hirta) – Valódi ecetfa, ecetszömörce

3 –5méter magas, gyökérsarjakkal terjedő tövű bokor vagy kis fa. Levelei nagyok, páratlanul szárnyaltak, ahajtások és a vesszők sötétbarnán bársonyos szőrösek. Lombja ősszel intenzív lilásvörösre színeződik. Virágai

kétlakiak, zöldessárgák, szőrös bugát alkotnak. Sötétvörös szőrű terméscsomói júliustól a tél végéig díszítenek.

Hazája Észak -Amerika keleti része, ahol a mi cserszömörcénkhez hasonló termőhelyeken él. Szárazságtűrő,fényigényes. Nagy foltokba telepítsük, mert erősen terjed. Ha a nyílt gyepfelületbe szoliterként ültetik, alacsony,görbe ágú fává nő. (Ilyen helyen a sarjait rendszeresen lekaszálják, így nem tud terjedni.) Erősen kötött vagynyirkos talajra nem való.

– – ’Dissecta’ –Az alapfajnál kedveltebb fajta, mélyen szeldelt levélkékkel.

Rhus glabra – Hamvas szömörce

Az előző fajnál valamivel alacsonyabbra növő, egyébként igen hasonló megjelenésű és díszt adó, sarjadzó

bokor. Hajtásai kopaszak, liláshamvasak. Ritkábban telepítik, mint a Rh. typhinat,mivel igényesebb: megkívánjaa normál kerti viszonyokat.

Hazája Észak -Amerika.

– – ’Laciniata’ – Szeldelt levélkéjű fajta.

A Rhus nemzetség szaporítása: Magvetés, gyökérdugványozás hidegágyba, tősarjak leválasztása.

4.1.36. Staphyleaceae – Hólyagfafélék

4.1.36.1. Staphylea – Hólyagfa

Staphylea pinnata – Mogyorós hólyagfa




cclix


2 –5méter magas, felálló ágú cserje, ágai jellegzetes, márványosan csíkozott kérgűek. Levelei páratlanulszárnyaltak, 5–7levélkével. Krémfehér, kívül kissé pirosló, illatos virágai május–júniusban nyílnak. Termésegömbösen felfújt, kétrekeszű tok.

Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon üde talajú tölgyesekben, sziklaerdőkben, ritkás bükkösökben fordul elő. Jó árnyéktűrő, némi szárazságot még elviselő mezofiton. Elsősorban tömegcserjének

alkalmas.

Szaporítása: Magvetés ősszel vagy rétegezés után tavasszal a szabadba.

Staphylea és Koelreuteria levél

4.1.37. Sapindaceae – Szappanfafélék

4.1.37.1. Koelreuteria – Csörgőfa

Koelreuteria paniculata – Bugás csörgőfa

5 –10 méteres, gömbölyded koronájú fa, páratlanul szárnyalt, nagy levelekkel. Sárga virágai nagy, végálló bugákban június–júliusban nyílnak. Hólyagosan felfújt, háromrészes toktermése ugyancsak díszít.

Hazája Kelet-Ázsia. A szárazságot és a városi levegőt elég jól tűri, ezért különösen utcafának gyakran ültetik.Szűkebb utcákban a villanyvezeték alatt is elfér.

Szaporítása: Magvetés érés után a szabadba.

4.1.38. Aceraceae – Juharfélék

4.1.38.1. Acer – Juhar




cclx


A juharok közül a fatermetűek tipikus előfutár fajok, a cserje vagy bokorfa termetűek pedig az erdő peremrészeinek és alsóbb szintjeinek lakói valamely klimazonális övben. Az alább ismertetett fajok az A.

palmatum kivételével jól bírják klímánkat és talajainkat.

A fontosabb Acer fajok fajtáinak összehasonlítása a 7. táblázatban található.

1. ● A levelek egyszerűek 2.

●● A levelek páratlanulszárnyasan összetettek

A. negundo

2. ● A levelek 5 vagy többkaréjúak, a levéllemezhossza és szélessége közelazonos

3.

●● A levelek tagolatlanok

vagy 3 karéjúak, alevéllemez 1,5-szer

hosszabb a szélességénél

7.

3. ● A fiatal hajtás és a levélmegtörve tejnedvet bocsátki

4.

●● A fiatal hajtás és a levéltejnedvet nem tartalmaz

5.

4. ● A levélkaréjok rövidek,tompák

A. campestre

●● A levélkaréjokkihegyezettek,

mindegyiken több kihegyezett, nagy fog van

A. platanoides

5. ● A levelek legfeljebb a féllevéllemez közepéigkaréjosak

A. pseudoplatanus

●● A levelek a fél levéllemezfelén túl is hasogatottak

6.

6. ● A levél 5 hasábú, aközépső hasáb 3 karéjú. Afonák ezüstösfehér

A. saccharinum

●● A levél 5– 7 –11 hasábú, ahasábok épek. A fonákvilágoszöld

A. palmatum

7. ● A levelek tagolatlanokvagy csak gyengénkaréjosak

A. tataricum

●● A levelek 3 karéjúak, a A. ginnala




cclxi


középső erősen megnyúlt

Acer platanoides – Korai juhar

20 –25 méteres, terebélyes koronájú fa. Levelei 5–(7) karéjúak, a karéjok kihegyezettek. Sárgászöld, elégmutatós, enyhén illatos virágai lapos ernyőben áprilisban nyílnak.

Hazája Európa, a Kaukázus. Nálunk a jó vízellátású tölgyesekben és részben a bükkösök övében fordul elővadon. A szárazságot közepesen tűri, gyors növekedésű mezofiton. Szép törzset nevel, ezért gyakran ültetikutcai sorfának. Erre a célra azonban csak a kis járműforgalmú területeken alkalmas, mert a füstgázokat és asózást elég rosszul tűri.

Piros levelű fajták

– – ’Crimson King’, ’Royal Red’ – Levelei kihajtástól a lombhullásigsötétvörösek, tompa fényűek.

– – ’Deborah’ – Széles kúpkoronát nevel, átmenő sudárral és ferdén felálló

oldalágakkal. Levelei tavasszal piroslóan márványozottak, későbbmegzöldülnek.

– – ’Faassen’s Black’ – Levelei a kihajtástól a lombhullásig fénylő feketésvörösek.

– – ’Schwedleri’ – Levelei kihajtáskor vörösek, a nyár derekára visszazöldülnek.

Egyéb fajták

– – ’Cleveland’, ’Emerald Queen’ – Új amerikai fajták, nyílegyenes törzzsel,egészséges, sötétzöld lombbal, tömött koronával és „átmenő” sudárral.

– – ’Columnare’, ’Olmsted’ – Karcsú oszlop, felfelé törő, rövid, zömökoldalágakkal.

– – ’Drummondii’ – A levelek fehér vagy sárga szegélyűek. Érzékeny, páraigényes fajta.

– – ’Globosum’ – Lapos, tömött gömbkoronát nevel. (Koronába oltják.)

– – ’Summershade’ – Gyors növekedésű, terebélyes koronájú.

– – ’Superform’ – Nagy termetű, formás koronájú, gyors növekedésű fajta.

Az Acer platanoides fajták összehasonlítása a 7. táblázat után található.

Acer campestre – Mezei juhar

10 –20 méterre megnövő, többnyire görbe törzsű fa, tömött, gömbölyded koronával. Vesszői fiatal korban néhavastagon paralécesek (f. suberosum). Levelei 3 –5 karéjúak, tompa csúcsúak, ép szélűek. Sárgászöld virágailombfakadáskor nyílnak. A termésszárnyak majdnem vízszintesen állnak.

Hazája Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon az ártéri erdőktől a karsztbokorerdőkig majd mindenerdőtársulásban elegyfaként előforduló, igen tág ökológiai amplitudójú növény. A szárazságot és a szennyezettlevegőt jól tűri, némi sziket is elvisel. Alkalmas ezért extrém parkokba vagy nagyvárosokban, ipartelepekkörnyékén utcafásításra. Hátránya, hogy lassan nő és rossz törzsnevelő. Jól metszhető, szép, magas sövény

alakítható ki belőle.




cclxii


– – ’Elsrijk’ – Tömött tojásdad koronájú.

– – ’Nana’ – Bokor termetű: magas törzsre oltva torz gömbkoronát nevel.

– – ’Queen Elizabeth’, ’Zentai’ – Nyílegyenes törzset, felálló koronát nevelőfajták, jó utcai sorfák.

Az Acer campestre fajták összehasonlítása a 7. táblázat után található.

Acer levéltípusok

Acer pseudoplatanus – Hegyi juhar

20 –30méterre megnövő fa, széles, boltozatos koronával. Kérge pikkelyes. 5karéjú leveleinek széleszabálytalanul fűrészes. Zöldes színű virágai lombfakadás után hosszú, lecsüngő fürtben nyílnak. Atermésszárnyak egymással hegyesszöget zárnak be. A mag a termésrekeszből erősen kidomborodik.

Hazája Közép-Európától Kis-Ázsia hegyvidékeiig és a Kaukázusig terjed. Nálunk üde talajú, hegyvidékierdőkben (bükkösök, gyertyános-tölgyesek, szurdokerdők) él vadon.

Megfelelő helyen szép park - és utcafa, mert jó törzset nevel és gyorsan nő. Az A.platanoidesnél valamiveledzettebb, de ez sem kimondottan nagyvárosi utcákra való.




cclxiii


– – ’Erectum’ – Levágott végű, keskeny kúp alakú koronát nevel.

– – ’Leopoldii’ – A levelek kihajtáskor sárgásak, később sűrűn fehéren vagy sárgán pontozottak. Kényes, páraigényes fajta.

– –

’Purpurascens’ – A levél felül tompa sötétzöld, a fonákán liláspiros.

– – ’Rotterdam’, ’Negenia’ – Új nyugat-európai fajták, egészséges lombbal ésszéles kúpkoronával.

Megjegyzés: Az új (nyugat-európai vagy amerikai) fajták előnye az egyöntetű, nem túl feltűnő, de szabályosforma, egységes lombozat, jó koronafelépítés (átmenő sudár), a faiskolákban pedig a gyors növekedés, jótörzsnevelés.

Az Acer pseudoplatanus fajták összehasonlítása a 7. táblázat után található.

Acer saccharinum ( A.dasycarpum) – Ezüst juhar

20 –30méterre növő fa, széles gúla alakú koronával. Levelei mélyen ötkaréjosak, a fonákuk ezüstös, ősszel bíborpirosra színeződnek. Jelentéktelen barnás virágcsomói február–márciusban nyílnak, kétlakiak vagy néhaegylakiak. Termése már júniusban megérik, lehull és azonnal csírázik.

Hazája Észak -Amerika délkeleti része. A nedves, nyirkos helyeket szereti, de normál viszonyok közt is igen jólfejlődik, ha a talaj nem túl meszes vagy szikes. A Populus fajokhoz hasonlóan igen gyorsan nő, de hamar el isöregszik. Ágai törékenyek, balesetveszélyesek, törzse a szélnyomástól elferdülhet. Ezért elsősorban parkfánakalkalmas.

– – ’Pyramidale’ – Kezdetben széles oszlop, később fokozatosan szétnyílik, és kúpalakúvá válik.

– –

’Laciniatum Wieri’ (’Wieri’) –Tavaszi levelei még csak mélyen karéjosak, anyáriak már majdnem a főérig szeldeltek, a szeletek gyakran egészenkeskenyek és erősen tagoltak. Gyors növekedésű fajta, ívesen lehajló, vékonyágakkal.

Acer negundo – Kőrislevelű juhar, zöld juhar

10 –20méter magas, széles koronájú fa, többnyire ferde törzzsel. Zöld vagy lilásbarnás, sima héjú vesszőirőltélen is könnyen felismerhető. Levelei páratlanul szárnyaltan összetettek. Virágai kétlakiak, szirom nélküliek;sárgászöld, laza csomókban a lombfakadás előtt, március–áprilisban nyílnak.

Hazája Észak -Amerika. Nálunk ültetve és mint ruderális gyomfa elvadulva is csaknem mindenhol megtalálható.A nyirkos talajokat kedveli, a Duna és Tisza árterén kivadulva él. A közepesen száraz területeken is megél, ilyenhelyen azonban – különösen, ha a levegő szennyezett – lombját hamar elhullatja. Gyorsan növekszik és hamartermőre fordul. Rengeteg magjával erősen gyomosít. E sok hátránya miatt utcafásításra nem ajánlható, parkba iscsak módjával ültessük.




cclxiv


Acer habitusok

– – ’Auratum’ (’Odessanum’) – Fajták közül ez a gyors növekedésű, körülbelül anyár közepéig aranysárga levelű a legedzettebb, bár ez is valamivel igényesebb,

mint az alapfaj. Magról mintegy 50%- ban ad sárga lombú populációt.




cclxv


Több egyéb, sárga vagy fehértarka levelű A. negundo fajta is forgalomban van (’Aureovariegatum’,’Argenteolimbatum’ stb.). Ezek valamennyien páraigényesek, száraz klímában védett, félárnyékos helyrevalók, mert leveleik a napon megperzselődnek.

– – ’Flamingo’ – Napjaink legdivatosabb zöldjuhar fajtája. Levelei fehértarkák, a

növekvő hajtásokon rózsaszín árnyalattal. Viszonylag gyenge növésű: 6– 8méteres fává fejlődik.

Acer tataricum – Tatár juhar, feketegyűrű-juhar

5 –10 méteres, többnyire többtörzsű bokorfa, ellapuló koronával. Levelei hosszúkás tojásdadok, nem vagy csakalig karéjosak. Őszi lombszíne sárga vagy piros. Krémfehér virágai jóval a kihajtás után május–júniusban, rövid,felálló bugában nyílnak. Egyes példányok termése nyáron élénkpiros színű.

Hazája Délkelet-Európától Kis-Ázsiáig terjed. Nálunk a nem túl száraz, melegkedvelő tölgyesekben fordul elő,mint második és harmadik koronaszintet alkotó faj. A szárazságot közepesen, az árnyékot elég jól tűri.

Acer ginnala – Mandzsu juhar

Az A. tataricumhozhasonló megjelenésű, de a levelei (legalábbis többségükben) határozottan háromkaréjosak.

Hazája Kelet-Ázsia. Felhasználása az előző fajéval azonos. Valamivel igényesebb, de intenzív lilásvörös őszilombszíne miatt díszítőértéke is nagyobb. Egy törzsre nevelve szűk utcák fásítására is alkalmas.

Acer ginnala

Acer palmatum – Japán juhar

3 –4 méter magas, vékony vesszejű bokor vagy ernyős koronájú miniatűr fa, jellegzetes tenyeresen karéjoslevelekkel.

Hazája Japán, Korea, ahol az üde és savanyú talajú erdők aljnövénye. Finom rajzolatú leveleivel, őszi mélyvörös

lombszínével az egyik legszebb szoliter cserje. Pára- és vízigényes, árnyéktűrő, mészérzékeny.




cclxvi


Acer levéltípusok

Rengeteg fajtája és alakja van. Ezek nagy része eredeti japán vagy nyugat-európai szelekció, és oltják vagy

zölddugványozzák, másokat magról szaporítva latin gyűjtőneveken forgalmazzák. Nálunk egyelőre inkább ezutóbbiakkal találkozhatunk:




cclxvii


– – ’Atropurpureum’ – A levelek mélyen ötkaréjosak, a kihajtástól a lombhullásigsötétvörös színűek.

– – var. dissectum – Levelei a közepükig szeldeltek, az egyes szeletek szárnyasan

bemetszettek. Lassú növekedésű.

– – ’Ornatum’ – A levelek az előző fajtához hasonlóan szeldeltek, de sötétvörösszínűek.

– – ’Garnet’ – Levelei mélyen, szinte a levélvállig szeldeltek, az egyes karéjokszintén mélyen hasogatottak. Színük folyamatosan barnásvörös, ősszelkárminpiros.

Az Acer nemzetség szaporítása: az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk. Júniusban az érés után azonnal el kellvetni az A. saccharinum magját, mert csíraképességét hamar elveszíti. A többi faj magját ősszel vagy rétegezésután a tavasszal vetjük a szabadba. Elfekvésre hajlamosak az A.campestre és az A. tataricum magjai. A fajtákat

az alapfaj magoncaira szemzik. Az A.palmatum fajtáit üvegházban oltják, némelyiket pedig zöld dugványrólszaporítják. Az egyes típusok (piros, szeldelt, sárga) tulajdonságaikat magról is elég jól örökítik.

4.1.39. Hippocastanaceae – Vadgesztenyefélék

4.1.39.1. Aesculus – Vadgesztenye

1. ● 2 –3m magas, terjedő tövű cserje Ae. parviflora

●● Magasabb fa 2.

2. ● A levélkék a felső harmadukban a legszélesebbek. A

virágok fehérek

Ae. hippocastanum

●● A levélkék középen a legszélesebbek. A virágokhúspirosak vagy rózsaszínűek

Ae. × carnea




cclxviii


Aesculus habitusok




cclxix


Aesculus levéltípusok

Aesculus hippocastanum – Közönséges vadgesztenye




cclxx


16 – 20 m-es fa. A tenyeresen összetett levél egyes levélkéi a felső harmadukban a legszélesebbek. A rügyekenyvesek. Keskeny, boltozatos koronájával, ívesen lehajló ágaival, májusban nyíló nagy, kúpos, fehérvirágbugáival az egyik legszebb fa.

Hazája a Balkán és Kis-Ázsia. Régen, a lovas kocsik és a mainál lényegesen szellősebb beépítettség korábanutcafásításra is előszeretettel használták (pl. Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor). Erre a célra ma már legfeljebb

kisvárosokban, jó talaj- és nedvességviszonyok közt alkalmas. Nem bírja ugyanis a nagyvárosok száraz, melegklímáját, és a levegőszennyeződésre, különösen pedig a sózásra igen érzékeny. Ilyen helyen sokszor már júliusban leszárad a lombja, majd a rügyeket megtámadó atkák szívogatásától ősszel újra kihajt. Forgalmas utakmentén ősszel a gyerekek által gyűjtött termése baleset forrása lehet. Mindezek miatt elsősorban parkfánakalkalmas. Lombkoronája alatt, akárcsak a többi Aesculus faj alatt, minden más növény kipusztul, részben a mély

beárnyékolás és az esőárnyékolás miatt, részben pedig a lehullott levelekből kioldódó mérgező anyagok hatására(allelopátia). (Megoldások: az oldalágak enyhe felmetszése, a fa alatt rendszeres öntözés, ősszel a lehullott lombeltávolítása.) Újabban a vadgesztenyelevél-aknázómoly tömeges lombhullást okoz.

– – ’Baumannii’ – Telt virágú fajta. Nem ad sokkal jelentősebb díszt az alapfajnál,de nem hoz termést.

Aesculus × carnea ( Ae. × rubicunda) – Piros vadgesztenye

(Ae. hippocastanum × Ae. pavia)

15 –18 méteres, gömbölyded koronájú fa. A levélkék középen a legszélesebbek, erősen hullámos szélűek. Arügyek csak kissé enyvesek. Virágai húspirosak, termése ritkásan tüskés. Mezofiton. Lombja valamiveledzettebb, mint az Ae. hippocastanumé,de városfásításra azért ez a faj sem alkalmas, bár a vadgesztenyelevél-aknázómoly nem, vagy csak alig károsítja.

– – ’Briotii’ – Intenzív piros virágú.

Aesculus parviflora – Cserjés vadgesztenye

2 –3 méter magas, gyökérsarjakkal erősen terjedő cserje. Levélkéi visszáslándzsásak. Fehéres virágai a többivadgesztenyétől eltérően a nyár második felében nyílnak.

Hazája Észak -Amerika keleti része. Nedves, nyirkos talajt kedvel, de normál kerti viszonyok közé is telepíthető. Nincs mindig faiskolai forgalomban.

Az Aesculus nemzetség szaporítása: A tiszta fajokat magvetéssel szaporítják. Magját – a tölgyéhez hasonlóan – a lombtakaró alatt kell tárolni, és tavasszal a szabadba elvetni. Az Ae. parviflora gyökérdugványozással vagytősarjakkal könnyen szaporítható. A hibrideket és fajtákat Ae. hippocastanum magoncokra oltják télenüvegházban vagy szemzik (pajzsos szemzéssel) a nyár közepén.

4.1.40. Cornaceae – Somfélék

4.1.40.1. Cornus – Som

A nemzetség képviselői különböző erdőtársulások szegély-, esetleg aljnövényei. A parképítés a kis virágúakatfőképp tömegcserjeként alkalmazza őket, napon vagy félárnyékban, míg a nagy virágzatúak szoliterkéntmutatnak a legjobban.

I. A virágzat körül nincs fellevél (kis virágú somok)

1. ● A levelek szórt állásúak C. controversa

●● A levelek keresztben átellenesek 2.

2. ● A levelek fonákán az érzugok fehér szakállszőrösek. A C. mas




cclxxi


sárga virágok lombfakadás előtt nyílnak

●● A levelek fonákán az érzugok nem szakállszőrösek. Afehér virágok lombfakadás után nyílnak

3.

3. ● A levelek a fonákon berzedten szőrösek, a termésfekete

C. sanguinea

●● A levelek ± kopaszok, a termés fehér 4.

4. ● Legyökeresedő szárú, terjedő tövű cserje C. stolonifera

●● A vesszők, ágak nem gyökeresednek le C. alba

II. A virágzatot 4 nagy, fehér fellevél veszi körül (nagy virágzatú somok)

5. ● A fellevél kicsípett csúcsú C. florida

●● A fellevél kihegyezett csúcsú C. kousa

1. KIS VIRÁGÚ SOMOK

Cornus mas – Húsos som

4 –6 méter magasra növő bokor vagy idős korára kisebb fa. Zöldespirosas vesszőiről, gömb alakú virágrügyeirőltélen is könnyen felismerhető. Levelei alul az érzugokban fehéren szakállszőrösek. Apró, sárga virágai igenkorán, gyakran már februárban kinyílnak, ősszel érő piros termése kellemes savanykás ízű.

Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon száraz tölgyesekben, karszterdőkben, bokros déli lejtőkönfordul elő. Szárazságtűrő faj, nyírott sövény nevelésére is alkalmas.

Cornus sanguinea – Veresgyűrűsom

3 –4 méter magas, terjedő tövű cserje. Vesszői barnászöldek, a napos oldalon piroslók. Levelei a C. mas

leveleihez igen hasonlóak, de fonákukon az érzugokban nincsenek szőrcsomók. Fehér virágai lapos álernyőkbenmájus–júniusban nyílnak, termése apró, fekete.

Hazája Európa. Nálunk lombos erdőkben vagy cserjésekben majd mindenütt előfordul az ártéri erdőktől akarsztbokorerdőkig, ahol különböző ökotípusai alakultak ki. Felhasználása ennek megfelelően történhet. Mivelterjedő tövű, rézsűk megkötésére is alkalmas.

Cornus alba – Fehér som

2 –3 méteres, terebélyes cserje. Ágai általában nem gyökeresednek le, sarjakat sem hoz. Kékes- vagy fehéreszöldfonákú levelei a veresgyűrűsoménál nagyobbak, és ernyőszerű, fehér virágzatai annál 1–2héttel később nyílnak.Termése fehér vagy kékesfehér.

Hazája Szibéria, Mandzsúria, Észak -Korea. Kertben a kisebb szárazságot, de a nyirkos talajt is elviseli. Csillogó piros vesszői szép téli díszt adnak. Jól bírja a városklímát és gyorsabban nő, mint a két hazai Cornus faj.

– – ’Elegantissima’, ’Sibirica Variegata’, ’Argenteomarginata’ (’Variegata’) – Levelei fehér szegélyűek, néha fehér foltosak.

– – ’Kesselringii’ – Vesszői télen csokoládébarnák.

– –

’Sibirica’ – Vesszői fénylő korallpirosak.




cclxxii


– – ’Spaethii’ (’Gouchaultii’) – Levelei a kihajtáskor bronzosak, később szélessárga szegélyűek, illetve foltosak.

Cornus fajok

– – ’Westonbirt’ – Az irodalom szerint azonos a ’Sibirica’-val, valójában annak javított változata, még élénkebb vesszőszínnel és erőteljesebb növekedéssel. Atarka levelű fajták a zöld levelűeknél gyengébb növekedésűek és igényesebbek.

Cornus stolonifera – Tarackos som

Az előző fajra annyira hasonlít, hogy magoncait és azok vegetatív szaporulatát gyakran – tévesen – C.albanéven hozzák forgalomba. Legfeltűnőbb különbség, hogy vesszői-ágai földre hajlanak és legyökeresednek, alegalsó ágak pedig néha az avar alatt vízszintesen kúszva, tarackszerűen terjednek tovább.

Hazája Észak -Amerika keleti része.

– – ’Flaviramea’ – Sárgászöld vesszőjű; a tompa piros vesszőjű alapfajnálnépszerűbb. Normál kerti viszonyok közé vagy nyirkos talajra való.

– – ’Kelseyi’ – Törpe növésű fajta: alig félméteres, lapított gömb alakú bokorrá nő,vékony korallpiros vesszőkkel. Házikertbe vagy igényes parkba való, leveleifoltosodást okozó gombás betegségre érzékenyek.

2. NAGY VIRÁGZATÚ SOMOK

A csoport képviselőinek virágai ugyancsak aprók, de a virágcsomókat négy hatalmas sziromszerű fellevél veszikörül, amelynek színe többnyire fehér, a szelektált fajtáknál néha rózsaszín vagy piros.

Cornus florida – Virágos som

3 –5 m magas cserje, hazájában kisebb fa. Matt zöld levelei őszre skarlátvörösre színeződnek. Kicsi, zöldesfehérvagy sárgás virágai 10– 12 mm-es fejecskékben májusban nyílnak.




cclxxiii


Cornus florida






cclxxv


Hazája Észak -Amerika. Humuszos, üde, lehetőleg mészmentes talajba, párás klímába, világos vagy félárnyékoshelyre ültessük.

Cornus kousa – Csillagsom

Az előző fajhoz hasonló megjelenésű és igényű, de nagyobbra nő, a fehér fellevelek kihegyezett csúcsúak, és a

hosszú kocsányú, gömbölyded termése sötétrózsaszínű. Hazája Japán, Korea.

3. FATERMETŰ SOM

Cornus controversa – Emeleteságú som

5 – 6 m-es cserje, vagy annál jóval magasabbra növő fa, emeletesen elrendezett, vízszintes oldalágakkal. Szórtállású, nagy levelei ősszel vörösek. Apró, fehér virágai felálló, 6– 12 cm-es bogernyőkben júniusban nyílnak.Termése kékesfekete.

Hazája Japán, Kína. Igénye a C. floridaéval megegyezik. Szabad állásba ültessük.

A Cornus nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítják, rétegezés után tavasszal. AC.mastajánlatos egy teljes évig rétegezni, mert elfekszik. A fajták zölddugványozással, a C.alba és C.

stolonifera fásdugványozással is szaporítható. A „nagy virágú” somok ritkán és kevés magot hoznak,dugványról nehezen erednek. Igényességük és mészérzékenységük mellett a nehézkes szaporítás a fő oka akismérvű elterjedtségüknek.

4.1.41. Aucubaceae – Babérsomfélék

4.1.41.1. Aucuba – Babérsom

Aucuba japonica – Japán babérsom

1 –2 m magas, vastag, zöld ágú, örökzöld cserje. Keresztben átellenes, ritkásan, durván fogazott levelei fényesélénkzöldek. Kétlaki növény. Apró, barnászöld virágai a tél végén nyílnak. A nőivarúak piros húsú terméseősszel érik és a következő év tavaszáig (az új virágok nyílásáig) díszít.

Hazája Japán. Nálunk elsősorban mint hidegházi cserepes dísznövény ismert, és csak másodsorban mintszabadba is kiültethető cserje. Páraigényes, mezofiton. Árnyékvédelmet kapjon és lombtakarással teleltessük,mert télen levelei vagy az egész növény is elfagyhat.

– – ’Longifolia’ – Levelei hosszúak és keskenyek.

– – ’Picturata’ – A levéllemez közepén nagy, hosszúkás, aranysárga folt található.

– – ’Variegata’ (’Maculata’, ’Punctata’) – Levelei sűrűn sárgafoltosak, a foltokaprók és egyenlőtlen nagyságúak. A tőalaknál gyakrabban felhasznált, erőteljesnövekedésű, nagy levelű. Érdekes módon valamivel jobban elviseli a

páraszegény levegőt, mint az alapfaj. Többnyire porzós virágot hoz.

– – ’Crotonifolia’, ’Marmorata’ – A ’Variegata’-hoz hasonlóan sárgafoltos levelűfajták, de nőivarúak: ősztől tavaszig a tarka levelek tövében megjelenő pirostermésükkel is díszítenek.

Szaporítása: félfás dugványozás augusztustól októberig hidegágyban vagy január–februárban üvegházban.

Magvetés lehetséges, de nem szokásos.

4.1.42. Araliaceae – Borostyánfélék

4.1.42.1. Hedera – Borostyán

1. ● A vegetatív hajtás levelei 10– 20 cm-esek, nem H. colchica




cclxxvi


karéjosak

●● A vegetatív hajtás levelei 4– 10 cm-esek, 3 –5 karéjúak 2.

2. ● A vegetatív hajtás levelei kupolásan karéjosak. Avirágzó hajtás levelei szíves vállúak

H. hibernica

●● A vegetatív hajtás levelei hegyes karéjúak. A virágzóhajtás levelei ékvállúak

H. helix

Hedera helix – Közönséges borostyán

A borostyán a heterofilia klasszikus esete. Az ötkaréjos levelű, fiatalkori, meddő alak a földön kúszva sűrű,örökzöld gyepet alkot, és többnyire árnyékban él. A fák koronájába, sziklára vagy falra léggyökerekkelfelkapaszkodva fokozatosan alakul át ékvállú rombos tojásdad levelű, zömök hajtású, időskori alakká. Ez hozzaősszel, szeptember -októberben a gömbös ernyőkben álló, zöldessárga virágokat, a borsó nagyságú, feketetermés tavasszal érik.

Hazája Európa, a Kaukázus. Magyarországon az Alföld kivételével erdőkben gyakori. Igen széles ökológiaihatárok közt alkalmazható: árnyékos vagy félárnyékos fekvésben a szélsőségesen száraz vagy szélsőségesennyirkos talajok kivételével jóformán mindenhol megél. Árnyéki gyeppótlónak tömegesen ültetik: hamar sűrű

borítást ad. Rendszeres öntözés mellett napon is jól fejlődik, itt azonban nagyon gyomosodik. Kőedényekben isnevelhető. Alkalmas északi falak vagy idős fák törzsének befuttatására.

– – ’Arborescens’ – A vegetatív szaporítással rögzített időskori alakok gyűjtőneve,amelyek torz, gömbölyded, örökzöld bokorrá fejlődnek. Fényigényes.Árnyékban visszaalakul a kúszó, meddő alakká.

– – ’Balkon’ – Tömött gyepet alkotó, sokszorosan elágazó hajtásrendszerű, magyar

fajta. Balkonládába kiváló, de gyeppótlónak is igen jó.

– – ’Glacier’ – Közepes méretű leveleinek alapszíne szürkészöld, a széle felé ezüstszínű és fehér foltokkal. Télálló.

– – ’Ivalace’ – Fodros szélű, élénkzöld levelei közepes méretűek. Rövid ízközű,kompakt fajta.

– – ’Perint’ – A ’Balkon’ fajtánál valamivel lazább és gyorsabb növekedésűmagyar fajta.

– – ’Woerner’ – Fagytűrő és gyors növésű, északnyugat-európai fajta, kerekdedlevelekkel és feltűnő, fehéres levélerekkel.

A borostyán sok levélváltozatát mint hidegházi cserepes ámpolnanövényt is szaporítják. Ezek közül a zöldlevelűek a szabadba is ültethetők, pl. ’Pedata’, ’Sagittifolia’, de igényesebbek az alapfajnál. A tarka levelűfajták, mint szabadföldi növények, esetleg házikertben vagy gyűjteményekben jöhetnek számításba. Egy részükfagyérzékeny, ezért télire lombbal kell takarni őket. A ’Goldheart’ fajta a fagytűrők közé tartozik, leveleiviszonylag aprók, középen széles, fénylő, szabálytalan, aranysárga folttal. Függőleges felületek befuttatásáravaló, talajtakarónak kevésbé alkalmas. Hajlamos zöld levelű hajtásokat hozni.

Hedera hibernica (H. helix var. hibernica) – Ír borostyán

Gyors növekedésű faj, kupolásan széles karéjú, kevésbé feltűnő (világoszöld) erezetű levelekkel. Az időskorihajtás levelei szív alakúak, szíves vállúak. Igényesebb, mint a nálunk honos közönséges borostyán.

Hazája Írország. Magyarországon egyre jobban terjed. Talajtakarónak, falak befuttatására ültetik.

Hedera colchica – Kolchiszi borostyán




cclxxvii


Talajon elfekvő hajtású, később léggyökerekkel magasra kapaszkodó, örökzöld cserje. Nagy, széles tojásdadlevelei többnyire ép szélűek, néha sekélyen távol fogazottak, szíves vállúak, szétdörzsölve zellerillatúak.Kékesfekete termései a közönséges borostyánénál nagyobbak.

Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, a Kaukázus. Árnyékos, párás, védett helyet, üde talajt szeret. Kisséfagyérzékeny. Igényeinek megfelelő körülmények között gyorsan nagy felületet befed.

– – ’Sulphur Heart’ – Levelei sárgatarkák.

A Hedera nemzetség szaporítása: A meddő alakot többnyire félfás hajtásdugványról szaporítjuk hidegágyban,ritkábban magvetéssel, tavasszal. A termő alak félfás dugvánnyal szaporítható, de csak serkentőszerrel kezelvegyökeresedik és lassú kezdeti növekedésű.

4.1.43. Aquifoliaceae – Magyalfélék

4.1.43.1. Ilex – Magyal

1.

●

A hajtások zöldek, kopaszok

I. aquifolium

●● A hajtások zöldes kékesvörösek, szőrösek I. × meserveae

Ilex aquifolium – Közönséges magyal

5 –15 méter magasra növő, örökzöld cserje vagy tövétől ágas, keskeny kúp alakú fa. Fénylő, bőrszerű leveleiöblösen fodros szélűek, nagy, szúrós fogakkal. Az idős példányok ép szélű, tüskétlen leveleket hoznak. Apró,fehér, illatos virágai kétlakiak, május–júniusban nyílnak. Élénkpiros termése tavaszig a növényen marad.

Hazája Észak -Afrikától Nyugat- és Dél-Európán keresztül Észak -Iránig terjed. Páraigényes faj, ezért elsősorbana csapadékos nyugati országrészben alkalmazható. Az ország egyéb területein nagyobb parkokba,árnyékvédelembe telepítsük.

– – ’Alaska’ – Kompakt növésű, viszonylag fagytűrő, dúsan termő, nőivarú fajta.

– – ’Angustifolia’ – Alig 3 cm-es levelei keskenyek, egyenletesen fogazott szélűek.Igen lassú növésű fajta. Keskeny, tömött, kúp alakú koronát nevel.

Ilex aquifolium levéltípusok

– – ’Aureomarginata’, ’Argenteomarginata’ – Sárga- és fehértarka levelű fajták.




cclxxviii


Mint a többi tarka levelű, feltűnő díszt adnak, de lassú növekedésűek és igen páraigényesek.

– – ’Ferox’ – A levél széle és a levél lapja is sűrűn apró tüskés.

– – ’J. C. van Tol’ – Hermafrodita virágú, ezért magánosan telepítve is igengazdagon termő klón. Levelei csaknem ép szélűek (1– 2 foggal).

– – ’Golden van Tol’ – Mint az előző, de lombja sárgatarka, növekedése lassú.

Ilex × meserveae – Kékeslevelű magyal

(I. aquifolium × I. rugosa)

2 –3,5 m magas, széles bokrú, örökzöld cserje. Fényes, sötét kékeszöld, 3– 6 cm-es levelei nagy szúrós, elállófogúak. Kétlaki, apró virágai májusban nyílnak. A gömbölyded termések fényes élénkpirosak és tavaszigmegmaradnak.

Az USA- ban szelektálták. Az I. aquifoliumnálalacsonyabb és fagytűrőbb, ezért Európa-szerte, így nálunk isterjedőben van. Sok fajtája ismert.

– – ’Blue Angel’ – Nővirágú, bőven termő. Kékes sötétzöld levelei az alapfajénálnagyobbak, hullámosabbak. 1,5 m-es, lassú növekedésű.

– – ’Blue Prince’ – Hímivarú. Sűrű bokrú, fényes sötétzöld lombú. Az I. ×meserveae fajták jó porzónövénye. Fagytűrő.

– – ’Blue Princess’ – Nőivarú. Bőven hozza sötétpiros termését. Levelei fénylőkékes-, télen feketészöldek.

Szaporítása: Az Ilex aquifoliumot magvetéssel szaporítjuk (az érés után vagy rétegezést követően tavasszal,hidegágyba). A hibrideket, fajtákat a nyár végén hidegágyba dugványozzuk, vagy télen növényházban,melegtalpon gyökereztetjük.

Ilex levéltípusok

4.1.44. Celastraceae – Kecskerágófélék

4.1.44.1. Euonymus – Kecskerágó

Lombhullató vagy örökzöld cserjék. A nyár elején vagy közepén nyíló, apró virágaik nem mutatósak. Anemzetség fajainak közös ökológiai tulajdonsága, hogy rosszul tűrik a szennyezett, füstgázos levegőt. Ilyenhelyen – különösen, ha ez száraz, meleg levegővel is párosul – elvesztik természetes ellenálló képességüket és a




cclxxix


pajzstetvek tömegesen ellepik őket. Ennek következtében még jobban legyengülnek és idővel el is pusztulhatnak. Nagyvárosi klímába ezért nem valók. Különösen érzékeny az E. japonicus. és az E.europaeus,

viszonylag ellenálló az E. fortunei var. radicans ellenálló az E. alatus.

Lombhullató kecskerágók levéltípusai

Örökzöld kecskerágók levéltípusai


1. ● A levelek szórt vagy örvös állásúak E. nanus

●● A levelek átellenesek 2.




cclxxx


2. ● A hajtások, vesszők sűrűn fekete bibircsesek E. verrucosus

●● A hajtások, vesszők simák vagy paralécesek 3.

3. ● A vesszőkön 2–5mm széles paralécek vannak E. alatus

●● A vesszőkön legfeljebb 1– 2mm-es parás csíkoktalálhatók

E. europaeus

II. Örökzöld fajok

1. ● Felálló ágú cserje E. japonicus

●● Heverő vagy kapaszkodó szárú cserje E. fortunei


Euonymus verrucosus – Bibircses kecskerágó

1 – 2méter magas, vékony ágú cserje. Vesszői, ágai sűrűn, feketén bibircsesek. Lombja ősszel liláspirosraszíneződik. Liláspiros toktermései hamar kinyílnak.

Hazája Dél-Európától a Kaukázusig és Kis-Ázsiáig terjed. Nálunk elsősorban a középhegységi melegkedvelő tölgyesekben, karsztbokorerdőkben fordul elő. Jó szárazság- és közepes árnyéktűrő, lassú növekedésű faj.

Euonymus europaeus – Csíkos kecskerágó

2 –5méteres, felálló ágú bokor. Vesszői zöldek, négy, hosszanti irányban futó, barna paraléccel. Lombja ősszel pirosra színeződik. Ősszel nagy tömegben fejlődő rózsaszín vagy piros termése szép díszt ad.

Hazája Európa, Nyugat-Ázsia. Nálunk erdős, bokros helyeken igen gyakori. Közepesen szárazságtűrő.

Euonymus alatus – Szárnyas kecskerágó

Lassan növő, 2–2,5méteres cserje, szétálló ágakkal. Vesszői látványosan széles paralécesek, lombja ősszelvilágító liláspirosra színeződik. Közepesen szárazságtűrő, a pajzstetű (eddig) nem károsítja.

Hazája Északkelet-Ázsia, Kína.

– – ’Compactus’ – Csak 0,5 –0,8m magasra nő.

Euonymus nanus – Törpe kecskerágó

Alacsony, vékony vesszejű cserje, keskeny, szálas levelekkel. Ágai a földre fekszenek és részbenlegyökeresednek, de a végük 40–80cm magasan felhajlik. Érdekes, barnáspiros virágai május–júniusbannyílnak, termése nagy, rózsaszínű, négybordás tok.

Hazája a Keleti-Kárpátok külső oldalától Nyugat-Kínáig terjed. Igényes és kényes faj. Száraz, napos helyenkiritkul és könnyen elgyomosodik. Félárnyékban a leveleinek egy része zölden telel át.

– – var. turkestanicus(E. nanus var. koopmanii) – Azalapfajnál erősebbnövekedésű változat. Levelei valamivel szélesebbek, szélük nem begöngyölt.




cclxxxi


Részben áttelelő vagy örökzöld lombú Euonymus fajok

2. ÖRÖKZÖLD FAJOK

Euonymus japonicus – Japán kecskerágó

Gyors növekedésű, 2–3 méter magas, dekoratív bokor, fénylő sötétzöld, visszás tojásdad levelekkel. Termésehalványpiros, lapított gömb alakú.

Hazája Japán. Jó viszonyok közé, védett, félárnyékos helyre ültessük. Szigorú teleken visszafagy, ezért, ha módvan rá, ajánlatos télire betakarni.

A fajt hidegházi cserepes vagy dézsás növényként is igen gyakran termesztik. Sok szép tarka levelű fajtája van(’Albomarginatus’, ’Aureomarginatus’, ’Ovatus Aureus’), ezek a tőfajnál is kényesebbek, házikertbe valók.

– – ’Microphyllus’ – Törpe növésű és kis levelű: 30 centiméter magasra nő,hajtásai vékonyak, levelei alig 1 centiméteresek.

Euonymus fortunei – Kúszó kecskerágó

Levelei az előző faj leveleinél kisebbek, az erek mentén fehéresek. Igen változékony, viselkedése a borostyánér aemlékeztet: fiatal korban legyökeresedő, sűrű gyepet alkot vagy a fák törzsére kapaszkodik, termést csak azidőskori, bokrosodó alakjai hoznak. Ezek levele általában szélesebb, merevebb.

Hazája Kína.

Magyarországon különösen a kúszó, fiatalkori alakjait ültetik félárnyékba vagy árnyékba, gyeppótlónak. Üdetalajt, párás klímát kíván. Tűző napra ne tegyük, mert télen a levelei lefagyhatnak. Alkalmas alacsony falak,fatörzsek befuttatására.

Fiatalkori alakok

– – ’Blondy’ – Levelei merevek, hullámos felületűek, középen fénylő aranysárga




cclxxxii


folttal.

– – ’Coloratus’ – Erős növésű kúszó fajta. Levelei nyáron smaragdzöldek, télenliláspiros árnyalatot kapnak.

– – Emerald’n Gold’ – Középerős növésű, kúszó fajta, levelei smaragdzöldek,széles aranysárga szegéllyel.

– – ’Emerald Gaiety’ – Mint az előző, de a levelei fehér szegélyűek.

– – var. radicans – Elfekvő vagy léggyökerekkel kapaszkodó geográfiai változat.Levelei kicsik, hosszúkásak, termést alig hoz. Hazája Japán. Nálunkgyeppótlónak régebben ezt használták.

– – ’Sunspot’ – Levelei közepén nagy, hosszúkás, aranysárga folt található

– – ’Variegatus’ (’Gracilis) – Gyűjtőnév: ide sorolják a fehér vagy sárgástarkalevelű, elfekvő alakokat.

Megjegyzés: A felsorolt fajták egy idő után időskorivá alakulhatnak, egyre nagyobb levelekkel és néha virággal,terüléssel.

Időskori alakok

– – ’Canadale Gold’ – 1 –1,5 m magasra növő bokor, széles tojásdad (majdnemkerek) levelekkel, melyek szélén széles aranysárga sáv található. Törzsre oltott„törpefa” formájában is forgalmazzák.

– – ’Vegetus’ – Szabad állásban felálló ágú bokor, árnyékban, félárnyékban

felkúszik a környező tárgyakra. Levelei szélesen elliptikusak vagy tojásdadok,alig feltűnő erezettel. Rendszeresen virágzik és terem. Hazája Japán.

Az Euonymus nemzetség szaporítása: Alombhullatókat többnyire magvetéssel szaporítják érés után. Az E. nanus

és az örökzöldek legelterjedtebb üzemi szaporításmódja a nyár végi félfás dugványozás.

4.1.45. Rhamnaceae – Bengefélék

1. ● Alevelek párosan átellenesek. A virág négytagú.Rügypikkelyek vannak

Rhamnus

●● A levelek szórt állásúak. A virág öttagú. A rügycsupasz

Frangula

4.1.45.1. Rhamnus – Benge

Rhamnus cathartica – Varjútövisbenge

6 méter magasra is megnövő, nagy bokor, idősebb korban esetleg többtörzses kis fa. Levelei átellenesek, ahajtás többnyire tövisben végződik. Sárgászöld, jelentéktelen virágai május–júniusban nyílnak, fénylő, fekete,

bogyószerű bengetermése ősszel érik.




cclxxxiii


Rhamnus levéltípusok

Hazája Eurázsia. Nálunk főleg melegkedvelő tölgyesekben fordul elő. A szárazságot közepesen tűri. Elsősorbantájfásításra, extenzív parkokba vagy védőerdősávok lezárására való.

Szaporítása: Magvetés ősszel vagy rétegezés után tavasszal, szabadba.

4.1.45.2. Frangula – Kutyabenge

Frangula alnus (Rhamnus frangula) – Közönséges kutyabenge

2 –3 méteres, tövistelen bokor vagy bokorfa, szórt állású, visszás tojásdad levelekkel. Zöldes, apró virágai

májustól júliusig folyamatosan nyílnak. Termése először piros, majd megfeketedik.

Hazája Észak -Afrikától Európán keresztül Nyugat-Ázsiáig terjed. Magyarországon nyirkos talajúerdőtársulásokban vagy savanyú talajú tölgyesekben él vadon. Nedves, nyirkos helyekre, vízpartra alkalmas.

Szaporítása: Magvetés ősszel, érés után vagy rétegezve tavasszal a szabadba.

4.1.46. Vitaceae – Szőlőfélék

4.1.46.1. Parthenocissus – Vadszőlő

Elsősorban a lombjukkal díszítő, erőteljes növekedésű kúszó cserjék. Apró zöldes vagy zöldessárga virágaik anyár folyamán nyílnak, a termés kékesfekete.

1. ● A levelek egyszerűek, csak a magoncok legalsó levelei3 levélkéjűek

P. tricuspidata

●● A levelek 5 levélkéjűek 2.

2. ● A kacsok 5 –8 ágúak, a végükön tapadókorong van P. quinquefolia

●● A kacsok 3 –5 ágúak, a végükön tapadókorong nincs P. inserta




cclxxxiv


Parthenocissus levéltípusok

Parthenocissus tricuspidata – Repkényszőlő

Tapadókorongokkal 10–15 méter magasra kapaszkodó cserje. Világoszöld levelei jellegzetes háromkaréjúak,ősszel fénylő narancs- vagy skarlátvörösre színeződnek. (A fiatal magoncok legalsó levelei hármasak, majdszéles tojásdadok.) Apró, sárgászöld virágai a levelek takarásában június–júliusban nyílnak. Borsónyi bogyóihamvas kékesfeketék.






cclxxxvi


Elaeagnus,Hippophaë és Periploca levelek

Hazája a Földközi-tenger környékétől Mongóliáig terjed. A tengerparti sós mocsarak, a közép -ázsiaiszoloncsákos szikes puszták pionír fája. Hasonló viszonyok között Magyarországon is meghonosodott és

kivadult: az Alföld mély fekvésű szikesein (Békéscsaba könnyékén) vagy a Velencei-tavat övező szikesedő,nyirkos lapályokon. Erdősávok lezárására tömegesen ültetik. Erősen fényigényes, egyébként jóformán mindentkibír: a sovány, száraz, homokos vagy köves talajt, a magas talajvizet, az erős sziket, a szennyezett levegőt.Gyökerén mikroorganizmusok élnek, amelyek megkötik a levegő nitrogénjét. Kiváló várostűrése ellenéreutcafásításra sajnos nem alkalmas, mert törzse elhajlik vagy eldől. Jól metszhető, szép, magas élősövénynevelhető belőle.

Elaeagnus umbellata – Pirostermésű ezüstfa

3 –4 méteres, tövistelen vagy néha tövises ágú bokor, az előző fajnál kisebb és keskenyebb levelekkel. Sárga,illatos virágai május–júniusban nyílnak. Ősszel apró, piros termései a vesszőket teljes hosszukban elborítják ésintenzív díszt adnak.

Hazája Kelet-Ázsia. Napos fekvést, közepes vízellátást és humuszos, lehetőleg savanyú talajt kedvel. A magasmésztartalomra érzékeny.

Az Elaeagnus nemzetség szaporítása: Magvetés (rétegezés után) tavasszal a szabadba.

4.1.47.2. Hippophaë – Homoktövis

Hippophaë rhamnoides – Közönséges homoktövis

3 –6 méter magas, gyökérsarjakkal terjedő, tövises ágú bokor vagy kis fa. Keskeny levelei felül szürkészöldek,alul ezüstfehérek. Jelentéktelen, kétlaki virágai a lombfakadás előtt, áprilisban nyílnak. A nőpéldányokontömegesen fejlődő, fénylő narancssárga, bogyószerű, húsos csontártermése augusztustól díszít. Vitaminokbangazdag, ezért mint gyümölcsnövényt is termesztik.




cclxxxvii


Hazája Európától Észak -Kínáig terjed. Hazánkban néhol a Dráva és a Duna árterén, folyó menti hordalékonvagy homokon fordul elő. Védett! Laza, közepes vízellátású talajt, napos fekvést kíván. Ha a talajvizet eléri,sovány futóhomokon is megél. Mivel terjedő tövű, nagy foltokba ültessük a hím- és nőpéldányokat vegyesen.

Szaporítása: Magvetés tavasszal, fás- vagy gyökérdugványozás.

4.1.48. Asclepiadaceae – Selyemkórófélék

4.1.48.1. Periploca – Fatekercs

Periploca graeca – Görögtekercs

Csavarodó szárával 10 –15 méterre is felkapaszkodó cserje. Sima, hengeres hajtásai t ejnedvet tartalmaznak. 4 – 10 cm-es, tojásdad vagy lándzsás levelei fénylő sötétzöldek, simák. Belül ibolyásbarna, kívül sárgászöld,augusztusban nyíló virágai érdekesek, de nem túl mutatósak. Termése hosszú, hengeres, sokmagvú tüsző.

Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia, ahol a vizeket kísérő galériaerdők liánnövénye. Nyirkos talajt vagy legalábbnormál, közepes víz- és tápanyagviszonyokat kíván. Ilyen helyen gyors növekedésű, pusztuló fák hatásoseltakarására is alkalmas.

Szaporítása: fás-, esetleg zöIddugványozás.




cclxxxviii


Periploca graeca

4.1.49. Oleaceae – Olajfafélék




cclxxxix


A család alább tárgyalt képviselői parkjainkban tömegesen ültetett fák vagy cserjék. Közepes igényű növények.Gyors kezdeti növekedésűek. Sekélyen elhelyezkedő bojtos gyökérrendszerükkel jól bírják az átültetést, viszontfaiskolában a gyomirtó vegyszerekre érzékenyek.

1. ● A termés száraz falú 2.

●● A termés húsos 4.

2. ● A termés lependék (szárnyas) Fraxinus

●● A termés nem szárnyas 3.

3. ● A virágok sárgák. A hajtások üreges vagy rekeszes belűek

Forsythia

●● A virágok nem sárgák. A hajtások bele tömött, fehér Syringa

4.

●

A levelek egyszerűek

Ligustrum

●● A levelek összetettek Jasminum

4.1.49.1. Fraxinus – Kőris

Gyors növekedésű, középes vagy nagytermetű fák. Leveleik páratlanul szárnyasan összetettek. Hazájukbanvalamely klímazonális öv előfutár fajai. A fontosabb Fraxinus fajok fajtáinak összehasonlítása a 9. táblázatbantalálható.

1. ● A rügy barna 3.

●● A rügy más színű 2.

2. ● A rügy fekete F. excelsior

●● A rügy szürke E. ornus

3. ● A hajtás és a levélgerinc szőrös E. pennsylvanica

●● A hajtás és a levélgerinc kopasz 4.

4. ● A levélkék tojásdad lándzsásak vagy tojásdadok, ép

szélűek

E. americana

●● A levélkék keskeny lándzsásak, a szélük élesenfűrészes

E angustifolia

subsp.pannonica

1. LOMBFAKADÁS ELŐTT NYÍLÓ, JELENTÉKTELEN VIRÁGÚ FAJOK

Fraxinus excelsior – Magas kőris

20 –30 méter magas fa, fekete rügyekkel. Levelei 9–11 levélkéjűek, melyek széles lándzsásak vagy lándzsásak.Virágtakaró nélküli, nem feltűnő virágai lombfakadás előtt, áprilisban nyílnak. Lependéktermésük 3– 4,5 cm

hosszú.




ccxc


Hazája Európa, Nyugat-Ázsia. Nálunk hegyvidéken, hárs-kőris sziklaerdőben, bükkösökben, gyertyánosokban,szurdokerdőkben él. Némi szárazságot még elvisel, a városi levegőre sem túl kényes. Szép törzset nevel és jóltűri az átültetést. A kisebb járműforgalmú helyeken jó utcai sorfa. Lombja ősszel többnyire zölden hull le.

– – ’Aurea’ – Levelei kihajtáskor és augusztustól a lombhullásig világos

aranysárga színűek. Vesszői és fiatal ágai sárgák. Gyenge növekedésű.

– – ’Jaspidea’ – Hasonlít az ’Aurea’ fajtára, de erősebb növekedésű. Vesszői sárgaalapon zölddel sávozottak.

– – ’Diversifolia’ ( F. e. f. heterophylla) – Levelei egyszerűek vagy néha hármasanösszetettek, koronája tömött tojásdad alakú.

– – ’Pendula’ – Ágai széles ívben lehajlanak. Nem igazi „szomorú” változat, mertidős korára elég terebélyesre és magasra nő.

– – ’Heterophylla Pendula’ – Termete mint a ’Pendula’ fajtáé, de levelei

egyszerűek vagy hármasak.

A fentieken túl megjelentek már hazánkban az új nyugat -európai fajták is. Ilyenek például az ’Altena’, az

’Atlas’, az ’Eureka’ vagy a ’Westhof’s Glorie’, melyek értékét a gyors és erőteljes torzsnevelés, az „átmenősudár”, az egészséges, sötétzöld lombozat és az alapfajénál valamivel tömöttebb, egyöntetű koronaforma adja.Többségük nem hoz termést.

A Fraxinus escelsior fajták összehasonlítása a 9. táblázat után található.

Elaeagnus, Fraxinus és Sambucus habitusok

Fraxinus angustifolia subsp. pannonica – Magyar kőris

(F. a. subsp. danubialis)

F. excelsior hozhasonló termetű fa, de hajtásai és vesszői vékonyak, a levélkék feltűnően keskenyek (keskenylándzsásak). Rügyeik barnák.




ccxci


Hazája a Kárpát-medence síkságai, a Bécsi-medence, a Morvamező, Nyugat-Ukrajna. Nálunk síkvidéken, álló-vagy folyóvizek mentén, ligeterdőkben vagy láperdőkben Qaercus robur ral, Ulmus laevisszel,

Almusglutinosaval állományképző táj. Vizes talajt kedvel (a pangó vizet is bírja), de átlagos vízellátás mellettmegél, sőt némi szárazságot is elvisel. A városi klímát – meglepő módon – jól viseli. Lombja ősszel szépenszíneződik.

– – ’Raywood’ – A F.angustifolia alakkörből származó. Ausztráliában szelektált ésAngliában forgalomba hozott fajta. Tömött tojásdad koronát nevel, merev,felálló oldalágakkal. Nem hoz termést és lombja ősszel fénylő liláspirosraszíneződik.

A Fraxinus angustifolia fajtákösszehasonlítása a 9. táblázat után található.

Fraxinus americana – Fehér kőris

20 –30 méteres fa, rügyei ugyancsak rozsdabarna színűek, de a hajtások és vesszők normál vastagságúak, alevélkék szélesek, tojásdad lándzsásak vagy elliptikusak. Hajtásai és a levélgerinc kopaszak.

Hazája Észak -Amerika. Sudár termetű, szép, fénylő barnásvörös vagy sárga őszi lombszínt adó faj. Jóvízellátású vagy nyirkos talajra ültethető. Új amerikai fajtái, az ’Autumn Purple’ és az ’Urbanite’ mégkipróbálás alatt vannak. Előnyük az élénk őszi lombszín és a jó faiskolai növekedés.

A Fraxinus americana fajták összehasonlítása a 9. táblázat után található.






ccxciii


Hazája Észak -Amerika. Nálunk régebben elég elterjedten, ma már ritkábban használják erdősítésre a második -harmadik koronaszintben. A Duna és a Tisza árterén kivadulva is megtalálható. Nyirkos, de üde talajra, mozgóvíz mellé való. A pangó vizet nem tűri. Szárazabb helyen, sőt gyenge sziken is megél, de itt kimondottan csúnyalesz: lassan nő, hamar termőre fordul, s azután erősen gyomosít.

Az új amerikai és nyugat-európai fajták, mint a ’Patmore’ vagy a ’Zundert’, nálunk még az előzetes

elszaporítás és kipróbálás stádiumában vannak. Az alapfajtól a F. excelsior új fajtáinál felsorolttulajdonságokban különböznek, némelyikük lombja pedig ősszel szép pirosra színeződik. Mind a F. americana,

mind a F: pennsylvanica hátránya, hogy lombjuk két héttel korábban lehull, mint az európai kőriseké.

A Fraxinus pennsylvanica fajták összehasonlítása a 9. táblázat után található.

2. VIRÁGOS KŐRIS

Fraxinus ornus – Virágos kőris, mannakőris

8 –10 méteres fa, jellegzetes gömbölyded vagy ernyőszerűen ellaposodó koronával. Rügyei szürkék (esetlegkissé vörhenyesek), molyhosak. Lombja ősszel lilásvörösre vagy narancssárgára színeződik.

Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Nálunk karsztbokorerdőkben, meleg, sziklás-köves lejtőkön él vadon. A

legszárazságtűrőbb fák egyike, amely májusban a lombfakadás idején intenzív virágdíszt is ad. Napos, melegfekvést, laza talajt kedvel.

– – ’Mecsek’ – Magyar nemesítésű fajta, az első valódi gömbkőris: sűrű, szabályoskoronával és egészséges, mélyzöld lombozattal.

A Fraxinus nemzetség szaporítása: Magvetés érés után (a F. excelsior magja többnyire elfekszik). A fajtákat azalapfaj magoncára szemzik a nyár végén vagy tavasszal oltják.

4.1.49.2. Forsythia – Aranycserje

Lombhullató cserjék, keresztben átellenes, többnyire egyszerű, ritkábban hármas levelekkel. Nagy, sárga

virágaik lombfakadás előtt a vesszők teljes hosszában március–áprilisban nyílnak. A párta 4 cimpájú. Termésük2 kopáccsal nyíló, rövid, hegyes csúcsú tok. Rendkívül népszerű díszcserjék.

Nálunk három kelet-ázsiai alapfajjal és azok hibridjeivel találkozhatunk.

1. ● A hajtás belül üres, csak a csomóknál tömör E. suspensa

●● A hajtás az ízközökben belül rekeszes 2.

2. ● A hajtás belül a csomóknál tömör, az ízközökbenrekeszes, néha üres. A levél a hosszúhajtásokon

többnyire hármas

F. × intermedia

●● A hajtás belül teljes hosszában rekeszes, a levélegyszerű

3.

3. ● A hajtás hengeres, sárga. A levél széles tojásdad E. ovata

●● A hajtás négyélű, zöld. A levél lándzsás E. viridissima

Forsythia suspensa – Közönséges aranycserje

Az alapfajok közül eleinte ezt az aranycserjét ültették.

Két változata ismert:




ccxciv


– – var. fortunei – 3 m-es, erős növekedésű, felfelé törő ágú. Levelei ahosszúhajtásokon többnyire hármasak vagy szárnyasan hasogatottak. Kicsivirágai 1– 2-esével állnak.

– – var. sieboldii – 2 m-re növő, vékony, lehajló, legyökeresedő vesszőjű. Levelei

mindig egyszerűek, nem tagoltak. Virágai többnyire egyesével állnak.

Hazája Kína. Mindkét változat kevés és kicsi virágot hoz, ezért ma már nem termesztik, de régi parkokban mégelőfordul.

Forsythia viridissima – Zöldkérgű aranycserje

Ágai felállóak, levelei a hosszúhajtásokon is egyszerűek.

Hazája Kína. Késői virágzása és fagyérzékenysége miatt szorult vissza.

– – ’Weber’s Bronx’ – Törpe növésű, alig 60 cm magas.

Forsythia levéltípusok

Forsythia ovata – Koreai aranycserje

Alacsony (1 –1,5 m) termetű, keveset, de korán virágzó cserje.

Hazája Korea. Fajtái a más fajokénál alacsonyabbak (1,5–2 m) és kb. 1 héttel korábban nyílnak.

– –

’Tetragold’ – Sötét okkersárga virágú, gazdagon nyílik.




ccxcv


Forsythia × intermedia – Hibrid aranycserje

(F. suspensa × F. viridissima)

A fajták a vad szülőfajoktól gazdagabb virágzásukkal különböznek. Ma ezeket ültetik a legelterjedtebben. 2 – 3m magasra nőnek:

– – ’Beatrix Farrand’ – Tetraploid fajta: viszonylag kevés, de igen nagy,okkersárga virágot és vaskos leveleket hoz.

– – ’Golden Tide’, ’Weekend’ – 1 m-re nőnek.

– – ’Lynwood’, ’Goldzauber’ – Virágaik sötét aranysárgák.

– – ’Minigold’ – 1,4 –1,6 m magas, gömbölyded bokor.

– – ’Primulina’ – Kissé zöldes aranysárga virágú.

Az aranycserjék közepes igényű, sokhasznú növények, csaknem minden, nem túl száraz talajon szépendíszlenek, napon vagy félárnyékban.

A Forsythia nemzetség szaporítása: Fás- vagy zölddugványozás.

4.1.49.3. Syringa – Orgona

1. ● A virágzat a vesszők oldatrügyeiből fejlődik 2.

●● A tövénél leveles virágzat a hajtás csúcsán fejlődik 3.

2.

●

A levélváll szíves vagy levágott

S. vulgaris

●● A levél ékvállú S. × chinensis

3. ● A levél 2– 4cm-es S. meyeri

●● A levél 6–12cm hosszú S. josikaea

Syringa vulgaris – Közönséges orgona

3 –7 méterre növő, tarackokkal terjedő tövű, nagy bokor, idővel kisebb fa. Felálló vesszőin csak a legfelső 1 – 2,ritkán 3 rügypárból fejlődik virág, amely április végén, májusban nyílik. Az alapfaj orgonalila virágú, a kerti

fajták színe a hófehértől a feketés sötétliláig a legkülönbözőbb (még sárga is van közöttük), a virágokegyszerűek vagy teltek.

Hazája a Balkánon van. Először a törökök ültették kertekbe, tőlük került a keresztény Európába. Török nevéből(leilak) származik a lila szín neve sok európai nyelvben.

Az egyszerű virágúak akedveltebbek: sötétlila az ’Andenken an Ludwig Späth’ és a ’Negro’, fehér a ’MmeFlorent Stepman’.

A telt virágú fajták csapadékos időben hamar rozsdásodnak a sok apró szirom között megálló víztől. Fehér a’Mme Lemoine’, lila a ’Charles Joly’.

Az alapfaj a szárazságot jól tűri, rézsűk megkötésére is alkalmas, mert tarackol. Száraz helyen, öntözés nélkülazonban nem díszít: sokszor már augusztusban lehull a lombja. A fajták jó kerti viszonyok között fejtik ki

díszértéküket. Egy-egy csoportba csak egy fajtát ültessünk, mert az egymáshoz túl közel, vegyesen telepítettszínek elnyomják egymást.




ccxcvi


Syringa × chinensis – Kínai orgona

Neve félrevezető, ugyanis Franciaországban jött létre a S.vulgaris és a S. persica kereszteződésével. 3–5méteres,sűrűn ágas bokor, vesszőin a legfelső 3–6rügypárból fejlődik virágzat. Leveles hajtása a közönséges orgonáérahasonlít, kicsiben. Virágzatai egyenként kisebbek, de az 5–8virágzat összessége együtt nagyobb, mint az előbbifajé, enyhén illatosak. Normál talajviszonyok közé való.

– – ’Saugeana’ – Középlila színű, igen nagyméretű virágzatokat hoz.

Syringa meyeri – Törpe orgona

Lassú és tömött növekedésű, 1,5–2 m magasságot elérő bokor, apró, széles, tojásdad levelekkel. Illatos, lilásvirágai többszörösen összetett, szabálytalan bugákban nyílnak május közepén. Hazája Kína.






ccxcviii


Hasonló megjelenésű és termetű, de valamivel nagyobb levelű az ugyancsak Kínából származó S. microphylla

– kislevelű orgona, amelynek ’Superba’ fajtája van időnként forgalomban. A másodvirágzásra hajlamosak.

Syringa microphylla ’Superba’




ccxcix





ccc


Syringa josikaea

Syringa josikaea – Jósika-orgona

3 –4 méteres, Felálló ágú cserje, hosszúkás és mindkét végén hegyes levelekkel. Jellemző sajátossága, hogyvirágzatát 1 db csúcsrügyből, kevés levelű hajtás végén hozza. Az enyhén illatos, rózsaszíneslila virágok ezért a

közönséges orgonáénál 1–2 héttel később, május második felében nyílnak. Nem ad olyan szép díszt, mint aközönséges orgona, ezért közkertben ritkán találkozunk vele. Jó kerti viszonyokat kíván, bírja a nyirkos talajt is.

Hazája a Keleti-Kárpátokban és Galíciában van. Nyirkos, párás völgyekben élő reliktum faj. Legközelebbirokonai a Himalájában találhatók.

Megjegyzés: Nálunk néha a Jósika-orgona kelet-ázsiai rokonait is ezen a néven telepítik, amelyek az említettfajtól csak igen nehezen különböztethetők meg.

A Syringa nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magról vetik, ősszel vagy tavasszal, hidegágyba. A S. ×chinensis fás- és zölddugvánnyal is szaporítható. A S. vulgaris fajtákat többnyire saját magoncokra szemzik, azoltványokat mélyre kell ültetni, hogy a nemes rész legyökeresedjen, és az alany elpusztuljon. Az előtörő vadsarjak ugyanis sok gondot okoznak („elfajzik” az orgona). Egyre keresettebb ezért a nemes gyökerű kertiorgona, amit mikroszaporítással vagy a virágzás idején megszedett zölddugvánnyal szaporítanak.

4.1.49.4. Ligustrum – Fagyal

Elsősorban a lombjukkal díszítő tömegcserjék, egyszerű, ép szélű, keresztben átellenes levelekkel. Apró, fehérvirágaik június–júliusban a hajtások csúcsán nyílnak. Termésük többnyire fekete vagy kékesfekete bogyó.

1. ● A fiatal hajtások kopaszak L. ovalifolium

●● A fiatal hajtások szőrösek 2.

2. ● A pártacső rövidebb, mint a pártacimpák L. vulgare

●● A pártacső háromszor hosszabb a pártacimpáknál 3.

3. ● A csésze és a kocsány kopasz L. amurense

●● A csésze és a kocsány szőrös L. obtusifolium

Ligustrum vulgare – Közönséges fagyal

3 –4 méteres, terjedő tövű, felálló ágú cserje. Fiatal hajtásai finoman szőrösek. Levelei lándzsásak vagy keskenyhosszúkásak, védett helyen néha áttelelnek. Illatos virágai június–júliusban nyílnak. Termése fénylő fekete,gömb alakú.

Hazája Észak -Afrika, Európa, Kis-Ázsia. Nálunk erdőkben, cserjésekben gyakori. Igénytelen, jó szárazságtűrőfaj, gyakran ültetett sövénycserje. Rézsűk megkötésére is alkalmas.

– – ’Atrovirens’ – Erősen felfelé törő növekedésű. Lombja nyáron sötétzöld,ősszel barnásra színeződik és úgy telel át.

– – ’Atrovirens Compacta’ – Mint az előző, de alacsonyabb, tömöttebb bokrú.

– – ’Atrovirens Select’ – Mint az előző, de lombja zölden telel át.

– – ’Chlorocarpum’ – Zöldessárga termésű, a típusnál tömöttebb növekedésű.

– – ’Lodense’ – Lassú és kompakt növésű fajta. Idővel max. 1,5 m-re nő. Lombja




ccci


többnyire áttelel. Alacsony sövénynek nyírás nélkül is alkalmas.

– – ’Pyramidale’ – Mereven felálló ágú oszlopforma, vaskos levelekkel észöldessárga terméssel.

Ligustrum ovalifolium – Széleslevelű fagyal, télizöld fagyal

2 –5 méteres, sűrű, felálló ágú bokor. Fénylő, sötétzöld levelei szélesebbek és kissé merevebbek a L.vulgare

leveleinél, többnyire szabályos ellipszis alakúak, enyhe télen zölden maradnak egész tavaszig. Termése tompafekete vagy ólomszürke, kissé hosszúkás.

Hazája Japán. Nálunk gyakran ültetik, elsősorban sövénynek. Közepesen szárazságtűrő faj, napos vagyfélárnyékos fekvést kedvel. Napon a levele a tél közepére rendszerint lefagy vagy leszárad. Igen szigorú telekena vesszők is károsodhatnak.

– – ’Aureum’ – Fajtájának levelei sárgatarkák vagy teljesen sárgák. Kiméra jellegű, igen hajlamos a visszazöldülésre.

– –

’Góliát’ – Gyors, erős növekedésű fajta. Magas (max. 3 m) sövénynek vagytörzses, nyírott koronájú, dézsában is tartható fácskának alkalmas. Magyar fajta.

– – ’Nünü’ – Igen lassan, max. 1,5 m-re növő, sűrűn elágazó, gömbölyded bokrú,gazdagon nyíló cserje. Kevés nyírással alacsony sövény nevelhető belőle.Magyar nemesítésű.

Ligustrum amurense – Amuri fagyal

3 –4 méteres, mereven felfelé törő ágú cserje. Lombos állapotban igen hasonlít a L.ovalifoliumra, de fiatalhajtásai az előző faj kopasz hajtásaival ellentétben szőrösek. Levele ősszel lehullik.

Hazája Észak -Kína. Kisebb szárazságot elviselő mezofiton, amely az előző fajnál lényegesen fagytűrőbb.

Ligustrum obtusifolium – Tompalevelű fagyal

A Japánból származó alapfajjal viszonylag ritkán, gyűjteményekben találkozunk.

– – var. regelianum – Puha hajtásai és vékony vesszői erősen szőrösek. Szőrösfonákú levelei a hajtásokon szabályosan két sorban állnak. Lombja ősszelkékeslilára színeződik. Termései aprók, tompa feketék, sörétszerűek.Közepesen szárazságtűrő, igénytelen faj, kiváló sövénycserje.

– – ’Őszi Bìbor’ – 2 méter magas, vízszintesen álló oldalágú, szép őszi lombszínt

adó, magyar nemesítésű fajta.

A Ligustrum nemzetség szaporítása: Magvetés ősszel, vagy rétegezés után tavasszal a szabadba.Fásdugványozás, zölddugványozás.




cccii


Ligustrum, Jasminum és Sambucus levéltípusok

4.1.49.5. Jasminum – Jázmin




ccciii


A nemzetség tagjai többségükben trópusi-szubtrópusi cserjék, illetve kúszócserjék. Egyes fajok (J. grandiflorum, J. sambac) erősen illatos, fehér virágjából illóolajat párolnak. Az alább ismertetett fagytűrő fajoksárgán nyílnak, nem vagy csak alig illatosak.

1. ● A levelek hármasak J. nudiflorum

●● A levelek 5 –7levélkéjűek J. humile

Jasminum nudiflorum – Téli jázmin

1,5 –2 méterre is megnövő, de többnyire ennél alacsonyabb, szétterülő ágú cserje, átellenes, hármasan összetettlevelekkel. Zöld vesszői jellegzetesen négyszögletűek, földig hajolva meggyökeresednek, majd ívesen továbbnőnek. A növény, ha van mire támaszkodnia (sűrű ágú cserje, rézsű oldala), 3–4 méter magasra is felkúszik.Sárga virágai a tél végétől áprilisig nyílnak.

Hazája Kína. Mezofiton. Félárnyékba telepítsük, mert napon már sokszor decemberben nyílni kezd, és arákövetkező hidegben a virágok lefagynak.

Jasminum humile – Télizöld jázmin

1,5 –2méteres, vastag vesszőjű, gömbölyded bokor. Sötétzöld levelei vaskosak, 5–7(ritkán 3) levélkéjűek, páratlanul szárnyaltak. Védett fekvésben zölden telelnek át. Sárga, enyhén illatos virágai június–júliusbannyílnak.

Hazája Nyugat-Kína. A télálló Jasminum fajok közül talán ez a legszebb. Védett, meleg fekvést, laza, de tápdústalajt kíván. Szigorú teleken lombja és a fiatal hajtások esetleg lefagynak.

– – ’Revolutum’ – Erősebb növekedésű, nagyobb és több virágú. A levélkékszáma 5– 7.

A Jasminum nemzetség szaporítása: fás- és zölddugványozás.

4.1.50. Caprifoliaceae – Loncfélék

A család alább tárgyalt nemzetségei és fajai az erdők cserjeszintjében vagy peremrészein élnek a hazánkéhozhasonló klimatikus viszonyok között. Nagy részük ezért edzett tömegcserje, széles körű kertészeti elterjedéssel.

1. ● A levelek páratlanul szárnyasan összetettek Sambucus

●● A levelek egyszerűek 2.

2. ● A termés húsos vagy száraz csontár vagy bogyó 3.

●● A termés tok 5.

3. ● A virágok sokvirágú bugában vagy bogernyőbenállnak. A termés egy magvú

Viburnum

●● A virágzat más. A párta harang alakú, csöves vagytölcséres. A termés 2vagy több magvú

4.

4. ● A virágok kicsinyek, fürtben, füzérben vagy csomóbanállnak

Symphoricarpos

●●

A virágok a levélhónaljban párosával, a kúszó fajoktöbbségénél örvszerűen hatosával helyezkednek el. A

Lonicera




ccciv


termés több magvú

5. ● A termés erősen szőrös, kicsi, tojás alakú, egy magvútok

Kolkwitzia

●● A termés hosszúkás, kopasz, több magvú tok Weigela

4.1.50.1. Sambucus – Bodza

1. ● A vesszők bele fehér, a termés fekete S. nigra

●● A vesszők bele barna, a termés vörös S. racemosa

Sambucus nigra – Fekete bodza

4 –6méteres bokor vagy zömök, több törzsű kis fa. Vesszői lenticellásak, fehér belűek. Csontfehér, illatos virágai június–júliusban nyílnak. A termés fekete, ehető.

Hazája Észak -Afrikától Európán keresztül Nyugat-Ázsiáig húzódik. Magyarországon a nagyon száraz és anagyon hűvös, nyirkos helyek kivételével majd mindenhol előfordul (akácosban is!), különösen üde, tápdústalajokon. Nitrogénkedvelő, de alapjában véve nem túl igényes faj. Hátránya, hogy nagyon szeretik alevéltetvek. Karakteres emberkísérő (falumúzeumok portáin szinte mindig megjelennek).

– – ’Albovariegata’ – A levélkék fehéren tarkázottak.

– – ’Luteovariegata’ – A levélkék kihajtáskor aranysárgák, később világossárgafoltosak és csíkosak.

– – ’Aureomarginata’ – A levélkék sárga szegélyűek. E három tarka levelű fajtakissé páraigényes, elsősorban félárnyékba való.

– – ’Laciniata’ – Levélkéi szeldeltek. A leggyakrabban ültetett fajta.

Sambucus racemosa – Fürtös bodza

2 –3méteres cserje. Vesszői simák, barna belűek. Virágai zöldessárgák, tömött, hosszúkás fürtben a lombfakadásidején, áprilisban nyílnak, a vörös termés mérgező.

Hazája Európa, Nyugat-Ázsia. Nálunk a bükkösök övében, erdők szélén, tisztásain fordul elő. Június végétőlszínesedő skarlátpiros terméscsomóival intenzív díszt adó, de igényes faj. Száraz helyen a termés hamar lehullikvagy ki sem fejlődik.

A Sambucus nemzetség szaporítása: fásdugványozás vagy magvetés érés után.

4.1.50.2. Viburnum – Bangita


1. ● A rügyek csupaszak, gyakran szőrösek. A hajtások és alevelek többnyire sűrűn csillagszőrösek

5.

●● A rügyeket pikkelyek fedik. A hajtások és a levelek

nem vagy csak gyengén szőrösek 2.

2.

●

A levelek 3 –5karéjúk

V. opulus




cccv


●● A levelek épek, nem karéjosak 3.

3. ● Novembertől márciusig virágzik 4.

●● Május–júniusban nyílik V. plicatum

4. ● A virágok bugában nyílnak, színük fehér vagyhalványrózsaszín

V. farreri

●● A virágok csomókban nyílnak, bimbóbansötétrózsaszínűek, kinyílva világosabbak

V. × bodnantense

5. ● A levelek széle, sűrűn, aprón fogazott V. lantana

●● A levelek széle szabálytalanul, durván fogazott 6.

6. ● A virágzat 8–13cm széles, a pártacső 2–3mm hosszú V. × carlcephalum

●● A bogernyő 4–8 cm széles, a pártacső 6–10mm hosszú V. carlesii

II. Örökzöld vagy télizöld levelű fajok

1. ● A levelek elliptikusak vagy széles tojásdadok V. × burkwoodii

●● A levelek lándzsásak vagy keskeny elliptikusak 2.

2. ● A levelek 5 –10cm hosszúak, fényeszöldek V. × pragense

●●

A levelek 8 –18cm hosszúak, erősen ráncosak

V. rhytidophyllum


Viburnum opulus – Kányabangita

2 –4 méteres cserje, jellegzetesen karéjos levelekkel. Hófehér virágai lapos bogernyőben nyílnak május– júniusban. Az apró, belső termővirágokat nagy, mutatós, sziromszerű, meddő virágok veszik körül. Húsos,élénkpiros termése sokáig a bokron marad.

Hazája Észak -Afrika, Eurázsia. Nálunk nyirkos talajú erdőszéleken, ligetekben él vadon. Víz közelébe vagy jókerti viszonyok közé ültessük, száraz helyen a levéltetű, szilvapajzstetű könnyen megtámadja.

– – ’Compactum’ – 1 m magas, rövid szártagú, kis levelű cserje. Virága, terméseaz alapfajéval megegyezik.

– – ’Nanum’ – 40 – 50cm-es törpe fajta, levelei aprók, virágot nem hoz.

– – ’Roseum’ (V. o. var. sterile) – Labdarózsa. Gömb alakú virágzata kizárólagfehér, meddő virágokból áll, amelyek elnyíláskor lilásrózsaszínűek lesznek.

Viburnum plicatum – Redős bangita

2 –4 méter magas cserje, redőzött felületű levelekkel és az előző fajhoz hasonló, lapos virágzatokkal.

Hazája Kína és Japán. Jó kerti viszonyokat igénylő faj.




cccvi


– – ’Lanarth’ és ’Mariesii’ – Virágzatai igen nagyok, laposak, és a bokorvízszintes, emeletes ágára merőlegesen helyezkednek el.

– – ’Sterile’ – Virágzata a labdarózsáéhoz hasonló.

Viburnum plicatum

Viburnum farreri (V. fragrans) – Korai bangita

Viburnum × bodnantense (V. fragrans × V. grandiflorum) – Kikeleti bangita

A fenti neveken két, egymáshoz igen hasonló fajt forgalmaznak a faiskolák. Az első Kínából származik, míg amásodik annak hibridje. 2–3 méter magas, felálló, barna ágú cserjék, elliptikus vagy visszás tojásdad, a V.

plicatuméhozhasonló felületű levelekkel. Rózsaszín, fehér vagy fehéresrózsaszín virágaik oldalra álló, zömök

fürtökben a tél végén (néha már a tél elején) nyílnak, kellemes illatúak. Védett fekvést, jó kerti viszonyokatigényelnek.

Viburnum lantana – Ostorménfa

3 –4 méteres, felálló ágú cserje. Szőrös vesszőiről, nagy, lapos, kerek virágrügyeiről télen is könnyenfelismerhető. Széles tojásdad levelei alul szürkén nemezes-szőrösek, ősszel napos fekvésben bársonyossötétpirosra színeződnek. Krémfehér virágai május–júniusban nyílnak, termése eleinte piros, majd fekete.

Hazája Európa, Kis-Ázsia. Nálunk karsztbokorerdőkben, száraz cserjésekben, erdők szélén él vadon.Mészkedvelő, szárazságtűrő.




cccvii


Viburnum lantana




cccviii





cccix


Viburnum × carlcephalum

Viburnum carlesii – Illatos bangita

1,5 –2 méter magas cserje, a V. lantanaraemlékeztető, de annál szélesebb és kopaszabb levelekkel és rügyekkel.Erős illatú virágai áprilisban nyílnak. Színük bimbóban kissé rózsaszínes, kinyílva fénylő porcelánfehér.

Hazája Korea. Üde, tápdús talajba való. Lassú növekedésű.

Viburnum × carlcephalum – Illatos labdarózsa

(V. carlesii × V. macrocephalum)

Mint az előző faj, de virágai kevésbé illatosak, porcelánfehérek. Az egyik legszebben nyíló Viburnum, mérsékeltszárazságtűréssel.

Lombhullató bangiták levéltípusai




cccx


Télizöld és örökzöld bangiták levéltípusai

2. ÖRÖKZÖLD VAGY ÁTTELELŐ LOMBÚ FAJOK

Viburnum rhytidophyllum – Ráncoslevelű bangita

3 –5 méter magas, felálló ágú cserje, jellegzetesen ráncolt felületű, vaskos levelekkel. Csontfehér virágai május– júniusban nyílnak (a nagy, lapos virágrügyek már az előző év őszén kifejlődnek). Termése eleinte piros, majdfekete.

Hazája Kína. Félárnyékban érzi igazán jól magát, de kedvező vízellátás mellett napra is telepíthető.

Örökzöld és áttelelő lombú Viburnum fajok

Viburnum × pragense – Prágai bangita

(V. rhytidophyllum × V. utile)

Prágában állították elő. 2–3 méteres, vékony ágú cserje. Levelei a V. rhytidophyllum leveleire emlékeztetnek, de jóval kisebbek, fénylőek, csaknem sima felületűek. Virágai enyhén illatosak. Igényei az előző fajéval azonosak.

Viburnum × burkwoodii – Tavaszi bangita




cccxi


(V. carlesii × V. utile)

Az előző fajhoz hasonló termetű cserje, 4– 6 cm-es, sötétzöld levelekkel és április–májusban nyíló, nagy, illatosvirágzatokkal. Lombja különösen enyhe télen megmarad, egyébként december–januárban már lefagy. Normálkerti viszonyokat kíván.

A Viburnum nemzetség szaporítása: Magvetés érés után vagy rétegezést követően tavasszal. Magjuk elfekvésrehajlamos. A lombhullatók (hibridek és fajták) zölddugványozással, az örökzöldek félfás dugványozássalszaporíthatók.

4.1.50.3. Symphoricarpos – Hóbogyó

1 –1,5 méteres, vékony vesszejű cserjék. Leveleik egyszerűek, átellenes állásúak. Apró, fehér vagy rózsaszínvirágaik a hajtások csúcsán vagy a levelek hónaljában csoportosan júniustól szeptemberig nyílnak. Termésük

bogyószerű csontár. Csoportosan ültetve napon és árnyékban hamar sűrű borítást adnak, ugyanakkor nem nőnektúl magasra. A városi klímát jól tűrik. Hulladékdepóniák befedésére, talajtakaró jelleggel tömegesenalkalmazhatók.

1. ● A termés fehér S. albus

●● A termés színes 2.

2. ● A termés egyenletesen sötét liláspiros S. orbiculatus

●● A termés fehérfoltos vagy fehéres rózsaszín 3.

3. ● A levelek 1 – 2cm-esek S. × chenaultii

●● A levelek 2 –4 cm hosszúak S. × doorenbosii

Symphoricarpos albus (S. racemosus) – Fehér hóbogyó

Termése bogyószerű, fehér. A levelek alul ritkásan szőrösek vagy kopaszok, a hosszúhajtásokon gyakrankaréjosak.

Hazája Észak -Amerika északibb részei. Nálunk csak botanikus kertekben található.

– – var. laevigatus(S.rivularis) – Nyugati hóbogyó – Normál viszonyokat kíván,de nyirkos talajra is alkalmas. A nagy szárazságot nem tűri. Tarackokkal terjedőtövű. Hazája Alaszkától Kaliforniáig terjed. Nálunk kertekben, parkokban eztültetik.

Symphoricarpos orbiculatus – Piros hóbogyó

Termése liláspiros, levelei kisebbek, tompa végűek, fonákuk sűrűn puha szőrös. Mereven felálló ágú cserje.

Hazája Észak -Amerika. A szárazságot és az árnyékot elég jól tűri; lombja későn hullik le. Talajtakaróként az

utak terelőszigetein is bevált.




cccxii


Symphoricarpos levéltípusok

Symphoricarpos × chenaultii – Kislevelű hóbogyó

(S. microphyllus × S. orbiculatus)

Hajtása és termése az előző fajéhoz hasonlít, de a termés az árnyékos oldalán fehéren foltos, a levelek hegyesek.Ívesen elhajló vesszejű, laza növésű cserje. Közepes szárazságot még eltűr, talajtakaróként a legjobban beváltSymphoricarpos. Gyorsan nő, és hamar sűrű, egyenletes borítást ad. Terelőszigeteken vagy nem túl szárazrézsűk megkötésére jól felhasználható.

– – ’Hancock’ – Ágai a földre fekszenek és 30–50 cm magas, hullámzó, gyepszerű borítást adnak.

Symphoricarpos × doorenbosii – Hibrid hóbogyó

A nemesítőjükről, Doorenbos holland dendrológusról elnevezett hibridcsoport egyetlen közös tulajdonsága aközös nemesítés.

– – ’Mother of Pearl’ – A legszebb, de legigényesebb fajta (a Gyöngy Anyja),lazán elhajló ágrendszerrel és nagy, gyöngyházrózsaszín termésekkel. Jó talajra,szoliternek alkalmas.

– – ’Magic Berry’ – A piros hóbogyóéhoz hasonló megjelenésű, de rendkívüldúsan termő, hibrid származású fajta. Lilásvörös, tömött terméscsomóitöbbnyire a tél végéig megmaradnak.

– – ’White Hedge’ – A fehér hóbogyóhoz hasonló megjelenésű, de hibridszármazású. 1–1,5 méteres, tömött, gömbölyded bokor, mereven felállóhajtásain rengeteg, viszonylag apró, fehér terméssel. Nyíratlan sövénynek isalkalmas.




cccxiii


A Symphoricarpos nemzetség szaporítása: Fás- vagy (ritkábban) zölddugványozás, magvetés.

4.1.50.4. Lonicera – Lonc

Faj- és alakgazdag nemzetség, változatos igényekkel és felhasználással. Mintegy 180 faja él az északifélgömbön. Lombhullató cserjék, de van örökzöld és télizöld is. Átellenes állású leveleik egyszerűek,

rendszerint ép szélűek. A legtöbb virág kétajkú, felül 4, alul 1 cimpával. A termés többmagvú álbogyó, melyekközül kettő az ikervirágú fajok többségénél az alapjuknál összenőtt.

I. Felálló vagy elterülő ágú cserjék

I/A. Lombhullató cserjék, > 3 cm-es levelekkel

1. ● A levelek mindkét oldalon kopaszak 2.

●● A levelek legalább az ereken szőrösek 3.

2. ● A hajtások kopaszak, a levelek 4– 6 cm-esek L. tatarica

●● A hajtások szőrösek, a levelek 3–4 cm hosszúak L. × amoena ’Alba’

3. ● A levelek 1 –3 cm hosszúak L. korolkowii

●● A levelek 3 cm-nél hosszabbak 4.

4. ● A hajtások belül üregesek. Május–júniusban nyílók 6.

●● A hajtások belül tömött, fehér belűek. Kora tavasszalvirágzók

5.

5.

●

A hosszú hajtások kopaszok

L. fragrantissima

●● A hosszú hajtások gyéren serteszőrösek L. × purpusii

6. ● A levéllemez sötétzöld, kihegyezett csúcsú L. maackii

●● A levéllemez szürkészöld, tompa vagy rövid hegyű L. xylosteum

I/B. Örökzöld jellegű alacsony cserjék, < 3 cm-es levelekkel

1. ● Az ágak elterülők, hajtásai ± kétsorosan állnak. Levelei1 –3 cm hosszúak

L. pileata

●● Felálló ágú cserje, a hajtásai ± keresztben átellenesek.A levelek 6 – 12 mm-esek

L. nitida

II. Kúszó cserjék,

1. ● Lombhullató. A virágok a hajtások végén örvösfüzérekben állnak. A termés piros

2.

●● Télizöld. A virágok a levelek tövében párosával állnak.

A termés fekete

L. japonica




cccxiv


2. ● A levelek a virágos hajtások csúcsán is különállóak L. periclymenum

●● A virágos hajtásokon a legfelső levélpár a állánálösszenőtt

3.

3.

●

A virág sárga vagy krémfehér

4.

●● A virág rózsaszínű vagy piros 5.

4. ● A virág sárga L. × tellmanniana

●● A virág kívül pirossal futtatott sárgásfehér L. caprifolium

5. ● A virág hosszú cső alakú, 5 cimpájú, skarlátpiros L. × brownii

●● A virág rövid csövű, kétajkú, kívül világos hússzínű L. × heckrottii

Az alábbiakban kertépítészeti szempontból csoportosítva tárgyaljuk a legfontosabb fajokat.

1. MAGAS BOKRÚ LONCOK

Virágaik a lombfakadás után, május–júniusban nyílnak, termésük piros. A csoportba tartozó fajokat elsősorbantérhatároló tömegcserjeként alkalmazzák, bár egyik -másik szoliterként ültetve is mutatós. Átlagosnedvességigényűek, kisebb szárazságot még jól elviselnek.

Lonicera tatarica – Tatár lonc

3 –4 m magas cserje. Korán fakadó, szürkészöld levelei tojásdad alakúak, kopaszok. Párosával nyíló, kétajkúvirágai rózsaszínűek. Piros ikerbogyói június–júliusban érnek.

Hazája Közép-Ázsia.

Jelenleg a parkokban ez a loncfaj a legelterjedtebb. Sajnos, épp ezt támadja meg tömegesen a hajtásokseprűsödését okozó lonctetű. A védekezés nehézkes, s a beteg növények elveszítik díszértéküket. Telepítéseigényes parkba ezért semmiképp sem ajánlható, kiváló viszont az autópályák mentén vagy azokválasztósávjában. Mindez vonatkozik a kerti fajtáira is. Ilyen a fehér virágú ’Grandiflora’, a sötétvörös virágú’Hack’s Red’ vagy a törpe ’Louis Leroy’ (’Leroyana’). Helyettük a csoport többi, hasonlóan edzett és azonosdíszértékű képviselőjét ültessük, melyek a lonctetűvel szemben ellenállóak.




cccxv


Magas bokrú Lonicera fajok

Lonicera korolkowii – Szürke lonc

2 –4 méteres, ívesen visszahajló vesszejű cserje. Levelei szürkészöldek, puhán szőrösek, köztük jól mutatnak a pasztellrózsaszín virágok, majd a világospiros termések.

Hazája Turkesztán. Fényigényes és elég szárazságtűrő faj, szürke lombjával dekoratív foltot ad.

Lonicera × amoena ’Alba’ – Kései lonc




cccxvi


Az előző két faj spontán hibridje, és egyben a legedzettebb, agresszív tömegcserje. 3–5 méteres, mereven felállóágú bokor, a L.tataricarahasonlító, de annál valamivel kerekdedebb, kopasz levelekkel és fehér, az elnyílásbanmegsárguló virágokkal. Termése szeptember–októberig fennmarad.

Lonicera maackii – Koreai lonc

4 –5 méter magas, terebélyes cserje. Levelei nagyok, kihegyezett csúcsúak, legalább az erek mentén mindkétoldalon szőrösek. Virágai fehérek, az elnyílásban sárgák. Sötétpiros, gyöngyszerű termése ősszel érik és még alombhullás után is jó sokáig díszít.

Hazája Mandzsúria, Korea. Gyorsan nagyra növő, edzett faj, szoliterként is alkalmazható.

2. KÖZÉPMAGAS BOKORLONCOK (1-2 m)

Lonicera xylosteum – Ükörkelonc

Vesszői szürkék, szőrös rügyei elállóak, hegyesek. A levelek mindkét oldalon puha szőrösek, különösen afonákokon. Virágai krémfehérek, elnyílásban sárgák, termése piros, mérgező.

Hazája Eurázsia. Nálunk sűrű árnyékú hegyvidéki erdőkben él vadon. Kiválóan tűri a mély árnyékot is (bükkös

árnyékát), s mint a legtöbb bükkös aljnövény, korán lombosodik.

– – ’Clavep’s Dwarf’ (L. × xylosteoides ’C. D.’) – A faiskolák jelenleg elsősorbanezt a tömött növekedésű (1–1,5 méteres) fajtát forgalmazzák.

3. ALACSONY, ÖRÖKZÖLD JELLEGŰ LONCOK

Lonicera pileata – Törpe lonc

Alig félméteres, lapos bokor, ferdén elfekvő ágakkal. Levelei 1–3 cm hosszúak, lándzsásak vagy hosszúkástojásdadok. A fonákukon a középéren szőrösek. Csak kimondottan párás klímában, félárnyékban telelnek át,egyébként (a földre fekvő legalsó ágak leveleinek kivételével) még az ősszel lehullanak. Apró, világossárga,

májusban nyíló virágai és októberben érő pirosaslila bogyói a levelek között többnyire rejtve maradnak.

Hazája Közép- és Nyugat-Kína.




cccxvii


Középmagas és alacsony loncok




cccxviii


Lonicera levéltípusok




cccxix


Lonicera nitida – Mirtuszlonc

1 méter körüli magasságú, terebélyes bokor. Vezérágai felfelé állnak, rajtuk szabályosan, keresztben átellenesenelhelyezkedő, rövid oldalágakkal. Levelei az előző faj leveleinél lényegesen rövidebbek (6– 12 mm-esek),

tojásdadok, a fonákuk teljesen kopasz. Általában napos fekvésben is örökzöldek. Tejfehér, illatos, kicsi,májusban nyíló virágai és liláskék termései nem feltűnőek.

– – ’Maigrün’ – Üdezöld lombú, elterülő növésű, tömött bokrú fajta.

– – ’Elegant’ – Tulajdonképpen az előző két faj közötti átmeneti alak. 1–1,3 métermagasra nő. Vezérágai felfelé állnak, de rajtuk a hosszú oldalágak ívesenlehajlanak. Levelei mindkét alapfaj leveleire hasonlítanak, és majdnem annyiratélállók, mint a L. nitida levelei.

Mindegyik cserje apró, fényes leveleivel díszít. Öntözött viszonyok között talajtakaró cserjének tömegesenhasználják őket, erre a célra elsősorban az edzett, gyors növekedésű L. nitida ’Elegant’ vagy a valamivellassabban fejlődő L.nitida ’Maigrün’ alkalmas. A L. pileata – alacsony termete és rossz lombtartása miatt – csak

jó klímában, félárnyékos fekvésbe javasolható.

4. KORA TAVASSZAL VIRÁGZÓ LONCOK

2 –3 méter magas, terebélyes bokrok. Kellemes illatú, krémfehér virágaik enyhe időben gyakran már a télennyílni kezdenek, majd a virágzás február–márciustól egyre gazdagabbá válva egész április elejéig tart. A kertforgalmas pontjára ültessük őket, ahol illatuk is érvényesül, magánosan vagy csoportokba.

Lonicera fragrantissima – Illatos lonc

A hajtásai, vesszői kopaszok. Merev tapintású levelei csak a fonákukon, a főér mentén serteszőrösek.

Kínában őshonos.




cccxx


Lonicera fragrantissima

Lonicera × purpusii – Korai lonc

(L. fragrantissima × L. standishii

Az előző fajtól valamivel bőrszerűbb, nagyobb, sötétebb zöld, jobban áttelelő lombjával és gyéren serteszőröshajtásaival különbözik.

Mindkét faj normál kerti talajt és félárnyékos vagy napos fekvést kíván.

5. KÚSZÓ LONCOK

Lonicera japonica – Japán lonc

4 –5 méter magasra kúszó vagy a földön laza gyepet alkotó télizöld faj. Erős illatú virágai fehérek, kívül kevésrózsaszínnel, elnyílásban sárgák, június–júliusban a levelek hónaljában nyílnak. Gyakori az augusztus – szeptemberi másodvirágzás. Termése fekete.

Hazája Kelet-Ázsia. Közepes nedvességigényű cserje, félárnyékos vagy árnyékos helyen gyeppótlóként

tömegesen alkalmazzák. Napra talajtakarónak nem való, mert átnő rajta a gyom. Télen a levelei leszáradnakvagy lefagynak. Pergolák, virágrácsok befuttatására is felhasználható.

– – ’Halliana’ – Az alapfajnál erősebb növekedésű, gyeppótlónak különösenalkalmas. Virágai tiszta fehérek, elnyílásban sárgák.

– – ’Reticulata’ (’Aureoreticulata’) – Gyenge növekedésű. Levelei aranysárgánhálós-eresek.

Lonicera periclymenum – Búbos lonc

4 –5 méterre kapaszkodó, lombhullató cserje. Vesszői barnáspirosak. Kívül pirossal futtatott, illatos, sárgásfehér

virágai örvös füzérekben májustól augusztusig nyílnak. Az összes többi lombhullató kúszó lonccal ellentétben alevelek a virágzat alatt nem nőnek össze.

Hazája Észak -Afrika, Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon a Mecsekben elvadulva is megtalálható.Mezofiton. Félárnyékban vagy napon lugasok, virágrácsok befuttatására alkalmas, különösen a későn,augusztus –szeptemberben gazdagon nyíló ’Serotina’ fajtája.




cccxxi


Lonicera levéltípusok

Lonicera × heckrottii – Húspiros lonc

(? L. americana × L. sempervirens)

Az előző fajhoz hasonló megjelenésű és igényű, de gyengébb növekedésű faj. Megkülönböztető bélyegei avirágzat alatt gallérszerűen összenőtt levelek, és a kívül húspiros, belül narancsos virágszín.




cccxxii


Kúszóloncok

Lonicera caprifolium – Jerikói lonc

5 –6 méterre kúszó, lombhullató cserje, kívül halványrózsaszín, belül sárgásfehér virágokkal.

Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Hazánkban a Dunántúl melegebb tölgyeseiben, cserjéseiben él vadon.Állványok befuttatására vagy gyeppótlónak felhasználható, jó árnyéktűrő és közepes szárazságtűrő faj.

Lonicera × tellmanniana – Magyar lonc

(L. tragophylla × L. sempervirens)

Erőteljes növekedésű, június–júliusban örvökben hozza nagy, aranysárga virágait. Levelei kékesderesek,kopaszok. A Budapesti Kertészeti Tanintézet (egyetemünk Kertészettudományi Karának jogelődje) tanára,Magyar Gyula állította elő az 1920-as években. Ma is a legszebb kúszó loncok egyikének tartják világszerte.Igényes mezofiton: jó talajra és feltétlenül öntözött viszonyok közé való. A levéltetvekre érzékeny, szívásukra avirágok torzulnak és zöldesek lesznek.

Lonicera × brownii – Skarlát trombitalonc

(L. hirsuta × L. sempervirens)

Az előző fajhoz hasonló lombú, de cső alakú és skarlátpiros virágú hibrid. Júniustól augusztusig több hullámbannyílik. Virágai a tetűszívástól szintén torzulnak és zöldülnek.




cccxxiii


Megjegyzés: A L. × brownii és L. × heckrottii nem igazi kúszók, csak kúszó jellegűek: 2–3 méternél magasabbtámrendszer befuttatására nem alkalmasak.

A Lonicera nemzetség szaporítása: A lombhullató fajok többsége fás és zöld dugványról, az örökzöldek és féligörökzöldek nyárvégi félfás dugványokról könnyen gyökereztethetők. Magról szaporítják a rosszul gyökeresedő

L. maackiit vagy egyes alapfajokat (pl. L. xylosteum, L. korolkowii), ha nagy mennyiségű, olcsó tömegárura van

szükség.

4.1.50.5. Weigela – Rózsalonc

Weigela florida – Ösztörűs rózsalonc

2 –3 méteres, terebélyes cserje. A fiatal hajtásokon két szőrcsík húzódik. Bimbóban pirosló, kinyílva rózsaszínű,esetleg fehér, tölcsér alakú, 5 széles cimpájú virágai május–júniusban nyílnak.

Hazája Észak -Kína, Korea. Kimondottan jó kerti viszonyokat kíván. Ilyen helyen sokáig él és jól regenerálódik,még idős korban is tűri az átültetést. Száraz fekvésben hamar elvénül.

Hazánkban helyenként más Weigela fajokat és fajtákat is ültetnek. A kerti hibridek többnyire fajnév nélkülkerülnek forgalomba. Ezek igényei és felhasználása megegyezik a W. floridáéval.

– – ’Purpurea’ és ’Nana Purpurea’ – A két név valószínűleg ugyanazt a fajtát jelzi. Alig 1 m-es, gyenge növésű bokor, feketéspirossal futtatott levelekkel éslilásrózsaszín, hosszúkás virágokkal. Különleges megjelenésű, demészérzékeny, és minden szempontból kényes növény. Az ország csapadékosés savanyú talajú vidékeire, elsősorban házikertbe való.

– – ’Nana Variegata’, ’Variegata’ –A két név valószínűleg ugyanarra a fajtáravonatkozik. 1,2 – 1,6 m-es, kompakt növésű bokor, üdezöld levelei széles fehérszegélyűek. Klímánkat és talajainkat az alapfajhoz hasonlóan (közepes) bírja.

– –

’Victoria’ – Alacsony növésű (1,2–1,4 m), mészérzékeny fajta, üdezöldlevelekkel és nagyméretű, világítópiros virágokkal.




cccxxiv


Weigela florida

Piros virágú

– – ’Bristol Ruby’ – Kárminpiros pártájú.

– – ’Eva Rathke’ – Kisebb, sötétpiros virágú, régi fajta. Mészérzékeny.

– – ’Eva Supreme’ – Intenzív kárminpiros virágú, talán a legszebb a hasonlószínűek között.

– – ’Lucifer’ –Alacsony növésű (1,2–1,5 m) bronzoszöld levelű fajta, élénksötétpiros virágokkal.

– – ’Newport Red’ – Kárminpiros virágú.

– – ’Red Prince’ – A ’Lucifer’-hez hasonló megjelenésű, de annál kényesebb: párás klímát, savanyú talajt kíván.




cccxxv


Weigela és Kolkwitzia levéltípusok

Rózsaszín virágú

– – ’Boskoop Glory’ – Gyöngyházrózsaszín virágú.

– –

’Carnaval’ – Alig 1 –1,4 m magas, széles növésű bokor, viszonylag kicsi (4– 6cm-es), széles tojásdad levelekkel. Virágai tarkák, színük a sötétrózsaszíntől acsaknem fehér halványrózsaszínig változik. A klímánkat és talajainkat kiválóantűrő, kedves megjelenésű díszcserje.

– – ’Conquête’ – Virága rózsaszínből fehérbe vált.

Fehér virágú

– – ’Candida’ – Fehéren nyíló.

A Weigela nemzetség szaporítása: zölddugványozás júniusban, az erős vesszőjűeknél esetleg fásdugványozás.

A Weigela fajok és fajták összehasonlítása a 16. táblázatban található.

4.1.50.6. Kolkwitzia – Viráglonc

Kolkwitzia amabilis – Kínai viráglonc

2 –3 méteres, felálló ágú cserje. Érdekes, szőrös csészelevelű virágai fehéres-rózsaszínesek, sárga torokkal.Május–júniusban nyílnak. Elnyílás után szőrös, barnáspiros termése is díszít.

Hazája Közép-Kína. A szárazságot tűri, laza talajt, napos fekvést szeret.

Szaporítása: Magvetés tavasszal, üveg alá.




cccxxvi


Kolkwitzia amabilis

4.1.51. Verbenaceae – Vasfűfélék

1. ● A levelek egyszerűek Caryopteris

●● A levelek tenyeresen összetettek Vitex

4.1.51.1. Vitex – Barátcserje

Vitex agnus-castus – Illatos barátcserje

2 –3 méter magas, szellős ágrendszerű, illatos cserje, tenyeresen összetett levelekkel. A levélkék ép szélűek.Virágai világoslilák, fajtáié rózsaszínűek vagy fehérek, júliustól szeptember elejéig nyílnak.

Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Közepesen szárazságtűrő, fényigényes és melegkedvelő faj. Keményebb telekenvisszafagy, de tőből újra kihajt és dúsan virágzik. A gyengébb sziket is tűri.

Szaporítása: Magvetés tavasszal hidegágyba (csemetekorban különösen fagyérzékeny), zölddugványozás vagyfásdugványozás az ősszel megszedett és fagymentesen elvermelt vesszőkből.

Vitex agnus-castus

4.1.51.2. Caryopteris – Kékszakáll

1. ● A levelek tojásdadok, durván fűrészesek C. incana

●● A levelek lándzsásak, ép szélűek vagy csak l–2 fogúak C. × clandonensis




cccxxvii


Callicarpa bodinieri

Caryopteris incana (C. mastacanthus) – Kìnai kékszakáll

50 – 100 cm-es, ívesen lehajló vesszejű, gömbölyded cserje. Levelei tojásdadok vagy hosszúkás tojásdadok,durván fűrészesek. Az egész növény szürkén szőrös. Liláskék virágai augusztus–szeptemberben az évihajtásokon, a levelek hónaljában, kis bugákban nyílnak.

Hazája Északnyugat-Kína, Japán. Laza talajt, napos, meleg fekvést kíván. A szárazságot jól tűri. A téli fölösvízre érzékeny – húsos gyökerei könnyen rothadnak.

Caryopteris incana

Caryopteris incana

Déli tájolású rézsűbe, kőedényekbe, sziklakertbe alkalmas. Hajtása kemény teleken visszafagyhat, de ez avirágzást nem befolyásolja. Fiatalon gyorsan nő, ezért laza, meleg talajon talajtakarónak is felhasználható.

– –

’Cary’ – Igen gazdagon nyíló, sötét liláskék virágú fajta.




cccxxviii


Caryopteris × clandonensis




cccxxix





cccxxx


Caryopteris × clandonensis

Caryopteris × clandonensis – Angol kékszakáll

(C. incana × C. mongholica)

60 – 120 cm-es, sűrű, felálló ágú félcserje, szürkén szőrös hajtásokkal és levelekkel. Levelei lándzsásak, épszélűek vagy ritkán 1–2 fogúak. Élénkkék virágai augusztus–szeptemberben a hajtások végén bugaszerű levelesvirágzatban nyílnak.

Igényei, felhasználása az előző fajéval azonos.

– – ’Heavenly Blue’, ’Kew Blue’ – Az alapfajnál sűrűbb növésű, sötét liláskékvirágú, gazdagon nyíló fajták.

A Caryopteris nemzetség szaporítása. Zölddugványozás a nyár elején. Fásdugványozás is lehetséges, ha avesszőket még a nagyobb fagyok előtt megszedjük. A C.incana magról is vethető, tavasszal, hidegágyba.

4.1.52. Lamiaceae – Ajakosok

A család fás szárú képviselői tulajdonképpen csak félcserjék. Megjelenésükben és technológiaitulajdonságaikban is (szaporítás, nevelés, fenntartás) elég közel állnak az évelő dísznövényekhez. Az alábbifajokat ezért – különösen a levendulát és a kerti zsályát – a faiskolák gyakran az évelőkkel együtt termesztik, snéha a parkokban is az évelőágyakba ültetik.

1. ● A virágok ± sugaras szimmetriájúak, a párta 4 cimpájú Elsholtzia

●● A virágok ± kétajkúak, a párta 5 cimpájú 2.

2. ● A párta felső ajka 4 egyenlőtlen cimpájú Perovskia

●● A párta felső ajka ép vagy 2–3 cimpájú 3.

3. ● A párta felső ajka ép vagy kicsípett. Az ép porzókszáma 2

Salvia

●● A párta felső ajka 2 cimpájú. Az ép porzók száma 4 Lavandula

4.1.52.1. Lavandula – Levendula

1. ● Levele 2 –4 cm hosszú, 2–4 mm széles L. angustifolia

●● Levele 3 –6 cm hosszú, 4 –6 mm széles L. × intermedia

’Dutch’

Lavandula angustifolia (L. officinalis) – Közönséges levendula

40 – 80 cm-es, örökzöld félcserje. Keresztben átellenes, sűrűn álló, keskeny szálas levelei ezüstszürkék,molyhosak. Liláskék virágfüzérei június–júliusban nyílnak.

Hazája a mediterraneum. A szárazságot elég jól tűrő, fényigényes faj, laza, meszes talajt, meleg fekvést kedvel.Felhasználható sziklakertekben, déli rézsűkön, nagy védőfoltok kialakítására, esetleg szárazabb parkokbantalajtakaró jelleggel. 3– 4 évenként ifjító metszést igényel, különben felkopaszodik, kizsombékosodik. Mintkarakteres, régi kultúrnövényt építészeti emlékek környékén is előszeretettel alkalmazzák. Illóolajáért régóta

termesztik.




cccxxxi


– – ’Dwarf Blue’ –Alacsony növésű, virágai sötétkékek.

– – ’Rosea’ – Virágai halvány rózsaszínűek.

Lavandula × intermedia ’Dutch’

(L. angustifolia × L. latifolia)

A L. angustifolianakrobusztusabb növésű és nagyobb levelű hibridje. Elsősorban feltűnően ezüstös lombja miattkedvelt, virágot későn és keveset hoz.

A Lavandula nemzetség szaporítása: Dugványozás a nyár végén, magvetés ősszel, hidegágyba.

4.1.52.2. Salvia – Zsálya

Salvia officinalis – Kerti zsálya

40 –60 cm magas, szürkésezüstös félcserje. Finoman ráncos felületű levelei hosszúkásak vagy lándzsásak,áttelelnek Nagy, ibolyáspiros virágai június–júliusban nyílnak.

A mediterráneumból származó, régi kultúrnövény. Igényei, felhasználása, szaporítása megegyezik alevenduláéval.

– – ’Purpurascens’ – Pirosló levelű.

– – ’Tricolor’ – Levelei sárgával és pirossal futtatottak. Gyenge növésű,fagyérzékeny.

– – ’Variegata’ – Sárgatarka levelű fajta.

Szaporítása: Őszi magvetés, június–augusztusi hajtásdugványozás vagy szeptember–októberi félfásdugványozás.

4.1.52.3. Perovskia – Sudárzsálya

Perovskia atriplicifolia – Kék sudárzsálya

1 –1,5 méter magas, illatos félcserje, szürkészöld levelekkel és hajtásokkal. Liláskék virágai a hajtásuk végénszeptemberben nyílnak.

Hazája Afganisztántól Tibetig terjed.

Hasogatottan szeldelt levelével díszít a Himalájából és Közép-Ázsiából származó P. abrotanoides ürömlevelűsudárzsálya, valamint a P. ’Superba’(P. abrotanoides P. × atriplicifolia).

Mindhárom említett növény laza talajt, napos fekvést kedvel, közepes szárazságot még elvisel. Ritkás, felálló

ágrendszerük miatt önmagukban kiültetve könnyen gyomosodnak. Elsősorban házikertbe, közparkokban pedigévelőágyba valók.

A Perovskia nemzetség szaporítása: zölddugványozás, fásdugványozás, magvetés ősszel, hidegágyba.

4.1.52.4. Elsholtzia – Szálkamenta

Elsholtzia stauntonii – Kései szálkamenta

1 méternél ritkán magasabb, illatos félcserje. Levelei tojásdad lándzsásak, zöld színűek. Világos bíborpirosvirágai augusztustól októberig, keskeny, felálló álfüzérekben nyílnak.

Hazája Észak -Kína. Fő értékét késő őszi virágzása adja. Az előző fajnál igényesebb (mezofiton), bár kevésszárazságot még elvisel. Meleg, laza talajba, védett, napos fekvésbe ültessük.




cccxxxii


Szaporítása: Zölddugványozás, fásdugványozás vagy őszi magvetés.

Lavandula, Salvia, Perovskia, Elsholtzia, Lycium és Buddleja levéltípusok

4.1.53. Solanaceae – Burgonyafélék




cccxxxiii


4.1.53.1. Lycium – Ördögcérna

Lycium barbarum (L. halimifolium) – Közönséges ördögcérna

2 – 3 m-es lombhullató cserje, ívesen elhajló, tövises vesszőkkel. Lándzsás levelei szürkészöldek, kopaszak.Lilás, elnyílva világosbarna virágai júniustól augusztusig láthatók. Ősszel érő, skarlátpiros terméstömege elég

intenzív színfoltot ad, de ettől eltekintve nincs különösebb dísze. (A nyár közepétől ellepi a lisztharmat.) Főértéke igénytelensége. Jóformán minden talajon és fekvésben megél, az erős sziket is tűri. Felhasználható szárazrézsűkre, vízmosásos, kőgörgeteges helyek megkötésére: erősen tarackoló tövével, sűrű ág - és vesszőtömegévelkiválóan védi a talajt. Hátrányai hogy bokrai tele vannak elszáradt vesszőkkel és levelekkel, ami gyúlékony.Autóutak, vasutak közvetlen közelébe ezért nem ajánlható.

Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia száraz, köves helyei. Nálunk elsősorban mint ruderális gyomcserje ismert.

Szaporítása: Fásdugványozás, zölddugványozás, magvetés.

4.1.54. Buddlejaceae (Buddleiaceae) – Nyáriorgonafélék

4.1.54.1. Buddleja (Buddleia) – Nyáriorgona

1. ● A levelek keresztben átellenesek B. davidii

●● A levelek szórt állásúak B. alternifolia

Buddleja davidii (B. variabilis) – Közönséges nyáriorgona

2 –3 méteres, gyorsan növő cserje vagy nálunk inkább félcserje. Levelei keresztben átellenesek, a virágok ahosszúhajtások végén hosszú fürtökben júliustól szeptemberig folyamatosan nyílnak. 1,5–2 méteres hajtásai atél folyamán gyakran tövig visszafagynak, ez azonban nem befolyásolja a következő évi virágzást, mivel tőbőlújra erőteljesen kihajt, s a hajtásai virággal zárulnak. (Egyes kertekben a növényt éppen az intenzív virágzásérdekében évente tövig vagy rövidre visszametszik.)

Hazája Kína. Fényigényes, melegkedvelő fáj, laza talajt és jó kerti viszonyokat kíván.

– – ’Black Knight’ – Sötét feketéslila virágú. Gyenge növekedésű.

– – ’Empire Blue’ – Kissé lilás sötétkék virágú.

– – ’Fascinating’ – Halványrózsaszín és igen nagy virágzatú.

– – ’Ile de France’ – Lilásrózsaszín virágú.

– –

’Nanho Blue’ – Alig másfél méteresre növő, halvány liláskék virágú fajta.Levelei keskenyek és kisebbek a típusénál.

– – ’Pink Delight’ – Talán a legszebb rózsaszín virágú fajta. 1,5–2 m magasra nő,virágzatai nagyok, tömöttek, oldalra bókolnak.

– – ’Royal Red’ – Bíborpiros virágú.

– – ’White Profusion’ – Fehér virágú.




cccxxxiv


Buddleja alternifolia

Buddleja alternifolia – Korai nyáriorgona

2 –3 méteres bokor, ívesen bókoló, vékony vesszőkkel és szórt állású, keskeny lándzsás levelekkel. Apró,liláskék virágai az éves vesszők oldalrügyeiből, csomókban nyílnak júniusban.

Hazája Északnyugat-Kína. Közepesen szárazságtűrő mezofiton, fényigényes és melegkedvelő.

A Buddleja nemzetség szaporítása: Zölddugványozás vagy tavaszi fásdugványozás a tél előtt megszedett és

fagymentesen átteleltetett vesszőkkel.

4.1.55. Scrophulariaceae – Tátogatófélék

4.1.55.1. Paulownia – Császárfa

Paulownia tomentosa (P. imperialis) – Nagylevelű császárfa

10 –20 méteres, széles koronájú fa, hatalmas, szív alakú levelekkel. Gyűszűszerű, halvány liláskék virágai alombfakadás előtt április–májusban, felálló, kúpos bugákban nyílnak, illatosak.

Hazája Kína. Virágzáskor feltűnően szép, nálunk is közkedvelt szoliter növény. Mezofiton, de kevés szárazságotmég elvisel. Fiatal korban igen erőteljes növekedésű (3–4 métert is nő egy év alatt) és elég fagyérzékeny.Vesszői, vagy már ősszel kialakuló virágbimbói szigorú teleken idős korukban is károsodhatnak. Vé dett, meleg

fekvésbe, laza talajba ültessük.

Szaporítása: Magvetés tavasszal, üveg alá.

4.1.56. Bignoniaceae – Bignóniafélék

1. ● Egyszerű levelű, fatermetű Catalpa

●● Összetett levelű kúszócserje Campsis

4.1.56.1. Catalpa – Szivarfa




cccxxxv


1. ● A levelek ± tagolatlanok, a fonákon szőrösek C. bignonioides

●● A levelek 3( –5) karéjúak, a fonákon az erek kivételévelkopaszak

C. ovata

Catalpa bignonioides – Szívlevelű szivarfa

10 –15 méteres, laza koronájú fa. Nagy levelei szív alakúak vagy kihegyezett tojásdadok, általában ép szélűek,ritkán 1–2 kisebb, sekély oldalkaréjjal. Fehér virágai június–júliusban nagy, sokvirágú, felálló bugákbannyílnak. Termése 20–40 cm hosszú és kb. 8 mm átmérőjű, vékony falú tok.

Hazája az USA déli része. A városi levegőt a közepesnél valamivel jobban tűrő mezofiton, amit néhautcafásítási célra is ültetnek. Hátránya, hogy az ágai széltörésre hajlamosak. Fény- és melegigényes.

– – ’Nana’ – Lapos gömbkoronát nevel, virágot nem hoz. Magas törzsre oltva szűkutcák fásítására használják.

Paulownia és Catalpa habitusok

Catalpa ovata (C. kaempferi) – Karéjoslevelű szivarfa

8 –10 méteres, széles koronájú fa. Levelei sekélyen három-(öt) karéjúak. Virágai kisebbek, mint az előző fajé,színük sárgásfehér, június–júliusban nyílnak. Termése elég vékony és rövid (20– 30 cm-es), kissé görbült.

Hazája Kína. Igényei a C.bignonioideséhezhasonlóak, de nem ad olyan intenzív virágdíszt, ezért ritkábban,elsősorban parkfának ültetik.

A Catalpa nemzetség szaporítása: Magvetés tavasszal, hidegágyba. Csemetéi 1–2 éves korukig fagyérzékenyek.A fajtákat tavasszal koronába vagy télen üvegházban gyökérnyakba oltják. Az oltáshoz kétéves részthasználnak, mert az egyéves vesszők túl puhák.




cccxxxvi


Paulownia, Catalpa, Campsis és Phyllostachys levéltípusok

4.1.56.2. Campsis – Trombitafolyondár




cccxxxvii


1. ● A csészecimpák háromszögletűek, rövidek C. radicans

●● A csészecimpák lándzsásak, hosszúak C. × tagliabuana

Campsis radicans (Tecoma r.) – Amerikai trombitafolyondár

Léggyökereivel 8–10 méter magasra is felkúszó, erőteljes növekedésű cserje. Levelei átellenes állásúak, páratlanul szárnyaltan összetettek. Sötét téglapiros virágai a hajtásvégeken laza, fürtszerű virágzatban júniustólszeptemberig nyílnak.

Hazája az USA délkeleti része. Edzettsége, dús nyári virágzása miatt nálunk is igen kedvelt. Fény- ésmelegigényes mezofiton, idősebb korban, ha jól begyökeresedett, a szárazságot is tűri.

Campsis × tagliabuana – Olasz trombitafolyondár

(C. grandiflora × C. radicans)

A C. radicansnálgyengébb növésű. Virágai feltűnően nagyok, tág tölcsérűek, élénk narancsos téglavörös

színűek.

– – ’Mme Galen’ – Nyugat-Európában a legelterjedtebb, látványos díszt adó fajta.Virága kívül narancs színű, belül kissé világosabb, sötétebb erezettel. Nyílása2 –3 héttel később kezdődik (és fejeződik be) a C.radicanshozképest.

– – ’Galen Select’ – Virágdísze az előző fajtáéhoz hasonló, de korábbi nyílású ésedzettebb. Magyar fajta.

A Campsis nemzetség szaporítása: Magvetés ősszel, hidegágyba; gyökérdugványozás hidegágyba,zölddugványozás.

4.1.57. Asteraceae – Fészkesek

1. ● Örökzöld. A virágzatok egyesével állnak Santolina

●● Lombhullató. A virágzatok kis bugában csoportosulnak Artemisia

4.1.57.1. Santolina – Cipruska

A mediterráneumból származó, illatos, örökzöld félcserjék, apró, tollszerűen szeldelt levelekkel. Mintegyfélméteres, gömbölyded, párnaszerű bokorrá nőnek. Csak kögvirágokból álló, gombszerű virágzatuk július– augusztusban nyílik.

1. ● A levél ezüstszürke S.chamaecyparissus

●● A levél zöld 2.

2. ● A virág fehér S. pinnata

●● A virág világossárga S. rosmarinifolia

Santolina chamaecyparissus – Szürke cipruska

Hajtásai és levelei szürkén molyhosak, virágai sötétsárgák. A nemzetségen belül a legedzettebb.




cccxxxviii


Santolina pinnata – Tollas cipruska

Zöld és kopasz levelű, fehér virágú.

Santolina rosmarinifolia (S. virens) – Zöld cipruska

Az előzőhöz hasonló megjelenésű, de világossárga virágú.

Mindhárom faj fényigényes és melegkedvelő. Védett fekvést, laza talajt kívánnak, a szárazságot jól tűrik.Szigorú teleken hajtásaik visszafagyhatnak, de tőből ismét kihajtanak. Nyirkos, hűvös fekvésbe nem valók, mertott fokozottan fagyérzékenyek, különösen a S. pinnata és a S.rosmarinifolia. Alkalmasak sziklakertbe,

kőedényekbe vagy megfelelő ökológiában talajtakarónak. Előnyük, hogy gyorsan nőnek: egy év alatt elérikvégleges méreteiket. Legalább kétévenként vissza kell azonban őket metszeni, különben felkopaszodnak,kiritkulnak.

A Santolina nemzetség szaporítása: Zölddugványozás az év bármely szakában.

4.1.57.2. Artemisia – Üröm

Artemisia alba – Sziklai üröm

Mintegy félméteres, legyökeresedő szárú félcserje, keskeny cimpákra osztott, szürkészöld levelekkel. Fő díszétfinom lombozata adja; a nyár végén, végálló fürtökben nyíló apró, sárgásfehér virágai inkább csak érd ekesek,

mint szépek.

Hazája Dél-Európa, Észak -Afrika. Nálunk száraz, sziklafüves, kőtörmelékes lejtőkön a subsp. saxatilis alfaja

fordul elő vadon. Kiváló szárazságtűrő, fény- és melegkedvelő. Sziklakertbe, laza talajon évelőágyba, esetlegszáraz, napos területen talajtakarónak alkalmas. Az évelő dísznövényekhez hasonlóan minden tavasszal visszakell vágni, különben felkopaszodik.

Szaporítása: Fásdugványozás, zölddugványozás.

4.2. Monocotyledonopsida – Egyszikűek osztálya

4.2.1. Agavaceae – Agávéfélék

4.2.1.1. Yucca – Pálmaliliom

Törzs nélküli vagy alacsony törzses, levélüstökös örökzöld cserjék. Bókoló, csontfehér vagy zöldesfehérvirágaik a nyár második felében, 1–1,5 méteres, sudár bugavirágzatban nyílnak. A nálunk szabadban is áttelelőfajok az USA déli részéről (a nemzetség északi áreahatáráról) származnak.

1. ● A levelek szélén vékony rostok vannak Y. filantentosa

●● A levelek szélén elálló rostok nincsenek Y. recurvifolia

1. TÖRZS NÉLKÜLI FAJOK

A csoport képviselői vastag rizómákkal terjedő tövűek. Levelük széléről fonalas rostok válnak le. Többnyireévelő dísznövényként termesztik és alkalmazzák őket.

Yucca filamentosa – Kerti pálmaliliom

Nálunk a legelterjedtebb Yucca faj. Levelei mereven felállnak. Hasonló megjelenésű, de valamivel puhább,visszahajló levelű a Y. flaccida – puhalevelű pálmaliliom.

A gyűjteményes kertekben számos, főképp keskeny levelű Yucca faj található még. Igen mutatósak, de kevéssarjat hoznak.




cccxxxix





cccxl


Yucca filamentosa




cccxli





cccxlii


Yucca recurvifolia

2. ALACSONY TÖRZSET NEVELŐ FAJOK

Yucca recurvifolia – Törzses pálmaliliom

A nálunk ültetett Yucca fajok közül ez a legszebb, de egyben a legkényesebb. 1– 1,5 méteres törzset nevelőcserje. A levelek szélén nincsenek leváló rostok. A szárazságot kevésbé tűri, és kemény teleken néha visszafagy.Főleg a Dél-Dunántúlon (Pécs, Mohács, Baja környékén) terjedt el.

A pálmaliliomok napos, meleg helyet, jó vízáteresztő, laza talajt kívánnak. Homokon jól fejlődnek. Aszárazságot kiválóan tűrik, a téli fölös vízre ellenben érzékenyek. Elsősorban házikertbe vagy sziklakertbevalók. Szabályos termetükkel, könnyed virágzatukkal jól mutatnak kőlapos utak, kőlépcsők, támfalakközelében. Közparkban kevésbé kedvelik őket, mert könnyen begyomosodnak és gyomlálásuk – szúrós levelükmiatt – körülményes.

A Yucca nemzetség szaporítása: Kora őszi tőosztással, a rizómák vagy a törzs feldarabolásával történik.

Yucca recurvifolia

Yucca filamentosa

4.2.2. Poaceae – Pázsitfűfélék

4.2.2.1. Phyllostachys – Botnád

Phyllostachys viridiglaucescens – Dereslevelű botnád

3 –6 méter magas, tarackoló tövű, fásodó szárú bambuszféle. Szívós ágai fénylő sárgák vagy olajzöldek. 5– 20cm-es, keskeny lándzsás levelei árnyékban zölden telelnek át.

Hazája Kína. Karakteres kelet-ázsiai növény. Nyirkos talajt, párás, kiegyenlített klímát kíván, ezértMagyarországon elsősorban a Balaton környékén és a Nyugat-Dunántúlon találkozunk vele. Félárnyékba, páráshelyen pedig napra is ültethetjük. Megfelelő fekvésben nagy foltokat képes beborítani. Hazánkban gyakranvisszafagy, 50 –60 évente virágzik, ezt követően elpusztul.

Szaporítása: Tőosztás. Fontos, hogy a szétosztott egyedek mindegyikén hagyjunk legalább egy darab lombos

„szívóhajtást”. Ha ugyanis megfosztjuk a leveleitől (pl. úgy, hogy a tőosztás után erősen visszavágjuk), anövény nagyon visszaesik a fejlődésben és csak lassan regenerálódik.

Megjegyzés: A „télálló bambuszok”, amelyek a kelet-ázsiai, soknemzetiségű alcsalád északra szorult (és egyretörpébb termetű) képviselői, Nyugat-Európában nagy népszerűségnek örvendenek; elképzelhető, hogy aközeljövőben nálunk is divatossá válnak.



cccxliii


III. rész. Díszfák és díszcserjékültetése, gondozása

1. 1. Telepítés (ültetés)

1.1. 1.1. Lomblevelű, lombhullató fák és cserjék telepítése

1.1.1. 1.1.1. Szabadgyökerűek

10 – 12 cm-es körméretnél vastagabb törzsű fát és 3 évesnél idősebb cserjét szabad gyökérrel már ne ültessünk.

1.1.1.1. 1.1.1.1. A telepítés időpontja

A lombhullatókat a nyugalmi időszakban – lombhullás és lombfakadás között – , fagymentes időben, és ha atalaj sincs átfagyva, elvileg bármikor telepíthetjük. Az ültetés két fő időszaka azonban ősszel (október végén– novemberben) és kora tavasszal (február végén–márciusban) van, a gyümölcsfákéhoz hasonlóan.

Az őszi ültetés a jobb megeredés szempontjából előnyösebb. Ilyenkor a növény gyökerein ejtett sebek télig méggyógyulni kezdenek, és mivel a gyökérképződés a fagymentes talajzónában télen sem áll le teljesen, tavaszig a

begyökeresedés is megindul.

Tavaszi ültetés esetén a növénynek a kihajtásig kevesebb ideje van a begyökeresedésre és a gyökerein ejtettsebek beforradására. Az ilyenkor megmozgatott talaj könnyebben szárad, a megeredés többszöri bőséges

beöntözés nélkül bizonytalan. Ez munkatöbblettel is jár, ezért tavasszal csak akkor ültessünk, ha erre ősszel nemvolt mód.

A telepítés időpontjával kapcsolatban elmondottak a díszfák, díszcserjék többségére érvényesek. Agyümölcsfákhoz hasonlóan azonban közöttük is akadnak olyan fajok, amelyek számára jobb a tavaszi, mint azőszi telepítés. Déli származású vagy húsos gyökérzetű növények ezek, amelyek a gyors begyökeresedéshez

magasabb talajhőmérsékletet igényelnek, és őszi telepítés esetén a talajban a begyökeresedés folyamatánakelhúzódása ősszel visszavetheti fejlődésüket. Ilyenek az alábbi fajok:

- Broussonetia papyrifera, - Euodia fajok,

- Carya fajok, - Magnolia fajok,

- Catalpa fajok, - Paulownia tomentosa,

- Celtis fajok, - Tilia tomentosa.

Ha mód van rá, a fenti fajokat akkor telepítsük, amikor rügyeik pattanni kezdenek. Ebben az állapotban anövény „élő hőmérőként” saját maga jelzi, hogy a hőmérséklet elérte az aktiváláshoz szükséges határértéket.

A konténeres növények – a fagyos napok kivételével – bármikor telepíthetők.

1.1.1.2. 1.1.1.2. Az ültetőgödör előkészítése

Az ültetőgödör mérete:

• fák számára: 1 × 1 × 1 méter,

• suhángok és bokorfák számára: 0,8 × 0,8 × 0,8 méter,

• cserjék számára: 0,6 × 0,6 × 0,6 méter vagy 0,4 × 0,4 × 0,4 méter.

A gödör kiásásának és előkészítésének a menete termett talajon az alábbi:




cccxliv


A kiásás során tegyük külön a humuszban gazdag feltalajt és a humusz - és tápanyagszegény altalajt. Később, a betemetés során a feltalaj kerül majd alulra a gyökerekhez. Alaptrágyázásként ezt a talajt még érettistállótrágyával vagy komposzttal keverjük össze. Egy 0,6 × 0,6 × 0,6 m-es gödörbe kb. 1 vödör istállótrágyátvagy komposztot tegyünk. A friss trágya nem megfelelő, mert az erjedésben lévő, gyorsan bomló szerves anyaga gyökerek rothadását okozhatja. A gödröket az ültetés előtt lehetőleg 3–4 héttel ássuk meg, így a trágya a

talajjal tökéletesen keveredik, „összeérik”. Az elkészített gödröket utána temessük vissza, hogy ülepedjen.

Ültetéskor csak annyira ássuk ki újra, hogy a növény gyökérzete beleférjen.

Városi utcán és parkban többnyire nincs „feltalaj”, illetve „altalaj”, mivel a terület bolygatott, gyakranépítkezések visszahagyott törmelékével töltötték fel. Itt a kiásott gödröket teljes mértékben idehozotttermőtalajjal töltsük meg, amit a fentiek szerint komposzttal vagy egyéb trágyával gazdagítsunk. Sűrűn telepítettcserjefoltnál a folt egész tükrét kiemeljük, majd termőföldet terítünk bele.

Megjegyzés: A kellő méretű és jól előkészített ültetőgödör jó kezdeti növekedést biztosít az elkövetkező 1– 2esztendőre, így tulajdonképpen a nyári fenntartás munkáit csökkenti. A gödörásáson ezért – amit a téliholtszezonban tudunk elvégezni – soha ne akarjunk spórolni.

1.1.1.3. 1.1.1.3. A növények visszametszése

Először a gyökereket éles ollóval visszametszve eltávolítjuk a sebzett, roncsolt részeket. A gyökérvisszavágásne legyen mechanikus előfordul, hogy a gyökérsebek egy része már a vermelőben beforrt, sőt, bennük azelágazások kezdeményei is kialakultak. Ezt a gyökérvégek bunkószerű megvastagodása jelzi. Az ilyengyökereket ne kurtítsuk meg, hiszen ezzel a növényt 2– 3 hetes előnytől fosztanánk meg a begyökeresedésfolyamán.

A következő művelet a pépezés: a gyökereket híg sárba mártjuk. Ajánlatos a pépet komposzt vagy érett trágyaés agyagos föld 1:1 arányú keverékéből készíteni. A pép megakadályozza a kiszáradást a telepítés folyamán.

Az átültetés során a növény elveszti gyökereinek egy részét. A további normális fejlődés érdekében ezértmetszéssel kell egyensúlyba hozni a föld feletti és a föld alatti részek arányát. Optimális időpontja a fagytűrőnövények esetében közvetlenül az ültetés előtt van, amikor a fát vagy cserjét kézben tartva jól látható azágrendszer, annak esetleges hibái, a rügyek állása, és a visszametszés kényelmesen állva elvégezhető. Ezek utána megmaradt rügyek időben felkészülhetnek a kihajtásra, és az ültetés után a növényekhez jó darabig nem kell

nyúlni.

Díszfák esetében kiválasztjuk a leendő korona sudarát képező vezérvesszőt, és 3–4, esetleg 5 oldalvesszőt. Atöbbit eltávolítjuk. A meghagyott vesszőket hosszúságuk felére-harmadára visszametsszük úgy, hogy az

uralkodó helyzetben lévő sudárhoz képest egy képzelt kúppalást mentén helyezkedjenek el. A visszavágásmértéke a növekedés erélyétől függ: erős növekedésű fajokat gyengébben, a gyengébb növekedésűeketerősebben kell visszametszeni (kevesebb meghagyott rüggyel terhelni). Minél erőteljesebb a visszametszés,annál bujább, erőteljesebb lesz a hajtásfejlődés, ezzel tulajdonképpen a fácska jövendő vázágrendszerétkészítjük elő. Az oldalvesszőket kifelé álló rügyre metsszük, a vezérvesszőt pedig olyan állású rügyre, hogy a

belőle fejlődő hajtás növekedési iránya ellensúlyozza a sudár esetleges várható elferdülését, görbületeit. A párosrügyállású fajok (Acer, Fraxinus) visszavágott sudarának egyik rügyét kivakítjuk, hogy elejét vegyük a villáselágazódás kialakulásának. A felsorolt általános szempontokat később a koronaalakító metszés során is vegyükfigyelembe.

Ne metsszük vissza az erős csúcsrügyű Aesculus sudarát, mivel visszavágás nélkül csak a csúcsrügyből,visszavágás esetén viszont a legfelső 2–4 rügyből hoz új hajtást villás elágazással. Ilyen esetben akoronavesszőket ritkítjuk.

A fagyérzékeny növények (pl. Albizia, Buddleja, rózsahibridek) föld feletti részét ősszel ne metsszük, csaktavasszal, rügyfakadás után, amikor már jól látható az esetleges elfagyás. A bokor - vagy koronaformát amegmaradt, élő részekből alakítjuk ki.

A díszcserjék erősebb visszametszést igényelnek. Először is tőből eltávolítjuk a beteg vagy sérült ágrészeket. Ameghagyott vesszőket a talaj felett 20– 25 cm-re vágjuk vissza egészséges, jól fejlett rügyekre. Az ezekbőlfejlődő erőteljes hajtások a későbbiekben a bokor szilárd vázátalkotják. Míg a fáknál a metszlapot a rügy felettkb. 1,5 cm-rel készítjük és úgy, hogy a rüggyel ellentétes irányban lejtsen, cserjéknél ez kevésbé fo ntos, mivel

rügyeik mindenképpen sűrűn állnak.

1.1.1.4. 1.1.1.4. Az ültetés




cccxlv


A kisebb méretű lombhullató díszfák, díszcserjék többsége szabad (csupasz) gyökérrel is nagy biztonsággalátültethető. Miután az ilyen növények a legolcsóbbak, a kertépítésben (ha csak szervezési gondok nemindokolják az ellenkezőjét) lehetőleg ilyen anyag felhasználására kell törekedni.

Olyan mélyre ültessünk, amilyen mélyen a növény eredeti helyén a talajban volt. Sekélyebb telepítésnél agyökerek kiszáradhatnak, a túl mélyre ültetés esetén a gyökerek befulladása miatt a növény satnyán fejlődik.

Kivételt képeznek a gyökérnyakba szemzett oltványok. Ezeket ajánlatos úgy telepíteni, hogy az oltás helye 5– 10cm-rel a talaj felszíne alá kerüljön. Így sok esetben a nemes rész legyökeresedve az alanyt mintegy megfojtja

maga alatt, ezzel megakadályozzuk a vadhajtások előtörését. A gyökerek a talajban természetes helyzetben,egyenletesen elosztva helyezkedjenek el. Jó, ha az ültetést ketten végzik: az egyik tartja a növényt, a másik aföldet húzza a gyökerekre, majd rétegenként óvatosan megtapossa. A gyökerek egyenletes eloszlását a növényóvatos rázogatásával is elősegíthetjük. Ültetéskor (ősszel is!) a gyökereket még a gödör betemetése előtt 1– 2vödör vízzel beiszapoljuk, majd a gödröt a maradék földdel betemetjük.

Ősszel a töveket lazán felkupacoljuk, ezzel is védve őket a téli hideg ellen. Tavasszal azután a kupacokatkibontva a tő körül tányérszerűen képezzük ki a talajt. Ilyenkor nem árt még egyszer alaposan beöntözni anövényt. Tavaszi telepítés esetén felkupacolás helyett tányérozzuk a töveket.

A fák ültetésének fontos mozzanata a karózás. A karó a fa törzsénél kissé magasabb legyen, és még a gödör betemetése előtt helyezzük el a gyökerek között a növény szél felőli oldalán (az uralkodó szélirányt tekintve).Az ültetés után laza 8-as kötéssel rögzítsük.

1.1.2. 1.1.2. Földlabdások

A lombhullató fák, cserjék közül feltétlenül földlabdával kell telepíteni az Alnus, a Betula, a Carpinus, a Fagus,a Juglans, a Magnolia, a Paeonia, a Paulownia és Quercus nemzetségek képviselőit, továbbá a Corylus colurnátés az Acer palmatumot.

A felsoroltak többsége erdőt alkotó fafaj: a földlabdával a gyökerek gombaflóráját (mikorrhiza) visszük át ésőrizzük meg. A Magnolia, a Juglans, a Paeonia, a Paulownia és a Carya fajoknál a földlabda a kényes húsosgyökerek védelme miatt szükséges.

A felsoroltakon túlmenően néhány faiskola csaknem minden díszfát földlabdával forgalmaz a biztonságos

megeredés érdekében.

A telepítés során elsőrendű fontosságú, hogy a földlabda épen maradjon. Az ültetés előtt a kiásott gödröt annyiratemessük vissza, hogy a belé helyezett földlabdás növény gyökérnyaka a talajszintbe vagy (számítva némisüppedéssel) 2– 3 cm-rel a talajfelszín fölé kerüljön. Ha a földlabdát (szabályosan) a talajban elbomló jutazsákbavagy hálóba csomagolták, a csomagolóanyaggal együtt helyezzük a gödörbe. Ezután a lebontott takaróanyagotvízszintesen terítsük szét, és a gyökerekkel együtt temessük be. Előtte a földlabdából esetleg kilógó gyökereketéles ollóval vágjuk vissza. Ha a földlabdát (helytelenül) valamilyen el nem bomló anyagba (fólia, műanyag rafiastb.) burkolták, ezt értelemszerűen ki kell venni betemetés előtt a gödörből, mivel a későbbiekben akadályozná agyökérfejlődést.

A földlabdával telepített bokorfa, parkfa vagy sorfa méretű fákat, cserjéket az ültetés után általában nem vágjukvissza. Az így telepített fajok kb. 8– 10 cm-es törzskörméretig ezt nem igénylik. Kivételt képeznek a földlabdás

továbbnevelt (túlkoros) fák, melyek koronaméretét, a csupasz gyökerű fákhoz hasonlóan, ültetés utáncsökkenteni kell a gyökérzettel arányosan vagy a vesszők visszavágásával vagy koronaritkítással.

1.1.3. 1.1.3. Konténeresek

A földlabdás telepítésnél felsorolt fajokat – kb. bokorfa méretig – a faiskolák néha konténerben nevelik.Feltétlenül konténerben kell nevelni ezeken kívül a gyéren elágazó vagy az átültetésre érzékeny gyökerűcserjefajokat: Caryopteris, Cytisus, Heliauthemum, Hypericum stb.

A felsoroltakon túl bizonyos mennyiséget általában a többi cserjéből is konténerben állítanak elő, a telepítés ésaz értékesítés időszakának meghosszabbítása végett. Sorfát ilyen formában csak keveset nevelnek, mivel egy időután a konténer visszafogja a növekedést, és nehéz megakadályozni a gyökérzet körbefordulását. Ez utóbbiaknálgyakoribb, hogy a csupasz gyökérrel kiásott növényeket konténerbe teszik és földlabdásként nevelik tovább.




cccxlvi


Konténerből – elvileg – a túl fagyos téli időszak kivételével bármikor telepíthetünk. Az eredés és az ápolásszempontjából azonban ekkor is az őszi és a tavaszi ültetési időszak a legelőnyösebb.

A telepítés menete az alábbi:

Az ültetőgödröt annyira temessük vissza, hogy a gyökérlabda magassága + 10 cm maradjon üresen. A

gyökérlabdáról szedjük le a konténert, majd a körbefordult gyökereket bontsuk szét és sugarasan húzzuk el agödör alján. Ezt a műveletet többnyire elmulasztják, pedig két okból is fontos:

• a gyökereket így a talajba „kényszerítjük”, elejét véve annak, hogy a laza és tápdús termesztőközegbenmaradva egy gyors nyári kiszáradás, télen pedig élettani kiszáradás vagy fagyás áldozatává váljanak,

• a körkörösséget megszüntetve lehetővé tesszük a stabil pányvázógyökérzet kialakulását.

Ha a gyökerek túl hosszúak, vágjuk rövidebbre vissza. A gödröt a szokásos módon temessük be, a gödör teljes betemetése előtt pedig öntözzük be a növényt.

Városi parkban – talajcsere után – a konténeres cserjéket gyakran kapával ültetik. Hatékony és gyors módszerez, de a gyökérlabda szakszerű elhelyezésére itt is ügyelni kell.

A konténeres lombhullató fák, cserjék a telepítés után nem igényelnek visszavágást, miután gyökerük teljesegészében megmarad. Ennek ellenére a cserjéket a csupasz gyökérrel telepítettekhez hasonlóan ajánlatos atalajfelszín felett 20– 25 cm-re visszametszeni. Ez kizárólag a növény bokrosodását szolgálja. Elhagyandó avisszavágás, ha a cserjefoltnak (pl. Berberis thunbergii bőllakótelepi parkban) forgalomterelő funkciót szánunk,és azt akarjuk, hogy ennek kezdettől fogva eleget tegyen.

1.2. 1.2. Lomblevelű örökzöldek telepítése

A lomblevelű örökzöldeket a faiskolák régebben földlabdával, ma szinte kivétel nélkül konténerben hozzákforgalomba. Így szakszerűen kezelve fagymentes időben elvileg az év minden szakában átültethetők, de azültetés optimális időpontja a kora ősz: szeptember második fele. Ilyenkor a növekedés már leállt, a levegő lehűlt,többnyire csapadék is van, a talaj viszont még elég meleg ahhoz, hogy télig a begyökeresedés beinduljon és azesetleges gyökérsebek beforrjanak. Az ültetés menete azonos a lombhullató cserjékével. A lomblevelű

örökzöldeket ültetés után nem vágjuk vissza, és később sem igényelnek alakító metszést, legfeljebb a sérült vagy beteg ágrészeket távolítjuk el.

1.3. 1.3. Fenyők telepítése

A fenyőket földlabdával vagy konténerben hozzák forgalomba. Konténerből elvileg bármikor ültethetők,földlabdásan ősszel vagy tavasszal. Az ültetés legmegfelelőbb időpontja azonban tavasszal van, közvetlenül ahajtásnövekedés megindulása előtt (március vége–április eleje). Különösen fontos ez a melegigényes fajoknál:

Pinus nigra, Picea omorika, Cedrus fajok stb.

A Cupressus fajokat még később telepítjük: április második felében, amikor a téli vízvesztéses időszak utánismét „megszívták” magukat, lombozatuk kisimult és visszanyerték üde, nyári színüket.

Az ültetés menete megegyezik a földlabdával vagy konténerben elültetett lomblevelű fák, cserjékültetésmenetével. Telepítés után a fenyőket sem vágjuk vissza (nem is kedvelik), és a későbbiekben se metsszükkülönösebben. Ha azonban módunk van rá, a telepítést követő 1–2 évben védjük árnyékolóval a túl erősnapsugárzástól, a széltől és rendszeresen öntözzük.

Megjegyzés: A téli telepítés mind a tű-, mind a lomblevelű örökzöldek számára kedvezőtlen. Ilyenkor a talajhideg, a növény nem tud begyökeresedni, és nem is annyira a téli fagy, mint az élettani szárazság tehet igennagy kárt bennük. Üzemszervezési okokból mégis előfordul, hogy télen kell telepíteni. Ilyenkor ügyeljünk azélettani szárazság elkerülésére: szalmával, lombbal vagy tőzeggel takarjuk a talajt, hogy át ne fagyhasson.

1.4. 1.4. Díszfák, díszcserjék szállítása és vermelése a telepítésig

Az ültetésre kerülő fákat, cserjéket díszfaiskolában vagy kertészeti árudában vásároljuk meg. A szállítás során agyökereket – az örökzöldeknél pedig a lombot is – óvni kell a kiszáradástól. A csupasz gyökerek közé nedvesszalmát tömködünk, a gépkocsi platóját pedig ponyvával védjük a széltől. Fagyos időben (–2 °C alatt) csupasz




cccxlvii


gyökerű növényt ne szállítsunk. Földlabdás vagy konténeres növények – 8 –10 °C hidegig még biztonsággalszállíthatók.

A fákat és cserjéket megérkezés után azonnal bontsuk ki, vizsgáljuk meg, hogy nem érte -e károsodás, majdültetésig gyorsan vermeljük el. A vermelőben a növényeket soronként döntve helyezzük el úgy, hogy dél felénézzen a csúcsuk: így a korona árnyékolja a tövet, ugyanakkor „elszalad” felette a (télen többnyire észak -

északnyugati) szél. A vermelés során a gyökereket olyan mélyen temessük be földdel, hogy a gyökérnyak is földalá kerüljön. A rászórt földet tapossuk meg.

A szállítás során a növényeket különböző károsodás érheti: fonnyadás, fagyás, sérülés. Ha a gyökerek vagy avesszők a szállítás során kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek, vermelés előtt a sérült, roncsolt részeket azegészségesig metsszük vissza. Ha az idő meleg és száraz volt és a csomagolás nem teljesen szakszerű, előfordul,hogy a növények megfonnyadva érkeznek meg. Ezt arról vehetjük észre, hogy a vesszők héja megráncosodott.Ilyenkor a gyökereket kissé visszametszve, a töveket 1 napig áztassuk vízbe, és csak ezután vermeljük el.Szükség esetén ott is öntözzük be. Csak akkor szabad ültetni, ha a vesszők héja kisimult, jelezve, hogy elégvizet vettek fel. Ha a szállítmányt fagy érte, először hűvös helyen, a fagypontnál csak néhány fokkal magasabbhőmérsékleten hagyjuk kiengedni, és miután meggyőződtünk róla, hogy a gyökereket nem érte károsodás,ültessük vagy vermeljük el. Ha ősszel már nem tudunk ültetni, télire ritkásan vermeljük el a növényeket, és avermelőt lombbal vagy szalmával takarjuk, hogy át ne fagyjon.

A földlabdás vagy konténeres növényeket nem kell vermelni. Tegyük szorosan egymás mellé őket, és takarjukszalmával vagy lombbal a fagyás elleni védelem céljából. Száraz télen, hosszú tárolás során előfordul, hogy aföldlabda vagy a konténer földje kiszárad. Rendszeresen figyeljük ezért, és ha szükséges, alaposan áztassuk be.

2. 2. Metszés

A gyümölcsfákhoz és a szőlőhöz hasonlóan a díszfák, díszcserjék metszésére is a tél vége a legmegfelelőbbidőpont. Ilyenkor már láthatók és szükség szerint metszéssel korrigálhatók az esetleges téli károk, és attól semkell tartani, hogy a visszavágott ág vagy vesszőrész a kihajtásig tovább károsodik: visszafagy vagy visszaszárad.Lényeges különbség viszont a haszonnövényekhez képest, hogy a díszfáktól, díszcserjéktől nem várunkegyenletes és jó minőségű terméshozamot. Egyetlen fontos elvárás, hogy legyenek életerősek, egészségesek:fejlesszék ki tökéletesen természetes formájukat, lombozatukat, virág- vagy terméspompájukat. A fentiekből

következik, hogy a díszfák, díszcserjék a szőlőnél, gyümölcsnél lényegesen ritkább és enyhébb metszéstigényelnek. Általában alapelv, hogy minél nagyobbra nő és tovább él az adott faj, annál kevesebbet metsszük, ésviszont. A két nagy (és néha mesterséges) növénycsoport közül ezért

• a díszfák csak némi alakítást,

• a díszcserjék viszont periodikus ifjítást igényelnek.

2.1. 2.1. Díszfák metszése

A fák alapvető jellemzője, hogy egy tengellyel folyamatosan nőnek felfelé, egészen életük végéig. A díszfákatezért lehetőleg keveset és csak a legszükségesebb esetben metsszük. Igyekezzünk követni a fa természetesnövekedési jellegét, s inkább csak az esetleges hibákat, rendellenességeket korrigáljuk.

A díszfák koronáját – a faj biológiai adottságainak megfelelően – különböző magasságban alakíthatjuk ki, ígynevelhetünk tövétől ágas parkfát, alacsony vagy magas törzsű sorfát. A legtöbb fafaj jobban szereti, hakezdetben tövétől ágasan fejlődhet: így nagyobb lombtömeg táplálja, ami egyben védi is a törzset a tűző naphevétől. Némely faj igen érzékeny a törzse idő előtti lekopaszítására: fejlődése csaknem teljesen leáll és 3–4 évis eltelik, mire ismét normálisan megindul. Ilyen pl. a Betula, a Carpinus, a Corylus colurna, a Fagus, a

Quercus. Később azután a törzsük természetes úton is feltisztul: a legerősebb oldalágaik 2 –3 méter magasságbanfejlődnek és árnyékukkal fokozatosan elsorvasztják a lentebb lévőket. (Ez utóbbiakat, mihelyt legyengülésüket,száradásukat észleljük, tőből távolítsuk el!)

Ha viszont azt szeretnénk, hogy valamely díszfánk idős korára is tövétől ágas maradjon, a felső ágak ésszerűritkításával elérhetjük, hogy az alsók elegendő fényhez jutva megerősödhessenek. Így idővel igen szép és agyerekek által különösen kedvelt „mászófát” nevelhetünk. Nem javasolt az oszlop alakú fák törzsének

feltisztogatása: az 1 –2 méter magasról induló „felstuccolt” oszlopkorona igen szomorú vagy nevetséges látványtnyújt. Ha a növény a kívánt magasságban nem ágazik el, a vezérvessző visszavágásával elágazódásra késztetjük.




cccxlviii


Mindig a visszavágás helyéhez legközelebb eső 4–5 rügy fog kihajtani. Ezekből a nyár folyamán vagy akövetkező tavasszal kiválasztjuk a nekünk megfelelőket, a többit pedig eltávolítjuk vagy egy (esetleg két) évigtörzserősítőnek visszavágjuk.

Koronaalakítás az első években

Ügyeljünk arra, hogy a kis fának csak egy sudara legyen. A két- vagy többsudarú fa a szélnek kevésbé ellenálló,a villás elágazásnál könnyen széthasad. Ezért a csúcs körüli rügyekből nőtt, mereven felálló vesszők közül csakegyet, a legmegfelelőbbet hagyjuk meg, a többit tőből távolítsuk el. Az oldalágakat emeletenként vagy a törzsönelszórtan nevelhetjük ki. A legtöbb esetben a legalsó emeleten 3, esetleg 4 ágat, a felsőbb emeleteken 2–3 ágathagyjunk. Az emeletek közötti távolság erős növekedésű fajoknál 70–80 cm, gyengébb növekedésűeknél 40– 60

cm legyen. Szórt elhelyezkedésű ágrendszerben az ágak egy képzelt spirálvonal mentén egymás felett 20– 40

cm-re álljanak. A vezérvesszőt ott vágjuk vissza, ahol a következő ágcsoportot kívánjuk kiképezni. Megfelelőállású rügyre metsszük, hogy a fa sudara egyenes legyen. A sudár uralkodó szerepét az oldalágak végénfejlődött vesszők egyharmaddal-egynegyeddel történő visszavágásával érjük el. Az egyes oldalágak végei (azoldalvezérek) viszont az ág többi részével szemben legyenek uralkodó helyzetben.

Egyes fajok növekedési jellegének jobban megfelel és díszítő értéküket is növeli, ha többtörzses fácskátnevelünk belőle. Ilyen a júdásfa (Cercis), a legtöbb díszalma (Malus), némely berkenye (Sorbus) stb. Ezek

legtöbbször már eleve tőben elágaznak, vagy ha nem, alacsonyabb visszavágással elágazásra késztethetők. Haazonban a faiskolából idősebb, egy törzsre nevelt, koronás fát kapunk, a törzs visszavágásával ne kísérletezzünk,mert a sarjadás bizonytalan.

A fiatal fa koronája a legtöbb esetben 4–5 év alatt kialakul. A fenntartó metszés a későbbiekben minimálislegyen: csak a beteg, elhalt, befelé növő vagy egymást túlzottan beárnyékoló részeket távolítsuk el. Havastagabb ágat vágunk le, amelynek helyét a fa abban az évben nem tudja beforrni, a sebfelületet fasebkenőccsel(pl. Vulneron) kenjük be, hogy megakadályozzuk a farontó gombák megtelepedését, a seb visszaszáradását, éselősegítsük a beforradását.

2.2. 2.2. Díszcserjék metszése

A cserjék jellemzője, hogy több tengelyből nőnek (több törzset vagy szárat fejlesztenek). Növekedésük egy

bizonyos kor és méret elérése után leáll, ezután az idős szárrészek fokozatosan elhalnak, s szerepüket több, atőből hajtó új sarj veszi át. Idővel ezek is elvénülnek, és a megifjulás ciklikusan újra és újra ismétlődik .

A díszcserjék metszésénél ezt az önifjulási folyamatot segítjük elő, tesszük zökkenőmentessé. Ezáltal azt iselérjük, hogy évről évre dúsan virágozzanak. Egészséges, jó növekedésű, laza ágrendszerű, kellőképpen szellős

bokor kialakítására törekedjünk. A bokor besűrűsödött részei a kártevők búvóhelyeivé válnak, és csakelcsúfítják a növényt. A tápanyagszállítás akkor a legkönnyebb, leggyorsabb, ha közvetlenül a tőből kinőtt fiatalrészek közvetítésével, lehetőleg minél kevesebb elágazás közbeiktatásával történik. Az elöregedett részekszállítóképessége csökken, minden egyes elágazási csomópont akadályozza a szállítást.

Az eddig elmondottak alapján a metszést a következőképpen végezzük el:

Először tisztogatunk. Eltávolítjuk a sérült, beteg, elhalófélben lévő, befelé növő vagy egymást beárnyékolórészeket. Ha a bokor elterülő növekedésű, akkor a földre szorított, elfekvő ágait is levágjuk, mivel azok a

beárnyékolás következtében idővel úgyis elhalnak.

Ezután következik az ifjítás: annyi idős részt távolítunk el, amennyit a bokor károsodás nélkül kibír. Ennél aműveletnél mindig a tőhöz közeli egy-, esetleg kétéves vesszőket, illetve ágakat (vízhajtásokat) hagyjuk meg.

Végezetül, ha a bokor már túl sűrű sarjtömeget fejlesztett, végezzük el ezek óvatos ritkítását, és csak alegerőteljesebbeket hagyjuk meg, egyenletes elrendezésben. (A túlzott besűrűsödés biztos jele, ha a sarjak,illetve vízhajtások egy részének a csúcsa elhalt az erős beárnyékolás miatt).

A másik véglet, ha a bokor nyilvánvalóan elvénült, felkopaszodott, de nem hozott olyan sarjakat, amelyre

visszaifjíthatnánk. Ez esetben az ifjítás több évig elhúzódik. Első lépcsőben mérsékelten visszavágjuk az egészkoronát úgy, hogy azért a látható rügyek (egyéves vesszők) mintegy harmada maradjon meg. A visszavágás 1– 2éven belül kikényszeríti a talajhoz közeli alvórügyek kihajtását. Az ezekből fejlődő hajtások megerősödése után

következhet az elvénült felső részek teljes eltávolítása.




cccxlix


Ez az elnyújtott ifjítási procedúra soha nem árt, de természetesen nem mindig szükséges. A legrezisztensebb,edzett tömegcserjék még azt is eltűrik, ha egyszerűen tarra várjuk őket. Ilyenek pl. a fagyal (Ligustrum), a

legtöbb lonc (Lonicera), az aranycserje (Forsythia), a gyöngyvessző (Spiraea) fajok, továbbá a japánbirs(Chaenomeles) és az orgona (Syringa). Ezutóbbiból csak a vad alapfajt vagy a saját gyökerű (dugványrólszaporított) nemes fajtákat vághatjuk tarra: az oltványoknál ugyanis a vadalany sarjadzását (a bokor„elfajzását”) segítenénk elő.

Díszcserjék metszése: a) Ha a bokor méreteit is csökkenteni akarjuk, a munkát az általános visszavágással

kezdjük. b) Ezután távolítjuk el azokat a részeket, amelyek mindenképpen feleslegesek vagy károsak: a sérült, a beteg, az egymást árnyékoló, valamint a földre szorult ágakat. c) A következő lépés az ifjítás: az elvénült,legyengült növekedésű ágakat lehetőleg a tőhöz közeli fiatal vesszőkig, gallyakig vágjuk vissza. Ha a bokor mégezután is túlságosan sűrű a túlburjánzott sarjaktól, a metszést ezek óvatos és egyenletes ritkításával fejezzük be.

Megjegyzés: Ha a túl terebélyesre nőtt bokor méreteit is csökkenteni akarjuk, akkor a munkát általánosvisszavágással kezdjük, s csak utána végezzük el a ritkítást és ifjítást. Igaz, hogy így több dolgunk lesz, de nemeshetünk abba a hibába, hogy a ritkításkor olyan ágakat is levágunk, amelyekről később – az általánosvisszavágás után – kiderülne, hogy szükség lett volna rájuk.

Díszcserjéknél a metszés gyakorisága (a már korábban felvázolt törvényszerűségek szerint) a növekedéserélyétől és az élettartamtól függ. A naggyá növő bokrokat, melyek már átmenetet képeznek a fák felé, csakritkán vagy egyáltalán nem szükséges ifjítani. Ilyen például az Acer tataricum, az A. ginnala, a Malus, a

Syringa, sőt részben a Viburnum opulus ’Roseum’ is: idővel miniatűr fává (bokorfává) fejlődnek, és metszésnélkül is sokáig élnek.

A legtöbb cserje a „középkategóriába” sorolható, 2–3 méteres magassággal és 3–5 évenkénti önifjulási periódussal Ilyenek a Forsythia fajok, a Lonicera tatarica, a Spiraea × vanhouttei, a Deutzia scabra, a

nagytermetű Philadelphus fajok, a Kerria japonica vagy a Weigela fajták. A felsoroltakat 3–4 évenként kellfeltétlenül ifjítani. Az ennél gyakoribb (kétévenkénti), óvatos ifjítást buja növekedéssel és gazdag virágzássalhálálják meg.

A félcserjék már a lágy szárú évelő növényekhez képeznek átmenetet: vesszőik őszre csak részben érnek be, ésa tél folyamán többé-kevésbé visszaszáradnak vagy visszafagynak. Tavasszal azután a földhöz közeli részekbőlvagy a föld alatti gyökérnyakból erős, új hajtásokat fejlesztenek. Ilyenek a Buddleja davidii, a Vitex, a

Caryopteris, a Lespedeza vagy a Santolina fajok. A felsoroltak jól tűrik a tavaszi alacsony visszavágást; az

elszáradt, elfagyott részektől megszabadítva hamar visszanyerik eredeti formájukat és nyárra dúsan virágzanak.A visszavágás gyakorisága itt is fordítottan arányos a növény méretével: a cipruskát (Santolina), sudárzsályát(Perovskia), fehér ürmöt (Artemisia alba), istenfát (A. abrotanum) legjobb minden tavaszon megnyírni: ennekhíján hamar felkopaszodik, elvénül, sőt el is pusztul. A nyáriorgonát (Buddleja davidii), barátcserjét (Vitex)

viszont ifjíthatjuk minden évben, de 4–5 évenként is. Évenkénti ifjítás esetén szebb lesz a formája, de csak jótalajon, öntözés és kapálás mellett hoz elegendő és dús virágot.

Mint már korábban említettük, a metszés ideje általában a tél végén van. Díszcserjéknél azonban, ha módunkvan rá, ajánlatos a metszés időpontját a virágzáshoz időzíteni. E tekintetben két nagy csoportot különböztetünkmeg.

2.2.1. 2.2.1. Az egyéves vesszők oldalrügyeiből közvetlenül, vagy az azokbólfejlődő rövidhajtásokon tavasszal virágzó fajok

A csoport legfeltűnőbb képviselői a Forsythia és Chaenomeles fajok, a Prunus triloba ’Multiplex’ vagy a

Spiraea × cinerea, de ide sorolhatók a tavasz egyéb díszcserjéi is: az orgonák (Syringa), jezsámenek




cccl


(Philadelphus) vagy a gyöngyvirágcserjék (Deutzia). A dús virágnyílás feltétele, hogy minél több 1–2 évesvessző legyen a bokron. Metszeni tavasszal, közvetlenül az elvirágzás után a legjobb. Így nem fosztjuk megmagunkat a gazdag virágpompától. Az elnyílás után meghagyott rügyekből fejlődő hajtások biztosítják akövetkező évi virágzást. A kambiumtevékenység ilyenkor a legaktívabb, s a metszéssel ejtett sebek hamar

beforrnak.

2.2.2. 2.2.2. Az évi hajtások végén virágzó fajok

A később nyíló díszcserjék tartoznak ide: Buddleja davidii, Hibiscus syriacus, Vitex, Caryopteris, Hypericum

fajok stb. Metszeni mindig kora tavasszal kell, a rügyfakadás előtt. A meghagyott rügyekből kevesebb, deerőteljes hajtás fejlődik, ezek dús, nagy virágokkal-virágzatokkal zárnak.

3. 3. Idős fák ápolása

Mint korábban szó volt róla, a fiatal fák koronaalakítása a telepítés után 4–5 éven belül általában befejeződik.Ezután a fa hosszú időn át nem, vagy csak minimális beavatkozást igényel, a legnyilvánvalóbb koronahibákkiküszöbölése végett. Újabb, intenzívebb ápolásra van szükség életének késői, öregedő szakaszában, részbenegészségi állapota helyreállítása (így élettartama meghosszabbítása) érdekében, részben pedig a nyilvánvaló

balesetveszély elhárítására.

A leggyakrabban előforduló műveletek a következők.

3.1. 3.1. Az ágak levágása

Viharkár, visszaifjítás vagy egyéb ok miatt szükség van a vékonyabb -vastagabb ágak levágására. Mielőtt az áglevágásának munkaműveleteit ismertetnénk, ismerkedjünk meg a sebgyógyulás folyamatával!

Az egy-két éves hajtások, vesszők levágásakor az internódium hamar beszárad. További károsodás általábannem következik be, legfeljebb még a seb alatti második internódium egy részének visszaszáradásával kellszámolni. Kisebb szövetroncsolások – még idős fák esetében is – az előbbiekhez hasonlóan hegednek be.Egészen más a helyzet a nagyobb (5 cm átmérő feletti) sebfelületek gyógyulásakor. A fákon a sebhormonokhatására a vágási vagy törési felületek közelében lévő szövetekben sebzáró és védekezőanyagok raktározódnak,amelyek a gombafertőzést igyekeznek megakadályozni. A csonthéjasok erős mézgaképződéssel reagálnak asebzésekre, ezzel vonják be a sebfelületet. Ugyanez a helyzet a fenyőknél is, ahol erre a célra a gyanta szolgál.

A védekezéssel egy időben indul meg a kambiumzónában a kalluszképződés. A kallusz később másodlagos parakambiumra és szállítószövet-gyarapító kambiumra tagozódik. A kétféle merisztémából képződő szövetek aszabaddá vált fatestet kívülről befelé haladva fokozatosan növik be. Ideális esetben a sebhely idővel teljeseneltűnik. A hosszú folyamat sikeres befejezését hátrányosan befolyásolják a korhadást okozó gombák, amelyek asebhelyen táptalajt találnak életvitelükhöz, amihez nélkülözhetetlen a víz, a levegő, a meleg. Az ágaklevágásakor ezért az első szempont az ágalapra való metszés, hogy a regenerálódás alapfeltételét ezzelmegadjuk. „Tarisznyaakasztó” csonk hagyása megakadályozza a seb beforradását, elősegíti a korhadást.






ccclii


Vastag oldalágak tövének levágási sorrendje a) tompaszögű, b) hegyesszögű elágazás esetén




cccliii


Kisebb felszíni odvasodások kezelése. A kitisztított sebfelület fertőtlenítése és lezárása mellett a vízelfolyásrólis gondoskodni kell




cccliv


Ágak levágására szolgáló szerszámok a) rudas fűrész, b) keresztvágó fűrész, c) rókafarkfűrész, d) motorosfűrész

3.1.1. 3.1.1. Sebkezelés

A gombás fertőzések ellen a sebet több hónapon keresztül a levegőtől és nedvességtől hermetikusan el kellzárni. Erre a célra oltóviaszt, olajfestéket, fasebkátrányt, Vulneront vagy egyéb sebkezelő anyagokathasználnak. Ha a sebet lezáró anyag felszakad és/vagy megsérül, a gombás fertőzés megelőzése céljából előnyösa letisztított fatestet xylamonnal kezelni és a fedőréteget ismét megújítani.

3.2. 3.2. Plombálás, faodvak kezelése

Korhadás, sérülés vagy háborús károk következtében az idős fák törzsében üregek keletkeznek, amelyek a fák pusztulását, idő előtti kidőlését okozhatják. Ezek kívülről gyakran nem láthatók. A fatörzs vagy az ág belsőállapotára az erdészetben növedékfúróként használt Mattson-féle fúró adhat tájékoztatást. A fúróból kikerülőfacsapon nemcsak az évgyűrűk, hanem a fa állapota is láthatóvá válik. Régebben az üregek kitöltésére kizárólag

betont használtak. Ma már ezt a megoldást elvetik, mert egyes esetekben, pl. a magasabban elhelyezkedőüregekben a betontömeg a fa stabilitását rontja. Újabban ezért szemcsés, könnyű anyagokkal, pl. fűrészporral ésgyantakeverékkel vagy műanyag habbal töltik ki az üreget. Kedvező a tapasztalat a perlit és cement, valamint asalak és cement keverékével is. Fontos, hogy a vízbeszivárgás ellen a könnyűbetonra cementhabarcs-felhordáskerüljön, amely az üreget vízzáróan fedi be.




ccclv


Nagyobb faodvak kitisztítása

A plombálás munkaműveletei:

1. Az üregből az összes beteg és korhadt farészt el kell távolítani, ki kell kaparni;

2. Az egészséges fatestet gombaölő szerrel kell fertőtleníteni, pl. rézgálicos oldattal, xylamonnalvagy másgombaölő szerrel;

3. Az üreg belső falát ezután sebkezelő anyaggal itatják át: oltóviasz, fasebkátrány, olajfesték stb.;

4. Az üreget megtöltjük a plombálóanyaggal kb. a fatest széléig;

5. A háncs síkjánál kissé beljebb hajlékony anyaggal kell a nyílást lezárni, hogy a kambium hatására kialakulóhegedési párkányok a plombát minél gyorsabban befedhessék. Az üregben esetleg összegyűlő nedvességelvesztésére dréncső szolgál. Az üreget lefedő anyag lehet 5– 6 cm vastag beton rabicfal is.

A plombálás nélküli odúkezelés különösen a nagyméretű üregeknél lehet indokolt. A nyílásokat vaspálcákkalzárjuk el a bemászás ellen, a fa tövénél pedig drénerezéssel biztosítsuk a víz elfolyását




ccclvi


Az odvak kezelésének másik megoldása, hogy a szakszerűen kikapart üreget gombaölő és sebkezelő anyaggalkezeljük, de a plombálás elmarad. Ha az üreg nagyméretű, a bemászás ellen a fatestben több helyen elhelyezettvasszállal védekezzünk. A madarak befészkelését az odú nyílására szegezett bádoglappal vagy sűrű szövésűdróthálóval akadályozhatjuk meg.

Itt jegyezzük meg, hogy szakmai gyakorlatban az idős fák gondozásának körébe csak a föld feletti részek

tartoznak. A föld alatt elhelyezkedő gyökerekről, a talaj tápanyag-, víz- és levegőellátásáról már jóval kevesebbgondoskodás történik, pedig a feltételek javítása nélkül a költséges plombálás – bár hálás, népszerű feladat – ,vajmi keveset ér.

3.3. 3.3. Idős fák koronaágainak biztosítása leszakadás ellen

Öreg fák villás elágazásainál a többtonnás ágak szétszakadására is számítani kell. Ez a helyzet elsősorban akkoráll fenn, ha az elágazási helyeken a fatörzs korhadni kezd. Baleset és anyagi kár megelőzésére az idős fák ágaitegymáshoz kell kikötni. Erre a célra régebben 6–8 cm széles vasabroncskötés szolgált. A fa növekedésével azabroncs bevágott a kéregbe és a háncsba, ezáltal a tápanyagok szállításában zavar ok keletkeztek. Az abroncs

felett a kéreg megvastagodott, alatta pedig fokozatosan elhalt. Súlyos esetben az abroncsozott rész teljesenelgyengült, végül (10–15 év múlva) eltört. Helyette ezért a következő megoldást javasoljuk:

Könnyen megindul az odvasodás az ágvillákon, ahol megül a por ésmegreked a víz

Odvasodástól meggyengült ágvilla kitisztítása, majd megerősítése az ágakon átvezetett vaspálcával (a);

Többszörös elágazás rugalmas rögzítése az ágakra erősített gyűrűkön áthúzott drótkötéllel (b)




ccclvii


Vaspálca végének rögzítési módja a törzs külső oldalán a) menetes pálcavég; b) közvetlenül a fatestre fekvő

ovális fémalátét; c) csavaralátét; d) csavaranya

Az ágakat egymással szemben átfúrjuk. Két végén csavarmenetes vaspálcát dugunk át a lyukakon, amelyeknekvégeit alátéttel és csavaranyával látjuk el, hogy az ágakat összefogja.

Az ilyen rögzítést a kéreg 2–3 év alatt benövi.

3.4. 3.4. Fagyrepedések kezelése

Kemény és szeszélyes teleken, derült időben egyes fák törzse hosszában végigrepedhet, a nappali fölmelegedésthirtelen követő erős éjszakai lehűlés miatt. Az ilyen fagyrepedés a többnyire napos oldalon következik be.Különösen hajlamos rá a csertölgy (Quercus cerris), a cseresznyék (Prunus avium) és a nyírfa (Betula pendula).

Atél elmúltával sürgős teendő a repedések gyógyítása.

Farepedések széleinek kiképzése és összehúzatása

Először a repedés széleit simára képezzük, a sebet gombaölő szerrel fertőtlenítjük. Ezután a repedést az ábránlátható módon, szorítócsavarokkal összehúzzuk. Hosszú, nagy repedések esetén 4–5 csavar is szükséges lehet(80 – 100 cm-enként), s az összehúzás sem mindig tökéletes. Ilyenkor a csavarokat egymáshoz kissé elforgatvahelyezzük el, hogy a forradásig a különböző irányú erőkkel szemben is biztosan tartsanak.

4. 4. Kerti sövények

A sövények a terek szabályos növényi határolását szolgálják. Akkor alakítsunk sövényt, ha hangsúlyozni

akarjuk a kert vagy kertrészlet épített jellegét, vagy ha nincsen elég hely a szabadon növő, térhatárolócserjefoltok létesítésére.




ccclviii


A fenntartás módját tekintve beszélünk nyírott vagy nyíratlan sövényről. Nyírt sövénynek azok a fajokalkalmasak, amelyek levele kicsi, egyöntetű és ágrendszere a nyírás után jól regenerálódik.

Méretük szerint a sövények lehetnek magasak (1,5–2 méter), félmagasak (1 méter), vagy alacsony, úgynevezett jelzősövények. Nyírás nélkül is kiváló jelzősövények az alacsony, gömbölyded virágos cserjék: a Spiraea

japonica, Santolina, Lavandula angustifolia, Caryopteris fajok stb. Szép jelzősövény nevelhető a törpe

változatokból: Buxus sempervirens ’Suffruticosa’, Ligustrum ovalifolium ’Nünü’, Ligustrum vulgare ’Lodense’,Viburnum opulus ’Nanum’ stb.

4.1. 4.1. Sövények kialakítása és metszése

4.1.1. 4.1.1. Lombhullató fajokból

Tavasszal, 25 – 40 cm-es tőtávra a sövény nyomvonalában kiásott 40 cm széles és mély árokba telepítsünk, majda növényeket a talajfelszín felett 8– 10 cm-rel vágjuk vissza. A visszavágást a következő tavaszokon mindig azelőző évi felett 30– 40 cm-rel ismételjük meg, hogy a tövek oldalágakkal sűrűn berakódjanak. A kívántmagasság elérése után évente minél többször, de legalább két alkalommal (tavasszal és nyár elején), az előzőnyírás felett 2– 3 cm-rel vágjuk vissza a növényeket.

Nyírott sövény kialakítása lombhullató fajokból: a) első év, b) második év, c) harmadik év, d) negyedik év

A sövény keresztmetszete: a) és b) helyes, c) helytelen

A sövény keresztmetszete téglalap vagy nyújtott trapéz alakú legyen. A felfelé szélesedő sövény nem jó, mert azalja felkopaszodik a túlzott beárnyékolás miatt.

Alkalmas fajok: Acer campestre, A. ginnala, Berberis fajok, Carpinus betulus, Cornus mas, C. sanguinea,

Cotoneaster divaricatus, C. dielsianus, C. nitens, Crataegus monogyna,, C. laevigata, Cytisus sessilifolius,

Elaeagnus fajok (fényigényesek!), Ligustrum fajok, Lonicera bokor termetű fajai, Morus alba, Prunus

cerasifera, Rhodotypos scandens, Spiraea fajok, Syringa vulgaris, Tamarix fajok (fényigényes!).




ccclix


Nyírott, de ún. virágos sövénynek alkalmasak egyes virágos díszcserjék (díszfák) is: Chaenomeles fajok, Cercis siliquastrum, Spiraea × vanhouttei, S. × cinerea, Forsythia × intermedia, Hibiscus syriacus. Ha a belőlüknevelt sövényt csak egyszer nyírjuk (a nyáron hajtáson nyíló mályvacserjét a kihajtás előtt, a többi, tavasszalnyíló fajt az elnyílás után), kevésbé szabályos formát, de gazdagabb virágzást kapunk.

4.1.2. 4.1.2. Lomblevelű örökzöldekből

60 × 60 cm-es árokba 50–80 cm tőállásra telepítsünk tavasszal. A növények kezdetben szabadon nőjenek:nyírásuk felesleges, mert anélkül is jól bokrosodnak. Amint a kívánt szélességet és magasságot elérték, azelképzelt profilból kilógó vesszőket-hajtásokat visszakurtítva fokozatosan kezdjük meg a sövény kialakítását.Később az örökzöld sövényt évente kétszer nyírjuk: tavasszal, közvetlenül a kihajtás előtt, és jú liusban, a

hajtásnövekedés csillapodásának idején.

Alkalmas fajok: Berberis julianae, Buxus sempervirens, Prunus laurocerasus, Ilex aquifolium és Pyracantha

coccinea.

4.1.3. 4.1.3. Tiszafából, tujákból, hamisciprusokból, Leyland-ciprusból,borókából

A lomblevelű örökzöldeknél leírt időpontban, de ritkábbra (80–120 cm) telepítsük. Ne metsszük, csak azután,hogy összeborultak és megnőttek a növények. Később évente kétszer: késő tavasszal és kora ősszel nyírjunk. Anyírás során ügyeljünk arra, hogy ne menjünk a leveles zónánál beljebb, mert a levéltelen részükigvisszacsonkolt ágak újrahajtása bizonytalan. Az oszlopos fajtákból nyírás nélkül is szabályos sövényfalnevelhető.

Nyírott sövény kialakítása pikkelylevelű örökzöldekből: a) első év, b) második év, c) harmadik év, d) véglegessövényprofil

4.1.4. 4.1.4. Örvös elágazású fenyőkből

Szép, csipkeszerű sövény nevelhető a lucokból (különösen a szerb lucból (Picea omorika), a vörösfenyőből(Larix decidua), valamint a duglászfenyőből (Pseudotsuga menziesii). Akis fenyőket 1–1,3 méter tőállásraültetjük, 60 × 60 × 60, vagy 80 × 80 × 80 cm-es gödrökbe. Kezdetben szabadon hagyjuk őket fejlődni, majd ha aképzelt határvonalat elérték, új hajtásaikat május végén, június elején kurtítsák felére -harmadára. A visszavágás

hatására ezek az egyébként ritka ágállású fajok is besűrűsödnek. Nyírni a továbbiakban is évente egyszer kell: a

tavaszi hajtásnövekedés végén.




ccclx


Hasonló módon, meleg fekvésben cédrusból (Cedrus) is nevelhető sövény: rendkívül dekoratív, demeglehetősen költséges.



ccclxi


IV. rész.Táblázatok

Könyvünk eddigi szöveges részében azokat a legfontosabb és többé-kevésbé már bevált fajtákat ismertettük,melyek a hazai kertekben- parkokban, valamint a díszfaiskolákban általában fellelhetők. A ténylegesdíszfaiskolai választék ennél lényegesen nagyobb: megközelíti a 3000 taxont.

A most következő fejezet azon nemzetségek vagy fajok nálunk fellelhető teljes fajtaválasztékát tartalmazzák,melyek szortimense még nem tisztult le (sok a hasonló fajta) és ez az állapot előreláthatóan az elkövetkezőévtizedekben is fennmarad. Táblázatos formában ismerteti az alábbi taxonokat:

Fenyők

1. táblázat. Chamaecyparis fajok fajtái (Orlóci L.)

2. táblázat. × Cupressocyparis fajok és fajták (Orlóci L.)

3. táblázat. Chamaecyparis lawsoniana fajták habitusrajzai (Orlóci L.)

4. táblázat. × Cupressocyparis fajok és fajták habitusrajzai (Orlóci L.)

5. táblázat. Juniperus fajok fajtái (Komiszár L., Kiss M., Pálmai B., Schmidt G.)

6. táblázat. Thuja fajok fajtái (Komiszár L., Kiss M., Pálmai B.)

Lombosak

7. táblázat. Acer fajok fajtái (Ifju Z.)

8. táblázat. Clematis hibridek és fajták (Koósné Váradi É.)

9. táblázat. Fraxinus fajok fajtái (Ifju Z.)

10. táblázat. Malus fajok és fajták (Gurisatti G., Schmidt G.)

11. táblázat. Prunus fajok és fajták (Gurisatti G., Tóth I.)

12. táblázat. A Prunus laurocerasus fajták (Józsa M.)

13. táblázat. Sorbus fajok és fajták (Barabits E.)

14. táblázat. Spiraea japonica fajták (Csikor J.)

15. táblázat. Tilia fajok és fajták (Barabits E.)

16. táblázat. Weigela fajok és fajták (Csikor J.)

17. táblázat. Szubtrópusi és mediterrán fás növények télállósági besorolása (Schmidt G.)

A Szerzők bíznak benne, hogy a fejezet hasznos iránymutatásul szolgál a jövő szortimensének alakításához,mind a termesztők, mind a felhasználók számára.

1. A fontosabb Chamaecypar is fajok fajtái (1. táblázat)

1. táblázat - -

Név Alak

Növekedésierély

Méret (m)

Koronaszerkezet

és ágállás

Lombozat éslombszín

nyáron (télen)

Szaporítás

Megjegyzés






ccclxiii


– – 'Blaue Bautzener' kúp,törpe

gyenge

14-16

sűrű és felállóágak és hajtások

acélkék dugványozás

– – 'Bleu Nantais'

kúp

gyenge

1,5-2

felálló, merev

ezüstös, puha,

árlevelű, fényes

dugvány

ozás

hasonlít a 'ChilworthSilver'-re, de az

félbevágott kúpalakú

– – 'Blom'

kiszélesedőoszlop

gyenge 1,5-2

sűrű, felálló ágakés hajtások

szürkészöldegész évben

dugványozás

1. táblázat - folytatása

Név Alak Növeke

dési

erély

Méret (m)

Koronaszerkezetés ágállás


nyáron (télen)

Szaporítás

Megjegyzés

Chamaecyparis

lawsoniana 'Blue Surprise'

('Comet')

keskeny

oszlop

gyenge 1,5-2

felálló ágak,rövid, merevhajtások

ezüstös, puhaárlevelű

dugványozás

fitoftorára érzékeny,fagyérzékeny

– – 'Caudata' széles kúp gyenge 1,5-2

megnyúlt fonalaságak, hosszankinyúló és terülőhajtásvégek

adult leveleklapítottak, azoldalhajtásokoncsoportokbanállnak, zöldek

dugványozás

– – 'ChilworthSilver'

félbevágottkúp

gyenge 1-1,5

felálló ágak éshajtások

puha kékárlevelű

dugványozás

hasonlít a 'Bleu Nantais'-ra, de

félbevágott kúpalakú és a leveleiapróbbak

– – 'Coerulea' kúp közepes 8-10

sűrű, csüngő ágúés hajtású

zöld, fonákvilágoskék

dugványozás

– – 'Columnaris' keskeny kúp erős 9-10

sűrű, felállóhajtások csúcsakékes színű

sötétzöld, fonákezüstös

dugványozás

– – 'Columnaris

Glauca' kúp erős 9-10

sűrű, felállóhajtások csúcsakékes színű

szürkéskék dugványozás

hasonlít az 'Alumii'-ra, de annálszélesebb és néhafakóbb színű

– – 'Coralliformis'

szabálytalan,idős korbanszéles kúp

közepes 2-3

fonalas hajtásai akorall

növekedéséhezhasonlítanak

szürkészöld

dugványozás

hasonlít a'Lycopodioides'-re,

de levelei nem

szúrnak

– – 'Croftway'

kúp

közepes

8-10

az alapfajjal

megegyező

fiatal levelek

fehéres színűek,később

dugvány

ozás




ccclxiv


sötétzöldreváltanak

– – 'Depkenii' karcsú kúp közepes 14-

15

felálló ágak,csüngő hajtások

fiatal levelek

sárgásfehérek,később

bezöldülnek

dugványozás

– – 'Dow's Gem' terülő közepes 1

széthajló ágak éshajtások

féljuvenilis,kékeszöld,fonák fehérenerezett

dugványozás

– – 'Drummondii'

széles kúp közepes 6-8

szabályoságállás, csüngőhajtások

sötétzöld

dugványozás

– – 'Duncanii' ellaposodócsúcsú kúp

gyenge 2-2,5

zárt ágállású,fonalas hajtású

levelek

csomókban anóduszokonállnak,szürkészöldek

dugványozás

– – 'Elegantissima'

kúp közepes 8-10 felálló ágállású

fiatal hajtásokés levelekkanárisárgák,télen kifakulnak

dugványozás


Név Alak

Növekedésierély

Méret (m)

Koronaszerkezet

és ágállás


nyáron (télen)

Szaporítás

Megjegyzés

Chamaecyparis

lawsoniana 'Ellwoodii'

keskeny kúp gyenge 1,5-2

felálló ág- éshajtásrendszerű

puha, fényes,sötétzöldárlevelű

dugványozás

hasonlít a 'Fletcheri'-re, de annak

lombozata szürkés

– – 'EllwoodiiGlauca'



puha, fényes,szürkéskékárlevelű

dugványozás

jó télálló

– – 'Ellwood'sGold'



puha, sárgaárlevelű

dugványozás

elfajzásra hajlamos

– – 'Ellwood's

Pillar' keskeny kúp ngy 1-1,5


puha fényes,kékeszöldárlevelű

dugványozás

– – 'Ellwood's

White' keskeny kúp gyenge 1,5-2


puha, fényes,szürkészöldárlevelű,krémfehérhajtásokkal

foltos

dugványozás

a fehér foltokkibarnulnak




ccclxv


– – 'Erecta Alba' karcsú kúp erős 8-10

erős, felfelé törőágállású

hajtások fehércsúcsúak,levelek zöldek

dugványozás

– – 'Erecta

Aurea'

kúp

gyenge

1,5-2

felálló ág- és

hajtásrendszerű

aranysárga

dugvány

ozás

hónyomásra

érzékeny

– – 'ErectaFiliformis'

tömött kúp gyenge 4-5

rövid, felállóhajtás

levelek nagyonkicsik,

világoszöldek

dugványozás

– – 'Erecta

Glaucescens' keskeny

oszlop

gyenge 9-10

felálló ágak éshajtások

kékeszöld

dugványozás

– – 'Erecta

Viridis' kúp közepes 8-10

felálló ágak,szétterülőhajtások

kicsi puha

levelek,

ragyogó zöldek

dugványozás

hasonlít a 'Sabján'-ra,

amelynek alakja alul

nem szélesedik ki és

a hajtásai is felállók

– – 'Ericoides' lapos, törpegömb

gyenge 1

tömötten felálló,vörösbarna ágakés hajtások

juvenilis, vagyátmenetilombozat,keskeny levelek

élesek ésfényeszöldek

dugványozás

– – 'Filifera' keskeny kúp gyenge 8-10

nyitott ágállású,csüngő, fonalashajtású

halványzöldfonalas levelek

dugványozás

– – 'Filiformis

Compacta' törpefélgömb

gyenge 1

szétterülő,fonalas ágú éshajtású

sötét kékeszöldlomb, fehérenerezett fonákkal

dugványozás

– – 'Filiformis

Compacta' törpefélgömb

gyenge 1

szétterülő,fonalas ágú éshajtású

sötét kékeszöldlomb, fehérenerezett fonákkal

dugványozás


Név

Alak

Növeke

désierély

Méret (m)


Lombozat és

lombszínnyáron (télen)

Szaporítás

Megjegyzés

Chamaecyparis

lawsoniana 'Fletcheri'

több sudarú,felálló kúp

közepes 9-10 felálló ágú

télre bebarnuló,féljuvenilis,szürkészöldlombozatú,fonákasötétzöld

dugványozás

hasonlít az'Ellwoodii'-ra, de

annak lombozata

zöld, nem barnul

– –

'Forsteckensis'

kihegyesedő,

törpe gömb

gyenge 1

rövid hajtásoktömötten állnak,

csavarodottak,végük vastagodó

szürkészöld

dugvány

ozás

hasonlít a'Tharandtensis

Caesia'-ra, de annálkékebb lombszínű




ccclxvi


– – 'Fraseri' keskeny kúp közepes 8-10

felálló ágú éshajtású

kemény, nagy pikkelylevelek

szürkészöldek

dugványozás

hasonlít a 'Alumii'-ra, de keskenyebb észöldebb

– – 'Gimbornii' lapított tojás gyenge 2-2,5

mereven felálló,

tömött, rövid,csavarodott

hajtások fiatalonvöröslők

kékeszöld

dugványozás

– – 'Glauca' kúp erős

25-30

az alapfajjalmegegyező

ezüstöszöld

dugványozás

– – 'Globosa' félgömb gyenge 1-1,5

ágak felállók,hajtások terülők,szabályos

állásúak, rövidek

részben juvenilis, apró,halványzöldlombozata a

fonákonezüsttel erezett

dugványozás

hasonlít a 'Globus'-ra, de apróbb levelű,szabályosabbágállású. Nálunk

fagyérzékeny

– – 'Globosa

Aurea' nyitott gömb közepes 1

laza, ágakterülők, hajtásokcsüngők

szürkéssárga

dugványozás

– – 'Globus' nyitott gömb közepes 2-2,5

laza, ágakterülők, hajtások

csüngők

szürkészöld

dugványozás,

oltás

az egyik

legellenállóbb fajta;a talaj túlzottmésztartalmátsárgulással jelzi;hasonlít a 'Globosa'-

ra, de pikkelyleveleinagyobbak, az

ágállásaszabálytalanabb

– – 'Globus

Silver' nyitott gömb közepes 1,5-2

laza, ágakterülők, hajtásokcsüngők


a talaj túlzottmésztartalmátsárgulással jelzi

– – 'Gnome'

széles, törpe

kúp, néhafészekszerű

gyenge

1-1,5

szabálytalan

ágállású

néha juvenilis

dugvány

ozás

hasonlít a'Forsteckensis'-re, de

annál gyengébb

növekedésű, zöldebblombszínű; ahajtásvége nemvastagodó

– – 'Golden

Wonder' kúp erős 5-6

ágrendszere éshajtásai felállók

aranysárga,télen ismegtartja

dugványozás

– – 'Green Globe' törpefélgömb

gyenge 0,5

merev, felálló,sűrű ágállású

apró, puha, zöldlombozatú

dugványozás

néha erőshajtáskitöréseketfejleszt





ccclxvii


Név Alak

Növekedésierély

Méret (m)



nyáron (télen)

Szaporítás

Megjegyzés

Chamaecyparislawsoniana 'Green Hedger'

szabályos,tömött kúp

közepes 5-6 sűrű ágállású fényeszöld

dugványozás

hasonlít az 'ErectaViridis'-re, de annálgyengébbnövekedésű,szélesebb

– – 'Green Star' kúp erős 8-10

felálló, sűrűágállású

világossmaragdzöld

dugványozás

jó fagytűrő; hasonlítaz 'Erecta Viridis'-re

de annál fényesebblombszínű, gyorsabbnövekedésű

– – 'Grisette' kúp közepes 10-

12

laza ágállású,

csüngő hajtású

szürkészöld

dugvány

ozás

– – 'Hillieri' karcsú kúp közepes 8-10

ágállásaszétterülő,hajtások szélesek

aranysárga

dugványozás

– – 'Intertexta'

nyitottkorona,

határozottsudárral

közepes 15-16

szélesen csüngőágállású, rövid,széleshajtásokkal

nagy, durvatapintású,szürkészöld

pikkelylevelek

dugványozás

– – 'Intertexta

Kék'

nyitott

korona,

határozottsudárral

közepes

15-16

szélesen csüngőágállású, rövid,széleshajtásokkal

nagy, durva

tapintású,kékesszürke

pikkelylevelek

dugványozás

– – 'KellerisGold'

keskeny kúp közepes 14-16

ágállása rövid ésterülő

sárga, télen bezöldül

dugványozás

– – 'Kék Hordó' tömötthordóalakú,törpe

gyenge 1,5-2

felálló ágállású,rövid, erőshajtásokkal

féljuvenilis,kékesszürkelombozat

dugványozás

– – 'Konijn's

Silver'

szabálytalan

kúp

közepes

6-8

ágak felállók,hajtások

szétterülők, kissécsüngők

fiatal részeken

széles, fehérfoltos

dugvány

ozás

– – 'Lilla' laza kúp közepes 10-

12

csüngő ágállásúés hajtású

ezüstkék, télenlilás árnyalatú

dugványozás

– –'Lővér' karcsúoszlop

erős 9-10

ágak felállók,hajtásokszétterülők


– – 'Lutea' kúp gyenge 4-5

ágak rövidek éselhajlók,

hajtások csüngők

kénsárga

dugványozás

hasonlít az 'Aurea'-

ra, de annak színe

halványsárga




ccclxviii


– – 'Luteocompacta'

széles kúp,vagy tojás

gyenge 2-3

szabályos, ívesenálló ágállás,hajtásokvisszahajlók,fiatalon

aranysárgák,később bezöldülnek

világossárga,kékeszöldfonákkal, télen

bezöldül

dugványozás


Név Alak

Növekedésierély

Méret (m)

Koronaszerkezet

és ágállás


nyáron (télen)

Szaporítás

Megjegyzés

Chamaecyparis

lawsoniana 'Lycopodioides'

lapított,széles kúp

gyenge 4-5

merev, spirálisancsavarodott

hajtások kékeszöld

dugványozás

páraigényes,fagyérzékeny;hasonlít a'Coralliformis'-ra, de

a levele

szabadállású, hegyescsúcsú

– – 'Maas' kúp erős

14-

15

terülő ágállású,gyengén csüngőhajtások

sárgászöld

dugványozás

– – 'Mattersburg'

karcsúoszlop

közepes

9-10

felálló, sűrű

ágállású, rövid,sűrű hajtásokkal

ezüstöskék

dugványozás

hasonlít a'Columnaris Glauca'-

ra, de annál kékebbszínű, merevebbágállású

– – 'Micky' karcsú, törpeoszlop

gyenge 0,5-1

mereven felálló,rövid ágak,vastag, rövidhajtásokkal

sötétzöld, nagylevelek

dugványozás

fagyérzékeny

– – 'MinimaAurea'

nyújtott,törpe tojás

gyenge 1

felálló, merev,rövid ágak éshajtások

aranysárgamindkétoldalon

dugványozás

– – 'MinimaGlauca'

tömött, törpefélgömb

gyenge 1

felálló, merev,rövid ágak éselterülő, sűrűhajtások

szürkészöld,ezüstösfonákkal

dugványozás

– – 'Monumentalis'

sűrű, lapítottoszlop

közepes 9-10

merev, felállóágak és hajtások

ezüstkék dugványozás

– – 'Monumentalis

Nova'

sűrű oszlop közepes 4-5

nyitott, merev,

felálló ágakidősebb korbanvízszintessé

válnak, ahajtások

kékesenhamvas

lombozat

fonáka zöld

dugványozás




ccclxix


szabálytalanméretűek

– – 'Naberi' kúp erős 9-10

ágállása terülő,hajtások csüngők

fiatal lombozat

kénsárga,kékesenhamvas

dugványozás

– – 'Nana

Rogersii'('Rogersii')

félgömb,későbbkúposodó

gyenge 1,5-2

elterülő, kissécsüngőágrendszerű,hajtások lazák ésvékonyak,elhajlók

kicsik,

lapítottak,halványszürkészöldek,kékek

dugványozás,oltás

– – 'Nidiformis'

fészekszerű

gyenge

2-2,5

a csúcshajtásvízszintesenelhajlik, ágállása

terülő, a hajtásvége csüngő,keresztmetszete

kerek

kékeszöld,

fonáka erősenkék

dugvány

ozás

hasonlít a'Tamariscifolia'-ra,

de levelei durvábbtapintásúak

– – 'Nova' keskeny kúp közepes 8-10

ágállása terülő,hajtásokelfordulók, néhacsüngők

aranysárga

oltás,dugványozás

– – 'Nova Mini' széles kúp gyenge 3-4

ágállása terülő,hajtásokmerevek,

csüngők,elfordulók

aranysárga

oltás,dugvány

ozás


Név Alak Növeke

désierély

Méret (m)

Koronaszerkezet

és ágállás


nyáron (télen)

Szaporítás

Megjegyzés

Chamaecyparis

lawsoniana

'Orlóci Gold'

kiszélesedőkúp

közepes 6-8

sűrű, csüngő ág,és hajtásállású

kis levelekaranysárgák,

fonákuk ezüstös

dugványozás

kevés tobozt fejleszt

– – 'Patula' sűrű, széleskúp

közepes 4-5

sűrű, csüngő ágés hajtásállású

szúrós,sötétzöldlevelek

dugványozás

– – 'Pelt's Blue'

('Van Pelt'sBlue')

karcsú kúp,oszlop

közepes 6-8

mereven feltörőágak, felállóhajtások

ezüstkék, nagy pikkelylevelek

dugványozás

– – 'Pembury

Blue'

kiszélesedőkúp

közepes 8-10

terülő, sűrűágállású

kékesszürke,nagy

pikkelylevelek

dugványozás




ccclxx


– – 'Pendula' keskeny,

szabálytalankúp

közepes 10-

12

nyitott ágállású,hosszan csüngőágakkal éshajtásokkal

sötétzöld oltás fagyérzékeny

– – 'Pottenii' keskeny

oszlop

gyenge 9-10

hosszú, merevenfelálló ágállás,hajtások felállók,csúcsukvisszahajló

részben juvenilis, puha,

szürkészöldlombozat

dugványozás

– – 'PygmaeaArgentea'

szabálytalangömb

gyenge 1

ágak merevek,hajtások rövidek,lemezesen állnakés kisséelfordultak

kékeszöld,hajtáscsúcsokfehérek

dugványozás

– – 'Rijnhof'’ lapított gömb közepes 1,5-2

ágállása csüngő, Microbiotához

hasonló, dekevésbé lapos éstélen is zöldmarad

szürkészöld

dugványozás

– – 'RobustaGlauca'

széles kúp gyenge

20-22

csüngő végű,erős ágállású,hajtások bókolók

szürkészöld

dugványozás

– – 'Sabján'

oszlop

közepes

6-8

ágállása felálló,szabályos,

lemezesen álló,hajtások felállók

kicsi, puha

tapintású,halványzöld

dugvány

ozás

fagytűrő; hasonlít az'Erecta Viridis'-hez,

de annál karcsúbb,fagytűrőbb

– – 'Scarabantia' széles kúp gyenge 1,5-2

szétterülőágállású, elterülőhajtáscsúcsú,csüngő

szürkészöld

dugványozás

– – 'Silvania' kúp gyenge 3-4

felálló, kagylóságállású,hajtások rövidek,szintén

kagylósan állnak,csúcshajtásoklecsüngők

sötétzöld

oltás,dugvány

ozás

gyökérbolygatástnem tűr,

mészérzékeny


Név Alak

Növekedésierély

Méret (m)

Koronaszerkezet

és ágállás


nyáron (télen)

Szaporítás

Megjegyzés

Chamaecyparis

lawsoniana 'Silver Queen' széles oszlop

közepes

8-10

ágállás és

hajtások csüngők

ezüstöskrémszínű

fiatalon, később bezöldül

dugvány

ozás




ccclxxi


– – 'Spek' kúp gyenge

14-

16

ágállása lazánszétálló,hajtásvégekcsüngők, a hajtásvilágosbarna

színű

némileg durvatapintású,szürkéskék

dugványozás

– – 'Squarrosa' kúp gyenge 5-6

szétterülő ág, éshajtásrendszer

juvenilis,halványzöld

dugványozás

– – 'Stardust' sűrű kúp

gyenge-

közepes 15-

20

ágállása felálló,hajtásaszétterülő, sűrűállású

kénsárga

dugványozás

– – 'Stewartii'

keskeny kúp

közepes

14-16

felálló, későbbszétterülő

ágállású,hajtásokelterülők, végükcsüngő

hatások vége ésa lombozat

aranysárga,fonákuksárgászöld

oltás

– – 'Tamariscifolia'

fészekszerű közepes 2,5-3

változatosiránybanszétterülőágállású,hajtásokháromszögkeresztmetszetűek

halványközépzöld,ezüstös

bevonattal

dugványozás

hasonlít a'Nidiformis'-ra, de

levelei puhábbtapintásúak

– – 'Tharandtensis'

törpe gömb,vagy széleskúp

gyenge 1,5-2

ritka ágállású,hajtásokszorosan, sűrűnállnak

zöld

dugványozás

– – 'Tharandtensis

Caesia' kúp közepes 1,5-2

szabálytalanágállású, gyakranerős kitörésekethoz

szürkésszöld

dugványozás

hasonlít a'Forsteckensis'-re, de

a színe zöldebb

– –

'Transsylvania'

karcsú kúp

közepes

8-10

ágállása gyengén

kagylós,mereven felálló

sötétzöld

dugvány

ozás,oltás

– – 'Triomf vanBoskoop'

széles kúp közepes 14-16

ágállás és hajtásszélesen lehajló

durva tapintású,szürészöld

dugványozás

– – 'Versicolor' széles kúp közepes 18-20

széthajlóágállású, hajtásalecsüng

zöld alaponsárgán csíkos

dugványozás

– – 'WinstonChurchill'

kúp közepes 5-6 sűrű, csüngő ágú

világossárga,fonákaszürkészöld,sárgás foltos

dugványozás




ccclxxii


– – 'Wisselii' keskeny kúp gyenge

14-

15

ágak merevenfelállók, majdgyengénszéthajlók,hajtások rövidek,

vastagok, zártállásúak, gyakransugár iránybannövők

kicsik,

kékeszöldek oltás


Név Alak

Növekedési erély

Méret (m)



nyáron (télen)

Szaporítás

Megjegyzés

Chamaecyparislawsoniana 'Wissel's

Saguero'

többsudarúoszlop

gyenge 4-5

mereven felállóágállású,hajtásokkörkörösen állók,rövidek

levelek aprók,szürkészöldek,hajtásoksimulók

oltás

– – 'Witzeliana' oszlop közepes 4-5

ágak és hajtásokfelállók

levelek kicsik,

sűrűn állnak,sötétzöldek

dugványozás

– – 'Worlei' oszlop közepes 14-15

mereven felálló,sűrű ágállású,rövid és kemény

hajtásokkal

szürkészöld

dugványozás

– – 'YellowTransparent'

kúp, vagylapított tojás

gyenge 4-5

felálló ágállású,hajtások sűrűnállók

átmenetilombozat puha

tapintású,féljuvenilis,kénsárga, télen

bebarnul

dugványozás

hasonlít a 'Fletcheri'-hez de ennek hajtásai kénsárgák

– – 'Youngii' karcsú kúp közepes 8-10

erősen lehajlóágú, hajtásokcsüngők éscsavarodottak

páfrányszerű,mélyzöld

Chamaecyparis ( Xanthocyparis) nootkatensis

– – 'Aurea' kúp gyenge

18-20

gyengén csüngőág- éshajtásállású

kihajtásokragyogó sárga,későbbsárgászölddéfakul

dugványozás

hasonlít a 'Lutea'-ra,

de annál élénkebbszínű

– – 'Aureovariegata'

széles kúp közepes 18-

20

hajtások csüngők sárga foltos,télen matt,

bebarnul

dugványozás

– – 'Barabits' kúp közepes 14- hajtások részben dugvány




ccclxxiii


16 csüngők, rövidhajtások kevésbé

juvenilis

lombozatú,szürkéskék

ozás

– – 'Compacta'

nyújtottgömb, törpe

gyenge

1,5-2

nyitott ágállású,hajtások

váltakozvafelállók, vagylaposan növők

levele kicsi,

keskenyek,halványzöldek

oltás,

dugványozás

hasonlít a 'Gracilis'-

hoz, de annálvilágosabb színű

– – 'CompactaGlauca'

tojás alakú gyenge 1,5-2

sűrűn felállóágrendszer

féljuvenilis,levelek

kékeszöldek


– – 'Glauca' kúp közepes 28-

30

ágállása részbenfelálló

kék oltás

– – 'Gracilis'

lapított tojás,törpe

gyenge

2-2,5

sűrű ágállású

sötétzöld

oltás

hasonlít a

'Compacta'-ra, deannál sötétebb színű

– – 'Lutea' kúp közepes 18-20

szabálytalanulcsüngő ágállású

fakózöld


hasonlít az 'Aurea'-

ra, de annál fakóbbszínű

– – 'Pendula' kúp közepes 8-10

erős vezérágatnevelő, csüngőág- éshajtásrendszerű,az oldalhajtásokritkán állnak

szürkészöld oltás


Név Alak

Növekedésierély

Méret (m)


Lombozat éslombszínnyáron (télen)

Szaporítás

Megjegyzés

Chamaecyparis

nootkatensis

'Tatra' széles kúp közepes 8-10 sűrű ágállású

puha tapintású,féljuvenilislombozatú,kékesszürke

dugványozás

– – 'Viridis' kúp erős

14-

16

ágállása felfelétörő, hajtásokcsüngenek

fényeszöld,színét télen ismegtartja

dugványozás

Chamaecyparis obtusa

– – 'Aurea' kúp közepes 6-8

ágállása terülő,hajtások rövidek,merevek

néhány aranylevél tarkítja azöld lombozatot

dugványozás

– – 'BlueFeathers'

törpe kúp

gyenge

0,5-1

ágállása merev,rövid hajtásokkal

juvenilisek,

puhák,szürkészöld

oltás




ccclxxiv


színűek

– – 'BronzePygmy'

félgömb gyenge 0,5-1

merev, gyengéncsavarodott

aranysárga,télen bronzszínűre vált

oltás

– – 'Chabo-Yadori'

törpe kúp gyenge 05-1

sűrű, csavarodottágrendszerű

juvenilis,

világoszöld,adult részekkel

oltás

– – 'Confucius' törpe kúp gyenge 1-1,5 laza ágállású

világosaranysárga,korral sötétedőlombozat,

melynek fonákasmaragdzöld


– – 'Contorta' törpe kúp gyenge 1,5-2

csavarodott

ágrendszerű

üdezöld oltás

– – 'ContortaMinima'

törpe kúp gyenge 1-1,5

nagyon rövid,csavarodott ág-

éshajtásrendszerű

üdezöld oltás

– – 'Coralliformis'

kúp közepes 1,5

ágakrendszertelenülhosszabb-

rövidebbízközűek, hajtásvörösesbarna, akorall ágaihozhasonló

zöld, a fonákonezüstös,gyengén barnán

pettyezett

oltás

hasonlít a Ch. laws. 'Coralliformis'-ra, de

ennek lombja zöld

– – 'Coralliformis

Aurea' kúp gyenge 1,5

ágakrendszertelenülhosszabb-

rövidebbízközűek, hajtásvörösesbarna, akorall ágaihozhasonló

sárgalombozatú

oltás

– – 'Crippsii' széles kúp közepes 6-8

ágrendszerevízszintesenterülő, hajtásokcsúcsa elforduló

aranysárga,fonákasárgászöld


fagyérzékeny

– – 'Densa'

('Nana Densa') kis kúp gyenge 1,5

hajtásaikakastaréjszerűen kiszélesedők

zöld oltás

lassúbb növekedésűés élénkebb színű,mint a 'Nana'


Név

Alak

Növekedésierély

Méret (m)


Lombozat éslombszínnyáron (télen)

Szaporítás

Megjegyzés




ccclxxv


Chamaecyparis

obtusa 'Draht' tömött kúp közepes 2-3

mereven felállóágrendszerű,hajtásokon hatsorban, sűrűnállnak a

pikkelyszerűlevelek

levelek gerince

kemény,árszerű,szürkészöld

dugványozás

– – 'Filicoides' kúp közepes 14-

15

nyitott ágállású,ágak hosszúak,keskenyek,

hajtások rövidek,szabályosak,laposak,

páfrányszerűek

sötétzöld, fonákezüstös

dugványozás

– – 'Fontana' széles kúp erős

10-

12

ágak hosszan,ívesen hajlók,ritkán állnak,hajtás rövid,gyengéncsavarodott

zöld, fonákaezüstös

oltás

– – 'Goldilock's' oszlopos közepes 5-6

ágrendszereszéthajló,hajtások végecsüngő

aranysárga

dugványozás

– – 'Goldspire'

keskeny kúp

közepes

4-5

sűrű,

szabálytalanágállású

fiatal levelek

citromsárgák,

télen ismegtartjákszínűket

dugványozás

– – 'GracilisAurea'

széles kúp gyenge 3-4

ágállása sűrű,hajtásai bókolók

aranysárga,foltos, tarka


– – 'Gracilis' keskeny kúp gyenge 6-8

terülőágrendszerű,néha visszahajló,szabálytalanállásúhajtásokkal

sötétzöld,fonákahalványzöld

oltás

– – 'Hage' törpe, ovális gyenge 1-1,5

ágak tömöttenállnak éscsavarodottak

nagyon kicsik,

sötétzöldek,télensárgásbarnáraszínesednek

oltás

– – 'Juniperoides

Compacta'

törpe,félgömb

gyenge 0,5

merev ágállású,sűrű, apróhajtású

apró levelű,sötétzöld

oltás

– – 'Kosteri'

szabálytalankúp

gyenge

1,5-2

ágállása terülő,hajtások

fényes,sötétzöld

oltás

hasonlít a 'NanaGracilis'-hoz, de




ccclxxvi


kagylósan állnak,gyakran

csavarodottak

annálszabálytalanabbalakú

– – 'Loenik'

('Graciosa',

'Lunik')

kis kúp gyenge 3-4

szabálytalan

vastag ágú

fényeszöldek,

csipkeszerűek

oltás

– – 'Lutea Nova' széles kúp közepes 6-8

ágak és hajtásokszétterülők,nyitott koronátnevel

halványsárga,télen bebarnul

oltás szélálló


Név

Alak

Növeke

désierély

Méret (m)

Koronaszerkezet

és ágállás

Lombozat és

lombszínnyáron (télen)

Szaporítás

Megjegyzés (hasonlófaj, fajta;

betegségérzékenység, különleges igénystb.)

Chamaecyparis

obtusa 'Lycopodioides'

törpe,félgömb

gyenge 2-2,5

ágak és hajtásokszabálytalanulállnak,szétterülők,hajtásvégegyakran

kakastaréjszerűen ellaposodó

levelekszabálytalanok,néha

juvenilisek,

sötétzöld

oltás

– – 'Magnifica'

nagyonszéles, erőskúp

erős 6-8

ágakvízszintesek,hajtásokvörösesbarnagerincűek

zöld


– – 'Mariesii' törpe, lazakúp

gyenge 0,5-1

laza,szabálytalanágállású

krémfehér vagyhalványsárga,

pöttyös, foltosnyáron, fonákasárgászöld

oltás

– – 'Nana' alacsony kúp gyenge 2

ágai kevésbékagylósak,szétállóhajtásrendszerű

halványzöld oltás

hasonlít a 'Densa'-ra,de a színe fakóbb,növekedése gyorsabb

– – 'Nana Aurea' törpe kúp gyenge 1,5-2

szétterülőágállású

lombja naponaranysárga,árnyékbanhalványzöld,télen

bronzosodik

oltás

– – 'Nana

Bartley'

('Bartley')

lapítottcsúcsú,szabálytalan

gyenge

0,5

ágállásaszabálytalan

zöld, árnyékbana fiatal hajtásokhamvasak

oltás




ccclxxvii


alakú, törpekúp

– – 'Nana

Gracilis'

széles kúp gyenge 1,5-2

ágállása terülő,hajtásokkagylósan állnak,gyakrancsavarodottak

fényes,

sötétzöld

oltás

hasonlít a 'Kosteri'-re. Elkülönítő

bélyegek a hasonlófajtól: szabályosabb

– – 'Nana

Pyramidalis'

karcsú, törpekúp

gyenge 1-1,5 sűrű ágállású sötétzöld oltás

– – 'Opaal' széles kúp,törpe

gyenge 1-1,5

ágállása terülő,hajtásokkagylósan állnak,gyakran

csavarodottak

sárgászöld oltás

fiatalon bőven terem(tobozosodik)

– – 'Pagoda' karcsú,tömött kúp

gyenge 1-2

oldalágakhosszabban

kihajlók, végükfelfelékunkorodó

smaragdzöld oltás

– – 'Pygmaea'('Pygmaea

Aurescens')

terülőfélgömb

gyenge 1

hajtásoklegyezőszerűek

levelek a

hajtásonegymástátfedők, zöldek,nyáronvöröslők, télen

bebarnulnak

oltás

hasonlít a 'Repens'-re, de színeközépzöld és télen

bebarnul


Név Alak

Növekedésierély

Méret (m)

Koronaszerkezet

és ágállás


nyáron (télen)

Szaporítás

Megjegyzés

Chamaecyparis

obtusa

'Pyramidalis' törpe oszlop gyenge 1-1,5

rövidoldalhajtások

zöld oltás

– – 'Reis Dwarf'

cipó alakú

gyenge

0,5

laza, felállóágállású

üdezöld

oltás

– – 'Repens' lapított gömb gyenge 1

hajtások rövidek,legyezőszerűek

levelek a

hajtásonegymástátfedők, zöldek,nyáronvöröslők

oltás

hasonlít a 'Pygmaea'-ra, de hajtásairövidebbek, télen iszöld lombozatú

– – 'Rigid Dwarf' felálló kúp,törpe

gyenge 1-1,5

ágak függőlegesállásúak,

hajtások terülők

sötétzöld oltás




ccclxxviii


– – 'Spiralis'

mereven

felálló, törpekúp

közepes 1-1,5

hajtások serlegalakú-ak, ritkánállók, az ágakkörül körbecsavarodottak

zöld oltás

– – 'Split Rock' szabálytalan,laza kúp

közepes 1-1,5

ágak gyengéncsavarodottak,fővezérhajtáshosszan,

fonalasan növő,hajtások rövidekés merevek

ezüstös zöld,fémes színű,

juvenilis

levelek is

előfordulnak benne

oltás

– – 'SuiroyaHiba'

laza kúp közepes 2-2,5

kunkorodó,fonalas

hajtásrendszer zöld oltás

– – 'Tempelhof' sűrű, széles,tojás

közepes 1,5-2

hajtásoklegyezőszerűek

zöld,sárgászöld,gyakran barnánárnyaltak


– – 'Tetragona

Aurea' közepes kúp közepes 1,5-2

ágak hosszúak,visszahajlók,sűrűek, hajtásoknégyszögletesek

bronzsárganapon,

árnyékbankékeszöld

oltás napégésre érzékeny

– – 'Tonia'

törpe, kúp

gyenge

1,5-2

gyenge, kicsi

hajtások

világoszöld,csúcshajtásokon

ezüst-fehér,foltos

oltás

– – 'Tsatsumi' kúp közepes 1-1,5

ágak terülők,hajtásaifonálszerűek,simák, kissécsavarodottak

sötétzöld oltás

hasonlít a'Coralliformis'-ra, de

annál gyengébbnövekedésű

Chamaecyparis pisifera

– – 'Aurea'

kúp

erős

14-15

laza ágállású,hajtások sűrűek

apró levelű, a

fiatal levelekaranysárgák,fonákuk zöld

dugványozás


Név Alak

Növekedésierély

Méret (m)

Koronaszerkezet

és ágállás


nyáron (télen)

Szaporítás

Megjegyzés

Chamaecyparis

pisifera'Boulevard'

szabálytalankúp

közepes

4-5

terülő ágállású

juvenilis,levelek

behajlók, lágytapintásúak,

dugványozás

mészérzékeny,árnyékkedvelő.




ccclxxix


szürkészöld,ezüstkékfonákkal

– – 'Compacta'

lapított,törpe,

félgömb

gyenge 1 laza ágrendszerű kékeszöld

dugvány

ozás

– – 'Compacta

Variegata'

lapítottfélgömb

gyenge 1

nyitott csúcsú,laza ágrendszerű

vastagfoltokban matt

aranysárgaszínű

dugványozás

hasonlít a 'NanaAureovariegata'-ra,

de annál gyengébbnövekedésű

– – 'Filifera' széles kúp erős

18-

20

hosszú, csüngővégű ágak ésfonalas hajtások

zöld, fonákezüstös,gyengén szúróslevelek

dugványozás

– – 'Filifera

Aurea' széles kúp közepes 5-6


aranysárga,fonák ezüstös,gyengén szúrós levelek

dugványozás

– – 'Filifera

Aurea Nana'

nyújtottgömb

gyenge 1,5-2


aranysárga,fonák ezüstös,gyengén szúróslevelek

dugványozás.oltás

idős korára 'FiliferaAurea' méretűvékinőheti magát

– – 'Filifera

Aureovariegata'

kúp gyenge 1,5-2


krémsárga,tarka, fonákezüstös,gyengén szúróslevelek


napon a sárga

hajtások megégnek

– – 'Filifera Nana'

széles,lapított gömb

közepes 1


sötétzöld, fonákezüstös,gyengén szúróslevelek

dugványozás

– – 'GoldSpangle'

lapított kúp közepes 2,5-3

vékony fonalaságrendszerű,szabálytalanszálas, merev

hajtások

halványsárga,vagy

aranysárga,télre bebarnuló

dugványozás

– – 'Nana'

lapítottfélgömb,törpe

gyenge 1

hajtásai legyezőalakúak

pikkelyszerű,sötétzöld,ezüstösfonákkal

dugványozás

– – 'Nana

Aureovariegata' félgömb gyenge 1

nyitott csúcsú,laza ágrendszerű

vastagfoltokban matt

fakósárga színű

dugványozás

hasonlít a 'CompactaVariegata'-ra, de

annál erősebbnövekedésű;napégésre érzékeny







ccclxxxi


– – 'Plumosa

Rogersii' törpe, kúp gyenge 1-1,5 ágak felállók

levél juvenilis,egész évbenaranysárga

dugványozás


Név Alak

Növekedésierély

Méret

(m)

Koronaszerkeze

t és ágállás

Lombozat éslombszìn

nyáron (télen)

Szaporìtás

Megjegyzés

Chamaecyparis

pisifera 'Snow'

lapított, törpezsemle

gyenge 0,5-1

hajtásai fehérek,sűrűn állók

kékeszöld,féljuvenilis

dugványozás

szárazságra érzékeny

– – 'Squarrosa'

('SquarrosaVeitchii') kúp

erős

18-

20

ágak terülők,végükvisszahajló,

hajtásokszabálytalanok,tollszerűek,

puhák

levelekegyenesek,

laposak,ezüstös-zöldek

dugvány

ozás

– – 'SquarrosaIntermedia'

('Dwarf Blue')

fiatalon

lapítottgömb,később erősvezérágakatfejleszt

gyenge 1-2

hajtások rövidek,szabálytalanok

juvenilis, ezüstvagy

ezüstöszöld

dugványozás

– – 'SquarrosaLombarts'

laza, széleskúp

erős 8-10

laza, merev

ágállású,hajtások puháncsüngenek

ezüstszürke, juvenilis

dugványozás

– – 'Squarrosa

Lutea' lapított kúp gyenge 1

ágak terülők,végükvisszahajló,hajtásokszabálytalanok,tollszerűek,

puhák

levelek

egyenesek,

laposak, ezüstöszöldessárgák,hamvasak

dugványozás

– – 'SquarrosaSulphurea'

lapított kúp gyenge 4-5

ágak terülők,végükvisszahajló,hajtásokszabálytalanok,tollszerűek,

puhák

levelekegyenesek,

laposak,

kénsárgák, télenezüstszürkék

dugványozás

– – 'Sungold' lapított, törpegömb

gyenge 0,5-1

hosszú, csüngővégű ágak ésvékony, fonalashajtások

aranysárga,sárgás, bronzos,fonák ezüstös,gyengén szúróslevelek

dugványozás

napra nem érzékeny

– – 'Tamu- félgömb, gyenge 0,5 sűrű juvenilis, dugvány hasonlít a Ch. obtusa




ccclxxxii


Név Alak

Növekedésierély

Méret

(m)

Koronaszerkeze

t és ágállás

Lombozat éslombszìn

nyáron (télen)

Szaporìtás

Megjegyzés

himuro' törpe ágrendszerű,sűrű hajtásállású

kékeszöldlombozatú

ozás 'Blue Feathers'-re, de

erősebb növekedésű

és fakóbb lombszínű.

2. A fontosabb × Cupressocyparis fajok és fajták (2.táblázat)

2. táblázat - -

Latin név Alak

Növekedésierély

Magasság(m)

Koronasűrűség

e

Növekedésitípus

Hajtáscsúcs

Lombszín

Megjegyzés

× Cupressocyparisleylandii'Blue Jeans'

tojás gyenge 4-5 zárt cupressoid

hengeres

szürkészöld

fagyérzékeny

– – 'Castlewellan'

('Castlewellan Gold',

'Keownii', 'Barden’sGold', 'Galway

Gold', 'Netherton

Gold')

oszlopos közepes 10-12 nyitott cupressoid

hengeres

zöldessár ga,

hajtáscsúcs sárga

fagyérzékeny

– – 'Emerald See' tojás gyenge 2-3 zárt cupressoid

hengere

s

zöld

– – 'Fota' kúp,csüngő

erős 6-8 nyitott cupressoid

hengere

s

szürkésk ék

– – 'Gold Rider' tojás közepes 4-5 zárt cupressoid

hengere

s

aranysár ga

– – 'Golconda' oszlopos gyenge 4-5 zárt cupressoid

hengere

s

citromsár ga

napégésre hajlamos, páraigényes

– – 'Green Spire'

oszlopos

erős

12-14

zárt

cupressoid

többé-

kevésbélapos

világosz

öld

– – 'Haggerston

Grey' tojás erős 12-14

nyitott,időskorban

záródó

cupressoid

hengere

s, ritkánlapos

szürkészöld

porzótoboz ritka,termőtoboz gyakori

– – 'Harlequin' oszlopos közepes 6-8 zárt cupressoid

hengeres, néhalapított

tarka,

szürkészöldalapon

sűrűn

elszórtapró




ccclxxxiii


hófehérfoltokkal

– – 'Herculea'

(Miniver) oszlopos gyenge 2-3 zárt

chamaecyparis

oid

lapos

halványzöld

– – 'Jubilee' kúp közepes 3-4 nyitott chamaecyparisoid

lapos

tarka,

zöldalapon

ritkásanelosztott

aranysár ga foltos,

néhaegészhajtásokaranysár gák

fagyra és napégésreérzékeny


Latin név Alak

Növekedésierély

Magasság(m)

Koronasűrűség

e

Növekedésitípus

Hajtáscsúcs

Lombszín

Megjegyzés

× Cupressocyparisleylandii 'Kyloe'

oszlopos erős 18-20

nyitott,időskorban

záródó

cupressoid

hengere

s, ritkánlapított

sötétzöld

– – 'Leighton Green' oszlopos erős 18-20

nyitott,időskorban

záródó

chamaecyparisoid

hengeres

hamvaszöld

rengeteg pollent

termel, allergénnövény!

– – 'Naylor's Blue' kúp erős 15-16 nyitott cupressoid

hengeres

szürkésk ék

– – 'Olive’s Green' kúp közepes 4-5 nyitott cupressoid

hengere

s

olajzöld

– – 'Pyramidalis'

keskeny,oszlopos

erős

6-8

zárt,

többsudarú

cupressoid

hengeres

zöld

hónyomásra

érzékeny, rendszeresmetszést igényel

– – 'Robinson's Gold' oszlopos erős 10-12 zárt chamaecyparis

oid

hengere

s

kihajtásk or

aranysár ga,

későbbvilágoszöld

– – 'Rostrevor'

oszlopos

nagyonerős

16-18

nyitott

chamaecyparisoid

rombus

zkereszt-

metszet

sötétzöld




ccclxxxiv


ű

– – 'Silver Dust'('Variegata')

tojás közepes 8-10 nyitott chamaecyparisoid

hengeres

tarka,világoszöldalapon

ritkásanelosztott

krémfehér foltos,

néhaegészhajtásokkrémfehérek

a fehér hajtásoknapégésreérzékenyek

– – 'Skinner's Green' oszlopos erős 10-12 nyitott cupressoid

hengere

s

fakózöld

– – 'Spring Gold' oszlopos gyenge 3-4 zárt cupressoid

hengere

s

kénsárga

– – 'Stapehill' oszlopos erős 10-12 zárt chamaecyparis

oid

hengere

s

zöld kiváló sudárnevelő

× Cupressocyparis

notabilis

kúp erős 15-16 nyitott cupressoid

hengere

s

szürkészöld

× Cupressocyparis

ovensii

szétesőkúp

nagyon

erős

16-18 nyitott chamaecyparis

oid

lapos

szürkészöld

kissé fagyérzékeny

3. Chamaecypar is lawsoniana fajták habitusa ésmagassága (3. táblázat)

3. táblázat - -

'Albovariegata'

('Albopicta'

) 1,5-2 m

'Alumigold'

14-15 m

'Alumii' 14-

15 m

'AlumiiMagnifica'

5-6 m

'ArgenteaSmith'

'Greycoat'

8-10 m

'Argenteovariegata

Nova' 18-

20 m

'Aurea' 6-8

m

'Aurea Nova' 8-10

m

'Aureospica

' 14-16 m

'Aureovariegata' 14-16

m

'Barabits

Gold' 4-5 m

'BlaueBautzener'

14-16 m

'Bleu Nantais'

1,5-2 m

'Blom' 1,5-

2 m




ccclxxxv


'Blue

Surprise'('Comet')

1,5-2 m

'Caudata'1,5-2 m

'ChilworthSilver' 1-

1,5 m

'Coerulea'8-10 m

'Columnaris' 9-10 m

'ColumnarisGlauca' 9-

10 m

'Croftway'8-10 m

'Dow's

Gem' 1 m

'Depkenii'

14-15 m

'Drummond

ii' 6-8 m

'Duncanii'

2-2,5 m

'Elegantissi

ma' 8-10 m

'Ellwoodii'

1,5-2 m

'Ellwoodii

Glauca' 1,5-

2 m

'Ellwood'sGold' 1,5-2

m

'Ellwood'sPillar' 1-1,5

m

'Ellwood'sWhite' 1,5-

2 m

'ErectaAlba' 8-10

m

'ErectaAurea' 1,5-

2 m

'ErectaFiliformis'

4-5 m

'ErectaGlaucescen

s' 9-10 m


'Erecta

Viridis' 8-10 m

'Ericoides'

1 m

'Filifera' 8-

10 m

'Filiformis

Compacta'1 m

'Fletcheri'

9-10 m

'Forstecken

sis' 1 m

'Fraseri' 8-

10 m

'Gimbornii'

2-2,5 m

'Glauca' 18-

20 m

'Globosa' 1

m

'Globosa

Aurea' 1 m

'Globus' 2-

2,5 m

'Globus

Silver' 1,5-

2 m

'Gnome' 1-

1,5 m

'Golden

Wonder' 5-6 m

'Green

Globe' 0,5m

'Green

Hedger' 5-6m

'Green Star'

8-10 m

'Grisette'

10-12 m

Hillieri' 8-

10 m

'Intertexta'

10-15 m




ccclxxxvi


'IntertextaKék' 10-15

m

'Kék Hordó'1,5-2 m

'KellerisGold' 14-16

m

'Konijn'sSilver' 6-8

m

'Lilla' 10-12m

'Lővér' 9-10m

'Luteocompacta' 4-5 m

'Lycopodioides' 4-5 m

'Maas' 14-16 m

'Mattersbur g' 9-10 m

'Micky' 0,5-1 m

'MinimaAurea' 1 m

'MinimaGlauca' 1 m

'Monumentalis' 9-10 m


'Monumentalis Nova'

4-5 m

'Naberi' 9-10 m

Nidiformis'2-2,5 m

'Nova' 8-10m

'Nova Mini'3-4 m

'OrlóciGold' 6-8 m

'Patula' 4-5m

'Pelt's Blue'

('Van Pelt's

Blue') 6-8

m

'Pembury

Blue' 8-10

m

'Pendula'

10-12 m

'Pottenii' 9-

10 m

'Pygmaea

Argentea' 1

m

'Rijnhof'

1,5-2 m

'Robusta

Glauca' 20-

22 m

'Nana

Rogersii'

('Rogersii')

1,5-2 m

'Sabján' 6-8

m

'Scarabantia

' 1,5-2 m

'Silvania' 3-

4 m

'Silver

Queen' 8-

10 m

'Spek' 14-

16 m

'Squarrosa'

5-6 m




ccclxxxvii


'Stardust'25-30 m

'Stewartii'14-16 m

'Tamariscif olia' 2,5-3

m

'Tharandtensis' 1,5-2 m

'Transsylvania' 8-10 m

'Triomf vanBoskoop'

14-16 m

'Versicolor'18-20 m

'Winston

Churchil' 5-

6 m

'Wisselii'

14-15 m

'Witzeliana'

4-5 m

'Worlei' 14-

15 m

'Yellow

Transparent

' 4-5 m

'Youngii' 8-

10 m

'Wissel's

Saguero' 5-

6 m

4. A × Cupressocypar is fajok és fajták habitusa ésmagassága (4. táblázat)

4. táblázat - -

× C. l . 'Blue

Jeans' 4-5

m

× C. l.

'Castlewella

n' 10-12 m

× C. l.

'Emerald

See' 2-3 m

× C. l.

'Fota' 6-8 m

× C. l.

'Gold Rider'

4-5 m

× C. l.

'Golconda'

4-5 m

× C. l.

'Green

Spire' 12-

14 m

× C. l.

'HaggerstonGrey' 12-14

m

× C. l.

'Harlequin'6-8 m

× C. l.

'Herculea'('Miniver')

2-3 m

× C. l.

'Jubilee' 3-4m

× C. l.

'Kyloe' 18-20 m

× C. l.

'LeightonGree n' 18-

20 m

× C. l.

'Naylor'sBlue' 15-16

m




ccclxxxviii


× C. l.'Olive's

Green' 4-5

m

× C. l.'Pyramidali

s' 6-8 m

× C. l. 'Robinson's

Gold' 10-12

m

× C. l.'Rostrevor'

16-18 m

× C. l. 'Silver

Dust'

('Variegata'

) 8-10 m

× C. l. 'Skinner's

Green' 10-

12 m

× C. l. 'Spring

Gold' 3-4 m

× C. l.

'Stapehill'

10-12 m

× C.

notabilis

15-16 m

× C. ovensii

16-18 m

Rövidítések:

× C. = × Cupressocyparis

× C. l. = × Cupressocyparis leylandi

Megjegyzés: A × Cupressocyparis leylandii 'Castlewellan' fajta habitusa és magassága egyezik a következőfajtákéval: 'Castlewellan Gold', 'Keownii', 'Barden's Gold', 'Galway Gold', 'Netherton Gold'.

5. A fontosabb Juniperus fajok fajtái (5. táblázat)

5. táblázat - -

Név Forma

Méret (m)

magasság/szélesség

(10 évesen)

Növekedési erély

Lombszínnyáron(télen)

Ivarjelle

g

Tobozbogyóméret (mm),szín és -

gyakoriság

Megjegyzés, hasonló fajés fajta:

Juniperus chinensis

– – 'Belvedere'

(fiatalongömb) kúp

0,8-1/1-1,2 gyenge

szürkészöld

♀

8-9;

h.zöld/h.kék;kevés (ritkán,

közepes)

szárazságtűrő; fiatalonhasonlít az'Echiniformis'-ra

– – 'Blaauw'

(fiatalonváza) terpedt

henger 1,8-2/0,8-1 gyenge

szürkészöld

(szürkészöld)

♀

3-4;h.zöld/h.kék;

sok

atkára, pajzstetűreérzékeny

– – 'BlueAlps'

katlanszerű v.féloldalasan

sudaras

2/2 közepes ezüstkék

(ezüstkék) ♂

ritkánelőfordul!

atkára, pajzstetűreérzékeny; páraigényes;többségében tűleveleketfejleszt

– – 'Blue

Point'

kúp

2-2,5/1.2-

1.5

közepes

kékesszürk e

?

atka támadhatja;

páraigényes; hasonlítfiatalon a 'Stricta'-ra,




ccclxxxix


– – 'Columnaris'

oszlop, széleskúp

3,5-4,5/1,5-

1,8

erős

zöld(szürkészöl

d)

♂ – szárazságtűrő

– – 'Echiniformis'

lapított v.

szabályosgömb

0,5-0,6/0,6-0,8

gyenge

világoszöld

(világoszöld)

nv

–

páraigényes; hasonlít a

'Belvedere'-re, juvenilislomb

– – 'Jacobiana'

kúp 4-5/1,2-1,5 erős zöld (zöld) ♀

6-7;

h.zöld/h.kék;sok

szárazságtűrő

– – 'Japonica'

katlanszerűenszéthajló v.karcsú kúp

2-3/1-1,5 gyenge

zöld(sárgás-

barnászöld)

♀

8-12;

h.zöld/h.kék(h.barna);

kevés

fiatalon sok tűlevél

– – 'Kaizuka' szabálytalancsavart kúp

2,5-3/1-2 közepes frisszöld

(frisszöld) ♀

8-12;h.zöld/h.kék

(h.barna);

közepes

hirtelen bekövetkezőerős fagy hajtáselhalástokozhat

– – 'Kék' karcsú kúp

2,8-3,2/1-

1.5

közepes kékesszürk

e

♀

10-12;h.zöld/h.kék

(h.barna); sok

– – 'Keteleerii'

karcsú kúp

4,5-5,5/1-

1.2

erős

sötétzöld(barnászöl

d) ♀

8-12;

h.zöld/sötétlila(h.barna); igen

sok

szárazságtűrő, pajzstetű-

rezisztens

– – 'KuriwaoGold'

széles bokor,majd kúp

2-3/1,4-1,8 közepes

aranysárga-tarka

(barnás-

sárgatarka)


– – 'Kuriwao

Sunbeam' széles bokor,

majd kúp

2-3/1,2-1,4 közepes sárgászöld

(zöld) ♂ – szárazságtűrő

– – 'Leeana' kúp 4-5/1,2-1,5 erős zöld (zöld) ♂ – szárazságtűrő

– – 'Monarch'

széles kúp

4,5-5,5/1,8-2,2

erős

szürkészöld

♀

8-12;

(h.barna);gyakran

szárazságtűrő

Rövidítések: a lombszín és termésméret oszlopokban h.= hamvas, az ivarjelleg oszlopban nv=(még) nem hozvirágot


Név Forma

Méret (m)


(10 évesen)

Növekedési erély


Ivarjelle

g


gyakoriság





cccxc


Juniperus

chinensis 'Obelisk'

fiatalonkarcsú kúp,

későbbszéteső széles

kúp

4-5/1,2-1,5 erős

szürkészöld

(szürkészöld)

♀

7-9; (h.kék);gyakran

szárazságtűrő;többségében tű alakúleveleket fejleszt

– – 'Olympia' kúp

3-3,5/1,5-

1,8

erős zöld (zöld) ♀

8-12;

h.zöld/h.kék(h.barna); sok

szárazságtűrő

– – 'Parsonsii' elfekvő 0,3/0,8-1,5 erős

szürkészöld

nv

– – 'Plumosa' bokros

1,4-1,8/1,5-2

gyenge zöld (zöld) ♂ – páraigényes

– – 'PlumosaAurea'

bokros

1,4-1,8/1,5-2

gyenge

aranysárga

(aranysárga) ♀

3-4;

sárgászöld/h.k ék; kevés

páraigényes

– – 'Plumosa

Aureovariegata'

bokros

1,4-1,8/1,5-2

gyenge

sárgatarka(sárgatarka

) ♂ – páraigényes

– – 'Robusta

Green'

szabálytalankúp

2-2,5/0,8-1 gyenge

szürkészöld

(barnászöld)

♀

8-12;

h.zöld/h.kék(h.barna); sok

– – 'San Jose'

elfekvő

0,2-0,3/1,2-1,5

gyenge

zöld (zöld)

♀

5-6; (zöld);ritkán

– – 'Spartan' oszlop 6-7/1,8-2 közepes zöld nv

5-6;

h.zöld/h.kék;igen sok

hasonlít a Juniperusvirginiana 'Canaertii'-re

– – 'Stricta'

széles(gömbölyded)

kúp

2,5-3,5/1,2-1,8

közepes

szürkészöld

(szürkészöld)

juv. ritkán

előfordul!

atkára érzékeny; fiatalon páraigényes; puhatűlevelek

– – 'Titlis'

szabálytalan

kúp

2-2,5/0,8-1

gyenge

zöld (zöld)

♂

– – 'Variegata' kúp 3-4/1,2-1,4 közepes fehértarka(fehértarka

) ♀

8-10;

h.zöld/h.barna; ritka

atka megtámadhatja

Juniperus communis

– – 'Arnold' keskenyoszlop

2,4-2,6/0,4-0,5

gyenge

zöld-

ezüstös nv hasonlít a 'Sentinel'-re

– – 'Bakony'

oszlop

4,5-4,8/0,7-0,9

erős

zöld-ezüstös nv

kifejezetten ellenálló, hó

nem károsítja; hasonlít a'Hibernica'-ra és a




cccxci


'Suecica'-ra

– – 'Compressa'

oszlop(törpe!)

0,4/0,05 erős

zöld-ezüstös

nv nem terem törpe oszlop

– – 'Cracovia'

kúp

4,0-4,5/2,5-2,7

erős

zöld-

ezüstös

nv

– – subsp.

depressa

terülő /katlan/ 0,4-0,6/1,5-

1,8

közepes zöld-

ezüstös nv ágai könnyen törnek

– – 'Depressa

Aurea' terülő /katlan/

0,6-0,8/2-

2,3

közepes

sárgászöld-ezüstös

(bronzos)

♀

4-5; zöld/kék;sok

ágai könnyen törnek

– – 'DresdnerHeide'

széles oszlop

2,5-2,8/1,4-1,6

közepes zöld-

ezüstös nv hónyomás károsítja



Név Forma

Méret (m)

magasság/szélesség (10 évesen)

Növekedési erély


Ivarjell

eg


gyakoriság

Megjegyzés, hasonlófaj és fajta:

Juniperus

communis 'Gold Cone'

karcsú oszlop 1,4-1,6/0,3-0,4 gyenge

zöldes-sárga

(fakóbbsárga)

nv – pajzstetű; fagyra,napégésre kisséérzékeny; hasonlít a'Suecica Aurea'-ra

– – 'Green

Carpet' elfekvő 0,3-0,4/1,5-2 közepes

mélyzöld-

ezüst nv –

– – 'Hibernica'

széles oszlop 3,2-3,5/1,6-1,8 közepes zöld, aligezüstös

nv –

pajzstetűre érzékeny;hónyomás károsítja;hasonlít a 'Bakony'-raés a 'Suecica'-ra

– – 'Hornibrookii'

elfekvő 0,3-0,4/1,8-2 gyenge

zöld, kisséezüstös

nv –

borókamoly!; hasonlíta 'Repanda'-ra és a J .

communis var.montanara

– – 'Horstmann'

szabálytalancsüngő

3-3,5/1,5-2,5

zöld, kisséezüstös

nv hasonlít a J . rigidara

– – 'Meyer' kúp 2,5-2,8/1,3-1,5 közepes zöld, kissé

ezüstös ♀

4-5; zöld/kék;sok

hónyomásra érzékeny

– – 'Pendula'

széles, lazakúp, csüngő

4,2-4,6/2,5-2,8

erős

zöld-ezüstös

?

–






cccxciii


– – 'Bar

Harbor' elfekvő

0,1-0,15/1,8-

2

gyenge

kékeszöld(kissélilás)

♀(♂) 6-7;

h.zöld/h.kék;sok

hasonlít: a'Wiltonii'-ra ésa 'Douglasii'-ra

– – 'BlueAcres'

laposanelterülő

0,15-0,2/1,7-1,9

gyenge

kékeszöld

(erősenlilul)

nv

–

csak ár alakú levelek;hasonlít a 'Blue Chip'-re

– – 'Blue

Chip'

boltozatosan

terülő

0,2-0,25/1,3-

1,5

gyenge

h. kék,kékeszöld

(lilásárnyalat)

nv – csak ár alakú levelek;hasonlít a 'Blue Acres'-re

– – 'Blue

Forest'

elfekvő,felálló

hajtások 0,2-0,3/ gyenge kékeszöld nv

– – 'BoninIsles'

elfekvő

0,15-0,2/1,9-2,1

közepes fakószürk e (kissélilás)

♀

7-8; h.zöld/;igen ritka

– – 'Douglasii' elfekvő

0,1-0,15/1,0-

1,3

gyenge

ezüstszür ke (lilás)

♀

6-7;h.zöld/h.kék;

igen ritka

hasonlít a'Wiltonii'-ra ésa 'Bar Harbour'-ra (syn.

'Glauca'?)

– – 'Emerald

Spreader' elfekvő

0,15-0,2/1,2-

1,4

gyenge

smaragdz

öld(barnás l.)

♂ – páraigényes; hasonlít a'Prince of Wales'-re

– – 'Glauca'

elfekvő

0,15-0,2/1,8-2

közepes

ezüstszür ke (aliglilás)

♀

7-8;h.zöld/h.kék;sok

hasonlít a 'Jade River'-re,és a 'Wiltonii'-ra (syn.'Douglasii'?)

– – 'Golden

Carpet' elfekvő gyenge

sárgásszürkészö

ld

(fakóbbsárga)

nv

– – 'GreyPearl'

elfekvő

0,25-0,3/1,0-1,3

gyenge

élénkszür ke (alig

lilás) nv juvenilis lomb

– – 'Hughes' elterülő

0,9-1,1/2,8-3,1

erős

ezüstöskékesszür

ke

(hajtásvég lilás)

♂

lombszín télen aligváltozik

– – 'JadeRiver'

elfekvő 0,2-0,3/2-2,3 erős

ezüstkék -szürke(lilás

árnyalatú)

♂ hasonlít a 'Glauca'-ra

– – 'Plumosa'

elfekvő

0,4-0,6/1,8-2

közepes

ezüstszür ke ♂

–

magas gyep, télenfeltűnő (nem túl szép)




cccxciv


(barnáslila)

lombszín; hasonlít a'Winter Blue'-ra



Név Forma

Méret (m)


(10 évesen)

Növekedési erély


Ivarjelleg


gyakoriság


Juniperus

horizontalis 'Prince of

Wales'

elfekvő, párnás

0,2-0,25/1-1,3

gyenge

élénkzöld(lilás

árnyalat) ♂ –

hasonlít a 'EmeraldSpreader'-re

– – 'Prostrata' elfekvő

sötétezüstöszö

ld

♀

sötétzöld/szür késkék; alig

laza ágrendszer

– – 'Pumila' elfekvő 0,2-0,25/ ? gyenge

szürkészöld

nv

– – 'Sunspot' elfekvő 0,2-0,3/ ? gyenge

szürkészöld,

sárgatark a (kissé

lilás)

♀

7-8;

sárgatarka-

h.zöld;

bőséges

– – 'Turquoise

Spreader' elfekvő

0,2-0,3/2-

2,4

gyenge

tűrkizzöld(bronzos)

? – juvenilis lomb jelenléte

– – 'Variegata' elterülő

0,3-0,35/1,5-

1,6

gyenge

szürkészöld,

krémtarka(barnáslil

a)

♀ alig terem laza ágrendszer

– – 'Wiltonii'

(az USA-ban

néha 'BlueRug')

elfekvő

0,1-0,15/1,4-

1,5

közepes

ezüstkéke

s (erősenlilás

árnyalat)

♀

7-8;

h.zöld/h.kék;nem túl

bőséges

hasonlít a 'Bar Harbor'-raés a 'Douglasii'-ra,

továbbá a 'Glauca'-ra

– – 'WinterBlue'

elfekvő

0,4-0,6/1,8-2

közepes ezüstszür ke/liláské

k ♂ – hasonlít a 'Plumosa'-ra

Juniperus × media

– – 'Armstrongii'

('Pfitzerianaszéthajló

1-1,2/1-1,4

gyenge

világoszöld (zöld)

♂

–

szárazságtűrő




cccxcv


Nana')

– – 'Berry

Hill' elterülő

1,2-1,4/2,5-

3

közepes

szürkészöld

(szürkészöld)


– – 'Blue and

Gold' kiterülő

0,9-

1,2(3)/1,5-

2

közepes

kékeszöld-

krémsárga

♀

5-7; h.zöld(sárga

tarka)/h.kék(sárgatarka);kevés (ritkán

közepes)

szárazságtűrő; fagyra kényes; többségébentűlevelek; hasonlít a'Winter Gold'-ra

– – 'Dierks'

('Dierks

Gold') elterülő

0,5-0,6/1,5-

1,8

gyenge sárga nv

kényes a napfényre;hasonlít a 'PfitzerianaAurea'

– – 'Favorit'

katlanszerű,meredekenszéthajló

1,2-1,5/1,5-1,8

erős

halványsárga

(bronzosnarancssá

rga)

♀

4-6; h.sárga-

zöld/h.kék(h.barna); sok

szárazságtűrő; hasonlít a'Pfitzeriana Aurea'-ra


5. táblázat - fol ytatása

Név Forma

Méret (m)


(10 évesen)

Növekedési erély


Ivarjelle

g


gyakoriság


Juniperus ×

media 'Gold

Coast' elterülő 0,8-1/2-2,5 közepes

aranysárga(élénk

világossárga)

♂ – napfényre kényes;hasonlít az 'Old Gold'-raés a 'Mordigan Aurea'-ra

– – 'Gold Star' elterülő

0,5-0,6/1,5-1,8

gyenge

aranysárga(bronzsárg

a)

♂ – napfényre kényes;hasonlít a 'Goldkissen'-re

– – 'Goldkissen'

elterülő

0,4-0,6/1,4-

1,6

gyenge

világossárga

?

napfényre kényes;hasonlít a 'Gold Star'-ra

– – 'Maney' ívesen

felemelkedő,kiterülő

1,2-1,5/1,5-

1,8

közepes

szürkészöld

(szürkészöld)

♀

8-12;h.zöld/h.kék;

sok szárazságtűrő

– – 'Mathot' elterülő 0,8-1/2-2,5 közepes

szürkészöld

(szürkészöld)

♂ – szárazságtűrő; hasonlít a'Pfitzeriana Compacta'-ra




cccxcvi


– – 'Mint

Julep'

emeletesen

széthajló

1,4-1,8/2-3 erős

frisszöld(frisszöld)

♀

5-6;h.zöld/h.kék;kevés (ritkán

közepes)

idős korban atkásodik,színét télen is tartja;

szárazságtűrő

– – 'Mordigan

Aurea' elterülő 0,8-1/2-2,5 közepes

aranysárga(élénk

világossárga)

♂ – napfényre kényes;hasonlít a 'Gold Coast'-ra, az 'Old Gold'-ra, és a'Saybrook Gold'-ra

– – 'Old Gold' kiterülő

0,8-1,2/2-

2,5

közepes aranysárga(mélysárga

)

♂ – szárazságtűrő; hasonlít a'Mordigan Aurea'-ra,

'Gold Coast'-ra

– – 'Pfitzeriana'

szétterülő 1,8-2,2/4-5 erős

zöld(fakózöld)

♂ –

szárazságtűrő, jól beváltrégi fajta; hasonlít a

Juniperusvirginiana

'Kosteri'-re

– – 'Pfitzeriana

Aurea' szétterülő 1,8-2,2/4-5 erős

sárgacirmos (bronzos)

♂ – szárazságtűrő; hasonlítfiatalon a 'Dierks'-re,

'Favorit'-ra


Compacta'

laposanszétterülő

0,8-1,0/2-2,5

közepes szürkészöld (szürkés-

zöld) ♂ – hasonlít a 'Mathot'-ra


Glauca'

szétterülő

2,2-2,4/3,5-4

erős

kékesszürk e

(kékesszür ke)

♂ – atkára érzékeny; hasonlíta'Hetz'-re, a 'Grey Owl'-

ra, 'Blue Cloud'-ra

– – 'SaybrookGold'

elterülő

0,5-0,6/1,5-1,8

gyenge

élénksárga(sárga)

♂ – napfényre kényes;hasonló: 'MordiganAurea', 'Gold Coast'



Név Forma

Méret (m)


(10 évesen)

Növekedési erély


Ivarjelleg


gyakoriság


Juniperus ×

media 'Winter

Surprise'

elterülő 0,3/ gyenge sárgatarka ♂?

fagyra kényes; hasonlít a'Blue and Gold'-ra

Juniperus sabina

– – 'Arcadia' elterülő

0,6-0,7/2,5-

2,8

erős

világosabbzöld

♀

6-9; zöld;nagyon ritka

hasonlít: a 'Scandia'-ra ésa 'Rockery Gem'-re




cccxcvii


– – 'Aureovariega

ta'

elterülő

0,6-0,7/2-

2,5

közepes sárgatarka ♂ –

– – 'Blaue

Donau'

terülő

1,2-1,4/2,3-

2,5

erős

szürkészöl

d

♂

–

atkára, pajzstetűre igen

kényes

– – 'Broadmoor'

terülő, boltozatos

0,3-0,4/1,2-1,4

közepes zöld ♂ – hasonlít a'Tamariscifolia'-ra

– – 'Buffalo' terülő

0,3-0,4/1,7-

1,9

gyenge zöld ♀

8-9;

h.zöld/h.kék;sok

hasonlít a'Tamariscifolia'-ra

– – 'Cupressifolia'

terülő

0,6-0,8/2-

2,5

erős tompazöld ♀ kék, bőséges

többségében pikkelylevelű

– – 'Fastigiata' torz oszlop v.

kúp

4,5-5/1,2-1,4

közepes zöld ♀

4-5;h.zöld/h.kék;

kevés

– – 'Hicksii' terülő,

boltozatos

1,7-1,9/2,3-

2,6

erős

zöld(barnás)

♀

6-7;h.zöld/h.kék;igen kevés

ágvégek ívesen oldalrahajlanak

– – 'KaracaVariegata'

terülő

0,5-0,6/1,8-2

közepes zöld, a héj

sárga

nv

hajtásainak héja sárgáncsíkozott

– – 'Kékes' elterülő,

boltozatos

1,4-1,6/2,3-

2,5

erős zöld ♀

Magyarországon

szelektált klón

– – 'Mas' 1-1,3/1,8-2 közepes kékeszöld

(lilás) ♂ –

idős korban 1-2 terméstis hoz

– – 'RockeryGem'

elterülő

0,5-0,6/2,7-3

erős

szürkészöld

nv

atka károsíthatja,hasonlít az 'Arcadia'-raés a 'Skandia'-ra

– – 'Skandia' elterülő

0,5-0,6/2,6-

2,9

erős

világosabbzöld

♂ – hasonlít a 'Arcadia'-ra, ésa 'Rockery Gem'-re

– – 'SzőkeTisza'

elterülő

0,5-0,6/1,8-2

közepes szürkészöld,

sárgatarka

nv hasonlít a 'Variegata'-ra

– – 'Tam NoBlight'

terülő, párnás

0,7-0,8/2-2,3

közepes szürkészöl

d

♂ – hasonlít a'Tamariscifolia'-ra

– – 'Tamariscifoli

a' terülő, párnás

0,7-0,8/2-

2,3

közepes szürkészöl

d

♂ – egyik legelterjedtebb,

bevált fajta

– – 'Tiszakürt' terülő

1,2-1,4/2,4-

2,6

erős

szürkészöl

d

♀

5-6;h.zöld/h.kék;szórványos

hasonlít a

'Tamariscifolia'-ra




cccxcviii




Név Forma

Méret (m)


(10 évesen)

Növekedési erély


Ivarjelle

g


gyakoriság


Juniperus

sabina 'Variegata'

elfekvő,meredeken

felálló ágak

0,9-1,3/1,7-

2

közepes zöld-

sárgatarka

♀

7-8; h.zöld-sárgatarka/h.k ék; szórványos

hasonlít a 'Szőke Tisza'-

ra

Juniperus scopulorum

– – 'Blue

Arrow' oszlop 4-4,5/1-1,4 erős

acélkék(lilás)

nv –

atkára érzékeny,hónyomás károsítja;hasonlít a 'Moonglow'-ra, 'Skyrocket'-re és a'Wichita Blue'-ra

– – 'Blue

Heaven'

keskeny kúpv. oszlop

5,7-6/2-2,4 erős

ezüstszürk e

♀

8-10; h.zöld(h.kék); sok

hasonlít a 'Springbank'-ra

– – 'Compacta'

széles kúp v.oszlop

2,3-2,6/1,2-1,5

gyenge h.szürke ♀

5-6; h.zöld(h.kék); kevés

– – 'Gold Star''Barabits' széles kúp

2,8-3/2-2,3

közepes

zöld-

sárgászöld(bronzos)

♀

3-4; h.zöld(h.kék); sok magyar szelekció

– – 'Holmes

Silver' kúp

2,7-3/1,6-

1,8

közepes h.szürke ♂

– – 'Moonglow'

oszlop 5,5-6/1,8-2 erős

ezüstösszür ke

♀


hasonlít: a 'Blue Arrow'-ra, 'Wichita Blue'-ra, a'Skyrocket'-re;

valószínűleg azonos a'Moonlight'-tal,

– – 'Moonlight'

keskeny kúpv. oszlop

5,5-6/1,5-1,8

erős

ezüstösszür ke

♀


valószínűleg azonos a'Moonglow'-val

– – 'MX' kúp 5,5-6/1,8-2 erős

ezüstösszür ke

♀

7-9; h.zöld(h.kék); gyér

– – 'O'Connor'

bokros

(katlan) 3-3,2/2,4-

2,6

közepes ezüstösszür

ke

♀

3-4; h.zöld(h.kék); gyér

különleges alakja időskorban látványos

– – 'Pathfinder'

széles kúp 2,5-3/1,8-2 közepes kékesszürk

e

♂ –

– – 'SilverStar'

keskeny kúp

2,8-3,2/1,2-1,5

közepes

ezüstszürk e, krémes ♀

6-8; h.zöld(krém-




cccxcix


tarkázott tarka)/h.kék

– – 'Skyrocket'

keskenyoszlop

7,5-8/1,6-1,8

erős

ezüstösszür ke

♀

3-4; h.zöld(h.kék); igen

gyér

atkára, pajzstetűreérzékeny, hónyomáskidönti, hasonló: 'BlueArrow', 'Wichita Blue',

'Moonglow', 'Monlight'



Név Forma

Méret (m)


(10 évesen)

Növekedési erély


Ivarjelle

g


gyakoriság


Juniperus

scopulorum 'Springbank'

keskeny kúp

2,5-2,8/1,7-

1,9

közepes ezüstösszür

ke

♂ – hasonlít a 'Blue Heaven'-re, aminél keskenyebb

– – 'Tarka' keskeny kúp

v. oszlop

1,8-2/1-1,2 gyenge

ezüstösszür ke,

sárgatarka

♀

5-7; h.zöld(h.kék)

sárgatarka;gyér

magyar szelekció

– – 'Wichita

Blue'

oszlop

4-4,2/1,2-

1,5

gyenge

kékesezüstösszür

ke

♂ – atkára érzékeny, hasonlíta 'Blue Arrow'-ra és a

'Skyrocket'-re

Juniperus squamata

– – 'BlueCarpet'

elfekvő 0,6-1/2-2,2 erős

ezüstös(lilás)

♀

7-8;

barnás/kék;kevés

meszes talajra kisséérzékeny (klorotikus)

– – 'Blue Star' lapított

gömbszerű

0,4-0,5/0,6-

0,7

gyenge

ezüstös(lilás)

nv –

– – 'Golden

Flame'

elterülű,

katlanszerű

1,3-1,5/1,5-

1,7

gyenge

ezüstös,

krémtarka

♀

3-4; h.kék;

gyér

lombja télen sötétlilásra

vált

– – 'Holger' elterülő,

katlanszerű

1,5-1,7/1,8-

2

közepes ezüstös ♀

6-7;

barna/kék;közepes

párás klímában tavasszalsárga hajtásvégek

– – 'Hunnetorp'

elterülő,katlanszerű

1,4-1,6/2-2,4

közepes kékeszöld nv –

– – 'Loderi' bokorszerű

0,8-1/0,6-

0,9

gyenge

ezüstöszöld (lilás)

♀

5-6;

zöld/h.kékigen kevés

két éves lomb bebarnul

– – 'Meyeri' bokros, 2-2,2/2,5- erős ezüstös ♀ 5-6; páraigényes, kétéves




cd


katlanszerű 2,8 barnászöld/kék; nagyon

kevés

lomb barnul

– – 'Wilsonii' laza kúp vagy

gömbös

1,9-2,1/1,8-

2,1

közepes ezüstöszöld (fakóbb

színű)

nv –


– – 'Alsótekeres'

(Barabits)

terülő

0,5-0,7/4-

4,5

erős

hamvaszöld

♀

8-10;h.zöld/h.kék;

sok

gazdag kék termésdísztadó, ellapuló habitusúmagyar szelekció

– – 'Aranyeső' terülő

(meredeken

felálló ágak) ? közepes

zöld sárgahajtásvégg

el

(bronzos)

nv – magyar szelekció, 10évnél fiatalabb

– – 'Blue

Cloud' terülő 0,8-1/2,5-3 közepes h.szürke ♀

8-10;szürkés/kék;

sok

– – 'BlueSurprise'

elterülő ? közepes h.szürke ♀

6-8;

h.zöld/h.kék;sok



Név Forma

Méret (m)


(10 évesen)

Növekedési erély


Ivarjelle

g


gyakoriság


Juniperus

virginiana 'Burkii'

széles kúp 7,5-8/4-4,5 erős h.szürke ♀

3-4;h.zöld/h.kék;

sok

hasonlít a 'Glauca'-ra

– – 'Canaertii' széles oszlop 6-8/1,8-2 erős sötétzöld ♀

5-6;

h.zöld/h.kék;sok

hasonlít a J. chinensis 'Spartan'ra

– – 'Fastigiata' széles oszlop

3,8-4,3/1,7-

2

közepes zöld ♀

5-6;h.zöld/h.kék;

sok

– – 'Glauca' széles kúp 7-8/4-4,5 erős h.szürke ♀

3-4;h.zöld/h.kék;

sok hasonlít a 'Burkii'-ra

– – 'Globosa' széles kúp v.

gömb

0,8-1,1/1-1,2

gyenge zöld ♀

3-4;

h.zöld/h.kék;




cdi


sok

– – 'Golden

Spring' elterülő ? közepes

h.zöldsárgás

hajtásvéggel

nv –

– – 'GreyOwl'

elterülő 1,6-2/4-5 erős h.szürke ♀

6-8;

h.zöld/h.kék;sok

hasonlít a J . × media

'Pfitzeriana'-ra, 'Hetz'-re,

'Blue Cloud'-ra

– – 'Hetz' ( J .× media

'Hetzii') szétterülő 1.5-2/3-4 erős

ezüstszürk e (szürke)

♀

5-6;h.zöld/h.kék;

sok

szárazságtűrő; hasonló:'Pfitzeriana Glauca',

'Grey Owl', 'Blue Cloud'

– – '(kékoszlopos)'

széles oszlop 7-8/1,8-2 erős h.szürke ♂ – magyar szelekció

– – 'Kosteri' elterülő 1,2-1,6/4-5 erős zöld ♂ – hasonló a J . × media 'Pfitzeriana'

– – 'Pendula' laza, széles

kúp

5,5-6/3,5-4 erős (fű)zöld ♀

4-6;

h.zöld/h.kék;sok

oldalágak csüngők

– – 'Pseudocupres

sus'

keskenyoszlop

8-10/2-2,3 erős h.szürke ♀

4-5;

h.zöld/h.kék;kevés

kéregtetű megjelenhet,kemény telekenkambiumfagyás

– – 'Reptans'

elfekvő

0,2-0,3/1,5-

1,8

gyenge

h.szürke

♀(♂)

5-6;

h.zöld/h.kék;kevés

– – 'Silver

Spreader' elterülő

0,8-1,1/3,5-

4

erős h.szürke ♂ –

– – 'Tripartita' elterülő 1,8-2/5-6 erős

ezüstösenzöld

♂ – időnként atka károsítja


5.1. Az egymáshoz igen hasonló Juniperus fajtákmegkülönböztető bélyegei

Juniperus chinensis

Juniperus chinensis 'Belvedere', J. chinensis 'Echiniformis'

Közös tulajdonság: Fiatalon mindkét fajta gömb alakú, tűlevelű.

Különbségek: A 'Belvedere' idősebb korban széles kúp alakú, erősebb növekedésű, tobozbogyót hoz. Az'Echiniformis' nagyon gyenge növekedésű, lapított gömb alakú és csak tűleveles hajtásai vannak, tobozbogyótne mhoz.

Juniperus chinensis 'Blue Point', J. chinensis 'Stricta'

Közös tulajdonság: Fiatalon mindkét fajta kúp alakú, puha árlevelű.




cdii


Különbségek: A 'Stricta' idősebb korban pikkelyleveles hajtású, keskenyebb, szabályos alakú.

Juniperus chinensis 'Spartan', J. virginiana 'Canaertii'

Közös tulajdonság: Oszlop alakúak, sötétzöld lombúak.

Különbségek: A 'Spartan' ágrendszere meredeken feltörő és zártabb. A 'Canaertii' ágrendszere széthajló, lazábbszerkezetű.

Juniperus communis

Juniperus communis 'Arnold', J. communis 'Sentinel'

Közös tulajdonság: Keskeny oszlop alakúak, hasonló méretűek és ezüstös zöld lombúak.

Különbségek: Az 'Arnold' talán kissé szélesebb.

Juniperus communis 'Bakony', J. communis 'Hibernica', J. communis 'Suecica'

Közös tulajdonság: Oszlop alakúak és ezüstöszöld lombúak, tobozbogyót nem hoznak.

Különbségek: A 'Bakony' a 'Hibernica'-nál szürkébb lombszínű, szúrós tűlevelű, és magasabb; a 'Suecica'-nálerősebb növekedésű és keskenyebb oszlop alakú (ivarjellege ?). A 'Hibernica' a 'Bakony' -nál puhább és zöldebbtűlevelű, a 'Suecica'-nál puhább zöldebb tűlevelű és keskeny koronájú, felálló hajtásvégű. A 'Suecica'mindkettőnél szélesebb növekedésű, vezérhajtásai bókolóak, tobozbogyót hoz.

Juniperus communis 'Gold Cone', J. communis 'Suecica Aurea'

Közös tulajdonság: Oszlop alakúak, nem teremnek(?).

Különbségek: A 'Gold Cone' keskenyebb habitusú, színe zöldesebb árnyalatú, erősebb növekedésű. A 'SuecicaAurea'-t az erős nyári napsugárzás károsítja, a 'Gold Cone'-nál gyengébb növekedésű, élénkebb sárga.

Juniperus communis 'Horstmann', J. rigida

Közös tulajdonság: Szabálytalan, csüngő korona, laza ágrendszer.

Különbségek: A 'Horstmann' levélfelszíne szürkébb, nem barázdált.

Juniperus communis 'Repanda', J. communis 'Hornibrookii', J. communis var. saxatilis

Közös tulajdonság: Elfekvő habitusúak és ezüstöszöld lombúak, tobozbogyót nem hoznak.

Különbségek: A 'Repanda' tűi puhábbak, nem szúrósak. A Juniperus communis var. saxatilis a 'Hornibrookii'-

nál, és a 'Repanda'-nál merevebb, vaskosabb, erősebb, ezüstösebb levelű. A 'Hornibrookii' tűi zöldebbek, szúrósvégűek, mindkettőnél alacsonyabb.

Juniperus horizontalis

Juniperus horizontalis 'Bar Harbor', J. horizontalis 'Wiltonii' (az USA- ban néha 'Blue Rug'), J. horizontalis

'Douglasii'

Közös tulajdonság: Elfekvő növekedésűek és hasonló méretűek, kékeszöld lombúak.

Különbségek: A 'Bar Harbor' a 'Wiltonii'-nál több tobozbogyót hoz és lombja zöldebb árnyalatú, 'Douglasii'-nálzöldebb árnyalatú. A 'Douglasii' szürkébb, kevés tobozbogyójú, gyengébb növekedésű. (Dirr szerint több klónazonos néven, sok juvenilis levéllel.) A 'Wiltonii' a 'Bar Harbor'-nál ezüstösebb, erősebb növésű, kevesebbtermésű, a 'Douglasii'-nál zöldebb, erősebb növésű, több termésű, néha 'Glauca' néven forgalmazzák.

Juniperus horizontalis 'Blue Acres', J. horizontalis 'Blue Chip'

Közös tulajdonság: Elterülő és gyenge növekedésűek, kékeszöld lombúak, árlevelűek, nem teremnek.




cdiii


Különbségek: A 'Blue Acres' laposan terül, télen erősen lilul. A 'Blue Chip' boltozatosan terül, télen kevésbélilul.

Juniperus horizontalis 'Emerald Spreader', J. horizontalis 'Prince of Wales'

Közös tulajdonság: Elfekvő habitusúak, hasonló méretűek és gyenge növekedési erélyűek.

Különbségek: Az 'Emerald Spreader' a 'Prince of Wales'-nél szabálytalanabb formájú, alacsonyabb, több ♂virágzatú, igényesebb. A 'Prince of Wales' szabályosabb formájú, gyengébb növekedésű, kevés ♂ virágzatú,

juvenilis lomb.

Juniperus horizontalis 'Plumosa', J. horizontalis 'Winter Blue'

Közös tulajdonság: Elfekvő növekedésűek, azonos méretűek és nyáron ezüstszürke, télen lilás lombszínűek ♂.

Különbségek: A 'Winter Blue' szebb téli lombú; liláskék, a barnáslila'Plumosa'-hoz képest.

Juniperus horizontalis 'Glauca', J. horizontalis 'Jade River', J. horizontalis 'Wiltonii'

Közös tulajdonság: Elfekvő növekedésűek, hasonló méretűek és ezüstszürke lombszínűek.

Különbségek: A 'Glauca' a 'Jade River'-rel ellentétben ♀, a 'Wiltonii'-nál (talán) nagyobb tobozbogyójú. A 'JadeRiver' a 'Glauca'-hoz képest télen lilás, ♂. A 'Wiltonii' ♀ nyáron ezüstöskékes, télen lilás árnyalatú.

Juniperus × media

Juniperus × media 'Dierks' ('Dierks Gold'), J. × media 'Pfitzeriana Aurea', J. × media 'Favorit'

Közös tulajdonság: Elterülő, laza habitusúak, sárga lombúak.

Különbségek: A 'Dierks' a 'Pfitzeriana Aurea'-hoz képest szinte vízszintes, merev vázágú, gyengébbnövekedésű, télen élénkebb sárga színű. A 'Pfitzeriana Aurea' fiatalon hasonlít a 'Dierks' -re, 'Favorit'-ra, de

bókoló hajtású, erősebb növekedésű, fakóbb, barnás téli színű, ♂. A 'Favorit' a 'Pfitzeriana Aurea'-nálmeredekebben felálló vázágú, sárgább lombszínű télen is, ♀.

Juniperus × media 'Gold Coast', J. × media 'Old Gold', J. × media 'Mordigan Aurea', J. × media 'Saybrook Gold'

Közös tulajdonság: Elterülő, tömött habitusúak, egyforma méretűek és aranysárga lombúak, középerősnövésűek, ♂.

Különbségek: A 'Gold Coast' az 'Old Gold'-nál élénkebb sárga színű télen is, a 'Mordigan Aurea' -nálszabályosabb alakú. Az 'Old Gold' a 'Mordigan Aurea'-nál és a 'Gold Coast'-nál is kevésbé élénksárga színű,télen lényegesen fakóbb, viszont a napégésre nem kényes. A 'Mordigan Aurea' a 'Gold Coast' -nál kevésbészabályos; az 'Old Gold'-nál élénkebb sárga télen is; 'Saybrook Gold'nál kevésbé intenzív sárga színű, napégésrekissé érzékeny. A 'Saybrook Gold' a 'Mordigan Aurea'-nál és a 'Gold Coast'-nál gyengébb növekedésű, és alegsárgább lombozatú.

Juniperus × media 'Mathot', Juniperus × media 'Pfitzeriana Compacta'

Közös tulajdonság: Elterülő formájúak, azonos méretűek és szürkészöld lombszínűek, ♂.

Különbségek: A 'Mathot' szárazságtűrő, a 'Pfitzeriana Compacta'-nál szúrósabb lombozatú, kevesebb porzóstobozkájú. A 'Pfitzeriana Compacta'-hoz képest a 'Mathot' sok porzós tobozú, kevésbé szúrós.

J. × media 'Pfitzeriana', Juniperus virginiana 'Koster'

Közös tulajdonság: Terülő habitus, gyors növekedés, zöld lombszín, ♂.

Különbségek: A 'Koster' a 'Pfitzeriana'-hoz képest alacsonyabb növésű, idős korban is lapos koronával.

Juniperus × media 'Pfitzeriana Glauca', J. virginiana, 'Hetz', J. virginiana 'Grey Owl', J. virginiana 'Blue Cloud'

Közös tulajdonság: Elterülő formájúak, hasonló méretűek, erős növésűek és szürke lombszínűek.




cdiv


Különbségek: A 'Pfitzeriana Glauca' a J. virginiana, 'Hetz'-nél vastagabb hajtású és ♂ atkára érzékeny, a J.virginiana 'Grey Owl' és a J. virginiana 'Blue Cloud' pedig vele ellentétben ♀, atkára nem érzékeny. A J.

virginiana 'Hetz' a J. chinensis 'Pfitzeriana Glauca'-nál finomabb hajtású, ♀, atkára nem érzékeny; a J.

virginiana 'Grey Owl'-nál és a J. virginiana 'Blue Cloud'-nál valamivel magasabb növésű.

Juniperus × media 'Winter Surprise' J. × media 'Blue and Gold'

Közös tulajdonság: Elterülő formájúak, fagyra kényesek és tarka lombozatúak.

Különbségek: A 'Blue and Gold' középerős növésű, ♀. A 'Winter Surprise' a gyengébb növésű (♂?).

Juniperus × media 'Goldkissen' J. × media 'Gold Star'

Közös tulajdonság: Elterülő formájúak, hasonló méretűek és sárga lombszínűek, viszonylag sok árszerű levéllel,nem teremnek, napfényre kényesek.

Különbségek: A 'Gold Star' a 'Goldkissen'-nél kevésbé szúrós lombú, élénkebb sárga színű.

Juniperus sabina

Juniperus sabina 'Arcadia', Juniperus sabina 'Skandia', Juniperus sabina 'Rockery Gem'

Közös tulajdonság: Elterülő növekedésűek és hasonló méretűek, világos, ill. szürkészöld lombúak.

Különbségek: Az 'Arcadia' a 'Skandia'-hoz képest ♀ és sötétebb zöld, a J. sabina 'Rockery Gem'-nél világosabbzöld. A 'Skandia' a 'Arcadia'-hoz képest ♂, J. sabina 'Rockery Gem'-hez képest világosabb zöld színű és ♂. A'Rockery Gem' az 'Arcadia'-hoz és az 'Scandia'-hoz képest szürkés színű, ivari jellege kérdéses, atkára kissékényes.

Juniperus sabina 'Broadmoor', J. sabina 'Buffalo', J. sabina 'Tam No Blight', J. sabina 'Tamariscifolia', J. sabina 'Tiszakürt'

Közös tulajdonság: Elterülő növekedésűek és szürkészöld lombszínűek.

Különbségek: A 'Broadmoor' a 'Tamariscifolia'-nál laposabb. A 'Buffalo' a 'Tamariscifolia'-hoz képest laposabbés ♀. A 'Tam No Blight' a 'Tamariscifolia'-nál betegségellenállóbb. A 'Tiszakürt' a 'Tamariscifolia'-nál lazábblombozatú.

Juniperus sabina 'Szőke Tisza', J. sabina 'Variegata', J. sabina 'Karaca Variegata'

Közös tulajdonság: Elterülő növekedésűek és sárgatarka lombozatúak.

Különbségek: A 'Szőke Tisza' a 'Variegata'-nál kevésbé felemelkedő formájú, szürkés színű, ivari jellege

kérdéses. A 'Variegata' a 'Szőke Tisza'-nál zöldebb, felemelkedő forma, nőnemű.

Juniperus scopulorum

Juniperus scopulorum: Hasonlít a J. virginianara, amihez képest lombja szürkébb, termése két év alatt érik meg,lombja szürke vagy kékeszöld

Juniperus scopulorum 'Blue Arrow' (?), 'Skyrocket' (♀), 'Wichita Blue' (♂), 'Moonglow' (♀), 'Moonlight' (♀)

Közös tulajdonság: Keskeny oszlopos termet, ezüstszürke vagy kékesszürke lomb, mereven felálló, tömöttágrendszer.

Különbségek: A 'Blue Arrow' (nálunk még nem hozott virágot) a 'Skyrocket'-nél kékesebb, a 'Wichita Blue'-hoz

képest pikkelyei nyúltabbak, keskenyebbek. A 'Skyrocket' a 'Blue Arrow'-nál és a 'Wichita Blue'-nál ezüstösebblombszínű, a 'Moongow'-nál karcsúbb oszlop alakú. A 'Wichita Blue' a 'Blue Arrow'-nál ezüstösebb, a'Skyrocket'-nél kékesebb és ♂. A 'Moonglow' valószínűleg azonos a 'Moonlight'-tal, mindkettő a 'Skyrocket'-hez

hasonló, de szélesebb és ♀. Az atkával és idős korban a pajzstetűvel szemben (egyelőre) legérzékenyebbek atobozbogyót nem hozó 'Blue Arrow', 'Skyrocket' és 'Wichita Blue' fajták, míg a tobozbogyót hozó 'Moonglow'és 'Moonlight' fajták viszonylag ellenállóak.




cdv


Juniperus scopulorum 'Blue Heaven', J. scopulorum 'Springbank'

Közös tulajdonság: Széles oszlopos vagy keskeny kúpos termet, ezüstszürke lomb, az előző csoporthoz képestlazább (szétállóbb) ágrendszer, határozott központi sudárral.

Különbségek: A 'Blue Heaven' szélesebb koronájú, ♀ a 'Springbank' keskenyebb, ♂.


Juniperus virginiana: Hasonlít a J. scopulorumra, de tobozbogyója egy év alatt érik, lombja általában zöld.

Juniperus virginiana 'Burkii', J. virginiana 'Glauca'

Közös tulajdonság: Kúpos termet, hamvasszürke lomb, ♀.

Különbségek: A 'Burkii' tömöttebb, de torzabb, a 'Glauca' lazább kúp alakú.

Juniperus virginiana 'Canaertii', J. chinensis 'Spartan'

Közös tulajdonság: Oszlop alakúak, sötétzöld lombúak.

Különbségek: A 'Spartan' nem terem.

Juniperus virginiana 'Koster', J. × media 'Pfitzeriana'

Közös tulajdonság: Terülő habitus, gyors növekedés, zöld lombszín, ♂.

Különbségek: A 'Koster' a 'Pfitzeriana'-hoz képest alacsonyabb növésű, idős korban is lapos koronával.

Juniperus virginiana 'Hetz' ( J. chinensis 'Hetzii'), J. × media 'Pfitzeriana Glauca', J. virginiana 'Blue Cloud'

Közös tulajdonság, különbségek: Lásd a J . × media 'Pfitzeriana Glauca'-nál

6. A fontosabb Thuja fajok és fajták (6. táblázat)

6. táblázat - -

Név Forma

Méret

(‹m› 10évesen)


Növekedésierély


Tobozméret(mm)

gyakoriság

Megjegyzés, hasonlófaj és fajta

Thuja occidentalis

– – 'Alba' laza kúp

4,3-4,8/2,1-2,5

közepes v.erős

zöld, kismértékben

világossárgatarkázott

(fakóbbszínű)

11-12

közepes

– – 'Asplenifoli

a'

keskeny

kúp

2,7-2,8/1,5-1,7

közepes,gyenge

zöld

(fakózöld)

bronzoshajtásvégek

8-9

közepes

a hajtások, ágacskákcsavarodottak, laza

ágrendszer.

hasonlók: 'Spiralis','Leptoclada'




cdvi


– – 'Aurea' széles

laza kúp

3,5-4,0/1,7-2,0

közepes

élénksárga

(fakóbbsárga)

10-11

közepes (sok)

– – 'Barabits

Gold' kúp

4,0-4,5/1,4-1,5

közepes sárga

(mélysárga)

10-12

közepes

napégésre nem v.kissé érzékeny;hasonlók: 'EuropaGold', 'Sunkist',

'Yellow Ribbon',

'Semperaurea'

– – 'Bodmeri'

széleskúp

3,5-3,8/2,5-

2,8

közepes zöld

(barnás zöld)

10-11

sok

felkopaszodó (lazaágrendszer)

– –

'Brabant'

kúp

5,5-6,0/2,3-

2,6

erős

fényes zöld

(fakóbb zöld)

15-16

közepes

– – 'Buchanani'

szélesoszlop

6,5-7,0/1,9-2,2

erős

zöld

(fakóbb,kissé

sötétebbzöld)

7-8

sok

hasonlók: 'Columna','Fastigiata',

'Holmstrup',

'Pyramidalis

Compacta',

'Rosenthalii'

– – 'Columna'

keskenyoszlop

6,5-7,5/1,0-1,3

erős

zöld

(sötétzöld)

10-11

közepes

hónyomáskárosíthatja, hasonlók:

'Fastigiata','Buchanani',

'Holmstrup ',

'Pyramidalis

Compacta',

'Rosenthalii'

– – 'Danica'

lapított,tömöttgömb

05,-0,6/0,8-

0,9

gyenge

zöld(bronzos,

fakósötétzöld)

hasonlók: 'Kobold','Tiny Tim', 'Szeged'

– – 'Dergoot's

Spire'

keskenyoszlop

1,7-1,9/0,3-0,4

gyenge

zöld

(sötétzöld)

9-10

(igen-) kevés

a hajtások, ágacskák

kanalasancsavarodottak;

hasonlók: 'Henezia'

– – 'Ellwangeri

a na'

terebélyes bokor

2,4-2,7/1,7-2,0

közepes

zöld

(bronzos

fakózöld)

7-8

közepes

finom, részben juvenilis lomb,

hónyomás károsítja

– – 'Ellwangeri

ana Aurea'

terebélyes bokor

(széleskúp)

2,5-2,8/1,9-

2,3

közepes

zöldes-sárga

(bronzos

fakósárga)

7-8

sok

hónyomás károsítja;

hasonlók: 'Rheingold'




cdvii


– – 'Ericoides'

terebélyes bokor

(széleskúp)

2,3-2,6/2,0-

2,5

közepes szürkézöld

(lilás barna) nincs

juvenilis alak,hónyomás károsítja;hasonlók:'Juniperoides'

(Barabits)


Név Forma

Méret

(‹m› 10évesen)


Növekedésierély


Tobozméret(mm)

gyakoriság


Thuja

occidentali

s 'Europe

Gold'

keskeny

kúp

4,8-5,4/1,5-

1,8

közepes(erős)

/zöldes-/sárga

(fakóbbszínű)

kénsárgarészekkel

10-11

közepes

napégésre kissé

érzékeny; hasonlók:'Barabits Gold',

'Sunkist', 'Yellow

Ribbon',

'Semperaurea'

– – 'Fastigiata'

oszlop

7,5-8,0/1,8-2,2

erős

zöld

(sötétzöld)

11-12

sok

hasonlók: 'Columna','Buchanani'','Holmstrup',

'Pyramidalis

Compacta',

'Rosenthalii'

– – 'Frieslandia'

széleskúp

3,8-4,5/3,1-

3,4

erős

mélyzöld

(haragoszöld)

11-12

sok

– – 'Froebelii'

lapítottgömb

1,1-1,3/1,6-

1,8

közepes,gyenge

zöld

(fakózöld), bronzos

hajtásvégek

9-10

közepes

hónyomáskárosíthatja. hasonlók:'Globosa', 'Little

Champion',

'Woodwardii'

– – 'Globosa'

gömb

1,6-1,8/1,7-

2,0

közepes

zöld

(kisséfakóbb), bronzos

hajtásvégek

9-10

kevés

hónyomáskárosíthatja; hasonlók:'Froebelii', 'Little

Champion',

'Woodwardii'

– – 'Golden

Globe' gömb

1,4-1,6/1,3-

1,5

gyenge

élénksárgászöld

(fakóbb szín)

10-11

kevés

– – 'Henezia' keskenyoszlop

1,6-1,8/0,3-0,4

gyors

zöld

(sötétzöld)

9-10

kevés

a hajtások, ágacskákkanalasancsavarodottak;




cdviii


hasonlók: 'Degroot’sSpire'

– – 'Hoersholm

iensis'

széleskúp v. bokor

1,7-2,0/1,6-1,8

gyenge

zöld

(fakózöld)

8-9

kevés

– – 'Holmstrup'

oszlop

3,0-3,5/1,0-

1,3

közepes zöld

(sötétzöld)

13-15

sok

ellenálló; hajtásaikissé kanalasodók;hasonlók: 'Buchanaii','Fastigiata', 'Columna',

'Rosenthalii'

– – 'Holmstrup

Yellow' kúp

2,5-2,8/1,7-1,9

gyenge

élénksárga

(fakóbb bronzos

sárga)

10-11

kevés

laza ágrendszer

– – 'Hoveyi' tojás

2,5-3,0/3,0-

3,5

közepes

világoszöld

(bronzos

fakózöld)

9-10

közepes hónyomásra érzékeny

– – 'Kobold'

gömb

0,4-0,5/0,5-0,6

gyenge

zöld

(fakósötétzöld)

9-10

kevés

hasonlók: 'Danica','Tiny Tim', 'Szeged'

– – 'Leptoclada'

keskenykúp

2,0-2,3/1,4-1,6

közepes

zöld

(sötétzöld)

8-9

közepes

a hajtások, ágacskákcsavarodottak, laza

ágrendszer; hasonlók:'Asplenifolia','Spiralis'

– – 'Little

Champion' gömb

2,0-2,3/2,1-

2,3

erős

zöld

(fakóbb szín)

9-10

közepes (sok)

hónyomásra kevésbéérzékeny; hasonlók:'Woodwardii','Froebelii', 'Globosa'


Név Forma

Méret

(‹m› 10évesen)


Növekedésierély


Tobozméret(mm)

gyakoriság


Thuja

occidentalis 'Lori'

kúp

(laza

ágrend-

szer)

4,2-4,6/1,6-1,8

közepes világoszöld

(zöld)

8-9

kevés

– – 'Malonyana'

szabályos, karcsú

5,0-6,0/0,5-0,8

fiatalonerős

világoszöld(zöld) sok

hajtásai kanalasan behajlók;




cdix


oszlop hasonló:'Smaragd'

– – 'Nekrológ'

(Barabits)

hasonló: 'Pendula'

– – 'Ohlendorffi

i' laza tojás

1,7-2,0/0,8-1,1

gyenge

zöld

(barnás zöld)

hosszú, fonalashajtások és ágacskák,hónyomásra nemérzékeny; hasonlók:'Filiformis'

– – 'Pendula'

csüngő

0,8-1,5/0,7-1,2

közepes zöld

(fakóbb szín)

8-10

sok

hasonló: 'Nekrolog'(Barabits)

– – 'Pyramidali

s Compacta'

keskenykúp

5,0-5,5/0,8-1,0

közepes zöld

(fakózöld)

10-11

kevés

ellenálló; hasonlók:

'Buchanani''Columna', 'Fastigiata',

'Pyramidalis Compacta', 'Rosenthalii'

– – 'Rheingold'

bokor 2,4-2,7/2,5-

2,8

közepes

zöldes-sárga

(fakóbbsárga)

barnul

7-8

kevés

részben vagy teljesen juvenilis lomb,

hónyomás károsítja;hasonlók:'Ellwangeriana Aurea'

– – 'Rosenthalii'

oszlop

3,4-3,7/0,7-0,9

közepes zöld

(fakóbb szín)

8-9

sok

hasonlók:

'Buchananii','Columna',

'Holmstrup',

'Fastigiata',

’PyramidalisCompacta'

– – 'Semperaur

ea' kúp

3,4-3,7/1,7-1,9

közepes

zöldes-sárga

(fakóbb szín)

kissé barnul

9-10

sok

napégésre érzékeny;

hasonlók: 'EuropaGold', 'Barabits Gold',

'Sunkist', 'Yellow

Ribbon'

– – 'Smaragd'

oszlop

(keskeny

kúp)

6,5-7,0/1,6-1,8

erős

zöld

(mélyzöld)

fényeszöld

6-8

kevés

jellegzetes a télen isfényeszöld, lombszín,és a finomlombszerkezet, mely a

többi oszlopos fajtátólegyértelműenelkülöníti

– – 'Spiralis'

kúp

(széles

oszlop)

5,5-6,0/2,4-2,8

közepes

zöld

(sötétzöld)

kissé barnul

8-9

sok

a hajtások, ágacskákcsavarodottak;

hasonlók:

'Asplenifolia','Leptoclada'




cdx


– – 'Stolwijk'

széleskúp

2,8-3,2/2,3-

2,5

közepes,(gyenge)

fényes zöld,sárga

spriccelt

(fakóbb szín)

12-13

sok

napégésre hajlamos;hasonlók: 'Gold Perle','Compacta Elegans'

– – 'Sunkist' keskeny

kúp

3,3-3,6/1,2-1,5

közepes

zöldesélénksárga

(fakóbb szín)

9-10

sok

hasonlók: 'BarabitsGold', 'Europe Gold',

'Semperaurea',

'Yellow Ribbon'


Név Forma

Méret

(‹m› 10évesen)


Növekedésierély

Lombszínnyáron

(télen)

Tobozméret(mm)

gyakoriság


Thuja

occidentali

s 'Szeged'

gömb 0,7-0,8/0,9-1 közepes (fakó zöld) 10-12

közepes ellenálló

– – 'Szőlősiklón'

('Malonyan

a Aurea')

oszlop

2,3-2,5/0,6-0,8

közepes élénksárga

(melegsárga)

10-11

sok napégésre érzékeny

– – 'TinyTim'

gömb

0,5-0,6/0,6-0,7

gyenge

zöld

(barnászöld)

9-10

(igen) kevés

hasonlók: 'Danica','Kobold', 'Szeged'

– – 'Wagneri'

tojásdad

5,3-5,8/2,3-

2,6

közepes zöld

(sötétzöld)

9-10

igen kevés

hónyomásra érzékeny

– – 'Wareana'

széleskúp vagy

henger

(tojásdad)

3,4-3,7/2,6-

2,9

közepes

zöld

(fakóbb szín)

kissé barnul

9-10

sok ellenálló

– – 'WareanaLutescens'

széleskúp vagyhenger

3,5-3,8/2,4-

2,6

erős

krémsárga

(fakóbb szín)

9-10

közepes ellenálló

– – 'Woodward

ii' gömb

1,7-1,9/1,8-

2,1

közepes zöld

(fakóbb szín)

8-9

közepes

hónyomásraérzékenyebb;hasonlók: 'LittleChampion', 'Froebelii',

'Globosa'

– – 'Yellow keskeny 3,5-4,0/1,3- közepes

/zöldes/sárga

8-9

napégésre kissé




cdxi


Ribbon' kúp

(v.

oszlop)

1,5

(fakóbb szín)

barnás sárga

sok érzékeny; hasonlók:'Barabits Gold',

'Europa Gold',

'Sunkist'

Thuja orientalis

– – 'Aurea'

széleskúp v.

tojásdad

3-4/2-3 közepes zöldessárga(bornzos)

14-16

sok

sárgalombú magoncokgyűjtőneve

– – 'Aurea

Nana' tojásdad

1,4-1,5/0,6-

0,7

gyenge

zöldessárga

(bronzos)

14-15

kevés

fagyérzékeny;hasonlók:'Berkmannii'

– – 'Balaton'

laza tojás

0,8-1,2/0,7-

1,0

gyenge

zöld

(zöldesbarna)

15-16

csak 1-2 db

fonalas hajtások éságacskák; hasonlók:'Filiformis', ill.

Thujaoccidentalis'Ohlendirfii'

– – 'Berkmanni

i' tojásdad

1,5-1,6/0,7-

0,8

gyenge

zöldessárga

(bronzos)

15-16

igen kevés

kevésbéfagyérzékeny;hasonlók: 'Aurea

Nana'

– – 'Blijdenstei

n' tojásdad

0,8-1,0/0,5-

0,6

gyenge

világoszöld

(bronzoszöld)

12-13

igen kevés

hasonlók: 'Sieboldii'

– – 'CedarLodge'

keskenyoszlop

2,2-2,5/0,7-0,9

gyenge

zöld

(fakóbb szín)

16-18

kevés

– – 'Elegantissi

ma'

tojásdad(v. kúp)

3,2-3,5/1,8-2,1

közepes zöldessárga

(bronzos)

15-16

sok

– – 'Filiformis

Erecta'

zömökkúp

0,8-1,2/0,5-0,6

gyenge

zöldessárga(bronzos)

hasonlók: 'Balaton'

– – 'Golden

Surprise' széleskúp

1,2-1,5/0,8-

1,0

gyenge

(közepes)

zöldesélénksárga

(bronzos)

15-17

közepes

– – 'Juniperoide

s'

széleskúp

(v.

bokor)

1,9-2,2/1,5-1,8

gyenge

zöld

(lila) nincs

hónyomásra kisséérzékeny; hasonlók:'Meldensis',

'Rosedalis', 'Sanderi'


Név Forma Méret Növekedési Lombszín Tobozméret Megjegyzés, hasonló




cdxii


(‹m› 10évesen)


erély nyáron(télen)

(mm)

gyakoriság

faj és fajta

Thujaorientalis 'Magnifica'

kúp

2,6-2,9/1,6-

1,8

közepes zöldessárga

(bronzos)

13-14

kevés

– – 'Meldensis'

tojásdad

0,9-1,1/0,5-0,6

gyenge

zöld

(barna)

erősen fagyérzékeny,hónyomásra érzékeny;hasonlók:'Juniperoides',

'Rosedalis', 'Sanderi'

– – 'Nusi' kúp 3-3,5/2 közepes zöldessárga(bronzos)

– – 'Pyramidali

s Aurea' kúp

4,5-5,0/2,1-2,4

erős

zöldessárga

(ó-arany)

19-21

közepes

– – 'Rosedalis'

zömökkúp

(bokor)

1,4-1,5/0,7-

0,8

gyenge

sárga → zöld

(zöldesbarna) nincs

fagyérzékeny,hónyomásra kisséérzékeny; hasonlók:'Juniperoides',

'Meldensis', 'Sanderi'

– – 'Sanderii'

zömökkúp

0,8-1,0/0,5-0,6

gyenge

kékes zöld(vöröses lila)

nincs

hasonlók:'Juniperiodes',

'Rosedalis',

'Meldensis'

– – 'Semperaur

ea'

széleskúp

(v.

tojásdad)

6,5-7,0/3,5-

4,0

erős

zöldessárga

(bronzos)

12-14

sok

hónyomásra kisséérzékeny

– – 'Sieboldii'

tömötttojásdad

vagy

gömb

3,2-3,5/1,6-1,8

közepes

zöld

(fakóbb szín)

bronzos

12-13

közepes

hónyomásra kisséérzékeny; hasonlók:

'Blijdenstein'

Thuja plicata

– – 'Atrovirens'

kúp

7,0-8,0/3,4-3,8

erős

fényes zöld

(sötét fényeszöld)

12-14

kevés

igényes

– – 'Aurea' kúp

7,0-8,0/3,4-

3,8

erős

sárgásmattzöld

(mattzöld)

12-14

kevés

régi, télálló fajta




cdxiii


– – 'Compacta

Elegans'

széleskúp

3,2-3,5/2,8-

3,1

közepes

fényes zöldsárga

spriccelt

(fakóbb)

12-13

kevés

hasonlók: 'Stoljwijk','Gold Perle'

– – 'Dura' kúp

3,8-4,1/2,1-

2,3

közepes

fényes zöld

(sötét fényeszöld)

bronzos

10-11

kevés

hasonlók: 'Euchlora','Gelderland'

– – 'Elegantissi

ma'

széleskúp

(bokor)

2,1-2,3/2,0-

2,2

gyenge

sárgászöld,fényes

(fakóbb)

15-17

közepes

– – 'Euchlora'

kúp

4,8-5,3/2,2-

2,4

erős

fényes

világoszöld

(fakóbb szín)

bronzos

15-16

sok

hasonlók: 'Dura','Gelderland'

– – 'Excelsa'

keskeny

kúp

2,5-2,8/1,5-

1,7

gyenge

fényes zöld

(fakóbb)

9-10

sok teljesen télálló

– – 'Gelderland'

széleskúp

2,5-2,8/2,0-2,2

közepes

(gyenge)

fényes zöld

(barnás)

12-13

közepes

hasonlók: 'Euchlora','Dura'

– – 'Gold

Perle' kúp

1,7-2,0/1,2-

1,4

gyenge

fényes zöld,sárgán

spriccelt

(fakóbb)

12-13

kevés

hasonlók: 'Stolwijk'

– – 'GracilisAurea'

kúp

1,3-1,5/0,9-1,0

gyenge

krémsárga/zöld/

(fakóbb)

10-11

kevés


Név Forma

Méret

(‹m› 10évesen)


Növekedésierély


Tobozméret(mm)

gyakoriság


Thuja

plicata 'Stoneham

Gold'

kúp

1,1-1,3/0,4-0,5

gyenge

zöldessárga

(bronzos)




cdxiv


– – 'Zebrina'

széleskúp

7,0-8,0/3,4-

3,8

erős

fényes zöld,sárga csíkos

(sötétebbszínű)

12-14

kevés

hasonlók: 'ZebrinaExtra Gold'

– – 'ZebrinaExtra Gold'

kúp

2,1-2,5/1,6-1,8

gyenge

fénylő zöldélénksárga-

csíkos(fakóbb)

napégésre érzékeny;hasonlók: 'Zebrina'

6.1. Az egymáshoz igen hasonló Thuja fajták megkülönböztetőbélyegei

Thuja occidentalis

Thuja occidentalis 'Asplenifolia', Thuja occidentalis 'Leptoclada', Thuja occidentalis 'Spiralis'

Közös tulajdonság: Kúp forma, valamint csavarodott hajtások, ágacskák

Különbségek: Az 'Asplenifolia' a 'Spiralis'-nál alacsonyabb, gyengébb növekedésű és finomabb ahajtásszerkezete, a 'Leptoclada'-nál lazább ágrendszerű, hajtásai kevésbé csavarodottak és kissé gyengébbnövekedésű.

A 'Spiralis' mindkettőnél erősebb növekedésű, nagyobb termetű, hajtásai kisebb mértékben csavarodottak

Thuja occidentalis 'Dergoot’s Spire', Thuja occidentalis 'Henezia'

Közös tulajdonság: Keskeny oszlopforma, kanalasan csavarodott hajtások

Különbségek: A 'Henezia' kompaktabb, kissé sűrűbb lombozatú, ellenállóbb.

Thuja occidentalis 'Barabits Gold', Thuja occidentalis 'Europa Gold', Thuja occidentalis 'Sunkist', Thuja

occidentalis 'Yellow Ribbon', Thuja occidentalis 'Semperaurea'

Közös tulajdonság: Kúp vagy keskeny kúp forma, sárga lombszín

Különbségek: A 'Semperaurea' mindegyiknél lazább ágrendszerű, kevésbé tetszetős. A 'Sunkist' mindegyiknélgyengébb növekedésű, lombozata zöldes élénksárga és finom szerkezetű.

A 'Barabits Gold' az 'Europa Gold'-hoz nagyon hasonló, de annál kissé erősebb sárga színű, s ez a többi sárgafajtától is megkülönbözteti.

A 'Yellow Ribbon' hajtásának belső pikkelylevelei jellegzetesen sárga élűek, mely a többi fajtánál hiányzik vagynem ennyire feltűnő. Lombja a 'Barabits Gold' és az 'Europa Gold' lombozatánál kevésbé sárgább, azoknálkarcsúbb. A 'Sunkist'-nál sárgább színű, erősebb növekedésű.

Thuja occidentalis 'Buchanani', Thuja occidentalis 'Columna', Thuja occidentalis 'Fastigiata', Thuja occidentalis

'Holmstrup', Thuja occidentalis 'Pyramidalis Compacta', Thuja occidentalis 'Rosenthalii', Thuja occidentalis 'Malonyana', Thuja occidentalis 'Smaragd'

Közös tulajdonság: Keskeny kúp illetve oszlop forma

Különbségek: A 'Buchanani' a többihez képest halványabb zöld színű (télen is). A 'Columna' a 'Fastigiata' -hoz

nagyon hasonló, de annál keskenyebb (egy sudarú), és a tobozkák mennyisége sem annyira feltűnő. A'Pyramidalis Compacta'-nál nagyobb termetű és szélesebb is. A 'Buchanani', 'Holmstrup', 'Rosenthalii' fajtáktólfinomabb lombszerkezete egyértelműen elkülöníti. A 'Holmstrup' zömök, kissé kanalasodó hajtásai

jellegzetesek, mely a többi oszlopos formától jól elkülönítik. Leginkább a 'Buchanani' téveszthető össze vele, de

annál keskenyebb forma, tobozkái viszont nagyobbak. A 'Rosenthalii' már fiatalon is feltűnően sok tobozkáthoz, s e jellegzetessége mindegyik hasonló ’oszlop’-tól jól megkülönbözteti. A 'Holmstrup' és 'Buchanani' fajták




cdxv


idősebb korukban hoznak sok tobozkát, de azok robosztusabb megjelenésükkel elkülöníthetők a nyúlánkabb'Rosenthalii'-tól A 'Smaragd'-ot jellegzetes fényeszöld, télen is maradó lombszíne és finom lombszerkezeteminden oszlopos formától kétséget kizáróan megkülönbözteti.

Thuja occidentalis 'Danica', Thuja occidentalis 'Kobold', Thuja occidentalis 'Szeged', Thuja occidentalis 'Tiny

Tim'

Közös tulajdonság: Kismérető gömb

Különbségek: A 'Danica' robusztus, sűrű, tobozmentes hajtásai, idős korában ellapuló gömbformája miatt atöbbi hasonló fajtával nem keverhető össze. A 'Kobold' lombozata a 'Tiny Tim' -énél durvább, tobozkái nagyobbszámúak. A 'Szeged'-nél kisebb termetű, kevesebb tobozkái is kisebbek.

Thuja occidentalis 'Froebelii', Thuja occidentalis 'Globosa', Thuja occidentalis 'Little Champion', Thuja

occidentalis 'Woodwardii'

Közös tulajdonság: Nagyméretű gömb

Különbségek: A 'Froebelii' idősebb korában ellapuló formájával, kisebb termetével és több tobozkájával a'Globosa'-tól, a durvább lombozatával, jelentősen kisebb magasságával különbözik a 'Little Champion' és

'Woodwardii' fajtáktól. A 'Globosa' mind a 'Little Champion'-nál, mind a 'Woodwardii'-nál alacsonyabb,növekedési üteme kisebb, lombozata viszont kissé durvább azokénál. Idős korára a 'Little Champion' kissényúltabb alakú és nagyobb termetű, mint a szabályosabb 'Woodwardii', de fiatalon a két fajta szintemegkülönbözhetetlen a egymástól.

Thuja occidentalis 'Ellwangeriana Aurea', Thuja occidentalis 'Rheingold'

Közös tulajdonság: Hasonló méretű bokorforma és sárgás lombszín

Különbségek: A két fajta közül az 'Ellwangeriana Aurea' több tobozkát hoz, a 'Rheingold' viszont idősebbkorában is több juvenilis hajtást fejleszt.

Thuja occidentalis 'Stolvijk', Thuja plicata 'Gold Perle', Thuja plicata 'Compacta Elegans'.

Közös tulajdonság: Kúp illetve széles kúpforma, sárgán spriccelt hajtások.

Különbségek: A 'Gold Perle' kisebb termetű, szabályosabb alakú, mint a másik két fajta. A 'Compacta Elegans'erősebb növekedésű és kevesebb tobozkát fejleszt, mint a 'Stolvijk'.

Thuja orientalis

Thuja orientalis 'Aurea Nana', Thuja orientalis 'Berkmannii'.

Közös tulajdonság: Tojásdad forma, zöldes-sárga lombszín, hasonló méret.

Különbségek: Az 'Aurea Nana' több tobozt hoz és érzékenyebb a fagyra.

Thuja orientalis 'Juniperoides', Thuja orientalis 'Meldensis', Thuja orientalis 'Rosedalis'.

Közös tulajdonság: juvenilis alakok.

Különbségek: A 'Juniperoides' kissé szabálytalan kúp vagy bokor formájú, ágrendszere lazán álló, lombja télenlilára színeződik.

A 'Meldensis' tojásdad alakú, lombja a 'Rosedalis'-tól eltérően puhább tapintású, lombja télen barnás színezetű.

A 'Rosedalis' inkább kúp formájú, ágrendszere feltörő, lombja télen barnáslilára színeződik.

Thuja plicata

Thuja plicata 'Dura', Thuja plicata 'Euchlora', Thuja plicata 'Gelderland'

Közös tulajdonság: Kúp formájúak, fényeszöld lombúak




cdxvi


Különbségek: A 'Dura' az 'Euchlora'-nál sűrűbb és sötétebb lombozatú, tobozkái kisebbek és kevesebb számúak.A 'Gelderland' mindkettőnél szélesebb növekedésű és kisebb termetű.

7. A fontosabb Acer fajok fajtái (7. táblázat)

7. táblázat - -

Latin név

Lombszín

Koronaforma

Magasság (m)

Szélesség(m)

Növekedésierély

Hasonló fajok, fajták,megjegyzés

Acer campestre

− − 'Elsrijk' zöld tömött, kúpos 8-15 4-6 közepes 'Queen Elizabeth', 'RedShine', 'Zentai'

− − f.erythrocarpu

m

zöld kerekded 8-15 6-10 közepes piros termésű alakok

gyűjtőneve

− − 'Nanum' zöld lapos, gömb 3-8 8-9 gyenge

− − 'QueenElizabeth'

zöld tojásdad 10-15 6-8 erős

'Elsrijk', 'Red Shine',

'Zentai'

− − 'RedShine'

piros,majd

visszazöldül

széles kúpos 8-10 6-8 közepes 'Elsrijk', 'QueenElizabeth', 'Zentai'

− −'Schwerinii'

kezdetben vörös,

majd

megzöldül

gömbölyded 5-10 4-6 közepes 'Red Shine'

− − 'Zentai' zöld

keskeny

tojásdad

10-15 6-8 erős

'Elsrijk', 'Queen

Elizabeth', 'Red Shine'

Acer platanoides

− − 'AutumnBlaze'

zöld

boltozatos,majd

gömbölyded

18-20 8-10 erős

'Cleveland', 'Emerald

Lustre', 'EmeraldQueen', 'Farlake’sGreen', 'Parkway',

'Summershade',

'Superform'

− −'Cleveland'

zöld tojásdad 15-20 10-12 erős

'Autum Blaze',

'Emerald Lustre',

'Emerald Queen',

'Farlake’s Green','Parkway','Summershade',

'Superform'

− − zöld oszlopos 10-15 4-6 erős 'Olmsted'




cdxvii


'Columnare'

− − 'CrimsonKing'

piros gömbölyded 10-12 5-6

közepesengyenge

'Crimson Sentry','Royal Red', 'Faassen’sBlack'

− − 'CrimsonSentry'

piros tojásdad 6-9 4-5 gyenge

'Crimson King', 'Royal

Red', 'Faassen’s Black'

− −'Cucullatum'

piros tojásdad 10-15 5-8 közepes a levelek kanalasak, 7

erűek

− − 'Deborah' piros kerekded 15-20 10-15 erős 'Fairview', 'Schwedleri'

− −'Drummondii'

fehértark a

gömbölyded 10-12 7-9

közepesengyenge

a levél szélevilágossárga vagyfehér, majdvilágoszöld, kihajtáskor

rózsaszínes árnyalatú

− − 'EmeraldLustre'

zöld gömbölyded 15-20 8-10 erős

'Cleveland', 'AutumnBlaze', 'Emerald

Queen', 'Farlake’sGreen', 'Parkway',

'Summershade','Superform'

− − 'Emerald

Queen'

zöld

boltozatos,

majd terebélyes

15-20 8-10 erős


Lustre', 'Farlake’s

Green', 'Parkway','Summershade',

'Superform'

− − 'Faassen’sBlack'

piros gömbölyded 12-15 6-8 közepes 'Crimson King',

'Crimson Sentry',

'Royal Red'


Latin név

Lombszín

Koronaforma

Magasság (m)

Szélesség(m)

Növekedésierély


Acer

platanoides 'Fairview'

piros,majd

visszazöldül

tojásdad 12-15 5-7 középerős 'Deborah', 'Schwedleri'

− − 'Farlake’sGreen'

zöld

boltozatos,

majd

gömbölyded

12-15 8-10 erős


Lustre', 'Emerald

Queen', 'Parkway',

'Summershade',

'Superform'

− − zöld lapos gömb 3-4 4-6 vitorla barnásvörös,




cdxviii


'Globosum' majd zöld levél

− −'Goldsworth

Purple'

világos barnásvör

ös, majdmatt

bordó

gömbölyded 10-12 10-12

közepesengyenge

'Faassen’s Black','Crimson King'

− − 'Olmsted' zöld oszlopos 10-12 4-5 középerős 'Columnare'

− −'Palmatifidum'

zöld lapos gömb 6-8 4-6 gyenge

mélyen, a főérigkaréjos levél, a karéjokegymásra simulnak, alevél kicsi, mintha ötlevélke lenne alevélnyélen

− − 'Parkway' zöld széles oszlop 12-15 5-6 közepes

'Cleveland', 'Autumn

Blaze', 'EmeraldLustre', 'Emerald

Queen', 'Farlake’sGreen', 'Summershade',

'Superform'

− − 'PrincetonGold'

sárga laza gömb 6-7 6-7 gyenge

lombja sárga, nyárimelegben a szélemegéghet

− − 'RoyalRed'

piros gömbölyded 10-15 5-7 közepes 'Crimson King',

'Crimson Sentry'

− −'Schwedleri'

piros,

majd

visszazöldül

gömbölyded 15-20 10-13 közepes 'Deborah', 'Fairview'

− − 'Stollii' zöld

kúp, majdgömbölyded

8-10 12-14 közepes

a levél 3 karéjú, épszélű, a levélvállgyakran stanicliszerűenösszenőtt

− −'Summershade'

zöld

széles tojásdad,majdgömbölyded

15-20 10-15 középerős


Blaze', 'Emerald

Lustre', 'EmeraldQueen', 'Farlake’sGreen', 'Parkway',

'Superform'

− −'Superform'

zöld

széles tojásdad,majd

gömbölyded



Blaze', 'EmeraldLustre', 'Emerald

Queen', 'Farlake’sGreen', 'Parkway',

'Summershade'

Acer pseudoplatanus




cdxix


− −'Atropurpureu

m'

a fonákánliláspiros

boltozatos 20-25 12-18 középerős 'Purpurascens'

− −'Brilliantissim

um'

fehér,

sárga,rózsaszín

foltos

gömbölyded

5-7

4-5

gyenge

'Leopoldii', 'Nizetii','Pseudonizetii',

'Spaethii', 'Worleei'

− − 'Erectum' zöld széles oszlop 16-18 8-10 erős


Latin név Lombszín

Koronafor

ma

Magasság (m)

Szélesség (m)

Növekedésierély


Acerpseudoplatan

us f.

erythrocarpu

m

zöld boltozatos 18-20 10-12 erős

élénkpiros termésű alakokgyűjtőneve

− − 'Leopoldii' sárga, majd fehéres

foltos

gömbölyded

12-14 10-14

közepesengyenge

'Brilliantissimum', 'Nizetii',

'Pseudonizetii', 'Spaethii',

'Worleei'

− − 'Negenia' zöld

tompakúp

18-20 8-12 erős 'Rotterdam'

− − 'Nizetii' fehér, sárga, rózsaszín

foltos

boltozatos 12-14 8-10 közepes 'Brilliantissimum',

'Leopoldii', 'Pseudonizetii',

'Spaethii', 'Worleei'

− − 'PrinzHandjery'

fehér, sárga, rózsaszínfoltos

szélestojásdad

10-12 8-9 gyenge

'Brilliantissimum','Leopoldii', 'Nizetii',

'Pseudonizetii', 'Spaethii',

'Worleei'

− −'Pseudonizetii'

fehér, sárga, rózsaszínfoltos

boltozatos 12-14 8-10 közepes 'Brilliantissimum',

'Leopoldii', 'Nizetii','Spaethii', 'Worleei'

− −'Purpurascens'

a fonákán piros boltozatos 18-20 12-18 erős

a levélfonák és atermésszárnyak feltűnő

piros színűek

− −'Rotterdam'

zöld 18-20 10-12 középerős 'Erectum', 'Negenia'

− − 'Spaethii' sárga foltos boltozatos 10-15 6-8

közepesengyenge

'Atropurpureum'

− − 'Worleei'

narancs-, majd

aranysárga, végülzöldes

gömbölyded

10-15

5-8

gyenge

'Brilliantissimum',

'Leopoldii', 'Nizetii','Pseudonizetii', 'Spaethii'




cdxx


7.1. Az egymáshoz igen hasonlító Acer fajták megkülönböztetőbélyegei

Acer campestre

1. Zöld levelű, felálló koronájú fajták:

− − 'Elsrijk' − A levél 4−7 cm hosszú, 3−5 karéjú, mely a levéllemez közepéig ér, mellékkaréjok nélkül. Ahosszúhajtások levelei kevésbé tagoltak, sokszor hullámosak, a karéj széle ép. A levélnyél 5−6 cm hosszú.

− − 'Queen Elizabeth' − A levél 6−10 cm hosszú és széles, sötétzöld, fényes; a karéjok közti öböl a f iatal

leveleken egyformán a levéllemez alsó harmadáig ér. A karéjok széle nem ép, sok pilla kiemelkedik, alevéllemez széle kanalas és erőteljesen hullámos, a vitorla bronzos. A vesszőn 2−3 mm-es, hosszúkás lenticellákvannak. A levélnyél 5−9 cm hosszú, az ízesülésnél széles háromszög alakú. A terméskocsány 1,5−2 cm-es, a

termés felső széle egyenes, a vége lecsapott, 6−7 cm hosszú.

− − 'Zentai' − A levél 7−9 cm széles, 5−7 cm hosszú, a levéllemez alja a levélnyélhez közelít. A vitorla bronzos,a fiatal levelek mélyen, szinte a főérig karéjosak, sok mellékkaréjjal; az idős levél sekélyebben karéjos. Avessző sötétbarna, a vesszőn sok apró lenticellával. Törzse parásodik.

2. A kihajtáskor piros, később ± visszazöldülő fajták:

− − 'Red Shine' − A levél 7−12 cm-es, a fiatal levél gyakran 3 karéjos, szélessége kisebb, mint magassága. Avitorla és a felső 5−7 levélpár piros, a levélnyél 8−15 cm-es, a fő-erek és a levélnyél piros. Termése

július−szeptemberben díszít, a magnál sötét-, a szélén világosabb piros. Egy kocsányon sok a termés, melynekalsó széle hullámos. A vessző világosbarna.

− − 'Schwerinii' − A legelső pirosan kihajtó A. campestre fajta volt, ma már nem termesztik.

Acer platanoides

1. „Normál” habitusú, zöld levelű fajták, idős korban boltozatos vagy gömbölyded (a 'Parkway' esetében széles

oszlopos, majd tojásdad) koronával, őszi lombszínük többnyire sárga vagy narancssárga:

− − 'Autumn Blaze' − A vitorla zöldes, karéjok kicsik, a levéllemez vastag. Ősszel vörösre színeződik.

− − 'Cleveland' − Márványozott vitorla, 5−7 cm-es levélnyél a fiatal, 8−15 cm-es az idős levélnél. A levélnyélfelül pirosas, a levélerek pirosak. A levélváll szinte a levélnyélig zárt.

− − 'Emerald Lustre' − A vitorla élénk mattpiros színű, a levélnyél 8−17 cm hosszú, a levéllemez vastag.

− − 'Emerald Queen' − A vitorla levelei halványpirosak, a levél tenyérszerűen felfelé hajlik, mélyen szeldelt, akaréjok a levéllemez közepéig érnek. A főér piros, levélnyél alsó felén hosszanti paraléc van, a levélnyél éslemez közel 30 fokos szögben áll.

− − 'Farlake’s Green' − A vitorla zöld, a haragos sötétzöld levél sekélyen karéjos, a levélnyél és főér zöld. A

levélváll szinte a levélnyélig zárt.

− − 'Parkway' − A vitorla sárgásbarnásan márványozott, a levélnyél 15−25 cm-es, a levél a nyélen közelvízszintesen áll. Nagy, mélyen karéjos a levél, a karéj vége csavarodott.

− − 'Summershade' − A vitorla világos sárgászöld, a levéllemez az erek mentén erősen ráncos, a levélszélerőteljesen karéjos hullámos, a karéjok nagyok. A levélnyél 10−18 cm hosszú, alján sárgás folt van.

− − 'Superform' − A vitorla világos sárgászöld. Az idős levelek kanalasan görbülnek, a levéllemez az erekmentén hullámos-ráncos.

2. Oszlopos habitusú zöld levelű fajták:

− − 'Columnare' − Hosszabb ízközök, több erőteljesebben kiugró ág, vessző.




cdxxi


− − 'Olmsted' − A vitorla barnáspiros bronzos, márványozott, a levélkaréj kihegyesedő, hosszú, a levélnyél 5−10cm-es. Rövid ízközű, karcsú oszlop alakú, a levél sötétzöld.

− − 'Parkway' − Koronája nem igazi oszlop, inkább tojásdad. A vitorla sárgásbarnás márványozott, a levél nagy,mélyen karéjos. A karéjok vége csavarodott.

3. A kihajtás idején piros, a nyár közepétől ± visszazöldülő levelű fajták:

− − 'Deborah' − Kihajtáskor bordó, majd barnászöld a levél, a levéllemez válla közelít az egyeneshez.

− − 'Fairview' − A vitorla levelei pirosan hajtanak ki, alatta 5−7 levélpár világospiros, majd matt barnászöld, alevélnyél, főér piros, a levélpárok sűrűn helyezkednek el, a levélkaréjok vége kanalas. Az ágak, vesszőkhegyesszögben állnak.

− − 'Schwedleri' − Bronzospiros kihajtáskor, később tompa fényű barnászöld a levél.

4. Tavasztól őszig ± egyenletesen piros (sötétvörös) lombú fajták:

− − 'Crimson King' − Sötét feketésbordó, matt a levéllemez, a levélváll közel vízszintes, a karéjok vége görbült,a fiatal levelek ráncosak. A levélnyél hosszú, a virágban sok sárga porzó van.

− − 'Crimson Sentry' − Sötét feketéspirosas a levél. Hosszú, vékony a levélnyél, a levéllemez szélességekétszerese a hosszúságának, a karéjok rövidek.

− − 'Goldsworth Purple' − A levél kihajtásban világos barnásvörös, majd mély bíborvörös, matt.

− − 'Faassen’s Black' − Kihajtáskor bordó majd barnászöld levél 10−16 cm-es, a fiatal levelek nem ráncosak, alevél széle kissé „karimás”, fölfelé hajló. A levélnyél középhosszú.

− − 'Royal Red' − Bronzospiros, nagy levelű, rövid karéjokkal. A levélnyél hosszú, vékony.

Acer pseudoplatanus

1. Tömött, felálló koronájú fajták:

− − 'Erectum' − Hegyesszögben álló ágak a vessző olívzöld, sárgászöld vitorla. Közel 30 cm -es levelek, matt

világoszöld levéllemez, fonák szürkészöld.

− − 'Negenia' − A levél nagy, sötétzöld, a fonák kékes szürkészöld, kicsit fényes, rövid karéjú. A levélvállközelít a levélnyélhez, találkozásuknál keskeny háromszög figyelhető meg. A barnáspiros levélnyél azízesülésnél hirtelen kiszélesedik.

− − 'Rotterdam' − A sötétzöld, matt, durvább levél 5 karéjos, mélyebb beöblösödésekkel. A levélváll és alevéllemez találkozásánál széles háromszög látható, a levélnyél alul fokozatosan szélesedik ki.

2. Sárga vagy sárga+piros foltos levelű fajták:

− − 'Brilliantissimum' − Kihajtáskor rózsaszínes narancssárga a 10−20 cm-es levél. A levélváll szinte egyenes, alevélerek határozottan kiemelkednek, a levélnyél felül bordó.

− − 'Leopoldii' − A vitorla rózsaszínes sárgásbronzos, a világoszöld levél fehér - vagy sárgafoltos, pettyes.

− − 'Nizetii' − A levelek felül sárga foltosak, fonákuk liláspiros.

− − 'Prinz Handjery' − A levelek kihajtáskor felül világos téglapirosak, nyáron zöldek és szürkéssárgán foltosakvagy mozaikosak. A fonákuk fakó liláspiros.

− − 'Spaethii' − A 3−5 karéjú levél fényes világoszöld, nagy, sárga foltokkal, a fonáka sötétbordó. A termésrózsaszínes, a vitorla kihajtáskor világoszöld.

8. Clematis hibridek és fajták (8. táblázat)




cdxxii


8. táblázat - -

Latin név

Metszésicsoport

Hibridcsopor

t Virágszín

Virágátmérő(cm)

Virágzásiidő

Magasság(m)

Növekedésierély

Clematis 'Aureolin'(syn: C . tangutica 'Aureolin')

3

harang alakú,sárga

5-6 6-9 6 erőteljes

– 'Bill MacKenzie'

(syn: C. orientalis 'Bill MacKenzie')

3

harang alakú,sárga

6-7 6-9 6

nagyon

erőteljes

– 'Chalcedony' 2

jégkék,teltvirágú

12-15 5v-6, 8-9 2,5-3

erőteljes,gyors

– 'Comtesse de

Bouchaud' (syn: C .'Comtesse de

Bouchard')

3

J.

lilásrózsaszín

10-15

6-9

2-2,5

mérsékelt

– 'Crimson King' (syn:C . 'Crimson Star')

2 L.

bordóspiros,nyáron telt,későbbegyszerű

15-20 5v-8 2,5-3 mérsékelt

– 'Daniel Deronda' 2 P. sötétkék 18-20 5v-6, 8-9 2,5-3 erőteljes

– 'Dorothy Walton'

(syn: C . 'Bagatelle')

3 lilásrózsaszín 10-14 6-9 3-3,5 erőteljes

– 'Dr Ruppel' 2 P.

sötétrózsaszín,világosrózsaszín széllel

15-20 5,7-9 2-2,5

mérsékelt,kompakt

– 'Ernest Markham' 2 vagy 3 V. petúniapiros 10-15 7-10 3-3,5 erőteljes

– 'Etoile Violette' 3 V

liláskék,sötétebbcsíkkal

6-7 6-9 3-4 erőteljes

– 'Fujimusume' 2 vagy 3 világoskék 16-18 5v-6, 8-9 2-2,5 kompakt

– 'Gipsy Queen' 3 J. ibolyalila 12-14 6-9 3-3,5 erőteljes

– 'H. F. Young' 2 P. középkék 15-20 5-6, 8 2,5-3 erőteljes

– 'Hagley Hybrid'

(syn: C . 'Pink

Chiffon') 3 J. rózsaszín 10-15 7-9 2-2,5

mérsékelt,kompakt

– × jackmanii 3 J. sötétlila 10 6-9 3-3,5 erőteljes

– – 'Alba'

2 vagy 3

J.

fehér

12

6-9

3-3,5

erőteljes




cdxxiii


– – 'Superba' 3 J. kékeslila 13-14 6-9 3-3,5 erőteljes

– 'Kakio' (syn: C.

'Pink Champagne') 2 rózsaszín 14-16 5v-6, 8-9 2-2,5

mérséklet,kompakt

– 'Kardynal

Wyszynski' 3 J. püspöklila 15-20 6-9 2,5-3,6 erőteljes

– 'Kermesina' (syn: C .

viticella 'Rubra') 3 V.

karmazsinpiro

s

6 6-9 3-4 erőteljes

– 'Lady Betty Balfour' 3 V. mélykék 15-20 6-9 3-3,5 erőteljes

– 'Lazurstern' 2 P. levendulakék 18-23 5v-6, 8-9 2,5-3

erőteljes,gyors

– 'Marie Boisselot'

(syn: C . 'Mme LeCoultre')

2 vagy 3

P.

krémfehér

15-20

6, 8-9

2,5-3

erőteljes

– 'Markham’s Pink' 1

teltvirágú,harang alakú,rózsaszín

5 4v-5 2-2,5 mérsékelt

– 'Monte Cassino' 2 vagy 3

bársonyoslilás-piros

15-20 6-8 2,5-3 erőteljes

Hibridcsoportok rövidítései: J. = Jackmanii; P. = Patens; L. = Lanuginosa; V. = Viticella


Latin név

Metszésicsoport

Hibridcsopor t

Virágszín

Virágátmérő(cm)

Virágzásiidő

Magasság(m)

Növekedésierély

Clematis 'Moonlight'(syn: 'Yellow Queen')

2 krémsárga 15-20 6-7(8) 2,5-3 erőteljes

– 'Mrs. N. Thompson' 2 P. lila, bordócsíkkal

12-15 5v-6,9 2-2,5 mérsékelt

– 'Multi Blue'

2

P.

telt-kék

10-12

5-8

2-2,5

mérsékelt

– 'Nelly Moser' 2 L.

világosrózsaszín,sötétrózsaszíncsíkkal

15-20 5v-6, 8-9 2,5-3 erőteljes

– 'Niobe' 2 vagy 3 J. vörös 12-15 6, 8-9 2-2,5 mérsékelt

– 'Pink Fantasy' 2 vagy 3

rózsaszín,sötétrózsaszíncsíkkal

12-14 6-9 2-2,5 mérsékelt

– 'Polish Spirit'

3

V

sötétkék

5-6

6-9

3-4

erőteljes




cdxxiv


– 'Rhapsody' 3 indigókék 10-12 6-9 2,5-3 erőteljes

– 'Rouge Cardinal' 2 J bíborvörös 15-20 6-9 2-3 erőteljes

– 'Sir Garnet

Wolseley'

2

püspöklila

12-15

5-6, 8-9

2-2,5

mérsékelt

– 'Snow Queen' 2 kékesfehér 15-18 5v-6, 8-9 2-2,5 mérsékelt

– 'Star of India' 3 J. kékeslila

bordó csíkkal 10-12 6-9 3-3,5 erőteljes

– 'Sunset' 2 liláspiros 10-12 6-9 2-2,5 mérsékelt

– 'The President' 2 P. sötétkék 15-17 5v-6, 8-9 2,5-3 erőteljes

– 'Ville de Lyon'

3

V.

cseresznyepiro

s

10-15

6-9

3-3,5

erőteljes

– 'Warsawska Nike'

(syn: C . 'Warsaw

Nike') 3 V. bordó 12-15 6-9 2-2,5 mérsékelt

– 'Westerplatte' 2 vagy 3

bársonyossötétvörös

10-12 6-8 1-1,8 kompakt

– 'Xerxes' 3 P

sötétkék, bíborcsíkkal

12-15 6-9 2-3 erős

– montana 'Rubens'(syn: C. montana var.

rubens) 1 rózsaszín 5-6 5 8-10

nagyon

erőteljes

– texensis 'PrincessDiana' (syn: 'The

Princess of Wales') 3

tulipán alakú,sötétrózsaszín

6 5v-9 2-2,5 erőteljes

– viticella 'Betty

Corning' 3

harang alakú,liláskék

5-6 6-9 2,5-3

erőteljeskúszó

– – 'Mme Julia

Correvon'

3

piros

7-10

6-9

3-4

erőteljes

Hibridcsoportok rövidítései: J. = Jackmanii; P. = Patens; L. = Lanuginosa; V. = Viticella

Az 1 – 2 –3. metszési csoport leírása az Egyéb nagyvirágú Clematis hibridek c. fejezetben található.

9. A fontosabb Fraxinus fajok fajtái (9. táblázat)

9. táblázat - -

Latin név

Koronafor

ma

Magass

ág (m)

Széless

ég (m)

Növekedé

si erély

Hasonló fajták




cdxxv


Fraxinus americana

– – 'Autumn

Purple' tojásdad 15-18 10-12 közepes

Fraxinus americana,

'Champaign County'

– – 'ChampaignCounty'

gömbölyded

15-18 10-12 közepes

Fraxinus americana,

'Autumn Purple', F. pennsylvanica

'Urbanite'

Fraxinus excelsior

– – 'Altena' tompa kúp 20-25 12-15 közepes

'Atlas', 'Eldik','Geessink', 'Eureka',

'Grift', 'Westhof's

Glorie'

– – 'Atlas' boltozatos 15-20 8-12 közepes

'Altena', 'Eldik','Eureka', 'Geessink',

'Grift', 'Westhof's

Glorie'

– – 'Aurea' tojásdad 5-8 4-6 gyenge 'Jaspidea'

– – 'Crispa' torz, állógömb

3-5 3-5 gyenge

– – 'Diversifolia'

('Monophylla')

tömötttojásdad

15-20 10-15 közepes

– – 'Eldik' 18-20 10-15 közepes

'Altena', 'Atlas',

'Eureka', 'Geessink',

'Grift', 'Westhof's

Glorie'

– – 'Eureka' gömbölyded

20-25 15-17 erős

'Altena', 'Atlas','Eldik', 'Geessink',

'Grift', 'Westhof's

Glorie'

– – 'Geessink' gömbölyded


'Altena', 'Atlas',

'Eldik', 'Eureka',

'Grift', Fraxinus

angustifolia

'Raywood'

– – 'Grift' 18-20 10-12

közepesengyenge

'Altena', 'Atlas',

'Eldik', 'Eureka',

'Geessink', 'Westhof's

Glorie'

– – 'HeterophyllaPendula'

csüngő közepes 'Pendula'

– – 'Jaspidea' tojásdad, 10-15 5-8 középerős 'Aurea'




cdxxvi


boltozatos

– – 'Nana' lapítottgömb


– – 'Pendula'

csüngő

8-10

8-10

közepes

'HeterophyllaPendula'

– – 'Westhof's

Glorie'

gömbölyded

20-25 10-12 erős

'Altena', 'Atlas',

'Eldik', 'Eureka',

'Geessink', 'Grift'

Fraxinus pennsylvanica

– – 'Aerial' széles,tömöttoszlop

9-12 4-5 közepes

Fraxinus pennsylvanica,

'Bergesson', 'Marshall

Seedless', 'Patmore',

'Summit', 'Zundert'

– – 'Aucubifolia' boltozott 8-9 5-6 gyenge

az egyetlen sárgán pettyezett levelű fajta

– – 'Bergeson' tojásdad 15-20 10-12 középerős


'Aerial', 'Marshall

Seedless', 'Patmore',

'Summit', 'Zundert'

– – 'MarshallSeedless'

tojásdad 15-17 10-12 közepes

Fraxinus

pennsylvanica,'Aerial', 'Bergesson',

'Patmore', 'Summit',

'Zundert'

– – 'Patmore' tojásdad 15-18 10-12 középerős


'Aerial', 'Bergesson',

'Marshall Seedless','Summit', 'Zundert'

– – 'Summit'

tojásdad

16-18

12-14

erős



'Marshall Seedless',

'Patmore', 'Zundert'

– – 'Urbanite' tompa kúp 15-17 10-12 középerős Fraxinus americana

'Champaign County'


Latin név Koronaforma

Magass

ág (m)

Szélesség

(m)

növekedési erély

Hasonló fajták




cdxxvii


Fraxinus

pennsylvanica

'Zundert'

tojásdad majd boltozott




'Marshall Seedless',

'Patmore', 'Summit'

Fraxinus

angustifolia

'Elegantissima' kerekded 8-10 7-8 gyenge

'Raywood', 'Tahi',

'Tekeres', 'Pleinweg'

– – 'Pleinweg' széles oszlop,majd tojásdad

12-15 8-9 közepes 'Raywood','Elegantissima',

'Tahi', 'Tekeres'

– – 'Raywood' tojásdad, majdgömbölyded

20-25 10-15 középerős 'Elegantissima',

'Tahi', 'Tekeres',

'Pleinweg'

– – 'Tahi' kerekded 20-25 10-14 erős

'Raywood','Elegantissima',

'Tekeres', 'Pleinweg'

– – 'Tekeres' tojásdad 20-25 10-14 erős

'Raywood','Elegantissima',

'Tahi', 'Pleinweg'

9.1. Az egymáshoz igen hasonló Fraxinus fajták részletes jellemzése

Fraxinus americana

Nemesítésénél elsődleges szempont volt az erőteljes, egyenes törzs, az átmenő sudár, az intenzív (többnyire bíboros) őszi lombszín, valamint a termésnélküliség. Ez utóbbi feltételnek néhány fajta már nem tesz eleget,mivel az idő múlásával elvénült, termőre fordult. A fontosabb fajták jellemzése az alábbi:

– – 'Autumn Purple' – Koronája tojásdad alakú. Vörösbarna, nem csúcsos rügy, levélnyél rövid, lilásbarnás,tompán fűrészes, a fonákon kidomborodó erek, a főér lilás. Őszi lombszíne bíborvörös.

– – 'Champaign County' – Koronája gömbölyded. Vastag, hamvas vessző, sötétbarna rügy, a végálló rügycsúcsos. A levél széle szinte ép, a levélnyél, főér lilászöld.

– – 'Urbanite' – Lásd F. pennsylvanica 'Urbanite'.

Fraxinus angustifolia

Fajtáit felálló ágrendszer és tömött, kezdetben tojás, majd az idő múlásával gömb alakúvá szélesedő korona jellemzi. Elvileg meddőek (nem hoznak termést), ám az elöregedéssel ez valószínűleg változni fog. (A'Raywood' fajta már terem). Lombjuk sokáig fennmarad, novemberben fénylő, sötét bíborvörösre vált.

Az egyes fajták jellemzése az alábbi:

– – 'Elegantissima' – Koronája gömbölyded alakú. Sötétbarna, szinte fekete rügy, gyakran 3-as örvökben, vesszősűrűn paraszemölcsös. Világos sárgászöld levél, nagyon keskeny szinte fűzszerű, a fonák az erek menténteljesen kopasz.

– – 'Pleinweg' – Koronája széles oszlop, majd tojásdad alakú. Zöldesszürke vessző, világosbarna, elálló rügy.

Matt világoszöld, bőrszerű levél, 7-11 levélke, a végálló levélke hosszú levélkenyelű, a fonák a levélke alapjánálfehéren gyapjas.




cdxxviii


– – 'Raywood' – Koronája tojásdad, majd gömbölyded alakú. A kéreg fiatalon sötétszürke, sima, paraszemölcsös, a téli vessző fényes szürkés olajzöld, barna rügy. Bronzospiros levelekkel fakad, a mélyzöld,fényes ülő levélkék gyakran 3-as örvökben, finoman nyújtottan fűrészesek, a főér mellett molyhosak. Bordó őszilombszín, termése bordós.

– – 'Tahi' – Koronája gömbölyded alakú. Vékony, szürkés, sűrűn lenticellás vessző, vörösbarna rügy gyakran

3-as örvökben, tompán csúcsos végálló rügy. Kihajtáskor bronzos vitorla, fényes sötétzöld levelek, durvánfűrészesen fogazottak, a hosszú levélkék egymástól távol állnak.

– – 'Tekeres' – Gyors növekedésű. Koronája kezdetben kúp, majd tojás alakú. Fekete rügy, a keskeny lándzsáslevelek középzöldek, mattak, alig fogazott levélkékkel. Őszi lombszín barnászöld.

Fraxinus excelsior

A kőrisek közül elsőként a Fraxinus excelsiorból ültettek és szaporítottak névvel ellátott fajtákat. A legelsőhagyományos fajták szelekciója az 1700-as évek végén indult. Ekkor (még) a különleges megjelenés volt a főszempont: csüngő vagy gömb korona, színes (sárga) lomb, illetve vessző. A második nemesítési irányzat az

1900-as évek közepén vette kezdetét, akkor, amikor a F. excelsior mint utcai sorfa került egyre inkább előtérbe.Ez utóbbi korszakban előállított fajták közös jellemzője a gyors törzsnevelés, valamint a jó koronaszerkezet(felálló ágrendszer, átmenő sudár, tojásdad vagy gömbölyded forma).

Őszi lombszínében a F. excelsior elmarad a F. americana, F. pennsylvanica és a F. angustifoliahoz képest.Levele ősszel többnyire zölden hullik le, legfeljebb 5-10 napra ölt sárga vagy sárgászöld színt. Előnyük viszont

a jó lombtartás (csaknem 3 héttel tovább, mint a F. pennsylvanica vagy a F. americana), mely téren csupán a F .

angustifolia közelíti vagy előzi meg. Az egyes fajták jellemzése az alábbi:

1. Kisméretű gömbkoronájúak

– – 'Crispa' – Torz álló gömb. A fiatal vesszők vastagok, rövid ízközök, méregzöld levélkék erősen görbültek,tompa vagy kicsípett csúcsúak.

– – 'Nana' – Lapított gömb alakú. Kisebb levél, mint alapfajnál, 9-11 sűrűn elálló, szálkásan fűrészes sötétzöldlevélke, a csúcslevél hosszan elkeskenyedő vállú.

2. Csüngő koronájúak

– – 'Heterophylla Pendula' – Ritkább korona, kevesebb elágazás, a vessző szürkébb, sötétebb rügy, egy levélkéjűlevelek.

– – 'Pendula' – Koronája sűrűbb, mint a 'Heterophylla Pendula'-é a csúcsrügy a koronából kifelé mutat, avesszőtől elálló, fekete. A vitorla sötétbíbor, hosszú levélnyél, durván fűrészes, gyűrt felületű, páratlanulszárnyasan összetett a levél.

3. Sárga lombúak

– – 'Aurea' – Sűrű ízközű, a rügyek koromfeketék, gyakran 3-as örvökben állnak. Kerek paraszemölcsök a

vesszőn, a kéreg sárga. Világos sárgászöld levélkéi, keskeny lándzsásak.

– – 'Jaspidea' – A vesszőtől elálló, gömbölyded fekete rügy, kevés paraszemölcs van a vesszőn az ízközökhossza közel azonos. A téli vessző bronzosan színeződhet, a hajtás kérge sárga, gyakran zöld csíkokkal. Levelenagy, 13 levélkéjű, szélesebb mint az 'Aurea'-é.

4. Utcai sorfának nemesítettek, tojásdad vagy gömbölyded koronával

– – 'Altena' – A csúcsrügy püspöksapkaszerű, sárgásszürke vesszőjű. A világos levél durván fogazott, alevélnyél az ízesülésnél lilás.

– – 'Atlas' – Ritkább ágrendszer, sötétszürke kéreg. Kihajtás bronzos, keskenyebb, hosszabb, határozottanfogazott a levélke, a levélnyél az ízesülésnél zöld.

– – 'Eldik' – A csúcsrügy alatt bunkószerűen duzzadt, a vessző a rügynél nem laposodik el. A sötétzöld, nagylevél széles, mélyen fűrészelt szélű, a levélkék enyhén csavarodottak.




cdxxix


– – 'Eureka' – Ritka korona, világosbarna vessző, fehér lenticellákkal, a levélnyélalapnál 2 kicsi, egyenes bordavan. A fényes sötétzöld levélkék szorosan, szinte nyél nélkül ülnek, fűrészesebbek, mint a 'Westhof’s Glory'-é.

– – 'Grift' – Fénylőzöld levele világosabb, mint 'Westhof’s Glory'-é, 7-9 levélkéjű, a csúcslevélke viszonylagnagy, a főér barnásan molyhos.

– – 'Westhof's Glorie' – A virágban sötétlila portokok vannak. A fényes sötétzöld, sima, enyhén hullámos, szinteépszélű, kicsit tompán fűrészes levélkék széle is hullámos. A levélalapnál nincs kiugró széllebeny, a levelekszabályosan hegyesszögben állnak.

Fraxinus pennsylvanica

Nemesítési szempontjai (ezért fajtái is) hasonlóak voltak, mint a F. americana esetében, azzal a főkülönbséggel, hogy a fajták őszi lombszíne (a kétséges hovatartozású 'Urbanite' fajtája kivételével) többnyiresárga. Hátrányuk a korai lombhullás.

A fontosabb f ajták jellemzése az alábbi:

– – 'Aerial' – Koronája széles, tömött, oszlop alakú. Csillogó élénkzöld, tömött levél, citromsárga őszi lombszín.

– – 'Aucubifolia' – Koronája boltozott. A bőrszerű zöldessárga levél sárgán pettyezett, 5-7 levélke ülő, a végállókivételével. Vörösbarna rügy, a hajtás szőrős.

– – 'Bergesson' – Koronája tojásdad alakú. Vörösbarna vessző, sűrűn kerek paraszemölcsös, világosbarna, nagycsúcsrügy. Sárgás vitorla, fénylő sötétzöld 7 levélke, a levélnyél, főér zöld. Őszi lombszíne sárga.

– – 'Marshall Seedless' – Koronája tojásdad alakú. Durván parás kéreg, sima, fényes, sötétzöld levél, a fonákmolyhos. Ez a fajta, nevével ellentétben sokat terem (bevénült). Hajlamos az Y elágazásra. Őszi lombszínesárga.

– – 'Patmore' – Koronája tojásdad alakú. Törzse sötét, sima, majd laposan barázdált, a vesszőn kerek lenticellák.A hajtáscsúcs sárgászöld, a hajtás és a levelek fonáka erősen molyhos, gyakran a csúcslevélke is ülő, 5 -7

levélkéjű. Rozsdabarna, tompán kúpos rügyű, virágzata bíbor színű.

– – 'Summit' – Koronája tojásdad alakú. A fiatal vesszők, ágak lenticella nélküliek. 5-9 levélke, fényesközépzöld. Őszi lombszíne sárga.

– – 'Urbanite' – Koronája tompa kúp alakú. Vesszői ezüstösen hamvasak, vastagok, hengeresek a rügynél is,csúcsrügyei nagyok, gömbölyűek, élénk barnák. Bőrszerű, nagy levelei felül fénylő, sötétzöldek alul hamvasak,kopaszak. Az ép szélű, nyeles levelek (ősszel fénylő lilásvörösek) sokáig a fán maradnak. Bár hivatalosan a F.

pennsylvanica-hoz sorolják, valójában a F. americana fajhoz tartozik.

– – 'Zundert' – Koronája tojásdad, majd boltozott alakú. Rügyei világosbarnák, a vesszőn ovális lenticellák, 7 -9

levélke rövid levélnyélen ül, felül fényes sötétzöld, a vitorla enyhén bronzos, a levélke a főér mellett szőrös.Zöldes virágzatú.

10. A fontosabb Malus fajok és fajták (10. táblázat)

10. táblázat - -

Név

Koronafor ma,

magasság/ szélesség

(m)

Levél Virág színe és teltsége Termés

színe

alakja ahosszúhajtásokon

bimbóban nyílásban színe

átmérő

(cm)

acsésze fakadás

kor

vegetációban

Malus baccata

széles kúp3-4 / 2-4

világoszöld

fényesvilágoszöld

tagolatlan

fehér

fehér

sárga, piros

1

lehulló




cdxxx


folttal

– – 'Gracilis' terebélyes,5 / 5-5,5

fényeszöld

fényeszöld

keskeny,tagolatlan

sötétrózsaszín

3-4 cmátmérőjű,

fehér

sárga,narancss

árga

1

lehulló

– – 'Street

Parade' terebélyes,6 / 3-3,5

zöld fényeszöld

tojásdad,tagolatlan

halványrózsaszín

fehér

fénylővörös,

gömbölyded

1,5

lehull

ó

Malus

coronaria

'Charlotte'

terebélyes,5-7 / 4-6

zöld zöld

tölgylevélszerűenkaréjos

rózsaszín

halványrózsaszín-fehér

zöldessár ga

4-5

marad

ó

Malus floribunda

terebélyes,6 / 5-6

zöld sötétzöld

4-8 cm-es, ±tagolt

rózsaszín

halványrózsaszín,

fehér, apró

sárga, piros

folttal 1

lehulló

Malus halliana 3 / 3

barnás-vörös

zöld

keskeny,tagolatlan

sötétpiros

sötétrózsaszín, félig telt

vörösbar na

0,7

lehulló

Malus

niedzwetzkyana

terebélyes,4 / 8

pirosló zöld tagolatlan piros

piros,

egyszerű

piros 5-6

marad

ó

Malus prattii 6 / 5 vöröslő bronzos


rózsaszín fehér vörös 1-1,5

marad

ó

Malus ×purpurea

(gyűjtőnév)

terebélyes,4-7 / 3-4

barnásvörös

bronzos

vörös


bíborvörös

4 cm

átmérőjű,

vörös

sötétlilásvörö

s

2,5

marad

ó

Malus sargentii(syn. Malus

toringo var.

sargentii)

ernyő, félgömb,

1,5 / 2

zöld zöld hármasan karéjos fehér fehér,

egyszerű

sötétvörös

1

lehull

ó

– – 'Gyöngyvér' terebélyes,

1,5 / 2

zöld zöld hármasan karéjos fehér fehér,

egyszerű

sötétvörös

1

lehull

ó

Malus

spectabilis

tojásdad, 8/ 7

zöld zöld széles, tagolatlan rózsaszín

fehér,egyszerű

aranysár ga

2,5

marad

ó

– – 'Plena' tölcséres,4-5 / 5-6

zöld zöld

keskeny

elliptikus,

tagolatlan

sötétrózsaszín

halványrózsaszín, telt

narancsb

arna,

érdesfelületű

1,5

lehulló

Malus

sylvestris

széles kúp,6-8 / 4-5

fénylőzöld ovális-tojásdad

világosrózsaszín

fehér zöldessár

ga

3-4

marad

ó

Malus toringo 'Tina' (syn: M .

sargentii 'Tina')

tömött,elterülő, 3

/ 2

zöld zöld 3-as tagolt sötétrózsasz

ín

világosrózsaszín, fehér

sárgásvörös

1,5

lehulló

Malus

tschonoskii kúpos, 8-

10 / 4-6

halványzöld

szürkészöld

széles ovális,durván fogazott

halványrózsaszín

fehér sárgásbar

na

2-3

marad

ó




cdxxxi


Malus × zumi terebélyes

7 / 7

zöld zöld hármasan karéjos rózsaszín

fehér,egyszerű

piros,sárga

1

lehulló


Név

Koronafor ma,

magasság /szélesség

(m)


színe

alakja ahosszúhajtásokon


átmérő

(cm)

acsésze fakadás

kor vegetáci

óban

Malus × zumi 'Calocarpa'

terebélyes7 / 7

zöld zöld hármasan karéjos rózsaszín

fehér,egyszerű

piros 1

lehulló

Malus 'Adams' kerekded,4-6 / 5-5,5

bronzos

halványzöld

tojásdad, tagolatlan vörös

4-5 cm

átmérőjű,sötét

rózsaszín

kárminvörös,

gömbölyű

1,5

marad

ó

– 'Adirondack' széles

oszlop, 4 /

2-3

sötétzöld

sötétzöld

keskeny, hosszúkás

lilásrózsaszín

4 cm

átmérőjű,fehér

narancsv

örös

1

– 'Butterball' 4-5 / 5-5,5

halványzöld

zöld

széles tojásdad, néhatagolt

rózsaszín fehér aranysár

ga

3-4

lehull

ó

– 'Cheal’sWeeping'

csüngő, 5-

6 / 3-4

bronzos

zöld

hosszúkás

liláspiros

halvány

téglavörös

bordó

2,5-3

lehull

ó

– 'Coccinella' 4-5 / 4-5 piros bronzos hosszúkás liláspiros

halványtéglavörös

bordó 2,5-3

lehulló

– 'Coralcole'

('Coralburst')

gömbölyded, tömött,3-4 / 2-3

zöld zöld hosszúkás rózsaszín

halványrózsaszín

bordó 1-1,5

– 'Dolgo' terebélyes,5-7 / 4-6

bronzos

zöld

zöld tagolatlan fehér fehér téglapiro

s

3

lehull

ó

– 'Echtermeyer'

csüngő, 3 /3-4

bronzoszöld

zöld

tagolatlan

piros

sötétrózsaszín

piros

2

maradó

– 'Eleyi'

terebélyes,6-7 / 4,5-

5,5

vörös bronzos hosszúkás sötétvörös borvörös

sötétvörös

2

maradó

– 'Evelyn' terebélyes,3-5 / 3-5

vörös bronzos

hosszúkás tojásdad,karéjos

rózsaszín

sötétrózsaszín

zöldessár ga és piros

3

marad

ó

– 'Evereste' terebélyes,

5-6 / 4-5,5

zöld

sötétzöl

d

ovális, 6-8 cm

sötétlilás

rózsaszín

fehér narancsv

örös

2,5

marad

ó




cdxxxii


– 'GoldenHornet'

terebélyes,6 / 4-5

zöld frisszöld ovális, tagolatlan

sötétlilásrózsaszín

halványlilásfehér

aranysár ga

2,5

lehulló

– 'Hillieri'

5-7 / 6-7

zöld

zöld

elliptikus, sötétzöld

vörös, kései

3 cmátmérőjű,

rózsaszín,féltelt

vörösess

árga

2

marad

ó

– 'Hopa' terebélyes,4-6 / 3-4

bronzos

vöröslő-

zöld

ovális, tagolatlan

kárminvörös

4 cm

átmérőjű,sötétlilásrózsaszín

halványvörös

2-3

marad

ó v. ±lehull

ó

– 'John Downie' tojásdad, 6

/ 4-5,5

zöld

fénylőzöld

tojásdad, tagolatlan

halványrózsaszín

4-5 cm

átmérőjű,fehér

Sárga,narancsv

örösfolttal

3-4

marad

ó


Név

Koronafor

ma,

magasság /szélesség

(m)


színe

alakja a

hosszúhajtásokon


átmérő

(cm)

a

csésze fakadáskor

vegetációban

Malus 'Liset'


4,5

sötétvörös

bronzoszöld

ovális, tojásdad, 2-3karéjú

lilássötétvörös,

barnás

3-4 cm

átmérőjű,lilásrózsaszín

gömböly

ded,lilásbord

ó

1,5

maradó

– 'Piroska' csüngő, 5 /

4

bronzo

s

vöröslőzöld

tagolatlan bíbor vörös vörös 2

marad

ó

– 'Professor

Sprenger'


4,5

zöld zöld

ovális, hármasankaréjos

sötétrózsaszín

4,5 cm

átmérőjű,fehér,

egyszerű

narancsv

örös

1,5

lehull

ó

– 'Profusion' váza, 6-7 /

4-5

vöröslő

vöröslő-

zöld

6-10 cm-es, oválisnéha 3-asan tagolt

mélyvörös

4 cmátmérőjű,sötét lilás-

vörös

sötétvörös,

vérvörös

1,5

marad

ó

– 'Radiant' terebélyes,

4-6

bronzv

örös

zöld tagolatlan mélyvörös

2-3 cm

átmérőjű,rózsaszín

hosszúkás, piros

1

marad

ó

– 'Red Jade' csüngő, 3-

4 / 6-8

zöld

halványzöld

ovális, hármasankaréjos

lilásrózsaszín

3-4 cmátmérőjű,

fehér

fénylővörös

1-1,5

lehull

ó

– 'Red Sentinel' terebélyes,5-6 / 4-5

bronzo

s

zöld tojásdad

halványlilás

4 cm

átmérőjű,ibolyásv

örös

2,5

részben




cdxxxiii


hófehér lehull

ó

– 'Roberts' terebélyes,5-6 / 5-6

vörös

bronzos

zöld

tojásdad, tagolatlan bíborvörös vörös

feketésvörös

6-8

marad

ó

– 'Royalty' széles kúp,5-6 / 3-4

sötétvörös

barnásvörös

elliptikus, tagolatlan bíborvörös borvörös

sötétvörös

1,5

marad

ó

– 'Rudolph' 5-6 / 3,5-

4,5

bronzv

örös

sötétzöld

ovális, 6-8 cm barnáslila

sötétlilásrózsaszín

narancso

s

1,5-2

– 'Pom’zai' ='Courtabri'

3-4 / 2,5 zöld

halványzöld

kicsi, tagolatlan 2,5-

3,5 cm

vörös

halványvör ös-

rózsaszín

sárga,narancss

árgafoltos

2

lehull

ó

– 'Selkirk'

széles

felálló,későbbernyős

bronzpiros

pirosaszöld

rózsaszín,egyszerűv. féltelt

fénylő bíbor

2,5-3

– 'Striped

Beauty'

('Gorgeous')

6 / 6 zöld zöld tagolatlan fehér fehér,

egyszerű

sötétvörös, sárgán

csíkos 2,5

lehull

ó

– 'Van Eseltine' tölcséres, 6

/ 4

zöld

sötétzöld

tagolatlan

halványpir os

sötétrózsaszín, félig telt

sárgászöld,

parásodó

1,5-2

lehull

ó

– 'Winter Gold' terebélyes,6-7 / 4,5-5

zöld

fénylőzöld

3-5-ös tagolt rózsaszín fehér világoszöldessár ga

1,5

jórésztlehull

ó

11. A fontosabb lombhullató Prunus fajok és fajták(11. táblázat)

11. táblázat - -

Név

Alnemzetség

Koronaforma,

magasság /szélesség (m)

Levél színe Virág színe és teltsége Termés

színe,átmérője(cm)

kihajtásk or

nyáron bimbóban nyilásban

Prunus'Accolade'

Cerasus

tölcséreskoronájú,6-7 / 4-6

zöld zöld

sötétrózsaszín

lilásrózsaszín,félig-telt

–

Prunus armeniaca

Armeniaca

kúpos v.széles kúpos

v. boltozott, 5-

10 / 5-12

zöld zöld

halványrózsaszín

fehér narancssár ga, 3-6

Prunus

avium Cerasus

boltozott, 10-

12 / 10-15

zöld sötétzöld fehér fehér feketéspir os, 2




cdxxxiv


– – 'Plena' Cerasus

boltozott, 15-20

zöld sötétzöld fehér fehér, telt –

Prunus besseyi

Cerasus

gömbölyded,1 / 3

zöld szürkészöld fehér fehér feketésbor dó, 1,5

Prunus ×blireana

Prunus

gömbölyded,3-5 / 4-6

barnásvörös

vörösesbarna

sötétrózsaszín

rózsaszín,féligtelt

–

Prunus

cerasifera Prunus


zöld zöld zöldesfehér fehér sárga v.vörös, 2-3

– – 'Atropurpure

a' Prunus


sárgásvörös

vörös

sötétrózsaszín

rózsaszín

sötétvörös, 2-3

– – 'Hessei'

Prunus

gömbölyded,

3,5-4 / 4-5

vörös

sötétvörös, rózsaszín

és sárga tarka

sötétrózsaszí

n

rózsaszín

vörös, 2-

2,5

– – 'Nigra' Prunus


barnásvörös

feketéspiros sötétrózsaszí

n

rózsaszín

sötétvörös, 2-3

– – 'Pendula' Prunus

csüngő ágú, 4-6 / 4-6

zöld zöld fehér fehér vörös, 2-3

– – 'Woodii' Prunus


barnásvörös

sötétpiros

sötétrózsaszín

sötétrózsaszín

sötétvörös, 2-3

Prunus

cerasus

Cerasus

gömbölyded,

5-8 / 5-9

zöld zöld, fénylő fehér fehér sötétpiros,

1,5-2

– – 'Plena' Cerasus


zöld zöld, fénylő fehér fehér, féligtelt –

– – 'Umbraculife

ra' Cerasus

gömb, 3-4 / 4-5

zöld zöld, fénylő fehér fehér sötétvörös, 1,5-2

Prunus ×cistena

Cerasus

tojásdad, 2-2,5

/ 2-2,5

vörös élénk fénylővörös

halványrózsaszín

fehér sötétvörös, 2

Prunus davidiana

Amygdalus

ernyős, 3-10 /5-12

világoszöld

sötétzöld

halványrózsaszín

halványrózsaszín

sárgás,szőrös, 3

Prunus ×davidiopersic

a

Persica

ernyős, 4-6 /6-12

világoszöld

szürkészöld rózsaszín rózsaszín

szürke,szőrös, 3-

5

– – 'Tavasz

Hírnöke' Persica

ernyős, 4-6 /

6-12

világoszöld

szürkészöld rózsaszín rózsaszín


5

Prunus

dulcis

Amygdal

us

tojásdad, 4-6 /

6-10

világosz

öld

világoszöld

rózsaszín

fehér –

halványrózsaszín

szürke,

szőrös, 3-6




cdxxxv


– – var.

amara

Amygdal

us

tojásdad, 4-6 /

6-10

világoszöld

világoszöld rózsaszín

fehér – halványrózsaszí

n


6

– – 'Balaton'

Amygdalus

oszlopos 3-5 /1-2

világoszöld

szürkészöld

fehér

fehér

szürke,

szőrös, 3-6

– – 'Rosea

Plena' Amygdal

us

ernyős, 5-7 /

6-10

világoszöld

szürkészöld

sötétrózsaszín

sötétrózsaszín,telt

–


Név

Alnemze

tség

Koronaforma,


Levél színe Virág színe és teltsége Termésszíne,

átmérője

(cm)

kihajtásk

or


Prunus

fruticosa

Cerasus 1-1,5 / 2-5 zöld fénylő sötétzöld fehér fehér meggypir

os, 0,6-1

– – 'Globosa' Cerasus

gömb, 3,5-4,5

/ 2,5-3

zöld sötétzöld, fénylő fehér fehér

Prunus

glandulosa Cerasus

gömbölyded,sarjakkal

terjedő tövű,1-1,5 / 1-2

világoszöld

zöld fehér fehér piros, 1-1,2

– – 'Alba

Plena' Cerasus



zöld zöld fehér hófehér, telt -

– – 'RoseaPlena'

Cerasus



zöld zöld

sötétrózsaszín

rózsaszín, telt -

– 'Hollywood'

( – cerasifera

'Hollywood')

Prunus


pirosló

hajtáscsúcsa

rózsaszín, lejjebbzöldes

halványvörös

sötétrózsaszín

(4-5 cm), néhaféltelt

piros, 5-6,

kevesetterem

Prunus

kurilensis Cerasus

gömbölyded,1 / 1

zöld zöld fehér fehér vagy

halványrózsaszín

feketésbor dó, 0,7

– – 'Brilliant' Cerasus

gömbölyded,1,5-2 / 1,5

zöld zöld fehér hófehér,

egyszerű, 3 cmátmérőjű

Prunus

maackii

Padus

6-10 / 6-8

zöld

fényeszöld

fehér

fehér

fényesfek

ete, 0,5




cdxxxvi


Prunus

mahaleb Cerasus

terebélyes, 4-6

/ 4-6

zöld fénylőzöld fehér fehér, egyszerű,

1,5 cm

átmérőjű

fekete, 1

Prunus mandshurica

Armeniaca

széles kúpos,

5-6(-20) / 6-8(-15)

zöld

zöld

rózsaszín

halványrózsaszín

sárga, 2,5

Prunus

maximowiczi

i

Cerasus 5-10 / 6-12 üdezöld zöld fehér fehér fekete, 0,5

Prunus

mume

Armenia

ca

széles kúpos,4-6 / 3-5

zöld zöld rózsaszín

halványrózsaszín, fehér

sárga

– – 'Alphandii'

Armenia

ca


zöld zöld

sötétrózsaszín

rózsaszín, telt,nagy

–

– – 'Kenkyoh'

Armeniaca


zöld zöld rózsaszín rózsaszín, apró

– – 'Omoi-no-mama'

Armeniaca


zöld zöld

halványrózsaszín

fehér, apró

Prunus

nigra Prunus

keskeny, 6-9 /

5-8

zöld sötétzöld fehér fehér, elnyílva

rózsaszín

narancsvörös, 2-3

– 'Okame' Cerasus

keskeny, 3-4 /

1-2

bronzos zöld

sötétrózsaszín

sötétrózsaszín – kárminvörös, 2-

2,5 cm

Prunus padus

Padus

kúpos, 10-15 /5-10

zöld mattzöld fehér fehér

fürtvirágzat fekete, 0,6

– – 'Albertii' Padus

kúpos, 4-7 /2,5-5

zöld zöld fehér teltfürtű,hófehér

fekete, 0,6

– – 'Aurora' Padus

kúpos, 4-6 / 4-

5

piros sötétvörös

sötétrózsaszín

sötétrózsaszín fekete, 0,6

– – 'Colorata' Padus

kúpos, 6-8 / 4-

6

bronzos lilásrózsaszín rózsaszín rózsaszín fekete, 0,6


Név

Alnemzetség

Koronaforma,



átmérője(cm)

kihajtásk or


Prunus

padus 'RózsaszínMájus'

Padus

kúpos, 6-8 / 4-

6

bronzos halványpiros rózsaszín rózsaszín fekete, 0,6




cdxxxvii


– 'Pandora' Cerasus


bronzos sötétzöld

halványrózsaszín

fehér, egyszerű,3 cm átmérőjű

piros,apró,csereszny

eszerű,ritkán

terem

Prunus pennsylvanic

a

Cerasus 5-12 / 4-10 zöld fényeszöld fehér fehér piros, 0,6

Prunus

persica

Persica

ernyős, 3-6 /

4-7

üdezöld zöld rózsaszín

rózsaszín vagy piros

sárgáspiros, 5-7

– – 'Duplex' Persica

ernyős, 3-4 /

4-5

üdezöld zöld rózsaszín

halványrózsaszín, féligtelt

–

– – 'Purpurea' Persica

ernyős, 3-4 /4-5

vörös

vörös

rózsaszín

rózsaszín

vörös, 4-6

– – 'Windle

Weeping' Persica

csüngő ágú, 3-

5 / 2-4

zöld zöld

sötétrózsaszín

sötétrózsaszín,féligtelt

zöld, 4-6

Prunus

prostrata Cerasus

terülő, 0,5-1 /

1

zöld felül zöld, alul fehér rózsaszín rózsaszín

feketéspir os, 1

Prunus

pumila Cerasus terülő, 1 / 3 zöld szürkészöld fehér fehér

feketésbor dó, 1

– – var.depressa

Cerasus

terülő, 0,5 / 5

zöld

szürkészöld

fehér

fehér

feketésbor dó, 1

– 'Rubin' Amygdal

us

ernyős

rubinvör ös

zöldespiros rózsaszín fehér

Prunus

salicina

Prunus 6-9 / 5-8 zöld világoszöld fehér fehér sárga,

piros, 5-7

Prunus

sargentii Cerasus 10-15 / 5-10 bronzos zöld rózsaszín rózsaszín

sötétpiros,1

Prunus serotina

Padus

kúpos, 10-15 /10-12

zöld

fényeszöld

fehér

fehér

sötétbordó, 0,8-1

Prunus serrulata

Cerasus

terebélyes,tölcséres,

gömb, 3 / 3

bronzos fényeszöld fehér fehér, telt feketésbor dó, 0,5

– – 'Amanogawa'

Cerasus

oszlopos, 3-5 /1-2

bronzos zöld rózsaszín

halványrózsaszín, telt

–

– – 'Fugenzo' Cerasus

ernyős, 3-5 /

4-6

bronzos zöld rózsaszín

rózsaszín,féligtelt

–

– – Cerasus tölcsér, 6-10 / bronzos zöld rózsaszín rózsaszín, –




cdxxxviii


'Hizakura' 6-12 féligtelt

– – 'Hokusai' Cerasus

terebélyes, 5-6/ 10-12

bronzos zöld

világosrózsaszín

világosrózsaszín, féligtelt

–

– – 'Horinji'

Cerasus

tojásdad, 4-5 /3-5

bronzos

zöld

világosrózsaszín


–

– – 'Ichiyo' Cerasus

terebélyes, 5-7

/ 4-6

bronzos zöld

világosrózsaszín


–

– – 'Jo-nioi' Cerasus

terebélyes, 5-7/ 5-8

sárgásbar na

zöld fehér fehér –

– – 'Kanzan' Cerasus

tölcsér, 8-12 /6-10

bronzos zöld

sötétrózsaszín

sötétrózsaszín,telt

–

– – 'Kiku-

shidare-

zakura'

Cerasus


bronzos

zöld

rózsaszín

rózsaszín, telt

–

– – 'Mikuruma-

gaeshi'

Cerasus

terebélyes, 4-6

/ 3-4

bronzos zöld rózsaszín rózsaszín –

– – 'Ojochin' Cerasus

tojásdad, 5-7 /3-5

bronzos zöld fehér fehéresrózsaszí

n

–


Név

Alnemze

tség

Koronaforma,magasság /

szélesség (m)


átmérője(cm)

kihajtásk or


Prunus

serrulata 'Pink

Perfection'

Cerasus

gömb, 8-10 /6-10

bronzos zöld rózsaszín rózsaszín, telt –

– – 'Royal

Burgundy'

Cerasus

kúpos, 6-8 / 4-

6

bronzvör

ös

bronzos, halvány

vörös

vöröslő

sötétrózsaszín,

telt

ritkán

terem

– – 'Shirofugen'

Cerasus

terebélyes, 7-9

/ 8-12

bronzos zöld rózsaszín fehér –

– – 'Shirotae' Cerasus

terebélyes, 3-4

/ 8-12

bronzos zöld fehér fehér, egyszerű

v. féligtelt –

– – 'Taihaku' Cerasus


rézvörös zöld fehér fehér –

– – 'Ukon' Cerasus

kúpos, 6-8 / 6-

8

bronzos zöld zöldesfehér sárgás, féligtelt –






cdxl


Prunus tomentosa

Amygdalus

gömb, 1-2 / 1-1,5

zöld szürkészöld rózsaszín

rózsaszínesfehér

piros, 1


Név

Alnemze

tség

Koronaforma,magasság /

szélesség (m)


átmérője(cm)

kihajtásk or


Prunustriloba

Amygdalus

gömb,sarjakkal

terjedő tövű,2-3 / 1,5-2,5

zöld sötétzöld

sötétrózsaszín

rózsaszín szürke, 1

– – 'Multiplex'

Amygdalus

gömb,

sarjakkalterjedő tövű,2-3 / 1,5-2,5

zöld

zöld

sötétrózsaszín

rózsaszín, telt,gömbös (2,5-3

cm) –

– – 'Rosenmund'

Amygdal

us

gömb,sarjakkal

terjedő tövű,2-3 / 1,5-2,5

zöld sötétzöld

sötétrózsaszín, tömött

rózsaszínféltelt, lapos (2-

2,5 cm)

igen szép,kényes

Prunus

virginiana 'Canada Red'

Padus

kúpos, 4-6 / 4-6

halványzöld

fénylőzöld, majd borvörös

krémfehér fehér, apró fekete, 1

– – 'Shubert' Padus


halványzöld

fénylőzöld, majd borvörös

krémfehér fehér, apró fekete, 1

Prunus ×yedoensis

Cerasus

terebélyes, 6-10 / 6-10

zöld zöld rózsaszín fehér fekete, 0,5

– – 'Moerheimii'

Cerasus


zöld zöld rózsaszín

rózsaszín, majdfehér

fekete, 0,5

– – 'Shidare-yoshino'

Cerasus

csüngő ágú,23-4 / 3-4

zöld zöld fehér fehér

12. A fontosabb Prunus laurocerasus fajták (12.táblázat)

12. táblázat - -

Név

Koronaformamagasság/

szélesség (m)

Növekedési erély

Levélszíne

Levél alakja, hossza /szélessége (cm)

Virágzatmérete;egyéb

jellemzői

Fagytűrés Megjegyzés

'Albaregia' gömbölyded,zárt, 1,5−2 /

közepes sötétzöld elliptikus jó




cdxli


1,5−2

'BarabitsSilver'

ellapuló, 1−1,2/ 1−1,5

gyenge tarka keskeny elliptikus

aligvirágzik

gyenge

'Barmstedt'

1−2/1,5-2,5

közepes

fénylősötétzöld

keskeny elliptikus

közepes

'Baumgärtner'

tojásdad, 2−3/1−2

erős

csillogózöld

széles elliptikus közepes gyenge,

közepes

„porcos” levelek,ősszel nehezen állle

'Camelliifolia'

robusztus, > 3 erős sötétzöld

széles elliptikus,visszahajló

gyenge gyenge

Angliábantermesztik

'Caucasica' felálló

ágrendszerű, >3 / 1−2

erős


elliptikus 13−20/3−4

középnagy

közepes a nagylevelűekbőla legtélállóbb

'Cherry

Brandy' Ívesen elhajló,

1−1,5 / 2−3

nagy

élénkzöld, matt

nagy:sok,

remontál közepes kihajtáskor bronzos

'Etna'

szélesgömbölyded,1,5−2 / 1,5−2

fénylőélénkzöld

visszás tojásdad,10−10,5/4,5−5

zárt;hosszúfürtök

közepes kihajtáskor bronzosnarancs


Név

Koronaforma

magasság/szélesség (m)

Növekedési erély

Levélszíne



jellemzői


'GreenMarble'

2−3 / 1−2 erős


elliptikus 12−15/4−5 közepes

'GreenStar'

elfekvő közepes fénylő

sötétzöld

13−16/3−4

'Grüner

Teppich'('ZöldSzőnyeg')

elfekvő, 0,8−1/ 3−4

erős

fénylőélénkzöld

elliptikus 7−9/2−3

közepes;kevesetnyílik

jó

talajtakaró, idővel a

közepekikopaszodik

'Herbergii' 2−3 / 1−2 erős


elliptikus

közepes;remontál

jó

'Interlo'('Dart's

Low’sGreen')

lapos, elhajló erős


keskeny, elliptikus

sok;ősszelerősen

remontál

közepes

'Klári'

széles, lapos,1-2 / 2-3

közepes,erős

sötétzöld

közepes

jó




cdxlii


'Kleopátra' közepes közepes,

erős

fénylőzöld

széles, elliptikus jó kihajtáskor bronzos

'Latifolia'

felálló, lazatojásdad, 3−6 /

2−4

erős

világoszö

ld

széles, elliptikus

15−18/6−8

ritkán

virágzik

igen

gyenge

hazánkban'Magnoliifolia'

néven

'Leander' széles, felálló,

2−3 / 1−2

erős


keskeny, elliptikus

közepes;remontál

közepes levél széle kissévisszahajló

'Luxus' 1,5−2 / 1,5−2 közepes fénylő

élénkzöld

keskeny, elliptikus közepes csillogó levél

'Magnoliif

olia'

laza tojásdad,3−5 / 3−4

erős


magas 15−30/4−8

nagy;

ritkánvirágzik

igen

fagyérzékeny

hazánkban nincs,helyette: 'Latifolia',

'Rotundifolia'

néven

'Manó' tömött tojás,1−2 / 1−1,3

közepes fénylő

sötétzöld

hegyes elliptikus7−8/3−4

sok;leggazda

gabban

nyíló

jó

jellegzeteslevélforma

'Marbled

White' széles,

szabálytalan

erős

fehértark a

11−13/3−5

ritkánnyílik

fagyérzékeny

'Mari'

gömbölyded,zárt, 2−3 /

1−1,5

közepes sötétzöld,

matt elliptikus, 8−10/3−4 közepes jó

'Miky'

tömött tojás,majdnem

oszlop, 3−4 /1,5

erős


lándzsás, fűrészes,elliptikus 5,5−8/1−2

közepes;keveset

nyílik közepes

vékony vessző,heterofiliás levél

'Mischeana'

elfekvő, 1−1,5/ 2−3

erős


9−10/3−4

felálló,sok;

remontál közepes Späth 1898.

'MountVernon'

földre fekvő,tömör, 0,3−0,4

/ 0,5−0,6

nagyongyenge


keskeny elliptikus

8−11/3−4

még nemnyílott

közepes hó befedi


Név

Koronaformamagasság/

szélesség (m)

Növekedési erély

Levélszíne



jellemzői


'OttoLuyken'

tömött felálló,1−1,5 (1,8) /

0,5−1,5

közepes fénylő

sötétzöld

keskeny elliptikus9−11/3−4

sok,kicsi,

felálló;

remontál

közepes




cdxliii


'Piri' gömbölyded,0,5−1 / 0,5−1

gyenge

matt,zöld

elliptikus, 6−8/2−3 közepes közepes

'Polster'

('ZöldPárna')

tömöttfélgömb,

0,6−0,8 /0,6−0,8

gyenge

fénylő

sötétzöld

széles elliptikus

alig

virágzik

közepes,

gyenge

nincs

termesztésben

'Porpáczi' terebélyes,

2−2,5 / 2−2,5

közepes fénylő

sötétzöld

a levél éle hullámos

közepes,felálló;

csontszínű

igen jó

nincs

termesztésben

'Reynvaanii'

1−2 / 0,5−1 erős

tompazöld

keskeny, elliptikus,9−14/2−4

sok jó

'Rotundifolia'

4-5 / 2-3 erős

fénylővilágoszö

ld

széles elliptikus visszástojásdad

11−15/5−7

ritkánvirágzik

közepes,gyenge

1865

Franciaország,hazánkbantöbbnyire'Magnoliifolia'

néven'

'Rudolf

Billeter' 1 / 2 közepes

fénylősötétzöldvilágoserekkel

6−8/1−3 - közepes

'Schipkaen

sis' 1,5−2,5 / 2−3 közepes fénylő

sötétzöld

széles elliptikus,9−12/3−4

sok,középna

gy,

széles,felálló;

remontál

jó

1889, Späth

termesztésben:magoncok

'Schipkaensis

Macrophyl

la'

széles, felálló,1,5−2,5 / 2−3

közepes fénylő

sötétzöld

széles, elliptikus, 10-13

/ 3-5

közepesnagy;

széles,felálló

virágzat,néha

remontál

jó

nagylevelű, hollandszelekció

'Serbica' lapos félgömb,1−1,2 / 1−1,2

gyenge sötétzöld széles elliptikus

közepes,nem

mindig

virágzik

jó

nagyon régi, nincstermesztésben

'Van Nes' széles bokor,

1 / 2

közepes fénylő

sötétzöld

7−11/3−5

nagy;

remontál igen

gyenge

nincs

termesztésben

'Zabeliana'

lapos

(ernyőszerű),1−1,5 / 2−3

közepes fénylő

sötétzöld

keskeny, 8−15/2−4

sok,

közepes;remontál

igen jó 1898, Späth

13. A fontosabb Sorbus fajok és fajták(13. táblázat)




cdxliv


13. táblázat - -

Név

Őszilombszín

Korona

-forma

Levélalak

típusa

Levélalakja a

hosszúhajtásokon

Korona

Növekedési

erély

Virágszíne

Termés

Megjegyzés

magasság (m)

széles

ség(m)

színe

átmér ő (cm)

Sorbus

americana

piros

tojásdad-

kerekded

1

páratlanulszárnyalt

10 5 közepes fehér élénkpiro

s

0,7

bokrosodóhajlam

– – 'Belmonte'

piros

tojásdad

1


12 5 erős fehér élénkpiro

s

0,7

sorfánakalkalmas

Sorbus aria sárga

tojásdad

2 tojásdad 10 6 közepes fehér narancs/ piros

1

levele

kihajtáskorfehérenmolyhos,

nyáronszürkészöld

– – f.cyclophylla

sárga

tojásdad

2 kerekded 10 5 közepes fehér piros 1,2

levele



– – 'Favorit' sárga

oszlopos

2 kerekded 10 4 közepes fehér piros 1,3

karcsú, kúposkorona, levele



– – 'Gigantea'

sárga 2

hosszúkástojásdad

10 5 közepes fehér piros 1,2

levelekihajtáskorfehérenmolyhos,

nyáron zöld

– – 'Lutescens'

sárga

tojásdad

2 tojásdad 10 5 közepes fehér narancsv

örös

1,2

kihajtáskorhamvas

lombozat,

levele



– – 'Magnifica'

sárga

széleskúpos

2

tojásdad

10

5

közepes

fehér

narancsvörös

1,2

levele

kihajtáskorfehéren




cdxlv


molyhos,

nyáronsötétzöld

Sorbus ×arnoldiana'

GoldenWonder'

lazac

kerekde

d

1

páratlanul

szárnyalt

10

5

erős

fehér

rózsaszín, majd

aranysár ga

1,2

viszonylag

szárazságtűrő

– 'Astrid' barna

kerekded

1


5 5 gyenge fehér

sötétbarna, majd

krémsárga

1

szárnyaltlevélnyél,

bőrszínűlevélkék, levelekihajtáskorszürkészöld,nyáronsötétszöld

Sorbus aucuparia

piros

kerekded

1

páratlanulszárnyalt 12

6

erős

fehér

piros

1

–

– – 'CardinalRoyal'

piros

kerekded

1


12 6 erős fehér kármin 0,9 –

– – 'Edulis'

(syn. – – 'Moravica')

piros telt kúp 1


12 6 erős fehér piros 1,3 –

– – 'Fastigiata'

piros

oszlopo

s

1


6 2 gyenge fehér piros 1,2

sűrű, tömöttlombozat,széles oszlop

– – 'ŐsziTűz'

piros

kerekded

1


12 6 erős fehér vörös 1 –

Levélalak tipizálásai: 1. S. aucuparia típus, 2. S. aria típus, 3. S. torminalis típus, 4. S. × intermedia típus 5. S.

rotundifolia típus, 6. egyéb típus


Név

Őszilombszín

Korona-forma

Levélalak

típusa

Levélalakja a

hosszúhajtásokon

Korona

Növeke

désierély

Virágszíne

Termés

Megjegyzés

magass

ág (m) széles

ség(m)

színe

átmér ő (cm)

Sorbus

aucuparia 'Pendula'

piros

csüngőágú

1


3 4 gyenge fehér piros 1 –

– – 'RossicaMajor'

piros

kerekded

1


10 6 erős fehér piros 1,5

levele

kihajtáskorzöld, nyáronszürkészöld

– – 'Schmidt piros kerekde 1 páratlanul 12 6 erős fehér vörös 1 –




cdxlvi


klón' d szárnyalt

– – 'Sheerwater

Seedling' piros

kerekded

1


12 6 erős fehér narancsv

örös

1 –

– – 'Tekeres' sárgásbar

na

kerekde

d

1


12 6 erős fehér vörös 1 –

Sorbus

bakonyensis 'Fánivölgy'

barnáspir os

tojásdad

3

rombusz

alakú,karéjos

8 5 közepes fehér narancss

árga

1,2 –

Sorbus

borbásii barnáspir

os

tojásdad

4

hosszúkás,karéjos

6 4 közepes fehér kárminpi

ros

1

bokrosodótörzsű

– – 'Herkulesfür

dő'

barnáspir

os

tojásda

d

4

hosszúkás,

karéjos

6 4 közepes fehér kárminpi

ros

1

bokrosodó

törzsű

Sorbus

borosiana 'Alba Regia'

sárga, piros

tojásdad

3

elliptikus,karéjos

8 5 erős fehér barna 1,4

sötétzöldlevelei későőszig díszítik

– 'Brigitte' piros

kerekde

d

1


4 3 fehér kajszisár

ga

1 –

– 'Burka' piros

sarjakk

al

terjedő

tövű

4


fehér fekete 1,4

tartós, csillogó piros őszi lomb

Sorbus commixta

piros

kerekded

1


8 6 közepes fehér narancsv

örös

0,9 –

– – 'Tekeres' piros

kerekde

d

1



örös

tartós,kárminpiroslomb

Sorbusdacica

barnáspir os

tojásdad

4 karéjos 6 4 közepes fehér téglavörö

s

1,4 –

– – 'Torda'

barnáspir os

tojásdad

4

karéjos

6

4

közepes

fehér

téglavörös

1,4

ehető termés




Név

Őszilombszín

Korona

-forma

Levélalak

típus

a

Levélalakja a

hosszúhajtá

sokon

Korona

Növekedésierély

Virágszíne

Termés

Megjegyzés

magass

ág (m)

szélesség(m)

színe

átmér

ő (cm)




cdxlvii


Sorbus

decipientifo

rmis

sárga

kerekded,

majd

tojásdad

3

rombusz,

karéjos

8 5 erős fehér sárga 1,4 –

– – 'Vallus' sárga

kerekd

ed,majd

tojásdad

3

rombusz,

karéjos

8 5 erős fehér barna 1,4 átmenő sudarú

Sorbus

decora

piros

terebélyes

1


10 5 közepes fehér élénkpiro

s

1

levele

kihajtáskor barnászöld,nyáron zöld

Sorbus degenii

narancsvörös

tompakúp

3

tojásdad,karéjos

10

5

erős

fehér

barna

1,5

–

Sorbus

degenii 'Csákvár'

narancsv

örös

tompa

kúp

3

tojásdad,karéjos

10 5 erős fehér barna 1,5 –

Sorbusdiscolor

narancsvörös

széleskúp

1

hosszúhajtáskon


8 8 közepes fehér fehér 1 mészérzékeny

Sorbus

domestica

barna

kerekd

ed,

tojásdad

1


20 15 erős fehér zöldessár

ga

2,4

rügyeiragadósak,levelekihajtáskormolyhos

szürke, nyáronzöld

– 'Gran

Sasso' sárga

kerekd

ed

2 elliptikus 10 6 közepes fehér piros 1,2

levelekihajtáskormolyhos

szürke, nyáronsötétzöld

Sorbus ×hybrida'Gib

bsii'

vörösbar na

(barnás) gömb 1


7 4 közepes fehér téglavörö

s

1,3 –

Sorbus ×incana

barna kúpos 2

tojásdad,karéjos

10 6 erős fehér ? ?

levelekihajtáskor ésnyáronszürkészöld;tömött korona,átmenő sudár,nem terem?

Sorbus

intermedia

vörösbar na

tojásdad

4

tojásdad,karéjos

15 8 erős fehér tompa-

vörös

1,2

levele

kihajtáskor




cdxlviii


szörkészöld,nyáronsötétzöld

– – 'Brouwers'

barnáspir os

tojásdad

4

tojásdad,karéjos

15 8 erős fehér tompa-

vörös

1,2

levele

kihajtáskor

szürkészöld,nyáronsötétzöld;holland

szelekció, erősnövény

– 'JosephRock'

piros felálló 4


6 3 közepes fehér krém 0,9

angol fajta,

mészérzékeny, páraigényes

Sorbus

pseudolatifolia

barnássár ga

széleskúpos

5

szélestojásdad

10

6

erős

fehér

barnássár ga

2-

levele

kihajtáskorvilágoszöld,nyáron zöld




Név

Őszi

lombszín

Korona

-forma

Levélalak

típusa

Levélalakja a

hosszúhajtásokon

Korona

Növekedési

erély

Virág

színe

Termés

Megjegyzés

magasság (m)

széles

ség(m)

színe

átmér ő (cm)

Sorbus

redliana 'Burokvölgy'

sárgásbar na

kerekded

5

széles,elliptikus

8 5 közepes fehér barnássár

ga

1,5

levelekihajtáskorszürkészöld,nyáron zöld

Sorbus 'Rosemary'

1


5 3 gyenge fehér rózsaszín 1 –

Sorbus

rotundifolia

narancsv

örös

kerekde

d

5 fehér –

– – 'BükkSzépe'

lazacvör ös

kerekded

5 tojásdad 12 7 erős fehér barnássárga

1,2

fénylő barnásvörösőszi lomb,levele

kihajtáskorzöld, nyáronsárgás zöld

Sorbus

semiincisa

barnássár

ga

széles

kúp

6 tojásdad 8 6 közepes fehér narancsv

örös

1,2

levelekihajtáskorszürkénmolyhos,

nyáron




cdxlix


szürkészöld

Sorbus ×thuringiaca 'Fastigiata'

vöröslőzöld

tojásdad, majd

állógömb

4


6 3 erős fehér narancsv

örös

1,3 –

– – 'LeonardSpringer'

vöröslőzöld

kúpos,majd

tojásdad

4


8 4 erős fehér narancss

árga

1,2 –

– 'Titan' piros

tojásdad

4


3 3 gyenge fehér liláspiros 1

kárminpirosőszilombszíneződés

Sorbus

torminalis

barnáspir os

tompakúp

3

mélyenkaréjos

15 10 erős fehér barna 1,5 –

– 'Ullong' narancso

slazac

tojásdad

1



örös

1

narancsvörösőszilombszíneződés, levele

kihajtáskorzöld, nyáronfűzöld

Sorbus

umbellata

var. cretica

szürkésbarna

terebélyes

2 Tojásdad 8 5 közepes fehér piros 1,2

levelekihajtáskorfehérenmolyhos,


Sorbus

vertesensis

sárga

tojásdad

2

hosszúkáselliptikus

10 5 közepes fehér sárgás

narancs 1,2 –



14. A fontosabb Spiraea japon ica fajták (14. táblázat)

14. táblázat - -

Név

Magass

ág (m) Szélesség (m)

Növekedésierély

Virág szìne Megjegyzés

'Anthony

Waterer' (syn: S.

bumalda

'Anthony

Waterer')

0,6-0,8 0,6-1,0

félgömbalakú

gyenge

mélyrózsaszín

(piros)

levele kihajtáskor pirosas, majd zöldnéhány levélen fehér, sárga csíkok;hasonlít az 'Anthony Waterer Sapho'-ra,

de levelén sárga hosszúkás foltok vannak

'Anthony

Waterer Sapho'(syn: S.

0,8-1,0

0,8-1,0

középerős

mély

rózsaszín(piros)

levele kihajtáskor bronzos, ősszel pirosas;

hasonlít az 'Anthony Waterer'-re, amivelellentétben vírusmentes, sárga foltok nem




cdl


Név

Magass

ág (m) Szélesség (m)

Növekedésierély

Virág szìne Megjegyzés

bumalda

'Anthony

Waterer Sapho')

találhatók a levélen

'Crispa' 0,8-1 0,8-1,2 középerős rózsaszín

levelének széle erősen csipkézett sötétzöld

kihajtáskor bordó

'Elegans' (syn:

S. bumalda

'Elegans')

0,8-1,2 0,8-1,0 erős

halványrózsaszín

hasonlít az 'Anthony Waterer'-re, aminélerősebb növekedésű, sötétebb virágú

'Froebelii' (syn:

S. bumalda 'Froebelii')

0,8-1,0 0,8-1,2

kerekded,

erős

mélyrózsaszín

levele kihajtáskor bronzos; viszonylagedzett ± mésztűrő fajta, virágahalványabb, mint az 'Anthony Waterer'-é

'Goldflame'(syn: S.

bumalda

'Goldflame')

0,6-0,8 0,81,0 középerős pirosas

rózsaszín

levele kihajtáskor pirosas, majd világoszöld-sárga, ősszel bronzos; napégésreérzékeny

'Golden

Princess' 0,5-0,8 0,6-1,0 lassú

sötétrózsaszín

levelekihajtáskor bronzos kihajtáskorsárga, ősszel narancs, syn. 'Lisp'

'Goldmound' 0,5-0,7 0,6-0,8

lassú,kerekded

rózsaszín levele kihajtáskor sárga, majd zöldessárga

'Little Princess'

0,5-0,6

0,6-0,8

kerekded,lassú

halványrózsaszín

levele világos zöld ősszel vöröses; idővel

1-1,2 m magasra is megnő; viszonylagedzett és ± mésztűrő fajta; hasonlít a'Nana'-ra, de annál magasabb

'Manon' 0,6-0,8 0,6-0,8

kerekded,

lassú

mélyrózsaszín, (piros)

hasonlít a 'Ruberrima'-ra, de kisebb,

virágzata sötétebb színű

'Nana' (syn: S.

japonica

'Alpina') 0,3-0,4 0,5-0,6 lassú rózsaszín

sötétzöld; hasonlít a 'Little Princess'-re, de

annál alacsonyabb, sötétebb levél; ősszel pirosas-narancs

'Ruberrima' 0,8-1,0 0,8-1,0 lassú

sötét

rózsaszín

sötétzöld, ősszel pirosas

'Shirobana' 0,6-0,8 0,6-0,8

kerekded,lassú

fehér ésrózsaszín

egy

növényen

hasonlít a 'Little Princess'-re, aminélerősebb növekedésű, syn. 'Genpei'

Megjegyzés:

A jelenleg a Spiraea japonica fajnév alatt forgalmazott fajták egy részét korábban hibridnek tekintették, S. ×bumalda néven. A fajták többsége mészéerzékeny és vízigényes.

15. A fontosabbTilia

fajok és fajták (15. táblázat)

15. táblázat - -




cdli


Név

Koronaforma és méret(magasság / szélesség) (m)

Növekedési erély

Megjegyzés

Tilia americana 20/14 erős a levél nagy széles tojásdad, durván fogazott

– – 'Nova' kúp; 20/14 erős

hasonlít a 'Redmond'-ra, de ahhoz képesthegyesebb koronájú

– – 'Redmond' kúp; 20/14 erős hasonlít a 'Nova'-ra, de annál tömöttebb koronájú

Tilia cordata 17/10 közepes a levél felszíne zöld, fonáka kékeszöld, érzugokvörösesbarnák

– – 'Greenspire' kúp; 16/8 közepes szimmetrikus, kúp alakú korona, egyenes törzs ésvégigmenő sudár

– – 'Rancho'

tojás; 12/6

közepes

sűrű, tömött korona

– – 'Rathaus' keskeny kúp; 14/10 közepes levélszín fényes, sötétzöld fonák matt zöld

– – 'Savaria' kúp; 20?/14? erős

Til ia ×euchlora

kúp; 14/8 közepes hajtása sárgászöld

Til ia ×europaea'Pallida

' széles kúp; 20/14 közepes vessző élénkpiros

Til ia henryana tojás; 15/8 közepes vesszők fiatalon csillag levelek mélyen, öblösenfogazottak, késő július-augusztusban virágzik

Tilia mongolica

változó; 10/8 gyenge

vesszői sötétbarnák, kissé lehajlóak, a levelekmintázata szőlőlevélre emlékezetet

Til ia petiolaris változó; 17/10 erős

hasonlít a Tilia tomentosa-ra, de a vesszői ívesenlehajlók, lelógóak, néha gömb alakú koronájú

Til ia platyphyllos

változó; 20/14 erős

– – 'Ági' kúp; 20/14 erős mint az alapfaj, de ± tömötebb, gyorsabb növésű

– – 'Fastigiata' keskeny kúp; 14/8 erős ágai hegyesszögben felállók

– – 'Laciniata' tojás; 10/6 gyenge

levelei szeldeltek, koronája fiatalon karcsú, majdtojásdad

– – Örebro keskeny kúp; 14/8 erős

hasonlít a 'Fastigiata'-ra, de fiatalon karcsútermetű korona

– – 'Rubra' 20/14 erős hasonlít az alapfajra, de vesszői bordópirosak

– 'Szent István' kúp; 20/14 erős erőteljes növekedésű, átmenő sudarú




cdlii


Til ia tomentosa változó; 20/14 erős

csillag szőrös hajtás, levél; a levelek fonákaezüstszürke

– – 'Bori' tojásdad; 8/6 gyenge a korona igen tömött, kéregbetegségre érzékeny

– – 'Bozsok'

tompa kúp; 14

– – 'Brabant' tömött kúp; 14/10 közepes hasonlít a 'Szeleste'-re és az 'Argentea'-ra, de

tömöttebb és szélesebb koronájú, egyenes törzs jellemzi

– – f.rhodopetala

terebélyes; 20/14 erős rózsaszínű virágú

– – 'Szeleste' kúp; 14/10 közepes hasonlít az 'Argentea'-ra és a 'Brabant'-ra, de

tömött a korona, egyenes koronában követhetőtörzs jellemzi

– – 'Teri' kerekded; 6/6 gyenge koronája tömött, terpedt, kúp alakú

– – 'Wagner

János' széles tompa kúp; 20/14 erős rózsaszín virágú

– – 'Wandell'

('Sterling Silver') tojás, gömbölyded; 20/14 erős

– – 'Zentai ezüst' keskeny kúp; 20/14 erős felálló ágú és robusztus növekedésű

Megjegyzés:

1. A fák méretei szabad állású egyedekre vonatkoznak; állományban 25-30 m-re is megnőnek

2. A keskeny kúp alakú fajták koronája idővel „szétnyílik”, kúp, majd széles tompa kúppá válik

16. A fontosabb Weigela fajok és fajták (16. táblázat)

16. táblázat - -

Név

Magasság (m)

Szélesség (m)

Növekedési erély

Virág színe Megjegyzés

Weigelaflorida

2,5-3 2 erős

rózsaszín, sötétrózsaszín, belülvilágosabb

jól remontál

– – 'Alexandra'

0,5 0,5 gyenge sötétrózsaszín-piros

levele vörös; hasonlít a 'Victoria'-ra,de annál nagyobb virágú, szétállóbbszirmokkal, syn. 'Wine and Roses'

– – 'Eva

Rathke' 1-1,5 1-1,5

gyenge

közép erős

fénylő, mély piros

jól remontál; hasonlít a 'BristolRuby'-ra és a 'Newport Red'-re;

élénkebb virágszín, lassú, gyengébbnövekedés

– – 'Korea'

1-1,2

1-1,2

közép erős

sötét rózsaszín, elnyílásban fehéredik

dúsan virágzik, szép bokorfa




cdliii


– – 'Monet' 0,5 0,5 gyenge rózsaszín

levele világoszöld, fehér és rózsaszínszegéllyel; mészérzékeny, pára- ésvízigényes

– – 'NanaVariegata'

1,5-2

1-1,2

közép erős

halvány rózsaszín

levele sárgásfehér szegélyű; hasonlít

a 'Florida Variegata'-ra aminélalacsonyabb, zártabb bokor

– – 'Purpurea' 1-1,5 1-1,2 lassú sötét rózsaszín (torok sárga foltos)

páraigényes, a meszes talajraérzékeny; levele bordóspiros, majdzöldes barna; syn. 'Foliis Purpureus'

– – 'Variegata'

2-2,5 2 erős halványrózsaszín

levele sárgásfehér szegélyű; jólremontál

– – 'Victoria'

1-1,2

1-1,2

középerős

élénk lilásrózsaszín, piros

páraigényes, a meszes talajraérzékeny; levele bordósbarna, majd

barnászöld; hasonlít a 'FloridaPurpurea'-ra, aminél élénkebbvirágszínű

Weigelahibridek

– 'AbelCarriere'

2-2,5 2 erős fénylő piros, a torok sárga csíkos elhajló ágak jellemzik

– 'Boskoop

Glory' 2-2,5 2 erős lazacrózsaszín, elnyílásban fakul

jól remontál; jellemzője még: bimbóés a virág erősen szőrős

– 'Brigela' 1,5-2 1-1,2 közepes tűzpiros

levele világoszöld, széles sárgaszegéllyel; mészérzékeny, pára- ésvízigényes, syn. 'French Lace'

– 'BristolRuby'

2,5-3 2 erős rubin piros, torok sárga foltos, nagy

jól remontál; a hasonló 'Eva Rathke'-nál erősebb a növekedése, kevésbéfénylő a virága

– 'Candida' 1,5-2 1,5 középerős bimbóban rózsaszín fedőszín, virágtiszta fehér

levele világoszöld

– 'Carnaval'

1,5 -2

1,5

erős

különböző színű virágok (fehér -

rózsaszín-sötétpiros –világosszegéllyel)

jól remontál; syn: 'Courtalor'

– 'Conquete' 2-3 3-4 erős halványrózsaszín majd fehér az alapfajhoz hasonló, de nagyobb ésdúsabb virágú, edzett régi fajta

– 'Eva

Supreme' 1,5-2 1,5 középerős élénk piros, belül halványabb

jól remontál; hasonlít az 'EvaRathke'-re, aminél kompaktabb aforma, fénylőbb a virág


Név Magassá Széless Növekedé Virág színe Megjegyzés




cdliv


g (m) ég (m) si erély

Weigelahibridek

– 'Evita'

0,8 0,8-1,2 lassú sötétpiros, torokban sárga csík

páraigényes, a meszes talajraérzékeny; jól remontál; hasonlít az'Eva Rathke'-re, de annálalacsonyabb

– 'LePrintemps'

2-2,5 2 erős rózsaszín, fehér szegély syn. 'Springtime'

– 'Lucifer' 1,2-1,5 1-1,5 közepes sötétpiros kompakt bokor, jól remontál; syn.'Courtared'

– 'Minuet' 0,5-0,75 0,5 lassú

sötétrózsaszín torok, sárga foltos,illatos

levele enyhén bronzos, ősszel bordóra színeződik, mész és páraigényes

– 'NewportRed'

2-2,5 2 erős sötétpiros

jól remontál; hasonlít az 'EvaRathke'-re aminél erősebbnövekedésű, télen zöld hajtású, syn.'Vanicek'

– 'Red Prince' 1,5-2 1,5

középerőselhajlóágakkal

sötétpiros levele ősszel sárga, narancssárga; jólremontál; jellemzője még a keskenyvirágtölcsér és a tömeges virágzás

– 'Snowflake' 1,5-2 1,5 középerős fehér levele világos zöld; jól remontál;syn. 'Bristol Snowflake'

– 'Styriaca' 2-2,5 2,5 középerős rózsaszín, kárminpiros levele keskeny, világoszöld

Weigela

praecox 1,5-2 1,5-2 középerős

sötét rózsaszín, kárminpiros, belülsárga

legkorábban nyílik

17. Olasz és francia díszfaiskolák által forgalmazottszubtrópusi és mediterrán fás növények télállóságizóna-besorolása (17. táblázat)

17. táblázat - -

Név

Növénytípus*

Zóna

Abelia × grandiflora cs, l-ö, + 7

Abutilon fajok cs, ö 9

Acacia dealbata fa, ö 9

Acacia farnesiana bf, ö 9

Acacia egyéb fajok és fajták fa, ö 9-10

Actinidia arguta ku, l 6




cdlv


Actinidia deliciosa (syn. Actinidia chinensis) ku, l (7-)8

Actinidia kolomikta ku, l 7

Araucaria araucana fe, ö, + 8

Araucaria bidwillii fe, ö (8)9

Arbutus unedo fa, ö, + 9

Banksia fajok cs, ö 10

Bauhinia fajok fa, l 9

Berberis darwinii cs, ö 8

Bignonia capreolata

ku, ö,

9

Bougainvillea glabra ku, ö-l (9-)10

Brahea armata pálma 9

Butia capitata pálma 9

Caesalpinia gillesii cs, l 8-9

Callistemon citrinus cs, ö, + 9

Callistemon viminalis

bf, ö

8

Callistemon egyéb fajok cs, ö, + 9

Camellia japonica cs, ö, + 8

Camellia egyéb fajok cs, ö, + 8

Cassia fajok cs 8 (9)

Casuarina cunninghamiana fe, ö (9-)10

Ceanothus × pallidus és C . × delilianus

cs, l

8

Ceanothus egyéb fajok és fajták cs, l, ö 8-9

Ceratonia siliqua fa, ö 9

Chamaerops humilis pálma 9

Chamelaucium uncinatum cs, l-ö 9

Chorisia speciosa fa, l (9-)10

Choysia ternata cs, ö, + (7-)8




cdlvi


Cinnamomum camphora fa, l 10

Cistus laurifolius cs,ö 7

Cistus egyéb fajok és fajták cs, ö 8

Citrus fajok és fajták bf, ö 9-10

Clerodendrum bungei cs, l 7

Clerodendrum trichotomum cs, l 7

Cordyline australis cs, ö 8

Cordyline indivisa cs, ö 9

Cotoneaster glaucophyllus

cs, ö

8

Cotoneaster lacteus cs, ö 8

Cupressus fajok és fajták fe, ö 8

Cyathea australis (syn. Alsophila australis) páfrány, ő, + 8(-9)

Cycas fajok pálma 9

Dasylirion glaucophyllum cs, ö 9

Delonix regia (syn. Poinciana regia)

fa, l

10

Dicksonia antarctica páfrány, ö, + 8(-9)

Diospyros kaki fa, l (7-)8


Név Növénytípus* Zóna

Elaeagnus × ebbingei cs, ö 7

Elaeagnus pungens cs, ö 7

Erica fajok (az E . carnea kivételével) cs, ö, + 7-8

Eriobotrya japonica bf, ö 8

Erythrina crista-galli cs, e (8-)9

Escallonia fajok cs, ö, + 8

Eucalyptus gunnii, E . camphora, E . johnstonii, E . pauciflora, E . parviflora

fa, ö

8




cdlvii


Eucalyptus egyéb fajok fa, ö 9

Fatsia japonica (syn. Aralia sieboldii) cs, ö 7

Feijoa sellowiana cs, ö 8-9

Ficus carica cs, l 6

Ficus pumila ku, ö (7-)8

Ficus egyéb fajok fa, ö (9-)10

Firmiana simplex (syn. Sterculia platanifolia)

fa, + 10

Fremontodendron californicum bf, ö 8

Fuchsia fajok és fajták cs, l 8-9

Gardenia jasminoides cs, ö, + 8

Grevillea robusta fa, ö 9

Griselinia littoralis cs, ö 8-9

Hebe apró levelű fajok és fajták cs, ö 8 (7?)

Hebe közepes és nagy levelű fajok, fajták cs, ö, + 9

Hibiscus rosa-sinensis cs, ö 10

Jacaranda mimosifolia fa, l 10

Jasminum officinale ku, ö 8-9

Jasminum sambac ku, ö 9

Lagerstroemia hibridek cs, l 7-8

Lagerstroemia indica fa, l 8

Lantana camara cs, ö 9

Laurus nobilis cs, ö 8

Lavandula stoechas cs, ö 8

Leptospermum fajok cs, ö, + 8

Ligustrum delavayanum cs, ö 8

Ligustrum japonicum

fa, ö

(7-)8




cdlviii


Ligustrum japonicum var. texanum bf, ö 7(-8)

Ligustrum lucidum bf, ö 8

Livistona chinensis pálma 10

Lycianthes rantonneti (syn. Solanumrantonetti)

cse, l 9

Magnolia grandiflora fa, ö 8

Mahonia japonica cs, ö (7-)8

Mahonia lomariifolia cs, ö 7-8

Mahonia × media 'Charity' cs, ö 8

Mandevilla fajok ku, ö, + 9(10)

Melaleuca fajok fa, ö, + (9)10

Melia azedarach fa, l 8

Metrosideros excelsa cs, ö 10

Musa basjoo (kenderbanán) cse, ö 8

Musa egyéb fajok és fajták cse, ö 9-10

Myrtus communis cs, ö (9-)10

Nandina domestica cs, ö (7)8

Nerium oleander cse, ö 8

Olea europaea fa, ö 8

Olearia fajok és fajták cs, ö 8-9

Osmanthus heterophyllus cs, ö (7-)8


Név Növénytípus* Zóna

Parthenocissus henryi ku, l 7

Passiflora coerulea ku, ö 9

Passiflora egyéb fajok és fajták ku, ö 10

Persea americana

bf, ö, +

9




cdlix


Phillyrea fajok cs, ö (7-)8

Phlomis fruticosa cs, ö 8

Phoenix canariensis pálma 9

Phoenix dactylifera pálma 9

Phormium fajok és fajták cs, ö 8

Photinia × fraseri cs, ö 7

Pinus halepensis fe, ö 8 (7?)

Pinus pinaster fe, ö 8 (7?)

Pinus pinea

fe, ö

8

Pistacia lentiscus cs, ö 8

Pittosporum fajok cs, ö 8-9

Plumbago auriculata (syn. P. capensis) ku, ö 9

Plumeria rubra cs, l, + 9

Prunus lusitanica fa, ö 8(-9)

Psidium guajava

bf, ö, +

10

Punica granatum cs, l 7

Punica granatum 'Nana' cs, l 8

Pyracantha 'Teton' cs, ö 8

Quercus ilex fa, ö 8

Quercus suber fa, ö 9

Raphiolepis fajok

cs, ö

(7-)8

Rosmarinus officinalis cs, ö (7-)8

Russelia equisetiformis cs, ö (8-)9

Sabal palmetto pálma 9-10

Schinus molle fa, ö 9-10

Senna × floribunda cs, l (9)-10

Sequoia sempervirens fe, ö 8




cdlx


Solanum jasminoides ku, ö 8-9

Stephanandra incisa cs, l, + 7

Strelitzia reginae cse, ö (9-)10

Syagrus romanzoffiana (syn. Arecastrumromanzoffiana)

pálma 9

Tecomaria capensis ku 9

Thunbergia grandiflora ku, ö 9

Tibouchina heteromalla cse, ö 10

Trachelospermum jasminoides ku, ö 10

Trachycarpus fortunei pálma 8

Veitchia merrillii pálma 10

Viburnum davidii cs, ö 7

Viburnum tinus cs, ö 8

Washingtonia filifera pálma 9

Yucca aloifolia cs, ö 8

Yucca gloriosa cs, ö (7-)8

Ziziphus jujuba bf, l (7-)8

Jelmagyarázat:

* a hazájában jellemző tulajdonságok

+ mészérzékeny vagy mészkerülő (savanyútalajt kíván)

bf bokorfa

cs cserje

cse edényes (dézsás) növény

fe fenyőféle

fa fa

ku kúszónövény

l lombhullató




ö örökzöld

Kerteszeti-dendrologia.pdf

Documents