Kaszas-nyomda_web

Kaszás György

GONDOLKODJUNK, MERT VAGYUNK!

12 kreatív problémamegoldó módszer

Kaszás György

GONDOLKODJUNK,MERT VAGYUNK!

12 kreatívproblémamegoldó módszer

Kaszás György: Gondolkodjunk, mert vagyunk! –12 kreatív problémamegoldó módszer

© Kaszás György, 2011

Illusztráció: Elek Lívia

Borítóterv: Kreif Zsuzsi

HVG KönyvekKiadóvezetõ: Budaházy Árpád

Felelõs szerkesztõ: Török HildaKiadói szerkesztõ: Szûcs Adrienn

ISBN 978-963-304-061-4

Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteittilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában

vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon –a kiadó engedélye nélkül közölni.

Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2011Felelõs kiadó: Szauer Péter

www.hvgkonyvek.hu

Nyomdai elõkészítés: Sörfõzõ Zsuzsa

Nyomás: Generál Nyomda Kft.Felelõs vezetõ: Hunya Ágnes

Gondolkodásunk minõsége határozza mega jövõnk minõségét.

Edward de Bono

TARTALOM

ELÕSZÓ 15

BEVEZETÉS 18Amivel nem dicsekedhetünk 19Mit is tehetünk? 20Két agyféltekés kreativitás 21Kinek is szól ez a könyv? 26Magad, uram, ha szolgád nincsen 27Szabályozott kreatív problémamegoldó módszerek 28A tiszta tizenkettõ 30

AGY! KREATÍV VAGY? 34A kreatív gondolkodás érték 34

Mélységek 35Magasságok 37

Mirõl is van szó? 38A három összetevõ 40

Ki kreatív? 46Miért sajátítsunk el kreatív problémamegoldó

módszereket? 48Mi a szabályozott kreatív problémamegoldó

módszerek lényege? 50

1. A FÓKUSZMEGHATÁROZÁS MÓDSZERE 54A fókusz maga az élet 55A fókusz világa – a világ fókusza 56A gondolkodás napi gyakorlata: a fókusznélküliség 57A fókusz, az elhanyagolt 58És már megint az oktatás 59A módszerek 60A lényeg 61

A területfókusz 62A célfókusz 67

Hogyan használjuk? 69Határozzuk meg az alapproblémát

többféleképpen! 69Képezzünk célfókuszokat! 70

Mikor érdemes használnunk? 74ÖSSZEGZÉS 75

2. A MIÉRTSOROZAT-MÓDSZER 76Az athéni tanár 77A régi rigmus 77Az õspillangó 78A pillangóhatás 78Toyoda 80A lényeg 81

Minden idõk legfontosabb találmánya 81Nem fejlõdhetünk 83Az 5 miért 84

Hogyan használjuk? 85A folyamat lépései 85Valós ok nélkül: fabatka 87A miértfa 90


3. A HALSZÁLKAMÓDSZER 96A felsõalsók rejtélye 97Buddha törvénye 98Ishikawa módszere 98A lényeg 99

A kreatív használat lehetõségei 102Hogyan használjuk? 103

A folyamatosan bõvülõ haladási mód 103A közvetlen ötletgyûjtés utáni rendszerezõ

és részletezõ mód 105A karácsonyfa-használati mód 107


4. A BRAINSTORMING-MÓDSZER 112Az élet tele van brainstorminggal 113A görögök 113A fizikusok 114Osborn 115Az elnevezés 116A mai általános gyakorlat 117Rémstorming 119A lényeg 120Hogyan használjuk? 123

Az Osborn-féle hagyományos módszer 123A brainstorming egyéb formái 128


5. A HAT KALAP MÓDSZER 149Harcoskodás és arcoskodás 150A koinónia 151Alex Osborn, a „tettestárs” 154Miki egér nemzõatyja 154De miért van nélkülözhetetlenül szükségünk rá? 156

Az érvek és az érvelés elfoglalták az életünket 158A hagyományos, pusztán érveken alapuló

gondolkodás veszélyei 1591. Az érv-ellenérv önmagában alkalmatlan 1602. Az érv a harc eszköze 1603. A gondolkodási irányok ütközése 1624. Az agy kémiája 1665. Az ego harca az érvényesülésért 166

A lényeg 167A kék kalap 171A fehér kalap 172A piros kalap 173A sárga kalap 174A fekete kalap 175A zöld kalap 177

Hogyan használjuk? 178Az alapvetõ szempontok 178A lehetséges kalapsorrendek 179A folyamat lépései 180Egy személyes megjegyzés 181


6. A MIND MAP-MÓDSZER 184A név és jelentése 184Az agyról valamit 186A lényeg 188

A szekvenciális lejegyzés 188A sugaras gondolkodás és az elágazódás 190Az elágazásokkal mûködõ asszociációgépezet 191

Hogyan használjuk? 193A folyamat lépései 194


7. A MANDALAMÓDSZER 203A mágikus, spirituális kör 204A lényeg 205

A mandala mint gondolkodási keret 205Hogyan használjuk? 208

A folyamat lépései 208Mikor érdemes használnunm? 220

Néhány példa a hagyományos mandalasablonhasználatára 222

Egy speciális használati terület: a SWOT-analízis 242Egyéb területek, ahol a tábla használata

nem kötelezõ 261ÖSSZEGZÉS 263

8. A VÉLETLENSZERÛ BEHATÁS MÓDSZERE 265A véletlenszerû felfedezések 266A lényeg 271

A kontextusok tudatos változtatása:sématörés, sokszínûség 271

Logika helyett tapogatózás 271Hogyan használjuk? 272

A folyamat lépései 273A megfelelõ motívum kiválasztása 274Asszociációk, ötletek 276A véletlenszerû behatás módszerének szabályai 277

Mikor érdemes használnunk? 277Milyen feladatoknál? 277Milyen helyzetekben? 277

ÖSSZEGZÉS 281

9. A PROVOKÁCIÓ/ELMOZDULÁS MÓDSZERE 283A kertek alján sokszor hamarabb érünk oda 283A lényeg 284

A provokáció 288Az elmozdulás 294

Hogyan használjuk? 303A folyamat lépései 303Didaktikus használat kontra automatizmus 307Két fontos szempont 309


10. A SCAMPER-MÓDSZER 313Minden új a régire épül 313Osborn kérdéslistája 314Az Eberle-féle SCAMPER 316Michalko agypakkja 317A lényeg 318Hogyan használjuk? 328

A folyamat lépései 328A SCAMPER-módszer szabadsága 334

Mikor érdemes használnunk? 335Termék- és szolgáltatásfejlesztés 336Stratégiai döntések elõkészítése 342Alkotói munkák 343Reklámötlet-generálás 344A Walkman esete 352A SCAMPER legújabb megjelenési formája 353

ÖSSZEGZÉS 356

11. AZ ÖTLETMÁTRIXMÓDSZER 358Leonardo da Vinci variánsai 358Zwicky, akinek a szürkeállománya is színes volt 360Az ötletláda és a heurisztikus gondolkodási

módszer 361A lényeg 362

Áttekinthetõ viszonyok és kapcsolatok 364Hogyan használjuk? 365

A folyamat lépései 365

Minél merészebb a kapcsolat, annáleredetibb az ötlet 368


12. AZ ÖTLETBÕL ÖTLET MÓDSZER 377Helyettesítõ ötletek 378Az „egy is elég” bolygója 379A dilemma típusú alternatívák 380A változatok tudatos képzése 381A megoldás: az ötletbõl ötlet módszer 386A lényeg 387

Mindig lehet még jobb 388Fix pontok nélkül zátonyra futhatunk 389A mögöttes koncepció mint fix pont 391

Hogyan használjuk? 393A folyamat lépései 394Az ötlet/alapelv sorozat technikája 398


UTÓSZÓ 404

JEGYZETEK 407

NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ 419

ELÕSZÓ

A bevett gondolkodási módszerek nagysze-rûek, de nem elégségesek.1

Edward de Bono

Az ember? Az ember sajátos, bonyolult know-how alapjánmûködik. Megszületésekor 100 milliárd agysejtje van. Ez aszám késõbb folyamatosan csökken. De a nyitóegyenlegnekis csak 10%-át használja egész élete során. Ez persze meg islátszik a világon.

Az ember elítéli az utcai verekedést, de ha a tévé kameráielõtt vernek félholtra egy másikat a ringben, akkor önkívület-ben ünnepli a gyõztest.

Az ember, ha elégedetlen valamivel vagy valakivel, tüntet,utakat zár el, kirakatokat zúz be, autókat gyújt fel, miközbenkárt és bosszúságot okoz olyan embereknek, akikkel egyéb-ként semmi baja.

Az ember megöli a virágot, hogy szerelmét kifejezze, sze-relme tárgya pedig boldogan teszi vázába azt, majd pár napmúlva az egész elhervadt, elszáradt izét bevágja a kukába.

Az ember elítéli az emberklónozást. Ugyanakkor titkostársaságban Jézus klónozásával foglalkozik, hogy segítse aMásodik Eljövetelt, mert azt hiszi, hogy egy kémcsõben visz-szaforgatható az idõ kereke.

Az ember úgy tesz, mintha a genetika szóban nem foglal-tatna benne az etika is. Meg a ne szócska.

Az ember felmegy a hegycsúcsra, ahol nincs semmi, csakhideg. Még levegõ se sok. Aztán lejön, és egész életében aztmesélgeti, hogy egyszer õ is fent volt.

Az ember egyszerre képes valamit hinni, és annak az ellen-kezõjét tudni.

Az ember retteg a haláltól. Tudja, hogy a drog egészembert kíván, de a kíváncsisága erõsebb, mint a halálfé-lelme.

Az ember igaz hite nevében felrobbantja önmagát ártatla-nokat rántva magával a halálba.

Az ember tudja – tudja! –, hogy az univerzum a Big Bang,a hatalmas õsrobbanás során született meg. A legokosabbakrészletesen elmesélik a butábbaknak, hogy mi történt azután. De, ha a butább megkérdezi, hogy oké, de mi robbantfel és mitõl, szóval, mi volt a Big Bang elõtt, akkor nem kapválaszt. Ugyanígy jár, ha azt kérdi, mi van az univerzumontúl, sõt egyáltalán: mi is az az univerzum. Mint ahogy az akérdés is kérdés marad, hogy az anyagból, atomokból ésmolekulákból álló ember honnan tudhatná bizonyossággal,mi és hogyan történt még az elõtt, hogy az anyag, az atomokés a molekulák létrejöttek volna.

Az ember örömmel mesél arról, hogyan keletkezett a világ,de arról mélyen hallgat, hogyan jött létre a vagyona.

Az ember régóta pontosan tudja, hogy mindenki kreatív-nak születik. De, hogy az ebbõl fakadó veszélyt elhárítsa, tel-jesen gyakorlatidegen oktatást folytat, hogy a garantáltankockagondolkodású egyenembereket újratermelje.

Az ember persze nem totál reménytelen. Amikor 2004-ben Justin Timberlake a Super Bowl szünetében elõadottduettjük közben 90 millió tévénézõ szeme láttára letépteJanet Jackson jobb keblérõl a ruhát, a hölgy fél melle kétszerannyi érdeklõdõt vonzott az internetre, mint a szeptember11-ei merénylet, és ötször annyit, mint anno a Columbia fel-robbanása. El sem merem képzelni, mi lett volna két mellesetén.

Az ember? Az ember sajátos, bonyolult know-how alapjánmûködik. Megszületésekor 100 milliárd agysejtje van. Ez aszám késõbb folyamatosan csökken. De a nyitóegyenlegnek

16 Gondolkodjunk, mert vagyunk!

is csak 10%-át használja egész élete során. Nem mindegy hát,hogyan használja. Okosan vagy oktalanul? Gondosan vagygondatlanul? Gyorsan vagy kapkodva? Tudatosan vagy „csakúgy”? Különlegesen vagy feleslegesen? Alaposan vagy vas-kalaposan? Értõ vagy sértõ módon. Képiesen vagy gépiesen?

Ezt mindenki maga dönti el.

Elõszó 17

BEVEZETÉS

Mr. Mind Map, vagyis Tony Buzan a 2006-os londoni Edu-cation Show-n tartott elõadásában1, egy, az emberi kreativi-tás és az életkor viszonyát vizsgáló kutatásra hivatkozva,pedagógusok elõtt arról beszélt, hogy míg az óvodások krea-tivitásszintje 90–95%, addig az általános iskolásoké 70–75%,gimnazistáké 40–50%, az egyetemistáké 20–25%, végül pediga felnõtteké átlagosan 10% alatt van.

George Land, az Arizona Innovation Institute társalapítójaegy kísérletben 1600 ötéves gyerekkel végeztette el a NASAkreativitástesztjét. Ugyanazt a panelt újratesztelte 10 és 15éves korukban. Az 5 évesek átlagos eredménye 98% volt, míga 10 éveseké 30%, a 15 éveseké pedig 12%. Ugyanaz a teszt280 ezer felnõttnél átlagban 2%-os eredményt (?) hozott.A kísérletet és tanulságait késõbb több helyen, például aGrow or die (Fejlõdni vagy meghalni)2 címû könyvében is pub-likálta.

Ehhez vegyük hozzá, hogy az Egyesült Államok Népszám-lálási Hivatalának adatai szerint3 2009-ben 516 millió 65évnél idõsebb ember élt a Földön. Ez a szám 2050-ig várha-tóan megtriplázódik, és 1,53 milliárd ember életkora haladjamajd meg a 65 évet. Ugyanebben a periódusban a 15 év alat-tiak száma mindössze 6%-kal növekszik. Az idõs emberekmár 2017-ben többen lesznek, mint a 6 év alatti gyerekek. Mitjelent ez? Az emberi faj válságát. Elromlott az útjelzõ mûsze-rünk. Nem elõre mutat, hanem visszafelé. Öregszünk, és a

kreatív ember nemsokára veszélyeztetett fajjá válik a boly-gónkon.

Hozzáteszem, ezzel a kreativitáscsökkenési trenddel min-denki tisztában van. És természetesnek veszi. Na, ez az igazitragédia. Woody Allen megjegyzését juttatja az ember eszé-be, miszerint: „Sokkal inkább, mint valaha, az emberiségválaszút elõtt áll. Az egyik ösvény a kétségbeeséshez és avégsõ reménytelenséghez vezet. A másik a teljes pusztulás-hoz. Imádkozzunk, hogy bölcsen a helyes utat válasszuk!”

Azért… azért, ha mégis … azért, ha mégis lenne ott egyharmadik ösvény is (mert az Allen által említett kettõ, az csa-pás, és nem ösvény), akkor azon kellene elindulni. Ahol az útalapozását a helyes gondolkodás jelenti.

AMIVEL NEM DICSEKEDHETÜNK

De mi a helyzet nálunk? Milyen ember a magyar? Ha az utcántalálomra kiválasztott járókelõknek feltesszük ezt a kérdést,százból majdnem száz vágja rá azt, hogy lovas. Ezután, harákérdezünk, hogy akkor õ miért nincs lóval, akkor elhangzika második válasz, miszerint – „ja, igen” – a magyar emberkreatív. És jön a „mi a forgóajtón utolsónak megyünk be, deelsõként jövünk ki, hehehe” magyarázat, ami csak azt a szo-morú tényt jelenti, hogy a kreativitást a becstelen ügyeskedésszinonimájaként használják sokan. És, ha erre is rámuta-tunk, akkor, egy „csak vicceltem” után kezdi sorolni min-denki a Kempelen Farkastól a Bolyaiakon, Eötvösön, Neu-mannon, Telleren át, egészen Rubikig tartó sort.

Hurrá, úgy tûnik, sínen vagyunk! Fõképp, ha komolyanvesszük azt a sok szakmai fórumon hallható megállapítást,miszerint manapság a világon a szellemi tõke válik a legna-gyobb vagyontárggyá, és annak az üzemanyaga a kreativitás.

Némiképp megbillen persze a komfortérzetünk, ha, mond-juk, a szemünk elé kerül egy bizonyos 2008-as brüsszeli

Bevezetés 19

jelentés,4 amely szerint Magyarország az innováció terüle-tén az EU sereghajtói közé tartozik. Az Európai Bizottságtanulmánya szerint 34 (!) évvel vagyunk lemaradva a többiekmögött. Kempelen ide, Kempelen oda.

Maradván az EU-nál, az egy évvel késõbbi, a 2009-esEuropean Innovation Progress Report5 a tagokat innovációterén négy csoportba sorolja: vezetõk, követõk, mérsékeltekés felzárkózók. Költõi kérdés lenne megkérdeznem, hogyMagyarország vajon melyiknek a tagja. De annyi biztos, a„felzárkózók” elég diplomatikus megfogalmazása az ered-ménynek, amit országunk produkál. „Dacára annak – írja azösszegzés –, hogy Magyarország innovációs teljesítmény-átlaga 2004 és 2008 között emelkedett, még mindig a 27 EU-tagállam átlaga mögött kullog.”

A tanulmány szerint a felmérés idején csak minden ötö-dik magyar vállalkozás számított innovatívnak. A politikaiagenda évek óta tûzoltásban gondolkodik, vagyis a rövidtávú makrogazdasági feszültségek feloldásában, amelyeketa nemzetközi krízis tovább súlyosbított. „Magyarországon atársadalmi, gazdasági fejlõdést segítõ innováció támogatá-sa nem áll a politikai párbeszéd középpontjában” – írja végte-lenül udvariasan, szinte lábujjhegyen járva a felmérés ösz-szegzése.

Tudom jól, a kreativitás és az innováció két külön foga-lom. A gond csak annyi, hogy az elsõ nélkül nincsen a máso-dik. Ami viszont van, azzal nincs mit büszkélkedni.

MIT IS TEHETÜNK?

Minden szinten oktatnunk kell/ene a gondolkodást, és azonbelül a kreatív gondolkodást. Mert, ahogyan azt Edward deBono mondja: „Az intelligencia velünk születik, a gondolko-dást meg kell tanulnunk.” Bár jómagam a megállapítás elsõfelét sok konkrét esetben komolyan vitatom, a második felét


határozottan támogatom. Alapvetõ szükségét látom annak,hogy a tudásában, zsenialitásában mégoly biztos, önmagá-nak maximálisan szimpatikus ember is sajátítsa el a gondol-kodást. Iskolában, a gyakorlatban, tréningeken, coachingo-kon. Tanuljon meg és használjon szabályozott, már bizonyí-tott gondolkodási módszereket annak érdekében, hogy avilág is és õ is bölcsebbé, eredményesebbé, kreatívabbá vál-jon. Mert, ahogy de Bono is figyelmeztet, a Földnek nem akörnyezetrombolás, nem a háborúk, nem az éhezés/szomja-zás, nem a konzumerizmus a fõ problémája, hanem a kreatívgondolkodás hiánya. Ha ez eltûnne, akkor a többi automati-kusan eltüntethetõvé válna.

De Bono szerint, „nagyszerû a gondolkodásunk, de nemelégséges”. Buzan már egyenesen azt állítja: „a világ kreativi-tási válságban szenved”. És tréning-beharangozóiban6 gyak-ran idézi Vincente Fox volt mexikói elnököt, aki egy kreativi-tás és innováció témájú beszédében azt állította, hogy akiktúl akarják élni a XXI. századot, amely a kreativitás és a szel-lemi tõke fejlesztésének százada, azoknak muszáj a kreatívgondolkodási képességeiket fejleszteniük.

KÉT AGYFÉLTEKÉS KREATIVITÁS

Buzan, egyik gyerekeknek szóló elõadásában,7 kiemelte, hogyaz ember mindössze 500 éve tudja, hogy az agy, a gondolko-dás központja, és a fejben található, nem a szív és nem a gyo-mor környékén valahol.

Én inkább azt hangsúlyoznám, hogy már 500 éve tudjuk.És mégsem használjuk úgy, ahogyan használhatnánk, éshasználnunk kellene. Két agyféltekénk van. Az egyik az unal-masnak tartott dolgokra, úgy, mint számok, betûk, adatok,folyamatok, rend stb., a másik pedig a szabad, a színes, az él-vezetes gondolatokra, érzésekre. Bal és jobb félteke. Az álta-lános felfogás szerint az egyik a szürke biztonságé, a másik

Bevezetés 21

a színes bizonytalanságé. Úgy születünk meg, hogy mind-kettõ jól mûködik, és együtt csodákra képes.

Ezt saját, közvetlen megfigyeléseim is alátámasztják. Ami-kor kicsi volt a gyerekem, megpróbáltam a külsõ szemlélõszerepébõl is figyelni a történéseket. És azt láttam, hogy nap-ról napra új és új szoftverek jelentek meg a hardverében anél-kül, hogy bárki is feltöltötte volna azokat oda. Ezt mások per-sze csak úgy nevezik: fejlõdés.

Arra is emlékszem, hogy a gyerek egészen komoly jármû-veket tervezett és ragasztgatott magának papírból, amitõl alakás egy különösen nagy befogadóképességû hangárkéntüzemelt. Ezt a két agyféltekés kreativitást, ami ezek szerintgyárilag benne volt, a késõbbiekben soha többé nem érin-tette az iskolai oktatás. Megismétlem: soha többé. Hanema maga balféltekés gyakorlatával mindvégig megmaradt anyitó egyenlegnél, miszerint 2 × 2 = 4, ha ezt a gondolkodás-módot tartod, és soha nem lépsz ki belõle óvatlanul, fiacs-kám, akkor megkapod az összes bizonyítványt, ami szüksé-ges lesz ahhoz, hogy felnõttként ne halj éhen.

Nem frissen felmerült gond ez. 1950-ben az AmerikaiPszichológiai Társaság (American Psychological Association,APA) éves gyûlésén, az újonnan megválasztott elnök, Joy PaulGuilford „Creativity” (Kreativitás)8 címmel tartotta meg híresszékfoglalóját. Híres azért, mert gyakorlatilag innen számít-ják a kreativitásfogalom elismerten önálló, megkülönbözte-tett létezését, Guilfordnak pedig sok egyéb mellett a fogalomelsõ definícióját is köszönhetjük. (A divergens gondolkodásképességének megnyilvánulása a különbözõ problémaszi-tuációkban.) Beszédében egyebek mellett nemtetszésénekadott hangot azért, hogy szakmája képviselõi a tõlük telhetõmódon negligálják a kreativitást, egyúttal két fõ kérdés meg-válaszolását vetette fel: hogyan lássuk meg a kreativitást agyerekeinkben és hogyan segíthetjük kreatív személyiségükkialakulását, fejlõdését.


Az agy két féltekés mûködését kutató Nobel-díjas RogerSperry néhány évvel késõbb ugyanilyen keményen fogalma-zott: „…a gondolkodás két formája, a verbális és a nonverbá-lis, a bal és a jobb agyféltekéinkben elkülönülve jelenik meg,és az oktatási rendszerünk, csakúgy, mint általában a tudo-mány, hajlamos az intellektus nonverbális formáját negli-gálni. Amibõl az következik, hogy a modern társadalom disz-kriminálja a jobb agyféltekét.”9

Hadd riogassak még egy kicsit jobban azokkal a csökö-nyös számokkal! Mike Estep, a lawtoni Cameron Egyetemoktatója például a következõket írja: „A gyerekek 5 éveskorukban kezdik az iskolát, és bal agyféltekéjük napi 6 óráttölt el akadémikus információk elsajátításával. A tanítás heti5 napot, havi 4 hetet, évi 9 hónapot vesz igénybe. Ez össze-szorozva összesen 14 ezer órányi bal féltekés iskolai elfog-laltságot jelent. … És ebben nincs benne a házi feladatokkaleltöltött idõ. … A kérdésem az, van-e logikus értelme a jobbféltekénket mellõzve 14 ezer órát kizárólag a bal trenírozásá-val tölteni, amikor két agyféltekével születtünk. Szerény véle-ményem szerint ez az eljárás inkorrekt.”10

Nálunk az alap- és középfokú oktatás idõtartama az an-golszász rendszerénél egy évvel rövidebb, aminek eredmé-nyeképp „mindössze” 12 960 iskolai óra nyûvi gyerekeink balagyféltekéjét. Rubik Ernõ a következõket mondja: „Nagyonfontos lenne, hogy az oktatás teljes folyamatában érvénye-süljön az a szemlélet, amely a kreativitást értékként kezeli.Nem szabadna, hogy ez a hasznos látásmód vagy megközelí-tés elitiskolák, haladó pedagógiai rendszerekkel dolgozóintézmények privilégiuma legyen, hanem valamennyi isko-lában, mindenki számára érvényesülnie kellene. Lényeges,hogy az iskolai oktatás ne kész, »ismeretkonzervek« átadásá-ban merüljön ki, hanem sokkal inkább az ismeretek megszer-zésének és használatának technikáit tanítsa, illetve fejlesszea képességeket.”11 Nagyon fontos lenne. De úgy tûnik, a gya-korlatban az oktatás irányítói szemében nyomokban sem az.

Bevezetés 23

Ne csodálkozzunk hát, ha az emberek, kiszabadulva azoktatás különféle szintjeirõl ott állnak két, biológiailag ésmentálisan mindenre alkalmas agyféltekével, amelyeket vi-szont nem tudnak szinkronban használni! Pedig nincs olyanproblémamegoldó folyamat, nincs olyan kreatív feladat,amelyben ne lenne alapkövetelmény a teljes agy használata.Ez nem az én véleményem csupán, sõt nem is vélemény.Tény.

Errõl szól például a dr. Simone Shamay-Tsoory, a haifaiSocial and Affective Neuroscience Laboratory vezetõje ésnégy kollégája által végzett kutatás összegzése,12 amely sze-rint a vizsgálatuk laboratóriumi módszerekkel mutatta ki,hogy a gondolkodás eredetiségéért a jobb oldali agyféltekeés a két félteke közötti mûködési egyensúly felel.

És ezt írja a csillagász, planetológus, asztrobiológus CarlSagan is az emberi intelligencia fejlõdéstörténetérõl szólózseniális könyvében, az Éden sárkányaiban:13 „A pusztán kri-tikus gondolkodás az új minták utáni kutatás nélkül steril éskudarcra ítélt. A komplex problémamegoldás változó körül-mények között mindkét agyfélteke aktivitását igényli: a jö-võbe vezetõ út a corpus callosumon14 keresztül vezet.”

Hangsúlyozni szeretném, nem – nyomatékkal ismétlem:nem! – a tanárok a probléma okai. Igen sokat ismerek közü-lük, akik igyekeznek gyakorlativá, hasznosabbá tenni diák-jaik számára az oktatást. Akik élvezik, amit csinálnak. Akikmotiváltak a plusz tudás élvezetes átadásában – még akkoris, ha az alkalmazott módszerük szükségszerûen eltér a hiva-talostól. Partizánok õk. A szervezett haderõ, a sereg máshogymûködik. Nem jobban, mint ahogyan a mindenkori táborno-kok irányítani képesek.

A gondot az oktatási rendszer, annak koncepciója, tar-talma és formája jelenti. És azok a szakemberek, akiknek ajóvoltából évtizedek óta változatlan minden. Hogy miért? DeBono a már idézett könyvében (Gondolkozz!…), az Iskolákfejezet végén világosan levezeti: „Nagyon sokat kellene tenni


az oktatás fejlesztéséért, de nem valószínû, hogy ezért sokanbármit is tennének. Ez nem véletlen, hiszen maguk a tanárokés nevelési tanácsadók a hagyományos oktatási rendszerbennõttek fel, és azt akarják megõrizni és fenntartani.” Világos.Hogyan tudnának az oktatáson változtatni azok, akikneknem tanították meg – tehát nem is tudják –, hogy létezhet avilág, az élet, a fejlõdés igényeihez folyamatosan igazodóoktatás is?

Néhány éve Peter de Bonónál szereztem meg a trénericertifikációimat az oldalirányú gondolkodás módszerekre.Peter a szünetekben sok mindenrõl mesélt a munkájával kap-csolatban. Kiderült, hogy az üzleti tárgyú képzéseik mellettsok minden mással is foglalkoznak. Például alkohol- és drog-rehabilitációs központokban, életben maradt öngyilkoso-kat kezelõ kórházi osztályokon, munkanélküli-központok-ban, börtönökben és számos egyéb olyan helyen, ahol az életlegmélyebb gödreibe zuhant emberek segítséget kapnak, deBono-trénerek tanítják gondolkodásra a rászorulókat. Még-hozzá igen jó eredménnyel. Peter azt is elmesélte, hogy a vilá-gon már több helyen kötelezõ tantárgyként oktatják a deBono-féle kreatív gondolkodási módszereket. Kínában pél-dául, ahol – a tanárok elõzetes felkészítése után – a kormányközvetlen kontrolljával éppen akkor állt gyakorlati tesztelésalatt több ezer iskolában is az új tantárgy. Indiában pedigmár több százezer iskolában oktatják.

A tárgy bevezetése egyszerû volt. Az új helyeken elsõ lép-csõben de Bonóék szemléltetõ próbatanítást tartottak azadott ország oktatásért felelõs, legfelsõbb szintû döntésijogkörrel rendelkezõ szakemberei, politikusai jelenlétében.Miután a pozitív döntés megszületett, a leendõ tanárok elsõcsoportjainak kiképzése következett, majd a próbafázis, vé-gül hivatalosan is bevezették a tárgyat.

Peter szavait hallgatva arra gondoltam, hogy ha ilyennagy országok hasznosnak találták, akkor Magyarországonis érdemes lenne legalább oktatáspolitikusoknak megmu-

Bevezetés 25

tatni a módszert. Ezért Edward de Bono következõ magyar-országi látogatásán szerettem volna összehozni õt magyaroktatáspolitikusokkal. De egy jó szándékú baráti figyel-meztetés észhez térített: „…ha tényleg azt hiszed, hogy ná-lunk valakit is érdekel ez a kérdés, akkor nagyot csalódtambenned”.

Pedig meggyõzõdésem, hogy a gondolkodás tökéletlen-ségének, sikertelenségének, gyengeségének alapvetõ oka,hogy a két féltekénket külön-külön se használjuk tudatosan,együtt pedig nem tudjuk balanszírozott módon, összhang-ban mûködtetni, mert nem tanítanak meg bennünket erre aziskolában. Ismétlem: mert nem tanítanak meg bennünketerre az iskolában.

KINEK IS SZÓL EZ A KÖNYV?

Mindenkinek, aki boldogabb és sikeresebb szeretne lenni.A szabályozott gondolkodási módszerek ugyanis nemcsakaz alkotás különbözõ területein, hanem a magánéletben és amunka világában is rendkívül hasznosak. Vannak olyan gon-dolkodási technikák, amelyeket óvodások és Nobel-díjasokis használnak. Tehát ezek a módszerek kortól függetlenek.

Szóval, kinek is szól ez a könyv? Tanárnak, diáknak, moz-donyvezetõnek, mérnöknek, kertésznek, politikusnak, író-nak, grafikusnak, kreatívigazgatónak, art directornak, szö-vegírónak, menedzsernek, beosztottnak, katonának, bírónak,vádlottnak, zenésznek, táncosnak, okosnak és önmaga sze-rint átlagosnak, tisztának és drogosnak, röviden: mindenki-nek, aki pontosan tudja, hogy a problémák nem azért van-nak, hogy megoldjuk, hanem éppen azért vannak, mert nemoldjuk meg azokat.

Úgy érzem, jó az elején tisztázni, hogy nem a bölcsekkövét kínálom, csak egy hasznos segítséget, amivel fejleszt-hetõ a gondolkodás és a kreatív teljesítmény. Ami segít


abban, hogy elgondolkodjunk a gondolkodásról. Olvashatóelejétõl a végéig egyvégtében, vagy lehet akár szabadon lépe-getni és ugrálni az egyes fejezetek között.

MAGAD, URAM,HA SZOLGÁD NINCSEN

Olvastam valahol egy híradást arról, hogy egy déli-sarkvidékikutatóállomás orvosának begyulladt a vakbele. A helyszín azidõjárási viszonyok miatt megközelíthetetlen volt. Mi másttehetett volna szegény doki: kénytelen volt megoperálni sajátmagát. Tükörbõl, sebészvizsga nélkül. Nem remélem, hogyintézményes – netán állami – keretek között szignifikáns vál-tozás történjen nálunk a közeljövõben. Semmi jel nem mutatarra, hogy a gondolkodás és a kreatív problémamegoldásönálló tantárgyként része lesz valamikor is a hivatalos tan-tervnek.

Ezért – magad uram, ha szolgád nincsen – az iskoláktólfüggetlenül elsajátítható kreatív gondolkodási technikák je-lentõsége felbecsülhetetlen. Ezek azok az eszközök, amelyekképesek a jobb és a bal féltekés gondolkodásunkat – mintegyharmadik féltekeként – összhangban vezérelni. Használatukeredményeként a rendszerezett és a szabálytörõ gondolko-dási funkciók egységben dolgoznak.

A minimum, amit megtehetünk, hogy magánúton, önkép-zéssel, tréningek útján lépünk elõre e téren.

Ahogy fentebb láttuk, a vonatkozó kutatások szerint san-szos, hogy felnõtt korunkra a gyárilag beépített kreativitá-sunk 90%-át elveszítjük. Vissza szeretnénk szerezni? Tanul-junk meg kreatívan, módszeresen gondolkodni! Ismerjükmeg és használjuk a szabályozott kreatív gondolkodási mód-szereket!

Bevezetés 27

SZABÁLYOZOTT KREATÍVPROBLÉMAMEGOLDÓ MÓDSZEREK

De mit is nevezünk szabályozott kreatív gondolkodási mód-szereknek? És mire jók ezek?

A hibás problémamegoldó gondolkodás leggyakoribbtünetei a hiányos, egyoldalú nézõpont, a „nekem van igazam,te tévedsz” attitûd, az azonnali kritika, továbbá a gondol-kodás területének szûk mivolta, és a hagyományos, bomba-biztos, újrafelhasználható megoldások keresése. Ennek okaia szervezetlenség és a felkészületlenség, a munkafolyamatokmenedzselésének hiánya, pontatlansága és esetlegessége.

A problémamegoldó fázis így vagy úgy lezajlik. A problémamegoldását a határidõ letelte taszítja végsõ állapotába. Kita-lálunk valamit, találomra próbálkozva, összevissza haladva,a véletlenre várva, kétségbeesetten keresve a gondolkodásikapaszkodókat. Ez – elterjedtsége ellenére – nem a leghaté-konyabb módszer.

A szabályozott problémamegoldó módszerek mások.Ezek egy-egy feladattípus megoldását célzó olyan gondolko-dási keretek, amelyek pontos, fegyelmezetten követendõ sza-bályokkal, fázissorrenddel, tudatos módon vezetnek ered-ményre. Alkalmazásuk során pontosan meghatározzuk acélt, és azt, hogyan jutunk el odáig. Ha ezek adottak, márcsak a probléma megoldására kell koncentrálnunk, az „Atya-isten, hogyan találjunk valami megoldást?” helyett.

Ezek a módszerek tehát tudatosságot, szervezettséget,tisztaságot kölcsönöznek a gondolkodáshoz, s ezzel az egyiklegádázabb eredménygyilkost, a stresszt, a gondolkodásifrászt, a bizonytalanságérzetet semlegesítik.

A szabályozott kreatív problémamegoldó módszerek alap-jában véve megoldási útvonalak. Lényegi sajátosságuk éseszközük az erõs vizualitás. Ez azért igen fontos, mert a képigondolkodás az agyunk õsibb, sokkal inkább „felhasználó-


barát” üzemmódja. (Az õsember az Altamira barlang faláratöbbek közt bölényeket rajzolt, ahelyett, hogy õsemberülodafirkantotta volna, hogy „bölény”. Az írásbeliség – minttudjuk – sokkal késõbb jelent meg.)

Az elnevezés – szabályozott, ráadásul kreatív, és mindezekután még problémamegoldó is – sajnos egy eléggé összetett,bonyolult, mondhatni nehézkes meghatározás. Akkor járunktehát jól, ha alkotórészeire bontva megpróbáljuk értelmezni.Nézzük, hát!

Szabályozottnak azért mondjuk ezeket a módszereket,mert strukturált gondolkodási folyamatok a problémameg-határozás és a megoldás között. Ez annyit jelent, hogy megha-tározott a fázissorrend (amibõl nem hagyható ki, és amibennem cserélhetõ fel semmi), ezenkívül meghatározott feltéte-lek és lebonyolítási technikák szükségesek az eredményes-séghez. Szabályozottak azért, mert használóik mindig, végigpontosan tudják, merre, hogyan kell haladniuk, és miért.Mondhatjuk azt is, hogy a szabályozott kreatív problémameg-oldó technikák egyfajta GPS-t jelentenek a célhoz vezetõ úton.

Kreatívnak öt ok miatt mondjuk ezeket a módszereket, mert1. konvergencia helyett a divergencia jellemzõ rájuk;2. linearitás helyett több irányúak és elágazók;3. egy megoldás helyett több ötletet eredményeznek;4. több lehetõséget adnak az eredeti megoldásokra;5. és mindkét agyféltekénket mûködtetik.

Problémamegoldó mivoltuk megértéséhez pedig azt kell végig-gondolnunk, mit is értünk esetünkben a probléma fogalmaalatt? Denis Waitley szerint a probléma nem egyéb, mint álru-hás lehetõség. Mi azonban ne legyünk ennyire líraiak, ésmaradva a szilárd talajon, nevezzük a problémát egyszerûenkülönbségnek.

A probléma a kívánt és a meglévõ, tényleges állapot kö-zötti különbség. Az „amit szeretnénk”, és az „amink van”közötti különbség. Mondjuk, amit szeretnénk, az egy tükör-

Bevezetés 29

tojás. Amink van, az egy feltöretlen nyers tojás. A problémánkez esetben a nyers tojás és a tükörtojás közötti különbség,amit egy egyszerû módszerrel szüntethetünk meg, úgy hív-ják, sütés. Amit szeretnénk a cégünknél végrehajtani, az afizetésemelés. Amink van, az a válság hatására történõ elbo-csátások sora. A probléma, amit meg kellene oldanunk, akettõ közötti különbség. Vagy. A lakáshitelünk részleteit sze-retnénk pontosan fizetni. Amink viszont van, az az árverezésveszélye a fejünk felett. A kettõ közötti különbség, na, az aproblémánk. Vagy. Amire szükség van, az egy szuper reklám-kampány-alapötlet egy üdítõital számára. A munka elején tar-tunk, ezért amink e pillanatban van, az egy, a kampányravonatkozó elvárásokat tartalmazó szempontrendszer. A ket-tõ közötti különbség a problémánk, amit ha megszüntetünk,lesz egy szuper kampányunk. Amire szüksége lenne a cég-nek, az egy kiváló sales részleg. Amije viszont van, az a for-galmi szint zuhanása. A probléma a kettõ közti különbség,amelyet valamilyen módszerrel meg kell oldania.

A szabályozott kreatív problémamegoldó módszerek tehátstrukturált gondolkodási folyamatok, amelyek széttartóak,több ötletet eredményeznek, és mindkét agyféltekét mûköd-tetik annak érdekében, hogy egy-egy projektet a kiindulóállapotból a kijelölt célba juttassanak, megszüntetve ezáltalegy adott problémát.

Különféle feladatokhoz különféle gondolkodási módsze-rek szolgálnak. Ha ezeket megfelelõen alkalmazzuk, kisebberõ- és idõbefektetéssel sokkal eredményesebbé és kreatí-vabbá válik a gondolkodásunk.

A TISZTA TIZENKETTÕ

A szóban forgó módszerekbõl és különféle változataikbóltöbb száz ismert. Ebben a könyvben tizenkettõt veszek sorra.Nem egy tréning részletességével, de azzal a nem titkolt cél-


lal, hogy ne csupán a felszínt karcolgassam, hanem a megfe-lelõ mélységig hatolva bemutassam azokat, és kedvet csinál-jak a gyakorlati szintû elsajátításukhoz.

Hogy miért pont ezt a tizenkettõt választottam ki? Azért,mert ezeknek magam is gyakorlati használója, sõt oktatója isvagyok. Ismerem mûködésüket, mûködtetésüket, tanulható-ságukat és hasznosságukat. Közös jellemzõjük, hogy logikusszabályozottságukkal kitisztítják a gondolkodási útvonalakat.

Kezdésként három olyan technika – a fókuszmeghatáro-zás, a miértsorozat és a halszálkamódszer – kapott helyet aválogatásban, amelyek alapvetõen a problémamegoldás elõ-készítõ fázisában használhatók. Ahogy már említettem, a leg-elterjedtebb típushiba az elõkészítettség hiánya, az ad hocjelleg. Mondjuk ki: a problémamegoldás felelõsei, vezetõiegész egyszerûen nem értenek ehhez és nem is foglalkoznakezzel az elõkészítõ fázissal.

Szerepel a sorban a brainstorming-módszer is, amelyrõlnagyon sokan azt gondolják, hogy már mindent tudnak, dea gyakorlat ennek az ellenkezõjét bizonyítja. Pedig egy olyanegyszerû és sokarcú módszerrõl beszélünk, amelynek a „kö-penyébõl bújt elõ” az összes többi technika. Ezért célszerûezt a technikát újból az alapoktól kezdve felépítenünk ma-gunkban, hogy más gondolkodási kereteket is elsajátíthas-sunk és használhassunk, amelyek segítségével kitörhetünk atípusgondolkodás széles, simára taposott, és jól kitáblázottsugárútjáról, arról, amelyen problémamegoldó csapatok ésmagánzók tömege vonul a biztonságos (de többnyire sehovasem vezetõ) típusmegoldások célvonala felé.

De Bono hat kalap módszer áttekintése legalább fõbb vo-nalaiban azért szükséges, hogy a brainstorming elvek egy, azOsbornétól eltérõ, annál talán jobban szabályozott, de mégisszabad, élvezetes gondolkodást lehetõvé tevõ érvényesülésiformáját is elsajátíthassuk.

A Mind Map-módszer a hagyományos, lineáris gondolko-dási technikák alternatívája. Az, aki el tud szakadni gondol-

Bevezetés 31

kodói múltja meghatározó, vonalszerû haladási gyakorlatá-tól, egy új, kreatív játszóteret kap ajándékba, amelyen sza-badon futkározhat anélkül, hogy ráripakodna a kockafejûcsõsz.

A mandalamódszer elvben felfogható a Mind Map fegyel-mezettebb formájának. Távol-keleti technikáról van szó,amelynek egy lebutított változata lótuszvirág módszer névenkering internetszerte. Azért tartom fontosnak, mert egy igenjól használható technika, amely ennek ellenére gyakorlatilagcsak Japánban ismert és népszerû. Számunkra tehát, akik anyugati fertályon üzemeltetjük az agyunkat, egy újabb gon-dolkodási keretet jelenthet.

A véletlenszerû behatás módszere a kreatív gondolkodásgyakorlatának egyik meghatározó, hosszú múlttal rendel-kezõ metódusa, amelyben eredetileg valóban véletlenhatások törik meg a megszokott gondolkodási irányokat.Mûködési mechanizmusát ma már tudatos módszerként– ezért a véletlenszerû terminológia – alkalmazzák számosterületen.

A provokáció/elmozdulás módszer egy igen erõs, dinami-kus, mondhatnám agresszív gondolkodási keret, amely alkal-mazóitól talán az összes közül a legnagyobb bátorságot, vál-lalkozó kedvet, nyitottságot, közös attitûdöt követeli meg.Eredményes használata viszont kivételesen eredeti, kreatívmegoldásokhoz vezet.

A SCAMPER-módszer élvezetes, a kreatív gondolkodásnakkiemelkedõen széles mozgásterületet felkínáló, könnyen el-sajátítható technika, amellyel nem egy híres kreatív zsenidolgozott eddig.

Az ötletmátrixmódszert általában Leonardo da Vinci nevé-hez kötik, azonban, mint majd kiderül, használata még amodern csillagfizika területén is világszintû tudományoseredményeket produkált.

Végül az ötletbõl ötlet módszer a hagyományos gondol-kodási gyakorlat „egy probléma – egy megoldási út” elvét töri


meg, a megszületett ötlet alapgondolatának kiterjesztésévela megoldásváltozatok/ötletvariációk széles tárházát kínálja.

A mondandómat igyekeztem gazdagon ellátni valós és fik-tív példákkal, hogy az adott módszert minél szemléleteseb-ben mutathassam be. Ezek azonban nem tekinthetõk teljeskörû, az adott területet érintõ szakmai megoldásoknak.

Meggyõzõdésem: ahhoz, hogy tudatosan kontrollálni tud-juk életünket, és felelõsséggel meg tudjuk oldani a felada-tainkat, ezeket a szabályozott kreatív problémamegoldómódszereket gyakorlati szinten el kell sajátítsuk, és a jobbagyféltekénket mielõbb ki kell engednünk a házi õrizetbõl.

Bevezetés 33

Kaszas-nyomda_web

Documents