Page 1
1
KAPOSVÁRI EGYETEM ÁLLATTUDOMÁNYI KAR
Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet
KAPOSVÁR
Doktori Iskola vezetője:
PROF. HORN PÉTER, MTA rendes tagja
Témavezető:
DR. REPA IMRE PHD, egyetemi tanár
Társtémavezető:
PROF. HORN PÉTER, MTA rendes tagja
KÜLÖNBÖZŐ GENOTÍPUSÚ PULYKÁK
KARDIOVASZKULÁRIS RENDSZERÉNEK
ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA IN VIVO ÉS IN VITRO
MÓDSZEREKKEL
Készítette:
DR. PETNEHÁZY ÖRS
KAPOSVÁR
2011
Page 3
3
TARTALOMJEGYZÉK
1. RÖVIDÍTÉSEK 5
2. BEVEZETÉS 7
3. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 9
3.1. A pulyka eredete 9
3.2. A két különböző genotípus 10
3.3. A szelekció hatása a pulyka testalakulására 12
3.4. A szelekció káros hatásai 14
3.5. A pulyka szív kóros elváltozásainak detektálása elektrokardiográfia
(EKG) segítségével 18
3.6. A vérnyomás és az érpálya kapcsolata 20
3.7. A keringési rendszer vizsgálata 23
3.8. A madárszív tömege 23
3.9. A szív teljesítményének vizsgálata 24
3.9.1. Invazív eljárások 25
3.9.2. Noninvazív eljárások 26
3.10. A húspulykák keringési rendszerének vizsgálata 27
4. A VIZSGÁLATOK CÉLKITŰZÉSEI 30
5. ANYAG ÉS MÓDSZER 31
5.1. Az első kísérlet 31
5.1.1. A kísérletben felhasznált állatok 31
5.1.2. A CT-vizsgálat 32
5.1.3. Az állatok előkészítése az anatómiai metszetek előállításához 32
5.1.4. A metszetek fotózása 33 5.1.5. Az anatómiai struktúrák beazonosítása 33
5.2. A második kísérlet 33
5.2.1. A kísérletben felhasznált állatok és tartásuk 33
5.2.2. Az állatok előkészítése a képalkotó vizsgálatokra. EKG vizsgálat 34
5.2.3. A szív teljesítményének MR-vizsgálata 34 5.2.4. A testösszetétel, az izomtérfogat meghatározása CT-vel 36
5.3. A harmadik kísérlet 36
5.3.1. Mintavétel 37
5.3.2. Makrokorróziós preparátumok metodikája 37 5.3.3 Mikrokorróziós preparátumok metodikája 38
Page 4
4
6. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK 40
6.1. Az első kísérlet 40
6.1.1. Az első kísérlet eredményei 40
6.1.2. Az első kísérlet értékelése 55
6.2. A második kísérlet 58
6.2.1. A második kísérlet eredményei 58
6.2.2. A második kísérlet értékelése 64
6.3. A harmadik kísérlet 67
6.3.1. A harmadik kísérlet eredményei 67 6.3.2. A mikrokorróziós módszer eredményei 73
6.3.3. A harmadik kísérlet értékelése 76
7. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK 79
8. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 82
9. ÖSSZEFOGLALÁS 83
9.1. Összefoglalás magyar nyelven 83
9.2. Summary in English 88
10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 93
11. AZ ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 94
11.1. Az ábrák jegyzéke 94
11.2. A táblázatok jegyzéke 96
12. IRODALOMJEGYZÉK 97
13. A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉBŐL MEGJELENT PUBLIKÁCIÓK ÉS
ELHANGZOTT ELŐADÁSOK 106
13.1. Idegen nyelven megjelent közlemény 106
13.2. Magyar nyelven megjelent közlemény 106
13.3. Hivatkozható absztraktok idegen nyelven 107
13.4. Hivatkozható absztrakt magyar nyelven 106
14. A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉN KÍVÜLI PUBLIKÁCIÓK 108
14.1. Könyvek, könyvfejezetek idegen nyelven 108
14.2. Tudományos közlemények idegen nyelven 108
14.3. Hivatkozható absztraktok idegen nyelven 110
14.4. Proceedingsben megjelent absztrakt idegen nyelven 111
14.5. Poszterek 111
15. ÖNÉLETRAJZ 113
Page 5
5
1. RÖVIDÍTÉSEK
AVD O2 arteriojugular venous difference of O2 (arteriovenózus
oxigéndifferencia)
BP blood pressure (vérnyomás)
BSA body surface area (testfelszín)
B.U.T. British United Turkey (pulykatenyésztő cég volt, ma az Aviagen
Turkeys Corp. része)
CI cardiac index (szívindex)
CK creatinin-kináz (kreatinin-kináz)
CO cardiac output (perctérfogat)
CT computertomographia (komputertomográfia)
EDV end-diastolic volume (végdiasztolés térfogat)
EKG elektrokardiográfia
ESV end-systolic volume (végszisztolés térfogat)
HR heart rate (szívfrekvencia)
KCl kálium-klorid
KOH kálium-hidroxid
LVEF% left ventricular ejection fraction% (bal kamrai ejekciós frakció
százalék)
LVEDV left ventricular end diastolic volume (bal kamrai végdiasztolés
térfogat)
LVESV left ventricular end systolic volume (bal kamrai végszisztolés
térfogat)
LVSV left ventricular stroke volume (bal kamrai verőtérfogat)
ME metabolizálható energia
MRI magnetic resonance imaging (mágneses rezonancia vizsgálat)
MV muscle volume (izomtérfogat)
PET pozitron emissziós tomográf
PHS perirenal hemorrhage syndrome (vese körüli vérzéses
szindróma)
PSE pale soft and exsudative (halvány, puha, vizenyős)
RBC2 random breed controll line (véletlenszerűen szelektált
kontrollvonal)
RHD round heart disease (golyószívbetegség)
SV stroke volume (verőtérfogat)
SVI stroke volume index (verőtérfogat index)
WL window level (ablakmagasság)
WW window width (ablakszélesség)
Page 7
7
2. BEVEZETÉS
Az utóbbi évtizedekben olyan, a fogyasztói igényeknek megfelelő
pulykafajtákat tenyésztettek ki, amelyek nagy fejlődési eréllyel vágásérett
korra jelentős színhústömeget képeznek. Napjainkban a pulyka a legnagyobb
egyedi hústermelésre képes baromfifaj. A modern húshibridek hímivarú
egyedei húsz hetes életkorra elérik a 21–23 kilogrammos élőtömeg, miközben
az elsőrendű (mell- és combfilé) testrészek aránya az élőtömeg 35–36%-át teszi
ki. Ezeket a paramétereket a mai nagytestű genotípusok legtöbb egyede a
megnövekedett igényeket kielégítő intenzív tartástechnológiával teljesíti.
Ugyanakkor a nagymértékű testtömeg-gyarapodással a szív növekedése és
teljesítménye nehezen tart lépést, így a keringési rendszer tartalékai
behatárolttá váltak.
Minden szelekciós tevékenységnek – a sikerek mellett – vannak hátrányos
következményei is. Jelen esetben a cél a vágási kihozatal, az értékes húsrészek
tömegének (mellfilé, combfilé) növelése volt. Növekvő gyakorisággal
tapasztaltak azonban húsminőségi problémákat, csontvázbetegségeket és a
keringési rendszer zavarait. Annak ellenére, hogy ezek a nehézségek a nevelés
és a hízlalás során egyre nagyobb szerepet játszanak, a szakirodalomban
aránytalanul kevés publikáció foglalkozik a húshibrid pulykák
kardiovaszkuláris rendszerével és annak problémáival.
Az 1960-as évekig a magyar pulykahús termelés a bronzpulykára
alapozódott. A hazánkban őshonosnak tekinthető bronzpulyka populációt az
elmúlt ötven évben gyakorlatilag nem érték szelekciós hatások, mivel az
őshonos fajtákat a múlt század hatvanas éveiben Magyarországon védelem alá
helyezték. A húshibridekhez képest a bronzpulyka egyedei jóval kisebb
testméret elérésére és értékes húsrész kihozatalra képesek, ugyanakkor nem
Page 8
8
jellemzőek rájuk a kardiovaszkuláris rendszer betegségei. Ebben a tartási
körülmények (extenzív, félintenzív) és a genetikai tényezők is szerepet
játszanak.
Karunkon a két genotípus élőtömegét, vágótulajdonságát különböző tartási
körülmények között, több alkalommal vizsgálták. Ennek során arra kerestek
választ, hogy a pulyka teljesítőképességének alakításában milyen hatást
gyakorol az intenzív szelekció, illetve a takarmányozás.
Komputertomográffal (CT) összehasonlították a két fajta testösszetételét,
testalakulását a nevelés folyamán. Kardiális mágneses rezonancia vizsgálattal
(MRI) a húshibridek vázizomra vonatkoztatott (relatív) szívteljesítményét is
meghatározták 12, 16 és 20 hetes életkorban.
A két genotípus vázizomzatra vonatkoztatott relatív szívteljesítményének
összehasonlító vizsgálatát azonban nem végezték el, így nem kaphattunk képet
arról, miként hat az egyoldalú – értékes testrészek növelésére irányuló –
szelekció a keringési rendszerre.
Page 9
9
3. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
3.1. A pulyka eredete
A pulyka (Meleagris gallopavo) eredeti hazája Közép- és Észak-Amerika. A
földtörténeti újkor negyedidőszakából (2–10 millió évvel ezelőtt) származó
leletek a Föld egyetlen más kontinensén sem kerültek elő. A pulyka
kizárólagos amerikai eredetéhez jelenlegi ismereteink szerint nem fér kétség.
Háziasításának körülményei azonban már nem ennyire egyértelműek. Három
elmélet is született a pulyka domesztikációját illetve: 1) A pulykát a spanyol
conquistadorok (hódítók Amerika területén) háziasították ők hozták
Spanyolországba és a Földközi-tenger partvidékére, ahol megszelídítették. 2) A
felfedezők a pulykát Közép-Amerikában már szelídítve találták, vagyis az
indián őslakosok háziasították. 3) A vadpulyka újratelepítésére tett
próbálkozások, valamint a madár életmódjára alapozott ezen – 20. században
végzett – megfigyelések alapján állítják, hogy a pulyka már öndomesztikáció
révén került az emberhez.
Az általánosan elfogadott elmélet szerint a pulyka a 16. század elején jelent
meg Európában. Bizonyos leletek (pl. a schleswigi, 1280 körül készített
domborművön talált pulykaábrázolás, Svájcban egy 13. századbeli várrom
feltárásakor előkerült pulykacsont-maradványok, a szentesi és a tápéi
temetőkből a 10–12. századból származó, valószínűleg pulykát ábrázoló
pecsétgyűrűk) azonban arra utalnak, hogy a pulyka Amerika felfedezése előtt
eljuthatott Európába, így – többek között – hazánk területére is. A 16. század
végére már meghonosodott a pulyka Magyarországon. A parlagi magyar
pulyka fekete és fehér színváltozatban létezett, és elsősorban a Duna–Tisza
közén terjedt el. Később a fehér változat lassan kiszorította a feketét. A szintén
Page 10
10
parlagi változatnak tekinthető rézpulyka hazánkban a déli régióban volt
elterjedt. Az eltelt évszázadok alatt a Kárpát-medencében kistestű magyar
pulykát az Amerikában kitenyésztett bronzpulyka (l. később) váltotta fel
(SZALAY, 2009).
3.2. A két különböző genotípus
A bronzpulyka szerepe a második világháború utáni másfél évtizedben volt a
legjelentősebb. Az első időszakban fajtatiszta szaporítása mellett a kistestű
parlagi állományok javítására használták. Később mind a magyar pulykát,
mind a különböző keresztezésekből származó állományokat teljesen
kiszorította a bronzpulyka. Hazánkban honosult fajtának tekinthető. A
bronzpulyka teljes kifejlettségét kétéves korra éri el. A kakasok kifejlett kori
testtömege átlagosan: 12–15 kg, a tojóké: 5,5–6,0 kg. A legrégebben
kitenyésztett pulykafajták egyike, az egész világon elterjedt. A génbanki
állományokban fennmaradt „magyar” bronzpulykák testformája és a toll
színeződése megegyezik a standard bronzpulykáéval, testsúlyuk azonban
lényegesen kisebb, a parlagi változatokhoz hasonló (a kakasok testtömege 6,0–
8,0; a tojóké 5,0–6,0 kg, 1. ábra).
HORN és munkatársai (2000) megállapították, hogy az állattenyésztés
történetében a pulykán – és talán a lazacon – kívül nincs még egy állatfaj,
amellyel olyan mélyreható és az egész ágazati tevékenységet befolyásoló
előrehaladást lehetett volna elérni a szelekció során. Különböző, főleg
bronzpulykákon végzett korai kísérletek igazolták, hogy a növekedési erélyre
és a mellizom növelésre irányuló egyidejű szelekció eredményes (COOK et al.
1962; MCCARTNEY et al. 1968).
Page 11
11
1. ábra. A gödöllői bronzpulyka jellemző növekedési görbéje ivaronként
(SZALAY, 2009)
A folyamatos tenyésztői munka vezetett olyan nagy növekedési erélyű
fajtákhoz, mint a B.U.T. Big 6. NIXEY (2002) adatai alapján a kakasok 21 hetes
korban mért testtömege 1981 és 2002 között közel 5 kg-mal, a tojóké pedig
2,5 kg-mal, azaz a testtömegük egyharmadával növekedett. SÜTŐ és
munkatársai (2004) 1979-ben alkalmanként tíz-tíz, majd 2004-ben pedig öt-öt
– a fajtára és az ivarra jellemző súlyú – egyeddel végrehajtott próbavágásokat
végeztek. Megállapították, hogy a vizsgált 25 éves periódus alatt a pulykák
húsz hetes kori hízlalási végsúlya hímivarban 280 g-mal, nőivarban 135 g-mal
javult évenként. Jelenleg a vágáskori (20 hetes) testtömeg bakok esetében 20–
21 kg (Aviagen Turkeys Corp., 2011).
NIXEY szerint (2002) a termelők jövőbeni célja a maximálisan 21 kg-os
élőtömeg. A nevelési idők a nehéztestű típusoknál várhatóan két és fél héttel
csökkenni fognak. A B.U.T. Big 6-os hibrid standard szerinti hízékonysági
adatait mutatja a 2. ábra.
Page 12
12
2. ábra. B.U.T. Big 6-os hibrid standard szerinti hízékonysági adatai (SÜTŐ, 2011
alapján)
3.3. A szelekció hatása a pulyka testalakulására
A pulyka esetében a szelekció egy kiemelt testrészre, a mellizom növelésére
irányult (ROMVÁRI, 2005). SÜTŐ és munkatársai (2004) az 1979-es és 2004-es
adatokat vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy a szelekciós programok
változatlanul a legértékesebb testrész, a mell súlyának és testen belüli
arányának növelésére összpontosítottak. Ennek köszönhetően, a kakasoknál
25 év alatt 6,7%-kal, a tojóknál valamivel kisebb mértékben, 2,5%-kal nőtt a
csontos, bőrös mell aránya a vágás előtti élőtömeghez viszonyítva.
Page 13
13
EMMANS és KYRIAZAKIS (2000) tanulmányukban rámutatnak, hogy az egyes
szervrendszerek testtömeghez viszonyított arányának növelése szükségszerűen
a többi arányának csökkenésével járnak együtt. Amennyiben a megnövekedett
fejlődési erélyhez szükséges takarmánybevitel fokozódik, az emésztőrendszer
és járulékos mirigyeinek arányának növelése szükséges. Ez magával hozza a
fokozott oxigénigényt, ami a légzőrendszer kapacitásának emelését igényli. Ez
az intenzív anyagcsere a keringési rendszerre többletmunkát ró, amit csak
megnövekedett teljesítményű szív tudna kiszolgálni. Azonban a fent említett –
a vázizom növelésére irányuló egyoldalú – szelekció a kiszolgáló rendszerek
arányának csökkenését hozza magával. Következtetésükben rámutatnak, hogy
ez az egyoldalú szemlélet előbb-utóbb a termelés-élettani rendszer
egyensúlyának felborulásával jár.
Ennek jelei pulyka fajban a megnövekedett lábszerkezeti problémák
(talpfekély, perosis, valgus–varus lábtartás, chondrodystrophia,
osteochondrosis, synovitis), a keringési rendszer teljesítményének problémái
(hirtelen szívhalál, aortarepedés, vese körüli vérzések, golyószív betegség).
HERENDY (HERENDY, 2008; HERENDY et al. 2004, 2008) kiemeli, hogy a
szelekció hatására a legnagyobb mértékben a filézett melltömeg növekedett
(560%), ezt követte a filézett felsőcomb (420%), majd a grillfertig tömeg
(385%). A 20 hetes élőtömeg 314%-kal lett nagyobb (1. táblázat). A szív és a
máj tömegének növekedése, különösen a legnagyobb izomcsoportokhoz, a
filézett mell és a felsőcomb tömegéhez képest nagyon jelentősen elmarad
(228% illetve 223%). Az életfontosságú szervek, a szív és a máj tömegének
erős relatív csökkenése a húsirányú szelekció nagyon káros mellékhatásai és a
kardiovaszkuláris rendszer sebezhetőségét okozza a jelenlegi nagy növekedési
erélyű pulykáknál. A modern típusú pulykák 20 hetes kori szívtömege az
élőtömeg mindössze 0,37%-a a kakasok és 0,33%-a a tojók esetében, míg a
bronzpulykáknál ez az érték 0,52% (kakasok); illetve 0,50% (tojók).
Page 14
14
1. táblázat. A vágási tulajdonságok változása a genetikai tényezőktől függően,
1999-es és 1967-es takarmányon, 20 hetes korban B.U.T. Big 6-os hibrideknél
(a bronzpulyka teljesítménye = 100%) (HERENDY, 2008)
Testrész Hímivar Nőivar
Átlag 1999 1967 1999 1967
Élőtömeg 313 305 324 314 314
Grillfertig tömeg 391 357 407 384 385
Filézett mell 538 526 601 581 561
Filézett felsőcomb 430 392 444 408 419
Farhát 278 321 360 341 325
Szárny 341 282 343 307 318
Szív 246 206 270 188 228
Máj 217 228 210 237 223
SÜTŐ és munkatársai (2004) is kiemelik, hogy a több évtizede folyó
szelekció során a pulyka szívének élőtömeghez viszonyított aránya a kritikus
szint közelére csökkent, a bronzpulyka hasonló korú egyedeivel
összehasonlítva azoknak csak 57–69%-a.
3.4. A szelekció káros hatásai
HARPER és munkatársai (1975) a mély mellizomelhalást (deep pectoral
myopathy) vizsgálva leírták, hogy a széles mellű bronz pulykákkal
összehasonlítva, a szelektált fehér húspulykáknál gyakrabban jelentkezik a
csak a M. supracoracoideusra (mély mellizom) szorítkozó izomelhalás. A
jelenséget lokalizációja miatt deep pectoral myopathy-nak (mély mellizom-
elhalás) nevezték el. A tenyészérettséget még el nem ért, 24 hetesnél fiatalabb
állományokban a betegség alig fordult elő, tojóknál gyakrabban jelentkezett,
mint a bakoknál. Az izmokban lokalizált vérzéseket, ödémát találtak, melyek
Page 15
15
colliquatios necrosishoz vezettek. A nagytestű pulykahibridek esetében
növekvő gyakorisággal számolnak be húsminőségi problémákról. Ilyen a PSE
(pale, soft, exsudative), a már említett mély mellizomelhalás és az öröklött
izomdystrophia. BENTLEY (1999) szerint ez utóbbi egy pontmutáció
következménye, míg ORR és RIDDELL (1977) a mély mellizomelhalást
anatómiai prediszpozícióra vezetik vissza. MARTINDALE és munkatársai (1979)
baromfiak (18–24 hónapos broiler tenyészpárok) M. supracoracoideusát ellátó
ideget (N. supracoracoideus) stimulálták. Megállapították, hogy a stimuláció
után az izmon teljes ischaemia alakult ki, amely egy órán keresztül fennállt.
Huszonnégy óra elteltével a vérellátási zavar az izom 1/4–1/3-án még mindig
fennállt. A kísérletet megismételték az izmot borító pólya (fascia) átvágása
után is. Így a stimulációt követő ischaemia hatását csökkenteni tudták. Arra
következtettek, hogy az ideg ingerlése során az izomban megemelkedett a
subfascialis nyomás, az osteofascialis kompartment limitált térfogata miatt.
Értékelésük szerint ez vezethetett az ischaemiához.
BENTLEY (1999) a nagy fejlődési erélyre szelektált és nem szelektált
pulykafajtákon végzett összehasonlító vizsgálattal kimutatta, hogy előbbiekben
a vázizomrostok mérete és száma is megnőtt. ORR és RIDDELL (1977) kilenc
csirkén és hat pulykán tanulmányozták a mély mellizomelhalás lehetséges
okait. Ennek érdekében először a M. pectoralis (felületes mellizom) és M.
supracoracoideus vérellátását vizsgálták makroszkópos anatómiai
módszerekkel. Hat altatott állaton az egyik oldali elülső és hátulsó pectoralis
artériákat (A. pectoralis cranialis, A. pectoralis caudalis) lekötötték, a másik
oldalt érintetlenül hagyták, az szolgált kontrollként. A műtétet követően
különböző időpontokban euthanizálták az állatokat. Két pulykán lehetett
megfigyelni infarktust a M. pectoralis-ban és a M. supracoracoideus-ban. Az
így előidézett elváltozások hasonlóak voltak a mély mellizomelhalás során
tapasztaltakkal. SILLER és WIGHT (1978) harmincöt bakpulyka mély mellizom
elhalását tanulmányozták mikro- és makroszkópos módszerekkel.
Page 16
16
Megállapították, hogy az elhalások (fokális ischaemiás necrosisok) a M.
supracoracoideus-ra korlátozódtak, egy vagy mindkét oldalon. A károsodott
szövetekben és közvetlen környezetükben az erek lézióját, tromboózist, intima
proliferációt és aneurizmákat írtak le. Megállapították, hogy az erek elsődleges
károsodása vezethetett az izomban kialakuló elhalásokhoz, de ennek okát nem
tudták megmondani. Véleményük szerint az állatokat ért stressz- és traumás
behatások is hozzájárulhattak az elváltozások kialakuláshoz.
WILSON és munkatársai (1990) gyors növekedési erélyű pulykafajták
izomrostjainak szerkezetét, és a vérplazma kreatinin-kináz (CK) aktivitását
vizsgálták tizenhat hetes korig. Megmérték az élőtömeget, a karkaszok
tömegét, a mellizomból és a lábizmokból fagyasztott metszeteket készítettek és
meghatározták a CK-szintet. Megállapították, hogy a leggyorsabban növekvő
egyedekben az izomtömegek a felületes mellizom kivételével arányosan nőttek
a testtömeggel. Károsodott izomrostokat leginkább a M. pectoralis-ban és a M.
gastrocnemius-ban találtak, főleg a 10. és a 16. hetes kor között. A károsodott
izomrostok számának növekedése és a vérplazma emelkedett CK-szintje a
leggyorsabban növekvő vonalakra volt jellemző. Következtetéseik megerősítik
azt a felvetést, hogy a mély mellizom elhalástól független focalis myopathia a
nagy fejlődési erélyű pulykafajtákra jellemző. A SOSNICKI által vezetett
munkacsoport harminc, 18 hetes Large White bakpulyka M. pectoralis-ból és
M. biceps femoralis-ból vett mintákat (SOSNICKI et al. 1991). A szövettani és a
biokémiai vizsgálatok alapján két csoportot alakítottak ki. Az első csoportba
kerültek azok a minták, ahol felismerhető volt az izmokban a relatív ischaemia
jele: pontszerű izomelhalás, mononuclearis sejtes beszűrődés, a Z-vonalak
szakadása. A második csoportban az izmokban nem voltak degeneratív
elváltozások. Megmérték a kapillárisok sűrűségét, az izomrostokat körülvevő
kapillárisok számát, a kapilláris-izomrost arányt, a kapillárisok közötti
távolságot valamint az izomrostok területét. Az ischaemiás csoportban a
kapillárisok sűrűsége és a kapilláris-izomrost arány szignifikánsan kisebb, a
Page 17
17
kapillárisok közötti távolság szignifikánsan nagyobb volt, mint a normális
csoportban. Az izomrostok méretében nem volt különbség a két csoport között.
Két kérdés merült fel a kísérletük során: vajon az ischaemiás elváltozások
összefüggenek-e a morfológiai eltérésekkel, illetve az ischaemiás izmok
vérellátása megfelelő-e a normális, fiziológiás aktivitáshoz? Az eredmények
alapján várható lenne, hogy csak a morfológiai elváltozásoknak van szerepük a
relatív ischaemiás szindróma kialakításában, azonban az izomrostok
vérellátásával végzett más kísérleti munkák nem támasztották alá egyértelműen
azokat az elképzeléseket, hogy a kapillarizáltság lenne az aerob teljesítmény
limitáló tényezője. A húspulykák tenyésztésük során mutatott alacsony fizikai
aktivitása okozhatja, hogy a mozgások indukálta vazodilatáció és a kapillárisok
áteresztőképessége nem megfelelő. Következtetésükben megállapítják, hogy a
relatív ischaemiás szindróma legvalószínűbb oka a kis kapilláris/izomrost
arány. VELLEMAN és munkatársai (2003) három pulykavonalat
tanulmányoztak. Az első csoport egy véletlenszerűen szelektált kontrollvonal
(random breed controll line, RBC2). A második csoport az ebből a vonalból,
25 generáció alatt szelektált, 16 hetes korra minél nagyobb testtömeget elérő
fajta (F). A harmadik csoport egy kereskedelmi pulykafajta (B) volt. Három
bak és három tojó állatból a keltetés 25. napján, valamint a kelés utáni 1., 4., 8.,
16. és 20. héten 0,5 × 3 cm-es mintákat vettek a M. pectoralis-ból, több helyről.
Az izommintákat fixálták, paraffinba ágyazták, 5 μm vastag metszeteket
készítettek belőlük a rostok irányára merőlegesen, majd azokat hematoxylin-
eozinnal festették. Megfigyelhető volt, hogy az RBC2-vonal esetén a
mintákban lévő izomrostok a keléstől a 20. hétig jól strukturáltak voltak, a
közöttük lévő endo- és perimysium jól fejlett volt és megfelelő
kapillárishálózatot tartalmazott. Az F-vonal esetén az endo- és perimysium a
kapillárishálózat a 8. hétig megfelelő fejlettséget mutatott, az izomrostokban
még nem volt nyoma elváltozásnak. A 16. héttől azonban hiperkontrakcióban
lévő izomrostokat találtak a mintákban. A kelés utáni 20. héten a M. pectoralis-
Page 18
18
ból vett összes mintában az izomrostkötegek feltöredeztek, rendezettségük
megszűnt. A B-vonal esetében a 8. hétig nem volt jele a töredezettségnek a 8.
és a 16. héten vett mintákban már találtak néhány károsodott rostot. A
20. héten a szövettani képben szignifikánsan megemelkedett a töredezett
rostkötegek száma. Mind az F- és a B-vonal esetében kiemelték, hogy a
perimysiumban a kapillárisok száma nagymértékben lecsökkent.
A nagytestű pulykák mellizom elfajulásának irodalmát tanulmányozva a
leginkább megalapozott feltevésnek az tűnik, hogy a támasztószövetek
(perimysium és endomysium) mennyisége és az erek száma nem áll arányban a
rövid idő alatt (16–20 hét!) felépített izomrosttömeggel.
3.5. A pulyka szív kóros elváltozásainak detektálása elektrokardiográfia
(EKG) segítségével
Célunk az volt, hogy alapadatokat vegyünk fel, ezért célszerű olyan állatokat
használni a kísérletekhez, melyek szíve egyszerű vizsgáló módszerekkel nem
mutat elváltozást. Erre az irodalmi adatok alapján leginkább az EKG-felvétele
tűnt megfelelőnek, kifejezetten pulykákon végzett vizsgálatok is történtek.
CZARNECKI és GOOD (1980), HUNSAKER és munkatársai (1971), valamint
JANKUS és munkatársai (1971) pulykák golyószív betegségének (round heart
disease, RHD) korai detektálására alkalmazott EKG-technikát pontosították.
Azért volt erre szükség, mert a golyószív betegség korai fázisa nem volt
azonosítható az addig használt EKG-technikával. Broad Breasted White fajtát
használtak több kísérletben. Az első kísérletben hat ketrecbe, két hetes,
normális EKG-t mutató állatot helyeztek, tíz egyedet ketrecenként. Különböző
dózisú furazolidont kaptak csövön át, illetve takarmányba keverve, egy
ketrecben lévő csoport szolgált kontrollként. Az EKG-méréseket három-, négy-
és öthetes korban végezték. A második kísérletben, négy ketrecbe normális
Page 19
19
EKG-t mutató állatot helyeztek, 14 egyedet ketrecenként. Különböző dózisban
furazolidont kaptak az ivóvízbe, illetve takarmányba keverve, egy ketrecben
lévő csoport szolgált kontrollként. Az EKG-méréseket 19, 23, 26 és 29 napos
korban végezték. Eredményeikben megállapították, hogy a konvencionális
EKG-technikával az első kísérletben az abnormális eltérések 25%-a, a második
kísérletben a 20%-a volt azonosítható. Amikor kiegészítésként az I-es
elvezetésben az R-hullám érzékenységét 0,1 mV-tal megnövelték, detektálható
elváltozások gyakorisága 34%-ra, illetve 24%-ra nőtt.
BOULIANNE és munkatársai (1992) ötven darab, egy napos Nicholas bak és
tojó pulykát állítottak be a kísérletükbe. Két 30 m2-es ketrecbe osztották őket,
majd tíz és húsz hetes korukban, éber állapotban Einthoven-féle standard
bipoláris és Goldberger-féle unipoláris végtagi elvezetésekben rögzítették az
EKG-kat. A kísérlet végén, az állatok húsz hetes korában megmérték a
testtömegüket, és levágták őket. A karkasszokat és a szíveket megvizsgálták,
hogy a cardiomyopathiás egyedeket ki tudják zárni a további
adatfeldolgozásból. Megmérték a pitvarok nélküli szívek tömegét
(tulajdonképpen a két kamra tömege), majd eltávolították a jobb kamrát, így az
interventricularis septumot is tartalmazó bal kamrai tömeget is meg tudták
határozni. Az elhullások és az egyéb rendellenességek miatt 17 bak és 14 tojó
pulykát tudtak értékelni húsz hetes korban. Eredményeikben leírják, hogy a
bal/jobb kamrai tömegarány bakok esetében 4,4:1, tojók esetében 4,5:1. Fiatal
állatok és a tojók szívfrekvenciája magasabb volt és az EKG-hullámok
amplitúdója kisebb volt tíz hetes, mint húsz hetes korban. Az EKG alakja és a
szív tömege között nem találtak összefüggést. Ez alapján arra következtettek,
hogy az EKG nagyon kismértékben használható a szív tömegének
megállapítására. Az általuk közölt EKG viszont jó referenciaként szolgál a
pulykák normális EKG-jának felvételéhez.
Page 20
20
3.6. A vérnyomás és az érpálya kapcsolata
A szív és a célszervek között kialakuló vérnyomásra, a nyomáshullám alakjára
nagy hatással van az erek rugalmassági állapota. Pulykák esetében vizsgálták a
vérnyomást, alaphelyzetben (SPECKMANN – RINGER, 1963) illetve különböző
napszakokban, változatos stresszorok (KRISTA et al. 1981) hatására. A
nyomáshullám alakjára, lefutásának sebességére történő vizsgálatok kacsán
történtek (LANGILLE – JONES, 1975), pulykán azonban nem.
KRISTA és munkatársai (1981) hiper- és hipotenzív pulykákat vizsgáltak,
mindkét változatból tíz állatot, öt bakot és öt tojót. Az A. brachialis-ba katétert
kötöttek, az állatokra telemetriás transducert helyeztek, majd egy kísérleti
teremben helyezték el őket, azonos nemű hiper- és hipotenzív madarat állítva
párba. A megvilágítási periódus reggel 7 órától este 7 óráig tartott. A
vérnyomást (BP) és a szívfrekvenciát (HR) 48 órán keresztül folyamatosan
rögzítették, majd az állatokat különböző stressznek tették ki. E célból a
teremben elkülönített módon ölyvet reptettek, 0.22-es kaliberű fegyvert
sütöttek el az állatok közelében, magas frekvenciájú hanggal (kutyakiképző
síp) ingerelték őket, a megfogás és a mozgatás során fellépő stressznek tették
ki őket, illetve tréningeztették az állatokat. Mint eredményeikben leírják az
artériás középnyomás [(szisztolés nyomás + 2 × diasztolés nyomás)/3] a két
fajtánál különböző, 160 Hgmm, illetve 126 Hgmm volt, a nemek közötti eltérés
nélkül. A magas vérnyomású vonalak artériás középnyomása sokkal kisebb
napszaki ingadozásokat mutatott, mint az alacsony nyomású változaté, ez
utóbbiaknál nem volt ritka a 100 Hgmm-nyi változás 1 percen belül. A
középnyomás mindkét fajtánál az éjszakai időszakban volt a legalacsonyabb,
reggel 7 órától, déli 12 óráig a legmagasabb. A szívfrekvenciát 18 órás
periódusban (7.00–24.00) nézve megállapították, hogy a legnagyobb érték a
legmagasabb középnyomás idejére esett. Az átlagos szívfrekvencia az összes
állatra vetítve 161/min volt. A vonalak és a nemek közötti megoszlás a
Page 21
21
következőképpen alakult: hiper bak 152/min, hiper tojó 186/min, hipo bak
143/min, hipo tojó 163/min. A megfogás és a mozgatás hatása azonnal
jelentkezett, a vérnyomás és a pulzusszám emelkedett, majd az állatok
eleresztése után szinte azonnal az alapértékre állt vissza. A tréningezés és az
ijedtség közben lezajló változások közötti fő különbség az volt, hogy az
ijedtség hatására a szívfrekvencia sokkal gyorsabban (kevesebb, mint egy perc)
érte el a maximális értéket (310/min), mint az edzés következtében, amikor kb.
3 perc kellett a 310/min-es érték eléréséhez. A vérnyomás eközben az ijedtség
hatására 150 Hgmm-re emelkedett, majd 16 perc elteltével visszaállt az eredeti
értékre, míg a tréningezés a vérnyomásban nem okozott nagy eltérést, a 16.
percig némileg csökkent, ezután a 24. percig 10 Hgmm-rel emelkedett.
A vérnyomás értéke nagymértékben függ az erek állapotától. A nagytestű
hibridekben előforduló aortarepedéseket vizsgálva fordult a figyelem az aorta
fala és az itt kialakuló atherosclerosis felé. KRISTA és munkatársai (1979) hipo-
és hipertenzív pulykák aortájának intimáját vizsgálták scanning
elektronmikroszkóppal. A kísérleteikben szereplő magas és alacsony
vérnyomású vonalakat az 1970-es években szelektálták. Négy generáció alatt a
vonalak vérnyomása között 33%-os eltérés volt. A magas vérnyomású
állományokban az aorta repedése ötször gyakrabban fordult elő, mint az
alacsony vérnyomású vonal esetén. A kísérletükben hét magas és hét alacsony
vérnyomású, ivarérett bakpulykát használtak. Az állatokból elvéreztetés után az
aorta mellkasi és hasi szakaszából vettek mintákat, fixálták, szárították azokat,
majd scanning elektron- és fénymikroszkóppal a szakaszok tunica intimáját és
az adventitiát vizsgálták. Mindegyik aortaszakaszban találtak atheroscleroticus
elváltozásokat. Az intimában található plakkok felett az endothel nem vetett
ráncokat, míg a környező területeken hullámos volt, az érintett terület
merevebbé vált. Így a vérnyomás-hullám által okozott pulzálás a nem
kellőképpen rugalmas szakaszokon könnyen vezethet az ér repedéséhez, az
állat elvérzéséhez. Nem találtak eltérést az atherosclerosis gyakoriságában,
Page 22
22
4,52% volt a hiper-, 4,95% a hipotenzív vonalak esetében. FRANK és
munkatársai (1990) négy csoport Nicholas és két csoport B.U.T. bakpulykán, 8
és 19 hetes kor között a vese körüli vérzések (perirenal hemorrhage syndrome,
PHS) vagy magas vérnyomás okozta érelváltozások (acute hypertensive
angiopathy) gyakoriságát, kor szerinti eloszlását és lehetséges okait vizsgálták.
Az összes állat 0,81–1,71%-a hullott el. A Nicholas-fajtájú állományokban az
elhullások főleg a 9. és 14. hét között jelentkeztek, a 15. hét után
gyakoriságuk csökkent. Az elhullások fő oka a PHS volt, melynek hátterében
nem tudtak szignifikáns bakteriális fertőzést kimutatni.
BOLDEN és munkatársai (1983) azt vizsgálták, hogy miként hat a
„tréningezés” a hiper- és hipotenzív pulykák aortájában kialakuló
atherosclerosis gyakoriságára. Két kísérletet végeztek, ivarérett és nem
ivarérett nagy fehér (large white) bakpulykákkal. Az első kísérletben 14-14
darab, egy éves, hiper- és hipotenzív madarat véletlenszerűen szétválasztottak
két csoportra. A csoportokat külön helyezték el, az egyiket tréningezték, a
másik szolgált kontrollként, mindegyiket egy 3,65 m2 alapterületű ketrecben,.
A tréning nyolc héten keresztül tartott, a kezdeti 5 perces sétát folyamatosan
növelték 45 percre, egy 38 méter hosszú kifutón. A kontroll állatok végig
ketrecben voltak. Mérték a haematokrit-értéket, a vérszérum összlipid-, teljes
trigliceridtartalmát, a vérnyomást indirekt módon, valamint a testtömeget a
kísérlet elején, közepén és a végén. A hasi aortából három helyen vettek
mintákat, 4 mm-rel az A. ischiadica elágazódása előtt, 2 mm-rel az A. iliaca
externa elágazódása után, 2 mm-rel az A. mesenterica cranialis előtt.
Megmérték a tunica intima, media és az adventitia egymáshoz viszonyított
méretét. Az első kísérletben metszeteket készítettek az aorta falából, majd
projektorral kivetítették a képet és így határozták meg az egyes részek arányát.
A második kísérletben mikroszkóppal végezték ugyanezt. Megmérték a
kamrák tömegét, a kamrák hosszát, azok haránt és szagittális átmérőit.
Page 23
23
A második kísérletben használt állatoknál ezt nem tudták megtenni, mert
azokat kálium-kloriddal (KCl) euthanizálták. A második kísérletben a
tréningezett és a kontroll csoport mindegyikébe 21-21, nyolc hetes hiper- és
hipotenzív madarat válogattak. A mozgatott állatokat egy 46 m-es pályán
terelték 12 héten át, minden nap 1 mérföldet megtéve. Ugyanazokat a
paramétereket vizsgálták, kivéve, hogy csak két helyen vettek mintát az
aortából, 2 mm-rel az A. iliaca externa elágazódása után és 2 mm-rel az A.
mesenterica cranialis előtt. A tréning nem okozott szignifikáns eltérést az
atherosclerosis gyakoriságában, illetve a szérumlipidszintjében. Az edzés
növelte a szívek méretét az első kísérletben. Az ivarérett madarak között a szív
megnagyobbodása együtt járt a magas vérnyomással. Az ivarérett alacsony
vérnyomású állatok kitartóbbak voltak az edzések során, mint a magas
vérnyomásúak, a fiatal madarak között nem lehetett hasonló különbséget
megfigyelni.
3.7. A keringési rendszer vizsgálata
A szelekció keringést érintő hatásának vizsgálatához szükségünk van e
rendszer teljesítményét leíró alapadatokra. A madarak keringéséről számtalan
publikáció szól, ezért az általános áttekintés után csak a pulykákat érintő
irodalmat dolgoztam fel.
3.8. A madárszív tömege
BISHOP és BUTLER (1995) különböző madárfajok szívének tömegét vizsgálva
megállapították, hogy a madarak szívének tömege azonos testtömeg esetén
arányosan nagyobb, mint az emlősöknél. Képletben kifejezve madarak esetén
Page 24
24
Mh = 0,014 × Mb0,91
(Mh a szív tömege; Mb a testtömeg). PROTHERO (1979)
emlősöknél az Mh = 0,0058 × Mb0,98
összefüggést találta. Ugyanakkor –
ellentétben az emlősökkel, ahol a szív tömege egyenesen arányos a test
tömegével –, madarak esetében ez nem igaz. A nagyobb testtömegű madarak
szíve a testtömegükhöz képest arányosan kisebb, mint a kisebb madarak
esetében. A versenygalamb (0,42 kg) szíve testtömegének 1,1%-a, míg a
pekingi kacsa (2,95 kg) esetében ugyanez az érték 0,8% (GRUBB, 1983; BISHOP
– BUTLER, 1995).
BISHOP és munkatársai (1995) az apácaludat (Branta leucopsis) vizsgálva
megállapították, hogy a migráció előtt a szív relatív tömege a reverzibilis
hipertrófia miatt a testtömeg 1,1%-ára nőtt. Feltételezik ez alapján, hogy a
nagytestű vándormadarakban megvan a genetikai potenciál a szívméret és
ebből eredően a verőtérfogat növelésére, szezonális hormon befolyás
következtében. HARTMAN (1961) megállapította, hogy a testtömeghez
viszonyítva legnagyobb szíve a madarak között a kolibriknak van, valószínűleg
a lebegő repülés miatti nagy aerob anyagcsere miatt. A két tulajdonság között e
fajban az Mh = 0,025 × Mb0,95
összefüggést találta.
3.9. A szív teljesítményének vizsgálata
A szív teljesítményének jellemzésére az általa továbbított vér mennyiségének
mérése szolgál. Ezt az alábbi paraméterekkel írhatjuk le. A végdiasztolés (end-
diastolic volume, EDV) térfogat a kamrák elernyedési maximumán, a
végszisztolés térfogat (end-systolic volume, ESV) a kamrai összehúzódás
maximumán mért vérmennyiség ml-ben kifejezve. Egy szívciklus során a szív
által a nagyerekbe (Aorta, Truncus pulmonalis) továbbított vérmennyiséget
szisztolés- vagy verőtérfogatnak (stroke volume, SV) nevezzük, ami a
végdiasztolés és végszisztolés térfogat különbsége. Értékét a szívizomzat
Page 25
25
kontraktilitása, valamint az aortában uralkodó nyomás határozza meg.
Egészséges szívfunkció esetén a jobb és a bal kamrai verőtérfogat értéke
megegyezik egymással. Az ejekciós frakció a szisztolés és a végdiasztolés
térfogat hányadosának százalékos értéke, képletben kifejezve:
(SV/EDV) × 100. Megmutatja, hogy az ejekció során a szív a végdiasztolés
térfogat hány százalékát juttatta a nagyerekbe. Humán vonatkozásban
nyugalmi alapértéke 60%. A perctérfogat (cardiac output, Q) a leggyakrabban
használt mutatószám, amely az egy kamra által egy perc alatt továbbított vér
mennyiségét jelenti. Kifejezve: Q = HR × SV, ahol HR (heart rate) a
szívfrekvencia.
3.9.1. Invazív eljárások
A Fick-elv az artériás és vénás vér oxigéntartalmának különbségén
(arteriojugular venous difference of O2, AVD O2) alapuló mérési módszer. Az
egy perc alatt a tüdőn keresztül felvett oxigénmennyiség és az arteriovenózus
oxigéndifferencia hányadosa a kis vérkörön áthaladó vérmennyiséget, azaz a
jobb kamrai perctérfogatot adja, amely – egészséges szívfunkciót feltételezve –
megegyezik a bal kamrai perctérfogat értékével. Képletben kifejezve:
CO = VO2/CaO2-CvO2, ahol VO2 a szervezet oxigénfogyasztása, CaO2 az
artériás oxigénkoncentráció és CvO2 a vénás oxigénkoncentráció (RUDAS –
FRENYÓ, 1995).
A perctérfogat mérésére a humán diagnosztikában leggyakrabban használt
eljárások a hígulásos (dilúciós) módszerek változatai. A ritkábban használt
festékhígulásos technika lényege, hogy ismert mennyiségű festékanyagot
(Evans-kék, Cardio-green) juttatnak az A. pulmonalisba, majd a festék
hígulását mérik úgy, hogy sorozatosan mintákat vesznek egy artériából és a
bejuttatott anyag koncentrációját fotometriás úton meghatározzák. Ilyen célra
izotópot (Li, P32
) is használhatnak.
Page 26
26
A humán klinikumból a hőhígulásos (termodilúciós) módszerek
praktikussági és biztonsági okokból kiszorították a fenti eljárásokat. Az elv
ugyanaz, csak itt a vénás, illetve. az artériás rendszerbe juttatott jéghideg, 5–
10 ml-nyi sóoldat által okozott hőmérsékletcsökkenést detektálják az adott
érszakaszban. Ezt a mérést általában a jobb szívfélben végzik el (3. ábra).
3. ábra. Perctérfogatmérés termodilúciós módszerrel (Pulsion Medical Syst.AG)
3.9.2. Noninvazív eljárások
A vérkeringés ultrahangvizsgálatát leggyakrabban kétdimenziós képalkotással
végzik. Morfológiai meghatározások és funkcionális vizsgálatok végezhetők a
segítségükkel, mobilitásuk miatt akár a helyszínen is. PEES és KRAUTWALD-
JUNGHANNS (2005) a madarak ultrahang vizsgálati kritériumaiként kiemelik,
hogy a vizsgálófej legalább 7,5 MHz-es, megfelelően kisméretű legyen, és
képesnek kell lennie legalább 100 kép/másodperc előállítására. A madárszív
Page 27
27
ultrahangvizsgálatát a mellkas csontos váza, a jól fejlett mellizmok és a szívet
körülvevő légzsákok nagymértékben nehezítik.
A szívfunkciókat CT-vizsgálattal, intravénás kontrasztanyag adása után
vizsgálhatjuk. Madarak (papagájok) esetében a szív és a nagyobb erek
morfológiai vizsgálatát végezték el CT-vel, kvantitatív elemzés még nem
történt (BEAUFRÈRE et al, 2010). A képi megjelenítéshez a szervezetbe juttatott
kontrasztanyagok koncentrációjának térbeli és időbeli meghatározására van
szükség. A meghatározott paraméterek általában szemikvantitatívak, relatív
változásokat tükröznek. A pozitron emissziós tomográf (PET) vizsgálatok
fiziológiai és biokémiai paraméterek abszolút kvantitatív mérését is lehetővé
teszik (CSERNAY, 1998).
A noninvazív kardiológiai diagnosztika egyik legkorszerűbb eszköze a
kardiovaszkuláris MRI, amely mára már a rutin klinikai kardiológia
diagnosztikus palettájának szerves részévé nőtte ki magát. A vizsgálattal,
magas felbontóképességgel vizualizálható a szív anatómiája, nagy
pontossággal mérhető a szívizom tömege, a szív funkciója és a regionális
szívizom falmozgás is. A vizsgálat szövetspecifikus információt ad,
megmérhető vele az intrakardiális és intravaszkuláris véráramlás, szívizom-
perfúzió és ábrázolhatók a koronáriák is (SIMOR, 2006).
3.10. A húspulykák keringési rendszerének vizsgálata
A húspulykák keringési rendszerének vizsgálatát már a múlt század hatvanas
éveiben megkezdték. SPECKMAN (1963) nagy mellizom tömegű bronzpulykák
perctérfogatát (cardiac output, CO) és vérnyomását vizsgálta foszforizotóp
(P32
) hígulás módszerével. Húsz kifejlett hím állatot vizsgált, éber
állapotukban. A V. brachialisba juttatott radioizotóp hígulását mérte a jobb
oldali A. carotis communisra kötött Geiger–Müller-számláló segítségével. Az
Page 28
28
általa mért perctérfogat 1615 ml/min-nek, a szívfrekvenciák átlaga 149/min-
nek adódott. A verőtérfogat 11,1 ml, az A. tibialis cranialisban mért
vérnyomás (artériás középnyomás) 253 Hgmm volt.
BOULIANNE és munkatársai (1993b) 14 és 18 hetes kor közötti pulykák
keringési rendszerét vizsgálták futópadon történő tréningezés közben. A
szívteljesítményt a Truncus pulmonalisban elhelyezett 7F-es Schwan–Ganz-
katéterrel mérték termidilúciós módszerrel. Az artériás középnyomást az A.
brachialis-ba helyezett katéterrel rögzítették. A futópadot először 0,15 m/sec
szalagsebességgel mozgatták 10 percig, vízszintes helyzetben, majd a
sebességet tartva a szalagot 3 fokkal megemelték. Mérték az artériás
vérnyomást, a perctérfogatot és a szívfrekvenciát az edzés előtt, alatt és után.
Ezen adatokból kiszámolták a teljes perifériás ellenállást, a verőtérfogatot,
valamint az egységnyi (m2) testfelszínre vonatkoztatott verőtérfogatot (stroke
volume index, SVI). Eredményeikben megállapítják, hogy a szisztolés, a
diasztolés és a középnyomás is csökkent a tréning alatt. Ők ezt annak
tulajdonították, hogy az izommunka miatt az izmokban, a hőtermelés miatt a
bőrben kifejezett vazodilatáció következik be, aminek hatására a teljes
perifériás ellenállás csökken. A perctérfogat növekedése a gyorsuló pulzus és
nem a verőtérfogat növekedésének eredménye volt. Megállapították, hogy a
hibrid pulyka szívének teljesítmény tartalékai még enyhe edzés esetén is
nagyon behatároltak. Számszerűsítve eredményeiket leírják, hogy a
perctérfogat bakokban 64%-kal, tojókban 23%-kal nőtt, míg a teljes perifériás
ellenállás 40%-kal csökkent terhelés hatására, mindkét nem esetén.
Következő kísérletüket (BOULIANNE et al. 1993a) három részre osztották.
Száz darab, egy napos Nicholas bak és tojó pulykát állítottak be. Tizenkét hetes
korukban egyedileg megjelölték az állatokat, felvették az EKG-jukat. Azon
madarakat, amelyeknél a T-hullám negatív volt és II-es elvezetésben az R-
hullám nagyobb volt, mint az S-hullám, kizárták a további vizsgálatokból, mert
ezt dilatációs cardiomyopathia-ra utaló jelként értékelték. Az értékelést így 28
Page 29
29
állaton tudták elvégezni. Az állatoknak először 60, majd 80 métert kellett
megtenniük sétálva, ezt követően 2 percre felakasztották őket a lábuknál fogva,
szimulálva a súlymérési procedúrát, illetve a vágóhídi szalagra való
függesztést. A kísérletet két különböző hőmérsékleten végezték 17 és 27 °C-
on. A gyakorlatok után a szisztolés, a diasztolés és a középnyomás csökkent, a
szívfrekvencia és a testhőmérséklet nőtt, valamint kisfokú tejsavas acidosis
mutatkozott, mindkét nem esetén, mindkélt külső hőmérsékletnél. Az állatok
54%-ánál találtak arrhytmiát, melyek legnagyobb része átmeneti gyakorlat
utáni sinus arrhytmia volt, klinikai jelentőség nélkül. Az elektrolitokban nem
tapasztaltak szignifikáns változást. A vérgázok értékei a normál paramétereken
belül maradtak.
ROMVÁRI és munkatársai (2004) B.U.T. Big 6 pulykák szívének
teljesítményét vizsgálták kardiális MR segítségével. 12, 16 és 20 hetes bak és
tojó állatot vizsgáltak, minden alkalommal öt-öt darabot. Az MR után minden
alkalommal teljes test CT-mérést végeztek, a testösszetétel, az izomtérfogat és
a testfelszín meghatározására. Az MR-adatokból a következő szívteljesítményt
leíró paramétereket határozták meg: bal kamrai verőtérfogat (left ventricular
stroke volume, LVSV), ami a különböző életkorokban (12, 16 és 20 hét) és
nemek (bak, tojó) szerint bontva a következőképpen alakult: 4,18; 6,56; 8,17 és
2,89; 4,14; 5,16 ml. Az átlagos verőtérfogat (CO) értékei: 0,76; 1,14; 1,33 és
0,58; 0,79; 0,93 l/min voltak. A becsült relatív verőtérfogat (a CT-felvételekből
számolt izomtérfogat/verőtérfogat) a bakok és a tojók esetében a különböző
életkorokban az alábbiak szerint alakult: 5,57; 6,36; 6,73 és 4,98; 5,13 és
5,6 dm3/l×min
-1. A CT-adatokból kiszámolták az állatok testfelszínét, ehhez
arányították a verőtérfogatot. Megállapították, hogy egységnyi verőtérfogatra
jutó testfelszín a hímek esetében nagyobb mértékben csökkent, mint a tojóknál,
ami kedvezőtlen a hőleadás szempontjából.
Page 30
30
4. A VIZSGÁLATOK CÉLKITŰZÉSEI
A disszertáció keretében végzett vizsgálatok során kitűzött céljaink:
1. A pulyka keresztmetszeti és CT anatómiájának bemutatása.
2. A két különböző genotípusú pulykafajta bak egyedeinek szívteljesítmény
összehasonlítása a nevelés folyamán, EKG-vezérelt MR-képalkotással.
3. A hús- és a bronzpulyka CT-vizsgálata a vázizom mennyiségének és a
testfelszín meghatározása céljából 12, 16 és 20 hetes életkorban.
4. A hús- és a bronzpulyka testfelszínre és vázizomtérfogatra vetített relatív
perctérfogatának meghatározása 12, 16 és 20 hetes életkorban.
5. A húspulyka szív saját ereinek vizsgálata mikro- és makrokorróziós
anatómiai módszerekkel 20 hetes korban.
Page 31
31
5. ANYAG ÉS MÓDSZER
5.1. Az első kísérlet
Az első kísérlettel az volt a célunk, hogy minél pontosabb képet kapjunk a
pulykafaj keresztmetszeti és CT anatómiájáról.
A CT-t több évtizede használják az állattenyésztésben szelekciós célokra.
Egyetemünkön több állatfaj (sertés, juh, nyúl és liba) esetében használták újabb
vonalak nemesítésére, testrészek vizsgálatára (HORN, 1991; LOCSMÁNDI et al.
2005; ROMVÁRI et al. 2008; SZENDRŐ et al. 2008). Ezen kutatások eredményei
voltak a Ka-Hyb sertés, a Pannon húsjuh és a Pannon húsnyúl. ANDRÁSSY-
BAKA és munkatársai (2003) a bronz- és a húspulyka testalakulását vizsgálták
az állatok különböző életkorában, különös tekintettel a zsír testtájékonkénti
eloszlására. A CT jelentősége az állatorvosi diagnosztikában is egyre nő,
különös tekintettel a csontvázrendszer problémáira (CLAERHOUDT et al. 2011;
OBER – FREEMAN, 2010), a lágyszervi megbetegedésekre (PAPADOPOULOU et
al. 2009). A madarak légzőszervrendszerét és emésztőtraktusát sok szerző
vizsgálta CT-vel (GUMPENBERGER – HENNINGER, 2001; KRAUTWALD-
JUNGHANNS, 1997; KRAUTWALD-JUNGHANNS, 1998; OROSZ – TOAL, 1992), de
a mai napig nem állnak rendelkezésre olyan anatómiai munkák, amelyek
részletes képet adnak a haszonmadarak keresztmetszeti morfológiájáról.
5.1.1. A kísérletben felhasznált állatok
Két húsz hetes, B.U.T. Big 6 bakpulykát használtunk fel. Az állatok a CT-
vizsgálat napján fizikális vizsgálattal egészségesnek bizonyultak. Premedikáció
és intubálás nélkül inhalációs anaesthesia-t alkalmaztunk. OLKOWSKI és
CLASSEN (1998) módszere szerint Isofluran (Abbott Laboratories Ltd.) és
oxigén gázkeveréket használtunk maszkos altatásban. A narkózis bevezetése
Page 32
32
során 5 percen keresztül 5 térf% isoflurant és 2 térf% oxigént használtunk,
ezután az isoflurant 1,6 térf%-ra csökkentettük, majd az állatokat a V.
jugularisba kötött kanülön keresztül T61-gyel (Intervet International B.V.
Boxmeer, Hollandia) eutanizáltuk. Közvetlenül ezután a tollakat eltávolítottuk,
majd az állatokat, egy az Intézetünkben erre a célra használt állatrögzítő PVC
félcsőbe helyeztük, hasi fekvésben. Ez utóbbi madarak esetében nagyon
lényeges, mivel csak így kapunk pontos képet a légzsákok és a hasi szervek
viszonyáról.
5.1.2. A CT-vizsgálat
A CT-vizsgálatot a Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai
Intézetében végeztük, Siemens Somatom Sensation Cardiac CT (Siemens AG,
Erlangen, Germany) készülékkel. Az állatokról 620 harántsíkú felvétel készült,
lefedve a teljes testet, az alábbi paraméterekkel: 6 mp expozíciós idő, 120 kV,
80 mAs, kollimáció 0,75; pitch 1,25; spiral scanning mode, 1 mm-es
szeletvastagság. A rekonstrukcióhoz alkalmazott algoritmus B41s volt. A
vizsgálat során a pozicionáló lézersugárral párhuzamos vonalakat rajzoltunk az
állatok testére, hogy a későbbi fűrészelés a lehető legpontosabban fedje a CT-
képek síkjait.
5.1.3. Az állatok előkészítése az anatómiai metszetek előállításához
Az állatokat a CT-vizsgálat után ugyanabban a pozícióban poliuretán
polimerbe ágyaztuk, így el tudtuk kerülni, hogy a fűrészelés során bármilyen
elmozdulás következzen be a végtagok és a törzs között. Ezután -70 oC-ra
hűtöttük a testeket. Két hónapos mélyhűtés után az előkészített preparátumokat
a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetébe
szállítottuk, majd egy erre a célra szolgáló szalagfűrésszel (Biodur Products,
Heidelberg, Germany) 1 cm-es szeletekre vágtuk.
Page 33
33
5.1.4. A metszetek fotózása
A fűrészelés során nyert metszetek caudalis felszínét Canon EOS 40D digitális
kamerával, 50 mm-es f/2.8-as makró objektívvel fotóztuk. A nedvesség miatti
csillogást polárszűrő használatával csökkentettük. A fényképfelvételeket a CT-
felvételekkel párosítottuk.
5.1.5. Az anatómiai struktúrák beazonosítása
A CT- és a keresztmetszeti anatómiai felvételeken látható struktúrákat
párosítottuk, beazonosítottuk. Referenciaként DUNCKER (1971), NICKEL és
munkatársai (1992b), KOBIENIA (2008), valamint KÖNIG és munkatársai (2009)
munkái szolgáltak. Az anatómiai nevek megegyeznek a Nomina Anatomica
Avium által használtakkal (BAUMEL, 1993).
5.2. A második kísérlet
A kísérlet célja a B.U.T. Big 6 hibridpulyka és a bronzpulyka
szívteljesítményének, relatív szívtömegének és vázizomzatra és testfelszínre
vonatkoztatott perctérfogatának mérése és összehasonlítása volt 12, 16 és
20 hetes korban. A szív teljesítményét kardiális MR-vizsgálattal, a
testösszetételt élő állapotban komputertomográffal határoztuk meg.
5.2.1. A kísérletben felhasznált állatok és tartásuk
A mérésekhez összesen tizenöt B.U.T. Big 6 hibrid és tizenöt bronzpulykát
használtunk. Fajtánként öt-öt bak pulykán végeztünk méréseket 12, 16 és
20 hetes korban. A B.U.T. Big 6 hibrideket 14 órás napi megvilágítással az
utónevelési fázisnak megfelelő összetételű keveréktakarmányokon (12–15. hét:
12,5 MJ/kg ME és 21,4% nyersfehérje; 16–19. hét között 12,9 MJ/kg ME és
Page 34
34
19,0% nyersfehérje; 20. héten 13,1 MJ/kg ME és 17,2% nyersfehérje), zárt
intenzív tartási körülmények között tartottuk. A bronzpulykákat szabad
tartásban helyeztük el és szintén több fázisban keveréktakarmánnyal (12–
14. hét: 12,9 MJ/kg ME és 18,6% nyersfehérje; 14–20. hét: 13,1 MJ/kg ME és
17,0% nyersfehérje) etettük. A takarmány és a víz ad libitum állt rendelkezésre
mindkét tartási körülmény esetén.
5.2.2. Az állatok előkészítése a képalkotó vizsgálatokra. EKG vizsgálat
Az állatokat a képalkotó vizsgálatok előtti napon a Kaposvári Egyetem
Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetébe szállítottuk, hogy a szállítás
okozta stressz a mérések idejére elmúljon. A vizsgálatok előtt az állatok
testtömegét egyedenként megmértük, majd inhalációs anesztéziát
alkalmaztunk. A szakirodalmi adatok (LANGLOIS et al. 2003; SCHUMACHER et
al. 1997) alapján az Isofluran okozza a legkisebb hatást a madarak
cardiopulmonáris rendszerére. OLKOWSKI és CLASSEN (1998) módszere szerint
Isofluran (Abbott Laboratories Ltd.) és oxigén gázkeveréket használtunk
maszkos altatásban. A narkózis bevezetése során 5 percen keresztül 5 térf%
isofluran-t és 2 térf% oxigént használtunk, ezután az isofluran-t 1,6 térf%-ra
csökkentettük. A narkózis bevezetése után, az MR-vizsgálatokat megelőzően,
az állatokról BOULIANNE és munkatársai (1993b) által leírt módszer szerint
EKG-felvételek készültek, az esetleges cardiomyopathiák kiszűrése céljából.
Az in vivo vizsgálatok befejezése után az állatokat narkózisban elvéreztettük és
elvégeztük a post mortem vizsgálatokat.
5.2.3. A szív teljesítményének MR-vizsgálata
A kardiológiai MR-vizsgálatokhoz Siemens Magnetom Avanto típusú,
1,5 Tesla térerősségű berendezést használtunk. Az állatokat a ROMVÁRI és
munkatársai (2004) által leírt – az orvosi diagnosztikában is alkalmazott –
EKG triggerelt gradiens echo szív-MR akvizíciós módszerrel vizsgáltuk. Az
Page 35
35
altatott madarakat a vizsgálóasztalon hasi fekvésbe helyeztük, majd az MR-
készülék EKG jeladóját a jobb és bal oldali M. biceps brachii-ba illetve
mindkét oldali combizmokba rögzített rézdrótokhoz csatlakoztattuk. A
madarak EKG-jének detektálása során ez utóbbi módszer jelentősen csökkenti
az elektromos zajokat és tisztább jeleket biztosít. A vizsgálat során először
gyors, kétsíkú (szagittális és transzverzális) tájékozódó felvételeket
készítettünk a szív pozíciójának megállapítására. Ezután lokalizációs
felvételeket készítettünk sagittalis, coronalis és transversalis síkokban,
síkonként öt szelettel (látómező: 300–400 mm; echo idő: 1,2 ms; ismétlési idő:
350 ms; mátrixméret: 256 × 256; kibillentési szög: 8 °; szeletvastagság: 5 mm;
szeletek közötti távolság: 0 mm). Ez a mérés 15–20 másodpercig tartott. A
lokalizációs felvételek célja meghatározni a szív hossztengelyét, amely alapját
képezi a szív rövidtengelyében készült többfázisú MR-felvételek készítésének.
A lokalizációs felvételek után a szívciklus vizsgálatára szagittális és
coronalis síkokban hossztengely menti egyszeletes-többfázisú MR-képeket
készítettünk, melyek segítségével pontosan megállapítható a végdiasztolé és a
végszisztolé időpontja.
Ezt követően a szívcsúcstól a bázisig sokszeletes, többfázisú EKG-triggerelt
turbó gradiens echo (TGE) felvételek készültek szagittális és transzverzális
síkokban (látómező: 200–250 mm; echo idő: 1,1 ms; ismétlési idő: 39 ms;
mátrixméret: 125 × 256; kibillentési szög: 80 °; szeletvastagság: 5 mm;
szeletek közötti távolság: 0 mm), melyből a rövidtengelyű síkokat határoztuk
meg. Az MR-felvételeket MASS 4.0 (Medical University, Leiden) szoftverrel
értékeltük. A transzverzális felvételekből külön-külön kiszámítottuk a
balkamrai végszisztolés (left ventricular end systolic volume, LVESV [ml]) és
végdiasztolés (left ventricular end diastolic volume, LVEDV [ml])
térfogatokat. A bal kamrai végdiasztolés térfogatból kivonva a bal kamrai
végszisztolés térfogatot megkaptuk a bal kamrai verő térfogatot (left
ventricular stroke volume, LVSV [ml]). Az LVSV és az LVEDV hányadosa a
Page 36
36
bal kamrai ejekciós frakció százalék (left ventricular ejection fraction,
LVEF%). A mérési idő szeletenként 1 perc, összesen 8–10 perc volt. A
szívfrekvenciától függően szívciklusonként 8–10 fázis készült.
5.2.4. A testösszetétel, az izomtérfogat meghatározása CT-vel
Az MR-vizsgálatok után Siemens Somatom Plus 4 Expert CT-készülékkel
felvételeket készítettünk a teljes testről (feszültség: 120 kV, dózis: 90 mAs,
szeletvastagság: 10 mm). Az izom (20–200 HU) és a zsír ((-)20–(-)200 HU)
denzitás értékeit, a szeletvastagságot és a nagyítást figyelembe véve
kiszámítottuk az izomtérfogatot. A CT-felvételekből az állatok testfelszínét
(BS [m2]) is egyedenként meghatároztuk. Ez úgy történt, hogy minden szeleten
körberajzoltuk az állat kontúrját, az így kapott körméretet beszoroztuk a
szeletvastagsággal, majd ezen értékeket összeadtuk. A képalkotó vizsgálatok
után az állatokat kivéreztettük, daraboltuk a vágott testeket és a JENSEN (1983)
által leírt standard módszer szerint egyedenként megmértük a filézett mell és
combtömegeket, valamint a szívek tömegét.
A statisztikai elemzésekhez (kétmintás T-próba és egytényezős
varianciaanalízis) SPSS for Windows 10.0 (1999) programcsomagot
használtunk.
5.3. A harmadik kísérlet
A harmadik kísérlet célja a húspulyka szívizmát ellátó erek (A. coronaria
dextra et sinistra) elemzése volt makro- és mikrokorróziós módszerrel. E két
eljárással a szív és a myocardium teljes érhálózata térben vizsgálható, az erek
átmérője, elágazási rendszere rekonstruálható. A módszerrel több állatfaj
különböző szervének érstruktúráját tanulmányozták (LAMETSCHWANDTNER et
al. 2006; HIRSCHBERG et al. 1999; HOSSLER et al. 1984; HOSSLER et al. 1986).
Page 37
37
A szív ereinek vizsgálatát is elvégezték patkányon (HOSSLER – OLSON, 1984;
POOLE – MATHIEU-COSTELLO, 1990), kutyán (ANDERSON – ANDERSON, 1980;
ANDERSON – ANDERSON, 1981; NOESTELTHALLER et al. 2007), nyúlon (IRINO
et al. 1982), medvén (ANDERSON et al. 1988), baromfin (LINDSAY 1967;
LINDSAY – SMITH, 1965; PETREN, 1926), de pulykán még csak a szív fő ereinek
vizsgálata történt meg (PETNEHÁZY et al. 2008).
5.3.1. Mintavétel
Vágóhídon két különböző alkalommal, összesen negyven, 20 hetes korú
B.U.T. Big 6 pulykaszívet gyűjtöttünk. Közvetlenül a kivétel után az Aorta
ascendenst kanüláltuk és a szívet heparinizált fiziológiás sóoldattal
perfundáltuk, mindaddig, míg a jobb szívfélből ürülő folyadék vért
tartalmazott. Ezután két különböző anyaggal töltöttük fel az aortán keresztül a
szív saját ereit, attól függően, hogy a fő erek vagy a teljes kapillárishálózat
megjelenítése volt a cél.
5.3.2. Makrokorróziós preparátumok metodikája
Az aortában lévő kanülön keresztül Tensol No. 70 (Bostik Ltd.) metil-
metakrilát alapú műgyantával retrográd úton feltöltöttük 25 szív jobb és bal
koszorúserét (A. coronaria dextra et sinistra). Mivel a Tensol No. 70 eredeti
katalizátora lassú polimerizációs időt biztosít, ezért Betox (Novia Kft.)
katalizátort használtunk, így a polimerizációs időt sikerült 10–12 percre
csökkenteni. Ezáltal a műgyanta nem töltötte fel a kapillárisokat, csak a
koszorúserek kb. 0,2–0,3 mm átmérőjű végágaiig jutott el. A feltöltött szíveket
24 órára 55 oC-os termosztátba helyeztük az utópolimerizáció érdekében.
Ezután tömény (35%-os) kálium-hidroxid (KOH) oldatba helyeztük őket. Az
oldatot addig cseréltük, míg minden szerves anyag lemacerálódott, így
megkaptuk a koszorúserek hálózatát (4. ábra).
Page 38
38
4. ábra. Pulykaszív korróziós készítménye, cranialis nézet (saját preparátum)
5.3.3 Mikrokorróziós preparátumok metodikája
Az aortában lévő kanülön keresztül Biodur E20 (Biodur Products, Heidelberg,
Germany) epoxy alapú műgyantával, infúziós pumpával, 20 ml/óra átfolyással,
retrográd úton feltöltöttük 15 szív érrendszerét. Az alkalmazott műgyanta
paraméterei (alacsony viszkozitás, hosszú fazékidő) lehetővé teszik, hogy az
anyag a teljes érhálózatot feltöltse, így a szív kapillárishálózata
tanulmányozható. A feltöltést addig folytattuk, míg a polimer a jobb szívfelet is
teljesen feltöltötte a vénákon keresztül, illetve megkötött. A szíveket ezután
24 órára 55 oC-os termosztátba helyeztük az utópolimerizáció érdekében.
Ezután híg (7,5%-os) KOH-oldattal maceráltunk. A szerves anyagtól
megtisztított preparátumokat többször cserélt bidesztillált vízben átmostuk,
folyadéknívó alatt tartva lefagyasztottuk, majd a kamrákra merőlegesen a
hossztengelyre merőlegesen több szeletet fűrészeltünk. A kapott szeleteket a
kamráknak megfelelően több részre vágtuk, majd ezeket fagyasztva szárítottuk.
A preparátumokat scanning elektronmikroszkópban vizsgáltuk az Universität
Salzburg, Lehrstuhl für Organismische Biologie, illetve a Pannon Egyetem
Anyagmérnöki Intézetében (5. ábra).
Page 39
39
5. ábra. Pulykaszív mikrokorróziós készítménye (saját preparátum)
Page 40
40
6. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK
6.1. Az első kísérlet
6.1.1. Az első kísérlet eredményei
Az eredmények bemutatásához kiválasztottam kilenc CT-felvételt és a
hozzájuk tartozó anatómiai keresztmetszeti képeket (6–15. ábra), melyek
lefedik a törzset a 9. nyakcsigolya síkjától a farok (coccyx) területéig. A 6. ábra
mutatja a CT-lokalizáló felvételt, amin bejelöltem a képek síkjait. A bemutatott
felvételeken az állat hason fekvő pozícióban van, az L és R betűk jelölik a bal
és a jobb oldalt.
Célunk az volt, hogy minél több szervrendszert (légző-, emésztő-, keringési-
és mozgásrendszer) ábrázoljunk részletesen egy képen, az illusztrálás során
használt ablakmagasság (WL) és ablakszélesség (WW) paraméterei az
általános diagnosztika során használtaktól eltérő módon alakultak (WL 860,
WW 3200). Ezek a beállítások lehetővé tették, hogy a csontvázrendszer elemeit
(szabad csigolyák, notarium, synsacrum, sternalis és vertebralis bordák,
sternum), a légzőrendszer egységeit (tüdő, bronchusok, légzsákok, légzsákok
közötti sövények), keringési rendszer részeit (szív, nagy erek) és az
emésztőszerveket (máj, hasnyálmirigy, gyomrok, belek) részletesen tudjuk
ábrázolni a CT-felvételeken. Ezzel a beállítással a különböző izmokat,
izomcsoportokat általában el lehetett egymástól különíteni a CT-felvételeken,
de voltak olyan területek, ahol az izmok közötti pólyák túl vékonyak voltak
ehhez. A hátsó végtag területén, az izmok közötti zsír megkönnyítette az
elkülönítést.
Page 41
41
6. ábra. A CT-vizsgálatot megelőző lokalizációs felvétel.
A számozott vonalak (1-9) mutatják az anatómiai képek síkjait
A 7. ábra a 12. nyakcsigolya, a vállízület és a begy magasságában készült
viszonyokat mutatja. A begy (8) nagy része levegővel telt, kismennyiségű
folyadék látható az alján (a CT-felvételen szürke). A légzőrendszer levegővel
telt részei, a trachea (6), a nyaki légzsák csigolyai kiöblösödései (3) feketének
látszanak. A két hollócsőrcsont (14) és a 12. nyakcsigolya (2) trabecularis
szerkezete jól felismerhető a felvételeken. A hatalmas mellizom (9)
elkülöníthető a vállízület (12, 13) izmaitól. A torkolati vénák (4) jól
ábrázolódnak, de a jobb oldali vénát a CT- felvételen nem könnyű
megkülönböztetni a nyelőcsőtől (5) és a thymustól (7) az anatómiai felvételek
nélkül.
Page 42
42
A 8. ábrán látható képek a szegy-hollócsőrcsonti (10-11) ízület és az első
borda magasságában készültek. A levegővel kitöltött üregek, mint a kulcscsonti
légzsák (14) és annak karcsonti kiöblösödései (22) feketék a CT-felvételen. A
csontok, üregükben lévő tartalom függvényében különbözőképpen
ábrázolódnak. A levegővel kitöltöttek ürege (pl. a notarium 3) feketék, míg a
csontvelőt (sárga, illetve vörös) tartalmazók világosabbak (sternum 11,
coracoid 10). A radius (24), az ulna (25) és az ujjak (26) csontjainak tartalma a
lágyszövetekre jellemző denzitást mutat. A kulcscsonti légzsáknak a karcsont
üregét kitöltő kiöblösödésében (22) sok kis csontléc (trabecula) látható. A
csontok kortikális része mindig világos. Az izmokat (M. pectoralis 8, M.
supracoracoideus 13, M. sternocoracoideus 9 és a szárnyak izmai 20, 21, 23) a
CT-felvételeken nehéz elkülöníteni, mivel a közöttük lévő sövények minimális
zsírt tartalmaznak. A nagyobb jobb oldali torkolati véna (5) jól elkülönül a
kulcscsonti légzsákon (14) belül.
A 9. ábrán a mell–has üreg cranialis részének anatómiai viszonyait
láthatjuk. Itt jelenik meg először a szív és a szívhez térő nagyerek, azaz a páros
truncus brachiocephalicus (7) és a két elülső üresvéna (4), melyek jól
kivehetően a levegővel telt clavicularis légzsákba (8) vannak ágyazva. A
tüdőben (3) található levegő jó vizualizációt ad annak szerkezetéhez, a benne
található kisebb-nagyobb bronchusok (ventrobronchus 3a) és tüdősípok jól
felismerhetőek. Jól láthatóak a bordák által a tüdőn okozott mély benyomatok
is. A 2. borda és a notarium közötti ízületek (a bordafej és a notarium, illetve a
borda gumó és a notarium között) jól kivehetőek. A nyelőcső (5) a trachea (6)
felett és a vízszintes (11. ábra, 7) sövény között látható. A szegycsont (10)
lemezei között a clavicularis légzsák levegővel telt kiöblösödése feketén
ábrázolódik. A „mellizmot” alkotó két külön izom (M. supracoracoideus 11 és
M. pectoralis 12) nem különíthető el egymástól a CT-felvételen. A lapocka
(17) a törzs (14, 15) és a váll izmaiba ágyazottan található.
Page 43
43
A 10. ábrán látható felvétel a notarium közepe táján készült. Jól
megkülönböztethető a bal (9) és a jobb (10) elülső üres véna és a szív
különböző részei, mint a bal pitvar (12), jobb pitvar (11) valamint a bal (13) és
a jobb (14) kamra. A légzőrendszer részei: a tüdő (3), a különböző hörgők (4,
7, 8), illetve a kulcscsonti légzsák (18) jól elkülönülnek. A kulcscsonti
légzsákban látható kis sövények is jól ábrázolódnak a CT-felvételeken.
A 11. ábra a tüdő caudalis részénél látható anatómiai viszonyokat mutatja.
A légzőrendszer több részlete jól tanulmányozható mindkét felvételen. A
mellkasi (11) (pulykában nem találunk két külön – elülső és hátulsó – mellkasi
légzsákot; KING – ATHERTON, 1970) és a hasi (10) légzsák közötti határ (*) jól
felismerhető, mint ahogy ez utóbbi tüdő felőli nyílása (9) is. A csontos mellkas
egyéb lágyszervei is jól ábrázolódnak, mint például a pericardium vékony
vonala a szív (15) és a máj (12, 14) lebenyei között. A nyelőcső (8) nagy
lumene középen, a hátsó üres véna (13), a máj bal lebenye (12) és a tüdő (4)
bázisa között. A CT-felvételen a szegycsont taréja (16) világosabb, mint a
szegycsont többi része. Az anatómiai képen a mellizomban futó erek (24) jól
láthatóak. A CT-felvételeken ezeket nem láthatjuk külön, mert a felvételek
készítésekor nem használtunk intravénás kontrasztanyagot. A karcsont disztális
vége (22) még mindig levegővel telt, mert a kulcscsonti légzsák kitüremkedése
egész terjedelmében kitölti.
Page 44
44
7. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről
12. nyakcsigolya, a vállízület és a begy magasságában, kaudális nézet
1. M. longus colli dorsalis és Mm. ascendens cervicis; 2. Vertebra cervicalis XII.; 3.
Saccus cervicalis, diverticula vertebralia; 4. Vena jugularis dextra et sinistra; 5.
Oesophagus; 6. Trachea; 7. Thymus; 8. Ingluvies; 9. M. pectoralis; 10. Scapula; 11.
M. rhomboideus superficialis; 12. M. tensor propatagialis; 13. M. deltoideus major;
14. Os coracoideum; 15. M. biceps brachii, caput coracoideum.
Page 45
45
8. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről szegy-
hollócsőrcsonti ízület magasságában, kaudális nézet
1. M. longus colli dorsalis, pars thoracica; 2. Medulla spinalis; 3. Notarium; 4. M.
longus colli ventralis; 5. V. jugularis dextra; 6. Oesophagus, pars thoracica; 7.
Trachea; 8. M. pectoralis; 9. M. sternocoracoideus; 10. Extremitas sternalis
coracoidei; 11. Rostrum sterni; 12. Clavicula (Furcula); 13. M. supracoracoideus; 14.
Saccus clavicularis; 15. M. scalenus; 16. Mm. serrati; 17. Mm. rhomboidei; 18.
Scapula; 19. M. scapulohumeralis; 20. M. latissimus dorsi; 21. M. triceps brachii; 22.
Humerus és a saccus clavicularis diverticulum humerale-ja; 23. M. biceps brachii; 24.
Radius; 25. Ulna; 26. Ossa digiti.
Page 46
46
9. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről a szív
bázisának magasságában, kaudális nézet
1. M. longus colli dorsalis, pars thoracica; 2. Notarium; 3. Pulmo; 3a. Ventrobronchi;
4. V. cava cranialis dextra et sinistra; 5. Oesophagus; 6. Trachea; 7. Truncus
brachiocephalicus dexter et sinister; 8. Saccus clavicularis; 9. Cor; 10. Sternum; 11.
M. supracoracoideus; 12. M. pectoralis; 13. Mm. scapulohumerales; 14. Mm. serrati;
15. Mm. rhomboidei; 16. M. latissimus dorsi; 17. Scapula; 18. M. triceps brachii; 19.
Humerus és a saccus clavicularis diverticulum humerale-ja; 20. M. biceps brachii; 21.
Radius; 22. Ulna; ↑.Caput costae; ↓. Tuberculum costae.
Page 47
47
10. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről a szív
üregeinek magasságában, kaudális nézet
1. M. longus colli dorsalis, pars thoracica; 2. Notarium; 3. Pulmo; 4. Dorsobronchi; 5.
Aorta; 6. Oesophagus; 7. Ventrobronchi; 8. Bronchus primarius sinister; 9. V. cava
cranialis sinister; 10. V. cava cranialis dexter; 11. Cor, Atrium dexter; 12. Cor, Atirum
sinister; 13. Cor, Ventriculus sinister; 14. Cor, ventriulus dexter; 15. Sternum, Carina
sterni; 16. M. supracoracoideus; 17. M. pectoralis; 18. Saccus clavicularis; 19. Mm.
scapulohumerales; 20. Scapula; 21. M. rhomboidei; 22. M. latissimus dorsi; 23.
Humerus; 24. Radius; 25. Ulna; *. A saccus clavicularis-ban található septum (CT-
felvételen).
Page 48
48
11. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről a szív
csúcs magasságában, kaudális nézet
1. M. longus colli dorsalis, pars thoracica; 2. Notarium; 3. Costa vertebralis V.; 4.
Pulmo; 5. Dorsobronchi; 6. Ventrobronchi; 7. Septum horizontale; 8. Oesophagus; 9.
Ostium to saccus abdominalis; 10. Saccus abdominalis; 11. Saccus thoracicus; 12.
Lobus hepaticus sinister; 13. Vena cava caudalis; 14. Lobus hepaticus dexter; 15.
Apex cordis; 16. Sternum, carina sterni; 17. M. supracoracoideus; 18. M. pectoralis;
19. M. serratus superficialis, pars caudalis; 20. M. iliocostalis; 21. M. latissimus dorsi;
22. Humerus; 23. Ulna; 24. Vasa pectoralia (a fényképen); *. A Saccus thoracicus és a
Saccus abdominalis közötti septum.
Page 49
49
A 12. ábrán a gonádok (herék) síkjában található képleteket láthatjuk. Jól
látható, hogy a bevezetőben említett pozicionálás (hasi fektetés) milyen fontos
az anatómiai viszonyok megtartásában. A két here (6) függesztő szalagjaikon
(mesorchium) a hasi légzsákokban (3) található. A mellkasi (4) és a hasi
légzsák (3) közötti sövény mindkét felvételen jól látható. A máj bal lebenye
(8a) felett található a mirigyes gyomor (5), míg a jobb lebenye (8) felett a
bélkacsok futnak (7). A „mellizmot” alkotó két izmot (M. supracoracoideus 10
és M. pectoralis 11) a CT-felvételen nem tudjuk elkülöníteni egymástól. A
comb törzzsel közös izmai között (12, 13, 15) szintén kevés zsír található, így
elkülönítésükben ismét az anatómiai kép segíthet.
A 13. ábra a synsacrum (2) és a medence (23) elülső részénél lévő
struktúrákat mutatja. A két felvételt (CT és fénykép) összehasonlítva jól
látszik, hogy bár ugyanabban a magasságban vagyunk, a herék (*-gal jelölve a
fényképen) nem láthatóak a CT-felvételen. A hasi légzsák (6) az egész mell-
hasüreg dorzális részét elfoglalja. A vesék (5) körül a légzsák kitüremkedései
láthatóak (3). A dorzális bélfodor (6a) jól kivehető mindkét felvételen. A
mirigyes gyomor (11) a bélkacsoktól (7,8) balra található, közöttük a lép (10)
van. A bélkacsok (7, 8) a máj jobb lebenye (12) fölött láthatóak. A vakbélben
(8) több a gáz, ezért ürege sötétebben ábrázolódik a CT-felvételen. A máj
lebenyei (12, 12 a) ventrális irányban kitöltik a fennmaradó teret. A
combizmok (16, 18, 21 és 22) között már több zsírt látunk, ami a CT-felvételen
megkönnyíti az elkülönítésüket. A CT jól mutatja, hogy a medence csontjaiban
(23) sok levegőt találunk.
A 14. ábrán az izmos (zúzó) gyomor magasságában lévő viszonyokat
láthatjuk. A csípőcsont (14) levegővel kitöltött részei, a vese körüli légzsák
részletek (3) és a hasi légzsák (6) feketén ábrázolódik a CT-képen. Az előbbi
felvételekkel összehasonlítva feltűnik, hogy a hasi légzsák térfogata csökken a
testüreg teljes térfogatához képest. A testüreg bal oldalát, a hasi légzsák alatt az
izmos gyomor (8, 8a) foglalja el. Mindkét felvételen elkülöníthető a gyomrot
Page 50
50
belülről borító keratinoid réteg. A gyomortól jobbra találjuk a bélkacsokat (7,
10). A duodenum (10) két szára és az általuk közrefogott hasnyálmirigy (9)
nagyon jól elkülönül. A comb izmai között (13) jól különbséget lehet tenni a
közöttük lévő zsírszövet miatt. A tibiotarsusban (15) lévő csontvelő lágyszöveti
denzitású.
A 15. ábra a farokcsigolyák (2) vonalában lévő anatómiai viszonyokat
tükrözi. Az húgyvezetők és az ondóvezetékek (3) felismerése nehéz, mert nagy
mennyiségű zsír veszi körül őket. A hasi légzsák (5) még mindig jól látható.
Feltűnő, hogy a hasüregi zsír mennyisége a bélkacsok körül megnőtt. A szár
izmainak elcsontosodott inai (18) csontdenzitású képletekként ábrázolódnak a
CT-felvételen.
Page 51
51
12. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről a herék
magasságában, kaudális nézet
1. M. longus colli dorsalis, pars thoracica; 2. Synsacrum; 3. Saccus abdominalis; 4.
Saccus thoracicus; 5. Proventriculus gastris (pars glandularis); 6. Testes; 7.
Jejunoileum; 8. Lobus hepaticus dexter; 8a. Lobus hepaticus sinister; 9. Sternum,
carina sterni; 10. M. supracoracoideus; 11. M. pectoralis; 12. M. iliotibialis; 13. M.
iliotrochantericus medius; 14. Ala praeacetabularis ilii; 15. M. iliotrochantericus
caudalis.
Page 52
52
13. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről a
csípőlapát elülső élének magasságában, kaudális nézet
1. M. longus colli dorsalis, pars thoracica; 2. Synsacrum; 3. Saccus abdominalis,
diverticula perirenalia; 4. Aorta; 5. Ren, divisio cranialis; 6. Saccus abdominalis; 6a.
Mesenterium dorsale; 7. Jejunoileum; 8. Caecum; 9. Vesica biliaris; 10. Lien; 11.
Proventriculus gastris (pars glandularis); 12. Lobus hepaticus dexter; 12a. Lobus
hepaticus sinister; 13. Sternum, carina sterni; 13a. Sternum, trabecula intermedia; 14.
M. supracoracoideus; 15. M. pectoralis; 16. M. iliotibialis; 17. Tibiotarsus; 18. Mm.
femorales; 19. Mm. obliqui abdominis; 20. M. transversus abdominis; 21. M.
iliotrochantericus medius; 22. M. iliotrochantericus caudalis; 23. Ala praeacetabularis
ilii; 24. Femur; *. Testes (a CT-felvételen nem láthatók).
Page 53
53
14. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről az izmos
gyomor közepénél, kaudális nézet
1. M. levator caudae; 2. Synsacrum; 3. Saccus abdominalis, diverticula perirenalia; 4.
Ren, divisio media; 5. Mesenterium dorsale; 6. Saccus abdominalis; 7. Jejunoileum; 8.
Ventriculus gastris, M. crassus caudodorsalis; 8a. Ventriculus gastris, M. crassus
cranioventralis; 9. Pancreas; 10. Duodenum; 11. M. pectoralis; 12. Mm. abdominales;
13. Mm. femorales; 14. Os ilium; 15. Tibiotarsus; 16. Fibula; 17. Mm. flexores
perforantes et perforati; 18. M. fibularis longus; 19. M. extensor digitorum longus et
M. tibialis cranialis; 20. M. gastrocnemius, pars medialis.
Page 54
54
15. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről és a hátsó
végtagról a farokcsigolyák magasságában, kaudális nézet
1. M. levator caudae; 2. Vertebra caudalis; 3. Ureter et Ductus deferens; 4. M. levator
cloacae; 5. Saccus abdominalis; 6. Rectum; 7. Duodenum; 8. Jejunoileum et caecum;
9. M. obturatorius medialis; 10. Ala ischii; 11. M. iliotibialis lateralis; 12. M. flexor
cruris lateralis; 13. Tibiotarsus; 14. M. gastrocnemius, pars medialis; 15. M. extensor
digitorum longus et M. tibialis cranialis; 16. M. fibularis longus; 17. Fibula; 18.
Tendines ossificantes Mmi. flexores perforantes et perforati; 10. M. gastrocnemius,
pars lateralis
Page 55
55
6.1.2. Az első kísérlet értékelése
Az utóbbi évtizedekben a CT mind az állattenyésztésben (ANDRÁSSY-BAKA et
al. 2003, HORN, 1991; LOCSMÁNDI et al. 2005; ROMVÁRI et al. 2008; SZENDRŐ
et al. 2008), mind a madarak állatorvosi diagnosztikájában (GUMPENBERGER –
HENNINGER, 2001; KRAUTWALD-JUNGHANNS, 1997; KRAUTWALD-JUNGHANNS
et al. 1998; OROSZ – TOAL, 1992) egyre nagyobb szerepet játszik. A CT nagy
előnye, hogy különböző síkokban végezhető el a képanyag rekonstrukciója,
valamint a WL- és WW-beállítások a megjelenítendő struktúrákhoz
optimalizálhatók. Megfelelő munkaállomással (Leondardo, Siemens AG) a
felvett adatokból 3D-s rekonstrukció készíthető, akár a különböző
szervrendszerekre (csont-, légző- és keringési rendszer) optimalizálva. A
különböző szerveken, szervrendszereken pontos méréseket végezhetünk
(térfogat-, felszín-, és hosszmérések). A hátrányai viszont a kis mobilitás, a
viszonylagos magas költségek és a magas sugárdózis.
BRENNER és HALL (2007) felhívta a figyelmet arra, hogy a CT-vizsgálatok
során kibocsátott sugárdózis nem elhanyagolható. A CT-re alapozott szelekció
során gyakran tenyészállatokat vizsgálnak, ezért a lehető legkevesebb számú
felvétel elkészítésére kell törekedni. A szelekciós vizsgálatoknál ugyanakkor
egy adott testrész minél pontosabb meghatározása a cél (LOCSMÁNDI et al.
2005; SZENDRŐ et al. 2008), ezért az anatómiai ismeretek elengedhetetlenek.
Az állatorvosi CT-diagnosztika során a felvételek alapos keresztmetszeti
anatómiai ismeretek nélkül nem értékelhetők, mert csak így válik elbírálhatóvá,
hogy a látott struktúrák patológiásak vagy nem. OROSZ és TOAL (1992)
munkájában a szirti sas keresztmetszeti anatómiáját mutatta be néhány
transzverzális síkú képen. Ezekhez a felvételekhez alkalmazott WL és WW
beállítások azonban nem mutatták meg a testüregben található képleteket, azok
egymáshoz való viszonyát.
Az anyag és módszer résznél utaltunk rá, hogy a madarak fektetése milyen
fontos szerepet játszik a testüreg anatómiai viszonyaiban. KRAUTWALD-
Page 56
56
JUNGHANNS (1997) különböző papagájfajok (Amazoninae és Psittacinae)
egészséges és beteg egyedeinek légzőrendszerét vizsgálta, különös tekintettel a
trachea, a tüdő és a légzsákok térfogati arányaira. Azonban az állatokat a
vizsgálat során különböző fektetésekben tartotta, ami tapasztalataink szerint
megváltoztatja a légzsákok méretét és a testüregi szervek helyeződését.
Következő munkájukban (KRAUTWALD-JUNGHANNS et al. 1998) amazon
papagájok (genus Amazona) és szürke papagájok (genus Psittacinus) CT-vel
mért légzsák térfogat eredményeit összevetették ugyanazon egyedek
légzsákjairól készült szilikon öntvényekkel. Összefoglalásukban megemlítik,
hogy a CT-vel mért testtömegre vetített légzsák térfogat kisebb értéket mutatott
(10,2%), mint a szilikonos feltöltéssel mért (14,4%). Ők ezt a preparatív eljárás
hibájának tudták be, a fektetés okozta esetleges eltéréseket nem vizsgálták.
GUMPENBERGER és HENNINGER (2001) a CT-vizsgálat lehetőségeit mutatta be
madarak különböző szervrendszerei esetén.
Az általunk alkalmazott beállításokkal a légzőrendszer minden része jól
megjeleníthető, ami a későbbiekben pontos méréseket tesz lehetővé, akár a
különálló légzsákok szintjére lebontva.
A képalkotó vizsgálat során nem alkalmaztunk intravénás kontrasztanyagot.
Az állatokat a CT-felvételek elkészítése előtt a légzési műtermékek elkerülése
miatt elaltattuk, továbbá a kontrasztanyag eloszlása a beadás után az érpálya
teljes terjedelmében nem egyenletes. Ezen okok miatt döntöttünk a natív
felvételek mellett. A keresztmetszeti anatómiai munkák során általában
formalinnal fixált preparátumokat használnak, valamint az érrendszert is
feltöltik (latexszel, szilikonnal) annak jobb láthatóvá tétele miatt. A RIVERO
vezette munkacsoport bemutatta a kutya hasüregi szerveit (RIVERO et al. 2009),
ennek során fixált és latexszel feltöltött tetemet dolgoztak fel. Szerettük volna
az anatómiai képeken az eredeti és nem a formalin által kifakított színeket
megjeleníteni, illetve amikor egy esetben megpróbálkoztunk az állat
fixálásával az oldat egyenetlenül feltöltötte a légzsákokat is, az erek feltöltésére
Page 57
57
használt latex szintén a légzsákokba jutott, eltorzítva azokat. Ennek oka lehet a
pulyka (és általában a madarak) nagyon vékony vér–gáz-barrierje, melyet
MAINA (2005) 0,117–0,385 µm-ben ad meg.
Bár a fűrészelés során az állat testfelszínére rajzolt segédvonalakat pontosan
követtük, így is voltak olyan struktúrák, melyek a két felvételen nem pontosan
fedték egymást. Ennek oka egyrészt az lehetett, hogy a CT-felvétel és a test
teljes átfagyása közben eltelt idő alatt a belső szervek az állat szükséges
mozgatása és a hullamerevség kialakulása miatt egymáshoz képest
elmozdultak. Másik ok, hogy a CT-képek szeletvastagsága 1 mm, míg az
anatómiai felvételekhez készített metszeteké 1 cm volt. Emiatt az ugyanabban
a magasságban készült fényképeken mélységében is látjuk a struktúrákat, így
fordulhatott elő, hogy pl. a 9. ábrán a 7-es számmal jelzett Truncus
brachiocephalicus mindkét oldalon látható a fotón, míg a CT-felvételen csak a
jobb oldali. A 13. ábrán a fényképen mindkét here is hasonló okból látható,
míg a CT képen egyik sem. A légzsákok megjelenítése a fotókon nagy
nehézségekbe ütközik. Látható, hogy a közöttük lévő sövények vastagsága alig
éri el a 0,1–0,3 mm-t, így a fűrészelés közben könnyen szakadnak, illetve a
szeletek fényképezéshez való előkészítése során könnyen elmozdulnak.
A humán medicina számára nagy számban állnak rendelkezésre CT- és
keresztmetszeti atlaszok (CAHILL et al. 1995; HAROLD et al. 2009; PARK et al.
2006). Az állattenyésztés és az állatorvoslás azonban nélkülözi ezt a
változatosságot. Magyarországon eddig csak a Kaposvári Egyetem
Állattudomány Karán készült ilyen munka, a szarvas és a sertés
keresztmetszeti, CT-, MR-atlasza (BAJZIK et al. 1998; BAJZIK et al. 2005).
KOBIENIA (2008) a tyúkról készített plasztinált metszeteket, több
(transzverzális, horizontális és szagittális) síkban, de ezt nem előzték meg
képalkotó diagnosztikai felvételek. A madarakról, különösen a házimadarakról
hasonló munka még nem készült.
Page 58
58
6.2. A második kísérlet
6.2.1. A második kísérlet eredményei
A két eltérő genotípusú fajta 12., 16. és 20. héten mért élőtömege (16. ábra) az
irodalmi adatoknak megfelelt (ANDRÁSSY-BAKA et al. 2003; HERENDY et al.
2004; SÜTŐ et al. 2004).
16. ábra. A B.U.T. Big 6 hibrid és a bronzpulyka élőtömegének változása 12 és 20
hetes kor között
* szignifikáns különbség azonos életkorban a genotípusok között; abc
genotípuson
belüli szignifikáns különbség az idő függvényében (p < 0,05)
Az abszolút szívtömeg változásában nem volt érdemi különbség a két fajta
között. A 12. és a 20. hét között a B.U.T. Big 6 hibridnél a szívtömeg
32,20 ± 3,87 g-ról 68,20 ± 3,31 g-ra nőtt, ami 112%-os változás. Bronzpulykák
esetében a 12. és a 20. hét között a szív tömege 13,80 ± 2,04 g-ról
30,00 ± 2,00 g-ra változott, ami 117%-os növekedésnek felel meg.
A relatív szívtömeg azonban a növekedés folyamán eltérően alakult a két
genotípusban. A B.U.T. Big 6 hibrideknél ez az érték az életkor előrehaladtával
Page 59
59
folyamatosan csökkent: 0,45 ± 0,05%-ról 0,37 ± 0,02%-ra (p = 0,07). A
bronzpulykák esetében viszont nem volt szignifikáns változás (17. ábra).
17. ábra. A B.U.T. Big 6 hibrid és a bronzpulyka relatív szívtömegének változásai
a 12. és 20. hét között
(* szignifikáns különbség azonos életkorban a genotípusok között (p < 0,05)
Szignifikáns különbség a két genotípus között minden vizsgált életkorban
jelentkezett. A két fajta adatait összehasonlítva a B.U.T. Big 6 hibridek relatív
szívtömege 12 hetes korban a bronzpulykák relatív szívtömegének 84%-a,
16 hetes korban 87%-a, míg 20 hetes korban csak 69%-a volt.
A 12. hétről a 20. hétre a B.U.T. Big 6 hibrideknél az LVEDV 75%-kal, míg
az LVESV 83%-kal nőtt. A bronzpulykáknál a 12. hétről a 20. hétre az
LVEDV 64%-kal, míg az LVESV 51%-kal emelkedett. Az LVSV, azaz a szív
által egy ciklusban továbbított vér mennyisége a B.U.T. Big 6 hibrideknél
68%-kal, a bronzpulykáknál pedig 70%-kal nőtt a 12. héttől a 20. hétig (2.
táblázat).
Page 60
60
2. táblázat. A B.U.T. Big 6 hibrid és a bronzpulyka bal kamrai végdiasztolés
(LVEDV), végszisztolés (LVESV) és verőtérfogata (LVSV) a 12. és 20. hét között
(átlag és standard hiba)
Fajta B.U.T. Big 6 hibrid Bronzpulyka
Kor [hét] 12 16 20 12 16 20
LVEDV
[ml] 11,81 ± 0,61*a 14,18 ± 0,72*b 20,63 ± 1,04*c 5,15 ± 0,72a 7,01 ± 0,76b 8,46 ± 1,04b
LVESV
[ml] 3,62 ± 0,42*a 4,51 ± 0,19*b 6,64 ± 0,63*c 1,58 ± 0,24a 2,09 ± 0,31b 2,39 ± 0,36b
LVSV
[ml] 8,19 ± 0,44*a 9,98 ± 0,36*b 13,78 ± 0,46*c 3,58 ± 0,49a 4,92 ± 0,51b 6,08 ± 0,70c
* szignifikáns különbség azonos életkorban a genotípusok között; abc
genotípuson
belüli szignifikáns különbség az idő függvényében (p < 0,05)
A bal kamrai paraméterek tekintetében a két genotípus között minden
életkorban, az adott genotípuson belül az életkor előrehaladtával is szignifikáns
különbségek voltak (p < 0,05). Az LVEF% a B.U.T. Big 6 hibridnél az életkor
előrehaladtával csökkenő, míg a bronzpulykánál növekvő tendenciát mutatott.
Az LVEF% értékében szignifikáns különbség (p < 0,05) a két fajta között csak
a 20. héten volt (18. ábra).
A CT-vizsgálattal nyert adatokból meghatározott vázizomtérfogat (Muscle
Volume, MV [dm3]) a B.U.T. Big 6 hibrid csoport esetén a 12. héttől a
20. hétig 3,2 ± 0,3 dm3-ről 10,7 ± 0,4 dm
3-re nőtt, ami 334%-os növekedésnek
felel meg. A bronzpulykánál a vázizom térfogata a 12. héten 1,1 ± 0,1 dm3,
míg a 20. héten 2,6 ± 0,1 dm3 volt, ami csak 247%-os változás. A B.U.T. Big 6
hibrid élőtömegben mért testtömeg gyarapodása 246%-os, a bronzpulykáé
pedig 209%-os volt a 12. héttől a 20. hétig. Ha összevetjük az élőtömegben
bekövetkezett változásokkal a vázizom térfogatváltozását, akkor látható, hogy
az eltérő genotípusok között a vázizomzat növekedése tér el a legjobban
(243%-os a B.U.T. Big 6 hibridnél és csak 136%-os a bronzpulykánál).
Page 61
61
18. ábra. A B.U.T. Big 6 hibrid és a bronzpulyka bal kamrai ejekciós
frakciójának (LVEF%) változásai a 12. és 20. hét között
* szignifikáns különbség azonos életkorban a genotípusok között (p < 0,05)
A két genotípus vázizomtérfogata között minden életkorban, illetve a
genotípusokon belül az életkor előrehaladtával szignifikáns különbségek voltak
(p < 0,05). A BSA (body surface area) [m2] a B.U.T. Big 6 pulykáknál a
kísérlet időtartama alatt 67%-kal, a bronzpulykánál 50%-kal nőtt (3. táblázat).
3. táblázat. A B.U.T. Big 6 hibrid és a bronzpulyka izomtérfogatának és
testfelszínének változásai 12 és 20 hetes kor között
Fajta B.U.T. Big 6 hibrid Bronzpulyka
Kor [hét] 12 16 20 12 16 20
Vázizom
térfogata
(MV)
[dm3]
3,24 ± 0,33*a 6,01 ± 0,70*b 10,68 ± 0,36*c 1,05 ± 0,11a 1,87 ± 0,24b 2,60 ± 0,13c
Testfelszín
(BS) [dm2] 0,30 ± 0,00*a 0,39 ± 0,02*b 0,53 ± 0,02*c 0,17 ± 0,01a 0,23 ± 0,01b 0,27 ± 0,01c
* szignifikáns különbség azonos életkorban a genotípusok között; abc
genotípuson
belüli szignifikáns különbség az idő függvényében (p < 0,05)
Page 62
62
A különbségek a testfelszín esetében is szignifikánsak (p < 0,05) voltak,
mind a fajták között, mind a fajtákon belül a különböző életkorokban.
A szív teljesítményét legjobban a perctérfogattal (CO [l/min]), az 1 kg
élőtömegre jutó vér térfogatával (cardiac index, CI [ml/kg]), valamint a
testfelszínre vetített verőtérfogattal (Stroke Volume Index, SVI [ml/m2])
jellemezhetjük. A CO kiszámításához szükséges szívfrekvenciát (HR) az MR-
vizsgálat közben rögzítettük. A szívfrekvencia a B.U.T. Big 6 hibrideknél a
12. héten 180 ± 3,3/min, a 20. héten 168 ± 1,5/min, míg a bronzpulykáknál a
12. héten 198 ± 4,0/min, a 20. héten pedig 184 ± 1,9/min volt. A CO-értéke a
B.U.T. Big 6 hibrideknél a 12. héten mért 1,47 ± 0,10 l/min értékről a 20. hétre
58%-kal nőtt (2,32 ± 0,09 l/min). A bronzpulykáknál a 12. héten mért
0,71 ± 0,11 l/min CO a 20. hétre 1,12 ± 0,12 l/min-re változott, ami a B.U.T.
Big 6 hibridekkel megegyezően, szintén 58%-os növekedésnek felel meg.
A CI-értéke a B.U.T. Big 6 hibridek esetében a 12. heti 1,10 ± 0,09 ml/kg-
ról a 20. hétre 0,60 ± 0,04 ml/kg-ra (54%-ra), míg a bronzpulykáknál
1,34 ± 0,21 ml/kg-ról 1,08 ± 0,14 ml/kg-ra (80%-ra) csökkent (4. táblázat).
4. táblázat. A B.U.T. Big 6 hibrid és a bronzpulyka perctérfogat (CO), 1 kg élő-
tömegre jutó vértérfogat (CI) és pulzusszám változása 12 és 20 hetes kor között
Fajta B.U.T. Big 6 hibrid Bronzpulyka
Kor [hét] 12 16 20 12 16 20
CO [l/min] 1,47 ± 0,10*a 1,73 ± 0,08*b 1,85 ± 0,09*c 0,71 ± 0,11a 0,93 ± 0,09b 1,12 ± 0,12c
CI [ml/kg] 1,10 ± 0,09*a 0,84 ± 0,07*b 0,60 ± 0,04*c 1,34 ± 0,21a 1,10 ± 0,14ab 1,08 ± 0,14b
HR [1/min] 180 ± 3*a 173 ± 2*b 168 ± 2*c 198 ± 4 a 189 ± 2b 184 ± 2c
* szignifikáns különbség azonos életkorban a genotípusok között; abc
genotípuson belüli szignifikáns különbség az idő függvényében (p < 0,05)
A B.U.T. Big 6 pulykák SVI-értéke a 12., 16. és a 20. héten szignifikánsan
csökkent (27,20 ± 0,63 ml/m2; 25,00 ± 0,57 ml/m
2; 21,50 ± 0,60 ml/m
2;
Page 63
63
p < 0,05). A bronzpulyka esetében ugyanakkor nem volt szignifikáns változás
(21,10 ± 0,10 ml/m2; 21,10 ± 0,80 ml/m
2; 21,60 ± 0,36 ml/m
2; p < 0,05). A két
genotípus között 12. és 16. héten megfigyelt szignifikáns SVI különbség
(p < 0,05) a 20. héten már nem volt észlelhető (19. ábra). A két genotípus
között, illetve a genotípusokon belül a különböző életkorokban mért
perctérfogat, szívfrekvencia és SVI-értékek azonban szignifikáns különbséget
mutattak (p < 0,05).
19. ábra. A B.U.T. Big 6 hibrid és a bronzpulyka testfelszínre vetített
verőtérfogatának (SVI [ml/m2]) változásai 12, 16 és 20 hetes korban
(* szignifikáns különbség azonos életkorban a genotípusok között; abc genotípuson
belüli szignifikáns különbség az idő függvényében (p < 0,05)
Az egységnyi vázizom térfogatra jutó relatív perctérfogat [l/min/dm3]
változását mutató adatokat (20. ábra) nézve feltűnő, hogy a B.U.T. Big 6
hibridek már a kísérlet kezdetén szignifikánsan kisebb értékekkel rendelkeztek.
A 12. héten mért 0,48 ± 0,01 l/min/dm3 érték a 20. hétre 0,19 l/min/dm
3-re
csökkent. A bronzpulyka hasonló paramétereivel összehasonlítva
(0,72 ± 0,03 l/min/dm3 és 0,44 ± 0,01 l/min/dm
3) ez nagyon kevés.
Page 64
64
20. ábra. A B.U.T. Big 6 hibrid és a bronzpulyka relatív perctérfogatának
(CO/MV = perctérfogat/vázizom térfogat) változása 12 és 20 hetes kor között
* szignifikáns különbség azonos életkorban a genotípusok között; abc genotípuson
belüli szignifikáns különbség az idő függvényében (p < 0,05)
6.2.2. A második kísérlet értékelése
Ebben a kísérletben arra kerestük a választ, hogy miként mérhető a minél
nagyobb vázizom – főleg az értékes részek (mellfilé, felső comb) –
előállítására irányuló egyoldalú szelekció káros hatása a keringési rendszer,
ezen belül is a szív teljesítményén. A kísérletben azért használtunk hímivarú
egyedeket, mert a tojó állományokat csak 16 hetes korig hízlalják, ami nem
mutatta volna meg a két genotípus közötti eltérő tendenciákat a rövid
párhuzamos vizsgálati idő miatt.
Az általunk felhasznált állatokat a számukra megfelelő tartási körülmények
között tartottuk, a B.U.T. Big 6 hibrideket zárt, intenzív, míg a bronzpulykákat
szabad tartásban. HERENDY és munkatársai (HERENDY, 2008; HERENDY et al.
2004), valamint HORN és munkatársai (2000) különböző genotípusú pulykákkal
végzett kísérleti eredményei azt mutatják, hogy a pulykák tartása során a
különböző összetételű takarmányok a növekedés kezdeti fázisában jelentősebb,
majd a későbbi fázisában csekélyebb mértékű befolyást gyakorolnak a
Page 65
65
tömeggyarapodásra és a vágási paraméterekre. ANDRÁSSY-BAKA és
munkatársai (2003) komputertomográffal vizsgálták a B.U.T. Big 6 hibrid és a
bronzpulyka testösszetételét 5, 12, 16 és 21 hetes korban, ahol mindkét fajtát
zárt intenzív tartásban tartották. Az általuk a bronzpulykákon különböző
időpontokban mért élőtömeg értékeket összehasonlítva a mi eredményeinkkel
megállapítható, hogy az eltérő tartásmód önmagában nem befolyásolta a
bronzpulykák testtömegét, tehát kísérletünkben a két típus közötti különbségek
döntően a szelekció hatására bekövetkezett változásokat mutatják.
Az EKG-vezérelt mágneses rezonancia vizsgálatokat 12 hetes korú
állatokon kezdtük, mert a bronzpulykák addigra érik el azt a szívméretet, amely
a mérések során megfelelő minőségű felvételeket eredményez. Szintén ebben a
korban érik el azt a méretet, amikor az elektródákat a testükön úgy lehet
elhelyezni, hogy az EKG-jel R-hulláma megfelelő legyen, mivel a dinamikus
felvételek vezérlése a szívciklussal összhangban történik, hiszen az EKG-görbe
R-hulláma indítja az MR-adatgyűjtést. A felvételek értékelésénél fontos
szempont a jel/zaj arány, hogy a bal kamrában lévő folyadék (vér) és az
endocardium határát biztosan el lehessen különíteni.
Az életkor előrehaladtával a nagy fejlődési erélyű hibridekben a relatív
szívtömeg csökkenő tendenciát mutatott, a kezdeti 0,45%-ról (12. hét) 0,37%-
ra (20. hét) csökkent (p = 0,07), míg a bronzpulykák esetében nem volt
szignifikáns változás.
Figyelemreméltó és jellemző, hogy 6 hetes korban a nagytestű hímivarú
pulykák relatív szívtömege átlagosan 0,57% és a bronzpulykáké 0,59%, tehát a
két típus között ebben az életkorban gyakorlatilag nincs különbség. A
Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar és jogelődjeinek munkatársai
(HERENDY, 2008; HERENDY et al. 2004; HORN et al. 2000; SÜTŐ et al. 2004)
hasonló tendenciát figyeltek meg.
A nevelés során a perctérfogat abszolút értékben mindkét genotípusban
folyamatosan nőtt. A B.U.T. Big 6 hibrid élőtömege ez idő alatt 147%-kal, míg
Page 66
66
a bronzpulykáé csak 109%-kal nőtt, a filézett mell tömege pedig még ennél is
sokkal nagyobb mértékben tér el, a B.U.T. Big 6 hibrid esetében 230%-kal, a
bronzpulykánál pedig csupán kétszeresére nőtt.
BOUILLANE munkatársaival (BOUILLANE et al. 1993a; 1993b)
megállapították, hogy a nagytestű pulykák keringési rendszere alig képes
alkalmazkodni a fizikai terhelés kiváltotta nagyobb metabolikus igényhez.
Ez is azt igazolja, hogy a nagy fejlődési erélyű fajták keringési tartalékai
kritikus határhoz érkeztek. A pulykahízlalási technológiákban 18–20 hét alatt a
hibridek olyan mennyiségű izomtömeget építenek fel, amellyel a keringési
rendszer nehezen tart lépést. Kísérletsorozatunkban azért alkalmaztunk
kombinált megközelítést, hogy számszerűsíteni tudjuk az életkor
előrehaladtával bekövetkező kedvezőtlen folyamatokat. A hibridek
vázizomtérfogatra vetített perctérfogata (relatív perctérfogat) már 12 hetes
korban kisebb értéket mutatott, mint a bronzpulykáké. A kísérletsorozat végén
a relatív perctérfogat a B.U.T. Big 6 hibrideknél a kezdetben mért érték 40%-
ára, míg a bronzpulykáknál a kísérletsorozat végén a relatív perctérfogat a 12.
héten mért érték 62%-ára csökkent. Ezek a relatív perctérfogat-értékek a
hibridek esetén elégségesek lehetnek a fiziológiai aktivitáshoz egy megfelelően
optimalizált környezetben. Azonban a magyarországi éghajlati viszonyok
között nyáron a pulykanevelő istállók hűtése nem minden esetben megfelelő. A
nagy meleg fokozott megterhelést jelent a már amúgy is a kritikushoz közeli
szinten működő keringési rendszerre. Így érthető, hogy az optimálistól kicsit is
eltérő helyzetek okozta stressz (az állatok mozgatása, a telep nyugalmát
bármilyen okból zavaró külső tényező, tartósan fennálló magas hőmérséklet)
miért okozhat a keringési rendszer túlterheltségére visszavezethető elhullásokat
(aortarepedés, hirtelen szívhalál). Sajnos, nem találtunk a pulyka
vázizomzatára (ezen belül is a mellizomzatra) jutó százalékos keringési
eloszlást leíró irodalmi adatokat, de tény, hogy a megnövekedett izomtömeggel
együtt arányosan nő az oxigén- és táplálóanyag-igény.
Page 67
67
Az irodalmi adatok és a szív teljesítményének meghatározására irányuló
saját vizsgálataink alapján látható, hogy a szélsőséges, csak a hústermelő
képesség javítására irányuló szelekció sokirányú káros mellékhatásokat okoz,
amelyek kritikus határokhoz közelít több vonatkozásban is. Rontja az állatok
stressztűrő képességét, illetve olyan veszteségekhez (hirtelen szívhalál,
aortarepedés, mély mellizom elhalás) vezet, amelyeket csak az újabb és újabb
genotípusok nemesítésével és termelésbe állításával lehet ellensúlyozni. A
húsminőségi problémák növekvő száma szükségessé teszi a mai modern
technikai módszerek (angiográfia, CT, MR) alkalmazását és kombinálását,
amelyek segítségével az állatok fiziológiai igényeinek figyelembevételével
folytatódhat a tenyésztési munka.
6.3. A harmadik kísérlet
6.3.1. A harmadik kísérlet eredményei
A makrokorróziós módszer eredményei
Az alkalmazott eljárás a koszorúserek jó feltöltését eredményezte tizenöt szív
esetében (21. ábra). Sikeres feltöltésnek azt vettük, ha a műgyanta az
ágrendszer minden részét megtöltötte, a szív kontúrja felismerhető volt.
Az A. coronaria sinistra ágrendszere
Az A. coronaria sinistra az Aorta sinus sinisteréből ered ±1–2 mm-rel a bal
félhold alakú billentyű felett. Nem sokkal ezután, még a kamrák közti sövény
vonalában a pitvarok közötti ágra (Ramus interatrialis, 22. ábra, 1.), egy
erősebb mély ágra (Ramus profundus, 22. ábra, 3) és egy gyengébb felületes
ágra (Ramus superficialis, 22. ábra, 2) válik szét. Ez utóbbi ág a
koszorúsbarázdában halad Ramus circumflexusként.
Page 68
68
21. ábra. Az A. coronaria sinistra (2) és az A. coronaria dextra (3) ágrendszere az
aortával (1) (saját preparátum)
Ramus interatrialis
A Ramus interatrialis az A. coronaria sinistra első ága, mely az aorta és a bal
fülcse (auricula sinistra) között halad hátrafelé (22. ábra, 1). Ellátja az
aortagyök területét, a bal pitvar medialis falát (24. ábra). Négy esetben
különálló ág eredt, a ramus bulbaris (23a. ábra, nyíllal jelölve), közvetlenül az
Aorta sinus sinisteréből. Az ér a recessus sinister alján, a jobb pitvar irányába
halad, ez utóbbinak medialis részét és a pitvarok közötti sövényt ellátva.
Gyakran anasztomozál (23b. ábra, *) az A. coronaria dextra ramus
circumflexusával (23b. ábra, 2).
Ramus profundus
A Ramus profundus az A. coronaria sinistra legerősebb ága (22. ábra, 3; 25.
ábra). Általában egy közös törzsből négy-öt nagyobb ág ered, melyek a
kamrák közötti sövény elülső részét, a bal kamra elülső falát látják el. A
septum interventriculare felé térő ágak az aortagyök előtt haladnak lefelé,
Page 69
69
mélyen a myocardiumban (25. ábra, 1). A conus arteriosus mellett haladó ér, a
ramus interventricularis paraconalis (25. ábra, 2) és a bal kamra elülső falát
ellátó kisebb ágak (25. ábra, 3) – az emlősöktől eltérően – nem
subepicardialisan haladnak, hanem a myocardiumba ágyazva.
22. ábra. Az A. coronaria sinistra ágai. 1. Ramus interatrialis, 2. Ramus
superficialis, 3. Ramus profundus (saját preparátum)
23. ábra. a) A ramus bulbaris nyíllal jelölve. b) 1. Ramus bulbaris, * Ramus
anastomoticum, 2. A. coronaria dextra ramus circumflexus (saját preparátum)
Page 70
70
24. ábra. A ramus interatrialis ágai * a bal pitvar medialis részéhez (saját
preparátum)
25. ábra. Az A. coronaria sinistra, ramus profundus ágrendszere. 1. A septum
interventriculare felé térő főág, 2. Ramus interventricularis paraconalis, 3. A bal
kamra elülső falához térő ágak (saját preparátum)
Page 71
71
Ramus circumflexus
A Ramus circumflexus az A. coronaria sinistra folytatásaként a
koszorúsbarázdában halad Ramus circumflexusként (26. ábra, 1), egészen a bal
kamra caudalis feléig, ágakat adva a bal pitvarhoz (26. ábra, 2) és a bal kamra
falához (26. ábra, 3). Ezek a szívizomrostok irányával párhuzamosan haladva a
bal kamra falának craniolateralis, lateralis részét látják el. A bal kamra caudalis
falához térő ág e terület ellátásában kisebb jelentőségű, mint a későbbiekben
ismertetendő A. coronaria dextra.
26. ábra. Az A. coronaria sinistra, ramus circumfelxus ágrendszere. 1. Ramus
circumflexus eredése, 2. Rami ventriculares, 3. Rami atriales (saját preparátum)
Az A. coronaria dextra ágrendszere
Az A. coronaria dextra az Aorta sinus dexter ventralisából ered ± 2–3 mm-rel
a jobb félhold alakú billentyű felett. Eredés után rögtön egy erős, mély (Ramus
profundus) és egy vékonyabb, felületes ágra (Ramus superficialis) oszlik. Ez
Page 72
72
utóbbi a zsírral fedett koszorúsbarázdában (Sulcus coronarius) halad a pitvar és
a kamra között jobbra és hátra.
Ramus superficialis
A Ramus superficialis a jobb koszorúsér első ága (27b. ábra, 1). Eredése után a
Truncus pulmonalist megkerülve a conus arteriosus területéhez több kisebb
ágat (rami conales) ad (27a. ábra, 3). Ezután a jobb fülcse alatt a sulcus
coronariusba tér, ellátja a jobb pitvart (rami atriales, 27. ábra 2), a jobb kamra
falát (rami ventriculares, 27b. ábra, 4), majd a jobb kamra falának hátsó
részéig tart, ahol a ramus interventricularis subsinosusban végződik (27b.
ábra, 2).
27. ábra. Az A. coronaria dextra ágai. a) 3. Rami conales b) 1. Ramus
superficialis, 2. Rami atriales, 4. Rami ventriculares (saját preparátum)
Ramus profundus
A Ramus profundus a madarak, így a pulyka koszorúserinek legerősebb ága.
Mélyen a septum interventriculareban halad, annak nagy részét ellátva (Rami
septales, 28. ábra, 1.). Ezen ágak látják el a szívcsúcs területének nagyobb
Page 73
73
részét is. A septum dorsalis részén caudalis irányban haladó ágai (Rami
ventriculares) a bal kamra hátsó falának vérellátását biztosítják (28. ábra 2.).
28. ábra. Az A. coronaria dextra ramus profundus ágai. 1. Rami septales 2. Rami
ventriculares (saját preparátum)
6.3.2. A mikrokorróziós módszer eredményei
Az általunk feltöltött tizenöt szívből hét esetben sikerült megfelelő
preparátumot készíteni. Az értékelésnél kvalitatív szempontokat vettünk
figyelembe, kvantitatív elemzést nem végeztünk.
Arteriolák
Ebbe a kategóriába az alábbi kritériumok szerint soroltuk az ereket.
1. Az átmérő 100 µm alatt.
2. Kerek (nem lapított) megjelenés
Page 74
74
3. Az érfalon található hullámos benyomatok, melyek a tunica media
simaizom-elemeinek összehúzódásai nyomán keletkeztek.
4. Az endothel sejtek magja által okozott hosszúkás benyomatok (29. ábra).
Prekapilláris arteriolák
A kapillárisokat ellátó prekapilláris arteriolák átlagos átmérője 20–25 µm volt.
Az erek lefutása általában szöget zárt be az izomrostok irányával. Gyakran
találtunk hullámos rajzolatot, közvetlenül a kapillárisok eredése előtti
szakaszon (29. ábra).
Sphincterek
Sphincterek jelenlétére utaló jel (kifejezett behúzódás az elágazódásoknál) az
arteriolák ágrendszerében volt látható, a prekapilláris erek és a kapillárisok
elágazásánál ilyeneket csak ritkán találtunk (29. ábra).
29. ábra. Arteriolák, prekapilláris arteriolák és sphincter (jobb oldali képen
nyíllal jelölve) (saját preparátum)
Kapillárisok
A kapillárisokra jellemző a sűrűn egymás mellett álló, párhuzamos lefutás.
Átmérőjük 3–10 µm között volt, 5,3 µm-es átlaggal. Közöttük gyakran találunk
Page 75
75
Y-alakú, nagyon rövid (8–10 µm) összeköttetéseket (29. ábra, bal oldali kép).
A myocardium rostjainak kontrakciója gyakran okozta az erek kanyarulatos
megjelenését a bal kamra területén (30. ábra, középső kép).
30. ábra. Y-alakú elágazódások a kapillárisok között (bal oldali kép, nyilakkal
jelölve). A myocardium kontrakciója által okozta hullámos rajzolat a bal kamra
kapillárisain (középső kép). Az endocardiumban található vénás hálózat (jobb
oldali kép) (saját preparátum)
Venulák
A kapillárisok vénás része posztkapiláris venulákba folytatódik, amelyek majd
a nagyobb vénákká szedődnek össze. A kapillárishálózaton belül nehéz
különbséget tenni a vénás és artériás terület között, ezt egyedül az endo- és
epicardium területén sikerült. Itt jellemző a vénás kapillárisok szabálytalan,
pókhálószerű lefutása a myocardiumban párhuzamosan álló kapillárisok
rétegétől jól elkülönülve (30. ábra, jobb oldali kép).
Vénák
A venulák nagyobb vénákká álltak össze, melyekre jellemző az ellapult
megjelenés, az endothel sejtek magja által hagyott sűrű benyomat. Átmérőjük
100–150 µm, illetve ez érték fölött volt. Billentyűkre utaló jelet gyakran
találtunk a vénákon. Több esetben előfordult, hogy a nagyobb (≥ 150 µm)
vénák és a myocardium között rést találtunk (31. ábra).
Page 76
76
31. ábra. A myocardium kapillárisai és a nagyobb vénák közötti rés (saját
preparátum)
6.3.3. A harmadik kísérlet értékelése
Az alkalmazott módszerekkel sikerült elégséges számú preparátumot
elkészíteni a pulykaszív ereinek vizsgálatához.
A szívizomzat nagyon aktív anyagcserét folytató szövet, a két koszorúsér,
az A. coronaria sinistra és az A. coronaria dextra továbbá azok ágrendszere
látja el vérrel. Lefutásuk eltér az emlősökétől, ahol az artériák legnagyobb
része subepicardialisan halad, madaraknál jellemzően a myocardiumba
ágyazva találjuk őket (LINDSAY, 1967b). Míg emlősök esetében a két
koszorúsér állatfajtánként eltérő módon fejlett (jobb és bal dominancia;
NICKEL, 1992b). Madaraknál, így a pulykáknál is a jobb oldali ér az erősebb, a
szívizomzat nagyobb részét ez látja el (BEZUIDENHOUT, 1984; LINDSAY –
SMITH, 1967; PETREN, 1926).
A nagyobb testű, kísérletek céljára használt emlősök közül a kutya és a
sertés koszorús ereinek ágrendszere a leggyakrabban vizsgált (HOWE et al.
1968; KASSAB et al. 1993; KAIMOVITZ et al. 2010; LAMETSCHWANDTNER –
MOHL, 1984; NOESTELTHALER et al. 2007). Ezeket az állatfajokat gyakran
használják humán preklinikai kísérletekhez (katéteres beavatkozások, műtétek),
ezért találunk róluk kiterjedt irodalmat. PETREN (1926) a madárszív saját ereit
Page 77
77
általánosságban mutatta be, különböző fajú egyedek (galamb, nyírfajd, szarka,
tyúk) szíveit vizsgálva. A tyúk szívének vérellátásáról (LINDSAY, 1967;
LINDSAY – SMITH, 1967) közölt cikket. BEZUIDENHOUT (1984) strucc
coronariáit vizsgálta részletesen. A pulyka szívét ebben az összefüggésben
makroszkópos preparatív anatómiai módszerekkel még nem vizsgálták. A
húspulykák között előforduló szívproblémák, a golyószívbetegség (HUNSAKER
et al. 1971; JANKUS et al. 1971), coronariarepedés (SHIVAPRASAD et al. 2004)
szükségessé teszik, hogy ennek a fajnak a szívét kiterjedtebben
tanulmányozzuk.
A mikrokorróziós készítményekkel sikerült a pulykaszív kapillárisait is
vizsgálni. A szakirodalomban nem találtunk a pulykára vonatkozóan hasonló
munkákat, bár sok állatfaj esetében végeztek ilyen elemzéseket (ANDERSON –
ANDERSON, 1980; ANDERSON – ANDERSON, 1981; ANDERSON et al. 1988;
HOSSLER – OLSON, 1984). A saját elemzéseink alapján a következő
megállapításokat tehetjük.
A nagyobb arteriolák és a prekapilláris arteriolák a kapilláris hálózatra
általában ferdén futnak. A prekapilláris arteriolák elágazódásainál találtunk
záróizmokra (sphincterekre) utaló jeleket, mint azt ANDERSON és ANDERSON
(1980), valamint LAMETSCHWANDTNER és MOHL (1984) a kutya szívének erein
is leírta. Ezek a zárórendszerek a kapilláris hálózatban a vér redisztribúcióját
végzik, a terhelésnek megfelelően szabályozva a kapillárishálózaton átfolyó
vér mennyiségét. A kapillárisok között talált Y-alakú elágazódások is hasonló
célt szolgálhatnak, vagy a kapillárisok védelmét szolgálják a
szívizomkontrakció közben bekövetkező csavarodástól, feszüléstől. A
kapillárisokon tapasztalt hullámos lefutás a szívizom posztmortem
kontrakciójának következménye lehetett. Ezt a bal kamra kapillárisain jobban
meg lehetett figyelni. Mivel a bal kamra izomzata a hullamerevség
következtében nagyobb mértékben rövidül, ez magyarázatot adhat, hogy miért
ezeken a területeken volt feltűnőbb a jelenség.
Page 79
79
7. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK
A keresztmetszeti és komputertomográfiás (CT) képek elkészítése során több
módszert is kipróbáltunk. Először a szakirodalomban talált adatoknak
megfelelően az állatokat hátfekvésben vizsgáltuk. Feltűnő volt azonban, hogy a
belek pozíciója több esetben változott a légzsákokhoz képest. Egy állaton két
különböző fektetésben (hát és has) elvégzett CT-vizsgálat bizonyította, hogy a
valós anatómiai viszonyok rekonstruálásához hasi fektetés szükséges. Ez
utóbbi tény alapján javasolt az állatok hasi fektetése a madarak
légzőrendszerének vizsgálata során.
Az állatok megfelelő rögzítése nagyon fontos, mert csak így kerülhető el,
hogy az egymást követő műveletek során elmozdulás ne következzen be, ami a
felvételek későbbi párosítását megnehezítené, esetleg lehetetlenné tenné. A
testeket ezért is ágyaztuk be poliuretán műgyantába, mert csak így tudtuk
biztosítani, hogy a szeletek mindig a hossztengelyre merőlegesen készüljenek.
Az anatómiai metszetek elkészítésekor megpróbálkoztunk azzal, hogy nem a
már elkészült szeletet fotózzuk le, hanem a fűrészelés után a test felszínét. Ez
utóbbi módszer, bár a légzsákok sokkal jobb térbeli megjelenítését teszi
lehetővé, a kétdimenziós CT-felvételekkel való összevetést nagymértékben
zavarta, mivel a fényképeken szereplő képletek többsége nem látható rajtuk. Ez
abból ered, hogy a CT-felvételek csak az adott síkot mutatják, míg a
fényképeken a mélységélesség függvényében „belelátunk” a légzsákok
üregeibe is. A madarak testüregének anatómiája a két nemben nagymértékben
eltér, ezért célszerű ugyanazon fajta bak és tojó egyedeinek bemutatása, ez
utóbbinak a tojásrakás periódusában.
Az állattenyésztési, szelekciós célú vizsgálatok során legtöbb esetben
keresztmetszeti síkú felvételek készülnek. Munkánkkal az ez irányú
Page 80
80
kutatásokat kívántuk támogatni. Ezen túl az elkészült ábrák jó referenciát
jelentenek más madarak diagnosztikai CT-vizsgálatához is. Szükséges azonban
a két másik fő síkban (horizontális és szagitális) is elkészíteni az anatómiai
felvételeket. Bár az állatok nagy mérete és a madarak fent említett anatómiai
viszonyai csak a harántsíkú CT-felvételek készítését teszik lehetővé, a modern
képalkotó készülékek rekonstrukciós képességei megengedik, hogy a
digitálisan tárolt adatokból bármilyen síkú, jó minőségű rekonstrukció
készüljön, amelyek összevethetők a natív képekkel.
A dinamikus MR szívteljesítmény-vizsgálatokat altatott állatokon végeztük,
így felmerülhet a kérdés, hogy ez mennyiben befolyásolhatta a kapott adatokat.
A szakirodalom a madarak altatásához leginkább az általunk is alkalmazott
inhalációs anesztéziát ajánlja, a többi technikával szemben a keringési
paraméterekre gyakorolt kisebb hatása miatt. Az MR-vizsgálat során a
felvételezést az EKG-görbe R-hulláma indítja, ezért fontos figyelemmel lenni a
madarak emlősökétől eltérő EKG-hullámaira. Az EKG-elektródák felhelyezése
során a jól fejlett mellizomzat miatt a két mellső végtagi elvezetést a
szárnyredőre kell felhelyezni, mert így csökkenthető a jel/zaj arány.
A 12, 16 és 20 hetes B.U.T. Big 6 húshibridek és bronzpulykák vizsgálati
eredményei alapján a következő következtetéseket vontuk le. A húshibirdek
testtömeggyarapodása és vázizom térfogat növekedése minden életkorban
felülmúlta a bronzpulykákét, amellyel azonban keringési rendszerük nem tud
lépést tartani. A relatív szívtömeg a hibridek esetében a 12. héten mért 0,45%-
ról a 20. hétre 0,37%-ra esett, a bronzpulykáknál azonban nem volt
szignifikáns változás. A CI a hibridek esetében a 20. hétre a kezdeti érték 54%-
ára esett vissza, míg a bronzpulykáknál csak 20%-os csökkenést mértünk. A
húshibridek CT-vel végzett testösszetétel vizsgálata során feltűnő volt a
vázizomzat nagy aránya a testüreghez képest. A madarak hőleadása nagyrészt a
légzőrendszeren keresztül, lihegéssel történik. Célszerűnek látjuk olyan
kombinált vizsgálat elvégzését, amely során légzőrendszer felületét is össze
Page 81
81
lehet hasonlítani az izomtérfogattal. Ezzel a módszerrel összetettebb képet
kaphatunk a létfenntartó rendszerek arányának szelekció által kiváltott
kedvezőtlen változásáról. A vizsgálatokat altatott egyedeken végeztük, a szív
teljesítményét nyugalmi állapotban hasonlítottuk össze. A fokozott
igénybevételre, stresszre adott reakciókat így nem volt alkalmunk mérni.
Tervezzük terheléses vizsgálatok elvégzését, mellyel keringés tartalékairól
szeretnénk információt kapni. Várakozásunk szerint ez a fajta analízis is
bronzpulyka jobb eredményeit hozná.
Az invazív technikák, továbbá az adatrögzítő rendszerek fejlődése lehetővé
teszi a keringési rendszer összetett vizsgálatát. A húspulykáknál leírt
aortarepedések oktanáról sok különböző elképzelés létezik. Célszerű lenne az
érrendszer (az aorta különböző szakaszai, a mellizomzatot ellátó fő erek)
állapotát invazív úton vizsgálni a szív teljesítményével párhuzamosan.
Bemutattuk a szív ereinek kvalitatív elemzését. Hasznos lenne a két
genotípus szívizom kapilláris sűrűségének, illetve a vázizomzat
kapilláris/izomrost arányának kvantitatív összehasonlítása is. Az ismertetett
képalkotó vizsgálatokra alapozott szelekció segíthet az újabb genotípusok
élettani tulajdonságainak optimalizálásban.
Page 82
82
8. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK
1. A pulyka keresztmetszeti anatómiai és komputertomográfiás
összehasonlításának elkészítése.
2. A humán diagnosztikában használt kardiális MR-vizsgálattal a
bronzpulyka és a B.U.T. Big 6 genotípusú pulykafajta szívének
teljesítményét leíró alapadatok összehasonlítása. Megállapítás: a
bronzpulykák nyugalomban mért bal kamrai ejekciós frakció% (LVEF%)
értéke a vizsgált (12., 16. és 20. hét) időszak alatt növekvő tendenciát
mutatott (69,42 ± 0,34; 70,20 ± 0,92; 71,74 ± 0,60), míg a B.U.T. Big 6
hibrideknél csökkent (69,42 ± 1,16; 68,16 ± 0,78; 66,98 ± 0,89).
3. A testfelszínre vonatkoztatott verőtérfogat értéke a B.U.T. Big 6 pulykák
esetében szignifikánsan csökkent (27,2 ± 0,63 ml/m2; 25,0 ± 0,57 ml/m
2;
21,5 ± 0,6 ml/m2). A bronzpulyka esetében ugyanakkor nem volt
szignifikáns változás (21,1±0,1 ml/m2; 21,1±0,8 ml/m
2;
21,6±0,36 ml/m2).
4. A bronzpulyka egységnyi térfogatú vázizomzatra jutó relatív
perctérfogata (0,72 ± 0,03 l/min/dm3; 0,55 ± 0,04 l/min/dm
3;
44 ± 0,01 l/min/dm3) minden vizsgált életkorban felülmúlta a B.U.T. Big
6 hibridét (0,48 ± 0,01 l/min/dm3; 0,29 ± 0,02 l/min/dm
3;
0,19 ± 0 l/min/dm3).
5. A B.U.T. Big 6 hibridpulyka szív koszorúsér ágrendszer anatómiájának
leírása a nemzetközi hivatkozható szakirodalomban első alkalommal.
6. A B.U.T. Big 6 hibridpulyka myocardium érstruktúrájának
mikrokorróziós kvalitatív módszerel történő vizsgálata – tudomásunk
szerint – korábban nem történt.
Page 83
83
9. ÖSSZEFOGLALÁS
9.1. Összefoglalás magyar nyelven
A mai húshibrid pulykák keringési rendszerének tartalékai behatároltak. Ez az
egyoldalú, a gyors növekedésre és a minél nagyobb vázizomzat felépítésére
irányuló szelekció káros mellékhatása. Ennek jelei a szívet és a keringési
rendszert érintő megbetegedések és a hízlalási periódus vége felé növekvő
számú elhullások. Célul tűztem ki, hogy a keringési rendszert érintő
kedvezőtlen szelekciós mellékhatást a képalkotó diagnosztika eszközeivel két
szélsőséges genotípuson bemutassam.
A CT-vel végzett minél pontosabb testösszetétel analízishez szükséges a
pulyka keresztmetszeti anatómiájának ismerete. Ennek érdekében két hibrid
bakpulykát használtunk fel. Az állatokról maszkos altatást követő eutanázia
után hasi fekvésben, a törzset lefedve Siemens Somatom Sensation Cardiac 16
szeletes multislice berendezéssel 1 mm vastag CT-felvételeket készítettünk. A
testeket lefagyasztottuk és poliuretán habba ágyaztuk. Ezután a CT-felvételek
kitüntetett síkjában szalagfűrésszel keresztmetszeteket készítettünk, majd a
kapott 1 cm vastag szeleteket lefotóztuk. A CT-felvételeket a megfelelő
fényképekkel párosítottuk, majd a struktúrákat azonosítottuk.
A két genotípus keringési rendszerének és testösszetételének vizsgálata
során három különböző életkorban (12, 16 és 20 hét) összesen 15-15
bakpulykát vizsgáltunk meg, öt-öt állatot alkalmanként. A kísérletben
felhasznált állatokat a számukra megfelelő tartási és takarmányozási
körülmények között tartottuk. A hibrideket zárt, intenzív, a bronzpulykákat
kifutós rendszerben. Az állatok testtömegét minden vizsgálat előtt egyedileg
megmértük.
Page 84
84
Az állatokról először hasi fektetésben Siemens Magnetom Avanto típusú,
1,5 Tesla térerejű berendezéssel EKG-vezérelt dinamikus szívvizsgálat készült.
A lokalizációs felvételek és az angulatio után a szív rövidtengelyének síkjában
sokszeletes, többfázisú felvételeket készítettünk a szívcsúcstól a szív bázisáig a
teljes bal kamrát lefedve, a teljes szívciklus alatt.
Az állatok testösszetétel CT-vizsgálatát Somatom Sensation Cardiac 16
szeletes multislice berendezéssel végeztük 10-10 mm-es szeletvastagsággal. Az
izom (20–200 HU) és a zsír ((-)20–(-)200 HU) denzitás értékeit, a
szeletvastagságot és a nagyítást figyelembe véve kiszámítottuk az
izomtérfogatot. A képalkotó vizsgálatok után az állatokat elaltattuk, majd
standard bontás szerint meghatároztuk a különböző értékes testrészek és a szív
tömegét.
A CT vizsgálatok eredményei szerint a B.U.T. Big 6 hibridek
vázizomtérfogata a 12. héttől a 20. hétig 3,34-szorosára nőtt (3,2 ± 0,3 dm3-ről
10,7 ± 0,4 dm3-re). A bronzpulykáknál a vázizom térfogata ez idő alatt 2,47-
szorosára növekedett (1,1 ± 0,1 dm3 és 2,6 ± 0,1 dm
3).
A B.U.T. Big 6 hibrid élőtömegben mért testtömeg gyarapodása 246%-os, a
bronzpulykáé pedig 209%-os volt a 12. héttől a 20. hétig. Ha összevetjük az
élőtömegben bekövetkezett változásokkal a vázizom térfogatváltozását, akkor
látható, hogy az eltérő genotípusok között a vázizomzat növekedése nagyban
eltér. A testfelszín a B.U.T. Big 6 pulykáknál a kísérlet időtartama alatt 67%-
kal, a bronzpulykánál 50%-kal nőtt.
Az MR-vizsgálat alapján a bal kamrai paraméterek közül a bal kamrai
ejekciós frakció% (LVEF%) a B.U.T. Big 6 hibridnél az életkor
előrehaladtával csökkenő, míg a bronzpulykánál növekvő tendenciát mutatott.
Az LVEF% értékében szignifikáns különbség a két fajta között csak a 20.
héten volt.
A kombinált eredmények megmutatták, hogy a cardiac index (CI) értékek a
B.U.T Big 6-os hibridek esetén a 12. héten mért értékek 54%-ára esnek vissza
Page 85
85
a 20. hétre. A bronzpulykák esetében csak 80%-ra csökkent ez az érték vizsgált
időszak alatt.
A testfelszínre vetített verőtérfogat a B.U.T. Big 6 pulykák esetében a 12.,
16. és a 20. héten szignifikánsan csökkent (27,20 ± 0,63 ml/m2;
25,00 ± 0,57 ml/m2; 21,50 ± 0,60 ml/m
2; p < 0,05). A bronzpulyka esetében
ugyanakkor nem volt szignifikáns változás (21,1 ± 0,1 ml/m2;
21,1 ± 0,8 ml/m2; 21,6 ± 0,36 ml/m
2; p < 0,05) a vizsgált időszak alatt.
Az egységnyi térfogatú vázizomzatra jutó perctérfogat a B.U.T. Big 6
hibrideknél már a kísérlet kezdetén szignifikánsan kisebb volt. A 12. héten
mért 0,48 ± 0,01 l/min/dm3(p < 0,05) érték a 20. hétre 0,19 l/min/dm
3-re
(p < 0,05) csökkent. A bronzpulyka hasonló paraméterei ennél magasabbak,
0,72 ± 0,03 l/min/dm3; (p < 0,05) és 0,44 ± 0,01 l/min/dm
3; (p < 0,05) voltak.
Vágóhídon gyűjtött negyven B.U.T. Big 6 hibrid pulykaszíven végeztük el a
szív saját ereinek vizsgálatát. A kivett szíveket az aortába helyezett kanülön
keresztül heparinos fiziológiás sóoldattal átmostuk, majd 25 szíven a
koszorúsereket Tensol No. 70 műgyantával retrográd módon megtöltöttük. A
szöveteket KOH-oldattal maceráltuk, míg megkaptuk a szív saját ereinek
korróziós készítményét. A mikrokorróziós vizsgálatokhoz tizenöt szíven az
ereket Biodur E20 epoxy gyantával töltöttünk fel, majd az anyag
polimerizációja után a szöveteket KOH-oldattal maceráltuk. Megfelelő tisztítás
után a preparátumokat bidesztillált vízbe ágyazva fagyasztottuk, a kamrák
részeinek megfelelően több kisebb darabra fűrészeltük, majd fagyasztva
szárítás után scanning elektronmikroszkóppal vizsgáltuk őket.
A makrokorróziós preparátumok alapján a B.U.T. Big 6 hibrid pulykákban
az A. coronaria sinistra az Aorta sinus sinisteréből ±1–2 mm-rel a bal félhold
alakú billentyű felett ered, ágai a következők:
– Ramus interatrialis. Ellátási területe: az aortagyök, a bal pitvar medialis fala,
jobb pitvar medialis része és a pitvarok közötti sövény.
Page 86
86
– Ramus profundus. Az A. coronaria sinistra legerősebb ága. Általában egy
közös törzsből négy-öt nagyobb ág ered, melyek a kamrák közötti sövény
elülső részét, a bal kamra elülső falát látják el.
– Ramus circumflexus. Az A. coronaria sinistra folytatása. Ellátja a bal pitvart
és a bal kamra falának craniolateralis, kisebb részét és a bal kamra lateralis
falát.
Az A. coronaria dextra az Aorta sinus dexter ventralisából ered ± 2–3 mm-rel
a jobb félhold alakú billentyű felett. Ágai a következők:
– Ramus superficialis. A jobb koszorúsér első ága. Ellátási területe: a conus
arteriosus, a jobb pitvar lateralis része, a jobb kamra falának lateralis és
caudalis fala.
– Ramus profundus. A koszorúserek legerősebb ága. Ellátási területe a septum
interventriculare és a szívcsúcs területének nagyobb része továbbá a bal kamra
hátulsó fala.
A B.U.T. Big 6 hibrid pulyka szívének myocardiumát ellátó
kapillárishálózat kvalitatív vizsgálata a következő eredményeket adta:
Arteriolák: Átmérőjük 100 µm alatt. Kerek (nem lapított) megjelenés. Az
érfalon található hullámos benyomatok, melyek a tunica media simaizom-
elemeinek összehúzódásai nyomán keletkeztek. Az endothelsejtek magja által
okozott hosszúkás benyomatok.
Prekapilláris arteriolák: A kapillárisokat ellátó prekapilláris arteriolák
átlagos átmérője 20–25µm volt. Az erek lefutása általában szöget zárt be az
izomrostok irányával. Közvetlenül a kapillárisok eredése előtti szakaszon
gyakran találtunk hullámos rajzolatot. Sphincterek jelenlétére utaló jel az
arteriolák ágrendszerében volt látható, a prekapilláris erek és a kapillárisok
elágazásánál azonban ilyeneket csak ritkán találtunk. A kapillárisokra jellemző
a sűrűn egymás mellett álló, párhuzamos lefutás. Átmérőjük 3–10 µm között
volt, 5,3 µm-es átlaggal. Közöttük gyakran találtunk Y-alakú, nagyon rövid (8–
Page 87
87
10 µm) összeköttetéseket. A myocardium rostjainak kontrakciója gyakran
okozta az erek kanyarulatos megjelenését a bal kamra területén.
Venulák: a kapillárisok vénás része posztkapilláris venulákba folytatódott,
amelyek majd nagyobb vénákká szedődnek össze. A kapillárishálózaton belül
nehéz különbséget tenni a vénás és artériás terület között, ez egyedül az endo-
és epicardium területén sikerült. Itt jellemző a vénás kapillárisok szabálytalan,
pókhálószerű lefutása a myocardiumban párhuzamosan álló kapillárisok
rétegétől jól elkülönülve. A vénákon gyakran találtunk billentyűkre utaló
jeleket.
Page 88
88
9.2. Summary in English
The cardiovascular capacity of the modern meat-type turkey is limited. This
problem comes from the narrow selection, which only focuses on the rapid
growth and the muscle mass development. The signs of this disadvantageous
process are the different diseases concerning the cardiovascular system and the
heart and the increasing mortality rate at the end of the fattening period. The
aim of my thesis was to present the unfavourable side effect of the selection
using the possibility of the modern diagnostic imaging methods namely
computed tomography (CT) and magnetic resonance imaging (MRI).
In order to make the CT based body composite analysis as precise as
possible, the cross sectional anatomy of the turkey (Meleagris gallopavo) has
to be discovered. For this we used two male commercial line (B.U.T. Big 6)
meat-type turkeys. After anaesthesia the animals were euthanized and placed in
sternal recumbence and scanned with Siemens Somatom Sensation Cardiac 16
slices multislice scanner covering the trunk with 1mm slice thickness. The
cadavers were deep frozen and embedded in PU foam. At the level of the
important CT scans 1cm wide anatomical cross sections were made with an
electric band saw, cleaned and photographed. The scans and the photos were
matched and the structures identified and labelled.
For the investigation of the two different genotypes 15-15 male turkeys
were scanned altogether in 3 different ages (12th
, 16th
and 20th
weeks) 5-5
animals at each time point. The animals used for the experiments were housed
and fed to their special need. The meat-types were kept under intensive while
the bronze-types under semi-extensive conditions. The live weights of the
animals were measured respectively before each examination.
ECG-gated cardiac MR examination was made first using a Siemens
Magnetom Avanto 1,5T strong unit. After the localisation images and the
Page 89
89
angulation transverse multislice images were recorded from the base till the
apex of the heart.
The CT examinations were made using a Siemens Somatom Sensation
Cardiac 16 slices multislice scanner with 10mm slice thickness. Using the
Hounsfield values of the muscles (20-200 HU) and of the fat ((-)20–(-)200 HU)
and considering the slice thickness and the magnification the muscle volume
was calculated. After the examinations the animals were euthanized, and the
weight of the hearts and body parts were measured with a standard dissection
method.
The results of the CT examination showed that the volume of the skeletal
muscles of the meat-type turkeys changed from the 12th
week to the 20th
week
up to 334% (from 3.2 ± 0.3dm3 to 10.7 ± 0.4dm
3). The same parameter for the
bronze-type was 247% (1.1 ± 0.1dm3 and 2.6 ± 0.1dm
3).
The weight gain of the meat-type turkey was 246% while it was 209% for
the bronze-type turkey between the 12th
and the 20th
week. When the changes
in live weight are compared between the two genotypes, it is obvious that the
main difference is in the development of the skeletal muscles.
The body surface of the meat-type turkeys has grown with 67% while it was
50% for the bronze-types.
The left ventricular parameters measured with MR showed a descending
tendency of the left ventricular ejection fraction% (LVEF%) for the meat-type
turkey and an ascending tendency for the bronze-type turkey. Significant
difference for this parameter was only found at the 20th
week between the two
genotypes.
The combined results of the CT and MR examinations showed that the
cardiac index values dropped to 54% between the 12th
and 20th
week for the
meat-type turkeys. For the bronze-type the same value only decreased to 80%.
The stroke volume index (SVI) decreased significantly for the meat-type
turkeys at the 12th
, 16th
and 20th
week (27.2 ± 0.63ml/m2, 25.0 ± 0.57ml/m
2,
Page 90
90
21.5 ± 0.6ml/m2, p < .05). There were no significant changes for that parameter
of the bronze-types (21.1 ± 0.1ml/m2, 21.1 ± 0.8ml/m
2, 21.6 ± 0.36ml/m
2,
p < .05) in the examined period.
The relative cardiac output (CO) of the meat-type turkey was significantly
lower at the beginning of the experiment. On the 12th
week of age it was
0,48l/min/dm3 and decreased to 0,19liter/min/dm
3 on the 20
th week of age. The
corresponding values of the bronze-type turkey were significantly higher at all
times, namely 0.72l/min/dm3 on the 12
th week of age, 0.55l/min/dm
3 at the 16
th
week of age and 0.44l/min/dm3
on the 20th
week of age.
The examination of the vascular supply of the heart was studied on 40
B.U.T. Big 6 meat-type turkey hearts collected at the slaughter house. The
separated hearts were cannulated through the aorta and rinsed with heparinised
saline. The coronary vasculature was filled with Tensol No. 70 methyl-
metacrylate. After the polymerisation of the resin the hearts were immersed in
KOH solution and macerated. By this method the vascular corrosion cast of the
coronary arterial tree was completed. Fifteen hearts were filled with Biodur
E20 epoxy resin and after the polymerisation of the resin the hearts were
macerated as described. The finished casts from the Biodur method were
frozen and transverse sections were made using a band saw. The casts were
critical point dried and studied under scanning electron microscope.
By examination of the corrosion casts the main branches of the coronary
arteries of the B.U.T. Big 6 meat-type turkeys were identified.
The left coronary artery arises from the left aortic sinus of the aorta ±1-2mm
over the semilunar valve. It’s branches are as follows:
– the interatrial branch. Its supplied area is the aortic bulb, the medial wall
of he left atrium and the left side of the right atrium and the interatrial septum.
– the deep branch. It is the strongest branch of the left coronary artery.
There are up to 4-5 arteries arising from a common trunk. They supply the
anterior part of the septum and the anterior wall of the left ventricle.
Page 91
91
– the circumflex branch. It is the continuation of the left coronary artery. It
supplies the left atrium and a small area of the craniolateral part of the left
ventricle and the lateral wall of the latter.
The right coronary artery arises from the right ventral aortic sinus of the
aorta ±2-3mm over the semilunar valve. It’s branches are as follows:
– the superficial branch. It is the first branch of the right coronary artery. It
supplies the conus arteriosus, the lateral part of the right atrium and the lateral
and caudal part of the right ventricle.
– the deep branch. It is the strongest branch among the coronary arterial
system. It supplies the main part of the interventricular septum the apex of the
heart and the caudal part of the left ventricle.
The myocardial blood supply of the B.U.T. Big 6 meat-type turkeys studied
on microcorrosion casts showed the following:
Arterioles: Their diameter was under 100µm. They were round in shape.
The corrugated configuration caused by the contraction of smooth muscles in
the tunica media. The numerous fusiform impressions were caused by the
endothelial cell nuclei.
Precapillary arterioles: They had an average luminal diameter of 20-25µm.
They ran mostly obliquely to the muscle fibers. They often showed an undulate
appearance before the occurrence of the capillaries.
Evidence of sphincters was found (constriction on the ramification of the
vessels) in the system of the arterioles. There were no signs of sphincters
between the precapillaries and the capillaries.
The capillaries showed a dense parallel course. Their diameter was between
3-10µm with an average of 5.3µm. Between the capillaries there were often
short (3-10µm) Y-shaped connections. The contraction of the myocardium
caused an undulated attendance of the capillaries in the left ventricle.
Venules: The venous side of the capillaries was connected to the
postcapillary venoules and they followed into the larger veins. In the capillaries
Page 92
92
it was hard to divide the arterial and the venous sides, which was only possible
at the endo- and pericardium. At this layer the venous capillaries were forming
a spider net like structure, clearly separated from the parallel running
capillaries in the myocardium. Valves were frequently found in the veins.
Page 93
93
10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Disszertációm befejezésekor hálás köszönetem fejezem ki a két
témavezetőmnek, PROF. DR. REPA IMRE egyetemi tanár úrnak és PROF. DR.
HORN PÉTER emeritus rektor úrnak, akik a kutatási témát számomra kijelölték,
és tanácsaikkal segítették munkámat. PROF. DR. REPA IMRE egyetemi tanár úr a
Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet vezetőjeként számomra a kutatási
feltételeket biztosította, melyért külön köszönettel tartozom. PROF. DR.
SÓTONYI PÉTERTŐL sokat tanultam az állatorvosi anatómiáról és annak
oktatásáról.
Köszönettel tartozom DR. SÜTŐ ZOLTÁNNAK, aki a pulykákra vonatkozó
speciális tanácsokkal ellátott, és a kísérletekbe bevont állatok beszerzésében
segített. KUSTOSNÉ PŐCZE OLGA minden alkalommal segítségemre volt az
állatokkal kapcsolatos problémák megoldásában.
Köszönöm munkatársaimnak, DR. PETRÁSI ZSOLTNAK a szív MR-
értékelésben nyújtott segítségét, DR. DONKÓ TAMÁSNAK az adatok
értékelésében való nélkülözhetetlen munkáját. Köszönöm TAKÁCS ISTVÁNNAK
és SZABÓ GERGŐNEK, hogy az állatok vizsgálatában, mozgatásában mindenkor,
sokszor éjszakákon át a segítségemre voltak. A Diagnosztikai és
Onkoradiológiai Intézetben dolgozó asszisztenseknek, LUKÁCS GÁBORNAK és
SZÁNTÓ ANDRÁSNAK az állatok vizsgálata során nyújtott segítségét. DR.
LELOVICS ZSUZSANNA a dolgozatom elkészítése során nyújtott segítséget.
BARTA ILDIKÓ a bronzpulykák ismerőjeként hasznos tanácsokkal látott el
munkám során. DR. PATONAY LAJOSNAK, aki pályámon elindított, és
megszeretette velem a preparatív anatómiát. DR. BENCZIK JUDIT oly sokat
segített, hogy nehéz szavakba önteni a köszönetemet.
Szüleimnek, akik mindenben támogattak.
Page 94
94
11. AZ ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE
11.1. Az ábrák jegyzéke
1. ábra. A gödöllői bronzpulyka jellemző növekedési görbéje ivaronként
2. ábra. B.U.T. Big 6-os hibrid standard szerinti hízékonysági adatai
3. ábra. Perctérfogatmérés termodilúciós módszerrel (Pulsion Medical
Systems AG)
4. ábra. Pulykaszív korróziós készítménye, cranialis nézet (saját
preparátum)
5. ábra. Pulykaszív mikrokorróziós készítménye, (saját preparátum)
6. ábra. A CT-vizsgálatot megelőző lokalizációs felvétel. A számozott
vonalak (1-9) mutatják az anatómiai képek síkjait
7. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről 12.
nyakcsigolya, a vállízület és a begy magasságában, kaudális nézet
8. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről
szegy-hollócsőrcsonti ízület magasságában, kaudális nézet
9. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről a
szív bázisának magasságában, kaudális nézet
10. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről a
szív üregeinek magasságában, kaudális nézet
11. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről a
szív csúcs magasságában, kaudális nézet.
12. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről a
herék magasságában, kaudális nézet
13. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről a
csípőlapát elülső élének magasságában, kaudális nézet
Page 95
95
14. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről az
izmos gyomor közepénél, kaudális nézet
15. ábra. (a) CT-felvétel és (b) anatómiai keresztmetszeti kép a törzsről és a
hátsó végtagról a farokcsigolyák magasságában, kaudális nézet
16. ábra. A B.U.T. Big 6 hibrid és a bronzpulyka élőtömegének változása 12
és 20 hetes kor között
17. ábra. A B.U.T. Big 6 hibrid és a bronzpulyka relatív szívtömegének
változásai a 12. és 20. hét között
18. ábra. A B.U.T. Big 6 hibrid és a bronzpulyka bal kamrai ejekciós
frakciójának (LVEF%) változásai a 12. és 20. hét között
19. ábra. A B.U.T. Big 6 hibrid és a bronzpulyka testfelszínre vetített
verőtérfogatának (SVI [ml/m2]) változásai 12, 16 és 20 hetes
korban
20. ábra. A B.U.T. Big 6 hibrid és a bronzpulyka relatív perctérfogatának
(CO/MV = perctérfogat/vázizom térfogat) változása 12 és 20 hetes
kor között
21. ábra. Az A. coronaria sinistra (2) és az A. coronaria dextra (3)
ágrendszere, az aortával (1) (saját készítmény)
22. ábra. Az A. coronaria sinistra ágai. 1. Ramus interatrialis, 2. Ramus
superficialis, 3. Ramus profundus
23. ábra. a) A ramus bulbaris nyíllal jelölve. b) 1. Ramus bulbaris, * Ramus
anastomoticum, 2. A. coronaria dextra ramus circumflexus
24. ábra. A ramus interatrialis ágai a bal pitvar medialis részéhez
25. ábra. Az A. coronaria sinistra, ramus profundus ágrendszere. 1. Septum
felé térő főág, 2. Ramus interventricularis paraconalis, 3. A bal
kamra elülső falához térő ágak
26. ábra. Az A. coronaria sinistra, ramus circumfelxus ágrendszere. 1.
Ramus circumflexus eredése, 2. Rami ventriculares, 3. Rami
atriales
Page 96
96
27. ábra. Az A. coronaria dextra ágai. a) 3. Rami conales b) 1. Ramus
superficialis, 2. Rami atriales, 4. Rami ventriculares
28. ábra. Az A. coronaria dextra ramus profundus ágai. 1. Rami septales 2.
Rami ventriculares
29 ábra. Arteriolák, prekapilláris arteriolák és sphincter (jobb oldali képen
nyíllal jelölve)
30. ábra. Y-alakú elágazódások a kapillárisok között (bal oldali kép,
nyilakkal jelölve). A myocardium kontrakciója által okozta
hullámos rajzolat a bal kamra kapillárisain (középső kép). Az
endocardiumban található vénás hálózat (jobb oldali kép)
31. ábra. A myocardium és a nagyobb vénák közötti rés
11.2. A táblázatok jegyzéke
1. táblázat. A vágási tulajdonságok változása a genetikai tényezőktől függően,
1999-es és 1967-es takarmányon, 20 hetes korban B.U.T. Big 6-os
hibrideknél
2. táblázat. A B.U.T. Big 6 hibrid és a bronzpulyka bal kamrai végdiasztolés
(LVEDV), végszisztolés (LVESV) és verőtérfogata (LVSV) a 12.
és 20. hét között
3. táblázat. A B.U.T. Big 6 hibrid és a bronzpulyka izomtérfogatának és
testfelszínének változásai 12 és 20 hetes kor között
4. táblázat. A B.U.T. Big 6 hibrid és a bronzpulyka perctérfogatának (CO),
1 kg élőtömegre jutó vér térfogatának (SI) és pulzusszámának
változása 12 és 20 hetes kor között
Page 97
97
12. IRODALOMJEGYZÉK
ANDERSON, B. G. – ANDERSON, W. D.: Microvasculature of the canine heart
demonstrated by scanning electron microscopy. Am. J. Anat., 1980. 158(2):
217–227.
ANDERSON, B. G. – ANDERSON, W. D.: Myocardial microvasculature studied by
microcorrosion casts. Biomed. Res., 1981. Supplement (2): 209–217.
ANDERSON, W. D. – ANDERSON, B. G. – SEGUIN, R. J.: Microvasculature of the
bear heart demonstrated by scanning electron microscopy. Acta Anat.
(Basel), 1988. 131(4): 305–313.
ANDRÁSSY-BAKA, G. – ROMVÁRI, R. – SÜTŐ, Z. – SZABÓ, A. – HORN, P.:
Comparative study of the body composition of different turkey genotypes
by means of CT. Arch. Tierz., 2003. 46(3): 285–292.
BAJZIK, G. – BERÉNYI, E. – BÍRÓ, S. – BOGNER, P. – PETRÁSI, ZS. – REPA, I. –
ROMVÁRI, R. – SUGÁR, L. – TAKÁCS, I. – TORNYOS, G.: Cross-sectional CT
and MR anatomy atlas of the red deer. Editor: HORN, P. Kaposvár: Pannon
Agricultural University, 1998.
BAJZIK, G. – BORNER, P. – GARAMVÖLGYI, R. – HEVESI, Á. – HORN, P. –
LŐRINCZ, B. – PETNEHÁZY, Ö. – PETRÁSI, ZS. – REPA, I. – ROMVÁRI, R. –
SÓTONYI, P. – SZLADOVITS, ZS. – VAJDA, ZS.: Cross-sectional CT and MR
anatomy atlas of the domestic pig. Editors: HORN, P. – SÓTONYI, P. – REPA,
I. Kaposvár: Institute of Diagnostic Imaging and Radiation Oncology,
University of Kaposvár, 2005.
BAUMEL, J. J.: Handbook of avian anatomy: Nomina anatomica avium.
Cambridge: Nuttall Ornithological Club, 1993.
BAUMEL, J. J.: Heart and blood vessels. Aves. In: GETTY, R. (Ed.): Sisson and
Grossman’s. The anatomy of domestic animals. Vol. 2. Philadelphia:
Saunders, 1975. Pp. 1993–2009.
BEAUFRÈRE, H. – PARIAUT, R. – RODRIGUEZ, D. – TULLY, T. N.: Avian vascular
imaging: a review. J. Avian Med. Surg., 2010. 24(3): 174–184.
Page 98
98
BENTLEY, J. S.: Meat characteristics of turkeys, a breeder perspective. In:
CAVANCHINI, I. G. – BAROLI, D. (Eds.): Proceedings of the 14th
European
Symposium on the Quality of Poultry Meat. Bologna: World’s Poultry
Science Association, Italian Branch, 1999. Pp. 9–28.
BEZUIDENHOUT, A. J.: The coronary circulation of the heart of the ostrich
(Struthio camelus). J. Anat., 1984. 138(3): 385–397.
BISHOP, C. M. – BUTLER, P. J. – EGGINTON, S. – EL HAJ, A. J. – GABRIELSEN, G.
W.: Development of metabolic enzyme activity in locomotor and cardiac
muscles of the migratory barnacle goose. Am. J. Physiol., 1995. 269(1. Pt.
2): R64–72.
BOLDEN, S. L. – KRISTA, L. M. – MCDANIEL, G. R. – MILLER, L. E. – MORA, E.
C.: Effect of exercise on aortic atherosclerosis and other cardiovascular
variables among hyper- and hypotensive turkeys. Poult. Sci., 1983. 62(7):
1287–1293.
BOULIANNE, M. – HUNTER, D. B. – JULIAN, R. J. – O’GRADY, M. R. – PHYSICK-
SHEARD, P. W.: Cardiac muscle mass distribution in the domestic turkey and
relationship to electrocardiogram. Avian Dis., 1992. 36(3): 582–589.
BOULIANNE, M. – HUNTER, D. B. – PHYSICK-SHEARD, P. W. – VIEL, L. –
JULIAN, R. J.: Effect of exercise on cardiac output and other cardiovascular
parameters of heavy turkeys and relevance to the sudden death syndrome.
Avian Dis., 1993a. 37(1): 83–97.
BOULIANNE, M. – HUNTER, D. B. – PHYSICK-SHEARD, P. W. – VIEL, L. –
JULIAN, R. J.: Effect of exercise on cardiac output and other cardiovascular
parameters of heavy turkeys and relevance to the sudden death syndrome.
Avian Dis., 1993b. 37(1): 98–106.
BRENNER, D. J. – HALL, E. J.: Computed tomography – an increasing source of
radiation exposure. N. Engl. J Med., 2007. 357(22): 2277–2284.
CAHILL, R. D. – ORLAND J. M. – MILLER, G. M.: Atlas of human cross-sectional
anatomy: with CT and MR images. New York: Wiley-Liss, 1995.
CLAERHOUDT, S. – BERGMAN, E. H. – VAN DER VEEN, H. – VANDERPERREN, K.
– RAES, E. V. – SAUNDERS, J. H.: Computed tomographic morphology of the
synovial invaginations of the distal sesamoid bone of the horse. Anat.
Histol. Embryol. 2011. 40(1): 55–60.
Page 99
99
COOK, R. E. – BLOW, W. K. – COCKERHAM, C. C. – GLAZENER, E. W.:
Improvement of reproductive traits and body measurements in turkeys.
Poult. Sci., 1962. 41: 556–563.
CZARNECKI, C. M. – GOOD, A. L.: Electrocardiographic technic for identifying
developing cardiomyopathies in young turkey poults. Poult. Sci., 1980.
59(7): 1515–1520.
CSERNAY L.: A tüdő és a szív izotópdiagnosztikai vizsgálatai. In: PÉTER M.:
Radiológia. Budapest: Medicina, 1998. 140–146. o.
DUNCKER, H. R.: The lung air sac system of birds. A contribution to the
functional anatomy of the respiratory apparatus. Ergeb. Anat.
Entwicklungsgesch., 1971. 45(6): 7–171.
EMMANS, G. C. – KYRIAZAKIS, I.: Issues arising from genetic selection for
growth and body composition characteristics in poultry and pigs. Occ. Publ.
Br. Soc. Anim. Sci., 2000. 27: 39–52.
FRANK, R. K. – NEWMAN, J. A. – NOLL, S. L. – RUTH, G. R.: The incidence of
perirenal hemorrhage syndrome in six flocks of market turkey toms. Avian
Dis., 1990. 34(4): 824–832.
GRUBB, B. R.: Allometric relations of cardiovascular function in birds. Am. J.
Physiol., 1983. 245(4): H567–72.11.
GUMPENBERGER, M. – HENNINGER, W.: The use of computed tomography in
avian and reptile medicine. Semin. Avian Exotic Pet Med., 2001. 10(4):
174–180.
HAROLD, E. – LOGAN, B. M. – DIXON, A.: Human sectional anatomy pocket
atlas of body sections, CT and MRI images. Oxford: UP, 2009.
HARPER, J. A. – BERNIER, P. E. – HELFER, D. H. – SCHMITZ, J. A.: Degenerative
myopathy of the deep pectoral muscle in the turkey. J. Hered., 1975. 66(6):
362–366.
HARTMAN, F. A.: Locomotor mechanisms of birds. Smithsonian Misc. Coll.,
1961. 143: 1–91.
HERENDY V.: Genetikai és környezeti tényezők hatása a pulyka hústermelő
képességére. Doktori (PhD) értekezés. Kaposvár: Kaposvári Egyetem
Állattudományi Kar, 2008.
Page 100
100
HERENDY, V. – SÜTŐ, Z. – HORN, P.: Comparison of turkey strains and feeding
management of the 1967’s and the 1999’s regarding growth and slaughter
characteristics. In: 22. World’s Poultry Congress and Exhibition. Istanbul,
2004. Pp. 1–4.
HIRSCHBERG, R. M. – MÜLLING, C. K. – BRAGULLA, H.: Microvasculature of
the bovine claw demonstrated by improved micro-corrosion-casting
technique. Microsc. Res. Tech., 1999. 45(3): 184–197.
HORN, P.: The use of new methods, especially X-ray computer assisted
tomography (RCT) for in vivo body composition evaluations in the
selection of animals bred for meat production. Magyar Állatorvosok Lapja,
1991. 46(3): 133–138.
HORN P. – SÜTŐ Z. – GYENIS J. – MIHÓK S. (2000): Genetikai és
takarmányozási tényezők hatása a pulyka hústermelő képességére. [3.
Nemzetközi Baromfitenyésztési Szimpózium. Kaposvár, 2000. november
8.] In: 7. Nemzetközi Baromfitenyésztési Szimpózium. Proceedings. 1–18. o.
HOSSLER, F. E. – DOUGLAS, J. E. – DOUGLAS, L. E.: Anatomy and morphometry
of myocardial capillaries studied with vascular corrosion casting and
scanning electron microscopy: a method for rat heart. Scan. Electron.
Microsc., 1986. (Pt. 4):1469–1675.
HOSSLER, F. E. – OLSON, K. R.: Microvasculature of the avian eye: studies on
the eye of the duckling with microcorrosion casting, scanning electron
microscopy, and stereology. Am. J. Anat., 1984. 170(2): 205–221.
HOWE, B. B. – FEHN, P. A. – PENSINGER, R. R.: Comparative anatomical studies
of the coronary arteries of canine and porcinehearts. Acta Anat. (Basel),
1968. 71(1): 13–21.
HUNSAKER, W. G. – ROBERTSON, A. – MAGWOOD, S. E.: The effect of round
heart disease on the electrocardiogram and heart weight of turkey poults.
Poult. Sci., 1971. 50(6): 1712–1720.
IRINO, S. – ONO, T. – SHIMOHARA, Y.: Microvascular architecture of the rabbit
ventricular walls: a scanning electron microscopic study of corrosion casts.
Scan. Electron Microsc., 1982. (Pt. 4): 1785–1792.
JANKUS, E. F. – GOOD, A. L. – JORDAN, K. A. – SAXENA S. K.:
Electrocardiographic study of round heart disease in turkey poults. Poult.
Sci., 1971. 50(2): 481–486.
Page 101
101
JENSEN, F. J.: Method of dissection of broiler carcasses and description of
parts. Cambridge: Papworth’s Pendragon, 1983.
KAIMOVITZ, B. – LANIR, Y. – KASSAB, G. S.: A full 3-D reconstruction of the
entire porcine coronary vasculature. Am. J. Physiol. Heart Circ. Physiol.,
2010. 299(4): H1064–1076.
KASSAB, G. S. – RIDER, C. A. – TANG, N. J. – FUNG, Y. C.: Morphometry of pig
coronary arterial trees. Am. J. Physiol., 1993. 265(1. Pt. 2): H350–365.
KING, A. S. – ATHERTON, J. D: The identity of the air sacs of the turkey
(Meleagris gallopavo). Acta Anat. (Basel), 1970. 77(1): 78–91.
KOBIENIA, M.: Schnittbildanatomie des Haushuhnes (Gallus domesticus)
anhand von sekundären Scheibenplastinaten. Inauguraldissertation.
München: Ludwig-Maximilians Universität, 2008.
KÖNIG, H. E. – KORBEL, R. – LIEBICH, H. G. (Hrsg.): Anatomie der Vögel.
Stuttgart: Schattauer, 2009.
KRAUTWALD-JUNGHANNS, M. E.: Computertomographie des aviären
Respirationstraktes. Berlin: Blackwell, 1997.
KRAUTWALD-JUNGHANNS, M. E. – VALERIUS, K. P. – DUNCKER, H. R.: CT-
assisted versus silicone rubber cast morphometry of the lower respiratory
tract in healthy amazons (genus Amazona) and grey parrots (genus
Psittacus). Res. Vet. Sci., 1998. 65(1): 17–22.
KRISTA, L. M. – BECKETT, S. D. – BRANCH, C. E. – MCDANIEL, G. R. –
PATTERSON, R. M.: Cardiovascular responses in turkeys as affected by
diurnal variation and stressors. Poult. Sci., 1981. 60(2): 462–468.
KRISTA, L. M. – MORA, E. C. – MCDANIEL, G. R.: A comparison between aortic
lumen surfaces of hypertensive and hypotensive turkeys. Poult. Sci., 1979.
58(3): 738–744.
LAMETSCHWANDTNER, A. – LAMETSCHWANDTNER, U. – RADNER, CH. –
MINNICH, B.: Spatial growth and pattern formation in the small intestine
microvascular bed from larval to adult Xenopus laevis: a scanning electron
microscope study of microvascular corrosion casts. Anat. Embryol. (Berl.),
2006. 211(5): 535–547.
LAMETSCHWANDTNER, A. – MOHL, W.: The microcirculatory vascular bed of
the dog’s heart. A scanning electron microscopy study of vascular corrosion
Page 102
102
casts. In: MOHL, W. – WOLNER, E. – GLOGAR, D. (Eds.): The coronary sinus:
Proceedings of 1st International Symposium on Myocardial Protection Via
the Coronary Sinus. Darmstadt – New York: Steinkopff – Springer, 1984.
Pp. 26–32.
LANGILLE, B. L. – JONES, D. R.: Central cardiovascular dynamics of ducks. Am.
J. Physiol., 1975. 228(6): 1856–1861.
LANGLOIS, I. – HARVEY, R. C. – JONES, M. P. – SCHUMACHER, J.:
Cardiopulmonary and Anesthetic Effects of Isoflurane and Propofol in
Hispaniolan Amazon Parrots (Amazona ventralis) J. Avian Med. Surg.,
2003. 17(1): 4–10.
LINDSAY, F. E. F.: The cardiac veins of Gallus domesticus. J. Anat., 1967.
101(3): 555–568.
LINDSAY, F. E. F. – SMITH, H. J.: Coronary arteries of Gallus domesticus. Am. J.
Anat., 1965. 116(1): 301–314.
LOCSMÁNDI, L. – ROMVÁRI, R. – BOGENFÜRST, F. – SZABÓ, A. – MOLNÁR, M. –
ANDRÁSSY-BAKA, G. – HORN, P.: In vivo studies on goose liver
development by means of computer tomography. Anim. Res., 2005. 54(2):
135–145.
MAINA, J. N.: The lung-air sac system of birds. Berlin: Springer, 2005.
MARTINDALE, L. – SILLER, W.G. – WIGHT, P. A.: Effects of subfascial pressure
in experimental deep pectoral myopathy of the fowl: an angiographic study.
Avian Pathol., 1979. 8(4): 425–436.
MATHIEU-COSTELLO, O. – ELLIS, C. G. – POTTER, R. F. – MACDONALD, I. C. –
GROOM, A. C.: Muscle capillary-to-fiber perimeter ratio: morphometry. Am.
J. Physiol., 1991. 261(5. Pt. 2): H1617–1625.
MCCARTNEY, M. G. – NESTOR, K. E. – HARVEY, W. R.: Genetics of growth and
reproduction in the turkey. 2. Selection for increased body weight and egg
production. Poult. Sci., 1968. 47(3): 981–990.
NICKEL, R. – SCHUMMER, A. – SEIFERLE, E.: Lehrbuch der Anatomie der
Haustiere. Band 3. Stuttgart: Verlag Paul Parey, 1992a.
NICKEL, R. – SCHUMMER, A. – SEIFERLE, E.: Lehrbuch der Anatomie der
Haustiere. Band 5. Stuttgart: Verlag Paul Parey, 1992b.
Page 103
103
NIXEY, C.: Trends in turkey production. In: Proceedings of 11th
European
Poultry Conference. Bremen, 2002.
NOESTELTHALLER, A. – PROBST, A. – KÖNIG, H. E.: Branching patterns of the
left main coronary artery in the dog demonstrated by the use of corrosion
casting technique. Anat. Histol. Embryol., 2007. 36(1): 33–37.
OBER, C. P. – FREEMAN, L. E.: Computed tomographic, magnetic resonance
imaging, and cross-sectional anatomic features of the manus in a normal
American Black Bear (Ursus americanus). Anat. Histol. Embryol., 2010.
39(3): 233–242.
OLKOWSKI, A. A. – CLASSEN, H. L.: Safety of isoflurane anaesthesia in high
risk avian patients. Vet. Rec., 1998. 143(3): 82–83.
OROSZ, S. E. – TOAL, R. L.: Tomographic anatomy of the Golden Eagle (Aquila
chrysaetos). J. Zoo Wild. Med., 1992. 23(1): 39–46.
ORR, J. P. – RIDDELL, C.: Investigation of the vascular supply of the pectoral
muscles of the domestic turkey and comparison of experimentally produced
infarcts with naturally occurring deep pectoral myopathy. Am. J. Vet. Res.,
1977. 38(8): 1237–1242.
PAPADOPOULOU, P. L. – PATSIKAS, M. N. – CHARITANTI, A. – KAZAKOS, G. M.
– PAPAZOGLOU, L. G. – KARAYANNOPOULOU, M. – CHRISOGONIDIS, I. –
TZIRIS, N. – DIMITRIADIS, A.: The lymph drainage pattern of the mammary
glands in the cat: a lymphographic and computerized tomography
lymphographic study. Anat. Histol. Embryol., 2009. 38(4): 292–299.
PARK, J. S. – CHUNG, M. S. – HWANG, S. B. – SHIN, B. S. – PARK, H. S.: Visible
Korean Human: its techniques and applications. Clin. Anat., 2006. 19(3):
216–224.
PEES, M. – KRAUTWALD-JUNGHANNS, M. E.: Avian echocardiography. Semin.
Avian Exotic Pet. Med., 2005. 14(1): 14–21.
PETNEHÁZY, Ö. – TAKÁCS, I. – PETRÁSI, ZS. – MAGYARI, T. – HORN, P. –
BOGNER, P. – REPA, I.: Coronary arteries of the meat-type turkey. A
corrosion cast study. [27th
EAVA Congress. Budapest, 23–27th
July 2008.]
Magyar Állatorvosok Lapja, 2008. 130: 49.
PETREN, T.: Die Coronärarterien des Vogelherzens. Morph. Jb., 1926. 56: 239–
249.
Page 104
104
POOLE, D. C. – MATHIEU-COSTELLO, O.: Analysis of capillary geometry in rat
subepicardium and subendocardium. Am. J. Physiol., 1990. 259(1. Pt. 2):
H204–210.
PROTHERO, J.: Heart weight as a function of body weight in mammals. Growth,
1979. 43(3): 139–150.
RIVERO, M. A. – VÁZQUEZ, J. M. – GIL, F. – RAMIREZ, J. A. – VILAR, J. M. – DE
MIGUEL, A. – ARENCIBIA, A.: CT-Soft tissue window of the cranial abdomen
in clinically normal dogs: An anatomical description using macroscopic
cross-sections with vascular injection. Anat. Histol. Embryol., 2009. 38(1):
18–22.
ROMVÁRI R.: Keresztmetszeti képalkotó eljárások (CT, MRI) állattenyésztési
alkalmazási lehetőségei. MTA doktori értekezés. Budapest, 2005.
ROMVÁRI, R. – PETRÁSI, Z. – SÜTŐ, Z. – SZABÓ, A. – ANDRÁSSY, G. –
GARAMVÖLGYI, R. – HORN, P.: Noninvasive characterization of the turkey
heart performance and its relationship to skeletal muscle volume. Poult.
Sci., 2004. 83(4): 696–700.
ROMVÁRI, R. – SZABÓ A. – ANDRÁSSY G. – PETRÁSI ZS. – DONKÓ T. – HORN P.:
Cross-sectional imaging assisted selection for heart performance in pigs.
Acta Vet. Hung., 2008. 56(3): 313–322.
RUDAS P. – FRENYÓ V. L.: Az állatorvosi élettan alapjai. Budapest: Springer,
1995.
SCHUMACHER, J. – CITINO, S. B. – HERNANDEZ, K. – HUTT, J. – DIXON, B.:
Cardiopulmonary and anesthetic effects of propofol in wild turkeys. Am. J.
Vet. Res., 1997. 58(9): 1014–1017.
SHIVAPRASAD, H. L. – CRESPO, R. – PUSCHNER, B.: Coronary artery rupture in
male commercial turkeys. Avian Path., 2004. 33(2): 226–232.
SILLER, W. G. – WIGHT, P. A.: The pathology of deep pectoral myopathy of
turkeys. Avian Pathol., 1978. 7(4): 583–617.
SIMOR T.: MRI a kardiológiában. 11. Kardiológiai Napok. Debrecen, 2006.
március 1–4.
SOSNICKI, A. A. – CASSENS, R. G. – VIMINI, R. J. – GREASER, M. L.:
Distribution of capillaries in normal and ischemic turkey skeletal muscle.
Poult. Sci., 1991. 70(2): 343–348.
Page 105
105
SPECKMANN, E. W. – RINGER, R. K.: The cardiac output and carotid and tibial
blood pressure of the turkey. Can. J. Physiol. Pharmacol., 1963. 41(11):
2337–2341.
SÜTŐ, Z. – HERENDY, V. – HORN, P. – KUSTOSNÉ PŐCZE, O.: Intenzív
növekedésre szelektált pulykahibrid testarányainak változása. [7.
Nemzetközi Baromfitenyésztési Szimpózium. Kaposvár, 2004. november
10.] In: 7. Nemzetközi Baromfitenyésztési Szimpózium. Proceedings. 25–34.
o.
SZALAY I.: A bronzpulyka tenyésztési programja. A bronzpulyka 1998. évi
tenyésztési programjának módosítása, a 93/2008. (VII. 24.) FVM rendelet
„a védett őshonos állatfajták genetikai fenntartásának rendjéről” 3.§ (3)
bekezdése szerint kiegészített, egységes szerkezetben. Gödöllő, 2009.
SZENDRŐ, ZS. – METZGER, SZ. – ROMVÁRI, R. – SZABÓ, A. – LOCSMÁNDI, L. –
PETRÁSI, ZS. – NAGY, I. – NAGY, Z. – BIRÓ-NÉMETH, E. – RADNAI, I. –
MATICS ZS. – HORN, P.: Effect of divergent selection based on CT measured
hind leg muscle volume on productive and carcass traits in rabbits. In:
Proceedings of the 9th
World Rabbit Congress. Verona/Italy, 2008. Pp. 249–
253.
VELLEMAN, S. G. – ANDERSON, J. W. – COY, C. S. – NESTOR, K. E.: Effect of
selection for growth rate on muscle damage during turkey breast muscle
development. Poult. Sci., 2003. 82(7): 1069–1074.
WILSON, B. W. – NIEBERG, P. S. – BUHR, R. J. – KELLY, B. J. – SHULTZ, F. T.:
Turkey muscle growth and focal myopathy. Poult. Sci., 1990. 69(9): 1553–
1562.
Page 106
106
13. A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉBŐL MEGJELENT
PUBLIKÁCIÓK ÉS ELHANGZOTT ELŐADÁSOK
13.1. Közlemény idegen nyelven
PETNEHÁZY, Ö. – BENCZIK. J. – TAKÁCS, I. – PETRÁSI. ZS. – SÜTŐ, Z. – HORN,
P. – REPA, I.: Computed tomographical (CT) anatomy of the
thoracoabdominal cavity of the male turkey (Meleagris gallopavo). Anat.
Histol. Embryol., 2011. (Accepted, Article first published online: 4 Aug.
2011, DOI: 10.1111/j.1439-0264.2011.01099.x)
13.2. Közlemények magyar nyelven
PETNEHÁZY Ö. – TAKÁCS I. – PETRÁSI ZS. – DONKÓ T. – SÜTŐ Z. – BOGNER P.
– HORN P. – REPA I.: A szelekció hatása a pulyka szívének teljesítményére.
Magy. Állatorv. Lapja, 2009 (131): 543–551.
PETNEHÁZY Ö. – LELOVICS ZS. – BENCZIK J. – TAKÁCS I. – REPA I.: A HIBRID
PULYKA (MELEAGRIS GALLOPAVO) SZÍV KOSZORÚS ARTÉRIÁINAK
MORFOLÓGIÁJA. ACTA AGRARIA KAPOSVÁRIENSIS, 2011. (Accepted)
13.3. Konferenciakiadványban teljes terjedelemben megjelent közlemény
magyar nyelven
PETNEHÁZY, Ö. – TAKÁCS, I. – PETRÁSI, ZS. – DONKÓ, T. – SÜTŐ, Z. – BOGNER,
P. – HORN, P. – REPA, I.: A bronz- és a gigantpulyka kardiovaszkuláris
teljesítményének összehasonlító vizsgálata. [10. Nemzetközi
Baromfitenyésztési Szimpózium. Kaposvár, 2011. április 6.] In: 10.
Nemzetközi Baromfitenyésztési Szimpózium Proceedings. 63–66. o.
Page 107
107
13.4. Hivatkozható absztraktok idegen nyelven
PETNEHÁZY, Ö. – PETRÁSI, ZS. – TAKÁCS, I. – HORN, P. – SÜTŐ, Z. – SÓTONYI,
P. – BOGNER, P. – REPA, I.: Cross sectional, CT and MR anatomy of the
turkey (Meleagris gallopavo). [27th
Congress of European Association of
Veterinary Anatomists. Budapest, 23–26th
July 2008.] Magy. Állatorv.
Lapja, 2008. 130: 129.
PETNEHÁZY, Ö. – TAKÁCS, I. – PETRÁSI, ZS. – MAGYARI, T. – HORN, P. –
BOGNER, P. – REPA, I.: Coronary arteries of the meat-type turkey. A
corrosion cast study. [27th
Congress of European Association of Veterinary
Anatomists. Budapest, 23–26th
July 2008.] Magy. Állatorv. Lapja, 2008.
130: 49.
Page 108
108
14. A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉN KÍVÜLI
PUBLIKÁCIÓK
14.1. Könyvek, könyvfejezetek idegen nyelven
BAJZIK, G. – BORNER, P. – GARAMVÖLGYI, R. – HEVESI, Á. – HORN, P. –
LŐRINCZ, B. – PETNEHÁZY, Ö. – PETRÁSI, ZS. – REPA, I. – ROMVÁRI, R. –
SÓTONYI, P. – SZLADOVITS, ZS. – VAJDA, ZS.: Cross-sectional CT and MR
anatomy atlas of the domestic pig. Editors: HORN, P. – SÓTONYI, P. – REPA,
I. Kaposvár: Institute of Diagnostic Imaging and Radiation Oncology,
University of Kaposvár, 2005.
SÓTONYI, P. – PETNEHÁZY, Ö. – SZLADOVITS, ZS.: Lymfaticky systém potkana
[The lymphatic system of the rat]. In: LESNÍK, F. – DANKO, J. (Eds.):
Medicinska lymfológia. Bratislava, 2005. Pp. 64–68.
14.2. Tudományos közlemények idegen nyelven
LERANTH, C. – PETNEHÁZY, Ö. – MACLUSKY, N. J.: Gonadal hormones affect
spine synaptic density in the CA1 hippocampal subfield of male rats. J.
Neurosci., 2003. 23(5): 1588–1592.
HEMETSBERGER, H. – STEINER, S. – FARHAN, S. – KVAKAN, H. –
HEMETSBERGER, R. – PAVO, N. – KOPP, C. – GARAMVÖLGYI, R. – PETRÁSI,
ZS. – PETNEHÁZY, Ö. – MANCZUR, F. – WOJTA, H. – GLOGAR, D. –
GYÖNGYÖSI, M.: Ischämisches Preconditioning fürhrt zu einer Reduktion
zirkulierender mesenchymaler Stammzellen im
Ischämie/Reperfusionsmodell bei Schweinen. J. Kardiol., 2008. 15: 348–
352.
HEMETSBERGER, R. – POSA, A. – PAVO, N. – FARHAN, S. – CSONKA, CS. –
CSONT, T. – FERDINANDY, P. – GARAMVÖLGYI, G. – PETRÁSI, ZS. –
PETNEHÁZY, Ö. – VARGA, C. – PAVO, I. JR. – LÁSZLÓ, F. JR. – HUBER, K. –
WOJTA, J. – GLOGAR, D. – GYÖNGYÖSI, M.: Die involvierung des Nitric
Oxids im kardioprotektiven Effekt des ischämischen preconditioning im
Ischämie/Reperfusion-Modell bei Schweinen. J. Kardiol., 2008. (15): 119–
122.
Page 109
109
PÓSA, A. – HEMETSBERGER, R. – PETNEHÁZY, Ö. – PETRÁSI, ZS. – TESTOR, M.
– GLOGAR, D. – GYÖNGYÖSI, M.: Attainment of local drug delivery with
paclitaxel-eluting balloon in porcine coronary arteries. Cor. Art. Dis., 2008.
19: 243–247.
GYÖNGYÖSI, M. – BLANCO, J. – TEREZ, M. – TRÓN, L. – PETNEHÁZY, Ö. –
PETRÁSI, ZS. – HEMETSBERGER, R. – RODRIGUEZ, J. – FONT, G. JR. – PAVO, I.
– KERTÉSZ, I. – BALKAY, L. – PAVO, N. – POSA, A. – EMRI, M. – GALUSKA,
L. L. – KRAITCHMAN, D. – WOJTA, J. – HUBER, K. – GLOGAR, D.: Serial non-
invasive in vivo Positron Emission Tomographic (PET) tracking of
percutaneously intramyocardially injected autologous porcine mesenchymal
stem cells modified for transgene reporter gene expression. In: Circulation:
Cardiovasc. Imaging, 2008. 1: 94–103.
FARHAN, S. – HEMETSBERGER, R. – MATIASEK, J. – STREHBLOW, C. – PAVO, N.
– KHORSAND, A. – PETNEHÁZY, Ö. – PETRÁSI, ZS – KAIDER, A. – GLOGAR,
D. – HUBER, K. – GYÖNGYÖSI, M.: Implantation of paclitaxel-eluting stent
impairs the vascular compliance of arteries in porcine coronary stenting
model. Atherosclerosis, 2009. 202(1): 144–151.
LEOR, J. – TUVIA, S. – GUETTA, V. – MANCZUR, F. – CASTEL, D. – WILLENZ, U.
– PETNEHÁZY, Ö. – LANDA, N. – FEINBERG, M. S. – KONEN, E. – GOITEIN,
O. – TSUR-GANG, O. – SHAUL, M. – KLAPPER, L. – COHEN, S.: Intracoronary
injection of in situ forming alginate hydrogel reverses left ventricular
remodeling after myocardial infarction in Swine. J. Am. Coll. Cardiol.,
2009. 54(11): 1014–1023.
GYÖNGYÖSI, M. – HEMETSBERGER, R. – PÓSA, A. – CHARWAT, S. – PAVO, N. –
PETNEHÁZY, Ö. – PETRÁSI, ZS. – PAVO, I. J. – HEMETSBERGER, H. –
BENEDEK, I. – BENEDEK, T. – BENEDEK, I. JR. – KOVÁCS, I. – KAUN, C. –
MAURER, G.: Hypoxia-inducible factor 1-alpha release after intracoronary
versus intramyocardial stem cell therapy in myocardial infarction. J.
Cardiovasc. Transl. Res., 2010. 3(2): 114–121.
PÓSA, A. – NYOLCZAS, N. – HEMETSBERGER, R.– PAVO, N. – PETNEHÁZY, Ö. –
PETRÁSI, ZS. –SANGIORGI, G. – GYÖNGYÖSI, M.: Optimization of drug-
eluting balloon use for safety and efficacy: Evaluation of the 2nd
generation
paclitaxel-eluting DIOR-balloon in porcine coronary arteries. Catheter.
Cardiovasc. Interv., 2010. (76)3: 395–403.
HEMETSBERGER, R. – PÓSA, A. – FARHAN, S. – HEMETSBERGER, H. – REDWAN,
B. – PAVO, N. – PAVO, J. I. – PLASS, C. A. – PETNEHÁZY, Ö. – PETRÁSI, ZS. –
HUBER, K. – GLOGAR, D. – MAURER, G. – GYÖNGYÖSI, M.: Drug-eluting
Page 110
110
introduced sheath prevents local peripheral complications: preclinical
evaluation of nitric-oxide coated sheath. JACC: Cardiovasc. Imaging, 2011.
4: 98–106.
14.3. Hivatkozható absztraktok idegen nyelven
PETNEHÁZY, Ö. – TÓTH, M. – SÓTONYI, P.: Blood supply of the pigeon wing
and flying muscles. [25th
Congress of the EAVA. Oslo/Norvay, 28–31st July
2004.] Anat. Histol. Embryol., 2004. 34(Suppl. 1): 39.
SÓTONYI, P. – TÓTH, M. – PETNEHÁZY, Ö.: Comparative anatomy of the canine
and equine middle and inner ear. Acta Vet. Brno, 2003. 72(Suppl. 7): 51.
GYÖNGYÖSI, M. – BLANCO, J. – MARIAN, T. – TOTH, L. – PETNEHÁZY, Ö. –
PETRÁSI, ZS. – HEMETSBERGER, R. – FONT, G. – PAVO, I. – KRAITCHMAN, D.
– WOJTA, J. – HUBER, K. – GLOGAR, D.: Non-invasive in vivo tracking of
percutaneously intramyocardially injected autologous porcine mesenchymal
stem cells modified for transgene expression of PET-reporter gene using
serial PET imaging. Circulation, 2007. 28(Suppl. 1): 278.
KERTÉSZ, I. – GYÖNGYÖSI, M. – BLANCO, J. – BALKAY, L. – PETNEHÁZY, Ö. –
PETRÁSI, ZS. – MIKECZ, P. – GALUSKA, L. – TRON, L. – MARIAN, T.:
Synthesis of the 9-(4-[18
F]-Fluoro-3-hidroxymetylbutyl) guanine, a
radiotracer for reporter gene probes. [15th.
Congress of the György Hevesy
Hungarian Society of Nuclear Medicine. Szeged, 24–26th
May 2007.] Nucl.
Med. Rev., 2007. 10(1): 46.
PETRÁSI, ZS. – PETNEHÁZY,
Ö. – GYÖNGYÖSI, M. – DONKÓ, T. – TÓTH, L. –
SIMOR, T. – BOGNER P. – REPA, I.: In vivo myocardial infarction model in
different pig genotypes: evaluation of the infarct area with cardiac MRI.
[Cardiovascular Research Days. Weissensee/Austria, 17–19th
January 2008.]
Eur. J. Surg. (Acta Chir. Austr.), 2008. 40(220): 3.
GYÖNGYÖSI, M. – PÓSA, A. – HEMETSBERGER, R. – PETNEHÁZY, Ö. – PETRÁSI,
ZS. – PAVO, N. – GLOGAR, D. – HUBER, K. – KRAITCHMAN, D. L. – WOJTA,
J.: Migration of intramyocardially injected porcine mesenchymal stem cells
in remote healthy Organs. Circulation, 2008. 118: S861.
GYÖNGYÖSI, M. – PÓSA, A. – HEMETSBERGER, R. – PETNEHÁZY, Ö. – PETRÁSI,
ZS. – PAVO, N. – WOJTA, J. – HUBER, K. – KRAITCHMANN, D. L. – GLOGAR,
D.: Migratory itinerary of cardially delivered porcine mesenchymal stem
cells. Am. J. Cardiol., 2008. 102: 2i.
Page 111
111
GYÖNGYÖSI, M. – BLANCO, J. – MARIAN, T. – TRON, L. – PETNEHÁZY, Ö. –
PETRÁSI, ZS. – HEMETSBERGER, R. – FONT, G. – PAVO, I. JR. – KERTÉSZ, I. –
BELKAY, L. –KRAITCHMAN, D. L. – WOJTA, J. – HUBER, K. – GLOGAR, D.:
Noninvasive in vivo tracking of percutaneously intramyocardially injected
autologous porcine mesenchymal stem cells modified for transgene
expression of PET reporter gene using serial PET Imaging. J. Am. Coll.
Cardiol., 2008. 51: A189.
PETRÁSI, ZS. – HORVÁTH I. – PETNEHÁZY Ö. – HEVESI Á. – TAKÁCS I. – TÓTH
L. – SIMOR T. – BOGNER P. – REPA I.: Cardiomiopathic animal model in
meat and fat type pigs. Animal Welfare; Etológia és Tartástechnológia,
2008. 2: 11–12.
14.4. Proceedingsben megjelent absztrakt idegen nyelven
GARAMVÖLGYI, R. – PETRÁSI, ZS. – LŐRINCZ, B. – HEVESI, A. – PETNEHÁZY,
Ö. – REPA, I. – JAKAB, CS.: Examination of canine mammary tumours by
using magnetic resonance imaging. [World Small Animal Veterinary
Association (WSAVA) 6. Congress. Praga/Czech Republic, 11–14th
October
2006.] In: World Small Animal Veterinary Association (WSAVA) 6.
Congress. Pp. 842–843.
LŐRINCZ, B. – GARAMVÖLGYI, R. – PETRÁSI, ZS. – HEVESI, A. – PETNEHÁZY,
Ö. – VAJDA, ZS. – REPA, I.: MR imaging of syringomyelia: three canine
cases. [World Small Animal Veterinary Association (WSAVA) 6. Congress.
Praga/Czech Republic, 11–14th
October 2006.] In: World Small Animal
Veterinary Association (WSAVA) 6. Congress. P. 865.
14.5. Poszterek
BODON, G. – WAGNER, O. – RATHONYI, G. – SZASZ, A. – PETNEHÁZY, Ö. –
BORBELY, A. – BOGNER, P. – SOMOGYI, P. – PETI, I. – BORBÁS, L. –
PATONAY, L.: Biomechanical effects of vertebroplasty with a soft bone
cement on single vertebral bodies. 25th
Danubia-Adria Symposium on
Advances in Experimental Mechanics.
Page 112
112
BÍRÓ, H. – PETNEHÁZY, Ö. – DONKÓ, T. – VANDULEK, CS. – KERTÉSZ, A. M. –
REPA, I.: CT/MR findings at juvenile pig with lordosis and kyphosis. 2nd
European Symposium on Porcine Health Management. Hannover/Germany,
26–28th
May 2010.
Page 113
113
15. ÖNÉLETRAJZ
1974. augusztus 29-én születettem Győrben. A győri Révai Miklós
gimnáziumban érettségiztem 1992-ben. 1992-től egy éven át a Kertészeti és
Élelmiszeripari Egyetem hallgatója voltam, majd 1993-ban felvételt nyertem az
Állatorvos-tudományi Egyetemre. Diplomadolgozatomat a „Kutyafej
boncztana” címmel készítettem. 1998-ban kaptam meg állatorvosi diplomámat
cum laude eredménnyel.
Érdeklődésem korán az állatorvosi és a preparatív anatómia irányába
fordult, már hallgató koromban a Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1. sz.
Anatómiai és Fejlődéstani Intézetében a DR. PATONAY LAJOS által vezetett
Alkalmazott és Klinikai anatómiai laboratórium munkájában vettem részt.
Ennek köszönhetően a végzést követően, PROF. DR. SÓTONYI PÉTER meghívott,
hogy az Állatorvos-tudományi Egyetem Anatómia és Szövettani Tanszékén
kezdjem szakmai pályámat. 1999-től 2005-ig a tanszék munkatársaként
állatorvosi anatómiát oktattam magyar, német és angol nyelven. 2000-ben
elnyertem a legjobb gyakorlatvezető címet. Szintén 2000-ben négy hónapon
át – tudományos munkatársként – a Yale Egyetemen dolgoztam.
2005-től a Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai
Intézetében dolgozom kutató állatorvosként. Az intézeti kutatócsapat tagjaként
az itt folyó humán preklinikai katéteres, infarktus állatmodell és
állattenyésztési kutatásokban veszek részt. A képalkotó (CT, MR)
módszerekkel végzett kisállat diagnosztikai vizsgálatokat és az ehhez
kapcsolódó tevékenységet négy év óta végzem.
Érdeklődési területem az állatorvosi anatómia, a házimadarak anatómiája és
az anatómia oktatásában használható preparátumok készítése. Az European
Association of Veterinary Anatomist tagja vagyok 2002 óta.