-
KAMARAI ÁLLATORVOS 2006/440
R E N D E Z V É N Y E K
A SZIE Állatorvostudományi Karának Aulájá-ban 2006. október
21-22-én megrendezettkét napos konferencia második napján kerültsor
az 1956-os forradalom és szabadság-harc 50. évfordulója
tiszteletére szervezettemlékülésre.
A megnyitó beszédet Szieberth István, aMagyar Állatorvosok
Világszervezetének el-nöke tartotta:
"Tisztelt Emlékülés!Igen, ötvenéves évfordulónk, bár nemzeti
ünnep, Emlékülés. Emlékülés, mert 1956 ok-tóberének boldog,
fölemelõ pillanatait igengyorsan követték a vérbefojtás napjai,
amegtorlás évei, az elhallgatás-hallgattatásévtizedei, melyek azért
nem ünneplésreméltó események.
Szabadság és bátor lét: e két föltételbenhatározta meg Széchenyi
István a fejlõdészálogát. '56 forradalma a bátor létet
bizonyí-totta, a szabadságra még évtizedekig kellettvárnunk.
Ismételem; szabadság és bátor lét,a fejlõdéshez a legnagyobb magyar
szerint isa két feltétel együttes megléte szükségeltetik.
Mi, magyar állatorvosok, a mai nappal is,és 9 éve már szervezett
keretek között,nyilvánvalóvá tesszük, értjük a szó "nemzeti",s a
fogalom – "nemzeti ünnep" – tartalmát.
Tudjuk, a magyar nemzet és Magyarországnem csereszabatos
fogalmak. Dogmakéntfogadjuk, és jelszóként alkalmazzuk a
Világ-szervezet alakulásakor Csoóri Sándortól, a
Magyarok Világszövetsége elnökétõl kapottmondatot:
"Csak egy lélekben megszervezett közös-ség alkothat
nemzetet".
A magyar nyelv igen kifejezõ árnyalataira, saz ezzel
játszadozókra is figyelemmel, ma-gunk ehhez az illyési értelmezést
tartjuk azirányadónak; "Nemzeti, aki jogot véd, nacio-nalista, aki
jogot sért. Bármikor, bárhol."
Hogy nemzeti ünnepünk ma is nemzetilegyen, velünk van 232
határontúli kollégánk,akik egyébként sosem költöztek el
Magyar-országról. És mi is velük vagyunk.
50. évfordulós Emlékülés. Föl kellett tegyük magunknak a
kérdést, mi-
rõl szólhat egy 50. évfordulós emlékülés, mely-nek apropóját
évtizedekig bûnös cseleke-detnek hirdette, elhallgatta-hallgattatta
a Föl-dünk egyhatodát rabságban tartó birodalom.
Mirõl szólhat az az Emlékülés, melynektanúi jórészt még a
hallgatás idõszakábaneltávoztak, sokuk titokként magával vitte
atényeket, sokuknak családját sem leltük. Mi-rõl szólhat egy
emlékülés, melynek tényeireleginkább az a jellemzõ, hogy jórészt
földe-rítetlenek, földolgozatlanok?
Az sem kérdés, Emlékülésünk csak úgylehetne teljes, ha nemcsak
az áldozatokról,az áldozathozatalról, de a szép, a megható,a
fölemelõ pillanatainkról is megemlékez-nénk.
Megemlékeznénk az azóta állatorvossácseperedett kisdiákról, aki
gyermekként átélt
élményeit titkos versesfüzetben õrizgette,vagy, aki jó
szavalóként tömegek elõtt adtaelõ a Nemzeti Dalt. Azokról, akik
felnõttkéntemberek maradtak az embertelenségben, ssegítségére
siettek bajba jutott kollégáiknak.Beszámolnánk arról, határontúli
kollégáinkhogyan élték meg ugyanazon elnyomótömbben, de a nemzet
országhatáron túlirészeként forradalmunkat.
Megilletné a megemlékezés, megillettevolna a meghívás azon
hajdan "szovjet", maorosz nemzetiségû állatorvos-kollégánkat
is,akinek Vonza András kollégánk miniszterként2001-ben, a 45.
évfordulón a Magyar Köztár-saság Kormánya nevében
Szentpéterváronkitüntetést adott át, mert 1956-ban kiállt amagyar
'56 mellett, s kiállásáért börtönbün-tetést szenvedett el. Sajnos,
(eddig) nemleltük föl.
Meg kellene emlékeznünk azon kollé-gáinkról, akiket a
forradalmat megelõzõ, aztkiváltó elnyomás idõszakában zártak
kiEgyetemünkrõl, vagy börtönöztek be.
Megilletné a megemlékezés azon kol-légáinkat is, akik kiálltak a
forradalom mellett,abban tevõleges szerepet vállaltak, de
kör-nyezetük, vagy éppen a bíró megvédte õketa megtorlástól, vagy,
a még súlyosabb kö-vetkezményektõl, s folytathatnám az általunkis
ismert, fölhalmozott, még megválaszolat-lan kérdések,
hiányok-hiányosságok sorát.
Mindezért azzal ajánlom figyelmükbe maiEmlékülésünket, hogy ez
legyen a kezdet,melyet folytatnunk kell, a teljesség igényével.
Ma Emléklapokat is átadunk. Tudjuk, az ér-demeket tekintve
korántsem teljes a kör.
Kérem, fogadják el, amit rendezõ elvkéntkövettünk; ma azokat
tiszteljük meg ezzel,akik börtön, internálás közvetlen
érintettjeivoltak, illetve tanárainkat, akiket
kiállásukérteltávolítottak Egyetemünkrõl, s akikrõl tu-dunk,
szerény jelzéseként, hogy tetteikért aKar elismeréssel adózik,
meghurcolásukért aKar legalábbis erkölcsi elégtételt nyújt.
Kérem, értékeljék azt, hogy e cél érdeké-ben a magyar állatorvos
társadalom összefo-gott."
EmlékülésAz 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére
2006. október 21.
Szieberth István, a MÁVSZ elnökemegnyitóbeszédet mond
Telt ház az Aulában
-
41KAMARAI ÁLLATORVOS 2006/4
R E N D E Z V É N Y E K
A bevezetõ gondolatok után Szieberth dr.bemutatta az elnökség
tagjait: Fodor Lászlóprofesszort, egyetemünk dékánját, az
MTAképviseletében Kovács Ferenc akadémikust,Solti Lászlót, a MOÁE
elnökét, a MÁOKképviseletében Pintér Zsolt fõtitkárt, az
Állat-egészségügyi Szolgálat képviseletébenBerey Attila
igazgató-fõállatorvost, majd átad-ta a szót és a pulpitust az
Emlékülés levezetõelnökéül fölkért Sótonyi Péter professzornak,a
Magyar Állatorvosok Világszervezeténekáltalános alelnökének.
Az elhangzott elõadásokat lapunkban ele-gendõ hely hiányában
sajnos nem tudjuk köz-re adni, de az Emlékülésen részt vevõk
utóla-gos visszaemlékezéseibõl a rendezvény han-gulatáról egy
csokorra való összegyûjtöttünk.
Recenzió az '56-os ünnepi üléselõadásairól
A nyitó elõadást egy történész, Szigethy Gá-bor tartotta.
Elõadásában kitért a nemzetközikörnyezetre is. A szabad világ
államai cser-benhagyták forradalmunkat. A forradalomritka egységbe
kovácsolta a magyar népet. Abarikádnak csak egy oldala volt, hisz
amásikon a szovjet csapatok, és legfeljebbnéhány tízezer ember:
kommunista párt-funkcionáriusok, a diktatúra haszonélvezõi ésaz
õket kritikátlanul kiszolgálók szûk rétegeállt. Forradalmunk
kiemelkedõ eseményenem csak a magyar történelemnek. Az
egészvilágnak mutattunk példát hazaszeretetbõl,és mutattuk meg hogy
szabadságunkértsemmi árat sem tartunk soknak.
1956-tal kezdõdött meg a kommunistarendszer eróziója. A szovjet
beavatkozás, ésa példátlanul kemény megtorlás soha ki nemhevert
következményekkel járt a nyugati álla-mok kommunista pártjainál is,
és elõkészítet-te a birodalom bukását.
A megtorlás példátlanul kíméletlen volt.Kádár Jánosék több mint
kétszáz embertvégeztek ki, százzal többet, mint a 48/49-es
szabadságharc bukása után, és majdnemháromszor annyit, mint a
második világhá-ború után. A sortüzeknek több mint mintegy350, a
harcoknak több mint 2500 áldozatavolt. 20 ezer embert
bebörtönöztek, 200ezren kényszerültek elhagyni az országot.
Aszovjetek mintegy ezer embert szállítottakkülföldi (szovjet),
sztriji, ungvári, munkácsibörtönökbe, akiket csak a nemzetközi
tilta-kozások hatására hoztak haza. A megtorlásannak ellenére volt
ilyen kíméletlen, hogy Ká-dár többször is amnesztiát ígért.
Olyanokat iskivégeztetett, akik az amnesztiában bízvatértek vissza
nyugatról. A szovjetek kárpátal-jai fiatalokat is elítéltek. Ezek
közül az utolsó62-ben szabadult. Nálunk 62-ben mégkivégzések
voltak. A szovjetek Nagy Imrevonatkozásában is megelégedtek volna
egyszigorú, de nem halálos ítélettel, esetleghalálos ítélettel, de
utólagos kegyelemmel.Kádár november 1.-ei beszédét, amelyben
aforradalmat méltatta, és a szovjet csapatokkivonását követelte,
már valahol Kárpátaljána szovjet elvtársak társaságában
hallgatta,és az "internacionalista segítségnyújtásról"tárgyalt
velük. November 4.-ei beszédét,amelyben bejelentette a magyar,
forradalmimunkás-paraszt kormány megalakulásátoroszból fordították.
A kormányt a szovjetpártvezetés állította össze, szovjet
páncélo-zott jármûvek szállították Budapestre, és le-galábbis az
elsõ hónapokban csak a szovjetcsapatokra támaszkodhatott. Ennyiben
voltmagyar. A kormány a magyar nép 95 száza-lékának akarata
ellenére alakult meg, ennyi-ben volt forradalmi. Legkíméletlenebbül
amunkásokkal és képviseletükkel, a munkás-tanácsokkal számolt le. A
halálraítéltek, azáldozatok között kiemelkedõen sok munkásés
paraszt volt. Kormánya ennyiben voltmunkás-paraszt. Ugyanakkor a
forradalomvezetõi és áldozatai között számos (addig?)meggyõzõdéses
kommunista is harcolt, ésadta életét a magyar szabadságért.
A forradalom, a magyar nép szabadságvá-gya és áldozatkészsége
máig tartó dicsõ-séget hozott hazánknak, és az elsõ szöget
ütötte a szovjet birodalom koporsójába.Jelentõs mértékben tette
lehetõvé a rend-szerváltást. Gyõzelem volt a vereségben.
Kutas dr. elõadásában Urbányi professzorés két állatorvos
hallgató Tatay Zoltán, ésBóna Zsigmond sorsán keresztül beszélt
aforradalomról, egyetemünkrõl (akkor mégfõiskola), megtorlásról,
emberi helytállásról,arról hogy a ránk kényszerített csendben
ismegõriztük emléküket.
Karasszon dr. országos kitekintésben szóltkarunk és a hallgatók
szerepérõl a forrada-lomban, a megtorlásokról,
meghurcoltatá-sokról. Számtalan név szerepelt elõadásá-ban. Ezek a
listák, adatok azonban közelsem lehetnek teljesek. Jó lenne, ha
egyete-münkön egy emlékszoba, egy emlékkönyv isõrizné emléküket,
amelyet késõbb újabbadatokkal lehetne bõvíteni.
Az elõadások után a meghurcoltak, azáldozatok emléklapot
vehettek át. Sajnostöbb esetben is csak posztumusz kaphattákmeg. Az
emléklapok átadásakor hatalmastapsot kaptak. Megtisztelõ volt
számunkra,hogy legalább utólag megemlékezhettünk
ál-dozatvállalásukról és helytállásukról. Ezutánközösen elénekeltük
a szózatot Végül a kémi-ai intézet falán emléktáblát avattunk az
áldo-zatok emlékére, ahol a rendezõ szervezetekelhelyezték a
megemlékezés koszorúit.
Dr. Puha SándorFüzesabony
Felvidék - ünnepi hangulatban
Mikor hazafelé indultunk az autóval – öt ma-gyar felvidéki
állatorvos –, és eszembe jutot-tak a mostani budapesti zavargások,
majd acsehszlovákiai 68-as események, a 89-es ún.bársonyos
forradalom, amelynek már én isrészese voltam, hiszen akkor mi is
egyetemihallgatókként az utcákra vonultunk. Akkor miis egy rendszer
ellen lázadtunk, olyan rend-szer ellen, ahol a diktatúra
uralkodott, és ahazugságok, ferdítések voltak a mérvadók.
Sótonyi Péter professzor volt arendezvény levezetõ elnöke
Szigethy Gábor történész:“1956: a feltámadás reménye”
Kutas Ferenc professzor vissza-emlékezése
Karasszon Dénes c. egyetemitanár történelmi elõadása
A fo
tóka
t dr.
Solti
Lás
zló
és d
r. Pé
ter I
stvá
n ké
szíte
tte
-
KAMARAI ÁLLATORVOS 2006/442
R E N D E Z V É N Y E K
1956-ban Magyarországon, 1968-banCsehszlovákiában ilyen vagy
ehhez hasonlóokok miatt vonultak az emberek az utcákraés igyekeztek
egy új "emberarcú" társadalomalapjait letenni, sajnos ez akkor nem
sikerült.Talán a háború közelsége, a nagyhatalmakarroganciája nem
tette ezt lehetõvé, eltipor-ták a másképp gondolkodókat.
2006. október 23-án Magyarországonszerte megemlékezések,
nagygyûlések zaj-lottak. Már idehaza Szlovákiában nézve azesti
híreket, látva a T-34-es tankot a buda-pesti utcán, bizony
gondolkodóba estem. Mitörténik ma Magyarországon? Milyen erõ
leszaz, amely majd helyre rakja a gazdaságot, ésvisszaadja az
emberek hitét? Ma már nincse-nek nagyhatalmak, akik diktatorikusan
mutat-nának utat. Ma az ott élõ embereknek kellmegtalálni a helyes
döntést, amely a demok-ráciához az emberarcú társadalomhoz
vezet.
Én mint a MÁVSZ szlovákiai régióelnökeörültem, hogy ott lehettem
a Magyar Állator-vosi Kar ünnepi ülésén, melyet az
1956-osforradalom és szabadságharc 50. évforduló-jának tiszteletére
szervezett. Így nemcsakgyarapíthattam az ismereteimet eme
esemé-nyekrõl, de talán az ott látott és érzett határoknélküli
összetartás a trianoni sebek orvos-lására is gyógyírként
szolgálhat.
Dr. Pleva LászlóMÁVSZ régióelnökAlsószeli, Szlovákia
A "jó öreg" Alma Mater
Boldogan és meghatottan léptem be csalá-dom kíséretében 2006.
október 22-én azegyetem épületébe, eleget téve egy
szépmeghívásnak.
Csodálatos érzés volt 50 év távlatából vi-szontlátni kedves
évfolyamtársaimat és fel-idézni az ott töltött évek emlékeit,
melyekbizony nem voltak mindig örömteliek.
Egyetemi éveinkre nagyon rányomta bé-lyegét az eluralkodó Rákosi
diktatúra, mely-nek következtében nagyon sok jóbarátomat,politikai
okokból, kizárták az egyetemi okta-tásból.
Ezekre a fájó emlékekre adott gyógyírt éslelki felüdülést az
Emlékülés nagyszerû prog-ramja.
Az emlékülés színvonalát emelte és kiválódöntés volt egy olyan
író meghívása, aki ma-ga is átélte e szörnyû és megrázó
eseménye-ket, hiszen így hitelesen és érdekfeszítõentudott beszélni
1956-ról, a "feltámadás remé-nyérõl".
Az embernek szinte a szívébe hasítottKarasszon Dénes elõadása,
mely az 56-osforradalom és szabadságharc eseményeit ésa bukás után
következõ embertelen megtor-lás idõszakát elevenítette fel
egyetemünk vo-natkozásában.
Bennünket, 56-osokat igen jó érzéssel ésbüszkeséggel töltött el,
hogy az egyetemjelenlegi hallgatói is gondoltak ránk szép ésmegható
megemlékezõ mûsorukkal, bizo-nyítva azt, hogy az ifjúság sem
felejti el éséletben tarja történelmünk talán legdicsõsé-gesebb
napjainak emlékét.
Az elõadások hallgatása alatt a feltörõ em-lékek hatására
sokszor alig tudtam könnyei-met visszatartani.
Megható és kedves gesztus volt az 56-osmeghurcolt állatorvosok
emléklap átadása,hiszen ez az emléklap is azt bizonyítja,
hogyegyetemünk, ahol a tudást és a tisztességettanárainktól
magunkba szívtuk nem felejtettel bennünket soha. Személyesen is
szenve-dõje voltam a meghurcolásnak és a mega-láztatásnak, ugyanis
koholt vádak alapján 6
hónapon keresztül voltam a kistarcsai inter-nálótáborban,
embertelen körülmények kö-zött, majd 4 hónapot a szekszárdi
börtönben,mire végre megtörtént a bírósági tárgyalás,ahol 9 hónapos
börtönbüntetést kaptam.
Nagyon fájdalmasan érintett az is, hogyszabadulásom után, soha
nem lehettem mára körzetem, a falum állatorvosa, hanem csaküzemi
állatorvos.
Ma is hálával tartozom a Tolna megyei ál-latorvos kollégáimnak,
akik kényszerû távol-létem ideje alatt összeadták a saját
fize-tésükbõl az én fizetésemet és hónaprólhónapra eljuttatták az
összegyûjtött pénzt acsaládomhoz.
Itt meg kell neveznem dr. Patonai Iván járá-si fõállatorvosomat,
aki szervezõje volt enneka szép ténykedésnek, annak ellenére,
hogytudta, ezzel az állásával is fizethet az
akkoridiktatúrának.
Köszönetet szeretnék mondani dr. SzieberthIstván úrnak és a
szervezõknek, hogy ilyenszép, méltó és emlékezetes nap
részeseilehettünk. Úgy gondolom mi mindannyianhálásak vagyunk
azért, mert ez a megemlé-kezés hozzásegíti a magyar embereketahhoz,
hogy a kis magyar nép egekig törõszabadságvágyát megmutassa és az
akkorélõ embereknek emléket állítson, hogy 56hõstette ne
merülhessen feledésbe.
Nagyon szép dolog lenne, ha egyetemünkvezetõsége a jövõben sem
engedné elfelej-teni az 1956-os forradalom és szabadság-harc
emlékét.
Dr. Huszár ElekHõgyész
Vajdaság
2006. október 22-én az Állatorvosi Egyete-men a MÁVSZ
díszüléssel emlékezett meg az1956-os eseményekrõl. A Vajdaságból 8
ál-latorvos és 6 hallgató vett részt az ünnepsé-gen.
Az elsõ elõadásban az akkori politikai hely-zetrõl hallottunk,
mely mindeddig számunkraismeretlen volt. A második elõadáson az
Állat-orvosi egyetem 3 hõsének életútja és bátoremberi kiállása
hagyott mély nyomokat ben-
Az egyetemi hallgatók emlékezõ mûsora
Koszorúzás Tatay Zoltán emléktáblájánál
-
43KAMARAI ÁLLATORVOS 2006/4
R E N D E Z V É N Y E K
nünk. A harmadik elõadás nagyon érdekesvolt számunkra, és egyben
példaértékû is,mert megmutatta milyen is egy igazi állator-vos a
nehéz idõkben. Nagy tapssal köszön-töttük a forradalom egykori
részvevõit, mikoraz okleveleket vették át. A diákok ünnepimûsora az
56-os forradalom tüzét éreztette.
Úgy érzem, hogy most kaptuk meg azt atörténelem órát, amit eddig
elfelejtetteknekünk elõadni az iskolában, legalábbis
ittSzerbiában.
Köszönettel tartozunk a MÁVSZ-nek és Szie-berth István elnöknek.
A vajdasági MÁVSZtagságot örömmel tölti el, hogy jelen lehetettezen
a rendhagyó ünnepségen.
Dr. Szecsõdi FerencRégióelnök, Szerbia
Erdély
A Magyar Állatorvosok Világszervezete és aMagyar Országos
Állatorvos Egyesület szer-vezésében, október 21-22-én megtartott
Or-szágos Állatorvos Nap és az 1965-2006jubileumi Emlékülés
alkalmat biztosított arra,hogy magyar állatorvosok, határok nélkül,
aKárpát medencébõl, az elsõ napon elhang-zott elõadások alapján,
megismerhessék amagyar mezõgazdaság és ezen belül az állat-orvoslás
elõtt álló feladatokat, célkitûzéseketaz európai felzárkózás
tükrében. Hámori Jó-zsef MTA alelnök nagyértékû, a
tudományoskutatások jövõje címû elõadásától, a SikóBarabási Sándor
áltál bemutatott háromszékiállatgyógyászat történelméig, sikerült
egyolyan hangulat teremteni, amely emlékezetesmarad anyaországi és
a határokon kívül élõés praktizáló kollégáknak egyaránt. A nap
ün-nepélyességét növelte a díjkiosztás.
A jubileumi Emlékülés október 22-én igazicsúcspontjává vált a
kétnapos rendezvény-nek. Itt együtt emlékezhettünk ‘56
megrázóeseményeire, a forradalomra, amely, ha las-san is, de
megindította egy diktatórikus rend-szer bomlását, s ha sokára is,
de most 2006-ban, határok nélkül az Egyetem aulájában,majd az
emléktábla avatásánál érezhettük,hogy egy csapathoz tartozunk,
bárhol is él-jünk és dolgozzunk.
Szerintem, és ezt igazolják a visszajel-zések is, fiatal
kollégáink számára történelemóra is volt ez a megemlékezés,
ugyanakkormûvészi élményt nyújtott a diákok nagyszerûirodalmi
mûsora, ez úton is gratulálunk a ren-dezõknek és az elõadóknak
egyaránt.
Köszönjük!!!
Dr. Gámentzy ZoltánTg. Mures, Marosvásárhely
Kárpátalja
Méltóságteljesen és ünnepélyes keretek kö-zött emlékeztünk a
Magyar Állatorvosok
Világszervezete meghívására a SZIE Állator-vostudományi Kar
ülésén az 1956-os forra-dalom és szabadságharc 50.
évfordulójára.
A megnyitó után Szigethy Gábor irodalom-történész szívhezszóló
szavakkal ecsetelte1956-ot. Kutas Ferenc egyetemi tanár beszá-molt
az Állatorvostudományi Egyetem hely-zetérõl az 1956-os forradalom
és a megtorlásidõszakában. Karasszon Dénes egyetemitanár
megemlé-kezett az '56-os forradalomegyetemi eseményeirõl.
"Piros a vér a pesti utcán" címmel a karhallgatóinak lélekemelõ
emlékezõ mûsoragazdagítot-ta az emlékülést.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc50. évfordulója
tiszteletére sor került az em-léklapok átadására, az egyetem
udvaránemléktáblát avattunk és koszorúztunk.
A kárpátaljai magyarság feladata, hogyméltó kultuszt teremtsen
1956-nak, méltó for-mában igyekezzen a hõsök emlékét megtar-tani. A
kopjafák, az emlékmûvek elválasztjákaz élõket a holtaktól, de
összekötik minda-zokat, akik õrzik a forradalom, a hõsök, halot-tak
igaz emlékét. Mi továbbra is hisszük,hogy a magyar nemzet egy test
ma is hatá-ron belül és határon kívül.
Dr. Darcsi Gyula
Íróemberként állatorvosok között
Meglepõdtem, amikor jó másfél évvel ezelõttSzieberth István
elnök úr felkért, hogy 2006-ban a Magyar Állatorvosok
Világszövetségé-nek közgyûlésén egyórás elõadásban emlé-kezzem az
1956-os forradalom és szabad-ságharcra. Végletesen megosztott,
egymás-nak feszülõ politikai indulatoktól felkavarthazánkban komoly
kihívás egy általam nemismert, nézeteit tekintve rendkívül
sokszínûközösségnek a forradalom és szabadság-harc ötvenedik
évfordulóján kiegyensúlyozot-tan beszélni.
Nem vagyok politikus, nem is állt szándé-komban egyensúlyozni a
különbözõ vélemé-nyek között. Íróemberként erkölcsi
köteles-ségemnek tartom minden körülmények kö-zött azt mondani,
amit gondolok, és képvisel-ni az általam vallott igazságot. A
hazudozást,a félreértelmezést, "az igazság nem teljes ki-bontását"
meghagyom a politikusoknak.
De 2006. október 22-én az Állatorvostu-dományi Egyetem
nagytermében – miköz-ben igen élesen és pontosan
fogalmazvaemlékeztem az ötven évvel ezelõtt történtekre– az igazi
öröm és meglepetés számomra azvolt, ahogy az egybegyûltek, az
itthoni és ha-tárainkon túli állatorvosok figyelmesen hall-gatták
az egymást követõ elõadásokat. Ter-mészetesen sokfélék vagyunk,
sokfélekép-pen gondolkodunk, a múltat is sokfélekép-pen ítéljük
meg, de épp az jellemzi az ér-telmes ügyekért tenni akaró
embereket, hogynézetkülönbségeik, sõt olykor ellentétes poli-tikai
nézeteik ellenére is az ünnep, a közös
munka, a közös feladatok közösséggé ková-csolják õket.
Ebben a körben, kívülállóként azt éltem át,hogy sok-sok emberrel
találkoztam, akik örül-ni tudnak az egymással való
találkozásnak,akik a szünetekben boldogan cserélnekegymással
gondolatokat, eszméket és érzel-meket, akiknek közös múltjuk van,
amely abizonytalan jelenben is a közös jövõ remé-nyét sugallja.
Ebben a körben, kívülállóként azt éltem át,hogy nagyon sokan
befogadtak, mert örülteka közös emlékezésnek, örültek annak,
hogysok mindenben sok mindenkivel egyetér-tenek. Annak is örülni
tudtunk, hogy a mai,pénzhajhász, csak a gazdasági
sikereketértékelõ, sokszor nagyzási hóbortban szen-vedõ világunkban
a falusi orvos és az aka-démikus, a nagy tekintélyû szakember és
amindennapi munkában helytálló orvos egy-más mellett ült a
tornatermi padokon, ésmiközben jóízûen falatoztuk a tormás
debre-cenit, s hörpöltük hozzá az ásványvizet,élveztük az együttlét
örömét.
Igen, kívülállóként annak örültem, hogy lát-tam egy, a szakma
szeretete által egybe-kovácsolt közösséget, és jó érzés volt
szak-májukat szeretõ, szakmájukat eltökélten mû-velõ kedves és okos
emberek között eltölteniegy délelõttöt. És jó volt az is, hogy
néhá-nyaknak nem tetszett, amit mondtam, volt,aki másképp ítéli meg
mindazt, ami ötvenéve hazánkban történt, de mert odajött hoz-zám,
és mert elmondta a véleményét, elkép-zelhetõ, hogy értelmes
vitában, sokszínûbeszélgetésben álláspontjaink is majd köze-lednek,
ha idõ és körülmények e mostani ki-csit zûrzavaros idõk
elcsitultával ezt majdmegengedik.
A számomra legfontosabb és legtanulsá-gosabb pillanat az
emléktábla avatásakorkövetkezett be. A rövid emlékbeszéd, a
ko-szorúzás, a néma fõhajtás megszokott rend-je után egy úr lépett
a mikrofonhoz – vendégvoltam az Állatorvostudományi Egyetemen,nem
tudtam megjegyezni az õsz úr nevét –,aki csupán annyit mondott
ünnepi megem-lékezésként, hogy 1956-ban, amikor õ isrészt vett a
történelemcsinálásban, õ és tár-sai nem hõsök voltak, csak
emberek.
Ennek a délelõttnek – akkor és azóta is úgyérzem – ez a pár szó
volt a legfontosabb üze-nete. Önjelölt hõsökkel, magamutogató
ha-taloméhes politikusokkal, ügyeskedõ, sem-mitõl vissza nem riadó
üzletemberekkel,magukat újra és újra elõtérbe tolni
akaróhatalmaskodókkal tele van ez az ország. Dema, éppúgy, mint
1956-ban, mindenekelõttés mindenekfelett emberekre lenne
szükségehazánknak. Dolgozni, országot építeni, be-csületben élni
akaró emberekre.
2006. október 22-én, az Állatorvostudo-mányi Egyetemen
íróemberként, vendégkéntjó volt és tanulságos sok-sok ilyen
emberrelkezet szorítani.
Szigethy Gábor
/ColorImageDict > /JPEG2000ColorACSImageDict >
/JPEG2000ColorImageDict > /AntiAliasGrayImages false
/CropGrayImages true /GrayImageMinResolution 300
/GrayImageMinResolutionPolicy /OK /DownsampleGrayImages true
/GrayImageDownsampleType /Bicubic /GrayImageResolution 300
/GrayImageDepth -1 /GrayImageMinDownsampleDepth 2
/GrayImageDownsampleThreshold 1.50000 /EncodeGrayImages true
/GrayImageFilter /DCTEncode /AutoFilterGrayImages true
/GrayImageAutoFilterStrategy /JPEG /GrayACSImageDict >
/GrayImageDict > /JPEG2000GrayACSImageDict >
/JPEG2000GrayImageDict > /AntiAliasMonoImages false
/CropMonoImages true /MonoImageMinResolution 1200
/MonoImageMinResolutionPolicy /OK /DownsampleMonoImages true
/MonoImageDownsampleType /Bicubic /MonoImageResolution 1200
/MonoImageDepth -1 /MonoImageDownsampleThreshold 1.50000
/EncodeMonoImages true /MonoImageFilter /CCITTFaxEncode
/MonoImageDict > /AllowPSXObjects false /CheckCompliance [ /None
] /PDFX1aCheck false /PDFX3Check false /PDFXCompliantPDFOnly false
/PDFXNoTrimBoxError true /PDFXTrimBoxToMediaBoxOffset [ 0.00000
0.00000 0.00000 0.00000 ] /PDFXSetBleedBoxToMediaBox true
/PDFXBleedBoxToTrimBoxOffset [ 0.00000 0.00000 0.00000 0.00000 ]
/PDFXOutputIntentProfile () /PDFXOutputConditionIdentifier ()
/PDFXOutputCondition () /PDFXRegistryName () /PDFXTrapped
/False
/Description > /Namespace [ (Adobe) (Common) (1.0) ]
/OtherNamespaces [ > /FormElements false /GenerateStructure true
/IncludeBookmarks false /IncludeHyperlinks false
/IncludeInteractive false /IncludeLayers false /IncludeProfiles
true /MultimediaHandling /UseObjectSettings /Namespace [ (Adobe)
(CreativeSuite) (2.0) ] /PDFXOutputIntentProfileSelector /NA
/PreserveEditing true /UntaggedCMYKHandling /LeaveUntagged
/UntaggedRGBHandling /LeaveUntagged /UseDocumentBleed false
>> ]>> setdistillerparams> setpagedevice