Kálvin etikája: Kálvin tanítása a hívők evilági magatartására nézve a családban, egyházban, gazdaságban

KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEMHITTUDOMÁNYI KAR

Kálvintanítása ahív őkevilágimagatartására nézve

acsaládban, egyházban,gazdaságban

II. Lelkészképesítődolgozat

Készítette: Konzulens:

Fekete Zoltán Prof. Dr. Szűcs Ferencref. segédlelkész Rendszeres Teológiai és

Ökumenikai Tanszék

2

TartalomjegyzékBevezetés................................................................................................................................................. 4

Bevezetés Kálvin etikájához ................................................................................................................... 5

Kálvin írásainak célja .......................................................................................................................... 5

Kálvin etikai gondolkodásának jellemzése ......................................................................................... 5

Kálvin etikája .......................................................................................................................................... 7

A cél, amiért Kálvin etikai kérdésekről, „az élet berendezésére vonatkozó szabályokról” ír ............. 7

Isten igazságossága, mint az etika kiindulópontja............................................................................... 8

Az isteni igazságosság szeretete – mint transzcendens etikai cél........................................................ 9

A) Az igazságosság szeretetét a Szentírás több okból ajánlja......................................................... 9

B) Az igazságosság szeretetével nem bíró névleges keresztyének jellemzői ................................10

Általános szabály a hívők engedelmességére – mint immanens etikai cél ....................................... 11

A) Biztatás..................................................................................................................................... 11

B) Az általános szabály a keresztyén életre: a Róm 12,1-2 – nem vagyunk a magunkéi ............. 12

(1) A hozzáállás megváltozása...................................................................................................... 12

(2) Az életmód irányultságának megváltozása - önmegtagadás.................................................... 13

C) Önmegtagadás a felebaráttal kapcsolatban............................................................................... 15

D) Önmegtagadás Istenre nézve.................................................................................................... 18

Összefoglalás..................................................................................................................................... 30

Kálvin etikája a családra nézve ............................................................................................................. 31

Kiindulópont: Az Úr Isten atyai gondoskodása és tekintélye ........................................................... 31

Isten, mint atya gondoskodik rólunk és utódainkról ..................................................................... 31

Isten tekintélye a gondviselésben.................................................................................................. 31

Isten atyaságából és úrságából származik a családon belüli atyaság és úrság............................... 31

A férj gondoskodása és tekintélye feleségével kapcsolatban............................................................33

Kiinduló: A házasság etikája......................................................................................................... 33

A férj tekintélye............................................................................................................................. 33

A férj gondoskodása...................................................................................................................... 34

A szülők gondoskodása és tekintélye gyermekeikkel kapcsolatban ................................................. 35

Kiinduló: A gyermekáldás etikája................................................................................................. 35

A szülők tekintélye........................................................................................................................ 35

A szülők gondoskodása................................................................................................................. 35

A gyermekek gondoskodása idősebb szüleiről ................................................................................. 39

Kálvin etikája az egyházra nézve.......................................................................................................... 41

Hogyan éljen a keresztyén?............................................................................................................... 43

3

Hogyan viszonyuljanak a keresztyének egymáshoz?........................................................................ 47

Hogyan viszonyuljanak a vezetők a tagokhoz?................................................................................. 50

Hogyan viszonyuljon az egyház a nem hívőkhöz? ........................................................................... 52

Hogyan viszonyuljon az egyház az államhoz?.................................................................................. 53

Kálvin etikája az államra és a gazdaságra nézve................................................................................... 55

Mi az állam rendeltetése?.................................................................................................................. 56

Hogyan uralkodjon a világi felsőbbség? ........................................................................................... 57

Hogyan éljenek az alattvalók?........................................................................................................... 57

A munka. Milyen kapcsolat van az ember munkája és Isten áldása között?..................................... 59

Befejezés ............................................................................................................................................... 62

Bibliográfia ........................................................................................................................................... 63

4

BevezetésKálvin nem írt önálló etikai művet. Rendelkezésünkre áll: A keresztyén vallás rendszere

(Institutio religionis christianae), a kommentárjai, és egyéb írások. Ezekből összeállíthatjuk

Kálvin etikai gondolkodását. Az Institutioban tárgyalja az alapkérdéseket, a kommentárokban

az Igét magyarázza. Az egyéb írásokban egy-egy számára aktuális témával foglalkozik.

Feladatomból kifolyólag minden alkérdésnél az Instititióból fogom összegyűjteni az

alapelveket. Az Institutio alapos feldolgozására törekedtem, s magam megtalálni a

hangsúlyokat, kulcsgondolatokat, rendszerezési elveket. A számtalan mondatonkénti

hivatkozás miatt többször éltem kereszthivatkozással egy korábbi lábjegyzetre, s nem újabb

lábjegyzettel jelöltem az Institutio ugyanazon szakaszát.

Miután Kálvin János Isten hűséges embere volt, Igéjének tapasztalt hasogatója, s ugyanakkor

nem szobatudós, miután ismert életének számos vonatkozása és szenvedése; életformáló

gondolatokra számítottam, s kaptam.

5

Bevezetés Kálvin etikájához

Kálvin írásainak célja

Kálvin már Institutiójának előszavában egyértelműsíti, hogy miért írt könyvet a keresztyén

vallás rendszeréről.

„Munkám végzésében az volt továbbá végcélom, hogy a szent vallástudomány

jelöltjeit az isteni ige olvasására úgy elkészítsem s megtanítsam, hogy az rájuk

nézve könnyen hozzáférhetőlegyen s minden fönnakadás nélkül haladhassanak abban.

Mert azt hiszem, hogy a vallás teljes egészét felölelem itt, minden részeivel

egyetemben s oly sorrendben adom elő, hogyha valaki jól megtanulja, nem lesz nehéz

számára annak megállapítása, hogy mit kell keresnie a Szentírásban s annak

tartalmát mily célra kell fordítania. Tehát mintegy megegyengetvén az utat, ha

ezután a Szentíráshoz magyarázatokat adok ki.”1

Az Institutio tehát Isten Igéjének tanulmányozásához egy előkészítőmunka. Az Ige

mélyebb megértését segítik továbbá Szentírás kommentárjai is. De e magyarázatos művek

előzményének, útkészítőjének is az Institutiot szánja. E céloknak alárendelve fogalmazza meg

műveiben etikáját is.

Kálvin etikai gondolkodásának jellemzése

Kálvinnak saját maga által a műveire nézve megfogalmazott célja segít minket is, hogy

elhelyezzük arra irányuló kérdésfeltevésünket is, hogy mi a kálvini etika. A Szentírás-

tanulmányozására, és a Szentírás tartalmának a megfelelőcélra fordítására való tanítás hatja át

tehát művét. A kálvini etika éppen ezért nem él önálló életet, hanem egészen a Szentírásba

van ágyazva. Emiatt érhetőVasady Béla meglátása, hogy „az Institutio theologiáját egyetlen

locusából sem érthetjük meg; nincs olyan kulcstana, amelynek segítségével csak úgy

könnyedén benyithatnánk annak szentélyébe. A plurálizmus itt az egyetlen helyes

szemléletmód.”2 Ezért a kálvini etika

1. nem függetlenedik a Szentírás egészétől (tota Scriptura) úgy, hogy pusztán életviteli

alapelvek kivonatolása lenne.

1 Kálvin: Institutio. Előszó.2 Vasady Béla: Bevezetés - Az Institutio theológiája. CI.o.

6

2. nem egy konkrét szükségre keresi a Szentírás etikai válaszát, ahogy az ún. világi

hermeneutikai modell3. Kálvinnál a Szentírás szólal meg, és vár választ az embertől.

3. megközelítésében a Szentírásnak nem csak „megtermékenyítő” szerepe van arra nézve,

hogy az ember hogyan éljen3, ahogy a szöveggel tanácskozó hermeneutikai modell közelíti

meg az etikát.

Kálvin műveinek célját ismerve tehát érthetőaz is, hogy miért nem különült el élesen a

dogmata credendi és a dogmata agendi. Kálvin szándékával ellentétes a dogmatika és etika

elkülönülése és önállósodása.4 „Kálvin egész teológiája a Szentháromság Isten kijelentése

alapján a hit és az élet, a dogmatika és az etika lényegi összetartozását, sőt szerves egységét

hirdeti.”5 Olvasóinak azt kell megértenie, hogy „mit kell keresnie a Szentírásban s annak

tartalmát mily célra kell fordítania”1. Majd a Szentírás magyarázata során világos lesz, hogy

mi az, amit a keresztyén embernek hinnie kell, és mi az, amit cselekednie. Erre igyekszik

műveivel felkészíteni olvasóit. Számunkra is ez a témához illőmegközelítési út Kálvin

etikájának kutatásához.

Arra nézve, hogy a Szentírásban az etikai tanítások nem egy kifejezett rendszerben vannak

leírva és a bibliai könyvek számos helyéről kell mindezt kifejteni, azt mondja, hogy „Isten

Lelke, mivel az őtanítása mesterkéletlen, nem ragaszkodott oly pontosan és állandóan a

rendszeres eljáráshoz”, de ezzel együtt a Szentírásban e tanítások „biztos rendben vannak”

leírva.6

3 Szűcs Ferenc: Teológiai etika. 22. o.4 Török István: Etika. 52.o.5 Hegedűs Loránt: Kálvin teológiája. 68. o.

7

Kálvin etikája

A cél, amiért Kálvin etikai kérdésekről, „az élet berendezésére vonatkozó

szabályokról” ír

Kálvin az Institutio öt egymás utáni fejezetében beszél kifejezetten a keresztyén ember

életéről (III. 6-10.). „Üdvös dolog lészen a Szentírás különbözőhelyeiről összeszedni az élet

berendezésére vonatkozó szabályokat, hogy azok, kik előtt a megtérés kedves,

igyekezetükben meg ne tévedjenek.” 6 Nem pusztán életvezetési szabályokból áll a

Szentírás, hanem ez össze van kötve egy transzcendens céllal. Szenteknek kell lennünk, mert

a szentség köt össze bennünket Istennel.7 Ezért kell szeretnünk az isteni igazságosságot.7 A

cél a megújulás, Isten képének helyreállítása, azaz „az Isten igazságossága és a hívők

engedelmessége között levő összhangnak és egyetértésnek a hívők életében való

feltüntetése”6 . Amikor tehát a Szentírás a helyes életre akar bennünket tanítani, annak kettős

célja van: (1) az isteni igazságosság szeretetének beültetése szívünkbe, (2) és egy általános

szabály a hívők engedelmességére.7 Az (1) transzcendens cél, míg a (2) immanens cél. E

kettőnek kell a hívőember életében összhangba kerülnie.6 Ebben a kettős egymásra utalt

célban fogható tehát meg Kálvin etikája.

E tudományt e kettős összekapcsolt célból adódóan nem elég ismerni, mert ez „az életnek a

tudománya”20. Nemcsak belátni, szájjal vallani, emlékezni kell, mint más tudományok

esetében; itt többről van szó. „Akkor érthetjük meg teljesen, amikor lelkünket már egészen

hatalmába kerítette.”20 A hitünket leíró tudomány az alapja az üdvösségnek, „de hogy ez

ránk nézve gyümölcsözőlegyen, szívünkbe kell ömlenie, szokásunkká kell válnia, sőt

egészen a maga formájára kell bennünket alakítania.”20

6 Kálvin: Institutio. III.6.1.7 Kálvin: Institutio. III.6.2.

8

Isten igazságossága, mint az etika kiindulópontja

Miután a Szentírás etikája Kálvin összefoglalásában két célra irányul, - egyrészt arra, hogy az

igazságosság szeretetét belénk ültesse, másrészt arra, hogy általános szabályt adjon a hívők

engedelmességére, hogy az igazságosságra törekvésünkben el ne tévedjünk, - emiatt

szükséges megvizsgálnunk, hogy mit is ért Kálvin Isten igazságosságán és annak szeretetén.7

Az igazságosság szeretete alatt az embernek azon meggyőződését és törekvését érti, hogy

hittel vallva Istennek tulajdonít minden igazságot, tudva, hogy maga milyen messze van attól

a tisztaságtól, amivel Isten eredetileg felruházta Ádámot.8 Ebből az igazságosságból Ádám

miatt estünk ki,9 és a bűn vált igazságosságunk akadályává.10 Ezért a hívőminden kétségen

felül állónak tartja, hogy Istennél van az igazságosság.8

„A hitnek … általános tárgya (generale obiectum) Istennek igazságossága, akár fenyegessen,

akár kegyelmének reményét nyújtsa.”11 Mivel a hit Isten igazságosságáról való biztos

meggyőződés, a hívőember reménye az, hogy Isten az Őigazságosságát a rendelt időben meg

fogja mutatni (végsősoron a feltámadás után9 az öröklétben).12 Tehát a hívőember életvitele

során az erényesség önmagában nem elég. Szükséges, hogy az erények Isten tiszteletéből, a

Neki való alávetettségből, jogainak megadásából fakadjanak. Ez az Isten igazságossága

fényében megvalósuló etika.13 Ezen isteni igazságosság szeretetére és ebben való járásunk

igazgatására tanít a Szentírás.7

A háttérben az eleve elrendelés áll, mint az isteni titkos igazságosságnak a végrehajtása.14 Így

Istennek ez igazságosságába Krisztus helyezheti vissza az embert az újjászületés által9, és

megszentelőmunkája által.15 Ezáltal valósul meg az etikai cél: Isten igazságosságához az

újjászületett hívők engedelmességükkel igazodnak6, azt magasztalják,16 és a Szentlélek

erejével a test gonosz kívánságait megfékezik.17

8 Kálvin: Institutio. I.15.1., III.2.6.9 Kálvin: Institutio. III.3.9.10 Kálvin: Institutio. III.3.11.11 Kálvin: Institutio. III.2.30.12 Kálvin: Institutio. III.2.42.13 Kálvin: Institutio. III.3.7.14 Kálvin: Institutio. III.23.8.15 Kálvin: Institutio. III.3.19.16 Kálvin: Institutio. IV.12.15.17 Kálvin: Institutio. III.20.42.

9

Az isteni igazságosság szeretete – mint transzcendens etikai cél

A) Az igazságosság szeretetét a Szentírás több okból ajánlja

1. Egyrészt azért ajánlja, mert a mi hivatásunk célja, hogy szentek legyünk, mert Istenünk is

szent (3Móz 19,2).7 Isten az, aki magához vont bennünket, mint elkóborolt juhokat. 7 S mivel

nem illik Isten szent jelenlétéhez a piszok, a bűn és tisztátalanság, ezért „a szentségnek kell

lenni az összekötőkapocsnak” lelkünk pásztorával.7

2. Másrészt ez az út, hogy Krisztushoz váljunk hasonlókká.18 A Bibliának ez a tanítása

meghalad minden erényre buzdító erkölcsbölcseleti (philosophia moralis) rendszeres

tanítást.18 Miután Kálvin máshol kifejtette a Biblia alapján az ember teljes romlottságáról

szóló antropológiáját19, hiábavaló minden olyan felszólítás, hogy éljünk a természetünknek

megfelelően, mert abban nincs igazság és így nem lesz jó iránytűnk18. Az azonban, hogy

Krisztushoz váljunk hasonlókká egy hathatós buzdítás, mert nem saját természetünket, hanem

minket az Istennel kibékítőMegváltót állítja elénk példaképül.18 Ezért kell, hogy szeressük az

igazságot, és magunkat annak szentelnünk; különben „magát a Megváltót is megtagadjuk”.18

Életünknek „Krisztust, a mi örökbefogadtatásunk kötelékét [kell] visszatükröznie”.18

A további biztatások az igazságosság szeretetére a megváltásunkból fakadnak:

3. „Mivel Isten a mi Atyánknak tüntette fel magát, a legnagyobb hálátlansággal kellene

magunkat vádolni, ha mi viszont az őfiainak nem mutatnók magunkat (Mal 1,6; Ef 5,1; 1Jn

3,1).”18

4. „Mivel Krisztus az ővérének fürdőjével megtisztított bennünket, s ezt a megtisztítást a

keresztség által közölte, nem szabad új mocsokkal beszennyezni magunkat (Ef 5,26k; Zsid

10,10; 1Kor 6,11.15; 1Pt 1,15.19).”18

5. „Mivel [Krisztus] minket a saját testébe oltott, gondosan kell óvakodnunk, hogy

bennünket, kik az őtagjai vagyunk, semmiféle szenny, vagy mocsok ne érjen” (Jn 15,3; Ef

5,23).18

6. „Amióta Ő, [Krisztus], aki a mi fejünk, a mennybe szállott, illik, hogy lemondva földi

indulatainkról, teljes szívvel oda kívánkozzunk” (Kol 3,1).18

18 Kálvin: Institutio. III.6.3.19 Kálvin: Institutio. II.3.2., II.5.19., IV.15.10., IV.16.25.

10

7. „Mivel a Szentlélek minket Isten templomaivá szentelt, arra kell törekednünk, hogy

Isten dicsősége általunk megvilágíttassék és ne engedjük meg, hogy a bűn mocska

megszentségtelenítsen bennünket” (1Kor 3,16; 6,19; 2Kor 6,16).18

8. „Mivel lelkünkre is, testünkre is a mennyei romolhatatlanság és a hervadhatatlan

koszorú várakozik, kitartóan kell törekednünk arra, hogy azokat tisztán és romlatlanul

őrizzük meg az Úr napjáig” (1Thessz 5,23).18

B) Az igazságosság szeretetével nem bíró névleges keresztyének jellemzői

A névleges keresztyének „pirongatásához” azért fog Kálvin e helyen, mert jogtalanul veszik

Krisztus nevét magukra. 20 Krisztusból ez embereknek csak a név és az ismertetőjegy

(symbolum) van a birtokukban.

1. Nem ismerték meg Krisztust. Pál apostol szerint (Ef 4,22) ugyanis nem ismerték meg

Krisztust azok, akik Krisztust nem öltözték fel, levetve az óembert gonosz kívánságaival.20

2. Az evangélium nem irányítja tetteiket, noha ez „az életnek a tudománya”.20

3. Nem formálódnak Krisztus képére. A keresztyének életében gyümölcsözőa vallásnak a

tudománya, átformáljaőket.

4. Isten Lelkének a munkája és az evangélium szava elválik életükben.21 Nem hatja át

lelküket, mert „csak az ajkukon hordják az evangéliumot”.20

20 Kálvin: Institutio. III.6.4.21 Calvin, John: Institutes. III.6.

11

Általános szabály a hívők engedelmességére – mint immanens etikai cél

A keresztyén élet leírásához „kötetek egész sorát meg lehetne tölteni”, mert „valójában csak

akkor beszéltünk helyesen, ha sokat beszéltünk”.6 Kálvinnak e művében azonban nem célja

az, hogy az egyes erényeket buzdításokkal egybekötve részletesen végigtárgyalja, mert erről

már a régiek írtak, ugyanakkor természeténél fogva szereti a rövidséget. „Én megelégszem

azzal, ha olyan módot mutatandók, mely által az istenfélő ember életének

berendezésében a helyes célhoz juthat, és ha valamiféle általános szabályt állítok fel,

amihez helyesen igazíthatja azőkötelességeit.”6

A) Biztatás

Az általános szabály előtt etikai biztatásokkal él. „Nem kívánom meg oly szigorúan az

evangéliumi tökéletességet, hogy hajlandó ne volnék keresztyénnek tartani azt, aki még erre

[csakis az evangéliumnak a bélyegét hordják magukon] el nem jutott. Mert így mindenkit ki

kellene zárni az egyházból”.22 Ezért a keresztyéneknek a következőbiztatásokat mondja:

1. Isten teljes Igéjét tegyék vezetőjükké! Minden fáradozásunkat a kitűzött cél irányítsa!22

2. Komolyan gyakorolják az igazságosságot és a szentséget! Tettetés nélkül, őszintén, azaz

tökéletesen ajánlják fel magukat Istennek.22

3. Tehetségükhöz mérten az Úr útján járjanak! Senkinek sincs a gyors előmenetelhez elég

ereje.22

4. Fejlődjenek! Folyamatosan, bármily kicsi is az, haladjunk az Úr útján előre.22

5. Legyenek állhatatosak a jobbá válásban! Meg nem szűnőkitartással igyekezzünk, hogy

mindig jobbakká legyünk! E testtől elszakadva, a Krisztussal való közösségben jutunk el a

valódi jóságra.”22

22 Kálvin: Institutio. III.6.5.

12

B) Az általános szabály a keresztyén életre: a Róm 12,1-2 – nem vagyunk a magunkéi

Az általános szabályt röviden így lehet összefoglalni: Nem vagyunk mi magunkéi, hanem

Istenéi, ahogyan azt 173. dicséretünkben is énekeljük. Ebből az igéből vezeti le Kálvin

etikájának immanens részét. Szerinte ez két lépésben megy végbe: (1) Az ember szakadjon el

önmagától, hogy minden erejét az Úr szolgálatára adhassa. Az értelme adjon helyet a

Szentléleknek. Mindezzel megváltozik a hozzáállása. (2) Az ember ne azt keresse, ami neki

jól esik, hanem ami az Úr akaratával megegyezik. Az önmagunkról való gondoskodást

mellőzzük, minden cselekvésünkben Istenre legyünk tekintettel. Azaz megváltozik az életmód

irányultsága. Egy szóban (és ez Kálvinnál a kulcsszó): ÖNMEGTAGADÁS, mind a

felebarátainkkal, mind az Istennel való kapcsolatunkra nézve.

(1) A hozzáállás megváltozása

„A hívőknek kötelességük ’testüket élő, szent és kedves áldozatul adni Istennek’, és ebben áll

Istennek törvényes tisztelete (Róm. 12,1-2). Ebből van véve annak az intésnek anyaga, hogy

’ne alkalmazkodjanak a hívők ennek a világnak képéhez, hanem értelmük megújhodása

folytán alakuljanak át, hogy kitapasztalhassák, mi az Úr akarata’.”23

a) A hívőember Istennek van szentelve, elkülönítve, felajánlva. Márpedig ami szent, azt

nem lehet istentelen célokra használni.23

b) A hívőember nem önmagáé. Ezért szándékaiban és cselekedeteiben ne a maga esze és

akarata után menjen, ne azt keresse, ami test szerint jól esik neki.23 „Amennyire lehet,

feledkezzünk meg önmagunkról és mindarról, ami a mienk”.23

c) A hívőember az Istené. Ezért neki éljen és haljon, minden cselekedetét az Őbölcsessége

és akarata irányítsa, és Őrá irányuljon életének minden része.23 Az Isten az egyedül helyes

célja az ember életének.23

d) A hívőember értelmének meg kell újulnia (Ef 4,23). Ez egy szükséges átalakulás,

melyben az ember elszakadva önmagától, tehetségének minden erejét az Úr szolgálatára adja,

azaz az Ige iránti engedelmességre és a Szentlélek vezetésére.23 Ezt a lépést a filozófusok

sem ismerték, mert a keresztyén bölcselet azt is akarja, hogy „az ész helyet adjon a

Szentléleknek, s ennek alája legyen rendelve és le legyen igázva úgy, hogy az ember már ne

maga éljen, hanem az élőés uralkodó Krisztust hordozza magában (Gal 2,20).”23


13

(2) Az életmód irányultságának megváltozása - önmegtagadás

„A másik dolog, hogy ne azt keressük, ami nekünk jól esik, hanem azokat, amik az Úr

akaratával megegyeznek, s amik az ődicsőségének előmozdítására szolgálnak.”24 „Aki

hozzászokott ahhoz, hogy minden cselekvésében tekintettel legyen Istenre, az minden

hiábavaló gondoskodástól elfordul. Ez az az önmegtagadás, amelyet Krisztus kezdettől fogva

oly gondosan ajánl tanítványainak (Mt 16,24).”24 Ha az önmegtagadás,- mint betegnek az

orvosság,- nincs ott a hívőéletében, ott minden szégyenkezés nélkül bűnök történnek, vagy az

erény látszata mögött ott a dicsőségvágy, dicséretvágy, mint rejtett bűnök.24 Az

önmegtagadásra azért is olyan nagy a szükség, mert az emberben a bűnöknek számtalan

formája rejtőzik.24 A hívőönmegtagadása az, hogy levetkőzi természetét, és megtagadja, amit

esze és akarata parancsol.25 A Tit 2,11k versek alapján ez „a helyesen berendezett élet” a

következőket jelenti.25 Először is vetkőzzük le Mózes mindkét kőtáblája szerinti

természetünket!25

a) Az I-IV. parancsolatok összefoglalását látja abban, hogy az istentelenséget el kell

távolítania a hívőnek magából. Ebbe mindazt bele kell értenünk, ami Isten tiszteletét

megcsorbítja.25 Ez az önmegtagadás útja az Úr Istennel való kapcsolathoz.

b) Az V-X. parancsolatok összefoglalását pedig abban látja, hogy a hívőnek a világi

kívánságokat,- a test indulatait,- el kell távolítania magából. Ez az önmegtagadás útja, hogy

felszabaduljon a hívőa felebarát irányába.

Ugyanakkor a hívő embernek a következőket fel is kell öltöznie az önmegtagadásban

járáshoz:

c) A józanság felöltözése. A tiszta erkölcsöt, a múlandó javak iránti mértékletességet, és a

szegénység elviselését jelenti ez.25

d) Az igazság felöltözése. „A méltányosság minden kötelezettségét magába foglalja, hogy

mindenkinek megadassék a magáé.”25

e) Az istenfélelem felöltözése. Az istenfélelem elválaszt és összeköt. Elválaszt a bűntől, és

összeköt a szentségben Istennel.25

Mindezekre való odaszánásunk nehézsége miatt Pál apostol biztatása „a boldog

halhatatlanság reményére utal bennünket”. Nem hiába van a tehát a hívők küzdelme, mert

Krisztus a második eljövetelekor a hívőknek megszerzett üdvösségét átadja. Ez a reménység


14

semmissé tehet addig minden elvakító csábítást, és célt adhat, hogy ez örökségünkre

vigyázzunk életünkben.25

A Tit 2,11k-ben kifejtett tanítás alapot szolgáltat arra, hogy a felebaráttal kapcsolatban és

Isten irányában megvalósuló önmegtagadáshoz.

15

C) Önmegtagadás a felebaráttal kapcsolatban

Kálvin így összegzi a keresztyén élet lényegét: „Az igazi szelídségre soha másképpen nem

juthat el az ember, mintha szívét egészen áthatja önmagának megalázása és a mások iránt való

tisztelet.”26 Ebben a mondatban összefoglalva olvasható az a kettősség, amit a keresztyén

embernek meg kell élnie az önmaga – felebarátja – Isten kapcsolatrendszerben.

1. Mások iránt tehát tisztelettel kell lennie a hívőembernek.

A másik ember javának előmozdítására kell adni önmagát az embernek, ez a kötelessége27.

Kell, hogy „másoknak szenteljük magunkat”27. Ez csak akkor lehetséges, ha úgy bánunk

velük, hogy azokat a tiszteletben magunk elé helyezzük (Róm 12,10; Fil 2,3). Csak így lesz

őszinte az az indulatunk, hogy egészen az őjavuknak előmozdítására adjuk magunkat.26 A

tisztelet az önmegtagadásból fakad.

2. Az ember minderre nem képes, annál inkább az ellenkezőjére

Önmaga megtagadására és a másik tiszteletére az ember nem képes, ez „az emberi

természettel teljesen ellenkezik”28. Ennek pontosan az ellenkezője, ami természetes érzéseiből

fakad, azaz, hogy önmagát sokra tartsa, és mindenki mást lenézzen.26 A többi fölé akar

emelkedni. Mindenki saját nagyszerűségéről meg van győződve, és ez önhízelgés által a

lelkében egy kiskirályságot hoz létre.26 Mindez lehet, hogy rejtetten valósul meg, de rögtön

felismerhetővé válik, amint „sértegetik vagy ingerlik”. Az ember állapota tehát így

jellemezhető:

- Adományaitól felfuvalkodik, és gőgössé lesz, hibáit pedig rejtegeti, lekicsinyli, vagy

dédelgeti, mint jó adományt.

- Mások adományait lekicsinyli és ócsárolja, ugyanakkor azok hibáira figyelmes és

gyűlölködve felnagyítja.

3. A Szentírás tanítása a kapott adományokról, és a bűnökről

„A vetélkedési vágynak és önszeretetnek ezt a nagyon is ártalmas dögvészét bensőnkből

egészen kitépjük úgy, amint azt a Szentírás is kitépi az őtanításával.”26 És Isten Igéje azt

mondja, hogy az isteni adományokkal való büszkélkedés hálátlanság, mert „Mid van, amit

nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7)

- Tehát az adományokkal nem dicsekedhet az ember. A bűnök pedig szintén alázatra kell,

hogy indítsák.


16

- A másokban észrevett isteni adományokat „úgy becsüljük meg és tiszteljük, hogy

azoknak birtokosait is tiszteletben tartsuk, mert nagy istentelenség volna megtagadni tőlük azt

a tiszteletet, amire Isten méltatta őket. A bűnöket pedig a Szentírás tanítása szerint el kell

fedeznünk.”26 Nem hízelgés ez a bűnei előtt. Azért kell elfedeznünk bűneit, hogy a másik felé

való tiszteletnek ne legyen akadálya annak bűne.

4. A Szentírás tanítása az adományokkal való sáfárságról

A Szentírás e tanításának gyakorlására, a szeretet cselekedeteire (vö. 1Kor 13,4), saját jogunk

átengedésére27 képtelenek vagyunk, hacsak önmagunkat le nem vetkőzzük,27 és teljesen a

másiknak szenteljük magunkat.27 Erre pedig úgyszintén a Szentírás buzdít a sáfárság

tanításával, miszerint „a Szentírás, hogy kezünknél fogva vezessen erre bennünket, eszünkbe

juttatja, hogy azokat a kegyeket, amiket Istentől nyertünk, oly feltétel alatt nyertük, hogy az

egyház közjavára használjuk.”27 Az adományok tehát „Isten letéteményei”27, melyeket azzal

a feltétellel kaptuk, hogy „a felebarátaink javára fordítjuk”27 „a szeretet törvényéhez

igazodva”27. Erről számot is kell adnunk.27 Az egyházban lévőadományokat a Szentírás az

emberi test tagjaihoz hasonlítja, ahol egy tag a maga erejét „átárasztja a többi tagra is, és ezért

csak annyi haszonban részesül, amennyi az egész testnek közös hasznából reá áramlik”.27

Még magánügyeiben is az egyház közös építését kell szeme előtt tartania. Ugyanakkor bár

hiábavalóság azt gondolni, hogy Istent tudjuk ekként gazdagítani, mégis neki kell szentelnünk

azokat (vö. elsőzsenge megszenteltetése; 2Móz 23,19), és a gazdagítást az Ő népével

szemben kell gyakorolni.27

Összegezve tehát arra kell gondolnunk, hogy mindent, amit kaptunk, felebarátunk javára kell

használni, mert sáfárok vagyunk. A helyes sáfárkodás a szeretet törvényéhez igazodik.

5. A Szentírás tanítása a másik bűnös emberre való tekintésről, mint Isten képmásáról28

„Nem az emberek érdemeire kell tekintettel lennünk, hanem Isten képét kell mindenkiben

szem előtt tartanunk, amely iránt pedig teljes tisztelettel és szeretettel tartozunk viselkedni”,

különös hitben testvéreink irányában, akikben Isten képét Krisztus megújította Lelke által.

Ebből következik, hogy minden hozzánk jövőrászoruló iránt segítséggel legyünk, és senkit

sem tekintsünk méltatlannak, mert az ÚR Isten arra méltatta, hogy képmását hordozza, és

„mintegy a maga helyébe állítja”. Mivel a másik Isten képmását hordozza, ezért „érdemli meg

azt, hogy önmagadat és mindenedet átadjad neki” és a szeretet cselekedeteiben fordulj hozzá,

még ahhoz is, aki megbántott téged és rosszat tett neked. A szeretet cselekedeteiben nemcsak


17

a végrehajtás, hanem „az őszinte indulat”29 is számít, amiben nincs lekötelezés, sem lenézés,

ahogy a test tagjai között sincs.29 Bele kell magát élnie a hívőnek a segítségre szoruló

helyzetébe, mintha az vele történne meg.29 A szeretet cselekedeteinek a vége „csak az, ha

tehetségei megfogyatkoznak”, mert különben „felebarátjának adósa” 29 .

Összefoglalva e gondolatot: a másikban Isten képét kell szem előtt tartanunk, és ezért nincs

mentségünk, hogy ne tegyünk jót vele. Viszont nem elég a jó cselekedet, a megfelelőindulat

is szükséges hozzá.


18

D) Önmegtagadás Istenre nézve

Isten akarata alá kell önmagát rendelnie a hívőembernek.30 Önmegtagadásunknak Istenre

tekintettel kell megvalósulnia abban az értelemben is, hogy „szívünk indulatainak

megfékezését és leigázását őreá bízzuk”. A méltányosságot és a türelmet ez szüli meg

bennünk.

Elvi alapvetés

1. Az Isten akaratának engedés útja, mely türelmet30 31 szül

Aki nem enged Isten akaratának mindezen tekintetben annak láthatóan „nyughatatlan a

természete”, mert fél „a szegénységtől, ismeretlenségtől és alacsony rangúságtól csodamód”,

és mindenféle módokon igyekeznek ezektől megmenekülni30 . „Dicsőséget és gazdagságot”

szereznek, de Isten áldása nélkül mindez csak romlásukra szolgál, és így még

szerencsétlenebbek lesznek30.

Az istenfélőembernek az alábbi utat ajánlja Kálvin, melynek ez a summája: „A kegyesség

szabálya: egyedül Isten keze igazgatja és vezérli a szerencsét és szerencsétlenséget; és pedig

nem meggondolatlan elhamarkodottsággal, hanem a legpontosabb igazságossággal osztogatja

nekünk úgy a jót, mint a rosszat.”32 A siker tehát teljesen Isten áldásán alapszik. A

boldogulásunkat Istentől kell várnunk, az Úr áldása majd megtalálja az útját hozzánk a mi

önzőtörekvéseink nélkül is. Sőt a rosszat is Isten kezéből kell elfogadni.

a) Az emberek „a boldogulás módját ne kívánják, ne reméljék és ne gondolják máshonnan,

mint az Úr áldásából s ezért egész biztonsággal és bizalommal adják át ennek magukat.”30 A

tehetségünk és a fáradozásunk csak így ér valamit. Tehát ne saját tehetségünkben vagy

fáradozásunkban bízzunk,31 hanem ismerjük el, hogy jól sikerült dolgainknak „Isten a

szerzője”.31

b) Az Úr áldása előtt nincs akadály, amin keresztül utat ne találna a boldogulásunkhoz.30

Tehát ne az emberek kegyében vagy a jó szerencsében bízzunk.31

c) Azonban a gazdagságra és előmenetelre ne kívánkozzunk nagyon, inkább az Úrra

irányítsuk figyelmünket, hogy a nekünk szánt sorsra jussunk.31 Emiatt csak tisztán

gondolkodva és cselekedve keressük javainkat, ne Isten Igéjének ellenében. Enélkül Isten

áldását nem remélhetjük.31 E tiszta utat kérhetjük is, és az Úr visszatart, megfékez a helytelen

úttól és vágyakozástól.


19

d) Ha mégis más történik az életünkben, mint amit gondoltunk, ne legyünk türelmetlenek

vagy elégedetlenek, mert ezzel Isten ellen zúgolódunk, aki „tetszése szerint osztogat

gazdagságot és szegénységet, megvettetést és méltóságokat.”31 Isten áldásának mértékében

meg kell nyugodnunk belátva, hogy nem lenne hasznunkra, ha máshogy mérné ki ránk

áldását.31 Mindez a hívőember számára vigasztalás, mert tudja, hogy Isten mind dolgát úgy

intézi, hogy az az üdvössége szempontjából legyen a javára.”31 Ennek gyümölcse a lelki

türelem akár szegénységben is. Példánk Dávid, aki így szól: „Nem törekszem arra, ami túl

nagy és elérhetetlen nekem.” (Zsolt 131,1)31

e) „Csak az gyakorolja helyesen az önmegtagadást, aki annyira Istennek adta magát, hogy

életének minden mozzanatát Őáltala engedi igazgattatni.”32 Az ilyen ember nem

zúgolódik Isten ellen sorsa miatt, és bármi éri, nem tartja magát szerencsétlennek32. Kálvin

számos példát hoz itt arra nézve, hogy milyen „véletlennek vagyunk alávetve”: betegségek,

dögvész, háború, fagy, jégeső, szeretteink halála, tűzvész. Noha nem sokkal később tisztázza,

hogy csak a pogányok tekintik,- önmaguk vigasztalására,- e történéseket véletlennek, ill. a

sorsnak, ami vakon jön, akár megérdemli az ember, akár nem.32 Aki ellenben az előbbi

módon gyakorolja az önmegtagadást, az nem vádolja Istent, hogy igazságtalan vagy kegyetlen

volt vele.32 Az istenfélőember a kegyelmes atyai szeretetet látja ebben, tudva, hogy

mindent Isten intézett és nem a vaksors.32 Ezt követően a helyes lelki választ festi le a

felsorolt szerencsétlenségek esetére nézve.

2. Az önmegtagadás, mint kereszthordozás

A kereszthordozás (a szenvedések között megmutatott erény) még magasabb elv, mint a

puszta önmegtagadás. Krisztus mondja tanítványainak, hogy vegyék föl keresztjüket (Mt

16,24), azaz „kemény, fáradtságos, nyugtalan, a bajoknak igen sok és különbözőnemével

teljes életre kell elkészülniük.”33 Az Úr Isten Krisztuson, egyszülöttjén kezdte e próbát,34 de

minden fiát e próbákon keresztül akarja edzeni. „Keményen bánt” a szeretett Fiúval,

hiszen egész élete az „örökös kereszt képe”, hogy szenvedéseiből megtanulja az

engedelmességet (Zsid 5,8), és számunkra is példát adjon.33 Mi se húzzuk ezért ki magunkat

a kereszt hordozása alól. Krisztushoz hasonlókká kell lennünk (Róm 8,29), és nekünk is

sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába (ApCsel 14,22). Vigasztalásunk

pedig az, hogy ilyenkor Krisztus szenvedéseiben részesedünk (Fil 3,10), és megismerjük

feltámadásának erejét is. Mi több „minél inkább sújt bennünket a szerencsétlenség, annál

32 Kálvin: Institutio. III.7.10.33 Kálvin: Institutio. III.8.1.34 Calvin, John: Institutes. III.8.1.

20

jobban erősödik a mi szövetségünk Krisztussal; a vele való közösség folytán ugyanis

szenvedéseink nemcsak áldottakká lesznek előttünk, hanem üdvösségünk előmozdítására is

nagy segítségül szolgálnak.”33

3. Kereszthordozásra szükségünk van

Krisztus kereszthordozásának az oka az volt, hogy ezzel bebizonyítsa és megmutassa

engedelmességét az Atya Isten felé, míg számunkra a kereszthordozásnak számos oka van,

melyre még a „legszentebb embereknek” is szüksége van (Zsolt 30,7).35 Látni fogjuk, „hogy

egyfolytában mennyi jó származik a keresztből”.36

a) Hogy büszkeségünk megszégyenüljön. Gyengeségünkről és törékenységünkről meg kell

győződnünk, hogy ne váljunk elbizakodottakká, ne ámítsuk magunkat jó dolgunkban, mintha

mi elég erősek lennénk önmagunkban is azőkegyelme nélkül.35

b) Hogy segítségül hívjuk az Őnevét. Mivel csak Őereje által leszünk képesek a terhek

súlya alatt megállni, ez Isten kegyelméhez fordít bennünket. Ezáltal pedig Isten jelenlétének

erejét fogjuk megtapasztalni.35

c) Hogy megtapasztaljuk Isten jelenlétét. „A megpróbáltatás munkálja ki az

állhatatosságot” (Róm 5,3b). A hívők ilyenkor érzik, hogy igazak Isten ígéretei, mert azáltal,

hogy a megpróbáltatásokban türelemmel kitartanak, tudják, hogy velük van az ÚR e

nyomorúságban, és Keze támogatja őket.36

i) A hívőnek „tapasztalati bizonyítéka” van a szükségben segítőIstenről, ez a türelem.36

ii) A hívőmegtapasztalja a győzelmet, hogy nem tört vagy roskadt össze.36

iii) A hívőnek e tapasztalat nyomán a jövőre nézve is bizalma van Isten ígéreteiben:

megerősödik a reménye.36

iv) A hívőben e tapasztalás „megsemmisíti a testében való veszedelmes bizakodást”

(megválás a vak önszeretettől, saját gyengeség felismerése, kételkedés önmagunkban), hogy

csak Istenben keresse bizalmát és megnyugvását.36

d) Hogy türelmünket próbára tegye.37 „Az állhatatosság a kipróbáltságot” munkálja (Róm

5,4a). „Akkor mondjuk tehát Istenről, hogy övéinek türelmét próbára teszi, mikor a türelem

erényét és az állhatatosságot, mellyel az őszolgáit felruházta, napvilágra hozza.”37 Kálvin itt

35 Kálvin: Institutio. III.8.2.36 Kálvin. Institutio. III.8.3.37 Kálvin: Institutio. III.8.4.

21

Ábrahám példáját hozza, mint akit próbára tett az Úr. Ábrahám nem tagadta meg Tőle

egyetlen fiát. A szenvedések általi megpróbált hitről beszél Péter apostol is (1Pt 1,7). A

türelem ajándéka „használatba vétetik azért, hogy az bizonyos és nyilvánvaló legyen”, és

érdeme szerint becsüljék meg.37

e) Hogy a hívőket engedelmességre nevelje.37 „Így tanulják meg azt, hogy ne a saját óhajuk,

hanem Isten akarata szerint éljenek.”37 Így megtudják a hívők, hogy mit jelent Istent

követni,37 mert még érzéseiket és ellenkezésüket is az Isten iránti tiszteletnek és

engedelmességnek le kell győznie.44 A természetünk ugyanis menekülne a kereszttől, míg a

kegyességünk engedelmességre törekszik Isten akarata iránt.44

f) Hogy a testünket megfékezze, mert olyanok vagyunk, amilyenek Izráel fiai voltak. 38 39

Ugyanis „ha egy kissé gyengébb és elnézőbb bánásmódban részesül, egészen az történik vele,

ami a makrancos lovakkal szokott történni, amelyeket, ha néhány napig pihentetnek, és jól

tartanak, tüzességük miatt aztán nem lehet fékezni, s a lovasuknak sem engedelmeskednek,

akinek pedig azelőtt mégis csak szót fogadtak.”39 A természetünk miatt Istennek „állandó

engedékenysége inkább romlásunkra szolgál”, mivel jótékonyságától nem indulunk

szeretetére39. Ezért is kell fegyelmező eszközként, „orvosságként” a kereszt testünk

féktelenségére, „betegségére” mindenkinek úgy, ahogy javára válik.39

g) Hogy „régi bűneinket büntesse”, ami által engedelmességre vezet minket.40 „Azért

valahányszor csapás ér minket, azonnal eszünkbe kell jutni (…), hogy követtünk el valami

olyat, ami méltó erre a büntetésre.”40 Az ÚR jóságos kegyelmét kell látnunk, mert azért sújt

bennünk, hogy „a világgal együtt el ne vesszünk” (1Kor 11,32).40 „Mert akit szeret az ÚR, azt

megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” – idézi Kálvin a Péld 3,12-t. Ezért amikor

meglátjuk az Atya fenyítőpálcáját, jusson eszünkbe fiúi kötelességünk az engedelmességre és

tanuljunk a hibánkból.40 A Szentírás szerint ez különbözteti meg a hitetlent a hívőtől, hogy az

ostorozásra előbbiek csak makacsabbak lesznek, míg utóbbiak bűnbánatra jutnak.

h) Hogy olyan tisztességben részesítsen bennünket, mint akik Isten harcosai, akik az

igazságosságért üldöztetést szenvednek (ld. ApCsel 5,41).41 Az igazság miatti szenvedésben

„Krisztus dicsőíttetni akar mibennünk.”42 Itt nem csak az evangélium védelmezése miatti,

hanem bármely isteni igazság mellett kiállás miatti üldöztetésre utal Kálvin.41

38 5Móz 32,15: „Meghízott Jesurún, kirúgott a hámból - meghíztál, kövér, hájas lettél! - és elvetette Istent,alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját.”39 Kálvin: Institutio. III.8.5.40 Kálvin: Institutio. III.8.6.41 Kálvin: Institutio. III.8.7.

22

i) Hogy boldogok legyünk a fájdalom közepett. „Szükséges az, hogy a kereszt keserűségét

a lelki öröm enyhítse.”45 „Krisztus a saját szájával boldogoknak nevez bennünket” (Mt 5,10),

és „ahol Istennek irántunk való kegyelme működik, ott ezek [kiforgatás javainkból,

száműzetés, gyötrés, megvettetés, szidalom, gyalázat, börtön, becsület elvesztése, halál]

mindegyike csak boldogságunkat mozdíthatja elő”.41 Ezért hálátlanság nem szívesen

fogadnunk ezeket Isten kezéből, de „nem olyan jó kedv kívántatik, mely a keserűségnek és

fájdalomnak minden érzését megszünteti.”42 Ha nem volna nehéz, gyötrő, borzasztó a ránk

nehezedőkereszt, akkor a türelmünk, önmegtartóztatásunk semmit sem érne.42 Természetes,

hogy a kereszt kínoz, de mégis megvidámíthat, ha megnyugszunk Isten vigasztalásában.42 A

hívőknek van egy küzdelme tehát, amikor a türelemre és az önmegtartóztatásra igyekeznek a

fájdalom természetes érzésekor (2Kor 4,8k).43 Tehát nem sztoikus tompaságról van szó a

fájdalommal szemben.43 A keresztyének között is vannak ilyen „új sztoikusok”, akik a

fohászkodást, a siránkozást, a szomorkodást, és a nyugtalanságot is bűnnek tartják, azonban

„e kegyetlen bölcseletet” Jézus Krisztus „szóval és példájával is kárhoztatta” (ld. Jn 16,20; Mt

5,4; Lk 22,44; Mt 26,38).43 Nem kell tehát kétségbeesnünk, hanem a türelemben meg kell

maradnunk.44 „Amennyi szenvedésnek van kitéve lelkünk a kereszt alatt a keserűség

természetes érzése folytán, ugyanannyi lelki örömben is részesülünk. Ebből következik a

hálaadás is, ami öröm nélkül épen nem lehetséges.”45

j) Hogy ez által munkálja üdvösségünket.45 Minden Isten akarata szerint történik, és Isten

mindent a leghelyesebben tesz, 45 így a keresztünket is Őadja, és jó amit ezáltal tesz, mert a

keresztünk üdvösségünkre van.34 „Méltó Isten igazsága és jósága, hogy érte szenvedjünk.”45

k) Hogy „a jelen élet megvetéséhez hozzászokjunk és így a jövőéletről való elmélkedésre

buzduljunk.”46 Gazdagságra, hatalomra és méltóságra törekszünk, és terveink,

cselekedeteink földiek.46 „Szívünket is úgy elnyomja a fösvénység, becsvágy és érzéki

gyönyörűség, hogy magasabbra törni nem tud.”46 Az ember a „boldogságát itt a földön

keresi”.46 Isten ismeri e készségünket a világ szeretetére, ezért adja a keresztet, hogy

túlságosan ne szeressük meg.46 Emiatt „megengedi, hogy háborúk, lázadások, rablások, vagy

másféle károk nyugtalanítsák és zaklassák” az embereket, vagy „száműzetés, majd

terméketlenség, majd tűzvész” legyen, „vagy rossz feleségekkel gyötri, vagy elvetemült

utódokkal alázza meg, vagy kedveseik elvesztésével sújtja őket”, vagy „betegségek és más

42 Kálvin. Institutio. III.8.8.43 Kálvin: Institutio. III.8.9.44 Kálvin. Institutio. III.8.10.45 Kálvin: Institutio. III.8.11.46 Kálvin. Institutio. III.9.1.

23

veszélyek által mutatja meg nekik az Isten, hogy mily állhatatlanok és tünékenyek mindazok a

javak, melyek alá vannak vetve a múlandóságnak”.46 Lássuk be tehát, hogy ilyen az élet,

küzdelem vár ránk, és Istenre kell tekintetünket vetnünk, ha az igazi életről gondolkozunk.46

Csak e két hozzáállás lehetséges a földi élethez: vagy elértéktelenedik előttünk vagy

túlságosan erős a ragaszkodás hozzá.47 Természetünk alapvetően olyan, hogy jó, ha legalább a

temetéseken elgondolkodunk „az élet hiábavalóságáról” és azt mondjuk, hogy az ember

„animal esse εφημερον”48 , miközben „lelkünkben továbbra is megmarad az a gondolat, hogy

földi életünk örökké tart”, és „minden dolgunkat úgy intézzük, mintha halhatatlanságot

akarnánk magunknak a földön biztosítani”.47 Engedelmeskednünk kell Istennek abban, hogy

megvetjük a jelen világot, de ez nem jelenti azt, hogy megvetjük és gyűlöljük ez életet, sem

azt, hogy hálátlanná válunk Istenhez a jótéteményeire nézve.49 Isten ugyanis jóakaratából ez

életet a hívők üdvösségének kimunkálására rendelte.49 Az Ő Atyaságának és jóságának

előzetes bizonyítékai a mindennapi javak, mielőtt a mennyei örök örökségét megadná.49 A

Szentírás nélkül a természet is int az Isten iránti hálára.49 A mennyország dicsőségére

készülünk ez életben: a küzdelmekben való győzelemmel, Isten jóságának megízlelésével, és

az élet nyomorúságának megtapasztalása révén a felszabadulással a jelen világhoz való

szerfölött ragaszkodástól49, de készséggel arra nézve, hogy az Úr akarata szerint abban

megmaradjunk.50 Tehát a mennyei élet szemszögéből kell megvetnünk a földit, de ez nem

jelenti azt, hogy gyűlölnünk kellene az életet.50 Az élet őrállomás, ahol az Úr szólításáig meg

kell maradnunk, mert Őhelyezett oda (ld. Róm 7,24; Fil 1,23).50 A halálról és a haláltól való

félelemről tehát így gondolkodjunk örömmel: „Mert ha meggondoljuk, hogy ez az állhatatlan,

vétkes, romlandó, esendő, múlékony és rothadt porsátorunk azért omlik össze, hogy majd

erős, tökéletes, romolhatatlan és végül mennyei dicsőségre keljen, vajon nem kényszerít-e

bennünket a hit arra, hogy forrón óhajtsuk azt, amitől a természet visszaborzad?”51 Az összes

földi dolog fölé kell emelkednünk, azaz „Krisztus keresztje csak akkor arat keblünkben az

ördög, a test, a bűn és az istentelenek fölött teljes győzelmet, ha tekintetünket a feltámadás

erejére irányítjuk”.52

A kereszthordozás erényének összefoglalása: A szenvedések által Isten neveli gyermekét,

mi meg sokat tanulunk a türelmes engedelmességből. Kálvin szerint tehát a velünk történő

rossznak, a szenvedésnek jellemformáló, azaz etikai jelentése van. A rossz eszköz Isten

47 Kálvin: Institutio. III.9.2.48 Rövid életűállat.49 Kálvin: Institutio. III.9.3.50 Kálvin: Institutio. III.9.4.51 Kálvin: Institutio. III.9.5.52 Kálvin: Institutio. III.9.6.

24

kezében az ember javára. Kálvin túllép a kazuisztikus etika határán, amely kategorikusan

szétválasztja a rosszat a jótól, és a szuverén Isten szempontjából alárendeli a rosszat is a

jónak. De ez nem jelenti azt, hogy a keresztyén sztoikussá váljon. Szokjunk hozzá a jelen élet

megvetéséhez, és ezáltal buzduljunk fel az eljövendőéletről való elmélkedésre. De mégsem

szabad gyűlölni a mostani életünket, hanem azt hálásan kell elfogadni kezéből. Kálvin itt tehát

relativizálja az etikát, mivel ez az élet úgyis elmúlik. A kálvini etika célja nem egy tökéletes

ember, hanem egy hívő, aki tökéletesen fel van készülve az eljövendőéletre.

25

A gyakorlat

4. A jelen élettel és annak segédeszközeivel mi módon kell élnünk, hogyan kell életmódunkat

berendeznünk

A Szentírás megtanít arra, hogy a földi javakkal hogyan éljünk helyesen, ami hatással lesz az

életmódunkra is.53 E segédeszközök az élethez szükségesek, de vannak, amelyek a

gyönyörünkre szolgálnak.53 Mértéket tartva és tiszta lelkiismerettel kell élnünk velük53, és

erről számot kell adnunk, mint sáfároknak.56 A mérték a földi javakra nézve az, hogy csak

annyiban használjuk őket, amennyiben a menny felé törekvésünket inkább segítik, mint

gátolják.53 Ezért Pál apostol tanácsára kell hallgatnunk: „Akik a világ javaival élnek, [úgy

éljenek,] mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik” (1Kor 7,31).

Ebből azonban hibásan fakadhat egy szélsőségesen kegyes53 és ugyanakkor embertelen54

értelmezés, amikor azt is mondjuk, hogy tartózkodjunk attól, amit nélkülözhetünk, és csak a

szükség szerint éljünk e javakkal (azaz például csak kenyeret és vizet veszünk magunkhoz).53

A lelkiismeretünk e kérdésben nem szabad, de nem is lehet kazuisztikus szabályokat

megfogalmaznunk („a külsődolgokat illetőleg nem kell határozott szabályhoz kötni a

hívők szabadságát”55), ezért a Szentírás általános törvényeit kövessük e tekintetben.53 Kálvin

tehát nem volt kazuisztikusan törvényeskedő. A szabadság és törvény kapcsolatának

tárgyalásakor erre még visszatérek.

I. főalapelv – A mennyet szem előtt tartva: 1Kor 7,31k

„A legbiztosabb és legkényelmesebb út” az 1Kor 7,31 alapján a földi élet helyett a mennyein

való gondolkodásból következik.55 „Az, aki azt parancsolja, hogy úgy kell élni ezzel a

világgal, mintha nem élnénk vele, (…) igyekszik az emberből kitépni… minden olyan

törekvést és hajlamot is, mely az embert félre vezetheti, vagy a mennyei életről való

gondolkodásban és lelkének művelésére való igyekezetben megakadályozhatja.”55 Ha nem ezt

tesszük, és a földi élettel vagyunk nagyon elfoglalva, annak az lesz a következménye, hogy az

előrehaladásukban kárt vallunk. Cato mondja, hogy az erényekben gondatlan, akik a

fényűzésben nagyon gondos.55 Kálvin egy régi példabeszéd igazságát is megemlíti itt

miszerint „azok, akik nagyon is el vannak foglalva testük gondozásával, lelküket többnyire

elhanyagolják”.55

53 Kálvin: Institutio. III.10.1.54 Kálvin: Institutio. III.10.3.55 Kálvin: Institutio. III.10.4.

26

II. főalapelv – Szükségben türelemmel és bőségben mértékkel: Fil 4,12

A jelen életben lévő szükségeinkben úgy éljünk, hogy „akiknek kevés és szűkös

vagyonkájuk van, a vagyont türelemmel tudják nélkülözni és az ez után való szertelen

vágyakozás ne nyugtalanítsa őket.”56 Tapasztalat ugyanis, hogy „az olyan ember, aki a

szegénységet türelmetlenül viseli, ha gazdaggá lesz, többnyire az ezzel ellenkezőbetegségbe

esik.”56 Pál apostol példája itt a kívánatos: „Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is,

egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a

nélkülözésbe egyaránt” (Fil 4,12). A bőséghez való hozzáállásunk a mértékletesség, amiben

az által tudunk tájékozódni, hogy segíti-e a menny felé törekvésünket.53

III. főalapelv – Sáfárság: Lk 16,2

Úgy kell azonban élnünk a földi dolgokkal, hogy halljuk szüntelenül Urunk szavát: „Adj

számot a sáfárságodról” (Lk 16,2).56 A Szentírás tanítása, hogy mindent úgy adott Isten a

hasznunkra, hogy „azok csak mintegy letéteményt képeznek”, amikről számadással

tartozunk.56

Arra használjuk Isten ajándékait, amire szánta.57 „Ha tehát meggondoljuk, hogy minő

célra teremtette Isten a táplálékokat, azt találjuk, hogy nemcsak szükségünkről, hanem

gyönyörűségünkről és vidámságunkról is akart gondoskodni. Így a ruházatban a szükségen

kívül célja volt még a díszesség és az illendőség is; a füvekben, fákban és gyümölcsökben a

különbözőhasználaton kívül célja volt neki a szép szín és a kellemes illat” (ld. Zsolt

104,10).57 Isten megengedte, hogy élvezzük adományait, mert ha ez nem lenne megengedve,

és csak a szükségessel élhetnénk, akkor ahhoz érzékek nélkülivé kellene változtatnia az

embert.54 Azt azonban kiköti, hogy szeretettel kell a javakat használnunk.56

Ne engedjük azonban meg a féktelen elhatalmasodását a szenvedélyeknek a javak iránt.54

Ez már Isten iránt egy visszaélés lenne a segédeszközökkel.54 Kálvin itt Pál apostol szabályára

hivatkozik: „a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne”

(Róm 13,14). Tehát kerülnünk kell azt, hogy a segédeszközökből akadályok legyenek.55

A teremtett dolgok szükségünkre és örömünkre adattak, de végsősoron teremtetésük célja az,

hogy az Alkotót megismerjük és hálával forduljunk e gondoskodó szeretetéért Felé.54

Ebből fakadóan állhatunk ellen a túlzásoknak is.54


27

IV. főalapelv – Mindenben a hivatásunkra tekintettel

Az Úr parancsa az, hogy minden cselekedetünkben „tekintettel kell lennünk saját

hivatásunkra”.58 Isten azért különítette el az egyes emberi életpályákat, mert tudja, hogy az

embert a becsvágya hajtja, és ezért mindent egyszerre akar a maga életébe sűríteni.58 Ezen

életpályák a hivatások.58 Határok közé szorította e hivatásokat azzal, hogy megszabta minden

életpályának a maga kötelességeit.58 Az Úr által rendelt állomásként kell felfognunk, mely

segít abban, hogy életünk nem hánykolódjon mindenfelé.58 A hivatás tehát a helyes

cselekvésünknek a kiindulópontja.58 A világ szemében helyes cselekvés Isten előtt nem áll

meg és az emberi élet különbözőterületei között sem lesz jó az összhang, ha nem a

hivatásából kiindulva cselekszik az ember és teszi kötelességeit.58 „A tisztviselőszívesebben

végzi az őfeladatát, a családapa jobban ragaszkodik kötelességeihez, ki-ki könnyen viseli el

és nyeli le az életében előforduló kellemetlenségeket, aggodalmakat, undort és gyötrelmeket,

ha meggyőződött arról, hogy a terhet Isten helyezte mindenkire. Ebből származik az a

rendkívüli vigasztalás is, hogy nincs oly szennyes és hitvány munka, amely (ha hivatásunkat

követjük) Isten előtt ne ragyogna és értékes ne volna.”58

V. főalapelv – A keresztyén szabad (a törvény szerepe)

Isten törvénye alatt érti Kálvin a Tízparancsolatot, a Hegyi Beszédet, a természeti törvényt, a

belsőtörvényt (a lelkiismeretet) egyfajta kontinuitásban59. Isten törvénye az embernek

zsinórmérték arra, hogy tudja mit szabad tenni. Azért adta, mert nincs meg a szabadsága az

embernek arra, hogy maga gondolja ki a helyes istentiszteletet.60 Az embernek a szabad

akarata a jó cselekvésére nem elég, ezért szükséges, hogy a (választottak újjászületése által

kapott) különös kegyelem támogassa az embert.61 A törvény szigora alatt, mintegy

bilincsekben elveszünk, ha ki nem szabadít fel e kegyelem, amelyet Krisztus váltságában

kapunk.62 A Tízparancsolat magyarázatában mutat erre ismét rá, miszerint „Izrael egyiptomi

szolgasága annak a lelki rabságnak képe, melynek bilincseiben mindnyájan szenvedünk, míg

az őkarjának erejével megszabadítva, a szabadság országába mennyei védelmezőnk át nem

vezérel minket.”63 64A keresztyének a kegyelem törvény alatt vannak tehát, mert szabadok a

törvény átkától.65 De ez nem azt jelenti, hogy törvény nélkül élnek, hanem azt, hogy

Krisztus Lelke a törvényt a szívükbe írta.65 És ezért lehetetlen, hogy a hit által

58 Kálvin: Institutio. III.10.6.59 Szűcs. 37.o.60 Kálvin: Institutio. I.12.3.61 Kálvin: Institutio. II.2.6.62 Kálvin: Institutio. II.7.15.63 Kálvin: Institutio. II.8.15.64 Kálvin: A genfi egyház kátéja. 32.o.65 Kálvin: Institutio. II.8.57.

28

megigazultak, a megszentelődés gyümölcseit ne teremjék.66 „Csak az evangélium szül minket

újjá a szabadságra.”67 A lelki szabadság „a megrendült és kétségbeesett lelkiismeretet

megvigasztalja és fölemeli, megmutatván azt, hogy ez megszabadult attól az átoktól és

kárhozattól, mellyel a törvény megkötözve és bilincsekbe verve szorongatta”, és

megnyugodott bűnei bocsánata felől.68 Kálvin a keresztyén szabadságot három részre

bontja. 1. A hívők lelkiismeretének szabadsága, hogy tudja, Isten előtt nem a törvény által

van igazsága.69 Továbbá „a hívők lelkiismeretének meg van a maga szabadsága, hogy a

közömbös dolgokban semmiféle vallási parancs meg ne kösse.”70 2. A keresztyén lelkiismeret

nem a törvény kényszerítése miatt, hanem önként engedelmeskedik Isten akaratának.71 A

teljes bizalomból fakad ez a törekvés „a legkegyesebb Atya” iránt, tudva, hogy hibázhatnak.72

(Itt nyoma sincs a szabadon vétkezhetem gondolatnak azonban.73) 3. „Harmadik része a

keresztyén szabadságnak az, hogy külsőés önmagokban közömbös vallásos parancsolatok

bennünket Isten előtt meg ne kössenek abban, hogy tetszésünk szerint szabad legyen azokat

gyakorolni, majd pedig mellőzni.”74 Enélkül lelkiismeretünk nem találná nyugalmát.74 Pál

minden külsődolgot a szabadságunk alá rendel (Róm 14,14.22-23).75 E szabadság célja, hogy

Isten minden adományát szabad lelkiismerettel arra használjuk, amire adta.75 A keresztyén

szabadság törvénye az, hogy amiben vannak, abban megelégedjenek (Fil 4,12).76 A

szabadságot a valamitől való önmegtartóztatásra, de a valamivel való élésre is értenünk

kell.77 (A botránkozások kérdése még ehhez hozzá tesz. ld. később). Látjuk, hogy a

keresztyén szabadság kérdése összekapcsolódik a korábban vázolt etikai alapvetésekkel.

A lelki törvény. Az emberben kétféle törvény van, az egyik a lelki, a másik a polgári /

világi.184 Ennek megfelelően kétféle ország is van: lelki és politikai.184 A lelki törvény az

ember lelkiismeretét az Isten tiszteletére és a kegyes életre tanítja, a lelki életére

vonatkozik.184 (A polgári törvényről az állam viszonyulásában lesz még később szó.) A lelki

törvény az engedelmességre ösztökéli78 a lelki embert,79 miközben a lelki törvénnyel testi

66 Hegedűs Loránt: Kálvin teológiája. 69. o.67 Kálvin: Institutio. II.11.9.68 Kálvin: Institutio. III.17.1.69 Kálvin: Institutio. III.19.2.70 Kálvin: Institutio. III.19.3.71 Kálvin: Institutio. III.19.4.72 Kálvin: Institutio. III.19.5.73 Kálvin: Institutio. III.19.6.74 Kálvin: Institutio. III.19.7.75 Kálvin: Institutio. III.19.8.76 Kálvin: Institutio. III.19.9.77 Kálvin: Institutio. III.19.10.78 A törvény hármas haszna (tükör, fék, ösztöke) közül a harmadik, melynek „azok között a hívek között vanhelye, akiknek szívében már hat és uralkodik Isten Lelke” (II.7.12.)

29

természetünk alapvetően ellenkezik.80 A lelki törvénynek nem elég a külsődleges megfelelés,

miközben a világi törvényeknek az is elég.81 „A törvény tudománya tehát arra irányul, hogy

az embert élete szentsége következtében Istenével kösse össze és … Hozzá ragaszkodóvá

tegye.”82 A lelki szövetség, Isten szövetsége az Őegyházával: törvényeit a szívükbe írja és

megbocsátja bűneiket (Jer 31,33; 33,8).83 Nem önmagunk szeretetére irányul azonban a

törvény megtartása, hanem Isten és felebarátunk iránti szeretetére.84 Legjobban az él, aki

magáért a lehetőlegkevesebbet munkálkodik; a legrosszabbul pedig az, aki csak önmagáért

munkálkodik.84

79 Kálvin: Institutio. II.7.12.80 Kálvin: Institutio. II.7.7.81 Kálvin: Institutio. II.8.6.82 Kálvin: Institutio. II.8.51.83 Kálvin: Institutio. III.20.45.84 Kálvin: Institutio. II.8.54.

30

Összefoglalás

Kálvin etikája az ember autonómiája helyett a teonómiára helyezi a hangsúlyt; nem

kazuisztikus-statikus, hanem céltudatos-dinamikus; hangsúlyozza az e világi élet

viszonylagosságát a mennyei élethez képest, és ezért az önmegtagadásra, illetve a

szenvedések hálaadással való elfogadására buzdít. Középpontjában az Istentől kapott hívatás,

ebből kifolyólag az ember engedelmessége áll, amellyel egész életét Isten célkitűzéseihez

igazítja. Az etika tehát része a teológiának, nem egy külön tudomány, amely általában az

emberi viselkedésről szólna. A biblikus etika mindig Isten gyermekének viselkedéséről szól,

amelynek középpontjában a szentségre való törekvés áll Isten igazságosságának szeretetéből

fakadóan.

31

Kálvin etikája a családra nézve„Mindenki gondolja meg, hogy hivatalához és helyzetéhez képest mivel tartozik

felebarátjának s amivel tartozik, azt rója le.”171 Kálvin szerint a család a társadalom végső

egysége, nem az egyén.85

Kiindulópont: Az Úr Isten atyai gondoskodása és tekintélye

Isten, mint atya gondoskodik rólunk és utódainkról

Testünkről gondoskodik. A Miatyánk magyarázatánál szól Kálvin arról, hogy Isten atyai

kezéből nyújtja a mindennapi kenyerünket. „Ezért a próféta (Zsolt 136,25), hogy a híveket

meggyőzze afelől, hogy Isten az őtáplálásukban a legjobb családatya szerepét tölti be, arra

figyelmeztet, hogyőad eledelt minden testnek.”86

Lelkileg gondoskodik rólunk. Az úrvacsorát, mint „lelki lakomát” zálogul is adta Isten, amely

az Ő„állandó bőkezűségéről” ad számunkra bizonyságot.87 Isten, mint „a legjobb és ivadéka

miatt aggódó atya”, minket egész életutunk alatt táplál e módon is, miután családjába felvett

bennünket.87 Ebben Krisztus, mint éltetőkenyér (Jn 6,1.51) a lelkünket halhatatlanságra

táplálja.87

Halálunk után is gondoskodik. Kálvin az 1Móz 17,7 alapján arról is szól, hogy Isten

szövetséges hűségét halálunk után is ígéri ránk nézve, sőt az itt maradott utódaink részére is.88

„Mert ha Isten az őjóindulatát a halottak iránt is meg akarta mutatni azzal, hogy az utódokkal

jót tett, őtőlük maguktól még sokkal kevésbé akarta megvonni kegyelmét.”88

Isten tekintélye a gondviselésben

Kálvin Isten gondviseléséről beszélve szól egy főérvről, amivel magyarázza, hogy minden,-

bőség és szükség, a környezetünk változékonysága - Isten tekintélye okán történik.89 Egyetlen

esőcsepp sem esik Isten parancsa nélkül, egy veréb sem esik le a földre atyai akarata nélkül.89

Isten atyaságából és úrságából származik a családon belüli atyaság és úrság

Isten, mint „előrelátó és szorgalmas családatya” csodálatos jósága valósult meg azzal, hogy a

teremtésben mindent az ember hasznára rendezett el.90 A mennyei Atya az igazi atya, mert

„az irántunk gondosabb családatyának tisztét veszi magára, aki még halálunk után sem mond

85 Tóth Kálmán: A dialektika a kálvinizmus politikai ethikájában. 160. o.86 Kálvin: Institutio. I.16.7.87 Kálvin: Institutio. IV.17.1.88 Kálvin: Institutio. II.10.9.89 Kálvin: Institutio. I.16.5.90 Kálvin: Institutio. I.14.2.

32

le a rólunk való gondoskodásról, sőt még a mi gyermekeinknek is hűségesen gondjukat

viseli.”125 Ez atyaságból fakad, hogy Isten gondviselőfelelősséggel bízta meg a férjet felesége

felé, a szülőket a gyermekeik felé.171

Az Atya és az Úr megnevezések a fenség érzületét kell, hogy kiváltsák bennünk Isten iránt. 91

Azokat, akiket e névvel felruház,- ezzel mintegy isteni címet adva,- azoknak isteni fenségéből

is ad egy szikrát, hogy elrendelt hivatásukban tekintélyük legyen.91 Így osztozunk valamelyest

Istennek a tiszteletében.91

91 Kálvin: Institutio. II.8.35.

33

A férj gondoskodása és tekintélye feleségével kapcsolatban

Kiinduló: A házasság etikája

Az ember kétszeresen is a házasságra utalt általános esetben.92 Ördögi képmutatás a házasság

tiltása (1Tim 4,1-4), ellenben az Úr Jézus jelenlétével megszentelte (Jn, 2,2k),93 „szent és

tiszteletes” dolog Isten Igéje szerint (Zsid 13,4)94, olyannyira, hogy Krisztus a közte és az

egyház között lévőszent kapcsolat képévé teszi.95 (1) Az embert Isten azon törvény szerint

teremette, hogy ne magányosan éljen, hanem mellérendelt segítőtársával Isten szövetséges

áldása alatt.96 Emiatt a házasságon kívül bármilyen együttélés, egyesülés átkozott Isten előtt.

(2) Másrészt a házasságot védelemül és gyógyszerül is adta Isten a paráznaság

elkerülésére,97 miután a bűneset folytán erre még inkább rászorulunk.96 Emiatt a nőtlen

állapotra csak akkor kívánkozzon valaki, ha meg bír lenni asszony nélkül, és ezzel a

kegyességben akar készségesebben járni.97 Ez állapot sokszor csak ideiglenesen adatik.97

Azonban mindenki hivatása fényében éljen e kérdésre nézve is (ld. még ált. etikai alapelvek),

mert csak abban kapja meg az Úr támogatását és segítségét.92

Ha pedig megházasodik valaki,- mert nem tudja vágyait fékezni,- ne következik az, hogy a

vágyainak felgerjesztésére használja a házasságot.98 A házastársak együttélésére tehát itt

megjelenik az általános etikai alapelvek között megfogalmazott mértékletesség és józanság

erénye, amit az öltözködésre, testmozdulatokra, beszédre is értenünk kell.98 Annál is inkább,

mert bár a paráznaság ellen gyógyszer a házasság, de abban is megtörténhet a hűtlenség,99 és

ezzel a házastárs szívét megsebzi a házasságtörőfél.100 A mértékletesség továbbá abban is

megjelenhet, hogy a nem mindennapi imádságaik és böjtjük során tartózkodnak a hitvesi

ágytól.101 A házasság nem a végsőcélja az életnek, mert a földi boldogságokhoz sorolandó, és

hogy ne ebben lássuk főboldogságunkat, Isten ennek elejét veszi azzal, hogy megengedi, hogy

„a házasság javaiban szerfölötti nyugalommal ne gyönyörködjünk.”46

A férj tekintélye

Férjnek lenni hivatás. A férj hivatását az Úrtól kapja. Ha ennek tudatában él, sokkal

készségesebb kötelessége teljesítésében.58

92 Kálvin: Institutio. II.8.42.93 Kálvin: Institutio. IV.13.3.94 Kálvin: Institutio. IV.9.14., IV.12.23.95 Kálvin: Institutio. IV.12.24.96 Kálvin: Institutio. II.8.41.97 Kálvin: Institutio. II.8.43.98 Kálvin: Institutio. II.8.44.99 Kálvin: Institutio. II.8.18.100 Kálvin: Institutio. II.8.16.101 Kálvin: Institutio. IV.12.16.

34

A férj tekintélye alatt van a feleség. Krisztus emberi természetének magyarázata során szól

a nemzetségtáblázatokról. Ekkor említi meg, hogy a család nevét a férfiak adják meg, és a

feleségek a férfiak neve alá kerülnek, és az asszonyok a férjüknek szülnek.102 A

kötelességszegőférjjel szemben is,- aki akár gyalázatosan is bánik feleségével a szeretet

parancsa ellenében,- engedelmességgel tartozik a feleség, és alá van vetve neki, mert

mindenkinek a maga kötelességeivel kell elfoglalva lennie.104

A férj gondoskodása

Az Ef 5,28k-ről szólva Kálvin a férjek elé Krisztus példáját állítja.103 Ahogy Krisztus „egész

bensőkegyességét” eljegyzett menyasszonyára, az egyházra árasztotta, olyan szeretettel kell

lennie a férjeknek feleségeik iránt.103 És ebből következik, hogy a férj e szeretettel

tulajdonképpen önmagát is szereti, mert lelki értelemben beteljesedik, hogy a felesége

csontjából való csont és testéből való test.103 A feleségről, mint „törékeny edényről” kell a

férjnek gondot viselnie, kímélve őt (1Pt 3,7).104

102 Kálvin: Institutio. II.13.3.103 Kálvin: Institutio. IV.19.35.104 Kálvin: Institutio. IV.20.28.

35

A szülők gondoskodása és tekintélye gyermekeikkel kapcsolatban

Kiinduló: A gyermekáldás etikája

A nemzésre alkalmas időadott az emberben, de mégis Isten kegyelme, hogy valaki születik-e

gyermeke vagy nem.105 Isten ajándéka a méh gyümölcse.105 A testi származás útján a szülők,-

Ádámtól örökölt,- tisztátalansága minden gyermekre átszáll.106 S mivel a testi nemzésből és

nem a szülők lelki újjászületéséből107 születnek a gyermekek, ezért bűnösök lesznek. Isten

különös áldása, kegyelme, ha az emberi természetből származó átok helyett szülei

szentségében részesül.108 Az 1Kor 7,14 értelme az, hogy a hívőszülők gyermekei joggal

elkülöníthetők a hitetlenekétől a szövetség jogánál fogva.109

A szülők tekintélye

A szülői szerep hivatás. A családapa (de Kálvin logikája szerint ez kiterjeszthetőaz anyára

is) felelősségteljesebb, ha Isten kezéből fogadja el e hivatását és az ezzel járó terheket.58 „A

családapa jobban ragaszkodik kötelességeihez, (…) ha meggyőződött arról, hogy a terhet

Isten helyezte” rá.58

Az apa tekintélye alatt vannak a gyermekek. A szülőknek kijár a tisztelet110, az

engedelmesség és a hála.111 Miután a család nevét az apa adja meg (ld. fent), ennek

következményei is vannak a fiakra: „a férfi-nemnek kiválóságáért Isten megengedte, hogy a

fiak az atyák állapota szerint tartassanak nemeseknek, vagy nemteleneknek”.102 A

gyermekeknek meg kell adniuk a szülőknek a tiszteletet.171 Még a kötelességszegőszülőkkel

szemben is,- akik haragra ingerlik gyereküket (Ef 6,4), durvák és mogorvák velük, és

szigorúságukkal gyötrik őket,- engedelmességgel tartoznak gyermekeik, és továbbra is alá

vannak vetve nekik, mert mindenkinek a maga kötelességeivel kell elfoglalva lennie.104 Az

engedelmesség a szülők iránt azonban csak az Úrban van megparancsolva (Ef 6,1), azaz a

törvény áthágása esetén tekintsük inkább idegeneknek őket.112

A szülők gondoskodása

A szülők hivatása a gondoskodásra irányul. Miután a gyermeket Isten bízta a szülőkre,

sáfársággal tartoznak.171 A feladatuk, hogy „táplálják, vezéreljék és oktassák; kegyetlenségből

105 Kálvin: Institutio. I.16.7.106 Kálvin: Institutio. II.1.6.107 Szemben a pelágiánus gondolattal, hogy a szülők kegyessége szükségszerűen a gyerekeket megszenteli.108 Kálvin: Institutio. II.1.7.109 Kálvin: Institutio. IV.16.15.110 Kálvin: A genfi egyház kátéja. 39-40.o. A tisztelet: szófogadás, megbecsülés, segítés szükségben.111 Kálvin: Institutio. II.8.36.112 Kálvin: Institutio. II.8.38.

36

azoknak szívét el ne keserítsék, s magukból őket el ne idegenítsék, hanem oly szelídséggel és

megbocsátó szeretettel ápolják és védjék azokat, amint személyükhöz illik.”171 A család

idősebb tagjaira is ez a feladat hárul: „Az öregek is gyámolítsák az ifjúság erőtlenségeit

okosságukkal s mivel azoknál többet tudnak, gyakorlati tapasztalataikkal mérsékeljék és

oktassák; ne támadjanak rájuk durva és hangos feddőzésekkel, hanem a szigorúságot

szelídséggel és engedékenységgel mérsékeljék.”171

A családunk szeretete kiemelt hivatásunk. Az irgalmas szamaritánus példázata alapján

látható, hogy a szeretet parancsa minden ember felé irányul.113 Akármilyen is egy ember,

szeretnünk kell, mert Isten szeretjük, tehát nincs ok, hogy a szűk környezetünkre korlátozzuk

csak a szeretet parancsát.113 Azonban Kálvin Isten gondviseléséből levezetve jegyzi meg

ehelyütt, hogy helyén van Isten előtt is, ha a család felé szolgálatunk, gondviselésünk

nagyobb mértékű: „Mert az emberiesség rendje úgy hozza magával, hogy az emberek mennél

közelebbi viszonyban állnak egymással a rokonság, az egy családhoz való tartozás és a

szomszédság kötelékei által, annál több szolgálatban részesítsék egymást.”113

Az apák kiemelt felelőssége. Mivel az apák tekintélye alatt van a család, érthető, hogy miért

emeli ki a Szentírás az apák felelősségét a következőnemzedékre nézve is. A II. parancsolat

ígéret részének114 magyarázatában szól Kálvin erről.115 „Úgy kell tehát értenünk, hogy Isten

jogos átka nemcsak az istentelen fejére, hanem annak egész családjára is rá nehezedik.”116

Ezzel Isten arra tanít, hogy nagyon kemény ítélet vár minden istentelenre.118

Isten igazságával ez nem áll szemben, hiszen „ha az emberi természet általában kárhozatra

méltó, tudjuk, hogy akiket Isten kegyelmének közlésére nem méltat, azok számára

elkészíttetett a veszedelem, de mindamellett nem Isten igaztalan gyűlölete folytán, hanem

önnön álnokságuk miatt vesznek el.”117 Tehát nem igazságtalan, hogy Isten az Őkegyelmét

megvonja sok nemzedéken át családjuktól.117

Akkor miért nem helyesli az Úr a Szentírásban, hogy „az apák ettek egrest, és a fiak foga

vásott el tőle?!” (Ez 18,2), mondván „a fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt” (Ez 18,20)? Az

ÚR azért mondja ezt, mert azok, akik önigazoltan atyáik vétkeiben találják meg bűnhődésük

okát, hiába mondogatják a fenti közmondást, mivel bűnhődésük oka a saját bűnük.117

113 Kálvin: Institutio. II.8.55.114 „Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasanbánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.” (2Móz 20,5b-6)115 vö. Kálvin: A genfi egyház kátéja. 34-35.o.116 Kálvin: Institutio. II.8.19.117 Kálvin: Institutio. II.8.20.

37

A Isten által kötött szövetség része az Őegyházával az az ígéret, hogy az irgalmát ezer ízig ki

fogja árasztani.118 Itt Kálvin az 1Móz 17,7-ben az Ábrahámnak adott ígéretre utal118:

„Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert

Istened leszek, és utódaidnak is.” Ez az áldás azt jelenti, hogy Istennek kegyelme örökre

megmarad a kegyes hívők családján.118

A következőmódon summázza Kálvin a II. parancsolatának áldás és átok ígéretét: „Nagy

vigasztalásuk van ebből a híveknek, nagy rettegésük az istenteleneknek; mert ha az

igazságnak épp úgy, mint a bűnnek emlékezete a halál után Isten előtt annyira hathatós, hogy

ennek átka, amannak áldása az utódokra is kiárad, sokkal inkább megmarad ez áldás és átok

azok fején, kik a jó, vagy rossz cselekedetet elkövették. Egyébként nincs akadálya annak,

hogy néha az istentelenek gyermekei is meg ne javuljanak s viszont a hívők utódai is el ne

fajuljanak, mivel nem akarta örök szabályul állítani a törvényhozó ezt a rendelkezést, mely az

őelválasztását korlátozná.”118 Az apai felelősség terhe tehát Isten áldó ígérete felől nézve

vigasztalás és bátorítás.

Az atyai felelősség alól ne vonjuk ki magunkat. Augustinusszal szemben Kálvin többre tartja

a családatyaként vállalt felelősséget, mint az emberi társadalomtól elszakadt elmélkedő

szerzetesi magányt.119 „Szép volt, lemondván a vagyonról minden földi gondtól távol élni, de

Isten előtt többet ér az a gond, mellyel a családot kegyesen kormányozzák, amikor a szent

családatya minden fukarságtól nagyra töréstől és más testi vágyaktól menten és szabadon azt a

célt tartja szeme előtt, hogy meghatározott hivatásában Istennek szolgáljon.”119 Ez a

kötelesség az, amelyet az Úr Isten elsősorban rábízott az apákra.119

A szent neveltetés. Isten irgalmának ezer ízig tartó szövetséges áldásában Kálvin írása

szerint nagy jelentősége van annak is, hogy az igazak fiai „szentül neveltetnek”.118 A

gyermekkeresztség gyakorlása ösztönzően hat a szent neveltetésre, mert miután a szülők

felismerik, hogy gyermeküket Isten is gyermekének tekinti, ez az istenfélelemben és a törvény

megtartásában való nevelést motiválja.125 A neveltetés része a fegyelem. Azoknak, akik

idegenkednek, sőt gyűlölik magát a szót is azt mondja, hogy gondolják végig, helyesen

működne-e egy társadalom, vagy akár csak egy házból álló kis közösség is, ha nem volna

benne fegyelem.120 A nevelési korszakokat is ismeri Kálvin. Amikor arról ír, hogy Isten

koronként más-más alkalmas módot használt az emberhez, példaként említi a nevelési

korszakokat: „A családatya gyermekeit másként neveli, kormányozza és gondozza

118 Kálvin: Institutio. II.8.21.119 Kálvin: Institutio. IV.13.16.120 Kálvin: Institutio. IV.12.1.

38

gyermekkorukban, másként serdülőkorukban, másként ifjúságukban.”121 Kálvint annyiban

foglalkoztatja jobban a családi nevelés, amennyiben a vallásos neveléssel van

összefüggésben.122 Ha hiányzik belőle az istenismeret, akkor a legfőbb cél sérül.

A család istentisztelete. Kálvin Gedeon történetéből (Bír 8,27) kiindulva utal arra, hogy az

egész családra nézve károssá válhat a hamis istentiszteleti mód (ott az efód).123 „Isten utálja

azokat a dolgokat, amiket az emberek önmaguktól gondolnak ki az őtiszteletére” és

„önmagának és családjának (…) romlására szolgált”.123 Szükséges tehát az Úr rendelte módon

azŐtiszteletét tanítanunk és gyakorolnunk.

A keresztség. Kálvin tudvalevőleg a gyerekkeresztség mellett érvel, és ezt ajánlja gyakorlásra

a keresztyének családjában is. Nem találja erős érvnek azt, hogy kifejezetten

csecsemőkeresztséget nem ír le a Szentírás, hiszen úrvacsorával élőasszonyokról sem

olvasunk.124 „Mert ha meggondoljuk, hogy az úrvacsora intézményével mi illik össze, ebből

könnyűazt is megítélni, hogy kikkel kell azt közölni. S ezt a keresztségben is megtartjuk.

Mert ha megfigyeljük, hogy mely célra rendeltetett, világosan látjuk, hogy a gyermekeket

nem kevésbé illeti az meg, mint az idősebbeket.”124 Más szemszögből nézve azonban „mivel

viszont a kisdedek sem záratnak ki, valahányszor valamely megkeresztelt családról tétetik

említés, ennek folytán ki vélekednék így, ha ép elméje van, hogy azok nem kereszteltettek

meg?”124 A szülők számára lelki örömül is szolgál, hogy „nemcsak az igéből, hanem szemmel

látható látványból is megbizonyosodnak arról, hogy ők a mennyei Atyánál akkora kegyelmet

nyernek, hogy neki még azőivadékaira is gondja vagyon!”125

121 Kálvin: Institutio. II.11.13.122 Békési Andor: A pedagógus Kálvin. 126.o.123 Kálvin: Institutio. IV.10.25.124 Kálvin: Institutio. IV.16.8.125 Kálvin: Institutio. IV.16.32.

39

A gyermekek gondoskodása idősebb szüleiről

A szülők felé való tisztelet része a gondviselés. „Segítsék őket a szükségben, és munkájukat

őértük gyakorolják”126

A kor iránti tisztelet. Idősek és fiatalok. Alapvetően az idős kor maga is elég ok a

tekintélyre. Azért kell tisztelni, mert ez az Úr akarata.171

A temetés kötelezettsége. Kálvin Ábrahám és Jákób példáján beszél arról, hogy „a temetési

szertartásnak [a célja],… hogy megtudjuk, hogy az eltemetett test számára készen van az új

élet”.127 Maga Krisztus is „bizonyára azon okból [ajánlja ezt a kötelezettséget],… mivel a

mindent megsemmisítőés elenyésztetősír látásától a megújhodás szemlélésére irányítja az

ember tekintetét.”127 „A szertartás pontos megtartása (…) ritka és becses támasza

hitünknek.”127 Jákób példájával meg akarta mutatni utódainak, hogy „az ígéret földében való

reménységét még a halál sem olthatja ki az őlelkéből.”127 E példák szolgáltathatnak egy

család számára is mintát, hogy a halált, a temetést, a feltámadás hitét hogyan élje meg

szerettei körében.

Esettanulmány: Miben tér el Kálvin gondolkodása a modern felfogástól, és milyen

következményei van ennek? Kálvin karakteres bibliai látásának sarkalatos pontjain szinte

elég csak egy tagadó szóval lefestenünk a modern felfogást. Az együttélés nem Isten szerinti

formáinak megjelenése fokozatosan elfogadásra talál. A házasság előtti paráznaságot nem

tekinti elítélendőnek a társadalom jelentős része. Tehát a házasságot sem tekinti gyógyszernek

a paráznaság elkerülésére. Kálvin etikája szemszögéből nézve helytelenül értelmezett

házasság fogalom a házasság válságát hozza. A házastársak viszonyában megjelenőönzésre a

modern felfogás nem ad igazi gyógyszert. Csak a tüneteit látja. Kálvin a mértékletességet és

józanságot látja a házasság erényének. Súlyos teher a társadalom számára a válások

gyakoriság, ami a csonka családszerkezetben felnövő gyerekeket érzelmi és szociális

érettségében is hátrányosan befolyásolja. A nőtlenséget, hajadonságot sem a kegyességben

való készségesebb járás miatt választják, hanem egyéni érdekekből. Kialakult a szingli lét, a

független, karrierista, de a szülein önzőérdekekből még csüngő, a mamahotelbe hazajáró

életforma. A férj tekintélye nem kötelezőérték. Ez abban is megjelenik, hogy már a feleség

családneve is megjelenik a névalkotásban, és a feleség is nevére veheti a férjet. A méltatlanul

viselkedőférjjel szemben a társadalom nem az alázatot ajánlja. A férjek előtti Krisztus példa

nem ismert. Az asszonyok terhesek és nem áldottak. A szülői hivatás felelősségteljes volta

126 Kálvin: A genfi egyház kátéja. 39.o.127 Kálvin: Institutio. III.25.8.

40

nincs komolyan véve. A gyermekekben fogyatkozás van a tiszteletre, szófogadásra, hálára

nézve a szüleik felé. A hitben nevelést jobb esetben is gyülekezetre, vagy a vallásos iskolákra

hagyják. A keresztség nem indít istenfélelemben való nevelésre. A gyermek felelőssége idős

szüleiről való gondoskodásban ma nincs hangsúlyozva. És az idős kort nem tisztelik.

41

Kálvin etikája az egyházra nézve„Mindenki gondolja meg, hogy hivatalához és helyzetéhez képest mivel tartozik

felebarátjának, s amivel tartozik, azt rója le.”171

Fontos először tisztáznunk, hogy Kálvin mit vagy kit ért az egyház és hatalma alatt, ill. az

egyház tagjai és kormányzata alatt ahhoz, hogy ott a hívők magatartásáról is kifejtsük

tanítását.

Ahol a látható egyház van. Az egyház Isten igazságának az őre a világon. Az egyház

szolgálata őrzi meg tisztán Isten igazságát, az Ige hirdetését a világban. Az egyház

szolgálatában mutatkozik meg Isten, mint gondoskodó Atyánk, aki a lelki étellel az

üdvösségünket munkálja.143 Ezért ott van az egyház, ahol „Isten igéjét őszintén hirdetik és

hallgatják, ahol a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki.” (vö. Mt

18,20).128 Az egyház fogalmán belül elkülönít egyetemes és helyi egyházat, és az

egyházakhoz tartozó embereket.128 Az egyetemes egyház bár mindenféle nemzetből van,

mégis egységben van az isteni tudományt tekintve, és egy hit tartja egybe. Az egyes helyi

egyházak (joggal bírják az egyház név tekintélyét), melyek az emberek szükségéhez mérten

jönnek létre, alkotják az egyetemes egyházat. A helyi egyházak tagjai közé soroltatnak

hitvallásuk folytán az egyes emberek. Azok is, akik idegenek tulajdonképpen az egyházban.

Csak a nyilvános ítélet távolít el valakit a helyi egyházból.128 Az egyetemes egyház

egységének a forrása Krisztus (Pálra és Cyprianusra hivatkozik). Ugyanabból a forrásból

eredhet sok patak (helyi egyház), de csak akkor nem szárad ki egy patak (akkor marad meg

egyháznak), ha kapcsolatban marad a forrással. „Az Úrnak világosságával megvilágosított

egyház is az egész földre kiterjed; mindazonáltal csak egy a világosság, amely mindenünnen

kiárad.”129

Az egyház tagjai. Előbbieket folytatva, Kálvin véleménye szerint azonban nem mindenki

tagja szűk értelemben az egyháznak azok közül, akiket az egyházban Isten népe között

hívőknek tekintenek.128 Vannak, akiket az egyház közmegegyezése folytán hívőnek tartanak,

de mégsem méltók a hívőközösségre. Ők szűk értelemben nem tagok, de Krisztus teste

elszenvedi őket a kirekesztőítéletig.128 Azonban az ilyen emberektől függetlenül még

egyháznak kell tekintenünk azt a közösséget, ahol az egyház ismertetőjegyei megjelennek.128

Az egyházi kormányzat létrejötte. „Szólnunk kell most már arról a rendről, mellyel az Úr

kormányozni akarta az őegyházát. Mert bár Istennek magának kell egyházát igazgatni és

128 Kálvin: Institutio. IV.1.9.129 Kálvin: Institutio. IV.2.6.

42

kormányozni, neki magának kell abban előljárni és kitűnni, s a hatalmat egyedül az őIgéje

által kell gyakorolni és kezelni, mindazonáltal, mivel nem lakozik közöttünk látható

jelenléttel, hogy akaratát saját szájával jelenthetné ki előttünk, ebben – amit mondottuk – az

emberek szolgálatát mintegy helyettes munkásságot veszi igénybe, nem ugyan úgy, hogy

azokra ruházza át a saját jogát és méltóságát, hanem csak úgy, hogy azok szája által végezze

Őmaga a maga munkáját olyanformán, mint ahogy a mesterember munkájának elvégzésére

szerszámot használ.”130 Az egyház kormányzat kialakításában kell leginkább a rendre

figyelni, mert ez a rendetlenség esetén nagy veszélyforrássá válik. A kormányzatba, tanításba

betolakodni igyekvő„nyughatatlan és zavargó” emberek kivédésére adatott gondoskodásul a

szabályszerűelhívatás, és a hivatásának való megfelelés (kötelességvállalás és végrehajtás)

szükségessége.131 Van külsőünnepélye elhívás, mely az egyház nyilvánosságára tartozik, és

van titkos hivatás, mely az egyházi szolgára és Istenre tartozik (bizonyság, hogy nem gyarló

okokból, hanem istenfélelemből és egyházépítőigyekezet okán fogadjuk el a tisztséget).

Mindkettőszükséges az Isten előtt kedves szolgálathoz. De a gyarló okokból szolgáló,- ha ez

nem ismeretes az egyház számára,- is törvényes elhívatású szolga az egyház előtt.132 Az Úr

készíti fel előbb tehetséggel, fegyverzettel az egyházi szolgákat.133 Vallásos félelemmel kell

a választást tartani, melyet böjt és imádság kísér.133 Pál példáján látjuk (ApCsel 13,2) az

egyházi rendet, miszerint Isten azt akarja, hogy akit Szentlelke által kiválaszt, azt maga az

egyház válassza el egy feladatra, tisztségre.134 135 Az egyházi szolgát nyilvánosan és

közhatározattal kell megválasztani a gyülekezet jelenlétében és a gyülekezet akaratával, és

őt megerősíteni mindannyiuknak tanúskodásával.136 A választást pedig más egyházi

szolgáknak kell vezetni, hogy a választás lefolyásába ne csússzon hiba.136 A kézrátétel ugyan

nem kifejezett parancs a Szentírásban, de állandóan használták a tisztségviselők. Hasznos,

mert jel a gyülekezet előtt az egyházi szolga méltóságára nézve, ugyanakkor jel a szolga

számára, hogy már nem rendelkezik szabadon önmagával, és Isten egyházának van

szentelve.137 Az egyházi hivatalok: lelkipásztor, tanító, presbiter, diakónus.138

130 Kálvin: Institutio. IV.3.1.131 Kálvin: Institutio. IV.3.10.132 Kálvin: Institutio. IV.3.11.133 Kálvin: Institutio. IV.3.12.134 Kálvin: Institutio. IV.3.13.135 Kálvin: Institutio. IV.3.14.136 Kálvin: Institutio. IV.3.15.137 Kálvin: Institutio. IV.3.16.138 Kálvin: Institutio. IV.3.4.

43

Az egyház lelki hatalma. Az egyháznak csakis lelki hatalma van.139 Ezt építésre kapta (2Kor

10,8; 13,10). Három területre adatott: tudomány (dogmák és magyarázatuk),

igazságszolgáltatás, törvényhozás.139

Hogyan éljen a keresztyén?Az egyház közösségéhez tartozás gyakorlása. Az egyháznak „a tekintélyt megvetni,

intelmeit visszautasítani, tanácsainak ellenszegülni, feddéseit kigúnyolni senkinek sem szabad

büntetlenül; annál kevésbé szabad attól elpártolni, s annak egységét megrontani.”143 Ehhez az

az alázat kell, hogy elfogadjuk, hogy Isten embereket használ építésünkre.140 Ez alázat

hiányának súlyos voltáról szól Kálvin, amikor azt írja, hogy „a prófétáknak s a kegyes

tanítóknak minden időben azokkal volt a legnehezebb küzdelmük, akik nyakasságuk miatt

sohasem tudták alávetni magukat annak az igának, hogy emberek szájából és szolgálatából

engednék magukat taníttatni.”140 E mögött az a gyakori gőgből és versengőtermészetünkből

fakadó önáltatás húzódik, ami elhiteti velünk, hogy elegendőa hitben járáshoz az egyéni

igetanulmányozás és elmélkedés, és ezért felesleges a nyilvános igehirdetés.140 Ezzel szemben

Isten az egyházi közösséghez való tartozást olyannyira kötelezőnek tekinti, hogy a

távolmaradókat hitehagyottnak tekinti.143 Végső soron az egyházi közösségtől való

elszakadás Istennek és Krisztusnak megtagadását jelenti, mert ezzel a hatalmas bűnnel

szentségtörően és hűtlenül elhagyjuk a Krisztus velünk, mint egyházzal kötött házasságát.143

Isten azért ajánlja ennyire e közösséghez tartozást és a külsőtanítást, mert így „a hitnek tiszta

egyszerűsége nálunk megmarad”, és így épül az egyház.140

A keresztyén viszonyulása az egyházi szolgálatot végzők felé. Akiket Isten elöljáróinkká

tett, azok felé tisztelettel, engedelmességgel, hálával és egyéb kötelezettségekkel is tartozunk,

függetlenül attól, hogy méltók-e .141 A híveknek az egyházi szolgákat Isten követőinek és

Isten apostolainak, küldötteinek kell tekinteniük.171 Emiatt tisztelet jár nekik.142 Ennek

mértékét „a legfőbb Mester” által nekik adott tisztelet mértéke határozza meg.171 Az

életfenntartásukhoz szükségessel nekik kell ellátniuk.171 Azonban csak az Úrban kell

engedelmeskedni nekik, tehát ha törvény megszegésére biztatnak, akkor nem kell

engedelmeskedni nekik (ApCsel 5,29).112

Az igehallgatás gyakorlása. Miután a külsőtanítás által épül a közösség, kell, hogy

tisztelettel hallgassa a keresztyén ember Isten Igéjét.143 (Ez tisztelet is jelzi többek között egy

139 Kálvin: Institutio. IV.8.1.140 Kálvin: Institutio. IV.1.5.141 Kálvin: Institutio. II.8.36.142 Kálvin: Institutio. II.8.35.143 Kálvin: Institutio. IV.1.10.

44

közösség egyház voltát.) A tisztelet a következőt jelenti: az egyháznak az feddését, intését és

tanácsát el kell fogadni.143

A sákramentumokkal élés gyakorlása. Az sákramentumokat úgy kell gyakorolni, ahogy

Isten adta, mert így fog igazán fényleni.144 Ezért minden színháziasságtól,

szemgyönyörködtetéstől, minden egyénieskedéstől meg kell óvni, hogy csak Krisztus

tekintélye alatt élhessünk vele.144 Az úrvacsora145 és a keresztség144 nyilvános szertartása a

gyülekezetnek, melyet a szereztetéséhez illően kell gyakorolni.

Az imádkozás gyakorlása. „Az egész gyülekezet így imádkozik a zsoltárban (33,22):

Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amiképpen bízunk tebenned.”146 Ebben az imádságban

látja Kálvin, hogy miféle hittel kell imádkoznia a keresztyén embernek. „A kérésünk

elnyerésére vonatkozó bizonyosságot tehát (…) mind a két kezünkkel meg kell ragadnunk, ha

azt akarjuk, hogy imádságunk eredménnyel járjon. Mert csakis az az imádság kedves Isten

előtt, mely a hitnek – hogy úgy mondjam – ilyen merész voltából ered és a reménynek

rendíthetetlen bizonyosságán alapszik.”146 Az Úr Jézus az imádkozásról azt tanítja, hogy

„minden gondolatunkkal a szívünk mélyébe szálljunk és magunkba vonuljunk; megígérvén

nekünk, hogy szívünk ilyen érzelmei mellett közel lesz hozzánk az Isten, akinek templomaivá

kell lennie testeinknek.”147 A magányos imádság mellett a tömegben valót is gyakorolta, ezért

mi sem vonakodjunk a gyülekezet közösségében imádkozni.147 A templombeli imádságban

megjelenik a közakarat, ugyanis a templom, mint zászló van felállítva.147 Az imádság Isten

tiszteletének legfőbb része.147 Sőt, Kálvin a magányos és a közösségi imádság kölcsönös

meglétére hívja fel a figyelmet, melyek egymás nélkül hiábavalóak.147 A Miatyánkkal való

könyörgésekre nézve is a gyülekezet közösségi jellegét látja hangsúlyosnak. Az imádság az

egyház közös épülésére van, a gyülekezet növekedését szolgálja.148 „Mindnyájan közösen

kérjük a mi kenyerünket, a mi bűneink bocsánatát, hogy ne vitessünk kísértetbe, s hogy

megszabadíttassunk a gonosztól.”148 Az emberi beszédünk legfontosabb szerepét Kálvin az

egyházban való imádkozásban látja, mely Istent dicsőíti, és a testvért építi.149 „A nyelvnek

legfőbb haszna a nyilvános könyörgésekben áll, melyek a hívők gyülekezetében tartatnak, s

amelyekben arról van szó, hogy Istent, kit egy szívvel és ugyanazon hittel tisztelünk, egy

közös szóval s mintegy ugyanazon szájjal mindnyájan egyformán dicsőítsük, még pedig

nyilván, hogy így mindnyájan kölcsönösen, ki-ki a saját testvérétől, hallja a hitről tett

144 Kálvin: Institutio. IV.15.19.145 Kálvin: Institutio. IV.17.43.146 Kálvin: Institutio. III.20.12.147 Kálvin: Institutio. III.20.29.148 Kálvin: Institutio. III.20.47.149 Kálvin: Institutio. III.20.32.

45

vallomást, és annak a példáján buzduljon és nyerjen ösztönzést.”149 Az imádkozás nyelve

ebből következően a nép nyelve legyen, amelyet a legtöbben megértenek.150 „Az imádkozás

közben szokásos testmozgások (mint pl. a térdhajtás, kalaplevevés) olyan dolgok, amikkel

Istennek nagyobb tiszteletére igyekszünk emelkedni.”150

Az éneklés gyakorlása. Az éneklés régi, az apostolok között is meglévőszokás, bár nem volt

általános.149 Kálvin pozitívan szól az éneklés gyakorlatáról, de fenntartásokat is megfogalmaz.

„Üdvös és szent intézmény az éneklés. Amint viszont mindazok az énekek, melyek csak

mulattatásra és a fülek gyönyörködtetésére készültek, sem az egyház méltóságához nem

illenek, sem Istennek tetszők nem lehetnek.”149 Istent megilletőkomolyságú legyen az

éneklés, és így az imádkozásra is serkenteni fog.149 „Ügyelnünk kell azonban arra, hogy

füleink ne ügyeljenek jobban a dallamosságra, mint lelkünk a szavak lelki értelmére.”149

A bűnvallás gyakorlása. „Nélkülözhetetlen támaszték… a helyesebb önismeretre” „az

emberek előtt való önkéntes bűnvallás”, és ezzel „dicsőítsük magunk közt és az egész világ

előtt is a mi Istenünknek jóságát és könyörületességét”.151 Ennek tehát rendszeresnek kell

lenni az egyházban. S ha a gyülekezet együtt esik bűnbe, - még ha vannak is ártatlanok a

dologban, - akkor rendkívüli módon is kell gyakorolni.152 Az egyház közösségét a

bűnvallással kell kiengesztelni az elkövetett rossz miatt.153

A böjt gyakorlása. Ha valami csapás fenyegeti az országot, a pásztoroknak böjtre kell

buzdítani a gyülekezetet.154 Könyörögjön a gyülekezet az Úrhoz, hogy ordítsa el haragját.154

Mindebben Isten dicsőíttetik és a gyülekezetnek is hasznára van e böjt.154 A Jóel 2,15 alapján

láthatjuk, hogy „külsőbizonyságok” is kísérik a könyörgést rendkívüli esetekben.154 Ezek

közül Kálvin a saját korára nézve az egybegyülekezést, a sírást és a böjtöt alkalmazhatónak

találja arra, hogy ezzel az ember kicsinységét megvallja, és önmagát megalázza Isten előtt.154

A böjt több mint önmegtartóztatás és valamennyi élelem megvonás mert,- ahogy láttuk az

általános etikai részben,- a hívők egész életét kell, hogy jellemezze a mértékletesség és a

józanság.155 A böjt, ha egy időre vagy időszakra szigorúbb önmegtartóztatást szabunk

magunkra.155 „Ez három dologban áll: az időben, az ételek minőségében és a

legszükségesebbre szorítkozásban.”155 Az idő alatt azt érti, hogy böjtölve kell a

könyörgésben részt venni; az ételeknek közönségesebbeknek kell lenniük, hogy ne okozzon

150 Kálvin: Institutio. III.20.33.151 Kálvin: Institutio. III.4.10.152 Kálvin: Institutio. III.4.11.153 Kálvin: Institutio. III.4.13.154 Kálvin: Institutio. IV.12.17.155 Kálvin: Institutio. IV.12.18.

46

örömet a fogyasztása; a mennyiséget tekintve a szokásoshoz mérve szűkebben és könnyebben

táplálkozzunk a böjt alatt.155

A vallástanítás gyakorlata. 156 „A gyermekek” és „a felserdült ifjak” vallásra tanítása

korábban azért volt gyakorlat, hogy „hitükről a gyülekezet színe előtt számot adjanak” tízéves

korukban. Kálvin szerint a legjobb módja ez oktatásnak egy,- az egyetemes egyház által

egységesen vallott,- „általánosan elfogadott formula”, amely vallásunk főbb részeit

megmagyarázná. Ez nagyon szükséges volna, mert sok hitbeli különbözőség van a

gyülekezetekben és e rendszeres ismeret megléte mellett nem lehetne elcsábítani a népet

hamis tanokkal. Ezt a hitvallási formulát kérdeznék ki az ifjútól a gyülekezet színe előtt,

megtanítva azt, amit kevésbé ért. Ezen a módon tenne az egyház színe előtt vallást hitéről.

Azonban Kálvin is úgy beszél erről, mint egy kívánatos dologról, ami a szülőket a gyermeke

vallásos nevelésében serkentené. Neki volna szégyen, ha gyermeke nem jól felelne. S

nagyobb lenne a keresztyén nép között a hitbeli egyetértés. Többek között ezen a ponton

kapcsolódnak össze a családi és az egyházi etikai kérdések. Kálvin beszél a felnőttek

keresztyéni neveléséről is. A tanítást két szinten kell végezni. Azokkal, akik tudomány nélkül

vannak, csak a hit kezdeti elemeit kell közölni, akik pedig kellőismerettel rendelkeznek,

további haladásra kell serkenteni.157

156 Kálvin: Institutio. IV.19.13.157 Békési Andor: A pedagógus Kálvin. 123.o.

47

Hogyan viszonyuljanak a keresztyének egymáshoz?Az egyházi rendtartások gyakorlása. Az egyetértés fenntartására minden emberi

közösségben kell rendtartásnak lennie, tehát hibás az a vélekedés, hogy az emberi rendeletek a

lelkiismeretet Istennek nem tetszően kötözik meg.158 A főszabály tehát a keresztyének

egymáshoz viszonyulásában az 1Kor 14,40 alapján az, hogy „mindenek ékesen és jó

renddel legyenek.”158 Ez a rend nem valósul meg az emberi természet és a különbözőségek

miatt magától (erkölcsi, lelkületi, véleménybeli, tehetségbeli különbségek).158 Sőt az egyház

felbomlása, züllése, és gyalázata várható.158 Ezen kívül „az emberiesség és méltányosság

kötelékei által” is rend kívántatik.159 Ezért szükséges, hogy határozott törvények szülessenek,

melyek tartósan felállítják a rendet,158 és nem mindenkinek a tetszése szerint állandóan

változtatgatni vitatkozva.160 A tartós szabályoknak az alapja az 1Kor 11,16161 . „Csak arra kell

ügyelni ezekben a szabályokban, hogy azokat az üdvösségre szükséges dolgoknak ne

tartsuk és így a lelkiismereteket a vallás által bilincsbe ne verjük; vagy hogy Istennek a

tiszteletére ne használjuk őket és így a kegyességet azokba ne helyezzük.” 158 Kötelessége a

keresztyéneknek szabad lelkiismerettel engedelmeskedni e szabályoknak tudva, hogy

sohasem lesz az, hogy mindenki egyformán egyetért velük.160 S így kerülendő a

nemtörődömség, de a gőg és nyakasság is e szabályok irányában.160 Az egyházi rendtartás

tehát a keresztyének egymáshoz viszonyulásuknak sokrétű vonatkozásaiban való

szabályozása, mely csak alapelvek szintjén merítkezik a Szentírásból, az adott közösség

léptékében tartós és szükséges rendet ad.

A botránkozásokról. A keresztyén szabadság témakörében szól a keresztyén együttélésben

megjelenőbotránkozásokról.162 Az „erőtlenek botránkozásától” kell csak őrizkedni, míg a

„farizeusok botránkozását” figyelmen kívül kell hagyni.162 Az erőtlenek botránkozása:

„Ha tapintatlan könnyelműségből, pajkosságból, vagy vakmerőségből, nem a maga rendje

szerint és nem a maga helyén csinálunk valami olyant, ami a tapasztalatlanokat és a gyengéket

megbotránkoztatja, ezt általunk okozott botránkozásnak nevezik.”162 A farizeusok

botránkozása: „Vett botránkozásnak az nevezhető, ha egy különben nem gonoszságból vagy

tapintatlanságból történt dolgot a rosszakarat, vagy a léleknek valami rossz természeti

tulajdonsága alkalmul vesz a botránkozásra. (…) Ez sérti az elkeseredett természetűés a

farizeusi gőggel telt embereket. (…) nem kell velük törődni és nem kell gondolni az ő

158 Kálvin: Institutio. IV.10.27.159 Kálvin: Institutio. IV.10.28.160 Kálvin: Institutio. IV.10.31.161 „Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen ilyen szokásunk, sem Istengyülekezeteinek.”162 Kálvin: Institutio. III.19.11.

48

botránkozásukkal.”162 A botránkozások kérdésének a lényege az, hogy az erősek az erőtlenek

erőtlenségét hordozzák, és nem maguknak kedvezzenek, hanem a felebarátunknak, hogy

annak javát és épülését munkáljuk (Róm 15,1-2).162 „Vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok

valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között.” (1Kor 8,9).162 Ne

botránkoztassuk meg Isten gyülekezetét (1Kor 10,32)!162 E helyen ajánlja Pál apostol szavait,

miszerint „ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen

a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Gal 5,13).162 Kálvin megindítóan

fogalmazza meg, hogy erőtlen felebarátaink „szolgáivá tett bennünket a szeretet

mindenben”.162

Az egyház romlása esetén mi a gyakorlat. A keresztyének egymáshoz viszonyulásának

témaköréhez tartozik az a kérdés, hogy mi történjen, ha az egyház megromlik. A

legfontosabb, amit ebben a témakörben Kálvin ajánl, hogy mások vétke nem akadályoz meg

a mi helyes Istennel járásunkban és hitvallásunkban, és nem jogosít fel az önkéntes

elszakadásra a közösségtől.163 Nincs mentsége annak, aki az igét hirdető és a

sákramentumokat kiszolgáltató közösséggel maga szakít. S még a lelkipásztor vétke és

méltatlanság sem elég ok, mert az igaz ember előtt „a szent titkok” nem lesznek kevésbé

tiszták a méltatlanok jelenléte miatt.163 Ennek alátámasztására Ézsaiás, Jeremiás, Jóel,

Habakuk prófétákra utal, akik miközben „a jeruzsálemi egyház” és papjai rettenetes

megromlása felett sírnak, mégsem alapítanak maguknak új egyházat, nem építenek új

oltárokat.164 Elfogadták, hogy az Úr nekik adta Igéjét és Őrendelte el a szertartásokat, és ezért

az egységet igyekeztek megtartani, és „az istentelenek gyülekezetében Istenhez emelték tiszta

kezeiket.”164 Kálvin másik példája az, hogy Krisztus és az apostolok is a farizeusok

istentelensége, illetve a korra jellemzőerkölcstelen életmód sem volt akadálya annak, hogy

részt vegyenek közösen ugyanazon templomi istentiszteleten. „Tudták, hogy a gonoszok

társasága éppen nem szennyezi be azokat, akik tiszta lelkiismerettel járulhatnak

ugyanazokhoz a szent dolgokhoz”163 Cyprianus igemagyarázatát is hozza. Törekedjünk arra,

hogy búzák legyünk a konkoly között is, és arany és ezüst edények a cserép edények közt!163

Egyedül a Fiú joga összetörni a cserépedényt, és konkolyt elválasztani, ebbe tehát nem

avatkozzunk.163

Exkurzus a római egyháztól elszakadásról: Az önkéntes elszakadás tiltásától nem

véletlenül szól Kálvin, hiszen a római egyháztól elszakadtak közösségében élt őis Genfben.

163 Kálvin: Institutio. IV.1.19.164 Kálvin: Institutio. IV.1.18.

49

Csak hogy a római egyház „irtózatos átkokkal űzte ki” őket a maguk közösségéből.165 S

ahogy az apostolok sem voltak szakadárok, mert kivetették őket a zsinagógákból, az

akkori törvényes egyházakból, így ők sem.165 Krisztus előre megmondta (Jn 16,2), hogy ez

így lesz.165 A római egyház azért vetette ki őket, mert a pápisták „a tiszta igazság bevallását

elviselni semmiképpen sem tudják.”165 Az ószövetségi próféták esetéhez képest is van egy

különbség, ti. a prófétákat nem kényszerítették olyanra Jeruzsálemben, ami nem Isten

rendelése lett volna, míg a római egyháznak „alig van csak egy olyan összejövetele is,

amelyben mi részt vehetnénk anélkül, hogy nyilvános bálványozással ne fertőztetnénk meg

magunkat” (ld. mise).166 Ezért a pápás egyházat nem tekinti valódi egyháznak167, de azt is

mondja, hogy meg van benne az egyháznak bizonyos nyoma,168 „csak az egyház igazi és

törvényes állapota felől állunk harcban, amely az egyház vallásának jeleit képező

szentségeknek, különösen pedig a tudománynak egyességében áll.”169 Az elszakadás egyetlen

helyénvaló lehetősége tehát az elszenvedőkivettetés onnan, ahol már az igét sem hirdetik,

illetve a sákramentumokat sem szolgáltatják ki helyesen.170

165 Kálvin: Institutio. IV.2.6.166 Kálvin: Institutio. IV.2.9.167 Kálvin: Institutio. IV.2.10.168 Kálvin: Institutio. IV.2.11.169 Kálvin: Institutio. IV.2.12.170 A jogos egyházfegyelmi kizárás esetén kívül.

50

Hogyan viszonyuljanak a vezetők a tagokhoz?Az egyházak szolgáinak életvitele. Isten Igéjének tudományában és személyes életvitelükkel

is pásztorai a nyájnak. Az Ige szolgálatában legyenek hűségesek, tiszták és világosak.171

A vezetők tekintélyének kérdése. A Szentírás nem az embereknek, hanem a tisztségüknek

tulajdonítja a tekintélyt és méltóságot, azaz az Isten Igéjét, amelyet szolgálnak e

tisztségükben.172 Ők Isten Igéjének szolgái. Az Úr nevében és Igéje által van a tanítás hatalma

náluk.

A vezetők hatalmának kérdése sarkalatos egyházi probléma azóta is. Kálvin Péter apostol

példáján keresi a választ erre a kérdésre. Péter hatalmáról nincs szó a Szentírásban. A

gyülekezet előtti beszédben, indítványozásban, buzdításban, figyelmeztetésben járt

elől,173 de a többi apostolt is meghallgatta, és alkalmazkodott döntésükhöz (Csel. 15:7).174

Nem feljebbvalóként parancsolt nekik, hanem mint egyenlőrangú emberekhez szól (1Pét

5,1).174 Az emberi természet követeli meg, hogy minden gyülekezetben, még az egyenrangú

emberek között is legyen egy vezető.175

Az egyházi törvénykezés gyakorlása – kulcsok, egyházfegyelem.

Az egyház törvénykezési hatalma az erkölcsi kérdésekre vonatkozik, tehát témánk

szempontjából nagyon is fontos. A törvénykezési hatalom „a lelki igazgatás megtartására

alkotott rend”.176 Ide tartozik a bűnökhöz való viszonyulás, az erkölcsi felügyelet, és a

kulcsok tisztének kérdése.176 E célból jöttek létre az egyházi bíróságok.176 A pásztorok mellé

rendelt elöljárók (Róm 12,8) és kormányzó hivatal (1Kor 12,28) látta el ezt a feladatot.176 E

presbiterek nem az igehirdetéssel foglalkoztak, hanem a kulcsok gyakorlásával, erkölcsi

felügyelettel (1Tim 5,17).176 Ez hatalom, de Krisztus adományozta az egyháznak (Mt

18,17k).176 S tulajdonképpen inkább szolgálat az emberek felé emberi vonatkozásban.176

A négyszemközti intésre nem megjavulókat nyilvánosan kell meginteni, s ha még erre sem

engedelmeskednek, ki kell zárni a hívőközösségből.176 Ehhez azonban ismerni kell a

történteket, hogy helyesen járjanak el.176 Emiatt szükséges a bírósági vizsgálat és rend.176 Az

oldás és kötés (Mt 16,19k, Jn 20,23) közvetítője azonban Isten beszéde és nem áll az ember

hatalmában: „a bűnöknek általuk hirdetett megbocsátása Istennek igazi ígérete, a kárhoztatás

171 Kálvin: Institutio. II.8.46.172 Kálvin: Institutio. IV.8.2.173 Kálvin: Institutio. IV.6.5.174 Kálvin: Institutio. IV.6.7.175 Kálvin: Institutio. IV.6.8.176 Kálvin: Institutio. IV.11.1.

51

pedig, amit ők [egyházi bíróság] hirdetnek, Isten biztos ítélete.”176 Az egyházi bíróság által

kihirdetett ítélet Isten „véleményének kihirdetése”, és ezt így is kell fogadnia annak is, akinek

ügyében döntést hoztak.177 Az oldás és kötésnek (Mt 18,18k) tehát van egy másik, bár az

Isten Igéjétől nem elszakítható közvetítője: az egyházfegyelem, a kiközösítés fenyítéke: „Az

egyház pedig azt kötözi meg, akit kiközösít; nem mintha örök romlásba és kétségbeesésbe

taszítaná az ilyent, hanem mivel életét és erkölcseit kárhoztatja, és figyelmezteti a saját

kárhozatára, ha meg nem javul. Feloldozza azt, akit a közösségbe visszafogad, mivel ezt

mintegy részesévé teszi annak az egységnek, melyben ővan a Jézus Krisztussal.”177 Kálvinnál

tehát a kulcsok hatalmával élés megfogalmazásában az igehirdetés és az egyházfegyelem

szervesen összekapcsolódik (vö. Heidelbergi Káté 83). Lelki hatalomként egyedül Isten Igéjét

használja, amelynek legvégsőesetben adott büntetése a kiközösítés.178 A lelki hatalom célja,

hogy a Krisztusnak való engedelmességre foglyul ejtsen minden gondolatot, és lerontsa az

erősségeket.178

Az egyházi bíróság testületi és nem egyéni akarat alapján működjön (1Kor 6,4).178 „Ez a

hatalom … az öregek gyülekezeténél volt; ez a gyülekezet olyan volt az egyházban, amilyen

a városban a tanács. … nagyobb a tekintélye egy testületnek, mint egy embernek.

Szerfölött istentelen gazság volt tehát az, hogy egy ember magához ragadván a közös

hatalmat, egyrészt utat nyitott a zsarnoki önkénynek, másrészt pedig elragadta az egyháztól

azt, ami az egyház tulajdona volt és még a Krisztus lelke által rendelt gyülekezetet is

elnyomta és megtagadta.”179

A kulcsok hatalmának kérdését az egyházi bíróságoknál tágabban is értelmezi Kálvin. A

bűnvallás három fajtájában, azaz az egész gyülekezet bűnvallása, a nagy bűnén bánkódó

hívő, és a lelkipásztor előtt gyengeségeit feltáró hívőesetében is helyén van a kulcsok

hatalmának gyakorlása.180

177 Kálvin: Institutio. IV.11.2.178 Kálvin: Institutio. IV.11.5.179 Kálvin: Institutio. IV.11.6.180 Kálvin: Institutio. III.4.14.

52

Hogyan viszonyuljon az egyház a nem hívőkhöz?„Nem tartozik ránk az, hogy az egyházon kívülállókat megítéljük”, mondja Kálvin a

bíráskodás tekintetében.178 Azonban az egyház pásztorai fel vannak ruházva azzal a

hatalommal, hogy Isten Igéjének „a fölsége előtt a világ minden hatalmát, dicsőségét,

bölcsességét és nagyságát meghódolásra és engedelmességre kényszerítsék; hogy ennek a

hatalmától támogattatván a legnagyobbtól a legkisebbig mindenkinek parancsoljanak; hogy

Krisztus házát felépítsék, a Sátánét pedig lerontsák; hogy a juhokat legeltessék, a farkasokat

elkergessék; a tanulni vágyókat tanítsák és buzdítsák; a lázongókat és makacskodókat

megdorgálják, megfeddjék és meggyőzzék; hogy kössenek és oldjanak; szóval

mennydörögjenek és ha kell villámokat szórjanak: de mindezt az Isten Igéjében”.181

181 Kálvin: Institutio. IV.8.9.

53

Hogyan viszonyuljon az egyház az államhoz?Először is tudja, hogy nagyon fontos helye van a társadalomban. „Hogy tehát az igazság a

világban ki nem alszik, hanem épen megmarad, ennek oka az, hogy hűséges őrzője az

egyház, melynek munkálkodása és szolgálata tartja azt fenn. Mivel pedig ez a megőrizés a

prófétai és az apostoli szolgálaton alapszik, következésképen egészen attól függ, hogy

hűségesen megőrizzék az Úr igéjét és megmaradjon az a maga tisztaságában.”182

A keresztyén szabadság mellett is van világi felsőbbség felettünk. Kétféle kormányzás van

az emberben, mint már említettük.183 Az egyik lelki és az örök életre vonatkozik, a másik a

polgári és a külsőerkölcsi rendre és a polgári kormányzatra vonatkozik.183 Az evangéliumi

szabadság nem jelenti azonban azt, hogy hatalom nincs az ember felett.183 Kálvin kiemeli itt a

keresztyén rabszolgák helyzetét, akikre egyszerre igaz, hogy ne engedjék magukat a szolgaság

igájába ismét (Gal 5,1) és az is, hogy helyzetük miatt ne nyugtalankodjanak (1Kor 7,21), azaz

a lelki szabadság megférhet a polgári szolgasággal.183 És ugyanígy a Gal 3,28 és Kol 3,11

is rámutat, hogy Krisztus országában nem számít, hogy milyen hivatású, nemű, származású

emberek vagyunk, azaz a polgári társadalom rendje és a lelki ország nagyon különböző

dolgok.183 A lelki szabadságunk területét tehát pontosan látnunk kell.

Az alapelv: Tartsa be törvényeit! 184 A keresztyén lelkiismeret csak Isten előtt van

felszabadítva.184 Ezért nem mondhatja, hogy a polgári törvényektől is szabad.184 „Az

emberben ugyanis mintegy két világ van, amelynek élén különbözőkirályok állhatnak, s

amelyeknek különbözőtörvényei lehetnek.”184 E kettős királyság és törvényrend miatt nem

folyhat át az egyik világa a másikba.184 Kálvin nem tagadja, hogy a polgári törvények

szabályozhatnak olyan területeket, amelyek úgy tűnik, hogy a lelki országra vonatkoznak.184

Ha ezek Isten Igéjével egyezőek, akkor meg kell tartani. Ha nem, nem kell a hívőknek

betartásukkal törődni.184

Az egyházi vezetők - a polgári kormányzat, fegyveres erő. Az egyházi vezetők is alá

vannak rendelve a polgári kormányzatnak, és ne legyenek részesei. Még Gergely pápa is

így vélekedett, mert „a polgári állam kormányzásától tartózkodott, és elismerte azt, hogy

másokkal együtt őis alá van rendelve a császárnak.”185 Mózes is csak egy ideig birtokolta a

lelki és a polgári vezetést.186 Krisztus az Ige szolgáit eltiltja a polgári hatalomtól és a földi

uralomtól (Lk 21,25; Mt 20,25).186 Ezek annyira különböződolgok, hogy egy emberben nem

182 Kálvin: Institutio. IV.8.12.183 Kálvin: Institutio. IV.20.1.184 Kálvin: Institutio. III.19.15.185 Kálvin: Institutio. IV.7.13.186 Kálvin: Institutio. IV.11.8.

54

egyesülhet e két hivatás, természetellenes lenne.186 Mózes esetében is úgy rendelkezett az Úr,

hogy övé legyen a világi kormányzás, és Ároné a papság. Az egyháznak tehát nincs

pallosjoga.186 Az egyházi törvénykezés gyakorlatában is előkerül ez a kérdés, hogy a lelki

hatalom hogyan viszonyul a fegyveres erőhöz. Kálvin tehát határozottan az elkülönítés mellett

foglal állást (1Kor 6,4).178 Helytelen az a gyakorlat, ahol az egyházi vezetők bírságot rónak ki,

börtönt, vagy egyéb polgári büntetést. A kiközösítés sem erőszakkal történik, hanem csak

Isten Igéjének erejével.178

Tehát látható, hogy az egyház-állam szétválasztás Kálvinnál nem egymástól való rideg

elzárkózást jelent, hanem „ugyanazon isteni hatalmon nyugvó és testvércélokat szolgáló két

organizáció: egymás mellett él és kooperálva dolgozik” (IV.11.3.).187 Luther szekularizált

államánál nagyobb megbecsülést kap, és egyháza is jobban hat evilágban.187

Esettanulmány: Mit tanulhat a Magyarországi Református Egyház Kálvintól?

Tartózkodnunk kell mindkét véglettől abban a kérdésben, hogy ki az egyház tagja. Az

egyházfegyelem nélküli szabadosság és az egyéni megítélgetések véglete a két kísértésünk.

Az egyház hatalma lelki természetű, Isten Igéjében áll ez a hatalma. Óvakodjunk attól, hogy

ezt átlépjük. A közösséghez tartozás jelentőségéről, a különféle kegyességek gyakorlásáról,

istentiszteleti jelentőségéről tanítsunk. A böjtöt a szükségben hirdessük meg. A szülőket

segítsük, hogy otthonukban tanítsák gyermeküket a vallásra. Az egyházjogi szabályozásunkat

a presbiterek is ismerjék meg. A lelkipásztor méltatlanságát tanulja meg kezelni az egyháztag.

A lelkipásztorok tekintsék súlyos felelősségüknek, hogy Isten szolgálatára lettek elkülönítve:

vigyázzanak életvitelükre és hűségesek legyenek Isten Igéjéhez. Az egyházfegyelemre

nagyobb hangsúlyt tegyenek a presbiterek és a lelkipásztorok. Isten Igéjében kapott missziós

felelősséggel forduljunk a nem hívőkhöz. Az állami felsőbbségnek való alávettetés része,

hogy betartjuk a törvényeit.

187 Tóth Kálmán. 124.o.

55

Kálvin etikája az államra és a gazdaságra nézve„Mindenki gondolja meg, hogy hivatalához és helyzetéhez képest mivel tartozik

felebarátjának, s amivel tartozik, azt rója le.”171

Kálvin földi és égi dolgokat különít el.188 Az égiekhez tartozik Isten és az isteni akarat

megismerése, és az eszerinti élet.188 A földinek azokat nevezi, amelyek a jelen élet határain

belül mozognak, és nincsen Istenre és Isten országára, valamint az eljövendő életre

kapcsolódása, ami az égi dolgok területe.188 A földiek megismerésében az emberi értelemnek

nagyobb tehetsége van.188 Ezekhez a dolgokhoz tartozik „az államkormányzás, a

közgazdaság, mindenféle kézművesség és a szabad tudományok”.188 Tehát jelen

témakörünk „a földi dolgok” területén mozog.188 „Kálvin a teremtésből vezeti le etikai

elkötelezettségeinket egymás és a világ iránt.”189

A polgári hatalom. Kálvin Dávid, Jósiás, Ezékiás, József, Dániel, Mózes, Józsué és a bírák

példáin mondja ki, hogy „a polgári hatalom nemcsak Isten előtt szent és törvényes hivatás,

hanem egyúttal a legszentebb is és a halandók egész életében mindenek közt a

legtiszteletreméltóbb.”190

188 Kálvin: Institutio. II.2.13.189 Benke György: Kálvin társadalmi etikája. 61.o.190 Kálvin: Institutio. IV.20.4.

56

Mi az állam rendeltetése?Az isteni megtartó kegyelem műve az állam.191 Az állam a földi dolgokhoz tartozik, a bukott

emberben is megvan az igény rá, mert az ember természetétől fogva társas lény, és ösztönösen

társas életet él.188 Szüksége van társakra, társadalomra, kormányzatra.192 Törekszik ebben a

rendre, és törvényeket alkot a közösségeinek egybetartására.188 Az ember lelkében

megvannak „e törvényeknek az alapelvei”, „a törvény magvai”, „az állami rend magva”, és

emiatt van a különbözőnépek törvényeiben a sok egyezés.188 (Usus legis politicus).193 Az

emberben tehát van egy polgári/világi törvény (a másik a lelki), mely „az embert az emberi

és polgári kötelességekre tanítja, amelyekkel az emberek egymáshoz tartoznak”.184 A külső

erkölcsöt határozza meg, a jelen élet körülményeivel foglalkozik, hogy „az ember az életét

szentül, becsülettel és szerényen töltse el az emberek között”.184 Az anarchisták is csak

szenvedélyeik miatt átkozzák e törvényeket, amikről eszükkel tudják, hogy jók és szentek.188

A különbözőségek e törvényekben pedig az emberi értelem erőtlenségéből fakadnak. Az

állam rendeltetése tehát az emberi közösség egybetartására irányul.188 S „tudjuk azonban,

hogy az állami rendtartás az idők különfélesége szerint igazodik, sőt meg is kíván

különbözőváltozásokat.”194 S a legrosszabb rend is jobb, mint az anarchia.195

191 Török. 247.o.192 Benke. 62.o.193 Szűcs. 44.o.194 Kálvin: Institutio. IV.7.15.195 Szűcs. 65.o.

57

Hogyan uralkodjon a világi felsőbbség?Krisztus felsége alatt a felsőbbségnek is meg kell hajolnia.196 A felsőbbség Isten jó

voltának ajándéka, példája, bizonyítéka.197 A felsőbbség feladata az emberek jólétének

megtartására, a közjó előmozdítására.197 Azon felsőbbség pedig, amely igaztalanul,

erőszakosan, istentelenül uralkodik, az a nép vétkének megbosszulására adatott, Isten haragja

a földön.197 Hatalmukat, méltóságukat Istentől nyerik, még a legméltatlanabbak is (Jób 34,30,

Hós 13,11, Ézs 3,4; 10:5, 5Móz 28,29).197 Fonák dolog, ha Istentől kapott felségüket pont

Isten dicsőséges felségének elnyomására használják.112 A felsőbbségüknek inkább Isten

dicsőségére kell minket vezetnie.112 Azon a kormányzás formájára nézve nincs egyöntetű

bibliai tanítás,198 de Kálvin jobbnak találja a testületi formát.199 A kormányzás leghathatósabb

ereje a törvények, mely „néma hatóság”.200 „A hatóság pedig élőtörvény.”200

Hogyan éljenek az alattvalók?A felsőbbséget tisztelet és megbecsülés illeti, és nyilvános, külsődleges engedelmesség.197

Azonban csak annyiban tartozunk engedelmességgel, hogy az Úr Isten iránti

engedelmességtől ez el ne tántorítson bennünket, akinek az akaratát kellene a

felsőbbségeknek is követniük.201 Ha istentelenséget követel a felsőbbség, akkor tehát túllép

hatáskörén.201 Ennek nem szabad engedelmeskednünk, mint Dánielnek (Dán 6), sőt ítéletes,

ha engedünk, mint az izraeliták Jeroboám alatt (1Kir 12,30; aranyborjak).201 Kálvin okként

jelöli meg még a következőket is: a büntetéstől való félelem és a lelkiismeret miatt is

engedelmeskednünk kell (Róm 13,1.5), mert az állami törvények is kötelezik a

lelkiismeretet. 202 184 „Amikor érzik Isten ítéletét, amely érzés mintegy tanúbizonyságul

adatott beléjük és nem engedi, hogy bűneiket eltitkolják, sőt mint vádlottakat a bírói ítélőszék

elé vonszolja, ez az érzés neveztetik lelkiismeretnek”.184

Az állam polgárának tehát nincs joga az engedetlenségre, csak az istentelen kérés esetén.

Kilátástalan helyzetben akár menekülés által is kivonhatja magát a felsőbbség hatalma alól

(vö. Genfbe menekült francia protestánsok).203 Az alsóbb szintű, nép által szervezett vezetői

testület (vö. több rendűberendezkedések) kötelessége azonban, hogy közbelépjen.204 A

196 Kálvin: Institutio. IV.12.7.197 Kálvin: Institutio. IV.20.25.198 Hegedűs. 85.o.199 Kálvin: Institutio. IV.20.8.200 Kálvin: Institutio. IV.20.14.201 Kálvin: Institutio. IV.20.32.202 Kálvin: Institutio. IV.10.3.203 Fazekas Sándor: Mit ajánl Kálvin a hitelét vesztett kormányzattal szemben?204 Kálvin: Institutio. IV.20.31.

58

vindex publicus (nyilvános megtorló) tiszt is arra hivatott, hogy felelősségre vonjon.205 „Az

Isten szuverenitása [a felsőbbség elrendelésében] megelőz minden népszuverenitást”, mert

„minden esetben cél a jogrend, illetve a jogállam helyreállítása.”206

Esettanulmány: Mit ajánlana ma Kálvin a magyarországi helyzetre? A forradalom,

lázongás, a vezetőkről való tiszteletlen beszéd nem járható út. A nép számára böjtöt és

nyilvános bűnbánatot kellene hirdetni, esedezve Isten előtt a bűneinket bánva, amely okán

ránk engedte a válság ez eseményeit. Ugyanakkor erősíteni a népben, hogy Isten atyai keze

helyez ránk minden felsőbbséget, akinek a tisztsége okán tisztelet jár, még ha méltatlan is

arra. Számba kellene venni a híveknek, hogy mi az, amiben istentelen e felsőbbség

követelése. Ezeknek nem volna szabad engedelmeskedniük, ugyanakkor a lelkiismeretük

kötelez, hogy az egyéb állami törvényeket betartsák. A nép a meglévőkontrolltestületet

(ellenzék) bátoríthatná továbbra is kötelességére, hogy istentelenségtől távol maradjon a

kormány, és a közjót munkálja, ne egyéni érdekeiket.

205 Kálvin: Institutio. IV.20.30.206 Fazekas. u.o.

59

A munka. Milyen kapcsolat van az ember munkája és Isten áldása között?A munka teremtési ordinancia, de a bűneset miatt az átok rá is hat.207 Az élet bűneset utáni

nyomorúságát Ádám munkálkodásának leírásával jeleníti meg Kálvin: „Ádám, aki elvesztett

boldogságának puszta emlékezete miatt is a legboldogtalanabb volt, gyötrelmes munkájával

üggyel-bajjal tengette nyomorúságos életét”208 A kiindulópont tehát, hogy nem a földi életre

kell berendezkednünk.208

Meg kell említenünk, hogy a munka, mint jó cselekedet nem üdvösségszerző, de Istennek

tetsző.209

A munka azonban keretet ad az életpályánknak, tehát a hivatás területére tartozik.58 A

hivatás szerinti munka értékes Isten előtt: „A tisztviselőszívesebben végzi az őfeladatát, a

családapa jobban ragaszkodik kötelességeihez, … ha meggyőződött arról, hogy a terhet Isten

helyezte mindenkire. Ebből származik az a rendkívüli vigasztalás is, hogy nincs oly szennyes

és hitvány munka, amely (ha hivatásunkat követjük) Isten előtt ne ragyogna és értékes ne

volna.”58 A kálvini felfogás minden fajta munkát megbecsül, legyen az testi vagy szellemi.210

Isten úgy teremtette azonban az embert, hogy ne kolostorokban, hanem a hétköznapi életben

élje meg hivatását.211 „Képtelenség, hogy minket annak teljesítésére kötelezzenek, amit Isten

tőlünk a legkevésbé sem kíván, kivált, ha cselekedeteink másként nem helyesek, csak amikor

Istennek tetszenek. Mert mindörökre igaz marad az, hogy: minden, ami nem a hitből van, bűn

(Róm 14,23). S ez alatt Pál azt érti, hogy az a munka, amelyet az ember habozással kezd,

amiatt bűnös, mivel minden jó cselekedetnek gyökere a hit, amelynek következtében

bizonyosak vagyunk, hogy azok Isten előtt kedvesek.”212

A munka kötelességünk. „Chrysostomus azon mondása, hogy minden mi dolgunk olyan,

mint a rabszolgák vagyona, amely jog szerint kétségtelenül urukat illeti meg. S ezt Krisztus is

elismerte példázatában (Lk 17,9) Azt kérdi ugyanis, hogy mit köszönünk meg a szolgának, ha

egész napon át különböző munkával foglalatoskodván, este hazatért és lehet, hogy

munkájában nagyobb szorgalommal járt el, mint tőle várni mertük volna. Ha így áll is a

dolog, mindazonáltal semmit sem tett, amivel az őszolgai állapotánál fogva köteles nem lett

volna, mert összes tehetségeivel együtt a mienk.”213

207 Kónya István: Kálvinizmus és társadalomelmélet. 373. o.208 Kálvin: Institutio. II.10.10.209 Kónya. 372.o.210 Kónya. 374.o.211 Benke. 90.o.212 Kálvin: Institutio. IV.13.20.213 Kálvin: Institutio. III.14.15.

60

A munkában Isten áldására szorulunk. Munkálkodásunkkal nem szerezhetünk semmit, ha

nincs azon Isten áldása (3Móz 26,20).214 Mindenféle vagyon csak akkor ér valamit, ha az Úr

áldása rajta van.214 Azonban nem kell a múlandó dolgok iránt nagyon vágyakoznunk.214 Ezért

van a Miatyánkban a mindennapi jelző.214 Csak annyit kell kérnünk, ami szükségünket

kielégíti.214 Megadatik az, hogy bőségben vagyunk, de akkor is kell kérnünk a mindennapi

kenyeret.214 „A kenyerünk alatt azt kell értenünk, amit tisztességes és becsületes munkával

szereztünk.”214 Tehát akkor is Isten áldása, ingyen ajándéka a kenyér, ha szorgalommal és

munkával jutunk hozzá.214 Isten áldása eredményezi, hogy a munka eredménnyel jár.214

Vajon tényleg jól értetjük-e Max Webert,215 amikor azt mondjuk, hogy a kapitalizmus a

protestantizmus következménye? Alister McGrath Kálvin könyvében216 utal arra, hogy Weber

szerint a kapitalizmus már korábban is létezett. Az őkérdése az újkori modern kapitalizmusra

irányul, ami már racionális és aszkétikus etikai alapokon nyugszik. Kérdése: „Mi azon

eszmék háttere, ami megmagyaráz bizonyos tevékenységeket, amelyek láthatóan a profit

irányába úgy fordultak, mint egy hivatáshoz, amire az egyén etikai kötelezettséget érez?” A

válasz a kálvinizmus, melynek alapállításai: a pénzszerzés nem öncél, hanem hivatás, Isten

dicsőítésének része. A fogyasztás korlátozása pedig az önmegtartóztatás része. „Weber szerint

a kálvinizmus főhozadéka, hogy hitrendszere pszichológiai impulzusokat generált.” S így „a

protestantizmus megteremtette a modern kapitalizmus létrejöttének nélkülözhetetlen

pszichológiai előfeltételeit.”217 Ez remek konklúzió, de Weber előfeltevésként tekint rá, és

emiatt már problémás e tétel.218 Kálvinnál a világi tevékenység méltóságot kapott, a legkisebb

hétköznapi tevékenység is megszentelődött, a lelki élet része lett a világi munka.219 De azt is

elképzelhetőnek tartja, hogy egyesek gazdagsága a bűn eredménye is lehet, és nem hitük

gyümölcse. Az Institutio korábban tárgyalt fejezetei (III.7.7-10.) alapján a pénzszerzést

(munka) nem lehet csak a hivatás szemszögéből nézni, mert a keresztyén ember motivációját

is vizsgálni kell. A javak Isten letéteményei a felebarátunk javára, és nem a kapzsiságra,

miután az is elhangzik, hogy a gazdagságra ne kívánkozzunk. Különösen is ez a rész szól a

tőkefelhalmozás ellen, legalábbis árnyalja: „Amint közönségesen történni szokott, hogy a

gazdag, miután a magáéból valamit már kiadott, a többi terheket, mint reá nem tartozókat,

másokra hárítja. Ellenkezőleg ki-ki inkább úgy gondolkozzék, hogy ő, bármekkora legyen is,

214 Kálvin: Instituito. III.20.44.215 Weber, Max: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme.http://www.ne.jp/asahi/moriyuki/abukuma/weber/world/ethic/pro_eth_frame.html (2009. április 14.)216 McGrath, Alister E.: Kálvin. 236. o.217 McGrath, Alister E.: Kálvin. 239.o.218 McGrath, Alister E.: Kálvin. 253.o.219 McGrath, Alister E.: Kálvin. 248-249.o.

61

felebarátainak adósa és velük szemben a jócselekedetek gyakorlásának végét nem képezheti

más, csak az, ha tehetségei megfogyatkoznak.”220


62

BefejezésKálvin etikája a Szentháromság Isten kijelentéséből fakad, és nem válik el a szerves egysége a

dogmatikától. A megigazulás szükségszerűkövetkezménye a megszentelődés. A szívbe írt

törvényből fakadó engedelmessége az erkölcse a hívőnek, a megigazult lelkiismeretében

szabad embernek. Kálvin etikájának a teonómia az alapja, s nem az ember autonómiája. Az

Isten igazságosságában gyönyörködőember a szentségre törekszik, ami összekapcsolja

Istenével.

A kegyesség gyakorlata az Igéből fakadó szabadság és engedelmesség egy olyan világban,

ami a mennyei létre készülve viszonylagos. Az etika főszabályát Kálvin a Róm 12,1-ben látja.

Miszerint az önmegtagadás a kulcsszó ez élet kegyességére nézve mind felebarátaink, mind

Isten irányában. Nem vagyok a magamé, hanem Istené. A kereszthordozás a szenvedések

között megmutatkozó erény, amelyben Isten próbálja meg gyermekét. A rossz tehát eszköz

Isten szuverenitása alatt.

Kálvin etikája nem törvényeskedő, hanem alapelvek mentén dinamikus tájékozódó, amiben a

keresztyén ember szabadsága lényeges alaphangot ad. Hangsúlyozza az e világi élet

viszonylagosságát a mennyei élethez képest, és ezért az önmegtagadásra, illetve a

szenvedések hálaadással való elfogadására buzdít. Középpontjában az Istentől kapott hivatás,

s ebből kifolyólag az ember engedelmessége áll, amellyel egész életét Isten célkitűzéseihez

igazítja, és az Őszentségére törekszik.

Isten tekintélyéből vezeti le a család, az egyház és az állam felépítettségét is, ahol a tekintély

(apa, egyházi szolga, polgári felsőbbség) Istentől kapja hivatását, tisztét. Isten

gondoskodásának eszközei ők, s hatalmuk szolgálat. Irányukban a tisztelet, engedelmesség

elvárás. Nem személyük miatt, hanem hivatásuk, tisztük miatt. Radikális lojalitást vár, mert a

méltánytalan eszközök is Isten eszközei.

Kálvin etikájának elevensége a ma keresztyén emberének is dinamikát, hangsúlyváltást,

értelmet, célt, útbaigazítást, vigasztalást ad.

63

BibliográfiaAbraham Kuyper: Lectures on Calvinism. L. P. Stone Foundation: Princeton University, 1898

Benke György: Kálvin társadalmi etikája. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya: Budapest,

1986

Bibliographia Calviniana (szerk. Bihary, M.). M. Bihary: Prague, 2000

Calvin, John ; Beveridge, Henry: Institutes of the Christian Religion. electronic ed. Garland,

TX: Galaxie Software, 1999

Calvin, John: Calvin's Commentaries. electronic ed. Garland, TX : Galaxie Software, 2000

(Electronic Ed)

Calvin, John: Institutes of the Christian Religion. Bellingham, WA : Logos Research Systems, Inc.,

1997

Christian History : John Calvin. electronic ed. Carol Stream IL : Christianity Today, 1986

de Kroon, Marijn: The Honour of God and Human Salvation : A Contribution to an

Understanding of Calvin's Theology According to His Institutes. Edinburgh; New York : T&T

Clark, 2001

Fazekas Sándor: Mit ajánl Kálvin a hitelét vesztett kormányzattal szemben? in Reformátusok

Lapja. Budapest, 2009. ápr. 5.

Hegedűs Loránt: Kálvin teológiája. Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa:

Kolozsvár, 1996

Honnan – Hová? (Kálvin-konferencia). Kálvin János Szövetség Kálvin-kutató Tagozata és

KGRE: Budapest, 1996

Kálvin János: A genfi egyház kátéja. Kálvin Kiadó: Budapest, 1998

Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere 1559. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya:

Budapest, 1991.

Kónya István: Kálvinizmus és társadalomelmélet. Akadémiai Kiadó: Budapest, 1979

McGrath, Alister E.: Kálvin. Osiris Kiadó: Budapest, 2001

Sebestyén Jenő: Református Etika. IránytűKiadó: Budapest – Gödöllő, 2000

64

Szűcs Ferenc: Teológiai etika. Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztálya: Budapest,

1993

Tóth Kálmán: A dialektika a kálvinizmus politikai ethikájában. Bethlen Gábor Ir. és Nyom.

Rt.: Budapest, 1940

Török István: Etika. Free University Press: Amsterdam, 1988

Válogatás Kálvin János műveiből (összeáll. Bolyki János). Kálvin Kiadó: Budapest, 1993

Vasady Béla: Az Institutio theológiája. in Kálvin János Institutioja 1536. Magyar Református

Egyház: Budapest, 1936

Weber, Max: The Protestan Ethic and the Spirit of Capitalism.

http://www.ne.jp/asahi/moriyuki/abukuma/weber/world/ethic/pro_eth_frame.html (2009. április 14.)

http://www.ne.jp/asahi/moriyuki/abukuma/weber/world/ethic/pro_eth_frame.html

Kálvin etikája: Kálvin tanítása a hívők evilági magatartására nézve a családban, egyházban, gazdaságban

Documents