JÉZUS SZÍVE JEZSUITA TEMPLOM · A Jézus Szíve Jezsuita Templom kórusa Rónaszéki Tamás karnagy és Bellovics Gábor SJ vezetésé ... A minden korábbinál színesebb programkínálat

JÉZUS SZÍVEJEZSUITATEMPLOM

Zeng a harang hívó szóval…2018/2019 tél

JÉZUS SZÍVEJEZSUITATEMPLOM

IMPRESSZUM

Jézus Szíve Jezsuita Templom – 2018/2019 tél | Megjelenik a Jézus Társasága Magyarországi

Rendtartománya gondozásában | Felelős kiadó: Horváth Árpád SJ | Felelős szerkesztő: Végh Dániel

Olvasószerkesztő: Szőnyi Szilárd | Layout: Köllőd Márton | Tördelőszerkesztő: Szabó Ferenc

Címlapfotó: Emmer László | Nyomdai munkák: Vareg Hungary Kft. | Lapzárta: 2018. december 6.

Tizenkét fiatalembert avattunk fel jelképesen 2018. november 4-én este: az elmúlt évben elvégezték a lelkipásztori

kisegítő képzést, és ősz óta elsősorban áldoztatóként vannak jelen a hétvégi szentmiséken. Vadonatúj albáikat és

egy rend korszerű miseruhát a Jezsuita Nyolcas utáni, a nyár óta a templomkertben tartott agapékon összegyűlt

adományokból vásároltuk. Hála érte, hála értük!

Képes krónika 2

A pápának énekelt Musica Sacra kórusunk 4

Minden este várunk! 6

Újoncok a rendházban 8

Év végi számvetés 10

Fókuszban: a harangok 12

Beszélgetés Bokor Éva nénivel 14

Amikor Rómában leesik az első hó… 16

TARTALOM

Fotó

: He

ge

dü

s M

árto

n

JÉZUS SZÍVE JEZSUITA TEMPLOM1085 Budapest, Mária utca 25. (1) 411-0827jezusszive.jezsuita.hu [email protected]/jezusszive.jezsuita.templom

Ingyenes kiadványunk önköltsége példányonként mintegy 200 Ft. Kérjük, támogassa ennyivel a következő szám megjelentetését!

ISTEN KÖZELSÉGÉT HIRDETJÜKAmi a természetben a madarak hangja, az vallási életünkben a harangzúgás. Meglehetnénk a sokszor haszontalannak vélt madárkák nélkül, ám mennyi­vel szegényebb lenne a világunk a pacsirták füty­tye, a fülemülék éneke, a gólyák kelepelése, vagy akár a gerlék turbékolása nélkül! A harangok hívó szava, ünnepélyes kongása, a gyászolókat vigasztaló lélekharangok csengése, de a nándorfehérvári dia­dalt jelző déli harangszó nélkül is érvényesek lenné­nek a szertartásaink. A harangok azonban itt vannak velünk, a mindennapjainkhoz tartoznak, és hang­jukkal emberi erőfeszítéseink mellé társulnak, hogy Isten dicsőségéről szóljon az életünk. A Jóisten köze­ledését hirdetik, és azt, hogy a Mindenható nemcsak templomaink szentélyében van jelen, hanem velünk akar lenni a városaink közterein, kinn a szántóföldeken, amikor útra kelünk, reggel, délben, este, ünnepkor és gyászunkban. Nem véletlenül szimbólumai a csengők és a harangok a karácsonyi időnek, mert hang­juk azt hirdeti, hogy Emmanuel, azaz velünk az Isten!

A harangok sok évszázadon át a haza védelmének tartalék erőforrásai is voltak. Ha ellenség tört az országra, ágyút öntöttek belőlük, hogy legyen mivel megvédeni a szülőföldet. Így történt ez a mi templomunk harangjaival is 1914-ben. Még alig szóltak néhány évtizede, máris beolvasztották őket. Egykor ugyanis négy harangja volt a templomunknak, közülük a legnagyobb hétszáz kilót nyomott! A világháború után már csak az egyik kisebb harangocska pótlására tellett, így templomunk egyik tornya azóta is – már több mint száz éve! – árván várja a boldogabb időket, amikor újra lehetnek majd lakói.

Sokan nem tudják, hogy a harangoknak nevük is van. A mi nagyobbik harangunk neve a Boldogasszony fájdalmának állít emléket, emlékeztetve bennünket arra, hogy a Jóisten a szomorúságainkban is velünk van, megvigasztal. Templomunk kisebb harangja Szent József nevét viseli, a munka méltóságát hirdeti, és egyúttal karácsony üzenetét is: a kisded megszületik, benne maga Isten jön közénk, és ezt a tehetet­len gyermeket, a hit örömét, a Teremtő az ember gondjaira bízza. Egyszer talán még lehet majd másik két harangunk is, mint ahogy eredetileg is volt. Most azonban először a két meglévő harangunkat kelle- ne rendbe hozni, mert sok évtizednyi szolgálat után eléggé rekedtes a hangjuk, és félő, hogy megre­pednek. Hamis hangon mégsem hirdethetjük az Isten Országát! A harangállványzat felett is eljárt az idő, sürgősen fel kellene újítani, mint ahogy a templomtornyok sisakjait is. Nagyon köszönjük, ha tornyaink és harangjaink megújításában is számíthatunk barátaink segítségére. Vegyünk részt általuk mindnyájan az örömhír határozottan vigasztaló, messze zengő, bátran jókedvű hirdetésében!

Horváth Árpád SJ templomigazgató

Fo

tó: O

rbá

n G

ell

ért

Előző templomi füzetünk Húsvétra jelent meg, azóta csaknem ezer fotó készült liturgikus, kulturális és közösségi programjainkon. A következőkben Orbán Gellért, Komporday Tamás és Szentgyörgyváry Ambrus felvételei segítségével idézünk fel néhány emlékezetes pillanatot az elmúlt bő fél évből.

2 | Jézus Szíve Jezsuita Templom | 2018/2019 tél

KÉPES KRÓNIKA

Május 12-én Erdő Péter bíboros szentelte diakón ussá templomunkban Elek László jezsuitát, papszen­telésére augusztus végén került sor Miskolcon, Mária utcai újmiséjét pedig szeptember 23­án mondta a Jezsuita Nyolcason.

Május 13-án elsőáldozóink, június 8-án a katekumen cso­port bérmálkozói töltötték meg templomunkat. A bérmá­lás szentségét Cserháti Ferenc püspök atya szolgáltatta ki templomunk búcsúünnepén, melyet hagyományosan templomkerti fagylaltozás követett.

A magyar rendtartomány megalapításának évfor­dulóján a Jézus Szíve­templomban emlékeztek meg a hazai jezsuiták a provincia védőszentjeiről, a 400 éve hitükért életüket adó kassai vértanúkról, illetve a Feszty Masa­féle Úti Boldogasszony kegy­kép hét évtizeddel ezelőtti megáldásáról. Ugyene­zen a napon kapta meg S. Kajtor Domonkos SJ a lektori és akolitusi szolgálatot. Az ünnepi szentmi­sét Vízi Elemér tartományfőnök az osztrák, német, svájci és litván provinciálisokkal együtt mutatta be.

Egy gombostűt sem lehetett volna leejteni november 11­én este a Jézus Szíve templomban: Musica Sacra kórusunk a Budapesti Vonósokkal Mozart Requiemjét adta elő Rónaszéki Tamás vezényletével.

Idén október 21-én, vasárnap délelőtt tartottuk az első alkalommal tavaly megren­dezett őszi hálaadást. Tökfaragással, forró teával, parázson sült almával, tekerőlant- muzsikával vártuk a családokat, s a hosszú hétvégének és a reggeli esőnek köszönhetően kellemesen családias volt a hangulat.

A novemberi Jezsuita Tizenhatos keretében esti sétát tettünk a Fiumei úti te­metőben, és mécsest gyújtottunk Feszty Masa sírján, a jezsuita kriptánál, majd a Mindenszentek­feszületnél.

3

4 | Jézus Szíve Jezsuita Templom | 2018/2019 tél

A PÁPÁNAK ÉNEKELT MUSICA SACRA KÓRUSUNKA Jézus Szíve Jezsuita Templom kórusa Rónaszéki Tamás karnagy és Bellovics Gábor SJ vezetésé­vel október végén Rómában járt. Koncertet adtak az Il Gesù templomban és Szent Ignác halálá­nak helyén, összefutottak Vértesaljai László atyával, és Ferenc pápának is volt alkalmuk énekelni. Jenei Gyöngyvér és a kórustagok rendhagyó beszámolója.

Róma. Az emberi történelem és kultúra korszakai, szándékai és legnagyobb érzései épültek, romlottak és épültek újra itt egymásba, és érlelte őket eggyé a köztük folyó élet. Ebben az időtlen időben lobbantak föl a mi egyéni és közös pillanataink. Érkezésünk napján a csoport egyik fele a Trastevere városrészben tett sétát, másik fele a tengerpartra utazott.

„Hosszú utazás után a naplementében kiértünk a partra. Az ég vörös és lila. Beúsztunk a vízbe. Azután énekelni kezdtünk. Az úszók mind bekapcsolódtak, és elkezdtek egymás felé úszni, énekelve a naplemen-tében. Pillanatok alatt szabályos kör lett, mely egyre szűkült, s egyre közelebb kerültünk – mint egy vízi balett. Szépség, harmónia, együttmozgás – csodás élmény volt.”

Első teljes napunkat a jezsuita Il Gesù templomban kezdtük szentmisei szolgálattal és rövid koncerttel, majd két jezsuita, Hiba György és Nevelős Gábor vezetésével Szent Ignác szobáit és kápolnáját látogattuk meg.

„Büszkeséggel és hálával töltött el Szent Ignác közelsége az Il Gesùban – 40 éves Musica Sacrás szolgá-latom során először ilyen intenzív közelségben és koncentráltságban. Mert összetartozunk: Szent Ignác és én, a Musica Sacra és én, a szoprán, az alt, a tenor és a basszus színes egyéniségei és én, a valaha élt összes szentek, vértanúk és én.”

Fo

tó: D

esi

Kri

szti

na

Fo

tó: G

aá

l Gyö

rgy

5

Utunk a Szent Ignác-templom, a Pantheon, a Piazza Navona, a Szent Ágnes-templom és a Trevi-kút felé vezetett, a Spanyol-lépcsőn spontán flashmobot tartottunk, majd betértünk a Trinità dei Monti-templomba.

„Rengeteg olyan »véletlen« pillanat volt, amely egészen bizonyosan nem lehetett véletlen. Az egyik leg-szebb, amikor a Loyolai Szent Ignác-templomban a be nem tervezett látogatás után egyszerre csak keresz-tezte az utunkat Vértesaljai Laci atya, akit hetek óta próbáltunk elérni, de nem sikerült, erre az Isten pont a csoporttal egy időben ugyanabba az útkereszteződésbe vezette őt is.”

Másnap a Pál apostol sírján emelt „falakon kívüli” Szent Pál­bazilika után a San Pietro in Vincoli­templom­ban jártunk, ahol Szent Péter fogságában viselt láncai és Michelangelo Mózese is látható. Ezután a Piazza del Popolón és a Villa Borghese parkban sétáltunk, később pedig Bellovics Gábor atyával a San Giovanni in Laterano bazilikát és a Szent Kelemen-templomot – alatta a kora keresztény időkig visszanyúló épüle­tek rétegeit – láttuk.

„A lateráni bazilikában Bellovics Gábor szavai: szeretett ide járni és nézni az apostolok szobrait. Egyszerű emberek voltak, mint mi. És Jézus társaiként a hit terjesztői lettek.”

Október 23-án a Szent Péter-bazilikában lévő Magyarok Nagyasszonya-kápolnába igyekeztünk, hogy éne­keljünk a reggeli misén. Ez után a csoport egyik része a Vatikáni Múzeumot látogatta meg, másik részük az Aventinus­dombra tett kirándulást.

„Sorban álltunk a bejutáshoz a magyar kápolnába. A vára-kozás és az akadályok feszültté tették a kórust. Ekkor Assisi Szent Ferenc jutott eszembe. Hogyan jutott el ő a Vatikánba? Milyen szenvedések közepette érte el célját? Jelenlegi prob-lémáink mind eltörpültek ezek mellett. Nyugodtan vártam a bejutást, és néztem a csodálatos napfelkeltét.”

Utolsó Rómában töltött napunkat a pápai audiencián való rész­vétellel kezdtük, ezután kötetlenül fedezhette föl mindenki a várost estig, amikor a Santa Maria Maggiore­bazilikában szolgál­tunk egy szentmisén, és rövid koncerttel zártuk a zarándoklatot.

„Bár jelezték, hogy énekelni fogunk a pápának, az esélytele-nek nyugalmával közeledek az emelvényhez. Egyre előbbre jutunk, és nem értem, hogy és hol lesz helyünk énekelni. Aztán a boldog hüledezés, amikor az emelvényhez vezetnek, egé-szen közel a pápához. Mindenki sugárzóan boldog, hitetlen-kedve kérdezzük egymást, tényleg lehetséges ez?”

Rómát látni – a téren és időn túl még valamit jelent: a monumentális és meghatóan gyönyörű emberi alko­tások között megéreztük azt a szent és hatalmas Életet, amiről mindezek tanúskodnak. Az Isten és az elő­deink párbeszédéből születő szépség a mi Istennel és egymással való párbeszédünkben nyer értelmet, Róma évezredes kövei így szólnak a mi életünkről is. Ez a tapasztalat új lelkülettel ajándékoz meg. Kíván­juk, hogy általa mi is – Bellovics Gábor atya szavaival – élő kövekből élő épület lehessünk, közvetítői az áldásnak, amiben részesültünk.

Hálásan köszönjük a jezsuita rendnek, barátainknak és mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra ezt az utazást, és hálát adunk az Úr tapintható gondoskodásáért, minden várakozásunkat felülmúló szeretetéért!

Fo

tó: N

ag

y T

ibo

r

6 | Jézus Szíve Jezsuita Templom | 2018/2019 tél

MINDEN ESTE VÁRUNK!Felpezsdült hangyaboly – leginkább erre hasonlít egy ideje a Mária utcai templom, kert és rendház. A minden korábbinál színesebb programkínálat motorjai harmadik éve itt élő önkénteseink, illetve ősz óta az új liturgikus munkatársak csapata. Az alábbi néhány bekezdésben Érsok Gábor, a rendház tetőteré­ben lakó önkéntes közösség koordinátora foglalja össze, hogyan segítik a belvárosi jezsuita missziót.

Az előző évek tendenciája talán most tetőzik (de természetesen mindig van feljebb – ez az ignáci magis értelme): azon barátaink, akik már több éve részt vesznek templomi eseményeinken, idén minden eddi­ginél bőségesebb programkínálatból válogathatnak, hiszen tényleg csaknem minden este várjuk a fiatal felnőtteket. De hogyan is alakult ez ki?

A templom vezetése évek óta érzi az igényt az ide járó fiatalok körében, hogy szeretnének valahova tartozni. Olyan módon, hogy bekapcsolódnak templomi közösségekbe, hogy olyan alkalmakra járhatnak, melyeknek a szó szoros értelmében közük van a templomhoz vagy az itt szolgáló jezsuitákhoz. Ezen igé­nyek hatására született több kezdeményezés: már tavaly elindult a havi rendszerességű Jezsuita Tizenha­tos, mely alkalmanként nyolcvan-százhúsz főt vonz. Júliustól az idén először egész nyáron is megtartott vasárnap esti nyolcas misék utáni agapék szervezését átvette a templom. Október végén pedig csütör­tök esténként az altemplomban elindult a fiataloknak szóló kicsoportos közösségiest-sorozat, a Találkoz­zunk 7-ről 7-re.

Az

els

ő T

7-7

(fo

tó: O

rbá

n G

ell

ért

)

Azonban ezen új kezde­ményezések megvalósítás­hoz segítségre van szükség. A két segítő csapat egyike azon önkénteseké, akik három évvel ezelőtt kezdtek részt venni a templom körüli szolgálatok­ban, és akik közé én is tartozom. A mi kis csapatunkhoz csatla­kozott féltucatnyi olyan, jel­lemzően a Jezsuita Nyolcasra járó fiatal, akikkel tavaly együtt végeztük el az egyházmegye hivatalos áldoztató­képzését. A bővebb kör, tehát a liturgikus munkatársak feladata elsősor­

ban a nagylétszámú miséken való áldoztatás, illetve ministrálás. Szerepünk a Talál­kozzunk 7-ről 7-re program elindításával értékelődött fel igazán, ugyanis Árpi atya azt kérte, legyünk egy­egy kisebb csoport moderátorai. Ez nagyon szép és a lelki munkához is kapcsolódó feladat számunkra. A csoportokban elhangzott gondola­tok és tanúságtételek nem csupán az adott személy lelkének adnak feltöltődést, de olyan üzenetet is hordoznak, miszerint a fiatal keresztények itt vannak közöttünk, és nem félnek beszélni a hitükről. Sőt, igényük van arra, hogy beszélhessenek róla nemcsak egy felszentelt egyházi személlyel, hanem egymással is! Ilyen fórum nem sok van, és ennek megnyitása – s ebben sokan egyetértünk – nagyon jó ötlet volt.

A vasárnapi misék után rendezett szeretetvendégségnek (nevezzük akár agapé­nak, akár jótékonysági büfének) többes célja van. Az elsődleges szándék, hogy itt is teret nyissunk a kötetlen beszélgetésre, megismerkedésre, találkozásokra. Azon­ban az elmúlt időszakban egy másodlagos célt is megfogalmaztunk. Szerettük volna, hogy az önkéntesek által felszolgált falatokért és kortyokért felajánlott forin­tok nagylelkű barátaink számára jól látható konkrét tárgyakká váljanak. Így gyűjtöt­tünk először a liturgikus munkatársak albáira (nem volt ugyanis elegendő számú és minőségű, egységes szabású ruha), s annyi adomány összegyűlt, hogy még mise­ruhákra és egy új füstölőre is jutott belőle, melyeket a köszönet és hála jegyében november első Jezsuita Nyolcasán áldott meg Árpi atya. Amióta beköszöntött a tél, forralt borral kedveskedünk a templomkertbe betérőknek, az adományokkal pedig a templom új padpárnáinak elkészítéséhez lehetett hozzájárulni.

„Az Úr szőlőskertjében dolgozó munkások egyik lábának a földön kell lennie, a másiknak pedig fölemelve, hogy tovább folytassák útjukat” – mondja egy helyen Szent Ignác. Igaza van, nincs megállás!

Ako

litu

sava

tás

no

vem

be

r 4

-én

(É

rso

k G

áb

or

a b

al s

zéle

n –

fo

tó: H

eg

ed

üs

Má

rto

n)

MINDEN ESTE

VÁRUNK!Programok

(nem csak)

fiataloknak

J16MINDEN HÓNAP 16-ÁN

meghívott előadókkal,

közösségi akciókkal

INIGO IMAEST

19.00 órától

minden KEDDEN

SZENTSÉGI

FELKÉSZÍTŐ

SZERDÁNKÉNT

19.00 órától

TAIZÉI VIGÍLIA

SZOMBATON 18.30­tól

JEZSUITA NYOLCAS

VASÁRNAP 20.00 órától,

a szentmise után agapé

SZENTSÉGIMÁDÁS

HÉTFŐNKÉNT

17.00 órától

BŰNBÁNATI

LITURGIA

a PÉNTEK esti hatos

szentmisék után

TALÁLKOZZUNK

7-RŐL 7-RE

fiatalok kiscsoportos

közösségi estéje

CSÜTÖRTÖKÖN

Hit ima

lelkiség közösség

beszélgetések

katolikus identitás

8 | Jézus Szíve Jezsuita Templom | 2018/2019 tél

Jó pár év kihagyás után újra vannak cserkészek a Mária utcában! „Csapatunk neve Anonymus. Késza­karattal nem választottunk hangzatos nevet, mert meg akarjuk mutatni, hogy névtelenül is lehet szol­gálni Istent és Hazát...” – vallják a fiatalok, akik korábban a Belvárosi Főplébánia-templomban tartották találkozóikat, de onnan az altemplom átalakítása miatt kiszorultak. Árpád atya, aki néhány évvel ezelőtt maga is próbált indítani cserkészcsapatot, nagy örömmel fogadta be őket, azzal a nem titkolt remény­nyel, hogy bekapcsolódnak a templom életébe – erre első alkalommal az október végi hálaadás kere­tében volt lehetőség, ekkor készült fenti fotónk –, és hogy csatlakozhatnak hozzájuk a családos misére járó nagyobb gyerekek is.

Azoknak, akik esetleg idegenkednének az egyenruhás fiatalok látványától, fontos tudni, hogy a cserké­szet önkéntes, vallásos, pártpolitikától független ifjúsági mozgalom, amely nyitott mindenki számára szár­mazástól, nemtől, társadalmi és vagyoni helyzettől, valamint vallási meggyőződéstől függetlenül. A világ több mint 200 országában 38 millió cserkész dolgozik egy közös célért: segíteni a gyermekeket és fia­talokat, hogy aktív és elkötelezett felnőttekké – hazánkban, Sík Sándor egykori piarista cserkész szava­ival, „Emberebb emberré és magyarabb magyarrá” – váljanak. Különleges nevelési módszerük (melyet Lord Robert S. Baden-Powell, a cserkészet megalapítója foglalt össze Scouting for boys című könyvé­ben) a közös élményekben, játékokban elrejtett cselekedve tanítás. A cserkészésre még csak készülő hat-tíz éves korosztály tagjai a sok játékban egységgé kovácsolódnak, vezetőik védőszárnyai alatt igazi gyermekkort élhetnek társaikkal együtt, és észrevétlenül megtanulnak közösségben élni, a döntően kis­kamaszokat tömörítő cserkészek pedig a(z őrs)vezetőjük irányítása mellett készülnek a komoly életre. Ennek első lépéseként fogadalommal kötelezik el magukat, amellyel önálló döntésükként, saját akara­tukból helyezik magukat erre a pályára. Mozgásterük még jól behatárolt, vezetőjük kíséri minden lépé­süket, s együtt tanulnak a közösség tagjai lenni.

ÚJONCOK A RENDHÁZBAN

Szeptembertől új kollégával bővült a templom munkatársi közössége. Svajcsik Áront arra kértük, szervezzen ministránsközösséget a kishittanosság­ból kinőtt gyerekeinknek, és az ő közvetítésével érkezett hozzánk az Anonymus cserkészcsapat is, akik immár rendházunk alagsorában, a régi hittan­teremben tartják foglalkozásaikat. A ministránsok­hoz és a cserkészekhez is bármikor lehet csatlakozni, szeretettel várjuk az általános iskolás gyerekek jelentkezését!

Fo

tó: O

rbá

n G

ell

ért

9

A 221-es Anonymus cserkészcsapat három őrse találkozik hétről hétre hétfőn, illetve pénteken délután a rendházban: a Farkasfalka a 7-10 éveseket, a Kolibri őrs a 13-14 éves lányokat, a Kobra őrs pedig a hasonló korú fiúkat tömöríti (a Tigris, Turul és Hiúz őrshöz tartozó nagyobbak már külső helyszínen talál­koznak). Péntek délutánonként indulna egy-egy új fiú és lány őrs, melybe folyamatosan várják leginkább a 10-12 éves fiúk és lányok jelentkezését az Anonymus cserkészcsapat vezetői, Bánki „Hernyó” Péter és Jász „Vakondok” Mihály. Elérhetőségeiket és a csapat életét bemutató sok száz fotójukat honlapjukon, az anonymus221.weebly.com címen lehet megtalálni.

A cserkészekkel egyszerre érkezett a Mária utcába Svajcsik Áron, aki a 2018/2019­es iskolaévre csat­lakozott a templom munkatársi közösségéhez. Feladatul egy új ministránscsoport elindítását és kíséré­sét, illetve a fiatal felnőtteknek szóló programok, valamint liturgikus munkatársak koordinációját kapta, és szinte minden olyan templom körüli szolgálatban részt vesz, amiben az önkéntes fiúk. Sőt, arra is meg­kértük, mutatkozzon be saját szavaival:

„A Józsefvárosban nőttem fel egy hatgyere-kes nagycsalád legkisebb tagjaként. Szüleink révén testvéreimmel már egészen kiskorunkban bekapcsolódtunk a helyi egyházközség életébe. Lakóhelyünk szerint a józsefvárosi plébániához tartoztunk, ahol nővéreim a regnumiak, mi bátyá-immal a cserkészek sorait gyarapítottuk. A vasár-napi szentmiséken viszont közösen ministráltunk. Emlékszem, milyen kapkodva reggeliztünk, hogy időben odaérjünk a sekrestyébe, nehogy elhap­polják az összes jó ministránsruhát.

Anyukánk akkoriban a plébánia egyik hitok-tatója volt, és munkája részeként megszer-vezte a nyári hittantáborokat, amikre minket is elvitt. Eleinte résztvevőként, idővel pedig veze-tőként lehettünk mellette. Mindnyájunkra nagy hatással voltak ezek az élmények, és sze-rintem nagyban hozzájárultak pedagógusi pályaválasztásunkhoz.

Édesanyám évek óta a Jézus Szíve­templomban tanítja hittanra ovis koruktól elsőáldozásukig a gyereke-ket. Időnként megkért, hogy segítsek neki, illetve ha kellett, helyettesítsem a foglalkozásokon. Így csöppen-tem bele a jezsuita templom életébe. Idén nyáron Horváth Árpád atya felajánlotta, hogy szervezzünk egy új csoportot azoknak a gyerekeknek, akik már voltak elsőáldozók, de szívesen járnának továbbra is hozzánk. Úgy véltük, ez megfelelő alkalom lenne arra, hogy új lendületet adjunk a ministránséletnek a Mária utcá-ban. Amellett, hogy a foglalkozásokon sokat játszunk, szeretnénk elérni, hogy a csoport közösséggé ková-csolódjon, s idővel felkészüljenek az oltár körüli szolgálatra.

Mint lelkipásztori asszisztens, munkám másik fele abból áll, hogy a liturgikus munkatársakhoz csatla-kozva segítsem fiataloknak szóló programok szervezését. Így rendszeresen lehet találkozni velem a Jezsuita Nyolcas után a kertben, a J16­osokon és a Találkozzunk 7­ről 7­re alkalmain.”

Fo

tó: H

eg

ed

űs

Má

rto

n

10 | Jézus Szíve Jezsuita Templom | 2018/2019 tél

ÉV VÉGI SZÁMVETÉSHála az Úrnak és hála jótevőinknek – nem is kezdődhet másként a 2018­as év pénzügyeiről szóló beszámoló. Bár a végleges számokat még nem látjuk, minden jel szerint komoly többlettel zár költség­vetésünk, melyből 2019­ben látványos és hasznos fejlesztések egész sorát tudjuk megvalósítani.

Több ponton is áttörést értünk el az elmúlt év alatt a korábban nyomasztóan szűkös gazdálkodáshoz képest. Elsősorban azért, mert több mint hétmillió forint értékben kaptunk külön adományt magán­személyektől. Jótevőink között szeretettel gondolunk az Amerikában élő, idén megözvegyült Etelkára, céljainkat a hazai viszonyok között igen jelentős összeggel támogató Juditra, és mindazokra, akik rend­szeresen vagy alkalmilag segítik közös ügyünket. Köszönjük mindnyájatok adományait! Szintén köszö­net illeti azokat a vállalkozásokat, amelyek támogatták a templomot – közülük hadd emeljük ki a jezsu­ita műveket régóta rendszeresen segítő TIGRA Kft-t.

Azzal, hogy a Jezsuita Nyolcas utáni agapékat a templom átvette a Loyola Cafétól, érezhetően megnőtt a heti perselybevétel: úgy látszik, a fiatal felnőttek szívesebben adakoznak pohárral a kezük­ben, mint csak úgy, kifelé menet a templomból. Várakozásainkat felülmúló mértékben emelkedett az Úti Boldogasszony Urnatemető forgalma. Míg pár évvel ezelőtt átlagosan kéthavonta váltottak meg egy urnahelyet, idén harminc fülkét adtunk el, ami újabb hétmillió forint bevételt jelent. Mind­eközben költségvetésünk kiadási oldalát fegyel­mezetten keretek között tartottuk, s így jutott pénz a régi alagsori hittanterem felújítására, amit a cser­készek vehettek birtokukba, vásárolhattunk új litur­gikus öltözékeket, elkészülhettek az új padpárnák, és még jelen kiadványra is futotta.

Végül, de nem utolsósorban: mint emlékezhetünk, nagyszabású orgonagyűjtéssel indítottuk 2018-at. Nagy örömmel számolhatunk be róla, hogy csaknem hétmillió forint támogatást kaptunk kifejezetten hangszerünk felújításához. Köszönjük mind a kétszáz támogatónknak! Mivel további hétmillió forintot elnyertünk a Nemzeti Kulturális Alap miniszteri keretéből, merhettünk nagyobbat álmodni, és az 1909-es kétmanuálos Wegenstein-orgona helyreállítása mellett a jelentős mértékű, de stílushű bővítést, és a vágyott második, szentélyben elhelyezhető játszóasztalt valóban meg is rendelni.

Az orgona örökségvédelmi dokumentációját és helyreállítási-bővítési tervét Hajdók Judit orgo­naművész-szakértő készítette el az Apertum Kft. közreműködésével. Hosszas előkészítés és többszöri áttervezés után augusztus elején indítottuk el a helyreállítási és bővítési munkálatokra a közbeszerzési eljárást, melyet végül november 5-én zártunk le. A vállalkozói szerződést a Pécsi Orgonaépítő Manufak­túra visszalépését követően az Aeris Orgona Kft.-vel kötöttük meg, alig néhány nappal azután, hogy a

11

Zeneakadémia közreműködésükkel felújított hangszerét ünnepélyesen átadták. A kivitelezés során mis­kolci öregdiákunk, dr. Szabó Balázs orgonaművész-tanár, nemzetközi orgonaszakértő lesz segítségünkre.

Az előkészületek már gőzerővel folynak, a hangszer bontása 2019. január 14-én kezdődik, és a nyárra elkészül az új szentély játszóasztal. S ha minden terv szerint halad, egy év múlva visszakerül a helyére kívül-belül megújult, s stílushűen, a mai kor színvonalán és kimagasló minőségben bővített orgonánk.

S hogy miként áll a Csávossy-program (az öt projektet összefogó nagyszabású jezsuita fejlesztési csomagról bővebben előző lapszámunkban, illetve a jezusszive.jezsuita.hu/csavossy-program oldalon lehet olvasni) keretében tervezett többi munka? A Herczeg és Keller Tervező Kft. elkészítette a tető- és karzatfelújítás, illetve a főhajó- és szentélyfestés komplett építészeti kiviteli tervdokumentációját. Elkészült továbbá a rendház első emeleti tetőtere, az egykori könyvtár és rekreációs terület átalakítási terve: a rendtartomány vezetőségének döntése értelmében a Szentjánosbogarak kapnak itt új irodát és közösségi helyiséget. Dragonits Márta belsőépítész tervező felkérésével elindult a szentélybútor­zat megújítását célzó előkészítő munka; kiadványunk megjelenésével egyidejűleg pedig közzétesszük a kivitelezésre vonatkozó ajánlattételi felhívást, s reményeink szerint a felújítási munkálatok 2019 áprilisa és szeptembere között be is fejeződnek.

Az első bekezdésben részletezett többletből, azaz javarészt barátaink külön adományainak köszön­hetően, a Csávossy-programtól függetlenül készül el az előttünk álló hónapokban egy sor kisebb beruházás. Már folyamatban van az altemplom és a rendház fűtését megbízhatóvá és külön vezérel­hetővé varázsoló kazánkorszerűsítés. A partizan architecture tervei alapján Húsvétra elkészül a baba­mama szoba teljes körű belsőépítészeti felújítása – a végleges megoldás még a mellékelt látványter­ven láthatónál is szebb és jobb lesz! Bővítjük a hangosítási rendszert, hogy amikor – egyre gyakrabban – tömve van a templom, a karza­ton és a karzat alatt, sőt az előcsarnokban és a kertben is legalább hallani lehessen a szer­tartásokat. Szeretnénk korszerűsíteni a vetítő­rendszert is, az örvendetes módon megsok­szorozódott urnafülke­eladások miatt pedig elkerülhetetlen az Úti Boldogasszony Urna­temetőben bővíteni a kolumbáriumokat. Úgy tervezzük, hogy a nyári szünetben nekifogha­tunk a Közösségek terme felújításának is, hogy a 2018 januárjában meditációs imaszobából hittanteremmé alakított helyiség multifunk­ciós teremmé válhasson, amelyet a hittano­sok, a Kedd esti beszélgetések, a baba­mama klub és a legkülönfélébb csoportok is egyfor­mán magukénak érezhetnek. S remélve, hogy 2019-ben is hasonló bőkezűséggel támogat­ják barátaink a templomot, már szőjük a követ­kező fejlesztési terveket!

Fo

tó: p

art

iza

n a

rch

ite

ctu

re

12 | Jézus Szíve Jezsuita Templom | 2018/2019 tél

FÓKUSZBAN: A HARANGOKHa a déli vagy a szentmisére hívó harangszó előtt figyelmesen fülelünk, jól hallható a csen­gés­bongásnál fél perccel korábban kezdődő és annyival később elhallgató, ütemes nyikorgás. Ebből lehet tudni, hogy betegeskednek templomunk harangjai. Megóvásukhoz, szerkezetük és a felettük magasodó toronytetők felújításához barátaink segítségét kérjük!

Fo

tó: E

mm

er

Lá

szló

13

Templomunk hosszúra nyúlt építése és berendezése során viszonylag hamar, 1890-ben elkészültek a harangok. Walser Ferenc öntödéjéből négy mestermű érkezett, melyek közül hármat 1916-ban hadicélokra elvittek. Néhány megmaradt alkatrészük máig a födémen pihen… A háború után csak egyet pótoltak, két harangunk van tehát, és mindkettő a nyugati (bel­város felé eső) toronyban lakik. A nagyobbik harang a Fájdalmas Szűza­nya nevét viseli, 400 kg-os, alsó átmérője csaknem egy méter, és gisz hangon szól. Felirata a kiadványunk borítóján látható Mária-dombormű­vel szemközti oldalon olvasható: „Hogyha zenged Isten Anyja gyászát: / bús verésed lágy legyen s szelíd. / Csillapítsd a szenvedő fohászát / ki e szűzhöz bízva közelít.” Kisharangunk 200 kg-os, 74 cm-es alsó átmérőjű, hangja kétvonalas c, felirata: „Názáret ős atyja, / légy vigasztalója híveid­nek. / Sz. József téged esdve kérünk: / mennybe hívj vezérünk”, túloldalán pedig Szent József látható karján a Kisjézussal. Eredetileg szintén a nyu­gati toronyban kapott helyet a legkisebb, alig 110 kg­os lélekharang, míg a Körút felőli toronyban lakott egymagában a 700 kg-os nagyharang. (Az adatokat Hunyadi Gábornak, illetve a magyarharangok.hu című honlap szerkesztőjének, Bajkó Ferencnek köszönjük!)

A Harangöntöde Kft. felmérése alapján harangjaink általános állapota kielégítő, ám a lengőszerke­zetek elavultak, a harangállványok pedig nem kellően stabilak. Mindebből következően repedésve­szélynek vannak kitéve, másrészt modernebb technológiával csengőbb hangon szólhatnának. S bár az időjárásra nem különösebben érzékeny szerkezetekről van szó, célszerű volna a harangokat óvó toronytetőket is cserélni. Forrásaink végessége miatt azonban a két harangtorony és a karzat oldalsó szobácskái feletti két fiatorony sisakjai kényszerűen kimaradnak a Csávossy-program keretében hama­rosan kezdődő tetőfelújításból.

Az előzetes becslések szerint a harangszerkezetek felújítása kétmillió forintba kerülne, a tornyok tetőzetének felújítása pedig további hatmillió forintot tenne ki. Köszönjük, ha lehetőségeikhez mérten minél többen hozzá tudnak járulni a harangjaink megóvását célzó munkálatokhoz, és nem titok, hogy Árpád atya előbb-utóbb szeretné a több mint száz éve hiányzó másik két harang hangját is hallani...

GYŰJTÉS A HARANGOK JAVÁRAAz adományokat az alábbi módokon tudjuk fogadni:

(kérjük, minden esetben tüntessék fel, hogy „a harangok javára”)

● a templom bejáratánál elhelyezett perselyben, külön borítékban elhelyezve

● a perselyről elvehető postai csekken befizetve

● banki átutalással, az alábbi adatokkal: Számlatulajdonos neve: Jézus Társasága Alapítvány, JTA Jézus Szíve Templom, Kedvezményezett számlaszáma: 11100104-18064333-19000008

● 2019 januárjától honlapunkon keresztül, bankkártyával

● cégek számára jelentős adókedvezmény igénybe vételére is van mód, ebben az esetben a kiemelten közhasznú Jézus Társasága Alapítvánnyal kell kötni egy egyszerű támogatási szerződést.

Fo

tó: O

rbá

n G

ell

ért

14 | Jézus Szíve Jezsuita Templom | 2018/2019 tél

„KRISZTUS MINDENKIT VÁR!”

Éva néni, azaz Bokor Éva 2006 végén csatlakozott a munkatársak közösségéhez. Hétvégente sekres­tyésként szolgál, valamint a templomi textíliák és virágok gazdája. Kerületi őslakos, négy évtizeden át tanított a Somogyi Béla utcai általános iskolában, és nemrég ünnepelt egy kerek születésnapot. Végh Dániel beszélgetett vele.

Az atyák és a munkatársak közül többen úgy tartják, Éva néni szigorú – tényleg az?Bizonyos mértékig. Az iskolában úgy mondták a gyerekek, hogy Éva néni szigorú, de igazságos. Igyekez­tem őket úgy tanítani, hogy megtanulják, amit kell, figyeljenek is, de azért tanítás végén ne menjenek el rossz szájízzel, hiszen másnap is ugyanazok a gyerekek jönnek az iskolába.

Jól tudom, hogy igazgató is volt?Dehogyis, Isten őrizz, csak igazgatóhelyettes! Legelőször egy negyvenfős harmadikos fiúosztályt kaptam. Aztán évekig csak első osztályt tanítottam, később első-másodikat. 1977 körül jöttek a zenei osztályo­sok, akik negyedik után járhattak a Magyar Rádió Gyermekkarába. Ekkor már mindent tanítottam az ének kivételével, de elsőtől negyedikig csak egyetlen osztályt vihettem végig; ez akkor kivételesnek számított. Fárasztó, de nagy élmény volt, mert végül olyanok lettek a gyerekek, mintha saját csemetéim lettek volna. Ha valamelyiknek otthon baja akadt, a papa vagy a mama rögtön hívott, hogy „tessék megmondani neki ezt meg azt, mert ha Éva néni mondja, akkor biztos megcsinálja”.

Gondolom, mindig is tanítónőnek készült.Nem éppen. Iparművészeti gimnáziumba szerettem volna menni, de oda nem vettek fel. Második helyre a mélyépítő-ipari technikumot kellett tenni, és a sor végére írták be édesanyámék a tanítónőképzőt. Hát oda vettek föl, aztán belenőttem a feladatba.

Pedagógusdiplomával és kisgyermekes apukaként csodálva kérdezem, hogyan őrizte meg Éva néni jó kedvét, derűjét?Úgy, hogy a rosszat elfelejtettem. Pedig volt olyan osztályom, ahonnan minden nap sírva mentem haza. Talán a szigorúság segített, vagy az iparművész hajlamom, ugyanis mindig kitaláltam valami kézműves­kedést, alkotófeladatot. Sok segítséget kaptam édesanyámtól és különösen a nagymamámtól, aki a név­sorokat, füzeteket, osztályképeket mindig áttanulmányozta, egytől egyig végigolvasta a javítani hazavitt fogalmazásokat, és harcolt, hogy egy­egy gyereknek adjak jobb jegyet.

Vannak olyan tanítványai, akikre máig emlékszik?Hogyne volnának, sokukkal találkozom is, mert a többség itt lakott, a Palotanegyedben. Van, aki ide jár a templomba, vannak, akiknek a gyerekei vagy a szülei járnak ide. Persze néhányukkal már inkább a temp­lomi szolgálat miatt tartjuk a kapcsolatot.

15

Mióta jár ide a jezsuitákhoz?Amióta az eszemet tudom, ebbe a templomba járok. Emlék­szem, hogy kislánykoromban, amikor a nagymamával men­tünk templomba, és még nem állt az Úti Boldogasszony­kép, nagyon izgatott, hová vezet a bejárat melletti kisajtó. Arra is jól emlékszem, ahogy a misék előtt fekete talárisban kivo­nultak gyóntatni az atyák – hatan­nyolcan is egyszerre! 1957 októberétől aztán negyven éven át be se tehettem a lába­mat a Jézus Szíve templomba. Azon az őszön kezdtem taní­tani, és azonnal kiderült, hogy az új tanítónéni a körzet kel­lős közepén lévő templomba jár. Az igazgató behívott, és azt mondta: „Ha pedagógus akar lenni és oklevelet akar, akkor nem jár misére!” Ez akkor bűnnek számított. Hála az Égnek épp ott volt egy kolléga, akit valami más ügyben rendel­tek raportra, és odaszólt: „Legfeljebb elmegy másik temp­lomba!”. Jártunk hát az Egyetem térre, aztán a Váci utcába, később a Mátyás-templomba, és úgy a ’70-es évek végé­től a Józsefvárosi templomba. Amikor aztán ’97-ben nyug­díjba mentem, szépen lassan visszaszoktam. Először Kelényi Tibor atya cserkészmiséire kezdtem járni, aztán Beöthy Tamás atya Bibliaóráira. Ő vezetett be a hétköznapok lelki­gyakorlatába is – igazán sokat tanultam tőle, pedig inkább csak beszéltette az embert. És időről időre, ahogy hirdették, jöttem segíteni. Máig emlékszem, amint egyszer Tamás atya rám szólt a folyosón: „Akkor te itt fogsz dolgozni?”

És tényleg így lett.Amikor 2005-ben édesanyám meghalt, eljöttem a templomba egy szerdai napon, hogy misét mondas­sak érte. Laci atyának arra a mondatára léptem be, hogy „Krisztus mindenkit vár”. Akkortól hosszú ideig minden nap jártam misére, és szépen lassan – ahogy egy barátnőm fogalmazott – bedolgoztam magam. Jelentkeztem egy templomi álláshirdetés-félére, de Laci atya olyasvalakit keresett, aki mosna és főzne is az idősebb atyákra. No, a főzést nem vállaltam, de egy jó fél év elteltével mégis felhívott, és végül 2006 decemberétől álltam be a templom körüli szolgálatba. Eleinte, egy rövid ideig csak mostam, aztán némi unszolásra elvállaltam a takarítást is hetente háromszor a rendházban, majd később az altemplomban is.

Azóta pedig sekrestyés, illetve a templomi textíliák gazdája.A terítőket, az oltárnál használatos kiskendőket, majd a miseruhák rendben tartását már úgy örököltem meg. Otthon kimosom őket, azután kikeményítem, és végül kivasalom. Van egy szép nagy asztalom, amin ki lehet fektetni teljesen akár egy hosszú albát is. Lassan tizenkét éve csinálom – igaz, ami igaz, mára jócs­kán gyakorlatot szereztem benne. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy ebben a templomban tevékenyked­hetek, és köszönöm, hogy erőt, egészséget ad ehhez a szolgálathoz!

A s

zerz

ő É

va n

én

ive

l (F

otó

: Orb

án G

ell

ért

)

16 | Jézus Szíve Jezsuita Templom | 2018/2019 tél

AMIKOR RÓMÁBAN LEESIK AZ ELSŐ HÓ… Ha már Éva néni és kórusunk is emlegette Vértesaljai Lászlót, szerettük volna felkérni a Jézus Szíve­templom sokak által szeretett előző igazgatóját, kiadványunk utolsó oldalára varázsoljon nekünk karácsonyi hangulatot egy jellegzetesen „laciatyás” írással. Erre végül nem volt ideje, ponto­sabban már korábban elkészítette: az alábbi cikk eredetileg a Vatikáni Rádió honlapján jelent meg.

Amikor Rómában leesik az első hó, akkor telefonál a szakácsunk, hogy ma inkább nem jön. A pék nem hozza reggel a kenyeret, tehát kétszersültet eszünk. Amikor Rómában leesik az első hó, úgy tízévenként egyszer, akkor többnyire elmaradnak a buszok, és reggel nyolc óra tájt üres a centro storico, a belváros. A süp­pedő hó fölfogja a hangot, olyan csend van, hogy még a tolvajok is otthon maradnak. Amikor Rómában leesik az első hó, akkor a rádió hétkor bemondja, hogy az iskolák bezárnak, az egyetemek kapujára később írják ki, hogy „ma elmaradnak az órák”.

Ablakomban a kinti hőmérő mínusz három fokot mutatott. Kiszaladtam a kertbe a januárvégi tavaszban ültetett árvácská­imhoz. Harcedzett kisvirágként bátran meglapultak a jó tenyérnyi hótakaró alatt. Corraggio! – bátorítom őket, kibírjátok. A nagy hóban átbotorkáltam a kert másik végibe, szemközt a Szent Péter-bazilikával, de most csak sejtettem, merre lehet. Ekkora hóesésben már csak hinni lehet. Amikor Rómában leesik az első hó, akkor az ember hívőre fogja! Az egyetemre odafelé menet a 40-es busz hamar csurig megtelt, és a sofőr a Vittorio Emanuele néptelen korzóján egészen visszafogott, óvatos lépésben haladt. Elöl álltam, az arcát is láttam, amint mobilján kétségbeesetten kért a főnökétől erősítést: Per favore, rinforzo, rinforzo!

Amikor Rómában leesik az első hó, akkor az északi turisták helyzeti előnybe kerülnek. Teli tüdővel szív­ják a friss levegőt, és hazagondolnak. Én is, haza Hévízre és Budapestre, az otthoni mínusz tíz-tizenötre, és fölujjong bennem a gyermek. Öt éve vártam erre a hóra. Most itt van a kezem ügyében, hógolyót gyúrok és elhajítom a Pantheon felé. Bemennék, hogy lássam, miként esik be a hó likas tetején az öreg kerek­templomba, de be van zárva. Laci, hát nem érted, amikor Rómában leesik az első hó, akkor nem nyit­nak ki a templomok sem rendesen, hanem csak úgy felibül-harmadábul!? Ez itt például teljesen zárva.

A Piazza Navona csodálatos a havazásban. Bernini szökőkútjainak szobrai ügyetlen kézzel tapogatják a hófehér hupnikat magukon. Egyik-másik hófödte-behunyt szemmel keresi a helyét. A legcsodálatosabb azonban az, hogy a járókelők arca, amennyire kilátszik a sálak és egyebek burkolatából, derűs, kópés és gyermeki. Lassabban is megyünk, és egymásra nevetünk. Csak úgy! Fiatalok és öregek, kedvesnővérek és a kedves nem nővérek, a többiek. A távol-keleti turisták jószerint ferde vágású szeme elkerekedik, és nincs ember a fehér Urbs-ban ma reggel, aki ne értené, hogy miért csilingel oly derűsen a Buongiorno. Mert itt minden más, amikor Rómában leesik az első hó!

Fo

tó: A

less

an

dro

Se

rra

no

Szomorú és egyben örömteli pillanat: a felújítás előtt utoljára szólal meg a Jézus Szíve Jezsuita Templom

orgonája! A hangszert másnap reggel elbontják; a felújítás, illetve stílushű bővítés során kívül-belül

teljesen újjászülető orgona legközelebb egy év múlva lesz hallható.

A családias-beszélgetős, különleges éjszaka tervezett programja:

● Orgona-szaxofon meditáció szakrális dallamokra Horváth Márton Leventével és Seleljo Erzsébettel

● Némafilmvetítés orgonakísérettel● J. S. Bach-minihangverseny és orgona(felújítás)bemutató

Szabó Balázs orgonaművész-szakértővel● A 4 Méter Duó feat. Kováts Gergő (szaxofon) jazzkoncertje,

az orgonánál: Premecz Mátyás● Éjféli záróakkord Burik Gáborral

Forró teáról, harapnivalóról, fűtött padokról és pokrócokról a templom gondoskodik.

Utolsó lehetőség, ha valaki szeretné örökbe fogadni az elbontandó orgonasípok egyikét!

Részletek: jezusszive.jezsuita.hu/orgona-síp-orokbefogadas

ORGONABÚCSÚZTATÓ ÉJSZAKA

A JÉZUS SZÍVE TEMPLOMBAN 2019. JANUÁR 13. 21.30 (a Jezsuita Nyolcas után)

JÉZUS SZÍVEJEZSUITATEMPLOM

NYITVATARTÁS

Templom Porta-iroda Könyvesbolt Urnatemető

Hétfő–péntek:6.30–9.00

13.00–19.007.00–10.0017.00–19.00

7.00–9.0013.00–19.00

7.00–10.00*13.00–19.00**

Szombat:7.30–9.00

16.00–20.008.00–10.0016.00–19.00

15.00–20.008.00–10.00*

15.00–20.00**

Vasárnap:7.30–12.0017.30–21.30

8.30–12.0017.30–21.00

8.30–12.0017.30–21.00**

MISEREND ÉVKÖZI IDŐBEN

Hétfő–péntek: Szombat Vasárnap

7.00 | 8.00 18.00

8.00 | 17.00 (angol) 19.00 (taizéi)

8.00 | 9.30 (családos) | 11.00 18.00 | 20.00 (Jezsuita Nyolcas)

Ovis mise: minden hónap első vasárnapján 16.30-tólCsendes megemlékező szentmise halottainkról az altemplomban minden hónap utolsó péntekén este 18.00 órakorSzentségimádás: minden hétfőn és szombaton az esti szentmise előttGyóntatás: szombat kivételével reggelente 6.30-tól 7.30-ig, péntekenként az esti szentmise után, illetve a vasárnapi szentmisék alatt

A szentségek kiszolgáltatásával, kereszteléssel, esketéssel, illetve temetéssel kapcsolatos ügyintézés módja honlapunkon olvasható: jezusszive.jezsuita.hu/szentsegi-elet

* a kulcs a portáról kérhető el ** a kulcs a könyvesboltból kérhető el

További információk: jezusszive.jezsuita.hu/urnatemeto-es-temetkezes Ügyintézés és szerződéskötés a porta-irodán.

ÚTI BOLDOGASSZONY URNATEMETŐ Akár három urna elhelyezésére alkalmas fülkék, 25+25 évre, felekezettől függetlenül

JÉZUS SZÍVE JEZSUITA TEMPLOM1085 Budapest, Mária utca 25. (1) 411-0827jezusszive.jezsuita.hu [email protected]/jezusszive.jezsuita.templom