Jubileumi Evkonyv 1950 2003

8/19/2019 Jubileumi Evkonyv 1950 2003

1/366

A Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnázium

jubileumi évkönyve

1950 – 2000

Vác


2/366

Készült a magyar államalapítás ezeréves évfordulójának tiszteletéreés az iskola fennállásának ötvenéves jubileumára

Felelős kiadó: Dr. Molnár Lajos

Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnázium Vác, Konstantin tér 6., 2002.

Az adatgyűjtés lezárva: 2002. szeptember 1.

A borító címlapján az iskolaépület,a hátlapján a tanműhely homlokzati képe látható.

Az iskolaépületet 1950-től 2003-ig minisztériumi rendelet alapjánhasználta iskolánk a KGM, a Pest Megyei Tanács, majd Vác város

fennhatósága alatt. 2003. szeptember 1-jén visszakerül eredetibirtokosa, a Piarista Rend tulajdonába.

ISBN


3/366

A váci Boronkay György

Műszaki Középiskola és Gimnázium a volt

Lőwy SándorGépipari Technikum és Szakközépiskola

jubileumi évkönyve1950 - 2000

(kiegészítve 2002-ig)

Összeállította: Dr. Molnár Lajos igazgató

Papházi Tivadar ny. középiskolai tanár Dian János igazgatóhelyettes

A váci gyáripar kezdetei c. tanulmány Forró Katalin muzeológus,ipartörténész munkája.

Nyelvi szerkesztő: Rátóti Józsefné dr. Borítóterv: Fekete István fotóművész munkája

Műszaki szerkesztők: Dudás Tibor , Német Béla , Zomborka Zsolt

A kötet szerzői köszönetet mondanak mindazoknak a kollégáknak, bará-toknak és volt tanítványoknak, valamint gazdasági vezetőknek, akik in- formációkkal és fényképekkel segítették az iskolatörténet megírását.


4/366

„Szép dolog kifaragni egy szobrot és életet adni neki, de még szebb ki- formálni egy emberi lelket és megtölteni igazsággal.”

Victor Hugo


5/366

KöszöntőKedves Olvasó!

Ha Ön kézbe veszi a Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnázi-um jubileumi évkönyvét, az 1945 utáni Vác mint iskolaváros jelentős ok -tatási intézményének történetével ismerkedhet meg.

Magam is technikusként végeztem Pécsett. Továbbtanulva az egyetemen,

több jó képességű, kiváló szakemberrel találkozhattam, akik az akkoriLőwy Sándor, a mai Boronkay György Műszaki Középiskolában végez-tek.

Váci munkahelyeimen és baráti beszélgetések alkalmával nagyon sok,hozzám közel álló ember vallott szeretettel alma materéről, tanárairól, aziskola szellemiségéről és eredményeiről. Stabil vezetése, innovatív szelle-me és a változó munkaerőpiachoz alkalmazkodó szakmastruktúrája ishozzájárult ahhoz, hogy Vác gazdasága kiemelkedjen a környező települé-

sek közül. A Boronkay nélkül nem lennénk ott e fejlődési folyamatban,ahol ma vagyunk. Elismerés érte.

Forgassák a könyvet érdeklődő szeretettel, tisztelettel! Gondolatban hajt-sunk fejet azok előtt, akik méltó részesei voltak az iskola múltjának, s em-léküket már e könyv lapjai idézik.

A jövő pedig, ha más helyen létesülő új épületegyüttesben is, de az eddigihagyományok és szellemiség alapján megalapozott és perspektivikus.

Ez városunk és mindannyiunk érdeke.

Dr. Bóth Jánospolgármester


6/366

Volt növendék beköszöntője

Köszöntöm iskolámat 50 éves jubileumán

Magam is a Boronkayban érettségiztem a gépgyártás-technológiai szakon1981-ben – igaz akkor még „Gépiparinak” hívták. Ezért tehát megtisztel-tetésnek vettem és örömmel fogadtam az iskola felkérését erre a köszöntő-re. Annak idején az iskola alapvetően gépészeti képzést nyújtott, majd úgykörülbelül tíz évvel ezelőtt fokozatosan tért át – az elvárásoknak megfele-

lően – elektronika és informatika oktatására.Mai napig jó érzéssel tölt el visszaemlékezni az akkori diákévekre, Csen-des Csabáné – első – osztályfőnökünkre, aki szinte anyai szeretettel vettgondoskodásába bennünket, majd Bolvári Péterre, aki – második osztály-főnökünkként – később végigkísért bennünket egészen az érettségiig.Természetesen szívesen emlékezem vissza a többi tanáromra is, még ak-kor is, ha annak idején esetleg rossz jegyet vagy dorgálást kaptam Tőlük. Volt osztálytársaim közül többel mai napig rendszeresen tartom a kapcso-latot és az osztálytalálkozókat is megszervezzük, mindannyiunk örömére.

Az érettségi után számomra az egyetemi évek következtek, gépészmér-nökként diplomáztam, majd szakmérnöki és euromérnöki fokozatot sze-reztem. PhD doktori értekezésemet néhány évvel ezelőtt védtem meg.Jelenleg a Szent István Egyetem docense vagyok és a GépészmérnökiKaron műszaki tantárgyakat oktatok. Bátran mondhatom, hogy napjaink- ban is rendszeres kapcsolatot tartok iskolámmal. Vizsgabizottsági, elnökiteendőket látok el és minden alkalommal, mikor belépek az ódon falakközé, ifjúságom tér vissza egy pillanatra. Az iskola hangulata, miliője

azóta sem változott.

Sokat köszönhetek középiskolámnak, hiszen tudom, hogy az indíttatástebben a korban kapja meg a diák. Ekkor a legfogékonyabb az elméje, ek-kor érik felnőtté. A középiskolát valamennyien gyermekként kezdtük el,és fiatalemberként végeztük. A tudás és az ismeretek átadása mellett fon-tos volt a tanárok példamutatása, lelkiismeretes munkája.


7/366

Vajon méltóképpen számon tartjuk-e ezt? Talán a diákévekben nem. Nemis fogjuk fel akkor igazán, hogy milyen értékeket kaptunk. Az évek múlá-

sával azonban fokozatosan ráébredünk, hogy mennyi mindent jelentettekazok a diákévek. Ehhez is, mint sok minden máshoz szükséges a távolbólvaló visszatekintés.

Köszöntöm iskolámat e jeles jubileumon és kívánom, hogy az elkövetke-zendő fél évszázadban is működjön olyan eredményesen, mint eddig; le-gyenek jó tanárai, diákjai, akik öregbítik hírnevét.

Vác, 2003. áprilisDr. Kiss Péter

egyetemi docens


8/366

Papházi Tivadar

Gyerekek és pedagógusok Nehéz az iskolatáska,mit cipelnek,még nehezebb tudást adnigyerekfejnek. Mert a táskát még valahogyelcipelik,a felelést, feladatotnem szívelik.Gyermekként és kamaszkorbanmég nem értik,hogy a tudás, amit kapnak,nekik fénylik,alkalmassá téve mindenszép munkára,és hogy megnyíljon számukra

az a pálya,amelyiken később nagyobb ked vvelhaladhatnak, s ami fő, sikerrel.

Nehéz bizony iskolábanezt belátni,buksi fejekbe a tudástbeplántálni. Zsibong az osztály, s a gyerek

mind másféle,van okosabb, de másiknálmár nem fér bea sok ismeret, mit kívána modern kor.Küszködik a pedagógusmindenkor,és bizony úgy érzi néha,kárba veszett,

mit lelkesen munkájábabefektetett.És nincs ennél rosszabb érzés! Hisz életcél pedagógusnak, hogysikert érjenel a tanításban, nevelésben.

Hálátlan e pálya, mondják.Kevés a pénz,munkájukba belekötnisosem nehéz,Családi gondok sújthatnakembereket,kifogásolhatják sokana jegyeket.

Ha magas az átlag, akkorliberális,ha alacsony, úgy panaszramennek máris.Tanévben nincs szabad idő, sok az óra,lótni-futni muszáj nappalcsengőszóra. Vagy éjszaka javítani jó?

Egy kárpótlás van: a vakáció.

Miért szeretünk mi mégis tanítani?S ezért gyakran oly sok mindent feláldozni?Gondjaimon a fejemetsokat töröm,és kiderül, akad mégissok-sok öröm.


9/366

Hiszen nincs szebb, mint egy embertmegformálni,

tudásvágyát, jobbik énjétkimunkálni. Hogy amit neki átadtam,övé legyen, és tanult, képzett emberré ezzel tegyem; hogy elindítsam egy úton alkotóvá,

s neveljem hazát szerető jó polgárrá. Amit szürke hétköznaponelvégeztem,abban ő idősebb korban kincset leljen.

Így gondolkozik a tanáridős korba',

és nem érzi, hogy csalódott ember volna. A jólétet, kitüntetést sosem kérte, a sok tanítvány hálája pótol érte. Álmában az iskolában tesz-vesz, és lelkében újra fiatal lesz.

Régi éveire már csak emlékezik,de az utcánegyre többen köszöntgetik. Elmúláson így győz ő lelkében, tovább él a sok diák szívében.


10/366

Tartalomjegyzék

I.

Iskolánk története 1950-től 2000-ig, folytatva 2002-ig. Emlékezésés ismertetés új névadójáról, Boronkay Györgyről ............................ 11

Az iskola új névadója .............................................................................. 28Ujvári István emlékbeszéde Boronkay György szoboravatásán .............. 29Dr. Molnár Lajos: A névadó Szoszniczky-Boronkay család eredete ...... 35Az 50 éves iskola jubileumi ünnepélye.................................................... 41Dr. Molnár Lajos igazgató ünnepi beszéde .............................................. 46Kovács Kálmán ünnepi beszéde .............................................................. 52

A múlt tanulságai ..................................................................................... 55II. Kapcsolat a termelő üzemekkel. A műszaki oktatás és a többi tan-

tárgy; az iskola élete, kollégium, tagozatok, versenyeredmények. Be-fejezés és emlékezés ............................................................................... 63

Forró Katalin: A váci gyáripar kezdetei ................................................... 64Papházi Tivadar: Vác üzemei a legújabb korban ..................................... 80Az iskola oktató nevelő munkája és a szakképzés ................................... 86Tanműhely és tanüzem ............................................................................. 90

Matematika............................................................................................... 99Fizika és kémia ....................................................................................... 102Történelem ............................................................................................. 103A nyelvtanításról .................................................................................... 105Az iskola élete. Ifjúsági szervezetek, diákönkormányzat, nyugdíjasok . 111Az oktatás szervezeti keretei és eredményei .......................................... 131Az iskola kulturális élete ........................................................................ 135Sportélet, szakkörök ............................................................................... 143Kollégium............................................................................................... 155Felnőttoktatási tagozatok ....................................................................... 163Tervek a jövőre, innováció .................................................................... 166Befejezés ................................................................................................ 167Emlékezünk... ........................................................................................ 172

9


11/366

III.

Tanáraink, alkalmazottaink és tanítványaink 50 év alatt ... 171

A jelen és a múlt tanárai, műhelyoktatói, kollégiumi nevelői,többi dolgozónk................................................................................... 171

A „Kiváló Gépiparista” ill. „Kiváló Tanuló” címmelkitüntetett növendékeink ..................................................................... 196

Az iskola első (1954-es) és utolsó (2002-es) évfolyamának kistablói ... 215Az elsős diákjaink .................................................................................. 227Osztályok és tanulók létszámának alakulása

1950-2002 közötti 52 tanévben ........................................................... 235Végzős tanulók statisztikája ................................................................... 237 Nemzetközi, -Országos, Megyei, Tantárgyi, Szakmai

tanulmányi és egyéb versenyek eredményei ....................................... 240Tanítványaink......................................................................................... 271

10


12/366

I. Iskolánk története 1950-től 2000-ig, folytatva

2002-ig. Emlékezés és ismertetés új névadójáról,Boronkay Györgyről

11


13/366

I. ISKOLÁNK TÖRTÉNETE 1950-TŐL 2000-IG,FOLYTATVA 2002-IG. EMLÉKEZÉS ÉS ISMERTETÉS

ÚJ NÉVADÓJÁRÓL, BORONKAY GYÖRGYRŐL

történelmi és kulturális emlékekben gazdag, közel 1000 éves Vácváros művelődési hagyományait őrzi, ápolja és továbbfe jleszti a jelenleg Boronkay György nevét viselő, előzőleg több névváltozá-

son átment, fél évszázados múltra visszatekintő műszaki középiskola.Az 1945 után létrejött népi demokratikus rendszer fontos változáso-

kat hozott hazánk életében; ezek részletes ismertetése a történetírás fela-data. A fasiszta rendszer felszámolása, a nagybirtokok felosztása, a köz-

társaság kikiáltása és a koalíciós kormányzás az általános, titkos választó- jog alapján, az infláció megfékezése és az értékálló pénz, a forint megte-remtése mind azt mutatta, hogy az ország viszonylag gyorsan kilábalt avesztett világháború utáni katasztrofális helyzetből. Az újjáépítés viszony-lag rövid idő alatt sikereket eredményezett, s ebben közrejátszott az is,hogy a lakosság széles rétegei bíztak a jövőben, perspektívákat láttak ma-guk előtt, akkor még nem látva át a fejlődés később bekövetkezett ellent-mondásait. Ezér t az intézmény története is sokszínű, képzési hagyományaváltozatos, mivel hűen tükrözi az 1945 utáni társadalmi, politikai és gaz-

dasági változásokat, az általános közoktatás útkeresését, a művelődés de-mokratizálódását, Pest megye és Vác város egykori dinamikus iparfejlesz-tését. Ma már tudjuk, hogy a nehézipar erőltetett fejlesztésével a Rákosi –Gerő vezetés alaposan túllőtt a célon, amiben közrejátszott a szovjet példaszolgai utánzása, sőt egy időben a III. világháborúra való készülődés is.Tény azonban, hogy a háborúban súlyos károkat szenvedett magyar iparújjáépítésére és fölfejlesztésére szükség volt; ezt kívánta egyrészt a mun-kahelyek teremtésének szükségessége, másrészt az ország ipari téren valóelmaradottsága is. A kormányzat helyesen ismerte fel, hogy ehhez elke-

12


14/366

rülhetetlenül szükséges a szakmunkás és a mérnök között álló, ún. ipariközépkáderek képzése is, ezért hozzálátott az ezt a célt szolgáló techni-

kumok létesítéséhez. Helyileg indokul szolgált mindezeken kívül az akörülmény is, hogy Vác nemcsak iskolavárossá, hanem gyárvárossá isfejlődött.

Iskolánk szervezetileg 1950. augusztus 15-én alakult meg a Vallás -ésKözoktatási Minisztérium fennhatósága alatt és rendeletére, mint a VáciÁllami Gimnázium Ipari Gimnáziumának általános gépészeti tagozata. Neve 21. sz. Általános Gépészeti Technikum lett.

Hadnagy Tibor, a váci államosított gimnázium igazgatója, a közös

igazgatású intézmény első vezetője, azt a megbízást kapta 1950. július 20-án, hogy szervezze meg az ipari gimnázium gépészeti tagozatát, biztosítsaa tanítási feltételeket, és a három I. osztály indításával kezdje meg a 4évfolyamos, 12 osztályos leendő ipari technikum kiépítését. Önálló épülethiányában a gimnázium saját épületéből átengedett három földszinti tan-termet a technikumi I. osztályok nyitásához, és lehetővé tette a fizikai,kémiai előadók, a tornaterem és a rajzterem közös használatát is.

Mind a gimnázium, mind a diákotthon a Piarista Rend volt épületé- ben kapott helyet (Vác, Konstantin-ér 4-6). Az épületek elvétele rendkívül

durva körülmények között történt, ebben azonban az érintett új intézmé-nyeknek semmi részük nem volt; a kormányzat az ÁVH brutális közre-működésével hajtotta végre. Így történhetett, hogy a magyarországi újiskolarendszer kiépítése is magán viselte a sztálini típusú modernizációtöbb ellentmondásos, visszataszító elemét.

A technikum három I. osztályába 138 tanuló iratkozott be. Ezek kö-zül váci lakos volt 31, a környező településekről járt be 32, és a különigazgatás alatt működő diákotthonban kapott kollégiumi elhelyezést 75tanuló. A tanév közben további beiratkozásra volt lehetőség, illetve a

gimnáziumi osztályokból át lehetett lépni különbözeti vizsga letételével atechnikumi osztályokba. Ezzel a lehetőséggel élt is további 18 diák no-vember 15-ig.

A négyéves technikumi képzés gyakorlatilag négyéves középiskolát jelentett, amelyben műszaki és közismereti tárgyakat tanítottak. Eredmé-nyes elvégzése után az érettségivel egyenrangú képesítő vizsgát lehetetttenni, amely technikusi oklevél elnyerésével járt.

Önálló tantestülete az iskolának az első évben még nem volt. Agimnázium 19 fős tantestületéből Almás Zoltán, Csík Jenő, Kuthi Albert,Pellei Emil és Sólyom Károly tanítottak a technikumi osztályokban mint

13


15/366

óraadók. A technikumhoz kapott kinevezést dr. Nagy István, Tódor László,Skripecz Erika és Miller József. Minden tantárgy tanítása már az első tan-

évben is biztosítva volt. A városban köztiszteletben álló gépész szakembe-rek közül főhivatású vezető oktatónak nevezték ki Balogh Ruzsa Józsefet ésoktatónak, majd ideiglenes műhelyfőnöknek Tőrincsi Ferencet 1950 októ- berében. Az igazgatóhelyettesi feladatokat dr. Nagy István látta el.

A gyakorlati oktatás tanműhely és felszerelés hiányában csak 1951 januárjában indult meg az iskola alagsorában 1500 forint költséggel ideig-lenesen kiválasztott két műhelyteremben, 45 igen szegényesen felszereltmunkapadon. A munkapadok alapvető eszközökkel, szerszámokkal való

felszerelésére 10000 forintot költött az iskola.Alapvető fordulatot jelentett az iskola életében a KözoktatásügyiMinisztérium 1951. október 1-jén kiadott határozata, amely szerint atechnikum kikerült a gimnáziumi közös igazgatás alól, önállósult, s a ta-nárok közül Tódor László kapott megbízást az igazgatói teendők ellátásá-ra, az önálló tantestület megszervezésére. Ezzel egy időben a Konstantin-tér 6. sz. alatti épületet a benne működő technikummal együtt a Kohó – ésGépipari Minisztérium fennhatósága alá helyezték. Az iskolairányító te-vékenységet a fenntartó mellett a Közoktatásügyi Minisztérium és a Pest

Megyei Tanács látta el.Az iskola új neve 8. sz. Gépipari Technikum lett, az önállósult in-tézmény az 1951/52-es tanévben tovább fejlődött. Az újabb osztályokindításával elviselhetetlen zsúfoltság keletkezett, és szűknek bizonyultakaz ideiglenes műhelytermek is. A zsúfoltság, a tárgyi feltételek hiánya, aszokatlan képzési forma, a diákotthon különálló volta, valamint a különigazgatás alatt működő tantestületek sok -sok súrlódás forrásává váltak.

1952 nyarán államosították a váci Püspöki Hittudományi Intézetet,annak épületét a gimnázium és diákotthona számára utalták ki. Az egyhá-

zi épületek államosítása után a technikum épületében működő gimnáziu-mot teljes egészében, valamint a diákotthonban lakó gimnáziumi tanuló-kat átköltöztették a volt egyházi épületbe. Ezt követően, 1952-ben, a tech-nikum a harmadik tanévét már konszolidált körülmények között, tágaskörnyezetben, a volt Piarista Gimnázium közel 80000 forint ráfordítássalkorszerűsített épületében egyedüli intézményként kezdhette meg.

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium még 1950-ben elrendelteaz iskola udvarában egy új tanműhelyépület megépítését. Az építéshezszükséges telket a város biztosította, és gondoskodott a telken lévő elha-nyagolt épület (volt Városi mozi) lebontásáról is. A műhelyépületet 1951.

14


16/366

május 15 és 1952. június 6 között több kivitelező építette fel közel200000 forint költséggel. A tanműhely felszerelése, a gépek vásárlása

jelentős anyagi eszközöket igényelt. Ezek hiányában az ország különbözővállalataitól használt szerszámgépek kerültek elhelyezésre az új létesít-ményben.

A gyakorlati oktatás hatékonyságát és a szakemberképzés célszer ű-ségét segítették elő azok a vállalati képzési és munkakapcsolatok, ame-lyek a KGM 1277/1951. sz. alatt kiadott rendeletében fogalmazódtakmeg. A technikum részére kijelölt patronáló vállalatok voltak a Váci Szer-számgépgyár (Könnyűipari Alkatrészgyár) és a Nagymarosi Gépgyár. Az

iskola a patronáló vállalatoktól kapott bérmunkák és önállóan készítetttanulmányi termelvények előállításával és produktív munkák végeztetésé-vel képezte növendékit. A nyári összefüggő termelési gyakorlatokat azország különböző nagyüzemeiben töltötték központilag irányított formá- ban tanulóink.

Az 1950-53 között önálló igazgatással és különálló testülettel mű-ködő Lőwy Sándor Diákotthon 1953-ban már csak a technikumi tanulókelhelyezésére szolgált. 1953. okt. 1- jétől a diákotthon is a Kohó- és Gépi- pari Minisztérium főhatósága alá került, elvesztette önállóságát, a techni-

kummal közös igazgatás alatt újjászerveződött, és jelenleg is ilyen szerve-zeti keretek között teljesíti fontos feladatát.Az 1953/54-es tanévben a nappali tagozaton a tervezett 4 × 3 = 12

tanulócsoport erőgépgyártó szakkal működött, a felnőttoktatás évfolya-monként 1-1 osztállyal – 20. sz. Dolgozók Gépipari Technikuma elneve-zéssel – az esti tagozaton a negyedik tanévébe lépett. A felnőtt ipari dol-gozók képzésére létrehozott tagozat 1956. november 1-jén kezdte megműködését, első vezetője Domokos Géza volt.

Az erőgépgyártó technikusok s egyben az új technikum első végzős

növendékei 1954 nyarán hagyták el az iskolát. Az első ballagtató osztály-főnökök Almás Zoltán, Barkóczi Zoltán és Mészáros István voltak. Azötvenes évek tantestületének tagjai Tódor László igazgató, Soós Máriaigazgatóhelyettes, Almás Zoltán, Barkóczi Zoltán, Freisinger Ernő, Her-cegi Károlyné, Jónás Zoltán, Kuthi Albert, Mészáros István, Miller József, Nemesvölgyi József, Papházi Tivadar, Pellei Emil, Pintér György, TóthGizella, Ujvári István, Vilics Zoltán tanárok, Markó Dénes, Zsoldos Mik-lós óraadó mérnökök voltak.

15


17/366

A tanműhely tantestületének tagjai: Gábor Zoltán műhelyfőnök, Be-recz József, Garami Antal, Horváth László, Mogyoródi Jenő, Molnár

Gyula, Ortmann István, Tőrincsi Ferenc oktatók. Az 1954/55-ös tanévtől kezdve az erőgépgyártó szak helyett a beis-

kolázott osztályok általános gépipari szakkal indultak. 1955-ben az iskolafelvette a politikai okokból elítélt, a váci Fegyházban meghalt Lőwy Sán-dor nevét, és az iskola új elnevezése Lőwy Sándor Általános GépipariTechnikum lett.

Az 1955/56-os tanévtől kezdődően az akkori politikai irányvonalalapján országosan csökkentették a technikumok beiskolázási keretét. Az

induló tanévben három osztály helyett csak egy I. osztály indítására kapottengedélyt iskolánk.1952-ben Pellei Emil tanár titkárságával önálló MDP pártszervezet

alakult az iskolában. Létrejött a DISZ mint a tanuló ifjúság politikai szer-vezete, megindult a szakszervezeti élet is. Megalakult az osztályfőnökimunkaközösség Kuthi Albert irányításával, rendszeressé váltak a korrepe-tálások, egyre-másra alakultak a szakkörök, tömegmozgalommá vált aziskolai sport. A bejáró tanulók délutáni tanulmányi munkájának segítésecéljából tanulószobát szerveztek Almás Zoltán vezetésével. A KGM „Ki-

váló Tanuló” kitüntető címet adományozott az arra érdemes tanulóknak,rendszeressé tették a formasapka és az iskolai sapkajelvény viselését. Va-gyis az iskola első öt évében a nehézségek ellenére megteremtődtek a k é-sőbbi évek dinamikus fejlődésének alapjai; a technikum kivívta a város ésa megye elismerését, nélkülözhetetlen szerepet töltött be a megyei ipariszakemberképzésben az iparfejlesztés fontos kezdeti időszakában.

A tanítást ebben az időszakban nehezítette a korszerű tankönyvekhiánya, egyes túlideologizált tankönyvek hiányosságait a tanári hozzáér-tésnek és lelkiismeretességnek kellett pótolnia. A középiskolai színvonal

követelményeinek az 50-es években nem minden tanuló tudott megfelelni,ezért több osztály létszáma a képesítő vizsgáig lecsökkent; 1956-ban többtanuló el is hagyta az országot. Személyi változások is történtek az intézetvezetőségében: 1954-ben a KGM Oktatási Osztálya a vezetésre alkalmat-lannak bizonyult Tódor László igazgatót és Klopcsek Pál diákotthoni ve-zetőt leváltotta; mindkét intézmény élére dr. Gyalmos Jánost, a budapesti Népszínház utcai technikum tanárát állította. Gyalmos János kiváló peda-gógus volt. Budapesti tanár, nyelvtudós, akit a Rákosi-Gerő vezetésseltámadt nézeteltérése miatt helyeztek Vácra. Az országosan tapasztalhatólazaságok, az elharapódzódó politikai és személyi bizonytalanságok köze-

16


18/366

pette rendet teremtett az iskolában és a diákotthonban egyaránt, ugyanak-kor védte is az iskolát a kívülről tapasztalható zaklatásokkal szemben. A

tantestület munkáját így továbbra is az igényesség, a munkaszeretet és a jókedély jellemezte, sikerült jó kapcsolatot kialakítani a tanárok, műhelyok-tatók és a diákotthoni nevelők között; a tanításon kívül fellendült a sport-,a sakk- és a kulturális élet is. A sportolókkal a Pestre távozott Miller Jó-zsefet felváltó Jónás Zoltán foglalkozott eredményesen. Jól működött azesti tagozat is Pellei Emil vezetésével; az iskolapadba ült, alapvető hiá-nyosságokkal küszködő felnőtt dolgozók komolyan vették iskolai kötele-zettségeiket, és elfogadható eredményekkel vizsgáztak. Itt mindenki „kar-

társ” lett, a tanárok pedig arra törekedtek, hogy egyrészt az alapvető hiá-nyosságokat pótolják, másrészt azon fáradoztak, hogy a legtöbb szellemimunkát a tanítási órákon végezzék el. Nem volt könnyű dolog a k ülönfélehiányosságok pótlása, de a tanári segítőkészség és az iskolára jellemzőközvetlen légkör sokat segített.

Ez a munka a hatvanas években is folytatódott. A felnőtt hallgatók-kal jó emberi kapcsolat alakult ki, de jó tanulmányi eredmények is szület-tek, a vizsgák sokszor nehéz feladatai és izgalmai ellenére. Többen kerül-tek a végzett hallgatók közül vezető állásba, és a sokszor bizony gyenge

szereplések mellett értékes teljesítmények is mutatták a tanulók szorgal-mát és igyekezetét. Mai napig emlékszünk tiszta jeles tanulókra: FraknóiIstvánra, Bergmann Gertrúdra, Teknős József, Zilay István jó feleleteire,Krcsik Józsefné szép magyar dolgozataira és sok hangulatos órára, amikor jókat derültünk az ott elhangzott „aranyköpéseken”.

Az iskolában kialakult jó szellemet és eredményes tanítást nem tudtatartósan megzavarni az 1956 októberében bekövetkezett történelmi tragé-dia sem. Az október 23-án kezdődött budapesti forradalom után GyalmosJános igazgató átmenetileg felfüggesztette a tanítást, és mindent megtett

azért, hogy a jogos politikai tiltakozások rendbontássá ne fajuljanak. Vá-cott a forradalmi események elsősorban Kristóf Béla polgármester, vala-mint az új katonai és munkástanácsi vezetők szerepének és megfontoltsá-gának következtében egyébként is véres áldozatok és nagyobb atrocitásoknélkül zajlottak le. Voltak viszont nagyszabású tüntetések a belvárosban,a fegyháznál és másutt is; több helyen leváltották a régi vezetőket, s min-dezeknek a következményeként novembertől elkezdődtek a megtorlásokés elhurcolások. Gyalmos a diákotthoni irodákba költöztette át az iskolatanárait és adminisztratív dolgozóit, akik szintén forradalmi bizottságotalakítottak és bejártak az intézetbe, figyelemmel kísérve az országos és a

17


19/366

városi eseményeket. A diákotthonban menedéket nyújtottak a fegyházbólkiszabadult politikai foglyoknak és a fegyveres szabadságharcosok egy

csoportjának is.Az iskola forradalmi bizottságának tagjai Gábor Zoltán, Molnár

Gyula és Papházi Tivadar voltak, a városi bizottságban Kuthi Albert ésPellei Emil képviselték az intézetet. Az iskola alkalmazottai a Vácott le-zajlott eseményeknek inkább csak szemlélői voltak. Iskolán belül min-dössze annyi történt, hogy a tanárok felnyitották a páncélszekrényt, ésérdeklődéssel olvasgatták a róluk írt titkos „káderjellemzéseket”. A forr a-dalom célkitűzéseivel egyetértettek, de az események alakulására nem

tudtak befolyást gyakorolni. A tantestületből csak az egyik óraadó mérnöktávozott Nyugatra; a megtorlások és zaklatások két volt, illetve későbbikollégánkat érintették: Markó Dénes MÁV mérnököt, volt óraadó tanártés iskolánk későbbi mérnök -tanárát és névadóját, a volt szolnoki techni-kumi igazgatót, Boronkay Györgyöt.

A rossz emlékű tél után konszolidálódott Vácott a régi rend, és adolgozóknak nem maradt más hátra, mint újból felvenni a munkát, annális inkább, mert a munkahely egyúttal menedék is lett a számukra. Január- ban kifizették nemcsak az elmaradt béreket, hanem a túlórákat is, így aki

csak a borítékot nézte, meg lehetett elégedve. Pillanatnyilag örülni kellettaz újból engedélyezett karácsonyi és húsvéthétfői munkaszüneti napok -nak, a Kossuth-címernek és még néhány engedménynek is, amelyek betar-tása a hatalmon levők kénye-kedvétől függött. A pedagógusok mindezttudomásul vették, és végezték tovább a munkájukat, nem törődve a MUK -kal sem (Márciusban Ujra Kezdjük), amitől mint fantomtól a kormányzatés a rendőrség jó darabig ijedezett. Az élet azonban ment tovább.

Januárban már meg lehetett tartani a IV. osztályosok hangulatos sza-lagavatóit, és meg lehetett kezdeni a tanítást is, megrövidített tanév formá-

jában. Így a tanév 1957 júniusában eredményesen fejeződött be, némi za-vart csak több tanuló külföldre távozása okozott. Gyalmos János 1957- ben visszatért Budapestre, ahol családja lakott, és a Fővárosi Tanács el-nökhelyettese lett, helyette az iskola népszerű és tekintélynek örvendő pedagógusa, Pellei Emil lett az igazgató, Vilics Zoltán pedig az igazgató-helyettes. A kollégium vezetőjévé dr. Abonyi Dezsőt nevezték ki.

Az 1956-os forradalom utáni évekre a tanulólétszám gyors felfutása,a leromlott állapotú iskolai és diákotthoni épületek felújítása, az intéz-mény erőteljes fejlesztése, a műszaki képzési színvonal emelése volt a jellemző. 1956/57- ben a megszűnt nagykanizsai gépipari technikum egyik

18


20/366

IV. osztálya is iskolánkhoz került, és mint IV. D osztály Mészáros Istvánosztályfőnökségével eredményesen fejezte be tanulmányait.

1957-ben alakult meg az MSZMP iskolai szervezete, mely kevéstaggal ugyan, de segítette az iskolavezetést, és 1989-ig működött. Zászlót bontott az iskolai KISZ szervezet is Jónás Zoltán vezetésével, és létrejöttaz önálló Pedagógus Szakszervezeti Bizottság is, segítve a járási szak-szervezet munkáját.

Az egész intézmény dinamikus fejlődése bontakozott ki az 1960-asévekben, amit a végzős osztályok kiváló tanulmányi eredményei is jelez-tek. A megtorlások nehéz időszaka iskolánkat annyiban érintette, hogy

Pellei Emilt 1959-ben leváltották, helyette egy budapesti elektromérnök,Kócsy Jenő lett az iskola igazgatója. Pellei ugyanis és a volt MDP-tagoktöbbsége a történtek után nem lépett át az MSZMP-be. Pellei Emil igazga-tóhelyettes lett újból, és maradt az esti tagozat vezetője.

1958-59-ben 2,5 millió forint költséggel tatarozták az iskola és a di-ákotthon épületét. A tanműhely épületének toldaléképülettel való bővítése,a gyakorlóhelyek kézi és gépi felszerelésének korszerűsítése, gyarapítása, alaboratóriumok létrehozása után a gyakorlati oktatásra szolgáló épület 1966- ban felvette a „Tanüzem” nevet. A Tanüzemben a 60-as évek végétől egyre

magasabb színvonalú és széleskörű bérmunka-tevékenység bontakozott ki,ami tovább növelte az iskola és a megyei iparvállalatok kapcsolatát. A vál-lalatokkal való kapcsolat kölcsönössé és sokágúvá fejlődött.

1960- ban szépen sikerült műsoros iskolai ünnepély keretében emlé-keztünk meg az intézet 10 éves jubileumáról.

1962-ben a dolgozók esti tagozata mellett megindult a technikusokképzése levelező tagozaton is. Vezetője Almás Zoltán lett.

Az 1962/63-as tanévben felsőfokú technikumi felvételi vizsgáraelőkészítő tanfolyam is indult iskolánkban, ezt az 1963-66 közötti tan-

években a Bánki Donát Felsőfokú Gépipari Technikum Vácra kihelyezettképzése egészítette ki. A kihelyezett tagozatot Kócsy Jenő igazgató vezet-te. A kihelyezett, érettségire épülő felsőfokú szakképzés 1966-ban gép- ésvillamosipari szakon a sikeres államvizsgák letétele után megszűnt.

A diákotthont 1962 márciusában a KISZ KB és a KGM határozatá-val kollégiummá nyilvánították.

A megnövekedett tanuló- és tanári létszám, a szerteágazó speciálisszakmai és pedagógiai igények, a mennyiségben és minőségben megnö-vekedett szemléltetési anyagok sokasága 1970-re igényként fogalmaztameg a kabinetrendszerű oktatás megteremtését. A kabinetek kialakítása

19


21/366

segítette az elméleti oktatást, és termékenyítően hatott a gyakorlati okta-tásra, a laboratóriumi foglalkozásokra is.

Az 1969-ben életbe lépett iskolareform megszüntette a technikus-képzést, helyette szakközépiskolai képzési célú osztályok szervezését ren-delte el. Az iskola neve ekkor Lőwy Sándor Gépipari Technikum ésSzakközépiskola, majd 1973-ban, a szakközépiskolai osztályok teljes ki-épülése után Lőwy Sándor Gépipari és Gépgyártástechnológiai Szakkö-zépiskola lett. Ez utóbbi forma teljessé válása maga után vonta az esti éslevelező oktatás képzési jellegének megváltoztatását is és a technikuské p-zés tanfolyami formában való kiépítését.

A szakközépiskola azonban eleinte nem bizonyult szerencsés meg-oldásnak. Célkitűzése helyes volt: művelt szakembereket képezni a társa-dalomnak. A tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a gyakorlati életkövetelményeivel nem számoló elgondolás volt, amely mindent meg akartnégy év alatt tanítani, és nem számolt azzal a ténnyel, hogy a sok alacsonyóraszámú tantárgy tanítása nem lehet igazán eredményes sem elméleti,sem gyakorlati vonatkozásban. A szakközépiskolai érettségi csak papíronvolt egyenértékű a gimnáziumival, közismereti tárgyak terén a szakközép-iskolások hátrányba kerültek a felvételi vizsgákon. Csak válogatott, ambi-

ciózus, tehetséges tanulók voltak képesek, nagy fáradság árán a sok kü-lönböző követelménynek jó eredménnyel megfelelni, és az üzemek nemok nélkül panaszkodtak a gyakran tapasztalt hiányos felkészültségükre. Atechnikusi képesítés elhagyásával megszűnt az ipari középkáderek képzé-se, az iskola pedig egyre gyengébb gyerekutánpótlást kapott a hatvanasévek végétől kezdve. A hetvenes években sok gondot okozott mind a fe-gyelem, mind a tanulmányi színvonal rosszabbodása. A túlterhelés meg-szüntetéséről hozott párthatározat nem volt egyértelmű, végső soron libe-ralizmushoz és színvonalcsökkenéshez vezetett.

Évek óta napirenden van az iskolarendszer korszer űsítésének kérdé-se, ehhez azonban előbb meg kell teremteni a pénzügyi, személyi és szer-vezési feltételeket, és minden ezzel kapcsolatos kérdést meg kell tárgyalniaz arra illetékesekkel, mindenekelőtt a pedagógusokkal. Kísérletezések- ben eddig sem volt hiány; kívánatos lenne azonban egy átfogó, valóbankorszerű és valóban demokratikus iskolarendszer kiépítése, amely fel-használja az eddig elért eredményeket, megfelel a korszerű követelmé-nyeknek, és az egész lakosság számára hozzáférhetővé teszi a tudást, aműveltséget; nem a múlt eszmevilágában gondolkodik, hanem már a XXI.század igényeit tartja szem előtt.

20


22/366

Hasznosnak bizonyult viszont a tanítás korszerűbb módszereinek bevezetése: a prelegáló óra helyett a munkáltató óra, az önálló gondolko-

dásra, kreativitásra nevelés és a szemléltetés intenzívebb alkalmazása atanításban. Az iskola szemléltető eszközei örvendetes gyarapodást mutat-tak a hatvanas évek végétől kezdve, a szaktantermekbe és a folyosók falá-ra szakszerű dekorációs anyag is került, egyre többen alkalmazták a diave-títőt, írásvetítőt, magnót, lemezjátszót az órákon; a régi nagy rajztermiasztalokat esztétikusabb iskolapadok váltották fel, és jelentősen gyarapo-dott a szertárak anyaga is. A szóbeli feleltetés helyett egyre gyakoribbávált a tesztek és feladatlapok alkalmazása.

A hatvanas, hetvenes évek újításainak azonban hátrányai is voltak,melyek azóta is vitatott pontjai közoktatásunknak. Egyes szakfelügyelők,szakmai felettes szervek túlzott jelentőséget tulajdonítottak a szemlélte-tésnek, a követendő példa a látványos kirakat-óra lett, és csak később jöt-tek rá, hogy az a tanári módszer a legjobb, amelyik a legeredményesebb.Vitatható módszereket is terjesztettek egyes ál-reformerek: ilyen volt acsoportos foglalkozás /nem azonos a csoportbontással!/ propagálása, va-lamint az adatok tanításának az elvetése a gondolkodás javára, ami körül- belül annyit jelent, mintha üzemanyag nélkül akarnók működtetni a mo-

tort. A gyakori írásbeli feleltetések leszoktatták a tanulókat az értelmes,világos szóbeli megnyilatkozásokról. A kulturális tevékenységre, ön-művelésre fordítható idő így egyre kevesebb lett, viszont ezt ellensúlyoz-ták azzal, hogy az iskola gyakran szervezett színházi és országjáró ki-rándulásokat. A legtöbb gondot az okozta, hogy a négy év után tett érett-ségi vizsga most már nem járt együtt a technikusi oklevél megszerzésével,azonkívül a felettes intézmények kísérletezései sem váltak mindig be.Alapos, korszerű iskolareform helyett reformálgatások folytak, így példáula történelem egy időben megszűnt érettségi tárgy lenni, a továbbtanulók

pontszámába csak a felvételi tárgyak eredménye számított be, az I. félévvégét január végéről előrehozták decemberre, stb. Ezek a később vissza-vont intézkedések többet ártottak, mint használtak, és – kevés kivétellel –formálissá vált a tanárok úgynevezett továbbképzése is, holott sok tanárvett volna szívesen részt tudományos, irodalmi tevékenységben, nyelvta-nulásban, posztgraduális képzésben stb. /Ez utóbbinak később az oroszszakosok adták meg az árát, mivel hosszú ideig az egyetlen tanítható ide-gen nyelv az orosz volt./

1967- ben Kócsy Jenő és Pellei Emil nyugdíjba mentek, helyükbe aKohó-és Gépipari Minisztérium Oktatási Osztályáról Pásztor Sándor lett

21


23/366

az igazgató, a műszaki helyettes Kiss Ernő váci mérnök, a nevelési helyet-tes Bucsánszky János általános iskolából jött tanár lett. Az új vezetők a

felmerült problémákkal nem tudtak megbirkózni, a gyakori belső konflik-tusokat nem tudták kezelni, emiatt külső támadások érték az intézetet,elsősorban a kollégiumot. A nehézségeket fokozta a vezetőknek egymás-hoz, valamint a tantestülethez való nem megfelelő kapcsolata is. A szemé-lyi problémákat a KGM úgy kísérelte megoldani, hogy 1971-ben Pus-csizna Józsefet nevezte ki igazgatónak, ugyancsak a KGM- ből. Puscsizna jó gazdasági szakember volt, aki ilyen vonatkozásban rendet teremtett azintézményben, legjelentősebb tette a központi fűtésnek már előzetesen

kezdeményezett megvalósítása volt. A régimódi cserép-és vaskályhákkalannyi gond volt, hogy egy hideg télen az egyik kolléga vette őket kezelés- be, amiért a többiek meg is tették az iskola tiszteletbeli fűtőjének.Puscsizna József a béreket is kielégítően rendezte, azonban a 70-es évekközepén kezdődő infláció hamarosan véget vetett a stabilitás fölött érzettkezdeti örömnek.

1972-ben a tiszai árvíz okozta károk helyreállítási munkáin – Jánk-majtison – 80 diákunk három hétig dolgozott Almás Zoltán, Farkas Jó-zsef, Gábor Zoltán és Imre György tanárokkal.

Az iskola felszereltség, korszerűsítés terén sokat fejlődött a hatvanasévek végétől kezdve, ezt a szakfelügyelői látogatások is megerősítették,háttérbe szorultak viszont a pedagógiai szempontok. Puscsizna igazgatókülföldi kapcsolatot is teremtett egy pozsonyi testvériskolával, itthon aZeneiskolával, kiállításokat rendezett, de túlzottan nagy súlyt helyezett akülsőségekre, ellentétbe került több munkatársával is. Lényegében kir a-katpolitika folyt a pedagógiai célok rovására. A helyi szervek végül is arraaz elhatározásra jutottak, hogy véget vetnek az iskolában elburjánzó sze-mélyi problémáknak, és a pedagógiai vonalat állítják előtérbe; a Buda-

pestről kihelyezett igazgatók helyett helyi vezetőkkel biztosítják a vezetésstabilitását. 1974- ben Puscsizna Józsefet Budapestre helyezték a FővárosiTanácshoz. Áthelyezték az igazgatóhelyetteseket is: Bucsánszky János aRadnóti Miklós Általános Iskola, Kiss Ernő a GELKA igazgatója lett.Átmenetileg Szentpéteri Imre mérnök-tanár lett a megbízott igazgató, ésBorovits János a nevelési helyettes. 1975-ben a Váci Városi Tanács osz-tályvezetőjét, Molnár Lajost nevezték ki igazgatónak, műszaki helyettes1976-tól Hirling József mérnök-tanár, az intézet volt tanulója lett, a kollé-gium vezetője pedig Küstel Tibor, volt gimnáziumi nevelőtanár. MolnárLajos tevékeny, ambiciózus egyéniségével, fiatalos lendületével, barátsá-

22


24/366

gos és segítőkész modorával meg tudta nyerni a tantestület túlnyomótöbbségét, 27 éve tartó igazgatósága biztosítani tudta a vezetés stabilitását

és az intézmény tervszerű fejlesztését. A 80-as években a pedagógiai dok-torátust is megszerezte, tevékenyen részt vett a város közéletében is. He-lyes nevelési eszményt állított a tantestület elé: a cél elsősorban nem atanulók munkájának állandó könnyítése, amit a Kádár-korszak álmodernelvként érvényesített, hanem a szigorú, igényes követelményrendszer fel-állítása. Pedagógiai munkásságát 2000-ben Apáczai Csere-díjjal ismertékel. Az eredmények a 80-as években már mutatkozni kezdtek egyrészt atanulmányi eredmények színvonalában, másrészt az intézmény sokirányú

fejlesztésében.1975-ben az iskola dísztermében ünnepélyesen emlékeztünk meg azintézet 25 éves jubileumáról, volt tanárok, tanítványok és a társintézetek,valamint a város vezetőinek jelenlétében.

Az iskolában tovább folytatódott a kabinetek és szertárak fejlesztése,a tanüzem korszerűsítése és a kollégium esztétikusabbá, otthonosabbátétele. A tantestületben is nyugodtabb légkör alakult ki, a tanárok és mű-helyoktatók gyakran ültek le baráti beszélgetésre a fehér asztalhoz, a szu-terénben a ruhatár mellett hangulatos klubhelyiség létesült, amelyből jól

működő iskolai büfé lett, a klubhelyiség pedig átköltözött a kollégium pinceklubjába. A hatvanas évek végétől Almás Zoltán lett az intézet szak-szervezet titkára, akinek a vezetésével a szakszervezeti bizottság sok se-gítséget nyújtott az intézet vezetőségének, segítette az iskolai ünnepségekmegszervezését, gondot fordított az üdültetésre és a szociális segélyezés-re, hozzájárult a jó munkahelyi légkör megteremtéséhez. Ez a rendkívülheterogén tantestületben nem ment könnyen, de egészében véve elmond-ható, hogy az intézetben megszűntek a személyeskedések, elmaradtak azelmarasztaló külső bírálatok, és ezek helyébe a tervszerű iskolafejlesztés

lépett minden területen. A régi tanárok szívesen emlékeznek vissza a szé- pen sikerült pedagógusnapokra, hangulatos nőnapokra, a szalagavatókra, ballagásokra és egyéb rendezvényekre.

Molnár Lajos kezdeményezésére átalakítások történtek a II. emeletidíszterem környékén is, ahol sok volt az addig ki nem használt hely. Azoszlopok mögötti térséget leválasztották tanácskozó helyiségnek, és ren-delkezésére bocsátották a Pest Megyei Továbbképzési Kabinetnek, aszínpad mögötti elég nagy, szintén kihasználatlan helyet iskolai könyvtár-rá alakították át.

23


25/366

A szakközépiskolai érettségire épülő technikusképzést előbb országos be-iskolázási körzettel, majd regionális jelleggel, több szakon látta el iskolánk.

A reform eredményeként 1975-ben a KGM iskolafenntartói jogát át-adta a Pest Megyei Tanácsnak, amely 1978-ban a fenntartói jogot VácVáros Tanácsára ruházta, megtartva felügyeleti jogát. A KGM anyagi vo-natkozásban jó gazdának bizonyult, de a pedagógiai szempontokat jobbanszolgálta a megyei irányítás. A közismereti tárgyakat látogató szakfelü-gyelők közül szakmai tudásukkal, jóindulatú, segítőkész bírálataikkal soksegítséget nyújtottak tanárainknak Oberczán József, Vámosi Nándor,Bánhidi László, Bodnár Ferenc, Bogdán Zoltán, Bojtor Jánosné, Csikós

Tóth Ágnes, Dely Mihály, Dizseri Sándor, dr. Éliás Rozália, Fehér János,Herczeg János, Horváth Zoltán, dr. Kreutz Rajmundné, Mészáros László, Nyíri Sándor, Páhán István, Pálvölgyi Szilveszterné, Sarkadi István, Som-fai István, dr. Szimon Béla, Zalán Frigyes szakfelügyelők.

Köszönet illeti meg a KGM or szágos szakmai szakfelügyelőit is: dr.Bangha József, Gavallér László, Gregor Béla, Nagy Vilmosné, PámerIstván, Pánczél Béla, Szabó László, dr. Szkárossy Annamária, Tatár Jó-zsef, André Márta és vezetőjük dr. Murányi Pál volt.

Az iskola képzési jellege 1978- ban újból megváltozott. A kiépülő

szakmunkásképzési célú osztályok létesítése már gép- műszer - ésvillamosipari szakon indult meg. A klasszikus fémipari képzés mellett1982-re teljessé vált a műszer - és villamosipari szakképzés. Az érettségi-ző osztályok ettől az időtől kezdve az érettségi bizonyítvány mellé teljesértékű szakmunkás-bizonyítványt is kaptak esztergályos, marós, szer-számkészítő, mechanikai műszerész és elektronikai műszerész szakmá- ban. A profilváltás lényegesen átformálta mind az elméleti, mind a gya-korlati oktatást, hatott a vállalati kapcsolatokra, sokoldalúbbá tette a kép-zést, és sok új igényt fogalmazott meg.

Összefoglalva: A 70-es évektől kezdve sok új létesítménnyel és pe-dagógiai lehetőséggel bővült, színesedett iskolánk élete: központi fűtés, pinceklub, body-terem, könyvtár és olvasóterem, klubszoba, új előadó-termek, szaktantermek, átalakított rajzterem, villamos laboratóriumok,stúdió, kábeltelevíziós rendszer, szakkörök, énekkar, zenekarok, MHSZ-klub, ifjú gárda, sportszakosztályok, irodalmi bemutatók, szavalóverse-nyek, tanulmányi és szakmai versenyek stb. A korrepetálások mellett álta-lánossá vált a szintre hozás, tehetséggondozás, az érettségire és felsőf okútanulmányokra való felkészítés, a „kollégiumi napok”, vetélkedők, klub-délutánok rendszere.

24


26/366

Az iskola sokágú kapcsolatrendszert épített ki városi intézmények-kel, bázisüzemekkel, társadalmi környezetével. Számtalan városi, megyei

és országos siker, kitüntetés és elismerés fémjelzi, dokumentálja a tantes-tület és a tanulóifjúság szorgalmát, céltudatos munkáját. Az iskola segítet-te a nagyobb részben munkás- és parasztszármazású növendékek felsőf o-kú tanulmányokra való felkészülését, technikussá, műszaki középkáderré,művelt, érettségizett szakmunkássá válását.

Az érettségi után, 1973-tól több száz felnőtt dolgozó felelt meg atechnikusminősítő vizsga követelményeinek.

Az elmúlt évtizedek alatt megteremtődtek a gép-, villamos- és mű-

szeripari középfokú szakemberképzés tárgyi és személyi feltételei, képzé-si hagyományai és kapcsolatai. Az iskolára mindvégig a társadalmi ésgazdasági környezethez, az ipari igényekhez való gyors és rugalmas al-kalmazkodás, a vállalatokkal való aktív és sokoldalú együttműködés volt jellemző.

1990-ben az iskola tantestülete egyhangúlag dr. Molnár Lajost vá-lasztotta meg igazgatónak 5 évre. Ez megismétlődött 1995-ben újabb 5évre, 2000-ben pedig a Váci Önkormányzattól kapott 2 évre megbízást.

Az 1990-es rendszerváltást az iskola tanárai, diákjai és alkalmazottai

kivétel nélkül örömmel fogadták. Megszűntek a rossz emlékű brigádláto-gatások, a kaszárnyai stílusban fogalmazott körlevelek („a pedagógusnaknincs joga nem büntetni”), a Szovjetunió-vetélkedők és a sok f ölösleges papírmunka. Általános helyeslést váltott ki a jogrend helyreállítása, a szabad választások, az emberi és politikai szabadságjogok biztosítása, a piac-gazdaságra való áttérés. Tisztában vagyunk azzal is, hogy ezek a változá-sok csak akkor szolgálják az egész magyar nép boldogulását, ha a létbi-zonytalanság, pártviszály, gyűlölködés, a pénz utáni gátlástalan hajszahelyébe a létbiztonság, az összefogás, a tolerancia, a kiművelt ember fők

sokasága, a korszerű ipar és mezőgazdaság fejlődése fog lépni. Egy rend-szerváltozás sohasem megy végbe zökkenők nélkül. Számolnunk kellazzal, hogy az új, demokratikus rend kiépítése változásokkal és áldoza-tokkal is jár. A középiskolák a rendszerváltozás után a helyi önkormány-zathoz kerültek; a jövőben keresni kell még azt a megoldást, ami a legcél-szerűbben szolgálja mind a szakközépiskolák, mind a gimnáziumok fe j-lesztését, mert a tanultság fontos szerepe a modernizálás, a jobb jövő épí-tése során nem csökkenhet.

25


27/366


28/366

Boronkay György(1903-1981)

Őrhegyi Imre, volt tanítvány munkája

27


29/366

Az iskola új névadója1973-tól az intézet neve Lőwy Sándor Ipari Szakközépiskola lett. A rend-szerváltozás után azonban a tantestület szükségesnek látta az elnevezésmegváltoztatását. 1993-tól az intézet új neve Boronkay György MűszakiKözépiskola lett, 1998-tól pedig Boronkay György Műszaki Középiskolaés Gimnázium. Külön kell szólni Boronkay György mellszobrának felava-tási ünnepségéről 1993. április 24-én. A tantestület és a szülői munkak ö-zösség döntése alapján ő lett az iskola névadója, mivel a Lőwy Sándor

elnevezést annak idején felülről, politikai indok alapján rendelték el, ésLőwy különben sem a gépiparban dolgozott. Nem volt könnyű dolog újnevet találni, hiszen a legismertebb kiválóságok neve már több iskola el-nevezésében szerepelt.

Boronkay György 1958-tól 1967-ig volt az iskola mérnöktanára, denyugdíjazása után is tanított óraadó tanárként. Szolnokról került Vácra; őtés családját az előző években sok méltánytalanság érte, amelyekre nemszolgáltak rá. 1904-ben született, 1925-ben szerzett gépészmérnöki dip-lomát a budapesti József Műegyetemen. A háborús években katonai szol-

gálatot teljesített, 1944-45-ben a Nagyváradi Gépipari Technikum igazga-tója lett. Hosszabb időt töltött Szolnokon, ahol az ottani gépipari techni-kum mérnök-tanára, műhelyfőnöke, majd igazgatója volt. Bár munkájaellen sehol kifogás nem merült fel, az 1956-os forradalom után elüldöztékSzolnokról.

Egyéniségét a korrektség, kötelességtudás és legfőképpen a magasfokú szaktudás jellemezte. A tanulók szigorúsága ellenére nagyon szeret-ték „Lexi bácsit”, aki egyéni módszerekkel, de eredményesen tanította arábízott műszaki tárgyakat, és nemcsak tanította, de meg is tanította a nem

könnyű, de annál fontosabb műszaki ismereteket. A váci tantestület k ö-zösségébe jól be tudott illeszkedni, senkire nem tett megjegyzéseket,semmiből nem vonta ki magát, még az egy időben elterjedt tanári testgya-korlásokon is részt vett. Fegyelmezett és tetőtől talpig becsületes embervolt, aki sohasem beszélt régi sérelmeiről, és nem a sértődöttség, mellő-zöttség szellemében dolgozott. Mint tanár és mint osztályfőnök egyarántlelkiismeretesen, igényesen végezte munkáját, és ugyanezt követelte megtanítványaitól, akik még az érettségi találkozókon is szeretettel, megbe-csüléssel emlékeznek vissza rá. Kollégái fájó szívvel búcsúztak tőle, mi-kor nem sokkal nyugdíjazása után itthagyott bennünket, és elégtétellel tölt

28


30/366

el mindenkit, mikor az iskola aulájába belépve, az ő mellszobrával, szem-üveges, komoly tekintetével találkozik. A szobor Páljános Ervin szob-

rászművész alkotása. A rajtalevő bronzbetűket Szabó Imre ötvösművész,volt tanítványunk készítette. A szoboravatási ünnepségen sok régi tanár ésdiák, azonkívül hozzátartozói is jelen voltak, Ujvári István kollégánkközvetlen hangú, szép beszédében emlékezett meg róla. Az ő beszédébőlidézek: „Amikor jelenlegi pályakezdő kollégáimat vizsgálgatom, hogymelyikből lesz jó tanár évek múlva, a vitathatatlanul első szakmai tudásonmég kettőt kutatok: az emberszeretetet és a „tanítási szenvedélyt”, rövi-debben: a pedagógiai temperamentumot. S ezeket a kritériumokat nem

utolsósorban a Gyuri bácsival egy tantestületben eltöltött évek alatt, az ő példája nyomán szűrtem le. Aki ilyen „magister totus animi” – lélekbőlvaló egész tanár volt.”

Emlékbeszéd a névadó tiszteletére,szobra felavatása alkalmával

1993. április 24-én, Szent György napján. Elmondta: Ujvári István, Apáczai Csere János-díjas matematikatanár

Szeretett Gyuri bácsink!

Most bizonyára valamelyik égi tanári szobából nézel le ránk, azzal a sze-líd mosollyal, amit ezen a földi képmásodon a művész úr olyan sikeresenörökített meg. Talán szokásos szerénységeddel dörmögöd: „Miért kellettennyi embert összecsődíteni a névnapomon?” Hadd válaszoljak akkor hát:Jöttek ők maguktól is, az első hívó szóra. Zömében volt tanítványaid éskollégáid, meg ezeknek a gyerekei, tanítványai. Kisebb részben pedig

azok, akik arra szeretnének választ kapni: mi lehetett a Te emberi, tanárinagyságod titka, amely 3 évtized után is úgy hat, hogy 1300 ember Tégedkíván iskolája, munkahelye névadójának. Hiszen nem történik ez gyakran:inkább közismertebb személyt választanak.

Számomra jutott az a megtisztelő feladat, hogy megpróbáljak. vála-szolni erre. Azon az alapon, hogy valamikor kb. 1 évtizedig együtt tanít-hattam Veled, beszélgethettünk az akkori tanári szobában a közös lyukasórákon. Amikor felelevenítem ezeket az emlékeket, különösen háromvonásodra emlékezem: mérnöki precizitásodra, a tanári hivatás szereteté-

re, valamint mély humánumodra.

29


31/366

Ujvári István

Szabó László Nimród

Az ünneplők és az ünnepelt hozzátartozói

30


32/366

Emlékszem, amint tűhegyesre faragott ceruzáiddal írtál a műszakitankönyvek sorai közé: javítottad a pontatlan definíciókat, a magyartalan

stílust, az összecsapott leíró részeket. Én akkor még szent borzadállyalfigyeltem ezt, mert a tankönyvet pályakezdőként, kevesebb tapasztalattalolyan műnek tekintettem, melyen egy betűt sem szabad változtatni. Aztáncsörrent a telefon, s Te nem a szokásos egyszavas „halló”-val jelentkeztél,amely után még néhány kérdéssel kell mindig tisztázni a beszélő szemé-lyét, hanem így: „Lőwy Sándor Gépipari Technikum, tanári szoba,Boronkay György mérnök. Tessék.” Ezt a – minden területen megmutat-kozó – pontosságodat úgy tudtad tanítványaidra átörökíteni, hogy a Mű-

egyetem Gépészmérnöki Karának folyosói – ahová mindig a legjobb raj-zokat állítják ki – abban az időben Boronkay-tanítványok házi tárlataivoltak. S még ma is erre emlékeznek sokan.

A minap írta levelében az egyik főmérnök, volt tanítványod: „Diák- jait arra okította, hogy a műszaki embernek soha nem szabad a fejébenlévő ismeretanyagot a gyakorlatban úgy felhasználni, hogy azt előzetesena szakirodalomban ne ellenőrizze”.

A mérnöktanároknak két, külön – külön is egész embert kívánó hi-vatást kell ötvözniük, s ez nem mindenkinek sikerül. Az aránytalanság

egyiknél alkotó szellemű, de magyarázni nem tudó, másiknál elszürkült,fantázia nélküli „mintatanár” típust produkál. Nálad a „tanári rész” is mél-tó volt a mérnökihez. Kezdődött azzal, hogy annyi tapasztalat birtokábanis készültél minden órádra. Vallottad, hogy ez az egyik legnagyobb örö-möd. Nem engeded, hogy a tananyagot őrző agy, mint az álló tó, bebék a-nyálasodjék. Aki készül, az mindig jobban és másképpen tanít. Ezért szin-te újrateremtetted az óráidat. Ha talán nem is lázat, de hőemelkedést bizo-nyára érezhettél tanítás előtt. Így váltak óráid olyan lendületessé, tempe-ramentumodtól átfűtötté, amelyet egyaránt említ tanítvány és szakfelügye-

lő. Így alakulhattak ki azok a színes krétával készített táblavázlataid, ame-lyek ebben a műfajban műalkotásszámba mentek, s valamennyit le kellettvolna fényképezni az utókor számára, egy jó műszaki tankönyv céljaira. Amai tanárok nagy része – zsebében a diplomával s a jól elsajátított tárgyitudással – csak arra törekszik, hogy minél kisebb energiával oldja megugyanazt a feladatot. Kialakítja a maga oktatási stílusát, az alapvető neve-lői fogásait, nemegyszer trükkjeit ennek érdekében. Te éppen az ellenk e-zőjét tetted: olyan megszállottsággal tervezted, majd óriási energiávalvezetted le óráidat (err ől az igazgatói, szakfelügyelői óralátogatások jegy-zőkönyvei tanúskodtak), hogy nagyon gyakran láttalak fáradtan belépni a

31


33/366

tanári szobába. De a következő órán már ismét kezdődött ez az önmaga-dat átadó lángolás, mellyel nemcsak arra az órára, hanem egy életre izzás-

ba tudtad hozni a tanítványlelkeket.Jó tanár senkiből sem lehet emberszeretet nélkül. Ezt éreztük vala-

mennyien Rajtad, akik közeledbe kerültünk kollégaként, tanítványként.Hiába titkoltad, zárkózottságba burkolózva. Pedig voltak, lehettek rossztapasztalataid, hogy csak azokat említsem, akik Szolnokról elüldöztek,vagy azt az igazgatót, aki mániákusan szorgalmazta a nyugdíjazásodat,míg az akkori „nagyfőnök”, akihez hasonló hatáskörű talán nincs is a maiiskolarendszerben, le nem állította az illetőt ezekkel a szavakkal: „Gyuri

bácsi pedig addig tanít, amíg akar.” S amikor csodálkozva kérdeztem,hogy honnan vagy ilyen jóban ezzel az „élet-halál urával”, Te szerényenválaszoltál: „Szolnokon tanítottam őt. Egyszer meg is buktattam.”

Sűrűn előfordult az is, hogy a diákok az utcán találkoztak Veled, s Tekét bevásárlószatyrot cipeltél. Amikor köszöntek Neked, az egyik szatyrotátvetted a másik kezedbe, hogy a kalapodat megemelhesd a kisdiákok előtt.Így tisztelted, szeretted tanítványaidat. Akik szinte rajongva beszélnek Ró-lad, most 20-30 év távlatából is, kedves-tiszteletlen megszólítással, Lexi bácsinak becézve, mely név általánosan ismert volt és csak az osztja ketté

az öregdiák közvéleményt, hogy ez a szó az élő, két lábon járó LEXIKON-nak szólt-e, vagy kedvenc kifejezésedet, a LEX MINIMI-t idézi-e.Bizonyára lesznek, akik hiányolják ebből a megemlékezésből élet-

rajzi adataidat. Álljon helyettük itt inkább egy költői négysoros:

„Ha tudni akarod, ki voltam, Ne keress rólam adatot. Az életet átrobotoltam,S éltem, ahogyan adatott.”

Helyettük inkább jellemvonásaidból azt a hármat emelném ki, ame-lyeket akár üzenetként is felfoghatják azok a mérnöktanárok, akiket Tetanítottál meg a szakma- és emberszeretetre, s akik most a mi tantestüle-tünk „műszaki kentaurjai”. Ez a három jellemvonásod: optimizmusod,takarékosságod és sokoldalúságod.

Honnan lehet tudni, hogy annyi magánéleti keserűség dacára is o p-timista alkat voltál? A recept egyszerű, mindenkinek ajánlható: ha valak i-ről meg akarjuk tudni, hogy optimista-e vagy pesszimista, tereljük a szót a pedagógiára úgy, hogy az illető gyanút ne fogjon. (Egyébként Németh

László ajánlja ezt a módszert.) Hát Nálad, Gyuri bácsi, nem volt szükség

32


34/366

ilyen alakoskodásra: minden megnyilvánulásod azt mutatta, hogy hiszel agyerek nevelhetőségében. (Lehet, hogy a felnőttekében már nem, s ezért

nem is vállaltál órát soha az esti és levelező tagozaton.) Takarékosságodra példaként hozható fel, hogy az elhasznált gyufa-

szálakat mindig visszatetted a gyufásdobozba. Tanítványaid még arra isemlékeznek, hogy elmondtad nekik: mennyi megtakarítást jelentene azországnak, ha ezeket valamilyen módon összegyűjtenék. Ma már talánmosolygunk ezen, pedig csak a „szemléltető eszköz” változott. Ha itt len-nél köztünk, bizonyára a pazarlásnak a különféle megnyilvánulási formáiadnák példáidat, s puritán életviteled is serkentene bennünket a takarónkig

való nyújtózkodás betartására.Ha valakiről azt látjuk, hogy a szakma a „kisujjában van”, ne téte-lezzük fel a szakbarbárságot. Sőt, legtöbbször az ellenkezője igaz. Hiszena tökéletes tudásanyag birtokában az embernek több ideje, energiája jutegyebekre is. Így volt ez Nálad is. A matematika és a magyar nyelv össze-kapcsolására sokszor eszembe jut az a javaslatod, hogy a szorzandó, aszorzó és szorzat analógiájára helyesebb lenne osztandó, osztó és osztat -otmondani, a jelenlegi, a fogalmat zavaró „hányados” szó helyett. S azonsem kellett volna meglepődnöm, hogy egy akkortájt megjelent tudomá-

nyos bestseller, a Kettős spirál c. könyv felkutatására kértél meg. A sportis érdekelt, de ez érthető: fiatal k orodban aktív sportoló, birkózó voltál.Végezetül néhány szót az iskoláról, hiszen a szoboravatás egyúttal

iskolai névadóünnepély is. Te, kedves Gyuri bácsi, a szolnoki SzamuelyTibor Gépipari Technikumból jöttél a váci Lőwy Sándor Gépipari Tech-nikumba. Elszomorító még kimondani is ezeket az iskolákra erőszakoltneveket. Az utóbbi – hála Istennek – néhány hónapja már a Te becsületes,magyar nevedet viseli. De ez az iskola ma már más, mint a Te idődben.Mint ahogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, a Lőwy Sándor

Gépipari Technikumot és a Boronkay György Műszaki Középiskolát iscsak jobbára az emlékek kapcsolják össze. Ez már egy másik iskola. Két-szer akkora tanulói, és ennél is nagyobb arányú tanári létszámmal, demok-ratikusabb és előrelátóbb vezetéssel. Kevesebb osztályban tudnád tanítanikedvenc témádat, a fogaskerekeket, mert a gyerekek inkább a számítógé- pekkel és a mikroelektronika csodálatos világával foglalkoznak. A folyto-nosságot ugyan képviseli még néhány megöregedett kollégád és sok mér-nök-tanár tanítványod, de azt még nem látni, hogy melyik tud majd közü-lük a nyomodba lépni. Nincs már mindenható KGM, de a változás nehé-zségei, gyötrelmei így is elértek bennünket is.

33


35/366

Szerencsére azonban fejünk és ezzel együtt az eszünk még a helyénvan, ami sok, elkövetkezendő nehézségen átsegíthet.

Emlékezzünk hát valamennyien az iskolára, különösen erre az isko-lára, néhány sort kölcsönvéve a költőtől:

„Az Isten áldja meg az iskolát. Mely minden évben meghal, s él tovább

Az Isten áldja meg a padokat, A tízpercet, mely derűt adogat.

A padlót, a plafont és a küszöböt,

A térképet a katedra mögött. A bizonyítványt, jót, elégtelent,

Mely mindent, s mégis semmit sem jelent

Azt, aki kérdez, s azt aki felel. Ifjúságunk ne múljon soha el.

Az Isten áldja meg az iskolát. Azt, aki belép és azt, ki megy tovább.”

34


36/366

DR. MOLNÁR LAJOS: A NÉVADÓ SZOSZNICZKY- BORONKAY CSALÁD EREDETE

A család őselengyel Szoszniczkyak neve bizonyára Szosznica község nevével

függ össze, mely a család nemesi birtoka lehetett. Szosznica – azugyanily nevű járás székhelye – Csernyigov orosz kormányzóság-

ban a Gyeszna folyó partján, öt kilométernyire a Szejm folyó torkolatától,Kijevtől északkeletre légvonalban 190 km-re fekszik.A lengyel család és a község, mint nemesi birtok történetének összekap-csolásáról természetesen csak abban az időben lehet szó, amikor a telepü-lés Lengyelországhoz tartozott.Az első Szoszniczky, akinek létezéséről tudomásunk van, az a lengyelmenekült, aki 1794 végén, vagy az 1795. év folyamán érkezett családjávalegyütt Lengyelországból Magyarországra. Keresztnevét nem tudjuk. Val-lása valószínű görög katolikus volt.

A menekülés okait a családtól tudjuk. Ez összefügg Lengyelország1772. évi első, 1793. évi második és 1795. évi harmadik felosztásával.

1794. október 10-én a Visztula partján fekvő Maciejowice mellettteljes vereséget szenvedett a lengyel egység helyreállítását célzó hazafias

erőfeszítés. Ezzel – a kudarcba fúlt lengyel szabadságharc után – 1795.október 24-én kötött orosz-porosz-osztrák szerződés értelmében immárharmadszor osztották fel az országot. Sokan hontalanokká lettek, s az ide-gen hatalmak bosszúja elől más országokban kerestek menedéket. Ősünk Kosciuszko híve volt, s a maciejowicei vereség után Lengyelországelhagyására kényszerült. Feleségével és János nevű kisfiával együtt jött áta határon, de az sincs kizárva, hogy fia, János már itt született Magyaror-szágon. Erre okmányszerű bizonyítékot mindezideig nem sikerült találni.

A

35


37/366

A Szoszniczkyak

A menekült Szoszniczky és családja Sárospatakon, Breczenheim herceg birtokán telepedett le, ahol a családfőt a herceg mint gyógykovácsot (ígynevezték akkoriban az állatorvosokat) alkalmazta.Ősünknek csupán egyetlen gyermekéről, Jánosról tudunk, aki atyja mes-terségét folytatta a hercegi birtokon. Lehet, hogy ő már a magyar nyelvetvallotta anyanyelvének, mindenesetre magyar leányt vett feleségül, az1799 október havában Bodrogzsadányban (Zemplén vm.) született gör.kat. Soltész Máriát, Soltész Gergely gör. kat. gazda és a gör. kat. GubaErzsébet gyermekét. János és Mária házasságkötése időpontját nem ismer-

jük, helyét illetően is csak annyit tudunk, hogy nem Sárospatakon, és nemBodrogolasziban esküdtek. A kutatást tovább kell folytatni. János és Má-ria elsőszülött gyermeke, András 1824. november 28-án született. A há-zasságkötés időpontja tehát 1824 elejére, vagy az azelőtti évek valamelyi-kére esik. Egy 1920. március 19-én kelt rokoni levél arról tudósít, hogySzoszniczky János és Soltész Mária Patakon nyugszanak és a gör. kat.templom oldalán márvány fejfájuk van. Az elsőszülött Andrást még há-rom gyermek követte, János, Anna és Teréz. András szülőhelyén maradt

és atyja mesterségét folytatta; az 1836. június 18-án Sárospatakon szüle-tett gör. kat. János köz- és váltóügyvéd lett és Kassán telepedett le.Jánosnak Kassán igen jól működő ügyvédi irodája volt. 1867. május 5-éna füzérradványi (Abaúj vm.) római katolikus templomban esküdött meg areformátus Paluzsa Ottíliával, aki 1846. október 1-én Nagybózsván (Aba-új vm.) született. A házasságkötés egyik tanúja Ottília unokabátyja, bo-ronkai Boronkay Farkas, a másik János sógora, Melczer József volt. Ottí-lia jómódú földbirtokos családból származott, nemcsak édesapja, OdoriniPaluzsa György volt földbirtokos, hanem édesanyja, Boronkay Zsuzsanna

felmenői is. A nagybózsvai határ egykor mind Boronkay-birtok volt, s anagybózsvai református pap 1940. szeptember 5-én a Boronkayakat azőszinte tisztelet hangján úgy emlegette, mint a nagybózsvai református ek-lézsia mecénásait. Nekik köszönhető a nagybózsvai református templomis, mely a múlt század ötvenes éveiben épült. János felesége birtokot kapott hozományul. Bár a birtok és a jól jövedelmező ügyvédi iroda az1868. február 13-án egy fiúgyermekkel (Gyula) megáldott házasság bol-dogságát és gondtalanságát kellő módon megalapozta, János könnyelmű-sége a család boldogságát aláásta. Mulatozásai a birtok megterhelésére

vezettek.

36


38/366

A fiatal asszonynak a mozgalmas élet eleinte tetszett, de csakhamartapasztalta annak kellemetlen következményeit. Férje az irodát elhanya-

golta. Az alkalmazottak szabálytalanságairól is tudunk. Végül elváltak, demég azt sem engedte az anya, hogy fia, aki Iglón nevelkedett, atyja nevé-vel lépjen az életbe. Szoszniczky Gyula vezetéknevét 17. életévében a m.kir. belügyminiszter 1885. 7/III. 13,132/VII. számú engedélyével„Boronkai”-ra változtatták.

Szoszniczky-Boronkay

Ottília tehát nem a saját leánykori nevét (Paluzsa) vétette fel fiával, amitől atörvénytelenség látszata miatt is idegenkedett, hanem édesanyja, PaluzsaGyörgyné boronkai Boronkay Zsuzsanna leánykori nevét. Ez a névválasztáskézenfekvő volt, minthogy a Paluzsák és a Boronkayak tartották is a rokonsá-got. Boronkay Gyula az ősi Boronkay-nemzetségnek leányágon vér szerintileszármazottja. Ezt ő tudta, és a Boronkayakkal való rokoni egybetartozás érzé-se ter mészetes módon élt benne. Ez az önmagának édesanyja felmenőivel valóazonosítása tette előtte természetessé a névátvételt is, mely nem tekinthető a maiértelemben vett „névmagyarosítás”-nak. Ottília csupán családi és személyi

okokból vétette fel fiával az új nevet és nem azért, mintha a Szoszniczky nevetidegennek, nem magyarnak érezte volna. Gyula gyermekei „y”-nal írták nevü-ket, s csaknem valamennyiük okmánya „y”-nal lett kiállítva.

Boronkai (Szoszniczky) Gyula a kassai premontreieknél szerzett érettségi- je után jogra iratkozott be, de tanulmányait abbahagyta, államszámviteli vizsgáttett és állami szolgálatba lépett. Mint a M. Kir. Földmívelésügyi Minisztérium

tisztviselője, előbb a minisz-térium munkácsi felvidékikirendeltségén dolgozott,

majd Budapesten gazdaság-felügyelői minőségben, tö b- bek között Egán Ede és báróKazy József államtitkármellett működött. 1916.december 1-én hunyt el.Boronkay Gyula 1894. június16-án Lugoson vezette oltár-hoz a római katolikus Neiszer Leonát, Neiszer A Boronkay család címerei

37


39/366

Gyula állami népiskolai tanító és Kick Teréz lányát. E házasságból hét gyermekszületett: Janka, Margit, Gyula, Ede, György, Antal és Irén. Boronkay György

(Szül.: Lugos, 1903. augusztus 17. - Megh.: 1981. december 21.) az elemi iskolátLugoson, a középiskolát Munkácson, az egyetemi tanulmányait Budapesten aMűegyetemen végezte. Felesége Goór Margit (Szül.: Kőtelek, 1903. április 20.,megh.: Vác, 1987. április 6.).A mindkettejük hamvait tartalmazó urna az újpesti köztemető kolumbár iumábanvan elhelyezve.

38


40/366


41/366

A fél évszázados iskola köszönti növendékeit

40


42/366

Az 50 éves iskola jubileumi ünnepélye

Az utolsó évtized legfontosabb eseménye a névadás és a modernizálásmellett a jubileumi rendezvénysorozat volt. Ezt megelőzően nagy meg-tiszteltetésben részesült az intézet: Eredményes oktató-nevelő munkájá-nak elismeréséül Vác Város Önkormányzata 1997-ben Pro Urbe díjjaltüntette ki.

Az iskola 50 éves jubileumának megünneplésére a 2000. évben ke-rült sor. Az ünnepélyes megemlékezések során műszaki tanácskozásra,képzőművészeti kiállításra és több más rendezvényre került sor, melyekközül kiemelkedett a május 5-én tartott jubileumi ünnepség a váci Műve-

lődési Központban.A műsor változatos és mindvégig igényes, színvonalas volt; méltó

keretbe foglalva az iskola életére, munkájára, kulturális szerepére vonat-kozó megemlékezéseket.

Bevezetésként Péter Pál előadóművész, iskolánk 1962-ben végzetttanulója mondta el Illyés Gyula Az Éden elvesztése című költeményét,majd dr. Molnár Lajos igazgató ünnepi beszéde következett. A beszédszövegét az ünnepély ismertetése után külön közöljük.

Csuka Tamás református tábori püspök 1962-66 között járt az akko-ri Lőwy Sándor Gépipari Technikumba. Nem bánta meg, hogy műszakiké pzettséget szerzett. Idézte a 103. zsoltárt: „Emlékezzél jótevőidre…”.Hálaadással gondol tanáraira és oktatóira, emlékezik az elhunytakra. Kü-lön köszönti a nyugdíjasokat!

Lábai László polgármester tisztelettel emlékezik felesége iskolájára,amely büszke lehet eredményeire. Országosan a legjobbak között van! Aziskola értékét nem a falai, hanem a tanárok és a diákok szelleme fémjelzi.Kiemeli az igazgató érdemeit az iskolafejlesztésben. Mindenkinek jó

egészséget kíván, és sok eredményt a következő 50 évre. Váradi Károly, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi EgyetemGépészmérnöki Karának kutatási dékánhelyettese, egyetemi tanár, 1963-banlépett be az iskolába, a miskolci egyetemen szerzett gépészmérnöki diplo-mát és került a budapesti egyetemre. Név szerint emlékezik volt tanáraira.Közös tudományos kutatómunkát végez Kovács Kálmánnal, az iskola mér-nöktanárával, Wiezl Csaba informatikus tanárral, és most doktorandus hall-gatója Néder Zoltán tanársegéd, ezen iskola kiválósága. A mai diákok fi-gyelmét felhívja a nyelvtanulás fontosságára, főleg a német és angol nyelv

41


43/366

ismeretére. Magyarországon különösen fontos a szellemi tőke, és ennekmegteremtésében van elévülhetetlen érdeme a váci iskolának.

Bagyin József, Aszód város polgármestere 1965-ben végzett. Meg-hatottan köszönti egykori iskoláját az 50. évforduló ünnepségén. Iskolájá-ra büszke; bár szakmáját elhagyta, itt szerzett sok emberi értéket. Vácontanult lokálpatriotizmust!

Tanárai közül kiemeli Boronkay György műszaki tanár tudását;Kárpáti Páltól egyenességet, Ujvári Istvántól közéletiséget tanult. Az isko-la sorsa jelenleg nehéz, de végső soron mégis gyönyörű! Vannak eredmé-nyei, kemény munkával halad célja felé.

Pádár Sándor mérnök 1958-62 között járt iskolánkba, jelenleg azEichhoff Kft. Igazgatója. A váci iparban dolgozik, felesége az iskolábantanít, fia itt tanult. Ő egy Nógrád megyei kis faluból jött, jól emlékszikmég a régi rajzteremre, tornateremre, tanműhelyre. Az iskola igazi értékétaz akkori tanári kar jelentette, felidéz néhány szubjektív élményt. A szak-tár gyi ismeretek hasznosak voltak, a műszaki egyetemen jól megállták azitteni diákok a helyüket. Örömmel látja, hogy az iskola folyamatosanmegújul, korszerű ismereteket nyújt, és a környék ipara számára kiválószakembereket nevel.

Kovács Kálmánnak, iskolánk mérnöktanárának ünnepi beszédétszintén külön közöljük.Az ünnepi beszédek elhangzása után színvonalas kulturális bemuta-

tóra került sor, melyet Csendes Csabáné, Jakus László, Jendrék Gabriellaés Olli József állított össze. A szavalatok, jelenetek, ének- és táncszámokközül kiemelkedett a hatásosan rendezett Visszakérem az iskolapénzt cí-mű Karinthy-egyfelvonásos, továbbá Steidl Anita aerobic táncbemutatójaés a lányok tánccsoportjának modern tánca, amely a profi színvonalat iselérte. A műsorban több szép vers is elhangzott az iskola diákjainak tol-

mácsolásában, akiket Jendrék Gabriella készített fel.Meghatóan szép befejezése volt az ünnepi műsornak az énekkar K ó-

cos kis ördögök voltunk és Múlnak a gyermekévek című énekszáma.

42


44/366

Elnökség: dr. Váradi Károly, Bagyin Jószef, Csuka Tamás, dr. Molnár Lajos, Lábai László, Pádár Sándor és Kovács Kálmán

43


45/366

A diákok ünnepi műsora

44


46/366

45


47/366

Dr. Molnár Lajos igazgató ünnepi beszéde Hölgyeim! Uraim! Tisztelt ünneplő Közönség!

A hétköznapok rohanó forgatagában az ember néha megállni kényszerül,hogy visszatekintsen a megtett útra, rácsodálkozzon a műre, az elvégzett munka eredményére.

Az iskola jubileumra szóló meghívója hozott ide ma bennünket: ta-nárokat, egykori növendékeket, a társintézmények képviselőit, hogyegyütt ünnepeljük a váci gépiparisok nagy családját, ezt az intézményt,amely most 50 éves és Vác iskolaváros képéhez eltéphetetlenül hozzátar-tozik.

„A múltat szeretni annyi, mint örülni annak, hogy valóban elmúlt.”

Előretekintő, mindig újat teremtő korunk progresszív emberének ér-zéseit fejezik ki ezek az Ortega y Gasset spanyol filozófus tollából valófurcsán szellemes, de sok vonatkozásban valóban igaz gondolatok. Mertami nem fejlődik, annak csak múltja van, sem története, sem jövője nincs.

A múltat a fejlődésért küzdő ember akarata, tettei, jobbító szándéka teszitörténelemmé.Ez az intézmény évfordulót ünnepel, és tisztelettel emlékezik a meg-

tett útra, a nagy elődökre, a befogadó Vác város népének küzdelmére, atanítványok helytállására, a sikerekre és kudarcokra egyaránt.

A kegyelet, az emlékezés és hála érzése hozott ide bennünket, hogyör vendezzünk a művön, az alkotáson, a hagyaték időtállóságán.

A múlt században egyik költőnk azt írta, hogy „az ég egy kincset ádminden hazának”. Mi szerencsés nemzet vagyunk, mert hazánknak szá-

mos kincset adott.A magyarság, s benne a magyar pedagógia igazi nagy kincsei azok anagy elődök – köztük sokan, akiket méltatlanul elfeledtek – akiknek kö-szönhetően ma is elmondhatjuk, hogy „él magyar, áll Buda még.”

Mennyi vér és könny öntözte ezeket a földeket, szűkebb hazánkat ésVác városát is az évszázadok alatt!

Törhetetlen népünk csak a huszadik században is hány nemzeti csa- pás után kezdte újra meg újra az országépítést?

S hogy lehetett megtenni mindezt? Úgy, hogy a magyar fájdalom és

kihívás mindig nagy embereket teremtett.

46


48/366

Ez alkalommal adózzunk tisztelettel azok emlékének, akik meghatá-rozó személyiségei voltak ennek az intézménynek: Tódor László, dr.

Gyalmos János, Pellei Emil, Kócsy Jenő, Pásztor Sándor, Puscsizna Jó-zsef igazgatók; dr. Abonyi Dezső, Kuthi Albert, Küstel Tibor kollégium-vezetők; dr. Nagy István, Szentpéteri Imre, Hirling József igazgató-helyettesek; Imre György tagozatvezető, dr. Gajtkó István, Sólyom K á-roly, Peukert Károly, Pellei Emil, Boronkay György, Nagy Károly,Dombay Sándor, Markó Dénes, nagyhírű tanárok; Balogh Ruzsa József,Berecz József, Garami Antal, Molnár Gyula, Nagy Dénes, szakterületükmesterei, és még sokan mások, a sok tanár, a szorgalmas segítők, s a nö-

vendékek sokasága. Emlékezzünk azokra, akik a tanári testületből és azóraadók közül már nem lehetnek köztünk: dr. Abonyi Dezső, Balogh R u-

zsa József, Barkóczi Zoltán, Berecz József, Boronkay György, FarkasJózsef, Feigl József, dr. Gajtkó István, Garami Antal, Garami Károly, dr.Gyalmos János, Hadnagy Tibor, Hirling József, Horváth László, ImreGyörgy, Kerekes Sándor, Kócsy Jenő, Kővágó Ferenc, Kuthi Albert,Küstel Tibor, Mészáros István, Miller József, Mogyoródi Jenő, MolnárGyula, Nagy Dénes, dr. Nagy István, Nagy Károly, Pálinkás Jenő,Pászthory Róbert, Pásztor Sándor, Pellei Emil, Peukert Károly, Pintér

György, Puscsizna József, Reiner Tibor, Sándor László, Schreiner Béla,Szentpéteri Imre, Szigeti János, Szigetvári Mihály, dr. Szimon Béla, Tó-dor László, Tóth Vilmos, Tőrincsi Ferenc, Vass Vilmos, Csík Jenő, dr.Diósy Ferenc, Dombay Sándor, Domokos Géza, Galambos Ferenc, Hargi-tai Károly, Jakab Lajos, Király Endre, Kucsera Béla, Lipovniczky László,Markó Dénes, Sólyom Károly, Szentesi Miklós, Tamassy Endre, TumbászFerenc, Zemplényi Ernő, Zsoldos Miklós.

Életük példája, szorgalmuk és hűségük az oktatás-nevelés ügyéhezmeghatározó elem mai kollégáink mindennapi munkájában és az iskola

jövőbeni feladatainak megvalósításában. Iskolánk – közismert nevén aváci Gépipari Technikum, a Lőwy, vagy a Boronkay – létrejötte és műk ö-dése szorosan kapcsolódik a hazánkban és térségünkben lezajlott iparfej-lesztési törekvésekhez, és része a magyarországi középfokú műszakiszakember- és technikusképzésnek.

Az intézmény története hűen tükrözi az államosított közoktatás út-keresését, Pest megye és Vác város iparfejlesztését.

Az iskola szervezetileg 1950. augusztus 15-én alakult a Vallás- ésKözoktatási Minisztérium rendeletére.

47


49/366

Az iskola a Közoktatásügyi Minisztérium 1951. október 1-jén ki-adott határozatával önállósult, s a tanárok közül Tódor László kapott

megbízást az igazgatói teendők ellátására és a tantestület megszervezésé-re. Ezzel egyidőben az iskolát a Kohó- és Gépipari Minisztérium felügye-lete alá helyezték. Az intézmény neve ekkor Technikumra változott.

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1950-ben elrendelte egyúj műhelyépület megépítését az iskola udvarában. Az építéshez szükségestelket a város biztosította, s gondoskodott a telken lévő volt Városi mozile bontásáról is. A műhelyépület 1952. június 6-án került átadásra.

A gyakorlati oktatás hatékonyságát és a szakemberképzés életszer ű-

ségét segítették elő a vállalati képzési- és munkakapcsolatok, amelyek azelmúlt 50 évben alakultak ki. Az iskolának jelenleg 40 gazdálkodóval vanszoros kapcsolata.

1953. október 1- jétől a Lőwy Sándor Diákotthon is a Kohó- és Gé- pipari Minisztérium felügyelete alá került, elveszítette önállóságát, és atechnikummal közös igazgatás alatt újjászerveződött, s ma is ilyen szer-vezeti keretek között működik. A diákotthon a „kollégium” címet 1962- ben kapta meg.

A kollégium életében alapvető változás a 90-es évek elején indult

meg. A közel másfél évi vándorlás után a kollégisták 1995 januárjábanfoglalták el végleges helyüket a szérűskerti 200 férőhelyes kollégiumban,segítve a váci Piarista Gimnázium újraindítását a volt kollégiumi épület-szárnyban.

A felnőtt korú dolgozók képzésére szolgáló esti tagozat 1950. no-vember 1- jén kezdte meg működését.

1962-

Jubileumi Evkonyv 1950 2003

Documents