Top Banner
NÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából fontos közgazda- sági fogalmak és elvek nem kellõen tisztázottak. Ennek oka elsõsorban az, hogy a közgazdasági és szociálpolitikai gondolkodás az utóbbi közel félszázadban elszakadt egymástól, mûvelõik már nem csupán egymást, hanem a másik nyelvét sem értik, arra meg végképp képtelenek, hogy a másik nyelvén, a másik számára érthetõ módon tudják megfogalmazni saját szakmai problémáikat. A süketek párbeszéde zajlik, melyben a köz- gazdászok önmagukra a kemény korlátok tudóinak szerepét osztották, és akik a szociálpolitikusokra mint jótét lelkekre tekintenek, akik társa- dalomjobbító, szegénység-enyhítõ mûködésük során folyton a kemény (pénzügyi) korlátokba ütköznek. Makrovilág és mikrovilág konfliktusa ez, melyben az elõbbi jogot formál az utóbbi kiterjedésének meghatáro- zására (tudója lévén – hiszi legalábbis –, hogy hol vannak, illetve hol kellene lenniük a korlátoknak), hogy legfeljebb mekkora lehet a rész, hogy MÛHELY A szerzõ bírálja a közgazdasági gondolkodás fõáramát, mely a jövedelem-újraelosztást a versenyképesség, a gazdasági nö- vekedés ellen ható tényezõként állítja be. Kifejti, hogy – szél- sõséges esetektõl eltekintve – a jövedelem-újraelosztás szintje nincs hatással a gazdaság teljesítményére, így a kormányok számára rendelkezésre álló szociálpolitikai mozgástér na- gyobb, mint ahogy azt a fõáramú közgazdaságtan hirdeti. A szerzõ az újraelosztás közgazdasági fogalmára építve megha- tározza a szolidaritás közgazdasági fogalmát, megkülönböz- tetve a számviteli értelemben és a közgazdasági értelemben vett újraelosztást. Ez után az újraelosztás szempontjából meg- vizsgálja a társadalombiztosítási rendszereket, amelyeket biz- tosítási és újraelosztási elemek együtteseként (mix) határoz meg. Kifejti, hogy a kötelezõ egészségbiztosítás csak biztosí- tás-újraelosztás mixként tud mûködni, míg a társadalombizto- sítási nyugdíjrendszerek fejlõdési iránya az újraelosztás-tar- tam csökkenése. 82
24

Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

Mar 29, 2021

Download

Documents

dariahiddleston
Welcome message from author
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
Page 1: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

NÉMETH GYÖRGY

Újraelosztás – egy szociálpolitikaikulcsfogalomról

Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából fontos közgazda-sági fogalmak és elvek nem kellõen tisztázottak.� Ennek oka elsõsorbanaz, hogy a közgazdasági és szociálpolitikai gondolkodás az utóbbi közelfélszázadban elszakadt egymástól, mûvelõik már nem csupán egymást,hanem a másik nyelvét sem értik, arra meg végképp képtelenek, hogy amásik nyelvén, a másik számára érthetõ módon tudják megfogalmaznisaját szakmai problémáikat. A süketek párbeszéde zajlik, melyben a köz-gazdászok önmagukra a kemény korlátok tudóinak szerepét osztották,és akik a szociálpolitikusokra mint jótét lelkekre tekintenek, akik társa-dalomjobbító, szegénység-enyhítõ mûködésük során folyton a kemény(pénzügyi) korlátokba ütköznek. Makrovilág és mikrovilág konfliktusaez, melyben az elõbbi jogot formál az utóbbi kiterjedésének meghatáro-zására (tudója lévén – hiszi legalábbis –, hogy hol vannak, illetve holkellene lenniük a korlátoknak), hogy legfeljebb mekkora lehet a rész, hogy

MÛHELY

A szerzõ bírálja a közgazdasági gondolkodás fõáramát, melya jövedelem-újraelosztást a versenyképesség, a gazdasági nö-vekedés ellen ható tényezõként állítja be. Kifejti, hogy – szél-sõséges esetektõl eltekintve – a jövedelem-újraelosztás szintjenincs hatással a gazdaság teljesítményére, így a kormányokszámára rendelkezésre álló szociálpolitikai mozgástér na-gyobb, mint ahogy azt a fõáramú közgazdaságtan hirdeti. Aszerzõ az újraelosztás közgazdasági fogalmára építve megha-tározza a szolidaritás közgazdasági fogalmát, megkülönböz-tetve a számviteli értelemben és a közgazdasági értelembenvett újraelosztást. Ez után az újraelosztás szempontjából meg-vizsgálja a társadalombiztosítási rendszereket, amelyeket biz-tosítási és újraelosztási elemek együtteseként (mix) határozmeg. Kifejti, hogy a kötelezõ egészségbiztosítás csak biztosí-tás-újraelosztás mixként tud mûködni, míg a társadalombizto-sítási nyugdíjrendszerek fejlõdési iránya az újraelosztás-tar-tam csökkenése.

82 ����� ����

� ���� ������ � � ��� ����� ������������� ��� ����������� ��������� �� ������� ����� �� ����� �� ��! ��!� ��!!�

Page 2: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

a lehetõ legnagyobb lehessen az egész (és – érvel igaza mellett – minélnagyobb az egész, annál nagyobb lehet belõle a rész). Elõbbit nem nagyonérdekli, hogy mi történik a részen belül (bár fontosságát elismeri, de aztegy másik szakma belügyének tartja). Utóbbi pedig ahelyett, hogy a kor-látok hova-állításában megtestesülõ szakszerûségét vitatná (ez, véli, nemfeladata, az egy másik szakma), a „szociális jog” bástyái mögé húzódik.Mert jogot követelni könnyebb, mint egy közgazdasági igazság mellettérvelni. „Európában meghatározó kérdés – állítják a makrovilág korlát-állítói –, hogy miként lehet a jóléti rendszer vívmányait összeegyeztetnia versenyképességgel. Finom egyensúlyt kell tartani: ha egy ország ajóléti kiadásokra többet költ a lehetõségeinél, olyan terheket ró a gazda-ságra, amely rontja az ország versenyképességét. Ha túlzottan leszorítjaa szociális kiadásokat, azzal a társadalmi stabilitást teszi kockára. Ez alegnagyobb probléma: hogyan lehet méltányos rendszert mûködtetniúgy, hogy a fedezetét is megtermeljük.”� Amennyire téves, olyannyiraerõs és elterjedt ez a vélekedés. Az okokra e tanulmány végén mégvisszatérek.

A szociálpolitika egyik legfontosabb kulcsfogalma a szolidaritás. Köz-gazdasági értelemben akkor beszélhetünk szolidaritásról, ha (1) jövede-lemújraelosztás (redisztribúció) történik.� További feltétel, hogy (2) az új-raelosztás a magasabb jövedelmûektõl az alacsonyabb jövedelmûek feléirányuljon (ha fordítva történik, az perverz újraelosztás; a szegények köz-gazdasági értelemben nem lehetnek szolidárisak a gazdagokkal). A szo-lidaritás lehet egyrészt rászorultság elvû: az újraelosztás kizárólagosan amagas(abb) jövedelmûektõl az alacsony(abb) jövedelmûek felé irányul.E két csoport között helyezkednek el az önmagukról gondoskodni, a sajátlábukon megállni képesek stb., akik nem szorulnak mások támogatására,de korlátozott lehetõségeik miatt nincs módjuk szolidárisnak lenni a rá-szorulókkal. E konstrukció problémái a szociálpolitikában közismertek:a rászorultság határának meghúzása valamilyen mértékben mindig ön-

��� ��� ���� ������� � �� ���������������� ������������� �

����� ���� 83

" #� �����! $��%��� &'�!�� �� (�������)�� ������!���'� ���!�!����!� ���������*+�,��� ������ "--. ��!� �� �/ 0� ��� '��� ��� ����������� �� ��� ���! ��!���)������� ��� ���! ������!!� �� 1����� � ,��!��� %�2%���� � 3�����4 ������� 5��1� �����'�� '������ �����1���� ��� ���� �6!������ ��� ��� ��� �� �� !������� ��!��%�2��!�!��� ��� � ���%�����1��!� �������� � ���������! !������ 5��1� �� � �'���� ��7 �������� ���!�� ��� �� ���!��� 7 � !���1�������� !'�1�������! !������ $��%����� ������� �� ��������!! "--8 1��'�� ����� 9'���� &���� �� �+� ��!

�����: 3���� ���� �� � ���%���� �������� �� ������ �� �� ���� ��)!! �� ������������� ����� � !'� ��1���� � ��������4 *;;; ��������� �'<���<��������<�����..��=0 � # ������������ ��!��� �� ��!! ��������!�� ���!�� ���� ����� ����������������� � ���

��� ������ �� �����'�� 1������)�� �� ������� #���! ����'�� �� ��� �� �� ������1'!�������� ,���' '�������� ��� ���� '�������� �� ��������)�� ��!���������! ��� !'�'�� ����!��� �� �� ��� *��� %��� ��� ���������� ����0 ������� ���,���� >��!�� � ��� �� ���!�: ����!� ��� �� �� '������ 1� �'!��� 1��1���� �! � ���!� ��� 1'! ���)�� � ������������ ����� ��!� � ������! � �� �� ������)���� �� ��!�������!�!����� !��!1'� ��� �� 1�����)��� ��� �����! �������������� �� 1����� � �������������� ���

��!������!� ��������!��������� �������!� ?���' ������ ��1�� ��! ,���)�������!�������� �����1�� ��� �� ���� ������� ����� �������� �� 3� !����������� ������ ������� ���!��6!�� ��� � ���!����� ��4 *������ ������������� �'���� �!�! 1����� +�,��� ������ "--8 �,���� " 0 (��� ���1� �� � ����%���� 1��������� - �����������1���'%����� ��������! �6���1�

Page 3: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

kényes, és az egyént számos átmeneti élethelyzet is a „rászorult státus”felé indíthatja, ahová a megérkezését – ha mód és lehetõség van rá –célszerûbb megelõzni.

Másrészt az újraelosztás nem kizárólag a magas(abb) jövedelmûektõlaz alacsony(abb) jövedelmûek felé irányulhat, bár egyértelmûen ez a fõ-irány. A köztes rétegek esetén jelentõs az átfedés: bizonytalan, nem ál-lapítható meg pontosan, de különösen a jövõre vonatkozóan, hogy kikaz újraelosztás haszonélvezõi, és kik azok, akik azt jövedelmeikkel táp-lálják.� (Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem azonos a zavaros újraelosz-tással. Zavaros újraelosztásról akkor beszélünk, ha több, viszonylag pon-tosan meghatározható, de akár ellentétes jövedelemáramlás jellemez egyújraelosztási rendszert. Ez esetben, a tisztánlátás érdekében, célszerû arendszer elemeire bontása és a perverz újraelosztó elemek kiiktatása.)

A társadalombiztosításban ez a helyzet. A társadalombiztosítás mû-ködési mechanizmusa a biztosítással összevetve érthetõ meg; a társada-lombiztosításban a biztosítás mellett megjelenik a szolidaritás, vagyis azújraelosztás is.

A továbbiak elõtt szükséges az elosztás fogalmának meghatározása,amihez képest újraelosztásról beszélünk. Az elosztás (disztribúció) vagyelsõdleges elosztás színtere a piac. A megtermelt jövedelem a piaci erõvi-szonyoknak megfelelõen oszlik meg a tõke és a munka, illetve az egyesmunkavállalók között. Az állam adóztató hatalmánál és az állam szûkenértelmezett feladatain (törvényhozás, jog- és igazságszolgáltatás, közbiz-tonság fenntartása stb.) túlnyúló jóléti intézményeivel/politikájával újra-elosztást vagy másodlagos elosztást hajt végre. Bár az államháztartással fog-lalkozó szakemberek az állam alapfeladatainak ellátásához szükséges for-rások adóztatással való megszerzése kapcsán is újraelosztásról beszél-nek,� de társadalmi értelemben újraelosztásról csak – közvetve vagy köz-vetlenül – az állam bevételeibõl a lakosságnak visszajuttatott pénzbeli(transzferek) és természetbeni ellátások kapcsán beszélhetünk. Államház-tartási értelemben az állam minden kiadása újraelosztást (vagy másod-lagos elosztást) valósít meg, aminek mértékét az összes állami kiadás ésa GDP hányadosával szokás mérni, és gazdaságilag kívánatosnak ennek

!"#�$%

84 ����� ����

@ # "--8 ���%�'� A��� � ����!�61� ������� ��,��61 �� *������!�!���0 !���61 ������� �� ��6�!��,�������� �'!��6!� ��������! �� 9BC9B���� ���� �� ����� ����������� #�!� ������ 2� ��!���!�� ��� ���� 3� ����,���!� 1�� 1�4� �6� �� � 3������ ��!���� ����������!���4� ���� ��� ���� ��� � ���������!� ���� � �������� !�����!����� ��������� 5���� ��!���������� # ���!���� ������! ������! ��������� *;;; ���� �'<%������<#D����� ��!���!�D1� DD��D����� D���� �!�0E������ ���1������� ��� #�!� ��� ���! �6�� �� ���%������!����� �� � ������

1��������� ����!�! 1��6!� ���'%��� ��1����� ?���� ��� ��!������)�� ��� 3,������21������!��4 = #� ��� ���������� ������ ������!���� ����� ����!������ ��� � 1�������!'�

�1��������! 1������)� �������!� �)����� �����! !����1� �� ��� ��,�����!�������!������ ��)������ ������ (� � ������!�� ���� �� ����!���!!� ���! �� ������ 7 ������ ��!����� 7 ��,���� �����!��!�!�� ���������)��!� �� !������ ���� �� �����!�������� � ��'� ����� ������������6!����,������� ������������ ���6!���

Page 4: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

lehetõ legalacsonyabb mértékét mondják.� Közgazdasági értelemben azújraelosztás fogalma ennél sokkal szûkebb. Míg az államháztartási érte-lemben vett újraelosztás mechanikus és könnyen mérhetõ (számviteli)kategória, addig a közgazdasági értelemben vett újraelosztás legfeljebbelméletileg mérhetõ, és nem is kidolgozott kategória. E tanulmány azutóbbi hiátust kísérli meg csökkenteni.

Biztosítás versus társadalombiztosítás

A biztosítás és a társadalombiztosítás abban különbözik, hogy biztosításesetén – legalább is ideáltipikus esetben – nem létezik redisztribúció, mígtársadalombiztosítás esetén létezik. Ha biztosítás esetén mégis létezikredisztribúció, az annak tulajdonítható, hogy a biztosításban az ideál-tipikust csak közelíthetjük, de el nem érhetjük. A biztosításban aredisztribúció elkerülendõ rossz. Ellenben a társadalombiztosításban tu-datosan vállalt.

A biztosításban azért lehet jelen a redisztribúció, mert a biztosítási díjfügg a biztosítottban megtestesülõ kárvalószínûségtõl, ami pontosan nemmegállapítható, csak becsülhetõ. (A biztosítási díj mértéke ezenfelül függattól is, hogy a szerzõdõ a biztosítási esemény bekövetkeztekor milyenértékû biztosítási szolgáltatásra tart igényt, mi a „biztosítási csomag”; atovábbiakban ezt adottnak tételezzük). A díjképzés során a biztosítottbanmegtestesülõ kárvalószínûségre irányuló figyelem az egyéni egyenértékû-ség (individuális ekvivalencia) elvének érvényesítése. Az egyén biztosításidíját összehangolják az egyén kockázataival. Ha A biztosítottal a bizto-sítási esemény fele akkora valószínûséggel történhet meg, mint B bizto-sítottal, akkor azonos értékû – a biztosítási esemény bekövetkezése eseténa biztosító által nyújtandó – biztosítási szolgáltatásért B biztosított kétszerakkora biztosítási díjat fizet, mint A biztosított. Ha viszont mindkettenazonos összegû biztosítási díjat fizetnek, akkor a kétszeres kárvalószínû-ségû B biztosított feleakkora értékû biztosítási szolgáltatásra lesz jogo-sult, mint A biztosított, ha netán a biztosítási esemény bekövetkezik.

A biztosítást az egyéni egyenértékûség elvének alkalmazása teszi biz-tosítássá, és ennek köszönhetõen a biztosítottak között – ideáltipikus eset-ben – nem történik redisztribúció, mivel a különbség oka a kárvaló-színûségbiztosítási díj reláció összehangoltsága miatt kizárólag a véletlen.

��� ��� ���� ������� � �� ���������������� ������������� �

����� ���� 85

/ ( ����!! �!! �,,��� � ������!� ��� ��������� ��!��� �� �� 21������!������)������ ������ ��,�!� ���� � ����������������! ������! ������ ��� !���6!1� �� ���������������%��1�! *� ��1��� ����!����� ��� ������! !�������� ��!��� �� ��� ��������,��0������� ���� ������ �� ������ ��� �� � �������� ������������ ���� ���)�� ���6!1������ �������! #� ���� ��!�� �� ��� ��,�����!����� ��!��� ���) ���� �� ���������� ���� �� � ��� ���� ��� ��� ��������,�� F���! �� ������ ��,�! � �������!�� �� ���� ����6!����: �� ����������� ����%��1� ���� ����� � !���'1��� � ��������� ������������ ���� ,���� � ������'��! ������� � ���6!�� � ���!� ������ ���� ������� �� ���)1�� G� ��� ���)��� ��������,,�� �'���1 ( ����� 6��1� ���!��� ��� ���!1� � ���!� ������!����!�!� �� � !��'��� ���� ����

��� �� ����! ����� C� �� ����� ��� �� �����!������ ��,1���� *��������0,��!���� ������������! ( !'����� ������������ ,���' ��� ���! �����!��� �� �������'��,�� 1��!������ ��� �������!� ����� ��)��! � ��������,������ ��������� ���

Page 5: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

Idõnként szó kerül ugyan biztosítási újraelosztásról, a biztosítottak bizto-sító által megszervezett szolidaritásáról azon az alapon, hogy a biztosítóa károsultnak juttatja a kárt nem szenvedett befizetéseit, de közgazdaságiértelemben ez nem újraelosztás. Aki biztosítást köt, az egy terméket (biz-tosítási szerzõdést) vásárol, ami egy feltételes lehetõség (opció): ha a bajmegtörténik, kérheti a biztosító segítségét. E védelmet nyújtó terméket ak-kor is „használjuk”, ha nem történik baj, sõt, a biztosított számára való-jában ez a kívánatos állapot.�

Azonban a mégoly felkészült aktuáriusokkal rendelkezõ biztosító islegalább két akadályba ütközik. Az egyik, hogy a kárvalószínûségekbecsléséhez szükséges, múltbeli adatok általában hiányosan állnak ren-delkezésre, de ha nem is ez a helyzet, akkor is a jövõre vonatkozóan kellmegállapításokat tennie, mely a múltbeli történések viszonylag pontosismeretében is problémás. (A jelen csak a múlt ismeretében érthetõ meg,de a jövõt a jelenben még ismeretlen vagy figyelemre nem, vagy aligméltatott tényezõk is alakíthatják.) A másik, hogy ez a procedúra igenköltséges lehet, s egy idõ után már nem éri meg pontosabb becslésekretörekedni.�

A biztosítónak a minél pontosabb becslésre, a biztosítás ideáltípusá-hoz való közelítésre a piaci árverseny miatt van szüksége. Ha alulbecsültkárvalószínûséggel kalkulálja díjait, akkor terméke olcsó és jól eladhatólesz ugyan, de kárfizetése meghaladhatja díjbevételét, ami végsõ sorontönkremenetelét okozhatja. Ha felülbecsült kárvalószínûséggel kalkulál,akkor díjbevétele meghaladhatná ugyan kárfizetését, ami profitot ígér,csak éppen terméke drága és eladhatatlan, mivel a vásárlók inkább azideáltipikus biztosítóhoz közelebb lévõ konkurensek ugyanazt tudó, deolcsóbb termékeit vásárolják. Tehát minél közelebb van egy biztosító azideáltípushoz, annál jobb (biztosítás) szakmailag, mert kevésbé követi ela két lehetséges hibát: a díjképzés során a kárvalószínûség alul-, illetvefelülbecslését. Az a biztosító sikeresebb üzletileg, mely jobban megköze-líti az ideáltipikus biztosítást. Vagyis jobb szakmailag.

Mindehhez fontos hozzátenni, hogy a valóságban a biztosítók közöttigencsak korlátozott az árverseny, már csak azért is, mert ritka a szten-derdizált, könnyen összehasonlítható termék (a biztosítók ügyelnek arra,hogy ez így legyen). A biztosítók versenye sokkal inkább a goodwill –a megbízhatóságáról, stabilitásáról és pénzügyi erejérõl kialakított képzet–, valamint a marketing, az értékesítési csatornák stb. versenye, mintsemárverseny.

Mielõtt a társadalombiztosításra/társadalombiztosítóra térnénk, meg

!"#�$%

86 ����� ����

. ���!��6!��������� ��,��� �� ��� %��� ��� ��������� ��� ��� �� ������!�1������ ����� �����!���!� �� � ��!��6!�!! ���������! G� ������� �� �� � ���������� � ��� � ��������� ��� ����!����� � 8 ?������! ����)� � H��%�! (���� �61�! � ��!��6!�� �!�� �� ����� ���� ��,1��

��!������� ���: ��� � �������,��%�� *��������� ��� ����0 �� �� �� � *�'��,��!������0����� !6,'�2 *������� ���� �� ����� � � ����!������ ������� ������ �� ���!�� ������ ��� ����0 F�,���!��!'� ��� ��� � ����� �'!��� ��������� ���!� '��,��!� �������� 1���!�� � ������ � �6� � ���� � !6,'��� ��������� ����,���2 ������ ��� ������� ����!� ��%����!�! (��� �� �������%��� ������ �����������!�� �� ����!������ # ��%����! �%��� ���������� ,��!��� ���!�� �,�%���� ,���%������� !���!�������� �� ��!������ '!��� �� �� � ���!�� �� ������ ��� ���� ��������� ���

Page 6: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

kell határoznunk a biztosítót: a biztosító az a biztosítási tevékenység vég-zésére szakosodott szervezet (a magyar jogban: biztosítóintézet), mely abiztosítási szerzõdésben meghatározott, a biztosítás idõtartama alatt eset-legesen bekövetkezõ, kárt okozó esemény (biztosítási esemény) ellen bi-zonyos összeg megfizetésével vagy más szolgáltatás teljesítésével védel-met nyújt (pénzbeli vagy természetbeni biztosítási szolgáltatás), biztosí-tási díj fizetése ellenében. A biztosító a biztosítási díj mértékét abból ki-indulva és azt követõen állapítja meg, hogy matematikai-statisztikai esz-közökkel felmérte, mekkora valószínûséggel történhet meg a biztosítottala biztosítási esemény.

A társadalombiztosítás, ill. a társadalombiztosító abban különbözik abiztosítástól-biztosítótól, hogy nem alkalmazza az egyéni egyenértékûségelvét, az egyén szintjén nem tesz kísérletet a kárvalószínûség meghatá-rozására, így nem is kalkulálhat biztosítási díjat. (Ezért a társadalombiz-tosítás esetén nem is biztosítási díjról, hanem járulékról beszélünk.) Atársadalombiztosítás úgy értelmezhetõ, hogy az összes biztosított összeskárát egyszerre becslik, ennek alapján kiszámítják az összes szolgáltatásértékét, majd ezzel elosztják a biztosítottak összes keresetét; amit így kap-nak, az lesz – százalékos formában – a keresetarányos járulék mértéke,melyet a biztosítottak törvényben foglalt kötelezettségként fizetni tartoz-nak. A biztosítás és a társadalombiztosítás tehát abban különbözik egy-mástól, hogy miként kerül a károk fedezete – az egyéni egyenértékûségelvét alkalmazva biztosítási díj, vagy a kollektív egyenértékûség elvétalkalmazva járulék formájában – kapun belülre. Miután a fedezet kapunbelülre került, a biztosító és a társadalombiztosító tevékenysége közöttnincs, nem lehet különbség.

Lássuk, hogy az egyéni egyenértékûség elvének a kollektív egyénér-tékûség elvével való felcserélése miként eredményez redisztribúciót.Képzeljük el, hogy egy biztosító tökéletes pontossággal képes meghatá-rozni minden egyes biztosítottjának kárvalószínûségét és ennek alapjánkalkulálni biztosítási díját. És képzeljük el, hogy egy társadalombiztosítóugyanazon biztosítottak összességére vonatkozóan képes ugyanilyen tö-kéletes pontosságra. (Az egyszerûség kedvéért tekintsünk el a két pro-cedúra eltérõ költségességétõl, melytõl a valóságban nem tekinthetnénkel, lévén a biztosítási díj-megállapítás összehasonlíthatatlanul drágább.)A biztosító és a társadalombiztosító ugyanakkora fedezetet számolt, csakmíg ezt a biztosító biztosítási díjak, addig a társadalombiztosító járulékokformájában gyûjti össze.

��� ��� ���� ������� � �� ���������������� ������������� �

����� ���� 87

A #���%��� �� ���� �� # ��!��6!��� �61 ����� !�������� ��!��6!���� ����� ���� ��� �� � �������!��� ��� ������������! 1���!� �� ������� ����������! ����6!1�� #������������ ,��!��� �� ����1��� � ������������ !��!���!: ��� �����1��'� �� ��� ��!����� ���! ����!�� ������ ����1'�� �� �������� ��!��6!��� �������� ����!��!���! !�����!1�

Page 7: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

Vertikális és longitudinális újraelosztás – a szolidaritáskét nézõpontból

Tételezzük fel, hogy minden biztosított esetén ismerjük biztosítási díját,illetve azt az összeget, melyet járulékként fizetnie kell. Eltekintve attól aritka véletlentõl, hogy a kettõ éppen megegyezik, két kimenetel lehetsé-ges. Az egyik, hogy a biztosított több járulékot fizet, mint amekkora biz-tosítási díjat kellene fizetnie. A másik ennek fordítottja: biztosítási díjatöbb lenne, mint a fizetett járuléka. A fenti adatok birtokában mindenbiztosított esetén képesek vagyunk megmondani, hogy biztosítási díja ésjáruléka miként viszonyul egymáshoz. Könnyen belátható, hogy a bizto-sítási díjak és a járulékok különbségeinek kumulált összege nulla. (A po-zitív eltérések kumulált összege azonos a negatív eltérések kumuláltösszegével.)

Azok, akiknek járulékai meghaladják biztosítási díjukat, a kettõ kö-zötti összeg mértékével szolidárisak azokkal, akik esetén a helyzet for-dított. Elõbbiek a társadalombiztosítónak többet fizetnek, mint biztosító-nak kellene fizetniük, így befizetésük egy része újraelosztásra kerül. Akonkrét társadalombiztosításban a szolidaritás aránya a pozitív (vagy azazzal megegyezõ negatív) eltérések kumulált összege és a teljes fedezethányadosaként számítható. A többi a biztosítási arány: akik a társada-lombiztosítónak többet fizetnek, mint biztosítónak kellene fizetniük, azokteljes egészében megfizették biztosítási díjukat, akik esetén a helyzet for-dított, azok csupán részlegesen. (A részleges akár nulla is lehet.) A tár-sadalombiztosítás tehát biztosítás-szolidaritás keveréke, mixe, s nincs el-méleti akadálya (gyakorlati annál inkább van), hogy pontos arányokatszámítsunk. S ennek eredményeként, mondjuk, azt kapjuk, hogy egykonkrét egészségbiztosítási rendszer 60 százalékban biztosítás, és 40 szá-zalékban szolidaritás, vagy az arány 50:50%; 40:60% stb.� Egy konkréttársadalombiztosítási rendszer x százalékban biztosításon és 100-x szá-zalékban szolidaritáson alapul, de míg lehetséges 100 százalékban bizto-sítási rendszer, 100 százalékban szolidaritási rendszer nem létezhet,ugyanis legalább egyvalakinek fizetnie kell. A társadalombiztosítástgyakran illetik szolidáris jelzõvel, de – közgazdasági értelemben – csakrészlegesen az.

A fentiekben a vertikális újraelosztásról, ennek meghatározott idõtar-tam alatti alakulásáról volt szó. Az újraelosztás vertikális értelmezéseszerint az alacsony kárvalószínûségû�� járulékfizetõ aktívak szolidárisaka járulékot már nem fizetõ, viszont magas kárvalószínûségû nyugdíjas-korúakkal, és a járulékot még nem fizetõ, szintén magas, de a nyugdíjas-korúakénál alacsonyabb kárvalószínûségû csecsemõ- és kisgyermekkorú-

!"#�$%

88 ����� ����

�- #� ���� � 1������������!����� �)������ ���� ���� � 1������������!������� ���� ���� ��������!�� �� � �������� ����!��!������ >��!�� ���1���������� � ��������!�� ������������ �� � !�����! ������ ����� ����� �)�� ��� ���! �1��������������!� �)����� �� ��� � ��������6����� ,��!�� ��������1����� �� �������� ��!��6!���� ������)���� ��������!�!����! ��!��!I � ��� �!������! ��� ������ �� � ��!��6!�!! �� ���!! ������! !�����!��� #� �� ����! %������ 2� �������� ��� �� ���� ��� ���%��,��!�� ���������)�� ��!����� �����! ���!��� ��!��� � *!��������0 ��!��6!�

Page 8: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

akkal, valamint az alacsony, az aktívakénál is alacsonyabb kárvalószínû-ségû gyermek- és fiatalkorúakkal. Ha az állam a még nem és a már nemfizetõk helyett járulékot fizet, vagy utóbbiak, a nyugdíjaskorúak magukfizetnek, az újraelosztás mértéke, az egészségbiztosítási rendszerbenmeglévõ szolidaritás-tartam csökken.�� Az államháztartás egészségbizto-sítási rendszeren kívüli részében viszont annyival nõ. Csak éppen az ál-lamháztartás kapcsán nem szokás és nem is lenne túl sok értelme szoli-daritásról beszélni. Ott a közteherviselés méltányosságáról, az adórend-szer progresszivitásának fokáról, az adók mértékérõl stb. folyik a diskur-zus. S ez érthetõ is: az egészségügyi ellátás magánjószág,�� s magánjószágesetén felvethetõ, hogy mennyiért mennyit kapunk (esetünkben: járulé-kunkért cserébe mekkora értékû biztosítási védelmet). Közjószág eseténez nem vethetõ fel, illetve a kapcsolat csak nagyon közvetett.

Az újraelosztás azonban nem csupán vertikálisan, hanem longitudi-nálisan (horizontálisan) is értelmezhetõ, sõt ez az értelmezés az, amiegyedül elfogadható. A biztosított a keresõkorba lépve elõbb az azt meg-elõzõ életszakaszának biztosítási díjait fizeti meg utólagosan (ha az államhelyette fizetett, elõbb azt, majd biztosítási díjának és az államtól kapottelõlegeknek a különbségét törleszti). Ezt letudva aktív kora biztosításidíjait törleszti, elõbb utólagosan, majd elõre, hogy végül már nyugdíjaskorának biztosítási díjait fizesse. (Ha nyugdíjasként járulékfizetõ, vagyhelyette az állam fizeti a járulékot, tekintettel az idõs kor magas kárva-lószínûségére, az elõre fizetés akkor is indokolt.)

Ha ismernénk egy adott személy élete teljes idõszakának biztosításidíjait, valamint az összes általa fizetett járulékot (ez utóbbit lehetségeslenne, az elõbbi elméleti feltevés), a kettõ jelenértékének hányadosábólmegtudhatnánk, hogy az adott személy szolidáris volt-e a társadalomtöbbi tagjával, vagy mások szolidaritásának volt-e a haszonélvezõje. Haa biztosítási díjainak jelenértéke kisebb a fizetett járulékainak jelenérté-kénél, akkor szolidáris volt, fordított esetben, amikor a biztosítási díjai-nak jelenértéke nagyobb a fizetett járulékainak jelenértékénél, akkor aszolidaritás haszonélvezõje.

A vertikális újraelosztással ellentétben a longitudinális újraelosztásvizsgálatakor nem értelmezhetõ az egészségbiztosítási rendszer szolida-ritás-tartalma, értelmezhetõ viszont az egyes generációké, mely legszû-kebb értelemben az azonos naptári évben születetteket (évjárat) jelenti.(Véglegeset azonban csak akkor tudunk mondani, amikor a szóban forgógeneráció utolsó tagja is meghalt.��) Továbbá a longitudinálisan értelme-zett újraelosztás esetén beszélhetünk generációk közötti szolidaritásról.

��� ��� ���� ������� � �� ���������������� ������������� �

����� ���� 89

�" ������������� "--/��� �� �� � ����! ��! ����� �� *�� ��!6� ��� ��!!��� ��'!����� ��� ����!!�� 1��'���!0� "--.�!� ������! ���!!)� �� ��� ����!� ��� ��� 1���!,'��������!� ����� �� ����� !'��!���� ���! ���� 1��'������!���� ��� �!�����6!���! (� "--.� �� �!���! 1���!�!! "--8� �� ���� �� ������! �������!: �� ��� ������ 1���������� �������!� '!�� ���� @ �=- >!��! '!� �! �� J(?���� �� >���� ����! # �����������)� ���1����� *1������� ���� ������� �����!���6�!��� �6�!���!����� ������6�������!��� ��������� ��!����� �! 0� ��� %��� ����� ���������)�� ��!���� ������!� � *���������� ���� �� ���� �!����� ���!��� �!���� ���6!����! 0 �@ ?����� ��� 1��� ����!! �� ���!��� �����,���!! �%����� (����! �������2 ��������� ����� !'�1� �� ��6!���

Page 9: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

Amennyiben egy adott generációnak az élete teljes idõszakára vonatkozóbiztosítási díjaik jelenértéke meghaladja a fizetett járulékaik jelenértékét,akkor az adott generációval az utánuk jövõk szolidaritást vállaltak. Ez,értelemszerûen, az adott generáció élete vége felé derül ki, így az adottgenerációval való szolidaritás mindig az utánuk következõ (következõk),még keresõkorban lévõ generációt (generációkat) terheli. Mivel a legutol-só egy-másfél évszázadban, de különösen az utóbbi néhány évtizedbena gyógyítás hatalmas expanziója zajlott, szinte biztosnak mondható, hogyaz egymást váltó generációk mindegyike szolidaritást vállalt az elõttükjárókkal, azok többet kaptak, mint amennyiért fizettek. Ennek azonbannem okvetlenül kell így lennie.

Nyilvánvalóan az lenne a jól konstruált egészségbiztosítási rendszer,melyben az adott generáció által fizetett járulékok jelenértéke megegyez-ne (vagy legalábbis közel azonos volna) az általuk teljes életük soránkapott-igénybe vett egészségügyi ellátások költségeinek jelenértékével.Vagyis csak generáción belüli újraelosztás van, de nincs generációk kö-zötti. Ilyen konstrukció azonban aligha tervezhetõ. Ha lett is volna errevonatkozó kísérlet, azt a gyógyítás fejlõdése és a mögöttünk hagyott év-században jelentõsen meghosszabbodó (és nem csupán a csecsemõ- ésgyermekhalandóság erõteljes javulása által táplált) átlagos élettartammindenképpen meghiúsította volna. Nem lehet (lehetett) azt mondaniegy egész generációnak, hogy a nyugdíjas korúak egészségügyi ellátásárajárulékfizetés formájában félretett pénz elfogyott („elnézést, nem számí-tottunk ilyen mértékben növekvõ költségekkel és élettartammal”), ezérta továbbiakban nem csupán a kor színvonalának megfelelõ, de semmi-lyen gyógyításban sem részesülnek (hacsak nem fizetnek érte). A társa-dalombiztosításként mûködõ egészségbiztosítási rendszerek legnagyobbelõnye a biztosításhoz képest, hogy kezelni tudja az egészségügyi ellátáslegnagyobb fogyasztói, a nyugdíjas korúak egészségügyi ellátását. Erreegyszerûen képtelenség felkészülni. Ezért van az, hogy az Egyesült Ál-lamok, mely közel egy évszázada ellenáll a kötelezõ egészségbiztosításbevezetésének,�� azt – a 65 éven felüliekre vonatkozóan – megvalósította.Az 1965-ben létrehozott Medicare sajátos társadalombiztosítás: az aktívkori járulékfizetésért cserébe 65 éven felül jár ellátás.�� Az idõskorúakfent jelzett problémáját másképp ott sem tudták megoldani.

Túl az egészségbiztosításon – a nyugdíj

A fentiekben az egészségbiztosításról volt szó, melyre vonatkozóan a tár-sadalombiztosítás fogalma jól értelmezhetõ. A nyugdíjbiztosítás esetébenazonban a helyzet lényegesen bonyolultabb. Azokat az „állami” nyug-díjrendszereket szokták „társadalombiztosítási” jelzõvel is illetni, me-lyeknél a nyugdíj mértékét a befizetések mértékére (nagyság és idõtartam

!"#�$%

90 ����� ����

�= ���� +���!� *"--.0�/ # ����%��� 1����� ������� !� � ���! @- ����� /= ������ ����� �������� !��������� ��!��6!�1� # ����%��� ���! ������)�������� � ������ ��� 6���� �� ��������!���! �� ��!

Page 10: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

– az ún. szolgálati idõ) tekintettel állapítják meg. A befizetések mértékenem okvetlenül azonosítható és összegszerû járulékbefizetést jelent; je-lentheti a járulékfizetés alapjául szolgáló jövedelmet, vagy jelentheti –járulék híján – a személyi jövedelemadó-köteles jövedelmet. A csak „ál-lami” jelzõvel illetett nyugdíjrendszerek fix összegû nyugdíjat (alapnyug-díj) fizetnek minden meghatározott életkort betöltött állampolgárnak,függetlenül a rendszerhez való hozzájárulásuk mértékétõl.�� Az „állami”jelzõ utal arra is, hogy a nyugdíjígéret mögött nem áll tõke, még ha az„állami társadalombiztosítási” nyugdíjrendszernek lehet is valamennyitõketartaléka. Azt szokták mondani, hogy az „állami” nyugdíjrendszerfelosztó-kirovó (elven mûködik), mely az aktuális nyugdíjakat az aktuálisbevételekbõl fedezi.��

Az „állami társadalombiztosítási” nyugdíjrendszer problematikájánakmegértéséhez indulásuk idejére kell visszamennünk. Elõtte azonban tisz-táznunk kell az állampolgári jogon alapnyugdíjat folyósító nyugdíjrend-szerek közgazdasági tartalmát. A szociálpolitikai cél világos: az idõskoriszegénység leküzdése-szûkítése anélkül, hogy a rászorultságot – fölöt-tébb költségesen – mérlegelni kelljen. Mivel a cél nem több, mint az idõs-kori szegénység leküzdése ill. szûkítése, az alapnyugdíj csekély összegû.Az univerzális alapnyugdíj mellett nem csupán a hatóságok egyedi mér-legelési lehetõségének kiiktatása az érv, hanem a pozitív ösztönzõ hatásis. Ha az állam minden állampolgárának alapnyugdíjat ad, akkor mindenaktív korban megtakarított forint növeli a majdani nyugdíj összegét. Hanem létezne alapnyugdíj, és az állam csak a rászorultakat támogatná, anyugdíj felé közeledõ alacsony jövedelmûek az adózás alóli kibújásra, amunka világából való kivonulásra érezhetnek ösztönzést, mondván,hogy pluszmegtakarításuk semmit, vagy aránytalanul keveset ér majdaninyugdíjuk szempontjából, mert az állam azt így is, úgy is az alapnyugdíjszintjére egészíti ki.

Az (univerzális) alapnyugdíjjal szemben felhozható, hogy azt olya-noknak is folyósítják, akik saját jogon rendelkeznek tisztes nyugdíjjal, ésnem csupán a rászorultak kapják, ami pazarlás. Ez közgazdasági tévedés.Az idõs rászorultak segélyének kifizetéséhez szükséges források csak ajövedelemmel rendelkezõk adójából teremthetõk elõ. Ez kétféleképpenérhetõ el: egyrészt úgy, hogy a jövedelmek arányában adóval elvonunk,majd mindenki ugyanakkora összeget kap. Másrészt úgy, hogy arányo-san alacsonyabb adóval egy kisebb összeget elvonunk, amibõl az alap-nyugdíjnál kisebb nyugdíjjal rendelkezõk (a rászorultak) nyugdíját azalapnyugdíj szintjére kiegészítjük.

A kérdés az, hogy – ceteris paribus – mi a különbség a két változatvégeredménye között, azon kívül, hogy az elsõ esetben magasabbak vol-tak az állam bevételei és kiadásai, nagyobb összeg folyt keresztül az ál-

��� ��� ���� ������� � �� ���������������� ������������� �

����� ���� 91

�. J�� �������6!�� ����! ���,����!�� ��� � �'��61�����!�� �!�!��� ��!! ���������� ��! ���,����� ���,�������! �������!� #� ��� !6,'�2 ��!��������� �� ������ �� ����������! �6���1� ����!���� �8 ( ������������ ���� '!�� ��� � ����� 6��1� ������! � ������ ������� !�����'�!�%���%'� ��,1� �� ��� ���!! (��� ���� �1� ��� �2�� � ��!� � �'��61�����������������!� ��� 7 �� ������1'� 7 ���������� �������� � ������ ������� ����'� ���������� ��%��!���� �

Page 11: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

lamháztartáson. (Korunk kedvelt közgazdasági bon mot-jával: „nagyobbaz állam”.) A végeredmény tekintetében annyi, hogy csorbult az ösztön-zõ hatás és többe kerül a folyósítás.� Vagyis a rászorultság elvének al-kalmazása hátrányokkal jár. Viszont a rászorultság elvének hívei cserébemegkapják a „kisebb az állam” látszatát.

Mindez természetesen egy longitudinális modellben van így. A pénz-ügyi kormányzat államháztartás aktuális hiányának finanszírozásáért fe-lelõs tisztviselõinek nézõpontja azonban szükségszerûen vertikális. Szá-mukra úgy merül fel a kérdés, hogy ha nem fizetnének mindenkinekalapnyugdíjat, akkor kisebb lenne a hiány (vagy egyenesen többlet len-ne), csökkenne az államadósság, kedvezõbb lenne a folyó fizetési mérleg,csökkennének az állampapír-kamatok, ezért olcsóbb lenne az államház-tartás finanszírozása stb.

A mai „állami társadalombiztosítási” nyugdíjrendszerek „társadalom-biztosítási” jellege történeti idõkben gyökerezik. (Persze az „állami” is,de az olyan konstrukció, mely bárhol és bármikor bevezethetõ az idõs-kori szegénység ellen, és nem haladható meg, legfeljebb megszüntethetõ.)A jól ismert, tiszta történelmi példa az Egyesült Államok társadalombiz-tosítási nyugdíjrendszere, a Social Security.� A nagy gazdasági világvál-ság kitörése (1929) után a gazdasági és társadalmi reformokat ígérõ F. D.Roosevelt lett az elnök (1932), aki a kongresszus elé terjesztette a társa-dalombiztosításról szóló törvényjavaslatát (1933). Ez akkor még az egész-ségügyet is tartalmazta, amit azonban az erõs ellenállás miatt inkábbvisszavett, nehogy veszélybe sodorja a fontosabbnak tartott nyugdíj-ügyet. Az elnök a kongresszus által elfogadott törvényt 1935. augusztus4-én írta alá, a járulékokat 1937. január 1-tõl gyûjtik, az elsõ nyugdíjat1940. január 31-én folyósították, s a nyugdíjasok száma már a világháborúalatt érte el az egymillió fõt.

A (társadalom)politikai cél az volt, hogy a Social Security minél elõbbés minél több embernek nyugdíjat folyósíthasson. Ezt több tényezõ in-dokolta. A Nagy Válság (Great Depression) éveiben kisemberek tömegeikényszerültek arra, hogy feléljék a megtakarításaikat, vagy azok a bank-csõdökben úsztak el. A várható élettartam éppen akkoriban (20. századelsõ fele) gyorsan hosszabbodott, amire kevesen számítottak, és amirefelkészülni reális esély nem volt. Megváltozott a társadalom és a gazda-ság szerkezete: a kistulajdonosi (kereskedõ, földmûves, kisiparos) rétegzsugorodott, az alkalmazottak aránya nõtt, így a vagyon tömegméretek-ben szûnt meg az idõskori anyagi biztonság forrása lenni. Az idõskoriszegénység tömegessé és láthatóvá vált, ami pl. szélsõséges mozgalmakszámára jelentett táptalajt.

Azért, hogy a Social Security minél elõbb nyugdíjat folyósíthasson,átmeneti rendelkezésként meglehetõsen rövid, szimbolikus hosszúságúszolgálati idõt határoztak meg. A Social Security azért lett „állami”, mert

!"#�$%

92 ����� ����

�A # ����! ���� ������ ���'!� # ������� �����!����� ����� �� 3����������%���� 4 ��� ��!�!�������� �!�� # ������! �����������!� �)����� �� !� �������� �!����! ��������� �� ��,�'��61 ���!!� ��� �� "- # 9�%�� 9�%'��! �� K9#� �� �������� �� ���� �'��61��������! 1���!� ���'!!����� ('��,� ��� �� ����1�� �� ��������)�� ��������!� ��! ������ ��� ��!�����! ���, �'������)��� ���������

Page 12: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

más nem lehetett (a vita nem arról folyt, vajon a felosztó-kirovó vagy atõkefedezeti nyugdíjrendszer kínál-e nagyobb elõnyt). És azért lett „tár-sadalombiztosítási”, mert könnyebb úgy szert tenni a rendszer mûköd-tetéséhez szükséges bevételre, ha az adófizetõ az adójáért cserébe valamitkap (ezért nem is adót, hanem járulékot fizet; a járulékfizetés jogszerzõaktus, míg az adófizetés nem). Ez az öregségi, a rokkantsági, az özvegyinyugdíj, az árvaellátás stb. ígérete.

Kevéssé közismert, hogy az 1889-ben elfogadott német nyugdíjbizto-sítási törvény (melynek hatálya az ország lakosságának egynegyedét je-lentõ munkásságra terjedt ki) átmeneti rendelkezésként az akkor 40. élet-évüknél idõsebbek számára csökkentett szolgálati idõt határozott meg.(A nyugdíjra jogosító szolgálati idõ 30 év, pontosabban 30*47 díjhét volt,melybe a katonai szolgálat, legfeljebb egy év betegség és 4 hónap mun-kanélküliség is beleszámított.) Eszerint azoknak, akik megelõzõleg leg-alább 30*47 hétig olyan munkaviszonyban álltak, melynek alapján bizto-sításra kötelezettek lettek volna, ha már akkor hatályban lett volna az1889. évi törvény, a szolgálati idejük annyiszor 47 héttel csökken, ahányévvel meghaladták 40. életévüket. Vagyis a 70 éves munkások és mun-kásnõk azonnal nyugdíjat kaptak. Ez körülbelül 115 ezer fõt jelentett.Egy évvel késõbb már rokkantnyugdíjat is folyósítottak, körülbelül 117ezer fõnek. A törvény az elfogadása elõtt úgy módosult, hogy könnyeb-ben lehessen rokkantnyugdíjba vonulni. Ez tudatos döntés volt, mellyelaz idõsek egy részét a fiatalabb korosztályok érdekében kivonták a mun-kaerõpiacról, annak konkrét helyzetére reagálva.��

Magyarországon az 1938-ban létrehozott mezõgazdasági munkaválla-lók kötelezõ öregségi biztosítása esetén hasonló volt a helyzet, bár a ma-gyar törvény a németnél lényegesen szûkmarkúbb volt.�� Nyugdíjra csakférfiak voltak jogosultak, a nyugdíjkorhatár 65 év volt (a németeknél 70év), de az úgynevezett tûzharcosok (az elsõ világháború hadszínteret jártkatonái��) számára csak 63 év.�� Nyugdíjat az kaphat, aki legalább 15éven keresztül évente legalább 15 heti járulékot fizetett. Átmeneti szabá-lyok szerint a törvény hatályba léptekor a 65. életévüket betöltöttek nyug-díjra voltak jogosultak, ha az elmúlt 20 évben gazdasági munkavállaló-ként megszerezték volna a nyugdíjjogosultságot, ha az 1938. évi törvénymár akkor hatályban lett volna. Tehát e nyugdíjrendszer indulásakorazonnal fizetett nyugdíjat, és hogy ez így történjék, ahhoz nem csupánszociális, hanem elsõrendû politikai érdek is fûzõdött: a kormány ígykívánt gátat vetni a nemzetiszocialista eszmék terjedésének a vidéki me-zõgazdasági munkásság körében. (Az 1930-as évek elejének-közepéneknemzetiszocialista pártjai esetükben voltak a legsikeresebbek. Szervezke-déseiket a kormányzat jogi és hatósági eszközökkel akadályozta, de vi-

��� ��� ���� ������� � �� ���������������� ������������� �

����� ���� 93

"� ���� $���: # �'���� ��!��6!�� �)���� !����!�!!� � ����! �'���� ��!��6!���� ������ ���!��6!��� E������ �8AA LL ������� ��A7"-� � 3# !����� � M������!����N ���!��6!��! �� ������ ��� �����4 7 ��,6!�!!� ��� � ������ � �����6!���� ������� *�8- � 0"" �A�8: OLL !% "� ���� �A�8 ��� L5 !����� "@ # ������� ���2 ������������� �'������ ����!� ����!� ���) ���1��!�� � ����!����! F���! 2� �� �������!1'�� ��� � �'��61�����!�� /� ��� ���! ��! ��!������ !���! ��/= ���� ������

Page 13: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

lágos volt, hogy a jelenségre más típusú választ is adni kell.) 1939-ben,az indulás évében közel 70 ezer nyugdíjat állapítanak meg, a következõévben megkezdik az özvegyi nyugdíjak folyósítását is. Az összeg mind-össze évi 60 pengõ, az özvegyet ennek fele illeti.�� Vidéken ez a nemvárt „ajándék-pénz” az önellátás körülményei között elegendõ volt a vég-letes szegénység elkerüléséhez, és pozitív társadalmi hatása messzire su-gárzott. A nemzetiszocializmus nem is tudott gyökeret verni vidéken.

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer a hagyományos értelmezésszerint úgy mûködik, hogy a nyugdíjas generációk járadékát a fiatalabbgenerációk járulékaiból fizetik – ezt nevezik generációk közötti szolida-ritásnak. Ezzel szemben áll a tõkefedezeti nyugdíjrendszer, mely a ha-gyományos értelmezés szerint öngondoskodás – mindenki magának taka-rékoskodik, nem az elõtte járó generáció nyugdíját fizeti és nem az utánakövetkezõ generációtól várja a nyugdíját. A hagyományos értelmezésszerint a generációk közötti szolidaritás rendszere stabil vagy növekvõnépesség esetében jól mûködik, csökkenõ népesség esetén – ez az örege-dés jelensége�� – viszont már kiütközik a gyengesége: az egymást követõgenerációk létszáma folyamatosan csökken, így a változatlan szintûnyugdíj kifizetése csak a járulékszint és/vagy a nyugdíjkorhatár emelé-sével lehetséges. Ha mindkettõt változatlannak tekintjük, akkor a nyug-díjszintet kell csökkenteni, s efelé mutat a nyugdíjasként várható élettar-tam – egyébként örvendetes – meghosszabbodása. E hagyományos értel-mezés szerint a társadalombiztosítási (felosztó-kirovó) nyugdíjrendszere-ket csapdába ejtette az öregedés, amibõl kikecmeregni csak a generációkközötti szolidaritás feladásával, az öngondoskodásra való áttéréssel lehet.

Mindez azonban teljes mértékben hamis, nem állja ki a közgazdaság-elméleti kritikát. Mint láttuk, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer egyválságos történelmi korszak szülötte, feladata a kor problémáinak meg-oldása volt. Ezt sikerrel teljesítette. A történtek úgy is értelmezhetõk,hogy az állam a rendszer indulásakor járulék formájában hitelt vett felmunkaképes korú polgáraitól, s ebbõl fizette az idõsek nyugdíját. Ez arendszer elsõ generációja számára rendkívül elõnyös volt, mert minimálisjárulékfizetés ellenében (ez az Egyesült Államokban a rendszer indulá-sakor mindössze 4 évet jelentett, Németországban és Magyarországonsemmit) nyugdíjat kapott. Az idõ elõrehaladtával azonban a járulékfize-tés és a cserébe kapott nyugdíj egyre inkább összevethetõvé vált, egyreinkább a saját befizetés ellenértékérõl, mintsem a fiatalabb évjáratúak szo-lidaritásáról van szó. (Nem önzetlen szolidaritásról, hanem egyfajta üz-letrõl: az idõsebb generációnak nyújtott segítségért a fiatalabb generáci-ótól érkezik a fizetség.) Amikor az elsõ olyan generáció éri el a nyugdíj-korhatárt, mely pályája kezdetétõl járulékfizetõ, elérkezett a mérlegké-szítés ideje: mennyiért mennyit kapok. Ez az a pillanat, amikor a társa-dalombiztosítási nyugdíjrendszer betöltötte hivatását, beérett, megoldot-ta azt a problémát, amire létrehozták, története véget érhet. Elérkezett a

!"#�$%

94 ����� ����

"= #� ������ �'��611� �� �A�8: OLL !�����! �� �� �2�� �����6!�!!�� �� *�A�A: O5L !� 0 "/ ������ �����6�) �����!� ����� ,��!��� �����6%����� ���� ��)���� (!!� ���!�!����!��� ���! �����!����� �� !�1���� ��� ��!������ ��'!�!���! !����!��

Page 14: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

reformok ideje. Ez a pillanat az 1980-as években érkezett el. A nyugdíj-reformok azóta vannak napirenden.

Az új értelmezés szerint a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbenaz állam bruttó implicit adóssága testesül meg, ami az évtizedekkel ez-elõtti (társadalom)politikai probléma megoldásának ára, és amely akáraz éves GDP többszörösét is elérheti (vagyis jóval nagyobb, mint az állam„rendes” adóssága). A nyugdíj-államadósság az a vagyontömeg, mellyelaz államnak rendelkeznie kellene akkor, ha nyugdíjígérvényeinek a já-rulékok kivetésének elkerülésével akar eleget tenni. Eddig a járulékfizetésmeglehetõsen jó, bár csökkenõ hozamú befektetésnek számított, elfoga-dásával jelentõsen nõtt a nyugdíjígérvény formájában létezõ, rejtett nyug-díj-államadósság. A nyugdíjrendszer beérésekor van mód arra, hogy azállam egy forint befizetett járulékért cserébe csupán egy forint értékûnyugdíjígérvényt adjon, ami megállítja a nyugdíj-államadósság növeke-dését. Az csupán a kamatozással, a normál, a pénz- és tõkepiacokon ér-tékesített (explicit) állampapírok hozamával azonosan nõhet.

A beérett társadalmi nyugdíjrendszer reformja tehát elvezethet ahhoz,hogy a redisztribúcióra utaló „társadalombiztosítási” jelzõ érvényét ve-szítse, a segélyrendszerként induló nyugdíjrendszer fokozatosan „való-di” nyugdíjrendszerré alakuljon, melynek feladata, hogy az aktív élet-szakasz megtakarított jövedelmeit életjáradékká alakítsa. Ez a folyamatcsak mûvileg fejezhetõ be, a cél egy „tiszta” – jövedelemújraelosztás-mentes – nyugdíjrendszer létrehozása. E mellé viszont fel kell építeni azidõskori segélyezés rendszerét, melynek leghatékonyabb formája az alap-nyugdíj. Az alapnyugdíj sajátos biztosítás-szolidaritás mix, épp úgy,ahogy az egészségbiztosítás esetében láttuk.

Az újabb idõk fejleményeként a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerazon az úton van, hogy levetkõzze társadalombiztosítási jellegét, hogy –az özvegyi nyugdíjon és az árvaellátáson kívül – eltûnjenek újraelosztóelemei. (A rokkantnyugdíjat nem lenne szerencsés ide sorolni, az özvegyinyugdíj eltûnésre van ítélve, s csupán a hagyományos családszerkezetemlékeként létezik még.��) Az, hogy a nyugdíjrendszer nem tõkésített,önmagában nem elegendõ ok arra, hogy a társadalombiztosítási jelzõthasználjuk, és még kevésbé jogos felosztó-kirovónak nevezni.

Fentiek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem tanácsosa „társadalombiztosítás” fogalmát az „állami” egészségbiztosítási ésnyugdíjrendszerre együttesen használni. Az egészségbiztosítási rendszercsak társadalombiztosításként mûködõképes, a nyugdíjrendszer viszontnem, még ha ez a jelzõ valamikor rá vonatkozóan is teljesen jogos volt.A nemzetközi és a hazai fejlemények afelé mutatnak, hogy mindebbõlkiválik egy nyugdíjrendszer, ami mellé létrehoznak egy idõskori sze-génységenyhítõ rendszert, mely alapulhat a rászorultság vizsgálatán, delehet univerzális, alanyi jogon járó alapnyugdíj is. Az alapnyugdíj – az

��� ��� ���� ������� � �� ���������������� ������������� �

����� ���� 95

". 39��������� �� �A8@� �� �!�����!�� �� ,������!� ���!!����! ����!� ��� ����������1�� � �'��61�������� ������1���� ���!�����! G�! ���� �����!�� 7 ��� ���!!�� � 7��� �������� 1���!��)� �� ��������� ��! ���� �� ��!�!!�� ���!: � ��� ��� � �� !������ �� ������ �'��61�!� �� � ��� ��� � 1��� �� � �'��61�������� �!���� ������1������ ��)���� 4 &���� $�!���: P��!� ������ # ���� �'��61������ !��!���!� �/8 ����"--. ����� �� /

Page 15: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

egészségbiztosításhoz hasonlóan – társadalombiztosítás, lévén biztosítás-szolidaritás mix, s mint ilyen, a jóléti rendszer része. A valódivá vált,újraelosztástól megtisztított nyugdíjrendszer viszont nem társadalombiz-tosítás, és nem tárgya a szociálpolitikának. Ami valaha nagyon is szoci-álpolitikai kérdés volt, az pénzügyi-technikai kérdéssé válik.��

További társadalombiztosítások

Az árvaellátás, a táppénz, a rokkantnyugdíj, a munkanélküli segély és agyermekgondozási díj (gyed) társadalombiztosítás elõzetes járulékfize-téshez kötöttek, és nem mérlegelik az egyéni kockázatokat – mindezekmiatt ezekkel kapcsolatban biztosítás-szolidaritás mixrõl van szó.

Az egyéni egyenértékûség elve alapján konstruált árvaellátás-biztosí-tást eleve csak az kötne, akinek gyermeke van, a fizetendõ biztosítási díjmértéke a gyermekek számától és életkorától függne, sõt, a biztosítónakbecsülnie kellene, hogy 18 éves koruk után továbbtanulnak-e és meddig(az árvaellátás maximum 25 éves korig jár), végül függne a szülõk élet-korától (az életkorral nõ a halálozás valószínûsége). A biztosítási díj azidõ múlásával csökken a gyermekek idõsebbé válása (ami rövidíti az eset-leges árvaellátás idõtartamát), növekszik viszont a szülõk idõsödése (ha-lálozásuk nagyobb valószínûsége) miatt; közülük az elõbbi a lényegesennagyobb erejû. Az árvaellátás elvileg megoldható lenne úgy is, hogy aszülõket kötelezik haláluk esetére és árváik javára meghatározott tartal-mú biztosítás megkötésére. Ezt azonban számos okból nem teszik. Pél-dául azért, mert ez a gyermeket nevelõk megterhelését jelentené, mintegybüntetésként, miközben a gyermektelenek (beleértve a még és a már nemgyermekeseket, utóbbin azokat is értve, akiknek gyermekei felnõttek) ezta terhet magától értetõdõen nem viselnék. Ráadásul minél több és minélfiatalabb gyermek van a családban, annál magasabb biztosítási díjat kel-lene fizetniük. Ez ellen a társadalom igazságérzete tiltakozna. Az árva-ellátás költsége a nyugdíjjárulékba van rejtve, amit gyermekei számátólfüggetlenül minden aktív keresõ fizet. Az árvaellátás újraelosztást valósítmeg, melynek kedvezményezettjei, ceteris paribus, a gyermekesek, külö-nösen a sokgyermekesek.�

A táppénzt – az árvaellátáshoz hasonlóan – elvileg szintén biztosításialapra lehetne helyezni, de csak erõs megszorítással, mivel a biztosításcsak akkor mûködõképes, ha a biztosított kimondottan ellenérdekelt abiztosítási esemény bekövetkeztében, ami a táppénzrõl, illetve a megbe-tegedésrõl nem feltétlenül mondható el (a megrokkanásról, pontosabban

!"#�$%

96 ����� ����

"8 # ���%��,��!��'��� ���������� ,����� 1���� ����' ��� �������� ���� ���! � !������ ��!���� ��� �����!�� ��!�� � �������� 1��'������!1�� �� �����!� �'��61�� ���!����� ���������� � �������� � ��������� ����� K!� ��� ���!�� �������%����� ��������� � 1��� �� �� 1��� ��� 1������� ����!��� �� �������� ��������� ���!����� "A # ���� ���� ������ ���'!� #�� ��� ��� ��� � �'��61�!� �� ��� ����!� ���������! ��� ��� ���� '!��� ����� ������ 1��'������!��� ����� �'��61�! ����� G��������� ���� ��� �� ����!! ����� ����� ����!�� �� ������!��!� � ������ ���%� ����� �� ����� ��� ����� �� � �'��61���� � ���!���� ������ �'!�!1�� ��� ��� ������������!������ �� 21������!�� ���!����! �� ����!����!

Page 16: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

a rokkanttá nyilvánításról még kevésbé).� A megbetegedések kockázataazonban nem egyenletesen és nem véletlenszerûen oszlik meg a társa-dalomban. A magasabb jövedelmû, így magasabb járulékot fizetõk álta-lában egészségesebbek, ritkábban betegek, ezért ritkábban szorulnak táp-pénzre. A táppénz a mai formájában ezért biztosítás-szolidaritás mix, amia rokkantnyugdíjra, a fenti logika alapján, még inkább igaz.�� Elvileg amegrokkanás ellen is lehetne biztosítást kötni, de a biztosítási díj meg-állapítása és idõrõl idõre lezajló felülvizsgálata olyan költséget jelentenea biztosítónak, amely jelentõsen megemelné a biztosítás díját, ráadásulaz a kockázattal együtt az életkorral valószínûleg nõne a nyugdíjkorha-tárt közvetlenül megelõzõ idõszakig, és a társadalom hátrányosabb hely-zetû tagjai a keresetük arányában akár többszörösét is fizethetnék, mintjobb helyzetû kortársaik. A fentiek a munkanélküliségre talán még hat-ványozottabban igazak.

Az eddigiektõl eltérõen a gyermekgondozási díjra (gyed) elvileg semlehetne biztosítást kötni, mert a gyermek születése ma már gyakorlatiszinten is szinte teljes mértékben tudatos emberi döntés eredménye. Agyermek két éves koráig járó, a szülés elõtti kereset 70 százalékát kitevõ,a minimálbér kétszeresében maximált összegû gyedet pronatalista szem-pont hívta életre: a cél az volt, hogy csökkentse a magasabb jövedelmûekszülés miatti kereset-veszteségét, ezzel könnyítve meg a gyermekvállalásmelletti – modern társadalmakban gazdasági szempontból mindenkép-pen irracionális – döntést.�� A gyed léte nem abszolút érvényû, hanemkonkrét népesedési helyzethez kötõdik: a termékenységi ráta tartósan anépesség újratermelését biztosító szint alá esett, s a politika, ennekhosszú távú negatív társadalmi és gazdasági hatásait felismerve döntötta bevezetésérõl. Míg aligha képzelhetõ el olyan társadalom, mely tagjai-nak nem okoz gondot a gyermeket nevelõ szülõ halála, a betegség, amegrokkanás, a munkanélküliség miatt kiesõ kereset stb., addig nagyonis elképzelhetõ, hogy a termékenység szintje, az egyszerû reprodukciót

��� ��� ���� ������� � �� ���������������� ������������� �

����� ���� 97

�- #� 3���� �������6!��4 ��� ��� %��� �2��� �������!��!� ��� �!������ ���!�� ����!!�,,���! � ��!��6!� #� �������!�� ���� ���!� ��� � �������� ���� ,�� �������������� ��� � �!����� ��� ����������� !�,,��������!���! � �'�������� ���6!1�� (���� � �'������� � ���� ����,��!1� � !�1���� ��!��!���� ���� ���������� ��� ������� ��' � �!���� ������!�� ��� �!���� ��!�! ��1!�� �� ��� ����� # %������ �������% 1��� �� �2�� ���� �� 1���!�� ����2 �� ����� ����� �� � �� ��!�� ����!� #� ���!������ ������� ������!� �� ������ ����� ���� ��!��� � �����!�� �� � ������ 1��������� ����6!��!�������� �� ������ ���� � � !�,,���!� �� � ������!�'��61�! $)����� �������������!�����,� !�,���!��!�� ��,1�� �� ��1���!��!�� ��� �� ���%� 6� �" ������ !��������� �� � ����������� ������ ������� ������� ����!����� ������!� !�1�� ���!�� �� �� ��� ���!�� �!� '��! *'����!�0 #�%����'� !��������� �� ������� !��� �� ����!! ���������� ��! ��!������ ������ �� # ������ �'������ ����)����� !������ �������)� �� F����� �������� ���! � ��2� 1������ �����������!�������'� � !���� ���1�! 1���!��� � !������ �6�) ���1��� ���!! ���� ������ ��,%���!��������� �!������� ��� ����!��!�� >������� ������!'�����! �� �� ��������� ��)���������! �� *����� !������ ������ �! 0 ������!!� �'%������� # ������ �� �� ��%����'� !��������� ����!!� �!����! �����2� !� ���������� �����!

Page 17: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

elérõ vagy meghaladó volta érvénytelenné teszi a bevezetéskor figyelem-be vett szempontokat.��

A gyed csak nagyon erõltetetten tekinthetõ társadalombiztosításnak,bár formailag egyértelmûen az (elõzetes járulékfizetéshez kötött jogszer-zés). Csak míg a „klasszikus” társadalombiztosítás alapjában biztosítás,mely gyakorlati és szociális célból teret enged a szolidaritásnak (azzal,hogy szögre akasztja az egyéni egyenértékûség elvét), a gyed esetébenértelmezhetetlen a biztosítás. Létrehozásának oka sem a biztosítás ható-körének kitágítása volt, hanem egy (társadalom)politikai cél elérése. Agyed megítélése attól függ, hogy miként vélekedünk a segítségével elérnikívánt célról.

Alanyi jog és rászorultság I.

Társadalombiztosítás esetén inadekvát alanyi jogról és rászorultságrólbeszélni, de ennek kapcsán legalább jobban megérthetjük a társadalom-biztosítás mûködését. Tegyük fel, hogy nincs társadalombiztosítás, demindenki számára kötelezõvé teszik egy meghatározott tartalmú egész-ségbiztosítás vásárlását. A magasabb jövedelmûek jól járnak: ez kevesebbpénzükbe kerül annál, amennyit eddig járulékként fizettek. A közepesjövedelmûek számára nem lényeges az eltérés, az alacsony jövedelmûekesetén viszont, a jövedelmi skálán lefelé haladva, egyre inkább az lesz.Jelentõs rétegek számára komoly dilemma, hogy törvényi kötelezettsé-güknek eleget téve egészségbiztosítást vásároljanak-e, vagy inkább alap-szükségleteikre (élelem, lakhatás stb.) költsenek. A jövedelmi skálán le-felé haladva egy ponton túl már a puszta lét kerülne veszélybe, ezértnem vásárolnak egészségbiztosítást. A politika azonban nem tûrheti,hogy a szegények egészségbiztosítás nélkül maradjanak, ezért úgy dönt,hogy a rászorulóknak egészségbiztosításuk áráig kiegészítést ad (beleért-ve azt a szélsõ esetet, hogy 100 százalékban kifizeti). Ennek érdekébenadót vet ki, amit természetesen elsõsorban azokra tud, akik a társada-lombiztosítást leváltó, „csak a rászorulókat segítsük!” jelmondatú reformhaszonélvezõi. A reform sikerrel járt: az ország minden polgára épp úgybiztosított, mint a reform elõtt volt, a szociális érdek tehát nem sérült,miközben az állam kiadásai és bevételei zsugorodtak, aminek következ-tében nõtt a versenyképesség. Ilyen egyszerû.

De valóban ilyen egyszerû? Társadalmi szinten az egészségügyi össz-kiadás változatlan maradt, csupán a közkiadások és magánkiadások ará-nya változott: amennyivel csökkent az elõbbi, annyival nõtt az utóbbi.Ha azzal a feltételezéssel élünk, hogy a reform után mindenki ugyan-annyi biztosítási díjat és szolidaritási adót fizet együttesen, mint járulékota reform elõtt, akkor lényegében csak annyi történt, hogy az egészség-

!"#�$%

98 ����� ����

�� (� ����!��� ���,����!�� �� �������� ������ �� ����,!���� ������!��� ���%���� (� ���� �� ��� 1���!� ��!� ��� � ,��!������ ��� �� ���������� � ������6�!����� ��� �,�����! !���� �� 7 ��%��� ����� !������ �� 7� �� � !���������� ����!1�!����� ����� �� ������� ��,���'�%��! ��!��6!� "������� ��� ������ �� %������1����� !�������� ��������� � �������� ,�� ���� #� '!� � �����! �� �� !� (K�������� � �������� �6��� ��! %��� ��������!� �,������

Page 18: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

ügyi összkiadás kisebb hányada folyt keresztül az államháztartáson.Vagyis a „kisebb állam” pusztán fikció, számviteli látszat. Társadalom-biztosítás esetén a „nagyobb állam” a látszat, mely annak tulajdonítható,hogy biztosítás-szolidaritás mix két elemét nem választják szét. A rászo-rultság elvének alkalmazása arról szól, hogy ezt szét kell választani.

De nem egyszerûen arról van szó, hogy két úton is képesek vagyunkugyanoda eljutni. A társadalombiztosítás két elemének szétválasztásaugyanis számos nehézséggel, magas költséggel és negatív ösztönzési ha-tásokkal jár. A biztosítási díj megállapítása, mint fentebb szó volt róla,költséges eljárás. Szinte megoldhatatlan nehézségek jelentkeznek azokesetében, akiknek a biztosítási díja magasabb, mint az addig fizetett já-rulékuk. Ha ez azért történik, mert bár magasabb jövedelmûek, de pl.krónikus betegségük folyamatos és költséges kezelést igényel, akkor élet-színvonalukat vagy megtakarításaikat (jövendõ életszínvonalukat vagyaz utánuk maradó örökséget) csökkentik. A társadalom vélekedhet úgy,hogy a krónikus betegség épp oly adottság, mint például a tehetség, ésha abban nincs kivetnivaló, hogy a tehetségesebbek magasabb iskolaivégzettséget érnek el, aminek következtében magasabb jövedelemre tesz-nek szert, akkor abban sincs, hogy a krónikus betegségének következ-ményét az egyénnek anyagilag is vállalnia kell. A vállalás határát a tár-sadalom egy másik vélekedése határozza meg, miszerint a szegénységtûrhetetlen, állami eszközökkel is törekedni kell felszámolására, de leg-alábbis csökkentésére.

Ehhez viszont elõbb egy technikai feladatot kell megoldani: meg kellhatározni, hol húzódik a szegénység és a nem szegénység közötti határ.Aki biztosítási díjának megfizetése után az alá kerülne, illetve ha máreleve ott van, annak jövedelmét a szegénységi határig kiegészítik, illetveaz egészségbiztosítást segélyként megkapja. Az csak a kisebbik probléma,hogy a határ meghúzása (vagyis a szegénység meghatározása) komolyszakmai feladat, s bármilyen döntés is születik, az csak politikai (értsd:valamilyen mértékben önkényes) lehet. Emiatt pedig az igazságosságraés a méltányosságra, illetve ezek hiányára hivatkozva bármikor támad-ható, de támadható túlzott bõkezûsége, pazarló jellege, munkára ellen-ösztönzõ hatása stb. miatt, illetve arra hivatkozva is. Ráadásul a jogi sza-bályozás rései, pontatlanságai, hibái stb. az eredeti szándékot bizonyoshelyeken kijátszhatóvá, megkerülhetõvé teszi, s az ennek kiküszöböléséreirányuló törekvés az elõbbiekkel együtt túlbonyolított, áttekinthetetlenjogszabály-dzsungelt eredményez. A nagyobb probléma, hogy mindezköltséges adminisztratív apparátust igényel. Ennek az apparátusnak fel-adata az is, hogy kiszûrje azokat, akik az alsóbb jövedelmi szegmensek-ben a nagyobb támogatás reményében a valóságosnál kisebb jövedelmetismernek el. Szociális szempontból súlyosabban esik latba, hogy a biztostámogatás tudata sokakat visszatart a legális munkavállalással elérhetõ,viszonylag kis jövedelemtöbblet megszerzésétõl, mert annak egésze, vagyaránytalanul nagynak érzett része fordítódna egészségbiztosításra (nega-tív ösztönzés).

Tehát a társadalombiztosítás, a biztosítás és szolidaritás mix elemeirebontása, a rászorultság elvének alkalmazása „kisebb állam”-ot eredmé-nyez ugyan, de ennek semmiféle pozitív gazdaság(politika)i hozadéka

��� ��� ���� ������� � �� ���������������� ������������� �

����� ���� 99

Page 19: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

nincs. Csupán azt teszi nyilvánvalóvá, hogy a közgazdaságtan újraelosz-tás-fogalma – melyet az állami kiadások és a bruttó hazai termék (GDP)hányadosaként határoznak meg – hamis és félrevezetõ, pusztán egyszámviteli kategória, mely újraelosztottként tekint olyan jövedelmekre is,melyeket tulajdonosaik lényegében önmagukra költenek, csak amelyeképpen keresztülfolynak az államháztartáson. Ezzel a látszatelõnnyelszemben viszont csupa hátrány áll, a magas költségektõl a negatív ösz-tönzõ hatásig. A társadalombiztosítás azzal, hogy együttesen biztosítás(= öngondoskodás) és szolidaritás (= újraelosztás), felszámolja a rászo-rultság alapú segélyezés hátrányait.

Alanyi jog és rászorultság II.

Alanyi jogról és rászorultságról akkor adekvát beszélni, ha hiányzik ajogszerzés (ez társadalombiztosítás esetén a járulékfizetés) – ha csak azállampolgárságot (a beleszületést vagy megszerzését) nem tekintjük an-nak. Alanyi jogon jár például a gyermekgondozási segély (gyes) és acsaládi pótlék, azt mindenki kapja, így azok is, akiknek anyagi helyzete(vagyona, illetve házastársának-élettársának jövedelme) alapján ez nemlenne szükséges, mivel a gyermek (gyermekek) léte nem fenyegeti a csa-ládot szegénységgel (bárhogyan is határozzuk azt meg), sõt, annak súlyaa családi költségvetésben hosszasan elhanyagolható. A közgazdászok azalanyi jogon járó ellátásokat alacsony hatékonyságúnak, pazarlónak stb.minõsítik, mondván: nem lehetséges, hogy a mindig szûkösen rendelke-zésre álló erõforrásokból mindenki egyformán részesedjen, az pedig vég-képp kizárt, hogy minden gyermekes család támogatásra szoruló legyen.Ha az erõforrásokat célzottan használnák fel, sokkal magasabb gyest, csa-ládi pótlékot stb. lehetne adni a valóban rászorulóknak, így sokkal na-gyobb eredményeket érhetnénk el a (gyermek)szegénység leküzdésében.Ezért – mondják – az alanyi jogosultságot a rászorultság elvének alkal-mazásával kell felváltani. A szociálpolitika mûvelõi ezzel azt szegezikszembe, hogy a gyermekek csupán elenyészõ hányada él jómódúnakmondható családban, így ami rajtuk megtakarítható volna, azzal aligemelhetõ a rászorultak ellátása, ráadásul azt is csökkenti az adminiszt-ráció jelentõsen megemelkedõ költsége. Továbbá sokan lennének, akikalanyi jogon most hozzájutnak, de rászorultság alapján nem jutnánakhozzá, mivel a rászorultság-alapú ellátásokat igényelni kell, és sokan nemigazodnak el az államigazgatásban, visszariadnának az ûrlapok kitölté-sétõl stb., miközben sokan lennének olyanok is, akik az ellenõrzési rend-szeren átcsúszva nem rászorultként is hozzájutnának. A szociálpolitikaimûvelõi, mint látható, gyakorlati, és nem elvi okokból ellenzik a rászo-rultság elvének alkalmazását. Kétségtelen, nem könnyû gyermeket neve-lõ milliomosok alanyi jogosultsága mellett érvelni. Ez ugyanis – látszatra– perverz újraelosztás.

Nézzük meg, az egyszerûség kedvéért csupán a családi pótlék példá-ján, hogy mi játszódik le az univerzális és a rászorultság-alapú ellátásesetében. Az univerzális családi pótlék fix összegû, minden gyermekestmegilletõ, a gyermek neveléséhez nyújtott, az állam által fizetett támo-

!"#�$%

100 ����� ����

Page 20: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

gatás. Mielõtt a családi pótlékot kifizetnék, azt elõbb az államnak adókéntbe kell szednie. Keresete után és arányában mindenki adófizetésre köte-lezett, függetlenül attól, hogy gyermekes vagy gyermektelen.�� A családipótlék annyit jelent, hogy a gyermekesek adójukból egy fix összegetvisszakapnak. Tehát két azonos keresetû család közül a gyermekes va-lamivel kisebb adót fizet, mint a gyermektelen. Közgazdasági értelembena családi pótlék adóleírás: az állam a szülõ gyermeknevelésére költöttkiadásainak egy részét költségként ismeri el, amivel kivonja az adózásalól. Kérdés, hogy jogosan-e.

A gyermek léte ugyanis úgy is fölfogható, mint a szülõk fogyasztá-sának része, akik azzal, hogy gyermekükre költenek, valójában magukraköltenek, hogy teljesebbé tegyék (érzelmi) igényeik kielégítését, hogy ígymaximalizálják azt az elégedettséget, melyhez gyermekük révén jutnakhozzá. Mások másfelé keresik elégedettségüket: õk azon a pénzen, melyeta gyermekes család gyermekére költ, jobb lakást, autót vásárolnak,messzibb tájakra utaznak stb. Így felfogva két (egyenértékû) fogyasztóipreferenciáról van szó, melyek között különbséget tenni az államnak nemfeladata. Viszont feladata a szegények támogatása, még akkor is, ha aszegénység okozója vagy súlyosbítója a családban nevelkedõ gyermek.Nem tartom szükségesnek indokolni, hogy miért látom úgy (a társada-lom nagy többségéhez hasonlóan), hogy a gyermek nevelése más minõ-ségû „fogyasztás”, mint minden egyéb, s olyan tevékenységként foghatófel, melyet a szülõ a társadalom érdekében is végez. Ha pedig ezt elis-merjük, akkor indokoltnak találjuk a költségek egy részének leírását is,az adóból.

Mindehhez fontos hozzáfûzni, hogy az univerzális családi pótlék egykonkrét demográfiai helyzethez is kötõdik: ez az öregedés (vagy alulné-pesedés). Ha a túlnépesedés jelentene gondot, a fenti gondolatmenet egé-sze érvényét vesztené.�� A családi pótlék, fenti keretek között, egyszerreszolgálja a társadalmi igazságosságot és a pronatalista népesedéspoliti-kát, utóbbit nem annyira létével, mint inkább esetleges hiányával.��

Ha az univerzális családi pótlékot a rászorultság alapján nyújtott, de

��� ��� ���� ������� � �� ���������������� ������������� �

����� ���� 101

�@ #� ���������� �������! !����!�)� � �!!�� ��� �� �� ���� ��� %�',�� ������!)�*����� �'���1������)�0� ����� ��� 1��������� �� ������!��'� '!�� *�����������0 �� ������� �= #��� ,���' $6�� �� !��!��!: � 3���������!!4 �����! �������� !� �! ����%������!� ������!�� � %����� ,�!���!� ���� 3���!������4 � %�������! �� ��%��������������� E� ��!�� ���� 1��� �'��� ��!��������� ��� 6� �������� ��!'��� �� �%��!�� � �'������� �! �/ +�� !'�1'� ,��!���� ����������� ��� � %����� ,�!�� ������� 1��' ����� �!�1�� !����������� ��!� ����!1���� C� �� ��!��� ��� ������� 1���!���� %������!��� (��� ������������� � �������%����� *�AA=7�AA/0 �����! ��,����'� ����6!���� G�� %����� ,�!���� %�',�� ���! ,����!���!� ��,������,��!��� ��������� !����!������ ������ ���� �!������ ���'���! � ��!������� ��������� #� ��� ��������� ��,�������,��!���� �� � !�1�� !����������� ��!� ����!1�! �����) -�"��� ��������� ��� ����!1���!� ��� �- ������� ���2 �� ���) 7 ������� "� ��������� ����� ��!�! ����'����� � ��,����� �!� � �����1�� 7 � 1������ ��7�@ ���!! �=7�/ �������! ��) 5���������� �!���� ,'�� ���! # ��!������� ����� ��!������� ������! �! � ��� ���!�� !��1���� �������� ��! � %����� ,�!�� ��������� 5�����! �������!1'�� ���� ���!�� ��%������! �� ������ ������!� ���������� �� ������!������ ��!�� ������ �������!������ ����!!� 1������� !������

Page 21: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

megemelt összegû családi pótlék váltaná fel, akkor közgazdasági érte-lemben az emelést, ceteris paribus, a nem rászorult gyermekes családokfizetnék meg. Az univerzális családi pótlék költségét a gyermektelenekés magasabb jövedelmûek fizetik. Feltehetjük: a célból, hogy az azonosjövedelmû gyermekes és gyermektelen családok között a családi pótlékkülönbséget tehessen, ceteris paribus, a gyermekteleneknek valamiveltöbb adót kell fizetniük, hogy a gyermekesek alacsonyabb adót fizethes-senek. Mivel a gyermektelenek lényegesen többen vannak, a családi pót-lék léte adójukat szerényebb mértékben emeli, mint amennyivel a gyer-mekesekét csökkenti. De számolnunk kell a keresettel nem, vagy csakolyan alacsony keresettel bírókkal, akik esetében az adóleírás végrehajt-hatatlan. Nyilvánvaló, hogy a családi pótlékuk fedezete a magasabb jö-vedelmûekre kivetett adó. Amennyiben pedig a kormány az alanyi jo-gosultság megtartása mellett növelni kívánja a családi pótlékot, annakforrását csak a gyermektelenek és a magasabb jövedelmûek adójánakemelésével tudja elõteremteni.��

E nagyon egyszerû modellel egyrészt azt kívántam bizonyítani, hogya magasabb jövedelmû gyermekes családoknak járó családi pótlék nemperverz újraelosztás, mert azt az azonos jövedelmû gyermektelen csalá-dok fizetik a gyermekeseknek, a rászorultaknak pedig a magasabb jöve-delmûek. A perverz újraelosztás felvetése esetünkben a költségvetésszámviteli nézõpontjából származik: adott egy költségvetési tétel, melyeta gyermekes családok támogatásának céljára különítettek el. Aki ezt ahelyzetet tekinti kiindulópontnak, az joggal gondolhatja úgy, hogy cél-szerûbb lenne, ha nem minden gyermekes, hanem csak a rászorulók ré-szesednének belõle, õk viszont magasabb összeggel. S ez végül is logikusgondolat. Azonban nem ez a kiinduló helyzet. Nem számviteli, hanemközgazdasági – az újraelosztási folyamat egészét átfogó – szemlélettelkell vizsgálódni. Másrészt a rászorultsági elv mögött nem csupán egyszakmailag hibás (számviteli) szemlélet, hanem egy világkép is meghú-zódik, mely szerint a gyermek léte – a szegénység kivételével – nem okszülei kedvezményezésére az újraelosztási folyamatban.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a rászorultság elvének az alanyijogosultság ellenében meghatározott területeken lehet létjogosultsága. Fõ-leg az ártámogatások esetében. Az ártámogatás olcsóbbá teszi a fogyasz-tást, ami egyrészt pazarlásra ösztönöz, másrészt a magasabb jövedelmû-ek eleve többet fogyasztanak. A gyakran idézett példa a gazdagok úszó-medencéjének olcsó, ártámogatott gázzal való fûtése. Talán még ekkorsincs szó perverz újraelosztásról (inkább a fûthetõ úszómedencével ren-delkezõk és nem rendelkezõk között zajlik újraelosztás), de e gyakorlatellen sok minden felhozható. A probléma abból származik, hogy az ala-nyi jog versus rászorultság elve vitában ezzel szokás példálózni, majd a

!"#�$%

102 ����� ����

�. $�������! !��� ��� � ������ �� ��,��!!� 1� �� ������� 1� ���)����� ����!!�! ��� �����!� ��!!��!��� ������ G� � �'��61 �����,6!����� %��� �� ���������!����6!��! �� � ��,����� �������� ������� �����!� ��!!��!���! ������ ������ �����1� �� 3,������4 21������!�� !��!���� 1��'���� ���,���� ����%��� ������!��� (������� �� %��� ���!�� ���� ���� ���! � ������'!��� ������ !�������� ����� � �� ���������! +�� ���!�� �� �� ��� ��� ����! ���!�� !����� �� ������!� �� !��� ���� � �� ������� �� 21������!�� 3�������� ��������4 ���������

Page 22: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

negatív tapasztalatot általánosítani. Az általános vita valójában értelmet-len, azokat minden egyes ellátás esetében külön kell lefolytatni.��

Perverz újraelosztásról a közelmúltban leggyakrabban a mára lénye-gében megszüntetett családi (adó)kedvezmény kapcsán esett szó. Ezt agyermekes családok személyi jövedelemadójukból érvényesíthették, máramennyiben volt akkora (legális) adóköteles jövedelmük. Végtére is arrólvolt szó, hogy a gyermekes családok valamivel – a háromgyermekesekgyermekenként havi 10 000 Ft-tal – kisebb adót fizettek. Lényegébenugyanez történik az összes adókedvezménynél (például pénztári és biz-tosítási adókedvezmények), sõt a nem adókedvezményként adott lakás-takarékpénztári támogatásnál is, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi anem legális jövedelmébõl lakáscélra takarékoskodót is megilleti, míg azelõbbi igénybevételére csak legális jövedelem esetén van mód. E logikaszerint, ha minden adózó adója 10 000 Ft-tal csökken, az nem perverzújraelosztás, hanem az egymást követõ kormányok pártállástól függetlenadócsökkentést meghirdetõ programjának megvalósítása, a versenyké-pesség növelése érdekében. Ha viszont ez csak a gyermeket nevelõkrevonatkozik, míg a gyermektelenek adója változatlan marad, akkor ez ma-gára vonja a perverz újraelosztás vádját. Nyilvánvaló, hogy igaztalanul.�

Az öngondoskodás

Az 1990-es évek elejétõl, a rendszerváltástól folyamatosan hallhatunk azöngondoskodásról. Eszerint a magyar társadalom, illetve annak döntõhányada a szocializmus éveiben függõvé vált az államtól, elveszítetteazon képességét, hogy megoldja problémáit, minden gondjára-bajára azállamtól vár segítséget stb., ami miatt a rendszerváltás nem korlátozód-hat csupán a politikai rendszer, a jogrendszer, a gazdaság stb. átalakítá-sára, az embereknek az önmagukról való gondoskodás képességét is kellsajátítaniuk. Ennek érdekében felülrõl végrehajtott, az emberi mentalitástmegváltoztató kulturális forradalomra van szükség. Ez hangsúlyosan amásodik Gyurcsány-kormány (2006-tól) kommunikációjában került elõ.�

Az öngondoskodásra való hivatkozásnak, illetve annak képtelenségé-re való utalásnak több jelentése van. Elõször is kifejezi a társadalom leg-felsõ, jómódú rétegeinek világszemléletét: azokét, akik képesek magukatfüggetleníteni a jóléti rendszerektõl, és akik szerint azok, akik erre nemképesek, jellemhibában szenvednek, amiért indokolt rájuk leereszkedõ

��� ��� ���� ������� � �� ���������������� ������������� �

����� ���� 103

�8 "--/ ����� �� ��� ��!� ��! �� (�� ���� 1��� *��� L������0 # ����������5����� E�� � ������! ,��� ��,%��� �� ��!�����!�� ���!! � ������'!��� ������ ���������� ���!! ����!� ��1� �������! �!�����6!�!!� # ���%��,��!����!��!����� F������� ��!���� �����!���� ����������� �!!����!��! ���� '!��6!�!!� ������ �� �!������������!1�� � ������'!��� ������ )����6!� ��!�! Q� �������� ��� � ������! ���! ��5����� E����� ����� ��!� �!�����6!��� ������! �� �� �A ( ����� 6��1� %�',�� ����! �6!� ��� � ������������� ���!! ������������ ��������� ��� ������!�!��!� @- 3�� �� ��� ��1��� ������!�� ���� � ��������� ������! ������� �����!�� �� �������� ��� ������ �� �� ��������)���� �� ��!�!����� � ���������!���� ������ G����� � !�������� �'!2��� � ���!��!����� �� �!!�!���� ���������!����� 4 &'�%��� >�����%: ( � �� �� !����R +�,��� ������ "--. ����� �� "/

Page 23: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

lenézéssel tekinteni. Az öngondoskodás-képtelenség ennek politikailagkorrekt módon való megfogalmazása. Kifejezi továbbá azt a kívánságot,hogy némileg visszaszoruljon – ha már teljes felszámolásuk nem lehet-séges – a szociális rendszerek magasabb jövedelmûek által táplált jöve-delem-újraelosztó szerepe. És kifejezi azt a törekvést, hogy a létezõ rend-szereket úgy alakítsák át, hogy teret adjon az üzleti szféra mûködésének.(Például az „állami” nyugdíjrendszer az állam gondoskodása az idõsekmegélhetésérõl, míg ha ugyanazt a járulékot magán-nyugdíjpénztárba fi-zetjük, akkor már nem az állam gondoskodik rólunk, hanem magunkrólgondoskodunk. A különbség, közgazdasági értelemben, látszólagos.)

Szociálpolitika és gazdaságpolitika

Nincs olyan gazdaságpolitikai szükségszerûség, mely a szociálpolitikamozgásterét abszolút módon meghatározná. Hamis az a kép, mely sze-rint jelen körülményeink közt, a globalizált világgazdaság kihívásaira azegyedüli lehetséges kormányzati válasz a társadalmi stabilitást biztosítójóléti rendszer és a versenyképesség közötti finom egyensúlyozás, mivela jóléti rendszer fenntartásának ára feltétlenül rontja a versenyképességet,azonban annak hiánya vagy szûkmarkúsága a társadalom szétrobbaná-sával fenyeget, a gazdasági oldalról óvott versenyképességet politikai ol-dalról téve tönkre. Eszerint az ország jó sorsának az olyan kormányoka letéteményesei, melyek kötélidegekkel a szakadék szélén táncolnak, deegy pillanatra sem szédülnek meg, így egyensúlyukat vesztve nem zu-hannak a szakadékba.

A jóléti rendszer azonban nem a per „gazdaságot”, hanem legfõkép-pen a munkajövedelem-tulajdonosokat terheli, míg a tõkejövedelem-tu-lajdonosokat meglehetõsen alacsony mértékben, ha egyáltalán. A (bérol-dali) versenyképesség szempontjából a munkajövedelmeket terhelõ adóksemlegesek,�� mert nem mozdítják el a hozzáadott értéken osztozó tõkeés munka közötti határvonalat. Viszont az a képzet, hogy a „gazdaság”viseli a jóléti rendszer költségeit – az iskolarendszer fenntartásától anyugdíjakig, a családi pótléktól az egészségbiztosítási rendszerig –, ideo-lógiai megalapozásául szolgál arra, hogy a jóléti rendszer zsugorítására,tágabban a közkiadások visszafogására a munkajövedelmek egy részéttõkejövedelemmé konvertálja. Tehát az adócsökkentésnek nem az az ér-telme, hogy több pénz maradjon az emberek zsebében, hanem az, hogya munkajövedelmek rovására növekedjenek a tõkejövedelmek.�� Vagyisa jóléti rendszerek zsugorításáról, az állami kiadások csökkentésérõl fo-

!"#�$%

104 ����� ����

@� G�%��� ��� ����)�� � ��� ��� �� ���� �!� ��� ����!1� ���������1� � �'���!�1���6!���! (� � ���������� ��!�� ��� �� �!����� �� ��� ����� ����!��� ������ ����� ����� � ������ 1������������������� �A88 ��� �����!������ �����,6!�!! /-S��� ������� ����'%� ���1� �� ��� 1��!'�� @" (�! 9���� #����� �+������ ����!� �� � ������!��� ��� ��2!!� 1�����!�! !����� ���� ��!�����!�� ������� ������� "=-- ��� >!�!� !��!��� %������!����� (� � %��������� ���!���� �� ��� ������������ � ���%���� �����������! ����!��� *9���� #�����:Q11���)�!��!R ��������� ��� ���������� 7 �� �!! � ������ +�,��� ������ "--8 ���%�'�"" � G�!����� " � 0

Page 24: Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomrólNÉMETH GYÖRGY Újraelosztás – egy szociálpolitikai kulcsfogalomról Sajnálatos tény, hogy a szociálpolitika szempontjából

lyó diskurzus végül is a piacon kialakult jövedelemelosztási arányok ad-minisztratív eszközökkel való megváltoztatását célozza. Ez a maga nyer-seségében azonban nem mutatkozhat meg, ezért olyan várakozásokatkapcsolnak hozzá, miszerint a megemelkedõ profitok több beruházást,ezáltal nagyobb gazdasági növekedést, így nagyobb munkavállalói jöve-delmeket tesznek lehetõvé stb. A ma kisebb munkajövedelem a jövõbelinagyobbnak a feltétele – ez az eredeti tõkefelhalmozás képlete. Ha eztaz érvet elfogadjuk, akkor végül is azt mondanánk, hogy a piac alkal-matlan az élõmunka árának meghatározására, vagyis jobb lenne vissza-térni a tervgazdasághoz, melyben a tervezõ – ha mást nem is –, de aztképes megmondani, hogy mekkora profitok, illetve mekkora, profitokáltal meghatározott munkaerõköltség esetén lesz a gazdasági növekedésa lehetõ leggyorsabb, vagy a kettõ aránya mikor optimális. De azt is megkellene tudni mondania, hogy a munkaerõköltség mikor válik oly ala-csonnyá, hogy az már a gazdasági növekedés rovására megy.

Végül is nem történik más, mint hogy a szociális rendszerek jövede-lem-újraelosztó szerepének „kárvallottjai” gazdaságpolitikai érvekkel ho-zakodnak elõ érdekeik védelmében,�� amit annál könnyebben megtehet-nek, mert a felemelkedõ Kína és India olcsó munkaerejével, de egyrejobb minõségû termékeivel és szolgáltatásaival kemény gazdasági kihí-vást jelent. A fejlett világ országaiban ellehetetlenültek az alacsony tech-nikai színvonalat képviselõ tradicionális iparágak, és egyre inkább ez tör-ténik a közepes színvonalúakkal is, amit részben valóban ellensúlyoz amunkaerõköltség leszorítása. E válasz azonban csupán a lehetséges vá-laszok egyike, bár kétségkívül a legkézenfekvõbb.�� Mindezt gazdaság-politikai ideológiákba csomagolják, ami összefonódik banális érdekharc-cal. És ez az, ami meghatározza napjaink szociálpolitikáról, az állam sze-repérõl folyó politikai diskurzusát. Tudnunk kell azonban, hogy moz-gásterünk nagyobb, mint azt napjaink fõáramú közgazdasági gondolko-dása elhitetni igyekszik. És talán a racionális diskurzus sem reménytelen.

Irodalom

������� ������ � ������� � ����� � �� ��� ���� ������ ������� �� ������� ���! "# $%����� �&�����' ()! *++,! �� �%�

#��� �� "����� �� ��������-�����.��� ��/������� /�� �� �������! 0�� �' *++)12! 333! �!4����� 5�6���� �� ���� ������! 0�� �6�������� �.������ ! 0���� ��' 2(! ����

7*++(8' 9:;9! �!4����� 5�6���� � ������% ���� � <�! = ����' *++:1((! ����' (3+! �!4����� 5�6���� 0�������& > ������' ������ � ����� ��! #��������� "� ���

�� ?<�6��<� *++)!' @! �6���A �%�B���' �$#$�C��� �� � ������% ����� � < <�� � � ���� ������ �� �����D 0�� �' *++,12! ����'

*+:*! �!=���� ?<� �������� <�� �.��� ��D � ������% �� �6���! 0�� �' *++,1:! ����' 3*+! �!

��� ��� ���� ������� � �� ���������������� ������������� �

����� ���� 105

@� &����1'�� �� ���'%��� *�������0 ��1����� ��!�� � �����!��� ������ �� ����!�������������� @@ (��� �����!���� ��� +���!� &���: (������)� ��������� ������� !��������