Jogásztételek

1. A patrimoniális monarchia fogalma és jellemzői

A patrimoniális állam fogalmának megteremtője von Haller német történész. Lényege az a fejedelmi hatalom, mely „magánjogi természetű és az állam földje felett való tulajdonon alapszik”. A patrimoniális államban a királyi hatalom alapja a király által birtokolt magángazdaság és földbirtokmennyiség: az uralkodó ez által rendelkezik elegendő, mások fölött hatalmat biztosító fegyveres kézzel és gazdasági erővel. A király patrimoniumára (öröklődő apai vagyon, birtok) hivatkozva az egyedüli törvényhozó, a legfőbb bíró és kormányzó. Az ország közigazgatási beosztása is igazodott a király magángazdaságának a kiterjedtségéhez. A közfeladatokat magánjogi eszközökkel, magángazdasága jövedelméből, hozzá magánjogi kapcsolatokkal kötődő személyek segítségével megoldani. A király felségjogai:a) Hadügyi felségjog: A király joga volt hogy rendelkezzen a háborúindítás, illetve a békekötés kérdéséről, valamint ő rendelkezett a haderővel is (az Aranybulla annyiban korlátozza ezt a jogot, hogy az országhatáron kívül csak akkor gyakorolhatta a király, ha a résztvevőknek megfizeti a hadbavonulás költségeit). Kizárólagos volt a király várépítési joga is a 13. század végéig, akkortól viszont megoszlott ez a jog a király és a várral rendelkező főurak között.b) Bírói felségjog: A király az egyetlen bíró (bírói feladatait viszont eseti, majd állandó jelleggel fokozatosan leadja: nádor, udvarbíró/országbíró). Bíráskodni csak a király jogán, csak az ő felhatalmazása alapján és nevében lehet! c) Hivatali felségjog: A király a hivatalszervezést frank és bajor mintára oldotta meg, familiárisok (szoros bizalmi viszonyban álltak a megbízóikkal és valamilyen szolgálatot láttak el, ezért cserébe megélhetést, védelmet kaptak) megbízásával. Kizárólag a királyi döntésen múlott, hogy milyen tisztségek jöttek létre, és azokat ki töltötte be.d) Törvényhozás: Kizárólagos királyi jog volt 1298-ig (királyi rendelet = dekrétum), utána a királyi tanács meghallgatásával, majd később beleszólásával döntött. A patrimoniális időszakban ugyanakkor nem mondhatjuk, hogy intézményessé vált volna a királyi akarat befolyásolásának, korlátozásának lehetősége. Az Árpád-házi időszakban a király joga volt a privilégium adományozása is, amely annyiban tartozik a törvényhozás tárgykörébe, amennyiben a privilégiumlevéllel a király az általános törvények hatálya alól vett ki személyeket vagy közösségeket.e) Pénzügyi felségjog: A királyt megilleti a pénzverés, adóztatás és a vámszedés joga, valamint a vásártartási jog adományozása. Regáléjogok (államkincstárt illető, királyi jogon szedett jövedelmek) voltak a sókereskedelemből és bányászatból származó bevételek.f) Adományozási jog: Magánjogi jellegű, a király és az ország vagyona nincs szétválasztva. Csak a Szent Koronával megkoronázott királyt illeti meg. Első formája az, amely haszonélvezetet enged egy tisztség (honor) ellátásáért, amíg a királynak tetszik (durante beneplacio). Később örökölhetővé válik (adománybirtok).g) Egyházkormányzati felségjog (iura circa sacra): Nyugati mintára egyik fontos jog az egyházszervezés, az egyház hierarchikus felépítésének létrehozása. kezdetben az apostolok, később egyházmegyék, kerületek, püspökségek kialakításáról beszélünk. Az egyház anyagi alapjainak megteremtése két részből állt: a tizedből és az adományokból (ingatlanok, pénz, manus mortua = holt kéz elve). A javadalombetöltési jogon belül a király nevezte ki az egyházi méltóságokat és átadta a birtok feletti rendelkezési jogot is. Később a kinevezésekhez pápai hozzájárulás is szükséges volt. A kegyúri jog (ius patronatus) a kir. földesúri jogait jelentette az egyház fölött. Egyházkormányzásban való királyi részvétel: partikuláris zsinatok összehívása, elnöklés vagy részvétel – egyházi reformok (egyházi tv.-ek) elfogadása, egyházi törvénykezés (bíráskodás).

1

Az a-d pontokban részletezett felségjogok tradicionálisan magyar felségjogok, a továbbiak nyugati mintára kerültek be a felségjogok közzé.A királyi trón megszerzésének a szabálya a vérségi elv volt az Árpádok korában. Az ősi magyar utódlási rendből örökölt gyakorlat volt a senioratus, vagyis az uralkodó nemzettség legidősebb, uralkodásra alkalmas tagjának elsősége a fiatalabbakkal szemben.Az Árpád-ház magszakadásával előtérbe került a választás elve, a bárók, a főpapok és az országgyűlés uralkodóválasztásának a joga. A királlyá választásnak két fontos alapelve volt: a vérség és az alkalmasság (idoneitás). A középkorban az idoneitás szűkebb értelemben az uralkodásra való (fizikai, testi és szellemi) alkalmasságot jelentette. A keresztény egyház ebben a szóban foglalta össze a keresztény uralkodó legfontosabbnak vélt erényeit is: a jámborságot (pietas) és az igazságosságot (iustitia).Vérségi elv: A leviratus a patriarchális társadalmak olyan szokása, mely szerint az özvegyasszony elhunyt férjének fivéréhez, vagy közeli rokonához megy férjhez.A senioratus szerint a patriarchális nagycsaládban a legidősebb vezetésre alkalmas férfi örökölte a hatalmat: rendszerint a báty, öcs vagy unokaöcs.A primogenitura (latin eredetű a szó: elsőszülöttség) azt jelenti, hogy a család vagyonát, jogait és a trónt az apa halála után az elsőszülött fiú örökölte. A primogenitura biztosította a birtok osztatlan öröklését, a trónöröklés pedig a hatalom legitimitását (Magyarországon csak lassan vált elsőszámú szabállyá: csak Kálmán uralkodásától számít vezérlő elvnek).A koronázás a királlyá avatásnak az egyházi és közjogi jellegű szertartása. A koronázási szertartásnak írásba foglalt előírásai, szabályai voltak a koronázási ordók.Folyamata (mely egyházi és világi részből állt):A világi rész:1. a világi támogatottság publikálása: nagyurak, főpapok2. a nép formális megkérdezése3. világi eskü: az új uralkodó hitet tesz az ország jogai, törvényei, ezek megtartása és megtartatása mellett.Az egyházi rész:1. a püspökszentelés mintájára celebrált egyházi szertartás során jutott az új király az isteni kegyelemhez2. hatalmi jelvények átadása3. az egyházi intelem4. az egyházi eskü5. a fölkenés (jobb karján és hátán)6. a hatalmi jelvények átadása (palást, kard, jogar, országalma)7. a koronának a király fejére helyezése8. ünnepélyes Te Deum (hálaadó ének)9. koronázási mise

A patrimoniális állam működéseA patrimoniális monarchia központi szerveit két csoportra oszthatjuk: testületi és egyedi szervekre. A testületi szervek királyi tanácsból, királyi kápolnából és királyi kancelláriából állnak. Az egyedi szervek két csoportja: országos méltóságok és udvari méltóságok. Testületi szervek: Királyi TanácsElső királyain mellett fontos tanácsadó testület volt a királyi tanács. A királyi tanácsban tartott tanácskozások a kir.-t nem kötelezték semmire. 1298-ig nincs a királyi tanácsra vonatkozó szabályzás sem. Összetétele: a kir. környezete (a királyi család tagjai, udvari méltóságok, egyházi személyek), akiket a király személyesen válasz. A tanács működése nem rendszeres. A tanács hatásköre az Intelmek alapján:

2

• királyok állítása• országos kérdésekben döntés• az ország védelme• a csaták lecsendesítése• a támadó hadak elűzése• barátok behívása• városok alapítása• ellenséges várak lerombolása.1298-ban III. András rögzíti, hogy a király három havonta vegyen maga mellé 2-2 főurat és papot, és semmilyen adományozásban és fontos kérdésben ne döntsön nélkülük.Királyi KápolnaII. Béla hozta létre. A 12. században a kápolnaispán őrizte a király pecsétjét és a kápolna tagjai írták, ill. fogalmazták az uralkodó pecsétjével ellátott okleveleket. A királyi kápolna ispánja volt a kir. gyóntató papja (fehérvári prépost) és a kir. bizalmasa. Rövidéletű szerv, helyét a királyi kancellária veszi át.Királyi KancelláriaIII. Béla idején a kápolnából vált ki a királyi kancellára, mint a középkori magyar központi kormányzat oklevélkiadó hivatala. Hatáskörébe tartoztak az írásbeliséget igénylő közigazgatási, adományozási, bíráskodási és diplomáciai ügyek (hiteles helyi funkció is). Élén a kancellár (egyben főpap) állt, aki többnyire a székhelyén tartózkodott. Így ténylegesen az alkancellár felügyelte a jegyzők (notariusok) és az írnokok (scriptorok) munkáját.

Egyedi szervek: Országos méltóságok:NádorElnevezése feltehetőleg a szláv „na dvor zupan” kifejezésből ered. Az első név szerint ismert nádor Aba Sámuel, későbbi magyar király volt. Feladatai a mindenkori kir. rendelkezései szerint változhattak:• gondoskodott a királyi udvar ellátásáról• összegyűjtötte és kezelte a királyi jövedelmeket• felügyelte a királyi birtokokat• a milesek, katonáskodó elemek parancsnoka• a kir. helyettese annak távollétében• bíráskodott a kir. helyett az udvarban, a nádor ellátási funkcióinak gyarapodása miatt tehermentesítették az udvarispán, v. udvarbíró tisztség létrehozásával, amelyből utóbb az országbírói tisztség nőtt ki. A nádort a király nevezte ki.Országbíró (iudex curiae) A nádor helyettese, az udvarbíró, a királyi udvarban bíráskodott az udvari népek felett. A 13. század második felétől a magyar neve országbíró lett. Az Aranybulla úgy emlékezett meg róla, mint állandóan az udvarhoz kötött bíróról: „A mi udvarbíránk, amíg az udvarban tartózkodik, mindenki fölött bíráskodhatik és az udvarban megkezdett pert bárhol befejezheti, de ha a birtokán tartózkodik, nem küldhet ki poroszlót és nem idézhet meg feleket.” A királyi jelenlét bíróságán ítélkezett.TárnokmesterŐ volt az Árpád-ház „pénzügyminisztere”. feladatai közzé tartozott a tárnokok (gazdasági ágazatok) igazgatása, ő volt a révészek, vámosok, sótisztek elöljárója, a királyi kincstár őrzője, kezelője, valamint (a későbbiekben fokozatosan) a szabad királyi városok főhatósága (bíráskodás). A 13. század élén pénzügyi feladatait a főkincstartó vette át.Udvari méltóságok:

3

Az udvari méltóságok ellátó-szolgáltató jellegű feladatokat végeztek, kinevezésük kizárólag a kir. joga volt. Eleinte valódi feladatok, később puszta címek:• kamarás/főajtónálló mester/udvarmester - „rendezvényszervező”• főpohárnok mester (főbocsár) – szőlősök, bortárolók igazgatója• étekfogó mester (asztalnokmester) – élelemszolgáltatók elöljárója• főlovászmester – lovászok, ménesek elöljárója, „utazásszervező”• hírnökök ispánja – fullajtárszolgálat működtetése, „biztonsági szolgálat”Központi szervekpatrimoniális monarchia

Király

Testületi szervek: Egyedi szervek:- Királyi tanács- Királyi kápolna- Királyi kancellária

Országos méltóságok: Udvari méltóságok:- Nádor- Udvar(ország)bíró- Tárnokmester- Kancellár

- Kamarás/főajtónálló mester/udvarmester- Főpohárnok mester- Étekfogó mester- Főlovászmester- Hírnökök ispánja

4

2. A rendi-képviseleti monarchia kialakulása és szervezete

Magyarországon a rendi monarchia hosszú folyamat során kialakult állammodell, amely a patrimoniális monarchiát váltotta fel, annak maradványaira épült fel. Ez a hosszú folyamat több évszázados társadalmi, politikai, gazdasági változást jelent, amelyek a 13. századtól kezdtek megjelenni, s a 15. századra már megszilárdult intézményeket eredményezett.A folyamat részét képezi a társadalom összetételének megváltozása is, amely ebben az időszakban a rendek megjelenésében érhető tetten. A rend fogalma: • A társadalom azonos jogállású örökletesen kiváltságolt tagjainak a csoportja,• Tagjai érdekeiket politikai síkon (rendi intézmények) is védelmezik.Magyarországon a rendek az alábbi módon alakultak ki:9-10. sz. 11. sz. 12-13. sz. 13-14. sz.

VERI BARONESJOBBÁGYURAK

LIBERI COMES BARONESSOLO NOMINE

NEMESEK

KIRÁLYI VITÉZEK

SERVIENS REGIS

MILES Katonáskodó elemek

MAGÁN VITÉZEK

VÁRJOBBÁGYOK

FAMILIÁRISOK

LIBER PREDIÁLISOK

LIBERTINUSOK LIBERTINUSOKSERVI SERVI

SERVI SERVI

Eckhart Ferenc munkája alapján a korai magyar társadalom fejlődéséről megállapíthatjuk:A letelepedés időszakában (9-10. század) a magyar társ. szabadokra (liberi) és szolgákra (servi) oszlott. A szabadok döntő többségben voltak, köztük már ekkor is nagy vagyoni különbségek uralkodtak. Szent István idejében (11. század) a szabadok rétege differenciálódott, így három csoportot különböztethetünk meg:• comes – a comesek/ispánok a leggazdagabb szabadok, előkelők, akik nagy földbirtokkal rendelkeznek, a király környezetéhez tartoznak, hivatalt viselhetnek, lehetnek egyháziak és világiak egyaránt• miles – a „vitézek”, azaz katonai szolgálatot teljesítő szabadok, állhattak mind a király, mind az előkelők szolgálatában• liberi – „közszabadok”, szabad földművelők, akik nem harcoltak, így hamar lesüllyedtek és már adóztak is A kiváltságaik lévén egyre erősebb egyháziak mellett a 12-13. században a szabadok rétege véglegesen felbomlik különböző jogállású népelemekre. A 13. sz. közepére a comesek egy része tovább emelkedik, ők a jobbágyurak, akiket később báróknak neveznek. Ők a király közvetlen közelében vannak, nagy földbirtokokkal és befolyással rendelkeznek, akár a királyi tanácsban is részt vehetnek. Ugyancsak az előkelő réteg részét képezik a nemesek, akiket nagy vagyonuk és hadi szolgálatuk emel ki a többiek közül, s valamely ősről nevezik magukat,

5

akinek a „nemétől” származnak , innen ered a nevük. Köztük találunk idegen és magyar eredetűeket is.A vitézi, katonáskodó réteg is tovább differenciálódik. Akik a király hadseregében tesznek szolgálatot, a király szolgái lesznek (serviens regis). Mások magánhadseregben, bandériumokban szolgálnak, ők a magánvitézek. Új rétegként jelennek meg a libertinusok, azaz felszabadítottak, akik a szabadok és szolgák közti közbenső jogállással bírnak.A 13. sz. második felében újabb változások zajlanak le a társadalomban a jobbágyurak, bárók körében következik be új tagozódás: egyik részük az igazi bárók (veri barones), másik részük a név szerinti bárók (barones solo nomine) lesznek. Az igazi bárók óriási vagyonnal, földbirtokkal rendelkező főurak, akik mindamellett valamilyen országon méltóságot, tisztséget is betöltenek. A név szerinti bárók csupán nagy vagyonnal rendelkeznek, de politikai tisztséget nem vállalnak, vagy nem kaptak.A serviensek és a királyi várakban szolgáló várjobbágyok rétege összeolvad, s ebből alakul ki a köznemesi rétegnek nevezett rend. Az egyházi nagybirtokosok esetében beszülhetünk először olyan szabad emberekről, akik az egyházi földesúr részére teljesítenek hadi szolgálatot, s ennek fejében földet (predium) kapnak. Őket egyházi nemeseknek, vagy más néven prediálisoknak nevezzük. Földjük öröklődik, de ők nem királyi joghatóság alá tartoznak, így politikai jogokkal nem rendelkeznek.Hűbéri jellegű elem a 13. században megjelenő familiaritás. A familiáris az a kisbirtokos személy, aki szabad ugyan, de a meggyengülő királyi hatalom már nem tud védelmez biztosítani számára az erősödő nagybirtokkal szemben, ezért valamely nagyúr szolgálatába szegődve keres védelmet. A familiáris és ura közti viszony hadi vagy más szolgálat (tisztség, hivatal) ellátásán alapszik a védelemért cserében.Mindezen változások következtében a 15. századra kialakulnak Magyarországon a rendek:1. papság (praelati)2. főurak (barones)3. köznemesek (nobiles)4. szabad királyi városok rendje (civites)

Papság – praelati Már a 11. századtól egységesnek mondható. A magyar rendiség sajátossága, hogy nem válik külön – rendi jogállást tekintve – az alsó papság a főpapságtól, hanem kiváltságaik lényegében azonosak: - immunitás (királyi beavatkozástól mentes birtok, amiből következik a bíráskodás a birtok felett)- manus mortua (= holt kéz elve – az egyházi birtok nem háramlik vissza a koronára)- privilégium fori (egyházi személy felett csak egyházi bíróság ítélkezhet, kivéve a birtokpereket)- adómentesség- tizedFőurak/főnemesség – barones- rendjük a 12-13. században alakult ki, amelynek alapja az öröklődővé váló rendi kiváltságok- banderiális hadsereggel rendelkeznek- immunitás joga- nemesi szabadságNemesek/köznemesség – nobiles- a 13. század második felétől alakult ki ez a rend- rendi szervezkedésének alapja a nemesi vármegye- 1222 – I. Aranybulla – serviensek kiváltságai

6

- 1351 – nemesi egyenjogúság (una et eadem libertas), kilenced- Werbőczy: Tripartitum I. rész 9. cím (primae nonus) – a négy nemesi szabadság:• személyes szabadság• királyi joghatóság alá tartozás• adómentesség• ellenállási jogSZKV – Civites- 13. századtól jelennek meg- királyi kiváltságlevéllel jönnek létre (kollektív privilégium, a rendet a városok, és nem a polgárok képviselik)- országrendiség (részvétel az OGY-n)o először Zsigmond király hívja meg a szabad királyi városok követeit az OGY-re (1405, 1437, 1445)A RENDKI-KÉPVISELETI MONARCHIA SZERVEZETEA rendi-képviseleti monarchia egyik fontos ismérve, hogy az állam irányításában a király mellett a rendek is részt vesznek, s köztük egy relatív egyensúly jön létre. A rendek tudomásul veszik a központi hatalom tevékenységét, a király pedig garantálja a rendi intézményeket. Ez a hatalommegosztás a rendi dualizmus, amelynek fontos jellemzője, hogy míg a király a központi szervek működésében bír jelentős befolyással, addig a rendek a helyi, területi szerveket működtetik, de a törvényhozás kompromisszum alapján a rendi országgyűlésen zajlik. A király és a rendek közti egyensúly fenntartásának garanciái: hitlevél, koronázási eskü, contractusok (kölcsönös megegyezések, szerződések), tv.-ek megalkotása közösen az OGY-n, öröklési szerződések, adómegajánlás, közös diplomáciai követküldés, nádorválasztás, koronaőrök.A király a rendi korban A rendi időszakban az uralkodói felségjogokat a törvényesen megkoronázott király gyakorolhatta. Törvényesen az a király volt megkoronázva, akit a Szent Koronával az esztergomi érsek koronázott meg Székesfehérváron (fontos jelvény volt még: palást, jogar, országalma, kard, kereszt). A királyi hatalom alapja és forrása a Szent Korona, mely elméletet a Szent Korona-tan/eszme ír le: • a jog és a hatalom forrása a Szent Korona• minden országlakos a Szent Korona hatalma alatt áll• az ország területet a Szent Korona területe o a Szent Korona országaio elidegeníthetetlen koronajavako birtokadomány forrása a Szent Korona• a nemzet (rendek) és a király a Szent Korona teste (totum corpus)• a király nemesít, a nemesség koronáz.A királyi felségjogok a patrimoniális időszakhoz képest kissé megváltoztak, két csoportra bonthatjuk őket:- Személyes felségjogok:o szento sérthetetleno felelőtleno majestas, éso apostoli jelző illeti mego címerébe beleillesztheti az ország címeréto spec. tisztség (ünnep) övezi- Uralmi felségjogok:

7

o hadügyi: megoszlik a király és a várral rendelkező főurak közt, ill. a király és az OGY köztháború/békeo bíráskodás: korlátozva a földesúri immunitás, SZKV bíráskodása, és a vármegyék ítélkező joghatósága általo hivatali: lényegében változatlan, de a hivatalhoz kapcsolódó tevékenységek egyre inkább rögzülnek, a hivatalok még mindig területi elven szerveződneko törvényhozásbeli: közvetlen/közvetetto adományozásio egyház körüli felségjogok: változik, az Anjouk alatt megerősödik a pápai befolyás a javadalombetöltésnél, majd: placetum régium – királyi tetszvényjog, amelyről 1404-ben Zsigmond rendelkezett: pápai „bullások” magyarországi javadalmat nem tölthetnek be a király engedélye nélkül királyi engedély nélkül tilos pápai, bíborosi iratokat, ítéleteket, idézéseket elfogadni, kihírdetni, végrehajtani szankció: fej és jószágvesztés főkegyúri jog:javadalombetöltés és földesúri jogok átadása (először 1404-ben Zsigmondnál jelenik meg ebben a formában.A RENDI MONARCHIA KÖZPONTI SZERVEIKözponti szervekrendi időszak 1526-ig

Testületi szervek: Egyedi szervek:- Királyi tanács- Királyi kancellária- Országgyűlés

Országos méltóságok: Udvari méltóságok:- Király- Nádor- Országbíró- Tárnokmester- Kancellár- Személynök- Főkincstartó- Koronaőrök

- Kamarás/főajtónálló mester/udvarmester- Főpohárnok mester- Étekfogó mester- Főlovászmester- Hírnökök ispánja

Királyi Tanács – rendi kor: • Károly Róbert idején kormányzati szervvé válik, tagjait a király választja• interregnum idején Országtanáccsá alakul át,• 1526 után Magyar tanácsként működik tovább,• 1687-ben a tanács az OGY felsőtáblájába olvad beKancelláriai reformok: • I. Lajos:o bíráskodási funkciót kap: különös jelenlét bírósága, vezetője a kancelláro Nagykancellária létrehozása a főkancellár vezetésével: királyi nagypecsét kezelője klasszikus írásbeli feladatok ellátásao Titkos kancellária létrehozása a titkos kancellár vezetésével: bizalmas tanácsadás diplomáciai feladatok ellátása

8

királyi titkos pecsét kezelése• Zsigmond:o Kisebb kancellária felállítása: bíráskodási feladatok írásbeli ügyeinek intézésére• Mátyás:o Kisebb kancelláriát a személynök alá rendeli királyi személyes jelenlét fóruma, ez az első állandó bírói fórumo Nagykancelláriának plusz feladat: belső államügyek intézéseo Titkos kancellária: külügy, diplomácia, bizalmas feladatoko 1464: megszünteti a főkancellár bíróságát (királyi különös jelenlét)o egyesíti a főkancellári és titkos kancellári címetOrszággyűlés A király hívja össze szóban, majd írásban (litterae regales): helye, ideje, tárgya- Megjelenés: o tömeges: minden nemes jelen vano követi: nemesi vármegye és SZKV 2-2 követeo meghívás: praelati, barones – személyes meghívólevél, nobiles, civiles – kollektív meghívólevél- Szervezet: egykamarás, 1526 után már van kétkamarás ülés, 1608. évi koronázás utáni I tc.: állandósul a két kamara- Hatásköre: törvényhozás adómegszavazás hadüzenet – békekötés királyválasztás nádor és koronaőrök választása bíráskodás felségsértési, hűtlenségi ügyekbenKirály törvényhozásbeli jogai:• közvetlen/törvényalkotásbeli jogok:o törvénykezdeményezéso szentesítéso kihirdetés• közvetett/OGY szervezetére vonatkozó jogok:o összehíváso (megnyitás, elnökölés)o berekesztéso elnapoláso feloszlatáso szervezeti hatáskör: az alsótábla elnöke a király által megbízott személy (személynök)Országos méltóságok – nádorA rendi korban szilárd, rendi tisztség, hatáskörét 1485-ben Mátyás rendezte a nádori cikkekben:• a királyválasztó OGY összehívása, első szavazat leadása• a kiskorú király gyámja, gondnoka• király nemlétében vagy kiskorúsága idején OGY-t hirdethet• az ország főkapitánya• az egyenetlenségek elsimítója• király és rendek közti viszályt kiegyenlít• követek fogadása, ha a király nem teheti

9

• vitatott birtokadományokban dönt, király elé terjeszti• az ország legfőbb bírája• a király távollétében annak helytartója• a kunok főbírája, örökös ispánja• Dalmácia bírájaRendi érdekek képviselője OGY választja garanciális jelleg, 1608-tól az OGY felsőtáblájának elnöke. 1790-től Habsburg főhercegek töltik be a tisztséget, amely végül 1867-ben megszűnik.OrszágbíróA nádor helyettese UDVARBÍRÓ. A királyi udvarban bíráskodik az udvari népek felett. A 13. század második felétől ORSZÁGBÍRÓ: - a nádor utáni országon nagybíró- hatásköre kiterjed valamennyi lakosra- az I. Aranybulla 9. cikke szerint joghatósága az udvarhoz kötött, de az itt megkezdett pert az országban bárhol lefolytathatja- a királyi jelenlét bíróságán ítélkezik- elnököl a királyi kúria lovagi becsületbíróságánTárnokmesterA 13. század végén pénzügyi feladatait a főkincstartó veszi át, csak a bírói tevékenysége marad meg: Tárnoki szék szabad királyi városok bírói fórumaKancellár ( a kancelláriai reformoknál)Személynök- Mátyás idején létrejövő méltóság kisebb kancellária bíráskodás- a királyi személyes jelenlét bíróságának a vezetője- a Királyi Tábla elnöke- a személynöki szék vezetője szabad királyi városi fellebbezési fórum- 1608: az OGY alsó táblájának az elnöke.Kincstartó (főkincstartó)A tárnokmester gazdasági feladatait veszi át.Koronaőrök- 1464-ben Mátyás hozta létre- főpapok és főurak, majd csak világi főurak közül kerülhettek ki- az OGY választja 2-2 protestáns és katolikus főúr közül- feladatuk a korona őrzése, országhatáron belül tartása - rendi biztosíték jellegük vanUdvari méltóságokEleinte valódi feladatokat láttására jönnek létre, de a rendi korban már puszta címekké válnak, és 1526 után közjogi értelemben megszűnnek. Kinevezésük kizárólag királyi jog:• kamarás – főajtónálló mester – udvarmester• főpohárnok mester (főbocsár)• étekfogó mester (asztalnok)• főlovászmester• hírnökök ispánja

10

3. Az abszolút monarchia jellegzetességei Magyarországon és típusai

Az abszolút állam a monarchiák sajátos formája, amelyben a legtöbbször öröklés útján trónra jutott, élethossziglan trónján maradó és elmozdíthatatlan uralkodó abszolút módon kormányzott. Az abszolút királyságban az uralkodó nem egyszerűen államfő, hanem kizárólagos hordozója és birtokosa volt a teljes állami szuverenitásnak; hatalma gyakorlásában sem alkotmány, sem pedig más, jogilag meghatározott állami szervek, vagy egyéb, politikai előjogokkal rendelkező társadalmi csoportok nem korlátozták.Az abszolutizmus előzményeihez tartozik a hadakozás és hadseregépítés gyökeres átalakulása. A háborúskodás egyre inkább szakképzettséget, mint bátorságot igényelt, a katonai szolgálat egyre inkább hivatásként jelent meg. Ez a folyamat a nemessé lába alól húzta ki a talajt a nemesi katonáskodás háttérbe szorulásával. Az abszolút monarchiák legfontosabb előzménye volt még az európai válságok sorozata. A kontinenst megrázó válság területei: az agrárválság, a pénzkrízis, a politikai anarchia, a városgazdaságok hanyatlása, a falupusztulás, a népességcsökkenés voltak. A válaszok a terjeszkedésben megfogalmazott politikai és gazdasági célok voltak.Az expanzió a hagyományos rendi erőkkel nem volt végrehajtható: a hatalmas erőfeszítést igénylő feladatok csak koncentrált állami szervezéssel voltak véghezvihetők. Igénybe kellett venni az abszolutisztikus kormányzati eszközöket, amelyek képesek voltak a társadalom és gazdaság átfogó igazgatását megoldani.Az abszolutizmus a modern állam első megjelenési formája. Legjellemzőbb vonásai:

• az adóalanyok védelme a földesúri önkénnyel szemben• államegyház kialakítása• beavatkozás a gazdaságba (pénzforgalom szabályozása, mértékek megszabása)• állandó állami hadsereg fenntartása• kormányzati ügyvitel és szervezet módosítása• az államhatalom beavatkozott a földesúr-jobbágy viszonyba• korlátozta az egyházat• kormányzati ügyvitel és szervezet módosítása• az államhatalom beavatkozott a földesúr-jobbágy viszonyba• korlátozta az egyházat• szociális intézkedések• szakképzett hivatalnokréteg és bürokrataapparátus

Magyarországon a Habsburg uralkodók abszolutisztikus törekvéseire két időszakban találunk példát: 1526-1848/felvilágosult abszolutizmus 1760-1790/ , majd 1849-1867/neoabszolutizmus/.A ’48-ig tartó időszakban Magyarország állam- és kormányformája mindvégig rendi-képviseleti monarchia maradt, amely azonban tartalmi oldalon sérelmet szenvedett a Habsburgok abszolutista kísérleteinek eredményeképpen. A felvilágosult abszolutizmus – mely elsősorban II. József uralkodásához köthető – olyan közép- és kelet-európai államberendezkedéseket jelöl, amelyben a felvilágosodás államilag bevezetett gondolatköre egyfajta pótszerként szolgált a nyugati szerves fejlődés során kialakult, Közép-Európában hiányzó társadalmi intézmények helyett. A felvilágosult abszolutizmus számos maradandó, és a társadalmi fejlődés szempontjából fontos lépést könyvelhet el magának: • Az adófizető és katonáskodó jobbágyság védelmét a földesúri elnyomással szemben

(urbárium, jobbágyrendeletek),

11

• az egyházi privilégiumok megszorítását (türelmi rendelet, cenzúrával kapcsolatos intézkedések),

• nemesi kiváltságok megtámadása, • szociális, egészségügyi, oktatási reformok• közigazgatás megújítására és modernizálására való törekvések• merkantilista gazdaságpolitika támogatása.A Mohácsot megelőző időszakához képest alapvető változások következtek be a központi hatalom kialakításában. A korábbi rendi dualizmus helyett lehetővé tették a fejedelmi önkényuralom, tehát a rendek közbejövetele nélküli, kizárólagos uralkodói végrehajtó hatalom kiépítését. Az államigazgatás egyes ágai vezetésére olyan központi kormányszervek alakultak, amelyek tevékenységüket az uralkodó megbízásából végezték, és csak neki tartoztak felelősséggel. E rendszer kifejlődésével az apparátus önállóan kezdett dolgozni, kialakult a bürokratikus, tevékenységét hivatásszerűen végző államigazgatás, amely így függetlenebbé vált az uralkodótól, elkezdett önállóan ellátni bizonyos ügyeket. Másrészt hozzájárult ahhoz, hogy az állam igazgatása megszűnjék egy-egy nagyúr vállalkozása lenni. Ehelyett hivatásos, központi irányítású, egységes állami szervvé alakult. kialakultak a DIAKSZTÉRIUMOK. A dikasztériumok történetét két szakaszra oszthatjuk: - a Habsburg nagyhatalom, birodalom kialakulásáig (17-18. század fordulója)- 18-19. sz. és a felvilágosult abszolutizmus, Mária Terézia, II. József , II. Lipót uralkodása.A dikasztériumokra általánosan jellemző, hogy:

• egyenrangú tanácsosokból álló kollégiumok, melyekben• főurak és nemesi rendűek mellett polgári egyének, szakemberek is érvényesülhetnek,• őket a király nevezi ki, és• neki tartoznak felelősséggel,• az ügyeket egységes tanácskozással intézhették, melynek• eredményeit a kormányszék vezetője az úr. elé terjesztette döntés végett.Megfigyelhető a kormányszékek kétféle csoportjának a működése. Az egész birodalom irányítására, a legfőbb kérdések eldöntésére hivatott szervek Bécsben, az udvarban működtek, az egész birodalomra kiterjedő hatáskörrel. A Bécsben székelő kormányszékek túlnyomó befolyást gyakoroltak minden ügyre, az egyes országok, örökös tartományok kormányszékei a bécsi szervek vezetése alatt működtek. Bécsi központi kormányszékek:

• Udvari Tanács – az ur. legfőbb tanácsadó testülete, ilyen értelemben az összes központi kormányszék feje, amely nélkül fontosabb ügyekben nem döntött az ur.

• Udvari Kancellária – eredetileg az ur. központi irodája volt Bécsben, majd a kancellária vette át az államügyek intézését

• Udvari Kamara – I. Ferdinánd állította fel, mint a birodalom legfőbb pénzügyi hatóságát, az ur. tanácsadó testülete gazdasági kérdésekben, a jövedelmek felett gyakorolja a felügyeletet

• Udvari Haditanács – I. Ferdinánd állította fel 1556-ban, a hadi igazgatás összes ágának központi vezetése céljából

A felvilágosult abszolutizmus időszakára az uralkodók, az akkora javarészt működésképtelenné vált központi kormányszékeket átszervezték. 7 fontos bécsi kormányszéket sorolhatunk fel:

• Udvari- és Államkancellária• Udvari Számvevőszék• Gazdasági Igazgatóság• Államtanács – Mária Terézia hozta létre, leghíresebb vezetője Kaunitz államkancellár volt.

Mária Terézia korára fontos kérdés lett a „magyar kérdés” rendezése, ugyanis szükség volt Magyarország erejére, mely nélkül összeroppanna a birodalom a porosz és a török kettős nyomás alatt. Az államtanács álláspontja szerint Magyarországot is át kell alakítani az

12

örökös tartományok mintájára. A magyar rendek e törekvést nem fogadták el. Az államtanács minden eszközt megragadott, hogy Magyarország különleges helyzetének alapjait megingassa, pl. lakosság elnémetesítése, a hivatalokban németeket alkalmazott, magyar hatóság szervezetének átalakítása, nemesi testőrség haditanács alá rendelése.

• Konferenciatanács• Titkos Kabinet• Rendőr-minisztériumA magyar kormányszékek egy része funkcionálisan, feladatorientáltan alakult ki (helytartótanács), míg más részük területi alapon szerveződött (Szepesi Kamara). Megkülönböztetjük még a régebbi, Mohács előtti központi hivatalok átszervezéséből keletkezett kormányszékeket, és az újonnan létrejötteket. Az 5 legfontosabb:

• Magyar Tanács – korábbi, Mohács előtti királyi tanácsból kifejlődött szerv. 13 főpap és 38 báró tette le a tanácsosi esküt és kapott fizetést, de olyanok is részt vettek a tanácsban, akik nem kaptak fizetést. Nem jelentett állandó hivatalt. Ferdinánd még gyakran hívta össze a tanácsot, el akarta érni, hogy a magyar tanács közbejövetelével az adómegszavazást az OGY mellőzésével is megkaphassa. A magyar főurak azonban elzárkóztak, és e magatartásukkal lehetetlenné tették, hogy a tanács az ur. és az OGY közt közvetítő lehessen. Feladatai: OGY összehívása, béketárgyalások, királyi előerjesztések, végvárak gondozása, sérelmek, királyi városi cím adományozása tárgyában állásfoglalás. A 17. század folyamán egyre többen kaptak tanácsosi címet, ami a felsőtáblai tagsággal járt együtt az 1687: 10. tc. szerint és ezzel megtörtént a tanácsnak a felső táblába való beolvadása.

• Helytartó és tanácsa – Helytartóság - székhelye Pozsony. A tanácsosokat az ur. nevezte ki, és tőle fizetést kaptak. Hatásköre:

o adóbehajtáso javaslatokat ett hivatalok betöltésére, az egyházi javakra vonatkozóano tárgyalt a török hatósággalo felügyelte a törvények végrehajtásáto bíráskodás a legfőbb teendője: legfőbb fellebbviteli fórum minden ügybeno 32 telekig a helytartó az adományozás jogát is gyakorolhatta

• Magyar Kancellária – kezdetben hatásköre a tisztán magyar ügyekre terjedt ki igazságszolgáltatás és a rendi alkotmány, ezen túl: kegyelmi ügyek, diplomáciai tárgyalások, magyar tanács felterjesztésének írásba foglalása, egyházi és világi javadalmak,címek adományozása. Majd új elnevezést kapott (magyar udvari kancellária), és megváltoztak a hivatali ügykörei.

• Magyar Kamara – állandóan és ténylegesen működő legfontosabb közigazgatási hivatal a 16-17. században. Budán alapították, majd Pozsonyba került. hatásköre áltlában azon királyi jövedelmek kezelése, melyekre a rendeknek befolyásuk nem volt. Utasításait a királytól kapta. 1748-ban a magyar kamara nevét magyar udvari kamarára változtatják, 1567-ben felállítják a Szepesi Kamarát.

• Helytartótanács – az államigazgatás legfőbb szerve, tisztán királyi hatóság. Élén a nádor áll. II. József ügyosztályokat szervezett benne. Két eszköze volt a belügy szervezésére: normálé (irányítási leirat valamely igazgatási szervnek) és intimátum (bizalmas leirat, melyről a címzett titoktartását várja ). E szervezet mintájára jött létre 1848-ban a független magyar kormány.

A magyar függetlenségi harc kudarcát követő majd két évtizedes uralom a neoabszolutizmus korszaka (a világosi fegyverletételtől a kiegyezésig tartó időszak). A megtorlás éveiben Magyarország közjogi helyzete, így igazgatása is megváltozott. Az ország önálló államisága hiányzik, az összbirodalom része. Folyamatos hullámzása figyelhető meg a centralizációnak és a föderációnak, s a kormányforma is folyamatosan változik az abszolutisztikustól az

13

alkotmányosig. Alapvetően határozza meg Magyarország és a Habsburgok viszonyát az a császári udvar által megfogalmazott és hosszú éveken át hangoztatott teória, amely értelmében Magyarország az 1848-as forradalommal és az azt követő jogellenes zendüléssel, különösen pedig a Függetlenségi Nyilatkozattal (Debrecen, 1849. április 14.) eljátszotta szerzett jogát az önrendelkezésre és az önálló alkotmányra. jogeljátszás elméleteA csaknem két évtizedig tartó neoabszolutizmus államberendezkedése négy közjogi dokumentumból ismerhető meg: 1. Olmützi alkotmány - 1849. március 4-én adták ki az oktrojált birodalmi alkotmányt, amely

a centralizált egységállam ideáját valósította meg. Nem ismeri el a korábbi magyar központi és helyi szerveket. Igazgatás:

o A Magyar Korona Országait tartományként kezeli, s magát Magyarországot öt kerületre osztja (Pest, Sopron, Pozsony, Kassa, Nagyvárad)

o a budai központban működik a Helytartóság (élén Albrecht főherceg mint főkormányzó, kezében egyesül a polgári és katonai igazgatás)

o a kerületek központjaiban az ur. által kinevezett főispánoko a kerületeken belül megyék voltak, élükön megyefőnökkel, ill. járások

szolgabírákkalo a tisztségviselők nagy része idegen származású volt (osztrák, cseh)o a szerveket Bécsből iránytották

A magyar válasz: Függetlenségi Nyilatkozat.2. Sylvesterpatent - 1851. december 31-én adta ki a császár, melyben visszavonja az olmützi

alkotmányt és nyílt abszolutizmust vezet be: idegenekből álló bürokrácia, rendőrállam (1850-től államrendőrség működik). A magyar szervek nem működnek, a Hétszemélyes táblát áthelyezik Bécsbe, a német lesz a hivatalos nyelv.

3. Októberi Diploma - 1860. október 20. Föderalisztikus elemeket centralista megoldásokkal ötvöz. A birodalom részeinek, így Magyarországnak is bizonyos fokú autonómiát enged:

o törvények csak a tartománygyűlések hozzájárulásával születhetneko magyar OGY, diaksztériumok, megyei szervek visszaállítása 1847-es

állapotukbano magyar a hivatalos nyelv

Megváltozik a Birodalmi Tanács hatásköre4. Februári pátens – 1861. február 26. Abszolutisztikus fordulatot hozott, kijelenti, hogy a

monarchia egy államszövetség, de centralizált állam. Kétkamarás központi parlamentet hoz létre a Birodalmi tanács átalakításával.

14

4. A nemesi rend jogállása Magyarországon

A rend a társadalom azonos jogállású, örökletesen kiváltságolt tagjainak a csoportja, akik érdekeiket politikai síkon (rendi intézmények) is védelmezik. Magyarországon a rendek kialakulása egy évszázadokig tartó társadalmi folyamat eredménye, mely a 15. századra rögzül:

1. papság (praelati)2. főurak (barones)3. köznemesek (nobiles)4. szabad királyi városok rendje (civites)

Ennek a folyamatnak az egyik összetevője az ún. Aranybulla-mozgalom, amely a köznemesi réteg kialakulásában játszott szerepet. Nevét az 1222-ben kiadott első világi Aranybulláról kapta, amely elsőként foglalja össze egy új társadalmi csoport, a serviensek jogait. Milyen előzmények vezettek az Aranybulla kialakulásához?

• A 12. század folyamát kialakult az adományrendszer: a király birtokokat adományoz, hogy megjutalmazza híveit katonai szolgálataikért. Ennek honvédelmi okai voltak.

• Mint Európában általában a 13. században, a kiráyt a legfőbb földesúrnak tekintik, ugyanis ő rendelkezik a földekkel.

o A honvédelmi okok miatt megindul a várbírtokok nagyarányú eladományozásam ami megrendítette a királyi hatalom gazdasági alapjait, és ami miatt megcsappantak a várjövedelmek (a várjobbágyok a várföld megfogyatkozása miatt elégedetlenkedtek)

• A király (II. András) az alábbi intézkedésekkel igyekezett pótolni a hiányt:o rendkívüli adókat vetett kio pénzrontást végzett, amely megkárosította az alattvalókat és megbénította a

kereskedelmet o a regálé-jövedelmeket idegeneknek adta bérbe (pénzverés, sójövedék,

bányabevételek)o a király igénybe vette mások jószágain a megszállás jogát: magának és udvarának

ingyen ellátást kívánto a nemesek embereitől közmunkák végzését kívánta meg: a királyi épületek

karbantartása, környékükön a gyepűvágást és árokásást, kerti munkák végzéséto a várföldeket a király visszaszerezni igyekszik a serviensektől, ez nekik hátrányt

okozott, elégedetlenkedtek• az egyháziak érdekeit is sértette a királyMindezek olyan visszaélésekre vezettek, amelyek általános elégedetlenségeket okoztak az országban (pl. a tizedet pénzben kezdték el szedni). A királyi serviesek, a várjobbágyok és a kisbirtokos nemesek nagy számban sereglettek Fehérvárra (törvénylátó napok), hogy előadják sérelmeiket. Az előkelők a serviensek élére álltak, az ellenzéki főurak kiharcolták maguknak az udvar előkelő méltóságait, a servienseknek pedig az Aranybullát. A kormányzati tisztviselők menesztésére és követeléseik elismerésére kényszerítették az uralkodót. Az 1222-es Aranybulla egy 31 cikkből álló díszes oklevél formájában kiadott olyan privilégium, amelyben a király hozzájárult jogainak korlátozásához, és a birtokos szabadok, királyi serviensek vagy nemesek szabadságait, azaz kiváltságait ünnepélyesen, arany pecsétjével megerősíti. Az Aranybulla jelentősége abban áll, hogy ebben ismerte el a király egy olyan társadalmi csoport fennállását, amelynek olyan jogai vannak, amelyeket ő maga sem sérthet meg. Ezek, a társadalom többi részével szemben élvezett kiváltságok szolgáltatták az alapját a nemesi rend kifejlődésének. A nemest éppen e kiváltságok birtoklása tette nemessé: - nemest perbehívó parancs nélkül nem foghatnak el és állíthatnak bíróság elé (2. cikk)- adómentesség (3. cikk)- szabad végrendelkezés joga (4. cikk)

15

- ha a király hadjáratot indít az országon kívül, a nemesek nem kötelesek hadba vonulni, csak a király pénzén (7. cikk)

- ellenállási záradék (31. cikk)A világi aranybullának több megújítása is napvilágot látott:

• 1231: Első megújítás Második Aranybulla• 1267: Második megújítás Harmadik Aranybulla• 1351: Harmadik megújulás Negyedik AranybullaI. Nagy Lajos 1351. évi dekrétumának 11. cikkelye tartalmazza azt a törvényi passzust, amelyre utóbb Werbőczy is felépítette a nemesi jogok konstrukcióját. „Az országunk határai közt élő valódi nemesek, még az országunk határai közt fekvő hercegi tartományban lévők is, megannyian ugyanazon egy szabadsággal éljenek” (una et eadem libertas). A kilenced gazdaságilag kedvezett a nemeseknek. Anjou lajos törvényét konkretizálta utóbb a Hármaskönyv: „Magyarországnak minden főpap, zászlós-, s többi országnagy urai és nemesei ugyanazon egy szabadsági, kivételi s mentességi előjogokkal élnek, s nincs is valamely úrnak nagyobb vagy valamelyik nemesnek kisebb szabadsága.” Erre épül rá a nemesi szabadságok katalógusa, a híres Primae Nonusba (primae partis nonus titulus: a Tripartitum I. rész 9. címe után) foglalt jogosítványok. Nemest törvényes elmarasztalás nélkül letartóztatni nem lehet (személyes szabadság). A nemesség kizárólag a törvényesen megkoronázott király hatalma alatt állt, de még az uralkodó maga is csak törvényes úton vonhatott felelősségre közülük bárkit is. A nemesek mentesek voltak a jobbágyi szolgáltatások, adakozás, rovás, egyéb adók, vámok és harmincadok fizetése alól, vagyonukkal birtokjövedelmükkel mindenkor szabadon rendelkezhettek. Werbőczy negyedikként említette az Aranybulla ellenállási záradékát. Ezt kiegészítva jogai voltak a nemességnek: a hivatalviselési képesség, joghatóság birtokaik jobbágyai és cselédei fölött, nemesi javak birtokába csak nemesek juthatnak, vérdíjuk magasabb volt, mint a közembereké. A politikai életben teljes terjedelemben részt vehettek: a törvényhozásban a közgyűlések által választott s instructionált követek útján vagy személyesen, az önkormányzatokban választás és választhatóság jogát bírták.

16

5. A városi polgárság jogállása, a városok ország rendisége

A városi polgárság jogai a nemesi jogok mintájára alakult. Csakhogy amíg a nemes előjogai az egész állam területére érvényesek, addig a városi polgárság csak a város területére jelentett teljes körű jogokat.

A polgárság így személyes szabadsággal bírt a város területén:• Joga volt saját bírához• Vérdíja általában azonos volt a nemesekével, igaz esküértéke a városfalon túl csak

a jobbágyéval volt azonos• Perében csak azonos szabadsággal rendelkező tanú vallomását lehetett figyelembe

venni; a rá nézve sérelmesnek tartott szentenciák ellen pedig a királyhoz fordulhatott

• mentes volt mindenféle jobbágyi szolgáltatás, közmunkák és a beszállásolás alól is

A gazadási tevékenyég körében igényt tarthatott:• a vám-és révmentességre • iparűzés és kereskedés jogára• az ingatlanszerzési képességre• a tulajdonhoz való jogra• az öröklési szabadságra

A polgárság politikai életben való részvétele részben választójoga, részben pedig hivatalviselési képessége révén realizálódott.

A polgár alá volt vetve a városi jognak, részt kellett vállalnia a központilag befizetett adókból, a katonaállítás költségeiből, valamint fizette a tizedet. Emellett hozzájárult a városfalak erődítési munkáihoz, háború esetén részt kellett vállalnia a városfal védelmében. Továbbá viselte a városi önkormányzat terheit, a város követeinek költségeit a rendi gyűlésben.

A szabad királyi városok kezdettől fogva csak követek által képviseltették magukat az országgyűlésen, 1405-ig alkalmanként, majd azt követően rendszeresen.

A városi követek az úgynevezett ország rendiség jogán vettek részt a tanácskozáson: nem személyükben voltak nemesek, hanem a szent korona tagjaként, összességükben illette meg őket a rendi állás, és ezzel együtt az országgyűlésben való részvétel.

A városi szabadságok:• Területi autonómia: városhoz tartozó valamennyi területnek kizárólag a város

közössége volt a tulajdonosa, s ők gyakorolták e területeken a hatósági jogosítványokat

• Önkormányzati autonómia: ebben jelent meg leglátványosabban a városok önállósága, vagyis a közigazgatásban, jogszolgáltatásban, jogalkotásban elnyert legteljesebb önállóságban

Az önkormányzat önállósága kiterjedt az igazságszolgáltatásra is: o a bíró és esküdtválasztásrao a bíróság megalakítására és működtetéséreo a pallosjog gyakorlására

A városi szervezet élén leggyakrabban a választott bíró (iudex), ritkábban polgármester és az esküdtek vagy tanácsosok álltak. A bíró és az esküdtek alkották a városi tanácsot. Ez a testület igazgatta a várost, ítélkezett magánjogi és bűnügyekben, és szervezte a várost. A városi bíró és

17

tanácsa segítségére volt a közigazgatásban a városkapitány, valamint a városi jegyző.

• Gazdasági autonómia: a városok gazdasági autonómiáját mentességek és jogosítványok körvonalazták. Vámmentesség, mely mind országon belüli, mind határvámokra vonatozhatott. A városok szabadságának fontos részét képezte a királynak egy összegben megállapított és fizetendő terragium, és taxa fejében az egyéb adók alóli mentesség.Valamennyi szabad királyi város rendelkezett:

o a vásártartási joggalo árumegállító joggal.

A város kötelezettségei:A privilégium szabályai szerint a városnak bizonyítani kellett a hűségét, és a maga

területén a helyi államhatalmi, és közigazgatási feladatokat ellátni, az adófizetést és katonaállítást teljesíteni.

A városok kollektív terhei voltak: o az évi egy összegben fizetett királyi adóo a királynak címzett ajándékok megküldéseo a saját egyháznak teljesített papi tizedo a rendkívüli hadiadó megfizetéseo alkalmanként személyes fegyverforgatás vagy csapatok kiállítása

18

6. Az egyház jogállása a rendi korban

A papság az első olyan társadalmi csoport, amely már a XI. századtól egységesnek mondható. A magyarországi rendiség sajátossága, hogy nem válik külön- rendi jogállását tekintve- a főpapság és az alsópapság, hanem kiváltságaik lényegileg azonosak maradtak.

Kiváltságaik:• immunitás (királyi beavatkozástól mentes birtok, amiből következik a bíráskodás

a birtokon élők felett) • manus mortua (holtkéz elve: az egyházi birtok nem háramlik vissza a koronára) • privilégium fori (egyházi személy felett csak egyházi bíróság ítélkezhet, kivéve

a birtokpereket) • adómentesség• tized

Az Árpád-ház kihalása az egyház és az állam viszonyának újfajta elrendezését előlegezte meg. Az uralkodók szekularizált hatalmuk alá kívánták vonni az egyházat, de ez majd csak Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt következett be. 1404-ben elrendelte, hogy a pápa által kinevezett főpapok a király hozzájárulása nélkül Magyarországon javadalmat nem kaphatnak, és nem is tarthatnak meg.

Királyi tetszvényjog a placetum regium, amely szerint külön királyi engedély nélkül a pápától, a bíbornokoktól, a pápai bíróságtól származó és magyarországi javadalmakra, illetve peres ügyekre vonatkozó iratokat, bullákat, ítéletleveleket, idézéseket elfogadni, kihirdetni vagy éppen végrehajtani tilos. E tilalom megszegője fej-és jószágvesztéssel bűnhődött.

A királyi főkegyúri jog:Az 1404. évi rendelet fogalmazza meg először határozottan a magyar király által igényelt

főkegyúri jogot az ország összes egyházi javadalma felett.

A konstanzi zsinat (1415) alkalmával, ahol Zsigmond, mint római király elnökölt, sikerült elfogadtatnia a jelenlévő bíborosokkal egy olyan írásbeli ígéretet, mely szerint a megválasztandó pápa és utódai mindenkor a magyar király jelöltjét fogják az érsekségek és püspökségek, valamint a monostorok élére megválasztani, illetve amely szerint a pápa nem avatkozik bele a magyarországi egyházi javadalmak adományozásába.

Mohács után a főkegyúri jognál fogva a király gyakorolta a kinevezést a megüresedett főpapi székekre. A kettős királyság idején a főkegyúri jogban foglalt jogosítványokat mind János király, mind I. Ferdinánd gyakorolta.

III. Orbán pápa 1637-ben elismerte: „Az egész világon nincs kegyúrság, mely szilárdabb jogalapon állna, mint a magyar királyi,

mert olyan egyházakra vonatkozik, amit egy szent király az ő saját javadalmából alapított. ” Mária Terézia a püspökök kinevezésének jogát teljesen magához vonta, másrészt az

1525. évi 21. tc.- ben foglaltak ellenére az egyszerű kanonoki kinevezése jog felett is rendelkezett.

II. József 1785-ben egyházi bizottságot állított fel az egyházi javak betöltésére jelölt személyek kiválasztásához. Az uralkodó az egyházat az államigazgatás egyik ágának tekintette, s a pápa hatalmát csupán a dogmatikai kérdések körében hagyta volna meg. II. József halála előtt rendelkezéseinek jó részét visszavonta.

19

7. A jobbágyság jogi helyzete a rendi korban

A XIV. század közepére, amikor már a földesúri birtokon élő, addig igen különféle jogállású és más-más mérvű szolgáltatással terhelt néprétegek nagyjából- egészében azonos jogi helyzetbe kerültek, és lényegében egységes osztállyá formálódtak, a jobbágy név, ennek az egységes jogállású, alávetett paraszti osztálynak, a kialakult feudális társadalom egyik alapvető osztályának az elnevezésévé vált.

Mátyás után rohamosan romlik a jobbágyság helyzete. A Jagellók alatt egyre-másra születnek meg olyan törvények, amelyek korlátozzák a jobbágyság költözését.

A Dózsa-féle parasztháború (1514) leverését követő megtorló törvényben a nemesség a jobbágyot röghöz kötött szolgává süllyesztette. A jobbágy szolgáltatások első országos méretű szabályozására a XIV. század közepére került sor.

Lajos 1351. évi dekrétumának 6. cikkelye elrendeli a kilenced beszedését. Az egységesen megállapított termékszolgáltatás, a kilenced, a kialakult, s jogilag nagyjából egészében egységessé vált jobbágyság egyik legfontosabb jellemzője.

A jobbágyság más természetű terhei is növekedtek a XV. században (pénzben fizetett földbér). Egyedül a robot, vagyis a földesúr saját kezelésben művelt végzett munka, nem emelkedett számottevően (15-20 nap). Tény, hogy a viszonylagos erős központi hatalom már a feudális anarchia megfékezése, az élet és vagyonbiztonság megszilárdítása folytán is korlátozta a mértéktelen földesúri és egyházi harácsolást.

Mátyás halála után tovább növekedtek a parasztságra rótt állami terhek. A földesúri és egyházi terhek mellett az állami rendes és rendkívüli adók is tovább nehezítették a jobbágyság helyzetét.

A XV- XVI. század fordulóján mind erőteljesebben elhatalmasodó feudális kizsákmányolás létrehozta a feltételeket ahhoz, hogy ismét fellángoljanak a lappangó huszita ideológiára is támaszkodó antifeudális helyi mozgalmak, melyek ezután az 1514.évi parasztháborúban öltöttek széles mértéket. Az 1514.évi megtorló törvényekben a jogfosztással egyidejűleg megállapították a jobbágyok úrbéri terheinek mértékét, illetve annak alsó határát.

A mohács előtti törvények is 3 csoportot különböztetnek meg a parasztságon belül: • telkes jobbágy, aki legalább egynegyed telket művel• házas zsellér, ami egynegyed teleknél kisebb vagy földdel nem rendelkező

jobbágyok csoportja• házatlan zsellérek, aki más házában lakik

Bármily nagy vagyoni különbségek és ellentmondások alakulnak is ki az idők során a parasztságon belül a feudális társadalomban, az alapvető ellentét a földesurak és az alávetett jobbágyok antagonisztikus ellentéte marad.

20

8. A király a rendi Magyarországon; az egyéb államfői tisztek

Rendiség: a feudális társadalom azon állapota, amikor a társadalom felső csoportjai rendekbe szerveződnek és a rendek egymás és a királyi hatalom ellen megpróbálják érvényesíteni közös érdekeiket. Korai rendiség: 1301 – 1526, érett rendiség: 1526-1848.A rendi képviseleti monarchia egyik jellemző ismérve, hogy az állam irányításában a király mellett a rendek is részt vesznek, s közöttük egy relatív egyensúly jön létre. A rendek tudomásul veszik a központi hatalom tevékenységét, a király pedig garantálja a rendi intézményeket (rex – regnum). Ez a hatalommegosztás a rendi dualizmus, amelynek fontos jellemzője, hogy míg a király a központi szervek működésében bír jelentős befolyással, addig a rendek a helyi, területi szerveket működtetik, de a törvényhozás kompromisszum alapján, a rendi OGY-n zajlik.A rendi időszakban az uralkodói felségjogokat a törvényesen megkoronázott (Szent Koronával, esztergomi érsek Székesfehérvárott) király gyakorolhatta. A koronázásnak és a királyi hatalomnak a jelképei a következőek voltak: korona, jogar, országalma, palást, kard és kereszt. A királyi hatalom alapja és forrása a Szent Korona volt, amely elméletet a Szent Korona-eszme írja le.

• A jog és hatalom forrása a Szent Korona,• Minden országlakos a Szent Korona hatalma alatt áll,• Az ország területe a Szent Korona területe:

A Szent Korona országai Elidegeníthetetlen koronajavak, Birtokadomány forrása a Szent Korona

• A király és a nemesség együttesen a főhatalom birtokosai: A nemzet és a király a Szent Korona teste (totum corpus) – a király nemesít, a nemesség koronáz.

A koronázásEzáltal jutott hozzá az uralkodó a legtöbb hatalmi jogosítványhoz, s az egyház feletti kinevezési és rendelkezési jogához a leendő uralkodó. A koronázás a királlyá avatásnak az egyházi és közjogi jellegű szertartása. Írásba foglalt szabályai – koronázási ordókFolyamata:Világi rész:

1. világi támogatottság publikálása2. nép formális megkérdezése3. világi eskü

Egyházi rész:1. püspökszentelés mintájára celebrált egyházi szertartás – isteni kegyelem2. hatalmi jelvények átadása3. egyházi intelem – keresztény monarcha kötelességei4. egyházi eskü: igazságosságra, béke megtartására, gonoszság elleni harcra, gyengék

védelmezésére5. fölkenés: jobb karján és hátán6. hatalmi jelvények átadása7. koronának a király fejére helyezése8. ünnepélyes Te Deum9. koronázási mise

Királyi hatalom jelképei:• Korona – római időkben a császár hatalmának állandó jelképe lett; magyar

korona II. Szilvesztertől, eredetileg nyílt

21

• Jogar – augurok jóslási tevékenységére szolgáló pálcából Augustus korában lett hatalmi jelvény

• Országalma – gömbölyű Földet jelképezi – Föld felett gyakorolt hatalmat illusztrálja

• Palást – hatalom tökéletessége és teljessége, védelmező hatalom• Kard – perzsa tradíciók, kétszer vonták ki a koronázás során• Kereszt – 13. sz., III. Béla – kettős kereszt

A királyi hatalom megszerzése és legitimációja a trónbetöltési módokkal írhatók le:• Vérségi elv Seniorátus – a patriarchális nagycsaládban a legidősebb vezetésre alkalmas férfi örökli a hatalmat Primogenitúra – elsőszülöttség; a család vagyonát, jogait és a trónt az apa halála után az elsőszülött fiú örökölte Levirátus – az özvegyasszony az elhunyt férj fivéréhez, vagy közeli rokonához megy férjhez – családi vagyonközösség egyben tartása

• Választási elv – bárók, főpapok és az OGY választási joga• Örökléssel korlátozott választás (Timon Ákos)

Két alapelv kell a királlyá választáshoz:• Vérség• Alkalmasság (iodenitás – fizikai, testi és szellemi alkalmasság)

Rendi korban érvényesült:• Vérség+választás+pápai támogatás (Károly Róbert)• Leányági örökösödés (Mária)• Királyi leány férje (Zsigmond)• Rendek választása (Mátyás)

A király helyettesítésére több lehetőség volt:• Királyi család tagjai• Anyakirálynő• Corregens• Dux• Rex junior• Reginatus• Megbízottak• Helytartó• Kormányzó• Nádor

Anyakirálynő– Ha a király kiskorú volt, az Árpád-házi gyakorlatnak megfelelően anyja

helyettesítette a kormányzásbanCorregens

– Ha a magyar trónon nő ült, munkájának megsegítése céljából meghatározatlan hatáskörrel a férjét maga mellé vehette a kormányzásban

– Mária Terézia – Lotharingiai Ferenc– Megbízatás a királynő halála után nem élhetett tovább– A corregens felséfjogokat nem gyakorolhatott, kiváltságokat nem adományozhatott– Ország rendjeire fel kellett esküdnie– Nádori hatáskör működése nem befolyásolta

Dux– Királyi hatalom territoriális megosztása

22

– Ducatus – hercegség; – 1048 - Béla herceg I. Andrástól megkapta az ország harmadát kitevő terület feletti

hercegséget – itt királyi jogokat gyakorolhatRex junior

– Ifjabb király intézménye– Ország egy hányadát kormányozhatja, királyi jogokat gyakorolhat; háborúzhat, saját

udvartartást vihet, törvénykezhet stb.– Nagyobb király megőrzi elsőbbségét a kisebbel/ifjabbal szemben– Pl.: II. András regnálása alatt Béla lett ifjabb király

Reginatus– A királynéi javakkal a király felesége szabadon rendelkezhet– Királyi címét nem saját jogán bírja, férje méltóságában osztozik– Férjének alattvalója marad– Felségnek hívják– Megkoronázták, de ehhez az aktushoz közjogi funkciók nem társultak

Megbízottak– Ha a király akadályoztatva van hazai ügyeinek intézésében– Világi vagy egyházi méltóság felkérése– Pl. János esztergomi érsek II. Andrástól

Helytartó – locumentens regius– Király nem teljes értékű helyettese– Királyi akarat hazai végrehajtója– Megbízatásukat az uralkodótól nyerik, király utasításai szerint igazgatják az országot– Később feladata beolvad a nádori tiszt általános helyettesítő funkciójába, bár a

helytartóság, mint kormányszerv állandósulásával különválnak bizonyos feladatok a nádorságtól

– 1723-helytartótanács felállítása, elnöke a nádor, aki átveszi a helytartói funkciótKormányzó – gubernátor

– Ha a király gyengeelméjű, ill. kiskorúsága miatt nem tudja az ország ügyeit intézni– Vagy az uralkodó rendelte (pl.: V. István), vagy az országgyűlés (Mátyás mellé

Szilágyi Mihály)– Jogköre azonos a királyéval, de korlátozottabb:o Ig.szolg-ban 12 tagú tanáccsal jár elo Hűtlenségi ügyekben nem bíráskodhat,o Kegyelmet nem adhat,o Kinevezési jog gyakorlásában 4 tagú tanáccsal jár el,o Birtokadományozás felső határa 32 telek– Kossuth Lajos - 1849, Horthy Miklós – 1920-44.

EGYÉB ÁLLAMFŐI TISZTEK(Fejedelem; vezérlő fejedelem; kormányzó elnök, kormányzó, NET, köztársasági elnök!!!!!)Erdélyi fejedelem

– János Zsigmond viselte – 1570. speyeri egyezmény biztosította számára a princeps titulust

– 1571 – Báthori István szerzi meg a címet– 1575-től állandósult a fejedelmi megnevezés– A fejedelmi hatalom Erdély önállóságának de facto elismerésével szilárdult meg– Erdélyi három nemzetből álló OGY választotta a jelölt elé szabott választási

feltételek elfogadása esetén

23

– Jogkörét Erdély sajátos politikai helyzete, a török portához fűződő viszonya, ill. a magyat politikában játszott szerepe határozta meg

– A török porta igényt tartott a fejedelem megerősítésére /athname/, s a hűbéres viszonyt kifejező aktusra: méltósági jelvények elküldése

– Szabad külpolitikai tevékenységet folyatott a török érdekek tiszteletben tartásával– A fejedelmek a diplomácia, hadüzenez, békekötés intézésének korlátlan birtokosai– Jogkörei:

• OGY-vel kapcsolatos• Végrehajtó hatalom /korlátozás nélkül/ - belügy, hivatalok kinevezése,

tisztviselők leváltása• Gazdaságpolitika irányítása, kincstári jövedelmekkel való rendelkezés• Legfőbb bírói hatalom• Hadsereggel kapcsolatos jogok• Egyház körüli jogok – protestantizmus hivatalossá tétele

– Központosítás feltételei megvalósultak, bár a hatalmi harcok, belső csatározások gyengítették a fejedelmi hatalmat

Vezérlő fejedelem– 1705 – szécsényi diéta – konföderáció megalakítása, új államfő – vezérlő fejedelem –

Rákóczi teljhatalma– Kétirányú megszorítás – szenátus (fejedelem ellenőrzése); konföderált rendek

(törvényhozó hatalom)– Fejedelem köteles volt döntéseit a rendek gyűlésével jóváhagyatnia– Rendi alkotmányos keretek közé szorított, erősen korlátozott államfői status– Nem kapott nemzetközi elismerést

Az uralkodói hatalom tartalmát az ún. királyi felségjogok írják le, amelyek a patrimoniális monarchia időszakához képest valamelyest megváltoztak: már két csoportba sorolhatók, s már nem minden korlátozás nélkül illeti meg az uralkodót.SZEMÉLYES FELSÉGJOGOK

• Szent,• Sérthetetlen,• Felelőtlen,• Majestas,• Apostoli jelző,• Címerébe beillesztheti az ország címerét,• Speciális tisztesség (ünnep) illeti meg.

URALMI FELSÉGJOGOKHadügyi- megoszlik a király-várral rendelkező főurak, ill. király-országgyűlés (döntés háború/béke kérdésében) között.Bíráskodási- korlátozza a földesúri immunitás, a szabad királyi városok bíráskodása ill. a vármegyék ítélkező joghatóságaHivatali- hivatalszervezés joga, amely lényegében változatlan, de egyre inkább rögzülnek a hivatalokhoz kapcsolódó tevékenységek- még mindig területi elv alapjánTörvényhozásbeli- közvetlen – törvényalkotásbeli jogok (törvénykezdeményezés, szentesítés, kihirdetés)

24

- közvetett – OGY szerkezetére vonatkozóan (összehívás, megnyitás, elnöklés, berekesztés, elnapolás, feloszlatás)Adományozási- birtokadományozás- nemesítésEgyházkormányzati (iura circa sacra)- változik: az Anjou uralkodók alatt megerősödik a pápai befolyás a javadalombetöltésnél, majd:

• Placetum regium – királyi tetszvényjog (Zsigmond, 1404) – pápai bullások Mo-i javadalmat nem tölthetnek be/nem tarthatnak meg a király engedélye nélkül; királyi engedély nélkül tilos pápai, bíborosi iratokat, ítéleteket, idézéseket elfogadni, kihirdetni, végrehajtani, ellenkező esetben szankciója: fej-és jószágvesztés

• Főkegyúri jog (Zsigmond, 1404): javadalombetöltés+főkegyúri jogok átadása szintén az uralkodót illeti meg

25

9. Az országgyűlés kialakulása és működése a rendi Magyarországon

Előzményei:– nemzetgyűlések – törzsek közös gyülekezetének továbbélése, nemzet összes szabad

tagja megjelent– egyházi zsinatok – Szent László és Kálmán alatt főleg, ahol a király és tanácsadói, az

egyházi és világi méltóságok döntéseket hoztak, szabályokat állapítottak meg– székesfehérvári törvénylátó napok – évenként, törvénykezési funkció –

elnyomottak panaszaikat előadhatták, király igazságot szolgáltatott, valamint az érvényes jogot is megállapította; 1267 – minden megyéből 2-3 nemes köteles megjelenni

– serviensi gyűlések – 1267. évi esztergomi gyülekezet, egyik nemes birtokügyének rendezése céljából; csak serviensek vehettek részt, s az OGY előestéjét jelentették

– királyi tanácsok – az uralkodó az ország képviseletében az előkelőkkel, főpapokkal és bárokkal tanácskozott

– törvényhozó országos gyűlések – rendek (praelati, barones, nobiles) közreműködésével születtek meg a dekrétumok; Anjouk ideje alatt nem volt szokásban összehívni, s a városi követek jelenléte is csak 1445-től állandósult -> ekkor is csekély szerep

Az országgyűlés, mint rendi gyűlés a 15. században állandósul. -> a 15.sz.-ra megerősödő rendi dualizmus legfontosabb eszköze és működési terepe lett. Mindvégig tényezője maradt a magyar államéletnek, méltó ellenfele az abszolutizáló udvarbak, oltalmazója a magyar függetlenségnek, s a vértelen polgári átalakulás vezénylője, s a rendszerváltozás megvalósítója lett.A rendek:Rend: a társadalom azonos jogállású, örökletesen kiváltságolt tagjainak csoportja, akik érdekeiket politikai síkon is védelmezik.–Praelati:• Az ország első rendje• Privilégiumaikat a Nyugaton már kialakult helyzet határozta meg• Immunitas – egyházi birtok királyi beavatkozástól mentes• Privilégium fori – klerikus felett csak szentszék ítélkezhetett, kivéve: birtokperek• Manus mortua /holt kéz – egyház tulajdonába juttatott világi földek többé vissza nem

szerezhetőek/–Barones:• A tartományúri hatalom erősödtével egyedi kiváltságkövetelésekkel léptek fel• Immunitás• Bíráskodási jog• Vérhatalom joga• Banderiális hadsereggel rendelkeztek• Nemesi szabadság–Nobiles:• Aranybulla – 1222 – személyes szabadság/adómentesség – serviensek kiváltságai• Kehidai oklevél – 1232 – bíráskodás joga• 1267 – nemesként hívták meg őket az OGY-re• 1351 – ősiség, kilenced• 1351 – egy és ugyanazon nemesség elve – una et eadem libertas• Werbőczy – Tripartitum – négy nemesi szabadság (személyes szabadság, király

joghatósága alá tartozás, adómentesség, ellenállási jog)–Civites:

26

• Királyi hatalom szövetségkereső erőfeszítéseinek következtében országrendiség• Kollektív privilégium, személyes rendi jogaik a városon belül

Az országgyűlési képviselet:Prelátusok és mágnások – személyesen, előzményekből következően

– Érsekek és megyéspüspökök– Bárók, mágnások– Főispánok, főpapok– Erdélyi főurak és főpapok– Kiváltságos apátok és prépostok– Pálos rend főnöke

Serviensek, vármegyei nemesség – követek útján1290 – nemesség fejenkénti megjelenése, de mivel ez egyre nagyobb terhet rakott a szegényebb nemesek vállára, Ferdinánd követek útján hívja meg őket; 1608 – kizárólagos a követek általi képviseletSzabad királyi városok – követek által1405 – alkalmanként, majd rendszeresenOrszágrendiség – nem személyükben voltak nemesek, hanem a szent korona tagjaként, összességükben illette meg őket a rendi állás, ill. az OGY-n való részvétel jogaKöveteken keresztül:

– Káptalanok és konventek– Szlavónia, ill. Horvátország tartományi gyűlései– Tengermellék– Székelyek és szászok– Jászkun- és hajdúkerület– Mágnások és özvegyek követei

Az országgyűlés szervezete:Gyakran szabad ég alatt, alkalmanként óriási sátrakban, a 15. században pedig már kőépületekben tartották.Felsőtábla: az OGY-ra elkülönülés volt jellemző, a királyi tanács a gyűléssel egy időben ülésezett, egyfajta előkészítő szerepet vállalva magára. A főajtónálló mester elnökölt. 1608-ban végső formát öltött, felsőtábla lett, élén a nádorral.Alsótábla: vármegyei nemesség követei által történő képviseleti rendszer kialakulásával született meg. Élén a személynök állt.Két tábla között üzenetváltások zajlottak, néha közös tanácskozásokat is tartottak. Az így kialakult kétkamarás parlament a polgári parlamentnek is modelljévé vált.Kerületi ülések: négy kerület szerinti üléseken a vármegyei követek maguk választotta elnökök és jegyzők irányítása mellett egyeztették álláspontjukat és vetették össze instrukciójukat. Az itt született többségi javaslatokat általában az alsótábla is elfogadta. 1848-ig a rendi OGY hasznos kiegészítői voltak.Deputációk: választmányok - lehet ügyrendi (király meghívására vagy üdvözlésére siető bizottság), vagy érdemi előkészítő (szövegező munka – kodifikációs feladatok).Az országgyűlések tanácskozásaiMeghívás: királyi meghívólevél – litterae regales – ezzel hívta össze a király, vagy a nádor, vagy az országbíró, vagy a tárnokmester; királyválasztó OGY – nádor hívja össze.A meghívó tartalmazza az időpontot, a helyet, a főbb tárgyakat. Károly Róbert az OGY-re a határnap előtt 3 hónappal, Zsigmond 1 hónappal hamarabb küldte ki. 15. sz.: megkezdésre megjelölt időpont előtt egy hónappal. Ülések gyakorisága változó volt, 16.sz.-ban 3 évben rögzült.Megnyitás: a megnyitás napja pünkösd és Szent-György napja volt, időtartam változó. 1492:108.tc: megjelölt időpontot követő negyedik napon meg kellett nyitni a gyűlést, és a

27

tanácskozásokat 15 napon belül be kellett fejezni. Elfogadták a 30 jobbágytelekkel nem bíró nemes távolmaradását, s a betegek, külföldön tartózkodók, mágnások szolgálatában álló tisztek, s az igen szegények távollétét.Gyűlések helye: Rákos, de előfordult Buda, Esztergom, Hatvan, Szabolcs, Szeged, Szekszárd, Temesvár. Habsburg-uralom alatt gyakran Pozsonyban.Követek: vármegyei vezetés és a városi magistratus gondoskodott a megválasztásukról. A vármegyék esetében a közgyűlés alispáni jelölés nélkül választott, a városokban a magistratus döntött az ügyben. A meghívólevél ismeretében kialakíthatták véleményüket. Sérelmeiket és kívánságaikat (gravamina et postulata) ugyancsak összefoglalták az OGY-n való szóvátétel végett. A követeket követutasítással látták el, s a küldők az utasítás szinte szó szerinti betartását is megkövetelték. Kialakult a pótutasítás intézménye is: a tanácsozások során előkerülő, előre nem látott tárgyak felbukkanása esetén a követnek a vármegyéjétől az anyautasításhoz pótlólagos instrukciót kellett kérnie.Regisztrálás: felsőtábla tagjai a nádornál, követek a personalisnal bemutatták meghívólevelüket. A távolmaradást, vagy az ok nélküli távozást szigorúan büntették.Propozíciók: a megnyitás a királyi előterjesztések átvételével történt. Ezt megelőzően több előkészítő protokolláris ülést tartottak. Meghatározott rendben, ülésen üdvözölte egymást az alsótábla elnöke és az összegyülekezett rendek, majd az alsótábla deputációja üdvözölte a felsőtáblán megjelenteket, amelyik válaszul ugyanezt tette. Az OGY ünnepélyes megnyitásának programját a királyi leirat határozta meg. A nádor által ismertetett leirat megtárgyalása után ünnepélyes szentmise következett, s egy, a királyt formálisan meghívó, egy másik pedig az uralkodónak az országhatáron történő fogadására rendelt választmány kiküldése. A király megérkeztét követően a rendek a királyi palotába sereglettek a propositiok átvételére.Országgyűlési tárgyak: királyválasztás, koronázás, királyhelyettesítés, nádor és koronaőrök választása, hitlevél tartalmának megállapítása, bírói hatalom gyakorlása hűtlenségi ügyekben, határok kiigazítása, országvédelmi kérdések, hadügy és újoncmegajánlás, általános nemesi felkelés, adómegajánlás, porták kiigazítása, ünnepélyes honfiúsítás, sérelmek és kívánalmak, szkv rangra emelés.Tárgysorrend: propozíciókhoz kötött, de a rendek a sérelmeiket előzetesen akarták tárgyalni és orvosolni. Így a leglényegesebbeket egyenként intézték. A többit sommásan. A tárgyalások táblánként zajlottak, az alsótábla által megszavazott tervezet került át üzenetként a másik táblára, ahol ismét e fölött nyitottak vitát. A főrendek válaszüzenetet küldtek, majd az esetleg többszöri üzenetváltás eredményeképpen, vagy a vegyes ülésben megszületett konszenzusos szöveget feliratba foglalva megküldték az uralkodónak. A király elhatározásában reagált rá, vagy elfogadta, vagy visszaküldte újratárgyalásra. Ha elfogadta, következhetett a szöveg végső megállapítása egy egyeztetőbizottság és a kancellária képviselőinek részvételével.Szavazás: alsótáblán is fejenként eredetileg, majd a városi követek összesen csak egyet kaptak. A szó jelentkezésük sorrendjében illette meg őket, a szólás szabadsága érvényesültNyelv: a tanácskozások nyelve magyar volt, majd 17-18.sz.: latin nyel diadala. A magyart azonban sohasem sikerült kiszorítani, s 1825-ben az alsótáblán a latin már csak elvétve bukkant föl. 1830: magyar nyelv általánossá vált.Irományok: Nem hivatalos és hivatalos feljegyzése. Volt országgyűlési napló, a főrendházi ülésekről csak 1839/40-től vezettek jegyzőkönyvet. A naplók kezdetben latin, majd párhuzamosan magyar-latin, majd 1832/36-tól magyar nyelven íródtak.Szentesítés és kihirdetés: Az OGY határozata csak a szentesítéssel vált törvénnyé, teljes érvényét pedig a kihirdetést követően nyerhette el. Kellett hozzá királyi aláírás és nagyobb királyi pecsét. A kihirdetésnek kezdetben a gyűlésbeli felolvasás számított, majd ezt kiegészítette a királyi városoknak történő megküldés szokása. 1832/36 óta magyar és latin nyelvű, vita esetén a magyar nyelvű változat az irányadó.A rendi dualizmus garanciái:

28

–Hitlevél• Az uralkodó szerződéses formában ígérte meg a rendeknek a követeléseik

teljesítését–Contractusok–Törvényalkotás–Öröklési szerződések

• Csak rendi hozzájárulással voltak érvényesek – pecséttel kellett megerősíteniük–Kölcsönös mandatumok

• Diplomáciai követküldés – a király és a rendek is külön jogalanyként hatalmazták fel őket a tárgyalásokra

–Adómegajánlás–Nádorválasztás–Kronaőrök megválasztása

29

10. Központi szervek a rendi Magyarországon

Rendiség: a feudális társadalom azon állapota, amikor a társadalom felső csoportjai rendekbe szerveződnek és a rendek egymás és a királyi hatalom ellen megpróbálják érvényesíteni közös érdekeiket. Korai rendiség: 1301 – 1526, érett rendiség: 1526-1848.A rendi képviseleti monarchia egyik jellemző ismérve, hogy az állam irányításában a király mellett a rendek is részt vesznek, s közöttük egy relatív egyensúly jön létre. A rendek tudomásul veszik a központi hatalom tevékenységét, a király pedig garantálja a rendi intézményeket (rex – regnum). Ez a hatalommegosztás a rendi dualizmus, amelynek fontos jellemzője, hogy míg a király a központi szervek működésében bír jelentős befolyással, addig a rendek a helyi, területi szerveket működtetik, de a törvényhozás kompromisszum alapján, a rendi OGY-n zajlik.TESTÜLETI SZERVEK:Királyi tanácsKirályi kancelláriaOrszággyűlésEGYEDI SZERVEKOrszágos méltóságok:KirályNádorOrszágbíróTárnokmesterKancellárSzemélynökFőkincstartóKoronaőrökUdvari méltóságok:Kamarás-főajtónálló mester-udvarmesterFőpohárnok mesterÉtekfogó mesterFőlovászmesterHírnökök ispánja

TESTÜLETI SZERVEKKirályi tanács–Károly Róbert idején kormányzati szervvé vált, tagjait a király választotta, előterjesztéseit

elfogadta, vagy nem–A kormányzás valamennyi ágába beleszólhatott– Feladatai:• Törvényhozás és királyi rendeletek kiadása• Méltóságok, hivatalok betöltése• Külügy• Hadügy• Pénzügy• Gazdasági feladatok• Birtokadományozással kapcsolatos ügyek–Bíráskodásban is részt vett– Interregnum idején Országtanáccsá alakult át– 15. századra végrehajtó apparátussá alakult át

30

–Létrejött a kistanács: a nagyobb létszámú tanács igazgatta az országot, amelynek elveit kistanács dolgozta ki

–Hunyadi János kormányzósága alatt önállóan működött–Mátyás uralkodása alatt háttérbe szorult, majd a 15. században újra felerősödött szerepe– 1526 után Magyar Tanácsként működött tovább– 1687-ben az OGY felsőtáblájába olvadt bele–Felépítése: 1500:10. tc.: 4 főpap és 4 báró + 16 nemes

Királyi kancelláriaReformok:I. Lajos: - bíráskodási funkciót kap -> királyi különös jelenlét bírósága, élén a kancellár - Nagykancellária létrehozása, élén a főkancellár, feladatai: királyi nagypecsét kezelése, klasszikus írásbeli feladatok- Titkos kancellária létrehozása, élén a titkos kancellár, feladatai: bizalmas tanácsadás, diplomáciai feladatok, királyi titkos pecsét kezeléseZsigmond: - Kisebb kancellária felállítása, a bíráskodási feladatok írásbeli ügyeinek intézéséreMátyás: - a kisebb kancelláriát a személynök alá rendeli- királyi személyes jelenlét fóruma -> első állandó bírói fórum- Nagykancellária + feladata: belső államügyek intézése- Titkos kancellária: külügy, diplomácia, bizalmas feladatok- 1464: főkancellár bíróságát (királyi különös jelenlét) megszüntetni, a főkancellári s titkos kancellári címet egyesítiOrszággyűlés (ld. 9. tétel):Az országgyűlés, mint rendi gyűlés a 15. században állandósul. -> a 15. sz.-ra megerősödő rendi dualizmus legfontosabb eszköze és működési terepe lett. Mindvégig tényezője maradt a magyar államéletnek, méltó ellenfele az abszolutizáló udvarbak, oltalmazója a magyar függetlenségnek, s a vértelen polgári átalakulás vezénylője, s a rendszerváltozás megvalósítója lett.Feladatai: törvényhozás, adómegszavazás, hadüzenet-békekötés, királyválasztás, nádor és koronaőrök választása, ritkán bíráskodás (felségsértési, hűtlenségi ügyek).Országos méltóságokNádorA rendi korban szilárd, rendi tisztség, hatáskörét 1485-ben Mátyás rendezte a nádori cikkekben:

1. A királyválasztó OGY összehívása, első szavazat leadása.2. A kiskorú király gyámja és gondnoka.3. Király nemlétében vagy kiskorúsága idején OGY-t hirdethet.4. Az ország főkapitánya.5. Az egyenetlenségek elsimítója.6. Király és rendek közötti viszályt kiegyenlíti.7. Követek fogadása, ha a király nem teheti.8. Vitatott birtokadományokban dönt, a király elé terjeszti.9. Az ország legfőbb bírája.10. A király távollétében annak helytartója.11. A kunok főbírája és örökös ispánja.12. Dalmácia bírája.– rendi érdekek képviselője, OGY választja (garanciális jelleg)– 1608: OGY felső táblájának elnöke– 1790-től Habsburg főhercegek töltik be– 1867-ben megszűnik

Országbíró

31

– a nádor helyettese -> UDVARBÍRÓ, a királyi udvarban bíráskodik az udvari népek fölött, majd a 13. század második felétől ORSZÁGBÍRÓ (hatásköre bővül)

–A nádor utáni országos nagybíró– hatásköre kiterjed valamennyi lakosra– az 1222-es Aranybulla 9. cikke szerint joghatósága az udvarhoz kötött, de az itt

megkezdett pert bárhol befejezheti– a királyi jelenlét bíróságán ítélkezik–Elnököl a királyi kúria lovagi becsületbíróságán–Helytartótanács másodelnüke–Hétszemélyes tábla tagja

Tárnokmester– a 13. század végén pénzügyi feladatait a főkincstartó veszi át– csak bírói tevékenysége marad meg -> tárnoki szék=szabad királyi városok bírói fóruma– helytartótanács tagja– felsőtábla tagja

Kancellár–Lsd. Kalncellári reformok

Személynök–Mátyás idején létrejövő méltóság – kisebb kancellária – bíráskodás–A király személyes jelenlét bíróságának vezetője–A Királyi Tábla elnöke–A személynöki szék vezetője – szkv. fellebbezési fóruma– 1608: OGY alsó táblájának elnöke–Király megbízható embere

Főkincstartó–A tárnokmester gazdasági feladatait veszi át

Koronaőrök– 1464-ben Mátyás hozza létre– főpapok és főurak, majd csak világi főurak közül kerülnek ki– az OGY választja 2-2 katolikus és protestáns főúr közül– feladatuk a korona őrzése, országhatáron belül tartása (+koronaőrség 1608-tól)– rendi biztosíték jellegük van

Udvari méltóságok– eleinte valódi feladatokat látnak el, majd a rendi korban puszta címekké válnak– 1526 után közjogi értelemben megszűnnek– kinevezésük kizárólagos királyi jog

32

11. Központi szervek a Habsburg-Magyar országon

1526 – 1848: Magyarország állam- és kormányformája továbbra is rendi-képviseleti monarchia maradt, amely azonban tartalmi oldalon bizonyos fokú sérelmet szenvedett a Habsburgok abszolutisztikus kísérleteinek következtében.– a Mohácsot megelőző időszakhoz képest alapvető változások következtek be:– a korábbi rendi dualizmus helyett lehetővé tették a fejedelmi önkényuralmat, tehát a

rendek közbejötte nélküli, kizárólagos uralkodói végrehajtó hatalom kiépítését– az államigazgatás, ill. annak egyes ágai vezetésére olyan központi kormányszervek

alakultak, amelyek a tevékenységüket az uralkodó megbízásából végezték, s csak neki tartoztak felelősséggel– az apparátus önállóan kezdett el dolgozni, kialakult a bürokratikus, tevékenységét

hivatalszerűen végző államigazgatás, amely így függetlenebbé vált az uralkodótól, s önállóan látott el bizonyos ügyeket–másrészt hozzájárult ahhoz, hogy az állam igazgatása ne egy-egy nagyúr vállalkozása

legyen -> hivatásos, központi irányítású, egységes állami szervvé váltDIKASZTÉRIUMOKA dikaszteriális kormányzás alapját I. Miksa császár vetette meg, aki burgundiai mintát alapul véve kezdte kiépíteni saját végrehajtói hatalmát.–Egyenrangú tanácsosokból álló kollégiumok, melyekben– a főurak és nemesi rendűek mellett polgári egyének, szakemberek is érvényesülhetnek,– őket a király nevezi ki, és– neki tartoznak felelősséggel,– az ügyeket együttes tanácskozással intézhették (grémiumok, így nincs egyéni felelőssége a

vezetőjének), melynek– az eredményét a kormányszék vezetője az uralkodó elé terjesztette döntés végett.

A dikasztériumok története két szakaszra osztható:–Habsburg Birodalom kialakulásáig, 17-18.sz fordulója– 18-19. sz., s a felvilágosult abszolutizmus időszaka /Mária Terézia, II. József, II. Lipót/

A dikasztériumok kétféle csoportja:– az egész Habsburg Birodalom irányítására, a legfőbb kérdések eldöntésére hivatott

szervek Bécsben, az udvarban működtek, az egész birodalomra kiterjedő hatáskörrel – ezek túlnyomó befolyást gyakoroltak minden ügyre– a csak egyes területeket (pl. Mo) érintő ügyekben eljáró szervek az udvartól elkülönülve,

leginkább Pozsonyban működtekMagyarország a törökdúlás idején rászorult az uralkodó többi országának pénzügyi és katonai támogatására, ezért kénytelen volt elismerni, hogy vannak nem tisztán Mo-t érdeklő, ún. vegyes ügyek (negotia mixta), melyekben idegen hatóságok intézkedhetnek.1569-ben a magyar rendek törvényben (VIII.tc.) ismerték el a központi udvari szervek hatáskörét pl. hadi, gazdasági, külügyi ügyekben. (Kikötés: a királyt mindenkor kísérje 2 magyar tanácsos) Tisztán magyar ügy maradt az ig.szolg. és az ország jogaira és szabadságára vonatkozó ügy, ezt a magyar tanács rendezte törvény szerint.BÉCSI KÖZPONTI KORMÁNYSZÉKEKAz első periódusban négy ilyen fontos volt:

1. Udvari (később titkos) tanács2. Udvari kancellária3. Udvari kamara4. Udvari haditanács

UDVARI TANÁCS– 15. századtól látja el feladatát, 16. századtól változik meg a neve titkos tanácsra

33

–Két évszázadon keresztül a Habsburgok kül- és belpolitikájának a lelke–Az uralkodó legfőbb tanácsadó testülete, az összes központi kormányszék feje, amely

nélkül fontosabb ügyekben az uralkodó nem döntött–Tagjai a császár bizalmasai voltak, számuk változó (4-6, majd 150)–Később a tanácsosi rang puszta címmé vált, nem volt operatív testület–Ülésein a főudvarmester elnökölt–Az ülésekre gyakran meghívták a központi hivatalok vezetőit is– 16-17. század: főbb belpolitikai ügyekben zajló előkészítő tárgyalások helyszíne volt,

majd reprezentatív szervvé vált: ünnepélyes alkalmakkor ülésezett–Lipót óta a titkos tanács ülései előtt bizottsági tárgyalásokat, azaz konferenciákat tartottak,

majd 1669 óta egy ilyen bizottság, a Geheime Konferenz vette át a tanács főleg külügyi szerepét– József idején deputációkra oszlott– 18. sz. eleje: újból állandó konferencia működött = miniszteri konferencia

UDVARI KANCELLÁRIA–Uralkodó központi irodája volt Bécsben–Képviselői részt vettek a titkos tanács ülésein, a határozatokat leírták és kiadták–Amikor a tanács már nem működött operatív szervként, a kancellária vette át az

államügyek intézését–A Habsburgok nem feltétlenül akartak közös, minden államra kiterjedő kancelláriát

felállítani, hiszen az egyes államoknak megvolt a sajátjuk, a 16. századtól mégis működött egy központi is: a német birodalmi kancellária, amelyben egy-egy titkár képviselte az egyes országokat–A 17. század folyamán az egyes országok kancelláriái visszaszerezték az önállóságukat

UDVARI KAMARA–Ferdinánd állította fel, a birodalom legfőbb pénzügyi hatósága volt– Feladata: az uralkodó jövedelmei feletti felügyelet gyakorlása, azok növelése–Az országos kamarák ügyvitelét ellenőrizte, s gondoskodott a kölcsönök felvételéről–A z uralkodó tanácsadó testülete gazdasági kérdésekben– 16-17. sz.: magyar vonatkozásban a legfontosabb központi kormányszék, mert a

pénzügyeken kívül gazdasági és politikai kérdésekben is kikérte az uralkodó kamarájának a véleményét, még akkor is, ha a döntést más hatóság, pl. a magyar kancellária útján adta

UDVARI HADITANÁCS–Ferdinánd állította fel 1556-ban, a hadi igazgatás összes ágának központi vezetése céljából–Eleinte 5, majd 7 tanácsosa volt, élén az elnök általában tapasztalt hadvezér volt–Feladatai: katonaság verbuválásának, felszerelésének, hadianyag-beszerzésének, végvárak

karbantartásának és ellátásának központi szervezése–E kérdések pénzügyi vonatkozásait az udvari kamara kezelte, melynek egy tanácsosa részt

vett az üléseken–Kiküldött biztosok útján látta el feladatait, akiket utasításokkal látott el–Diplomáciai funkció: tárgyalt a török portával

Felvilágosult abszolutizmus időszaka:A központi kormányszerveket átszervezték, 7 fontosabb:1. 1742-től a külügyeket az udvari és államkancellária végezte2. Az állam pénzügyeinek ellenőrzése az udvari számvevőszék feladata lett3. A gazdasági ügyek intézésére 1746-tól működött a gazdasági igazgatóság, melynek feladata a monarchia ipari, kereskedelmi és vámpolitikai ügyeinek intézése, egységes gazdaságpolitika kialakítása

34

4. Az egységes monarchia gondolatának jegyében Mária Terézia létrehozta az államtanácsot, amelynek Kaunitz államkancellár volt a leghíresebb vezetője Célja a monarchia nagyhatalmi állásának biztosítása volt.Magyar kérdés: együtt vagy külön, azonosan vagy eltérően? – hogyan kell Mo-t irányítani ahhoz, hogy a gazdasági kincsei a monarchia számára kiaknázható forrást jelentsenek?Államtanács álláspontja: át kell Mo-t alakítani az örökös tartományok mintájára.Magyarország: nem fogadja el, MO. nem olyan része a birodalomnak, mint az örökös tartományok, ezért nem szabad engedni, hogy beolvasszák.A tanács szemlélete: Mo-t kizárólag, mint a monarchia részét kell tekinteni, és sohasem önmagában. Érdekek harca vette kezdetét: Magyarország a rendiséget jelentette. A rendek léte ellenkezett az abszolút uralkodói hatalommal, így a korábbi uralkodó és rendek ellentétpárból uralkodói hatalom és Magyarország, valamint örökös tartományok és Magyarország ellentétpár lett.Az államtanács eszközei:–Lakosság elnémetesítése–Magyar hatóságok szervezetének átalakítása–Hivatalokban németek, vagy megbízható magyarok alkalmazása–Királyi rendeletek az örökös tartományokban tett intézkedések mintájára készültek–A nemesi testőrséget a haditanács alá rendelte–A központi hivatalok hatáskörét mértéktelenül kiterjesztette–A bécsi udvar hivatalaiba is megbízható magyarokat kerestek, bár ez ritka volt

Törekvések:A magyar rendek, Mo. ne részesüljön rosszabb elbánásban, mint az örökös tartományok lakossága, de Mo.-t nem lehet az örökös tartományok mintájára kormányozniAz uralkodó és az államtanács a monarchia egységét vallotta, de Mo-val szemben más mértékkel mért, mint az örökös tartományokkal szembenVégső alapelv: a német tartományok minden tekintetben megkülönböztető bánásmódot érdemelnek. Magyarország érdekében csak olyan lépést tehetnek, amely a német tartományoknak nem árt.Ennek jelentése:Negatív: semmi olyat nem szabad tenni, ami az örökös tartományokat sértiPozitív: olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek Mo-nak és az örökös tartományoknak egyaránt hasznára vannak. Így az államtanács minden olyan gondolatot felkarolt, amelyből úgy látszott, hogy hasznot húzhat a birodalom (és Mo. is). Azonban az Mo. szempontjából fontos, de az örökös tartományokéból közömbös dolgok figyelmen kívül maradtak. Pl.: gazdaság terén – Mo. bázis, felvevő piac és nyersanyagellátó; anyaország-gyarmat viszony.

5. A konferenciatanács úgy jött létre, hogy I. Ferenc az államtanácsot elbürokratizálta, 4 külön ügykörrel bíró osztályra bontotta és fölé szervezte a konferenciatanácsot, melynek feladata a legfőbb ügyek tárgyalása volt.

6. Titkos kabinet, az uralkodó legbizalmasabb embereinek szűk körű gyűlése. A legfőbb kérdésekről az uralkodó indoklás nélkül a kabineti leirattal döntött, amelyet a kormányszékek csak végrehajttattak.

7. rendőr-minisztérium – politikai élet teljes körű ellenőrzéseMAGYAR KORMÁNYSZÉKEK2 általános elv:

–Milyen alapon jöttek létre: funkcionálisan, feladatorientáltan, függetlenül a működési területtől, egész országra kiterjedően működtek, vagy területi alapon (pl. Szepesi Kamara Kassán)

35

–Milyen mintára keletkeztek: régebbi, Mohács előtti központi hivatalok átszervezéséből (pl. királyi tanács – magyar tanács), vagy a Habsburg birodalom más államainak vagy tartományainak központi szerveihez hasonlóan újonnan jött létre

Öt legfontosabb:1. Magyar tanács2. Helytartó és tanácsa=helytartóság3. Magyar kancellária4. Magyar kamara5. Helytartótanács

MAGYAR TANÁCS–Mohács előtti királyi tanácsból fejlődött ki – Ferdinánd alakítja át, tagok rendszeres

fizetést kapnak– 13 főpap és 38 báró tette le a tanácsosi esküt/kapott fizetést, de voltak olyanok is, akik

nem részsültek fizetésben–Nem jelentett állandó hivatalt, tagjainak más feladatai is voltak: hadvezetés/ig.szolg.–Ferdinánd a segítségével az adómegszavazást az OGY mellőzésével akarta megvalósítani

– magyar főurak elzárkóztak ettől – így a tanács nem nyert közjogi jelleget, nem vált az OGY és az uralkodó közötti közvetítő szervvé–Feladatai: OGY összehívása, béketárgyalások, királyai előterjesztések, végvárak

gondozása, sérelmek, királyi városi cím adományozása tárgyában állásfoglalás–Miksa uralkodása alatt háttérbe szorul– 17. sz: egyre többen kapnak tanácsosi címet, amivel felsőtáblai tagság jár (1687:10.tc.) –

így a tanács a felsőtáblába beleolvad– 17. sz. 2. fele: ünnepélyes alkalmakkor szerepelt, de a miniszteri konferencián tárgyalandó

ügyeket már a kancellária készítette előHELYTARTÓ ÉS TANÁCSA – HELYTARTÓSÁG (LOCUMTENENTIA)

–Mivel a magyar tanács rendi jellege miatt nem volt alkalmas a belügyi igazgatásra, ezt akarta pótolni I. Ferdinánd egy szakhivatallal, s ezért a nádor és helytartó mellé egy tanácsot rendelt

–A királyt képviselő helytartó többnyire főpap, ha a nádori szék be volt töltve, akkor a nádor–Mellette szervezett tanács 1542 óta–A tanácsosokat az uralkodó nevezte ki, tőlük kapták a fizetésüket–Hatásköre:

• Adóbehajtás• Kezdetben a kamarával is rendelkezett• Javaslatot tett a hivatalok betöltésére, egyházi javakra vonatkozóan• Tárgyalt a török hatóságokkal• Felügyelt a törvények végrehajtására• Bíráskodás: legfőbb fellebbviteli fórum minden ügyben• 32 teleking a helytartó adományozási jogát is gyakorolta

–Megszűnése a 17.sz-tól kezdve, mivel állandóan választottak nádort, nem volt rá szükségMAGYAR KANCELLÁRIA–A Mohács előtti kancellária feloszlott, de a rendek nyomására a 17. század elejére

felállították a tisztán magyar ügyekkel (ig.szolg+rendi alkotmány) foglalkozó kancelláriát• Kegyelmi ügyek• Diplomáciai tárgyalások• Magyar tanács felterjesztésének írásba foglalása• Egyházi és világi javadalmak, címek adományozása is a feladatkörébe tartozott.

36

– 1690: I. Lipót megreformálta, új neve: magyar udvari kancellária–Állandóan Bécsben, a király mellett működik–A kancellár mellé 4, majd 12 tanácsos kerül (véleményezés végett)–Köteles az uralkodó érdekeit előtérbe helyezni–Feladata minden királyi jog, privilégium fenntartása, az uralkodói parancsok végrehajtása–Hivatali ügykörei:–Képviselte Mo-t az örökös tartományokban–Kegyelmi ügyekben, egyházi, világi javak, méltóságok adományozásában, nemesítési,

fiúsítási, örökbefogadási ügyekben intézkedett–Politikai, pénzügyi és hadügyi ügyekben eljárt, a Helytartótanács felterjesztéseire reagált–Hiteles helyként is működött–Vezette a királyi könyveket– Tanulmányi ügyek, tudomány szervezeti kérdéseit intézte

MAGYAR KAMARA–Ferdinánd, 1528–Állandóan és ténylegesen működő legfőbb közigazgatási hivatal a 16-17. században–Budán alapítják, majd Pozsonyba kerül–Hatásköre:

• királyi jövedelmek (regálék, királyi uradalmak kezelése, OGY által megszavazott adók) kezelése, s az ezekből származó jövedelmek növelése• Hitelek felvétele• Adósságok kiegyenlítése• Elzálogosított jószágok és jövedelmek visszaszerzése• Só- és vámhivatalok, bányaigazgatóságok, birtokkezelőségek felügyelete, ellenőrzése, irányítása, jövedelmeik kezelése– Szervezete:• Élén az elnök• 3-5, majd 10-14 tanácsos, akiket a király nevezett ki/fizetett/ellenőrzött• Titkár, aki az irodát vezeti• Kebelén belül két hivatal: pénztári hivatal és számvevőség

–Utasításait a királytól kapja– Ferdinánd megcsonkítja hatáskörét– Jogilag nincs a bécsi udvari kamara alá rendelve, ténylegesen azonban jelentős annak

irányító befolyása– Innen indultak ki a hűtlenségi perek (főleg protestáns birtokosok ellen) – ezen ügyekben a

király érdekeit a kincstári jogügyi igazgató képviselte, s érvényesítette a ius regiumot– 1748: magyar udvari kamara lesz a neve– 1784: II. József összevonja a Helytartótanáccsal, de halála után kettéválnak–Működése 1848-ig tartott, jogköreit a pénzügyminisztérium vette át–SZEPESI KAMARA – 1567 (előzménye: szepesi majd kassai kincstári jogügyi

igazgatóság)–Hatásköre:

• A Liptótól keletre fekvő Tiszán inneni és túli megyékben a bányaművelés jövedelmének emelése• A hadügyi igazgatás pénzügyi teendőinek ellátása a kassai főkapitánnyal együtt

HELYTARTÓTANÁCS– 1723-ban III. Károly állította fel–Tisztán királyi hatóság– 18-19. sz.: államigazgatás legfőbb szerve, kormány

37

–Székhelye Pozsony, majd Buda (1785)–Élén a nádor (ha nincs, a helytartó, ha ő sincs, akkor országbíró/tárnokmester)–Eleinte 22 tanácsos (4 főpap, 10 főnemes, 8 köznemes), akiket a király nevez ki az ország

különböző részeiből (helyi ismeret miatt); 1779-től egy mindig horvát–Bizottsági előkészítés: 3-4 tagú bizottságok–Később állandó bizottságok, ügykörök szerint (pl. vallásügy, eg.ügy, gazdasági, vámügyi)– II. József: bizottságok helyett ügyosztályok (1848-ig fennmarad)–A pénzügyek és az ig.ügy kivételével az egész belső igazgatás és kormányzás hatáskörét

egyesítette– =előkormány, királynak felelős kormány–Önkormányzatokkal való kapcsolattartás – belügyi igazgatás részeként–Kétfajta jogforrást adhatott ki:

• Normálé: irányítási leirat valamelyik igazgatási szervnek, cél, hogy ennek tartalmát minél szélesebb körben ismerjék meg (pl. vízimalom beindítása a faluban), ehhez a földesúr hozzájárul• Intimátum: bizalmas leirat, melyről a címzett titoktartását várja, azaz hogy ne szűrődjön ki a tartalma és indoka (pl. a szolgabíró 6 botütést mérhet ki maximum)

– Ennek mintájára jött létre 1848-ban az OGY-nek felelős, független magyar kormány

38

12. A királyi vármegye hatásköre és szervezete

Kialakulásuk máig vitatott. Egyesek szerint a szláv népektől vezethetjük le. Egy másik csoport előzményként a frank grófságot jelöli meg. A tudósok másik csoportja társadalmunk belső fejlődéséből vezeti le. Már I.István korában létezett, ugyanis ekkor rendelkeztek a magyar társadalom mindazon feltételekkel, amelyek lehetővé tették a vármegyék létrehozását. István I.II:törvénykönyvében vannak utalások ezekre a vármegyékre. 2 elmélet alakult ki keletkezésükre:

1: Győrffy György: - a honfoglalást követően a magyar nemzetségfők 1-1 várost választottak saját központjainak. Géza és István kisajátította a városokat, így választás elé állítva az ott lévő nemeseket. Vagy behódolnak - ekkor megkapják a földek 1/3-át, a maradék terület 1/3-a a király magánbirtoka lett és 1/3-a királyi várbirtok lett- vagy katonai erővel az uralkodó saját embereit állította az ispáni tisztségbe. 45 nemzetség volt és 45 vármegye,de az újabb feltevések szerint 70-et hoztak létre.- a királyi vármegye olyan általános igazgatási területnek tekinthető, amelynek vonalszerűen meghatározott területe volt, amibe beletartoztak a nem királyi birtokok is és joghatósága kiterjedt mindenkire, aki határain belül élt.

2: Kristó Gyula:- addig nem lehet beszélni vármegyékről, ameddig a vérségi társadalmi szerveződést fel nem váltja a területen alakuló társadalmi szerveződés- ez a területi felosztás akkor következett be, amikor István az ország nagy területét elfoglalta és szükségessé vált a helyi igazgatás,tehát István tudatosan hozta létre a vármegyéket- a vármegyéknek saját külön,a várispánsági szerkezettől eltérő tisztikara nem volt, és a vármegye és a várispánság vezetője, az ispán, valamint központjuk az ispáni vár is azonos volt. De a különbségek fokozatosan nőttek. A vár is elveszítette katonai funkcióját, az ispán a király képviselőjéből, előkelővé vált.

Szervezete:

1: Élén a király által megbízott comes (ispán) állt.- ő képviselte a központi hatalmat az adott területen- felelt a királyt megillető jövedelmek beszedéséért- bíráskodott a várhoz tartozó nép ügyeiben- közreműködött a királyi és egyházi bírák ítéleteinek végrehajtásában- ő volt a helyi katonai erő főparancsnoka

Vita volt, hogy 1 vagy 2 ispán állt az élén. Ha 2 volt, akkor volt 1 megyésispán (igazgatási, bíráskodási feladatok) és volt 1 várispán (katonai feladatok)

2: Hadnagy- katonai feladatok, irányítás3: várnagy- várnépek elöljárója, gazdálkodással kapcsolatos teendők4: Őrnagy- őrök elöljárója5: a királyi vármegyén belül egységek, a század- és tizedkerültek voltak. A várnépet tizedekre, századokra osztották fel, mindenki az ispánnak a familiárisa. Ha a király eltávolítja az ispánt, az egész rendszer összedől. 6: az ország határrészein István határvármegyéket szervezett. Élükre határvárispánt nevezett ki, aki a comesnél szélesebb körű katonai hatalmat gyakorolt.

39

A várbirtok eladományozása révén a királyi vármegye elvesztette katonai funkcióját, a megadományozott birtokosok és az ispán hatalmának növekedése, a földesúri immunitás kialakulása folytán az uralkodó és a királyi vármegye közötti közjogi kapcsolat megszakadt. A királyi vármegyék helyére a nemesi vármegyék léptek.

40

13.tétel:A nemesi vármegye hatásköre és szervezete

A nemesi vármegye a korai rendi időszakban(1301-1526)

A várbirtokok eladományozásai miatt a XIII.sz-ban bomladozni kezdett a királyi vármegyerendszer, melyet I.István hozott létre a királyi birtokok összefogása és e birtokok népeinek igazgatása céljából. A királyi hatalom egyre gyengül, s létrejött és megerősödött a nagybirtokos arisztokrácia, így kialakulóban lévő köznemesség (kisbirtokos katonaréteg, királyi serviensek, várjobbágyok) nehéz helyzetbe került. Az Aranybullában biztosított jogok papíron maradtak, a királytól sem várhattak védelmet a bárók hatalmaskodásai ellen. Az egy-egy megyében lakó nemesek kezdtek összefogni, hogy a nagybirtokosok zaklatásainak szervezetten próbáljanak ellenállni. A kis birtokú katonaréteg küzdelme előmozdította a köznemesség renddé válását. A megyei nemesek mozgalmát a királyok is támogatták, mert tőlük a nagybirtokosok ellen vártak támaszt. Sorra nekik adták a bíráskodási jogot, így akarták biztosítani a nemesség befolyását egyes vármegyék területén az ítélkezésben és helyi igazgatásban. 1232-ből maradt ránt a kehidai oklevél, melyben a Zala megyei serviensek írásba foglalják, hogy a királytól engedélyt kaptak arra, hogy a hatalmasoktól igaztalan elnyomás szenvedők ügyeiben maguk bíráskodjanak. A felbomlott királyi vármegye helyén a XIII.sz.második felében létrejönnek a nemesi vármegyék, melyeknek keretei a század végére szilárdulnak meg, bizonyítva a jómódú birtokos nemesség helyi hatalmának megerősödését. A nemesi vármegyék a nemesség bizonyos önkormányzatra törekvő önvédelmi szervezetei. A nemesi vármegye már más minőségű szerveződés: önkormányzat, amely egy olyan testület amely az állami közigazgatástó független, a benne tevékenykedő emberek kezdeményezéseit megvalósítva, saját belső ügyeit önállóan intézi.

A megyei autonómia körei:

- törvényhozásban való részvétel illetve követküldés az országgyűlésekre- törvények végrehajtása- helyi közigazgatás= adóügyek intézése- tisztviselőválasztás-elszámoltatás- statútumalkotás- politikai funkció= országos kérdések napirendre vétele és megtárgyalása, felirati jog a királyhoz, a vármegyék közötti levelezésének joga, szövetkezési jog- hadügyi igazgatás= helyi katonai ügyek intézése( hadiadó beszedése, újoncozás)- közhitelességi funkció- igazságszolgáltatás, bíráskodás= a sedrián első- és másodfokú ítélkezése jogkör, megyei bírák megválasztása és elbocsátása

A vármegye szervezete Mohács előtt:

1. Egyedi szervek,tisztségviselők:

- élén a király személyét helyettesítő ispán áll, akit a XV.sz-tól főispánnak neveznek. A főispánt a király nevezi ki, legtöbbször az adott megyében legnagyobb birtokkal rendelkező királyhű bárók közül, de méltósága nem örökéletű, hanem az uralkodó határozza meg azt (durante beneplacito). Mátyás próbálja a köznemesség számára is elérhetővé tenni a főispáni

41

állás betöltését. Előfordult, hogy egy megyének két főispánja is volt, akik azonban csak a tisztséggel járó jövedelemben osztoztak, de a hatáskört területileg v más módon nem osztották meg. Máskor a király ugyanannak a személynek több megye ispánságát is adományozta, ilyenkor a jövedelmet megfelezték, mindegyiknek megvoltak a maga hatáskörei. Ez ellen lép fel a köznemesség, kimondta, hogy mindegyik vármegyének saját ispánja legyen, az adott vármegyéből származó előkelőbb nemesek közül.

Kialakul az örökös főispáni tisztség. Előbb több főpap, majd az országos méltóságok, sőt bárói családok is megszerzik a királytól egyes megyék örökös főispáni tisztét. Mivel a nemesi vármegyékben a főispán nem látja el a királyi birtokok kezelését, így jövedelmét főleg a sedria által kirótt bírságok, a vámbevételek képezik.

Kialakul az örökletes főispáni tisztség is: a király egyes családoknak osztogatott a családon belül örökíthető főispáni méltóságokat, amelyek vegyesen voltak öröklődők. Vagy a primogenitúra szerint vagy a király választotta ki minden egyes alkalommal hogy a családtagok, leszármazók közül ki lesz a főispán.

Feladatai:- a királyi és más felső rendelkezések végrehajtásának biztosítása a megyében,- a megyei nemesek kiváltságainak és érdekeinek védelme a jobbágyok mozgalmai ellen. - a megyéből befolyó királyi jövedelmeket ,,híven” kezelni- a só- és pénzkamara tisztjeit védelembe részesíteni- hadbahívás esetén a megyei nemességet vezetni

Jövedelmei:- a bírságokból- vámokból- saját birtokainak jövedelme

Eleinte a főispán elnökölt a sedrián, mint a megyei nemesek közgyűlésein, később azonban kevésbé vesz részt a megye ügyeinek intézésében. Főként az udvarban, a király mellett tartózkodik, s a királyi tanács ülésein képviseli megyéje érdekeit.

- feladatának ellátását a XV.sz-tól egyre inkább helyettese, az alispán veszi át, akihez később közvetlenül kezdik intézni a királyi parancsokat. Az alispán a megye elsőszámú tisztviselője, a főispán helyettese. Neki is lehettek familiárisai, akik közül ő választotta ki helyettesét,a másodalispánt, hogy az adókat, bírságokat behajtsa a részére. Az alispán hosszú ideig a főispán familiárisa, aki a főispántól kapja megbízását és javadalmazását, s akit bármikor felmenthet tisztsége alól. Ha a király a főispánt leváltja, ezzel az alispán megbízatása is megszűnik. Megyénként 2-3, sőt több alispán is működött joghatóságuk elválasztása nélkül. Ahogy az alispáni tisztség jelentősége nő úgy erősödik a megyei nemesség törekvése, hogy e székek betöltésére több befolyása legyen, az alispán közülük kerüljön ki, s beleegyezésük nélkül a főispán nem állíthasson helyettest. Igyekeznek kivívni azt is, hogy az alispánt a nemesi közgyűlés válassza, melyet egyes megyék még Mohács előtt elérik.

- a szolgabíró a megyei önkormányzat választott tisztviselője. A XIII. század közepén alakulhatott ki. Megyénként 4 szolgabírót választottak 1 évre, esküt kellett tenniük a megye közönsége előtt. Többnyire fizetéssel nem járó, ún.nemesi hivatal volt, ezért vagyonos nemesek nem nagyon vállalták el. Emiatt az uralkodó törvénnyel kötelezte őket a tisztség betöltésére: aki

42

1 évre elvállalja, utána 5 évre mentesül. Főleg a megyei törvénykezésben, de a közigazgatásban is fontos feladatuk volt. E hivatás elvállalására a törvények bírság terhe mellett kötelezték a megválasztott nemeseket. Teendői voltak:

- a megyei tv-széken, a sedrián való részvétel - perbeli szolgálatok (idézés, tanúkihallgatás, végrehajtás), - adóösszeírásban, néha a beszedésben való közreműködés,- nemesek összeírása az insurrectio (nemesi felkelés) céljára,- rendészet.

A szolgabírákat a XV.sz-ban a tekintélyesebb és jómódú középnemesek közül kellett választani. Nagyobb vármegyékben megtalálhatóak az alszolgabírók is. - az esküdteket a XV.sz közepétől megyei nemesség közgyűlése választotta, főként a jómódú nemesek közül 1 évre, bírság terhe mellett, főleg a szolgabírák tehermentesítése végett. Megyénként 4, majd 8-10 főt jelentett. Feladatuk a megyei tv-széken, a sedrián a szolgabírákkal együtt való részvétel a bíráskodásban, mint ülnökök. Tanúkihallgatásnál, perbe idézésnél, birtokba iktatásnál a királyi ember teendőit látták el, közreműködtek az úriszékek ellenőrzésében. Megválasztásukkor esküt tettek a főispánnak, innen származik elnevezésük.

- a vármegyei jegyző (notarius) intézte a megye adminisztrációját, az írásbeli teendőket, a jegyzőkönyvek vezetését, a sedria ítéletei, a közgyűlési határozatok és a statútumok írásba foglalását, Mohács előtt a megyei oklevelek kiállítását és megpecsételését. Kezdetben a nótárius a főispán vagy az alispán familiárisa, később a megye költségére, élete végéig alkalmazták, majd a XVI.sz-tól a jegyző választott megyei tisztviselő lett, törvény alapján a megyei pecsét őre volt.

2.,Testületi szervek:

- közgyűlés (generalis congregatio) Ez a megyei nemesség gyülekezete, melyen minden nemesnek megjelenési és szavazati joga van, s nem nemesek is részt vehettek rajta egészen a XV.századig. Elnöke a főispán vagy alispánHatásköre az igazságszolgáltatásra, a megyei közigazgatásra, jogszabályalkotásra terjedt ki. Választja és felesketi az önkormányzati tisztségviselőket, majd a megye országgyűlési követeit is. Itt hirdetik ki a törvényeket, adományleveleket és a felsőbb szervek rendelkezéseit. Ide került a nemesek olyan ügye, mely nyilvánosságot igényelt.

- bírói székek (sedria) Egyenként 30-40 fős bíróságok, vannak rendes és rendkívüli ülnökei. A rendes ülnökök a nemesek, íg a rendkívüli ülnökök fizetett szakértők. A nemesi önkormányzat alapvető feladatát, az ítélkezést végezte. Emellett működik még az alispáni szék, amely kisebb jelentőségű ügyekben ítélkezett,de létezett az alispán helyettesének a másodalispánnak a bírói széke is, valamint a szolgabírói szék, amelyen a szolgabírák az esküdtekkel többnyire a megyeszékhelyen kívül ítélkeztek.A bíróságok büntető és polgári ügyeket egyaránt intéztek, azonos volt az eljárás: minden ügy büntetőügy volt.A nemesi vármegye a Habsburg-Magyarország időszakában és a reformkorban (1526-1848)

43

A korai rendi időszakhoz képest a vármegye hatásköre, az önkormányzatiság tartalma kibővült. Így a megyei autonómia körei:

I. Törvényhozással kapcsolatos jogkör

1: Követküldés a törvényhozásba:- a nemesi vármegye közgyűlése főispáni kijelölés nélkül választotta az alsótáblára küldendő követeit- a választáshoz a közgyűlés határozta meg a szükséges feltételeket: pl.: az életkor az aktív és a passzív választójoghoz- a megye közgyűlése maga határozta meg a szavazás módját és eljárási rendjét

2: Verifikációs jogkör- az országgyűlés szervezi 1848 előtt nem vizsgálhatták, hogy a megyék követeiket

szabályosan választották-e meg

3: Követek utasításának joga:- az országgyűlési meghívóban szereplő naprendre a közgyűlés kialakította álláspontját, amelyet határozatba foglaltak, és a követ köteles volt az országgyűlésben eszerint szavazni, az instrukciótól nem térhetett el- szükség esetén pótutasítás adásának joga- szükség esetén az utasítás szövegének értelmezése is

4: Követek visszahívásának joga:- a visszahívásukat nem kellett indokolni- a követeket a megyei közgyűlés bármikor beszámoltathatta

5: A szentesített törvények kihirdetés:- 1848-ig mindvégig a megyék hatásköre olt, a közgyűlésen való felolvasással hirdették ki

a törvényeket

6 : Törvénykezdeményezési jogkör:- formálisan(törvény alapján) 1848 előtt soha nem illette meg a megyéket- de gyakran elérték, hogy javaslataik, sérelmi felirataik (ún.gravamina) a törvényhozás elé kerüljenek

7: Statútumalkotási jogkör:- a vármegye közgyűlése kötelező érvényű helyi normát alkothatott a törvények által nem szabályozott ügyekben, érvényességéhez, kötelező erejéhez nem kellett királyi jóváhagyás, és nem ellenkezhetett magasabb szintű jogforrással- területi hatályuk csak az illető vármegyére terjedt ki

II. Végrehajtói szerepkör:

1: törvények végrehajtásának egyedüli alkotmányos szervei a vármegyék voltak

44

2: a királyi rendeletek és a kormányszékek rendeleteinek végrehajtása is ide tartozott. Ezzel kapcsolatban alakult ki a vis inertiae (1545:33.tc.): a megyei közgyűlés törvénybe ütköző vagy az alkotmány szellemével ellentétes uralkodói vagy dikaszteriális normák végrehajtását megtagadhatta.

3: Adóügyi jogkör:- megyei költségek megállapítása- adónemek megállapítása- adók kivetése is a közgyűlés joga és feladata volt

4: Tisztviselőválasztás joga:-+tisztviselők fizetésének megállapítása- a megye a tisztviselőit ellenőrizhette, tetszés szerint visszahívhatta

5: Katonai igazgatási funkció:- hadiadó beszedése- újoncozás- katonai egységek elszállásolásáról való gondoskodás

6: Belső igazgatási egységek igazgatása:- a megyén belüli belső egységek határainak megállapítása 1: XV. századtól léteztek a megyéken belül járások 2: XVII. század közepétől a járásokon belül kerületek- ezek székhelyeinek meghatározása- felügyelet gyakorlása a községek felett- a XVII. Század közepétől: felügyelet gyakorlása a városok egy része felett

7: Rendészeti hatáskör:- rendvédelem szervezése- közegészségügy szervezése- út-, tűz- és mezőrendészet- főgyámi jogkör ellátása: a megyei nemes árvák és özvegyek személyi és vagyoni ügyeinek kezelése

8: Jobbágyigazgatás:- közreműködik a községi választásokban- ellátja az úriszék felügyeletét- közreműködik az urbáriumok végrehajtásában

III: Igazságszolgáltatási jogkör:1, a megyei bírák megválasztása és elbocsátása2, első- és másodfokú büntető- és magánjogi ítélkezési jogkör3, 1723-tól: a vérhatalom joga is megilleti a vármegyét: akár statáriális bíráskodást is bevezethetett4, az úriszékek fellebbezési fóruma a vármegyei közgyűlés5, a XVIII. Századtól a vármegye közhitelességi funkciót is nyer6, ítéletvégrehajtás: a XVIII. Század végétől saját börtönökben hajtatta végre a megyek a sedriájának ítéleteit

IV: Politikai funkció: (a XVIII. Századtól jellemző)

45

1, országos kérdések napirendre vétele és megtárgyalása2, felirati jog a királyhoz, központi kormányzathoz, országgyűléshez a megye álláspontjáról, tiltakozásáról, kérelméről3, levelezési jog egymással ugyanilyen tárgyakban4, szövetkezési jog:- a vármegyék politikai fellépéseiket egymással szervezetileg is összehangolhatták- a reformkorban ezt a célt szolgálta a kerületi ülések létrejötte- mindezen politikai funkciók célja: az alkotmány, a nemzeti függetlenség, a nemesi politikai szabadságjogok védelme e funkciójuk miatt kapták a reformkorban ,,az alkotmány védőbástyái” elnevezést

A vármegye szervezete Mohács után:

I. TESTÜLETI SZERVEK

1 : közgyűlés(generalis congregratio)- megyei nemesség közös döntéshozó szerve, nyilvánosság fóruma.- minden birtokkal rendelkező nemesnek joga volt megjelenni rajta és ha már elment, végig ott is maradni és a döntéshozatalban részt venni. Ebben a korszakban nem nemesek már nem vehettek részt rajta- a közgyűléseket a megye valamely mezővárosában tartották- rendszertelenül, szükség szerint tartottak kgy.-t- a főispán vagy az alispán hívta össze és elnökölt rajta- a nemeseknek fegyvertelenül kellett megjelenniük- a XVII.században a szegényebb nemesek elérték több megyében, hogy a megjelenés ne legyen kötelező,hanem ha képviseletükről gondoskodnak, akkor bírságolás nélkül távol maradhatnak. Ilyenkor a megbízottjuk a nemes helyett annak szavazati jogát is gyakorolhatta.- ezt követően is kötelező volt azoknak megjelenniük, akiknek az ügyét tárgyalták és a vármegye tisztviselőinek- 1691-től szervezete is rögzült 1: főispán, alispán, szolgabírák asztala 2: nagybirtokosok asztala 3: követi asztal- határozatait nem szám, hanem többség szerint hozta szavazatokat ugyanis nem számlálták, hanem mérlegelték- a határozatokat jegyzőkönyvekben rögzítették és a megyei levéltárban rögzítették- megye tisztviselőkarának megválasztása. Tisztújító gyűléseket 3 évente kell tartani, de a legtöbb megyében évente volt. Ekkor közfelkiáltással zajlott a választás és az 1. helyen szereplő jelölt nyert. Többnyire csak akkor került új személy a hivatalba, ha a régi kiöregedett, meghalt, megbetegedett. A megválasztást mindenkinek el kellett fogadnia. A megválasztottaknak esküt kellett tenniük.

2: rész-(vagy kis-)gyűlés (partucularis congregatio)- a törökdúlás idején alakult ki vármegyei hatáskörökkel- a török kivonulása után megmaradt, mint a megyei tisztségviselők értekezlete,s mrlxrn

lrhrtődg volt szakmai, közigazgatási kérdések megtárgyalására- Összehívására kb. havonta került sor- Hozhatott határozatokat, de azokat a következő generális congregationak mindig jóvá

kellett hagynia

46

3: megyei bizottságok:- egyes, közgyűlési hatáskörbe tartozó igazgatási feladatok előkészítését végezték- az adott rendelkezést végrehajtották- vagy a végrehajtást ellenőrizték- működésük a XVIII. Században vált általánossá

4: bírói székek: (sedria)- polgári és büntető ügyeket egyaránt intézett, de az eljárásrend ebben a korszakban már

sztvált: 1613-tól külön ismerünk büntető sedriákat ahol a másodalispán elnökölt-, és polgári sedriát-ahol az alispán elnökölt.

II: Egyedi szervek, tisztségviselők

1: főispán- szinte változatlan a rendi korhoz képest, 1 változás van:A király adományozta tetszés szerinti időben, DE a közgyűlés már igyekezett némi befolyást érvényesíteni a király kijelölésére.

2: Adminisztrátori rendszer - ha a főispán kiskorú volt- vagy más okból volt alkalmatlan a tisztség betöltésére- vagy időközben vált alkalmatlanná- vagy egyéb teendői miatt nem tudott a főispánságával foglalkozniAkkor a király főispáni helytartót, akkori nevén helynököt (adminisztrátort) nevezett ki mellé.

3: Alispán- 1729-től szabályozták, hogy minden megyének csak 1 alispánja lehet- a másodalispánt a közgyűlés választotta és hatáskörét is meghatározta, amelyek a következők: - az alispán elnököl a megyei törvényszéken, elfoglaltsága esetén az másodalispán helyettesíti - z alispán vezeti a megye ügyeit - a szolgabírákkal együtt állítja ki az okleveleket

4: Szolgabíró- így 1526 előtt általában megyénként 4-et választottak, addig később a nagyobb megyékben többet, akár 8-10-et is, de a XIX: században pl. Pest megyében 17 volt.- minden megyében a rangidős lett a főszolgabíró a szolgabírák közül- feladatuk: - közlik a községekkel a Helytartótanács és a megye rendeleteit - gondoskodnak ezek végrehajtásáról - a közrend fenntartásáról gondoskodnak - a törvény megszabta esetekben bíráskodtak is 1-1 esküdttel- a XVII. Századtól általános igény, hogy a sedrián mind a 4 szolgabíró legyen jelen

5: esküdtek- a megye választotta a rendes esküdteket, míg a rendkívüli esküdtek szakértők voltak- feladatuk volt, hogy segítsék a szolgabírót az ügyek nyomozásában. Mindegyik szolgabíró mellett előbb egy, majd 2 jurassor működött- a XIX: században megyénként 16-20 jurassor volt

47

6: vármegyei jegyző (notarius)- 1550:62.tc. szabályozta- a XVIII-XIX. Században a főispán nevezte ki, néha a főispán engedélyével a rendek választották- a XVIII-XIX. Században már a legtöbb megyében aljegyzőket is választottak- feladatuk a közgyűlésen az akták felolvasása, határozatok, jegyzőkönyvek és a feliratok, megyei kiadmányok megfogalmazása- a jegyzők, aljegyzők a főjegyző felügyelete alá tartoztak

7: táblai ülnökök=táblabírák- új hivatal, az 1613:24.tc. állította fel, mint fellebviteli bírói intézményt- eredetileg a vármegye közgyűlése választotta a táblabírókat, de a XVIII. század végén már általában a főispán nevezte ki őket- a megyék állandóan harcoltak azért, hogy visszaszerezzék megválasztásuk jogát- 2 fajtájuk alakult ki: - címzetes táblabírák: főisp. Nevezte ki. Ez csak puszta cím volt, sokan voltak, ált. a megyei nemesek megkapták ezt a címet - táblabírák- választott, fizetéssel bíró tisztviselők, ők vettek részt ténylegesen a sedrián

8: új tisztségek:- adószedők (perceptorok): feladatuk a hadiadó és a megyei adó (domestica) beszedése, kezelése. Volt köztük egy főadószedő, aki irányította a munkát. Törvény írta elő, hogy csak jómódú nemesek lehettek az adószedő hivatal betöltői (mert fontos volt, hogy megbízhatóak legyenek)- árvaszéki elnök- ármegyei ügyész: a vármegye jogi képviselője, büntető ügyekben a vádhatóság képviselője)

9: egyéb ,,alantas hivatalok”:- pertárnok- levéltárnok- várnagy- a XVIII. Századtól orvos, mérnök, seborvos, szülész- börtönőrök, hajdúk, házmesterek, napszámosok

II.József 1784-ben megszüntette a nemesi vármegyék autonómiáját, Mo-ot 10, Erdélyt 3 kerületre osztotta fel, s ebbe sorolta a megyéket. A kerületek élére királyi biztos főispánokat nevezett ki, akiket szinte korlátlan hatalommal ruházott fel, hogy végrehajtsák parancsait. A megyei tisztviselőket indok nélkül elbocsáthatták, leválthatták, joguk volt bárkit letartóztatni, a helytartótanácsnak pedig fél évente jelentést kellett tenni. II.József halálával azonban visszaálltak a megyei nemesi önkormányzatok.

48

49

14. Kiváltságos területek igazgatási szervezete a rendi Magyarországon és Erdély igazgatása

Erdély Magyarországnak a Meszesen túl fekvő része, mint erdőn túli föld, erdőn túli rész nem képezett külön államtestet vagy társországot, hanem a középkorban politikai és közjogi értelemben Magyarországhoz tartozott, mégis sajátos fejlődést mutatott.• Erdély társadalmát tekintve három államalkotó népcsoportból tevődött össze: a magyarokból, a székelyekből és a szászokból. Rajtuk kívül egyre jelentősebb számban éltek más nemzetiségűek, főként románok a területen.• Ez a nemzetiségi a lapú elkülönülés a közigazgatásban is megjelent.

Erdély igazgatása:

István király az erdélyi Gyulát legyőzve itt is megteremtette a vármegyei szervezetet, s az új várispánság székhelyévé Gyulafehérvárt tette (királyi, majd nemesi vármegyék) – a megyék száma később hétre nőtt .Az erdélyi közigazgatás élére a király személyét képviselő főtisztviselő, az erdélyi vajda került.Kinevezését a korabeli közlekedési viszonyok és az ország központi területeitől való távoli fekvés tette szükségessé. Megjelölése XII. században még princeps, később a vojvoda-vajda megnevezés vált általánossá.a vajdát a király nevezte ki tetszése szerinti időre, sőt volt rá példa a XV.sz.-ban, hogy két vajdát is kinevezett a király az erdélyi területeken a király helyett annak bírói, hadügyi és pénzügyijoghatóságát gyakorolta, vezette az erdélyi haderőt, beszedte és kezelte a király jövedelmeit.hatásköre csak a magyar vármegyékre terjedt ki, tehát a székely és a szászszékekre nem, azonban Hunyadi János egyesítette a vajdai és a székely ispáni tisztet, és innen ez állandóvá vált.helyettese az alvajda, aki familiárisa i közül került ki, és minden feladatábanhelyettesíthette urát, sőt a vajda bírói székét majdnem mindig ő tartotta

székely székek:

Erdélyben a Székelyföldnek különálló szervezete volt, amely az egész középkorban fennállt.vitatott eredetű népcsoport, a honfoglalás előtt csatlakozott magyarul beszélő törzs utódai, akik mai területükre a nyugat felől telepedtek be, ahol egyrészben már volt királyi megyei szervezet.Letelepedésük a XIII. sz. első felére fejeződött be teljesen, ekkortól politikai szervezetük már a szék volt, amely nem vérségi köteléken alapult, hanem területi egység voltkezdetben 7 szék v olt: Sepsi-, Kézdi-, Orbai-, Maros-, Udvarhely CsíkGyergyó-(testvérszék) és Aranyosszék, majd kivált három fiú szék:Keresztúr, Kászon, Szereda (utóbbiaknak nem volt olyan tekintélyük, mint az anyaszékeknek, de önálló igazságszolgáltatással bírtak).kezdetben minden székely jogilag egyenrangú volt, s élvezte a szabadszékely jogállást, de a XV . sz.- ban előbb két rendet különböztettek meg, az előkelőket és a közembereket, míg 14 73- ban Mátyás hadiszolgáltatásuk mértéke szerint szedte lajstromba a székelyeket, s ez alapján kezdett megszilárdulni a három székely rend:főemberek/primorok, lófők és közszékelyek rendje.

székely igazgatás:

50

a székely közösség élén a középkorban királyi hatalom képviselőjeként a székelyek ispánja állt, akit a király nevezett ki magyar, majd erdélyi főurak, de nem székelyek közül. ( A XV. sz.-t ól gyakran ez v olt egyben a vajda, majd a fejedelem.)helyettese az alispán volt, akit a hozzá hű emberek közül választott a székelyispán hatásköre:katonai•székelyhaderő számontartása•szemle•hadvezetésigazságszolgáltatás•a székek fellebbezési fóruma•ellenőrizte a székek bíróságait•bírói köz gyűlést tartott a székgyűlés helyett•elnökölt a székely nemzetgyűlésenjövedelme:fizetéskirályi várbirtokokból és bírói tevékenységből származó jövedelem

székelyek központi testületi szerve a közgyűlés volt, amely a székely ispán elnöklete alatt bíráskodott é s jogszabályokat állapított mega XVI . sz.-tól politikai jellegű fórummá vált, s a székelyeket kötelező szabályokat ( konstitúciók) alkotott , de röviddel később megszűnt s csak az egyes székek gyűlései maradtak meg.Székelyföldön a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szerve a szék volt, amelynek hatásköre a magyar vármegyéével hasonlítható össze.• legfontosabb feladata a szék hadi szolgáltatásáról való gondoskodás (békében sorozás, készenlét ellenőrzése, háborúban a szék fegyvereseinek vezetése)• igazságszolgáltatási funkciójában a területén emelt vád e setén első- vagy másod fokon járt el,• gondoskodott a közbiztonságról• a fejedelemség idején az adó kivetése és behajtása is feladatai közé tartozott

a székek szervezete:

• a széki önkormányzat elsőszámú tisztviselője a hadnagy:– ellenőrizte a szék hadikészültségét szemle során– az ispán parancsára elrendelte a hadi felkelést, amelyet ő vezetett1562 után megszűnt a tisztség és átvette a helyét az egész székelység kapitánya.• kezdetben minden székben volt széktartó, aki a szék bírája volt, aki a hadnaggyal majd az esküdtekkel törvénykezett, a XV. sz. óta felváltotta királybíró, aki addig csak ellenőrizte a székbírót• a dullók:a közbiztonság és a közigazgatás feladatait látták el, ellenőrizték a falusi bírákatA székelyek szervezete elsősorban katonai célokat szolgált, hisz minden székely katonáskodásra volt kötelezve.

Szászok:

A szászok nagyobb tömegű betelepítése Erdélybe a z ország délkeleti részének védelmére a XII-XIII. sz.- ban folyt le.1224: Diploma Andreanum (a szászok „arany szabadságlevele”) – kiváltságaik biztosítása:

51

• szabad bíró és papválasztás• csak a szebeni ispánnak illetve a királynak a joghatósága alá voltak vetve• kisebb ügyekben saját bíróik ítélkeztek, nagyobb ügyekben a szebeni ispán vagy a király által kiküldött bíró (iud ex regius) mondhat ott ítéletet.• királyi hasznot hajtó jogosítványok illették meg őket (halászat, vadászat,bányászat)• a szász területeken csak szász szerezhetett birtokot.• az egész országban szabadon és vámmentesen szállíthatták áruikat, a királyi vámok alól teljesen mentesek voltak,• vásártartási joggal rendelkeztek.Egységes kötelezettségek:• az egész terület együttesen 500 márka ezüstöt fizet,• és 500 fegyverest tartozik a király zászlaja alá küldeni, h a az ő vezetése alatt az ország határain belül folyik a háború (védekező háború), 100-at, h a az ország határain kívül (támadó), és 50-et, ha a király helyett más vezeti külföldre a hadjáratot.• a királynak illetve a vajdának és ezek kíséretének meghatározott esetekben ellátást kellett nyújtaniuk.

A szászok igazgatása:

Az Andreanum csak Szeben vidékére (Királyföld) vonatkozott, itt egy igazgatási egységet hozott létre, melynek élén a szebeni ispán (comes Cibiniensis), mint királyi főtisztviselő állt.Károly Róbert a szebeni szász tartományt Szebenen kívül hét székre osztotta fel (összesen 8), és élükre királybírókat nevezett ki.Szeben-szék és az egész Királyföld irányítója a szász comes/szebeni gróf lett.A szász szervezet alapja a község volt, ami maga választotta bíráját és az esküdteket, a városokban a polgármestert és a tanácsosokat.több városi és vidéki község széket alkotott, amelyeknek a legfőbb szerve aszékgyűlés v olt.a székek mellett más szász kerülete k (Barcaság, Beszterce vidéke) is létezte k, amelyek szintén külön autonómiát élveztek. Ezek a kerületek fokozatosannyerték el a „szebeni szabadságot”.Végül Mátyás tette jogilag egységessé a szász területeket, midőn lemondott a királybírák kinevezési jogáról, később a szebeni gróf választását is engedélyezte a szászoknak (14 64).1486-ra kialakult az egész szász terület teljes önkormányzata, a szász egyetem (universitas Saxonum)

Az erdélyi fejedelemség központi igazgatása:

FejedelemHatásköre:• vezeti a külpolitikát• gondoskodik az ország védelméről• jogkörébe tartozik a hadüzenet, a békekötés és az idegen uralkodókkal szövetkezés (a szultán hozzájárulásával).• rendelkezik az ország jövedelmeivel: az országgyűlésen megszavazott adókkal és regálékkal, valamint az állami javakkalVálasztása :• a rendek különféle feltételeket szabtak a fejedelem megválasztásához ,amiket törvénybe iktattak, és amelyeket általában alaptörvénynek is tekintettek

52

• a feltételek mindig biztosították a választás fenntartását, azaz a fejedelem utódját nem jelölhette ki• a választáskor a fejedelemmel megerősíttették a négy bevett vallás(református, evangélikus, katolikus, unitárius) szabadságát,• a szabad véleménynyilvánítást az országgyűlésen, s• ígéretet tett a t örvények megtartására, valamint• a nemesi szabadságjogok biztosítására

Fejedelmi tanács:

A fejedelem és az országgyűlés mellett fejedelmi tanács működött az erdélyi közigazgatás legfőbb szerveként -állandóan az uralkodó mellett működött, így az uralkodói jogkört érintő összes kérdést véleményezhetterendi szerv, amelyen keresztül a rendek befolyást akartak szerezni a hatalom gyakorlására - létszámát az országgyűlés határozta meg: a három nemzetből egyenlő arányban kerültek be a tagok, s ezen felül a fejedelem tetszése szerint nevezhetett ki további tagokat• jogosult állást foglalni valamennyi kül- és belügyi kérdésben• eljárt a fejedelem elé fellebbezés folytán került perekben isa tanács tárgyait a kancellár adta elő, aki lényegében a közigazgatás vezetője volt a fejedelem bizalmasaként

Erdélyi országgyűlés:

A fejedelemmel együttesen a törvényhozás jogát gyakorolta – gyakran, évente kétszer, tavasszal és ősszel tartották.Az országgyűlés helye változó volt (Torda, Marosvásárhely, Kolozsvár, Gyulafehérvár).

Résztvevők:– a három nemzet képviselői:• magyar nemesség: a 7 magyar vármegye 2- 2 követe• székelyek: az 5 székely szék 2-2 követe• szászok: székenként 1-3 követ– a Partium képviselői: 2-3 követ– egyes városok követei – és a fejedelem által személy szerint meghívottak, az ún. regalisták:• a fejedelmi tanács tagjai• a részben főrendekből álló fejedelmi tábla• a fejedelmi é s törvényhatósági főtisztviselők• az erdélyi egyházak fejei.

Szerkezetében az erdélyi országgyűlés egykamarás volt– a követek é s a regalisták együtt tárgyaltak– a fejedelmi tanács tagjai bizonyos közvetítő szerepet játszottak az uralkodó és a gyűlés között- elnöke mindig a fejedelem valamelyik tanácsnoka volt, akit a fejedelem nevezett ki.

Feladatai:– fejedelemválasztás, ami gyakran formális volt és érvényesült a török Porta befolyása– törvényalkotás– adómegajánlás– befolyás az ország külügyeire

53

– bírói hatáskör felségsértési perekben.Működés:– törvényjavaslatot a fejedelem terjeszthetett elő vagy maga a gyűlés– valamely tárgyban akkor tekintették a javaslatot elfogadottnak, hogyha a négy csoport ( magyarok, székelyek, szászok és partiumiak)képviselői közül a javaslathoz három csoport képviselői hozzájárultak– minden határozatot a fejedelemnek kellett megerősíteni, majd ezeket együttesen is megerősítették, a fejedelem záradékkal valamint aláírással látta el, átadta az országgyűlésnek

Kancellária:a végrehajtás központi szerve(Erdélyben viszonylag korán elvált egymástól az igazgatási és a bíráskodási feladatokat ellátó szervezet):• a nagykancellária az igazgatási feladatokat intézte,és írásba foglalta az uralkodó rendelkezéseit• a kiskancellária bíráskodási tevékenységet folytatott.a gazdasági ügyek intézésére külön szervezet, kincstartóság alakult ki, amelynek az élén a kincstartó állt.az adók központi összegyűjtésére adó szedőt állítottak, aki biztosította a vármegyék, a székek és a kincstár közötti kapcsolatot .A kincstári birtokok igazgatása az elöljáró (prefektus) hatáskörébe tartozott

Erdély a Habsburgok alatt:

I.Lipót nem csatolta vissza Magyarországhoz Erdélyt, hanem mint tartományt igazgatta.Az erdélyi rendek kérésé re kiadta a z ún. Diploma Leopoldinumot (1690), amelyet ünnepélyes oklevélbe foglalva 1691- ben megerősített. Az erdélyi rendek ezt alaptörvénynek tekintették.A Diploma• biztosította a korábbi erdélyi fejedelmek által elismert jogokat és kiváltságokat - Erdély mint önálló fejedelemség illeszkedik be aHabsburg birodalomba,• kijelentette, hogy a császár egyben erdélyi fejedelem is,• biztosította, hogy Erdély különálló, megőrzi „ alkotmányát ”, központi és helyi szervezetét.1722- ben az erdélyi országgyűlés elfogadta a Pragmatica Sanctiót, és megszüntetetett a Portával minden kapcsolatot, és eltörölte a fejedelemválasztó törvényeket.Mária Terézia 1765- ben a nagyfejedelemség rangjára emelte Erdélyt, amely jogállását 1848-ig őrizte meg.

Változások a központi államszervezetben:• Lipót a közigazgatást irányító dikasztériumként felállította Bécsben az erdélyi udvari kancelláriát - a Habsburg uralkodók mint fejedelmek a nekik fenntartott jogokat ennek útján gyakorolták - élén a főkancellár állt.• 1691-tő l Lipót az erdélyi igazgatás közvetlen vezetésére kiépítette az előbb Gyulafehérvárott, majd Szebenben, s végül Kolozsvárott székelő kormányzóságot (gubernium).– a régi fejedelmi tanács folytatásaként a fejedelem nevében intézte a politikai, gazdasági, kulturális és egyházi ügyeket.– kollegiális szerv, bizottságokban működött– a 3000 Ft-ot meghaladó értékű perekben, felségsértési és hazaárulási perekben fellebbviteli fórum– nem rendi szerv, hanem fejedelmi hivatal, amelyben kinevezett fejedelmi hivatalnokok szakszerűen intézték az ügyeket.

54

• a kincstartóság helyét átvette a Kincstári Hivatal, élén a kincstartóval, aki egyben tagja volt a kormányzóságnakkollegiális szerv volt - a kincstartó mellett tanácsosok működtek, köztük volt a jogügyek igazgatója is.

Erdélyi magyar megyék:

a hét erdélyi magyar vármegye önkormányzata abban különbözött a más területeken lévő magyar vármegyékétől, hogy a vármegye tényleges vezetője mindvégig a főispán maradt, akit a mindenkori fejedelem nevezett ki.Az alispán - a megyei ember, akit választottak – szerepe jóval kisebb volt.A vármegye - adószedő funkciót töltött be– rendelkezett bíráskodási szervvel– szervezte az ország katonaságát isA megyék évente, általában négyszer tartottak közgyűléseket, amely– választotta a tisztviselőket és az országgyűlési követeket, akiket utasítással látott el– megállapította a költségvetést– irányította a közigazgatást– közhiteles pecséttel rendelkezettA Partium vármegyéi hasonló szervezetet mutattak.

Kiváltságos területek:1:Jászkun terület:-13.században telepített kunok igazgatási egysége- közvetlenül a király hatósága alá tartoztak-a jászkunok főispánja és bírája a nádor lett- adómentességet élveztek, de ezt elvesztették a Dózsa-féle parasztháborúban (1514), majd 1715-ben a szatmári békében visszaállították adómentességüket-1791-ben követeket küldhettek a diétára

2:Hajdúkerületek:- Bocskai és utódai telepítették ide a hajdúkat- Kollektív kiváltságokat kaptak- 17.században a Habsburgok alatt elveszítették kiváltságaikat- 1791-ben országos képviseletet kaptak

3:Tengermellék:- a magyar tengerpart 2 kerületből állt: a fiumei és buccarii kerületből- Fiume 1776-ban Mária Terézia jóvoltából került hozzánk- Buccarii eredetileg Dalmáciához tartozott- Joguk: kettős követküldés a horvát tartománygyűlésbe és a magyar országgyűlésbe

4:Praediális székek- egyházi nemesek önkormányzati testületei- területileg a vármegye része, de gyakorlatilag önálló- adómentesek- statútumokat alkothattak, politikai értelemben önállóak

55

15. A szabad királyi városok szervezete és működése a rendi Magyarországon

A középkori városok 4 fajtáját különböztethetjük meg:• birodalmi városok• szabad királyi városok• földesúri városok/mezővárosok• független városállamok

Magyarország megkésett fejlődése következtében a városok nem tudtak olyan meghatározó szerephez jutni, mint a nyugatabbra fekvő államokban. Hazánkban az első városok igazgatási központok, püspöki székhelyek voltak. A magyar várost a feudális központok védelmező ereje tette esélyessé a fejlődésre. A nyugati mintájú városias településmód elterjesztése a latin, majd a német hospesek megjelenéséhez köthető. Uralkodóink a hospes-jog adományozásával (korlátozott autonómiát és saját jog szerinti életet garantált) igyekeztek biztosítani a befogadott népek gazdasági tevékenységét. A szabad királyi városi jogállás növelte a városok önállóságát. A városi bíró jogköre meghaladta a hospestelepülés bírájáét: a város feje, a város minden ügyében eljárhatott; fellebbezési fóruma a szabad királyi városok a király lett, míg a hospes csak a király megbízottjához, esetleg földesurához fordulhatott jogorvoslatért.A város lényege a kereskedelmi és gazdasági esélyeit biztosító szabadsága. A szabadság feltétele a privilégium. A város a feudalizmus rendszerében a privilégiummal bíró szabad közösség, melynek helyzete a kiváltságlevél biztosította jogosítványokból, a városi szabadság terjedelméből körvonalazható.

Magyarország városfejlődési kezdetei: Az első magyarországi városprivilégium Székesfehérvár latinjainak szabadságlevele volt. Keletkezését nem ismerjük. Feltehetően II. István idejében jött létre. Magyarországon a városok kialakulásának korszaka a 13. sz. második fele. Magyarországon az uralkodók igyekeztek privilégiumok segítségével az ígéretes településeket a városi fejlődés irányába késztetni. A kiváltságban részesült települések egy része elsüllyedt, miközben gazdaságilag megerősödött helységek jelentkeztek elismerésre várva. Esztergom és Székesfehérvár kiváltságlevél nélkül érték el rangjukat. Kiemelt jelentőségüket korábbi királyi székhely mivoltuknak köszönhetik.Az uralkodótól kapott városprivilégiumok kezdetben saját joguk megerősítésében testesült meg, később anyaváros jogát kapták (pl.: budai, selmeci, székesfehérvári). Az első kiváltságlevelek jogkönyvbe foglaltattak, s később már csak erre való utalással készültek a városalapító királyi oklevelek. Ez a gyakorlat városi jogcsaládokat hozott létre. Fellebbezési joggal lehetett élni saját szenátusuk által hozott ítéletek ellen az anyavároshoz.

Szabad királyi városok jellemzői:• teljes köz- és magánjogi autonómia (kollektív jogok);

• polgárának a feudális függésből való felszabadulása (egyéni jogok);• földesúri jogok gyakorlása (malomtarás, vámszedés);• a város tulajdonosa volt a város környéki földeknek• a városi polgárság rendisége ország rendiség, mely a polgárt csak városa területén

jogosította szabadságos helyzetének élvezetére, a városfalakon túl;• önkormányzati autonómia (közigazgatásban, jogszolgáltatásban, jogalkotásban elnyert

önállóság);• kegyúri jogokat átruházták a város magisztrátusára;• polgárjogot csak a városi elöljáróság adományozhatott;

• 15. századtól követeket küldhettek a rendi gyűlésbe;

56

• gazdasági autonómia (vámmentesség, beszállás alóli mentesség, a királynak egy összegben fizetendő terragium és taxa fejében az egyéb adók alóli mentesség);

• vásártartási jog (ius mundinarium);

• árumegállító jog (ius stapulae), útkényszer (Esztergom és Buda élt vele);• város kötelezettségei: bizonyítani kell hűségét, közigazgatási feladatok ellátása,

adófizetés, katonaállítást teljesíteni, király igényeinek eleget tenni;

• kollektív terhei: évi egy összegben a királynak kifizetni a terragiumot, királynak címzett ajándékok, saját egyháznak teljesített papi tized, rendkívüli hadiadók megfizetése;

• polgár jogai: teljes érvénnyel a város területére korlátozódott, joga volt saját bírájához, vérdíja azonos a nemesekével, eskütétele a városfalakon túl csak a jobbágyéval volt azonos, mentes mindenféle jobbágyi szolgáltatás, közmunkák és beszállásolás alól, vám- és révmentesség, iparűzés és kereskedés joga, ingatlanszerzési képesség, választójog, hivatalviselési képesség;

• a városi polgárság rétegződött;• céhek jelenléte: 13. sz. saját vagyonnal rendelkeztek. A korai céhes segélyező formát a

tiltó modell váltotta fel.

Speciális gazdasági érdekekből telepített, zömében külhoni mesterembereket befogadó privilegizált helységeket bányavárosoknak nevezzük.A bányavárosok különlegességét szinte kizárólag idegen ajkú lakosságuk, külföldről származó joguk, egyszerre kibocsátott privilégiumuk és a gazdasági okokból speciális irányításuk adta meg. Szabad királyi bányavárosok (Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya) és a királyi bányavárosok (Szomolnok, Igló, Felsőbánya, máramarosi koronaváros). → Az utóbbiak nem küldhettek az országgyűlésbe követeket.

57

16. Mezővárosok, földesúri uradalmak, falvak, községek és parasztvármegyék igazgatása a rendi Magyarországon

Mezővárosok: A világi és egyházi földesurak jóvoltából kifejlődő gazdasági centrum, világi és egyházi földesurak jóvoltából kifejlődő gazdasági centrum, amelyből a hasznot húzni szándékozó felsőbbség próbált meg várost faragni.amelyből a hasznot húzni szándékozó felsőbbség próbált meg várost faragni.Vásártartási joggal, korlátozott vámmentességgel rendelkeztek, azonban autonómiájuk soha meg sem közelítette a szabad királyivárosokét. Lakói magánjogi és kereskedelmi ügyeikben használhatták a városi jogi intézményeket, ők maguk azonban jobbágyok maradtak. Alkalmanként még fellebbezhettek is polgári ügyeikben valamely szabad királyi városhoz. Az oppidum/mezőváros intézményét a gazdasági racionalitás hívta életre; a földesúri hatalom a gazdasági jelentőségét igyekezett kihasználni, és kisebb engedményekkel lehetőleg nagy hasznot próbált szerezni. A mezővárosoknak van egy speciális kategóriája is: a királyi vagy kincstári igazgatás alatt álló, az uralkodó által privilegizált város.

Uradalmak, földesúri hatalom:A középkori földesúri hatalom egy földbirtokon kifejlődő, az azon élő személyek fölött is érvényesített magánjogi és közjogi hatalom. E személyek a földesúrnak alávetett, a földön dolgozó, járadékokat teljesítő alattvalók voltak.A hűbéri és földesúri hatalom több vonásban is különbözött. A vazallus elsősorban szolgáltatással tartozott seniorának, a földesúr alattvalója gazdasági jellegű járadékokkal (termény- és pénzjáradékok, robot). A vazallus nemesember volt, a földesúr birtokán ezzel szemben közrendűek szolgáltak (parasztok, kézművesek). A hűbérbe kapott objektum, jelentős értékű ingatlan volt, a földesúri juttatás legfeljebb házhely és kert, szántó, parasztgazdaság, kézműves üzem, vendéglő. A vazallus seniorrá válhatott, ami a földesúri birtokon nem volt lehetséges.

Földesúr – jobbágy viszony: A birtok lakóinak egy része közvetlenül a földesúrnak dolgozott, az úr közvetlen kezelésében tartott földeken, más része a földesúrtól kapott parasztgazdaságát saját kezelésébe vette és ennek fejében járadékokkal tartozott. A járadékon felül megtermelt javak őt illették. A jobbágytelek tartalmazta a paraszt házát, kertjét és szántóját. Emellett közös területet is igénybe vehetett, erdőket, legelőket, nádasokat, vizeket. A külön járadék fejében juthatott a paraszt a földesúr által saját magának fenntartott haszonélvezethez. Ilyenek voltak a vásározás, malomtartás, kocsmatartás, vadászat, halászat, tenyészállatok tartása. A dologi oldala azon a tényen alapult, hogy a föld eladományozással a földesúr rendelkezése alá jutott, s azt művelésre csak járadék fejében adta át. A jobbágy nem áll közvetlenül hatalom alatt, hanem az ő földesurának alattvalója.

Praedium és udvarház: Kisméretű település típus a praedium, mely a világi földesúr saját kezelésében lévő, majorságszerű gazdasági központja, szolga jogállású lakossággal. Az udvarház birtokkormányzati funkcióján túl hatalmi jelleggel is bírt. A földesúr ítélkezésének színhelye, a birodalomadminisztráció központja volt.

Birtokkormányzat feladatai: • gazdaság igazgatása,• közigazgatási funkciók teljesítése és a jogszolgáltatás,• közigazgatási feladatok teljesítése.

A feudális nagybirtok a rajta élő nem nemes lakosság fölött széles körű joghatósággal rendelkezett. A joghatóság nemcsak előnyökkel, hanem kötelezettségekkel is járt. A nagybirtok

58

adminisztrációjának kellett intézkednie az állami adók kivonásáról és behajtásáról, az országgyűlési költségek beszedéséről, a hadisegély begyűjtéséről.

Birtokigazgatás szervei: A közigazgatási teendőket a földesúr familiárisai köréből kikerülő tisztségviselők látták el. A falvak fölötti igazgatási és törvénykezési jogosítványok a földesúré voltak. A birtokkormányzat centrumában a vár állt. A várnagy felügyelte a katonákat, és azokat vezető tisztet, irányította a gazdasági tevékenység koordináló szerveit (udvarbírót, számvevőt stb.). Az udvarbíró igazgatása alá tartoztak a bírák, a vámos, a majoros, az erdőőrök, stb. - máshol a vezető posztot a provisor látta el.A nemesi család valamennyi birtoktestére vonatkozó minden lényeges kérdésben döntött. Halaszthatatlan ügyekben a szűkebb körű kisgyűlés összehívása mellett döntöttek. A családgyűlésen az „idősb atyafi” a senior, a 18. századtól a családigazgató elnökölt. A famíliához tartozó valamennyi felnőtt férfi tagja volt, tárgyalási és szavazati joggal bírt, különféle családi tisztségviselőket választottak - így a családi jogügyigazgatót, a közös javak kormányzóját, a családgazdát. A birtokkormányzati teendők elősegítésére állandó bizottságot hívtak életre. Állandó bizottságként pl.: számlavizsgáló.A birtokkormányzati tevékenység súlypontja a tisztiszékre esett. A tisztiszék az uradalmi tisztek testülete volt. Megkülönböztettek szintekben (uradalomban, kerületben, központban) szerveződő tisztiszékeket. A legfontosabb irányító szerv. A birtokigazgatás szakmai szervei változatosak voltak. Lehetett régensi hivatal, praefectura, igazgatóság, kormányzóság, ügyészség, stb.Személyi állományban megkülönböztettek tiszti, alkalmazotti és szolgastátust. A tisztviselők, akik évtizedes gyakorlatban sajátították el a szakmai ismereteiket, ajánlás vagy pályázat útján nyerték el tisztjüket. Fizetésük pénz- és terménybeli. Fontosabb tisztviselők:

• jószágkormányzó, földesúr első és teljes jogú helyettese, • a segédkormányzó, • az uradalmakhoz összeköttetést képező és azok számadásait ellenőrző felügyelő, • a pénztárosok és számtartók számadásait ellenőrző számvevő, • a tiszttartó, az uradalom első embere, a konkrét gazdálkodás szervezője; • a számtartó, az uradalmi számadások vezetője; • a szemes termény átvevője, őrzője és nyilvántartója, a kasznár; • az élelmezési és ellátási feladatokat szervező sáfár, stb.

Alkalmazottak: Az alkalmazottak feladata a végrehajtás. Az ispán, majorgazda, pajtamester, erdész, lovászmester, pincemester, vámszedő stb., de ide sorolták a plébánost és a káplánt, iskolamestert. A szolgák a legalsóbb szintű végrehajtás teljesítői. Különböző csoportok vannak: Általános feladatokat ellátó (béresgazda, béres, vincellér stb.); állattenyésztéssel foglalkozó (gulyás, csordás stb.); rendészeti tevékenységet végző (porkoláb, hajdú, huszár stb.); iparos (kádár, kovács stb.); udvartartás körül szorgoskodó szolga (gondnok, vadász, solymász, stb.).

Favak, községek:A falu önkormányzattal nem rendelkezett (Szt. István idején). Élén a falu-nagy áll, aki a földesúri hatalom képviselője. 13. századra megjelenik a falubíró, aki kis jelentőségű ügyekben bíráskodott, részt vett az adóbehajtásban, jogszabályokat hirdetett ki. A falu vénei is részt vettek az ítélkezésben. Esküdtek (jurati) és jegyző (notarius) is jelen volt.A közösség, község az egy településen élők érdekvédelmi – önkormányzati testülete volt. Hatáskörét a földesúr által átengedett jogkör szabta meg. A községek szabályozását a Mária Terézia által kibocsátott úrbéri pátens rendezte. Eszerint a község tisztviselői: a bíró, az esküdtek és a jegyző. A község legfontosabb ügyeiben a bíró falugyűlést hirdetett.

59

A község függetlenedésének egyik első lépcsője, hogy a község közvetlenül a vármegyéhez volt köteles az adót befizetni; a földesúr felügyelete a téren megszűnt, ellenben kötelezték arra, hogy a községi gazdálkodásról a vármegyének bemutatandó számadásokat készítsen.1836: 20. tc.: A községek 3 fajtáját különböztette meg: jobbágyközösség, rendezett ítélő tanácsot tartó község, nemes község.

Parasztvármegyék:A parasztvármegyék a jobbágyközösségek megvédésére szerveződött fegyveres vállalkozások, amelyek egyéb közigazgatási teendőket is magukra vállaltak. A szomszédos települések segítségnyújtására épültek. Központi szerve a gyűlés, melyen a közösségek lakói határoztak a teendőkről, ítélkeztek és megválasztották a parasztvármegye fegyvereseinek fejét és tisztjeit. Mind a nádortól, mind a pasáktól oltalomlevelet szereztek, melynek birtokában legálisan folytathatták a bűnüldözést. A nemesi vármegyék a parasztvármegyéket az irányításuk alá vonták. A felszabadítás után a parasztvármegye a vármegye egyfajta önkéntes rendőrségként funkcionált. A bűnelkövetőket a sedria vonta felelősségre. A 19. század első felében a pandúrok vették át a parasztvármegye feladatait.

60

17. A központi igazságszolgáltatási szervezet 1526 előtt

Az igazságszolgáltatás olyan közhatalmi tevékenység, melynek keretében a bírói hatóságok – perben vagy peren kívül – jogvitát döntenek el abból a célból, hogy a megsértett jogrend helyreálljon. A magyar alkotmányosság történetében a bírói hatalom keletkeztetésének három módja ismeretes. Az államalapítást követően a bírói hatalom kizárólag a király megbízásából eredt. A rendiség kialakulását követően az önkormányzatiság megjelenésével párhuzamosan, illetve annak részeként megjelentek a választással pozíciójukat elnyerő bírák. A 13. századra a királyi birtokadománnyal együtt az adományozott arra is felhatalmazást kapott, hogy az érintett terület lakossága felett ítélkezzen. Ez lett a bíró hatalom keletkezésének harmadik formája, mely dologi jogon alapul, ugyanis egy meghatározott dologi juttatás képezte a bíráskodási jogosítvány alapját.A patrimoniális monarchia korában az igazságszolgáltatás alapjait I. István teremtette meg. A keresztény királyeszménynek megfelelően az uralkodó az igazságszolgáltatás legfőbb forrása, bármely jogvitában dönthet. Az ő idejében különül el az igazságszolgáltatás az államhatalom egyéb területeitől. Ez azonban nem felel meg a mai értelemben vett hatalommegosztásnak, hiszen ebben a korban az uralkodó testesíti mega törvényhozó és végrehajtó hatalmat is. Már István idejében az uralkodó távollétében a nádorispán ítélkezett az udvar lakói felett. Vidéken a királybírák ítélkezhettek, kivéve a papok és ispánok jogvitáit. Az egyháziak felett kizárólag egyházi bíróság ítélkezhetett. → privilégium fori Első királyunkat követően alakult ki az a gyakorlat, hogy az uralkodó évenként – augusztus 20-án – a székesfehérvári törvénynapok keretében igazságot szolgáltat alattvalói felett. A nádor szerepe is bővül, mert udvar bíróból országos bíróvá növi ki magát. (I.Aranybulla 8. cikk) Ezzel párhuzamosan az udvari ítélkezésben pedig egy új szereplő tűnik fel: az udvarispán. A 12. század sajátos bírói szervei voltak a poroszlók, akik bírói segédek voltak. Funkciójuk kettős. Egyrészt különböző jogcselekményeket végeztek pl.: idézés, birtokba iktatás. Másrészt tanúként hitelesen igazolták a jogi aktusokat. Kálmán nevéhez fűződik a zsinati törvényszékek megteremtése. Illetékességük több megyére is kiterjedt, megyéspüspökökből és megyésispánokból állt. Évente két alkalommal ülésezett. A 13. század elejére az alapvető társadalmi változások a törvénykezési szervezet átalakulását indukálták. Az I. Aranybulla 8. cikke szerint a nádor bárki felett szabadon ítélkezhet, kivéve a nemesek fej- és jószágvesztéssel kapcsolatos ügyeit. A 9. cikk szerint a judex curiae udvari méltóságból országossá növi ki magát, immár országbíró elnevezés alatt. Mindezek mellett az uralkodó személyesen bíráskodhatott a királyi különös jelenlét fórumán is, I. Mátyás pedig bírósági reformja során hozta létre a személyes jelenlét bíróságát. Emellett a korszak további különbírósága a lovagi becsületbíróság, amely udvari lovagok ügyeit bírálta el.

Központi bíróságok 1526-ig:A királyi kúria kifejezés általában a középkori királyi udvar megnevezésére szolgál. Szűkebb értelemben azonban a királyi udvarban működő központi bíróságot jelentette. Az elnevezés mögött az a korabeli alkotmányos felfogás áll, hogy az uralkodó legfontosabb kötelezettsége az igazság szolgáltatása. A kúriai bíráskodás a királyhoz kötött volt, akár maga az uralkodó, akár annak megbízásából országos főméltóság ítélkezett. Az udvar vándorol, Zsigmondtól fixálódik.Kúriai bíróságok:

• Királyi jelenlét fóruma• Királyi különös jelenlét fóruma• Királyi személyes jelenlét fóruma• Királyi tábla

1. Praesentia regia: (királyi jelenlét fóruma) II. István reformálja: a nádor ne bíráskodjon a kúriában, menjen ki a megyébe. A nádort helyébe az udvarbíró kerül (13. sz. elejétől országbíró). Minden lakos ügyében ítélhet. Az országbíró minden lakos fölött ítélkezhet, a

61

kúriában elindított pert bárhol befejezhette. Oklevelek kiadása perbeli egyezségről, hiteles helyi szerepkör. Rendszeresen eljárt a falvak, községek peres ügyeiben. Királyi kiváltságlevelek alapján keletkezett birtokviták elintézése. Ha egy alsóbb szintű bíróság nem akar eljárni, akkor panasszal lehet fordulni a praesentia regiához. A 15. századtól visszaszorul, két fontos ügyköre marad: 1) Magszakadással kapcsolatos ügyek; 2) Csatolt országrészekből származó ügyek. Az országbírót az alországbíró helyettesíti: kisebb birtokperekben maga dönthet. A királytól eseti felhatalmazást kaphat. Az ő szerepkörét veszik át az ítélőmesterek (szakemberek).

2. Specialis praesentia regi: (királyi különös jelenlét bírósága) 150 évig. 1280-tól lehet tudni a működéséről. Eleinte a király személyesen, majd speciális megbízás alapján egy tisztviselő áll az élén. Az Anjouk korában erősödött meg, bizonyos ügyeket a király kivett a praesentia regiától és áttette ide: egyházzal kapcsolatos jogviták, birtokjogi viták. Kancellár bírói fóruma. Perbehívó levelek kiállítása. Mátyás szüntette meg véglegesen, beolvasztotta a Personalis praesentia regiaba.

3. Personalis praesentia regia: (királyi személyes jelenlét bírósága) Személynök bírósága. A király személyes jelenléte nem minden esetben szükséges. Zsigmondtól erősödik. A nádortól vagy az országbírótól sok a panasz. Hűtlenségi és hatalmaskodási perek. Mindenkori tartózkodása helyén volt. Többnyire a királyi tanáccsal együtt ítélt. Mátyás egyesíti a fő és titkos kancellári méltóságot. 1464 – Mátyás a Specialis praesentia regiat beolvasztotta a personalis praesentia regiaba. A király az élére eseti megbízással nevez ki valakit. Király személyes helytartója = Personalis = személynök: a király első számú bizalmasa, az ország 3. nagybírája lesz. Oktáva: 8-as bíróságok, négyszer ülnek össze egy évben, négy nagy ünnep utáni 8. napon.

4. Királyi Tábla: I. Mátyás a magánharcok visszaszorítása érdekében arra törekedett, hogy a kúriában állandó bírói szerv működjön. Itt ítélőmesterek és 6 nemes ítélkezett. Ez utóbbiakat az országgyűlés választotta. Az így kialakult bírói fórumot a 15. századtól királyi táblának nevezzük. Ennek szervezetéről Mátyás Decretum maiusa és a Jagelló-kori törvények sora rendelkezett. Ítélőmesterek voltak a rendi korszak központi bíróságainak érdemi ítélkezési tevékenységgel megbízott közreműködői. Az ítélőmesterek fogalmazták meg az ítéleteket, készítették el a döntések indoklásait, őrizték a bíróságok pecsétjét.

Hatásköre kettős:• Első fokú: vármegye vagy a városok hatáskörének túllépése.• Másod fokú: a sedriától vagy a városi bíróságtól fellebbezett ügyek.

+ Curia Militiaris: (lovagi becsületbíróság) A kezdetek kezdetén a király látta el, majd az országbíró. Károly Róbert hozta létre a királyi udvar vitézeinek. Később az egész ország ügyeire is kiterjed a hatásköre.

• Hittel vagy emberséggel vállalt kötelezettségek megszegése.• Lesből vagy titokban történő útonállás.

•Tanúk nélkül felvett kölcsön eltagadása.• Másra bízott fontos titok megsértése.

Nem volt állandó szervezete (ahol a király volt, ott működött). Kiszabhatott becsületveszést. 1723 – A bírósági reformig működött ebben a formában.18. A központi igazságszolgáltatási szervezet 1526-1848 között

62

Az ország három részre szakadása (1541) az igazságszolgáltatási rendszerét is súlyosan érintette. A királyi Magyarország területén tovább élt az addig kialakult rendszer, de a kor sajátosságaiból adódóan egyre nagyobb hangsúlyt kapott a katonai ítélkezés is. A rendkívüli viszonyok, és a háborús események következményeként gyakorlatilag megszűnt a felső bíróságok működése. A leghosszabb törvénykezési szünet is erre az időre esik: 1650-től 1700-ig.A központi ítélkezés hiányosságait próbálta orvosolni az ítélőmesterek (protonotariusok) vándorbíráskodása. 1526 előtt a protonotariusok a nagybírák segédei voltak, majd az 1458:XIX.tc. alapján eseti jelleggel a nagybírák rendelkezése folytán önállóan is eljárhattak, kezdetben csak a kúriában később vidéken is. Ebből a gyakorlatból alakult ki a mohács utáni időszak ítélőmesteri vándorbíráskodása. A négy nagybírónak (nádor, országbíró, személynök, horvát bán) öt ítélőmestere volt. A szűkebb értelemben vett Magyarországon a négy ítélőmester járta az országot, úgy, hogy felosztották azt egymás között. Ezt a gyakorlatot az 1723:XXXIV.tc. véglegesítette, mely területi felosztásnak később is komoly jelentősége lesz, hisz ezt a kerületi táblák öröklik majd.Az ítélkezési hiányosságok hívták életre a választott bíráskodást is. A mohács utáni időkre volt jellemző, hogy a felek vitás ügyeiket jogtudókból álló tanács elé vitték. A választott bíróság ítélete mind a két félre kötelező, de be kell jelenteni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak. Ítéletük ellen fellebbezésnek nem volt helye.

Királyi Kúria:A kúria kezdetben a király bírósága volt, ahol ő, később pedig az ország nagybírái szolgáltattak igazságot. A 17. száradra ez a helyzet megváltozott, és kúria alatt a királyi táblát és a hétszemélyes táblát, mint bírói fórumokat kell érteni.A királyi tábla jogállása szempontjából az 1723:XVI.tc. jelentős, mely az ország egyedüli rendes bíróságaként nevezte meg. Élén a személynök áll, további tagja: alnádor, alországbíró, 4 ítélőmester, 1 főpap, 1 főúr, 4 nemes ülnök, és a kincstári ügyek igazgatója.A hétszemélyes tábla – élén a nádorral – szokásjogi alapon a királyi tábla fellebbviteli fórumává vált. 1724-től a kúria működése megváltozott, állandóan ülésezik, székhelye Pesten van. A királyi tábla vegyes bíróság lett, mert elsőfokú és fellebbviteli fórumként is eljárt.

Első fokon járt el:

• a királyi kincstár pereiben,• hűtlenségi perben,• felségsértési perekben,• nagyobb hatalmaskodások: ide tartoztak azok a perek, ahol az okirat érvényessége,

értelmezése, vagy a hitelessége volt a per tárgya.

Fellebbviteli fórumként járt el a királyi tábla, megyei törvényszék, városi törvényszékek, kerületi táblák fellebbezési folytán.

Kerületi tábla:Intézménytörténeti előzményei az ítélőmesterek vándorbíráskodása volt. A kerületi táblák felállításáról szóló törvény a kerületi táblák hatáskörének a meghatározásánál közvetlenül az ítélőmesterek hatáskörére hivatkozott. A kerületi táblák azon városokban kerültek felállításra, ahol korábban az ítélőmesterek ítélkeztek. Összesen négy kerületi tábla működött:

1) Nagyszombat2) Eperjes

63

3) Nagyvárad4) Debrecen székhellyel

A táblák szervezetét az 1723:XXX.tc. rendezi. Élén az elnök áll, akinek munkáját 4 ülnök segíti:

• bírói képesítéssel rendelkezik,• magyar születésű,• királynak esküt tett férfi.

Hatásköre 1848 előtt kizárólag a nemesek magánjogi ügyeire terjedt ki.

Szabad királyi városok:A városi törvényszék első fokon minden fontos ügyben ítélkezett. A rendészeti és kihágási eseteket a vásárbíró, illetve városkapitányi szék bírálta el első fokon. A büntetőperek a 18. század végéig nem voltak megfellebbezhetőek, ezekben az ügyekben a városi törvényszék végérvényesen döntött. Polgári perekben fellebbezni lehetett a tárnoki vagy a személynöki székhez. A szabad királyi városok nagy részének a tárnoki, néhánynak a személynöki szék volt a fellebbviteli fóruma. A szabad királyi városok ítélkezési rendszere II: József idején alapvetően megváltozott. Az uralkodó elkülönítette egymástól a végrehajtási és bíráskodási ügyeket (utóbbit egységes szervezetű fórumok elé utalta). A városi bíróságok csak polgári jellegű ügyekben ítélhettek a büntető joghatóságot a judicium subalterumok kapták meg. Az 1790/91:XLIII.tc. visszaállította a hagyományos rendszer, de büntető ügyekben hozott első fokú városi ítéletet a kúriához lehetett fellebbezni.

Sedria:Az ország három részre szakadása után egyre nagyobb hangsúly helyeződött a vármegyei törvényszékre. Ez az ügyek számának növekedésében is megnyilvánult, ami szükségessé tette a sedria specifikálódását. Ennek következményeként válik ki a büntető sedria, és ennek következményeként jönnek létre az alispáni és szolgabírói székek. A 16. századra az igazságszolgáltatási szervezetrendszer a nemesi vármegyén belül is tovább differenciálódott. Különbséget tehetünk polgári és büntető sedria között.

1) Polgári sedria: hatáskörébe tartozott minden olyan ügy, melyet törvény vagy helyi statútum nem utal alispáni, szolgabírói szék, kerületi tábla, vagy királyi tábla hatáskörébe. Másodfokú fórumként járt el a szolgabírói, alispáni szék, mezővárosok, úriszékek bíróságától fellebbezett ügyekben.

2) Büntető sedria: a 17. századtól válik ki a sedriától, de szervezetileg nem különül el.Mindkettő élén az alispán áll, üléseiket egymás után tartják, vegyes bíróságként jár el.Első fokon a büntető sedriához tartozik: a megyei nemesek és a pallosjogú urak hatalma alatt nem álló jobbágyok büntető ügyei. A serdiától a büntető perekben II. József reformjáig sem a nemeseknek, sem a jobbágyoknak nem volt fellebbezési lehetősége. (a 18. században a nemeseknek már gyakran sikerült áttörniük!)

3) Alispáni ítélőszék: élén az alispán, aki szolgabíróval és egy esküdttel ítélkezett. Az alispánt már nem a főispán nevezi ki familiárisai közül, hanem a vármegyei közgyűlés választja. Kizárólag polgári ügyekben jár el első fokon:

• kisebb hatalmaskodási ügyekben,

• becsületsértés (ekkor még polgári ügyekhez tartozott),• adóssági perek,• zálogjogi perek,

64

• Birtokperek. Az alispáni ítélőszék hatásköre a kerületi tábláéval, szolgabírói székével is konkurált, ami csak tovább bonyolította a rendi korszak amúgy is komplikált igazságszolgáltatási rendszerét. Az alispáni széktől a serdiához lehet fellebbezni.

4) Szolgabírák: szerepe a vármegyei ítélkezésben nem új keletű. Korábban bizonyítási cselekmények foganatosításával és ítéletek végrehajtásával foglalkozó segédek voltak. Amikor az alispán önálló bírói joghatóságot nyert, annak egy részét a szolgabírákra ruházta át. A szolgabírói ítélőszék (Forum judlium) a legalacsonyabb szintű megyei bíróság volt. A szolgabírói esküdtekkel (iurati assesores) ítélkezett kisebb jelentőségi polgári ügyekben, rendészeti, kihágási ügyekben. Ítéletétől a sedriához lehetett fellebbezni.

A közbiztonság rohamos romlásával elterjedtebbé vált a rendkívüli büntető bíráskodás (cirkálás). Ez nem egyenlő a statáriális bíráskodással. A közgyűlés felhatalmazta az alispánt, hogy néhány szolgabíróval és esküdttel, mint rendkívüli bíróság ítélkezzen.

A földesúri bíráskodás szokásjogi alapon a 12-14. századra alakult ki. A korabeli felfogás szerint a földesúr ítélkezhet jobbágyai és nem nemes szolgái felett, mind polgári, mind kisebb büntető ügyekben. Ezen túl, a pallosjog (ius gladii) lehetővé tette, hogy a legsúlyosabb büntetést is kiszabja. A korszakban az úriszék is vegyes bíróság, vagyis fellebbviteli volt azokban az ügyekben, melyek falvak vagy mezővárosok bíróságai előtt indultak. Büntető ügyekben az úriszék mindig első fokon ítélt, de polgári ügyekben lehetőség volt arra, hogy jogerős ítéleteket hozzon, vagyis jobbágyok esetén a sedriához való fellebbezés vagy kizárt, vagy erősen korlátozott. Ezen a helyzeten II. József változtatott: 1787.08.20-án megvonta a büntető joghatóságot az úriszéktől, és a jobbágyok valamennyi ügyében lehetővé tette a kúriához való jogorvoslatot. Kegyelmet csak az uralkodó gyakorolhatott.

A 17-18. századra a mezővárosok többsége a szabad királyi városokhoz hasonló ítélkezési kiváltságot nyert, így kivonták magukat a földesúri joghatóság alól. A mezővárosok közül a legfejlettebbek az ún. „szabadalmas mezővárosok”: Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös. Fejlett önkormányzatisággal rendelkeztek. Kb. 12 főből álló tanács ítélkezett mind polgári, mind büntető ügyben. A 17. században megjelennek a falvak, mint közigazgatási egységek bírái. A falu élén választott bíró állt, aki kihágásokban, és magánjogi vitákban dönthetett. Ítélete ellen vagy a szolgabíróhoz, vagy az úriszékhez lehetett fellebbezni.A mohács utáni időben különülnek el a katonai hatáskörrel rendelkező bíróságok, melynek jellemzője az esküdtszéki jelleg. Az 1715:VIII.tc. végérvényesen kialakította a katonai bíróságok rendszerét:

• ezredbíróság (első fokú)

• általános katonai fellebbezési törvényszék (másodfokú)• fellebbviteli bíróság (harmadfokú az udvari haditanács mellett)

1785.12.12-én kiadott Novo Ordo Judiciarius rendelet átfogóan megváltoztatta a bírósági szervezetrendszert oly módon:

• hogy szakított volna a rendi alapú vármegyei törvényszékkel;• eltörölte a földesúri pallosjogot;• megvalósította volna a közigazgatás és igazságszolgáltatás elválasztását;• egyházi bíróságok hatáskörét a világi ügyekre megszünteti;• megszüntette volna a személynöki széket és a nádori széket.

II. József halála előtt ezt a rendeletét is visszavonta.

65

Az igazságszolgáltatást érintő fontosabb törvények:1790:XII.tc. : a bírósági szervezetrendszert csak törvény által lehet megváltoztatni (kizárja az uralkodó pátensek útján történő módosítást).

1791:XXXIX.tc.: a kúria székhelyét Pozsonyról Pestre teszi át.

1791:XLIII.tc.: rendi állástól függetlenül lehetővé teszi az elsőfokú döntés elleni jogorvoslatot.

1791:LVI.tc.: a legsúlyosabb állam- és uralkodó elleni bűncselekmények (felségsértés, hűtlenség) esetén, első fokon a királyi tábla, másodfokon a hétszemélyes tábla járhat el.

1830:VI.tc.: első alkalommal írta elő, hogy az elsőfokú bíróságok az országgyűlési ülésszak alatt is kötelesek működni.

1840:XV.tc.: létrehozta a váltóügyi bíróságok rendszerét.

66

19. A városok és falvak igazságszolgáltatása

I. A városok igazságszolgáltatásaA szabad királyi városok autonómiájának alapja az önálló ig.szolg; vagyis saját polgárai felett szabadon ítélkezhetnek. Városi privilégiumot adhattak a magánföldesurak, de közjogi jelentőségű, országrendiséget eredményező különjogokat csak az uralkodó adományozhatott.A szabad királyi városok élén kezdettől fogva egy testület állt: egy bíró és 12 esküdt. Őket a városi polgárok közössége választotta. A bírót: évente választják általában Szent György napján városi polgársággal kellett rendelkeznie ingatlantulajdona legyen a városban többévi helybenlakássalBírói funkció differenciálódása: Pénzbíró: adóssági ügyekben Vásárbíró: vásárrendészeti vitákban Zsidóbíró: zsidók egymás közötti, és zsidók és keresztények közötti vitáibanA városi bíróság hatásköre kiterjedt minden városi polgárra(személyi hatály).Tárgyi hatályát tekintve, pedig valamennyi polgárra és büntető ügyre, kivéve a szentszék hatáskörébe utalt ügyek. Büntető ügyekben pallosjogot is gyakorolhatott. Városban lakó nemesek felett osztott joghatóság érvényesült, a városi bíróság joghatósága csak a nemes városi ingatlanára, vagy a városban lakó ingatlanára terjedt ki. Büntető ügyben pedig rendes bíróság járt el függetlenül attól, hogy a nemes ki ellen és hol követett el bűncselekményt.A városi bíróságtól két féleképpen lehetett fellebbezni: közvetlenül az uralkodóhoz, aki ezt hamar a tárnokmesterre, vagy a városok anyavárosához fordulhattak.A tárnoki szék I.Mátyás idején nyerte el végleges szervezetét. A Bíróság székhelye Buda volt. Élén a tárnokmester, de jelen volt az altárnokmester, és ítélőmesterek is . Kizárólag fellebbviteli fórum, de csak polgári ügyekben. Ugyanakkor a tárnoki szék döntése ellen is volt helye jogorvoslatnak, hiszen mint minden kúrián kívüli bíróságtól, így a tárnoki széktől is a kúriához lehetett fordulni. Ezek az ügyek a királyi személyes jelenlét fóruma elé tartoztak, melynek élén a személynök állt. 1499-től a személynök társbírái nem kúria bírák, hanem külön bírók voltak, akik az érintett város jogát alkalmazták. Ez az új fórum lett a személynöki szék. Kezdetben csak a tárnoki széktől fellebbezett ügyeket bírálta el. Később I. Mátyástól kezdve Székesfehérvár, Lőcse, és Esztergom városát közvetlenül a személynöki szék alá rendelte. Így kialakult a szabad királyi városoknak egy sajátos fellebbviteli fóruma. A budai jog szerint működő SZKV. a tárnoki székhez, a székesfehérvári jog szerint működő városok a személynöki székhez fellebbezhettek. II. József elkülönítette egymástól a végrehajtási és bíráskodási ügyeket, ezen utóbbiakat egységes szervezetű fórumok elé utalta. A városi bíróságok polgári jellegű ügyekben ítélhettek, a bűntető joghatóságot a judicium subalterumok kapták meg. Az 1790/91:XLIII.tc. visszaállította a hagyományos rendszert, de bűntető ügyekben az első fokú városi ítélet ellen a kúriához lehetett fellebbezni.

II. Mezővárosok és falvak bírósági szervezeteA 17-18. századra a mezővárosok többsége a SZ.K.V.-hoz hasonlóan ítélkezési kiváltságot nyert, s így kivonták magukat az úriszék hatásköre alól. A legfejlettebb mezővárosok, az úgynevezett „szabadalmas mezővárosok”, melyek viszonylag fejlett önkormányzatisággal rendelkeztek pl., Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös. Egy 12 főből álló tanács ítélkezett, a kisebb kiváltsággal rendelkező mezővárosoktól az úriszékhez, a nagyobbaktól a sedriához lehetett fellebbezni. A 17. századtól megjelentek a falvak, mint közigazgatási egységek bírái. A falu élén választott bíró kisebb kihágásokban, és magánjogi vitákban dönthetett, és a 17. sz-ra

67

egyfajta munkamegosztás alakult ki az úriszék és a falusi bírák között. Így a falusi bíró ítélete ellen vagy a szolgabíróhoz, vagy az úriszékhez lehetett fellebbezni.

68

20. A földesúri bíráskodás

• Kialakulása: - Magyarországon a földesúri jogszolgáltató tv.szék az Árpád –kor végére alakult ki. Kezdetben a királybírák az uradalmak lakói felett is ítélkezhettek, mivel ekkor még nem állandósult a magánföldesúri joghatóság .A kp.-i hatalom hanyatlásának idején azonban az immunitási jogok adományozása révén a szokásjog lehetővé tette a birtok jobbágyai felett az ítélkezést. - Az I. világi Aranybulla rendelkezései is arra utalnak, hogy a világi nagybirtokosoknak adott kiváltságok révén ezek a népek már nem a királyi bíróságok hatáskörébe tartoztak. Valószínűleg a XV. sz.-ra kikerültek a vármegyei tv. szék hatásköréből is. Az úriszék joghatósága az Anjouk idejére már világi és egyházi nagybirtokra nézve is elismert jogintézmény lett. A XIV.században a „cum antiqua” kezdetű formula szerint minden nemesnek és birtokosnak bírói hatósága van a birtokain lakó jobbágyok és a birtoktalan familiárisai felett minden ügyben, kivéve a közbüntetteket, a lopás, rablás, gyújtogatás, emberölés eseteit, mert ezekben, kezdetben a comes, később a megye ítélőszéke döntött és a földesúr csak azokban az esetekben járhatott el, ha a királytól pallosjogot (ius gladií) kapott.• Szervezete: - Az úriszéket a földesúr személyesen vagy helyettese, tisztje tarthatta. A bíróság összetételét a felek rendi állása határozta meg. Ítélőtársakként főszabály szerint csak nem nemesek vehettek részt, kivéve, ha a felperes nemes volt. Jelen volt még a megyei szolgabíró vagy más megyei küldött, azért hogy a bíráskodás lefolyásáról a következő megyei bírói közgyűlésen jelentést tehessen. Az úriszéktől a vármegyéhez lehetett fellebbezni, aztán a kúriában lehetett jogorvoslatot keresni.

- a jobbágy felett kizárólag földesura ítélkezhetett, ugyanakkor a földesúr köteles volt jobbágyai felett igazságot szolgáltatni, ellenkező esetben elveszítette jobbágyait.

- A jobbágyak feletti bíráskodás gyakorlását a földesúr átruházhatta az uradalmi községre vagy ezek elöljáróira. Ez földesúri kiváltságlevél formájában történhetett, amelyben megszabták az ítélhető ügyeket, a bíráskodás mértékét, az alkalmazandó büntetéseket és az ítélkezés alapjául szolgálandó jogot.

- az át nem ruházható úriszéki hat.kört a földesúr helyett gyakran az „úr képében” bíráskodó helyettesek gyakorolták, vagyis az uradalmi ispánok, a várnagyok, a porkolábok.

- a földesúri bíráskodási jogot nem csak egyes községekre, hanem meghatározott személyekre is át lehetett ruházni. a joghatóság örökös átadásával találkozunk az ún. soltészek esetében. Ezek egy meghatározott nagyságú területet kaptak a földesuruktól, amelyet művelhetővé kellett tenniük. Cserében az adott területen községet alapíthattak, az ott élő termelőlakosság felett – évente 3szor – bíráskodhattak. A soltészi tisztség eladható volt.

- Az úriszék másodfokú fórum is volt azokban az ügyekben, melyek falvak vagy földesúri mezővárosok bíróságai előtt indultak. A nagyobb perértékű polgári perekben, bűnügyekben, és úrbéri vitákban azonban az úriszék mindig első fokon ítélt. Ezekben a vitákban 1600-as évekig nem lehetett fellebbezni, az ítélet jogerős és végrehajtandó volt. A pervesztes fél vagy elítélt a földesurától kérhetett kegyelmet, akik ebben az időszakban- bár ellentétes volt a törvényekkel- a bűnbocsánat gyakorlásának jogát is magukhoz vonták. A XVII. sz. végétől azonban már a vármegyékhez lehetett fellebbezni. II.József pedig a jobbágyok ügyeiben is lehetővé tette a fellebbezést a királyi kúriáig. Az 1787. augusztus 20-án kibocsátott pátensben az uralkodó megvonta a büntető joghatóságot az úriszékektől. A reorganizáció során helyreállt a magánföldesúri jogszolgáltató hatáskör is, de szorosabb megyei felügyelettel és a tv-ben biztosított fellebbezési joggal. Az úriszéki pereket a királyi, onnan a hétszemélyes táblára lehetett vinni. A kegyelmezési jogot az uralkodó gyakorolta.

69

21. tétel: A nemesség vidéki bíróságai

Proclamata congregatioA nádor vidéki bíráskodásának kezdetei az Árpád korra nyúlnak vissza, s önálló joghatósága az Aranybulla 8. cikkén alapul. A nádori közgyűlés 2-3 megyére terjedt ki, ahol minden nemes köteles volt megjelenni, de renden kívüliek is részt vehettek rajta. Kezdetben a nádor mellé a megjelent nemesek közül 12 személyt választottak, akik a nádor mellett bíráskodtak. Hatásköre kiterjedt: Nyilvános gonosztevőkre (rablók, gyújtogatók, orgazdák, pénz- és oklevél-hamisítók ) Rejtett királyi jogok felkutatásáraEzen a fórumon a távollévő személyt is el lehetett ítélni, ezt nevezték levelesítésnek (proscriptio). Ilyen esetben az ítéletet bárki végrehajthatta. Zsigmond és Mátyás alatt háttérbe szorul a proclamata congregatio, majd az 1486: I. tc. végleg eltörli.

A nemesi vármegye bírósági szervezeteA királyi serviensek önvédő mozgalma nyomán a XIII. sz. végére országosan kialakult a nemesi vármegye ítélkezési autonómiája. A kialakuló nemesi vármegyei ítélkezés kezdetben közgyűlés jellegű volt. Később testületivé vált és az ispán, szolgabírák és néhány nemes közreműködésével folyt. Nagy Lajostól a megyék már csak királyi engedéllyel tarthattak bírósági közgyűléseket, ezért csak a sedrián ítélkezhettek. Ennek hat. köre kezdetben szűk volt, hiszen a nemesek fontosabb ügyeiben a kuriai bíróságok döntöttek. Az 1492. évi 53. tc. elrendelte hogy a megyék kötelesek heti vagy kétheti időközönként ítélőszéket tartani. A megye ítélkező fóruma, a sedria a XIV. sz-tól már gyakran a főispánt helyettesítő alispánnal a négy választott szolgabíróval és változó számú nemesi ülnökkel ítélt. Az ország 3 részre szakadását követően a felsőfokú ítélkezés hiányában egyre nagyobb hangsúly helyeződött a vm-i tv. székre. Erre a korszakra tehető a sedria specifikálódása. Ennek következményeként válik ki a büntető sedria, illetve jöttek létre az alispáni és szolgabírói székek. A 16. sz-ra különbséget tehetünk polgári és büntető sedria között. A polgári sedria hatáskörébe tartozik minden olyan ügy amit ty. vagy helyi statútum nem utal alispáni, szolgabírói szék , kerületi tábla vagy királyi tábla hatáskörébe. Másodfokú fórumként járt el a szolgabírói, alispáni szék, mezővárosok, úriszékektől fellebbezett ügyekben.A büntető sedria a 17. századtól válik ki a sedriától, de szervezetileg nem különül el, mindkettő élén az alispán áll, üléseiket egymás után tartják és vegyesbíróságként járnak el.Első fokon ide tartoztak a megyei nemesek és pallosjogú urak hatalma alatt nem álló jobbágyok büntető ügyei.II. József reformjáig nem volt fellebbezési lehetőség senki számára, a 18.sz. folyamán ezt azonban a nemeseknek sikerült áttörniük.Az alispáni ítélőszék élén állt az alispán, aki a szolgabíróval és az esküdtekkel együtt ítélkezett. Kizárólag polgári ügyekben járt el, első fokon kisebb hatalmaskodási perekben, becsületsértés, adóssági,zálogjogi, birtokperek. Innen a sedriához lehetett fellebbezni.A szolgabírói szék a legalacsonyabb szintű megyei bíróság volt. Az esküdtekkel együtt kisebb jelentőségű polgári ügyekben, rendészeti, kihágási ügyekben. A sedriához lehetett fellebbezni.A közbiztonság rohamos pusztulásával egyre elterjedtebbé vált a rendkívüli büntető bíráskodás (cirkálás). Ez nem egyenlő a statáriális bíráskodással, ebben a helyzetben a közgyűlés felhatalmazta az alispánt, hogy néhány szolgabíróval és esküdttel, mint rendkívüli bíróság ítélkezzen.Ezek a bíróságok illetékessége csak az adott megyére terjedt ki, így ha több megyét érintő, de egyébként megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyről volt szó, az a kerületi tábla hatáskörébe tartozott.pl.:több megyét érintő birtokvita.

70

22. A Habsburg-időszak igazságszolgáltatási reformjai.

A mohácsi vész idejére kialakult törvénykezési szervezet alapelvei megmaradtak, de a XVII. században a központi igazságszolgáltatás majdnem teljesen szünetelt, így egyrészt növekedett a megyei bíróságok hatásköre, másrészt az ítélőmesteri vándorbíráskodás kialakulásához vezetett. Majd a XVIII. században állandóvá tették a központi bíróságok működését, és bevezették a kerületi táblákat. • FelsőbíróságokA mohácsi vész után kialakult bíróságok közül a legfontosabb nemesi bíróság, a királyi kúria, mely a hétszemélyes táblát és a királyi táblát foglalta magába.1840-től a váltótörvényszék lett a kúria harmadik tagozata. A hétszemélyes tábla a nádori szék utóda, amelyen az ő elnökletével 3 főpap és 3 főúr ítélkezett, majd az 1723-as bírósági reform felemelte a tagok számát 21-re. Legalább 11 tag szükségeltetett az ítélkezéshez. A hétszemélyes tábla fellebbviteli bíróság volt, a királyi kúrától lehetett ide fellebbezni. A királyi tábla a rendi kor végén már 26 tagból állt, 9 tagra volt szükség a törvénykezéshez. Hatásköre alá első fokon a hűtlenségi, felségsértési perek, valamint azok a perek tartoztak, amelyekben valamely ingatlanra vonatkozó jogot régi privilégiumok alapján kellett bizonyítani. Ha első fokon ítélt a hétszemélyes táblához lehetett fordulni az ítélete ellen. Másodfokú fellebbviteli bíróságként is működött, azokban az ügyekben, melyekben alsóbb bíróságok már ítélkeztek. Az 1791:43. tc. alapján súlyos bűnügyekben nemcsak a megyétől, hanem a szabad királyi városoktól és az úriszékektől is közvetlenül a királyi táblához lehetett fellebbezni. Központi bíróságként a tárnoki és személynöki szék működött, mint a polgárok felsőbíróságai. A tárnoki széken a tárnokmesteren és altárnokmesteren túl azoknak a városoknak a küldöttei ítélkeztek, amelyek oda fellebbezték ügyeiket. Mindig fellebbviteli bíróságként működött, csak a 60 forintot meghaladó értékű követelések és a világi tárgyú végrendeletek ügyében döntött. A tárnoki széktől a személynökihez lehetett fellebbezni, de 1619 és 1733 között szünetelt a fellebbezés. 1746-tól a királyi táblához, 1807-től pedig a hétszemélyes táblához lehetett fellebbezni innét. A személynöki szék is társasbíróságként működött. Tagjait a személynök a királyi tábla tagjaiból és az alkalomszerűen kiküldött városi polgárokból állította össze. Csak fellebbezési bíróságként működött. Másodfokon a személynöki városokból , harmadfokon a tárnoki széktől fellebbezett tárnoki városi ügyekben ítélt. A felsőbíróságok Mohács után különböző törvényszakokban működtek. Ilyenek voltak a nagy oktávák, amelyek meghatározott nagy ünnepek utáni nyolcadik napon ültek össze. Voltak rövid oktávák is, amelyeket a helytartói bíróság a helytartó joghatóságához tartozó ügyekben hirdetett évenként legfeljebb egyszer Pozsonyban. Az 1723. évi bírósági reform az oktaviális ülésszakok egyidejű megszüntetésével kerületi táblákat állította fel, és a főbíróságokat állandó bíróságként szervezte meg. Az 1723. évi bírósági reform a kerületi táblákat Nagyszombaton, Kőszegen, Eperjesen és Debrecenben szervezte meg. A táblák 5-6 rendes, valamint több rendkívüli ülnökből álltak. Kollégiumban ülésezett, az elnökön kívül legalább 3 tag jelenléte szükségeltett. Mindig elsőfokon, a 100 forintot meghaladó adóssági és letéti perekben, a több megye területén fekvő hagyatékra vagy osztatlan közös javakra vonatkozó örökösödési, osztály-és visszaszerzési perekben, az özvegyi jog, a hitbér, a hozomány és a jegyajándéki, a szerződések teljesítése iránt, a gyámok és gondnokok elleni számadási, valamint a zálog visszaadási perekben ítélt, feltéve, hogy a vonatkozó javak több megyében voltak.• Megyei bíróságok - korszak legelelterjedtebb nemesi bírósága a sedria volt. Az 1613:2. tc. kimondta, hogy a bíráskodásban a rendes és rendkívüli esküdteken kívül a jelenlévő nemesek közül senkinek se legyen szava. Viszont a törvény megengedte az ülnökök számának az emelését. Ettől kezdve kétféle vármegyei ülnök volt : a rendes esküdt ülnökök és a vagyonosabb rendkívüli ülnökök (későbbi táblabírák).

71

A sedrián az alispánok elnököltek. A XVII. század első felében a sedriának már külön tagozata tárgyalta büntető és polgári ügyeket. A sedria nemesek ügyeiben általában elsőfokon ítélkezett, jobbágyok ügyeiben másodfokon döntött. A bünetősedria elé tartozott a felségsértést és hűtlenséget kivéve minden közbűntett. Beleértve a jobbágyok nagyobb bűnügyeit, feltéve, hogy a földesúrnak nem volt pallosjoga. A polgári sedria csak fontos polgári perekben ítélkezett. A polgári perek egy részét az alispáni ítélőszék, illetve a szolgabírói ítélőszék elé utalták. Az alispáni szék elé a világos adóssági perek tartoztak 12 000 forintig, a zálogügyek, a kisebb hatalmaskodások, a becsületsértési ügyek tartoztak. A szolgabíró széke elé kerültek az egyszerű adóssági és zálogügyek 3000 forint értékig.

• Városi bíróságok A szabad királyi városok polgárai és lakosai ügyeiben továbbra is a tanácsok ítélkeztek, szervezeti és hatásköri változások nem történtek. A városi tanácstól a tárnoki székhez, innen a személynöki székhez lehetett fellebbezni. Egyes városok (Lőcse, Esztergom) közvetlenül a személynöki székhez fellebbezhettek. • Bíráskodás a jobbágyok ügyébenElsőfokon a falusi bíró, a földesúr tisztje vagy az úriszék ítélkezett. A falusi bíró és a földesúr jellemzően csak kisebb ügyekben döntött. Az úriszéket csak a súlyosabb bűnügyekben vagy nagyobb polgári ügyekben hívták össze. Az úriszéken az uradalmi tisztviselőkön kívül a megyei hatóság képviselői, alispán és szolgabíró és a meghívott szomszéd birtokosok foglaltak helyet. A XVIII. században fokozatosan megszűnt az a gyakorlat, melynek értelmében jobbágyülnök is szerepelt volna az úriszéken. Ha a földesúrnak pallosjoga is volt, s a pallosjogú úriszék ítélkezett, legalább 3 táblabírót is meg kellett hívni, akik közül egy ülnökölt. Az 1836:10.tc. megszűntette az úriszékeknek azt a visszaélését, hogy a földesúr maga bíráskodhassák a saját perében. Elrendelte, hogy ha a per a földesúr és a jobbágy között folyik, a földesúr és tisztjei sem elnökök, sem bírák nem lehetnek. Ilyenkor a földesúr elnöknek hívhat egy táblabírót és egy törvénytudót. Az úriszék fellebbezési fórumként is működött a falusi bíró, a mezővárosi tanács, illetőleg az uradalmi tisztiszék bírói határozatai ellen. Az úriszéket nem tartó nemesség jobbágyainak kisebb jelentőségű ügyeiben a falusi bíró, nagyobb jelentőségű ügyeiben s a bűnügyekben a vármegye ítélkezett. • Egyházi bíróságokA szentszékek hatásköre egyre csökkent a Mátyás által történt szabályozás után. Az 167:15.tc. a szentszékek hatáskörét a végrendeleti alakisági és az esküszegési ügyekre korlátozta. A protestánsok házassági pereit a Carolina Resolutio a szentszékek működésének hatáskörébe utalta. 1786-ban II. József megszüntette ezt a hatáskörét a szentszékeknek, s 1786-ig csak a katolikus és a vegyes házassági perekre korlátozódott a hatáskörük. • Egyetemi bíróságokAz egyetemi hallgatók bűnügyeiben a pesti egyetem külön büntetőszéke ítélkezett. • Katonai bíróságokAz ország 3 részre szakadását követően a katonákra is külön joganyag keletkezett. Elkülönültek a katonai hatáskörrel rendelkező bíróságok. A 17.sz-ig esküdtszéki jelleg volt jellemző rájuk. Mind a végvári katonák, mind a császári gyalogság, lovasság esetén a függelem illetve fegyelemsértéseket egy jogvégzett katona ítélte meg, esküdtekkel. A 17. századtól már hivatalos hadbírákat alkalmaztak, majd az 1715:VIII.tc. végérvényesen kialakította a katonai bíróságok rendszerét: 1. fok – Ezredbíróság2. fok – Általános katonai fellebbezési törvényszék3. fok, az udvari haditanács mellett – fellebbviteli bíróság. A fentebb említett 1723.évi bírósági reform feladata volt még: megtisztítani a magyar jogéletet a korrupciótól, a rabulista szokásoktól, a visszaélésektől. Továbbá feladata volt a központi

72

közigazgatási szervek megfosztása a törvénykezési jogkörtől, s legalább felső és középszinten függetleníteni az ítélkezést az állami adminisztrációtól. Feladata volt végül a hatáskörök és illetékességi szabályok egyértelműsítése, a fellebbviteli utak és lehetőségek kijelölése, nem kevésbé a modern értelemben vett állandó bíráskodás megszervezése. A magyar igazságszolgáltatás radikális átreformálását célozta meg az 1785. december 12-én kiadott Novo Ordo Judiciarius. Ez a rendelet szakított volna a rendi alapú vármegyei törvényszékkel, eltörölte a földesúri pallosjogot, megvalósította volna az igazságszolgáltatás és a közigazgatás elválasztását, egyházi bíróságok hatáskörét a világi ügyekre megszünteti, megszüntette volna a személynöki széket és a nádori széket. II. József halála előtt visszavonta.

Igazságszolgáltatás 1790 és 1848 közöttAz 1790/91-es országgyűlés a jogéletet érintően 18 törvényt fogadott el. Az igazságszolgáltatást érintő fontosabb törvények:• 1790:XVII.tc., mely szerint a bírósági szervezetrendszer csak törvény által lehet megváltoztatni.• 1791:XXXIX.tc. a Kúria székhelyét Pozsonyból Pestre teszi át. • 1791:XLIII.tc. a rendi állástól függetlenül lehetővé teszi az elsőfokú döntés előtti jogovoslatot• 1791:LVI.tc. a legsúlyosabb állam-és uralkodó elleni bűncselekmények (felségsértés, hűtlenség) esetén felsőfokon a királyi tábla, másodfokon a hétszemélyes tábla jár el. Az 1808:XI.tc. rendelkezett a nemesi felkelést megtagadó nemesek elleni eljárásról. A kötelezettségét elmulasztó nemes fellett a főispánból és esküdtekből álló bizottság döntött. Az esküdtek felét az adott vármegye, másik felét pedig a hadsereg adta. A testület a kötelezettségszegésért csak pénzbírságot szabhatott ki. Ezenkívül az 1830:VI. tc. kimondta, hogy az elsőfokú bíróságok az országgyűlési időszak alatt is kötelesek működni, akárcsak a fellebbezési fórumok. A szabály alól csak királyi és báni tábla jelentett kivételt. • Váltótörvényszék: az 1840:XV.tc.hozta létre, melyek hatásköre a váltóügyeken túl kiterjedt a kereskedőkről szóló 1840:XVI.tc. és a csődeljárást szabályozó 1840:XXII.tc. által e szabályozott kérdésekre is. 3 szinten szerveződtek a váltótörvényszékek:1. Elsőfokon 7 nagyvárosban voltak váltótörvényszékek: Pest, Sopron, Károlyváros, Arad, Debrecen, Eperjes) + Fiume kereskedelmi váltó és tengeri törvényszéke.2. Másodfokon: a Kúria mellett szerveződött váltótörvényszék.3. Harmadfokon: a hétszemélyes tábla, ahol két váltóügyi bírát alkalmaztak. • Vásári bíróságok: a kereskedelmi élet élénkülése tette szükségessé, hogy a vásárok ideje alatt az ott kötött ügyletekkel kapcsolatos vitákat gyorsan és szakszerűen megítéljék. E célra jöttek létre a vásári bíróságok. Döntésük ellen fellebbezésnek helye nem volt, de az elégedetlen fél rendes bíróságon igényét érvényesíthette.

73

23. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc igazságszolgáltatási reformjai.

Az 1848.évi áprilisi törvények nem hoztak érdemi változást a bírósági szervezetrendszer terén. A ’48-as jogalkotásnak nem célja az igazságszolgáltatás és peres eljárás teljes körű megreformálása. Ezt bizonyítja két rendelkezés is: • 1848:III.tc. 27.§ A törvényes bíróságok és ítélőszékek törvényes önállásukban, s a törvény további rendeletéig eddigi szerkezetükben fenntartandók.• 1848:XXIX.tc.29. § A törvény útján kívüli elmozdíthatatlanság, egyedül az igazság szolgáltatásával megbízott bírói hivatalokra szoríttatik. Az áprilisi törvények által megszüntetett kancellária helyett az igazságügy-minisztérium vette át a Kúria feletti felügyeletet. Az 1848:IX. és XI. tc. eltörölte az úriszéket, és annak hatáskörét a következőképpen rendezte:• szolgabírói szék: kisebb polgári ügyekben• megyei törvényszék: nagyobb polgári ügyekben és büntető ügyekben• alispáni ítélőszék: a volt jobbágyok és földesurak között a legelő-elkülönítés, faizás, makkoltatás és a jobbágyokat megillető jogok tekintetében felmerült jogviták. 1848 eltörölte az úriszéket, de nem szüntette meg a büntetések és a büntetőeljárás során fennálló rendi különbségeket. Így a nemes szabadlábon védekezhetett, a volt jobbágy letartóztatva várhatta tovább az ítéletet, a nemes korlátlanul fellebbezhetett, a jobbágy csak halálbüntetésnél, 3 évnél súlyosabb szabadságvesztés büntetés esetén, vagy ha nemes bűntárssal együtt ítélték el. Ezenkívül nemes ellen írásbeli, jobbággyal szemben sommás eljárást alkalmaztak, sőt a botbüntetést is alkalmazták alkalomadtán. Az sajtóról szóló 1848:XVIII. tc. rendelkezik az esküdtbíróságok fellálitásáról, de kizárólag sajtóvétségek esetén. Sajtóvétség: „Ki valamelly bűn, avagy vétség elkövetésére, egyenes és határozott felhivást tesz sajtó utján, és a bűn, avagy vétség valósággal el is követtetik, …” . A felelősségre vonás kapcsán bevezeti a fokozatos felelősség elvét. sorrendben felel a szerző, a szerkesztő, a nyomda tulajdonosa. • A vészbíróságok szervezete: 1848 októberében a Honvédelmi Bizottmány felfüggesztette a civil bíróságok működését és a haditörvényszékek hatályát kiterjesztette a népfelkeléssel szembeni elégedetlenségekre. Jellegüket tekintve hadi és polgári vegyes bíróságként működtek. Tagjait a Honvédelmi Bizottmány nevezte ki és szervezetileg függetlenek a megyei bírósági szervezettől. Polgári és katonai tagokból álltak, és azonos szabályok szerint bírálták el a katonák és civilek cselekményeit. Összesen 18 vésztörvényszék került felállításra, majd az ítélkezési gyakorlat egységesítés végett ezek fölé központi vésztörvényszéket szerveztek, mely országos hatáskörű és szervezetileg az igazságügyi minisztérium alá tartozott. A vésztörvényszékek rendszerét a Szemere-kormány számolta fel, és megkezdődött a korábbi bírósági rendszer visszaállítása. • Új központi bíróságok felállításaA szabadságharc utolsó időszakában hozzáláttak a bírósági szervezet gyökeres átalakításához, de csak a legfelsőbb bírói fórumok szintjén sikerült alapos átszervezést végrehajtaniuk, az alsóbb fokú bíróságok átalakítására már nem volt idő. Kossuth Lajos kormányzóelnök elrendelte a hétszemélyes tábla és a királyi tábla megszüntetését és helyettük hétszemélyes főtörvényszéket és országos törvényszéket szerveztek. A hétszemélyes főtörvényszék 3 tanácsban ítélkezett: polgári, büntető és váltó tanácsban. Az új bíróságok személyi összetételükben is újat mutattak. Tagjaik legtöbbnyire azok a liberális nemesi és polgári jogászok voltak, akik mint képviselők követték az országgyűlést Debrecenbe, és a legválságosabb időkben is kitartottak a szabadságharc kormánya mellett. Az új legfelsőbb bírói szervek mellett a közvád képviseletére állami ügyészi hivatalt hoztak létre. A peres eljárás nem változott, a fellebbezés közvetlenül az első fokon eljáró bíróság fölött álló szervhez volt

74

lehetséges. A hétszemélyes főtörvényszék, lévén legfelsőbb fórum, nem lehetett megfellebbezni, de az ott elítélt a kormányzóelnök vezetése alatt álló kegyelmi székhez fordulhatott, amely az ítélet végrehajtását felfüggeszthette. A vésztörvényszékektől nem lehetett felsőbb fórumhoz fellebbezni, azok ítéleteit azonnal végrehajtották.

75

24. A külön kormányzott területek és a kiváltságolt népcsoportok igazságszolgáltatá sa. Erdély igazgatásának korszakai: • A középkori magyar állam része • Az önálló erdélyi fejedelemség• Erdély Habsburg uralom alatt A középkori Erdélyben a vajda, akit a király nevezett ki gyakorolta a bírói joghatóságot. Székelyföldnek különálló szervezete volt. A kezdetben 7 szék, ami később még három fiúszékkel egészült ki önálló igazságszolgáltatással bírt. A székely közösség élén álló székelyispánnak igazságszolgáltatási jogköre is volt: ő volt a székek fellebbezési fóruma, ellenőrizte a székek bíróságait, bírói közgyűlést tartott a székgyűlés helyett, elnökölt a székely nemzetgyűlésen. A székek igazságszolgáltatási funkciójában a területén emelt vád esetén első vagy másodfokfokon járt el. Kezdetben minden széken belül volt egy széktartó, aki a szék bírája volt, aki a hadnaggyal majd az esküdtekkel törvénykezett. Őt a 15. században felváltotta a királybíró, ki eddig csak ellenőrizte a székbírót. A dullók pedig a falusi bírákat ellenőrizték. A szászok a Diploma Andreanum értelmében szabad bíróválasztással rendelkeztek. Kisebb ügyekben tehát saját bíróik ítélkeztek, nagyobb ügyekben a szebeni ispán vagy a király által kiküldött bíró mondott ítéletet. Az erdélyi fejedelemség korában a központi bíráskodás az országgyűlés vagy a királyi tábla hatáskörébe tartozott, amit oktaviális terminusokon végzett. A legáltalánosabb bíróságok a vármegyék, a székely és szász székek és a városok bíróságai voltak. Minden vármegyében és a székekben szerepelt a fiúszék, az alszékek, illetve a derékszék bíróságai. A fiúszéken a jobbágyok polgári és büntetőpereiben, az alszékek és a derékszékek a nemesek ügyeiben ítélkeztek. A székelyeknél a derékszék és az alszék fellebbviteli fóruma volt. A Habsburg-korszakban a bírósági reform során 1737-ben Marosvásárhelyen felállították a táblát, amelynek 12 bíráját, 3 ítélőmesterét, és az ügyigazgatót az uralkodó nevezte ki. A marosvásárhelyi tábla lett általában a nemesek pereiben az összes bíróság fellebbviteli fóruma, amennyiben az ügyben a jogszabályok fellebbezési lehetőséget adtak. Egyes ügyekben még a táblától a guberniumhoz lehetett fellebbezni. Voltak olyan ügyek is, amelyekben közvetlenül lehetett a guberniumhoz fellebbezéshez fordulni. Egyes ügyekben kivételesen végső fokon az uralkodó döntött, akinek ilyenkor az erdélyi udvari kancellária volt a javaslattevő szerve. Jobbágyok pereiben Erdélyben is az úriszék volt az első fokú bíróság. Horvát-Szlavónország jogszolgáltatása (Habsurg-kor)A bírósági szervezetét külön szabályozták. Elsőfolyamodású bíróságok voltak a járási hivatalok mint egyes bíróságok, a megyei és városi bíróságok, a zágrábi sajtóbíróság, a községi és a békebíróságok. Másodfolyamodású bíróság volt a báni tábla Zágrábban, legfőbb törvényszék a szintén Zágrábban lévő hétszemélyes tábla. A bírák függetlenségét a horvát sabor a magyar törvényszékhez hasonlóan szabályozta. Külön jogállása volt Fiume városának és kerületének. A horvát álláspont szerint Fiume város és kerülete a horvát társországok szerves részét képezi, s ezért a kérdésben az 1868. évi kiegyezésben nem tudtak dönteni. Ideiglenesen az1870.június 28-i királyi rendelet szabályozta Fiume szervezetét. Ez volt az ún. fiumei provizórium. Fiume autonóm jogokat kapott. A bíráskodást a fiumei törvényszék látta el. Ennek fellebbviteli bíróságai a budapesti ítélőtábla és a Kúria lettek. Kiváltságos kerületek• Jászkun terület: bírájuk a nádor volt. A Habsburg-korban, amikor senki nem töltötte be a nádori posztot, a szepesi kamara.• Hajdúkerület: A hajdúkerület élén álló főkapitány irányítása mellett intézték a hajdúkerület lakói által választott tisztviselők a törvénykezési teendőket.• Túrmezei kerület: igazságszolgáltatási autonómiájuk volt. 25. A rendes bíróságok a dualizmus idején.

76

A kiegyezés után a bíráskodásnak a közigazgatástól való elválasztása folytán csakhamar kiépült az állami bírósági szervezet (rendes bíróságok). Rendes bíróságok mindazok, amelyek az igazságszolgáltatási funkciót az ügyek jellegétől függetlenül, jogszabályból fakadóan általános hatáskörrel gyakorolják. Általános jellemzők:• A bírósági rendszer állandóvá vált, megszűnt az oktávák szerinti és az uralkodói megbízásból eredő időszakos, egyedi igazságszolgáltatás. • A bíróságok helyhez kötöttek voltak, főszabály szerint csak kijelölt székhelyükön és hivatali helyiségeikben gyakorolhatták az igazságszolgáltatást. A törvényszékek központjait törvény, a járásbíróságok székhelyét, területét és a törvényszékek határait az igazságügy-miniszer állapította meg. • A bíróságok folyamatosan működtek, az általános törvényszünet ismeretlen volt. Mindegyik rendes bíróság polgári és büntetőügyekben egyaránt ítélt, csupán Budapesten szerveztek polgári és büntetőügyekre külön törvényszéket.A rendes bírósági szervezetrendszer:• Magyar Királyi Kúria• Magyar Királyi Ítélőtábla• Magyar Királyi Törvényszék• Magyar Királyi Járásbíróság Magyar Királyi Kúria (1881:LIX) A dualizmus idején a Magyar Királyi Kúria volt a legfőbb királyi fórum. A bíróság korábbi két osztályát (semmitőszék és legfőbb ítélőszék) ugyanez a törvény egyesítette. Személyzetének létszámát a következőképpen állapítottak meg: a bíróság elnökből, másodelnökből és hét tanácselnökből és a fiumei s tengerészeti ügyek két előadójával együtt 65 rendes bíróból, ezen kívül számfeletti és kisegítő bírákból állt. Kizárólag fellebbviteli fórum, munkája során öttagú, héttagú tanácsban vagy teljes ülésben jár el. A jogfejlesztésben fontos szerepe volt a büntető vagy polgári tanácsok teljes ülésének, mely a büntető vagy polgári ügyekben teljes ülési határozatokat hozhatott. A jogegységesítés elősegítésére pedig 1912-től jogegységi tanácsokat is köteles volt alakítani. Jogegységi határozatot hozott. Négy tanácsa volt: o közszolgálatio úrbéri, telekkönyvi, birtokrendezésio váltó és kereskedelemügyio büntetőügyiMagyar Királyi Ítélőtábla (1890.XXV.tc.)Kezdetben kettő, majd összesen 11 ítélőtábla szerveződött, melyek hatásköre több megyére terjedt ki. Kizárólag fellebbviteli fórumként működött, csak hivatalnoki fegyelmi ügyekben döntött elsőfokon. Két szakosztályban működött: polgári és büntetőügyek szakosztályában. Mind a két szakosztály három vagy öttagú tanácsban ítélkezett. Ítélkezés szempontjából a Kúria alatt, felügyelet szempontjából közvetlenül az igazságügy miniszter alatt álltak.Magyar Királyi Törvényszék (1871:31. és 32.tc. )A bíráskodás legfontosabb dualizmuskori szerve a törvényszék volt. Ez tekinthető a korabeli törvénykezés általános hatáskörű, elsőfokú ítélkezési fórumának. Minden megye székhelyén létesült, de előfordult, hogy a területnagyság alapján kisebb székhelyen kívül városokban is (pl. Kalocsa) létrehozták. A törvényszékek polgári ügyekben egyesbíróként vagy hármas tanácsban határoztak. Ítélkezési szempontból a törvényszék felettes hatósága az ítélőtábla volt, melynek területén a törvényszék feküdt. Kivételt képeztek az 500 forint értéket meghaladó sommás perekben hozott ítéletek elleni felülvizsgálati kérelmek, melyekről a Kúria döntött. Magyar Királyi Járásbíróság (1871-es szabályozás alapján)

77

Az új bírósági rendszer alapegységei a járásbíróságok voltak. Itt bírálták el a kisebb vagyoni értékű polgári pereket és a csekélyebb súlyú büntetőügyeket. A járásbíróság élén járásbírák álltak, az ítélkezés egyes bíráskodás formájában történt. Ítéleteik ellen (polgári ügyekben) jogorvoslatért a törvényszékhez lehetett fordulni, büntetőitéleteik az ítélőtáblához voltak fellebbezhetők.

78

26. Az esküdtbírósági rendszer Magyarországon

A laikus elem részvételére az igazságszolgáltatásban két megoldás kínálkozik:Esküdtszék: a 17.századi Angliában jelenik meg, de már az 1791-es francia alkotmány is tartalmazza, a kontinensen a büntetőügyekre jellemző, míg Angliában polgári perekben is alkalmazzák.Ülnökbíráskodás: a laikus fél valamennyi bírói funkcióban részt vesz, a hivatásos bírákkal együtt jár el.Az esküdtbíróság gondolata először az 1843/44-i országgyűlés alkalmával merült fel. Ekkor fogalmazódott meg az igény, hogy súlyosabb büntetőügyek esetén társasbírósági rendszert kell követni. Az esküdtbíróság első megjelenési formája az áprilisi törvényekhez köthető. A sajtótörvény (1848: XVIII. tc.) 17.§- a sajtóvétség esetén esküdtszéki eljárást ír elő.Ezt követően a 307/1867. számú igazságügy-miniszteri rendelet a sajtóvétségekben ítélkező esküdtbíróságokat akként alakította meg, hogy a vétkesség kérdésében tizenkét laikus személy, a büntető törvény alkalmazását illetően három szakbíróból álló tanács ítéljen.Az esküdtbíróságok felállításáról az 1897: XXXIII. tc. rendelkezett oly módon, hogy minden büntető hatáskörű törvényszéknél kell esküdtbíróságot felállítani. Az esküdtbíróságot a elnökkel együtt 3bírói taggal és 12 esküdttel az ún. esküdtszékkel szervezte. Ezek a törvény szerint nem együtt ítélkeztek. Az esküdtek döntöttek a tények megállapításáról, a bűnösség és a minősítés kérdésében, míg a bírói tanács döntött a büntetéskiszabása kérdésében.A kormányzat gondoskodott arról, hogy a szűk hatáskörű esküdtszék megbízható személyekből álljon. Erre szolgált a magasan megállapított cenzus, amely csak a 26 évet betöltött, magyarul író, olvasó, legalább 20 korona adót fizető, vagy középiskolát, illetve felsőbb szakiskolát végzett férfinak adta meg az esküdtképességet. Kizáró okok is voltak, amik teljesülése esetén nem lehetett felvenni az esküdtek jegyzékébe bizonyos személyeket: ilyenek voltak azok, akiket hivatalvesztésre ítéltek, akik szabadságvesztés végrehajtása alatt állnak, vagy feltételesen szabadon vannak, akiket gondnokság alá helyeztek, akik testi vagy szellemi fogyatkozás miatt esküdti kötelességeiket teljesíteni nem tudják ezen kívül a bírák, ügyészek, fegyveres erők, rendőrség tagjai. Az így megmaradt esküdtképesekből azután újabb szelekciót végzett a törvényszéki elnökből, egy bíróból és a törvényhatósági bizottság néhány tagjából álló bizottság, akik az esküdtképesek alaplajstromából összeállították az esküdtek évi lajstromát. A szűk körű évi lajstromból azután sorshúzással választották ki és hívták be az ülésszakokra a szükséges számú esküdteket és póttagokat.A törvény a magyar esküdtbíróság hatáskörének meghatározásánál egy kettős megszorítást alkalmaz. Egyrészt az 1897:XXXIII. tc. szerint csak azok a bűncselekmények, melyekre a törvény öt évi vagy annál súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását, életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabását, vagy halálbüntetés kiszabását rendeli.Másrészt további megszorításokat tartalmaz az 1897:XXXIV. tc. 15. §-a ,mely szerint a fenti bűncselekmények közül taxatíve határozza meg az esküdtbíróság hatáskörébe tartozó ügyeket.Így az esküdtbíróság elé utalt ügyeket a törvény szerint 3csoportba oszthatjuk:1, Az esküdtbíróságok rendes hatáskörébe tartozó ügyek:• gyilkosság, a szándékos emberölés, az amerikai párbaj, a párbaj,• a kitétel és elhagyás,• halált okozó testi sértés, a mérgezés,• közegészség elleni bűntett, a gyermekrablás, a szöktetés, stb.2, Az esküdtbíróságok kivételes hatáskörébe azok a bűntettek tartoztak, melyekben csak a királyi ítélőtáblák székhelyén működő esküdtbíróságok járhattak el pl.:• felségsértés, a király bántalmazása, a hűtlenség, a lázadás.3, Végül megmaradt az esküdtbíróság sajtóbíráskodási hatásköre egyes sajtó útján elkövetett bűncselekményekre.

79

Még ilyen óvatossági rendszabályok mellett is az volt a vélemény, hogy az esküdtszékek túl enyhén ítélkeztek, a vádlottakat gyakran felmentik. Az esküdtek magában a tárgyalás menetében nemigen vettek részt, a megvizsgált esküdtszéki iratok azt mutatták, hogy az esküdtek a legritkább esetben avatkoztak be a tárgyalás érdemi részébe, a kérdések feltevésébe vagy az eljárásba.

Az 1918-as Népköztársaság idején a bíróságok nagyrészt a régi szervezeti keretekbe, de a korra jellemző változtatásokkal működtek. A Néphatározat értelmében, a kormány decemberben törvényt alkotott a nép esküdtbíráskodásáról, amely szerint mindenki lehet esküdt, „akit községi választójog illett”. A büntetőbíráskodást fontosabb ügyekben esküdtbíróság gyakorolja, a sajtóvétségek, valamint a politikai bűncselekmények vádlottai felett pedig minden esetben esküdtbíróság ítél.A Horthy-korszakban pedig az esküdtbíróságok működését felfüggesztették.

80

27. A közigazgatási jogvédelem megteremtése

A közigazgatási jogvédelemmel a dualizmus korában a Közigazgatási Bíróság foglalkozott, megteremtése illetve igény erre azonban már korábban is jelentkezett.A közigazgatási bíráskodás megteremtésének feltételei: • végrehajtás és igazságszolgáltatás szervezeti elkülönülése,• közigazgatásra jellemző szokásjogi normák megszűnése,• társadalmi igény az állampolgári jogok védelmére.A rendi korszakban e feltételek nem fejlődhettek ki, így 1848-ban jelenik meg a közigazgatási intézkedésekkel szembeni jogvédelem iránti igény. Bár a formális jogegyenlőség megvalósult, ekkor még nem tisztázott a két hatalmi ág egymáshoz való viszonya.Komoly előrelépést jelentett az 1869: IV. tc., mely által megvalósult: a közigazgatás és az igazságszolgáltatás elválasztása és a közigazgatás törvényeknek való alávetése.A közigazgatás két alaptörvénye az 1870: XLII. tc. és 1871: XVIII. tc. a kormány számára széles cselekvési lehetőséget biztosított, így a területi szintű önkormányzatok mozgástere minimálisra csökkent. A kormányt képviselő főispánok ettől kezdve törvényes befolyást nyertek a helyi ügyekre, és a tisztségviselőket csak akkor lehetett felelősségre vonni, ha tevékenységük vagy mulasztásuk egyben bűncselekményt valósít meg. Ilyen körülmények között különösen fontos a közigazgatási jogvédelem megteremtése, mely 1880-ban az általános közigazgatási bíróság felállításával megvalósult.E szerv volt a közigazgatási bíróság közvetlen szervezeti elődje. A közigazgatási bíróság végleges szervezete az 1896:XXVI. tc. által alakult ki. Legfelsőbb fokú bíróságként jött létre, két ügyszakban, az általános közigazgatási és a pénzügyi osztályban működött.Élén az elnök állt, aki a Kúria elnökével egyenrangú volt, bíráival szemben magas szakmai követelményt állítottak (öttagú tanácsban, írásbeli eljárással ítélkeztek). A közigazgatási bíróság felállításával lehetővé vált, hogy a polgárok a közigazgatási hatóság visszaélései ellen bírósághoz forduljanak. Így törvényességi felügyeletet gyakorol a közigazgatási szervek felett és ez által biztosítja a közigazgatási jogvédelem egyik alappillérét, miszerint érvényesülnie kell a jogállamiságnak, amely kimondja, hogy a jog szabályai kell, hogy uralkodjanak tekintettel mindenkire (a természetes és jogi személyekre egyaránt, beleértve utóbbiba az államot is!)1907: LX. tc. hozta létre a garanciális panasz intézményét, amely lehetővé tette a miniszteri rendeletek elleni jogorvoslatot, ha azok a törvényhatóságok törvényben biztosított jogkörét sértik. Abban az esetben, ha a jogsértést a bíróság megállapította, megsemmisítette az érintett rendelkezést (előzménye a felirati jog, későbbiekben pedig ez adja az alapját az alkotmánybíróságok működésének is!).

81

28. A különbíróságok a dualizmus idején, kivéve a közigazgatási bíróság

A különbíróságok szervezésének alapja az, hogy speciális az ügy alanya (bizonyos személyi kör) vagy tárgya. 1, Speciális személyi kör alapján:Főudvarnagyi Bíróság, melyet az 1909: XVI. tc. állított fel. A bíróság háromtagú tanácsa élén álló elnököt az uralkodó nevezte ki. Hatásköre kiterjedt a Magyarországon élő Habsburg- Lotharingiai főhercegekre és olyan diplomáciai mentességet élvező személyekre, akik elismerték a bíróság joghatóságát. Ez a különbíróság ítélt az uralkodó család hitbizományi birtokainak Magyarországon fekvő ingatlanainak örökösödési pereiben. A Főudvarnagyi Bíróság ítélet ellen a budapesti ítélőtáblához, onnan a királyi Kúriához lehetett fellebbezni.A katonai személyek ügyeiben már az abszolutizmus korában külön katonai bíróságok ítélkeztek. 1854-ben a neoabszolutizmus idején állították fel a katonaság hadbíróságait, s e szervezetet a közös hadsereg részére átmentették a kiegyezés után is. A honvédség részére az 1912:33.tc. külön hadosztálybíróságokat szervezett. A háromtagú ítélőtanács elnöke és az egyik tagja csapattiszt volt, másik tagja, egyben a tárgyalás vezetője jogi képesítésű hadbíró.

2, Speciális tárgykörben:Hatásköri Bíróságot az 1907: LXI. törvénycikkel hozták létre a leggyakrabban előforduló hatásköri összeütközések eldöntése céljából. A hatásköri ütközés lehet pozitív (egyszerre több szerv állapítja meg az adott ügyre a hatáskörét) és negatív (egyetlen szerv sem állapítja meg a hatáskörét). Ha a hatásköri összeütközés csak a közigazgatási hatóságok vagy csak a bíróságok között merül fel, akkor nem a Hatósági Bíróság, hanem a legközelebbi felettes szerv jogosult eljárni. A hatásköri Bíróság kötelező erejű, megfellebbezhetetlen határozatot hozott,• a bíróságok és közigazgatási hatóságok,• a közigazgatási bíróság és a rendes bíróság, valamint• a közigazgatási bíróság és közigazgatási szervek közötti hatásköri vitákban.A bíróság országos hatáskörű volt, elnöki tisztét 3évenként felváltva a királyi kúria, ill. a közigazgatási bíróság elnöke látták el, tagjait szinten e két bírói testület delegálta.Szabadalmi Bíróság: A szabadalmi hatóságok rendszere az 1895: XXXVII.tc. alapján a következőképpen nézett ki:Szabadalmi Hivatal: • bejelentési osztálya háromtagú tanácsban-mely egy bírói és két műszaki képesítésű szakembert foglalt magában-járt el a szabadalmak megadása, megszorítása, megtagadása tárgyában.• bírói osztályban öttagú tanácsokban jár el, mely elnökből, két bírói képesítésű, és két műszaki végzettségű tagból áll. A bírói osztály a bejelentési osztály fellebbviteli fóruma volt, továbbá elsőfokon járt el a szabadalom megvonása, vagy megsemmisítése iránt indított perekben.Szabadalmi Tanács másodfokú bíróság volt a hivatal bírói osztálya, mint elsőfokú hatóság felett. Az 1920:XXXV.tc. rendezi át a szabadalmi hatóságok rendszerét, s immár a közigazgatástól teljesen függetlenítve a következő szervezetrendszert állapítja meg:• Szabadalmi Hivatal Szabadalmi Bíróság,• Szabadalmi Tanács Szabadalmi FelsőbíróságHatásköre: szabadalmak megadása, megsemmisítése, megvonása stb. iránt indított perek.

82

29.Az I. Népköztársaság és a Tanácsköztársaság igazságszolgáltatási rendszere

1918. október 23-án lemondott a régi rendszer utolsó kormánya (Wekerle Sándor), a Szociáldemokrata Párt, a Függetlenségi és ’48-as Párt és az Országos Radikális Párt megalakította a Nemzeti Tanácsot (később Nagy Nemzeti Tanács), mely által vállalták a magyar nemzet képviseletét és a polgári demokratikus reformok teljesítését.1918 novemberében a magyar állam az alkotmányozás új,forradalmi útjára lépett, megszakítva ezáltal a jogfolytonosságot, elhagyva az ezeréves közjogi fejlődést.Azonban nem szakít teljesen a dualizmussal, a Népkormány dualista felépítését nagyban meghagyta. Jogforrási rendszere:Néphatározat (csak 1!)- jogforrási hierarchia csúcsán áll, alkotmány nem születik, az alkotmányt helyettesítette, , felszámolta a királyság intézményét, kimondta ,hogy Mo. minden más államtól független és önálló népköztársaság.Néptörvény: a Nagy Nemzeti Tanács felhatalmazása alapján a néptv. megalkotására a népkormány jogosult.Ez abszolút eltávolodás a jogfolytonosságtól,mivel a kormányszerv (végrehajtó hatalom)törvényt hoz.Rendes bíróság: Esküdtbíróság (a királyi jelzőt elhagyták az intézmény nevéből), mely egy sajátos eljárási forma –pl: koronaügyész->állami ügyészFontosabb ügyekben itt kellett hogy döntsenek1918. III. néptörvény: a nép esküdtbíráskodásáról.1.§. A büntetőbíráskodást fontosabb ügyekben esküdtbíróság gyakoroljaSajtó útján elkövetett, valamint politikai bűncselekmények felett minden eseten esküdtbíróság ítél.Hazaárulás vádja esetében a perbefogás kérdésében is esküdtek határoznak.Esküdtbíró lehet mindenki, akit községi választójog illet.2.§. E néptörvénynek azok a rendelkezései, amelyeknek végrehajtásához további intézkedés nem kell, azonnal életbe lépnek.A többi rendelkezés végrehajtása végett szükséges szabályokat a népkormány sürgősen megállapítani köteles. Ez a szabályozás, amely rendelettel is történhetik, nem érintheti a jelen törvényben foglalt alapelveket.

A Népköztársaságban az esküdtképességet a választójoghoz kötötték-> 1918. I. : a választójogról.Különbíróság: -Munkaügyi Bíróság : munka és közszolgálati viszonyból származó igényeket bírál el:Tanácsokban ülésezik, ülnök rendszer: 1 ülnök a munkáltatók, 1 ülnök pedig a munkavállalók érdekvédelmi szervezete.Főudvarnagyi Bíróság megszűnik. Funkcióját átveszi: -Zárlati Bíróság (pl: Károly összes vagyonát zárolták, amíg a földosztás meg nem valósul.-Területen kívüli Bíróság -Kisajátítási Vegyes bíróság

Tanácsköztársaság (1919 márc. 21.- aug. 1.)-Szakított a történeti alkotmánnyal, helyette írott, kartális alaptörvényi forma

83

-Teljes mértékben szakított a dualizmussal: önképe, hitvallása szerint munkás,paraszt és katonatanácsok állama ,proletárdiktatúra-Diktatórikus forma, végrehajtó hatalom túlsúlya jellemezte

Nincs igazságszolgáltatás:- igazságügyi népbiztos

Dualizmus és Népköztársaság bíróságait felfüggesztiForradalmi Törvényszék:

- új államhatalmi szerv valamely rendeletének a megsértéséről van szó- minden olyan ügy, amit úgy ítél meg , hogy az a Tanácsköztársaság érdekeivel

ellentétes- megyénként szerveződött- igazságügyi népbiztos, majd a megyei tanácsokat választ a „bíróság”

A korábbi bírósági döntéseket felülvizsgálták – meg kell szüntetni azokat amikben megjelenik a kapitalizmus.Felettes szerve: Főtörvényszék

Munkaügyi Bíróság elveszti jellegét :- mindkét ülnök munkavállalói részről- nincs jogszabály- nincs szakképzett jogászréteg

Szövetséges Központi Intézőbizottság SZKIBOperatív jellegű szerv, tevékenysége magába foglalta a törvényhozói, végrehajtói és a bírói hatalom gyakorlását is: felülbírálhatja, módosíthatja az alárendelt szervek és a Kormányzótanács rendeleteit és aktusait.

84

30.A Horthy-korszak igazságszolgáltatási rendszere

A Horthy Miklós a régi rendszer, a dualizmus társadalmi-politikai értékeit vallotta magáénak.A Horthy-korszak jogfolytonossága a dualizmussal: A jogfolytonosság elvi tételéhez ragaszkodva a háború előtti alkotmányos rendszer maradéktalan vagy a bekövetkezett változásokat csupán a legszükségesebb mértékben adaptáló visszaállításában látták.Magyarországon közjogi értelemben visszaáll az 1918. november 16. előtti állapot.A jogfolytonosság elve miatt az igazságszolgáltatási rendszer hasonlóképpen alakult, mint a dualizmus korában, azzal a különbséggel, hogy a királyi jelzőt eltörölte a bíróságok nevéből.Általános jellemzők:

• A bírósági rendszer állandó volt, megszűnt az oktávák szerinti igszolg.• A bíróságok helyhez kötöttek voltak, főszabály szerint csak kijelölt székhelyükön és

hivatali helyiségeikben gyakorolhatták az igazságszolgáltatást.• A bíróságok folyamatosan működtek, általános törvényszünet nem volt.

Rendes bírósági szervezetrendszer:

Magyar Kúria (1881: LIX. Tc.)Legfőbb bírói fórum-perek végleges eldöntéseKizárólag fellebbviteli fórum volt, munkája során öttagú, héttagú tanácsban vagy teljes ülésben járt el.Jogegységi határozatot hozott-jogegységi tanácsok: közszolgálati; úrbéri, telekkönyvi, birtokrendezési; váltó és kereskedelemügyi; büntetőügyiMagyar Ítélőtábla11 ítélőtábla, melyek hatásköre több megyére terjedt ki.Kizárólag fellebbviteli fórumként működött, csak hivatalnoki fegyelmi ügyekben döntött elsőfokon.Két szakosztály:Polgári és büntető ügyek szakosztály, ahol három vagy öttagú tanácsban ítélkeztek. Ítélkezés szempontjából a Kúria alatt, felügyelet szempontjából közvetlenül az igazságügyi miniszter alatt álltak.Magyar TörvényszékA bíráskodás legfontosabb dualizmuskori szerve a törvényszék volt. A korabeli törvénykezés általános hatáskörű, elsőfokú ítélkezési fóruma volt. Minden megyeszékhelyen jelen volt, de területnagyság alapján városokban is (pl: Kalocsa). Polgári ügyekben egyesbíróként vagy hármas tanácsban határoztak. Ítélkezési szempontból a törvényszék felettes hatósága az ítélőtábla volt, melynek területén a törvényszék feküdt. Kivétel:500 forintértéket meghaladó sommás perekben hozott ítéletek elleni felülvizsgálati kérelmekben a Kúria döntött.Magyar JárásbíróságA bírósági rendszer alapegységei a korban a járásbíróságok voltak. Itt bírálták el a kisebb vagyoni értékű polgári pereket és a csekélyebb súlyú büntetőügyeket. Élén a járásbírák álltak, egyes bíráskodás volt a jellemző. Polgári ügyek ítéletei ellen a tv székhez, büntetőítéletek ellen az ítélőtáblához lehetett fellebbezni.

Különbíróságok: csak bizonyos személyi körben vagy meghatározott tárgyú ügyekben látnak el igazságszolgáltatási funkciót.

Közigazgatási Bíróság 1869: 4. tc.:közigazgatási jogvédelem, a kormány is alá van vetve a tv.nek-, végrehajtás is igszolg. elválasztása1896:26. tc.:Közigazgatási Bíróság végleges szervezete, legfőbb fokú bíróság két ügyszakaszban: általános közigazgatási és pénzügyi osztályban.A két világháború között jelentősen kiszélesítették hatáskörét(1925:26.tc.)Szabadalmi Bíróság: (1895) Két szinten szerveződött meg.

85

Hatásköre: iparjogvédelem (szellemi alkotások védelme), védjegy , mintaoltalom1920: 30. tc.:Szabadalmi Bíróság és a Szabadalmi Felsőbíróság felállítása- szabadalmak megadása,megsemmisítése, megvonása…Hatásköri Bíróság: 1907:60.tc.:hatásköri összeütközések ellen felállított bíróság-pozitív hatásköri összeütközés: adott ügyben legalább két állami szerv akar eljárni-negatív hatásköri összeütközés:adott ügyben egyetlen szerv sem akar eljárniHéttagú tanácsban ítélkezett, a tanács tagjai részben a Kúria, részben a Közigazgatási Bíróság bírói közül kerültek ki. Az 1928: 43. tc. kiterjesztette hatáskörét.( Az esküdtbíráskodás rendszerét a 6899/1919. ME rendelettel felfüggesztették, többé már nem is állították vissza.)

86

31.A közhitelességre, az ügyvédségre és az ügyészségre vonatkozó szabályok

Közjegyzőség:A polgári államban a közjegyzőség közhitelességét az állam garantálja, a szervezet és az eljárás tisztaságát tartja szem előtt.A közjegyzői állás betöltése: 1874:37.tc.:A hiteles helyek megszűnésével a közhitelességű okiratok kiállítását és a magánokiratok hitelességét a királyi közjegyző végezte Mo-on.-A közjegyzői állást pályázat útján lehetett betölteni, a közjegyzőt az IM nevezte ki.Közjegyző lehetett: teljes korú(felnőtt), feddhetetlen előéletű magyar állampolgár,magyarul tudó,nem állt csőd vagy gondnokság alatt, jogi képesítés, ezt követően ügyvédi vagy bírói vizsga, majd 2 év közjegyzői gyakorlat.A közjegyzőt hivatalból elmozdítani, áthelyezni csak büntetőítélettel vagy fegyelmi eljárás útján lehetett.Összeférhetetlenségi szabály szerint a közjegyző nem folytathatott kereskedési jellegű mellékfoglalkozást,nem lehetett országgyűlési képviselő ,de politikai egyletnek tagja igen, lehetett politikai lap tulajdonosa vagy szerkesztője is.A közjegyző jogköre: 1886:7. tc. (közjegyzői novella) A közjegyző általában a felek valamennyi jogcselekményeinek tanúsítására illetékes volt,kivéve, ha a tv más hatóságok vagy hiteles személyek hatáskörét állapította meg.1874:35. tc.: a közjegyző egyúttal nem lehet gyakorló ügyvéd isE tv feljogosította a közjegyzőt ,hogy beadványokat terjesszen a hatóságok elé általában, a bíróságok elé pedig peres ügyekben.1896:33. tc.: A bűnvádi eljárás során a közjegyző nem képviselhette a terheltet,a magánvádlót pedig csak akkor, ha az jogi személy, amelynek valamennyi ügyében általános meghatalmazás birtokában jár el.1895:37: Bizonyos szabadalmi perekben korlátozta a közjegyző eljárási jogosultságát.A közjegyző feladatkörébe tartozott egyes okiratok és értékek őrzése.1894:16.tc: közjegyzői feladat bizonyos hagyatéki ügyekben felmerülő teendőkre1886:7.tc.: a közjegyző egyes bírói és gyámhatósági megbízásoknak is eleget tettKözjegyzői kamarák: 1871.évi tv. csak ott rendelte el a kamarák felállítását, ahol legalább 15 közjegyző működött. Kamarákat csak törvényszéki székhelyeken lehetett létrehozni.Kamarák igazgatási hatásköre:pályázati hirdetmény az állások betöltésére, azok begyűjtése, véleményezése, itt tették le esküjüket a jelöltek. Felügyeleti jogkörükben ügyeltek a közjegyzői tevékenység folytonosságára, a jelöltek munkájára.Ügyvédség:Feladata a polgári korban is a felek, a megbízók független képviselte.Az állami szabályozás leginkább a képesítési feltételekre, ill. a fegyelmi felelősség kérdéseire vonatkozott.1852.évi szabályozás:császári pátens, mely minden korábbi előírást hatályon kívül helyezett.Nem lehetett gyakorló ügyvéd az, aki bár megszerezte az ügyvédi oklevelet, de az új szabályozást megelőző utolsó 5 évben nem gyakorolta az ügyvédi szakmát.Kivételt képzett ez alól az igazságügy-miniszter jóváhagyásával az, aki igazolta addigi feddhetetlen erkölcsi állapotát és foglalkozását, valamint külön vizsgát tett.Akik bár gyakorolták az ügyvédi szakmát az utolsó 5 évben, munkájuk folytatásához 2 éven belül az új polgári és büntető törvénykönyvből valamely országos főtörvényszék előtt vizsgát kellett tenniük.(kivétel:táblai ügyvédek,akik csak adományozási és ősiségi perekben járnak el)A szabályozás meghat. az ügyvédi képesség feltételeit:osztrák állampolgárság,nagykorúság,feddhetetlen előélet,jogtudományban jártasság,joggyakorlat,ügyvédi vizsga-IM kinevezése alapján meghat. bírósági székhelyre kinevezés, súlyos esetekben felfüggeszthették, elmozdíthatták állásásukból az ügyvédeket-.

87

1861:OBÉ- Ideiglenes szabályozás: Ismét ügyvédkedhettek azok, akik 1849 előtt ügyvédi oklevelet nyertek. Szabadon működhettek azok az ügyvédek is, akik 1849 után kaptak oklevelet, feltéve, ha a hazai törvényekből pótvizsgát tettek.1874:34. tc.: az ügyvédi rendtartásrólAz ügyvédség a kormánytól, a bíróságoktól és a közigazgatási szervektől független, önálló és szabad hivatás. Az ügyvédet hivatása gyakorlásában még helyileg sem lehet korlátozni, mivel az általa képviselt személy ügyében az ország bármely hatósága vagy bírósága előtt eljárhatott. Ezen törvénnyel bevezették a kamarai rendszert is: A kamarák hivatottak a jogszolgáltatással és az ügyvédséggel kapcsolatos hiányok orvoslására, valamint az ügyvédek által elkövetett fegyelmi vétségek esetén fegyelmi hatósági jogkörrel első fokon az ügyvédi kamara választmánya járt el. Ügyvéd lehetett: magyar állampolgár, ügyvédi oklevél, valamely ügyvédi kamarai tagsága.Az ügyvédi hivatás magába foglalta a jogi tanácsadást és védelmet, a felek képviseltét.1865-> ügyvédek egyesületté való tömörülésének első gondolata.Budapesti Ügyvédi Egylet- országos jogtudományi egylet, helyébe a ma is működő Magyar jogászegylet lépett.Az ügyvédi kamara tagja az lett, akit az ügyvédi lajstromba bevezettek.1875.március 1. : Budapesti Ügyvédi Kamara: az ügyvédség testületi szervezete, amely a hatáskörébe utalt közigazgatási feladatokat önkormányzati joggal látta el.1880.évi javaslat: ügyvédi bíróságok felállításának gondolata,amely a fegyelmi vétségek kizárólagos elbírálói lettek volna.1889: ügyvédi bíróságok felállítása, ugyanakkor a rendes bíróságok tárgyalták valamely szabályt sértő ügyvéd ügyét pl. ha az ügyben eljáró ügyvéd nem adta át az általa átvett iratok másolatait.1893-as tv. javaslat: az ügyvédi tevékenység folytatására egyetlen államvizsga letétele után lehetőség nyílt volna.(egyszerűsített jogi minősítés)1913: gyakorlati idő tartamát 4 évben állapította meg ügyvédi tevékenység megkezdése előtt1937:4. tc.:ügyvédi kamarák autonómiájának korlátozása, numerus clausus=kamarai tagok meghatározása, kamarába történő felvétel óvadékhoz kötése.

Ügyészi szervezet:A polgári átalakulást követően az alkalmi, önkormányzati és hivatali tisztségből államilag szervetett, a királyi hatalmat hivatalosan képviselő apparátus lett.A korábban a büntetőügyekben vádat képviselő királyi ügyigazgatóság, illetve a tiszti ügyészek intézménye megszűnt. 1850. IM rendelet: a vádhatóság szerepét az állami ügyészi szervezet vette át.A közvetlen irányítást a Bécsben székelő IM látta el. A vádképviseleti tevékenységet a főtörvényszék mellett a főügyész, a törvényszékek mellett az ügyész , a legalsóbb szinten, a járásbíróságoknál pedig ügyész helyettesek.1871: 33.tc.: A bírósági szervezettől függetlenül működő vádhatóságokat állított fel, ahol az ügyész szervezeti hierarchia a bírósági szervezethez igazodva épült fel.Kúria mellett a koronaügyész, és annak helyettesei, az ítélőtáblák mellett a főügyészek és főügyész helyettesek, a tv székek mellett pedig ügyészek és alügyésze működtek. Az ügyész szervezet tagjait a király nevezte ki , fizetésüket a kincstártól kapták.Koronaügyész: ezen állást csak 1896 után, a büntető perrendtartás hatálybalépése után töltötték be. Felügyeleti és utasítási joggal nem rendelkezett, működése kizárólag a Kúria előtti vádképviseltet és a jogegységi perorvoslatok esetén való eljárást foglalta magába.1896: 33.tc., 1897. 34. tc: ügyész szervezetet kiegészítette a járásbíróságok mellett működő ügyész megbízott intézményével.

88

1891:17. : ügyészségek feletti felügyelet: Az ügyészek felett az igazságügy- miniszter gyakorolt általános felügyeletet. A főügyész felügyeletet gyakorolt a területileg illatékességébe tartozó ügyészségek felett.1871:33 és az 1896. évi büntető perrendtartás az ügyészség hatáskörét rendezte. Az ügyészek szerepet kaptak bizonyos fegyelmi eljárásokban, felügyeletet gyakoroltak a törvényszéki fogház felett.1894:31. tc.: jogosultság házassági semmisségi per megindítására.1912:63. tc.: (a kivételes hatalomról) –háború esetén sajtócenzúrát is gyakorolhattak.Közhatósági jellegből fakadó jogkör pl: terhelt kihallgatása. Bűnvádi eljárásban ellátta a közvád képviseletét.1920:20. tc. a bírókat és az ügyészeket egységes rangsorba sorolta. Hat fizetési osztály lett megállapítva, ezen felül több fokozatot alakítottak ki, 3 év eltelt után lehetett feljebb kerülni

89

32. Egyházszervezet, az állam és az egyházak viszonya, egyházi bíráskodás a rendi Magyarországon

I. Az állam és az egyházak viszonya

A keresztény egyház a feudális társadalomigazgatás szerves részét képezte. Számos közhatalmi funkciót viselt, törvényhozó hatalommal rendelkezett, jogot alkotott. Az egyház lehetőségeit az egyházjog határolta be. Magyarországon az egyházjog helyzetét erősen meghatározta az, hogy az egyház az államalapítás során a jogalkotás, a diplomácia és a politizálás terén egyaránt fontos szerepet játszott. Az egyházi és állami hatalom már a patrimoniális időszakban összefonódott, mivel az írástudó egyházi embereket, papokat, jogászokat és politikusokat mind a király oldalán találhattuk. A katolikus egyház vallási parancsait (pl.: szentmise tartása, tizedfizetés) a király világi dekrétumai is kikényszerítették. Szintén ebben a korban Kálmán törvénykezési szabadságot (privilegium fori) biztosított az egyházi személyeknek, eszerint világi bírósági fórum nem járhatott el vitás ügyeikben (kivétel: birtokperek). Ezt a kiváltságot erősítette meg II. András papi bullája. A papság ezen túlmenően teljes adómentességet élvezett. Kálmán uralkodása idején érvényesültek a gregoriánus reform hatásai (pl.: 1106-ban lemondott az invesztitúra jogáról), de ez megváltozott az Árpád-ház kihalásával, az őket követő uralkodók ugyanis szekularizált hatalmuk ellenőrzése alá akarták vonni az egyházat. Ez a folyamat Luxemburgi Zsigmond 1404-es rendeletével teljesedett ki, mely szerint a pápa által kinevezett főpapok (bullások) királyi hozzájárulás nélkül Magyarországon javadalmat nem kaphattak és nem is tarthattak meg. Ez a rendelet honosította meg a placetum regiumot, illetve fogalmazta meg először határozottan a király által igényelt főkegyúri jogot (ius patronatus) az egyházi javadalmak felett. A konstanzi zsinat alkalmával ezt el is fogadták, de a pápák nem tartották be. Mátyás és utódai azonban eredményesen gyakorolták a főkegyúri jogot, ez a Habsburg uralkodókra is jellemző volt. A királyi főkegyúri jog az államfőt megillető jogból az ország szabadságának része lett, tartalmát először írásban Werbőczy Tripartituma fogalmazta meg.A papság (praelati) volt az első társadalmi csoport, amely már a 11. századtól egységesnek volt mondható. Magyarországi sajátosság, hogy a főpapság és az alsópapság nem válik külön, hanem kiváltságaik azonosak maradnak:

immunitás (királyi beavatkozástól mentes birtok), manus mortua („holt kéz” – az egyházi birtok nem háramlik vissza a koronára), privilegium fori, adómentesség, tized.

A 16. századtól a katolikus és a protestáns egyház között állandó összeütközések voltak, ezek közül a legfontosabb események:

1525. évi rákosi országgyűlés: minden lutheránus kiírtandó 1604:22. tc.: a katolikus egyház előjogainak megszilárdítása 1606. – Bécsi béke: biztosítja a protestáns rendek és végvárak szabad

vallásgyakorlását, de házassági ügyeikben továbbra is katolikus szentszék bíráskodik 1608: protestáns egyházak önkormányzatának garantálása 1622 - nikolsburgi béke, 1645 - linzi béke: szabadságjogok megerősítése 1691 - Explanatio Leopoldina: csak az articularis helyeken (pl.: templomok) szabad

a protestánsok nyilvános vallásgyakorlása, magán-vallásgyakorlás (szűk családi körben történő közös imádság, bibliaolvasás)

1731 – Carolina Resolutio: a katolikus esperesek joghatósága alá helyezi a református lelkészeket.

90

1781 – II. József türelmi rendelete: a vallások politikai téren való teljes egyenlőségét hirdette.

II. Egyházszervezet

Szent István 10 egyházmegyét alapított, a két érseki egyházmegye, a kalocsai és az esztergomi mellett 8 püspökség (a váci, a győri, a veszprémi, a pécsi, az egri, a csanádi, a bihari és erdélyi) szerveződött, ezekhez járult László és Kálmán uralkodása alatt a zágrábi és a nyitrai, valamint a 13. század elején szerveződő további öt püspökség. Az egyházmegyék alapot szolgáltatattak a politikai és közigazgatási szerveződéshez, hiszen a királyi vármegyéket az egyházi közigazgatás területi egységeinek figyelembevételével alakították ki. Az egyházi hierarchia élén az esztergomi érsek állt, joghatósága az egész magyar egyházra kiterjedt, ő volt a király első tanácsosa, a királyi tanács tagja volt, ülnöke volt a helytartótanácsnak, valamint ő volt az ország első főbírája, főkancellárja és a királyi pecsét őre. A kevésbé jelentős egyházmegyék, a megyéspüspökök vezette püspökségek valamelyik érseki tartományba tartoztak. A püspökök tekintélyes szerepet töltöttek be a magyar közjogi életben, közreműködtek az állam ügyeinek intézésében, valamint részt vettek a politikai irányításban. A püspökök tanácsadó testülete a székeskáptalan volt, a püspöki székhelyeken kívüli kanonok testületét pedig társaskáptalannak nevezték. A káptalanok élén a prépost állt. A káptalanok a 12. századtól egyre növekvő önkormányzati jogokkal rendelkező, jogi személyiséggel bíró testületté váltak. Püspökválasztási joguk volt, üresedés esetén pedig az egyházmegyét kormányozták. Az egyházmegyék főesperességekre, a főesperességek esperességekre tagozódtak, az egyházi igazgatás legkisebb egységei pedig a plébániák voltak. A főesperességek élén a megyéspüspök által kinevezett főesperes állt, ellenőrizte a hatáskörébe tartozó területeket, egyházi büntetéseket szabhatott ki, valamint házassági ügyekben bíráskodott. Az esperesi kerületet vezető esperes vagy alesperes a lelkipásztori tevékenységet ellátó papságot ellenőrizte, valamint biztosította a főpásztor rendeleteinek a végrehajtását.A szerzetességek nem tartoztak az egyházi hierarchiába, viszont alá voltak vetve a rendi hierarchiának és a területileg illetékes püspöknek alárendelten működtek. A szerzetesek zárt közösségekben éltek, az egyes szerzetesrendek működését a regula szabályozta.

III. Az egyházi bíráskodás

Az egyházi bíróságok (forum spirituale, sacra sedes) a világi bíróságokkal párhuzamosan alakultak ki. Az egyháziak fórumkiváltsága miatt ezek a bíróságok elsősorban egyházi ügyekben ítélkeztek. Ez a privilégium azonban nem érvényesült töretlenül. 1233-tól az egyházi ingatlanokra vonatkozó perek is királyi hatáskörbe kerültek. Később a klerikusok elleni hatalmaskodási pereket is világi bíróságok intézték. A jobbágy pap köteles volt először urához fordulni, csak azt követően vihette az ügyet egyházi fórum elé (1440:3. tc.).Az egyházi bíróságok világiak ügyében is ítélkeztek. Kezdettől fogva ők döntöttek házassági kötelékre vonatkozó perekben. Idővel kialakult az az elv, hogy a szentszékek nem járhattak el ingatlanjogot érintő ügyekben. Ennek megfelelően az egyházi bíróságok jártak el a világiak hitbérre, hozományra, jegyajándékra, leánynegyedre és tizedre vonatkozó vitáiban. Ezek az ügyek vegyes hatóságúak voltak, mivel - ha a per ott korábban kezdődött – világi bíróság is dönthetett róluk. Egyértelműen a szentszékek elé tartoztak viszont a kegyes célú végrendelkezésekkel kapcsolatos viták, az uzsoraügyek, a hamis eskü és a hitszegés esetei, valamint az özvegyek és árvák személyi jellegű jogvitái. A hatásköri szabályok bizonytalanságának kiküszöbölésére több jogszabály is született, a hatásköri vitában az 1405:14. tc. értelmében a királyi személyes jelenlét bírósága döntött.

91

Az egyházi bíróságok szervezete az egyházi hierarchiát követte. Kisebb jelentőségű perekben a főesperes, másodfokon a megyéspüspök döntött. A püspöki szék ítélete ellen az érseki bírósághoz, innen pedig a római kúriához lehetett fordulni.A katolikus egyházi bíróságok szerepe az 1526 utáni jogbizonytalanság időszakában megnövekedett. Világi jellegű ügyekben „az ország törvényeit voltak kötelesek követni”. Csak a hatáskörükbe tartozó ügyekben dönthettek, eljárási szempontból a kánonjogot kellett alkalmazniuk. Idővel azonban fokozatosan korlátozódott a hatáskörük, a Négyeskönyv szerint a tized, hitbér, jegyajándék és a leánynegyed ügyében csak akkor járhattak el, ha a pert a világi bíróságnál korábban kezdték és az ügy nem érintett birtokjogokat. Az 1596:55. tc. a fent említett ügyeken felül a régebbi törvények (1462:3, 1492:46. tc.) által szabályozott eseteket (pl. házassági és gyerektartási ügyek, hamis eskü) utalta a katolikus egyház bíróságainak hatáskörébe. Nem ítélhettek birtokügyben és végrendeleti összefüggésben is csak azok vitássá tett alaki kellékeit bírálhatták el. Az 1790:26. tc. értelmében katolikus egyházi bíróság elé került a vegyes házasságok fölötti bíráskodás, ez komoly befolyást biztosított az egyház számára a más vallásúak személyi természetű ügyeiben.A 17. században szigorúan büntették a világi ügyben ítélkező egyházi bírót, azt is elrendelték, hogy a házassági perek kivételével minden ügyet, melyet a világi bíró saját hatáskörébe tartozónak vélt, megkeresésére az egyházi bíróság köteles volt áttenni. II. József 1786-ban megszüntette a szentszéki bíróság világi ügyekben való bíráskodását.Mohács után az esperességek ítélkezési fórumai megszűntek. Az elsőfokú bíróságot az egyházmegyében a püspök, vagy helynöke vezette, innen az érseki székhez, onnan a prímáshoz, végül a római szentszékhez lehetett fellebbezni.A görögkeleti egyház megóvta önálló szentszéki jogszolgáltató autonómiáját, a protestánsok viszont a vallásszakadást követő időszakban még nem rendelkeztek speciális egyházi ítélőfórumokkal.

92

33. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc államszervezeti megoldásai és az áprilisi törvények

I. Az áprilisi törvények csoportosítása

Az utolsó rendi országgyűlés (1847/48) a forradalmi cselekmények hatására született korszakváltó törvényei, melyeket 1848. április 11-én szentesítettek, lehetővé tették Magyarországon a polgári átalakulást és biztosították az állami önrendelkezést is. A rendkívül komplex, az egész reformkor szellemiségét tükröző törvénycsomagot rohammunkában, három nap alatt szövegezték meg, nem teljességre törekedtek, hanem a jövő fejlődésének akartak alapot adni. Az április törvényeket az alábbi szempontok szerint lehet csoportosítani:

A rendi államszervezetet lebontó, a polgári államot felépítő törvények:o Független felelős magyar minisztériumról (1848:III. tc.),o Országgyűlés évenkénti tartásáról (1848:IV. tc.),o Népképviseletről (1848:V. tc.),o Partium visszacsatolásáról (1848:VI. tc.),o Magyarország és Erdély Uniójáról (1848:VII. tc.),o Megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról (1848:XVI. tc.),o Szabad királyi városokról (1848:XXIII. tc.),o Nemzeti őrseregről (1848:XXII. tc.).

A rendi jogintézményeket lebontó, a polgári átalakulás alapjait megteremtő törvények:o Közteherviselés (1848:VIII. tc.),o Úrbéri szolgáltatások megszüntetése (1848:IX. tc.),o Legelő elkülönítéséről és faizásról (1848:X. tc.),o Úriszék eltörléséről (1848:XI. tc.),o Papi tized megszüntetéséről (1848:XIII. tc.),o Ősiség eltörléséről (1848:XIV. tc.).

Szabadságjogokat biztosító törvények:o Vallásszabadságról (1848:XX. tc.),o Sajtószabadságról (1848:XVIII. tc.),o Tanszabadságról (1848:XIX. tc.).

II. Az országgyűlés (1848:IV.)

• Évente kell tartani, Pesten, rendszerint a téli hónapokban.• Kétkamarás: felsőházból és képviselőházból áll.• Az áprilisi törvények csak az képviselőház jogállását érintik.• A felsőház vonatkozásában az 1608. évi koronázás utáni I. tc. hatályos.• Népképviseleti elv• Kötött mandátumú követek helyett szabad mandátumú képviselők vesznek részt az alsó

kamarában.• Tisztviselők:

o Felsőtábla: Elnökét és másodelnökét a király a tábla tagjai közül nevezi ki (Az

1848:III. tc. értelmében nem lehet elnök a nádor, mivel ő a király akadályoztatása esetén teljes körű helyettesítési jogosultsággal van

93

felruházva. Így a nádor végrehajtó hatalomban betöltött szerepe nem egyeztethető össze a táblai elnökséggel.)

Jegyzőjét a felsőtábla saját tagjai közül választja.o Képviselőház:

Népképviseleti úton választott képviselők (1848:V. tc.) Elnökét, 2 alelnökét, 6 jegyzőjét a képviselőház saját tagjai közül, titkos

szavazás útján választja. Az elnököt az országgyűlés egész tartamára, a többi tisztviselőt a naptári év végéig. (Az elnök már nem a király bizalmi embere.)

• Az ülések nyilvánosak o A közönség elkülönített helyen van, véleményt nyilvánítania nem lehet.o Vannak zárt ülések

a miniszterek, az elnök, vagy legalább 10 képviselő indítványára, de itt nem döntenek. Pl.: miniszterek felelősségre vonása, bizottsági tagok jelölése,

meghallgatása.• Nincs rendelkezés az interpellációs jogról.

o Gyakorlatban azonban a képviselők országos ügyekben kérdéseket intézhettek a miniszterekhez. A válaszadás nem volt kötelező, de a gyakorlat szerint, ha a miniszter jelen volt, azonnal, ha nem volt jelen a legközelebbi ülésen köteles volt választ adni.

• A törvény szerint a két ház teljesen egyenrangú volt, gyakorlatban a képviselőház dominanciája érvényesült.

III. 1848:V. tc.: Választójogi törvény• Kiszélesítik a választójoggal rendelkező állampolgárok körét.• Aktív választójog feltételei (választhat):o konjunktív (általános) feltételek: 20. életévét betöltött, honos vagy honosított férfi, nem áll gyámság vagy gondnokság alatt nem áll fenyíték alatt valamely bevett valláshoz tartozik (cél: a banki szektorban dolgozóknak, többnyire zsidóknak ne legyen hatalmuk.) Ezen feltételek közül mindnek teljesülni kell.o diszjunktív (különös) feltételek: szabad királyi városban vagy rendezett tanácsú községben legalább 300 ezer forint értékű házat, vagy egyéb helyen az addigi, úrbéri értelemben vett ¼ telket birtokol, kézműves vagy kereskedő telephellyel és legalább egy munkással (ezzel egy új réteg részesül választójogban), saját birtokból vagy jövedelemből legalább évi 100 ezüstforint adó tud fizetni (adócenzus), értelmiségi (döntően papok, lelkészek, tanítók). Ezen feltételek közül legalább egynek teljesülni kell.• Passzív választójog feltételei (választható):o van aktív választójoga,o 24. életévé betöltötte,

94

o vagyoni cenzus.

A következő, immár népképviseleti elven működő országgyűlést 1848. július 2-ára hívták össze. Az országgyűlés által elfogadott törvényeket a király nem szentesítette, később törvénytelennek ítélte meg a működését, és feloszlatta azt. Ezután az országgyűlés saját szuverenitásából adódóan alkotott jogszabályokat:

• Országos határozat:o Minden olyan kérdésben, amelyben törvényt kellett volna hozni,o meghozatali módja szokásjogi úton alakult ki, törvény nem szabályozta,o a két ház külön-külön megvitatta, majd a képviselőház elnökének és

jegyzőjének aláírásával került kihirdetésre,o pl. hadsereg talpra állításáról, új bankjegy kibocsátásáról, Honvédelmi

Bizottmány felállításáról.• Határozat:

o Csak az egyik ház (tipikusan a képviselőház) alkotja, o pl. a szőlődézsma eltörléséről.

IV. A Függetlenségi Nyilatkozat

1849. április 14-én az országgyűlés országos határozatban mondta ki Magyarország függetlenségét:• Magyarország Erdéllyel együtt szabad, független és önálló ország, melynek területe egységes és feloszthatatlan.• A Habsburg-ház trónfosztása, melynek oka a Habsburg-ház magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyverfogása. Ennek következményeként Magyarország és a Habsburg-ház közötti összes kötelék, ideértve a Pragmatica Sanctiót is szétszakadt.• Magyarország minden más állammal békét és barátságot akar tartani. (jelzés az oroszoknak)• Mindaddig, amíg a nemzetgyűlés meg nem állapítja az ország kormányrendszerét, a kormányzóelnök (Kossuth Lajos) irányítja az országot.A Függetlenségi Nyilatkozatot követően megváltozott a törvényalkotás formája:• Bevezető: „A nemzet nevében! A nemzeti gyűlés által a …ről szóló törvény alkottatott, mely szóról szóra eképpen következik.”,• törvény szövege,• kihirdetési záradék• A két ház elnökének aláírásával a kormányzóelnök elé terjesztik, aki miniszteri ellenjegyzés mellett a minisztériumon keresztül hirdeti i és hajttatja végre.

V. A végrehajtó hatalom

A rendi, abszolutista állam dikasztériumai helyett az áprilisi törvények független, felelős magyar minisztérium (kormány) felállításáról rendelkeztek. A minisztérium áll: egy elnökből, ha ő maga tárcát nem vállal, rajta kívül még 8 miniszterből. Így voltaképpen egy minisztérium létezett 8 szakosztállyal (helytartótanácsi minta). Későbbiekben azonban ezek a szakosztályok önállósodtak, így a miniszterelnöknek elsősorban politika befolyása maradt felettük. A minisztériumok: belügyek; országos pénzügy; közmunka és közlekedési eszközök, és hajózás; földművelés, ipar és kereskedés; vallás és közoktatás; igazságszolgáltatás és kegyelem, honvédelem osztályai.

95

A végrehajtó hatalom élén az uralkodó állt, akinek személye szent és sérthetetlen. A király a végrehajtó hatalmat a minisztériumok útján gyakorolja, a törvény bevezeti a miniszteri ellenjegyzés intézményét. Így az uralkodói intézkedés csak akkor érvényes, ha valamely pesten székelő miniszter ellenjegyzi. Az uralkodó törvényhozásbeli jogai:• törvénykezdeményezés,• szentesítés,• kihirdetés,• az országgyűlés összehívása, elnapolása, berekesztése és feloszlatása (Csak akkor oszlathatta fel, ha az előző évi zárszámadást és a következő évi költségvetést elfogadták.A miniszterelnököt a király nevezi ki, a minisztereket pedig a miniszterelnök előterjesztésére megerősíti. A miniszterelnök hívja össze a minisztertanács gyűléseit, ahol a király, a nádor, vagy távollétük esetén ő elnököl. Mivel az uralkodó volt a végrehajtó hatalom feje, és továbbra is felelőtlen volt, a miniszteri ellenjegyzés mellett a miniszteri felelősség intézményével biztosították a végrehajtó hatalom törvényhozás előtti felelősségét. A miniszterek jogi felelősségre vonásának 2 esetköre lehetséges:• hivatali minőségükön kívül elkövetett cselekményekre nézve köztörvény hatálya alatt állnak,• hivatali minőségükkel összefüggő cselekedeteik miatt a 32-35. §-ban foglalt eljárás szerint vonhatók felelősségre. (miniszteri felelősség)A miniszterek felelősségre vonhatók:• Minden olyan tett, vagy rendeletért, mely az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvények rendeletét, az egyéni szabadságot, vagy a tulajdon szentségét sérti, s általuk hivatalos minőségükben követtetik el, vagy illetőleg adatik ki.• A kezeikre bízott pénz, s egyéb értékek elsikkasztásáért, vagy törvényellenes alkalmazásáért.• A törvények végrehajtásában, vagy a közcsend és bátorság fenntartásában elkövetett mulasztásokért, amennyiben ezek a törvény által rendelkezésükre bízott végrehajtási eszközökkel elháríthatók voltak.A vád alá helyezést a képviselőház szavazatainak általános többségével rendeli el. A bíráskodást a felsőtábla végzi úgy, hogy tagjai közül egy 36 tagú testület választ. Ebből a 36 személyből 12-t a képviselőház, 12-t a vád alá helyezett miniszter visszahívhat, így 12 felsőtáblai tag fog ítélkezni. Ha a minisztert elmarasztalják, az uralkodó egyéni kegyelmet nem adhat, a miniszter csak általános közbocsánat (közkegyelem) keretei között mentesülhet a büntetés alól.

VI. Jogkiterjesztés elve

Nem a nemesi kiváltságokat törlik el, hanem minden lakost felruháznak velük. (pl. személyi szabadság). E jogegyenlőség azonban formális, mert gazdaságilag a jobbágy továbbra is kiszolgáltatott. Ezek a viszonyok a dualizmus végére egyenlítődnek ki, addig azonban a jobbágyokat más hátrányok is érik (pl. büntetőeljárás esetén nem védekezhettek szabadlábon és csak bizonyos esetekben volt fellebbviteli joguk). E törvénycikkek jelentősége azonban mégis vitathatatlan, hiszen nagyban hozzájárultak Magyarországon a polgári átalakulás véghezviteléhez.

1848 előtt törvényt kezdeményezhetett a király, 1848 után pedig a proponálás oly módon illette a királyt, hogy e jogát a minisztérium, illetve egyes miniszterek által gyakorolta. A törvény elengedhetetlen érvényességi kelléke volt annak kihirdetése. 1848:4. tc., kimondta,hogy az

96

uralkodó az országgyűlés ülésein a törvényeket külön-külön szentesítse, valamit lehetőséget adott azok külön-külön kihirdetésére is.Rendelet: 1848-ban a független felelős magyar minisztérium felállításával megkezdődött a törvények végrehajtására szolgáló miniszteri rendeletek kiadása. Találunk törvényt helyettesítő és törvényt pótló vagy kiegészítő, továbbá szükségrendeleteket (a törvényben vagy országos szokásjogban biztosított jogállapottal szembehelyezkedő kormányrendelet, amelynek célja az volt, hogy a törvény bizonyos időben, bizonyos helyeken vagy bizonyos esetben a rendkívüli körülményekre tekintettel ne kerüljön alkalmazásra.)

97

34. A neoabszolutizmus "alkotmányfejlődése"

Az 1849-es katonai vereséget követően, a megtorlás éveiben Magyarország közjogi helyzete, így igazgatása is megváltozott. Ebben az időszakban Magyarország önálló államisága hiányzik, az összbirodalom része. Folyamatos hullámzása figyelhető meg a centralizációnak és a föderalizációnk, az államforma is folyamatosan változik az abszolutikustól az alkotmányosig. Ennek oka részben az volt, hogy többször újragondolták az osztrák-magyar viszonyt, a Habsburg Birodalom éppen aktuális külpolitikai helyzetétől függött, hogy mennyire van szüksége Magyarország támogatására. Magyarország és a Habsburgok viszonyát éveken keresztül meghatározta a jogeljátszás elmélete (Verwirkungstheorie), melynek értelmében Magyarország az 1848-as forradalommal és az azt követő jogellenes zendüléssel, különösen pedig a Függetlenségi Nyilatkozattal (Debrecen, 1849. április 14) eljátszotta szerzett jogát az önrendelkezésre és az önálló alkotmányra. A csaknem két évtizedig tartó neoabszolutizmus sajátos államberendezkedése négy közjogi dokumentumból ismerhető meg.

Olmützi alkotmány (1849. március 4.):o oktrojált birodalmi alkotmány,o centralizált egységállam (Gesamtstaat) ideáját valósítja meg,o nem ismeri el a korábbi magyar központi és helyi szerveket,o igazgatás:• a Magyar Korona Országait tartományként kezeli, magát Magyarországot öt kerületre osztja (Pest, Sopron, Pozsony, Kassa, Nagyvárad),• Budán, a központban helytartóság működik (élén Albrecht főherceg mint főkormányzó, kezében egyesül a polgári és a katonai igazgatás),• a kerületek központjaiban az uralkodó által kinevezett főispánok,• a kerületeken belül megyék voltak, élükön megyefőnökökkel, illetve járások szolgabírákkal, • a tisztségviselők nagy része idegen származású volt,• a szerveket Bécsből irányították.o magyar válasz: Függetlenségi Nyilatkozat.o Közjogi értelemben nem létezett magyar állam.

Sylvesterpatent (1851. december 31.):o visszavonja az olmützi alkotmányt, és nyílt abszolutizmust vezet be:• idegenekből álló bürokrácia,• rendőrállam (1850-től államrendőrség működik),o a magyar szervek nem működnek,o a Hétszemélyes táblát áthelyezik Bécsbe,o a német a hivatalos nyelv.

Októberi Diploma (1860. október 20.):o föderalista elemeket és centralista megoldásokat ötvöz,o a birodalom részeinek, így Magyarországnak is bizonyos fokú autonómiát

enged:• deklarálta, hogy törvények csak a tartománygyűlések hozzájárulásával születhetnek meg,• magyar országgyűlés, dikasztériumok és megyei szervek visszaállítása 1847-es állapotukban,

98

• magyar a hivatalos nyelv,o változik a Birodalmi Tanács hatásköre:• E szerv kezében van a pénz- és hitelügy, az adó- politika, a vám és a kereskedelem, a posta és a közlekedés, valamint az állami költségvetéssel, zárszámadással és katonáskodási kötelezettséggel kapcsolatos törvényhozási teendők. • Tanácsadó funkciója volt.o Magyar részről elutasítják, mivel visszalépést jelent az 1848-as állapotokhoz

képest.

Februári pátens (1861. február 26.):o abszolutikus fordulat,o a monarchia egy államszövetség, de centralizált állam,o kétkamarás központi parlamentet hoz létre a Birodalmi Tanács átalakításával:• Tanácsadó helyett korlátozott hatáskörű törvényhozó funkciója lesz.• A külügy továbbra is államfői jog.• Továbbra sincs felelős kormány.• A Birodalmi Tanács vizsgálhatta a monarchia költségvetését, de nem állapíthatta meg.• Ellenőrizte az államkölcsönök felvételét,• közreműködött az adók kivetésében.• Ügyrendjének megállapítása, üléseinek elnapolása, a testület feloszlatása és elnökének kinevezése az uralkodó kezében volt.• Mindez a magyar törvényhozás összbirodalmi parlament (osztrák-német túlsúly) alá rendelésével valósult meg.

99

35, Az osztrák-magyar és a horvát-magyar kiegyezés államberendezkedése (az 1867:XII. tc. és 1868. évi XXX. tc.)

A kiegyezés előzményei A kiegyezéshez vezető útnak mind külső mind belső előzményei voltak:

Külső előzmények: - porosz-osztrák konfliktus- kis német egység létrehozása, azonban először meghíúsul- 1850-ben Poroszország az orlmützi egyezményben elfogadja a német szövetséget- később azonban az itáliai háború és a poroszokkal közös dán háború megmutatja az

osztrák hadsereg gyengeségét- Poroszország 1866-ban Königratz-nél legyőzi az osztrákokat, így létrejöhet a kis német

egység

Belső előzmények:- a magyar rendek a passzív ellenállás eszközét választották- a magyarok elutasítják az olmützi alkotmányt, a sílvesteroatent-et, az Októberi Diplomát

is- azonban az Októberi Diploma hatására újra OGY- 1861 – Ideiglenes Országbírói Szabályok – melyek az 1848 előtti állapotokat

visszaállító, de a forradalom eredményeit figyelembe vevő változásokat eszközöl- Deák „húsvéti cikke” további eredményeket szül

Az osztrák-magyar kiegyezés államberendezkedése:

Az 1867:XII tc. Ausztria és Magyarország államkapcsolatát az Osztrák-Magyar Monarchia névvel illette. A dualizmus alkotmányossága a liberális parlamentarizmus elvein és a 48’-as törvénycikkelyeken alapult, melyeket csekély részben módosítottak. A kapcsolat a paritás elvén alapult, melyben mind a két állam egymástól független, különálló törvényhozással, közigazgatással és önkormányzattal bírt. Két hasonló elvű államszervezettel állunk szemben, amelyben a hatalmi ágak elválasztásának elve érvényesül, így saját ügyeik tekintetében mindkét félnek működnek a törvényhozási (magyar Országgyűlés, osztrák Birodalmi Gyűlés), a végrehajtási (magyar illetve osztrák kormány), valamint az igazságszolgáltatási (bíróságok) szervei. Tehát két különálló egymástól független államról beszélünk, melyeket azonban az uralkodó személyén túl összekötöttek a közös ügyek, melyek intézésére közös minisztériumokat állítottak fel: közös külügy-, hadügy-, és pénzügyminisztérium. Ezek a közös minisztériumok – a saját kormányok mintájára – felelősek, egyrészt saját törvényhozási szervek irányában, másrészt a delegációk felé. A felelősségre vonás módjáról a kiegyezési törvény külön rendelkezik.

„ 50. § A mi a közös ministerium felelősségét s annak módját illeti: mindenik bizottságnak joga leend oly esetekben, midőn az alkotmányos törvények megsértése miatt szükségesnek látja, a közös ministeriumnak vagy e ministerium egyes tagjának perbefogását inditványozni, s ezen inditványát irásban a másik bizottsággal is közölni. Ha a perbefogást mindenik bizottság elhatározza, vagy ha az, az eltérő vélemények miatt, a fenebbik szerinti szavazó ülésben többséggel elhatároztatik: e határozat azonnal jogérvényesnek tekintendő.

51. § Az ily módon elhatározott pernek birósága következő módon lesz alakitandó: mindenik bizottság, nem ugyan saját kebeléből, hanem azon országoknak, melyeket képvisel, független állásu s törvénytudó polgáraiból külön-külön 24 tagot hoz javaslatba. Mindenik bizottság birni fog azon joggal, hogy a másik bizottság által javaslatba hozott 24 tag közől 12-őt, okadás nélkül, kitörölhet. A vádlottaknak szintén joguk van együtt és összesen tizenkét tag kitöröltetését követelni, ugy mindazonáltal, hogy a megmaradt tagok

100

számában mindenik bizottság választott biráinak száma egyenlő legyen. S az igy fenmaradt tagok lesznek a pörnek birái.”

A delegációk a közös ügyek tárgyalására létrehozott bizottságok, amelyeket azonos létszámban (60-60 fő) a saját törvényhozási szervek állítottak ki. Tehát sem teljes birodalmi tanácsról, sem közös parlamentről nem beszélhetünk, hanem egy osztrák és egy magyar delegációról, amelyek évente felváltva Buda-Pesten illetve Bécsben ültek össze. Külön-külön üléseztek, s egymással írásban érintkeztek. Ha e feleletváltás háromszori próbálkozást követően sem vezetett megegyezésre, csak ebben az esetben és csak szavazás véget tarthattak közös ülést. Legfontosabb feladataik közé tartozott a közös miniszterek fellősségének megállapítása és a közös költségvetés megállapítása.

„40. § A közös költségvetés megállapitása leend e bizottságok feladatának évenkint előforduló legfontosabb része. E költségvetést, mely egyedül azon költségekre terjedhet, a melyek a jelen határozatban közöseknek vannak kijelölve, a közös ministerium mind a két külön felelős ministeriumnak befolyásával fogja késziteni, s ugy adja azt át mindenik bizottságnak külön. A bizottságok a fenebb körülirt mód szerint fogják azt külön tárgyalni, s észrevételeiket egymással irásban közlik, s a mely pontra nézve nézeteik meg nem egyeznének, azt együttes ülésben szavazattal határozzák el.”

Az országgyűlés:

Jelentős változások csak az 1880-as években történtek. Továbbra is kétkamarás szerv, a Képviselőház összetételét továbbra is a 48’-as alapokon nyugvó választójog szabályozta. A felsőtábla reformjára az 1885. évi VII. törvénycikkel kerül sor. Ez a törvény váltotta fel végleg az 1608. évi k.u. I. törvénycikket, ugyanis összetételében változtatta meg a második kamarát, amelyet immár főrendiháznak neveztek.

Összetétele:- csökkent a katolikus egyház képviselet, megszűnt a címzetes püspök tagsága- valamennyi bevett egyház képviselethez jutott- megszűnt a főispánok tagsága- megszűnt bizonyos vagyoni képességgel nem bíró örökös jogú főrendek tagsága- teljes jogon részt vehetett: a királyi kúria elnöke, a budapesti ítélőtábla elnöke, a Közigazgatási Bíróság elnöke és másodelnöke- továbbá az uralkodó kinevezési jogán bekerült főrendiházi tagok (50fő a kormány javaslata alapján)

Az Országgyűlés két háza egyenrangú volt, bár a gyakorlatban a képviselőház nagyobb hangsúlyt kapott. A működés rendjét a házszabályok rögzítették. A dualizmusban a király törvényhozással kapcsolatos felségjogaiban is történtek változások:- a közvetlen és a közvetett jogai szinte változatlanok- a törvénykezdeményezés jogát a kormányon keresztül gyakorolja, ehhez tartozik az előszentesítési jog

Előszentesítési jog: A minisztérium (kormány) által előterjesztett törvényjavaslatokat az OGY előtt a királynak megküldik, előzetes elfogadás végett, így a későbbi politikai kellemetlenségeket elkerülhetik.

A horvát-magyar kiegyezés:

A horvát-magyar kiegyezést az 1868. évi XXX. Törvénycikk rögzítette.

101

- Horvátország Magyarországon keresztül kapcsolódik a birodalomhoz- A horvát törvényhozás (Sabor) önálló, de delegációt nem küld, hanem a magyar Országgyűlés horvát tagjai részt vesznek a magyar delegációban (5fő): 4 horvát tag a Képviselőházból, 1 horvát tag a főrendiházból- A horvát végrehajtó hatalmat a báni kormány gyakorolja- 3 horvát saját ügy: belügy, igazságügy, vallás- és közoktatási ügy- minden más ügy Magyarországgal közös- a magyar kormányban egy horvát tárca nélküli miniszter is képviseli a horvát ügyeket

102

36. A szabadságjogok szabályozása a dualizmusban és a két világháború közötti Magyarországon

A szabadságjogok szabályozása a dualizmusbanAz 1848 – as polgári átalakulás alkotmánya a szent korona tana modernizált

értelmezésével a szabadságjogok terén valódi jogkiterjesztést eredményezett. A törvény előtti jogegyenlőség megteremtésével, a közteherviseléssel. A társadalom korábbi rendi tagozódásának megszűntével a rendeken kívül rekedtek számára intézményesített törvényi szervezet, az úriszék felszámolásával, a főbb feudális jogi intézmények megsemmisítésével az állam addigi alattvalói valóságos polgárokká léptek elő.

Személyes szabadság:

A személyes szabadság jogának köszönhetően mára dualizmus évtizedeiben is érvényesült az elv, miszerint illetékes bírájának ítélete nélkül letartóztatni, szabadságától megfosztani senkit nem lehetett, azon esetek kivételével, midőn a jogerős ítélet előtt az őrizetbe vételnek, előzetes Idetartóztatásnak s a vizsgálati fogságba helyezésnek a bűnvádi perrendtartásban (1896: 33. tc.) meghatározott feltételei fennforogtak. A korabeli irodalom a személyes szabadság részeként tárgyalta a szent korona joghatósága alá tartozó területeken a hon polgárainak jogát a szabad tartózkodásra, a lakhatásra és a letelepedésre. Az 1886: 22. tc. – ben meghatározott esetekben lehetett megtagadni, nevezetesen akkor, ha a letelepedni szándékozót bűncselekmény vagy nyereségvágyból eredő vétség miatt vád alá helyezték, illetve e cselekmények miatt jogerős ítélet hatálya alatt állt, továbbá ha saját eltartását községi segély nélkül biztosítani nem tudta, vagy legutolsó tartózkodási helyéről megfelelő erkölcsi bizonyítvánnyal nem rendelkezett.

Tulajdonhoz való jog:

A kapitalizmus magyarországi jogrendszerében a magántulajdon centrális helyet foglalt el. E kitüntetett hely azonban nem jelentette e jogintézmény korlátlan tiszteletét. A műemlékek védelméről szóló 1881: 39. tc. rendelkezéseivel, melyek az ilyen épülettel rendelkező tulajdonost egyenesen eltiltották a saját dolga feletti rendelkezéstől, elpusztítástól, megsemmisítéstől, sőt annak átalakítását is külön engedélyhez kötötték. A tulajdonjog leggyakoribb és legjelentősebb korlátját a kisajátítás intézménye adta azzal, hogy lehetővé tette a tulajdon korlátozását, vagy éppen a tulajdonjog megszüntetését. .). A kisajátítást ingó és ingatlan tulajdonra egyaránt alkalmazták, jóllehet gyakoribb tárgya éppen ez utóbbi volt. A tulajdon védelmét a magánjog szabályai mellett a büntetőjog is határozott védelemben részesítette.

Tanítás és tanulás szabadsága:

A polgárok szellemi gazdagodásához fűződő társadalmi érdekre is figyelemmel, a dualizmus jogalkotása valóban hamar felismerte az oktatási feltételek biztosításának fontosságát. A magyar politika irányítói azonban távolról sem gondoltak az oktatásügy államosítására, vagyis arra, hogy a tanítást egyedül az állam jogává tegyék. Ehelyett törvények születtek az alsó és középiskolák létesítésének és fenntartásának szabadságáról.

Gondolat és véleménynyilvánítás szabadsága:

Nem korlátozták a polgárok véleményük szóban történő nyilvánosságra hozatalában. A pozitívjog azonban csupán ott szolgált szövegszerű megoldással, ahol a veszélyes

103

gondolatokkal szemben a társadalom büntetőjogi védelemben részesült, vagy ahol nyomós indok szólt e szabadság gyakorlásának fokozott biztosítására. Ez történt az ügyvédi rendtartás tárgyában, midőn leszögezte: „Az ügyvéd teljes szólásszabadsággal bír megbízójának védelmében” (1874: 34. tc. 52.).

1914: 14. tc. – ként bevonuló jogszabály első szakasza megismételte az első sajtótörvény liberális rendelkezését. A patinás előd rendészeti szabályait pontosító rendelkezéseken túl bizonyos megszorításokat alkalmaztak a terjesztés feltételeinek újrafogalmazásakor, leszögezvén, hogy a belföldi országos lapok utcai terjesztésére az engedélyt a belügyminiszter, míg a helyi jellegű lapok árusítására a zöld utat a törvényhatóság első embere adhatta meg.

A törvény meghatározta a terjesztés feltételeit is, midőn aláhúzta: „Olyan sajtótermék utcai terjesztését, amely a közrendet vagy a közerkölcsiséget sérti, vagy veszélyezteti, különösen amely valamely nemzetiség, osztály vagy hitfelekezet ellen gyűlölet ébresztésére alkalmas vagy a családi élet belső ügyeit tárgyalja anélkül, hogy ezt a közérdek kívánná, engedélyezni nem szabad.”

Vallásszabadság és felekezeti egyenjogúság:

A „közös ügyi alku” tető alá hozatala után azonnal két törvényt fogadott el az országgyűlés a felekezetek viszonosságáról (1868: 53. tc.) és az izraeliták egyenjogúságáról a „polgári és politikai jogok tekintetében” (1867: 17. tc.).A liberális vallásszabadságot az 1895: 43. tc. valósította meg, kimondván, hogy „mindenki szabadon vallhat és követhet bár mely hitet”. A bevett vallások koordinációs rendszerét honoráló jogi megoldással az ilyennek minősített fele kezetek a római katolikus, a református, az evangélikus, az unitárius, és, az 1895: 42. tc. minősítésével, az izraelita, összeköttetésbe kerültek az állami mechanizmussal. Számukra önkormányzati jogot biztosítottak, állami eszközökkel gondoskodtak az egyházi adók beszedéséről, fegyelmi határozataik végrehajtásához állami segédletben részesültek, állami és községi segélyeket folyósítottak számukra, iskoláikat anyagilag támogatták.

Nemzetiségi egyenjogúság:

A nemzetiségi kérdés, a magyarországi nemzetiségek egyenjogúságának megoldása Magyarország egyik sorskérdése volt. Az egyéni szabadságjogokon belül biztosította a szabad nyelvhasználat s művelődési jogokat.

Egyesülési szabadság:

Több természetes, illetve jogi személy által létrehozott állandó szervezetek, alakulatok, amelyeket alapszabályban meghatározott célok, közös eszközök s mindenekelőtt a jogi személyiségjellemzett. A jogrendszer különbséget tett a magánjogi és közjogi szabályok között. A magánjog szellemében egyesület már a megalakítás elhatározásával s az alapszabály elfogadásával létrejött, míg a közjogi jogalanyiság elnyerését illetékes miniszter jóváhagyó aktusa biztosíthatta. Az egyesületi szabadságot a dualizmus idején egységes törvényben nem szabályozták. A rendeleti jogalkotás többször foglalkozott az egyesületek létrehozására vonatkozó szabályokkal.

Alkotmányfejlődés és szabadságjogok a két vh. közötti Magyarországon

1919 augusztusától az egymást sűrűn váltó kormányok politikájában a jogfolytonosság elvi tételéhez való ragaszkodás volta közös érintkezési pont. A háború előtti alkotmányos rendszer

104

visszaállítását azonban az antant a választott országgyűlés nem fogadta el. Így a politikai berendezkedésének megformázása új testületre várt.

Az 1920 februárjában létrejött egykamarás törvényhozói testület elvégezte az alkotmányosság helyreállításával összefüggő feladatok teljesítését. A módosított alapokon megteremtett államrendszer stabilizálóan hatott az addig igencsak túlfűtött politikai légkörre, így az 1921 – ben kormányra jutott Bethlen István hozzáláthatott az ország gazdasági bajainak orvoslásához. A konszolidáció és a politikai stabilitás mégsem párosult a gazdaság és a társadalom modernizációjával. A rendszer konzervatív – nacionalista jelzőkkel volt jellemezhető. A rendszer a szabadságjogok bizonyos fokú érvényesülésének teret adott, és létrejött a parlamenti önkormányzati struktúra. A személyes szabadság korlátozásának formáiról megjelent összefoglaló jellegű kormányrendelet 1920. március 20 – án 4352. szám alatt, elejét óhajtván venni a sok helyütt tapasztalt túlkapásoknak, taxatíve sorolta fel az internálás, a rendőri felügyelet, az őrizetbe vétel s a lakóhelyről való kitiltás alapjául szolgáló okokat, ugyanakkor kitért az azok okán alkalmazható intézkedések körére. Így szólt arról, hogy a felügyelet alá került személy számára tartózkodási hely kijelölésére kerülhetett sor, amelyekhez az adott terület elhagyásának tilalma társulhatott, a határozat jelentkezési kötelezettséget írhatott elő, megállapítást nyerhetett a lakásváltoztatás hatósági bejelentésének kötelme, megszoríthatták a másokkal való érintkezésjogát, illetve a nyilvános helyek látogatásának lehetőségét. A rendelet biztosította széles hatósági diszkrecionális jogot mindössze egy ponton korlátozta a fenti jogszabály: a korlátozásokat úgy kell megállapítani, hogy azok a felügyelet alá helyezett polgárt „a szükségen túl ne akadályozzák rendes foglalkozásában és keresetében”. A levél- és távírdatitkok sérthetetlenségének joga sérült meg végletesen, majd ugyanerre a sorsra jutott a házjog intézménye is. A személyes szabadság megsértésének egészen kirívó példáit azonban a korszak zsidóügyi törvényhozása, majd 1944 rendeleti szintű jogalkotása szolgálta. A joganyag, mint ismeretes, ugyanis egyre több lehetőséget biztosított a közigazgatás részére az izraelita vallású magyar állampolgárok emberi jogainak, de mindenekelőtt személyes szabadságának megszorítására, sőt később életük elvételére is, bár ekkorra már a magyar jogalkotás szuverenitásáról és autonómiájáról a német jelenlét és befolyás okán nemigen beszélhetünk.

Az I. vh. esztendeiben a sajtószabadságot jelentősen korlátozták, egyes belföldi lapok megjelenésének és terjesztésének betiltására, s ugyancsak módot adtak a külföldről érkező sajtótermékek ellenőrzésére.

A sajtószabadság két világháború között nem ütközött tartósan akadályokba. A bethleni konszolidáció a korlátok számát jelentősen csökkentette. A kivételes sajtóellenőrzés eszköztárát iktatták ki. 1922. június 26 – án megszűnt a felhatalmazási törvényben biztosított kormányzati kivételes hatalom. 1932. november 24 – én, a minisztertanács döntése nyomán a vidéki sajtó irányítására a főispánok kaptak megbízást. A kabinet fenti határozatát értelmező, a sajtószubvencióban részesítés kritériumait magyarázó belügyminiszteri körlevél megállapította, hogy támogatásban csak azok a lapok részesülhettek, amelyek „a sajtóosztály részéről tett megállapítás szerint nem foglalnak ellentétes álláspontot a kormányzat által képviselt nemzeti törekvésekkel és világszemlélettel” szemben.

Az évtized végén, a háború kitörése előtti esztendőben a hatalom a nyomtatott sajtó szabadságát ismételten korlátozni kényszerült. Ennek megvalósulását az 1938: 18. tc. segítette elő, szabályozván „az állam meg óvása végett” szükséges sajtórendészeti intézkedéseket. A szépítő megfogalmazás valójában a sajtó német példa szerinti uniformizálásának nagyon is hazai változatát takarta. A két világháború közötti Magyarország első kormányai kezdetben nem akarták a szomszédokhoz fűződő viszony elmérgesítését. Sőt az első hónapokban, években a rendszer a világ előtt kisebbségi politikájával a legjobb arcát igyekezett megmutatni. 1919. augusztus 21 – én kormányrendelet látott napvilágot, mely „a nemzeti kisebbségek egyen jogúságáról” szólt, s a hivatalos nyelv megválasztását a törvényhatóságokra, községekre bízta.

105

Lehetővé tette az országgyűlésen a más nyelven való szólást, s a bíróságok eljárásában is szabadabbá vált a kisebbségek nyelvhasználata. 1919 őszén létrejött a Nemzetiségi Minisztérium.

A két világháború közötti rendszer törvényhozása a gyülekezési szabadság legmagasabb szintű szabályozását, az itt számba vehető jogok és kötelességek törvénybe foglalását mindvégig elmulasztotta teljesíteni. A polgárok gyűléseivel összefüggő normarendszer stabilitása, a tar tós szabályozás ez idő tájt ugyancsak hiányzott. Elég itt utalnunk arra a szembetűnő tényre, hogy a bolsevik hatalom halálát követően negyedszáz alkalommal született jogszabály (miniszterelnöki vagy belügyminiszteri közreműködéssel) a gyülekezésekkel kapcsolatos rendészeti kérdésekről. Az aggályok azonban csak tovább fokozhatók e tekintélyes mennyiségű normaszöveg tartalmi, bár e helyütt csak vázlatosan ismertethető problémái miatt.

Az egyesületek alakítása egyre nagyobb akadályokba ütközött, sok esetben az alapszabályok láttamozását a hatóság megtagadta. Különösen a munkásegyesületek és munkásszervezetek működését, illetve újjáalakítását gátolták erőteljesen. Ugyanilyen ellenséges hatósági magatartás kísérte a liberális színezetű értelmiségi csoportok, körök, s közöttük elsősorban a szabadkőműves – páholyok tevékenységét is.

A vallásszabadság nagy elvi kérdéseinek újragondolása, törvényhozási rendezése a húszas—harmincas évek Magyarországán nem került szóba. A kormányzat hosszú ideig nem látta szükségét, hogy a majd egy évszázados konstrukcióhoz, a bevett vallások rendszeréhez hozzányúljon.

Végül is a háborús fenyegetettség s az azzal párosuló, egyre erőteljesebb, német befolyás kellett ahhoz, hogy a magyar törvényhozás a zsidókkal szemben alkalmazott diszkriminatív intézkedéseinek konzekvenciáit a vallásszabadság körében is levonja. Az 1942: 8. tc. az izraelita vallást a bevett vallások sorából kiemelte, az e státussal járójogoktól az izraelita egyházat megfosztotta, s az elismert vallások kevéssé kedvezményezett csoportjába szorította le.

106

37. Az I. Népköztársaság és Tanácsköztársaság államszervezete

Az I. Népköztársaság államszervezeteA Károlyi korban az eddigiekkel ütköző, azok rendszerétől és felépítésétől merőben

eltérő állami szervezeti struktúrával találkozunk. A forradalom időszakában, majd az I Népköztársaság alatt (később a Tanácsköztársaság idején is) a törvényhozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás „összemosásának”, a forradalmi szervek kezében történő összpontosulásának lehetünk tanúi, azaz hatalomegység elve érvényesül.

Központi szervek:

Nemzeti Tanács:

A Nemzeti Tanács 1918. október 25. és november 16. között naponta ülésezett, feladata a kormány ellenőrzése volt. A tényleges hatalmat a kormányra ruházta. Működéséről az alábbiak állapíthatók meg:- kezdetben nem szakít a legalitással- nem dönt az államformáról (nem mondja ki a trónfosztást, sem az állam- vagy

kormányforma megváltoztatását)- skizofrén alakulat: bizonyos mértékben az országgyűlést kívánta helyettesíteni- összetétele: SZDP, Károlyi – Párt (Függetlenségi és 48-as Párt), OPRP- egykamarás: a kétkamarás magyar Országgyűlés 300 év után (1608-1918)) megszűnik

általa- ugyanakkor a tényleges hatalmat a kormányra ruházza, magának csupán ellenőrző

hatáskört tart fent – meghallgatta a miniszterelnök és a kormány egyes tagjainak beszámolóit, ezek tekintetében állást foglalt, hozzájárulást, felhatalmazást adott a kormánynak pl. fegyverszünet aláírására, egyes jogszabályok megalkotására hívta fel a kormányt, stb.

Szervei: - Nemzeti Tanács Intéző Bizottsága (27 főből állt),- Nemzeti Tanács Irodája,- Nemzeti Tanács szaktanácsai (olyanok, mint az országgyűlési bizottságok)

Ideiglenesnek fogta fel magát: működését befejezi akkor, amikor az alkotmányozó gyűlés dönt az ország államformájáról és államberendezkedéséről. Ezért beindított egy folyamatot a végleges megoldás kidolgozására: 1918. november 23-án új választójogi rendelkezést (I. néptörvény) alkotott meg a kormány, hogy közvetlen és titkos választások által meg tudják alakítani az alkotmányozó gyűlést.

Elvei:- férfiak 21, nők 24 évtől (nők most először)- általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog- legalább hatévi magyar állampolgárság- legalább fél éve ugyanazon községben lakik, vagy van ott lakása- a nőknél műveltségi cenzus: írni-olvasni tudás bármely hazai élő nyelven (nem feltétlenül

magyar)- minden más addigi cenzust eltörölnekVálasztójogi gyakorlásból kizárták: - akiknek politikai jogai gyakorlása fel volt függesztve

107

- aki közsegélyből élt- aki gondnokság vagy csőd alatt állt- akinek a kiskorúsága meg volt hosszabítva- aki üzleténél vagy foglalkozásánál fogva erkölcsrendészeti ellenőrzés alatt álltPasszív választójog: 24 évtől

Magyarországon ekkor először a választójogban több alapjog érvényesül, de ennek során a szabályozás ütközik a jogegyenlőség elvével. 1919 elején kidolgozták az áprilisra tervezett választások rendjére, erre azonban már nem került sor.

Nagy Nemzeti Tanács:

A 1918. november 16.-tól működő Nagy Nemzeti Tanács a polgári demokratikus forradalom legfőbb hatalmi szerve, amely ideiglenesen a nemzetgyűlés szerepét volt hivatott betölteni.Tagjai: vidéki nemzeti tanácsok, politikai pártok, munkásszervezetek, társadalmi és gazdasági szervezetek, érdekképviseletek, Rendőr-, Katonatanács, Magyarországi Németek Nemzeti Tanácsa, stb. Nem választás, hanem delegálás útján jött létre. Meghívták a régi képviselőház és főrendiház követeit is, akik kis számban jelentek meg. Eredetileg 500 tagúra terveztek, de létszáma a korabeli sajtó szerint elérte az 1000-1200-at is. Elnöke: Hock János, aki deklarálta Magyarország önállóságát és függetlenségét, majd indítványozta az államforma megváltoztatását és a köztársaság kikiáltását. Szakított az Osztrák-Magyar monarchiával, a Habsburg ház 400 éves hatalmának vetett véget, ezzel megszűnt a pragmatica sanctioval kiépített kapocs, a közös ügyek is. Az önállóság bizonyítéka az önálló külügyminisztérium létrehozása. Megszünteti a korábbi kétkamarás országgyűlést (bár lényegében az már korábban megszüntette magát). Néphatározat rendelkezik a kormányzatról is: „ Amíg az alkotmányozó nemzetgyűlés másként nem határoz, az állami főhatalmat a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló népkormány gyakorolja a Magyar Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának támogatásával. Az Intéző Bizottságot később Végrehajtó Bizottságnak is nevezték.

Népkormány:

A néphatározat értelmében tulajdonképpen tejhatalommal felruházott szerv, az állami főhatalom tulajdonképpeni birtokosa. Tagjai – három kivételével – a Nemzeti Tanács tagjaiból kerültek ki. Szociáldemokraták is voltak benne, de e szerv jellegében, szervezetében és működésében leginkább a dualizmus polgári hagyományait tartotta meg. Nemzetiségi tagja nem volt. Skizofrén szerv, végrehajtó szerepet kéne ellátnia, ehelyett a kormánynak a Nagy Nemzeti Tanács november 16.-i néphatározatában cselekvési programot ad. „ A népkormány alkosson sürgősen törvényeket 1) az általános, titkos, egyenlő, közvetlen és nőkre is kiterjedő nemzetgyűlési, törvényhatósági és községi választójogról; 2) a sajtószabadságról; 3) a nép esküdtbíráskodásáról; 4) az egyesülés és gyülekezés szabadságról; 5) a földmíves nép földhöz juttatásáról. Ezeket a törvényeket léptesse a kormány sürgősen életbe és hajtsa végre.” Vezetője Károlyi Mihály, aki 1919 januárjától köztársasági elnök is, ekkor veszi át a kormány vezetését Berinkey Dénes.

Kormánybiztosi intézmény

A kormánybiztosi intézményt az 1912:LXIII. tc. elevenítette fel azzal a céllal, hogy a háborús közigazgatási feladatok végrehajtását biztosítsa. Ebben az időszakban célja a népkormány erősítése. Különösen azokban a közigazgatási egységekben, melyek a demarkációs vonalon kívül estek, de bennük a magyar közigazgatás megmaradt, az önkormányzati tisztviselők

108

helyére sokszor kellett kormánybiztost kinevezni. Országos illetve jelentősebb helyi igazgatási, emellett politikai és gazdasági feladatok ellátására nevezték ki őket, sokszor a főispánok kerültek erre a posztra, akik a közigazgatási tisztviselőkkel és a karhatalommal rendelkeztek és a késlekedő vagy nem engedelmeskedő alkalmazottakat fegyelmi eljárás nélkül felfüggeszthette és másokkal helyettesíthette.

Helyi szervek

A dualizmushoz képest nincs nagy változás, az 1886-os törvények szabályozzák továbbra is, kivéve a kormánybiztosi intézményt. A szervezeti keretek ugyanazok maradnak. Csak a tisztviselőket váltották le helyenként és kormánybiztosok látták el a feladatokat ad hoc jelleggel.

Az Államfő kérdésének rendezése

Mivel az 1918-as néphatározat nem szól a köztársasági elnökről, és más megoldást sem tartottak megfelelőnek 1919. január 11.-én a Nagy Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága határozatot hozott a kormányfő kérdésében visszamenőleg átértelmezte. Károlyit ideiglenes kormányfői hatalommal ruházta fel, ekként nem a népkormány vezetője, így lépjen ki pártjából és kormányából. Károlyi kilépett a kormányból és felkérte azt ügyvivő szerepre. Berinkey-t nevezte ki Miniszterelnökké és kormányalakítással bízta meg. A kormányba bekerült egy új ruszkaja-krajna és egy német miniszter is. A feladatváltás jogkörváltással is járt, hasonlóan Kossuth esetéhez. Államfőként Károlyi is kikerült a politikai sodrásból. Sehol sem ismerték el, a „miniszterelnök-államfőt” kinevette Európa. Pedig államfői kinevezése politikai szempontból szükségszerű volt, mert így a béketárgyalások során nem lehetett azt mondani, hogy a magyar államfő a magyar ügyek vitelétől visszavonult IV. Károly.

Jogforrásrendszer

Néphatározat: Ez áll a jogforrási hierarchia csúcsán, mivel alkotmány nem születik, a forradalom eredményeit rögzítik és egyben programot ad, az alkotmányt helyettesítette, a november 16.-i egy új alkotmány alapjait foglalta magába.

Néptörvény: Speciális, az egész demokrácia felrúgása. A Nagy Nemzeti Tanács felhatalmazása alapján a néptörvény megalkotására a népkormány jogosult. Ez az abszolút eltávolodás a jogfolytonosságtól, romba dönti az egész 48’-as rendszert: kormányszerv (végrehajtói hatalom) törvényt hoz. Ez a közigazgatás és törvényhozás egymástól való elválasztásának megtagadása.

További jogforrások: kormányrendelet, miniszteri rendelet, körrendelet, elvi jelentőségű miniszteri határozat, kormánybiztosi rendelet, az önkormányzat szabályrendeletei, néptanácsok rendeletei.

A Tanácsköztársaság államszervezete

A népköztársaság kormányzati válsága és az 1919. március 20-án kelt Vyx-jegyzék végleg romba döntötte az első polgári demokratikus kísérletet. A kialakuló hatalmi vákuumban a Berinkey-féle koalíciós kormány ellehetetlenült s helyébe a szociáldemokrata és kommunista párt egyesülésével létrejött Magyarországi Szocialista Párt lépett. Az 1919. március 21-én bekövetkezett fordulatot a hatalomátvétellel létrejött Forradalmi Kormányzótanács

109

Mindenkihez! c. kiáltványa jelenítette meg, amelyben bejelentették, hogy létrejött a magyarországi Tanácsköztársaság.

A rendszer jellemzői:

- szakított a történelmi alkotmánnyal, áttért az írott, kartális alaptörvényi formára- az államépítésben a polgári államelmélet elvi alapjainak tagadásából indult ki, a

hatalomegységének elvét hangsúlyozták- az új alkotmányozási folyamat a hatalom gyakorlásának eszközéül a diktatórikus formát

jelölte meg, azaz minden hatalmat a munkás-, paraszt és katonatanácsok diktatúrája gyakorolja, azaz a proletárság

- a képviseleti szervek tagjaival szemben megkonstruálták a visszahívási jogot- a végrehajtói hatalom túlsúlyba került

Ideiglenes alkotmány – 1919. április 12.:

- a tanácsrendszer országos kiépítése- a Tanácsok Országos Gyűlésének összehívásáig a Forradalmi Kormányzótanács gyakorolja

a teljes állami főhatalmat. A végleges alkotmány megalkotására 1919. június 23-án került sor.

Központi szervekSzövetséges Tanácsok Országos Gyűlése – SZTOGy

Jellemzői:

- az állami élet központi szerve- az ideiglenes alkotmány e testület felállítását közvetlen választásokra bízta- a tagokat minden 50 ezer lakos képviseletében a megyei és városi tanácsok választották,

akik visszahívhatóak voltak- a delegáltak körét a budapesti intézőbizottság 80 és a Népgazdasági Tanács

választmányának 40 tagja egészítette ki

Hatásköre (a végleges alkotmány szerint 18 feladat):- az alkotmány elfogadása, ill. módosítása- hadüzenetben és békekötésben való döntés- az ország határainak megállapítása- más hatásköreiben a Központi Intézőbizottság helyettesíthette

Működés:- évente két ülésszak- többször csak akkor, ha az lés összehívását olyan kerületek és városok tanácsai kérték,

melyek az ország népessége egyharmadának képviseletében működtek- a tárgyalás népbiztosok jelenlétében folyt- üléseit a nyilvánosság előtt tartotta- tagjait megillette a törvénykezdeményezés, az indítványozás, a vitákban való részvétel, a

szavazás és a képviselői mentelem joga- ismert az interpelláció joga- napirendjét maga fogadta el- a plénum előtti tárgyalást bizottsági vita előzte meg

110

- a szavazás általában nyílt volt- az érvényességhez legalább 100 tag, bizottságokban a többség jelenléte volt szükséges

Szövetséges Központi Intézőbizottság – SZKIB

Jellemzői:- a politika mindennapi vitelére hivatott szerv, azaz operatív jellegű szerv- a SZTOGY választotta- tevékenysége magában foglalta a törvényhozói, végrehajtói és a bírói hatalom gyakorlását

is- széles a SZTOGY-ot helyettesítő jogköre,- saját: rendeletalkotás; megválasztja a kormányzótanács elnökét, tagjait; felülbírálhatja,

módosíthatja az alárendelt szervek és a Kormányzótanács rendeleteit és aktusait- operatív irányítás: utasítási jog a munkások, katonák és földművesek tanácsai felé, ill. a

tanácsrendszer valamennyi szervére vonatkozóan- működéséről, valamint az ország általános politikai-gazdasági helyzetéről a SZTOGY-nak

beszámolással, ekképp felelősséggel tartozik- szervezet: max. 150 tagú; benne a kisebbségek számarányuknak megfelelő képviselethez

jutnak; elnöke egyúttal a Kormányzótanács elnöke

Forradalmi Kormányzótanács

Jellemzői:- a forradalom központi szerve- mandátumát a főváros munkástanácsától kapta- élén elnök állt- tagjaiként az egyes szakizgatási ágazatokat irányító népbiztosok funkcionáltak- kezdetben: belügyi; külügyi; igazságügyi; hadügyi; földművelésügyi; közélelmezési;

kereskedelemügyi; szocializálási; munkaügyi; pénzügyi; közoktatásügyi; valamint német és ruszinügyi népbiztosságokat állítottak fel

- az alkotmányjogi rendezések következtében a Kormányzótanács a TK kormányaként funkcionált, amely a SZTOGY és a SZKIB szoros ellenőrzése alatt állt, ezek utasításait kötelesek voltak követni

- rendeletalkotás megillette

Népgazdasági Tanács

Jellemzői:- e szervben integrálták a korábban önálló pénzügyi; közellátási; szociális; termelési és

földművelésügyi bizottságot- kifejezetten operatív jellegű szerv- elvi jellegű rendeleteket csak a FKT egyetértésével adhatott ki- azok a népbiztosságok kerültek bele, amelyek a termelés és a javak elosztásának egységes

irányításában jutottak szerephez- elnökséggel (népbiztosok, rendelkező hatalom birtoklása) és választmánnyal rendelkezett

Helyi szervek

A Tanácsok

111

A tanácsköztársaság megszüntette a hagyományos polgári önkormányzatokat és a szovjet gyakorlatnak megfelelően az államigazgatás feladatait az ún. tanácsokra bízta. A tanácsok választással jöttek létre (az alsó szintű tanácsok tagjait – a községi, városi, budapesti kerületi – közvetlenül választották, az ennél magasabb tanácsok tagjait delegálták saját tagjaik köréből) A tanácsok saját tagjaik sorából intézőbizottságot (direktórium) választottak, amely mint általános hatáskörű szerv látta el a tényleges államigazgatási feladatokat.

112

38. Alkotmányos fejlődés a két világháború közötti Magyarországon

A FORRADALMI IDŐSZAKOK ÁLLAMBERENDEZKEDÉSE (1918-1919)

1918-ban, az I. világháború befejezésével, Magyarországon egy 50 évig meghatározó, államszervezeti szempontból meglehetősen stabilnak (jogtörténeti szempontból pedig kifejezetten haladónak, polgárinak) mondható rendszer is véget ért: a dualizmus, a Monarchia összeomlott.A polgári demokratikus forradalom, melynek első lépéseként Károlyiék 1918. október 25-én megalakították a Nemzeti Tanácsot, az első alkotmányos dokumentumaként október 26-án kiáltványt adott ki, melyet főként Jászi és Kunfi fogalmazott meg, s amely 12 pontból állt. A kiáltvány felhívta a külföldi népeket és kormányokat, hogy a fennálló kormány helyett a Nemzeti Tanáccsal keressenek közvetlen kapcsolatot, mert az hivatott egyedül a „magyar nemzet nevében beszélni és cselekedni”. Azaz az Nemzeti Tanács magát külön kormánynak tekintette. A kiáltványban követelték: • Külpolitikailag: Magyarország teljes függetlenségét, a háború azonnali befejezés a német szövetség felbontását, a breszti és a bukaresti békeszerződések megsemmisítését; • belpolitikailag: a polgári szabadságjogok életbeléptetését, a politikai foglyok szabadon bocsátását, új választásokat, földreformot, szociális intézkedéseket, • a népek önrendelkezési jogát Magyarországon belül.Ez a kiáltvány (proklamáció) nem érintette az állam- és kormányforma kérdését (nem kiáltotta ki a köztársaságot): azt a legkésőbb hat héten belül összehívandó alkotmányozó gyűlés feladatai közé sorolta.Károlyi Mihály a kinevezési okmányt és kormányalakítási megbízást október 31-én József főhercegtől vette át – már november l-jén azonban felmentést kért (és kap) a királynak a jogfolytonosság fenntartására tett esküje alól, és a hivatali esküt a Nemzeti Tanács elnöke, Hock János politikus, civilben katolikus plébános előtt teszi le.

Központi szervekNemzeti TanácsIdeiglenesnek fogta fel magát: működését befejezi akkor, amikor az alkotmányozó gyűlés dönt az ország államformájáról és államberendezkedéséről. Ezért beindított egy folyamatot a végleges megoldás kidolgozására: 1918. november 23-án új választójogi rendelkezést (I. néptörvény) alkotott meg a kormány, hogy a közvetlen és titkos választások által (6.§) meg tudják alakítani az alkotmányozó gyűlés. Ennek elvei (7.§): • férfiak 21, nőt 24. évtől (nők most először!) • általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog, • legalább hatévi magyar állampolgárság, • legalább fél éve ugyanazon a községben lakik, vagy ott van lakása, • és nőknél egy további műveltségi cenzus: írni-olvasni tudás bármeny hazai élő nyelven (nem feltétlenül magyarul!) Választójog gyakorlásából kizártak: • akiknek politikai jogai gyakorlása fel volt függesztve, • aki közsegélyből élt, • aki gondnokság vagy csőd alatt állt, • akinek kiskorúsága meg volt hosszabbítva, • aki üzleténél vagy foglalkozásánál fogva erkölcsrendészeti ellenőrzés alatt állt.Passzív választójog 24 évtől.

113

Magyarországon először a választójog során számos alapjog érvényesül (női választójog, cenzusok eltörlése), de ennek során a szabályozás ütközik a jogegyenlőség elvével (nők-férfiak megkülönböztetése). Ez a kettősség egyébként az egész korszakra jellemző.E szabályok alapján kb. 9 millió állampolgár juthatott volna aktív választójoghoz. 1919. március elején ezen szabályokon még csiszoltak, és kidolgozták az 1919. áprilisra tervezett választások lebonyolításának részletes rendjét is. A tényleges választásokra azonban már nem került sor, csak a tanácsköztársaság által kidolgozott választójogi szabályok alapján.

Nagy Nemzeti TanácsAz 1918. november 16-tól működő nagy Nemzeti Tanács a polgári demokratikus forradalom legfőbb hatalmi szerve, amely ideiglenesen a nemzetgyűlés szerepét volt hivatva ellátni.A Nagy Nemzeti Tanács szakít a legalitással, jogfolytonossággal: az 1918. november 16-i Néphatározat l. cikkelye értelmében: „Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság.” Azaz szakított az Osztrák-Magyar Monarchiával: a Habsburg-ház négyszáz éves magyarországi uralmának vetett véget. Ezzel megszűnt a Pragmatica Sanctioval kiépített kapocs, és megszűntek a közös ügyek is. Az önállóság legszebb bizonyítéka az önálló külügyminisztérium létrehozása. Ám ez az állásfoglalás csak „kullog az események után”. Ugyanis: a Monarchia a világháború elvesztése után magától is szétesett, azt nem a Nagy Nemzeti Tanács szüntette meg, csak „szavakba öntötte”. „A népköztársasági alkotmányt új választójog alapján sürgősen egybehívandó alkotmányozó nemzetgyűlés állapítja meg.” 2.cikk: „A magyar országgyűlés képviselőháza és főrendiháza feloszlik és megszűnik”. De ez is visszás: a kétkamarás országgyűlést nem kellett volna megszüntetni, hiszen a képviselőház befejezte, magát feloszlatta, a főrendiház pedig berekesztette működését (de nem oszlatta fel magát – most a néphatározat nyilvánította azt is megszűntnek).A néphatározat rendelkezik a kormányzatról is: 3.cikk: „Amíg az alkotmányozó országgyűlés másként nem határoz, az a állami főhatalmat a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló népkormány gyakorolja a Magyar Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának támogatásával.” Az Intéző Bizottságot később Végrehajtó Bizottságnak is nevezték.

NépkormányA néphatározat értelmében tulajdonképpen teljhatalommal felruházott szerv, az állami főhatalom tulajdonképpeni birtokosa.Ez is skizofrén szerv: végrehajtó szerepet kellene ellátnia, ehelyett a kormánynak a Nagy Nemzeti Tanács november 16-i Néphatározata konkrét törvényhozási cselekvési programot adott: 4. cikk: „A népkormány alkosson sürgősen törvényeket 1 ﴿ az általános, titkos, egyenlő, közvetlen és nőkre is kiterjedő nemzetgyűlési, törvényhatósági és községi választójogról; 2 ﴿ a sajtószabadságról; 3 ﴿ a nép esküdtbíráskodásáról; 4 ﴿ az egyesülés és gyülekezés szabadságáról; 5 ﴿ a földmíves nép földhöz juttatásáról. Ezeket a törvényeket léptesse a népkormány sürgősen életbe és hajtsa végre.”Már vezetője is érdekes: miniszterelnök az a Károlyi Mihály, akiről 1919 januárjában úgy döntenek, hogy köztársasági elnök (is). Ekkor veszi át a kormány vezetését Berinkey Dénes. (Köztársasági elnöki jogkörében államfői jogokat gyakorolhat, pl. minisztereket nevez ki és ment fel, a kegyelmezési jogot, követek küldésének és fogadásának jogát ugyanakkor – amelyek szintén államfői jogok általában – a minisztertanács együttesen gyakorolja!)

AZ ÁLLAMFŐ KÉRDÉSÉNEK RENDEZÉSEAz 1918.november 16-i néphatározat nem szól a köztársasági elnökről, később, november és január között állandósuló pártviszályok, kormányválság, kilépő miniszterek jellemezték a belpolitikai életet az államfő hiánya miatt. Megoldás lehetett volna, ha az alkotmányozó nemzetgyűlés rendelkezéséig a Nagy Nemzeti Tanács kezébe kerültek volna az államfői

114

jogkörök. Ezt azonban nem tartották alkalmasnak, hiszen a Tanács bürokratikus kezdet után 1919 elejére teljesen lefáradt.Ehelyett 1919. január 11-én a Nagy Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága határozatot hozott az államfő kérdésében: visszamenőleg átértelmezte („félremagyarázta”) a november 16-i néphatározat 3. cikkelyét („Amíg az alkotmányozó országgyűlés másként nem határoz, az állami főhatalmat a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló népkormány gyakorolja..”): Károlyit ideiglenes államfői hatáskörrel ruházta fel. Ekként nem a népkormány vezetője, így lépjen ki pártjából és a kormányból. Károlyi belement: kilépett a kormányából, köztársasági elnökként elfogadta a kormány lemondását, de megkérte őket ügyvivő kormányi ténykedésre (Berinkey igazságügy miniszter vezetésével), majd január 18-án kinevezte Berinkeyt Miniszterelnökké, és kormányalakítással bízta meg. JOGFORRÁSI RENDSZERNéphatározatEz áll a jogforrási hierarchia csúcsán, mivel alkotmány nem születik, a forradalom eredményeit rögzíti és egyben programot ad, az alkotmányt helyettesítette, a november 16-i egy új alkotmány alapjait foglalta össze.NéptörvénySpeciális, az egész demokrácia felrúgása. A Nagy Nemzeti Tanács felhatalmazása alapján a néptörvény megalkotására a népkormány jogosult. Ez az abszolút eltávolodás a jogfolytonosságtól, romba dönti az egész ’48-as rendszer: kormányszerv (végrehajtó hatalom) törvényt hoz! Ez a közigazgatás és törvényhozás egymástól való elválasztásának megtagadása!További néptörvények:• 1918:I. A választójogról (Magyarországon először általános, egyenlő, közvetlen, titkos és nőkre is kiterjedő).• 1918:II. a sajtó szabadságáról.• 1918:III. a nép esküdtbíráskodásáról.• 1919:III. az egyesülés és gyülekezés szabadságáról (egyesület alakításához vagy Gyülekezéshez sem hatósági engedély, sem bejelentés nem szükséges).• 1919:XVIII. a földreformról.• 1918:IV. munkaügyi és népjóléti minisztérium felállításáról.• 1918:V. önálló magyar külügyi igazgatás megszervezéséről.1919. január 11-ig a ME és a kormány minden tagja aláírta a néptörvényeket, ezután Károlyi mint köztársasági elnök aláírása érvényességi kellék lett. Így született:• 1919:V. a kultusztárca kettéválik külön vallásügyi és külön közoktatásügyi minisztériummá.• 1919.X. népgazdasági minisztérium alakul.• 1919:XXV. és XXVI. alkotmányozó nemzetgyűlési és helyi választásokról.• 1919.XI. a népköztársasági államforma védelméről (a kommunista irányzat letörése érdekében készült).• 1919:XXIII. a háborúval kapcsolatban felelős személyek elleni eljárás előkészítéséről: még a nemzetgyűlés összeülése előtt meg kell tenni a felelősségre vonás céljából szükséges intézkedéseket a világháború előidézésében vagy annak vétkesen könnyelmű továbbfolytatásában akár szándékos, akár gondatlan cselekményük által részesek voltak. Eljárást kell indítani azok ellen a felelős állású közhivatalnokok ellen is, akiknek hivatali működésében hasonló bűncselekmények látszanak fennforogni. E néptörvény a háborúért történő felelősségvállalást plántálta be a magyar jogba. Viszonylag szűk elkövető körrel számol, csak a magyar vagy közös miniszterek, valamint közhivatalnokok (bírák, ügyészek, más állami tisztviselők). SOSEM ALKALMAZTÁK EZT A NÉPTÖRVÉNY! A néptörvény hibája többek között, hogy a büntetőjognak több alapelvét sérti: a forma Miatt a nullum criment (nem törvény, mert nem törvényhozó szerv hozta!), tartalmilag

115

pedig a visszaható hatály tilalmának elvét.Ezeken kívül más jogforrások is megtalálhatók voltak az I. Népköztársaság rendszerében:kormányrendelet, miniszteri rendelet, körrendelet, elvi jelentőségű miniszteri határozat, kormánybiztosi rendelt, az önkormányzatok szabályrendeletei, néptanácsok rendeletei.

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÁLLAMSZERVEZETE:A népköztársasági kormányzat válsága és az 1919. március 20-án kelt Vyx-jegyzék végleg romba döntötte az első polgári demokratikus kísérletet. A kialakuló hatalmi vákuumban a Berinkey-féle koalíciós kormány ellehetetlenült, s helyébe a szociáldemokrata és kommunista egyesüléssel létrejött a Magyarországi Szocialista Párt lépett.Az 1919. március 21-én bekövetkezett fordulatot a hatalomátvétellel létrejött Forradalmi Kormányzó Mindenkihez! c. Kiáltványa jelenítette meg, amelyben bejelentették, hogy létrejött a magyarországi Tanácsköztársaság.A rendszer jellemzői: • szakított a történeti alkotmánnyal, áttért az írott , kartális alaptörvényi formára, • az államépítésben a polgári államelmélet elvi alapjainak tagadásából indult ki, a Hatalomegységének elvét hangsúlyozták, • az új alkotmányozási folyamat a hatalom gyakorlásának eszközéül a diktatórikus Formát jelölte meg, azaz minden hatalmat a munkás-, paraszt- és katonatanácsok diktatúrája gyakorolja, azaz a proletárság, • a képviseleti szervek tagjaival szemben megkonstruálták a visszahívási jogot, • a végrehajtó hatalom túlsúlyba került.Ideiglenes alkotmány- 1919. április 2.: • a tanácsrendszer országos kiépítése, • a Tanácsok Országos Gyűlésének összehívásáig a Forradalmi Kormányzótanács gyakorolja a teljes állami főhatalmat. A végleges alkotmány megalkotására 1919. június 23-án került sor.

A HORTHY-KORSZAK TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEI1919. augusztus l-jén a Tanácsköztársaság megbukott, melyet az eredménytelen Peidl, majd Friedrich kormány követett. 1919.november 16-án, Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonult Budapestre, melynek eredményeként 1920 elején megtartották a nemzetgyűlési választásokat. Az egykamarás, 2 éves mandátummal rendelkező Nemzetgyűlésnek alapvető feladata volt az államformáról való döntés. Ennek eredményeként született meg a korszak egyik legjelentősebb közjogi dokumentuma: 1920:I. tc. A törvény deklarálta: • a királyi hatalom gyakorlása 1918. évi november hő 13. napján megszűnt • a Pragmatica Sanctio hatályát vesztette, • a királyválasztás joga ezzel visszaszállt a magyar nemzetre, • az 1918. november 16. és 1919. augusztus 7. között született valamennyi jogszabály semmis, tehát Magyarországon közjogi értelemben visszaáll az 1918. november 16. előtti állapot (jogfolytonosság elve).A KORMÁNY MINT ÁLLAMFŐAz államformáról való végleges döntés azonban elmaradt, s a jogszabály pusztán annyit említ, hogy „A nemzetgyűlés addig, amíg az államfői hatalom gyakorlásának minkéntjét véglegesen rendezi, [...] az államfői teendők ideiglenes ellátására a magyar állampolgárok közül titkos szavazással kormányzót választ.”A kormányzói tiszt egy ideiglenesnek szánt alkotmányos megoldás, de lényegileg 1944-ig fennállt. A kormányzó jogállását a királyéhoz képes negatív taxációval határozhatjuk meg.A KORMÁNYZÓ JOGKÖRÉNEK BŐVÜLÉSE

116

A korszak alkotmányos változásait a továbbiakban a kormányzói jogkör kiterjesztésén keresztül vizsgáljuk meg. Ezen jogszabályok közül az első, az 1920:XVIII. tc., mely szerint • a kormányzó a nemzetgyűlést 30 napi időtartamra elnapolhatja, • a hadsereg külföldi alkalmazásának jog kibővült: közvetlen veszély esetén összminisztériumi felelősség mellett és a nemzetgyűlés utólagos hozzájárulásával a hadsereget az országhatárokon kívül is alkalmazhatja,E jogszabályt törvények egész sora követte, melyek közül a legfontosabbak • megkapta az általános kegyelmezés jogát.: • 1926:XXII. tc.: ○ ez a törvény a második kamara, a Felsőház visszaállításáról rendelkezett, ○ a kormányzó 40 főt nevezhetett ki felsőház taggá, s ezzel nagy befolyást szerzett a törvényhozás működésében. • 1933:XXIII.tc.: ○ a kormányzót az országgyűlés üléseinek elnapolására és feloszlatására a királyéhoz hasonló jog illeti meg, aminek egyetlen korlátja az előző évi zárszámadás és következő évi költségvetés elfogadása. • 1937:XIX.tc.: ○ kétszeri szuszpenzív vétójog: ▪ a kormányzó az országgyűlés által alkotott törvényt a kihirdetési záradékkal és aláírással 6 hónapon belül látja el. ▪ a kihirdetés előtt a törvényt újabb megfontolás véget visszaküldheti az országgyűlésnek megfontolás végett, ▪ az országgyűlés fenntartja a kormányzó a törvényt hozzáérkezésétől számított 6 hónapon belül ISMÉT újabb megfontolás végett visszaküldheti. ▪ ha az országgyűlés a másodszor is visszaküldött törvényt változatlanul fenntartja a kormányzó a törvényt hozzáérkezésétől számított tizenöt nap alatt kihirdetni köteles.

117

39. A II. Köztársaság kikiáltása és jogi szabályozása

NemzetgyűlésAz 1945-ös választások után összeülő egykamarás Nemzetgyűlés első teendőjének az államforma kérdésének végleges rendezést tartotta. Az államforma kérdésének eldöntése számos bel- és külpolitikai tényezőtől függött. A háború utáni béke mielőbbi béke megteremtése, és Magyarország elismerése, valamint a kisgazda választási győzelem és a kommunista befolyás egyaránt hozzájárul a király illetve kormányzó nélküli királyság felszámolásához, és a köztársasági államforma megteremtéséhez. 1946 elején több tervezet is született az államforma és az államfői jogok szabályozásáról. A kommunisták egy radikálisan korlátozott jogkörű elnöki tisztséget tartottak kívánatosnak, míg a kisgazdák egy teljes jogkörű elnöki pozíciót alkottak volna meg. Terveztük világosan, elkülönítette volna egymástól a hatalmi ágakat. Köztes megoldást jelentett a szociáldemokraták javaslata, amely szűkítette az elnöki jogkört, de a hatalmi ágak megosztásán alapult.E három tervezet formálódott törvényjavaslattá, s ebből született meg az 1946. évi I. törvény Magyarország államformájáról.1946. február 1-jével Magyarország államformája köztársaság lett, s ezzel megszűnt királyságnak lenni. Az állam élén a köztársasági elnök áll, ami – az addig az államfői jogokat gyakorló – Nemzeti Főtanács megszüntetését jelentette. Az államforma megváltozása kül- és belpolitikai értelemben egyaránt deklarált a jogfolytonosság megszakítását a Horthy-rendszerrel. Az államfői tisztséget – a nemzetgyűlésben közfelkiáltással megválasztott – Tildy Zoltán töltötte be egészen 1948. július 30-ig. Ekkor veje ellen indított hűtlenségi per ürügyén lemondatták, utóda Szakasits Árpád, a Magyar Dolgozók Pártjának elnöke, 1949.augusztus 20ig töltötte be a köztársasági elnöki posztot.

Az 1946. Évi I.TÖRVÉNY MAGYARORSZÁG ÁLLAMFORMÁJÁRÓLE törvényt „ideiglenes alkotmánynak” is nevezzük, nem egészen négy évig, 1949 augusztusáig volt hatályban. A törvény népszuverenitás elvét mondja ki, az államhatalom kizárólagos forrása és birtokosa a magyar nép. A magyar nép a törvényhozó hatalmat az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján megválasztott Nemzetgyűlés útján gyakorolja.Az ország államformája köztársaság, melynek élén a köztársasági elnök áll, akit a Nemzetgyűlés négy évre választ.

Köztársasági elnökA köztársasági elnök jogköre szűkebb lett a hagyományos polgárai köztársaságok elnökeinek jogkörénél. Az elnök megválasztását jelölés előzi meg. (legalább 50 képviselő ajánlása). Ha csak egy jelölt van, nemzetgyűlés kétharmadának jelenlétében közfelkiáltással megválasztható, egyéként a választás titkos. A megválasztásához az összes képviselő kétharmadának szavazata szükséges, s ha az első fordulóban ez nem eredményes, újabb jelölést követően hasonló feltételekkel választható meg. Ha ekkor sem nyeri el egyik jelölt sem a megfelelő támogatása, a harmadik fordulóban a legtöbb szavazatot kapott jelölt lesz az elnök. A köztársasági elnök nemzetgyűlési megválasztását követően esküt, illetve fogadalmat tesz.A köztársasági elnök felelőssége az 1848.évi III. törvénycikk miniszteri felelősségén alapszik.A végrehajtó hatalmat a köztársasági elnök a Nemzetgyűlésnek felelős minisztérium által gyakorolja. Ő nevezi ki a parlamenti többség alapján a miniszterelnököt és a miniszterelnök előterjesztése alapján kormány tagjait.A köztársasági elnök minden rendelkezéséhez és intézkedéséhez a miniszterelnök vagy az illetékes felelős miniszter ellenjegyzése szükséges.

118

A nemzetgyűlés által elfogadott törvényeket ő hirdeti ki. A törvényhozással kapcsolatban egyszeri szuszpenzív vétójogot gyakorolhat, azaz a kihirdetés elrendelése előtt 15 napon belül a törvényt újabb megfontolás végett, észrevételeinek közlésével, egy ízben visszaküldheti a Nemzetgyűlésnek; a Nemzetgyűlés által hozzá másodízben átett törvényt azonban tizenöt napon belül kihirdettetni köteles.A hadüzenet és békekötés jogának gyakorlását csak a Nemzetgyűlés előzetes hozzájárulásával gyakorolhatja. A Nemzetgyűlést csak kormány vagy a képviselők kétötödének kezdeményezésére oszlathatja fel.Az 1946:I. tv. A köztársasági államforma megállapítása és a köztársasági elnöki jogkörök szabályozása mellett a magyar törvényalkotás történetében először preambulumában kifejezte az emberi jogok tiszteletben tartásának és büntetőjogi védelmének elvét:„A köztársaság polgárai részére biztosítja az ember természetes és elidegeníthetetlen jogait, a magyar nép számára a rendezett együttélést s a más népekkel való békés együttműködést.Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai különösen: a személyes szabadság, jog az elnyomástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi biztonsághoz, a munkához és méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog s a részvétel joga az állam és önkormányzatok életének irányításban.Ezektől a jogoktól egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes eljárás nélkül és e jogokat a magyar állam valamennyi polgárának minden irányú megkülönböztetés nélkül. A demokratikus államrend keretein belül, egyformán és egyenlő mértékben biztosítja”A köztársaság kikiáltását követő hónapokban felgyorsultak a belpolitikai események, amelyek legfőbb mozgatórugója a kommunista párt volt, amely az ún. „szalámi-taktikával” háttérbe szorította a kisgazdákat a koalíción belül.A belpolitikai változások és a kommunisták nyomására idő előtti választások megtartására került sor, amelynek szabályait az 1947:XXII. törvényben rendezte a Nemzetgyűlés.Ez a törvény • az előre hozott, 1947. aug.31-i választásokat szabályozta • több, a demokratikus választójog alapelveit sértő rendelkezést tartalmazott, ilyen volt az: ○ ajánlási rendszer: • korlátozottan érvényesült, ugyanis azoknak a pártoknak, amelyek 1945-ben nem kaptak indulási engedélyt az Országos Nemzeti Bizottságtól, minden választókerületben ötvenszer annyi választópolgár ajánlását kellett felmutatni, mint amennyi a körzetben jelölhető személyek száma ○ prémiumos rendszer: • ha a választási szövetségbe tömörült pártok (csak azok, amelyek 1945-ben indultak) megszervezték a szavazatok 60%-át, akkor az országos listán a megválasztható képviselői helyek 80%-ára, ha 75%-át, akkor az országos lista helyeinek 100%-ára tarthattak igényt ○ kék cédulák: • névjegyzékkivonatokkal való szavazás, azaz, akik választói jogosultságukat a körzetük választási bizottsága által kiadott névjegyzékkivonattal igazolták, a körzetükön kívül bárhol szavazhattakAz 1947-es választások gondos előkészítése ellenére a Kommunista Pártnak ismét csalódnia kellett az eredményekben, ugyanis szavazatainak arányát 17%-ról mindössze 22%-ra sikerült növelnie. A felmorzsolt Kisgazdapárt 15%-ot szerzett, azonban utódpárjaival összesen a rájuk leadott szavazatok aránya ismét meghaladta az 50%-otA kommunisták az ismételt versengés ellenére folytatták a hatalom megszerzésére irányuló tevékenységüket, amelyhez kellőtámogatást, sőt utasítást kaptak Moszkvából.

119

A politikai tisztogatások, a plurális közélet tematizálása, felszámolása és a gazdaság államosítása a társadalom és az állami berendezkedés teljes megváltozását eredményezték 1947 és 1949 között.Mindennek következtében Magyarország sikeresen adoptálta a szovjet modellt, amely a proletárdiktatúra megvalósulását jelentette.A szovjet típusú diktatúra jellemzője a hatalom egységének elve, azaz a klasszikus, polgári berendezkedésekben megszokott államhatalmi ágak nem válnak szét egymástól, egy kézben összpontosulnak, egy hierarchikus, átpolitizált államgépezethez kapcsolódnak. Az ország életének minden szegmensét áthatotta a kommunista párt ideológiája, a párt mindenhatósága.A szorosan vett magyar alkotmánytörténetben is jelentős változás kövezett be, hiszen ekkor született meg az első írott alkotmányunk, amely a Magyar Népköztársaságot a munkások és a dolgozó parasztok államaként deklarálta.

120

40. Az országgyűlés szervezete és működése a dualizmusban

A TÖRVÉNYHOZÁS SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE Az áprilisi törvények a parlament korábbi kétkamarás rendszerén nem változtattak, a különböző törvényi intézkedések az alsótábla – vagy amint azt a kor jogforrásai több helyütt említi – a képviselőház viszonyait szabályozzák.

Képviselőház: Az országgyűlés képviselőháza összetételében, szervezetében, hatáskörében jelentősen különbözött a főrendiháztól. A törvényhozás e testületében a tagság a népképviselet elvében gyökerezett, s összetételét a választójog demokratizmusa nagyban befolyásolta. Törvénynél fogva a képviselőtábla 453 képviselőt foglalt magában (ebből 40-et a társországok delegáltak). A törvényhozás két kamarájának korábban csaknem teljes egyenlőségre alapozott, szokásjogi úton kialakult viszonyában a Monarchia idején csak néhány hangsúlybeli módosulás következett be. A folyamatosság hangsúlyozása s a mérsékelt változtatások politikája iránti elkötelezettség munkálhatott akkor is, midőn a főrendiházról alkotott jogforrásban e kamara korábbi státusát, súlyát törvényileg is megerősítették. Az 1867-es kiegyezés államkonstrukciója nem hagyta érintetlenül az Országgyűlést sem, igaz csak az 1880-as évek közepére sikerült jelentős szervezeti változásokat megvalósítani. A dualizmuskori Országgyűlés továbbra is kétkamarás törvényhozási szerv volt. A képviselőház összetételét a ’48-as alapokon nyugvó választójog szabályozta. A választójog azonban a Monarchia időszakában – s azt követően is – módosításokon esett át. Ezen változások közül kiemelendő az izraelita férfiak választójoghoz jutása 1867-ban, és a az adócenzus bevezetése 1874-ben, amely felváltott a vagyoni cenzust. A századfordulón is születtek tervezetek a választójog reformjára Pl. az Andrássy-féle plurális választójogról. Az 1885:7. tc. ugyanis expressis verbis szögezte le, hogy bármely törvényhozási tárgyban benyújtott javaslatot, törvénykezdeményezést, illetve nem törvényi formában eldöntött ügyet előbb a képviselőházban kell megtárgyalni s elfogadni. A főrendiház csak népképviseleti kamara placetjének ismeretében foglalhatott állást. Mindez azonban a dolog érdemén, vagyis azon, hogy az országgyűlési hatáskörnek a két kamara elvileg egyenlő mértékben volt részese, mit sem változtatott. A képviselőház munkáját tisztségviselői- az országgyűlési teljes ciklus idejére választott elnök, illetve az esztendőként titkos szavazással kijelölt két alelnök és hat jegyző – szervezték. A törvényhozás plénumának tárgyalásait az elnök, illetve az őt helyettesítő egyik alelnök vezethette. A törvényjavaslatok és egyéb indítványok az országgyűlés különböző bizottságai és osztályai, végső soron pedig központi bizottmányának véleménye után kerültek a képviselőház tárgyalótermébe.

Felsőtábla: A felsőtábla reformjára az 1885. évi VII. törvénycikkel került sor. Ez a törvény váltotta fel végleg az 1608. évi ku. I. törvénycikket, ugyanis összetételében változtatta meg a második kamarát, amelyet immár főrendiháznak neveztek. A felsőtábla összetételében lényeges változás ekkor nem következett be, ám a változott viszonyokhoz történő igazodásként e grémium maga készítette el saját reformjavaslatát. Említést érdemel azonban, hogy a forradalom és szabadságharc hónapjaiban a felsőtábla végül is nem idomult a polgári állam filozófiája és szervezeti felépítése által kimondott igényekhez. Az alkotmányos szabályok a két tábla viszonyát az egyenjogúság elvi alapjára építették, mindazonáltal a hétköznapok sodrásában a súlypont a képviselőházra tevődött át. Ezt egyfelől az alsótábla nagyobb politikai legitimációjával magyarázhatjuk, másrészt azzal, hogy a főrendek a kedvezőtlenül alakuló politikai helyzet nyomán mind kisebb politikai aktivitást

121

mutattak. A felsőtábla inerciája végül is oda vezetett, hogy a törvényhozás debreceni működése során annak tevékenységébe csak jelentős késedelemmel tudtak bekapcsolódni, s ezt követően üléseit össze sem hívta. A dualista állam alkotmányfejlődése, a mérsékelt közjogi reform a törvényhozás kétkamarás struktúráját – mint említettük – nem érintette. A valóban feudális kötődésű főrendiház ugyan hosszú időn át állt váltakozó intenzitású kritikák kereszttüzében, ám a korszellemhez jobban idomuló átszervezésére csupán a nyolcvanas évtized közepén, 1885-ben került sor.

Főrendiház:A főrendiház összetétele a reform után: A főrendiház reformját megvalósító 1885:7. tc. elsősorban e kamara összetételében hozott változást. S történt mindez az egyházi képviselet bizonyos mértékű háttérbe szorításával, módosításával. A katolikus egyház ugyanis – elvesztvén egykori államvallás szerepét – némiképp csökkentett számban küldhette el képviselőit, hiszen a címzetes püspökök tagsága ekkor szűnt meg ugyanakkor az egyházmegyével rendelkező katolikus főpapok mellett valamennyi bevett egyház képviselethez jutott. A főrendi felduzzadt létszámát a főispános s a törvényben megállapított vagyoni képességgel nem rendelkező örökös jogú főrendek tagsági státusának megszüntetésével sikerül némileg csökkenteni. A reformnak köszönhetően a második kamara munkájában teljes jogon vehetett részt a Királyi Kúria elnöke, a budapesti ítélőtábla elnöke s megalakulásától kezdve a Közigazgatási Bíróság elnöke és másodelnöke. A főrendiház összetételét, nemegyszer aktuálpolitikai érdekektől is vezérelve, jelentősen módosíthatta az uralkodónak engedményezett kinevezési jog. Eszerint ugyanis a király – minisztertanácsának javaslatára – 50 főrendiházi tagot élethosszig tartó időre delegálhatott a felsőtáblába.

Az Országgyűlés két háza egyenrangú volt, bár a gyakorlatban a képviselőház nagyobb hangsúlyt kapott. A működés rendjét az ún. házszabályok rögzítették. A dualizmus időszakában a király törvényhozással kapcsolatos felségjogaiban is történtek változások:

- a közvetlen és közvetett jogai szinte változatlanok- a törvénykezdeményezés jogát a kormányon keresztül gyakorolja, ehhez kapcsolódik az

előszentesítési jog:- A minisztérium (kormány) által előterjesztett törvényjavaslatokat az Országgyűlés előtt a

királynak megküldik előzetes elfogadás végett, így a későbbi politikai „kellemetlenségeket” elkerülhetik.

Az országgyűlés tanácskozásai: Az országgyűlési ügyek egymás utáni tárgyalásának módja, a törvényhozás két háza harmonikus működésének indokolt igénye folyamatos érintkezést involvált. Ennek közvetett formája írásbeli üzenetváltás révén, közvetlen módja pedig az együttes (közös, vegyes, elegyes) ülések tartásával valósult meg. Az üzenetváltások a teljes megegyezés eléréséig bonyolódtak, s azok számát – egy adott törvényhozási tárgy fölötti határozathozatalban – a hazai közjog nem limitálta. A parlamenti jog az együttes ülések tartásának lehetőségét általában ünnepélyes alkotmányos aktusok ritkább alkalmaira tartogatta. Így a két ház tagjainak jelenlétében került sor az országgyűlés megnyitására, föloszlatására, koronaőrök megválasztására stb. A parlament két háza munkájának kereteit, formáit és eszközeit maga határozhatta meg. A két kamara belső szervezetét és tanácskozásának rendjét az első ízben 1848 nyarán elfogadott házszabályok rögzítették.

122

A törvényhozás mindkét házában a tárgyalások általában nyilvánosan, hallgatóság előtt zajlottak. Zárt üléseket meghatározott feltételek mellett lehetett elrendelni ám ezeken jegyzőkönyvet nem vezettek, s határozatokat sem hoztak. Az országgyűlés két házának működését e testületek autonómiája jellemezte. A törvények a törvényhozás függetlenségét – amint azt az imént jeleztük is – csak elvétve korlátozták. A szervezeti munkamódszerbeli kérdések szabályozását pedig kiváltképpen a képviselőház, illetve a főrendiház házszabályai végezték el. A képviselőház működését osztályok és bizottságok segítségével végezte. E két szervezeti formában zajlott a népképviseleti kamara tanácskozásainak előkészítése, míg az egyes törvényjavaslatok vagy egyéb indítványok és javaslatok végérvényes eldöntése a ház plénumára tartozott. A főrendiház autonómiáját bizonyos fokig az uralkodó jogosítványi csökkentették. E testület elnökét és két alelnökét ugyanis a ház tagjai közül a miniszterelnök javaslatának figyelembevételével a király nevezte ki, s csupán a háznagyuk és jegyzőik kiválasztásában kaptak a főrendek szabad kezet. Egyébiránt e tábla üléseinek előkészítését kizárólag bizottságok teljesítették. A törvényhozás ülései nyilvánosságát a dualizmus évtizedei alatt sohasem kérdőjelezték meg, az „igazi alkotmányosság lényeges követelményének” tekintették. Mindazonáltal a parlamenti jog továbbra is ismerte a zárt tárgyalások intézményét.

123

41. A népképviseleti választójog és a választójogi reformok 1948-ig

Az 1946. évi 1. tv magába foglalja a II. Köztársaság kikiáltását. Ezen kívül két dolgot szabályoz:• alapjogi katalógust tartalmaz → szabadságjogok • köztársasági elnök intézményét vezeti be, jogállásával foglalkozikAlapjogi katalógus:• alapvető emberi jogok a preambulumban vannak felsorolva (természetes és elidegeníthetetlen jogok, mivel: mindenkit nemre, fajra, politikai és vallási hovatartozás nélkül megillet; senkit sem lehet korlátozni a törvényben meghatározott eseteken kívül.)• emberi jogok:→ élethez való jog – elnyomástól, félelemtől, nélkülözéstől mentes élethez való jog→ tulajdonhoz való jog→ személyes szabadság→ szabad vallásgyakorlás→ gondolat- és véleménynyilvánítás szabadsága, szólásszabadság→ gyülekezési és egyesülési jog→ munkához és emberi megélhetéshez való jog→ állami és önkormányzati hatalom meghatározásának gyakorlása

Ezen alapjogok érvényesítését hogyan biztosítják?• nem volt még Alkotmány Bíróság• bírói jogvédelem: Közigazgatási BíróságNem helyzete az alapjogokat bírói védelem alá!

Köztársasági elnök:Tervezetek 1946 előtt: két fő delegáció: kisgazda, kommunista• MKP javaslata szerint a hatalmi ágaktól független ember legyen a köztársasági elnök• a végrehajtó hatalomtól el kell különíteni az államfő intézményét• a köztársasági elnöknek nem kell jóváhagyni csak kihirdeti a törvényeket• nincs szerepe a törvényhozás működésében• fegyveres erőkről nem rendelkezik• egyházzal, bírói hatalommal és közigazgatással kapcsolatos jogairól nem rendelkezik• teljes mértékben alá van rendelve a Nemzetgyűlésnek• Rákosi: olyan államfő kell, aki nem uralkodik és nem is kormányoz

• KGP javaslata szerint aktív és erős elnök kell• a polgári demokratikus köztársaság rendszeréből indultak ki• a köztársasági elnök a végrehajtó hatalom feje• rendezte a hatalmi ágak viszonyát is• főkegyúri jogot akart adni a köztársasági elnöknek• az alapjogi katalógust ebből indították

A szociáldemokrata verzió a kettő között állt..Köztársasági elnök az 1946. évi 1. alapján:

124

• az állami főhatalom kizárólagos tulajdonosa a nép és a hatalmat általános, titkos, közvetlen, egyenlő választójog alapján létrehozott Nemzetgyűlés által gyakorolja → ez a szuverenitás letéteményese• 4 évre választják a köztársasági elnököt• minden 35. életévét betöltött, magyar polgár lehetett köztársasági elnök

Választás menete:- 50 képviselő szükséges támogatóként a jelöltnek- ha 1 jelölt van, közfelkiáltással is meg lehet választani,- ha több jelölt van, 2/3-os jelenlét és 2/3-os többség kell (2*2/3)- ha nem sikerül, második forduló szükséges és itt is érvényesülnie kell a 2/3-nak- ha ez sem sikerül, a két legtöbb szavazatot kapott jelölt közül választanak- 3 napon belül kell megtartani a harmadik fordulót- a megválasztott személynek esküt/fogadalmat kell tennie→ 4 éves mandátumot kap→ egymás után kétszer nem lehet betölteni DE→ újraválasztható

1946.évi 1-es szabályozza a lemondást is:• a Nemzetgyűlés jóváhagyása is kell → egyszer visszaadhatja• ha másodjára is lemond, köteles a Nemzetgyűlés elfogadni• erre az esetre az elnöki jogokat az új köztársasági elnök megválasztásáig a Nemzetgyűlés elnöke gyakorolja → nem illeti meg a Nemzetgyűlés feloszlatása, nem küldheti vissza a Nemzetgyűlés által elfogadott törvényt, kegyeket csak jogerős ítélet esetén adhat• 30 napon belül lehetővé kell tenni az új köztársasági elnök választást, ha leáll közben a Nemzetgyűlés, akkor 60 napon belül

Köztársasági elnök jogállása:• parlamentarizmus van, köztársasági keretek között• törvényhozással kapcsolatos jogai: → kihirdetési záradék: 15 napja van, aláírja vagy egyszer visszaküldi→ országgyűlést csak feloszlathatja, berekesztheti, elnapolhatja(egyszer, max. 30 napra; 30 napon belül legalább 100 képviselő írásbeli indítványára 8 napon belül köteles összehívni)

125

42. Az országgyűlés szervezete és működése a Horthy-korszakban

A történeti alkotmányosságnak megfelelő kétkamarás országgyűlés az 1926.XXII. törvénycikkel került visszaállításra (felsőházi reform), mely újjászervezte a második kamarát. A felsőházat más európai országokban is a stabilitás erősítőjének, a „nyugalom és megfontoltság” megtestesítőjének tartották. Az arisztokráciára épülő második kamara a korszakban már ritka kivételnek számított, jóformán csak Angliában és Spanyolországban fordult elő. A felsőház eltér a főrendiháztól, mert:• valóságos politikai feladatokkal felruházott intézményt hoz létre,• az arisztokráciát visszaszorítja (76%-ról 29%-ra csökkent),• tagjainak legnépesebb csoportja a középrétegekből került ki (46-47%).

A felsőházi tagság elnyerésére a törvény három hatáskört állapít meg:1. Hivatal és méltóság alapján:• az ország zászlósai, amennyiben e méltóságukat a törvény nem szüntette meg,• a két koronaőr,• a Magyar Királyi Kúria elnöke és másodelnöke,• a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság elnöke és másodelnöke,• a budapesti királyi ítélőtábla elnöke,• a koronaügyész,• a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka,• a Magyar Nemzeti Bank elnöke,• a katolikus, református, evangélikus, unitárius, görög keleti és izraelita egyház legfőbb képviselői.

2. Kinevezés alapján tagjai a felsőháznak azok, akiket az államfő:• kiválóan érdemes állampolgárok közül,• élethossziglan vagy• a hiányzó tagok pótlására felsőházi taggá nevez.

3. Választás:• a legalább 2000 pengő földadót fizető főnemesi családok 24. évnél idősebb férfi tagjai,• a területi és testületi önkormányzatok,• Országos Vitézi Szék,• MTA,• egyetemek és főiskolák,• Magyar Nemzeti Múzeum,• Budapesti Áru- és Értéktőzsde,• maguk közül választott tagjai, képviselői,• a mandátum 10 évre szól, melynek lejárta után újraválaszthatók.A felsőház jogköre ugyanaz, mint a főrendiházé volt, de a törvénykezdeményezés joga a felsőházat is megilleti. Mind a két ház, a másik ház által elfogadott törvényjavaslatról 6 hónapon belül köteles dönteni. Amennyiben a kamarák között kompromisszum nem jön létre, a két ház előkészítő bizottsága együttes ülést tart, melynek konklúzióját a képviselőház és a felsőház ismételten külön-külön megtárgyalja. Amennyiben a két kamara közötti ellentét az egyeztető eljárás másodszori megismétlésével sem oldható fel, vagy ha a felsőház a 6 hónapos határidőt nem tartja be, a képviselőház a felsőház jóváhagyása nélkül a javaslatot az államfő elé terjesztheti.

126

A felsőházi reform a két kamara egymáshoz való viszonyát sajátos módon rendezte, melyet az aszimmetrikus bikameralizmussal (a két ház nem teljesen egyenlő) jellemzünk:• egyeztető eljárás kétszeri eredménytelensége esetén a képviselőház önállóan is az államfőhöz fordulhat,• költségvetési törvény elfogadásakor az egyes kiadási tételeket nem módosíthatta, s így vagy egészben fogadta el a javaslatot, vagy teljesen elvetette azt.

127

43. A király jogállása a dualizmus időszakában

Az államfő szerepe az államélet irányításában a polgári forradalmak hatására jelentősen csökkent. A parlamenti, illetőleg népszuverenitás princípiumának előtérbe helyezésével Európa államai mind elméletben, mind gyakorlatban végrehajtották az államfői jogkör korlátozását. Az abszolút monarchiák elleni küzdelemben fogant teóriák, illetve politikai praktikum részben a hatáskörök elvonásával, részben az államfői hatalmat korlátozó garanciák kiépítésével a törvényhozás súlypontját a parlamentekre, a végrehajtó hatalomét a parlamenteknek felelős kormányokra helyezték. Így jött létre az alkotmányos, később a parlamentáris monarchia.Az autokratikus berendezkedéssel végleg szakító s államformájuknak a köztársaságot választó társadalmak, az egzotikus megoldásokat eredményező kisebb kitérők után, a köztársasági elnöki megoldásnál kötöttek ki. Az eltérő politikai szituációk, történelmi tradíciók és gazdasági, történelmi helyzetek persze országonként jelentős különbségeket idéztek elő befolyásban, jogkörben és a hatáskörök megosztásában. Függetlenül azonban az „erősebb” vagy „gyengébb” pozícióktól, valamennyi államforma állandó eleme lett a népképviseleti alapokon szerveződő parlament, (Európában) az ennek felelős kormányzat, s az abszolút monarchiához képest jelentős mértékben meggyengített uralkodói vagy elnöki hatáskör. Magyarország polgári történelmében a monarchikus államformához való következetes ragaszkodás nyomán a király, illetve a kormányzójátszott lényeges szerepet. A köztársasági államfő fölbukkanása az 1989. évi változásokig epizódszerű volt.Az államrendszert és a magyar alkotmányt 1848—1849-ben megreformáló forradalmi törvényhozás az uralkodó hosszú ideje gyakorolt hatáskörét, hatalmát számottevően csökkentette.1848 – ig a királyt a végrehajtó hatalom gyakorlásában csupán a törvények korlátozták, az új helyzetben az e téren hozott intézkedéseinek érvényességéhez a minisztérium egyik tagjának ellenjegyzése is megkívántatott. A kormány megalakításakor is változott az uralkodói szerepvállalás kerete, a miniszterelnök kinevezésén túl az egyes miniszterek hivatalba lépéséhez Csupán azok megerősítésével járulhatott hozzá (1848: 3. tc.).Megillette a törvénykezdeményezés, a szentesítés és az elfogadott törvények ki hirdetésének a joga. Az országgyűlést összehívhatta, üléseit elnapolhatta, tárgyalásait berekeszthette, s végezetül azt fel is oszlathatta. Ez utóbbi két döntési aktusra azonban csak akkor kerülhetett sor, ha a honatyák az előző évi zárszámadást, illetve a következő esztendőre szóló költségvetést megtárgyalták és elfogadták.Király helyettesítése: Az uralkodót helyettesítő nádort helytartóként további jogok illették meg. Az országgyűlés által választott nádort az 1848: 3. tc. felhatalmazta arra, hogy a király távollétében a végrehajtó hatalmat a korona egységének és a birodalom kapcsolatainak épségben tartása mellett teljes jogkörrel gyakorolja. A Habsburg – Lotaringiai családból származó István nádor később államfői egyedi döntés révén hozzájutott az országgyűléssel és a végrehajtó hatalommal összefüggő valamennyi királyijoghoz is. Igaz, e határozatot néhány héttel később visszavonták.Jogok a törvényhozásban: Az uralkodó rendelkezett az országgyűlés összehívásának, elnapolásának és feloszlatásának jogával. Az országgyűlés megnyitását általában maga teljesítette, s tette ezt az ún. „trónbeszéd” felolvasásával, midőn egyértelmű iránymutatást adott a törvényhozás előtt álló feladatokról, a megvalósítandó kormányzati teendőkről. Az elnapolás, a parlamenti tárgyalások felfüggesztése történhetett bizonytalan időre, vagy akként, hogy az azt elrendelő királyi leirat meghatározta a következő ülés napját. Az országgyűlés feloszlatása terén 1848 – ban kialakított államfői jogkör 1867 után módosul. Az 1867: 10. tc. Ugyanis lehetővé tette a parlament feloszlatását abban az esetben is, ha a költségvetést és az előző évről szóló zárszámadást nem fogadták el. Igaz, a törvény hozzátette, hogy ilyenkor az országgyűlést három hónapon belül még úgy kell összehívni, hogy az államélet vitelében meghatározó

128

jelentőségű döntések megszülethessenek. A törvényhozás folyamatában az uralkodó megőrizte korábbi jogát a törvények kezdeményezésére. Sőt ez, a király előszentesítési jogának kihangsúlyozásával, tovább erősödött.Kormányzati felségjogok: A kormányzati felségjogok kimerültek a rendeletalkotási jogkör, a szervezési jogkör, a főfelügyeleti jogkör, a főkegyúri jog, a hadügyi felségjog és a külügyi felségjog gyakorlásában.A király rendeletalkotási joga és gyakorlata a kiegyezés törvényes ülése után szűk térre szorult vissza, s érvényességét a közjog miniszteri ellen jegyzéshez kötötte. Az államfő szervezési jogkörét hivatalok felállításával s kinevezési jogának gyakorlásával teljesítette. Az előbbi csupán a törvények keretei között valósulhatott meg, míg az utóbbi a kormány kinevezésével és felmentésével teljesült elsősorban. Természetesen az uralkodót más magasabb állami tisztviselők, így bírák és katonatisztek, kinevezési, valamint meghatározott címek, méltóságok és rendek adományozási joga is megillette. Az uralkodó, alkotmányos felhatalmazásából fakadóan, valamennyi állami és önkormányzati szerv fölött, illetve magántársulattal, testülettel, alappal és alapítvánnyal kapcsolatosan felügyeletet láthatott el. E máskülönben és másutt főfelügyeleti jogkörként aposztrofált tevékenységekor a király bármilyen ügyben felvilágosításra tarthatott igényt, bizonyos esetek ben királyi biztost rendelhetett ki. Az államfői főfelügyeleti jog egyéb iránt kiterjedt az állam területén működő valamennyi egyházra.A hazai közjog az egyházak fölötti felügyeleti jogtól, a jura circa sacrától élesen megkülönböztette a magyar királyokat hosszú évszázadok során át megillető s a katolikus egyházzal kapcsolatban fennálló főkegyúri jogot. A főkegyúri jog a magyar királyt, még a 20. század elején is, mint első uralkodóink örökösét illette meg, s magában foglalta az egy házszervezési, a kinevezési és az egyetemes kegyúri jogot.Ezek gyakorlatával a király valóban a nagy morális, politikai és gazdasági súllyal bíró katolikus egyház napi életének és működésének részesévé vált. Igaz, az egyházszervezés terén a kiegyezés után gyakorlattá vált az újabb püspökségek alapítását a törvényhozással is elfogadtatni, törvénybe iktatni, ám az új főpapok kinevezésekor a jog még ennyire sem kötötte meg a király kezét. Az érseki, püspöki javadalmak betöltésének korlátlan jogát azonban a gyakorlatjelentős mértékben szelídítette, így a dualizmus főpapjai előzetes pápai beleegyezés híján nem foglalták el székeiket.A hadsereg vezérletének, vezényletének és belszervezetére vonatkozó rendelkezésének jogát. A vezérlet a hadsereg háborúban való közvetlen irányítását jelentette, a vezénylet ezzel szemben a hadi igazgatás terén érvényesülő parancsolási jogot és a fegyelmi-fenyítő hatalmat testesítette meg, míg a belszervezetre vonatkozó rendelkezés joga a hadsereg belső struktúrájának meghatározásában öltött alakot, magában foglalva kinevezések jogát, a fegyvernemek, csapatok és különböző katonai hatóságok létesítésével.

129

44. A kivételes hatalom szabályai a magyar alkotmánytörténetben

Az I. világháború utáni politikai struktúra Magyarországon megváltozott. A húszas években a kormány hatáskörének tendenciaszerű kiterebélyesedése, az állami beavatkozás fokozódása a hivatalos politika érdekévé vált. A polgári állam közigazgatásában jellegzetes intézményként bukkant fel az ún. kivételes hatalom. A polgári forradalmak és átalakulások politikusai, közvetlenül azután, hogy garantálták az emberi jogokat, a jogegyenlőséget, törvényes garanciákat adtak a politikai jogok érvényesüléséhez, kardinális alkotmányos tézisként kezelték mindezek érvényesítését ( ami lényegében a kormányzat, a végrehajtó hatalom korlátozását jelentette). Egyfelől garanciák jelentek meg a jogrendszerben, másfelől a kormányzatok és a törvényhozások e garanciák áttörésére is rákényszerültek, ám a lehetőségekhez képest ezt is próbálták alkotmányosan megoldani.

E hatalomnak a lényege: a rendkívüli helyzetben (háborúk, forradalmak, természeti csapások idején, tehát az állam és a társadalom működését súlyosan veszélyeztető helyzetben) a végrehajtó hatalomnak a működőképesség fenntartását biztosító, rendkívüli intézkedések meghozatalára történő feljogosítása. A kényszerű (de alkotmányosa jogosult szerve által hozott) intézkedések során a szabadság biztosítékait átmenetileg félretehették. Az említett intézkedések az egyszerű korlátozásoktól a teljes jogmegvonásig terjedhettek. E törvény azonban egyfelől taxatíve felsorolta a kivételes hatalom körét. A kivételes hatalmat az 1912. évi LXIII. tc. hívta életre, mely szerint a kivételes hatalom körébe tartozik: A rendkívüli jogalkotói jogkör elnyerése: a végrehajtó hatalom az egyébként szokásosan a törvényalkotási jogkörbe tartozó terepen is intézkedhetett. A jogfelfüggesztő jogkör megszerzése: a kormány vagy minisztere az intézkedések területére eső jogszabályokat, helyi rendeleteket hatálytalaníthatta, megsemmisíthette. A szervezeti centralizáció: a kivételes hatalom alkalmából kinevezett központi tisztviselőket (pl.: kormánybiztosokat) felruházta azzal a joggal, hogy beleavatkozhassanak a helyi közigazgatásba. Idegenrendészeti megszorítások, személyellenőrzés: útlevél-engedélyezés, utazási és szállítási engedélyek kibocsátása, ellenőrzése. A lakosság mozgásszabadságának korlátozása: kitoloncolás, helyhez kötés, kilakoltatás. Az áruforgalom korlátozása: tilalmak, engedélyek, ármaximálás A postai és távbeszélő-forgalom ellenőrzése: a magántitok sérelmének tilalmát is feloldotta. Egyesületek gyűlések korlátozásai: működésüknek, létrejövetelüknek tilalma, korlátozása, felfüggesztése Cenzúrázás: lapkorlátozás, fogalmazás betiltása, hírzárlat elrendelése A törvényes (garanciális) bíráskodás kereteinek áttörése – ügyek elvonása civil bíróságtól és áttétele katonaihoz, esküdtbíráskodás felfüggesztése, gyorsított bíráskodás elrendelése, statáriális bíráskodás bevezetése.

A magyar parlamentben 1912 utolsó hónapjaiban folytatták le a vitát a kivételes hatalomról. Ez a magyar törvény 1912-ben meglepően későn született meg, hiszen már előtte is indokolt lett volna veszély helyzetére ilyen jogilag szabályozott „vésztervet” előirányozni (pl.: Bosznia Hercegovina okkupációja és annektálása is adhatott volna alkalmat erre). Amikor pedig a magyar kormány rászánta magát a kivételes hatalom törvényi szabályozására, egy erősen korlátozott, garanciákkal körbebástyázott, a visszaélésekre kevés alkalmat adó törvénycikket illesztett a Magyar Törvénytárba. A kivételes hatalom jogi lényege az alkotmány, a garantált emberi jogok korlátozása alkotmányos módon, garanciákkal. Arra ad választ, hogy hogyan

130

oldhatóak meg ezek a korlátozások viszonylag rendezett körülmények között és a polgári jogrend elveit szem előtt tartva.

A jog számára a legfontosabb e hatalom definiálása, a kivételes hatalom kezdetének-végének pontos meghatározása, tartalmának pontosítása, terjedelmének korlátozása. Pontosan meg kell és meg lehet határozni a kivételes állapot eljárásait, terjedelmét, amit a végrehajtó hatalom semmilyen körülmények között sem léphet át. A kivételes hatalom legfőbb korlátja, hogy törvényhozó felhatalmazás alapján működik, törvényhozó ellenőrzés mellet szervezi a kivételes hatalmat előidéző okok megszüntetését (pl.: általában él az intézkedések bemutatási kötelezettsége), s végül a kivételes hatalommal kapcsolatban hozott döntéseiért felelős a törvényhozásnak. Rögzíteni kell, hogy milyen helyzetben lehet megállapítani, a bejelentésekre milyen szabályok érvényesek vagy befejezésére mikor és hogyan köteles a jogosított végrehajtó hatalom. Azt is rögzíteni kell, hogy a kivételes hatalom konstatálása esetén mit lehet korlátozni, milyen eljárásban kell ezt megtenni, meddig lehet elmenni az alkotmányos keretek fellazításában, milyen felelősség terheli az intézkedésért a kormányt, melyet utólag a parlament realizál.

A kivételes hatalom garanciái Magyarországon• Háború vagy háború fenyegető veszélye esetére szorították a kormány ilyen irányú tevékenységét. Ha ez megszűnt, megszűnt az állapot jogosultsága is. • Nem intézményesül a kivételes hatalomban a cenzúra, csak az előzetes lapellenőrzést tette lehetővé – ez pedig kizárólag a háborús hírek problematikus pontjaira vonatkozóan adott lehetőséget az ügyészségnek a lapszám betiltására, a forgalmazás leállítására.• E hatalom nem terjeszkedhetett ki a jogrendnek valamennyi területére, nem érinthette az OGY összehívását, működését, nem változtathatta meg önmaga eljárásainak a jog által szabályozott részét.•A kivételes hatalom bővítéseiA két világháború között Magyarország politikusai fenntartották az 1912. évi szabályozást. A korszak hangulata, a revíziós gondolat jelenléte a politikában és a közvéleményben, a visszacsatolások katonai feladatai, utóbb az újabb háborúba történő belépés és a kormányzati hatékonyság növelése a kivételes hatalom hatályának meghosszabbítását eredményezte: 1914. évi L. tc. 10 §-ába szövegezték meg e törvény meghosszabbítását, melyet rendeleti úton tett meg a kormányzat. E felhatalmazásra alapozva ezután belügyminisztériumi rendeletekben az állam biztonsága, a társadalmi rend védelme érdekében a közbiztonságra nézve veszélyes vagy gyanús egyének ellenében lehetővé tette a rendőri felügyeletet, ill. a rendőrhatósági őrizet (internálás) alkalmazását (pl.: 3000/1922 BM rendelet). A militarizálódás és a fenyegetettség, az elszigetelődés bizonyítékénak volt tekinthető az 1930. évi büntető jogalkotás. A gazdasági és a hitélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlynak fenntartása érdekében hozott 1931. évi XXVI. tc. évenkénti megerősítést igénylő felhatalmazást adott a kormánynak a törvényhozás körébe tartozó intézkedések megtételére. Az új katonai büntető törvénykönyv és a kémtevékenységéről, a hűtlenség tényállási körének kiszélesítéséről még inkább erősítette ezt a folyamatot. Az 1939. évi II. tc., a honvédelmi törvény pedig, VI. részében aprólékosan szabályozta a kormányt háború vagy fenyegető veszély esetén megillető kivételes hatalmat. Dacára a közigazgatás majd minden részére érvényes hatáskör-kiterjesztésnek, e szabályzásba is fellelhetőek a kivételes hatalom korlátai: a kormány felhatalmazás alapján nem intézkedhet az állami főhatalom szervezetét és működését illetően, nem bocsáthatott ki az önkormányzatok rendszerét módosító vagy önkormányzati szerveket megszüntető rendeleteket, nem alkothatott a fennálló anyagi büntető jogszabályokat módosító normákat.

131

Kivételes hatalom másképpTörténelmünkben ezeken kívül még a vármegye, - mint törvényhatóság a polgári korban - főtisztviselőjénél, a főispán jogkörénél találkozunk a kivételes hatalommal. A főispán a passzív ellenállással szembe kivételes hatalommal volt felruházva, ha a törvényhatóság vagy első tisztségviselője megszegné vagy nem teljesítené törvényes kötelezettségeit. Ilyenkor a minisztérium felhatalmazta őt, hogy a végrehajtást biztosítsa és a vármegyének mindegyik olyan tisztviselőjével, akire szüksége van, rendelkezzék. Ez ad hoc jogosítványa a főispánnak, tehát a kivételes hatalom a rendelet végrehajtásával azonnal megszűnik.

132

45. A törvényhatóságok a dualizmusban és a Horthy-korszakban

A polgári állam létrejötte megteremtette a feltételeket a közigazgatás átszervezéséhez. Az 1867-es kiegyezés lényeges következménye az 1848-as állapotokat visszahozta az önkormányzati közigazgatásba. Ez a polgári átalakulást megelőző vármegyei közigazgatással egyenlő. Hosszú út vezetett a polgári kori területi, közigazgatási szervezet, a törvényhatóságok kialakulásáig.Törvényhatóságok: Ez egy speciális elnevezés, egy olyan tételes jogi fogalom, amely csak a középfokú és általános hatáskörű közhatóságokra vonatkozott. A szabályozás alapja az 1870.évi XLII. tc.: az első megyetörvény. A törvény keletkezésekor 153 törvényhatóság jött létre: 14 szék, 5 vidék, 4 kerület, 47 szabad királyi város, 25 törvényhatósági jogú város és 58 vármegye. Eredete az 1848 előtti gyakorlatra vezethető vissza, amikor a vármegyék és a szabad királyi városok rendelkeztek hatósági jogkörrel bíró közigazgatási szervekkel.A törvényhatóságok feladatai:- a törvény korlátai között gyakorolták az önkormányzatot (szabályrendelet-alkotás, belső ügyek intézése), ez tartalmilag hasonlít az 1848 előttihez.- közvetítik az állami közigazgatást (a kormány [Belügyminisztérium] erőteljes jóváhagyási joga érvényesült)- politikai és alkotmányvédő szerepük van (az ellenállási jog megszűnt, helyette egyszeri felírási jog van a végrehajtás előtt).

Magyarországon törvényhatóságok a vármegyék és a törvényhatósági jogú városok voltak (1886. évi XXI.tc.1§), amelyeket a törvény még együtt szabályozott, annak ellenére, hogy eltérő volt szervezetük, feladatkörük és gazdasági tevékenységük is. A vármegye és a thjv. mellé, mint törvényhatóságok mellé, még idesorolhatjuk Budapest székesfővárost is. A törvények és rendeletek végrehajtása a törvényhatóságok feladata volt. A törvényhatóság a végrehajtás előtt felírhatott az adott rendelet vagy törvény ellen, de ha a miniszter ragaszkodott végrehajtásához, azt azonnal és feltétel nélkül végre kellett hajtania. Tehát megszűnt a vis inertiae lehetősége. A törvényhatóságok politikai jogokat is gyakorolhattak: közérdekű, sőt országos ügyekkel is foglalkozhattak.

A törvényhatóságok típusai:1. Vármegye: összetett egység, amely a határain belül fekvő községek területeiből tevődik össze. Az ezeken lakó állampolgárokkal nem közvetlenül érintkezik, hanem a községeken, mint alsó fokú, ún. helyhatóságokon keresztül. Hármas hatáskörrel rendelkeztek. A törvény biztosította az önkormányzat jogát – saját belügyeiben önállóan intézkedhetett, szabályrendeleteket alkotott, maga választotta tisztségviselőit, gyakorolta a költségvetési jogot, a kormánnyal közvetlenül érintkezett. Az önkormányzatok valóságos súlyát csökkentette az, hogy az öntevékenység alapjairól nem sikerült gondoskodniuk, a dualizmus korába végig állami segélyből működtek. A második fontos hatáskör az állami közigazgatás közvetítése volt. A vármegyei törvényhatóságok szervezete az országos struktúrát képezte le. A vármegye tisztviselői: főispán, főjegyző, tiszti ügyész, jegyző, pénztárosok és a főszámvevő. Harmadik, egyben legfontosabb hatásköre a szabályrendeletek alkotása.

2. Törvényhatósági jogú város (thjv.): olyan alakulat, amely maga képez egyetlen községet, tehát benne a törvényhatósági és községi (helyhatósági) jelleg együtt létezett és funkcionált. Magyarországon a feudális kötöttségek alól való felszabadulás tett lehetővé, hogy falusi népfelesleg nagyobb számban a városokba áramoljon, ahol a fejlődő iparnak nagy szüksége volt rájuk. A magyar közigazgatási jog a legjelentősebb városokat nem rendelte alá a vármegyének, hanem törvényhatósági jogokkal ruházta fel őket. Feladata, hatásköre és szervei

133

nagymértékben hasonlítottak a vérmegyéére, de a thjv. a községi feladatokat is ellátta. Így a vármegye rendszerint másodfokon látta el a közigazgatási ügyek intézését, a thjv. első- és másodfokon is eljárt a hatáskörébe és illetékességébe tartozó ügyekben.

3. Budapest székesfőváros: a thjv-k között különleges helyzetet biztosítottak a szervezetében is eltérő Budapest székesfővárosnak. Széchenyi István Világ című művében javasolta a központosítást és a Budapest nevet. A Szemere-kormány 1849.június 24-én kelt rendeletében elvégezte Pest, Buda és Óbuda egyesítését. A bécsi kormány hosszú ideig nem volt tekintettel erre a döntésre és csak az 1872. évi XXXVI. tc. alapján hozta létre fővárosunkat Buda és Pest szabad királyi városokból, a Pest megyéből idecsatolt Óbuda kamarai mezővárosból és Margit-szigetből. Az egyesített főváros közigazgatásáról külön törvények intézkedtek. Budapest lett a nemzet életének központja, irányítója, az országgyűlés, az államfő, a kormány és a központi hatóságok székhelye. Budapest lett az állam utáni legnagyobb közigazgatási egység. Legfontosabb eltérése a thjv-tól, hogy itt kezdettől fogva finomított virilizmus érvényesült, de ezt 1920-ban eltörölték. Élén a főpolgármester állt. A főváros nagy területe, hatalma lélekszáma, különböző városrészei miatt kerületekre lett bontva. Önkormányzata erős volt, mint New York vagy London önkormányzata.

Törvényhatóságok szervezeteA vármegyék és a törvényhatósági joggal felruházott városok élén a megyei illetőleg a városi főispán áll (a székely székek élén a főkirálybíró, a kerületek és a vidékek élén a főkapitány, a szepesi kerülte élén a kerület gróf).A főispán: őt a belügyminiszter előterjesztésére és ellenjegyzésével a király nevezte ki és mozdíthatta el. Nem a törvényhatóság, hanem a kormány tisztviselője, de tevékenysége mégis a vármegyéhez, ill. a thjv.-hez kapcsolódik. A főispán részint reform, részint szokás folytán már nem a király megbízásából, élethossziglan működött, hanem a gyakran változó kormányoknak a bizalmi emberévé vált. A végrehajtó hatalom gyakorlása során ő ellenőrizte az önkormányzatokat és őrködött a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei felett. Főispán jogai:• Felügyeleti jogkör: amely a bíróságokon kívül minden állam és önkormányzat hatóságra kiterjedt, úgy hogy a törvényhatóságokban a közigazgatást csak az ő beleegyezésével lehetett intézni.• Ellenőrzési jogkör: ellenőrizte a közigazgatás működését, a tisztviselők eljárást.• Felterjesztési jogkör: ha bármilyen határozatot törvénybe vagy miniszteri rendeletbe ütközőnek talált, elrendelhette a határozatnak a végrehajtás előtti felülvizsgálat végett történő felterjesztést.• Felfüggesztési jogkör: a hanyag és vétkes tisztviselők ellen fegyelmi vizsgálatot rendelhetett el, és felfüggeszthette hivatalából.• Kivételes hatalom jogköre: a passzív ellenállással szembe kivételes hatalommal volt felruházva, ha a törvényhatóság vagy első tisztségviselője megszegné vagy nem teljesítené törvényes kötelezettségeit. Ilyenkor a minisztérium felhatalmazta őt, hogy a végrehajtást biztosítsa és ehhez rendelkezzen bármennyi tisztviselővel. Ez ad hoc jogosítványa a főispánnak, tehát a kivételes hatalom a rendelet végrehajtásával azonnal megszűnik.• Garanciális panasz intézménye: 1907-től pedig a törvényhatóságok megkapták azt a jogot is, hogy a törvénytelen rendeletek ellen panasszal fordulhattak a közigazgatási bírósághoz. (1907:LX. tc.)• Jelölési és kinevezési jogkör: ezzel is rendelkezett a fontosabb állásoknál (pl.: tisztújítás, törvényhatósági tisztviselők, csendbiztos, levéltárnok stb.)

134

• Képviselőválasztások előkészítésének és hivatalok adományozásának jogkörével is rendelkezett.

Törvényhatósági bizottságA korábbi vármegyei közgyűlés helyébe lépett. Ez a legfontosabb döntéshozó testület a vármegyében. Tagjai létszáma 120-600 fő között mozgott és átlagosan minden500lakosra egy tag jutott. Az 1929. évi XXX. tc. a tagjainak számét leszállította 150-450 főre. A testület tagjainak felét 6 évre választották és itt a választójogi cenzus magasabb volt, mint a képviselőválasztásoknál, a szavazást, pedig nyíltan tették meg. A testület tagjainak másik fele virilis, azaz a megye területén legtöbb állami adót fizetők közül került ki automatikusan, ezt nevezzük nyers virilizmusnak.Az 1929: XXX. tc. változtat a törvényhatósági bizottság összetételén: Tagjai 2/5 részben lettek választva, 2/5 részben lettek virilisek, de itt már a virilis tagok az összes tagnak csak 2/5-ét adják és őket is a szükséges létszámot megyékben háromszorosan, thjv-kben hatszorosan meghaladó számú virilis választott meg listáról, ezt nevezzük puha virilizmusnak.1/5 részben pedig hivatalból lettek tagok.Elnöke a főispán, hatásköre a törvényhatóság területét, szervezetét, gazdaságát érintő ügyekre terjed ki.Közigazgatási bizottságAz 1876: VI. tc. szabályozta, a vármegyék legfontosabb szerve volt. A már kiépült szakigazgatási ágak és a törvényhatósági tevékenység összehangolását végezte: felügyeletet és ellenőrzést gyakorolt az egész közigazgatás felett. Hatásköre a közigazgatás összhangjának a megteremtéséből, fegyelmi ügyek és fellebbviteli ügyek tárgyalásából állt.Elnöke a főispán volt, tagjait fele részben vármegyei tisztviselők (ezek fele állami, másik fele önkormányzati), másik fele részben törvényhatósági bizottság által választott személyek. A törvényhatósági választójog szigorúbb volt az országos választójognál: helyben lakást és írni-olvasni tudást feltételezett. E testület havonta ülésezett és elsősorban másodfokú, fellebbviteli jogköre volt jelentős. 1929-ben feladatai nagyobb részét az alispán kapta meg, helyette operatív szervként a Kisgyűlést hozták létre.KisgyűlésA kisgyűlés 1929-től kis létszámú, érdemi ügyintéző szervként működött. A Törvényhatósági Bizottság kicsinyített mása. 16-24 tagja volt, kisebb részben hivatalból, nagyobb részben választott tagokból állt.Elnöke: a főispán volt, akadályoztatása esetén az alispán. Hatásköre a költségvetésre, jelentősebb gazdasági ügyekre, politikai, levelezései, panaszjogi ügyekre és a közgyűlés elé tartozó ügyek előkészítésére terjedt ki. Hatásköre kiszélesedett az 1933: XVI. tc. által.A Horthy-korszakban a közigazgatás rendezéséről A közigazgatás rendezéséről szóló 1929: XXX. tc. átalakította az önkormányzati testületeket. Radikálisan csökkent a törvényhatósági bizottságok létszáma mind a vármegyék, mind a thjv.-k esetében. Ezen bizottságok létszámának megállapítása már törvényben történt meg. A 1920: XXX. tc. változtatta meg a virilizmus korábbi rendszerét is. A törvény biztosítani akarta a szakszerűség képviseletét. Ezen az alapon lett tagja a testületnek a rendőrkapitány, a pénzügyigazgató, a tankerületi vezető. AZ 1929: XXX. tc. szervezett képviseletet biztosított a vallásfelekezetek képviselőinek is. Rajtuk kívül az ügyvédi, orvosi, közjegyzői és mérnöki kamarák is képviseltették maguk a törvényhatósági bizottságban. Ez a törvény vezette be a Kisgyűlés intézményét, amely átvette a Közgyűlés hatáskörének egy részét. A szabályozás célja a középszintű közigazgatás egyszerűsítése, gyorsabbá tétele volt. Először fogalmazódott meg, hogy az ügyek többségét lehetőleg ott döntsék el, ahol azok keletkeztek. Ezzel párhuzamosan korlátozták a fellebbezés és a felülvizsgálat lehetőségét. A törvény – történelmünkben először –

135

jogi, államtudományi vagy közigazgatási végzettséghez kötötte a fogalmazói állás elnyerését. Bevezette a gyakorlati közigazgatási vizsgát is.

136

46. A községek a dualizmusban és a Horthy-korszakban

A községekről általábanA község, mint a legalsóbb fokú szerve, e területen az államcélok és ezen belül a közösségi célok megvalósítása érdekében hatósági jogkört gyakorolt. Saját lakosságával szemben tehát az államhatalmat jelenítette meg helyi szinten, az állammal szemben azonban viszonylagos önállóságot élvező egységet képezett. A községek a területükön élő emberekkel közvetlen kapcsolatban álltak, vagyis helyhatóságot képeztek. A közigazgatás felső és középső szervei csak rajtuk keresztül tudtak az állampolgárokkal érintkezni. A község kialakításához szükség volt a viszonylag nagyobb népességre, a sűrű és egymásra ható együttélésre, valamint a kellő gazdasági erőre. Az olyan kisebb települések, mint például a tanyák, puszták nem alkottak községet. A községek vonatkozásában 1848 előtt a gazdasági szempont volt a meghatározó. Az első községi törvény (1871: XVIII. tc.) alapján a hatósági jogkör is előtérbe került. A községek jelentőségét még azzal is növelték, hogy a törvénnyel minden területet valamelyik községhez soroltak. A választókerületek, törvényhatóságok, közigazgatási, törvénykezési, pénzügyi és szakigazgatási szervek illetékességi területét is a községek alapján határozták meg. A szavazás a nagyvárosok titkos voksával szemben, a községekben és a rendezett tanáccsal bíró városokban, egyéni kerületekben, nyíltan történtA községek hatásköre A község hatásköre jelentőségének és súlyának megfelelően alakult. Önállóan intézhette saját belügyeit vagyis önkormányzati jogkört gyakorolhatott. Saját belügyeiben szabályrendeleteket alkothatott (statútum), vagyona felett rendelkezhetett (önálló jogi személy), községi adót szedhetett és vethetett ki, gondoskodott a község infrastruktúrájáról, oktatási, kulturális intézményeiről. Gondoskodott a községi lakosság hatósági támogatásáról is. Nem terjedtek ki a községre a törvényhatóságok ún. politikai jogai. A községi feladatokat a közvetlenül törvényhatósági jogú város látta el. Így a községi ügyekben első- és másodfokon a törvényhatósági jogú város járt el, másod- ill. harmadfokon pedig a vármegye. Községek típusai: - nagyközség

- kisközségA község gyűjtőfogalom alá a nagy- és kisközségek és a rendezett tanácsú városok (megyei városok) tartoztak. A kisközségek a törvénnyel rájuk ruházott teendőket, korlátozott anyagi erejük miatt, saját erejükből teljesíteni nem voltak képesek, ezért más községekkel szövetkeztek. Összefogva állítottak fel körjegyzőségeket, de önálló-képviselőtestületük volt. A nagyközség a törvény által ráruházott teendőket egyedül is képes volt ellátni. A kis- és nagyközségek, melyek helyhatóságot gyakoroltak, egyaránt valamely járás hatáskörébe tartoztak és felügyeleti hatóságuk a járási főszolgabíró volt. A főszolgabíró volt a községi közigazgatási ügyekben az elsőfokú közigazgatási hatóság és a kihágási bíró is. A rendezett tanácsú város a járással volt egyenrangú, ezért részben megegyezett vele a hatásköre, és közvetlenül rendelté alá a vármegyének. A régi mezővárosoknak, ill. azoknak a szabd királyi városoknak lett a jogutódja, amelyeknek a gazdasági ereje nem volt elegendő ara, hogy önálló törvényhatóságot alkossanak. A rendezett tanácsú város elöljárósága a kibővített városi tanácsból állt. A városi tanácsot polgármester, jegyző, a főügyész és a városi orvos alkotta. 1929: XXX. tc. megszüntette a tanács intézményét és annak feladatait a polgármester hatáskörébe utalta. Ezzel a nevét is meg kellett változtatni. Mivel közvetlen a megyének voltak alárendelve, ezért megyei városok lettek.A községekhez tartozó tanyasi településekMagyarországon a tanyasi települési típus a török hódoltság korának pusztításai nyomán alakult ki, de csak múlt század közepétől, a jobbágyfelszabadítás után vált állandó települési formává. A Dunántúlon a községi (zárt), az Alföld közepén a tanyai (szétszórt) települések lettek a

137

jellemzőek. A tanya gazdasági épületekkel ellátott földbirtokot jelent, amely valamely község határához tartozott. A tanyai életforma, a nagy távolságok, rossz minőségű utak nehézséget okozott a tanyasi lakosság oktatási, művelődési, vallási, egészségügyi, és közlekedési igényeinek kielégítése szempontjából. A tanyák közigazgatási helyzetének javítása érdekében 1927-ben belügyminiszter tanácskozásra hívta össze a tanyakérdés legjobb szakértőit. A belügyminiszter feladatává tette minden törvényhatóságnak, városnak és községnek, hogy a helyi viszonyok ismeretében hozzák közelebb a közigazgatást a tanyai lakossághoz. Ez szervezeti változással történhetett, az igazgatási beosztás területi megváltoztatásával, valamint tisztviselői kirendeltség szervezésével. Javasolta a belügyminiszter, hogy a törvényhatóságok a tanyákat érintő rendelkezések előkészítésére tanyabizottságokat alakítsanak. A körrendeletnek sajnos nem volt sok gyakorlati eredménye.17 évvel később már törvényi szabályozással kísérelték meg a tanyakérdés megoldását (1944: II. tc.). A sűrűbb tanyai településeken állandó kirendeltségeket kellett létesíteni.

47. tétel is hiányzik!!!!!

138

48. A jogforrásokról általában (fogalma,fajtái)

A jogforrás: a jogélet azon jelenségeit foglalja magában,amelyben a jogszabály léte,azaz valamely életviszony rendezettsége megtestesül. A jogforrás tehát a jogélet megnyilatkozása,azaz valamely életviszony felfogására,megítélésére vonatkozó meggyőződés külső megjelenése formája. (Kolosváry Bálint)Jogforrásként értelmezhető: - maga az állam,mint minden jog forrása

-minden olyan tény,amelyhez szubketív jog szerzése fűződik-amiből megismerhetjük a jogot pl: okiratok,jogszabályok

A jogforrásokat többféleképpen csoportosíthatjuk:-Anyagi : amelyek a jogot származtatják pl: országgyűlés,kormány Alaki:a már keletkezett fennálló jogi norma pl:törvény,rendelet

-Belső: az a hatalom,amely a jogot alkotja pl: király,OGY Külső: a jogi norma megjelenési formája pl: törvény

-Írott:amelyeket írásban megszövegeztek és szabályszerűen kihirdettek pl: alkotmány,törvény,rendelet Íratlan:létrejötte nincs meghatározott formákhoz kötve,a jogalkotó akarata hallgatólagosan jut kifejezésre pl: szokásjog

-Országos jellegű: egész ország területén érvényesül pl: alkotmány,törvény Helyi jellegű(partikuláris):az országnak csak egy részére terjed ki pl: statútum

-Általános(generális):egy adott országban mindenkire kiterjedő hatállyal élrvényes pl: alkotmány Különleges(speciális):az adott országban élők emberek csak egy részére terjed ki pl: önkormányzati rendelet,statútum

A magyar történeti jogforrások:1.Szokásjog: A XIX. század közepéig a legmeghatározóbb jogforrás Magyarországon. Alapja a szokás,amely valamely cselekvés közmegegyezésen alapuló,következetes gyakorlása egy csoporton belül. Mivel nincs szankciója,ezért ez nem valódi jogforrás. Szokásjoggá a rendszeres ismétlődés miatt bekövetkező kötelező ereje teszi.A szokásjognak két nagy csoportja van: a népi és a bírói. Népi eredetű szokásjogról akkor beszélünk,ha egy adott közösségen belül jöttek létre,és ott általános meggyőződéssé váltak,majd utóbb ezeket a bírói gyakorlat is átvette,és megsértését szankcióval sújtotta. A bírósági gyakorlat által kialakított szokásjog a felmerülő hasonló esetekben hozott azonos ítéletek révén alakult ki.A szokásjog jellemzői: közhatalmilag kikényszeríthető(szankcionálható),valódi jogforrás,spontán jogalkotás eredménye. Latin elnevezése a ius consuetudinarium=consuetudo.Werbőczy kritériumai a szokásjoggal szemben,ami megkülönbözteti a szokástól:-okszerű:racionális,a közjót szolgálja-tartós:min.10 év-ismétlődő:időben gyakran előfordul A szokásjog szerepe/ereje Werbőczy szerint:-törvény magyarázó: ha a tv kétséges,ellentmondásos-törvény pótló: ha nincs tv,akkor szokásjogot kell alkalmazni-törvény rontó: ha a tv a szokásjognak ellentmond,a szokásjogot kell alkalmazni

139

Szokásjogi gyűjtemtemények: Tripartitum,Négyeskönyv,Planum Tabulare,ITSZ

2.Lex-törvény: az állami akarat legmagasabb rendű megnyilvánulása. A patrimoniális monarchia idején a király adja ki saját akaratából,saját jogkörében,általában csak életében kötelező erejű. Első királyaink idején a legfőbb tv alkotó az uralkodó,aki a tv hozási munkálatokba 1298:XXIII. tc-vel a királyi tanács tagjait is bevonta. Később a rendi dualizmust érvényre juttató országos képviseleti szerv legfontosabb döntésévé vált. A polgári korszakban a legmegingathatatlanabb tekintélyű norma: olyan egyetemes és általános érvényű jogforrás,amely a jogélet bármely viszonyára vonatkozhat és az ország valamennyi állampolgárára kiterjed.

3.Decretum-királyi rendelet:a patrimoniláis monarchia idején a tv-hez hasonlóan a király adja ki saját akaratából saját jogán,így akkor még azonosnak tekinthetők. Ezek elsősorban büntetőjogi,valamint az ítélkezésre szóló rendelkezéseket tartalmaztak. Az egy alkalommal hozott tv-ket az uralkodó dekrétumba foglalta és pecsétjével látta el.A rendi korszakban megmarad,mint király által kiadott jogforrás. Tárgya nem lehetett tv-hozásbeli. Ekkor a lex és a decretum elváltak,és hierarchikus viszonyba kerültek egymással. A rendelet a tv-vel nem ütközhetett.

4.Pátens-nyílt parancs:az abszolutizmus és a neoabszolutizmus idejére jellemző jogforrás. A pátens tv hozási tárgyban kiadott királyi rendelet,így a lex és a decretum közötti jogforrás,melynek kiadásának célja rendek megkerülése volt. Kibocsátása sérti az alkotmányos berendezkedést,ezért II.Lipót megígérte,hogy nem kormányozza pátenssel az országot (1791:XII.tc). Mária Terézia és II. József nagy számban adtak ki pátenseket,de a szabadságharc leverése után Ferenc József is :februári pátens.

5.Statútum-helyi szabályrendelet:önkormányzatok jogforrása,melyek rendelkeztek statútum alkotási joggal, ius statuendi-vel. Ez csak az adott területen hatályos,helyi viszonyokat szabályoz,és nem ellenkezhet az országos joggal(törvénnyel és szokásjoggal). Az önkormányzat saját szerve bocsájtja ki: a nemesi vármegyében a közgyűlés,szabad királyi városban pedig a városi tanács.

6.Privilégium-kiváltság:király által kiadott jogosítvány,a középkor jellemző jogforrása. Két fajtája van: az egyéni(különös-privilegium speciale pl:birtokadomány,címer,pallosjog), és a kollektív(általános-privilegium generale pl:szabad királyi város,egyházi kiváltságok). Tartalmazza a „salvo iure alieno” záradékot : mások jogának tiszteletben tartása mellett, tehát nem mondhat ellent a törvénynek,vagy más privilégiumnak.Érvényességi feltételei: tvnyesen megkoronázott király adja ki;más jogaival ne ellenkezzen;nagyobb királyi pecsét legyen rajta;1 éven belül hirdessék ki;minden úgy legyen,ahogy a király előtt elhangzik.Megszűnik,ha : a király visszavonja; személyes kiváltság eseten a személy halálával;ha a jogot nem gyakorolják; ha lemondanak a jogról; kiderül,hogy érvényesen nem lehetett volna kiadni;ha nem hirdetik ki 1 éven belül;ha a királyi bíróságok többször ellene ítéltek.

140

49. A törvény és a szokásjog 1848-ig

A kettőről általában,fogalmuk:Lex-törvény fogalma: az állami akarat legmagasabb rendű megnyilvánulása. A patrimoniális monarchia idején a király adja ki saját akaratából,saját jogkörében,általában csak életében kötelező erejű. Első királyaink idején a legfőbb tv alkotó az uralkodó,aki a tv hozási munkálatokba 1298:XXIII. tc-vel a királyi tanács tagjait is bevonta. Később a rendi dualizmust érvényre juttató országos képviseleti szerv legfontosabb döntésévé vált. A polgári korszakban a legmegingathatatlanabb tekintélyű norma: olyan egyetemes és általános érvényű jogforrás,amely a jogélet bármely viszonyára vonatkozhat és az ország valamennyi állampolgárára kiterjed.

Szokás:valamely cselekvési norma következetes gyakorlása a helyesség közmeggyőződésével. Ez nem valódi jogforrás.

Jogszokás: a szokás és a jog határán helyezkedik el, jogpótló szokásként definiálható,de több mint szokás,mert kikényszeríthető. (DE: a szokásjog mögött már közhatalmi kényszer áll,ami biztosítja érvényesülését!)A szokásjog ezen a két logikai lépcsőn át alakul ki.

Szokásjog fogalma: A XIX. század közepéig a legmeghatározóbb jogforrás Magyarországon. . Szokásjoggá a szokás a rendszeres ismétlődés miatt bekövetkező kötelező erőre emelkedés miatt alakul.A szokásjognak két nagy csoportja van: a népi és a bírói. Népi eredetű szokásjogról akkor beszélünk,ha egy adott közösségen belül jöttek létre,és ott általános meggyőződéssé váltak,majd utóbb ezeket a bírói gyakorlat is átvette,és megsértését szankcióval sújtotta. A bírósági gyakorlat által kialakított szokásjog a felmerülő hasonló esetekben hozott azonos ítéletek révén alakult ki.A szokásjog jellemzői: közhatalmilag kikényszeríthető(szankcionálható),valódi jogforrás,spontán jogalkotás eredménye. Latin elnevezése a ius consuetudinarium=consuetudo.Werbőczy kritériumai a szokásjoggal szemben,ami megkülönbözteti a szokástól:-okszerű: racionális,a közjót szolgálja-tartós: min.10 év-ismétlődő: időben gyakran előfordul A szokásjog szerepe/ereje Werbőczy szerint:-törvény magyarázó: ha a tv kétséges, ellentmondásos-törvény pótló: ha nincs tv,akkor szokásjogot kell alkalmazni-törvény rontó: ha a tv a szokásjognak ellentmond,a szokásjogot kell alkalmazni

Szokásjogi gyűjtemtemények: Tripartitum,Négyeskönyv,Planum Tabulare,ITSZ

A szokásjog és a törvény együttélése:

Szent István trónra kerülésekor a szokásjog volt a meghatározó Magyarországon. István új törvényeket hozott,ami jelentős különbség volt a többi koraközépkori állam törvényeihez képest,mivel a nyugat-európai uralkodó régi törvények alapján uralkodtak, azokat csak javítgatták.Első királyaink regnálását gazdag törvényalkotás jellemzi, amelyen erősen érződik az egyházi befolyás. Azonban a legfontosabb jogforrás a szokásjog volt,ami mellett a törvény csak kisegítő

141

jelleggel létezett. Ez fennmaradt a rendi korszakban is,mivel a szokásjog a XIX. századi polgári kodifikációig megőrizte dominanciáját.Azonban ekkorra elkülönült a lex és a decretum,amik eddig egymás szinonimái voltak,mivel a törvényt innentől a király és a rendek együtt alkották. Kialakultak a törvényhozási tárgyak.

A szokásjog egyetemes jellegéből fakadóan minden jogágra kiterjed,de térben és időben eltérő lehet. Ez eredményezi a partikuláris,helyi jog elkülönülését,amire a tökéletes példa a helyi szabályrendelet, a statútum. Statútumot a ius statuendi-vel rendelkező vármegyék közgyűlése és a szabad királyi városok tanácsa adhat ki. Ez csak az adott területen hatályos,és kizárólag helyi viszonyokat szabályoz,de nem ellenkezhet az országos joggal.

Mivel azonban a partikularizmus jogbizonytalanságot eredményez,ezért jelentkezik az igény az országos szokásjog összegyűjtésére és összegzésére. Ennek eredményeképpen született meg 1514-ben Werbőczy István Hármaskönyve, a Tripartitum. Művét az OGY elfogadta,a király megerősítette,de nem hirdették ki,ezért nem emelkedett törvényerőre.Hármaskönyv felépítése:-Ajánlás: Ulászlóhoz intézett,hízelgő,humanista-Approbatio: Ulászló erősítő oklevelének első része,amely a könyv létrejöttéről tudósít-Prologus: bevezetés,melyben általános fogalmakat határoz meg pl: igazság,jog,törvény stb.-I.rész: közjogi kérdéseket, és a nemesi magánjogot tárgyalja ->primae nonus-II. rész: az elején jogforrásokkal foglalkozó címekkel találkozuk,emellett a nemesi perről szól-III.rész: legkevésbé egységes része a könyvnek,36 címből áll. Egyeskiváltásgolt népcsoportok és Dalmát-,Horvát-,Tótország,Szlavónia és Erdély partikuláris jogát taglalja. Ír a szabad királyi városok fellebezési rendszeréről, büntetőjogi rendelkezésekről,zsidók perbeli esküjéről.-Királyhoz intézett ajánlás befejező része-Királyi megerősítő oklevél befejező része A törvényt,mint írott jogot határozza meg,mint emberi találmányt,aminek célja a szankcionálás által az erőszakos kihágások fenyítése. Ezért társadalom szervező, közjóra alkalmazandó,bűneltávolító. Feladata a közbiztonság biztosítása,ezért tilt,enged,parancsol és bűntet. Így a törvényalkotás szükségszerű.

A szokásjogot,mint erkölcsből származtatott jogot definiálja,ami törvény hiányában törvényként szolgál.Fontos,hogy illeszkednie kell a rendhez,közjóhoz,valláshoz,mivel az emberi gyakorlat része.

A törvény és a szokásjog között 3 különbséget határoz meg:1.a törvény írásba van foglalva2.a törvény nyíltan kihirdetett,a szokásjog hallgatólagos3.a szokás keletkezése hosszabb ideig tart

A később alkotott törvény,ha általános,akkor lerontja az őt megelőző szokást, de ez fordítva is igaz: a később keletkezett szokás lerontja a korábbi törvényt.

Négyeskönyv(Quadripartitum):I.Ferdinánd javaslatára 1553-ban készült el,mint a Hármaskönyv átdolgozása,de mivel az uralkodó német tanácsosai azt 3, a magyar alkotmánnyal, ellentétes résszel akarták kiegészíteni,a király félretette,és szokásjogilag sem nyert elismerést,csak a bíróságok alkalmazták.

Planum Tabulare:

142

A Curia elvi,országos jelentőségű döntéseinek gyűjteménye,kötelező erővel bírt. Mária Terézia állítatta össze, és királyi rendelettel erősítette meg.Főleg magánjogi és perjogi szabályokat tartalmaz.1723-1768 közötti időszak joganyagát tartalmazza.

A szokásjog különböző formákban még a polgári kor jogrendszerében is fölbukkant,azonban a középkorban ismert fajtája nem érvényesülhetett a garanciákat mindenekelőtt érvényesítő és szem előtt tartó polgári jogrendszerben.

143

50. A privilégium, a statútum és a pántensek jellemzői a rendi Magyarországon

A privilégium (kiváltság) egy speciális valamiféle kedvezményt biztosító jogforrás. Fajtáit tekintve beszélhetünk egyéni kiváltáságról (privilegium speciale), mint a birtokadomány, nemesség, címer, pallosjog, révjog stb., illetve kollektív kiváltságról (privilegium generale) pl. a szabad királyi városoké, a Diploma Andrearum, amely az erdélyi szászok kiváltáságait rögzítette, vagy más, különböző egyházi kiváltságok stb.,Ahhoz, hogy a kiváltság biztosítsa a benne foglalt jogokat, azaz, hogy érvényes legyen, bizonyos feltételeknek teljesülni kell. Ezek az érvényességi kellékek. Meghatározott esetekben a kiváltság megszűnhet: - a király visszavonja

• személyes kiváltság- a személy meghal• nem gyakorolja jogát• lemond róla• kiderül, hogy érvényesen nem lehetett volna kiadni• nem hirdetik ki egy éven belül• a királyi bíróságok többször ellene ítélnek

Formája: oklevél, amely a benne foglaltakat hitelesen bizonyítja. Ez eredeti és hiteles másolatban is kiállítható, hitelességét a pecsét bizonyítja (függőpecsét, amely révén azonnal végrehajtó a rendelkezés). Szerkezetét tekintve a kiváltságlevél áll egy bevezetésből (fohász, kibocsátó neve és címei, címzett, üdvözlés), amit az érdemi rész követ (kibocsátás ténye, oka, rendelkező rész: jogi ügylet meghatározása, záróformulák a szankciókkal), végül aláírások, keltezés (két dátum: kibocsátás, foganatosítás).

Statútum (helyi szabályrendelet): rendi időszakban ismert szabályozás, amely helyi viszonyokat rendez. A statútum az önkormányzatok jogforrása, amelyek rendelkeznek az ún. statútumalkotási joggal (ius statuendi). Ilyen önkormányzatnak tekinthető a rendi korban a nemesi vármegye és a szabadkirályi város, amelynek saját szerve (vármegyei közgyűlés, városi tanács) bocsátja ki ezt a jogforrást. A statútum csak az adott területen hatályos s kizárólag helyi viszonyokat szabályoz. Nem ellenkezhet az országos joggal.

Pátens (nyílt parancs/nyílt rendelet): A törvény és a királyi rendelet mellett a rendi időszak második periódusában, a Habsburg abszolutizmus idején egy újabb típusú jogforrás jelenik meg. A törvény és a királyi rendelet közé helyezhető.A pátens elsősorban a felvilágosult uralkodóink (Mária Terézia, II. József) által gyakorta kiadott olyan királyi rendelkezés volt, amelyben törvényhozási tárgyakat érintették (Carolina Resolutio, türelemi, úrbéri rendelet, Ratio Educationis stb.,). Formája a decretumé, tartalma a lexé. Éppen ezért a pátens alkalmas eszköz volt arra, hogy az azt alkalmazó uralkodó, a rendek hozzájárulása nélkül, azok megkerülésével fontos kérdésekben alkosson jogszabály önkényesen. Miután II. József (kizárólag) pátensekkel kormányozta az országot, utóda, II. Lipót által összehívott országgyűlésen törvényt alkottak arról,hogy „ pántensek kiadása csupán azon esetre tartatván fönn, midőn a törvénnyel egyébként megegyező dolgokban, a kellő eredménnyel való kihirdetés egyedül ez úton lenne eszközölhető” (1790/91: XII. tc). Pátensekkel ismét találkozunk az 1848/49-es szabadságharc leverését követő neoabszolutizmus időszakában.

144

51. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc jogforrásainak jellemzői

Az áprilisi törvények csoportosítását lásd a beugróknál.

1848 tavaszán az utolsó rendi gyűlés a feudális jogintézményeket megszüntető, polgári korszak szervezetének és működésének alapjait megteremtő és az egyes szabadságjogokat biztosító törvényeket alkotott.Az áprilisi törvények: Átfogó szabályozása a következő területeket ölelte fel: a független felelős magyar minisztérium felállításáról (1848:4. tc.), a népképviseletről az országgyűlés évenkénti tartásáról (1848:5. tc.), Partium visszacsatolásáról (1848:6. tc.), a Magyarország és Erdély uniójáról (1848:7. tc.), a közteherviselésről (1848:8. tc.), az úrbéri szolgáltatások megszüntetéséről (1848:9. tc.), a legelők elkülönüléséről és a fizásról (1848: 10. tc.), az úriszék eltörlése (1848:11. tc.), a papi tized megszüntetéséről (1848:13. tc.), az ősiség eltörlése (1848:15. tc.), a megyei hatóság ideiglenes gyakorlásáról (1848: 16. tc.), a megyei választásokról(1848: 17. tc.), a sajtószabadságról (148:18. tc.), a tanszabadságról (1848:19. tc.), a vallásszabadságról (1848: 20. tc.), a nemzeti őrseregről (1848: 22. tc.), a szabad királyi városokról (1848: 23. tc.), a községi választásokról (1848: 24. tc.) szóló törvények.1848 előtt törvényt kezdeményezhetett a király, 1848 után pedig a proponálás oly módon illette a királyt, hogy e jogát a minisztérium, illetve egyes miniszterek által gyakorolta. A törvény elengedhetetlen érvényességi kelléke volt annak kihirdetése. 1848:4. tc., kimondta,hogy az uralkodó az országgyűlés ülésein a törvényeket külön-külön szentesítse, valamit lehetőséget adott azok külön-külön kihirdetésére is.Rendelet: 1848-ban a független felelős magyar minisztérium felállításával megkezdődött a törvények végrehajtására szolgáló miniszteri rendeletek kiadása. Találunk törvényt helyettesítő és törvényt pótló vagy kiegészítő, továbbá szükségrendeleteket (a törvényben vagy országos szokásjogban biztosított jogállapottal szembehelyezkedő kormányrendelet, amelynek célja az volt, hogy a törvény bizonyos időben, bizonyos helyeken vagy bizonyos esetben a rendkívüli körülményekre tekintettel ne kerüljön alkalmazásra.)

145

52. A neoabszolutizmus jogforrásai

A neoabszolutizmus időszaka:Az 1849-es katonai vereséget követően, a megtorlás éveiben Magyarország közjogi helyzete, így igazgatása is megváltozott. Ebben az időszakban Magyarország önálló államisága hiányzik, az összbirodalom része. Alapvetően határozta meg Magyarország és a Habsburgok viszonyát az a császári udvar által megfogalmazott és hosszú években hangoztatott teória, amely értelmében Magyarország az 1848-as forradalommal és az azt követő jogellenes zendüléssel, különösen pedig a Függetlenségi Nyilatkozattal (Debrecen, 1849. április 14.) eljátszotta szerzett jogát az önrendelkezésre s az önálló alkotmányra. Ez az ún. jogeljátszás elmélete.A csaknem két évtizedig tartó neoabszolutizmus sajátos államberendezkedése négy közjogi dokumentumból ismerhető meg.

1. Olmützi alkotmány:1849. április 4-én adták ki az olmützi alkotmányt. Nem ismerte el a korábbi magyar központi és helyi szerveket, az országot pedig területi egységre osztotta, s azokat az összbirodalom egy-egy tartományaként kezelte. Egy birodalmi oktrojált alkotmány, a centralizált egységállam ideálját valósítja meg.Igazgatás:- a Magyar Korona Országait tartományként kezeli, a magát Magyarországot öt kerületre osztja (Pest, Sopron, Pozsony, Kassa, Nagyvárad). Budán, a központban a Helytartóság működik (élén Albrect főherceg, mint főkormányzó, kezében egyesül a polgári és a katonai igazgatás)

- a kerületek központjaiban az uralkodó által kinevezett főispánok- A kerületeken belül megyék voltak, élükön megyefőnökökkel, illetve járások

szolgabírákkal- A tisztségviselők nagy része idegen származású volt (osztrák, cseh)- A szerveket Bécsből irányították- Magyar válasz: Függetlenségi Nyilatkozat

2. Sylvesterpatent:A bécsi politika sokallta az olmützi alkotmányi engedélyeit, ezért 1851. december 31-én a császár kiadta a Sylverterpatentet.- Visszavonja az olmützi alkotmányt és nyílt abszolutizmust vezet be,idegenekből álló bürokráciát és rendőrállamot (1850-től államrendőrség működik).- A magyar szervek nem működnek.- A Hétszemélyes táblát éthelyezik Bécsbe.- A német a hivatalos nyelv.

3. Októberi Diploma:- 1860. október 20-án adták ki.- föderalisztikus elemeket centralista megoldásokkal ötvöz.- a birodalom részeinek, így Magyarországnak is bizonyos fokú autonómiát enged:

Deklarálta, hogy törvények csak a tartománygyűlések hozzájárulásával születhetnek. Magyar országgyűlés, dikasztériumok és megyei szervek visszaállítása 1847-es állapotunkban. Magyar a hivatalos nyelv

- változik a Birodalmi Tanács hatásköre: Egészen 1860ig csupán véleményadó, tanácsadó funkció. Ez a jelképes szerep megváltozott, a császár élethossziglan kinevezett tagokkal és 38 rendkívüli tanácsossal erősítette meg. A testület feladata lett:

146

- a költségvetés - a zárszámadás elfogadása, - az államkölcsönök felvételének jóváhagyása s a kormány jelentősebb intézkedésinek megtárgyalása. A tanácsnak önálló kezdeményezési joga nem volt, üléseit csak a császár hívta össze.- korábbi tanácsadói funkcióját törvényhozási funkcióval cserélhette fel. (1861.)

4. Februári pátens:- 1861. február 26-án adták ki, nyílt császári parancs- abszolutikus fordulat- a monarchia egy államszövetség, de centralizált állam- kétkamarás központi parlamentet hoz létre a Birodalmi Tanács átalakításával.

147

53. Jogforrások a dualizmusban

Törvény:A dualizmus korának jogforrásai között a törvény foglalta el az első helyet. A polgári korszak liberális szakasza az állami élet legfontosabb kérdéseit a törvényhozás útján igyekezett szabályozni, s a törvényhozás, az országgyűlés munkája legalább formálisan függetlenségét biztosított a külön magyar állami szervek számára. A két állam közötti közös ügyeket a delegációkban tárgyalták meg, a megegyezést azonban önállóan törvénybe foglalva mindegyik állam saját törvényhozása elé terjesztette.A dualizmus idején törvénynek azt az írott jogszabályt nevezték „melyet a törvényesen egybegyűlt országgyűlés a törvényes formák megtartása mellett alkotott, s a koronás király által szentesítve, királyi pecséttel ellátva és kellő módon kihirdetve lett.” Ezeket az egyes momentumokat a kor közjogászai olyan fontosnak tekintették, hogy azt vallották, egyiknek vagy másiknak elmaradása a javaslat törvénnyé válását akadályozza.A törvénykezdeményezés joga a királyt és bármelyik képviselőt is megillette. A király a kormány útján kezdeményezett, s a kormány a király előzetes engedélyével terjesztette be az országgyűlésen a törvényjavaslatot.A törvényszöveg megállapítását az országgyűlés két háza végezte a két ház között szokásos üzenetváltás útján, s a két ház által megállapított szöveget terjesztették ki a király elé szentesítés végett. A szentesítés joga a királyé volt. A szentesítés után ugyancsak a király joga volt a kihirdetés, mely 1881-től kezdve az Országos Törvénytárban történt a miniszterelnök ellenjegyzése mellett. A törvénynek az Országos Törvénytárban közzétett szövegét tekintették közhitelességűnek.1867-ig szokás volt az egyik országgyűlésen hozott törvényeket együttesen terjeszteni a király elé, s ő azokat együttesen szentesítette és hirdette ki. Ettől kezdve minden törvénycikket külön-külön szentesítettek és külön-külön hirdettek ki. A törvények szentesítése is magyar nyelven történt, a Horvát- Szlavónországra is érvényes törvényeket a kiegyezés után a magyar nyelv mellett horvát nyelven is szentesítették.A dualizmus korában sem készült alkotmány. A kiegyezési törvények, a horvát-magyar kiegyezést tárgyaló törvények csak részei az alkotmánynak, alkotmányjogi tárgyú törvények, egységes alkotmánytörvény, írott alkotmány nem készült. Ezért nevezték a magyar alkotmányt, mely számos törvényből, szokásjogi szabályból állt, történeti alkotmánynak. Találkozunk azonban a dualizmus korában is sarkalatos törvény elnevezéssel. Ezzel az elnevezéssel illették a legfontosabb, az állam kormányformáját, az ország függetlenségét, a szabadságjogokat biztosító, az alkotmánybiztosítékokat magukban foglaló törvényeket.A törvényhozási tárgyak, vagyis az a kör, amelynek szabályozása a törvényhozás jogkörébe tartozott, a dualizmus idejében sem volt külön törvényben megállapítva. Évszázados gyakorlat alakította ki ezt a kört, egyes törvényekben is találunk olyan rendelkezéseket, hogy a kérdés szabályozása a törvényhozásnak van fenntartva. Ilyenek voltak az alkotmányjogi szabályok, a magánjog, büntetőjog és az eljárási jogok szabályozása.

Rendeletek:A törvény, mint legfontosabb jogforrás mellett a dualizmus idején mindinkább előtérbe léptek a rendeletek, sőt az első világháborút közvetlenül megelőző időben már mindjobban konkurálnak a törvénnyel. Rendeletet kibocsáthatott a király, a kormány és az egyes miniszterek.A király rendeletalkotási joga igen szűk körre terjedt ki. Míg a feudális korban a királyi rendelet gyakran a törvény helyett is érvényesült, s a pátensekkel való kormányzás folyt az abszolutizmus alatt, a kiegyezés után a király rendeleti úton szabályozott, azt csak a miniszteri ellenjegyzéssel bocsáthatta ki.

148

A kormányrendeletek lépnek mindjobban előtérbe a dualizmus korában. Különösen az első világháború idején válnak általánossá a kormányrendeletek. Ennek jogi alapot a 1912: 63 tc. tc.-be iktatott kivételes hatalom adott, amellyel a kormány az első világháború idején messzemenően élt.A törvények és kormányrendeletek végrehajtásaképpen az egyes miniszterek is bocsátottak ki rendelteket. Ezek voltak a miniszteri rendeletek. A miniszteri rendeletek magasabb jogforrással nem ellenkezhettek. Két vagy több miniszter közösen is bocsáthatott ki miniszteri rendeltet, ha a rendelet tárgya két vagy több miniszter jogkörébe tartozott. Gyakoriak voltak a minisztériumokban az ún. körrendeltek. Ezek nem mindig kerültek kihirdetésre, mert nem az állampolgárokhoz, hanem az alárendelt hatóságokhoz szóltak, s belső utasításokat tartalmaztak.

A törvényhatósági és községi szabályrendeletek:

Szabályrendeletet az ún. helyi önkormányzatok alkothattak a hatáskörükbe tartozó kérdésekben. Az adott korban ugyanis „szabályrendelet” elnevezés került a feudális kori statútum helyébe. A modern államban gyakran történt, hogy valamely kérdést országosan magasabb jogforrás rendezett, s ez a jogforrás a helyi önkormányzatok kötelességévé tette, hogy egyes részletkérdéseket, amelyeknél a helyi szempontok voltak dominálók, a helyi önkormányzat maga szabályozza. Általános szabály volt, hogy a szabályrendelet magasabb jogforrással nem ellenkezhet.A szabályrendeletek a kibocsátó hatóság szerint lehettek törvényhatóságiak és községiek. A törvényhatóságiak ismét: vármegyei és törvényhatósági jogú városi szabályrendeletek, ez utóbbiakhoz sorolhatjuk Budapest székesfőváros szabályrendeleteit is. Községi szabályrendeleteket a rendezett tanácsú városok, valamint a nagy-és kisközségek alkothattak.

A szokásjogi döntvényalkotás:

Korszakunkban a szokásjog egyre jobban háttérbe szorult. A szokásjog valóban a feudális korszak jogforrása volt, a modern polgár sokkal jobban szerette jogait törvényekben lefektetve látni, s a tételes jogi szabályozással jobban biztosítottnak érezte magát. Mégis a szokásjognak jelentős területe maradt a magánjogban. Ezt egyes vonatkozásban kikezdte ugyan a törvényi szabályozás, de magánjog legtöbb területén megmaradt továbbra is a szokásjogi uralom. Sőt a bírói gyakorlaton keresztül tovább fejlődött a szokásjog is.A korabeli szokásjog egyesítését szolgálta felsőbíróságaink döntvényalkotási joga. Döntvények alatt a felsőbb bíróságok olyan elvi jelentőségű határozatait értették, amelyek irányító hatást gyakoroltak az alájuk rendelt bíróságok működésére. A Kúria elnöki tanács kiválogatta a konkrét polgári perekben hozott ítéletekből azokat, amikben elvi állásfoglalás volt, és ezeket a Polgári Határozatok Tárában közzétették. Ezek az elvi határozatok csak a Kúria tanácsait kötelezte, de természetesen hatottak a többi bíróságra is. Ha a Kúria valamelyik tanácsa az elvi határozattól el akart térni, vagy úgy látta, hogy a bíróságok valamely kérdésben ellentétes gyakorlatot folytatnak, vagy ha az igazságügy-miniszter indítványozta, a Kúria 11 tagból álló jogegységi tanácsa jogegységi döntvényt hozott, amely már az összes bíróságot kötelezte. Ha a jogegységi döntvényt módosítani akarták, hoztak teljes ülési döntvényt, amely ugyancsak az összes bíróságra kötelező volt. Döntvényalkotási joga volt a Közigazgatási Bíróságnak, a Hatásköri Bíróságnak, az ítélőtábláknak, és a legfelsőbb honvédtörvényszéknek is.

149

54. A Horthy-korszak jogforrási rendszere

Horthy Miklós 1920. március 1-jétől 1944. október 16-áig volt a Magyar Királyság kormányzója.Előzmények:-A Népköztársaság és a Tanácsköztársaság megszakítja a jogfolytonosságot.-1919. aug. 1.-Tanácsköztársaság bukása, majd restaurációs törekvések-1920. február- létrejött a Nemzetgyűlés, (mely egy 2 éves mandátumú egykamarás törvényhozó testület) hogy elvégezze az alkotmányosság helyreállításával összefüggő feladatok teljesítését.Az alkotmányos krízis megoldását a jogfolytonos történeti alkotmányhoz való visszatérésben láttákÁllamformáról való döntés: 1920. évi I. tc.: „az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom ideiglenes rendezéséről”„A nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverénitás kizárólagos törvényes képviselete, megállapítja, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. évi november hó 13. napján megszünt. Megállapítja továbbá, hogy Magyarországnak és társországainak a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal fennállott feloszthatatlan és elválaszthatatlan együttbirtoklása a bekövetkezett események folytán megszünt. A nemzetgyűlés mindezekből a tényekből folyó következmények megállapítását a békekötés utáni időre tartja fenn magának.”A Pragmatica sanctio ezáltal nem hatályos, a királyválasztás joga visszaszáll a magyar nemzetre.Magyarországon közjogi értelemben visszaáll az 1918. november 16. előtti állapot.A törvény nem nevesíti, de levezethető belőle a monarchikus államforma ( csak akkor lehetne köztársaság, ha azt az alkotmány rögzítené), viszont ha monarchia az államforma, akkor kell hogy legyen király.Felmerülő kérdés: a királyi hatalom gyakorlásának hiánya eredményezheti-e azt, hogy az államforma megváltozik?-> nem, mivel nem volt olyan tv., amely deklarálta volna a köztársaságot.1921: XLVII. tc.: IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszüntetéséről1. § IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek.2. § Az 1723. évi I. és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, amely az Ausztriai Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta, hatályát vesztette és ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállt.3. § A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen.Az egész Horthy-korszak a jogfolytonosság elvén alapszik.

A szentkorona-eszme reneszánsza: forradalmak okozta károk, majd a trianoni békediktátum után is a monarchikus államforma igenlése, annak ellenére, hogy a királyi hatalom gyakorlása megszűnt.A Szent Korona-eszme egyik központi gondolata, hogy a Szent Korona önálló személyiséggel rendelkezik, minden és mindenki neki van alárendelve. Mindenek fölött álló hatalmát mutatja, hogy az állam minden polgára az ő alattvalója. Neki tartozik hűséggel az ország minden lakója. Az ő tulajdona az ország egész területe és az országhoz valaha tartozott területek összessége. Ő a legfőbb forrása minden állami hatalomnak, „egyesíti magában a törvényhozói, a bírósági és végrehajtó hatalmat". Az állami élet minden szereplője „a Szent Koronától nyer éltető erőt". A

150

Horthy-korszakban, 1930-ban törvényt hoztak arról (1930. évi 34. tc.) hogy ezt követően minden magyarországi bíróságnak „a Szent Korona nevében" kell az ítéleteket kihirdetnie.

Ha a Horthy-korszak a dualizmussal vállal jogfolytonosságot, akkor hatályos kell, hogy legyen

1920-ban az összes 1918 előtt alkotott norma?- Pragmatica sanctio: védelmi közösség és trónöröklési rend egyben

Tény: a védelmi kapcsolat megszűntA P.S. két rendelkezése is megszűnik-e vagy ki kell nyilvánítani?- legitimisták: oszthatatlan együttbirtoklás- szabad királyválasztók: ha a monarchia felbomlik, akkor automatikusan megszűnik a Habsburgok joga a trónra.

Eckartsaui nyilatkozat:„Ennél fogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok, és már eleve elismerem azt a döntést, mely Magyarország jövendő államformáját megállapítja.”-nem tartalmaz miniszteri ellenjegyzést, nem járult hozzá az országgyűlés,nem a trónról, hanem az államügyek viteléről mondott le->érvénytelen, de erőltetett értelmezés:államügyek viteléről való lemondás= trónról való lemondás.A lemondó nyilatkozat értelmét kiterjesztették.

Kormányzó mint államfő 1920.évi I.12. § A nemzetgyűlés addig, amíg az államfői hatalom gyakorlásának mikéntjét véglegesen rendezi és ennek alapján az államfő tisztét tényleg átveszi, az államfői teendők ideiglenes ellátására a magyar állampolgárok közül titkos szavazással kormányzót választ.Kormányzói jogkör kiterjesztése:1920.éviXVII.tc.”A kormányzó a nemzetgyűlést legfeljebb harminc napi időtartamra napolhatja el.”1926.éviXXII.tc. 23. § Kinevezés alapján tagjai a felsőháznak azok, akiket az államfő kiválóan érdemes állampolgárok közül a minisztérium felterjesztésére élethossziglan vagy a hiányzó tagok pótlása végett a 11. §-ban meghatározott időre felsőházi tagokul kinevez.Az élethossziglan kinevezett felsőházi tagok száma negyvenet meg nem haladhat.1933.XXIII.tc.:1. § Az országgyűlés elnapolásának, berekesztésének és feloszlatásának a királyi hatalomban foglalt joga - ugyanazokkal a korlátozásokkal, amelyeket e tekintetben az 1848:IV. és az 1867:X. törvénycikk Ő Felsége a király jogára nézve megállapít - a kormányzót is megilleti.1937.XIX.tc: 1. § Az országgyűlés által alkotott törvényt a kormányzó kihirdetési záradékkal és aláírásával hozzáérkezésétől számított hat hónapon belül látja el.A kormányzó a kihirdetés elrendelése előtt - indokainak közlésével - a törvényt újabb megfontolás végett visszaküldheti az országgyűlésnek. Ha az így visszaküldött törvényt az országgyűlés változatlanul fenntartja, vagy a kormányzó által kívánt módosításokat csak részben fogadja el, a kormányzó a törvényt hozzáérkezésétől számított hat hónapon belül újabb megfontolás végett az imént meghatározott módon még egyszer visszaküldheti az országgyűlésnek. Ha az országgyűlés a másodszor is visszaküldött törvényt változatlanul fenntartja, vagy a kormányzó által kívánt módosításokat csak részben fogadja el, a kormányzó a törvényt hozzáérkezésétől számított tizenöt nap alatt kihirdetni köteles.2. § A kormányzó három nagykorú magyar állampolgárt a kormányzói tisztre utódjaként ajánlhat s ajánlását tisztének tartama alatt bármikor módosíthatja vagy visszavonhatja

151

1942:II.tc.:1. § Az országgyűlés a kormányzó kívánságára a nagykorú magyar állampolgárok közül kormányzóhelyettest választ.

Törvényhozás: Az ogy szervezete1926. XXII.tc: ismét kétkamarás„ nemzetgyűlés most már az ősi alkotmányosság szellemében felújítja az országgyűlés ősi kéttáblás rendszerét és az 1920:I. tc. 2. §-ában megállapított hatalmánál fogva az országgyűlés képviselőháza mellé a jelen törvény rendelkezései szerint felsőházat szervez.” A magyar alkotmányosság szellemében az országgyűlésnek két kamarával kell rendelkeznie.Nem arisztokratikus jellegű, valóságos politikai feladatokat lát el, a legnépesebb csoport a szervezetében a középrétegből származik.Jogköre a jogfolytonosság miatt megegyezik a volt FőrendiházévalAszimmetrikus bikameralizmus: a két ház nem egyenlő politikai súllyal bír->Képviselőház dominanciája.

152