SZOMBAT, 1991. JÚL. 20. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 3 Jelek, jelképek Két temesvári művész tárlata a Képtárban Szeged és Temesvár képzőművészei között másfél éve igen eredményes és tartalmas kapcsolat alakult ki. Kezdetnek tavaly nyáron temesvári alkotók mutatkoztak be Szegeden, majd ennek viszonzásaként szegedi művészek vendégeskedtek a Bega-parti városban. A kollektív seregszemléket követően egy-egy művész alkotásaival ismerkedhettünk meg már eddig is, s immár egy hónapja láthatók a Horváth Mihály utcai Képtárban Viorel Cosor grafikusművész és Luigi Stefan Varga szobrászművész alkotásai. Már a közös bemutatón is egyértelmű lehetett számunkra, hogy a meglehetősen művészetellenes Ceausescu-rendszer hosszú terrorja idején is voltak alkotók, akik az európai áramlatok első vonalához tudtak csatlakozni. Ez a meggyőződésünk a mostani két művész bemutatkozásán csak megerősödhet bennünk. Bár különböző műfajban dolgoznak, de a grafikák és szobrok között - elsősorban a szellemi hovatartozásban és erkölcsi tartásban - sok a rokon vonás. Viorel Cosor érzékeny, zaklatott, komor hangú intellektuális művész. Üzenetei nem egykönnyen fejthetők meg, jelei mégis rendszerré, és egy huszadik századi alkotó vallomásává állnak össze. Még azokon az aquatintával készült munkáin is, amelyek igencsak közeli és természeti indíttatásból születtek, fölfedezhetők az új dimenziókeresés kísérletei, az egyetemesség igényének szándékai. Kompozíciói, tanulmányai, jelsorozatai, táj-regisztrációi, leletei szorongó, de végtelenül humánus, kiszol- gáltatottságában is emberarcú világának mélységesen megrázó művei. A természet tektonikus élményei, az. alkotói szabadság és a szellemi nyitottság talán egymásnak ellentmondó dimenziói kapcsolódnak egybe Luigi Stefan Varga kisplasztikáiban. Fényes bronzain hegyek, dombok vonulatai és határkövek transzponálódnak szellemi síkokra, s lesznek egy nép, egy korszak, egy szellemi irányzat útjelzői és mementói. A természeti formákat finom eleganciával stilizálja, így fedezhetjük fel a forrásban, a dombok találkozásainál egy női torzó jelzéseit. Bronz-kenyere egyszerre hegyek törésvonala, a paraszti munka eredménye a termés s az áldott ..mindennapi". Architektonikus formái szakrális helyeket idéznek. Legizgalmasabb munkái számomra a hiánnyal kapcsolatosak. Fából készített fa-árnyéka és a bronzból hiányzó ember-kapuja életünk múlandóságára, de a „jelet hagyni" reményére és szükségességére Hétfőtől Indul a nyári egyetem Mi sem bizonyítja jobban Szeged régiószervezó és -kisugárzó szerepét, mint a hétfőtől péntekig tartó Nemzeti kultúra és kisebbségi létezés témakörben megrendezendő nyári egyetem, melyet az Értelmiség '91 Nyári Egyetem, a Tiszatáj folyóirat, és a JGYTF Juhász Gyula Ala- pítványa szervez a JATE Aulájában. Az egyhetes program néhány előadása: hétfőn délelőtt 10 órakor Katona Tamás a fő témakörről beszél, kedden este 8 órától „Asszonysors" címmel Fodor Zsóka, a Szegedi Nemzeti Színház művésznőjének irodalmi össze- állítását hallhatják, szerdán délelőtt 9 órakor Cs. Gyimesi Éva a Közösségi elkötelezettség - európaiság, Láng Gusztáv 10 óra után Az erdélyiség ma címmel tart előadást. Csü- törtökön reggel 9 órakor Kallós Zoltán a népi és egyetemes kultú- ráról, másnap reggel 9 órától pedig Annus József a Tiszatáj-misszióról beszél. A programokhoz támogatást nyújtott a Szegedért Alapítvány, a Kemény Zsigmond Alapítvány, a Juhász Gyula Alapítvány, a Közgyűjteményi és Közművelődési Szakszervezet Alapítványa és a Gold TANDI Press nyomda. Karmester-bemutató Szerdán este kezdődtek a sza- badtérin a Hunyadi László próbái. A tavalyi szereplőgárda alig változott, csupán a karmesteri pálcát vette át Acél Ervin, a Szegedi Szimfonikusok tavasszal megválasztott vezetője, akit lapunkban már bemutattunk olva- sóinknak. Most a szombat esti felújítás apropóján kerestük meg. - A szegedi közönség és a zenekar most találkozhat önnel először. - Tényleg ez lesz az első szegedi bemutatkozásom, de a szimfo- nikusokat vendégként már dirigáltam 1978-ban Gyulán és Békéscsabán. Annak különösen örülök, hogy itt a Hunyadi Lászlóval, az első igazán jelentós nemzeti operával startolok. - Tulajdonképpen egy kész pro- dukcióba száll be, hiszen tavaly mór kialakult egyfajta rendezői és karmesteri koncepció. Hogyan tudja így az elképzeléseit megvalósítani ? - Sajnos, nagyon kevés próbára van lehetőségem, lényegében ma kezdtem el, eddig egyszer tudtam átvenni az operát. Szerencsére van egy videó- felvételem a tavalyi előadásról, ez azt hiszem, fontos, mert felújításról van szó. Meghallgattam azt a lemez- felvételt is, ami a teljes változatot tartalmazza. Kovács János vezényli. Gulyás Dénes, Sass Sylvia, Molnár András a főszereplők. Ha lett volna időnk, talán nem ártott volna ezt az eredetit előadni. Természetesen ez hosszabb, de a drámaisága sokkal kihangsúlyozottabb, a zenei számok kerekebbek, nem érződik az, hogy kicsit csonka. A mqst játszott változatból - ami még a még a 30-as években alakult ki - gyönyörű részek hiányoznak az operából. - Említene néhányat? - Sajnálom, hogy kimarad például Erzsébet párbeszéde a hölgyekkel és lamentója a darab végén. - Sikerült már Szegedet meg- ismernie? - Már sokat sétáltam a városban, a napokban például a régi zsinagógát néztük meg. Csodás épület, ideális koncerttermet lehetne belőle vará- zsolni. Egy ekkora városnak, mint Szeged, nemcsak kamarazenekarokra van szüksége, hanem szimfonikus kultúrára is. Egy szokványostól eltérő felépítésű, 4-500 embert befogadó hangversenytermet - ami- lyen a régi zsinagóga - remekül ki tudnánk használni. * A Hunyadi László másnapján, vasárnap este fél 9-től Strauss-estet tartanak az újszegedi szabadtéri színpadon. A Szegedi Szimfonikus Zenekart Acél Ervin vezényli. A műsor nagy részét zenekari számok alkotják, főleg Johann Strauss olyan népszerű művei, mint a Kék Duna keringő, a Pizzi- cato-polka vagy a Denevér nyitánya. A Hunyadi négy szó- listája egy-egy szólószámot fog énekelni. Iván Ildikó A denevérből Rosalinda csárdását. Misura Zsuzsa és Molnár András A cigánybáróból Szaffi dalát, illetve Barinkay belépőjét, Németh József pedig Bagó dalát a János vitézből. HOLLÓSI ZSOLT „Romantikus ember vagyok" Misura Zsuzsa szerepekről, emberekről, műfajokról - Először nem engem írtak ki a szerepre, de szerencsére Maestro Gardelli kérésére végül én éne- keltem. Bánatomra a kritikusok sokat fanyalogtak, hogy rossz a drama- turgia, meg a zene sem Verdi, de szerintem fontosabb, hogy olyan sze- repek vennek a darabban, amelyeket öröm elénekelni. Meg aztán a közönség is imádja, az előadás végén nem rohan a ruhatárba, hogy még elcsípje az utolsó buszt, hanem mindig hosszú ünneplést kapunk. Ha én fél 12-kor ötször tudok kimenni a függöny elé vastapsban, az nem lehet olyan rossz darab... Az emberek ki vannak éhezve a látványra meg a romantikára, és nagyon hálásak, hogy szép dallamokat hallhatnak, szép ruhákat láthatnak. Ez a darab ennyi. Egy szerelmi háromszög, nem több. IJiztos vagyok benne, hogy sokáig fog menni. Mindig az a legnagyobb elismerés, amit az ember a színház dolgozóitól kap. Soha nem felejtem el, amikor a szegedi Álarcosbál után a zenekartól kaptam egy rózsacsokrot. Most a Giocon- dáért pedig a a műszaktól kaptam virágot és egy rózsafüzért, merthogy a darabban az játszik. Ez minden igazgatói elismerésnél többet ér. - A Gioconda egy drámai szoprán- nak az egyik csúcspont. - Azt hiszem én is. Nekem hasonló élmény a Lady volt a Macbethben, amit itt Szegeden csináltunk. Sok mindent énekeltem, talán nehezebb szerepeket is, például Izoldát, de a Gioconda nekem az egyik legszebb feladat. Talán azért, mert nagyon romantikus ember vagyok. Á romantika összes végzete bennem van, nagyokat tudok nevetni, nagyon el tudok keseredni... -...és nagyon mérges tud lenni, láttam próbán... - Igen, és éppen ezért hozzám nagyon közel állnak az olyan romantikus emberek, mint Gioconda. Erre tényleg nagyon készültem. Fél év alatt állt össze a szerep. Hogy mást ne mondjak: tíz kilót fogytam, hogy jobban nézzek ki a színpadon. Sok örömet és sok intrikát hozott a próbaidőszak, és mondom, szeren- csére nagy sikerrel játszuk. - Van még olyan szerep, amit nem énekelt el? - Azért még van, bár a kedven- ceimet már elénekelhettem. Nem voltam még például Leonóra A végzel hatalmában, de az igazat megvallva ez a szerep nem is izgat annyira. Szívesen elénekelném viszont Az árnyéknélküli asszonyt, különösen azért, mert Richárd Strausstól alig énekeltem még va'la- mit. Nagyon rpgen még Marianne voltam a Rózsalovagban. Ezenkívül soha nem énekeltem még francia operát. Ami a konkrét terveket illeti. FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Szegedre mostanában nyáron jár. Misura Zsuzsa a szabadtérin törzstagnak számít, különösen a Hunyadiban. Szilágyi Erzsébetet immár negyedik nyáron énekli. Azóta megváltozott körülötte egysmás, kevesebbet énekel a Szegedi Nemzeti Színházban, a budapesti Operaházban viszont szépen csendben elfoglalta a teljes drámaiszoprán-repertoárt. Turandot. Tosca, Aida és Abigél mellé lassan „begyűjtötte" Izoldát, a Tannhauser Vénuszát és Erzsébetjét (egyazon előadásban), legutóbb pedig most nyár elején a Giocondát, I.amberto Gardelli vezényletével. MtMttsa&MnsMSMMnsMBRnnMMHRMtn&s az Operaház két év múlva a Ring felújítását tervezi, s az igazgatóm már szólt, hogy abban számít rám. Van még egy vágyam: Odabella Verdi Attilájából. Két éve szóba kerü It, hogy itt Szegeden bemutatják, de azóta nincs hír róla. - Szegeden elég régen énekelt már... - Ha hívnak, jövök. Tavaly a tur- nén Senta voltam, októberben pedig egy Santuzzát énekeltem, épp a taxissztrájk alatt, ami azért fájt kicsit, mert nem volt teltház. Lett volna még egy Parasztbecsület, de aztán elmaradt az előadás. Ha az ember eltölt néhány évet a pályán, három dolog miatt megy el valahova énekelni. Egy: mert izgatja a szerep, kettő: mert olyanok a partnerek, a rendező vagy a karmester, akiktől tanulni lehet, három: mert megfize- tik. Ha engem meghívnának most valahova mondjuk az Attilára, akkor azt mondanám, olaszul megy, még nem énekeltem, vállalom. De ha egy olyan szerepre hívnak, amit már sokszor csináltam, akkor megkér- dezem. hogy mennyit fizetnek és kik a partnerek. Ezt szerintem mindenki így csinálja. Aki nem vallja be, az hazudik. Engem Pál Tamás hozott Szegedre, de Oberfrank Géza főzeneigazgatása alatt is sokat dolgoztam itt. Főállásban mindig Pesten voltam, de akadt olyan év, amikor 23 előadást énekeltem itt. Nem is akármit: Ameliát, Lady Macbethet, Erzsébetet a Don Carlosból, Sentát. Nagyon szívesen jöttem, és nagyon sokat tanultam itt. Mostanában nem hívnak, sőt a szerepeimre inkább más vendéget hoznak. - Szilágyi Erzsébetet nem éppen új szerepe. - Pesten sokszor csináltam. Két éve volt egy felújítás, azóta nem vagyok benne, de itt nyáron azóta is el tudtam énekelni. Nyolc éve itt a Dóm téren Mikó András rendezte a darabot, aki akkor az Operaház főrendezője volt. Tavaly Nagy Viktor állította színre, s időközben ó is az Operaház főrendezője lett. - Most a nézőtér cseréjét tervezik, és ennek kapcsán felemerült, hogy hangosítás nélkül kellene operát énekelni itt... - Állok elébe! Akkor legalább a hangok természetes ereje fog érvényesülni és nem az erősítőé. Most énekeltem a Nabucco Abigéljét a fertőrákosi kőszínházban. Ott semmi hangosítás nincs, de kitűnő az akusztika, olyan pianókat lehet énekelni, mint az álom. - Most lesz azonban egy űj feladata is. Eddig legalábbis kevés operettet énekelt. - Valóban nemigen szoktam. Nem vagyok haknizó típus. Kezdő koromban egy amatőr operatár- sulatnak voltam a tagja, az OKISZ együttessel jártunk üdülőkbe műsort adni, és akkor könnyebb áriák után operetteket is énekeltem. Most is csak egy számom lesz. Külön fájdalmam, hogy amit én akartam énekelni, annak nem sikerült megszerezni a zenekari anyagát. Pedig a Dubarry belépője, úgy gondolom, illett volna hozzám. Igy aztán Szaffi belépőjét fogom énekelni a Cigánybáróból. MÁROK TAMAS Hadd mutassam be a Zsótér-ház gyermekközösségét lévén tizenévesekről szó -, akik a most következő eseményeknek, jelentőseknek vagy jelentéktele- nebbeknek, de mindenképpen ha nem is szereplői, de kömyülállói voltak... A közösség magvát természetesen a házban lakók gyerekei alkották, tekintettel azok rokonsági vagy ismeretségi viszonyaira. Az ehhez csatlakozó rész a környező palotákból, a Jerney-házból, a Csongrádi Takarékpénztár palotájából, a belvárosi elemi iskola; később a Baross Gábor reáliskola „kádereiből" tevődött össze. Mi volt az összefogó erő? Az erre a korra jellemző fiatalság háború utáni nyugtalan vágya, melyhez természetesen hozzájárult az irredenta nevelés, de főleg a „nagyvilág" dolgainak közelsége, nem kevésbé az ifjúsági regények színes romantikája. Az akkori fiatalokat nem annyira a technika (mint ma pl. az autó), mint inkább a mesék világa, a kalandos történetek érdekelték. A rádiónak s a későbbi televíziónak akkortájt még nyoma sem volt. A húszas években már eljutott érdeklődésük köréig a „Pál utcai fiúk" szivárvánnyal szőtt világa. Még közelebb álltak hozzá a Cooper-regények, de különösen a Winnetou-sorozat. Ez a jobbmódú fiúknál mindenütt megvolt, s ók adták kézről kézre a többieknek. Bizonnyal mindegyikünk megkönnyezte May Károly sorainál az örök vadászmezőkre költöző nagy apacsfőnök haláláról szóló részt: - Char-lih testvérem... Winnetou hisz a föltámadásban... Winnetou keresztény...! Őrzöm még a Zsótér-ház gyermekei „katonakönyvét." Egy kopott, meglehetősen összefirkált irkát, mely beszámolt harcosaink emelkedő rangjáról (a k.u.k. rendfokozatának megfelelően kutyamosóiól altábornagyig, vezérig) s a viselhető magunk gyártotta fegyverekig. Állandó fegyverei voltak rang szerint Artúr testvérbátyámnak (akit Nuci-nak becéztünk) a tomahawk, a kard. tőr. pisztoly, pajzs s általában , Csongor Győző A Zsótér-ház gyermekei (4) szerző rövid seregszemlét tart s/.óban forgó ház fiataljainak külső és belső táboráról, a katonai NAdlJdiyUHI Ul, MII VlldKUIdSOM 01 S egyebekről... „mindenféle" fegyver. Nekem ezek közül járt ugyancsak a tomahawk, kard és a tőr, a többiek közül Vág Bandinak a bot. Szabadi Tibinek, Vágó Imrének nyíl, a vesszőkkel. Babos Karcsit irigyeltük remekbe szabott fapuskájáért, keményfából esztergált agyáért. Lőni ugyan nem lehetett vele, de nagy kegy volt, ha valaki rövid időre bár, kölcsönkaphatta tőle. Az előléptetés az egyre növekvő pontszámok alapján történt. Fenyítés a pontok levonásával járt. Főbűn volt az engedetlenség, parancsmegtagadás. de büntetve volt a csúnya beszéd, a káromkodás is. Később, ahogy társaságunk komolyodni kezdett, tért hódított a gombfocibajnokság, melynek eredményeiről nem győztem gyártani a „tabellákat", majd a'30-as évektől kezdve a sporttevékenység az újszegedi strand- fürdón. Kedveltek lettek a vízisportok. A SZUE-val „konkurált" az USZUE. melynek sportolói kötelezőleg az újszegedi strandokból s természetesen belőlünk toborzódtak. Volt ekkoriban ugyanis már R. U. E. is (Regdon Üsző Egylet), s vetélkedésre volt bőséges alkalom. Legbüszkébbek azonban arra voltunk, hogy mi hoztuk létre (pontos dátummal: 1933. augusztus 1.) az első újszegedi „Turul" strandbajnokságot. Ezt a labdajátékot faütőkkel, röplabdapályán, ma is játsszák. De nagyon is előreszaladtam. Sok víz lefolyt közben a Tiszán, amíg a „gyermekbarátok"-tói idáig eljutottunk... Társaságunkhoz tartoztak a '20-as években Németh Pista, a szomszédos Jerney-házból (ahol egyidóben Radnóti Miklós is lakott), későbbi főiskolai tanár, a mmmmmsmmtmm)mmm>tmmmmmmm»mmmmmm Csongrádi Takarék épületéből Rakita cimbora (falán ma is él), akinek apja ottani házfelügyelő, s Pókay Géza, akinek viszont táblabíró volt. Megbecsült tagjai voltak körünknek a Sőtér testvérek, János, a fiatalabb, aki velem járta ki a négy elemi osztályt s bátyja, a későbbi híres Eötvös-kollégista s író. Mindketten akárhányszor elkísértek bennünket „portyázásainkra" is. A ház Széchenyi téri oldalán anyjuknak kis trafikja volt (?) mint hadiözvegynek - így kerültek közénk. Ott voltak azon alkalommal is. midőn az épülőfélben lévő fogadalmi templom alapjain futkároztunk, s bátyámmal az a sajnálatos eset történt (a későbbiekben elmondom), ami miatt nem lehettem piarista diák. bárhogy is szerettem volna. Ide, házunkhoz járt későbbi osztálytársam. Elek Lajos is. kinek édesanyja lakásunk szomszédságában. Schirsich közjegyző irodájának vezetője volt. Ma is él, Kecskeméten. Él még közülünk Szabadi Tibor is. Emlékszem, baloldali, igazi szocialista családból származott. A rongyfoci kergetésében jeleskedett. Hiszen mondanom sem kell, hogy az időben előttünk a bőrfottball vágyálmot képezett. Legkedvesebb tagja volt a gyerekközösségünknek: Vág Bandi. O sem él már. A kegyetlen sors mint munkaszolgálatossal végzett vele, akárcsak unoka- testvérével, a költő Bach (Balázs) Gyurival, ki Sík Sándornak egyik ígérete volt a jövendő fiatal költők között. Róla bővebben szólok majd a későbbiekben. A Don-kanyarban maradtak, ott fagytak meg. vagy mint aknaszedők pusztultak el, unokatestvérem. Babos Karcsi, a jó barát, Grosz (Gács) Béla, Szegő Ottó s még sokan mások (?), akiket itt nem is említek. Térjek vissza Bandi barátunkra. Róla csak leg-ekben beszélhetek. Legérdekesebb figurája volt körünknek, legszeszélyesebb, legérzékenyebb legesleg-ünk. Neki volt a legtöbb beceneve is, amiket főleg O adogatott magának. Ilyeneket, mint Kandali, Bandali... Én Fifikának hívtam, amiért válaszképpen engem Ficu-nak keresztelt. Egyszóval vidám fickó volt, jó barát, aki a legszomorúbb véget is érte közülünk: a holocaust-ot (?), akárcsak unokatestvére. Vágó Imre, akit „Kolbász"-nak ismert a sportvilág, a magyar vízipólósport egyik jeles tagjaként. Bandiról faragtam talán egyik első badar gyermekversemet is, utalással arra, hogy Góllehet közel lakott) mindig elkésett az iskolából: „Bandi koma! Bandi koma.' Rég csöngetett az iskola' (Bandi koma meg sem hallja Vígan mulat tollas bálba'...) Bandi apja ismert francia-magyar irodalom szakos, kitűnő tanár volt. Egy időben tanítványai, közé tartozott Szabó Lőrinc, a költó is. Én az 1950-es években mint fiatal tanár a Radnóti gimnáziumban „tanártársa" lehettem. Ekkor ismertem meg igazában Ót, akit előzőleg már a Zsótér-házban is gyakran láttam. (A Bacb-családnak rokona volt!) Idős korában sokat mesélt Ady-ról s a nyugatosokról, kikhez ő i»tartozott. Végezetül a köztünk élőkre is emlékezzem. Gyakran összetalálkozom Kellner Jancsival. Csúri Lajos barátomra, mint aki semminek sem volt az elrontója, s húgára. Mandira. mint elsó „érzelmes" verseim ihletőjérr... íFolytatjuk)