JAVASLATOK a vállalkozás-ösztönzés, foglalkoztatás ... · rendelkező csoportoknál – fiatalok, nők, romák – kutatásai segítségével lehetőséget talált az aktuális

JAVASLATOK

a vállalkozás-ösztönzés, foglalkoztatás-támogatás, vállalkozó és foglalkoztatott képzés lehetséges jövőjére

Készült a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium megrendelésére

Összeállította: SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány

Dr. Soltész Anikó

Dr. Laczkó Zsuzsa

Lányi Pál

Mihály András

Porubcsánszki Katalin

Budapest, 2005. szeptember

FFooggllaallkkoozzttaattáássppoolliittiikkaaii ééss

MMuunnkkaaüüggyyii MMiinniisszzttéérriiuumm

Javaslatok a vállalkozás-ösztönzés, foglalkoztatás-támogatás, vállalkozó és foglalkoztatott képzés lehetséges jövőjére

Az anyag összeállításában részt vett: Forrai Zsuzsanna, Radnai Miklós és Szilágyi Nóra. Munkájukért ezúton szeretnénk köszönetet mondani.

A Szerzők

Tartalomjegyzék

Bevezető ................................................................................................................................... 1 Vezetői összefoglaló ................................................................................................................ 2 Javaslatok programokra, intézkedésekre .......................................................................... 11 Átfogó programok ............................................................................................................................. 11 Intézkedési javaslatok a foglalkoztatási és munkaerőpiaci politikához .......................................... 14 Intézkedési javaslatok a vállalkozókészség javítására ..................................................................... 16 Intézkedési javaslatok a képzés-ösztönzés módszereire ................................................................... 17 Intézkedési javaslatok a szociális gazdaság kiterjedésének szélesítésére ........................................ 19 További intézkedési javaslatok .......................................................................................................... 20 A hazai vállalkozás-támogatás közelmúltja, eszközei – ahogy az OECD látja .............. 22 A KKV-szektor struktúrája ................................................................................................................ 22 Szabályozási reformok ...................................................................................................................... 22 Finanszírozás..................................................................................................................................... 23 Képzés, oktatás................................................................................................................................... 23 Infrastruktúra elérhetősége .............................................................................................................. 24 Technológiafejlesztés, K+F ............................................................................................................... 24 A fejlesztés intézmény- és eszközrendszere ....................................................................................... 24 Női vállalkozókészség fejlesztése ...................................................................................................... 25 A hazai vállalkozás-támogatás jelene, eredményei, megoldandó problémái – ahogy mi látjuk ...................................................................................................................................... 26 Inkubátorházak ................................................................................................................................. 27 Klaszterek........................................................................................................................................... 27 Lehetséges célcsoportok .................................................................................................................... 28 Az új operatív programok hiányosságai ........................................................................................... 29 Hazai bevált gyakorlatok -I. – önfoglalkoztatóvá válási támogatás ................................................ 30 Hazai bevált gyakorlatok II. – az OFA Vállalkozás-fejlesztési programjának értékelése .............. 31 Új intézményi prioritások .................................................................................................................. 41 Külföldi gyakorlatok I. – Foglalkoztatás-ösztönzés .......................................................... 49 A negatív hatású gazdasági változások kiküszöbölésének költségei ............................................... 49 Regionális különbségek a munkaerőpiacon .................................................................................... 52 Az aktív munkaerőpiaci politikák hatásának vizsgálata .................................................................. 55 A munkaerőpiaci szolgáltatások hagyományos és ún. kvázi-piaci biztosítása ................................ 59 A munkába állás támogatása az adózási rendszeren keresztül ....................................................... 61 Külföldi gyakorlatok II. – A vállalkozás-indítás és működtetés ösztönzése ................... 63 Európai Uniós kitekintés................................................................................................................... 63 A KKV-k és a vállalkozókészség szerepe az OECD-országokban.................................................... 65 Vállalkozások alapításának és működtetésének elősegítése - bevett és javasolt módszerek ........... 67 A vállalkozások segítésének kétféle megközelítése: szabályozók és támogatások .......................... 78

A vállalkozásfejlesztés dilemmája: foglalkoztatás – vs. versenyképesség-növelés .......................... 79 Külföldi gyakorlatok III. – Országtanulmányok .............................................................. 81 Finnország ......................................................................................................................................... 81 Írország .............................................................................................................................................. 84 Németország ...................................................................................................................................... 87 Franciaország .................................................................................................................................... 90 Olaszország ........................................................................................................................................ 92 Portugália .......................................................................................................................................... 94 Hollandia ........................................................................................................................................... 96 Svédország ......................................................................................................................................... 96 Vállalkozás-fejlesztés, munkahelyteremtés képzések segítségével .................................. 98 Bevezetés ............................................................................................................................................ 98 Összefoglalás a képzésekről .............................................................................................................. 98 A vállalkozásoktatás, képzés szerepe az Európai Unió politikájában ........................................... 100 A vállalkozóképző programok csoportosítása ................................................................................ 103 Külföldi példák – jó gyakorlatok..................................................................................................... 105 A magyarországi helyzet – meglévő és hiányzó tudástartalmak .................................................... 109 Javaslatok új módszerekre, tartalmakra a vállalkozóképző programokban ................................. 112 Képzők és képző intézmények minősítése ....................................................................................... 123 A képzők képzése ............................................................................................................................. 123 Az OECD 2005-ös Magyarország Jelentése – értékelés és javaslatok ........................... 125 A magas növekedési ütem fenntartásának feltételrendszere ......................................................... 125 A foglalkoztatás bővítése ................................................................................................................. 126 Az innováció ösztönzése .................................................................................................................. 129 Felhasznált források ........................................................................................................... 132 Melléklet .............................................................................................................................. 135 A VF programban alkalmazott eszközök ........................................................................................ 135

1

Bevezető

Lisszabon, előtte Amsterdam, Luxembourg, Maastricht, majd Nizza, Koppenhága, Bologna, és mindvégig Brüsszel, – városnevek, amelyek politikai célkitűzéseket, ajánlásokat és döntéseket jelentenek minden, a foglalkoztatás- és vállalkozás-ösztönzéssel foglalkozó, a munkanélküliek sorsáért aggódó és tenni akaró ember számára. Olyan döntéseket, amelyek megvalósulása – jelentős áldozatvállalással ugyan, de esélyt kínál arra, hogy az EU tagállamaiban, így Magyarországon is, a társadalom egésze számára élhető és élvezhető erős demokrácia szülessen.

Úgy gondoljuk, hogy olvasóink jól ismerik a városokhoz köthető határozatokat, ezért tanulmányunkban eltekintünk azok felidézésétől. Arról is meg vagyunk győződve, hogy az elmúlt években megismerték és követték a hazai-és külföldi vállalkozás-fejlesztés eredményeit, gondjait.

A SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány megalakulása óta szembesül a munkanélküliség problémáival, és a hozzáfordulókkal együtt keresi a megoldásokat a munka világába történő visszatérésre, az önfoglalkoztatás ösztönzésére. A gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező csoportoknál – fiatalok, nők, romák – kutatásai segítségével lehetőséget talált az aktuális helyzetkép bemutatására, az érdekeltek és a döntéshozók közötti párbeszéd fórumainak megteremtésére, esetenként a döntések befolyásolására. Az elmúlt 15 évben befelé és kifelé egyaránt figyelve folyamatosan adaptáltuk azokat az eszközöket, és gyakorlatokat, amelyektől ügyfeleinek sorsának megváltozását várhattuk. A külföldi országpéldák felidézésével most is ez a célunk: átgondolni, mi az, amit csinálunk, de nem kellő hatékonysággal, mi az, amit érdemes kipróbálnunk, és amiből erőt lehet meríteni a változtatásokhoz.

Tudományos és személyes kapcsolatban vagyunk a tanulmány fókuszában levő szektorokkal és érintettekkel. Reméljük, kutatási hátterünk megkönnyíti a megismert folyamatok, a tanulásra alkalmasnak vélt tapasztalatok megértését, a problémák iránti elkötelezettségünk elfogadhatóvá teszi esetleges elfogultságunkat. Program- és intézkedési javaslatainkat olvasva, ezzel menthető és magyarázható, ha a mérhetőséggel, eredményességgel, a hatásossággal és a fenntarthatósággal kapcsolatos hitünk ellenére esetleg engedtünk a méltányosság csábításának.

Dolgozatunk használhatóságában bízva, köszöntjük olvasóinkat, a döntés-előkészítőket és döntéshozókat.

A Szerzők

2

Vezetői összefoglaló

A kis- és középvállalkozói szektor fontos szerepet játszik a munkahelyteremtésben, a munkanélküliség csökkentésében. A vállalkozások alkalmazzák a foglalkoztatottak több, mint kétharmadát, és közel 40%-kal járulnak hozzá a bruttó hozzáadott érték előállításához.

A vállalkozások foglalkoztató képességének ösztönzését és javítását több tényező indokolja: a foglalkoztatottság jelentősebb visszaesése, az EU 15-ökhöz képest majdnem 10 százalékpontos elmaradásunk az aktivitási rátát tekintve, az alacsony foglalkoztatási ráta (57 százalék), a társadalmi kohézió szempontjából igen magas munkanélküliségi ráta. A legsúlyosabb problémát mindemellett a munkavállalási korú inaktívak magas aránya jelenti.

Az uniós átlaghoz viszonyítva különösen alacsony az idősek és a férfiak foglalkoztatottsága. Noha a nők foglalkoztatottsága alacsonyabb a férfiakénál és a közösségi átlagnál, de e téren kisebb az EU-átlagtól való eltérés. Az 55–64 évesek foglalkoztatottsága nemcsak az uniós, de a hazai átlagtól is jelentősen elmarad, bár az utóbbi években – elsősorban az emelkedő nyugdíjkorhatár miatt – az idősek foglalkoztatása növekedni kezdett.

A fiatalok munkaerőpiacra való belépése is nehézségekbe ütközik; a 15–24 éves korosztály foglalkoztatási szintje 2004-ben csak 23,6% volt.

Ami a jövőt illeti, a demográfiai előrejelzések szerint az idősek száma és aránya nő, részben ennek következtében az egészségügyi és szociális gondozási-ápolási szükségletek bővülnek, változnak. Az elöregedéssel párhuzamosan a munkaképes korúak száma csökken, a jelenlegi 7 millióról 2050-ben már 5,2 millióra. Az 55–65 éves korosztálynak csak 20 százaléka foglalkoztatott, a munkaerőpiacra történő visszavezetésükhöz – korkedvezményes és rokkant nyugdíj helyett – munkahelyi egészségvédelem és rehabilitáció szükséges, célzott képzési és foglalkoztatási programokkal. A mintegy 600 ezer fogyatékossággal élő ember, mindössze 9 százaléka foglalkoztatott, s foglalkoztatásukhoz korai fejlesztésre, képzésre, továbbá komplex akadálymentesítésre lenne szükség.

A 3,5 millió aktív korú nő közül csupán minden második foglalkoztatott, s közülük több mint 400 ezren egyedül nevelik gyerekeiket. A gyermekek napközbeni felügyeletét ugyanakkor a 0–3 éves korosztály csupán 8 százaléka számára képesek biztosítani a szolgáltatások. Ez azt jelenti, hogy a nők foglalkoztatásának növeléséhez jelentősen növelni kellene a családtagok (kisgyerekek, idősek, tartósan betegek, fogyatékossággal élők) gondozását és képzését biztosító szociális ellátórendszert. Az egyre kevesebb gyerek növekvő hányada születik szegény családban: a mintegy 2,3 millió gyerek közel egyharmada, 700 ezer kap rendszeres gyerekvédelmi támogatást. Emelkedik ugyanakkor az egyszülős családok aránya.

A területi hátrányok fokozzák a kirekesztődés veszélyét, különösen a kistelepüléseken, a tanyás térségekben. A roma közösség lélekszáma 2050-ig mintegy 70 százalékkal emelkedik, s csupán 16

3

százalékuk gazdaságilag aktív. A fiatalok körén belül a romák aránya a jelenlegi 15 százalékról 20 százalékra nő. Mivel a roma népesség 60 százaléka kistelepüléseken lakik (szemben a teljes magyarországi népesség 38 százalékával), a „roma-probléma” kistelepülési, vidékfejlesztési, vidéki tömegközlekedési, lakhatási, szociális szolgáltatási probléma is egyben.

Az elöregedő társadalom kereső-eltartotti arányának kedvezőtlen változása időről-időre felveti a szociálpolitika teljesítőképességének korlátait, és erősödő türelmetlenséggel kezeli a foglalkoztatás, munkahelyteremtés stagnálását. A kisvállalkozások adott közterhek és a gyorsan változó piaci feltételek mellett, úgy tűnik, tovább vállalják a fekete foglalkoztatás kockázatát. A legnagyobb foglalkoztatók sokallják a foglalkoztatás támogatás igénylésével együtt járó adminisztrációt, és hosszúnak tartják a továbbfoglalkoztatási kötelezettség időtartamát. A fekete gazdaságban kínált alacsony bérek, a munka bizonytalansága gyakran erősíti a „megéri otthon maradni” érzését lassan felrajzolja az inaktivitással kapcsolatos érvrendszer ördögi körét.

A hazai kis- és középvállalkozások a lassú felzárkózási folyamat ellenére hatékonyságban és eredményességben jelentősen elmaradnak a fejlett országokban működő versenytársaiktól. Ennek egyik oka a strukturális összetételük, a ”túl sok, túl kicsi” szindróma, ami determinálja foglalkoztatási képességeiket és lehetőségeiket is. Az egyéni vállalkozók hosszú ideje félmillió körüli száma szürkegazdaság és a fekete foglalkoztatás meghaladásának nehézségeit tükrözi, a mikrovállalkozások stabil nagyságrendje pedig a kitörést – az újabb alkalmazottak felvételét, a növekedési pályára állást – segítő konzisztens intézkedések hiányára figyelmeztet. Amikor a konzisztencia hiányáról szólunk, arra gondolunk, hogy a fejlesztési politikáknak a kilencvenes évek közepe óta hallott szándékok ellenére is csak ritkán sikerült egyszerre figyelni a foglalkoztathatóság és a versenyképesség szempontjaira. A hatásos lépések megtételét most már kormányokon átívelő időtartamban gátolja az elmaradt államháztartási reform, a közkiadások állandó növekedése. A támogatásokkal kapcsolatos erős szívásnak engedve, a makrogazdasági háttérfeltételek hiánya ellenére általánossá váltak a vissza nem térítendő támogatások, ott is, ahol a versenyképességet gyengítő hatás nyilvánvaló volt. A „szerzett jogokhoz” való erős ragaszkodás ellenére ezért lenne kívánatos, hogy az új tervezési periódus többlet támogatásaihoz a korábbinál nagyobb eredményességi és hatékonysági elvárások fűződjenek. Csak így biztosítható a felzárkózás folytatása, felgyorsítása, így teremthetők meg a kiegyenlítő politikák forrásai. A vállalkozásindítás tranzakciós költségeinek csökkentése enyhített, a közterhek további csökkenése tovább enyhíthet a foglalkoztatás gondjain. A vállalkozók foglalkoztató képességének növelése, a humán tőke beruházások és a munka világába történő visszatérés ösztönzése hovatovább az egyetlen út, a foglalkoztatás és inaktivitás jelzett gondjainak megoldásához. A szektor bizonyított: elmúlt 15 évben a kis- és középvállalkozási szektor volt a magyar gazdaság egyetlen nettó munkahelyteremtő része, miközben részt vett a regionális egyenlőtlenségek csökkentésében, a helyi gazdasági potenciál növelésében. A kisvállalkozások fejlődését a versenyképességet és a jövedelemtermelő-képességet javító programokkal lehet elősegíteni. A mikrovállalkozások méretgazdaságossági problémáik meghaladásához testre szabott forrásokra és foglalkoztatási programokra lenne szükség.

4

A programok forrásainak hatékonyabb felhasználásához elkerülhetetlen

A gazdasági környezet megváltoztatása és EU-konform támogatási programok meghatározására a vállalkozások és a munkaerő

eredményesen fejleszthető célcsoportjainak.

A Kállay László szerint meghaladott piachelyettesítő modell a közvetlen támogatásokra, támogatott hitelekre és alacsony hozamkövetelményű tőkebefektetésekre épül, a növekvő mértékű uniós és hazai források felhasználásával. Vitatható „előnye”, hogy nem igényel reformokat, illetve közvetlenebb kormányzati kontrollt tesz lehetővé a források allokációja felett. Az elmúlt években láthatóvá vált hátránya az alacsony hatékonyság, korlátozott gazdaságfejlesztési hatás, a várnál kevesebb támogatott.

Az általa követendőnek javasolt piacfejlesztő modell piackonform forrásallokációra, és ehhez kötődő tanácsadási tevékenységre épül, bevált hitelezési és tőkebefektetési pénzügyi eszközök alkalmazásával. A rendszer indikátorai biztosítják, hogy annak minden szereplője közvetlenül motivált legyen a legnagyobb jövedelemtöbblet elérésében, ami hatékonyabb forrásfelhasználását, és nagyobb vállalkozói kör elérését eredményezi. A modell alkalmazásával a programok akkor is folytathatók, amikor a fejlesztési források csökkennek.

A bemutatott paradigmaváltás szükségessége nyilvánvaló: a jogharmonizáció során világossá vált, a közösség a piaci kontroll érvényesülését, a versenyt torzító hatások minimalizálását tűzte ki célul. Igyekeznek megakadályozni a támogatások versenyét, amely kihatna az Unió egészének eredményességére. Az ezzel kapcsolatos hazai szemlélet az egyes szektorok helyzeténél, és a döntések szokásosnál is erősebb átpolitizáltságánál fogva, a vártnál és a kelleténél nehezebben változik, s csak erősebb szektorközi együttműködéssel változhat.

A GKM új vállalkozás-fejlesztési programja egységben kezeli a foglalkoztatást és a vállalkozásösztönzést. Eszerint a foglalkoztatás bővítése csak akkor érhető el, ha megéri dolgozni, ha a munkának becsülete van, mert tisztességes megélhetést és biztonságot nyújt, és ha megéri legálisan foglalkoztatni, mert a bejelentett foglalkoztatás nem ró aránytalanul nagy terheket a munkáltatókra. A javaslat szerint szükséges, hogy:

a munkaerőpiac legyen átlátható, és megfelelő ösztönzők segítsék a legális foglalkoztatást,

a munkát terhelő adó- és járulékterhek célzott csökkentése támogassa a munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatását,

a szociális ellátórendszer ösztönözze, segítse az álláskeresést, a munkavállalást,

az egész életen áttartó tanulás lehetőségei mindenki számára hozzáférhetővé váljanak beleértve az alacsony iskolai végzettségű embereket is,

az oktatási rendszer biztosítsa a munkaerőpiaci részvételhez szükséges készségek és versenyképes tudás elsajátítását,

5

a foglalkoztathatóság javítása és a munkaerőpiaci diszkrimináció elleni küzdelemmel segítse a roma népesség és más hátrányos helyzetű csoportok munkaerőpiaci részvételének növelését,

az egészségi állapot javítását és az egészség megőrzését szolgáló intézkedések hozzájáruljanak a munkából tartósan kiszorulók számának csökkentéséhez,

a gazdaságot, a munkaerőpiacot és az oktatást érintő területi (regionális, megyei, helyi) stratégiák és intézkedések fokozottabb összehangolása elősegítse a foglalkoztatás területi különbségeinek csökkentését.

Az új megközelítésre épülő kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika koncepciója a következő:

A közvetlen fejlesztési eszközök alkalmazásának alapelve, hogy a kormány csak közszolgáltatást nyújt, magánszolgáltatást nem.

Törekedni kell a fejlesztési eszközök egyedi adminisztrációjának (például a de minimis elv alkalmazásához kötődő dokumentálási kötelezettségek) minimalizálására.

Funkcionális megközelítés szerint a politikák kialakításánál a funkciókat és nem a szervezeteket kell kiindulási alapként elfogadni.

Fenntarthatóság – csökkenteni kell a programok jelenleg közel 100%-os donorfüggőségét, mert az ügyfélorientált, hasznos szolgáltatások ösztönzője és mércéje az önfenntartási képesség.

Intézményfejlesztés, kapacitásépítés – a politika fő céljává nem a működtetés finanszírozását, hanem az önfenntartó módon működni képes struktúrák kialakítását kell tenni.

A piaci mechanizmusokra épülő koordináció eredménye egy olyan rendszer lenne, amiben a piaci koordináció érvényesülne, a versenyen, a hatékonysági kényszeren keresztül, és a siker mércéje a hozzáadott-érték termelésének növekedése lenne.

Tervezhetőbb hatások-, hatásvizsgálatok, indikátorok

A bemutatott komplex szemlélet is aláhúzza annak a fontosságát, hogy az új tervezési periódusban az egyedi intézkedések mellett egyre nagyobb lesz az egyeztetett intézkedéscsomagok szerepe.

Ezek eredményes megvalósítása szempontjából a jövőben a korábbinál fontosabb a hatékonyság mérése, szükségszerűen felértékelődnek az előzetes hatásvizsgálatok, a menet közbeni korrekciót segítő monitoring indikátorok. Magyarországon, a jelenlegi tervezési periódusban kezdtük el tanulni az indikátorok használatát, érvényesülésükkel kapcsolatban több észrevétel is megfogalmazódott:

A mérőszámok esetenként nagyon specifikusak, a programok indirekt hatásait általában nem veszik kellően figyelembe.

A bizonytalan jövőkép miatt a programok várható hatóideje sem játszik megfelelő szerepet a különböző intézkedések megítélésében.

a programok értékelésénél elsősorban a bruttó (vagy abszolút) hatásokra fókuszálnak, a nettó (relatív) hatásokat a jelenlegi gyakorlat nem követi megfelelően.

6

A vállalkozások fejlesztésére, illetve az önfoglalkoztatók számának növelésére használt indikátorok:

Vállalkozások indítási, illetve túlélési aránya, Az új önfoglalkoztatók száma, Az újonnan foglalkoztatásba vontak száma (önfoglalkoztatókkal együtt vagy anélkül), A programon résztvevők, illetve a programot sikeresen befejezők száma, Egy munkahely létrehozására eső átlagos költség, Egyéb profit-orientált mérőszámok – pl. profit növekedés a program után.

A bemutatott indikátorok előnyei, hátrányai, a javasolt változtatások:

Indikátor Pozitívum Negatívum Javasolt változtatás

Vállalkozások kezdési és túlélési

aránya

a kezdési és túlélési arányok egyszerre

figyelembe vétele; könnyen számolható; célorientált

program hatásának bruttó értékelése nettó érték használata

Új önfoglalkoztatók

száma

könnyen számolható; célorientált

program hatásának bruttó értékelése nettó érték használata

Újonnan foglalkoztatottak

száma

könnyen számolható; célorientált

program hatásának bruttó értékelése nettó érték használata

Programon résztvevők száma

ösztönző hatás a programok bázisának növelésére

programok minősége csökkenhet

Programok minőségét célzó indikátor

ötvözése a programon résztvevők számával

Egy munkahely létrehozására eső átlagos költség

pénzalapú; célorientált

programok hatóideje közötti különbség befolyásolhatja az

eredményt

a hatóidő alapján súlyozni ezeket az

indikátorokat

Egyéb profitorientált mérőszámok

pénzalapú; könnyen számolható

nem a foglalkoztatottságra

irányul

összekötni és/vagy súlyozni az új

munkahelyek számával

A táblázat alapján feltételezhető, hogy jobb hatásfokkal használhatjuk az indikátorokat, ha

Kombináljuk és egységesítjük azokat, illetve, ha Kiküszöböljük a pontatlanságot okozó tényezőket.

1. Az indirekt hatásokat a különböző segélyeken megtakarított állami kiadásokkal, (pl. munkanélküli segély), extra adóbevétellel, jövedelem és foglalkoztatási multiplikátorokkal, a munkaerő kihasználásával kapcsolatos megtakarításokkal (opportunity cost – ún. alternatív

7

költség), és a társadalmi-közérzet kutatások által feltárt javulásával-rosszabbodásával mérjük.

2. A programok hatóideje, illetve a cél elérésére szánt idő különösen fontos minden olyan beruházásnál, amelynek pozitív hatásai túlnyúlnak az átlagos megtérülési időn, illetve politikai szempontból a kormányzati ciklusokon. Ahol a teljesítmény kényszer éppen a szerves fejlődés megakadályozásával teszi lehetetlenné a hatékony teljesítést. A klaszterek hazai bevezetése jó példa erre. De a helyüket kereső üzleti inkubátorok esetén a házban indult és később piacképessé vált vállalkozások által teremtett és megmaradt munkahelyek számát osztjuk az inkubátorház költségeivel, akkor a hatásosság jelentősen különbözik, ha az eredményeket 4 vagy 8 év távlatában nézzük.

Ugyanígy tisztázni kell, hogy az általános és középiskolás diákok vállalkozási ismereteinek oktatása, csak hosszú távon érzékelhető az önfoglalkoztatottak számát tekintve. Ha ennek költségeit összehasonlítjuk egy vissza nem térítendő állami támogatási sémával, amelynek a célja, hogy a következő 3 évben megnövelje az eredményes önfoglalkoztatottak számát, akkor nem kétséges, hogy a preventív intézkedés szorulhat háttérbe.

3. Ahogy erősödik a forrásokért folyó verseny, a nemzetközi szervezetek egyre következetesebben kérik számon a programok nettó hatásának figyelembe vételét. A nettó hatás azt méri, mennyivel jobb eredményt kaptunk ahhoz képest, ha az adott programot nem valósítjuk meg. Az önfoglalkoztatóvá válási támogatást egyes megyékben kötelező felkészítő tréningekhez kötötték, míg máshol nem. A tréning vélhetően megdrágította a programot, de a sikerességet, illetve a bukások arányát tekintve összehasonlítási alapot teremtett a képzéssel vagy anélkül is sikeresek között, ezzel kézzelfoghatóvá és mérhetővé téve a nettó hatást.

4. Az OECD anyagok rendszeresen hivatkoznak két, további szempontra. Az egyik, az úgynevezett kiszorító hatás (displacement effect), azt méri, hogy egy program milyen hatással volt azokra, akik kimaradtak belőle. Ez történt az OFA vállalkozásfejlesztő programjának monitorozásakor, amikor a támogatottak mellett a visszautasított pályázókat is megkérdeztük. A helyettesítő hatás (substitution effect) akkor érvényesül, amikor egy program támogatottja olyan lehetőséggel él, amit valaki más használt volna ki, ha nincs a program.

A fő különbség a bemutatott hatások között az, hogy az első a program célján, a másik kettő a célon belüli, célcsoportján túli hatásokat elemzi. A foglalkoztatási programok előzetes értékelése minimum a következő három kérdés megválaszolását:

1. Az adott program hiányában várhatóan hogyan változna az önfoglalkoztatók és a munkanélküliek száma?

2. A program hogyan hat a programon nem résztvevő emberekre és vállalkozásokra?

8

3. Várhatóan hogyan alakul a program hatására kialakult munkalehetőségek miatt megszűnő eddigi foglalkoztatások száma?

Az indikátorok meghatározása után bemutatjuk a mérésükre az OECD által ajánlott és használt módszereket.

Az OECD-ben és Magyarországon használt mérési módszerek:

Mérési módszer Rövid meghatározás Előny Hátrány

Kísérlet

A programon résztvevők, illetve részt nem vevők közül két véletlenszerűen választott

csoport összehasonlítása

Összehasonlítás, a program nettó

értékének felmérése

Egyéb körülmények hatása a két csoportra

Kvázi-kísérlet

A programon résztvevők, illetve az azon észt nem

vevő, de hasonló helyzetű egyének csoportjainak

összehasonlítása

Összehasonlítás, a program nettó

értékének felmérése; könnyebb

összehasonlíthatóság

Részrehajlás a csoportok

kiválasztásakor; egyéb körülmények

hatása a két csoportra

Résztvevői vélemény

A program résztvevőinek véleménye a programról

Visszajelzés a program menetéről

Részrehajló vélemény; sokszor

nincs az indikátorokkal direkt

kapcsolatban

Eljárás kontroll A program menetének, technikai részleteinek

ellenőrzése

A program időtartama alatt folyamatosan ellenőrizhető

Az indikátorokkal nincs direkt

kapcsolatban

Felmérés és esettanulmányok

használata

Egy-egy program specifikus értékelése, koncentrált

vizsgálata

Sokkal több adat és tény kapható, mint bármilyen másik

módszerrel

Rendesen elkészített, precíz felmérések

szükségesek; főként nagy programokra lehet alkalmazni

Az esettanulmányok használata nálunk eléggé elterjedt, ha ezeket ötvözzük a kísérletekből kapott nettó hatások értékelésével, akkor már elég pontosan képet alkothatunk a program hatásáról. A résztvevők véleménye segíthet a program minőségének a javításában, másrészről lehetővé teszi a változtatási igények és a jövővel kapcsolatos szándékok felmérését.

Az eljárás kontrollal folyamatosan ellenőrizzük a program hatását. Segítségével könnyen azonosíthatjuk, ha valami elmaradt, vagy ha változtatni kell. Mivel nem határozza meg a különböző indikátorok értékét – hacsak nem kalkulál a tervezett lépésektől való eltérés mennyiségével és gyakoriságával, így hatékonyság mérésére nem alkalmas, így kombinálnunk kell más típusú vizsgálatokkal. Az elmondottakat a következő ábrával szemléltetjük.

9

új önfoglal- koztatások száma

új munka- helyek száma

túlélési és kezdési arányok

Felmérések és esettanulmányok

Kísérletek

Résztvevők

v é l e m é n y e

Eljárás kontrol

Kvázi-kísérletek

Munkaerő kihasz-

n á l a t l a n s á g á n a k k ö l t s é g e

Extra adóbevétel

Segélyeken való megtakarítás

Program nettó hatása

Helyettesítő hatás

Kimozdító hatás

INDIKÁTOROK

hatékonyság mérési módszerek

Indirekt hatások

Hatóidő

rövidtávú

középtávú

hosszútávú

Extra hatások beleszámolása

10

A hagyományos vezetői összefoglalóban most az összegzés következne. Miután írásunk forrásait kutatási anyagok, ország-és egyéb szakértői tanulmányok képezték, így azt találtuk célravezetőnek, ha az összegzést program illetve intézkedési javaslatok formájában tesszük meg. A következőkben táblázatos formában bemutatott intézkedések közül nem mindegyik új. Bemutatásuk egyfajta állásfoglalás az új és a régi kombinációja, a rendszerek elemeinek folytonosságot és változást egyaránt jelentő változtatása mellett. A tanulmányban bemutatott és értékelt javaslatokról nem készítettünk intézkedést, hiszen például az OFA VF program EU-konform hatásvizsgálata először kerül a döntéshozók elé. A VF programról és az Önfoglalkoztatóvá válási támogatásról a címével szavaztunk – „bevált gyakorlatok”. Végül az itt nem említett, de a tanulmányokban bekeretezett elemeket is olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk.

11

Javaslatok programokra, intézkedésekre

Átfogó programok

Eszköz neve: KKV-ket érintő szabályrendszer megújítása

KKV fejlesztés egy átfogó gazdasági program részeként

Eszköz jellemzői:

Adóterhek egyszerűsödése és csökkentése o Vállalkozásba visszaforgatott

profit után járó adómentesség o Egyszerűbb, megújított

adóügyi eljárások o Adó-részletfizetés o Jelentős adócsökkentés az

egyesülési folyamat alatt álló KKV-k számára.

Munkaerőpiaci reformok: o Részidős munkavégzés

megkönnyítése Vállalkozásindítás

adminisztrációjának egyszerűsítése o Akár már 30 nap után

elkezdheti a vállalkozási tevékenységet.

További lehetőségek Női vállalkozásoknak

vállalkozásalapításhoz kapcsolódó beruházásokat, már létező vállalkozások megvásárlását, innovatív vállalkozási projektek kivitelezését, és szolgáltatásvásárlást támogatják.

Business Angel hálózatok

Fő területei: Vállalkozókészség fejlesztése KKV-k finanszírozásának biztosítása Szakképzés elősegítése Bürokratikus akadályok elhárítása Innovatív KKV-k támogatása Külkereskedelem és befektetés A program elemei: kezdő vállalkozók indulási

feltételeinek és a KKV-k szabályozási környezetének javítása.

országos hatókörű online nyilvántartásba vétel bevezetése, amely 1 napra rövidíti a vállalkozóvá válást.

KKV-k és a kezdő vállalkozók számára az időszakos foglalkoztatás lehetősége.

Az adóterhek csökkentésével a fogyasztási költések és a magánberuházások növelése.

Csökkentett számviteli kötelezettség. Csökkentett kamarai tagság az induló

KKV-knak 4 évig. Információszolgáltatás és tanácsadás,

női célcsoportnak is külön E-kereskedelmi szakértő központok

és e-business szaktudás fejlesztése. Speciális KKV-bank létrehozása,

mely elérhető hitelkonstrukciókat kínál a célcsoportnak, valamint ösztönzi a tőkebevonást.

Megjegyzés Az innováció-terjesztés és technológiatranszfer o Technológiai körzetek

kialakítása - technológia-intenzív cégeket magukba foglaló ipari körzetek.

o Termelési körzetek magába foglal üzleti vállalkozásokat, közszolgálati szereplőket, iparági szövetségeket.

A tanulás 4 területére koncentrál a német kormány és az Európai Szociális Alap által támogatott program: o tanulás munkavégzés

közben o tanulás a társadalmi

környezetben o tanulás a folyamatos

oktatási és képző intézményekben o tanulás az Interneten és

multimédiás tanulás Nemzetközi tapasztalatok

Ezek az intézkedések Olaszországban kerültek kivitelezésre

A KKV-kezdeményezés Németországban már a gazdaságpolitika részévé vált

12

Eszköz neve: KKV-szakpolitika Gazdasági tevékenységek operatív programja

Eszköz jellemzői:

A szakpolitika alapelvei A vállalkozások jogi, adminisztratív és

pénzügyi környezetének javítása érdekében az adminisztratív folyamatok egyszerűsítése, ezáltal a vállalatvezetők felszabadítása a nem produktív rutinfeladatok alól.

A vállalkozásalapítás motiválása helyi hálózatok segítségével

Eszközei: A vállalkozásalapítás egyszerűsítése Alkalmazottból vállalkozóvá váláshoz 1

éves speciális TB konstrukció Kis családi vállalkozásokba való

tőkebefektetés, magánszemély, mint befektető esetén SZJA-kedvezmény

Kezdő vállalkozó első éves TB-járulékának halasztott megfizetése 7 év alatt

Egyszerűbb tulajdonosváltás Vállalkozási ismeretek integrálása az

oktatásba Középiskolások versenye virtuális

vállalkozási oktatási programok kidolgozására Egységes, a KKV-kat és az innovációt

támogató szervezet KKV-k finanszírozására, innovációs támogatásokra, tudásfejlesztésre, online szolgáltatások nyújtására, szakpolitikai tanulmányok készítésére a kormányzat számára.

Vállalkozásalapítási kölcsön, mely előnyben részesíti az immateriális javak vásárlását.

Pénzügyi szolidaritási alap a nagykereskedők adójából a kiskereskedők segítésére.

Pénzügyi szolgáltatások női vállalkozóknak Ipari KKV-k támogatása o Regionális tanácsadó alapok o Vezetőtoborzási támogatás

Az operatív program megújítása céljából létrehozták a PRIME programot, amely a vállalkozásfejlesztés számos területén működtet programokat.

A PRIME által támogatott célok: o Termelőeszköz-

fejlesztés KKV-knak o pénzügyi támogatási

mechanizmus o új termékeket,

folyamatokat vagy rendszereket kifejlesztő K+F projektek

o Garancia mechanizmusok

o Vállalaton belüli, technológiai K+F tevékenységet folytató teamek létrehozása

o Szervezeten belüli K+F képességek és szaktudás, a strukturált munkavégzés terjesztése.

o technológia alapú vállalatok létrehozása, finanszírozáshoz és kockázati tőkéhez juttatva a vállalatokat.

Innováció támogatása

A kiemelendő intézkedések a következők: A kockázati tőkebefektetők számára

kedvezőbb adózási státusz teremtése: egyéni vállalkozó kockázati tőkebefektető cégek létrehozása.

A kutatási adójóváírás modernizációja: szabadalomvédelem és technológiaóvás költségeire is kiterjed.

Támogatási terv az új, innovatív cégek projektjei számára: adó- és járulékmentesség.

Ipari versenyképességi Alap. Célja a középtávú segítségnyújtás a stratégiai fontosságú ipari K+F projektek számára.

Francia Innovációs Hivatal Ipari KKV-k fejlődését és növekedését támogatja, célja az ipari KKV-k innovációjának elősegítése, a kutatási eredmények kihasználásának támogatása.

Fiatal diplomások kutatás során való képzése, vállalaton belüli kutatás és innováció elősegítése

NITEC (K+F klaszterek alapításának támogatási rendszere) program:

o PRIME program része o K+F tevékenységet

folytató klaszterek létrehozását támogatja.

o A szervezeten belüli K+F képességek és szaktudás, a strukturált munkavégzés terjesztése a cél.

Nemzetközi tapasztalatok

Franciaországban vezették be ezeket az intézkedéseket

A PRIME programot Portugália valósította meg.

13

Eszköz neve: Vállalkozás-fejlesztési program Társadalmi párbeszéd Eszköz jellemzői:

Az eszköz célja, hogy a vállalkozókészség feltételeinek javulását monitorozzák, beazonosítsák a szükséges reformokat.

rendelkezésre álló erőforrások hatékonyan kerüljenek felhasználásra

5 területe: o Vállalkozókészség

oktatása, tanácsadás o Vállalkozások beindítása,

növekedése és nemzetköziesedése o Vállalkozásokat érintő

adók és kifizetések o Vidéki vállalkozókészség o A vállalkozásokat és a

piaci működést érintő jogszabályok

A vállalkozásfejlesztési politika célrendszerének összeállításába számos társadalmi csoportot bevonnak, a cél a konszenzuskeresés.

Ezek a csoportok a következők: o kormányzat, o munkaadók (köztük a KKV-

k képviselői), o szakszervezetek, o mezőgazdasági gazdálkodók, o valamint a közösségi és

önkéntes szektor. Kerekasztal KKV-k számára: a

KKV-szektorral kapcsolatos információ- és ötletáramlás elősegítése annak érdekében, hogy a KKV-szektor részt vehessen a szektorra vonatkozó szabályozások kidolgozásában.

Szakpolitikák teljesítményének mérése, hatásainak értékelése:

5 különböző ösztönző program más-más célcsoportnak, főként fiataloknak a vállalkozókészség javítására.

Innováció támogatása

A program megvalósításának előfeltételei: o a vállalkozásfejlesztés

eszközrendszere legyen szakterületenként előre definiált, kiforrott,

o legyenek láthatóak az intézkedések várható hatásai,

o legyen rendszerszemlélet és kooperációkészség a programgazdákban.

További ösztönző lehetőségek: jövedelemadó-elengedési lehetőség új

KKV-kba való 5 éves tőkebefektetés után inkubátor-program tanácsadással,

képzéssel, személyiségfejlesztéssel, üzleti mentoringgal

vállalkozó nőknek szóló kezdeményezés: sikeres üzletasszonyok női vállalkozókat mentorálnak

infokommunikációs eszközök használatára való ösztönzés

speciális támogatás egy vállalkozás első K+F projektjéhez

Nemzetközi tapasztalatok

Finnországban megvalósították ezt a programot

Írországban kapott kiemelt szerepet a társadalmi párbeszéd kialakítása a különböző szereplők között

14

Intézkedési javaslatok a foglalkoztatási és munkaerőpiaci politikához

Intézkedés Inaktívak mielőbbi munkába állítása

Mielőbbi elhelyezkedésre való ösztönzés

Intézkedés tartalma Ezek a gazdasági változások hatására hátrányos helyzetbe került személyek sokféle igénye alapján kialakított személyre szabott ún. work-first programok, vagy „aktivációs csomagok”

Elbocsátásokat megelőző korai értesítés, álláskeresési és átképzési programok

Jellemzője Minél jobb munkalehetőség megtalálása, a munkaerőpiaci státusz lehető legnagyobb mértékű javulása.

Álláskeresési támogatás szigorú időbeli korlátozása

Célcsoportja 45 év feletti nők, diplomás munkanélküliek, romák, nyugdíj előtt állók

Munkanélkülivé vált szakképzetlen és képzettséggel rendelkező fiatalok, 45 év feletti nők, romák, nyugdíj előtt állók

Indikátorok Munkaügyi központok által kiközvetített munkavállalók fél évnél tovább foglalkoztatva

Az újra állásba kerülésig eltelt idő

Előny Azonnali elhelyezkedés Serkenti az öngondoskodó szemlélet érvényesülését

Hátrány Kevéssé motiváló alacsony bér, időkorlát átképzési programokban való részvételre

Kudarcok elbizonytalanító hatása

Intézkedés Jövedelem-biztosítás Regionális különbségek

kompenzálása Intézkedés tartalma Ez a rendszer (részben) kompenzálja

azokat, akik állásuk elvesztése után alacsonyabb fizetés mellett is munkába állnak

Az elmaradottabb régiók új munkahelyek létrehozására való képességének fokozása, a mobilitás javítása

Jellemzője Elsősorban azoknak szól, akiknél a veszteség súlyosan érinti az életminőséget

Magasabb támogatási kvóták, pozitív diszkrimináció alkalmazása a bér- és járuléktámogatásban

Célcsoportja Állásukat elveszítő szakképzetlen és képzettséggel rendelkező fiatalok, 45 év feletti nők, romák, nyugdíj előtt állók

A gyengébben fejlett régiók munkaerőpiacon inaktív lakossága

Indikátorok Teljes vagy részleges kompenzáltak száma

Összehasonlító indexek régiók foglalkoztatottsági rátái között

Előny Csökkenti a passzív segélyek vonzerejét

Klaszterizáció elősegítheti a különbségek csökkentését

Hátrány Gátolhatja a jó állások keresését és az átképzést

15

Intézkedés „Munka Neked” program Munkadömping („Jobs Jolt”) kezdeményezés

Intézkedés tartalma Álláslehetőségek széles körű áttekintése a munkanélküliség választását megelőzően

Létesülő munkahelyek számának lökésszerű emelése

Jellemzője Kiválasztott területeken működő program – egyidejűleg a munkaügyi központok állományát jelentősen emelték

Munkanélküli járadék és a munkaerőpiaci szolgáltatások szigorú szabályozása; képzések összehangolása az egyes ágazatokban meglévő munkaerőhiánnyal

Célcsoportja Állásukat várhatóan elveszítők Régóta munka nélkül lévők Indikátorok Segélyen élők számának csökkenése Előny Kevesebb ügyfél jut egy

esetmenedzserre Követés biztosítása a képzett és munkára kész ügyfelek számára

Hátrány Hátrányos helyzetű területre költözők kiszorultak a rendszerből

Intézkedés Álláskeresési segítségnyújtás Egyéni akciótervek készítése

Intézkedés tartalma Foglalkoztathatóság javítását célzó Szolgáltatás

Költséges, de hatékony szolgáltatás

Jellemzője Egyik leghatékonyabb alkalmazott módszer

Általában félévnyi munkanélküliség után vetik be

Célcsoportja Régóta munka nélkül lévők Régóta munka nélkül lévők Indikátorok segélyen élők számának csökkenése Előny hatékonysága nem csökken a

hátrányos munkaerő piaci státusszal rendelkező csoportok esetében sem

motivációs hatás érvényesül – a „kiválasztottság érzése”

Hátrányok Alkalmazásának az egy tanácsadóra jutó esetek számának korlátozottsága szab határt

Intézkedés Legjobb gyakorlatok összeállítása Adókedvezmények növelése

Intézkedés tartalma Ezekből kézikönyv készíthető, ami a kirendeltségek és képviselők működésének alapja lehet

Családok második keresőinél az adókulcsok csökkentése ösztönzi a munkába állást

Jellemzője Benchmark alapozású rendszer Adótétel csökkenés ellenére nő a befolyó adótömeg

Célcsoportja Munkaügyi központokat segítő civil szolgáltatók

Családi vállalkozások

Indikátorok A szolgáltatók által állásba helyezettek száma

Önfoglalkoztató vállalkozások száma

Előny Egységesítés, a rosszul teljesítő szolgáltatókat eredményesebbek váltják

A családi vállalkozások munkahelyteremtő képességének javítása

Hátrány A központ csak kis mértékben lát bele a szolgáltatók tényleges tevékenységébe

Bővíteni kell az egyedi esetmenedzsment-kapacitásokat

16

Intézkedési javaslatok a vállalkozókészség javítására

Intézkedés Infokommunikációs technológiák használata

Lépcsőzetes hitelezés

Intézkedés tartalma Vállalatok közötti (B2B), mind az eladó és vevő közötti (B2C) e-kereskedelem

A hiteligénylő kezdetben csak egy kis összeghez fér hozzá

Jellemzője Tranzakciók sebessége jelentősen növekszik

…majd hitelkerete minden egyes hitelösszeg visszafizetésével növekszik a maximális értékig

Célcsoportja Mikro- és kisvállalkozások Mikro- és KKV-k Indikátorok PC- és I-net penetráció Cash flow terv teljesülése, likviditás és

visszafizetési biztonság Előny Csökkenti a tranzakciós költségeket és

növeli a tranzakciók sebességét és megbízhatóságát

Programok gazdasági szempontból fenntarthatók, KKV-k szélesebb köre számára elérhető

Intézkedés New Deal program Egyösszegű vagy időszakos

támogatások Intézkedés tartalma Új önfoglalkoztatók fél évig még

kapják a munkanélküli segélyt, de nem vonhatnak ki profitot a vállalkozásból

Hollandiában a vissza nem térítendő támogatások lehetnek egyösszegűek vagy időszakosak

Jellemzője Tanácsadás részeként adósság-menedzsment, felkészítik őket az önállósághoz vezető út változásaira

Az időszakos tervezhetővé teszi, mert a fejlődés állomásaihoz rendeli a pénzek lehívását.

Célcsoportja Önfoglalkoztató vállalkozók Egyszemélyes és mikro-vállalkozások, önfoglalkoztatók

Indikátorok 3 éven túl működő vállalkozások száma és új alkalmazott felvétele

Első alkalmazott felvételéhez szükséges idő, árbevételi szint elérése

Előny Ösztönzi a segélyektől való elszakadást

Egyösszegű: nagyobb vállalkozások létrehozása; Időszakos: ellenőrizhetőek a vállalt kötelezettségek

Hátrány Túl magas segély esetén a munkanélkülinek megéri a biztos segélyen élni

Az egyösszegű túl nagy költségű abban az esetben, ha a vállalkozó a támogatás ellenére tönkremegy

Intézkedés Networkök kialakítása ARP-kölcsön program (Németo.)

Intézkedés tartalma Hálózati együttműködés elősegítése demonstrációs programok és célzott támogatások útján

15,000 € kamatmentes kölcsön biztosítása azoknak, akik önfoglalkoztatóvá akarnak válni

Jellemzője Kooperatív költségtakarékos megoldások válnak lehetővé

Túljelentkezés miatt kiválasztási folyamatok szükségesek

Célcsoportja Azonos profilú vagy komplementer vállalkozások

Önfoglalkoztatóvá válók

Indikátorok 3 éven túl is önfenntartó klaszterek száma, beszállítói pozícióba kerültek száma, csoportos minősítésen résztvevők száma stb.

3 éven túl fennmaradó és növekedésnek induló KKV-k száma, munkahelyteremtés,

Előny Egységköltség a nagyobb vállalatokkal megegyező szintre csökken

Jó hatást gyakorol a vállalkozói tudatra

Hátrány Szükség van működtető szervezeti központra

Költséges, kasszája hamar kiürül, ha nem egészül ki megtérülést segítő intézkedésekkel

17

Intézkedés Tömegtájékoztatás bevonása Üzleti terv készítő verseny

Intézkedés tartalma A közcélú média az oktatási rendszer segítségével vállalkozásokkal kapcsolatos figyelemfelhívó, tudatosító fejlesztő programokat terjeszt

Tőkealap egy minden évben megismétlődő versenyhez, amelyben üzleti tervet kell készíteni

Jellemzője Kanadában próbálták ki sikerrel Izlandon működött éveken át Célcsoportja Munkahelyüket elveszítők Kezdő vállalkozások Indikátorok Induló vállalkozások száma Megalapozott üzleti tervek Előny Öt év alatt kétszer annyian akartak

vállalkozásba kezdeni Javuló költségtudatosság

Hátrány Nehéz figyelemmel kísérni Kifullad, kellő decentralizálás híján keveseket ér el

Intézkedés Idősek ösztönzése önfoglalkoztatásra Emigránsok vonzása cégek

alapítóiként (v. befektetőként) Intézkedés tartalma Japán nagy mértékű támogatást ad

minden olyan új vállalkozásnak, melyet legalább három, hatvan éven felüli ember alapít

Írország ösztönözött száműzötteket, hogy visszatérjenek hazájukba és vállalkozásokat/cégeket hozzanak létre

Célcsoportja Nyugdíj előtti és nyugdíjaskorú önfoglalkoztatók

Emigráns üzletemberek

Indikátorok Induló vállalkozások száma Induló vállalkozások száma Előny Önbecsülés, elfoglaltság és többlet

jövedelem idősek számára Vállalkozásközi külgazdasági kapcsolatok, külföldi tapasztalatok

Intézkedési javaslatok a képzés-ösztönzés módszereire

Intézkedés Munkabér-támogatás Investor in people rendszer Intézkedés tartalma Fiatal dolgozó felvételéhez kapcsolt

bértámogatás a belső továbbképzés ösztönzésére

Olyan nemzetközi elismerés, mely bizonyítja, hogy a cím viselője fontosnak tartja a humán erőforrás fejlesztését

Jellemzője Segít megváltoztatni a munkahelyen belüli képzési szokásokat

Az intézményt, szervezetet akkreditálni lehet

Célcsoportja Fiatal, akár kezdő munkavállalók Foglalkoztatás mellett képző cégek, nonprofit szervezetek

Indikátorok Képzettségi mérőszámok Odaítélt IIP-címek súlyozva a képzettek számával

Előny Új munkavállaló ismereteinek nagyfokú bővíthetősége

Kiterjedt stratégiai kapcsolatokkal rendelkeznek, sikeresen lobbiznak

Hátrány Néhány munkaadó e támogatást a bérköltségek lenyomására használta

Nem konkretizálja a képzés mikéntjét, mennyiségét

18

Intézkedés Rotációs rendszer Learndirect Intézkedés tartalma Az alkalmazott egy éves fizetett

tanulmányi szabadságra mehet, helyére munkanélkülit vesznek fel

Államilag támogatott on-line tanulási lehetőség az Egyesült Királyságban

Jellemzője Általában csak nagyobb méretű vállalatoknál alkalmazható

Beülteti a rugalmas tanulást a mindennapi életbe

Célcsoportja Fiatal munkavállalók Motivált munkavállalók Indikátorok Képzettségi mérőszámok és felvett

munkanélküliek Képzettségi mérőszámok

Előny Kétirányú hatás Inspiráció a LLL-szemlélet számára Hátrány Követő adminisztrációt és tutori

támogatást igényel

Intézkedés Szaktanácsadás támogatása Munkahelyi mentorálás Intézkedés tartalma Alulképzett és alulfizetett

munkavállalóknak nem telik piaci díjra Magasan kvalifikált és alulképzett dolgozók között párok kialakítása

Jellemzője Profitorientált tanácsadó vállalkozások támogatást kapnak

A képzett kolléga tapasztalatokat, módszereket ad át párjának

Célcsoportja Hátrányos helyzetű munkavállalók Alulképzett munkavállalók Indikátorok Sikeres tanácsadások száma Képzettség emelkedése Előny Egyénre szabott megoldások Munkahelyen belüli intimitás Hátrány Nehezebb követhetőség Nehezen érvényesíthetők szakmai

sztenderdek

Intézkedés Business Birth Rate Strategy Egyetemi Vállalkozás Program Intézkedés tartalma Skóciában 100 kezdeményezés

serkentette új cégek létrehozását Vállalkozást oktató szemináriumok, üzleti workshop-ok és tréningek

Jellemzője Bemutatók a vállalkozásindításról; Vállalkozó Éve kampány; Televíziós programok támogatása; Vállalkozói központok létrehozása hat egyetemen; Vállalkozói anyagok előkészítése általános és középiskolákba

Célcsoportja Fiatalok, akik vállalkozni akarnak Diplomások, végzés előtt állók, akik vállalkozni akarnak

Indikátorok Új vállalkozások száma Új vállalkozások száma Előny Vállalkozás iránt érdeklődők száma

jelentősen megnőtt, új cégek számának növekedési aránya évi 7% fölé emelkedett

Előrébb hozta a vállalkozás-kezdés évét azon diákok körében, akik amúgy is szerettek volna vállalkozni

19

Intézkedés Aktivizáló-bevonó tréning programok

KKV-k nemzetköziesedése

Intézkedés tartalma Üzleti terv készítés, vállalkozói készségfejlesztés, marketing, pénzügyi menedzsment diákoknak

Javítani azon, hogy a mikrovállalkozások 2/3-a, a közepes vállalkozások 1/3-a nincs jelen a nemzetközi piacokon

Jellemzője A vállalkozóképző kurzus elvégzése kredit pontok szerzését is tegye lehetővé

A vállalkozások nemzetközi versenyképessége növelhető nemzetközi együttműködésekkel szövetségek, hálózatok és informális kooperáció útján

Célcsoportja Gazdasági felsőoktatás hallgatói Exportáló KKV-k Indikátorok Új vállalkozások száma KKV-export növekedése Előny Javul a végzés előtt állók

vállalkozókészsége Az üzleti és szervezeti modellek, a vezetés és a technológia fejlődése, a szaktudáshoz jutás

Intézkedési javaslatok a szociális gazdaság kiterjedésének szélesítésére

Intézkedés Helyi civil foglalkoztatási ügynökségek

Szolgáltatási utalványok rendszere

Intézkedés tartalma Belgiumban összehozza a tartós munkanélkülieket a házkörüli szolgáltatások iránti kereslettel

Belgiumban legális állást teremtenek a magánháztartásokban: otthonteremtő munkából munkahelyteremtő otthont

Jellemzője Nonprofit szervezet, élén a helyi politikusokból és szociális partnerekből álló igazgatótanáccsal

A munka és a családi élet összehangolása, a helyi szolgáltatások fejlesztése

Célcsoportja 45 éven felüli és legalább 6 hónapja állástalan tartós munkanélküliek

Vidéken, főleg kistelepüléseken élő családok, egyének

Indikátorok Segélyen élők számának csökkenése Előny Minden munka elvégződhet, amire a

közösségnek szüksége van, de a piaci szereplők nem elégítik ki

Legális munkalehetőség az alacsony képzettségűeknek és a tartósan munkanélkülieknek

Hátrány Munkaerőpiaci re-integrációs szempontjából nem volt eléggé sikeres

Bonyolult környezeti feltételek teremtendők: pl. az alapító okiratnak tartalmaznia kell a szolgáltatási utalvánnyal nyújtható tevékenységet

20

Intézkedés Civilek munkahelyteremtése a munkaerőpiac fő áramlatán kívül

Nonprofit szektor foglalkoztatási szerepvállalása

Intézkedés tartalma Alacsony foglalkoztatottság és területenként kedvezőtlen összetételű munkanélküliek, illetve magas inaktivitás miatt helyi szinten összekapcsolni a kielégítetlen lakossági, közösségi szükségleteket a kihasználatlan munkaerő-kapacitásokkal

Olyan területeken lehetséges, ahol a nonprofit szervezetek alkalmasabbak a feladat ellátására, mint a piaci vállalkozások. Helyi szükségletek felméréséhez szociális térkép ad segítséget. ESZA-források felhasználása nélkülözhetetlenné teszi és megerősíti a nonprofit szektort

Jellemzője Ők a munkaerőpiachoz lazábban kötődő emberek; többségük túl fiatal, túl öreg, alacsony képzettségű, demotivált, korlátozott munkavégző képességű, etnikai kisebbséghez tartozik

Személyi-szociális-háztartási szolgáltatások, közhasznú jellegű tevékenységek szervezése, árvíz-belvízvédelem, csatornarendszer, környezetvédelem, erdőtelepítés, szociális lakásépítés, teleházak

Célcsoportja Hátrányos helyzetű, ún. problémacsoportokhoz tartozók Indikátorok Segélyen élők számának csökkenése Előny Kihasználatlan erőforrást jelentenek Az érintettek részvételére épülő

döntéshozatali struktúra és demokratikus vezetés

Hátrány Piaci munkáltatóknak nem kellenek Pénzügyi-technikai szabályozás gyakran gátja a szakmai elképzelések megvalósításának

További intézkedési javaslatok

Intézkedés Öngondoskodást segítő pénzügyi eszközökkel kiegészített támogatott

kamatú tőkejuttatás az önfoglalkoztatóvá váláshoz

Regionális és térségi inaktív monitor és kompetencia kataszter

Intézkedés tartalma Munkaügyi központok javaslatára üzleti tervkészítéshez nyújtott tanácsadás és képzés alapján kétmillió forint, öt évre, emelkedő kamatokkal, biztosításokkal

ÁFSZ–civilszervezeti együttműködésen alapuló rendszer azok számára, akik információktól elzártan adták fel munkakeresési szándékukat.

Jellemzője A jól megalapozott üzleti terv Összegyűjti a képzési és munkalehetőségeket és igényeket

Célcsoportja Önfoglalkoztatóvá válók Tartós munkanélküliek Indikátorok 3 éven túl működő vállalkozás, tőke

visszatérítés futamidőn belül Állásba helyezettek száma, inaktívak száma,

Előny Indulást segítő járadékot is tartalmazó eszköz

Csökken az emberi erőforrásba történt korábbi befektetések leértékelődése,

21

Intézkedés Innovatív fejlesztések támogatása Klaszterizáció terjedése Intézkedés tartalma „Innocsekk” innovációs projekt

továbbfejlesztését elősegítő megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére, inkubációs szolgáltatás igénybevételére, marketing tanulmány elkészítésére

Helyi gazdaságfejlesztési intézmények, önkormányzatok, felsőoktatási intézmények, alapítványok, kutató-fejlesztő szervezetek és szervezeti egységek, egyéb közhasznú társaságok részéről a klasztereknek nyújtott szolgáltatások fejlesztésének támogatása

Jellemzője Az NKTH regionális Innovációs ügynökségeinél pályázható

Klasztermenedzsment által nyújtott szolgáltatások körének bővítése

Célcsoportja Innovatív vállalkozások Kooperatív vállalkozói kör Indikátorok Realizált innovációs projektek 3 éven túl fennmaradó klaszterek

száma és árbevétele Előny Gyors, rugalmas elbírálás,

szubszidiaritás Növekvő versenyképesség, egységes fellépés, költségtakarékosság

Hátrány Alacsony ismertség Gyenge együttműködési készség

22

A hazai vállalkozás-támogatás közelmúltja, eszközei – ahogy az OECD látja

A KKV-szektor struktúrája

A magyar gazdaságban a KKV-k dominálnak. A 856 ezer működő vállalkozás 0,1%-a nagyvállalat, 0,6%-a középvállalkozás, 99,3%-a kisvállalkozás. Más országok gazdasági szerkezetéhez képest Magyarországon kevesebb a középvállalkozás, több a mikro- és kisvállalkozás. (Mikrovállalkozás: 9 főnél kevesebb alkalmazottal rendelkezik; az összes magyar vállalkozás 96,1% tartozik ebbe a kategóriába.) A KKV-k 53%-a magánvállalkozás.

A KKV-k a legnagyobb piaci részesedéssel a szolgáltatási szektorban (ingatlan, bérbeadás, üzleti tevékenység (30,6%); nagy- és kiskereskedelem, autójavítás, háztartási eszközök (21,2%) rendelkeznek. Az ipari ágazatokban a KKV-k 8,7%-a, az építőiparban 9,5%-uk működik.

Egyenlőtlen területi eloszlás érzékelhető: a működő vállalkozások 39%-ának a Közép-magyarországi régióban, azon belül 28%-nak Budapesten van a székhelye. A magánvállalkozások területi eloszlása egyenletesebb: 29%-uk működik a Közép-magyarországi régióban, 18%-uk Budapesten.

A KKV-k jelentős gazdasági szereppel bírnak: a munkahelyek 2/3-át ők teremtik, a GDP 40-50%-át termelik.

Szabályozási reformok

2003: Egyszerűsített Vállalkozási Adó bevezetése, egyszerűbb és olcsóbb adminisztráció,

2004: társasági adókulcs csökkentése 18%-ról 16%-ra,

2004: munkahelyteremtő beruházások után járó társasági adókedvezmény bevezetése,

Adóalap-csökkentés bevezetése a fogyatékosokat foglalkoztató cégeknek, illetve a szakiskolákba járók gyakorlati oktatása után járó adókedvezmény növelése,

2004: helyi iparűzési adókedvezmény bevezetése,

Gyorsított értékcsökkenési leírás lehetősége az újonnan vásárolt infokommunikációs eszközökre,

2004: veszteségtovábbvitel lehetővé tétele,

2004: az EU-csatlakozást követően új törvény lépett életbe a KKV-kel kapcsolatban, amelynek következményeként mintegy 1000 vállalkozás került átsorolásra a nagyvállalati kategóriából a közepes vállalkozás kategóriába – ezáltal kibővült a kedvezményekre jogosult KKV-k köre.

23

Finanszírozás

A kormányzat vissza nem térítendő támogatásokat és kedvezményes hiteleket nyújt a KKV-knek. A támogatások részben az EU által társfinanszírozottak, céljuk a vállalkozások modernizációjának, kooperációjának elősegítése, valamint tanácsadás biztosítása.

2003-ban 4 lépcsős hitelprogramot hozott létre a kormányzat hitelintézetek és más szervezetek részvételével:

Mikrohitel program: 1-3 millió (2005. február 8. után 5 millió) Ft-os támogatás induló mikrovállalkozások fejlesztésére. 2004-ben több mint 7 milliárd Ft hitelhez jutott kb. 1000 szervezet.

A Széchenyi Hitelkártya program a működő tőkehitel-felvételt segíti kedvező kamatfeltételekkel, részleges garanciával, illetve garancia nélküli támogatással. A hitelkártya felső határa 10 millió Ft. Eddig mintegy 33 ezer vállalkozás vett részt a programban.

Közepes összegű hitel (midi-loan): 10-25 millió forintos bankhitel kedvező kamatfeltételekkel. 2003-ban 260 millió Ft-ot osztottak ki a program keretein belül.

Európa Technológiai Felzárkóztatási Beruházási Hitel: 10-500 millió Ft értékű fejlesztések finanszírozására szolgál, kedvező kamatfeltételeket biztosít. Eddig kb. 1000 szervezet kapott támogatást a programból.

A Hitelgarancia Rt. a kisvállalkozások számára 80%-os garanciát biztosít (a kormányzati ellengarancia ellenében) a kereskedelmi bankoktól igényelt, maximálisan 600 millió Ft értékű hitelekkel kapcsolatban.

A kockázati tőkebeáramlás ösztönzése érdekében a kormányzat bankokkal karöltve létrehozta a Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi Rt-t, amely kis értékű beruházásokat kezel piaci díjszabás mellett.

Lánchíd Faktoring Program: 2003-ban indult el; a KKV-k állami kamattámogatás mellett juthatnak faktoring szolgáltatáshoz.

Innovatív KKV-k támogatása: találmányok regisztrációjának és külföldi bevezetésének elősegítése.

Képzés, oktatás

Az OECD a vállalkozási ismeretek oktatása kapcsán a következő két elemet emeli ki a közelmúlt fejleményeként:

Helyi üzleti központokban (vállalkozásfejlesztő központok) zajlik a vállalkozások alapításával, működésével, vezetésével és fejlesztésével kapcsolatos képzés, oktatás;

Az általános iskolákban 2003 óta oktatják az üzleti és gazdasági szakismereteket.

24

Az oktatás és a képzések általános értékelését és javaslatainkat önálló fejezet tárgyalja.

Infrastruktúra elérhetősége

Inkubátorházak: infrastruktúra-hozzáférést biztosítanak a kisebb vállalkozások számára, Ipari parkok: elérhetőséget biztosítanak az alapvető és a járulékos infrastruktúrákhoz a

nagyobb vállalkozások számára, Az elektronikus kommunikációról szóló törvény 2004-ben lépett életbe, 2004-ben indult egy EU-s finanszírozási forrásokat is felhasználó program az e-business

elősegítésére KKV-k körében, E-Magyarország program: Közháló program és internet pontok kialakítása.

Technológiafejlesztés, K+F

A kormányzat vissza nem térítendő támogatást nyújt a KKV-k számára a technológiafejlesztésre és a K+F programokban való részvételre. Vissza nem térítendő támogatás jár a technológia- és tudásintenzív mikrovállalkozásoknak; a spin-off vállalkozásoknak; a nagyvállalatok és azok technológia-intenzív beszállítóiként fellépő KKV-k közötti kooperációért; a K+F területén megvalósuló munkahelyteremtésért; a KKV-k innovatív képességének erősítéséért.

Cél a KKV-hálózatok kialakulásának támogatása: beszállítói hálózatok, klaszterek, franchise-hálózatok, a vállalkozások és kutatóintézetek közötti kooperáció elősegítése.

A fejlesztés intézmény- és eszközrendszere

Forrástérkép: évente szerkesztett kiadvány a KKV-k számára elérhető támogatásokról és egyéb segítő lehetőségekről,

Call center: vállalkozók azonnali kérdéseinek megválaszolására,

Honlapfejlesztés a vállalkozásfejlesztéssel kapcsolatos kormányzati programokról és egyéb lehetőségekről,

Vállalkozásfejlesztő központok: információszolgáltatás a vállalkozások alapításával, működésével, vezetésével és fejlesztésével kapcsolatban; személyes konzultáció és tanácsadás,

Multiplikátor program: 2004. februárjában indították a kamarák, a vállalkozói szövetségek, érdekképviseleti szervezetek és pályázatíró cégek. Cél: szakértő pályázatírók és tanácsadók kiképzésével felkészülés a Strukturális Alapok támogatásainak igénylésére.

25

Női vállalkozókészség fejlesztése

A magyar női vállalkozók versenyhátrányai: nem megfelelő üzleti képességek, forrásgyűjtés nehézségei, üzleti partnerek nem veszik őket komolyan,

A magyar női vállalkozók versenyhátrányainak csökkentésére speciális képzési és konzultációs program elindítását tervezi a kormányzat. A program kifejlesztésében alapul veszik a fejlett országok hasonló programjainak tapasztalatait.

A magyar KKV-szektor SWOT-analízise

Erősségek Gyengeségek

Erős munkahelyteremtő és GDP-termelő potenciál

Változatos pénzügyi eszközök állnak rendelkezésre a KKV-k állami támogatására

Mikro- és kisvállalkozások túlreprezentáltak, középvállalkozások alulreprezentáltak a KKV-k között

Főváros-centrikusság Túlnyomóan nem a K+F-igényes

iparágakban tevékenykednek Tőkeszegénység Női vállalkozók versenyhátrányai Kockázati tőkét kevéssé vonzza a szektor ICT eszközök, e-business kevéssé elterjedt a

szektorban Hálózatosodás hiánya Vállalkozói képességek és készségek

oktatása elégtelen

Lehetőségek Veszélyek

A versenyképesség a gazdaságpolitika kiemelt területévé válik, ez a KKV-k fejlesztését is a prioritások közé emeli.

A nyitott gazdasági szerkezet miatt a kedvezőtlen világgazdasági tendenciák erősen befolyásolják a KKV-k helyzetét.

26

A hazai vállalkozás-támogatás jelene, eredményei, megoldandó problémái – ahogy mi látjuk

A foglalkoztatás-ösztönzés és vállalkozás-támogatás az elmúlt időszakban hazai és európai támogatási programok, fél-piaci és piaci pénzügyi konstrukciók, állami piaci és civil intézmények révén, a Kállay László által piachelyettesítőnek nevezett modellt követve, tehát az állami szerepvállalás és kontroll, valamint az ebből eredő bürokratikus koordináció jegyében zajlott.

Vélemények és tapasztalatok szerint a munkaüggyel és vállalkozással foglalkozó intézményrendszer túl sok elemet tartalmaz, ezek feladatkörei gyakran átfednek. A munkapiac szervezetei két minisztériumtól ívelnek programirodákon, kifizetési ügynökségeken, foglalkoztatási szolgálaton/hivatalon át az irányító hatóságokig, közalapítvány, alapkezelő, közhasznú társaság, tanács és országos hatáskörű intézet működési formákon keresztül a főfelügyelőségig illetve különböző központokig. Ezek (16 szervezetről van szó,) működésének összehangolása eleve nehézkes. De abban sem jól megfeleltethetők, hogy van, amelyiknek van területi szervezeti egysége – némelyiknek megyénként, nagyon kevésnek régiónként –, sokuknak viszont csak országos központja működik.

A vállalkozás-ösztönzés másfél évtized alatt még burjánzóbb szervezetrendszert alakított ki: csaknem harminc, ezen belül három-három kormányhivatal illetve minisztérium, sok alapítvány, egyesület és szövetség, néhány tőkealap, holding és részvénytársaság, valamint közhasznú társaság és tanács található. Nyilvánvaló, hogy ennyi szervezet csak igen drágán működtethető, egymásra hatásuk kontraproduktív és racionálisan irányíthatatlan. Az eredeti célok és funkciók a vállalkozókkal való közvetlen kapcsolat híján a szervezeti önérdek érvényesülésének kedveznek. Az intézmények között nincs kooperáció, így, nem lehet szinergia sem. A klientúra építés a lobbyzásnak kedvez, a jobb minőségre ösztönző, versenyző szolgáltatások és szolgáltatók helyett.

A pénzügyi konstrukciók sokfélesége lassan megfelelő. Ezek jó része azonban még mindig nehezen elérhető, nem transzparens, és elég drága.

A szabályok és a szereposztás történelmileg kialakult tisztázatlansága a civil forráskezelés esetén is működési zavarokhoz, kiszámíthatatlansághoz vezethet, amit jó demonstrál a Magyar Vállalkozás-fejlesztési Alapítvány és a Helyi Vállalkozás-fejlesztési Központok Mikrohitel programja feltételrendszerének gyakori változása, leállása.

Kevés a bankoknál kevesebb adminisztrációval működő, átlátható magán pénzügyi vállalkozás. Az egyik új – a Kisvállalkozás-fejlesztési Pénzügyi Rt. – roma vállalkozások és civil szervezetek hitelezésére vállalkozott. Ebben a körben az elérhető forrás, illetve az uzsorakamatnál alacsonyabb – bár piaci mércével magas – kamat is elegendő vonzerő.

Az elmúlt tizenöt évben új, a vállalkozókat közvetlenül segítő intézmények debütáltak.

27

Inkubátorházak

Az üzleti inkubátorok olyan telepszerűen létesített ipari, szolgáltató és kereskedelmi egységek, amelyek erőforrásokkal, összevont menedzsmentszolgáltatásokkal, személyre szabott tanácsadással, olcsóbb, a piacihoz fokozatosan közelítő bérleti díjakkal segítik lakóikat abban, hogy a piaci érettség eléréséig szükséges védettséget megkapják, a bukás kockázatát mérsékeljék. Ma közel negyven ház működik, a vállalkozásfejlesztés mellett területfejlesztési és innovációpolitikai feladatot is ellátva. A házak számos önfenntartó programot működtetnek, de egészében véve nem önfenntartók. Az inkubátorházak kezdetben munkahelyteremtő funkciót is felvállalva indultak, és a bent lakók egymás közötti kooperációjából adódó többlettermelés révén meg is feleltek ennek az elvárásnak.

A támogatások bizonytalansága némi karaktervesztéssel járt, és a bevételek biztosítása érdekében az ingatlanhasznosítási feladatokat erősítette. Jelenleg negyven inkubátor működik, rétegszempontokat – ifjúsági – és ágazati szempontokat – mezőgazdasági – egyaránt sikeresen képviselve, innováció fejlesztésben és technológia transzferben jelentős deficiteket hordozva. Nehezen felfogható módon, ma csak az ipari parkban létesülő inkubátorok kaphatnak támogatást, ami a befogadó háttér gyengesége miatt garancia arra, hogy a forrás felhasználatlan marad. Holott a technológiai inkubátor alkalmas lehet a diplomás munkanélküliség kezelésére, a hagyományos pedig a kicsi, de gazdaságosan végezhető mezőgazdasági feldolgozóipar, és a szociális foglalkoztatás számára is terep lehet.

A regionalizmus segíthet abban, hogy az inkubátorok közösség- és helyi gazdaságfejlesztő szerepe jobban érvényesüljön, minősítési rendszerük pedig abban, hogy térségi hálózataik révén szinergiát érjenek el, lakóik tevékenységének kiajánlásában, kooperációk generálásában.

Klaszterek

A klaszterek- a vállalkozók rugalmas specializáció alapján történő együttműködését szervező, a hozzáadott értéket képzéssel, tanácsadással, stb. leghatékonyabban létrehozó értékláncok háttérintézményei rövidebb múltra tekintenek vissza. Abból indulnak ki, hogy a vertikális és horizontális hálózatok léte fokozza a területek versenyképességét. A támogatások odaítélésének alapfilozófiája az, hogy segítenek a régióknak, hogy azok önmaguknak is tudjanak segíteni.

A klaszter-politikák azt a felismerést teszik át a gyakorlatba, hogy egyre több ágazatban a verseny már nem annyira egyes vállalatok, hanem inkább klaszterek által képviselt értékláncok között folyik. A versenyképességet és ezen belül különösen az innovációt ezen az értékláncokon belül kell ösztönözni. Nemcsak az üzleti tranzakciók, hanem a formalizálható és az informális tudás terjedése érdekében is kommunikációs csatornákat kell építeni a vállalatok és intézmények között, mintegy „mélyítve” ezzel a szóban forgó hálózatokat.

28

Sok helyen éppen a klaszter-fejlesztési politikát tartják a legalkalmasabbnak arra, hogy integrálja a régió gazdasági fejlődésének számos különböző aspektusát. A regionális klaszterek fejlődésének ösztönzése több EU politika-terület, legelső sorban a regionális fejlesztés és az innováció-politika, és részben a munkaerő-politika metszéspontjában helyezkedik el, azzal a céllal, hogy a régiók vonzerejét a kompetenciák, az intellektuális potenciál, az immateriális értékek kibontakoztatásával növelje. Ennek érdekében támogatja a közvetítő intézményeket, amelyek az emberi erőforrást, az innovációt és a tudást a gazdasági fejlesztés szolgálatába állítják.

Mindkét intézmény közösségi tér, ahol jó menedzsment mellett vállalkozók és alkalmazottak kölcsönös tanulása zajlik. Ezért az inkubátor és a klaszter is különösen alkalmas lehet a szakképzés mai fogyatékosságainak kiküszöbölésére, a kompetencia alapú képzésre, az oktatás és a gazdaság területi kapcsolatának megteremtésére. A közös tér, a klaszter tagok és inkubátorbérlők adott és fejleszthető kooperációja a hozzáadott érték növelését is lehetővé teszi. Bár alapítványunk a hazai dizájnt – mint külföldön jelenleg jobban értékelt hozzáadott értéket – felkaroló konferenciája meglehetősen visszhangtalan maradt, a kereslet előbb-utóbb nálunk hatékonyabb szervező lehet.

Lehetséges célcsoportok

Az Európai Foglalkoztatási Stratégia 1998-as prioritása szerint a foglalkoztatottság növelése nem elsősorban szociális kérdés, hanem a gazdasági növekedés forrása. Nálunk a foglalkoztathatóság támogatásának lehetséges kedvezményezettjei mégis elsősorban szociális helyzet és érdekérvényesítési képesség alapján, kerültek a támogatáspolitika fókuszába.

Az aktív és preventív intézkedések a munkanélküliek és inaktívak foglalkoztatására, a munkahelyteremtés és vállalkozás, az alkalmazkodó készség és munkaerőpiaci mobilitás elősegítését, a humán tőke fejlesztését, az élethossziglan tartó tanulás ösztönzését, a munkaerő-kínálat növelését, az idősebbek aktivitásának elősegítését, a nők és férfiak esélyegyenlőségét, a munkaerőpiacon hátrányos helyzetűek diszkriminációja elleni küzdelmet, ösztönzést a munkavállalásra, a be nem jelentett munka átalakítását bejelentetté, a regionális munkaerőpiaci különbségek csökkentését célozták.

A magyarországi érintettek összetétele rendkívül heterogén. A fiatalokat azért emeljük ki közülük, mert a helyből munkanélküliséget szociálisan és mentálisan is veszélyesnek, életutat meghatározó helyzetnek tartjuk. A fiatalok körében az alacsony foglalkoztatás részben természetes következménye a növekvő tanulási kedvnek. De a határozott elképzeléseket nélkülöző, eladósodással járó céltalan parkolás az oktatási rendszerben egyrészt olyan pályairányítási és mentális szolgáltató rendszert feltételez, ami nálunk még nem létezik, másrészt szükségképpen megnöveli az iskola befejezése utáni munkahelykeresés, majd az önálló élet- és pályakezdés idejét. A felsőfokú végzettségűek foglalkoztatása megfelel az uniós átlagnak, munkanélküliségük pedig alacsonyabb annál, míg az alacsony iskolai végzettségű emberek elhelyezkedési esélyei rosszabbak, mint az EU más tagállamaiban.

29

A kilencvenes évek elején a nagyvállalati szektorból kiszorult, alacsony képzettségű munkavállalók munkaerőpiaci helyzete a gazdasági növekedés megindulásával sem javult, jelentős részük azóta sem dolgozik, vagy munkahelye instabil, bizonytalan.

Munkaerőpiaci szempontból a roma népesség a leghátrányosabb helyzetű. A rendszerváltást követő gazdasági átalakulás különösen súlyosan érintette azokat az ágazatokat, amelyek nagy arányban foglalkoztattak romákat, így ők tömegesen vesztették el állásukat (egyes becslések szerint az 1990-es évek elején romák által betöltött munkahelyek 55%-a szűnt meg, szemben az összes munkahely 33 százalékával). Többségük később – a foglalkoztatási helyzet javulása nyomán – sem tudott visszatérni a munkaerőpiacra.

Munkaerőpiaci szempontból szintén rendkívül hátrányos helyzetben vannak a megváltozott munkaképességű és fogyatékos emberek. Az átalakulás kedvezőtlen munkaerőpiaci folyamatai a fogyatékos népességet még súlyosabban érintették, körükben a foglalkoztatottak aránya 9%-ra csökkent. A foglalkoztatottakon belül mintegy 20% védett munkahelyeken dolgozott. Aktivitásuk is jelentős mértékben romlott és a 2001. évi népszámlálás adatai alapján nem éri el a 15%-ot. Munkanélküliségi rátájuk 2001-ben 12,7%-kal haladta meg az átlagot (18,4%, illetve 5,7%). A fentiekkel összefügg, hogy az 1990-es állapothoz képest jelentősen megnőtt a fogyatékos (megváltozott munkaképességű) személyek 15-64 éves népességen belüli aránya, és módosult a korösszetétel is – számottevően megnőtt a 40 évnél idősebbek aránya. Az inaktív keresők létszámnövekedése elsősorban a lakosság rossz egészségi állapotával és a rokkantsági ellátások fokozott igénybevételével van összefüggésben. Jelenleg a megváltozott munkaképességű emberek többsége rokkantsági ellátásokban részesül.

A magyarországi kedvezményezett körből növekvő arányukhoz képest hiányoznak a pályakezdőket általában, a diplomás pályakezdők különösen érintő, a többség számára elérhető intézkedések. A meglévők elérhetősége sajnos meglehetősen korlátozott, a területi esélyek eltéréseire nem vagy csak rosszul reagál, tovább növelve az esélyegyenlőtlenséget, rontva a vidék megtartó erejét. A mezőgazdasági munkanélküliek, ezen belül a nők sorsa és jövője – utóbbiak meglehetősen nagy arányban találhatók az inaktívak között – is megoldatlan. Az általunk ismert Leader kezdeményezések a falusi turizmus – különleges vonzerővel és fizetőképes keresettel nem mindig alátámasztott – fejlesztésével próbálják javítani a térségek megtartó erejét, ami nehezen elképzelhető

Az új operatív programok hiányosságai

A PHARE-programok értékelése még folyamatban van, és az NFT első tervezési periódusa sem enged még lehetőséget az általános értékelésre. Ha a GVOP-ra és a HEFOP-ra gondolunk, látható, hogy a programok indításának és fogadásának a tanulási ideje nehezen rövidíthető.

30

A programok nem fedik le a megoldandó problémák jó részét, a prioritások sorrendje is megkérdőjelezhető – példaként megemlíthető, hogy mindenki a közepes vállalkozásokat akarta eddig fejleszteni, de senki nem gondoskodott azokról a felkaroló programokról, amelyek a kicsik növekedését segíthetik.

Javaslat a kommunikáció javítására

A programok kommunikációja gyenge, a csatornák megválasztása rossz, az információ eljuttatásának hatásfoka a pályázatok számán és színvonalán egyformán mérhető. Kutatások szerint a programok – túlságosan szofisztikált elnevezésük és céljaik, a poszt-materiális értékrendet követő prioritásaik miatt csak azok számára befogadhatók, akiknek az érdekérvényesítési képessége egyébként is magas, tehát a diplomások, és a települési hierarchia csúcsán állók számára. Ezért a jelenlegi pályázatok, ahelyett, hogy csökkentenék, újratermelnek meglévő egyenlőtlenségeket.

A velünk élő paternalizmus miatt az egyéni sors alakításával kapcsolatos személyes szerepvállalás értelmezése hiányzik, vagy nagyon alacsony. Még mindig erős a várakozás azzal kapcsolatban, hogy kívülről szülessenek a megváltó megoldások. A várakozás ellenére az érdekeltek a szükségesnél kevesebben hisznek a megoldások bekövetkeztében. Az egyéni sorsalakítással kapcsolatos hitetlenség éppen a legrászorultabb pályázók körében teszi értelmezhetetlenné a hazai és európai adófizetők pénzére és annak hatékony felhasználására vonatkozó hivatkozásokat. Ezért hihetetlenül fontos a programok olyan közös, minden társadalmi csoport számára érthető kommunikációs kódrendszere, amely segít annak az elfogadásában, és belsővé tételében, hogy az önmagamért érzett felelősség és cselekvés elengedhetetlen ahhoz, hogy egy program vagy egy rendszer használójává váljunk.

Nem először hangzik el, de nagyon nehéz elfogadtatni, hogy a pályázatok országos napilapokban történő megjelentetése csak az információközvetítés letudása, figyelmen kívül hagyva annak célba érkezését. Csak olyan csatornákat érdemes használni, amelyeket az érdekelt magára vonatkoztathat – a helyi, ingyenes és réteglapok és tévék például ilyenek. Azok is hatásosak lehetnek, amelyek az érdekelt számára fontos – mert kedvező vagy kedvezőtlen hatású – szerepen keresztül könnyítik meg a befogadást (nők, nagycsaládosok, romák, fogyatékosok, mikro-vállalkozások stb.). A politikai elit az országos lapokban kommunikálhatja az említett, közérthető kódokat, amelynek bevésését a helyi megvalósulásokról, a helyi megvalósítókat megszólaltató kampányok segíthetik, messzemenően figyelembe véve a politikai marketing szabályszerűségeit.

Hazai bevált gyakorlatok -I. – önfoglalkoztatóvá válási támogatás

Alapítványunk az önfoglalkoztatóvá válást segítő aktív eszközök közül először az önfoglalkoztatói kamatmentes tőkejuttatás programját segítette a szükséges üzleti tervekhez nyújtott tanácsadással, felkaroló, képző tevékenységgel, majd 2001-ben feltáró kutatást végeztünk a program országos tapasztalatairól. A támogatás mai nagyságrendjét és a bukások számát nem ismerjük, de – a

31

hozzánk forduló budapesti érdeklődők száma alapján – azt gondoljuk, hogy ha aránya nagyobb lenne a munkaügyi központok aktív eszközei között, nagyobb lehetne a vonzereje is.

Korábbi megállapításaink érvényét vizsgálva ma is aktuálisnak tartjuk, hogy az eszközzel kapcsolatos tájékoztatás gyenge, nem komplex, és nem eléggé célzott. Az érdekeltek nem tudják, hogy ez egy összetett, képzést és az indulást segítő járadékot is tartalmazó eszköz. Ez utóbbi segély növekedhetne, ha valaki önfoglalkoztatóvá válik, a kamatmentes tőkejuttatás összege követhetné az inflációs szorzót, és az eszköz az infláció mai állása mellett egy csökkenő támogatású kamatot is elviselne. A munkaügyi központok szerepkészletét – szemléletüket és aktivitásukat alakító módon –egészíthetné ki az önfoglalkoztatás pénzügyi rendszere, amely likviditásmenedzselést segítő áthidaló kölcsönnel, az öngondoskodás szükségességére figyelmeztető nyugdíj- és egészségpénztárral válhatna teljessé. A javasolt program a fejlődő országok bevált gyakorlatainak néhány elemét ötvözi, konform a hazai jogszabályokkal, a Munkaügyi Központok szakembereinek speciális felkészítésével és a civilek bevonásával megvalósítható.

Hazai bevált gyakorlatok II. – az OFA Vállalkozás-fejlesztési programjának értékelése

Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány 1999-től, a támogatások fő csatornáján kívül, – azok kiegészítésére – kísérleti vállalkozás-fejlesztési programot indított. A jelenleg is futó program távlati célja az volt, hogy a központi támogatási programokba integrálódva azokat kiegészítse, az uniós támogatási elvekhez közelítse. A pályázók felé pedig azt az elvárást közvetítette, hogy a nyerteseknek képeseknek kell lenniük EU-konform pályázatok megírására, illetve ezeknek megfelelő projektek megvalósítására.

A SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány a programot indulásától 2003-ig, tehát egy 5 éves időtartamban vizsgálta. A hatásvizsgálathoz és a monitoring tanulmány elkészítéséhez a forrásokat a pályázati kiírások és a dokumentációk feldolgozásával létrehozott adatbázis, a támogatásokkal foglalkozó szakirodalom feldolgozása és széles körű empirikus adatgyűjtés jelentette. Az uniós csatlakozás, illetve a program fent ismertetett céljainak megfelelően a programot az EU-ban általánosan elfogadott értékelési szempontok mentén vizsgáltuk. Ezek:

Relevancia Eredményesség Az eredmények fenntarthatósága Hatékonyság A kedvezményezett cégeken túlmutató hatások

32

A jövőben az egyes pályázók által megvalósítani kívánt projektek, és a támogató programok értékelésénél e szempontok figyelembe vétele javasolt. Mind az előzetes, mind az utólagos értékelésnél a fentieket érdemes kiegészíteni azzal a kérdéssel1, hogy:

Milyen hatással lenne a gazdaságra (az adott problémára), ha a program nem indulna el? Illetve:

Milyen hatással lenne a program célcsoportjára, ha a támogatási konstrukció megszűnne?

Monitoring tevékenységünk során példát kívántunk mutatni a fenti szempontok használatával, így ezek megjelentek az empirikus adatfelvétel kérdéseiben, illetve a hatástanulmány fő szerkesztési elveiként is. Tanulmányunk ennek megfelelően kimutatta a támogatásnak és a visszautasításnak a cégekre kifejtett foglalkoztatási és versenyképességi hatásait és alkalmas arra is, hogy a program esetleges folytatása minden tekintetben az EU kritériumoknak megfelelően történjen.

A tanulságok olvasásakor figyelembe kell vennünk, hogy a program indulásakor a vállalkozás-fejlesztés az EU tagállamokban már alapvetően az üzleti környezet szabályozókkal történő befolyásolására fókuszált, és emellett kereste a KKV-k stabilizálásának és fejlesztésének korlátozott támogatási lehetőségeit. A tanulmány további következtetése, hogy a gazdaságnak pótlólagos tőkére van szüksége a humán erőforrás befektetések realizálásához, a versenyképesség és a foglalkoztathatóság egyidejű bővítéséhez. Ez kijelöli a támogatások lehetséges jövőbeni irányait.

A pályázati dokumentumokból létrehozott adatbázis elemzéséből kiderül, hogy az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Vállalkozás-fejlesztési támogatási programjában 1999 és 2003 között 864 pályázó szervezet vett részt. Közülük 247 szervezet nyert az általa benyújtott programra támogatást (a visszavonások következtében ezek száma 212-re fogyott), 617-et pedig elutasítottak.

1 Ezzel a program alternatív költségeit (opportunity cost) kívánjuk felmérni. Más megközelítésben ilyenkor a program hozzáadott értékét vagy addicionalitását vizsgáljuk. Az ún. helyettesítő és kiszorító hatással kapcsolatban lásd az indikátorokról szóló fejezetet.

33

A nyertesek és pályázók, valamint az elnyert és igényelt támogatások megoszlása

Pályázat Nyertesek/pályázók (%) Igényelt támogatás (Ft)

Elnyert támogatás* (Ft)

Elnyert/igényelt támogatás (%)

VF-1999 – mezőgazdaság 51% 1 117 317 728 331 400 000 30% VF-1999 – KKV-fejlesztés 35% 35 595 000 10 839 872 30% VF-2000 35% 97 682 000 32 192 513 33% VF-2001 22% 1 370 443 950 300 346 830 22% VF-2002 24% 1 289 227 241 252 778 899 20% VF-2003 7% 857 302 000 92 000 000 11% Összesen (1999-2003) 25% 4 767 567 919 1 019 558 114 21%

* visszavonásokkal korrigálva

A támogatott programok jellemzői. Az igényelt összegből a cégek közel fele új alkalmazottat kívánt felvenni, egyharmaduk eszközöket (is) kívánt beszerezni, további egyharmaduk pedig építkezni (is) szándékozott. A programokban markánsan megjelennek a vállalkozások szociális, képzési, innovációs és környezetvédelmi céljai is. Ahol szaktanácsadás is a támogatandó program részét képezte, ott annak témája az esetek java részében a cég tevékenységének folyamatos nyomon követése, vagy a más vállalkozásokkal való kapcsolatteremtés elősegítése volt. A pályázat aktív foglalkoztatáspolitikai céljai jelennek meg abban, hogy a támogatottak kétharmada olyan programra pályázott, amelynek megvalósítása létszám megtartásához kötődött, ám a visszautasítottak esetében ez csak a válaszolók kevesebb, mint felére állt fenn. A támogatott programok időtartama átlagosan 15 hónap volt.

A cégek átlagosan 4-6 millió Ft közötti összeget igényeltek; a támogatott cégek által igényelt összegek átlaga valamivel magasabb volt, mint a visszautasítottak esetében megfigyelt átlagérték. A támogatottaknak mindössze 8%-a számolt be arról, hogy a programnak rajtuk kívül más társfinanszírozója is volt: bankok által nyújtott hitellel gazdálkodhattak.

A program részleteinek bemutatását lásd a Mellékletben.

A vállalkozás-fejlesztési program értékelése

Relevancia

A foglakoztatási és versenyképességi kihívások szempontjából nézve a program teljes mértékben relevánsnak tekinthető. A támogatott cégek túlnyomó többsége (68%) úgy nyilatkozott, hogy esetükben a támogatás mind munkaügyi, mind versenyképességi szempontból elérte a célját. (Mindkét szempontból a cégek 10% vélekedett úgy, hogy a célkitűzéseket nem sikerült elérni.) Alig néhány vállalkozó értékelte úgy, hogy a támogatási szerződésben általa hosszú távra garantált munkahelyek lekötötték a cég energiáit, illetve, hogy a munkakörülmények javítása semmilyen hatással sem volt a cég versenyképességére.

34

Intézményi szinergiák. A programnak jelentős szerepe volt abban, hogy a támogatott vállalkozások közelebb kerültek a területileg illetékes munkaügyi hatóságokhoz. A program foglalkoztatás-politikai relevanciáját illusztrálja az a tény is, hogy mind a támogatott, mind a visszautasított cégek körében a megkérdezettek 60 százaléka a helyi munkaügyi központ ajánlása alapján kívánt munkatársakat kiválasztani.

A közvetlen támogatások kérdése. Amint arról már szóltunk, a kisvállalkozások közvetlen, egyedi döntések alapján odaítélt, vissza nem térítendő támogatása az EU szerint alacsony hatékonyságú, torzítja a versenyt és ezek a programok 100 százalékosan donor függőek, és nem fenntarthatók.

Eredményesség

Összehasonlítás közvetett támogatási eszközökkel. Az 1999 és 2003 között a konstrukcióban kifizetett 1,019 milliárd forint összesen 212 támogatott KKV-t ért el, és hozta létre a foglalkoztatás- és versenyképesség-növelő hatásokat. Ha a pályázati dokumentáció alapján végiggondoljuk, hogy több mint 1700 munkahelyet tartottak meg és több mint 2200-t hoztak létre a vizsgált időszak alatt, akkor- figyelembe véve a közvetett, infrastruktúrát és üzleti környezetet is támogató eszközöket,- azt mondhatjuk, hogy a program vitathatatlanul eredményes volt.

A támogatott program megvalósítása. A támogatott cégek több mint 90 százalékának sikerült a programban tervezett valamennyi tevékenységet megvalósítani, 89% pedig időben teljesítette és fejezte be a programot. A legkisebb, mikrocégek azonban (0-5 főállású alkalmazott) az esetek egyötödében arról számoltak be, hogy időben elcsúsztak a teljesítéssel.

A kedvezményezett cégekben érvényesülő hatások. A támogatottak 88 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a támogatás megoldotta azokat a problémákat, amelyek miatt szükség volt rá.

Foglalkoztatási hatások. A támogatott cégek körében a 68 százalék kifejezetten a támogatás hatására vett fel alkalmazottakat, átlagosan 5 főt, háromnegyedük olyan dolgozókat is, akik korábban regisztrált munkanélküliek voltak. A munkahelyek számának növelésén és – más kedvezményezetteknél – a munkahelyek megtartásán túlmenően a pályázat sok esetben a munkavégzés egyéb, minőségi jellegű paramétereit is javította.

Versenyképességi jellegű hatások. A támogatottak 73%-a szerint a támogatás javította cég versenyképességét: jelentős részüknek nőtt az árbevétele vagy a nyereségessége, vagy új tevékenységi köre keletkezett, esetleg innováció valósult meg. Az ilyen esetekre túlnyomórészt az jellemző, hogy a javulás egyenesen a támogatásra vezethető vissza. A támogatás hatására megszerzett vagy bővített beszállítói munka a támogatott cégeket stabilizálta, munkahelyeket teremtett, növelte kapacitásukat, esetenként javította minőségstratégiájukat, és néhányat újabb üzletágak nyitásához segített.

35

Az eredmények fenntarthatósága

Leginkább fenntarthatónak azok a támogatott eredmények bizonyultak, amelyek új termék vagy eljárás bevezetésével, építkezéssel, vagy eszköz beszerzésével jártak. De a puhább jellegű eszközök hatása is az esetek legalább kétharmad részében hosszantartó – ilyenek a képzés, a tanúsítás, tanácsadás és a piackutatás. A 0-5 főállású alkalmazottal rendelkező mikrocégek – saját bizonytalan jövőképüket a programra kivetítve – átlagban lényegesen rövidebb ideig tartják fenntarthatónak a támogatott programot, mint az ennél nagyobb cégek. Ötéves időtávot figyelembe véve, a támogatás hatására létrejött létszámbővítést 63% véli fenntarthatónak.

Míg egy kisvállalkozási hitelkonstrukció fenntarthatósága a megválasztott pénzügyi modelltől függ, addig a vissza nem térítendő támogatások esetében – így a jelen esetben – magának a konstrukciónak a fenntarthatóságáról nem lehet érdemben nyilatkozni, hiszen az a donor szervezet mindenkori költségvetési helyzetétől függ.

Hatékonyság

Munkahely-teremtési hatékonyság. A támogatott programok munkahely-teremtési szempontból hatékonynak nevezhetők. A jelen felmérés alapján készíthető egy mutató, amely csupán a foglalkoztatáspolitikai hatásokat jellemzi, azon belül is a munkahely-teremtés hatékonyságát. A támogatott cégeknek ugyanis több mint a fele nyilatkozott úgy, hogy kifejezetten a program hatására új alkalmazottakat vettek fel, éspedig átlagosan 5 főt. Ezt a munkahely teremtési indikátort összevethetjük a támogatás során az egyes cégeknek kifizetett összeggel (1999 és 2003 között 212 cég kapott az OFA KKV-támogatási konstrukcióban a közel négyezer alkalmazott foglalkoztatásához átlagosan 4,8 millió forintot).

A kedvezményezett cégeken túlmutató hatások

A támogatottak jelentős része úgy vélte, hogy a program hatásai túlmutatnak a cégen, és kiterjednek a település egészére. Itt a legtöbb válaszoló (a támogatottak 53 százaléka) elsősorban a megteremtett munkaalkalmakra gondolt, de például a támogatottak több mint egynegyede úgy vélte, hogy a program kedvezően befolyásolta a települési környezetet.

Addicionalitás

A konstrukció értékelése során felmerül, hogy a támogatott cégek a közpénzből finanszírozott programok segítségével alkalmazott dolgozókat felvették és a támogatott fejlesztéseket megvalósították volna a programtól függetlenül is. Ebben az esetben megkérdőjelezhető lenne a program úgynevezett „addicionalitása”, azon erénye, hogy segített elérni a piac által nem támogatott, de gazdaság- és társadalompolitikai szempontból kedvező és kívánatos célokat. A

36

támogatott vállalkozók egy része valóban úgy nyilatkozott, hogy a programot mindenképpen, akár saját pénzből, a támogatás nélkül is megvalósította volna, de ez a réteg csupán egy kisebbséget alkotott az olyan válaszolók körében, akik a cég sorsának alakulására nézve és a vállalkozás szélesebb társadalmi-szakmai környezetére nézve alapvető hatásokat tulajdonítottak a támogatásnak.

Intervencionizmus

Természetesen minél jobban fokozzuk egy program addicionalitását, annál nagyobb a veszélye annak, hogy egyik-másik támogatási döntés piactorzító hatású lesz, és hatására a versenyben érvényesül a nemkívánatos „pick the winner” mellékhatás: a cégek közötti versengésben a győztesek kiválasztása közvetlen vállalkozás-támogatás útján. Az olyan támogatási programokat, amelyek egészét áthatja ez az effektus, az intervencionista (beavatkozó) eszközök körébe sorolják.

A fentiek miatt a jövő támogatási konstrukcióiban az elbírálás szempontjai között célszerű részletesen megvizsgálni a támogatást igénylő cég versenyhelyzetét, és egyes üzletágait, ezen belül különösen az üzletágak közötti keresztfinanszírozás gyanúját. Amennyiben bizonyítást nyer, hogy az igénylő a támogatás segítségével veszteséges termelést vagy szolgáltatást kíván finanszíroztatni, akkor a pályázót el kell utasítani.

A program alatti monitoring

Kutatásunk, mint a támogatás egyfajta utólagos hatásvizsgálata nem pótolja a donor szervezet által menet közben el nem készített időközi monitoring jelentéseket. Bár az OFA ellenőrei meglátogatták a kedvezményezett cégeket, célszerű lenne a további támogatási programok során monitoring szempontokat érvényesítő független tanácsadókat bevonni, akik időközönként legalább a támogatottak egy kisebb részmintáját meglátogatják, hogy helyszíni tapasztalataik alapján a program menetközben finomhangása lehetővé váljon. Ezzel talán elkerülhetővé válik a nyertesek 14% érintő teljes visszavonás.

Összegző megállapítások

A kutatás legfontosabb közpolitikai üzenete, hogy a vállalkozások adóterhei, ezen belül a közterhek csökkentése elodázhatatlan a vállalkozások sikeres fejlődéséhez.

A hatásvizsgálat legfontosabb megállapítása pedig az, hogy az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány öt éves kísérleti programja jelentősen hozzájárult a célcsoport cégeinek foglalkoztatási képességeihez és/vagy versenyképességéhez.

A program további sorsáról, a tapasztalatok hasznosításáról a támogatási konstrukció folytatásáról, kiterjesztéséről, az esetleges irányváltásáról, vagy megszüntetésről az országban jelenleg folyó

37

reformokkal összefüggésében kell dönteni: Figyelembe kell venni a kibontakozó uniós társfinanszírozású programokat, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által gondozott vállalkozás-támogatási konstrukciókat, valamit a munkaügyi központok és vállalkozás-fejlesztési szervezetek tevékenységét.

Az OFÁ-nak pozícionálni kell önmagát, mint donor szervezetet és az általa végzett direkt KKV-támogatási tevékenységet, az NFT Operatív programjaihoz illeszkedve. Ha az OFA számára továbbra is megteremthetők a direkt KKV-támogatás forrásai, rugalmasan, elsősorban speciális, célzott és aktuális foglalkoztatáspolitikai célokra koncentrálva kell megtalálni azokat a piaci réseket, igényeket, amelyeket a fenti konstrukciók nem, vagy csak érintőlegesen képesek kielégíteni. A programok célzottabb kommunikációja, az információs csatornák és a közvetítő partnerek gondosabb kiválasztása növelhetné a programba bevontak körét és javíthatná a pályázatok merítési bázisát.

Figyelembe kell venni, és ki kell használni azt a tényt, hogy az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány szakszerűbben tudja támogatásait az aktuális munkaerőpiaci, munkajogi és érdekegyeztetési helyzethez adaptálni, mint más nagy, több évre előre megtervezett konstrukciók, valamint a versenyképességet első helyen támogató, a munkaügyi szempontokat pedig csak másodlagosan figyelembe vevő programok. A program folytatása jobb, célzottabb kommunikáció és az érintettek számának drasztikus növelése mellett mindenképpen támogatható.

A vállalkozók által javasolt támogatási programok

A felmérés alapján arról is képet lehet alkotni, hogy a jövőben a vállalkozások általánosságban – donor szervezettől függetlenül – milyen támogatáspolitikát részesítenének előnyben.

38

Ön szerint milyen programokra lenne szüksége a vállalkozóknak? Említések száma. Egy válaszoló több programjellemzőt is említhetett. Támogatott Visszautasított

Érdemben válaszoló cégek száma 144 130 274 Programjellemzők és említéseik száma

Termelőeszközök és technológiák vásárlásának támogatása 36 37 73

Versenyképesség támogatása 23 18 41 Új munkahelyek teremtése 22 15 37 Teljesíthetőbb programok 7 22 29 Adók és járulékok csökkentés 15 13 28 Munkahelyek megőrzése 15 7 22 Képzés 13 3 16 Piacra jutási segítség 10 4 14 Hosszúlejáratú hitelek 6 5 11 A válaszoló ágazatának támogatása 7 3 10 Hátrányos helyzetűekkel és speciális élethelyzetűekkel (pl. GYES-es kismamákkal) való szolidaritást kifejező programok

7 2 9

Természeti környezet védelme 2 4 6 Nagyobb összegű támogatásokra van szüksége 3 2 5 Vidéki települések lakosságmegtartó képességének fokozása 3 0 3

Költségcsökkentési támogatás 1 1 2 Említések összesen 170 136 306

A vállalkozók által javasolt támogatási programok jellemzői a szöveges válaszok tartalomelemzése alapján az alábbiak.

A támogatás célja szerint. A vállalkozások valamivel nagyobb része javasolja a versenyképesség előmozdításának közvetlen támogatását, mint ahányan a foglalkoztatás mennyiségi és minőségi jellemzőinek fejlesztésével kapcsolatos konstrukciókat javasolják. A fentieknél lényegesen kevesebb cég támogatja azt, hogy a vállalkozás-támogatási eszközöket konkrét ágazatok vagy települések megsegítésére használják.

A támogatott termék vagy szolgáltatás jellege szerint. Több vállalkozás javasolja a kézzelfoghatóbb eredményekkel járó támogatásokat, mint ahányan a szellemi jellegű eredményekkel járókat – egyetlen cég sem említette a költségtérítéses tanácsadás jellegű támogatások jelenleginél szélesebb körben való elterjesztését.

A támogatás eszközrendszerének célzottsága szerint. Több vállalkozás javasolja a direkt támogatási eszközöket, mint amennyi a közvetett (adó- és járulékcsökkentés jellegű) támogatásokat. Ezt az arányt azonban torzítja a minta sajátos összetétele, azaz hogy a megkérdezettek valamennyien legalábbis próbálkoztak egy konkrét direkt támogatás megszerzésével.

39

Ön szerint milyen más módon javítható a magyar vállalkozások piaci versenyképessége? Említések száma. Egy válaszoló több módot is említhetett.

Támogatott Visszautasított Érdemi választ adó cégek száma 134 126 260

Versenyképesség-javítás módjai és az említések száma Adók, járulékok, közterhek csökkentése 27 25 52 Innováció támogatása 23 23 46 Piacvédelem, azonos támogatások KKV-knak és multiknak 33 31 64 Életszerűbb jogszabályok 11 5 16 Minőségpolitika támogatása 11 5 16 Vásárlóerő javítása 8 7 15 Marketing támogatás 9 3 12 Jogkövető magatartás kikényszerítése 3 5 8 Információ nyújtása 3 4 7 Forint árfolyam gyengítése 5 0 5 Export támogatások 3 1 4 Energia árak csökkentése 1 2 3 Fizetési morál javítása 3 0 3 Infrastruktúra támogatása 1 1 2 Említések száma együtt 141 112 253

A versenyképesség javítására vonatkozó változatos javaslatlista élén ismét csak a közterhek csökkentése áll. Ezt követik a direkt támogatások céljainak és célcsoportjainak megválasztására vonatkozó javaslatok, melyek körében a cégek méret semleges támogatása és az innováció áll. Jellegzetes egyedi válaszok:

Direkt támogatás módja és célcsoportja. „Innovatívabb fejlesztéseket kell támogatni” – “Az új szerszámok, új gépek, új technológiák bevezetésének támogatásával” – “A technológia teljes betartásával, modernizálásával, a minőség további emelésével” – “A multinacionális cégeket és a honi kis- és középvállalkozásokat egyformán kezeljék” – “A magyar vállalkozókat kellene segíteni, nem a külföldieket” – “Segíteni kell az EU normatívák megvalósításában.”

Makrogazdasági szempontok. „Árak csökkentésével” – “A lakosság fizetőképes keresletének emelése.”

Jogbiztonság, jogrendszer. „A jogszabályok mindenkire vonatkoztatva egységesek legyenek, és mindenkivel egyformán tartassák be, ne legyenek kivételek.”

40

Ön szerint milyen más módon javítható a magyar vállalkozások foglalkoztatási képessége? Említések száma. Egy válaszoló több javítási módot is említhetett. Támogatott Visszautasított A kérdésre érdemben válaszoló cégek száma 122 101 322

Javítási mód és említései Járulékok, közterhek, adóterhek csökkentése 88 68 156 A munkaerőpiaci szabályozás rugalmasságának fokozása 17 13 30

Beruházások támogatása 3 14 17 Versenyképesség fokozása 9 8 17 A piac javítása, a vásárlóerő fokozása 9 7 16 Forgóeszköz finanszírozás támogatása 3 9 12 A fekete munka megakadályozása 4 4 8 Adminisztráció csökkentése 3 2 5 Hátrányos és speciális helyzetűek (GYES-es anyák, idősebb dolgozók, nemzetiségiek) foglalkoztatásának támogatása

2 1 3

Szakképzés reformja 0 2 2 Szerződési fegyelem kikényszerítése 1 0 1 Említések száma együtt 139 128 267

A válaszok elsöprően magas többsége a közterhek csökkentésében látja a megoldást. Jellegzetes egyedi javaslatok azonban a többi politika-terület számára is születtek:

Célzottabb munkaügyi eszközökkel. – “Nemzetiségek számára is munkahely biztosítása.” – “Konkrét személyek foglalkoztatása helyett alkalmazási emberhónapokat kellene megkövetelni. A jelenlegi rendszerben 5 évig le vagyok kötve, ilyen hosszú embertartás hátráltat.” – “Az idősebb dolgozók foglalkoztatását kellene kompenzálni az államnak.”

Az esélyek kiegyenlítésével. „Több vállalkozónak adjanak kevesebbet, ne 100 milliós nagyságrendű támogatást keveseknek.” – “Tiszta versenylehetőségek teremtésével: a kisvállalkozások is legyenek képesek alacsony tőkeerővel pályázat megnyerésére.”

Finanszírozási, szervezési és képzési eszközökkel. “Hitellehetőségek, amelyek a versenyképességet biztosítják, hogy ne legyen gond a foglalkoztatással.” – “Forgóeszköz finanszírozással: ma ez más az EU-ban és más Magyarországon.” – “Szervezettség javításával, informatikai fejlesztéssel, az üzletviteli ismeretek fokozásával.”

Versenypolitika, közbeszerzés, piacvédelem. – “Engedély nélkül működők szankcionálása.” – “Előnyben kéne részesíteni a magyar állami beruházások kivitelezésénél a magyar alvállalkozókkal dolgozókat.”

41

Új intézményi prioritások

A szociális gazdaság vállalkozásainak fejlesztése

A korábban említett Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) eljárási rendje szerint az Európai Tanács évente elemzi az Unió foglalkoztatási helyzetét, ennek eredményeként ún. foglalkoztatási irányelveket fogad el, melyek a tagállamok Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterveinek kereteit adják. 1997 óta az irányvonalak között minden évben szerepelt a szociális gazdaság:

1997-ben, mint a foglalkoztatás-bővítés új lehetőségét emelték ki,

a jelenleg érvényes dokumentumban (Európai Tanács 2003) pedig mint a regionális egyenlőtlenségek csökkentésének támogatandó eszközét.

A kezdetben megfogalmazott irányelveket áttekintve a szociális gazdaságot kutató elemzők további kapcsolódási pontokra mutattak rá az irányelvek célkitűzései és a szociális gazdaság között. Ezeket az alábbi táblázatba foglalva tekintjük át:

Irányvonal A szociális gazdaság tevékenységéhez kapcsolódó célkitűzés

1997/1-2 Az ifjúsági munkanélküliség kezelése, a tartós munkanélküliség megelőzése

1997/3-4 2003/1*

Aktív munkaerőpiaci intézkedések kifejlesztése a foglalkoztathatóság növelése és a munka- és tanulási lehetőségek megragadásának ösztönzésére

1997/5 A szociális partnerek megállapodásai a képzési lehetőségek bővítésére és más intézkedések kidolgozására, melyek a foglalkoztathatóságot növelik

1997/9 A munkaerőpiacról kiszorult csoportok reintegrációjának elősegítése

1997/13 A szolgáltatási szektor foglalkoztatási potenciáljának növelése

1997/22 A hosszú ideje inaktív munkaképes korúak reintegrációja

2003/7* A hátrányos helyzetű csoportok munkaerőpiaci diszkriminációja elleni küzdelem, e csoportok munkába állásának elősegítése

2003/9* A be nem jelentett munka konverziója

2003/10* A regionális foglalkoztatottsági különbségek enyhítése * ún. specifikus irányvonalak.

42

A Szociálpolitikai Napirend

A Nizzában elfogadott Szociálpolitikai Napirend cselekvési program keretében a tagállamoknak kétévente a Szociális Célokat Szolgáló Nemzeti Akciótervet kell készíteniük (National Action Plans on Social Inclusion –NAPincl), melyben a következő közösségi célokat kell szem előtt tartaniuk:

A munkaerőpiaci részvétel fokozása; a forrásokhoz, jogokhoz, javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés elősegítése,

A szociális kirekesztődés veszélyének elkerülése,

A leginkább veszélyeztetettek segítése,

Az érintettek mozgósítása.

2002. októberében, „Első európai konferencia a szociális gazdaságról Közép- és Kelet-Európában” címmel konferenciát tartottak. Itt elhangzott: „Kelet-Európa országaiban új civil társadalom létrehozatala van folyamatban, amiben a szociális gazdaság több szereplője alkalmazkodik a piacgazdasághoz, eközben megtartva szociális felelősségérzetét. Több mint egy évszázados tapasztalatra támaszkodva a szociális gazdaság folyamatosan aktívan hozzájárul egy modern pluralista piacgazdasághoz és annak lényeges társadalmi szereplőjeként gazdasági, szociális és részvételi aspektusaival előtérbe kerül.”2

A civil szektor hangsúlyos feladatkeresésével és a problémák súlyosbodásával a szociális gazdaság, nálunk is megjelent. Nagy Katalin szerint a társadalompolitika a modern társadalomban nem csupán a szociális védőháló feladatát tölti be, hanem a versenyképes gazdaság alapját is képezi. Ezzel szemben Magyarországon a rendszerváltást követően a gazdasági és politikai átmenet kiszolgálója és áldozata volt. Az ellátórendszer és a jogi szabályozás megteremtése mellett a reformok elmaradtak, s a rendszer nem tudott hatékonyan közreműködni a modern piacgazdaság problémáinak megelőzésében és megoldásában

A második munkaerőpiac kialakulása válaszként értelmezhető arra a folyamatra, amely a rövid távú, konjunkturális munkanélküliségtől elvezetett a tömeges méretű, strukturális, tartós, globális munkanélküliséghez. A modell azon a német gyakorlaton alapul, amit a kelet-német gazdaság összeomlása nyomán tömegessé vált munkanélküliség hívott életre.

2 CECOP – A szociális gazdaság kibővítése. Első európai konferencia a szociális gazdaságról Közép- és Kelet-Európában – Előkészítő Dosszié, 2002. július. Munkavállalók, Szövetkezetek, Szociális szövetkezetek és MRP társaságok Szövetsége, Brüsszel. 4. o.

43

Az európai gyakorlatban az eseti közhasznú foglalkoztatások rendszerét fokozatosan meghaladva egyre inkább létrehozták az önálló szocio-ökológiai szektort. E szektort a keretei között megvalósuló tevékenységek definiálják:

környezetvédelem és -szanálás, a termelő infrastruktúra fejlesztése, a lakókörnyezet szépítése, falu- és városfelújítás, lakókörnyezeti rehabilitáció, ifjúságvédelem, kulturális- és sport szolgáltatások gazdagítása.

Nálunk a munkanélküliség és az inaktívak kapcsán jelzett problémák és érintett csoportok helyzetének megoldására a szociálpolitikai beavatkozások fő irányait az egyéni versenyképesség növelésében, a család, családi biztonság erősítésében, a jövőbe történő beruházásban, a gyerekek, fiatalok esélyeinek javításában jelölte ki a szociális tárca, a közösségfejlesztés és -szervezés, a helyi közösség szolidaritásának erősítése, a lakhatás segítése, esélyteremtő személyes gondoskodás fejlesztése célkitűzései mellett. Ezeknek megfelelően alakították ki a kohéziós programokhoz kapcsolódó 2006-tól érvényes konkrét projektjavaslatokat:

a komplex térségfejlesztő programok (a halmozottan hátrányos, illetve a romák által nagy arányban lakott kistérségek helyzetének javítására, összehangolt vállalkozás-, foglalkoztatás-, humán erőforrás- és infrastruktúrafejlesztés révén);

környezeti és kommunikációs akadálymentesítés (fizikai akadálymentesítés, foglalkoztatással kapcsolatos integráció, lakóotthoni ellátás fejlesztése);

szociális városrehabilitációs program (a városépítészeti és a szociális szempontok integrálása, az ott lakás biztosítása, az életminőség és biztonság helybeni javítása);

a nők foglalkoztathatóságának előmozdítása (a család és a munkahely összeegyeztethetőségének biztosítása a szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások fejlesztésével);

„Biztos Kezdet” program (a 0–6 éves gyerekek iskolai esélyeinek javítására).

A foglalkoztatás növeléséhez szükséges programok is a szociális és a foglalkoztatási (valamint részben a gazdasági és pénzügyi) minisztérium kooperálását igénylik. Ennek egyik fontos fejleménye volt a szociális törvény módosítása során azoknak a prioritásoknak a beépülése, amelyek a szociális jellegű foglalkoztatás kereteit határozzák meg. Ezek az alap- és nappali ellátáshoz kapcsolódó szociális foglalkoztatás, valamint a munka rehabilitáció és fejlesztő/felkészítő foglalkoztatás szabályozása a szociális törvényben, továbbá azok finanszírozásának biztosítása normatív jelleggel, a rehabilitációs állapotvizsgálat, felülvizsgálat és utógondozás feltételeinek megteremtése, valamint az új foglalkoztatási formákhoz illeszkedő új képzési programok támogatása.

44

A szociális gazdaság modelljének értelmezése és fejlődése az EU-ban

Míg a második munkaerőpiac kiindulási alapjait a Németországban kialakult szervezeti megoldásokban kell keresnünk, addig a szociális gazdaság modelljének kikísérletezésében Franciaország járt az élen, és ezeket az eredményeket utóbb az EU foglalkoztatás-politikája is magáévá tette. A szociális gazdaság francia felfogásának megfelelően a munkahely-teremtésre ösztönző foglalkoztatási politikák közvetlen fókuszában nem a munkanélküliek különböző csoportjai, hanem inkább azok a tevékenységek állnak, amelyekkel a lehető legkevesebb helyettesítő hatás mellett történhet a foglalkoztatottság bővítése.

E modellben a foglalkoztatási közpolitika olyan tevékenységek végzésének feltételeit javítja, amelyek azután megnövelik a képzetlen munkaerőre irányuló keresletet, így ennek a fejlesztési modellnek is összhangban kell állnia a tartós munkanélküliek összetételével. Az így létrejött munkahelyek:

egyrészt védettek a nemzetközi versenytől, másrészt az általuk előállított termékek és szolgáltatások javítják a háztartások életfeltételeit. és keretet teremtenek a foglalkoztatás, a szociális kohézió, a versenyképesség és

fenntartható fejlődés számára egyaránt.

A második munkaerőpiaci modellel ellentétben a szociális gazdaság ezt a feladatot a nonprofit szférán belül működve valósítja meg.

Az Európai Unió értelmezésében a szociális gazdaság szervezeteinek általános jellemzői, hogy:

Helyi csoportokkal és egyénekkel dolgoznak gazdasági, szociális és a közérdekű célok megvalósulásáért;

Olyan szükségletekre reagálnak, melyeket sem az állami, sem pedig a forprofit szektor nem elégít ki, illetve kielégítését közvetlenül nem finanszírozza;

Nonprofit alapon szerveződnek;

Saját, önálló menedzsmentjük van, melynek munkájába igyekeznek bevonni az alkalmazottakat, önkénteseket stb. is.

A szociális gazdaság működési mechanizmusa a következő:

Termékek és szolgáltatások nyújtásával a szociális gazdaságban dolgozó nonprofit szervezetek létrehoznak, illetve továbbfejlesztenek vállalkozásokat, melyek munkaerő-felvétele közvetlenül bővíti a foglalkoztatást, akárcsak a forprofit szféra esetében.

A létrejött vállalkozások és az általuk alkalmazott (általában korábban munkanélküli és ilyenformán minimális vásárlóerővel rendelkező) emberek maguk is áruk és szolgáltatások vásárlóiként jelennek meg a piacon, ami indirekt foglalkoztatás-bővítő hatást generál.

45

Az így megvalósuló munkahely-teremtésnek alapvetően két jellemzője van. Egyrészt a keletkező munkahelyek döntő többsége munkaintenzív, így ez a bővülés alternatívát jelenthet a növekedés vs. munkaintenzivitás problémájának kezelésében. E probléma lényege, hogy a tőkeintenzív, fejlett technológiát alkalmazó befektetésekkel történő fejlesztés általában csak kevés dolgozót állít munkába.

A helyi igényekre helyi szolgáltatások reagálnak, így a szociális gazdaság segít betömni a helyi szintű gazdasági térben lévő „lyukakat”, lefedetlen területeket. Ezáltal a helyi gazdaság kevésbé lesz a saját területén kívülről beáramló inputokra utalva. A helyi szintű fejlesztés nagy projektjeinél ez a jelenség nem figyelhető meg, mivel azok a lokális ellátási láncokhoz csak gyengén kötődnek:

A szociális gazdaság szolgáltatásai elősegítik az azokat igénybevevők munkába állását, illetve a munkában eltölthető órák számának növekedését. Példa erre a gyermek-felügyeleti szolgáltatások által felszabaduló szülő vagy a helyi közlekedési lehetőségek fejlesztésével a távoli munkahelyekre könnyebben eljutó munkavállaló.

A korábban munkanélküli foglalkoztatottak munkába állásával így a szociális gazdaság vállalkozásai részt vállalnak a munkaerőpiacról való kiszorulás elleni küzdelemben.

Ez az „inklúziós” elem, kiegészülve a munkához jutottak munkára való alkalmasságának javulásával és munkaerőpiaci kilátásaik szélesedésével hozzájárul egy magasabb szintű szociális kohézió megvalósulásához. A fekete munka csökkenése mellett a regisztrált munka világába (vissza)térők munkajogi védelemben és társadalombiztosítási szolgáltatásokban részesülnek, ami szintén elősegíti társadalmi és gazdasági helyzetük stabilizálódását.

A fent vázolt hatlépcsős mechanizmus összhatásaként komplex helyi szintű fejlődés valósul meg. A nyújtott szolgáltatások színvonalának kiegyenlítődésével, illetőleg azáltal, hogy ezekhez a szolgáltatásokhoz a szegényebb rétegek is hozzáférhetnek, a fejlődés a helyi közösségekben megfigyelhető egyenlőtlenségek csökkenéséhez vezet.

46

A szociális gazdaság működési mechanizmusának sematikus ábrája

A folyamat hazai indulása a civilek saját kezdeményezése mellett az FMM tudatos kapcsolatépítésére támaszkodva történt. Az erről szóló dokumentum szerint az együttműködés szükségessége, lehetősége arra épül, hogy:

A nonprofit szektor foglalkoztatói szerepköre egyre nagyobb és tovább bővíthető,

A civil szervezetek a foglalkoztatási és képzési, munkaerőpiaci szolgáltatási programok kivitelezői,

A civil szervezetek a marginalizálódott társadalmi csoportokat is képesek programjaikba bevonni,

A civil szervezetek nélkülözhetetlen szereplői lesznek a partneri együttműködésre és többcsatornás finanszírozásra épülő Európai Szociális Alap programok kivitelezésének, mint pl. a HEF OP és az EQUAL.

Szociális gazdaság 6. Szociális kohézió 3. Munkahely-teremtés

5. Munkaerőpiaci belépés segítése

(inklúzió)

1. Közvetlen foglalkoztatás-

bővítés

4. Munkához jutás

segítése

2. Közvetett foglalkoztatás-

bővítés

Komplex, helyi szintű fejlődés-fejlesztés

47

Az állami oldal és a civil szervezetek közötti együttműködésnek még számos akadálya van:

A civil - nonprofit szervezetek területileg egyenetlen kiépültsége, Erőforrásokkal, infrastrukturális feltételekkel való ellátottságuk hiányossága, A stabil, felkészült menedzsmenttel bíró szervezetek számának elégtelen volta, Az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak (ÁFSZ) még nincs megfelelő infrastruktúrája,

jogszabályi háttere és pénzügyi feltételrendszere a feladatmegosztáshoz, A gazdasági szabályozók nem tekintik a piac részének a civil-nonprofit szervezeteket, Szabályozatlan az állami és önkormányzati feladatok átvállalásának gyakorlata.

A kétségtelenül elmélyült civil-állami párbeszéd valódi tagoltsága és hatékonysága már az Európai Unió keretei között kerül megmérettetésre.

Magyarországon a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek támogatásában a legfontosabb szerepet az 1992-ben létrehozott Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) játssza. Az OFA feladatai közé tartozik, hogy hozzájáruljon a munkanélküliség mérsékléséhez oly módon is, hogy támogatja a munkaerőpiac nem állami szerveződéseinek ilyen irányú törekvéseit.

Az OFA foglalkoztatási programjának tapasztalatai azt mutatják, hogy Magyarországon is vannak olyan nonprofit szervezetek, amelyek a munkaerőpiacon leghátrányosabb helyzetű munkanélküliek rendkívül összetett munkaerőpiaci integrációjára és reintegrációjára vállalkoznak, és többségük azt sikeresen végre is hajtja.

1998. január elseje óta a Munkaerőpiaci Alap (MpA) foglalkoztatási alaprészének decentralizált keretéből is részesülhetnek azok a közhasznú szervezetek, amelyek a tartós munkanélküliek, megváltozott munkaképességű személyek, pályakezdő munkanélküliek foglalkoztatásának elősegítésén fáradoznak.

A foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek megfelelő működéséhez szükséges tényezőket a magyar szakirodalom többször is elemezte, ezek listája teljesen egybevág az európai uniós TSEP-felmérés fent részletezett eredményeivel:

Megfelelő forgótőke, Ennek működtetéséhez profi menedzsment, Foglalkoztatáspolitikai, gazdasági szakembergárda és nekik megfelelő célirányos képzési

rendszer, Megfelelő támogatási szisztémák, támogatási programok, Az igényeket követő, rugalmas jogi szabályozás.

Az OFA által gondozott ROP program várhatóan sok, ma még nyitott kérdésre választ ad. Addig is tisztázható, hogy a foglalkoztatás mely szegmenseinek kell továbbra is aktív munkaerőpiaci eszközként és támogatással működniük, és hol, milyen szegmensen várható az önfenntartásra épülő francia modell elterjedése. A siker elengedhetetlen feltétele az alap-és kiegészítő képzés: a szociális

48

gazdaság szereplőinek piachoz való viszonya ma eladhatatlan rongyszőnyeg -kilométerekkel és kosárhalmazokkal mérhető, és csak elszigetelten fordul elő a vállalkozók és a szociális gazdaság, illetve az iparművészek és a szociális kézművesség gyümölcsöző találkozása. Véleményünk szerint ez a terület is sikeres eleme lehet az új programozási periódusnak.

49

Külföldi gyakorlatok I. – Foglalkoztatás-ösztönzés

A negatív hatású gazdasági változások kiküszöbölésének költségei

A vállalkozások megszűnése és a munkalehetőségek áthelyeződése a gazdasági változások elkerülhetetlen velejárói. A kiegyenlítő politikák kihívása éppen abban áll, hogy előmozdítsák a munkaerő reallokációját – az új helyzet kínálta lehetőségek minél jobb kihasználásával – és ezzel párhuzamosan minimalizálják az „igazodás” költségeit az egyének és a társadalom egésze számára.

A globális gazdaság mind nyitottabb országaiban az aktív munkaerőpiaci politikák (AMPP-k) alkalmazása nem csökkent, sőt, az ilyen célokra egyre többet költenek az OECD országaiban. A vizsgálatok kimutatták, hogy a kereskedelmi nyitás nem vetett gátat e politikák sikerének. Magyarország a gazdaság és a kereskedelmi nyitottsága szempontjából az élmezőnybe, míg a munkahelyek biztonságát tekintve a középmezőnybe tartozik. Hasonlóan nyitott, de a biztonság terén jóval sikeresebb ország Hollandia, sikertelenebb Csehország.

A gazdasági változások hatására hátrányos helyzetbe került – és ez által a munkaerőpiaci szolgáltatások potenciális ügyfelévé vált – személyek sokféle igénye személyre szabott, ún. „aktivációs csomagok” kialakítását teszik szükségessé. Ezek a szolgáltatások azt célozzák, hogy a munkavállaló minél előbb, minél jobb munkalehetőséget találjon, illetve, hogy munkaerőpiaci státusza (ami az egyén elhelyezkedési kilátásaival kapcsolatos) a lehető legnagyobb mértékben javuljon.

Egyes programok központi célja az ügyfél mielőbbi munkába állítása (ún. work-first programok). Noha a foglalkoztatás-bővítés terén ezek a megoldások hozzák a legimpozánsabb eredményeket, ezeknek számos negatív mellékhatása is lehet hosszú távon. Az ilyen módon szerzett munkákban szerezhető bér ugyanis a legtöbb esetben alacsony, hosszú távon gátolva annak lehetőségét, hogy a munkavállaló kereseti szempontból motiváló karriert fusson be. Az azonnali elhelyezkedés emellett jelentősen megnehezíti a munkaerőpiaci szolgáltatások igénybevételét – különösen a képzéseken való részvételt –, ezáltal az ügyfél munkaerőpiaci státusza nem javul.

Az aktív munkaerőpiaci politikákra költött büdzsé tekintetében Magyarország Lengyelországhoz, Csehországhoz és Spanyolországhoz hasonlóan – az OECD országokhoz viszonyítva a legkevesebbet fordítja, de ezekhez az országokhoz képest hatékonyan teljesít. Hasonlóan keveset, de nagyobb hatékonysággal az USA és Kanada költ AMPP-kre. Hazánkénál nagyobb költséggel, de azonos hatékonysággal Franciaország programjai működnek, míg mind a ráfordítások, mind az eredményeket tekintve a csúcsot a skandináv országok tartják.

A beavatkozás során több alapvető stratégiai döntést is meg kell hozni. Az elemzők egyetértenek abban, hogy direkt és indirekt (pl. a gazdasági helyzetet általánosan javító) módszereket egyaránt alkalmazni kell. Ugyanakkor jóval kisebb az egyetértés abban, hogy a programok általános

50

jellegűek vagy célcsoportokra szabottak legyenek. Ezeket a dilemmákat és további számításba veendő tényezőket foglalja össze a következő mátrix.

Intézkedés jellege Direkt Indirekt

Általános Munkanélküli járadékrendszer, mely mindenkire azonos szabályok mentén minden állását vesztett egyént kompenzál.

Aktív munkaerőpiaci politikák, melyeket mindenki azonos feltételek mellett igénybe.

A növekedést és a magas foglalkoztatást elősegítő makroökonómiai politikák.

A strukturális változások hatására szükséges munkaerő-reallokáció feltételeinek megteremtése.

Képzések és egész életen át tartó tanulás biztosítása a munkaerő képzési szintjének emelésére.

A behozatal szabályozása (protekcionista politikák).

Célzott Speciális illeszkedési segítség, illetve célzott jövedelem-kompenzációs kifizetések a kereskedelmi szerkezetváltozás hatására hátrányos helyzetbe kerülők számára.

Speciális illeszkedési segítség a kereskedelmi szerkezetváltozás hatására hátrányos helyzetbe kerülők alcsoportjai számára, pl. egyes (általában óriás) vállalatoknál vagy ágazatokban.

Ágazati szerkezet-átalakító fejlesztések (adókedvezmények, PPP (állami és magánszféra együttműködése, pl. a komparatív előnyök új forrásainak feltárására).

Helyi szintű gazdaságfejlesztés. Ágazati kereskedelmi politika

(pl. anti-dömping intézkedések).

További stratégiai döntések szükségesek a helyes egyensúly megtalálására: A proaktív, pl. korai jelzés a dolgozók felé a várható leépítésről, a munkavállaló cégen belüli áthelyezése és a reaktív intézkedések, pl. az álláskeresési tanácsadás és a munkanélküli járadék között.

A veszteségek kompenzálása és a mielőbbi elhelyezkedésre való ösztönzés eszközei között. Végül a finanszírozás helyes arányban történő megosztása az állami és a magánszféra

között.

Néhány gyakorlati tapasztalat a fentiekkel kapcsolatban:

A felmérések szerint az elbocsátásokat megelőző „korai értesítés”, különösen, ha álláskeresési és átképzési programok egészítik ki, nagy jelentőséggel bírhatnak. Ezen a téren főleg az Egyesült Államoknak vannak tapasztalatai.

51

A munkahelyek megszűnése ellenében ható politikáknál ügyelni kell arra, hogy ezeknek nem szabad a gazdaság strukturális változását akadályozni. Széles körben alkalmazott módszer az elbocsátásra kivetett adó, illetve a cégen belüli áthelyezés támogatása.

A felelősség-, illetve feladatmegosztás terén francia tapasztalatok alapján azt mondhatjuk, hogy ha a munkaadót kényszerítik arra, hogy tervet dolgozzon ki az elbocsátásokkal járó veszteségek kompenzálására, az jóval kevésbé hatékony, mint amikor ezt a szerepet a megfelelő állami szerv végzi.

A veszteségek részleges kompenzációja javasolt, inkább a reintegrációra költött pénzeket kell előtérbe helyezni. A kompenzáció, mint eszköz ugyanis nincs összehangolva az elbocsátást követő munkanélküli időszak hosszával, illetve a leendő és a régi bér közötti különbséggel.

A munkaerőpiaci programcsomag jó kiegészítője lehet a „jövedelem-biztosítás”. Ez a rendszer (részben) kompenzálja azokat, akik állásuk elvesztése után alacsonyabb fizetés mellett is munkába állnak. Előnye, hogy csökkenti a passzív segélyek vonzerejét, hátránya azonban, hogy gátja lehet a jó állások keresésének és a továbbtanulásnak, illetve továbbképzésnek. Elsősorban azoknak kell, hogy szóljon, akiknél a veszteség súlyosan érinti az életminőséget. A modellt jelenleg Franciaországban, Németországban és az Egyesült Államokban tesztelik:

Franciaországban. 1999-ben vezették be a jövedelem-biztosítást. A kompenzáció legfeljebb 2 évig tart, és a fizetések közti különbözet 75%-áig terjed. Összege maximum 153 € havonta. Ha a volt munkaadó nem tud hozzájárulni ehhez az összeghez, akkor a maximális kifizetés 229 € havonta.

Németországban a program 2003-ban indult és csak az 50 év felettikorosztályt célozza, időkorlát nélkül. A bérkülönbözet 50%-át, a nyugdíjjárulék esetében 90%-ot térít.

Az Egyesült Államokban is 2003 a bevezetés éve. Célcsoportja: azok az 50 év felettiek, akik 26 hétnél hamarabb elhelyezkednek. A kompenzáció maximum 2 évig, a bérkülönbözet 50%-áig terjed, ha az új fizetés kevesebb, mint 50000$ évente. Évi maximuma 10000$.

A Kanadában végzett kísérlet eredményei: a teljes munkaidős állást találók aránya 4,4%-al nőtt, a munka nélkül töltött idő és a kapott segély nagysága változatlan maradt, az új bérek nagysága 4,6%-al volt kisebb a kontrollcsoportnál megfigyelthez képest.

Az egyes célcsoportoknak szóló speciális programok (a csoportokat itt az elbocsátás oka szerint képezzük) az OECD megállapításai szerint nem kecsegtetnek sikerrel. Az Egyesült Államok egyedülálló módon, immár 40 éve külön program keretében támogatja azokat, akik valamilyen import megjelenése következtében vesztik el állásukat. A Trade Adjustment Assistance Programme (TAA) azonban semmilyen személyre szabott szolgáltatást nem kínál, egyszerűen az AMPP-kben egyébként is használt szolgáltatásokat elegyíti, úgymint: átképzés, álláskeresési és mobilitási segítségnyújtás.

52

A fentinél eredményesebbek és nagyobb hatással bírnak a regionális fejlesztéssel összehangolt, meghatározott ideig tartó, konkrét kimeneti célokkal (stratégiával) rendelkező programok.

Erre szolgáltat példát az Osztrák Acél Alapítvány, melyet a hanyatló acéliparban dolgozók megsegítéséért hoztak létre. Az Alapítvány személyre szabott szolgáltatásokat kínál, melyek többek között a következő elemeket tartalmazzák:

Szakmai reorientáció, Vállalkozás-alapítási segítségnyújtás, Hosszú, akár több éves képzés (formális és non-formális egyaránt), melynek célja a

szakmaváltás, nem csupán marginális jelentőségű készségfejlesztés.

A program sikere ellenére meg kell említenünk, hogy más ágazatokra nem terjesztették ki és relatíve kevesen vették igénybe.

Regionális különbségek a munkaerőpiacon

A régiók közötti munkaerőpiaci különbségek állandósulása az OECD három fő térsége közül leginkább Európára jellemző. A kontinens államainak legkedvezőbb helyzetben lévő régióiban a munkanélküliségi ráta tipikusan 3-5% körüli, míg a depresszió sújtotta területeken akár 27%-ig is felmehet.

A foglalkoztatási helyzetben mutatkozó regionális különbségek okait vizsgálva az OECD a vizsgált országok döntő többségében úgy találta, hogy a legfontosabb tényező az, hogy az adott régiónak milyen képessége van új munkahelyek létrehozására. A demográfiai tényezők csak másodlagos szerepet játszanak, míg a kínálati oldal tényezői – pl. a belépési hajlandóság a munkaerőpiacra – csekély hatással bírnak.

A regionális sajátságokat vizsgálva a régiók ún. kezdeti specializációja mintegy 30%-ban (40% Spanyolországban és 50% Németországban) magyarázója egy-egy terület foglalkoztatási helyzetének. Ugyanakkor a nagy regionális különbségeket mutató országokban a munkaerő átlagos képzettségi szintjének a regionális specializációhoz képest csak másodlagos szerepe van, míg a munkaképes korú lakosság korszerkezetének ezekhez képest csak harmadlagos. Itt kell azonban megjegyeznünk, hogy a képzésnek egy 20 OECD országra kiterjedő vizsgálat szerint épp Magyarországon van a legnagyobb szerepe a régiók közötti munkaerőpiaci különbségeket tekintve. Arányaiban hasonlóan fontos szerepet tölt be az oktatás Norvégiában és Írországban, de abszolút nagyságát tekintve a vizsgált mutatók Magyarországon a képzés kivételesen fontos szerepét jelzik.

A gazdasági aktivitás földrajzi koncentrációja nem közvetlenül a természeti adottságokhoz kapcsolódik. A versenytársak és a kapcsolódó iparágak vállalkozásainak jelenléte összességében

53

növeli a termelékenységet, a tudás és az emberi erőforrás áramlásának könnyebb volta pedig hozzájárul a versenyképesség növekedéséhez. Ennek megfelelően a hálózati együttműködést támogató programok (akár régiónként eltérő támogatási intenzitással) hozzájárulhatnak egy térség gazdasági fellendítéséhez. Meg kell vizsgálni a hazánkban jelenleg működő úgynevezett klaszterek hálózati szempontból gyenge teljesítményének okait és a hangsúlyt az együttműködés mélyítésére kell helyezni. Ezt a tevékenységet ki kell egészíteni a hálózati együttműködés szemléletének terjesztésével (média) és oktatásával (képzések).

Bizonyos politikák a munkaerőpiac keresleti tényezőire hatnak. Ilyen lehetőség a bérek leszorítása, ez azonban a képzett munkaerő elköltözéséhez vezethet. Néhány helyen úgynevezett „vállalkozási övezeteket” hoztak létre – melyek főleg adókedvezményekkel igyekeznek ösztönözni a vállalkozási tevékenységet és a munkahelyteremtést –, az ilyen politikák hatása azonban a vizsgálatok szerint vegyes képet mutat. Néhány gyakori probléma:

A létrehozott munkahelyek egy része a támogatások nélkül is létrejött volna (holtsúly-effektus).

A „létrejött” cégek egy része a közeli területekről települ át, így nem járulnak érdemben hozzá a program céljaihoz.

Hasonlóképpen a munkahelyeket sokszor más területekről érkező munkavállalók töltik be, ezáltal a helyi munkanélküliség nem csökken a kellő mértékben.

A helyi munkahely-teremtési programok kapcsán több lehetséges finanszírozási problémára is szeretnénk rámutatni:

Ezeknek a politikáknak nem szabad a mobilitási hajlandóság rovására működniük. Ez különösen fontos az olyan helyi önkormányzatok esetében, akik a központi forrásokat a területükön élő lakosság után kapják, függetlenül attól, hogy pl. hány munkahelyet képesek teremteni.

Ehhez kapcsolódik, hogy el kell kerülni, hogy a korábban helyi pénzből kiszolgált ügyfeleket ezentúl a bevezetett program keretében egyszerűen a központi forrásokból finanszírozzák.

A programok csak akkor lehetnek eredményesek, ha társulnak a kormányzat belső (adminisztratív, irányítási) fejlesztési, illetve infrastruktúra-fejlesztési programokkal.

A mobilitás ösztönzése

Az aktív munkaerő általában kevésbé koncentrált földrajzilag, mint a gazdasági tevékenységek, így a mobilitás, illetve a munkaerő mobilitási hajlandósága és lehetőségei fontos szerepet játszhatnak a regionális egyenlőtlenségek megszűntetésében. A mobilitás, és ami ebben az esetben igazán lényeges, a nettó munkaerő-áramlás azonban a vizsgálatok szerint nincs komoly hatással a régiók közti egyenlőtlenségekre. Egyes vizsgált országban a pozitív nettó munkaerő-beáramlás egyenesen

54

a foglalkoztatás romlása mellett valósult meg. Ez azt jelenti, hogy a lakosság helyváltoztatási szándékai mögött gyakran nem munkaerőpiaci okok húzódnak meg. A lakáspolitika megváltoztatása mellett tehát elsősorban a munkahely-szerzési szándékkal történő mobilitást kell elősegíteni. Ezzel kapcsolatban nagy jelentőséggel bírhat olcsó bérlakások biztosítása a nagyobb jövedelemmel kecsegtető régiókban, ahol a munkavállalás egyik fő akadálya éppen a lakások árának nagysága a hátrányos helyzetű régiókhoz viszonyítva, illetve a bérlakás-piac túlságosan kis mérete.

Az USA-hoz képest Európában a mobilitási tényező meglepően kis jelentőséggel bír a foglalkoztatási helyzetet tekintve. Itt a gazdasági depresszióra általában a munkaerőpiacról való kilépéssel válaszolnak, míg az Egyesült Államokban a lakóhely-változtatás szerepe nagyobb. Az OECD Employment Outlook 2005-ös tanulmány szerint Európában a foglalkoztatási helyzetre nagyobb hatással van a bérszintek kollektív egyeztetés keretében történő rögzítése. A regionális sajátságokat figyelmen kívül hagyó, központi bértárgyalások akadályozzák a munkaerő és a vállalkozások megfelelő szintű áramlását, ezáltal a kiigazító, gazdasági helyzetet javító változásokat. Az OECD szerint a régiók közötti különbségek a foglalkoztatásban a központi bérszint-egyeztetések miatt főleg Kelet-Németországban, Dél-Olaszországban és Dél-Spanyolországban nagyok.

Mivel a két legmobilabb csoport a fiatalok és a képzettek csoportja, az ő elvándorlásuk egy területről hosszú távon káros hatással lehet a kiindulási régióra. A képzetlenek, illetve a nehezebb anyagi helyzetben lévők mobilitását tehát célzott eszközökkel kell segíteni. 19 vizsgált OECD országból 17 (Franciaország és Belgium kivételével) bünteti, ha egy munkavállaló visszautasít egy más régióban kínálkozó állást. A retorzió általában a segélyek bizonyos százalékú (ismételt visszautasítás esetén egyre növekvő mértékű) csökkentése, illetve a járadék rövidebb-hosszabb ideig történő felfüggesztése.

A mobilitást segítő munkaerőpiaci szolgáltatások sok OECD országban működnek (pl. Ausztria, Finnország, Norvégia, Svédország, Franciaország, Svájc, Anglia), ám az AMPP-k költségvetésének mindössze 0,1-0,5%-át fordítják ilyen célokra. Angliában a távoli felvételi interjúkat utazási és szállásdíj-térítéssel támogatják, de a tapasztalatok szerint ezt a szolgáltatást elsősorban a magas fizetést igénylő, képzett munkakeresők veszik igénybe. Összességében megállapíthatjuk, hogy az ilyen szolgáltatásokra fordított alacsony összegek, illetve az angol tapasztalatok alapján a célzott programoknak sokkal nagyobb szerepe is lehetne az aktív munkaerőpiaci politikák sorában, mint a jelenlegi gyakorlatban. Ezeket a programokat kiegészítheti a más régiókban vállalt munka támogatása – ezt a lehetőséget az OECD-ben csak néhány országban használják.

A sikeres gyakorlatok – a legnagyobb tapasztalatokkal ezen a téren Anglia és az USA rendelkezik – a speciális övezetek létrehozását a munkaerőpiaci szolgáltatások és a helyi infrastruktúra fejlesztésével kombinálták.

55

A probléma kezelés szintjei

Több – elsősorban szövetségi rendszerű – OECD ország helyi szintre delegálta a munkaerőpiaci problémák kezelését (Belgium, Kanada, Mexikó, Svájc és az USA). Az első tapasztalatok alapján a felelősségeket aszimmetrikusan osztották meg a különböző régiók között aszerint, hogy milyen adminisztratív kapacitással, illetve a programirányításban való részvételi szándékkal rendelkeztek.

A gyakorlati irányításba általában bevonják a szociális partnereket, a munkavállalók, illetve a munkaadók érdekképviseleti szerveit. A helyi irányítás egyik fő előnye, hogy a központilag kidolgozott programokat a helyi igényekre tudják szabni.

A döntések és erőforrások decentralizálásának két kulcskérdése az elszámoltathatóság és a rugalmasság, ezek kapcsán Kanadát, mint legjobb gyakorlatot szeretnénk felhozni példaként:

1996-ban a szövetségi kormányzat megadta a lehetőséget a tartományoknak, hogy maguk alkossák meg és biztosítsák területükön az aktív munkaerőpiaci programokat. Nem minden tartomány mutatott egyforma érdeklődést az ajánlat iránt, így alapvetően kétféle rendszer lépett életbe. Az első esetben központi forrásból, központilag rögzített jogosultsági feltételekkel nyújtottak munkaerőpiaci szolgáltatásokat az ügyfeleknek, míg a második rendszerben a tartományok komoly szerepet vállaltak a programok kidolgozásában – igaz, a szolgáltatások biztosításáért ekkor is a központi kormányzat volt a felelős. Az egyes tartományokkal kötött, ún. „munkaerőpiaci fejlesztési megállapodások” a tartományok számára hét feltételt szabtak:

Legyenek eredmény-centrikusak (indikátorokra alapozott tervezés), Az eredményeket elemezzék és értékeljék, A munkaerőpiac szereplőivel alakítsanak ki partneri együttműködést, A döntéseket lehetőleg delegálják a helyi szintre, Küszöböljék ki a programok közötti szükségtelen átfedéseket és párhuzamosságokat, Az ügyfeleket motiválják abban, hogy vállaljanak személyes felelősséget a

munkahelykeresésben, Megfelelő szintű szükséglet esetén a szolgáltatásokat biztosítsák az ügyfelek anyanyelvén is.

A helyi szintű szolgáltatások finanszírozása tehát teljesítményarányosan kell, hogy történjen, azonban ez nem jelenti azt, hogy minden területre azonos finanszírozás kell, hogy jusson. A hátrányosabb helyzetű régiókban arányosan nagyobb kvótákkal kell kalkulálni.

Az aktív munkaerőpiaci politikák hatásának vizsgálata

E politikák egyrészt közvetlenül, szolgáltatatásaikon keresztül hatnak, másrészt közvetve azáltal, hogy egyesek feladják a munkanélküli státuszt, (többek között azért) mert nem akarnak megfelelni az AMPP-k követelményrendszerének. Hátulütő lehet, hogy a programokban résztvevők esetleg a programban részt nem vettek kárára jutnak bizonyos előnyökhöz, ugyanakkor a nyújtott

56

szolgáltatásoknak lehet pozitív multiplikátor hatása is. A hatások az egyéneknél gyakran csak 1-2 év elteltével mérhetőek, ami nehezíti az értékelést.

Az OECD tagjait tekintve az AMPP-k bevezetésének 2 reform adott nagy lökést, egyrészt a jóléti szolgáltatások 1996-os reformja az USA-ban, másrészt a Luxemburgi Foglalkoztatási Irányvonalak lefektetése az EU-ban 1997-ben.

Az AMPP-k vizsgálatának főbb eredményei:

Ahogy azt már említettük, a szolgáltatások igénybevételéhez az ügyfeleknek együtt kell működniük a munkaügyi hivatalokkal. Ha azonban a követelmények túl magasak, egyes ügyfelek inkább a segélyről való teljes lemondást választják az együttműködés helyett. Amikor aktív politikákat vezetünk be a segélyekre kifizetett összegek csökkentése végett, ezzel a negatív és bizonyos méretek fölött rendkívül költséges lehetőséggel számolnunk kell – a rendszer belépési küszöbét ennek megfelelően kell beállítani.

A tapasztalatok szerint az AMPP-k bevezetése a segélyezésre fordított összegeket mintegy a felével (de rövid idő alatt is legalább negyedével) csökkentette, ugyanakkor a programból kimaradókra gyakorolt negatív hatásokról ritkán számoltak be a vizsgálatokban résztvevő országok.

Mivel kevesebben kapnak segélyt, több erőforrás marad azokra az emberekre, akik nehezebb munkaerőpiaci helyzetben vannak.

A munkakeresési szolgáltatások már rövidtávon komoly eredményeket hozhatnak. Ugyanakkor az olyan hosszú távú programok, mint a képzés vagy a munkahely-teremtés, a vizsgálatok alapján szinte semennyi azonnal mérhető eredménnyel nem járnak. Mindazonáltal a hosszú távú programokon való kötelező részvételnek erős motiváló hatása lehet arra nézve, hogy a részvevő mielőbb elhelyezkedjen. A gyakorlatban a kétféle szolgáltatás együttes alkalmazása vált be a leginkább.

Hasonló programok meglepően eltérő eredményeket hoztak az OECD országaiban. A helyi sajátosságok mellett az egyes szolgáltatásokhoz szükséges komplementer szolgáltatások biztosítása (illetve erőforrások allokálása) kulcsfontosságú a jó eredmények eléréséhez.

A bizonyos idő elteltével csökkenő mértékű munkanélküli járadék jelentősen növeli az elhelyezkedés esélyeit a csökkenést megelőző hónapokban. Franciaországban a járadék csökkenése jobban sújtja azokat, akik korábban magas fizetést realizáltak, az ő esetükben a csökkenés időszakában való elhelyezkedés ennek megfelelően szignifikánsan magasabb.

Az álláskeresési segítségnyújtás az egyik leghatékonyabb az alkalmazott módszerek közül. A vizsgálatok szerint hatékonysága nem csökken számottevően a hátrányos munkaerőpiaci státusszal rendelkező csoportok esetében sem. A tanácsadáson való részvétel kötelezővé tétele, illetve ennek ellenőrzése tovább javítja az intézkedés hatékonyságát.

Másik gyakran alkalmazott módszer az egyéni interjúk és ezek alapján ún. egyéni akciótervek készítése. Ezt a módszert általában félévnyi munkanélküliség után vetik be. Az egyes országokban eltérően gyakorlat helyi szinten 15-25%-al csökkentette a munkanélküliséget. A szolgáltatás költségessége mellett alkalmazásának az egy tanácsadóra jutó esetek számának korlátozottsága szab határt.

A munkaerő-felvétel támogatása a vizsgált esetek jelentős hányadában pozitív eredményt hozott. Az állami szektor munkahely-teremtő programjai általában nem járnak sikerrel.

Az AMPP-k bevezetésében legsikeresebb országok: Ausztria, Dánia, Írország, Hollandia, Anglia, az Egyesült Államok, Ausztrália és Új-Zéland.

57

Az aktív programok bevezetése Új-Zélandon:

Az irányítás egyetlen szervezet (Work and Income) kezében futott össze. Kiterjedt belső monitoringgal vizsgálták a működés eredményességét, emellett számos kutatást folytattak a különböző AMPP-k hatékonyságának területén.

Work4You: „Munka Neked” program. Ez a program azt az üzenetet volt hivatott megerősíteni, hogy vannak megfelelő álláslehetőségek, és mindenekelőtt ezeket kell áttekinteni, mielőtt az egyén a munkanélküliséget választja. A néhány kiválasztott területen működő program hatására a segélyen élők száma 10-20%-al csökkent egy éven belül, így a szolgáltatást az egész országra kiterjesztették.

A munkaügyi központok állományát jelentősen emelték: egy esetmenedzserre 220 ügyfél helyett 160 jutott.

Jobs Jolt kezdeményezés: a program a létesülő munkahelyek számát szerette volna lökésszerűen emelni. Ez a kezdeményezés számos intézkedést foglalt magába. Először is szigorúan szabályozták, ki kaphat munkanélküli járadékot, illetve munkaerőpiaci szolgáltatásokat. Hátrányos helyzetű területre költözők például kiszorultak a rendszerből, alkohol vagy drogfüggők először elvonókúrára kellett, hogy menjenek stb. Külön, egyénenként foglalkoztak a 8 évnél régebb óta munka nélkül maradt ügyfelekkel, a biztosított képzéseket pedig összehangolták az egyes ágazatokban jelenlévő munkaerőhiánnyal. Követést (coaching) biztosítottak a képzett és munkára kész ügyfeleknek.

Mindezek hatására egy év alatt több mint 30%-al csökkent a járadékban részesülők száma.

Svájci tapasztalatok alapján a különböző eszközöket összevetve a következőket mondhatjuk:

A programokban részt nem vevők elhelyezkedési aránya meglepően magas, jelentős zuhanás csak kb. 400 napi állásnélküliség esetén következik be.

A legjobb eredményt az ideiglenes bértámogatás eszközével érték el.

58

A svájci eredmények grafikus illusztrációját adja a következő ábra (OECD Employment Outlook 2005, 185. o.):

Különbség a foglalkoztatásban, %

A programba való belépés óta eltelt idő, nap

NONP: a programban részt nem vettek helyzetét méri BAC: általános képzés LAC: nyelvi képzés COC: számítógépes képzés FVT: szakmai továbbképzés

OTC: egyéb képzés EP-PU: állami foglalkoztatási program EP-PR: magánszektorban megvalósított

foglalkoztatási program TJOB: ideiglenes bértámogatás

A programok értékelése – a gyenge eredmények mögött meghúzódó tényezők

Az aktivációs stratégiák értékelésekor figyelembe kell venni azt is, hogy a vizsgált időszak a gazdasági ciklus melyik szakaszában helyezkedik el. A tapasztalatok szerint a rendszer strukturális elemei elsősorban a hosszú távú, a ciklikus tényezők pedig elsősorban a rövid távú munkanélküliségi rátára vannak hatással.

Az elemzéshez hozzátartozik annak tárgyalása is, hogy nem egy tanulmány szerint az AMPP-k hosszú távú hatása meglehetősen kicsi, vagy egyenesen nincs is kimutatható pozitív hatás. A rövid távú, általánosan megfigyelt pozitív hatások idővel gyengülhetnek. Ennek a jelenségnek a hátterében többek között a következő okok állhatnak:

A rendszer első résztvevőinél egyfajta motivációs hatás érvényesül – a „kiválasztottság érzése”;

A későbbi időszakokban azonban már gyakoriak a visszatérő ügyfelek, akiknél tartós megoldást már korábban sem sikerült találni;

A már egy ideje működő programok arra kényszerülhetnek, hogy célcsoportjukat kiszélesítsék annak érdekében, hogy a résztvevők számát szinten tartsák;

Más hasonló, helyettesítő programok kerülhetnek bevezetésre.

59

Egy lehetséges megoldást kínálhat a programok intenzitásának növelése. Angliában pl. a 90-es évek elején a meglehetősen laza és önkéntes „Álláskereső Klubok” hatékonynak bizonyultak. Ezeket az évtized közepére egyéni interjúkra épülő programok váltották fel, végül az évtized végére ezeket is kiszorította az AMPP-k területén akkor „csúcstechnológiákat” alkalmazó New Deals program.

A gyenge eredmények hátterében további tényezők is húzódhatnak, mint pl.:

Gyenge implementáció: az intenzív esetkezelésre épülő programok tipikus hibája lehet, ha az ügyfelek nincsenek megfelelően motiválva a részvételre; illetve a szolgáltatók részéről az állások nem megfelelő párosítása az ún. egyéni akciótervekkel.

További problémát jelenthet a munkaerőpiaci szabályozás szigorúsága. Az alternatív foglalkoztatási módszereket nem támogató rendszerek esetében a valós munkaerőpiaci kínálat nem tud megjelenni a piacon. Ehhez hozzá kell tenni, hogy mind szigorú, mind kevésbé merev rendszerek esetén van példa magas és alacsony munkanélküliségre egyaránt. A munkaerőpiaci szolgáltatások keretében nyújtott képzések értékelése

Ha „történelmi” visszatekintést végzünk az elmúlt időszakban alkalmazott AMPP-kről, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a programokban résztvevők száma egy-egy program hatására hosszabb távon max. 15%-al, többféle szolgáltatás kombinálása esetén, pedig mintegy 30%-al csökkent. A tapasztalatok szerint az egyes programoknál megfigyelhető esetleges kiszorító hatást (pl. a résztvevők a nem résztvevők rovására találnak állást) összességében kioltják a szolgáltatások eredményezte különböző multiplikátor hatások. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a programok eredményét ritkán befolyásolják „rejtett tényezők”, így a mikroökonómiai alapokon, azaz a résztvevő egyének szintjén történő programtervezés igen jó eredményeket hozhat. Végül az állás nélkül maradtak csoportjait összevető vizsgálatok szerint az aktív munkaerőpiaci politikák a hátrányos helyzetű csoportok esetében is azonos hatékonysággal működhetnek, speciális „alprogramok” kidolgozása nem feltétlenül indokolt. Ez az eredmény a legegyértelműbben az álláskeresési segítségnyújtásnál érvényesül.

A munkaerőpiaci szolgáltatások hagyományos és ún. kvázi-piaci biztosítása

A kvázi-piac rendszer. Ebben a rendszerben a munkaerőpiaci szolgáltatásokat különböző szereplők nyújtják. A központ (állami intézmény) felelős azért, hogy a jogosultak egyforma eséllyel kerüljenek a különböző szolgáltatókkal kapcsolatba (a „lefölözést” elkerülendő), továbbá ez a szervezet ellenőrzi, hogy csak a legjobb szolgáltatók maradjanak a piacon.

60

A munkaerőpiaci szolgáltatások nyeresége a központ számára a B + tW formulával adható meg, ahol B a megtakarított, azaz ki nem fizetett segélyt jelenti (munkaerőpiaci reintegráció esetén), W az új munkahelyen fizetett bér, t pedig a bérre kivetett vonatkozó adó kulcsa.

A központ többféleképpen is biztosíthatja a szolgáltatók nyereségességét. Az egyik ilyen mód lehet a már említett B+tW nyereség kifizetése a szolgáltatónak egy meghatározott időtartamon keresztül, a másik egy előre rögzített érték kifizetése. Akár az első módszernél, ez utóbbinál is nyomon követik a B+tW értékeket annak megállapítása érdekében, hogy melyik a leghatékonyabb szolgáltató.

Az első esetben a szolgáltatók meglehetősen sebezhetőek, a tapasztalatok szerint nagy a csődbe kerülés veszélye, míg a második fizetési mód azt eredményezheti, hogy a szolgáltatók csupán a lehetséges minimumot nyújtják az ügyfeleknek. Ezért a gyakorlatban a kétféle ösztönzési módszer kombinációja vált be leginkább. A szolgáltatók innovatív tevékenységét elősegítendő, a B+tW nyereség várható értékét (illetve annak meghatározott részét) előre kifizethetik a szolgáltatónak, akit visszafizetési kötelezettség terhel, ha a tényleges nyereség elmarad a várttól.

A politika alkalmazásának nehézségei:

A kommunikáció biztosítása a központ és a szolgáltatók, illetve az ügyfelek között; Az egy főre eső tényleges „nyereség” kiszámítása bonyolult; A szolgáltatók manipulálhatják a nyereség értékét, illetve megpróbálhatják lefölözni a

legjobb ügyfeleket (amennyiben azokat nem kizárólag a központ küldi a szolgáltatókhoz); A központ csak kis mértékben lát bele a szolgáltatók tényleges tevékenységébe – ez többek

között megnehezíti a legjobb gyakorlatok elterjesztését; A szolgáltatók piaca idővel oligopolisztikussá válhat.

Mindazonáltal, amint azt a legsikeresebbnek tartott ausztrál modell mutatja, ezek a problémák kezelhetőek.

A rendszer bevezetése

Tulajdonképpen a rendszer magánszereplők bevonása nélkül is működtethető. Ekkor a helyi munkaügyi kirendeltségeknél mérik a B+tW értékeket, ösztönzésük pedig teljesítménybérrel történhet. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy hatékony rendszer csak akkor építhető ki, ha biztosított, hogy a rosszul teljesítő szereplőket eredményesebbek váltják fel.

61

A fenti megfontolás ellenére azonban szólnak érvek az állami intézményrendszer fenntartása mellett is:

Az állami szervezetek esetén könnyű a legjobb gyakorlatok összeállítása. Ezekből akár kézikönyv is készíthető, ami azután az egyes kirendeltségek működésének alapját képezheti.

A munka elismerésének, jutalmazásának feltétele lehet a kézikönyvhöz való igazodás, illetve a helyi igényeknek megfelelő egyedi szolgáltatások nyújtása.

Állami rendszer üzemeltetésénél azonban alapvető fontosságú a teljesítmény megfelelő módszerekkel történő mérése (lásd pl. a B+tW formulát). A hatékonyságot segítheti az MBO (management by objectives – azaz rögzített célok szerinti irányítás) bevezetése, ehhez azonban rögzített, számszerűsíthető célkitűzésekre van szükség, amit a legtöbb OECD ország nem határoz meg elég pontosan, illetve elérésüket nem jutalmazza (el nem érésüket nem „bünteti”) megfelelően.

A munkába állás támogatása az adózási rendszeren keresztül

A munkába állás támogatása a foglalkoztatáshoz kapcsolódó (in-work) juttatások egyik fontos eleme. E juttatások, szemben a foglalkoztatáson kívüli (out-of-work) juttatásokkal, ösztönzőleg hatnak a munkaerőpiaci reintegrációra.

Az Egyesült Államokban 1975-ben vezették be az adókedvezményeket az alacsony jövedelmű családok számára. A támogatások 90-es években történő fokozásának hatásvizsgálata kimutatta, hogy azok 1%-os emelése a foglalkoztatáson kívüli juttatások igénybevételét 3,2%-al csökkentette. Különböző vizsgálatok azt is egyértelműen megerősítik, hogy az adókedvezmények növelése jóval célzottabb és nagyobb hatású, mint a minimálbérek általános emelése. 2004-ben több reformjavaslat is született a rendszer hatékonyságának és célzottságának növelése érdekében. Ezek alapján a jogosultságot nem az éves jövedelmek, hanem az órabérek alapján határoznák meg, kizárva a részmunkában, magas jövedelmet szerző keresőket.

62

Új Zéland „Munkát a családoknak” programjának bemutatása:

A programot 2004-től kezdték bevezetni, a teljes implementáció 2007-re valósul meg. A juttatások elsősorban a gyermekes családokat és szülőket célozzák, de egyes elemei gyermektelenek számára is elérhetőek, mint pl. a lakhatási támogatás. A program alapvető célja, hogy a szülők extra erőfeszítéseit az álláshoz jutáshoz ösztönözze, illetve honorálja. Főbb elemei a következők:

A családok jövedelmének támogatása, Foglalkoztatáshoz kötődő (in-work) juttatások, Gyermek-felügyeleti szolgáltatások, Lakhatási támogatások, Rokkantaknak szóló juttatások, Egyéb speciális juttatások, Kapcsolódó szociális juttatásokkal való összehangolt szolgáltatás-nyújtás.

A program megvalósításában a társadalombiztosítási és adózási intézményrendszer fokozott együttműködéssel vesz részt. A célcsoport összesen mintegy 300.000 családban a szegénység enyhítése és a foglalkoztatás ösztönzése.

Az OECD javaslatai alapján a programot a következő lépésekkel lehetne még eredményesebbé tenni:

A családok második keresőinél csökkenteni kellene az adókulcsokat, ösztönözve ezzel a munkába állást. Az egyes keresőknek nyújtott kedvezményeket és szolgáltatásokat össze kell hangolni.

Az egyedülálló gyermekes szülőknél a foglalkoztatás melletti juttatásokat növelni kellene a foglalkoztatáson kívüli juttatások rovására.

Az esetmenedzsmenttel foglalkozó hivatalnokoknál Csökkenteni kell az egy főre eső ügyfelek számát.

63

Külföldi gyakorlatok II. – A vállalkozás-indítás és működtetés ösztönzése

Európai Uniós kitekintés

A fejezet az 1990-es évek végétől áttekintést nyújt arról, hogy az Európai Unió tagországai hogyan, milyen eszközökkel, illetve milyen eredményességgel nyújtottak támogatást a kisvállalkozások indulásához és boldogulásához.

Az 1990-es évek végének KKV támogatási politikáját az 1998-as foglalkoztatási irányvonalakban megfogalmazott célkitűzéssel foglalhatjuk össze:

„Az irányvonalak arra ösztönzik a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a vállalkozások beindítását és működtetését, illetve az önfoglalkoztatóvá válást oly módon, hogy megvizsgálják és elhárítják az akadályokat, különösképpen az adó- és társadalombiztosítási rendszerekben.”3

Az egyszemélyes és mikro-vállalkozások körében nagy a fluktuáció, sok a bukás, emellett a visszafogott beruházási szándékok is magyarázzák, hogy a vártnál kevesebben válnak középvállalkozássá.

Az Unióra is jellemző, hogy minimális a nagyvállalatok aránya – ebben a körben folyik a kitermelés, a szállítás, hírközlés, míg az építőiparban, a kiskereskedelemben és a személyes szolgáltatásokban a kicsik játszanak nagyobb szerepet.

Ott, ahol a kereskedelem és a szolgáltatás – ezen belül a vendéglátás és a turizmus súlya nagy, a KKV-k erőteljesebben befolyásolják a foglalkoztatást. Az elmúlt időszakban bekövetkezett foglalkoztatás-növekedés elsősorban ezeket az ágazatokat érintette, míg máshol nem történt jelentősebb változás.

A szektor növekedését keresleti oldalról erősítheti a minél differenciáltabb termékek és szolgáltatások iránti érdeklődés, ehhez azonban alapvető fontosságú a kis szervezetek rugalmassága. Ez a megállapítás a high-tech szektorra is igaz. Az outsourcing is lehet foglalkoztatás növekedést elősegítő tényező – a kisvállalkozásokra jellemző alacsonyabb adminisztratív költségek alapján, míg a hálózatok, klaszterek a rugalmas specializáció révén kapcsolódhatnak be a nagy szervezeti struktúrák működésébe, újabb foglalkoztatási lehetőséget teremtve.

Foglalkoztatásban, a javak előállításában betöltött szerepük, illetve a fejezet elején idézett 1998-as irányvonalban foglaltak ellenére azonban azt tapasztalhatjuk, hogy az Unió számos országában csökkent a KKV-k száma az ezredfordulót követően. Különösen igaz ez a mikrovállalkozásokra, melyek a KKV-k több, mint 90%-át adják. Ezt a csökkenést a kis és közepes méretű vállalkozások

3 European Commission (1999): 8. o.

64

számának emelkedése sem tudta ellensúlyozni, így uniós szinten a KKV-k összesített száma csökkent 1998 és 2003 között, csakúgy, mint a vállalkozások teljes száma (3,3, illetve 3,47%-al).

Ezek az adatok alátámasztják az Európai Bizottság összefoglaló dokumentumának4 megállapításait, miszerint az Unió nem teljesít jól a [kis]vállalkozások létrehozásában és működtetésében. Az új szervezetek fele megszűnik a létrehozását követő 5 évben, 15%-uk pedig már az alapítást követő évben beszünteti tevékenységét.

Vállalatalapítás az Európai Unióban

A vállalkozások alapításában és nyereséges működtetésében a gazdasági tényezők mellett kulturális elemek is szerepet játszanak. Az angolszász országok erős vállalkozási hagyományai merőben eltérnek a latin kultúrák felfogásától, ahol a vállalkozást szorosabban kapcsolják a kockázatvállaláshoz. Ennek megfelelően az Unióban kiemelt fontosságot tulajdonítanak a vállalkozási kultúra oktatási rendszeren keresztül és azon kívüli képzéseken történő terjesztésének és fejlesztésének.

Számszerű adatokat tekintve 7 ország5 átlagában a következőket mondhatjuk el a kisvállalkozásokról:

Az induló vállalkozások 75%-a alkalmazott nélkül kezdi meg tevékenységét; A vállalkozások mintegy 50%-a szünteti be működését az indulást követő 5 éven belül. Az

arány 20%-ra mérséklődik, ha az indulást megelőzi üzleti terv készítése; Az új vállalkozások 75%-a a kereskedelem és szolgáltatások ágazataiban működik; A vállalkozók döntő többsége férfi; A vállalkozók 2/3-a 40 év alatti; A legtöbb vállalkozó vállalkozását megelőzően alkalmazottként dolgozott.

Az új cégek többségének gondot jelent az induláshoz szükséges tőke előteremtése, illetve alacsony szintű tőkével indulnak – pl. Franciaországban a hitelkérelmek mindössze 28%-át bírálták el pozitívan a vizsgált időszakban.

4 European Commission (1999) 5 Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Spanyolország, Hollandia és Svédország.

65

A kisvállalkozások fő nehézségei

A főbb nehézségeket két csoportra oszthatjuk: egy részük a vállalkozás beindításával, más részük a működés fenntartásával kapcsolatos.

Az említett 7 ország felmérése során a vállalkozás-indítást befolyásoló 3 fő tényező a következő volt:

o Az üzleti terv összeállítására fordított idő, o A vállalkozó szakértelmének, elérhető erőforrásainak, illetve a leendő vállalkozás

tevékenységének inkompatibilitása, o Elégtelen pénzügyi eszközök.

Angol és francia adatok alapján ezt a listát a következő elemekkel egészíthetjük ki:

Az üzleti terv hiányosságai, különös tekintettel a pénzügyi tervre; A bankok által követelt biztosítékok, garanciák nagysága; A lehetséges pénzforrások felkutatására elvesztegetett idő nagysága; Az adminisztratív procedúrák bonyolultsága; Az előzetes piacfelmérés elmaradása; A társadalombiztosítási pozícióban történő változás szülte bizonytalanság (mely a

vállalkozón túl annak családját is érinti).

Az beindítást követő, ún. túlélési időszak 3 legjellemzőbb problémája:

A szükséges működő tőke alábecslése, ennek következtében a cash-flow hibás tervezése; Az adózási és társadalombiztosítási kötelezettségek generálta korlátok; A vállalkozó személyes elszigeteltsége, ami különösen az alábbiakra hat negatívan:

o A vállalkozás helyzetének kritikus, szakszerű felmérése, értékelése, o A tapasztalatcsere lehetőségének hiánya.

Vita nélkül állítható, hogy a kisvállalkozások hazánkban is hasonló gondokkal küzdenek, így különösen érdekes annak áttekintése, hogy a fenti problémákra milyen válaszok, programjavaslatok születtek.

A KKV-k és a vállalkozókészség szerepe az OECD-országokban

Nemzetközi szinten is azonosíthatóak olyan iparágak, amelyekben a KKV-k domináns részvétele figyelhető meg. A 10 főnél kevesebb embert foglalkoztató mikrovállalkozások számos OECD-országban 90% feletti részesedéssel rendelkeznek a számítógépes kiszolgáló és a kapcsolódó tevékenységekben, valamint a gépek és berendezések bérbeadása terén. A mikrovállalkozások emellett a szálloda- és vendéglátóiparban, valamint a kutatás-fejlesztésben

66

rendelkeznek meghatározó szereppel. Az 50 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató kisvállalkozások az előbbi iparágakban működő vállalatok 99%-át teszik ki.

A legtöbb országban stagnál vagy csökken a KKV-k száma. Vannak ugyanakkor olyan országok, ahol a KKV-k aránya az összes vállalkozás között növekvő tendenciát mutat (pl. Svédország, Ausztria, Új-Zéland, Spanyolország).

Az Európai Unióban igen alacsony a vállalkozókészség. A Flash Eurobarometer kutatási adatai alapján a megkérdezett európaiak közel fele azt állította, hogy szívesen lennének önfoglalkoztatók, ugyanakkor az emberek mindössze 4%-a vett részt vállalkozásalapításban az utóbbi 3 évben.

A KKV-k jellemzően a dinamikus szolgáltató szektoron belül az infokommunikációs iparágban, az egészségügyben vagy az idősgondozás területén jelennek meg. Megjelenésük kevésbé jellemző az érettebb iparágakban (pl. termelőágazatok).

A női önfoglalkoztatás Törökországban (12%) a legalacsonyabb, ezt követi Írország (16%). A legmagasabb aránnyal Portugália (41%) rendelkezik. Az élmezőnyben kap helyet Kanada, Franciaország és az USA.

A vállalkozásindítás nehézségei az OECD és a Világbank szerint

Az adminisztratív költségek még mindig komoly gátjai a vállalkozókészségnek és az üzlet élet fejlődésének. Az OECD szerint ezek az adminisztratív költségek a vizsgált országokban a teljes üzleti szféra által termelt GDP 4%-át teszik ki. A 20 fő alatti vállalkozásokat aránytalanul nagyobb mértékben sújtják a túlszabályozásból adódó költségek. Az egy munkavállalóra eső adminisztrációs feladatok száma 4-szer magasabb a mikrovállalkozásoknál, mint a kisvállalkozásoknál, és 8-szor nagyobb a középvállalkozásoknál megfigyelhetőnél. Hasonlóan magas az adminisztrációval töltött idő is.

A Világbank a „Doing Business in 2005: Removing Obstacles to Growth” kiadványában kategorizálja az egyes országok gazdaságát az üzleti élet egyszerűsége szempontjából. A használt mutató 7 másik mutató átlagán alapszik, és arra szolgál, hogy összehasonlítsa az üzleti életben felmerülő szabályozási költségeket 145 országban. Általánosságban az angolul beszélő országok jó helyezést értek el, hasonlóan az OECD megállapításaihoz. A kevésbé fejlett gazdaságok jobban szabályozzák az üzleti tevékenységet, mint a fejlett gazdaságok, és bár próbálnak lépést tartani, a különbség továbbra is nagy. Az OECD-országokban átlagosan 6 folyamat, 27 nap és az éves egy főre eső jövedelem 8% szükséges egy vállalkozás beindításához. A kevésbé fejlett országokban 11 folyamatra, 59 napra és az éves egy főre eső jövedelem 122%-ára van szükség ugyanehhez.

A Világbank értékelése szerint a belépési szabályok estek át a legtöbb reformon 2003-ban. Számos országban már csak relatíve kevés procedúrán kell átesni egy vállalkozás alapítása során (pl. Ausztria, Kanada, Új-Zéland). Több helyütt nem kell fizetni a vállalkozás alapításáért, és vannak országok, ahol nincs kötelezően előírt minimális tőke. A legnagyobb reformokat

67

Franciaország vezette be, ahol olyan jogszabályok születtek, amelyek támogatják az online vállalkozói regisztrációt. Emellett eltörölték a minimális tőkekövetelményt, és csökkentették az alapítással kapcsolatos eljárások számát, az adminisztrációval járó időt és egyéb költségeket. A reformokban élenjáró 10 országban az alapítási folyamatok átlagosan 26%-kal, az időigény átlagosan 41%-kal, a felmerülő költségek átlagosan 56%-kal, a minimális tőkekövetelmény pedig átlagosan 8%-kal csökkent.

A túlságosan szigorú termék- és munkaerőpiaci szabályozás negatívan befolyásolja a cégalapítást és a termelékenységet. A nehézkes belépési szabályozás a Világbank tanulmányai alapján kevesebb magánbefektetéssel, magasabb fogyasztói árakkal, nagyobb mértékű korrupcióval és kiterjedtebb informális gazdasággal járt együtt.

Az egyéni cégekre vonatkozó foglalkoztatási szabályozások komoly következménnyel bírnak a cégek alapítására, megszüntetésére és növekedésére. A különösen szigorú munkavállalói szabályozások korlátozzák a munkahelyteremtést, csökkentik a munkaerő rugalmasságát, akadályozzák a K+F beruházásokat és a technológiai beruházásokat, illetve kisebb cégméretet és ezen keresztül a méretgazdaságosságból adódó lehetőségek kihasználatlanságát eredményezik. Az induló vállalkozásokra vonatkozó előírásokhoz hasonlóan a foglalkoztatási szabályok is általában a fejlett országokban rugalmasabbak.

Vállalkozások alapításának és működtetésének elősegítése - bevett és javasolt módszerek

Ez az alfejezet az OECD-ben és az Európai Unióban kialakított programokat és megfogalmazott javaslatokat összegzi. Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy bármilyen programot is valósítunk meg, annak eredményességét mérni, ellenőrizni kell. Az OECD kiemeli az önfoglalkoztatásra irányuló programok pontos kiértékelésének hiányát.

Pénzügyi segítségnyújtás

A tőkéhez való hozzájutás nehézségei két területre hatnak ki a legkedvezőtlenebbül: az ingatlan-, illetve berendezésekre történő beruházásokra és a vállalkozás növekedési lehetőségeire.

A vállalkozásindítási támogatások, különösen, ha nem megfelelő konstrukcióban kerülnek szétosztásra, sérthetik a piaci versenyt és különösen hátrányos helyzetbe hozzák a már működő kisvállalkozásokat. A támogatási programok sokasága, az egyes programok össze nem hangolt megtöbbszörözése azonban nem segíti elő a fő célt: a vállalkozások pénzügyi bázisának szélesítését és ez által a túlélési ráta javulását.

A sikeres vállalkozás-támogatási programok általában integrálódnak a regionális gazdaságfejlesztés tágabb kontextusába, támogatják a munkaerő-felvételt (különösen a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű csoportokból), illetve mérettől függetlenül támogatják az innovatív terveket.

68

A már említett 7 országra kiterjedő felmérés egyértelműen megállapította, hogy az egyes ágazatokat kiemelő vagy kizáró támogatási formák nem hatékonyak, az Unióban ennek ellenére jellemző, hogy az állami programokból kizárják a kereskedelmi és szolgáltatási ágazatokat, holott az új kisvállalkozások döntő többsége ezeken a területeken dolgozik.

További jellemző kritériumok az alkalmazottak száma, illetve a vállalkozás pénzben mért nagysága (beruházások nagysága, bevétel, mérlegfőösszeg stb.), melyek nem foglalkoznak a benyújtott üzleti terv megalapozottságával, a kisebb projektekben rejlő relatíve nagy lehetőségekkel. Az üzleti terveket általános elvek alapján, témájuktól, szakterületüktől függetlenül – egyedi értékeiket elfedve – értékelik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a program hatékonyságát szem előtt tartva ne kelljen egy bizonyos pénzügyi szűrőt beállítani:

Pl. a Német Áthidaló Juttatást (German Bridging Allowance) csak azok kaphatják, akik ennek révén várhatóan legalább a kétharmadát megkeresik egy hasonló munkát végző alkalmazottnak.

Angliában csak azok a kisvállalkozások kaphatnak hiteltámogatást, melyek egy meghatározott szintnél magasabb költségvetésű projektbe akarnak belekezdeni.

A vállalkozások induló szakaszában a kezdeti beruházásokra és a működő tőke előteremtésére, a fejlődési (túlélési) szakaszban a növekedés finanszírozására, illetve az alábecsült kiadások és a túlbecsült bevételek eredményezte cash-flow és működőtőke-hiány finanszírozására van a legnagyobb szükség. Mindezekkel szemben a vállalkozók legfőbb forrása továbbra is a szűkebb családi kör, a bankok és különösen a kockázati tőke társaságok ajánlatai nincsenek a mikro- és kisvállalkozások igényeire szabva.

Az önfoglalkoztatóvá válás pénzügyi támogatásánál gyakori az a probléma, hogy a különböző segélyek (pl. munkanélküli segély) túl magasak, és ezért egy munkanélkülinek megéri a biztos segélyen élni a számára kockázatosnak ítélt vállalkozáshoz képest. A cél tehát ösztönözni a segélyektől való elszakadást:

Angliában a New Deal program keretében az új önfoglalkoztató pályázók maximum hat hónapig a munkanélküli segélyt továbbra is megkapják – ezért cserébe nem vonhatnak ki profitot a vállalkozásból,

Tréning, illetve tanácsadás részeként tanulhatnak adósság-menedzsmentet, illetve felkészítik őket a segélyektől az önállósághoz vezető út jelentette változásokra.

69

Egyösszegű vagy időszakos támogatások?

Hollandiában az igénylőnek választási lehetősége van egy összegű vagy időszakos támogatás között vissza nem térítendő támogatások esetén.

Az egyösszegű támogatás előnyei:

túlélési esélyek növelése: javul az esély arra, hogy nagyobb vállalkozások jönnek létre a termelő szektorban,

olyanok is képesek vállalkozást indítani, akiknek ez egyébként nem állna módjában.

Az egyösszegű támogatás hátránya:

nagy költségű abban az esetben, ha a vállalkozó a támogatás ellenére tönkremegy és visszatér a munkanélküli segélyre,

Az időszakos támogatás előnye: ellenőrizhető, hogy a vállalkozó megtette-e a vállalt kötelezettségeket, a támogatás bármikor

leállítható.

További fejlesztési lehetőségek

Olyan kockázati tőke társaságokat kell létrehozni, melyek figyelembe veszik és képesek kielégíteni a kisvállalkozások speciális finanszírozási igényeit;

A különböző hitelgarancia intézményeket ki kell bővíteni a kisvállalkozások igényeinek megfelelően;

Az általános, nem célzott támogatásokat fel kell váltani specifikus támogatási formákkal, különös tekintettel azokra a vállalkozói csoportokra, melyeket a hagyományos finanszírozási csatornák kevésbé szolgálnak ki: nők, fogyatékkal élők, álláskeresők stb.;

Támogatni kell továbbá a vállalkozásokat támogató magánalapítványok létrehozását.

Adókedvezmények

Noha az adózási kötelezettségek közvetlen kihatással vannak a vállalkozások pénzügyi helyzetére, az induló vállalkozásokba történő befektetések adózási rendszerekben történő ösztönzése mégsem általános az Európai Unióban. Kiemelkedő a francia példa: az új vállalkozásokba történő tőkeberuházás a befektetetett összeg 25%-ának megfelelő adókedvezményben részesül. Az Unió általános konklúziója ennél jóval kedvezőtlenebb képet ad: az adókedvezmények kihasználása általában széleskörű adózási ismereteket, illetve adótanácsadó bevonását igényli, ami elvonja a vállalkozókat attól, hogy eredeti tevékenységükre fókuszáljanak.

70

Társadalombiztosítási kedvezmények

A társadalombiztosítás nyújtotta védelem elvesztésétől való félelem komoly pszichológiai akadályt jelent a leendő vállalkozók számára vállalkozásuk beindításakor. A veszélyérzetet tovább növeli, hogy a kérdésben a vállalkozó családja is érintett. A legtöbb európai országban a társadalombiztosítási rendszerek az alkalmazottak védelmére fókuszálnak. Ezek korábbi modellek mai megfelelői, melyek a hagyományos, vállalati munkaadói-munkavállalói viszonyt veszik alapul és kevés kivételtől eltekintve nem követték a munkaerőpiaci minták megváltozását. E minta ma már a következő képet mutatja:

A munkavállalók egyre többször váltanak munkahelyet vagy foglalkoztatási státuszt karrierjük során, sok alkalmazott vagy pályakezdő választja az önfoglalkoztatás lehetőségét.

Ezzel párhuzamosan a munkaadók is egyre inkább egyfajta „vállalkozói szellem” meggyökeresedését várják alkalmazottaik részéről.

E változással nem áll összhangban, hogy a társadalombiztosítási rendszerek különbséget tegyenek az alkalmazottak és az önfoglalkoztatók között. Az uniós helyzetet tekintve azonban azt tapasztaljuk, hogy az alkalmazott rendszerek hátrányosan kezelik az önfoglalkoztatókat. A már említett 7 vizsgált ország közül egyedül a Svédországban alkalmazott modell nem tesz semmilyen megkülönböztetést e két csoport között.

Munkanélküli segélyezés. A legtöbb rendszerben nem jár munkanélküli segély a csődbe ment vállalkozóknak, holott működésük alatt ugyanúgy az államkassza befizetői voltak, mint az alkalmazottak.

Egészségbiztosítás. Egyes országokban a biztosítás lakóhelyhez (skandináv országok, Nagy-Britannia), míg másokban munkaviszonyhoz kötött. Ez utóbbi országokban az önfoglalkoztatók gyakran kiesnek az univerzális rendszerekből (példa erre a betegállomány során kiesett jövedelem, melyet az önfoglalkoztatóknak nem térítenek meg), egyedüli lehetőségük a magánbiztosítások vásárlása.

Gyermekgondozási segély és családi támogatások. Az önfoglalkoztató nők, illetve önfoglalkoztató férfiak élettársainak csökkentett mértékű támogatása, a biztosítás mértékének alkalmazottakhoz viszonyított alacsonyabb mértéke vagy akár teljes hiánya komoly akadálya annak, hogy az aktív lakosság a vállalkozás, mint foglalkoztatási státusz mellett döntsön.

További fejlesztési lehetőségek

Biztosítsanak türelmi időt a társadalombiztosítási befizetésekre a vállalkozás induló szakaszában;

A szülési szabadság intézménye terjedjen ki a vállalkozókra is;

71

A TB kedvezmények továbbra is illessék meg az állásukat vállalkozásra felváltó személyeket;

Részesüljenek munkanélküli segélyben a csődöt jelentő vállalkozók; A társadalombiztosítási kedvezményekhez szükséges munkaidőt annak formájától

függetlenül, teljes egészében vegyék számításba;

Tanácsadás

A vállalkozás-indítás előkészítése. Ezen a területen nem is az elérhető információk hiánya, inkább azok dömpingje és strukturálatlansága okoz problémát. Sok szervezet nyújt hasonló jellegű, általános tanácsadást, egyes szakterületekre kevesen specializálódnak. Különösen hiányoznak a kis méretű (mikro) vállalkozások speciális igényeit lefedő szolgáltatások.

A tanácsadók ritkán használnak olyan „soft” módszereket, mint a kompetenciaszint mérés (pszichológiai felmérés például annak eldöntésére, hogy a megcélzott tevékenységi terület és a vállalkozó személyisége összhangban állnak-e egymással), a készségfejlesztés, a szerepjáték vagy akár a szcenárió-elemzés, azaz az életpálya lehetséges forgatókönyvének vizsgálata.

A vállalkozók oldaláról a szolgáltatások igénybevétele ellen hat, hogy még mindig nem látják át az üzleti terv gondos kidolgozásának értékét és fontosságát, hagyományosan nem szeretik megosztani másokkal ötleteiket, kevés információval rendelkeznek a tanácsadók szakterületeivel kapcsolatban, illetve nem szívesen áldoznak a tanácsadói szolgáltatásokra.

A már működő vállalkozások mentorálása. Az egyik fő probléma a vállalkozás-támogatási rendszerekben az, hogy túlságosan az induló vállalkozásokra fókuszálnak, és szinte teljesen megfeledkeznek a már működő, de túlélési periódusukban nagyon sebezhető cégekről. Az elérhető szolgáltatások sokszor néhány alapvető mutató kikalkulálására és a cash-flow elemzésére redukálódnak. Különösen hiányzik a kisvállalkozások hálózatosodásának elősegítése.

További fejlesztési lehetőségek

Több, strukturáltabb, személyre (kisvállalkozásokra) szabott információ szükséges, különösen a helyi finanszírozási lehetőségekről;

A privát tanácsadó cégeket akkreditáltatni kellene a szolgáltatás minőségének biztosításához;

Az induló vállalkozásoknak szóló tanácsadás mellett hangsúlyt kell helyezni a nyomon követésre és a mentorálásra a vállalkozások túlélési periódusában;

Támogatni kell a tapasztalatcsere fórumait, a hálózati együttműködést – az épülő vállalati hálózatok szakosodjanak konkrét gazdasági területekre.

Oktatási és képzési tevékenység

Lásd a vonatkozó fejezetet.

72

Az információáramlás támogatása

Kanada: a tömegtájékoztatási eszközök és az oktatási rendszer segítségével vállalkozásokkal kapcsolatos tudatosságot fejlesztő programokat terjesztettek. Eredményképpen 1991 és 1995 között a korábbi időszakhoz képest kétszer annyian akartak vállalkozásba kezdeni.

Skócia: Üzleti Születésszám Stratégia (Business Birth Rate Strategy): az emberek vállalkozások/cégek létrehozásának alacsony kedvére reagálva több mint 100 kezdeményezést hoztak létre. Ezáltal az emberek hozzáállásán és az új cégek létrehozásának számán hatásosan javítottak. A létrehozott intézkedések:

o televízió program támogatása o 1995-ös év Vállalkozó Éve elnevezést kapta o vállalkozói központ létrehozása hat egyetemen o vállalkozói anyagok előkészítése általános és középiskolákba o Nyolc bemutató, melyek a vállalkozásindítás összes eleméről informáltak, és melyek

helyről helyre vándoroltak

Eredmény:

o vállalkozás iránt érdeklődők száma jelentősen megnőtt 1992 és 1997 között, o 1995 és 1997 között az új cégek számának növekedési aránya évi 7% fölé

emelkedett.

Szükséges továbbá az információ áramlás elősegítése a felsőoktatási intézmények és a kisvállalkozások között, mert:

a diplomás diákok körében nagyobb a presztízse annak, ha egy nagyvállalathoz kerülnek, a kisvállalkozások előítélettel rendelkeznek a diákokkal szemben, miszerint azok egyáltalán

nem vagy csak kevés tapasztalattal rendelkeznek – nem képviselnek jó munkaerőt.

Az infokommunikációs technológiák használatának terjesztése

Az infokommunikációs technológia használata azzal az előnnyel járhat, hogy javítja az információ- és tudásmenedzsmentet a cégen belül, csökkenti a tranzakciós költségeket és növeli a tranzakciók sebességét és megbízhatóságát mind a vállalatok közötti (B2B), mind az eladó és vevő közötti (B2C) tranzakciók esetében.

A nagyvállalatok a kisvállalatoknál gyakrabban használják az internetet termékek és szolgáltatások értékesítésére. Dániában például, ahol elterjedt az e-kereskedelem, a nagyvállalatok 2/3-a vásárol interneten keresztül terméket vagy szolgáltatást. A 250 főnél több embert foglalkoztató vállalatok 1/3-a értékesít az interneten keresztül, míg a 10-49 fős cégek esetében ugyanez az arány 1/5.

73

Az Internet-elérés támogatása

OECD sok tagállamában ösztönözték az Internet használatát új és kisvállalkozásokban. A következő kezdeményezések voltak:

Az elektronikus kereskedelem előnyeit hangsúlyozó programok Jutalmakat adó programok Tréningek Speciális tanácsadó és segítő szolgáltatások

Francia és amerikai kutatások is igazolják, hogy az Internet használata és a kis cégek kiemelkedően jó teljesítménye között pozitív korreláció van.

Az Internet elterjesztésének számos lehetséges módja van – ezek közül hazánkban is többet alkalmaznak. E helyütt kiemelnénk azt a lehetőséget, amikor helyi szinten a háztartásoknak adnak egy-egy számítógépet, hogy ezzel a helyi piacot külső piacokkal összekössék, valamint hogy növeljék az internetes ismereteket. Vállalkozások tekintetében támogatni lehet, hogy a cégek dolgozóiknak számítógépet, illetve internetes elérést (esetleg a vállalati hálózathoz való távoli csatlakozást) biztosítsanak. Ez egyes munkafolyamatok távmunkában történő elvégzését is elősegítheti olyan cégeknél, ahol eddig nem gondolkodtak ebben az alternatívában. Fontos tovább a vállalkozásokkal foglalkozó internetes portálok fejlesztése – hazánkban fel kell mérni a jelenleg működő site-ok sikerességét, pl. www.kkvportal.hu, www.lendulet.hu stb. A fejlesztések eredményességét azonban nagyban ronthatja a tény, miszerint a magyarországi telekommunikációs tarifák nemzetközi összehasonlításban is nagyon magasak.

Innováció, kutatás-fejlesztés és a szellemi tulajdon védelme

Az OECD-országokban a termelő szektorban működő KKV-k 30-60%-a innovatívnak nevezhető, amennyiben azokat a vállalatokat tekintjük innovatívnak, amelyek legalább egy új vagy továbbfejlesztett terméket, illetve folyamatot már bevezettek a piacra. Néhány OECD-országban (pl. Belgiumban, Írországban, Olaszországban, Portugáliában és az Egyesült Királyságban) a kis termelő cégek majdnem olyan arányban végeznek innovációs tevékenységet, mint a nagyvállalatok. Ehhez hasonlóan Portugáliában, Svájcban és az Egyesült Királyságban a kis szolgáltató cégek majdnem olyan innovatívak, mint a nagyvállalatok.

Habár általánosságban a szolgáltatás-orientált vállalkozások kevésbé innovatívak a termelőkhöz képest, néhány szolgáltatási ágazatban működő cég – különösen a pénzügyi közvetítés és az üzleti szolgáltatások terén tevékenykedők – átlagon felüli innovációs szintet mutatnak. A kisvállalkozások közül inkább a tudás alapú szolgáltatások terén (pl. üzleti szolgáltatások és pénzügyi közvetítés) működők vezetnek be újításokat, és kevésbé innovatívak a nagy- és

74

kiskereskedelem, szállítási és kommunikációs szektorban. A számítógépes szolgáltatások területén a KKV-k általában a nagyvállalatokkal megegyező innovációs szintet mutatnak.

Azok a KKV-k, amelyek hajlandóak fejleszteni és új technológiákat alkalmazni, változatos kihívásokkal szembesülnek. A KKV-knak hozzá kell férniük külső információforrásokhoz, tudáshoz, know-how-hoz és technológiához annak érdekében, hogy képesek legyenek kiépíteni saját innovációs kapacitásaikat. Ez történhet közvetlen módon vagy olyan többszintű innovációs hálózatok segítségével, amelyek regionális, nemzeti és globális összeköttetést biztosítanak a kutatás-orientált, innovatív cégek között. A kutatási célú állami és magán együttműködés (Public Private Partnership) kulcsfontosságú szerepet játszik a KKV-k támogatásában számos technológia-intenzív területen. Az innovációs hálózatok másik alapját az innovatív cégek földrajzi szempontból koncentrált klaszterei adják. Ezek előnye az információáramlásban, az innovációhoz szükséges infrastruktúra biztosításában és a piaci kudarcokkal való biztosabb szembenézés lehetőségében rejlik.

Az általános gazdasági környezet szintén hatással van a cégek innovációs képességére. A CIS3 eredményei szerint ott, ahol eleve magas a gazdaságban az innovációs szint, az újonnan belépő vállalatok is magas innovációs szintet valósítanak meg, mivel másképp nem tudnának helytállni a versenyben.

A 2004-es CIS3 felmérés jelentős különbségeket talált a különböző méretű cégek által a szellemi tulajdon védelmében tett erőfeszítések tekintetében. A KKV-k – különösen a kisvállalatok (10-49 fő közötti létszám) – jóval kisebb arányban tesznek lépéseket a szellemi tulajdon védelmében, mint a nagyvállalatok. A tanulmány ugyanakkor azt is kiemeli, hogy az innovatív induló és kisméretű szolgáltató cégek jelentős erőfeszítéseket tesznek a saját versenyelőnyük védelmében – ha lehetséges, a szellemi tulajdon védelme által is. Programszinten tehát elő kell segíteni a szellemi tulajdon mind hazai, mind nemzetközi védelmét.

Mindezeken túlmenően kutatásunk tárgyát figyelembe véve idekívánkozik az a megállapítás, mely az innovatív vállalkozások foglalkoztatásban játszott szerepével kapcsolatos. Egyes kutatók szerint az ún. „gazellák” – azaz a fejlődés élvonalát képviselő, dinamikusan növekvő vállalkozások szerepe – túlbecsült. E cégeknél gyakran megfigyelhető különböző munkák kihelyezése, outsourcingja külső cégekhez, mely azonban nem feltétlenül jár együtt új munkahely létrehozásával. E tekintetben a lassabban növekvő KKV-k jelentősége nagyobb.6

6 Per Davidsson (Jönköping International Business School, Svédország) megállapítása az EU 1999-es Helsinki KKV Fórumán. Http://presidency.finland.fi/netcomm/news/showarticle944.html

75

A KKV-k nemzetköziesedése

A nemzetközi piacra lépés motivációi igen változatosak lehetnek:

Know-how-hoz és technológiához jutás Magas termelési költség a hazai piacon Új és nagyobb piachoz jutás Szigorú törvények és szabályozások a hazai piacon Termelési többletkapacitás Tőkeszerzés Új munkaerőhöz való hozzáférés

A nemzetközi piacra lépés akadályaként leggyakrabban a magas költségeket szokták említeni. Ezek fő elemei a piacelemzés, a jogi tanácsadás, a dokumentáció lefordítása, a termékek külföldi piachoz történő adaptálása, az utazási költségek és a magasabb üzleti és pénzügyi kockázat jelentette költségek. A külső akadályok: hatályos jogszabályok és szabályozások, termékstandardok, szellemi termékek védelme, tőke vagy pénzhiány, piacra lépési támogatások hiánya, kulturális és nyelvi különbségek, információhiány.

A kisméretű hazai piac arra ösztönözheti a KKV-ket, hogy korábban lépjenek a nemzetközi piacokra azoknál a versenytársaiknál, amelyek nagy hazai piaccal rendelkeznek. Az exportáló európai KKV-k kb. 12%-a outputjának több, mint 3/4-ét exportálja, míg az exportáló európai KKV-k majdnem 50%-a outputjának 10%-át vagy ennél is kisebb arányát exportálja. (2002-ben az exportáló európai KKV-k 22%-a az iparban, 14%-a a szolgáltatások területén működött.)

A KKV-szektoron belül a középvállalkozásokra gyakorolja a legnagyobb hatást a nemzetköziesedés jelensége (a mikrovállalkozások 2/3-a, a közepes vállalkozások 1/3-a nincs jelen a nemzetközi piacokon). A különböző nemzetközi piacra lépési formák eltérő hatást gyakorolnak a vállalkozásokra. A vállalkozások nemzetközi versenyképessége jobban növelhető nemzetközi együttműködésekkel (szövetségek, hálózatok és informális kooperáció útján), mint nemzetközi értékesítéssel.

A globális cégek helyi alvállalkozóiként és beszállítóiként fellépő KKV-k számára jelentős előny származik az üzleti és szervezeti modelljük, a vezetés és a technológia fejlődéséből, a szaktudáshoz jutásból és az innovációs kapacitásból.

Az export és import mellett a KKV-k nemzetközi piacra lépésének lehetőségei: nemzetközi stratégiai szövetségek, felvásárlások és összeolvadások, leányvállalatok, közös vállalat, vállalatok közötti networking, bekapcsolódás az értékláncba, indirekt export (egy helyi vállalaton keresztüli értékesítés).

A KKV-k nemzetközi piacra lépését elősegítő tényezők: infokommunikációs eszközök, tudatosabb vezetői szemlélet és oktatás, a nagyvállalatok és a szolgáltatók fokozottabb

76

nemzetközisedése, klaszterekben és hálózatokban való részvétel, nyelvi korlátok csökkenése, a hazai piac szűkössége.

Hálózatosodás – networking

Spanyolország: a barcelonai kisvállalkozások fele együttesen megszervezte, hogy 30%-al olcsóbban jussanak áramhoz, mint eddig.

Egyesült Államok: közepes méretű cégek segítségével összeköttetést hoztak létre a mikro-vállalkozások és nagyobb vállalatok között.

Vállalati szinten az együttműködési hajlandóságot segítik a csapatmunkát támogató programok – ilyen jellegű program jelenleg is fut a Humenerőforrás-fejlesztési Operatív Programban. Angol tapasztalatok szerint a csapatmunkában kiemelkedő vállalatok munkahelyteremtő potenciálja magasabb a többi vállalkozáshoz képest.

77

Összefoglalásul a következő táblázat a leggyakoribb vállalkozás-támogatási formákat (felhasználásuk gyakoriságának sorrendjében), illetve az azokat alkalmazó országokat mutatja be.

Az EU tagországaiban alkalmazott vállalkozás-fejlesztési módszerek

Vállalkozás-támogatási eszköz

Aus

ztria

Bel

gium

Dán

ia

Fin

nors

zág

Fra

ncia

orsz

ág

Gör

ögor

szág

Hol

land

ia

Íror

szág

Lux

embu

rg

Ola

szor

szág

Nag

y-B

ritan

nia

Ném

etor

szág

Por

tugá

lia

Spa

nyol

orsz

ág

Své

dors

zág

Izla

nd

Nor

végi

a

Svá

jc

Információ, tanácsadás, konzultáció + + + + + + + + + + + + + + + + +

Támogatott hitelek + + + + + + + + + + + + + +

Pénzügyi garanciák + + + + + + + + + + + +

Vállalkozás-indítás támogatása + + + + + + + + + + +

Közvetlen támogatások + + + + + + + + + +

Adókedvezmények + + + + + + + + +

Tőkebefektetések támogatása + + + + + + + +

Foglalkoztatás támogatása + + + + + + +

Export-garancia + + + +

Megtakarítási szabályozók – kedvező kamatok + +

Garantált munkahelyek, TB támogatás + +

Forrás: ENSR (2000): 348. o.

78

A vállalkozások segítésének kétféle megközelítése: szabályozók és támogatások

A korábbi alfejezetek betekintést engedtek az OECD és az Európai Unió KKV támogatási elveibe és az ezekre épülő gyakorlati kezdeményezésekbe. A kirajzolódó, meglehetősen komplex kép áttekintéséhez röviden vizsgáljuk meg a gazdaságfejlesztés és így a vállalkozások támogatásának alapvető kérdését – vajon mi a vállalkozás-fejlesztés helyes iránya:

A mindenkire egyformán érvényes (célzott változtatásoknál a célcsoport teljességére érvényes) működési környezet kedvező változtatása vagy

Támogatások nyújtása a vállalkozások speciális fejlesztési elvek mentén kiválasztott csoportjának.

A vállalkozás-fejlesztés közgazdasági megközelítésében alapvető kérdés, hogy a beavatkozások a piaci kudarcok konzerválódását vagy a problémák tényleges, fenntartható megoldását eredményezik. Az előbbi megoldást piachelyettesítő, az utóbbit piacépítő vagy piacfejlesztő megoldásnak nevezhetjük.

A fejlesztési programok kisvállalkozásoknak nyújtott szolgáltatásainak két csoportját különböztethetjük meg: a működési szolgáltatásokat – pl. információnyújtás, jogi szaktanácsadás stb. – és a stratégiai szolgáltatásokat – többek között a piacra jutás elősegítése, kapacitásbővítés, finanszírozási források feltárása. A rövid távú működési szolgáltatások igénybevételét támogató programok megtervezésénél figyelembe kell venni, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak már viszonylag széles piaca alakult ki az újonnan csatlakozó országokban is – ennek figyelmen kívül hagyása a hatékonyság romlásához, a programok megtöbbszörözéséhez, a támogatások relevanciájának (egyáltalán szükségességének) megkérdőjeleződéséhez vezet.

A programok témáit illetően fontos kérdés, hogy azok mire fókuszáljanak, azaz: hol van a fejlesztésre szükséglet és egyidejűleg reális lehetőség, potenciál. A strukturális megközelítést7 alkalmazó programok az első kérdésre a célcsoportok szűkítésével válaszolnak – ezek keretében egyes ágazatokat, beszállító vállalkozásokat vagy sok esetben az ún. technológia-intenzív, illetve innovatív vállalkozásokat támogatnak. Ennél a megközelítésnél, egyes célcsoportok preferálásánál fontos az előzetes helyzetfelmérés, illetve a későbbi hatásvizsgálat a helyes szerkezeti célok és a megfelelő támogatási összegek meghatározásához.

Akár strukturális, akár funkcionális megközelítésben alakítjuk ki a támogatási programokat, azoknak az uniós elveknek megfelelően törekedni kell a fenntarthatóságra (tehát a piaci kudarcok orvoslására), ami többek között azt jelenti, hogy a visszatérítendő, illetve a vállalkozások részéről önrészt (addicionalitás elvének figyelembevétele) igénylő támogatásokat előnyben kell részesíteni a vissza nem térítendő támogatásokkal (gyakorlatilag adományokkal) szemben.

7 Ezzel szemben az ún. funkcionális megközelítés a vállalkozások széles köre számára elérhető, versenyképességet javító szolgáltatásokat nyújt és célja a fenntarthatóság mielőbbi elérése.

79

A vissza nem térítendő támogatások kapcsán megjegyezzük, hogy ezek a programok általában középtávon sem fenntarthatóak:

Angliában a vissza nem térítendő támogatási programok kétharmada kevesebb, mint két évig marad meg.

Németországban az ARP-kölcsön Program kamatmentes kölcsönt biztosított 15,000 euróig azoknak, akik önfoglalkoztatóvá akartak válni. A túljelentkezés miatt azonban a kiválasztási folyamatok nem várt költségeket generáltak, végül 2.274 kölcsön adása után a program kasszája kiürült, és abba kellett hagyni.

A fenntarthatóságra jó példa lehet a támogatott hitelezés felváltása az ún. lépcsőzetes hitelezés módszerével, melynek lényege, hogy a hiteligénylő kezdetben csak egy kis összeghez fér hozzá, majd hitelkerete minden egyes hitelösszeg visszafizetésével növekszik a maximális értékig. Ezt a módszert fejleszti tovább a csoporthitelezés, melynek során vállalkozások csoportjai vehetnek fel növekvő összegű hiteleket (ha már minden tag visszafizette a rá eső részletet). Ez a megoldás az együttműködés javításával elősegíti a tagok közötti információáramlást és tapasztalatcserét.

A cél tehát kettős: egyrészt a vállalkozás-fejlesztésre fordítható összegeket a vállalkozások minél szélesebb köre számára kell elérhetővé tenni, másrészt a programoknak gazdasági szempontból a fenntarthatóságot kell szolgálniuk. E célok, illetve az aktuális gazdaságpolitikai szükségletek által kijelölt konkrét vállalkozás-fejlesztési (esetünkben KKV-fejlesztési) célok jelölik ki azokat a kereteket, melyek mentén a fejlesztési politikának el kell helyeznie magát a szabályozókkal, illetve támogatásokkal történő beavatkozások terében. A hatékony megoldásokhoz ki kell építeni a szükséges intézményi8 (intézmény-kapacitási) és szabályozási feltételeket és alapvetően a piaci koordináció mind teljesebb érvényesülésének elvét kell szem előtt tartani.

A vállalkozásfejlesztés dilemmája: foglalkoztatás – vs. versenyképesség-növelés

A programok kialakításakor két gyakran megfogalmazott prioritás a versenyképesség növelése és a foglalkoztatás bővítése. E tekintetben az Unió kettős célt tűzött ki maga elé: versenyképesség területén az Egyesült Államok, illetve Japán lehagyását, a foglalkoztatásban pedig 2010-re a 70%-os érték elérését. Mindazonáltal a globális versenyben való helytálláshoz nélkülözhetetlen technológiai fejlesztés, a termelékenység fokozása nem élőmunka-bővítő fejlődési utat valószínűsít, így a munkaerőpiaci megfontolások érvényesítése a gazdaságpolitika számára különösen nagy fejtörést okoz.

8 Különösen fontos a KKV-k igényeit kielégítő hitelintézetek, hitelgarancia alapok és kockázati tőke társaságok létrehozása, illetve a vállalkozások önszerveződése alapján létrejövő hitelgarancia szervezetek létrehozásának elősegítése.

80

2003-ban a Wim Kok Jelentés kijelentette, hogy veszély fenyegeti az Európai Unió Lisszabonban megfogalmazott, meglehetősen ambiciózus versenyképességi célkitűzését, és ez vonatkozik a foglalkoztatási célok megvalósulására is. Hogy mennyiben lesz az Európai Unió sikeres a foglalkoztatottság és egyidejűleg a termelékenység növelése terén, az a Jelentés szerint alapvetően attól függ, hogy mennyiben tud megfelelni az alábbi négy követelménynek:

a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének javítása, minél több ember, potenciális munkavállaló bevonása a munkaerőpiacra, a humán-tőkébe történő beruházás fokozása és eredményesebbé tétele, jobb kormányzáson (governance) keresztül, a szükséges reformok hatékonyabb

megvalósítása.

A Jelentés kitért a magyar KKV-k emberi erőforrás-gazdálkodási stratégiájára is, és annak javítása céljából javasolta tanácsadó szolgálatok felállítását (pl. egyablakos rendszerek kiépítését), amelyek hatékony segítséget nyújtanak a vállalkozások beindításához, valamint a KKV-k humán erőforrásokba történő befektetéseihez.

A matematikai elemzések visszaigazolják a versenyképesség növelésének és a foglalkoztatás bővítésének ellentmondását. Collard és Dellas (2004) szerint a technológiai ugrások egyértelműen a foglalkoztatás tartós csökkenéséhez vezetnek. Kedvezőbb képet vázol fel Goldberg, Highfill és McAsey (1998): a fenti összefüggést ők is visszaigazolják, emellett azonban a következőkre is rámutatnak:

A gazdasági döntéshozók a technológiák különböző szintjeibe történő befektetések mellett dönthetnek. A fejlettebb technológiák jobban hozzájárulnak a termelés növeléséhez, azonban valószínűleg nincsenek összhangban a munkaerőpiaci kínálattal (mennyiségi és minőségi, azaz képzettségi szinteket egyaránt figyelembe véve). Ide kívánkozik az is, hogy minden valószínűség szerint nem állnak összhangban a munkaerőpiaci politika célkitűzéseivel sem.

Ugyanakkor létezik a technológiába és a humán erőforrásokba történő egyidejű beruházásoknak egy olyan ideális kombinációja, mely a fenti inkompatibilitást feloldja. Például a modell szerint a képzett munkaerő hiánya esetén a képzetlen munkaerő képzésébe történő befektetés a termelés és a képzett munkaerő foglalkoztatásának növelése mellett hozzájárul a képzetlen munkaerő foglalkoztatásának bővítéséhez is.

Összegezve egy teljes foglalkoztatás-magas technológia egyensúly a befektetések megfelelő megosztását igényli a fizikai (technológia) és a humán erőforrásokba történő invesztálás között. A tanulmány alapvető következtetése, hogy a gazdaságnak pótlólagos tőkére van szüksége a fent kifejtett humán erőforrás befektetések realizálásához. Javaslatunk szerint erősíteni kell a támogatások egymáshoz kapcsolását, mint ahogy az kis mértékben meg is valósul a jelenlegi GVOP és a HEFOP egyes programjai között.

81

Külföldi gyakorlatok III. – Országtanulmányok

Finnország

A KKV-szektor struktúrája

2002-ben 226,600 vállalkozás működött Finnországban (a mezőgazdasági vállalkozások nélkül);

Összesen 1,315,000 munkavállalót foglalkoztatott ez a szektor, mely az összfoglalkoztatottság 61,5%-át teszi ki.

A vállalkozások 99,7%-a KKV (250 főnél kevesebb foglalkoztatott), míg a magánvállalkozók aránya 40, mikrovállalkozásoké pedig 94 százalék.

A legtöbb KKV a kereskedelemben és szolgáltatások területén működik; a legtöbb munkavállaló az ipar és a kereskedelem területén dolgozik.

Az átlagos finn vállalkozásnak 6 munkavállalója van, ami megfelel az európai átlagnak. A női vállalkozók aránya 33%.

Adaptálható gyakorlatok

Vállalkozáspolitikai program (Enterpreneurship Policy Programme) - 2004-2007

A kormányzat gazdaság- és iparpolitikájának szerves része; központosított szinten kezeli a vállalkozásfejlesztés témáját, a szakterületek és érdekcsoportok közötti kooperációra épít.

Nyolc miniszter, üzleti szervezetek és más érintettek is részt vesznek a programban azzal a céllal, hogy a vállalkozókészség feltételeinek javulását monitorozzák, beazonosítsák a szükséges reformokat. A program által elért eredményeket, a finnországi vállalkozókészség helyzetét, trendjeit és hatásait évente elvégzett felmérésekben tárják fel.

A program célja, hogy a vállalkozásfejlesztésre rendelkezésre álló erőforrások (technológia finanszírozása, általános vállalkozástámogatás, regionális központok program, vidékpolitikai program, a vállalkozókészség fejlesztését szolgáló munkaerő-politikai eszközök, főiskolák és egyetemek hálózata) hatékonyan kerüljenek felhasználásra, illetve a különböző adminisztratív területek közötti horizontális kooperációból eredő szinergiák teljes mértékben kiaknázhatóvá váljanak. A program 5 területre terjed ki:

1. Vállalkozókészség oktatása, tanácsadás vállalkozások számára: valamennyi oktatási szinten újradefiniálásra kerültek a vállalkozói képzési és oktatási tervek. Ehhez kapcsolódóan cselekvési terveket is kidolgoztak a különböző iskolatípusok számára. A cél a kooperációs készség és networking fejlesztése a vállalkozói képzés és oktatás releváns szereplői között.

2. Vállalkozások beindítása, növekedése és nemzetköziesedése

82

3. Vállalkozásokat érintő adók és kifizetések

4. Vidéki vállalkozókészség

5. A vállalkozásokat és a piaci működést érintő jogszabályok

Valamennyi területen az alábbi prioritásokat követik:

a KKV-k alapítását és növekedését elősegítő pénzügyi és társadalmi-gazdasági ösztönzők erősítése;

a KKV-k technológiai know-how-jának és innovációs erőforrásainak fejlesztése;

megfelelőbb jogszabályok; verseny lehetővé tétele a közszolgáltatásokban.

A program megvalósításának előfeltételei:

a vállalkozásfejlesztés eszközrendszere legyen szakterületenként előre definiált, kiforrott,

legyenek láthatóak az intézkedések várható hatásai,

legyen rendszerszemlélet és kooperációkészség a programgazdákban.

Magyarországon először a program megvalósításának előfeltételeit kellene biztosítani a program elindítását megelőzően. Részelemek azonban megfogalmazhatóak prioritásként is – pl. kooperáció a szakági minisztériumok között, programok rendszeres monitoringja és értékelése.

Regionális Üzleti Szolgáltató Projekt (Regional Business Services Project) - 2002-2007

Szintén a széles körű kooperáción alapuló program, melynek célja az induló vállalkozások és kisvállalkozások számára szükséges üzleti tanácsadó szolgáltatások kínálatának és minőségének fejlesztése.

A projektben részt vevő szervezetek az önkormányzatok, Foglalkoztatási és Gazdaságfejlesztési Központok (Employment and Economic Development Centres), munkaközvetítő irodák, új vállalkozások központjai, tanácsadó szervezetek, oktatási intézmények és üzleti szolgáltató magánvállalkozások.

E-kormányzat

Egy portálon elérhető valamennyi állami finanszírozási lehetőség, illetve az Enterprise Finland internetes szolgáltatás segítségével a vállalkozások számára elérhető alapvető közszolgáltatások keresésére van lehetőség.

83

A közszektor számos programon keresztül kapcsolódik a kockázati tőke ágazathoz

Finn Nemzeti Kutatás-Fejlesztési Alap (Finnish National Fund for Research and Development – SITRA) - a kockázati tőkepiac fontos szereplője. Tevékenységei között megtalálhatóak a portfolió befektetések és a kisebbségi tulajdonlás egyetemi és kutatóintézeti technológia-transzfer vállalatokban. Három jelentős programot (LIKSA, INTRO, DILLI) koordinál, ezek mindegyikének célcsoportját az alapítás előtti (pre-seed) periódusban levő vállalkozások képezik.

o DILLI: a magánbefektetők meggyőzését segítő értékesítési és üzleti know-how terjesztése a cél,

o INTRO: piactér az induló vállalkozásokat kereső magánbefeketők számára, o LIKSA: alapítás előtt álló vállalkozások finanszírozása, a Nemzeti Technológia

Ügynökséggel (TEKES) együtt szervezett program

Finn Ipari Befektetés (Finnish Industry Investment – TESI) – állami tőkebefektető cég, mely számos regionális kockázati tőkebefektető cégben társbefektető. Célja az innováció létrehozásának és kereskedelmének elősegítése olyan alapok létrehozásával, amely az alapítási és fejlődő fázisban levő vállalkozásokat finanszírozza. Vizsgálják a vállalkozásokat finanszírozó alapok számára új befektetőket vonzó aszimmetrikus profitmegosztási modelleket.

Finnvera - állami tulajdonú finanszírozó cég, amely exporthitel-garanciát, illetve kockázati finanszírozást és garanciát nyújt a KKV-knak. Emellett a cég speciális hitelt kínál új vállalkozások alapítóinak, valamint női vállalkozók számára mikrohiteleket ajánl.

15 regionális Fejlesztési és Gazdaságfejlesztési Központ - regionális alapú kölcsönöket, garanciákat és támogatásokat kínálnak KKV-k számára, illetve EU-támogatásokhoz biztosítanak hozzáférést.

A Női vállalkozókészség segítésének eszközei

speciális bankhitel-felvétel lehetősége, a Foglalkoztatási és Gazdaságfejlesztési Központokban tanácsadó hálózat épült ki, a

networking helyi és nemzeti szinten is működik, Női vállalkozói hálózat (Women Entrepreneur Network) – 2002-ben indult kísérleti

projektként, célja a női vállalkozói hálózat fejlesztése, Womenet projekt – nők vezette kisvállalkozások e-business és networking tevékenységét

támogatja.

84

Írország

A KKV-szektor struktúrája

2002-ben a KKV-k dominanciája érvényesült, az összes vállalkozás több mint 99%-a tartozott ebbe a vállalati kategóriába.

A KKV-k az összfoglalkoztatás 66%-át adják. A KKV-kategórián belül a kisvállalkozások (amelyek 50 főnél kevesebb munkavállalóval rendelkeznek) az összes vállalat 97%-át képezik, az összes foglalkoztatott 44%-ának biztosítanak munkahelyet. A közepes vállalkozások (amelyek 50-250 főt foglalkoztatnak) az összes vállalkozás 2%-át teszik ki, az összes munkavállaló 22%-a dolgozik náluk.

2003-ig az IT szektor és a szoftveripar dominálta a kezdő vállalkozások profilját. Új tendenciaként figyelhető meg, hogy induló vállalkozások jelennek meg a biotechnológia, az orvosi műszerek és az alapvető élelmiszerek piacán.

Írországban az elmúlt időszakban valamennyi vállalkozási szegmens vállalatainak számát sikerült bővíteni. Ebben az alábbi tényezők játszottak szerepet:

A kisvállalkozások helyzetének megkönnyítésére célként tűzték ki az adminisztráció csökkentését, a szabályozási környezet javítását, melybe bele tartozik a profitadó, a vállalati adó csökkentése, a könyvvizsgálati követelmények enyhítése, a VAT bázisának változtatása, az azonnali fizetési kötelezettség eltörlése. A változtatások végrehajtására, az egyszerűsítési feladatok ellátására a kormány létrehozott egy munkacsoportot is. A speciálisan kisvállalkozásokra vonatkozó eszközökön kívül azonban az általános piacszabályozó reformok: a liberalizáció és a dereguláció hátrányosan érinti a kisvállalkozásokat, mert a verseny növekedésére – tőkeerős versenytársaikkal szemben – nem tudnak hatékonyan reagálni.

Adaptálható gyakorlatok

A politikaformálás minden területére jellemző a „társadalmi párbeszéd”. A vállalkozásfejlesztési politika célrendszerének összeállításába számos társadalmi csoportot bevonnak, konszenzuskeresési céllal. A prioritásrendszer kialakításában részt vevő csoportok: a kormányzat, munkaadók (köztük a kisvállalkozások képviselői), szakszervezetek, mezőgazdasági gazdálkodók, valamint a közösségi és önkéntes szektor.

A legutóbbi ilyen nemzeti „megállapodás” (A fejlődés fenntartása: Társadalmi partnerségi megállapodás 2003-2005 – Sustaining Progress: Social Partnership Agreement 2003-2005) számos kötelezettségvállalást tartalmaz a KKV-szektor és a vállalkozókészség területén: ezek a KKV-k növekedési képességének támogatása a technológia transzfer, a termelékenység, a versenyképesség

85

és a menedzsment javításával; további vállalások a női vállalkozókészséggel és a szociális gazdasággal kapcsolatban.

Kerekasztal KKV-k számára - a résztvevők a KKV-szektor képviselői, kormányzati hivatalnokok, vállalkozásfejlesztési ügynökségek. A kerekasztal célja a KKV-szektorral kapcsolatos információ- és ötletáramlás elősegítése annak érdekében, hogy a KKV-szektor részt vehessen a szektorra vonatkozó szabályozások kidolgozásában.

Az ír közszolgálati reform keretén belül elterjedőben van a szakpolitikák teljesítményének mérése, hatásainak értékelése: megfogalmazódott az igény a tényeken alapuló politikaalkotás iránt. E cél megvalósulását szolgálja a Szabályozási Hatáselemzés (Regulatory Impact Analysis) és a szisztematikus konzultáció. Tervezik továbbá a hatáselemzés továbbfejlesztését, a vállalatokra ható adminisztratív akadályok mérési módszerének kifejlesztését, illetve az EU-szintű és a tagállami szintű szabályozási reformok minőségét és sebességét mérő indikátorok kialakítását.

Az új vállalkozók és a mikrovállalkozások képzése és a nekik nyújtott tanácsadás elsődlegesen a 35 Városi és Megyei Vállalkozói Testület (City and County Enterprise Board) feladata. A Vállalkozói Testületek a helyi közösségek számára nyújtanak szolgáltatásokat a következő négy területen:

Üzleti kultúra fejlesztése Üzleti információszolgáltatás, tanácsadási és mentoring segítség Pénzügyi támogatás Menedzsment fejlesztése

A Vállalkozói Testületek a versenyképesség növelése érdekében támogatják az e-business hozzáférést, illetve a minőségmenedzsment és a legjobb gyakorlatok elterjedését.

Enterprise Ireland - három különálló szervezet integrációját követően jött létre, így egy központosított fejlesztési ügynökség alakult meg. Az Enterprise Irelandnek 33 nemzetközi irodája van.

Az Üzletfejlesztési Terv (Business Expansion Scheme) jövedelemadó-elengedési lehetőséget biztosít azoknak a magánbefektetőknek, akik saját tőkebefektetéseiket legalább 5 éven keresztül megtartják a meghatározott iparágakban működő új és kisebb vállalkozásokban (így a befektető nem hitelezővé, hanem résztulajdonossá válik).

Vállalkozásindítási program (Enterprise Platform Programme) - egy éves inkubátor program vállalkozásalapítás előtt álló vállalkozók számára. A program részeként formális oktatásban, tréningen, személyiségfejlesztésben, tanácsadásban, üzleti mentoringban részesülnek résztvevők.

86

További szolgáltatások o Pénzügyi támogatás: tőkejuttatás, magtőke biztosítása, kockázati tőkealap,

résztulajdon vásárlása, vissza nem térítendő tőke, hitelgarancia; o Foglalkoztatási, képzési juttatások; o Technológia, innováció támogatása; o Információszolgáltatás, tanácsadás: üzletiterv-készítés, mentorálás; o Piacra jutás segítése nemzetközi marketing biztosításával.

Az ún. Kisvállalkozási Operatív Program (Small Business Operational Programme) keretében menedzsment-szolgáltatásokat biztosítanak a KKV-k számára:

Az állami szektor beszállítójává válás segítésére a két fél közti információ-áramlást, az igények közvetítését vállalták,

A Legjobb Kisvállalkozási Gyakorlat Elterjesztése Programban mintákat, legjobb gyakorlatokat mutattak be szemináriumokon és különböző csatornákon: adatbázisok, kampányok, igényfelmérő programok stb.

Nők az üzleti életben kezdeményezés (Women-In-Business Initiative) - a női vállalkozók számára a Vállalkozói Testületek által működtetett program. Sikeres üzletasszonyok mutatnak példát, mentorálnak női vállalkozókat. Networking és információcsere lehetőséget biztosít a program mindenféle üzlethez kapcsolódó témákról.

A 2004-ben elfogadott új Nemzeti E-business Stratégia célja, hogy az infokommunikációs iparágakon kívül tevékenykedő KKV-kat ösztönözze az infokommunikációs eszközök használatára a versenyelőny maximalizálása érdekében. A stratégia által kezelni kívánt kérdések:

Hogyan lehet valamennyi KKV körében kifejleszteni az infokommunikációs menedzsmenthez, illetve a rendszer felhasználásához szükséges készségeket?

Hogyan növelhető a vállalkozások bizalma az online kereskedelemmel kapcsolatban? Hogyan lehet megbizonyosodni arról, hogy a KKV-k felkészültek az e-közbeszerzés

kihívásaira és lehetőségeire? Hogyan érhető el, hogy a KKV-k elismerjék a biztonságos IKT-rendszerek fenntartásának

igényét?

Az innováció és a technológia elősegítésére számos eszköz, csatorna létezik Írországban:

A Nemzeti Fejlesztési Terv keretén belül 2,48 Mrd eurót osztottak szét a minisztériumok és ügynökségek között kutatási, technológiafejlesztési és innovációs tevékenységekre (szervezeten belüli K+F, vállalatok közötti networking, jobb technológia-hasznosítás a regionális fejlesztések keretein belül, felkészülés a jövőbeli technológiai lehetőségekre). E tevékenységek elterjedésétől a kibocsátás és a foglalkoztatás növekedését várják.

Írországi Tudományos Alapítvány (Science Foundation Ireland) - célja az oktatás, a kormányzat és az ipar közötti kooperáció elősegítése.

87

Kutatási Technológia és Innováció Terv (Research Technology and Innovation Scheme) – kereskedelmi szempontú, iparági igények által generált, magas minőségű, a cégek általános versenyképességének fenntartása érdekében megvalósuló K+F projekteket támogat a termék- és folyamatfejlesztés területén.

Innovációmenedzsment Kezdeményezés (Innovation Management Initiative): olyan vállalatokat támogat, amelyek első alkalommal kezdenek K+F projektet, illetve támogatja a már K+F tevékenységet végző vállalatok innovációs é s K+F projektjeinek hatékonyság- és eredménynövelését. Emellett célja a munkavállalók kreatív potenciáljának kihasználása.

Egyetemi Vállalatok Kezdeményezés (Campus Companies Initiative): már meglévő egyetemi vállalatok fejlesztését, illetve újak létrehozását támogatja.

A vállalkozásfejlesztési ügynökségek szorosan együttműködnek az üzleti hálózatok kiépítése, fejlesztése érdekében. Emellett a regionális fejlesztés egyik fontos célja a hasonló vállalkozásokat tömörítő klaszterek kiépítése.

35 Közösségi Vállalkozási Központ (Community Enterprise Centre) biztosít infrastruktúrát a mikrovállalkozások helyi közösségek részvételével történő létrehozásához és fejlesztéséhez.

Németország

A KKV-szektor struktúrája

KKV-nak az 500 főnél kevesebb foglalkoztatottal rendelkező, 50 millió eurónál kevesebb bevételt generáló vállalkozás számít.

Az összes vállalkozás 99,7%-a KKV, az összes üzleti bevétel 43,2%-át realizálják, az összes foglalkoztatott 70%-a dolgozik a szektorban.

A magánvállalkozók kb. 28%-a nő.

Adaptálható gyakorlatok

KKV kezdeményezés (SME Initiative) - a kormány Agenda 2010 elnevezésű, átfogó gazdaságpolitikai programjának keretén belül jött létre 2003-ban. Hat fő területre terjed ki:

Vállalkozókészség fejlesztése, KKV-k finanszírozásának biztosítása, Szakképzés elősegítése, Bürokratikus akadályok elhárítása, Innovatív KKV-k támogatása, Külkereskedelem és befektetés.

88

A szabályozási környezetben a változások vezérelve a kezdő vállalkozók indulási feltételeinek és a KKV-k szabályozási környezetének javítása. A tervezett változások közül kiemelhető cél a Német Kereskedelmi Nyilvántartással kapcsolatos regisztrációs folyamat lerövidítése 2 hónapról 1 hónapra. 2007-ben tervezik bevezetni az országos hatókörű online regisztrációt, amely 1 napra rövidíti a folyamatot.

A munkaerőpiac liberalizáltabbá vált, a szabályozás lehetővé tette főként a KKV-k és a kezdő vállalkozók számára az időszakos foglalkoztatást. Átgondolták az igazságtalan elbocsátás elleni védelemről szóló törvény hatályát is.

Az adópolitikai stratégia az adóterhek csökkentését irányozza elő, amelynek segítségével a fogyasztási költések és a magánberuházások mértékének növekedését kívánják elősegíteni.

Intézkedések a vállalkozókészség ösztönzésére

A forgalmi küszöbértéket felemelték 17500 euróra, csökkentették a számviteli kötelezettségeket.

A 25,000 eurónál kisebb éves forgalommal rendelkező induló vállalkozásoknak működésük első 4 évében csökkentett tagdíjat kell fizetniük az iparkamarák, a kereskedelmi kamarák és a kézműves kamarák felé.

Az induló vállalkozók számára végzett információszolgáltatás és tanácsadás fejlesztését szolgálja a széles körű kooperációra épülő Német Vállalkozásalapítási Szolgálat (Gründerservice Deutschland). A projekt a Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium, a kereskedelmi és a kézműves kamarák, a KfW bankcsoport, a szövetségi munkaügyi hivatalok, a vállalatalapítók és más partnerek közreműködésével valósul meg.

A női vállalkozók számára létrehoztak egy hivatalt, amelynek szolgáltatásai telefonon és az Interneten keresztül érhetők el. A hivatal által nyújtott szolgáltatások kiterjednek az információszolgáltatásra, tanácsadásra, illetve szakértőkkel való kapcsolat-felvételi lehetőségre.

A KKV-k e-business tevékenységének elősegítésére különféle programok léteznek

24 regionális e-kereskedelmi szakértő központ hivatott a KKV-k elektronikus kereskedelmi tevékenységét ösztönözni. A központok információszolgáltatással, tanácsadással és tréningekkel segítik a KKV-kat.

PROZEUS projekt: a KKV-k e-business szaktudásának fejlesztésére hozták létre. A cél az, hogy a KKV-k részt vegyenek a globális folyamatokban, és jelen legyenek a globális értékesítési piacokon integrált folyamatok és standardok segítségével. További cél a know-how vállalatok közötti átadása, terjesztése.

89

Német Internet Díj (German Internet Prize): a KKV-k által alkalmazott innovatív internetes megoldások legjobb gyakorlatait keresi és támogatja.

A finanszírozás kormányzati támogatása

A szövetségi kormány létrehozott egy bankot (KfW KKV Bank – KfW SME Bank), amely kifejezetten a KKV-k finanszírozását hivatott segíteni.

A KKV-k hitelfelvételi lehetőségeinek növelése érdekében minden korábbi, fiatal vállalkozók és KKV-k számára elérhető konstrukciót egy új termékben, a vállalkozói hitelben (entrepreneur loan) egységesítettek. 2004-ben 5,7 milliárd euró értékű hitelkérelmet fogadtak el.

A német KKV-k más európai KKV-khez képest alacsonyabb saját tőkével rendelkeznek. A kockázati tőkebefektetések 1-5 millió euró között mozognak a KKV-szektorban, így a helyzet megoldására a KfW KKV Bank vezetésével regionális kísérleti alapok jöttek létre a magántőke bevonásának ösztönzésére.

A német kormány által 2004-ben kibocsátott, átfogó innovációs kezdeményezés egyik legfontosabb intézkedési csomagja Csúcstechnológiai terv a KKV-szektor számára (High-Tech Master Plan for the SME sector). A terv elemei:

Európai Beruházási Alap (European Investment Fund): olyan szakmai kockázat tőkealapokban vesz részt, amelyek új, induló és növekedési fázisban levő technológia-orientált cégekbe fektet be.

Kockázati Tőke Induló Alap (Venture Capital Start-Up Fund): a fiatal technológia-orientált cégekben kockázati tőkebefektetőként lép fel.

Csúcstechnológiai Induló Alap (High-Tech Start-Up Fund): még a tervezési fázisban van az alap felállítása; a kormány és magánbefektetők fogják létrehozni; a K+F-re alapozó induló cégek számára biztosít kockázati tőkét működésük első évében.

A kockázati tőkebefektető alapok létrehozását az adózási feltételek kedvezőbbé tételével próbálják ösztönözni.

Az innovációt és technológia-fejlesztést ösztönző programok

PRO INNO II: a KKV-k és a kutatóintézetek közötti kooperációt és munkaerő-cserét támogatja nemzeti és nemzetközi K+F projektek esetén,

InnoNet: a KKV-k és a kutatóintézetek közötti innovatív hálózatok kiépítése,

INNO-WATT: a gazdasági növekedés innovatív mozgatóinak kifejlesztése,

Keleti Hálózatmenedzsment (Network Management East): a KKV-k innovatív hálózatainak kiépítését támogatja a kelet-német tartományokban.

90

Franciaország

A KKV-szektor struktúrája

Franciaországban KKV-nak számítanak az iparban 20-500, minden más szektorban a 10-500 fő közötti létszámmal működő vállalkozások. Az iparban a 10-19 fős cégek mikrovállalkozásnak minősülnek.

2,4 millió KKV van Franciaországban, ez az összes ipari, kereskedelmi és szolgáltató (kivéve: mezőgazdasági, pénzügyi tevékenység, ingatlan bérbeadása és az adminisztráció) cég 99,8%-át jelenti.

Az aktív népesség 59%-a KKV-kben dolgozik (a 20 főnél kisebb cégeknél dolgozik az összes foglalkoztatottak 29%-a). Az ipari, kereskedelmi és szolgáltató cégek összforgalmának 46%-át, a hozzáadott érték 53%-át termelik. Az összes ipari, kereskedelmi és szolgáltató cég exportjának azonban csak 23%-át generálják a KKV-k.

Adaptálható gyakorlatok

A francia KKV-szakpolitika két vezérelve emelhető ki:

1. A vállalkozásalapítás motiválása helyi hálózatok segítségével

2. A vállalkozások jogi, adminisztratív és pénzügyi környezetének javítása érdekében az adminisztratív folyamatok egyszerűsítése, ezáltal a vállalatvezetők felszabadítása a nem produktív rutinfeladatok alól.

Gazdasági kezdeményezés törvény (Economic Initiative Act) – 2003-ban lépett életbe, célja 5 év alatt 1 millió új vállalkozásalapítás elérése. E cél érdekében 5 területen tartalmaz intézkedéseket:

1. A vállalkozásalapítás egyszerűsítése, gyorsítása és mindenki számára elérhetővé tétele – már egy euróval is lehet vállalkozást alapítani; az űrlapok kitöltése elegendő a vállalkozás regisztrációjának napján. A vállalkozó saját lakcímét is megadhatja a vállalkozás székhelyeként. Bevezették a korlátolt felelősség fogalmát, így a vállalkozó nem veszíti el valamennyi tulajdonát, ha tönkremegy a cége.

2. Hídépítés a vállalkozásalapítás érdekében – lehetőség van kettős tevékenység végzésére: minden bérből és fizetésből élő számára egy év áll rendelkezésre a vállalkozásalapításra, ezalatt speciális társadalombiztosítás illeti meg a leendő vállalkozókat.

3. Üzleti kezdeményezések finanszírozása – a Helyi Beruházási Alapok (Local Investment Funds - FIP) olyan, maximum 3 szomszédos régióban működő kockázati tőkealapok,

91

amelyek kis méretű családi vállalkozásokba fektetnek be. 2003-ban és 2004-ben 31 FIP jött létre Franciaországban. A FIP-be való befektetés után magánszemélyek számára 25%-os jövedelemadó-kedvezmény jár (egy személynek 12.000 euró erejéig).

4. Vállalkozók szociális támogatása – a vállalkozók első évi társadalombiztosítási járulékát 7 év alatt kell megfizetni.

5. Vállalkozásfelvásárlás és –transzfer lehetővé tétele – Ezekben az esetekben az adóterheket könnyítik, a tulajdonosváltást az adminisztratív folyamatok egyszerűsítésével segítik.

A KKV-kat és az innovációt támogató 3 közszolgálati szervezet (KKV Fejlesztési Bank – SME Development Bank, Francia Innovációs Hivatal – French Innovation Agency, KKV Ügynökség – SME Agency) egyesítésétől a közösségi finanszírozás és támogatás folyamatosságának és következetességének növelését várja a kormányzat. A létrehozott új szervezet neve Oséo, feladatai a KKV-k finanszírozása; innovációs támogatások és tudásfejlesztés; online szolgáltatások; szakpolitikai tanulmányok készítése.

Sofaris – a KKV-k számára állami finanszírozású hitelgaranciát és bizonyos esetekben saját tőkét biztosít. A cég bankoktól és kockázati tőkebefektetőktől jut forrásokhoz. A Sofaris által nyújtott szolgáltatások a kormány szakpolitikájának fontos eszközét képezik.

Vállalkozásalapítási kölcsön – az Oséo által nyújtott kölcsön, melynek folyósításánál prioritást élvez az immateriális javak finanszírozása. A kölcsön 2.000-7.000 euró összegben igényelhető, és 5 év alatt kell visszatéríteni. Lehet közép- vagy hosszú távú, emellett a kölcsön összegének 2-szeresét vagy 3-szorosát kitevő banki finanszírozással kell kombinálni.

Szolgáltató, Kisipari és Kereskedelmi Vállalkozók Alapja (Fund for Service, Craft and Commercial Enterprises – FISAC) - a nagykereskedők és a kisméretű kereskedelmi és kisipari vállalkozások közötti pénzügyi szolidaritáson alapszik. Finanszírozása a nagykereskedők által fizetett kereskedelem és kisipar-támogatási adó (Tax for Assistance to Commerce and Crafts – TACA) bevételeiből történik.

Fejlesztési alap ipari KKV-k számára (Small and Medium-Sized Industry Development Fund – FDPMI):

Regionális Tanácsadó Alapok (Regional advisory funds – FRAC) – külső tanácsadói segítség igénybevételéhez nyújtott állami támogatás a költségek 50-80%-áig.

Vezetőtoborzási támogatás (Manager Recruitment Subsidy – ARC) – magasan képzett vezető határozatlan idejű foglalkoztatása esetén jár az ipari KKV-nak a vezető első munkaévében. A támogatás a vezető fizetésének és a fizetendő járulékok 50%-át fedezi,

92

maximum 30.000 euró értékhatárig, és nem kombinálható más hasonló állami támogatásokkal.

Technológia és innováció ösztönzése

2003-ban lépett életbe egy kormányzati terv az innováció támogatásával kapcsolatban. A fontosabb intézkedések a következők:

A kockázati tőkebefektetők számára kedvezőbb adózási helyzet teremtése egyéni vállalkozó kockázati tőkebefektető cégek (sole entrepreneur venture-capital investment companies) létrehozásával.

A kutatási adójóváírás kibővítése után magába foglalja a szabadalomvédelem és a technológiaóvás költségeit is.

Ipari versenyképességi Alap (Industry Competitiveness Fund) célja a középtávú segítségnyújtás a stratégiai fontosságú ipari K+F projektek számára.

A Francia Innovációs Hivatal (French Innovation Agency – ANVAR) 2005 óta az Oséo részeként működik. Ipari KKV-k fejlődését és növekedését támogatja, célja az innováció elősegítése, a kutatási eredmények jobb kihasználása.

Női vállalkozókészség fejlesztése

France Active (FA) és France Initiative Reseau (FIR): két hálózat, amely pénzügyi segítséget nyújt a női vállalkozóknak. Szolgáltatásaik: fedezetlen kölcsönök, vállalkozásalapítási kölcsön, vállalkozást alapító vagy vásároló munkanélküliek támogatása, pénzügyi tanácsadás, közvetítés a bankok és a vállalkozók között.

Olaszország

A KKV-szektor struktúrája

A KKV-k (10-249 fő közötti létszámmal működő vállalkozások) dominálnak az olasz gazdaságban is.

Az ipari vállalkozások 84%-a mikrovállalkozás. Gazdasági erejüket jellemző adatok: a foglalkoztatás 25%-át, a forgalom 11,4%-át, a hozzáadott érték 15,3%-át generálják. Az iparon belül a tradicionális iparágakban (pl. étel- és italgyártás, fa- és bútoripar, nyomdászat, textil-, ruha- és cipőipar) dominálnak a legkisebb cégek.

93

Adaptálható gyakorlatok

A KKV-kat érintő szabályozások az elmúlt időszakban 3 területen változtak:

1. Adóterhek egyszerűsödése és csökkentése:

o A vállalkozásba visszaforgatott profit adómentessé vált, o Egyszerűbb, megújított adóügyi eljárások, o Egyértelmű pénzügyi nehézségek esetén az adót meg nem fizető vállalkozás 60 hónapig

havi részletekben fizethet, o Jelentős adócsökkentés az egyesülési folyamat alatt álló KKV-k számára.

2. Munkaerőpiaci reformok:

o Új szabályok a részidős munkavégzéssel kapcsolatban az 55 év felettiek foglalkoztatottságának növelése érdekében.

3. Adminisztratív követelmények egyszerűsödése:

o Parlamenti megvitatás alatt állt a fizetésképtelenséggel kapcsolatos szabályozástervezet, amely a mezőgazdasági vállalkozók és a kisvállalkozások számára egyszerűsített folyamatokat tenne lehetővé. A tervezett reform a krízishelyzetben levő cégek védelmezését célozza a büntetés helyett.

o A vállalkozásindítással kapcsolatos adminisztráció egyszerűsítése: a vállalkozásindítási nyilatkozat számos dokumentumot vált ki. Így a vállalkozó már 30 nap után elkezdheti tevékenységét.

Új lehetőségek nőknek program (New Opportunities for Women – NOW): a női vezetésű kisvállalkozásokat támogatja. Vállalkozásalapításhoz kapcsolódó beruházásokat, már létező vállalkozások megvásárlását, innovatív vállalkozási projektek kivitelezését, valamint szolgáltatásvásárlást támogat a program. A támogatásokat a beruházás maximum 50%-áig lehet igényelni (kivételek: hátrányos helyzetű területeken végzett beruházások esetében a limit 60%, szolgáltatások esetében 30-40% közötti a hozzájárulás). Három éves perióduson belül egy vállalkozás maximum 100 ezer euró támogatáshoz juthat ebben a formában. A kapott támogatás 50%-át három év alatt, 0,5%-os kamat mellett vissza kell fizetnie a kedvezményezettnek.

Business Angel hálózatok konszolidációja: 12 ilyen hálózat működik jelenleg, 1999 óta folyik a fejlesztésük az angolszász működési modell alapján tömörülnek, befektetési alapokat képeznek. A kockázati tőkebefektetők az egyetemeket és inkubátor központokat is integráló konzorciumokat alapítanak az innovatív vállalkozások alapításának elősegítésére.

A Termelési Minisztérium (Ministry of Productive Activities) és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (Ministry for Innovation and Technologies) 2003-ban létrehozta a Vállalkozások digitális innovációjáért tervet (Plan for the Digital Innovation of Enterprises), amely gazdasági és pénzügyi, szabályozási és vezetés-szervezési intézkedéseket is tartalmaz annak érdekében, hogy

94

az infokommunikációs eszközök kiterjedtebb használatával támogassák a KKV-k szervezeti innovációs folyamatait.

A technológiatranszfert érintő szabályozások kidolgozásába és megvitatásába bevonták a magánvállalkozásokat és a közszolgálati kutatóintézeteket.

Kooperáció ösztönzése azon minisztériumok között, amelyek szakterülete befolyásolja az innovációt: egy önálló intézetet (Institute for Industrial Promotion - IPI) bíztak meg az ilyen irányú intézkedések monitorozásával.

A társadalmi-gazdasági partnerség jegyében a fontos szektorális szövetségek és érintettek bevonására törekednek.

Az innováció-terjesztés és a technológiatranszfer olasz hálózata (Italian Network for the Dissemination of Innovation and Technology Transfer – RIDITT): 2003-ban hozták létre, célja a technológiai szaktudás és az elérhető erőforrások fejlesztése az ipari innovációval kapcsolatosan, az innovációs hálózat üzleti és közösségi résztvevői közötti integrációs folyamatok elősegítése. A RIDITT támogatja az ipari innovációs célú PPP-k (public-private partnership) létrehozását, a vállalkozói szövetségek és technológiai központok networking tevékenységét a cipőipar, a textilipar, az autógyártás és a biotechnológia területén. Emellett segítik az innovációs központokat nemzetközi kapcsolatokat kiépítésében.

Technológiai körzetek (Technology District) kialakítása: a körzetek elősegítik az innovatív hálózatok kialakulását, a versenyképes kutatási projektek kidolgozására képes tudományos és technológiai cégek, intézetek közötti kooperációt. 2004 novemberében 11 technológiai körzet létezett, többek között az alábbi területeken: kábel nélküli alkalmazások, molekuláris biológia, biotechnológia, infokommunikáció, mikroelektronika, nanotechnológiák, integrált intelligens rendszerek stb.

Termelési körzetek (Production District): a korábbi ipari körzetek (Industrial District) helyett jöttek létre. A névváltoztatás mellett definíciós változások is bekövetkeztek. A termelési körzet jelenlegi értelmezése szerint magába foglal üzleti vállalkozásokat, közszolgálati szereplőket és iparági szövetségeket. Az ipari körzethez képest már nem a területi közelség alapján kerülnek egy körzetbe a szervezetek, hanem a régiókra bízza a körzetek kialakítását.

Portugália

A KKV-szektor struktúrája

Az összes vállalkozás 99,9%-a KKV. A foglalkoztatottak 75%-a dolgozik ebben a szektorban, a megtermelt output 70%-át a KKV-k termelik.

95

Adaptálható gyakorlatok

A KKV-k fejlesztésére a kormányzat a Gazdasági tevékenységek operatív programja (Operational Programme for Economic Activities - POE) megújításának, újragondolásának céljával 2003-ban létrehozta a PRIME (Incentives Programme for the Modernisation of Economic Activities) programot, amely a vállalkozásfejlesztés számos területén nyújt szolgáltatásokat. A PRIME finanszírozásában EU-s források is részt vesznek.

SIPIE (Kisvállalkozási kezdeményezések ösztönzése) program: mikro- és kisvállalkozásokat támogat termelőeszközeik fejlesztésében és modernizációjában.

Risk Capital Syndication Fund (Kockázati Tőke Konzorciális Alap): kifejezetten a KKV-k számára kifejlesztett pénzügyi támogatási mechanizmus.

SIME Innovation (Vállalkozás-fejlesztési és innovációs ösztönző rendszer): új termékeket, folyamatokat vagy rendszereket kifejlesztő K+F projekteket támogat, külön előnyöket biztosít a KKV-k számára.

Garancia mechanizmusok (Guarantee Mechanisms): 3 új Kölcsönös Garanciatársaság (Mutual Guarantee Companies) jött létre a garanciavállalás megfelelő területi elosztása érdekében. A KKV-k által adott garanciákat a Kölcsönös Ellengarancia Alap (Mutual Counter-Guarantee Fund) biztosítja. Létrehozták a Követelések Értékpapírosítási Garanciaalapját (Guarantee Fund for the Securitisation of Credits – FGTC), amely a követelésekben megtestesülő kockázatokat osztja meg magánbefektetőkkel.

NITEC (Incentive Scheme for the Establishment of Research and Technological Development Clusters Within the Business Sector – K+F klaszterek alapításának támogatási rendszere) program: K+F tevékenységet folytató klaszterek létrehozását támogatja. A szervezeten belüli K+F képességek és szaktudás, a strukturált munkavégzés terjesztése a cél.

NEST (Új technológia-alapú vállalkozások) program: technológia alapú vállalatok létrehozását támogatja, finanszírozáshoz és kockázati tőkéhez juttatva a vállalatokat.

A 2001-es adóreformban szerepelt számos KKV-k számára kifejlesztett adókönnyítés:

Alacsonyabb társasági adókulcs a KKV-k számára (2004-ben: 32% helyett 20% bizonyos éves forgalomhatár alatt).

Beruházások után járó társasági adócsökkentés – a mikrovállalkozások számára nagyobb mértékű az adócsökkentés, mint a kis- és középvállalkozások számára.

A társasági adót a PRIME egyik célkitűzéseként is csökkenteni tervezik.

96

Hollandia

A KKV-szektor struktúrája

Az önfoglalkoztatottak kétharmada férfi, a 25-44 és 45-64 éves korcsoportok aránya pedig közel azonos, 50-50%.

Ágazatokat tekintve a három legnépszerűbb a szolgáltató szektor, a kiskereskedelem és a nagybani kereskedelem.

Hollandia egyike azoknak a vizsgált országok közül, melyekben a 90-es évek végén az új vállalkozások alapításának száma jelentősen megemelkedett.

Adaptálható gyakorlatok

A holland vállalkozók információval való ellátásában nagy szerepet vállalnak a bankok is, pl. az ABN AMRO olyan oldalakat szponzorál, ahol többek között az üzleti tervezésről és a pénzügyi forráslehetőségekről olvashatnak.

Támogatják a vállalkozás-vezetőket tömörítő civil szervezetek létrehozását.

Külön bankgarancia programot hoztak létre azon üzleti tervek számára, melyek magas fejlődési potenciálú ágazatokra vonatkoznak, de kiesnek a bankok hagyományos kiválasztási rendszeréből. Női vállalkozók számára külön garancia alap működik.

A holland adózási rendszer támogatja a természetes személyeket abban, hogy kisvállalkozások induló tőkéjébe invesztáljanak.

A vállalkozások első 18 hónapja során csődöt jelentő vállalkozók jogosultak munkanélküli segélyre.

Svédország

A KKV-szektor struktúrája

A vállalkozók kétharmada férfi, 38%-uk a vállalkozás előtt szakterületének alkalmazottjaként dolgozott, 21%-uk az indulás előtt álláskereső munkanélküli volt és közel minden ötödik vállalkozó külhoni születésű.

Hollandiához hasonlóan a svéd kisvállalkozások száma is nőtt az elmúlt időszakban.

97

Adaptálható gyakorlatok

A Nutek (Az ipari és technológiai fejlődést szolgáló nemzeti hivatal) és az ALMI (hitelintézmény) szervezésében egyéni – pl. pénzügyi – konzultációs lehetőségeket biztosítanak a kisvállalkozásoknak. A Nutek forró drótos tanácsadást is kínál. E két szervezet fontos szerepet vállal a vállalkozások információval való ellátásában is – bankok hálózatának, valamint okleveles állami könyvelők részvételével.

o Az ALMI az induló tőkeszükséglet 30%-át kamatmentesen biztosítja az első 2 évben, 10%-os önrész biztosítása esetén. Nőknek és fogyatékkal élőknek speciális támogatásokat dolgoztak ki. Emellett a Nutek biztosíték nélküli hiteleket ad a high-tech iparágakban tevékenykedő vállalkozásoknak, bevételeik alapján.

Minden önkormányzat rendelkezik a vállalkozások indításával és fejlesztésével foglalkozó tanácsadóval.

Svédország élenjáró abban a tekintetben, hogy társadalombiztosítási rendszerében semmilyen módon nem tesz különbséget az alkalmazottak és az önfoglalkoztatók között. Így természetesen a munkájukat elvesztő (csődöt jelentő) vállalkozók jogosultak a munkanélküli segélyre (férfiak 6, nők 12 hónapon keresztül).

98

Vállalkozás-fejlesztés, munkahelyteremtés képzések segítségével

Bevezetés

A vállalkozás élet- és magatartásforma, sajátos értékrend, speciális képességek és készségek használata, amelynek megfelelő színvonalú vállalkozói és szakismeretekre kell épülnie. Ezek hiányában az újonnan létrejövő, illetve már működő vállalkozások hamar kiszorulnak a piacról, csődbe mennek, csalódott, anyagilag kivérzett, lelkileg összeomlott emberek lesznek – anyagilag ellehetetlenült családok tömegét hagyva maguk után. Nem elhanyagolható az a negatív hatás sem, hogy a környezet számára egy sikertelen vállalkozás a vállalkozásindítás ellen ható üzenetet hordoz, míg a sikeres vállalkozások erősítik azt. A fentiekből következik, hogy a vállalkozások versenyképességének megsokszorozása, tartós sikerességük biztosítása érdekében a vállalkozási ismeretek bővítése, a vállalkozói készségek és kompetenciák fejlesztése, a vállalkozói presztízs tudatos építése a vállalkozás-fejlesztés fontos elemei.

Összefoglalás a képzésekről

A kormányzatnak, csak úgy, mint a felnőttképzésben, a következő feladatai vannak a vállalkozói képzések területén:

1. Meg kell teremtenie azokat a keretfeltételeket, amelyek erősítik a vállalkozók és vállalkozást tervezők képzésének hasznosulását.

2. Központi feladat azoknak a társfinanszírozási formáknak a kidolgozása, amelyek kellőképpen ösztönzőleg hatnak megfelelő minőségű képzések nyújtására, a képzések igénybe vételére és a nemzetgazdaság szempontjából a maximális haszonnal járnak.

3. Részt kell vállalnia a minőségbiztosítási rendszer működtetésében.

4. Segítenie kell a széles körű hozzáférést különböző csoportok számára.

Magyarországon a jelen képzési piac, amely munkanélkülieket, a vállalkozás indítását tervezőket és már aktív vállalkozókat céloz meg, nagyon összetett. Van olyan vélemény is – elsősorban a képzésben résztvevők oldalán, – hogy túl sok a képző intézmény. Valóban igaz, hogy a vállalkozók – az ügyfelek, nem tudnak eligazodni a kínálatban, de ennek az is oka, hogy gyakran ők maguk sem tudják, milyen képzésre lenne szükségük.

Bizonyos nézetek szerint a tananyagok sokféleségén, a sokszor nem megfelelő színvonalon az segítene, ha lennének a középiskolai, egyetemi oktatásban, és a felnőttképzésben is központilag elfogadott tananyagok.

99

A megoldás ennél összetettebb, a javasolt változtatások leásnak az alapokig. Ez az irány nem tér el az oktatás, beleértve a felnőttképzés egészére vonatkozó szükséges változtatási iránytól. Úgy gondoljuk, hogy a vállalkozók képzése éppen az a terület, ahol viszonylag gyorsabban és könnyebben megtörténhetnek a szükséges változtatások. Új módszerek és új tartalmak beemelésére van szükség. Ezt egy speciális, trénerekre, képzőkre és képzési intézményekre vonatkozó minősítési rendszerrel kell keretezni. A meglévő vagy újonnan kifejlesztett képzési programok – nem tananyagok – minőségbiztosítása nem azonos a rengeteg adminisztrációt igénylő program akkreditációval, de abból elvileg leágaztatható.

A képzéseknek célcsoport-specifikusaknak kell lenniük – a felnőttképzés más területein már szintén elvárt egyéb képzési szolgáltatások nyújtásának itt kiemelt szerepe van. A képzés mellett csak az ezt követően nyújtott tanácsadás és mentori tevékenység vezethet oda, hogy az önfoglalkoztatók száma jelentősen bővül – különösen azok aránya, akik sikeressé válva további munkahelyeket is teremtenek.

A már működő vállalkozások segítése érdekében sokkal specializáltabb képzésekkel kell bővíteni a palettát, amelyek a vállalkozói alapismeretektől kezdve az üzleti terv elkészítéséig azonos helyzetben lévő, hasonló igényű célcsoportoknak, hasonló vagy azonos szektorban nyújtanak tudást, mintát, motivációt.

A képzéseknek sokkal többféle módszert kellene beemelniük – gyakorlati/gyakornoki lehetőségek megteremtésével, esettanulmányokkal kell megtámogatni az elméleti tudnivalók átadását.

Ki kell dolgozni egy olyan alternatív finanszírozási rendszert, ahol az igénybe vevő kapja a támogatást, (lásd az unióban elterjedt voucher, bonus rendszereket) amit képzésekre „költhet”.

A vállalkozások által biztosított új munkahelyek esetén legyen lehetőség családtagok (vagyis olyan személyek, akikben a vállalkozó megbízik) hosszú távú foglalkoztatását támogatással megkezdeni, majd a támogatást fokozatosan leépíteni.

Vállalkozói esettanulmány-gyűjteményt kellene készíteni, ami szektoronként, szakterületenként mutatna be vállalkozásokat olyan praktikus ismereteket is tartalmazva, melyeket könnyű átvenni, adaptálni.

A vállalkozási képzéseket nyújtó képzőket, trénereket is – ahogy később ezt részletesebben kifejtjük – minősíteni kell kompetenciáik alapján, emellett biztosítani kell fejlődésüket, továbbképzésüket.

A vállalkozóképzők összefogása, a képzések, a minőségbiztosítás szervezése nem működhet közös honlap nélkül. Erre kerülhetnek fel a sokféle korábban fejlesztett tananyag, módszer, projekt tapasztalatai is. Ezek általában úgyis támogatások eredményeképpen születnek, a copyright megőrzése mellett a párhuzamosságok megelőzése miatt legyenek elérhetőek és szélesebb körben hasznosíthatóak az eddigi termékek.

100

A vállalkozásoktatás, képzés szerepe az Európai Unió politikájában

A közösségi vállalkozásfejlesztési politika 2001-től követendő főbb irányai között elsődleges célként a vállalkozói szellem erősítését jelöli meg.

A Kisvállalatok Európai Chartája, a nyitott koordináció módszere alapján felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket a kisvállalkozások támogatása céljából. A felsorolt 10 kulcsfontosságú terület között nevesítve szerepel a vállalkozások oktatása és képzése.

„Európa ápolni fogja a vállalkozói szellemet és a régebbi időből származó újfajta szaktudást. Az üzleti és vállalkozási igények általános ismeretét minden iskolai szinten oktatni kell. Az üzlethez kapcsolódó modulokat középiskolai, főiskolai és egyetemi szinten az oktatási tervek szerves részévé kell tenni. Ösztönözzük és támogatjuk a fiatalok vállalkozási törekvéseit, és megfelelő szakképzési terveket dolgozunk ki a kisvállalatok vezetői részére.”9 – fogalmazza meg a Charta e terület legfőbb célkitűzéseit. A Chartát 2002-ben az akkor még tagjelölt országok is érvényesítették.

A dokumentumban foglaltak végrehajtásáról szóló legutóbbi összefoglaló éves jelentés a 2003 ősze és 2004 ősze közötti időszak főbb eredményeiről ad számot.

A „Vállalkozói ismeretek oktatása – a vállalkozói gondolkodásmód kialakításának elősegítése az iskolákban” tárgykörben a legfontosabb megállapítások a következők:

A vállalkozói oktatás területén a fejlődés dinamikus képet mutat. Ugyanakkor sok esetben az egységes keret még mindig hiányzik. Mivel a vállalkozói oktatás horizontális dimenzióval rendelkezik, az egyik első szükséges lépés a közigazgatás különböző szektorai, főként a gazdasági és oktatási minisztériumok közötti együttműködés megerősítése, amelynek célja egy átfogó stratégia kialakítása. Számos országban létezik már ilyen együttműködés. Az utóbbi időben néhányan az új tagállamok közül is tettek lépéseket ebbe az irányba.

Fontos lépés az, hogy a vállalkozói szakismeretek és szemléletmód fejlesztését egyértelműen elismerjék a középfokú általános és szakképzési nemzeti tantervek célkitűzései között. Ebben az összefüggésben, a vállalkozás fogalmát szélesebb értelemben kell értelmezni: jelentése nemcsak az új üzletek létrehozásának eszközét, hanem az általános mentalitást is magában foglalja. Egyelőre olyan országok vannak kisebbségben, mint például Cseh Köztársaság, Spanyolország, Írország, Lengyelország, Finnország és Norvégia, ahol az általános középiskolai oktatás tanterveiben egyértelműen megjelenik a vállalkozói kézség fejlesztése. A szakképző intézmények esetében több pozitív példát találhatunk.

Ott, ahol az iskolák nagymértékű autonómiával rendelkeznek, tanácsos a vállalkozói oktatást előmozdító döntések támogatása. Annak ellenére, hogy találunk néhány jó példát, mégis

9 Európai Bizottság (2000): Kisvállalatok Európai Chartája 10.o., Fő cselekvési irányok I. – A vállalkozások oktatása és képzése.

101

egyelőre csak korlátozott számban jöttek létre tényleges, ösztönző intézkedések. A tanárok egyedi képzésének megfelelő biztosítása továbbra is problémát jelent.

A tanulók által irányított mini-vállalatokkal vagy virtuális cégekkel kapcsolatos programokat az oktatási hatóságoknak el kellene ismerniük, és támogatniuk kellene, és azokat – csakúgy, mint Írországban – jobban be kellene építeni a tantervekbe, mivel a helyi viszonyokra alkalmazható ellenőrzött, bejáratott módszerekre építenek.

Európában évente hozzávetőlegesen 600.000 diák vesz részt tanulói vállalatokban. Az e módszerekre alapozott programokat a nem kormányzati szervezetek az oktatás minden szintjén ösztönzik, sok esetben olyan hálózatok védőszárnya alatt, mint a Junior Achievement, a Young Enterprise, az EUROPEN (gyakornoki cégek) és a JADE. Említésre érdemes Ausztria, ahol a gyakornoki cégeket szisztematikusan alkalmazzák a középfokú szakképzésben.

Néhány országban még tovább kell tudatosítani a vállalkozói ismeretek középfokú oktatásban történő tanításának fontosságát. További lépések szükségesek különösen Cipruson, Magyarországon és Szlovákiában. Portugáliában nem létezik a vállalkozói készséget a középfokú oktatásban támogató kezdeményezés. Görögországtól is több erőfeszítést várnak, ahol az e területtel kapcsolatos kormányzati kezdeményezések jelenleg a középfokú műszaki oktatásra korlátozódnak.

A Kisvállalatok Európai Chartáját a vállalkozói gondolkodás erősítését célozva egészítette ki az Európai Unió által 2003 elején „Vállalkozás Európában” címmel vitára bocsátott ún. Zöld Könyv, amelyben arra keresték a választ, miként lehetne növelni Európában a vállalkozási készséget, aktivitást. A Zöld Könyv ezt mindenekelőtt a vállalkozásra ösztönző társadalmi légkör és gazdasági környezet megteremtésével javasolja előmozdítani. A vállalkozói kedv növelését elsősorban a vállalkozói készségeknek az oktatás keretében történő fejlesztése szolgálja, a vállalatok fejlődéséhez pedig többek között a szakképzett munkaerő-kínálat megteremtése járul hozzá. 2004 februárjában a vállalkozás-erősítési feladatokat egy Vállalkozástámogatási Akciótervben foglalták össze „Európai Agenda a vállalkozói kezdeményezésért”, címmel, amely öt stratégiai területen jelöl meg feladatokat:

1. Erősíteni kell a vállalkozói gondolkodásmódot, 2. Bátorítani kell az embereket, hogy nagyobb számban indítsanak vállalkozást, 3. Több vállalkozót kell ösztönözni növekedésre, versenyképességük növelésére, 4. Javítani kell a finanszírozási folyamatokat, 5. Fokozottabban vállalkozóbarát szabályozási és adminisztrációs környezetet kell teremteni.

Az Európai Unió 2001-2005-re szóló negyedik, Többéves Vállalat- és Vállalkozásfejlesztési Programja (MAP) a Kisvállalatok Európai Chartájában kitűzött célok megvalósításának

102

legfontosabb eszköze. A program fő területeinek egyike a vállalkozói kezdeményezések támogatása, ahol kiemelt szerepet kap az oktatás fejlesztése, a vállalkozói kultúra fejlődésének előmozdítása. A MAP 2006. december 31-ig meghosszabbításra került, 2007 után azonban, mint önálló program megszűnik, mivel a 2005. április 6-án az Európai Bizottság Versenyképességi és Innovációs Keretprogram (2007-2013) létrehozására tett javaslata alapján e Keretprogram részévé válik.

Az első Wim Kok jelentésben szereplő fontosabb megállapítások, ajánlások között több helyen is szerepel a vállalkozásoktatás, képzés területe. A tanulmány szerint a legfontosabb feladatok a következők:

Az új vállalkozások alapítása és a munkahelyteremtés ösztönzése érdekében a vállalkozói kultúra kialakulásának elősegítése, különösen a menedzseléssel összefüggő képzés szerepének erősítésével a felsőfokú oktatásban és a szakképzésben.

Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) használatának elterjesztése érdekében a hozzáférhetőség biztosítása és az IKT használatához szükséges képzés erősítése az oktatás minden szintjén.

Az aktív munkaerőpiaci politikák megerősítése érdekében minden munkavállalónak és álláskeresőnek személyre szóló segítség nyújtása, már a kezdeti fázisban, tanácsadás, képzés vagy új álláslehetőségek formájában, összhangban a megelőzésre és aktiválásra vonatkozó Európai Foglalkoztatási Irányvonalakkal.

A humán erőforrásokba történő beruházás költségeinek és felelősségének megosztása érdekében egyértelműen meg kell határozni minden érintett szereplő (állam, vállalkozások, egyének) oktatással és képzéssel összefüggő jogát és kötelezettségét.

A jelentés külön hangsúlyt helyez az oktatás és a képzés finanszírozására, hangsúlyozva az állam, a vállalkozások, és az egyének jogait és felelősségét. Ezzel összefüggésben megállapítja, hogy bár a vállalkozások szakképzésre fordított kiadásai az összes munkával kapcsolatos kiadások 1,6%-áról (1993) 2,3%-ra (1999) nőttek, még mindig túl alacsonyak. A beruházás nagyságát illetően jelentős különbség van a régebbi és az új tagállamok között. A képzésnek az összes munkával kapcsolatos költséghez viszonyított aránya a jelenlegi tagállamokban a dániai 3% és a portugáliai 1,2% között mozog, míg az új tagállamokban ez az arány 1,9% (Csehország) és 0,8% (Litvánia). Az EU15 tagállamok közül Dánia, Svédország, az Egyesült Királyság és Hollandia munkáltatói fordítanak a legtöbbet az általuk foglalkoztatott munkaerő továbbképzésére. Görögországnak, Spanyolországnak, Ausztriának, Portugáliának és a legtöbb új tagállamnak azonban hatékony lépéseket kell tennie a vállalkozások továbbképzésbe való beruházásnak növelésére érdekében. Ezeknek magukban kell foglalniuk a következőket:

103

Sztenderdeket kell megállapítani az oktatás és képzés megfelelő színvonalának biztosítása érdekében, tekintet nélkül arra, hogy az oktatást, képzést állami intézmény, vállalkozás, vagy képzési szakemberek nyújtják; és gondoskodni kell e sztenderdek betartatásáról.

Biztosítani kell, hogy a munkáltatók kellő mértékben fektessenek be az emberi erőforrásokba, valamint a felek között gondoskodni kell a költségek és a haszon korrekt megosztásáról kötelező és önkéntes megoldások kombinációján keresztül, mint például az ágazati vagy regionális képzési alapok, valamint olyan más eszközök révén, mint az adójóváírás vagy a támogatások.

A vállalkozóképző programok csoportosítása

A vállalkozói ismereteket adó, illetve készségfejlesztési programokat többféleképpen csoportosíthatjuk. Eszerint a programok különböznek:

Célcsoportjaik szerint – diákoknak vagy felnőtteknek, munkanélkülieknek, vállalkozást tervezőknek, gyakorló vállalkozóknak, illetve a vállalkozók egy bizonyos körének szólnak (tevékenységi terület, méret, működési hely stb. szerint), továbbá bizonyos érdekvédelmi szervezetek tagjait célozhatják stb. A legutóbbi években külön nőknek szóló képzések, ill. bizonyos felnőtt korosztályoknak (fiatalok, 45+, stb.) szóló képzések is elterjedtek. Megjelent az etnikai kisebbségeket célba vevő vállalkozóképzés is. Ezek közül a legismertebbek a kiemelten bevándorlóknak, illetve Kelet-Közép-Európában a romáknak szóló képzések.

A képzéseket nyújtó szervezet típusa szerint – lehetnek iskolák vagy felnőttképzési intézmények, szakiskolák és egyetemek; jogi státuszuk szerint állami intézmények, non-profit szervezetek, illetve a versenyszférában működő cégek.

A képzéseken alkalmazott oktatási módszer szerint – vannak egyirányú ismeretközlést nyújtó módszerek: előadások, szemináriumok, tanfolyamok stb., illetve interaktív, a „csinálva tanulás” (learning by doing) elve eszerint működő képzések: gyakorlati tréningek, távoktatás, e-learning stb.

A tréningek célja, illetve tartalma szerint – ismereteket nyújtó, készség- és személyiségfejlesztő, motiváló, általános vállalkozói ismereteket nyújtó, üzleti tervezéssel foglalkozó, illetve valamilyen speciális területet érintő képzések (vállalkozói adóügyek, pénzügyek, pályázatírási ismeretek stb.).

A fenti csoportosítások csak a legfontosabb jellemzőket vették számításba, és látható, hogy így is igen széles a spektrum. Ehhez hozzátehetjük, hogy a fenti csoportosítások mindenféle

104

keresztvariációja is létezik, tehát az a következtetés vonható le, hogy nincs egyetemlegesen elfogadott kisvállalkozói képzési modell és gyakorlat. Széleskörűen elfogadott azonban, hogy elméleti vállalkozási ismeretek nyújtása ezen a területen nem elégséges. A potenciális vállalkozókat motiválni kell, attitűdjüket úgy kell megváltoztatni, képességeiket fejleszteni, hogy elkerüljék az üzleti tevékenység útjában álló akadályokat és kényszereket; gondoskodni kell a hiányzó kompetenciák megszerzéséről, a gyengék erősítéséről.

Az európai uniós és saját tapasztalataink alapján hangsúlyozzuk, hogy azok a képzések az igazán sikeresek, amelyek a résztvevők számára személyre szabottan nyújtanak ismereteket, fejlesztik a készségeket. A tréningek mellett, akár ezek kiegészítőjeként, illetve ezektől függetlenül is jelen kell lenni a tanácsadásnak, a konzultációs lehetőségeknek a képzések között vagy azok után.

A Piacgazdaság Alapítvány a GKM megbízásából 2005. júniusában „A vállalkozók képzése, vállalkozási ismeretek oktatása EU összehasonlításban és a továbbképzésre (fejlesztésre) vonatkozó javaslatok” címmel tanulmányt tett közzé, amelyben a nemzetközi gyakorlat bemutatása mellett széleskörűen elemzi a vonatkozó magyarországi helyzetet, és továbblépési javaslatokat is megfogalmaz.

Nem kívánunk párhuzamosságokat létrehozni, munkánk az említett tanulmányhoz képest egyébként is más célokat tart szem előtt. Nem foglalkozunk tehát az iskolarendszerű, illetve felsőfokú formális vállalkozásoktatás helyzetével, miközben nyilvánvaló, hogy az általunk vizsgált, vállalkozás indítását segítő, foglalkoztatást befolyásoló, versenyképességet növelő, önfoglalkoztatást generáló programok és javaslatok nem működhetnek sikeresen az ezeket megalapozó iskolarendszerű képzések nélkül.

Még egy fontos megjegyzés tartozik ide: A vállalkozásoknak, vállalkozóknak szóló iskolarendszeren kívüli felnőttképzések közül igen sokat egyetemek, főiskolák bevonásával/közreműködésével tartanak. Ez gyakorlatorientált egyetemi oktatók esetén egy jó lehetőség, az egyetemek megfelelő fakultásai is erősödnek a vállalkozókkal történő napi kapcsolat által és a diákoknak szóló óráik is életszerűbbek lesznek (pl. Clevelandben a családi vállalkozók résztvevőinek szóló szeminárium sorozatot az egyetem diákoknak és már működő vállalkozásoknak együtt tartotta. A diákok így a saját családjuk által nyújtott vállalkozói mintán kívül kitekinthettek más cégekhez is. A már gyakorló családi vállalkozások pedig az egyetem szakembereitől szakmai segítséget, tanácsokat kaptak). Egy 1999-es kutatás szerint, amely a felnőtteknek szóló munkahelyi továbbképzéseket, átképzéseket (az angolul széles körben használt kifejezés a Continuous Vocational Training CVT,) vizsgálta az EU és a csatlakozó országokban, amennyiben a cégek külső oktatási intézményt vesznek igénybe munkatársaik képzésére, Magyarországon fordul messze a legtöbb cég az egyetemekhez. Márpedig, ismerve a magyar egyetemek oktatási módszereit és lehetőségeit, ez nem interaktív, hanem erősen elméleti oktatási módszert és tartalmat feltételez, szemben a kívánatos, gyakorlatorientált képzéssel.

105

Külföldi példák – jó gyakorlatok

Belgium

Az egyetemeken segítik a vállalkozói attitűd erősödését:

Vállalkozási ismeretek kurzus, egyetemi fakultációban multidiszciplináris alapon – több intézmény tananyagában szerepel.

Hallgatók vállalkozói klubjai – különböző tudományterületek hallgatói gyarapítják ilyen módon vállalkozói ismereteiket abból a célból, hogy saját vállalkozást kezdjenek.

Üzleti terv verseny iskolásoknak és fiatal alkalmazottaknak – a vállalkozói lét népszerűsítését szolgálja, non-profit szervezet szervezésében.

Egyetemek és vállalkozók közötti együttműködés – az oktatás és gazdaság együttműködésére – pályázatokkal finanszírozzák.

„Álom nap” – az országban sikeres vállalkozók találkozóit szervezik ezen a napon diákokkal – a vállalkozások népszerűsítését szolgálja, presztízsnövelő tényező a meghívott vállalkozó számára.

Luxemburg

A Luxemburgi Nemzetközi Egyetemi Intézet és a Kereskedelmi Kamara közösen 6 hónapos modulokból álló vállalkozói menedzsment kurzust tart vállalkozások vezetőinek – gyakorlat és elmélet kombinálásával.

Üzleti tervkészítő pénzügyi szimulációs program – szabadon használható, elérhető különböző honlapokról, mellette esettanulmányok, üzleti terv modellek is találhatóak.

Hollandia

Hollandia a vállalkozás-indítási képzés széles hálózatát építette ki. A képzések 3 fő központja a Kereskedelmi Kamara, a Kis- és Középvállalkozások Intézete, valamint ez utóbbi és az Innovációs Hálózati Központ együttműködéséből létrejött Syntens, mely teljes körű felkészítést tart a vállalkozóknak, beleértve a tanácsadást is. A felsorolt szervezetek közül valamennyinek elérhető naprakész weboldala is a vállalkozások tájékoztatására.

o A „Profijt van MensenKennis” projekt a Syntens szervezet olyan programja, mely a vállalkozások emberi erőforrás gazdálkodási politikáját fejleszti. Ez a program olyan csoport- és egyéni tevékenységeket foglal magába, melyek által a vállalkozókban jobban tudatosul a humán tőke fontossága a vállalkozás sikerességének, versenyképességének biztosításában. Fontos részei: személyes tanácsadás a menedzser számára, a munkahelyi képzés, az üzletember és egyéb találkozók. Erősíti

106

a vállalkozói klaszterek létrejöttét is. A projekt sikerességét a résztvevők elégedettségének mérésével monitorozzák.

2006-tól a kormány a szakmai oktatás keretében inkubátorok felállítását finanszírozza az oktatási intézményekben. Ezek az inkubátorok – szoros együttműködésben a kereskedelmi kamarákkal – a vállalkozásokkal, az üzleti élettel, annak megkezdésével kapcsolatos információkat nyújtanak. A felsőoktatásban az inkubátorok a high-tech vállalkozások elindításának támogatására koncentrálnak.

Groningenben etnikai kisebbséghez tartozó nők önfoglalkoztatását segítik képzéssel és egyéb háttértámogatással. A program egyik célja, hogy átvehető mintát teremtsen hasonló programok számára, ahol etnikai kisebbségek öngondoskodását, gazdasági aktivitását erősítik.

Olaszország

A Termelési Minisztérium külön költségvetést biztosít egy női vállalkozói képzési és tanácsadási program számára, amely információkat nyújt, üzleti képzést biztosít és menedzsmenttámogatást is ad.

A Trento tartományi munkaügyi hivatal képzési lehetőséget nyújt a „becsületbeli kölcsön” című kezdeményezésén keresztül olyan munkanélkülieknek, akik önfoglalkoztatóvá szeretnének válni.

A képzési tanfolyam után, azok a résztvevők, akik megvalósítható üzleti tervet készítenek, az induláshoz beruházási támogatásként maximum 15.500 eurót kaphatnak. Emellett további 5.500 eurós támogatást is igényelhetnek a működési költségeik biztosításához.

Toszkánában a kamarák nagy részében vállalkozónői bizottság is működik. Ezek a bizottságok közösen indítottak speciális tréning programokat vállalkozást tervező nők számára.

Anglia

Angliában általános, hogy az egyetemeken Business School működik, mint külön egység, kiegészítve a hallgatóknak szóló egyéb képzéseket, és aktív szerepet vállalva a vállalkozóknak szóló felnőttképzésben is. Ezek a képzések sokszor specializáltak és egy-egy szektor igényeit elégítik ki.

Több egyetemen vállalkozói központok működnek, amelyek amellett, hogy a közvetlenül üzleti ismereteket tanuló diákoknak kurzusokat nyújtanak, közvetlen segítséget adnak azoknak a diákoknak, akik saját vállalkozás indítását tervezik. Pl. a Politechnique University-n, Danburryben, ahol a fentiek mellett ún. „Családi vállalkozás csoport” is működik.

107

Birminghamban az Egyetem mellett működő Business Schoolban az alapképzésen résztvevő diákok saját szakuk mellett járhatnak a Business School képzéseire is, ezzel felkészülve arra, hogy vállalkozást indítsanak. Ezt különösen nagy számban veszik igénybe szolgáltatással kapcsolatos vállalkozást tervező diákok, pl. könyvelők, építészek, stb. A Business School saját karrier tanácsadó irodája pedig abban segít a főleg a magasabb szintű diplomát szerző ún. masters képzésben résztvevőknek, hogy a munkaerőpiacon történő elhelyezkedés mellett milyen alternatívát jelenthet számukra az önállóvá válás.

Írország

Kétlépcsős képzési és tanácsadási program, amely első lépésként kezdő vállalkozókat toboroz, és a vállalkozás indítással kapcsolatos problémák megoldásában nyújt segítséget – a második lépcső a már működő vállalkozásokat követi 9 hónapon keresztül a támogatások különböző fajtáival erősítve őket.

Képzési és Foglalkoztatási Hatóság (Training and Employment Authority – FÁS) - tréningeket és szervezetfejlesztést kínál hazai és külföldi szervezeteknek iparágtól és szervezeti mérettől függetlenül. Toborzási, munkaerő-közvetítési szolgáltatást nyújtanak, támogatják a kooperatív és közösségi alapú vállalkozásokat.

Képzési Hálózatok Programja (Training Networks Programme) – a vállalkozások közötti networkinget és klaszterépítést (mint a KKV-k innovációs potenciálját növelő és elterjesztő eszközöket) támogatja.

Ugyanezen elvek mentén szerveződik a Skillnet program is, amely jelenleg a képzési hálózatok koncepciójának más szektorokban való elterjesztésén dolgozik.

Ausztria

Linzben a vállalkozói központban az általában vállalkozóknak szóló programok mellett speciálisan nőknek szóló szemináriumok, workshopok vannak, valamint tanácsadás is folyik. Egy speciális, EU által finanszírozott projekt keretében a központ legalább egy éve munkanélküli, 45 év feletti nőknek ún. tranzit munkahelyeket is kínál. Itt max. 12 hónap alatt a nők készségfejlesztő és szakképzést is kapnak, amelynek segítségével elhelyezkedhetnek, illetve vállalkozást indíthatnak.

Dánia

Női vállalkozók számára növekedést, fejlődést segítő program, amely foglalkozik hálózatépítés segítésével, valamint vállalkozónőkkel foglalkozó konzulensek számára is nyújt képzéseket. Emellett a vállalkozónők vezetői kompetenciáját erősíti. Gondoskodik

108

arról is, hogy a programban résztvevők sikerei más vállalkozónőket is inspiráljanak, azaz terjesztik a legjobb gyakorlatokat, elősegítik a vállalkozók szakmai tapasztalatcseréjét.

A felmérések azt mutatják, hogy a legtöbb vállalkozó csak néhány éves munkaviszony után szánja rá magát vállalkozásindításra. Ezért az egyetemről kikerültek számára tartanak a vállalkozási szellemet ébren tartó kurzusokat, versenyeket.

A KKV-knak nyújtott szolgáltatások racionalizálása miatt, a párhuzamosságok kiküszöbölésére, minden megyében bezártak intézményeket és helyettük egy-egy Üzleti Szolgáltató Központot hoztak létre. Az ingyenesen nyújtott szolgáltatások egyike a vállalkozói ismereteket adó tanfolyamok indítása, amelyeket személyes konzultációs lehetőségekkel egészítenek ki.

Németország

A kezdő vállalkozónők tanácsadók központja, amelyet a Public Investment Bank működtet Schleswig-Holstein szövetségi államban, magas színvonalú és független, személyre szabott tanácsadást nyújt nőknek a vállalkozás indításának első gondolatától a megvalósítás különböző stádiumaiban. A tanácsadók maguk is nők, akik a célcsoportra szabottan nyújtanak szakmai segítséget. Amikor szükség van rá, segítenek a megfelelő pénzintézet kiválasztásában és a finanszírozás megoldásában is, a támogató bank érdekeitől függetlenül. A projekt azt is célozza, hogy a vállalkozást tervező nők számára az indulás feltételeit javítsák, és így a nők számára egyre vonzóbbá tegyék az önfoglalkoztatóvá válást. A projekt részeként rendszeresen szakmai szemináriumokat is szerveznek.

Két másik német programot is érdemes kiemelni:

o A tanulás 4 területére koncentrál a német kormány és az Európai Szociális Alap által támogatott program:

tanulás munkavégzés közben, tanulás a társadalmi környezetben, tanulás oktatási és képző intézményekben, tanulás az Interneten, illetve multimédiás tanulás.

o Tanuló régiók – Hálózatok támogatása (Learning Regions – Providing Support for Networks) program – célja az ipari szakemberhiány csökkentése a régiókban folyamatos oktatással. A program 73 regionális hálózatot támogat.

Görögország

A Társadalmi Nemek Közötti Egyenlőségéért Kutatóközpont Szalonikiben technikai támogatást nyújt nőknek vállalkozások létrehozására és fejlesztésére. Ennek része, hogy egy mentor programot működtet, ahol on-line kapcsolatba léphet egymással mentor és mentorált. Ennek a rendszernek az előnye, hogy a tanácsadó saját példájával, tapasztalataival

109

elsősorban a mentorált önbizalmát, döntéshozatali készségét erősíti. A program elősegíti a vállalkozónők közötti kapcsolattartást is infokommunikációs eszközök biztosításával. Üzleti tervezésben, marketingben, piackutatásban, termékfejlesztésben, jogi ismeretek területén szemináriumokat szerveznek, és tanácsokat adnak.

Portugália

A Foglalkoztatási Nemzeti Akcióterv részeként külön hangsúlyt fektetnek a vállalkozások fejlesztésére, ezen belül arra, hogy a kisméretű, ismerethiányos vállalkozások magas színvonalú, központilag támogatott képzéseken vehessenek részt. A tréningeken belül kiemelten megerősítették a tudomány és technika területén a képzéseket, arra fókuszálva, hogy a tudományos eredményeket a kisvállalkozások képesek legyenek integrálni.

A Vállalkozói Képzési Intézet Lisszabonban vállalkozóknak képzési programot működtet, amelyben a Lisszaboni Műszaki Egyetem is részt vesz.

Spanyolország

Az induló vállalkozók számára egy három szakaszból álló képzési, tanácsadási programot működtetnek több helyszínen (eddig több mint 10.000 résztvevővel). Az első 3,5 hónapos időszakban életképes üzleti terveket dolgoznak ki a résztvevők trénerek és tanácsadók segítségével. Ezt követi a megvalósítási szakasz, konzulens oktatói segítséggel, majd a működő vállalkozások stabilizálása, amelynek során évente egyszer a tanácsadók a helyszínen is meglátogatják a vállalkozást.

A magyarországi helyzet – meglévő és hiányzó tudástartalmak

Magyarországon a vállalkozási ismeretek nyújtása területén igen szerteágazó a kínálat. A munkaügyi központok vállalkozást segítő különböző pénzügyi támogatásait kiegészítő képzésektől kezdve, a non-profit vállalkozást támogató intézmények képzéseitől a piaci képző szervezetek kurzusaiig időtartamban, módszerekben és célcsoportokban igen változatosak a lehetőségek. Ez a sokszínűség nehézzé teszi a vállalkozók, illetve ezt tervezők számára az eligazodást, amennyiben képzést szeretnének igénybe venni.

Különösen nehezen jutnak megfelelő információkhoz az alacsonyabb iskolai végzettségűek, a munkanélküliek és vidéken a nagyvárosok vonzáskörzetén kívül élők, legyenek akár önfoglalkoztatók, vállalkozók, vagy foglalkoztatást keresők. Egy képzés iránti igény felmerülése pro-aktivitást, a saját helyzet viszonylag jó ismeretét feltételezi, miközben ennek éppen a hátrányosabb helyzetben lévők vannak híján.

110

A felnőttképzési intézmények akkreditációjának egyik célja a minőség biztosítása, a felnőttképzési piac letisztulása volt. Erről azonban a piac egy jelentős szegmense keveset tud. A képzések kiválasztását az alacsonyabb jövedelmű csoportok esetén elsősorban az ár határozza meg. Emellett a köztudatban reputációval rendelkező vállalkozói érdekvédelmi szervezetek tudnak a képzésekre kellő érdeklődést felkelteni. Általánosságban az önfoglalkoztatók és a mikrovállalkozók nehezen szánják rá az időt a képzésekre, ami jobbára egyszemélyes vállalkozásokról lévén szó nem is csoda.

A PHARE, valamint az EU egyéb forrásaival támogatott, és ezért ingyenes vagy igen alacsony árú képzések a legnépszerűbbek. Ezeket a támogatásokat pályázat útján konzorciumok nyerik el, melyeknek a legtöbb esetben felnőttképzéssel foglalkozó civil szervezet is tagja. A jól összeállított, meggyőző pályázat azonban nem garantálja a minőséget. Vállalkozási ismeretek területén a képző szervezetek sokszor nem elég gyakorlottak, nincsenek napi kapcsolatban a célcsoportokkal, így csak elméleti tudás (tudás-elemek) átadására képesek.

Saját kutatásaink is azt mutatják, hogy a vállalkozók jelentős része nem ismeri fel a vállalkozói készségek és tudás meglétének fontosságát sem az induláskor, sem később. Egy 1996-os 800 fős, vállalkozónőket érintő kutatás szerint a vállalkozás indításkor 40%-nak nem volt vállalkozás működtetéséről szóló tudása. A vállalkozás indítása után is csak 16% vett részt szervezett képzésen, és ezeknek is 30%-a egy-két napos volt, 16%-a egy-két hetes, és csak 50% végzett egy hónapos vagy annál hosszabb képzést. Egy 2003-as kutatásunkban éppen ilyen arányok jelentek meg, tehát úgyszintén csak 40% rendelkezett induláskor vállalkozói ismeretekkel.

Ugyancsak a tudás- és tájékozottság hiányát jelzi, hogy ugyanezen 2003-as kutatás szerint a megkérdezettek összesen 51%-a próbálkozott meg azzal, hogy vállalkozása megkezdése előtt felmérje az arra vonatkozó lehetséges igényeket. Többségük csak „körülnézett”, a teljes mintának csak 23%-a mérte fel alaposan a vállalkozás esélyeit. 49% viszont, vagy azért, mert nem volt más választása, vagy azért, mert vakon bízott a sikerben, és ezért eszébe sem jutott, nem térképezte fel azt a piacot, amelyen vállalkozását létrehozta. Ez a – ma már – meggondolatlannak tűnő hozzáállás persze magyarázható azzal is, hogy a válaszadók nem is ismernek olyan megbízható piackutatási adatbázist, ágazatelemzést vagy versenytársi és termékleírást, amelyben bízva felmérhették volna esélyeiket. (Az 1996-os kutatásban szinte teljesen hasonlóak az eredmények: 18% végzett alapos piackutatást, 29% valahogyan ellenőrizte, mi várható, és az összes többi egyáltalán nem vizsgálta, fogadókész-e a piac arra, amit ő nyújtani szeretne.)

Néhány jó magyarországi gyakorlat

1995-96-ban PHARE támogatással az ország egész területén programok indultak a felsőoktatás és az üzleti szektor együttműködésének támogatásra (Az oktatás és a gazdaság kapcsolatrendszerének erősítése című projekten belül külön alprogram vonatkozott a felsőoktatásra.) A kiemelt célok között szerepelt, hogy a felnőttképzési intézmények az oktatással és tapasztalatok átadásával segítsék a végzett hallgatók önálló vállalkozási

111

tevékenységét. Érdemes lenne majdnem 10 év után újra felmérni, mi volt életképes, mi működik ma is, milyen változtatásokkal tették az eredeti projekteket fenntarthatóvá.

Saját kutatásaink is alátámasztották, hogy amennyiben a munkaügyi központok munkanélkülieknek szóló úgynevezett önfoglalkoztatóvá válást támogató kamatmentes kölcsöneinek feltétele egy vállalkozói kurzuson történő részvétel volt, megnőtt a sikeres vállalkozások száma.

A vállalkozás-fejlesztési központok a mikrohitel pályázatuk iránt érdeklődőknek felkészítő, üzleti tervezést segítő képzéseket tartanak. Ezek közül azok az igazán hasznosak, amelyek a résztvevők igényeire szabottak, nem elégszenek meg a formális teljesítéssel.

Elfogultság nélkül fel kell sorolnunk néhányat a SEED Alapítvány sikeres képzései közül is.

A Heves Megyei Vállalkozás-fejlesztési Alapítvánnyal közösen szervezett képzéssorozat falusi turizmussal foglalkozóknak, vállalkozó nőknek, családi vállalkozások résztvevőinek a megyében.

A Vas Megyei Vállalkozás-fejlesztési Alapítvánnyal közösen szervezett képzések családi vállalkozóknak és gyermekeiknek, munkanélkülieknek, szolgáltatásokkal foglalkozóknak, vállalkozó nőknek.

A CELODIN Zalai Alapítvánnyal közösen falusi vendéglátással foglalkozóknak, kézműves vállalkozást tervezőknek szervezett képzések.

A Békés Megyei Vállalkozás-fejlesztési Alapítvánnyal közösen munkanélküli nőknek szervezett képzés sorozatok, családi vállalkozás-szemináriumok.

Budapesti vállalkozást tervező vagy nemrég működtető nőknek szóló üzleti tervezés képzések.

Képzéseinkre mindig a következők voltak jellemzők:

Az ország bármely területén tartottunk képzéseket, ezt mindig helyi partnerekkel, a résztvevők igényeit előzetesen felmérve rendeztük.

Minden képzésünk interaktív volt, elősegítette a résztvevők közötti hasznos tapasztalatcserét, üzleti kapcsolatok kialakítását, valamint személyre szóló tanácsokat is nyújtott.

Több esetben a képzést tanácsadás is követte.

A képzések jelentős hányadánál nem egyszeri alkalomról volt szó, a kezdő vállalkozók ill. vállalkozást tervezők a tanultakat a gyakorlatba átültetve újabb, magasabb szintű képzéseken tudták tapasztalataikat a trénerekkel megosztani, segítséget kapni.

112

A képzések támogatottak voltak, a célcsoportok a legtöbb esetben hátrányos helyzetben lévőkből kerültek ki: nők, romák, GYES-ről visszatérők, munkanélküliek, alacsony jövedelmű önfoglalkoztatók, kistelepüléseken élők stb.

Javaslatok új módszerekre, tartalmakra a vállalkozóképző programokban

Fentiek alapján egyértelmű, hogy a vállalkozó képzésre egészében mindazok a negatívumok jellemzőek, ami a hazai oktatási rendszerre, legyen szó akár iskolarendszerű képzésről, akár felnőttoktatásról. Mindez a vállalkozás-oktatásban azonban még erősebb hangsúllyal jelenik meg, hiszen a vállalkozást tervező vagy már vállalkozó képzési résztvevő a szó szoros értelmében hazamegy, és másnap élesben kell kipróbálnia a tanultakat. Az alább következő konkrét javaslatok nem képzelhetőek el a vállalkozó képzésben is megjelenő paradigmaváltás nélkül. Új szemléleti alapokra, új hangsúlyokra van szükség a képzési folyamatok egészében. A szemléletváltás – a tanítás helyett a tanulás középpontba állítása – új, más gondok, és feladatok tömegét jelenti:

A vállalkozóképző programokban a tananyag tartalma akár másodlagos is lehet, elsődleges a vállalkozói képességek fejlesztése, kompetenciák elsajátítása.

Előtérbe kerül a tanuláshoz, az aktivitáshoz szükséges adottságok, képességek, korábbi tudás és élettapasztalatok vizsgálata, értékelése, beszámítása, illetve a vállalkozóképző programokban a többiek érdekében történő felhasználása.

A tréner szerepe közismerten más, mint egy tanáré, a vállalkozóképző programokban segítő, aktivizáló szerepe különösen hangsúlyos.

Az új képzési technológiák, mindenekelőtt az elektronikus kommunikáció eszközei a képzési rendszer egészében elérhetővé, hovatovább nélkülözhetetlenné váltak. Ezek lehetőségei és előnyei csak újfajta szemlélet és gyakorlat mellett érvényesülnek. Ezt meg kell honosítani a vállalkozók képzésében is.

A megfelelő módszerhez kell kifejleszteni, a célcsoportok speciális igényeinek megfelelően az új, korszerű tartalmakat az EU-s és hazai tapasztalatok alapján.

Vállalkozóképző programok a felsőoktatásban

Habár a fent már említett Piacgazdaság Alapítvány által készített tanulmány foglalkozik ezzel a területtel, a vonatkozó külföldi példák és a hazai saját tapasztalataink alapján néhány elemet ezen a területen is meg kell fogalmaznunk, amelyek tudomásunk más szakmai anyagokban nem kerültek említésre.

113

A felsőoktatásban az elméleti jellegű vállalkozási ismeretek kurzusok helyett, csakúgy, mint ahogyan ezt a legtöbb európai országban teszik, tréning programokat kell nyújtani. Ezeknek amellett, hogy felkeltik a diákok érdeklődését, stimulálják a vállalkozások indítását, orientálni, és egyéb módokon is segíteni kell, hogy a vállalkozói ötletekből működő vállalkozások szülessenek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a moduláris tréningek, a szakmai szupervízió, tanácsadás, valamint az egyéb vállalkozástámogató intézményekkel való kapcsolatfelvétel segítése hat a legerőteljesebben. A tréningek legfontosabb elemei itt sem térnek el a szokásostól: üzleti terv-készítés, vállalkozói készségfejlesztés, marketing, pénzügyi menedzsment.

Javaslatok:

Mint azt Európában több helyen bevezették, vállalkozóképző kurzus elvégzése kredit pontok szerzését is tegye lehetővé.

Az érdeklődő, vállalkozást tervező diákokkal az egyetemi képzéseket, tanácsadást nyújtó szakemberek tartsanak néhány évig kapcsolatot végzés után akkor is, ha a volt diákok elhelyezkedtek.

Az egyetemek illesszenek be a vállalkozói, üzleti képzések sorába az érdeklődők számára olyan szakmai gyakorlat lehetőségeket, amelyeket mikrovállalkozásoknál lehet tölteni. Az egyetemi oktatók/tanácsadók ebben nyújtsanak folyamatos háttértámogatást úgy, hogy a vállalkozók is profitáljanak abból, hogy képzett (képződő, de bizonyos területeken náluk nagyobb tudású) szakemberek állnak rendelkezésükre (Magyarországon a kilencvenes évek végén a Mellon Alapítvány támogatásával elindult hasonló program Pécsett, Veszprémben és Miskolcon).

A bolognai folyamat szellemében átszervezett felsőoktatásban az első három alapozó évben az általános műveltséget erősítő gazdasági tárgyak mellé gyakorlat-orientált alapszintű vállalkozóképző programokat illesszenek oly módon, hogy a következő két évben ezt magasabb szinten folytatni lehessen. A képzési tartalmakat készségfejlesztéssel és a vállalkozói gyakorlati igényeknek megfelelő tartalmakkal egészítsék ki, beleértve az Európai Uniós ismereteket, pályázatírási ismereteket is.

Amennyiben az egyetemeken, főiskolákon hiányzik a gyakorlat-orientált képzéseket és tanácsadást nyújtó szakembergárda, vonjanak be ezen a területen tapasztalt szakértőket, trénereket, képző szervezeteket, főleg a non-profit szektorból. Egy meghatározott időtartamig a felsőfokú intézmény saját oktatói is részt vehetnek hospitálva ezeken a képzéseken, és később átvehetik a tananyagot, módszereket. (Jelenleg a felsőoktatás elfoglalt saját oktatói gárdája ismeretségi alapon sokszor nem elég felkészült oktatót hív óraadónak. Az ily módon frontálisan leadott anyag nem kelti fel a diákok érdeklődését a vállalkozásindítás iránt.)

114

Nők vállalkozás indítását segítő programok

A fenti országpéldák alapján elmondható, hogy minden EU tagállam valamilyen módon kiemelten foglalkozik azzal, hogy a nők vállalkozás indítását támogassa. A tapasztalatok alapján ezt két dolog segíti erőteljesen: a követendő minták és a nők helyzetének sajátosságait figyelembe vevő speciális képzési és tanácsadási programok. Követendő minta a kutatások szerint az is, ha a család férfi tagjai – házastárs, apa – sikeres vállalkozást működtetnek, de az is, ha a nőkhöz más nők vállalkozási sikerei eljutnak olyan módon, hogy ezek valóban mintaként jelennek meg és nem pedig megvalósíthatatlan álomként.

A nők számára nyújtott speciális képzések alapja mindenhol annak belátása, hogy a nők problémái a vállalkozások indításakor és működtetésekor szignifikánsan eltérnek a férfiakétól több területen, valamint hogy sokszor korábbi munkatapasztalataik és az általuk választott tevékenység is más, mint a férfiaké. A nőknek szóló képzéseken és tanácsadásokon fontos a női trénerek, tanácsadók bevonása, akik saját személyes példájukkal és esetenként a férfi képzőktől eltérő, személyesebb bevonódásukkal is segíteni tudnak. Ugyancsak meg kell jelenni specifikus tartalmaknak is a képzéseken. Ezek a képzések mindenhol támogatottak, és több országban bizonyos kiemelt szakterületeket is érintenek, ahol a nők hátrányban vannak – informatika, high-tech szakismeretek stb. A SEED Alapítvány ezen a területen szerzett korábbi tapasztalatai alapján konkrét tananyagokat, tanterveket készített és ezeket sikeresen oktatta meg különböző projektek keretében. A tananyagok minden esetben tartalmaztak képességfejlesztési, önismeretei modult is. Sajnálatos, hogy a 2003-ban Phare támogatással elindult nők munkaerő-piaci reintegrációját célzó projekt az ilyen jellegű hazai tapasztalatokat nem hasznosította, helyettük dán szakértők tananyagait használta.

A nők körében az önfoglalkoztatás segítésekor arra is figyelemmel kell lenni, hogy a nők kockázatvállalási hajlandósága kisebb, mint a férfiaké. Emellett azonban az önfoglalkoztatás gátját jelenti az is, hogy a korábban alkalmazottként dolgozó nők még mindig a sokkal biztonságosabbnak tartanak egy foglalkoztatotti jogviszonyt, mint az önfoglalkoztatást, miközben már nem ez a realitás. Ezek a múltban gyökerező sztereotípiák a képzések mellett a média segítségével történő tudatformálással változtathatók csak meg.

A HU0104-02. számú, a „Nők munkaerő-piaci reintegrációja” elnevezésű Phare program jó példa arra, hogy mekkora nehézségeket kell legyőzni a nők körében az önfoglalkoztatóvá válást célul kitűző projekteknek. Mind a 17 nyertes pályázónak vállalni kellett, hogy legalább 40, a célcsoportba tartozó nőt három csatornán keresztül visszajuttatnak a munkaerőpiacra: munkaközvetítéssel nem támogatott állásokban, vállalkozóvá válással, illetve olyan nonprofit foglalkoztatási projekt elindításával, amely az érintett nők munkavállalását gátló, hiányzó szolgáltatások kiépítésével biztosít munkahelyet a célcsoport tagjainak. A hasonló sémára épülő projektekkel kapcsolatos központi ajánlás az volt, hogy projektenként kb. 10 fő lehetőség szerint az önfoglalkoztatás segítségével kerüljön ki a munkanélküli, illetve inaktív státuszból. A minimális projektenkénti 40 fő

115

helyett (összesen 680 fő) jóval magasabb létszámot, 816 főt vontak be a programba, és ebből összesen 27 fő vált önfoglalkoztatóvá, vagyis projektenként átlagosan 1,6 fő. Ez a szám meghökkentően alacsony, főleg ahhoz képest, hogy a kiválasztásnál figyelembe lehetett venni a vállalkozás-indítási szándékot, valamint hogy valamennyi projektben kötelező jelleggel, nagy hangsúllyal és időtartamban szerepelt a vállalkozásindítással, működtetéssel kapcsolatos tréning és tanácsadás.

A Zalai Falvakért Egyesület és a SEED Alapítvány által megvalósított projekt, amelynek célcsoportja kistelepülésen élő munkanélküli és inaktív nők voltak, hatásvizsgálatában részletesen kitért arra, hogy a tervezett 8 fő helyett miért csak négyen lettek vállalkozók.

A vállalkozásra felkészítő trénerek, és a projekt menedzsmentje sokszor találkozott az ismert, negatív sztereotípiákkal, amelyeket több, korábbi személyes kudarc és a vállalkozó családtagok nehézségei is erősítettek. A konkrét ismeretek, a vállalkozás-indítással és működtetéssel kapcsolatos tennivalók megismerése oldotta a kezdeti merev elzárkózást. A résztvevők az alapképzés végén saját üzleti tervet készítettek, ezek között sok ötletes és jó munka volt. Készítőik közül tíznél is többen dédelgetett távlati terveiket öntötték formába. Üzleti terveiken közösen tovább dolgoztunk, és a sikeres vállalkozóknál helyszíni látogatást is tettünk. Ezeknek a látogatásoknak igen nagy sikerük volt. Jól kiegészítette az elméletben tanultakat, hogy társaik révén láthatták, hogyan emelkedett ki valaki hasonló helyzetből egy vállalkozás segítségével.

Ugyanakkor azonban ezek a példák mégsem növelték jelentősen az önfoglalkoztatók számát. A 40 feletti résztvevők addigi szocializációjuk során alkalmazottként dolgoztak, számukra a vállalkozás negatív csengésű, kockázatos és bizonytalan jövedelemi forrás. Ha nem találtak állást, inkább választották továbbra is a munkanélküli vagy inaktív létet. Többen kifejezetten ellenérzéseket fogalmaztak meg a vállalkozással kapcsolatban. Többen jelezték, hogy korábban már voltak vállalkozók, és ez a próbálkozásuk kudarccal végződött, többször már nem akarnak nekiindulni. Mások a „nem áll hozzám közel” jellegű válasszal adták tudtul, hogy nincsen motivációjuk erre az útra térni.

2005-ben egy szintén Zalában, kistelepülésen élő munkanélküli nőket célzó kutatás arra a kérdésére, hogy ha választhatna aközött, alkalmazott lenne vagy önálló, 100-ból csak 19-en választották az önállóságot.

Az alkalmazotti léthez való ragaszkodás indokai a tőkehiányon kívül:

Így kisebb a felelősség, Fix munkaidő, Fix fizetés.

Tudjuk, hogy mindez nem igaz a jelenleg kínált állások többsége esetén, mindezek a rendszerváltás előtt jellemezték a munkaerőpiacot.

Fentiek alapján javasoljuk, hogy oldani kellene mind az önfoglalkoztatói létet övező negatív beidegződéseket, mind az alkalmazotti léttel kapcsolatos hamis illúziókat. Különösen hangsúlyos ez annak fényében, amit saját kutatásaink is igazolnak, hogy a már működő vállalkozások tulajdonosai elsöprő többségben (Vas megyei nőkutatás: 77%) választanák az alkalmazotti léthez képest a

116

vállalkozást. Vagyis aki megtapasztalta ezt a fajta függetlenséget, nem vágyik vissza az alkalmazotti létbe. Hangsúlyozzuk, hogy nem hamis pozitív illúziók keltésére gondolunk.

Javaslataink tehát a következők:

Konkrét statisztikai adatok nyilvánossá tétele arról, hogy a jelenleg munkaviszonyban lévők között mekkora azok aránya, akik nem határozatlan idejű szerződéssel, megfelelő fizetéssel és biztonsággal alkalmazottak, hanem ettől eltérő formában, mekkora az átlagos fluktuáció egy adott munkahelyen, mekkora a vállalkozások túlélési hányada 3-5 év távlatában stb., vagyis összemérhetővé kell tenni a két munkaerő-piaci helyzet biztonságát és jövedelmezőségét.

Sikeres női önfoglalkoztatók, vállalkozók, vállalkozások népszerűsítése esettanulmányokkal.

Női vállalkozói hálózatok létrehozásának segítése, a vállalkozói hálózatokba sikeres vállalkozónők mentorként történő bevonása – erre elvileg vannak példák a HEFOP pályázati lehetőségek között, csak kevés realitását látjuk annak, hogy a pályázati projekt befejezése után pusztán önkéntes alapon, professzionális vezetés nélkül a rendszer fennmarad. Ennek segítésére a szervezetek számára akár mentoronként „fejkvótát” lehetne biztosítani és ezeket a hálózatokat tartósan egy vállalkozástámogató szakmai szervezethez kellene rendelni.

Olyan, a célcsoport számára támogatott képzések, amelyek vállalkozói ötletek kimunkálásában, üzleti terv készítésében, majd az elindított vállalkozás menedzselésében is, folyamatában segítenek.

A korábban sikertelenül vállalkozást működtetőket speciális programba lehetne bevonni, amely épít korábbi tapasztalataikra, kapcsolataikra, hiszen ez komoly értéket képvisel, és a most indulókhoz képest számukra előnyt biztosíthat. Negatív tapasztalataikat, a korábbi kudarcot feldolgozó projekt modulok önismereti, személyiségfejlesztési elemeket is tartalmazzanak.

Minden nőknek szóló képzésnek legyen informatikai modulja, e nélkül ne lehessen képzést tartani. Az informatika nem ismerése, a számítógép, az Internet vállalkozást segítő használata nélkül a nők versenyhátrányba kerülnek. A számítógéppel kapcsolatos félelmeik, kisebbségi érzésük leküzdése – főképp az idősebb korosztály esetén – szintén speciálisan felkészült trénerek feladata.

117

Vállalkozói képzések támogatása

A jó gyakorlatokból látszik, hogy a készségfejlesztést szolgáló képzések és szolgáltatások, amennyiben támogatott/kedvezményes módon vehetők igénybe, sokat segítenek a vállalkozások fejlesztésében és a foglalkoztatás bővítésében.

Az EU-ban is az a tapasztalat, hogy a kisvállalkozások nem ismerik fel a képzések fontosságát, és nem akarnak erre sem időt, sem pénzt áldozni amúgy is sokszor alacsony bevételükből. A vállalkozók képzése sokféle támogatást kaphat, a bevált gyakorlat az, hogy képzési projekteket és ezek során a képző intézményeket támogatják leggyakrabban: ezekben az esetekben a képző intézmény, illetve más, a célcsoporttal kapcsolatban álló szervezet kapja a támogatást képzés szervezésére. Javaslatunk, hogy a támogatást közvetlenül a vállalkozások/munkanélküliek kapják bizonyos összegű bónusz formájában, amelyeket képző intézményeknél képzésekre válhatnának úgy, hogy a munkanélkülieknek a teljes képzés támogatott lehet, de a már működő vállalkozásoknak a támogatás mellé bizonyos kis összegű saját erőt kellene tenniük. Azok a képző szervezetek, amelyek a bónuszokat beválthatják, egy tanúsíttatási, minőségbiztosítási folyamaton kell, hogy keresztül menjenek – erről ld. a képzők és képző intézmények minősítése című fejezetet.

A speciális programok terjedjenek ki a vállalkozók közvetlen munkatársaira is, hiszen nekik, akárcsak a néhány fős mikrovállalkozás tulajdonosának, több vállalkozási szakterülethez együttesen kell érteni.

Speciális problémák, speciális megoldási lehetőségek

Fiatalok vállalkozás-indításának segítése

A rendszerváltás óta felnőtt egy generáció, amelynek már nem az élethosszig tartó foglalkoztatás a vágya, nem ez jelenti számára a biztonságot. Tanult – jó, vagy gyenge minőségben – vállalkozói és gazdasági ismereteket, a vállalkozó számára nem a negatív előítéletekkel övezett „meggazdagodott csaló” sztereotípiája. Családjában is lát esetleg pozitív példát, ha nem is családi vállalkozásból élnek a szülei. Szirmai Péter (Budapesti Corvinus Egyetem, Vállalkozásfejlesztési Intézet) fiatalok körében végzett kutatása azt mutatja, hogy közülük a vállalkozói lét vonzó alternatíva azok számára is, akik jelenleg nem rendelkeznek működő vállalkozással, hiszen 71%-uk nem zárkózott el attól, hogy a jövőben vállalkozásba kezd. A felsőfokú képzésen keresztül rá is lehet erősíteni a vállalkozói attitűd megerősítésére.

Tapasztalatok szerint a fiatal, kezdő vállalkozások esetében nem alakult ki gyanakvás a közösen létrehozott vállalkozások iránt. Ugyanakkor bonyolult és kockázatos az, ha többen állnak össze vállalkozást indítani. Másrészt viszont tehetséges fiatalok ilyen módon nemcsak maguknak, hanem baráti körük tagjainak is munkahelyet tudnak teremteni, kihasználva a több szereplő szélesebb körű, komplexebb szaktudását, az eltérő, egymást kiegészítő kompetenciák, készségek sikert erősítő

118

jelenlétét. Olyan menedzsmentképzéseket kell számukra nyújtani, ami segít közös vállalkozások biztonságos létrehozásában, működtetésében.

Családi vállalkozások foglalkoztatási potenciáljának erősítése

Az EU-ban a családi vállalkozásoknak igen nagy jelentőséget tulajdonítanak, nem véletlenül. A családi vállalkozások biztosítják a folytonosságot, a jó példa generációk közötti átadását, a hosszú távú gondolkodást. Speciális kutatások vizsgálják a helyzetüket, konferenciák, kurzusok szólnak nekik, családi vállalkozások problémáira szakosodott, üzleti tanácsadókból és pszichológusokból álló speciális teamek foglalkoznak velük.

Magyarországon a vállalkozások mintegy 70%-a lehet családi vállalkozás, erre pontos adat nem áll rendelkezésre. A SEED Alapítvány családi vállalkozások részére szervezett tréningjei és tanácsadási tapasztalatai szerint a családi vállalkozások létrehozóinak többsége szívesen bevonná gyermekeit, és hosszú távon nekik szeretné továbbadni a vállalkozást. Ennek az a leggyakoribb gátja, hogy a fiatalok számára kevés az a jövedelem, amit a vállalkozás számukra biztosít, főleg a kezdő vagy néhány éve működő mikrovállalkozások esetén. Javaslatunk, hogy a családi vállalkozások számára saját, esetleg munkanélküli gyermek foglalkoztatása esetén lehessen bérkiegészítő vagy a járulékokat átvállaló támogatást igényelni abban az esetben, ha a családi vállalkozás a fiatalt hosszú távon foglalkoztatni tervezi – tehát ne átmeneti megoldásokat, parkoló pályákat támogassunk!

Emellett a családi vállalkozásokat másmódon is érdemes erősíteni:

Speciális képzéseket kell számukra nyújtani Családi vállalkozói hálózatok létrehozását kell támogatni Olyan projekteket kell támogatni, amelyek keretében a családi vállalkozások ifjabb

generációja másik családi vállalkozásnál gyakornokként dolgozhatna

Romák és más szociálisan hátrányos helyzetű csoportok vállalkozás indítását segítő képzések

Magyarországon, a munkaerő-piacon többszörösen hátrányos helyzetű roma lakosság számára fontosak a vállalkozói motivációt, az önfoglalkoztatóvá válás választását segítő önfelelősségnek és öngondoskodásnak az erősítését is célul kitűző programok.

Hátráltatja a romák önfoglalkoztatóvá válását, hogy jellemzően hátrányos helyzetű, nagyon korlátozott piaci lehetőségekkel rendelkező településeken élnek, ahol a piaci kereslet korlátozott. Ugyanakkor számos olyan, akár alacsony iskolai végzettséggel is megszerezhető szakma van, ahol a hiányzó munkaerő-piaci lehetőségeket egyedül az önfoglalkoztatás hidalhatja át.

A romáknak szóló vállalkozóképző programoknak építenie kell a célcsoport speciális adottságaira és lehetőségeire.

119

Javaslatok:

Különösen fontos, hogy a képzés építsen a résztvevők korábbi szakmai és egyéb tapasztalataira (jókra és rosszakra). Sokan közülük a szürke gazdaságban szereztek számos feldolgozható tapasztalatot.

A képzéseknek a roma kultúra sajátosságait figyelembe kell vennie, emellett fel kell vállalni az önfoglalkoztatás sikerességét hátráltató kulturális akadályok tudatosítását, a résztvevőkre bízva, de segítve a különböző értékek ütköztetésével kapcsolatos eligazodást és döntést.

Fontos lenne képzőket képezni, akik a célcsoport köréből kerülnek ki, a megfelelő adottságokkal rendelkeznek és a tapasztalt trénerek segítői, a résztvevők motiválói lehetnek.

Bizonyos csoportok esetén a fiataloknak fejlődési, továbblépési lehetőséget is kell nyújtani – a non-formális képzésben megszerzett vállalkozói tudást és kompetenciákat tanúsítani kell, ami esetükben átjárhatóságot biztosíthat az önfoglalkoztatói és alkalmazott helyzet között.

A vállalkozás menedzsmentjében várhatóan sikertelenebb képzési résztvevők szövetkezeti formában történő vállalkozását érdemes támogatni, de csak akkor, ha a támogatás kiterjed folyamatos szakértői tanácsadásra is. Ezt a vállalkozás-fejlesztéssel foglalkozó non-profit szervezetek szervezhetik és nyújthatják. Mindez azonban a vállalkozás termékének, szolgáltatásának piacképességét nem szabad, hogy befolyásolja, vagyis csak életképes, a valós piaci viszonyok által megmérettetett vállalkozásokat kell támogatni.

Megváltozott munkaképességűek, sérült emberek vállalkozás indításának segítése

A megszerzett, birtokolt szakmai kompetenciák értékelése, tanúsíttatása, elismerése különösen fontos akkor, ha a munkavállaló vagy vállalkozó bizonyos kompetenciák megszerzésére nem képes (részletesen lásd a vállalkozók által foglalkoztatott munkaerő szaktudásának erősítése című fejezetben). Az angliai szakképesítésben bevett gyakorlat, hogy a nemzeti szakképzési kvalifikációknak különböző szintjei vannak. Ezek lehetővé teszik, hogy a vállalkozások pontosabb ismeretek birtokában könnyebben alkalmazzák ezeket az embereket. Emellett, ha egy megváltozott munkaképességű embert átképeznek, és a megszerzett szakma leginkább egyértelműen vállalkozóként hasznosítható, akkor itt is be kell emelni a gyakorlati, kompetencia alapú vállalkozóképzést.

A megváltozott munkaképességűeknél különösen fontos, amit korábban említettünk: az új képzési technológiák alkalmazása.

Szektorok számára kidolgozott vállalkozóképzések

Több szakterületen elterjedt a vállalkozási ismeretek bevonása a képzésbe az egyetemeken, főiskolákon, de ez kevéssé jelenik meg a felnőttképzésben olyan területeken, ahol a tevékenység

120

sikere egyértelműen a vállalkozói attitűd meglétén múlik. Ilyen, pl. a turizmus, különösen a falusi turizmus területe, és sok más egyéb, ügyfelekkel foglalkozó szakma, ahol egyértelmű, hogy a megszerzett szakma birtokában a többség előbb utóbb vállalkozást fog indítani. Javasoljuk, hogy bizonyos szakmacsoportok számára a szakterület specialitásait, igényeit figyelembe vevő képzések szerveződjenek. Ezekkel egyéb, kiegészítő támogatások – tanácsadás, hitel, mentori segítségnyújtás – is járjanak, ezzel erősítve, hogy a nemzetgazdaság számára különösen értékes területeken – tudás alapú, innovációt hordozó vállalkozások jöjjenek létre.

A vállalkozók által foglalkoztatott munkaerő szaktudásának erősítése

A vállalkozások versenyképessége a humánerőforrás minőségének függvénye. Tanácsadási tevékenységünk tapasztalatai alapján egyértelmű, hogy a növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások egyik legnagyobb problémája, hogy nincsenek sem megfelelő szaktudású, sem eléggé motivált alkalmazottaik. Felméréseink, esettanulmányaink azonban azt bizonyítják, hogy a vállalkozók nem ismerik fel ezt a problémát. Az alkalmazottakat kész szaktudással és tapasztalatokkal kívánják felvenni, és amennyiben nem válik be, a többség elküldi őket, és mást keres helyettük. A nagy fluktuáció, valamint a nem elégé motivált, felkészületlen alkalmazott egyaránt komoly mértékben csökkenti a vállalkozás esélyeit a sikerre.

Egy 2003 októberében indult, lezárásához közeledő Leonardo projektben összegyűjtött nemzetközi és magyar tapasztalatok alapján a problémák több területet érintenek:

A vállalkozások tulajdonosai, elsősorban a mikro- és kisvállalkozások esetén nem fordítanak erőforrásokat munkatársaik belső továbbképzésére (a belső itt azt jelenti, hogy a vállalkozás érdekében, a vállalkozás által szervezett képzés, de helyileg nem feltétlenül kötődik a munkahelyhez). Nem ismerik fel a humán erőforrás jelentőségét, nem akarnak, sokszor nem is tudnak ebbe befektetni.

A magyar szakképzési rendszer által kibocsátott bizonyítványok a formális képzés eredményét tartalmazzák, és, még ha a tanterv tartalmaz is gyakorlati képzést, ez kevés és nem biztos, hogy jó színvonalú. A gyakorlati tapasztalatokat az alkalmazottak a munkahelyen szerzik meg, Magyarországon azonban hiányzik ennek szisztematikusan segített elsajátítása, valamint egy egységes, átlátható és széles körben a munkaadók és munkavállalók eligazodását megkönnyítő elismerési, tanúsítási rendszer. Márpedig csak ennek segítségével lehetne a megfelelő tapasztalatokat úgy érvényesíteni a munkaerőpiacon, hogy ez a vállalkozóknak és a munkavállalóknak is kedvezzen.

Igen nagy azon cégek aránya, amelyek munkatársaik számára finanszíroznak belső képzéseket, de ezt mindenféle előzetes tervezés nélkül teszik. (A kutatás szerint az EU országok között ezen a területen mi állunk a legrosszabbul.)

121

Miközben az EU-ban 1999-ben a cégen belüli képzések között első helyen a mérnöki ismeretek és termelés (engineering and production), illetve a számítógép-kezelés és informatika szerepelt az első két helyen, nálunk ez hitelezés és biztosítási üzletágon kívül mindenütt teljesen háttérbe szorult. Ebben az irányban ugyan történ előrelépés, az ECDL-vizsga elemeinek megszerzésének ösztönzésével, de a magyar munkavállalók lemaradása még mindig nagyon nagy.

Az állalmi intézményrendszerek, az önkormányzatok és a szociális partnerek alig vagy egyáltalán nem vesznek részt annak segítésében, hogy az oktatási és szakképzési rendszerek a különböző tudástartalmak azonosításán és tanúsításán alapuljanak, és ezáltal a vállalkozások igényeinek jobban megfeleljen a munkaerő-piaci kínálat, ezzel növelve a versenyképességüket.

Fentiek alapján, a problémák azonosítása után az alábbi javaslatokat tesszük. A vállalkozások – elsősorban a kicsik és a mikrók – számára a humánerőforrás menedzsment fontosságának tudatosítása, illetve segítése a következő eszközökkel:

A terület és ennek fontosságának népszerűsítése a médián keresztül.

Speciális, támogatott HR tanácsadás mikro- és kisvállalkozóknak – tanácsadás alkalmazottak felvétele előtt, segítség a kiválasztásban, munkahelyi problémák, konfliktusok megoldásának menedzselésében stb.

Gyakorlati HR képzés mikro- és kisvállalkozások széles körének esettanulmányokkal, a saját megoldandó problémákra fókuszálva.

Képzések az atipikus munkavégzési formák megismertetése, elterjesztése érdekében – ez segítheti különböző, a munkaerőpiacon hátrányos csoportok foglalkoztatását (nők, megváltozott munkaképességűek stb.).

Vállalkozástámogatás olyan módon, hogy az ezt igénylő mikro- és kis vállalkozások saját munkatársaik/alkalmazottaik képzését tudják finanszírozni akár szakma-specifikusan, akár egyéb területeken, pl. készségfejlesztő, motivációs tréningek, informatikai ismeretek stb. Erre ugyan van példa a HEFOP-ban, de csak egy adott vállalkozói kör számára. El kell érni, hogy ezt a támogatási formát elsősorban a mikrók tudják igénybe venni.

A mikrovállalkozások a szakképzési hozzájárulás nagyobb hányadát fordíthassák belső képzésre, beleértve saját továbbképzésüket. A képzések azonban a fentiek alapján gyakorlat-orientáltak legyenek, nem OKJ-s képzések. Ugyanakkor gondoskodni kell tanúsításról és ennek elismeréséről a munkaerőpiacon.

A helyi szereplők minél szélesebb körű bevonása abba, hogy speciális vállalkozási területeket segítő képzési programok valósuljanak meg: az önfoglalkoztató és családtagjai, illetve a kisvállalkozó és munkatársai számára (pl. noszvaji önkormányzat által támogatott turizmus projekt – képzést, hálózat-fejlesztést, jó gyakorlatok átadását foglalta magába).

122

A vállalatok képzési szokásainak megváltoztatása

IIP – Investors in People rendszer bevezetése: ez a nemzetközi elismerés bizonyítja, hogy a cím viselője fontosnak tartja a humán erőforrás fejlesztését. Az intézményt, szervezetet akkreditálni lehet a rendszerben. Az angol eredetű rendszernek 2001-ben 24000 tagja volt, a jelenlegi tagok száma 32000.

Ha a fentihez hasonló puha ösztönzők nem hatásosak, a kormányok úgy is dönthetnek, hogy kötelezővé teszik a munkaerő fejlesztését. Ezt a gyakorlatot követte pl. Franciaország, ahol az 1971-es, folyamatos szakképzésről szóló törvény előírta, hogy a vállalatoknak bérköltségük 1,5%-át kell továbbképzésre fordítaniuk. Ebben a rendszerben holtteher veszteséget okozhat, hogy esetenként a képzés ugyan megtörténik, de a képzési űr nem csökken, ha a szervezetek az amúgy is magasan kvalifikált dolgozóik továbbképzését finanszírozzák a kötelező keretből.

Vállalkozói gyakorlat megszerzése támogatottan

A vállalkozást fontolgatók és a kényszervállalkozók számára legtöbbször az a legnagyobb probléma, hogy nem rendelkeznek ilyen irányú tapasztalatokkal. Míg a szakma fogásait tanműhelyben, mesterek mellett módjuk van elsajátítani, a vállalkozói létet csak élesben tudják kipróbálni. Ennek áthidalására vállalkozói gyakornoki lehetőség bevezetését kellene támogatni úgy, hogy ez a már működő vállalkozókat is segítse humán erőforrás problémáik megoldásában. Azok a munkanélküliek, akik a „nem olyan típus vagyok” válasszal vetik el az önfoglalkoztatóvá válás lehetőségét, próbálhassák ki magukat egy kisvállalkozásban oly módon, hogy nem csak a szakmai, hanem a vállalkozói készségeiket is fejleszthessék. Az erre igényt tartó vállalkozókat egy program keretében ki kellene erre a szerepre képezni – „vállalkozó mester” – titulust kapnának és minden gyakornok után egy meghatározott összegű támogatást. A javaslat megvalósításának legnagyobb gátja, hogy a vállalkozók nem szeretik, ha más is belelát „üzletvitelükbe”. Emellett gondot jelenthet a rendszerrel való visszaélés – pl. ismerősök ily módon támogatott „képzése”.

Ugyanezt a problémát segítene megoldani az, ha felnőttek számára is lenne olyan gyakorlási lehetőség, mint az iskolákban, ahol a diák-vállalkozások jelentik ezt a kipróbálási lehetőséget. Amerikában, pl. egy női vállalkozók indulását segítő projekt keretében egy kávézóban próbálkozhatnak a már elméleti képzésen átesettek. A kávézó élesben működik, a gyakornok vállalkozók a felszolgálás mellett részt vesznek az üzlet működtetésében, a pénzügyi döntések meghozatalában, a beszerzések koordinálásában, beleszólhatnak a marketingbe stb.

123

Képzők és képző intézmények minősítése

Miközben a felnőttképzési intézmények akkreditációja terjed, és ez a képző intézménnyel kapcsolatban valóban biztosít egy minőséget a szervezet és a nyújtott szolgáltatás szempontjából, a beadott anyagok és a gyakorlat sokszor elég messze lehet egymástól. Mint korábban erre kitértünk, a Magyarországon működő vállalkozási ismereteket nyújtó programok jelentős része elavult képzési módszereket alkalmaz, nem interaktív, nem foglalkozik készségfejlesztéssel, a kompetenciák erősítésével. Az általánosan alkalmazott frontális oktatás teljesen alkalmatlan a vállalkozási kurzusokon. Jellemzően nem nyújt tanácsadási szolgáltatást a képzés mellett, és nem méri a sikerességét, csupán a részvétel és a résztvevői megelégedettséget mechanikusan értelmezve. Maguk a résztvevők sem ismerik a képzési lehetőségeket, nem tudják, mivel lehetnek elégedetlenek, mit várhatnának még egy képzéstől azon kívül, hogy prezentációkat hallgatnak.

Ezen segíthetne egy kifejezetten vállalkozások elindítását és működését segítő képzésekre vonatkozó akkreditáció, ami a bürokrácia eszközei helyett az alkalmazott módszert, a gyakorlatban nyújtott segítséget minősítené. Emellett ebben a körben a trénereket is lehetne minősíteni, ami a nagyobb képzőintézmények számára megkönnyítené, hogy külső trénert válasszanak. A trénerek esetén a szakmai tudás mellett, többek között tanácsadói készségeiket, kommunikációs, empátiás képességüket is minősíteni kellene, ugyanis a vállalkozásra történő felkészítésben ezeknek megkülönböztetett szerepe van.

A képzők és szervezeteik beválását a résztvevők által a képzés végén elvégzett értékelésén kívül egy később történő utólagos értékelés tovább árnyalhatná. A kapott segítség, az elsajátított ismeretek, a megszerzett, megerősített kompetenciák vállalkozók esetében még akkor is az életben vizsgáznak, ha a vállalkozói sikerességében sok szerepe van a külső körülményeknek, a szerencsének is. Egy vállalkozóképző projektben valószínűleg nem motiválható mindenki egyformán a későbbi értékelő szerepre, de ennek ki lehet dolgozni viszonylag egyszerűen megvalósítható sztenderdjeit is.

A képzők képzése

A korábban hangsúlyozott, a vállalkozóképzésben szorgalmazott paradigmaváltás szükségessé teszi a jelenleg a régi gyakorlatot folytatók, illetve a fejezetben kiemelt speciális területeken oktatók továbbképzését. A fentiekben javasolt képzőkre vonatkozó minősítési rendszer ily módon beépül a képzők képzési programjába is. Tipikusan olyan területről van szó, ahol a korábban javasolt módon a megszerzett munkatapasztalatokat, kompetenciákat értékeltetni, tanúsíttatni lehet egy kidolgozott, sztenderdizált tudástartalmakat tartalmazó rendszerben. A vállalkozásra képző trénerek jelenthetik az első olyan csoportot a magyarországi munkaerőpiacon, ahol a felnőttoktatásban újdonságként megjelenik és szervesül mindaz, ami az EU több országában már régebben elindult – a non-formális és informális módon megszerzett tudás értékelése, tanúsítása és elismerése. Ezzel egy olyan modell

124

születhet éppen a vállalkozásra való felkészítés területén, ami követhető más szakterületeken is.

A következő vállalkozások, jövendő vagy jelen vállalkozókat oktató csoportok továbbképzését tartjuk különösen fontosnak:

Egyetemek, főiskolák oktatói, A felnőttképzésben elsősorban a szakképzésben – OKJ-s képzések – tanító oktatók, Non-profit szervezetekben dolgozó trénerek, Roma és szociálisan hátrányos csoportok képzésére szakosodott trénerek és segítők, Vállalkozói tanácsadók, mentorok.

125

Az OECD 2005-ös Magyarország Jelentése – értékelés és javaslatok

Az OECD szerint a rendkívül magas inaktivitási rátáért részben a szociális segélyezési rendszer kialakítása a felelős. Az alacsony foglalkoztatási helyzetet tovább súlyosbítják a régiók közötti és a helyi szintű mobilitást gátló tényezők. Magyarországnak felfelé kellene mozdulnia a hozzáadott-érték láncon, de jelenleg ez javarészt a külföldi tőkeberuházásokon és a külföldi vállalatok által inicializált innovációs és kutatási tevékenységen múlik, a hazai kutatás és fejlesztés elégtelen mértékű.

Az OECD eme elmarasztaló kijelentéseit az alábbiakban magyarázzuk, illetve javaslatokat fogalmazunk meg a helyzet javítására, előmozdítására.

A magas növekedési ütem fenntartásának feltételrendszere

Az OECD összegzésében a gazdaságpolitika egyik fő feladataként a költségvetési hiány mérséklését jelöli meg. A jelenleg zajló fejlesztések közül elsősorban az egészségügyi rendszer reformját, a munkaerőt terhelő adóterhek csökkentését és a szociális segélyezési rendszer átalakítását, valamint az innováció elősegítését üdvözlik. A reformokat egységesítő Száz Lépés program egy elemét sem tartják alapvető változtatásnak, mindazonáltal elismerik, hogy a tervezett változtatások hozzájárulnak a meglévő rendszer továbbfejlesztéséhez. A reformsorozat bevezetésével kapcsolatban azonban kiemelik, hogy az egyes „lépések” ismertetése nem volt elég világos és átfogó, így azok monetáris hatása, jelentősége nehezen felmérhető.

A magyar gyáriparnak feljebb kell lépni a hozzáadott-érték láncon, és tőkeintenzívebb tevékenységekre kell koncentrálnia. A munkaintenzív ágazatok már jórészt áthelyeződtek más, feltörekvő (pl. ázsiai) régiókba és a foglalkoztatás ezen a területen 2000 óta folyamatosan csökken. Az iparból kilépő nagyszámú munkaerő felszívását a szolgáltatási szektor bővülése és a már említett hozzáadott-érték láncon való előre mozdulása segítheti, mely által e terület termelékenysége is növekedhet. A láncon való előbbre jutás további feltétele a foglalkoztatottak folyamatos (szak)képzése, ismereteik naprakészen tartása.

A növekedés előmozdításában nagy szerepe van a foglalkoztatás bővítésének, de ez utóbbi nem csak ebből a szempontból fontos: a nagyszámú inaktív, illetve a szürkegazdaságban dolgozók számossága növeli a jövedelmi egyenlőtlenségeket és gyengítik a társadalmi kohéziót. A szürkegazdaságban tevékenykedők egy része szociális segélyekben is részesül – ez megnehezíti a politikai tervezést és gyengíti az adók és kedvezmények rendszerének foglalkozatás-ösztönző hatását. A „szürke” tevékenységek tipikusan kis mérete gátolja a specializációt és a humán tőkébe történő beruházásokat.

126

A foglalkoztatásban a régiók között nagy eltérések tapasztalhatóak: a foglalkoztatási ráta a 7 statisztikai régióban 50% és 65% között mozog, a helyzet megoldását pedig a rendkívül alacsony mobilitási hajlandóság nehezíti.

A szabályozás terén az OECD kiemeli, hogy a részmunkaidőben történő foglalkoztatás piaca nem eléggé fejlett, és noha a béreket döntően vállalati szinten, a piaci helyzet alapján határozzák meg, a minimálbér jelentős mértékű, általános megemelése és a köztisztviselői fizetések hasonló növekedése bomlasztóan hatott a rendszerre. Kritikával illetik a leszázalékolás, illetve az előnyugdíjazás jelenlegi szabályozását is: e két csatornán számos olyan munkavállaló kilépett a munkaerőpiacról, akik megfelelő ösztönzés és feltételek mellett aktívak maradhattak volna. A magyar munkaerő-piaci szabályozás leginkább pozitív elemének az OECD azt tartja, hogy a foglalkoztatást védő szabályozók nem gátolják a piaci mechanizmusokat (létszám-leépítést és -bővítést).

A hazai innovációs aktivitás alacsony: míg a K+F kiadások az OECD-ben átlagosan a GDP 2%-át teszik ki, addig hazánkban ez az arány mindössze 1%. A magánszférában működő kutatási központok száma rendkívül alacsony, számuk kb. 700-ra becsülhető. A kutatási kiadások alig több mint harmada esik az üzleti szférára, ezzel térségünk valamennyi országához képest hátrányban vagyunk, Lengyelországot kivéve (az OECD átlag a 60%-ot közelíti). A felsőoktatás részesedése az egyik legmagasabb az OECD-ben, ez a rendszer azonban túlságosan szeparáltan működik, és elégtelenül reagál a gazdasági és munkaerő-piaci szükségletekre.

Az egészségügyi rendszer reformja égető szükséglet: a 30 OECD országból egyedül Törökországban kisebb a várható élettartam, mint hazánkban; a rákos, illetve szív- és érrendszeri megbetegedések terén pedig más közép-kelet európai országokkal együtt az „elsők” között vagyunk. A munka szempontjából mobilizálható lakosság korösszetétele is kedvezőtlen, az idősebb korosztály aránya a legfiatalabbhoz képest nagyon magas.

A foglalkoztatás bővítése

Az adóterhek csökkentése

A foglalkoztatás egyik fő demotiváló tényezője a munkát terhelő magas adóteher, mely főként a közepes és magas keresettel rendelkezőket sújtja. Az OECD üdvözölte az alacsony jövedelműek terheinek enyhítésére tett lépéseket, de nemzetközi összehasonlításban még ennek a rétegnek a befizetési kötelezettségei is magasak. Összességében az adók csökkentésének egyik legfőbb gátja a kormányzati kiadások túlzott nagysága, ennek lefaragása döntő fontosságú, ha alapvető változásokat szeretnénk elérni. Az adóbevételek csökkentésével járó veszteségek az adózási bázis kiszélesítésével részben ellensúlyozhatók.

A munkavállalók befizetéseinek csökkentése között az OECD kiemelte az egészségügyi hozzájárulás 2006-ig történő teljes megszüntetését. Mivel a hozzájárulás fix összegű volt, így

127

különösen az alacsony jövedelműek és a részmunkában dolgozók esetében volt relatíve magas. További fontos lépés, hogy a munkaadók a hozzájárulások egy részét visszaigényelhetik, ha pályakezdőket, GYES-ről visszatérőket vagy 50 éven felüli, hosszú távon munkanélkülieket vesznek fel. A visszatérítések maximuma relatíve alacsony, ezáltal a holtteher-effektus csökken (ami ebben az esetben akkor jelentkezne, ha olyan munkavállalók után járna a visszatérítés, akiket támogatás nélkül is felvennének).

A jóléti juttatások és az előnyugdíjazási rendszer reformja

A jelenlegi rendszerben a leszázalékolással elérhető segélyek, illetve a korai nyugdíjazás által szerezhető jövedelmek nagysága komoly szerepet játszott abban, hogy ilyen nagyszámú munkavállaló hagyta el a munkaerőpiacot. Jelenleg a munkanélküli járadékban részesülők számának legalább kétszerese azok száma, akik a fenti két csatorna valamelyikén keresztül részesülnek juttatásokban.

Az előnyugdíjazással szerezhető jövedelmek közel megegyeznek az általános nyugdíjakkal, de a munkanélküli járadékhoz képest meglehetősen magasak. A rokkantsági jövedelmek relatív vonzereje pedig oda vezetett, hogy az igénylők köre a 90-es évek kezdete óta kevesebb, mint 250.000-ről több mint 450.000-re emelkedett, ami a munkaképes korú lakosság 10%-ának felel meg.

A rokkantsági nyugdíjazási rendszerbe való belépést szigorító lépéseket az OECD pozitívan értékeli, különösen, hogy az ellenőrzést végző orvosokat a központi Nemzeti Egészségbiztosítási Alap alkalmazza, és nem magánpraxisukban végzik ezt a tevékenységet, mint sok más ország esetében. Mindazonáltal a Magyarországról szóló jelentés arra is rámutat, hogy a belépés nehezítése kevésbé hatékony, mint a rendszerből való kilépés ösztönzése. Bár a jelenlegi rendszer tartalmaz ilyen elemeket, az OECD azt tanácsolja, hogy vegyük figyelembe az ezen a téren bevált legjobb gyakorlatokat (Ausztrália, Egyesült Államok).

A Jelentés szerint a betegállomány jelenlegi szabályozása visszaélésekre ad lehetőséget. A táppénz jelenlegi maximuma a fizetés 70%-a, abszolút maximuma pedig nincs, ellentétben a munkanélküli járadékkal. Különösen problémás, hogy a munkavállalási időszakot követően még további 3 hónapra betegállományba lehet menni: ezt jelenleg 80.000 volt munkavállaló használja ki, míg a munkanélküli járadékban részesülők száma ehhez képest mindössze 130.000. Ez a foglalkoztatási időszakot követő „hosszabbítási lehetőség” korábban 6 hónap volt, a 3 hónapra való csökkentés a táppénzen töltött napok számát 10%-al csökkentette. Továbbra is megmaradtak azonban bizonyos feltételek, melyek alapján a 3 hónap újabb 3-al növelhető, a rendszer tehát még mindig hagy teret a visszaélésekre.

Mindezekhez viszonyítva a 9 hónapon át igénybe vehető munkanélküli járadék rendkívül alacsony, maximuma mindössze a minimálbér 80%-a. Az előzőekhez képest ez nem képvisel elég ösztönző erőt. Az OECD mind a járadék maximális összegének, mind az igénylési időszak hosszának

128

felemelését javasolja. Ez utóbbi biztosítaná az igénylő és a munkaügyi kirendeltségek kapcsolatban maradását, ám ezt tovább kell ösztönözni a járadékban részesülők kötelezettségeinek szigorításával. A Száz Lépés programban több változtatás is összhangban áll a fentiekkel, különösen üdvözölték a munkanélküliségi járadék első 3 hónapban történő felemelését.

Az aktív foglalkoztatás-ösztönző politikák közül az OECD a roma származású lakosság munkába állását ösztönző lépéseket tartja a legsikeresebbnek.

A mobilitás ösztönzése

A mobilitás kérdésénél számos tényezőt kell számításba venni:

A fejlettebb régiókban a gazdasági aktivitás költségei magasabbak. Szintén a fejlettebb régiókban a munkalehetőségek és a jobb kilátások a magasabb

fizetésekre nagyobb vonzerőt gyakorolnak. A közlekedési infrastruktúra befolyásolja mind a mobilitási, mind az ingázási lehetőségeket. A szociális juttatások és a lakáspolitika is ösztönözheti (gátolhatja) a munkaerő mozgását.

Az OECD különösen a közlekedési infrastruktúra fejlesztésében való elmaradást emeli ki, mint a mobilitás javulásának akadályát. Noha az autópályák és autóutak fejlesztésére relatíve nagy forrásokat szánunk, ugyanez nem mondható el a helyi közlekedés fejlesztéséről. Az állami tulajdonban lévő szolgáltatók száma nagyon magas, finanszírozásuk nem egységes. A díjak rendszere nem eléggé átlátható, hovatovább egyes (pénzügyileg nehéz helyzetben lévő) önkormányzatok hatósági jogköröket is átruháztak a szolgáltatókra, így a gyakorlatban azok egyszerre működnek hatóságként és szolgáltatóként. Az OECD az irányítás, a felelősségek, az adminisztráció és a finanszírozás tisztázását és jobb koordinációját sürgeti.

Végül a mobilitást érintő másik fontos terület a lakáspolitika. A magyar lakások döntő többsége, 90%-a magántulajdonban van, az elérhető árú bérlakások piaca túlságosan szűkös. Ezek fejlődését elő kell segíteni, különösen a nagyobb fejlődési potenciállal bíró területeken.

A foglalkoztatás bővítésére tett javaslatok összefoglalása: Az adóterhek csökkentése:

Az adóterhek csökkentésének üdvözlése mellett az OECD a következő változtatásokat javasolja:

A kedvezmények rendszerének teljes megszüntetését és ehelyett az adókulcsok átalakítását – a legalacsonyabb jövedelmi szintnél 0%-os kulcs bevezetését és a kedvezmények ily módon történő kiszélesítését kompenzálandó több kulcs, vagyis több adósáv bevezetését.

A Száz Lépés programja tovább bővíti a családoknak járó adókedvezményeket. Mindazonáltal a családok támogatásának túl nagy százaléka az adózási rendszeren keresztül valósul meg – ehelyett a hatékony családpolitika alternatív megoldásait kellene keresni.

129

A szociális juttatások rendszerének reformja:

A magyar hatóságok jelenleg is a rendszer munka-orientáltságának fokozásán dolgoznak, de határozottabb lépésekre van szükség a következő területeken:

A Jelentés a munkaerőpiacra való visszatérés ösztönzésében a máshol már bevált gyakorlatok tanulmányozására szólít fel a leszázalékolásra való jogosultság ellenőrzésének szigorítása mellett.

Meg kell szüntetni a táppénzzel való visszaélés lehetőségét – különösen a foglalkoztatási időszak végét követően (kifejtését lásd feljebb).

A fenti szigorítások ellensúlyozására és a foglalkoztatással legszorosabb kapcsolatban álló munkanélküli járadék vonzóbbá tétele érdekében az OECD a járadék mértékének és a jogosultsági időszak felemelését javasolja. Emellett a munkaerő-piaci kirendeltségekkel való együttműködés fokozása érdekében tovább kell bővíteni a járadékban részesülők kötelezettségeit. Noha a nemrég bevezetett álláskeresési hozzájárulás rendszere egyelőre nem hozott pozitív eredményeket, más országok pozitív tapasztalatai alapján tovább kell keresni a rendszer fejlesztésének lehetőségeit.

Az előnyugdíjazás rendszerét megszüntetnék, helyette csak a csökkentett összegű rendszer maradna meg.

Az alacsony munkaerő-piaci mobilitás fokozása:

Az autópálya- és autóút-építés mellett többet kellene fordítani a helyi tömegközlekedési infrastruktúra fejlesztésére.

Fejleszteni kell az alacsony bérleti díjú helyi bérlakások piacait.

Az innováció ösztönzése

Az innovációs tevékenység magas szintjének két alapvető feltétele a jó gazdasági környezet (klíma) és a külföldi eredmények adaptálásának biztosítása.

A magyarországi innovációs tevékenységek koordinálására egy új rendszer került bevezetésre Nemzeti Innovációs Rendszer néven. Ennek legnagyobb pozitívumaként az OECD azt jelöli meg, hogy a koordinációt részben a kormányzaton kívülre helyezi és a K+F politikának általános, átfogó perspektívát ad.

További pozitívum, hogy az 50 főnél több alkalmazottat foglalkoztató cégek által fizetendő kutatási hozzájárulás tényleges kutatási költségekkel kiváltható. Ez a rendszer jobb, mint az adókedvezmények alkalmazása, mivel ez utóbbi egyébként veszteséges vállalatokat is támogathat. Mindettől alapvetően a kutatási tevékenység fokozódását várják.

A megoldás hátulütője, hogy egy már eleve komplex adózási és kedvezményrendszerre épül rá; emellett annak ellenőrzése, hogy a megemelt kutatási kiadások valódi fejlesztéseket vagy elszámolási fogásokat takarnak, nehézkes és költséges. A juttatások megítélésénél számításba vehető tényezők lehetnek: a nemzetközi kutatási tevékenység fő irányaihoz való igazodás, illetve a lehetséges tovaterjedő (más ágazatokban is hasznosítható ún. spillover) hatások megléte (illetve hiánya).

130

A már említett adókedvezményekkel kapcsolatban az OECD a következő megállapításokat teszi. Noha a kutatási kiadásokkal kapcsolatos kedvezmények egyes esetekben akár a 300%-ot is elérhetik (ez az OECD-ben egyedülállóan magas érték), ezt a lehetőséget csak kevés vállalat használja ki. Az eredmény nem meglepő, tekintve a magánszféra kutatási központjainak már említett alacsony számát. Mindazonáltal a nagy kedvezmények esetében fennáll a holtteher költségek veszélye – azaz a kedvezmények nélkül is megvalósuló tevékenységek felesleges és (költséges) támogatása.

A kutatások alacsony száma mögött a kockázati tőke hiánya is áll. Ezt ellensúlyozandó mind a Magyar Fejlesztési Bank, mind a Magyar Szabadalmi Hivatal tesz várhatóan pozitív hatású lépéseket (az uniós utófinanszírozású támogatások áthidaló hitelezésével és a szabadalmaztatást segítő VIVACE programmal).

Az OECD több szempontból is kritikával illeti a Magyar Tudományos Akadémia működését. Kevés az ösztönző erő gazdasági irányultságú kutatások végzésére, továbbá az Akadémia költségvetésének jelenleg mindössze 10-15%-a függ a kutatási teljesítménytől.

Az oktatási politika és az innováció

Magyarország a high-tech termékek gyártási platformjává vált az iparban, ehhez kapcsolódóan a műszaki, mérnöki ismeretek magas szintűek a munkavállalók egy részének körében. Még ha ez a tudás nem is kapcsolódik formális K+F tevékenységekhez, az innováció megfelelő alapját képezheti.

Ugyanakkor az oktatási rendszerben a munkaerőpiaci igényeknek való megfelelés elégtelen, az igazodás pedig elfogadhatatlanul lassú. A matematikai, műszaki, mérnöki és számítástechnikai területeken diplomát szerzők aránya az EU átlaghoz viszonyítva mindössze 50%, a képzett pedagógusoké viszont kb. kétszeres. Emellett a felsőfokú képzések túl hosszúak – az idén nyáron elfogadott új oktatási törvénynek megfelelő rövidebb és szakmaorientáltabb képzést az OECD pozitív változásként értékeli.

A 2005-ös Innovációs Törvény korai tervezeteiben a felsőfokú oktatás és az üzleti szféra közötti egyeztetés nagyobb hangsúlyt kapott – ezt az iskolák képviselői elutasították arra hivatkozva, hogy az intézkedés sértené önállóságukat. Az OECD javasolja a tárgyalások újrakezdését. További nyomásgyakorlás szükséges annak érdekében, hogy az oktatás gyorsabban kivonuljon azokról a területekről, melyek a munkaerőpiacon nem keresettek – különösen a pedagógusképzés ölt túlzott méreteket.

A tanárok alulmotiváltsága az általános és középiskolai oktatási rendszer fejlődésének egyik fő kerékkötője. Sok tanár másodállást vállal, így a szakmai fejlődésére minimális energiája marad. A nemrég bevezetett fizetésemelések azonban feltehetően nem hoznak majd változást ezen a területen, mivel a fizetéseknek továbbra is kevés a teljesítményhez kötött eleme. Ezen a téren demotiváló, hogy magasabb fizetésekre csak az életkor előrehaladtával lehet számítani a tanári pályán (akkor viszont a teljesítménytől függetlenül).

131

Az innovációs politikai javaslatok összefoglalása: Makroökonómiai feltételek:

Robosztus növekedés a termelésben, stabil infláció és alacsony kamatlábak.

A telekommunikációs technológiák terjedésének gátat szab a privatizáció lassúsága és a nemzetközi összehasonlításban is rendkívül magas kommunikációs tarifák. A szolgáltatók szigorúbb felügyelete szükséges.

Speciális innovációs politikák:

Az innovációs rendszer átfogó reformját követően megérett az idő a bevezetett intézkedések hatásának felmérésére, a következők figyelembevételével:

Ellenőrizni kell, hogy a kutatási költségeiket visszaigénylő cégek valóban elvégezték-e a hivatkozott tevékenységeket. A monitoring rendszer a kibővült célzott juttatások esetében is nélkülözhetetlen, egyidejűleg alkalmas lehet egyes kutatási területek átfogó nyomon követésére is. A célzott támogatásoknál előnyben kellene részesíteni azokat a területeket, ahol a más területekre „átcsorgó”, ún. spillover hatások nagyobbak.

Az OECD üdvözli az egyetemi spin-off vállalatok létrehozásának megkönnyítését.

További reform szükséges azonban a Magyar Tudományos Akadémia finanszírozásában – a teljesítménnyel arányos elemeket erősíteni kell.

Az oktatási rendszer reformja:

Az OECD kiemelt fontosságúnak tartja a felsőoktatási kurzusok lerövidítését és szakmaorientáltabbá tételét, ugyanakkor megjegyzi, hogy a munkaerőpiaci jelzések figyelembe vétele még mindig lassú és elégtelen. Emelni kell továbbá az oktatás általános színvonalán is.

Újra kell kezdeni az idén megrekedt tárgyalásokat annak érdekében, hogy a felsőoktatás és az üzleti szféra képviselői egyeztessenek a jövőbeni munkaerőpiaci szükségletekről.

Ugyanez érvényes a szakképzésekkel és szakmai továbbképzésekkel kapcsolatban is – a tanfolyamokat a jelenlegi munkaerőpiaci szükségleteknek megfelelően kellene kialakítani.

A jelenlegi oktatási rendszer a tanulókat két fő csatornán osztja szét: 1) a szakképzési rendszerbe és 2) az egyetemi/főiskolai rendszerbe. Ez a szétválasztás nem megfelelő, ha a fő cél a munkaerőpiacon használható készségek és ismeretek fejlesztése, ezen túlmenően pedig a diákok helytelen allokációjához vezet.

A pedagógusok motiválása érdekében a fizetésekben növelni kell a teljesítménnyel összefüggő elemeket és a túlzott foglalkoztatás-védelmet racionalizálni kell.

132

Felhasznált források

Adler Judit: A 45 éven felüliek foglalkoztatási helyzete. OFA Kutatási Évkönyv 3. Bp., 2005. 29–38. o. Artner Annamária: A vállalkozásfejlesztési politika tapasztalatai és hatásai Nagy-Britanniában és

Írországban, kézirat. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Kisvállalkozás-fejlesztési Központ, 2001. április.

Borbély Szilvia: Az EQUAL Európában. OFA Kutatási Évkönyv, 3. Budapest, 2005. 80–88. o. Búzási János: A működő kisvállalkozások fejlődését, megerősödését elősegítő kísérleti támogatási program

(VF/2002) OFA, kézirat, Budapest Campbell, Mike: The Third System Employment and Local Development. Policy Research Institute, Leeds

Metropolitan University, Egyesült Királyság, 1999. CECOP – A szociális gazdaság kibővítése. Első európai konferencia a szociális gazdaságról Közép- és

Kelet-Európában – Előkészítő Dosszié, 2002. július. Munkavállalók, Szövetkezetek, Szociális szövetkezetek és MRP társaságok Szövetsége, Brüsszel.

Collard, Fabrice – Dellas, Harris: Technology Shocks and SMEs in Europe (2003): SMEs in Europe (2003), Observatory of European SMEs 2003, No. 7. European Communities, 2004.

ECOTEC: Special study of third system approaches to service provision and job creation, ECOTEC Research & Consulting Limited, 2000, Belgium.

ENSR: Sixth Report of The European Observatory for SMEs, European Communities, 2000. Európai Bizottság: Kisvállalatok Európai Kartája, közzétették a 2000. június 19-én és 20-án rendezett Santa

Maria da Feira-i Európai Tanács Elnökségi Következtetéseinek III. számú mellékleteként. Európai Bizottság: Közös cselekvések a növekedésért és a foglalkoztatásért. COM(2005) 330, Brüsszel,

2005.7.20. Európai Tanács: 2003. július 22.-i Tanácsi Határozat a tagállamok foglalkoztatás-politikai irányvonalairól.

(2003/578/EC) European Commission: Employment in Europe 2002, Recent Trends and Prospects. Directorate-General for

Employment and Social Affairs, 2002, Belgium. European Commission: Obstacles to the Creation of Very Small Businesses in the European Union, Final

Report, European Commission, Directorate-General for Employment, Industrial Relations, 1999. European Communities: New actors of employment – For a better understanding of employment at local

level. Directorate-General for Employment and Social Affairs, 2003, Belgium. EU-háló: Foglalkoztatási célú civil szervezetek atlasza, OFA, Debrecen, 2003. Frey Mária: A magyarországi munkaerőpiacot érintő jogszabályi és intézményi változások. Munkaerőpiaci

tükör, szerk. Fazekas Károly. OFA – MTA KTK [etc.], 2003. 173 – 195. o. Budapest Frey Mária: Az Európai Unió foglalkoztatási stratégiája. Munkaerőpiaci tükör, OFA – MTA

Közgazdaságtudományi Intézet, 2004. 146–193. o. Budapest Frey Mária: Munkahelyteremtés a munkaerőpiac fő áramlatán kívül. Szakképzési Szemle 2001/1. 22-48. o. Frey Mária: Nonprofit szervezetek a munkaerőpiacon. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Munkaügyi

Kutatások Szakmai Műhelye, 2001. Frey Mária: A szociális gazdaság kihívásai. 2005. április 29. Budapest Frey Mária: Szociális gazdaság belga módon. 2005. Budapest FMM – HEFOP IH: Tervezési felhívás a HEFOP/2005/ programok megvalósítására. 2004. november FMM – Kopint-Datorg Konjunktúra Kutatási Alapítvány: Az Európai Foglalkoztatási Stratégia és a magyar

foglalkoztatáspolitika. 2005. április 28. és szeptember 8-i konferencia Foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek modell értékű programjai. Nonprofit Humán Szolgáltatók

Országos Szövetsége, Budapest, 2004. Fóti János – Lakatos Miklós: Foglalkoztatottság és munkanélküliség (Információk a magyar cenzusok

eredményeiből) Az OFA támogatásával készült „Munka nélkül” sorozat 3. kötete, Budapest, 2004.

133

Gayer Gyuláné – Huber Béla: A nonprofit szektorról és a foglalkoztatásról. Munkaügyi Szemle 2002. 2. sz. 43-47. o.

Gere Ilona – Fazekas Károly – Lakatos Judit – Laky Teréz: Magyarországi munkaerőpiac. [közread. a] Foglalkoztatási Hivatal – Országos Foglalkoztatási Közalapítvány. Budapest, 2003.

Goldberg, Kalman –Highfill, Jannett –McAsey, Michael: Technology choice: the output and employment tradeoff, American Journal of Economics and Sociology, Jan, 1998.

IPOSZ: Mikrovállalkozások felkészítése az EU-s belépésre. Javaslatok a Kormány részére, 2004. december, Budapest

Kállay László – Imreh Szabolcs: A kis- és középvállalkozás-fejlesztés gazdaságtana. Aula, Budapest. 2004. Kállay László – Kőhegyi Kálmán – Kissné Kovács Eszter – Maszlag Ludmilla: A kis- és középvállalkozások

helyzete. 2003-2004. éves jelentés. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Budapest, 2005. Kállay László: Mikrohitelezés piaci alapon, Vállalkozásélénkítés intézményfejlesztéssel. Közgazdasági

Szemle, 47 (1) 2000. 41–63. o. Kállay László: Paradigmaváltás a kisvállalkozás-fejlesztésben. Közgazdasági Szemle, 49 (7–8) 2002. 557-

573. o. Kuti Éva: Gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek. KSH, 2003, Budapest. Laky Teréz: A kisvállalkozások növekedésének korlátai. Szociológiai Szemle, 1998. 1. sz. Laky Teréz: A munkaerőpiac Magyarországon 2003-ban. Munkaerőpiaci tükör, OFA – MTA

Közgazdaságtudományi Intézet, 2004. 16–38. o. Budapest Laky Teréz: A magyarországi munkaerőpiac 2004. OFA, Budapest Nagy Ildikó – Pongrácz Tiborné – Tóth István György: Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak

helyzetéről. ICSSZEM – TÁRKI, 2005. Budapest Nagy Katalin: Az Európai Foglalkoztatási Stratégia. Munkatudományi kutatások – A felzárkózás esélyei:

Munkapiaci látlelet a felzárkózás küszöbén [szerk.] Kővári György. MTA KTK; MTA Munkatudományi Bizottság, 2003. 2–21. o. Budapest

Nonprofit Kutatócsoport Egyesület: A szociális gazdaság munkahely-teremtő képessége és helyi szintű mobilizálásának, illetve legális keretek közé terelésének lehetősége. In: EU-konform foglalkoztatáspolitika: A hazai foglalkoztatáspolitika átalakítása a közösségi gyakorlatnak megfelelően. 367-385. o. Szerkesztette: Frey Mária. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, 2001.

OECD: Economic Surveys Hungary. 2005. Párizs OECD: Employment Outlook. 2005. Párizs OECD: Entrepreneurship and Local Economic Development Programme and policy recommendations, 2003.

Párizs OECD: SME and Entrepreneurship Outlook. 2005. Párizs Roelants, Bruno: Valójában mit is jelent a szociális gazdaság? Szövetkezés, 2003. 1. sz. 109-113. o. Román Zoltán: A lisszaboni stratégiai célok és a kis- és középvállalatok a jelölt országokban. Közgazdasági

Szemle, 50 (7–8) 2003. 691–701. o. Román Zoltán: Catching Up or Falling Behind? Megjelent: EPI, European Productivity Ideas, Finale Issue

Productivity for our Future. 2003. március, Brüsszel. Sinnaeve (European Commission): How the EU manages subsidy competition. Előadás a University of

Minnesota-n, 2004. február 27. SMEs in Focus: SMEs in Focus (2002), Main results from the 2002 Observatory of European SMEs,

European Commission, 2002. Soltész Anikó et al: A szociális gazdaság jelene és jövője Magyarországon, a szektor civil szervezetei és

azok képzési igényei. Az NFI megbízására végzett kutatás zárójelentése. SEED Alapítvány, Budapest, 2004.

Soltész Anikó et al: A vállalkozásösztönzés, foglalkoztatás támogatás hatásvizsgálata. Az OFA megbízására végzett kutatás zárójelentése. SEED Alapítvány, Budapest, 2005.

134

Soltész Anikó et al: A vállalkozói inkubátorok jelene Magyarországon, a nemzetközi és hazai fejlesztés lehetőségei, kihívásai. A GKM megbízására végzett kutatás zárójelentése. SEED Alapítvány, Budapest, 2002.

Soltész Anikó et al: Az önfoglalkoztatás terjedésének ösztönzése a munkanélküliek körében. OFA Kutatási Évkönyv, 2. Budapest, 2002. 210–216. o.

Soltész Anikó et al: Regionális klaszterek és a létesítésükre vonatkozó politikák az EU-ban és Magyarországon. A GKM megbízására végzett kutatás zárójelentése. SEED Alapítvány, Budapest, 2003.

Statistical Handbook of Japan. Edited by Statistical Research and Training Institute, MPHPT, 2003. Szabó Katalin – Négyesi Áron: Az atipikus munka térnyerésének okai a tudásgazdaságban. Közgazdasági

Szemle 51 (1), 2004. 46–65. o. The Challenges of Enforcing EU Competition Law, Image, the International KPMG Newsletter, 2001.

május. Viszt Erzsébet: A kis- és középvállalatok munkaerőpiaci szerepe és a foglalkoztatással kapcsolatos

magatartása. GKI 2001. Készült az OFA támogatásával. Viszt Erzsébet: A kis- és középvállalatok növekvő jelentősége a foglalkoztatásban. Korlátok és lehetőségek.

OFA Kutatási Évkönyv, 2. Budapest, 2002., 224–234. o. Wim Kok Jelentés (2003): Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium: Több munkahelyet Európában! A

Wim Kok-jelentés (2003) magyar nyelvű vezetői összefoglalója. Wim Kok Jelentés (2004): The Lisbon strategy for growth and employment. November 2004. Brüsszel Zám Mária: A munkanélkülieket segítő nonprofit szervezetek kapcsolatainak vizsgálata, fejlesztésük

lehetőségei. OFA kutatási évkönyv 1. 2001. 190-197. o.

135

Melléklet

A VF programban alkalmazott eszközök

A pályázók és a nyertesek megoszlása az egyes pályázati években

Pályázat Összes pályázó (%) Nyertesek (%) VF-1999 – mezőgazdaság 128 15% 65 31% VF-1999 – KKV-fejlesztés 17 2% 6 3% VF-2000 31 4% 11 5% VF-2001 265 31% 59 28% VF-2002 243 28% 59 28% VF-2003 180 21% 12 6% Összesen (1999-2003) 864 100% 212 100%

A támogatott programok jellemzői

Az igényelt összegből a cégek közel fele új alkalmazottat kívánt felvenni, egyharmaduk eszközöket (is) kívánt beszerezni, további egyharmaduk pedig építkezni (is) szándékozott. A válaszokban markánsan megjelennek a vállalkozások szociális, képzési, innovációs és környezetbarát céljai is. Nincs szignifikáns különbség a támogatott és a visszautasított cégek között a megjelölt célok összetétele szerint. Ahol szaktanácsadás is a támogatandó program részét képezte, ott annak témája az esetek java részében a cég tevékenységének folyamatos nyomon követése, más vállalkozásokkal való kapcsolatteremtés elősegítése volt.

A támogatással finanszírozni kívánt cél (több választ is meg lehetett jelölni):

Cél Támogatottak Visszautasítottak N = 146 N= 131 Az adott célt említők aránya

Eszközbeszerzés 36% 47% Építkezés 32% 37% Szolgáltatás vásárlása 11% 3% ISO vagy más minősítés megszerzése 10% 9% A dolgozók képzése 6% 10% Tanácsadás vagy piackutatás 5% 3% Új termék vagy eljárás bevezetése 12% 12% Új alkalmazottak felvétele 45% 50%

136

Miért volt szükség a támogatott programra?

A kérdésre adott igen változatos válaszok tartalomelemzése a következő eredményeket adta. A cégek mintegy egytizede azt hangsúlyozza, hogy a cég talpon maradása a támogatáson állt vagy bukott. A válaszok egyötöde versenyképességgel kapcsolatos elemeket emel ki: valamilyen új termék, technológia, munkaszervezési-és minőségbiztosítási rendszer (pl. ISO) bevezetéséről szól. További egyötöd a munkaadással kapcsolatos elemeket emeli ki. Jellegzetes egyedi válaszok: Humán erőforrás szempont. „Segített a dolgozók foglalkoztatásában, a foglalkoztatás feltételeit javította” – „Hogy így kulturált öltözőt tudjunk kialakítani.” – „Munkahely megtartás miatt.” Versenyképességi szempont. „Az ISO minősítés ma már szinte nélkülözhetetlen a kereskedelemben.” – „Hogy az uniós követelményeknek feleljen meg a vendéglátó egység, bővíteni szándékozom.” – „Fejlődni szerettünk volna, sőt a működéshez nélkülözhetetlen volt.” – „Számítógépek beszerzése, ezáltal a korszerű információ rendszer kialakítása, szárítási szolgáltatások megoldása által integráció növelése” – „Szükség volt egy ilyen gépre, és önerőből nem ment, az alkalmazottaknak könnyebb lett a munkája.”

A megpályázott program típusa (több választ is meg lehetett jelölni)

Program Támogatottak Visszautasítottak N = 146 N = 131 Az adott célt említők aránya

Szociális előírásokhoz kapcsolódó pályázati program 20% 16% Oktatáshoz, szakmai ismeretek megszerzéséhez 5% 11% Likviditási zavarokhoz kapcsolódó pályázati program 6% 4% Első alkalmazott munkába állításához 8% 14% Ismertté válást elősegítő információs program 5% 4% Szaktanácsadási program 5% 2% Szociális jellegű előírásokhoz 10% 9% A termelés modernizációja 28% 26% Az üzleti környezet fejlesztése 23% 35% A technológia fejlődésének elősegítése 40% 36% A környezetminőség javítása 11% 12% Árvízkár enyhítése 0% 0%

137

A saját forrás aránya, társfinanszírozás

A tervezett projektek forrás-megoszlása mérlegfőöszeg-csoportonként 580 pályázó szervezetnél (ahol a két vonatkozó adat rendelkezésre áll)

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

Negatív 0-1 millió

Ft

1-5 millió

Ft

5-20 millió

Ft

20-50

millió Ft

50-100

millió Ft

100-500

millió Ft

500 millió

Ft felettMérlegfőösszeg

Saját %

OFA %

Egyéb %

A diagramról leolvasható, hogy a vállalt önrész nagysága független a cégek anyagi lehetőségeitől. Elmondható továbbá, hogy a külső források mozgósítása az esetek elenyésző számában fordul csak elő. Ez az ilyen források elérési nehézségei mellett arra utal, hogy a cégek a programot nem mindig hangolják össze más célkitűzéseikkel.

A tervezett projektek forrás-megoszlása mérlegfőöszeg-csoportonként 178 nyertes szervezetnél (ahol a két vonatkozó adat rendelkezésre áll)

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

Negatív 0-1 millió

Ft

1-5 millió

Ft

5-20

millió Ft

20-50

millió Ft

50-100

millió Ft

100-500

millió Ft

500 millió

Ft felett

Mérlegfőösszeg

Saját %

OFA %

Egyéb %

Fenti állításaink fokozottan érvényesülnek a nyertesek esetében, meglepő módon náluk még a vállalt önrész mértéke is kevesebb, mintegy 5%-kal.

138

Az önrész aránya a tervezett projektekben mérlegfőösszeg-kategóriák szerinti bontásban, 559 szervezet esetében (ahol a két vonatkozó adat rendelkezésre áll)

0%10%20%30%40%50%60%70%80%90%

100%

Negatí

v

0-1 m

illió Ft

1-5 m

illió Ft

5-20 m

illió Ft

20-50

millió

Ft

50-10

0 millió

Ft

100-5

00 m

illió Ft

500 m

illió Ft fe

lett

0%1-24%25-49%50-74%75% felett

Erről az ábráról további információkat kapunk az előbbiekben már kifejtett témában. A cégek növekedésével enyhén csökken a 25-49%-os önrésszel bíró projektek aránya, míg a relatíve kevesebb támogatást kérők száma enyhén nő. Ez a trend azonban éppen a legnagyobb mérlegfőösszegű vállalkozásoknál nem érvényesül, döntő hányaduk kevesebb, mint felerészben járul hozzá a megvalósítandó projekt költségeihez.

Az igényelt összeg nagysága. A válaszoló cégek átlagosan 4-6 millió Ft közötti összeget igényeltek (N=237), de a magas szórást jelzi, hogy a támogatott cégek legtöbbet igénylő negyede (felső kvartilis) 8 millió Ft feletti összeget igényelt.

Saját finanszírozás. A támogatott cégek túlnyomó része, 85%-a, az önrész mellett további saját forrást is tett a támogatás mellé, hogy a program megvalósuljon. Ez az arány közel 90%-ra ment fel azon cégek esetében, amelyek az igényelt összeghez képest csökkentett támogatást kaptak. A vállalatok által biztosított saját hozzájárulás a válaszok alapján összességében 50-50%-os támogatás-sajátforrás arányt mutat, ami szinte teljesen megegyezik az adatbázisból nyerhető adatokkal (53-47%).

Társfinanszírozás. A támogatottaknak mindössze 8%-a számolt be arról, hogy a programnak rajtuk kívül más társfinanszírozója is volt. A társfinanszírozás az ilyen esetek túlnyomó részében hitel jellegű volt, és a társfinanszírozó szervezet valamennyi ilyen esetben egy bank volt. A társfinanszírozás átlagos mértéke mintegy az OFÁ-tól kapott összeg másfélszerese volt.