1 A PJ1 TÉTELSORBAN HIVATKOZOTT JOGFORRÁSOK ÉS HÁTTÉRANYAGOK 2020/2021.tanév 1.félév (Tantárgyjegyző: Dr.Landi Balázs és Dr.Molnár Sarolta) B/1. tétel A PTK. EMBERKÉPE* - magatartásmérték, felelősség - „[…]Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. […]“ 1 olvasható a Biblia első lapján, majd szintén ugyanott egy sorral később azt találjuk, hogy: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” 2 . Ez a Biblia emberképe, amit már rögtön a Biblia első könyvében, a Teremtés Könyvében olvashatunk. Ha képesek és nyitottak vagyunk megérteni, vagy csak részben felfogni ennek az emberképnek a messze ható jelentőségét, akkor, de csak akkor azonosulhatunk a szeretet parancsával, mint a Bibliában elvárt magatartás mértékkel: a szerető Isten, aki saját képmására teremtette az embert, megköveteli az embertől, hogy tanuljon meg szeretni. A felelősségünk alapja végső soron, hogy a szabad akarattal rendelkező ember által választott és tanúsított alternatív magatartás mérték mennyiben felel meg a Biblia emberképéből fakadó elvárt magatartás mértéknek. Ha a Biblia szükségesnek tartja már első könyvében tisztázni az emberképét, nem alaptalan feltennünk ugyanezt a kérdést a magánjog esetében sem, feltételezve, hogy annak révén közelebb juthatunk a magánjogi jogviszonyokban elvárt és tanúsítandó magatartásmérték és felelősség megértéséhez is. Így volt ez már a római jogban is, ahol „a jogok természetes alanya az ember (hominum causa omne ius constitutum est.)” 3 , akik a „[…]polgárjog szempontjából lehetnek: 1.cives, 2.latini, 3.peregrini.” 4 , de mind közül kiemelkedik a civitas egyik kategóriája, ti. az önjogú családfő (sui iuris paterfamilias), ami a római jogi normák elsődleges emberképét hordozta. Már ekkor, Róma korai időszakában, amikor a ius Quiritium (modernebb kifejezéssel: ius civile) alapján a római polgárnak nem joga volt családtagjai felett vagy hozzájuk, hanem hatalma felettük és szabadsága otthona körében, sem maradt a családfő hatalma „ellentételezés nélkül”, ahogyan arra már az írásom mottója is utalt: „Betrachten wir den Zusammenhang zwischen […] Macht und Haftung […]”. Zlinszky János másutt is kihangsúlyozza, hogy: „A család Rómában távolról sem az önkény fészke, a hatalmaskodás színtere. Csak szabályait nem a ius, a jog rendje adta, hanem a mos, az erkölcs és részben az isteni törvényi rendje, a fas.” 5 . Ez az az emberkép, amely a köztársaságvégi * LANDI BALÁZS: Emberkép, magatartásmérték, felelősség; in: IAS, 2016/1 (részlet) 1 Ter 1,26 2 Ter 1,27 3 MARTON Géza: A római magánjog elemeinek tankönyve; Méliusz Könyvkereskedés; Debrecen, 1947; 56. 4 MARTON Géza: A római magánjog elemeinek tankönyve; Méliusz Könyvkereskedés; Debrecen, 1947; 62. 5 ZLINSZKY János: Ius privatum; Osiris Kiadó; Budapest, 1998; 29.
241
Embed
jak.ppke.hu...1 A PJ1 TÉTELSORBAN HIVATKOZOTT JOGFORRÁSOK ÉS HÁTTÉRANYAGOK 2020/2021.tanév 1.félév (Tantárgyjegyző: Dr.Landi Balázs és Dr.Molnár Sarolta) B/1. tétel A
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
1
A PJ1 TÉTELSORBAN HIVATKOZOTT JOGFORRÁSOK ÉS HÁTTÉRANYAGOK 2020/2021.tanév 1.félév
(Tantárgyjegyző: Dr.Landi Balázs és Dr.Molnár Sarolta)
B/1. tétel
A PTK. EMBERKÉPE*
- magatartásmérték, felelősség -
„[…]Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. […]“1 olvasható a Biblia első
lapján, majd szintén ugyanott egy sorral később azt találjuk, hogy: „Isten megteremtette az embert,
saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.”2. Ez a Biblia
emberképe, amit már rögtön a Biblia első könyvében, a Teremtés Könyvében olvashatunk.
Ha képesek és nyitottak vagyunk megérteni, vagy csak részben felfogni ennek az emberképnek a
messze ható jelentőségét, akkor, de csak akkor azonosulhatunk a szeretet parancsával, mint a
Bibliában elvárt magatartás mértékkel: a szerető Isten, aki saját képmására teremtette az embert,
megköveteli az embertől, hogy tanuljon meg szeretni. A felelősségünk alapja végső soron, hogy a
szabad akarattal rendelkező ember által választott és tanúsított alternatív magatartás mérték
mennyiben felel meg a Biblia emberképéből fakadó elvárt magatartás mértéknek.
Ha a Biblia szükségesnek tartja már első könyvében tisztázni az emberképét, nem alaptalan
feltennünk ugyanezt a kérdést a magánjog esetében sem, feltételezve, hogy annak révén közelebb
juthatunk a magánjogi jogviszonyokban elvárt és tanúsítandó magatartásmérték és felelősség
megértéséhez is.
Így volt ez már a római jogban is, ahol „a jogok természetes alanya az ember (hominum causa
omne ius constitutum est.)”3, akik a „[…]polgárjog szempontjából lehetnek: 1.cives, 2.latini,
3.peregrini.”4, de mind közül kiemelkedik a civitas egyik kategóriája, ti. az önjogú családfő (sui
iuris paterfamilias), ami a római jogi normák elsődleges emberképét hordozta. Már ekkor, Róma
korai időszakában, amikor a ius Quiritium (modernebb kifejezéssel: ius civile) alapján a római
polgárnak nem joga volt családtagjai felett vagy hozzájuk, hanem hatalma felettük és szabadsága
otthona körében, sem maradt a családfő hatalma „ellentételezés nélkül”, ahogyan arra már az
írásom mottója is utalt: „Betrachten wir den Zusammenhang zwischen […] Macht und Haftung
[…]”. Zlinszky János másutt is kihangsúlyozza, hogy: „A család Rómában távolról sem az önkény
fészke, a hatalmaskodás színtere. Csak szabályait nem a ius, a jog rendje adta, hanem a mos, az
erkölcs és részben az isteni törvényi rendje, a fas.”5. Ez az az emberkép, amely a köztársaságvégi
* LANDI BALÁZS: Emberkép, magatartásmérték, felelősség; in: IAS, 2016/1 (részlet) 1 Ter 1,26 2 Ter 1,27 3 MARTON Géza: A római magánjog elemeinek tankönyve; Méliusz Könyvkereskedés; Debrecen, 1947; 56. 4 MARTON Géza: A római magánjog elemeinek tankönyve; Méliusz Könyvkereskedés; Debrecen, 1947; 62. 5 ZLINSZKY János: Ius privatum; Osiris Kiadó; Budapest, 1998; 29.
2
jogtudomány hatására, a két szélső fok (dolus és casus) közé beépülő vétkességi fokkal
gazdagodott, és vált az elvárt és tanúsítandó magatartás mérték meghatározó mintájává: „[…] a
közbeeső vétkességi fok, melynél a cselekvő anélkül, hogy akarta volna a jogsértő eredményt,
mégis szemrehányás alá esik azért, mert nem járt el azzal a gondossággal (diligentia) a jogsértő
eredmény elhárítása érdekében, mellyel egy tisztességes, komoly ember (bonus, diligens
paterfamilias) az adott esetben eljárt volna.”6.
Itt ugyanakkor beleütközünk a magánjogi emberkép önmagában hordozott ellentmondásába, ami
a magánautonómia és a jogalkotó, mint közhatalmat gyakorló entitás között keletkezik, amikor ez
utóbbi normatív szinten határozza meg a természetéből fakadóan egyéni és egyszeri, s ezáltal már
önmagában is értéket hordozó ember emberképét, s azon keresztül az elvárt és tanúsítandó
magatartásmértékét, s végső soron a magánjogi felelősség rendszerét. Erre utal Vékás Lajos is az
új Polgári Törvénykönyv kommentárjában: „Minden ember jogképességének kimondásával, azaz
jogalanyiságának, személy mivoltának az elismerésével az ember fogalma normatív (absztrakt
jogi) fogalom lett.”7. Ez tehát az a normatív emberkép, amely a bonus et diligens paterfamilias
fogalmával indult útnak a magánjogban kétezer évvel ezelőtt, s van jelen magától értetődő
természetességgel még napjainkban is: „Kézenfekvő, hogy a magánjognak is megvan a maga
emberképe, hiszen bármely polgári jogi törvénykönyv paragrafusait olvasva a jogkereső érdeklődő
előbb-utóbb egy absztrakt jogalanyra talál. Ilyen volt a római jogban a bonus et diligens
paterfamilias, a jó és gondos családapa képe, korábbi magánjogunkban a „jó gazda”, a porosz ALR-
ben az „Untertan”, a francia jogban a „Bourgeois”, illetőleg a „Homme prudent et prévoyant”, az
előrelátó és okos férfi, vagy éppen a common law-ban a „reasonable man”. A hatályos8 magyar
Ptk. paragrafusai között lézengő absztrakt jogalany Sólyom László találó kifejezésével nem más,
mint egy „denaturált burzsoá”.”9.
Akár a római jogi, akár napjaink magánjogi, vagy alkotmányjogi10 normatív emberképét is vesszük
kiindulópontként, az ember normatív (absztrakt jogi) fogalmában rejlő – és fentebb felhívott -
ellentmondása mégis csak látszólagos. A magánautonómia ugyanis nem oldódik fel a jogot alkotó
közhatalom normatív emberképében! A római jogban rejlő látszólagos ellentmondás feloldásáról
Zlinszky János a következőképp ír: „Látszatra a két jog összeolvadt, mert a magánszférát érintő
törvényeket a köz hozta, a magánszférát érintő jogvitákban a köz tisztségviselője bírát állított,
végrehajtott, itt-ott még büntető hatalmat is átvett, és a jog meghatározta, kik lehetnek a magánjogi
személyiségnek a hordozói. Ám a magánszemély feletti iurisdictio, a beavatkozás magándolgokba
a magánfél hozzájárulásán alapult. Nincs polgári per peres felek hozzájárulása nélkül a római jog
szerint. A magisztrátus nem lehet bíró és nem is nevezhet bírót a magánfelek részére, ha azok nem
akarják. Nincs magánfelek közötti jogviszony, csak azon törvények alapján, amelyet ők maguk
között hoztak, azaz szerződések alapján: contractus contrahentibus legem ponit. A jogviszonyok
rendszere, a leges privatae a magántörvények, a magánfelek kezdeményezésére jött létre.”11. A
hatályos polgári jog normatív (absztrakt jogi) ember fogalma kapcsán felmerülő feszültséget pedig
Vékás Lajos a következőképp árnyalja: „Sohasem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy az
ember elsősorban biológiai (természeti) és társadalmi lény, és hogy a jog van az emberért, nem
6 MARTON Géza: A római magánjog elemeinek tankönyve; Méliusz Könyvkereskedés; Debrecen, 1947; 93-94. 7 Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz; Szerk.: VÉKÁS Lajos/GÁRDOS Péter; CompLex Kiadó; Budapest, 2014; 64. 8 LÁBADY Tamás itt még az akkor hatályos, ma már csak „régi Ptk.”-nak tekintett 1959.évi IV. törvényre utal 9 LÁBADY Tamás: Alkotmányjogi hatások a készülő Ptk. szabályaira; Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/2; 15. 10 ld. elsődlegesen a 23/1990. (X.31.) AB határozatban foglaltakat 11 ZLINSZKY János: Ius publicum; Osiris Kiadó; Budapest, 1998; 32.
3
pedig az ember a jogért (ahogyan ezt pl. a fasiszta vagy kommunista diktatúrák jogalkotói és
jogalkalmazói hitték). Ma az ember fogalmában egyesül a biológiai egyedisége, polgári és
állampolgári minősége, mint egy nemzeti közösséghez való tartozása és egyetemes emberi mivolta,
mint az emberi közösséghez való tartozása. Bár a jog az egyes életviszonyok normatív
szabályozása során az ember más-más aspektusait érintheti, mindig figyelemmel kell lennie az
emberfogalom alapvető egységére, a különböző aspektusok egymással való összefüggéseire.”12.
Ennyiben tehát megerősítést kap a Ptk. 1:2.§ (1) bekezdésében megfogalmazott értelmezési
alapelv13 is, s kimondhatjuk, hogy a magánjogi emberkép alapvetően épít az alkotmányjog, ti. az
Alkotmánybíróság határozataiban megjelenő emberkép fogalmára is. Ugyanakkor Vékás Lajos
által is említett „emberfogalom alapvető egysége” kapcsán részben önkorlátozó, részben kritikai
megjegyzésként kell annak a jogi ténynek hangot adni, hogy a polgári jog, és annak kiemelt
részeként a Polgári Törvénykönyv sem lépi túl „az emberképben a világkép” határát, amit már az
első abortuszhatározatában is kiemelt az Alkotmánybíróság: „A jogképesség olyan végletes
absztrakció, amelyben már nincs semmi kizárólagosan emberi. A jogképesség formális minőség.
[…] Az ember biológiai és jogi fogalma közötti viszony e század második felében ismét
problematikussá vált. […] A magzat társadalmi helyzete is megváltozik. […] A kérdés az, hogy az
ember jogi státusza kövesse-e a természet- és szellemtudományok, valamint a közvélemény ember-
fogalmainak fent jelzett változását, kiterjedjen-e az ember jogi fogalma is a születése előttre,
egészen a fogantatásig. A jogalanyiság ilyen kiterjesztésének jellege és hordereje csak a
rabszolgaság eltörléséhez hasonlítható, de annál is jelentősebb lenne. Ezzel az ember jogalanyisága
elérné elvileg lehetséges végső határát és teljességét; az ember fogalmai ismét egybeesnének.”14.
A már megszületett, így elvitathatatlanul emberi lény vonatkozásában – visszautalva Lábady
Tamás álláspontjára - az Alkotmánybíróság már korai határozataiban15 visszatért a klasszikus
polgári jogi emberképhez, ti. „az öntudatos, autonóm, bátran kockáztató, saját ügyeit felnőtt módon
intézni tudó emberkép[hez], akinek nincs szüksége minden oldalról állami megtámasztásra, még
kevésbé az állam gyámkodására.”16. Ezek a korai határozatok még annak ellenére is kifejezésre
juttatták a normatív emberképet, hogy az azokban használt fogalmak gyakorta nem igen voltak
tudományos, szakmai igényességgel kidolgozva.
Ez a polgári emberkép a Polgári Törvénykönyv több, újabb jogintézményében is tetten érhető. A
teljesség igénye nélkül, ilyen:
1.) A Ptk. 2:39. §-ában szabályozott előzetes jognyilatkozat, amely alapján minden
cselekvőképes személy rendelkezhet arról, hogy cselekvőképességének esetleges, jövőbeni
korlátozása esetén ki és miként vigye személyes- és/vagy pénzügyeit. Vagyis a Polgári
Törvénykönyv magától való természetességgel feltételezi a jogalanyokról, ti. rólunk, hogy
ebben, a talán egyik legfontosabb kérdésben – mivel ez a jogviszonyok alanyává válásunk
12 Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz; Szerk.: VÉKÁS Lajos/GÁRDOS Péter; CompLex Kiadó; Budapest, 2014; 64. 13 Ptk. 1:2.§ (1): „E törvény rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni.” 14 64/1991. (XII.17.) AB határozat; a vizsgált téma, és különösen annak megközelítési módja okán indokolt kiemelni
ZLINSZKY János ugyanezen határozathoz írt párhuzamos véleményéből az alábbiakat: „Az Alkotmánybíróság azonban
az adott jogi helyzetben csak arra az állapotra juthat, hogy a mai magyar jog az embert születésétől, azaz
világrajövetelétől tekinti jogalanynak. (Csak zárójel között utalunk itt arra, hogy a magzati létet leghatározottabban
emberi létnek elismerő, s ezért a magzati élet kioltását emberölésnek értékelő egyházi jog sem engedi meg a méhen
belüli magzat felvételét az egyházba, azaz annak megkeresztelését.)” 15 ld. többek között a 23/1990., 33/1992., 54/1992., 73/1992., 61/1993. AB határozatokat 16 LÁBADY Tamás: Alkotmányjogi hatások a készülő Ptk. szabályaira; Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/2; 15.
4
előfeltételét érinti – mi magunk kívánunk, akarunk előzetesen rendelkezni, még akkor is,
ha itt olyan jogi lehetőség gyakorlására hív fel a polgári jog, amely gyakorta előre nem is
látható élethelyzetben való helytállásunkat érinti.
2.) A Polgári Törvénykönyv ugyancsak a személyek jogán belül maradva, több, meghatározó
módon szintén új rendelkezésében juttatja kifejezésre, hogy a „Macht und Haftung”
továbbra is párban jár, s a polgári emberképhez nagyon is hozzátartozik – mások mellett -
a családtagokról való gondoskodás felelőssége. Ennek szellemisége, s azon keresztül az új
emberkép tűnik ki a Ptk. 2:23., a 3:386. és a 7:48. §-iból.
Visszafelé haladva a 7:48.§ lehetővé teszi, hogy az örökhagyó harmadik személy tartására,
sőt kizárólag gondozására, mint ellenszolgáltatásra tekintettel kössön öröklési szerződést,
ezáltal megnyugtatóan – avagy még inkább, az állam jóléti, szociális szolgáltatásait
meghaladó módon, polgári jogi jogviszonyban biztosítsa még a saját halálát követően is
A 3:386.§ pedig meghonosítja az ún. családi alapítvány18 intézményét, amely keretében –
önálló jogi entitás, alapítvány létesítésével gondoskodhatunk támogatásra, gondozásra
szoruló hozzátartozónk, mint konkrét alapítványi cél, emberi életünk időbeli korlátait
meghaladó módon való segítéséről.
A 2:23.§ rejtett érdekessége, hogy az nemcsak a Polgári Törvénykönyv, de egyúttal a
Polgári Törvénykönyv megalkotását előkészítő Szerkesztő Bizottság emberképét is
hitelesen közvetíti. A Polgári Törvénykönyv emberképét jó közvetíti, hogy a gyámhatóság
hozzájárulhat a cselekvőképességében részben vagy egészben korlátozott személy saját
vagyona terhére, de saját leszármazója önálló életkezdésére tekintettel nyújtott, nagyobb
összegű és ingyenes juttatáshoz, amely rendelkezésben – a cselekvőképességében érintett
személy védelmén túl – kifejezésre jut az az alkotmányos elv, miszerint mindenkit
egyformán megillet az emberi méltóság, arra nézve nincs méltóbb és kevésbé méltó. A
Szerkesztő Bizottság polgári emberképe pedig abban a „kritikai élű leleményességben”
tűnik ki a sorok mögül, hogy szakítva a kódex fogalomhasználatával (miszerint ha valamely
fogalmat egy helyütt meghatároz, azt a továbbiakban már csak meghivatkozza), az ingyenes
juttatás mértékét itt nem a „kötelesrész mértékét meg nem haladó” kifejezéssel, hanem a
„törvényes örökrészének felét meg nem haladó” szófordulattal határolja be, amely
egyértelműen a kötelesrész mértékét - közel másfél évszázad után, egyéni képviselői
indítvány alapján és a Szerkesztő Bizottság ellenvéleménye mellett - ½-ről ⅓-ra mérsékelő
változásra utal vissza. Ezzel a „rendkívüli”, a Polgári Törvénykönyvben másutt nem
szereplő szófordulattal a Szerkesztő Bizottság valódi jogi leleménnyel és értő kritikai éllel,
mint saját emberképének polgári gyümölcseként megadta az immár jogtörténet részévé vált
½ mértékű kötelesrész túlélésének esélyét a magyar magánjog – jelenleg még szintén előre
nem látható – jövőbeni fejlődéséhez.
3.) A Ptk. 6:142.§-ában szabályozott kontraktuális felelősség valódi és őszinte figyelemmel a
pacta sunt servanda és a neminem laedere elve között fennálló különbségekre, alapvetően
más-más alapra helyezi a kontraktuális és a deliktuális felelősség szabályát: „Pusztán a
„felróhatóság” hiányának bizonyítása melletti mentesülés lehetővé tétele a kontraktuális
kárfelelősség területén még akkor sem helyes, ha arra objektíve tipizált mérce felállításával
17 itt utalnék arra, hogy hasonló és szintén újonnan, bár nem ennyire explicite megfogalmazott lehetőséget rejt magában
a Ptk. 6:493.§ (2) bekezdése körében is a tartási szerződésnél 18 Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz; Szerk.: VÉKÁS Lajos/GÁRDOS Péter; CompLex Kiadó; Budapest, 2014;
601-602.
5
kerül sor, mint az 1959-es Ptk.-ban. Az üzleti viszonyokra jellemző nagyszámú, egymással
bonyolult kölcsönhatásban álló tényező közül ugyanis eleve igen nehéz kiválasztani a
releváns magatartásokat, és azok között ugyancsak problematikus értékelni az esetleges
emberi hibák szerepét és súlyát. E helyett abból helyes kiindulni, hogy valamely
tevékenység üzletszerű folytatása szükségszerű kockázatvállalást jelent, és az esetleges
konfliktus feloldása nem a magatartás utólagos értékelésével, hanem a tevékenységgel
együtt járó kockázat telepítése útján célszerű.”19. Azaz a jogalanyok – függetlenül attól,
hogy professzionális kereskedőkről van szó, vagy sem – viselik az önként vállalt kötelmek
súlyát és kockázatát, végső soron újrafogalmazzuk Unger mondását, „Handeln auf eigene
Gefahr”, mert a kimentés lehetőségét a Ptk. minden szerződésnél, tehát a nem üzleti
szerződéseknél is megszigorította.
S ha a klasszikus liberalizmus idején vizionált bourgeois emberképét - mely polgár házának
mestergerendáján mindösszesen két könyv található: a Biblia és a Code Civil - idéznénk fel
napjainkban, úgy – a fenti rövid példákra is figyelemmel – valóban hízelgő emberképet feltételez
mind a Biblia, mind a Ptk. rólunk, jogalanyokról, mégpedig függetlenül attól, hogy megtalálható-
e valamennyiünk (de legalább némelyikünk!) éjjeli szekrényén akár a Biblia, akár a Polgári
Törvénykönyv, vagy éppen mind a kettő.
Az ember normatív (absztrakt jogi) fogalmában rejlő – fentebb leírt - látszólagos ellentmondást a
klasszikus polgári jogi emberképhez (öntudatos, józan, kockázatvállaló, előrelátó, felelős, stb.)
való visszatéréssel feloldó megoldás egy további, legalább annyira elméleti/dogmatikai, mint
amennyire kodifikációs/jogtechnikai kérdésre is megoldást kínált. Ez a megoldandó kérdés a
polgári törvénykönyv személyi hatályát és a kereskedelmi jog/magánjog megkettőződését ölelte
fel, ti. azt, hogy vajon a monista, avagy a dualista rendszert kövesse az új polgári
törvénykönyvünk.20 Az új Polgári Törvénykönyv szabályai, így annak emberképe is, kiterjed mind
az üzleti világ, vagyis a vagyoni forgalom professzionális szereplőinek magánjogi kapcsolataira,
mind a magánszemélyek hasonló, bár laikus viszonyaira: „A monista elv elfogadásával a Ptk. úgy
alkotta meg a szerződések általános szabályait, hogy azok valamennyi jogalany kapcsolatát
rendezni legyenek képesek. Az egyes szerződéstípusok szabályainál pedig a törvény mind az üzleti
forgalomban, mind a magánszemélyek kapcsolataiban szerepet játszó szerződéstípusokkal
szemben a professzionális üzleti élet követelményszintjét támasztja.”21. Vagyis a régi Polgári
Törvénykönyv paternalisztikus emberképének elvetése, és a monista elv elfogadása iránti
kodifikációs igény szerencsésen, sőt egymást erősítve találkozott a klasszikus, bonus et diligens
paterfamilias fogalmán alapuló új polgári jogi emberképpel.
De az embert sárból és napsugárból gyúrta az Isten22, így a klasszikus polgári emberképhez való
visszatérés és a monista elv találkozása esetén sem feltétlenül igaz az első látszat sugallta,
bármennyire is hízelgő emberkép és/vagy (?!) a monista elv érvényre jutása a Polgári
Törvénykönyvben: „[…] és megint fölnéztem az égre / álmaim gőzei alól / s láttam, a törvény
19 Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz; Szerk.: VÉKÁS Lajos/GÁRDOS Péter; CompLex Kiadó; Budapest, 2014;
1534. 20 ld. részletesen: VÉKÁS Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései; hvgorac; Budapest, 2001; 41-86. 21 Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz; Szerk.: VÉKÁS Lajos/GÁRDOS Péter; CompLex Kiadó; Budapest, 2014; 35. 22 MADÁCH Imre: Az ember tragédiája (Tizenötödik szín) 23 JÓZSEF Attila: Eszmélet
6
Miközben a Ptk. - Bibliát megidéző módon - emeli ki a jogalanyok köréből az embert, annak
kiválóságait hangsúlyozva és ezen kiválóságainak kibontakoztatására, mind az egyén, mind a
közösség érdekeire figyelemmel jogi lehetőséget biztosító szabályokat alkotva, a 20.század
második felében24 megszületik: a fogyasztó. Sőt, a fogyasztó fogalma – összhangban az Európai
Unió fogyasztóvédelmi irányelveivel – az új Polgári Törvénykönyvünkben kifejezetten a
természetes személyre, vagyis az emberre szűkült le.25 Vagyis a fogyasztók is mi vagyunk, ti. azok
az emberek, akik személyét illetően a Polgári Törvénykönyv visszatért a klasszikus, bonus et
diligens paterfamilias fogalmán alapuló polgári emberképhez. Erre csupán két magyarázat adódik.
Az első lehetséges magyarázat, hogy a fogyasztóvédelmi magánjog az ember, fentebb részletezett
klasszikus polgári jogi emberképen kívüli, egyéb aspektusait hangsúlyozza ki, bár jól lehet, ezt
ugyanabban a kódexben teszi. Ez az ember: kvázi cselekvőképességében - hol teljesen, hol
részlegesen - korlátozott a fogyasztók és vállalkozások között mindennap és tömegesen létrejövő
szerződések körében. Ez az ember: tudatlan és könnyelmű, kockázatkerülő, sőt meggondolatlan,
és semmiképp sem felelős. Ez az ember: a klasszikus, bonus et diligens paterfamilias fogalmán
nyugvó polgári jogi emberkép ellenpontozása, aki kizárólag más veszélyére vesz részt a
forgalomban („Handeln auf andere Gefahr”26). Ez az ember – se nem életkora, se nem mentális
zavara alapján, hanem kizárólag – arra tekintettel esik egyoldalúan kógens jellegű normák hatálya
(védelme?) alá, hogy „a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül” jár
el? De hogyan egyeztethető össze ez a két, végletesen ellentétes emberkép ugyanabban a
kódexben? Visszautalnék az ember jogképessége körében írtakra: „Bár a jog az egyes
életviszonyok normatív szabályozása során az ember más-más aspektusait érintheti, mindig
figyelemmel kell lennie az emberfogalom alapvető egységére, a különböző aspektusok egymással
való összefüggéseire.”27. Mennyiben van figyelemmel a Polgári Törvénykönyv klasszikus polgári
jogi emberképe és ugyanezen törvény fogyasztói emberképe az emberfogalom, s végső soron
magának az embernek az egységére? Én, mint a klasszikus, bonus et diligens paterfamilias
fogalmán nyugvó polgári jogi emberkép egyik egyede, valóban objektíve elveszítem addig bírt,
tanúsított és elvárt kiváló tulajdonságaimat, mihelyst szakmám, önálló foglalkozásom vagy üzleti
tevékenységi körömből kilépve járok el, és öntudatosból tudatlan, józanból könnyelmű,
kockázatvállalóból kockázatkerülő, előrelátóból meggondolatlan, és felelősből semmiképp sem
felelős emberré válok? Már csak emberi önbecsülésünk okán is remélem, hogy nem erről van szó!
A második lehetséges magyarázat, hogy a fogyasztói szerződések másik alanya, ti. a vállalkozás28
vonatkozásában kell a klasszikus polgári jogi emberképen kívüli, sőt, azon felüli egyéb
aspektusokat kihangsúlyozni, bár jól lehet, ezt szintén ugyanabban a kódexben teszi a jogalkotó.
Ez az ember: cselekvőképességében sosem korlátozott a fogyasztók és vállalkozások között
mindennap és tömegesen létrejövő szerződések körében, sőt erre specializálódott, olyan
professzionális kiválóságok és képességek birtokosa, amelyekkel mindig, teljes körűen és
24 VÉKÁS Lajos: Fogyasztóvédelem a fejlett tőkés országokban; Gazdaság és Jogtudomány XV/1981, 57-84. 25 Ptk. 8:1.§ (1) bekezdés 3.pontja: „fogyasztó: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül
eljáró természetes személy;” 26 és ezzel Unger mellett Merkel híres mondása sem igaz többé, miszerint: „Jedermann soll die Kosten der
Geltendmachung seiner Interessen tragen.” 27 Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz; Szerk.: VÉKÁS Lajos/GÁRDOS Péter; CompLex Kiadó; Budapest, 2014; 64. 28 Ptk. 8:1.§ (1) bekezdés 4.pontja: „vállalkozás: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenységében eljáró
természetes személy;”
7
kíméletlenül él. Ez az ember: a kalmárok kalmára, a nagypolgár Hagenströmök gátlástalan
világának megtestesítője, aki a profit érdekében bármin és bárkin átgázol. Végső soron ez az ember:
a klasszikus, bonus et diligens paterfamilias fogalmán nyugvó polgári jogi emberkép egy éppen a
fogyasztóval ellentétes irányú, másik ellenpontozása. Mivel ez a lehetséges magyarázat azt
feltételezi, hogy ha egy jogalany szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében
jár el, akkor minimum a jóhiszeműség és tisztesség elvét sértő módon él és visszaél képességeivel.
Már csak a polgári jogi jogviszonyokat vezérlő elvekbe vetett hitt és normatív erő okán is remélem,
hogy ez a második megoldás sem a valós válasz kérdésünkre!
Ha az ugyanazon törvénykönyvben szabályozott, de sem az emberfogalom egységére, sem az egyes
életviszonyok szerint kihangsúlyozott más és más aspektusok egymással való összefüggéseire
figyelemmel nem lévő emberkép – előzőekben részletezett - konstrukcióit egyaránt elutasítjuk,
akkor csakis az a magyarázat adódik kérdésünkre, hogy a Polgári Törvénykönyv csak „látszólag
monista”.
Ez a fajta „kodifikált joglátszat” nem idegen a polgári jogtól!
A polgári jog elsőként említendő, évezredeken átívelő „kodifikált joglátszata” a polgári jogi
kártérítési felelősségnek a vétkes károkozás bűvkörében történő szabályozása. Marton Géza már
az ősjogban érvényesülő Kausalhaftung – Erfolgshaftung kapcsán is – Jhering és Hippel írásaira
hivatkozással29 – kifejti, hogy a primitív ember számára a „szándékolatlanul ütött seb is éppúgy
fáj, mint a szándékolt […] Ha ez a mozzanat idővel mégis okoz némi különbséget, az csak onnan
van, hogy bizonyos tapasztalat után a primitív ember is rájön arra, hogy a cselekvőnek akarati
magatartása annyiból őt is érdekli, hogy az akarat cselekvésénél az előidézett jó vagy rossz behatás
ismétlődésére lehet számítani, akaratlannál nem, tehát az első nagyobb jót vagy nagyobb rosszat
jelent rá nézve, mint a másik.”. Ugyanakkor a nevezett tanulmányban Marton Géza – a primitív
ember mintájára – a laikus embert vonja hasonló vizsgálat alá. A kérdés itt is ugyanaz:
szubjektivista-e, vagy objektivista a laikus ember a felelősség felfogásában. A rendkívül szellemes
– német összehasonlítási alappal is bíró – vizsgálódás eredménye elgondolkodtató.30 Míg a
büntetőjog vonatkozásában a laikus ember „megmaradt” az ösztönszerű, vallásos, morális alapon
álló, így döntően szubjektivista felelősség felfogása mellett, addig a magánjogi kérdések
vonatkozásában a válaszadók ösztönös, romlatlan jogérzete a tárgyi felelősség imponáló fölényét
eredményezte. Kellően indokolt és jogos tehát a kérdésfeltevés: miért nem aknázza ki e gondolatot
a magánjog tudománya és a tételes jog? Történt mindez nyolcvan évvel ezelőtt.
Eltelt harminc év, melyben „össze zsúfolódott” egy világégés, a szovjet jog és ideológia
térhódítása, Marton Géza halála és Eörsi Gyula polgári jogi felelősség elméletének előtérbe
kerülése; majd megszületett a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959.évi IV. törvény, amely
alapvetően érvényre jutatta a felróhatóság, mint kártérítési felelősséget megalapozó tényálláselem
iránti igényt. Történt mindez ötven évvel ezelőtt.
Eltelt húsz év, az ország első érvényes és hatályos polgári jogi törvénykönyvének első húsz éve.
Kialakult a bírói joggyakorlat, majd megjelentek az első, polgári jogi felelősség kérdéseivel
foglalkozó monográfiák, melyek többségében már egyöntetűen a polgárjogi felelősség
29 MARTON Géza: A polgári jogi felelősség; TRIORG Kft.; Budapest, 1993; 34. pont 30 LANDI Balázs: Fekete-fehér; igen-nem; avagy kísérlet a laikus jogérzet kipuhatolására a polgári jogi felelősség és a
kártérítési jo egyes területein; HARMATHY Attila (szerk.): Jogi tanulmányok: 2002; ELTE Állam- és Jogtudományi
Kar; Budapest, 2002; 177-198.
8
„végjátékáról”, „hanyatlásáról”, „haláláról” olvashatunk.31 És elhangzott egy kérdés éppen
Zlinszky János részéről: „A rendszer, amiben hitt (ti. Marton), ma is érvényesül lényegében a
magyar gyakorlatban és elméletben. Kérdéses, hogy meg fog-e valósulni, s hogy meg kell-e
valósulnia.”.32 Történt mindez harminc évvel ezelőtt.
Eltelt újabb húsz év, és a világban lejátszódó változások a 80-as évektől kezdődően
Magyarországon is felszínre hozták a bíróságokat próbára tevő felelősségjogi, kártérítési,
kárelosztási problémákat. Az 1989–90-es fordulattal pedig egyfelől a már látens módon meglévő
további problémák lepleződtek le, másfelől a nehézségek megsokasodtak.33 Így többek között az
utóbbi tíz évben szinte nem volt található (!) bírósági határozat, amely a károkozó sikeres
kimentésével zárult volna.34
Nyolcvan év, három teljes emberöltő telt el azóta, s jól lehet mindösszesen két-három olyan
publikált, jogerős bírósági határozat ismert, amelyben a felróhatóság hiányának bizonyítása sikeres
kimentéssel zárult, az új Polgári Törvénykönyv mégis meghagyta a szerződésen kívüli kártérítési
felelősség alapesetének a felróhatóságon alapuló rendszert, mint a polgári jog egyik legjelentősebb
„kodifikált joglátszatát”.
A fenti példa is mutatja, nem feltétlenül idegen a polgári jog rendszerétől, hogy valamely
„kodifikált joglátszatot” tart fenn akár dogmatikai, akár pragmatikus megfontolásokból. E
hipotézis ismeretében indokolt tehát a kérdésfeltevés, vajon mennyiben tényleges helyzet és
állapot, avagy mennyiben „kodifikált joglátszat” a monista elv érvényre juttatása a Polgári
Törvénykönyvben, amely alapján – legalább is a Szerkesztő Bizottság indoklása szerint: „A
monista elv elfogadásával a Ptk. úgy alkotta meg a szerződések általános szabályait, hogy azok
valamennyi jogalany kapcsolatát rendezni legyenek képesek. Az egyes szerződéstípusok
szabályainál pedig a törvény mind az üzleti forgalomban, mind a magánszemélyek kapcsolataiban
szerepet játszó szerződéstípusokkal szemben a professzionális üzleti élet követelményszintjét
támasztja.”35.
A kérdés, tehát végső soron az, hogy a régi Polgári Törvénykönyv paternalisztikus emberképének
elvetése, és a monista elv elfogadása iránti kodifikációs igény feltűnően szerencsés, egymást
erősítő találkozása a klasszikus, bonus et diligens paterfamilias fogalmán alapuló új polgári jogi
emberképpel, ámde egyúttal a fogyasztói magánjog térnyerésének való kényszerű engedés, s ennek
részeként a fogyasztó és a vállalkozás fogalmának megalkotása, valamint a fogyasztói
szerződésekre megalkotott számos kivételes szabály nem valamiféle pragmatikus megfontoláson
nyugszik-e?! A pragmatikus megfontolást valószínűsíti, hogy tét nélkül emelhető az elvárt és
tanúsítandó magatartás mérték, így többek között a magánszemélyekkel szemben is támaszthatók
– a monista szemlélet „kodifikált joglátszatának” jótékony takarása alatt - a professzionális üzleti
élet követelményei, feltéve, hogy a fogyasztóvédelmi magánjog burjánzó és kötelező
szabályozásának engedve, amúgy is jelentős körben és mértékben – bár szintén a monista szemlélet
„kodifikált joglátszata” által csupán kivételesnek hirdetett szabályokkal – generális felmentést
adunk ugyanezen személyi körnek, amennyiben azok képviselői szakmájuk, önálló foglalkozásuk
31 Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója; Magyar Közlöny, 2002/15.sz.; (II.kötet) 148. 32 ZLINSZKY János: Marton Géza, a civilista; Tanítványok Marton Gézáról, szerk.: HAMZA Gábor; Budapest, 1981; 51. 33 Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója; Magyar Közlöny, 2002/15.sz.; (II.kötet) 148. 34 Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója; Magyar Közlöny, 2002/15.sz.; (II.kötet) 153. 35 Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz; Szerk.: VÉKÁS Lajos/GÁRDOS Péter; CompLex Kiadó; Budapest, 2014; 35.
9
vagy üzleti tevékenységük körén kívül járnak el.
A polgári jogi emberképpel kapcsolatos helyzet azonban nem ennyire lesújtóan pragmatikus,
„kodifikált joglátszaton” nyugvó fikció. Annak hatálya ugyanis kizárólag a Polgári Törvénykönyv
Hatodik könyvére koncentrálódik, vagyis a klasszikus, bonus et diligens paterfamilias fogalmán
alapuló polgári jogi emberkép valóságos létező, csak éppen a kötelmi jogon túl, de helyenként - ha
nem is csupán „kivételesnek” hirdetett szabályokban, de például a fentebb szintén említett
kontraktuális felelősség körében – még a kötelmi jogon belül is.
Ennek gyökerei messzire nyúlnak. Az individuális liberalizmus ugyanis a szerződő felek között
„csak” jóindulatú idegenek magánviszonyát látta, amihez képest már az 1875.évi XXXVII.tc.-ben
foglalt Kereskedelmi Törvénykönyvünk is érezhetően szemléletváltást tükrözött. A Kereskedelmi
Törvényben tükröződő felfogás szerint ugyanis a szerződés már nem az ügyletkötő felek puszta
magánügye többé: valamely nagyobb közösség tagjaként (például: a nemzetgazdaság részeként) a
saját érdekeik előmozdításán túl, a nagyobb közösség (például: az állam) érdekeit is figyelembe
kell venniük. Kuncz Ödön szerint: „A beavatkozó jogszabálynak célja valaminek a tevését vagy
nem tevését elérni. […] Az állam beavatkozásának irányát és mértékét különben két tényező döntő
módon szabja meg: az erkölcs és a mindenkor uralkodó gazdasági irányeszmék.”36. Azaz miközben
a Kereskedelmi Törvény formálisan nem említi sem az egyes szerződések és társaságok, sem a
ügyletek általános szabályai körében a jogellenességet, mint a felelősséget megalapozó elvont
tényálláselemet, addig nemcsak objektív és szubjektív magatartás mértéket, hanem még
gondossági kötelezettséget is levezet - a korábban csak szolgáltatási kötelezettséget alapító -
szerződéses jogviszonyokból. S teszi ezt annak ellenére, hogy a kereskedelmi jogban a „látszat”
(mint például a jóhiszemű szerzés) védelme előrébb való az „anyagi jogi igazságosságnál”, hiszen
nem érvényesül még a nemo plus juris elve sem, ha az a forgalom biztonságát fenyegeti. Az
„igazmondási, közlési, értesítési kötelezettség, a hű és kötelemszerű magatartás, a becsületes és
méltányos teljesítés, kárenyhítési kötelezettség”37, mint eszközök szolgálják „a nagy vállalat
közérdekű működésének biztosítása […]; az üzleti tisztesség biztosítása és küzdelem a
haszonbálványozás ellen […]; a kereskedelmi munka jogviszonyainak megfelelő szabályozása
[…]; a tőkések hatékonyabb védelme és ezzel a takarékossági hajlam fokozása […]; az ártalmas
kartelek és trösztök megrendszabályozása és végre az egészséges iparfejlesztés”38, mint az állami
beavatkozás konkrét céljainak megvalósítását. Ezekhez a célokhoz képest ugyanakkor alapvetően
más elbírálás alá kerül az azok alapjául (forrásául és egyben biztosítékául szolgáló) generál
klauzula, mint lehetséges emberi magatartás-mérték: a példálódzó jelleggel felsorolt kereskedelmi
jogi/magánjogi célok csak ez utóbbi minimális szintjének egyedi megnyilvánulásaiként
értelmezhetők. Veszélyük, hogy mind a célok, mind maga a generál klauzula kiterjesztő
értelmezése rendkívül könnyű és vonzó (látszat)megoldást kínál a jogalkalmazó előtt tornyosuló
egyedi – akár még méltánylást érdemlő – esetekben. Kuncz Ödön is felvillantja ennek kockázatát:
„A helyes jog az erkölccsel sohasem ütközhetik össze. […] Hogy mi erkölcstelen, azt az ügyben
döntő bírónak kell esetről-esetre eldöntenie. […] E döntésnél figyelemre kell méltatnia a következő
körülményeket: mértéknek a tisztességes kereskedőnek hasonló helyzetben követett magatartását
36 KUNCZ Ödön: A magyar kereskedelmi- és váltójog tankönyve; Grill Károly Könyvkiadóvállalata; Budapest, 1938;
7. 37 Magyar jogtörténet; Szerk.: MEZEY Barna; Osiris kiadó; Budapest, 1996; 141. 38 KUNCZ Ödön: A magyar kereskedelmi- és váltójog tankönyve; Grill Károly Könyvkiadóvállalata; Budapest, 1938;
9.
10
kell venni (az ú.n. üzleti tisztességet, amely nem más, mint a kereskedelemmel foglalkozó
erkölcsös ember pozitív életelve); nem szabad elfelejteni, hogy az erkölcs mellett a szabad verseny
is igen alkalmas regulátora a haszonvágy szertelen kicsapongásának, hasonlóképen a kereskedővel
üzleti összeköttetésbe lépő feleknek önvédekezése. A bíróságnak a „jóerkölcs” generális
klauzulájának alkalmazásánál igen óvatosan kell eljárnia. A generális klauzuláknak u.i. három nagy
veszedelme van: a jogászi gondolkodás elpuhulása, a jogbizonytalanság és az önkény.”39;
ugyanakkor mindezen fenyegetettség elleni megoldásként általa javasolt megoldás megmutatja az
önmagába visszaforduló, így lényegében válaszképtelen jogi felelősség fogalmi-rendszerének
kudarcát: „Ezek ellen a védelem: a jogot alkalmazó bíró kifogástalan erkölcsi érzéke, alapos jogi
és szociológiai tudása és szakkérdésekben a szakértők véleményének meghallgatása.”40. Vagyis az
emberi magatartás, mint generál klauzula jogi megítélésének az eszközévé egy objektivizált
erkölcsi mérték, mint (minimális) cél válik, ami ráadásul a bíró szubjektív erkölcsi mércéjén, mint
prizmán keresztül sejlik fel. Nem meglepő tehát, ha Kuncz Ödön figyelmeztetése ellenére is idővel
„elpuhul a jogászi gondolkodás”, s megelégszik a „kártérítő felelősség” működtetésével, ami eleget
tesz a vagyoni kiegyenlítés (kártelepítés) társadalmi igényének, s nem hiányolja a szerződéses, de
különösen a szerződésen kívüli jogviszonyokban – ahol még a felek előzetes szerződéses
rendelkezései is hiányoznak a jogviszony rendezéséhez - a lehetséges emberi magatartásmérték,
mint felelősségi tényálláselem tisztázását; meghagyva ezt a feladatot a szűken vett magánjog
tudományának.41
S itt térünk vissza oda, hogy „ […] a törvény szövedéke / mindíg fölfeslik valahol.”, mert „A
probléma magját az a korántsem új keletű felismerés jelenti, hogy a magánjogi szabályozás
alapvető módszertani kiindulópontjában és részleteiben is egyenlőnek tekinti a – gazdasági,
szociális, képzettségi stb. szempontból – gyakran távolról sem egyenlő társadalmi lehetőségekkel
rendelkező jogalanyokat. A költő intuitív zsenialitásával szólva: „Úgy volna jó a törvény, úgy
egyforma hatályu / ha akként gyártódnánk, mi emberek, / akár a vályog, mit a vályu / billiószám is
egyformára vet. / De hát ez nem lehet.”42”.43
S valóban nem lehet, mert a termelés tömegméretűvé válása, a tőkekoncentráció, az ipari és
technikai forradalom a klasszikus polgári társadalom szerkezetét lényegileg változtatta meg.
Hihetetlenül gyorsan és kirívó mértékben kiéleződtek a társadalmi ellentétek. Az individuális
magánjog kispolgári, egyéni vállalkozói emberképe helyébe az egyik oldalon a nagyvállalatok,
bankok és más óriás szervezetek tulajdonosai, a másik oldalon a kiszolgáltatottak, a
munkanélküliek és az elesettek tömegei léptek. A rohamos változások nyomán a magánjogi
jogalanyok pozícióinak klasszikus egyensúlya lényegesen megbomlott: már nem tulajdonosok és
39 KUNCZ Ödön: A magyar kereskedelmi- és váltójog tankönyve; Grill Károly Könyvkiadóvállalata; Budapest, 1938;
7-8. 40 KUNCZ Ödön: A magyar kereskedelmi- és váltójog tankönyve; Grill Károly Könyvkiadóvállalata; Budapest, 1938;
8. 41 vö.: „A K.T.-beli felelősségi szabályok is már, miként napjainkban is, a köztörvényi (általános magánjog) jog
táptalajában gyökereztek, így Rudolf Lóránt egykori pécsi kereskedelmi jogászprofesszor azon véleményéhez
feltétlenül csatlakozunk, hogy „a köztörvényi és kereskedelmi jog általános kártérítési szabályainak meg kell
egyezniük, mert lényegileg hasonló életviszonyokat szabályoznak és nincs semmi elfogadható indok a
különbségtételre” (Rudolf Lóránt: Magyar kereskedelmi, váltó- és iparjog; Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda
Rt.; Pécs, 1942; 223.o.).”; NOCHTA Tibor: A magánjogi felelősség útjai a társasági jogban; Dialóg Campus Kiadó;
Budapest-Pécs, 2005; 33. 42 ILLYÉS Gyula: Óda a törvényhozóhoz 43 VÉKÁS Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései; hvgorac, Budapest, 2001., 165.
11
vállalkozók állnak egymással szemben, hanem munkavállaló és a munkaviszony feltételeit diktáló
munkaadó, fogyasztó és gyártó, a hallatlan technikai fejlődés által egyre több veszélynek kitett
potenciális károsult és a profit orientált, szervezett biztosítótársaság. E jelentős változások
eredményeképp a klasszikus magánjog olyan intézményei szenvedtek töréseket és váltak
viszonylagossá – a klasszikus, polgári jogi emberképen túl, mint a kötöttségektől mentes
ingatlantulajdon, a szerződéskötési szabadság, vagy a vétkességen nyugvó kártérítés főszabálya.44
A kereskedői becsületben megöregedett Buddenbrookok világa néhány évtized alatt úgy olvadt
szét, mint az ördög csinálta arany. Az idős Buddenbrook intelme fiához, hogy „Fiam, kedvvel
foglalkozz az üzletekkel nappal, de csak olyanokat kössél, hogy éjszaka nyugodtan alhassunk.” –
amely a kezdeti-liberális-polgári magánjog alapvető princípiuma volt, a nagypolgár Hagenströmök
gátlástalan világában értelmetlenné vált.45 Bár a Buddenbrookok a maguk korában nagyon is
érvényesítették a felhalmozás kegyetlenségét, de amiben mások és többek voltak: szubjektív
erkölcsi igényességük.46
Napjainkban ugyanakkor azzal kell szembesülnünk, hogy egyre csak „szaporodnak az olyan
tényállások, amelyekre egyszerűen nincs még kielégítően megalapozott és többségileg legalább
megtűrt válasz. Különösen a technika lehetőségei, a fejlődés sebessége múlja felül azt, amit a
társadalom erkölcsileg feldolgozni képes. Ezt az űrt a jog tölti ki – sokszor kényszerül kitölteni.”47
A szociális igazságosság iránti társadalmi követelmények erősebbnek bizonyultak minden ideális
és klasszikus elvnél; a klasszikus magánjog egyre több területén figyelhető meg a szabályozás
„alkotmányjogiasodása”, a közjog térhódítása. Ilyen, a közjog betörési pontja a magánjog területén,
hogy a klasszikus, bonus et diligens paterfamilias fogalmán alapuló polgári jogi emberkép mellett,
egyéb, közjogi(as) emberkép is megjelenik a Polgári Törvénykönyvben. De ez nem semlegesíti a
klasszikus polgári jogi emberkép szerepét és jelentőségét a polgári jogi jogviszonyokban, sőt,
éppen ellenkezőleg! Arra kell, hogy sarkalja a magánjogot, hogy annál inkább védje, őrizze – akár
még az alkotmányjogi behatások ellenében is – a polgári jogi vezérlő elveit, jelen esetben a
szerződési szabadság elvét és a klasszikus polgári jogi emberképét a kizárólagos, bár jól lehet
zsugorodó tisztán polgári jogi jogviszonyok körében. Ahogy ezt Dieter Medicus megfogalmazta:
[…] megengedhetetlen, hogy a jog a vagyoni szempontból gyengébb feleket kiskorúsítsa.”48.
Azaz az emberkép, magatartásmérték és felelősség összefüggései ma is alapvetően határozzák meg
társadalmi viszonyainkat, függetlenül azok közjogi behatásaitól. E felismerés tudatában különösen
megfontolandó Zlinszky János által a jogállam ismérveként támasztott követelmény, amely szerint
„Recht und Pflicht, Macht und Haftung” együvé tartozik, sőt annak részeként: „Das Recht sollte
allen dienen, sollte sakralen Ursprunges sein und ewige Werte tragen. Das aber sollte der
Rechtsstaat auch heute: Werte sichern, ermöglichen, beschützen.“49. Végső soron, az értékek
akarása nélkül – fakadjanak azok akár a Bibliából, akár a Polgári Törvénykönyvből, akár az egyes
44 VÉKÁS Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései; hvgorac, Budapest, 2001., 18.o. 45 LÁBADY Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része; Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 1997,
105.o. 46 SÓLYOM László: A polgári jogi felelősség hanyatlása; Akadémiai Kiadó; Budapest, 1977; 33. 47 SÓLYOM László: Mit szabad és mit nem?; Valóság, 8/1985 48 MEDICUS Dieter: Der Grundsatz der Verhältnismässigkeit im Privatrecht; Archiv für die civilistische Praxis,
01/1992; 192: 62-65. 49 ZLINSZKY János: Rechtsstaat Rom; in: Ars Boni et Aequi, Festsschrift für Wolfgang Waldstein zum 65. Geburtstag;
Hg. von Martin Josef Schermaier und Zoltán Végh; F. Steiner Verlag; Stutgart, 1993; 480.
AB hat., ABH 1995, 108.] A törvényalkotó a Magzatvédelmi törvényben az élethez való jogból
folyó életvédelmi kötelezettségének nem tett eleget, mivel nem biztosította a magzati élet
alkotmányosan elegendő védelmét; az ellenőrizetlen indikáció által garantált önrendelkezési jogot
az Országgyűlés nem egyensúlyozta ki hatékony, a magzat védelmét, megtartását célzó
eszközrendszer törvényi szabályozásával. A Magzatvédelmi törvény 9. §-a ennek a
követelménynek nem felel meg (lásd erről a határozat IV/2. pontját).
4. Az ellenőrzött indikáció álláspontom szerint alkotmánysértő módon korlátozná a terhes nő
önrendelkezési jogát, s egyben sértené a magánszférához való alkotmányos jogát. Az indikáció
ellenőrzése, jogilag előírt tipizációval, objektív tényállásokkal alkotmányosan nem oldható meg.
A magánéleti válsághelyzetek szubjektív tényállásai, a dolog természetéből adódóan „rejtőzködő”,
de valóságos tényállások. (Például a nemi erőszak, adott esetben a családon belüli nemi erőszak -
73
különösen az utóbbi - nem minden alkalommal a büntetőeljárás tárgya; a házasságon kívüli
kapcsolatból származó terhesség, de hasonlóan egy megromlott, sok lelki konfliktus árán
fenntartott házasság nyilvános vállalása, kiértékelése is nehezen képzelhető el. ...) A jogilag
kötelezően előírt, „tipikus” tényállások a magánéleti válsághelyzetek speciális, egyedi értékelésen
alapuló „intim tényállásait” nyilván nem foghatják át. A „törvényi tényállásokra koncentrálás” -
ahogy a határozat fogalmaz -, esetenként hamis igazolást vagy a jogellenes út választását
eredményezheti, a valóságos krízishelyzetek tartalmi feltárását, a magzatvédő szolgálattal való
együttműködést vállaló döntés helyett.
Az ellenőrzött indikáció bevezetése, az ún. „törvényi tényállások” meghatározása kizárná e
válsághelyzetet ténylegesen okozó szubjektív, rejtett tényállásokat, és ezáltal aránytalanul
korlátozná a terhes nő önrendelkezési jogát, magánszférájának (a magántitok feletti rendelkezése)
alkotmányos határait.
5. Egyetértek a határozatnak azzal a megállapításával, hogy az ellenőrizetlen válsághelyzet
törvényi szabályozásának alkotmányosságát a „védelmi ellensúly”, nevezetesen: az anyát a magzat
megtartására bátorító, számára megfelelő együttműködést, támogatást biztosító tanácsadó szolgálat
kiépítése alapozza meg. Az „ellensúly” célja a terhes nőt tényleges döntési helyzetbe hozni,
megteremteni számára az önrendelkezési jog megfontolt gyakorlásának feltételeit. Ugyanakkor
meg kell jegyeznem, hogy a magzatvédelmi szolgálattal való együttműködés elutasítása, illetve a
szolgálat bátorításának, meggyőzésének eredménytelensége a terhes nő személyes döntését
ugyanúgy az önrendelkezési jog alkotmányos keretében tartja, mint a magzat védelme
szempontjából pozitív döntését. Mindez következik az Alkotmánybíróságnak a lelkiismereti
szabadságot értelmező határozatából, amelyre a határozat is hivatkozik: A lelkiismereti
szabadságból folyó állami alapjogvédelmi kötelesség a „tudatos választás” lehetőségének
biztosítása [4/1993. (II. 12.) AB hat., ABH 1993, 48.].
A terhes nő személyes döntésének erkölcsi megítélése az alkotmányjog határán kívül esik.
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
74
B/2.tétel
Hatály: 2018.VII.1. -
1992. évi LXXIX. törvény
a magzati élet védelméről53
Az Országgyűlés annak tudatában, hogy54
- a fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel;
- a magzati élet védelme a gyermeket váró nőkről történő fokozott gondoskodással valósítható
meg, ugyanakkor a magzat egészséges fejlődését biztosító feltételek megteremtése elsődlegesen a
szülők felelőssége;
- a terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze;
- a családtervezés a szülők joga és felelőssége
a következő törvényt alkotja:
1. § A női és férfi ivarsejt egyesüléséből létrejött, az anyaméhben kifejlődő magzatot és a
gyermeket váró nőt támogatás és védelem illeti meg.
A támogatás és védelem eszközei és módozatai
2. § (1) Az egészség és az emberi élet értékéről, az egészséges életmódról, a felelősségteljes
párkapcsolatokról, az emberhez méltó családi életről, az egészségre ártalmatlan
születésszabályozási módszerekről szóló oktatás az alap- és középfokú oktatási intézményekben
történik.
(2)55 Az állami családvédelmi szolgálat vagy az egészségügyi államigazgatási szerv által
engedélyezett családvédelmi szolgálat végzi a tanácsadást, válsághelyzet esetén segítséget ad
annak feloldásában, valamint szervezi az oktatási intézményeken kívül a családtervezéssel
kapcsolatos ismeretek terjesztését.
(3)56 Az állam
a) elősegíti a fogamzásgátló készítmények és eszközök rászorultságtól függő kedvezményes
igénybevételét, a magzati élet védelmét szolgáló, valamint a fogamzásszabályozást ismertető
kiadványok közzétételét és a tömegkommunikáció fórumain való ismertetését;
b) elősegíti az anya, illetve a család egésze számára elérhető, megfelelő szakmai felkészültséggel
rendelkező válságkezelő tanácsadás rendszerének fejlesztését, és szabályozza a tanácsadás során
az állami, illetőleg a civil szervezetek hatékony együttműködésének feltételeit, formáit;
c) támogatja a magzati élet védelmét szolgáló tevékenységet, szervezeteket, különösen azokat,
amelyek anyagi támogatást is nyújtanak az arra rászoruló várandós anyáknak;
d) a munkajogi szabályozás eszközével gondoskodik a várandós anyák fokozott munkahelyi
védelméről;
e) valamint a helyi önkormányzat a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátások biztosításával
segíti a várandós anyát és családját a születendő gyermek vállalásában és felnevelésében.
53 Kihirdetve: 1992. XII. 23. 54 Módosította: 2011. évi CLXXVI. törvény 161. § (1) a). 55 Megállapította: 2000. évi LXXXVII. törvény 1. § (1). Módosította: 2006. évi CIX. törvény 107. § (3) c). 56 Megállapította: 2000. évi LXXXVII. törvény 1. § (2). Hatályos: 2000. VII. 1-től.
a)58 a Magyarország területén lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár,
b) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról
szóló törvény szerint a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodás jogával
rendelkező személy, amennyiben a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról
szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik, valamint
c) az a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya
alá tartozó személy, aki bevándorolt vagy letelepedett jogállású.
(2) A terhesgondozás keretében
a) a gyermeket váró nőt tájékoztatják a magzat egészséges fejlődése érdekében szükséges
életmódról, a helyes táplálkozásról, a magzatot károsító hatások (különösen a dohányzás és
alkoholfogyasztás) elkerülésének fontosságáról;
b) elvégzik a magzat egészséges fejlődését ellenőrző és a gyermeket váró nő egészségvédelmét
biztosító szűrővizsgálatokat;
c) segítséget adnak a gyermeket váró nőnek a szülésre, szoptatásra, csecsemő- és
gyermekgondozásra való felkészüléshez.
(3)59
4. §60
A terhesség megszakítása
5. §61 (1) A terhesség csak veszélyeztetettség, illetőleg az állapotos nő súlyos válsághelyzete
esetén, az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg.
(2) Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi
ellehetetlenülést okoz.
6. § (1) A terhesség a 12. hetéig szakítható meg, ha
a) azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja;
b) a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban
szenved;
c) a terhesség bűncselekmény következménye, valamint
d) az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén.
(2) A terhesség az (1) bekezdésben foglalt feltételek esetén a 18. hetéig szakítható meg, ha az
állapotos nő
a) korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen;
b) terhességét neki fel nem róható egészségi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri fel
korábban, vagy az egészségügyi intézmény, illetve valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg
a terhessége az (1) bekezdésben foglalt időtartamot.
(3) A terhesség a 20. hetéig - a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig - szakítható
meg, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50%-ot eléri.
(4) A terhesség az időtartamától függetlenül szakítható meg
57 Megállapította: 2007. évi I. törvény 99. § (1). Hatályos: 2007. VII. 1-től. 58 Módosította: 2011. évi CLXXVI. törvény 161. § (1) b). 59 Hatályon kívül helyezte: 2013. évi CXXVII. törvény 10. §. Hatálytalan: 2013. VII. 6-tól. 60 Hatályon kívül helyezte: 1996. évi XXII. törvény 36. § (3) b). Hatálytalan: 1996. IV. 15-től. A korábban már
megállapított várandóssági pótlékot változatlan feltételekkel tovább kell folyósítani. Lásd: 1996. évi XXII. törvény 36.
§ (4) c). 61 Megállapította: 2000. évi LXXXVII. törvény 2. §. Hatályos: 2000. VII. 1-től.
76
a) az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok miatt, illetve
b) a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség fennállása esetén.
7. § (1) A terhesség megszakítása, ha azt nem egészségi ok indokolja, az állapotos nő írásbeli
kérelme alapján végezhető el.
(2)62 A terhesség megszakítását a 3. § (1) bekezdésében meghatározott személyeken kívül az a
külföldi is kérheti
a) aki érvényes tartózkodási engedéllyel több mint 2 hónapja tartózkodik az ország területén,
b) aki menekültkénti elismerését kérelmezte,
c) akit a menekültügyi hatóság menedékesként vagy befogadottként elismert, valamint
d) aki nemzetközi szerződésben foglaltak alapján - a külön törvény szerint - az ország területéről
nem utasítható ki, vagy nem irányítható vissza.
8. § (1)63 Az állapotos nő terhességmegszakítás iránti kérelmét a családvédelmi szolgálat
munkatársa (a továbbiakban: munkatárs) előtt személyesen terjeszti elő, a terhességet megállapító
szülész-nőgyógyász szakorvos által kiállított igazolás benyújtása mellett.
(2) Korlátozottan cselekvőképes személy nyilatkozatának érvényességéhez törvényes
képviselőjének a terhességmegszakítási kérelmet tudomásul vevő nyilatkozata szükséges.
(3) Cselekvőképtelen személy terhességmegszakításra vonatkozó kérelmét nevében törvényes
képviselője terjeszti elő.
9. §64 (1) A munkatárs a terhességmegszakítási kérelem bejelentését követően - lehetőleg a
magzat apja jelenlétében -, tiszteletben tartva az állapotos nő érzéseit és méltóságát, a magzat
megtartása érdekében tájékoztatja őt, illetve - a 8. § (3) bekezdésében meghatározott esetben - a
törvényes képviselőt
a) a gyermek vállalása esetén elérhető állami és nem állami anyagi és természetbeni támogatások
lehetőségéről;
b) az olyan szervezetek és intézmények létéről és tevékenységéről, amelyek erkölcsi és anyagi
segítséget nyújtanak a gyermek vállalása esetére;
c) az örökbeadás lehetőségeiről és feltételeiről;
d)65 a válsághelyzet feloldására alkalmas állami, helyi önkormányzati vagy társadalmi
segítségnyújtási formákról, és felajánlja közreműködését ezek igénybevételéhez, egyidejűleg
tájékoztatást nyújt a gyermeknek a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel rendelkező
egészségügyi intézménynél elhelyezett inkubátorban, örökbefogadáshoz való hozzájárulás
szándékával történő elhelyezésének lehetőségéről;
e) a fogantatásról, a magzat fejlődéséről, a terhességmegszakítás veszélyeiről és az esetleges
későbbi terhességre gyakorolt hatásáról;
f) a terhességmegszakítás szándékának fenntartása esetére a családvédelmi tanácsadáson történő
ismételt megjelenés szükségességéről, leghamarabb az a)-e) pontok szerinti tájékoztatást követő 3.
napon.
(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás ellenére a kérelmező a
terhességmegszakítás iránti kérelmét továbbra is fenntartja, a munkatárs - a (7) bekezdésben foglalt
kivétellel, legkorábban az (1) bekezdés f) pontja szerinti időtartam elteltével - tájékoztatja
a) a terhességmegszakítás jogszabályi feltételeiről;
b) a terhességmegszakítás körülményeiről, módjáról;
62 Megállapította: 2000. évi LXXXVII. törvény 3. §. Hatályos: 2000. VII. 1-től. 63 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 107. § (3) c). 64 Megállapította: 2000. évi LXXXVII. törvény 4. §. Hatályos: 2000. VII. 1-től. 65 Megállapította: 2005. évi XXII. törvény 3. §. Hatályos: 2005. V. 8-tól.
77
c) a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézményekről, valamint
d)66 a családvédelmi szolgálat segítségnyújtásának lehetőségéről a terhességmegszakítást
követően, és egyidejűleg felajánlja segítségét a megfelelő családtervezés érdekében, a
e) a fogamzásgátló eszközök kedvezményes igénybevételének lehetőségéről.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott tájékoztatást követően a munkatárs a terhességmegszakítás
iránti kérelmet írásban rögzíti. A kérelmet a kérelmező, illetőleg - lehetőség szerint - a magzat apja
aláírja és megnevezi(k) a beavatkozás elvégzésére választott egészségügyi intézményt.
(4) A kérelmet a munkatárs ellenjegyzi és átadja a kérelmezőnek.
(5) A munkatárs az ellenjegyzett írásbeli kérelem másolatát - a kérelemnek a kérelmező részére
történő átadását követő 24 órán belül - megküldi a választott egészségügyi intézménynek.
(6) A munkatársként közreműködő személyeket titoktartási kötelezettség terheli.
(7) Amennyiben a terhesség bűncselekmény következménye, a terhességmegszakítás iránti
kérelem benyújtását megelőzően az (1) bekezdésben foglalt, a tanácsadás tartalmára, és a
tanácsadást követő kötelező várakozási időre és ismételt megjelenésre vonatkozó rendelkezéseket
nem kell alkalmazni. A kérelmezőt az örökbefogadás lehetőségeiről és feltételeiről ebben az
esetben is tájékoztatni kell.
(8) A tanácsadás során - a terhességmegszakítás iránti kérelem kiállításáig - az állapotos nő
személyazonosító adatainak személyazonosságának megismerésére alkalmas módon történő
átadására nem kötelezhető.
10. § (1)67 Az állapotos nő a kérőlappal legkésőbb az ellenjegyzését követő 8 napon belül
jelentkezik a választott egészségügyi intézményben. Az egészségügyi intézmény a beavatkozás
elvégzését követő 8 napon belül a terhesség megszakításáról tájékoztatja a kérelmet ellenjegyző
munkatársat.
(2)68
(3) Az állapotos nő kérelmét a beavatkozás napján aláírásával ismét megerősíti.
(4) Ha az állapotos nő 8 napon belül nem jelentkezik, erről az egészségügyi intézmény a
munkatársat a kérőlap másolatának visszaküldésével értesíti.
(5) Ha a beavatkozást végző intézmény szakorvosa megállapítja, hogy a terhesség meghaladta
az e törvényben meghatározott időt, vagy a beavatkozás elvégzése a nő egészségét súlyosan
veszélyezteti, annak elvégzését megtagadja. Ebben az esetben az állapotos nő szakmai
felülvizsgálatot kérhet. A felülvizsgálat lehetőségéről és az azt végző szervekről az állapotos nőt
tájékoztatni kell.
(6)69 A szakmai felülvizsgálat elvégzésére jogosultak körét a miniszter rendeletben
szabályozza.70
(7) A felülvizsgálati eljárás során jóváhagyott beavatkozást a felülvizsgálatot végző
egészségügyi intézményben kell elvégezni.
11. § (1) Ha az állapotos nő a beavatkozás megtagadásától számított 10 napon belül a szakmai
felülvizsgálaton nem jelenik meg, vagy a felülvizsgálati eljárás során a beavatkozást véglegesen
megtagadják, a szakmai felülvizsgálatot végző a kérőlap másolatát a munkatársnak visszaküldi, aki
haladéktalanul értesíti a kérelmező lakóhelye szerint illetékes védőnőt.
66 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 107. § (3) c). 67 Megállapította: 2000. évi LXXXVII. törvény 5. §. Hatályos: 2000. VII. 1-től. 68 Hatályon kívül helyezte: 2000. évi LXXXVII. törvény 8. § (1). Hatálytalan: 2000. VII. 1-től. 69 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 168. § (1) l). 70 Lásd: 32/1992. (XII. 23.) NM rendelet.
78
(2) Azt az állapotos nőt
a) akinek terhessége megszakítását az egészségügyi intézmény véglegesen megtagadta, illetve
b) aki nem jelent meg a szakmai felülvizsgálaton
veszélyeztetett terhesként kell gondozásba venni.
12. § (1) Az állapotos nőnél fennálló, a terhesség megszakítását megalapozó egészségi okot a
szakmai szempontból illetékes két szakorvos egybehangzó véleménnyel állapítja meg.
(2) A magzatnál fennálló egészségi okot a genetikai tanácsadó, a prenatális diagnosztikai
központ, illetve a szakmailag illetékes országos intézet által kijelölt kórház szülészeti-
nőgyógyászati osztályai közül bármelyik kettőnek egy-egy szakorvosa egybehangzó véleménnyel
állapítja meg.
(3)71 A véleményeltérés esetén szükséges szakmai felülvizsgálatra jogosultak körét a miniszter
rendeletben szabályozza.72
(4) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott egészségi okokat az országos szakintézet vagy
kollégium módszertani útmutatói alapján kell megállapítani.
(5)73 Ha a terhesség bűncselekmény következménye, a bűncselekmény elkövetését, illetőleg
annak gyanúját a büntetőügyben eljáró szerv által kiadott igazolás igazolja.
(6)74 A súlyos válsághelyzet fennállását az állapotos nő, illetve - cselekvőképtelensége esetén -
törvényes képviselője a kérelem aláírásával igazolja. Az állapotos nő cselekvőképtelensége esetén
a terhességmegszakítással kapcsolatos véleményének kifejtésére a családvédelmi szolgálat
eljárásában lehetőséget kell biztosítani.
A terhességmegszakítást végző intézmények
13. § (1) A terhességmegszakítás csak olyan egészségügyi intézményben végezhető, amely ehhez
a jogszabályban megállapított feltételekkel rendelkezik.75
(2) A szülészeti-nőgyógyászati osztályt működtető állami és önkormányzati intézményekben
biztosítani kell legalább egy terhességmegszakítást végző csoport működését.
(3)76 Azokat az egészségügyi intézményeket, amelyekben a 12. hetet meghaladó terhesség
megszakítható, a miniszter rendeletben határozza meg.
14. § A terhességmegszakítás elvégzésére, illetve az abban való közreműködésre - az állapotos
nő életét veszélyeztető ok kivételével - orvos és egészségügyi szakdolgozó nem kötelezhető.
15. §77 Tilos bármilyen eszközzel terhességmegszakításra ösztönözni vagy azt népszerűsíteni.
16. § (1) A beavatkozás költségeit az Egészségbiztosítási Alap fedezi, amennyiben a terhesség
megszakítására a biztosítással rendelkező állapotos nőnél vagy magzatánál fennálló egészségi ok
miatt kerül sor.
(2)78 Az (1) bekezdésben nem említett esetben a terhességmegszakításért fizetendő díj
megegyezik a társadalombiztosítás szerinti finanszírozás mindenkori összegével.79 A díj
megfizetésének részletes szabályait - ideértve a szociális helyzettől függő kedvezmények mértékét
71 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 168. § (1) l). 72 Lásd: 32/1992. (XII. 23.) NM rendelet. 73 Módosította: 2017. évi CXCVII. törvény 23. §. 74 Megállapította: 2000. évi LXXXVII. törvény 6. §. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 107. § (3) c). 75 Lásd: 32/1992. (XII. 23.) NM rendelet. 76 Módosította: 2006. évi CIX. törvény 168. § (1) l). 77 Megállapította: 2008. évi XLVIII. törvény 33. §. Hatályos: 2008. IX. 1-től. 78 Megállapította: 2000. évi LXXXVII. törvény 7. §. Módosította: 2006. évi CIX. törvény 168. § (1) l). 79 2009. július 1-jétől 29 710 forint az Egészségügyi Közlöny 2009/12. számában megjelent OEP közlemény szerint.
79
is - a miniszter rendeletben határozza meg.80
(3)81 Az Egészségbiztosítási Alap a terhességmegszakítás társadalombiztosítás finanszírozás
szerinti összegét megelőlegezi a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézménynek. A
megelőlegezett összegnek azt a részét, amelyet a befizetendő díj nem fedez, a költségvetés
megtéríti az Egészségbiztosítási Alapnak.
16/A. §82 (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az állami családvédelmi szolgálatot
rendeletben jelölje ki.83
(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a családvédelmi szolgálat működésének
engedélyezésére vonatkozó részletes szabályokat rendeletben megállapítsa.84
(3) Felhatalmazást kap az egészségbiztosításért felelős miniszter, hogy a fogamzásgátló
eszközök és készítmények rászorultságtól függő kedvezményes igénybevételének feltételeit
rendeletben meghatározza.
(4)85 Felhatalmazást kap az egészségügyért felelős miniszter, hogy a várandósgondozás részletes
szabályait rendeletben állapítsa meg.86
17. § (1)87 Ez a törvény 1993. január 1-jén lép hatályba.
(2)88
Az Európai Unió jogának való megfelelés89
18. §90 Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való részleges megfelelést szolgálja:
a) a Tanács 2003/109/EK tanácsi irányelve (2003. november 25.) a harmadik országok huzamos
tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról, 11. cikk (1) bekezdés d) pont
és 21. cikk;
b) az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió
polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és
tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a
64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a
90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről, 24. cikk.
80 Lásd: 32/1992. (XII. 23.) NM rendelet. 81 Megállapította: 2000. évi LXXXVII. törvény 7. §. Hatályos: 2000. VII. 1-től. 82 Beiktatta: 2006. évi CIX. törvény 104. §. Hatályos: 2007. I. 1-től. 83 Lásd: 362/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet, 323/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet, 385/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet. 84 Lásd: 362/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet, 323/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet. 85 Beiktatta: 2013. évi CXXVII. törvény 9. §. Hatályos: 2013. VII. 6-tól. 86 Lásd: 26/2014. (IV. 8.) EMMI rendelet. 87 A korábbi második és harmadik mondatot hatályon kívül helyezte: 1996. évi XXII. törvény 36. § (3) b). Hatálytalan:
1996. IV. 15-től. 88 Hatályon kívül helyezte: 1997. évi LXXX. törvény melléklet c). Hatálytalan: 1998. I. 1-től. 89 Beiktatta: 2007. évi I. törvény 99. § (2). Hatályos: 2007. VII. 1-től. 90 Beiktatta: 2007. évi I. törvény 99. § (2). Hatályos: 2007. VII. 1-től.
80
B/3.tétel
Hatály: 2020.VII.1.-től
1997. évi CLIV. törvény
az egészségügyről91
[…]
A BETEGEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI
Az ellátás visszautasításának joga
20. § (1) A cselekvőképes beteget - a (2)-(3) bekezdésekben foglaltakra tekintettel, illetőleg a (6)
bekezdésben foglalt eset kivételével - megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak
elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.
(2) A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan
súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű
magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza. Ez
utóbbi esetben a visszautasítást az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell, amelyet a tanúk
aláírásukkal hitelesítenek.
(3) A betegség természetes lefolyását lehetővé téve az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás
visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben
szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül - megfelelő
egészségügyi ellátás mellett is - halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. Az életfenntartó, illetve
életmentő beavatkozás visszautasítása a (2) bekezdés szerinti alaki előírások betartásával történhet.
(4) A (3) bekezdés szerinti visszautasítás csak akkor érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság
a beteget megvizsgálja és egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról, hogy a beteg döntését annak
következményei tudatában hozta meg, illetve, hogy a (3) bekezdés szerinti feltételek fennállnak,
továbbá a beteg az orvosi bizottság nyilatkozatát követő 3. napon - két tanú előtt - ismételten
kinyilvánítja a visszautasításra irányuló szándékát. Amennyiben a beteg nem járul hozzá az orvosi
bizottság vizsgálatához, a kezelés visszautasítására vonatkozó nyilatkozata nem vehető
figyelembe.
(5) A (4) bekezdés szerinti bizottság tagjai a beteg kezelőorvosa, egy - a beteg gyógykezelésében
részt nem vevő -, a betegség jellegének megfelelő szakorvos, valamint egy pszichiáter szakorvos.
(6) A beteg nem utasíthatja vissza az életfenntartó vagy életmentő beavatkozást, ha várandós és
előre láthatóan képes a gyermek kihordására.
(7) A (2)-(3) bekezdések szerinti visszautasítás esetén meg kell kísérelni a beteg döntése hátterében
lévő okok - személyes beszélgetés alapján történő - feltárását és a döntés megváltoztatását. Ennek
során a 13. § szerinti tájékoztatáson túl ismételten tájékoztatni kell a beavatkozás elmaradásának
következményeiről.
(8) A beteg a visszautasításra vonatkozó nyilatkozatát bármikor, alaki kötöttség nélkül
visszavonhatja.
[…]
91 Kihirdetve: 1997. XII. 23.
81
B/3.tétel
”Eutanázia”
Hatály: 2013.IV.1. -
22/2003. (IV. 28.) AB határozat92
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata, valamint
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránt benyújtott indítványok
tárgyában - dr. Holló András, dr. Kukorelli István és dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
alkotmánybírák párhuzamos indokolásával, valamint dr. Bihari Mihály, dr. Erdei Árpád, dr. Holló
András és dr. Kukorelli István alkotmánybírák különvéleményével - meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely szerint az egészségügyről szóló 1997. évi
CLIV. törvény alkotmányellenesen korlátozza a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési jogát
azáltal, hogy nem teszi lehetővé számukra életük orvosi segítséggel történő befejezését, elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely szerint mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenes helyzet állt elő annak folytán, hogy a törvényhozó a Büntetőtörvénykönyvről
szóló 1978. évi IV. törvény 166-168. §-ait nem hozta összhangba az Alkotmány 54. § (1)
bekezdésével, elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az annak megállapítására irányuló indítványokat, melyek szerint az
egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 15. § (2) bekezdése, 20. § (3) és (4) bekezdése, 22.
§ (4) bekezdése és 23. § (1) bekezdése alkotmányellenesen korlátozza a gyógyíthatatlan
betegeknek az életfenntartó vagy életmentő orvosi beavatkozás visszautasítására vonatkozó
önrendelkezési jogát, elutasítja.
4. Az Alkotmánybíróság az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 17. § (1) bekezdés a)
pontjának, valamint a 18. § (2) bekezdésben a „vagy az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben”
szövegrész alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat
elutasítja.
5. Az Alkotmánybíróság az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 15-19. §-ai
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
6. Az Alkotmánybíróság az egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes
szabályairól szóló 117/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet 3. §-a, 5. § (2) bekezdése, 6. §-a, 7. §-a és
10. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló
indítványokat elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
92 Alkotmánybírósági ügyszám: 1236/B/1993. Az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági
határozatok hatályukat vesztik. E rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat. Lásd:
Alaptörvény 5.
82
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők
életük méltó befejezéséhez való jogával kapcsolatban.
1. Két indítványozó 1993. november 25-én kelt együttes indítványában azt kérte, hogy az
Alkotmánybíróság állapítsa meg: alkotmányellenes az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény
(a továbbiakban: Törvény) 43. § (2) bekezdésének utolsó mondata, és semmisítse azt meg.
Indítványozták továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg azt is: a törvényhozó
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzetet hozott létre azzal, hogy a
Büntetőtörvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 166-168. §-ait nem
hozta összhangba az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével.
A Törvényre vonatkozó indítványaik indoka az volt, hogy az orvos kötelességévé teszi: az általa
gyógyíthatatlannak tartott beteget is a legnagyobb gondossággal gyógyítsa, holott az Alkotmány
54. § (1) bekezdésében biztosított jog az emberi méltósághoz - álláspontjuk szerint - magában
foglalja az élet méltó befejezéséhez való jogot is. Ez pedig a gyógyíthatatlan betegek esetében azt
jelenti, hogy a betegséggel járó testi és lelki szenvedéseiket az orvos ne kényszerüljön akár a beteg
akarata ellenére is meghosszabbítani.
A Btk. 166-168. §-aival kapcsolatos indítványukat azzal indokolták, hogy törvényhozói
mulasztás következett be, mert a Btk.-nak az Alkotmány 54. § (1) bekezdése megalkotását
megelőzően meghozott, az emberölés különféle eseteit büntető rendelkezéseit nem hozták
összhangba az Alkotmánnyal. Ennek folytán pedig a törvény büntetéssel fenyeget olyan
tevékenységet is - a gyógyíthatatlan beteg kívánságára halála bekövetkeztéhez nyújtott orvosi
segítséget - melyet a beteg Alkotmányon alapuló jogából következően jogszerűnek kellene
tekinteni. Külön is alkotmányellenesnek tartják, hogy a nem önrendelkezéses aktív halálba segítés
bizonyos eseteit a törvényhozó „méltányossági ölésként” nem különíti el az emberölés törvényi
tényállásától, és nem kezeli privilegizált tényállásként azt az esetet, „(...) ha valaki a
gyógyíthatatlan és szenvedő beteget kifejezett akarata hiányában méltányolható szánalomból segíti
a halálba”.
Az indítványozók arra tekintettel, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a
továbbiakban: Eütv.) a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő betegek kezelésére vonatkozó orvosi
kötelezettséget a Törvénytől eltérően szabályozta, 2001. június 5-én kelt beadványukban
módosították és kiegészítették indítványukat. Módosított indítványukban hangsúlyozták, hogy bár
az Eütv. a Törvénytől eltérően bizonyos esetekben elismeri a gyógyíthatatlan beteg jogát életének
az emberi méltóságával összeegyeztethető befejezéséhez, e jogot változatlanul alkotmányellenesen
korlátozza. E körben sérelmezték a gyógyíthatatlan beteg önrendelkezési jogának az Eütv. 15. §
nincsenek. Ehhez képest a halálbüntetés - mint büntetési nem - alkotmányosságát vagy
alkotmányellenességét egyedül és kizárólag az dönti el, hogy az Alkotmány hogyan szabályozza
az élethez való jogot. Ezt pedig az Alkotmány 8. §-a az állam által védendő és lényeges tartalmában
még törvény által sem korlátozható alapvető jogként definiálja.
153
Amikor tehát az Alkotmánybíróság a halálbüntetést büntetési rendszerünkből kiiktatta, ezt nem
büntetőjogi, vagy kriminológiai megfontolásokra alapozta, hanem egyedül és kizárólag az
Alkotmányra. Fenntartotta a bűn büntetést érdemel elvét, de az állam büntetéshez való jogát -
alkotmányos jogállamhoz méltóan - nem az államhatalom korlátlanságából vezette le. A
büntetéshez való jog nem korlátlan. Le kell tehát mondanunk a halálbüntetésről, mint a korlátlan
hatalomból folyó büntetési jogosítványról.
2. Az Alkotmánybíróság megállapította határozata indokolásában, hogy a Btk.-ban
meghatározott büntetések összefüggő rendszert alkotnak, a halálbüntetésnek mint e rendszer egyik
elemének megszüntetése szükségessé teszi az egész büntetési rendszer felülvizsgálatát, amely
azonban nem az Alkotmánybíróság feladata.
A felülvizsgálat szükségességét a magam részéről az alábbiakban látom:
- a büntetőjog mai rendszere - függetlenül a szakértők véleményétől és a büntetőjogelméleti
magyarázatoktól - a halálbüntetést a büntetési célokkal, a generális és speciális prevencióval
indokolja;
- a halálbüntetés kiiktatása a büntetési rendszerből tehát szükségképpen kihat a büntetőjog
társadalmi rendeltetésének Btk.-ban adott értelmezésmódjára;
- mivel pedig a halálbüntetés büntetőjogi rendszeren belüli indokait a büntetési célokban, a
büntetések célkövetésében találta meg, ezeket is szükségképpen alkotmányellenesnek kell
tekinteni;
- a büntetőjogi büntetést nem szükséges célkövetéshez vagy célra való alkalmassághoz kötni,
hiszen attól, hogy nem hatásos vagy nem teljesít be célokat, alkalmazása még szükséges, igazságos
és indokolt lehet. A bűn büntetést érdemel elve célkövetés, hatékonyság és hatásosság nélkül is
teljesedésbe mehet;
- a büntetőjog társadalmi rendeltetése az, hogy a jogrendszer egészének szankciós zárköve
legyen. Nincs önálló működési terepe, mint egyéb jogágaknak. Ezért más a büntetőjogi szankció,
mint az egyéb jogágak reparáló, helyreállító vagy egyéb kötelességstatuáló szankciói. A
büntetőjogi szankció ezért büntetés, ezért hátrányokozás. Szerepe és rendeltetése a jogi és erkölcsi
normák épségének fenntartása, amikor már más jogági szankciók nem segítenek;
- a jogépségi büntetésnek szimbolikus funkciója van: a büntetőjogi parancsokat nem lehet
büntetlenül megsérteni sem akkor, ha okunk van rá, sem akkor, ha a büntetés nem ér el semmilyen
célt, vagy alkalmatlan meghatározott cél elérésére. A büntetés célja önmagában van: a jogépség
nyilvános deklarálásában, a célra nem tekintő megtorlásban;
- a célra nem tekintő, szimbolikus, jogépségi megtorló büntetés egyet jelent az arányos büntetés
elvével. Az arányos büntetés elve kizárja a célbüntetést, mert a célbüntetés nem a tett súlyához való
arányítást, hanem a célhoz mért viszonyítást kívánja meg és teszi lehetővé. Ha például a nevelést
vagy a kezelést tekintenénk célnak, súlyos bűncselekmény elkövetése esetén a neveletlenség vagy
gyógyíthatóság a mérce, a viszonyítási alap, de nem a tett súlya. A tettes személyiségállapota
viszont jogállamban nem lehet a büntetés alapja. A jogépségi büntetés, a megtorló arányos büntetés
sokkal humánusabb a látszólag humánus nevelő célbüntetésnél, mert nem érinti személyiségemet,
személyi autonómiámat és lelkiismereti szabadságomat. A büntetőjogi büntetéskiszabás logikája
nem cserélhető fel a nevelés és a gyógyítás logikájával, ha meg akar maradni az igazságszolgáltatás
kereteiben;
- az arányos büntetés elve azért is egyedül lehetséges alkotmányos jogállami büntetés, mert
egyedül ez fér össze a jogegyenlőség eszméjével. Minden egyéb tekintet a jogegyenlőtlenség
deklarálása volna, hiszen szükségképpen az egyén valamilyen személyiségi állapotát vagy státusát
tekintené a büntetés zsinórmértékének és nem a tettet.
A halálbüntetés kiiktatása büntetési rendszerünkből azzal a paradox következménnyel jár, hogy
154
a jogépségi büntetés, tehát a megtorló büntetés eszméje nyer megerősítést. Nem a bosszú, aminek
a tálió elve felel meg, tehát a szemet szemért, fogat fogért. A megtorlás történelmileg a bosszú
racionalizálása és mértékletessége. Megtartja az erkölcsi felháborodást mint motívumot, de
mércéjében mérsékletre, önkorlátozásra, méltó és megérdemelt malum okozásra késztet. A
halálbüntetés helyébe lépő legsúlyosabb büntetés lesz ezentúl a viszonyítási mérce. A megtorló
büntetés tiszteletben tartja a személyiséget, mert nem vesz át sem pszichoterápiai, sem gyógyító,
sem szociális vagy lelki gondozó szerepet, tehát nem kötelez büntetésként ezekre. Ezek a funkciók
szolgáltatásként felkínálandók és felkínálhatók a büntetés végrehajtása során.
Az állam büntető hatalmának nincs joga életet elvenni. Alkotmányos jogállam nem akasztat! De
joga van az alkotmányos jogállamnak a jogépségi büntetésre, a megtorló, arányos büntetésre.
Arányos büntetést pedig ki lehet szabni halálbüntetés nélkül is. Ahogy az emberiség lemondott a
testcsonkító és testi büntetésekről, lemondhat a halálbüntetésről is. Az arányos büntetés elve nem
szenved csorbát, ha a deres mellé odahelyezzük a bűnügyi múzeumokba a bitót és a nyaktilót is.
Budapest, 1990. október 24.
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János alkotmánybíró párhuzamos véleménye
1. A halálbüntetés és az Alkotmány szövege.
A halálbüntetés alkotmányellenessége szempontjából az Alkotmány 8. § (2) bekezdése és az 54.
§ (1) bekezdése vizsgálandó, összhangban az Alkotmány egész szövegével és alapvető irányával.
Az 54. § (1) bekezdésének azon kitétele, hogy életétől senki sem fosztható meg önkényesen,
nyilván az emberi jogok deklarációjának szövegét vette át, és mindkét szöveg arra a helyzetre nyert
megfogalmazást, amikor a jog még ismeri a halálbüntetést. Az „eleve önkényes” a halálbüntetésre
vonatkozólag az Alkotmányból nem vezethető le: az Alkotmány eredetileg a halálbüntetést, ha azt
törvény alapján rendes bírói eljárásban szabták ki, nem tekintette önkényesnek.
(Az Alkotmány szövege amellett értelmileg is pontatlan: nyilván nem lehetetlen valakit életétől
önkényesen megfosztani, hanem tilos!)
Az utóbb módosított 8. § (2) bekezdés alapvető emberi jog korlátozását törvény által is tiltja: ha
az élethez való jogot alapvető jognak ismerjük el - s Alkotmányunk kétségtelenül ezt teszi -, úgy
ez a jog nem korlátozható a Büntető Törvénykönyv által. Kérdés, hogy az élet elvétele annak
korlátozását jelenti-e. Minthogy a kevesebben a több benne van, és a teljes megfosztás több, mint
a korlátozás, ez megállapíthatónak tűnik.
2. Az élethez való jog.
A jog azonban nem biztosíthat végtelen életet az embernek. Célja csupán olyan társadalmi rend
megalkotása és fenntartása, amelyben az egyén a többiek sérelme nélkül szabadon kiteljesítheti
életét és emberi méltóságát. Az emberi méltóság kiteljesítésében a szabad döntés erkölcsi értékek
elfogadására és megvalósítására bennfoglaltatik. Minden olyan jogi korlát, amely erkölcsi
döntéseket közvetlenül vagy közvetve rákényszerít az emberre, voltaképp sérti az ember
méltóságát, mert erkölcsi döntésének szabadságát, ezzel értékét kisebbíti, végső esetben
megszünteti. A jog tehát az ember szabadságának lehető tiszteletbentartásával olyan együttélési
normákat állapít meg, amelyek az egyének közti súrlódásokat hivatottak feloldani; ugyanakkor az
egyén biztonságát is szavatolni törekszik, hogy életét céljainak megfelelően szabadon alakíthassa.
Az emberi szabadság korlátja ott van, ahol e szabadság mások szabadságával ütközik. Ha az
ember szabad döntése másik ember élete, méltósága, cselekvési szabadsága ellen irányul, a
társadalom, ezen belül az állam kötelessége a megtámadottnak segítség nyújtása. Az állam a
155
jogrendben ezt a segítséget kilátásba helyezi, és egyúttal megtiltja a támadással vagy fenyegetéssel
szembeni egyéni védekezést (legalábbis igen szűk hátárok közt ad arra mentséget, mikor a támadás
közvetlen és ameddig másként el nem hárítható).
3. Az állam büntető hatalma.
Az állam büntető hatalma arra szolgál, hogy az egyén biztonságát védje. Egyrészt azáltal, hogy
a támadást vagy sértést megtorolva, a sértőt a saját állásfoglalása megváltoztatására indítsa,
másrészt azáltal, hogy a büntetéssel fenyegetés másokat a hasonló sértésektől visszatartson, végül
azáltal is, hogy azokat a helyzeteket, amelyekben valaki élete és emberi méltósága fenyegethető,
megszüntesse, minimumra csökkentse.
Az állam büntető hatalma kétségtelenül korlátozza az embert döntési szabadságában, tehát
bizonyos fokig korlátozza az emberi méltóságot. Egyúttal új erkölcsi pozitív döntésre is lehetőséget
ad azzal, hogy a törvényesen kialakított normát szabadon el lehet fogadni, be lehet tartani, és az
ilyen döntésnek van erkölcsi értéke. Mégis tény, hogy amint az emberi szabadságnak a társadalmi
lét korlátja is ugyanakkor, amikor előfeltétele is, az államilag védett norma is korlátja az erkölcsi
értéknek, és azért csak ott és annyiban van helye, ahol és amennyiben az egyének életének,
szabadságának védelmében szükséges (az életet itt a társadalmi lét összes előfeltételeire
kiterjesztetten értelmezve). A büntetés tehát, álláspontom szerint és szemben dr. Szabó András
párhuzamos véleményében kifejtettekkel, csak ebben a célra irányított értelemben elfogadható, és
indokoltságát veszti azonnal, amint céljai megvalósítására alkalmatlanná válik. A társadalom
ugyanis végső soron nem jogosult az egyén erkölcsisége, értékmegragadása vagy tagadása felett
ítéletet mondani.
4. Végkövetkeztetés.
Minthogy az állam büntetőhatalmának értelmezése az Alkotmánybíróság tagjai közt sem
egységes, ebből önmagából vagy annak korlátaiból nem vezethető le a halálbüntetés megengedhető
vagy megengedhetetlen volta. A büntetőjognak véleményem szerint hallgatólagosan századok óta
elfogadott elve - alkotmányos elve -, hogy a büntetés célja megelőző: védett társadalmi értékekkel
szembeni támadások visszaszorítását szolgálja. Csak ott és annyiban érvényesülhet, ahol e céljának
megfelel és jogalapját veszti, ha e célt nem tudja szolgálni, vagy csak nagyobb sérelem árán
szolgálja, mint amelyet elhárít.
A halálbüntetés általános visszatartó hatása ma a tudomány által nem igazolható. Akkor lenne
visszatartó hatása nagy valószínűség szerint a fenyegetett esetek egy részénél, ha a büntetésre a
bűnös biztosan számíthatna; egy más részénél akkor sem, mert a halállal fenyegetett cselekmények
részben indulat hatására vagy elferdült hajlamok hatására valósulnak meg. A bűnüldözés elégtelen
hatásfoka miatt azonban még ott sem érvényesül a visszatartó hatása, ahol erre lehetőség lenne; és
nem igazolható, hogy ezekben az esetekben más súlyos, de nem halálos fenyegetettség a biztos
bekövetkezés esetén nem lenne ugyanilyen visszatartó hatású. Ebben a vonatkozásban tehát ma a
halálbüntetés szükségessége nem igazolt, ezért alkalmazása a törvényhozó hatalmi döntésén vagy
annak fenntartásán alapul: önkényes.
Kétségtelen, hogy a halálbüntetés kizárja a bűnismétlés veszélyét. Ez gyakori, tehát a
halálbüntetés bizonyos társadalmi biztonságot látszik megvalósítani. Ám a bűnismétlés veszélye
más eszközökkel is visszaszorítható; a bűnözés előfeltételeit közben a társadalom újratermeli; s a
halálbüntetés arról tereli el a figyelmet, hogy a társadalom az előfeltételek megszüntetésére és a
biztonságos együttélés előfeltételeinek megteremtésére nem fordít olyan gondot, amilyen
szükséges lenne. Ebből a szempontból a halálbüntetés fenntartása egyenesen káros, mert leplezi a
valóban szükséges állami akciók elmaradását. Amellett a halálbüntetés a - bármily valószínű -
mégis esetleges bűnismétlés veszélyét egy biztos életet megszüntető aktussal küszöböli ki,
márpedig az élethez való jog alapvető jellegéből folyóban azt nem lehet korlátozni vagy
156
megszüntetni vélt, de nem biztos veszélyek elhárítása vagy inkább csökkentése érdekében.
A bűnözőkkel szembeni társadalmi indulatok ma hazánkban sokszor nyilatkoznak meg a
halálbüntetés fenntartása mellett. Ám ezek az indulatok sokszor halállal nem fenyegetett
bűncselekményekkel szemben is megnyilatkoznak, halálos gázolások miatt is követelnek adott
esetben halált az okozó fejére. Az Alkotmánybíróság azonban nem a társadalom előtt keresi a
népszerűséget, hanem szigorúan a jogrendszer összhangját és alkotmányosságát hivatott
biztosítani: az élet elvétele az állam által alkotmányunk szigorúan vett szövege szerint is tilos és a
büntetőjog alkotmányos elveivel sem támasztható alá.
Budapest, 1990. október 24.
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
157
B/9.tétel
hatály: 2019.III.1.-
2013. évi CLV. törvény
a támogatott döntéshozatalról
1. Értelmező rendelkezések
1. § E törvény alkalmazásában:
1. gyámhatóság: a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI.
törvény (a továbbiakban: Gyvt.) szerinti gyámhatóság;
2. támogatott döntéshozatal: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Második
Könyv Második Rész IX. Címe szerinti cselekvőképességet nem érintő, az érintett személy
önrendelkezését és jogainak védelmét szolgáló jogintézmény;
3. támogatott személy: az egyes ügyei intézésében, döntései meghozatalában belátási
képességének kisebb mértékű csökkenése miatt segítségre szoruló nagykorú személy, akinek a
gyámhatóság támogatót rendel;
4. támogató: a támogatott személy kérelmére vagy a bíróság megkeresése alapján a gyámhatóság
által a támogatott személlyel egyetértésben, a támogatott személy segítésére kirendelt személy.
2. A támogató kirendelése
2. § (1) A gyámhatóság a támogatott személy kérelmére vagy a bíróság megkeresése alapján,
általános jelleggel vagy meghatározott ügycsoportokra, a támogatott személlyel egyetértésben,
határozatlan időre támogatót rendel ki. Nem lehet támogatót kirendelni arra az ügycsoportra, amely
tekintetében az érintett személy cselekvőképességet érintő gondnokság alatt áll.
(2) A gyámhatóság támogatóul a támogatott személy által a gyámhatóság előtt személyesen
megjelölt személyt rendeli ki, feltéve, hogy e személy nem áll a (3) bekezdésben megállapított
kizáró okok hatálya alatt, és vállalja a támogatói feladatok ellátását.
(3) Nem lehet támogatónak kirendelni azt,
a) akinek a személye ellen a támogatott személy tiltakozik vagy ennek hiányában is azt a
személyt, akinek kirendelése a támogatott személy érdekeivel ellentétes,
b) akt cselekvőképességet érintő gondnokság hatálya alatt áll, vagy
c) aki maga is támogatott személy.
3. § (1) A gyámhatóság a támogatott személy részére legfeljebb két személyt rendelhet ki
támogatóként.
(2) A gyámhatóság a támogató kirendeléséről a támogató és a támogatott személy személyes
meghallgatását követően dönt
(3) Ha a támogató kirendelésének indokoltsága tekintetében kétség merül fel, a gyámhatóság a
belátási képesség kisebb mértékű csökkenésének igazolása érdekében szakértői véleményt
szerezhet be, valamint kikérheti a családsegítő szolgálat véleményét.
3. A támogató feladata
4. § (1) A támogató, ha a támogatott döntéshozatal általános jelleggel vagy az adott ügycsoportra
158
tekintettel fennáll, a támogatott személy kérésére
a) az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényben, a polgári perrendtartásról szóló
törvényben és a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározottak szerint jelen van azoknál a
közigazgatási, polgári és büntetőeljárási cselekményeknél, amelyekben a támogatott személy
érintett,
b) az eljárási cselekmény rendjét meg nem zavaró módon a támogatott személlyel egyeztet,
c) a támogatott személy jognyilatkozatának megtételekor jelen van,
d) tanácsaival, a támogatott személy számára szükséges tájékoztatás megadásával a támogatott
személy jognyilatkozatának megtételét elősegíti, és
e) a támogatott személy döntésének meghozatalához segítséget nyújt, valamint a döntése
meghozatalában személyes jelenlétével közreműködik.
(2) A támogató a támogatott személy kérésére vagy a gyámhatóság felhívására írásba foglalja,
hogy miben segítette a támogatott személyt és milyen tanáccsal látta el.
(3) A támogató a kirendeléséről szóló gyámhatósági határozattal vagy a gyámhatóság által
számára e célra kiadott tanúsítvánnyal igazolja, hogy a támogatott személy vonatkozásában
támogatói feladatokat lát el.
4. A támogató kirendelésének felülvizsgálata
5. § (1) A gyámhatóság a támogató kirendelését ötévenként felülvizsgálja
(2) Az (1) bekezdés szerinti felülvizsgálat időpontjától függetlenül rendkívüli felülvizsgálatnak
van helye, ha
a) azt a támogatott személy vagy a támogató kéri,
b) a támogatott személyt a bíróság gondnokság alá helyezte,
c) más hatóság értesíti a gyámhatóságot a támogató és a támogatott személy közötti
érdekellentétről, vagy
d) olyan egyéb tény, körülmény jut a gyámhatóság tudomására, amely indokolttá teszi a támogató
kirendelésének felülvizsgálatát.
(3) A felülvizsgálati eljárás során a gyámhatóság meggyőződik arról, hogy
a) a támogatott személy továbbra is igényli-e, hogy egyes ügyei intézésében, döntései
meghozatalában támogató segítse,
b) a támogatott személy egyetért-e azzal, hogy a kirendelt támogató lássa el a továbbiakban is a
támogatói feladatokat, és
c) a támogató a támogatott személy érdekében járt-e el.
(4) A gyámhatóság a felülvizsgálati eljárásban személyesen hallgatja meg a támogatót és a
támogatott személyt.
(5) A gyámhatóság a felülvizsgálat eredményeként
a) a támogató és a támogatott személy egyetértésével változatlan formában fenntartja a támogató
kirendelését,
b) felmenti vagy elmozdítja a támogatót, és a támogatott személy kérelmére, vele egyetértésben
ba) új támogatót rendel, vagy
bb) megszünteti a támogatott döntéshozatalt.
5. A támogatói tisztség megszűnése, megszüntetése
6. § (1) A gyámhatósága támogatói a tisztségéből felmenti, ha
a) azt a támogató vagy a támogatott személy kezdeményezi,
159
b) a támogatott személy meghal, vagy
c) utóbb keletkezik olyan kizáró ok, amely a támogató személy kinevezésének akadályát
jelentette volna.
(2) A gyámhatóság a támogatót a tisztségéből elmozdítja, ha a támogató
a) a feladatait nem látja el, vagy
b) olyan cselekményt követ el vagy olyan magatartást tanúsít, amellyel a támogatott személy
érdekeit súlyosan sérti.
(3) Azonnali intézkedést igénylő esetben a gyámhatóság a támogatót az elmozdítást megelőzően
a tisztségéből felfüggeszti.
(4) A gyámhatóság az (1) bekezdés a) pontja és a (2) bekezdés szerinti esetekben a támogató és
a támogatott személy személyes meghallgatását követően dönt.
(5) A támogatói tisztség megszűnik a támogató halálával.
6. A hivatásos támogató
7. § (1) A gyámhatóság hivatásos támogatót rendel ki, ha
a) nincs olyan, a támogatott személy által megjelölt személy, akit támogatóul ki lehetne rendelni,
és
b) a támogatott személy egyetért hivatásos támogató kirendelésével.
(2) Hivatásos támogató az a cselekvőképes, büntetlen előéletű személy lehet, aki a hivatásos
támogatókra vonatkozó képesítési előírásoknak megfelel és vele szemben nem állnak fenn a 2. §
(3) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott kizáró okok.
(3) A gyámhatóság hivatásos támogatóul
a) hivatásos támogatói feladatokat ellátó, a Kormány által kijelölt szervvel kormányzati
szolgálati jogviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban foglalkoztatott
személyt,
b) hivatásos gondnoki feladatokat ellátó személyt vagy
c) mentális zavarban szenvedő személyekkel foglalkozó jogi személyt
rendelhet ki.
(4) A (3) bekezdés c) pontja szerinti esetben a mentális zavarban szenvedő személyekkel
foglalkozó jogi személy köteles megjelölni azt a személyt, aki a hivatásos támogatói teendőket
személyében ellátja. A kijelölt személynek meg kell felelnie a hivatásos támogatóra vonatkozó
előírásoknak. A kijelölt személy hivatásos támogatói tevékenysége ellátása során költségtérítésre
jogosult.
(5) A hivatásos támogató egyidejűleg 30 támogatott személy érdekében járhat el, kivéve, ha
a) az adott támogatott személyek igényeinek figyelembevétele alapján a hivatásos támogatói
feladatok ellátását legfeljebb 35 támogatott személy egyidejű ellátása nem veszélyezteti, vagy
b) a hivatásos támogatói feladatokat kormányzati szolgálati jogviszonyban álló személy látja el.
(6) Az (5) bekezdés b) pontjában meghatározott személy egyidejűleg legfeljebb 45 támogatott
személy érdekében járhat el.
(7) Ha a hivatásos támogató hivatásos gondnoki feladatokat is ellát, a támogatott személyeinek
és a gondnokoltjainak a száma együttesen sem haladhatja meg az (5) és (6) bekezdésben foglalt
létszámot.
(8) Ha a hivatásos támogató tevékenységét munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban látja
el, díjazását úgy kell megállapítani, hogy annak összege támogatott személyenként - a támogatói
feladatok mértéke alapján - az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének legalább 10%-
át elérje.
160
8. § (1) Ha a hivatásos támogatói feladatok ellátására munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony
keretében kerül sor, a hivatásos támogatói feladatokat ellátni kívánó személy a jelentkezéskor
hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy büntetlen előéletű.
(2) Indokolt esetben a hivatásos támogatót foglalkoztató szerv vezetője (a továbbiakban: vezető)
írásban felszólíthatja a hivatásos támogatót, hogy a felhívástól számított 15 munkanapon belül - ha
e határidőn belül menthető ok miatt nem lehetséges, annak megszűnését követően haladéktalanul
- hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy büntetlen előéletű.
(3) Ha a hivatásos támogató igazolja, hogy büntetlen előéletű, a vezető az igazolásra szolgáló
hatósági bizonyítvány kiadása iránti eljárásért megfizetett igazgatási szolgáltatási díjat a hivatásos
támogató részére megtéríti.
(4) A vezető a büntetlen előélet igazolása céljából kezeli
a) a hivatásos támogatói feladatok ellátására jelentkező személy és
b) a hivatásos támogató
azon személyes adatait, amelyeket az e célból a bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági
bizonyítvány tartalmaz.
(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglaltak alapján megismert személyes adatokat a vezető a
munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítéséről meghozott döntés időpontjáig vagy -
munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítése esetén - a jogviszony megszűnéséig vagy
megszüntetéséig kezeli.
9. § (1) A hivatásos támogatót feladatokat vállaló személy képzését és továbbképzését a
gyámhatóság szervezi.
(2) A hivatásos támogatói képzésben, továbbképzésben eredményesen részt vett személy adatait
a képzési, továbbképzési kötelezettség teljesítésének ellenőrzése céljából a Kormány által kijelölt
szerv veszi nyilvántartásba. A nyilvántartás nem minősül hatósági nyilvántartásnak.
(3) A nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:
a) a hivatásos támogató természetes személyazonosító adatai,
b) a munkahely megnevezése és címe,
c) a foglalkoztatás kezdő időpontja,
d) a képzésről kiállított bizonyítvány száma, a kiállítás helye és időpontja, továbbá a kiállító
intézmény megnevezése, és
e) a jogszabály által előírt továbbképzés elvégzésének adatai.
(4) A gyámhatóság bejelenti a Kormány által kijelölt szervnek
a) a hivatásos támogató foglalkoztatását a (3) bekezdésben megjelölt adatok közlésével, és
b) a nyilvántartásba vett adatokban bekövetkezett változást.
(5) A gyámhatóság az adatbejelentést a foglalkoztatás megkezdésétől vagy az adatváltozás
időpontjától számított 30 napon belül teszi meg.
(6) A Kormány által kijelölt szerv törli a nyilvántartásából annak a hivatásos támogatónak az
adatait,
a) aki elhunyt, és
b) akivel szemben tevékenységének ellátása során a 2. § (3) bekezdés b) és c) pontjában
meghatározott kizáró ok keletkezik.
(7) A nyilvántartásból adatok a nyilvántartásba vett személy, a gyámhatóság, továbbá
tudományos, statisztikai feldolgozást végzők részére - az adatvédelmi jogszabályok megtartásával
- továbbíthatók.
(8) A nyilvántartásban kezelt adatokat a Központi Statisztikai Hivatal részére - a hivatalos
statisztikáról szóló 2016. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Stt.) 28. §-ával összhangban a
statisztikai cél előzetes igazolása alapján, az ahhoz szükséges mértékben - statisztikai célra egyedi
161
azonosításra alkalmas módon, térítésmentesen át kell adni és azok a Központi Statisztikai Hivatal
által statisztikai célra felhasználhatók. Az átvett adatok körét és az adatátvétel részletszabályait a
Stt. 28. §-ában meghatározott együttműködési megállapodásban kell rögzíteni.
10. § (1) A hivatásos támogató a gyámhatóság kirendelő határozatában meghatározottaknak
megfelelően, a felügyeletét ellátó gyámhatósággal együttműködve, a támogatott személy
érdekében, döntéseinek, véleményének tiszteletben tartásával segíti a támogatott személyt a
döntései meghozatalában. A hivatásos támogató feladataira a 4. §-ban foglaltak irányadóak.
(2) A hivatásos támogató évente jelentést készít a tevékenységének felügyeletére jogosult
gyámhatóság számára, amelyben beszámol a támogatott személy részére nyújtott segítségről,
megjelölve, hogy milyen eljárásokban és jognyilatkozatok megtételében működött közre. A
hivatásos támogató a jelentését minden évben annak a hónapnak a 15. napjáig nyújtja be a
gyámhatósághoz, amelyik hónapban a kirendeléséről szóló határozatot meghozták.
(3) Ha a hivatásos támogató jelentéstételi kötelezettségének nem tesz eleget vagy a jelentésében
foglaltak alapján valószínűsíthető, hogy a támogatott személy érdekei sérülnek, a gyámhatóság
meghallgatja a támogatott személyt.
7. A támogatókról és a támogatott személyekről vezetett nyilvántartás
11. § (1) A gyámhatóság a támogató kirendelésének felülvizsgálata és tevékenységének
felügyelete céljából nyilvántartást vezet az általa kirendelt támogatókról és támogatott
személyeikről. A nyilvántartás nem minősül hatósági nyilvántartásnak.
(2) A nyilvántartás a következő adatokat és a változás időpontjának megjelölésével az
adatváltozásokat tartalmazza:
a) a támogatott személy természetes személyazonosító adatai és lakcíme,
b) a támogató kirendeléséről szóló jogerős határozat ügyszáma,
c) a támogató kirendeléséről rendelkező határozat véglegessé válásának napja.
d) a támogató természetes személyazonosító adatai, lakcíme,
e) hivatásos támogató rendelése esetén ennek a ténye,
f) több támogató kirendelése esetén ennek a ténye, és
g) a támogatott döntéshozatal általános jellegének vagy azoknak az ügycsoportoknak a
megjelölése, amelyekre vonatkozóan a támogatott döntéshozatal fennáll.
(3) A nyilvántartásban fel kell tüntetni a támogató tisztségéből való felmentése vagy elmozdítása
iránt indított eljárás megindításának tényét és időpontját.
(4) A nyilvántartás adatairól írásbeli kérelemre, térítésmentesen az kaphat felvilágosítást, aki
a) az ehhez fűződő jogi érdekét igazolja, vagy
b) az adat megismerésére és kezelésére törvényi rendelkezés alapján jogosult
(5) A jogi érdek igazolása során meg kell jelölni azt a jogügyletet, egyéb okot, amely az
adatfelhasználás jogszerű célját és jogalapját megalapozza. Ha a jogi érdek okirattal igazolható, azt
a kérelemhez mellékelni kell.
(6) A nyilvántartásból való adatszolgáltatás során csak az adatkérés céljának megvalósulásához
elengedhetetlenül szükséges adat bocsátható a felvilágosítást kérő rendelkezésére.
(7) A nyilvántartásban kezelt adatok statisztikai, valamint tudományos kutatási célra -
személyazonosításra alkalmatlan módon - átadhatók és felhasználhatók.
(7a) A nyilvántartásban kezelt adatokat a Központi Statisztikai Hivatal részére statisztikai célra
egyedi azonosításra alkalmas módon, térítésmentesen át kell adni és azok a Központi Statisztikai
Hivatal által statisztikai célra felhasználhatók.
(8) A nyilvántartás adatait a gyámhatóság a támogatott döntéshozatal megszűnésétől számított
162
öt évig kezeli, majd haladéktalanul gondoskodik azok törléséről.
8. Záró rendelkezések
12. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg
a) a támogatott döntéshozatallal kapcsolatos gyámhatósági feladat- és hatáskörök ellátásának
szabályait,
b) a 7. § (3) bekezdés a) pontjában és a 9. §-ban meghatározott szerv kijelölését.
(2) Felhatalmazást kap a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter, hogy rendeletben
szabályozza a hivatásos támogatók képesítési előírásainak, képzésének és továbbképzésének
szabályait.
13. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2014. január 1-jén lép hatályba.
(2) Az 1-8. §, a 9. § (2)-(7) bekezdése, a 10. és 11. §, a 12. § (1) bekezdése, valamint a 14. §
2014. március 15-én lép hatályba.
14. §95 Ez a törvény az európai statisztikákról és a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó
statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala részére történő továbbításáról
szóló 1101/2008/EK, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet, a közösségi statisztikákról
szóló 322/97/EK tanácsi rendelet és az Európai Közösségek statisztikai programbizottságának
létrehozásáról szóló 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló,
2009. március 11-i 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges
rendelkezéseket állapít meg.
95 Megállapította: 2017. évi XLIV. törvény 56. § (3). Hatályos: 2017. VI. 2-től.
163
B/10.tétel
Sólyom László: A személyiségi jogok elmélete
Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest 1983
[RÉSZLET]96
I.Fejezet
A személyiségi jogok. Fejlődési irányok
[…] A személyiség védelme tehát egyértelmű jogpolitikai cél. A polgári jogi eszköz is, immár
„tökéletesítve”, rendelkezésre áll. Ugyanakkor a személyiségi jogok lényegéről és lehetőségeiről
csak töredékes elképzelések vannak. Kérdéses, hogy a személyiségi jogokra vonatkozó közkeletű
nézeteink alapul szolgálhatnak-e a védelem kibontakozásához. […]
Könyvünk célja a személyiségi jogok tartalmi vizsgálata. Ez azzal jár, hogy a személyiségi jogokat
az egész polgári jog fejlődésébe kell illesztenünk, beleértve különösen magának a polgári jognak
„politizálódását” is. […]
A dolgozat azonban nem az „alkotmányjogi” és „polgári jogi” személyiségi jogok viszonyával
kíván foglalkozni, hanem a „polgári jogi” személyiségi jogok saját, belső politikumát is kifejti
annak vizsgálata során, hogy voltaképpen mi is a funkciója, és milyenek a perspektívái ezeknek a
jogoknak. […]
A szocialista jogtudománynak a személyiségi jogok területén mindeddig az volt a fő problémája,
hogyan illeszthetők a személyiségi jogok a vagyoni viszonyokat szabályozó polgári jogba; és az
volt a fő teljesítménye, hogy megalapozta a személyhez fűződő jogok függetlenségét a vagyoni
jogoktól. Ezzel az eredménnyel egyet kell értenünk. Sőt azt állítjuk, hogy a személyiségi jogok
fejlődésének legfontosabb vonása a védelem függetlenedése a tulajdonosi pozíciótól. A modern
személyiségi jogok kialakulásuk idején, a múlt század végén
– néhány ősi injúria korszerűsítésén kívül – ténylegesen a gazdasági pozíció biztosítását szolgálták.
[…]
A vagyoni viszonyokkal való összefüggés számos személyiségi jog esetében köztudott (pl. szellemi
alkotásoknál, a névjognál az üzleti név). Általánosan elterjedt az a nézet is, hogy az illető vagyoni
érdek jogi elismerése a régibb, ennek a védelemnek a köre tágul ki a nem vagyoni összefüggésekig.
…]
A történelmi összefüggések az általános személyiségi jog példáján figyelhetők meg legjobban.
Ennek közvetlen gazdasági vonatkozásait nem szokás említeni; sőt ezt a jogot sokszor teljesen
elfedi a materiális értékekkel szembeállított „személyiség” ideológiája. Svájcban azonban, az
általános személyiségi jog születésének helyén és idejében egyértelmű a közvetlenül gazdasági
96 A kiemeléseket készítette: Landi Balázs; az összefoglaló a Polgári Jog 1. nappali- és levelező tagozatos főkollégiumhoz készült kiegészítésképpen, és egyúttal háttéranyagként a ”B” tételsor 10.sz. tételéhez. Az összefoglalóban hivatkozott Ptk. szakaszok a „régi”, 1959.évi IV.tv.-re vonatkoznak.
164
érdekű személyiségvédelem túlsúlya. A régi Obligationenrecht híres 55. §-a, amely 1881-ben a
„személyi viszonyok” megsértése esetén pénzbeli elégtételre adott igényt, elsősorban a nem
vagyoni kártérítés jogának egységesítését és kiterjesztését célozta – amint azt a Bundesgericht
korabeli döntvénytárai tanúsítják. […]
A BG éppen egy ilyen ügyben ismerte el általában „a személyiség megbecsüléséhez és
érvényesüléséhez való jogot”. […]
A személyiségi jogok védelmének elismerése tartalmilag az állam beavatkozását jelenti a
liberalizmus szabad gazdaságába. […]
Huber szerint a személyiség védelme „az egész szociális törvényhozás alapja”, de már a zürichi
Ptk. előmunkálatai során, az 1850-es években is erre alapozzák az általános munkásvédelmi
(munkavédelmi) szabályt. Az általános személyiségi jog tehát keletkezése szándékában,
ideológiájában és a gyakorlatban is: védőintézmény, amely gazdaságilag egyenlőtlen helyzetekben
– a ai divatos kifejezéssel – a „gyengébbet” védi. Politikai modellje ugyanaz, mint az objektív
felelősség akkori elterjedésének, vagy általában a versenyjognak. […]
Az általános személyiségi jog tényleges kötődése a vagyoni viszonyokhoz egyszerre jelzi a korai
személyiségi jogok politikumát és korlátait is. Éppen ezt követve láthatjuk meg a szélesebb
összefüggést, hogy az általános személyiségi jogot a liberalizmus „társadalmi igazságtalanságai”
elleni védekezés hozta felszínre. De azt is láthatjuk, hogy ez a védőfunkció korlátozott: az
elméletben hangoztatott széles feladatkör ellenére a gyakorlatban a gazdasági személyiség egy-egy
vonatkozására szorítkozik. […]
[…] ezek a korai személyiségi jogok a személyt mint tulajdonost védik. Ez az, ami az
Obligationenrecht általános személyiségi jogát a mai személyiségi jogoktól elválasztja. Az állami
beavatkozás ugyanis szakított azzal a liberális koncepcióval, hogy a piac önszabályozására lehet
hagyni a társadalmat. Ebben játszott szerepet a személyiségi jog is – anélkül azonban, hogy
leszámolt volna azzal a szintén liberális koncepcióval, hogy az embert a tulajdona által nyújtott
garanciára lehetne hagyni. A gazdasági személyiség védelme csakis a tulajdonosi pozíciók
egyenlőtlenségét korrigálta – mondhatnánk úgy is, hogy az önvédelem feltételeinek romlását hozta
helyre. […]
A 19. század végén kiépülő védelem nevesített jogai, a névhez és a képmáshoz való jog esetében
is elég világos az anyagi viszonyokhoz, pontosabban az ezek változásához való kötöttség. A névjog
elismerése a kereskedelmi név védelmét, illetve ennek általánosítását jelenti, amelyben nemcsak a
nem anyagi gazdasági pozíció jellemző a korra, hanem mint egyéb „szociális” hatás, a házasságon
kívüli gyermekek jogállásának rendezésével összefüggő érdekharc befolyása is. A képmás- és
névvédelem iránti igény tömegesen lép fel Amerikában, a név, illetve a képmás reklám céljára való
engedély nélküli felhasználása miatt. Az államonként változó védelem, sőt az ilyen jogok
elismerésének hirtelen változásai egy államon belül is, ugyanazzal az alapvető kérdéssel függnek
össze, amelyet az előzőekben az általános személyiségi jog vonatkozásában mutattunk be: a
képmáshoz való jog védelme ugyanis a „kereskedelmi felhasználástól”, illetve attól függött, hogy
megengedhetőnek tartották-e a verseny (és eszközei, itt a reklám) szabadságába való beavatkozást.
Az új jogok elméleti magyarázata is kezdetben tulajdonjogi analógiára épült, amit viszont az tett
lehetővé, hogy ezek a – Cohn akkoriban híres tanulmányának címét idézve – „neue Rechtsgüter”,
165
a képmás és hangfelvétel esetén valóban a személytől elválva, „dolgokként” jelennek meg. […]
Természetesen volt a személyiségi jogoknak olyan része, amelyet a liberalizmus elleni védekezés,
majd a liberalizmus felszámolása közvetlenül nem érint. Ha most eltekintünk attól, hogy e jogok
is szolgálhatnak a gazdasági személyiség védelmére, a becsületsértés ősi injúriáját találjuk itt. A
képmáshoz és névhez való jog megsértése is felfogható becsületsértésnek (mint ahogy Svájcban a
generálklauzula ellenére máig is ezen a címen oldja meg a bíróság a képmás védelmét). Igaz, hogy
az új technikai eszközök lényegesen megnövelték a sérelem veszélyét éppen a korábban kevésbé
fenyegetett képmással való rendelkezés és a névhasználat kontrollja vonatkozásában. Ez a
veszélyeztetés azonban – ellentétben az ún. gazdasági személyiséget fenyegető veszélyekkel és az
azokat kivédő növekvő állami beavatkozással – kívül marad a politikán. Ez a jellemvonás fogja
egységbe ezeket a jogokat, tehát a jóhírnévhez, a becsülethez, a képmáshoz és a névhez való jogot,
amelyeket ma már klasszikus személyiségi jogoknak nevezünk. Egyneműségük alapja politikai
semlegességük. […]
A semlegesség az oka annak is, hogy minden polgári jog védi a klasszikus személyiségi jogokat,
azaz elfogadja polgári jogi jellegüket. E jogok ugyanis, ha nem is illenek bele, de beleilleszthetők,
és nem zavarják még a leghagyományosabb polgári jogi ítélkezés funkcióit sem.[…]
Ezzel szemben az általános személyiségi jog lényege szerint politikus. Svájcban, kialakulása idején
kifejezetten antiliberális tendenciák hordozója volt; a vele elérhető „beavatkozás” a piac teljes
terjedelmét átfogta, így a munkaerőpiacot is. […]
A semleges klasszikus jogok és a politikus generálklauzula szembeállítása a személyiségi
jogvédelem formatív korszakának jellemzője. […]
A személyiségi jogi ítélkezés (és a polgári jog) politizálódásával a 20. században a „semleges” és
„politikus” jogok megkülönböztetése egyre viszonylagosabbá válik. Politikai funkciót bármely
elég szélesen értelmezhető jog hordozhat. Így pl. az USA-ban az eredetileg képmás- és jó
hírnévvédelemre használt privacy, a magánszféra háborítatlanságához való jog, az idők folyamán
az „általános személyiségi jog” megfelelője lett. De még a becsülethez való jog is politizálódhat.
[…]
A személyiségi jogok védelmében a második világháború után új szakasz kezdődik, amely lényeges
pontjaiban a korábbi ellentéte. A jellemző vonás a személyiségi jogvédelem óriási kiterjedése.
Ennek különböző aspektusai a személyiségi jogok általánosodása (az általános személyiségi jog,
vagy legalább a magánszféra sérthetetlenségének generálklauzulája ott is, ahol addig csak egyes
személyiségi jogokat ismertek el), politizálódása, a vagyoni összefüggés lényegtelenné válása stb.
[…]
Ami – legalábbis a felszínen – egyértelműnek látszik: a személyiségi jogok politizálódása és
általánosodása. A politizálódás két formában jelentkezik. Egyrészt úgy, hogy a személyiségi jog
az egyes hagyományos szabadságjogok kiterjesztő gyakorlatában, illetve az állam és az egyén
szférájának elhatárolásában elvi magyarázatként kap szerepet (ez pl. az USA-bíróságok gyakorlatát
jellemzi). Másrészt úgy, hogy a korábbi személyiségi jogok alapértéke, a becsülethez és
méltósághoz való jog (beleértve a legtágabb, „szociális” értelmezést, az emberhez méltó élethez
való jogot) most mint az emberi méltóság érinthetetlensége, vagy pozitív fogalmazásban, mint a
166
személyiség szabad kibontakozásához való jog, az alkotmányos alapjogok közé emelkedik. […]
Lényeges különbség van a politizálódás két iránya között. Az első az állammal szemben, az
államtól védi a személyiséget, itt tehát a hagyományos garanciák továbbfejlesztéséről van szó. […]
A politizálódás másik útja teljesen új út: még külsőleg sem kötődik a liberális struktúrához. Itt tehát
nincs szó az alkotmányos és a magánjogi személyiségvédelem relatív szétválásáról, sem az állam
ellen irányuló egyes szabadságokról. Ellenkezőleg, az alkotmányos alapjogok és a polgári jogi
személyiségvédelem relatív összeolvadásáról van szó, arról, hogyan hatják át az alkotmányos
jogok a polgári jogot, hogyan érvényesülnek nemcsak az állampolgároknak az állammal szembeni,
hanem egymás közötti kapcsolatában is.42 Ez a fejlődés értelemszerűen főleg az általános
személyiségi jogot érinti, de érvényesül egyes jogok vonatkozásában is, mint pl. a vélemény- és
szólásszabadság stb. […]
II.Fejezet
Van-e története a személyiségi jogoknak?
[…] Lehet-e a történeti vizsgálódás vezérfonala a „személyiségi jog”, amely a 18. században
inkább jogfilozófiai kategória, az utóbbi száz évben viszont (a kontinensen, és elsősorban a svájci
és német jogban) polgári jogi jogintézmény, amellyel párhuzamosan és egyre inkább összeolvadva
alkotmányjogi személyiségvédelemről is beszélhetünk? […]
A személyiségi jogok magának a polgári jognak is előkérdéseit vetik fel, az ember és az állam, az
„ember” és „polgár”, az autonómia és a társadalom viszonyát. (Az irodalomban ez a kérdés
rendszerint fordítva jelenik meg: ti., hogy a személyiségi jogok a polgári jogba tartozhatnak-e?)
[…]
A személyiségi jogok története két területen ígér elméleti tanulságokat: a 18. századi német
természetjogban, illetve a 17–18. századbeli angol társadalomfilozófiában és jogi
következményeiben. Mindkettő más-más típusú fejlődésre példa. A német a keskenyebb és
jogiasabb, sőt magánjogias út, amely kifejezetten a személyiségi jogok történetét követi; az angol
és az abból kiágazó amerikai (valamint a francia) fejlődés ezzel szemben eleve szélesebb filozófiai
indíttatású, inkább közjogi természetű, és bár a személyiségi jogok intézményével való kapcsolata
közvetett, annak alapkérdéseit közvetlenebbül engedi magyarázni, mint a német. […]
A német természetjogi elmélet és kodifikációk „az emberrel veleszületett” jogait, amelyek az
egyént status naturalisában illetik meg, visszavezettük a korai angol polgári társadalomfilozófiára.
Ezek a zárt rendszerek, mint pl. Hobbesé, magyarázzák meg, hogy lehet értelme a természeti
állapotban, tehát az államon és társadalmon kívül létező „jogoknak” (ti. az állam hatáskörén kívül
eső autonóm szférát jelölik így); és itt derült fény arra is, hogy e jogok „testisége” (amely túlzó
részletezésben komikum forrása) nem véletlen, hanem éppen az emberkép radikális
megváltozásának következménye, amely által a társadalomfilozófiában új korszak kezdődött.
Ehhez képest tehát a 18. századi német természetjog személyi jogának másodlagossága
nyilvánvaló, és ez igazolja áttekintésünk vázlatosságát. […] A kodifikációk története azt mutatta
meg, hogy a veleszületett személyi jogok a kialakuló (a közjogtól különváló) kapitalista magánjog
számára, így közvetlenül, használhatatlanok voltak.
167
Hogy e jogok sokasága helyébe a polgári jogban az általános jogképesség lép, már a 19. századi
német jogtudományban elfogadott vélemény volt. Nem figyelt fel azonban senki a tulajdon hasonló
szerepére. A kapitalizmus kibontakozásával párhuzamosan a tulajdonjog egyre határozottabban az
autonóm cselekvés garanciájaként funkcionál, mind az állammal, mind más individuumokkal
szemben. A tulajdon szabadságát ekkor elsősorban az állami beleszólás elleni biztosítékként
hangsúlyozzák. Hogy miért és hogyan szívhatta magába a tulajdon a személyiségvédelmi
funkciókat, csak akkor érthető, ha a tulajdon- és személykoncepciót is történetiségében nézzük.
A „saját személyünkön való tulajdon” egyet jelentett az önrendelkezéssel, az eredeti
szabadsággal, magában foglalta az élethez és fenntartásához való jogot, ennek eszközét, a munkát,
és ezen keresztül a jogcímet minden egyéb tulajdon megszerzésére. Tulajdon, szabadság, munka,
a természet legyőzése olyannyira egyet jelentett, hogy a „tulajdonos” és „személy” azonosítása
ebben az ideológiában még sokkal inkább egy materialisztikusan felfogott teljes emberhez áll
közel, mint a későbbi absztrakt individuumhoz. (Ez az azonosítás a közfelfogásban és politikában
– ld. cenzus – messze túlélte a formális egyenlőség bevezetését.) A tulajdon és a személy elvonttá
válása a kapitalista tulajdonnak a társadalom fölé kerekedését kísérte. Ekkor az absztrakció viszont
azért is szükségszerű volt, hogy a kapitalista viszonyok az egész társadalmat átjárhassák, így
mindenkiből potenciális tulajdonost kellett csinálni.
Paradox módon még ez az elvonatkoztatás is sokáig nem tagadása, hanem megerősítése
volt az eredeti, tényleges tulajdonos-személy azonosításnak: amíg a self made man reális lehetőség,
a nem tulajdonos alacsonyabbrendűsége általános társadalmi nézet marad. Másfelől már Hegel
figyelmeztet az absztrakt tulajdonosság dialektikájára: az absztrakt (áru)tulajdonjog a tulajdonból
kizár minden speciálisan emberit, ugyanakkor azonban annak feltétele marad. Ilyen körülmények
között témánkra korlátozva azt mondhatjuk, hogy elég, de szükséges is volt a tulajdonos-személyt
jogilag védeni. […]
Az autonómia határaival (és így természetével) kapcsolatban két tényezőt emelünk ki. Az egyik az
előre feltételezett emberkép szükségessége és meghatározó szerepe, a másik az autonómia
„társadalmi” volta, azaz ellentétessége az izolációval.
A természetjog és a rokon társadalomelméletek mind a társadalmon belüli kapcsolatokra
nézve, mind pedig az egyes egyénre vonatkozóan tele vannak abszolútumokkal. (Például az eredeti
egyenlőség, vagy a természetes szabadság; másrészt a társadalmon kívüli – pontosabban előtti –
ember önmagában vett abszolút értéke, és tökéletes, „már megvalósult” emberként való, tehát
szintén történetietlen felfogása.) Ugyanakkor ezek a konstans elemek egyáltalán nem határozzák
meg, hogy az egyes társadalommodellekben mekkora az egyéni szabadság és autonómia konkrét
tere, hogy mi az az „átruházhatatlan”,„természetes” minimum, amelyre az emberi lényeg
redukálható. […]
A természetjogászok nem a már kész polgári követelményeket ideologizálták meg, hanem
készítésükben vettek részt. A szabadság-egyenlőség kapitalista felfogásának kialakulása maga is
hosszú történeti folyamat, ezek az alapvető polgári értékek éppen úgy egységesednek és
formalizálódnak, mint a tulajdon. Ez az egyik oka annak a ma már csakis technikai
szükségszerűségként kezelt ténynek, hogy a klasszikus alapértékek önmagukban nem adnak
tartalmi eligazítást az autonómia terjedelméről. A másik, mára is érvényes tanulság az, hogy a
személyiségi jogok filozófiai megalapozása nem érheti be alapértékek deklarálásával – mint
amilyen például napjainkban a személyiség szabad kibontakozása vagy a magánélet
sérthetetlensége. Ez ugyanis a gyakorlatilag döntő technikai konkretizálást a pillanatnyi politikai
és gazdasági érdekek széttördelő hatásának engedi át. Jellemző tünet, ha az egyes jogrendszerek
168
alapjául szolgáló ideológiák csupán teljesen elvont értékek deklarálására képesek. Bár minden
állam azt állítja, hogy teljes társadalomelméletre épül, ezek az elméletek csak akkor lehetnek a
személyiségi jogok tényleges alapjai, ha van konkrét és kidolgozott emberkoncepciójuk (amely
igazság szerint az egész rendszer meghatározója kell, hogy legyen).
Az emberkép történeti adekvátsága, másrészt meghatározottsága két különböző kérdés. Hobbes és
Rousseau, illetve Locke példája nemcsak az emberről alkotott elképzelés döntő szerepét bizonyítja,
hanem az utóbbi milyenségének fontosságát is. Láttuk, hogy a szélsőséges koncepciókat a
gyakorlatba sem lehetett átültetni, és nem adtak valódi szabadságot sem.
Hobbes végletes autonómiája az egyént elvileg minden erkölcsi és politikai minőségétől,
tehát társadalmiságától fosztotta meg. Nála az állam csak külsődlegesen társadalmasított, az egyén
atomizált lényegét érintetlenül hagyta.
Rousseau-nál a totális benső társadalmasítással elérendő teljes politizálás viszont
felemésztette az egyént. Locke reális emberképe ezekkel szemben eleve a társadalmiság és
autonómia egyensúlyára épült, és zseniálisan azokhoz az instrumentumokhoz kapcsolódott,
amelyek a polgári kibontakozás alapjai lettek: a tulajdonhoz és a nyilvánossághoz.
A szélsőséges és a szerencsésen középutas koncepcióknak ebből a szembeállításából folyó
tanulsággal zárjuk a fejezetet. A természetjogi személyiségi jogok történetiségét számunkra tehát
egyrészt az egyéni autonómia „társadalmisága”, másrészt a megvalósítás eszközeinek korhoz
kötöttsége jelenti.
Az autonómia társadalmiságán azt értjük, hogy a személyiségi jogok lényege nem az
államon és társadalmon kívüli, azok befolyásától szabad szféra. (A „right to be let alone” ilyen
értelmezése a szabadság legnagyobb összezsugorodását jelentené a Locke-féle „tenni, ami tetszik”-
kel szemben. De a főkérdés nem is az igénytelenség, hanem, mint Hobbesnál láthattuk, az, hogy
az atomizált, passzív autonómia a társadalmon kívülrekedve a zsarnokságba is integrálható.) Tehát
épp ellenkezőleg: a személyiségi jog a társadalmon belüli önmeghatározás biztosításának jogi
eszköze. Ne feledjük azonban: az önmeghatározás és önmegvalósítás is történeti kategóriák.
A személyiségi jogok történetisége másrészt az instrumentalizálás változásaiban
szemlélhető. A szabadság, illetőleg autonómia tartalma is, jogi megvalósítása is állandóan változik.
A „személyiség védelme” hol közvetlenül ezzel a tartalommal lép előtérbe, hol más intézményekbe
olvad. Ha a társadalmi viszonyokat főleg a tulajdon közvetíti, az eldologiasodást a személyiség
védelme is követi. A tulajdon ilyen szerepe a 19. században, majd ma a felvirágzó direkt
személyiségi jogok alapvető példái ennek. Szeretnénk azonban, ha egyben intő például
szolgálnának arra is, hogy a „személyiség” jogi védelmét ne értékeljük túl, és ne tekintsük az egyéni
kibontakozás fő garanciájának. Az egyéb biztosítékok közül az előbb csak a nyilvánosságot
érinthettük. Még egyszer hangsúlyozzuk azonban, hogy a jogi és az egyéb társadalmi feltételek
aránya és szerepe történelmileg igen változó, és csupán egy tényezőből az egész rendszer nem
ítélhető meg.
V.Fejezet
A személyiségi jogok – újból szemügyre véve. Ellentmondások
.........
Fürkészni az anyaméhben, a sírban, az álmokban:
mindez a szokásos
Szórakozás meg narkotikum s a sajtó csemegéje,
És mindig is az lesz, némelyik éppen olyankor,
169
Ha bajban a nemzetek és nagy a szorongás
.........
...................... De megragadni
Az időnek meg az időtelennek
Metszőpontját: szentek foglalkozása -
.........
(T. S. ELIOT: THE DRY SALVAGES.
VAS ISTVÁN FORDÍTÁSA)
.........
Jogot tehát az árnyalatnak,
melyben a holnap rajza áll
s a kivételnek
mely holnapra talán szabály;
.........
(ILLYÉS GYULA: ÓDA A TÖRVÉNYHOZÓHOZ)
[…] Ez a fejezet tehát a személyiségi jog jelenkori elvi problémáit tekinti át – immár a történeti
távlatokon iskolázott szemmel.
a) A személyiségi jogok lényegét a bennük rejlő ellentmondások feltárásával ragadhatjuk meg a
legjobban. Az alábbi ellentétpárok átjárják és ismétlik egymást, és kérdésként is felfoghatók: mire
valók, és egyáltalán lehetségesek-e a személyiségi jogok.
aa) Tömegigény, átlagos védelem – egyéni, kivételes teljesítmény
Ez a jogintézmény az „autonómiát” írja zászlajára és céljának bármely megfogalmazása –
a személyiség szabad kibontakozása (pl. a Ptk. új szakaszainak indokolásában), vagy az
önérvényesítés, avagy az individuum érinthetetlensége stb. – ugyanezt jelenti. Az autonóm emberi
személyiség megvalósítása azonban kivételes teljesítmény és ugyanakkor a legszemélyesebb is:
„kívülről” – hát még jogilag! – nem biztosítható, de meg sem határozható; a körülményektől
viszonylag független, mert mértéke maga az egyén. A jog itt olyasmit ígér, amit nem adhat, és
maga a személyiségi jog természetesen nem is úgy funkcionál, mintha ezt akarná nyújtani. Csupán
a személyiségi jogok ideológiája profitál abból, hogy az ilyen általános fogalmakban
összemosódnak a különböző szintek.
Noha az élő személyiségi jogvédelem legjobb formájában is csak arra szolgálhat, hogy egy
közelebbről meg nem határozott, de az „emberhez méltó lét” mindenkori közfelfogásához igazodó,
tehát leszállított igényű és átlagosított tömegkövetelésnek megfelelve, annak külső előfeltételeit
garantálja, és ily módon védelmet nyújtson, úgy lép fel, mintha az egyéni, legszemélyesebb és
egyben valóban kivételes autonómiát valósítaná meg.
Ez az ellentét valójában nem is a jog lehetőségeinek és egy ideális célkitűzésnek az
ellentéte, hanem annak az ellentmondásnak egy oldala, amely az egyén helyzetét az egyre
szervezettebb, integráltabb társadalomban jellemzi. E problémának itt csak egyik jogi
megjelenésével foglalkozhatunk, anélkül azonban, hogy a részletesebb tárgyalásnál
nélkülözhetetlen és lényeges politikai kérdéseket figyelembe vehetnénk. Így csupán azt emeljük
ki, hogy a személyiségi jogvédelmet is ennek a fejlődésnek objektíve autonómiaellenes iránya
hozta felszínre, illetve alakította át. A „társadalom önvédelme” a liberalizmusban a piac uralma
ellen szükségképpen gazdasági jellegű volt, a személyiség gazdasági garanciáit akarta
megteremteni. A gazdaság állami szabályozásával és az állam szociális funkcióinak kiépülésével a
170
hangsúly eltolódik, éppen a szabályozás túlzott kiterjedése ellen. Ebből adódik a
személyiségvédelem mai közvetlen politizálódása is.
ab) A jogi szabályozottság kiterjedése – jogmentes magánszféra
A „szabályozottság”-komplexumból a személyiségi jogok számára további kérdések
adódnak. Az, hogy a privát szféra vált a személyiségvédelem központi kategóriájává, jellemző
tünet: a veszély irányát is jelzi. A magánszféra különböző felfogásainak közös vonása, hogy azt a
(fizikai és lelki) területet értik alatta, amelyet az egyén kontrollál, amely tehát mentes a külső
beavatkozástól. Világos, hogy az állam és egyén viszonyában itt az állami beavatkozás elleni
védekezésről van szó, hatáskörök elhatárolásáról, a beavatkozás és a szabályozás indokoltsága
alapján. A paradoxon az, hogy a szabályozás szükségessége és az ellene való védekezés egybefolyik,
a szabályozás úgy nyel el mindent, hogy sokszor maga is, és önmaga ellen is véd. A „szabályozás”
nem oka, csak velejárója (rendezője, legitimálója stb.) az integrációs folyamattal járó
„beavatkozásoknak”, a sokféle függőségnek – amelyeknek ma már csak egy része ered az államtól.
Másrészt szaporodnak a személyt legközvetlenebbül érintő új tényállások – amelyeket, amint
technikailag lehetővé válnak, rögtön alkalmaznak is (szervátültetés, a születésszabályozás új
módjai, számítógépes nyilvántartások). Ezeket be kell építeni a társadalom rendjébe, szabályozni
kell.
A személyiségi jogok védelme tehát ma ugyan a szabályozástól való mentesség jelszavával
lép fel, ugyanakkor a valósággal szembesítve ez a követelés elavult. A személyiségi jogok védelme
ténylegesen a szabályozás garanciális oldalára helyezi a hangsúlyt. Új tényállásoknál (pl.
szervátültetések, gyógyszerkísérletek) és általában is a nem állami beavatkozásoknál (pl.
számítógépes nyilvántartások, tesztek alkalmazása munkahelyen) többek között a személyiségi
jogok védelme teremti meg a szabályozást. Ahol pedig már van szabályozás, ott a személyiségi
jogok védelme címén annak indokoltságát ellenőrzik: így kerül más fórum, a bíróság elé, és ezzel
új, nyilvános eljárásra.
Ne feledjük: a jog „kizárására”, az autonómiára törő védelem maga viszi be a jogot az intim
szférába, egészen a szabályozhatóság határesetéig, az élet-halál kérdéséig. Már az egyszeri bírói
individuális, „autonómiára” törő a kollektíván belüli helyzetet biztosító
szubjektív (öntörvényű) objektív (társadalmi, ill. jogi normarend)
a fennállót alakítja, szétfeszíti a fennállóba integrál, azt erősíti
kreatív, kritikus az objektív rend nevében igazságot
szolgáltató
bizonytalan védelem „új” szabályozási
területek, határesetek
biztos védelem szokásos, közönséges
tényállások
az egyéni konfliktus megoldása egyben
általános hatásköröket rendez újra, „normát
ad”
egyéni konfliktus megoldása kollektív, tartós
keretben, amely ezáltal is erősödik
a döntésben alapvetők a konkrét tények és az
adott jogpolitika
a döntésben sok a formális elem
szubjektív jog, átmenetek a szabadságjogok
és a tiszta politikai kategóriák felé
szubjektív jog, átmenetek az egyéb alanyi
jogokkal kitöltött puszta civiljogi
szankcionálás felé („csak véd”)
A táblázat után rögtön megismételjük, hogy a személyiségi jogok lényegéhez tartozó, tehát minden
egyes személyiségi jogra érvényes belső ellentmondásokat mutattunk be, és hogy az ellentétek nem
merevek. Nemcsak arról van tehát szó, hogy adott esetben egy klasszikus személyiségi jog is
működhet „politikus” módon és fordítva. Sokkal inkább arról, hogy az ellentétek igen könnyen
átértelmezhetők egymásba, „magánszféra” és „társadalom”, „autonómia” és „integráció” valójában
nem választható el egymástól. Ez természetes is, hiszen minden személyiségi jogot átjár az
alapellentmondás, az egyén és társadalom dialektikája. Ugyanez érvényes bármely, a korábbiakban
bővebben kifejtett jellemző ellentmondásra is, pl. egyéni önmegvalósítás – átlagos és tömeges
védelem; szabályozatlanság – szabályozottság stb. Nyilvánvaló pl., hogy „az egyéni életstílus
jogának” elismertetéséért fellépő ember saját külső és belső függetlenségét hangsúlyozza, a maga
útját járja; ugyanakkor azonban már azzal, hogy jogvédelemért folyamodik, kifejezi integrációs
készségét, s ő teszi meg az első lépést afelé, hogy a pillanatnyilag a többség számára deviánsnak
minősülő magatartása „bevett” magatartás, az uralkodó normarend része legyen. Nem véletlenül
szerepel tehát mindegyik oldalon a „szabályozás” is, és a „kívülhelyezkedés” is, vagy a „határeset”
és „mindennapiság”. (Az utóbbira az lehet példa, hogy a fenti „deviancia” társadalmi szempontból
határeset, az elismert személyiségi jogra azonban az illető mindennapi élete épül; vagy a
becsületsértés mint a státusz megingása, az egyént határhelyzetbe hozza, az ilyen esetek azonban
társadalmilag mindennaposak és a védekezés mechanizmusával együtt rutinszerűek.)
A relativitás azonban nem teszi értelmetlenné a személyiségi jogok kétféle működési módjának
megkülönböztetését. Ellenkezőleg: éppen a megkülönböztetés viszonylagossága, illetve ami
mögötte van, az „individuális” és „autonóm” szakadatlan Aufhebungja a társadalomban, fejezi ki
legplasztikusabban a személyiségi jogok lényegét. A személyiségi jogok „politikus” használata az
avantgarde, amely az önmegvalósítás, autonómia biztosítása felé tör – bár ezt soha el nem érheti,
mert a jog erre alkalmatlan. Mégis felbecsülhetetlen annak a reális teljesítménynek a jelentősége,
amelyre a személyiségi jogok képesek. Hogy mottóinkat hívjuk segítségül, az erkölcsi zsenialitás,
a „szentek foglalkozása” és a teljesen a társadalomba, illetve államba integrált egyén végletei
175
között a személyiségi jog közvetít, elviselhető mozgásteret ad: „jogot az árnyalatnak”, azaz a
kísérletnek, az alternatívának, a „holnap törvényének”. Még a megszilárdult, „semleges”
személyiségi jog is megőrzi eredeti individuális elvét: megóvhat a teljes beolvasztástól.
Amíg elvontan vizsgáljuk a személyiségi jog természetét és működését, a fenti közvetítő és
mindig az átlag fölé emelő szerep hangsúlyozása és pozitív értékelése is önkényesnek tűnhet.
Elvileg a másik, integrációs oldalt is kiemelhetnénk: a politikus személyiségi jog nem avantgarde,
sőt arra szolgál, hogy a politikai vagy más avantgarde-ot csapdába ejtse és visszatartsa; nem
autonómiát, hanem a külső és belső között kevesebb konfliktust ígér.
[…] A személyiségi jogok társadalmi háttere ma, világméretű elterjedésük idején rendkívül
heterogén (különösen, ha azzal az egységes társadalomkoncepcióval, azaz emberképpel és
értékrenddel hasonlítjuk össze, amely e jogokat századokon át kísérte). Legújabb történetükkel,
felvirágzásuk okaival kétségkívül az áll összhangban, ha a személyiségi jogok „politikus”
használatát támogatjuk, és a fent ehhez kapcsolt értékeket hangsúlyozzuk.
2. A személyiségi jogok elvi vizsgálatának ez az empirikus lezárása szükségszerű; sőt maga is elvi
tanulság. Azokkal a következtetésekkel van egységben, amelyeket már történeti vizsgálatunkból is
levontunk. A személyiségi jog nemcsak a konkrét történeti helyzettől nem vonatkoztatható el,
hanem egy eleve feltett értékrendtől (ember- és társadalomképtől) sem. A személyiségi jogok mai
bizonytalanságai és ellentmondásai ezeknek az alapoknak tisztázatlanságával függnek össze. E
jogok vizsgálatát a mai konkrét jogrendszerekben és az uralkodó ideológiákkal kapcsolatban kell
tehát tovább folytatni. […] Befejezésül csupán – szerény, de sürgető célkitűzésként – egy alapvető
szempontra hívnánk fel a figyelmet: a személyiségi jogok beillesztésére a polgári jog fejlődésének
egészébe.
a) Láthattuk, hogy a személyiségi jogokat nem érdemes önmagukban, elszigetelten szemlélni. A
személyiségi jogok és a polgári jog összefüggését nem célravezető rendszertani kérdésre
korlátozni. Sokkal inkább az hoz eredményt, ha a személyiségi jogokat a polgári jog fejlődésének
és változásainak egészébe illesztjük. A személyiségi jogok kiépülése, mai fontossága éppen e
fejlődés egyik jellemzője, és viszont: a személyiségi jogok a maguk részéről megvilágítják és
segítenek értelmezni a fejlődés egészét. Csak példaképp említjük a polgári jog egyre kifejezettebb
védőfunkcióját, amely a személyiségi jogvédelem, a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem
intézményeiben bontakozik ki. Mindegyiket jellemzi egy olyanfajta „általánosság”, hogy a konkrét
ügy jelentősége az érintett feleken túlnőhet, hogy a védelem hatása másokra is kiterjedhet, az ilyen
védelem igénybevétele ennek megfelelően leválhat a szubjektív jogsérelemről. A bíró szerepe is
más hangsúlyt kap mint a kétszemélyes jogviták rendezésénél. A bírói tevékenység szervező,
általános szabályozó, szélső esetben jogalkotó oldala egyrészt azért kerül előtérbe, mert az ilyen
ügyekben gyakran szükségszerű az államigazgatási határozatok felülvizsgálata, másrészt pedig
mert a bírónak mindkét fél oldalán igen általános és alapvető érdekeket kell konkretizálnia és
mérlegelnie. (Pl. „termelési érdek” a környezet tisztaságával vagy a fogyasztók pozíciójával
szemben; a személyiségi jogok esetében mindkét oldalon alkotmányos jogok állhatnak.)
Az érdekmérlegelés gyakran közvetlenül is politikai természetű, közvetve mindig. Ebben a
perspektívában az anyagi jog és a perjog fejlődését csakis együttesen vizsgálhatjuk.
[…] A fenti újdonságok legalább kezdeményeikben már megvannak a mi jogunkban is.
Például az igazgatási határozatok még mindig nem elég tág bírói felülvizsgálatán túl az indirekt
felülvizsgálat is létezik az ítélkezésben; a Ptk. módosítása (igen visszafogott) kísérletet tett a
fogyasztóvédelmi populáris akció bevezetésére. Azt, hogy a bíró új szerepe, és különösen a bíróság
mint az igazgatás ellensúlya, ebben a fejlődésben meg nem kerülhető, bizonyítja az az újdonság is,
176
amelyet a Ptk. novellája a személyiségi jogok területén hozott. A számítógéppel történő
adatfeldolgozás nem sértheti a személyhez fűződő jogokat, jogosulatlanok az adathoz hozzá nem
férhetnek; a nyilvántartott adatokról az érintettnek tájékoztatást kell adni, kivéve, ha ez „állami
vagy közbiztonsági érdeket sértene”. Az érintett személy a valóságnak meg nem felelő adat
helyesbítését követelheti. (83. §). Már nem egyértelmű, és visszalépésként is értelmezhető a Ptké.
3. §-ának rendelkezése, amely felhatalmazást ad arra, hogy a helyesbítésre irányuló bírósági eljárás
elé államigazgatási eljárást iktassanak. És nyitva áll a védelem kulcskérdése is: vajon a bíróság
felülvizsgálja-e, hogy a tájékoztatás valóban állami és közbiztonsági érdeket sért-e?
b) Ezek a változások igen érzékenyen érintik a polgári jogi viszonyok státuszát is a többi jogviszony
között: az autonóm struktúra új értékének tudatosítását követelik. A klasszikus polgári jog valóban
a polgárság joga volt, és központi helyzete rendjénvaló volt abban a társadalomban, amelyet a piac
uralt. A polgári jog változása – sokszor magának a polgári jogi jellegnek feladásáig – közismert és
általában elismert a gazdasági viszonyok vonatkozásában; ezek politizálódását mindenki
tudomásul veszi.
Feltűnő azonban az egyenlőtlen fejlődés, ha azokat a viszonyokat nézzük, amelyek nem
függnek össze a gazdasági fejlődés fő sodrával – ezek szinte megmaradtak 19. századi
rezervátumnak. Ilyennek tekintették pl. a polgári jogi felelősség objektivizálása során azokat az
eseteket, amelyek nem kapcsolódtak az üzemi vagy egyébként technikai károkozáshoz; ilyenek,
mint láttuk, a személyiségi jogvédelem semleges esetei. […] A különféle „védelmek” úgy
közvetítenek a tisztán politikai és a már politizálódott gazdasági szféra, illetve az autonóm struktúra
között, hogy közben az utóbbit is politizálják, és az eredeti vagyoni ügyletek világán túl is
aktivizálják. Erre gyakran az ebbe a „hagyományos világba” tartozó intézmények más funkciókban
való kibontakozása szolgálhat, mint pl. a szomszédjogoké a környezetvédelemben, vagy a becsület
védelmének számos politikus szerepe.
Az autonóm struktúrát és különösen a polgári eljárást jellemző „egyenjogúság” most már
nem mint vagyoni egyenjogúság, hanem mint a hatalmi egyenlőtlenség korrigálója hasznosítható.
A polgári bíróság ilyen szerepét különösen megnöveli, hogy nincs igazgatási bíráskodásunk, és a
megfordult védőfeladat is reá hárul. A személyiségi jogok fent bemutatott politizálódása, a
tulajdonképpen csoportérdekeket szolgáló polgári perek, mint pl. a környezetvédelmi vagy
fogyasztóvédelmi populáris akciók, mind az autonóm struktúra lehetőségeit mutatják a demokrácia
fejlesztésében. Ezeknek a perspektíváknak határozottabb körvonalazása azonban feltételezné az
idáig szintén csak általában jellemzett védőintézmények gyakorlati kibontakozását. […]
177
B/13.tétel
HÁTTÉRANYAG
a 2013.évi V.tv., a 2018.évi LIV.tv és a 2011.évi CXII.tv. összefüggéseiről97
1. Európai Parlament és a Tanács 2016/943/EU irányelve, a nem nyilvános know-how és üzleti
információk (üzleti titok) jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével
szembeni védelemről
2. Ptk. 2:47.§ (üzleti titok, védett ismeret /know-how/) - Hk. (2018.08.08-)
2.1. Az üzleti titok fogalmának a Ptk. rendszeréből való kiemelése szükségszerűen magával
vonja a kódexre hivatkozó jogszabályok rendelkezéseinek módosítását is: kb. 20 törvényi
szintű jogszabály változott, amelyek korábban a Ptk. üzleti titok fogalmára hivatkoztak.
2.2. Az üzleti titok és a védett ismeret (know-how) védelme a Ptk második, Az ember mint
jogalany című könyvében volt található.
2.3. Az Irányelv ugyanakkor az üzleti titok védelmét a Ptk. Személyiségi jogok c. részétől
idegen, ám a jogintézmény természetéhez jobban igazodó vagyoni jogi jellegű
rendelkezéseken keresztül valósítja meg.
2.4. Ennek okán az Irányelv oltalmi rendszerének a Ptk.-ba való integrálása megbontotta volna
a kódex dogmatikai egységét.
2.5. Ezen túlmenően az Irányelv számos olyan, az üzleti titok védelmével kapcsolatos polgári
peres eljárásokat érintő speciális szabály átültetését tette szükségessé, amelyek a 2018.
január 1. napjától hatályos Pp. szabályozási koncepciójával, kódex-jellegével nem
összeegyeztethetőek.
2.6. Mindezek alapján a jogalkotó az átültetési kötelezettséggel kapcsolatban azt a megoldást
választotta, hogy az üzleti titok védelmére vonatkozó új fogalmi megközelítést,
jogintézményeket, és eljárási szabályokat nem a Ptk.-ban és a Pp.-ben helyezte el, hanem
egy új jogszabály megalkotása útján tette a nemzeti jog részévé a rendelkezéseket.
3. Ezen új jogszabály a szellemi tulajdonjogi, ún. „ágazati törvények” mintáját alapul véve, az
Irányelv elvárásainak megfelelően épül fel.
4. A Ptk. eredeti logikája alapján a magántitok személyiségi jogi oltalmat élvezett, hasonlóképpen
a magántitok egyik típusaként azonosított üzleti titokhoz.
4.1. Az üzleti titokra vonatkozó rendelkezések a Ptk. Személyiségi jogok c. részből való
kikerülésével ezen logikai láncolat átalakult, az üzleti titok a jövőben nem személyiségi
jogi jellegű, hanem az új jogszabályban biztosított, vagyoni jogi jellegű védelmet élvez
majd.
4.2. Ez egyrészről feloldja a korábbi Ptk. azon paradox megoldását, miszerint az üzleti titok és
a védett ismeret (know-how) személyiségi jogi védelmet élvez, ugyanakkor ezzel
97készítette: Landi Balázs; az összefoglaló a Polgári Jog 1. nappali- és levelező tagozatos főkollégiumhoz készült
kiegészítésképpen, és egyúttal háttéranyagként a ”B” tételsor 13.sz. tételéhez.
178
párhuzamosan forgalomképes és elidegeníthető is. Továbbá hangsúlyosabbá teszi az üzleti
titok szellemi tulajdonjogi, vagyoni jellegét.
5. 2018.08.08-tól a természetes és jogi személyek magántitkai az eddigi rendelkezésekkel azonos
módon személyiségi jogi védelmet, míg az üzleti titok és a védett ismeret (know-how) a
szellemi tulajdonjogi védelem logikájára és szankciórendszerére épülő, speciális védelmet
élveznek majd.
6. A hatályos szabályozási megoldás az Irányelvben lefektetetteknek megfelelően tartalmazza az
üzleti titok fogalmának, és a védelem korlátainak új megközelítését, kiegészítve az Irányelv
által bevezetett új szankciórendszerrel.
6.1. Az innováció és a verseny ösztönzése érdekében NEM célja a szabályozásnak, hogy
kizárólagos jogokat keletkeztessen az üzleti titokként védett know-how-ra vagy
információkra vonatkozóan. Ily módon fennmarad a lehetősége ugyanazon know-how
vagy információ független felfedezésének és a a jogszerűen megszerzett termékek műszaki
visszafejtésének is.
6.2. További nevesített kivétel az az eset, amikor az üzleti titok megszerzését, hasznosítását
vagy felfedését közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktus, vagy törvény lehetővé teszi.
7. Külön hangsúlyozandó az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról
szóló 2011.évi CXII.tv. 27.§ (3) bek., amely közérdekből nyilvános adatnak minősít egyes
üzleti titkokat, tehát ezek nem tartoznak az üzleti titok fogalma alá.
2011.évi CXII.tv. 27.§ (3) Közérdekből nyilvános adatként nem minősül üzleti titoknak a központi és a helyi
önkormányzati költségvetés, illetve az európai uniós támogatás felhasználásával,
költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és önkormányzati vagyon
kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel,
annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos
adat, valamint az az adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön
törvény közérdekből elrendeli. A nyilvánosságra hozatal azonban nem eredményezheti az
olyan adatokhoz - így különösen a védett ismerethez - való hozzáférést, amelyek
megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna,
feltéve hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános adat megismerésének
lehetőségét.
(3a) Az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezet, aki vagy amely az államháztartás alrendszerébe tartozó valamely személlyel
pénzügyi vagy üzleti kapcsolatot létesít, köteles e jogviszonnyal összefüggő és a (3)
bekezdés alapján közérdekből nyilvános adatra vonatkozóan - erre irányuló igény esetén -
bárki számára tájékoztatást adni. A tájékoztatási kötelezettség a közérdekből nyilvános
adatok nyilvánosságra hozatalával vagy a korábban már elektronikus formában
nyilvánosságra hozott adatot tartalmazó nyilvános forrás megjelölésével is teljesíthető.
(3b) Ha a (3a) bekezdés alapján tájékoztatásra kötelezett a tájékoztatást megtagadja, a
tájékoztatást igénylő a tájékoztatásra kötelezett felett törvényességi felügyelet gyakorlására
jogosult szerv eljárását kezdeményezheti.
179
B/13.tétel
Hatály: 2020.IV.11. - határozatlan
2011. évi CXII. törvény
az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról98
Az Országgyűlés az információs önrendelkezési jog és az információszabadság biztosítása
érdekében, a személyes adatok védelmét, valamint a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok
megismeréséhez és terjesztéséhez való jog érvényesülését szolgáló alapvető szabályokról, valamint
az ezen szabályok ellenőrzésére hivatott hatóságról az Alaptörvény végrehajtására, az Alaptörvény
VI. cikke alapján a következő törvényt alkotja:
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. A törvény célja
1. §99 E törvény célja a hatálya alá tartozó tárgykörökben az adatok kezelésére vonatkozó
alapvető szabályok meghatározása annak érdekében, hogy a természetes személyek magánszféráját
az adatkezelők tiszteletben tartsák, valamint a közügyek átláthatósága a közérdekű és a
közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő jog érvényesítésével
megvalósuljon.
2. A törvény hatálya
2. § (1)100 E törvény hatálya - a személyes adatok tekintetében a (2)-(6) bekezdésben
meghatározottak szerint - minden olyan adatkezelésre kiterjed, amely személyes adatra, valamint
közérdekű adatra vagy közérdekből nyilvános adatra vonatkozik.
(2)101 Személyes adatoknak az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a
továbbiakban: általános adatvédelmi rendelet) hatálya alá tartozó kezelésére az általános
adatvédelmi rendeletet a III-V. és a VI/A. Fejezetben, valamint a 3. § 3., 4., 6., 11., 12., 13., 16.,
17., 21., 23-24. pontjában, a 4. § (5) bekezdésében, az 5. § (3)-(5), (7) és (8) bekezdésében, a 13. §
(2) bekezdésében, a 23. §-ban, a 25. §-ban, a 25/G. § (3), (4) és (6) bekezdésében, a 25/H. § (2)
bekezdésében, a 25/M. § (2) bekezdésében, a 25/N. §-ban, az 51/A. § (1) bekezdésében, az 52-54.
§-ban, az 55. § (1)-(2) bekezdésében, az 56-60. §-ban, a 60/A. § (1)-(3) és (6) bekezdésében, a 61.
§ (1) bekezdés a) és c) pontjában, a 61. § (2) és (3) bekezdésében, (4) bekezdés b) pontjában és
(6)-(10) bekezdésében, a 62-71. §-ban, a 72. §-ban, a 75. § (1)-(5) bekezdésében, a 75/A. §-ban és
98 Kihirdetve: 2011. VII. 26. A veszélyhelyzet ideje alatt eltérő rendelkezéseket kell alkalmazni. Lásd: 179/2020. (V.
4.) Korm. rendelet. 99 Módosította: 2018. évi XXXVIII. törvény 33. § (1) 1. 100 Módosította: 2018. évi XXXVIII. törvény 33. § (1) 2. 101 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 1. §. Módosította: 2019. évi XXXIV. törvény 89. § a).
180
az 1. mellékletben meghatározott kiegészítésekkel kell alkalmazni.
(3)102 Személyes adatok bűnüldözési, nemzetbiztonsági és honvédelmi célú kezelésére e törvényt
kell alkalmazni.
(4)103 Személyes adatoknak a (2) és (3) bekezdés hatálya alá nem tartozó kezelésére
a) az általános adatvédelmi rendelet 4. cikkében, II-VI., és VIII-IX. fejezetében, valamint
b) az e törvény III-V. és VI/A. Fejezetében, továbbá a 3. § 3., 4., 6., 11., 12., 13., 16., 17., 21.,
23-24. pontjában, a 4. § (5) bekezdésében, az 5. § (3)-(5), (7) és (8) bekezdésében, a 13. § (2)
bekezdésében, a 23. §-ban, a 25. §-ban, a 25/G. § (3), (4) és (6) bekezdésében, a 25/H. § (2)
bekezdésében, a 25/M. § (2) bekezdésében, a 25/N. §-ban, az 51/A. § (1) bekezdésében, az 52-54.
§-ban, az 55. § (1) és (2) bekezdésében, az 56-60. §-ban, a 60/A. § (1)-(3) és (6) bekezdésében, a
61. § (1) bekezdés a) és c) pontjában, a 61. § (2) és (3) bekezdésében, (4) bekezdés b) pontjában
és (6)-(10) bekezdésében, a 62-71. §-ban, a 72. §-ban, a 75. § (1)-(5) bekezdésében és az 1.
mellékletben
meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni.
(5)104 Személyes adatoknak az általános adatvédelmi rendelet hatálya alá tartozó kezelésére e
törvény a (2) bekezdésben meghatározott rendelkezéseit, valamint más, törvényben meghatározott,
a személyes adatok védelmére és a személyes adatok kezelésének feltételeire vonatkozó előírásokat
- ha törvény vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusa másként nem rendelkezik - akkor kell
alkalmazni, ha
a) az adatkezelőnek az általános adatvédelmi rendelet 4. cikk 16. pontjában meghatározott
tevékenységi központja vagy az Európai Unión belüli egyetlen tevékenységi helye
Magyarországon van, vagy
b)105 ha az adatkezelőnek az általános adatvédelmi rendelet 4. cikk 16. pontjában meghatározott
tevékenységi központja vagy az Európai Unión belüli egyetlen tevékenységi helye nem
Magyarországon van, de az adatkezelő, illetve a megbízásából vagy rendelkezése alapján eljáró
adatfeldolgozó által végzett adatkezelési művelet
ba) áruknak vagy szolgáltatásoknak a Magyarországon tartózkodó érintettek számára történő
nyújtásához kapcsolódik, függetlenül attól, hogy az érintettnek fizetnie kell-e azokért, vagy
bb) az érintett Magyarország területén belül tanúsított viselkedésének megfigyeléséhez
kapcsolódik.
(6)106 Nem kell alkalmazni e törvény rendelkezéseit a természetes személynek a kizárólag saját
személyes céljait szolgáló adatkezeléseire.
(7)107 A közszféra információinak további felhasználására vonatkozóan törvény az
adatszolgáltatás módjára és feltételeire, az azért fizetendő ellenértékre, valamint a jogorvoslatra
vonatkozóan e törvénytől eltérő szabályokat állapíthat meg.
3. Értelmező rendelkezések
3. § E törvény alkalmazása során:
1.108 érintett: bármely információ alapján azonosított vagy azonosítható természetes személy;
102 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 1. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 103 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 1. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 104 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 1. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 105 Módosította: 2019. évi XXXIV. törvény 89. § b). 106 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 1. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 107 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 1. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 108 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (1). Hatályos: 2018. VII. 26-tól.
181
1a.109 azonosítható természetes személy: az a természetes személy, aki közvetlen vagy közvetett
módon, különösen valamely azonosító, például név, azonosító szám, helymeghatározó adat, online
azonosító vagy a természetes személy fizikai, fiziológiai, genetikai, szellemi, gazdasági, kulturális
vagy szociális azonosságára vonatkozó egy vagy több tényező alapján azonosítható;
2.110 személyes adat: az érintettre vonatkozó bármely információ;
3.111 különleges adat: a személyes adatok különleges kategóriáiba tartozó minden adat, azaz a
faji vagy etnikai származásra, politikai véleményre, vallási vagy világnézeti meggyőződésre vagy
szakszervezeti tagságra utaló személyes adatok, valamint a genetikai adatok, a természetes
személyek egyedi azonosítását célzó biometrikus adatok, az egészségügyi adatok és a természetes
személyek szexuális életére vagy szexuális irányultságára vonatkozó személyes adatok,
3a.112 genetikai adat: egy természetes személy örökölt vagy szerzett genetikai jellemzőire
vonatkozó minden olyan személyes adat, amely az adott személy fiziológiájára vagy egészségi
állapotára vonatkozó egyedi információt hordoz, és amely elsősorban az adott természetes
személyből vett biológiai minta elemzéséből ered;
3b.113 biometrikus adat: egy természetes személy fizikai, fiziológiai vagy viselkedési jellemzőire
vonatkozó olyan, sajátos technikai eljárásokkal nyert személyes adat, amely lehetővé teszi vagy
megerősíti a természetes személy egyedi azonosítását, mint például az arckép vagy a
daktiloszkópiai adat;
3c.114 egészségügyi adat: egy természetes személy testi vagy szellemi egészségi állapotára
vonatkozó személyes adat, ideértve a természetes személy számára nyújtott egészségügyi
szolgáltatásokra vonatkozó olyan adatot is, amely információt hordoz a természetes személy
egészségi állapotáról;
4. bűnügyi személyes adat: a büntetőeljárás során vagy azt megelőzően a bűncselekménnyel vagy
a büntetőeljárással összefüggésben, a büntetőeljárás lefolytatására, illetve a bűncselekmények
felderítésére jogosult szerveknél, továbbá a büntetés-végrehajtás szervezeténél keletkezett, az
érintettel kapcsolatba hozható, valamint a büntetett előéletre vonatkozó személyes adat;
5. közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban
meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő és tevékenységére
vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett, a személyes adat fogalma
alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül
kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől, így különösen a hatáskörre,
illetékességre, szervezeti felépítésre, szakmai tevékenységre, annak eredményességére is kiterjedő
értékelésére, a birtokolt adatfajtákra és a működést szabályozó jogszabályokra, valamint a
gazdálkodásra, a megkötött szerződésekre vonatkozó adat;
6. közérdekből nyilvános adat: a közérdekű adat fogalma alá nem tartozó minden olyan adat,
amelynek nyilvánosságra hozatalát, megismerhetőségét vagy hozzáférhetővé tételét törvény
közérdekből elrendeli;
7.115 hozzájárulás: az érintett akaratának önkéntes, határozott és megfelelő tájékoztatáson
alapuló egyértelmű kinyilvánítása, amellyel az érintett nyilatkozat vagy az akaratát
félreérthetetlenül kifejező más magatartás útján jelzi, hogy beleegyezését adja a rá vonatkozó
109 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (1). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 110 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (2). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 111 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (2). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 112 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (3). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 113 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (3). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 114 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (3). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 115 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (4). Hatályos: 2018. VII. 26-tól.
182
személyes adatok kezeléséhez;
8.116
9.117 adatkezelő: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezet, aki vagy amely - törvényben vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusában
meghatározott keretek között - önállóan vagy másokkal együtt az adat kezelésének célját
meghatározza, az adatkezelésre (beleértve a felhasznált eszközt) vonatkozó döntéseket meghozza
és végrehajtja, vagy az adatfeldolgozóval végrehajtatja;
9a.118 közös adatkezelő: az az adatkezelő, aki vagy amely - törvényben vagy az Európai Unió
kötelező jogi aktusában meghatározott keretek között - az adatkezelés céljait és eszközeit egy vagy
több másik adatkezelővel közösen határozza meg, az adatkezelésre (beleértve a felhasznált eszközt)
vonatkozó döntéseket egy vagy több másik adatkezelővel közösen hozza meg és hajtja végre vagy
hajtatja végre az adatfeldolgozóval;
10.119 adatkezelés: az alkalmazott eljárástól függetlenül az adaton végzett bármely művelet vagy
a műveletek összessége, így különösen gyűjtése, felvétele, rögzítése, rendszerezése, tárolása,
folytató szerv vagy személy (a továbbiakban együtt: bűnüldözési adatkezelést folytató szerv) ezen
tevékenység keretei között és céljából - ideértve az ezen tevékenységhez kapcsolódó személyes
adatok levéltári, tudományos, statisztikai vagy történelmi célból történő kezelését is - (a
továbbiakban együtt: bűnüldözési cél) végzett adatkezelése;
10b.121 nemzetbiztonsági célú adatkezelés: a nemzetbiztonsági szolgálatok jogszabályban
meghatározott feladat- és hatáskörében végzett adatkezelése, valamint a rendőrség terrorizmust
elhárító szervének jogszabályban meghatározott feladat- és hatáskörében végzett, a
nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény hatálya alá tartozó adatkezelése;
10c.122 honvédelmi célú adatkezelés: a honvédségi adatkezelésről szóló törvény, továbbá a
honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető
intézkedésekről szóló törvény, és a Magyar Köztársaság területén szolgálati céllal tartózkodó
külföldi fegyveres erők, valamint a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai
parancsnokságok és állományuk nyilvántartásáról, valamint jogállásukhoz kapcsolódó egyes
rendelkezésekről szóló törvény hatálya alá tartozó adatkezelés;
116 Hatályon kívül helyezte: 2018. évi XXXVIII. törvény 34. § (1) 1. Hatálytalan: 2018. VII. 26-tól. 117 Módosította: 2013. évi LXXVI. törvény 111. §, 2015. évi CXXIX. törvény 17. § (1) a), 2018. évi XXXVIII. törvény
33. § (1) 3. 118 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (5). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 119 Módosította: 2015. évi CXXIX. törvény 17. § (1) a), c). 120 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (6). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 121 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (6). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 122 Megállapította: 2018. évi CX. törvény 4. §. Hatályos: 2019. I. 1-től.
183
11. adattovábbítás: az adat meghatározott harmadik személy számára történő hozzáférhetővé
tétele;
11a.123 közvetett adattovábbítás: személyes adatnak valamely harmadik országban vagy
nemzetközi szervezet keretében adatkezelést folytató adatkezelő vagy adatfeldolgozó részére
továbbítása útján valamely más harmadik országban vagy nemzetközi szervezet keretében
adatkezelést folytató adatkezelő vagy adatfeldolgozó részére történő továbbítása;
11b.124 nemzetközi szervezet: a nemzetközi közjog hatálya alá tartozó szervezet és annak
alárendelt szervei, továbbá olyan egyéb szerv, amelyet két vagy több állam közötti megállapodás
hozott létre vagy amely ilyen megállapodás alapján jött létre;
12. nyilvánosságra hozatal: az adat bárki számára történő hozzáférhetővé tétele;
13.125 adattörlés: az adat felismerhetetlenné tétele oly módon, hogy a helyreállítása többé nem
lehetséges;
14.126
15.127 adatkezelés korlátozása: a tárolt adat zárolása az adat további kezelésének korlátozása
céljából történő megjelölése útján;
16.128 adatmegsemmisítés: az adatot tartalmazó adathordozó teljes fizikai megsemmisítése;
17.129 adatfeldolgozás: az adatkezelő megbízásából vagy rendelkezése alapján eljáró
adatfeldolgozó által végzett adatkezelési műveletek összessége;
18.130 adatfeldolgozó: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem
rendelkező szervezet, aki vagy amely - törvényben vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusában
meghatározott keretek között és feltételekkel - az adatkezelő megbízásából vagy rendelkezése
alapján személyes adatokat kezel;
19. adatfelelős: az a közfeladatot ellátó szerv, amely az elektronikus úton kötelezően
közzéteendő közérdekű adatot előállította, illetve amelynek a működése során ez az adat
keletkezett;
20.131 adatközlő: az a közfeladatot ellátó szerv, amely - ha az adatfelelős nem maga teszi közzé
az adatot - az adatfelelős által hozzá eljuttatott adatot honlapon közzéteszi;
21. adatállomány: az egy nyilvántartásban kezelt adatok összessége;
22.132 harmadik személy: olyan természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem
rendelkező szervezet, aki vagy amely nem azonos az érintettel, az adatkezelővel, az
adatfeldolgozóval vagy azokkal a személyekkel, akik az adatkezelő vagy adatfeldolgozó közvetlen
irányítása alatt a személyes adatok kezelésére irányuló műveleteket végeznek;
23. EGT-állam: az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségről szóló
megállapodásban részes más állam, továbbá az az állam, amelynek állampolgára az Európai Unió
és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam
között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló
megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez;
123 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (7). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 124 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (7). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 125 Módosította: 2015. évi CXXIX. törvény 17. § (1) a), d). 126 Hatályon kívül helyezte: 2018. évi XXXVIII. törvény 34. § (1) 1. Hatálytalan: 2018. VII. 26-tól. 127 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (8). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 128 Módosította: 2015. évi CXXIX. törvény 17. § (1) e). 129 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (9). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 130 Módosította: 2013. évi LXXVI. törvény 109. § a), 2018. évi XXXVIII. törvény 33. § (1) 4. 131 Módosította: 2015. évi CXXIX. törvény 17. § (1) f). 132 Módosította: 2018. évi XXXVIII. törvény 33. § (1) 5.
184
24. harmadik ország: minden olyan állam, amely nem EGT-állam;
25.133
26.134 adatvédelmi incidens: az adatbiztonság olyan sérelme, amely a továbbított, tárolt vagy más
módon kezelt személyes adatok véletlen vagy jogellenes megsemmisülését, elvesztését,
módosulását, jogosulatlan továbbítását vagy nyilvánosságra hozatalát, vagy az azokhoz való
jogosulatlan hozzáférést eredményezi;
27.135 profilalkotás: személyes adat bármely olyan - automatizált módon történő - kezelése,
amely az érintett személyes jellemzőinek, különösen a munkahelyi teljesítményéhez, gazdasági
helyzetéhez, egészségi állapotához, személyes preferenciáihoz vagy érdeklődéséhez,
megbízhatóságához, viselkedéséhez, tartózkodási helyéhez vagy mozgásához kapcsolódó
jellemzőinek értékelésére, elemzésére vagy előrejelzésére irányul;
28.136 címzett: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezet, aki vagy amely részére személyes adatot az adatkezelő, illetve az adatfeldolgozó
hozzáférhetővé tesz;
29.137 álnevesítés: személyes adat olyan módon történő kezelése, amely - a személyes adattól
elkülönítve tárolt - további információ felhasználása nélkül megállapíthatatlanná teszi, hogy a
személyes adat mely érintettre vonatkozik, valamint műszaki és szervezési intézkedések
megtételével biztosítja, hogy azt azonosított vagy azonosítható természetes személyhez ne lehessen
kapcsolni;
II. FEJEZET
A SZEMÉLYES ADATOK VÉDELMÉRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK138
4. A személyes adatok kezelésének alapelvei139
4. § (1)140 Személyes adat kizárólag egyértelműen meghatározott, jogszerű célból, jog gyakorlása
és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhető. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell
felelnie az adatkezelés céljának, az adatok gyűjtésének és kezelésének tisztességesnek és
törvényesnek kell lennie.
(2) Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához
elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas. A személyes adat csak a cél megvalósulásához szükséges
mértékben és ideig kezelhető.
(3) A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az
érintettel helyreállítható. Az érintettel akkor helyreállítható a kapcsolat, ha az adatkezelő
rendelkezik azokkal a technikai feltételekkel, amelyek a helyreállításhoz szükségesek.
(4) Az adatkezelés során biztosítani kell az adatok pontosságát, teljességét és - ha az adatkezelés
céljára tekintettel szükséges - naprakészségét, valamint azt, hogy az érintettet csak az adatkezelés
133 Hatályon kívül helyezte: 2018. évi XXXVIII. törvény 34. § (1) 1. Hatálytalan: 2018. VII. 26-tól. 134 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (10). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 135 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (10). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 136 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (10). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 137 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 2. § (10). Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 138 Módosította: 2018. évi XXXVIII. törvény 33. § (1) 6. 139 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 3. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 140 Módosította: 2018. évi XXXVIII. törvény 33. § (1) 7.
185
céljához szükséges ideig lehessen azonosítani.
(4a)141 Az adatkezelés során arra alkalmas műszaki vagy szervezési - így különösen az adatok
jogosulatlan vagy jogellenes kezelésével, véletlen elvesztésével, megsemmisülésével vagy
károsodásával szembeni védelmet kialakító - intézkedések alkalmazásával biztosítani kell a
személyes adatok megfelelő biztonságát.
(5)142 A személyes adatok kezelését tisztességesnek és törvényesnek kell tekinteni, ha az érintett
véleménynyilvánítási szabadságának biztosítása érdekében az érintett véleményét megismerni
kívánó személy az érintett lakóhelyén vagy tartózkodási helyén felkeresi, feltéve, hogy az érintett
személyes adatait e törvény rendelkezéseinek megfelelően kezelik és a személyes megkeresés nem
üzleti célra irányul. A személyes megkeresésre a munka törvénykönyve szerinti munkaszüneti
napon nem kerülhet sor.
5.143 Az adatkezelés jogalapja és általános feltételei
5. §144 (1) Személyes adat akkor kezelhető, ha
a) azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben, különleges
adatnak vagy bűnügyi személyes adatnak nem minősülő adat esetén - helyi önkormányzat rendelete
közérdeken alapuló célból elrendeli,
b) az a) pontban meghatározottak hiányában az az adatkezelő törvényben meghatározott
feladatainak ellátásához feltétlenül szükséges és az érintett a személyes adatok kezeléséhez
kifejezetten hozzájárult,
c) az a) pontban meghatározottak hiányában az az érintett vagy más személy létfontosságú
érdekeinek védelméhez, valamint a személyek életét, testi épségét vagy javait fenyegető közvetlen
veszély elhárításához vagy megelőzéséhez szükséges és azzal arányos, vagy
d) az a) pontban meghatározottak hiányában a személyes adatot az érintett kifejezetten
nyilvánosságra hozta és az az adatkezelés céljának megvalósulásához szükséges és azzal arányos.
(2) Különleges adat
a) az (1) bekezdés c)-d) pontjában meghatározottak szerint, vagy
b) akkor kezelhető, ha az törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés végrehajtásához
feltétlenül szükséges és azzal arányos, vagy azt az Alaptörvényben biztosított alapvető jog
érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bűncselekmények megelőzése, felderítése vagy
üldözése érdekében vagy honvédelmi érdekből törvény elrendeli.
(3) Az (1) bekezdés a) pontjában, a (2) bekezdés b) pontjában, valamint az általános adatvédelmi
rendelet 6. cikk (1) bekezdés c) és e) pontjában meghatározott adatkezelés (a továbbiakban:
kötelező adatkezelés) esetén a kezelendő adatok fajtáit, az adatkezelés célját és feltételeit, az adatok
megismerhetőségét, az adatkezelő személyét, valamint az adatkezelés időtartamát vagy
szükségessége időszakos felülvizsgálatát az adatkezelést elrendelő törvény, illetve önkormányzati
rendelet határozza meg.
(4) Kizárólag állami vagy önkormányzati szerv kezelheti az állam bűncselekmények
megelőzésére, felderítésére és üldözésére irányuló, valamint közigazgatási és igazságszolgáltatási
feladatainak ellátása céljából kezelt bűnügyi személyes adatokat, valamint a szabálysértési, a
polgári peres és nemperes ügyekre, valamint a közigazgatási peres és nemperes ügyekre vonatkozó
adatokat tartalmazó nyilvántartásokat.
141 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 4. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 142 Beiktatta: 2013. évi XXX. törvény 1. §. Hatályos: 2013. III. 30-tól. 143 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 5. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 144 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 5. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól.
186
(5) Ha a kötelező adatkezelés időtartamát vagy szükségessége időszakos felülvizsgálatát törvény,
helyi önkormányzat rendelete vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusa nem határozza meg, az
adatkezelő az adatkezelés megkezdésétől legalább háromévente felülvizsgálja, hogy az általa,
illetve a megbízásából vagy rendelkezése alapján eljáró adatfeldolgozó által kezelt személyes adat
kezelése az adatkezelés céljának megvalósulásához szükséges-e. Ezen felülvizsgálat körülményeit
és eredményét az adatkezelő dokumentálja, e dokumentációt a felülvizsgálat elvégzését követő tíz
évig megőrzi és azt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban:
Hatóság) kérésére a Hatóság rendelkezésére bocsátja.
(6) Különleges adatok kezelése esetén az adatkezelő, illetve a megbízásából vagy rendelkezése
alapján eljáró adatfeldolgozó megfelelő műszaki és szervezési intézkedésekkel biztosítja, hogy az
adatkezelési műveletek végzése során a különleges adatokhoz kizárólag az rendelkezzen
hozzáféréssel, akinek az adatkezelési művelettel összefüggő feladatának ellátásához feltétlenül
szükséges.
(7) Bűnügyi személyes adatok kezelése esetén - ha törvény, nemzetközi szerződés vagy az
Európai Unió kötelező jogi aktusa ettől eltérően nem rendelkezik - a különleges adatok kezelésének
feltételeire vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(8) A tudományos kutatást végző szerv vagy személy személyes adatot nyilvánosságra hozhat,
ha az a történelmi eseményekről folytatott kutatások eredményeinek bemutatásához szükséges.
6. §145 Kizárólag automatizált adatkezelésen - így különösen profilalkotáson - alapuló, az érintett
személyére vagy jogos érdekeire hátrányos vagy az érintettet jelentős mértékben érintő
jogkövetkezményekkel járó döntés meghozatalára kizárólag akkor kerülhet sor, ha azt törvény vagy
az Európai Unió kötelező jogi aktusa kifejezetten lehetővé teszi és
a) az nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét,
b) az adatkezelő, illetve a megbízásából vagy rendelkezése alapján eljáró adatfeldolgozó az
ba) érintettet - kérelmére - tájékoztatja a döntéshozatali mechanizmus során alkalmazott
módszerről és szempontokról,
bb) érintett kérelmére a döntés eredményét emberi közreműködés alkalmazásával felülvizsgálja,
valamint
c) arra - törvény vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusának eltérő rendelkezése hiányában -
nem különleges adatok felhasználásával kerül sor.
7. §146 (1) Bűnüldözési célú adatkezelés esetén az adatkezelő, illetve a megbízásából vagy
rendelkezése alapján eljáró adatfeldolgozó - ha az aránytalan nehézséggel vagy költséggel nem jár
- az általa kezelt személyes adatokat annak alapján rendszerezi, hogy azok azon érintettek
személyes adatai
a) akik tekintetében alapos okkal feltételezhető, hogy bűncselekményt vagy szabálysértést
követtek el vagy bűncselekményt készülnek elkövetni,
b) akik büntetőjogi vagy szabálysértési felelősségét jogerősen megállapították,
c) akik bűncselekmény vagy szabálysértés sértettjei voltak, vagy akikről megalapozottan
feltételezhető, hogy bűncselekmény vagy szabálysértés sértettjei lehetnek, vagy
d) akik az a)-c) pontban meghatározottakon túl bűncselekménnyel vagy szabálysértéssel, vagy
azok elkövetőivel kapcsolatba hozhatóak, így különösen, akik a büntetőeljárás során tanúként
meghallgathatóak, a bűncselekményről vagy a szabálysértésről információval szolgálhatnak, vagy
az a) és b) pontban meghatározott érintettekkel kapcsolatban állnak vagy velük összefüggésbe
hozhatóak.
145 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 5. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 146 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 5. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól.
187
(2) Bűnüldözési célú adatkezelés esetén az adatkezelő, illetve a megbízásából vagy rendelkezése
alapján eljáró adatfeldolgozó - ha az aránytalan nehézséggel vagy költséggel nem jár -
egyértelműen megkülönbözteti az érintettel kapcsolatba hozható tényeket és az érintettel
kapcsolatba hozható szubjektív értékeléseket.
6.147 Az adattovábbítás feltételei
8. §148 (1) Az adattovábbítást megelőzően az adatkezelő, illetve a megbízásából vagy
rendelkezése alapján eljáró adatfeldolgozó megvizsgálja a továbbítandó személyes adatok
pontosságát, teljességét és naprakészségét.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott vizsgálat eredményeként az adatkezelő, illetve a
megbízásából vagy rendelkezése alapján eljáró adatfeldolgozó azt állapítja meg, hogy a
továbbítandó adatok pontatlanok, hiányosak vagy már nem naprakészek, azokat kizárólag abban
az esetben továbbíthatja, ha
a) az az adattovábbítás céljának megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges, és
b) az adattovábbítással egyidejűleg tájékoztatja a címzettet az adatok pontosságával,
teljességével és naprakészségével összefüggésben rendelkezésére álló információkról.
(3) Ha az adattovábbítást követően jut az adatkezelő, illetve a megbízásából vagy rendelkezése
alapján eljáró adatfeldolgozó tudomására, hogy az adattovábbítás törvényben, nemzetközi
szerződésben vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusában meghatározott feltételei nem
teljesültek, arról a címzettet haladéktalanul értesíti.
9. §149 (1) Ha törvény, nemzetközi szerződés vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusának
rendelkezése alapján az adatkezelő vagy az adatfeldolgozó személyes adatot akként vesz át, hogy
az adattovábbító adatkezelő vagy adatfeldolgozó az adattovábbítással egyidejűleg jelzi a személyes
adat
a) kezelésének lehetséges célját,
b) kezelésének lehetséges időtartamát,
c) továbbításának lehetséges címzettjeit,
d) érintettje e törvényben biztosított jogainak korlátozását, vagy
e) kezelésének egyéb feltételeit
[az a)-e) pont a továbbiakban együtt: adatkezelési feltételek], a személyes adatokat átvevő
adatkezelő és adatfeldolgozó (a továbbiakban: adatátvevő) a személyes adatot az adatkezelési
feltételeknek megfelelő terjedelemben és módon kezeli, az érintett jogait az adatkezelési
feltételeknek megfelelően biztosítja.
(2) Az adatátvevő az adatkezelési feltételekre tekintet nélkül is kezelheti a személyes adatot és
biztosíthatja az érintett jogait, ha ahhoz az adattovábbító adatkezelő előzetes jóváhagyását adta.
(3) Ha törvény, nemzetközi szerződés vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusának
rendelkezése alapján az adatkezelő vagy az adatfeldolgozó adatkezelési feltételek alkalmazásának
kötelezettségével kezel személyes adatot, annak továbbításával egyidejűleg tájékoztatja a címzettet
az adatkezelési feltételekről és az azok alkalmazására vonatkozó jogi kötelezettségről.
(4) Ha a (2) bekezdésben, továbbá a 10. § (2) bekezdés c) pont ca) alpontjában meghatározott
előzetes jóváhagyás megadására az e törvény hatálya alá tartozó adatkezelő jogosult, ezen előzetes
jóváhagyást az adatkezelő akkor jogosult megadni, ha az az adattovábbítás körülményeit - ideértve
147 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 6. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 148 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 6. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 149 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 6. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól.
188
az adattovábbítás szükségességét és célját - figyelembe véve nem ütközik a Magyarország
joghatósága alatt álló jogalanyok tekintetében alkalmazandó jogi rendelkezésbe, így különösen, ha
az adattovábbítás - ideértve a közvetett adattovábbítást is - címzettje tekintetében a személyes
adatok megfelelő szintű védelme a 10. § (4) bekezdés a)-c) pontjában foglaltak alapján
vélelmezhető.
(5) Az adattovábbító adatkezelőt - kérelmére - az adatátvevő tájékoztatja az átvett személyes
adatok felhasználásáról.
10. §150 (1) Személyes adatot az e törvény hatálya alá tartozó adatkezelő vagy adatfeldolgozó
harmadik országban, továbbá nemzetközi szervezet keretein belül adatkezelést folytató adatkezelő
vagy adatfeldolgozó részére - a közvetett adattovábbítást is ideértve - akkor továbbíthat (a
továbbiakban együtt: nemzetközi adattovábbítás), ha
a) a nemzetközi adattovábbításhoz az érintett kifejezetten hozzájárult, vagy
b) a nemzetközi adattovábbítás az adatkezelés céljának eléréséhez szükséges, valamint
ba) annak során az adatkezelésnek az 5. §-ban előírt feltételei teljesülnek, és
bb) a harmadik országban, illetve a nemzetközi szervezet keretein belül adatkezelést folytató
adatkezelő vagy adatfeldolgozó tekintetében a továbbított személyes adatok megfelelő szintű
védelme biztosított, vagy
c) a nemzetközi adattovábbítás a 11. §-ban meghatározott kivételes esetekben szükséges.
(2) Bűnüldözési célú adatkezelés esetén nemzetközi adattovábbításra az (1) bekezdésben
meghatározott feltételek teljesülése esetén is csak akkor kerülhet sor, ha
a) az bűnüldözési célból szükséges,
b) annak címzettje
ba) bűnüldözési adatkezelést folytató szerv, vagy
bb) nem bűnüldözési adatkezelést folytató szerv és a 11. § (3) bekezdésében meghatározott
feltételek teljesülnek, és
c) nemzetközi adattovábbítással érintett személyes adatnak valamely EGT-állam adatkezelőjétől
történő átvétele esetén,
ca) a nemzetközi adattovábbítást ezen személyes adatok tekintetében az EGT-állam adatkezelője
vagy képviseletében eljáró más szerv vagy személy előzetesen jóváhagyta, vagy
cb) - a közvetett adattovábbítás kivételével - a nemzetközi adattovábbítás Magyarország vagy
valamely más EGT-állam alapvető érdekeit vagy ezen államok vagy harmadik ország
közbiztonságát fenyegető súlyos és közvetlen veszély megelőzése érdekében szükséges és a ca)
alpont szerinti előzetes jóváhagyás beszerzése ezen érdekek sérelme nélkül a nemzetközi
adattovábbítást megelőzően nem lehetséges.
(3) Az adatkezelő a (2) bekezdés c) pont cb) alpontjában meghatározott nemzetközi
adattovábbítást követően arról haladéktalanul tájékoztatja a (2) bekezdés c) pont ca) alpontja
szerinti előzetes jóváhagyásra jogosult szervet vagy személyt.
(4) A személyes adatok megfelelő szintű védelmét - az ellenkező bizonyításáig - biztosítottnak
kell tekinteni, ha
a) az Európai Unió kötelező jogi aktusa azt megállapítja,
b) az a) pont szerinti jogi aktus hiányában vagy alkalmazásának felfüggesztése esetén az
érintetteknek a 14. §-ban, a 22. §-ban és a 23. §-ban foglalt jogai érvényesítésére vonatkozó
garanciális szabályokat tartalmazó nemzetközi szerződés alkalmazandó Magyarország és azon
harmadik ország, illetve nemzetközi szervezet között, amelynek joghatósága kiterjed a nemzetközi
adattovábbítás címzettjére, vagy
150 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 6. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól.
189
c) az a)-b) pontban meghatározott jogi aktus hiányában vagy alkalmazásának felfüggesztése
esetén a nemzetközi adattovábbítást megelőzően az adatkezelő a személyes adatok továbbításának
valamennyi körülményét megvizsgálta és megállapította, hogy a személyes adatok megfelelő
szintű védelme tekintetében megfelelő garanciák állnak fenn.
11. §151 (1) Ha a személyes adatok megfelelő szintű védelme a 10. § (4) bekezdés a)-c) pontjában
foglaltak alapján nem vélelmezhető, nemzetközi adattovábbítás az érintett kifejezett
hozzájárulásának hiányában kizárólag abban az esetben lehetséges, ha az
a) az érintett vagy más személy létfontosságú érdekeinek védelme érdekében szükséges,
b) valamely EGT-állam vagy harmadik ország közbiztonságát közvetlenül és súlyosan fenyegető
veszély elhárítása érdekében szükséges,
c) egyedi ügyben, eseti jelleggel az adatkezelő által végzett vizsgálatok vagy eljárások hatékony
és eredményes lefolytatása érdekében szükséges, és az nem jár az érintett alapvető jogainak
aránytalan korlátozásával, vagy
d) egyedi ügyben, eseti jelleggel az érintett vagy más jogi igényeinek előterjesztése,
érvényesítése, illetve védelme érdekében szükséges, és az nem jár az érintett alapvető jogainak
aránytalan korlátozásával.
(2) Bűnüldözési célú adatkezelés esetén, ha a nemzetközi adattovábbítás címzettje bűnüldözési
adatkezelést folytató szerv és a személyes adatok megfelelő szintű védelme a 10. § (4) bekezdés
a)-c) pontjában foglaltak alapján nem vélelmezhető, nemzetközi adattovábbítás az érintett
kifejezett hozzájárulásának hiányában kizárólag abban az esetben lehetséges, ha az
a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott valamely célból szükséges,
b) az érintett jogos érdekének érvényesítéséhez szükséges,
c) valamely bűnüldözési célból egyedi ügyben, eseti jelleggel szükséges, és az nem jár az érintett
alapvető jogainak aránytalan korlátozásával, vagy
d) valamely bűnüldözési célhoz kapcsolódó jogi igények előterjesztésére, érvényesítésére, illetve
védelmére irányuló egyedi ügyben, eseti jelleggel szükséges, és az nem jár az érintett alapvető
jogainak aránytalan korlátozásával.
(3) Bűnüldözési célú adatkezelés esetén, ha a nemzetközi adattovábbítás címzettje nem
bűnüldözési adatkezelést folytató szerv, nemzetközi adattovábbítás az érintett kifejezett
hozzájárulásának hiányában kizárólag egyedi ügyben, eseti jelleggel, abban az esetben lehetséges,
ha
a) az a nemzetközi adattovábbítást végző adatkezelő feladat- és hatáskörébe tartozó bűnüldözési
célból feltétlenül szükséges,
b) az nem jár az érintett alapvető jogainak aránytalan korlátozásával,
c) bűnüldözési adatkezelést folytató szerv részére történő nemzetközi adattovábbítás útján a
nemzetközi adattovábbítás célja hatékonyan nem érhető el,
d) a nemzetközi adattovábbítást végző adatkezelő a nemzetközi adattovábbítás tekintetében
joghatósággal rendelkező harmadik országbeli vagy nemzetközi szervezet keretében bűnüldözési
adatkezelést folytató szervet a nemzetközi adattovábbításról haladéktalanul tájékoztatja, kivéve, ha
ezen tájékoztatás esetén a nemzetközi adattovábbítás célja hatékonyan nem érhető el, és
e) a nemzetközi adattovábbítást végző adatkezelő tájékoztatja a címzettet a továbbított adatok
kezelésének lehetséges céljáról.
12. §152 (1) Ha az adatkezelő vagy az adatfeldolgozó a nemzetközi adattovábbítást
a) a 10. § (4) bekezdés c) pontjában foglalt vélelemre alapítja, vagy
151 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 6. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 152 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 6. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól.
190
b) bűnüldözési célú adatkezelés esetén nem bűnüldözési adatkezelést folytató szerv címzett
részére végzi,
az adatkezelő az azonos célból, azonos címzett részére, első alkalommal történő nemzetközi
adattovábbítást követően haladéktalanul tájékoztatja a Hatóságot a nemzetközi adattovábbítás
céljáról, a továbbított adatok címzettjéről és köréről, valamint - az a) pontban meghatározott
esetben - a nemzetközi adattovábbítás rendszerességéről.
(2) Ha az adatkezelő vagy az adatfeldolgozó a nemzetközi adattovábbítást
a) a 10. § (4) bekezdés c) pontjában foglalt vélelemre alapítja, vagy
b) bűnüldözési célú adatkezelés esetén
ba) bűnüldözési adatkezelést folytató szerv részére a 11. § (2) bekezdésben meghatározottak
szerint végzi, vagy
bb) nem bűnüldözési adatkezelést folytató szerv címzett részére végzi,
az adatkezelő a nemzetközi adattovábbítás körülményeit, így különösen az (1) bekezdésben
meghatározott adatokat, továbbá a nemzetközi adattovábbítás időpontját, a továbbított személyes
adatokat, valamint - az a) pontban meghatározott esetben - az adatkezelő által vizsgált és
megfelelően azonosított garanciák megnevezését dokumentálja, e dokumentációt a 25/F. § (4)
bekezdésében meghatározott ideig megőrzi és azt a Hatóság kérésére rendelkezésére bocsátja.
13. §153 (1) Az EGT-államba, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés V. címének
4. és 5. fejezete szerint létrehozott ügynökségek, hivatalok és szervek részére irányuló
adattovábbítást úgy kell tekinteni, mintha Magyarország területén belüli adattovábbításra kerülne
sor.
(2) Nemzetközi adattovábbítás az általános adatvédelmi rendelet 96. cikkében, valamint a
2016/680 (EU) irányelv 61. cikkében meghatározott nemzetközi szerződések alapján az azokban
meghatározott célokból, feltételekkel és adatkörben - azok módosításáig, megszüntetéséig,
megszűnéséig vagy alkalmazásuk felfüggesztéséig - az e törvényben meghatározott feltételek
hiányában is végezhető.
II/A. FEJEZET154
AZ ÉRINTETT JOGAI155
7.156 Az érintettet megillető jogosultságok
14. §157 Az érintett jogosult arra, hogy az adatkezelő és az annak megbízásából vagy rendelkezése
alapján eljáró adatfeldolgozó által kezelt személyes adatai vonatkozásában az e törvényben
meghatározott feltételek szerint158
a) az adatkezeléssel összefüggő tényekről az adatkezelés megkezdését megelőzően tájékoztatást
kapjon (a továbbiakban: előzetes tájékozódáshoz való jog),
b) kérelmére személyes adatait és az azok kezelésével összefüggő információkat az adatkezelő a
153 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 6. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 154 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 7. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 155 Beiktatta: 2018. évi XXXVIII. törvény 7. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 156 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 8. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 157 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 8. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 158 A veszélyhelyzet ideje alatt eltérő rendelkezéseket kell alkalmazni. Lásd: 179/2020. (V. 4.) Korm. rendelet 1. § (1)
b), (2) a).
191
rendelkezésére bocsássa (a továbbiakban: hozzáféréshez való jog),
c) kérelmére, valamint az e fejezetben meghatározott további esetekben személyes adatait az
adatkezelő helyesbítse, illetve kiegészítse (a továbbiakban: helyesbítéshez való jog),
d) kérelmére, valamint az e fejezetben meghatározott további esetekben személyes adatai
kezelését az adatkezelő korlátozza (a továbbiakban: az adatkezelés korlátozásához való jog),
e) kérelmére, valamint az e fejezetben meghatározott további esetekben személyes adatait az
adatkezelő törölje (a továbbiakban: törléshez való jog).
8.159 Az érintett jogai érvényesülésének biztosítása
15. §160 (1) Az adatkezelő az érintett jogai érvényesülésének elősegítése érdekében megfelelő
műszaki és szervezési intézkedéseket tesz, így különösen
a) az érintett részére az e törvényben meghatározott esetekben nyújtandó bármely értesítést és
tájékoztatást könnyen hozzáférhető és olvasható formában, lényegre törő, világos és közérthetően
megfogalmazott tartalommal teljesíti, és
b) az érintett által benyújtott, az őt megillető jogosultságok érvényesítésére irányuló kérelmet
annak benyújtásától számított legrövidebb idő alatt, de legfeljebb huszonöt napon belül elbírálja és
döntéséről az érintettet írásban vagy ha az érintett a kérelmet elektronikus úton nyújtotta be,
elektronikus úton értesíti.
(2) Az adatkezelő a 14. §-ban meghatározott jogok érvényesülésével kapcsolatban az e
törvényben meghatározott feladatait - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - ingyenesen látja
el.
(3) Ha az érintett
a) a folyó évben, azonos adatkörre vonatkozóan a 14. § b)-e) pontjaiban meghatározott jogai
érvényesítése iránt ismételten kérelmet nyújt be, és
b) e kérelme alapján az adatkezelő vagy az általa megbízott vagy rendelkezése alapján eljáró
adatfeldolgozó által kezelt személyes adatainak helyesbítését, törlését vagy az adatkezelés
korlátozását az adatkezelő jogszerűen mellőzi,
az adatkezelő az érintett jogainak az a) és b) pontban foglaltak szerinti ismételt és megalapozatlan
érvényesítésével összefüggésben közvetlenül felmerült költségeinek megtérítését követelheti az
érintettől.
(4) Ha megalapozottan feltehető, hogy a 14. § b)-e) pontjában meghatározott jogok érvényesítése
iránt kérelmet benyújtó személy az érintettel nem azonos személy, az adatkezelő a kérelmet az azt
benyújtó személy személyazonosságának hitelt érdemlő igazolását követően teljesíti.
16. §161 (1) Az előzetes tájékozódáshoz való jog érvényesülése érdekében az adatkezelő az általa,
illetve a megbízásából vagy rendelkezése alapján eljáró adatfeldolgozó által végzett adatkezelési
műveletek megkezdését megelőzően vagy legkésőbb az első adatkezelési művelet megkezdését
követően haladéktalanul az érintett rendelkezésére bocsátja
a) az adatkezelő és - ha valamely adatkezelési műveletet adatfeldolgozó végez, az adatfeldolgozó
- megnevezését és elérhetőségeit,
b) az adatvédelmi tisztviselő nevét és elérhetőségeit,
c) a tervezett adatkezelés célját és
d) az érintettet e törvény alapján megillető jogok, valamint azok érvényesítése módjának
159 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 9. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 160 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 9. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 161 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 9. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól.
192
ismertetését.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakkal egyidejűleg, azzal azonos módon vagy az érintettnek
címzetten az adatkezelő az érintett számára tájékoztatást nyújt
a) az adatkezelés jogalapjáról,
b) a kezelt személyes adatok megőrzésének időtartamáról, ezen időtartam meghatározásának
szempontjairól,
c) a kezelt személyes adatok továbbítása vagy tervezett továbbítása esetén az adattovábbítás
címzettjeinek - ideértve a harmadik országbeli címzetteket és nemzetközi szervezeteket - köréről,
d) a kezelt személyes adatok gyűjtésének forrásáról és
e) az adatkezelés körülményeivel összefüggő minden további érdemi tényről.
(3) A (2) bekezdésben foglaltak szerinti tájékoztatás teljesítését az elérni kívánt céllal arányosan
az adatkezelő késleltetheti, a tájékoztatás tartalmát korlátozhatja vagy a tájékoztatást mellőzheti,
ha ezen intézkedése elengedhetetlenül szükséges
a) az általa vagy részvételével végzett vizsgálatok vagy eljárások - így különösen a büntetőeljárás
- hatékony és eredményes lefolytatásának,
b) a bűncselekmények hatékony és eredményes megelőzésének és felderítésének,
c) a bűncselekmények elkövetőivel szemben alkalmazott büntetések és intézkedések
végrehajtásának,
d) a közbiztonság hatékony és eredményes védelmének,
e) az állam külső és belső biztonsága hatékony és eredményes védelmének, így különösen a
honvédelem és a nemzetbiztonság vagy
f) harmadik személyek alapvető jogai védelmének biztosításához.
17. §162 (1) A hozzáféréshez való jog érvényesülése érdekében az érintettet kérelmére az
adatkezelő tájékoztatja arról, hogy személyes adatait maga az adatkezelő, illetve a megbízásából
vagy rendelkezése alapján eljáró adatfeldolgozó kezeli-e.
(2) Ha az érintett személyes adatait az adatkezelő vagy a megbízásából vagy rendelkezése alapján
eljáró adatfeldolgozó kezeli, az adatkezelő az (1) bekezdésben meghatározottakon túl az érintett
rendelkezésére bocsátja az érintett általa és a megbízásából vagy rendelkezése alapján eljáró
adatfeldolgozó által kezelt személyes adatait, és közli vele
a) a kezelt személyes adatok forrását,
b) az adatkezelés célját és jogalapját,
c) a kezelt személyes adatok körét,
d) a kezelt személyes adatok továbbítása esetén az adattovábbítás címzettjeinek - ideértve a
harmadik országbeli címzetteket és nemzetközi szervezeteket - körét,
e) a kezelt személyes adatok megőrzésének időtartamát, ezen időtartam meghatározásának
szempontjait,
f) az érintettet e törvény alapján megillető jogok, valamint azok érvényesítése módjának
ismertetését,
g) profilalkotás alkalmazásának esetén annak tényét és
h) az érintett személyes adatainak kezelésével összefüggésben felmerült adatvédelmi incidensek
bekövetkezésének körülményeit, azok hatásait és az azok kezelésére tett intézkedéseket.
(3) Az érintett hozzáféréshez való jogának érvényesítését az adatkezelő az elérni kívánt céllal
arányosan korlátozhatja vagy megtagadhatja, ha ezen intézkedés elengedhetetlenül szükséges a 16.
§ (3) bekezdés a)-f) pontjában meghatározott valamely érdek biztosításához.
(4) A (3) bekezdésben foglaltak szerinti intézkedés alkalmazása esetén az adatkezelő írásban,
162 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 9. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól.
193
haladéktalanul tájékoztatja az érintettet
a) a hozzáférés korlátozásának vagy megtagadásának tényéről, továbbá jogi és ténybeli
indokairól, ha ezeknek az érintett rendelkezésére bocsátása a 16. § (3) bekezdés a)-f) pontjában
meghatározott valamely érdek érvényesülését nem veszélyezteti, valamint
b) az érintettet e törvény alapján megillető jogokról, valamint azok érvényesítésének módjáról,
így különösen arról, hogy az érintett a hozzáféréshez való jogát a Hatóság közreműködésével is
gyakorolhatja.
18. §163 (1) A helyesbítéshez való jog érvényesülése érdekében az adatkezelő, ha az általa, illetve
a megbízásából vagy rendelkezése alapján eljáró adatfeldolgozó által kezelt személyes adatok
pontatlanok, helytelenek vagy hiányosak, azokat - különösen az érintett kérelmére - haladéktalanul
pontosítja vagy helyesbíti, illetve ha az az adatkezelés céljával összeegyeztethető, az érintett által
rendelkezésére bocsátott további személyes adatokkal vagy az érintett által a kezelt személyes
adatokhoz fűzött nyilatkozattal kiegészíti (a továbbiakban együtt: helyesbítés).
(2) Mentesül az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség alól az adatkezelő, ha
a) a pontos, helytálló, illetve hiánytalan személyes adatok nem állnak rendelkezésére és azokat
az érintett sem bocsátja a rendelkezésére, vagy
b) az érintett által rendelkezésére bocsátott személyes adatok valódisága kétséget kizáróan nem
állapítható meg.
(3) Ha az adatkezelő az (1) bekezdésben meghatározottak szerint az általa, illetve a megbízásából
vagy rendelkezése alapján eljáró adatfeldolgozó által kezelt személyes adatokat helyesbíti, annak
tényéről és a helyesbített személyes adatról tájékoztatja azt az adatkezelőt, amely részére a
helyesbítéssel érintett személyes adatot továbbította.
19. §164 (1) Az adatkezelés korlátozásához való jog érvényesülése érdekében az adatkezelő a (2)
bekezdésben meghatározott adatkezelési műveletekre korlátozza az adatkezelést,
a) ha az érintett vitatja az adatkezelő, illetve a megbízásából vagy rendelkezése alapján eljáró
adatfeldolgozó által kezelt személyes adatok pontosságát, helytállóságát vagy hiánytalanságát, és
a kezelt személyes adatok pontossága, helytállósága vagy hiánytalansága kétséget kizáróan nem
állapítható meg, a fennálló kétség tisztázásának időtartamára,
b) ha a 20. § a) pontjában meghatározottak szerint az adatok törlésének lenne helye, de az érintett
írásbeli nyilatkozata vagy az adatkezelő rendelkezésére álló információk alapján megalapozottan
feltételezhető, hogy az adatok törlése sértené az érintett jogos érdekeit, a törlés mellőzését
megalapozó jogos érdek fennállásának időtartamára,
c) ha a 20. § a) pontjában meghatározottak szerint az adatok törlésének lenne helye, de az
adatkezelő vagy más közfeladatot ellátó szerv által vagy részvételével végzett, jogszabályban
meghatározott vizsgálatok vagy eljárások - így különösen büntetőeljárás - során az adatok
bizonyítékként való megőrzése szükséges, ezen vizsgálat vagy eljárás végleges, illetve jogerős
lezárásáig,
d) ha a 20. § a) pontjában meghatározottak szerint az adatok törlésének lenne helye, de a 12. §
(2) bekezdésében foglalt dokumentációs kötelezettség teljesítése céljából az adatok megőrzése
szükséges, a 25/F. § (4) bekezdésben meghatározott időpontig.
(2) Az adatkezelés korlátozásának időtartama alatt a korlátozással érintett személyes adatokkal
az adatkezelő, illetve az általa megbízott vagy rendelkezése alapján eljáró adatfeldolgozó a
tároláson túl egyéb adatkezelési műveletet kizárólag az érintett jogos érdekének érvényesítése
céljából vagy törvényben, nemzetközi szerződésben, illetve az Európai Unió kötelező jogi
163 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 9. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 164 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 9. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól.
194
aktusában meghatározottak szerint végezhet.
(3) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott adatkezelési korlátozás megszüntetése esetén az
adatkezelő az adatkezelés korlátozásának feloldásáról az érintettet előzetesen tájékoztatja.
20. §165 A törléshez való jog érvényesítése érdekében az adatkezelő haladéktalanul törli az
érintett személyes adatait, ha
a) az adatkezelés jogellenes, így különösen, ha az adatkezelés
aa) a 4. §-ban rögzített alapelvekkel ellentétes,
ab) célja megszűnt, vagy az adatok további kezelése már nem szükséges az adatkezelés céljának
megvalósulásához,
ac) törvényben, nemzetközi szerződésben vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusában
meghatározott időtartama eltelt, vagy
ad) jogalapja megszűnt és az adatok kezelésének nincs másik jogalapja,
b) az érintett az adatkezeléshez adott hozzájárulását visszavonja vagy személyes adatainak
törlését kérelmezi, kivéve, ha az adatok kezelése az 5. § (1) bekezdés a) vagy c) pontján vagy (2)
bekezdés b) pontján alapul,
c) az adatok törlését jogszabály, az Európai Unió jogi aktusa, a Hatóság vagy a bíróság elrendelte,
vagy
d) a 19. § (1) bekezdés b)-d) pontjában meghatározott időtartam eltelt.
21. §166 (1) Ha az érintett kérelmét az adatkezelő, illetve a megbízásából vagy rendelkezése
alapján eljáró adatfeldolgozó által kezelt személyes adatok helyesbítésére, törlésére vagy ezen
adatok kezelésének korlátozására az adatkezelő elutasítja, az érintettet írásban, haladéktalanul
tájékoztatja
a) az elutasítás tényéről, annak jogi és ténybeli indokairól, valamint
b) az érintettet e törvény alapján megillető jogokról, valamint azok érvényesítésének módjáról,
így különösen arról, hogy az adatkezelő, illetve a megbízásából vagy rendelkezése alapján eljáró
adatfeldolgozó által kezelt személyes adatok helyesbítésére, törlésére vagy ezen adatok
kezelésének korlátozására vonatkozó jogát a Hatóság közreműködésével is gyakorolhatja.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak szerinti tájékoztatás teljesítését az adatkezelő az elérni
kívánt céllal arányosan késleltetheti, a tájékoztatás tartalmát korlátozhatja vagy a tájékoztatást
mellőzheti, ha ezen intézkedése elengedhetetlenül szükséges a 16. § (3) bekezdés a)-f) pontjában
meghatározott valamely érdek biztosításához.
(3) Ha az adatkezelő az általa, illetve a megbízásából vagy rendelkezése szerint eljáró
adatfeldolgozó által kezelt személyes adatokat helyesbíti, törli vagy ezen adatok kezelését
korlátozza, az adatkezelő ezen intézkedés tényéről és annak tartalmáról értesíti azon adatkezelőket
és adatfeldolgozókat, amelyek részére az adatot ezen intézkedését megelőzően továbbította, annak
érdekében, hogy azok a helyesbítést, törlést vagy az adatok kezelésének korlátozását a saját
adatkezelésük tekintetében végrehajtsák.
22. §167 Jogainak érvényesítése érdekében az érintett a VI. Fejezetben meghatározottak szerint
a) a Hatóság vizsgálatát kezdeményezheti az adatkezelő intézkedése jogszerűségének vizsgálata
céljából, ha az adatkezelő a 14. §-ban meghatározott jogainak érvényesítését korlátozza vagy ezen
jogainak érvényesítésére irányuló kérelmét elutasítja, valamint
b) a Hatóság adatvédelmi hatósági eljárásának lefolytatását kérelmezheti, ha megítélése szerint
személyes adatainak kezelése során az adatkezelő, illetve az általa megbízott vagy rendelkezése
165 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 9. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 166 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 9. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 167 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 9. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól.
195
alapján eljáró adatfeldolgozó megsérti a személyes adatok kezelésére vonatkozó, jogszabályban
vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusában meghatározott előírásokat.
23. §168 (1) Az érintett az adatkezelő, illetve - az adatfeldolgozó tevékenységi körébe tartozó
adatkezelési műveletekkel összefüggésben - az adatfeldolgozó ellen bírósághoz fordulhat, ha
megítélése szerint az adatkezelő, illetve az általa megbízott vagy rendelkezése alapján eljáró
adatfeldolgozó a személyes adatait a személyes adatok kezelésére vonatkozó, jogszabályban vagy
az Európai Unió kötelező jogi aktusában meghatározott előírások megsértésével kezeli.
(2) Azt, hogy az adatkezelés a személyes adatok kezelésére vonatkozó, jogszabályban vagy az
Európai Unió kötelező jogi aktusában meghatározott előírásoknak - így különösen a 2. § (3)
bekezdésének hatálya alá tartozó adatkezelések esetén a 4. § (1)-(4a) bekezdésben meghatározott
alapvető követelményeknek - megfelel, az adatkezelő, illetve az adatfeldolgozó köteles
bizonyítani.
(3) A pert az érintett - választása szerint - a lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes
törvényszék előtt is megindíthatja.
(4) A perben fél lehet az is, akinek egyébként nincs perbeli jogképessége. A perbe a Hatóság az
érintett pernyertessége érdekében beavatkozhat.
(5) Ha a bíróság a keresetnek helyt ad, a jogsértés tényét megállapítja és az adatkezelőt, illetve
az adatfeldolgozót
a) a jogellenes adatkezelési művelet megszüntetésére,
b) az adatkezelés jogszerűségének helyreállítására, illetve
c) az érintett jogai érvényesülésének biztosítására pontosan meghatározott magatartás
tanúsítására
kötelezi, és szükség esetén egyúttal határoz a kártérítés, sérelemdíj iránti igényről is.
(6) A bíróság elrendelheti ítéletének - az adatkezelő, illetve adatfeldolgozó azonosító adatainak
közzétételével történő - nyilvánosságra hozatalát, ha az ítélet személyek széles körét érinti, ha az
alperes adatkezelő, illetve adatfeldolgozó közfeladatot ellátó szerv, vagy ha a bekövetkezett
jogsérelem súlya a nyilvánosságra hozatalt indokolja.
24. §169 (1) Ha az adatkezelő, illetve az általa megbízott vagy rendelkezése alapján eljáró
adatfeldolgozó a személyes adatok kezelésére vonatkozó, jogszabályban vagy az Európai Unió
kötelező jogi aktusában meghatározott előírásokat megsérti és ezzel másnak kárt okoz, köteles azt
megtéríteni.
(2) Ha az adatkezelő, illetve az általa megbízott vagy rendelkezése alapján eljáró adatfeldolgozó
a személyes adatok kezelésére vonatkozó, jogszabályban vagy az Európai Unió kötelező jogi
aktusában meghatározott előírásokat megsérti és ezzel más személyiségi jogát megsérti, az, akinek
személyiségi joga sérelmet szenvedett, az adatkezelőtől, illetve az általa megbízott vagy
rendelkezése alapján eljáró adatfeldolgozótól sérelemdíjat követelhet.
(3) Az adatkezelő mentesül az okozott kárért való felelősség és a sérelemdíj megfizetésének
kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a kárt vagy a személyiségi jog megsértésével okozott
jogsérelmet az adatkezelés körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.
(4) Az adatfeldolgozó mentesül az okozott kárért való felelősség és a sérelemdíj megfizetésének
kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy az általa végzett adatkezelési műveletek során a személyes
adatok kezelésére vonatkozó, jogszabályban vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusában
meghatározott, kifejezetten az adatfeldolgozókat terhelő kötelezettségek, valamint az adatkezelő
jogszerű utasításainak betartásával járt el.
168 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 9. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 169 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 9. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól.
196
(5) Az adatkezelő és az általa megbízott vagy rendelkezése alapján eljáró adatfeldolgozó,
továbbá a közös adatkezelők és az általuk megbízott vagy rendelkezésük alapján eljáró
adatfeldolgozók a személyes adatok kezelésére vonatkozó, jogszabályban vagy az Európai Unió
kötelező jogi aktusában meghatározott előírások megsértésével okozott
a) kárért az érintettel szemben egyetemlegesen felelnek, valamint
b) személyiségi jogsértés esetén járó sérelemdíjat egyetemlegesen kötelesek megfizetni az
érintettnek.
(6) Nem kell megtéríteni a kárt és nem követelhető a sérelemdíj annyiban, amennyiben a kár a
károsult vagy a személyiségi jog megsértésével okozott jogsérelem a személyiségi jogi jogsérelmet
szenvedő személy szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartásából származott.
9.170 A személyes adatokkal összefüggő jogok érvényesítése az érintett halálát követően
25. §171 (1) Az érintett halálát követő öt éven belül a 14. § b)-e) pontjában, illetve - az általános
adatvédelmi rendelet hatálya alá tartozó adatkezelési műveletek esetén - az általános adatvédelmi
rendelet 15-18. és 21. cikkében meghatározott, az elhaltat életében megillető jogokat az érintett
által arra ügyintézési rendelkezéssel, illetve közokiratban vagy teljes bizonyító erejű
magánokiratban foglalt, az adatkezelőnél tett nyilatkozattal - ha az érintett egy adatkezelőnél több
nyilatkozatot tett, a későbbi időpontban tett nyilatkozattal - meghatalmazott személy jogosult
érvényesíteni.
(2) Ha az érintett nem tett az (1) bekezdésnek megfelelő jognyilatkozatot, a Polgári
Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozója annak hiányában is jogosult a 14. § c) pontjában, az
általános adatvédelmi rendelet hatálya alá tartozó adatkezelési műveletek esetén az általános
adatvédelmi rendelet 16. és 21. cikkében, valamint - ha az adatkezelés már az érintett életében is
jogellenes volt vagy az adatkezelés célja az érintett halálával megszűnt - a 14. § d) és e) pontjában,
az általános adatvédelmi rendelet hatálya alá tartozó adatkezelési műveletek esetén az általános
adatvédelmi rendelet 17. és 18. cikkében meghatározott, az elhaltat életében megillető jogokat
érvényesíteni az érintett halálát követő öt éven belül. Az érintett jogainak e bekezdés szerinti
érvényesítésére az a közeli hozzátartozó jogosult, aki ezen jogosultságát elsőként gyakorolja.
(3) Az érintett jogait az (1) vagy (2) bekezdés alapján érvényesítő személyt e jogok érvényesítése
- így különösen az adatkezelővel szembeni, valamint a Hatóság, illetve bíróság előtti eljárás - során
az e törvény által az érintett részére megállapított jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik.
(4) Az érintett jogait az (1) vagy (2) bekezdés alapján érvényesítő személy az érintett halálának
tényét és idejét halotti anyakönyvi kivonattal vagy bírósági határozattal, valamint saját
személyazonosságát - és a (2) bekezdés szerinti esetben közeli hozzátartozói minőségét -
közokirattal igazolja.
(5) Az adatkezelő kérelemre tájékoztatja az érintett Polgári Törvénykönyv szerinti közeli
hozzátartozóját az (1), illetve (2) bekezdés alapján megtett intézkedésekről, kivéve, ha azt az
érintett az (1) bekezdésben meghatározott nyilatkozatában megtiltotta.
170 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 10. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól. 171 Megállapította: 2018. évi XXXVIII. törvény 10. §. Hatályos: 2018. VII. 26-tól.
197
B/13.tétel
Hatály: 2018.VIII.9. -
2018. évi LIV. törvény
az üzleti titok védelméről172
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. A törvény hatálya
1. § (1) Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó, titkos - egészben, vagy elemeinek
összességeként nem közismert vagy az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára
nem könnyen hozzáférhető -, ennélfogva vagyoni értékkel bíró olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat
és az azokból készült összeállítás, amelynek a titokban tartása érdekében a titok jogosultja az adott
helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítja.
(2) Védett ismeret (know-how) az üzleti titoknak minősülő, azonosításra alkalmas módon
rögzített, műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, megoldás, tapasztalat vagy ezek
összeállítása.
2. Értelmező rendelkezések
2. § E törvény alkalmazásában:
1. elmaradt hasznosítási díj: azon díjazás, amely a jogosultat megillette volna, ha a jogsértő
engedélyt kért volna az üzleti titok hasznosítására;
2. jogosult: az üzleti titok felett jogszerű ellenőrzést gyakorló személy, akinek a jogszerű
gazdasági, pénzügyi, üzleti érdekeit az üzleti titokhoz fűződő jog megsértése sértené;
3. jogsértő: aki az üzleti titkot jogosulatlanul megszerzi, hasznosítja vagy felfedi;
4. jogsértő áru: minden olyan termék vagy szolgáltatás, amelynek kialakítása, jellemzői,
működése, előállítási folyamata vagy forgalmazása jelentős mértékben a jogosulatlanul
megszerzett, hasznosított vagy felfedett üzleti titokra épül.
3. Az üzleti titokhoz fűződő jog
3. § A jogosultnak joga van az üzleti titok hasznosítására, mással történő közlésére és
nyilvánosságra hozatalára (a közlés és nyilvánosságra hozatal együtt: az üzleti titok felfedése).
4. § A jogosult az üzleti titokhoz fűződő jogot egészben vagy részben átruházhatja (üzleti titok
jogátruházási szerződés), továbbá az üzleti titok hasznosítására másnak engedélyt adhat (üzleti
titok hasznosítási szerződés).
172 Kihirdetve: 2018. VII. 31.
198
4. Kivételek az üzleti titok védelme alól
5. § (1) Nem minősül az üzleti titokhoz fűződő jog megsértésének az üzleti titok megszerzése,
amennyiben
a) a jogosulttól független fejlesztés, felfedezés vagy alkotás,
b) nyilvánosan hozzáférhető vagy jogszerűen megszerzett termék, illetve jogszerűen igénybevett
szolgáltatás vizsgálata, elemzése vagy tesztelése - feltéve, hogy az üzleti titok megszerzőjét nem
terhelte az üzleti titok megszerzésére vagy megőrzésére irányuló korlátozás, különösen titoktartási
kötelezettség -,
c) a védett ismeret körébe tartozó műszaki ismeretek és megoldások kivételével a
munkavállalóknak vagy a munkavállalók képviselőinek a tájékozódáshoz és a konzultációhoz való
jogának a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott célból, a szükséges mértékben történő
gyakorlása, vagy
d) egyéb, a jóhiszeműség és tisztesség követelményével összeegyeztethető, az adott helyzetben
általában elvárható magatartás
útján valósul meg.
(2) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti megszerzésnek minősül az üzleti titoknak harmadik
személytől kereskedelmi forgalomban, jóhiszeműen és ellenérték fejében történő megszerzése.
(3) Nem minősül az üzleti titokhoz fűződő jog megsértésének
a) a jogszerűen megszerzett üzleti titok munkavállaló által a munkavállalók képviselője számára
történő felfedése, ha a felfedés a munkavállaló vagy a képviselő tájékoztatáshoz és konzultációhoz
való jogának gyakorlása céljából a jog gyakorlásához szükséges mértékben történt,
b) ha az üzleti titok megszerzése, illetve az ügyben eljárni jogosult szerv számára történő
felfedése jogszabálysértés vagy az üzleti tisztesség általános követelményeibe ütköző magatartás
megelőzése, elkerülése, következményeinek elhárítása vagy csökkentése céljából, a közérdek
védelmében, a cél által indokolt terjedelemben történik,
c) ha az üzleti titok megszerzését, hasznosítását vagy felfedését közvetlenül alkalmazandó uniós
jogi aktus vagy törvény írja elő, vagy teszi lehetővé.
5. Az üzleti titokhoz fűződő jog megsértése
6. § (1) Az üzleti titokhoz fűződő jogot megsérti, aki az üzleti titkot jogosulatlanul megszerzi,
hasznosítja vagy felfedi.
(2) Az üzleti titok jogosulatlan megszerzését jelenti, ha az üzleti titkot az azt megszerző személy
a jogosult jogszerű ellenőrzése alatt álló, az üzleti titkot tartalmazó vagy az üzleti titok
megismerésére alkalmas dokumentumhoz, dologhoz, anyaghoz vagy elektronikus
adatállományhoz való engedély nélküli hozzáférés vagy ezek bármelyikének engedély nélküli
eltulajdonítása, vagy ezekről engedély nélküli másolat készítése útján szerzi meg.
(3) Az üzleti titok jogosulatlan megszerzését jelenti bármely egyéb, az üzleti titoknak a jogosult
hozzájárulása nélkül történő, a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütköző megszerzése.
(4) Az üzleti titok jogosulatlan hasznosítását vagy felfedését jelenti az üzleti titoknak a jogosult
hozzájárulása nélkül történő hasznosítása vagy felfedése, ha ezt olyan személy valósítja meg, aki
a) jogosulatlanul szerezte meg az üzleti titkot;
b) az üzleti titokra vonatkozó titoktartási megállapodást vagy az üzleti titokra vonatkozó más
titoktartási kötelezettséget sért; vagy
c) az üzleti titok hasznosításának korlátozására vonatkozó szerződéses kötelezettséget vagy más
kötelezettséget szeg meg.
199
(5) Az üzleti titokhoz fűződő jog megsértését jelenti az is, ha az üzleti titkot megszerző,
hasznosító, vagy felfedő személy a magatartása tanúsításakor tudott, vagy tudnia kellett arról, hogy
az üzleti titokhoz közvetlenül vagy közvetetten olyan másik személytől jutott hozzá, aki az üzleti
titkot a (4) bekezdés alapján jogosulatlanul hasznosította vagy fedte fel.
(6) Az üzleti titok jogosulatlan hasznosítását jelenti a jogsértő áru előállítása, kínálása, nyújtása
vagy forgalomba hozatala, illetve jogsértő áru ilyen célból történő behozatala, kivitele vagy
raktáron tartása, ha az ezt megvalósító személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy az üzleti titok
hasznosítása a (4) bekezdésbe ütközik.
6. Az üzleti titokhoz fűződő jog megsértésének szankciói
7. § (1) Az üzleti titokhoz fűződő jog megsértése esetén a jogosult a jogsértés ténye alapján - az
eset körülményeihez képest - követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, és a
jogsértés megállapítása mellett követelheti
a) a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
b) a jogsértő áru előállításának, kínálásának, nyújtásának, forgalomba hozatalának vagy
hasznosításának, illetve ilyen célból történő behozatalának, kivitelének vagy raktáron tartásának
megtiltását;
c) a jogsértő áru megsemmisítését, vagy kivonását a kereskedelmi forgalomból, feltéve, hogy a
kereskedelmi forgalomból történő kivonás nem csökkenti az üzleti titok védelmét,
d) a jogsértő áru visszahívását a kereskedelmi forgalomból vagy jogsértő mivoltától való
megfosztását;
e) a jogsértő általi adatszolgáltatást a jogsértő áru előállításában, forgalmazásában illetve
teljesítésében résztvevőkről, a jogsértő hasznosításra kialakított üzleti kapcsolatokról;
f) a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását,
g) a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését;
h) az üzleti titkot tartalmazó vagy az üzleti titkot megtestesítő dokumentumok, tárgyak, anyagok
vagy elektronikus adatállományok összességének vagy egy részének megsemmisítését, vagy a
jogosult részére történő átadását, és
i) követelheti az ügyben hozott határozat közzétételét.
(2) A jogosult az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott igényt azzal a személlyel szemben is
támaszthatja, akinek az (1) bekezdés b) pontja hatálya alá nem tartozó szolgáltatásait a jogsértés
elkövetéséhez igénybe vették.
(3) A jogosult az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott igényt azzal az (1) bekezdés b) pontja
hatálya alá nem tartozó személlyel szemben is támaszthatja, aki kereskedelmi mértékben nyújtott
az (1) bekezdés b) pontja hatálya alá nem tartozó szolgáltatást a jogsértés elkövetéséhez.
(4) A (3) bekezdés alkalmazásában a szolgáltatás kereskedelmi mértékű, ha az érintett jogsértő
áru, illetve a teljesített szolgáltatások jellegéből és mennyiségéből nyilvánvaló, hogy a szolgáltatás
- közvetlenül vagy közvetetten - gazdasági előny szerzését szolgálja. Az ellenkező bizonyításáig
nem minősülnek kereskedelmi mértékűnek a fogyasztó által jóhiszeműen tanúsított magatartások.
(5) Amennyiben a jogosult keresete nyilvánvalóan megalapozatlan és nyilvánvaló, hogy az
eljárást rosszhiszeműen kezdeményezte, a bíróság az ellenérdekű fél kérelmére elrendelheti az (1)
bekezdés i) pontjában meghatározott jogkövetkezmény alkalmazását.
(6) Az (1) bekezdés i) pontja alapján a bíróság - az üzleti titok megőrzését biztosítva - elrendelheti
az ügyben hozott határozat teljes vagy részleges közzétételét. A közzétételről való döntés során a
bíróság figyelembe veszi, hogy a jogsértőről rendelkezésre álló információk lehetővé tennék-e
valamely természetes személy azonosítását, és ha igen, indokolt-e ezen információ nyilvánosságra
200
hozatala.
(7) Az (1) bekezdés i) pontja alapján hozott határozat közzétételével kapcsolatos döntés
meghozatala során a bíróság figyelembe veszi különösen
a) az üzleti titok értékét;
b) jogsértőnek az üzleti titok megszerzése, hasznosítása vagy felfedése kapcsán tanúsított
magatartását;
c) az üzleti titok jogosulatlan hasznosításának vagy felfedésének hatásait, különös tekintettel
arra, hogy az üzleti titok hasznosítása vagy felfedése az üzleti titok védelmének megszűnését
eredményezheti, és
d) az üzleti titok jogsértő által megvalósuló további jogosulatlan hasznosításának vagy
felfedésének valószínűségét.
(8) Az (1) bekezdés i) pontja alkalmazásában közzétételen különösen az országos napilapban,
illetve az internet útján történő közzétételt kell érteni. A közzététel módjáról a bíróság határoz, de
nem rendelkezhet olyan módról, amely ellen mindkét fél tiltakozik.
(9) A jogsértő áru kereskedelmi forgalomból történő kivonásának elrendelésekor a bíróság, a
jogosult kérelmére elrendelheti az árunak a jogosult vagy a jogosult által meghatározott
jótékonysági tevékenységet ellátó civil szervezet számára történő átadását.
(10) A jogsértő a polgári perrendtartásról szóló törvényben (a továbbiakban: Pp.) meghatározott
végrehajtás megszüntetése iránt indított per szabályai szerint kérheti az (1) bekezdés a) és b) pontja
szerinti jogkövetkezményt tartalmazó határozat alapján megindult végrehajtás megszüntetését, ha
az üzleti titok tárgya - olyan okból, amelyért a jogsértő nem felelős - már nem felel meg az üzleti
titok fogalmában meghatározott követelményeknek.
(11) A kereskedelmi forgalomból való visszahívás, az onnan való végleges kivonás, illetve a
megsemmisítés elrendelése tárgyában a bíróság a harmadik személyek érdekeinek
figyelembevételével, valamint úgy dönt, hogy az elrendelt intézkedés a jogsértés súlyosságával
arányban álljon.
(12) Az (1) bekezdés szerinti jogkövetkezmények alkalmazásával kapcsolatos költségek a
jogsértőt terhelik.
(13) Ha az üzleti titokhoz fűződő jog megsértése miatt indított perben az egyik fél tényállításait
már elvárható mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenérdekű felet
kötelezheti
a) a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle lehetővé
tételére;
b) banki, pénzügyi és kereskedelmi adatok közlésére, illetve a birtokában lévő ilyen iratok
bemutatására.
(14) Az (1) bekezdés szerinti jogkövetkezmények alkalmazása során a bíróság figyelembe veszi
az ügy sajátos körülményeit, különösen
a) az üzleti titok értékét és egyéb sajátosságait,
b) az üzleti titok védelme érdekében megtett intézkedéseket,
c) a jogsértőnek az üzleti titok megszerzése, hasznosítása vagy felfedése kapcsán tanúsított
magatartását,
d) az üzleti titok jogosulatlan hasznosításának vagy felfedésének hatását, különös tekintettel arra,
hogy az üzleti titok hasznosítása vagy felfedése az üzleti titok védelmének megszűnését
eredményezheti,
e) a felek jogos érdekeit, továbbá az intézkedések elrendelésének vagy elutasításának a felekre
gyakorolt lehetséges hatásait,
f) a harmadik személyek jogos érdekeit,
201
g) a közérdeket, valamint
h) az alapvető jogok érvényesülését.
8. § (1) A bíróság a jogsértő kérelmére a felróhatóságtól független jogkövetkezmények
alkalmazása helyett a jogsértés megállapítása mellett pénzbeli ellentételezés megfizetését
rendelheti el a jogosult javára, ha
a) a jogsértő a hasznosítás vagy a felfedés időpontjában nem tudott és nem is tudhatott arról,
hogy az üzleti titokhoz olyan másik személytől jutott hozzá, aki azt jogosulatlanul hasznosította
vagy fedte fel,
b) a felróhatóságtól független szankciók alkalmazása aránytalan hátrányt okozna a jogsértőnek,
és
c) az ellentételezés olyan mértékű, amely észszerűen ellensúlyozza a jogosult számára a
jogsértéssel okozott hátrányt.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jogkövetkezmény alkalmazása a jogosult egyéb, különösen
kártérítési igényét nem érinti.
(3) Ha a bíróság a 7. § (1) bekezdés a), illetve b) pontjában meghatározott jogkövetkezmény
helyett kötelezi a jogsértőt pénzbeli ellentételezés megfizetésére, az ellentételezés összege nem
haladhatja meg az elmaradt hasznosítási díj mértékét.
9. § (1) Az üzleti titokhoz fűződő jog megsértése esetén a jogosult a polgári jogi felelősség
szabályai szerint kártérítést is követelhet.
(2) Ha a bíróság a jogsértőt általános kártérítés megfizetésére kötelezi, a kártérítés összege nem
lehet kevesebb, mint az elmaradt hasznosítási díj összege.
II. FEJEZET
AZ ÜZLETI TITOK JOGOSULATLAN MEGSZERZÉSÉVEL, HASZNOSÍTÁSÁVAL, VAGY
FELFEDÉSÉVEL ÖSSZEFÜGGŐ POLGÁRI PERES ELJÁRÁSOK KÜLÖNÖS
SZABÁLYAI
7. Bírói út, a polgári peres eljárás szabályainak alkalmazása
10. § (1) Az e törvényben biztosított jogok érvényesítése - ha törvény eltérően nem rendelkezik
- bírói útra tartozik.
(2) Az üzleti titok jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával vagy felfedésével összefüggő
polgári peres eljárásokban a Pp. szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(3) Az e törvény alapján indított perekre a törvényszéknek van hatásköre.
8. Az üzleti titok megőrzése az üzleti titok megsértésével összefüggő polgári peres eljárásokban
11. § (1) Az üzleti titokhoz fűződő jog megsértésével összefüggő polgári peres eljárásban a felek,
az ügyész és más perbeli személy, valamint képviselőik, továbbá a bírósági alkalmazottak,
valamint az eljárás irataihoz hozzáférő más személyek az eljárásban való részvételük vagy az
eljárás irataihoz való hozzáférésük révén megismert üzleti titkot, illetve a per tárgyát képező,
feltételezett üzleti titkot kötelesek megtartani.
(2) Az (1) bekezdés szerinti titoktartási kötelezettség az eljárás befejezését követően is
fennmarad.
(3) Az (1) bekezdés szerinti titoktartási kötelezettség megszűnik, ha
202
a) a per tárgyát képező, feltételezett üzleti titokról jogerős határozat megállapítja, hogy nem
minősül üzleti titoknak vagy
b) az üzleti titok tárgya közismertté vagy az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek
számára könnyen hozzáférhetővé válik.
9. Az iratbetekintési és a tárgyaláson való részvételi jog korlátozása
12. § (1) A bíróság az üzleti titok védelme érdekében bármelyik fél indokolt kérelmére
elrendelheti
a) a felek vagy harmadik személyek által benyújtott, üzleti titkot vagy a per tárgyát képező,
feltételezett üzleti titkot tartalmazó dokumentumokhoz vagy azok üzleti titkot tartalmazó részéhez
a felek és képviselőik által történő hozzáférés korlátozását,
b) a tárgyalásról vagy annak egy részéről a nyilvánosság kizárását, valamint a tárgyaláson való
részvételi jog és az e tárgyalásokról készített jegyzőkönyvhöz való hozzáférési jog korlátozását. A
jegyzőkönyvhöz való hozzáférési jog korlátozása kiterjed a jegyzőkönyv megtekintésére,
átvételére, valamint a jegyzőkönyvről másolat, vagy kivonat készítésére.
(2) Az iratbetekintési és tárgyaláson való részvételi jogot a felek részéről legalább egy
természetes személy, továbbá a felek képviselői részéről legalább egy-egy képviselő számára
biztosítani kell. E személyek - a titok megtartásának kötelezettségét tartalmazó, írásba foglalt
nyilatkozat megtétele mellett -, az eljáró bíró által megállapított rendben és szabályok szerint
gyakorolhatják a részvételi, iratbetekintési és másolatkészítési jogot.
(3) Az (1) bekezdés szerinti intézkedések esetén a bíróság elrendelheti a bírósági határozatoknak
az üzleti titkot tartalmazó szövegrészeket nem vagy kitakart formában tartalmazó változatainak
hozzáférhetővé tételét olyan személyek számára, akiket az üzletititok-védelmi intézkedések nem
érintenek.
(4) Az (1) bekezdés szerinti intézkedések csak a szükséges mértékben alkalmazhatóak, nem
korlátozhatják a hatékony jogorvoslathoz, a tisztességes eljáráshoz és a képviselethez való jogot.
A szükségesség mérlegelése során a bíróságnak figyelembe kell vennie a harmadik személyek
jogos érdekeit is.
10. Ideiglenes intézkedés
13. § (1) A bíróság a jogosult kérelmére az ellenérdekű féllel szemben az alábbi ideiglenes
intézkedéseket is elrendelheti:
a) az üzleti titok felfedésének vagy hasznosításának abbahagyására kötelezés vagy az attól való
eltiltás, ideértve a 7. § (2) bekezdése alapján kérelmezhető abbahagyásra kötelezést és eltiltást is,
b) a jogsértő áru előállításának, kínálásának, forgalomba hozatalának vagy hasznosításának,
jogsértő áru ilyen célból történő behozatalának, kivitelének vagy raktáron tartásának megtiltása,
c) a valószínűsíthetően jogsértő áru - ideértve a behozott árut is - lefoglalása vagy meghatározott
személynek történő átadása, forgalomba hozatalának vagy forgalmazásának megakadályozása
érdekében.
(2) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a valószínűsíthetően jogsértő áru lefoglalására vagy
meghatározott személynek történő átadására a bírósági végrehajtásról szóló törvény ingóság
zárlatára vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) A bíróság az (1) bekezdésben felsorolt ideiglenes intézkedések helyett a Pp. biztosítékadásra
vonatkozó szabályai szerint az üzleti titok feltételezett jogosulatlan hasznosítása folytatását a
jogsértő által nyújtandó biztosíték adásához kötheti. Az üzleti titok felfedése biztosíték adása
203
ellenében sem engedélyezhető.
(4) A jogosult a jogsértés esetén támasztható polgári jogi igényeken felül az ideiglenes
intézkedésre vonatkozó feltételekkel kérheti a bíróságtól
a) biztosítási intézkedés elrendelését a bírósági végrehajtásról szóló törvény szabályai szerint, ha
valószínűsítette, hogy a kártérítés, illetve a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítése iránti
követelésének későbbi kielégítése veszélyben van,
b) a jogsértő kötelezését banki, pénzügyi és kereskedelmi adatainak és iratainak közlésére, illetve
bemutatására az a) pont szerinti biztosítási intézkedés elrendelése céljából.
(5) Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés elleni fellebbezést a másodfokú bíróság
soron kívül, legkésőbb a fellebbezésnek a másodfokú bírósághoz érkezésétől számított tizenöt
napon belül végzéssel bírálja el.
14. § (1) A bíróság akkor rendelheti el az ideiglenes intézkedést, ha a kérelmező - a Pp.-ben
foglalt, ideiglenes intézkedés elrendelésére irányadó feltételek fennállásán túl - észszerűen
elvárható mértékben valószínűsíti, hogy
a) az üzleti titok létezik,
b) a kérelmező a jogosultja és
c) az üzleti titkot jogosulatlanul szerezték meg, hasznosították vagy fedték fel, vagy fennáll ezek
közvetlen veszélye.
(2) A bíróság a kérelem elbírálása során figyelembe veszi a 7. § (14) bekezdésében meghatározott
szempontokat.
(3) Ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna, az a rendkívül sürgős szükség esetének
minősül, és erre figyelemmel az ideiglenes intézkedés elrendelésének kérdésében az ellenérdekű
fél meghallgatása mellőzhető. Az ellenérdekű fél meghallgatásának mellőzésével hozott
határozatot az ellenérdekű féllel a foganatosításkor kell közölni. A határozat közlését követően az
ellenérdekű fél kérheti a meghallgatását és az ideiglenes intézkedést elrendelő határozat
megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését.
(4) A perindítást megelőző ideiglenes intézkedésre a Pp. rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell
alkalmazni, hogy a bíróság a per megindítására legfeljebb tizenöt napos határidőt szab.
(5) A bíróság az ideiglenes intézkedést az ellenérdekű fél kérelmére hatályon kívül helyezi, ha
az üzleti titok tárgya - olyan okból, amelyért az ellenérdekű fél nem felelős - már nem felel meg az
1. §-ban meghatározott követelményeknek.
(6) Az ideiglenes intézkedéssel érintett harmadik személy az ideiglenes intézkedéssel
összefüggésben keletkezett kára megtérítése iránt külön perben kártalanítást követelhet a
kérelmezőtől.
15. § (1) Az üzleti titokhoz fűződő jog megsértése iránti perben előzetes bizonyításnak van helye.
Előzetes bizonyításnak a per megindítása előtt helye van akkor is, ha a jogosult a jogsértést vagy
annak veszélyét elvárható mértékben valószínűsítette.
(2) A bíróság az előzetes bizonyítást a per megindítása előtt elrendelő határozatot az ellenérdekű
fél kérelmére hatályon kívül helyezi, ha a jogosult a pert az üzleti titokhoz fűződő jog megsértése
miatt nem indította meg az előzetes bizonyítást elrendelő határozat közlésétől számított tizenöt
napon belül. A bíróság az előzetes bizonyítást elrendelő határozat hatályon kívül helyezésére
irányuló kérelem tárgyában soron kívül, legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc
napon belül határoz.
(3) Ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna, vagy ha valószínűsíthető a bizonyítékok
megsemmisítésének kockázata, az sürgős esetnek minősül, és erre figyelemmel az előzetes
bizonyítás elrendelésének kérdésében az ellenérdekű fél meghallgatása mellőzhető. Az ellenérdekű
fél meghallgatásának mellőzésével hozott határozatot az ellenérdekű féllel a foganatosításkor kell
204
közölni. A határozat közlését követően az ellenérdekű fél kérheti a meghallgatását és az előzetes
bizonyítást elrendelő határozat megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését.
III. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
11. Hatályba léptető rendelkezések
16. § Ez a törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.
12. Az Európai Unió jogának való megfelelés
17. § Az 1-15. § és a 19-43. § a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok)
jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemről szóló 2016.
június 8. 2016/943/EU európai parlament és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
13-36.173
18-47. §174
173 Hatályon kívül helyezve: 2010. évi CXXX. törvény 12. § alapján. Hatálytalan: 2018. VIII. 9-től. 174 Hatályon kívül helyezve: 2010. évi CXXX. törvény 12. § alapján. Hatálytalan: 2018. VIII. 9-től.
205
B/14.tétel
A közügyek vitáinak szabadsága, a közéleti szereplők személyiségi jogainak védelme
és a polgári jogi személyiségvédelem*
1. Bevezetés
A személyiségi jogok a jogrendszerben erőteljes védelmet élveznek, és az 1989–90-es
rendszerváltozás előtt fel sem merült, hogy ezt a védelmet differenciálva, a reputációt, becsületet
sértő közlés tartalmától függően bizonyos körben csökkenteni volna szükséges. A hírnév- és
becsületvédelem jelenkori értelmezése nemhogy nem ismer el privilegizált státuszokat, a közéleti
szereplést egyenesen a hírnévvédelem hatókörét automatikusan csökkentő körülményként veszi
figyelembe. Ezt követeli meg a demokratikus berendezkedés egyik alapvető játékszabálya; a
közügyek nyílt vitatása egy bizonyos határig fontosabb érdek, mint a kritizált egyén személyiségi
jogainak védelme. Aki a közéletben részt vesz, közügyben érintetté válik, szükségszerűen lemond
személyiségi jogai teljes erejű érvényesíthetőségéről.
A közszereplők korlátozott személyiségvédelme Magyarországon kezdetben nem törvényi
alapokon nyugodott. A kiindulópont e kérdésben a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat, amely
lefektette az elvi alapokat. Az Alkotmánybíróság (AB) megállapítása szerint kiemelkedő
alkotmányos érdek az állami és helyi önkormányzati feladatokat ellátó szervek és személyek
tevékenységének nyilvános bírálhatósága, valamint az, hogy a polgárok bizonytalanság,
megalkuvás, félelem nélkül vehessenek részt a politikai és társadalmi folyamatokban, a közéletben.
Így, bár nem zárható ki a szóban forgó személyi kör becsülete, jó hírneve büntetőjogi védelmének
alkotmányos volta, a szólásszabadság – a magánszemélyekhez képest – csak kisebb mértékben
korlátozható a közhatalom gyakorlóinak védelmében. A testület e pontot meghaladva
„alkotmányos követelményeket” határozott meg a rágalmazás és a becsületsértés büntetőjogi
tényállásainak alkalmazhatóságával kapcsolatban:
„A hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének
csorbítására alkalmas – e minőségére tekintettel tett –, értékítéletet kifejező
véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető; a becsület csorbítására alkalmas
tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata pedig csak
akkor büntethető, ha a becsület csorbítására alkalmas tényt állító, híresztelő, illetve ilyen
tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy a közlése lényegét tekintve valótlan vagy azért
nem tudott annak valótlanságáról, mert a hivatása vagy foglalkozása alapján reá irányadó
szabályok szerint – az adott állítás tárgyára, a közlés eszközére és címzettjeire tekintettel –
elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta.”175
A csak szándékos hazugság, illetve gondatlanság esetén az elkövetőre felelősséget telepítő mérce
hasonlít, de nem egyezik az Egyesült Államok Legfelső Bírósága által 1964-ben a New York Times
* Az összefoglalót készítette: Koltay András; az összefoglaló a Polgári Jog 1. nappali- és levelező tagozatos főkollégiumhoz készült kiegészítésképpen, és egyúttal háttéranyagként a ”B” tételsor 14.sz. tételéhez. 175 36/1994. (VI. 24.) AB határozat, rendelkező rész.
206
v. Sullivan ügyben hozott ítéletben felállított mércével.176 A közszereplők hírnév- és
becsületvédelmének polgári jogi korlátozhatósága körében jelentős mérföldkőnek számít a Polgári
törvénykönyv (Ptk.) kodifikációja és a kódex 2014-es hatályba lépése, amelynek eredményeképpen
a jogalkotó törvényi szinten rendelkezett a közéleti szereplők személyiségi jogának csökkentett
védelméről és a közügyek szabadságának figyelembe vételről magánjogi jogvitákban is (2:44. §).
(A kérdés büntetőjogi vetületeivel a továbbiakban nem foglalkozunk.)
2. A Ptk. közügy/közszereplő-generálklauzulája (2:44. §)
A Ptk. hatályos rendelkezései szerint:
„2:44. § [Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme]
(1) A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő
személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság
sérelme nélkül korlátozhatja; azonban az nem járhat a magán- és családi életének, valamint
otthonának sérelmével.
(2) A közéleti szereplőt a közügyek szabad vitatásának körén kívül eső közléssel vagy
magatartással szemben a nem közéleti szereplővel azonos védelem illeti meg.
(3) Nem minősül közügynek a közéleti szereplő magán- vagy családi életével kapcsolatos
tevékenység, illetve adat.”
(Fontos megjegyezni, hogy a fenti normaszöveg e formájában 2018 augusztusa óta hatályos, így
a rendelkezésre álló esetjog még a korábbi normaszöveggel kapcsolatban született.)
Az AB 7/2014. (III. 7.) sz. határozata – még a Ptk. hatályba lépése előtti napokban, de már a 2:44.
§ akkor szövegének alkotmányossági vizsgálatát elvégezve – leszögezi, hogy az „emberi méltóság
korlátozhatatlan aspektusa csak az emberi státuszt alapjaiban tagadó véleménynyilvánítások
egészen szűk körében jelenti a véleményszabadság abszolút határát.”177 A vélemények,
értékítéletek – főszabály szerint – nemcsak a büntető, hanem a polgári jogi felelősségre vonásnak
sem lehetnek az alapjai; e tekintetben a 2014-es határozat visszautal a 36/1994. (VI. 24.) AB
határozat egyik leglényegesebb elemére, a vélemények teljes büntetlenségére. De, ellentétben az
1994-es döntéssel, a testület 2014-ben nem tekintette az értékítéleteket minden esetben
alkotmányosan védettnek; a közügyek nyílt vitatásának biztosítása:
„nem jár az érintettek emberi méltósága, magánélete és jó hírneve védelmének (…)
kiüresedésével. A közhatalmat gyakorló személyeket és a közszereplő politikusokat is
megilleti a személyiségvédelem, ha az értékítélet a személyüket nem a közügyek vitatása
körében, nem közéleti tevékenységükkel, hanem magán- vagy családi életükkel
kapcsolatban érinti. Indokolt lehet a polgári jogi felelősségre vonás abban a szűk körben is,
amikor a megfogalmazott vélemény az érintett személy emberi státuszának teljes,
nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadásaként már nem az új Ptk. 2:43. §-ában foglalt
nevesített személyiségi jogokba, hanem a 2:42. §-ban foglalt emberi méltóság
korlátozhatatlan aspektusába ütközik. A korábban kifejtettek figyelembevétele mellett
továbbá a közéleti szereplők is igényelhetnek jogi védelmet a hamis tényállításokkal
176 New York Times v. Sullivan 376 US 254 (1964). 177 Uo., [61] bek.
207
szemben.”178
A határozat külön is kiemeli a közhatalom egyes gyakorlóit, például a bírókat, akik sajátos
helyzetüknél fogva – összhangban az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlatával –
más közéleti szereplőkhöz képest (az általános személyiségvédelmi mércét el nem érő)
többletvédelmet kaphatnak személyiségi jogaik számára.179 Ezzel a testület választ ad arra a
kérdésre is, hogy miként kell értelmezni alkotmányos szempontból az Alaptörvény IX. cikk (4)
bekezdését, amely szerint „a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása nem irányulhat
mások emberi méltóságának megsértésére.” Az AB fent összefoglalt értelmezése alapján ez az
alkotmánybeli szabály sem tekinthető a szólásszabadság abszolút korlátjának.
A határozat kiemelkedő érdeme, hogy megkísérel a jogalkalmazásban mindeddig csak igen
töredékesen alkalmazott, önálló értelmezést adni az emberi méltóság személyiségi jogának. Az AB
döntéséből e tekintetben az következik, hogy: (1) a közügyekre, közéleti szereplőkre vonatkozó
vélemények, értékítéletek különleges védelmet élveznek, (2) amely azonban nem terjed ki a
közéleti személyiségek magán- vagy családi életére vonatkozó értékítéletekre (ha azok nincsenek
összefüggésben a közügyekkel), (3) valamint szintén nem terjed ki azon véleményekre, amelyek
az érintett emberi státuszának teljes, nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadását valósítják meg
(emberi mivoltát vonják kétségbe, a közügyek vitatásától elrugaszkodva, emberi minőségében
becsmérlik, gyalázzák). Ez utóbbi esetben már nem is a Ptk. 2:45. §-ben foglalt becsülethez való
jog sérül (annak megsértése lehetőségét a 2:44. § által a közügyekben megfogalmazott vélemények
számára biztosított védelem a kiemelt közszereplők – politikusok, a közhatalom gyakorlói –
vonatkozásában akár teljes egészében ki is zárhatná), hanem az emberi méltóság joga [Ptk. 2:42. §
(2) bek.]. Vagyis az emberi méltóságnak – ellentétben a polgári bíróságok korábbi felfogásával –
az alkotmánybírósági döntés értelmében a becsülethez és a jóhírnévhez való jogon túli, sajátos és
önállóan alkalmazható tartalma van. Ez pedig egyben a vélemények teljes körű védelmét és
korlátozhatatlanságát illetően az 1994-es határozatban foglaltak kiegészítését és részbeni elvetését
is jelenti.
A tényállítások tekintetében a határozat úgy foglalt állást, hogy „a bizonyíthatóan hamis tények
önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt,”180 kissé homályosan arra célozva ezzel, hogy
bizonyos esetekben a valótlan tényállítások is részesülhetnek a szólásszabadság védelmében. A
határozat később megállapítja, hogy „még az alkotmányos értékkel egyébként nem bíró, utóbb
hamisnak bizonyult tények esetében is indokolt, hogy a jogi felelősségre vonás során a felróhatóság
és az esetleges joghátrányok mértékének meghatározása körében figyelembe vegyék a közéleti
viták minél szabadabb folyásának érdekét.”181
A „szükséges és arányos mérték” előírásával kapcsolatban a határozat megállapítja, hogy „a
közhatalmat gyakorló személyek és a közszereplő politikusok esetében a személyiségvédelem
korlátozottsága mindenki máshoz képest szélesebb körben minősül »szükségesnek és
arányosnak«.”182 Ezzel együtt a Ptk.-ban szereplő e feltétel nem alkotmányellenes, mert „jóllehet
nem a magán-, hanem az alkotmányjogban használt általános kifejezésekhez tapad – szükséges és
elégséges mozgásteret biztosít a jogalkalmazás számára ahhoz, hogy a politikai
A 13/2014. (IV. 18.) AB határozatában az AB – általános érvénnyel, a büntetőjogon túlnyúlva –
megállapította azon szempontokat, amelyek alapján a rágalmazási ügyek egyik legfőbb
kérdésében, azaz a tényállítások és vélemények differenciálása során a bíróságoknak figyelembe
kell venniük:
„[Az] a kérdés igényel választ az eljáró bíróságoktól, hogy a publicisztika tényállításnak,
avagy értékítéletnek minősül-e. Ennek során figyelemmel kell lenni arra, hogy az
inkriminált mondat a teljes szöveg kontextusában nyer értelmet, amelynek célja az
önkormányzat vagyongazdálkodásának kritikája volt, vagyis az írás az irónia és a túlzás
191 16/2016. (X. 20.) AB határozat, 17/2016. (X. 20.) AB határozat, 3/2017. (II. 25.) AB határozat. 192 3313/2017. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás, [56] bek. 193 3348/2018. (XI. 12.) AB határozat, Indokolás, [37]-[38] bek.
211
eszközével élve bírálta a városi vagyongazdálkodást. Szükséges továbbá értékelni a
publicisztika vélemény kontextusát, amely a helyi közösségen belül tapasztalható vagyoni
egyenlőtlenségekre és a pazarló költségvetési gazdálkodásra hívta fel a közélet figyelmét.
Mindezek alapján lehet dönteni abban a kérdésben, hogy a publicisztika tartalmaz-e
egyáltalán olyan konkrétumot, amelynek igazságtartalma igazolható, ellenőrizhető lenne,
vagy az írás egy olyan bírálatot kifejező értékítélet, amelynek éppen a lehetősége és ténye
védett, annak tartalmára tekintet nélkül.”194
A fenti szempontrendszer magánjogi jogvitákban is alkalmazható. A tényállítások és vélemények
elhatárolása a konkrét ügyekben ezzel együtt is nehéz feladat. Egy ilyen nehéz elhatárolási
kérdéssel találkozott az AB két történész közötti vita ügyében.195 Az alapügy alperese nyilatkozta
indítványozóról, hogy amit utóbbi mondott, az „…egy szélsőjobboldali politikai provokáció, ami
(…) törvényes eszközökkel is büntethető lenne, hiszen relativizálja a holokausztot, súrolja a
holokauszt tagadását.” Az indítványozó szeme előtt „…két alapvető cél lebeg (…): az új (…)
intézet új ideológiai megfontolásaival függ össze, az új tekintélyuralmi rendszer tisztára kell, hogy
mossa elődjét, a Horthy-rendszert. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a dolog erről szól, és igyekszik
kimosni magát Horthy-t is a népirtás bűnéből, de nem lehet.” Az alperes az indítványozóra utalva
megjegyezte, hogy „…csak azokat az embereket lehet megbízni ilyen kormányintézetek
vezetésével, akik szakmailag, erkölcsileg, politikailag a szélsőjobboldal irányába nyitottak, a
Horthy-rendszer restaurációjában gondolkodnak szellemileg.” A fentiek átmenetet képeznek a
tényállítás és a véleményközlés között, az AB is megosztott volt abban a kérdésben, hogyan
minősítse az elhangzottakat. A többség azonban tényállításnak tekintette azokat, mert:
„…az Alkotmánybíróság figyelemmel volt az alperes nyilatkozata kifogásolt mondatainak,
valamint magának a teljes nyilatkozatnak a kontextusára és céljára. Ezen szempontok
szerint megállapítható, hogy az alperes figyelemfelhívó módon, az általánosítás és a túlzás
megengedett eszközeivel, helyenként felfokozott hangnemben kritizálta és felnagyította az
indítványozó interjúban kifejtett álláspontját, kétségbe vonta annak tudományos
megalapozottságát, valamint – az előbbiekből következtetve – általánosságban is
megkérdőjelezte az indítványozó intézetvezetői alkalmasságát, és bírálta a Kormány által
alapított történetkutató intézet ideológiai elfogultágát.”196
A kritikai elem, a bírálati jelleg tette – a többség megítélése szerint – véleménnyé az elhangzottakat,
amelyekre így kevésbé szigorú mércét kellett alkalmazni, az alkotmányjogi panaszt pedig a testület
elutasította. A vélemény-jelleg a fent idézett alperesi közlések közül a holokauszt relativizálására,
és így bűncselekmény elkövetésére vonatkozó megjegyzés esetében vitatható, ahogyan öt
alkotmánybíró vitatta is. De még ebben az esetben is elfogadható a véleménykénti minősítés,
tekintettel a megfogalmazás módjára, a közlés vélekedés-jellegére.
5. Az érintett személyek tűrésküszöbe közügyek vitáiban
A kérdést, hogy pontosan milyen mértékben húzódik vissza a személyiségvédelem szabályainak
194 13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás, [49] bek. 195 3001/2018. (I. 10.) AB határozat. 196 Uo., Indokolás, [36] bek.
212
érvényesülése a közügyek vitái során, és milyen magasnak kell lennie a közéleti szereplők és a
közügyekben érintettek tűrésküszöbének, első ízben a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat kísérelte
meg meghatározni, amit húsz év elteltével a 7/2014. (III. 7.) AB határozat pontosította és
módosította (ld. a fenti 1-2. pontban – más kérdés, hogy a rendesbíróságok az 1994-es határozatot
nem, vagy csak töredékesen alkalmazták).
A becsülethez való jog értelmezése és a vélemények szabadsága a közügyek vitái során alapvető
fontosságú kérdés. A 2014-es AB határozat egy megfelelően mérlegelő, a szabad szólásnak és a
személyiségi jogok védelmének is teret engedő értelmezést vezetett be, amely a későbbi
döntésekben is visszaköszön. A 3145/2018. (V. 7.) AB határozat két bulvárszereplő jogvitája
összefüggésében rögzítette, hogy:
„Az indítványozó ügyében az eljárt bíróságok a perben vizsgált közléseket – amint erre a
másodfokú bíróság ítéletében kifejezetten hivatkozott – az Alaptörvény IX. cikk (1)
bekezdésének alkotmányos tartalmára tekintettel vizsgálták. Ez alapján alakították ki azt az
egyező álláspontjukat, hogy a »pszichopata« kifejezés használata az adott ügyben sem azok
tartalma, sem megfogalmazás módja miatt nem alkalmas a jogsértés megállapítására. E
körben a bíróságok döntő jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a vizsgált kifejezést az
alperes nem orvosi értelemben használta. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a
köznyelvben bevett szokás e kifejezés hangoztatása annak minősítésére, amikor valaki nem
azt csinálja, ami a másik félnek tetszik, vagy amit elvár. Ebből következően a perbeli
bejegyzésekből nem az tűnik ki, hogy az alperes szerint az indítványozó a megjelölt
betegségben szenvedne. Az alperes a kifogásolt kijelentéseket a vele szemben tanúsított
indítványozói magatartás szubjektív értékeléseként fogalmazta meg. A bíróságok
álláspontja szerint a »zavaros körülmények között« közlésmód ugyancsak egyértelműen
véleménynyilvánításnak minősül, amellyel az alperes szintén a vele szemben tanúsított
indítványozói magatartásra reagált.”197
Hasonlóképpen rögzítette az AB a 3263/2018. (VII. 20.) AB határozatában a becsülethez való jog
értelmezését a közügyek szabad vitatása fényében, gyakorlatilag megállapítva, hogy a becsülethez
való jog a közügyek vitájában nemigen nyújt védelmet, és csak azon kijelentések szankcionálhatók,
amelyek túllépnek a becsület sérelmén és már az emberi méltóság korlátozhatatlan aspektusát
sértik:
„[40] Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt szólásszabadság határainak –
kiváltképp büntetőjogi korlátozásának – értelmezése során (…) az Alkotmánybíróság a
»becsületérzés sérelménél« szigorúbb mércét határozott meg. A korábbi gyakorlaton
alapuló, azt az Alaptörvény alapján továbbfejlesztő értelmezés szerint a közügyek vitájában
a közhatalom gyakorlóját vagy közszereplő politikust érintő bírálat, értékítélet főszabály
szerint nem lehet alapja jogi felelősségre vonásnak. A véleménynyilvánítás szabadságának
alkotmányos határát e körben azok a közlések lépik csak át, amelyek az emberi méltóság
korlátozhatatlan aspektusába ütköznek, azaz a méltóságnak az emberi mivolt lényegét
jogilag megragadó tartalmát sértik.
[41] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a szólásszabadságnak ez a korlátja nem
önmagában a véleménynyilvánítás becsmérlő vagy gyalázkodó jellegének szab határt,
hanem az emberi méltóságnak az emberi mivolt lényegét meghatározó és óvó magját
197 3145/2018. (V. 7.) AB határozat, Indokolás, [81] bek.
213
védelmezi. Az emberi méltóságnak ezt a korlátozhatatlan tartományát nem a méltóságból
fakadó egyes részjogok (pl. becsület, jóhírnév) minősített, intenzív becsmérlése sérti,
hanem az, ha a véleménynyilvánítás eleve ennek a sajátosan védett szférának a
megsértésére irányul. Ilyen jogsértés lehet egyrészt az, ha a megszólaló tagadja, kétségbe
vonja az érintett(ek) emberi mivoltát, emberként kezelésének követelményét, másrészt az,
ha az emberi természet legbelsőbb köreibe hatol, öncélúan támadva a személyiség és az
identitás lényegét alkotó vonásokat. A »becsületérzés« szubjektív kategóriájával szemben
ez a jogsértés olyan objektív alapot teremt, amelyre a bíróságok a becsületsértés büntetőjogi
értékelésekor is hivatkozhatnak.”198
6. Híresztelés
Érzékeny pontja a közügyek vitáinak, így a hírnév- és becsületvédelem szabályainak a híresztelés
megítélése. A híresztelés a mástól származó információ továbbadását jelenti, és a Ptk. (valamint a
Btk.) alapján ugyanolyan megítélés alá esik, mintha a közlő maga tenne hamis tényállítást. A sajtó-
helyreigazítás szabályait értelmező PK 14. számú állásfoglalás alapján, amelynek érvénye
kiterjeszthető a hírnévvédelem egyéb eszközeinek alkalmazási lehetőségeire is, „akkor is szükség
van a valótlan tényállítás helyreigazítására, ha a közlés idegen forrásból származik. A jogszabály
ezért nemcsak a közvetlen észleleten alapuló közlés, hanem a mástól szerzett értesülések
továbbadása, közlése, vagyis a híresztelés esetében is lehetővé teszi a sajtó-helyreigazítást.”
Az AB 2017 végén foglalkozott először a híresztelés kérdésével, a 34/2017. (XII. 11.) AB
határozatban. Első döntésében – alkotmányos követelményként – rögtön lefektetett egy olyan
értelmezési szabályt, amely híresztelés esetén bővíti a média felelősség alóli mentesülési körét.
Nemcsak a különböző közhatalmi és más állami szervek hivatalos tájékoztatása, hanem általában
a közéleti szereplők sajtótájékoztatója is a kivételi körbe tartozik.
„Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében foglalt
sajtószabadságból fakadó alkotmányos követelmény, hogy a közéleti szereplők
sajtótájékoztatóján a közügyek vitájában egymást érintően tett kijelentésekről hűen, saját
értékelés nélkül tudósító, a közlések forrását egyértelműen megjelölő és a jó hírnevet
esetleg sértő tényállításokkal érintett személy cáfolatának is helyet biztosító (vagy a
válaszadás lehetőségét felkínáló) médiatartalom-szolgáltató tevékenységét nem lehet a
személyiségi jogsértés polgári jogi szankcióit megalapozó híresztelésként értékelni.”199
Az új alkotmányos értelmezést a bírói gyakorlat is követi, sőt, tovább tágította. A Pécsi Ítélőtábla
BDT2018. 3835. számon közzétett döntése szerint a közszereplők bármely nyilatkozatának – azaz
nem csak a sajtótájékoztatón tett közlés – teljes és hű bemutatása alapot ad a felelősség alóli
mentesülésre akkor is, ha a közölt tudósításban valótlan tényállítás szerepel: „Nem terheli a sajtót
a valóság bizonyítása, amennyiben a közszereplő nyilatkozatát a maga teljességében, szöveghűen
tárja a nyilvánosság elé. A közlés lényeges tartalmát ilyenkor magának a nyilatkozónak a
véleménye jelenti, amely magában foglalhat a nyilatkozó által értékelt tényállításokat is.”200
A kisvártatva érkező második AB-döntés, a 3002/2018. (I. 10.) AB határozat azonban rögtön
198 3263/2018. (VII. 20.) AB határozat, Indokolás, [40]–[41] bek. 199 34/2017. (XII. 11.) AB határozat, rendelkező rész. 200 BDT2018. 3835.
214
szűkítette a fenti alkotmányos követelmény érvényesülési körét. Kicsit nehezen értelmezhető
módon azt állapította meg, hogy csak akkor mentesül a média a híresztelt valótlan tényállítás miatti
felelősség alól, ha az adott médiatartalom kizárólag a közügy vitájában részt vevő személyek
megnyilvánulását tartalmazza, és azon felül semmi mást. Ez nem túl életszerű, és eleve kizár a
mentesülés alól minden olyan cikket, tudósítást, amelyet a média maga állít elő, túl mások
közlésének lejegyzésén és továbbításán. Ugyanakkor az AB nem szűkíti a felelősség alóli
mentesülés elvi lehetőségét a sajtótájékoztatón elhangzottak közlésére, így az elvben –
összhangban a Pécsi Ítélőtábla döntésével – bármely, közügyet érintő megnyilvánulásra
kiterjedhet, feltéve, hogy az valóban csak az érintettek nyilatkozatait tartalmazza.
„Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint – figyelemmel a 34/2017. (XII. 11.) AB
határozatban megállapított alkotmányos követelményre – egy sajtótudósítás akkor esik
kívül a híresztelés értelmezési körén, ha a médiatartalom fókuszában kizárólag a közéleti
vitában részt vevő személyek megnyilvánulásainak naprakész és hiteles becsatornázása áll.
Az adott esetben a sajtótudósítás fókuszában nem az I. rendű alperes nyilatkozata állt,
hanem az eseményekkel összefüggésben álló, egymásnak ellentmondó információk
bemutatása. Ebből következően az adott esetben vizsgált sajtótudósítás híresztelésnek
minősül.”201
A Magyar Jeti Zrt. v. Hungary ügy202 az AB ezen utóbbi döntését követően indult. A kérelmező az
EJEB előtt arra hivatkozott, hogy a magyar hatóságok megsértették a szólásszabadsághoz fűződő
jogát. Az ügy külön érdekessége, hogy a híresztelés egy internetes linknek a cikkbe ágyazásával
történt, így az internetes kommunikáció által lehetővé tett újfajta közlési mód jogi megítéléséről is
szólt: lehet-e jogsértő egy olyan link puszta közzététele, amelyről egy jogsértő, valótlan állításokat
tartalmazó szöveg, videó érhető el?
Az EJEB megállapítása szerint amennyiben az újságíró, illetve az általa készített médiatartalom
nem fejezte ki egyetértését a jogsértő tartalommal, illetve jóhiszeműen, kellő gondossággal, a
szakmai etika szabályainak betartásával járt el, a link közzététele önmagában nem valósít meg
hírnévsértést. Figyelembe kell venni emellett a jogsértő tartalom kontextusát, azt, hogy milyen
ügyben jelent meg a nyilvánosságban és kire vonatkozik; a kiemelt közéleti szereplők (jelen
esetben egy parlamenti párt) tűrésküszöbe természetesen az ilyen esetekben is magasabban van.203
7. A magánélet védelméről szóló 2018. évi LIII. törvény
A magánélet védelméről szóló 2018. évi LIII. törvény mindenesetre ebből az értelmezésből indul
ki (ami azonban értelemszerűen nem köti az AB-t majdani alkotmányértelmezésekor). A törvény
8. § (1) bekezdése szerint „[a] magánélet tiszteletben tartásához való jog célja, különösen a
névviseléshez való jog, a személyes adatok, a magántitok, a képmás és hangfelvétel, a becsület és
a jóhírnév védelme.” A 7. § (2) bekezdése pedig rögzíti, hogy „[a] közéleti szereplő magán- és
családi életét, valamint otthonát a közéleti szereplőnek nem minősülő személlyel azonos védelem
illeti meg.” A két rendelkezés összeolvasásából arra is juthatunk, hogy a magánélethez való jog
része jóhírnévhez és a becsülethez, valamint a képmáshoz és hangfelvételhez való jog, és a közéleti
201 3002/2018. (I. 10.) AB határozat, Indokolás, [77] bek. 202 Application no. 11257/16., 2018. december 4-i ítélet. 203 Magyar Jeti Zrt. v. Hungary, 77–82. bek.
215
szereplők e jogai ugyanakkora terjedelműek, mint a magánszemélyeké. Ezen értelmezés azonban
nem elfogadható, egyfelől azért, mert ahogy a későbbiekben láthatjuk, hogy e jogok érvényesülése
tekintetében a leginkább releváns kategória nem a közéleti szereplő, hanem a közügy, másfelől
pedig ugyanezen törvény módosította a Ptk. 2:44. §-át, amely rögzíti a személyiségi jogok
érvényesülésének csökkentett erejét a közügyek vitái tekintetében. Az új törvény mindazonáltal
nem kreál olyan új tényállást, amely a közügyek vitáiban érvényesülő szólásszabadság-mércékre
hatással lehet, így a „jóhírnév” vagy a „magánélet” sérelme a Ptk. tényállásai és azok talaján
formálódó AB- és bírósági gyakorlat figyelembe vételével lesz továbbra is csak megállapítható. (A
családi élet tiszteletben tartásához, az otthon tiszteletben tartásához, a kapcsolattartás tiszteletben
tartásához való jog megsértésének ezzel szemben önálló tényállásait határozza meg a törvény.)
8. A sajtó-helyreigazítás
A sajtó-helyreigazítás jogintézménye kétarcú: szolgálja egyfelől a közönség tájékozódáshoz
fűződő érdekeit, másfelől pedig biztosítja a valótlan közleményben szereplő fél jó hírnevének
védelmét. Amíg a sajtó-helyreigazítás a Ptk.-ban szerepelt (1977 és 2010 között), addig a
jogirodalom elsősorban a személyiségi jogok megsértésnek egy speciális polgári jogi
szankciójaként tekintett rá. A bírói gyakorlat is ebből indult ki, ugyanakkor a PK 12. sz.
állásfoglalás már 1984-ben hangsúlyozta, hogy a sajtó-helyreigazítás „közvetve egyéb érdekek
védelmére is szolgálhat”, amelyek közül a „valósághű tájékoztatást” és a „sajtó hitelét” az
állásfoglalás meg is jelölte.
A helyreigazítási jog személyiségi jogi szankcióként való értelmezése korábban (2010 előtt) sem
volt maradéktalanul elfogadható, tekintettel arra, hogy a sajtó-helyreigazítás szabálya egyben
különálló tényállást is magában foglalt, és így nem volt pusztán a jóhírnév megsértése egy speciális
szankciójának tekinthető (ugyanis, míg a jóhírnév megsértését jellemzően valótlan és sérelmes
tényállítások közzétételével lehet megvalósítani, addig a tényállítások sérelmes jellege korábban
sem volt feltétele a sajtó-helyreigazításnak).
Pontosabb tehát úgy fogalmazni, hogy a sajtó-helyreigazítás a médiában szereplő személyek joga
a valótlan állítások kiigazítására, ami ugyanakkor közvetlenül szolgálja a közönség tájékozódáshoz
fűződő érdekeit is. Ezt támasztja alá a 2010-ben történt jogszabályi változás is, amely a polgári
jogból visszahelyezte a médiaszabályozásba a jogintézményt, oda, ahol annak természetes helye
van. Ettől függetlenül megállapítható, hogy a sajtó-helyreigazítás nem veszítette el szoros
kapcsolódásait a személyiségvédelem polgári jogi szabályaihoz sem, hiszen gyakorlása továbbra
is csak a közvetlenül sértett személy által lehetséges, és érvényesítésére is polgári peres eljárásban
kerül sor.
A sajtó-helyreigazítás jogának legfontosabb jellemzői a következők:
(1) a sérelem a valótlan tény állításával, híresztelésével, valamint valós tény hamis színben
való feltüntetésével következhet be, de nem szükséges, hogy ezek a jó hírnevet sértő tények
legyenek,
(2) az igényérvényesítés személyhez kötött, csak a sajtóközleményben felismerhető módon
szereplő személy kezdeményezhet eljárást,
(3) a sérelem orvoslásának gyorsasága a rövid igényérvényesítési és eljárási határidők révén,
(4) a sérelem orvoslása ugyanazon eszköz – a média – által, mint amelyen keresztül maga a
sérelem bekövetkezett, azaz ugyanazon, de legalábbis jelentős részben egymást átfedő
nyilvánosság megcélzása a helyreigazítással, mint amely a sérelmes állításról értesült, mely
hozzájárul a védelem hatékonyságának növeléséhez,
216
(5) a média felelőssége a valótlan tény állításáért alapvetően objektív, kimentést nem tűrő, de
a bírói gyakorlat az utóbbi években néhány kivételt meghatározott e főszabály alól,
(6) a sajtó-helyreigazítási jog gyakorlása nem zárja ki más, a személyiségi jogot védő eszköz
igénybe vételét, mint amilyen a polgári jogi személyiségvédelmi per; ezen eljárásokat
azonban – éppen a sajtó-helyreigazítási per minél gyorsabb lefolytatása érdekében –
összekapcsolni nem lehet.
Az Smtv. 12. §-a – a jelenleg hatályos szabályozás – így szól:
„(1) Ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele
kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító
közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve
megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való
tények.
(2) A helyreigazító közleményt napilap, internetes sajtótermék és hírügynökség esetében az
erre irányuló igény kézhezvételét követő öt napon belül a közlemény sérelmezett részéhez
hasonló módon és terjedelemben, lekérhető médiaszolgáltatás esetében az erre irányuló
igény kézhezvételét követő nyolc napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló
módon és terjedelemben, más időszaki lap esetében az igény kézhezvételétől számított
nyolc napot követően a legközelebbi számban a közlemény sérelmezett részéhez hasonló
módon és terjedelemben, lineáris médiaszolgáltatás esetében pedig ugyancsak nyolc napon
belül, a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és azzal azonos napszakban kell
közölni.”
Továbbra is érvényes a PK 12. sz. állásfoglalás azon része, amely leszögezi, hogy „[a]
sajtóhelyreigazítás iránti igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A
kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk
szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben
kell értékelni (…). A helyreigazítást kérő személyének megítélése szempontjából közömbös
részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot helyreigazításra.”
Az Smtv. 12. § (1) bekezdés értelmében bárki kérhet helyreigazítást, akire az adott tényállítások
vonatkoznak. A PK 13. sz. állásfoglalás ezt kifejtve leszögezi, hogy „[s]ajtóhelyreigazítást az
kérhet, akinek a személyére a sajtóközlemény – nevének megjelölésével vagy egyéb módon – utal,
vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető.” Ezzel egyezően ld. a BH1993.
422 sz. eseti döntést. A PK 13. sz. állásfoglalás azt is rögzíti, hogy „[l]ehetséges az is, hogy a
sajtóközlemény név szerint vagy név nélkül határozatlan, burkolt utalásaival, bizonytalan
megjelölésével többeket is sért. Ilyen esetben az érintett személyek közül bárki kérhet
helyreigazítást, de csak a saját nevében, és a helyreigazítás tartalma is csupán annak a személyre
korlátozódhat, aki igényt érvényesített.”
Sajtó-helyreigazítás csak tényekkel szemben kérhető. Tényállításnak minősül az is, ha a
médiatartalom céloz vagy utal az adott tényre, azt nem teljesen bizonyosként közli (PK 12. sz.
állásfoglalás, BH1990. 256). A valótlanság megítélésekor nem vizsgálható az, hogy a
médiatartalom (jogi, közgazdasági, politikai stb. szempontból) mennyire szakszerű (BH1985. 183).
A PK 12. sz. állásfoglalás megerősíti, hogy „[v]éleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a
társadalmi, politikai, tudományos és művészeti vita önmagában nem lehet sajtóhelyreigazítás
alapja.”
A Ptk. 2001-es módosítása (a törvényjavaslat beterjesztője után: „Lex Répássy”) szerint a
217
helyreigazítás – hamis tényállításokra alkalmazható – szabálya mellé került volna bevezetésre a
válaszadás joga, amely a személyhez fűződő jogot sértő véleményekkel szemben lett volna
alkalmazható. A rendelkezés elemzői közül később sokan nem fektettek elegendő hangsúlyt annak
figyelembe vételére, hogy így az alkalmazhatóság köre meglehetősen leszűkített lett volna, és nem
engedett volna fellépést bármely, sérelmesnek érzett, hátrányosnak tekintett véleménnyel szemben.
A válaszjog ilyetén való bevezetése nem hozott volna létre ʻáltalános’ jogot a válaszadáshoz, és
amennyiben egy vélemény nem becsületsértő – tehát kifejezésmódjában nem „aránytalanul túlzó,
indokolatlanul bántó, lealázó, lekicsinylő” (BH1993. 89), úgy a válaszjog szabálya nem lett volna
alkalmazható. Bár a rendelkezés nem határozta meg kifejezetten, mely személyhez fűződő jogok
megsértése esetén járt volna a válaszjog, értelemszerűen a jóhírnév, becsület, emberi méltóság
jöhetett volna csak számításba. Ezek közül is elsősorban az utóbbi kettő, tekintve, hogy a jóhírnév
védelmére fennmaradt a helyreigazítás lehetősége.
Az Alkotmánybíróság 57/2001. (XII. 5.) sz. határozatával megsemmisítette a rendelkezést. A
testület először a szólás- és sajtószabadság korlátozásának általános kérdéseivel foglalkozik a
többségi indokolásban, majd rátér a válaszjogra, mint a sajtószabadság általában vett korlátjának
elemzésére. Az Alkotmánybíróság leszögezi, hogy a jog korlátozza a szabadságot, a korábban már
ismertetett érvek természetesen a határozatban is előkerülnek: „[a] korlátozás szükségességének és
arányosságának megítélésénél fontos annak tisztázása, hogy mi a szerepe a válaszadás jogának.
(…) A jóhírnév és az emberi méltóság védelme mellett azt is figyelembe kell venni, hogy a
közvélemény informálása is a teljes körű tájékoztatást indokolja. A sajtó szabadsága a szabad
véleménynyilvánítás mellett a véleményformáláshoz szükséges információszerzéshez való jogot is
magába foglalja. (…) [M]egállapítható, hogy a tág értelemben vett válaszadás joga általában a
véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságának nem alkotmányellenes korlátozása (indokolás, II./9-
11. pont).” A bírák tehát úgy látták, hogy az elérni kívánt kettős célt – a reputáció védelmét,
valamint a közvélemény szélesebb körű tájékoztatását – figyelembe véve a válaszjog a
sajtószabadság megengedett korlátja lehet. A bevezetni kívánt szabályt végül azon az alapon
találták alkotmányellenesnek, hogy az nem határozta meg a jog gyakorlásának korlátait (a válaszul
szolgáló közlemény terjedelmét), illetve, hogy kötelezővé tette a közérdekű bírság kiszabását,
mindezek pedig a sajtószabadság aránytalan korlátozásához vezettek. A többség szerint tehát az
alkotmányellenességet okozó hibák pusztán jogtechnikai jellegűek voltak, maga a válaszadás
bevezetése elvben megengedhető.
218
B/15.tétel
Hatály: 2019.IV.16. -
2011. évi CCVI. törvény
a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási
közösségek jogállásáról204
A Magyarországon működő vallási közösségek a társadalom kiemelkedő fontosságú
értékhordozó és közösségteremtő tényezői, amelyek hitéleti tevékenységük mellett, nevelési,
oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi,
valamint kulturális, környezetvédelmi, sport- és más tevékenységükkel, valamint a nemzeti tudat
ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország és a nemzet életében. Magyarország elismeri
és támogatja a külhoni magyar közösségek életében meghatározó szerepet játszó vallási
közösségek tevékenységét is.
Az Országgyűlés
- a lelkiismereti és vallásszabadság érvényre juttatása, a mások meggyőződésének tiszteletben
tartása biztosítékaként a vallási közösségek önállóságának biztosítása, az állammal fennálló
kapcsolatainak szabályozása céljából,
- figyelemmel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az Emberi jogok és alapvető
szabadságok védelméről szóló egyezményre, valamint a lelkiismereti és vallásszabadság alapvető
emberi jogával kapcsolatban megfogalmazott nemzetközi dokumentumokra, valamint arra, hogy
az Európai Unió működéséről szóló szerződés 17. cikke szerint az Európai Unió tiszteletben tartja
és nem változtatja meg a vallási közösségek tagállamokban meglévő státuszát,
- az Alaptörvénnyel összhangban, az állam és a vallási közösségek különvált működésének
alkotmányos követelményét figyelemben tartva, de az együttmunkálkodás kölcsönös előnyökön
alapuló elveit megfelelően érvényesítve,
- folytatva a vallásszabadságot biztosító törvényekben testet öltő hagyományt,
- tekintettel az állam világnézeti semlegességére és a felekezetek közötti békés együttélésre való
törekvésre,
- tiszteletben tartva a vallási közösségekkel megkötött megállapodásokat,
- felismerve, hogy a közjó előmozdításának kulcsa az emberi személy méltóságának a tisztelete,
amely lehetővé teszi nemcsak az emberek és a családok számára, hanem a vallási közösségek
részére is, hogy szabadon teljesítsék küldetésüket,
- külön is elismerve Magyarország történelmében és kultúrájában folyamatosan meghatározó
jelentőséggel bíró egyházak kiemelkedő szerepét
az Alaptörvény végrehajtására, az Alaptörvény VII. cikk (5) bekezdése alapján, a következő
törvényt alkotja:205
I. FEJEZET
204 Kihirdetve: 2011. XII. 31. 205 Módosította: 2013. évi CXXXIII. törvény 19. § (1) a), 2018. évi CXXXII. törvény 22. §.
219
A LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁG JOGA
1. § (1)206 A lelkiismereti és a vallásszabadság mindenkit megillető alapvető jog, amely nem
köthető semmilyen jogi formához.
(2) A lelkiismereti és vallásszabadság joga magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés
szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más
meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon,
akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy
kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.
(3) A lelkiismereti vagy vallási meggyőződés megválasztása, elfogadása, kinyilvánítása és
megvallása, továbbá annak megváltoztatása, illetve gyakorlása miatt senkit előny vagy hátrány
nem érhet.
(4)207
2. § A szülőnek, gyámnak joga van ahhoz, hogy a kiskorú gyermek erkölcsi, vallási neveléséről,
vallásos oktatásáról döntsön és arról megfelelően gondoskodjék.
3. § (1) A lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlását az oktatási, egészségügyi, szociális,
család-, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményben ellátott, valamint a büntetés-végrehajtási
intézetben fogva tartott számára egyéni és közösségi szinten is lehetővé kell tenni.
(2)208 A lelkiismereti és vallásszabadság joga a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos
állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény szerinti jogviszonyban, valamint a honvédek
jogállásáról szóló törvény szerinti jogviszonyban állók számára szolgálatteljesítésük során - a
szervezet működési rendjével és a honvédelmi kötelezettség teljesítésével összhangban - szabadon
gyakorolható.
4. § A lelkiismereti és vallásszabadság joga kommunikációs eszköz útján is kifejezésre juttatható.
5. § (1) A lelkiismereti és vallásszabadság jogával összefüggésben állami hatóság által
különleges adat nem gyűjthető. Állami hatóság által a lelkiismereti és vallásszabadsággal
összefüggésben e törvény hatálybalépésekor nyilvántartott különleges adat kizárólag az érintett
hozzájárulásával - halála esetén leszármazója hozzájárulásával - továbbítható és hozható
nyilvánosságra.
(2) A lelkiismereti és vallásszabadság jogával összefüggésben a népszámlálás során nem
kötelező jelleggel, azonosításra alkalmatlan módon gyűjthető adat.
II. FEJEZET
A VALLÁSI KÖZÖSSÉGEK JOGÁLLÁSA209
1.210 A vallási tevékenység és a vallási közösség jogállására vonatkozó általános szabályok
6. §211 Vallási közösség a természetes személyek minden olyan közössége, szervezeti formától,
jogi személyiségtől vagy elnevezéstől függetlenül, amely vallás gyakorlására alakult, és
206 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 1. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 207 Hatályon kívül helyezte: 2018. évi CXXXII. törvény 23. §. Hatálytalan: 2019. IV. 15-től. 208 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 2. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 209 Módosította: 2013. évi CXXXIII. törvény 19. § (1) b). 210 Megállapította: 2013. évi CXXXIII. törvény 4. §. Hatályos: 2013. VIII. 1-től. 211 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 3. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től.
220
elsődlegesen vallási tevékenységet végez.
7. §212 (1) Vallási közösség működhet jogi személyiség nélkül, valamint jogi személyiséggel
rendelkező szervezeti formában.
(2) Jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség
a) a vallási egyesület,
b) a nyilvántartásba vett egyház,
c) a bejegyzett egyház és
d) a bevett egyház.
(3) A bevett egyház, a bejegyzett egyház, a nyilvántartásba vett egyház, illetve a vallási egyesület
azonos hitelveket valló, természetes személyekből álló, önkormányzattal rendelkező autonóm
szervezet.
7/A. §213 (1) A jogi személyiségű vallási közösség tagjai vallási meggyőződésének megfelelően
szabadon állapítja meg vallási és ezen alapuló egyéb közcélú tevékenysége kereteit, szabályait,
szervezeti formáját és elnevezését.
(2) A vallási közösség olyan világnézethez kapcsolódó tevékenységet folytat, amely
természetfelettire irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére
vonatkoznak, valamint sajátos magatartáskövetelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja
(a továbbiakban: vallási tevékenység).
(3) Önmagában nem tekinthető vallási tevékenységnek
a) a politikai és érdekérvényesítő,
b) a pszichikai vagy parapszichikai,
c) a gyógyászati,
d) a gazdasági-vállalkozási,
e) a nevelési,
f) az oktatási,
g) a felsőoktatási,
h) az egészségügyi,
i) a karitatív,
j) a család-, gyermek- és ifjúságvédelmi,
k) a kulturális,
l) a sport-,
m) az állat-, környezet- és természetvédelmi,
n) a hitéleti tevékenységhez szükségesen túlmenő adatkezelési, valamint
o) a szociális
tevékenység.
(4) A vallási közösség kizárólag olyan vallási tevékenységet gyakorolhat, amely az
Alaptörvénnyel nem ellentétes, jogszabályba nem ütközik, és nem sérti más közösségek jogait és
szabadságát.
7/B. §214 A vallási közösség az egyház megjelölést elnevezésében és a tevékenységére való utalás
során önmeghatározása céljából − a saját hitelvei szerinti tartalommal − használhatja.
7/C. §215 A vallási egyesület elnevezése az egyesületi különös formára való utalást nem
tartalmazza.
212 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 3. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 213 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 3. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 214 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 3. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 215 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 3. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től.
221
8. §216 (1) Az állam a vallási közösségek irányítására, felügyeletére szervet nem működtethet, és
nem hozhat létre.
(2) A vallási közösség hitelvei, belső törvénye, alapszabálya, szervezeti és működési szabályzata
vagy azoknak megfelelő más szabályzata (a továbbiakban együtt: belső szabály) alapján hozott
határozat érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható, azt állami hatóság nem
vizsgálhatja. A vallási közösség belső szabályon alapuló döntését állami szerv nem módosíthatja
vagy bírálhatja felül, a jogszabályban nem szabályozott belső jogviszonyokból eredő jogviták
elbírálására állami szervnek nincs hatásköre.
9. §217 (1) Az állam és a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek együttműködhetnek
a közjó előmozdításában. Az állam a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségekkel
történelmi és kulturális értékeket megőrző, nevelési-oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív,
szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenység, valamint más
közcélú tevékenység ellátására megállapodást köthet történelmi és társadalmi szerepük, társadalmi
elfogadottságuk, beágyazottságuk, szervezettségük, az általuk hagyományosan végzett közcélú
tevékenységek során szerzett tapasztalataik és − az együttműködéssel érintett közcélú
tevékenységek sajátosságaihoz igazodva − az azok ellátásához szükséges feltételek fennállásának
figyelembevételével.
(2) Az állam az (1) bekezdés szerinti kiemelkedő jelentőségű közcélú tevékenységeket
szervezettségük, társadalmi támogatottságuk, történelmi és társadalmi szerepük, valamint ilyen
tevékenységek ellátása során szerzett tapasztalataik alapján hosszú távon ellátni képes és kész, jogi
személyiséggel rendelkező vallási közösségekkel kérelmükre - határozatlan időre - átfogó
együttműködési megállapodást (a továbbiakban: átfogó megállapodás) köthet, amely a hitéleti
támogatásra is kiterjedhet.
2.218 A vallási egyesület
9/A. §219 (1) Az azonos hitelveket valló természetes személyek vallásuk gyakorlása céljából,
vallási tevékenység végzésére vallási egyesületet hozhatnak létre.
(2) A vallási egyesületre az egyesületre vonatkozó szabályokat az e törvényben meghatározott
eltérésekkel kell alkalmazni.
9/B. §220 A vallási egyesület alapszabálya az egyesületre vonatkozó szabályoktól eltérően
határozhatja meg
a) a tagsági jogviszony keletkezésének és a tagsági jogok gyakorlásának módját, valamint
b) azoknak a vallási egyesülettel jogviszonyban álló személyeknek a körét, feladatát és
hatáskörét, akik az egyesület
ba) működésére vonatkozó belső döntés meghozatalára és ellenőrzésére, illetve
bb) ügyintézésére és képviseletére
jogosultak.
9/C. §221 (1) A vallási egyesülettel az állam határozott időre - legfeljebb öt évre - szóló
megállapodást köthet egyes közcélú tevékenységek ellátására, illetve a hitéleti tevékenység
támogatására. A megállapodás - esetenként legfeljebb az eredeti időtartamnak megfelelő
216 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 3. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 217 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 3. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 218 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 4. § (1). Hatályos: 2019. IV. 15-től. 219 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 4. § (1). Hatályos: 2019. IV. 15-től. 220 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 4. § (1). Hatályos: 2019. IV. 15-től. 221 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 4. § (2). Hatályos: 2019. IV. 15-től.
222
mértékben - meghosszabbítható.
(2) A vallási egyesület jogosult a magánszemélyek által befizetett személyi jövedelemadó külön
törvény szerint felajánlott és meghatározott részére.
3.222 A nyilvántartásba vett egyház
9/D. §223 (1) A vallási egyesületet - kérelmére - nyilvántartásba vett egyházként kell
nyilvántartásba venni, ha
a) részére a nyilvántartásba-vételi kérelem benyújtását megelőző 3 év átlagában legalább ezer
magánszemély ajánlotta fel befizetett személyi jövedelemadójának külön törvény szerint
meghatározott részét, és
b) legalább
ba) 5 éve vallási egyesületként működik, vagy
bb) 100 éves szervezett formában történő önálló nemzetközi működéssel rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a vallási egyesületet - kérelmére - nyilvántartásba vett egyházként
akkor is nyilvántartásba kell venni, ha
a) legalább ezer, Magyarországon lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkező nyilvántartott tagja
van,
b) legalább 5 éve vallási egyesületként működik, és
c) nyilatkozik arról, hogy hitéleti tevékenysége vagy közcélú tevékenysége érdekében az
államháztartás alrendszereiből, európai uniós forrásokból vagy nemzetközi megállapodás alapján
finanszírozott programokból, pályázati úton vagy pályázati rendszeren kívül, egyedi döntés alapján
támogatást a kérelem benyújtását követően nem vesz igénybe.
(3) Az (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti nemzetközi működést
a) Magyarország kivételével legalább két országban egyházi státusszal rendelkező és - a
kérelmező vallási egyesülettel, illetve nyilvántartásba vett egyházzal - azonos hitelveket valló
egyházak által kiállított igazolás,
b) Magyarország kivételével legalább két országban működő és azonos hitelveket valló
egyházak, tagegyházak szövetsége által a szövetségi tagságról kiállított igazolás, vagy
c) Magyarország kivételével legalább két országban működő részegyházakat összefogó
világegyház által kiállított részegyházi tagságról szóló igazolás
alapján kell megállapítani.
(4) A nyilvántartásba vett egyház jogosult a magánszemélyek által befizetett személyi
jövedelemadó külön törvény szerint felajánlott és meghatározott részére.
(5) A nyilvántartásba vett egyházzal az állam határozott időre - legfeljebb tíz évre - szóló
megállapodást köthet közcélú tevékenység ellátására, illetve a hitéleti tevékenység támogatására.
A megállapodás - esetenként legfeljebb az eredeti időtartamnak megfelelő mértékben -
meghosszabbítható. A megállapodás alapján a nyilvántartásba vett egyház külön törvény szerinti
adó-, illetve azzal egy tekintet alá eső más kedvezményben részesülhet.
(6) A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény
(a továbbiakban: 1990. évi IV. törvény) alapján egyházként, illetve az e törvény alapján alapcélként
vallási tevékenységet végző egyesületként, valamint vallási tevékenységet végző szervezetként
történt folyamatos működés a vallási egyesületként történő működés időtartamába akkor számít
be, ha a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási
222 Megállapítva: 2018. évi CXXXII. törvény 5. § alapján. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 223 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 5. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től.
223
közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosításáról szóló 2018. évi CXXXII.
törvény (a továbbiakban: Módtv.) hatálybalépését megelőző napon a vallási közösség a vallási
tevékenységet végző szervezetek nyilvántartásában szerepelt, vagy a Módtv. hatálybalépéséig
egyházként történő elismerési eljárást kezdeményezett, és az eljárás jogerősen még nem fejeződött
be.
3/A.224 A bejegyzett egyház
9/E. §225 (1) A vallási egyesületet - kérelmére - bejegyzett egyházként kell nyilvántartásba venni,
ha
a) részére a nyilvántartásba-vételi kérelem benyújtását megelőző 5 év átlagában legalább
négyezer magánszemély ajánlotta fel befizetett személyi jövedelemadójának külön törvény szerint
meghatározott részét, és
b) legalább
ba) 20 éve vallási egyesületként működik, vagy
bb) 100 éves szervezett formában történő önálló nemzetközi működéssel rendelkezik.
(2) A nyilvántartásba vett egyházat - kérelmére - bejegyzett egyházként kell nyilvántartásba
venni, ha
a) részére a nyilvántartásba-vételi kérelem benyújtását megelőző 5 év átlagában négyezer
magánszemély ajánlotta fel befizetett személyi jövedelemadójának külön törvény szerint
meghatározott részét, és
b) legalább
ba) 15 éve nyilvántartásba vett egyházként működik, vagy
bb) 100 éves szervezett formában történő önálló nemzetközi működéssel rendelkezik.
(3) Az (1) bekezdéstől eltérően a vallási egyesületet - kérelmére - bejegyzett egyházként akkor
is nyilvántartásba kell venni, ha
a) legalább tízezer, Magyarországon lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkező nyilvántartott
tagja van,
b) legalább 20 éve vallási egyesületként működik, és
c) nyilatkozik arról, hogy hitéleti tevékenysége vagy közcélú tevékenysége érdekében az
államháztartás alrendszereiből, európai uniós forrásokból vagy nemzetközi megállapodás alapján
finanszírozott programokból, pályázati úton vagy pályázati rendszeren kívül, egyedi döntés alapján
támogatást a kérelem benyújtását követően nem vesz igénybe.
(4) A (2) bekezdéstől eltérően a nyilvántartásba vett egyházat - kérelmére - bejegyzett
egyházként akkor is nyilvántartásba kell venni, ha
a) legalább tízezer, Magyarországon lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkező nyilvántartott
tagja van,
b) legalább 15 éve nyilvántartásba vett egyházként működik, és
c) nyilatkozik arról, hogy hitéleti tevékenysége vagy közcélú tevékenysége érdekében az
államháztartás alrendszereiből, európai uniós forrásokból vagy nemzetközi megállapodás alapján
finanszírozott programokból, pályázati úton vagy pályázati rendszeren kívül, egyedi döntés alapján
támogatást a kérelem benyújtását követően nem vesz igénybe.
(5) Az (1) bekezdés b) pont bb) alpontja és a (2) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti nemzetközi
működést
224 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 5. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 225 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 5. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től.
224
a) Magyarország kivételével legalább két országban egyházi státusszal rendelkező és - a
kérelmező vallási egyesülettel, illetve nyilvántartásba vett egyházzal - azonos hitelveket valló
egyházak által kiállított igazolás,
b) Magyarország kivételével legalább két országban működő és azonos hitelveket valló
egyházak, tagegyházak szövetsége által a szövetségi tagságról kiállított igazolás, vagy
c) Magyarország kivételével legalább két országban működő részegyházakat összefogó
világegyház által kiállított részegyházi tagságról szóló igazolás
alapján kell megállapítani.
(6) Az 1990. évi IV. törvény alapján egyházként, illetve az e törvény alapján alapcélként vallási
tevékenységet végző egyesületként, valamint vallási tevékenységet végző szervezetként történt
folyamatos működés a vallási egyesületként, illetve nyilvántartásba vett egyházként történő
működés időtartamába akkor számít be, ha a Módtv. hatálybalépését megelőző napon a vallási
közösség a vallási tevékenységet végző szervezetek nyilvántartásában szerepelt, vagy a Módtv.
hatálybalépéséig egyházként történő elismerési eljárást kezdeményezett, és az eljárás jogerősen
még nem fejeződött be.
9/F. §226 (1) A bejegyzett egyházzal az állam határozott időre - legfeljebb 15 évre - megállapodást
köthet közcélú tevékenység ellátására, illetve a hitéleti tevékenység támogatására. A megállapodás
- esetenként legfeljebb az eredeti időtartamnak megfelelő mértékben - meghosszabbítható. A
megállapodás alapján a bejegyzett egyház külön törvény szerinti adó-, illetve azzal egy tekintet alá
eső más kedvezményben részesülhet.
(2) A bejegyzett egyház jogosult a magánszemélyek befizetett személyi jövedelemadójának
külön törvény szerint felajánlott és meghatározott részére és annak állami kiegészítésére, illetve az
ennek helyébe lépő juttatásra.
3/B.227 A bevett egyház
9/G. §228 (1) A bevett egyház az olyan bejegyzett egyház, amellyel az állam a közösségi célok
érdekében történő együttműködésről átfogó megállapodást kötött. Az átfogó megállapodás
megkötése, illetve annak módosítása során az állam nevében az egyházakkal való kapcsolattartás
koordinációjáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) jár el.
(2) Átfogó megállapodás megkötése iránti kérelmet a bejegyzett egyház, vagy az ilyen
megállapodással nem rendelkező bevett egyház terjeszthet elő a miniszterhez. Amennyiben a
Módtv. hatálybalépésekor már bevett egyházzal az átfogó megállapodás létrejön, azt nem kötelező
a (3) bekezdésben foglaltak szerint törvényben kihirdetni. Amennyiben az átfogó megállapodás
nem jön létre, az a bevett egyház jogállását nem érinti.
(3) Az (1) bekezdés szerinti átfogó megállapodást, illetve annak módosítását törvényben kell
kihirdetni. A kihirdetést és a melléklet kiegészítését kezdeményező törvényjavaslatot a Kormány a
megállapodás hatályba lépését követő 30 napon belül az Országgyűléshez benyújtja. A bejegyzett
egyház az átfogó megállapodás törvényben történő kihirdetésének és a melléklet kiegészítésének a
napjától minősül bevett egyháznak. Az átfogó megállapodásból eredő jogok és kötelezettségek
azonban az átfogó megállapodás hatályba lépésének időpontjától megilletik, illetve terhelik a
bejegyzett egyházat.
(4) A bevett egyház - a közösségi célok érdekében történő együttműködésre tekintettel - adó-,
226 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 5. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 227 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 5. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 228 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 5. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től.
225
illetve azzal egy tekintet alá eső más kedvezményben, valamint költségvetési támogatásban
részesül. E támogatásokkal kapcsolatos részletes szabályokat törvény állapítja meg.
(5) A bevett egyház jogosult a magánszemélyek befizetett személyi jövedelemadójának külön
törvény szerint felajánlott és meghatározott részére és annak állami kiegészítésére, illetve az ennek
helyébe lépő juttatásra.
(6) A bevett egyházakat az e törvényben meghatározott jogok és kötelezettségek azonos módon
illetik, illetve terhelik.
(7) A bevett egyházakat a melléklet tartalmazza.
3/C.229 Az egyházi jogi személy
10. §230 Egyházi jogi személy a bevett egyház, a bejegyzett egyház és a nyilvántartásba vett
egyház, továbbá azok belső egyházi jogi személye.
11. §231 (1) A bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház belső
szabálya szerint jogi személyiséggel rendelkező egysége, szervezete vagy intézménye jogi
személy.
(2) A belső egyházi jogi személy a bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba
vett egyház belső szabálya szerint működik; a bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a
nyilvántartásba vett egyház belső egyházi jogi személye a belső szabályban meghatározott
viszonyokban a bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház
képviseletében jár el. A belső egyházi jogi személyre a bevett egyházra, a bejegyzett egyházra,
illetve a nyilvántartásba vett egyházra vonatkozó szabályokat megfelelően kell alkalmazni.
(3) A bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház közcélú
tevékenységet ellátó intézménye a bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett
egyház belső szabálya szerint belső egyházi jogi személynek minősülhet. Nem minősül belső
egyházi jogi személynek a bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház
által létrehozott gazdasági társaság, alapítvány és egyesület.
11/A. §232 A bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház belső
szabálya a jogi személyre törvényben meghatározott általános szabályoktól eltérően határozhatja
meg
a) a bevett egyház, a bejegyzett egyház, a nyilvántartásba vett egyház és a belső egyházi jogi
személy
aa) szervezetére és képviseletére,
ab) törvényes működésének biztosítékaira,
ac) átalakulására, egyesülésére, szétválására és jogutód nélküli megszűnésére, valamint
b) a belső egyházi jogi személy létesítésére
vonatkozó szabályokat.
II/A.233 FEJEZET
A JOGI SZEMÉLYISÉGGEL RENDELKEZŐ VALLÁSI KÖZÖSSÉG SZOLGÁLATÁBAN
229 Beiktatva: 2018. évi CXXXII. törvény 6. § alapján. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 230 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 7. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 231 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 7. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 232 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 7. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 233 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től.
226
ÁLLÓ SZEMÉLY234
12. §235 (1) Az egyházi személy a bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba
vett egyház belső szabályában meghatározott, az egyházi jogi személy szolgálatában álló, egyházi
szolgálatot sajátos egyházi szolgálati viszonyban, munkaviszonyban vagy egyéb jogviszonyban
teljesítő természetes személy.
(2) Az egyházi személy a hitéleti szolgálata során tudomására jutott, személyiségi jogot érintő
információkat nem köteles állami hatóság tudomására hozni.
(3) Az egyházi személy fokozott szabálysértési és büntetőjogi védelemben részesül.
12/A. §236 (1) A vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja a vallási
egyesület szolgálatában álló, munkaviszonyban vagy egyéb jogviszonyban foglalkoztatott
természetes személy.
(2) A vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjára a 12. § (2) és (3)
bekezdését alkalmazni kell.
III.237 FEJEZET
A JOGI SZEMÉLYISÉGGEL RENDELKEZŐ VALLÁSI KÖZÖSSÉG ÉS A BELSŐ
EGYHÁZI JOGI SZEMÉLY NYILVÁNTARTÁSA238
4.239 A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség nyilvántartása
13. §240 (1) A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösséget - a bevett egyházakat kivéve -
a Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: bíróság) veszi nyilvántartásba. A bíróság kizárólagos
illetékességgel jár el.
(2) A bíróság a bejegyzett egyházak, a nyilvántartásba vett egyházak és a vallási egyesületek
nyilvántartásait (a továbbiakban együtt: nyilvántartás) elkülönítetten vezeti.
(3) A nyilvántartásra az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a civil szervezetek bírósági
nyilvántartására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
13/A. §241 (1) A vallási egyesületként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem alapján a
bíróság kizárólag azt vizsgálja, hogy
a) a szervezet képviselői nyilatkoztak arról, hogy az alapítás vallási tevékenység végzése céljából
történik, és ez az alapszabályból megállapítható,
b) a szervezet által gyakorolni kívánt tevékenység a 7/A. § (2)-(4) bekezdésével nem ellentétes,
és ez az alapszabályból megállapítható,
c) a szervezet elnevezése megfelel a 7/B. és 7/C. §-ban foglaltaknak a 20/A. § (2) bekezdésében
foglaltakat is figyelembe véve,
d) legalább tíz tag a szervezet vallási célra történő megalakulását kimondta, és elfogadta a
234 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 235 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 236 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 9. §. Hatályos: 2019. IV. 16-tól. 237 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 238 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 239 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 240 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 241 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től.
227
szervezet alapszabályát,
e) a szervezet tagja legalább tíz, Magyarországon lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkező
természetes személy, és az alapszabály nem teszi lehetővé, hogy a szervezetnek nem természetes
személy tagja is legyen, és
f) a kérelmező csatolta az a)-e) pontban foglaltak igazolására szolgáló dokumentumokat.
(2) A bíróság az e § szerinti nyilvántartásba vétel iránti kérelmet kizárólag abban az esetben
utasíthatja el, ha a szervezet nem felel meg az (1) bekezdés a)-f) pontjában meghatározott valamely
feltételnek.
14. §242 (1) A bíróság a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösséget (e § alkalmazásában
a továbbiakban: kérelmező) kérelmére bejegyzett egyházként, illetve nyilvántartásba vett
egyházként nyilvántartásba veszi, ha
a) a kérelmező elsődlegesen vallási tevékenységet végez, tanításának lényegét tartalmazó
hitvallása és rítusa van, és ez az alapszabályból megismerhető,
b) a 9/D. § (1)-(3) bekezdésében, illetve a 9/E. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott feltételek
teljesülnek,
c) a kérelmező nyilatkozik arról, hogy tevékenysége és az alapszabálya a 7/A. § (2)-(4)
bekezdésével nem ellentétes, és ez az alapszabályból megállapítható,
d) a kérelmező nyilatkozik arról, hogy a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül számviteli
és gazdálkodási szabályok ismételt megsértése miatt vele szemben joghátrány nem került
alkalmazásra, illetve ilyen eljárás nincs folyamatban,
e) a kérelmező nyilatkozik arról, hogy vele szemben a kérelem benyújtását megelőző 5 éven
belül jogerős döntéssel büntető intézkedés nem történt, illetve erre vonatkozó eljárás nincs
folyamatban, és
f) a kérelmező csatolta az a)-e) pontban foglaltak igazolására szolgáló dokumentumokat.
(2) A bíróság a kérelmezőt bejegyzett egyházként, illetve nyilvántartásba vett egyházként akkor
veszi nyilvántartásba, ha vele szemben nemzetbiztonsági kockázat nem merült fel. Ezen feltétel
vizsgálata során a bíróság a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény szerinti, a
nemzetbiztonsági kockázati tényezők vizsgálatára irányuló eljárás lefolytatását kezdeményezi.
(3) A 9/D. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja, valamint a 9/E. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja
és (2) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti feltétel vizsgálata során a bíróság egyházjogász,
vallástörténész, vallástudós vagy szociológus szakképzettségű és tudományos fokozattal
rendelkező szakértő közreműködését veheti igénybe. Nem kérhető fel szakértőként egyházi
személy.
(4) A bíróság az e § szerinti nyilvántartásba-vétel iránti kérelmet kizárólag abban az esetben
utasíthatja el, ha a kérelmező nem felel meg az (1) bekezdés a)-f) pontjában, valamint a (2)
bekezdésben meghatározott valamely feltételnek. Amennyiben a kérelmezővel szemben az (1)
bekezdés d)-e) pontja szerinti eljárás folyamatban van, a bíróság a nyilvántartásba-vételi eljárást a
hivatkozott eljárás jogerős befejezéséig felfüggeszti.
(5) A 9/D. § (2) bekezdése, illetve a 9/E. § (3)-(4) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételi
eljárásokban az e §-ban foglaltakat kell alkalmazni azzal, hogy a 9/D. § (1) bekezdés a) pontja, a
9/E. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a 9/E. § (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételek
teljesülésének igazolása helyett a 9/D. § (2) bekezdés c) pontja, a 9/E. § (3) bekezdés c) pontja,
valamint a 9/E. § (4) bekezdés c) pontja szerinti nyilatkozatot kell csatolni.
14/A. §243 (1) Ha a 9/D. § (2) bekezdése alapján a nyilvántartásban szereplő nyilvántartásba vett
242 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 243 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től.
228
egyház hitéleti tevékenysége vagy közcélú tevékenysége érdekében az államháztartás
alrendszereiből, európai uniós forrásokból vagy nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott
programokból, pályázati úton vagy pályázati rendszeren kívül, egyedi döntés alapján támogatást
vesz igénybe, ezt a tényt köteles a támogatás folyósítását követő 15 napon belül a bíróságnak
bejelenteni. A bejelentés alapján, annak kézhezvételét követő 8 napon belül a bíróság 15 napos
határidő tűzésével felszólítja a nyilvántartásba vett egyházat, hogy nyilatkozzon arról, hogy
a) a támogatás összegét a támogatást folyósító szervnek visszafizette, vagy
b) amennyiben a nyilvántartásba vett egyház a támogatás összegét nem fizeti vissza,
ba) kérelmezi a nyilvántartásba vett egyházak nyilvántartásából való törlését vallási
egyesületként történő egyidejű nyilvántartásba vételével, vagy
bb) vállalja a 9/D. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel teljesítését.
(2) A nyilvántartásba vett egyházat a bíróság törli a nyilvántartásba vett egyházak
nyilvántartásából, és vallási egyesületként veszi nyilvántartásba, ha a nyilvántartásba vett egyház
a) nem teljesíti a 9/D. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételt, vagy
b) elmulasztja a nyilatkozattételt.
(3) Ha a 9/E. § (3) bekezdése alapján a nyilvántartásban szereplő nyilvántartásba vett bejegyzett
egyház hitéleti tevékenysége vagy közcélú tevékenysége érdekében az államháztartás
alrendszereiből, európai uniós forrásokból vagy nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott
programokból, pályázati úton vagy pályázati rendszeren kívül egyedi döntés alapján támogatást
vesz igénybe, ezt a tényt köteles a támogatás megítéléséről való tudomásszerzést követő 15 napon
belül a bíróságnak bejelenteni. A bejelentés alapján, annak kézhezvételét követő 8 napon belül a
bíróság 15 napos határidő tűzésével felszólítja a nyilvántartásba vett bejegyzett egyházat, hogy
nyilatkozzon arról, hogy
a) a támogatás összegét a támogatást folyósító szervnek visszafizette, vagy
b) amennyiben a nyilvántartásba vett bejegyzett egyház a támogatás összegét nem fizeti vissza,
ba) kérelmezi a nyilvántartásba vett bejegyzett egyházak nyilvántartásából való törlését vallási
egyesületként történő egyidejű nyilvántartásba vételével, vagy
bb) vállalja a 9/E. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel teljesítését.
(4) A nyilvántartásba vett bejegyzett egyházat törli a bíróság a bejegyzett egyházak
nyilvántartásából, és vallási egyesületként veszi nyilvántartásba, ha a bejegyzett egyház
a) nem teljesíti a 9/E. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételt, vagy
b) elmulasztja a nyilatkozattételt.
(5) Ha a 9/E. § (4) bekezdése alapján a nyilvántartásban szereplő nyilvántartásba vett bejegyzett
egyház hitéleti tevékenysége vagy közcélú tevékenysége érdekében az államháztartás
alrendszereiből, európai uniós forrásokból vagy nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott
programokból, pályázati úton vagy pályázati rendszeren kívül, egyedi döntés alapján támogatást
vesz igénybe, ezt a tényt köteles a támogatás megítéléséről való tudomásszerzést követő 15 napon
belül a bíróságnak bejelenteni. A bejelentés alapján, annak kézhezvételét követő 8 napon belül a
bíróság 15 napos határidő tűzésével felszólítja a nyilvántartásba vett bejegyzett egyházat, hogy
nyilatkozzon arról, hogy
a) a támogatás összegét a támogatást folyósító szervnek visszafizette, vagy
b) amennyiben a nyilvántartásba vett bejegyzett egyház a támogatás összegét nem fizeti vissza
ba) kérelmezi a nyilvántartásba vett bejegyzett egyházak nyilvántartásából való törlését
nyilvántartásba vett egyházként történő egyidejű nyilvántartásba vételével, vagy
bb) vállalja a 9/E. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel teljesítését.
(6) A nyilvántartásba vett bejegyzett egyházat a bíróság törli a bejegyzett egyházak
nyilvántartásából, és nyilvántartásba vett egyházként veszi nyilvántartásba, ha a bejegyzett egyház
229
a) nem teljesíti a 9/E. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételt, vagy
b) elmulasztja a nyilatkozattételt.
(7) A vallási egyesület vagy a nyilvántartásba vett egyház, vagy a bejegyzett egyház általános
jogutódja.
(8) Ha az ügyész törvényben meghatározott jogkörében eljárva észleli, hogy a 9/E. § (3)-(4)
bekezdése, vagy a 9/D. § (2) bekezdése szerint nyilvántartásba vett bejegyzett egyház, illetve
nyilvántartásba vett egyház az (1)-(3) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettségének nem tett
eleget, a 26. § (1) bekezdése szerint keresetet nyújt be. A bíróság az ügyész keresete alapján az (1)-
(3) bekezdésben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazza.
14/B. §244 (1) A bíróság legkésőbb a 13/A. § (1) bekezdésében, a 14. § (1) bekezdésében
meghatározott kérelem, valamint a 26. § (1) bekezdése szerinti keresetlevél bírósághoz érkezésétől
számított hatvan napon belül dönt a nyilvántartásba vételről, a nyilvántartásból való törlésről vagy
a kérelem, illetve a kereset elutasításáról.
(2) A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül intézkedik a nyilvántartásba
vételt elrendelő, az azt elutasító, illetve a nyilvántartásból való törlésről rendelkező határozatnak a
kérelmet benyújtó vallási közösség, az ügyész és a miniszter részére történő kézbesítése iránt.
(3) A nyilvántartásba bejegyzett adatok változását - a változástól számított tizenöt napon belül -
be kell jelenteni.
(4) A (3) bekezdés szerinti bejelentéshez kizárólag a változással érintett adatok igazolására
szolgáló dokumentumokat kell csatolni.
14/C. §245 (1) A kérelmet benyújtó vallási közösség nyilvántartásba vételét elrendelő, az azt
elutasító, illetve a nyilvántartásból való törlésről rendelkező határozat ellen
a) a kérelmet benyújtó vallási közösség képviselője,
b) a már nyilvántartásba vett jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség képviselője a 20/A.
§-ban foglaltakra hivatkozással, és
c) az ügyész
fellebbezéssel élhet.
(2) A bíróság a jogerőre emelkedéstől számított 15 napon belül intézkedik a nyilvántartásba
vételt elrendelő, az azt elutasító, valamint a nyilvántartásból való törlésről rendelkező határozatnak
a kérelmet benyújtó vallási közösség, az ügyész és a miniszter részére történő kézbesítése iránt.
(3) A (2) bekezdésben foglaltakat a jogorvoslati eljárásban is alkalmazni kell.
15. §246 A nyilvántartás tartalmazza a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség
a) nevét, rövidített nevét, illetve a köznyelvben meghonosodott elnevezését,
b) székhelyét,
c) képviselőjének nevét, lakóhelyét,
d) a képviselet terjedelmét és módját, és
e) ha a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség ilyennel rendelkezik, címerének és
logójának tartalmi leírását.
15/A. §247 (1) A miniszter a bíróságtól a 14/C. § (2) bekezdése szerint kapott tájékoztatás alapján
a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségekről, ingyenesen bárki számára hozzáférhető
elektronikus adatbázist vezet.
(2) Az adatbázis nem minősül közhiteles hatósági nyilvántartásnak.
244 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 245 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 246 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 247 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 10. §. Hatályos: 2019. IV. 16-tól.
230
16. §248 A miniszter az e törvénynek az adott bevett egyház mellékletbe történő felvételére
vonatkozó módosítása hatálybalépését követő 30 napon belül a bevett egyházat nyilvántartásba
veszi.
16/A. §249 (1) A nyilvántartás tartalmazza a bevett egyház
a) nevét, rövidített nevét, illetve a köznyelvben meghonosodott elnevezését,
b) székhelyét,
c) képviselőjének nevét, lakóhelyét, a képviselet terjedelmét és módját,
d) ha a bevett egyház ilyennel rendelkezik, címerének és logójának tartalmi leírását.
(2) A nyilvántartásba a bevett egyház létesítő okiratának módosítása esetén be kell jegyezni a
létesítő okirat módosításának időpontját, valamint a módosítás nyilvántartásba vételéről szóló
határozat számát és jogerőre emelkedésének időpontját.
(3) A nyilvántartást a miniszter vezeti. A miniszter nyilvántartás-vezetéssel összefüggő
döntésének bírósági felülvizsgálatát a bevett egyház egészének vagy legfőbb szervének képviselője
a közigazgatási döntések felülvizsgálatára vonatkozó szabályok alapján kérheti.
(4) A nyilvántartás nem minősül közhiteles hatósági nyilvántartásnak.
17. §250 (1) A nyilvántartásba bejegyzett adatok változását, valamint a 16. § szerinti
nyilvántartásba vételhez szükséges adatokat - a változástól, illetve a létesítő okirat módosításától
számított tizenöt napon belül - a bevett egyház egészének, legfőbb szervének vagy a belső egyházi
jogi személy közvetlen felettes egyházi szervének képviselője a miniszternek bejelenti.
(2) A bevett egyház nyilvántartásba bejegyzett adatai nyilvánosak.
5.251 A belső egyházi jogi személy nyilvántartása
18. §252 (1) A belső egyházi jogi személyt a bíróság - bevett egyház esetében a miniszter - a
bevett egyház, a bejegyzett egyház, valamint a nyilvántartásba vett egyház egészének vagy legfőbb
szervének képviselője kérelmére, érdemi vizsgálat nélkül, de a 11. § (3) bekezdésének
figyelembevételével veszi nyilvántartásba.
(2) A belső egyházi jogi személy nyilvántartásba vételére, valamint a nyilvántartásba bejegyzett
adatok változására a következő szabályokat kell alkalmazni:
a) a belső egyházi jogi személy nyilvántartásba vételére vonatkozó kérelmet a bevett egyház, a
bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház egészének, legfőbb szervének vagy a belső
egyházi jogi személy közvetlen felettes egyházi szervének képviselője terjesztheti elő, amelynek
tartalmaznia kell a 15. §-ban, illetve 16/A. § (1) bekezdésében foglalt, a belső egyházi jogi
személyre vonatkozó adatokat,
b) a bíróság - a bevett egyház belső jogi személye esetében a miniszter - a belső egyházi jogi
személy nyilvántartásba vételére vonatkozó kérelmet kizárólag abból a szempontból vizsgálja,
hogy az az a) pontban foglaltaknak megfelel-e.
(3) A nyilvántartásba nem vett belső egyházi jogi személy jogi személyiségét a bevett egyház,
bejegyzett egyház, valamint a nyilvántartásba vett egyház egészének vagy legfőbb szervének, vagy
az adott belső egyházi jogi személy közvetlen felettes egyházi szervének a bíróságnál bejelentett
képviselője, vagy a bejegyzett egyház, valamint a nyilvántartásba vett egyház belső szabálya
szerint erre feljogosított tisztségviselője igazolja.
248 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 249 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 250 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 251 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 252 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 8. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től.
231
(4) A belső egyházi jogi személy nyilvántartásba bejegyzett adatai nyilvánosak.
IV. FEJEZET
A JOGI SZEMÉLYISÉGGEL RENDELKEZŐ VALLÁSI KÖZÖSSÉG MŰKÖDÉSE253
6.254 A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség támogatása
19. §255 (1) A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség részére a közcélú tevékenységek
ellátásához az állam költségvetési támogatást nyújt.
(2) A bevett egyház és belső egyházi jogi személye az általa vagy intézménye útján ellátott
közcélú tevékenysége után a hasonló tevékenységet folytató állami vagy helyi önkormányzati
intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatásra jogosult. A bejegyzett egyház, a
nyilvántartásba vett egyház és ezek belső egyházi jogi személyei az általuk vagy intézményeik
útján ellátott közcélú tevékenységük után - erre vonatkozó megállapodás alapján - legfeljebb a
hasonló tevékenységet folytató állami vagy helyi önkormányzati intézményekkel azonos mértékű
költségvetési támogatásra jogosultak. A megállapodás megkötésénél figyelembe kell venni a 9. §
(1) bekezdésében foglalt feltételeket.
(3) Amennyiben az egyházi jogi személy önmaga vagy intézménye útján közfeladatot lát el, a
közfeladatot ténylegesen ellátó szervezet köteles a közfeladat ellátásával összefüggő közérdekű és
közérdekből nyilvános adatainak közzétételére. Amennyiben a közfeladatot ellátó intézmény
szervezetileg nem különül el a fenntartótól, abban az esetben is csak a közfeladat-ellátással
ténylegesen összefüggő, elkülönítetten nyilvántartandó intézményi adatokat kell közzétenni. A
közzétételi kötelezettség egyik esetben sem terjed ki az egyház belső struktúrájára, hitéleti
tevékenységére, döntéshozatali mechanizmusára vonatkozó adatokra.
19/A. §256 (1) Az egyházi jogi személy az állam, a helyi önkormányzat vagy a nemzetiségi
önkormányzat által fenntartott nevelési-oktatási intézményben és az állam vagy az országos
nemzetiségi önkormányzat által fenntartott felsőoktatási intézményben − törvényben
meghatározott módon − hitéleti oktatást szervezhet.
(2) A hitéleti oktatáshoz szükséges tárgyi feltételeket és más iskolai foglalkozással nem ütköző
időpontját törvényben meghatározottak szerint a nevelési-oktatási intézmény, illetve a felsőoktatási
intézmény, a hitéleti oktatásban közreműködő személyt az egyházi jogi személy biztosítja.
(3) A hitéleti oktatás költségeit - ideértve az (1) bekezdésben meghatározottakon túlmenően
szervezett hitéleti oktatás költségeit is - a bevett egyházzal, a bejegyzett egyházzal vagy a
nyilvántartásba vett egyházzal kötött megállapodás alapján az állam biztosítja.
19/B. §257 (1) A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség bevételei elsősorban
természetes személyek, jogi személyek, illetve jogi személyiség nélküli szervezetek adományaiból
és egyéb hozzájárulásaiból, valamint az ilyen bevételek hasznaiból tevődnek össze.
(2) A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség adományokat gyűjthet, amelyek után
jogosult a társasági adóról, osztalékadóról és a személyi jövedelemadóról szóló jogszabályok
253 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 11. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 254 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 12. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 255 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 13. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 256 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 13. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 257 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 13. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től.
232
szerint igazolás kiadására.
(3) A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség jogszabályban meghatározottak szerint az
államháztartás alrendszereiből, európai uniós forrásokból vagy nemzetközi megállapodás alapján
finanszírozott programokból, pályázati úton vagy pályázati rendszeren kívül, egyedi döntés alapján
támogatásban részesülhet.
19/C. §258 (1) A vallási egyesület a nem hitéleti célra nyújtott támogatásból származó bevételét
és annak felhasználását a számvitelről szóló törvény és a könyvvezetéshez kapcsolódó egyéb
jogszabályok szerint tartja nyilván.
(2) A vallási egyesület és az egyházi jogi személy hitéleti célú bevételeit és azok felhasználását
állami szerv nem ellenőrizheti. Hitéleti célú bevételnek minősül különösen a személyi
jövedelemadó meghatározott részének a vallási egyesület, a bevett egyház, a bejegyzett egyház,
illetve a nyilvántartásba vett egyház számára történő felajánlása, a 9/F. § (2) bekezdése, illetve a
9/G. § (5) bekezdése szerinti esetekben annak költségvetési kiegészítése, az ennek helyébe lépő
juttatás, valamint az ingatlanjáradék és annak kiegészítése.
(3) Az egyházi jogi személy nem hitéleti célra nyújtott költségvetési támogatásból származó
bevételét és annak felhasználását a számvitelről szóló törvény és a könyvvezetéshez kapcsolódó
egyéb jogszabályok szerint tartja nyilván.
19/D. §259 (1) A vallási egyesület számára nem hitéleti célra nyújtott támogatás felhasználásának
törvényességi szempontok szerinti ellenőrzését az Állami Számvevőszék végzi.
(2) Az egyházi jogi személynek nem hitéleti célra nyújtott költségvetési támogatás
felhasználásának törvényességi szempontok szerinti ellenőrzését az Állami Számvevőszék végzi.
7.260 A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség működésének szabályai
20. §261 (1) A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség saját belső szabálya, hitelvei és
szertartási rendje szerint működik.
(2) A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség részt vállalhat a társadalom értékteremtő
szolgálatában, ennek érdekében önmaga vagy e célra létrehozott intézménye útján olyan közcélú
tevékenységet is elláthat, amelyet törvény nem tart fenn kizárólagosan az állam vagy annak
intézménye számára.
(3) A közcélú tevékenységet az egyházi jogi személy, illetve a vallási egyesület közvetlenül vagy
intézményei útján, vallási meggyőződésének megfelelően végzi, amire tekintettel a felvételhez és
a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez, fenntartásához és megszüntetéséhez a
világnézeti elkötelezettség természete vagy tartalma miatt indokolt, annak megőrzéséhez és
gyakorlásához szükséges és arányos feltételek határozhatók meg.
(4) Az Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdése vagy XII. cikk (1) bekezdése alapján létrejött
szervezet által ellátott közcélú tevékenységet e célból létrehozott vagy már működő belső egyházi
jogi személy az ilyen szervezet egyetemes jogutódjaként nem veheti át.
(5) A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség a polgári jogi jogviszonyokban korlátozás
nélkül részt vehet, ennek keretében jogosult gazdasági társaságot és civil szervezetet létrehozni,
azokban részt venni.
20/A. §262 (1) A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség elnevezése, jelképrendszere,
258 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 13. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 259 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 14. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 260 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 261 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 262 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től.
233
szertartásrendje, valamint a köznyelvben meghonosodott neve fokozott jogvédelemben részesül.
(2) Más szervezet elnevezése vagy jelképe nem kelthet olyan benyomást, hogy a szervezet,
illetve tevékenysége más, korábban nyilvántartásba vett vallási közösség működéséhez
kapcsolódik.
(3) A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség elnevezését, jelképrendszerét és a
köznyelvben meghonosodott elnevezését − a vallási közösség erre vonatkozó kifejezett írásbeli
hozzájárulása nélkül − más nem használhatja. A kifejezett írásbeli hozzájárulás nélküli használatot
jogosulatlan használatnak kell tekinteni.
20/B. §263 Ha az egyházi személy vagy a vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen
végző tagja nem a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség más tagja számára végez
szolgálatot vagy nyújt szolgáltatást, és akár közvetlen, akár közvetett módon a tevékenysége a jogi
személyiséggel rendelkező vallási közösségével kapcsolatba hozható, köteles az adott jogi
személyiséggel rendelkező vallási közösség nevét a szolgálat vagy szolgáltatás felajánlása előtt jól
látható módon feltüntetni, illetve nyilvánvalóvá tenni.
20/C. §264 A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség − különösen a szertartások és a
belső szabálya szerinti működés zavartalansága érdekében −, a templom és a vallásgyakorlásra
rendelt más hely, valamint a temető fokozott szabálysértési és büntetőjogi védelemben részesül.
20/D. §265 A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség számára - jogszabályban
meghatározott módon - biztosítani kell a jogszabálytervezetek és a jogalkotási koncepciók
véleményezésének lehetőségét.
7/A.266 Az egyházi jogi személy működésének különös szabályai
21. §267 Közcélú tevékenységet ellátó egyházi jogi személynél az ilyen feladathoz kapcsolódóan
foglalkoztatottak munkaviszonyának tartalma a munkabér, munkaidő és pihenőidő vonatkozásában
a közalkalmazotti jogviszonyhoz igazodik azzal, hogy a foglalkoztatott javára történő eltérés
megengedett. Az ilyen foglalkoztatottakra az állami vagy a helyi önkormányzati intézmények
foglalkoztatottaira vonatkozó központi bérpolitikai intézkedések azonos feltételekkel terjednek ki.
22. §268 Az egyházi jogi személy jogszabályban meghatározott rendben végzett tábori lelkészi,
valamint börtön- és kórházlelkészi szolgálatot vagy más szolgálatot végezhet.
23. §269 Az egyházi jogi személy az általa gyakorolt vallási tevékenységhez kapcsolódó
személyes adatot a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház belső szabálya szerint
kezeli, azokat az érintett hozzájárulásával − halála esetén leszármazója hozzájárulásával −
továbbíthatja vagy hozhatja nyilvánosságra.
23/A. §270 (1) A vallási egyesületre, mint a 9/A. § (2) bekezdése szerinti szervezetre vonatkozó
támogatások és kedvezmények az egyházi jogi személyek esetében megfelelően alkalmazandók.
(2) Az egyházi jogi személy céljai megvalósítása érdekében jogosult gazdasági-vállalkozási
tevékenységnek nem minősülő tevékenységet, valamint elsődlegesen végzett tevékenysége mellett
gazdasági-vállalkozási tevékenységet − a 20. § (5) bekezdésében meghatározott kereteken túl is −
263 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 264 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 265 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 266 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 267 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 268 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 269 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 270 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től.
234
folytatni.
(3) Az egyházi jogi személy vonatkozásában nem minősül gazdasági-vállalkozási
tevékenységnek
a) a hitéleti és a 9. § (1) bekezdésében foglalt tevékenységet szolgáló intézmény működtetése,
b) a hitélethez szükséges kiadvány, kegytárgy előállítása, értékesítése,
c) a kizárólag hitéleti tevékenységet szolgáló immateriális jószág, tárgyi eszköz és készlet
értékesítése, ideértve a liturgikus öltözet megtérítését is,
d) a hitéleti tevékenységhez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatásnyújtás, az ilyen tevékenységet
szolgáló eszköz nem nyereségszerzésre irányuló hasznosítása,
e) az egyházi személyek öngondoskodása céljára létrehozott nyugdíjintézet vagy nyugdíjalap
működtetése, és
f) az egyházi jogi személy nevének, rövidített nevének, köznyelvben meghonosodott
elnevezésének, címerének, illetve logójának más által történő használatához adott hozzájárulás.
(4) A (3) bekezdés szerinti tevékenység bevétele különösen
a) a szolgáltatás ellenértéke, díja, térítése,
b) a tevékenységhez kapcsolódó kártalanítás, kártérítés, kötbér, bánatpénz, bírság és adó
visszatérítés,
c) a tevékenységhez kapcsolódóan visszafizetési kötelezettség nélkül kapott - pénzügyileg
rendezett - támogatás, juttatás, és
d) a szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba elhelyezése után a hitelintézettől, az értékpapír
kibocsátójától kapott kamatnak, osztaléknak, illetve az értékpapír hozamának olyan része, amelyet
a gazdasági-vállalkozási tevékenységnek nem minősülő tevékenység bevétele az összes bevételben
képvisel.
(5) A bevett egyházak és belső egyházi jogi személyeik vonatkozásában nem minősül továbbá
gazdasági-vállalkozási tevékenységnek
a) sportintézmény működtetése, valamint a környezetvédelmi tevékenység folytatása,
b) az üdülő hasznosítása egyházi személy részére történő szolgáltatásnyújtás keretében,
c) az egyházi célra használt ingatlan részleges hasznosítása,
d) a temető fenntartása,
e) a környezetvédelmi tevékenységet vagy a 9. § (1) bekezdésében foglalt tevékenységet szolgáló
immateriális jószág, tárgyi eszköz és készlet értékesítése,
f) a környezetvédelmi tevékenységhez és a 9. § (1) bekezdésében foglalt tevékenységet ellátó
tevékenységhez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatásnyújtás, az ilyen tevékenységet szolgáló eszköz
nem nyereségszerzési célú hasznosítása, és
g) az államtól vagy a helyi önkormányzattól átvállalt közfeladat ellátása során létrehozott termék,
jegyzet, tankönyv, kiadvány, tanulmány előállítása és értékesítése.
V.271 FEJEZET
A JOGI SZEMÉLYISÉGGEL RENDELKEZŐ VALLÁSI KÖZÖSSÉG ÁTALAKULÁSA ÉS
MEGSZŰNÉSE272
24. §273 (1) A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség a nyilvántartásból való törléssel
271 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 272 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 273 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től.
235
szűnik meg, az azt elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napján.
(2) Ha a bíróság a vallási egyesületet bejegyzett egyházként vagy nyilvántartásba vett egyházként
nyilvántartásba veszi, a vallási egyesületet egyidejűleg törli a vallási egyesületek nyilvántartásából.
(3) Ha a bíróság a nyilvántartásba vett egyházat bejegyzett egyházként nyilvántartásba veszi, a
nyilvántartásba vett egyházat egyidejűleg törli a nyilvántartásba vett egyházak nyilvántartásából.
(4) Ha a miniszter a bejegyzett egyházat bevett egyházként nyilvántartásba veszi, erről 15 napon
belül értesíti a bíróságot. A bejegyzett egyházat a bíróság a miniszter megkeresése alapján a
miniszteri nyilvántartásba bejegyzés időpontjára visszamenőleg törli a bejegyzett egyházak
nyilvántartásából.
25. §274 (1) A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség jogutódlással szűnik meg a jogi
személyiséggel rendelkező vallási közösség képviselőjének kérelmére, más jogi személyiséggel
rendelkező vallási közösségbe való beolvadás, vagy azzal összeolvadás (a továbbiakban együtt:
egyesülés), illetve két vagy több jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségre való különválás
esetén.
(2) A bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház a 24. § (2) és (3) bekezdése szerint
nyilvántartásból törölt vallási egyesület vagy nyilvántartásba vett egyház általános jogutódja.
(3) A bevett egyház a 24. § (4) bekezdése szerint nyilvántartásból törölt bejegyzett egyház
általános jogutóda.
(4) A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség - a bevett egyház kivételével - akkor
szűnik meg jogutód nélkül, ha
a) feloszlását legfőbb szerve kimondta,
b) a bíróság megszünteti, vagy
c) a bíróság megállapítja megszűnését.
26. §275 (1) A bíróság az ügyész keresete alapján - a bevett egyház kivételével - megszünteti azt
a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösséget, és elrendeli a nyilvántartásból való törlését,
a) amely az Alkotmánybíróság elvi véleménye alapján alaptörvény-ellenesen működik, vagy
b) amelynek a nyilvántartásba vételét meg kellett volna tagadni.
(2) A bíróság az ügyész keresete alapján - a bevett egyház kivételével - megszüntetheti azt a jogi
személyiséggel rendelkező vallási közösséget és elrendelheti a nyilvántartásból való törlését,
amelynek tevékenysége súlyos, szándékos és többszöri törvénysértést valósított meg.
(3) A bíróság az ügyész keresete alapján - a bevett egyház kivételével - megállapítja a jogi
személyiséggel rendelkező vallási közösség megszűnését és elrendeli a nyilvántartásból való
törlését, ha tevékenységével felhagy, és vagyonáról nem rendelkezik.
27. §276 Az Alkotmánybíróság elvi véleménye alapján az alaptörvény-ellenesen működő bevett
egyház ilyen jogállása az Országgyűlés erre vonatkozó döntése alapján megszűnik.
28. §277 (1) A bevett egyház jogutód nélkül szűnik meg, ha
a) a bevett egyház legfőbb szerve a bevett egyház feloszlásáról határoz,
b) a bevett egyház tevékenységével felhagy, és vagyonáról nem rendelkezik.
(2) A bevett egyház jogutóddal - a bevett egyház képviselőjének kérelmére - szűnik meg
a) más bevett egyházzal való egyesülés, vagy
b) két vagy több bevett egyházra való különválás
esetén.
274 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 275 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 276 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 277 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től.
236
28/A. §278 A Kormány a miniszter előterjesztésére a 27. és a 28. §-ban meghatározott esetben
kezdeményezi az Országgyűlésnél az érintett bevett egyház mellékletből való törlését, illetve
egyesülés, különválás esetén a melléklet módosítását.
29. §279 (1) A bevett egyház, a bejegyzett egyház és a nyilvántartásba vett egyház jogutód nélküli
megszűnése esetén elszámolási eljárásnak van helye, amelyre a jogutód nélkül megszűnő gazdasági
társaság végelszámolására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy az eljárásra a bíróság
kizárólagosan illetékes.
(2) A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség jogutód nélküli megszűnése esetén
vagyona - a hitelezők követeléseinek kielégítése után - az állam tulajdonába kerül, és közcélú
tevékenységre kell fordítani.
(3) A vallási egyesület csak vallási egyesülettel egyesülhet és csak vallási egyesületekre válhat
szét.
30. §280 (1) A bevett egyház, a bejegyzett egyház és a nyilvántartásba vett egyház jogutód nélküli
megszűnése esetén a bevett egyház, a bejegyzett egyház és a nyilvántartásba vett egyház belső
egyházi jogi személye is jogutód nélkül megszűnik.
(2) Belső egyházi jogi személy megszűnése esetén a vagyoni kérdéseket a bevett egyház, a
bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház belső szabálya határozza meg.
VI. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
8. Felhatalmazó rendelkezések
31. §281 Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a) a 13/A. § (1) bekezdése és a 14. § (1) bekezdése szerinti kérelem tartalmát és benyújtásának
rendjét,282
b) a 13/A. § (1) bekezdés a)-e) pontja, valamint a 14. § (1) bekezdés a)-e) pontja szerinti
feltételek igazolására szolgáló dokumentumok tartalmát és benyújtásának rendjét,283
c) a tábori lelkészi szolgálat végzésének szabályait,284
d) a 13. § (2) bekezdése, a 16/A-17. § és a 18. § (1) bekezdése szerinti nyilvántartás részletes
szabályait,285
e) a 9/C. §, a 9/D. § (3) bekezdése, valamint a 9/F. § (1) bekezdése szerinti megállapodás
megkötésére jogosult szerv kijelölését és eljárásának szabályait,286
rendeletben határozza meg.
278 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 279 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 280 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 16. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 281 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 17. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 282 Lásd: 231/2019. (X. 4.) Korm. rendelet. 283 Lásd: 231/2019. (X. 4.) Korm. rendelet. 284 Lásd: 231/2019. (X. 4.) Korm. rendelet 19. cím. 285 Lásd: 231/2019. (X. 4.) Korm. rendelet 5-16. cím. 286 Lásd: 231/2019. (X. 4.) Korm. rendelet 21. cím.
237
9. Hatályba léptető rendelkezések
32. § (1) Ez a törvény - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő
napon lép hatályba.
(2) Az I-V. Fejezet, a 8. alcím, a 10. alcím, a 39-48. §, a 12. alcím, a 13. alcím és a melléklet
2012. január 1-jén lép hatályba.
(3) Az 52. § 2012. szeptember 1-jén lép hatályba.
10. Átmeneti rendelkezések
33. §287 E törvénynek a Módtv.-vel megállapított rendelkezéseinek hatálybalépésekor bevett
egyházak jogállása nem változik.
33/A. §288 (1) Az 1990. évi IV. törvény alapján egyházként létrejött, az 1990. évi IV. törvény
alapján egyházként, illetve az e törvény alapján alapcélként vallási tevékenységet végző
egyesületként, valamint vallási tevékenységet végző szervezetként folyamatosan működő, a
Módtv. hatálybalépésekor vallási tevékenységet végző szervezetként nyilvántartott vallási
közösség a Módtv. hatálybalépésétől vallási egyesületnek minősül.
(2) A Módtv. hatálybalépésétől vallási egyesületnek minősül az 1990. évi IV. törvény alapján
egyházként létrejött olyan vallási közösség is, amelyre e törvény 2012. január 1-jétől 2012.
augusztus 31-éig hatályos 34. § (1), (2) és (4) bekezdésének hatálya kiterjedt, és amely
a) e törvény 2013. szeptember 1-jén hatályos 33. § (3) bekezdés b) vagy c) pontja szerinti,
b) az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok
védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 34. cikke szerinti, vagy
c) az egyházi jogállással kapcsolatos igényük érvényesítésével kapcsolatban külön
jogszabályban meghatározott törvényes határidőn belül más jogorvoslati
eljárást kezdeményezett.
(3) Az e törvény hatálybalépését követően alapcélként vallási tevékenységet végző
egyesületként, valamint a Módtv. hatálybalépésekor vallási tevékenységet végző szervezetként
nyilvántartott vallási közösség a Módtv. hatálybalépésétől vallási egyesületnek minősül.
34. §289 A bevett egyházakkal a Módtv. hatálybalépéséig megkötött megállapodásokat az
Országgyűlés elismeri, és azokat tiszteletben tartja.
35. §290 (1) E törvény 2019. április 14-én hatályos 33. § (3) és (4) bekezdése szerinti vallási
közösség a Módtv. hatálybalépésétől számított 45 napon belül kezdeményezheti a bíróságnál
nyilvántartásba vett egyházként történő nyilvántartásba vételét, ha e törvény 2019. április 14-én
hatályos 33. § (4) bekezdése szerinti eljárást nem kezdeményezett.
(2) Ha e törvény 2019. április 14-én hatályos 33. § (3) és (4) bekezdése szerinti vallási közösség
a nyilvántartásba vett egyházként történő nyilvántartásba vételét az (1) bekezdésben foglalt
határidőben kezdeményezi, ügyében a bíróság soron kívül, de legkésőbb a kérelem benyújtásától
számított 30 napon belül dönt.
(3) Ha a bíróság e törvény 2019. április 14-én hatályos 33. § (3) és (4) bekezdése szerinti vallási
közösséget nyilvántartásba vett egyházként nyilvántartásba veszi, a vallási közösség a Módtv.
hatálybalépésétől nyilvántartásba vett egyháznak minősül.
(4) E törvény 2019. április 14-én hatályos 33. § (4) bekezdése szerinti vallási közösség e § szerinti
287 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 18. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 288 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 18. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 289 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 18. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 290 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 18. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től.
238
nyilvántartásba vétele során a 9/D. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltétel akkor is teljesül, ha az
e törvény hatálybalépését megelőző 3 év átlagában legalább ezer magánszemély ajánlotta fel
befizetett személyi jövedelemadójának külön törvény szerint meghatározott részét.
(5) E törvény 2019. április 14-én hatályos 33. § (4) bekezdése szerinti vallási közösség e § szerinti
nyilvántartásba vétele során a 14. § (1) bekezdés e) pontja szerinti feltétel akkor is teljesül, ha vele
szemben az e törvény hatálybalépését megelőző 5 éven belül a számviteli és gazdálkodási
szabályok ismételt megsértése miatt nem került alkalmazásra joghátrány.
(6) E törvény 2019. április 14-én hatályos 33. § (4) bekezdése szerinti vallási közösség esetében
az 1990. évi IV. törvény alapján egyházként, illetve az e törvény szerinti vallási közösségként
történt folyamatos működés a 9/D. § alkalmazásában a vallási egyesületként történő működés
időtartamába beszámít.
36. §291 (1) E törvény 2019. április 14-én hatályos 33. § (3) és (4) bekezdése szerinti vallási
közösség a Módtv. hatálybalépésétől számított 45 napon belül kezdeményezheti a bíróságnál
bejegyzett egyházként történő nyilvántartásba vételét.
(2) Ha e törvény 2019. április 14-én hatályos 33. § (3) és (4) bekezdése szerinti vallási közösség
a bejegyzett egyházként történő nyilvántartásba vételét az (1) bekezdésben foglalt határidőben
kezdeményezi, ügyében a bíróság soron kívül, de legkésőbb a kérelem benyújtásától számított 30
napon belül dönt.
(3) Ha a bíróság e törvény 2019. április 14-én hatályos 33. § (3) és (4) bekezdése szerinti vallási
közösséget bejegyzett egyházként nyilvántartásba veszi, a vallási közösség a Módtv.
hatálybalépésétől bejegyzett egyháznak minősül.
(4) E törvény 2019. április 14-én hatályos 33. § (4) bekezdése szerinti vallási közösség e § szerinti
nyilvántartásba vétele során a 9/E. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltétel akkor is teljesül, ha az
e törvény hatálybalépését megelőző 5 év átlagában legalább négyezer magánszemély ajánlotta fel
befizetett személyi jövedelemadójának külön törvény szerint meghatározott részét.
(5) E törvény 2019. április 14-én hatályos 33. § (4) bekezdése szerinti vallási közösség e § szerinti
nyilvántartásba vétele során a 14. § (1) bekezdés e) pontja szerinti feltétel akkor is teljesül, ha vele
szemben az e törvény hatálybalépését megelőző 5 éven belül a számviteli és gazdálkodási
szabályok ismételt megsértése miatt nem került alkalmazásra joghátrány.
(6) E törvény 2019. április 14-én hatályos 33. § (4) bekezdése szerinti vallási közösség esetében
az 1990. évi IV. törvény alapján egyházként, illetve az e törvény szerinti vallási közösségként
történt folyamatos működés a 9/E. § alkalmazásában a vallási egyesületként történő működés
időtartamába beszámít.
(7) Azon vallási közösségek esetében, amelyek egyházként történő elismerése iránti kérelmére
vonatkozó eljárás az Országgyűlés előtt folyamatban volt, de az Országgyűlés nem döntött, a
bíróság e törvény 9/D. § (1) bekezdés a) pontját nem vizsgálja.
37. §292 (1) A Módtv. hatálybalépésének napján megszűnnek
a) az Országgyűlés előtt folyamatban lévő, vallási tevékenységet végző szervezet egyházként
történő elismerésére irányuló eljárások,
b) a bíróság előtt folyamatban lévő, vallási tevékenységet végző szervezet nyilvántartásba
vételére irányuló eljárások,
c) e törvény 2013. augusztus 1-jén hatályos 14/B. § (2) bekezdése szerinti, folyamatban lévő
közigazgatási hatósági eljárások,
d) az Alkotmánybíróság 6/2013. (III. 1.) AB határozata alapján folyamatban lévő egyházi
291 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 18. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 292 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 18. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től.
239
nyilvántartásba-vételi eljárások, és
e) e törvény 2019. április 14-én hatályos 33. § (3) bekezdése szerinti vallási közösségek e törvény
2013. szeptember 1-jén hatályos 33. § (5) bekezdése szerinti végelszámolására irányuló eljárások.
(2) Az (1) bekezdés b)-d) pontja szerint megszűnt eljárások kezdeményező által benyújtott
iratanyagát az Országgyűlés Hivatala, a bíróság, illetve a miniszter a 28. § (1) bekezdésében foglalt
naptól számított 30 napon belül visszajuttatja a kezdeményezőhöz.
(3) Az (1) bekezdés a) pontja szerint megszűnt eljárásokban a kezdeményező, illetve a miniszter
által benyújtott iratanyagot az Országgyűlés Hivatala a Módtv. hatálybalépését követő 15 napon
belül a bíróságnak megküldi, és erről a kezdeményezőt egyidejűleg értesíti.
38. §293 A vallási tevékenységet végző szervezetek nyilvántartására vonatkozó adatokat a bíróság
a Módtv. hatálybalépését követő harminc napon belül átvezeti a vallási egyesületek 12. § (2)
bekezdése szerinti nyilvántartásába. A változásbejegyzéssel összefüggő eljárás illeték- és
díjmentes. A vallási tevékenységet végző szervezet létesítő okiratát a Módtv-vel összefüggésben
nem kell módosítani, ha a módosítás csak abból az okból volna szükséges, hogy a létesítő okirat -
különösen a szervezeti jelleg megjelölésében - a törvény Módtv. hatálybalépését megelőző
szóhasználatával él. Ha azonban a létesítő okirat egyéb okból módosul, a vallási közösség köteles
a Módtv-nek megfelelő változásokat azon átvezetni.
38/A. §294 A Magyar Köztársaság Kormánya és a Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent
János Katonai és Ispotályos Rend (a továbbiakban: Szuverén Máltai Lovagrend) közötti
Együttműködési Megállapodás figyelembevételével a Szuverén Máltai Lovagrendet, és a
Megállapodásban kijelölt szervezeteket megilletik a bevett egyház belső egyházi jogi személye
által igénybe vehető támogatások, illetve vonatkoznak rájuk a 20/A. §-ban és a 20/C. §-ban foglalt
rendelkezések.
38/B. §295 Az a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség, amelyik e törvény
hatálybalépését megelőzően külön törvény alapján közfeladat ellátására megállapodást kötött, a
megállapodásban foglalt feltételek szerinti támogatásra jogosult.
11. Módosító rendelkezések
39-48. §296
49. §297
50. §298
51. §299
52. §300
53. §301
12.302
293 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 18. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 294 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 19. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 295 Beiktatta: 2018. évi CXXXII. törvény 20. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 296 Hatályon kívül helyezve: 2010. évi CXXX. törvény 12. § alapján. Hatálytalan: 2012. I. 2-től. 297 Hatályon kívül helyezte: 2013. évi CXXXIII. törvény 22. § (1). Hatálytalan: 2013. VIII. 1-től. 298 Hatályon kívül helyezte: 2013. évi CXXXIII. törvény 21. §. Hatálytalan: 2013. VIII. 1-től. 299 Hatályon kívül helyezte: 2013. évi CXXXIII. törvény 21. §. Hatálytalan: 2013. VIII. 1-től. 300 Hatályon kívül helyezve: 2010. évi CXXX. törvény 12. § alapján. Hatálytalan: 2012. IX. 2-től. 301 Hatályon kívül helyezte: 2013. évi CXXXIII. törvény 22. § (2). Hatálytalan: 2013. VIII. 1-től. 302 Hatályon kívül helyezve: 2010. évi CXXX. törvény 12. § alapján. Hatálytalan: 2012. I. 2-től.
240
54. §303
13. Az Alaptörvény sarkalatosságra vonatkozó követelményének való megfelelés
55. §304 E törvény
a) 6-9. §-a, 9/C-12. §-a, 13-15. §-a, 16-19/C. §-a, 20-30. §-a, 33-38. §-a, 38/B. §-a, és melléklete
az Alaptörvény VII. cikk (5) bekezdése alapján,
b) 19/D. §-a az Alaptörvény 43. cikk (4) bekezdése alapján
sarkalatosnak minősül.
Melléklet a 2011. évi CCVI. törvényhez
A bevett egyházak305
A
1 Magyar Katolikus Egyház
2 Magyarországi Református Egyház
3 Magyarországi Evangélikus Egyház
4 Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
5 Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Statusquo Ante)
6 Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség
7 Budai Szerb Ortodox Egyházmegye
8 Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus - Magyarországi Ortodox Exarchátus
9 Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház
10 Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye
11 Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje (Moszkvai Patriarchátus)
12 Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete (Magyarországi Unitárius
Egyház)
13 Magyarországi Baptista Egyház
14 HIT Gyülekezete
15306 Magyarországi Metodista Egyház
16307 Magyar Pünkösdi Egyház
17308 Szent Margit Anglikán/Episzkopális Egyház
18309 Erdélyi Gyülekezet
19310 Hetednapi Adventista Egyház
303 Hatályon kívül helyezve: 2010. évi CXXX. törvény 12. § alapján. Hatálytalan: 2012. I. 2-től. 304 Megállapította: 2018. évi CXXXII. törvény 21. §. Hatályos: 2019. IV. 15-től. 305 Módosította: 2013. évi CXXXIII. törvény 20. § g). 306 Beiktatta: 2012. évi VII. törvény 1. §, Melléklet. Hatályos: 2012. III. 1-től. 307 Beiktatta: 2012. évi VII. törvény 1. §, Melléklet. Hatályos: 2012. III. 1-től. 308 Beiktatta: 2012. évi VII. törvény 1. §, Melléklet. Hatályos: 2012. III. 1-től. 309 Beiktatta: 2012. évi VII. törvény 1. §, Melléklet. Hatályos: 2012. III. 1-től. 310 Beiktatta: 2012. évi VII. törvény 1. §, Melléklet. Hatályos: 2012. III. 1-től.
241
20311 Magyarországi Kopt Ortodox Egyház
21312 Magyarországi Iszlám Tanács
22313 Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezetek
23314 Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége
24315 Az Üdvhadsereg Szabadegyház Magyarország
25316 Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza
26317 Magyarországi Jehova Tanúi Egyház
27318 Buddhista vallási közösségek
311 Beiktatta: 2012. évi VII. törvény 1. §, Melléklet. Hatályos: 2012. III. 1-től. 312 Beiktatta: 2012. évi VII. törvény 1. §, Melléklet. Hatályos: 2012. III. 1-től. Lásd: 2012. évi VII. törvény 3. §. 313 Beiktatta: 2012. évi VII. törvény 1. §, Melléklet. Hatályos: 2012. III. 1-től. 314 Beiktatta: 2012. évi VII. törvény 1. §, Melléklet. Hatályos: 2012. III. 1-től. 315 Beiktatta: 2012. évi VII. törvény 1. §, Melléklet. Hatályos: 2012. III. 1-től. 316 Beiktatta: 2012. évi VII. törvény 1. §, Melléklet. Hatályos: 2012. III. 1-től. 317 Beiktatta: 2012. évi VII. törvény 1. §, Melléklet. Hatályos: 2012. III. 1-től. 318 Beiktatta: 2012. évi VII. törvény 1. §, Melléklet. Hatályos: 2012. III. 1-től. Lásd: 2012. évi VII. törvény 2. §.