ISIS - Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 3. (2003.)tisztítása). A korábbi sellakkos kezelést a tárgyakból kloro-formmal távolította el. Impregnálásra paraffin helyett

FERENCZI ISTVÁNRA EMLÉKEZÜNK(1952 KOLOZSVÁR - 2002 KOLOZSVÁR)

Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 3

Alapító szerkesztõkKárolyi Zita

Kovács Petronella

Felelõs kiadó: Zepeczaner Jenõ

Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 3Szerkesztette Kovács Petronella

Haáz Rezsõ MúzeumSzékelyudvarhely, 2003

Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 3©Haáz Rezsõ Múzeum, 2003

Székelyudvarhely - RO, Kossuth Lajos u. 29Román fordítás ©Dr. Hermann Gusztáv 2003

Angol fordítás ©Bartosiewicz László, 2003

A konferencia és a kiadvány támogatói:

Haáz Rezsõ Múzeum

ICCROMMagyar Nemzeti Bizottsága

Pulszky Társaság

Nemzeti Kulturális Alapprogram

Magyar Nemzeti Múzeum

Magyar Képzõmûvészeti Egyetem

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

A hagyományosan októberben megrendezésre kerülõErdélyi Magyar Restaurátorok TovábbképzõKonferenciája iránt nem csökken az érdeklõdés. 2002-ben a magyarországi és az erdélyi elõadókon kívülkörünkben üdvözölhettük Aurel Moldoveanut, a romá-niai konzerválás doyenjét, aki az erdélyi restaurátorokszinte mindegyikét tanította a mûtárgyvédelem elméletialapjaira. A konferencia alkalmával a Magyar KépzõmûvészetiEgyetem Restaurátorképzõ Intézet végzõs hallgatóinakdiplomamunkáit bemutató tablókból nyílt kiállítás azelõadásoknak helyt adó Haáz Rezsõ Múzeumban.A továbbképzéshez kapcsolódó tanulmányút - Csík,Gyergyó, (2000) a moldvai kolostorvidék (2001) után2002-ben Máramaros festõi tájaira vezetett. A háromna-pos út során Régen, Herina, Beszterce, Bethlen, Dés,Koltó, Nagybánya, Dióshalom, Krácsfalva, Máramaros-sziget, Desze, Szaplonca, Barcánfalva, Sajómezõ, Jód ésSzamosújvár magyar, román és örmény mûemlékeitvalamint múzeumait tekintettük meg. Örömünkre szolgált, hogy az eddigi résztvevõkön kívül aszakma rejtélyeivel ismerkedõ fiatal kollegák, és a nagy-szebeni egyetemen restaurálást tanuló diákok is érdek-lõdést mutattak a továbképzés iránt. Lelkesedésük meg-erõsíti bennünk a gondolatot, hogy elõdeinktõl tanult éstapasztalaink során szerzett tudásunkat továbbadjuk.

Tartalomjegyzék

Bevezetõ …………………..……………….....................…………………….5

Morgós AndrásDomokos Levente A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben

Neves erdélyi magyar restaurátorok ………………………....…....8

Moldoveanu, Aurel Elkerülhetetlen mûvelõdésünk tárgyi örökségének romlása? .. 28

Morgós AndrásDomokos Levente A székelykeresztúri „Petõfi körtefa” restaurálása………...….….31

Bakayné Perjés Judit Régészeti bõrtárgyak restaurálása …………………………...…...39

Kissné Bendefy Márta 18. századi aranyozott bõr miseruha restaurálása….......………...51

Benedek Éva Mária Az elsõ magyar katolikus Szent Biblia egy példányánakrestaurálása papíröntéssel…………......…………………..……....57

Ormos József Fényképészeti technikák ………………………………….......…..61

Szilágyi Sándor Fényképezzünk! Mûtárgyfotózási alapok, praktikák ………....…71

T. Bruder Katalin A szobi kantharosz restaurálásai…...………………………......…77

Mester Éva A Kárpát-medence üvegfestészete I. Ábrázolásmód, technika, anyaghasználat ………………........…..83

Károlyi Zita Erdélyi restaurátorok a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban…………………………………………………...........94

Erdélyi - romániai magyar vonatkozású múzeumi restaurátor publikációk …………….……95

A Haáz Rezsõ Alapítvány kiadványai.. ………………………………………………………....99

Erdélyi Magyar Restaurátorok Továbbképzõ Konferenciája 2002. SzékelyudvarhelyRésztvevõk listája…………………………………………...….....100

Întroducere ºi rezumat ………………………………………………………………......…103

Perface and Abstracts ………………………………………………………………….......110

1. A múzeumi restaurálás kialakulása - nemzetközikitekintés

A 19. sz. elején világszerte ugrásszerûen megnõtt arégészeti ásatások száma. Ennek eredményeképpennagymennyiségû mûtárgy került a múzeumokba,gyûjteményekbe. Hamarosan felmerült a tárgyaktisztításának és konzerválásának az igénye.

Az elsõ régészeti „restaurátorok” maguk a feltárókvoltak. Ismert ilyen irányú tevékenységérõl a Tróját ésMükénét feltáró Heinrich Schliemann, vagy az egyip-tológus Flinders Petrie, aki le is írta az általa alkalmazottrestaurálási eljárásokat (Petrie 1888).

Az elsõ múzeumi „restaurátorok” közé tartozott JohnDoubleday, aki az 1840-es évektõl 1857 körülbekövetkezett haláláig az 1753-ban alapított BritishMúzeumban dolgozott, õ restaurálta a híres Portlandvázát (Budge 1925). Doubledayt Robert Ready követte,aki 1858/59-ben lépett be a múzeumba és 1903-ban haltmeg. Ready híres volt az ékírásos táblák tisztításáról,valamint pénzérmék galvánmásolatainak készítésérõl(Budge 1925). Két fia is restaurátorként dolgozott amúzeumban egészen az 1930-as évekig.

Az 1807-ben alapított Dán Nemzeti Múzeum elsõ ésmásodik kurátora C. J. Thomsen és C. F. Herbst, sajátmaguk konzerváltak mûtárgyakat. Az egyszerûbbrestaurálási beavatkozásokat válogatott mesterem-berekkel oldották meg. Herbst rendelkezett egy „sza-kácskönyvvel”, amely a tárgyak kezelését tartalmazta.Az ásatási vizes fa és a vasleletek konzerválását tartottakülönösen problematikusnak. Herbst konzerválási kísér-leteket végzett, amelyeket pontosan dokumentált(Madsen 1987). A Dán Nemzeti Múzeum neves restaurátora volt mégGeorg Rosenberg, aki 1895-1940 között állt a múzeumalkalmazásában. Szerves és szervetlen tárgyakat is kon-zervált. A múzeum számos nagy konzerválásimunkájában vett részt, ilyen pl. a Hjortspring csónak.1917-ben vas és bronzkonzerválási eljárást publikált

(Rosenberg 1917). Galvánikus és elektrolitikusfémkonzerválási eljárásokat alkalmazott és kísérletezettrégészeti textíliák konzerválásával is.

A restaurálás fejlõdése szempontjából nagy fontosságúvolt a vegyészeket foglalkoztató múzeumi kémiai restau-rátor laboratóriumok 19. sz. végi és a 20. sz. elejikialakulása.

A világon az elsõ kémiai restaurátor laboratórium,ami felszerelésével és eredményeivel példaképül szolgálta késõbb alapított múzeumi laboratóriumokhoz aKirályi Porosz Múzeumok berlini kémiai és restaurátorlaboratóriuma. Kialakítására Dr. Friedrich Rathgen(1862-1942) kémikust kérték fel 1888-ban. A labor fennállásának elsõ 10 éve alatt Rathgen áttekin-tette és kritikailag értékelte a kulturális javak kon-zerválásának, restaurálásának és fenntartásának ismerteljárásait. Gyakorlati módszereket is figyelembe vévemegírta az elsõ átfogó restaurátor kézikönyvet, mely„Régiségek konzerválása” címen 1898-ban jelent meg(Rathgen1898). 1905-ben megjelent az angol változata(Rathgen 1905), majd 1924-ben és 1926-ban a jelen-tõsen kibõvített 2. és 3. kiadása (Rathgen 1924, 1926).

A British Múzeumhoz rendelt kémiai restaurátorlabratórium

Az elsõ világháború vége felé a bombabiztos helyremenekített (pl. a londoni földalatti alagútjaiban tárolt)mûtárgyakat elõhozták a kényszer tárolóhelyekrõl ésjelentõs károsodást figyeltek meg a tárgyakon. Akerámiákon, porózus köveken fõként sókiválásokat, aszerves alapú mûtárgyakon gomba fertõzéseket és arégészeti fémtárgyakon korróziót figyeltek meg. Ezenkörülmények hatására 1919-ben a Department ofScientific and Industrial Research a British Museumhozrendelt konzultánsként alkalmazta Dr. Alexander Scottvegyészt, hogy tudományosan vizsgálja meg és tárja fel akárosodások okait, és hatásos kezelésekre tegyenjavaslatot. Felállítottak egy kis laboratóriumot és 1924-tõl Dr. Harold Plenderleith is csatlakozott a munkához.Az 1920-1930-as években Scott és Plenderleith

8

A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben Neves erdélyi magyar restaurátorok

Morgós András - Domokos Levente

munkásságával - Friedrich Rathgen berlini és GustavRosenberg kopenhágai munkásságát és laboratóriumaitpéldának tekintve - megteremtették a tudományoskonzerválás alapjait Angliában. A laboratóriumot 1930-ban a British Museum-hoz csatolták (N. N. 1984, Oddy1989).

2. A múzeumi restaurálás kezdetei Magyarországon

Magyarország és Erdély területén a múzeumi restau-rálás történetével kevesen foglalkoztak. Csupán Ardosés Mirel valamint Morgós publikációi jelentek meg etémában (Ardos - Mirel 1983; Morgós 2002).

A restaurálás terén Magyarország a múzeumi ve-gyészek alkalmazásának, a mûtárgyak anyagösszetétel -vizsgálatának, a kémiai restaurátor laboratórium kiala-kításának vonatkozásában a 19. sz. végén és a 20. sz. ele-jén a nemzetközi élvonalba tartozott. A 20. sz. elsõfelében azonban a fejlõdés megtorpant. Ez alól kivételtjelentett dr. Gasparetz Géza Elemér1 rövid, 8 évesmúzeumi pályafutása (Gasparetz 1911, 1911a, 1911b, 1912,1912a, 1913, 1913a, 1913b), valamint a kolozsvári (1900) ésa debreceni (1937-39) restaurátor mûhely felállítása.

A debreceni mûhely megtervezéséért, az elsõ össze-foglaló magyar nyelven írt restaurátor kézikönyvmegírásáért ki kell emelni Hegyi Zoltán2 személyét.

A mûtárgyak anyagvizsgálata sokban kapcsolódik arestauráláshoz. Múzeumi fémtárgyak kémiai analízisét -jelenlegi ismereteink szerint (Jakobsen 1988) - elõször anémet vegyész és amatõr régész Bibra publikálta (Bibra1873). Magyarországon Dr. Loczka József3 a MagyarNemzeti Múzeum Ásvány és Õslénytára vegyi labo-ratóriumának elsõ vegyésze elõször 1885-ben publikáltaa kurdi etruszk ciszták és bronzkazán kémiaiösszetételének vizsgálati eredményeit (Loczka 1885,1885a). Erre méltán lehetünk büszkék, mert a vizsgálatnemzetközi viszonylatban is nagyon korainak számít. A fennmaradt dokumentumok és a publikációk szerintaz említetteken kívül Loczka bronztárgyak (fegyverek,szerszámok, ékszerek), valamint III. Béla sírjában találttárgyak kémiai elemzését végezte el (Loczka 1889,1889a).

Eddigi ismereteink szerint Magyarországon az elsõnév szerint említett múzeumi tárgyrestaurátorok

9

1„Gasparetz Géza Elemér Antal (Budapest, 1876. okt. 29. -Budapest, 1919. szept. 8.), a Magyar Nemzeti Múzeum(MNM) Régiségtára laboratóriumának a vezetõje, kémikusés restaurátor. Magyarországon az elsõ vegyész-restaurátor.A középiskola 8 osztályát a budapesti ágostai evangélikusfõgimnáziumban végezte. A szarvasi ágostai evangélikusfõgimnáziumban érettségizett 1896-ban. 1901-10 közöttnyolc félévet hallgatott a Pázmány PéterTudományegyetemen, végbizonyítványt 1910. jan. 7.-énkapott. 1911-ben doktori fokozatot szerzett egyetemén.1911-tõl korai haláláig a MNM Régiségtár- Éremtármunkatársa, a kémiai és restaurátor laboratórium vezetõje.A világon az elsõk között foglalkozott festmények réteg-szerkezetének tanulmányozásával, a fahordozó, festményekpigmentjeinek és kötõanyagainak mikroszkópos vizsgálatávalkombinált mikrokémiai analízisével. Publikációiban foglako-zott a mikrokémiai vizsgálatok eredményeinekmûvészettörténeti vonatkozásaival (1909, 1912), az antikfalfestészeti technikákkal (1911, 1912), a Magyar NemzetiMúzeumban és az Aquincumi múzeumban található rómaikori festõ-, rajz- és íróeszközökkel (1912, 1913) és famûtár-gyak konzerválásával (1913). A nemzetközi mûvészettörténeti társaság kongresszusainelõadással vett részt (1911 München, 1912 Róma). A rómaikongresszuson szakosztályi titkárrá választották. Itt egyébfeladatai mellett a németnyelvû elõadásokat kellett olaszuljegyzetelnie.A MNM tárgyain kívül vidéki múzeumok számos tárgyátkonzerválta (pl. Gáva-Katóhalom fém leletegyüttes, nagykál-lói bronz sisak, vaskori kard (Nyíregyháza) stb. Több új kon-zerválási eljárást vezetett be (pl. fémleletek elektrolízisestisztítása). A korábbi sellakkos kezelést a tárgyakból kloro-formmal távolította el. Impregnálásra paraffin helyettmûanyagot, cellont (4-5% nitrocellulóz amil-acetátbanoldva) használt. Fiatalon, 43 évesen hunyt el, a háborús évekbe visszanyúlóbetegség után.” (Morgós András: Gasparetz Géza Elemér,in: MMA. 303. o.)

2„Hegyi Zoltán kémia-fizika tanár, restaurátor. A debreceni

Déri Múzeum vegyész-restaurátora. 1928-tól a debreceniTisza István Tudományegyetemre járt, ahol fizika-kémia sza-kos tanárként diplomázott 1932-ben. 1937-1940 közöttmegtervezte és kialakította a debreceni múzeum „konzerválóés preparáló laboratóriumát”, ezzel a múzeumi területen aMagyar Nemzeti Múzeum és a kolozsvári Erdélyi NemzetiMúzeum után a harmadik korszerû restaurtor laboratóriu-mot hozta létre. A múzeum számára 1937-tõl dolgozott,akkor még az egyetem Orvosi Vegytani Intézeténekmunkatársaként. Megírta az elsõ magyar nyelvû restaurátorkézikönyvet „A múzeumvegyészet kézikönyve” címen(1938). Ez mintegy 100 gépelt oldal terjedelmû. Sajnos amunka kiadására nem került sor. 1939-1941 között a városszerzõdéssel alkalmazta a konzerváló laboratórium vezetõ-jeként. A laboratóriumhoz korszerû eszközök és felszere-lések tartoztak, pl. röntgen berendezés, gázosító kamra,ostoros csiszológép, vákuumszivattyús impregnáló beren-dezés, savazó kád stb. Ásatási fémleleteket konzervált, - pl.kispaládi bronzkincs, ártándi zomlinpusztai vaskori, hajdúdo-rogi honfoglaláskori leletek stb. - mûtárgyak vegyelemzésév-el is foglalkozott (idegen masszával bélelt római dénár), amúzeum számára fényképfelvételeket és diákat is készített éslaborált.1939-40-ben katonai behívásai akadályoztatták amúzeumi munkában. 1941-ben a minisztérium értesítette avárost, hogy nem járul hozzá Hegyi szerzõ-désének ameghosszabbításához, így a múzeumtól megvált és elfogadtaa felajánlott tanári állást.” (Morgós A.: Hegyi Zoltán, in:MMA,. 362-363. o.)3 „Loczka József ( 1855. márc. 14. Németpróna, Nyitra vm. -1912. márc. 8. Budapest) Mûtárgy anyagvizsgálatokat csakmellékesen végzett, fõ munkaterülete az Ásványtárban talál-ható ásványok analízise volt. Õ volt a magyar ásványanalitikaegyik megteremtõje. Nevéhez kapcsolódik az ásványtárkémiai laboratórium kialakítása is. Haláláig a MagyarNemzeti Múzeumban dolgozott. Segédõr (1882-93), õr(1893-1902), majd igazgató õr.(1902-12) beosztásban.„ PappGábor: Loczka József, in: MMA 565.)

Molnár Viktor és Kemény József. Mindketten a MagyarNemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában dolgoztak.Molnár Viktort a tár laboránsaként említik az iratok(1918. 09. 11.-i levél- Érem és Régiségtár 228/918.), aki1864-ben került a múzeumhoz és 1918-ban halt meg.Munkájáról ezidáig nem sikerült többet megtudni.

Kemény József mechanikus, 1876-tól hosszú idõn ke-resztül (1923-ban még kéri restaurátori kinevezését)vastárgyak és fegyverek restaurálását végezte. Egyik kie-melkedõ munkája a Dunapentelén elõkerült rossz meg-tartású római sisakok restaurálása és rekonstrukciójavolt. Az általa végzett munka leírását a feltáró régész tol-lából ismerhetjük meg (Hekler 1911).

A Magyar Nemzeti Múzeumban az 1910-es évekbena dokumentumokban több tisztítást, konzerválást végzõmunkatársra is történik utalás. Így, a múzeumban 1919-ben a restaurálást végzõ alkalmazottak képzettségét el-lenõrzõ és igazoló „muzeális mûszaki vizsga” jegyzõ-könyvében nem csak a nevek találhatók, hanem a feltettkérdésekbõl az is kiderül, hogy Eberhard János, TóthJózsef, Huck Lajos milyen jellegû restaurálási munkátvégzett (Gerelyes 1967).A nemzet elsõ múzeumában a restaurátorok létszámacsak lassan emelkedett, 1949-ben az eskütevõk között 11restaurátor nevével találkozunk (K-726-1949-1698

4, Fe-

jõs 1955), 1976-ban a számuk 16 fõ (N. N. 1966).

Feltétlenül meg kell emlékezni a múzeumi tárgyakravonatkozó elsõ, magyar nyelvû restaurálási szakcikkrõl.Ezt a színes egyéniségû (régész, restaurátor, utazó, gyûj-tõ) Fenichel Sámuel írta 1891-ben. A témával Fenicheléletrajzánál foglalkozunk részletesen.

A 19. sz. végétõl a 20. sz. közepéig a restaurálást - ak-kor esetenként preparálásnak is nevezték - végzõ múze-umi személyek, képzettség nélküli mindenesek és ipa-rosok voltak. Nem csak restauráltak, hanem mindenfélemúzeumi segédmunkát is végeztek (javítást, takarítást,kiállítási munkákat stb.). A legritkább esetben neveztékõket restaurátornak, konzervátornak, inkább múzeumiszolga, mûszaki altiszt, egyéb altiszt, egyéb mûszakiszemélyzet, mûszaki segédszemélyzet, (mûtárgy!?)takarító, laboráns, preparátor megnevezéssel illették. Arestaurálásokról általában nem készült dokumentáció,amely tartalmazta volna, hogy milyen eljárást, anyagokathasználtak. Ennek oka, hogy a restaurálást végzõk azttitokként kezelték. A helyzet csak az 1960/70-es években

kezdett megváltozni, a restaurátor képzés általánossáválásával párhuzamosan.

3. A múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben

Erdély legjelentõsebb múzeuma a kolozsvári ErdélyiMúzeum volt. Ennél fogva természetesen az erdélyirestaurálás kialakulásában is vezetõ szerepet játszott.Az Erdélyi (Országos) (Nemzeti) Múzeum mega-lapítását az 1841-43. évi kolozsvári országgyûlés határoz-ta el 1842. december 23 -án a múzeumra 100 000 forintotirányoztak elõ. Mivel 1848 május 30-án kimondtákErdély unióját Magyarországgal, a múzeum felállításá-nak a kötelessége erdélyi hatáskörbõl átkerült azegységes hazára. Emiatt és az 1948-as eseményekkövetkeztében csak 1859. november 29-én kerülhetettsor a múzeum felállítására. Elhelyezésére gr. Mikó Imrefelajánlotta a kolozsvári Külsõ-Szén utcában lévõ, 10holdas parkban épült kilencszobás villáját. A múzeum akövetkezõ gyûjteményekbõl állt: Könyvtár, Érem- ésRégiségtár, Álattár, Ásványtár, Növénytár. Mindegyiktár élén az állam által kinevezett igazgató állt, akik egy-ben az EME választmányának is a tagjai voltak. Nevesigazgatói: Finály Henrik, Pósta Béla, Roska Márton.Kiadványai: Erdélyi Múzeum-Egyesület Évkönyve(1861-1873, Új folyam: 1874-1914), Dolgozatok azErdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából(1910-1919), Közlemények az Erdélyi Nemzeti MúzeumÉrem- és Régiségtárából (1941-1944), JubileumiEmlékkönyv (1938), Emlékkönyv (1944).

Az Erdélyi Múzeumot az Erdélyi Múzeum Egyesület(EME)5 tartotta fenn. Az EME és a megalakuló ko-lozsvári egyetem 1872-ben együttmûködési szerzõdéstkötött, amelyben az egyetem vállalta, hogy a múzeumszámára biztosítja a szakembereket, a helyiségeket és azanyagi eszközöket a gyûjtemények fenntartásához.Ennek fejében használhatja a gyûjteményeket az okta-táshoz.

Már az Erdélyi Múzeum Egyesület 1859-ben megje-lent alakító közgyûlése felismerte a mûtárgyak védelmé-nek, konzerválásának a fontosságát.

10

5 Az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) a legrégebbi erdélyitudományos egyesület 1859-ben alakult Kolozsváron gr.Mikó Imre kezdeményezésére. Bölcsészeti, nyelv- és törté-nettudományi-,Természettudományi-, Orvostudományi-,Jog- és államtudományi szakosztályain keresztül az erdélyimagyar irodalmi és tudományos élet fellendítését tûzte zás-zlajára. Az egyesület 1949-ben megszûnt, 1990-ben újrakezdte mûködését. Az egyesület tartotta fenn az Erdélyi(Nemzeti) Múzeumot, 1874-tõl kiadta a számostudományágnak publikációs lehetõséget adó ErdélyiMúzeum c. kiadványt. Az Erdélyi Múzeum elsõ folyama1917-ig jelent meg, az új folyam 1930-ban indult.Megjelenése 1947-1990 között szünetelt, 1991-tõl újra indult.

4K-726= a Széchenyi Könyvtárban az Országos Magyar

Gyûjteményegyetem Tanácsa 1922-1949 és a MagyarNemzeti Múzeum Tanácsa (1934-1949) iratgyûjteményénekazonosítója

Ennek jegyzõkönyvében az „Utasítás az erdélyi muzeumegylet muzeum-õre számára” részben a következõkettaláljuk:„7.§. A gyûjtemény kezelésénél fel fog használni mindenszokásos mód- és óvszert a gyûjteményi tárgyak fenntartá-sára és minden romlástól való megõrzésére.” (Az ErdélyiMuzeum-Egylet alakító közgyûlésének jegyzõkönyve,Az Erdélyi Muzeum-Egylet Évkönyvei I. kötet 1859-1861., szerk.: Brassai Sámuel, Kolozsvár, 1861. 11.)

Ugyanitt találjuk az „Utasítás az erdélyi országosmuzeum érem- és régiségtárnoka számára”:„8.§. A Gyûjtemény õrének elsõ és fõkötelessége lévén agyûjteménybe letett tárgyak épségben fentartása és megõrzé-se minden romlástól vagy csonkulástól, gondoskodni fogkellõ tisztaságról, meg fogja óvni az érczdarabokat rozs-dától, szövetanyagokat a molytól, farészeket a szútól, töré-keny darabokat minden erõszaktól, és e végre nem csak ar-ra ügyelni, hogy minden darab legalább egyszer évenkéntillõ takarítás alá kerüljön, hanem az említett ellenségek el-len a tapasztalás után legczélszerübbnek bizonyult ellensze-reket is fel fogja használni.” (Az Erdélyi Muzeum-Egyletalakító közgyûlésének jegyzõkönyve, Az ErdélyiMuzeum-Egylet Évkönyvei I. kötet 1859-1861., szerk.:Brassai Sámuel, Kolozsvár, 1861. 17.)

Nem sokkal késõbb, az EME és a múzeum alapításátkezdeményezõ gr. Mikó Imre által 1864-ben írt mun-kaprogramban is szerepel a múzeum feldatainak legelsõ- legfontosabb - pontjában a „gyûjtés és konzerválás”(Kelemen Lajos: Az EME története félévszázadosünnepére, Emlékkönyv 70.).

Az EME és a kolozsvári egyetem között kötött szerzõ-désben leírtak a valóságban alig valósultak meg. Mindezvisszavetette a gyûjtemények és a restaurálás fejlõdését.A 19. század második felére jellemzõ, hogy az Érem- ésRégiségtár gyûjteményének konzerválása pénz-, hely- ésszakemberhiány következtében kezdetleges módszerek-kel rossz körülmények között folyt. A gyûjtemény veze-tõjének Finály Henriknek6 egyedül kellett minden mun-kát ellátnia. Így 1880-körül a régészeti gyûjteménybenõrzött tárgyak konzerválását is alkalmanként õ végeztevezetõi munkája mellett.

Esetenként „megpucolta” az ásatásból jött tárgyakat,egyes kerámiatárgyakat össze-ragasztott és kiegészített(Erdélyi Múzeum VII., 1880. 4-5. szám, 137.).

Ebben az idõszakban az ásatásból elõkerült régészetileletek (feltehetõleg fémleletek) sürgõs konzerválásá-ban külsõ szakemberek segítettek: Dr. Orient Gyula7

gyógyszerész, orvos és dr. Pfeiffer Gyula. Tekintettelarra, hogy a gyûjteménynek laboratóriuma nem volt, amunkát részben otthon végezték (Erdélyi Múzeum VII.1880. 4-5. szám, 302-303.).

Finály utolsó éveiben - betegsége miatt - a kiállítás zárvavolt és a restaurálás-konzerválás gyakorlatilag szünetelt.A restaurátori munkával kapcsolatban idézzük Finályszavait:„. az egész gyûjtemény kezelésére csak magam vagyok, és

az utolsó etiquette megírásáig, az utolsó apróság tábláraerõsítéséig az egész szellemi és anyagi munkát magamnakkét kezemmel kell végeznem.” „ vannak cserépröredékeink, a melyek ugyan egy edényheztartoznak, és a melyeket egybe kell állítani és összeragasz-tani, a mikor aztán 10-12 darabból egy lesz; vannak szét-töredezett fémtárgyaink, a melyeknek darabjait hasonlólagössze kell illeszteni, így a Kolozsvár városától átvettfegyverzetek annyira szerte vannak hullva, hogy még aztsem lehet ez idõ szerint megállapítani, hogy valósággalhány egész fegyverhez tartoznak ....Részemrõl semmit semfogok elmulasztani, hogy e munka haladjon és mentõlelõbb el is készüljön.” (Finály Henrik: Régiség éséremtárnoki jelentés, Erdélyi Múzeum VII. 1886. 4-5.szám 146-149.)

A bonyolultabb restaurálásokat a múzeum külsõ szak-emberekkel oldotta meg.

11

6Finály Henrik (Lajos) (1825. jan. 16. Óbuda - 1898.

febr. 13. Kolozsvár) építészmérnök, filológus, törté-nész, régész, az Erdélyi Múzeumi Egylet (EME) titkára amegalakulásától haláláig (1859-1898), az EME Éremés Régiségtárának õre (igazgató-vezetõje) 1861-tõl, az1872-ben megalakuló kolozsvári egyetemen a történel-mi segédtudományok és az archeológia professzora, azErdélyi Múzeumok folyóirat szerkesztõje (1874-1882),nyelvészként az akadémia tagja. (Gaál György: FinályHenrik, in: MMA, 276-277.).

7Dr. Orient Gyula (1869 október 21. Nagybocskó - 1940.

október 9. Kolozsvár) gyógyszerész, orvos. 1891-ben szerzettgyógyszerészi oklevelet a budapesti egyetem orvostudományikarán. 1891-1892 között a budapesti egyetem vegytaniintézetében Winkler Lajos mellett dolgozott. Lengyel Bélamellett ásvány-vízelemzéssel, a közegészségtani intézetbenbakterológiai vizsgálatokkal foglalkozott. 1892-1898 közöttCsetneken (Gömör vm.) saját gyógyszertára volt. Gyûjtötte agyógyszerészettörténeti tárgyakat. Gyógyszertára eladásaután Kolozsvárra ment, ahol az egyetem kémiai intézetébengyakornok, tanársegéd (1900-1918), majd adjunktus. 1900-ban gyógyszerészdoktori, 1906-ban orvosi oklevelet szerzett.1918-tól a kolozsvári egyetemen magántanár, 1919-tól abiológiai és toxikológiai tanszéken ny. rk. tanár.Szorgalmazta Kolozsváron a múzeumnál az elsõ gyógysz-erészet-történeti múzeum megalakítását. (Új Magyar Élet-rajzi Lexikon (fõszerk. Markó László), Magyar Könyvklub,2002, IV. kötet. 1166.)

12

1880-ban Moretti Rezsõ8 restaurálta a festmény-gyûjtemény egyes darabjait (Erdélyi Múzeum 1880. 4-5.szám 298.).

A híres küküllõvári leleteket (Kendi Zsófia palástja, ki-tisztított díszruhák) az Országos Iparmûvészeti Múzeumküldte vissza restaurált állapotban. „A budapesti Iparmûvészeti Múzeum azt jelentette, hogyKendi Zsófia palástjának (mely a küküllõvári sírboltbólkerült az Erdélyi Múzeum birtokába) restaurálása elkészülts 300 frtba került.” (A leletekrõl és a restaurálásról:Erdélyi Múzeum 1898. 412, 476, 544, 616.)

1897-ben a régi egyetem épülete - amelyben amúzeum gyûjteménye is volt - lebontásra került. A tár-gyakat a piarista gimnázium épületében, arra nemmegfelelõ nedves helyen raktározták el. Ennekkövetkeztében jelentõs károk érték a gyûjteményt.

Akkor kezdõdött újabb fellendülés, amikor Finályhalála után Pósta Béla9 került az Érem- és Régiségtárélére. Sokat foglalkozott a tárgyak állapotának a felmé-résével. Rámutatott, hogy azok a raktárhelyiség nedves-ségének következtében nagy károkat szenvedtek, pl. azezüstérmeken 1 mm vastag patina képzõdött. A bronz-érmek is rendkívüli mértékben károsodtak. Egyes érmekazon jellegzetességeiket, amelyek alapján meghatároz-hatók voltak elvesztették. Az egyéb fémtárgyak részbenteljesen tönkrementek, elvesztek. Egy csekély részükkonzerválással megmenthetõ lett volna, ha lett volna er-re lehetõség. A fegyveranyag is jelentõsen károsodott,melynek következtében esetenként a márka és a mester-jegy eltûnt. A fatárgyakat a rovarok, a textileket a mo-lyok tették tönkre. A római és a középkori kõmarad-ványokat felkupacolva, nem megfelelõ helyen, egy részüket az udvaron ideiglenes féltetõ alatt, tartották.

Mindezeket látva Pósta Béla minden tõle telhetõt meg-tett, hogy a tárgyak restaurálásához megfelelõ laborató-rium és személyzet álljon rendelkezésre. A restaurátorlabor mellett fotólabort és gipszmásolatokat készítõ mû-helyt is tervezett. Egyetemi hallgatók „betanításával” kí-vánt megfelelõ restaurátori munkaerõre szert tenni.1899-ben az Oktatási és Vallásügyi Minisztériumhozküldött jelentéseiben leírta a siralmas állapotokat és kér-te laboráns kinevezését (a kolozsvári Történeti Múzeumkézirattára: C1 42/1899, C1 44/1899, C1 47/1899).Pósta az elkövetkezõ években többször kért és kapottfejlesztésre a minisztériumtól támogatást többek közötta restaurátor laborhoz is, azonban ennek nagy részét afotólabor kialakítására fordította. (A restaurátor mû-hely kialakítására, a szükséges felszerelésre vonatkozóiratok, kérések, javaslatok: a kolozsvári Történeti Mú-zeum kézirattára: C1 113/b/1900, C1 113/c/1900, C1145/1900, C1 67/1900).

A múzeum új központi épületében - amelyben ma ismûködik - a numizmatikai és a régiség-gyûjtemény egyrésze kapott helyet. Itt lehetõség adódott a restaurátorlaboratórium létrehozására is, ahol már megfelelõ kö-rülmények adódtak a restaurálási munkához. (Emlék-könyv 75. old.). A labor felszereléséhez tartozott: lakko-zott szekrények, 3,5 m-es fémlemezzel borított munka-asztal, 20 különféle fatálca, 1,20x0,2 m-es méretû zo-máncozott kád a fémtárgyakhoz, egy kisebb kád, 6 üveg-kád az érmék tisztításához, a vegyszerek tárolására 12különbözõ méretû üveg és a kerámiák mosásához egyszûrõvel és vízcsatlakozással ellátott medence, valamintmintegy 10 db egyszerû szerszám (kalapács, harapófogó,fûrész, reszelõ, kefék stb.) egyéb bútorok (székek, foga-sok) (A kolozsvári Történeti Múzeum kézirattára: C1113/c/1900).

Pósta elõremutató terveit sokszor a lehetõségek akadá-lyozták:„Erdély közép- és újabbkori s eddig még a sors különöskegyelmébõl megtartott mûemlékeinek jellemzõ gipszmáso-latokban leendõ egybegyûjtése, vagyis az erdélyi Musèe duTrocadèro, megteremtésére….. Íme megvan már a gipsz-öntõ laboráns, hogy szinte nevetségesen csekély pénzzelkezdhetném meg a gyûjtést és nincs egy talpalattnyi hely, ahol e gyûjtés eredményét kiállíthatnám.” (Pósta Béla: Azérem- és régiségtárról, Erdélyi Múzeum 1902. 308.)

1903-ban a restaurátor mûhely kialakítása után márjelentõs mennyiségû tárgy restaurálása készült el. A ré-gészeti leletek mellett egy kolozsvári festõ segítségévelfestmények restaurálása is folyt:„ A gyûjtemény karban tartása végett folytattuk a vastár-

gyak praeparalását és praeparaltunk 512 darabot.Töredékben lévõ edényeink közül 7 darabot sikerült egybeállítani; a képtárban pedig 25 keret nélkül álló,

8Moretti Rezsõ (Tata, 1855 - Budapest, 1920)Düsseldorfban tanult, majd itthon és külföldön fõleg régiképek restaurálásával foglalkozott. Arcképeket is festett.(Seregélyi, 423. o.) 9Pósta Béla (1862. aug. 25. Kecskemét - 1919. ápr. 16.Kolozsvár) jogász, régész. A budapesti tudománye-gyetem jogi karán végzett, majd a Bölcsészeti KarArchaeológiai Tanszékén bölcsészdoktori okleveletszerzett. A Magyar Nemzeti Múzeum Érem- ésRégiségtárában írnok (1885-tõl), segédõr majdmúzeumõr. Több ásatást vezetett. Észak, Nyugat és DélEurópában tanulmányutakon vett részt. Zichy Jenõ III.oroszországi expedíciójának a tagja volt. A Kámavidékének régészeti emlékanyagát tanulmányozta. Akolozsvári egyetemen az érem- és régiségtan ta-nára(1899-tõl haláláig), az egyetem Érem és Régiség-taniIntézetének igazgatója, a múzeum Érem- és Régi-ségtárának vezetõje (1898-tól). A magyar múzeumokországos régészeti felügyelõje (1907-tõl). Országosrégészeti szaktanfolyamot szervezett (1908, 1911).(Ritoók Ágnes: Pósta Béla, in: MMA, 717. o.)

megrongyolódott festményt tisztítottunk ki s helyeztünkolyan karba, hogy az egy esetleges restaurálás után mostmár végleg meg lesz óvható. E 25 képet magában azintézetben készült keretekbe helyeztük. Nehezebb munkánkvolt azon négy fára festett kép helyreállításával, a melyek azelha-nyagolt kezelés folytán körívben meghajoltak, ezeket issike-rûlt újra laposakká tenni, a mely újabbmegvetemedésüket meggátolja.” „ Az ásatásokból kikerült anyagnak praeparálása végett kikell azokat bontanunk (t.i. a ládákból), erre pedig máshol,mint a kiállítási termekben hely nincs és így körülbelül a je-len év augusztus havától kezdve egész gyûjteménytárunkatismét el kell zárni a nagyközönségtõl.Kötelességem mindezeket a t. Közgyûlésnek bejelenteni,mert nekem ezen másíthatlan tényekbõl le kell vonnom aconsequentiákat. Be kell ugyanis látnom azt hogy az Er-délyi Országos Muzeum érem- és régiségtárából olyan régi-ségtárat, a mely e nevezetre méltó, nem lehet csinálni, mertaz ehhez szükséges helyiséget, szakbeli segédszemélyzetet,tárgy dotácziót a kormány, a mely a helyiség és segéd-személyzet tekintetében szerzõdéses kötelezettséget vállalt,megadni nem akarja; az Erdélyi Muzeum Egylet e tekintet-ben fennálló jogait nem érvényesíti, a tárgyi dotáczió tekin-tetében pedig meg van gyõzõdve, hogy 1800 koronávalkötelességének eleget tesz.Ilyenformán kétségtelenné vált, hogy e gyûjteménytáratnem csak fejleszteni nem lehet, hanem még oly módon ke-zelni sem, mint a mily módon minden közvagyont kezelnikell: a mibõl következik, hogy az érem- és régiségtár a jö-võben csak olyan módon kezelhetõ, a minõ módon azt azén hivatali elõdöm, bizonyára nem minden keserûség nél-kül, kezelni kénytelen volt.” (Pósta Béla: Jelentés azérem- és régiségtárról, Erdélyi Múzeum XXI. 1904. 228-232.)

A 20. század elején Lehoczky András volt az Érem-és Régiségtár szakképzettség nélküli laboránsa. Õ láttael a konzerválási-restaurálási, a fényképezési és a raj-zolási feladatokat (C1 1683/1911, C1 2395/1915). Eddigiismereteink szerint nevének említésével elõször 1908-ban találkozhatunk, amikor a régészeti tanfolyamra azország különbözõ részeibõl érkezõ hallgatók részérevastárgyak preparálását, a porczellán-, üveg- és agyag-tárgyak restaurálását és konzerválását oktatja. 1921-benmár Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozik a Régiségtárban, ahol feladata a fényképezés, gipszöntés és vastárgyak restaurálása (K726-1921-45, K 726-1923-135).

Az 1908-ban, az Érem- és Régiségtár által tartott ré-gészeti tanfolyamnak 20 rendes, a rendkívüliekkel együtt30 hallgatja volt. A tanfolyamon restaurálásról is szóesett:„egyetemi alkalmazottól nyertek útmutatást a tanfolyam

hallgatói, a régiségek és érmék preparálása és konzerválá-sa… tekintetében. …. a muzeális kezelésre vonatkozó elõa-dások következtek, a melyekben Kovács István szólott ha-zai éremleleteinkrõl és azoknak feldolgozásáról, dr. BudayÁrpád a rómaikori emlékek múzeumi kezelésérõl, Le-hóczki András a vastárgyak preparálásáról, a porczellán-,üveg- és agyagtárgyak restaurálásáról és konzerválásáról.Ugyane magyarázatok kapcsán mutattuk be a szõnyegekrestaurálásának módját is……” (Pósta Béla: Régészetitanfolyam az Erdélyi Nemzeti Múzeum érem- és régi-ségtárában, Erdélyi Múzeum 1908. 228-237.)

1911-ben a restaurálásra szoruló, problémásabb festmé-nyeket Budapestre küldték a kor ismert restaurátoráhozBeer József Konstantinhoz10 (a kolozsvári TörténetiMúzeum kézirattára: C1 1595/1911).1913-ban Merész Gyula11 kolozsvári festõmûvész, kép-konzervátor restaurálta a múzeum festményeit. A mun-káért javadalmazást nem kért (EME évkönyv 1913-asévkönyve Kolozsvár 1914, 35.)„A képkonzerválás képtárunk régi részeiben, a hol a resta-

urálást meg nem engedünk, most az õ kezeiben van, vagyisTisztelt Közgyûlés, ez is ingyenbe esik, fizetés kiegészítésülszeretetet adtunk ifjú piktorunknak.” (EME évkönyve az1911. évre, Kolozsvár 1912, 51.)

1912-ben az Érem- és Régiségtár a múzeum által ma ishasznált Bástya utcai épületbe költözött. Itt rendeztékbe az építészeti és szobrászati emlékek karbantartásáraés restaurálására szolgáló szobrászati mûtermet. Amûteremben Szeszák Ferenc kolozsvári szobrászmûvészrestaurálta a tárgyakat. Munkájáért javadalmazást nemkért! (EME évkönyv 1913-as évkönyve Kolozsvár 1914.35.)

„A Bástya utcában sikerült egy szobrászati mûteremnekelkészítése, amelyben építészeti és szobrászati emlékeink

13

10Beer József Konstantin (Brüx, Csehország, 1862. március11. - Budapest, 1933. február 27.) festõmûvész, festõrestau-rátor. Bécsben a Képzõmûvészeti Akadémián folytatotttanulmányokat, Karlsruheban is tanult. MüncheniPinakothek-ban Alois Hauser képrestaurátor mellett dolgo-zott. Szakismeretét angliai, olaszországi, németországi, hol-landiai, belgiumi tanulmányútjain fejlesztette. Külföldön iselismert restaurátor és szakértõ volt. 1893-ban meghívtákBudapestre és az Országos Képtár (késõbb SzépmûvészetiMúzeum) képkonzervátora lett. A múzeumi munkája melletta Mûemlékek Országos Bizottságának a megbízásábólrestaurálási munkákat végzett és felügyelt. (Móré Miklós,Papp Katalin: Beer József Konstantin, in: MMA, 73-74.) 11Merész Gyula (Kolozsvár, 1888. - ?) A KépzõmûvészetiFõsikolán, Párizsban, Firenzében és Rómában tanult.Mesterei: Balló Ede, Lucien Simon, Jean Paul Laurens.Tanulmányutak: Németország, Franciaország, Olasz-ország, Belgium, Hollandia, Svájc. Gyûjteményes kiállítá-sai: Budapest 1921, 1927, 1928, Milánó 1940. Szentekcsodáit, a nép életét, aktokat, arcké-peket festett. 1945után külföldön élt. (Seregélyi, 405 o. )

14

restaurálása, karbantartása céljából sikerült megnyernünkkolozsvári Szeszák Ferenc szobrászmûvészt, aki májustólszeptemberig éppen úgy díjtalanul áll rendelkezésére enneka fontos gyûjteménytárnak, mint Merész Gyula festõmû-vész úr múlt évben megnyitott képtárunknak.”

1942-ben Najmányi J. Kálmán restaurátor hat darabMelka-féle12 festmény, illetve egy dombormûvû térképrestauráltatását végezte (EME Évkönyve 1942, évre,Kolozsvár, 1943, 56.)

A II. világháború után Románia talán legfontosabb ré-gészeti restaurátor mûhelyévé vált a kolozsvári. Ez rész-ben az 1960-as 1970-es években itt dolgozó Koródi Jó-zsefnek köszönhetõ. Szervezett restaurátorképzés hiá-nyában itt lehetett a mindennapi gyakorlatban eltanulnia restaurálás szakmai fogásait. 1975-tõl a mûhely hétmegye restaurálási szükségletét ellátó területi restaurá-tor mûhely lett. A mûhelyben dolgozók száma egy idõ-ben elérte a 20-22 fõt.A többi erdélyi restaurátor mûhely lehetõségek tekinte-tében lényegesen elmaradt a kolozsváritól. Az elmara-dást némileg ellensúlyozta az ott dolgozók szakmaszere-tete és páratlan tehetsége.

A kiemelkedõ tevékenységû erdélyi, mára már kö-zülünk eltávozott, magyar múzeumi restaurátorok közüléletrajzuk bemutatásával emlékezünk meg Fenichel Sá-muel, Koródi József, Erõss János, Antal (Szabó) Mária,Széles Kálmán és a fiatalon tragikus hirtelenséggelelhunyt Ferenczi Isván munkásságáról.

4. Kiemelkedõ munkásságú erdélyi restaurátorok életrajza

Fenichel Sámuel

Régész, restaurátor, utazó és gyûjtõ, (Nagyenyed, AlsóFehér m., 1868. aug. 25. - Friedrich WilhelmhafenStephansort (mai nevén Madang), Német Új-Guinea,1893. márc. 12.)

Fenichel Jakab izraelita tojáskereskedõ fiaként szü-letett Nagyenyeden. Tanulmányait a város híres BethlenKollégiumában végezte.

A természet iránti érdeklõdését tanára, Elekes Ká-roly keltette fel, akit többször elkísért vadászútjára. Tõletanulta meg az állatpreparálás mesterfogásait is. Legna-gyobb hatással talán Herepey Károly (1817-1906), az ás-ványtan és régészet tanára volt rá, akitõl a régészet alap-jait sajátította el. Herepey magával vitte az ispánlaki és abedelõi ásatásaira. A madarak szeretetét és preparálásátCsathó János alispántól, a neves ornitológustól tanulta.A kollégium után rövid ideig gyógyszerész gyakornokvolt, majd szülei beíratták a helybeli vincellérképzõbe.

1888. nyarán 12 napi gyaloglással Bukarestbe ment,ahol az állatgyógyászati iskola preparátora, majd 1889.tavaszán a Román Nemzeti Múzeum régiségtárának asegédõre lett. Fõleg télen dolgozott a múzeum épületé-ben, a régiségtárban végzett konzerválást, rendezést.Amikor az idõjárás jobbra fordult Dr. Gheorghe Toci-lescu-val, a régiségtár igazgatójával, Dobrudzsában azAdamclisi (Tropea) római vártelepen végzett ásatáso-kat. Itt ismerkedett meg Albert Grubauerrel, egy mün-cheni ornitológussal, aki meghívta a készülõ Új-Guineaiexpedíciójába preparátornak és fotósnak. Leköszöntbukaresti állásáról és Budapestre utazott. A MagyarNemzeti Múzeumban találkozott Madarász Gyulával, aneves ornitológussal, akitõl hasznos ismereteket kapottaz útra. A múzeum felkérte, hogy az expedíción néprajzitárgyakat és állatokat is gyûjtsön. Budapestrõl 1891augusztusában megbízójához Münchenbe utazott, aholhat hét alatt összeállították az expedíció felszerelését,majd szeptember végén Hamburgban a Salatiga nevûgõzhajóra szállt. Grubauer a genovai kikötõben csatla-kozott hozzá. A Szuezi csatornán, a Vörös tengeren átutaztak, majd Ceylon, Szingapúr érintésével Batáviába(ma Jakarta) érkeztek, ahonnan a kolerajárvány veszteg-zára miatt vissza kellett térniük Szingapúrba. Végül aDewawongse hajóval Német Új-Guineába (akkor Kai-ser Wilhelmsland néven német gyarmat volt) érkeztek,majd 1891. december 22-én az Astrolabe öbölben kötöt-tek ki Hatzfeldhafenben (ma Hatzfeldhaven). ElõszörStephansortban (ma Bogadjim) egy német misszionári-us orvos vendégei voltak. December végén átköltöztekKonstantinhafenba, ahol Fenichel hozzákezdett a zooló-giai és néprajzi gyûjtéshez. Grubauer megbetegedett ésmárciusban a rendes hajójárattal hazaindult, magávalvíve az expedícióra szánt 200 ezer márkát. Fenichelmindössze 150 márkával a zsebében ott maradt. Elhe-lyezkedett egy német kávéültetvényesnél munkafelügye-lõnek. A sziget belsejében, Bongu pápua faluban házi-kót épített magának. Kutatásai elõmozdítása érdekébenfelajánlotta szolgálatát szerény anyagi ellenszolgáltatás

fejében Bécsnek, Bukarestnek és Budapestnek. Választcsak a Magyar Nemzeti Múzeumtól kapott. A múzeum1000 forintot, a munkájához szükséges eszközöket,fegyvereket és cseretárgyakat küldött. A küldeménytjúlius elején kapta kézhez.

Összesen 15 hónapot töltött Új Guineában. Fõgyûjtõte-rülete az Astrolabe öböl partvidéke voltFriedrich Wil-helmshafen, Konstantinhafen, Erima, ésStephansort környéke. A Finisterre hegység dzsun-geleibe is behatolt és 2000 m feletti magasságban isgyûjtött. Sárgaláz következtében 1893. március 12-én, 25évesen a német új-guieneai Stephansort kikötõben elra-gadta a halál.

Gyûjtésének nagy része a magyar kormány közbenjá-rására hazakerült. A hazaérkezett anyag, mint jogos örö-köst, Fenichel édesapját illette meg, tõle vásárolta meg agyûjteményt a Magyar Nemzeti Múzeum 10 000 már-káért. Egy kisebb gyûjtemény a nagyenyedi Bethlen Kol-légiumba is került. Fenichel mintegy 3000 db néprajzi és12000 db természettudományi tárgyat, 25000 db mada-rat gyûjtött, kb. ötszáz fényképet készített. Az általa fel-fedezett egyik madárfajt róla nevezték el Arses Feni-cheli-nek.

A Természettudományi társulat 1895. február 9.-eiemlékülésén Herman Ottó méltatta a 25 évesen elhunytkutató tudományos érdemeit. Az elhangzottak ösztö-nözték Bíró Lajost, hogy folytassa a megkezdett munkát.1974-óta Pápua Új-Guinea fõvárosában, a Port Mo-resby-i egyetem falán arcképes tábla állít emléket Fe-nichel személyének.

Fenichel 1891-ben írt két cikke - „Tanácsok régi tárgyakragasztására és tisztogatására”, Archaeologiai Értesítõ Újfolyam, XI. kötet (1891) 191-192. Szerk.: Hampel JózsefBudapest, 1891. és „Rozsdás fém-régiségek”,Archaeológiai Értesítõ Új folyam, X. kötet (1891) 286-288. - az elsõ, múzeumi tárgyak kezelésérõl magyarulmegjelent, nem „konyhai recepteket” tartalmazó restau-rátor szakcikk.13

A cikkek nyelvezetük és a korabeli elnevezések miattkissé nehezen értelmezhetõk, ezért itt megadjuk a lénye-get tartalmazó kivonatukat. Az eredeti tanulmányok vál-tozatlan formában a mellékletben megtalálhatók.

Fenichel Sámuel: Tanácsok régi tárgyak ragasztására éstisztogatására

Fenichel (Fenichel 1892) ragasztót úgy állít elõ, hogyarabs mézga (gumi arabicum) telített vizes oldatába atárgyak színének megfelelõen - általában 4-6 g porfes-téket kever. Fekete színû ragasztóhoz venyige-feketét, afehérhez bármilyen fehér porfestéket ajánl. Zöld ragasz-tóhoz oxydált, bronz és réz tárgyak ragasztására, 50 gragasztó oldathoz 5 g rézgálic zöld port ad. Vöröses agyagtárgyak, téglák stb. ragasztásához 50 g ragasztó oldathoz4 g angol vöröst kever. A mellékszínek elõállításához amár elkészített színes ragaszokat keveri össze. Aragasztáshoz a töredékeket enyhén felmelegíti.Üveg és más edénytöredékek ragasztásánál az összeillesz-tett töredék-darabok belsõ oldalára finom papír (üveg-tárgyaknál mindig erõs selyem-papír) alátámasztást ra-gaszt és csak ha ez megszáradt, akkor ragasztja össze atörésfelületeket. Kitûnõ üveg-ragasztónak tartja a vegyileg tiszta, leduga-szolt üvegben tartott káli-vízüveget. Figyelmeztet, hogya ragasztandó üvegtöredékeknek száraznak és kicsitmelegnek kell lenniük (pl. a napsugárzással kellfelmelegíteni).

Meszes lelõhelyrõl származó tárgyak felületén általábanmészkéreg lerakódás található. Fenichel az általa ismer-tetett tisztítási eljárások elõnyének tartja, hogy ezekkel amészkéreg eltávolítása a tárgy felületének sérülésenélkül lehetséges. a) Színarany tárgyakat koncentrált acidum muriaticum-ba (sósavba) kell mártani, vagy azt ráönteni, addig, amíga sav a meszet föloldja. b) Kova vagy más kõ-eszközön lévõ lerakódást ugyan-úgy lehet eltávolítani, mint az aranytárgyakét.c) Ezüst tárgyak tisztításánál 1 rész koncentrált savra 3rész vizet töltve, összerázás után a tárgyra töltve, vagybeleállítva addig, amíg a kéreg lemosódik.d) Ezüstös rezes arany, rezes ezüst stb. tárgyak tisztítá-sához 1 térfogatrésznyi savhoz 8 térfogatrész vizet kellönteni. Összekeverés után addig kell hagyni a tárgyat afolyadékban, amíg a kéreg vastagságához képest ezszükséges.e) Díszített réz, bronz és ólom tárgyakat szintén lehetóvatosan takarítani: 1 térfogatrész sav és 10-12 térfo-gatrész víz keverékében, anélkül, hogy a patinát féltenikellene. A tisztítás elég lassú, utána a tárgyakat jól le kellmosni, és a napon megszárítani. f) Festés nélküli cserépedényeket koncentrált sósavbanlehet szépen megtisztítani.g) Festett cserépedényeket, vázákat 1 térfogatrész sav és5 térfogatrész víz keverékében lehet megtisztítani.Tisztítás elõtt kis helyen próbát kell végezni. Ilyenkoraddig hígítjuk az oldatot, amíg az nem oldja a festést. Arany, kõ és festetlen cserépedények kivételével soha seszabad koncentrált savat használni.

15

13Az 1907-ben, Fenichel halála után megjelent: Anon: Arégiségek megóvása - Fenichel Sámuel korábban publikáltrestaurálási eljárásainak leírása, Múzeumi és KönyvtáriÉrtesítõ I.évf. (1907) 50-52. gyakorlatilag az 1891-ben a„Rozsdás fém-régiségek” c. cikk megismétlése

Fenichel Sámuel: Rozsdás fém-régiségek

A legtöbb fém tárgy már a földben károsodik, a levegõrekerülve még gyorsabban oxidálódik. Az oxidáció meg-akadályozása érdekében a tárgyakat olyan anyaggal kellbevonni, amely megakadályozza, hogy a levegõ oxigénjeés nedvessége az illetõ tárgyra hasson. Az ismertetetendõ konzerváló anyag behatol a tárgy bel-sejébe is a szétmálló részeket összeragasztja és a felüle-tet áthatolhatatlan burokkal vonja be.Különösen problematikusak a rétegekre hasadt, erõsenoxidált vas tárgyak. Fenichelnek kísérletei eredménye-képpen a probléma megoldására sikerült hatásos eljá-rást és anyagot találnia. Leírása szerint az így kezelttárgynak nemcsak a felülete konzerválódik, hanem abelseje is, így az oxidáció lehetõsége kizárt. A bukarestiRomán Nemzeti Múzeum régiségtárában ezzel a mód-szerrel sikeresen kezelt tárgyakat.

Módszere a következõGyógyszertárban összeállíttatható a „konzerváló lakk”,amely a következõ recept szerint készül:A) folyadékGummi Sandarack 60 gMastix 40 gAether sulf. 120 gAlcohol absolut 90 gCamphor 15 gElkészítés után leszûrendõ!

B) folyadékAether sulf. 120 g

Az A folyadék híg, könnyen mozgó, aranysárga, de mert- gyorsan párolog, jól elzárt üvegben, mérsékelt meleghelyen tartandó. A B folyadék tiszta éter és az Afolyadék hígítására szolgál, nagyon gyúlékony.Használatkor az A folyadékból megfelelõ mennyiségettágabb szájú üvegbe töltünk s ecsettel a konzerválandótárgyra kenjük azt.

A kezelés menete1. Az erõsen oxidált bronz és vas tárgyakat jól ki kellszárítani, felületükrõl lágy ecsettel a port eltávolítani,majd 1/2 térfogatrésznyi A és ugyanannyi B folyadékbólkészült keverékkel 2-4-szer be kell kenni. Rétegesenkárosodott, fõként vastárgyat kiszáradás után A-val any-nyiszor kell bekenni egymás után, amíg a tárgy fényesfelületet nyer. a) Ha a tárgynak csak a felülete oxidálódott, akkor Afolyadékkal 1-2-szer kell bekenni.b) Középkori vagy modern fényes fegyvereket vagy tár-gyakat a rozsdásodástól úgy kell megóvni, hogy gipsszelvagy csiszolóporral a rozsdát el kell távolítani, majd Afolyadékkal a tárgyat bekenni.

c) Finom díszített bronz vagy vas tárgyak konzerválása1/4 térfogatrész A és 3/4 rész B keverékével az oxidrétegporózusságától függõen 1-3-szori bekenéssel történik.d) Alig korrodálódott, jó megtartású bronz- vagy ezüst-pénzeket, emlék-érmeket stb. a felesleges lerakódás éskorróziós-réteg eltávolítása után 1 térfogatrész A és 1térfogatrész B folyadékkal kell bekenni egyszer vagy két-szer. e) Réztartalmú - úgynevezett «rossz» ezüst - tárgyakat,ha van díszítés rajtuk, az elõbbi keverékkel, ha nemdíszítettek, akkor A folyadékkal egyszer kell bekenni. A konzervált tárgyakról a gyantaréteg eltávolítható éter-rel vagy erõs spiritusszal.Az említett folyadék nemcsak fémtárgyakat konzervál,hanem biztos sikerrel használható bárminõ anyagúrégiségek fönntartására: I. Puha, korhadt fatárgyat A folyadékkal bekenve, ha afa keményebb, akkor A-t B-vel hígítva kell alkalmazni.Az a folyadék szandarak tartalma miatt rovarokramérgezõ, így ezek ellen is véd. II. Bõr, vászon vagy falfestményeket a tárgy lyukacsos-ságához képest különbözõ arányú keverékkel kell be-kenni, annyiszor ameddig a tárgy azt beszívja. III. Papiruszt, pergament és viasz táblákat vagy bármelymás olyan tárgyat, melyekrõl az írás lemosódnék, 1/3 tér-fogatrész A és 2/3 térfogatrész B keverékével kell beken-ni. Ha a tárgy finom, akkor 1/6 térfogatrész A és 5/6 tér-fogatrész B folyadék használandó. IV. Csonttárgyak, pl. elmálló koponyák, fosszilis állaticsontok, 1/2 térrész A és 1/2 térrész B folyadékkeverék-kel kenendõk be. Ha réteges, hasadásos a tárgy, akkortiszta, higított arabs gummi-oldattal a hasadásokat bekell önteni, majd miután ez beszáradt, kell a konzerválófolyadékkal bekenni. V. Oly agyag tárgyak, amelyeken salétrom vagy mássóvirág jegeczedik ki és a tárgy díszítését, stb. rongálja,egyszerûen 1-2-szer vagy többször A folyadékkal kenen-dõk be. VI. Kõ tárgyak, amelyek lágyabb vagy oxidálható sótar-talmú anyagúak, mint pl. tufák vagy sós talajban találtlágy homokkõ stb., melyek könnyen porlanak, szintén Afolyadékkal kenendõk be, amíg fényes felületet adnak.

Fenichel Sámuel publikációi

- A sz.-ujfalusi és paczalkai katlansírokról, ArchaeologiaiÉrtesítõ 1888. 261-266.- A selyemtenyésztés, Bukaresti Magyar Képes Naptár, 1890- Rozsdás fém régiségek, Archaeologiai Értesítõ X. kötet,1891. 286-288.- Tanácsok régi tárgyak ragasztására és tisztogatására,Archaeologiai Értesítõ XI. kötet, 1891.191-192.- A gyertyánosi és bedelõi halomsírokról, ArchaeologiaiÉrtesítõ 1891. 65-69.- A bedelõi „la furcs”-i határbeli tumulusok, ArchaeologiaiÉrtesítõ 1891. 160-163.

16

- A dák kardokról, Erdélyi Múzeum XII. 1895. 1-7.- Utazás Ausztráliába, Kivonat úti naplómból, Közérdek,Nagyenyed XI. 1892. 17. sz.- Fenichel Samunak Veress Endréhez írt levele, 1892. október18., Vasárnapi Újság 1893. XI. évf. 4. sz. 73-74.- Anon: A régiségek megóvása (Fenichel Sámuel korábbanpublikált restaurálási eljárásainak leírása), Múzeumi ésKönyvtári Értesítõ I. évfolyam 1907. 50-52.

Fenichel Sámuelrõl megjelent írások

Aquila 1892. 19-106.Magyar Hírlap 1893. 149. sz.Herman Ottó: Fenichel Sámuel emlékezete, Aquila 3-4.

1894. 69-71.Madarász Gyula: Fenichel Sándor ornitológiai gyûjtése az

új-guineai Finisterre hegységben 1892-93, Aquila 3-4. 1894. 72-106.

Herman Ottó, Madarász Gyula és Herepei Károly mél-tatják Fenichel Samu érdemeit. Természettudományi Közlöny307. füzet 1895. március

Herman Ottó: Emlékünnep, TermészettudományiKözlöny 1895. március 307. füzet 113-136.

Szinnyei József: Fenichel Sámuel, in: Magyar írók élete ésmunkái, kiadja Hornyánszky Viktor könyvkereskedése,Budapest, 1894, III. kötet, 367-368.

Révai Nagylexikona, VII. kötet, Révai Testvérek IrodalmiInt. Rt, Budapest, 1913, 373-374.

Veress Endre: Emlékezés Fenichel Samura, ErdélyiMúzeum XII. 1895. 56-58.

V. E. (Veress Endre): Fenichel Samu emlékezete, ErdélyiMúzeum XII.1895, 168-169.

Bodrogi Tibor: Fenichel Sámuel, Ethnographia 65. 1954.3-4, 567-580.

Kenyeres Ágnes (fõszerk.) Magyar Életrajzi Lexikon,Budapest, 1967. I. 491.

Balogh János - Allodiatoris Irma: In Memoriam Lajos Bíróand Samuel Fenichel, Acta Zoologica Acad. Sci. Hungaricae,XVIII. 1972. 1-2. 1-6.

Gebhardt, Ludwig: Die Ornithologen Mitteleuropas I.,Giessen, 1974. 90.

Fejõs Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyûjteményei,Budapest, 2000. 555-556.

Bakó Botond: Fenichel Sámuel életútja és emlékei Nagy-enyeden, Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. 1993. 57-64.

Bakó Botond: Fenichel Sámuel életútja és emlékeiNagyenyeden, Múzeumi Füzetek az Erdélyi MúzeumEgyesület Természettudományi és Matematikai SzakosztályaKözleményei, Új sorozat 3. 1994. 133-150. (kiváló irodalom-jegyzékkel!)

Balázs Dénes (szerk): Fenichel Sámuel, in: Magyar utazóklexikona, Panoráma Kiadó, Budapest, 1993, 117-119.

Bankovics Attila - Kodolányi János - ifj., Papp Ildikó -Szikossy Ildikó: Fenichel Sámuel, in: Magyar MúzeumiArcképcsarnok, szerk.: Élesztõs László, Pulszky Társaság -Tarsoly Kiadó, Budapest, 2002. 266-267.

Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Új sorozat VIII.1990-2002, 789-790.

Élesztõs László: Magyar Nagylexikon, Budapest, 1993-2002. V.

Cséke Zsolt: Magyarok az emberevõk földjén, 14 részesfilmsorozat, készült két új-guineai utazás eredményeképpen,1997-2000. Bemutatta 2001-ben a Duna Televízió, az MTV1 ésaz MTV2. A sorozat többször foglalkozik Fenichel Sámuellel.

Koródi József

Tanár, restaurátor (Dicsõszentmárton, 1914. június 22.-Kolozsvár, 2000. január. 22.)

Édesapja Koródi József kovács Dicsõszentmárton-ban, édesanyja Csíki Eszter háztartásbeli. FeleségeZilahi Erzsébet (Kolozsvár, 1917. - Kolozsvár, 1977.)román-francia szakos tanárnõ. 1941. augusztus 15 -énházasodtak össze. 1946-ban született leánya, KoródiZenõ Eszter, aki Iaºi-ban textilmérnökként végzett és1975-tõl betegnyugdíjazásáig, 1996-ig a kolozsváriErdélyi Történeti Múzeum textilrestaurátora volt.

Koródi középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyenkezdte, majd a sepsiszentgyörgyi református kollégium-ban folytatta, ahol 1932-ben érettségizett. Amikor sza-badideje engedte apja kovács- és kerékgyártó mûhelyé-ben segített és eltanulta e szakmák alapvetõ fogásait. Ígysok mindenhez értõ székely ezermesterré vált. Ezt atudását kiválóan hasznosította késõbbi restaurátori tevé-kenysége során. Fõiskolai tanulmányokat Kolozsváronmajd Iasiban végzett. Történelem és földrajz tanárioklevelét „Magna cum laude” minõsítéssel 1938-banszerezte. Érdeklõdése eredetileg kémiai és fizikaiirányultságú volt, de a jobb elhelyezkedési kilátásokmiatt mégis a történelem és földrajz szakot választotta. 1940-1958 között tanár, igazgató Kolozsvárt a Farkas-utcai pedagógiai középiskolában.

1950-ben politikai koholt vádak alapján elítélték ésmásfél évet húzott le a Duna- Fekete-tenger csatornaépítésén. Innen hazatérve visszakerült az iskolához,

17

ahonnan 1958-ban az 1956-os magyarországi eseményekmiatti „tisztogatásokkor” kitették. 1958-1961. közöttformakészítõ asztalos a kolozsvári Technofrig gépgyár-ban. Újsághirdetésre került restaurátornak 1961-ben azelhunyt, korábbi restaurátor helyére a kolozsvári ErdélyiTörténeti Múzeumba, ahol 1977-ig, nyugdíjba vonulá-sáig a restaurátor mûhely vezetõje volt. A kolozsvári mû-hely más múzeumok - pl. a tordai, a besztercei, a dézsi,a csíkszeredai, a székelyudvarhelyi stb. - számára is vég-zett restaurátori munkát.

1975-ben a múzeumban hét megye szükségleteit el-látó területi restaurátor mûhelyt alakítottak ki. A mû-helyt 24 fõsre tervezték azonban dolgozók létszáma soseérte el ezt, a legtöbb 20-22 fõ volt.

Erdélyben Koródi József alapozta meg az igényes,tudományos tárgyrestaurálást. Szervezett képzés hiányá-ban mellette, mester és inas viszonyban, a mindennapigyakorlatban lehetett megtanulni - ellesni - a szakmafogásait. Sok, külföldön használt eljárást itt próbáltak kiRomániában elõször és innen terjedt el. Sok tehetségesfiatal román és magyar restaurátort nevelt ki (Máté KissLóránt, Lukács Mária, Janitsek András, Ferenczi Istvánstb.). Szakmai kapcsolatban állott Magyarországon arestaurálás akkori legfontosabb intézetében dolgozó dr.Némethy Endrével és Szalay Zoltánnal.

Restaurátori tanulmányúton járt Csehszlovákiában(1967), Magyarországon (1968) és Franciaországban(1971). Részt vett az Erdélyi Történeti Múzeum Rómá-ban, Belgrádban rendezett kiállításának rendezési mun-kálataiban.

A középkor és az újkor története címmel középiskolaitankönyvet írt (1947 Kolozsvár). Részt vett román törté-nelmi tankönyvek magyarra fordításában.

Elsõ restaurálási szakcikke a bukaresti RevistaMuzeelor-ban jelent meg Egy kelta sisak restaurálásacímmel 1965-ben. Több a restaurálás elméleti és gyakor-lati problémáit tárgyaló tanulmánya látott napvilágot.Fõként fém és kerámiarestaurálást végzett.Fontosabb restaurálási munkái:- Kelta sisak restaurálása (1965)- Dák pajzs restaurálása (1967)- Várhelyi „Decebalus per Scorilo” feliratú kultikusfémedény restaurálása- a bukaresti Történeti Múzeum számos ékszere- a nagyváradi múzeum ezüst vázája- a Constanca-i múzeum római mozaikja és nyugdí-jasként a Sarmisegetusa-ban feltárt római mozaik.

Koródi József (Josif) publikációi

- Restaurarea ºi conservarea unui coif celtic (Egy kelta sisakkonzerválása és restaurálása, Revista Muzeelor Nr. 4. Anul II.1965. 326-330.

- Restaurare ºi conservarea obiectelor de metal la Muzeul deIstorie Cluj, Revista Muzeelor 1966, nr.1. 50-59.- Restaurarea ºi conservarea unui scut dacic (Egy dák pajzsrestaurálása), Acta Musei Napocensis IV. 1967. 513-524.- Aspecte ale colaborãrii dintre muzeografi ºi restauratori(Muzeológusok és restaurátorok együttmûködésérõl), ActaMusei Napocensis V. 1968. 521-532.- Conservarea obiectelor de muzeu cu ajutorul technicii vidu-lui (Múzeumi tárgyak konzerválása légüres térben), ActaMusei Napocensis VI. 1969. 641-646.- Principiile ºi problemele fundamentale ale restaurãrii obiec-telor de muzeu (Múzeumi tárgyak restaurálásának alapelvei ésfõ problémái), Revista Muzeelor 5. 1969. VI. 424-427. - Materiale plastice în serviciul restaurãrii obiectelor de muzeu(Mûanyagok a múzeumi tárgyak restaurálásának) - Noi rezul-tate ale utilizãrii materialelor plastice în restaurarea unor pie-se metalice (Új eredmények mûanyagok fémtárgyak restau-rálásában történõ felhasználására), Acta Musei NapocensisIX. 1972. 669-675 + képek.

Koródi Józsefrõl megjelent írások

Dávid Gyula (fõszerkesztõ): Koródi József, in: RomániaiMagyar Irodalmi Lexikon III. kötet, Kriterion Könyvkiadó,Bukarest, 1994. 109-110.

Pap Fr.: Din activitatea Muzeului de Istorie Cluj (1963-1965), Acta Musei Napocensis II. 1965. 736.

Gyulai Pál: Egy szép hivatás, Igazság (Kolozsvár) 1967.márc. 4.

Murádin Jenõ: Történelem-újjáépítõk, Igazság (Kolozsvár)1969. december 13.

Beke György: A névtelen segítõtárs, A Hét (Bukarest)1976. 7. szám

Károlyi Zita: Székelyudvarhelyi restaurátor tovább-képzések, 19. Fa- és Fémrestaurátor Továbbképzés, 2001. aug.22-24. Sopron.

Morgós András: Koródi József, in: MMA, 2002. 493.

Erõss János

Tanár, restaurátor (1921. december 3. Csíkszentsimon(Csatószeg), Csík vm. - 1997. szeptember 6. Sepsiszent-györgy)

18

A mai Csíkszentsimon községhez tartozó Csatószegenszületett régi nemes katonacsaládból. Korán árvánmaradt, édesapja, születése elõtt két hónappal meghalt.Édesanyja Csíkszentsimonból származó Incze Erzsébet,szintén katonacsalád leszármazottja. Édesapja korai ha-lála után édesanyja újból férjhez ment Csíkkozmásra.Erõss itt végezte el a helybéli egyházi iskolában az 5elemi osztályt. Szülei János és Erzsébet gazdálkodók 5ha földtulajdonnal.

1933-ban beíratták a csíkszeredai fõgimnáziumba. A 4. osztály elvégzése után a magas iskolai díjak miattösz-töndíjas tanulóként átkerült a gyulafehérváriMajláth gimnázium 5. osztályába és felszolgáló diák-inasként dolgozott a katolikus papneveldenövendékeinek kiszolgálásában. A 7. osztály elvégzéseután, az 1940-es bécsi döntést követõen a teológiaátköltözött Kolozsvárra, és mint diák-kispap továbbfolytatta tanulmányait a Zágoni Mikes Kelemen fõgim-náziumban. Itt érettségizett, és 1941-ban a hittudományifõiskola hallgatója lett. A fõiskolán három évet végzett.1944-ben a fõiskola áttelepült Zircre, így õ is Zircrekerült. 1944 szeptemberében megvált a teológiától ésbeiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudomány-egyetem bölcsész karára néprajzot hallgatni. 1944. õszéna zavaros helyzet miatt az egyetem nem nyitott ki. Egyikprofesszorának a javaslatára az éppen akkor szervezõdõ3. haditudósító századba nyert felvételt. Potsdambanhárom hónapos propaganda kiképzést kapott.

Hadifogolyként a Szovjetunióba került Ivanovó mel-lé, ahol a mocsaras talajból tõzeget termeltek a textil-kombinát részére. A foglyok általános erõnlétének le-gyengülését követõen a textilgyárba helyezték. InnenVoronezsbe vitték építkezésre. Elsajátította az orosznyelvet és normázó munkát is vállalhatott. 1950. decem-berében került haza Máramarosszigetre, majd a Brassómelletti Tarusorra, egy a hadifoglyok számára elõké-szített karantén börtönbe. Itt négy hónapot töltött, amíga román hatóságok - a lakóhelyi tanácsok véleményealapján - ellenõrizték a hadifoglyokat. 1951. áprilisá-banszabadult, 28 évesen 6 év és néhány hónap után újbólszabad lett. Félbehagyott egyetemi tanulmányai befe-jezése céljából 1951 õszén beiratkozott a BolyaiTudomány-egyetem Filológiai Karára orosz nyelv és iro-dalom szakra. 1953-ban nõsült. Felesége szintén aBolyait végezte matematika-fizika szakon. 1955-benegyütt szereztek tanári diplomát. Az egyetementanársegédként alkalmazták. Családjuk kuláklistárakerült, ezért nem kockáztatták a bizonytalan egyetemiállást és kinevezésüket Sepsiszentgyörgyre kérték. Erõssa Mikó Kollégiumban orosz nyelvet oktatott és azestiseknek irodalomelméletet.

A magyar 1956-os események miatti szimpatizálásértelõször diákjait tartóztatta le a securitate, majd 1958

június 4 -én õt is. Marosvásárhelyre vitték vizsgálatifogságba. A koncepciós per tárgyalását augusztus 5-éntartották.A kolozsvári haditörvényszék 247. sz. ítéletében(1958/281 sz. dosszié) 1958-ban 15 év kényszermunkára,valamint 10 év polgári jogfosztásra és a személyi javai-nak teljes elkobzására ítélte a társadalmi rend ellenifelforgató tevékenység vétségéért, valamint mellékbün-tetésként a feljelentés elmulasztásáért további 8 év átne-veléses börtönbüntetésre.

Az ellene felhozott vádak: a társadalmi rend elleniuszítás vétsége, ill. a feljelentés elmulasztásának vétsége(BT. 269/2 és B.T. 228).„Erõss János vádlott, hazánk népi demokratikus rendszereellen ügyködõ ellenséges elem, meggyõzõdéses nacionalis-ta, sovén, a sepsiszentgyörgyi 1. számú középiskola tantes-tületének és diákságának körében több ízben kifejezésrejuttatta a Magyar Népköztársaságban kitört fasiszta láza-dás alatt az áruló Nagy Imre és a fasiszta lázadók prog-ramjával való együttérzését, irántuk érzett elkötelezettségét,szimpátiáját.”Bûneiként rótták fel:„kinyilvánította tiltakozását a szovjet csapatok által nyúj-tott nemzetközi segítség ellen, melyet a magyar kormánykért az ellenforradalom elfojtása érdekében. Tiltakozása je-léül kijelentette, hogy a továbbiakban megtagadja az orosznyelv tanítását melyet tanárként a sepsiszentgyörgyi 1. szá-mú iskolában oktatott.” (idézetek a periratokból)

1964. augusztus 5 -én szabadult általános amnesztiával 6év és négy hónap letöltött börtönbüntetés után, 43 kg-ossúllyal.

Szabadulását követõen a sepsiszentgyörgyi vágóhí-don dolgozhatott kisegítõként. A brassói szövetkezetnekcsontfaragó bedolgozója volt. Egy ideig Ceaucescu szûkbaráti köréhez tartozó Király Károly megyei párttitkártámogatásának köszönhetõen 1968. márciusától nyug-díjba meneteléig a sepsiszentgyörgyi Székely NemzetiMúzeumban dolgozhatott. Elõször teremõr volt, majd amúzeum néprajzi részlegének muzeográfusa és a múze-um fõrestaurátora lett. Megismerte a múzeum mûtárgy-állományának katasztrofális állapotát. Ezért elsõdlegesfontosságúnak a restaurálást, konzerválást tartotta.

1969 áprilisától restaurátorként tevékenykedett.A restaurátori fogásokat Kolozsváron Koródi Józseftõlmûhelygyakorlaton (1969) sajátította el. Létrehozta amúzeumban a restaurátor laboratóriumot. Több ásatástvezetett ezek anyagát restaurálta és konzerválta. A petõ-falvi és zabolai ásatások eredményeképpen gazdag hon-foglaláskori magyar anyag került a múzeumba (kerá-miák, S-alakú hajkarikák, érmék, nyílhegyek és antro-pológiai anyag).

19

Megakadályozta a kora középkori magyar leletanyagbukaresti hamisítási kísérletét. Vezette Bálványos várá-nak (10-14. sz.-i leletek) és a Kovászna-Tündér völgy(Tündér Ilona vára 3- 10. sz.) régészeti feltárását. Résztvett az erõsdi, csernátoni újabb kõkori lelõhelyek ásatá-sain, a leleteket restaurálta (gabonatároló edények,tûzhely, gyöngyök, kultikus agyag szobrok). Restauráltaaz oltszemi, komolloi, nagyborosnyai és be-recki rómaicastrum leleteit. Kiemelkedõ munkája volt az 1970-80-asévekben átrendezett kiállítás régészeti, történeti ésnéprajzi anyagának restaurálása és konzerválása.Restaurálta a néprajzi részleg szabadtéri gyûjte-ményébõl a bélafalvi olajütõt, restaurálásáról publiká-ciót készített (Aluta 1969). Jelentõs munkája volt a Dál-nokról, Ikafalváról és a környékbõl a múzeum gyûjtemé-nyébe bekerült székely kapuk, kopjafák restaurálása.

Sok fegyvert is helyreállított többek között 14-15. sz.-i pallosokat, szkíta kardot, török fegyvereket, páncé-lokat, 16-17. sz.-i díszített kardokat, tõröket, ezekenkívül pisztolyokat, puskákat, kengyelvasat, zabolát.Számos tárgyat restaurált a kézdivásárhelyi és a cserná-toni múzeum számára. Ugyancsak végzett restaurálásimunkát a brassói, kolozsvári, tirgovistei és a bukarestiTörténeti Múzeum számára.

Restaurátori minõségben többször járt Magyarorszá-gon, részt vett a veszprémi Nemzetközi Restaurátor Sze-mináriumon. A budapesti restaurátor központban dol-gozó Szalay Zoltánnal baráti viszonyban állt. Budapestiés sepsiszentgyörgyi találkozásaik alkalmával a restau-rálás mindig téma volt, szó esett az új módszerekrõl, arestaurálási problémákról.

A múzeumtól 1982-ben ment nyugdíjba. Múzeumi ésnyugdíjas évei alatt csontba, szaruba faragta álmait.Csontfaragásait özvegye 1998-ban a balatonbogláriBalaton Akadémiának adományozta. Az Akadémia afaragványokat 1999-ben kiállításon mutatta be és megje-lentett egy, a faragványokat bemutató életrajzzal egy-bekötött kiadványt.

Erõss János publikációi

- A bélafalvi olajütõ, Aluta I. 1969. 287-290. - Levél Kós Károlynak, Megyei Tükör 1969. január 11. - A kék kalap, Megyei Tükör 1969. február 11- A kovásznai rovásírásos mestergerenda, Aluta 1970. 413-415.- Székelyföldi üzenet (Balaton Akadémia Könyvek 44.),Balatonboglár, 1999. 40. oldal + képek

Erõss Jánosról megjelent írások

Holló Ernõ: Csontfaragó tanár, Falvak Dolgozó Népe1970. október 14.

Czegõ Zoltán: Egy mûvész bemutatkozása, Megyei Tükör1974. máj. 10.

Zágoni Attila: Erõss János csontfaragványai, Elõre 1975.március 29.

Veress Zoltán: Költemények szaruból, csontból, Igazság1979. július 18.

R.B.: Erõss János a Korunk Galériában, Megyei Tükör1979. július 21.

Cseke Péter: Csillagfaragók a Korunk Galériában, FalvakDolgozó Népe 1979. augusztus 27.

Seres András: Csont és szarumunkák, Megyei Tükör 1988.júl. 14.

Boér Hunor: Erõss János, in: MMA, 243.

Faragványait bemutató egyéni kiállításai

Sepsiszentgyörgy 1974, 1980, Csíkszereda, Kézdivásár-hely1978, Korunk Galériája 1979, Székely Nemzeti Múzeum -Sepsiszentgyörgy 1998, Balatonboglár 1999.

Széles Kálmán(1930. december 24. Nagyvárad - 1990. május 4.Nagyvárad)

Apja Széles Kálmán (1904. Nagyvárad - 1962.Nagyvárad) bútorgyáros, épület- és mûbútor-asztalos.Bútorgyára Nagyváradon a Hármas utca 3. alatt volt. Amásodik világháború után a gyárat államosították. Édes-anyja Nagy Irén (1907 - 1994) háztartásbeli.

Ifj. Széles Kálmán a nagyváradi Gojdu gimnázium-ban érettségizett 1948-ban, majd 1953-ban elvégezte akolozsvári agrármérnöki egyetemet szõlész és borászszakon. Ezt követõen a nagyenyedi kollégiumban

20

21

szõlészetet-borászatot tanított. 1955-ben visszakerültNagyváradra agrármérnöknek egy mezõgazdaságinagyvállalathoz, majd körzeti agrármér-nökként dolgo-zott a Bihar megyei Asszonyvásár és Ke-reki falvakterületén.

A hatvanas évek elején minden vágya az volt, hogyvisszatérhessen az ifjúkorában megismert faszobrászat-hoz. Ezért otthagyta az agrármérnöki pályát. Pár évigmunkanélküli volt. Közben a nagyváradi mûvészeti sza-badegyetemen faszobrászati tudását fejlesztette.Ugyanekkor egy építési vállalat alkalmazottjaként a me-nekült görögök által lelakott püspöki palota felújításándolgozott. Kiválóan végzett munkájáért a palota épüle-tébe kerülõ múzeum alkalmazta.

1964-1974. között a nagyváradi múzeumban dolgo-zott restaurátorként. Többnyire farestaurátori munkátvég-zett. Kiemelkedõ munkája volt a püspöki palotabarokk ke-rámia kályháinak restaurálása. A kályhákhiányzó ré-szeit rekonstruálta és gipszbõl elkészítette.Amikor a múzeum épületének felújítása elkészült és azúj kiállítás megnyílt, nem tartottak igényt tovább amunkájára és megváltak tõle. Ezt követõen a nagyvára-di faipari szakmunkásképzõ iskola (Grupul Scolar) asz-talos szakmûhelyének oktatója, majd a nyolcvanas évek-tõl haláláig a mai Ady Endre líceum mûszaki- ésszerkezeti-rajz oktatója volt.

Fia, Kálmán, szintén restaurátor lett, jelenleg a bu-dapesti Vendéglátóipari Múzeum restaurátora.

Antal (Szabó) Mária(1931. március 24. Nagyvárad - 1987. április 14.Nagyvárad)

Édesapja Antal Sándor (18? - 1965?, Nagyvárad)pénzügyi osztályvezetõ. Édesanyja Szécsi Teréz (1901,Gálospetri - 1970? Nagyvárad)

1940-tõl a nagyváradi Szt. Orsolya rendi apácák gimná-ziumába (ma Ady Endre Gimnázium) járt. A háborúután apja állása miatt eltávolították a gimnáziumból.Majd sikerült visszakerülnie és 1955-ben érettségizett.1956-ban ment férjhez Szabó Bélához, aki késõbb párévig szintén dolgozott a múzeumban restaurátorként.Férjhez menetele után a Szabó Mária nevet használta.Kitanulta a címfestõséget, majd a nagyváradi bábszínházdíszlettervezõje lett, ahol a díszletek elkészítésében isrésztvett.

1962-tól betegnyugdíjazásáig (1974) dolgozott res-taurátorként a nagyváradi múzeumban.Bukarestben több éves restaurátor tanfolyamot végzett.Vizsgadolgozatát az epoxi mûgyantáknak a restaurálás-ban történõ felhasználásáról írta. Ezt követõen a mú-zeum fõrestaurátora lett. Ebben az idõszakban a mú-zeum kerámia tárgyait többnyire egyedül õ restaurálta.Jelentõs munkái a nagyváradi szálkadombi Szentjobbonés a határ melletti Szalócon feltárt ásatási kerámia tár-gyak restaurálása.

A Román Nemzeti Múzeum kiállításának anyagáthárom hónapon keresztül restaurálta Bukarestben. AKözponti Hadtörténeti Múzeum anyagának restaurálá-sában is részt vett, ezért állami kitûntetésben is részesült.

Restaurátori szakmai kapcsolatot tartott fenn Ro-mánia akkori vezetõ restaurátorával a kolozsvári KoródiJózseffel, valamint Tarisznyás Mártonnal (Gyergyó-szentmiklós, késõbb a múzeum igazgatója), a maros-vásárhelyi múzeum örmény származású restaurátorávalés a bukaresti Alexandru Leleþiu mérnök-restaurátorral.Sok segítséget kapott Mozsolits Amáliától, a MagyarNemzeti Múzeum régészétõl.

Ferenczi István(1952. december 17. Kolozsvár - 2002. október 29.Kolozsvár)

Ferenczi István (Stefan) az ódon Farkas utcában szü-letett Kolozsváron. Régészprofesszor édesapja, FerencziIstván Mihály (1921. április 15. Kolozsvár - 2000. május8. Kolozsvár), korán befolyásolta másodszülött

gyermeke érdeklõdését, hiszen nyaranta, eleinterégészeti ásatásaira, késõbb kutató útjaira is magávalvitte. Édes-apja lebilincselõ magyarázatai és tudása,nemzete iránti lankadatlan felelõsségérzete, a gyermekIstván haza- és természetszeretetét életre szólóanmeghatározta. Édes-anyjától, Ferenczi Sárától, rend-kívüli gyakorlati érzékét örökölte.

Kolozsvár nagy múltú iskolájában (ma Báthory Líce-um) végezte elemi és középiskolai tanulmányait. Bár akor szelleme nem engedte a régi hagyományok érvénye-sülését, tanárai között nem egy kivételes képességû ésjellemû személyiség volt.

Alapvetõen humán érdeklõdésû, a földrajz, a törté-nelem és fõleg a mûvészetek érdekelték. Többszöri si-kertelen próbálkozás a történelem-földrajz szakra elvet-te a kedvét a továbbtanulástól.

1972-ben besorozták, érzékeny lelki alkata miatt akatonaságot borúlátóan élte át. Leszerelése után restau-rátorként, az Erdélyi Történelmi Múzeummal párhuza-mosan mûködõ Történeti Intézetben kerül alkalmazás-ra. Tanítómestere Koródi József tanár és fõrestaurátormellett dolgozik néhány évet, tõle tanulja, lesi el a resta-urátori mesterséget. Részt vett a bukaresti restaurátortovábbképzõ tanfolyamon, hogy papírral is megerõsítsetudását.

Nagy odaadással dolgozott és csaknem mindenanyagfajtával foglalkozott, restaurált fém-, fa-, üveg- éskõtárgyakat. A helyreállításra kerülõ tárgyakat fényké-pezte és a felvételeket saját maga dolgozta ki.

Az intézetet átszervezések miatt a Babeº-Bolyai Tu-dományegyetem fennhatósága alá rendelték. Helyilegelkerült a múzeumból és az új restaurátor laboratóri-umát a Jókai utcában egy alagsori pincehelyiségben kel-lett kialakítania. Egyedüli restaurátorként õ rendeztebe, õ volt a mindenes. Itt szakmai szeretete állandó csor-bát szenvedett, hozzáállását nem vették komolyan, na-gyon mellõzték.

1987-ban nõsült. A 80-as évek elején együtt dolgo-zott feleségével, abban a reményben, hogy munkatársaklesznek, de a nemzetiségi diszkriminációs munkahely-politika miatt ez nem következhetett be.

Az 1990-es változások szakmailag nem sok jót hoztakszámára. Anyagiak hiánya miatt mind jobban háttérbeszorult a labor ellátása, átcsatolták az intézetet a RománAkadémiához, ahonnan hiányzott a labort szívügyénektekintõ régész.

Tevékenységéhez nem csak a restaurálás tartozott,szívesen rajzolt, nagy élvezettel faragott fát és a fém-mûvességben, ötvösségben is jártas volt. Munkáját rend-kívüli kézügyesség, alaposság jellemezte. Csekély elis-merés volt a jutalma.

Hivatalos intézeti munkáján kívül, otthon is dolgozott.Álma, hogy otthoni saját mûhelyében, nyugodt kö-rülmények között dolgozhasson 2002. október 29.-énfiatalon, 50 évesen bekövetkezett korai halála miatt, saj-nos már nem valósulhatott meg.

Restaurálási munkái közül kiemelkedik egy Kr.u. 2.századi, római, bronz Vénusz szobrocska restaurálása. Aszobrot etil-alkoholban víztelenítette 5 órán át, majdinfra lámpa alatt kiszárította. Vákuumban monomermetil-metakrilátban oldott polimer metil-metakrilátoldattal impregnálta a szobrot. A letört kart AraldytAY103 és HY 956 térhálósító segítségével ragasztotta.

Ferenczi István publikációja

În legãturã cu restaurarea statuetei “Venus de la Gilau”,Acta Musei Napocensis XIV. 1977. 171-173.

Köszönetnyilvánítás

Szeretnénk hálás köszönetünket kifejezni mindazoknak,akik adatokkal segítették munkánkat:Bakó Botondnak, Bodó Attilának, Boér Hunornak, Fe-renczi Istvánnénak, ifj. Széles Kálmánnak, JanitsekAndrásnak és nejének, Koródi Zenõnek, Kozák Albert-nek, özv. Erõss Jánosnénak, Sándor ZsigmondIbolyának, Szabó Zsoltnak és Vajda Katalinnak.

Irodalom

Ardos, Anna Mária - Mirel, Maria (1983): Preocupãriale Mu-zeului Ardelean pentru conservarea ºi restau-rarea bunurilor muzeale (Erdélyi múzeumok törekvéseia konzerválás és res-taurálás terén)(Bestrebungen dessiebenburger Museums für die Konservierung undRestaurierung der Museumsgüter), Acta MuseiNapocensis XX. 725-735.Bibra, E. (1873): Über alte Eisen- und Silberfunde,Archäo-logisch- Chemische Skizze, Nürnberg undLeipzig.Budge, E.A.W. (1925): The rise ad progress ofAssyrology, London, 150.Emlékkönyv = Emlékkönyv az Erdélyi MúzeumEgyesület félszázados ünnepére 1859-1909.Szerkesztette: Erdélyi Pál fõ-titkár. Az EME kiadása,Kolozsvár 1909-1942. „E kiadványt Sief Jenõ nyomdája1909-ben kezdte nyomni. A címlap, borí-tólap és a 329-334 lap nyomása meg a könyvkötõ munka a Szent

22

Bonaventura nyomdában 1942 áprilisában készült.” Fejõs Imre (1955): A Magyar Nemzeti Múzeum-Történeti Múzeum a felszabadulás elsõ tíz évében,Magyar Múzeumok 1945-1955, kiadja: NépmûvelésiMinisztérium Múzeumi Fõosztálya, 21-22.Gasparetz Géza Elemér (1911): A michrochemia afesté-szettörténet szolgálatában, Doktori értekezés,Budapest, Légrády Testvérek Könyvnyomdája, 1-74.Gasparetz Géza Elemér(1911a): A michrochemia amûvé-szettörténet szolgálatában, Mûvészet X. 294-297.Gasparetz Géza Elemér (1911b): Az antik falfestészettechnikájáról czímen felolvasás a Magyar Régészeti ésEmbertani Társulat ülésén, 1911. nov. 28., ArchaeologiaiÉrtesítõ XXXI. 425-432.Gasparetz Géza Elemér (1912): Rómaikori fes-tõeszközök a Magyar Nemzeti Múzeumban,Archaeologiai Értesítõ 223-232.Gasparetz Géza Elemér (1912a): Die Technik derAntiken Wandmalerei, Ungarische Rundschau 169-177.Gasparetz Géza Elemér (1913): Festési eljárás rómaiprovinciális dombormûveken, Archaeologiai Értesítõ21-27.Gasparetz Géza Elemér (1913a): Régi római rajz- ésíróeszközök a Magyar Nemzeti Múzeumban és azaquincumi múzeumban, Archaeologiai Értesítõ 340-347., 390-391.Gasparetz Géza Elemér (1913b): Új eljárás fábólkészült mûemlékek konzerválására, Múzeumi ésKönyvtári Értesítõ VII. 1-8.Gerelyes Ede (1967): A magyar múzeumügy a két for-radalom idõszakában (1918-1919), Budapest, 88., 219.Hekler Antal (1911): Római vassisakok Dunapentelérõl,Archeológia Értesítõ XXXI. 253.Jakobsen, Tove (1988): Iron corrosion theories and theconservation of archaeological iron objects in the 19thcentury with an emphasis on Scandinavian ad GermanSources, Vincent Daniels (ed.): Early Advances inConservation, British Museum, Occasional Papers No65. 51-58.Loczka József (1885): Kurdi ciszták vegyelemzése,Archaeologiai Értesítõ 280-281.Loczka József (1885a): Kurdi etruszk bronzkazán vegy-elemzése, Archaeologiai Értesítõ 149.Loczka József (1889): Néhány bronz-kori eszközelemzési eredményei, Matematikai és Természet-tudományi Értesítõ 275-291.Loczka József (1889a): Chemische Analyse einigerGegenstände aus dem Bronze-Zeitalter in Ungarn,Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichteaus Ungarn 7. 178-194.Madsen, Helge Brinch (1987): Artefact conservation inDenmark at the beginning of the last century, in: RecentAdvances in the Conservation ad Analysis of Artifacts,

Jubilee Conservation Conference Papers, SummerSchool Press, University of London, London 1987. 343-345.MMA= Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. szerk.:Élesztõs László, Pulszky Társaság - Tarsoly Kiadó,Budapest, 2002.Morgós András (2002): A restaurálás kezdetei aNemzeti Múzeumban, Magyar Múzeumok Vol. 8. Nb. 3.30-31.N.N. ( név nélkül, feltehetõleg Dalnoki Miklósné) (1976):A múzeumokban dolgozó általános-, mûszaki-, mûvészrestaurátorok és preparátorok jegyzéke (1976. juniusiállapot), Tájékoztató a Múzeumi Restaurátor ésMódszertani Központ munkájáról 3 (1976) 172-176.(kiadja: Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ,Budapest, 1977).N.N. (név nélkül) (1984): The British Museum ResearchLaboratory Handbook, British Museum ReseachLaboratory, August 1984, 1-4.Oddy, William Andrew (1989):The History of adProspects for the conservation of metals in Europe,Reports, The 13th International Symposium on theConservation ad Restoration of Cultural Property -Current Problems in the Conservation of MetalAntiquities, October 4-6, 1989, Tokyo, Tokyo NationalResearch Institute of Cultural Properties, 1-13.Petrie, W.M. Flinders (1888): The treatment of smallantiquies, Archeological Journal 45, 85-89.Rathgen, Friedrich (1898): Die Konservierung vonAlterthumsfunden, W. Spemann, Berlin, 147.Rathgen, Friedrich (1905): The preservation of antiqui-ties, A handbook for curators, The University Press,Cambridge, 176.Rathgen, Friedrich (1924, 1926): Die Konservierung vonAltertumsfunden, I. Teil - Stein und steinartige Stoffe-Glas-, Handbücher der Staatlichen Museen zu Berlin,Walter de Gruyter & Co., Berlin und Leipzig (dritteumgearbeitete Auflage), 1926, 170p., II. und III. Teil -Metalle und Metalle-gierungen organische Stoffe, -,Handbücher der Staatlichen Museen zu Berlin, Walterde Gruyter & Co., Berlin und Leipzig (Zweie umgear-beitete Auflage), 1924, 172p.Rosenberg, Georg A. (1917): Antiquitiés en fer et enbronze, Copenhagen.Seregélyi György: Magyar Festõk és GrafikusokAdattára, Szeged 1988.

23

MELLÉKLET

1. Fenichel Sámuel: Tanácsok régi tárgyak ragasztásáraés tisztogatására Archaeologiai Értesítõ Új folyam. XI. kötet (1891)191-192. Szerk.: Hampel József Budapest, 1891.

„I. Ragasztó szerek: A tiszta arabs mézga telített oldata,valamely porfestékkel kellõ arányban keverve, igen ki-tûnõ, olcsó, gyorsan száradó, szilárd ragasztó-anyag,mely bárminemû tárgyat jól ragaszt. E ragaszt a tárgyakszínéhez képest különbözõkép színezni is lehet. Elég egypár alapszínû ilynemû ragasz, amelybõl a kívánt színeketkönnyen, egymássali keverés útján, elõállíthatjuk.Ime a recipék:a) Fekete ragasztó: 50 grm. telített tiszta arabs gummi, 5grm. venyige-fekete, finom porfesték; jól összekeveren-dõ a készítésnél.b) Fehér ragasztó: 50 grm telített gummi-oldat, 6 grm.bárminõ finom, fehér porfesték; jól összekeverendõ.c) Zöld ragasztó: oxydált, bronz és réz tárgyak ragasztá-sára, ugyanannyi gummi-oldathoz (50 grm.) 5 grm. réz-gálicz, zöld, finom festék porát keverjük a leírt módon.d) Vöröses agyag tárgyak, téglák stb. ragasztására, a máremlített mennyiségû gummi-oldathoz 4 grm. angol vö-röst keverünk. Ehhez hasonlóan járunk el az esetlegesenfölmerülõ színû ragaszok elõállításánál. A mellékszínekelõállításánál a már elkészített ragaszokat keverjük ösz-sze. A fõ dolog, hogy a bárminemû anyagú tárgy jól kilegyen száradva, és ezenfelül bizonyos alantos fokig meglegyen melegítve. Az eredmény biztos, gyors és igen ki-tûnõ lesz. Az így ragasztott tárgyak igen szilárdul con-serválódnak. Finom üveg és más edénytöredékek összeragasztásánállegcélszerûbben járunk el, ha a darabkákat belsõoldalukon finom papiros (üvegtárgyaknál mindig erõsselyem-papiros) segélyével illesztjük egymásra, és csakmiután ez megszáradt, ragasztjuk a töredékek lapjaitegymásra. Így járunk el mindaddig, míg a belsõ kibélléslehetséges, ezután a befejezõ darabokat valamely színesragasztóval egyszerûen oda illesztjük.Igen kitûnõ üveg-ragasztó különben a vegyileg tiszta kali-um silicicum (kali-vízüveg), mely jól eldugaszolt üvegbentartandó. A ragasztandó üvegtöredékeknek jól kiszá-radtnak és lehetõ jól melegítettnek (pl. a nap melegénél)kell lenniök. Az anyag igen kitûnõ, gyorsan száradó ésnagyon állandó. Azonban e hatása elmarad, ha a tárgynedves, hideg, ekkor lassan szárad.

II. Különféle tárgyak mészkéreg lerakodásának tisztításimódja. Ha a lelõhely talaja meszes, akkor bárminõ anya-gú kiásott tárgy többé-kevésbé vastag mész kéreggel leszbevonva. Minthogy e kéreg a vizsgálást akadályozza,czélszerû az eltávolítása; de csak azon feltétellel, hogy atárgy felülete semmiben csorbát ne szenvedjen. Több-szörös kísérletet téve, ártatlan és könnyû eljárást aján-lok.

a) Színarany tárgyak tisztításánál: Minden félelem nél-kül concentralt acidum muriaticumba (sósav) mártjuk(vagy ha a tárgy nagy, leöntjük), melyet mindaddigbennhagyunk, míg a sav a meszet föloldja, anélkül, hogya tárgyat a legparányibb részben is megtámadná. b) Így járunk el bárminemû kova vagy más oly kõ-esz-közzel, melyen ilynemû lerakodás van.c) Ezüst tárgyak tisztításánál úgy járunk el, hogy 1 részconcentrált savra 3 rész vizet töltve, összerázzuk és azu-tán a tárgyra töltjük, vagy beleállítjuk addig, míg a kéreglemosódik.d) Ezüstes rezes arany, rezes ezüst stb. tárgyak tisztí-tására 1 tér-rész savra 8 tér-rész vizet öntünk és össze-keverés után addig hagyjuk e folyadékban, míg a kéregvastagságához képest szükséges.e) Díszített réz, bronz és ólom tárgyakat szintén lehetóvatosan takarítani e savnak következõ arányú vegyüle-tével: 1 tér-rész sav, 10-12 tér-rész víz; anélkül, hogy mégcsak a patinát féltenünk kellene. E mûtét lassú ugyan, deigen czélszerû. Csak egyenként kell a letakarítandó tár-gyakat beletenni a lapos tálczába, gyakran kiemelnivalamely pálczika segélyével. Takarítás után a tárgyak jóllemosandók és a napon megszárítandók. Kézzel soha sekell belenyúlni. Ily módon tisztítottam finom díszítésûbronz töredékeket, melyek nagyon vastag kéreggelvoltak bevonva.f) Cserép edényeket, ha festett díszítés nincs rajtuk, con-centrált sósav igen szépen takarít minden rossz követ-kezmény nélkül.g) Festett cserép edényeket, vázákat szépen tisztítha-tunk, ha e savnak 1 tér-résznek 5 víz részbeli arányátvesszük. De mielõtt a lemosás megkezdõdnék, igen czél-szerû mindig a festéket egy kis helyen megpróbálni, mertnémely festék hamarább feloldódik. Ilyenkor addighígítjuk az oldatot, míg az nem hat oldólag. Soha seszabad kézzel dörzsölni. Mindig úgy gyõzõdünk meg aleöntött rész tisztulásáról, hogy nagy vizes edénybe be-mártjuk, mialatt a hab és a feloldott mész eltûnik. Emûtét addig ismétlendö, míg a tárgy tiszta. E módszerreligen számos oly görög vázát, amelyen érdekes festettjelenetek voltak ábrázolva, takarítottam meg a legbiz-tosabb és legszebb eredménnyel; az oldat sem a feketealapszín, sem a sárga, veres és fehér festék színeket nembántotta. Így járunk el bármely más o1y tárggyal, ame-lyet e mészkéreg fed, a fõdolog, hogy az arany, kõ és fes-tetlen cserép edények kivételével soha se szabad con-centrált oldatot használnunk. hanem a leírt vagy az illetõtárgy egyik sarkán kipróbált arányú vegyítéket. Ha nagy-ban tisztogatunk ily tárgyakat, nyílt szelelõs helyen vé-geztessük e mûtétet: mivel a kigõzölgõ szénsav belégzé-se egészségtelen. Fa- vagy csont tárggyal (esetleg kaut-suk-keztyûvel) tesszük be és emeljük ki a tárgyakat,máskép az oldat (kivált ha concentrált) a bõrt megéget-heti. E sav higított oldata azonban ártatlan.”

24

2. Fenichel Sámuel: Rozsdás fém-régiségekArchaeologiai értesítõ, új folyam X. kötet, 1891. 286-288. Szerk.: Hampel József, Budapest

„Rozsdás fém-régiségek megóvásának új módját ajánljaFenichel úr, a bukaresti múzeum segédõre, a követke-zõkben adjuk saját szavait: A régiségi gyûjteményekõreit nagyon rég foglalkoztatja azon kérdés: hogy mi-képp lehetne, bizonyos czélszerû és könnyen kezelhetõanyaggal, a már erõsen rongált állapotban kiásott tár-gyakat konzerválni, azaz a biztos, szemmel láthatóenyészettõl megmenteni. A kiásott régiségek között igenkevés azok száma, melyek konzerválásra egyáltalán nemszorulnak. Ilyenek pl. azon bronz- és vastárgyak, melyekaz úgynevezett „nemes patiná”-val vannak beburkolva.A legtöbb fém tárgy már a földben lévén megtámadva, alevegõre kerülve még gyorsabban élegül. Ha tehát ezenoxydatio vegyfolyamatát meg akarjuk akadályozni, a tár-gyakat oly anyaggal kell bevonni, amely a körlég oxygén-jét és nedvességét, az élegülés két tényezõjét, ne enged-je az illetõ tárgyra hatni. Leggyakoribb esetben a vas tár-gyaknál észlelhetjük ez állapotot. Napról-napra, mind jobban és jobban élegülnek; elõbbkis részecskéket hullatnak, majd egészen porrá omla-nak. Az alább ismertetendõ konzerváló anyag behatol a tárgybelsejébe is a szétmálló részeket összeragasztja és a fe-lületet áthatlan burokkal vonja be.Dr. Voss Merkbuch stb. czímû hasznos könyvecskéjébenfoglalkozik a kérdéssel és különbözõ konzerváló szere-ket ajánl. Nem tartom az õ eljárásait föltétlenül ajánl-hatóknak, sõt azt tapasztaltam, hogy néha a tárgyranézve, melyet konzerválni kívánunk, veszélyes. Így pl. az58. lapon leírja, hogy langyos meleg vízbe, melybenmosó-szóda (Natrium carb.) van föloldva, kell a vas tár-gyat áztatni; azután 6-8 napig borszeszben áztatni stb. Tapasztalásból állíthatom, hogy ily eljárás erõsen oxydáltvas tárgyaknak határozott kárára van, mert ha ennyiideig vízben tartjuk, ahelyett, hogy konzerválnók,gyorsítjuk a szétmállást. Ilyenek pl. a rétegekre hasadt, erõsen oxidált vas tár-gyak. Behatóbb és ismételt kísérletek alapján sikerültegy oly eljárást és anyagot találni, mely minden iránybanczélszerû és sikeres hatású. Szerem, két gyantanem olda-ta, melyet bárki könnyûséggel kezelhet. Kísérleteimnél afõ súlyt mindig arra fektettem, hogy nemcsak a tárgyfelülete konzerváltassék, hanem a belseje is, hogy így azoxydátio lehetõsége ki legyen zárva. Állandó voltáravonatkozólag, hivatkozom a bukaresti román nemzetimúzeum régiségtárára, hol már másfél éve szembetûnõaz alább leírt módszerrel kezelt tárgyak épsége, a melyekezelõtt a legelhanyagoltabb porfészekben, a biztos enyé-szetre voltak ítélve. De íme a szóbanforgó szer recipéje:A) Folyadék. Rp. Gummi. Sandarack. puriss. grmmtta60. Mastix puriss. grmmt. 40. Aether sulfor. grmmt. 120.Alcohol absolut grmmt. 90. Camphor grmmt. 15. M.Filtra.B) Folyadék. Rp. Aether sulforicus. grmmt. 120, mely

hígításra szolgál. D. S; Conzerváló lack. Bármely gyógytárban megkészíthetõ. A fentebbi vény szerint készítettfolyadék híg, könnyen mozgó, aranysárga. jól elzártüvegben, mérsékelt meleg helyen tartandó. Használás-kor tágabb szájú üvegbe töltendõ és ecsettel kell több-nyire a tárgyat vele bekenni. Kezelési módja a következõ:1. Erõsen oxydált bronz és vas tárgyakról, miután jól ki-száradtak, azaz minden víz rész elpárolgott belõlük, lá-gyabb ecsettel a port vagy egyéb piszkot eltávolítjuk.Ezután veszünk az A) folyadékból 2/4 és B)-bõl szintén2/4 tér részt és azt összetöltjük. Elõbb ezzel a hígabb fo-lyadékkal 2-4-szer jól bekenjük az illetõ tárgyat. A bekenésnél fõsúlyt fektetünk arra, hogy mindig csakazután ismételjük a bekenést, miután az elõbbi már jólmegszáradt. Hogy a megszáradás gyorsan történjék elõ-nyös, ha a tárgy bizonyos kisebb fokú meleg helyenálljon, vagy még jobb, ha nap sütheti.

A tárgy, kivált ha réteges (vas), be fogja szívni afolyadékot. Ha megszáradt, A)-ból annyiszor kenjükegymásután, míg a tárgy fényes felületet nyer és fényte-len helyek többé nincsenek. Megjegyzendõ, hogy egy-szerre nem szabad sokat rákenni, hogy a folyadék réte-gekben száradjon a tárgyra. Ha tökéletesen megszáradt,betehetjük a gyûjteménybe. Tárgyunk beláthatlan idõrekonzerválva lesz. Ha több tárgyat egyszerre kezelünkígy, a munka aránylag igen gyors, míg az egyiket kenjük,a másikon már egy réteg reá száradt s így tovább. Így pl.én egy délelõtt, napos helyen 120 nagyobb, különbözõfokú ily oxydált vas- és bronz- tárgyat kentem be egy-magam.a) Ha a tárgy csak felületesen, kevésbé van oxydálva,akkor egyszerûen A) folyadékból 1-2-szer bekenjük.b) Középkori vagy modern fényes fegyvereket vagy tár-gyakat a rozsdásodástól úgy kell megóvni, hogy miutángipsz - vagy ha vastagabb a rozsda - smirgel porral a rozs-dát eltávolítottuk, egyszerûen A) folyadékkal bekenjük.c) Finom díszített bronz vagy vas tárgyak konzer-válásánál veszünk 1/4 térrész A) folyadékot és 3/4 tér-részt B )-bõl, és a tárgy oxydrétegének likacsaihozképest 1-3-szor kenjük be.d) Oly bronz- vagy ezüst- pénzek, emlék-érmek stb.,melyek oxydálódnak, úgy konzerválhatók, ha a felesle-ges lerakodás és oxydréteg eltávolítása után 2/4 térrészA) és 2/4 térrész B) folyadékkal kenjük be. Bátran és minden félelem nélkül bekenhetjük, a fo-lyadék oly átlátszó, finom gyantaréteggel vonja be tár-gyunkat, hogy a legfinomabb rajzocskát sem takarja el,természetesen ha- a- bekenés egy- vagy legfeljebb két-szer történik csak:e) Réztartalmú - úgynevezett «rossz» ezüst - tárgyat, havan díszítés rajtuk, a fentebbi vegyítékkel, ha nincs rajtadíszítés, akkor A) folyadékból 1 -szer kell bekenni. Ha akonzervált tárgyak tanulmánya úgy kivánná, hogy a be-kent tárgyakról eltávolíttassék a gyantaréteg, akkor úgyjárunk el, hogy aether vagy erõs spiritussal lemossukegyszer-kétszer és a tárgy ismét megtisztul.

25

Az említett folyadék nemcsak fémtárgyakat konzervál,hanem biztos sikerrel használható bárminõ anyagú ré-giségek föntartására.

Így pl. I. Fa tárgyat úgy mentünk meg, hogy ha puha és kor-hadt, A) folyadékkal, hogy ha keményebb fa, akkor hí-gítva a B) folyadékot használjuk a már ismertetett mó-don. Annyiszor kenjük, míg a felület fényes lesz. E folyadék aSandaracka tartalmánál fogva, a kisebb szú-féle boga-rakra stb. nézve mérges s így azok ellen is véd. II. Bõr, vászon vagy falfestményeket a tárgy lyikacsos-ságához képest különbözõ sûrûségû vegyítékkel kenjükbe, annyiszor ameddig a tárgy beszívja. III. Papyrust, pergament és viasz táblákat vagy bármelymás olyan tárgyakat, a melyekrõl az írás lemosódnék, 1/3térrész A) és 2/3 térrész B) vegyítékkel kenünk be. Ha atárgy finom, akkor 1/6 térrész A) és 5/6 térrész B)folyadékot használunk. A papyrusoknál és pergamen-teknél arra vigyázzunk, hogy a bekenés után ne törjenekmeg. A finom papyrusokat legjobb bekenés után üvegalá szorítani, különben könnyen törékennyé lesz. IV. Csonttárgyak, pl. koponyák, fossilirozott állati cson-tok, amelyek elmállanak, 1/2 térrész A) és 1/2 térrész B)folyadékkeverékkel kenendõ be. Ha réteges, hasadásosa tárgy, akkor tiszta, higított arabs gummi-oldattal be-öntjük és miután beszáradt, kenjük csak be konzerválófolyadékkal. V. Oly agyag tárgyak, amelyeken salétrom vagy más só-virág jegeczedik ki és a tárgy díszítését, stb. rongálja,egyszerûen A)-ból 1-2-szer vagy többször kenendõk be. VI. Oly kõ tárgyak, amelyek lágyabb vagy oxydálhatósótartalmú anyagúak, mint pl. tuff-félék vagy sós talaj-ban talált lágy homokkõ stb., melyek könnyen porlanak,szintén A) folyadékból kenendõk be, míg fényes felü-letet nyernek.

A leírt módon kell eljárni mindazon anyagú tár-gyakkal, a melyeket nem említettünk. Kérem a szaktár-sakat, hogy az itt röviden bemutatott szereket és eljárásimódokat megvizsgálni szíveskedjenek; meg vagyok gyõ-zõdve hogy õk is, éppúgy mint az alulírott, hasznos vol-tukról meg fognak gyõzõdni.”

3. Anon: A régiségek megóvása (gyakorlatilag FenichelSámuel 1891-ben a „Rozsdás fém-régiségek” c. cikké-nek a megismétlése!) Múzeumi és Könyvtári Értesítõ I.évf. (1907) 50-52.

“Boldogemlékû hazánkfia, Fenichel Sámuel, a buka-resti múzeum volt segédõre, a rozsdás fém s egyéb más-fajta régiségek megóvására már hét év elõtt egy új mó-dot ajánlott, amit annak idején az „Arch. Értesítõ”közölt is a szaktársainkkal. E módszer gyakorlati célsze-rûségét azóta a tapasztalat részünkrõl is igazolván, hasz-nos szolgálatot vélünk tenni, ha Fenichel S. konzerválómódszerét folyóiratunk közönségével, de különösen vi-déki szaktársainkkal is megismertetjük, az "Arch.

Értesítõ” nyomán a következõkben közölvén abból aleg-szükségesebbeket.

A régiségi gyûjtemények õreit nagyon rég foglalkoz-tatja ama kérdés: mikép lehetne bizonyos célszerû éskönnyen kezelhetõ anyaggal a már erõsen rongált álla-potban levõ tárgyakat konzerválni, azaz a biztos, szem-mellátható enyészettõl megmenteni.

A kiásott régiségek között igen kevés azok száma,melyek konzerválásra egyáltalán nem szorulnak. Ilyenekpéldául ama bronztárgyak, melyek az úgynevezett ne-mes patinával vannak bevonva. A legtöbb fémtárgy mára földben lévén megtámadva, a levegõre kerülve méggyorsabban élegül, ha tehát eme oxidáció vegyfolyama-tát meg akarjuk akadályozni, a tárgyakat oly anyaggalkell bevonni, amely a körlég oxigénjét és nedvességét, azelégülés eme két tényezõjét, nem engedi az illetõ tárgy-ra hatni.

Leggyakoribb esetben a vastárgyaknál észlelhetjükemez állapotot. Napról-napra, mind jobban és jobbanélegülnek; elõbb kis részecskéket hullatnak, majd egé-szen porrá omlanak.

Az alább ismertetendõ konzerváló anyag, a mígegyrészt a felületet áthatlan burokkal vonja be, behatola tárgy belsejébe is és a szétmálló részeket összeragaszt-ja.

Dr. Voss Merkbuch címû hasznos könyvecskéjébenis foglalkozik a konzerválás kérdésével és különbözõszereket ajánl e célra. Fenichel azonban az õ eljárásaitnem tartja föltétlenül ajánlhatóknak, sõt azt tapasztal-ja, hogy Voss némely eljárása néha határozottan károsa konzerválandó tárgyra.

Így például Voss azt írja, hogy a vastárgyat oly langyosvízben kell áztatni, amelyben mosó-szóda van föloldva,aztán 6-8 napon át borszeszben kell a tárgyat tartani.Fenichel tapasztalásból állítja, hogy az ily eljáráshatározott kárára van az oxidált vastárgyaknak, mertha azokat ennyi ideig ilyen folyadékokban tartjuk, ahelyett, hogy konzerválnók, gyorsítják azok szétmál-lását.

Fenichel módszere a következõ:Gyógyszertárban az alanti két reczipé szerint kétfélefolyadékot készíttetünk:A) folyadékRp Gummi Sandarack. puriss. grmtta 60.Mastix puriss. grmtta 40.Aether sulf. grmtta 120.Alcohol absolut grmtta 90.Camphor grmtta 15.M. Filtra.

B) folyadék.Rp. Aether sulf. grmtta 120.

D. S. konzerváló lakk.*

26

* A két folyadék, a reczipék szerint elõírt mennyiségben,mindössze 3 - 3,60 koronába kerül.

Az A) reczipe szerint készített folyadék híg, köny-nyenmozgó, aranysárga, de mert - gyorsan párolog, jólelzárt üvegben, mérsékelt meleg helyen tartandó. A B)reczipe alatt szereplõ folyadék tiszta éther s csupán azA) alatti folyadék higítására szolgál. Nagyon könnyengyulékony lévén, óvakodjunk ahhoz égõ tárggyalközeledni.Használáskor az A) alatti folyadékból tágabb szájúüvegbe töltünk megfelelõ mennyiséget s ecsettel a kon-zerválandó tárgyra kenjük azt.

Kezelési módja a következõ: 1. Erõsen oxidált bronz- és vastárgyakról, miután jólkiszáradtak, lágyabb ecsettel a port vagy piszkoteltávolítjuk. Ezután veszünk az A) folyadékból 1/2 és aB) folyadékból szintén 1/2 térrészt s ezeket összeönt-jük. Elõbb ezzel a hígabb folyadékkal 2-4-szer jól be-kenjük az illetõ tárgyat. A bekenésnél fõsúlyt fektetünkarra, hogy mindig csak azután ismételjük a bekenést,miután az elõbbi már jól megszáradt. Hogy a meg-száradás jól történjék, elõnyös, ha a tárgy kisebb fokúmeleg helyen áll, vagy még jobb, ha a nap süti.

A tárgy, kivált ha réteges (vas), be fogja szívni a fo-lyadékot. Ha megszáradt, A)-ból annyiszor kenjükegymásután, míg a tárgy fényes felületet nyer és fényte-len foltok nincsenek többé rajta.

Megjegyzendõ, hogy egyszerre nem szabad sok fo-lyadékot a tárgyra kenni, hogy az rétegekben száradjona tárgyra.Ha tökéletesen megszáradt, a tárgyat betehetjük agyûjteménybe. Tárgyunk beláthatatlan idõre konzer-válva lesz.Ha több tárgyat egyszerre kezelünk így, a munkaaránylag igen gyors, mert míg az egyiket kenjük, a má-sikon egy réteg már megszáradt s így tovább.a) Ha a tárgy csak felületesen, kevésbé van oxidálva,akkor egyszerûen A) folyadékból 1-2-szer bekenjük azt.b) Középkori vagy modern fényes fegyvereket vagy tár-gyakat a rozsdásodástól úgy kell megóvni, hogy miutángipsz-, vagy ha vastagabb a rozsda, smirgelporral arozsdát eltávolítottuk róluk, egyszerûen az A) folya-dékkal bekenjük azokat.c) Finom díszített bronz- vagy vastárgyak konzervá-lásánál veszünk 1 térrész A) folyadékot és 3 térrész B)folyadékot és az oxidréteg likacsaihoz képest 1-3-szorkenjük be vele az illetõ tárgyakat.d) Oly bronz- vagy ezüstpénzek, emlékérmek stb., me-lyek oxidálódnak, úgy konzerválhatók, ha a feleslegeslerakódás és oxidréteg eltávolítása után 1 térrész A) és1 térrész B) folyadékkal kenjük be azokat. Bátran ésminden félelem nélkül tehetjük ezt, mert a folyadék olyfinom, átlátszó gyantaréteggel vonja be tárgyunkat,hogy a legparányibb rajzokat sem takarja el, ter-mészetesen, ha a bekenés csak egy, vagy legalább két-szer történik.e) Réztartalmú, úgynevezett „rosszezüst” tárgyakat, ha

van díszítés rajtuk, a föntebbi vegyítékkel, ha nincs raj-tuk díszítés, akkor az A) folyadékkal egyszer kell be-kenni. Ha a konzervált régiségek tanulmányozása úgykívánná, hogy a bekent tárgyakról eltávolíttassék agyantaréteg, akkor úgy járunk el, hogy étherrel vagyerõs spiritusszal egyszer-kétszer lemossuk azt, mire atárgyak ismét megtisztulnak.Az említett folyadék azonban nemcsak fémtárgyakatkonzervál, hanem biztos sikerrel használható bárminõanyagú régiségek fönntartására is.

Így például:I. Fatárgyat úgy mentünk meg, hogy ha puha és kor-hadt, az A) folyadékkal, ha ellenben keményebb, akkora B) folyadékkal hígítva kezeljük azt, a már ismertetettmódon. E folyadék a Sandaracka tartalmánál fogva akisebb szúféle bogarakra mérges s így azok ellen is véd.II. Bõr-, vászon vagy falfestményeket a tárgy likacsos-ságához képest különbözõ sûrûségû vegyítékkel ke-nünk be annyiszor, ameddig a tárgy beszívja magába afolyadékot.III. Papyrust, pergament és viasztáblákat, vagy bár-mely más olyan tárgyakat, a melyekrõl az írás lemosód-nék 1/3 térrész A) és 2/3 m. térrész B) vegyítékkelkenünk be. Ha a tárgy finom, akkor 1/6 térrész A) és5/6 térrész B) folyadékot használunk.A papyrusoknál és pergamenteknél arra vigyázzunk,hogy a bekenés után ne törjenek meg. Azért a finompapyrusokat legjobb bekenés után üveg alá szorítani,különben könnyen törékenyekké válnak.IV. Csonttárgyak, (koponyák, foszilirozott és állaticsontok), melyek elmállanak, 1/2 térrész A) és 1/2 tér-rész B) folyadékkeverékkel kenendõk be. Ha réteges,hasadékos a tárgy, akkor tiszta, higított arabs gummi-oldattal beöntjük, s miután ez beszáradt, csak azutánkenjük be la a konzerváló folyadékkal.V. Agyagtárgyak, amelyeken salétrom vagy a másfélesóvirág jegeczedik ki és a tárgy díszítését, festését stb.rongálja, egyszerûen A)-ból 1-2-szer vagy többszörkenendõk be. VI. Kõtárgyak, amelyek lágyabb, vagy oxidálható sótar-talmú anyagúak, mint például , a tuff-félék, vagy sóstalajban talált lágy homokkõ stb., melyek könnyen por-lanak, szintén az A) folyadékkal kenendõk be, mígfényes felületet nyernek. ”

Morgós AndrásFõosztályvezetõMagyar Nemzeti Múzeum1082 Budapest Múzeum krt. 14-16.

Domokos LeventeMûtárgyvédelmi aszisztensMolnár István Múzeum535400 Székelykeresztúr Szabadság tér 45.

27

A válasz: igen. Fõképp, ha tekintettel vagyunk a ter-modinamika második törvényére, az entrópiára. Azentrópia értelmében az anyag, így a mûtárgy is magasfokú rendezõdési állapotot képvisel, ami idõvel a ren-dezetlenség irányába változik. Tehát a tárgyi örök-ségünket képezõ javak vegyi szempontból nem tekint-hetõek állandóknak.

Ez a folyamat, ha úgy tetszik, a természet furcsasá-ga. A papír vegyileg kevésbé stabil, mint összetevõi,melyekbõl a CO2 és víz fotoszintézise révén létrejött. Avas sem oly stabil, mint az ásvány, amelybõl elõállítot-ták. A vas vasoxidokból történõ kivonása nagy energiátigényel. Ennek az energiának egy része a kémiai kö-tésekben van, amelyek alkotják, és instabillá teszik.Egy nyilvánvaló paradoxonnal állunk szemben: minélmagasabb szinten szervezõdött egy anyag, annál insta-bilabb vegyileg. Mintha az atomok és molekulák köté-seibe zárt energia arra törekedne, hogy felszabaduljon,állandóan alacsonyabb szervezõdésû szinteket hozvalétre, hogy végül az õselemek rendezetlenségét ered-ményezze.

E folyamatok tehát elkerülhetetlenek és visszafor-díthatatlanok, mindegyik során, a felbomló kötésekmiatt az anyag belsõ energiája csökken. A spontán mó-don történõ visszatérés az eredeti, a folyamatokat meg-elõzõ állapothoz, lehetetlen.A szerves anyagok törékennyé válása, színvesztéseefféle folyamatok eredményei, amelyek, mint már em-lítettük, visszafordíthatatlanok. Semmi, még a legigé-nyesebb restaurálás sem tudja visszaadni egy mûtárgyeredeti állapotát.

Ha elfogadjuk ezt az állítást - és mi egyebet tehe-tünk - akkor elfogadjuk a mûtárgyak állagromlása elke-rülhetetlenségének tételét is. Ez esetben mi értelmevan a megakadályozását célzó nagy igyekezetnek?Amennyiben az anyag hajlamos az átalakulásra, éppolyigaz az is, hogy eme átalakulásnak megvannak az elen-gedhetetlen feltételei. Fizikai és vegyi tényezõkrõl vanszó, amelyek állandóan jelen vannak a mûtárgyaink ésmûemlékeink környezetében: nedvesség, oxigén, kü-lönbözõ reaktív gázok, hõmérséklet és fény.Amennyiben a bomlás kémiai folyamatok útján törté-nik, melyek a környezet bizonyos fizikai-kémiai té-nyezõitõl függenek, ha ezen tényezõk érvényesülésétmeggátoljuk, lelassíthatjuk a folyamatokat és következ-ményeiket. Ezt kívánja megvalósítani a preventív állag-megóvás: a kockázati tényezõk érvényre jutását mégazelõtt meggátolni, mielõtt a mûtárgyakon, emlékekenelváltozásokat okoztak volna.

Mielõtt meghatároznánk a fizikai-kémiai tényezõk he-lyét e folyamatok egészében, nem árt áttekinteni a mû-tárgyak-mûemlékek környezetében lejátszódó vegyifolyamatok jellemzõit.

E folyamatok spontán jellegûek, mint a fotooxidá-ció vagy korrózió, függetlenek a mi beavatkozásainktól,azonban szükségesek bizonyos feltételek: a reagensektalálkozása hatásos ütközéssel, a geometriai feltételekmegvalósulása, a reakcióban résztvevõ elemek affini-tása és az aktiválási energia (Ea) forrásának megléte. A fiziko-kémiai tényezõk két csoportba oszthatók, a-szerint, hogy milyen szerepet játszanak a kémiai folya-matok mechanizmusában.

Megkülönböztetjük a kémiai reakció típusát, azokat atényezõket, amelyek kémiailag egyesülnek egymással,illetve a mûtárgyak alkotó elemeivel. Íme - szemlélte-tésképpen - néhány reakció-típus:1.HD + Ea (hõ vagy fény) ----- HD*HD* + O2 ------ HD + O2*O2* + 2H2O ------ 2 H2O2HD - molekula a tárgy anyagából (színezékanyag,szennyezõdés stb.)* - az aktivált molekula jele

2.S + O2 ------ SO2SO2 + 1/2O2------ SO3SO2 + H2O ------ H2SO4

3.Fe + H2O + O2 ------ Fe + vasoxidokA víz és az oxigén, mint láthatjuk, egyik reakció-típus-ból sem hiányzik.A másik osztály, az aktiváló tényezõké, vagy a fény-hõimpulzusé, mely a folyamathoz szükséges aktiválásienergiát (Ea) biztosítja. A kémiai folyamatok létrejöttéhez - amint tudjuk -mindkét tényezõ elengedhetetlen, a mûkincsek védel-me érdekében nem marad egyéb teendõnk, mint kiik-tatni vagy a reakció-tényezõt, vagy az aktiváló faktort,meggátolva ekképpen a kémiai átalakulás mechaniz-musát. Közismert példa erre az a mód, ahogyan meg-óvták az Amerikai Egyesült Államok történetének kétalapvetõ dokumentumát, a Függetlenségi nyilatkozatotés az Alkotmányt. Ezeket több mint 50 éven keresztülolyan tárlóban bocsátottak közszemlére, amelyben a

28

Elkerülhetetlen mûvelõdésünk tárgyi örökségének romlása?

Aurel Moldoveanu

levegõt héliummal helyettesítették. A nedvesség és azoxigén, vagyis a reakció-tényezõk hiánya leállította abomlás folyamatát, így a papíron - legalábbis szabadszemmel - semmiféle elváltozás nem észlelhetõ.A bomlási folyamat viszont akadályozható az aktiválásitényezõkre történõ ráhatással is. A filmarchívumokatpéldául 0oC hõmérséklet alatt tárolják, jelentõsenlassítva ezzel a kémiai folyamatokat és megnövelve azekképpen raktározott anyag felezési idejét (T1/2)

1. El-képzelhetjük, mennyire tönkrementek volna a szoba-hõmérsékleten tárolt mozifilmek, fõképp a színesek.Múzeumaink többségében sajnos tanúi lehetünk a nemmegfelelõ hõ-környezet okozta hatalmas károknak.

Összegezve

1. A mûtárgyak eredendõ jellemzõje, hogy kémiaifolyamatok során fokozatosan lebomlanak.

2. E folyamatokat a mûtárgyak és a környezetfiziko-kémiai tényezõi közt végbemenõ kölcsönhatásokhatározzák meg, és mindannyiszor lejátszódnak, vala-hányszor e tényezõk bizonyos feltételek kíséretében(koncentráció, intenzitás) jelen vannak.

3. A kémiai folyamatok a mûtárgyak bomlását elõ-segítõ elsõdleges tényezõk. Tárgyi örökségünk meg-annyi darabja - mondhatjuk: nagyobbik része - károso-dik e folyamatok során: könyvek, okiratok, folyóirat- ésújság-gyûjtemények, grafikák, fotók, fotó-klisék, régitextíliák és bõrféleségek.

4. A mûkincsek környezetében végbemenõ vegyifolyamatok visszafordíthatatlanok.

A következtetések összegzése

A kémiai bomlási folyamatok abban az estben ki-védhetetlenek, ha a fiziko-kémiai tényezõk elérik a kri-tikus értékeket. Például, ha a levegõ relatív nedvesség-tartalma meghaladja a 30-40-50%-ot, vagy ha a hõmér-séklet 0oC fölé emelkedik.

A tárgyak épségét veszélyeztetõ bomlasztó folya-matok csak akkor késleltethetõek jelentõs mértékben,ha tárolási környezetükben a károsító fiziko-kémiai té-nyezõk a kritikus érték alatt maradnak. Így kijelent-hetjük: a szakszerû, megelõzõ jellegû konzerválás azegyetlen lehetõség arra, hogy tárgyi örökségünket meg-óvjuk a mindennemû (vegyi, fizikai, biológiai) káro-sodástól.

Sokat írtak arról, hogy mi a teendõ a mûkincsek ál-lagmegóvása területén. A tennivalók felvázolásától avégrehajtásig azonban hosszú az út. A fõ probléma,hogy nem vesszük észre az összefüggést az entrópiajelensége és a megelõzõ állagmegóvás között. Megfe-ledkezünk arról, hogy a konzerválás csakis a környezetifiziko-kémiai tényezõk (nedvesség, oxigén, reaktív gá-

zok, hõ és fény) bomlasztó hatásának megfékezésévellehetséges. A konzerválás nem korlátozódhat portör-lésre és a tárgy raktárban való elhelyezésére (sajnosolykor ezt sem végzik kellõ körültekintéssel).

Egy másik gyakori mulasztás, hogy nem tulajdoní-tunk kellõ jelentõséget a hõenergia aktiváló hatásának.Való igaz, ez gyengébb a fény hatásánál. Ám azt se fe-ledjük, hogy a múzeumi környezetben leggyakrabbanészlelhetõ hõmérséklet (18-20oC) elegendõ arra, hogyelindítsa és fenntartsa az arra leginkább hajlamos a-nyagok (könyv, okiratok) bomlását. Az amerikai R. D.Smith által végzett kísérletek alátámasztják Arrheniustételét, mely figyelmeztet a hõmérséklet és a vegyireakciók intenzitása közti összefüggésre. Smith szerint,a felezési idõ (T1/2) vagyis az idõtartam, mely alatt apapír fizikai-mechanikai tulajdonságai felére csökken-nek, lényegesen rövidül a hõmérséklet emelkedésenyomán. Például, a papír estében, a T1/2 +10oC-n 3100év, 20o-on 490 év, 30o-on 88 év, míg 35o-on mindössze10 év. Elképzelhetjük, mennyivel hosszabb ideig szem-lélhetnénk jó állapotban mûkincseinket, ha ezeketalacsony (0oC alatti) hõmérsékleten tárolhatnánk (T1/20o C-on több mint 20 ezer év!). Újabb érv, ha még szük-séges: nem igazolta meggyõzõen a Russell-efektus(Daniels 3) a szokványos környezeti hõ papírra gyako-rolt bomlasztó hatását? Igenis, bebizonyította, hogysötétben, a papírban és kartonban oxidációs folyama-tok mennek végbe, melyek során hidrogén-peroxid(oxigénes víz) szabadul fel.

Sok a kérdés a fény kapcsán is. A szakirodalom ál-talában az ultraibolya sugarak szûrését javallja, minthaezek lennének a károk szinte kizárólagos okai. Nemszabad viszont megfeledkezni a látható fény tartomá-nyába esõ sugárzásokról, éspedig a kishullámhosszúsugárzások hangsúlyozottan-, illetve a nagy hullám-hosszú sugárzások kevésbé káros voltáról. A múzeu-mok megvilágítására kiválasztott fényforrások eseté-ben is gondolnunk kell erre! Így, a látható természetesés fluoreszcens fény inkább a kék tartományban su-gároz, amely károsabb, mint az izzólámpák fénye, me-lyeknél a vörös dominál. Ezt a tényt a színhõfok értékeiis alátámasztják: míg az izzólámpák színhõfoka mind-össze 2550 - 3000 K, a fénycsöveknél ez 6000 K-ig nõ, atermészetes fénynél pedig a 24000 K-t is elérheti. Ésmégis, a múzeumok többségében, különösképpen amûvészeti jellegûekben, természetes és fénycsõ fény-forrásokat használnak, amelyek az ibolyántúli sugárzásszûrése mellett is károsabbak az izzólámpák fényénél.Nem kellene inkább az utóbbiakat használni?

Tárgyi örökségünk elkerülhetetlen romlásáról be-szélve tehát ne feledkezzünk meg egy lényeges dolog-ról: hogy a bomlasztó hatású vegyi folyamatok mecha-nizmusát a környezetben jelen lévõ fiziko-kémiai té-nyezõk indítják el. Csakhogy, jelenlegi ismereteink sze-rint e tényezõk hatását nem tudjuk teljes mértékben

29

1 T ½ (felezési idõ) = annak az idõszaknak a fele, ami alattaz adott tárgy teljesen megsemmisül

kiküszöbölni. Egyebet nem tehetünk, mint a rendelke-zésünkre álló eljárásokkal csökkentsük a nedvesség,hõ, fény és egyéb aktiváló tényezõk hatását. Csakis ígyfoghatjuk vissza a kémiai folyamatok intenzitását, meg-hosszabbítva mûtárgyaink élettartamát. Kevesebb ned-vesség, kevesebb fény, sokkal kevesebb hõ - ezek volná-nak céljaink, ám elérésük nem oly egyszerû, mint ami-lyennek tûnik.

Ne feledjük - a filmarchívumok kivételével - e tekin-tetben a világ egyetlen múzeumában sem történt lénye-ges elõrelépés. A klímaberendezések csaknem félszá-zada megszabott teljesítmény-paraméterei (relatívnedvesség: 50-60%, t=18-23/24 oC) pedig inkább csakillúziókat keltenek.

Mi a teendõ tehát? Meglehet, hogy amit most java-solunk, túlontúl radikálisnak tûnik. De ha nem lépünkhatározottan, a következõ nemzedékek tárgyi örök-ségünknek csak nyomait fogják örökölni.

1. A veszélyeztetett gyûjtemények külön tárolá-sa,30-40%os, legfeljebb 45%-os relatív nedvességûkörnyezetben, maximum 4-5 oC hõmérsékleten. E rak-tárakat szigorúan izolálni kell, a fennebbi célt pedighûtõ- és nedvesség-szabályozó berendezésekkel lehetelérni.

2. Ha e feltételek nem teljesíthetõk, egy-két-háromhelyiséget akkor is rendezzünk be, a fenti feltételekkel,a gyûjtemények legértékesebb darabjai számára.

3. A vázolt feltételek között tárolt tárgy fel-használása (tárolási környezetén kívül) csak ahõmérséklet fokozatos kiegyensúlyozása után történ-het. Ugyanez érvé-nyes a raktárba történõ visszahe-lyezésre is. Ezt a mû-veletet körültekintéssel,megfelelõ kísérleti elõkészítés nyomán végezzük el!

4. Kiállításokon: relatív nedvesség: 40%, hõmérsék-let: 15-17 oC. Ez természetesen csökkenti a látogatókkomfortérzetét, ám ezt az árat meg kell fizetni, hogy azelkövetkezendõ nemzedékek is eredeti valójukban lát-hassák értékeinket. A klímaberendezésekkel rendelke-zõ múzeumok ezekhez a paraméterekhez kellene iga-zodjanak. De javítható a klíma-mentes kiállítások hely-zete is, a következõképpen: a) A hõszigetelés javítása. Külön figyelmet kell szentel-ni az ablakokra, ahol jelentõs hõcsere megy végbe, fõ-képp a közvetlen napsugárzásnak kitett helyiségekben. b) A hõmérséklet állandó értékeken tartása (hideg év-szakban), a fûtõberendezés folyamatos, de takarékos(15-17 oC-t biztosító) mûködtetésével. c) A nedvesség-szabályozó berendezések mûködtetése,a 30-40%-os relatív nedvesség állandósítása érde-kében. d) A legsérülékenyebb, károsodásra hajlamos tárgyain-kat évente legfeljebb három-négy hétig állítsuk ki.

5. A védelmet biztosító rendszer állandó felügyele-te, hatékony (30 percen belüli) közbelépés meghibáso-dás esetén.

6. Izzó világítótestek használata minden helyiség-

ben, ahol szerves összetételû tárgyak találhatók. Csök-kenteni a fénnyel való kontaktust.

A fent felsorolt intézkedések nem csupán a kémiai,fizikai folyamatok intenzitását korlátozzák, hanembizonyos fokig a biológiai folyamatokat is. De nemkevésbé fontos a tárgyak megkímélése a mechanikaikopástól: erre is figyelni kell a tárgy kiállításon történõelhelyezésekor, költöztetése, csomagolása, szállítása,fényképezése, kutatása, leltározása során.

Mindezen intézkedések sürgõsek. Minden késleke-dés tárgyi örökségünk károsodását jelenti. Végrehajtá-sukhoz három dolog szükséges: megérteni a cselekvésfontosságát, a cselekvéshez elengedhetetlen ismeretek,és végül a megfelelõ anyagi eszközök. Legtöbbször amegértés hiánya okozza a nagy károkat. A múzeumokvezetõi általában avatott ismerõi a különbözõ kutatásiterületeknek (mûvészet, történelem, néprajz, stb.), deképtelenek megérteni a tárolt értékek állagmegóvásá-nak fontosságát. Vannak esetek - mindennapjainkegyéb területein is - mikor a korlátoltság akadémiaiméreteket ölt. Ha pedig nem értjük meg a problémáklényegét, miképpen cselekedhetünk?

Irodalom

Appelbaum, Barbara: Guide to environmental protec-tion of collections. 1991.Connigham, William P.- Saigo, Barbara Woodworth:Environmental Science. 1995.Daniels, V.: The Russell Effect. A Revew of its Possibleuses in Conservation and the Scientific Examination ofMaterials. In: Studies in Conservation, 29. 1984. 57-62.Feller, Robert L.: Controle des effects deteriorants dela lumiere sur les objects de musée. In: Museum. 2.1964. 57-84.Feller, Robert L.: Thermodinamically activated oxida-tion Mother’s Book Burning. Reprint. Preservation ofLibrary Materials. Pensylvania Library AssociationBulletin. November, 1973. vol. 28. nr. 6. 232-242.Kodak H23. The Book of Film CareKühn, Herman: The Effect of Oxigen, RelativeHumidity and Temperature on the fading rate ofwatercolors. Reduced Light change in a Nitrogenatmosphere. In: 1967 London Conference in MuseumClimatographieMoldoveanu, Aurel: Conservarea preventiva abunurilor culturale. Bucuresti, 1999.Plenderleith, H. J. and Phillipot P.: Climatographieand Conservation in Museums. In: Museum. 4. 1960.Porck, Henk J. - Tezgeler, René: Preservation ScienceSurvey. An Overview of Recent Development inResarch on Conservation of Selected Analog Libraryand Archival material. Amsterdam, 2001.Thomson, Garry: The Museum Environment. IIC.Butterworths. London, 1987.

Aurel MoldoveanuBukarest

30

31

A Petõfi körtefa története

1849 júliusára a Bem tábornok vezette erdélyi had-erõt a cári csapatok bekerítették. Bem 2700 fõbõl állóseregével Marosvásárhely felé menetelt, mikor július25-én Petõfi csatlakozott hozzá. Marosvásárhelyrõl 29-én indultak Székelykeresztúrra, ahová 30-án meg is ér-keztek. Az estét a költõ, báró Kemény Pál házában (a késõbbiGyárfás kúriában), az azt bérlõ Vargha Zsigmond csa-ládja körében töltötte, bivalytejes és túrós puliszkát va-csorázva. A vacsora végeztével Petõfi a házigazda lá-nyának, Vargha Rozáliának kérésére elszavalta egyikkölteményét, majd késõbb egy rövid, három szakaszosverset írt Vargha Rozália emlékkönyvébe. A versben aszíves vendéglátást, és a bivalytejes-puliszkás vacsorátmagasztalta. A vacsora végeztével kimentek a kertbe,és az akkor még fiatal körtefa alatt álló padra tele-pedve beszélgettek, énekeltek a többi vendéggel egé-szen éjfélig.1

Július 31-én reggel fél hatkor indultak a honvédekSegesvár felé. Petõfi szekéren tette meg az utat Fehér-egyházáig. Petõfi, mivel Bem apó nem engedte kedvesszárnysegédjét a csata sûrûjébe, a Fehéregyháza mel-lett folyó Sárpatak hídjáról nézte a csatát. A hatszorostúlerõ ellen Bem tábornok zsenialitása is kevésnekbizonyult, a csata elveszett. Petõfi további sorsára pe-dig rejtély borult. Egyesek szerint az egyik tömegsírbannyugszik, mások szerint a kozákok elhurcolták Orosz-országba, a keresztúriak szerint pedig - ott nyugszikKeresztúron, a timafalvi temetõ terméskõ sírköve alatt.Ugyanis a legenda szerint másnap két huszár a sú-lyosan sebesült Petõfit felhozta Keresztúrra, ahol a kö-vetkezõ reggel meghalt. Lázár Márton fogadós az el-hunyt költõt elhantolta a kertjébe. Egyedül a posta-mesterrel, Gömöri Pállal osztva meg a titkát. A cson-tokat 1902 októberében vették ki a jeltelen sírból éstemették el újból ünnepélyesen a timafalvi temetõben,

de csak a csontokat, mert a koponyát fotografálásaután Pestre vitték tanulmányozásra, a Petõfi társa-sághoz. Hogy késõbb mi történt vele, nem tudjuk, va-lószínûleg elveszett.

A Petõfihez kötõdõ tárgyi emlékek is megfogyatkoztak.Vargha Rozália emlékkönyve elégett a költõ utolsó ver-sével. Pohara, amelybõl borozgatott, Kolozsvárrakerült. A II. világháború körül még az ErdélyiMúzeumban megvolt. A körtefa pedig, mint utolsó élõtanú, még a 60-as években is élt, igaz vaspántokkalmegerõsítve. (1. kép, lásd a képtáblát) A fát bekerítet-ték, a kerítésen márványtáblát helyeztek el, rajtaKányádi Sándor versét:

„Haldoklik az öreg tanú, Petõfi vén körtefája.

Azt beszélik, õ látta volt Verset írni utoljára.”

A körtefa mellé a hatvanas évek végén egy fiatal va-dócot ültettek, amit beoltottak az öreg körtefáról, ígybár az eredeti fa mára már kiszáradt, de utódja él ésterem. Annak ellenére, hogy az öreg körtefa kiszáradta keresztúriak kegyelettel õrizték és gondozták. 1989-ben tetõt emeltek föléje, hogy védjék az idõjárás vi-szontagságaitól.

A körtefához kötõdõ, Petõfivel kapcsolatos esemé-nyek nemcsak a székely, hanem az egyetemes magyartörténelemnek is fontos részét képezik. A mintegy 40éve kiszáradt fa Székelykeresztúr egyik legbecsesebbtörténeti emlékévé, zarándokhelyévé vált. A fa marad-ványait évente sok ezren keresik fel. A város és kör-nyéke minden évben itt ünnepli március 15-ét és július31-én, a költõ halálának napján a testvérvárosok kül-döttségei és a Petõfi hagyományõrzõk Erdélybõl ésMagyarországról itt találkoznak, hogy kegyeletüket le-róják a költõ emléke elõtt. A találkozó színvonalát abukaresti magyar nagykövet és politikusok jelenléte isszokta emelni. Székelykeresztúr, elsõsorban a fa kap-csán Petõfi emlékének köszönheti ismertségét az idelá-togatók körében.

A székelykeresztúri „Petõfi körtefa” restaurálása

Morgós András - Domokos Levente

1Mindezt édesapja elbeszélése alapján ifj. Vargha Zsigmond

írta le 1899-ben egy levélben a Székelykeresztúri SzékelyTársaság kérésére. A levelet jelenleg a keresztúri MolnárIstván Múzeum õrzi.

2. A fa restaurálás elõtti állapota - károsodása

2002 májusában a székelykeresztúri Molnár IstvánMúzeum munkatársai ellenõrizték az emlékhely álla-potát. A körtefa maradványát összetörve találták. Ki-lenc nagyobb darab, és számtalan apró töredék jeleztea vandál kezek pusztítását. Szerencsére a fát a védel-mére föléje emelt tetõszerkezethez is rögzítették, így arongálók nem tudták azt lehúzni, hogy még jobbanösszetörjék. A múzeum munkatársai összeszedték a letört és szét-szórt darabokat, lebontották a lógó fatörzset és a ma-radványokat a múzeumba szállították. Ez tette lehetõ-vé a körtefa késõbbi restaurálását és eredeti helyérevaló visszaállítását.

A múzeumban felmérték a fa állapotát. A közepemár régebben is hiányzott, csak a törzsének a kéregalatti része volt nagyjából ép. Ez is helyenként erõsenkorhadt, rovarrágott, egyes területeken könnyen szét-morzsolható volt. A körtefa szendvicsszerû szerkezetetmutatott. Teherhordó részét a kéreg alatti 1-3 centimé-terig terjedõ, többé-kevésbé ép rész képezte. Ezutánkövetkezett egy porló, korhadó réteg, amely alatthelyenként szigetszerûen ismét egy épebb, szilár-dabbréteg következett, köbösen korhadó fa részekkel. Akéreg alatti rész kivételével az összes belsõ réteg belül-rõl kifelé (egészen a külsõ rétegig) hasadásokkal,repedésekkel volt szabdalva, amelyek megkönnyítettéka fa összetörését ill. megnehezítették a restaurálásimunkát. Különösen azért, mert a repedés mentén elhe-lyezkedõ törések csak pár centiméteres részen feküd-tek fel egymásra.

2

Ha a fa a károsodott állapotban, kezelés nélkül álltvolna hosszú idõn keresztül a múzeum raktárában, biz-tos elõbb utóbb a darabjaira esik, „elfogy” és vele múl-tunk, történelmünk egy emléke is megsemmisül.

3. A restaurálás elõkészítése

Egy erõs korhadást, rovarkárosodást mutató, helyen-ként porló ill. köbösen szétváló, letört, kb. 10x15x30cm-es szilánkon Paraloid B72, 10%-os nitrohigítósoldatával próbaszilárdítást végeztünk. A szilánk minte-gy 3 l szilárdító oldatot vett fel. A Paraloid az egészenvékony felületi porló réteget és a köbös részeket ugyanmegszilárdította, de a mélyebb részeket egyáltalánnem. Mivel az eredmény nem volt kielégítõ, világossávált, hogy a módszer nem alkalmazható a körtefaszilárdítására.Ekkor már látszott, hogy a múzeum saját erõbõl nem

tudja a fát restaurálni, és visszaállítani a helyére, ezértfelvették a kapcsolatot a Magyar Nemzeti MúzeumRestaurátor és Mûtárgyvédelmi Fõosztályával. A faállapotáról digitális felvételeket küldtek az Internetsegítségével Budapestre, hogy eldönthetõ legyen atovábbi konzerválás és restaurálás menete, és megbe-csülhetõ legyen a felhasználandó anyagok mennyisége. A szilárdítás nagy mennyiségû oldószert igényelt. En-nek Budapestrõl történõ szállítása körülményes lettvolna, ezért a helyszínen a festéküzletekben kaphatóoldószerekrõl, higítószerekrõl tájékozódtunk. A bolt-ban legtöbbször sem a márkanéven forgalmazott ter-mék összetételét, sem a benne található oldószereket,anyagokat nem tudták megadni. Ezért mintákat sze-reztünk be, hogy alkalmasságukat és gazdaságosságu-kat meg tudjuk ítélni.

A következõ, kereskedelemben kapható higítókat tesz-teltük:- D 001-1 Dersol (lakkbenzin tartalma >80%)

ára: 71ezer Lei/liter- D 2205 Nitrohigító ára: 32 ezer Lei/liter- Duralchid (xilol < 70%, butil-acetát < 25%, metoxi-propilacetát < 22%) ára: 74 ezer Lei/liter- Emaur (xilol > 60%, butil-alkohol < 20%, metil-glikolát < 15%) ára: 78 ezer Lei/literPalinal multicryl (olasz) izocianát tartalommal

ára: 200 ezer Lei/liter- Trilak szintetikus higító (magyar, lakkbenzin tartalma98-100%) ára: 41 ezer Lei/liter- D 209 Nitrohigító (toluol > 30%, acetátok > 15%,ketonok > 15%) ára: 35 ezer Lei/liter - D 509 Universal általános higító (toluol< 60%)

A higítókból - a Budapestre küldött mintamennyiségsegítségével - vizsgáltuk, hogy az adott higító ill. ada-lékanyagi nem hatnak-e károsan a szilárdításhoz hasz-nálandó mûgyanta bekötésére.A kísérletek alapján aszilárdításhoz a D 209 Nitro-higítót választottuk. (5.kép, lásd a képtáblát)

Az így elvégezett elõkészületek után a konzerválás-restaurálás Székelykeresztúron folytatódott.

4. A restaurálás lépései

- Helyszíni vizsgálatok és laboratóriumi kísérletekvégzése- A restaurálás megtervezése- A károsodott faszerkezet szilárdítása- A széttört darabok ragasztása- A repedések feltöltése- Belsõ kitámasztó, merevítõ rendszer megtervezése éskialakítása, ami egyben lehetõvé teszi a fa eredeti he-lyére történõ visszaállítását

32

2A szilárdítószer által a fa súlya megnövekszik, ezért az amúgy is

kis felületen felfekvõ ragasztásokra jóval nagyobb erõ jut, amicsökkenti a ragasztás stabilitását.

33

- Az eredeti és a beépített új farészek - a kitámasztásokfaanyagának - biológiai károsítók elleni megelõzõvédelme- A járulékos részek (fém-koszorú stb.) restaurálása- A restaurált fatörzs felállítása az eredeti helyén.

4.1. Szilárdságvizsgálat

A múzeum udvarába kihordtuk a körtefa széttört da-rabjait, megkerestük az összeillõket. (2.kép, lásd a kép-táblát) Kihegye-zett acéldróttal a maradványokatmegszurkálva feltér-képeztük a faanyag károsodását,szilárdsági állapotát a fa keresztmetszetében. (3-4. kép,lásd a képtáblát) Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a fahelyenként csak 1-2 cm-es épnek mondhatóteherhordó réteggel rendelkezik.

4.2. Többlépéses szilárdítás epoxi és akril mûgyan-tákkal

A fa, a károsodás következtében nagyon eltérõ mé-retû kapillárisokat, járatokat, üregeket, szétválásokattartalmazott. Voltak gombakárosodott részek, finom,kisméretû kapillárisokkal, rovarjáratok durva, nagymé-retû kapillárisokkal, hasadások és a köbösen korhadtösszefüggõ részecskék közötti mély barázdák és tö-résvonalak.

A restaurálás fõ problémája a károsodás következ-tében létrejött, nagyon eltérõ méretû kapillárisrend-szerek szilárdítása és a szilárdítószernek a faszerke-zetbe történõ mély és egyenletes bejuttatása-behato-lása volt. Más szilárdítószer szükséges a fa kisméretû„finom” kapillárisainak, és más a „nagyméretû” durvakapillárisainak szilárdításaihoz, ezért kombinált, többlépéses szilárdítást alkalmaztunk.

A többlépéses szilárdító kezelés két fõ lépésbõl, a fafinomszerkezetének és a fa durva-szerkezetének a szilár-dításából állt.

A fa finomszerkezete alatt a gombakárosodás éslebontódás következtében a fában elõállt, valamintesetenként a fa biológiai felépítésébõl adódó nagyonvékony hajszálcsöveket, kapillárisokat értjük. Míg adurvaszerkezet a fában lévõ, a finomszerkezeti kapil-lárisok átmérõjénél nagyságrendekkel nagyobb, ”dur-va” kapillárisok, repedések, hasadások, hézagok,szétválások miatti rések összessége. A szilárdító anyagot ill. oldatot, az oldószert, a kon-centrációt és a kezelési technikát aszerint választottukmeg, hogy a fának a finom- vagy a durva-szerkezetét, afelületi vagy a mélyebb rétegeit akartuk megszilárdí-tani.

Két szilárdítási technikát alkalmaztunk:1. A „nedves a nedvesen” impregnálástEz esetben a szilárdító oldat felvitelét újra és újra meg-ismételtük úgy, hogy az újabb szilárdító oldat fel-hordása elõtt csupán addig vártunk, amíg a felületenlévõ folyadék beszívódott és a fa újabb folyadékmeny-nyiséget tudott felvenni. A két felvitel között a fa fe-lülete nem száradt ki, nedves maradt.

2. A száradás utáni újabb impregnálástEnnél a technikánál a szilárdítószer újabb felvitele kö-zött lényegesen hosszabb idõ telt el, mint a „nedves anedvesen” impregnálásnál. A két kezelés között a szi-lárdító oldat oldószere részben vagy égészben elpárol-gott a felületrõl. Az elpárolgó oldószer a fában elfoglalthelye felszabadult, ezáltal megnövekedett hely állt ren-delkezésre az újabb szilárdító oldat behatolásához.

4. 2.1. A fa finomszerkezetének a szilárdítása

A fa finomszerkezetének a szilárdítása speciális, kismolekulaméretû epoxi mûgyantával történt. Célja amegmaradt, és gombák által részben lebontott sejtele-mek, kisméretû kapillárisok kezelése volt, amelyneksorán a bevitt mûgyantamennyiség az említett részeketátjárva és ott bekötve megszilárdította, helyenként abekötés után kereszthidakat képezve rögzítette a na-gyon finom járatokat, hajszálkapillárisokat. Ez az eljá-rás nem célozta a vastag repedések és lapkás szétválá-sok megkötését.

A többlépéses kezelés során elõször óvatosan a fafelületének a finomszerkezetét szilárdítottuk meg,hogy az a továbbiakban a konzerválás alatt ne sérüljön.A felületi szilárdításhoz rendkívül kis molekulaméretû,nagyon jó behatoló képességû epoxi mûgyanta kis kon-centrációjú oldatát használtuk, melyet a Ciba & GeigyCo. kimondottan faszilárdításra fejlesztett ki. TípusaAraldit BY 158, a Härtere HY 2996, keverési aránya100 g BY 158 + 28 g HY 2996. Az impregnálást 10 v%-os oldattal kezdtük. Oldószerként nitrohigítót használ-tunk. Rögtön miután a felületre felvitt szilárdító olda-tot a fa beszívta, az oldat felvitelét megismételtük.Mindezt addig ismételtük, amíg a fa szívta a folya-dékot. Ez az ún. ”nedves a nedvesen” impregnálásitechnika. Kezdetben a szilárdító oldatot öntéssel, majdkésõbb ecseteléssel hordtuk fel. (6. kép, lásd a kép-táblát) A szilárdító oldat koncentrációját az impreg-nálás alatt 10 v% -ról 30 v%-ig emeltük. Minden egyeskezelési szakasz végén a kezelt fa felületét nitrohigító-val átmostuk, ecsettel átkeféltük, hogy a felületen lévõmûgyanta be-mosódjon a fába és a fafelület nefényesedjen ki. A szilárdító oldat feldolgozhatóságiideje 10-20 óra között változott a hõmérséklettõl

függõen, de a gyanta teljes bekötése sokkal tovább tar-tott, amit az oldószer elpárolgásának idõtartamaszabott meg. Az elpárolgás kezdetben gyors volt, deutána nagyon lelassult. Még a kezelés után több hétmúlva is enyhe nitrohígító szagot lehetett érezni. Afelületi rétegek szilárdítására irányuló kezelési ciklustmegismételtük. Az alkalmazott kezelés-sorozathatására a fa felületi rétege 2-3 cm mélyen szilárdultmeg.

4. 2.2. A fa durvaszerkezetének a szilárdítása

A fa repedéseinek, hasadásainak, nagyméretû já-ratainak, kisebb üregeinek, felvált rétegeinek meg-kötéséhez, rögzítéséhez - ”szilárdításához” -, tekintet-tel az ott található vastag kapillárisokra, hézagokra,azok két fala között a szilárdítóanyagból az oldószerelpárolgása után egy híd kell kialakuljon, vagy tömé-nyebb kezelõszer alkalmazása esetén az oldószer el-párolgása után a visszamaradó szilárd rögzítõanyag,szilárdítószer részben a hézagot ki kell töltse, ezáltalmerevítve azt. Természetesen az ilyen célú kezelésesetében a szilárdítószerbõl lényegesen többet kell be-vinni a fába, mintha csak egy hidat szeretnénk kialakí-tani. A fa finomszerkezeti szilárdításával összehasonlít-va ez esetben jóval nagyobb molekulaméretû polimer-molekulák szükségesek, amelyek méretüknél fogva a fafinomszerkezetébe nem is képesek behatolni. Ilyenpolimermolekulák a Paraloid B72 mûgyanta moleku-lái. A kitámasztó hidak gyors kialakítása végett arány-lag töményebb oldatok alkalmazása szükséges. A fel-használáskor a szilárdító oldat koncentráció növelé-sének határt szab az alkalmazott polimer oldat viszko-zitása. Pl. a Paraloid B72 esetén a 20%-osnál tömé-nyebb oldat már annyira viszkózus, hogy bejuttatását arepedésekbe, felválások alá stb. csaknem lehetetlennéteszi.

A fa repedéseinek, hasadásainak, nagyméretû ro-varjáratainak, üregeinek, felvált rétegeinek a megkö-tése, rögzítése, ”szilárdítása” 10 és 20%-os, nitrohigí-tóban oldott Paraloid B72 etil-akrilát és metil-metak-rilát kopolimer mûgyantával (gyártó: Rohm & HaasCo.) történt. A megkötõ-szilárdító oldatot a rovarjára-tokba, hasadékokba, repedésekbe injektálással és ecse-teléssel juttattuk be. (6.kép, lásd a képtáblát)

4.3. Tartó és kitámasztó szerkezet

A fa eredeti helyén való felállításához szükség volt egytartószerkezet megtervezésére. A fa közepe teljesenüreges volt, külsõ palástjából is sok rész hiányzott.Ezért úgy döntöttünk, hogy egy belsõ, részben rejtettmerevítõ-, tartószerkezetet - kitámasztásokat - alakí-

tunk ki, ami egyben használható a fa felállításakor is.(7. kép, lásd a képtáblát) A merevítõket 2 collos tölgypallóból készítettük el és úgy vágtuk ki, hogy a levegõnedvességtartalmának a változására bekövetkezõméretváltozás a lehetõ legkisebb legyen, így elenyészõmechanikai igénybevételt jelentsen a körtefa meglévõrészei számára. Ezért a kitámasztást a deszkahosszirányában, szálirányában vágtuk.3

Papírsablon és 2 pálcikával végzett méréssegítéségével elkészítettük a kitámasztásokat.Ügyeltünk arra, hogy szijácsrészt ne tartalmazzanak,hogy kisebb legyen az esélye egy gomba- és rovarfer-tõzésnek. A beragasztott merevítõ bordákat alkoholospáccal színeztük, és Paraloid B72 5%-os oldatávalvédtük le.A merevítõk közepén olyan méretû lyukat fúrtunk,hogy ezen egy, a korróziónak ellenálló, másfél collosvízcsövet lehessen szorosan átdugni.

4.4. A széttört farészek és a merevítõk ragasztása

A ragasztáshoz Uverapid epoxi ragasztót használtunk,amelyet keményfa fûrészporral töltöttük fel és fényvalamint öregedésálló földfestékkel színeztünk. A ra-gasztó kötési ideje kb. 1/2 óra volt. A kikenõdött ra-gasztót nitrohigítós papírvattával távolítottuk el. A ren-delkezésünkre álló Uverapid nem volt elegendõ, ezérta munkát Eporezit FM 20 (17 tömeg% T30 térhá-lósítóval) mûgyantával folytattuk. A felesleges kifolyt,kicsurgott ragasztót bekötés után marokcsiszolóval ill.vésõvel eltávolítottuk. A fényes ragasztós felületeketcsiszolással a többi helyen is visszamattítottuk.

4.5. A repedések feltöltése

A belülrõl a külsõ szilárd rétegig futó repedéseketvalamint a hasadásoknál, töréseknél keletkezett hiá-nyokat keményfaporral feltöltött, és földfestékkel szí-nezett epoxi ragasztóval töltöttük fel, hogy a ragasz-táskor ellensúlyozzuk a kis felfekvési területet, és ezál-tal is növeljük a fa szilárdságát. A keverék színét min-dig - a különbözõ földfestékek mennyiségének a vál-toztatásával - a környezet színéhez igazítottuk.

4.6. A farészek fertõtlenítése és megelõzõ biológiaivédelem

A konzervált fát és az új fakitámasztókat, annak el-lenére, hogy élõ, aktív biológiai fertõzést nem találtunkmegelõzõ biológiai védelemben részesítettük, kom-binált gomba- és rovarvédõszerrel kezeltük, hogy

34

3Mivel a fa anatómia irányai szerinti vetemedés ebben az

irányban a legkisebb, kb. 0,2%, míg más irányban a 5-12%-otis elérheti

35

1. kép A Petõfi körtefa a vandál rongálás elõtt

2. kép A körtefa széthullott darabjai

5. kép Szilárdítási próbák

6. kép A faanyag szilárdítása

3-4. kép A károsodott faanyag

36

7. kép A belsõ csõ és tartószerkezet beépítése

9. kép A Petõfi körtefa restaurálás után, részlet

8. kép A belsõ csõ és tartószerkezet

10. kép A helyreállított fa és emlékhely

elkerüljük a jõvõbeli esetleges fertõzõdés veszélyét.Védõszerként Biokomplex Koncentrátum®-ot alkal-maztunk. (gyártó: Anticimex Hungary Kft. Pomáz) Atermékismertetõ szerint a Biokomplex Koncent-rátum® vizes oldat, ami hatóanyagként 20% gom-baölõszert -2-(tiociano-metiltio)benztiazol (TCMTB)-és 0,25% rovarölõszert deltametrin (szintetikuspiretroid) tartalmaz. A készítmény tejszerû vizesfolyadék. A faanyagba jól beszívódik, a farostokhozkötõdik. A fa színét nem változtatja meg. Az elõírásszerint a felhasználáshoz a BiokomplexKoncentrátum® terméket 5-10%-ra kell vízzel felhígí-tani. Az 5%-os oldat elégséges farontó gombák ésrovarok elleni megelõzõ védelemhez, a 10%-os oldatrovarok elleni megszüntetõ védelemhez. A felhordástörténhet telítéssel, áztatással, bemártással ésecseteléssel. Egyszeri vagy kétszeri felhordás javasolt.A védelemhez mindkét hígításból 150 ml/m2 mennyiségfelhordása szükséges. A biztonság kedvéért mi afavédõszert 10%-os koncentrációban 150 ml/m2 men-nyiségben hordtuk fel.

4.7. A járulékos részek restaurálása

A Petõfi fához tartozik egy vaslemezbõl készült ba-bérkoszorú, amit a körtefa felsõ részén egy abroncssegítségével helyeztek el. A koszorú erõsen korrodáltállapotban volt. A felületérõl a rozsdát acél körkefe,majd RO-55 rozsdaoldó és passziválószer váltott alkal-mazásával távolítottuk el. Az így kezelt vasfelület túlvilágos és fényes megjelenésû lett, ezért 10 v% csersa-vat tartalmazó (2/3 rész víz 1/3 rész alkohol) csersavol-datba helyeztük. A tárgyat a behelyezés elõtt szárító-szekrényben enyhén felmelegítettük. Kivétel után a fe-lesleges oldatot a felületrõl letöröltük és a száradásutáni esetleges víznyomokat a fém felületérõl szárító-szekrényes melegítéssel távolítottuk el. Ezt követõen avas felülete egy tónussal sötétebb lett. A koszorút két-szer, 3%-os, Paraloid B72 nitrohigítós oldatával vontukbe, majd száradás után a Paraloid lakkréteg könnyûsérülékenysége miatt KK-18 fegyverzsírral is átkentük.Így matt jellegû, grafitszürke színt kaptunk, ami elvárá-sainknak jól megfelelt. A fa állapotának évenkénti el-lenõrzése során a fegyverzsíros kezelés könnyen meg-újítható.

A babérkoszorú a költõ elismerését és az iránta ki-fejezett tiszteletet jelképezi. Azért választottuk a ko-szorúnak ezt a színt, mert ez megfelel a koszorú szere-pének, és a koszorút kiemeli a fa háttérbõl. Ezzel össz-hangban a koszorút tartó abroncsot feketés színre fes-tettük, mert szerepe másodlagos és így próbáltuk kicsitelrejteni a sötét háttérben.A koszorúval egy magasságban helyeztük el a már em-lített felsõ tölgyfa merevítõt. A merevítõ így kevésbélátható, a koszorú részben takarja.

5. A restaurált fatörzs felállítása az eredeti helyén

A fa alá a földbe beton alapot képeztünk ki és ebbeolyan rozsdaálló vízvezeték csõperselyt építettünk be,amelybe a fa merevítõ-bordáin átmenõ vascsõ tökéle-tesen illeszkedett. Ez lehetõvé tette a fa álló helyzet-ben történõ bemutatását, valamint a fát alul nem lehetmozgatni, így a korábbihoz hasonló esetleges jövõbelivandál akció esetén a fa kitörésének az esélye kisebb.A fa felsõ részén is behelyeztünk egy merevítõ bordát,hogy az csavaráskor, ill. az itt történt felfüggesztésmiatt bírja a terhelést.

A csöveket két réteg alapozó, és egy réteg fedõfes-tékkel, korrózió elleni védelemmel láttuk el. (8. kép,lásd a képtáblát)A fa belsejét kitámasztó bordákon keresztül menõ csõ-be 10 mm átmérõjû lyukakat fúrtunk, hogy ezen átdu-gott vas pálca segítségével szükség esetén könnyebbenlegyen lebontható a felállított fa. A lyukakat autósbolt-ban kapható mûanyag dugókkal zártuk le, és a csõ felsõvégére bakelitból esztergált lezárót helyeztünk, aminem zár tökéletesen, hogy az esetleg a csõ belsejébenlétrejövõ pára ki tudjon szellõzni.

A restaurálással egyidõben a polgármesteri hi-vatalkicseréltette a fát övezõ kerítést. A korábbiaknakmegfelelõen erre került vissza a márványtábla KányádiSándor verssoraival. (9-10. kép, lásd a képtáblát)

A tábla vaskeretét a koszorúnál alkalmazott mód-szer szerint tisztítottuk. A nem hozzáférhetõ hátsófelét Noverox-al, elejét a tartócsõnél ismertetettfelületkezeléssel láttuk el.

6. A konzervált faleletek karbantartása

Javaslatunk szerint évente egyszer kell restaurátornakellenõriznie a restaurált fatörzs és az újonnan beépítettelemek állapotát. Ha bármi rendellenes változás lát-ható, pl. károsítók megjelenése, - gomba- ill. rovar-ká-rosítás - rögtön be kell avatkozni. Különös figyelmetkell fordítani a talajhoz közeli farészek ellenõrzésére.A farészek a konzerválás során megelõzõfaanyagvédelmi kezelést kaptak. Ezt a kezelést célsz-erû pár év múlva megismételni.

7. A felhasznált anyagok mennyisége és ára

15 kg Araldit BY158 + Härter HY 2996 epoxi mûgyanta 105 ezer Ft

45 l nitrohigító (román gyártmányú D 209 nitrohigító)1 440 ezer Lei

4 kg Uverapid 20 ezer Ft

37

2 kg Eporezit FM-20 + 17%T 30 térhálósító8 ezer Ft

7 kg Paraloid B72 66,5 ezer Ftkb. 1 kg különbözõ színû földfesték 50 ezer Lei

Összesen mintegy 28 kg szilárdítószert és ragasztótvalamint 45 l higítót használtunk el az adalékanya-gokon kívül. A restaurálás mintegy 28,5 millió Lei-be(211 ezer Ft) került.

Felhasznált anyagokParaloid B72® - etil-akrilát és metil-metakrilátkopolimer mûgyanta, gyártó: Rohm & Haas,Philadelphia, PA 19105, USA Araldite BY 158® - epoxi mûgyanta. Gyártó: Ciba &Geigy Co., CH-4002 Basel, SvájcHardener HY 2996® - epoxi mûgyanták amin típusúkeményítõje. Gyártó: Ciba & Geigy Co.Uverapid 5 és Uverapid 20, epoxi alapú ragasztómûgyanta, gyártó: UVESZ Kft. 1151 Budapest, Dal u.4/b.Eporezit FM 20, epoxi mûgyanta, gyártó P+M PolimerKémia Kft., 1238 Budapest, Helsinki út 114.Biokomplex Koncentrátum® - komplex hatású (fungi-cid és inszekticid termék. Gyártó: Anticimex-ProtectKft. 2013. Pomáz Luppa Vidor u. 2.Noverox® Formel gegen Rost. Mûanyag védõrétegetképezõ tanninos szer, gyártó: SFS, D-6370 Oberurselvagy CH-9435 HeerbruggRO 55, rozsdaoldó és átalakító, gyártó: Claudia IpariRt. Szombathely Pf.73

IrodalomVofkori György: Székelykeresztúr képes története,Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2002. 86-90. old.Dávid Gyula - Mikó Imre: Petõfi Erdélyben, Kriterionkönyvkiadó, Bukarest, 1972, 260-299. old.Kristó Tibor: Szétverték Petõfi körtefáját, HargitaNépe 2002. május 10. péntekLászló Miklós: Megrongálták Petõfi vén körtefáját,Udvarhelyi Híradó 2002. május 15.Kristó Tibor: Helyére állítják Petõfi körtefáját, HargitaNépe 2002. július 11. 8. old. Szerzõ nélkül: Helyreállítják Petõfi körtefáját,Romániai Magyar Szó 2002. július 12-13. old.László Miklós: Újra helyén áll az „öreg tanú”,Udvarhelyi Híradó 2002. július 17. 6. old. Szerzõ nélkül: Helyreállították Petõfi körtefáját,Hargita Népe 2002. augusztus 14. 1. old.

Morgós AndrásFõosztályvezetõMagyar Nemzeti Múzeum1082 Budapest Múzeum krt. 14-16

Domokos LeventeMûtárgyvédelmi aszisztensMolnár István MúzeumSzékelykeresztúr

38

39

Ha körültekintünk egy múzeum régészeti gyûjtemé-nyében sok-sok kerámia, fém, üveg és hasonló, szer-vetlen alapanyagú tárgyat látunk és csak elvétve talál-kozunk szerves eredetû leletekkel, amilyenek pl. a bõr-bõl készültek. Ezért arra kell törekednünk, hogy a ré-gészeti feltárások során a bõrtárgyak legkisebb töre-dékeit is megmentsük, hogy történeti ismereteinketezek alapján bõvíteni tudjuk.

Miért oly kevés a bõr lelet hazánk, illetve a Kárpát-medence területén? Kérdésünkre választ kapunk, haröviden áttekintjük a bõr romlásának az okait és az aztbefolyásoló tényezõket. A szerves anyagok természeteslebomlására egy körfolyamat jellemzõ, amelybõl kitû-nik, hogy a tárgyak természetes öregedésével szembentehetetlenek vagyunk. A megfelelõ mûtárgy környezetmegteremtésével, a mûtárgyakat károsító tényezõk ki-zárásával azonban nagymértékben lelassíthatjuk ezt afolyamatot. A mûtárgyat felépítõ anyag károsodásafügg a bõr minõségétõl, a használata során ért környe-zeti hatásoktól, a földben töltött idõtõl és a talaj mi-nõségétõl. A földben kialakult elváltozások a talaj jel-lege, a mikroorganizmusok által okozott fizikai-kémiaikárosodások, az ásványi sók összetétele, a pH, a hõ-mérséklet, a nedvesség mértéke, az oxigén mennyisége,az ezek és a tárgy anyaga között lejátszódó kölcsön-hatások eredményei. Mindezek a tényezõk a földbenoly összetetten jelentkeznek, hogy a feltárási munkatervezésekor nehéz elõre megmondani, hogy az esetle-ges bõrlelet milyen állapotban kerül elõ.

A talaj jellege függ a talajalkotók (ásványi és szer-ves anyagok, víz, levegõ) mennyiségétõl, és az éghajlat-tól. A laza szerkezetû talajokban, mint például a ho-mokos talajban a bõr ritkán marad meg. A homokostalajnak nagy a vízáteresztõ képessége, oxidatív hatá-sa. A csapadék mennyiségének függvényében hol ki-szárad, hol igen nedves. Nedvességtartalma állandóanváltozik, ezért az ilyen típusú talajban sokkal hamarabbelpusztulnak a bõrbõl készült tárgyak, mint az agyagostalajban, mert az tömött, nem vízáteresztõ, kevés ben-ne az oxigén, és lassan melegszik fel. Összegezve: aszerves anyagok teljes lebomlásához, így a bõrökéhez is

oxigén, erõsen lúgos vagy savas környezet és hõ szük-séges.

A fémek hatása a bõrre

A fémek vegyületei - amelyekbõl sokféle található a ta-lajban - általában gyengítik a bõr rostjait. A fémek kö-zelsége gyorsabbá teszi vagy lassítja a bõrtárgy anyagá-nak a lebomlását. A réz és az ezüst közelében jól kon-zerválódik a bõr anyaga, mivel a réz korróziós termékeimeggátolják a rothadást okozó baktériumok mûkö-dését. Ezért maradnak meg viszonylag szép számmalazok a bõr övek, tarsolyok, íj- és nyíl tartó tegezek,lábbelik, lószerszámok, amelyek e két fémbõl készültveretekkel díszítettek.

A vas korróziója azonban káros a bõrre, merevvé éstörékennyé teszi azt. (1. kép, lásd a képtáblát) A vas-oxid - Fe2O3 - már 0,1%-ban is kárt okoz a bõrben,hidrolízises duzzadása által a bõr rosthálózatának aszéttöredezését okozza. Elõfordulhat, hogy egy bõr övjó állapotban megmarad a talajban, azonban ha a csat-ja vasból van, bizonyos, hogy a csat körül keménnyé,töredezetté válik, s végül barna porrá esik szét, vagyis abõr anyaga eltûnik a vas környezetében.

A víz hatása a földben levõ bõrre

A bõr, mint a szerves anyagok mindegyike optimálisállapotban 12-20% közötti vizet tartalmaz. A talajbanvégbemenõ romlását részben a víz mennyiségének aváltakozása okozza, amikor a talaj egyszer kiszárad,majd újból sok csapadék jut bele. A szerkezeti víz el-vesztése a bõrben komoly fizikai változást okoz, zsu-gorodik, törékennyé válik. A túl sok víz kioldhatja acserzõanyagot a rostok közül, ezáltal is gyengül a bõranyaga. A víz, lassú kémiai hidrolízissel a bõr lebom-lását okozhatja. Savas vagy lúgos kémhatású közegben,illetve a hõmérséklet emelkedésével a hidrolízis sebes-sége nõ. Az erõsen savas közegben (pH 4 alatt) fellépõhidrolízis folyamatában teljesen tönkremehet a bõr,míg erõsen lúgos közegben - pH 9 felett - keménnyéválik, elveszti az anyagára jellemzõ jó tulajdonságait(puha, hajlékony szívós) és szintén teljesen tönkremehet.

Régészeti bõrtárgyak restaurálása

Bakayné Perjés Judit

A Kárpát-medence mérsékelt övi éghajlata, az erõshõmérsékleti ingadozások, a csapadék kiegyenlítetlenmennyisége nagy általánosságban nem kedvez a földbekerült bõr tárgyak megmaradásának. Az állandóanvízzel borított talajokban, illetve lelõhelyeken azonbana szerves anyag bomlása erõsen lelassul. A felhalmozó-dott szerves anyag iszapot hoz létre, s ez a kialakultiszapréteg az oxigént teljesen kizárja a lelet környe-zetébõl. Ilyen lelõhelyek a napjainkban is vízzel telítõ-dött kutak, melyekbõl - Gorsium1, Budapest-SzentGyörgy tér - jó állapotú bõr leleteket tártak fel a ró-mai- és a középkorból egyaránt. Szintén jó állapotú le-letek kerültek elõ középkori várak mára már beteme-tõdött árkaiból, amelyekben egykoron víz volt. (2. képlásd a képtáblát) A talajvíz szintje ezekben állandósultés biztosította a bõr leletek megmaradását, eztbizonyítják többek között a Sopron-városkapui2, aTatai- és a Szolnok vári leletek is. Egy-egy lelõhelyrõltöbb száz, zömében lábbeli töredék került elõ, amelyekfeldolgozása teljesebbé teszi az eddig csak ábrázolá-sokról és leírásokból való ismereteinket.

2. kép Nedves, iszappal szennyezett bõr lelet együttes

Temetõ feltárásokból jóval kisebb számban maradtakfenn bõr tárgyak. Ha azonban a lelõhely szinténállandósult, nedvesebb környezetû, az a bõr tárgy meg-maradásának a biztosítéka (3. kép lásd a képtáblát)

A feltárási helyszín

Minden régészeti tárgyra vonatkozó legfontosabb alap-szabály, hogy a konzerválás megkezdéséig olyankörülmények között kell tárolni, mint a feltárás pillanatában volt, hogy felszínre kerülése után mini-málisra csökkenjen a tárgy anyagában az a nagyarányú

változás, amely a további romlását hirtelen felgyorsítja.Vonatkozik ez mind a nedvesen, mind a szárazon elõ-került leletekre egyaránt. Vagyis a száraz lelõhelyrõlelõkerült leleteket száraz, a nedves lelõhelyrõl elõke-rülteket nedves körülmények között kell tárolni a kon-zerválás megkezdéséig.

Száraznak nevezzük azt a helyszínt, ahol a talaj fo-lyamatosan száraz, és a levegõ relatív páratartalmanem magasabb 40%-nál. A száraz talaj minimális ned-vességét csak a talaj mélysége befolyásolja. Minden bõrtartalmaz valamennyi nedvességet a feltáráskor. Ami-kor azt mondjuk szárazon került elõ, úgy is fogalmaz-hatunk, hogy föld-nedves állapotban. Fontos hogy abõrben levõ megmaradt bizonyos mennyiségû ned-vességet benne is tartsuk. Ezt megfelelõ csomagolássalés tárolási körülmények biztosításával érhetjük el. A le-letek csomagolásához használhatunk polietilén- vagypolipropilén fóliából készült zacskókat, vagy jól záródódobozokat, amelyekbe elõkondicionált szilikagéltteszünk. 16-18oC közti hõmérsékleten tároljuk addig anéhány hétig, amíg a tisztításához illetve a konzervá-lásához hozzá kezdhetünk. Magasabb hõmérsékletenaz anyag ”túl” szárad, zsugorodik és deformálódik. Haa levegõ relatív páratartalma 55 % fölé emelkedik,majd visszaesik, akkor az anyag váltakozva zsugorodikés duzzad. Ez a váltakozó állapot okozza a legnagyobbkárosodásokat. A fólia zacskóból amennyire csak lehet,szorítsuk ki a levegõt, mert annak oxigéntartalma, mintmár fentebb említettük az egyik legerõsebb károsítótényezõ.

Nedves helyszínek lehetnek természetes képzõdmé-nyek, mint az ártéri területek, elmocsarasodott kisebbtavak, a talajvíz közelében mélyen fekvõ helyek3, mes-terségesen létrehozottak a ki nem száradt kutak vagy avárárkok helyei. Ilyen lelõhelyekrõl csak növényi cser-zésû bõrök elõkerülésére számíthatunk, mert nedveskörülmények között a pergamen, a cserzetlen és a tim-sós cserzésû bõr nem marad meg.

Restaurátori feladatok a feltáráson

A feltárt leletek többsége, a földben való elhelyez-kedése, vagy meggyengült állapota miatt nem emelhetõki egyszerûen a földbõl, felvételére valamilyen egyedimegoldást kell alkalmazni. Ha a kiemelés nem meg-felelõ módon történik visszafordíthatatlan károsodá-sok érhetik a tárgyat, például szétszakad, szétesik, azösszetartozó részek többé összeilleszthetetlenekké vál-nak. (5. kép, lásd a képtáblát)

40

1Fitz Jenõ: Gorsium. A táci római kori ásatások.Székesfehérvar, 1964. 46-47.2Holl Imre: Sopron középkori városfalai. IV. ArchaeológiaiÉrtesítõ, 100. 1973. 180-207.

3Benkõ Elek: A középkori Keresztúr-szék régészeti topográ-fiája. Varia Archeologica Hungarica V. Budapest, 1992. 164.

5. kép A régészeti bõr jellegzetes károsodása, a barka és ahúsoldal kettéválása

Minden régészeti leletet egyedi esetként kell kezelni,és meg kell határozni annak felszedési módját.Legbiztosabb ezek közül az úgynevezett „in situ”kiemelés módszere. Ez azért célszerû, mert a terepennincsenek olyan ideális körülmények a lelet kibon-tásához, mint amilyeneket a restauráló laboratórium-ban biztosítani tudunk.

Az in situ - eredeti környezetében, földdel együtt - történõ kiemelés megtervezésénél figyelembe kell ven-

ni: a lelet állapotát, méretét, formáját, elhelyezkedését,csak bõrbõl vagy más anyagokkal kombinált tárgyrólvan-e szó, valamint a föld minõségét - porlékony, kö-tött, nedves, homogén stb.A felszedéskor csak olyan segédanyagokat szabad hasz-nálni, amelyek a lelet kibontásakor illetve konzervá-lásának megkezdésekor könnyen és a lelet károsodásanélkül eltávolíthatók.

Szilárdító oldatokat csak a legkisebb szükséges meny-nyiségben és a legalacsonyabb százalékban alkalmaz-zunk.

Bõr leletek felvételi módjai

A sírokban feltárt bõrleletek felvételét a váz csontjaiakadályozzák. Ezért javasolt ezeket a vázzal együttegészben vagy részben in situ kiemelni. (1. ábra) Akoponyán (tetõn, halántékon, homlokon, körben) lévõleletet puha, simulékony anyaggal körbetekercselverögzítsük a koponyához. Ez lehet polietilén-, vagy poli-propilén fólia (Folpack étkezési fólia) kreppesített pa-pír (toalett papír), pamutvászon, vagy gyógyszertárimullpólya szalag.

41

1. ábra Sírban feltárt bõr lábbeli in situ felvétele és csomagolása kétféle megoldással

42

Övek egyben történõ felvételét - akár bõrbõl akár tex-tilbõl készültek - a medence és a csigolya csontok ne-hezítik. (2.a-b. ábra)

2.a. ábra Bõr öv a vázcsontokkal

2.b. ábra Bõr öv felvétele a csontvázról: a. kartonpapír, b.poliuretán habanyag1. A keresztcsont és a medencelapátok eltávolítása utánaz öv elülsõ részét poliuretán habanyaggal rögzítjük.2. Kemény lap alácsúsztatása után megfordítjuk és azalsó felét is rögzítjük

A lábbeliket szintén a bennük lévõ lábtõ és lábszár-csontok eltávolítása nélkül, a földdel együtt szedjük fel.A földlabdával együtt kiemelt leletet méretétõl füg-gõen papír vagy fa dobozba, ládába helyezzük, úgy,hogy abban ne tudjon elmozdulni. (3. ábra) A szállítás során adódó rázkódást a legkisebbre csök-kentjük úgy, hogy a doboz illetve a láda üres részeitszilárd, de könnyû anyagokkal kitöltjük.

Ilyenek, pl. a különféle mûanyag granulátumok, poli-etilén4 és poliuretán hab anyagok. Ne feledjük: a poli-

uretán térfogata - akár egy vagy kétkomponensû vál-tozatát használjuk - megadott mértékben nõ, ezért atérkitöltéshez szükséges mennyiség elõre pontosankiszámítandó! A kiöntendõ részt az anyag megkötéseelõtt fedjük le, hogy meghatározott térben szilárduljonmeg. Ügyeljünk arra, hogy a poliuretán hab ne érint-kezzen közvetlenül a lelet anyagával.

3. ábra Lábbeli leletek szállításra való elõkészítése.Különbözõ csomagolóanyagokkal kitöltjük a dobozokat:a. szivacs, b. granulátum, c. selyempapír vagy mûanyagfólia, d. hólyagos mûanyag fólia, e. papírvatta

Elõkonzerválás a terepen

Elõfordulnak olyan esetek, amikor már oly meg-gyengült, és szerkezetében is tönkrement a bõr, hogymindenképpen szükséges a helyszínen átitatással szi-lárdítani. Bõr és textil tárgyaknál is olyan átitatószerthasználjunk, amely bizonyos mértékben visszaoldható,hogy a laboratóriumban a még szükséges tisztító-kon-zerválásokat el tudjuk végezni. A rögzítõszert, a lehetõlegkisebb mennyiségben használjuk, úgy, hogy több-ször itassuk át a leletet, elõször hígabb, majd tömé-nyebb oldattal. Amennyire lehetséges elõtte puhaecsettel, porfújóval vagy porszívóval tisztítsuk meg a felületet a por-, illetve nagyobb földszemcséktõl. A szilárdító anyagot ecseteléssel, permetezéssel,szórással vagy vékony sugárban való öntéssel vihetjük afe-lületre és az anyag belsejébe. A nedves felületre,vagy esõs idõben, magas páratartalom mellett felhor-dott mûanyag oldat szürkés-fehéres lepedéket okozhata tárgyon, ez azonban a további kezelések során el-távolítható. Az átitatás elõtt, ha mód van rá, tegyünk elegy kis darabkát vizsgálati célokra.

A megerõsítéshez jelenleg általában alkalmazottanyagok: Klucel, (hidroxi-propilcellulóz alkoholos-vizes oldatai) Plexisol B372 és B597 (akrilészter-

4Jelenleg Polifoam hablemez néven kapható különbözõvastagságban, Barkács- és Mûanyag boltokban.

a

bc

a

b

a

a

b

a

d

c

e

metakrilészter kopolimerek etilacetátos oldatai)5,Plastubol sebvédõ spray (metilmetakrilát - butil-metakrilát kopolimer), Paraloid B72 (metil-akrilát -etil-metakrilát kopolimer aceton-toluolos oldatai).

Amikor a bõr jelenlétét már csak a föld barnás el-színezõdése jelzi, s annak nyomát akarjuk megõrizni, ahelyszínen szükséges szilárdítani azt. (4. kép, lásd kép-táblák) Erre a célra legjobban bevált anyagok: a PVB(poli(vinil-butirál)) acetonos, a Paraloid B72 (metil-akrilát - etilmetakrilát kopolimer) aceton-toluolosoldatai, vagy a Plextol B500 (etilakrilát - metil-metakrilát kopolimer) vizes diszperziója.

Csomagolás, szállításra való elõkészítés

A nedvesen feltárt leleteket, nedvesen tartva, szál-lítsuk azonnal, vagy rövid idõn, egy-két napon belül amúzeumba. (4. ábra) Ha erre nincs mód fóliába cso-magolva, helyezzük sötét és hideg helyre, valamint tart-suk kb. 10oC körüli hõmérsékleten. Mûanyag edény-ben is tárolhatjuk úgy, hogy a víz lepje el a benne lévõleletet. Az edényt fedjük be, hogy a levegõbõl újabbszennyezõdések ne kerüljenek a lelet környezetébe,mert azok penészedést okozhatnak.

Penészedésre hajlamosak a kriptákból elõkerülttárgyak is, amelyek a föld felszíne alatt, a templomkriptájában vagy a padozata alatt kialakított temet-kezési helyeken de nem a földben feküdtek. Ilyenekvoltak a sárospataki6, Miskolc-avasi, az egri Rozáliakápolnában7, a váci Fehérek templomában8 feltárt sí-rokban illetve koporsókban fennmaradt viseletek bõr-bõl készült kiegészítõ darabjai. Az ilyen helyrõl elõke-rülõ leletek feltárásakor célszerû elõfertõtlenítést vé-gezni, vagy fertõtlenítõ anyagot helyezni a becsomagolttárgy légterébe. A penész módosíthatja a késõbbi vizs-gálatok (pl. cserzõanyag, színezék) eredményeit, a fer-tõtlenítõ szerek pedig zavarhatják a C 14-es kor-meghatározást.

Ha semmiképp nem tudunk megfelelõ körülményeketbiztosítani, akkor vizsgálatra tegyünk el egy kezeletlendarabot, majd helyezzünk penészgátló anyagot az át-meneti raktározáson levõ nedves tárgy mellé vagy a

vízébe.9

4. ábra Több darabból álló leletek csomagolásának egy-egy példája. a: azonos lelõhelyû leletek csomagolása, b:nedves töredékek csomagolása, c: száraz töredékek cso-magolása

Dokumentáció

Mindennemû régészeti tárgy, így a bõrök dokumen-tálását is a terepen elvégzett munkával kell megkez-deni. A dokumentálás két részre oszlik, a terepen és alaboratóriumban végzett beavatkozások feljegyzésére.Az elsõ magába foglalja a helyszínre, a környezetre, aleletre, mint mûtárgyra, és mint anyagra vonatkozóadatokat és észrevételeket, valamint az elvégzett bea-vatkozások és szállítás adatait. Ez nagymértékbenmegkönnyíti a tárgy késõbbi kezelését, mert nem min-den esetben végzi ugyanaz a restaurátor a terepen azátmeneti, ún. elõkonzerválást, mint késõbb a teljesrestaurálást.

A dokumentációban szerepeljen- a feltárás helyszíne: lelõhely neve, kora, típusa, ideje- a munkatársak: vezetõ régész, restaurátor- tulajdonos- a lelet környezete: a hely jellege, a talaj típusa, idõ-járási viszonyok- neve, darabszáma, állapota, a felszedés módja és kö-rülményei - állapotleírása, elõkonzerválása, megerõsítéseátmeneti-e vagy végleges- vizsgálata: érzékszervi, pH, a késõbbi vizsgálatokhozkezeletlen töredék külön csomagolása- a lelet csomagolásának és átmeneti tárolásának mód-ja, a szállítás idõpontja és helye - a restaurátori dokumentáció nyilvántartási száma,amelynek a fentebb közölt írásos részét, a feltárás köz-ben készült, a restauráláshoz szükséges rajzok és fotókegészíthetik ki.

43

5John W. Waterer: Törékeny bõrök konzerválásának új mód-szere. Studies in Conservation 3. 1972. 126-130. 6Gervers Molnár Vera: Sárospataki síremlékek, Mûvészet-történeti Füzetek 14 Akadémiai Kiadó, Budapest 1983.7V. Ember Mária: Az egri Rozália kápolna cipõi. FoliaArcheologica XIII. 1961. 251-265.8Ráduly Emil- Zomborka Márta: Vác, „Fehérek temploma”kriptafeltárás, 1994-95. Magyar Múzeumok 1996. 1. 3-12.9Ilyen fertõtlenítõ- és gombaölõ szerek a Preventol CMK(paraklór-metakrezol), a Sterogenol (cetil-piridinium-bro-mid), a Barqwat H50 - korábban Dodigen 226 márkanévvel -(alkil-dimetil-benzil-ammóniumklorid) alkoholos- 0,01-2%-os oldatai.

c

c

c

Restaurálás

A restaurátor feladata, hogy a történeti és ké-szítéstechnikai ismeretek feltárása és megtartása mel-lett a tárgyról eltávolítson minden olyan szennyezõ-dést, korróziót és lebomlási terméket, amely a tárgytovábbi pusztulását okozza. Felelõssége, hogy kiválasz-sza a konzerválási eljárások közül a legmegfelelõbbet,és jól alkalmazza azt. A jól konzervált illetve restaurálttárgy megfelelõ mûtárgykörnyezetbe helyezve szintekorlátlan ideig fenntartható.

Konzerválás tekintetében a régészeti bõröket kétalapvetõ szempont alapján osztályozzuk: 1. A bõrök nedvességtartalma szerint nedves és szárazbõrökrõl beszélünk. Az utóbbi csoportjába soroljuk atárolás közben kiszáradt bõröket is.2. Állaguk szerint négy csoportot különböztetünk meg:jó, közepes, rossz és teljesen tönkrement állapotbanlevõ bõrök. Gyakran elõfordul, hogy ezek az eltérésekegy tárgyon belül is megtalálhatóak.

Jó állapotúnak mondjuk, ha a konzerválás utánvisszanyeri a bõrre jellemzõ jó tulajdonságait (viszony-lag nagy szakítószilárdság, hajlíthatóság, megfelelõnedvesség tartalom), barka felülete ép. Színük azonbanaz eredetinél mindig sötétebb.

Közepes állapotú az a bõr, amelynél az elõbb emlí-tett tulajdonságok csökkenõ értékeket mutatnak, bar-ka felülete erõsen kopott, a régészeti bõrökre jellem-zõen rétegesen szétvált.

Rossz vagy gyenge állapotú az a bõr, amely a kon-zerválás után csak egyes tulajdonságait nyeri vissza, deazt is kis mértékben. Barkás felülete teljesen hiányzik.További megmaradása csak átitató oldatokkal biz-tosítható. A teljesen tönkrement bõröket a feltárás helyszínén aföld elszínezõdése jelzi. (4. kép, lásd képtábla) Hamásképp már nem lehet, a nyomát fotóban és rajzbanrögzítsük.

Régészeti bõrtárgyak konzerválásának menete

1.Tisztítás1.1. Mechanikus 1.2. Vizes1.3. Kémiai kezelõszerekkel: komplexképzõkkel: pl. Selecton B2 (EDTE )ioncserélõ gyantákkal2. KonzerválásTöbbértékû alkoholok vizes oldataiban: pl. glicerin 20-30%, szorbit 5-25%, polietilénglikol 400, 600, 1500

3. Szárítás3.1. Szobahõmérsékleten (lassú, ellenõrzött módon)

3.2. Oldószerrel 3.3. Fagyasztva

4. Restaurálás4.1. Ragasztás, kiegészítés4.2. Összeállítás4.3. Rekonstrukció, másolat

A nedves bõrök konzerválására már sokféle eljárástdolgoztak ki, különbözõ receptek alkalmazásá-val.10,11,12,13 A recepteket azonban kipróbálás nélkülsose alkalmazzuk. A megfelelõ konzerváló anyagot,fõleg amikor nem egy-egy darab, hanem nagyobb men-nyiségû lelet konzerválását kell elvégeznünk mindenesetben próbák alapján válasszuk ki. A próbákat bõr-mintákon, vagy kisebb, jellegtelen töredékeken végez-zük el.

1. Tisztítás

A bõr tisztítása nagyon fontos, gondos odafigyeléstigénylõ lépése a konzerválásnak. A tisztítás során elkell távolítanunk a földes-iszapos maradványokat, a-melyek teljesen befedhetik a tárgy felületét, majd a víz-ben oldhatatlan sókat (Mg, Ca), mert ezek merevvé éstörékennyé teszik. A szennyezõdés és az ásványi anya-gok a bõr felületérõl illetve belsejébõl történõ intenzíveltávolítása meghatározza a bõr stabilitását, valamint atovábbi kezelési eljárásokat. Ügyelni kell arra, hogyhelytelen tisztítással nehogy eltávolítsuk a megmaradtvarrócérnát, vagy más textil töredékeket, amelyek a bé-lés vagy díszítmények maradványai, így készítéstech-nikai jegyek lehetnek. 1.1. Mechanikus tisztítást száraz és nedves bõrök ese-tében is alkalmazhatunk. Ha túl vastag a földes rára-kódás, annak elvékonyítását fa eszközökkel, különbözõerõsségû szõrecsetekkel végezhetjük.

1.2. Vizes tisztítás esetén a leletek elsõ mosása folyóvízalatt is végezhetõ, szivaccsal és puha ecsettel segítve aszennyezõdések eltávolítását. A makacs szennyezõdésûjó állapotú növényi cserzésû bõröket néhány napigvízben áztathatjuk.Segíthetjük a szennyezõdések fellazítását úgy is, hogyaz erõsen összetapadt darabokat, rövid idõre (5-15

44

10Szalay Zoltán: Díszítetlen bõrtárgyak restaurálása éskonzrválása. Múzeumi Mûtárgyvédelem 3. 1976. 79-86.11Halina Rosa - Lidia Gussman: Konzerválási kísérletekrégészeti bõrökön. Arbeitsblätter für Restauratoren. 1. 1993.89-95.12Olaf Goubitz - Carol van Driel-Murray - Willy Groenman-van Waateringe: Stepping through Time. 2001. PromotieArcheologie. 127-129.13Elize van Dienst: Some Remarks on the Conservation ofwet archaeological Leather. Studies in Conservation 30.1985. 86-92.

45

perc) ultrahangos fürdõbe helyezzük. (5. ábra) Azultrahangos kezelés a lazábban kötött és a mélyebbpórusokban lerakódott szennyezõdéseket is eltávolítja.

5. ábra Vizes tisztítás ultrahangos készülékkel. A jóállapotú leleteket közvetlenül, a gyengébbeket tüll zacskónkeresztül tisztítjuk

Száraz bõrök nedvességtartalmát fokozatosan, párásí-tással növeljük, hogy a hirtelen duzzadás ne okozzonkárt bennük.

Ezt sajátkezûleg készített párakamrában (polietilénsátor) végezhetjük, ahol a megfelelõ páratartalmat ul-trahangos párásító készülék biztosítja. Ennek hiá-nyában a kamra alján elhelyezett tálban telített sóolda-tot, vagy hideg vízet is használhatunk. (6. ábra)

A párásítás másik kíméletes és hatékony módja azúgynevezett féligáteresztõ fóliák alkalmazása, amelyeka vizet csak vízgõz formájában engedik át (pl. Gore-tex,Sympatex).

Az ily módon meglágyított bõröket a továbbiakbanugyanúgy kezeljük, mint a nedveseket. A gyenge meg-tartású bõröket mûanyaghálóra, illetve hálóba helyezvekíméletesen mossuk át. Az összetartozó darabokat ér-demes összefércelni, hogy a további kezelések során isegyütt maradjanak. A földtõl megtisztult darabokrólitatós vagy szûrõpapíron a túlzott nedvességet feli-tatjuk, és vázlatrajzokat készíthetünk, hogy az egy-máshoz tartozó darabokat a késõbbiekben könnyebbentudjuk azonosítani.

6. ábra Párásító készülék száraz leletek kíméletes ned-vesítéséhez

1.3. Mai ismereteink szerint a leghatékonyabb éslegkíméletesebb a komplexképzõk használata a bõrbebekerült, azt keménnyé, merevvé és egyben törékennyétevõ, vízben oldhatatlan sók eltávolítására.

Hosszú évek óta legeredményesebben az EDTE-t1

használjuk erre a célra. (6a-b. kép)

6a. kép Vas csatos bõr öv restaurálás elõtt

6b. kép A bõröv Selecton B2 vizes oldatában történttisztítás után

14EDTE= Etilén diamin-tetraecetsav-dinátrium sója,Komplexon III, Titriplex, Selecton B2 márkanevekkel.

Alkalmazása a következõképpen történik: a szennye-zõdés mértékétõl függõen, 30 perctõl 2 óra hosszáigSelecton B2 4%-os vizes - + 2g/l felületaktív anyag -oldatába helyezzük a tisztítandó darabokat. Majd négy-szer annyi ideig folyóvíz alatt öblítjük. Közben a szeny-nyezõdéseket ecset segítségével távolítjuk el. A vassalkombinált tárgyak (csat, patkó) esetében elenged-hetetlenül szükséges ennek a kezelésnek az alkal-mazása.

Az ioncserélõ gyantával történõ tisztítást erõsen meg-gyengült bõr leletek esetében javasoljuk, amikor azokfelületét fõleg a fémek kemény, ásványosodott korró-ziós termékei borítják. A kation- és anioncse-rélõ gyan-ták illetve ezek kevertágyas alkalmazását egyszerûhasználatuk és a velük elért jó eredmények alapjánjavasoljuk a bõrrel kombinált, (textil, finom fém díszít-mények, gyöngyök) viseleti kiegészítõ tárgyaktisztításához.

15

1. Konzerválás

A konzerválás során olyan anyagokat kell a bõr ros-tjai közé juttatni, amelyek a száradás után ismegakadá-lyozzák azok összetapadását, egyben stabi-lizálják a bõrben a hajlékonyságához és megfelelõpuhaságához szükséges víz mennyiségét.Legalkalmasabb erre a cél-ra a glicerin, amely álcserzõhatást gyakorol a bõrre. Mivel erõsen higroszkópos,töményen nem, csak vizes oldatban ajánlott alka-lmazni. A leggyakrabban hasz-nált koncentráció 25-30%-os, de 50 %-nál semmiképp nem lehet töményebb.A szükséges mennyiség bevitele összefügg a kezelendõbõr víztartalmával. A vizes glicerin oldatot önmagában,de szorbitollal keverve is al-kalmazhatjuk. Mindkétanyagnak jó a vízmegkötõ ké-pessége. A víz a kollagénrostokat egymástól távol tartja, s valójában ez adja abõr hajlékonyságát.

A megtisztított bõrt a glicerines-vizes oldatban 2-8nap között, hûvös helyen tartjuk. Az oldat mindig lepjeel a konzerválandó leleteket. Egy-két naponként kézzelmozgassuk, finoman masszírozzuk, hajlítgassuk meg adarabokat. Az eltelt idõ után rövid ideig szikkasszukszûrõpapíron, majd tercier-butilalkohol tartalmú keve-rékbe helyezzük, általában 10-30 percre. A tercier-butilalkohol szerepe az utókezelésben az, hogy afelesleges víz egy részének a helyébe lép, s száradáskormegakadályozza a rostok hirtelen összetapadását.Hogy meddig tartjuk ebben az oldatban, az egyarántfügg a bõr állapotától és vastagságától.16

Általánosan ismert a különbözõ molekulasúlyú poli-etilénglikolok használata, melyek magukban17 és kom-binált eljárásoknál is alkalmazhatók. (ld. késõbb).Egyes hátrányos tulajdonságaik miatt, (sötétítik a bõrt, kevésbé vagy egyáltalán nem ragasztható a kezelésután a bõr) ma már csak bizonyos esetekbenhasználjuk.

3. Szárítás

Szárítás során ügyelnünk kell arra, hogy a bõrök ere-deti formájukat nyerjék vissza, ne deformálódjanak, sminden részük egyenletes sebességgel száradjon. Aszárítási mód függ a konzerválási eljárástól és a restau-rátor rendelkezésére álló lehetõségektõl is.

3.1. Szárítás szobahõmérsékleten

A nyirkos bõröket (lábbelik, táskák, tárcák stb.) for-mára igazítva, szívópapírokba, papírvattába, géz csí-kokkal rögzítve teljesen körbevesszük. A száradás las-sítására még polietilén vagy polipropilén fóliába is be-csomagoljuk. 18-20oC-nál nem lehet magasabb a helyi-ség hõmérséklete, ahol a szárítás folyik. Ez a munka-folyamat két-három hétig is eltarthat. Elõször 4-5 napután bontsuk ki a tárgyat, ujjunkkal mozgassuk meg,majd a csomagoló anyagokat átfordítva újból pakoljukvissza. Ezt a lépést ismételjük meg, annyiszor amígmegfelelõ száraznak ítéljük a kezelt bõröket. Többdarabból álló tárgyak esetében ne szárítsuk meg telje-sen a darabokat, mert a szükséges kiegészítéseket ésmûveleteket (ragasztás, varrás) könnyebben és szebbentudjuk elvégezni, mint teljesen száraz állapotban.A szárításnak ezt a módját sikeresen alkalmazzukjelenleg is múzeumainkban

3.2. Oldószeres szárítás

Ennek az eljárásnak a célja, hogy a víz összehúzó ha-tását megszüntesse. A nedves bõröket aceton vagy al-koholfürdõbe merítik. Ezáltal a vizet egy kisebb felületifeszültségû folyadékra cserélik, s így a párolgás soránnem húzódnak össze a rostok. E szárítás után a bõrmégis merevvé válhat. Az eljárás után mindenképpenszükség van kenõ és zsírozó anyagok bevitelére.18

Legalkalmasabbak erre a célra a szerves oldószerbenoldott természetes növényi és állati olajok és zsírok(ricinus-, kakukkfû-, pataolaj, cetvelõ, lanolin) vagy akevés vizet is tartalmazó olajos emulziók.

46

15Bakayné Perjés Judit - Kissné Bendefy Márta: Ioncserélõk

alkalmazása érzékeny fémmel kombinált régészeti anyagtisztítására. Mûtárgyvédelem 1992. 21. 139-151.16Recept összetétele: 1500 ml tercier-butilalkohol, 20 mlpataolaj, 30 ml laurilalkohol.

17Elena Panait Pîrau: Conservarea unor fragmente pieledintr-o aºezare medievalã. Sesiunea Internaþionalã deRestaurare Conservare Satu Mare 1997. 74-84.18Jutta Göpfrich: Römische Lederfunde aus Mainz. Mainzam Rhein. Saalburg Jahrbuch 42. 1986. 8-9.

3.3 Fagyasztva szárításJelen ismereteink szerint a fagyasztva szárítás (liofili-zálás) a legjobb módszer a víz elvonására a nedves bõr-bõl. Az eljárás lényege, hogy az elõkezelt bõrt (PEG400, 600, glicerin vagy szorbit vizes oldata,) hirtelenfagyasztják -20oC körüli hõmérsékletre, fagyasztószek-rényben. Ezáltal a bõrben levõ szabad víz jéggéalakul.

Ez a mikrokristályos jég nem roncsolja a bõr rost-szerkezetét. A következõ lépésben a jég gõzzé alakításatörténik egy speciális vákuumos készülékben. Szubli-máció során a víz, gõz halmazállapotban távozik, ezál-tal a felületi feszültség nem húzza össze a rostokat, abõr a megengedett határon belül, 1-3%-ban zsugoro-dik és hajlékony marad.

19

4. Restaurálás

4.1.Ragasztás, kiegészítésA szakadásokat és a bõrhiányokat megfelelõre színe-zett, elvékonyított, (7. ábra) növényi cserzésû bõrreltámasztjuk alá, illetve pótoljuk. Mind az alátámasztó-,mind a pótló bõr sarkai mindig lekerekítettek le-gyenek, mert ellenkezõ esetben a szögletes sarkok azeredeti bõrt a késõbbiekben megtörik. (8. ábra)

7. ábra Bõr vékonyítása egyenes vagy félhold alakú késsel

A lemezes szétválásokat is ajánlatos visszaragasztani,mert a feldolgozás, kutatás, a tárgy mozgatása soránkönnyen leszakadhatnak. Kevésbé gyakorlott szakem-ber számára pedig félrevezetõ információkat hordoz-nak. A ragasztást un. pontragasztásos módszerrel vé-gezzük. Élbe ragasztást, vékony bõr esetében alátá-masztással, vastag bõrökön egyedi megoldással végez-hetünk.20 A kettészakadt bõrt, a szakadásra ferdén be-

metsszük és a metszésbe ragasztóval besimított cérná-val fogjuk össze, majd a felvágott bõr felület visszara-gasztjuk. Ezt a mûveletet egymástól 2-3 mm-re megis-mételjük. Az üres szakaszokat szintén ragasztóvalrögzítjük. Végül a kilógó cérnavégeket a visszaragasz-tott bõr széléig visszavágjuk.

A ragasztáshoz poli(vinil-acetát) alapú diszperziósragasztókat (Planatol BB Superior, Mowilith DM2,DM5) illetve ezek rizs- vagy búzakeményítõs keveré-keit használjuk.

8. ábra A kiegészítés lehetõségei: a: a szakadási felület, b:helyes alátámasztás, c: helytelen alátámasztás, d: élbera-gasztás két lépésben történõ kivitelezése

4.2. ÖsszeállításA több részbõl készült tárgyakat amennyire csak

lehetséges eredeti formájuknak megfelelõen állítsukössze. A régészeti anyagban leggyakrabban elõforduló,több részbõl készült tárgytípus a lábbeli. Az összetar-tozó darabok a vastagság, a felület (barka) kopottsága,a szakadások elhelyezkedése, a darabok varrásmódjaalapján kiválogathatók. Ha a varrócérnából nem ma-radt mintánk, akkor is természetes alapú len- vagy pa-mutcérnával varrjuk össze a darabokat az eredeti öltés-lyukak felhasználásával. Pótlást csak akkor végezzünk,ha a tárgy szerkezete azt megkívánja. Ilyen lehetpéldául a talp és a felsõrész közötti erõsítõ bõrcsíkhiányának a pótlása, a kiszakadt varró lyukak széleineka megerõsítése. Természetesen ezek összeállítása elõttszabásmintát kell készíteni, amely minden viseleti tárgydokumentációjának elengedhetetlen része.

47

19Jan Wouters: A comparative investigation of metods forthe consolidation of wet archaelogical leather. Applocationof freeze-drying to polyethylene glycol impregnated leather.Leather Conservation News 1986. 2. 5-8.20Szalay Zoltán: Diszítetlen bõrtárgyak restaurálása és konz-erválása. Múzeumi Mûtárgyvédelem 3. 1976. 85.

a b

c

d

4.3. Rekonstrukció, másolatRégészeti bõrtárgyak esetében a meggyengült bõrtöredékek kiegészítése, majd azok összeállítása sokszoraz eredeti anyag megsértése nélkül nem oldható meg.Ilyen esetekben megfelelõbb a rekonstrukció készíté-se.21 Kiállítva is értelmezhetõbb, esztétikusabb, az ere-deti töredék mellett egy másolat bemutatása, mint egykiegészített eredeti darab. (8.a-c. kép)

Régészeti bõrtárgyak dokumentálásaKülönösen fontos, fõleg a tisztítás vagy a konzer-

válás után, jól értelmezhetõ készítéstechnikai megfi-gyelésekkel kiegészített szabásrajzok elkészítése.

A helyszíni dokumentáció tartalmazza: a fentebbmár ismertetett, a leletre illetve leletegyüttesre vonat-kozó régészeti adatokat, a feltárás körülményeit, a fel-szedés módját, az elõ-konzerválást, tárolást, csomago-lást és szállítást.

A laboratóriumi dokumentációban szerepeljenek: abeszállított lelet a restaurálás megkezdéséig történõtárolási módjának leírása, a tárgy állapotleírása, a kon-zerválószer és eljárás kiválasztásához végzett vizsgála-tok, a restaurálási terv, a munkafolyamatokhoz - tisz-títás, konzerválás, kiegészítés, raktározásra vagy kiál-lításra való elõkészítés - felhasznált, ill. szükséges anya-gok, a receptek összetétele, a készítéstechnikai megfi-gyelések, szabásrajzok, a munkafolyamatok közbeni ál-lapotokat rögzítõ fotók és rajzok.

Tárolás

A restaurált régészeti bõrtárgyak tárolása akár araktárba, akár kiállításra kerülnek, különös körültekin-tést igényel.

Ezekben a tárgyakban a konzerválás ellenére ismegindult a kollagén lebomlása, a cserzõanyagok egyrésze is kioldódott. Mivel a konzerválás soránhigroszkópos anyagokkal (glicerin, szorbit, PEG stb.)kezeltük azokat, a relatív páratartalom és a hõmérsék-let ingadozására érzékenyebbek, mint a történeti tár-gyak többsége. A számukra ajánlott tárolási körül-mények: maximum 18-20oC hõmérséklet, 45-55%relatív páratartalom.

22A tárgyak belsejét támasszuk

meg savmentes fátyol papírokkal, vékony polietilénhablemezzel és helyezzük savmentes dobozba, hogy neérje fény. A dobozba szükség esetén szilikagélttehetünk a légnedvesség kiegyenlítéséhez. Összetetttárgyak esetében a bõrön kívül vegyük figyelembe atárgyon levõ többi anyag (pl. fém, fa, textil)érzékenységét is. (9. ábra)

48

21Mocskonyi Melinda: Lábbeli viselet a XII-XIII. századiSopronban. A Sopron-elõkapui bõrleletanyag feldolgozása.Soproni Szemle LI. Évf. 1997. 4. 335-355.22Tímárné dr. Balázsy Ágnes: Káros anyagok a mûtárgykörnyezetében. Mûtárgyvédelem, MNM (Szerk.: TörökKlára) 23.1994.13-28.

8.a kép Lábbeli maradvány a Sopron-elõkapui leletbõl

8. b. kép

8.b-c. kép Lábbeli rekonstrukció a Sopron -elõkapuilelet alapján

Irodalom

B. Perjés Judit: Restaurátori feladatok a régészeti ása-tásokon. Somogy megyei Múzeumok Közleményei1.1973. 303-311. B. Perjés Judit: A váci Fehérek templomának nõi cipõi.Mûtárgyvédelem, Magyar Nemzeti Múzeum (Szerk.:Török Klára), 27. 2000. 91-100.Báthy Géza: Régészeti leletek „in situ” felvétele.Múzeumi Mûtárgyvédelem. 3. 1976. 246-249.M. Cronyn, Janey : The elements of ArcheologicalConservation. Régészeti leletek konzerválásának alap-jai. Magyar szöveg Tímárné Balázsy Ágnes, MNM.1996. 280. p. Járó Márta: Klimatizáció, világítás és raktározás a mú-zeumokban. Bp.1991. 160. p.Kissné Bendefy Márta - B. Perjés Judit - Torma László:Bõr anyagtan és konzerválás. MNM, Budapest 1992.64. p.Régészeti Kézikönyv. Gyakorlati régészet. I. Szerk.:Banner J. - László Gy. - Méri I.- Radnóti A., Budapest,1954. 443. p.

Stambolov, T.: Manufacture, deterioration and preser-vation of leather. ICOOM Committee for Conserva-tion, Amsterdam 1969.Szalay Zoltán: A régészeti és történeti bõr lábbelikkonzerválása. Múzeumi Mûtárgyvédelem 1. 1970. 127-168.A VI. Nemzetközi Restaurátor Szeminárium (Vesz-prém) bõr konzerválásával illetve restaurálásával fog-lalkozó elõadások megjelent tanulmányai. MúzeumiMûtárgyvédelem 19. 1988. KMI, Budapest. 7-188.

Bakayné Perjés JuditOkl. múzeumi-közgyûjteményirégészeti restaurátor Budapesti Történeti Múzeum1250 Budapest Pf. 4.

49

9. ábra Restaurált bõr tárgyak raktározási módjai

50

1. kép Erõsen korrodált vas csizmapatkómegkeményedett bõr maradvánnyal

4. kép Elszínezõdött föld egy teljesen tönkrementavarkori bõrzacskó körül

3.a. kép A bõr lábbeli töredékek konzerváltállapotban

3.b. kép A megmaradt csizmaszár töredékevarró-konzerválás után

3. kép Sír részlet, a lábszárcsontokonlábbeli maradványokkal

3.c. kép A konzervált és új bõrrel alá-támasztott talptöredékek

51

A fent említett miseruha egy olyan rendkívüli anyagbólkészült, amit nem csak magyarul, de számos más euró-pai nyelven is aranyozott bõrnek neveznek, (giltleather, corami d’oro, cuir d’oré, goudleer) habár sem-mi köze a valódi aranyhoz. Voltaképpen imitáció,amellyel nagy felületeken hoztak létre aranysárgán csil-logó díszítést anélkül, hogy erre a költséges aranyfüstöthasználták volna fel.

Tanulmányomban röviden bemutatom ezt a külön-leges bõrdíszítõ technikát, elterjedésének történetét,az aranyozott bõrtárgyak romlásának okait, majd egyilyen technikával készült miseruha restaurálását.

A készítés módja

A munkafolyamatról több, egymástól csak kismér-tékben eltérõ egykorú leírás és metszetes ábrázolástudósít.1 A receptek hitelességét ma már datált mûtár-gyak analitikai vizsgálatával is alátámasztották.2 A be-számolók szerint ehhez a technikához növényi cserzésûjuh vagy borjúbõröket használtak. A bõr teljes felüle-tére vékony ezüstlapocskákat ragasztottak, legtöbbszörpergamenenyv vagy tojásfehérje segítségével. Az ezüs-töt alaposan felpolírozták, majd átkenték tojásfehér-jével, hogy a feketedéssel járó korróziót megakadá-lyozzák. A fõbb körvonalakat ezután fadúccal préseltéka bõrre. A mintának megfelelõen azokat a részeket,amelyeket aranyszínûnek szántak, barnás-sárga árnya-latú, lenolajat és természetes gyantákat (kolofonium,szandarak, aloe, stb) tartalmazó lakkal kenték át egyvagy két rétegben. A sárga lakkal borított, illetve ezüst-nek meghagyott felületeket préseléssel, a háttér

poncolásával és festéssel tovább díszítették. (1-2. kép,lásd a képtáblát)

Az aranyozott bõröket Európában elsõsorban, mintfényûzõ tapétákat ismerjük. Kevésbé köztudott, hogyezeket az anyagokat használták bútorok kárpitozására,paravánok borítására, ládák, dobozok bevonására, ésoltárelõket, miseruhákat is készítettek belõlük.3 Akilátta már a lakk aranysárga színe alól átderengõ fémcsillogását, biztosan nem tartja túlzásnak az aranyozottbõr elnevezést.

Az aranyozott bõrök elterjedésének története

A bõrök valódi arannyal történõ díszítésére az ó-kortól kezdve számos példát találunk (szkíta ló-masz-kok Kr.e. 5. sz., római nõi szandálok és kopt cipõkKr.u. 3-4. sz. stb.)4 Az arany magas ára azonban ha-tárokat szabott a díszített felület méreteinek. Ez adhat-ta az ötletet, hogy nagyobb tárgyak készítésénél a leg-keresettebb nemesfémet az olcsóbb ezüsttel próbáljákmeg helyettesíteni.

A kutatások szerint5 ennek a technikának a törté-nete a 6. századig nyúlik vissza. Ebben a korai idõben abõröket Észak-Afrikában, egy Ghadames nevû siva-tagi faluban díszítették ezzel az eljárással. Innen a ko-rai középkorban az arabok közvetítésével terjedt el azegész Ibériai félszigeten sok más mór technológiávalegyütt. Gyártása a 14-15. században fejlõdött ki, és

18. századi aranyozott bõr miseruha restaurálása

Kissné Bendefy Márta

1Fioravanti, L.: Dell’arte di corami d’oro e sua fattura. In:Dello specchi di scientio universale. Venezia, 1567Fongeroux de Bondaroy, A. D.: Art de travailler les cuirsdorés ou argentés. Académie Royale des Sciences, Paris1762.Diderot, D. - le Rond d’Alembert, J.: L’Encyclopédie, Paris,1776.2Van Soest, Hendricus A. B.: The manufacture of Dutch goldleather. In: International Leder- und Pergamenttagung,Offenbach, 1989. pp. 185-192.De Keijzer, Mathijs: Analytical Research on dated seven-teenth and eighteenth century Dutch gilt and decoratedleather. Amsterdam, 1998.

3 Waterer, J. W.: Spanish Leather. A history of its use from800-1800. London, 1954.Gall, Günter: Leder im Europäischen Kunsthandwerk.Klinkhardt & Braunschweig, Berlin, 1965.4Talbot Rice, Tamara: Les Scythes. Mondes Anciens 1.Arthaud, London 1958. Philipp, H.: Vergoldete Lederpantoffeln. Ein ZeugnisHadrianischer Toreutik. Jahrbuch der Berliner Museen 13.1971. 5-17 pp.A Bata Shoe Museum (Toronto, Kanada) gyûjteményében5Koldeweij, Eloy: How Spanish is "Spanish leather"? In:Conservation of the Iberian and Latin American culturalheritage. Preprints of the Contributions to the MadridCongress, 9-12 September 1992. Ed.: H. W. M Hodges, J. S.Mills, P. Smith. London 1992. pp. 84-88.Soler, Anna: Cordovans and guadamacils. L'Art en la pell.De la col. Leccio Colomer Munmany, Vic, 1992. pp. 157-161.

csúcspontját a 16. században érte el Spanyolországban,ahol a céhek igen szigorú szabályokkal igyekeztek meg-óvni termékeik minõségét. Ekkoriban az aranylakkalbevont bõröket faragott fadúcok segítségével présel-ték, mérsékelten kiemelkedõ mintával, elsõsorban pa-loták bõrtapétái számára. A díszítéshez leggyakrabbanfényûzõ selyembrokát szövetek terveit vették mintául.A technológia innen terjedt el szerte Európába. Spa-nyolországon kívül a legtöbb aranyozott bõrt az akkoriNémetalföldön készítették, de Itáliában, Franciaor-szágban, Angliában, Németországban is voltak na-gyobb mûhelyek. A mesterség, amelyet nagyrészt a mó-rok mûveltek, kiûzésükkel (1600 után) lassú hanyatlás-nak indult. A menekülõ mesteremberek azonban Eu-rópa más országaiban megtelepedve sok helyen fellen-dítették ezt az iparágat.

Az aranyozott bõrök készítésében fordulópontotjelentett a 17. század, mikor Hágában újításként beve-zették az egész panel nyomását lehetõvé tevõ nagy-méretû fa vagy fém présformák használatát. Ezekkel azeszközökkel gyorsabban, nagyobb mennyiségben ésmagasabb domborítással nyomhattak teljesen egyfor-ma aranyozott bõrlapokat, mint a korábban használtkisebb fadúcokkal. Ezen találmány hatására az ara-nyozott bõr ipar virágzásnak indult Németalföldön. A17. században, amikor a Holland Kelet-Indiai Tár-saságkereskedni kezdett Japánnal, aranyozott bõröket isexportáltak a szigetországba, ahol ezek igen kere-settéváltak. Valószínûleg azért, mert az aranylakkal díszítettfelület emlékeztetett a hagyományos japán lakktár-gyakra.6

Az aranyozott bõrtárgyak Magyarországon is na-gyon népszerûek voltak.7 Ippolito d’Este esztergomiérsek számadáskönyvében, 1487-ben „két mór módrakésztett bõrpárna”, majd „két hosszú mór módi bõr-párna”, 1585-ben Radeczius István egri püspök ingósá-gai között „két kis bõrvánkos, nyomtatott” szerepel. Azegykorú leltárakban gyakran fordulnak elõ „aranyosöreg bõrkárpitok” és „flandriai bõrkárpitok”. Magyar-országon különösen sok bõr miseruhát õriznek a múze-umokban és egyházi gyûjteményekben (Magyar Nem-zeti Múzeum, Iparmûvészeti Múzeum, Esztergomi Ke-resztény Múzeum, Gyõri Egyházmegyei Kincstár, stb.)A Gyõri Egyházmegye Kincstárát még egy ritkaságnakszámító harang alakú bõr palást (pluviale) is gazdagít-ja. Spanyolországban és a többi európai országban az

aranyozott bõr készítõk céhekbe tömörültek, Magyar-országon azonban nem találunk hasonlót az egyébkéntnépes és sokszínû bõrfeldolgozó céhek sorában. Ko-rábbi kutatások azt feltételezik, hogy ezeket a tárgya-kat egyes fõúri birtkokon mûködõ mesterek készítet-ték, erre vonatkozó bizonyítékok azonban még nemkerültek elõ.

Az aranyozott bõrök romlásának okai

A felhasznált alapanyagok, elsõsorban a bõrminõsége alapvetõen meghatározta a tárgyakminõségét. A szigorú céhes szabályozások elõírtákugyan, hogy csak jó minõségû bõröket használhattak akészítõk, ennek ellenére, különösen a juhbõrbõlkészült aranyozott bõrökön, gyakori a vakmetszés, alaza, gyenge terület. Ezeket legtöbbször már a készítéssorán megerõsítették vékony bõrlapokkal, de ha nemelég gondosan végezték a ragasztást, a bõr hajlamossávált deformálódásra.

A bõr, az ezüstöt rögzítõ enyv, az aranylakk és a fes-tett rétegek a készítés idején rugalmas, együtt mozgórétegeket képeztek. Az idõ múlásával azonban tulaj-donságaik megváltoznak. A bõr recés rétege továbbrais viszonylag hajlékony marad, az enyvvel átitatott bar-karéteg azonban merevvé, keménnyé válik. Az ezüst-fóliát borító lakk és festék a fény, elsõsorban az UVsugárzás hatására rugalmatlan, törékeny lesz.

Az ily módon megváltozott anyag érzékennyé válika mozgatásra, hajlítgatásra, ami repedések keletkezé-sével, barkafelválással, festéklepergéssel jár. A nemmegfelelõ kiállítás, raktározás következtében veteme-dés és szakadások keletkezhetnek. A hõmérséklet éspáratartalom ingadozásából származó tágulás és zsu-gorodás szintén növeli a barkafelválás és festék-lepergés veszélyét. Korabeli leírásokból tudjuk, hogy abõrtapéták szokásos karbantarásának számított anedves szivacsos áttörlés. Nem csoda, hogy a túlned-vesedés következményei sok aranyozott bõrtárgyonmegtalálhatók: a víz foltosodást, keményedést okozhata rostok összetapadása következtében. Miseruhákesetében elõfordult, hogy a lenvászon bélést megnyir-kosítva átvasalták, természetesen a bõrrel együtt. Ez aszépítõ beavatkozás nagyon felgyorsította a szervesanyagok öregedését. A panelre, vagy más szilárd hor-dozóra rögzített bõrök kevésbé vannak kitéve a kopás-nak, elhasználódásnak, mint a miseruhák, takarók vagypárnák. A keretre feszített bõrök viszont egyrészt a vasszögek körül rendkívül meggyengülnek, másrészt a faés a bõr eltérõ mozgása hatására gyakran felhasadnak,vagy éppen kitáskásodnak.

52

6Koldeweij i.m.Tanaka-van Daalen, Isabel: Dutch goldleather, it's Japaneseapplications. In: Symposium on ethnographic and water-logged leather. Ed. P. Hallebeek. Central LaboratoriumAmsterdam, 1986. pp. 70-787Voit Pál (szerk.): Régiségek könyve. Gondolat Kiadó,Budapest, 1983.

53

2. kép Bõrparaván részlete, aranyozott,festett, préselt. Francia, XVI. Lajos

korabeli. Iparmûvészeti Múzeum, Budapest

1. kép Antependium részlete, aranyozott,festett, poncolt. Magyar, 1770 körül.Iparmûvészeti Múzeum, Budapest

4. kép Az ezüstözött szegély takarásban lévõvédett része a virág mintájú poncoló szer-számok nyomával. Mikroszkópos felvétel.

5. kép. Az ezüstözött szegély rendkívül kopottállapota. Mikroszkópos felvétel

6 kép A tárgy felületét borító aranylakkszerencsére nagyobb felületeken ép maradt,ez tette lehetõvé a radírceruzás tisztítást.Mikroszkópos felvétel

3. kép A miseruha restaurálás elõtt

54

7. kép A jobb vállrész eltorzultszakadásszéle és hiányai

8. kép A jobb vállrész párásítás és helyreigazítás után

10. kép A bal vállpánt restaurálás elõtt. A felfeslett varrást gombostûkkel helyettesítették

9. kép. A jobb váll-rész restaurálás után

13. kép A miseruha restaurálás után

11. kép. A bal vállpánt restaurálás után,eredeti helyére varrva

12. kép A vállaknál az alátámasztó bõr beragasztásakartonhengerekkel alátámasztva

Sajnos azonban nem csak a néhai tulajdonosokat és akörnyezetet okolhatjuk a tárgyak romlásáért, legalábbennyi kárt okozhatnak a rosszul megválasztott restau-rátori kezelések.

Általában elmondható, hogy sem a festményrestau-rálásban, sem a bõrrestaurálásban használt módszereknem alkalmazhatóak automatikusan az aranyozott, fes-tett bõrök esetén. A lakkréteget, még ha nagyon meg-sötétedett sem szabad leoldani a felületrõl, hisz ez atárgy lényegét alkotja. A felületi szennyezõdés eltá-volításához is nagyon óvatosan kell kiválasztani a tisz-títószert, nehogy megtámadja a lakkot, és a festéket.Ha a festékréteg rögzítésére viasz/gyanta keverékekethasználnak, annak az egyenetlen behatolás miatt le-mezes szétválás lehet az eredménye A bõrtárgyak ke-zelésénél gyakran alkalmazott zsírozás, likkerezés isveszélyes lehet. Ez az ezüstréteg leválását, a felületilakkréteg ragadóssá válását és a zöld pigmentek viaszosszerves vegyületté alakulását okozhatja.

A miseruha restaurálása

A miseruha a Gyõri Egyházmegyei Kincstár ésKönyvtár gyûjteményébe tartozik. (3. kép, lásd kép-tábla) A 18. században készült, készítési helyét nemismerjük. Restaurálására azért került sor, mert sok más gyönyörûdarabbal együtt ezt is bemutatták a Brüsszelben ren-dezett Europalia kiállításon 1999-ben.8

A két részbõl szabott, un. hegedû formájú miseruhaanyaga növényi cserzésû bõr. Az állatfajt nem lehetettpontosan meghatározni, minõsége alapján inkább juh-bõr, mint borjúbõr. Lenvászon bélése barnára fakult,az eredeti szín, aminek nyoma a visszahajtásnál védettrészeken még látható volt, téglavörös lehetett. A bélésés a varrás eredeti, a miseruhát korábban nem javítot-ták. A bélést körben visszahajtva apró fércöltésekkelvarrták a bõrhöz, az öltések a bõrön és a lenvásznon isáthatolnak. Az elejét és hátát külön-külön bélelték,majd összevarrták õket.

A díszítés a már ismertetett technikával készült.Látszik, hogy a bõrt eredetileg is miseruhának készítet-ték. Erre utal a minta elrendezése és a körbefutó sze-gély, ami része a díszítésnek. A középsõ sávban és aszéleken ez esetben meghagyták az ezüst felületet. Avirágos-indás díszítést lazúros festékkel vitték fel azezüstfóliára, illetve az aranylakk tetejére, így átderengalóla a fémes csillogás. Végül a teljes felületet pon-colással díszítették, 8 különbözõ mintával. Míg a kárpi-tokat általában préseléssel díszítették, az egyházi vise-leteket többnyire poncolták.A bõr elég gyenge minõségû volt sok vakmetszéssel ésvékony területtel, ezeket több helyen még a készí-téskor alátámasztották bõrdarabokkal.

A tárgyat feltehetõen sokat használták, és hosszú ideignem megfelelõ körülmények között tárolták. A legfel-tûnõbb károsodás a jobb vállon volt. Ezen a területen amiseruha valószínúleg hosszabb idõre átnedvesedett,majd kiszáradt, ennek következtében rendkívül meg-gyengült, eltorzult, szakadások és hiányok voltak rajta.(7. kép, lásd a képtáblát) Ezen kívül még jónéhánykisebb-nagyobb szakadás volt a tárgyon, elsõsorban ahátrészen. A sok használat és a páratartalom-ingadozá-sok miatt a bõr barkarétege a ráragasztott ezüstfóliá-val, az azt fedõ aranylakkal és festékréteggel együttsûrûn felrepedezett, sok helyen igen meggyengült. Ezta jelenséget fokozta, hogy a poncoló szerszámotgyakran túl erõsen ütötték a bõrbe, ezzel márkészítéskor átvágták az ezüstöt és a barkaréteget. (4-5.kép, lásd a képtáblát)

A miseruha szélén, ahol a bélést rögzítették, a sûrûöltések szintén nagyon meggyengítették a bõrt. A var-rások is sok helyen felfeslettek. A háta és eleje össze-varrásnál a varrófonal már korábban elszakadhatott,ezért ezt a részt két gombostûvel rögzítette valaki. Atûk természetesen megrozsdásodtak. (10-11. kép, lásda képtáblát) A bélés a bõr zsugorodása, deformációjamiatt több helyen kitáskásodva túllógott a miseruhaperemén. A tárgy egész felülete igen poros volt.

A bõr nagymértékû károsodása miatt, a miseruhaelejét és hátát szét kellett bontani és a bélést kifejteni,hogy hátoldalról meg lehessen erõsíteni a szakadá-sokat.

A lenvászon bélést nem-ionos mosószer (Prenol 10)0,1 %-os oldatában kimostam, öblítettem, majd egymûanyag fóliára rajzolt szabásminta segítségével ere-deti formájára kitûzve szárítottam meg. A textilen lévõkisebb hiányokat megfelelõre színezett lenvászonnalpótoltam.

A bõr tisztítása elõtt a felületen próbatisztítást vé-geztem különbözõ emulziókkal, tisztító keverékekkel,ezek mindegyike megsötétítette a rendkívül kopottbõrt. Mivel a szennyezõdés nagyrészt a felületre lera-kódott porból állt és a bõr érzékeny volt vízre, minden-fajta nedves eljárást elvetettem, és csak száraz, me-chanikus tisztítást alkalmaztam. Hogy elkerüljem a fe-lület sérüléseit, a tisztítást nagyító, illetve mikroszkópalatt végeztem. A lazán kötõdõ szennyezõdést puhaecsettel távolítottam el, majd ott, ahol a felület zártsá-ga lehetõvé tette, mikroszkóp alatt ként nem tartalma-zó vinil radírceruzával tisztítottam a makacsabb folto-kat. (6. kép, lásd a képtáblát) A kéntartalom az ezüstötmegfeketítette volna. Radírozás után a radírtörme-léket ismét puha ecsettel, majd laza szövésû textilenkeresztül porszívózással távolítottam el.

55

A tárgy formája a nedvesség hatására igen eltorzult,különösen a jobb vállrészen, kiegésztés elõtt ezt a de-formációt mindenképpen meg kellett szüntetni. A bõr meglágyításánál a közvetlen nedvesítést el akar-tam kerülni, ezért a párásítás mellett döntöttem. A pá-rásítás féligáteresztõ fólia (pl. Gore-tex, Sympatex,stb.) segítségével lett volna a legkíméletesebb, de ilyenméretû fólia akkor nem állt rendelkezésemre. Ezért„távolról-nedvesítést” végeztem száraz-nedves szívópa-pírokkal. A tárgyra két réteg száraz, majd egy rétegnedves szívópapírt helyeztem, tetejét polietilén fóliávalletakartam, hogy a száraz szívópapírok lassan, fokoza-tosan vegyék át a nedvességet, és párolgásukkal a bõrtis meglágyítsák, anélkül, hogy az átnedvesedne.

A párásítás során a bõrt egy polisztirol lapon foko-zatosan az eredeti szabásminta formájához igazítot-tam, a varráslyukakba rozsdamentes rovartûkkel kitûz-ve. (8. kép, lásd a káptáblát) Mivel el akartam kerülni agyors lágyítást és a túlzott feszítést, nagyon lassan húz-tam vissza a szakadásszéleket eredeti helyükre.

A hiányok kiegészítését és a szakadások, a meg-gyengült területek alátámasztását növényi cserzésûborjúbõrrel végeztem, a megfelelõ helyeken elvéko-nyítva hátoldalról. A bõr színezése Ciba Irgaderm fém-komplex bõrszínezékkel történt. A hátrészen lévõ na-gyobb hiánynál az eredeti vörös színhez igazodtam, avállrésznél a bõrt semleges sárgás-barnás színre szí-neztem. Ragasztóként tiszta sûrû búzakeményítõt,illetve a nehezen ragasztható és késõbb nagyobb igény-bevételnek kitett vállrészeken búzakeményítõ éspoli(vinil-acetát) diszperzió (Planatol BB Superior) 2:1arányú keverékét használtam. (9. kép, lásd a káptáblát)

A legnagyobb nehézséget a vállrész ragasztása je-lentette. Azért, hogy megelõzzem késõbbi feszültségekkialakulását, ezeken a helyeken meghajlított állapot-ban, egy filccel bevont kemény kartonhengeren vé-geztem az alátámasztást. A bõr alá és fölé Vetex (nemszövött poliészter) izoláló réteg került (12. kép, lásd akáptáblát) A megragasztott területet azutánhomokzsákok, sózsákok segítségével préseltem a teljesszáradásig. A kazula többi részét síkban ragasztottam.

A rendkívül meggyengült széleket elvékonyított bor-júbõrrel erõsítettem meg. Az alátámasztást nem egy-ben, hanem szakaszonként végeztem, hogy a ragasztásne húzza össze az eredeti bõrt. A barkafelválásokat 1-1csepp keményítõvel egyenként visszaragasztottam. A bõr teljes kiegészítése után a széleken túlnyúló alátá-masztó bõröket visszavágtam, majd a megtisztított ere-deti lenvászon bélést az öltésnyomok mentén helyérevarrtam. Miután az elejét és a hátát is bebéleltem, a

hátrészhez tartozó vállpántok végeit és az elõlapotösszevarrtam. Az átmeneti tároláshoz és a fotózáshozegy vállfát bevontam poliészter mûvatelinnel éspamutvászonnal, hogy a frissen megerõsített vállak nesérüljenek. (13. kép, lásd a káptáblát )A kiállításon méretre készült állványra helyezték amiseruhát.

Köszönetnyilvánítás

Szeretnék köszönetet mondani Mátéfy Györknek, aki a tex-til bélés restaurálásában ellátott tanáccsal és segítséggel, ésNyíri Gábornak, aki a fotókat készítette

Irodalom

Szalay Zoltán: Egy bõrkazula restaurálása. In: MúzeumiMûtárgyvédelem 7. Múzeumi Restaurátor és MódszertaniKözpont. 1980. pp. 86-91.Jägers, Elisabeth: Bõrtapéták konzerválása, egy félresikerültrestaurálás vizsgálata. Múzeumi Mûtárgyvédelem 19.Központi Múzeumi Igazgatóság, Budapest, 1988.Calnan, Christopher: The conservation of Spanish giltleather - an introduction. In: Conservation of the Iberian andLatin American cultural heritage. Preprints of theContributions to the Madrid Congress, 9-12. September1992. Ed.H.W.M Hodges, J. S. Mills,- P. Smith. London 1992.pp. 23-26.Göpfrich, Jutta - Jagers, Elisabeth: Das Verhalten vonFarben auf Leder-/Pergamentobjecten und die daraus resul-tierenden konservatorischen Probleme. In: InternationalLeder- und Pergamenttagung, Offen-bach, 1989. pp. 145-161Thomson, Roy: Conservation of gilt leather. In: Leather/skinand its conservation for museums and archaeologists. Dept.Conservation of Antiquities and Works of Art T.E.I. ofAthens, Leather Conservation Centre Northampton,Conservation Dept. of the Hungarian National Museum.CD-ROM Athens 2001. Roelofs WGTh. - de Groot S. - Hofenk de Graaf JH: DieAuswirkung von Radierpulver, Knettgummi und radiergum-mi auf Papier. In preprint vom 9. Inter-nationalen Kongressder IADA Kopenhagen, 1999. Pp. 31-137.Sturge, Theodore: The conservation of leather artefacts.Case studies from the Leather Conservation Centre.Northampton, 2000.Kissné Bendefy Márta - Torma László - Bakayné PerjésJudit: Bõrtárgyak tisztítása. In: Mûtárgyvédelem 28. Szerk.Török Klára Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 2002. pp.143-153.Kissné Bendefy Márta: Történeti bõrtárgyak restaurálása. In:ISIS Erdélyi Restaurátor Füzetek 2. szerk.: KovácsPetronella, Haáz Rezsõ Alapítvány, Székelyudvarhely, 2002.pp. 66-74.

Kissné Bendefy MártaVegyész-restaurátorMagyar Nemzeti Múzeum1450 Budapest Pf. 124

56

1. kép A Káldi féle Szent Biblia

„SZENT BIBLIA az egész kereszténységben bé-vöttrégi deák bötüból magyarra fordította a Jézus alatt vi-tézkedõ társaság-béli nagy-szombati Káldi György pap.Béchben, nyomtatta Formika Máté, 1626.” (1. kép)

A biblia fordítását Káldi, 1605-ben Pázmány Péterérsek felszólítására kezdte és elsõ kéziratát feltehetõenkorábbi fordításkísérletek felhasználásával két év alattkészítette el. A latin Vulgata alapján készült fordításátvégleges formában Pázmány Péter, Bethlen Gábor, abécsi kincstár és mások anyagi támogatásával nyomtat-ták. Mûve a legelsõ nyomtatásban megjelent, katolikusszerzõtõl nyomtatott teljes magyar biblia. Hatása a ma-gyar nyelv fejlõdésére a református Károlyi Bibliáéhozhasonló.

A tárgy leírásaA Csíki Székely Múzeumban található Biblia pél-

dányok alapján következtethetünk arra, hogy a restau-rálásra szánt könyvnek, a hiányzó vaknyomásos díszí-tésû bõrkötését 17. századi felvidéki mûhelyben ké-szítették. A könyv lapjai merített papírból készültek,jól láthatóak a szitanyomok és a vízjelek. A betû-nyomást fekete nyomdafestékkel, magas nyomásonvégezték. A könyvtestet négy darab kenderzsinegdupla bordára varrták. Mérete: 300x180x90 mm.

A tárgy állapota

A könyv elõéletét nem ismerjük, jelenleg magántu-lajdonban van. Valószínû hányattatott sorsa volt, errõltanúskodik tönkrement állapota. (2. kép, lásd a kép-táblát) A könyv elsõ és hátsó lapjai leestek, szétszakad-tak, meggyengültek. A leszakadt lapok mállottak, por-lóak, hiányosak, az egész könyv piszkos volt. Valószínûa biblia nedves környezetbe került. A magas relatívpáratartalom következtében a papír rostjai megduz-zadtak. Valószínû, hogy elszaporodtak a mikroorganiz-musok, mert a jó minõségû rongycellulózból készültpapírt is tönkretették. A hiányok mentén a könyv lap-jai lila színûvé változtak, a penészgomba enzimje általkibocsátott és a rostok közé beivódott festékanyagtól.Ez sajnos egy visszafordíthatatlan folyamat. Akönyvlapokon foxing foltok is láthatóak. A könyv ger-incérõl a ragasztott oromszegõ és bordaközi kasírozóanyag is csak részben maradt meg. Ez a Szent Bibliacsak a 23-ik számozott oldallal kezdõdik, így jelentanulmányban az elsõ képen bemutatott címlap egymásik ugyanilyen bibliáé.

A könyv anyagvizsgálata, konzerválása, restaurálása

A tárgy állapotát rögzítõ fotók elkészítése után ösz-szeállítottam a restaurálási tervet.

Fontosnak tartottam a papír savasságának mérté-két, pH értékben meghatározni. A rongycellulózbólkészült merített papír is válhat savassá, a kedvezõtlenkörnyezeti hatások, a légkör szennyezõanyaga (por,korom, kén-dioxid, kén-hidrogén) által. A méréshez

57

Az elsõ magyar katolikus Szent Biblia egy példányánakrestaurálása papíröntéssel

Benedek Éva Mária

indikátor papír állt csak rendelkezésemre, ezzel 5,5-5,7közötti pH értéket mértem.

A konzerválási munkálatokat a tisztítással kezdtem.A könyv ép részét nem tartottam érdemesnek szét-szedni. Így a könyvtesten puha szõrû ecsettel és radír-por segítségével száraz tisztítást végeztem. A könyv-lapok szemmel láthatóan tisztultak, csak a mikroorga-nizmusok által elõidézett színváltozásokat nem sikerülteltüntetni. A gyenge megtartású, szétesett lapok széleitKlucel M (hidroxi-propil-cellulóz) 2%-os izopropil-al-koholos oldatával kentem át. Ez egy keveset erõsítettea penész által meggyengített részeket. Miután sorbaigazítottam a könyv lapjait és látván a nagy méretûhiányokat, a kiegészítést gépi papíröntéssel terveztem.

A gépi öntés alkalmazható a nagyobb részek hiá-nyainak pótlására és a gyenge elvékonyodott felületekmegerõsítésére. A papíröntés, a restaurálás azon folya-mata, amikor vákuum alkalmazása mellett papírpéppelegészítjük ki a hiányokat. Az öntéshez leggyakrabbangyapot linter cellulózt, szulfátos fenyõcellulózt és lom-bosfa-cellulózt használnak. A különféle cellulózokatkülönbözõ (30-50 SR, 13 SR, 30-35 SR) körüli értékreõrlik.

Ezúton mondok köszönetet Barkó Gábor budapestirestaurátornak, amiért az általa elkészített papíröntõ-gép tervét és leírását rendelkezésünkre bocsátotta. En-nek alapján Szabó András igazgató közremûködésévelmi is elkészítettünk egy papíröntõt. (3. kép, lásd a kép-táblát)

A papíröntõ egy alsó és felsõ alumínium kádból áll.Egymás fölötti elhelyezését egy vas vázkeret biztosítja.A felsõ kád - ahol a mûveletet végezzük - vízszintesenkettéosztott egy perforált inox lappal és egy szitával.Erre helyezzük egy kiemelhetõ mûanyagszitával együtta kiegészítendõ könyvlapokat. (4. kép, lásd a képtáblát)Hogy öntés közben el ne mozduljanak a lapok,leszorítjuk és azt a részt, ahol nem szükséges a cel-lulózpép lerakódása, letakarjuk. (5. kép, lásd a kép-táblát) Az alsó tartályból lassan felpumpáljuk a vizet afelsõ tartályba és a fenyõ és gyapotcellulózból foszla-tott rostpépet beleöntjük majd kézzel eloszlatjuk akönyvlapok tetején. (6. kép, lásd a képtáblát) Egyszelep segítségével megkezdjük a víz visszaengedésétaz alsó tartályba. A keletkezõ vákuum a könyvlapoklyukas, sérült részein erõsebb szívóhatást fejt ki, mintaz ép részeken. Így a cellulózrostok fennmaradnak aszitán és ezzel már megtörtént a hiányzó részekkiegészítése. (7. kép, lásd a képtáblát) A biblia restau-rálása során a fent ismertetett mûveletek elvégzése

után a mûanyagszitával együtt kiemeltem a kiöntöttlapokat majd filc és szívópapír között préseltem, szárí-tottam. Félszáraz állapotban utánenyvezést végeztem alapok mindkét oldalán. Erre a célra Glutofix 600(metil-cellulóz) 2%-os desztillált vizes oldatát használ-tam, az esetleges további penészfertõzés ellenPreventol CMK (para-klór-meta-krezol) 2,5%-s izo-propil-alkoholos oldatát kevertem az enyve-zõ anyag-ba. (8. kép, lásd a képtáblát) Végsõ szárítás és préselésután az ívekbõl összeállítottam a füzeteket. A szét nemszedett könyvtest dupla kenderbordáit meghosszabbí-tottam, hogy hozzá tudjam fûzni a restaurált íveket.Mivel a könyv elsõ és hátsó részébõl is több laphiányzik, japán papírból dupla elõzéket tettem és hoz-záfûztem az ívekhez. Savmentes vastag kartonbólkönyvtáblát készítettem és a korhoz hûen a kenderbor-dák segítségével illesztettem a könyvtesthez. Új orom-szegõt ragasztottam. A bordaközi kasírozásra többrend vastag japán papírt használtam. A könyv egészbõrborítást kapott. A szélein leserfelt (vékonyított) bõrtPlanatol BB Superior (vizes diszperziós mûanyagra-gasztó) és rizskeményítõ keverékével húztam fel atáblára. Az elõzéket Glutofix 600 és keményítõ 1:1arányú keverékével kiragasztottam a tábla belsõoldalára.

Befejezésként savmentes kartonból védõdobozt ké-szítettem, amelyet szûrõ papírral béleltem ki.

Bízom abban, hogy a restaurálás során egy nagy-értékû, a nemzeti vagyon részét képezõ mûkincset sike-rült megmentenem a pusztulástól. (9. kép, lásd a kép-táblát)

Irodalom

Kastaly Beatrix - Simon Imola: A sérült papírkijavítása és a papír anyagának megerõsítése, OrszágosSzéchényi Könyv-tár, Budapest, 1992. 9-12 o.Muckenhaupt Erzsébet: A Csíksomlyói FerencesKönyvtár Kincsei, Balassi Kiadó, Budapest, PolisKönyvkiadó, Kolozs-vár, 1999. 189. o.Régi Magyarországi nyomtatványok. Második kötet1601-1635, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1983. 1352Scripta manent: A papír és könyvrestaurálás mûhe-lytitkai, Budapest, 1998. 9-10., 21., 39. o.Tímárné dr. Balázsy Ágnes: Mûtárgyak szerves anya-gainak felépítése és lebomlása, Magyar NemzetiMúzeum, Budapest, 1993. p. 84., 119 - 124.

Benedek Éva MáriaOkl. papír-bõrrestaurátor mûvészMuzeul Secuiesc, 4100 Mircurea Ciuc, Str. Cetatii nr. 2

58

59

9. kép A restaurált könyv

2. kép A könyv restaurálás elõtt

60

3. kép A papíröntõgép

5. kép Az öntés elõkészítése, leszorítás

7. kép A restaurált könyvlap 8. kép Utánenyvezés

6. kép Az öntés

4. kép A kiegészítendõ lap

61

Mind a hazai, mind a külföldi gyakorlatban egyre in-kább elfogadottá vált a fotográfia, mint önálló mû-tárgy. Külön intézmények foglalkoznak a fényképekgyûjtésével, archiválásával, kutatásával. Ezért fontos,hogy a különbözõ technikával készült, és így különbözõbánásmódot igénylõ képeket felismerjük.

A tanulmány elsõ része ezeknek az eljárásoknak arövid ismertetésével foglalkozik.

1. Fotográfiai eljárások

Daguerreotipia

Egyike az elsõ, gyakorlatban is használt eljárások-nak. 1839-ben L. M. J. Daguerre mutatta be. Az 1850-es évek közepéig használták. Hordozója ezüstözött réz-lemez, melyet políroztak. A lemez szélén gyakran talál-ható ötvösjel. Ezüst-jodid gõzével érzékenyítették. Ké-sõbb ezüst-kloridot és ezüst-bromidot is alkalmaztak.Az így kezelt lemezt exponálták, majd melegített hi-gany gõzével elõhívták. Kötõanyaga nincs. Az elkészültlemez nagyon sérülékeny, a környezeti gázok oxidálják,ezért üveg- és kartonlap közé ragasztották, gyakrankeretbe, díszes tokba tették. 1842-tõl gumiarábikum-mal rögzített porfestékkel színezték. (1. kép, lásd a kép-táblát)

Talbotipia, kalotípia

1841-ben W. H. F. Talbot szabadalmaztatta (ezlényegében a mai fényképészeti technika alapja). Az1850-es évek végéig alkalmazták, az elsõ és legelter-jedtebb kezdeti negatív-pozitív eljárás volt. Negatívjajó minõségû levélpapír, melyet ezüst-nitrát oldatávalecseteltek, majd megszárították. Ezután kálium jodidoldatába merítették, mosták, azután megszárították.Az így elõkészített anyagot ezüst-nitrát galluszsavasoldatába mártották és exponálták, majd galluszsavasezüst-nitrátban elõhívták, mosták, nátriumszulfát olda-tában fixálták, majd ismét mosták és szárították.Az így készült negatívot másolókeretben sópapírra má-solták, melyhez jó minõségû levélpapírt híg sóoldatbanáztattak, szárították, majd egyik oldalát ezüst-nitrát

oldattal kezelték. Így kötõanyag nélküli napfény papírjött létre. Erre másolókeretben kontaktmásolássalexponáltak. (2. kép, lásd a képtáblát)

Cianotipia

J. Herschel találmányaként 1842-tõl a 20. századszázad elejéig használták. Kék-fehér kópiát ered-ményezõ napfénypapír. Hordozója lehet papír, vagytextil. Kötõanyaga nincs. Készítésekor ferri-ammóni-um-citrát és vörösvérlúgsó oldatát kenték a hordozófelületére, majd száradása után másolókeretbenexponálták. A kész kópiát vízben dolgozták ki. A képetutólag barnára, vörösre, feketére is változtathatták. (3.kép, lásd a képtáblát)

Albumin papír

L. D. Blanquert-Edward mutatta be 1850-ben. Kü-lönbözõ változatai az 1930-as évek végéig voltakhasználatban. Hordozója vékony, jó minõségû papír,melyet kötõanyagként, tojásfehérjébõl készített klorid-sós albuminnal vontak be. Az így elkészült anyagotezüst-nitrát savanyított oldatán úsztatták. A cianotí-piához hasonlóan másolták. A megvilágítást követõenmosták, színezték, fixálták, ismét mosták, majd általá-ban kartonra kasírozták. Felületét apró repedések bo-ríthatják a levegõ nedvesség tartalmának változásamiatt. (4. kép, lásd a képtáblát)

Aristopapír

W. Abney fedezte fel 1882-ben. Zselatinos kötõ-anyagú napfénypapír, melyet bemutatása után néhányévvel már baritált változatban, gyárban készítettek.Hordozója vékony papír, amit gyakran kartonra kasí-roztak. (5. kép, lásd a képtáblát)

Celloidinpapír

Elõször G. W. Simpson írta le 1865-ben, majd 1867-ben J. B. Obernetter tökéletesítése folytán gyárilag iselõhívhatóvá vált. 1868-tól baritálva készült. Felületekezdetben fényes volt, késõbb matt változata is megje-

Fényképészeti technikák

Ormos József

lent. Az 1930-as évekig használták. (6. kép, lásd a kép-táblát)

Elõhívópapír, gázfénypapír

Valójában a mai fotográfiai anyagok megfelelõi. Az ezüstbromid papírt P. Mawdsley találta fel 1873-ban.1880-tól gyártották.Az ezüstklorid papírt J. M. Eden és G. Pizzighellihozták nyilvánosságra 1881-ben. Kötõanyagként zse-latint használtak. A hordozó különféle színû és vastag-ságú lehetett. Felhasználásuk során különféle eljárá-sokkal színezték. (7. kép, lásd a képtáblát)

Platinotípia

W. Willis fedezte fel 1873-ban. Az 1880-as évektõlaz elsõ világháborúig általános használatban volt.Költséges elõállítása miatt ekkor felváltotta a palládi-um nyomat. Hordozója papír, kötõanyaga nincs. Afényérzékeny anyaga nem ezüst alapú, hanem platin-klorür alkotja. Napfény segítségével másolókeretbenkészítették. Tónusgazdag, igen tartós anyag. (8. kép,lásd a képtáblát)

Kollódiumos nedves üveglemez

F. S. Archer ismertette 1851-ben. Használata az1880-as években fokozatosan csökkent, addig azonbanaz albumin papírral kombinálva a korszak uralkodótechnikája volt. Üveglapra kollódiumot öntöttek, mely-ben elõzõleg jód-sókat oldottak fel. A mûvelet nagyszakértelmet igényelt. Az így keletkezett lemezt sava-nyított ezüstnitrát oldatával érzékenyítették. Még ned-ves állapotában exponálták, mert száradás után elvesz-tette az érzékenységét. Vasszulfát-, vasoxalát-, vagypirogallol hatóanyagú hívót használtak, majd a képetkáliumcianid, nátrium-, vagy ammónium-tioszulfátoldatában fixálták. Rétegoldalát a sérülések elkerülésevégett lakkal védték.

Zselatinos szárazlemez

R. L. Maddox állította elõ 1871-ben. Hordozójaüveg, kötõanyaga zselatin, fényérzékenyítõ anyaga azezüst bromid volt. Egyszerûbb kezelhetõsége miattfokozatosan felváltotta a kollódiumos nedves lemezt.

Kollódiumos direktpozitívok - ambrotípia, ferrotípia,pannotípia

Az ambrotípiát J. Heschel kísérletei alapján A. A.Martin fejlesztette ki 1852-ben. Kollódiumos üvegle-mezt alulexponáltak vagy alulhívtak, majd az elõhívásután sötét háttér elé helyezték. Ekkor a fedett részek-

rõl több fény verõdött vissza, így pozitívnak látszott.Átnézetben negatívnak látszik. Az un. alabástrom kép-nél ezt a hatást higany-klorid használatával fokozták.Fixáláshoz kálium-cianidot használtak. Az 1870-esévek közepéig használták. (9. kép, lásd a képtáblát)

A ferrotípiát az 1850-es évek közepén kezdték alkal-mazni. Fényérzékeny anyaga az ezüstjodid volt. A kol-lódiumot fekete lakkal bevont bádoglemezre vitték fel.Kidolgozása megegyezett az ambrotípiáéval. Az 1930-as évekig volt használatban. (10. kép, lásd a képtáblát)

A pannotípiát kollódiumos üveglemez felhasználá-sával,- az elõhívott képet vízben fekete viaszosvászonraátúsztatva készítették. A vászon textúrájáról könnyenfelismerhetõ. Mindhárom eljárásnak van színezett vál-tozata is. (11. kép, lásd a képtáblát)

Pigmentnyomat, szénnyomat

A. L. Poitevin ismertette 1855-ben. Általában pa-pírhordozóra készítették, de bármely más alapra is át-vihetõ volt. Kötõanyagként bikromáttal érzékenyítettzselatint használtak, amibe porfestéket, (pl. szénport)kevertek.(12. kép, lásd a képtáblát)

Autochrom

A Lumiére testvérek fedezték fel 1904-ben. 1907-tõl a 30-as évekig gyártják. Színbontórácsos színes el-járás, amely színes diát eredményez. Üveghordozórabonyolult eljárással készítették, színezett keményítõszemcsék adják a színes képet, amelyek átvilágítva sza-bad szemmel is jól láthatóak. Szélein gyakran tapasz-talható rétegleválás.

Nitrátfilm

1888-ban kezdte gyártani az Eastman cég. Hordo-zója nitrocellulóz, kötõanyaga zselatin, képalkotóanyaga ezüst. Kémiailag instabil, gyúlékony. 1951-iggyártották.

Acetátfilm

A nitrát film hibáinak kiküszöbölése miatt kezdtékmeg kutatását. Az Eastman cég 1923-ban már alkal-mazta a diacetátot, és 1931-tõl cellulózacetát butirátotés cellulózacetát propiont használtak. Schuller Aladár,a Gevaert cég mérnöke fejlesztette ki a triacetát filmet1947-ben, amely még napjainkban is használatos.

2. Fényképészeti anyagok állományvédelme

A fényképek konzerválása, restaurálása még min-dig viszonylag új dolog, különösen a kémiai kezelé-

62

63

1a - 1b. kép Károsodott dagerrotípiák

2. kép Talbotípia 1847-bõl3. kép Cianotípia

4a - 4b. kép Károsodott albu-min képek

64

5. kép Aristo papír6. kép Celloidin papír

7. kép Elõhívó papír 8. kép Platinotípia

65

9. kép Ambrotípia

10. kép Ferrotípia

12. képPigmentnyomat

11. kép Pannotípia

66

13. kép A gyûjtemény kezelõi munka közben cérnakesztyût viselnek

15. kép Beégetett zománcú fémszekrények 16. kép Fém tárolódobozok a szekrényekben

17. kép Negatívtároló tasakok fiókos fémszekrényben

seket figyelembe véve. Ennek egyik fõ oka, hogy a fény-képek a különféle gyûjtemények legösszetettebb tár-gyai közé tartoznak. Ez az összetettség a tárolás szem-pontjából is komoly problémákat okoz, de a helyestárolási körülmények kialakításával, megfelelõ bánás-móddal a fényképek élettartama, meghosszabbítható.

E tanulmány második részének célja, hogy felhívjaa figyelmet a helyes tárolás és a megfelelõ bánásmódlehetõségeire.

Kezelés

Ideális esetben az eredeti fotográfiához nem szabadnahozzányúlni, de ez lehetetlenné tenné a gyûjteményrendeltetésszerû, forrásként történõ használatát. Ezértérdemes figyelembe vennünk néhány javaslatot, a le-hetséges károsodások minimálisra csökkentése érde-kében. - Csupasz kézzel soha ne nyúljunk a fényképekhez.Viseljünk cérnakesztyût, az ujjlenyomatok foltok elke-rülése végett. (13. kép, lásd a képtáblát)- Ügyeljünk a munkafelület tisztaságára. Célszerû olcsótakarópapírt használni, ami elpiszkolódás eseténcserélhetõ.- Két kézzel fogjuk meg a fényképet, ha lehet, támasz-szuk meg egy merev kartonnal, különösen, ha a kép sé-rülékeny, szakadozott, töredezett. Kerüljük az emul-ziós felületek érintését.- Ha a fénykép tasakban van, óvatosan vegyük ki. Lehe-tõleg a borítékot távolítsuk el a képrõl, és ne a képethúzzuk ki belõle. Ha azt tapasztaljuk, ho gy a fotóanyaga tároló tasakhoz ragadt, ne erõltessük. - Ne halmozzuk egymásra a papírképeket és az üveg-negatív lemezeket, semmit ne rakjunk a fényképektetejére.- Ne engedjük, hogy egyenek vagy igyanak értékesfényképeink közelében. Tiltsuk meg a dohányzást is.Még rövid ideig tartó cigarettafüst is károsodást,elszínezõdést okozhat.- Kerüljük a tinta- és a rosttoll használatát. Nedvességhatására ezek az anyagok átvándorolnak a képoldalra,olvashatatlanná válnak, ugyanakkor károsíthatják afotográfiát. A problémák elkerülése végett használjunkpuha ceruzát.- Ne alkalmazzunk ragasztós csíkokat (cellux), tûzõ-kapcsokat, gombostût, gémkapcsokat.- Ellenõrizzünk mindenkit, fõleg az új munkatársakat,akik a fényképekhez hozzáférhetnek.- Fényképek kezelésekor UV szûrõvel ellátott lámpá-kat használjunk.- Ha lehet, kutatás és kiállítás céljaira adjunk egy máso-latot, ezzel is csökkentve az eredeti károsodását.

Az elhelyezés körülményei

A jó tárolás az állományvédelem legegyszerûbb és alegolcsóbb módja, ezért érdemes komoly figyelmetszentelnünk rá.1. Tartsuk tisztán az archívum kutatói és raktári tereit.A por a felületi szennyezésen túl karcokat, foltokat,felületi hiányokat okozhat a negatívokon és a pozití-vokon egyaránt.2. Rendszeresen ellenõrizzük a raktárak páratartal-mát és hõmérsékletét. (14. kép) Figyeljük az esetlegeskárosodások jeleit, mint amilyen a penész, vagy a ro-var- és rágcsálónyomok. A károsodott képeket elkülö-nítve kell tárolni, amíg sor kerül restaurálásukra.3. Óvjuk fényképeinket az olyan helyektõl, aholelázásnak vannak kitéve.4. Ne helyezzük a fotókat hõforrások közelébe, és netegyük ki közvetlen napfény hatásának.5. Tartsuk távol a fényképeket frissen festett helyi-ségektõl és tárgyaktól, legalább 2, de inkább 4 hétig,mert a friss festékek peroxidokat bocsátanak ki, melyekkárosítják a tárgyakat.6. Az elektrosztatikus másológépek által kibocsátottózon szintén nagyon káros, ezért ilyen gépeket ne he-lyezzünk el a gyûjteményben.7. Óvjuk a fényképeket és azok tároló anyagait am-mónia-, vagy klórtartalmú háztartási tisztítószerektõl.

Raktározás

A fényképek technikai összetettségük folytán kényeseka tárolási körülményekre. A helytelen raktározás akülönbözõ összetevõkben különféle károsodásokatokozhat.

14. kép Páratartalom és hõmérséklet mérõ eszközök

Tárolóeszközök, anyagok

A fényképekben keletkezõ károsodások egyik fõoka, a tárolásukra szolgáló szekrények helytelen meg-

67

választása. Az ideális tárolószekrény égetett zo-máncbevonatú fémbõl készül. (15-16. kép, lásd a kép-táblát)Amíg a régi faszekrények biztonságosak lehetnek, ad-dig az új fából készül tároló anyagokat kerülni kell, kü-lönösen ha azokat fehérítették vagy frissen festették. Használható még a kalapácslakk bevonat és az eloxáltalumínium is. Sajnos sok eredeti tároló anyag nem al-kalmas fotóanyag archiválására, de ma már jó minõ-ségû konzerváló anyagok kaphatóak mind papír, mindpedig mûanyag kivitelben, s bár ezek igen drágák, hosz-szútávon megtérül az alkalmazásuk.

A tároló papír A megfelelõ tároló papír 87% feletti alfa-cellulóz

tartalmú, pH-értéke 6,5 - 7,5. Redukálható kéntartalma szinte észlelhetetlen legyen.Ezen felül lignint, pH puffer-anyagokat, fémrészecs-kéket, savat, peroxidokat és káros enyvezõ anyagokatne tartalmazzon.Fényképészeti anyagok restaurálásával foglalkozószakembereknek a hagyományos papírokkal kapcso-latos aggodalmai, és rossz tapasztalatai miatt fejlesztet-tek ki egy speciálisan „fotóbarát” papír fajtát, melyneka „Silversafe” nevet adták.

A „Silversafe” papír jellemzõi100%-os (fõleg hosszúszálú alfa) cellulóz papír.

Alkalmasságának megállapítását szolgálja az ezüst el-színezõdési teszt (kolloid-ezüsthalványító és foltosító,zselatin és fotópapír elszínezõ hatását vizsgálják). Eny-vezése semleges, diketénnel történik. Kén csak kétmil-liomod résznyi lehet benne. Klorid tesztje negatív. Po-rozitását is vizsgálják. Különösen az albuminpapír, cia-notípia és a színes anyagok miatt, általában 6-os pH-valgyártják. Hamu tartalma 0,019 és 0,025 % között van -grammsúlytól függõen.

Nincs benne pufferolóanyag vagy optikai fehérítõ-szer, ligninmentes. 40-120 g/m2 vastagságban, sima fe-lülettel gyártják.

A csomagolóanyagok készítésénél általában kerülika ragasztók alkalmazását, kiszámíthatatlan kockázataikmiatt. Ezért fõleg hajtogatott zacskók és dobozok van-nak forgalomban. Ezen kívül használnak még varrást,préselést, a dobozok elkészítéséhez pedig az éleket isvédõ fémkapcsokat.

A mûanyag tárolóeszközöket poliészterbõl, polieti-lénbõl vagy cellulóz-triacetátból készítik. A mûanyagoknem tartalmazhatnak rugalmasságukat növelõ lágyító-kat, és felületükön nem lehet fényezõ vagy bevonóanyag. A PVC (poli(vinil-klorid), klór tartalma miatt afotográfiában nem használható.

A tárolóeszközök széles skálája kapható és sok cégkülön rendelésre is készíti azokat. Több mechanikaiszempontot is figyelembe vesznek, üveghordozóvalrendelkezõ anyagokhoz, pl. olyan csomagolást készí-tenek, melyen nincs felületi egyenetlenség, mivel ez atörés veszélyét fokozná. Leggyakrabban a -szétnyitva -kereszt alakú típust alkalmazzák. Kis csoportokbanélükre állítva tárolják az üveglemezeket, lehetõleg sav-mentes dobozokban, amelyek három rétegbõl állnak.A külsõ réteg puffert tartalmaz a savas környezetiszennyezés ellen, a belsõ réteg semleges, és a két rétegközött egy poliészter elválasztó réteg van. Ezeket adobozokat fémszekrényben tárolják. Fekete-fehér ésszínes filmnegatívokat, diafilmeket és fényképeketlegjobb poliészter zacskóban tárolni, és ha szükségesfényképészeti konzerváló-kartonnal megtámasztani.(17. kép, lásd a képtáblát) Ezután konzerváló dobozok-ban vagy irattári elrendezésben kell ezeket tartani.

A régi fényképalbumok gyakran rossz állapotbanvannak, ezért elõnyös számukra, ha „Silversafe” papír-ba csomagoljuk, és savmentes dobozba helyezzük õket. A PVC, a pergamenpapír borítékok, facsiszolat tar-talmú papírok, a nátronpapír és az eredeti fénykép-tartó dobozok (bár ez utóbbiaknak lehet archiválásiértékük), nem alkalmasak fényképészeti anyagok tá-rolására.

Külön veszélyforrásként jelentkezik a cellulóz-nit-rát film, amit 1889-1950 között gyártottak. A magyar-országi gyûjteményekben még az 1960-as évekbõl is fel-lelhetõ néhány példány. Az ilyen hordozójú negatívokkomoly veszélyt jelentenek a gyûjteményre.

18. kép Gázzal mûködõ, beépített, automatikus tûzoltórendszer tartálya

68

Minden nitrát filmet külön kell választani a többianyagtól és hideg, száraz, jól szellõzõ helyen kell tar-tani, amíg lemásolására sor kerül. Kigõzölgéseikárosítják a kör-nyezõ anyagokat. A cellulóz-nitrátnagyon gyúlékony és bizonyos körülmények közöttöngyulladásra is képes. A legnagyobb kockázatot a sok,régi, szorosan csomagolt film jelenti. Ebben az esetbena gyulladási hõ-mérséklet akár 48oC is lehet. Ha a cel-lulóz-nitrát égni kezd, olyan gázokat fejleszt, amelyekkatalizálják a folyamatot. Az égés víz és széndioxidalatt is folytatódhat. Mérgezõ gõzök és füst keletkeziknagyon gyorsan. Érdemes figyelni arra, hogy ha azépületet és a gyûjteményt biztosítják, akkor a biz-tosítótársaság megtilthatja a cellulóz-nitrát filmtárolását, ill. nem köti meg a biztosítást addig, amíg aveszélyes anyag elkülönítése meg nem történik. (18.kép)

Környezet

A fényképek állapotát a hõmérséklet, a relatív ned-vességtartalom, a levegõ tisztasága és a fény nagybanbefolyásolja.

Hõmérséklet

Általában, a fényképészeti anyagoknak jót tesz, haalacsony hõmérsékleten tárolják õket. A legtöbb kémi-ai reakció 10oC hõmérséklet emelkedés hatására két-szeres lesz. Ezzel ellentétben, a tárolási hõmérsékletcsökkentése a károsodás sebességét jelentõsen lassítja.A hõmérséklet ingadozása különösen károsító hatású,mert a fénykép minden rétegében különbözõképenjelentkezik a kitágulás és az összehúzódás, ami fizikaikárosodásokat idéz elõ, és ha a hõmérséklet változásgyorsan megy végbe páralecsapódás keletkezik, amelybizonyos tárgyaknál penészesedési folyamatokat indít-hat el. A tároló helyiségben a napi ingadozás ne legyentöbb 4oC-nál, és a hõmérséklet semmiképpen se emel-kedjék 21oC fölé. A nem színes fényképeknek és

19. kép Falra szerelt légkondícionáló készülék

filmeknek a 10-15oC közötti tárolási hõmérséklet a leg-jobb. Színes anyagok ideális tárolási hõfoka 2oC. Ezpraktikus lehet az értékes, ritkán használt anyagok szá-mára. Ott, ahol állandó használhatóság szükséges, ahõmérsékletet, az ember számára még elviselhetõ mi-nimumra kell beállítani. (19. kép)

Relatív légnedvesség

Ez talán a legfontosabb környezeti tényezõ, amelyszoros összefüggésben van hõmérséklettel. Az alacsonylégnedvesség emulzióleválást okozhat, de ha túl magas,akkor elõsegítheti a képeken a foxing-képzõdést, gom-banövekedést és a fényképek zselatin rétegeinek össze-tapadását. Az ingadozás ebben az esetben is rendkívülkárosító hatású. A 35-40%-os (+/- 2%) állandó lég-nedvesség javasolt a különbözõ fényképészeti anyago-kat tartalmazó gyûjtemény számára. A relatív légned-vesség soha ne emelkedjék 65% fölé, mert penésznöve-kedés indul meg.

Légszennyezõdés

A levegõben sokféle kémiai anyag képes a képezüs-töt oxidálni. Ezek lehetnek peroxidok, ózon, kéntartal-mú anyagok (kén-oxidok és hidrogén-szulfid) valaminta nitrogén-oxid, melyek mindegyike bizonyos meny-nyiségben jelen van környezetünkben. A gáz alakú lég-szennyezõdésekre javasolt maximum értékek: 1μg/m3

kén-dioxid, 5μg/m3 nitrogén-oxid, míg az ózon csaknyomokban lehet jelen (0,2μg/m3 ).

A portartalom nem lehet több, mint 75μg/m3 . Ezekaz értékek csak légkondicionálással biztosíthatóak. Araktárakban egyre több helyen használják az AGFAcég által gyártott, kolloid ezüsttel bevont tesztfóliát. Eza mûtárgyak környezetébe helyezve elszínezõdésselreagál minden ezüstkárosító anyagra, és így idõbenfigyelmeztet, ha baj van.

Megvilágítás és kiállítás

A papíralapú fotográfiák általában nem fényállóak,de az archiválási minõségben elõállított ezüst-zselatinképek alacsony fényértékek esetén lényegében stabi-lak. Ettõl eltekintve a hosszú ideig tartó kiállítást kerül-ni kell. A sópapírok, albuminképek és különbözõ nemezüst alapú pigmentképek esetében kerülni kell a hosz-szantartó erõs megvilágítást. A színes anyagok különö-sen érzékenyek a fényre oxigén és nedvesség jelenlé-tében. Fényképészeti anyagokra a legnagyobb veszélytaz ultraibolya fénytartomány jelenti. Ennek hatására aképet alkotó részek denzitása csökken, míg a negatívdenzitást adó hordozó réteg sötétedik. Ezért ha lehet-séges célszerû az eredetirõl készült másolatok kiállítá-sa. Általánosságban érvényes, hogy a pigment nyoma-tok és a kimásoló papírok 50 lux, míg az aristo-, a cello-idin-, és az elõhívó papírok 100 lux maximális megvilágítási erõsséget viselnek el.

69

A raktárakban és a kiállítóterekben UV szûrõket kell alámpák elé helyezni, esetleg a képeket szûrõ-fóliávalellátni. (20. kép)

20. kép UV szûrõvel ellátott világítótest és füstérzékelõ

A poli(metil-metakrilát) (Perspex) az üvegnél jobb vé-delmet ad az UV fény ellen a kiállítóterekben. A pasz-partuk, kasírozások elkészítéséhez használt anyagok-nak, meg kell felelniük a raktározáshoz használt anya-gok minõségével. A kiállítás idõtartama alatt a klima-tikus viszonyokat is a raktározási szabványokhoz kelligazítani.

Irodalom

Flesch Bálint: Fényképészeti technikák (in: Hogyan{ne} bánjunk {el} régi fényképeinkkel. Gödöllõ, 1987Clark, Susie: Fotóanyagok állományvédelme(Országos Széchenyi Könyvtár, tanfolyami jegyzet)

Ormos József Fotó- restaurátorMagyar Nemzeti Múzeum1088 Budapest Múzeum krt. 14-16.

70

A múzeumi fényképezés a fotózás legváltozatosabbvállfaja, ugyanis a felvételkészítés majdnem mindentípusa elõfordul benne. A mûtárgyak különbözõ anyag-összetételébõl eredõen hatalmas területet ölel fel. Akövetkezõ oldalakon a mindenki által megvalósítható,gyakorlati oldalról fogom bemutatni a tárgyfotózást.Röviden ismertetem néhány jellemzõ mûtárgytípusfényképezési lehetõségeit, felsorolom a szükséges fel-szerelést és megpróbálok restaurátorok számárahasználható ötletekkel szolgálni.

1. Dokumentációs követelmények

A restaurátori dokumentációs célból készítettfotóknál elsõsorban a mûtárgy szín-, és oldalhelyes,torzításmentes, legnagyobb élességû visszaadása, to-vábbá az alapanyagra jellemzõ jegyek bemutatása adöntõ követelmény.A felvételi nyersanyag kiválasztásához fontos megem-líteni, hogy a tudomány mai állása szerint még mindiga fekete-fehér technológiával történõ fotózás azegyedüli elfogadott archiváló adatrögzítés. A színesnyersanyagok térnyerésével azonban egyre többenhasználják munkájuk során a színes negatív, pozitívfilmeket. Tekintettel arra, hogy többnyire polikrómmûtárgyakat fotózunk ez megtûrt eljárás. Azonban nefeledjük, hogy a színes felvételi nyersanyagok azonkívül, hogy sokkal kevésbé idõtállóak1, mint a fekete-fehérek, általában kisebb megvilágítás-terjedelmûek is!Ezért fontos, hogy legalább az átvételi, a letisztított, ún.nulla és az átadási állapotról mindig készítsünk fekete-fehér felvételeket is. A munkafolyamatok dokumen-tálása során ne feledkezzünk meg arról, hogy a mûtár-gyat, mint egészet fotón is bemutassuk, hogy a kira-gadott részleteket, helyüket könnyen be tudjuk azo-nosítani. Kisebb mûtárgyak fotózásánál helyezzünkcentiméterest melléjük, hogy a nézõ következtethes-sen a valós méretekre.

A továbbiakban a színes nyersanyagra történõ fotózáslehetõségeit fejtem ki, melyektõl mindössze annyibantér el a fekete-fehér eljárás, hogy esetében nem szük-séges figyelembe venni a fény színhõmérsékletébõleredõ problémákat.

2. Felszerelés

Abból indulok ki, hogy mindenki maga készíti, vagyszeretné elkészíteni a munkájához, dokumentációihozszükséges felvételeket. Napjainkra az ipar folyamatosfejlõdése, a gyártók hatására elkényelmesedtünk.Felvételeinket lehetõségünk szerint kisfilmes, esetlegrollfilmes fényképezõgéppel, fekete-fehér és színesfilmre készítjük, azokat fotólaborban dolgoztatjuk ki.

Közepes méretû tárgyak fényképezésének jellemzõfelszerelése a tárgyasztal. Általános jellemzõje, hogy azasztallap átlátszó vagy áttetszõ legyen (üveg, plexi),azaz lehetõség van alsó megvilágításra is. Célszerû, haaz asztallap állítható magasságú. A háttértartóállványok lehetnek különállóak, vagy az asztallal egy-beépítettek is.

2.1. Fényképezõgép, objektívek

Milyen a tárgyfotózáshoz jól használható fényké-pezõgép, felszerelés? Nem mindig csak a legújabb, leg-modernebb készülékek a legalkalmasabbak. Becsüljükmeg a régi, 15-20 éves fényképezõgépeket! Nem baj, hateljesen manuális kezelésûek! Sõt! Szerencsés, ha re-keszprioritás funkcióval rendelkezik (mélységélességszabályozása!). Fontos, hogy a tükörreflexes gép legyenbelsõ fénymérõvel ellátott. Ez a gyakorlat növekedésé-vel sokszor elegendõ a fényméréshez, azonban ne bíz-zunk vakon benne, mert mérési rendszerétõl függõen(átlagoló, középre hangsúlyozott) gyakran becsapják atéma fényviszonyai, ilyenkor korrekcióra van szükség.

A leghasználatosabb objektív - már a látószög miattis - a normál objektív. Ez kisfilmes méretben 50-58 mmgyújtótávolságú. A közeli felvételek készítéséheznélkülözhetetlen a makró funkció, amit harmonika-kihuzattal, illetve elõtétlencsékkel helyettesíthetünk.

71

Fényképezzünk!Mûtárgyfotózási alapok, praktikák

Szilágyi Sándor

1 Fénytõl elzárt helyen, szobahõmérsékleten, 40% RH mel-lett a színes papírkép 15, a színes negatív 20, a színes diafilm50, a polaroid 100, a cibachrome 100 év fölötti ideig maradszínhelyes

72

2.2. Felvételi szûrõk

A tárgyfelvételeket többnyire napfényfilmre és mû-fénynél készítjük. A színhõmérsékletbeli különbségekkiegyenlítéséhez szükségünk van konverziós, korrek-ciós szûrõkre. Különbözõ gyártók a 3200 K színhõ-mérsékletû fényforrásokhoz (mûfényizzók, üvegbúrájúhalogénizzók) a 80A jelû, 3400 K színhõmérsékle-tûekhez (kvarcbúrájú halogénizzók) a 80B jelû szû-rõket ajánlják. Halogénizzók beszerelésénél kerüljükazok pusztakezes fogdosását - használjunk tiszta ron-gyot, cérnakesztyût, vagy papírzsebkendõt!Nemfémes tárgyak csillogását polárszûrõ használa-tával csillapíthatjuk. Abban az esetben, ha adottfényviszonyok melett, reflektorok nélkül kell fotóz-nunk, a következõ korrekciós szûrõket alkalmazhatjuk(elõfordulhat, hogy tekintettel a fényforrások fényénekváltozó színösszetételére így sem sikerül színhelyesfelvételt készítenünk)

A mûfény-, szûrõhasználat, az erõs rekeszelés miattmegnövekedett expozíciós idõk elkerülhetetlenné te-szik az állvány használatát. Válasszunk olyan három-lábú foto/video állványt (ha lehet gömbcsuklós, vagy3D-s fejjel), amelyik „macskakörömmel” készült,vagyis gumigyûrû veszi körül a lábak alsó részén levõhegyeket. Ezek segítségével könnyebben alkalmazkod-hatunk a különbözõ talajviszonyokhoz (szõnyeg, par-ketta, linóleum, kõ, stb.). Gyengébb minõségû, könnyûáll-ványunk stabilitásán úgy javíthatunk, ha a lábaiközé súlyt(homokzsák,fotóstáskánk,teli bevásárlószaty-or) akasztunk. Ennek ellenére, magas kihuzatnál kön-nyen bemozdulhat a gép. Ezért 1/8 -nál hosszabbexpozícióknál feltétlenül használjunk kioldózsinórt,vagy ha nincs kéznél, akkor önkioldóval exponáljunk!Gyakran az is elõfordulhat (pl. repróállványon), hogy avisszacsapódó tükör mozdítja be a gépet (szerencsés,ha külön felcsapható, de ez a lehetõség nem minden

géptípusnál adott). Ilyenkor megoldás lehet, ha azexpozíció elõtt kezünkkel ránehezedünk a gépházra.

Mielõtt továbbmennénk, elevenítsünk fel egyfontos dolgot! Mint tudjuk, a filmre jutó fény meny-nyiségét nemcsak a zárral, hanem a rekesszel is szabá-lyozzuk.

A fényrekesz osztását úgy állapították meg, hogy azegymás után következõ, egyre nagyobb számú értéknél(minél jobban zárjuk a rekeszt), mindig kétszer hosz-szabb lesz a szükséges megvilágítási idõ.

Azért is fontos megemlíteni a rekeszértéksort, mertösszefüggésben áll a felvétel mélységélességi tarto-mányával. Az objektív foglalatán, a távolságot mutatóértéksor mellett találjuk a mélységélesség mutatót. Ezjelzi, hogy mennyire terjed ki a mélységélesség egyesrekeszértékeknél. A tartomány nem állandó, hanem a(le)rekeszeléssel növekszik. Minél jobban zárjuk a

fényrekeszt, annál nagyobb lesz. A növekedés azonbanhátrafelé és elõre nem azonos: az objektívtõl távolodvanagyobb, mint az objektív felé (kb. harmadával). Ezazonban nem érvényes közelfényképezéskor: az élesreállított pont elõtt és mögött közel azonos a még élestartomány. A mélységélesség nem minden távolságbanegyforma. Minél közelebb van a beállítandó tárgy afényképezõgéphez, a mélységélesség - azonos fényre-kesz mellett - annál kisebb, és minél távolabb, annálnagyobb lesz.

Közeli felvételeknél mindig csak a kellõ mélységé-lességhez feltétlenül szükséges szûk rekeszt alkalmaz-zuk. A legkisebb nyílású fényrekesz a felvételtkeményebbé teszi, vagyis a fény és árnyékok közöttiellentéteket - kontrasztokat - fokozza. Ugyanakkorhasznos az erõs rekeszelés, ha a vonalas rajzok vagynyomtatott szöveg fényképezésére gondolunk. Akkor

1.Táblázat Alacsony és magas nyomású, gázkisüléses fényforrásokhoz javasolt szûrõk, korrekciós értékeik

éppen az a cél, hogy a fehér papír tényleg a legvilágo-sabban és a fekete rajz/szöveg a legfeketébben jelenjenmeg. Kerülendõ viszont tónusos, sûrû rajzolatú mûtár-gyaknál.2

Az élességi tartomány függ az objektív gyújtótávol-ságától is. Minél rövidebb, annál nagyobb a mélységé-lesség.

3. Világítás

A tárgyak anyagának és alakjának ábrázolását afény kellõ erõsségével és a világítás megfelelõ irányávalérhetjük el. A világítás erõsségét a fényforrás távol-ságával, irányát pedig magasságuk és helyük változ-tatásával szabályozhatjuk. Közvetlen megvilágításesetén a fény a távolság négyzetének arányábancsökken. Tehát, ha a lámpát 1 m-rõl 2 m-re távolítjuk,akkor az expozíció nem kétszeresére nõ, hanemnégyszeresére (pl. 8-as rekesznél az expozíció 1/125-rõl1/30-ra változik).

A mûtárgyak bevilágításakor igen fontos a fõfény ésa derítõfény összehangolása. A fények és árnyékokmegfelelõ elosztásával kiemelhejük a tárgy formáját,felületének szerkezetét. Leggyakoribb a súrlófény,amely általában a térbeliség kiemelésén kívül legjob-ban érezteti az anyagszerûséget, a sérülések mértékét.Festményeknél például a pasztózus festõtechnikát, afestégétegek feltáskásodott, kagylós károsodásátjeleníthetjük meg.

Akkor kapunk az árnyékban és a világos részekenegyaránt részletgazdag, tónusaiban kiegyenlített felvé-telt, ha a legvilágosabb és legsötétebb részlet megvi-lágítottságának aránya 1:2…1:4-nél nem nagyobb.Fényméréskor, ha a legjobban megvilágított részen, pl.1/125 s-os expozíciónál 8-as rekeszt mutat a fénymé-rõnk, akkor a legsötétebb résznél nem szabad F:4-néltágabb nyílást mutatnia. A helyes expozíció a fõfényremért érték, tehát a 8-as rekesznyílás.

Sík, a gép optikai tengelyére merõleges felületek(pl. festmények) fotózásakor megmérhetjük a vissza-vert fény mérésének (tárgymérés) módszerével a leg-világosabb és a legsötétebb képrészletet. Köztük a kü-lönbség nem lehet több 4-5 rekeszértéknél. A helyesexpozíció itt a két mérés középértéke. A témától füg-gõen, a világos, illetve sötét részek javára el lehet térni0,5-1 fényértékkel.

A felület fénye az anyag fontos jellemzõje. Egyesmûtárgyak esetében azonban, különösen fém, üveg ésporcelán felületén a meg nem felelõ csúcsfények kel-lemetlen hatásúak, a környezõ tárgyakból zavaró rész-letek tükrözõdhetnek vissza. Hasznos segítõeszköz egynagyméretû fekete vászon, mely közepére egy, az ob-jektív méretével megegyezõ kört vágtunk, s egy rúdraerõsítettünk. Amennyiben ezt felvétel elõtt ráfûzzük azobjektívre, elkerülhetjük, hogy fényképezõgépünk,állványunk lába, vagy saját magunk is tükrözõdjünk afényes tárgy felületén. Csillogó tárgyakat lehetõlegsötét falú helyiségben, sötét öltözékben fotózzunk.Sokszor az állvány elé is fekete vásznat kell terítenünk,hogy elkerüljük a padló tükrözõdését.

4. Fémtárgyak fényképezése

Szögletes tárgyakhoz a felületek kiemelésére mégelõnyös a keményebb világítás, az árnyékos oldal derí-tésével. A gömbölyû felületeket egy fénylõ pont, azegyirányban hengeres testet a hosszában végigfutó csíkjellemzi.

A csillogó fémtárgyat ernyõn keresztül, vagy köz-vetett, szórtan visszavert fénnyel világítjuk meg, a tár-gyat derítõlapokkal vesszük körül.3 A derítéshez hasz-nált lapoknak kivétel nélkül mind fehérnek kell len-niük, hogy ne okozzanak elszínezõdést. A lámpákat atárgytól elfordítjuk, velük a fehér mennyezetet és aderítõ lapokat erõsen megvilágítjuk. Az ilyen szórtvilágítás nem okoz zavaró csúcsfényeket, vetett árnyé-kokat. A tárgy körül szabadon maradó csillógó, világostárgyakat fekete kendõvel takarjuk le.

Sötétebb felületû bronztárgyakat, a felület minõsé-gének megfelelõen kellõ irányú, közvetlen szórt fény-nyel is megvilágíthatunk, így gyengébb csúcsfény ésvetett árnyék is keletkezik. A világosabb fémtárgyakatinkább sötét háttér elõtt, esetleg lágy világításbanfényképezzük.

4.1. Érmék fényképezése

Legkönnyebben reproállványról készíthetünk felvé-teleket. A különbözõ érméket, fémbõl készültkarkötõket, fibulákat színük szerint megválasztottalapon fényképezzük. Ha „árnyékmentesen” akarunkfelvételt készíteni, vagyis az érme széleinél ne látsszonárnyékcsík, akkor a célra legjobban a fénytelen feketeposztó felel meg.

73

2 A mindkét oldalán nyomtatott papírokat, könyvoldalakatúgy fényképezzük, hogy alájuk fekete kartont teszünk. Ígyelkerülhetjük a túloldalon lévõ felirat, vonalas ábrák"átütését".

3 Fehér polisztirol lapokkal, alufóliával bevont táblákkal iskiválthatjuk a kereskedelemben kapható speciális, drágaderítõlapokat.

74

Ha fehér alapon akarunk fényképezni, akkor helyezzüka tárgyat az asztal lapjától megemelt üveglapra. Azüveglap alá olyan távolságra, amelyen az árnyék nemlátszik meg, fehér papírt teszünk, és azt egyenletesenmegvilágítjuk. Az üveglap esetleges csillogásátpolárszûrõvel szüntethetjük meg. Fényképezõgépünkesetleges tükrözõdését megakadályozhatjuk, ha azobjektívre fekete kartonlapot fûzünk. A papírba azobjektív átmérõjének megfelelõ méretû lyukat vágunk,majd az utólag felcsavart fényellenzõ segítségévelrögzítjük.

A világítást a veret magasságához kell igazítanunk.Minél magasabb a veret, annál magasabbrólvilágíthatjuk meg és minél laposabb, annál alacso-nyabbról, hogy az érem rajzolata jól érvényesüljön.Bizonyos esetekben zavarólag hat, ha élesen látszanaka fényforrások tükrözõdései. Ilyenkor célszerû pausz-ból, vagy tejfehér plexilapokból sátrat készíteni. Ennéla felvételi módnál szolgál nagy segítségünkre a fény-képezõgép beépített fénymérõje!

5. Üvegtárgyak fényképezése

Nem egyszerû az üvegtárgyak fényképezése sem.Enyhe rálátással fotózhatjuk õket fehér háttérrel, vagyfekete, illetve színes alapon is. Az üveg anyag-szerûségét az átlátszóság és a felület finom, selymescsillogása adja. Ezt akkor érzékeltethetjük a legjobban,ha szórt fényû, ellenfényes megvilágítással végtelenítettfehér, vagy sötétebb háttér elõtt dolgozunk. A kameraelé szereljünk derítõlapot. Abban az esetben, ha feketeháttérrel akarunk fényképezni, arra kell vigyázni, hogya hátteret ne érje fény és a mûtárgyat, óvakodva afelesleges csillogástól, sugárzó fénnyel világítsuk meg.Ekkor az üveg úgy hat, mintha rajzolták volna.

Ha reflexmentesen akarjuk az üvegtárgyakat fény-képezni, akkor a fehér, világos hátteret világítjuk meg.Polarizációs szûrõvel nem tudunk minden zavarótükrözõdést kiszûrni, még akkor sem, ha poláros fény-nyel világítjuk meg.4

Csiszolt, üreges tárgyakat, kristályüvegbõl készültedényeket szórt fényben, világosszürke háttér elõttfényképezzünk, s kerüljük az egyoldalas fényt.

Használhatunk sötétszürke hátteret is. Ilyenkorarra kell ügyelnünk, hogy rakjunk pár reflexet is, hogyelkerüljük a tárgy háttérbe „süppedését”. Lehetõleg netörekedjünk teljesen árnyékmentes beállításra, ugyanis

ebben az esetben olyan hatású lesz a kép, minthalebegne a tárgy.6. Porcelántárgyak fényképezése

A porcelán felületére a csúcsfények, közepes csil-logás és finom középárnyalatok jellemzõek.Világításuknál a mély árnyék kedvezõtlen, ezért szórtfényben, lehetõleg sötét háttér elõtt fényképezzünk.Fehér porcelán színes alapon történõ fotózásánálügyeljünk a világításra, hogy elkerüljük a színestükrözõdést.A matt felületû kerámiákat oldalvilágításban, asötétebb tónusúakat világos háttér elõtt célszerûfényképezni.

7. Fatárgyak fényképezése

A fa felületét legjobban erezetének ábrázolásávaljellemezhetjük. Ez a képen akkor tûnik fel anyag-szerûen, ha nem az erezet hosszában, hanemmerõlegesen világítjuk meg. Faragást gyengébb, sug-árzó fénnyel kell megvilágítani. Az árnyékos oldalttávolabbról lámpával, vagy ernyõvel deríthetjük.Fényezett, felületkezelt bútorokat legjobban közvetlen,szórt fénnyel fényképezhetünk. A túlzott csillogás tom-pítására használjunk polárszûrõt, de ügyeljünk arra,hogy a fényezett felületek jellegzetes fényét netüntessük el teljesen. A környezet kialakításánálugyanúgy kell eljárni, mint fémtárgyak esetében.

8. Textilek fényképezése

Ha selymet fényképezünk, kerüljük a csúcs-fényeket, világítsunk lágyan. Nyers, érdes textilekfelületét ferdén, gyapjúszövet rostjait pedig éles szög-ben érkezõ kemény oldalfénnyel emeljük ki. Csipkétmindig ellentétes tónusú, semleges alapon fényképez-zünk. Ha a mûtárgyak kisméretûek, akkor reproállván-nyal dolgozhatunk. A textileket szükség esetén„leszoríthatjuk” egy tiszta üveglappal.

9. Festmények fényképezése

A festményeket helyezzük festõállványra, hátukmögé feszítsünk fekete vásznat. Így kisebb avalószínûsége annak, hogy a világos háttér esetleg be-csapná fényképezõgépünk beépített fénymérõjét. Aleghelyesebb expozíciót azonban kézi fénymérõveltudjuk megállapítani.

Abban az esetben, ha egyszerre több, különbözõméretû festményt kell lefényképeznünk, rendezzükazokat azonos nagyság szerinti sorba. Segítségünkrelehet egy változtatható gyújtótávolságú objektív is,tudniillik kevesebbet kell mozogni az állványokkal(sajnos a zoomobjektíveknek felépítésükbõl eredõengyengébb a rajzolatuk, kevésbé éles képet képeznekle). Ha nem akarjuk, hogy a háttér élesen látszódjék,

5 Ha házilag készítünk UV-reflektorokat, ne feledjük, hogy avisszaverõ felület fényezett alumínium burkolatú legyen!6 Fémvázas fényképezõgép javasolt. Az infravörös felvételi nyers-anyagokat folyamatosan hûtött körülmények között kell tárolni.Exponálást követõen, egy órán belül ajánlott a kidolgozásuk.

75

1. kép Normál fényben készültfelvétel

2. kép UV- lumineszcens felvétel

3. kép Világossárga szûrõvelkészült UV - lumineszcenc felvétel

76

4. kép Látható tartomány

5. kép Infravörös tartomány

1910-11-ben az ipolymenti kõzúzótelep építése során,gazdag kelta sírokra bukkantak. A leletek között üveg,bronz és arany ékszerek, kerámiák, fegyverek valamintkülönféle eszközök kerültek elõ. 1935-ben folytatódotta feltárás, Horváth A. János amatõr gyûjtõ által, ekkor17 sír került napvilágra, legtöbbjük már bolygatott,kifosztott állapotban.

„1. sír. Az irodahelyiség és a zúzómû közötti távolságfelében, 50 cm mélységben két fekete urna került elõegymás mellett. Az egyik 42 cm, a másik 45,5 cm magas.Szomszédságukban fekete tál cserepei, majd egy fekete ésegy vörösre égett tál, ezek közelében pedig fekvõhelyzetben antik görög típusú 8 cm magas bronz pohárkavolt. A sírnak ez a része már bolygatott volt, de egy tál felerésze még megmaradt itt is. A két nagy fazék mellettkisebb sertés csontjai: lábak, bordák, alsó állkapocs egyrésze: hiányzott a koponya és a gerinc. A sertés csontokontúl, égett embercsontok feküdtek hosszúkás halmocs-kában. A csontok mellett vas lándzsanyél volt (formája:fába erõsíthetõ hegyes véggel kezdõdik, 8 oldalú hasáb-ban, majd 4 oldalú gulával folytatódik és gömbbenvégzõdik). Ugyanitt három darab 8-10 mm átmérõjûvascsövecske feküdt.” 1

Az edénykét Tompa Ferenc, a kantharosz elsõtudományos igényû meghatározója az alábbiakban írtale „ ... In einem Grab wurde mit einer Mittellaténefibel einBecher aus zinnreicher Bronze gefunden, der aus derHandfläche auslaufende Doppelhenkel hat. Die Henkelbestehen aus zwei paralellaufenden Stangen, die obeneinen Spitzbogen bilden und den Mundrand überragen.Der Becher ist sicher aus Griechenland importiert und inUngarn bisher alleinstehend.”2 (Az egyik sírban közép-latin fibulával együtt egy cinkben gazdag bronzbólkészült poharat találtak, amelyiknek hasi részébõl ket-tõs fogantyú indul ki. A fülek két párhuzamosan futószálból állnak, amelyek végükön csúcsívet alkotnak és aszájnyílástól elállnak. A poharat minden bizonyosság-gal Görögországból importálták és Magyarországonmind a mai napig egyedülálló.)3

A kantharosz a Magyar Nemzeti Múzeumban 1939-ben került beleltározásra. Lelõhelye: SzobKora: Kr. e. 4. század végeLeltári száma: 16/939.2.Méretei: magassága: 80 mm, átmérõje: 85 mm

Azt, hogy az elsõ restaurálása mikor történhetett,nem tudni, de már az elsõ publikációban4 a fülek he-lyükre illesztve, hiányaik pótolva, jelennek meg a fo-tón. Baky Gyõzõ5 - a MNM Restaurátor Osztályánakelsõ vezetõje – restaurálhatta elõször a tárgyat, amikorcsak a fülek töredékeinek összeragasztására, illetvekiegészítésére került sor. Az elsõ publikációs fotón –bár természetesen az épebb oldaláról fényképezték –látszik egy kissé a másik oldal hiányossága, s a fülkiegészítésének az eredetinél kicsit durvább vonala. Akantharosz második restaurálására – szintén BakyGyõzõ által – az 1960-as évek elején kerülhetett sor,készülvén az új régészeti állandó kiállításra.6

A kantharosz következõ restaurálása 2002-benkövetkezett be, a Magyar Nemzeti Múzeum legújabbállandó régészeti kiállításának elõkészítése során.7

Idõközben természetesen néhányszor javításra került atárgy, de érdemi beavatkozás nem történt. A Baky-féle„csodamasszából”8 kialakított fül-kiegészítés rendrelepattant, folytonosan javítgatni kellett, ahányszor akiállításból valamilyen céllal kivették. Az bizonyos,hogy az 1977-ben nyílt újabb állandó régészeti kiállításelõtt Báthy Géza9 állította helyre a két fület,egészítette ki a kitört masszadarabokat.Baky Gyõzõ egy igen érdekes eljárást választott a kan-tharosz kiegészítésére. A hiányos, deformálódottcsészét galvanoplasztikai kiegészítéssel látta el.

77

A szobi kantharosz restaurálásai

T. Bruder Katalin

1 Horváth A. János: A szobi kelta temetõ Folia Archaeolo-gica V. 1945. 60 - 65. p.2 Ferenc von Tompa: 25 Jahre Urgeschichtsforschung inUngarn 1912-1936. In Bericht des Arhäol. Instituts. 24-25.3 Fordította Striczki Teréz

4 Tompa Ferenc: i.m. 2. p.5 Morgós András: Baky Gyõzõ. In Magyar Múzeumi Arc-képcsarnok, Pulszky Társaság - Tarsoly Kiadó Budapest,2002. 35-36. p.6 Magyar Nemzeti Múzeum, 19627 Kelet és Nyugat határán Magyar Nemzeti Múzeum, 2002.8 1 kg kolofónium, 5 dkg méhviasz, 95 dkg talkum egyen-letesre fõzve, általában rúd formában használták. Baki Gy.szabadalma.9 Morgós András: Báthy Géza. In Magyar Múzeumi Arc-képcsarnok, Pulszky Társaság - Tarsoly kiadó Budapest, 2002.69-70. p .

Az elektromos bontás gyakorlati felhasználását 1801-ben Wollaston írta le, aki rézgálic oldat segítségévelezüstöt rezezett, majd Brugnatelli ezüstöt aranyozott,és De la Rive 1840-ben réztárgyat aranyozott galva-nizálással. A galvonoplasztika fejlõdésének nagylendületet adott Murray 1840-ben, azzal a felis-merésével, hogy a nem vezetõ anyagokat, negatívokat,is vezetõvé lehet tenni grafitpor segítségével. Fából,impregnált gipszbõl, viaszból lehetett gal-vanoplasztikához formát készíteni. Hatalmas lépésvolt, amikor dr. Montgomery a guttaperchát10 a lon-doni Society of Arts-ban bemutatta, mint grafittal elek-tromosan vezetõvé tehetõ, rugalmas formaanyagot gal-vanoplasztikához.11 A galvanoplasztika lényege, hogya vezetõvé tett negatív formát, negatív sarokként –katódként – savas rézfürdõbe függesztik, a vezetõvétett, grafitozott felületekre réz válik ki, a rézszulfát-oldat pozitív töltésû réz ionjai a negatív sarkonelvesztik elektromos töltésüket, s így keletkezik afinom szemcsés réz. A negatív töltésû szulfát gyök apozitív sarokhoz – a nagy tisztaságú vörösréz anódhoz– vándorol, és ott folyamatosan annyi rezet old fel,amennyi a formára kivált. A keletkezett rézanyagporózussága teszi szükségessé minden esetben azanyag kiforrasztását, ami általában forrasztóónnal,ritkábban ezüsttel történik. A guttapercha, illetve for-maviasz negatívot, a Magyar Nemzeti MúzeumRestaurátor Osztályán fõként galvanoplasztikai, degipsz másolatok készítéséhez, még az 1960-as évekbenis alkalmazták. Ezt követte, illetve párhuzamosan PVCnegatívot is használatak.12 Utóbbi alkalmazásával szá-mos ok miatt hamarosan felhagytak. A szilikon kau-csuk formaanyagok – magas áruk ellenére – hazaifeltûnésük után egy csapásra kiszorították a 100 évehasználatos anyagokat.13

A kantharosz restaurálásának esetében többalapvetõ problémát is meg kellett Baky Gyõzõnekoldania. A galvaonoplasztika savas rézfürdõben14 ké-szül, melynek káros hatásától a tárgyat teljes mérték-ben meg kellett óvni. Ezért az edény felületét vastagviaszréteggel vonta be, kivéve a törési felületeket, ahola csatlakozó, berakódó vörösréznek az eredetivel érint-keznie kellett.A formát – amelyre a galvanizált vörösréz rakódik – el

kellett készíteni. A guttapercha alkalmazása ebben azesetben igen nehézkes lett volna, így a viaszformátválasztotta,15 hogy melyik változatát, az, ma már nemkideríthetõ. A grafittal és vörösréz huzallal vezetõvétett formát beillesztette a mûtárgyba, s úgy indította beaz elektrolízist. A fedetlenül hagyott, és szintén vezetõtörésfelületek az edényke hiánya körül, alkalmasakvoltak arra, hogy a keletkezõ réz oda is lerakódjék. Azegyenáram forrása egy autóakkumulátor volt (szembena korábban leggyakrabban használt galvánelemmel).

A forma készítésénél gondot jelenthetett, hogy akantharosz, mikor megsérült, és az egyik, elég jelentõsdarabja elveszett, deformálódott is. Az anyag átkristá-lyosodása, rideggé válása miatt, a torzulások már nemvoltak helyreállíthatók. Így a kiegészítést úgy kellettkialakítani, hogy igazodjék a tárgy deformációjához, ésvégül ép, egész mûtárgy érzetét keltse.

A galvanoplasztika elkészülte után – feltehetõenpákával, hiszen az átkristályosodott anyagot nem leheterõsen melegíteni – kiforrasztották cinnel. A for-rasztóónt a tárgy teljes vastagságában rakták fel belül-rõl – hiszen külsõ formát használtak – majd reszeléssel,csiszolással alakították ki a tárgy végleges megje-lenését.

Utolsó fázis lehetett a forrasztóón rezezése. Úgygondolom – nem volt szerencsém látni, és figyelemmelkísérni – ezt szintén az eredeti felületek viaszoskitakarásával, galván úton érték el. A patinázása –ahogy a mai látvány sugallta – kénmájazással történ-hetett.

A tárgy konzerválása az akkor szokásos módon,vákuumban, cerezinnel16 történt. Ennek az volt amódja, hogy egy autoklávban a konzerválandó anyagot120°C hõmérsékleten vákuum alatt tartották 24 óránát. Az anyag teljes mértékben átitatódott, és a cerezinelzárta a pórusokat, megakadályozta a tárgy levegõvelvaló érintkezését. Az eljárás legfõbb hátrányai: gyengekonzerválási hatásfoka, mivel az esetek jelentõs részé-ben az anyag rosszul tisztított, rosszul elõkészített volt,az eredmény közepesnél gyengébb, nem esztétikus, afinomabb felületeket meghamisítja, porfogó, kiállítva atárlóban zsírfoltot hagy, nem ragasztható, nemkiegészíthetõ csak a ma már korszerûtlenanyagokkal.17

78

10 Növényi eredetû (isonandra-gutta), többlépcsõs kezelésselállítják elõ a növény nedvébõl, adalékokkal bõrszerû, rugal-mas, hõre lágyuló, elektromosan nem vezetõ anyag.11 E.I.A. (Edvi Illés Aladár): Elektrometallurgia. In PallasNagylexikona V. Bp. 1893. 853. p.12 Poli(vinil-klorid), 120°C hõmérsékleten polimerizált, dibu-tilftalát lágyítóval13 Én még dolgoztam guttaperchával és formaviasszal.14 1 l desztillált vízhez 200 gr rézgálic, 30 gr tömény kénsav

15 9000 gr sárga viasz (méhviasz), 1350 gr velencei terpentin,225 gr grafitpor, használták még: 1200 gr fehér viasz (paraf-fin), 400 gr szíriai aszfalt, 400-600 gr sztearin, 300 gr faggyú,50 gr grafitpor. E.I.A. (Edvi Illés Aladár): Galvanoplasztika.In Pallas Nagylexikona VII. (Bp.1894) 804. p.16 Acerezin nagymolekulájúparaffin-szénhidrogénekbõl állófehér, szagtalanméhviaszhozhasonlóanyag, nem avasodik17 Az eljárás Baki Gyõzõ (1902-1972) osztályvezetõ, MNMszabadalma.

Mint arról már a fentiekben említés történt, a fülekkiegészítése úgynevezett „csodamasszával”, azaz „Bakymasszával” készült. Ez, a pecsétviaszhoz hasonló, deannál teltebb, olvadt állapotában kevésbé folyékonyanyag. A füleket oly módon alakították ki, hogy elõbbrézdrótból meghajtották a fül ívét, majd azt a kellõvastagságig bevonták a masszával. Ez meglehetõsenrosszul tapadt a dróthoz, s ha hûvös helyre került atárgy, igen megkeményedett és rideggé vált, így alegkisebb ütésre lepattant. A késõbbi restaurálások,javítgatások alkalmával ugyancsak ezzel a masszávalragasztották fel a kiegészítéseket az eredetihez. Azelsõ, vagy az elsõ és második restaurálás során az ere-deti fül részek egymáshoz, illetve az edény testéhezvaló illesztése lágyforrasztással történt, az egyik szárbabeépítettek egy idegen rézanyagból készített pótlás-darabkát is.

A korábbi régészeti kiállítás lebontása után a kan-tharoszt bedobozolva raktárban helyezték el, s az új,2002-ben megnyílt kiállítás elõkészítése során kerültismét látótérbe. Elég rossz állapotban találtuk. A füleiletörtek, illetve a ragasztások, forrasztások szétváltak,a cerezinbe beletapadt szennyezõdéseken keresztülátütött az aktív korrózió. A forrasztóónra galvanizáltréz bevonat már legnagyobbrészt lekopott, megsem-misült, a piszok alatt a világos szürkés fémszín látszott.Az ivócsésze pereménél, valamint a hasánál kitörtekdarabok, de a hiányzó részek nem voltak meg. (1-3 kép,lásd a képtáblát)

A kantharosz újrarestaurálása

A kantharosz csésze részét öntéssel és esztergálás-sal alakították ki. Ezt, az alsó részének közepén talál-ható illesztési lyuk, a nagyon kicsi, de egyenletes fal-vastagság, valamint a tipikusan az esztergált tárgyakonelõforduló díszítõ vonalak, illetve peremezés bizonyít-ja. Az ilyen jellegû díszítéseket még a kerámián isesztergálással készítik. A fülek öntöttek, és a csészevállrészéhez forrasztottak voltak. Az edényke alsó,gömbölyded felületén kb. 25 mm átmérõjû, karikalenyomat látható, ami az elveszett, nagyvalószínûséggel magas talp rész lenyomata.

A cerezin, a Baky-massza és a különféle szeny-nyezõdések, átfestések, eltávolítása után (ez szervesoldószerekkel, ultrahanggal és gyengéd átkefélésseltörtént), napvilágra került, hogy a fülek cinnel valófelforrasztása nyomán durva forrasztóón csomókkeletkeztek a tárgy két oldalán, és a fülek tapadásifelületeinek táján is. Ezek eltávolítása szintén csakmechanikusan volt megoldható, mivel az átkristá-lyosodott anyagot melegítéssel nem tanácsos kockáz-

tatni, s a meglévõ – ha nem is tökéletes nemes patinát– de kellemes tónusú vöröses, zöldes barnás árnyalatot,amennyire lehetett, meg akartam óvni. Ugyanebbõl azokból, a kloridos zöld korróziós foltokat mechanikusanés ezüst-oxiddal, helyileg kezeltem. A tisztítás utánderült fény arra is, hogy bizony a galvanoplasztika nemmindenütt alakult ki úgy, ahogy azt eltervezték. Egynagyobb hiányosságot belülrõl beforrasztott sárgarézdarabkával pótoltak. A tárgy belsõ oldala erõsen kor-rodált, lepusztult, a kiegészítésnél mélyebb felületeket„csodamasszával” hozták szintre. A galvanoplasztikai kiegészítést nem tartottam volnaszerencsésnek eltávolítani, az alábbi okok miatt:- Maga a kiegészítés nagyon elegánsan megmintázott, adeformálódások áthidalására ma sem tudnánk jobbmegoldást találni.-A galvanoplasztika anyaga helyenként szinte kötésbekerült az eredeti tárggyal, annak eltávolítása sérülés-mentesen lehetetlen. A galvanoplasztika szemcsésrézanyagát kiforrasztó cin, helyenként hozzáforrasztot-ta a kiegészítést a törési felületekhez.

A hiányzó részeket „Diamant Kupfer Plastic” fém-tartalmú mûanyagból raktam fel, majd formára csi-szoltam. Mint feljebb már arról szó esett, a gal-vanoplasztika kiegészítés belsejét kiforrasztó cinrõlmára már teljesen eltûnt a rágalvanizált réz bevonat.Ezt szintén Diamanttal pótoltam. Ennek az anyagnak –több jó tulajdonsága mellett – elõnye, hogy ugyanúgypatinázható, mintha szín fém lenne. A fülek töredékeitösszeragasztásuk után szintén Diamanttal egészítettemki. (4-5. kép, lásd a képtáblát)

Szándékom szerint a kiegészítéseket leönttettemvolna fémbõl, s azt applikáltam volna össze az eredetitöredékeivel. Mivel a korábbi, forrasztásos restaurálásimódot ma már nem alkalmazzuk, ebben az esetbennagy húzószilárdságú epoxi ragasztó alkalmazásaszerencsés. A mûanyag ragasztó elszigeteli egymástólaz eredeti és a kiegészítés fémanyagát, kizárva azesetleges, elektropotenciál különbségbõl adódó kor-róziót.

Sajnos erre a megoldásra a régészeti kiállításnyitásának sürgetõ közelsége miatt már nem volt idõ.A fémmel történõ kiegészítéshez is szükséges a pótlásmegmintázása, de némileg bonyolítja a helyzetet, hogya zsugorodás mértékével is számolni kell, s azt rá kelltenni a méretekre. A kantharosz finom, vékony fülétcsak viaszvesztéssel lehet leöntetni, így nemcsak abronz öntési zsugorodását, hanem a viaszét is – bár-mennyire csekély is az – be kellett volna számítani. Ezmeglehetõsen munka- és idõigényes, így végül ahelyreállítás mûanyagból készült el.

79

80

1. kép A kantharosz szétesett állapotában, a legdurvább cinezésekeltávolítása után

2. kép A cinbõl megvastagított galvano-plasztikai kiegészítés, a hiányba beforrasz-tott sárgaréz darabka, a korróziótól kimaró-dott felületek melyeket korábban Bakymasszával töltöttek ki - a belsõ oldalon.

5. A kiegészített kantharosz test és fülek

3. kép Az elegánsan megoldott galvanoplasztikaikiegészítés külsõ oldala. A sárgaréz folt alatti és azerõsen korrodált felületeknél a Baky masszáskiegészítést a restaurálás során Diamant Plastic-racserélték

4. kép A kantharosz test hiányai

A fülek kiegészítése esztétikus - a kiállítási céloknakteljesen megfelelõ – de igen sérülékeny. Az ilyenvékonyra kicsiszolt Diamant - mivel az anyag megle-hetõsen rideg, de nem eléggé kemény - nagyon töréke-ny.

„A szobi bronz kantharosz az egyetlen görög darab, amelya La Tene korban hazánkba eljutott, nyilvánvalóan ezsem kereskedelem útján került ide, hanem a keltákrabolták Görögországból.” 18

Talprészének rekonstrukciójához viszonylag kevésfémbõl készült analóg darabot sikerült fellelni, s azokse teljesen tökéletesek, de véleményem szerint, nemlenne túl nagy merészség a talp elkészítése. (1. ábra)Legközelebbi párhuzamait Delphoi mellõl Galaxidibõlemlíti Szabó Miklós19, véleménye szerint delphoi rablóhadjárat kapcsán (Kr.e. 4. sz.) került a szobi kantharosza kelták kezére.

1. ábra A szobi kantharosz rekonstrukciós vázlata

Nina Zimmermann igen alapos és részletes leírást ad agörög fémedényekrõl, s azon belül a kantharo-szokróláltalában és részleteiben20. Közöl bronz kantharos-zokat, melyek egy esetleges talp rekonstrukció sorántámpontul szolgálhatnának, Delphoi-ból, Ioan-nina-ból, Kavala-ból, stb.21 Leírja, hogy a 3. századtól a fémkantharoszok a korízlés hatására a kerámia formákhozigazodnak. A 4. század végi agyag és fém kantharoszokegyes elemeik arányát és profilját illetõleg teljesen

megegyeznek. Véleményem szerint a fém adta tech-nikai lehetõségek maximális kihasználása – a szintelégiesen vékony és íves fülek, az esztergált fémtárgykönnyedsége – a forma tökéletessé fejlõdésének vég-pontja a bronz kantharosz.

A talp rekonstrukciójához igen pontos instruk-ciókat nyerhetünk Nina Zimmermann leírásából:22

„A kantharosz fém talpát külön öntötték és forrasztották.A tulajdonképpeni talpazat kétlépcsõs kialakítású. A kétfokot egy barázda és egy plasztikus kiszögellés választja elegymástól. A felsõ fok hornyolt. Felsõ széle éles peremetképez. A szár cseppformájúan elvékonyodik. A szárkeskenyebb részén fél magasságban egy plasztikus gyûrûtalálható, amelyet bordák és rovátkák kereteznek. E feletta szár fokozatosan ismét kiszélesedik. A szár a test alattegy tölcsér alakú hornyolt szélû forrasztássá szélesedik,amely a talp és a test közötti egyensúlyt hívatott megtar-tani.”

A talp-rekonstrukció technikai kivitelezése – abronz fülekhez hasonlóan – a megfelelõ százalékbannagyobbra mintázva, viaszvesztéses módszerrelkiöntve, felületi kidolgozás után patinázva történne.Természetesen a helyére illesztés nem forrasztással,hanem ragasztással etikus.

T. Bruder KatalinFõosztályvezetõ-helyettesMagyar Nemzeti Múzeum1088 Budapest Múzeum krt. 14-16.

81

18 Szabó Miklós: A kelták nyomában Magyarországon,Hereditas Corvina Kiadó, Budapest 1971. 11. p19 Szabó Miklós: i.m. 16. p.20 Nina Zimmermann: Beziehungen zwischen Ton- undMetallgefäben spätklassischer und frühhellenischer Zeit,Verlag Marie Leidorf GmbH. Rahden/Westf. 1998. 20. p.21 Nina Zimmermann: i.m. 22 Nina Zimmermann i.m. 20. p. fordította: Striczki Teréz

82

19 Michael Pfrommer: Studien zu alexandrinischer und grossgriechischer Torentik Frühhellenetistischer Zeit, Gebr. MannVerlag Berlin, Deutsches Archäologisches Institut, Tab. 40. nyomán.

1. táblázat Kantharosz típusok19

A Kárpát-medence üvegfestészet-története szervesenösszefügg az európai fejlõdéssel, a régió politikai, tár-sadalmi, gazdasági változásaival és a helyi adottsá-gokkal. Ezért a témakör tanulmányozásánál az üveg-festészet mûfajából eleve adódó jellegzetességek, sok-színûség mellett a szûkebb és tágabb környezet térbeliés idõbeli hatásait, az európai kapcsolódási pontokat isvizsgálni kell.

Háborús pusztítások és hipotézisek

A térség sajátos földrajzi fekvésébõl adódóan atörténeti Magyarország területe az évezredek alattkisebb-nagyobb megszakításokkal háborús eseményekközéppontjában állt. A sorozatos harci cselekményekpusztításai és a másfél évszázados török uralomrománkori, gótikus és reneszánsz építészetünketromba döntötték, legszebb emlékeinket teljesenmegsemmisítették. Az épületekkel együtt elpusztultaka régi üvegfestmények is. Róth Miksa így elmélkedikerrõl a korszakról: "Hazánkban ugyanis az évszázadostörök dúlások következtében a középkor üvegfestmé-nyei mind elpusztultak. Pedig ott, ahol olyan remekközépkori templomok épültek, mint a jáki, zsámbéki,gyulafehérvári, kassai, bártfai, budavári, ott mindenbizonyossággal nagy szerepet játszottak az üvegfest-mények is. Sajnos ezekbõl az üvegfestményekbõl misem maradt meg, és ez az oka annak, hogy nem alakul-hatott ki az üvegfestészetnek a tradíciója."1

Az üvegfestészet gyökerei - régészeti leletek

Összehasonlító elemzések tanúsága szerintMagyarország a romanika korában az európaiépítészet élvonalába került. A régészeti feltárásoknyomán elõkerült épületmaradványok gazdag díszíté-seikkel is alátámasztják ezt a feltételezést. Már amosaburgi érsekséghez tartozó zalavári bazilika elsõépítési periódusából származó színes, festett, figurális,latinfeliratos szentélyablak-leletek is mutatják az üveg-

festészet jelentõségét, a korabeli Európához viszonyí-tott kimagasló szakmai színvonalát.2 A töredékes lelet-anyag ellenére az üvegfestészet folyamatos jelenlétemegfigyelhetõ az évszázadok folyamán (esztergomiSzent Adalbert székesegyház, budai vár Anjou kápol-na, visegrádi királyi palota, stb.).

Töredékes ismeretek - írásos feljegyzések

Ezt támasztják alá a szintén hiányos írásos doku-mentumok. Corvin Mátyás budavári palotájakönyvtártermének üvegfestményeirõl az olasz Bonfiniés a bajor fejedelem követe feljegyzéseiben elismerõenszól.3 Magyarországon a 13. sz. végére megalakultak azelsõ céhek. Az üvegesek egy céhet alkottak a festõkkel.Az elsõ írásos adat Kassáról való 1307-bõl, amikor azüvegesek a dóm ablakain dolgoztak. A szakmafelkészültségét bizonyítja, hogy idõszakosan oltárképfestéssel is megbízták õket.4

Biztos forrás a 19-20. századi emlékanyag

A kutatások mai állása, az eddig ismert adatok mégnem teszik lehetõvé történeti üvegfestészetünk közép-kori és újkori anyagának átfogó értékelését. Ezért acímben megjelölt üvegfestészeti technikák ismertetésecsak az épületekben fennmaradt emlékanyag elem-zésére szorítkozhat, amely a 19. és 20. századot ölelifel. Ez a korszak az üvegfestészet nagy változásaithozta, régi és új anyagok, technikák békés egymás mel-lett élését mutatja.

A 19. századi európai fejlõdés mozgatórugói

Az üvegfestészet második felvirágzása és európaiújraéledése a 19. sz. elsõ felében kezdõdött. A közép-kori technikai alapokon és ikonográfiai programszerint újraszervezõdõ üvegfestészet elsõdleges felada-ta a restaurálás volt. A gótikus templomok tönkrementablakainak helyreállításán kívül, a hiányzó részekpótlását is fel kellett vállalniuk a mûhelyeknek. Ehhez

83

A Kárpát-medence üvegfestészete I.Ábrázolásmód, technika, anyaghasználat

Mester Éva

1 Róth Miksa: Egy üvegfestõmûvész az üvegfestészetrõl, Bp.19422 Cs. Sós Ágnes: Zalavári az újabb kutatások tükrében (kézi-rat) Bp. 1992

3 Sághelyi Lajos: A magyar üvegesipar története, Budapest,l9384 Sághelyi Lajos: Az üvegmívesség könyve, Budapest, 1948

biztos anyagismeretre és technikai tudásra volt szük-ség. A szakmai ismeretek az évszázadok alatt, az üveg-festmények fokozatos térvesztésével majd eltûnésévelszinte teljesen feledésbe merültek.

Az új korszak megváltozott szemléletmódja

A megváltozott építészeti felfogásmód, - a barokkbelsõ terek, templomok és paloták reprezentatív,dúsan festett és aranyozott illuzionista világa - nemigényelte a színes ablakokat. Az üvegfestészet monu-mentális jellege átalakult, a méretek lecsökkentek. Amegváltozott technika, a porcelánfestészet aprólékoskifejezésmódját követve a táblaképek intimitásátutánzó kabinetüveg-képekben élt tovább. Ez merõbenellentétes volt az üvegfestészet lényegével, eredetifelfogásmódjával. Elõfordult, hogy a két mûfajt egymûhelyen belül mûvelték, egyes porcelánfestõk üveg-festészettel is foglalkoztak.5 A változások hatására, azalapjában véve kétdimenziós üvegfestészet háromdi-menzióssá vált. A középkorban, - a romanikában és agótikában egyáltalán nincs, vagy csak nagyon mérsékeltplasztika jellemzõ. Az ablakokon megjelenõ figurák ésornamentikák "lebegtetése" az üvegfestmények átütõerejét, feszültségét adta a jól megválasztott színekkelegyütt.

A historizmus háromdimenziós ábrázolásmódja, aszínek térvesztése

Ez a szemléletmód a 19. sz. során, a historizmusbannagy változáson ment keresztül. A kétdimenziós, puri-tán ábrázolásmód teljesen megszûnt. A három dimen-zióba forgatott, szoborszerûen ábrázolt, gyakran teát-rális beállítású alakok a megnyitott, perspektivikusankiszerkesztett térben a táblaképfestészet felfogásmód-ját követik. Gyakran dús, reliefszerûen festett, plaszti-kus bordûrökkel keretezik az egész kompozíciót.Mindezek hatására az üvegfestmények elvesztettéksúlytalan anyagszerûségüket, monumentalitásukat, -nehézkessé, kimódolttá váltak. Ezzel együtt megszûnta színek prioritása, az ablakok színei fokozatosan kifa-kultak a törtszínek nagyarányú elõretörésével. A góti-kus katedrálisokban, ahol az üvegablak-mûvészet lé-nyegét a színek adták, a transzparens üvegdarabkáknemcsak önmagukban váltak színessé és ragyogtak fel,amint átengedték magukon a fehér fényt, demegszínezték környezetüket is, az épület egész belsõterét, - mintegy "vizuálisan sûrûbbé" téve a tér at-moszféráját.

Technikai változások - zománcfestés, színes sav-maratás, tónusozás

A barokk gyökeres változásait évszázadok készítet-ték elõ. Már a reneszánszban elkezdõdött a szem-léletváltás. Mindkét tendencia fokozatosan tört elõreés egyre erõteljesebbé vált, amelyhez egy harmadik iskapcsolódott. Az üvegfestészet technikailehetõségeinek bõvülésével, a színes transzparenszománcok megjelenésével és széleskörû elterjedésével,az überfang üvegek, a színes savmaratás gyakori alkal-mazásával az ablakok mind tarkábbak lettek. A sokféleszín harmonizálására, vagyis az egységes színhatás biz-tosítására egyre több festéket hordtak fel a színes üveg-ek felületére, amitõl azok egyre jobban elvesztettékragyogásukat, "bedöglöttek". Ez a hamis szemléletmóduralkodott évszázadokon keresztül, anyag és technikaegyre távolabb került az egykori mesterek eredetiszándékától.

A táblaképfestészet hatása

A 19. században megalakuló új mûhelyekben ez afestéstechnika tovább bõvült. Az olajfestmények ábrá-zolásmódját követve nemcsak táblakép méretû, denagyobb munkákon is megjelent az arc, a kezek, aruházat és a háttér aprólékos, festményszerû vagy von-alkázott kidolgozása. A régi receptúrák felkutatása ésadaptálása. Ezzel egy idõben lázas kutatómunkakezdõdött az egykori, rég elfelejtett festékreceptekmegtalálására és értelmezésére. A töredékes ismeretekbõvítése rengeteg kísérletezést kívánt és sok buktatóvaljárt. Elõfordul, hogy napjainkban egy 19. századbankészült üvegfestmény rosszabb állapotban van, mintegy jóval régebbi középkori ablak. Nemcsak a korabelifestéstechnikák vártak újrafelfedezésre, de magát afesthetõ, jól beégethetõ, tartós, minden szempontbólmegfelelõ üveg alapanyagot is ki kellett kísérletezni,meg kellett alkotni.

Európai üvegfestõ mûhelyek - a Kárpát-medencehelyzete

A 19. sz. harmincas éveitõl kezdve érezhetõ afejlõdés. Európa-szerte jelentõs üvegfestõ mûhelyeklétesültek, melyek országhatároktól függetlenül hatot-tak egymásra, átvették egymás eredményeit. Így aKárpát-medence üvegfestészetére is döntõ befolyástgyakoroltak. Közép- és Kelet-Európa országaiban afejlõdés 40-50 évvel késõbb indult el és óriási, addigelfojtott energiákat szabadított fel. Nagy szellemi ésanyagi erõfeszítések árán erõteljes, színpompás, olykormonumentális, a középkori munkák erejét idézõ

84

5 Glasmalerei des 19. Jahrhunderts in Deutschland, Leipzig,

l994

alkotásokat hozott létre. Mivel régiónkban a középko-ri ablakok mind elpusztultak, az üvegfestészet nemzetitradíciója megszakadt. A mûfaj feltámasztására szol-gáló mintákat Nyugat-Európában sértetlenül fenn-maradt történeti üvegablakok adták.

A társadalmi, gazdasági változások hatása a hazaiépítészetre

Amíg Európa nyugati, északi területein a változá-sok az ipari forradalom hatására, folyamatos fejlõdéseredményeképp jöttek létre, addig Magyarországon, aKárpát-medencében a legnagyobb nehézségekkel kel-lett megküzdenie az iparosságnak a fennmaradásért.Mária Terézia erõszakos iparpolitikája a hazai üveg-mûveseket is sújtotta. A kiegyezés gazdasági,kereskedelmi és kulturális fellendülést eredményezett,a külföldi banktõke beáramlása, a Millenniumszellemiségének légköre nagyszabású városfejlesztésiterveket hívott életre. Pest, Buda, Óbuda egyesítésévelvilágvárosi arculatot kapott a fõváros, de a vidékinagyvárosok is ebben az idõben épültek ki, csak néhányönkényesen kiemelt példa, ahol új városközpontokalakultak: Nagyvárad, Marosvásárhely, Szabadka,Kecskemét, stb. Egyházi- és középületek, bankházak,iskolák, múzeumok, lakóépületek épültek tömegesen.Az építkezések termékenyítõleg hatottak atársmûvészetekre, kedveztek az üvegfestészet kibon-takozásának, fejlõdésének. Megalakult a MûemlékekOrszágos Bizottsága, amely jelentõs mûemlékihelyreállításokat valósított meg. A purista felfogásmódszerint átépített középkori templomokba színes üveg-ablakokat készíttetett.

A hazai üvegfestészet fejlõdése, az országos központlétrehozása

Az 1842-ben megalakult Védegylet lehetõségetadott a hazai mûiparosság felzárkóztatására, amelyetsegített a folyamatos szakmai megmérettetés. Azegyszerû díszmûüveges céhmûhelyek nagy felkészült-ségû üvegfestõ mûhelyekké válhattak, miután az 1884.évi törvény az üvegmûves ipart szabad iparnakminõsítette. Az üvegfestészetet államilag is egyrefontosabbnak tartották, Trefort Ágost kultuszminiszterhosszas elõkészületek után, európai mintára 1878-ban,állami támogatással Budapesten megalapította azOrszágos Üvegfestészeti Intézetet, melynekmûködését a vallásalap támogatásával biztosította.Élére a cseh származású Kratzmann Edét nevezte ki,aki Münchenben tanulta az üvegfestészetet.

Helyzetértékelés a kortárs szemével

Róth Miksa így vélekedik errõl a korszakról: "Az üveg-festészet ez idõben a legsivárabb, legszomorúbb korátélte. Az üvegfestmények tervezetei a legrosszabbértelemben vett eklekticizmusban fogantak és a régistílusok kritikanélküli, lélektelen variálásában merül-tek ki. Tetézte a bajt, hogy mindezek a tervezetek, azüveganyag természetének ellentmondó, lehetetlentechnikával kerültek kivitelre. A színeszománcfestékek sûrû alakalmazása és a festõi elem túl-tengése jellemezte ennek a meddõ kornak a mûveit."

A legjelentõsebb hazai üvegfestõ mûhelyek

Az 1880-as évektõl kezdve, egymás után alakultakaz üvegfestõ mûhelyek. A századfordulón kiadottcímtár már 11 nevet sorolt fel. A mûhelyek zömeBudapesten mûködött. Ez a megnövekedett helyiigénnyel magyarázható, - a fõváros ekkor vált fejlettmetropolisszá. A lista a jelentõs mûhelyek közé soroljaa nagyváradi Neumann fivérek mûhelyét is. A hazaiüvegfestészet néhány évtized alatt óriási változáson,fejlõdésen ment keresztül. A századforduló legjelen-tõsebb üvegfestõ mûhelyeinek vezetõi idõrendben akövetkezõk: Kratzmann Ede, Csongrádi Forgó István,Róth Miksa, Ligeti Sándor, Walterr Gida, Palka József,Zsellér Imre, Majoros (Maybõhm) Károly. A nemzetiüvegfestészet megteremtõje. A felsorolásból ki kellemelni Róth Miksát, aki fél évszázados alkotóimunkásságával megteremtette a Kárpát-medenceegységes, jellegzetes üvegfestészetét. Élethivatásánaktekintette ennek nemzetközi elismertetését. Külfölditapasztalatait felhasználva, korának kiváló építészeivel,mûvészeivel együttmûködve alakította ki mûhelyéneksajátos, a középkor legnemesebb hagyományaira épülõarculatát, a századforduló új anyagainak és technikái-nak befogadására fogékony légkörét. A"Gödöllõiekkel" közös munkái a magyar üvegfestészetcsúcspontját jelentik.

A 19. századi magyar üvegfestészet elõképei, mintái

Az elõzõekben részletezett okok miatt nem marad-hatott fenn a Kárpát-medence történeti üveg-festészetének a tradíciója, ezért az újjászületéstmeglévõ példák nyomán képzelték el a korabelimesterek. Erõsen hatottak a középkori üvegfest-mények - elsõsorban a francia és német gótika adta azelõképeket a historikus kompozíciókhoz. A korabeli

85

6 Budapest, Lipótmezei kápolna (1914) - Marosvásárhely,Kultúrpalota (1913), Temesvár - Papi Szeminárium (1915)

86

Európa is számos mintát kínált, - közelsége miatt amonarchiában a német hatás jelentõs a szerkesztés-módban, festéstechnikában és anyaghasználatban.Mivel az egyes mûhelyek kiterjedt tevékenységet foly-tattak, a szûkebb régiójukon túl országhatárokonkeresztül is éreztették hatásukat. Iparmûvészek és fes-tõk is bekapcsolódtak az új szellemi mûvészeti áramla-tokba, az angol Morris7 és a preraffaelita mozgalom amagyar üvegfestészetet is befolyásolta.Új anyagok és technikák

Régiónkba a változások mintegy 50 évvel késõbbkövetkeztek be, amikor Európában már sok új anyagotkikísérleteztek. Ebben az idõben a megfelelõ minõségûüveg alapanyag és a festékek széles skálája az üveg-festõk rendelkezésére állt a gyártók jóvoltából. Ezek akörülmények nagymértékben segítették a munkát, de amindennapi használat során, a technikából adódóan,az egységes megjelenés és a folyamatos jó minõség biz-tosítására minden mûhelynek ki kellett alakítania asokféle lehetõségbõl a saját számára legmegfelelõbb,kezelhetõ eljárásmódot, festékösszetételt. Ebbõlalakultak ki az egyes mûhelyekre utaló jellemzõk, ame-lyek feliratozás nélkül is eligazítást adhatnak az egyesmunkák között.

Ábrázolásmód, kompozíciós rend

Kezdetben az Európában eluralkodott merev kom-pozíciók jellemzõek. Kratzmann Ede, Ligeti Sándor,de még Róth Miksa is, - pályája elején - gyakrangótikus szoborfülkébe helyezte a szoborszerûenplasztikus figurákat, - a szenteket és az árpádházi kirá-lyok alakjait. A széles körben elterjedt, korabelimintakönyvekbõl ismert beállítások, - begyakorolt arcés kézformák, ruhaviselet és háttér, a szõnyegszerûornamentális díszítésekkel, - gyakran elõfordultak azüvegfestményeken. Nagy elõrelépés, hogy a porcelán-festés és táblaképfestés anyagidegen, aprólékos fes-téstechnikáját és a kiszerkesztett perspektívikustérábrázolást nem vették át, de sokféle zománcfestékés az erõteljes fekete árnyalás jellemzi a 19. sz. utolsónegyedének tevékenységét. A 19. sz. utolsó évtizedéremár kialakult a Kárpát medence sajátos üvegfestészete.A legjobb mestereknél a haladó hagyományok, azanyagszerûség, a visszafogott felületi festés, az egyénikompozíciók és sajátos kifejezésmód kerülnekelõtérbe.

Az üvegfestészet második nagy történeti korszakalezárul

A Tiffany-féle opalescent glass (verre américain)megszületésével8 új lehetõségek tárultak fel és újesztétikai értékek születtek a színes üvegablakokmûvészetében. Az opalescens üvegek ugyan vissza-szorították az üvegfestészetet Európában és arégióban, de a Kárpát-medence legszebb üvegfest-ményei éppen ebben az idõben, a 20. sz. elsõévtizedeiben születtek meg.9 A második világháborúmegakasztotta a sok évtizedes töretlen gazdaságifejlõdést. Az üvegfestészet táptalaja az építészetifelfogásmód is megváltozott, már egyre kevésbéigénylte a színes ablakokat a belsõ terekben. Az üveg-festészet nagyívû fejlõdési szakasza az Európában és avilágban végbement gazdasági, társadalmi átalakulásokkövetkeztében lehanyatlott a 20. sz. harmincas éveire.A Kárpát-medence követi ezt a nemzetközi irányvo-nalat.

19-20. században alkalmazott fontosabb üvegfestészetitechnikák

A historikus felfogású munkákban valamennyitörténeti üvegfestészeti eljárás teret kapott. Az alábbi-akban a leggyakrabban alkalmazott technikák - kontúr-festés, tónusfestés (Schwarzlot), grisaille, Silbergelb,Kunstrot, zománc (email)-festés, színes savmaratás -ismertetése következik.

Kontúrfestés

A legõsibb és legáltalánosabban használt eljárás. Akompozíció jellegzetességeinek kiemelésére, - pl. a fi-gurák arcának, kéz és lábfejének, a ruharedõk, akörnyezet karakterének kifejezésére szolgált. (1. kép,lásd a képtáblát). Az alakoknak, jeleneteknek keretetadó ornamentikákat is kontúrvonalakkal festettékmeg. (2. kép, lásd a képtáblát). A technika megjelenéseaz üvegfestés történetével egyidõs, a romanikaépítészetével kezdõdött. A régészeti leletekbõl ismertzalavári bazilika üveg festmény-töredékei és a lors-iportré-töredék is határozott, kiforrott kontúrfestésieljárást mutatnak. A máig eredeti helyén fennmaradtlegrégebbi üvegfestmények az augsburgi dómnagyméretû alakjai, Dániel, Dávid és József a kontúrfestés klasszikussá vált példáját mutatják.

7Morris, William angol költõ, iparmûvész és grafikus(London 1854 - u.o. 1897.) Mint festõ és rajzoló a preraf-faeliták irányához csatlakozott. Arra törekedett, hogy akézmûvességben a mûvészetet meghonosítsa: Londonbanmûhelyt alakított, maga mint rajzoló, cizelõr, üvegfestõ ésfõként mint könyvkötõ és illusztrátor mûködött.

8Az amerikai Louis Comfort Tiffany (1848-1933) nevéhez

fûzõdik ez az üvegfajta. Az üveg kriolittartalma következ-tében opálos fényt kap, amely a féldrágakövek fátyolos csil-logását idézi. Jellemzõje: két vagy több szín márványozott,festõi hatású keveredése az üvegmasszában.9

Róth Miksa: Egy üvegfestõmûvész az üvegfestészetrõl, Bp.1942

87

2. kép A Károlyi kripta

üvegablaka, részlet. Kaplony,

Rk. templom.Kontúrfestés

5. Puhl andWagner Berlin:üvegfestmény,

Zeneakadémia,Budapest.Silbergelb technika

3. képOrnamentika,

részlet. Üvegfest-mény,

Gyergyószent-miklós, Örménykat. Templom.

Kontúr-,Braunlot- észománcfestés

1. kép Nagy Sándor-Róth Miksa: Éva, üvegfestményrészlet. Lipótmezei kápolna,Budapest. Kontúrfestés,

Schwarzlot technika

4. kép Róth Miksa: Erzsébet királyné, kabinetüveg-kép. Róth Miksa Múzeum, Budapest.

Grisaille technika

88

6. kép Kratzmann Ede: Énekesnõ, ablakbetét részlet,Terézvárosi rk. plébánia, Budapest. Kontúr-, Schwarzlot-,

Silbergelb-, zománctechnika, savmaratás

7. kép Kratzmann Ede: Mandolinos fiú, ablakbetét részlet, Terézvárosi rk. plébánia, Budapest. Kontúr-,

Schwarzlot-, Silbergelb-, zománctechnika, savmaratás

8. Róth Miksa : A festészetallegóriája, kakinetüveg-kép,

Róth Miksa MúzeumBudapest. Kontúr-,

Schwarzlot-, Silbergelb-techni-ka, szines savmaratás

89

Theophilus Presbyter a 12. században összefoglalómûvet írt a különféle mesterségekrõl.10 A "Scheduladiversarum artium" második könyve ismerteti az üveg-festmények alapanyagait, az üvegfestékek összetételétés elkészítésük módját.

"XIX. Fejezet A festék, amivel az üveget festik. Végy vékonyra kalapált rezet, égesd el kis vascsészébenegészen porrá, majd végy zöld üveg és görögzafírdarabkákat, õröld meg õket alaposan két porfirkõ között,és a hármat keverd össze egyharmad rézpor, egyharmadzöld és egyharmad zafír arányában. Egyenletesen és ala-posan õröld össze borral vagy vizelettel ugyanazon akövön. Tedd vas- vagy ólomedénybe, és fess vele az üveg-re, gondosan ügyelve a vonalakra, amelyek a táblán van-nak. Ha az üvegre betûket akarsz festeni, fedd le az illetõhelyeket teljesen festékkel, és az ecset nyelével írj bele."

Hasonló összetételû receptet ír le Heraclius III.könyvének XLIX. fejezetében, azzal a különbséggel,hogy nem réz-oxidot, hanem érchabot (vasrevét) ke-vert zafírral. A szerzetesmûhelyek korában, akezdetleges üvegszabási eljárások miatt a kontúrozás-nak fontos szerepe volt a figurák felismerésében és ajelenetek értelmezésében. A 19-20. századi receptúrákma is használhatók. Kezdetben az üvegfestõ mûhelyekmaguk állították elõ a festékeket, ami a kutatókszámára biztos támpontot adhat, mivel az adott mû-helyt jellemezte saját festéke. Késõbb kereskedelmiforgalomból szerezték be a megbízható, jól kezelhetõtermékeket.

A kontúrfesték összetétele

Vasoxid: 15 dkg, ónoxid: 7,5 dkg, kobaltoxid: 40dkg, cinkoxid: 30 dkg. Folyósítóanyagként ehhez 140dkg flusz szükséges, melynek egységnyi összetétele:ólomoxid: 220 dkg, kvarcliszt: 30 dkg, kristályos bórax:100dkg. A megfelelõ minõségû flusz elengedhetetlen afelületi beégéshez, segíti a festék szétterülését és afelizzott üveg nyitott pórusaiba való bejutását.

Kötõanyagok

A kontúrfesték kötõanyaga lehet vizes- vagy olajosbázisú. Mindkettõ szépen fedõ kontúrvonalakat ad atechnikai elõírások betartásával. A vizes bázisú kontúr-festék ecet segítségével köt az üveg felületére. A gyor-san száradó festéket csak ecettel lehet hígítani, és azecset mosására is kizárólag ecet használható. Mindenhígításnál biztosítani kell a megfelelõ festékután-

pótlást. Az olajos bázisú kontúrfesték kötõanyaga ter-pentin és kevés lakk, amely lehet dammár-, vagy kopállakk. Mindkét esetben megfelelõ száradási idõt kellbiztosítani a festék számára, amely általában 24-36 óra.Csak a teljesen megszáradt festéket lehet égetni. Abeégetés hajdanában ún. kokszos kemencében történt,a 20. sz. második felétõl az elektromos égetõkemencékáltalánosan elterjedtek. A beégés csak az olvadt üvegfelületébe történhet, ezért a 600oC feletti hõmérsékletitartományban jöhet létre, üvegfajtáktól függõenkisebb-nagyobb eltérésekkel.

Felhordás

A kontúrvonalak vastagsága, karaktere tág határokközött mozog, koronként, országonként, mûhe-lyenként nagy változatosságot mutat. A kontúrozáshozhosszúszõrû, hegyes hajecset (schlepper) használatos,vonalazáshoz ennek ferdén vágott változata. Azecsetek mérete és hosszúsága a kívánt vonalvastagságés festéstechnika függvénye. Közös szabály, a vo-nalakat egyszeri érintéssel kell végighúzni, mivel amegvastagodott festékfelület összetöredezik és leperega beégetés után. A kontúrfestés felületi festés, kevésbéáll ellen a fizikai és kémiai hatásoknak, ezért mindig azüveg belsõ oldalára kerül.

Tónusfestés (Schwarzlot, Überzug)

Az árnyékolás, vagy tónusfestés csaknem egyidõs akontúrfestéssel. Theophilusnak erre is van instruk-ciója.11

"...ha az említett festékkel a vonalakat a ruhákon meg-csináltad, az ecsettel oszlasd szét, hogy az üveg azokon arészeken, ahová a festészetben a fényt szoktad felrakni,átlátszó legyen. És a vonal az egyik részen vastag legyen, amásikon vékony, végül még finomabb, gondosan árnyal-va..."

Az átesõ fényben fekete színt mutató árnyékoló festéka kissé áttetszõ tónustól a fátyolszerûen laza bevonatigmegtalálható az üvegfestészet történetében. A historiz-musban kiemelt szerepet játszott a figurák ésmotívumok plasztikus megjelenítésében. Optikai jelen-séggel magyarázható, hogy a tónusfestésnél a színekintenzitása megnõ, ott ahol a kiszedett festék helyénfelcsillan az eredeti üvegszín. Az árnyékoló festésgazdagítja az egyszínû üvegek tónusértékeit. ABraunlot a Schwarzlot barna színû változata (3. kép,lásd a képtáblát)11

Theophilus Presbyter: A különféle mesterségekrõl, XX.fejezet 68. oldal

10 Theophilus Presbyter: A különféle mesterségekrõl, ford.

Takács Vilmos, 1986. XIX. fejezet 67-68. oldal

Festékösszetétel, kötõanyag, felhordás

Vasoxid: 110 dkg, kobaltoxid: 20 dkg, krómoxid: 70dkg, flusz: 200 dkg. Mint a kontúrfestéknél itt is szám-talan használható receptúra létezik, - egyéni éskereskedelmi forgalomban lévõ. Kötõanyagok lehet-nek: gumi, cukros víz vagy dextrin. A bevonás nagyfigyelmet és gyors egymás utáni mûveletsort kíván. Afestéket 2-3 cm széles laposecsettel felhordjuk az üvegfelületére, a kontúrfestéshez hasonlóan a belsõ oldalra,és a még nedves festéket széles, borz oszlatóecsettelegyenletesen szétoszlatjuk. Ezt a mûveletet csak szárazecsettel, a nedves festék felületén végezhetjük el si-keresen, a már megszáradt festékréteget továbbalakítjuk. A tónusértékek finomítását marhaszõrbõlkészített stupfecsettel, vagy rövidre nyírt, elkopottszõrû ecsetekkel lehet elvégezni. A legfinomabb,legaprólékosabb részletképzéshez acélfésû, vagy acéltûhasználható. Az árnyékoló festést a kontúrfesték teljesszáradása után lehet elvégezni, beégetésük egyszerretörténik.

Grisaille-festés

A Schwarzlotfestés fátyolszerûen finom árnyalata, apuritán cisztercita szerzetesrend nevéhez fûzõdik, azelsõ ablakokat a 13. században a York-i katedrális FiveSisters kápolnájába készítették a szerzetes-üvegfestõk.A historizmusban fõleg kabinet-üvegképekkészítéséhez, ablakbetétekhez, portrék ábrázolásánálhasználták. (4. kép, lásd a képtáblát) A címerüveg-fes-tészetben is kedvelt volt. Festékösszetétele hasonló,mint a tónusfestékeké, felhordása, megmunkálása,beégetése még nagyobb figyelmet kíván.

Lazúr vagy pácfestés (Silbergelb-festés)

Ez az eljárás - az ezüst-kloridos pácfestés - is az õsitechnikákhoz tartozik. (5. kép, lásd a képtáblát). Már a14. századtól kezdve folyamatosan alkalmazták a szõkenõi haj, a hatalmi jelvények, koronák, kardok,ruhadíszítések megjelenítésére és kiemelésére. Azezüstlazúr nem képez plasztikus felületet, önállóréteget az üveg felületén, mint az eddig felsorolt festésieljárások, mivel hõ hatására az üveg felületébe dif-fundálódnak az ezüst-klorid ionok. A beégetett festékaz üveg felületérõl eltávolíthatatlan, ezért az üvegkülsõ oldalára festik. Színtartománya a beégetésihõfoktól (580-660oC), az ezüsttartamtól és az alapüvegminõségétõl függõen a halvány citromsárgától a mélyborostyánszínig terjed. Festése nagy gyakorlatot kíván.Általában az oldott állapotú ezüstvegyületet semlegeshordozóanyaggal, földfestékkel vitték fel az üvegre.Kék színû, transzparens zománcfestékkel kombinálva

optikai színkeveréssel festõi zöld színeket alkalmaztaka historizmusban. A Kunstrot és a rézlazúr hasonlóanpácfestéses eljárás. Mindkét festés vörös színt ad,bonyolult égetéstechnikájuk miatt ritkán alkalmazták.

Zománcfestés (email)

Az üvegfestészet fénykora után, a táblaképfestészetés porcelánfestés befolyásának erõsödésével váltdivatossá a zománcfestés. A 17-18 sz. idején terjedt el,fõleg német nyelvterületen alkalmazták. A festékekszínezõanyagai különbözõ fémoxidok. A zománcfestésfelületi festés, viszonylag jól ráég a folyosítóanyagoksegítségével az üveg felületére, ezért az üveg külsõoldalára kerül. A beégetési tartomány 490-700oCközött mozog festékfajtáktól függõen. A beégetés utánitransparencia is különbözik, vannak teljesen átlátszat-lan opak, féltranszparens és egészen átlátszó, transz-parens festékek. A festékek beégetés után nyerik elszínüket. Vizes- és olajos bázisú kötõanyagok a fel-használás függvényében egyaránt használatosak. Aszínes zománcfestést leggyakrabban színtelen üvegrehasználták, vagy a többrétegû ún. Überfang üvegekvisszamaratott színtelen részeinek festésére,díszítésére. (6. kép, lásd a képtáblát) A 19. sz. másodikfelében és még a századfordulón is egyes üvegfestõmûhelyek gyakran alkalmazták ezt a technikát, mivel anagypolgárság díszes otthonaiban, elõszoba és fürdõ-szoba ablakokban nagyon dekoratív hatást lehetettelérni ezekkel a festményekkel. (7. kép, lásd a kép-táblát). Az email-festés a kisméretû kabinetüveg-képeknélkülözhetetlen festésmódja volt.

Színes maratás

Többrétegû üveg (Überfang-glas) az alapja. Egyvastagabb, általában színtelen hordozóüvegre egyvékony, intenzív színû, (leggyakrabban vörös vagy kék)felsõ réteget borítanak hutaeljárással. A 15. századbanaz üvegfestészet súlypontja a franciáktól áttevõdiknémet nyelvterületre. Ezt a technikát StrassburgbanPeter von Adlau (1470-1500) fejlesztette ki. Kezdetbenlecsiszolták, késõbb savval maratták le a vékony felsõüvegréteget és a színtelen alapot díszítették, festették.Általában a ruhák legdíszesebb mintázatát, ékszereket,fegyvereket, stb. festettek ezzel az eljárással. Kisfelületen, - egy üvegosztáson belül alkalmazták. Azigényes kabinetüveg-képek elmaradhatatlan díszítés-módja volt a századforduló idején. Schwarzlot-,Silbergelb- és színes email-festéssel együtt alkalmaz-ták. A Róth Miksa hagyatékban számos szép kabinet-kép maradt fenn ebbõl a korszakból. (8. kép, lásd aképtáblát)

90

91

9. kép Szent István, üvegfestmény.Gyergyószentmiklós, Örmény kat. templom. Kontúr-,

tónus-, Silbergelb- és zománcfestés

10. kép Nagy Sándor - Róth Miksa: Bûnbeesés.Üvegfestmény részlete, Lipótmezei

kápolna. Kontúr- és Schwarzlot-festés

11. kép Nagy Sándor - Róth Miksa: Utolsó Ítélet.Üvegfestmény részlete, Lipótmezei kápolna.

Kontúr-, Schwarzlot- és Silbergelb-festés

12. kép Nagy Sándor - Róth Miksa: Utolsó Ítélet,üvegfestmény részlete, Lipótmezei kápolna.

Kontúr-, Schwarzlot festés

92

14. kép Nagy Sándor-Róth Miksa: Júlia szépleány.Üvegfestmény részlete, Marosvásárhely.Kontúr-, Schwarzlot- és Silbergelb-festés

13. kép Nagy Sándor-Róth Miksa: Júlia szépleány.Üvegfestmény,

Marosvásárhely

15. kép Torockai Wigand Ede: Réka asszony sírja. Üvegfestmény részlete,

Marosvásárhely. Kontúr- és Schwarzlot-festés

16. kép Torockai Wigand Ede: Csaba bölcseje.Üvegfestmény részlete, Marosvásárhely. Kontúr- és

Schwarzlot-festés

Irodalom

Archer, Michael: Stained Glass, London, 1979.Barta Ernõ - Szabó István: Üvegfestõ szakmai ismeret,Bp. 1972Baker, John: English Stained Glass, London, 1978Brown, Sarah: Stained Glass, New York, New Jersey,1992Cowen, Painton: Rose Windovs, London, 1979Drachenberg, Erhard: Farbige Glasfenster, Leipzig,1980Fieber Henrik: Az üvegfestészet, Katholikus Szemle,1918Gellér Katalin: Nagy Sándor. Bp, 1978Gurmai Mihály: az üvegfestészet technikája, Bp. 1978(Jegyzet)Jantzen, Hans: Francia gótikus székesegyházak, Bp.1989Keserû Katalin - Gellér Katalin: A gödöllõimûvésztelep, Bp.1987Mester Éva: A magyarországi építészeti üvegek mûem-lékvédelmi, restaurálási problámái, Bp. 1994 (kézirat)Mester Éva: Üvegfestõ mûhelyek kialakulásaBudapesten a századforduló idején (Városok ésMûhelyek a századfordulón konferencia katalógus),Bp. 2000Morris, Elisabeth: Stained and Decorative Glass,London, 1977Murádin Jenõ: Temesvári szecessziós üvegfestmények,Kolozsvár, 2001Róth Miksa: Egy üvegfestõmûvész az üvegfestészetrõl,Bp.1942Schmitz, Hermann: Deutsche Glasmalereien derGotik und Renaissance München, 1923Varga Vera: Róth Miksa mûvészete, Bp. 1993Z. Gács György: A festészet technológiája, Bp. 1954

Mester ÉvaOkl. üvegmûvész mûemlékvédelmi és színdinamikai szakértõ Budapest

93

A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumterületén 2003-ban a Nemzeti Kulturális ÖrökségMinisztériuma finanszírozásában, egy több mint 3800m2-es, a legkorszerûbb technikai eszközökkel fel-szerelt látványraktár, iroda, galéria és konferencia-központ funkciójú épületegyüttes létesült.

Az épületegyüttesben különös hangsúlyt fektetneka látványraktárra, mely a legkorszerûbb mûtárgyvédel-mi elõírások figyelembe vételével készül, lehetõvé téve,hogy a látogatók raktárban õrzött tárgyakat ismegtekinthessék. A több mint 2000 kiállításra kerülõtárgy restaurálása céljából a múzeum három évenkeresztül 10 napos Restaurátor Alkotótelepet szervez,melyen munkatársai, restaurátor illetve néprajzosképzésben résztvevõ egyetemi hallgatók és vendégrestaurátorok egy-egy nagyobb gyûjteménycsoport tár-gyait restaurálják. 2003-ban a kerámia- és üvegtárgyak,2004-ben a festett fa tárgyak, 2005-ben pedig az ácsoltbútorok restaurálására kerül sor.

A 2003 júliusában - megszervezett RestaurátorAlkotótelepre Erdély különbözõ múzeumaiban dolgo-zó restaurátorok, gyûjteménykezelõk - CsíkszeredaSzékely Múzeum: Magyari Éva, Nagy István,Gyergyószentmiklós Tarisznyás Márton Múzeum:Lukács Mária, Kézdivásárhely Céhtörténeti Múzeum:Orosz Zoltán, Székelyudvarhely Haáz Rezsõ Múzeum:Demeter István, Károlyi Zita - is meghívást kaptak.Magyarországról a szentendrei kollegákon kívülÁipliné Faragó Mária, Horváth Zsuzsanna ésHarasztovics Veronika, valamint néprajzos hallgatókvettek részt a közös munkában.

Az Alkotótelepen a restaurálás mellett napontamás-más programokat kínáltak a szervezõk, így bemu-tatták a Szabadtéri Néprajzi Múzeum egyes táj-egységeinek épületeit, azok berendezési tárgyait és atájegységhez kapcsolódó népszokásokat. Dr. CseriMiklós fõigazgató a többfunkciós épületegyüttestismertette meg a résztvevõkkel.

Az épületben 2000 négyzetméter alapterületenkerül elhelyezésre a gyûjtemény. A klimatizált térben,

a Dexion-Salgo rendszerhez hasonló, biztonsági üveg-gel ellátott, könnyen átalakítható, 10 cm-es közönkéntállítható polcrendszeren tematikus rendben elhe-lyezett tárgyak közvetlenül tanulmányozhatóaklesznek. A számítógépes adatbázisban a részletfotók ésa róluk szóló szöveges információk állnak majd azérdeklõdõk rendelkezésére. A polcokon elhelyezetttárgyak megvilágítását a tárolókon kívül elhelyezett300 luxnál kisebb fényerejû lámpákkal oldják meg. Amegvilágítás mozgásérzékelõvel mûködtethetõ. Amennyezet és oldalablaki világítást speciálisárnyékolással oldják meg.

A 2003. augusztus 26 -án átadott épületben mármegtekinthetõ a részben feltöltött bemutató raktár is.

Az Alkotótelepen való részvétel hozzájárult azerdélyi restaurátorok szakmai továbbképzéséhez,lehetõséget adott a restaurálásban használt új mód-szerek, korszerû raktározási, állagmegóvási feltételekmegismerésére.

Szeretnénk köszönetet mondani a szervezõknek:Dr. Cseri Miklós fõigazgatónak, T. Dr. Bereczki Ibolyafõigazgató-helyettesnek, Gombás Ágnes fa-bútorrestaurátor mûvésznek, és minden munkatársuknak,akik hozzáértésükkel és csapatmunkájukkal bebizonyí-tották, hogy összefogással nagy dolgokat lehet létrhozni.

Károlyi Zita restaurátorHaáz Rezsõ Múzeum535600 SzékelyudvarhelyKossuth u. 29.

94

Erdélyi restaurátorok a szentendrei Szabadtéri NéprajziMúzeumban

Károlyi Zita

Ardos, Anna Mária - Mirel, Maria:Preocupari ale Muzeului Ardelean pentru conservareasi restaurarea bunurilor muzeale (Erdélyi múzeumoktörekvései a konzerválás és restaurálás terén)(Bestrebungen des siebenburger Museums für dieKonservierung und Restaurierung der Museumsgüter),Acta Musei Napocensis XX. 1983. 725-735. Bendefy, Márta (Kissné): Történeti bõrtárgyak restau-rálása, ISIS Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 2.Haáz Rezsõ Alapítvány Székelyudvarhely, 2002, 66-74.Benedek, Éva: Egy bõrkötésû német reneszánsz könyvrestaurálása. Szakdolgozat Magyar KépzõmûvészetiEgyetem, 1996.Benedek, Éva: Egy 20. Századi oklevél restaurálása.Szakdolgozat, Magyar Képzõmûvészeti Egyetem, 1996.Benedek, Éva: 16. századi könyv restaurálása, ACTA-1997. A Csíki Székely Múzeum és a Székely NemzetiMúzeum Évkönyve, Csíkszereda-Sepsiszentgyörgy,Sepsiszentgyörgy, 1998. 259-264.Benedek, Éva: 17. századi könyv restaurálása, ACTA-1998. A Csíki Székely Múzeum és a Székely NemzetiMúzeum Évkönyve, Csíkszereda-Sepsiszentgyörgy,Sepsiszentgyörgy, 1999. 307-309.Benedek, Éva: Egy 1933-as kiskászoni búcsús zászlókonzerválása és restaurálása, ACTA-1996. A CsíkiSzékely Múzeum és a Székely Nemzeti MúzeumÉvkönyve, Csíkszereda-Sepsiszentgyörgy,Sepsiszentgyörgy, 1997. 269-271.Benedek, Éva: Egy német reneszánsz könyv restau-rálása, Szalon, Budapest, 1999. II. évf. 3-6. szám, 65-70. Benedek, Éva: Erdélyi festékes szõnyeg konzerválásaés restaurálása, ACTA-1995. A Csíki Székely Múzeumés a Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve, Csíkszereda-Sepsiszentgyörgy, Sepsiszentgyörgy, 1996. 385-390.Benedek, Éva: Papír és könyvrestaurálás a CsíkiSzékely Múzeumban, Korunk, Kolozsvár, 2000.november 5. 108-110.Biro, Doina: Modalitati de restituire prin activitatea derestaurare a unor piese cu valoare istorica si artistica(Mûvészeti és történeti tárgyak restaurálással történõhelyreállítási módszerei), Revista Muzeelor ºiMonumentelor 1988. 6. 30-35.Biro, Doina: Perspective în activitatea de restaurare

(Perspektivák a restaurálási tevékenységben), RevistaMuzeelor ºi Monumentelor XXVII. 1990. Nr. 6-7. 20-22.Biro, Doina: Restaurerea steagului societaþiiRomâneºti „Carpatina” din Cleveland-Ohio-S.U.A. (ACleveland-Ohio, USA -beli Carpatina román egyesületzászlójának restaurálása), Revista Muzeelor ºiMonumentelor XXVII. 1990. Nr. 8-9-10. 38-43.Biro, Doina: Restaurerea unei piese textile de laînceputul secolului al XVII-lea (17. századi textilekrestaurálása), Revista Muzeelor ºi Monumentelor1985. 10. 36-41.Biro, Doina: Restituirea, prin activitatea de restaurare,a unui manucris pe mãtase, din secolul al XVII-lea(Egy 17. századi selyemre írt kézirat helyreállítása,restaurálása), Revista Muzeelor ºi Monumentelor1986. 9. 41-44.Bordaºiu, Cornélia: A Rãdãºeni-i „Szent Mercurius”templom festményeinek konzerválása, ISIS ErdélyiMagyar Restaurátor Füzetek 2. Haáz Rezsõ AlapítványSzékelyudvarhely, 2002. 44-47. B. R.: Restaurátorok. Értékmentés profi módra.Udvarhelyi Híradó, 1997. szeptember 25.Bucºa, Livia: Greºeli la eradicarea ciupercii de casãSerpula Lacrymans) la castelul de la Ciucea (A kön-nyezõ házigomba kiirtásakor elkövetett hibák a csúcsaikastély esetében), Nemzetközi Tudományos Ülésszak,Tusnád, 1996. 151-154.Bucºa, Livia - Bucºa, Cornel: Probleme debiodegradare la bisericile din lemn (A fatemplomokbiológiai károsodásai), Nemzetközi TudományosÜlésszak, Tusnád, 1997. 212-218.Buzogány, Árpád: Állandó népmûvészeti kiállításSzékelyföld virágai címmel. Udvarhelyi Híradó, június6.Buzogány, Árpád: Restaurátorok szakmai tovább-képzése. Udvarhelyi Híradó, 2000. október 17.Darvas, Doina: 50 de ani de conservare-restaurare laMuzeul Satului ºi de Artã Popularã /50 év konzerválás-restaurálás a Muzeul Satului ºi de Artã Popularã(Népmûvészeti és Falumúzeumban)/, RevistaMuzeelor ºi Monumentelor 1986. 3. 39-43.Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek (ld. ISIS)

95

Erdélyi - romániai magyar vonatkozású múzeumi restaurátor publikációk

(- 2003-ig)

Ferenczi, István I.: În legãturã cu restaurarea statuietei“Venus de la Gilãu” (A gyalui Vénus restaurálása),Acta Musei Napocensis XIV. 1977. 171-173.Ghillis, Alexandru - Coman-Sipeanu, Olimpia; Odry,Maria: Experiment în restaurarea unei picturi în uleipe hârtie (Papírra festett olajkép restaurálási tapaszta-lata), Revista Muzeelor ºi Monumentelor 1988. 3. 35-41.Guttmann, Márta - Ciuntu, Viorel: Analiza probelorde mortar prelevate la sãpãturile arheologice dincurtea Muzeului Brukenthal (Chemical Analysis ofMortars Sampled during the ArchaeologicalExcavations), (Ásatás során talált vakolatminták kémi-ai analízise), Buletinul Comisiei MonumentelorIstorice Nr. 1-4. 2000. 160-164.Guttmann, Márta - Deac, Natalia - Ciuntu, Viorel:Primãria veche: analiza probelor de mortar (A régivárosháza: vakolatminták elemzése) (The old CityHall: analysis of the mortar samples; together withchemist.), Buletinul Comisiei Monumentelor IstoriceVIII. Buc. 1997. 94-99.Guttmann, Márta - Deac, Natalia: Analiza unui steagde breaslã (The analysis of a guild flag), (Egy céhzászlóvizsgálata), final paper for attestation as a conservationscientist, scientific coordinator chemist, p.43. 1997.Guttmann, Márta: Formarea la nivel universitar arestauratorilor de obiecte muzeale in Ungaria (A tárgyrestaurátorok egyetemi képzése Magyar-országon) (Academic Training of Object Conservatorsin Hungary), Revista Muzeelor 3-4/1999. 31-34.Guttmann, Márta: Contributii ale Stiintei laConservarea Patrimoniului (A tudomány segítsége akulturális örökség restaurálásában) (Contribution ofScience to Cultural Heritage Conservation), RevistaMuzeelor 5-6/1999.Guttmann, Márta: Indoor Climate and Tourism Effects- State of the Art in Romania (A beltéri klíma és a tur-izmus hatásai - Mûtárgyak állapota Romániában), inProceedings of the Ariadne 07 Workshop, EC 5thFramework, 12-18 Nov. 2001, Prague (hozzáférhetõ azInterneten www.arcchip.cz) Guttmann, Márta: Mûemlékrõl vegyészszemmel,(Monuments seen though the eíes of a chemist),Záródolgozat a Budapesti Mûszaki Egyetem poszt-graduális Mûemlékvédelmi Szakmérnök képzésén,Budapest, 1999. p. 35.Guttmann, Márta: Studiul Firelor Metalice(Fémszálak vizsgálata) (The Sudy of Metal Threads),in Proceedings of the National Conference onConservation, 28-30. Sept. 2000. Durau, Editors C.Oniscu si N. Vornicu, Trinitas Press, Iasi, 2000, 68-77.Hasszmann, József: Fatárgyak tartósítása, restaurálása(famozsarak, illetve máktörõ mozsarak és más fából

készült eszközök a csernátoni múzeumgyûjteményében), ACTA-1995. A Csíki SzékelyMúzeum és a Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve,Csíkszereda-Sepsiszentgyörgy, Sepsiszentgyörgy, 1996.371-377.Hasszmann, Pál - Hasszmann, József: 18. századi fes-tett kelengyésláda tartósítása és restaurálása, ACTA-199. A Csíki Székely Múzeum és a Székely NemzetiMúzeum Évkönyve, Csíkszereda-Sepsiszentgyörgy,Sepsiszentgyörgy, 1998. 267-271.Igna, Aurelia - Kiss, Stefan - Rãdulescu, Daniela -Drãgan-Burlada, Mihai: Evidentierea biodeteriorariiunor monumente de piatrã din incinta Muzeului deIstorie al Transilvaniei, prin activitaþi enzimatice (Azenzimaktivitás segítségével az Erdélyi TörténetiMúzeum udvarán elhelyezett kõemlékek biológiaikárosodásának vizsgálata) (La mise en evidence de labiodeterioration par le activite enzimatiques dequlques monuments en pierre dans les collections dumusee d’histoire de la Transilvanie.), Acta MuseiNapocensis XV. 1978. 659-665. Imecs, Márton: Examinarea cu metoda RX a unormumii Egiptene (Egy egyiptomi múmia röntgen vizs-gálata), Revista Muzeelor ºi Monumentelor (1988) 10.45.ISIS Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 1. Szerk.:Kovács Petronella, Haáz Rezsõ Alapítvány,Székelyudvarhely, Románia, 2001., 1-101. ISIS Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 2. Szerk.:Kovács Petronella, Haáz Rezsõ Alapítvány,Székelyudvarhely, Románia, 2002. 1-113. Janitsek, Andrei: Din experimenta de restaurare acolectiilor Castelului Peles (V) - Restaurarea ºi conser-varea, pe baze ºtiintifice, a unei flinþe aparþinîndcolecþiei de arme (A Peles-kastély gyûjteményeinekrestaurálási tapasztalataiból (V.) - A fegyver-gyûjtemény egyik flintájának tudományos alapokonvégzett restaurálása és konzerválása), RevistaMuzeelor ºi Monumentelor. 1979 4. 25-27.Janitsek, Andrei: Restaurarea unui castron ºi a uneifalere de argint (Egy ezüst tálka és phalera restau-rálása) (The restauration of a silver bowl and a silverphalera), Acta Musei Napocensis XVII. 1980. 649-653.Janitsek, Andrei - Popovici, Estera Zenö: Restaurareaunui fragment de camasa cu zale Romana (Egy rómaipikkelypáncél-töredék restaurálása), Revista Muzeelorºi Monumentelor. 1986 4. 31-37.Járó, Márta: Megelõzõ konzerválás múzeumi kiállítá-sokon és raktárakban, ISIS Erdélyi MagyarRestaurátor Füzetek 1., Haáz Rezsõ AlapítványSzékelyudvarhely, 2001, 9-20.Katona, Zoltán: Értékeink megõrzése. ErdélyiRestaurátorok Találkozója. Udvarhelyi Híradó, 2001.

96

október 11. Udvarhelyi Híradó, 2003. április 8.Katona, Zoltán: Restaurátorok a múzeumban. Kétszázéves céhládáinkat javítják. Koródi, József (Josif): Aspecte ale colaborãrii dintremuzeografi ºi restauratori (Muzeológusok és restaurá-torok együttmûködésérõl), Acta Musei Napocensis V.1968. 521-532.Koródi, József (Josif): Conservarea obiectelor demuzeu cu ajutorul technici vidului (Múzeumi tárgyakkonzerválása vákuumban), Acta Musei Napocensis VI.1969. 641-646.Koródi, József (Josif): Materiale plastice în serviciulrestaurãrii abiectelor de muzeu (Mûanyagok a múzeu-mi tárgyak restaurálásának szolgálatában), Acta MuseiNapocensis VII. 1970. 651-664.Koródi, József (Josif): Noi rezultate ale utilizãrii mate-rialelor plastice in restaurarea unor piese metalice (Újeredmények mûanyagok fémtárgyak restaurálásbantörténõ felhasználására), Acta Musei Napocensis IX.1972. 669-675 + Képek.Koródi, József (Josif): Principiile si problemele funda-mentale ale restaurãrii obiectelor de muzeu (Múzeumitárgyak restaurálásának alapelvei és fõ problémái),Revista Muzeelor 5. 1969. VI. 424-427. Koródi, József (Josif): Restaurare ºi conservareaobiectelor de metal la Muzeul de Istorie Cluj(Fémtárgyak restaurálása és konzerválása a kolozsváriTörténeti Múzeumban), Revista Muzeelor 1966, nr. 1.50-59.Koródi, József (Josif): Restaurarea ºi conservarea unuicoif celtic (Egy kelta sisak konzerválása és restaurálása,Revista Muzeelor Nr. 4. Anul I. 1965. 326-330.Koródi, József (Josif): Restaurarea ºi conservarea unuiscut dacic (Egy dák pajzs restaurálása), Acta MuseiNapocensis IV. 1967. 513-524.Kós, Károly: Conservarea obiectelor etnografice acumo jumãtate de secol în muzeele din Cluj (A néprajzitárgyak konzerválása 50 évvel ezelõtt Kolozsvármúzeumaiban), Anuarul Muzeului Etnografic alTransilvaniei pe anii 1957-1958, Cluj, 1958. 323-327. Kovács, Petronella: Elimnarea petelor de apã de peobiecte de lemn pictat, prin utilizarea membraneiGore-tex, Restaurare. Iaºi, România, 2000. (ed.Ministerul Culturii, Direcþia Muzeelor ºi Colecþiilor,Complexul Muzeal Naþional Moldova Iaºi) 227-232. Kovács, Petronella: Festett felületek tisztítása, ISISErdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 1. Haáz RezsõAlapítvány Székelyudvarhely, 2001, 49-58.Kovács, Petronella: Intarziás és festett bútorok felváltrétegeinek rögzítése, ISIS Erdélyi Magyar RestaurátorFüzetek 2., Haáz Rezsõ Alapítvány Székelyudvarhely,2002, 26-43.Kristó, Tibor: budapesti restaurátorok az udvarhelyi

múzeumban - Beszélgetés Kovács Petronellamûvészrestaurátorral. Hargita Népe, 1997. szeptember18.Kristó, Tibor: Helyére állítják Petõfi körtefáját,Hargita Népe, 2002. július 11. 8. László, Miklós: Újra helyén áll az „öreg Tanú”,Udvarhelyi Híradó, 2002. július 17. 6. Lukacs, Maria Elisabeta: Probleme de restaurare ridi-cate de un vas de ceramica roman (Római kerámiaedény által felvetett restaurálási problémák) (A proposde la restauration d un vase romain en ceramiques),Acta Musei Napocensis XVI. 1979. 779-785.Lukacs, Maria Elisabeta: Recuperarea prin restaurarea unui pahar de sticla din epoca romana (Egy rómaiüvegpohár helyreállítása) (Die Wiederherstellungeines Glasbechers aus der Römerzeit), Acta MuseiNapocensis XV. 1978. 665-669. Macri, Spiridonia; Varga, Emese: Steagul oraºului SatuMare. Metoda mixta de restaurare (Szatmár város zás-zlajának restaurálása), Sesiunea Internaþionalã deRestaurare Conservare, Satu Mare, România, 1997,editura Muzeului Satmarean, 290-294.Mátéfy, Györk: Zászlók, konzerválásuk és restaurálá-suk, ISIS Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 1. HaázRezsõ Alapítvány Székelyudvarhely, 2001, 59-66.Mátéfy, Györk: Megjegyzések az Erdélyben találhatóXVI-XVIII. századi anatóliai szõnyegek állag-megóvásához, ISIS Erdélyi Magyar RestaurátorFüzetek 2. Haáz Rezsõ Alapítvány Székelyudvarhely,2002, 48-53.Mihály, Ferenc: Az egri Irgalmas rend refektóriumberendezésének restaurálása. Szakdolgozat. MagyarKépzõmûvészeti Egyetem, 1996.Mihály, Ferenc: Középkori szobrok és táblaképek acsíki medencében, Nemzetközi Tudományos Ülésszak,Tusnád, 1997. 111-116.Mihály Ferenc- Lángi, József: Erdélyi falképek és fes-tett faberendezések. Állami Mûemlékhelyreállítási ésRestaurátor Központ én. (2003)Morgós, A.: The "in situ" consolidation of the structur-al timbers of a 2700 years old mortuary chamber foundin the tumulus no. 115, Százhalombatta, Hungary (Theconsolidation of extremely degraded dried out archae-ological wood), Restaurare 2000, Iasi, Romania, 2000.(ed. Ministerul Culturii, Directia Muzeelor siColectiilor, Complexul Muzeal National Moldova Iaºi)221-226.Morgós, András: Mûtárgyak korszerû fertõtlenítése,ISIS Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 1. HaázRezsõ Alapítvány Székelyudvarhely, 200., 21-42. Morgós, András: Károsodott faanyagok szilárdítása,ISIS Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 1. HaázRezsõ Alapítvány Székelyudvarhely, 2001. 43-48.

97

Morgós, András: A dendrokronológiáról, ErdélyiMagyar Restaurátor Füzetek 2. ISIS Haáz RezsõAlapítvány Székelyudvarhely, 2002. 13-25.Mravik, László: In memoriam K. Csilléry Klára,Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 2. Haáz RezsõAlapítvány Székelyudvarhely, 2002. 5-6.Nagy, István: Egy 1868-as datálású gyergyószentmik-lósi kakukkos parasztóra restaurálása, ACTA-1997. ACsíki Székely Múzeum és a Székely Nemzeti MúzeumÉvkönyve, Csíkszereda-Sepsiszentgyörgy, Sepsiszent-györgy, 1998. 271-274.Nagy, István: Egy 19. század eleji keleti puska restau-rálása, ACTA-1996. A Csíki Székely Múzeum és aSzékely Nemzeti Múzeum Évkönyve, Csíkszereda-Sepsiszentgyörgy, Sepsiszentgyörgy, 1997. 251-255.Nagy, István: Fegyverek a múzeum gyûjteményébõl, in:A 70 éves Csíki Székely Múzeum Emlékkönyve, CsíkiSzékely Múzeum, Csíkszereda, 2002.Név nélkül: Helyreállítják Petõfi körtefáját, RomániaiMagyar Szó 2002. július 12-13. 1. Név nélkül: Helyreállították Petõfi körtefáját, HargitaNépe 2002. augusztus 14. 1. Oláh, István: Erdélyi restauráció. Romániai MagyarSzó, 2001. október 12.Orosz, Katalin: Néprajzi bõrtárgyak tárolása, kiállítása,konzerválása, ISIS Erdélyi Magyar RestaurátorFüzetek 1. Haáz Rezsõ Alapítvány Székelyudvarhely,2001. 67-80.Orosz, Katalin: A levéltári dokumentumok károsodásaés a megelõzés lehetõsége, ISIS Erdélyi MagyarRestaurátor Füzetek 2. Haáz Rezsõ Alapítvány,Székelyudvarhely, 2002. 54-655.Puskás, Éva - Sulyok, László: Intervenþii privind sal-gardarea si restaurarea unei rezervatii archeologice dinsecole II-IV d. Chr (Krisztus után a II-IV. századbólszármazó fazekas kemence helyszíni restaurálása éskonzerválása), Sesiunea Internaþionalã de RestaurareConservare, Satu Mare, România, 1997. EdituraMuzeului Sãtmãrean, 340-348.Pomózi, István: Toronysisakok helyreállításai, rekon-strukciói, Nemzetközi Tudományos Ülésszak, Tusnád,2001. 144-148.Séd, Gábor: Kültéri fémszobrok és épületplasztikákrestaurálása, ISIS Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek2. Haáz Rezsõ Alapítvány Székelyudvarhely, 2002. 84-90.Sotelecan, Vasile - Bertalan, Karin: Cercetãri de iden-tificare prin restaurare a unui tablou din Galeria deartã a Muzeului Brukenthal (A Brukenthal MúzeumKéptára egyik festményének hitelesítése restaurálásikutatásokkal), Revista Muzeelor ºi Monumentelor1982. 2. 63-67.Sotelecan, Vasile - Kertesz-Badrus, Andrei - Cioran,

Dorin - Deac, Natalia: Autentificarea prin restaurare aunui portret de Franz Neuhauser II (Franz Neuhauseráltal festett portré hitelesítése restaurálással), RevistaMuzeelor si Monumentelor 1980 9. 29-33.Szabó, András - Benedek, Éva: Maºina pentru turnatpastã (Papíröntõgép), Restaurare 2000, Iaºi, România,2000. (ed. Ministerul Culturii, Direcþia Muzeelor ºiColecþiilor, Complexul Muzeal Naþional Moldova Iaºi)167-168.Szentkirályi, Miklós: A Magyar RestaurátorokEgyesülete (a Magyar Restaurátorkamara célkitûzéseiés irányelvei) (Camera Restauratorilor din Ungaria-planuri ºi perspective. Etica restaurãrii), SesiuneaInternaþionalº de Restaurare Conservare, Satu Mare,Romaniâ, 1997. Editura Muzeului Sãtmãrean, 48-57.T. Bruder, Katalin: Kerámiarestaurálás I. ISIS ErdélyiMagyar Restaurátor Füzetek 1. Haáz Rezsõ AlapítványSzékelyudvarhely, 2001, 81-86.T. Bruder, Katalin: Kerámiarestaurálás II. ISIS ErdélyiMagyar Restaurátor Füzetek 2. Haáz Rezsõ AlapítványSzékelyudvarhely, 2002. 75-83.Zepeczaner, Jenõ: Restaurátor hallgatók III. székely-udvarhelyi táboraZepeczaner, Jenõ: A Székelyföld virágai, Haáz RezsõMúzeum , Székelyudvarhely, 2000.

Összeállította: Morgós András

98

I. Idõszaki kiadványokSzékelység. A székelyföldet és népét ismertetõ folyói-rat. Új folyam. 1990. 1-4., 1991. 1-4.ISIS Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek. Szerk.:Kovács Petronella, 1. 2001.; 2. 2002.

II. Múzeumi füzetek1. Lakatos István: Székelyföld legrégibb leírása.Latinból fordította és a bevezetõt írta JaklovszkiDénes. 1990. 16 o.2. Hermann Gusztáv, id.: Mûvelõdéstörténeti sétaSzékelyudvarhelyen. 1990. 24 o.3. Albert Dávid: A székelyudvarhelyi vár. 1991. 30 o.4. Kordé Zoltán: A székelykérdés története. 1991. 58 o.5. Erdély a Históriában.[Tanulmányok.] 1992. 198 o.6. Antal G. László [Entz Géza]: Situatia minoritatiietnice maghiare în România. [A magyar kisebséghelyzete Romániában.] 1993. 56 o.7. Gergely András: Istoria Ungariei. [Magyarországtörténete] 1993. 174 o.8. Az agyagfalvi székely nemzetgyûlés 1848-ban kiadottjegyzõkönyve. Reprint. [1994]. 8 o.9. Nagy Lajos: A kisebbségek alkotmányjogi helyzeteNagyromániában. Reprint. 1994. 302 o.10. Haáz Ferenc Rezsõ: Udvarhelyi tanulmányok.Bevezetõvel és jegyzetekkel ellátta Zepeczaner Jenõ.1994. 114 o.11. Krenner Miklós (Spectator): Az erdélyi út.(Válogatott írások). Közzéteszi György Béla. 1995. 220 o.12. Pál-Antal Sándor - Szabó Miklós: Egy forró nyárUdvarhelyszéken. (Az udvarhelyszéki szabad székelyekés kisnemesek 1809. évi engedetlenségi mozgalma.)1995. 46 o.13. Legea privind drepturile minoritatilor nationale sietnice din Ungaria. [Törvény a magyarországi nemzetiés etnikai kisebségek jogairól.] 1996. 68 o.14. Kocsis Károly - Varga E. Árpád: Fizionomia etnicasi confesionala a regiunii carpato-balcanice si aTransilvaniei. [A Kárpátok-Balkán régió és Erdélyetnikai és felekezeti fizionómiája.] 1996. 134 o.15. Fekete Árpád - Józsa János - Szõke András -Zepeczaner Jenõ: Szováta 1573 - 1898. 1998. 334 o.16. Zepeczaner Jenõ: Udvarhelyszék az 1848-1849-esforradalom és szabadságharc idején. Tanulmány ésokmánytár az udvarhelyszéki eseményekhez. 1999. 274 o.17. Orbán Balázs kiadatlan fényképei. I kiadás. MiklósiSikes Csaba ajánlásával közzéteszi Zepeczaner Jenõ.

2000. 6+13 o.; II. kiadás 2001.18. Miklósi Sikes Csaba: Erdélyi magyar fényképészekés fotómûtermek. 1839-1919. 2001. 418 o.19. Pál-Antal Sándor: Marosszék az 1848-1849-es for-radalom és szabadságharc idején. Okmánytár. 2001.508 o.20. Veres Péter: A Haáz Rezsõ Múzeum Képtára. 2001.73 o.21. Miklósi Sikes Csaba: Múzeumok, gyûjtemények aSzékelyföldön. 2002. 208.22. Miklósi Sikes Csaba: Fadrusz János és az erdélyiköztéri szobrászat a 19. században. 2003. 365. o.

III. Székely tájak, emlékek sorozatHermann Gusztáv: Székelyudvarhely. Mûemlékek.[1994.] 16 o.Szabó András: Csíkzsögöd. Nagy Imre képtár. [1994.]16 o.Veres Péter: Korond. Kerámia. [1994.] 16 o.Zepeczaner Jenõ: Székelyudvarhely. Haáz RezsõMúzeum. [1994.] 16 o.Róth András Lajos: Székelyudvarhely. Haáz RezsõMúzeum Tudományos Könyvtára. [1996.] 16 o.Józsa András - Fekete Árpád - Szõke András -Zepeczaner Jenõ: Szováta. Gyógyfürdõ. [1996.] 16 o.

IV. Sorozaton kívül jelent megPéter Attila: Keresztek Székelyudvarhelyen 1993-ban.1994. 168 o.Balázsi Dénes: Ne nézze senki csak a maga hasznát…(Szövetkezeti mozgalom a Kis- és Nagyhomoród men-tén). 1995. 130 o.Balla Árpád - Kiss A. Sándor: Magnézium abiológiában, magnézium a gyerekgyógyászatban. 1996.450 o.

V. Katalógusok, alkalmi kiadványok:Néprajz a fotómûvészetben. 1997.László Gyula. 1999.Székelyföld virágai. 2000.Az én XX. századom fotókiállítás katalógusa. 2000.Biró Gábor: Festmények. 2000 First International Foto Salon. Marosvásárhely -Székelyudvarhely.2001.

Összeállította Zepeczaner Jenõ.

99

A Haáz Rezsõ Alapítvány kiadványai

Bakayné Perjés Judit (okl. restaurátor)Budapesti Történeti Múzeum, Budapest1250 Budapest Pf. 4Telefon: 00-36 (1) 3757-533/298

Balázsi Dénes (emlékház gondnok)537166 Bisericani Telefon: 00-40-266-248-312

Benedek Éva (papír restaurátor mûvész)Muzeul Secuiesc, 530110 Miercurea Ciuc, Str. Cetatii nr. 2Telefon: 00-40-266-311-727

Bernáth Andrea (egyetemista)540049 Târgu Mures

Biró Gábor (festõmûvész)Muzeul Haáz Rezsõ535600 Odorheiu Secuiesc, Str. Kossuth nr. 29 Telefon: 00-40-266-218-375

Biró István (egyetemi hallgató)Str. Buzau nr.15/12400294 Cluj NapocaTelefon: 00-40-745-428-835

Biró Rózsa (gyûjteménykezelõ)Muzeul Secuiesc, 520055 Sf.Gheorghe, str.Kós Károly nr.10Telefon: 00-40-267-312-442

Bodó Attila (egyetemista)525400 Târgu Secuiesc

Bordaºiu, Cornelia (egyetemi lektor, festõ restaurá-tor)Universitatea de Arte George Enescu700452 Iaºi, Str. Sãrãriei nr. 189Telefon: 00-40-232-225-333

Busuioc, Cristina (textil restaurátor)Muzeul Judeþean, Satu-Mare440038 Satu-mare, Piaþa Vasile Lucaciu nr. 21Telefon: 00-40 261-737-526, 711 014e-mail: [email protected]

Demeter István (restaurátor)Muzeul Haáz Rezsõ 535600 Odorheiu Secuiesc, Str. Kossuth nr. 29Telefon: 00-40-266-218-375

Demeter Róbert (egyetemista)CNM Astra, Sibiu550182 Sibiu, P-ta Mica nr.11

100

Erdélyi Magyar Restaurátorok Továbbképzõ Konferenciája 2002. Székelyudvarhely

Résztvevõk címlistája

Dobrescu, Adela (textil restaurátor)Muzeul Judeþean, Satu-Mare440038 Satu-mare, Piaþa Vasile Lucaciu nr. 21Telefon: 00-40 261-737-526, 711 014e-mail: [email protected]

Domokos Levente (mûtárgyvédelmi asszisztens)Muzeul Molnár István535400 Cristuru-Secuiesc, P-ta. Libertatii nr. 45 Telefon: 00-40-266-242-580

Ercse Laura (gyûjteménykezelõ)Muzeul Breslelor 525400 Tîrgu Secuiesc, str.Curtea nr.10Telefon: 00-40-267-361-748

Falk Hohmann (egyetemista)HildesheimNémetország

Haszmann Gabriella (gyûjteménykezelõ)Muzeul Haszmann Pál527070 Cernat, str.Muzeului nr.330Telefon: 00-40.267-367-566

Horváth Iringó540049 Târgu Mures

Janitsek András (festõmûvész, fémrestaurátor)400049 Cluj Napoca, Str. Lalelelor nr. 11Telefon: 00-40-264-532-805Jánosi Krisztina (egyetemista)CNM Astra, Sibiu550182 Sibiu, P-ta Mica nr. 11

Károlyi Zita (kerámia restaurátor)Muzeul Haáz Rezsõ535600 Odorheiu Secuiesc, Str. Kossuth nr. 29Telefon: 00-40-266-218-375Mobil: 00-40-722-633-976e-mail: [email protected]@freemail.hu

Kémenes Mónika (mûvészettörténész)Muzeul Tarisznyás Márton535500 Gheorgheni, Str. Rákozci Ferenc nr. 1Telefon: 00-40-266-165-229

Kolumbán József (mérnök)Exa Trade Srl. 4150 Odorheiu Secuiesc, Str. Cetatii nr. 9Telefon: 00-40-266-218-080

Kovács Petronella (fa- bútorrestaurátor mûvész)Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest1450 Budapest Pf. 124Telefon: 00-36 1-323-1422Fax:00-36-1-323-1423Mobil: 00-36-30-607-42-24e-mail: [email protected]@hotmail.com

Kovács Piroska (nyugdíjas tanár, emlékház gondnok)537026 Satu Mare, Str. Principala nr. 73Telefon: 00-40-266-245-008

Kovács Levente (kerámia-fém restaurátor)Muzeul Secuiesc530110 Miercurea Ciuc, Str.Cetatii nr.2Telefon: 00-40-266-311-727

László Magdolna (gyûjteménykezelõ)Muzeul Secuiesc530110 Miercurea Ciuc, Str. Cetatii nr. 2Telefon: 00-40-266-311-727

Lõrincz László (papíröntõ)535600 Odorheiu Secuisec, Str. Taberei nr. 24/BMobil: 00-40-745-508-500

Lukács Mária (múzeológus, kerámia restaurátor,múzeum igazgató)Muzeul Tarisznyás Márton 535500 Gheorgheni, Str. Rákozci Ferenc nr. 1Telefon: 00-40-266-165-229

Magyari Éva (gyûjteménykezelõ)Muzeul Secuiesc530110 Miercurea Ciuc, Str. Cetatii nr. 2Telefon: 00-40-266-311-727

Manfred Piehl (restaurátor)Kastellstrasse 2060439 Frankfurt am MainTelefon: (0 69) 57-85-57

Márton Levente (múzeum igazgató)Muzeul Oraºenesc545500 Sovata, Str. Principala nr. 134e-mail: [email protected]/muzeum

Mester Éva (üvegmûvész, mûemléki mérnök)

Mihály Ferenc (fa- bútorrestaurátor mûvész)545500 Sovata, str. Liniºtei nr. 26

101

Moldoveanu, Aurel (történész)Str. Tina Petre nr. 3 bl. L 34 sc. C ap.133 sect.3030404 Bucureºti

Dr. Morgós András (vegyész, fa- bútorrestaurátormûvész)Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest1370 Budapest, Pf. 364 Telefon: 00-36-1- 3277-742Mobil: 00-36-30-9626-057e-mail: [email protected]

Nagy István (fémrestaurátor)Muzeul Secuiesc, 530110 Miercurea Ciuc, Str, Cetatii nr. 2Telefon: 00-40-266-311-727

Nagy Gyöngyvér (fotós)Muzeul Secuiesc, Miercurea Ciuc530110 Miercurea Ciuc, Str, Cetatii nr. 2Telefon: 00-40-266-311-727

Orosz Zoltán (gyûjteménykezelõ)Muzeul Breslelor 525400 Tîrgu Secuiesc, str.Curtea nr.10Telefon: 00-40-267-361-748

Róth András Lajos (könyvtáros, múzeológus)Biblioteca Documentara535600 Odorheiu Secuiesc, Cp. 21Telefon: 00-40-266-213-246

Séd Gábor (fémrestaurátor mûvész)Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest1450 Budapest Pf. 124Telefon: 00-36 -1-2101-330

Szász Erzsébet (egyetemista)CNM Astra, Sibiu550182 Sibiu, P-ta Mica nr. 11

Szilágyi Sándor (fa-bútorrestaurátor mûvészSzépmûvészeti MúzeumKönyvtár és Restaurátor Mûhelyek1068 Budapest, Szondi u. 77.Telefon:00-36-1-311-6478

T. Bruder Katalin (régészeti és iparmûvészeti restau-rátor)Fõosztályvezetõ- helyettesMagyar Nemzeti Múzeum, Budapest

1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16Telefon: 00-36 -1- 3382-122

Tjeerd Gemmink (egyetemista)Amsterdam

Vajda Katalin (textil restaurátor)400530 Cluj Napoca , Str.Peana nr.3, bl.R16,sc.4,ap.79Telefon: 00-40-264-568-107

Zepeczaner Jenõ (múzeológus, múzeumigazgató)Muzeul Haáz Rezsõ535600 Odorheiu Secuiesc, Str. Kossuth nr. 29Telefon: 00-40-266-218-375

102

Întroducere

Conferinþa de Perfecþionare a Restauratorilor Maghiari dinTransilvania – organizatã, potrivit tradiþiei, în lunaoctombrie – continuã sã se bucure de interes. În 2002,alãturi de participanþi veniþi din Ungaria ºi dinTransilvania, am avut prilejul de a-l saluta în mijloculnostru ºi pe Aurel Moldoveanu, figurã proeminentã amuncii de conservare din România, care i-a avut cadiscipoli pe mai toþi resturatorii transilvãneni.Cu prilelejul conferinþei, Muzeul Haáz Rezsõ dinOdorheiu-Secuiesc a gãzduit ºi o expoziþie de panouri,prezentând lucrãrile de diplomã ale absolvenþilorInstitutului de Formare a Resturatorilor din cadrulUniversitãþii Ungare de Arte Plastice. Cãlãtoria de studiilegatã de cea din urmã conferinþã – dupã Bazinul Ciuc-Gheorgheni (2000), mânãstirile din Moldova (2001) – ne-a purtat în 2002 pe plaiurile pitoreºti ale Maramureºului.De-a lungul cãlãtoriei noastre de trei zile am vizitatmonumentele, muzeele, locurile memoriale din Reghin,Harina, Bistriþa, Beclean, Dej, Coltãu, Baia Mare,Surdeºti, Mara, Sighetul Marmaþiei, Deseºti, Sãpânþa,Bârsana, Poienile Izei, Ieud ºi Gherla. Ne-am bucurat deinteresul arãtat faþã de strãdaniile noastre de tinerii colegi,aflaþi pe calea familiarizãrii cu secretele profesiunii,precum ºi de studenþii-restauratori ai Universitãþii sibiene.Entuziasmul lor ne-a întãrit crezul în utilitatea transmiteriiexperienþelor ºi cunoºtinþelor ce le-am dobândit de lapredecesorii noºtri.

Petronella Kovácsrestaurator de lemn ºi mobilãConducãtor al secþiei de restaurare obiecteUniversitatea Ungarã de Arte PlasticeMuzeul Naþional al UngarieiBudapest 1450. 9. Pf. 124.

András MORGÓS – Levente DOMOKOSÎnceputurile activitãþii de restaurare muzealã înTransilvania ºi figuri ilustre de restauratori ardeleni

Restaurarea, ca activitate muzeisticã, în Ungaria ºiTransilvania a început sã se dezvolte în ultimul pãtrar alsecolului al XIX-lea. În 1864 Viktor Molnár îºi ocupapostul de laborant-restaurator la Muzeul Naþional alUngariei. Kemény József ºi-a început activitatea în cadrulaceleiaºi instituþii în 1876, ocupându-se de restaurareaobiectelor din fier, ºi a armelor. Amândoi au lucrat încadrul instituþiei timp de jumãtate de veac. Pentru a aveatermeni de comparaþie, amintim cã primul restaurator – J.

Doubleady – ºi-a început activitatea în cadrulbinecunoscutului British Museum (fondat în 1753) înpreajma anului 1840. Pânã atunci obiectele erau restauratede arheologii care le-au descoperit. În ce priveºteamenajarea laboratoarelor chimice din cadrul muzeelor,angajarea unor chimiºti, analiza componenþei materialelorobiectelor muzeale, Ungaria – la turnura secolelor XIX-XX – s-a situat în elita mondialã. Trebuie relevatã în acestsens activitatea chimistului Dr. József Loczka. Primul sãuarticol de specialitate a apãrut în 1885. Prima analizãasemãnãtoare, semnatã de E. Bibra, apãruse doar cu puþinãvreme în urmã, în 1873. Laboratorul Muzeului Regal alPrusiei din Berlin, amenajat de chimistul Dr. F. Rathgen,considerat ca model peste tot în lume, a fost fondat în1888. Laboratorul din cadrul British Museum, de care seleagã activitatea chimiºtilor Dr. A. Scott ºi Dr. H.Plenderleith, funcþioneazã doar începând din 1924.Revenind la pionierii maghiari ai profesiunii, trebuierelevatã activitatea restauratorului-chimist Dr. GézaElemér Gasparetz, stins din viaþã prea devreme, dupã oactivitate muzeisticã de doar 8 ani. În aceastã perioadãscurtã el a desfãºurat o activitate de pionierat în domeniulanalizei straturilor picturale, a cercetãrii microscopice apigmenþilor ºi lianþilor vopselelor. De numele sãu se leagãresturarea mai multor descoperiri arheologice importante,pãstrate în muzeele din Ungaria. A inventat procedee noide restaurare, precum curãþirea obiectelor metalice prinelectrolizã, impregnarea obiectelor, înlocuirea parafinei(utilizatã mai devreme la solidificarea obiectelor) cumicrocelulozã. Un pas important în dezvoltarea muzeelora constituit fondarea – de cãtre Béla Posta – atelierului derestaurare de la Cluj (1900) ºi a atelierului de la Debreþin,amenajat de restauratorul-chimist Zoltán Hegyi (între1937-1940), dotat cu camerã de gazare ºi aparat röntgen.Hegyi este ºi autorul primului manual de restaurare înlimba maghiarã. Primul autor transilvãnean al unui articolde specialitate, privind restaurarea obiectelor muzeale,este Sámuel Fenichel (în 1891), care ºi-a fãcut studiile înArdeal, lucrând apoi în cadrul Muzeului Naþional dinBucureºti. La turnura secolelor XIX-XX obiectele maidelicate ale muzeului clujean (picturi, textile) au fostrestaurate de specialiãti externi. Primul restaurator deseamã din Cluj a fost András Lehoczky, care deºi nudispunea de o pregãtire prealabilã de specialitate, era dotatcu o îndemânare în materie ieºitã din comun. Primamenþiune a activitãþii acestuia dateazã din 1908. În 1921,în cadrul unui curs de arheologie organizat la Cluj, ºi-ainstruit discipolii în procedeele de conservare a obiectelorde fier, porþelan, sticlã ºi lut. În acelaºi an devinerestaurator al Muzeului Naþional al Ungariei.Printre restauratorii care au lucrat în folosul muzeuluiclujean se mai cuvine a fi amintiþi pictorii Rezsõ Moretti,József Konstantin Beer (ultimul din Budapesta), GyulaMerész (din Cluj), sculptorul clujean Ferenc Szeszák ºi

103

resturatorul de tablouri Kálmán J. Najmányi. Prezentul studiu prezintã în detaliu activitatea unorrestauratori maghiari din Transilvania, precum SámuelFenichel, József Koródi, János Erõss, Mária Antal(Szabó), Kálmán Széles ºi István Ferenczi, ultimul stinsprematur din viaþã în 2002.

András Morgósinginer chimist, resataurator de lemn ºi mobilãMagyar Nemzeti Múzeum1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.

Levente DomokosConservatorMuzeul „Molnár István”Cristuru-Secuiesc, P-þa Libertãþii nr. 45.

Aurel MOLDOVEANUEste degradarea bunurilor culturale inevitabilã?

Rãspunsul la întrebare este afirmativ. Bunurile culturale,din puncrt de vedere chimic, sunt instabile.Descompunerea lor se produce pe calea unor procesechimice, înlesnite de factorii fizico-chimici ai mediului.Aceste procese sunt ireversibile, nici cea mai exigentãrestaurare nu poate readuce obiectul de artã în starea sainiþialã. „Ce ar trebui fãcut în acest sens?” – se întreabãautorul, recomandând urmãtoarele: Depozitarea separatã acolecþiilor vulnerabile într-un mediu cu o umiditaterelativã de maximum 45%, la o temperaturã de cel mult 4-5oC, în încãperi izolate termic. Dacã astfel de condiþiinu se pot asigura pentru toate obiectele vulnerabile, sã seopereze o triere valoricã, astfel încât sã se poatã depozitaîn 1-2, eventual 3 încãperi partea cea mai valoroasã acolecþiilor vulnerabile. Folosirea unui obiect pãstrat înastfel de condiþii se va face doar dupã echilibrarea termicã.La fel se va proceda ºi cu ocazia realizãrii în depozit.Pentru expoziþii: UR 40%, t=15o – 17o. Acesta va crea unanumit disconfort, este preþul pe care actualele generaþiitrebuie sã-l plãteascã pentru ca generaþiile viitoare sã sepoatã bucura de aceste bunuri. Îmbunãtãþiri se pot realizaºi în expoziþiile neclimatizate: Îmbunãtãþirea izolãritermice. Atenþie la ferestre, care efectueazã un transfermare de cãldurã. Funcþionarea continuã a instalaþiilor deîncãlzire (în sezonul rece), dar la intensitate micã, pãstrândo temperaturã constantã de 15-17oC. Folosirea aparatelorpentru deumidificat aerul, asigurând în expoziþii acelaºiUR ca în depozite: 30-40%. Expunerea celor maivaloroase, ºi mai ales vulnerabile obiecte, doar 3-4sãptãmâni anual. – Supravegherea continuã a sistemuluide protecþie asigurându-se intervenþii operative de câte orise defecteazã. Iluminatul incandescent (numai!) în acelespaþii în care se expune doar un singur material de naturãorganicã. Aplicarea acestor mãsuri are un caracter de

maximã urgenþã. Aplicarea lor depinde de trei factori:capacitatea de înþelegere, cunoºtinþele necesare ºimijloacele materiale. Lipsa cu cel mai mare impact estecea a capacitatãþii de înþelegere. Deºi muzeele suntconduse de oameni foarte bine pregãtiþi în diferite domenii(artã, istorie, etnografie, etc.), acestora le lipseºte deseoriînþelegerea problemelor de ocrotire a patrimoniului. Ca ºiîn celelalte sectoare, obtuzitatea îmbracã uneori haineacademice. Dacã nu existã înþelegerea rostului unormãsuri, ce se mai poate face

András MORGÓS – Levente DOMOKOSRestaurarea resturilor lemnoase a pomului (pãrul) luiPetõfi de la Cristuru-Secuiesc

Potrivit tradiþiei, poetul maghiar Sándor Petõfi ºi-apetrecut seara din ajunul bãtãliei fatale de la Albeºti (31iulie 1849) într-o grãdinã din Cristuru-Secuiesc, subcrengile unui pãr. Acest pãr a devenit cel mai cãutat locmemorial ºi de pelerinaj al oraºului. Pomul este secat decâteva decenii, iar trunchiul sãu uscat a fost spart în bucãþide niºte tineri vandali, în 2002. Aceastã întâmplare tristã apus în actualitate necesitatea restaurãrii ºi reaºezãrii înpoziþie iniþialã a resturilor lemnoase ale pãrului.Operaþiunile de restaurare s-au efectuat prin colaborareaMuzeului „Molnár István” din Cristuru-Secuiesc ºi aMuzeului Naþional al Ungariei. În urma deteriorãriloranterioare, cauzate de insecte ºi ciuperci, a devenitnecesarã operaþiunea de solidificare a materialului lemnos.Pãrþile cu microcapilare, distruse de ciuperci, au fosttratate cu rãºinã sinteticã pe bazã de Araldite BY 158R,dizolvatã într-o soluþie nitrodiluantã, de vreme ce orificiilecauzate de acþiunea insectelor, spãrturile, desprinderileprovocate de ºocurile mecanice s-au fixat cu soluþiinitrodiluante de concentraþii diferite, pe bazã de ParaloidB72. Lipirea bucãþilor sparte s-a fãcut cu rãºinã sinteticãUverapid ºi Eporezit FM 20. Pentru umplerea crãpãturilorinterioare s-a folosit amestec de rãºinã, vopsea mineralã ºirumeguî fin de lemn. Protecþia împotriva dãunãtorilor denaturã biologicã a fost asiguratã prin tratament cu soluþieapoasã preparatã din concentrat de Biocomplex.Complectãrile metalice – braþele de susþinere, coroana dedafin – au fost curãþite cu soluþie de RO-55, apoi tratate cusoluþia alcoolicã a unui lichid pentru agrãsealã, în sfârºit,ca strat protector, s-a aplicat soluþie de Paraloid B72, iarpãrþile metalice au fost unse cu ulei KK-18, folosit laîntreþinerea armelor. În interiorul materialului lemnos s-aintrodus un suport invizibil, cu ajutorul cãruia pãrul a fostreinstalat la locul sãu iniþial.

András Morgósinginer chimist, resataurator de lemn ºi mobilãMagyar Nemzeti Múzeum1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.

104

Levente DomokosConservatorMuzeul „Molnár István”Cristuru-Secuiesc, P-þa Libertãþii nr. 45.

Judit BAKAY-PERJÉSRestaurarea obiectelor arheologice din piele

Colecþiile arheologice ale muzeelor cuprind relativ puþineobiecte din piele. Drept care, cu ocazia cercetãrilorarheologice, este necesar sã se depunã eforturi pentrusalvarea tuturor obiectelor ori fragmentelor din piele, câtde mici ar fi ele. De unde aceastã lipsã de vestigii arheologiceconfecþionate din piele, pe teritoriul Bazinului Carpaticã Ocauzã ar fi predispoziþia acestui material pentru degradarerapidã, precum ºi circumstanþele care influenþeazã acestproces. Degradarea obiectelor confecþionate din pieledepinde de calitatea materiei prime, de condiþiile de mediudin timpul folosirii, de lungimea perioadei cât a fostacoperit de pãmânt ºi de calitatea solului. Astfel,caracterul solului, componenþa sa mineralã, pH-ul,umiditatea, concentraþia de oxigen, influenþele reciprocedintre acest sol ºi obiect, acþiunea microorganismelor, sunttot atâtea elemente ce determinã gradul ºi moduldegradãrii. Toate aceste circumstanþe pe teren pot apãreaîn forme ºi interferenþe deosebit de variate, de aceea e greude prevãzut starea eventualelor descoperiri de obiecte dinpiele, în faza de proiectare a cercetãrilor. Compuºii metalelor – din care în sol existã o marevarietate – au o acþiune distrugãtoare asupra fibrelor depiele. Apropierea metalelor înlesneºte – cazul fierului – oriîncetineºte – cuprul, argintul – procesul de degradare apielii. În solurile permanent acoperite de apã procesul dedescompunere a substanþelor organice este mai lent.Scoaterea la suprafaþã a obiectelor de piele descoperite subpãmânt, datoritã poziþiei lor sau a gradului avansat dedegradare, necesitã o grijã aparte. Dacã aceastã operaþiunese face într-o manierã superficialã, obiectul poate suferideteriorãri imposibil de rectificat. Cea mai recomandatãeste metoda recoltãrii „in situ”, procedeu descris în detaliupe paginile prezentului studiu. Dacã pielea este multdeterioratã, este bine sã fie impregnatã deja la loculdescoperirii. Se recomandã a se folosi o soluþie ce ulteriorpoate fi redizolvatã, pentru ca în condiþii de laborator sã sepoatã efectua operaþiunile de curãþire ºi de conservarenecesare. Obiectele, pânã la conservare, vor fi þinute înstare umedã. Studiul se mai ocupã de modul ambalãrii ºial transportului, precum ºi de fazele restaurãrii.Accentueazã importanþa documentãrii operaþiunilor prinfotografii, desene, descrierea amãnunþitã a locului

descoperirii. Este prezentat procedeul curãþirii mecanice,cu apã, respectiv cel chimic, fazele conservãrii în diferitetipuri de soluþii alcoolice dizolvate în apã. Sunt descrisediferitele modalitãþi de uscare – la temperatura camerei, cudiluant sau în condiþii de îngheþare. Oferã informaþiipractice privind lipirea, complectarea obiectelor,asamblarea obiectelor compuse din mai multe bucãþi.Adeseori, în cazul descoperirilor arheologiceconfecþionate din piele, complectarea pãrþilor deteriorate,asamblarea obiectelor mai sofisticate nu se poate face fãrãlezarea pieselor. În aceste cazuri autorul recomandãreconstituirea integralã a obiectului.

Judit Bakay-PerjésRestaurator(Muzeul de Istorie al Budapestei)Conferenþiar(Universitatea Ungarã de Arte Plastice)

Márta KISS-BENDEFYRestaurarea unui ornat preoþesc din piele auritã dinsecolul al XVIII-lea

Ornatul sus amintit a fost confecþionat dintr-un materialdeosebit, numit în mai multe limbi „piele auritã” (giltleather, corami d’ oro, cuir d’oré, goudleer), deºi n-are aface cu aurul propriu-zis. Culoarea sa nu se datoreºteprocedeului de aurire, ci imitaþiei culorii aurului, pe osuprafaþã întinsã. Studiul prezintã aceastã tehnicã apartede ornare a pielii, istoricul rãspândirii ei, cauzeledeteriorãrii obiectelor de piele auritã, apoi procesul derestaurare al unui ornat confecþionat din respectivulmaterial. Despre confecþionarea pieilor aurite ne parvininformaþii contemporane scrise din mai multe surse.Autenticitatea reþetelor transmise de acestea esteconfirmatã de analizele recente a mai multor obiectedatate. S-au folosit piei de oaie ori de viþel, agrãsite cu osoluþie de provenienþã vegetalã, pe suprafaþa cãrora s-auaplicat plãcuþe subþiri de argint, cu clei de pergamen saualbuº de ou. Argintul a fost aplicat prin poleialã, apoi unscu albuº de ou, ca sã nu se corodeze. Ornamentele dorites-au aplicat cu ajutorul unor prese de lemn. Pestesuprafeþele care trebuiau „aurite” se aplica un lac deculoare brunã-gãlbuie, conþinând ulei de in ºi rãºininaturale. Suprafeþele date cu acest lac gãlbui, respectivcele rãmase argintii au fost ornate mai departe prin presareºi vopsire. Cu aceastã tehnicã s-au confecþionat tapeturi,tapiþerii pentru mobilã, paravane, înveliã pentru lãzi ºicasete, ornate. Potrivit mãrturiilor inventarelor de epocãobiectele din piele auritã erau rãspândite ºi în Ungariasecolelor XVIII-XIX. Acestea se regãsesc ºi astãzi în

105

colecþii muzeale ºi ecleziastice (Muzeul Naþional alUngariei, Muzeul Artei Industriale, Muzeul Creºtin de laEsztergom, etc.). În tezaurul Episcopiei de la Gyõr segãseºte o piesã rarã, o pelerinã în formã de clopot(„pluviale”). Piesele din piele „auritã” sunt periclitate demulþi factori distrugãtori. Starea lor depinde de materiilede bazã ce s-au folosit la confecþionarea lor, modul deutilizare, de pãstrare, intervenþiile anterioare de restaurare.Efectele acestora sunt prezentate detailat pe paginilestudiului. Ornatul ce face obiectul acestui studiu esteproprietatea Tezaurului ºi Bibliotecii Episcopiei de laGyõr. A fost confecþionat în secolul al XVIII., dar nu-icunoaºtem locul de provenienþã. Materia ei primã –probabil piele de oaie – a fost agrãsitã cu soluþie vegetalã.Probabil mediul umed de pãstrare a fãcut ca materia ei sãse deterioreze, sã se deformeze, sã se rupã, semnalându-seºi lipsa unor fragmente. Stratul superior de piele, împreunãcu folia de argint ce i s-a aplicat, lacul auriu ºi vopseaua dedeasupra, era plinã de crãpãturi, pe alocuri mult slãbitã.Întreaga suprafaþã a piesei era plinã de praf. A fostnecesarã desfacerea pãrþii din faþã ºi de la spate aornatului, scoaterea cãptuºelii, întãrirea ºi remediereapãrþilor rupte. Curãþirea materialului mult sensibil laumezealã s-a fãcut pe cale mecanicã: cu o pensulã moale,cu un instrument de ºters confecþionat din vinil, cuaspiratorul (protejându-se cu un strat textil). Deformãriles-au remediat prin fixare, dupã aburire prealabilã. Pe urmãau fost complectate pãrþile lipsã, aplicându-se din interior,la rupturi, straturi de susþinere din piele subþiitî, agrãsitã cusoluþie vegetalã. Lipirea s-a fãcut cu amidon de grâu, lapãrþile greu de lipit s-a folosit o dispersie de amidon degrâu ºi poli(acetat de vinil – Planatol BB Superior) înproporþie de 2:1. Procesul de restaurare s-a încheiat princoaserea cãptuºelii din pânzã de in (în prealabil curãþitã ºicomplectatã), apoi ajustarea pãrþii din dos cu cea din faþã.

Márta Kiss-Bendefy Restaurator-chimistMuzeul Naþional al UngarieiBudapesta

Éva Mária BENEDEKRestaurarea unuia din exemplarele primei Bibliicatolice de limbã maghiarã prin turnare de pastã

Biblia care face obiectul prezentului studiu a apãrut laViena, în 1626. Traducerea ei o datorãm lui György Káldi,din iniþiativa arhiepiscopului Péter Pázmány. Este primaBiblie catolicã complectã de limbã maghiarã. Efectulacestei traduceri, în ce priveºte evoluþia limbii maghiare,se poate compara cu cea exercitatî de Biblia reformatã a

lui Gáspár Károlyi. Istoria anterioarã a acestui exemplarnu se cunoaãte, actualmente el se aflã în proprietateparticularã. Scoarþa de pilele a cãrþii, împodobitã prinpresare, respectiv prima ºi ultima coalã lipsesc. Carteaprobabil s-a aflat într-un mediu umed. Microorganismeleînmulþite peste mãsurã au dezintegrat în bunã parte hârtiade bunã calitate. Filele cãzute erau pe cale de a sedezagrega. Enzima eliberatã de mucegai a vopsit în movunele file. Pe alocuri au apãrut ºi pete foxing. Munca derestaurare a început dupã întocmirea documentaþiei foto ºia planului de restaurare. Coplectarea pãrþilor lipsã de maridimensiuni s-a fãcut cu ajutorul maºinii de turnat pastã.Aceasta a fost confecþionatã în Muzeul Secuiesc alCiucului, prin aportul colegului András Szabó. Îi datorãmmulþumiri ºi resturatorului György Barkó din Budapesta,care ne-a pus la dispoziþie planul maºinii de turnat pastã defabricaþie proprie. În procesul de restaurare a hârtiei,turnarea pastei se face cu ajutorul vacumului, pentru acomplecta unele pãrþi lipsã a foilor restaurate. Aparatul secompune din douã bazine supraetajate. Bazinul de susconþine un element de împãrþire ºi susþinere, aici sedesfãºoarã procesul de muncã propriu-zisã. În bazinul dejos este pãstratã apa, ce trebuie pompatã – printr-o placãinox perforatã ºi un filtru de plastic – pe suprafaþa filei cetrebuie complectatã. Filele sunt bine fixate, ºi peste eleeste aºezatã cantitatea de celulozã mãcinatã necesarã.Dupã uniformizarea densitãþii lichidului, este deschisãsupapa aflatã în partea inferioarã a bazinului de sus.Cãderea directã a apei genereazã un efect de vacumare, înurma cãruia întreaga cantitate de celulozã mãcinatã estetrasã ºi orientatã cu vitezã cãtre golurile foii respective,unde fibrele de celulozã se depun uniform peste sitã.Urmeazã îndepãrtarea greutãþilor de fixare ºi mascare,dupã care fila complectatã împreunã cu sita de plastic suntscoase, urmeazã procesul de uscare, reîncleiere ºi presarefinalã.

Éva Mária BenedekMuzeul Secuiesc al CiuculuiMirecurea CiucP-þa Cetãþii nr. 2

József ORMOSTehnici foto

Atât pe plan intern, cât ºi în strãinãtate, fotografia s-aimpus ca obiect de artã de sine stãtãtor. De colecþionarea,arhivarea, cercetarea ei se ocupã institute aparte. Tocmaide aceea este necesar sã cunoaºtem diferitele tehnici foto,deoarece fotografiile rezultate din tehnici diferite necesitãun tratament diferenþiat. Autorul prezintã pe scurt

106

tehnicile, respectiv proprietãþile daguerrotipiei,cianotipiei, hârtiei albuminate, talbotipiei, pannotipiei,ambrotipiei, ferrotipiei, a diferitelor materiale folosite de-alungul vremii în arta ºi industria fotograficã. Conservareaºi restaurarea fotografiilor este o îndeletnicire relativrecentã, mai ales în ce priveºte implicaþiile ei chimice.Acest lucru se datoreºte în principal faptului cãfotografiile sunt cele mai complexe obiecte a diferitelorcolecþii. Aceastã complexitate pune probleme ºi petãrâmul depozitãrii, dar respectând anumite reguli, viaþafotografiilor poate fi mult prelungitã.Sã nu ne atingem de fotografii cu mâinile neacoperite.Pentru a evita depunerea amprentelor ºi petelor sã purtãmmânuºi de aþã. Sã ne îngrijim de curãþenia spaþiului delucru. Fotografia sã o apucãm cu ambele mâini, sã oaºezãm pe un suport de carton rigid, mai ales dacã evulnerabilã, prezintã leziuni. Sã nu atingem suprafeþeleemulsive.Dacã fotografia se aflã în plic, sã îndepãrtãm plicul, ºi nusã scoatem fotografia din plic. Dacã ea s-a lipit de pliculde pãstrare, sã nu o forþãm. Sã nu depozitãm unele pestealtele fotografii developate pe hârtie ºi cliºee de sticlã, sãnu aºezãm nici un obiect pe deasupra fotografiilor. Sã nupermitem consumul de alimente ºi de bãuturi în spaþiileunde se aflã fotografii valoroase. Sã interzicem fumatul,care poate produce mari daune în timp scurt. Sã evitãmfolosirea cernelii sau a stilourilor cu fibre. Însemnãrilefãcute cu acestea, la acþiunea umezelii pot deveni ilizibile,aducând totodatã daune fotografiei, transparând pe parteaimaginii. Sã folosim mai degrabã un creion moale. Sã nufacem uz de benzi de cellux, agrafe, ace de gãmãlie. Sãsupraveghem cu grijã orice persoanã, mai ales pe colegiinoi, care au acces la fotografii. Cu ocazia tratamentuluiaplicat fotografiilor sã folosim corpuri de iluminat dotatecu filtre UV. Pentru expoziþii, cercetãri sã folosim copii alefotografiilor originale. Sã pãstrãm o curãþenie strictã înspaþiile de cercetare ºi în depozite. Praful poate provocaleziuni de suprafþã. Sã controlãm cu regularitate nivelulumiditãþii ºi al temperaturii. Fotografiile sã fie puse ladepãrtare de locuri proaspãt vopsite, maºini de copiat,surse de cãldurã. Locurile de pãstrare sã fiecorespunzãtoare: dulapuri metalice emailate, cutii nelipite,pentru înveliº: hârtie specialã („Silversafe”). Studiulatrage atenþia asupra sensibilitãþii termice a filmelor dinnitraþi de celulozã, ºi se ocupã cu efectele dãunãtoaregenerate de temperatura necorespunzãtoare, aerul poluat,iluminatul.

József OrmosRestaurator fotoMagyar Nemzeti Múzeum1088. Budapest, Múzeum krt. 14-16.

Sándor SZILÁGYIFotografia,Bazele ºi practicile fotografierii obiectelor de artã

Fotografierea muzeisticã este una din cele mai variateramuri ale profesiunii de fotograf, deoarece însumeazãmai toate tipurile ºi modalitãþile de fotografiere. Aceastãvarietate se datoreazã, printre altele, complexitãþiicompoziþiei materiale a operelor de artã. Studiul prezintãtehnicile de fotografiere ale obiectelor de pe latura lorpracticã, accesibilã tuturor. În cazul fotografiilor dedocumentare pentru procesul de restaurare, trebuie avut învedere înainte de toate prezentarea realã, nedeformatã ºiclarã a coloritului, formei obiectelor, a caracteristicilormateriilor de bazã. Fotografia în alb-negru continuã sã fiesingura tehnicã corespunzãtoare ºi aceptatã pentruarhivare. De aceea, pe lângã fotografii color, cel puþin înstarea obiectului dinainte de restaurare ºi în ceaposterioarã acestui proces, sã se execute ºi fotografii înalb-negru. Autorul prezintã evantaiul tehnic necesar –masa de lucru, aparatul foto, obiectivele, filtrele. Atrageatenþia asupra aparatelor mai vechi, de comandã manualã,pentru cã nu întotdeauna ultimul rãcnet al tehnicii e celmai corespunzãtor pentru fotografierea obiectelor de artã.Se ocupã de tehnicile de iluminat, de intensitatea ºidirijarea iluminatului. E foarte importantã armonia luminiide bazã cu sursele secundare, de nuanþare. Luminaorientatã tangenþial accentueazã cel mai bine naturamaterialã a obiectului, gradul de profunzime al leziunilor.Sunt prezentate, însoþite de sfaturi practicile, tehnicileaferente diferitelor categorii de obiecte (de metal,porþelan, monezi, sticlã, lemn, textile, picturi).

Sándor SzilágyiRestaurator de lemn ºi mobilãSzépmûvészeti MúzeumH 1068 Budapest, Szondi u. 77.

Katalin T. BRUDERRestaurãrile vasului grecesc („cantharos”) de la Szob

În 1910-11, cu ocazia amenajãrii unor piue de zdrobitpiatrã din apropierea râului Ipoly, au fost descoperitemorminte celtice cu un inventar bogat. Într-una dinacestea, în compania unei fibule latine s-a descoperit unvas („cantharos”) confecþionat din bronz bogat în cositor.Din partea bombatã a trunchiului vasului se desprind douãmânere (toarte). Acestea sunt formate din douã fireparalele, care se terminã în ogivã, depãrtându-se de guravasului. Vasul a intrat în inventarul Muzeului Naþional alUngariei în 1939. Locul descoperirii: Szob; datarea:sfârºitul secolului al IV-lea îIH; nr. de inventar: 16/939.2.

107

Primul resturator al obiectului a fost Gyõzõ Baky. Laprima intervenþie s-a procedat la reaplicarea ºicomplectarea toartelor. La cea de a doua restaurare GyõzõBaky a ales un procedeu interesant: vasul fragmentar ºideformat a fost complectat prin metoda galvanoplasticã. La ultima restaurare s-a procedat în 2002, cu ocaziaamenajãrii celei mai recente expoziþii arheologicepermanente din Muzeul Naþional al Ungariei.Completarea galvanoplasticã a fost pãstratã din douãcosiderente: pentru cã era esteticã ºi elegantã, pe de altãparte, pentru cã îndepãrtarea ei nu s-ar fi putut face fãrãlezarea materialului iniþial al obiectului. Datoritã timpuluilimitat ce l-am avut la dispoziþie pânã la vernisaj,complectarea pãrþilor lipsã s-a fãcut cu material plastic cuconþinut de metal „Diamant Kupfer Plastic”. Lipireabucãþilor de toartã s-a fãcut cu acelaºi material. Procedeuloptim ar fi fost complectarea cu metal turnat. Aplicarea lor– deoarece metoda mai veche a sudãrii a devenit, din maimulte motive, nerecomandatã – s-ar fi fãcut prin lipire.Reconstituirea tãlpii „cantharos”-ului, pe baza analogiilorde ceramicã (existente din belºug, în contrast cu cele dinmetal, care sunt rare) nu ar fi o încercare temerarã. Vasulgrecesc de tip „cantharos” – prin exploatarea la maximuma posibilitãþilor oferite de metal, prin forma finã a toartelorºi a întregului corp – poate fi considerat ca ºi culmeaevoluþiei acestei forme. El devine ºi mai important prinfaptul cã e singurul obiect grecesc din epoca La Tene,descoperit pe teritoriul Ungariei (ajuns aici, ce-i drept nupe calea negoþului, ci luat ca pradã de cãtre celþi, dinGrecia).

Katalin T. BRUDERestaurator ceramicã- metaleMagyar Nemzeti Múzeum1088. Budapest,Múzeum krt. 14-16.

Éva MESTERPictura pe sticlã a Bazinului Carpatic. I.Reprezentãri, tehnicã, materiale

Arta picturii pe sticlã, de alungul istoriei, a fost influenþatãde gusturile de epocã, de stilurile arhitecturale, de relaþiilegeopolitice, economice, culturale din zonã. Obiectele deprovenienþã medievalã, de sticlã pictatã, au dispãrut înurma vicisitudinilor vremii. Un aer de înviorare pe tãrâmulacestei arte, în Bazinul Carpatic, poate fi semnalat încondiþiile secolului al XIX-lea, când în 1878 ministrulcultelor, Ágost Trefort, dupã pregãtiri îndelungate, vaînfiinþa Institutul Naþional de Picturã pe Sticlã. Estepunctul de plecare al unei evoluþii spectaculoase a acestuigen de creaþie în Ungaria. Vor apãrea numeroase ateliere,

mai ales în capitalã, dar trebuie relevatã ºi activitateaatelierului orãdean al fraþilor Neumann. Stilul specific, cucolorit naþional al epocii se leagã de activitatea dejumãtate de veac a lui Miksa Róth. Pornind pe urmeletatãlui sãu, maistrul sticlar Zsigmond Róth, colaborând cucei mai iluºtri arhitecþi ºi artiºti ai timpului, acesta a ridicatarta picturii pe sticlã la nivel naþional. El a combinattradiþiile moºtenite din evul mediu (mod de redactare,tehnici, materii de bazã) cu ideile proprii. În a doua partea secolului al XIX-lea, picturile pe sticlã, rãspândite înurma unor comenzii consistente din partea bisericilor,poartã amprenta istorismului. Ca note specificve putemmenþiona modul plastic de prezentare, coloritul reþinut,emailul colorat, umbrirea întunecatã, preluate de la maiºtrigermani ai vremii. Atmosfera Milleniumului ungar a fostbeneficã în privinþa productivitãþii artistice; modul dereprezentare, tehnica ºi-a dobândit o personalitate aparte,trecând în acelaºi timp ºi pritntr-un proces de uniformizareregionalã. Marile construcþii ale turnurii de veac au sporitlista comenzilor, contribuind ºi ele la naºterea unei picturipe sticlã tipice Bazinului Carpatic. Studiul prezintã ºiprincipalele tehnici ale acestui gen de creaþie artisticã(Schwarlot, Überzug, lazur, Silbergelb, grisaille, email) ºimateriile de bazã aferente.

Éva MesterArtist sticlar, specialist în protecþia monumentelor

Zita KÁROLYIRestauratori transilvãneni în Muzeul în Aer Liber dela Szentendre

În cadrul Muzeului în Aer Liber de la Szentendre în 2003se va deschide un ansamblu de clãdiri, realizat prinfinanþarea Ministerului Moºtenirii Culturale Naþionale,avînd o arie utilã de 3800 m2, cuprinzând un depozit-expoziþie, birouri, galerie, centru pentru conferinþe.Depozitul-expoziþie este o parte importantã a ansamblului,la proiectarea acestuia s-au avut în vedere cele mai recentetendinþe de conservare ºi protecþie. El se întinde pe o ariede 2000 m2, în spaþiu climatizat, prevãzut cu ferestre dinsticlã rezistentã, cu un sistem de rafturi uºor manevrabile(de tip SALGO), în care obiectele se vor alinia în ordinetematicã. În baza de date computerizatã cei interesaþi voravea acces la fotografiile unor detalii ºi la texteinformative. Corpurile de iluminat, care vor pune înevidenþã obiectele de pe rafturi, vor degaja o luminã maislabã de 300 lux. Iluminatul se va pune în funcþiune cuajutorul unor detectoare de miºcare. Iluminatul natural depe acoperiº ºi de pe laturi va fi diminuat prin procedeespeciale de umbrire. Darea în funcþiune va avea loc în luna

108

august a anului 2003. Pentru restaurarea obiectelor ceurmeazã a fi expuse, ºi numãrul cãrora depãºeºte cifra de2000, muzeul-gazdã a organizat timp de trei ani tabere derestaurare de 10 zile, la care au participat resturatori dincadrul instituþiei, studenþi ºi restauratori din alte instituþiide profil. În 2003 s-a lucrat cu obiecte de ceramicã, în2004 urmeazã obiectele din lemn vopsit, în 2005mobilierul cioplit. În luna iulie a anului 2003 au fostinvitaþi în tabãrã resturatori din diferite muzeetransilvãnene (Muzeul Secuiesc al Ciucului: Éva Magyari,István Nagy; Muzeul Tarisznyás Márton din Gheorgheni:Mária Lukács; Muzeul Breslelor din Târgu-Secuiesc:Zoltán Orosz; Muzeul Haáz Rezsõ din Odorheiu-Secuiesc:István Demeter, Zita Károlyi). Din Ungaria – alãturi decolegii din cadrul muzeului din Szentendre – au maiparticipat: Mária Áipli-Faragó, Zsuzsanna Horváth ºiVeronika Harasztovics, respectiv studenþi ai facultãþii deetnografie. Participarea la aceastã tabãrã a fost totodatã ºiun curs practic de perfecþionare pentru resturatoriitransilvãneni, care au avut posibilitatea de a cunoaºte noilemetode de conservare, resturare ºi depozitare.

Zita Károlyirestaurator ceramicãMuzeul Haáz Rezsõ535600 Odorheiu Secuiescstr. Kossuth Lajos nr. 29.

109

Introduction

Interest in the annually organized TransylvanianHungarian restorers' conference, organized everyOctober, has not decreased over the years. In the year2002 we had the honor of welcoming not onlyHungarian and Transylvanian speakers but also AurelMoldoveanu, the "doyen" of Romanian conservationwho has trained nearly all Transylvanian restorers thetheoretical basics of artifact conservation.

In honor of this year's conference an exhibition con-taining the diploma works of students attending theDepartment of Restoration of the Hungarian Academyof Fine Arts was opened in the Rezsõ Haáz Museum,which also served as the conference venue.

The study tour connected with this extended educa-tion program usually encompassed Csík, Gyergyó andthe Moldavian monasteries in 2001, and also includedthe picturesque landscapes of Máramaros in 2002.During the course of the three day study trip, theRomanian and Armenian monuments and museums ofRégen, Herina, Beszterce, Bethlen, Dés, Koltó,Nagybánya, Dióshalom, Krácsfalva, Máramarossziget,Desze, Szaplonca, Barcánfalva, Sajómezõ, Jód andSzamosújvár were visited.

It is to our great satisfaction that besides the habit-ual participants, young colleagues eager to acquaintthemselves with the intrigues of the field as well asrestorer students of the Nagyszeben University are alsoshowing interest in the extended education program. Itis their eagerness that further strengthens our convic-tion to pass on our knowledge acquired from our pred-ecessors and through experience.

Petronella Kovács Wood and furniture restorer MAHead of the faculty for object conservation Hungarian Academy of Fine Arts Hungarian National Museum

András MORGÓS - Levente DOMOKOSThe emergence of Hungarian museum restorationwork in Transylvania. Famous Hungarian restorers inTransylvania

Museum restoration work in Hungary as well asTransylvania began during the last quarter of the 19thcentury. Viktor Molnár, a laboratory assistant (restor-er) in the Hungarian National Museum was employedin 1864. József Kemény, a technician worked in the

museum since 1876, restoring iron objects andweapons. Both of them were active in this institutionfor half a century. In comparison, the British Museumestablished in 1753 as the first museum in the world,employed its first restorer, J. Doubleday since the1840s. Prior to that time, excavating archaeologistscurated and restored their own find materials and col-lections themselves.

As for the employment of chemists, the establish-ment of chemical restoration laboratories, and theanalysis of components in works of art, Hungary hasreached the highest international standards by the late19th-early 20th centuries. Material investigations bythe chemist, Dr. József Loczka deserve special mentionhere. His first article discussing this topic was pub-lished in 1885. Internationally, similar analyses werefirst published by E. Bibra in 1873.

The restoration laboratory of the Royal PrussianMuseum in Berlin is regarded exemplary all over theworld. It was established by the chemist Dr. F. Rathgenin 1888. The restoration laboratory of the BritishMuseum, founded by the chemists Dr. A. Scott and Dr.H. Plenderleith has existed only since 1924.

As regards Hungary, the only eight years longmuseum career before the untimely death of dr. GézaElemér Gasparetz, chemist and restorer at the begin-ning of the 20th century, deserves mention in particu-lar. During his short working life, he studied the layerstructures of paintings and carried out microscopicchemical analyses of paint pigments and bindingmedia, using pioneering techniques at the time. Healso restored significant archaeological artifacts in se-veral proivincial museums. In addition, Gasparetzintroduced new restoration techniques, such as theelectrolytic cleansing of metals and the use of synthet-ic cellon (nitrocellulose) instead of paraffin in impreg-nating and solidifying artifacts.

In terms of museum facilities, the restorers' labora-tory established in Kolozsvár in 1900 by Béla Pósta,and the Debrecen restorers' laboratory designed andarranged by Zoltán Hegyi, a chemistry teacher in(1937-1940) must be mentioned here. The latter facili-ty included X-ray equipment and fumigation chambersfor desinfection of the objects. Hegyi was also the edi-tor of the first restorers' handbook published inHungarian.

The first article written in Hungarian, discussingthe restoration of museum objects was published in1891 by Sámuel Fenichel, who had studied inTransylvania and worked in the [Romanian] NationalMuseum in Bucharest.

At the end of the 19th and beginning of the 20th

110

centuries, usually external experts were commissionedby the Kolozsvár Museum, to carry out complexrestoration work on problematic works of art (e. g.paintings, textiles). Meanwhile, archaeological artifactsin Kolozsvár were restored by the talented restorer,András Lehoczky, who had no formal degree. Hisname first appeared in 1908. By 1921, he taught therestoration of iron objects and of china ware, glass andpottery on an archaeological course organized inKolozsvár. After 1921, he was employed as the resto-rer of the Hungarian National Museum in Budapest.

Of those who worked for the Kolozsvár Museum,important personalities include the painter, RezsõMoretti, the Budapest artist/restorer József KonstantinBeer, the Kolzsvár painter Gyula Merész and theKolozsvár sculptor Ferenc Szeszák as well as the paint-ing restorer Kálmán J. Najmányi.

This study also includes biographies of prominentpersonalities of Hungarian museum restoration inTransylvania who passed away. They include SámuelFenichel, József Koródi, János Erõss, Mária Antal(Szabó), Kálmán Széles and István Ferenczi who tragi-cally died at a young age in 2002

András MorgósChemical Engineer, Wood and furniture restorer MAHead of Conservation DepartmentHungarian National Museum1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.

Levente DomokosArtwork Protection Assistant„Molnár István” Muzeum

Cristuru-Secuiesc, P-þa Libertãþii nr. 45.

Aurel MOLDOVEANU Is the deterioration of the material heritage of our cul-ture inevitable?

The answer is yes. The goods that form our materialheritage cannot be considered constant from a chemi-cal point of view. Their decay, therefore, follows in theform of chemical processes, determined by the interac-tion between the artifacts and their environment.Decay is irreversible, thus, not even the most perfectrestoration can re-create the original object. What can be done then? The author has come up withthe following answers:- Collections of artifacts at risk should be stored sepa-rately at a relative humidity of 30-40%, not exceeding

45% and 4-5oC. Such storage places must be isolatedand equipped with humidity and temperature controls. - In the absence of special storage facilities, a roomshould be built that meets the aforementioned require-ments, to safeguard the most precious pieces in the col-lection. - Objects deposited under such circumstances can beremoved for exhibition or research only following anincubation period during which they are exposed grad-ually to increasing temperatures. The same holds truefor re-deposition within the special storage place. - The recommended relative humidity of exhibitsshould be 40% with temperatures varying between 15-17oC. Although this may not be too comfortable forthe visitors, it is a price one must pay in the interest ofthe artifacts. The conditions in exhibits which are notclimatized may be improved as follows: 1. Improvement of insulation on doors and windows.2 Creating a constant temperature (during the coldseason) by keeping the heating constantly at only 15-17oC.3 Installation of air driers/humidifiers in order to sta-bilize relative humidity.4 The most vulnerable artifacts, prone to damage,should be exhibited for no longer than two to threeweeks annually.5 Constant supervision of this protective system inorder to guarantee rapid (within 30 minutes) reactionin the case of a breakdown.- Lighting in the proximity of artifacts made of organicmaterials should be ensured using traditional lightbulbs.

All these arrangements are urgent. Their executionrequires three factors: an appreciation of the impor-tance of this action, indispensable knowledge to installthe equipment and adequate financial resources.Greatest damage is usually caused by the lack ofunderstanding as to why these actions would be crucial.Although museum directors tend to be respected spe-cialists in various areas of research (art history, history,ethnography etc.), some of them are unable to com-prehend the importance of protecting the artworkstored in the museum. In some cases, as in many other areas in our everydaylife, narrow-mindedness has achieved epidemic pro-portions. However, if the core of the problem is notrecognized, how can anybody act?

Aurel MoldoveanuHistorianBukarest

111

András MORGÓS - Levente DOMOKOS Restoring the "Petõfi pear tree" in Székelykeresztúr

Tradition has it that Sándor Petõfi, the Hungarian rev-olutionary poet, spent his last evening before the 1849Segesvár-Fehéregyház battle under a pear tree atSzékelykeresztúr. This tree has become an extremelypopular historical monument and a place of pilgrimagein the city. Although the tree had died, what was left ofits trunk was vandalized by youths in 2002. This sadevent made the restoration of the tree necessary,before it could be returned to its original location. Restoration work was carried out in a cooperative workbetween the Molnár István Múzeum inSzékelykeresztúr and the Hungarian National Museumin Budapest. Owing to earlier damage caused byinsects and fungi, the wood first had to be stabilized inseveral stages. Stabilization work in the finely struc-tured parts with thin capillaries, damaged by fungi, wasachieved using Araldite BY 158® epoxi rezin, charac-terized by its small molecule size. Its solutions withnitro-thinner were used in increasing concentrations tostabilize insect borings, cracks and fracture lines.Separation layers in the wood structure were treatedusing solutions of Paraloid B72 with nitro-diluent usedin various concentrations.Uverapid, and Eporezit FM 20 epoxi synthetic resinwere used for gluing broken pieces of wood. Crackswithin the wood that extended to the outer surfacewere filled with a mix of pulverized hard wood, earthdye and epoxi resin. Biological agents were deterred bya treatment with a water solution of Biokomplex-Koncentrátum®.Auxiliary metal parts (the supporting structure, a dec-orative wreath of laurel) were cleaned in the rust sol-vent and passivator RO-55 and treated with tannic aciddiluted in alcohol. Finally, a solution of Paraloid B72was applied. Finally, metal parts were greased usingKK-18, developed for weaponry. A support structure was partially hidden within thetree trunk which was of help in erecting the pear treein its original location.

András MorgósChemical EngineerWood and Furniture Restorer MA Head of Conservation DepartmentHungarian National Museum1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.

Levente Domokos Artwork Protection AssistantMolnár István MuseumCristuru-Secuiesc, P-þa Libertãþii nr. 45.

Judit BAKAY-PERJÉS Restoration of leather artifacts

Leather objects are very rarely found in the archae-ological collections of museums. It is exactly for thisreason that special effort must be put into the conser-vation of even the smallest fragments of leather objectsrecovered during excavations.

Why are the numbers of leather finds so scant in theCarpathian basin? The answer lies in the disintegrationof the leather and in the various factors influencing it.Damage done to the material of a leather objectdepends on its quality, environmental influences, timespent in the ground, and the various traits of the soil.Changes to the buried object depend on the type of ter-rain, soil compounds, pH, ground moisture, the chem-ical reaction between oxygen and the objects' materialand the extent of physical and chemical harm done bymicroorganisms found in the soil. All these factors areso intertwined that it is nearly impossible to tell priorto excavation what condition possible leather finds willbe in.

Metal compounds, of which there are numerouskinds present in the soil, usually weaken leather fibers.The proximity of metal can either hasten- as in the caseof iron- or delay- as seen in the presence of silver orcopper- the disintegration of a leather artifact.

In areas and sites constantly covered by water thedecomposition rate of perishable materials is greatlyreduced. Due to their position in the soil and theirweakened structure, it is often impossible to simplyremove most finds directly from the ground. Use ofincorrect procedures to extract an object from theground can result in irreparable damage such as tear-ing or crumbling which render the restoration of theartifact near impossible. The safest method used forobject removal is the so called in situ technique thatthis study describes in detail.

If the leather has been weakened to a great extentand has also been structurally damaged, it is an imper-ative to consolidate it first by way of saturation. Thesubstance used in this procedure must at least be par-tially reversible, thus permitting additional cleaning-conservation in the laboratory.

Finds from waterlogged deposits must be kept wet

112

until conservation. The study offers information onpackaging, means of shipment and the various stages ofthe restoration of leather artifacts. It emphasizes theimportance of documentation, photographs, drawingsand detailed descriptions of the site. The studyacquaints us with mechanical and chemical cleaningprocedures as well as conservation techniques involv-ing water solutions of multiple alcohols.

It discusses in detail the various options used fordesiccation, these being: controlled drying at roomtemperature, use of solvents and freeze drying. Theauthor provides practical information on gluing, com-pletition and the reconstruction of leather findsunearthed in several pieces.

In the case of archaeological leather finds the com-pletition and reconstruction of artifacts is often impos-sible without inflicting damage upon the originalpieces. In such cases the author finds that creating areconstruction of the original find is the most suitableoption.

Judit Bakay-PerjésArcheological and applied art restorer MABudapest History Museum1250 Budapest Pf. 4.Lecturer at the Hungarian Academy of Fine Arts

Márta KISS-BENDEFY Restoration of an 18th century guilt leather chasuble

The material of the chasuble under discussion here isone that is referred to as guilt leather in several lan-guages (gilt leather, corami d'oro, cuir d'oré, goudleer),although it actually had nothing to do with real gold.Without the use of gold leaf a large, decorated surfacewith a golden glow was created exclusively by way ofimitation. The study elaborates on this exceptionalmethod of leather ornamentation, its history, the rea-sons behind the disintegration of guilt leather and therestoration of a guilt chasuble made with this tech-nique.

Several descriptions of the preparation of guiltleather exist from the period under discussion here.The authenticity of these recipes was tested by theanalysis of artifacts from the same period. The leatherused for the technique was most often vegetabletanned sheep or calf skin. The surface of the thus pre-pared leather was then covered with thin silver leaves,

usually glued to the surface of the leather with parch-ment glue or egg white. The silver was then polishedand a layer of egg white was then added to prevent thetarnishing of the silver due to corrosion.

The main outlines thereafter were pressed onto theleather using wooden molds. Surfaces designated forthe gilded look were covered with a yellowish-brownvarnish that contained linseed oil and natural resins.The thus varnished surface as well as the silver coveredparts were further decorated with pressing, pounchingof the background and painting.

Leather prepared in this way was primarily used forluxurious wall hangings, but furniture and foldingscreen coverings, coatings for boxes and trunks, as wellas for altar fronts and cashubles.

According to catalogues from the 18th and 19thcenturies guilt leather objects were very popular inHungary as well. An exceptionally great number ofguilt leather vestments can be found in museums andchurch collections (Hungarian National Museum, TheChristian Museum of Esztergom, etc.) The Treasury ofthe Gyor Church District is further enriched by a rare,bell shaped cape (pluviale).

Leather objects are threatened by numerous fac-tors. Their condition depends on the raw materialused, use wear, the circumstances of storage and earli-er restoration attempts. The study describes the effectof these in detail.

The restored cashuble is the property of theTreasury and Library of the Gyor Church District. Itwas made in the 18th century but the place of produc-tion is unknown. Its material, most probably sheepskin tanned with vegetable tanning materials, sustainedsubstantial damages probably due to moisture. Itsmaterial was greatly weakened, warped, torn andincomplete.

The grain layer of the leather, together with the sil-ver leafs glued to its surface, the "gold" varnish andthe paint layer were cracked and weakened in someplaces. The whole surface of the object was dusty. Dueto the extensive damage to the leather the front andback part of the vestment had to be separated as wellas the lining removed in order to gain access to theback side of the garment and patch the tears.

Because the surface of the leather is sensitive tomoisture its cleaning had to be done mechanically, withthe use of soft brushes, vinyl eraser on the completesections and vacuum cleaning through textile. Thedeformities of the object were corrected following itshumidifying and mounting on a board. This was fol-lowed by the completition of missing pieces and sup-porting the torn and weakened portions using veg-

113

etable tanned, dyed leather. Gluing was carried outusing wheat starch. In areas that were hard to treat andon the shoulder parts of the vestment, a 2 to 1 mixtureof wheat starch and poly(vinyl-acetate) dispersion(Planatol BB Superior) was used. Restoration was fin-ished by sewing back the cleaned and completed linenlining and fastening the front and back parts of themass cashuble.

Kissné Bendefy MártaChemist-restorerHungarian National Museum1450 Budapest Pf. 124

Éva Mária BENEDEK Restoring a copy of the first Hungarian Catholic HolyBible using paper molding

The copy of the Holy Bible under discussion here waspublished in Vienna in 1626. The translation work wasstarted in 1605 by György Káldi under the instructionof Archbishop Péter Pázmány. The influence of thiswork on the development of the Hungarian language issimilar to that of the Lutheran Bible, translated byGáspár Károli.The individual history of this book is unknown, recent-ly it was privately owned. The original book was bound entirely in leather with arelief imprint on its cover plate. The first and last gath-erings are missing from the volume. At one point in itshistory, the book was probably kept in a humid envi-ronment. The proliferation of microorganism has leadto decay in the high quality, textile-cellulose paper. Thedetached pages were crumbling, and in a very bad stateof preservation. In several places, the book's body, dis-played a purple discoloration owing to the enzymesemitted by fungi. Foxing stains also occurred on thepages. The restoration of the book began following the analy-sis of materials, photographic documentation anddrafting of a restoration schedule. The numerous andlarge discontinuities in the paper were completed usingmechanized molding. With the help of András Szabó, asmall paper molding machine was constructed in theCsíki Székely Múzeum. Kind help by Gábor Barkó, arestorer from Budapest, must be acknowledged heresince he released the plan for this special equipmentfor our purposes. Paper molding is the phase of restoration during whichmissing parts are replaced with paper pulp using a vac-

uum. The paper molding machine consists of a lowerand an upper part. These are supported above eachother by an iron frame. The upper tank is divided intotwo sections. This is where the actual process takesplace. The lower tank serves for the storage of waterpumped through a perforated inox sheet and a plasticsheet onto the page to be restored. The pages are fas-tened down when under treatment, in order to avoiddisplacement during restoration, thereafter the pulp ispoured onto it. With the help of a valve, excess water isdrained back into the lower tank. The vacuum thusproduced creates a stronger suction force in the dam-aged, missing parts of the paper. Cellulose fiber fromthe pulp is trapped on the screen selectively and thepage is completed. Additional restoration work includ-ed drying, gluing, the fitting of pages as well as the for-mation of the book's body and cover.

Éva Mária BenedekPaper and leather restorer MACsíki Székely Múzeum530110 Miercurea-Ciuc, str. Cetãþii nr. 2.

József ORMOS Photographic techniques

Photographs have increasingly been accepted asindependent works of art both in Hungary and abroad.Special institutions have been devoted to the collec-tion, filing and research of photographs. It is for thisreason that it is especially important to recognize pic-tures taken using different techniques that also requiredifferent ways of handling. The author thereforereviews the main characteristics of both carrying andfixing materials for a variety of photographic tech-niques including daguerreotype, cyanotype, albuminpaper, talbotype, aristo paper, celloidin paper, devel-oping paper, gas-glosspaper, ambrotype, ferrotype,pannotype, pigment and carbon prints as well as nitrateand acetate films.

Conserving and restoring photographs is a relative-ly new field, especially as regards various forms ofchemical treatment. One of the chief reasons behindthis situation is that photographs belong to the mostcomplex objects in any collection. This complexity rais-es serious problems of curation, although creatingproper circumstances for storage and handling, thelife-span of photographs can be significantly extended.

•One should never handle photographs with

114

bardfingers. Thread gloves should be worn to avoidleaving fingerprints and other stains on the picture.

•The working surfaces must always be kept clean.•Photographs should be held by both hands and

supported by a solid piece of cardboard, especiallywhen one is dealing with damaged, torn or crackedspecimens. Touching the emulsion covered surfacesmust be avoided.

•If the photograph is stored in an envelope, itshould be pulled off the picture, rather than the picturebeing pulled out to fit. Should the photographic sub-stance be stuck to the envelope, no force shall be used.

•Paper prints and negative glass plates should notbe stacked upon each other, nothing should be put ontop of the photographs.

•Eating or drinking should not be permitted in theproximity of our valuable pictures. Smoking should beforbidden as well. Even short term exposure to ciga-rette smoke may cause damage, discoloration.

•The use of ink or felt-tip pens should be avoided.Under the influence of humidity, these materials pene-trate the paper. They may thus damage the front of thepicture, meanwhile becoming illegible on the back.Soft pencils should be used.

•No tapes (Scotchtape), tacks and paper- or otherpins shall be used in fastening pictures.

•Co-workers dealing with photographs, especiallynewly recruited staff, should be supervised.

•During the treatment of photographs, lamps withUV filters should be used.

•If at all possible, copies should be made for thepurposes of research and exhibition, thereby reducingthe chances of damage to the original.

•Storage and research facilities must be kept clean.Dust may leave scratch marks on the photographs' sur-face.

•Humidity and temperature must be continuouslymonitored.

•Photographs should be stored at a distance fromfreshly painted surfaces, copying machines and sourcesof heat.

•Appropriate storage environments must be creat-ed: fired enamel cabinets, folded paper boxes withoutgluing, and appropriate storage paper ("Silversafe")that contains no buffer materials, optical whiteners orlignin.

The study also directs attention to the extreme sensi-tivity of cellulose-nitrate films to heat. It discusses thedamage caused by heat, humidity, air pollution andexposure to light as well.

József Ormos Photo restorerHungarian National Museum1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.

Sándor SZILÁGYI"Let us take a picture!"Basic practices in artefact photography

Museum photography makes use of almost all knownphotographic techniques in the field. Consequently it isalso one of the most complex types of photography.Due to the wide variety of materials found in artifacts,it encompasses a number of different fields.

This study presents object photography from apractical angle that is accessible to all. Photographsused for documentation of the restoration processmust be focused and must show the color, authenticsides and undistorted form of the object. One otherimportant criterion is the accurate delineation of theobjects' material. While choosing photographic sup-plies it is imperative to note that to date black andwhite photographs are the only accepted form of docu-mentation in archives. For this reason black and whitepictures of the object prior to restoration, after clean-ing and in its final shape should always accompany thecolored photographs of the restoration process.The author also lists all the necessary photographicequipment such as display tables, cameras, object lens-es, filters and reminds readers that often older, manu-al cameras are better suited for object photographythan their modern automated counterparts. Also men-tioned in the article is the lighting, its direction andintensity. While choosing the correct lighting for arti-facts it is essential to create harmony between the mainand the disperse background lighting. Scanning light isused to accentuate material and the extent of damageto objects. The study briefly introduces the basic arti-fact types, such as metal items, coins, glass-, porcelain-and wooden objects, textiles and paintings, while offer-ing useful practical advice on photography to restorers.

Sándor SzilágyiPhotographWood and furniture restorer MAMuseum of Fine Arts Budapest1068 Budapest Szondi u. 77.

Katalin T. BRUDERThe re-restoration of the kantharos from Szob

Between 1910 to 1911, while developing the gravelmill plant by the banks of the river Ipoly, several Celticgraves, rich in finds, were unearthed. One of them con-tained not only a middle Latin fibula but also a doublehandled bronze cup, the material of which is

115

remarkably rich in zinc. The handles consist of twoparallel strips that form an ogive at the end and standaway from the mouth of the cup.

This kantharos was inventoried by the HungarianNational Museum in 1939 as follows: Location: Szob,Period: end of 4th century B.C. Inventory number:16/939.2.

The first restorer of the kantharos was probablyGyozo Baky, leader of the Department of Restorationin the Hungarian National Museum. At the time of thefirst restoration the only work done on the vessel wasthe reassembly and completion of the handles. The sec-ond time Gyozo Baky chose a unique technique forfurther restoration of the kantharos. He applied a so-called galvanoplastic procedure to restore the incom-plete and warped body of the vessel.

The kantharos was last restored in the year 2002, inpreparation for the latest permanent exhibition in theHungarian National Museum.

The already existing galvanoplastic additions werepreserved not only because of their esthetic qualities,but also because their removal would have most likelydamaged the original material of the object.

Because of the scarcity of time before the openingof the exhibition, "Diamant Kupfer Plastic", a plasticcompound containing metal, was used for the comple-tition of missing pieces. The optimal solution wouldhave been the casting of these additional parts usingmetal. They would have been applied by way of gluing,since the earlier technique of welding is no longer usedfor several reasons.

Although relatively little of the original metal wasfound, the reconstruction of the kantharos' base stillwouldn't require much audacity due to the abundanceof existing ceramic analogies.

All the finest traits of metal work are representedon the bronze kantharos, the peak of perfection inform: the slender, almost ethereal arched handles andthe unlabored quality of the guilt metal object.

The value of the bronze kantharos from Szob is fur-ther augmented by the fact that it is the only knownGreek find from the La Tène period in Hungary. Forthis reason it is most likely that the kantharos was partof Celtic loot and wasn't brought to Hungary by way oftrade.

Katalin T. BruderArcheological and applied art restorerDeputy head of department of conservationHungarian National Museum1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.

Éva MESTERGlass painting in the Carpathian Basin I.Iconography, techniques, use of materials

The fate and development of historical glass paintinghave been determined by the framework provided byarchitecture as well as the political, economic, and cul-tural potential of the area in question. Works of art cre-ated by glass painters in the Middle Ages in theCarpathian Basin have been destroyed by the storms ofhistory. New European trends in the 19th century, onthe other hand, stimulated architectural and artisticdevelopment in our region. Following lengthy prepara-tions, on the basis of foreign examples, the foreign min-ister Ágost Trefort decided to establish the NationalGlass Painting Institute in Budapest in 1878. From thattime onwards, Hungarian glass painting began todevelop spectacularly. Several significant workshopswere established, especially in the capital, Budapest.However, activity by the Neumann brothers inNagyvárad also deserves mention. The most special artistic glass painting work with anational character was hallmarked by the half a centu-ry long work by Miksa Róth. Following in the footstepsof his father, Zsigmond Róth, a decorative glass expert,he cooperated with the most outstanding architectsand artists of his time, elevating Hungarian glass paint-ing to international standards. He combined the mostnotable aspects of medieval traditions (composition,techniques, choice of materials) with his own ideas. Glass paintings during the 2nd half of the 19th centu-ry, commissioned on a large scale by clerical authori-ties, display historical influences. Plastic design, under-stated color harmony, colored enamel painting as wellas black shading indicate that these works were influ-enced by coeval German masters. The atmosphere ofthe Hungarian Millennium had a beneficial effect onartists. The iconography and techniques of glass paintingbecame clearer and more standardized. Large-scaleconstruction work at the turn of the 19th and 20th cen-tury stimulated the full development of a special styleof glass painting in the Carpathian Basin. In this study,the most important glass painting techniques - tone-painting (Schwarzlot, Überzug), outline-painting, lazu-rite or stain-painting (Silbergelb), grisaille painting,color erosion and enamel (email) painting - as well asmaterials will also be briefly reviewed.

Éva Mester Glass designer MABudapest

116

Zita KÁROLYI Transylvanian restorers in the Szentendre Open-airEthnographic Museum

In 2003, the Ministry of National Cultural Heritagefinanced the construction of an over 3800 m2 largebuilding complex in the Szentendre Open-airEthnographic Museum. It houses a visual storage facil-ity equipped with the most up-to-date equipment,office space, a gallery and a conference center. In this compound, the Visual Storage Facility is of spe-cial significance. It is built with the strict considerationof the latest regulations in heritage preservation, andwill be open not only for professionals but the broaderpublic as well. Within this 2000 m2 air-conditionedspace, a Dexion-Salgo type shelf system (withadjustable, 10 cm vertical slots) has been installed, pro-tected by security glass. Objects arranged in this sys-tem of shelves in a thematic order are available fordirect autopsy. The associated computerized data baseoffers photographic detail as well as textual informa-tion to those interested. Objects placed on the shelvesare lit with lamps placed outside the storage space,having a capacity less than 300 lux. Lamps is switchedon and off automatically by movement sensors.Lighting from the ceiling and side windows are regu-lated with special shading. This building was opened inAugust 2003, by which time the partially filled storagefacility will also be visible.

In order to restore the over 2000 exhibition objects,the museum will organize 10 day long Restorers'Creative Camps in three consecutive years. In additionto the museum's own staff, participants will include stu-dents in restoration techniques as well as ethnographyand guest restorers. These colleagues will restoremajor groups of objects within the collection. Plansinclude the restoration of glass and ceramics objects in2003, painted wood in 2004 and carpentry furniture in2005.Restorers and curators from various museums inTransylvania were invited to the Restorers' CreativeCamp organized in July 2003. They included ÉvaMagyari and István Nagy (Székely Múzeum,Csíkszereda), Mária Lukács (Tarisznyás MártonMúzeum Gyergyószentmiklós), Zoltán Orosz(Céhtörténeti Múzeum, Kézdivásárhely), IstvánDemeter and Zita Károlyi (Haáz Rezsõ Múzeum,Székelyudvarhely), in addition to colleagues fromSzentendre. In addition to Hungarian invitees MáriaÁipli-Faragó, Zsuzsanna Horváth and VeronikaHarasztovics, ethnography students also joined theproject.

Participating in this year's Restorers' Creative Campcontributed to the extended training of restorers inTransylvania by offering an opportunity to study newrestoration methods, storage techniques and conserva-tion.

Zita Károlyi RestorerHaáz Rezsõ Museum53560 Odorheiu Secuiescstr. Kossuth Lajos, 29.

117

119

120

121

122

123

124

A borítón: A szobi kantharosz( Magyar Nemzeti Múzeum )

Felelõs szerkesztõ: Kovács PetronellaCímlapterv: Biró Gábor

Mûszaki szerkesztõ:Bilaus AndrásFormátum: A4

Terjedelem:128 lapMegjelent: 500 példányban

Papír: LWC Betûtípus: HS TIMP

Készült SzékelyudvarhelyenAz INFOPRESS Rt. Nyomdájában 2003-ban

ISBN: 973-0-03208-4