Irodalmi Múzeum V. évf. 2. sz. 2005. nyárepa.oszk.hu/00700/00777/00011/pdf/00011.pdfVarga Katalin összeállításában. Az idei drámatábor diákjai Marcello D’Orta „Én,

– 1–

IRODALMI MÚZEUMA PETÕFI IRODALMI MÚZEUM HÍRLEVELE

2005. nyárV. évf. 2. szám

Interjú Hegyi Katalinnal

Kis magyar irodalmi herbárium

A mi Andersenünk

–2 –

TARTALOM

PETÕFI IRODALMI MÚZEUM1053 Budapest, Károlyi Mihály utca 16.Tel.: 317-3611, 317-3450, Fax: 317-1722E-mail: [email protected]: www.pim.hu, www.pimmedia.huLátogatási idõ: 10-tõl 18 óráig. Hétfõ szünnap.A Tamási Áron Emlékszoba hétköznap10-18 óráig látogatható.Kutatószolgálat a tudományos kutatókés a média számára:Könyvtár: H-Cs: 10-16Kézirattár: H-Cs: 9-16Mûvészeti és Relikviatár: H-Cs: 10-16Hang- és Videótár: H-Cs: 10-16

BELÉPÕJEGYEK:Állandó kiállításainkra a belépés ingyenes.Felnõtt: 350,-Gyermek, nyugdíjas: 180,-Családi: 700,- (2 felnõtt és kiskorú gyermekeik)Mindegyik kiállítóhelyünkre egy hétig érvényeskombinált jegyek:Felnõtt: 650,-Gyermek, nyugdíjas: 350,-Tárlatvezetés: 1100,-A tárlatvezetésre dr. Kozma Évánál lehetjelentkezni. Telefon: 317-3611/245E-mail: [email protected]

Fülhallgatós tárlatvezetésmagyar, angol és német nyelvenMagyar nyelvû: 600,-Idegen nyelvû: 1500,-

BUDAPESTI EMLÉKMÚZEUMAINK

Kassák Múzeum1033 Budapest, Fõ tér 1. Tel.: 368-7021Kassák Lajos irodalmi és képzõmûvészetimunkássága 1915-1967Állandó kiállítás – a belépés díjtalanLegkedvesebb képem. Olajfestmények, grafikák, szobrokötvenhárom magángyûjteménybõl / 2005. szeptember 3-igBelépõjegyek:Felnõtt: 150,-Gyermek, nyugdíjas: 100,-Családi: 300,-Nyitva: 10-tõl 18 óráig. Hétfõn zárva.

Ady Emlékmúzeum1053 Budapest, Veres Pálné utca 4-6. Tel.: 337-8563Ady és Csinszka pesti lakásaÁllandó kiállítás – a belépés díjtalanTárlatvezetés: 700,-Nyitva: K-Cs-P: 10-18 óráig

Sze-Szo-V: 10-16 óráigJókai Emlékszoba1121 Budapest, Költõ utca 21. Tel.: 395-2605/443Gyümölcsfák, rózsák, regényekJókai Mór és a Sváb-hegyÁllandó kiállítás – a belépés díjtalanNyitva: Sze-P: 10-14 óráig, Szo-V: 10-16 óráig

HÍREK 3-4. oldal

KIÁLLÍTÁSOK

A kertbõl vers lett…Kis magyar irodalmi herbárium 5-6. oldal

Sors – költõsors – önsorsrontásEgressy Zoltán Reviczky-darabjaa Felolvasó Színpadon 6. oldal

„Undok szép világ”Reviczky Gyula-kiállítás (1855-1889) 7. oldal

A mûgyûjtés ízeA legutóbbi 25 év magyar mûvészete aHernádi-gyûjteménybõl 8. oldal

A mi AndersenünkZalán Tibor kiállításmegnyitó beszéde 9-10. oldal

Miért pont Andersen?Emléktárlat a meseíró 200. születésnapján 11-12. oldal

INTERJÚ

Ady, Móricz és nemcsak klasszikusokBeszélgetés Hegyi Katalinnal,a Kézirattár munkatársával 13-16. oldal

Majális két helyszínenRendezvényeink a Múzeumi Világnap alkalmából 16. oldal

LEVÉLTÁRLAT

Múltnak kútja III.Csemegézés a Petõfi Irodalmi Múzeumlevéltári múltjából 17-18. oldal

VENDÉGKÖNYV

Búcsú bezárult kiállításainktól 19. oldal

INFORMÁCIÓ 20. oldal

IRODALMI MÚZEUMA Petõfi Irodalmi Múzeum hírleveleISSN 1588-2942 V. évf. 2. szám; 2005. nyárKiadja a Petõfi Irodalmi MúzeumMegjelenik negyedévente

Cím: 1053 Bp., Károlyi Mihály u. 16.Tel.: 317-3611/246, Fax: 317-1722Felelõs kiadó: Ratzky RitaFõszerkesztõ: Sulyok BernadettFõszerkesztõ-helyettes: Unger ZsoltOlvasószerkesztõ: Thuróczy GergelyLátványterv: Gaál RékaTördelés, nyomdai kivitelezés: B.esT. NyomdaFotó: Dobóczi Zsolt, Gál Csaba, Thuróczy Gergely

– 3–

HÍREK

A magyar múzeumok irodalomtörténészeinek országos konferenciáját és szakmaitovábbképzését 2005-ben Csongrád megyében tartottuk, a József Attila-centenárium al-kalmából. A program április 14-én József Attila-emlékkonferenciával kezdõdött, közösebéd után a költõrõl elnevezett makói gimnáziumban folytatódott, ahol az Eszmélet címûmultimédia-kiállítást mutatta be Bagó Ilona irodalomtörténész és Tari János filmrende-zõ, a tárlat alkotói. Ezt követõen irodalmi sétát tettünk József Attila emlékhelyein, többekközött az Espersit-házat is meglátogattuk, megkoszorúztuk Varga Imre József Attila-szobrát, a nap végén pedig kötet- és folyóirat-bemutatóra került sor. Másnap autóbuszoskiránduláson vettünk részt József Attila nyomában: jártunk Kiszomboron, a költõházitanítóskodásának színhelyén, a hódmezõvásárhelyi temetõben fölkerestük MakaiÖdön sírját, utána pedig a városi könyvtárban a Németh László-emlékszobát is megte-kintettük. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban a skanzen és a Feszty-körkép megtekintésével zártuk az összejövetelt.

A Mindentudás Egyeteme mûhelybeszélgetésének adott helyet intézményünk 2005.május 6-án, a „Mint gondolatjel, vízszintes a tested…” – Irodalomtörténet, analízis,társadalom – József Attila-kontextusok címû szakmai workshop témája a 100 éveszületett költõ életmûve és személye volt, Tarján Tamás vezetésével. Az eszmecserénhazánk legkiemelkedõbb József Attila-kutatói ütköztették nézeteiket a lírikus egyéni-ségérõl és költészetérõl. Bókay Antal, Fried István, Kulcsár Szabó Ernõ, Kulcsár Sza-bó Zoltán, N. Horváth Béla, Szegedy-Maszák Mihály, Tverdota György és Veres Andrástartott igazán érdekfeszítõ, izgalmas elõadást, melyet az eltérõ nézõpontokból adódóankomoly vita követett. Bebizonyosodott újra, hogy József Attila munkássága mindenféleértelmezõ és szövegmagyarázó irodalomtudományi, irodalomtörténeti irányzat szem-szögébõl vizsgálható.

Új verses CD látott napvilágot a Petõfi Irodalmi Múzeum egyik munkatársa, HavasJudit szerkesztésében és elõadásában: bemutatására 2005. május 18-án került sor aKárolyi-palotában. A „…lányod vagyok, hajolj le hozzám…” címû audió-CD-n 33magyar költõnõ 44 verse szerepel, zömmel XX. századi és kortárs alkotók költeményei. Aválogatásban szereplõk közül Balla Zsófia, Gergely Ágnes, Mesterházi Mónika és TóthErzsébet tisztelte meg az estet jelenlétével, melyen a költészet feminin megközelítésérõl,a versírás nõies jellegérõl beszélgetett velük Tarján Tamás. A munkálatokban részt vál-laló Tóth Attila, a Hungaroton Classic irodalmi szerkesztõje szintén megosztotta tapasz-talatait a közönséggel.

A Petõfi Irodalmi Múzeum a Helikon Kiadóval közös rendezvényre invitálta aKárolyi-palotába az érdeklõdõket 2005. május 25-én, szerda délután: Csoóri SándorVisszanéztem félutamról címû gyûjteményes kötetének bemutatójára. Arra nézve, hogyaz író-költõ milyen témájú esszéit, tanulmányait magában foglaló könyvet ismertettek,eligazítást adott az est mottójául kiválasztott idézet: „A huszadik századnak kellett eljön-nie, hogy nagyobb sugarú látószöget nyitva tekinthessünk a népköltészet változatos ésgazdag tájaira.” A program során a szerzõvel Jánosi Zoltán irodalomtörténész beszélge-tett, alkalmat adva Csoóri Sándornak egy-egy ízes anekdota elmesélésére is. A zenei„alátámasztást” az Ifjú Muzsikás Együttes biztosította, természetesen ifj. Csoóri Sándorvezetésével.

Az Ünnepi Könyvhét alkalmából a Petõfi Irodalmi Múzeum is több könyvbemuta-tónak adott otthont. 2005. június 4-én délután és koraeste új kötetek várták az olvasásszerelmeseit. Elõször a Korunk Kiadó könyvmûhelye, a Komp-Press Kiadó újdonsá-gai kerültek sorra – Boka László: A befogadás rétegei, Borcsa János: Irodalmi hori-zontok, Poszler György: A „másik” város és Kántor Lajos szerkesztésében: Ha eljön-nél… József Attila a Korunkban (1926-2005). A mûveket Kálmán C. György, BalázsImre József, Kántor Lajos és Tverdota György méltatták. Rövid szünet után következettegy újabb csemege: Szabó Magda Szüret – Összegyûjtött versek címû kötete, az Euró-pa Könyvkiadó mûhelyébõl. Szerencsére az írónõ személyesen is részt tudott venni azesten, beszélgetõtársa régi ismerõse, Lator László irodalomtörténész volt. Nem marad-hattak el kedves színészei sem: Piros Ildikó és Huszti Péter emelték tovább az estfényét.

Jánosi Zoltán és Csoóri Sándor

Szabó Magda és Piros Ildikó

Emléktábla avatása KiszomboronSzegvári Ernõné polgármester, BagóIlona irodalomtörténész, Halmágyi Pál,a makói József Attila Múzeum igazgatója

–4 –

HÍREK

Mácsai Pál és Huzella Péter Villon-estjea palotakertben

Sonia Delaunay „Kompozíció” címûalkotása

Az Andersen-kiállításhoz kapcsolódóan gyermekfoglalkozásokat szerveztünk 2005.június 20-tól 23-ig négy délelõttön át. A gyerekek számára árnyjátékkal mutatták beA rút kiskacsát Kovács Hedvig, a Magyar Bábjátékosok Egyesületének vezetésével, majdbábokat készíthettek, más alkalommal pedig papírkivágásokat, kipróbálhatták a csem-pefestést, valamint Andersen-meséket nézhettek dián és rajzfilmen, melyekhez meseil-lusztrációkat rajzoltak.

Változatos programokkal vártuk látogatóinkat a Múzeumok éjszakája elnevezésû országosrendezvény alkalmából 2005. június 25-én délután öttõl hajnali kettõig. József Attila születésé-nek centenáriumán intézményünk és az Arcus Kiadó közös könyvbemutatót tartott, melyenhárom kötetrõl beszélgettek. A József Attila-töredékek a költõ töredéksorai mellett száz kor-társ képzõmûvész grafikáját tartalmazza, a könyvet Dömény Csaba és Nagy Rita tervezte,elõszavát Tverdota György és Szeifert Judit írta (Arcus); a Petõfi Irodalmi Múzeum megjelen-tette a költõ összes fényképét Idesereglik, ami tovatûnt címmel Kovács Ida szerkesztésében,összegyûjtötte élete hivatalos iratait és dokumentumait „És ámulok, hogy elmulok” címmelVarga Katalin összeállításában. Az idei drámatábor diákjai Marcello D’Orta „Én, reméljük,megúszom” címû mûvét adták elõ: a nápolyi elemisták dolgozataiból készített anyagot LengyelFerenc színmûvész-rendezõ és Pádár Eszter, a múzeum fõmunkatársa egészítették ki, s készí-tették fel a gyerekeket. Kerti muzsikáról a Saxonics Kvartett gondoskodott, majd éjfélkor Gyár-fás István és zenekara adott dzsesszkoncertet Deseõ Csaba vendégjátékával. Befogad és kitaszíta világ – ezt a Villon-balladarészletet választotta címéül Mácsai Pál és Huzella Péter közösestjükön, a palotakert teltházas közönségének adták elõ gitárkísérettel a francia költõ verseit. ADuna Mûvészegyüttes szólistái Derengõ címû táncjátékukkal léptek fel, amely József Attilaemlékére készült. A Hang- és Videótár anyagából egész este filmeket vetítettünk, valamint egykülönös néma-beszélõ amatõrfilmet, ami a múzeum megrendelésére született egy tervezettJusth Zsigmond-kiállításhoz: a Justh Zsigmond a Paradicsomban írója, rendezõje és fõszerep-lõje is Nicolaus Myslicki alias Toepler Zoltán. Idén is megrendeztük az Irodalmi maratontszámos (több mint negyven) kortárs alkotó közremûködésével, ami hagyományosan Sándor IvánKossuth-díjas író felolvasásával indult. Néhány szerzõ a teljesség igénye nélkül: Garaczi Lász-ló, Jókai Anna, Kemény István, Lackfi János, Nádasdy Ádám, Spiró György, Szakonyi Károly,Tóth Krisztina, Varró Dániel, Vathy Zsuzsa…

Legkedvesebb képem címmel új idõszaki tárlat nyílt a Kassák Múzeumban 2005. június25-én, melyen olajfestmények, grafikák, szobrok láthatók ötvenhárom magángyûjteménybõl,egészen szeptember 3-ig. A különleges kiállítás címében rejlõ kérdésre írók, képzõmûvé-szek és hozzátartozóik sora, a civil élet különbözõ területein dolgozó mûtárgytulajdonosokszéles köre egy-egy alkotás kölcsönadásával, a „legkedvesebb képpel” kapcsolatos történetek,személyes emlékek megírásával válaszolt. Az így létrejött alkalmi mûtárgyegyüttes nemcsaka válogatás eddig még soha máshol nem alkalmazott szempontja miatt számíthat megkülön-böztetett érdeklõdésre, hanem azért is, mert a mûtárgyak többsége – a huszadik századimagyar képzõmûvészet jeles mestereinek egy vagy több alkotása – most kerül elõször anyilvánosság elé. A tulajdonosok közül sokan a Kassák Múzeum fölkérésére szánták rá magu-kat életükben elõször arra, hogy otthoni környezetük gyakran emléktárgynak számító, ke-gyelettel õrzött darabját: Anna Margit, Bálint Endre, Bene Géza, Czóbel Béla, CsernusTibor, Csók István, Deák-Ébner Lajos, Sonia Delaunay, Dési Huber István, Ferenczy Béni,Frank Frigyes, Gadányi Jenõ, Kassák Lajos, Korniss Dezsõ, Márffy Ödön, Ország Lili, ScheiberHugó, Szalay Lajos, Tóth Menyhért, Vajda Júlia, Victor Vasarely, Vaszary János és másokszámukra valamely oknál fogva oly kedves alkotását közgyûjteménynek kölcsönadják, meg-osztva másokkal azt az örömet, amit egy szerencsés pillanatban született olajfestmény, grafi-ka vagy szobor az õt szemlélõnek szerez. A kiállítás kapcsán született emlékezéseket, vallo-másokat – új információk sokaságát tartalmazó, mûvelõdéstörténeti érdekességû írásokat – atárlat katalógusában olvashatják az érdeklõdõk.

MEGJELENT!Aranyhangok II. – Válogatás a Petõfi Irodalmi Múzeum Hangtárának gyûjteményébõlArchív felvételen hallható Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Benedek Marcell, Lengyel Menyhért, Halász Gábor, Cs. Szabó László,Arthur Koestler, Ignotus Pál, Tamási Áron, Illyés Gyula, Kodolányi János, Déry Tibor hangjaAudio-CD, AH-02; PIM, 2005

– 5–

KIÁLLÍTÁS

A kertbõl vers lett…Kis magyar irodalmi herbárium

„Sokat olvastam, és csak bizonytalanságot, hazugságot megfanatizmust találtam. Csaknem olyan okos vagyok – ami a lé-nyeget illeti –, mint amilyen csecsemõkoromban voltam. Mostmár inkább palántálok, magot vetek, hogy szabad legyek.”

Nemcsak Voltaire állítja élete summájaként, hogy egyetlenvigasza a kert – a példa szándékoltan világirodalmi –, hanemszinte minden író, költõ felismerte, hogy a növények fejlõdése,évszakai rokonságot mutatnak létünk változásaival.

A bibliai „…hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet,gyümölcsfát…” óhaja csak egy példa arra, hogy a szent vegetá-ció egyedülálló tulajdonságai milyen régóta foglalkoztatnakbennünket. Talán az sem véletlen, hogy a Korán szerint a túl-világ boldogsága nem más, mint egy elragadó kertben ülni.

A növények szerves anyagot fotoszintetizálnak, ezzel szim-bolikusan mintegy magát az életet hozzák létre. Az élõlényektöbbsége pedig a növények által termelt szerves anyagot fo-gyasztja. A flóra fontosságát tehát nem lehet eltúlozni; kezde-tek kezdetétõl élelmiszerként, gyógyszerként és vallási célo-kat szolgáló tényezõként funkcionáltak, díszként való megje-lenésük késõbbre tehetõ, mikor az élet biztonságosabbá vált. Avirág csak békeidõben válhatott valódi dísszé.

Az ókori civilizációk kedves növényei közé tartozott többekközött a lótusz, a liliom és a rózsa, melyeknek tisztelete Egyip-tomban, Indiában és Perzsiában alakult ki. Homérosz még ke-vés növényt említ (pl. nárcisz, sáfrány, ibolya), de Arisztote-lész nevéhez már két (igaz, elveszett) botanikai mû fûzõdik. Arómaiak növénykultusza elsõsorban vallási ünnepeikhez kap-csolódott, emellett fényûzõ kerteket, üvegházakat hoztak létreés rajongtak a rózsáért, melyeket fürdõhöz, hálókban, de szö-kõkutak vizében is felhasználtak. Persze kertjeik még egészenmás léptékûek voltak, ifjabb Plinius például saját kertje leírá-sakor lóversenypályáját is megemlíti.

A különbözõ ünnepek is gyakran szervezõdtek növényekhez tár-sulva (pl. a Flóra-ünnep), sõt, valószínû, hogy a dies rosae-bõl,vagyis a május 11-i rózsanapból lett késõbb pünkösd ünnepe. Arózsa tisztelete az ókor óta különleges helyet foglal el kultúrtörté-netünkben. Egy Xerxész elleni összeesküvés kapcsán terjedt el a

közismert sub rosa kifejezés is: a lázadók egy rózsalugasban egyez-tek meg arról, hogy ami ott történt, „a rózsa alatt”, az titok marad.A rózsa misztikuma egyes felfogások szerint abban rejlik, hogy atömött szirmú virágok titkokkal teli belsõt rejtenek.

A középkorban híressé vált kolostorkertek új tartalmakkalgazdagították meglévõ botanikai ismereteinket. Bár díszítõ cél-lal is ültettek virágokat, egyre fontosabbá váltak a haszonnövé-nyek és zöldségek, valamint a gyógynövények. A gyakori fertõ-zéseket, járványokat is gyógyfüvek füstölésével és növényi tink-túrák alkalmazásával igyekeztek megelõzni, illetve gyógyítani.

A növények világhódító útja a földrajzi felfedezések elterje-désével vált teljessé: különleges virágok, fûszerek és új gyümöl-csök, zöldségek cseréltek világrészeket, kereskedelmi ágazatoképültek egy-egy növény forgalmazására (pl. tulipán, orchidea,sáfrány, paprika stb.). Szinte nincs is az életnek olyan területe,ahol a növények ne lennének jelen valamilyen módon: címereken,épületeken, zászlókon, a divatban, a táplálkozásban és a kozmeti-kumok világában épp oly otthonosak, mint a mûvészetekben. Azépítészet, festészet, irodalom, sõt a zene szinte elképzelhetetlen anövények jelenléte, inspiráló ereje nélkül.

Az irodalom, és ezen belül a magyar irodalom is kifogyhatat-lan forrása a prózában, versben vagy épp drámában megõrzöttfáknak, virágoknak és gyümölcsöknek.

Kiállításunk célja az volt, hogy ezt a fantasztikusan gazdagmagyar „herba-irodalmat” mutassuk meg a lehetõ legszélesebbmódon, és szakítsunk a hagyományos kiállítási terekkel: a szöve-geket a természetben helyezzük el épp azok mellé a növényekmellé, amelyekrõl az írások szólnak.

A bevezetõ felirat

Géczi János író, költõ megnyitó beszédet mond

–6 –

KIÁLLÍTÁS

Az anyag természetébõl adódóan idõrend helyett egy kép-zeletbeli kertet álmodtunk a Károlyi-palota udvarára, ahol agyümölcsfák és virágok mellett egy veteményeskert is elfér azörökzöldek és a városi ember kertje mellett.

Néhány növény kiemelkedõ szerepet játszott a magyar iroda-lomban, így igyekeztünk ezeket központi helyen és több irodalmiidézettel megjeleníteni. Ilyen többek között a már említett rózsa,fû(!), gesztenye, fenyõ, tölgy és az alma. Kiemeléseink által olyangondolattársításokat szerettünk volna elindítani, amelyek megen-gedik, hogy egy-egy növényt az írók adott esetben homlokegyenesteltérõ lírai szituációban jelenítsenek meg (pl. a hagymát TóthÁrpád és Petri György). A növények lírai fokmérõk, metaforái,szimbólumai és allegóriái szerzõjük érzésvilágának.

Költõink közül néhány életmûbõl csak szûk válogatást nyújt-hattunk, hiszen a mûveikben elénk állított növények száma hatal-mas, pl. Tompa Mihály, Arany János, Petõfi Sándor, Reményik Sán-dor, Dsida Jenõ, Tóth Árpád vagy József Attila verseiben, és perszeakadnak szerzõk, akik kevesebb növényt említenek vagy ismernek.Meglepõ módon a kortárs, „városi” írók mérhetetlen fantáziávalnyúlnak ehhez az örök forráshoz: Szõcs Géza, Tolnai Ottó, OrbánJános Dénes, Sziveri János és mások invenciózus módon építik felszövegeiket egy narancs vagy épp a mentafû „segítségével”.

A kiállított versek, prózák mellett Csapody Vera és KitaibelPál illusztrációi segítik a további eligazodást, és mutatják megazokat a növényeket is, melyeket hiányolunk a kert élõ díszeiközül. A bokrok és fák között nemcsak az írók mûveivel, defotóikkal is találkozhatunk – amint kertészkednek, vagy egy-szerûen csak a természetben töltik idejüket.

A kimeríthetetlen szöveghalmaz egy részét tematikus la-pozókban helyeztük el, így ha a kiállításban barangolunk, ésidõt szakítunk rá, egy padra letelepedve még hosszú ideig cse-megézhetünk régi kedves növény-versekbõl. A tölgyek alattmegpihenõ Arany Jánossal itt éppúgy találkozhatunk, mint Vö-rösmarty aranyalmáival, vagy Kosztolányi fáival.

A palotakert árnyas fái között Janus Pannonius versénekolvasása közben megérinthetjük a vágyott, üde mandulafácskabimbóit, és hosszan nézelõdhetünk a zöldben, miközben Ba-bits örök, fûszálra vonatkozó kérdésére próbálunk felelni.

Vajda ÁgnesA kiállítást rendezte: Szilágyi Judit és Vajda ÁgnesLátványterv: Kemény GyulaKépeslapgyûjtemény: Gaál Réka

A kerttárlat egy részlete

Sors – költõsors – önsorsrontásEgressy Zoltán Reviczky-darabja a Felolvasó Színpadon

Stílusos elképzelés, ha a szervezõk úgy gondolják, egy kiállítás mellékísérõprogramot társítanak. Ha az elgondolás igényes megvalósítással pá-rosul, akkor értékes élményben részesül a befogadó; a következõ színda-rab esetében ez a helyzet.

Az alkotók az „Undok szép világ” címû Reviczky Gyula-emléktár-lathoz kapcsolódva tervezték bemutatni Egressy Zoltánnak a költõrõl írottszínmûvét, de a kiállításmegnyitó idõpontja csúszott, s az elõadás tárlatra„ráhangoló” szerepet töltött be a 2005. június 9-i elõadással. Bár Egressynekez a mûve rádiójátékként ismert, és õsszel Szegeden tartják a kõszínházibemutatót, mégis újdonság a Felolvasó Színpadon. A darab fõszerepeit Feke-te Ernõ és Bertalan Ágnes játszották, a további szerepekben Czirják Csillát,Martin Mártát, Kocsis Gergelyt, Keresztes Tamást, Lengyel Ferencet, Mészá-ros Bélát, Somody Kálmánt, Szerémi Zoltánt és Takátsy Pétert láthattuk. Azenei kíséretet Keresztes Tamás szerezte, a színdarabot Lengyel Ferenc ren-dezte, munkatársa Pádár Eszter volt, a sorozatszerkesztõ Petrányi Ilona.

A Reviczky 1995-ben íródott, és néhány évvel az ezredforduló elõtt ahuszadik század egyik legnagyobb problémájával, az eltûnõ egyéniség és azeltûnést megélõ, szavakba foglaló költõ sorsával foglakozik. Színtere a XIX.századvégi vidéki szalonok és fõvárosi szerkesztõségek békebelinek tûnõvilága, de az ember már rossz matéria a boldogsághoz.

A meg nem értett zsenit könnyebb ábrázolni, mint az útkeresõ költõt,akirõl nehezen mondható meg, miben különbözik a többi embertõl, ez ajátéktér lehetõséget ad a szuggesztív, a nézõközönséghez fizikailag is közelkerülõ játékra. S egy Reviczkyrõl szóló darab akkor stílszerû, ha a magyarirodalom meg nem értett, utólag is csak szórványosan elismert poétájánaknem adja meg az egyértelmû késõi igazolást sem.

Lengyel Ferenc rendezése nem akart se többet, se kevesebbet, mint amit eza színpad megenged, a Díszterem egyik hosszanti oldala végig be volt rendez-ve, mindkét ajtót bevonta a játéktérbe, a különféle helyszínek így párhuza-mosan helyezkedtek el: a vidéki birtok Emma kisasszonnyal és fecsegõ,életvidám mamájával, a hírlapszerkesztõség a hol számon kérõ, lekezelõ, holhízelgõ, behódoló munkatárssal, a belvárosi bohémtanya barátaival, szû-kös albérlete Jane-nel, aki a perdita verseket ihlette.

Reviczky szerepében Fekete Ernõ visszafogottan, olykor kifejezetten ironi-kusan játszik, néhol felmerülhet bennünk, mintha élvezné az önmarcangolást,hogy neki nem sikerül párt találnia, s keservesen meg kell küzdenie a mûvészielismerésért. Bertalan Ágnes az alakítója mindhárom nõnek, akik Reviczkyéletében fontos szerepet játszanak, õ a szerelmi csalódása miatt többé elkötele-zõdni nem tudó Emma, õ Jane, a mulató táncosnõje, aki elsõsorban biztonság-ra vágyik a költõ mellett, és õ az ünnepelt színmûvésznõ, Jászai Mari is, aki értõolvasója és elõadója költeményeinek. Vidéki úrilány, fõvárosi perdita vagyországszerte ismert díva, a látszólagos magabiztosság mögött ugyanaz a bizal-matlanság a boldogság iránt. Emellett õ a megformálója Hamilton hercegnõ-nek, az egyik magyar fõúr nejének, akit Reviczky magyar nyelvre oktat –csekély sikerrel, ám magas honoráriumért. Takács Katalin Emma anyjánakszerepében háttérben maradva is erõteljes: nem törõdve az idõ múlásával mégmindig hódítani akar, ám ennek lehetetlenségével is tisztában van.

Reviczky egészségét a sok nélkülözés tönkretette, tüdõbajt kap.Barátai mindent megtesznek, hogy meghosszabbítsák életét, külföldi sza-natóriumokba is eljut. Komjáthy Jenõ a legjobb barátja pályatársaiközül, sokszor filozofálnak együtt a költõk feladatairól; sokat tesz megis-mertetéséért unokatestvére, Koroda Pál is. Az õ körükben érzi igazán jólmagát Reviczky, aki az addig ismeretlen nagyvárosi témákat elõszöremelte be a magyar költészetbe. A mindössze harmincnégyéves korábanelhunyt alkotó egyike a jobb sorsra érdemes, de Fortuna által nem kegyelttehetségeknek. Sulyok Bernadett – Unger Zsolt

– 7–

KIÁLLÍTÁS

„Undok szép világ”Reviczky Gyula-kiállítás (1855–1889)

A fenti idézetet választó kiállítás a 150 éve született Re-viczky Gyula életét és korát eleveníti meg. Annak a költõnek,akinek életénél kevés magányosabbat és szomorúbbat ismerünka magyar irodalomban. Aki ismeri Reviczkyt, annak a ködöshangulatok, a szomorúság, az elmúlás, a borongós álmok költõ-je. Ahogy kései jó barátja, Palágyi Menyhért írta: „Megragad-ta az embereket, hogy õ ugy tünt el közülünk, mint a hontalanulbujdosó szellõ, mint a testetlen árnyék, melynek nem ez a földaz igazi hazája.”

Az új kutatási eredményekegy sor (kb. 130) eddig lappan-gó, ismeretlen versét tárták fel(megjelenésük CsásztvayTünde összeállításában a ka-rácsonyi könyvvásárra várha-tó), amelyekbõl kiderül, hogyeltestetlenített, hangulati köl-tészete mellett Reviczky korá-nak szinte minden fontos bel-és külpolitikai kérdéséhez, va-lamint közéleti problémájá-hoz hozzászólt. Az irodalmiéletben mindinkább az új lí-rikus nemzedék központialakjává, a modern magyarköltészet – nem feltétlenül el-

sõrangú tehetsége, mégis nagyon korjellemzõ és kísérletezõ – figu-rájává lett. Nyilvánvaló, hogy egy nagyrészt testetlen, hangulatokatmegjelenítõ lírikusi életmûvet, valamint egy nincstelen mûvész életét– ki után néhány kéziraton kívül szinte semmi nem maradt – meg-lehetõsen nehéz megjeleníteni.

Éppen ezért a kiállítás roppant átgondolt utalásrendszerek-kel kísérletezik. Szinte adta magát a megoldás, hogy ezt a nehéz-séget kell a visszájára fordítani: azaz a kiállítás nagyobbik,1. termében azokat az – életrajzi eseményeihez és korabeli iro-dalmi közéleti szerepéhez köthetõ – alapvetõ helyszíneket kellmegjeleníteni, ahonnan Reviczky egész életében ki volt zárva, ahováhiába kívánkozott, soha nem engedték be. Ráadásul ezt úgy kellfelidézni, hogy a látogató azonnal önmaga is érezze ezt a kirekesz-tettséget és a különbözõ, szellemi és egzisztenciális élet kínáltalehetõségek utáni sóvárgást: 1. a politika színtere, 2. a magánéletszíntere, 3. a hivatalos/akadémikus irodalom tere után.

Az 1. terem stilizált kapuján belépve egy utcára, illetve egykorabeli utca kis terére lépünk. A tér minden utalása az 1880-as évek elsõ felére vonatkozik, a jelzett hivatkozások az 1880-as évek elejérõl valók. A megjelenõ dokumentumok végig egy-másra játszanak, kötõdnek egymáshoz és erõsítik egymást (pl.a szalonbelsõben lógó Benczúr-kép fatörzs-tanulmánya össze-cseng a magányosságot jelképezõ, az egész kiállításon végigve-zetõ fa-motívummal, a Vénusz és Tannhäuser címû Liesen-Mayer-kép témája összecseng Reviczky Wagner-imádatával,melyre a szerkesztõségben találunk utalást stb.).

A hirdetõoszlop hirdetményei a megjelenített helyszínekhíreit úgy fordítják le a mindennapok világára, ahogy a kora-beli közembert érinthették. Az utalásrendszer és az utaláshá-ló többrétegû: a finomabb, konkrét eseményeket megidézõ kap-

csolatrendszer nyilván csak a szakközönség számára fejthetõmeg teljes egészében, az iskolás látogatóknak vélhetõen inkábbcsak a kor atmoszféráját kell megérezniük ebben a teremben,illetve a direktebb és a magyarázatokkal segített szövegek uta-lásait segít értelmezni. A teremben, mely magyarázó-eligazítószövegeivel is utal a vágyott, de Reviczkynek soha meg nemadatott világ helyszíneire, három enteriõr jelenik meg:

– a Sándor utcai, régi képviselõház (a politika tere, az or-szág sorsát formálók világa);

– polgári szalonbelsõ (a magánélet biztonsága, a szeretõtárs, a család világa);

– Gyulai Pál akadémiai dolgozószobája (a hivatalos/aka-démikus irodalom világa).

A 2. teremben viszont azok a helyszínek idézõdnek föl –ezekbe a látogató is be tud lépni –, amelyek Reviczky számáranyitottak voltak, ahol szomorú életét tengette: 1. korabeli szer-kesztõségi szoba, 2. a Függetlenség párti, híres Kis Pipa ven-déglõ. A szerkesztõségi térben az eddig ismeretlen, eredetiReviczky-kéziratok nagy részét láthatjuk kiállítva, melyeketaz Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára és az MagyarTudományos Akadémia Kézirattára kölcsönzött.

A kiállítás anyagát számos közgyûjtemény anyagából állí-tottuk össze. Képeket kölcsönzött a Magyar Nemzeti Galéria,bútorokat a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Galériája,Jászai Mari-relikviákat és színlapokat az Országos Színház-történeti Múzeum és Intézet, eredeti vendéglõi tárgyakat SalyNoémi adott kölcsön. Az OSZK Kézirattára, az MTA Kézirattá-ra, az Egyetemi Könyvtár Levéltára eredeti dokumentumokkiállítását engedélyezte, másolatokat kaptunk a Magyar Nem-zeti Múzeum Fényképtárából, az OSZK Aprónyomtatvány-,Zenemû- és Színháztörténeti Tárából, Kézirattárából, Térkép-tárából, valamint az MTA Kézirattárából, a Magyar OrszágosLevéltárból, az Egyetemi Könyvtár Levéltárából és az Orszá-gos Zsidó Vallási és Történeti Gyûjteménybõl.

Császtvay Tünde

Rendezte: dr. Császtvay Tünde (az MTA IrodalomtörténetiIntézetének fõmunkatársa)Látványterv: Pintér Réka és Pethõ Beatrix

Fa-motívum a kiállításban

Enteriõrrészlet a tárlatból

–8 –

KIÁLLÍTÁS

A mûgyûjtés ízeA legutóbbi 25 év magyar mûvészete a Hernádi-gyûjteménybõl

A Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmával rendezett kiállítása-ink megnyitóján évrõl évre megemlékezünk március 21-rõl, Kas-sák születésnapjáról. Az idén Hernádi Miklós gyûjteményét be-mutatva egy másik dátumról is szólhatunk. 1944. március 19-énreggelre keresztelõ volt kitûzve a Lehel téri plébániatemplomban.A kéthónapos fiúgyermeknek örülõ szülõk, Heimlich Lajos zongo-ramûvész és felesége, továbbá a keresztszülõk, dr. Radnóti Miklósés Gyarmati Fanny megjelentek, a papot azonban hiába várták.Utólag kiderült, az egyházi férfiú már e nap reggelén tudott a németmegszállásról, s talán nem mert eljönni, vagy lakóhelyérõl nem iskelhetett útra, esetleg vissza kellett fordulnia. A keresztelõt két hétmúlva megtartották. A szertartáson részt vevõk közül a költõ nemélte túl a vészkorszakot. Hogy a többieknek mi mindenen kellettátmenniök a keresztelõ utáni súlyos és sötét egy esztendõ alatt,próbáljuk ez alkalommal inkább elképzelni. Mondjuk annak alap-ján, ami a keresztelõ elõtt történt.

A költõ és a zongoramûvész – õt ma Hernádi Lajos néven tartjaszámon az utókor – 1940-ben zsidó munkaszolgálatos században is-merkedtek meg, s lettek sorstársakból barátok. Mikor Szemesveres-marton a Carol-vonal drótsövényeit kellett puszta kézzel bontaniuk, s aszázad nap mint nap „jódtól barna ujjakkal és véres tenyérrel” vonultbe a körzetbe, a költõ igyekezett a zongoramûvész helyett is dolgozni,hogy az ujjak továbbra is képesek legyenek a billentyûkön való játékra.Lehet, hogy a zongoramûvész a következõ hónapokban budapestiházihangversenyein – mert származása miatt ekkor már csak magánakés barátainak muzsikálhatott – a költõ jelenlétében másképp játszottapéldául Beethoven mûveit, Chopint és Liszt h-moll szonátáját. S aköltõ, aki eddig csak „képzettársítani”, azaz mondatokat, verssorokatkigondolni járt hangversenyre, s „munkája” végeztével, vagy e „mun-kában” elfáradva szívesen elhagyta volna akár koncert közben is anézõteret, most a tolmácsolás megszenvedett hitelességétõl rabul ejtve„megérkezett a zenéhez”.

Hogy mindez – amirõl Hernádi Miklós csak szülei elbeszélésébõl éskeresztapja naplójából tudhatott – miképp hatott mûgyûjtõi vonzalma-ira és választásaira, nem tudom. Eddigi találkozásaink alkalmával vala-mi visszatartott, hogy megkérdezzem tõle. S most is félek: nem tapintat-lanság, indiszkréció-e a fentieket ennyi ember elõtt elmondanom.Magamnak kell próbálkoznom azzal, hogy válaszoljak a kérdésre.

Erdély Miklós Bitumen-kép címû mûve a tûzhalál vagy a holttes-tek szénné pusztulásának – pusztításának – képzetét keltheti a szemlé-lõben. S hogy kik lehettek az elevenen vagy holtan elégetettek, arraválaszt adhat a mû anyaga: bitumen, pászka. A gyûjtemény itt láthatóés otthon maradt képeibõl össze lehet állítani egy olyan kollekciót, melyet– Lakner Lászlótól kölcsönvéve a címet – „halálfúga-sorozatnak” nevez-hetünk. Ajánlom, kapcsolják képzeletben egymáshoz Klimó Károly eteremben látható kollázsát, illetve az utolsó terem szemközti faláról SzikoraTamás és Schmal Károly egy-egy mûvét, s Erdély Miklós Bitumen-képével már együtt is van a sorozat négy fõ darabja. S joggal megkérdez-hetõ, hogy Fehér László sajátos festõi találmánya, a testetlen, csakkörvonalaikkal megörökített emberalakok nem azt sugallják-e, hogy alétezés embertársaink egy nagy csoportja számára bizonyos történelmitapasztalatok alapján, vagy ezek tudatalatti továbbélésének következté-ben a lét és a nemlét közötti átmeneti állapotot jelenti.

Hernádi Miklós Közhelyszótár címû könyvének újabb bõvítettkiadásában bizonyára érdekes anyaggal szerepel majd a mûgyûjtõ, gyûj-tõszenvedély címszó. Ki tagadná, hogy a mûgyûjtés szenvedély, melynek

csak úgy lehetséges hódolni, ha az ember áldozatvállalásra is hajlandó.E témáról van Rába Györgynek egy briliáns novellája, címe: Királya sivatagban. Arról szól, hogyan lesz az elsõ kép megvásárlásábólszenvedély. A bizarr történetet elbeszélõ fõhõs karácsonykor négynapig fõtt krumplit evett, hogy megvásárolhasson a Bizományibanegy Nagy István-festményt. A következõ szerzeményezéskor lemond acipõvásárlásról. Újabb képüzletbe bonyolódván „ebédre hónapokigegy tál ételt, fõtt marhát evett paradicsomos krumplival a Lehel-piacmögötti kifõzésben, vacsorára pedig negyed kiló lecsót kenyérrel”.

A mûgyûjtés tehát megszenvedett öröm. És itt nemcsak az anyagiáldozat meghozataláról van szó. Ennél sokkalta nehezebb lehet, amikora vételárról kell tárgyalni. Rába György novellájának fõhõse nyögvekérdezi: „Mennyi?” S mikor meghallja a vételárat, elõször elsápad, vagylegalábbis egy idõre elnémul, majd „suttogva, hirtelen berekedve” ilyene-ket mond: „az sok”, „nagyon sok”, „ez csaknem egy havi fizetésem”.

Késõbb is átélhet a gyûjtõ kínos helyzeteket. Akkor például, ami-kor meg szeretné osztani örömét másokkal. A Katona József Színház-ban évek óta nagy sikerrel megy Yasmina Reza Mûvészet címû darab-ja. Legutóbb épp azon a napon játszották, amikor Hernádi Miklósékházából elhoztuk e kiállítás anyagát. Három régi jóbarát közül azegyik vásárol egy festményt; még falra sem akasztotta, máris mutatja,magyarázza a másiknak. Õ azonban a rávezetõ szövegek ellenére semtudja megérteni a fehér alapra fehérrel festett, abszolút absztraktmûalkotás esztétikai minõségét, s még inkább szkeptikus a kép anyagiértékét illetõen. Az ízlésbeli konfliktus túlnõ önmagán: a mûgyûjtõgazdagabb lett egy képpel, de csaknem elveszít egy, vagy inkább kétbarátot. A fehér alapra fehérrel festett kép ugyanis a harmadik barát-nak sem tetszik. Pedig õ is törekszik érdek nélkül nézni.

Hernádi Miklós gyûjteményében is jócskán akadnak olyan mû-vek, melyekrõl a laikus, a konvenciók szellemében nevelkedett, a termé-szetelvû ábrázolás legalább minimális meglétéhez, a hagyományos eljá-rásokhoz és anyagokhoz szokott érdeklõdõ csak erõs fenntartásokkalnyilatkozhat. A bátorsággal és ritka minõségérzékkel összeállított, tu-datosan a jövõ, az utókor számára fölépített mûtárgyegyüttesrõl alegutóbbi idõkig a mûveikkel szereplõ képzõmûvészek válogatott csa-pata, néhány közeli barát és múzeumi szakember tudott. Ezért fontosesemény ez a mai és itteni bemutatkozás. Az idõzítés szerencsésnekmondható. Az idõ, és különösen a halál nemcsak a verseknek adhattávlatot, hanem a képzõmûvészeti alkotásoknak is.

Múzeumunk névadója 1961-ben Párizsban járván ellátogatott amodern mûvészetek múzeumába. Odafelé menet tele volt kétellyel,szorongással. Hogyan fognak hatni az értékek megõrzésére hivatottmúzeumi falakon a század elsõ három évtizedének mûvészeti forron-gásaiban született, a maguk idejében megvetett, kigúnyolt, vagy leg-jobb esetben értetlenséggel fogadott mûvek? Kassák végigjárva azintézmény termeit megnyugodott, s e mûvészeti forradalmak hajdanirésztvevõjeként elégtételt érzett. Mint klasszikus értékeket látta vi-szont az egykor meghökkenést keltõ, gyakran botrányt is kavaróalkotásokat. Most, csaknem félszázaddal Kassák párizsi kiállításél-ménye után mi is ilyen érzéssel nézhetjük végig e különleges tárlatképeit, plasztikáit, örülve e kései, de talán mégsem megkésett találko-zásnak. Köszönet ezért az alkotóknak és a gyûjtõnek!(Elhangzott 2005. március 20-án a Kassák Múzeumban A legutóbbi25 év magyar mûvészete a Hernádi-gyûjteménybõl címû ki-állítás megnyitóján.)

Csaplár Ferenc

– 9–

KIÁLLÍTÁS

A mi AndersenünkZalán Tibor kiállításmegnyitó beszéde

Mint minden igazi mese esetében, a történetben megjele-nõ konfliktusok, összeütközések és pusztulások csakúgy fel-és megszabadítják a gyermekeket mindennapi életük görcse-itõl, elfojtásaitól és félelmeitõl, mint a felnõtteket; végsõ so-ron reményt, melegséget és harmóniát kínálva fel nekik.Mindebben az is szerepet játszik, és ráerõsít a befogadás ha-tásfokára, hogy szinte valamennyi mûvében az elnyomottak-ra, a társadalom perifériájára szorultakra, a szenvedõ és szük-séget szenvedõ gyerekekre irányult a figyelme – és irányítot-ta olvasói figyelmét.

Egy példán keresztül világítom meg, hogy mire gondolok.A rút kiskacsa nagyon ismert történetén keresztül azt su-gallja nekünk, kövér, kancsal, szeplõs, bicegõs, dadogó, szé-gyenlõs, cigány, zsidó, arab és fekete gyerekeknek, hogy hamajd felnövünk, szép fehér hattyú lesz, lehet belõlünk is,méltósággal bíró királyi büszke lény. Aztán, amikor felnõttlesz belõlünk, de a legkevésbé sem a remélt méltósággal éssemmiképp sem a beígért büszkeséggel bíró lény, újabb for-dulattal és sugallattal azzal nyugtat meg minket, hogy elárul-ja: a méltóság látszatával bíró, királyként viselkedõ és magátöntelten meghordozó másik vagy többi lény körülöttünk és avilágunkban – valójában meztelen. Szabad nevetnünk, kell isnevetnünk rajtuk, és nem magunkat kell sajnálnunk, amiértolyanok vagyunk, amilyenek, és nem magunkat kell kiröhög-nünk amiatt, hogy mégsem mi lettünk a királyok.

Zalán Tibor

„Szép mese az én életem, gazdag és boldog mese” – írtamagáról, de nincs mese, elõbb vagy utóbb mindenkinek el kelljutnia ahhoz a tragikus felismeréshez, hogy Andersen, ez a miAndersenünk, nem magyar volt, hanem dán. Hasonló méretûtrauma akkor érheti még az embert, amikor arra kell rájönnie,hogy Verne Gyula sem magyar, de leginkább francia volt.

Ebben nyilván nem az az érdekes és fontos számunkra,hogy milyen volt, hanem, hogy milyen nem volt Andersen.Magyar nem volt. Ami önmagában még nem lenne baj – a bajabból adódott, hogy annak éreztük addig a pillanatig, míg azemlített megvilágosodás el nem vette tõlünk ezt a nagy ésbüszke illúziót.

Ha Andersenrõl beszélünk, errõl az érzésrõl, ráérzés-rõl kell beszélnünk. Andersen ugyanis nem vendégként, ro-konszenves vagy elõkelõ idegenként, importált anyagkéntépült bele a mesevilágán keresztül megélhetõ világunkba,hanem olyan érzést, ráérzést keltve, mintha maga a magyarmesehagyomány épült volna éppenséggel rá, nõtt volna kibelõle, gazdagodott volna jelentõssé általa.

Magyarországon például nem túlságosan honos a rénszar-vas, de teljesen természetesnek tartjuk, hogy Kay aHókirálynõ-vel rénszarvasszánon távozik fel a messzi Északra(nálunk ráadásul csak Közel-Észak van), ahogy Gerda isugyanez állatfajtán üget el utána. Ahogy a nevek, úgy az álla-tok és lények sem tûnnek fel minden nyilvánvaló idegensé-gük ellenére idegennek vagy ismeretlennek, nem is beszélvea Hókirálynõrõl magáról, akit csenevész, egy-két téli hóna-pig tartó teleink tapasztalatával aligha lehetne fölfoghatónakés/vagy befogadhatónak tekintenünk.

Megjegyzem, ha most egy török irodalmi múzeumAndersen-kiállítását nyitnám meg, feltehetõen csak az eddi-gi néhány magyar szót kéne törökre kicserélni, és a dolgokigazságtartalma, mármint az Andersen-ráérzés a nemzetijellegre a félhold alatt is mûködne.

Hol keresendõ a titok nyitja? Mitõl egyetemesebb Ander-sen, mint a sok száz és tízezer más, hatalmas szellemi energi-ákat és stilisztikai bravúrokat megmozgató és mozgósító me-seíró társa?

Talán attól, de nyilván senki sem lehet a teljes titok bir-tokában, hogy a mesék mélyén mindig meghúzódóarchetipikust a felszínen megjelenõ konkrét történettel leg-jobb arányokkal, tehát legkifinomultabb érzékkel találkoz-tatja össze – ebben összpontosít jobban, mint mások. Más meg-közelítésben: a legmélyebb ösztönvilágban meghúzódó tartal-makat a legegyszerûbb és legfinomabb, gyakran legköltõibbrealizációkban, formai hordozókban, mondjuk ki végre a va-rázsszót, meseszerkezetekben jeleníti, érzékíti meg.

A mese így, ezáltal lesz számára és általa a mindennapibeszéd észrevehetetlenül különös formája, természetesen gör-dülõ narráció, ahol a fantasztikum és a realitás határai úgyoldódnak fel, hogy ebbõl semmit sem érzünk, mármint a ha-tárból és az oldódásból, már csak azért sem, mert nem különvilágként tételezõdnek ebben a mesebirodalomban irreálisés reális, de azonosságként, mellérendelõ viszonyba állítottkét lehetséges valóságként, mely, persze, nem ismerheti a ha-tárátlépéssel elérhetõ azonosítás kényszerét.

–10 –

KIÁLLÍTÁS

Ruszina Szabolcs mint „Andersen,meseátjáró”

Teszi mindezt a nyelvnagy kalandorainak köny-nyedségével és természetesegyszerûségével. Amikorezt a figyelemre méltó szak-értelemmel és kiváló ízlés-sel megrendezett kiállítástmegnyitom Önök elõtt, nemtérhetek ki a magam szemé-lyes találkozásainak fölem-lítése elõl. Részben, mertpályám alakulásában megle-põen fontos szerepet kell tu-lajdonítsak ennek a jelentõsdán írónak, részben pedigazért, mert a mûveivel valófoglalatosság az életmûolyan szegmenseire irányí-

totta rá a figyelmemet, amelyek nincsenek benne a nagyközön-ség Andersenrõl nálunk kialakított képében.

A rút kiskacsa színpadra alkalmazására véletlenül kértfel egy színházi dramaturg, csak úgy megszólítva, egy értekez-let cigarettaszünetében. Megcsináltam, amúgy vak tyúk is ta-lál szemet módon az adaptációt, és a darab azóta, immár nyolcéve, feltehetõen az alapmese értékeinek, és nem az én kezdõdramaturg-beavatkozásomnak köszönhetõen, a Kolibri Szín-ház levehetetlen repertoárdarabja. Akkor még nem tudtam,amit Andersen sem tudott a mese megírása idején, hogy ez atörténet akár szólhatna egy korán meghalt csizmadia gyerme-kérõl is, aki rút kiskacsaként, szövödei és dohánygyári inasko-dással indult el az életben, és hattyúként, királyok és uralko-dók szárnyaló barátjaként élt hetven éves korában bekövetke-zett haláláig. A bemutató után, a darab sikerét látva, a színházszerzõdtetett, azóta is ott dolgozom dramaturgként, de ami fon-tosabb, több tucat gyermekdarabot és színpadra átdolgozást ír-tam meg az elmúlt csaknem egy évtizedben az ország – és egyidõ után már nem csak az ország – különféle gyerekszínháza-inak, az Andersen-mesének köszönhetõen. Legutóbbi munkám– és ez tényleg teljesen véletlen – ismét Andersen-meséhez, Ahókirálynõhöz kapcsolódik, melynek címe végül is asHÓwKIRÁLYNÕ lett a Kolibri Színházban, és melynek va-rázslatosan szép díszlettervei, Orosz Klaudia munkái, a mostmegnyíló kiállításon is láthatóak.

Az átdolgozáshoz most már komolyabb Andersen-stúdiu-mokat vettem.

Megtudtam, hogy a korán árvaságra jutott Hans Christianmezítlábas kamaszként érzelmes, egyúttal elegáns és gúnyosverseket is írt, költõi hangoltságú drámákkal kísérletezett, nemis eredménytelenül, ami azért is izgalmas, mert ha a 156 mesemegírása mellett nem adja fel a drámai kísérleteket, akkorpéldául nekem sem kellett volna az említett két meséjét szín-padra alkalmaznom…

Megtudtam, hogy ez a megrögzött agglegény mûvészipapírkivágatokkal ajándékozta meg úri jókedvében a barátaigyerekeit, melyeket csak úgy, tréfából csinált – ezeknek akivágatoknak mára külön élete, értelmezõ- és rajongótáboravan a nagyvilágban.

Megtudtam, hogy a hórihorgas termetû, nagy orrú és min-dig elegáns férfiút álmok és démonok, víziók és vágyak gyötör-

ték és tették a megszállottjukká, így vagy emiatt neurotikus éshipochonder is volt, vagy lehetett. De hát, mintha a dolgok eleveerre predesztinálták volna kora gyermekkorától kezdve. Õtidézve: „Apám, mondják, már néhány napos korombanHolberg vígjátékaiból olvasott fel nekem, miközben éntorkomszakadtából sírtam. ’Vagy aludj, vagy hallgass rámfigyelemmel’ – szólt rám tréfásan, de én nem szívleltem mega szavát.”

Megtudtam, hogy – elsõsorban Liszt Ferenc zenéjének ha-tására – Magyarországon is járt, pesti élményeirõl az Egy köl-tõ bazárja címû kötetében emlékezett meg. A kiállításon, mintgyakorlatilag az összes eddig fölemlített mozzanatról, errõl istalálnak bõséges megemlékezõ anyagot. Megtudtam, hogy azelsõ Andersen-meseválogatást Szendrey Júlia adta ki 1856-ban, azóta legalább 120 mesekötete jelent meg magyarul, és 36útikönyve, nem beszélve itt a tankönyvekrõl, antológiákról ésa világháló lassan megszámolhatatlanná szaporodó megjelené-si helyeirõl.

S hogy hogyan lett a Hókirálynõbõl sHÓwKIRÁLYNÕ? Amese két mozzanata adhat rá magyarázatot. A másodikkal kez-dem: meg kellett keresnem a gyerekek mai életében – Ander-sen sem tett mást annak idején – azt a tartományt, amelyikmegfelel a jeges, érzéketlen, szívet megfagyasztó, szemet el-rontó, ám nagyon is vonzó Északnak. És rá kellett jönnöm,hogy annak a gyönyörûségekbõl építkezõ jégvilágnak a gyö-nyörûségeknek tetszõ mûanyag-világ, a show-k világa feleltet-hetõ meg a legjobban, melybe belekeveredve megfagy a gyere-kek szíve, és képtelenek lesznek többé úgy látni a világot, olyan-nak látni azt, amilyen. Az értékes értéktelennek látszik, azértéktelen értékesnek, a szép csúnyának, a csúnya szépnek, abarát ellenségnek, az ellenség barátnak… sorolhatnám – is-merik jól, mi következik. De ahhoz, hogy ezt az ötletet gondo-latsorrá építhessem, szükség volt az elõbb említett elsõ mozza-natra. Hogy ez mi volt? Ezt Ruszina Szabolcs „Andersen, me-seátjárótól” fogják megtudni pillanatokon belül. De elõtte, hogymai tisztemrõl sem feledkezzem meg teljesen, megnyitom akiállítást. Mert késõbb már nem biztos, hogy ismét szót kapokehhez, vagy hogy Önök akarnák, hogy ismét magamhoz ragad-jam a szót…

(A megnyitó beszéd 2005. június 16-án hangzott el.)Zalán Tibor

Részlet a kiállításból

– 11–

KIÁLLÍTÁS

Miért pont Andersen?Emléktárlat a meseíró 200. születésnapján

A kiállítás ötletét termé-szetesen az évforduló adta:Hans Christian Andersen200 éve, 1805. április 2-ánszületett Odensében, Fynszigetén, és 130 éve haltmeg, 1875. augusztus 4-én.Dán irányítással nemzetkö-zi ünnepségsorozatot tervez-tek Andersen-emlékév elne-vezéssel (honlapjuk címe:www.hca2005.com). Múzeu-munkat is felvették az ün-neplõk sorába, így informá-cióink, képeink s logónkmind megtalálhatók rajta.

A Dán Kulturális Intézet két kiállítást is készített, melyekszínvonalasan mutatták be Andersen munkásságát. Nekünkazonban meséinek magyar fordításai, a megjelent mûveibõlkészült átiratok, az illusztrációk voltak fontosabbak, hiszenezeken nõttünk (növünk) fel. Mottóul Kosztolányi Dezsõ-idé-zetet választottunk, aki így fogalmaz: „…az egymást váltogatónemzedékek rajtuk nevelkedtek, magukba hasonlították költé-szetét, mint érdekes építõanyagot…”

A mi Andersenünk kiállításcím nem túlzás, oly sokan segí-tették munkánkat. Összegyûjtöttük Andersen magyar nyelvenmegjelent mûveit a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtárból, az Or-szágos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumból, az Országos Szé-chényi Könyvtárból, és nem utolsósorban a Petõfi IrodalmiMúzeum Könyvtárából. Sok segítséget kaptunk az Iparmûvé-szeti Múzeum Könyvtárától és az Országos IdegennyelvûKönyvtártól is.

Magyarországon többnyire németbõl fordították mûveit,elõször 1841-ben jelent meg A császár új ruhája címû mesekét változatban is: A király láthatatlan öltözete a Koszorúcímû folyóiratban, A császár uj öltözete a Regélõ címû folyó-iratban. Ez utóbbi éppen 1841 júniusában, Andersen magyar-országi látogatásakor, a következõ megjegyzéssel: „…hízeleg-ve magunknak, hogy a’ költész barátinak kedves dolgotteendünk, ha õket e’ kellemes tréfa közlésével ez adományrafigyelmeztetjük.” Az 1850-es években Csengery Róza közöltefordításait, melyek folyóiratokban jelentek meg. SzendreyJúlia tette közzé elõször könyv alakban Andersen meseváloga-tását 1856-ban. Azóta több mint 170 magyar író, szerkesztõfordította, írta át mûveit, vagy írt magáról Andersenrõl. Meséitmindig a kor ízlésének megfelelõen alakították át, esetenkéntelvették élüket. Rab Zsuzsa fordításai a legszebbek s a legis-mertebbek. Eredeti dánból idén jelennek meg Andersen mû-vei Kertész Judit fordításában: a Mesék és történetek felnõt-teknek a Polar Kiadó, a Mesék gyermekeknek a Park Kiadógondozásában. Többen írtak Andersen magyarországi látoga-tásáról, dunai hajóútjáról, arról, milyen nagy lelkesedésselszámolt be a reformkori Pest-Buda újjáépítésérõl.

A kiállítás készítése során megkerestem a megjelent mû-vek grafikáit: a legtöbbet kiadott Andersen legszebb meséihez

készültek Heinzelmann Emma rajzai; A hókirálynõ címû me-sét Ágotha Margit, A csalogány címû mesét Kovács Péter il-lusztrálta. Róna Emynek A rendíthetetlen ólomkatona címûmeséhez készült képét az ARTE Galéria adta kölcsön PüskiAnikó kolléganõmnek. A Petõfi Irodalmi Múzeum MûvészetiTárának gyûjteményében találtuk meg Gross Arnold emlék-lapját. Az általános iskolai tankönyvekben Andersen meséimásodiktól ötödikig szerepelnek a tananyagban, legtöbbjüketElek Lívia rajzai díszítik. Kortárs grafikusaink örömmel raj-zoltak a kiállítás számára, hiszen kevés a bemutatkozási lehe-tõség. Utoljára az 1980-as években jelent meg Andersen-mese-könyv magyar illusztrátor rajzaival, sajnos az idei karácsony-kor megjelenõ szép kiadvány sem magyar mûvész munkája.

2005-ben is megrendezték Bolognában a Nemzetközi Gyer-mekkönyv Kiállítást; a fõ téma természetesen Andersen voltkülön kiállítással, emellett a könyvkiadók bemutatták legszebbmese- és ismeretterjesztõ könyveiket. Sajnos a magyar kiadókközül csak az Alexandra képviselte hazánkat, vegyes színvona-lú kiadványaival, a Magyar Illusztrátorok Társasága pedigcsupán szóróanyagait mutatta be tagjairól. Jövõre Magyaror-szág lesz a rendezvény díszvendége, s remélhetjük, hogy amagyar gyermekirodalom és könyvmûvészet színvonalasabbanjelenik majd meg.

A mi Andersenünk címû kiállításon tizenhat kortárs mû-vész állítja ki képeit. Kölcsönkaptuk ezen kívül Matyi Ágotá-nak és Orosz Klaudiának a jelenleg is mûsoron lévõ bábdara-bokhoz készült bábterveit. Az OSZK Hold utcai Diafilmtárá-ban õrzik a diákhoz készült eredeti grafikákat, ezekbõl is köl-csönöztünk. Az illusztrációt tágan értelmezve elkértük Fábi-án Eta textiles iparmûvész babáit, melyeket A császár új ru-hája címû meséhez készített. Továbbra is foglalkoztatták An-dersen mûvei, s elkészítette A Tündérdomb szereplõit, vala-mint Andersent, az Árnyékát, s Jenny Lind énekesnõt korhûruhában.

A rendíthetetlen ólomkatona címû mese kapcsán elkértükBánfalvi Gábor ólomkatona-öntõ Napóleon korabeli hadseregét,aki a kiállítás kedvéért tanulmányozta Andersen papírkivágásait,hogy milyen színeket használt a katonai egyenruhához – így igazimeseszereplõnk született. A Színházi Intézet bábgyûjteményé-ben kutattuk az árnyjátékok történetét. Anyagokat kölcsönöztünkmég az Iparmûvészeti Múzeum, a Kiscelli Múzeum és a MagyarNemzeti Múzeum gyûjteményébõl.

Az Andersen-adaptációk gyûjtése során tapasztaltuk, hogyfolyamatosan írják át mûveit színpadra, filmre, hangjátékként.Rengeteg tanácsot és információt adott ezen a téren BalázsÁgnes, aki színházi szakember és író egy személyben. A Ma-gyar Színház, a Kolibri Színház, a Nemzeti Színház, a VaskakasBábszínház egyaránt segítette munkánkat. A KolibribanZalán Tibor sHÓwKIRÁLYNÕ címû adaptációja, melybõl rész-let hangzott el a megnyitón, jelenleg is mûsoron van.

Hans Christian Andersen rendkívül ellentmondásosszemélyiség volt. Mindenáron híres ember akart lenni, ugyan-akkor megvetette a nagyravágyást. Szeretett tetszeni, de kigú-nyolta a hiúságot. Kereste a hatalmasok társaságát, miközbenleírta a hatalom deformáló erejét. Õszinte és természetes volt,

Andersen és Árnyéka

–12 –

KIÁLLÍTÁS

önmagát sem kímélte. Szin-te minden színházi mûfaj-ban kipróbálta magát, sõtbabaruhát varrt bábjainak,árnyképeket tervezett, jel-mez- és díszletterveket ké-szített. Képzõmûvészetimunkáiban is meghaladtakorát, montázsait Kass JánosMatisse alkotásaival rokonít-ja. Van Gogh nagyra értékel-te fantáziadús grafikáit.Gyönyörû, olykor ijesztõpapírkivágásokat, árnyké-peket készített. A siker,melyre oly nagyon vágyott,

s melyért megküzdött – elérte, bár nem színészként vagy tán-cosként, sõt énekes sem lett. Magányosan élt, ugyanakkor mil-liók ismerték. Agglegény élete és rigolyái legendásak. Egyetlenszerelmérõl tudunk, Jenny Lindrõl, a svéd énekesnõrõl, aki nemviszonozta érzelmeit. Életformául az utazást választotta, házanem volt, egész életében vendégeskedett.

Irodalmi munkásságában a gyermeki lelkesedés és a pen-geéles gúny kettõssége jelenik meg. A mesét mint mûfajt tuda-tosan választotta, kutatta lehetõségeit. Rájött, hogy az emberilélekrõl minden elmondható a meséken keresztül a gyerme-keknek s a felnõtteknek egyaránt. Ráébredt az illusztrációfontosságára, sikeréhez hozzájárult, hogy meséit gyönyörû il-lusztrációkkal jelentette meg. 1859-ig Vilhelm Pedersen raj-zolt könyveihez, utána Lorenz Froelich.

Érzékenysége és fantáziája révén emberi lelket lehelt az õtkörülvevõ tárgyakba, a növényekbe, az állatokba. A mese ésvalóság keveredik írásaiban: „Egész közvetlen környezetemmintha csak képzeletem megpezsdítésére szolgált volna…” –fogalmazta meg Életem meséje címû mûvében. Tudta, hogy amese lényege a történetmesélés, az irodalmi szalonokban gyak-ran és szívesen olvasott fel. „Meséimet a természetes beszédformájában vetettem papírra.” Írásaiban a központozás ugyan-ezt a célt szolgálta: odarakta a felkiáltójelet, ahová a hangsúlytszerette volna tenni, ugyanígy szakította meg a mondatot vesszõ-ivel. Emiatt sokáig azt gondolták: nem tud helyesen írni.

Figyelemre méltó volt irodalomszervezõ tevékenysége: cél-tudatosan utazott, megismerkedett kora mûvészeti életéneknagyságaival, pl. Heinével, Schumannal, Wagnerrel. Rómábantalálkozott a nagy dán klasszicista szobrászmesterrel, BertelThorvaldsennel, aki atyai jó barátja lett. Dickens õt tartotta avilág legnagyobb meseírójának. Levelezett Elizabeth BarrettBrowninggal, aki utolsó versét 1861-ben a meseírónak címez-te. Franciaországban megismerkedett Victor Hugo-val, Bal-zac-kal, Dumas-val. A magyarok közül barátjának vallotta LisztFerencet. Az 1840-es hamburgi Liszt-koncerten hallotta aIX. magyar rapszódiát a zeneszerzõ saját elõadásában, ígyhatározta el: meglátogatja hazánkat. Magyar vonatkozású, ér-dekes kapcsolat még: Mednyánszky Alajos magyar monda- éslegendagyûjteményében szereplõ elbeszélésbõl, Az apa átká-ból írta Andersen A zsidólány címû történetét.

Utóélete is igen gazdag, több mint 120 nyelvre fordítottákle, s fordítják folyamatosan. Hatásfokát mutatja, hogy néhánymeséje névtelenül terjedt el a világban, s a századforduló táján

folklóralappá lényegült át (Kis Kolozs meg Nagy Kolozs). Mû-vei nemcsak kortársait inspirálták, hanem a késõbbi mûvésze-ket is. Madách Az ember tragédiájában Ádám alakjának meg-formálásánál figyelembe vette Andersen Ahasvérus címû drá-mai költeményét. Nagy hatással volt a meseírókra, a társmûvé-szetekre, az impresszionista prózára. Zenei adaptációt készí-tett Sztravinszkij, Honegger, Ránki György.

Dániában hatalmas tisztelet övezi, Koppenhágában sugár-utat neveztek el róla, s a tengerparton ül A kis hableány szobra(Den Lille Havfrue, Hans Edvard Eriksen alkotása, 1913). Kop-penhága fõterén (Radhus plads) és a Rosenborgi Királyi Kas-télyban is látható egy-egy Andersen-szobor. Odensében emlék-helyet rendeztek be szülõházában (Munkemollestraede 3-5.),valamint Hans Christian Andersen Múzeumot is (HansJensenstraede 35-41.), melyben bemutatják emléktárgyait, raj-zait, papír- és árnyképkivágásait, portréit, fotóit; 1905-tõl gyûj-tik mûveinek külföldi kiadásait – köztük a magyarokat is. Arotundának nevezett termet Niels Larsen Stevns 1929-1931 kö-zött készített körképe díszíti, mely a nagy mesemondó életútjátábrázolja. Utazásait egy mûvészi paraván-fotómontázs repre-zentálja. 1950 óta minden április 2-án, az író születésnapján,felolvasónapot tartanak a múzeumban. Koppenhágai lakóházaaz északi városnegyedben (Nyhavn 67., 1845-67-ig) mûemlék.

1975-ben a Szovjetunióban Szavcsenkó építész tervei alap-ján felépítették Andersengrad gyermekvárost. Több irodalmifolyóirat választotta Andersen nevét, pl. a kortárs olasz gyer-mekirodalmi folyóirat, az Andersen.

Az International Books on Board for Youngs nemzetközigyermekirodalmi szervezet 1956-ban alapította az Andersen-díjat, melyet írók és illusztrátorok vehetnek át gyermekmûvé-szeti munkásságuk elismeréseként. Néhány Andersen-díjas aközelmúltból: Schmidt, Annie M. G. (Macskák társasága),Lindgren, Astrid (Pirosházi történetek), Rényi Krisztina il-lusztrátor pedig Andersen-diplomát vehetett át 2004-ben.

Számomra tanulságos volt végigkövetni Andersen életútját,s látni azt, hogyan használták fel munkásságát a mûvészeti életmajd’ minden ágában. Kiállításunk mellé elkészítettem An-dersen mûveinek magyar nyelven megjelent válogatott bibliog-ráfiáját, valamint meséinek összehasonlító címbibliográfiáját.

Emõd Teréz

A kiállítás forgatókönyvét írták: Emõd Teréz és Püski AnikóLátványterv: Kemény Gyula

A „Tündérdomb” bábfigurái

„A császár új ruhája” (Fábián Eta)

– 13–

INTERJÚ

Ady, Móricz és nemcsak klasszikusokBeszélgetés Hegyi Katalinnal, a Kézirattár munkatársával

– A magyar-történelem szakos diploma megszerzéseután a Petõfi Irodalmi Múzeum Hangtárában kezdtéldolgozni. Mennyiben különbözött ez a munka jelenlegikézirattári tevékenységedtõl?

– 1982 áprilisától kezdtem dolgozni a Hangtárban, ahováKabdebó Lóránt, az akkori osztályvezetõ hívott, miután egy konfe-rencián találkoztunk. Lóránt mindenhova magával vitt, gyakorlati-lag tartottam a mikrofont és kezeltem a magnót, miközben rengete-get tanultam. Rendezvényekre jártam hangfelvételeket készíteni,összeolvastam a hanganyagokat, katalóguscédulákat készítettem.Egy idõ után nyomasztani kezdett a felelõsség, hogy ilyen fiatalonnem fogok tudni interjúkat készíteni, s arra gondoltam, váltanomkellene. Amikor lehetõségem adódott, átmentem a Kézirattárba dol-gozni, miután Kabdebóval és Láng Józseffel, a Kézirattár akkoriosztályvezetõjével megegyeztünk. A Móricz-hagyaték feldolgozá-sának dandárja már megvolt, a revízió, illetve az apró munkák, aresztlik maradtak, de a hátralevõ másfél év alatt a Móricz-hagyatékegésze átment a kezemen. A Kézirattár lett az a hely, ahol megala-pozhattam késõbbi tudásomat. Most pedig úgy gondolom, ha inter-jút szeretnék készíteni egy-egy íróval, Maróti István és a hangtáro-sok biztosan megengednék: van egy-két olyan kortárs író, akiket jólismerek, elképzelhetõ, hogy egyszer meginterjúvolom õket.

– Ha jól tudom, fõ kutatási területed a Nyugat elsõnemzedéke, ezen belül Ady és Móricz, valamint SzenkuthyMiklós életmûve. Hogyan választottad éppen õket, mi ra-gadott meg bennük? Egyéniségük vagy inkább a mûveik?

– Nem feltétlenül szabadon választott dolog, hogy ki kivel foglal-kozik egy munkahelyen, de bizonyos lehetõség mindig adódott arra,hogy eldöntsem, kivel szeretnék foglalkozni adott kereteken belül.Szentkuthy Miklóst hangtári munkám során ismertem meg.Kabdebó Lóránt ötlete volt, hogy életmû-interjúkat készítsen. Sze-rencsés pillanatban kereste meg Szentkuthyt, aki éppen ekkoribanlábalt ki depressziójából. Az írót szinte misztikus köd vette körül,megközelíthetetlennek tartották irodalmi körökben. Minden tekin-tetben óriás volt: szellemi teljesítménye, alkotásainak mennyisége,termete mind ezt igazolták. Szentkuthy hajlandónak mutatkozottaz életmû-interjúra, és 1983 januárjától május végéig hetente kétalkalommal, minden szerdán és szombaton nála voltunk, általábandélelõtt tíz órától délután fél négyig.

– Kész regényt mondhatott magnóra…– Igen, ebbõl született a hatalmas Frivolitások és hitvallások

címû kötet. Szentkuthy nagyon szerette, ha közönsége volt, inspi-rálta. Ezért mindig egy kis hölgykoszorú vette körül: a felesége,Dollyka, Tompa Mária, aki szellemi és érzelmi társa, múzsája volt,és én. Kabdebó kérdéseire válaszolt, és nekünk produkálta magát.Szerette, hogy kicsi, vékony vagyok, és nagyon figyelek. Kati-Matyitól Blaue Bluméig számtalan néven hívott. A kisgyerektõl anõig minden voltam – ha nem festettem ki magam, beküldött a für-dõszobába sminkelni, nem bírta elviselni, ha nincsenek ilyen kül-sõségek. Nyilván összefüggött ez álarcok iránti rajongásával. Meg-ismertem õt, megfogott a személyisége, ezért elkezdtem érdeklõdniaz írásai iránt is. Bevallottam, hogy semmit nem olvastam tõle, de ezegyáltalán nem zavarta, nem ezek alapján ítélte meg az embereket.

A monumentális beszélgetéseket gépelés után összeolvastam, sezekbõl rengeteg ismeretanyagra tettem szert. Szentkuthynak en-

ciklopédikus mûveltsége volt,valószínûleg az utolsó poli-hisztorok közé tartozott: éppolyan járatos volt a fizikában,matematikában, orvostudo-mányban, természettudo-mányokban, mint a mûvésze-tek világában. Gyakori talál-kozásaink végül öt évig, 1988-ban bekövetkezett haláláig tar-tottak. Miután befejeztük azéletmû-interjút, Szentkuthykönyvtárának rendezésébenvettem részt, szintén hetentekétszer, a kutatónapomon ésszombaton. Annyira mélyenmegismertem, hogy amikor ké-sõbb olvastam valamelyik szépirodalmi mûvét, már nem azt az el-vont vagy nehéz szöveget láttam, hanem õt ismertem fel mindengondolatában.

– S milyen ember volt?– Nekem nagyszerû, csodálatos ember, színes egyéniség, világirodal-

mi mércével is egyedi és különleges. Nagyon intenzíven élt, a mélypontokatés a tetõpontokat egyaránt, rendkívül érzékeny, szenvedélyes volt. Ésvégtelenül okos. A racionalitás és a szenzibilitás is magas szinten és egyen-lõ mértékben jellemezte. Maga a kor, amiben élt, szintén sokféle szörnyû-séggel volt terhes, emiatt sem adatott neki könnyû sors. 1908-tól 1988-igélt. Ez a nyolcvan év a magyar és a világtörténelemben is rendkívüli volt.A zsidóüldözés, a sztálinizmus, a kitelepítések mind veszélyeztették eg-zisztenciális létét, a szocialista éra sem volt az õ világa. Élete végén éreztemagát talán a legjobban, a szellemileg enyhülõ, nyitottabbá váló légkör-ben. Nyolcvanadik születésnapján a Kossuth-díjnak gyermekesen örült.

Móricz Zsigmonddal úgy kezdtem el foglalkozni, hogy a Kézirattár-ban sokakkal együtt részt vettem hagyatékának feldolgozásában. Az õesetében biztosan a mûvei hatottak rám elsõdlegesen, a személyiségecsak késõbb. Amit gimnáziumban tanultam róla, ahhoz képest sokkalszínesebbé vált, nemcsak az egyénisége, hanem az írásai is. Csupán aszomorú és a drámai elbeszéléseit ismertem, nagyon meglepett, hogy mi-lyen napsugaras és sokszínû tud lenni. Szerkesztettem a kéziratkataló-gusát, ami sajnos máig nem jelent meg. Mélyen beleástam magam íróimódszereibe mûveinek sajtó alá rendezése során, melyek az UnikornisKiadónál, illetve az Osiris Kiadónál jelentek meg. Összesen tizenegyMóricz-kötetet rendeztem sajtó alá, Bagó Ilona kolléganõm is készítettMóricz-köteteket. A legnagyobb felfedezés akkor történt Móricz-calkapcsolatban, mikor az Osiris Kiadó számára az összes elbeszélést össze-gyûjtöttük: 1925-ig én, onnantól Bagó Ilona. Az ultima manus elvétkövetve olvastam össze a szövegeket, s szembesültem vele, hogy komolyszövegromlások vannak a második világháború után kiadott mûveiben.Egy apró példa: a Fillentõ címû elbeszélésben, ami alsó tagozatos köte-lezõ olvasmány, az szerepel, hogy a bírót kikötözték a fához – az eredetiszövegben kolozsvári bírót írt Móricz. Szóval a kolozsvári szót képesekvoltak lehúzni. Precíz összeolvasások után komoly eltéréseket találtam.Bekezdéseket hagytak ki: ha az elsõ világháborúban az orosz katonákelítélendõ dolgot csináltak, azokat kihúzták. Akadtak olyan elbeszélé-sek, amelyek végére bekezdéseket toldottak, szájbarágós tanulságot, ami

Hegyi Katalinmuzeológus, irodalomtörténész

–14 –

INTERJÚ

teljesen idegen Móricztól. 1925-ig megjelent elbeszéléseibõl két vaskoskötetet adott ki az Osiris, ennek utószavában jó néhány ilyen felfedezé-semet megírtam. Ez a szöveg már hitelesnek mondható. Olvastam napló-it, levelezéseit, és rájöttem, milyen szoros szimbiózisban van Móricz sze-mélyisége, élete és alkotásai, ami hozzásegített mind az adott mû, mind azíró árnyaltabb megértéséhez.

Ebbõl következik, hogy általában nem értek egyet azzal a felfogással,hogy csak a szöveg, a mû számít; igenis számít, hogy melyik korban, kiírta. Számtalanszor tapasztaljuk, hogy ugyanazt a témát sokan feldol-gozták, egészen más szemlélettel, más aspektusból; ezt önmagában isérdekesnek tartom. Az én egyéniségemhez ez a megközelítés közelebb áll,mintha kizárólag csak a szöveggel foglalkoznék. Irodalmi muzeológus-ként eleve kizárt, hogy ne tartsam fontosnak az életrajzot, embert, tár-gyat, hagyatékot. De nem vonom kétségbe, hogy a legfontosabb és min-dennél fontosabb a mû maga. Úgy gondolom, hogy az új (már nem isannyira új) irodalomelméleti iskolák azért hódítottak oly elsöprõen ná-lunk, mert elég volt abból, hogy kultúrpolitikai megfontolásból magya-rázzunk félre irodalmi alkotásokat. Épp ezért nagyon fontos ez az irány-zat. De a fürdõvízzel nem kell a gyereket is kiönteni.

A harmadik irodalmár, akivel foglalkozom: Ady Endre. Gimnázium-ban nagy „szerelmem” volt. A róla kialakult képem mit sem változott,csak árnyalódott, gazdagodott. Amikor elkezdtem a múzeumban dolgoz-ni, anyagi megfontolásokból elvállaltam, hogy az Ady-bibliográfiáhozanyagot gyûjtsek. Vitályos Lászlónak szállítottam az Akadémiai Könyv-tárba adatokat. A gyerekeim születése után abbahagytam ezt a munkát.Jó néhány évvel késõbb megkeresett Koczkás Sándor, a kritikai kiadásvezetõje, és megkérdezte, részt vennék-e a kutatásban. Az volt a célja,hogy minden gyûjteménybõl, ahol Ady-kéziratok találhatók, legyen egybelsõ munkatárs, aki részt vesz a munkálatokban. Gondolkodtam azajánlatán és elvállaltam: az Ady Endre-levelezéskötet összeállításábankellett szerepet vállalnom, amit Vitályos László vezet máig, a nagy Ady-kutató nemzedék egyik utolsó mohikánja. Ha végiggondolom a pályá-mat, a legtöbbet Kabdebó Lóránttól, Láng Józseftõl, Koczkás Sándortólés Vitályos Lászlótól tanultam. Amikor Sára Péter, az Ady-hagyatékgondozója nyugdíjba ment, óhatatlanul rám testálódott a feladat, hogy aköltõ hagyatékával foglalkozzam. Rendeztem két Ady-kiállítást, melyeksorán az összes tár gyûjteményét megismertem.

– Ady és Csinszka közös lakását ki rendezte be?– Sára Péter munkáját dicséri, Ady századik születésnapjára ké-

szült el 1977-ben, késõbb Sárdy Jánosné tartotta karban. Hornung Bar-barával nagyon jó kezekbe került ez a lakásmúzeum, nemcsak tárlatotvezet, programokat is szervez. Néhány éve kezdeményeztük egy új kiállí-tás-vezetõ megírását, amit Fráter Zoltánra bíztunk. Ha ma megkérnek,hogy nyilvánosság elõtt beszéljek, csak errõl a három szerzõrõl vállalnékbármiféle népszerûsítõ vagy tudományos elõadást. Úgy gondolom, hiábacsak a jéghegy csúcsát tudom elmondani, akkor is fontos, hogy sokattudjak, mert magabiztossá tesz, és érdekesebb lehet az elõadásom vagytárlatvezetésem. Nem gyõzöm hangoztatni: ez nem azt jelenti, hogy min-dent tudok; egyre többet tudok, és így egyre inkább merek beszélniezekrõl a szerzõkrõl.

– Tavaly nyílt meg a Móricz Zsigmond születésének 125.évfordulójára rendezett kiállításod Életem regénye cím-mel. Ezt kifejezetten összefoglaló, szintetizáló jelleggel ké-szítetted? Mi volt a vezérfonal?

– Igen, szintetizáló szándékkal készítettem, úgy vélem, nem is tehet-tem volna másként az író 125. születésnapján. Móricz Zsigmondról egyháromtermes kiállítást úgy érdemes csinálni, ha életmû-kiállítást pró-bálunk készíteni. Természetesen nem tudtam mûveinek minden részle-tére kitérni, meg kellett szabni a határokat. Még Bagó Ilonával közösen

találtuk ki, hogy az Életem regénye címet adjuk a kiállításnak. Aztánkolléganõm az emlékév alkalmából tervezett József Attila-kiállítással kez-dett foglalkozni. Újra elolvastam a regényt, eldöntöttem, ez lesz a kiállításvezérfonala, hiszen maga a mû is szintetizáló jellegû, nem pusztán élet-rajz, mindenrõl ír benne, ami élete során fontos volt számára. Hatvan-éves, érett férfiként írta, egy egész élet volt már mögötte, három évvelkésõbb meg is halt, mondhatni élete végén született. Az emberek nem

azért jönnek ide, hogy regényrészleteket bogarásszanak, tehát olyandolgokat kerestem, amikhez nem lehet könnyen hozzáférni: kiválasztot-tam a levelezéseibõl, naplóiból olyan idézeteket, amik általános érvényû-nek tekinthetõk, és nem tartoznak a vájkálás kategóriájába. Emellettéletrajzi ihletettségû regényeibõl válogattam: a Légy jó mindhaláligbólés az Életem regényébõl. Móricz mûveinek elsõ kiadásai mindháromtermen végigvonulnak, tehát mindegyik megtalálható a kiállításban. Ala-posan kell ismerni egy hagyatékot ahhoz, hogy jó kiállítás szülessék, mertminden író és minden hagyaték más. Van, akinek nagyon sok tárgyiemléke megmaradt, s akad, akinek alig. Móricz esetében sok mindenmaradt fenn, de mindent nem állíthattunk ki, mert akkor egy zsibvásárvagy ócskapiac benyomását keltette volna. Fontosnak tartottam, hogyáttekinthetõ és elegáns legyen a kiállítás, mivel Móricz is elegáns, igénye-sen puritán író volt, ami életvitelében és írásaiban szintén tetten érhetõ.

A rendelkezésre álló három terembõl az elsõ és a harmadik nagynakmondható, a középsõ terem kicsi. Az elsõ terem a gyermekkor és az íróiindulás, élete elsõ szakaszának a tere, tehát Holics Jankával való házas-ságának végéig tart. Ekkor alakult ki a személyisége, s az az intenzitás ésérzékenység, amellyel élt, és ami az írókat általában jellemzi.

Móricz sok tragédián és drámai helyzeten ment keresztül, mégis egész-séges lélekkel tudta feldolgozni ezeket, és tovább tudott lépni; aktívan élt,nem nevezhetõ depresszióra hajlamos írónak. Meggyõzõdésem szerint ezannak köszönhetõ, hogy szülei biztos családi fészket, melegséget adtakneki, ami jó alapot biztosított. Janka ennek a gyermekkori családi biz-tonságnak volt folytatója, legjobban az vonzotta a szerelmen kívül, hogyJanka rendkívül biztos értékrenddel bírt, puritán volt és takarékos, ámigényes is, Móricz biztos támaszát érezhette benne, akire mindig lehetszámítani. Janka okos és intelligens nõ volt, érzékeny is, Móriczra inspi-rálóan hatott, személye mindvégig megmaradt az író mûveiben. 1925-bentragikus körülmények között halt meg (öngyilkos lett), Móricz még soká-ig nem tudta elengedni, a naplófeljegyzéseibõl úgy látom, hogy egészen1936-ig kötõdött hozzá, ekkori az utolsó bejegyzése Jankáról. Ebbenjelentõs szerepet játszott Litkei Erzsébet, Csibe, aki újra inspiratívanhatott rá.

Móricz Zsigmond az íróasztalánál

– 15–

INTERJÚ

– Aki intellektuálisan a partnere tudott lenni?– Intellektuálisan nem. Holics Janka intellektuálisan is partnere

tudott lenni, és inspirálta is. Litkei Erzsébet egy csiszolatlan gyémánt volt.Olyan természetességgel élt és beszélt, olyan zavartalanul mondta a csacs-kaságait, amiben Móricz friss pezsgést, friss gondolatokat és életszemlé-letet látott. Ebbõl újra ihletet tudott meríteni, így születtek a Csibe-novel-lák és az Árvácska címû regény. A középsõ terem kicsi és hosszúkás,ebben emlékeztem meg második feleségérõl, Simonyi Mária színésznõrõl,aki értékes ember volt, de amit Móricz várt tõle, nem tudta teljesíteni:nem inspirálta az írót. A színpad is itt kapott helyet, ami meghódíthatat-lan területnek bizonyult Móricz számára. Érezte, hogy nem tökéletes,amit csinál; noha színmûvek tömkelegét írta, sikeres csak három-négydarabja volt. A két nagy szimbolikus kép: a Simonyi Máriáról készítettsztárfotó, valamint Móricz Zsigmond, amint egyedül ül a nézõtéren, de-rûsen mosolyog és távolról nézi Simonyi Máriát – ez már általam kreáltkép. A színpad és a színház világában való magányosságát érzékeltetemés mutatom be ezzel.

Az utolsó terem volt számomra a legfontosabb abból a szempontból,hogy irodalomtörténeti munkásságát, alkotásait itt mutathattam meg.Szerkesztette a Nyugatot, a Kelet Népe folyóiratot, és riportokat isírt. Egy dolgozószoba enteriõrjét kívántuk felidézni, amelynek kialakí-tásában Kemény Gyula és Benkõ Andrea is közremûködött. A koncep-ciót én gondoltam ki, látványelemekben és hangulatban õk valósítottákmeg. Itt szerepel egy az 1930-as évek elején készült dolgozószobai fotó,amit a megnyitó meghívójára is rátettünk. Ez egy tárgyi anyagban na-gyon gazdag fénykép; ha valamelyik látogató veszi a fáradságot és megné-zi: vajon a képen látható tárgyak közül miket tudtunk kiállítani, akkornem kell szégyenkeznünk. E kiállítás tartalmilag és muzeológiai szem-pontból is jól reprezentálja a Petõfi Irodalmi Múzeumot, minden, amitõrzünk, gyûjtünk, itt életre kelt. Bebizonyosodott, hogy van értelme, haelteszünk egy régi könyvet, egy csorbult kávéscsészét, egy kiszakadtbútordarabot, elhordott csizmát, melyek mind Móricz Zsigmondé voltak;életre keltek és funkciójuk lett. Életemben ez az elsõ olyan kiállítás, amireha visszagondolok, nem érzem úgy, hogy valamit másképpen kellett volnacsinálnom. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetett volna jobbat rendezni,vagy ugyanilyen jót másként.

– Két újdonságot szeretném, ha megemlítenél, amik akiállítás kapcsán kerültek elõ. Egy fotóra és egy könyvregondolok.

– Elsõsorban filológus vagyok és alapkutatásokkal foglalkozom,a Kézirattárban végeztük a hagyaték feldolgozását, és minden ro-kont megkerestünk. Minden relikviát és fényképet (legalább 500darab) végignéztem, így bukkantam rá új dolgokra. Egy kettétörtfotót is így fedeztem fel, melyen a fiatal Móricz és Janka látható. Ezegy 3x5 cm-es kicsi fénykép, megsárgult, alig lehet látni rajta vala-mit, de a digitális technika segítségével T. Nagy György rekonstru-álni tudta, s most elõször van kiállítva. A másik újdonság az ún.Fehér könyv. Még az 1979-ben megjelent Kiss Tamás Így élt MóriczZsigmond címû kötetben láttam egy fényképet errõl a könyvecské-rõl, de sem közgyûjteményben, sem az unokáknál, sem Kiss Ferencmagángyûjtõnél nem találtam. Tavaly szeptember 11-én Prügyönnyílt egy Móricz-kiállítás, ahol megsúgták, kihez forduljak. Ekkormár egy évet áldoztam arra, hogy megtaláljam. Borda Lajos antik-váriushoz irányítottak s végül nála leltem meg ezt a több mint 300oldalas könyvet. Móricz Zsigmond elsõ elbeszélése ebben található,sok-sok rajzzal és jegyzetekkel. Fontos kultikus tárgya a Móricz-hagyatéknak, ezért nagy öröm számomra, hogy a múzeum vezetéseegyhangúlag úgy döntött, azonnal megvesszük és éppen ebben akiállításban mutathattuk be elõször. Akad még jó néhány apróság,

amit most találtam meg, így bukkantam rá a rokonoknál arra a Légyjó mindhalálig dedikációra, amit már képeslapként is kiadtunk, seddig nem volt publikus.

– Számos kötetet szerkesztettél, rendeztél sajtó alá. Ezekközül melyek voltak számodra különösen fontosak vagykedvesek?

– Kettõt emelek ki. Az egyik Ady levelezéskötete, amit Vitályos Lász-lóval együtt csináltam. Ez kritikai kiadás, az itt szerzett szöveggondozói,szerkesztési tapasztalataim épültek be Móricz Zsigmond mûveinek sajtóalá rendezésébe. A másik, számomra talán a legfontosabb, a két MóriczZsigmond-elbeszéléskötet, amikrõl már beszéltem.

A többit, a Heltai Jenõ-, Csáth Géza-, Szép Ernõ- vagy Krúdy Gyu-la-köteteket is becsületesen készítettem el, de nem foglalkoztam az élet-mûveikkel olyan mélyen. Mint olvasmányélmények fontosak, de szak-mailag, filológiailag nem voltak rám akkora hatással, mint Ady és Móricz.

– Milyen szempontokat követsz egy kiállítás összeállításakor?– Rendeztünk egy kiállítást a nõírókról Benkõ Andrea vezetésével. A

régi irodalmi részt Benkõ Andrea, a XIX. századit Ratzky Rita, aXX. századit pedig Petrányi Ilona és én készítettük. Az volt a fel-adat, hogy a XX. század nõi íróit összegyûjtsük, kialakítsunk egyrendszert, a hangsúlyok megfelelõ arányúak legyenek. Ez egy össze-foglaló kiállítás volt, nem kellett minden életmûben elmélyedni,ebben az esetben másfajta nehézségekkel szembesültem, mint ami-kor egyetlen életmûvel foglalkoztam.

Bagó Ilonával a József Attila Színházban Móricz és a színházcímû tárlatot készítettük 1992-ben. Tehát Móricz életmûvébõl aszínházra fókuszáltunk: az egyfelvonásosoktól a nagyobb színmû-vekig mindent számba vettünk, igyekeztük bemutatni az akkori szí-nészeket és színésznõket a korabeli színházakkal, színpadtervek-kel együtt.

Az Adyról készített kamarakiállítás egy kis teremben volt, olyandolgot kellett kitalálni, ami ebbe a térbe belefért és mégis mindent felölelt.A Vér és arany címû verseskötetet választottam, mert úgy gondoltam,szerkezete, a költõ által kialakított hét ciklus átfogja az egész életmûvet.

Az Ady-életmûkiállításnál a legnagyobb gondot az jelentette, hogyAdy Endrének nincs annyi relikviája, mint például Móricznak, illetveami van, az Ady-lakásban található. Ezt a tárlatot a helyszínekre ala-poztam, mivel szemléletét ezek határozták meg: Érmindszent, Nagyvá-rad, Budapest és Párizs voltak élete meghatározó színterei, ezek alakítot-ták látásmódját. Elsõsorban a fotókkal tudtunk atmoszférát teremteni,Kemény Gyula ötlete volt, hogy hatalmasra nagyítsuk a városképeket,Érmindszentet pedig Ady csónakos fejfájával szimbolizáltuk: maga afejfa is több értelmezési lehetõséget kínált, melyek mindegyike közel állt aköltõhöz. Néhány relikviát is kiállítottunk, amik szépek mint tárgyak, ésszemélyes, szinte szimbolikus utalások az illetõre. Láthatták Ady kalap-ját, amit Cseh Tamás is megénekelt, a költõ török nyakkendõjét, Lédalila selyemsálját, Csinszka gyönyörû brossát. Maga az irodalom szöveg,tehát egyensúlyt kellett találnom az írott és a képi anyag között.

– Mik a további terveid, amiket a közeljövõben szeret-nél megvalósítani?

– A kiállítás-építés terén leghõbb vágyam Szentkuthy Miklós száza-dik születésnapjára méltó tárlat létrehozása. Szentkuthy teljesen másjellegû személyiség, mint akikrõl eddig készítettem kiállítást. Szinte haj-szálpontosan tudom, mit és hogyan kívánok elhelyezni, de ehhez sokpénzre lesz szükség. Ez ügyben nemcsak a kulturális minisztériumnál ésa múzeumnál kell lobbizni, hanem tévécsatornáktól kezdve a divatlapo-kon keresztül minden fórumon. A Szentkuthy-kiállítás lesz életem utol-só tárlata, 2008-ban. Életmû-kiállítás lesz, barokkos túltengés fogja jel-lemezni, ellentétben eddigi letisztult és logikára felfûzött munkáimmal.

–16 –

INTERJÚ

Kavalkádot akarok, a „káoszban a rendet”, mert Szentkuthy ilyenvolt. A megnyitót is fergetegesre tervezem, már legalább tíz éve megál-modtam a koreográfiáját. Szentkuthy Miklós hagyatékát nagyjábólfeldolgoztam, de a katalóguscédulákat számítógépre kell vinnem, hogyadatbázisban hozzáférhetõvé tegyem 2008-ig. Ha ezt teljesítem, úgyérzem, alapkutatóként és kézirattárosként is teljesítettem kötelessége-met. Ezt tartom az elsõdleges és legfontosabb feladatnak. E munkasorán óhatatlanul újra a kezembe kerül minden kézirat, így már mos-tantól az elképzeléseim, a koncepcióm szerint tudom szortírozni õket.Móriczról kiderült, hogy nagyon szeretik az olvasók, a tárlat hatalmasvisszhangot váltott ki a közönségbõl, ami nagy meglepetést okozottszámomra – nem gondoltam, hogy ekkora reneszánsza lehetséges egyírónak. Szentkuthynál erre nem számíthatok, õ nem ilyen népszerû,viszont a személyiség bemutatásával, a megfelelõ szövegek kiválasztá-sával talán rá tudok majd venni látogatókat, hogy kézbe vegyékSzentkuthyt. Feltétlenül olvassák el a Frivolitások és hitvallásokcímû életmû-interjú kötetét, utána könnyebben be tudják fogadniSzentkuthy többi írását is. Nemcsak a kánonban számon tartott klasszi-kusoktól érdemes olvasni, hanem bizony Szentkuthytól is, hisz gon-dolatai teljesen új színt képesek hozni életünkbe.

Másik tervem, hogy a Móricz Zsigmond-vándorkiállításhoz, illetve azéletmû-kiállításhoz készült katalógus megjelenjék. Ha további Móricz-köteteket jelentet meg az Osiris Kiadó, azok sajtó alá rendezésében ter-mészetesen szeretnék részt venni, hogy az ultima manus elve érvényesül-jön ezentúl mindig. Még egy Móricz Zsigmonddal kapcsolatos tervünk: anoran Kiadóval szeretnénk publikálni Móricz Zsigmond, Holics Jankaés Simonyi Mária levelezését.

Szentkuthy Miklós születésének századik évfordulójára ünnepi fo-tóalbumot szeretnénk publikálni, amit Tompa Máriával állítanánk összea Petõfi Irodalmi Múzeum kiadványaként. A hagyatékában többezerfénykép maradt fenn, fizikai képtelenség mindet közrebocsátani, és szük-ségtelen is. Én leginkább a Szentkuthy és a nõk témájú fényképeketkívánom bemutatni, melléjük szövegrészleteket helyezve; az író sok fény-képet csináltatott szerelmeirõl olyan neves fotósokkal, mint Streliszky,Angelo vagy Máté Olga, vagyis az 1920-as, ’30-as évek jelentõs budapestimûtermi fényképészeivel. A képeskönyv érdekes lehet mind fotó- és kul-túrtörténeti szempontból, mind Szentkuthy életrajza szempontjából, stalán a szélesebb közönség érdeklõdésére is számot tarthat. Nagyon fon-tos feladatomnak tekintem, hogy a kultúra iránt érdeklõdõk minél na-gyobb körében népszerûsítsem az irodalmat.

Sulyok Bernadett

Majális két helyszínenRendezvényeink a Múzeumi Világnap alkalmából

A Magyar Nemzeti Múzeum tizedik alkalommal rendezte meg ahazai közgyûjteményeket bemutató Múzeumok Majálisát 2005. május21-22-én a Múzeumkertben. Az ICOM (International Council ofMuseums) ez évi jelszava: Múzeumok – kultúrákat összekötõ hidak.A Petõfi Irodalmi Múzeum negyedik alkalommal vett részt a kétnaposprogramon, ahol arra helyeztük a hangsúlyt, hogy az érdeklõdõk tájé-kozódhassanak kiállításainkról, programjainkról, nyári rendezvény-sorozatunkról, a Palotakerti estékrõl, megtalálják kiadványain-kat és megismerkedjenek tevékenységi köreinkkel.

Mivel május 22-én, vasárnap a Károlyi-palota kertjében rendeztükintézményünk Irodalmi Majálisát, ezért a Múzeumkertben szombatonszerepeltünk több programmal. A Kosbor együttes mûsorát hallhatták azArany János-szoborszínpadon, megzenésített verseket játszottak, délelõttés délután kézmûves foglalkozással vártuk a gyerekeket. A legnagyobbsikert új képeslap-sorozataink aratták: a Kis magyar irodalmi her-bárium címû kerti tárlatunkhoz készült, az Életem regénye címû pe-dig Móricz Zsigmond-kiállításunkhoz. Külön csemege a gyûjtõknek amagyar írók személyes tárgyait, relikviáit bemutató néhány képeslapunk.

Az Irodalmi Majálist másodszor rendeztük meg változatos kíná-lattal, sokféle érdekességgel. Elsõként Ratzky Rita fõigazgató asszonyátadta a Petõfi Irodalmi Múzeum által tavaly alapított Fáma-díjat azidei két kitüntetettnek: Varga Katalinnak, a Kézirattár fõosztályveze-tõjének, és Tarján Tamás irodalomtörténésznek. A kisgyermekek Azördög három aranyhajszála címû mesét élvezhették a FabatkaBábszínház elõadásában, késõbb meséket hallgattak Moldvai KissAndrea és Havas Judit felolvasásában. Különféle kézmûves foglalko-zásokon is részt vehettek kisebbek és nagyobbak, akár a szülõkkelegyütt: mesekönyv összeállításában, csempe- és üvegfestésben,dékupázsban és kavicsbevonásban próbálhatták ki magukat.

Ezúttal szabadtéren, a palotakert zöld gyepén adta elõ Balassi BálintSzép magyar komédiáját az Európai reneszánsz tisztelõi társulatLengyel Ferenc rendezésében. Ezt Szentmártoni Szabó Gézának a da-rabról szóló elõadása vezette be. Az ókori görögöktõl József Attiláig szere-peltek költõk abban a válogatásban, amit bordalokból állítottak össze abékéscsabai Jókai Színház mûvészei, valamint Kobzos Kiss Tamás: „Bor,ó égjünk, égjünk együtt el!” címû verses mûsorában Hamvas BélaA bor filozófiája címû írása egy-egy részlete képviselte a prózát.

A Nagy Könyv programsorozathoz kapcsolódott Regények mérle-gen címû kerekasztal-beszélgetésünk, amelyen kortárs írók egy-egy számuk-ra kedves klasszikus regényt választottak ki, egy fogalmazásban körülírták,s a közönségnek kellett rájönni, melyik regényrõl van szó. Békés Pál, PartiNagy Lajos, Péterfy Gergely, Szabó T. Anna és Vámos Miklós készített felad-ványokat, a társalgást Váradi Júlia irodalmi szerkesztõ vezette.

HagyaTÉKA elnevezéssel a Petõfi Irodalmi Múzeumban õrzött relik-viák, kéziratok és kötetek bemutatására vállalkoztak az adott alkotót ala-posan ismerõ munkatársaink a nap folyamán: Babits Mihályról KelevézÁgnes, Jókai Mórról Kalla Zsuzsa, Márai Sándorról Mészáros Tibor, MóriczZsigmondról Hegyi Katalin, Ottlik Gézár4ól Kovács Ida, Rejtõ JenõrõlHorváth Csaba, Szerb Antalról Petrányi Ilona beszélt, és mutatott be írott,illetve tárgyi emlékeket. A vállalkozó szellemûek írók, költõk gyermekkoriképei alapján tippelhettek, melyik fotóhoz ki tartozik. Rendhagyó tárlat-vezetések és palotaismertetések kapcsolódtak a nap programjához, a láto-gatók természetesen mindegyiken ingyenesen vehettek részt. Az esti irodal-mi házibulit Gyárfás István és együttese zárta dzsesszkoncerttel.

Sulyok BernadettSzentkuthy Miklós

– 17–

LEVÉLTÁRLAT

Múltnak kútja III.Csemegézés a Petõfi Irodalmi Múzeum levéltári múltjából

Rovatunk a PIM hétköznapi mûködése során keletkezett hiva-talos iratokból ad válogatást. A mostani közlés felidézi egy, amainál jóval szerényebb technikai lehetõségekkel bíró korban amúzeumi (propaganda)munka fõbb csapásirányait. Jelen forrás-közlésünk nem az irodalmi muzeológusok hétköznapjait mutatjabe, hanem az intézmény falain túllépve a PIM és a nagyközönség,illetve a vidéki irodalmi emlékhelyek kapcsolatáról nyújt tetszetõsképet, holmi „száraz adatok hivatalos körlevél feltéttel” révén.

Szándékunk szerint „üzemi világlapunk” jelen rovata egy-fajta korrajzot fest – nem világrengetõ eseményekrõl szólnak e„PIM(f)-akták”, ám a közölt szövegekbõl kitûnik: miképpzajolhatott a hatvanas évek elején a múzeumi propaganda, az „em-lékhelyi számbavétel”, Budapesten és szerte az országban (hogyebbõl mi valósult meg, az egy másik kérdés – errõl nincsenekforrásaink). A publikált szövegeket lehetõség szerint betûhívenközlöm, a nyilvánvaló gépelési hibák javításával.Néhány apró megjegyzés a dokumentumokhoz:

Lovarda: a PIM-nek helyet adó Károlyi-palotában egyko-ron istálló is mûködött, a múzeumi zsargon az egykorilólakosztályoknak helyet adó földszinti raktárhelyiségeket ne-vezi így.

Márványterem: minden valószínûség szerint a Petõfi Iro-dalmi Múzeum Díszterme.

Thuróczy Gergely

Hiába telt el idestova négy évtized a dokumentumok kelet-kezése óta, bizony van, ami azóta is változatlan intézményünk-ben: hisz látogatóink többsége manapság szintén a közoktatás-ban okuló diákokból kerül ki. Azonban míg annak idejénüzemi kultúrházakban, színházakban és mozik elõcsarnoká-ban folyt a PIM propagálása, mára mondhatni megfordult atendencia, sokkal nyitottabbak lettünk: múzeumunkban szín-házi elõadások, filmvetítések, könyvbemutatók, irodalmi es-tek stb. zajlanak, nem csupán egyoldalú irodalmi kiállítás-köz-pontúság uralkodik falainkon belül. És hát persze valljuk be:elég röhejesen nézne ki a XXI. században, ha mondjuk aplázamozik popcorn-vételezõ pultjainál nem trendi terméke-ket, hanem irodalmi kiállításokat hirdetnének… Következzéktehát egy kis nosztalgikus ízelítõ az „Amikor még nem voltKözönségkapcsolatok és Marketing Fõosztályunk, és az Internethelyett népmûvelési autók szolgálták az információcserét, avagyrádiós propaganda-rota-PR” címû daliás idõkbõl…

PETÕFI IRODALMI MÚZEUMBudapest, V., Egyetem u. 16.Telefon: 187-076, 184-600. G. H. 383-355.

863-01-10/1963

Dr. Lakatos Lászlóosztályvezetõ elvtársnak,Budapest, V.Szalay u. 10.

Folyó évi január hó 18-án értekezletet tartottunk, amelyenaz intézmény tudományos dolgozóin kívül részt vett Vizy Ottóelvtárs is. A megbeszélés célja azoknak a tennivalóknak a szám-

bavétele volt, amelyek közvetlenül vagy közvetve a múzeumlátogatottságának az emelését és szélesebb megismertetését sza-bályozzák. Elképzeléseinket és határozatainkat a Fõosztálytudomására szeretném hozni részben informatív célból, rész-ben azért, mert az egyes intézkedéseknek olyan anyagi kihatá-sa lehet, mely pillanatnyilag túlmegy a múzeum lehetõségein.

1. A múzeum jelenlegi látogatóinak a zöme az általános és kö-zépiskolai diákokból kerül ki. Ennek ellenére az a vélemé-nyünk, hogy még ezen a téren is számottevõ lehetõségeinkvannak a látogatottság emelése terén. A tanulók múzeumilátogatásának fokozása és a múzeumnak, mint a magyar iro-dalom szemléltetõ megismertetésének a pedagógiai munká-ba való eredményesebb beillesztése céljából megbeszélésttartunk a budapesti általános és középiskolai tanárokkal. Azértekezletre a Mûvelõdésügyi Minisztérium és a FõvárosiTanács illetékeseit is meghívjuk.Felelõs: Lengyel Dénes, Miklós Róbert.

2. A Propaganda Irodával együttmûködve írói arcképsoroza-tot adunk ki, elsõsorban középiskolák és önképzõkörök ré-szére. [Lapszéli kéziratos megjegyzés: Rota.] Külön meghí-vóval felhívjuk a Szabó Ervin Könyvtár olvasóit kiállítása-ink látogatására. Útmutatók, leporellók, levelezõlapok éskönyvjelzõk kinyomtatásával felhívjuk a figyelmet a PetõfiIrodalmi Múzeum kiállításaira. A kinyomtatásra kerülõ anya-gok tervének kidolgozásáért felelõs: Balkányi Enikõ.[Lapszéli kéziratos megjegyzés: Mibõl? Kiadványtervbennem szerepel.]

3. Üvegezett tablót készíttetünk kiállításaink propagálásárafénykép- és facsimile anyaggal dekorálva, kb. 12 példányban.Ezt a tablót üzemi kultúrházakba, nagy iskolákba és fõiskolák-ra, színházak és nagy mozik elõcsarnokaiba kérnénk elhelyez-ni bizonyos meghatározott idõtartamra.A tabló megtervezéséért felelõs: Vayer Lajosné és Varjas Béláné.

4. Magnetofon és diapozitív vetítés segítségével korszerûsítjükmunkánkat. Színes diapozitívek segítségével bemutatunk egy-egy témakörben az országban szétszórt irodalmi emlékhe-lyeket, életrajzi és tárgyi vonatkozású témákat, melyeket mag-nóra felvett elõadás-szöveg és versmondás kísérne. Amíg másalkalmasabb hely nem szabadul fel erre a célra (lovarda),addig a márványteremben vagy a könyvtárban szerveznénkaz ilyen elõadásokat elsõsorban iskolák részére.A tervezet részletes kidolgozásáért felelõs: Sára Péter ésIllés Lászlóné.

5. Rendszeres rádió- és televízió-közléseket szervezünk. Azzal ajavaslattal fordultunk a Rádióhoz, amelynek különben is egyikfontos feladatköre a magyar irodalom propagálása, hogy ismét-lõdõ mûsorszámokban vezesse végig a közönséget az IrodalmiMúzeum kiállításain olyképpen, hogy egy-egy elõadás témája amúzeum egy-egy terme lenne. A rádiómûsor tartalmazna rövidbeszámolót azokról az életrajzi mozzanatokról és tárgyi emlé-kekrõl, amelyekkel a kiállítás foglalkozik, mindez szavalattal, sha indokolt, zenével átszõve. A Rádió irodalmi osztályával márszóban közöltük a javaslatainkat, melyek érdeklik õket és ab-ban állapodtunk meg, hogy próbaképpen egy ilyen elõadást meg-

–18 –

LEVÉLTÁRLAT

csinálunk, amelynek témája vagy Juhász Gyula vagy Batsányilesz, Baróti Dezsõ szervezésében.Felelõs: Miklós Róbert és Horváth Márton.

Az egyes pontokkal kapcsolatos részletes terveinket infor-matív célból és egyes esetekben jóváhagyás céljából a Fõosz-tály elé fogjuk terjeszteni.

Kérjük a Fõosztály támogatását terveink megvalósításához.

Budapest, 1963. I. 30.Horváth Mártonfõigazgató

Pro domo:

A Múzeum kezdeményezése idõszerû és helyes. Úgy tu-dom, már egy alkalommal meg akarták rendezni a tanárokkalvaló megbeszélést, de 4 tanár jelent meg összesen.

Az arcképsorozatot Xeroxon lehetne fillérekért elõállítani.

Kiadványtervükben mindössze 1 ismertetõ és 1 vezetõ szerepel,ingyen terjeszthetõ propaganda anyag nem. Erre póthitelt kérnek?

A 3. pontban jelzett üveges tablókat népmûvelési autón le-hetne járási, falusi kultúrotthonokba eljuttatni. A Közmûvelõ-dési Fõosztály szívesen segítene.

A Propaganda Iroda havi 500.- forintos tiszteletdíjjal tart egyrádióösszekötõt, a Múzeum rádió propagandáját rá kell bízni.

63. 2. 14.[Olvashatatlan aláírás]

Petõfi Irodalmi MúzeumHorváth Márton fõigazgatóH.

A Múzeum propaganda munkájának megjavítása érdeké-ben hozott határozatokkal egyetértek. Az írói arcképek kinyom-tatását a Rota üzem xerox eljárással megoldhatná. A Mûvelõ-désügyi Minisztérium Közmûvelõdési Fõosztályával egyetér-tésben lehetséges lenne a Múzeum kis kiállításainak forgatásanépmûvelési autók útján.

A Múzeum rádió propagandájának megoldása a MúzeumiIsmeretterjesztõ Központ feladata.

A határozatok megvalósítását a Múzeumi Fõosztály teljeserõvel támogatja és külsõ szervekkel való tárgyalásokon – haszükséges – személyesen is képviselteti magát.

63. 2. 25.[Elõzõ olvashatatlan aláírás]BalassaGépirat, autográf aláírásokkal, pecséttelMagyar Országos Levéltár XIX-I-4-t-2t.-PIM-66338-1963

(93. doboz)Mûvelõdésügyi Minisztérium Múzeumi Osztály iratai

És hogy némi fogalmunk legyen arról, hányan is fordultakmeg a Ratkó-gyerekek közül annak idején múzeumunkban,következzék egy hivatalos kimutatás, afféle statisztika. Az ada-tok arról árulkodnak, hogy vendégeink majd’ 2/3-a kedvezmé-nyes árú belépõjeggyel látogatta múzeumunkat (köztük vélhe-tõen több iskolás, semmint nyugdíjas avagy veterán akadt). Ésha összevetjük akkori látogatottsági adatainkat a mai Isaura-gyerekek vonatkozásában, kiderül: 40 év alatt csak haladt va-lamennyit a világ szekere, s az elõzõ iratban taglalt propagan-da-módszereknél alighanem hatásosabbak a maiak, mert míg a’60-as évek elején évente átlagban 27-28 ezren keresték föl aPIM kiállításait, addig 2004-ben ez a szám 45 ezer volt. S haehhez hozzászámítjuk a tavalyi év egyéb rendezvényeken résztvevõ 30 ezer látogatóját (irodalmi estek, könyvbemutatók, meg-emlékezések stb. – a kiállításokon túl csak jó másfél évtizedekerülnek megrendezésre más események is a PIM-ben, azelõttközmûvelõdésileg sokkal „zárkózottabb” volt az intézmény),elmondhatjuk: majd’ háromszorosára nõtt látogatottságunk 40esztendõ alatt. Fentieken túl pedig némi „meteorológiai” ta-nulsággal is szolgál e dokumentum: az uborkaszezon ama kon-szolidáltan forrongó hatvanas években ugyancsak nyárraesett…

PETÕFI IRODALMI MÚZEUMBp., V., Károlyi u. 16.Tel: 187-076

KIMUTATÁSA Petõfi Irodalmi Múzeum látogatottságának alakulásáról

Sorszám A tárgyidõszak A Múzeum Az összlátogatókbólmegjelölése: összlátogatóinak a teljes árú

száma: belépõjegyek száma:1. 1962-63 teljes évben 54.125 19.9842. 1964 január hóban 2.930 6333. 1964 február hóban 2.091 1964. 1964 március hóban 2.881 2515. 1964 április hónapban 2.781 1596. 1964 május hónapban 1.965 179 7. 1964 június hónapban 526 1568. 1964 július hónapban 321 1099. 1964 augusztus hóban 475 17810. 1964 szeptember hóban 1.489 11811. 1964 október hóban 4.947 765

Budapest, 1964. november 24.

Bartai Ferencgazdasági igazgató

Gépirat, autográf aláírással, pecséttelMagyar Országos Levéltár XIX-I-4-t-2t.-PIM-69897-1964

(109. doboz)Mûvelõdésügyi Minisztérium Múzeumi Osztály iratai

– 19–

Búcsú bezárult kiállításainktól

Salvador Dalí mágikus illusztrációi 1944-1970

Salvador Dalí a XX. század sokoldalú tehetsége volt. Egy-aránt jelentõsek festményei, illusztrációi, akvarelljei, rajzai.Csodálatos alkotások születtek keze alól akkor is, ha díszlete-ket tervezett, ha szobrokat készített, vagy színházi rendezõ-ként, illetve filmkészítõként alkotott.

Sokoldalú alkotásaiból kiállításunkon több évtized alatt szüle-tett könyvillusztrációiból mutattunk be válogatást, közöttük ma-gyar nyelvterületen kevéssé ismert alkotásokat is. Dalí munkájasorán különleges technikai eljárásokat alkalmazott, mûvészeté-ben a festészet hagyományait követte, de meghökkentõ, szimboli-kus, már-már azt gondolnánk, álmok és hallucinációk hatását tük-rözõ mûvei a XX. század legegyénibb mûvészévé avatták.

Nem csoda tehát, hogy a látogatók elragadtatott hangon kö-szönték meg a kiállításrendezõk munkáját.

A kiállítás létrejöttében közremûködött: E. Csorba Csilla,Lukács Ágota és Nagyvári Ildikó

Látványterv: Bátonyi GyörgyKivitelezés: Fazekas Gyula és Kemény GyulaA kiállított illusztrációk a bécsi Maecenas Gyûjtemény

tulajdonából származnak.

Látogatói vélemények

Fantasztikus – mondja a mai nézõ, fantasztikus zseni – és örülneki, aki színjózan, és el is tudja adni az õrültségét, és kitartóanképviseli magát 20 éven – 40 éven át. Varga I.

Dalí korunk leghatalmasabb mûvésze. Dalí a mindenség. Dalímaga a világ. Rácz Regina

Salvador Dalí véleményem szerint a világ egyik legtehetségesebbmûvésze. Nagyon érdekes gondolatok alapján születtek mûvei. Fan-tasztikus képzelõerõvel megáldott egyéniség volt.Az utókor nevében is köszönjük!

Hévíz, Bibó István Általános Iskola és Gimnázium X. évfolyam

Dalí egyik kedvenc mûvészem, ezért különösen örülök, hogy aMûcsarnokkal egy idõben itt az illusztrációit lehetett megtekin-teni. Egy zseni volt!Örülök, hogy Dalí új oldalát láttam. Az illusztrációk zsenit sej-tetnek. Gyõrbõl: Nyersné Gabi

Dalí egy géniusz, s ez a kiállítás még inkább megerõsítette ezt atényt. Remélem, hogy sok ehhez hasonlatos kiállításnak ad otthonta múzeum! Tóth Zsuzsanna, Szekeres Csilla

Mindig szeretek a Petõfi Múzeumba jönni, ahol színvonalas éshangulatos kiállításoknak lehetek szemtanúja. A Dalí-kiállítás-ról is ezt tudom elmondani. D. M. Melinda

Végtelenül ötletes, egyedi és összetéveszthetetlen! Mi pedig örülünk,hogy ebbõl egy kicsi nekünk is jut a kiállítás révén. Balázs Emese

Igazi élményt nyújtott a kiállítás, mert életre keltette az illuszt-rált mûvek szereplõit. Külön dicséretben szeretnénk részesítenia Négyessy Ferenc által elnevezett Dalí-széket.

Árpád Gimnázium, TatabányaPocsai Dóra, Németh Janka, Schneider Brigitta, Benedek Erika

Páratlan géniusza rikít a grafikákról. Korlátok nélküli képzelõerõ,részletgazdagságban megbújó éleslátás, ami par excellence Dalí. Mél-tóbb önkifejezési eszközt alig találhatott volna, mint a képzõmûvésze-tet. Példátlan szellemi hagyaték, örök kincsesbányája az utókornak.Álmodjunk tovább eme pazar, már-már nyugtalanítóan kreatív, de

VENDÉGKÖNYV

mégsem hivalkodó lángelmével! Köszönet a Múzeumnak és a Közre-mûködõknek, hogy a tárlat létrejöhetett! Babos Tünde

Tisztelt, kedves Mûvészbarátok! Köszönöm a betekintést a mûvé-szi nagyság ihleti körébe. Minden jót! M. Eleonóra

Bár minden képzõmûvész így tudna rajzolni, s ilyen képzelõerejevolna. Lukácsy Róbert

Gratulálok! A kiállítás nagyon jó volt! Megkedveltem SalvadorDalí mûvészetét! Farkas Petra

Összeállította: Kozma Éva

Kis magyar irodalmi herbáriumFiktív bejegyzések egy valós vendégkönyvbe

„Amikor elõször jöttek hozzám a lányok az ötlettel, nagyon biztat-tam õket, de azt nem gondoltam, hogy minden aprósággal majdhozzám fognak szaladni. Hiába, elsõ kiállításuk, majd belejön-nek.” E. Csorba Csilla

„Nagyon tetszik az ötlet, az sem baj, hogy a feldolgozói munkakicsit késlekedik miatta.” Varga Katalin

„Ennyi zöldséget még soha nem láttam az olvasóteremben! Remé-lem nem is fogok.” Nagy Csaba

„A növényeket szeretem. A könyveket is. A növényes könyvekbõlviszont elegem van!” Novák Béla

„Túl sok a szöveg, túl sok a szöveg, túl sok a szöveg!”Kemény Gyula

„Az én kedvencem a Nagy László-rajz. Meg a Jókaié. Meg a Weöre-sé. (Ja, az kimaradt.)” Gaál Réka

„Nagyon örülök a fantasztikus lehetõségnek, hogy végre kedvemrelaminálhattam!” Kérdõ Ágnes

„Nagyon jó, de akkor most hova lehet, és hova nem lehet parkol-ni? És hol vannak a muskátlik?” GMP Security

„Remeknek találom az ötletet; pontosan ilyen kiállítások hiányoz-nak Magyarországon! A szövegek között X-bõl és Y-ból kicsit sokvan; Z pedig nagyon hiányzik.” Géczi János

„Mindent beültettem, elástam, megöntöztem, megmetszettem. Mostkezdhetem elölrõl.” Menlauer Istvánné, Zsuzsa

„Örülök a sok növénynek, ahogy nõnek, virágzanak. A legjobb,hogy végre padok lesznek az udvaron!” Parragi Márta

„Én vagyok az elsõ áldozat: napszúrást kaptam.” A pálma

„Nekünk nagyon tetszett; köszönjük, hogy megcsinálhattuk!”Szilágyi Judit, Vajda Ágnes

Összeállította: Szilágyi Judit

[A fiktív olv.-szerk. megjegyz.] a bejegyzõkrõl, megszólalásuksorrendjében:Fõigazgató-helyettesKézirattár-vezetõKönyvtár-vezetõKönyvtári gyûjteménykezelõLátványtervezõKiadványtervezõRestaurátorZöld õrangyalA kiállítás megnyitójaKertészPadtársA pálma (A „pálma”)Rendezõk

–20 –

A PETÕFI IRODALMI MÚZEUM LEGÚJABB KIADVÁNYAI:

Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója 1906-1912;szerk. Nagy Csaba, PIM, 2005„És ámulok, hogy elmulok”. József Attila-iratok; szerk. Varga Katalin, PIM,2005Idesereglik, ami tovatûnt. József Attila összes fényképe; szerk. Kovács Ida,PIM, 2005Salvador Dalí mágikus illusztrációi 1944-1969; írta: E. Csorba Csilla–Maier-Preusker, Wolfgang, PIM, 2005Szentmártoni Szabó Géza: Áldott szép Julia. Kiállítás Balassi Bálint születé-sének ötödfélszázadik évfordulóján; szerk. Thuróczy Gergely, PIM, 2005Kultusz, mû, identitás. Kultusztörténeti tanulmányok 4.; szerk. Kalla Zsu-zsa–Takáts József–Tverdota György, PIM, 2005Déry Tibor: A Halál takarítónõje a színpadon; sajtó alá rendezte BotkaFerenc, PIM, 2004 „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petõfi Irodalmi MúzeumJókai-gyûjteményének katalógusa. Kéziratai. Az író képzõmûvészetialkotásai. Ábrázolások az íróról; szerk. E. Csorba Csilla, PIM, 2004„…or not to be”. Molnár Ferenc levelei Darvas Lilihez; szerk. Varga Katalin,PIM–Argumentum Kiadó, 2004Rejtély és ráció. Nemes Nagy Ágnes verskéziratai és rajzai; vál. és szerk.Kemény Aranka, PIM, 2004Vezér Erzsébet: Megõrzött öreg hangok. Válogatott interjúk; PIM, 2004Ratzky Rita: Vénusnak szép játéka. Erotika a magyar irodalomban; kataló-gus; szerk. Thuróczy Gergely, PIM, 2004Petrányi Ilona: „A költészet magasztos templomom”.Kiss József-emlékkiállítás; katalógus; PIM, 2003Mészáros Tibor: Márai Sándor bibliográfia; Helikon–PIM, 2003Ratzky Rita–Thuróczy Gergely: „Költõ hazudj, de rajt’ ne fogjanak”. AranyJános-emlékkiállítás; katalógus; PIM, 2003Mérlegen egy életmû. Déry Tibor halálának 25. évfordulóján rendezetttudományos konferencia elõadásai; szerk. Botka Ferenc, PIM, 2003Déry Tibor: Barátságos pesszimizmussal; sajtó alá rendezte Botka Ferenc,PIM, 2003Déry Tibor: Sorsfordító évek X-ben; sajtó alá rendezte Botka Ferenc, PIM, 2002Déry Tibor: Szép elmélet fonákja; sajtó alá rendezte Botka Ferenc, PIM, 2002Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok; PIM, 2002

Idegen nyelvû kiadványok:Once I lived, I, Sándor Márai. Patterns from a globetrotting Hungarian’s life;írta és a kiállítást rendezte Mészáros Tibor, fordította Thomas Escritt, Londo-ni Magyar Kulturális Intézet, 2004A guide to the Museum of Literature Petõfi; szerk. Cséve Anna–E. CsorbaCsilla–Ratzky Rita, PIM, 2004Literaturmuseum Petõfi. Ein kurzer Überblick; szerk. Cséve Anna–E. Csor-ba Csilla–Ratzky Rita, PIM, 2004

Elektronikus adathordozók:Kertész Imre: Hangoskönyv – Részletek Kertész Imre mûveibõl, a szerzõelõadásában; 2 db audió-CD, szerk. Kelevéz Ágnes–Hafner Zoltán, hangmér-nök Tausz Mihály; Magvetõ–PIM, 2004Esterházy Péter: Egy nõ. Fölolvassa Esterházy Péter; 3 db audió-CD, ren-dezte Magos György, szerk. Kelevéz Ágnes, hangmérnök Tausz Mihály; Mag-vetõ–PIM, 2004Balassi – A költõ élete és versei. „Az jó hírért, névért…” – A Balassi Bálintszületésének 450. évfordulója alkalmából készült vándorkiállítás interaktívkatalógusa; CD-ROM, szerk. E. Csorba Csilla–Várkonyi Gábor, tervezte Vi-rágvölgyi András; PIM, 2004

Teremtett és megõrzött világok – Filmetûd a Petõfi Irodalmi Múzeumalapításának ötvenedik évfordulójára; VHS, DVD, forgatókönyv Maróti Ist-ván, operatõr-rendezõ Kovács Béla; PIM, 2004Kölcsey Ferenc: Hymnus – Vörösmarty Mihály: Szózat. Két magyar verstizenhét nyelven; audió-CD, angol-magyar nyelvû kísérõfüzettel, szerk. Hor-váth László–Maróti István, hangtechnika Tausz Mihály; PIM, 2004Aranyhangok I. – Válogatás a Petõfi Irodalmi Múzeum Hangtáránakgyûjteményébõl; audió-CD, kísérõfüzettel, szerk. Kelevéz Ágnes, hangresta-urálás Bolla György, megjelent a PIM ünnepélyes milleniumi megnyitójára(2000. nov. 30.); PIM, 2000„Csak idegenben érti meg az ember…” – Hangdokumentumok MáraiSándor életébõl; audió-CD, szerk. Maróti István–Mészáros Tibor, hangresta-urálás Bolla György, megjelent Márai Sándor születésének századik évfordu-lója alkalmából; Petõfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ Hang-tár, 2000

Képeslapok:Magyar írók, költõk portréiMóricz Zsigmond-fotókIrodalmi relikviákKis magyar irodalmi herbárium (képeslapgyûjtemény, 13+1 rajz- éskézirat-reprodukció)

KIÁLLÍTÁSOK:„Tanuljátok meg, mi a költõ…”Állandó Petõfi Sándor-kiállításNapfény és holdfényJókai világai(2005. december 31-ig)„Idesereglik, ami tovatûnt”József Attila összes fényképe(2005. november 1-jéig)„A vídám természetû poéta”Kiállítás Csokonai Vitéz Mihály halálának 200. évfordulója tiszteletére(2005. október 15-ig)50 év – 50 fotóa múzeum fényképészeinek szemével(2005. szeptember 15-ig)Életem regényeMóricz Zsigmond-életmûtárlat az író születésének 125. évfordulóján(2005. október 15-ig)„Ahogy lehet”Reményik Sándor-emlékkiállítás(2005. október 15-ig)„Undok szép világ”Kiállítás Reviczky Gyula születésének 150. évfordulója tiszteletére(2005. december 31-ig)A mi AndersenünkEmlékkiállítás születésének 200. évfordulójára(2005. szeptember 30-ig)Shakespeare: Szentivánéji álomWürtz Ádám rézkarcai(2005. szeptember 15-ig)Kis magyar irodalmi herbáriumNövényközpontú kiállítás a Károlyi-palota kertjében(2005 tavaszától õszéig)Ady-oltárMelocco Miklós szoborkompozíciója, 1977