IRODALMI, MÛVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI … · Azóta sincs utazó, vándor, ki ne hallotta volna a vendégfogadóban ennek a délutánnak a történéseit, ne kacagott volna

1

X. évfolyam 2002/3. szám

IRODALMI, MÛVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI FOLYÓIRAT

T a r t a l o m

Gergely Ágnes: Télutó Amherstben (vers)Tõzsér Árpád: Ernõ a Luxembourg-kert pónilován;

Kóda egy korábbi vershez (versek)Tandori Dezsõ: Ambrose Bierce elõversek; Kalibán: Verdun;

Kim (versek)Jenei László: Ubi sunt (elbeszélés)Kántor Zsolt: Az öröm kútfejébõl; Inspiráció;

Burkot vonnak a dolgok (versek)Penckófer János: Van itt még valami; Például a Szentláp utca (versek)Filip Tamás: Ahol a földre ejtik; Amikor végre átadja (versek)Petõ Zsolt: Oltárkõ; Ráhél-fúga (versek)Márton László: A regényhõsnõ utolsó átváltozása (elbeszélés)Vízhányó Mészáros Márton: Játszó; Halottak; Attila (versek)Rékasy Ildikó: Áthangolódás; Gyanútlanul (versek)Szegedi Kovács György: Kegyelem; Miért is nem voltSzilágyi Ferenc: Gyomai epigrammák (versek)Elek Tibor: „…hogyan tudod elmesélni”

Beszélgetés Darvasi Lászlóval és Závada Pállal

Nagy Gábor: Békés megye a határmentiség és az Európai Unióscsatlakozás kettõs erõterében

Lengyel Imre: Töprengések Békés megye versenyképességérõlErdész Ádám: Az Alföld az Európai Unió kapujában

i i i

Ambrus Zoltán: Egy könyvtár korszakváltásaÖtvenéves a Békés Megyei Könyvtár

��

�

� �� �

� �� �� �� �� �� �������

��

��

��

M ûh e l y

2

Bod Péter: Keleten a helyzet változatlanMérlegen a békéscsabai Jókai Színház2001/2002-es évada

Szilágyi András: Újnaturalizmus emberi méltóságaSzékelyhídi Attila festõmûvész életmûvénekvizuális szellemterében

Banner Zoltán: Felhõcsapda – vagy hiteles vízió?Olasz Attila képei elé

Balázs Imre József: „Véletlenek tánca és ölelkezése”Szilágyi István: Hollóidõ

Bordás Sándor: A megtestesült szellemiségTõzsér Árpád: Finnegan halála

Szilágyi Zsófia: Az iszapba ragadt idõBartis Attila: A nyugalom

Sturm László: Nagyszerû elképzelés részletekkelSzáraz Miklós György: Lovak a ködben

Benyovszky Krisztián: Fordított perspektívábólKarel Wlachovský: Köztes szerepben.Párbeszéd a magyar és a szlovák irodalommal– közös dolgainkról

��

�

��

��

���

���

���

���

F i g y e l õ

E számunk illusztrációit Székelyhidi Attila munkáiból válogattuk.A borító 2. oldalán a Pista bácsinál (vegyes technika, papír), a borító 3. oldalán a

Szék kabáttal (tus) és a borító 4. oldalán a Két öreg (akvarell) címû képekláthatók

Lapunk a következõ internetcímen érhetõ el:www.bmk.iif.hu/barka

3

Gergely Ágnes

Télutó Amherstben

Nem erõtlen a hóesés,csak akadálytalan.A kín görcse a zuhatagbanmélyebben benne van,

a havat csodálják, tapossák,csengõ szól, gyertya ég,de a vízesés ismeria sziklarepedést.

A tó befagy, a láb dobog,a nap legombolyog,a hold nem mindig éri ela hegyi templomot,

farönkök csapódnak a tûzbe,szikrázni, égni kell,a hegyi árny, a vízi árnya tûznek nem felel,

kolostorkerengõ a csend,elfut maga elõtt,mindenkoron függetleneka szunnyadó erõk.

Hajnal. A lámpasor kihûl.A csónakok sehol.Szerelmesek borzonganak,megáll a kútszobor,

varjú kering a kupolán,lenn szalmabáb suhan.Sosem erõtlen, ami jön,csak akadálytalan.

GERGELY ÁGNES

4

Tõzsér Árpád

Ernõ a Luxembourg-kert pónilován�„Az alkonyodó Luxembourg-kertbenlépni is alig mertem.

Álltam, csak álltam meghatottana tágasságos panteonban.

Sokáig nem tudtam, mi hat így meg,régi és ismert volt minden díszlet.

Medici Mária szökõkútjaunottan szórta vizét az útra.

Verlaine szobránál kis csibészekvisongtak, fociztak, rám se néztek.

És én mégis úgy elgyengültem,itt a vég, véltem, hát leültem

egy mohos padra, és meggyóntama sorsom a nagy, zöld templomban.

Éltem: kis foci, kis pénz, kis nõk– A semminél, Istenem, tán ez is több.

Stendhal a boulevard kövén végezte,én panteonból megyek a mennybe.

Marie Medici, adieu, delnõ,visse és scrisse, elmegy Ernõ –

S ekkor láttam meg… Elõbb a nyerget,aztán a ponnit, ahogy legelget.

S egyszerre világos lett minden:a kegyelem napja ez ma, Isten

*A verset a szerzõ Finnegan halála (Kalligram, Pozsony, 2001) címû kötetébõl közöljük újra (A szerk.).

TÕZSÉR ÁRPÁD

5TÕZSÉR ÁRPÁD

küldött egy ponnilovat is nékem,hogy azon jelenjek meg az égben.

Felültem a ponni piros nyergébe,a kert is szebb lett onnan nézve.

Elénk terült a csillagos este,léptettünk föl, föl, egy mennyei versbe.”

Kóda egy korábbi vershezAz alkonyodó Luxembourg-kertbenszinte lépni is alig mertem.

Köröttem csupa ismert díszlet:mi rettenthetett mégis így meg?

A parókás platánok feketén, szõkénhajlongtak, fondor Richelieukként.

Medici Mária szökõkútjatüntetõn búsult, rásírt az útra.

Odább egy ablak, büffé-féle,mint állat szõre: hullt a fénye.

Minden, mi volt a túloldalon volt,én csak az voltam, mit elmém gondolt.

S éreztem, amott, túl minden vad ármány,végleg két világ a látó s a látvány.

S én emitt teljesen egyedül voltam:Orlando esze a távoli Holdban.

S akkor mintha csak álmodtam volna:pónik vonultak elõttem sorba’.

Valóban nyolc kicsi felnyergelt ló volt,az elsõn tán maga Szép Ernõ trónolt.

6 TÕZSÉR ÁRPÁD

S a pónik – kipp-kopp – soklábú stanzák,követték a címet, a szomorú gazdát.

Én meg nem tudtam: sírjak, nevessek,látva a bús-groteszk nyolcsoros verset.

Lélekben beálltam én is a sorba,én lettem a furcsa versben a kóda.

Így oldódott föl dúlt-nyomott kedvemaz alkonyodó Luxembourg-kertben.

Folyosón (olaj)

7TANDORI DEZSÕ

Tandori Dezsõ

Ambrose Bierce elõversek

Nem volna semmi jel

Seminem (a hadaró Énekes)Nem volna semmi jellege,még fokhagymafingos legeegy kicsit körbelengene,mint fél karom lelógna,

másik fél karom falba verném,semmi másom semmibe, enyhénszólva is, szóm már sose lelném,eltûnnék savba, lúgba, sóba,

cukorba, ecetbe, rohadtmustárba, a sorokat at-tól kezdve pár pillanatigkét kapálózó sarkam írná,

de nem kellene semmi rig-mus vele, belõle, és semminem kellene, hogy vele lennikelljen, nélkülem bármi bírná.

Ahogy madárkám és a házibajnokság híján már nirvánnialig bírom, vége legyen,és eltûnjek földön, egen,

falba úgy verjem fél kezemhogy beletörjön, másikátpadlószálkákon zúzzam át,kaparja poklok padlatát.

8 TANDORI DEZSÕ

Kalibán: Verdun„Mustáros virslink!”

Ki kéne irtani az em-beri nemet, hadd lenne nem!Vagy csak a francba kéne hagyni,abba próbáljon megszakadni?

Abba, amíg nem könyörög:szájba, valaga szennylyukábarögöt! rögöt! rögöt! csököttszellõzésétõl valahára

szabadulna! És pórusába,mindbe mit-tudom-én-mit! Azt,ami a legtovább tapaszt,eltapaszt leget és eget,

és mód alatt s mód felettvan, hogy nincs, és oly igen és olymindenhogyan, hogy bele-szétfoly-lyon, jonhig… mi, nem, nem! Hörögné,

hogy soha többé, tört körökkéhullna minden szeletben, ésnem lenne több feltévedés,nem lenne többé semmi más,

csak mustármedrû túlcsapás,csak teljes azonosulásazzal, mire nincs pusztulás.Árkán virslinép ás meg ás.

9TANDORI DEZSÕ

Kim?

„Fajaid ösztönön!”Átvonszolom magam a Práterenmert nincs átvágva még ütõerem,erem a csuklómon. a nyakamon,pedig már semmit sem nyakaskodom.

Szívembe verném a ciánt. A hegy– a tûé – lenne az Egyetlen Egy;szájam sarkán, valagamon, a habjakibuggyanna, semmibe se mutatva.

Felhõk szállnak így, vagy a fos, lazúrok,hogy valakit egy baltával leszúrok,baltanyéllel vagy negyvenfõs gyüle-kezetet baltafejjel vágva le

– megyek. Nekizuhanok kirakatnak,csodálója zenei lerakatnak,bárminek. A pokolrétegezõdéselképzelése csak olyan elõrés,

mely ma nyakadra szorul, koponyádra,vagy bokádnál a viszketést kivájja,hogy még viszketnél! Csontod hártya-védjeüvölti, hogy közeledj még feléje,

de te csak távolodsz. Kínod magárahagyod, erre se születtél, halálraarra születtél, hogy anyád tökönrúgják: fajaid ösztönön.

10 JENEI LÁSZLÓ

Jenei László

Ubi sunt

1.

Az öregnek egyre nagyobb erõfeszítésébe került, míg felvánszorgott a kis házi-kóig, melyet évtizedekkel ezelõtt emeltek a család éléstárául szolgáló pince bejá-rata fölé. Afféle búvóhellyé, de inkább leshellyé vált számára a rozoga épület,fõleg annak keleti ablaka, melynek párkányára könyökölve kényelmesen lebá-mulhatott a széltõl védett völgybe, ahonnan fölfelé indult az út, föl egészen aháza fölötti hegygerincig.

A pincébe már alig járt le, pedig régebben el nem hagyható szórakozása volt azalászállás. Odalent kísérteties hangulat uralkodott. Gótikus ívû vasszelvények, sa közéjük szoros rendben besorolt vastag deszkák tartották a földet. Tapogatózólába alatt, s éppen a lábbelik okozta súrlódástól, fénylett a döngölt agyag vörö-sesbarnája, de ahol a gombásodás meglepte, ott egymásba úsztak az erjedés feketeés fehér foltjai is.

Legjobban a feje fölötti boltozatos részt szerette. A pókok szövõszemölcsei-nek munkája révén teljesen beborított tér ezer színben pompázó freskóvá lénye-gült, mikor a gyertyájának fénye megcsillantotta a nedvességcseppeket a hártya-vékony szövedéken.

Nyílegyenes lépcsõsor vezetett a felsõ kapuhoz. Körülbelül a felénél, egészenpontosan a huszonharmadik lépcsõnél kellett néhány lépésnyit balra letérnie, hogycélba érjen – ó, hányszor, de hányszor számolta nyögve, aprókat horkantva, majda végén veszett gyorsasággal emelkedõ, süllyedõ mellkassal a fokokat!

Ráadásul néhány hónapja világossá vált számára, hogy nincs biztonságban avisszaúton sem. Mintha gólyalábakon egyensúlyozna, a törzse úgy tekergett abiztos pontot keresõ talp fölött, hogy rendre beleszédült. Remegtek az inai, meg-megrogytak a térdei, a derekában, s végig a gerincén kibírhatatlan nyilallásoksorozata villant végig.

Amióta egyedül maradt – elõbb fia, nem sokkal késõbb felesége is meghalt–, legtöbbet a hatalmas birtok szerencsétlen fekvése fölött mérgelõdött, teljesenfüggetlenítve magát a külvilág elhanyagolhatóan távolinak tûnõ bonyodalmai-tól. Csak néhány fiolányi konyak szoríthatta ki mániás gondolatai közül e prob-lémakört, de mióta a közeli kisvárosban hosszú fontolgatás után beszerzett, nyúj-tott nyakú, körte alakú kis üvegedényei eltörtek, az ivást is elhagyta.

Számtalan, elképesztõbbnél elképesztõbb tervet eszelt ki, hogyan tehetnéegyszerûbbé az életét. Nappal a filodendronok léggyökereit pofozgatva, le-följárkálva kereste az egyetlen igazi mesterfogást, míg éjjelente kusza összevisszaság-ban kötelek, kerekek, áttételek, csigák forogtak, tekeregtek a szemei elõtt, me-

11JENEI LÁSZLÓ

lyek a hajnal közeledtével valamiféle homályos, ellenséges szörnyetegekké szerve-zõdtek, s nem titkoltan az életére törtek. Mivel eleve elszánta magát, hogy bevár-ja õket, nem félt tõlük. Pusztán bonyolult létük, formájuk, funkciójuk értel-metlensége bizonytalanította el.

Rövid, álmatlan, ájulásszerû szakaszokban tudott csak aludni, így napról nap-ra kimerültebbnek érezte magát.

Mikor aludt, s kivétel nélkül hanyatt fekve, mozdulatlanul, tágra nyitott szájaüstszerû mélyedésében úgy állt meg idõnként a felgyûlt nyál, mint egy kisebbkrátertó. Reggelre a szemeit annyira ellepte a sárgás váladék, hogy csak hosszasküszködés után tisztult le számára a külvilág képe. Rémes éjszakáinak a felületestisztálkodás után megmaradt nyomai azután egész nap ott éktelenkedtek azarcán.

Elvadulása nem nélkülözte a külsõ jegyeket.Háza egykor fennhéjázó díszkapujának és homlokzatának fa berakásos eleme-

it utoljára nyolc éve húzta át lazúrfestékkel. Néhány ablaküvegen mûvészi ará-nyossággal hajszálvékony, zúzmaraszerû törésvonalak terjeszkedtek. A ház olda-lában körbefutó, alig néhány lábnyi széles járdán kristálykígyókként vöröslötteka tetõrõl lehullott, s csak ímmel-ámmal eltakarított cserepek szilánkjai. A házmögötti liget fáit lódarazsak, lombjukat levéltetvek lepték el.

A házban sem volt jobb a helyzet. A fûzöld védõhálók fakeretei megbicsak-lottak, a rovarok elviselhetetlenül nagy számban és folyamatosan költöztek bemellé. Amikor esténként belépett az ajtaján, a fáradt rugó, mintegy tiltakozás-képpen, halkan pattant egyet mögötte.

Ismétlõdõ ceremóniája volt megállni az ebédlõ közepén, s lassan körbejáratnitekintetét. Estérõl estére érdektelenül, szinte csodálkozva teljesítette szolgálatátezen az eszköztelen szertartáson, mint aki meglepõdik, hogy ugyan miféle tár-gyak vannak itt felhalmozva. A tálalószekrény sötétbarnája csak itt-ott látszott kia rajta felejtett, s oda nem illõ dolgok óvatosan egyensúlyozó halmai alól, a tálak,tányérok, csészék, evõeszközök, úgy tûnt, örökre elbarikádozták magukat, ne-hogy a konyhán kallódó, hónapos koszban álmodozó társaik sorsára jussanak.

Csupasz falak meredtek rá, melyeken a repedések úgy mutattak lefelé, mintegy villámcsapás. A fõfalon középen egy kampó éktelenkedett, alatta a falnaktámasztva egy foltos olajnyomat, melyen gyönyörû, elnyúlt testû kutyák ûzték avadat. Szabad járás esett a helyiségek között, az üres ajtótokokon felpikkelyese-dett a festék, az olajlámpás a sarok felé dõlve állt, talán az utolsó elõtti pillanat-ban, mikor még megküzdhetett két, egymással ellentétes hatással.

Az öreg saját külsejével sem törõdött. Ha megkerülhetetlen dolga adódottodakint, magára kanyarította valamelyik méreten felüli, színehagyott köpenyét,kabátját, s amikor némelyik mozdulatánál a hiányzó gombok jóvoltából elõvil-lant meztelen bõrének betegesen sárgásfehér színe, mindenki, még a legélesebbnyelvû rosszakarói is, szégyellõsen elkapták a tekintetüket.

Érezte a zavarodottságot, ami a hozzá forduló emberekben munkált. Nemtudott, de nem is akart tenni semmit sem azért, hogy feloldja. Fenyegetõen kö-zelinek érezte a halált.

12 JENEI LÁSZLÓ

Semmi sem volt már a házban, ami az ötvenéves kora elõtti önmagára emlé-keztethette volna. A felesége halálát követõ harmadik nap hajnalán hatalmasmáglyát rakott az udvaron bútorokból, képekbõl, szõnyegekbõl, de odahordtamég a könyveket, gyertyatartókat, aranyozott használati tárgyaikat, mind-minda ruhákat, cipõket, fejfedõket is. Nem menekült meg semmi.

Azóta sincs utazó, vándor, ki ne hallotta volna a vendégfogadóban ennek adélutánnak a történéseit, ne kacagott volna harsányan az eszüket vesztett embe-rek kapzsiságán.

Kiváltképp a fogadósné tudta élénken ecsetelni, amint a tûzbe szökkenve kap-kodták ki az értékesebbjét, majd a fájdalomtól ordítva ugráltak, égett ujjaikatfújva-nyalva járták a pokoli táncot. Az öreg azonban cseppet sem törõdött a házaelõtti tülekedéssel, tõle akár a tetõt is vihették volna a feje felõl, másnapig jósze-rével nem kelt ki az ágyából.

Leszámolt a kisebb állatsereglettel is, melyet felesége, szíve szerint, már kap-csolatuk kezdetekor a gyehenna tüzére kívánt volna, s csupán urának túláradóragaszkodása láttán bólintott rá e napi gondoktól egyáltalán nem mentes hó-bortra. Elsõ volt ez a sorban, az évek múltán már mindenben engedõ, az életet amind jobban kiteljesedõ szeretet foglalataként megélõ asszony elsõ fegyver-letétele.

A sok idegesítõ állati hang, a nem szûnõ mozgás, sürgölõdés, helyváltoztatásmiatt – úgy érezte – vitán felül végeznie kellett velük. Mindenütt ott voltak,mint eleven felkiáltójelek. A gyengeség elsõ jelére, végsõ soron felesége végzetesgyengeségére emlékeztették, tudniillik, hogy engedett a halálnak.

Egyedül pointereinek kegyelmezett, a pogány mezei pockok feletti számta-lan, együtt kivívott diadal emlékére õket elajándékozta.

A máglyarakás másnapján, amikor az elsõ erõteljesebb hajnali szellõ betömteorrát a még parázsló, alaktalan halmazból áradó bûzzel, révült tekintettel, jégver-te boglyaként álló hajjal kitántorgott az ajtó elé, s a balról kézre esõ, szépenfaragott kapudíszbe markolva percekig csak zokogott.

Sokáig érezte még a szagot, a füst, a korom maró, kesernyés szagát, melyemlékeiben összekeveredett, egyazon érzetté vált saját könnyeinek sós ízével. Aveszteség ezután tompábban sajgott benne, szerettei halálának tudatát, úgy tet-szett, hogy egy ideig sikerült kiégetnie magából.

Azután elõbb a fia, majd az asszony, szép lassan, mint ahogy õ haladt reggelen-te fölfelé a lépcsõn, fokonként, mozdulatonként, hangonként, szép lassan, vissza-lopták magukat az életébe.

2.

Ezen a szeptemberi reggelen a szél úgy cicázott egyetlen gyertyánfájának ágai-val, mint a játék önkívületében mindjobban megvaduló gyermek. Az öreg, fü-letlen vödrével a háza melletti kerthez igyekezett. A sarkon befordulva gyér haját,melyet hátul akár már össze is foghatott volna, gyászos rebbenésekre késztette

13JENEI LÁSZLÓ

a felgyorsult, csípõs légáramlat. Ez volt birtokának a viharzónája, itt akkor isingadoztak a gyengécske száron díszelgõ virágai, amikor a völgyben fûszál semrezdült.

Mégsem a tolakodó elemek miatt tántorodott hátra. Már nem tudta nemészrevenni, hogy megmagyarázhatatlanul és visszafordíthatatlanul hervadásnakindult virágoskertjének egyetlen igazi, addig valóban pompázatos éke, a tulipán-ágyás.

A hagymagyökerek rendellenes módon, egymás után száradtak el. Több voltez, mint a természetnek ebben az évszakban megszokott hétfátyol-tánca. Ellent-mondott minden eddigi tapasztalatának. Az egymásutániság, a fokozatosság elve,kis lángon égõ életének talapzata sérült. Hogyan folytassa, ha a láncolat megsza-kadt? Egyáltalán, hogyan szakadhatott meg?

Percekig állt, mozgása csak a szél változó erejéhez igazodó apró korrekciókraszorítkozott. Hallott már ilyenrõl, hogy a magány ennyire képes kilúgozni azembert. A tudat, mint egy kártyavár, egyetlen jelentéktelen apróságtól összeom-lik. Szinte látta is, mint egy fényérzékeny rétegben lappangó kusza, baljós ár-nyaktól terhelt képet, ahogyan az a valami, amit lényegi részként rangsorolt,leválik az ég köldökérõl, s szétterül azon a helyen, ahol éppen áll, akár egytalajmenti felhõ.

A lapockája környékén tüzes nyilak járták át a testét, járomcsontja sajgott avacogástól. Az volt a benyomása, hogy a múlt emberszobrai lépkednek körülöt-te, s tesznek rá csipkelõdõ megjegyzéseket. A családi szájhagyományban fennma-radt az egyedüli romlatlan irányító hatalom szolgájának, a tágabb rokonságáhoztartozó, egykori gloggnitzi apátnak a tétele, miszerint az ítéletek csupán a követ-kezményeikkel együtt értelmezhetõek helyesen. S lám, ez alól az Úré semkivétel.

Az öreg számot vetett mindennel, s arra a döntésre jutott, hogy feladja.

Akkor már kíméletlenül süvített a kora õszi szél, s bár az öreg a rendelleneshasználatban megnyúlt, megcsúnyult, házilag bélelt múlt századi gérokkját, me-lyet szalonkabát helyett furcsa mód felöltõnek mondott az ócskás, igyekezettszorosra vonni maga körül, egy erõsebb lökés szempillantás alatt úgy hátracsaptaa kiszolgált ruhadarab mindkét szárnyát, hogy a rozoga test néhány veszedelmesmásodpercig elveszett az izmok számára.

A görcsösen kapaszkodni akaró kéz megcsúszott az egyenletesen simára dör-zsölõdött, zsírtól bebarnult korláton. Az elszabadult anyag alól kikandikáló, szá-nandóan vékony láb remegett a kétségbeesett igyekvéstõl, míg végül sikerült va-lamennyire kitámasztania magát egy lépcsõfokon.

Reggelente, amikor a mozdulatai még nem voltak mérlegelés függvényei –ösztönösen, katonásan oldalra hengeredni, elõbb az egyik, majd a másik lábat isle az ágyról –, sokszor tévedt a tekintete lappadt, kékes csõrendszerrel, lila ésmélyvörös pöttyökkel, görbén szétágazó piros vonalakkal tetovált, fonnyadt lá-bára, s egyszerre minden eszébe jutott, kedélye ördögi fordulatot vett. Elkesered-ve látta be, hogy az idõk során minden szerve, szövete, sejtje szolgából úrrá lett.

14 JENEI LÁSZLÓ

Egyelõre azonban még gyõzedelmeskedett. Hogy újból diadalt aratott a zsar-nok fölött, felemelte a fejét, s úgy nézett a száját csak az imént elhagyott felkiál-tás után, mintha látná távolodni.

– Irgalom? – dohogott csendesen, s megmaradt, elõre álló fogai ütemesenverõdtek össze, ahogy az irányíthatatlanul mûködõ izmok elengedték, majd egy-egy pillanatra felkapták a bõrt, a csontot.

– Irgalom?! – mondta újra. – Elindultam meghalni, s már a lépcsõn könyör-gõre fogtam.

Az öngúny lassan méregbe fúlt, feldúlva állt, s még mindig imbolyogva, kétkézzel szorította a korlátot.

A tó annak a hegynek a túloldalán volt, melynek lejtõin az öreg birtoka terültel. Ha idejében elindul, még úgy vághat át a gerincen, hogy nem találkozik sen-kivel, s zavartalanul bevégezheti, mielõtt újra ráborulna a keservekkel telisötétség.

Az elvégzendõ feladat egyszerûnek tûnt, s tulajdonképpen más módozatotnem is tett megfontolás tárgyává. A víz, aminek a hegy innensõ oldalán egészéletükben válogatott hátrányokat jelentõ hiányát érezték, a víz legyen az, amelyegyszer, legalább egyetlen egyszer tegyen vele valami jót.

A hegygerincen keskeny, éppen csak egy szekérnek való, de jól kiépített, egyen-letes felületû út húzódott végig. Az egyik oldalán, éppen azon, amerre most azöreg lépkedett, fiatal, ám máris terebélyes tölgyek sorakoztak. Felsõ ágaik szele-sebb napokon egészen a házig leintegettek, s az öreg bolondul néha vissza is jel-zett nekik.

Belekapaszkodva az egyik fatörzsbe, visszafordult. Emlékezett, micsoda fel-fordulás volt az építkezésük idején. A falubeliek milyen buzgón, s kéretlenüljártak vizitálni – lenézõ mosolygásukról tán maguk sem tudták, mennyire sértõ.A torony, amint elnevezték odalent, álláspontjuk szerint nem volt bizonyítható-an hasznos, a belefektetett munka nem fizetõdött ki, épp ezért meglétébõl is agazda renegát hajlamaira következtettek.

Ettõl kezdve a forma kedvéért, mármint az állítólagos közmegegyezés rendjé-nek kedvéért, s a tákolmány társadalmi veszélyességének csökkentése érdekébenkifelé csak mellékes, szóra sem érdemesíthetõ díszítõelemként emlegette bás-tyáját.

Mert egy igazi bástya volt ez, melynek még ma is vonzóan egységes képetmutató kúpos teteje most kibukkant az ezer színben pompázó, ritkuló lombokközül.

Az õ szeretett háza. Az avatás, mint valami egyházi liturgia. Majd a bába rán-cos keze, s benne az élet új, vérfoltos prédája. A gyermekágyas hetek, majd agörbe lábak elsõ lépései a testvére által valahonnan a Balkánról áttelepített babér-meggy gyönyörû, telt zöldjével a háttérben. Gyors veszekedések, édes kibékülé-sek, gyertyafény. A vetkõzõ nõ vibráló körvonalai a falon, a rendetlen ruhahal-mok a széken. Szeretkezések! Szeretkezések.

A legutolsó tél hatalmas havazása földig nyomta a baromfiól dróthálóját.

15JENEI LÁSZLÓ

A méhkaptár még ugyanott van, ahová lerogyott, a földre heveredett galamb-dúcban pedig valamiféle apró, alig neszezõ állatka élhet, mindig csak a füvet látjamozogni utána, olyan gyors.

A kutyahúgy lassú tûzön égeti el a tuját, melyet az ókori rómaiak az élet mito-lógiai jelképének tartottak.

Képzeletben végigkövette a ház falán futó repedést, mely a behordatlan tüze-lõanyag fûrészpor illatú halma mögött tûnt el szem elõl. Ez a repedés is az elmú-lás jele, foszlékony árokpartján az ujj mérhetetlen rombolást volt képes végezniegyetlen érintéssel is. Sebhely volt ez, stigma a múltján.

Kedélyére csak rájátszottak a további díszletek. Egy évekkel ezelõtti elvetélthelyreállítási kísérlet óta ottfeledett palló, vaslábak, kampók, néhány koszlottrongy. Ócska, haszontalan kerülgetnivalók. Álnok kegyelemlövés egy, talán más-forma adottságokkal, túlélhetõ sérülés után.

Sokáig pihent, szívta-fújta tátott szájjal, erõlködve a szökni akaró levegõt. Azéjszaka tömegesen fenyegetõ veszélyeire kellett gondolnia, hogy folytassa útját.

Bár a döntés megszületett, a kivitelezésben még voltak olyan mozzanatok,melyekkel szemben kétségei támadtak. Egyáltalán, hogyan fog megtörténni? Be-lesétál? Alámerül? Visszatartja a lélegzetét? A csöppnyi tavacska a legmélyebbpontján is csak a válláig ér. Hogyan foghat ki az életösztönén?

Az utóbbi idõben – s ezt, ideje tisztázni, mint oly sok minden mással kapcso-latban is, általában a rászakadt magány sajátos idõszámításának kezdõpontjátólmondhatta el – undorította a pocsolya. A széleit az elvadult gazok benõtték,egyetlen helyen lehetett csak igazán kényelmesen megközelíteni. Az a néhánykisebb szikla, amely ki tudja, hogyan és honnan került ide, amelyekrõl elrugasz-kodva, a levegõben összekuporodva bombaként csapódhattak a vízbe, a cicka-farkfajok dús tenyészetének zöldesszürke leple alatt már alig volt észrevehetõ.

A keleti oldalra járt le a fiával, ott tanította meg úszni, oda vonszolták közö-sen, hatalmas kacagások közepette a balsorsukat megérzõ kutyákat fürdetni. Órákiglubickoltak, fröcsköltek, ugratták egymást, míg a parton rájuk váró asszony sem-mihez sem hasonlítható, a szerelem mélységeibõl, rejtelmeibõl még annyi évután is oly sokat feltáró, mégis, fenségességében is egyszerû mosolygása finoman,de félreérthetetlenül, ki nem parancsolta õket. Az út a gerincig, majd a túloldalilépcsõsoron a versenyfutás, lefelé, egészen a házig, mely akkor még hívogatószigetként egy zabolátlanul hullámzó virágtenger közepén bújt meg, s még aházban is, a gyors, kapkodó szárítkozás, meztelen bolondozás, mind-mind a ne-vetés kiapadhatatlan forrása volt.

És most csak a víz szagát, az ezernyi öntudatlan élõlény rövidre szabott léténekbomlásszagát érezte.

Közeledvén a vízhez, mozgását folyamatosan lassította, egészen a mozdulat-lanságig. Egykedvûen álldogált, nyoma sem volt benne rémületnek, figyelmétazok a részletek kötötték le – a cipõjének vízbe érõ orra, egy tanácstalan béka, asás újabb, jelentõs térfoglalása –, melyek általában is foglalkoztatták volna.

16 JENEI LÁSZLÓ

A miértek gyors tisztázása végül hatni engedte a helyzetbõl fakadó gerjesztõ erõ-ket, a körülményeket mintha magnézium fehér fénye világította volna be.

Bõrének apró nyílásain áradás indult meg, a szél hiába birkózott tovább arátapadó fakó szövettel. Az öreg testében megérett a félelem.

3.

Pontosan azon a helyen állt, ahonnan – hetekkel ezelõtt – elõször megpillan-totta a tüneményt. Felbukkanását nem kísérték égi jelek, villámlás, mennydör-gés, szokatlan hideg vagy hõhullám. Nem számított rá, de nem is lepte meg –eddigi élete mentes volt a büszkeségtõl, tudatában volt saját korlátainak, jóravalóalany volt a nyájban. Járt neki. Ha nem bukkant volna fel ez a lény, mely, meg-érzése szerint, magában hordozta a földi megtisztulásra való esélyt, a felhorgadóakaratosság mérge már annyira beépült volna a lelkébe, hogy a helyrehozhatatlantorzulás idõ elõtt tönkreteszi.

A magány betegségének lefolyásában bekövetkezett fordulópont volt ez.Kezdetben csak a kertben uralkodó rettenetes állapotok foglalkoztatták. A

tikkasztó augusztus végi hõség a föld felé fordította a vadnövényekbõl nemesí-tett remekmûvek fejét, alig gyõzte hajnalonként hordani rájuk a vizet. A mértanirendben sorakozó foltokat percek alatt felemésztette a kelõ nap heve. A termõta-laj változatos formájú rögökké állt össze, virágok súlyával küszködõ kocsányok,állhatatlan hajtások, magukat megadó, földet súroló sárga levelek mindenütt.

Az öreg azon a napon, mióta felébredt, koponyájának csontburkából különöshangokat hallott. Csak onnan jöhettek – vélte –, hiszen a fülében vertek vissz-hangot, pedig a külvilág mozzanatlan, csendes volt. A hangok természetét, válta-kozásuk rendjét idõvel kiismerte, sajátos ritmusuk segítette a beazonosításban, sígy elviselésükben is. A szekvenciákat egy-egy kibírhatatlanul éles, pattanó zörejválasztotta el, mellyel egy idõben az alsó állkapcsa mögött is bántó, nem enyhülõfájdalmat érzett. Dél felé már csak a belsõ szobában talált menedéket, fejét apárnájába mélyesztve, lecsüngõ lábaival a földet kaparva, halkan nyögdécselt.

Akkor jutott eszébe a tavacska, az enyhülés újabb lehetõsége. Az ötlet felvilla-nyozta, az elhatározás bátorsága, szokatlansága, s egy szemvillanás alatt a dolgoksûrûjében érezte magát. Hóna alá kapott pár holmit, amirõl úgy gondolta, hogyszüksége lesz rá. Azt mondta magának, szokásától eltérõen hangosan, hogy atestével érintkezõ kelme bolyhos felülete, érthetetlen módon, máris mintha le-hûtené. Mélyet lélegzett, rekeszizma olyan erõteljesen emelkedett fel, mint mégtalán sohasem.

A lépcsõfokok elsimultak, a karfához nem nyúlt. A felsõ kapu sarokvasánaknyikorgására figyelt fel, egy másodpercre kizökkent a mozgás örömébõl, elhalvá-nyult a vágy, zavarodottan körültekintett, hogyan, s miért került õ ide, majdfejét megrázva lankadatlanul folytatta útját. Akkor ott fenn, a langyos szélben,ostobaság lett volna tagadnia, maradéktalanul boldog volt.

Térdig gázolt a vízbe, anyaszült meztelenül. Hímtagja balra simult, gyér szõr-

17JENEI LÁSZLÓ

zetébõl alig fehérlett elõ. Ujjával a köldökében babrált, nem annyira zavarában,inkább szükségbõl, hogy kezdjen végre valamit a kezeivel. Szemöldökébõl félre-lökte a verejtéket, két vállát hátra húzta, majd alaposan végigpásztázta a környék-beli bozótost, melyet néhol üdítõen szakított meg a tövises rekettye élénkebbzöldje, s a róla egyenesen ordító néhány sárga virág.

És akkor pillantotta meg a tüneményt.Átfutott a fején, hogy – bár eddig nem tudott róla, sõt, legtöbbször keserûen

az ellenkezõjérõl kellett megbizonyosodnia – emberfölötti intelligenciával ren-delkezhet: fogékonyan efféle útra indító sugallatokra, az életében minõségi vál-tozás állhat be.

A tünemény apró, világoskék vibrálás volt a horizonton. Formája, mibenlétemásodlagosnak tûnt. Úgy ítélte meg, hogy felbukkanásának ténye önmagábanrendkívüli esemény.

A mélyrõl felszakadó kiáltás egy olyan ember torkát hagyta el, aki maga ismeglepõdik a diadalán. Az öröm egészen körbefonta a várakozóan, s korát meg-hazudtoló könnyedséggel lábujjhegyre emelkedõ öreget, ragadósan belepte, csak-nem fojtogatta, mint egy viharos gyorsasággal keletkezõ és terjedõ gáz.

A cserjék szövevényében jó elõre rés támadt, elõzékenyen szétnyílt a bozótos.Türelmetlen várakozás kezdõdött.

A táv a tüneményig, s az általa megjelölt végponttal megfogalmazódott tértemplomhajóvá magasodott. A remény egészen imádságos hangulatba sodortaaz öreget. Nem törõdött azzal, hogyan is illik a templomhoz, az imádsághoz azõ természetes meztelensége, de sejtette, hogy ehhez a valláshoz, melynek regulájaszerint most hódolni készül, egészen jól illenek a sajátos körülmények.

A tünemény közben mindjobban kivált a háttérbõl, s már elérte a széthajló,cserépszínû terméssel pöttyözött, zsenge ágak által nyitott ösvényt. Még egy lé-pés, még egy, s ott állt a tisztáson, tekintetét körbefuttatva.

A lány közelebbrõl, s józanabb szemlélõ számára mindösszesen egyszerû, demegkapó látványnak bizonyult volna. Mélybarna szemei azonban maradéktala-nul, már-már illetlenül, hivalkodóan gyönyörûek voltak. Lapockájához két vas-tag fonatba fogva simult a selymes, sötétbarna haj, a csinos test pedig, a hõségellenére, színes hímzésû selyemben pompázott.

Dermedten állt, bambán nagyra nyitott szemei a tóban ácsorgó férfi ágyékán.Mindenki ismerte a környéken, így az öreg is, tudta, hogy a közeli apró fa-

lucska orvosának epilepsziás lánya bámulja. Nemrég hallotta is, hogy az isten-tiszteleten elkapta egy roham, görcsösen rángatózva fetrengett a földön, s habzószájjal, öntudatlanul ordította az apszis felé, hogy jaj!, jaj!, állítólag olyan keser-vesen, hogy a mélységes szenvedést, mely összefonja a fizikai fájdalmat a lélekhalandóságának félelmével, e falak között még senki nem szikráztatta fel ilyenszívbe markolóan, de még talán az égiek sem tudtak ilyen kínról. A szentleckétdeklamáló pap, dolgát félbehagyva hozzásietett és hangosan sírt, zokogott, ahogyölelte, vagy miként a tényekhez inkább ragaszkodó megfigyelõk elõadták, in-kább lefogta.

A kövér és idióta kocsmáros, egyébként tisztes családapa, aki az öreghez ha-

18 JENEI LÁSZLÓ

vonta szállítja a sózott húsokat, tojást, lisztet, mikor mi kellett, elmesélte azt is,hogy a lányon, ott a hideg kövön fektében, majdnem csípõig felgyûrõdött a bõszabású ruha. A pengeként felmeredõ sípcsont, a görcstõl besüppedt térd, demég a két formás comb is feltárult, méghozzá olyan izgató módon, hogy – töb-bek helyeslése által igazoltan – a körülmények ördögi volta azonmód feledésbemerült.

Mire az öreg mindezt felidézte magában, a lány már csak pár lépésnyire állttõle. Észre sem vette, mikor jött közelebb, s arra is, hogy itt van, inkább valamirafinált illat figyelmeztette, mely ugyanúgy áradhatott a nemes anyagból, mint apatyolat testrõl. Tekintetét még mindig lefelé szegezte, szempillája ívben felfelémutatott, bal halántékán egyetlen csepp izzadtság nyomult lefelé, csillogó csa-pást hagyva hátra.

A pillanat, a helyzet teljességgel értelmezhetetlen volt. Válasz, magyarázat nemszületett, nem születhetett, annál is kevésbé, mivel kérdések sem hangzottak el.Megszólalásra lehetõség nem volt, értelme sem lett volna, a különbözõ, rájuktelepedõ, most éppen boldogító kórok között a süketség, a külvilágra való érzé-ketlenség elsõ helyen állt. Valószínûleg mindkettejük számára ilyen hirtelen, ilyenegyszerûen, és ilyen magától értetõdõen jött el az idõ, amikor lehetõség és vágyvégre nem állt tragikus ellentmondásban.

Kapcsolatuk titkos volt, s az esély, melyet az élettõl kaptak, nem maradt kiak-názatlan. Hetente ugyan csak egyszer-kétszer tudtak találkozni, de ezen alkal-makkor a kéj minden, eddig csak hallomásból ismert fortélyát bevetették üdvö-zülésük érdekében.

A lány kivirult, sápadtságát életrevaló, telt színek ûzték el. A sok kirándulás-nak köszönhetõen még a nap tüze is fogott rajta, s olyan édesen mutatott alebarnult arcocskán a pír, a válogatott huncutságok által táplált, együttlétük alattsoha ki nem alvó tûz.

Környezetükben – úgy hitték – mindenki gyanútlan volt, a múlt szûkölt,vonított a sarokban, az elhaltak sírján hónapos, szétporló, megbüdösödött virágfakult.

A Gondviselõ szerepét, s talán lehetõségeit is, elirigylõ papot azonban nemhagyta nyugodni a felrázó, átlényegítõ emlék, a templomában zokogó embereklátványa, s az a hatás, melyet a lány kicipelése utáni rögtönzött szózatával vál-tott ki.

Magától értetõdõnek gondolta, hogy a lány a kezére játszik majd. Mivel azon-ban a lány mind többször elmaradt, mellõzve érezte magát, s meg is sértõdhetettvolna. Végül egy kibírhatatlanul elnyúlt, unalmas és terméketlen istentiszteletután elhatározta, hogy cselekedni fog. Kételyeit azzal oszlatta el, hogy a magamódján igaza van, az isteni erények szószólójaként különb jogosítványai vannak,mint bárki másnak. Bár igazán rossz elõérzete volt, betegesen rettegett a bonyo-dalmaktól, mégis ragaszkodott elhatározásához.

Rövidlátása sem gátolta, lépésrõl lépésre közelebb férkõzött, s a ház, melynek

19JENEI LÁSZLÓ

oldalát akkor még fehér kúszórácsok fedték, gyönyörû rózsákat futtatva az égfelé, a pózok, sóhajok, simogatások eme rejtekhelye hamarosan felfedte elõttetitkait.

Dühös volt, szembesülve a valósággal, de nem tudta igazából, hogy miért.Amikor az ablakon belesve meglátta a két fehér foltot a félhomályban megbúvóágyon, ijedtében a kerítés felé hátrált, s majdnem hanyatt esett egy levelek alattguggoló takarmánytökbe botolva. Némileg lehiggadt, hosszasan mérlegelt min-dent, bár nem volt kétséges elõtte, hogy halaszthatatlan teendõi vannak.

Mégis bántotta valami, talán a helyzet egyértelmûsége, a kibúvó vagy a bûn-bocsánatra való esély teljes hiánya. Így, hogy látta, hogy a bûn szemérmetlenülelõtte lett elkövetve, homályosan úgy érezte, hogy a vétkesek mintegy közremû-ködõvé avatták, megrontották. Ágált benne az ördög.

Megbújva a kerítésnél, megvárta a lány távozását, majd belépett a házba. Azöreg egy széken ült, ahogyan teremtetett, mellette jobbra a földön egy szemmelláthatóan nedves, összegyûrt kendõ, a fehér textilen nyugvó terjedelmes folt lát-ványa arcul csapta a belépõt. Dühösebb lett, mint a felfedezés pillanatában, ésmár tudta is, hogy miért.

Az öreghez lépett, s igyekezve elkerülni szemrehányó tekintetét, arcul csapta.Nem annyira erõbõl, inkább csak jelzésképpen. Nem érzett semmi többre kész-tetést.

Ismét ez a pillanat, gondolta az öreg, az élete hovatovább színtelen, elmosó-dott, ijesztõ dagerrotípiák sorává válik, nem másolható, újraélhetetlen pozitívképek egymásutánjává, s rákényszerül, hogy mozdulatlanul élje meg a jelent,majd átzökkenve egy újabb jelenbe, megint csak megmerevedjen.

A fény csalóka trükkjén merengett, még akkor is, amikor az ajtó becsapódotta pap után.

Mint kiderült, a pap számára a fölénye valóban nem volt evidencia. Kétségekgyötörték. A botrány, ennek ellenére, bokrosodott, elejtett szavak, lemondó le-gyintések, a lány érthetetlenül megszaporodott rohamai egyaránt gerjesztették.Baj mégsem lett volna, ha az öreg az egyik napon meg nem látogatja az ágyhozkötött lányt.

Felbukkanása a faluban legalább akkora esemény volt, s annyi megkülönböz-tetett figyelem által övezett, mint a rangosabb közösségi rendezvények. Been-gedték ugyan a félig váróterem, félig szalon feladatát betöltõ, utca felõli helyiség-be, de az arcok gyanakvóak, fagyosak maradtak, s a suttogás felerõsödött.

A rákövetkezõ hétvégén aztán, szinte tömeges elvárásnak megfelelve, a papkiprédikálta a párt.

A felgyorsult események nem adtak lehetõséget az öregnek arra, hogy véde-kezzen. Eszméleténél volt, mikor a háza sarkánál, saját vérében fekve, rátalált akocsmáros. Néhány husáng még ott maradt félredobva, lassan száradtak rajtuk afoltok. A teste körül a fû lenyomódott, látszott, hogy jó néhány láb tiporta. Avér felfröccsent a falra. Az ablakok betörve, az ajtó tokjából kiszakítva, odabent

20 JENEI LÁSZLÓ

minden, ami kevés – magányának korszakában – megmaradt még, módszeresenfelaprítva, porrá zúzva.

A falon függõ olajnyomat egy ütéstõl ugyan leesett a szögrõl, de üvege csodá-val határos módon nem tört össze, egészében sértetlennek tûnt, úgy állt a falnaktámaszkodva, mintha csak kínálná magát, tegyék fel. A kutyák ugyanolyan szé-pen nyújtózkodtak rajta, mint azelõtt, a vad ugyanolyan rémült és gyors volt.

4.

Négy napra volt szüksége a talpra álláshoz. Az ötödik nap hajnalán felbotor-kált a hegygerincre, s kihúzott derékkal megállt az út közepén. Elnézett a falufelé, mely még rezgõ párával takarózott, beleszimatolt a levegõbe, megcsóválta afejét. Nem érzett semmi olyat, amibõl minta állt volna rendelkezésére, tevé-kenységének tárgyai beazonosíthatatlannak látszottak. Érzékei cserbenhagyták.

Egyetlen gondolat zakatolt benne: majd holnap.Végül újabb négy nap telt el, mire megvilágosodott elõtte, mit is kell tennie.Kései, melyeket a pincelejáró mellett tartott, nagyság szerint sorakoztak egy

lapos dobozban. Legalább havonta egyszer elõvette õket, s nagy mûgonddal húz-gálta oldalukon a fenõkövet, majd a túlélezés káros hatásait kiküszöbölendõ,apró reszelõvel távolította el a parányi csorbákat. Az egyiket, éppen a legnagyob-bat, különösen szerette. A nyele, valamint a nyelével egybevágó, folyamatosanszûkülõ pengéje miatt egészen olyan formája volt, mint annak a porcelán okari-nának, amelyet fia kapott tõle tizenkét éves korában.

Már órák óta sötét volt, mikor elindult. Birtokának völgy felõli oldalán voltegy kis kapu, melyen keresztül inkább csak kibújni lehetett. Most ott mászottát, majd lépteit szaporázva haladt lefelé a murvával vékonyan beszórt gyalogös-vényen.

Egykedvû volt. Ahogy a nagyobb kõdarabok megcsikordultak egy-egy lépé-sénél, s a hangokban felfedezte a ritmikus ismétlõdést, még dúdolt is magában.Azt a borzongató, szörnyû dallamot, Jeremiás siralmainak könyvébõl, amelyetez az átkozott pap énekelt a fiának teteme fölé szórt földhányás mellett állva.

Az elágazásoknál lelassított, kilesett a kanyar utáni egyenesekbe, s amennyireerrõl megbizonyosodhatott a sötétben, senki sem láthatta. A falu elsõ házaihozérve már a lábait is óvatosabban tette le a földre, igyekezett zajtalanul mozogni.Egyetlen ablakban látott valamelyes világosságot, az utcára kivetõdõ fénykörtmessze elkerülte.

Az orvos házának oldalában állt. Ismerte ezt a helyet. Nagyon is jól ismerte.Innen leste meg a feleségét, amikor az orvossal, vizsgálat ürügyén találkozgatott.Innen látta azt is, milyen gyorsan, idegesen mozog a két felhúzott térd, az aszta-lon végignyúlt asszony meztelen combjának és lábszárának v-betûje hogyan vilá-gít, miközben az orvos, bokájára rogyott nadrágjával megbéklyózva, csípõjével

21JENEI LÁSZLÓ

keményen szaporázta, s a heves mozgásnak csak nem akart vége szakadni, csakcsinálta és csinálta, jóval tovább, mint õ szokta.

Még mintha most is látta volna feleségének jobbra-balra csapódó, felszegettállát, lehunyt szemeit, s azt az erkölcstelen mozdulatot, amivel a férfi farpofáitmegmarkolva mélyen ölébe rántotta a bizonyára vastag dorongot, s mintha ad-dig kétségei támadhattak volna a leselkedõ férjnek, immár odaadóan karóba húztamagát.

Sohasem szólt a feleségének arról, amit látott. Akkor, míg hazaért, háromszoris hányt, nem az undortól, inkább az idegességtõl, mindannak a rémképeitõl,ami felfedezésével a nyakába szakadhat. Az imádatig szerette az asszonyt. Nemakarta elveszíteni. Az a rövid idõszak, míg felesége még élt, maga volt a pokol.

Ujjait óvatosan az ablak keretéhez illesztette. Tudta, hogy egy gyengébb nyo-másnak is engedni fog, s nem is csalódott, az olajtól befeketedett sarokvas megsem nyikordult. Bemászni már nehezebb volt, percekbe telt, míg feltornáztamagát a párkányra. Odabent néma csend volt, és szinte teljes sötétség.

Balra egy ajtó, a kilincs a jobb oldalán, maga felé kell nyitnia. A szõnyegrojtjára vigyázni kell, a felesége egyszer idegességében megbotlott benne, látta,hogy a megoldott ruhájában milyen szerencsétlenül kalimpált a karjaival. A kan-dalló bal oldalánál indul felfelé a lépcsõ, a lépcsõ tetején kis tér a pihegésre, majda keskeny folyosó jobbra. A folyosóról nyílnak a hálószobák, balkézrõl az elsõmindjárt a házaspáré, szemben vele a lányé, azután vendégszobák, majd egy ki-sebb benyílóban alacsony ajtó, mely mögött, az öreg sejtése szerint, a lány melléfogadott, s az orvosnak is besegítõ ápolónõ húzta meg magát.

Az ajtó hangtalanul nyílt, az öreg egy pillanatra félbeszakította a néma dudo-rászást, hogy egy szintén néma kuncogással ünnepelhesse szerencséjét, mindenolajozottan megy, mormolta, s felröffenõ nevetését elfojtva tovább vitte a dalla-mot.

A hanyatt fekvõ asszonyt fejbe csapta, az egyik husángot használva azok kö-zül, melyeket a látogatói otthagytak a háza elõtt. Az orvos meg sem rezdült atompa, dobbanásszerû hangra. Az öreg közelebb hajolt, s egészen közelrõl való-ban látta is, hogyan indulnak meg a piros patakocskák, hogyan sietnek be a ha-lánték medrén át a haj csalitosába. Az áll alatt háromujjnyi távot mért ki, s erõsenlenyomva végighúzta a kést a fedetlen nyakon. Bár nem tetszett neki a szörcsögõneszezés, a forma kedvéért végignézte ezt is, a folyóvá duzzadó piros áradást,pedig már sietett volna az ágy másik oldalára.

A mélyen alvó orvossal sem veszkõdött sokat, nem nagyon volt érzéke a szín-padias megoldásokhoz. A kéz egyetlen lendülete után harmincig számolt, s csakazután vette le a tenyerét arról a szájról, mely egykor az asszonyát illette. Nemlehetett benne bizonyos, de remélte, hogy az elkerekedett szemek még láthattákõt a félhomályban, olyan közel bújt hozzá. Beszívta a szagát, kereste benne afelesége illatát, mely üzekedésük közben õrjítõen csípõs szokott lenni, kereste ittis az emlékeit, édesgette volna vissza az elpártolt elemeket.

22 JENEI LÁSZLÓ

Vigyázott rá, hogy a keze ne legyen véres. Szerelme nehogy megijedjen, mikorszelíden fülébe susogva magával viszi, haza az otthonukba. A szemét dörzsölõ,vékony, áttetszõ hálóruhában ébredezõ lánytól nem volt miért tartania, pillana-tok alatt felöltözött, kacéran a szülõk szobája felé integetett, az irodában kivettnémi pénzt apja hatalmas íróasztalának fiókjából, majd az öreg kezét fogva, szónélkül követte.

Az utolsó házak közt még mindig ott volt az árva, karéjnyi fénynyaláb, s alány huncut mosolya, melyen a sárgásfehér sugarak irányt változtattak, fel-felra-gyogott.

– Micsoda éjszaka volt – tûnõdött az öreg a meztelen test mellett fekve –,rettegtem az éjszakáktól, de ez igazán helyénvaló éjszaka volt.

Vesztõhelyet ácsolt a gonosznak, gyolcsba burkolta a jót, rendbe tette sérel-mekkel csúfított életét.

Kora hajnalban azonban elszundikált, s a nap már sütött, amikor felébredt.Kabátját magára terítve kilépett a ház elé. Vödréért nyúlt, s befordult a sarkon.Az a fájdalom, mely ekkor hatalmába kerítette, ismeretlen volt elõtte. Egy percigsem gondolta, hogy kiheverhetõ, gyógyítható, hogy a továbbiakban segíthetnerajta bármi is.

A tulipánágyása kipusztult.Joggal mondhatta múlt idõben, mivel a tövek állapota legalább annyira vissza-

fordíthatatlan volt, mint a végromlás láttán az öregé.Az a múlt, melynek elemeit össze kívánta rakni, melynek a még használható

egységeit vissza akarta nyerni, most teljességgel érdektelennek tûnt. Az élettelvaló bajmolódásra még csak gondolni sem bírt többé, holott ez töltötte ki min-dennapjait, ez a kilátástalan bajvívás a sorssal, hogy újraélhesse az éveket, újrabirtokolhassa azt, amit jó birtokolni, s kiszoríthassa köreibõl a rosszat.

Ugyanolyan boldog kívánt volna lenni, mint egykor, mikor még lehetett hin-ni a virágok önvédelmi képességében.

A felesége is mennyire szerette gondozni a különösnél különösebb növénye-ket, féltõ gonddal simított végig szirmukon, el nem hagyott volna egyetlen ön-tözést sem, még ha a férje végezte is el a szertartást, ott állt mögötte, szinte csü-csörítette az ajkait, ahogy segíteni akart nekik felszívni a táplálékot, s nevetett, dehogy nevetett az erõteljes hajtásokat ünnepelve.

Hol van már az a kéz, hol van a bimbó, kinek dolgozik tápláló erejével a nap,hol vannak a nevetés délutánjai, s hol vannak a kéj utáni ernyedt éjszakák? Im-máron elmúltanak és alászállottanak az földbe – recitálta az öreg reszelõs, érzé-ketlen hangon, s betegesen eleven képekkel elképzelte, hogy a papjuk füstölõjehullamérget permetez rá, az elátkozott birtokra, a múltjára, s ez a méreg léténekszövetét roncsolva egyetlen perc alatt mindent elemésztett.

– Nem vagyok felelõs semmiért – szögezte le.Sarkon fordult. A lány ágyáig egyenletes, határozott léptekkel jutott el, ott

azonban elhagyta az ereje. A meztelen háthoz simulva szinte nyüszített, amikorhátulról szorítani kezdte a keskeny nyakat. Nem érezte a hátrakapó kezek nyo-

23JENEI LÁSZLÓ

mán pirosló sebeket, a körmök szántotta párhuzamosokat, a visszeres lábán csat-tanó sarkak kalapálását.

Régen, túlságosan régen mozdulatlan volt már a lány, mikor elengedte. Avalóság legyõzhetetlenségének tudata, a rettenetes bizonyosság rejtett, pusztítóerõt szabadított fel belõle, mely utóbb illékonynak bizonyult. Nem bírt meg-mozdulni. Tekintetét a plafonra szegezte, nézelõdött. Követte ismét a repedé-seket.

Úgy lélegzett, hogy hallja, hangosan zörögve a nyákkal, hátha úgy nem alszikel. Itt nem halhat meg. Pihent, erõt gyûjtött.

Ellazított ujjai változatlanul a selymes, színezõdõ bõrön.

5.

A tó partján állt, cipõjének orra a vízbe ért. Dacára a szélnek, testét verejtéköntötte el.

Az volt a benyomása, hogy nincs egyedül. Csodálkozott ugyan, hogy a falu-ból még senki nem ért fel, hogy nem indult még meg a hajtóvadászat ellene, demost nem is rájuk gondolt. Valakit, testetlen, égi lényt, kétes kilétû ítéletvégre-hajtót sejtett maga mögött, aki nem hajlik engedményekre, nem fogja tûrni amegfutamodást.

Fulladás lesz a vége.Egyszer, kiskorában még, büszkén, boldogan, várakozással telten, hatalmas

erõbedobással szaladt szülei háza felé, s egy udvaron kifeszített, számára láthatat-lan szárítókötél pontosan a torkánál akasztotta meg lendületét. A jajveszékelés,siránkozás most is a fülében volt, az érzés emléke, a rendeltetés nélküli, gyilkostátogás fizikai fájdalma, de még inkább a halálfélelem iszonyatának érzése vi-szont elveszett valahol.

Mivel nem volt pontosan felidézhetõ elõképe, nem is félt, úgy rémlett, csak akörnyezetében lehet majd nagy a riadalom. Körülötte azonban nincs, és talánsoha nem is volt senki. Egyedül az aggasztotta, hogy ez a tolakodó kényszer,mely láthatatlanul, de testet öltött itt mögötte, megfoghatatlan formába sûrûsö-dött, hogy ez bármi befolyással is bírjon az õ utolsó perceire. Nincs rá szüksége.

Már a tó közepén állt, amikor teljesen váratlanul újabb kérdés tolult fel ben-ne. Egy alkalmatlan, megmosolyogtató kérdés. Ahogy ott állt, lábujjait az undo-rító iszapba mélyesztve, szétterpesztett ujjaival egy széles levelet odébb hajtva,egy pillanatra koporsóban látta magát, egyszerû tákolmányban, melyet vásárimutatványként rozzant bakon egyensúlyozott a vakszerencse. S ebbe a faládábaaz elsõ szöget a felesége verte, az összes többit õ maga. De az elsõ, amellyel ez ahaláltánc megkezdõdött, az elsõ a felesége kezében volt.

Emlékezett a felesége koporsójára, a dísztelen, de nemes anyagból készítettmasszív foglalatra, melybe bezáródott a fény, mely elvette a látását, elnyelte azt azembert, ami valóban õ volt.

24 JENEI LÁSZLÓ

Akkor sem volt ideges, bár nem is igazán érdekelte, de tudta, hogy nem fedez-hetik fel a mérgezés nyomait.

Vizsgálat nem volt. Mindenki kézenfekvõnek tartotta, hogy olyanért jött ela halál, aki válogatott kórságaival, az orvosnál tett gyakori látogatásaival, a magá-hoz vett tömérdek gyógyszer – patikus által is megerõsített – rémhíreivel hóna-pokig beszédtémát adott a falunak, s idõ elõtt szánakozás alanyává vált. S azzávált maga az öreg is. Az öreg, aki tette után sem elégtételt, sem bûntudatot nemérzett. Csak mérhetetlenül szomorú volt, üres test kitömve szomorúsággal.

A terv készen volt.Az elsõ merülés alig pár másodpercig tartott. Felbukkanva azonban nem ha-

gyott idõt magának a pihegésre, azonmód lemerült újra. A fejében ütemesenvertek egy dobot, a testében villámok cikáztak, tarkójában bizsergést érzett.Ugyanannyi idõ, mint elõször. Fel, majd egybõl le. Fel, le.

A tüdõ kapkodott, a száj néha nyitva maradt lent is, s egyre több víz jutott berajta, a test gyengült, karjaival csapkodott, ûzte el magából az életerõt, hidegfejjel kísérletezett.

Még egyszer, legfeljebb kétszer lesz ereje feljönni, a lábai már maguktól bi-csaklottak meg, nem tartotta fenn semmi. Lemerült, s a fenékrõl utoljára fellök-te magát. A szája nem, már csak a szeme került a víz színe fölé. A partot nézte,ahol veszíteni látszott a tó a szárazföld ellenében, a zöld vízinövényeket, s úgyrémlett neki, hogy látja és felismeri, sõt meg is tudja határozni a levegõ színét,egyáltalán, nagyon meglepte, hogy eddig miért maradt rejtve elõtte ez is, s olysok minden még. Látta a levegõ színét, s utoljára magában még kimondta, alevegõ piros.

Vérben úszó szemei alámerültek. A víz elsimult fölötte. A tó körül csöndvolt.

Ugyanebben a pillanatban a hegy túloldalán berontott a szél az üres ajtóto-kon, körülszaladt a házon, s a falnak támaszkodó olajnyomat, engedve egy ellen-tétes irányú erõnek, ledõlt.

Az üveglap eltört, s felsértette a képet is, jól látható, áthidalhatatlan árkotszakítva a kutyák és a vad közé.

25KÁNTOR ZSOLT

Kántor Zsolt

Az öröm kútfejébõl

Merít az idõ. Az idõ egy személy.Esténként arcra borul és könyörög,imákból épít történeteket.Beszéde szép, ajkai tiszták.Az idõ egy ország. Végtelen vidámság,ami birtokában van.Kincsei a növények, a szeretet bimbós cserjéi.Életnedv buzog ezekbõl a kútfõkbõl.Városai az égben vannak.A levegõ tulajdonjoga is Nála van,nincs rajta jel-zálog.

Inspiráció

Völgyeid betelnek szekerekkel,lovagok nyomulnak kapuid felé.A látás ösvénye marad csak,kijelentés csapásai.Éjjel szólít meg a Lélek,és megcsörren az arany, a mélybõl,illatos olaj csurran hajadon.Ige mossa meg arcod,hogy láss.

26 KÁNTOR ZSOLT

Burkot vonnak a dolgokMindenütt fátyol, beszéd és félelem.Ennél rövidebb az élet nem lehet.Most látható egy pillanatra, mi a test.Gyûrött s gyötört gyönyör s egy gyûszûnyi méreg,gyehenna gyûrûibe kapaszkodó indák, ágacskák.Líra lombik bébije: hallgatás.Befejezi-e az anyag a történetet?Vagy átlapoz néhány évet?Kitüremkedik a kérdések sérve.Ríme érv-e?

S. I. emlékére (pasztell, papír, kollázs)

27PENCKÓFER JÁNOS

Penckófer János

Van itt még valami

Van itt még valami, ebben a sétafogalmazóújraélésben, ami a Megértésbõl nemhogykirekeszt, de úgy ír rá a saját mosolyára,mintha csak egyetértenék a félremagyaráz-hatóságával. Egyre távolabb rendeli tõlemazt a kisfiút, aki a régi angyalháborúkszorongó hõseként még ma is sokszor túl-segít a kétségbeesésen. Hiába nyílnak hátés csukódnak a mondatok ‘maguktól’,nincs bennük örömöm, ahogy ezt mondaniszokás.

Valószínû, hogy már az efféle beszédet meg-elõzõ csöndben is manipulál, én meg atúlmagányosodott skrupulusaimnak tudombe a kudarcaimat. Pedig, Édesistenem, hogyszerettem volna Burtonnel mondani I ammusing, mennyire kívántam azt a könyvtároshomályban élõ tisztánlátást. Igen, hét évedõlt el végérvényesen, hogy minden ezértlesz: meg a gyilkos kísérlet is a magát írósétanyelvben, ami nem enged magához, amimegaláz.

És valóban lett egy olyan napom, ahol márnem éreztem hol a séta, hol a nyelv, csupánaz óriásszavak, és fénybe kontúrozva vittegy neohedonista gondolatmenet. Logók ésmatricák, egy költészeti happening a plázábana Boldog Óra keretén belül, valami cyber-punk design a mozitermek és a pénztárak fölött,s a legutolsó kép, hogy mondom: olyan ez,mint egy sétakés a líra mondatában –: mitszeretnék, hangot adni neki, avagy marada mosoly?

28 PENCKÓFER JÁNOS

Például a �������� utcaPéldául a Szentláp utca, no és mellette a Külsõpázsit.

Hogy villanhat be az útkanyar, egy semmi emlék,amely nem kötõdik semmihez? Egy meszelt ház-fal repedezettsége, ablak amarilisszel a szembe-fényben. Lardok közt a virágzó magány – mondtaki félhangosan és felállt. [Egy ötszázast dobott azasztalára.]

Akkor már negyedik napja nem beszélt senkivel. Egyidegen lett, aki mindig is szeretett volna lenni. Csaka teste, vagyis a ruházata. Egy farmer, ing, meg táskaa kezében. Tucatarc, semmi feltûnõ a lépéseiben.Egy jegyet kérek. Nyolcas terem, tizenhét harminc,meg ilyenek. Maximum az, hogy sajnálom, most nincsidõm, ha megállították a metrókijáratnál.

De újra meg újra az a Szentláp utca, no és mellette aKülsõpázsit. A verõfényben a zöld kardél, a repedésmintázata. Hát mi az, ami összeköti az egymástóltávol esõ képeket? Melyik nyelv lesz képes fölfedniaz összefüggést? Vajon az, amely a hallgatás mögöttmondja magát, vagy az, amely elõbb-utóbb úgyisáttöri ezt a némaságot?

Liliomvérben a mozivászon – tette hozzá félhangosanés az ötszázasról a pincérre nézett. Kétmosoly, azérthetetlenségben egy kis világosság. Aztán az ajtó-csengõ és a széthulló kocsmai hangulat. Egy vibrálóneonreklám a háta mögött, Canoé, vagy valami más.Egy [eddig ki nem mondott] hangsor értelemkeresõvillogása.

29FILIP TAMÁS

Filip Tamás

Ahol a földre ejtik

Borzas szakállú gyerekekszaladnak a tegnap hegyérõllefele, és közben kipotyogzsebükbõl a kulcs, a zsebpénz,a vonatjegy, a sorsjegy,az ellenõrzõbõl kihullanakaz intõk, az egyesek, és õkteli torokból üvöltenek.

Holt nyelven szól hozzájuka völgy, szavait sziklarésekismételgetik sziszegve, de õknem értenek belõle semmit, s míga tar bokrokon kabátjuk fönnakad,és sapkájukkal a tüskés szélelrohan, torkukból kifogy a hang,s odalenn már csak suttogásra futja.

És forrás fakad fel ott, ahola földre ejtik ráncos tarkójukat.

Amikor végre átadjaA széleket megint homálybanhagytam, mint már annyiszor.A körvonal csak hadd lebegjen,mint egy gallyaktól szaggatottpalást a lovas vállán, akiaz éjszakában vágtat felénka rábízott üzenettel, és szünetnélkül mormolja magában azta néhány szót, amit majd õ iscsak akkor fog megérteni,amikor végre átadja nekünk,vagy azoknak, akikethelyettünk házainkban talál.

30 PETÕ ZSOLT

Petõ Zsolt

Oltárkõ

A kövek éneke vitt hozzád.Tehóm vizeiben hangjuk csobbanó,hívogató környomat.Szavad örvénybõl éskedvességbõl születik, visszhangjanéma sóhaj, kövek pattanása a víz színén.Gyermekjátékot utánoz a mély.Malompatak növényeit, tüdõdezernyi ágát fodrozza sodra.Templomod kapujához kuporodom,nézem halrajok jöttét, füvekkel telt mezõid,aratásra érett, meleg tábláid.Engedj, bensõ oltárod kövét érintse homlokom.Adj kavicsot, s nem lesz szavam, árnyékom.Dombodon mélység virága nyílik,Két lélegzet bársony szirma.

Ráhél-fúgaLátni, ahogy kúthoz hajt dolgaid méhe,Leülsz, vársz az itató pásztorokra.Kövek õrzik a forrást.Hamarabb értem oda, finom lapokborulnak fölénk, kõfátyol leng.A hetedik év és a tizennegyedik.Egy hely, egy örvény megtöri uralmad, idõ.Virágok a terasz lépcsõin. A teremtés buja kertje.Te ittál és megmámorosodtál.A középsõ lélekcserépbe rejtett egyetlen cseppecskederült nyári hajnallá tett.Szemeid tágra nyílt ékkövek.Arany medalion nyugszik melleden, kezemben alvó.Letelt a tizennégy év.A pásztor nyája egyetlen juhocska.Túlvilági rés.Medalion aranykapcsai közöttlélegzõ kavics.

31MÁRTON LÁSZLÓ

Márton László

A regényhõsnõ utolsó átváltozása

A pálca szárazon reccsent, mielõtt eltört volna, mint egy favicc poénja. A vesz-tõhely kinn volt az udvaron, ablaktalan tûzfalak tövében, ahová egy lépcsõn kel-lett fölmenni abból a pincehelyiségbõl, ahol a statáriális bíróság ülésezett. A reccse-nés azt volt hivatva kifejeznie hogy a regényhõsnõ rövidesen átlép az élõk sorábóla halottakéba. Hogy a regényhõsnõt egészen pontosan mivel vádolják, az nemderült ki, mert a középen ülõ kövér férfi mindvégig csak annyit mondott, hogy:„bíróság-túróság, bíróság-túróság”, aztán aláírt valamit, ami csakis jegyzõkönyvlehetett. Ezeknek fontos a forma.

Csak az a kár, hogy a tartalom nem fontos nekik. A regényhõsnõnek lettekvolna valódi bûnei, akár tizenhét halált is megérdemelt volna, vagy legalábbisannyit mindenképp, hogy felelnie kelljen értük. Igen ám, de nem kérdezte senki.„Megálljatok csak” – ezt gondolta a regényhõsnõ, miközben odavezették az íté-let-végrehajtási mûtárgyhoz: „Kibaszok én veletek.” Olyan büszke volt, mintegy szászánida hercegnõ, és olyan rondán beszélte mint egy viceházmester. To-vábbá nem rajongott az új kormányzat hatalomra kerülése után bevezetett rög-tönítélõ bíráskodásért. „Felakasztjátok az ártatlan Amátát, és fennakad a bûnösLukrécia.”

Az elõzményekbõl nyilván kiderült már, hogy a regényhõsnõt BudapestenAmáta néven emlegették. Ez a név, kissé szabad fordításban azt jelenti: „sokakáltal szeretett”, és valóban, a regényhõsnõt sokan szerették, hol gyöngéden, holmeg nem annyira. Õ mégis azt képzelte, hogy neve apácákra jellemzõ szûziessé-get fejez ki. Ekkor azonban, ugyanis kisebb méretû valódi zsákot hirtelenjébensehogyan sem találtak, fejére húztak egy zsákvászon bevásárlószatyrot, amelyre azvolt rányomtatva hogy: „Katholische Akademie Düsseldorf ”. A regényhõsnõ,aki e fontos pillanatban katolikus akadémiának volt álcázva még olyasmit is gon-dolt, hogy:

„Ez van, amikor a hóhérnõt akasztják!”Nem mintha a regényhõsnõ elvégezte volna a csepeli Hóhérképzõ Fõiskolát,

errõl szó sincs. Mindössze arról van szó, hogy volt egy ismerõse, egy költõ, akitúgy hívtak, hogy Morgenstern Krisztián, és aki bizalmas együttléteik alkalmávalúgy becézte a regényhõsnõt, hogy Hóhér Zsófi. Ez a Morgenstern még a nõknélis jobban szerette az akasztófákat, folyton róluk írt verseket, róluk fantáziált, ígya regényhõsnõnek adott becenév is több, mint érthetõ. A regényhõsnõt is ked-velte azért, és bár hangsúlyozta, hogy nem szerelmes belé, mégis hozzá írta egyet-len szerelmes versét. Így kezdõdik:

Hóhér Zsófi, kisanyám,Puszild meg a koponyám…

A regényhõsnõ mindennap megpuszilta Morgenstern Krisztián koponyáját,

32 MÁRTON LÁSZLÓ

legalábbis amíg ott lakott a Bérkocsis utcában. Jó környék volt, sokszor néztékprostituáltnak, jobbnál jobb ajánlatokat kapott, ám akkoriban még nem voltrászorulva a pénzkeresetnek erre a módjára. A koponya ott volt a konyhában apohárszék, más néven kredenc tetején, és a regényhõsnõ azt hazudta róla, hogyhonfoglalás kori lelet, és a halántékon látható ék alakú erõmûvi behatást buzo-gány okozta. Pedig nem buzogány volt az, hanem húsklopfoló, más néven po-tyoló. (A regényhõsnõnek voltak erdélyi kapcsolatai, többek közt nõismerõsei, sez utóbbiak nem szerették a háztartásban elõforduló jellegzetes pesti kifejezése-ket.)

A Bérkocsis utcában ott lakott Palika, akit valamiért Pálinkának becéztek,talán azért, mert nem bírta a pálinkát. A regényhõsnõ ugyanezen okból mindigbelediktált néhány pohárkával, fõleg, ha nagyobb társaság volt jelen. Ez a Palikavagy Pálinka egyszer egy régi lexikonban utánanézett Lukrécia történetének, hogytudniillik az erényes hölgy, akarata ellenére, házasságtörést követett el, vagyis-hogy elszenvedte az elkövetést, minekutána bánatában szíven szúrta magát; ésakkor Palika egy fontos élettani pillanat erejéig azt hitte, hogy õ a Szuperbusz.Egy ilyen szuper kivitelezésû busz, és ha jókedvem van, akkor tövig benyomoma pedált, ha meg nem, akkor meg tessék leszállni rólam.

Hozzáteszem, hogy nem sokáig volt õ Szuperbusz, mert a regényhõsnõ egy-kettõre úgy ledominálta, hogy roncstelep lett belõle. A Bérkocsis utcai lakás tu-lajdonképpen az övé volt, Palikáé, és Palika abban a konyhában, amelynek po-hárszékén vagy kredencén a népvándorlás kori koponya nézelõdött a lyukon,Palika mindennap zacskós levest fõzött, és pucolt csirkét, vagy ahogy õ mondta,„pucikát”. Ez utóbbit a Rákóczi téri csarnokban szerezte be.

Lukrécia úgy vélekedett, hogy nincs unalmasabb látvány, mint egy feldaraboltmadártetem a kislábos fedõje alatt, mire Palika mindössze annyit mondott, hogy:akkor ne nagyon emelgesd azt a fedõt.

Másfelõl az, hogy Pucolt Csirke vagy Pucika egy bizonyos Jónás Tibornakvolt a beceneve, akinek sima, keskeny arca volt, és a Szvetanay utcában dolgozotta „holtak szigetén”, ahogy a proszektúrát nevezte. A regényhõsnõ egy ízben veleis közelebbi ismeretségbe került, pedig Pucikának még a hangjától is undoro-dott, nemhogy az érintésétõl. A közelebbi ismeretség alkalmával Pucika egyszer-re csak kimászott az ágyból, és mutatott egy aranyfogat. Majd néhány perc múl-va megint kimászott az ágyból, és akkor már egy egész aranyhidat mutatott,amely majdnem olyan szívmelengetõen fénylett mint augusztusi alkonyatkor aBalaton tükrén az aranyhíd. Pucikának az volt a szavajárása, hogy: csak a porváljék hamuvá, csak a hamu váljék porrá. Ebbõl is látszik, hogy a Pucika vagyPucolt Csirke nevû jó barát majdnem annyira okos ember volt, mint amennyireszórakoztató.

Olyan ember, akire azt mondják, hogy a jég hátán is meg tud élni. Annálfeltûnõbb volt, hogy amikor ismét nagyobb társaság verõdött össze a Bérkocsisutcában, Pucolt Csirke nem volt szabad szemmel észlelhetõ. Azt rebesgették róla,miközben tetõfokára hágott a buli, hogy most már nemcsak a halottak fogait,lopkodja hanem az élõkét is, úgyhogy sürgõsen el kellett pucolnia valahová. Erre

33MÁRTON LÁSZLÓ

az alkalomra Lukrécia fölszedte a nagyszobában a parkettát, és csirkeragut fõzöttbográcsban, jó fûszeresen. Olyan különleges fûszereket használt, hogy a csirké-nek édeskés disznóhús íze volt. Így mégsem olyan unalmas, mint kis piros lábos-ban, fedõ alatt. Valaki megkérdezte, hogy: ugyan mit szól a parketta felszedésé-hez Palika vagy Pálinka?

Akkor vették észre, hogy a házias természetû Szuperbusz, aki havonta leg-alább egyszer beroncsizott, nem idõzik köztük. De azon, hogy hová lett, nemértek rá töprengeni, mert az ablakon kigomolygó füst láttára nagy szirénázvamegérkeztek a tûzoltók, és azzal végük szakadt a Bérkocsis utcai szép napoknak.Utóbb az a hír járta, hogy Palikának is pucolnia kellett a Jónás Tiborral együtt, azAngyalföldi Vlagyimir látta õket Szingapúrban.

Nem tudjuk, miért éppen Szuperbusznak és pucolt Csirkének szenteltek ilyensok figyelmet Lukrécia lelki szemei. (Testi szemeit, ha még emlékszik rájuk azolvasó, eltakarta a düsseldorfi katolikus akadémia.) A többiek már csak homá-lyosan rémlettek fel.

Felrémlett az apja. Õ nevezte el Amátának, mégis megfenyegette, hogy agyon-lövi, ha másvalakinek merészeli adni a szüzességét, nem pedig õneki. Aztán akényelmes karosszékben, kezében a Parabellum 72-vel, szép lassan elbóbiskolt;Lukréciának elég volt megszorítania Major Lukréciusz kezét (azt a kezet, amelyesténként, a jóéjszakát-puszi hosszú perceiben egyre gyakrabban csúszkált olyanhelyekre, ahová nem kellett volna), mondom, elég volt apja kezét megszorítania,hogy eldördüljön a halálos lövés, és hogy bizonyítható legyen az öngyilkosság.

Felrémlett egy hímnemû újszülött, akit negyedóráig láthatott, vagy talán ad-dig sem; viszont három vagy négy évig néznie kellett azt a fikuszt, amely egyhatalmas virágdézsában pompázott, és az említett fiúcska szívébe fúrta gyökereit.Tudvalevõ, hogy a fikusznak nem árt, ha elmulasztják átültetni; nyolc-tíz évig iselél ugyanabban a földben.

Felrémlett egy jóképû bankigazgató (ez egy pénzkeresõ munka volt), akibe azejakuláció pillanatában döfte bele az injekcióstût. Utóbb sajnálta, mert a legje-lentõsebb orgazmusokat vele élte át, akkor azonban mindent érzett, csak sajnála-tot nem. Olyan volt a kövérkés test, miközben ketten kicipelték, mint egy ten-gerfenéken legelészõ, nagy, fehér hal. Akkor állapította meg Lukrécia, hogy alélek nem a végbélnyíláson keresztül távozik a testbõl, ahogyan hinni szokás,hanem a húgycsövet részesíti elõnyben.

És ez még mindig csak a fele vagy még annyi sem. Hol marad a többi? Felkellett lépnie az emelvényre, amely tulajdonképpen a borozó egyik támlátlanpadja volt (ugyanis a legutóbbi választásokig, illetve a rákövetkezõ rendcsinálásiga rögtönítélõ törvényszék „Borpatika” címen mûködött), és a lábát a térde alattösszekötözték, mint a kapkodó mozdulatokból megállapíthatta, „szak- ésjogszerûtlenül”. A keze már addig is össze volt kötözve. Úgy bizony, szak- ésjogszerûtlenül. Ezt a furcsa kifejezést egy ereszcsatorna-javításról szóló szakértõivéleményben olvasta. A bádogos, aki teljesen impotensnek bizonyult, viszontmegjósolta, hogy itt õsszel akasztások lesznek, megcsúszott az egyik cserépen,lezuhant, szörnyethalt; egyszerre csak õ is felrémlett.

34 MÁRTON LÁSZLÓ

Felrémlett Kutyafellegfaluszeghy Ágoston gumibugyi-készítõ vállalkozó, akiaz ötvenes években berepülõ pilóta volt, aztán börtönviselt ember, aztán villany-és fûtésszerelõ, és aki felváltva mutogatta hol az erekcióját, hol az unokája fény-képeit.

Felrémlett egy hódító külsejû színmûvész, akit Lukrécia semmiképp sem tu-dott eltenni láb alól, mert már az õ születése elõtt meghalt, viszont Lukréciarendszeresen kijárt hozzá a Farkasréti temetõbe, és ha a körülmények lehetõvétették, például nem volt esõ vagy hóolvadás, olyankor egy kicsit maszturbált a sírfölött.

Felrémlett Ferenc József császár és király. Felrémlett Pál apostol, miközben akorinthusbelieknek szóló levelet írja. Felrémlett Michael Schumacher. Felrém-lett Harry Potter és Tarzan. Felrémlett Szaddám Husszein, akinek Staller Ilona1990 õszén felajánlotta, hogy lefekszik vele, ha csapatait kivonja Kuvaitból. Aregényhõsnõ akkor még egészen fiatal volt, akkor ünnepelte tizennyolcadik szü-letésnapját az édesanyjánál. Édesanyjától kapott ajándékba egy szép nagy koffert;ebbe a kofferba az édesanya tizenegy óra és éjfél között becsomagolta a regény-hõsnõ minden holmiját, éjfél után öt perccel kirakta a koffert a regényhõsnõvelegyütt a ház elé, és bezárta a kaput.

Felrémlettek a férfitestet öltött anyagok. Arany János. Vas István. Réz Pál.Aczél György. Gyémánt László. Rubin Szilárd. Bársony István. Selyem Zsuzsa.Igaz, õ nem férfi. Ekkor kihúzták az emelvényt, megfeszült a kötél. A regény-hõsnõ, mielõtt megszakadt a légcsõ, megpattant a nyaki verõér, eltört a harma-dik és a negyedik nyakcsigolya között a porc, az utolsó pillanatban határozottanúgy érezte, hogy feláll a farka. Utolsó felismerése az volt, hogy az utolsó férfi,akinek vele együtt kell meghalnia, õ maga.

35VÍZHÁNYÓ MÉSZÁROS MÁRTON

Vízhányó Mészáros Márton

Játszó

A játszótéren, a játszótérbenaz van, hogy játék közben is változnaka szabályok, hogy éppen a játék közben

születnek meg, így aztán bármikor mondhatod, hogymandinergól van, vagy nincs, vagy éppenséggel

a könyökömtõl fölfelé nem kéz. Dehogy rúgtalak föl, testi fölény volt.Jó, azért bármilyen

hülyeséget nem lehet, de a fifaszabályok itt igazán nem mérvadóak.Ha mindenki benne van, bármit megtehetsz

Halottak

Mindig ott játszottunk a régitemetõbenEgész domb volt ott csupa halottakból

meg földbõl és tiszta bokor volt az egész.Akácok voltak,

amire emlékszem,és ahogy

bementél nagy kereszt.Arra másztunk fel,

mikor bújócskáztunk,és, hogy ne találjanak meg

ráálltam a talapzatra, széttettem a kezem.Meg rókalyuk volt, meg ösvények, baglyok, azthiszem, ott cigiztem elõször. Állítólag a ruszkik

elástak ott géppisztolyokat valahol, szóis volt róla, hogy meg lehetne találni, ilyesmik.

Aztán eldózerolták a bokrokat, fákat,és lucerna nõ rajta.

Benne.

36 SOMLAI KATALINVÍZHÁNYÓ MÉSZÁROS MÁRTON

AttilaAzt is tudom, hogy Attila sírja

hol van,most el is mondom,

de nem úgy,ahogy mi mentünk oda,hanem, ahogy egyszerû.

A házunktól elindulunk a Malom utcána gumigyár felé,

az elsõ utcán jobbra,azon végig,

a második utca jobbra,és már nem tudom, milyen néni kertjén

keresztül le a kobolyára,de lehet, hogy nem így

hívták, most nem ugrik be,mindenesetre egy

ilyen vízfolyás volt,azt mondták a többiek,hogy azért olyan büdös, mert a pálinkafõzdébõl

ott folyik le a cefre, meg, hogya Boros Pista

oda jár vedelni, ha nincs több pénze,ami hülyeség.

Szóval Attila sírja ez alatt a folyás alatt volt.Van.

37RÉKASY ILDIKÓ

Rékasy Ildikó

Áthangolódáshóhullás hidegek homályhol vannak már a tél há-imás hangokkal csiklandoz áprilisharangok után csengettyûkcsermely csevegése vadvizekcsupa csé meg vévidáman csivog pintyeg füttyöget a csalita hóka táj megszínesedettkönyökölj ki a tavasz ablakánszippantsd be a sok zöldet és kéketa föld erei zöldek és kékeknedvük ereidbe átcsorog átszivárogvérátömlesztés megfiatalítcsavarogni volna jó ma egész napfénytõl ittasan csatangolni a szabadbanszabadságtól ittasan csattogni a madarakkalcsirázzék új évszak az újévezreddel is a zsenge hajtástfagy ne érje vihar ne verjetestvér-szívekben lombosodjék

GyanútlanulGyûrûs kezét látták a vízbõlkiemelkedni utoljára,valaki felfigyelt rá,de a segítség késõn érkezett.Futótûzként a víg zsivajgásizgatott morajlásba ment át,mint víztükör ártatlan csobogása,ha vihar gyûlik a folyó felett.Egzisztenciáját, jövõjétgondosan megtervezték szülei,majd éppoly felelõsség-teljesen õ maga.Értelmes célok, munka,család: feleség, két gyerek;

38 RÉKASY ILDIKÓ

ezt a férfit sosem gyötörték kételyek.Félórával korábbankörözöttet evett zöldpaprikával,s hogy hûvösen maradjon, visszaástaaz iszapba az ásványvizes üveget.

Félakt (vegyes technika, papír)

39SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY

Szegedi Kovács György

KegyelemSzégyellem, hogy a kövek közt újra kinõtt a fû,s remélve egy józanabb tavaszt,elgurgatom nehéz vétkeim, üdén zöldellõkegyelmedrõl, vissza a folyóba,

sebesen rohanó sodrásba, onnan afeledésbe. Most csendesebbenhallom a Szirének énekét is,(legyen mindenkinek hite szerint,

hogy a szükséges rossz szükséges jó-e?),s talán nem vagyok elveszett, ha úgy érzem;nekem sok bocsátatott meg,

és nem vagyok elveszett elõtted Uram,ha néha szégyellem,ha a kövek közt újra kinõ a fû.

Miért is nem voltde köszönésedértmár érdemes volt eljönnömhozzádamúgysemmi említésre méltónéztük együtt az arrasétáló fákata házak kopott vakolatátahogy a lapos csöndelgurul a napraforgók sárgái között

miért is nem volt valamimondanivalónkegymásnak

40 SZILÁGYI FERENC

Szilágyi Ferenc

Gyomai epigrammák

Bartók sétájaa gyomai állomástól a református templomig, átszállás közben Vésztõ felé

Ifjan ezüst fõvel jött végig a gesztenyesorbanhomloka ráncaiban – szép erü kottavonal –

az Alföld hegedûbúgása; lekoppan a járdánmetronomok ütemén, gesztenye barna szeme,

és rábondul az õs templom rézinga-vezettenagymutatója nyomán vén uhu-mód a harang

s kurta bekecskében jön a kürttel s szól a harangokcsõsze, s tülköl a négy táj fele barna fohászt:

Napkelet õ, látófák õs figyelése szemébena helvét hitnek hószinü boltja felett...

– Áll egy percre a zárt templom faragott kapujában: a szõlõés a kalász dombor, szépmüvü rajza elõtt;

s indul vissza, hol a mély pusztai éjben a Hangokvárják, hogy dallá szõje komor neszeik.

A Heliane költõjénekHatár Gyõzõnek, közös szülõhelyünkre, Gyomára

Majd ha hóhajuan ülök én is a polcra, ha eljõszámkivetettségem alkonya, s ünnepelik

elvett éveimet, akik elrablók, vigyorogva,s raknak szürke babért, jó avasat, helyibe,

s fûznék skalpomat is hitvány diadallal övükbemerthogy a bõröm övék – ámde fejem csak enyém!

(Minta Tied a tiéd.)

41ELEK TIBOR

Elek Tibor

„…hogyan tudod elmesélni”Beszélgetés Darvasi Lászlóval és Závada Pállal

– Elek Tibor: Legutóbb a Bárka 2001/5. számában szerepeltetek így együtt, még haegészen más dialógushelyzetben is (akkor Závada Pál békéscsabai könyvheti megnyitóbeszédé-hez fûzött kommentárokat Darvasi László – a szerk.). Ezt a beszélgetést1 akár annak afolytatásaként is felfoghatjuk, most olyan, a prózaírással általában összefüggõ kérdéseket pró-bálok megfogalmazni, amelyekhez mindketten tudtok viszonyulni valamilyen módon, ha kü-lönbözõképpen is és akár egymásra reflektálva is, s amelyekre válaszolva rólatok, mûvészetetek-rõl és az egymáshoz való viszonyotokról is kiderülhet egy s más.

Az elsõ kérdés a helyre vonatkozna, egyrészt a szülõföldre, arra a kulturális, társadalmi,etnikai miliõre, amelybõl származtok, mennyiben befolyásolja ez a ti mûvészeteteket? Mitjelent számotokra, illetve prózátok számára ez a hely és általában a tér, ahol lezajlanak amûveitekben ábrázolt események?

– Závada Pál: Az én esetemben – úgyszólván mindent. Amit eddig írtam, az vagykapcsolódik ehhez a térséghez, vagy itt is játszódik. Mondjuk egy elképzelt településen,amit nem titkoltan Tótkomlósról, a szülõfalumról mintázok meg, illetve a hozzá kapcso-lódó városban, amelyet néha megnevezek, néha nem, de általában Csabát képzelem elilyenkor, olykor Orosházát, Szarvast vagy Gyulát. De hogy megnevezem-e konkrétan ahelyszíneimet vagy sem, ennél nekem fontosabb, hogy errõl a vidékrõl van szó, amit énelmélyítettem magamban – pontosabban magamat mélyítettem el benne. Túl azon adöntõ körülményen, hogy itt születtem és nevelkedtem, szociográfusként is itt gyûjtöt-tem, interjúztam, és a falumról írtam egy szociográfiát, a Kulákprés-t. Most elkészültregényem egyébként szintén ugyanezt a választ adja erre a kérdésre, már csak azért is,mert némi spekulálás után úgy döntöttem, hogy a történet egyik szála ugyanazon a tele-pülésen fog játszódni, mint az elõzõ könyvemé. Egyrészt fikció-íróként sem tudok meg-szabadulni történeteim szülõhelyétõl, másrészt némi biztonságot adott, hogy egy-két uta-lással össze tudom kötni a két történet azonos helyszínét. Ugyanakkor ez a választássajátos leckéket is folyamatosan fölad – más természetûeket, mint ha újabb fiktív hely-színt, új települést, tájat próbálnék ki. Az a hely tehát, amirõl kérdezel, személyesen ésíróként is nélkülözhetetlen tápláló talaj számomra.

– E. T.: Lacinak kicsit nehezebb válaszolni, ezért próbálok segíteni. Én a helyet, a terettágabban is értem, nemcsak mondjuk Törökszentmiklósra vagy a Dél-Alföldre gondolok, hi-szen a Te írói világod, például a legutóbbi kötetek, a Szerezni egy nõt vagy A könnymutat-ványosok legendája kötõdik is konkrét térhez (a Balkánhoz, a Kárpát-medencéhez), megnem is, de én erre is gondolok, kérdezek…

– Darvasi László: Nemrég a Beszélõ címû folyóiratban is készült velem egy interjú,amelyben szintén szerepelt egy hasonló kérdés, vagyis hogy mit jelent számomraTörökszentmiklós, a szülõföld, az onnan való eljövetel és az oda való visszatérés. Aztmondtam akkor, hogy egyre fontosabbnak érzem a szülõföldemet, nem olyasféle szem-

1 Ez a szöveg a Békés Megyei Könyvtárban, Békéscsabán 2001. december 14-én közönség elõttlezajlott beszélgetés szerkesztett, kiegészített változata.

42 ELEK TIBOR

pontból, hogy jó lenne oda visszaköltözni, vagy jó lenne újra ott lakni, hanem azért,mert egyszer csak tudatosult bennem, hogy menthetetlenül vidéki vagyok, és az is ma-radok. Én vidéki vagyok, ha Budapesten, ha Berlinben, ha éppen Törökszentmiklósonélek. Vidékinek lenni nem azt jelenti, hogy vidéken lakunk. Szerintem Závada Pál isvidéki ember, annak ellenére hogy huszonvalahány éve Budapesten tapossa a flasztert. Avidékiség a centrum hiánya. A vidéki lelket nem fûzi természetes, magától értetõdõviszony a különbözõ kulturális, mondjuk így, polgári életformákhoz. A világot nem annyi-ra használod, mint inkább kiegészíted. Volt, illetve lett volna egy mondatom az elõbbemlített interjúban, amely így hangzott: „Ha Isten nincs, akkor biztosan õ is vidéki”. Ariporter nem értette ezt a mondatot, amit én nem is akartam neki megmagyarázni, mireõ szépen kihúzta az interjúból, amiért én fölöttébb nehezteltem, mert azt gondoltam,hogy ez volt az interjú legfontosabb mondata. Amikor én írok, mondjuk egy tágterûközép-kelet-európai regényt, az is a centrum hiányáról szól. Mondom ezt annak ellené-re, hogy kínai novellákat, hogy háborús szerb novellákat írok, vagy éppen német tárgyúelbeszéléseket. Igyekszem nem veszteségként felfogni ezt a helyzetet, mint ahogy nem isaz számomra.

– Z. P.: Szerintem egy írónak – hadd legyek elfogult – kifizetõdõbb vidékinek, vidékiszületésûnek lenni: mindenképp több élménye adódik így – kivált persze, ha menetközben a nagyvárosi létezést is megtapasztalhatja. Mindig úgy éreztem, hogy a várostólvárható élményt vagy tudást pótolhatom, de ha hiányozna gyerekkoromból, kamaszko-romból – sõt, a felnõtt életembõl is – ez a táj, ez a vidék, a szülõfalum a maga helytörté-netével és benne a családtörténetünkkel, akkor ez pótolhatatlan volna. Ûr tátonganaannak a helyén, ahol ma e régióhoz való kötõdésem élménye van. Lehet erre azt monda-ni, hogy lenne helyette más – az ember mégis így érzi. A „vidékiség” mellesleg eredmé-nyez valamiféle óvatosságot is, hogy ne szálljunk el nagyon, ne repüljünk el a kényelmesröppályákon. Elég csak visszagondolni, hazagondolni, és az ember mindjárt jobban látjaa maga kis helyét. Ezen túlmenõen persze mindannyiunknak ajándék az, amit otthonrólkaptunk, ami eredendõen csak a miénk – és ezért: elmesélem nektek, mert ti nemtudhatjátok.

– E.T.: Mindannyian tudjuk viszont, hogy tér nincs idõ nélkül. A ti mûveitekben isnagyon fontos szerepet játszik az idõ, nagyobbrészt a történelmi idõ, különösen, ha a két nagyregényre, a Jadviga párnájára és A könnymutatványosok legendájára gondolunk. Az utób-bi idõben már-már divattá válik irodalmunkban a történelmi regény vagy a kvázi történelmiregény, a történelemnek valamiféle modernebb feldolgozása. Számotokra mit jelent a történe-lem, fontos-e a prózátokban, s ha igen, miért, a történelembe helyezni a cselekményt? Egyálta-lán mennyire történelem az, például A könnymutatványosokban?

– D.L.: Amit én a történelemrõl tudok, s amit így-úgy összeolvastam, azt a regé-nyemben díszletként fogom fel. Engem, úgymond, a történelem nem érdekel. Érdekel,hogy más mit mond a történeti dolgokról. Szórakoztat. Például. Hányféle magyarázat,értelmezés mûködik egyszerre, egy idõben? A történelem nekem egy kirándulás, nemmás, mint mese, mesebeszélés. Engem az érdekel, hogy én mit tudok az adott idõszakrólelmondani. Én akarok ott lenni, én, akkor és ott. Amikor visszamegyek a XVI–XVII.századba, és a Kárpát-medencében látok mindenféle népeket, törököket, magyarokat,zsidókat, szerbeket összekeveredni, akkor mondjuk, közéjük vegyülök. Ebben a regény-ben például van egy zsidó szál is, s én megpróbáltam utána menni a legaprólékosabbanannak, hogy a tizenhetedik századi zsidók a hétköznapokat hogyan élték. Rengeteg ritu-ális szabály volt, nem is tudom hogyan lehetett úgy élni. Melyik lábbal kelsz fel, például.

43ELEK TIBOR

Amikor ezt az ember ábrázolja, akkor a szabályokra vigyáz, és megpróbál nem ostobasá-gokat írni. Az is fontos, amit tudsz, de fontosabb mégis, mit nem tudsz. Hanem amikora szolidaritásom és az empátiám segítségével a figyelmem tárgyává teszek egy zsidóéletet, akkor megszûnök magyarnak lenni. Akkor zsidó leszek. Vagy török leszek, vagynémet. Szerb. Azt mondom, ebben a helyzetben én vagyok Jehuda ben Levi , és megpró-bálok az õ fejével gondolkodni és érezni, s aztán a törökével, a szerbével és persze amagyaréval, és akkor éppen magyar vagyok. Tehát az idõvel való játszadozás az én ese-temben nem más, mint az identitás látszólagos feladása, annak a feladása, hogy én éppenmagyarnak születtem, mert hát születhettem volna bárminek. Viszont Közép-Európábanszülettem. És hát Közép-Európa is vidéken van.

– Z. P.: Szokták azt mondani, hogy kétféle színész van: az egyik az mindig magábóldolgozik, magához idomítja a szerepét, a másik pedig egy tõle akár nagyon különbözõfigurába is képes beleélni saját magát. Úgy látszik, az írók esetében is létezik ez a kétalkat – és Laci most az utóbbiról beszélt. Én sohasem éreztem azt, hogy belebújok ahõsöm bõrébe, akkor sem, ha nagyon szubjektív szövegeket írtam, ha egyes szám elsõszemélyben beszéltem a hõseim nevében. Mindig azt gondoltam, hogy én én vagyok, akiaz asztalnál ülök, aki egy szöveget gyárt, aki elõállít valamilyen olvashatónak vélt monda-tokat. Vagyis az vagyok ilyenkor, aki az elbeszélõ szerepét játssza, amit persze a sajátalkatához próbál hajlítani, mert elsõsorban abban mozog otthonosan – mégsem sajátmagáról mesél. A történelmet illetõen is az érdekelt engem, hogy hogyan hat az az énhõsömre, hogyan néz rá a történelem az én hõsömre, és õ hogyan néz rá vissza. Ké-pes-e „magához hajlítani”. Illetve – tulajdonképpen nézõpont kérdése, hogy egyáltalántörténelem-e az, ha a hõsöm benne él az õ saját jelen idejében, mondjuk az I. világhábo-rú éveiben. De az mindig érdekelt engem, hogyan jön be az õ ablakán a „kinti idõ”, mia viszonya hozzá: ahhoz, amit – ha múlt idõ – történelemnek hívunk. Én elég nehezentudok elképzelni figurát valamiféle absztrakt térben és idõben, ettõl nekem – és ezenkeresztül a hõsömnek – fuldoklásérzetem támadna. Léteznek persze teóriák és elemzé-sek – te is utaltál rájuk –, amelyek arról szólnak, hogy mifélék is azok a „történelmek”,amelyek például a mai magyar prózában megjelennek, hogy egyáltalán beszélhetünk-e itthistóriáról a szó történészi értelmében. És ha nem (és többnyire nem), akkor vajon miez, és miért született újjá a történelmi regény a kilencvenes években? – ahogy errõlMárton Lászlónak a Jelenkorban megjelent nagyszerû tanulmánya is beszél. Nekem atörténelemmel semmi különösebben rafinált írói viszonyom nincsen. Úgy gondolom,hogy a modernitás korszaka után a posztmodern sok mindenre alkalmat ad, például arrais, hogy olyan tradíciókat vállaljunk, olyan korokhoz nyúljunk vissza, amelyek a legjob-ban meg tudják mozgatni nemcsak a fantáziánkat, hanem bármifajta készségeinket – ami esetünkben az írás érdekében. Hogy akár az egészen „mai” történetemet is belehe-lyezhessem valamely elmúlt korba – ha úgy tetszik, mint Laci mondja –, a díszletekközé, hogy a magam számára a legtetszõbb, legalkalmasabb módon tudjam eljátszatni aztaz elõadást. Laci számára lehet, hogy ez csak díszlet, számomra inkább valamiféle vi-szony – én nem tudok annyira elrugaszkodni a mégiscsak létezõ(nek mondott) történe-lemtõl, vagy nem merem megtenni, hogy történelmi eseményeket a hõsömmel összefüg-gésben úgy relativizáljak, ahogy nekem éppen tetszik. Noha én is tudom, hogy végsõsoron megtudhatatlan, ezért enyhén szólva relatív az, hogy bizonyos események a múlt-ban miképpen játszódtak le. Ezt úgy is szokták ábrázolni, hogy ugyanazt a kvázi-ese-ményt több szereplõvel és persze mindig másként mondatják el – ezzel a gondolattalnéha én is eljátszom.

44 ELEK TIBOR

Kicsit mellébeszélünk persze mindketten, amikor azt mondjuk, nem mindegy, hogyabsztrakt térben-idõben vagy konkrétban játszódnak-e le az események. Ugyanis megke-rüljük azt a kérdést, hogy az a konkrét idõ és tér, ami a regényeinkben megjelenik,miért nem ez a hely és ez az idõ, miért nem a jelen korunk. Hogy miért is van kevésolyan regény, amely manapság játszódik. Erre sincs teoretikus válaszom, egyszerûen aztgondolom, hogy ez volna a legnehezebb feladat. Ráadásul azt hiszem, hogy az ötvenes-hatvanas évek „kortárs irodalma” ezt a „mûfajt” járatta le a leginkább, ezt az úgynevezett„mai magyar tárgyú” regényt. Azok között sajnos nagyon sok a gyenge mû – még hahálátlannak és nagyképûnek tûnik is, ha azt mondom, hogy ott lett ez elrontva, azoknálaz elõdeinknél. Az a fajta kicsit politizáló, kicsit bátorkodó, de végül mégiscsak gyávács-ka – politikailag is, esztétikailag is gyáva – megközelítés, amely ezeket a könyveketjellemzi, még most is megnehezíti a dolgot. Elriaszt attól az egyébként idõrõl idõremindig fölmerülõ feladattól, hogy az irodalmi mûvekbõl igenis meg lehessen tudni, hogya megszületésük korában mi hogyan történt, mi hogy nézett ki, ki hogyan szólalt megstb. Lehet ugyan ezt a bizonyos „tematikai” feladatot mint fölszólítást tagadni – én példá-ul eléggé áttételes viszonyban vagyok vele –, de kétségtelenül létezik és érthetõ az azigény, amit Réz Pál – fõszerkesztõm a Holmiban – szokott néha megfogalmazni: Miértnem derül ki a ti könyveitekbõl, hogy mit esznek, hová utaznak, hogyan szórakoznak,hogy élnek vagy milyen ruhát vesznek fel a mi korunk emberei? Honnan fogja ezt meg-tudni száz-kétszáz év múlva majd az olvasó? Hát, mondom, majd videofelvételrõl, azsokkal pontosabban megmutatja.

– D. L.: Száz, kétszáz év múlva, az akkori írók majd írnak történelmi, áltörténelmiregényeket és abból.

– E. T.: Mindez, ha már szóba hoztátok, én is megteszem, fölveti a valósághoz valóviszony kérdését, ami ismét csak más-másképpen van jelen a mûveitekben. Darvasi prózájá-ban mintha ketté is osztódna ez a viszony, egészen más a tárcáknál, mint például a németal-földi városokban játszódó vagy a kínai novelláknál. Az újabb próza kapcsán egyre többszörkerül szóba a valóságra vonatkoztatás lehetõsége, a nyáron is épp itt, ezen a helyszínen, aprózakonferencián többek érintették a referencialitás kérdéseit. Nektek mi a véleményetekerrõl, illetve a Ti mûveitekben milyen szerepet kap ez a probléma?

– D. L.: A nyolcvanas években azért voltak arra nagyon erõs példák, hogy az írókigen is foglalkoztak a korabeli Magyarországgal. Akár a Termelési regényre vagyKrasznahorkainak az éppen e tájékon játszódó regényeire gondolunk. Nem azt mon-dom, hogy valóságközpontúak voltak, de az õ mûveikbõl is látszik, hogy igenis voltakírók, akik elég tág szemeket meresztettek erre a világra. Két dolog van: vagy úgy véljük,hogy jól tudjuk, milyen világban élünk és akkor ezt elmondjuk, vagy fogalmunk sincsarról, hogy milyen világban élünk, s éppen azért kezdünk el beszélni róla. Kosztolányi amásodik felfogást részesítette elõnyben, õ azt mondta, hála a jó Istennek, hogy nemtudom, mert ha tudnám, egy büdös szót nem beszélnék róla. Én azt, hogy most milyenvilágban élünk, egy baráti beszélgetésben vagy a kocsmaasztalnál el tudnám mondani, deképtelen lennék ábrázolni. A lelki hevületem, mondjuk így, publicisztikus természetû.

– Z . P.: Miközben nap mint nap mégis megírod, a tárcáid másról sem szólnak, minthogy kilépsz az utcára, és mi történik veled. Én mindig ráismerek, hogy melyik élmé-nyedbõl éppen mit írtál. Ezek napi tudósítások a mai életünkrõl, nem mondhatod, hogynem a máról szólnak.

– D. L.: Igen, csakhogy tárcában. Arra nem vetemedtem soha, hogy nagy formábanis megtegyem. Novellában ugyan megpróbálkoztam a dologgal, van hozzávetõleg tíz no-

45ELEK TIBOR

vellám, ami nagyjából a kilencvenes években játszódik, mondhatni, ma, velünk törté-nik. De ahhoz, hogy nagy formában ábrázoljam, ahhoz sem inspirációt, sem bátorságotnem érzek. Legnagyobb veszély, amit sokan nem is tudtak elkerülni, a publicisztikusság:az, hogy a regény olyan kétségtelenül létezõ igazságokat fogalmaz meg, amelyek nemközvetítenek lényegi mûvészi erõt. Elmondják azt, hogy ez az ország milyen, milyenállapotban van, milyen a politikai berendezkedése, hogyan lehet ebben az országbanélni, de ugyanakkor olyan, mintha egy történelemkönyvbõl vagy egy naiv füzetbõl vettükvolna ki a brosúrákat. Egyébként pedig azt gondolom, azokból a szövegekbõl is kiderülaz, hogyan élünk, amelyek akár abszurd idõben játszódnak és úgymond örök érvényûproblémákat feszegetnek, vagy visszamennek a történelmi idõbe, és ott keresnek olyanproblémákat, amelyek a mai élettel is megfeleltethetõek.

– Z. P.: Amikor föltalálták a fényképezést, a festõk egy része átkozódott, más részepedig megkönnyebbült, és azt mondta, hogy végre fölszabadulhatunk, nem muszáj többéolyan portrét vagy látképet festeni, hogy az „hasonlítson”. Hiszen a fotográfia ezt sokkalpontosabban elintézi helyettünk egy kattintással. A filmezéssel, majd a videokamerákelterjedésével pedig már végképp eldõlt ez a kérdés. Valami hasonló játszódott le atollforgatásban is, amikor az elektronikának köszönhetõen a tévériport vagy a dokumen-tumfilm átvállalt bizonyos feladatokat – mondjuk Móricz Zsigmondtól, aki notesszal-ceruzával járt riportutakra. (Más kérdés, hogy ez a folyamat mára reménytelenül fölbo-rult: teljesen eltûnt a Tar Sándor-i mélységû szociográfia – és van helyette a rettenetes„Fókusz” vagy a „Tények” a tévében.) Az irodalom tehát – úgymond – „fölszabadult”,illetve meg is szabadította magát ettõl a funkciótól, hiszen a szépírónak egyrészt semhatékony eszközei nincsenek a tényföltáráshoz (amit ezért végezzen csak az oknyomozóriporter és a kamera), másrészt pedig a politikai fordulat során eltûnt a leleplezés vagy aszembesítés ellenzéki hevülete és izgalma is. Tehát az író – aki átmenetileg mások he-lyett is beszélt, és ahogy Illyés mondta, vízügyi hivatali funkciót is betöltött – térjenvissza, úgymond, az eredeti dolgához, és mûveljen tiszta irodalmat. A szövegére, a mon-datára legyen gondja, ne a közéleti anomáliákra, a mûvészi hatás érdekelje, ne pedig azolvasó ideológiai nevelése. Az avantgárd-ihlette modern irodalmi törekvésekben is erõ-sen jelen volt ez a gondolat – miközben a formai modernitás bizonyos eszközei eljutot-tak saját végleteikhez. Ugyanakkor rendkívüli módon megtermékenyítették az elbeszélésmûvészetét, kiszabadították a korábbi együgyû mesélés kliséibõl, a kisrealista fantáziát-lanságból és a nyelvi-formai igénytelenségbõl. Ezért lehetséges az, hogy mi most – bár-mennyire is szeretnénk történet-mesélõ és élvezettel olvasható mûveket írni – képletesenszólva: nem fényképezünk és nem videokamerázunk. Legalábbis a szándék szerint szak-mai becsvágyunk inkább fûzõdik a mondat – és azon keresztül az egész mû – megformá-lásának mikéntjéhez, mint „az utcán heverõ témák” gyors fölkapkodásához és könnyenfogyasztható formában való, tetszetõs elmeséléséhez.

– D. L.: Most láttam egy szép török filmet, amiben az hangzott el: „Nem az a fontos,hogyan élsz, hanem az, hogyan tudod elmesélni.”

– Z. P.: Hát akkor az író? Akkor õ végképp úgy él, ahogy el tudja mesélni.– E. T.: Ugorjunk hát kicsit vissza a ti írói pályátokhoz, és az elmélettõl a konkrét

mûvekhez, életutakhoz! Mindkettõtök pályáján van egy fordulatnak, vagy talán csak látszólagfordulatnak tekinthetõ idõszak. Závada Pál szociológusként kezdte, megírta Kulákprés címûcsalád- és falutörténetet 1986-ban, aztán a kilencvenes évek elején megírt egy novellafüzért,majd jött a nagyregény. Hogyan lett a szociológusból író? Darvasi László versekkel kezdte,

46 ELEK TIBOR

majd a második kötetében már prózák is jelen vannak, és aztán jönnek a novelláskötetek,regények. Hogyan lett a költõbõl prózaíró?

– Z. P.: Az én esetemben nem annyira éles fordulat volt ez, mint inkább lassú átfor-dulás. Egyébként a pályám minden szakaszában benne volt már a következõ fordulat is.Közgazdász-hallgató voltam Pécsett, de már tudtam, hogy nem leszek közgazdász, mert aszociológia kezdett érdekelni. Amikor elvégeztem az egyetemet, ott is tudtam maradni aszociológia tanszéken tanítani. De rájöttem, hogy nekem mégis inkább empirikus szoci-ológiával kellene foglalkoznom, szerencsére el is hívott a Ferge Zsuzsa a pesti Szocioló-giai Intézetbe. Viszont aztán kiderült, hogy ez a közös kérdõívezés-interjúzás sem elégítki, kell nekem közben valami egyszemélyes, külön munka is, amivel a hátsó padbanelszórakozom. Találtam otthon érdekes papírokat az ötvenes évekbõl, aztán elkezdtemKomlóson interjúzni – így született meg a Kulákprés. Akkor úgy terveztem, hogy írokmég majd több szociográfiát – mert persze ha az ember grafomán, akkor folyton mesél-ni szeretne a papíron –, és ez nekem alkalmas mûfajnak látszott. Csakhogy olyan ez is,mint egy kimerülõ bánya, ha nincs több szén vagy már nagyon lignites, akkor nemérdemes tovább folytatni a kitermelést. Olyan szociográfiát terveztem, amely a szlovák-magyar lakosságcserével foglalkozott volna, mégsem akadt ebben a gyûjtésemben ele-gendõ izgalmas anyag. Végül azt, ami mégis összegyûlt, közreadtam folyóiratokban, ésnem írtam meg azt a könyvet. Közben arra gondoltam, milyen kár, hogy nincsenekolyan forrásaim vagy interjúim, amelyekbõl kikerekedne egy egész családtörténet, vala-mi jó izgalmas. Miért ott fejezõdnek be a levelek, följegyzések, naplók, ahol befejezõd-nek, miért nem mesélnek arról, ami engem igazán érdekel? Nem volt nehéz rájönnöm,hogy a prózaírás az, amire én gondolok – hogy tehát az ember elképzel helyzeteket,figurákat, és az elbeszéléshez alkalmas mondatokat próbál meg kisodorni az ujjai közül– olyasféle mondatokat, amelyek fontossá tudják magukat tenni. Így lassan már magamelõtt se tagadhattam le, hogy engem tulajdonképpen az írás érdekel maga, nem pedig atárgy – például, hogy mi történt a parasztsággal mondjuk az ötvenes években –, bármi-lyen csúnyán is hangzik ez. Amikor pedig a Kulákprés után elkezdtek hívogatni szakértõ-nek az agrártársadalomról szóló különféle beszélgetésekbe, rájöttem, hogy engem más-nak néznek, mint aki vagyok. Megírtam ezt a szociográfiát – mondjuk, mint mûvet –, ésmiután elkészültem vele, miért is foglalkoztam volna a témával tovább. Nem vagyok akérdés kutatója, nem olvasom az irodalmát. Így hát tagadhatatlan, hogy már akkor is akönyv maga érdekelt elsõsorban, az, amit és ahogy elmeséltem benne, valójában tehát azírás, a mondat. Aztán az életemben is változások következtek, ezért otthon kellett márülnöm inkább. És bekerültem a Holmi szerkesztõségébe, így az, hogy kéziratokkal fog-lalkozhattam, szintén hozzájárult ahhoz a fordulathoz, amirõl kérdeztél.

– D. L.: Én elég tudatosan, vagy inkább eltökélten készültem, s ahogy elkezdtem afõiskolát, máris elég fontos volt számomra az írás. Verseket írtam, olvastam, tanultam.Publikáltam. Néhány év múlva jött is az elsõ verseskötetem, már abban is volt valamifé-le epikus töltés, a másodikban aztán még inkább. Idõközben újságíró lettem, ott hagy-tam a nagyon szeretett tanári pályát három év után, s elmentem napilapos újságírónak.Ott nagyüzemben írni kellett, mindenfélét, a kisszínestõl, a tárcától, a gyári riportig, ésez felszabadított, elkezdtem viszonylag könnyedén és gyorsan írni. Jöttek az elsõ novel-lák, elõbb kézzel írtam õket, aztán vettem egy írógépet, azzal pötyögtem. Szóval nem voltkülönösebb fordulat. Egy kritikus azt írta, amikor láttam, hogy az elsõ két versesköte-temnek nem volt túlzottan nagy sikere, gyorsan a prózához menekültem. De én nemmenekültem, egyszerûen a próza felé fejlõdtek a mondatok. Különben sem szoktam

47ELEK TIBOR

menekülni. Jó, mondjuk, néha kihúzom a telefont. Viszont akkor sem menekülés köz-ben vagyok, hanem dolgozom.

– E. T.: És milyen a viszonyotok az elbeszélõi mûfajokhoz, a rövidprózához, novellához,regényhez? Mindketten írtatok, írtok, ezt is, azt is, Lacinál különösen színes a mûfaji skála.Melyik az érdekesebb, az izgatóbb, a fontosabb számotokra?

– Z. P.: Két véglet vagyunk – Laci szinte minden mûfajban ír, én viszont lényegébenfölhagytam a novellaírással is, maradt tehát a regény. Akkor érzem jól magam, ha bennevagyok egy regényben, abban a világban élek, az tölti ki – legalábbis a munkás hétköz-napjaimat. Korábban azt gondoltam, hogy majd én is írok novellát és mást is, mintahogy egy rendes írónak kell. Ahogy Kosztolányi csinálta, aki esténként elment a szín-házba, utána rögtön megírta a színikritikáját, ez másnap már meg is jelent, ha frissötlete támadt, papírra vetett egy novellát – vagy egy ültõ helyében, vagy pár napon át –,egyébként pedig dolgozott a regényén, de közben nyelvmûvelõ cikkeket írt, naplót veze-tett, levelezett, az ihletett órákban pedig gyönyörû verseket költött. De hát nekem nin-csen se tehetségem, se munkabírásom ennyi mindenhez, verset soha nem írtam, kriti-kusnak nem vagyok alkalmas, jó novellát vagy színdarabot írni pedig szerintem a legne-hezebb. Úgyhogy én – ellentétben Lacival – egymûfajú író vagyok, aki jó pár évig ül egyfészekben, aztán vagy kikölt valamit, vagy megzápul a tojás.

– D. L.: Amirõl Pali beszél, az az írói alkat kérdése, s ebbõl a szempontból ténylegelég különbözõek vagyunk. Azt kell mondanom, hogy én sokszor nagyon irigylem, mertén soha íróilag olyan boldog nem voltam, mint amíg a regényemen dolgozhattam. Úgyöt évig írtam ezt az öt-hatszáz oldalas regényt, már nagyon szívesen belekeveredtemvolna egy újabb munkába, de az apró ügyek mindig elszólítottak. A legjobb dolog való-színûleg a regényírás, minden más mûfajjal szemben. Nagyon jó drámát is írni, de aztánmajd jönnek a dramaturgok, a színházrendezõk, súgók, segédszínészek és a portások, éskijavítják, átírják, meghúzzák. A novella az három-négy napig lobog, a tárca pedig ad-dig, amíg megírja az ember. Legfeljebb néha késõbb is kézbe veszed, mint egy üveggo-lyót. A regény a legjobb forma, mert minden egyéb mûfajnál jobban kell alkalmazkodniaz embernek a szabályokhoz, a regénynél sokkal szabadabb lehet. A regény az önmegis-merésnek és a világgal való kapcsolattartásnak a legintenzívebb formája. Ezzel együtt azis lehet, hogy egy elbeszélés, egy novella lemossa az asztalról azt a tíz regényt, ami azasztalon van.

– E. T.: A különbözõség után nem akarok most erõltetett hasonlóságokat keresni a mûvé-szetetek között, de azt például én rokonnak érzem, hogy a szerkezet, a konstrukció mindket-tõtök mûveinél rendkívül hangsúlyos, sokkal fontosabb, mint sok más írónál. Emellett pedig anyelvi megformáltság, hogy “szépen legyen elmondva” az, amirõl szó van. Ezt úgy is szoktákfogalmazni, hogy már-már a túlstilizáltság, a túl esztétizáltság jellemzi mûveiteket. Mi avéleményetek minderrõl?

– Z. P.: Ami engem illet, teljesen így van, ahogy mondod. Nem állítanám, hogyrögtön, mindjárt az elején megtervezem, de – részint menet közben – arra törekszem,hogy fölépüljön az alkalmas konstrukció, ami el kell hogy bírja a történetet, illetve törté-neteket. Van bennem továbbá félelem is – némi szorongás, nehogy olvashatatlan vagyunalmas legyek. Valljuk be, elõfordul velünk, hogy régebbieket és kortársakat is iszo-nyúan elununk olykor. Gondolkodtam rajta, mi lehet ennek az oka – holott ha végigrá-gom magam azon a könyvön, látom, hogy mennyi szép dolog van benne. És arra jutot-tam, hogy ez az unalomszerû tanácstalanság akkor is elkaphat, ha nem tudok elég jóltájékozódni abban a könyvben, ha eltévedek benne – akár azért, mert nem figyelek

48 ELEK TIBOR

eléggé –, és úgy érzem, mintha valami szalmakazalban lennék, nem tudom, hogy merrevan a merre. Ha megbillen az ember hipotalamusza egy szövegtenger közepén, mertnincs iránytûje, nem tudja, hogy merre is megy éppen, akkor az elbizonytalanító érzés,nekem legalábbis. Úgyhogy bennem mindig erõs volt – legalábbis a szándék –, hogy aszövegeimet úgy építsem fel, hogy ne csak teherbíró legyen a szerkezet, hanem valamifé-le gondolati konstrukciót is közvetítsen, szimbolizáljon. Tehát egyrészt ne magamagáértlegyen, másrészt ne valami buta tartóoszlopként álljon csak ott, hanem legyen jelentéseis, és legyen kifaragva. Ami pedig a szöveg felöltöztetését, az ornamentikát illeti – ugye,azt szokták mondani, hogy ha elmegy a szöveg valami nagyon csinált irányba, akkor az„maché”. Én pedig azt mondom, hogy minden igazi irodalom „maché” – kérdés, hogymegszólal-e, vagy üresen kong –, de mindegyik „oda van csinálva”. Az egyszerû másolás-hoz képest minden csinálmány, tehát valami stilizáltságot, stílust hordoznia kell a szö-vegnek. Ezzel lehet persze játszani is. Például azt akarom, hogy a hõsöm úgy látszódjék,mint aki valami miatt nagyon föl van hevülve – akkor belelököm õt a szövegébe, és egykissé jobban belepörgetem annál, mint amilyen vehemenciával az ember általában be-szélni szokott, vagy ahogy a naplójába szokott írni. Tehát valamiféle túlstilizáltságotalkalmazok, ez hasonló ahhoz, mint amikor az operaszínpadon azt látjuk, hogy a termé-szetesnél vastagabb a festékréteg, stilizált a mozgás, vagy hogy a ruhák nem a XVIII.századi történelmi viseletet másolják, hanem megtervezetten szimbolikusak, noha ar-chaizálnak is persze. Amikor archaizálunk egy szöveggel, akkor sem azt akarjuk elhitet-ni, hogy az egy régi szöveg, hanem azt akarjuk láttatni, hogy itt valaki játszik valamifélerégi szövegmintákkal, tehát ez egyrészt játék, másrészt idézõjelbe-tevés, harmadrésztidézet, negyedrészt irónia vagy önirónia, ki mikor milyen kontextusban akarja vagytudja használni. Persze nem árt, ha ezek nem keverednek össze, mert ha nem akként sülel, mint aminek szánjuk, akkor az megint zavaró. Ha nem világos, hogy most miért iscsinálod te ezt.

– D. L.: Legfontosabb egy író számára a forma, a formához való viszony. A formaegyszerre jelentheti a stíluseszközök különbözõ felhasználását, illetve magának a szerke-zetnek a megformálását. Például megláttam Pali új regényének a szerkezeti leírását azíróasztalán, ami körülbelül úgy nézett ki, mint a Naprendszer rajza. Szép volt. Lehet,hogy az ember olykor szépeleg vagy túlcsordulnak a jelzõk, de végül is az a legfontosabb,hogy az adott formákat, amiket ír, hova szánja, mire használja. Amikor regényt, novel-lát, elbeszélést írsz, akkor tulajdonképpen azt teszel, amit akarsz, csak a formának, megönmagadnak tartozol felelõsséggel. Ha például tudom, hogy egy napilapba fog bekerülniaz a tárca, akkor más a szerkezet és mások a stíluseszközök, másképp kezdek el beszélni.Ezért van például Szív Ernõ is. A nagyregényemnél pedig azt csináltam, hogy tizenötnagy, többé-kevésbé összefüggõ fejezetbõl írtam meg, aztán fogtam az ollót és szépenelvagdostam és apró részekbõl kevertem össze az egészet, közben újra is írtam, hogy haitt eldobnak egy követ, akkor itt fogom látni, hogy földet ér. Mindennek megvan a magahelye, a szerkezet alakítása közben erre próbáltam vigyázni, persze, nem biztos, hogy ezmindig sikerült is.

– E. T.: Szóba kerültek már eddig is párhuzamok, hasonlóságok és eltérések, most mégisarra kérlek Benneteket, hogy kifejezetten arról beszéljetek, hogyan látjátok egymást, egymásmûvészetét, tulajdonképpen mi közötök van nektek egymáshoz? Azon túl, hogy magánember-ként jó barátok vagytok, íróként, prózátokat tekintve van-e közötök egymáshoz?

– Z. P.: Az írói értékrendet, írói gondolkodást tekintve mindenképp. A különbözõmûfajokban való konkrét munkálkodást tekintve már kevesebb – mert hogy én, mint

49ELEK TIBOR

mondtam, csak egy mûfajban munkálkodom. Aztán: az észjárásunk és tollforgatásunksebessége is igen különbözik. Magam egy lassú tetû vagyok. Viszont a válogatott stílus-elemeknek, a szerkezetnek és a kidolgozásnak a fontossága – ahogy te is mondtad –hasonló bennünk. Elsõsorban persze személyes közünk van egymáshoz – ez egyszerûen:barátság, szeretet. Ugyanakkor én rendkívül inspirálónak tartom Laci fölszabadultságát,történetteremtõ készségét, fantáziáját. Íróilag tehát bátorságot merítek belõle, megpró-bálok fölszabadulni az õ példája nyomán.

D. L.: Számomra a leginspirálóbb Paliban a mérték birtoklása. Nagyon sok tehetsé-ges ember van ezen a pályán, könnyû kézzel, viszonylag jó, olvasható történeteket terem-tõ író, de az eddigi pályámon én arra jöttem rá, hogy a tehetség úgy kilencven százalék-ban a jellem kérdése. Az író nem úgy jellemes, hogy visszaadja a tartozását, vagy nemveri meg, nem csalja meg a feleségét, hanem a mondathoz való viszonyában jellemes. Amondat alázatot kér, odaadást. És hát a mondataink romlékonyak. Elromlanak, mertelromlunk mi is. Azokból lesz igazán jó író, akik a mondathoz fûzõdó hûséget képviselnitudják a meglévõ tehetség mellett. Verlaine például nyilvánvalóan jellemes, mint író, ésegy jellemtelen gazember, mint hétköznapi ember. Paliban én azt látom, hogy nagyon hûahhoz, amit ír. Nagyon komoly ember.

– E. T.: És hogyan viszonyultok az irodalmi siker kérdéséhez, hogyan élitek meg? Ebbena mai sikerorientált világban számotokra mi a siker és mennyire fontos? Palinak talán ismétcsak könnyebb válaszolni az elmúlt évek legnagyobb könyvsikere után, de Laci sem panasz-kodhat, még ha nem is tudnak sokan Magyarországon a külföldön megjelent könyveirõl, aPárizsban elõadott drámájáról s egyebekrõl, ma már nemcsak nemzedékének a legolvasottabbírói közé tartozik, és olyan alkotó, aki iskolát teremtett, akit számos általam ismert követõjemár azért fél olvasni, mert túlzottan nagy hatással van rá. Talán ez is a siker egyik mutatója,nem?

– D. L.: Õszintén szólva nem nagyon törõdöm én avval, hogyan és miként hatokmásokra. Olyan író vagyok, aki sikeresnek számít, mert nincsenek megjelenési problé-mái, mert több a fölkérés, amit teljesíteni tudna, mert foglalkozik vele a kritika, és mertmegél az írásaiból. Hogyan is mondjam csak, ez nekem nagyon, nagyon sok energiámbakerült idáig. Most éreztem meg elõször, hogy baj van. De ez egy komolyabb és szemé-lyesebb ügy, mintsem hogy most így felszínesen érintsem.

– Z. P.: Nem, egyáltalán nem könnyû válaszolnom erre a siker-kérdésre. Mert mitlehet mondani? Egyrészt közhelyeket, hogy persze, jólesik a siker, de nem szabad, hogyfontossá váljon stb. Másrészt hárításokat, miszerint ne beszéljen ilyesmirõl az ember,beszéljenek róla mások (ha egyáltalán). Vagy hogy nem, egyáltalán nem gondolkodomolyasmiken (holott néha igen), hogy vajon nyomaszt-e az „elvárás”, miszerint produkál-jak újabb sikerkönyvet. De hogy mégis mondjak valamit – mondjuk ez utóbbira: némimunkával, azt hiszem, írás közben sikerült ezt az „elvárást” jó messzire eltolnom ma-gamtól, mert úgy gondoltam, egyáltalán nem tenne jót, ha ezzel a kérdéssel kalkulálnék.De hát mindennek a megítélése a publikumra tartozik.

– E. T.: Befejezésként, kérem, tiszteljétek meg az olvasóitokat azzal, hogy a megjelenéselõtt álló kötetetekrõl szóltok néhány szót, már csak amiatt is, mert az eddig megjelent részle-tek elég nagy várakozást keltettek már irántuk. Závada Pál új regényének egy oldalát A Milota-kert címmel itt Csabán a könyvhéten ki is nyomtattuk, de Darvasi László kínai novelláit isbizonyára sokan olvasták már a különbözõ folyóiratokban.

– Z. P.: A regényem címe: Milota – ez egy tulajdonnév, itt a csabai tótoknak talánnem kell mondani, hogy azt jelenti: kedvesség. De hát ez mindegy is, elsõsorban jól

50 ELEK TIBOR

hangzik, azért szeretem. Milota György az egyik elbeszélõ – hatvanas évei másodikfelében járó férfi, aki egy magnónak szónokol, de hát ez is olyan magnetofonba-beszélés,mint Ondris naplóírása volt a Jadvigá-ban, vagyis „maché”. Ahogy tehát ember nyilvánnem beszél – mégis ez a fikció, hogy beszél. Van egy lánya-korabeli, 34 éves nõ, Erka –õ pedig ír. A történeteiknek van is közük egymáshoz, el is térnek egymástól, nekikmaguknak személyes közük is van egymáshoz, de a többi szereplõn keresztül is sokfélemódon összekapcsolódnak. A regény négy fejezetbõl áll, és úgy épül föl, hogy az egyikbejegyzés Erkáé, a másikban Milota György beszél, és így tovább, fölváltva…

– D. L.: Az új, készülõ könyvem valóban ún. kínai novellákból áll majd össze. Ezeketa novellákat azért írtam, mert másfél évvel ezelõtt elutaztam Berlinbe egy egyéves ösztön-díjjal. Mármost az újjáépülõ, friss és izgalmas Berlin tökéletesen alkalmas hely arra,hogy az örökélet és a kertrejtõzés titkairól, kutyavadászokról és sárkányharcosokról ír-jon a régmúltban játszódó kínai novellákat ott egy nagyon vidéki ember.

Könyöklõ akt (pasztell, papír)

51NAGY GÁBOR

Nagy Gábor

Békés megye a határmentiségés az Európai Uniós csatlakozáskettõs erõterében

Ahhoz, hogy Békés megye fejlõdési potenciálját világosan láthassuk, lehetõségeit megtudjuk ítélni, látnunk kell a külsõ feltételrendszer változását, illetve meg kell vonnunk arendszerváltó évtized mérlegét, mind az ország, mind a megye szemszögébõl. Ennekmegfelelõen tanulmányunk négy fejezetre oszlik. Elõször áttekintjük az Unió regionálispolitikájának fõ változási tendenciáit, mint a külsõ feltételrendszer sarkalatos pontját,majd vázlatosan bemutatjuk, illetve értékeljük Békés megye teljesítményét a csatlakozástmegelõzõ évtizedben a kettõs kihívásra (piacgazdaság kiépítése és világméretûvé tágulóversenyben való helytállás) adott válaszok tükrében. Csak ezek után foglalkozunk azUniós csatlakozás potenciális hatásaival a megyében, majd ezen belül kiemelten a határmenti együttmûködés formáival, eredményeivel és lehetõségeivel.

Az Unió regionális politikájának fõ hangsúlyai (2000–2006)

Az Európai Unió területi politikája a kilencvenes évtized fõ trendjeihez képest lénye-ges átalakuláson ment keresztül a jelenleg is futó finanszírozási ciklusra való felkészüléssorán, de számos pont stabilitása a kiszámíthatóságot volt hivatott reprezentálni. A leg-fontosabb stabil pontot az Uniós költségvetési korlát (a tagállamok GDP-jének maxi-mum 1,27%-a) forrásoldalának változatlansága adja, hiszen ez meghatározza a fejlesztés-re fordítható, elkölthetõ összeg plafonját. Nem változott a hármas finanszírozási keret –Közös Agrárpolitika, Strukturális Alapok, Kohéziós Alap1 – sem, csak a belsõ arányokmódosultak az agrár büdzsé kárára. A Strukturális Alapok belsõ szerkezete sem válto-zott, továbbra is négy alap alkotja e forrás eszközeit: Európai Regionális Fejlesztési Alap

1 A Kohéziós Alap forrásaira azok a tagállamok jogosultak, ahol az egy fõre esõ GDP az Unió átlagának90%-a alatt marad. A forrást a központi kormányzat kezeli, s egyedi, országos jelentõségû fejlesztésiprogramokra fordíthatja, viszonylag mérsékelt önerõ biztosítása mellett.

A szerzõ az MTA RKK ATI Békéscsabai Osztálya tudományos fõmunkatársa.

Mûhely

52 NAGY GÁBOR

(ERDF), Európai Szociális Alap (ESF), Európai Mezõgazdasági Orientációs és Garan-ciaalap Orientációs Része (EAGGF Guidance Section) és Halászati Orientációs Pénz-ügyi Eszköz (FIFG). A változások döntõen két területre koncentrálódtak. Egyik oldalrólalapvetõen megváltozott a támogatásra jogosult ún. „kedvezményezett térségek” beosztá-sa, másik oldalról gyökeres reformon ment keresztül az ún. „Közösségi Kezdeményezé-sek” intézménye.

A kedvezményezett térségek korábbi hat célterülete háromra csökkent, s szigorodotta támogatásra pályázó térségek elbírálásának rendje. Az érintett térségtípusok a követke-zõk lettek:

1. célkitûzés: Azon fejlõdésben elmaradott régiók támogatása, amelyek a jövedelem,a foglalkoztatottság, a termelési rendszer és az infrastruktúra tekintetében a legkomo-lyabb nehézségekkel néznek szembe.

2. célkitûzés: A gazdasági és társadalmi szerkezetátalakítás miatt strukturális problé-mákkal küzdõ régiók támogatása. Ide tartoznak az ipar, a szolgáltatások területén válto-zásokon keresztülmenõ régiók, a hanyatló vidéki körzetek, a halászati ágazattól függõválságba jutott területek és a nehézségekkel küzdõ városi körzetek.

3. célkitûzés: Az oktatási, képzési és foglalkoztatási rendszerek alkalmazkodásának éskorszerûsítésének támogatása.

Az Unió a társult államokkal való csatlakozási tárgyalások megkezdésekor két feladat-tal került szembe. Az egyik oldalról biztosítani kellett a támogatási rendszer részlegesátalakítását, illetve az elsõ körben bekerülõ új tagállamok finanszírozását a 2006-os fi-nanszírozási ciklus végéig. Másik oldalról el kell(ett) végezni az Unió döntéshozatali ésintézményi reformját, mert a jelen állapotukban több ponton is a mûködésképtelenségfenyegetett 25 tagállam mellett. A finanszírozási oldal kialakítása az 1999-es berlini csú-cson lényegében megtörtént, azóta csak apróbb finomítások történtek a rendszerben,míg az intézményi reform kérdésében a legnagyobb haladást a 2001-es nizzai, illetve a2002-es laekeni csúcson sikerült elérni.

Magyarország, illetve Békés megye szempontjából a leginkább fontosnak a különbö-zõ támogatási formák, az ún. „Elõcsatlakozási Alapok” felállítása tekinthetõ. A már ko-rábban is mûködõ PHARE (PHARE-2000), illetve PHARE-CBC (határmenti együtt-mûködéseket támogató) program részben átalakult tartalommal fut tovább, mellette avidékfejlesztést célzó SAPARD, valamint az infrastrukturális és környezetvédelmi nagy-léptékû fejlesztéseket támogató ISPA lépett be új formaként. E források elnyerése, lebo-nyolítása, elszámolási rendje már az Uniós normákhoz igazodik, de a támogatások összesnagyságrendje éves szinten legfeljebb 250 millió Euro-ra tehetõ (60–65 milliárd Ft),melyhez – változó mértékben – hazai (döntõen állami) társfinanszírozás is társul.

Az Európai Unió az új tagállamok befogadási lehetõségeit mérlegelve 1999-ben egygyors, de kevés új tagot számláló bõvítésre dolgozta ki finanszírozási forgatókönyvét. Azúj tagok számára (1999. évi áron) 2002-ben még csupán 3,75 milliárd Euro-t, 2006-banviszont már 12,08 milliárdot irányoztak elõ, ami jelzi, ekkor még a fokozatos, folyama-tos bõvítés lehetett az uralkodó nézet a döntéshozók körében. Az új tagok felvételéneklegkorábban 2004-re tolódása azt eredményezte, hogy az Unió a 2002–2003-ra elõirány-zott összegeket elvonta, más célra használta fel, nem pedig – mint a tagjelöltek remélték– a késõbbi évek keretét bõvítette vele. E fiskális politika egyenes következménye, hogya tagjelöltek a mezõgazdasági támogatások esetében csak egy tíz éves átmeneti szakaszután juthat(ná)nak el az Unió mai támogatási szintjére az induló 25%-os javasolt szint-

53NAGY GÁBOR

rõl. A feltételes mód ez esetben indokolt, hiszen 2006 után a Közös Agrárpolitika gyöke-res reformja várható, teljes mértékben átalakított finanszírozási rendszerrel, támogatásiprioritásokkal. Az új tagállamok esetében a Kohéziós Alap szerepe is erõsebb volna,mint a jelenlegi tagok esetében, ami a központi szint szerepét hangsúlyozza a területiközépszintek helyett.

Magyarország az Elõcsatlakozási Alapok felhasználásában nem szerepelt túlzottan si-keresen. Az 1994–98-as kormányzati ciklusban a PHARE-források programokkal valólefedése volt alacsony hatékonyságú, 1998 után a SAPARD-intézményhálózat felállításaés akkreditálása körüli elhúzódó kötélhúzás miatt került veszélybe két teljes év támoga-tási kerete. (Lényegében az Unió jóindulatú hozzáállásának köszönhetõ, hogy 2003 vé-géig lehetõséget kaptunk a források – évi 18 milliárd Ft – utólagos pályáztatására ésfelhasználására.)

Az európai regionális politika filozófiájának alakulásában a kilencvenes évtized végénszámottevõ eltolódás ment végbe. Egyik oldalról a korábbi trendek folytatásaként továbberõsödött a területi középszint szerepe a támogatásokhoz való hozzájutásban, s a régiók(NUTS 2. szint) önkormányzatiságának elemeit is erõsebbé kívánják tenni Európa-szer-te. A másik vonulat az Európai Területfejlesztési Perspektívák (ESDP) címû dokumen-tumban bukkan fel, s válik kulcsszereplõvé azóta minden területfejlesztési dokumentum-ban. Ez abból a felismerésbõl fakad, hogy a gazdaság, az innováció magterületei anagyvárosok, nagyvárosi agglomerációk, ezért az Unió versenyképességének fokozása,felzárkózása a vezetõ Amerikai Egyesült Államok mögé csak e településkör kiemelt fej-lesztésével lehetséges. Ugyanakkor nagy hangsúlyt kell helyezni a város-vidék kapcsolat-rendszer hagyományos és új dimenzióira, törekedve arra, hogy a vidéki terek is (közel)egyenrangú szereplõivé váljanak a döntéshozatalnak, a forrásfelhasználásnak. A váltás-hoz, mely a versenyképességet a kohézió, a belsõ egyenlõtlenségek csökkentése elé sorol-ja, illetve a helyi sajátosságokra ekkora súlyt helyez új az európai területi politikában, ahazai döntéshozóknak is alkalmazkodniuk kell.

Békés megye fejlõdési pályája a csatlakozást megelõzõ évtizedben

Az ország útja a rendszerváltástól az Uniós csatlakozásig ismert. Békés megye a rend-szerváltás vesztesei közé tartozik. A térség gazdaságára jellemzõ erõsebb agrárorientáció,a meglévõ nagyvállalati szektor strukturális sajátosságai, a nehézkes megközelíthetõség,a keleti-délkeleti határtérségben való elhelyezkedés több más ok mellett együttesen ered-ményezte azt, hogy a megye kitörési esélyei az átmenet idõszakában meglehetõsen cse-kélyek voltak. A ténylegesen bekövetkezõ fejlõdési pálya sajnos igazodott a legvalószí-nûbb forgatókönyvhöz, ami az agrárszféra válságával indult, a nagyvállalatok lassú ésvontatott stabilizációjával folytatódott, s a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztéseibõl valókimaradással tetõzött. Ennek eredménye, hogy Békés megye értéktermelése folyamato-san elmarad az országos növekedési ütemtõl, azaz a megye fokozatosan lemarad az orszá-gos átlaghoz képest, amit jelez, 2000-tõl a legkevésbé fejlett öt megye közé került, azaz azegy fõre jutó GDP nem éri el az országos átlag 70%-át. Igaz, ennek révén Békés egykülön keretbõl pótlólagos fejlesztési forrásokhoz jutott, de ennek dinamizáló hatásai2001-ben még egyáltalán nem érvényesültek.

Az ipari termelés, mely a vidéki terek megújulásában meghatározó szerepet játszott,1990 és 2000 között alig emelkedett, s 2001 folyamán megint csökkent. Bár a stagnáló

54 NAGY GÁBOR

kibocsátás és értékesítés egymással ellentétes folyamatok eredõjeként alakult ki, az össz-teljesítmény kedvezõtlen. Az iparban ugyan végbement egy részleges modernizáció, illet-ve részleges struktúraváltás, de a hagyományos ágazatok nagy súlya, s ezek ciklikus vál-ságai továbbra is meghatározó hatást gyakorolnak az összteljesítményre. A megye a kül-sõ fejlesztési források fogadásában, vonzásában is csupán mérsékelt sikereket ért el, sezek nagyobbrészt a meglévõ nagyüzemek privatizációjához kötõdtek (Agrimill, Hunguard,Globus, Linamar, Tondach, Cofinec elsõ lépésben, majd a Frantschach stb.), s csakkisebb mértékben a zöldmezõs beruházásokhoz (Pioneer, Henkel, Hirschmann stb.). Amérsékelt külsõ tõkebeáramlás belsõ forráshiánnyal párosult, ezért a megye gazdaságá-nak stabilizálódása elhúzódott, csak 1998-ra fejezõdött be. A keleti piacok összeomlása1999-ben ezt a törékeny stabilizációt törte meg, majd a kiugró 2000-es évet követõvilággazdasági recesszió megint érzékenyen érintette mind a hagyományos, mind az újhúzóágazatok teljesítményét.

Ezzel együtt Békés megye gazdaságában a tulajdonosváltás lezajlott, a piacváltás vég-bement, a meghatározó nagy- és középvállalatok számottevõ dinamikát mutatnak, még aválságperiódusokban is. A megye mikro- és kisvállalkozásainak helyzete viszont kedve-zõtlenebb az országos átlagnál, a külsõ gazdasági hatások kivédésére alig van tartalékuk,hiszen jelentõs részben önfoglalkoztatásra rendezkedtek be, cél a munkanélküliség elke-rülése, a család megélhetésének biztosítása. A megye gazdaságában jelen vannak azok azelemek, melyek a hosszú távú gazdasági fejlõdést elõsegíthetik: ipari parkok, vállalkozóiövezet, inkubátorház, szervezõdõ ipari klaszterek, bõvülõ beszállítói hálózatok, straté-giai partnerségek.

A legnagyobb gondot továbbra is az agrárágazat (beleértve a feldolgozást, raktározást,elosztást, értékesítési fázisokat is) tartós mélyrepülése okozza. Ma már kimondható,hogy bár a szövetkezeti struktúra erõszakos kiépítése is komoly károkat okozott az ága-zatnak, hiszen hozzájárult a megyébõl való elvándorlás tömegessé válásához, a kisgazda-ságok egyoldalú támogatása, a tõkeerõsebb agrárvállalkozások hátrányos helyzetbe hozá-sa, az élelmiszeripar kiárusítása legalább ekkora kárt okozott a kilencvenes évek során.Az éves rendszerességgel visszatérõ értékesítési válságok, a támogatási prioritások válto-zékonysága, az ágazatra jellemzõ tõkehiány, illetve a jövedelmek egyenlõtlen megoszlásaa termelési-értékesítési lánc szereplõi között együttesen hatnak oda, hogy a kiváló adott-ságokkal, nagy termelési tapasztalatokkal rendelkezõ Békés megye agráriumból szárma-zó tiszta jövedelme már a megélhetéshez is alig elégséges, fejlesztési forrásokat kizárólagközponti keretbõl, pályázatokból lehet elérni, mintegy „termelési segélyként”.

Alapvetõ probléma, hogy a rendszerváltással, illetve a privatizációval a vállalati dönté-si központok, s velük a helyben megtermelt érték jelentõs része kikerült a megyébõl,még olyan meghatározó nagyvállalatok esetében is, mint a Gyulai Húskombinát. A helyilakosság csekélyebb tõketartalékára utal, hogy a vállalkozói aktivitás szintje jelentõsenelmarad az országos szinttõl, s különösen a nagyobb alaptõkét igénylõ részvénytársasá-gok száma alacsony. A foglalkoztatás szintje alig több mint fele a rendszerváltás elõtti-nek, s még a konjunktúra éveiben is enyhén csökkenõ létszámot regisztráltak. A 2001-es népszámlálás elõzetes adatai szerint a megye foglalkoztatási szerkezetében továbbra isnagy súllyal szerepel a mezõgazdaság (legmagasabb az ország megyéi között), átlagos azipar részesedése, de a munkaerõ többsége már itt is a különbözõ szolgáltató ágazatokbandolgozik. A vállalkozások ágazati megoszlása még erõsebb elmozdulást mutat a szolgálta-tó tevékenységek felé, bár ezekben a tevékenységekben az átlagos méret sokkal kisebb,mint az iparban.

55NAGY GÁBOR

A megye gazdasági lehetõségeire alapvetõ hatással van fekvése, mindenekelõtt Romá-nia közelsége. Bár jelenleg az ipari export (a teljes termelési érték 36%-a) nagy részét azEurópai Unió országaiba értékesítik, Kelet- és Közép-Európa szerepe fokozatosan erõ-södik, s ezen belül a közeli román piacnak kiemelt stratégiai fontossága van. Miután aBékés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara a magyar–román gazdasági kapcsolatok erõ-sítésének országos gesztora, e szerepkör túlnõ a közvetlen megyei vállalkozói körön,jelentõsége egyre inkább országossá válik. A kedvezõ kapu-helyzet hatása nem csupánalapanyagok, félkész termékek, készáruk vagy szolgáltatások kivitelében, vagy behozata-lában érhetõ tetten, de vegyes vállalatok alapításában, termelési együttmûködésben, ér-tékesítõ láncok közös üzemeltetésében, a privatizációban való megjelenésben, vagy amunkaerõ határon át történõ mozgásában is (elsõsorban az építkezéseknél, illetve mezõ-gazdasági idénymunkákra érkeznek román munkások). A romániai munkaerõ alkalma-zása évrõl évre nõ, s ma még nem lehet kiszámítani a kedvezménytörvény kiegészítése-ként megkötött „Orbán–Nastase paktum” hatását a megye munkaerõ piacára.

A megye egyik legfontosabb társadalmi problémája a nyílt, vagy rejtett munkanélkü-liség (korengedményes, illetve korkedvezményes nyugdíjazások, rokkantak számánakmegugrása, inaktívvá válók csoportja), mely a kisjövedelmû rétegek számát erõteljesenfelduzzasztotta. Ez az önmagában is sokszínû társadalmi réteg általában alacsonyiskolázottságú, hosszabb ideje munka nélkül van, ezért szaktudása megkopott, elavult,újra munkába állításuk tömegesen csak nagy erõk ráfordításával lehetséges. Gondotjelent a helyi népesség képzettségi szerkezete, bár az utóbbi tíz évben talán épp ezen aterületen volt látványosnak nevezhetõ az átalakulás. Mind a középfokú szakmai képzés,mind az általános képzés kiterjedt, nõtt a felsõoktatásba bekerülõk száma, de a belsõstruktúra csak részlegesen alakult át, különösen a közgazdasági, jogi és mûszaki képzésiformák magasabb szintjei hiányosak. A felnõttképzésben a munkanélküliség tömegesséválása kikényszerítette a gyökeres megújulást, mára az intézményrendszer alkalmassávált a feladata betöltésére, a feszültségek inkább a képzettek oldaláról jelentkeznek.

Az Uniós csatlakozás fontosabb hatásterületei a megyében

Az Európai Unióhoz való csatlakozás közvetett hatásait valószínûleg életünk mindenterületén érzékelni fogjuk, kisebb vagy nagyobb mértékben. Vannak azonban olyan szfé-rák, melyek esetében a várható hatásrendszer rövid-, legfeljebb középtávon, s áttételeknélkül lép be mindennapjainkba, s alakítja át környezetünket.

A „közös piac” ismérvei közé tartozó „négy szabadság” közül a személyek szabadmozgása az Uniós csatlakozás nyomán várhatóan hatással lesz Békés megye helyzetére,illetve lakóinak életére. Egyik oldalról a belépés nyomán azonnal, vagy rövidebb-hosszabbátmenet után, lehetõvé válik a szabad munkavállalás és letelepedés más, az Unióhoztartozó országban, mely a leginkább vállalkozó kedvû, leginkább mobil rétegek, családokesetében tartós vagy végleges elmozdulást is indikálhat. Bár a leghosszabb átmenet éppena magyar munkavállalók legkedveltebb célországaiban (Ausztria, Németország) fog fenn-maradni, de már látunk példát egyes szakmákban két–hároméves munkavállalási lehetõ-ségekre (pl. 600 szénbányászt várnak spanyol bányákba), a hazainál jobb kereseti lehetõ-ségek mellett. A másik oldala a folyamatnak, hogy az Unió keleti-délkeleti határa várha-tóan egy hosszabb periódusban egybe fog esni Magyarország államhatáraival. MiutánMagyarország – egy rövidebb átmeneti periódus után – csatlakozni fog az ún. „Schengeni

56 NAGY GÁBOR

Egyezményhez”, ez bizonyosan hatással lesz a határokat átlépõ mozgásokra. Egyik oldal-ról lényegesen könnyebbé válik az Unión belüli mozgás, hiszen a belsõ határok csaknemvirtuálissá válnak, ám jóval bonyolultabb lesz a bejutás a schengeni határok mögé, mintkorábban.

Hasonlóképpen át fog alakulni az áruk szabad áramlását célzó másik „szabadság elem”is. E kérdéskörben a leglátványosabb változások az ún. „Transzeurópai Hálózatok” (TEN)kiépítése nyomán várhatók (közkeletû nevükön szokás ezeket „Helsinki-folyosóknak” isnevezni). Az Európai Unió már most támogatja a legjelentõsebb európai áramlási tenge-lyek minél magasabb szintû kiépítését olyan feltételek mellett, hogy preferálja a kevésbékörnyezetterhelõ megoldások alkalmazását. Magyarán, még a hiányos gyorsforgalmi út-hálózattal rendelkezõ társult országok esetében is elõnyben részesíti a vasúti, illetve akombinált szállítási módok (RO-LA, RO-RO) fejlesztését célzó programokat. Hasonló-képpen ösztönzi a meglévõ potenciálok ésszerû kihasználását, a párhuzamosnak ítéltfejlesztések elutasításával. Békés megye három ponton is érintett a TEN fejlesztésekben.Egyik oldalról a Budapest–Bukarest vasúti fõvonal egybeesik a IV. Helsinki folyosókívánatos nyomvonalával, ezért gyorsított, kiemelt fejlesztése kívánatos és indokolt. Elsõkörben a pálya teljes nyomtávon való kétvágányúsítása, majd megerõsítése és kvázi-nagysebességûvé fejlesztése (160 km/h-s sebesség elérésére kellene alkalmassá tenni)jöhet szóba. Békéscsaba és Gyula földrajzi potenciálja egyértelmûen megkívánja egykomolyabb logisztikai centrum létesítését, üzemeltetését. Harmadik helyen említhetõ aBékéscsabai Regionális Repülõtér fejlesztésének kérdése, ezúttal negatív elõjellel. Uniósforrást e projektre aligha lehet elnyerni, hiszen a temesvári és aradi repülõterek vonzás-körébe még belefér a megye túlnyomó része, s ezek kiépítettsége máris alkalmassá tesziõket külön-külön is a regionális funkciók betöltésére.

A Kárpát-medence természeti, táji, vízrajzi egysége számos egyéb területen is megkö-veteli a határon átnyúló együttmûködést, az országos, megyei léptéket meghaladó gon-dolkodást. Az 1999-es tiszai cián-szennyezés rávilágított a környezetvédelmi együttmû-ködés fokozásának, a kritikus vagy veszélyes szennyezõ-források folyamatosmonitoringjának, a katasztrófavédelmi együttmûködés fontosságára. A hasonló tájpo-tenciál kedvezõ lehetõséget nyújt a természetvédelmi együttmûködésre, különös tekin-tettel a határon átnyúló nemzeti parkok, természetvédelmi területek, zöldfolyosók kiala-kítására vagy pl. a vizes élõhelyek megõrzésére, részleges rekonstrukciójára.

Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a vízgazdálkodással összefüggõ kérdések-re, így az árvíz elleni védekezésre (elõrejelzés, szakemberek, védelmi felszerelések, gépekmozgatása, kölcsönös mûszaki segítségnyújtás, helyreállításban való együttmûködés), abelvízelvezetés kérdésére, különösen a vízelvezetõ csatornahálózat folyamatos karbantar-tására, kapacitásának megõrzésére, illetve az ivóvízbázisok védelmére (Békés megye szá-mára elsõrendû fontosságú a Maros-hordalékkúp megóvása a felszíni és felszín alattiszennyezõdésektõl).

A turizmus számos ágában volna lehetõség az együttmûködésre: pl. gyógy- és termál-vizek, fürdõk kialakítása és fejlesztése, a falusi-tanyasi turizmus fellendítése, az öko-turizmus népszerûsítése, lovaglási vagy kocsikázási lehetõségek, kulturális (ezen belülhangsúlyosan a vallási célú idegenforgalom) és gasztronómiai turizmus, kerékpáros ésvíziturizmus, horgász- és vadász-turizmus, rendezvény-turizmus. Mindez kiegészülve ahatáron túli területek kínálatával, egységes termékcsoporttá szervezve, akár hosszabbidejû helyben tartózkodásra is lehetõséget adna, ami lényegesen növelhetné a helyben

57NAGY GÁBOR

lakók jövedelmeit, anyagi biztonságát, de kinyitná látókörüket a szélesebb környeze-tükre is.

Utóbbi lehetõségek természetesen nem az Európai Uniós csatlakozással indulhatnakfejlõdésnek, számos területen még a rendszerváltás elõttre nyúlnak vissza a kezdemé-nyek, de az ország és a megye megváltozott geostratégiai helyzete új fejlõdési dimenzió-ba helyezi e kérdéseket is.

A határ menti együttmûködés formái a rendszerváltás után

Az országhatárokon átnyúló kapcsolatok legalapvetõbb szintjét az egyének közöttmeglévõ, kialakuló szálak jelentik. A rokoni, baráti, ismerõsi szinten mozgó találkozá-sok, információcserék a rendszerváltás óta jóval kisebb korlátokba ütköznek, mint aztmegelõzõen, bár az országos politika irányváltásai eseti jelleggel komoly fennakadásokatokozhatnak.

A települések, kistérségek között felépült kapcsolatrendszer a kultúra, a sport, a ha-gyományõrzés, testvér-települési szerzõdések parafálása, majd átültetése a mindennapokgyakorlatába szintjén érhetõ leginkább tetten. Az alapvetõ célt egymás kölcsönös megis-merése, tisztelete, a kapcsolatok erõsítése vezérli, s csak kisebb részben jelentkeznekgazdasági megfontolások. Ezzel együtt elmondható, hogy a valóban intenzív térségi kap-csolatrendszerek húzó szektorát majd minden esetben a kölcsönös elõnyökön nyugvó,dinamikusan fejlõdõ kétoldalú gazdasági kooperációk jelentik, mert ez azonnali, anyagihaszonnal mérhetõ eredményekben ölt testet.

Sajátos együttmûködési formát jelentenek az egyes intézmények közötti kapcsolat-rendszerek, melyek az államigazgatástól a szolgáltató tevékenységek széles skáláján át(oktatás, egészségügy, képzések) a szakmai intézmények közötti összefogásig terjedhet-nek (pl. vízügy, környezetvédelem, természetvédelem, határõrizet és belbiztonság, kato-napolitika stb.).

A legnagyobb horderejû együttmûködési formának mégis a Duna–Tisza–Körös–Maros Eurorégió megalapítását és mûködését tartjuk, nem csupán azért, mert a klasszi-kus Délvidék újra-integrálására tesz kísérletet, vagy azért, mert az Unió és a résztvevõrégiók országai kormányzatainak támogatását bírja, de azért is, mert az Eurorégió egyvalóban alulról induló kezdeményezés során létrejött, már létezõ alapokra építkezõ for-máció, mely valóban nagyívû fejlõdési pálya elé néz a délszláv válságok lezárulta nyomán.

A rendszerváltást követõen viszonylag hamar, már 1992-ben megkezdõdtek a konzul-tációk egy határon átnyúló együttmûködési szervezet létrehozásáról. Ekkor a magyarrészrõl négy megye (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok), román ol-dalról két megye (Temes és Arad), illetve a Vajdaság, mint az akkori Jugoszlávia auto-nóm tartománya, kezdte meg a konzultációkat. A megállapodás megkötését lassította,hogy a román oldalon a központi kormányzat egészen 1996-ig nem engedélyezte a me-gyék számára az önálló külkapcsolati rendszer létesítését és fenntartását, ezen csupán akét ország között aláírt alapszerzõdés, illetve a román jogrend Európai Uniós normák-hoz történõ fokozatos közelítése segített. A délszláv viszonylatban az ex-Jugoszlávia szét-hullását kísérõ háborús cselekmények (horvát háború – 1991-tõl, boszniai háború –1995-tõl) lassították a kapcsolatok szorosabbra fûzését, illetve az 1991-es jugoszláv al-kotmány-módosítás, mely számos, korábban az autonóm tartományok által gyakorolha-tó jogkört a központi kormányzat kezébe adott. Ebben a fázisban a régió neve Duna–Maros–Tisza lett volna.

58 NAGY GÁBOR

Az elõkészítés fázisában több fontos, két- és többoldalú megállapodás jött létre azEurorégió potenciális tagjai között, mintegy elõkészítve a terepet egy átfogó alapokmánykidolgozásához és elfogadásához. 1992-ben Temes és Csongrád, illetve Békés és Aradmegyék írtak alá együttmûködési megállapodást (e két-két megye azóta is az Eurorégiósfejlõdés motorjainak tekinthetõ). 1994-ben készült el a megállapodás tervezet, melyetcsaknem három éven keresztül csiszoltak az aláírás és parafálás elõtt. Közben a románoldalon a regionális közigazgatási struktúra felállítása miatt módosult az érintett megyékköre, így Hunyad és Krassó-Szörény is bekerült az érintett megyék közé.

1997. november 21-én írták alá az együttmûködés hivatalos alapokmányát Szegeden,az Eurorégió hivatalos neve Duna–Körös–Maros–Tiszára változott. Az együttmûködéscélja, hogy fejlessze és szélesítse a helyi közösségek és helyi önkormányzatok közöttikapcsolatokat a gazdaság, az oktatás, a mûvelõdés, a tudomány és a sport területén.Rövid távon célja multilaterális tevékenységek végrehajtása és a partner régiók közöttmár létezõ kapcsolatok megerõsítése. Középtávon célja a partner régiók társadalmi-gazdasági kohéziójának megerõsítése, harmonikus területfejlesztés és infrastruktúra-fej-lesztés érvényesítése, a regionális diszparitások csökkentése a közös határok mentén.Hosszú távon törekszik egy mikro-európai integráció autentikus terének létrehozására,a kistérségi problémák jobb megértésére, olyan együttmûködések támogatására, melyeka korszerû európai folyamatok kereteibe való integrálódás felé vezetnek.

Az együttmûködés meghatározott területei: a gazdasági kapcsolatok, a közlekedési éshírközlési infrastruktúra, a környezetvédelem, a turizmus, a tudomány, a mûvelõdés, azegészségügy, a sport és a civil kapcsolatok fejlesztése voltak.

A DKMT alapvetõen egy alulról építkezõ, önkormányzati típusú szervezõdés, melymeghatározóan a megyei (tartományi) önkormányzatok között jött létre. A munkakö-zösség típusú szervezõdés az Európai Uniós nomenklatura szerint az elmúlt évek mûkö-dési gyakorlata alapján betöltötte a „Határmenti információs és konzultációs fórum”szerepét. Az ilyen típusú együttmûködés lehetõvé tette néhány közös – inkább ad hocjellegû – projekt megvalósítását, de alapvetõen az eddigi mûködés elsõsorban informá-lisnak tekinthetõ.

A DKMT legmagasabb szintû döntési és konzultációs szerve az Elnökök Fóruma. Asoros elnöki poszt éves rotációban jár körbe a kilenc résztvevõ megye vezetése között.2000 . május 27-én nyílt meg a DKMT Iroda Szegeden. Az EF 1998 áprilisi (Temesvár)ülésén rögzítették négy munkacsoport létrehozását: gazdaság, infrastruktúra, idegenfor-galom; területfejlesztés, természet- és környezetvédelem; humán, civil és sport ügyek;külügy, informatika, média.

A határon átnyúló kapcsolatok fejlesztésében komoly, néhány esetben meghatározószerep jutott az 1990 óta Magyarországra áttelepült vállalkozói csoportnak. Miután sze-mélyes kapcsolatrendszerük, helyismeretük magas színvonalú, nyelvi nehézségeik nin-csenek, kifejezetten sikeres projektek megvalósulása felett bábáskodhattak. Békésbenelsõsorban a román orientáció erõsödött meg e csatornán keresztül. Román–magyarviszonylatban inkább a barter jellegû kapcsolatok (alapanyagok és félkész-termékek im-portjával szemben feldolgozott áruk exportja áll szemben), illetve a bankrendszer bi-zonytalanságai miatt a készpénzes ügyletek dominálnak.

A gazdasági kapcsolatok sajátos vonulatát képezik a Magyarországon – számos eset-ben illegálisan – foglalkoztatott, a szomszédos országok határtérségeibõl érkezõ munka-vállalók. A minimálbéren, vagy annak közelében foglalkoztatott, esetleg be sem jelentettmunkavállalók olcsó, bár minõségi munkára csak korlátozottan alkalmazható, s a nagy-

59NAGY GÁBOR

politikai irányváltásoktól függõen rendelkezésre álló munkaerõ-tartalékot jelentenek aDél-Alföldön. Ugyanakkor, az érem másik oldalán látszik, hogy az amúgy is átlag felettimunkanélküliségi rátával küszködõ térségekben az olcsó, ‘feketemunka’ tömegessé válá-sa számottevõen rontja a hazai munkanélküliek elhelyezkedésének esélyeit.

Míg a gazdasági kapcsolatok inkább az egyes vállalatok, valamint ezek érdekvédelmiszervezetei keretei között zajlanak, a nagyléptékû infrastrukturális fejlesztések tipikusanolyan projekteket ölelnek fel, melyek az EF, a szakminisztériumok, illetve a kormányzatés a parlamentek döntésének függvényei. E projektek kivitelezésekor – tekintettel anemzeti erõforrások végességére – általában tekintettel kell lenni az Európai Unió támo-gatási rendszerére, a kitûzött prioritásoknak való megfelelés érdekében.

A leginkább látványos elõrelépés a közúti határátkelõhelyek számának növelése, arávezetõ utak korszerûsítése, illetve a régebben üzemelõ átkelõk kapacitásának bõvítéseterületén mutatkozik. Nagylak, Gyula átépítése vagy befejezõdött, vagy épp folynak amunkálatok, már a schengeni normák érvényesíthetõsége érdekében. Új, nemzetköziszemélyforgalomra megnyitott átkelõ létesült Battonya és Tornya, Méhkerék és Nagy-szalonta között. Ideiglenes átkelõ mûködik Körösnagyharsánynál.

Békés megye, mint a román kapcsolatok országos gesztora, elsõsorban e fejlesztésiirányt igyekezett meglovagolni, miközben erõsen elhanyagolták a délszláv gazdasági kap-csolatok fejlesztését. A megye elsõsorban Arad, másodsorban Nagyvárad felé nyit (utób-bi nem tagja az eurorégiónak, lévén Bihor megye központja, de Romániában a nagyvá-radi Kamara a magyar kapcsolatok országos gesztora, innen a szorosabb együttmûködésigénye), bár tisztában vannak vele, hogy egy hosszabb távú román prosperitás után mindkétváros versenyével szemben alulmaradnának. Az elmúlt évek fontos eredménye volt, hogya határ két oldalán fekvõ önkormányzatok között intenzív párbeszéd indult meg (pl.kölcsönös nyelvtanulás), mely további kapcsolatok alapjává válhat. Békés megye nagysúlyt fektetett az élelmiszergazdaságon belüli együttmûködésekre, bár kritikusan elhang-zott, hogy az eddigi kezdeményezések a minõségi elõírások be nem tartása miatt rendreelhaltak.

Kevésbé sikeres terület a közúthálózat fejlesztésének területe. A vasúti fõvonalak fej-lesztése szintén vontatott, de kedvezõ változás a korábbi évek folyamataihoz képest,hogy a Budapest–Szolnok–Békéscsaba–Bukarest, pálya beruházásai elõbbre sorolódtaka vasúttársaságok fejlesztési elképzelései között. Hasonlóképpen kedvezõ elmozdulás ta-pasztalható az Alföld–Fiume vasút hiányzó szakaszának helyreállítása témájában. A víziközlekedés fejlesztése témájában az érintett régiók nem csupán közös álláspontot tudtakkialakítani a Tisza nemzetközi vízi úttá fejlesztésének témájában, de ügyes lobbizással azegész kérdéskört a Nemzetközi Duna Bizottság ügyrendjére sikerült emelni, s számukrakedvezõ elvi határozatot elérni.

Miközben a gazdasági kapcsolatok ügye – pénzügyi, vám és jogi akadályok miatt –lassabban halad elõre, az egyes intézmények és a helyi önkormányzatok közötti együtt-mûködési, kulturális kapcsolatok sikeresen alakulnak, ami az itt élõk képét egymásról,saját periférikus helyzetû régiójukról pozitív irányba változtatja meg. A határ mentitérségben elindított – elsõsorban magyar–román – HARE CBC program keretében pro-jektorientált kezdeményezések a tükörprojektek létrehozásáig jutottak el. Az együttmû-ködési rendszer nem képes egyik napról a másikra megváltoztatni a határ menti térségekmarginális helyzetét, de a nyilvánvaló korlátok ellenére a bõvülõ kapcsolatok biztatóeredményeket hozhatnak.

Az már ma is látható, hogy az egyes tagrégiók nem egyforma aktivitással vesznek

60 NAGY GÁBOR

részt a DKMT mûködésében, s kialakulnak együttmûködési párok (Békés–Arad), hár-masok (Csongrád–Temes–Vajdaság). Ezek az aktív szereplõk erõsebben képesek érvé-nyesíteni érdekeiket, különösen a nagyléptékû infrastrukturális projektek esetében, amiazt eredményezi, hogy a többi tagrégió javaslatai közül elsõsorban a kisprojektek számít-hatnak többségi támogatásra. Elgondolkodtató, hogy az 1998–2000 idõszakban egyetlenolyan programot sem fogadott el a DKMT, mely a tagok egyöntetû támogatását élveztevolna.

A határon átnyúló kapcsolatok perspektívái

Az Eurorégió a múlt évig egyetlen nemzetközi szervezetnek sem volt tagja. A 2001.március elsejei fórumon került elfogadásra az az indítvány, hogy a szervezet csatlakozzonaz AEBR-hez (Association of European Border Regions – Az Európai Határmenti Régi-ók Szövetsége), amely lépéssel nemzetközi elismertségét lehetne növelni és elismertetniolyan nemzetközi szervezõdésként, amely az adott régió gazdasági, környezetvédelmi,szociális és intézményi problémáival foglalkozik.

Az a tapasztalat, hogy a határ menti regionális együttmûködés hatékony formáinak akidolgozása érdekében állandó munkakapcsolatot kell fenntartani a résztvevõk között,bõvíteni kell a résztvevõi kört, az állami szervezetekkel, valamint a civil szférával és amagánszektorral. A DKMT továbbfejlesztésével középtávon el kell érni, hogy formálisanrészt vehessen az INTERREG tevékenységében.

A gazdasági kapcsolatokat legfeljebb hosszabb idõtávon (legkorábban 3–5 év múlva)lehet érdemben fejleszteni, melynek alapvetõ feltétele a piacgazdaság normáinak megszi-lárdulása a két partnerországban. Ez nem jelenti azt, hogy addig nem érdemes üzletetkötni Jugoszláviában vagy Romániában, csak az üzlet kockázata magasabb az átlagosnál.A gazdasági kapcsolatok fejlesztésében különösen fontos szerepet játszhatnak a már meglévõvállalkozói övezetek, melyek akár határon átnyúló zónákká is bõvülhetnek. A moderntermelési eljárások fogadásában az ipari parkok, az ígéretes kisvállalkozások támogatá-sára az inkubátorházak hálózata játszhat meghatározó szerepet. Erõsíteni kell az innová-cióra és adaptációra való hajlandóságot és készséget, ennek ma még hiányzó intézmény-rendszerét fel kell építeni (technológiai központok, tudományos és technológiai parkok,technológiai transzfer centrumok, kockázati tõketársaságok stb.).

A társadalmi kapcsolatok legerõsebb gátja a közeli jövõben egyértelmûen az országospolitika lehet, mind a magyar, mind a román vagy délszláv kormányzat részérõl. Szeren-csére az elemi szintû (személyes, települési) kapcsolatok építésére ennek csekély befolyá-sa van, de a magasabb szintû együttmûködések fejlesztését még gátolhatja. Ez mutatko-zik meg a kedvezménytörvény belsõ vitáiban, illetve külországi fogadtatásában is. Akölcsönös bizalmatlanság leküzdésének egyik kiváló lehetõsége lenne a határon túli nyel-vek szélesebb körben való oktatása az alapfoktól a felsõfokú intézményekig, hiszen ígyegy csapásra leküzdhetõk lennének a nyelvi nehézségek.

A DKMT-Eurorégió fejlõdésében fontos szerepet játszik, hogy az Európai Unió kife-jezetten bátorítja a határ menti együttmûködéseket, a határon átnyúló szervezõdéseklétrejöttét. Mivel hegemón centrumot a Délvidéken nem találunk, bizonyos, hogy a sokszereplõ miatt a partnerség elvének gyakorlati alkalmazása lesz az Eurorégió fejlõdésé-nek valódi próbaköve. Itt dõl el, hogy a szervezõdés minden résztvevõ számára tud-ekedvezõ lehetõségeket nyújtani, vagy csupán egy-két kis lobbi-csoport számára jelentmeggazdagodási lehetõséget vagy a befolyás növelésének útját.

61NAGY GÁBOR

Összegzés helyett

Békés megye és az ország az euro-atlanti integrációs folyamat részese, immár 12 éve.A rendszerváltás és az Uniós csatlakozás kihívásai mellett a megye a globalizálódó világ-gazdaság és tömegkultúra áldásait és átkait egyaránt megtapasztalta a kilencvenes éveksorán. Ma még csak remélni lehet, hogy a meghozott anyagi, emberi áldozatok nemvoltak hiábavalók, hogy a jelen generáció munkája eredményeként a felnövekvõ ifjúságmár egy konszolidált, növekvõ jólétben élõ országot örököl meg, mely nem csupán gaz-daságilag fejlõdik, de nyitott a belsõ és határon túli történések befogadására, kész azegyüttmûködésre, elfogadja és tiszteli a más kultúrák, vélemények szabadságát, miköz-ben megõrzi és gyarapítja a saját öröklött értékeit.

Felhasznált irodalmak jegyzéke

Bocsor M.–Kengyel Á.–Szûcs A. (2000): A területfejlesztési politika új irányai az Európai Unióban.Közgazdasági Szemle XLVII. (11): 932–948.

Forman B. (2000): Regionális politika az Európai Unióban. (Területfejlesztési Szakkönyvek) Budapest,VÁTI.

Horváth Gy. (1998): Európai regionális politika. (Studia Regionum, Dialóg Campus Szakkönyvek)Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs.

Horváth Gy. (2001): Regionális támogatások az Európai Unióban. (Magyarország az Európai UnióbanKézikönyvtár) Oziris Kiadó, Budapest.

Kengyel Á. (1999): Az Európai Unió regionális politikája 2000 és 2006 között. Külgazdaság XLIII. (10):60–78.

Kengyel Á. (2001): Az Európai Unió regionális politikájának hatása a kevésbé fejlett tagországok felzárkózá-sára – Íroroszág és Portugália példája. Alföldi Tanulmányok (EU és az Alföld 2000–2001.) XVIII.: 8–31.

Illés I. (2001): Az Alföld helyzetének és fejlõdésének transznacionális tényezõi. Alföldi Tanulmányok (EU ésaz Alföld 2000–2001.) XVIII.: 32-43.

Lengyel I. (2001): Megjegyzések az alföldi régiók versenyképességének megítéléséhez. Alföldi Tanulmányok(EU és az Alföld 2000–2001.) XVIII.: 64–89.

Nagy G. (2001): Az információs társadalom és az Alföld – Adaptációs esélyek. Alföldi Tanulmányok (EU ésaz Alföld 2000–2001.) XVIII.: 90–108.

Nagy G. (2002): A Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió jelentõsége és lehetõségei a határon átnyúló társa-dalmi-gazdasági kapcsolatok erõsítésében; Az országhatáron átnyúló kapcsolatok perspektívái a Dél-Alföld határ-térségeiben. Kutatási jelentés. Készült a Gazdasági Minisztérium megbízásából. (Témavezetõ: Baranyi B.MTA RKK ATI, Debrecen.) 26. o.

62 LENGYEL IMRE

Lengyel Imre

Töprengések Békés megyeversenyképességérõl

Békés megye versenyképessége a számok tükrében igen kedvezõtlen: a 19 megyét (ésfõvárost) tekintve a megtermelt jövedelem, az egy lakosra jutó GDP egyre inkább elma-rad az országos átlagtól, míg 1994-ben 80%-a volt, addig 1999-ben már csak 68%-a.Miközben az országban felgyorsult a gazdasági növekedés és megfigyelhetõ egy felzárkó-zási folyamat az EU-átlaghoz, addig a megye egyre inkább elmarad ettõl, azaz továbbfolytatódik a leszakadása. Ez pedig azt jelenti, hogy alig nõ az itt élõk életszínvonala,nincs elegendõ munkalehetõség és a fiatalok elõtti kilátások is eléggé reménytelenek.

Ezek az adatok, ez a tendencia közismert a Békés megyében élõk elõtt, elég sok olyanelemzõ írás látott napvilágot, amely az elmaradottság és lemaradás jelenségeit boncolgat-ja. De mit mondhat errõl egy „kvázi-kívülálló” közgazdász egyetemi oktató? Azért írom,hogy „kvázi-kívülálló”, hiszen 1997-ig a megyében éltem, 18 évet szülõvárosomban,Mezõberényben és újabb 18 évet Békéscsabán (közbejött egy év katonaság és 5 év egye-tem). Kívülálló vagyok félig-meddig azért is, mert jelenleg is sok emberi és szakmaiszálon kötõdök a megyéhez, és még élénken élnek bennem ottani életem sikerei éskudarcai, amelyek eltorzítják az objektivitásra törekvõ kutatói szándékot.* Emiatt nemszakzsargonban megfogalmazott közgazdaságtudományi elemzést, hanem a témakör ku-tatásával foglalkozva inkább töprengéseimet, vívódásaimat adom közre, néhány olyankérdést vetek fel és próbálom a lehetséges válaszokat körbejárni, amelyek remélhetõlegaz ott élõk közül is többeket foglalkoztatnak.

Versenyképesség avagy -képtelenség?

Elõször röviden ki kell térnünk arra, miért „versenyképesség” van a címben, miértnem a szokásos fejlettség, avagy elmaradottság? Fõleg azért, mert alapvetõen megválto-zott a világ, az új helyzet pontos értékelése új szemléletet és új fogalmakat követel1. Többmint egy évtizeddel ezelõtt a rendszerváltással együtt „nyakunkba szakadt” a globalizációis. Amíg a fejlett országokban két-három évtized volt arra, hogy a vállalkozók és munka-vállalók felkészüljenek a globális versenyre, addig Magyarország a rendszerváltással járópolitikai-társadalmi-gazdasági változással párhuzamosan hirtelen szembesült a globálisversennyel: a tömegesen megjelenõ külföldi termékekkel, a betelepülõ vállalatokkal, akecsegtetõ üzleteket felvásárló multinacionális cégekkel stb. Erre a piaci teljesítményenalapuló kíméletlen versenyre a magyar vállalatok többsége nem volt felkészülve, sem a„verseny-szemlélet”, sem a vezetõk szakmai és üzleti ismeretei (menedzsment, marke-

*A szerzõ a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar regionális és alkalmazott gazdaságta-ni tanszékének vezetõje.

1 Lásd: Lengyel I. (2000) A regionális versenyképességrõl. Közgazdasági Szemle, 12, 962–987. o. ésLengyel I. (2001) Megjegyzések az alföldi régiók versenyképességének megítéléséhez. Alföldi Tanulmá-nyok 2000/2001, 64–89. o.

63LENGYEL IMRE

ting, nyelvtudás stb.), sem a vállalati szervezet, sem a technológia stb. sok cégnél nemvolt megfelelõ, nem is beszélve a munkafegyelemrõl és -kultúráról.

A globális folyamatok átértékelték és háttérbe szorították a fejlettség-elmaradottságdichotómiát, nemcsak az országok között, hanem országokon belül is. A korábbi nem-zetközi – mint nemzetek közötti – verseny alapvetõen megváltozott, napjainkban a kor-mányok alig tudnak közvetlenül beavatkozni a globális versenybe, egyrészt a multinacio-nális cégek nem is engedik, másrészt a nemzetközi egyezmények (pl. WTO) nem isteszik lehetõvé. Azaz a gazdasági folyamatok átnyúlnak az államokon, de átnyúlnak amegyéken és településeken is. Így a kormányok, a központi és helyi kormányzatok iscsak közvetett eszközökkel tudják befolyásolni a gazdasági folyamatokat, azaz nem ma-gát a versenyt, hanem csak az üzleti környezetet, a háttérfeltételeket stb., lényegében avállalati versenyképességet alakító körülményeket.

Ez a felismerés a ’90-es években többféle módon teret nyert, egyrészt az endogénfejlõdés elméletében, másrészt a posztmodern (-fordista) felfogásban stb. A versenyké-pesség elsõdlegessé válása megjelent az EU dokumentumaiban2 is, többek között az1997-es Amszterdami Szerzõdésben, valamint a strukturális alapok 2000–2006 közöttiszabályozásában, ahol a területi kohézió legfontosabb eszköze a régiók versenyképessé-gének javítása. Napjainkra elfogadottá vált a területi versenyképesség definíciója is,ahogyan a 2001-es második kohéziós jelentés is megfogalmazza: „magas és növekvõéletszínvonal, valamint magas és fenntartható foglalkoztatottsági ráta”. Az a régió, me-gye, kistérség versenyképes, amely lakosainak magas életszínvonalat biztosít úgy, hogymindenki munkához tud jutni, aki dolgozni szeretne. Másképpen kifejezve, ahol a glo-bális versenyben elért gyors gazdasági növekedés egyaránt származik a magas munkater-melékenységbõl és a magas foglalkoztatottsági rátából. A fenti megfogalmazások össze-csengenek Enyedi György sikerességi felfogásával, mivel „a város sikerének középpont-jában a hosszú távú és stabil jövedelemnövelés áll”, és a „várospolitika célja a városbanelõállított jövedelem tartós növelése oly módon, hogy e jövedelemnövelésbõl a várositársadalom széles rétegei is részesedjenek”3.

A nagyméretû globális piacon a specializáció és a méretgazdaságosság elsõdlegessévált, az erõs verseny felértékelte a gyors technológiai váltást és az innovációt, valamint ahelyi üzleti feltételeket. A globális versenyben bizonyos városméret alatt kicsi az esély asikerre, mivel nem éri el a kritikus tömeget a nemzetközileg versenyképes munkaerõ(menedzserek, nyelvtudás, nemzetközi tapasztalatok, speciális szakértelem, speciális pénz-ügyi, tanácsadói szolgáltatások stb.), szûkös az infrastruktúra stb. Ezek közismert dol-gok, azt is sokan érzik, viszont kevesen gondolják végig, hogy a globális verseny magávalhozta a kíméletlen területi versenyt is: a megyék, térségek és települések küzdenek egy-mással a sikeres vállalatokért, rátermett vállalkozókért stb. Egy-egy sikeres cég Magyar-országon is városok tucatjai közül választhat, amikor újabb telephelyet hoz létre, az aváros „nyer”, ahol rámenõsebb, felkészültebb, ügyesebb és „tudatosabb” a helyi „elit”.

Napjainkban a központi költségvetési forrásokért folyó „lobbizás” fontossága háttér-be szorult, rövid távon és esetenként továbbra is lényeges, de döntõvé a megyei és helyigazdasági, társadalmi és politikai elit összefogása vált, a helyi prominens szervezetek ésszemélyek konszenzusán alapuló jövõkép, ahhoz kapcsolódó program és annak közös

2 Lásd Farkas B.–Lengyel I. (2001) Regionális versenyképesség és kohézió az Európai Unióban. Tér ésTársadalom, 3–4.

3 Enyedi György (1996) Regionális folyamatok Magyarországon. Hilscher R. Egyesület, Budapest, 61–62. o.

64 LENGYEL IMRE

megvalósítása. Nemcsak azért, mert a politikusok és a kormányok sûrûn változhatnak,hanem a lobbi hatása általában rövid távú (kivéve pl. a közútfejlesztést). A kormánynemigen tudja befolyásolni a gazdasági folyamatokat, ajánlhat más várost egy külföldicégnek, mint amit az elõnyösebbnek tart, legfeljebb a vállalat másik országba viszi atelephelyet (amire több példa van). A sikeres magyar megyékben és városokban minde-nütt a helyi elit döntései készítették elõ a külföldi cégek letelepedését és így új munkahe-lyek létrehozását, legyen az pl. Gyõr, Székesfehérvár avagy Komárom. Így a globálisfolyamatok következtében, az erõteljes területi verseny miatt az ún. „alulról-szervezõdõ”fejlesztési elképzelések és stratégiák váltak döntõvé, amelyek kihasználják ugyan a kor-mányzati lobbizást is, de fõleg a vállalati versenyelõnyökre koncentrálnak és a helyiösszefogáson alapulnak.

Összegezve, a globális verseny miatt napjainkban a versenyképesség vált döntõvé,nem az a kérdés, hogy egy régió fejlett-e, avagy elmaradott, hanem az, hogy mit tesznekaz ott élõk helyzetük elõnyösebbé tételéért, azaz a gazdaság versenyképességének javítá-sáért. Van-e jövõképük és össze tudnak-e fogni ennek megvalósítására, azaz mernek-e éstudnak-e versenyezni, avagy csak sodródnak és ekkor törvényszerûen lemaradnak a ver-senyben?

A fenti bevezetõ gondolatok után néhány adat Békés megye versenyképességérõl. Afajlagos jövedelemrõl (GDP) már volt szó, az átlagbérek is hasonlóan alakulnak, az or-szágban a legalacsonyabbak között vannak. A foglalkoztatottsági ráta 2000-ben 45%volt, csak két megyében kisebb: Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplénmegyékben (ellenpéldák: Vas megye 58%, Gyõr-Moson-Sopron 56%, Zala 55%). Úgyis lehet mondani, hogy a munkaképes korú lakosság közel fele nem talál magának mun-kát, de nem is keres (a fenti adatok a 15–74 évesekre vonatkoznak). Az is figyelemreméltó, hogy 2000-ben közel 25 ezer fõ volt a korhatár alatti nyugdíjas, azaz sokan mene-kültek nyugdíjba, amit egészségügyi helyzetük vagy indokol, vagy nem. Miközben aregisztrált munkanélküliek száma a megyében 2001 végén 18 ezer fõ volt. Csak ez a kétutóbbi adat is jelzi, hogy a megyében a munkaerõ jelentõs része nem versenyképes,illetve sok család alacsony jövedelembõl, alkalmi és szezonális munkákból tengõdik. Afentiek alapján egyértelmû, hogy Békés megye versenyképessége gyenge, és az utóbbiévekben sem javult. Kérdés, törvényszerû-e ez az állapot, a „versenyképtelenség” mekko-ra része tudható be a külsõ körülmények alakulásának és hányad része a megyében élõkáltal elszalasztott lehetõségeknek?

Eleve elrendelés, avagy elszalasztott lehetõségek?

Közismert, hogy Békés megye nagy hátránnyal indult a globális versenyben: földrajzihelyzete, közlekedési és település-hálózata, határ mentisége stb. eleve sok nehézségetjelentett és jelent ma is. Békés megye leszakadása nem mai jelenség, lényegében évtize-dek óta tart, az elmúlt évtizedek modernizációs törekvései csak felemás eredményekethoztak: a gazdasági szerkezet alig változott, az iparosítás még be sem fejezõdött, márismegtorpant stb. Azaz Békés megye nem ítéltetett könnyû sikerre, keményen meg kellküzdenie minden részeredményért.

A területi versenyben az adottságokat el kell fogadnunk, nem Békés megye kedvezõt-len helyzetén, nem a „megváltoztathatatlan” tényezõkön kell elmerengeni, hanem azokrakell koncentrálni, ami megváltoztatható és ami a helyieken múlik. Többször felvetõdik

65LENGYEL IMRE

magánbeszélgetéseken: Békés megyében a kedvezõtlen külsõ körülményeken nem lehetváltoztatni, ezért itt kevés az esély a sikerre, így nem is érdemes komoly dolgokat elkez-deni. Ez a hozzáállás garancia a kudarcra, ráadásul sok esetben nem is igaz. Valóbannehezebb sikert elérni, mint más megyékben, de a tehetséggel és munkával párosultfelkészültség itt is eredményeket hoz. Elég a békéscsabai tornasportra gondolni, amelyikaz olimpiai bajnok, Ónodi Henrietta mellett még sok, nemzetközileg kiemelkedõ spor-tolót tud felmutatni. Emlékszem, hogy annak idején több külföldi vendég nem is akartaelhinni, hogy ebben a kisvárosban, ilyen mostoha körülmények között az egyik legnehe-zebb sportágban ekkora eredmények születnek évtizedek óta. A piaci verseny annyibanhasonlít a sportversenyre, hogy a szakmailag felkészült, reális célt maga elé tûzõ, meg-szállottan dolgozó és a helyiek összefogását, a helyi közvélemény támogatását maga mö-gött tudó szakemberek igenis sikeresek lehetnek, akár nemzetközileg is. A megyében istöbb példa van versenyképes cégekre4, ezen sikerek mögött szinte mindig néhány meg-szállott vezetõ, a bennük bízó munkatársak állnak és élvezik a helyi intézmények támoga-tását.

A közgazdaságtudomány ezt a „késõn jövõk elõnyének” is nevezi, ami annyiban igaz,hogy más térségek tapasztalataiból is lehet tanulni, ami fõleg a célok kiválasztásánál lehetfontos: ugyanis minél kisebb egy térség, település, annál inkább koncentrálnia kell né-hány sikeresnek tûnõ üzleti lehetõségre, mivel erõforrásai igen szûkösek. A sportnálmaradva, pl. egy Békéscsaba méretû város csak egy-két nemzetközileg sikeres sportágattud „eltartani”. A globális versenyben is egy-egy kisebb város, térség csak egy-két iparág/üzletág nemzetközi sikeréhez tudja a feltételeket biztosítani, azaz koncentrálni kell ahelyi emberi és intézményi erõforrásokat. Jó példa erre „harmadik Itália”, ahol lényegé-ben agrármúltú kis- és középvárosokban sikeres kisvállalkozói hálózatok (ún. klaszterek)mûködnek, fõleg a feldolgozóiparban.

A fentieket összegezve az a véleményem, hogy Békés megyében is van esély a verseny-képesség javítására, amihez két alapvetõ tényezõ szükséges. Az egyik, hogy a félbesza-kadt modernizáció folytatására erõteljesen lobbizni kell a közlekedési infrastruktúra fej-lesztéséért (gyorsforgalmi utak, vasúti logisztikai központ), ami nyilván meghaladja ahelyi erõforrásokat. A másik, a lobbizással párhuzamosan a helyi összefogást kell erõsí-teni, rádöbbenteni mindenkit, hogy „egy csónakban eveznek”, csak együtt lehetnek si-keresek, külön-külön a települések eleve sikertelenségre kárhoztattak. Pontosabban„egy hajóban eveznek”, de ekkor ezt a hajót gályának hívják.

Anélkül, hogy állításaimat tételesen igazolnám, az a véleményem, hogy Békés megyea fel nem ismert, avagy felismert, de elszalasztott lehetõségek miatt is került egyre nehe-zebb helyzetbe, nem adott eléggé sikeres válaszokat az 1990 utáni kihívásokra. Ebben azírásban csak néhány, általam fontosnak tartott kérdésre térhetek ki röviden.

Dinamikus központ nélkül nincs dinamikus fejlõdés

A globális verseny felértékelte a városok mint vonzásközpontok szerepét, hiszen csakmegfelelõ méretû városban lehet és érdemes a vállalati sikerekhez nélkülözhetetlen üzletiszolgáltatásokat létrehozni. A már említett „kritikus tömeget” Magyarországon általában

4 A Dél-alföldi régió gazdaságfejlesztési stratégiai programját 1999-ben a tanszék dolgozta ki, aminekmunkálatai közben 100 vállalati vezetõvel interjú készült.

66 LENGYEL IMRE

100–150 ezer fõre teszik, ahol már viszonylag tömegesen megtelepedhetnek a külföldicégek telephelyei is. Egy ilyen város képes munkahelyeket létrehozni, ahová a vonzás-körzetében levõ kisebb településekrõl is ingáznak az emberek. Gyõr-Moson-Sopron ésFejér megye fejlõdése is lényegében a Gyõrben és Székesfehérvárott létrehozott munka-helyektõl függ, amelyekre 50–60 kilométerrõl is vállalati buszok hordják a dolgozókat.Azaz Békés megyében is a városokban van esély vállalatok letelepítésére, ahová a kör-nyékbeli településekrõl is ingáznak a munkavállalók.

Békés megye régi problémája, hogy nincs domináns megyeszékhelye, Békéscsabánaksem mérete, sem funkciói nem megfelelõek. Emiatt vetõdött fel már a ’70-es évek vé-gén, hogy egy Közép-Békési Centrumot5 (KBC) kellene létrehozni, azaz Békéscsaba–Gyula–Békés és a hozzájuk szorosan kapcsolódó települések együtt alkossanak egy „vir-tuális központot”. A KBC méreténél fogva már eleget tesz a gazdaságossági számítások-nak, ha ezek a városok egymás felé terjeszkednek, akkor évtizedek múlva összeépülhet-nek, amire számos példa van Németországban, Belgiumban stb. Sajnos a helyi közvéle-mény, illetve a helyi politikusok nem ismerték fel ennek jelentõségét, vagy felismerték,de kicsinyes érdekeik miatt ellenezték.

Ennek köszönhetõ, hogy egy nemrég elvégzett és országos publicitást kapott vizsgála-tunk6 szerint Békéscsaba a 22 megyei jogú várost tekintve a sor vége felé található, arendszerváltás és a globalizáció vesztesei között (Hódmezõvásárhely és Salgótarján társa-ságában). A korábban írottakkal összhangban Békés megye versenyképességének javulá-sához szükséges, de nem elégséges feltétel a helyi összefogás megteremtése, ami a váro-sok lehetõség szerinti együttmûködését és gazdaságfejlesztési stratégiáinak bizonyos ko-ordinációját is jelenti.

A „tudásipar” elsõdlegessége

Napjainkban a „tudásgazdaság” vált elsõdlegessé, ami fõleg a szolgáltatások arányá-nak megnövekedése miatt következett be, emiatt nem véletlenül hirdette meg 2000-benaz EU, hogy a közösség váljon tudásalapú gazdasággá. Ez igen összetett tevékenységkörttakar, itt csak egyet emelünk ki: a felsõoktatást. Több országban, és a tervek szerintnemsokára Magyarországon is, egy adott korosztály 40–50%-a belép a felsõoktatásba,azaz 18 éves kora után is még tanulni fog. A felsõoktatás funkciója gyökeresen átalakult,napjainkban azt a szerepet kezdi betölteni, mint pár évtizede a középfokú oktatás. Egyváros számára gazdasági szempontból alapvetõ jelentõségûvé vált: egyrészt úgy mûködik,mint egy stabil „idegenforgalom”, nemcsak maga a felsõoktatási intézmény költi el hely-ben a költségvetését (az állami normatívákat és a költségtérítést), hanem a hallgatók is(egyes becslések szerint átlagosan 25–30 EFt kell havonta albérletre, étkezésre, szórako-zásra stb.). Pl. Szegeden az egyetem a legnagyobb munkáltató, évi 24–25 milliárd Ft-osköltségvetése nagyobb, mint a városé, a kb. 22 ezer hallgató (köztük kb. 16 ezer nappa-lis) évente 5–6 milliárd Ft-ot költ el a városban.

Másrészt, kissé gunyorosan fogalmazva: manapság a tömeges felsõoktatásban nem azoktatók jelentik az „üzleti értéket”, hanem a hallgatók. Egy adott korosztály legtehetsége-

5 Ezt a koncepciót Tóth József vezetésével az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének AlföldiCsoportjában dolgozták ki, bevonva elismert kutatókat.

6 Lengyel I.–Rechnitzer J. (2000): A városok versenyképessége. In: Horváth Gy.–Rechnitzer J. (szerk.):Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA RKK, Pécs, 130–152. o.

67LENGYEL IMRE

sebb, nyitott, modern ismeretekkel rendelkezõ és munkabíró rétege „földrajzilag kon-centrálódik”, emiatt sok cég szívesen telepszik az egyetemi városokba, mivel alkalmaznitudja a legfelkészültebb végzõsöket. Ez a fejlett országokban (fõleg az Egyesült Államok-ban) már régebb óta kialakult, a modern üzleti, mûszaki és informatikai képzést nyújtóegyetemek körül cégek sokasága jött létre. Az is megfigyelhetõ, hogy a hallgatók szívesenmaradnak az egyetemi városokban, többségük elõször ott próbál munkához jutni.

A másik oldalról is megfogalmazhatjuk, amelyik térségben nincs integrált, azaz szélesképzési profillal rendelkezõ, a helyi munkaerõpiacot kiszolgáló felsõoktatási intézmény,onnan a fiatalok 40–50%-a máshová megy tanulni, máshol költi 3–5 évig a szülõk pén-zét, és többségük nem is tér vissza szülõhelyére, emiatt az ottani vállalatok nehezenjutnak felkészült munkatárshoz. De ez már régebben is így volt, 1979-ben heten végez-tünk Békés megyébõl alkalmazott matematikusként Szegeden, egyedül csak én tértemvissza a megyébe. 1999-ben 5600 fõ tanult nappali tagozaton a megyébõl, becslésemszerint ebbõl kb. 5 ezer fõ a megyén kívül. Vajon hányan fognak visszatérni a diplomamegszerzése után? Pedig a piaci verseny lényegében az emberek, a menedzserek és mun-kavállalók versenye, kevésbé tehetségesekkel nem lehet tartós sikereket elérni.

Békés megyében a felsõfokú oktatás vérszegény, a sokféle névváltozáson átesett, nem-rég alakult Tessedik Sámuel Fõiskola Szarvason, Békéscsabán és Mezõtúron rendelke-zik fõiskolai karokkal (illetve Gyulán). Úgy tûnik, alapvetõen a régi képzési profilt (óvó-és tanító-, illetve agrármérnök-képzés) tartották meg, így a békéscsabai közgazdaságiképzéssel együtt is csak a munkaerõpiac szûk szeletét elégítik ki, azaz a fõiskola nem tuda megye fejlõdésének „motorja” lenni.

A békéscsabai gazdasági képzés létrejöttét ismerem „belülrõl”, mint egyik szervezõjeés elsõ idõkben a vezetõje. Nagy sikernek tartom, hogy a ’90-es évek elején roppantnagy ellenállás dacára sikerült megszervezni a közgazdasági képzést, mindig hálás leszekazoknak, akik önzetlenül és õszintén segítettek. Viszont nagy csalódások is értek, azthittük, hogy mindenki felismeri a közgazdasági képzés elõnyeit, mindenki tárt karokkalvárja és támogatja a fõiskola megújulását, emiatt nem fordítottunk elég energiát a kétke-dõk meggyõzésére, akik inkább alapítványi iskolákat és egyéb intézményeket preferál-tak. Információim szerint még ma sem ismerték fel a városban a fõiskola gazdaságielõnyeit, pl. az iskolacentrumban levõ épületek nem kerültek a fõiskolához, a közgazda-sági tudományos minõsítéssel rendelkezõ oktatók még mindig ingáznak Szolnokról, nemsikerült letelepíteni õket (nagy gond lesz, ha õk visszamennek a szolnoki fõiskolára).Megjegyzem, hogy a dunántúli városok többségében tudják, hogy ez a jövõ üzlete ésroppant nagy erõfeszítéseket tesznek, hogy erõs fõiskolát vagy egyetemet hozzanak létre,ingatlanokat adnak át, alapítványokat patronálnak: Gyõrben, Tatabányán, Székesfehér-várott, Kaposvárott stb. Pl. Szombathely 160 millió Ft-ot adott idén februárban az ottanifõiskolának egy kihelyezett doktori (PhD) képzés megszervezéséhez, ami az egyetemméválás alapja.

Vállalkozók: a versenyképesség letéteményesei

Egy térség versenyképessége a vállalkozókon múlik, mivel õk tudnak munkahelyeketlétrehozni és döntéseiktõl függ a jövedelemtermelés is. Ezért a fejlett országokban be-vonják a helyi önkormányzati döntésekbe a vállalkozások szervezeteit, szövetségeit, mi-vel mind az infrastruktúra fejlesztésének, mind a szakképzés alakításának fõ célja az

68 LENGYEL IMRE

ottani cégek versenyelõnyeinek erõsítése. Sajnos Magyarországon 1999-ben kimaradtaka gazdasági szereplõk a megyei területfejlesztési tanácsokból, részben emiatt a munka-hely teremtési fejlesztések háttérbe szorultak, a területfejlesztés „kiegészítõ önkormány-zati intézményi” forrássá vált. Így nem is csoda, hogy kevés a munkalehetõség.

Békés megyében is gond a paternalizmus továbbélése: mind megyei, mind településiszinteken megfigyelhetõ, hogy az önkormányzati testületek és intézményeik „boldogít-ják” a vállalkozásokat, azaz általában a megkérdezésük nélkül dõlnek el fontos, a vállala-tok üzleti környezetét alakító fejlesztések. Emiatt pl. sok ipari park esetében nem meg-lepõ a kihasználatlanságuk, a helyi önkormányzatok sokszor nem azt fejlesztik, ami ahelyi vállalkozások tartós versenyelõnyéhez szükséges lenne. A szakképzés is inkább aziskolák érdekei szerint alakul és nem a jövendõ munkaadók igényei szerint. Az említettdél-alföldi empirikus felmérés során állandó visszatérõ gondként említették a vállalkozá-sok vezetõi, hogy az önkormányzati vezetõk, képviselõk nem kérik ki a véleményüket sea szakképzést, se a termelõi infrastruktúra fejlesztését stb. érintõ kérdésekben. Nyilváncsak akkor javul a megye versenyképessége, ha a gazdaságot érintõ fejlesztésekben avállalati érdekek is érvényesülnek, nem pedig kizárólag gazdaságon kívüli, önkormány-zati intézményi érdekek. Valószínûleg évtizedek kellenek ahhoz, hogy a gazdaságot „szük-séges rossznak”, „fejõstehénnek” tekintõ értelmiségi vélemények, avagy a rendszerváltáselõtti „piac- és versenyellenes” beidegzõdések eltûnjenek.

i i i

A fentiekben áttekintettük Békés megye versenyképességének néhány fontos kér-dését. Úgy vélem, hogy a megye gyenge versenyképességéért csak részben okolhatók akülsõ tényezõk, nagyon sok múlik a helyi döntéseken is. Fel szerettem volna hívni afigyelmet arra, hogy a globális verseny átrendezte a feltételeket, nem a „költségvetési sültgalambra” kell várni, hanem helyi összefogással megteremteni a sikeresség azon alapvetõtényezõit, amelyeket részben érintettünk. A legfontosabb, a versenyképesség a gazdaságiszereplõkön múlik, a helyi politikai vezetésnek és intézményeknek a munkahelyeketlétrehozó vállalkozások versenyelõnyeit erõsítõ újabb fejlesztéseket és akciókat kell elin-dítaniuk: a munkaerõképzésben (szakképzés és felsõoktatás) és az infrastruktúra fejlesz-tésében egyaránt. Békés megye – a természetesen nem lebecsülendõ erõfeszítések ellené-re – eddig vesztese volt az átalakulási folyamatnak, jövedelemtermelése gyenge és kevésa munkalehetõség, nagyvállalatai leépültek és a vállalati központok máshová kerültek, atehetséges fiatalok egy része elkerül a megyébõl stb. A megyében a tartós fejlõdés alapjaicsak a helyi összefogás nyomán rajzolódhatnak ki, s a késõbbiekben annál nehezebb leszeredményeket elérni, minél késõbb kerítenek sort erre a helyi politikai, gazdasági éstársadalmi élet prominensei.

69ERDÉSZ ÁDÁM

Erdész Ádám

Az Alföld az Európai Unió kapujában

A régiókat és országokat érintõ nagy gazdasági és társadalmi átalakulások sikerénekegyik legfontosabb kritériuma, hogy az érintettek pontosan ismerjék a változások irá-nyát és elfogadják annak feltételeit. A reformkorban lezajlott, mind ez idáig legteljesebbmagyarországi felzárkózási folyamat eredményei épp azért lehettek oly kiemelkedõek,mert a korabeli elit a politika és a nyilvánosság fórumain hosszú éveken át formálta agazdasági és társadalmi átalakulás alternatíváit, s eközben az áldozatokkal járó tervekmegvalósításához széles körû támogatást szerzett.

Ma az Európai Unióhoz való csatlakozás elõkészítése jelent hasonló kihívást. Noha acsatlakozásról szóló diskurzus a napi politikai közbeszéd része, a nagy átalakulás elõfelté-teleit és következményeit a szélesebb, véleményformálásban aktívan részt vevõ értelmi-ségi réteg sem ismeri elég mélyen. Hiányzik a törvény-elõkészítést, a politikai döntése-ket megalapozó háttértanulmányok és az újságcikkek közötti szint. E hiányzó sáv egyrészét fedi le az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézeténekkiadásában megjelent, az EU és az Alföld címû tanulmánykötet. A kötetbe összegyûjtöttkilenc írás szerzõi az Alföld Uniós csatlakozásával kapcsolatos legfontosabb kérdéseketvették sorra: Glatz Ferenc bevezetõje után Csatári Bálint az európai vidékiség és az Alföldjellemzõ jegyeit vetítette egymásra, Illés Iván az Alföld fejlõdésének transznacionális té-nyezõit vizsgálta. Kengyel Ákos Írország és Portugália példáján azt mutatta be, hogy azEurópai Unió regionális politikája hogyan segíti a kevésbé fejlett tagországok felzárkózá-sát. Lengyel Imre a globális versenyképesség kritériumainak alföldi régiókra vetítésévelaz Alföld versenyesélyeit s az esélyek javításának lehetõségeit mutatta be. Az Alföldetnemzetközi keretekben vizsgáló tanulmányok után Nagy Gábor arra kereste a választ,hogy az ország keleti nagyrégiója vajon milyen alapokra támaszkodhat az információstársadalomba való átmenet idején. Velkey Gábor a felzárkózást célzó területfejlesztés so-rán érvényesülõ települési és politikai érdekek megjelenési formáit kutatta. Szarvák Ti-bor a lakosság és a „véleményelit” regionalizációról kialakított elképzeléseit vetette össze,arra keresve a választ, hogy a népesség különbözõ rétegeit reprezentáló csoportok mitvárnak a régiók létrehozásától. A záró tanulmány szerzõi, Kerényi Attila, Fazekas Istvánés Szabó György egy, a Tisza mentén elvégzett kérdõíves vizsgálat elemzése révén, fontoskörnyezetvédelmi kérdések hazai és európai megítélését hasonlították össze.

Az Alföldön zajló gazdasági folyamatok európai dimenzióba állítása nyomán jól látha-tóan kirajzolódnak a rövid- és középtávon érvényesülõ tendenciák. Az Unióba való in-tegrálódás meghatározó tényezõit vizsgáló tanulmányok egyik kulcskérdése, hogy vajonaz Alföld milyen helyet foglalhat el az új gazdasági keretben. Az elmúlt évszázadok soránaz alföldi térség többféle, egymástól igen eltérõ integrációs egységnek volt része. A Mo-narchia szerves fejlõdés útján létrejött közép-európai gazdasági egység volt. A szovjetbirodalom egy erõszakkal kialakított, keleti súlypontú gazdasági rendszerbe illesztettebele az ország legnagyobb mezõgazdasági területét. Viszont a nagy élelmiszertermelõövezetnek mindkét integrációs keret védett piacot teremtett. A Monarchia idõszakábanérvényesülõ tendenciák – konfliktusokkal kísérten – fejlõdésre képes gazdasági és tele-pülésszerkezeti modellek kialakulását eredményezték. Ilyen modell volt a Békés megyére

70 ERDÉSZ ÁDÁM

is jellemzõ mezõváros–tanya rendszer. A szovjet birodalom által uralt autark piac adtaelõnyök is megindítottak bizonyos modernizációs átalakulást, de a mesterségesen kiala-kított organizáció felszámolta a 18. századi újratelepülés nyomán létrejött települési- ésgazdasági rendet. S e torz modernizáció eredményeinek nem kis része piaci körülmé-nyek között szinte azonnal semmivé vált. Az Uniós csatlakozás után a korábbi mintaaligha ismétlõdik meg: „A mezõgazdaság általános regionális húzóágazattá – mint hajdana Monarchia és a KGST bizonyos fokig védett piacán mûködött az Alföld – valószínûlegmár nem tehetõ. A most kezdõdõ SAPARD-programok talán elindíthatnak néhány tipi-kus vidéki kistérséget a kívánt irányba” – írja Csatári Bálint. Hasonló gondolatokatfogalmazott meg Illés Iván is: Európa talán szívesen fogadja az Alföld néhány specialitá-sát, de az itt elõállított tömegtermékekre nincsen szüksége. Vélhetõen az érkezõ támoga-tások egy része is inkább fogja szolgálni a jelen mezõgazdasági termelési struktúrájánakfelszámolását, mintsem megtartását. Ugyancsak õ hívja fel a figyelmet arra a tényre,hogy az Alföld munkaerõ-megtartó képessége jelentõsen csökkent, melynek következ-ményei a csatlakozás után is erõsen éreztetik hatásukat: „Az Alföld nagy térségei így márelõre »eljátszották« az EU egyes alaptámogatásaiból való részesedés esélyeit: a termelésvisszaesett, ami csökkenti a kapható termelési kvóták nagyságrendjét, a létszám vissza-esett, ami a közvetlen gazdatámogatás mennyiségét korlátozza, és végül elesnek azextenzifikáláshoz adott támogatás lehetõségétõl, mivel az »extenzifikálást« már »spon-tán«, megelõzve a támogatást, végrehajtották.”

Jól látható, hogy nem csupán az Uniós tagságra való felkészülést kell megoldani,hanem szembe kell nézni a mezõgazdaság strukturális átalakításának azokkal a kérdése-ivel, amelyekre Nyugat-Európában az 1970-es években találtak választ. Ez annál inkábbfontos, mert az ország mezõgazdasági termelésébõl az alföldi térség lakosságának arányá-nál nagyobb mértékben részesedik: a két alföldi tervezési régióra esik a mezõgazdaságiszervezetek 36,5%-a, földmûvelõ és állattartó egyéni gazdaságok több mint 50–50%-a,szemben a népesség 28,6%-os arányával. A tanulmányok egy része a fejlesztési irányokatis számba veszi. A mezõgazdaságot illetõen két, már a korábbi kutatások során kikristá-lyosodott irány látszik járhatónak. Ahol a természeti, infrastrukturális adottságok és aképzettségi tõke lehetõvé teszi, ott a kutatásra és fejlesztésre alapozott exportképes élel-miszergazdaságok fejlesztése tûnik célszerûnek. A másik lehetséges iránynak, az önellá-tó, fenntartható fejlesztés, a bio- vagy ökogazdálkodás kínálkozna. Minkét irányhoz kér-dõjelek is illeszkednek: az exportképes élelmiszertermelés hatékonyságának növekedésé-vel párhuzamosan csökken a munkaerõigény, a bio- és ökogazdálkodást pedig ezutánkell megismertetni és elfogadtatni az érintettekkel.

Az új integráción belül az Alföld keleti és déli határa lesz az Európai Unió határa is.Ez a helyzet is számos kérdést vet fel. Illés Iván szerint a korábban egy politikai ésgazdasági tömbbe tartozott országok között jelentõs strukturális eltérés és fejlettségi kü-lönbség alakult ki. „A legnagyobb szakadék – írja Illés – Lengyelország, Szlovákia ésMagyarország keleti és délkeleti határai mentén húzódik. E választóvonal mentén kiala-kult különbségek, arányaikat tekintve, néhány határszakaszon már nagyobbak, mint anyugati határainkon, az egykori Vasfüggöny mentén.” Az elemzés szerint a folyamatosannövekvõ különbség feszültségforrássá válhat. Ez bizonyosan így van, ugyanakkor számol-hatunk azzal is, hogy, ha az alföldi régió lesz az utolsó, az Unió gazdasági rendjéhezigazodó „biztonságos” terület, akkor itt alakulhat ki a keleti irányú befektetések számoshídfõállása. Az viszont kétségtelen, hogy az Alföld számára a gyors további bõvítés ked-vezõ fordulatot hozhat. Nemcsak a fejlettségi különbség által elõidézett feszültség csök-

71ERDÉSZ ÁDÁM

kenhet, hanem helyreállhat a korábban összefüggõ régiók természetes egysége. Még aMonarchia idején kialakított közlekedési hálózat egy részének újraélesztésére is sor ke-rülhet.

Az Uniós integrációs keretbe való sikeres beilleszkedés megköveteli a minél maga-sabb versenyképesség megteremtését. Az egy-egy régió gazdasági szintjének mérésérealkalmas új kategóriát, a versenyképességet a jövedelem és a foglalkoztatottság arányahatározza meg. A kérdéskört vizsgáló Lengyel Imre definíciója szerint „azt a régiót te-kinthetjük versenyképesnek, ahol nemcsak az egy lakosra jutó GDP magas, hanemmagas a munkatermelékenység (abszolút szintje és növekedési üteme), amely a vállala-tok versenyképességét jelenti, és magas a foglalkoztatottsági ráta, ezáltal a jövedelmekvárhatóan szétterülnek és lehetõvé teszik a munkaerõ felkészültségének (versenyképessé-gének) javulását és a magas szintû lakossági fogyasztást is”. A versenyképességet megha-tározónak tekintõ rendszer a vállalatok érdekeit és terveit állítja a középpontba. A válla-latok által megjelölt speciális versenyelõnyök megteremtéséhez a kormányzat is adforrásokat, az általános üzleti környezet és a háttérfeltételek – infrastruktúra, oktatás,közszolgáltatások – javítása pedig a helyi önkormányzatok feladata. A versenyképessé-get mérõ kemény kategóriák nem túl kedvezõ képet mutatnak: nem csupán a GDPalacsony, hanem a foglalkoztatottság is. Míg az EU tagállamaiban a munkaképes korúlakosság 2/3-a dolgozik, addig Magyarországon csak mintegy fele.

A csatlakozó országok és régiók felzárkózását kétfelõl vizsgálták a kötet szerzõi. Ken-gyel Ákos az Európai Unió regionális politikáját elemezve a felzárkózást segítõ alapokmûködési elveit és a támogatások hatását mutatta be. Az EU támogatja az elmaradtrégiók fejlesztését, a strukturális problémákkal küzdõ területek átalakítását. A regioná-lis, szociális és kohéziós alapok egy-egy terület GDP-jének 4%-át adhatják támogatás-ként. Ez az a belsõ forrásokkal kiegészülõ összeg, amely eredményesen beforgatható egy-egy régió fejlesztésébe. A különbözõ alapok és támogatások hatásmechanizmusát Íror-szág és Portugália példáján bemutató tanulmány végsõ summázó megállapítása, hogymindkét ország esetében a támogatások GDP-ben képviselt arányát meghaladó GDP-növekedés következett be, tehát a támogatási rendszer hatékonynak mondható. Mind-azonáltal elgondolkodtató, hogy az EU-támogatások írországi hatását dokumentáló érté-kek olykor a portugáliai kétszeresét is meghaladják. Azaz a támogatások hatása, a külsõfeltételek mellett, nagyban függ a befogadó környezettõl, Kengyel Ákost idézve: „A hosszútávon fenntartható regionális gazdasági fejlõdés alapját kétségtelenül a szigorú makro-gazdasági politika, az infrastruktúra területén végrehajtott beruházások és az oktatásirendszer fejlesztése jelentik.”

A felzárkózási folyamat másik összetevõjét, az Uniós csatlakozásra készülõ országfejlesztési stratégiájának egyik fontos kérdését, a területfejlesztési gyakorlatot vizsgáltaVelkey Gábor. Figyelmét elsõsorban arra fordította, vajon a hazai területfejlesztési poli-tikában milyen mértékben érvényesül a decentralizáció, a forráskoncentráció, a partner-ség, a programozás és az Unió más fejlesztési prioritásai. A területfejlesztés szervezeti éstörvényi kereteinek áttekintése nyomán az derült ki, a kilencvenes évek elsõ felébenelsõsorban a települési érdekek érvényesültek, majd – miután a középszint önkormány-zatainak összetétele hasonlóvá vált a parlamenti arányokhoz – a politikum is erõteljesenható tényezõvé lett, ugyanakkor erõsödött a központ szerepe. A települések fejlesztésiforrásokért folytatott harcát, a politikum behatolási kísérleteit bemutató elemzés vilá-gossá teszi azt is, hogy amíg a hagyományos – megye – és az új – kisrégió, régió –területi szintek egymás mellett mûködnek, addig a régi igazgatási szervezetek a maguk

72 ERDÉSZ ÁDÁM

szakmai kompetenciája, tradíciója, kapcsolathálója révén a törvényalkotást és a végre-hajtást egyaránt jelentõs mértékben befolyásolni tudják. A települések változó körülmé-nyek közepette újra és újra leleményesen megújuló érdekérvényesítõ stratégiája pedigazt vetíti elõre, hogy ez a tendencia az EU által meghatározott új játékszabályok között isérvényesülni fog, egészen addig, amíg a fejlesztési források ilyen szûkösek maradnak.Ráadásul – mint az Szarvák Tibor regionalizációs attitûdöket kutató elemzésébõl kiderül– a régiók szerepével kapcsolatos elképzelések és várakozások a véleményformáló réte-gekben is elég homályosak.

A területfejlesztés gyakorlatának vizsgálata a ma és holnap stratégiai kérdéseihez viszközelebb, Nagy Gábor a holnapután stratégiájának felvázolásához szükséges vizsgálatotvégzett el. Arra vállalkozott, hogy „bemutassa az információs társadalom alapjainakmegjelenését, a területi eltérések különbözõ dimenzióit egy közepesen fejlett ország összes-ségében kevéssé dinamikus régiója példáján”. A távközlés fejlõdésének területi jellemzõ-it, a települések és régiók információs aktivitását, az ilyen típusú munkahelyek arányátbemutató elemzést követõ egyik megállapítás szerint a kilencvenes évek végén a Dél-Alföld nagy- és középvárosainak informatikai aktivitása megnõtt. Sõt, az írás szerzõjereményt lát arra, hogy az alföldi nagycentrumokra épülõ informatikai fejlesztés révén egazdasági terület helyettesítsen más, tradicionálisan elmaradott ágazatokat. Követhetõmodellként az állam által vezérelt mediterrán és ír informatikai fejlesztési példákra utal.

Az Alföldi Tanulmányok 18. köteteként megjelent összeállítás sok szempont egymásravetítésével mutatja fel az Európai Unióhoz való csatlakozás legfontosabb kérdéseit. Egyetlenfontos terület maradt érintetlen: egy-két szociológiai vizsgálat lényegi információkat adottvolna arról, hogy az alföldi társadalom miként éli meg a felkészülés eredményeit éskeserveit. S a makrofolyamatok sikere is nagymértékben azon múlik, hogy az érintettekhogyan reagálnak mindezek hétköznapi következményeire. Külön is figyelemre méltó,hogy a táblázatokba, diagrammokba foglalt egzakt adatokkal alátámasztott tanulmányokhányféle integrációs és egyben modernizációs vízióról adnak képet. A versenyképességmércéje a globalizáció adta lehetõségeket legjobban kiaknázó vállalatok szempontrend-szerét hozza közel, más elemzések az állam szerepét és feladatait hangsúlyozzák. Magátólértetõdõ, hogy a szerzõk eltérõen ítélik meg a központ és a régiók ideális viszonyát.Ismét más közelítésre utal a Nyugat-Európában már értéknek tekintett táji identitás, akiaknázható tradíciók, a rekreációs folyamatok hangsúlyos említése. A magam részérõlezt a sokszempontúságot érdemnek tekintem. Az információgazdagság mellett épp en-nek köszönhetõ, hogy a könyv megfelel a Glatz Ferenc bevezetõjében megfogalmazottegyik fontos követelménynek: oszlatja az Európai Uniós csatlakozáshoz tapadó illúzió-kat, s reálisan megmutatja a kínálkozó alternatívákat.

73AMBRUS ZOLTÁN

Ambrus Zoltán

Egy könyvtár korszakváltásaiÖtvenéves a Békés Megyei Könyvtár1

Még nem jártam iskolába és apám kertészetét sem államosították még itt a Körös-parton, csak lakóink lettek, meg a kmb-s hallgatózott az ablakunknál, hátha hallja aSzabad Európa hangját.

Békéscsaba és a megye is a dermedt közömbösség idõszakát élte, téeszesítéssel,békekölcsön-jegyzéssel, korábban lakosságcserével és bizalmatlansággal terhelve.

Ez a jelszavak világa volt:„Termelj ma többet, mint tegnap.”És a ma már mosolyogtató újságcímeké:„Haladó katolikus papok értekezlete.”„Hálásak vagyunk Rákosi elvtársnak, hogy mi, nõk is traktoristák lehetünk.”„Párosversenyre hívom Kopanyicza elvtársnõt!”vagy:„Amilyen a Szovjetunió ma, olyan lesz hazánk holnap.”Valószínû, hogy azt, aki ekkor, onnan jött haza hadifogságból, nagyon megfoghatta a

cikk tartalma!Mi a magyarázat, hol kereshetõk a gyökerek ahhoz, hogy egy ilyen szürrealista világ-

ban, a politika parancsára létrehozott intézmény indulásától kezdve elfogadott a társada-lom széles köreiben, hogy ez az intézmény néhány éven belül valóságosan is az egyénikiteljesedés éltetõje lesz?

Mibõl táplálkozhattak azok a hitek, melyekkel akkor kollégáink felrakták a háromnagyobb és sok kis könyvtárból összeállt állományt a raktári polcokra, a sebtében meg-rendezett átadási ünnepség, március 9, Rákosi Mátyás 60. születésnapja után kinyitot-ták a könyvtárat és várták az olvasókat.

Hiteltelen környezet, hiteltelen politika, de hiteles mûvek és hiteles emberek.Nem elõzmények nélküli természetesen a könyv és könyvtár funkcionáló elfogadott-

sága térségünkben. Még ekkor is hatnak a régi kaszinói, köri, egyleti hagyományok,legalább az emlékek, a népi írók mélyen gyökerezõ, tisztességes reménye, hogy a népeta könyvek, a tudás által is emelni lehet, vagy a szocdem. eltökéltség a valódi és nemszólam-ismerettel rendelkezõ munkás ideáljáról.

A csabai parasztpolgár, aki gyerekeibõl ügyvédet, papot, de legalább tanítót akart,becsülte a tudást, és az a nem széles, valódi polgári réteg is, mely kereskedõkbõl, patiku-sokból, orvosokból, tisztviselõkbõl, banki emberekbõl állt, és akik a háború legnagyobbvesztesei voltak, és sorsukon keresztül mi is. Volt olvasási kultúra, volt az egyházakkörül, az Auróra Kör körül és volt a magánvilágban, a VI. kerület villáinak spalettáimögött és volt a téglagyárak köré töpörödött házakban is.

A Csabai Népkönyvtár állománya azonban nem volt valami híres – hiszen 1930-ban

1 Elhangzott Békéscsabán 2002. március 4-én a könyvtár létrehozásának 50. évfordulója alkalmábólrendezett emlékünnepségen

74 AMBRUS ZOLTÁN

3500, míg 1943-ra 7000 kötetet számlált –, mint ahogy környékünkre sem volt jellemzõa könyvtárát a közre hagyó polgár, vagy nemes. Jellemzõbb volt, hogy az állítólagosKÖZ nevében elvették tõle azt, amit a család majd évtizedek múlva esetleg valóban aközre hagyhatna.

De volt egy furcsa fintora a valóságnak: a hatalmi akarat olyan polgárházakat utalt kikönyvtári célra itt a Körös-parton, melyek méreteikkel, és az általuk sugallt szellemmel ishitelesítettek, mintegy magánvilággá tették a csabai könyvtárat. Nem volt a városbanolyan nagyméretû palota, nem épült olyan kultúrház, mely a könyvtártól elvehette volnaezt az intimitást.

A másik érték- és hitelteremtõ erõvé azok az emberek váltak, akik szellemileg elfog-lalták ezt az intézményt: egy 30 éves olvasott, és minden ízében ehhez a városhoz kötõdõfiatalember, egy Pestrõl kiebrudalt író, egy, a város festõjének indult „Atya”, egy széles,nyitott mûveltségû, a háború poklából visszatérõ fiatal nõ, és sorolható lenne tovább aza kör, akik tisztességes idealizmussal és nem kurzusszemlélettel hittek küldetésükben.Több példa is van hasonlóra megyénkben: Békés-Tarhos vagy a Gyulai Várszínház isazoktól lett az ami, akik megcsinálták és nem azoktól, akik megalapították.

Örök talány, szociológiai és mûvelõdéselméleti kutatnivaló, hogy egy ilyen riadt vá-rosban mégis mi volt az a dinamizáló erõ, mely nem egyszerûen éltetett egy könyvtárat,hanem mely állandóan arra sarkallta munkatársait, hogy folyamatosan fejlesszék azt.Ahol nem volt elég kinyitni, a változó lehetõségekhez képest jó könyveket, lemezeketvenni, hanem a könyvtári szolgáltatás innovációjának élére kellett állni. Hogyan lehetettez a könyvtár itt ilyen, és miért nem lett ilyenné néhány jobbsorsú megyeszékhelyen?

Természetesen van kézenfekvõ magyarázat, a vezetõ személye, de tudom, vele együtthihetem, ehhez valami más is kellett: a biztos háttér, a megye és a város közönségénekigénye.

Megyénkben, ahol nem volt nagy egyetemi vagy egyházi gyûjtemény, minden igényés elvárás ezzel a könyvtárral szemben fogalmazódott meg. Már a hatvanas évek elején,a csendes, téli szombat délutánokon a könyvtár az egyetemre járók találkahelye volt éslegfõbb segítõje. Álmok és törekvések támogatója, egyéni életutak elindítója és egyenge-tõje, néha a tévutakért, rossz döntésekért a kérdõre vonó szellemi közeg is. Egy közössé-ginek mondott társadalomban, az egyén segítõje, a remény fenntartója, a szellem szabadszigete.

Ma könnyû átkapcsolni a televíziót egy külföldi csatornára, abban az idõben kétlehetõség volt a világban való tájékozódásra: vagy otthon, szûk körben hallgattuk CsekeLászló mûsorát, vagy elmentünk a könyvtárba és jazz hallgatása közben, mondjuk a DieSchöne Wohnungot? nézegettük. Áradt belõle az akkor elitélt fogyasztói társadalom,(még elõtte vagyunk a frizsider-szocializmus vitának – vagyis, hogy kell e hûtõszekrény aszocializmus fejlettebb fokához? ), de áradt belõle a polgári lét biztonsága és igényessége,az egyéniség, a személyesség elsõdlegessége, a történelmi és nemzeti hagyományok élte-tése. Ez ott volt a polcokon, a galéria alatt, sok más mellett, sokunk okulására.

De ott volt egy egyre gazdagodó szakkönyvállomány, olykor idegen nyelvû, a pestiantikváriumokban, csak a csabaiaknak félretett lemezállománnyal. Innen már akkorPestre jártak vásárolni, felkutatni a csellengõ értékeket, amikor máshol csak az volt,amit a Kelló az Új Könyvekben kínált és minõsített! Azt itt tudomásul vették, majd ahiányzó klasszikusokat, angol, vagy német nyelvû mûvészeti albumokat kerestek az an-tikváriumokban.

75AMBRUS ZOLTÁN

Milyen bátorság kellett az 1956-os sajtó és röpcédula kiadást két példányban gyûjte-ni, majd amikor az „illetékesek” megjelentek, csak az egyiket beszolgáltatni. Ezért vanma nekünk talán a leggazdagabb ilyen gyûjteményünk!

És micsoda vitát váltott ki a szakmában a szabadpolc eszménye. El tudjuk gondolni,ez 1958-ban van, amikor kivégzik Nagy Imrét és társait, amikor megjelenik az MSZMPmûvelõdéspolitikai irányelve és az a párthatározat, mely a népi írókat teszi a „reakció”szekértolóivá. Ekkor valamit szabaddá tenni? Igaz csak a polcot! Nem csodálható aszakmai vitába burkolt politikai gyanakvás.

De a szabadpolc, ami persze szabad választást jelentett, ami egyéni döntést jelentett,ami már nem népnevelés – ne ezt, hanem azt olvassa – sok más következménnyel is járt:kinyitotta a könyvtárat, már nem lehetett a raktári rendezetlenséget, áttekinthetetlensé-get megtûrni, már miliõt kellett teremteni az otthonossághoz. Erre mondta Gerõ Gyula,hogy a szabadpolc indította el a könyvtárak szépülését.

Azután minden toldalék a könyvtár udvarán egy-egy új funkció, egy-egy új ötlet meg-valósítása: zenét hallgatni, fülhallgatóval és közben képzõmûvészeti albumokat lapozgat-ni, micsoda élvezet! Önálló gyerekkönyvtár, tágas, világos, igényes, az akkori otthonokszínvonalát messze meghaladó színvonalon, mi ez ha nem nevelés. És hozzá olyan foglal-kozások, melyek jó kiegészítõi voltak az iskolai tanításnak, és persze kiszakítók is akorszak direkten nevelõ iskolai légkörébõl.

Épültek tovább a toldalékok! Kellett a hely a kötészetnek és stencilgépnek, mely per-sze akkor jeles állami ünnepeken, az írógépekkel együtt az állambiztonsági érdeklõdéskitüntetõ figyelmét élvezhették.

De az a kötészet és az az induló nyomda nem csak a régi könyvek felújítását, azújságok bekötését jelentette, hanem elõször alkalmi kiadványok, majd féllegális, mond-hatni szamizdat irodalmi és képzõmûvészeti kiadványok megjelentetését. PoesisHungarica, micsoda nevek, micsoda személyek személyes kapcsolata ehhez a könyvtár-hoz. Emlékszem Flóra asszony József Attiláról szóló könyvére: micsoda hisztéria voltkörülötte, vagy az elsõ Lírafesztivál anyagának megjelentetésére, amikor a szovjet nagy-követség tiltakozott a kiadás ellen. Szerencsére leégett egy faház, azt mondtuk, ott veszettaz összes könyv. Igaz, még évek múlva is küldözgettük a határon túlra…

Ez a könyvtári udvar, visszaemlékezve rá, olyan volt mint a legtöbb csabai porta: akevésbõl csinált hasznosat, értéket. És milyen jó volt egy nyári estén egy távcsõbe isbelenézni, keresni egy csillagot… És milyen savanyún kellett enni a pöszmétét, meg abarackot, hogy jusson valami…

A szabadpolctól indultak el, mint a kályhától, ami ezeket eredményezte, ami nemegyszerû könyvtárosi hókusz-pókusz, (erre eleget tudnánk mondani, mi is csináltuk,idõnként csináljuk!), hanem a könyvtárosi értelmiségi alkotómunka lényege: értékte-remtés, szolgálat és igényesség. De ezekrõl majd késõbb, némileg más összefüggésben.

Mi indult még el ebben az idõben? A megyei hálózat valóságos kiépülése. A megyeikönyvtár mindig a megye teljességében gondolkodott, akkor is, amikor a kényszerûenbegyûjtött egyleti könyvtárakból népkönyvtárakat csinált, akkor is, amikor motorkerék-páron, majd Moszkvics tipusú „Mûvelõdési Autó” segítségével mozgó-ellátást bizosította tanyaközpontoknak.

Volt igény és volt szakmai hitel a kisvárosi és falusi önálló könyvtárak megszervezésé-re. Nekem még volt lehetõségem a ’60-as évek könyvtárait látni: a sötét, összehordottbútorokkal, a szegényes, gondozatlan állományokkal és sokszor hasonló könyvtárosaival.Emlékszem, amikor Lipták Pál egy-egy ilyen könyvtárban megfeddte a könyvtárost,

76 AMBRUS ZOLTÁN

majd leszedte a tiltó táblákat –Tilos dohányozni, tilos hangosan beszélgetni stb. – Jónéznénk ki , ha a táblák uralnák el a könyvtárat!

És láthattam, részese voltam a hetvenes évek elejének könyvtármegújító buzgalmá-nak. Micsoda ékszerdobozok jöttek létre: Medgyesbodzáson és Biharugrán, Dombira-toson és Kevermesen, Dobozon és Mezõhegyesen, gyakorlatilag minden településen.Hiszen késõbb, az évtized második felében a városok sorra tették rendbe könyváraikat:Szarvas, Orosháza, Békés, Gyula, és persze az akkor még nagyközség Mezõberény. Ezeka könyvtárak világosak, tiszták, funkcionálisak, de leginkább jók lettek, állományukkalés szolgáltatásaikkal, gyerekrészlegekkel és zenei sarkokkal. Néha a helyi vezetés lelkestámogató, néha határozott elutasító, legtöbbször közömbös: az avatás utáni pörköltreeljött a párttitkár. De az olvasók örömmel fogadták, aktívan használták, és ma? De errõlmajd megint késõbb!

Erre az elõéletre, folyamatos megújulásra lehetett felépíteni azt a stratégiát, mely1985-ben az új könytár megnyitásához vezetett. Persze nem ilyen egyszerû az élet: csava-rok és meddõ próbálkozások is kísérték annak a koncepciónak a kidolgozását, kihordá-sát, ami aztán ezt a könyvtárat eredményezte. Emlékezhetünk, a KMK. számításaira1968-ban, majd a ’70-es években a mesteriskolás fiatalok érdekes, bár néha teljesenkönyvtáridegen megoldásaira, meg a politika játékaira, hol és mivel együtt épüljön akönyvtár? Sikerült elkerülni a mai Csaba Center területére tervezett, mondjuk igazgatásiközpontot, a pártiskolával való egybeépítést a kisliget területén, és azt is, hogy a márszerkezetében felépített építményt csak felében fejezzék be. Emlékszem egyszer egy terv-hivatali fõember azt mondta a megye akkori vezetõinek: „Mi az, Nektek már csak akönyvtár hiányzik a boldogsághoz?” Micsoda szerencse, hogy itt épülhetett fel, és milyenkár, hogy nem tudta megõrizni mind a három Derkovits sori polgárházat! Bevallom,akkor én sem akartam érteni, miért ragaszkodik ehhez az elõdöm.

Tehát volt ellenszél, de szerencsére nem erõsödött föl. Erõs és hatékony volt a mû-helymunka, az építészek és könyvtárosok egymásra találása!

Mit eredményezett ez az évtizedes munka? Egy olyan, a korszak építészeti technológi-ájának, anyagainak javát felhasználó, az akkortájt épülõ új, nagykönyvtárak könyvtáritechológiáját is messze meghaladó intézményt, mely összefoglalta az európai könytárépítéskorábbi tapasztalatait. Talán nem is könyvtár épült, hanem egy olyan kulturális intéz-mény, melynek középpontjában a könyvtár van ugyan, de ami messze túlterjeszkedhet aklasszikus könyvtár határain. Ha Magyarországon nem szovjet mintára fejlesztették vol-na a kultúrházakat, akkor valami hasonló lehetne a kulturális központ magyar modellje.Mondták is a megnyitáskor: „olyan mint a Pompidou-központ Párizsban”.

Hihetetlenül nagy volt a várakozás a szakmában és a megye, a város lakosságában is:mi készült itt 5 évig, mi maradt az elõzõ könyvtár hangulatából, mivel lehet ezt az épüle-tet megtölteni? És egyáltalán, hogyan bír majd ezzel az egésszel egy új vezetés, mondjuk,szegény én? Szerencse és nem utólagos belegondolás: a folyamatosságot kellett itt bizto-sítani, amihez „csak” a kollégák egy része állt rendelkezésre. Húsz-harminc fõrõl, 106fõre növelt létszám, korábban ismeretlen funkciók, gyanakvó szakmai tekintetek. Kétdolog „mentette” meg a helyzetet, ezt most már bevallhatom: az a törzsgárda, melyetörököltem és az olvasói érdeklõdés, ami megnyilvánult irányunkba. Közösen megtanul-tuk belakni ezt a nagy építményt, kitapasztaltuk erényeit és hiányosságait, idõnként aterek és funkciók átszervezésével hökkentettük meg önmagunkat is. És elkezdtük csök-kenteni a létszámot, ha emlékeztek rá, önszántunkból, és folytattuk azt az innovációt,amit úgy látszik a hely szelleme diktált. Számítógépesítés, majdnem gépek nélkül, mi-

77AMBRUS ZOLTÁN

csoda küzdelem volt és persze tanulási folyamat, a kölcsönzés gépesítése, mennyi sajnál-kozó pillantás az idelátogató kollégáktól eleinte, és mennyi idelátogató, hogy megtanulja.Mennyi képzõmûvészeti kiállítás, és mennyi nagyszerû elõadói est és koncert, és emlé-keztek még az elsõ Xerox másolóra, melyet hetente ellenõrzött az állambiztonsági elvtársés csak azért hagyta abba, mert egy magyarul ugyan akkor nem beszélõ, de szovjetasszony kezelte. Másolta is ’87–88-ban a tiltott irodalmat rendesen!

És emlékeztek még, 1990-ben az elsõ olyan irodalmi estre, ahol Tõkés püspök temp-lomára gyûjtöttünk?

Vagy emlékeztek az elsõ videomagnókra, az elsõ szatellitrõl érkezõ tv-adásokra, vagyéppen az elsõ internethasználati lehetõségre, ezekkel mind-mind nálunk ismerkedtekmeg az emberek! Mint ahogy egy más világszemlélettel, a másként gondolkodás, egymásmilyen politikai berendezkedés lehetõségével is. Ki emlékszik már arra, hogy szerdadélelõttökön ezekben az években itt szegénységrõl, többpártrendszerrõl, függetlenségrõl,és hasonlókról volt szó? Olyan elõadókat hallgathattunk, akik akkor errõl mertek beszél-ni, és akik azóta, mondjuk miniszterek lettek. Ez is könyvtári funkció? - kérdezhetibárki. Nyugodtan mondhatjuk, volt idõ, amikor itt Csabán mindenképpen az volt!

Az már egy másik korszak, mondjuk a rendszerváltást követõ 5-6. év, amikor az voltvád, hogy a könyvtár mindent be akar kebelezni. Miért ott van a közhasznú információsszolgálat, miért ott a vállalkozást segítõ tevékenység, hogyan került oda a regionálisinformatikai központ? Miért foglalkoznak az iskolai könyvtárüggyel? Meg egyáltalán,miért nem maradnak meg a könyvkölcsönzésnél? Aztán mekkora ellenérzéseket szült aza gondolat, hogy esetleg elláthatnánk a fõiskolai könyvtári feladatokat is.

Ma kevésbé halljuk ezeket a hangokat, pedig folytatni lehet a sort, az Európai Infor-mációs Ponttal, a Brit Sarokkal, a Bárka szerkesztõségével, a könyvkiadással, meg per-sze a határon túli könyvtárak, könyvtárosok támogatásával.

Össze kéne számlálnunk, hány pályázatot írtunk, hány új partnert szereztünk, kikkeldolgoztunk együtt, hány újsághír, cikk és tv-tudósítás szólt innen, a könyvtárból! A könyv-tár, a könyvtárunk, remélem az az intézmény, amelyik mindig tisztességesen dokumen-tálja mûködését, legfeljebb idõbeli távolság kell az abban lévõ folyamatok megértéséhez.Benne vagyunk még, nehéz a lényegest a kevésbé fontostól, az epizódszerût a folyamatos-ságtól elválasztani.

Mégis van néhány olyan alapelv, melyek nélkül nem lehetne ez a könyvtár, az ami, demondhatnám, mi sem lehetnénk azok, amikké válhattunk.

A könyvtárunk központi fogalma mindig az érték volt és maradt. Értékgyûjtés ésértékközvetítés. Adatokban és dokumentumokban, ismeretben és tudásban, kiadvány-ban és kiállításban, rendezvényben. Garantált minõség, megbízhatóság = könyvtár! Mi-közben nem felelhetünk a könyvek tartalmáért, a folyóiratok, újságok cikkeiért, a hamishangokért, mégis törekvésünk középpontjában kell legyen, hogy mi nem csaphatjuk bea hozzánk betérõt. Amit kap, az az ami, nincs átcsomagolva, kifordítva, vagy befordítva.De nem hagyjuk magára az olvasót, nem veszhet el a tudás és a nem tudás, az érték és azértéktelen tengerén! Ez a felelõsségünk, és sûrûn meg kellene kérdeznünk, alkalmasakvagyunk mi erre? Lehetünk elégedettek? Nem hiszem! Annál inkább állandóan elégedet-lenek, nem a fõnöknek a beosztottal, (vagy fordítva!) hanem az értelmiségi szerepetvállaló könyvtárosnak önmagával! Volt idõ és lesz is mindig, amikor elég volt megsejtenidolgokat, elég volt ráérezni igazságokra, de most elsõsorban alapos tudásra, felkészült-ségre és eltökéltségre van szükség ehhez a szerephez. Itt dübörögnek az új ismeretátadó,információközvetítõ technikák és metodikák, ezek elsajátítása nélkül ma nem lehetünk

78 AMBRUS ZOLTÁN

jó könyvtárosok, ma nyelvek tudása nélkül már semmire sem megyünk, ma egy globali-zálódó világban kell megtalálni helyünket. És még valami: a múlt és a jövõ keskenyedõmezsgyéjén kell egyensúlyozva megszervezni a munkánkat, egy olyan intézményben, melya múltban megszületett értékeket gyûjti és õrzi, természetesen a jövõnek.

Sokszor hallhattátok már tõlem, de nem tudok okosabbat mondani: az a mi elõ-nyünk, minden újsütetû információs intézménnyel szemben, hogy mi nem csak adatot,információt, hanem tudást és hozzá érzelmeket is tudunk adni. Ott van a polcainkonminden és mindennek a történelme is, és ott van Benned és Benned, ami alkalmassá teszerre a szolgálatra, még legalább ötven évre!

A könyvtár pedig így, maga a jövõ!

Kertre nyitott ajtó / Délelõtt (olaj, vászon)

79

Egy évvel ezelõtt ezeken a lapokon, egy, a mostani íráshoz hasonló évadértékelõbenírtam le, hogy „Jókai Színház sok tekintetben nem integráns része a hazai színházi világ-nak”. A helyzet nem sokat, éppenséggel semmit nem változott ebben a vonatkozásban.Nem csak az a baj, hogy nehezen követhetõ mûsorpolitikával rukkol elõ évrõl évre ahelyi színház, és az, hogy a rendezõi és színészi vérfrissítésnek szinte semmi nyomát nemlátni a társulat munkájában, hanem legfõként az: közhelyekkel takargatja a színház veze-tése azt az egyre nyilvánvalóbb tényt, hogy igazából maga sem tudja, mit miért tûzmûsorra. Konter László igazgató-fõrendezõnek abban kétségtelenül igaza van, hogy vidé-ken, ahol egy városban, egy megyében egyetlen teátrum található, ott nem lehet mást,csak népszínházat csinálni. Persze ez annyira magától értetõdõ, hogy joggal vélhetnénkúgy, mindezt hangsúlyozni sem szükséges. A népszínházi gondolatot elfogadva és méltá-nyolva – ami semmi többet nem jelent, mint a színházi mûfajok lehetõleg hiánytalanszerepeltetését (tragédia, vígjáték, zenés és gyerekdarabok) egy évad kínálatában – azon-ban nagyon nehezen vagy éppen egyáltalán nem érthetõ a 2001/2002-es évad két nagy-színházi darabjának választása. Persze erre joggal mondhatnánk, hogy ez a színház min-denkori vezetõjének szuverén joga. Ám mégis elgondolkoztató, hogy egy, érthetõ helyikizárólagossággal rendelkezõ színházban, miért Németh László és Victor Hugo egy-egy(valljuk be, nem is a legjobbak) darabja képezi egy évad nagyszínházi prózai darabjainakteljességét? Németh László Villámfénynél címû darabját még menthetnénk azzal, hogyvalamiképpen folytatása a két évvel ezelõtt bemutatott A két Bolyainak, de Victor Hugó-ról joggal vélekedhetünk úgy: irodalmi értékét nem színpadszerzõi munkásságának kö-szönheti. E darabok kijelölésése – minden túlzás nélkül – azért nagy (és persze szép)felelõsség, mert egy évig a helyi színházlátogatók ezt kapják, és látják színházi alternatívahiányában. De az évad megemlítésre való furcsaságai közé tartozik, hogy a két nagyszín-házi prózai darabot gyors egymásutánban az évad megkezdését követõen játszották, ígyjanuárra lefutottak. Ez pedig nem kevesebbet jelent, minthogy a következõ évad elsõpremierjéig – vagyis kilenc-tíz hónapot – kell várni, mire újból hasonló darab kerülBékéscsabán színre. Ez egyszerûen aránytalanság. A kamara- és stúdiódarabok enyhíthe-tik, mérsékelhetik ezt a fajta hiányt, de meg aligha szüntetik. Az évad nagy részét így akommerszmûfajok uralják, hiszen színpadra állítások minõségétõl függetlenül a Senkisem tökéletes (a Van, aki forrón szereti cím sajátos magyaros átirata) és a VárkonyiMátyás–Miklós Tibor Sztárcsinálókját nehéz másként minõsíteni. Számomra a JókaiSzínház idei évadának messze legjobb része a két stúdióelõadás, Peter Karvas: Yo városhonpolgárai és Richard Harris: Csupa balláb darabjainak bemutatója.

A darabválasztás aligha lehet oktalan és véletlen. Ez egy kritikus számára premissza.Éppen ezért nehéz mit kezdeni a Konter László rendezésében bemutatott Németh Lászlódarabbal, a Villámfénynél címûvel. Németh László születésének százéves évfordulója ép-penséggel magyarázhatná a szerzõválasztást, de a darabválasztást aligha. A Villámfény-nél a szó és jó értelmében korhoz kötõdik. Megírása pillanatában rendkívül fontos,

BOD PÉTER

Bod Péter

Keleten a helyzet változatlanMérlegen a békéscsabai Jókai Színház 2001/2002-es évada

80

nyomasztó társadalmi és szociális kérdéseket igyekezett boncolgatni egyáltalán nem le-becsülendõ irodalmi érzékenységgel. Ám a huszonegyedik század legelején úgy tûnik,hogy a múlt század harmincas éveinek közepén íródott mû semmi másról és semmimáshoz nem szól, mint saját koráról és korához. Így a legnagyobb jóindulattal semtudok rájönni: miért érezhette fontosnak 2001-ben színpadra vinni Konter László ezt aNémeth László darabot. A mû megírása pillanatában a tucatnevek egyikének számítóNagy Imre rossz, háborgó lelkiismerete abból az igazságtalan hazai birtokrendszerbõlvezethetõ le, aminek hatása és következményei ma nem aktualizálhatóak, nehezen meg-értethetõek és érzékeltethetõek. Vagyis: saját korában zárt problémákkal viaskodik NagyImre figurájában az ebben a tárgyban komoly elméleti munkát is kifejtõ Németh László.A társadalmi és magánéleti konfliktusoknak az a rendszere, ami feltárul a Villámfénynélcímû darabban azonban nem transzponálódik át egyetemessé, mindenütt érvényessé, ésahogy fentebb jeleztem: nem lesz kortalanná. A „múzeumi” darab – mert ez minden voltcsak nem a élettel teli, a korral lélegzõ színház – két fõszereplõje Gáspár Tibor (NagyImre) Kovács Edit (Anna) immár sokadszorra bizonyították, hogy a békéscsabai társulatlegképzettebb és legsokoldalúbb színészei, akik nélkül – fõleg a vetélytársak hiánya miatt– nehéz elképzelni egy helyi nagyszínházi prózai darab bemutatóját. Karczag Ferenc(Bakos Béla), Tarsoly Krisztina (Sata), Bródy Róbert (Határvári Árpád) jó és SzilágyiAnnamária (Margit) kevésbé jó alakítását jegyezhetjük fel még ennek az elõadásnak akapcsán.

Bevallom, már a múlt nyáron sem nagyon értettem, miért vitte a szabad ég alá, ésezzel a békéscsabai Városházi Estékre a Jókai Színház Victor Hugo A királyasszony lovag-ja címû drámáját, amelyrõl már akkor tudni lehetett, hogy az idei évad második premi-erjeként 2001 november közepén mutatják be a kõszínházban. A nyári bemutatón na-gyon halványra sikerült, amit magyarázhatott a darab készületlensége (de akkor miértkellett bemutatni?) és az a tény is, hogy Marton Róbert a rá váró Ruy Blas szerepet nemjátszhatta el, hiszen idõközben a Szegedre, a Nemzeti Színházba szerzõdött. A helyére aza Jeges Krisztián ugrott be, aki a csabai színitanoda másodéves hallgatójaként egészennyilvánvalóan nem lehetett képes a szerep megfelelõ szintû eljátszására. Tudom, a kibic-nek semmi sem drága, mégis Marton hiányában nem kellett volna másik darabot válasz-tani? A színház igazgatója nem vállalta a változtatásokkal járó veszélyeket, hanem ehe-lyett magabiztosnak tûnõ lépésekkel masírozott a darab bukása felé. Ez be is követke-zett. Pedig ezért a romantikus, avitt darabért nem lett volna kár. A szereplõket pedig egyvaskos és sajnos elõre prognosztizálható, valójában felesleges bukástól is megkímélhettevolna a darabot rendezõ Konter László. Nem így történt. A bukástól való félelemnek aza hiánya, ami a jelek szerint a Jókai Színház sajátossága – és persze, ha nem tévedek –,messze vezetõ gondolatokra indítana, de ez egy másik dolgozat témája lehetne. A király-asszony lovagjának színpadon tartásában (ezt fogadjuk el) olyan kényszerek is mûköd-tek, amelyek egy színház mûködésével függnek össze. Bár tény, hogy a nézõ, a befogadófeladata ilyen esetben sem a körülmények és a helyi színház feltételrendszereinek figye-lembevétele és méltánylása. Ezt jelezte az elõadás utáni gyér taps is. A fontosabb szerepe-ket A királyasszony lovagjában Bródy Norbert (Don Cézár), Vékony Anna (Mária ki-rályné) és Karczag Ferenc (Don Salluste de Bazan) alakították.

A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban mutatták be idehaza eddig a Senki semtökéletes címû, mûfajilag meghatározhatatlan darabot, ami nevesíthetõ „közvetítõ”, Me-gyeri Zoltán segítségével jutott el Békéscsabára. Az eredeti elgondolás nem más volt,mint a kultuszfilmmé vált Van, aki forrón szereti címû film színpadra állítása azzal

BOD PÉTER

81

a lényegesnek mondható elgondolással, hogy a darabot erõsen „magyarítják”. Ez volt anyíregyházi koncepció, és ez lett a békéscsabai is. A film aranyosnak, de semmi többneknem nevezhetõ (amerikai) története jól példázza, hogy ennek az alkotásnak tized akkorasikere és vele együtt utóélete sem lett volna, ha a fõszerepeket nem Marilyn Monroe-ra,Jack Lemmonra és Tony Curtisre osztják ki. A filmbõl készült magyar színpadi változataligha lehetett más, mint persziflázs, paródia. Zenével dúsították a vékonyka filmtörté-netet, ami különben színpadon eladhatatlan lenne. A zenei betétek a magyar könnyûzeneolyan darabjai, amelyek közismertségüknél fogva már önmagukban ironikus távolságotteremtenek az elõadandó történet és annak elõadása között. Ha nagyon tudálékos akar-nék lenni, akkor a darab kapcsán szólhatnék a Senki sem tökéletes könnyen észrevehetõposztmodern játékosságáról, játékossága komolyanvehetetlenségérõl, de ez itt feleslegesfontoskodás volna. Ritkán látni azt örömteli, kirobbanó életkedvû színpadi játékot, minta Senki sem tökéletes esetében. Nem véletlen, hogy messze a legnagyobb közönségsike-rû darabja ebben az évadban éppen ez volt a Jókai Színháznak. A rendezõ MegyeriZoltán színészként vett részt a Senki sem tökéletes nyírségi elõadásában, és most jóérzékkel talált rá azokra az alkotótársakra, akik kaphatóak voltak a darab nyújtotta önfe-ledt játékra. Marton Róbert (Dzso), Csomós Lajos (Dzseri) és Paczuk Gabi (Virág) –egy prózai színházhoz képest fõként – elsõrangúan oldottak meg ezúttal énekhangukraalapozott szerepeiket, de a mellékszereplõk is meglepetésszámba menõ produkcióvalrukkoltak elõ.

Peter Karvas szlovák szerzõ, akinek a Jókai Színház stúdiójában bemutatott Yo városhonpolgárai címû darabja látszólag az Egyesült Királyságban játszódik, valahol vidéken.Mégis a kezdet kezdetétõl kerülgeti az embert az érzés, hogy ez a történet inkább valaholEurópában játszódik, amelyben egy börtön fennállása háromszázadik évfordulójánakmegünnepelésre készülnek. A börtönigazgató (Karczag Ferenc) az ünnep méltó módjátkeresi, mígnem a szürke könyvelõ (Csomós Lajos) agyából ki nem pattan a sátáni szik-ra: rendezzenek nyilvános kivégzést. Minél inkább igyekszik velünk Karvas elhitetni,hogy Yo városa egy angliai város, hogy a történet az Egyesült Királyság egy jelentéktelentelepülésen játszódik, annál inkább hihetjük azt: ez csak a látszat. A szerzõ bizonyáraleginkább azt az utat szeretné szereplõivel végigjáratni, ami az abszurd gondolatok meg-fogalmazásától azok végrehajtásáig tart, és ilyen értelemben ez a történet játszódhatnabárhol, bármikor. Ám kelet-közép-európai beidegzõdéseim velem azt mondatják: ez azabszurd a kontinensnek inkább csak az egyik felében, az Atlanti-óceántól távolabb esõfelében történt és történhetett meg. A szerzõ a könyvelõre osztja a gyilkossá lett világbana humanista szerepét. Attól a pillanattól kezdve, ahogy gyilkosnak nevezik ki, kiderül,hogy rajta kívül mindenkit vérszomjas, aljas bosszú, kicsinyes leszámolás szándéka veze-ti, kivéve éppen a gyilkosságra felkért könyvelõt. Egyedül õ az, aki ebben a morálismegbokrosodott világban még az évezredes etikai elvek kikezdhetetlenségének érvényes-ségében hisz, és kívül marad az õt körbevevõ embercsorda halálvágyán. Az pedig márnem is annyira burkolt utalás a kelet-közép-európai történelmi miliõ közelmúltjára, hogyezrével érkeznek a kis könyvelõnek címzett levelek, amelyekben a békésnek és boldog-nak hitt Yo város lakói saját ellenségük meggyilkolására tesznek javaslatot. A miértrenincs kézzelfogható magyarázat.

Merõ Béla rendezõ hatásosan játszik el a vörös és fekete színekkel az egész elõadás-ban, legyen szó jelmezekrõl vagy színpadképrõl. Mégis ebben a színvilágban semmikeresnivalója Stendhal Julien Soreljének. A fekete nem a papi reverenda színe, hanem

BOD PÉTER

82

a halálé, a vörös a gyilkosság vére, nem a szerelem jele. Igaz, Stendhal színei is sokértel-mûek, de ebben a darabban valahogy minden olyan egyértelmû.

Ma már nem is annyira könnyû megérteni, ha magából a mûbõl és nem annaktörténetébõl indulunk ki, mitõl is volt (lehetett) a Várkonyi Mátyás és Miklós TiborSztárcsinálók címû rockoperája olyan nagy siker annak idején a hazai színpadokon.Mert bizony sem zeneileg, sem szövegét tekintve nem tûnik átütõ erejûnek. A Sztárcsi-nálók lényegében az elsõ magyar rockopera volt, sõt, Budapesten akkor mutatták be,amikor a közönség legfeljebb hírbõl ismerhette A. L. Webber mûveit. Ebben az értelem-ben a Sztárcsinálók az elsõ, egész estés könnyûzenei színpadi darab volt idehaza. Nemmellesleg új irányt jelölt ki – akár akarta ezt, akár nem – a hazai színházak életében,hiszen vele, általa új mûfaj született, amirõl nem lehetett nem tudomást venni.

A Jókai Színházban most bemutatott Sztárcsinálók mûfajtörténeti jelentõségeletagadhatatlan, színpadi újra feltámasztása számomra némileg kétségeket ébresztõ vál-lalkozás. A mû sikeréhez nagyban hozzájárulhatott az a tény, hogy rockoperákat, a Sztár-csinálók bemutatójáig, a közönség nem láthatott. Az összehasonlítási alap 1981 ótabõséggel megteremtõdött. A Sztárcsinálók pedig másodlagossá, harmadlagossá vált arockoperai kategóriában.

A békéscsabai Jókai Színháznak legalább három nehézséggel kellett megküzdenie aSztárcsinálók bemutatójára készülve. Eleve gondot okozott a darab kiválasztása, hiszensok, mára klasszikusnak számító zenés mûvet már játszottak itt az elmúlt években. Emellettazt is látni kell, hogy a rockoperából, musicalekbõl szám szerint sincs sok. Külön gondotokozhatott, hogy olyan darabot kellett találni, amit egy nem zenés (nem csak zenés)színház szereplõgárdája el tud énekelni. A Sztárcsinálók a fõvárosi Rock Színházbanfutott hosszú ideig, és ebbe a teátrumba bizony énektudás alapján lehetett bekerülni. Ateljes képhez azonban hozzátartozik, hogy több vidéki társulat is játszotta a Várkonyi–Miklós-darabot. A Jókai Színház viaskodik Molnár László és Venyige Sándor „öröksé-gével”. A valaha csabai Molnár Lászlónak és a nyíregyházi Venyige Sándornak a magyarvidéki színpadokon egészen ritkán látható (és persze hallható!) zenés mûvek sorát kö-szönheti a helyi közönség. Elég az Evitára, Jézus Krisztus Szupersztárra és a Jekyll és Hyde-ra utalni. Tetszik, nem tetszik: ezekkel a bemutatókkal magasra került helyben a mérce.A Sztárcsináló pedig ennek jócskán alatta maradt. Maga az alapanyag sem olyan jó, minta felsoroltaké, az együttmûködés megszakadása miatt nem adódhatott össze úgy, mintrégen a békéscsabai és a nyíregyházi színészek énektudása. A kooperáció nem kötelezõ,sõt egy színház természetes joga, hogy vállalkozik-e ilyesmire vagy sem. Befogadói oldal-ról az ebbõl is levezethetõ különbség, a minõségromlás viszont egyértelmûen érzékelhe-tõ. Mindezeken felül pedig a Sztárcsinálók – bár nehéz az összehasonlítás – kevésbé jóelõadás, mint a Jókai Színház elõzõ zenés darabja, a Senki sem tökéletes.

A Molnár György rendezte csabai Sztárcsinálók mégis több, nagyon figyelemre méltópozitívumot hozott. A talán élete elsõ valóban nagy szerepét megformáló Serbán Attila(Néró) egészen káprázatosan énekel. Amit és ahogy a hangjával mûvel, az nem zenésszínházban ritka kivételszámba megy. Hasonló mesterségbeli tudásról árulkodik annak aSteinkohl Erikának (Octavia) a teljesítménye, aki több színpadi elõzménnyel készülhe-tett erre a szerepére, de most olyasmit árult el magáról, amire késõbb is érdemes leszodafigyelni. Ugyancsak a jó teljesítmények sorába tartozik Paczuk Gabi Poppeája, amiazonban elmaradt Serbán Attiláétól és Steinkohl Erikáétól. Csomós Lajos (Péter) GernerCsaba (Pál) leginkább azzal tûntek ki, hogy a színész számára olyan fontos egyéniségettudták magukkal a szerepükbe lopni, és jó színvonalon tudták elénekelni a rájuk mért

BOD PÉTER

83

szöveget. Szomor György (Kiprios) színpadi rutinja jó értelemben árulkodott arról, hogya rockoperák világában jártas színészt látunk a hamis Krisztus szerepében. Jónak tûnt,ahogyan Molnár György Székely László díszletei segítségével bejátszotta a csabai színházehhez a darabhoz mérten kis színpadát. Érdemben ennek színpadnak a mélységévellehetett valamit kezdeni, és a díszletek mozgatásával. Rogács László koreográfiái magu-kon hordozták azokat a kompromisszumokat, amik a kis játéktérbõl következtek.

Az évadban utolsóként mutatták be az ír Richard Harris: Csupa balláb címû vígjáté-kát. A Fehér Anna rendezte stúdió-elõadás a Jókai Színházban szokásosnak mondható„nõi elõadások” sorába illeszkedik. Az elnevezés semmi többet nem jelent, mint amitmaga a fogalom jelöl. Vagyis azt, hogy kizárólag vagy szinte kizárólag nõ szerepeket írtdarabjába a szerzõ. A nõi darabokra – az utóbbi években A gyilkos köztünk van, azAcélmagnóliák és a Sógornõk sorolhatóak ebbe a vonulatba – egyszerûen szüksége van aszínháznak, amelynek társulatában több a színésznõ. Az õ szerepigényük magyarázza anõi darabok színrevitelét. A londoni felnõtt tánciskola alkalmi látogatóinak mindennap-jaiba bepillantást engedõ darab látszólag eseménytelenül és eszköztelenül mesél az élet-rõl, az örömrõl, a boldogtalanságról, a sikertelenségrõl, a barátságról, az õszinteségrõl ésa hazugságról. Nagyon szerencsésnek tûnik Fehér Anna darabválasztása. És az csak azegyik oka ennek, hogy joggal állhat fel úgy a nézõ az elõadás után, hogy ez bizony ígyvagy úgy, de róla szólt. Másért is. Ehhez a darabhoz minden szerephez megtalálta aszínészt. Kivétel nélkül dícsérhetõ valamennyi játékos – Felkai Eszter, Szilágyi Annamá-ria, Komáromi Anett, Kovács Edit, Kara Tünde, Vékony Anna, Csizmadia Éva, NagyErika, Muszte Anna, valamint az egy szem férfi: Tege Antal. Több ilyen elõadásra volnaszükség.

Meggyõzõdésem, hogy a szerény lehetõségeivel is takarékosan bánik a Jókai Színház.Túlságosan biztonságra játszik. Így azonban csak csekélyke szellemi izgalom kiváltásáraképes, és eleve lemond arról az inspiráló erõrõl, ami maga a közönség. A helyi színházígy egy olyan labdarúgócsapatra hasonlít, amely nem akar gólt kapni, de ezzel párhuza-mosan nem is képes gólt rúgni.

Jelen írásban nem szerepelnek a Jókai Színház gyerekdarabjai, így Peter Svarc: Akirály meztelen, Molnár Ferenc–Pozsgai Zsolt–St. Martin: A balatoni rege címû darabjai.

BOD PÉTER

84 SZILÁGYI ANDRÁS

Szilágyi András

Újnaturalizmus emberi méltóságaSzékelyhídi Attila festõmûvész életmûvénekvizuális szellemterében

A békési régió képzõmûvészeti életében a véletlen csaknem végzetesen van jelen.Olykor, az estlegességek sanyarú vonzalmában, mûvészek évtizedes kitartó munkájamaradhat publicitás és „megméretés” nélkül, miközben az alkotó energiáját maradékta-lanul mûvei emésztik fel. Az ilyen mûvész általában nem túlozza el, de nem is becsüli alásaját szerepét. Ráadásul az eredmény számára mindig kétséges és viszonylagos: hiszenjellemzõen a mûvész mindig önmaga „megbízója”. Ugyanakkor kimért sorsának megfe-lelõen nem tehet mást, alkot, teszi a dolgát – nemritkán kényszerû kitérõket téve –, aprólépésekkel halad az önmegvalósító esztétikai kifejezés felé. Mindezt inkább intuitívenjelenlévõ, mintsem fogalmilag meghatározott gondolat Székelyhídi Attila festõmûvészéletében is, aki immáron hatvanéves.

Idõképek

Rejtõzködõ, magányos mûvész õ, aki szûkebb környezetében sem eléggé vagy aligismert, sõt, a mûvészetelméleti feldolgozás (is) a „néma csend” figyelmetlenségével vettekörül eleddig. Ily módon, még fel nem dolgozott életmûvével mutatkozik be szülõvárosá-ban, amelynek nyomon követésére kissé téblábolva teszek kísérletet. A gyulai számvetésrendhagyó módon festési technikák alapján rendszerezett tárlatok keretében történik;folyamatosan, egész évben. Sorrendben: pasztell, akvarell, olaj, majd ezt követõen mind-három szintézise. Mind a négy tárlat a szemléleti teljesség igényével igyekszik áttekintéstnyújtani az elmúlt évtizedek formai és tartalmi reflexióinak elmozdulásairól; s leginkábba „változó változatlanság” stiláris jellemzõjének illetve fejlõdésének bemutatására törek-szik. E mûfaji és technikai változatosság mindenesetre lehetõvé teszi, hogy sokoldalúantanulmányozható, visszatekintõ tárlatok jöjjenek létre, ahol nem csupán a vizuális szem-lélet tárgyiasult végeredménye, hanem egy-egy alkotói korszak folyamata (is) nyomonkövethetõ. Természetesen a tájhoz, a provinciához való hûségnek nincsenek önmagábanvett esztétikai következményei, mégsem hagyható figyelmen kívül az, hogy milyen köz-vetlen és közvetett hatások befolyásolják egy alkotó vizuális szemléletét. Nem összeke-verve azt, hogy nem a képzõmûvészet szemlélete kötõdik régiókhoz, hanem a régiókkötõdnek szemléletekhez. Már a közvetlen életrajzi adatok is beszédesek.

Székelyhídi Attila 1942-ben született Gyulán. A Sárrét központjában, Szeghalmonérettségizett 1960-ban a Péter András Gimnáziumban. Felsõfokú tanulmányait – rajz–matematika–fizika szakon – az Egri Tanárképzõ Fõiskolán fejezte be 1964-ben. Majdezt követõen szülõvárosában telepedett le, ahol 1965-tõl él, tanít és fest. A 2. számúÁltalános Iskolában 1973-ig, ezt követõen pedig több mint tíz éven át az Erkel FerencGimnáziumban tanított, majd 1989 és 1991-ig oktatott a békéscsabai Kõrösi CsomaSándor Tanárképzõ Fõiskolán. A „szárnyas reményû” hetvenes évek „felvilágosító”, is-meretterjesztõ idõszakában rendszeres mûvészettörténeti elõadásokat tartott. Vallomása

85SZILÁGYI ANDRÁS

szerint a mûvészet nem életpálya, hanem élettartalom, nem foglalkozás, hanem hit. Eb-bõl a hitbõl táplálkozva – Koszta Rozáliával közösen – képzõmûvészeti szabadiskolát (is)vezetett. A rendszerváltozás után az önkormányzat megbízza a városi tulajdonú Bene-gyûjtemény kezelésével, az állandó nyitva tartású kiállítás gondozásával. Vizuális szellem-tere a neoklasszicista arányrendszerbõl fejlõdik ki, amibõl a legfõképpen a mértéketsajátította el. Az ezen túllépõ mértékletességet pedig sajátosan úgy, hogy alkotásait arealizmus, valamint a múlt emberi értékeinek tisztelete lengi be, ami – a meglévõ ellent-mondásai ellenére – szomorúan szépséges áhítatot és elégikus színhangot kölcsönöz mû-veinek. Ez utóbbi azért is fontos, mert a Gyulaváriban született Kohán György magyar éseurópai léptékû festészete – már ekkor – jelentõs esztétikai kisugárzó erõvel bírt. Össze-vetésben fenomenológiailag közös bennük a grafikai vonzalmú neoklasszicista alap ésplebejus szemlélet. A lényeges különbség a karaktereket elemzõ elégikus líraiság, egyballadai létdráma alá-príma színtelítettségével szemben. Ha ebbõl indulunk ki, akkormár kevésbé csodálkozhatunk azon, hogy e piktúrában más hagyományok is jelen van-nak. Eleddig – kortárs festészetünk kevésbé méltányolt, önálló vonulata volt SzékelyhídiAttila (és az 1969-ben újjászervezõdõ Gyulai Alkotócsoport) lírai indíttatású szociografi-kus festészete. Hiszen a valósághoz különös, szociális, társadalmi érzékenységgel, a nem-zetközi trendektõl eltérõ szemléletû realizmussal közelített. Székelyhídi mûvilágátmindvégig a klasszicista szellemiség, valamint a mûvészi értékteremtés feltétlen tiszteletehatározza meg. Grafikus festõ és festõ grafikus. A rajz nála olyan, mint a forma kifejezõbeszéde. A festés pedig: a vízben áztatott semmibõl kirajzolódó vallatás metaforája.Vizuális szemléletében Bernáth Aurél és Szõnyi István fémjelezte lírai kolorizmusa, vala-mint a plain air sajátosan „túlérett” posztimpresszionizmusa szervesül. Mindezek gya-korlati példáját a békéscsabai Jakuba János napfénnyel átmosott színei jelentik számára.Jakuba olyan tanszékvezetõ volt az Egri Tanárképzõ Fõiskolán, akinek szemlélete Szõnyifestészetével rokonítható, s akinek a békési régióból indult festõi pályája.

Székelyhídi introveltált személyiségében, nem feszült az esztétikai kánonokat szétrob-bantó mélybõl feltörõ ösztönös erõ, amely más-más indíttatással Kohán György és EgriJózsef vagy Koszta József vizuális szemléletét jellemezte. Ellenben a korai Egri és Kohánmûvek nyers igazsága mégsem marad tanulság nélkül, befolyásolja vizuális szemléleténekkialakulását. Miként az évszázados festõi módszer is, amely szerint a festõ a természetvagy modell elõtt állva festi a képeit. E gyakorlat a hatvanas évek közepétõl megszûnikkötelezõ stúdiummá válni. Székelyhídi mégis ragaszkodik a szakma mesterségbeli ha-gyományaihoz. Ennek az alaposságnak akkor veszi legnagyobb hasznát, amikor a szak-mai felkészültségét, alkotói vállalás bátorságát (még) „monumentális” hangvételû, nagyléptékû kompozíció kihívása sem ernyeszti el. Annak ellenére, hogy a secco festés irántiigény lassan oly hívságos szakmai feladattá vált a képzõmûvészeti gyakorlatban, hogymár-már csak szakrális térben érvényesíthetõ. Székelyhídi 1984-ben a Gyulai Németvá-rosi (Józsefvárosi) Római Katolikus Templomban egy huszonnyolc négyzetméteres, bib-likus tartalmú (Angyali üdvözlet) secco készítésében bizonyíthatta felkészültségét. Az eztmegelõzõ évben pedig, a Magyar Nemzeti Bank békéscsabai kirendeltségének felkérésé-re – a kor történelemszemléletének megfelelõen – festett meg egy, nagyméretû (DózsaGyörgy parasztvezér forradalmiságát demonstráló) szimbolikus húszforintost.

Alkotói magatartását a keresõ, kimunkáló, minden spekulációtól való mentesség, ahiteles õszinte kifejezés és a személyesség jellemzi. Vizuális szemlélete (különösen akva-relljei, pasztelljei miatt) a tradicionális figuratív megjelenítés áramlatához köthetõ. Eh-hez a látványhoz, látványközelítéshez, a látványélményt feldolgozó képalkotáshoz, az õt

86 SZILÁGYI ANDRÁS

körülvevõ környezeti tájvilág hétköznapiságán keresztül kötõdik. (Kiskonyha elõtt, 1985,akvarell) Ennek ellenére meghatározók a mûvészettörténeti idézetek, Dürer-tisztelete,irodalmi illusztrációk – köztük Simonyi Imre Gyulán élt költõrõl készült krétarajzai –,személyes élmények és képzõmûvészeti mûvek interpretációi tagolják az életmû ciklusa-it. Festõi erényeit egyrészt a részletekben gazdag átírásokban, másrészt lírai kolorizmu-sában találja meg, amelyben az egymással szemben elhelyezkedõ, egymást szürkévé ki-egészítõ komplementerek kapnak hangsúlyt.

Ritkán kiállító alkotó. Egyéni bemutatkozásai közül kiemelkedik a Gyulán és Szeg-halmon megrendezendõ tárlatok sora. Kisebb megszakításokkal rendszeres résztvevõjeaz évenként megrendezendõ Vásárhelyi Õszi Tárlat kiállításainak, valamint a Békéscsa-bán, a biennále rendszerû Alföldi Tárlatoknak. 1977-tõl tagja a Magyar AlkotómûvészekOrszágos Egyesületének, a Magyar Vízfestõk Társaságának, valamint 1992-tõl annak aBékéstáji Mûvészeti Társaságnak, amely a békési régió képzõmûvészeit, elsõsorban azAlkotómûvészek Országos Egyesületének tagjait fogja szervezeti keretbe.

A képszociológia szociológia képe

A szociofestészet mint jelzõs szerkezet meglehetõsen ismeretlen a kortárs magyarképzõmûvészetet tárgyaló írásokban, alig elõforduló fogalom. Az úgynevezett tényfeltá-ró, szociográfiai képzõmûvészetérõl megállapítható, hogy érzékenyen, kritikai módonreagált a társadalmi problémákra, devianciákra, emberi, anyagi-tárgyi és szellemi elma-radottságra. A hetvenes-nyolcvanas évek társadalmi problémákra reflektáló mûvészetiszemlélete a stiláris megújításának igézetében fogalmazódott meg. Székelyhídi alkotóitörekvéseit (is) az újnaturalizmus megújítása határozta meg – a valóság feltárásánakigézetében, a filozófia és mûvészet egységében, kölcsönös feltételezettségében. Mert hamegfosztjuk ékes tárgyiasságától a mûvészetet, akkor a filozófia szemlélet – a magadísztelenségében, meztelenségében – mint gondolati váz- illetve tartószerkezet konstituá-lódik. Ha viszont a gondolat rendszerét tárgyiasítjuk és csupasz „testét” felékesítjük,megformáljuk, akkor a filozófia felölti a kor képében megformált (esetleg másodkézbõlvett), használt, vagy a maga tervezte és festette új ruhát. Annak ellenére, hogy a filozófiaigondolkodást gyakran felcseréljük az apologetikus szemlélet „egyenruhájával” (jelenünkújkonzervativizmusában is). Elsõsorban azért, mert az egzisztenciális lét történései irántiérdeklõdést mutató képzõmûvészetben, a mögöttes létértelmezésû filozófia „tartószerke-zete” nehezen válik láthatóvá. Ekképp a megformált kép intencionalitása a feltáró képal-kotás következtetésben erõsödik fel (még az elmúlt rezsimben kitüntettek magányosságais). Hiszen itt, a szociológiai hagyományokban „bõvelkedõ” békési régióban (ebbõl ki-emelt irodalmi jelentõségû: Féja Géza Viharsarok címmel megjelent szociográfiája), avalóság „durván tálalt” és nem egyszer, reménytelen csüggedésben és önpusztításbanmagasztosul. Székelyhídi felismerte, hogy régiónk vizuális „mintavételi terepe” olyangazdag valóságos képi szegénységben, aminek „felkínálkozása”, nem tudomásul vétele,valósággal kikerülhetetlen szellemi kihívásként jelentkezett a festõmûvészet számára.Bármilyen reménytelennek tûnt ezen alanyi és tárgyi oldal képi-szellemi párbeszéde,ezen (mûvekben tárgyiasult) dialógus mégis létrehozta a felvállalt alkotó ethosz hitelesvizuális önképét.

A kiállító Székelyhídi 1969-tõl alapító tagja, szellemi irányítója és szervezõje lett aGyulai Mûvésztelepnek. A hazai naturalizmus stílus-fogalmát nem hagyományosan értel-

87SZILÁGYI ANDRÁS

mezõ mûvészcsoport tagjai, kiemelten: Marosvári György, Szakáll Ágnes, Balogh Gyulaés nem utolsósorban Székelyhídi Attila, elhivatott reményekkel próbálták megújítani aközösségi formában is demonstrált, de a szocialista realizmus frazeológiájával lejáratottkifejezésformát. Az eszményített cél a honosított, sajátnak kifejlesztett formanyelvetmegtisztítani az agyonterhelt ideológiától, a „másképp” hevületében, a „másképp” szem-léletében. A gyulai nyári alkotótáborban létrehozott alkotó csoport nem a korábban –tévesen – az amerikai pop-artból származtatott, és vele azonos néven „hiperrealistának”elnevezett festõcsoport vizuális szemléletébõl levezetett formanyelvet artikulálta, hanemaz újnaturalizmus fogalmával jellemezhetõt. A „hiperrealista” tendenciától való elhatáro-lódás annál is inkább indokolt, mert módszereikben nem az elidegenítés ironikus „gesz-tusa” volt a meghatározó, és nem a paradigmaváltás posztmodern attitûdje, hanem akorábban szocializálódott újklasszicista és posztimpresszionista hagyomány továbbélése,mindezt a hétköznapok esztétikáját sajátosan dimenzionálva. Annak ellenére, hogy aformai hasonlóságok megtévesztõk, mert a mindennapi mikrokörnyezet tárgyait – bár-milyen hétköznapiak is – természethûen leképezik, és ezek az új, kiemelt képi környe-zetben új realitást nyernek. Sõt, a hasonlóságot tovább fokozza, hogy a valóság és mûvé-szet közötti határ megszûnni látszik. A valóság illúziója az illúzió valóságának dialektiká-jában. Kétségekkel teli szakmai vállalás volt ez, hiszen a mûvészet már elkülönült az aztszolgáló közösségtõl. Ennek ellenére Székelyhídi Attila a saját érzelmi, indulati kötõdésételengedhetetlennek tartja. Ebben az intimitásban a tárgyi lét enyészete, a tárgylét esztéti-kája, az emberi elmúlás elégikus festett képi költészete reveláció erejével bír. Túllépni a„szocialista” jelzõs szerkezettel lejáratott realizmus festészetén úgy, hogy a tradíció meg-újítása és a korhoz kötött, általánosítható emberi, társadalmi tartalmak felvilágosításá-ban ne a közvetlen kritika felvállalása kerüljön elõtérbe, hanem az egyéni lét képi egye-diségét kitágítva a hétköznapi esztétika mulandóságának igézetében.

Az újnaturalizmus stíluskorszaka és mûvészetszociológiája

Ami leginkább szembetûnõ, hogy Székelyhídi festészetének szociológiai kifejezés-módja meghatározóan ahhoz az úgynevezett „szociofotó” grafikai irányzathoz közelít,amiben nem elsõsorban a cselekmény, a történet, hanem a kompozíció, a forma „el-beszélése” válik narratív hordozóvá. Az életképek megtört harmóniája, a magasztos élet-arcok öregkori árvasága, az élet alkonyati szépsége ihleti ecsetjét. Újnaturalizmusában aformai leképezõdés, a fény fedõ és fedett színeinek áthatásában jut kifejezésre. A szemé-lyes „kézjegy” tartalmai jelentkeznek (Marcsi, 1980, akvarell), mert a rá jellemzõ natura-lista pontosságában a mindennapi valóság képérõl, a „képmás” képalkotásáról kapunkúj esztétikai információt. A látszólag tárgyilagos elõadásmód, az emberek, a tárgyakvalóság viszonyaira reflektáló ábrázolás, valamint az esztétikai kifejezés retorikai felszó-lamlása mégis ellentmondást rejt magában. Mindez együtt és külön. Együtt abban, amia festményeken a komponálatlan zsúfoltság és rendezetlenség „festõietlen” valóság felfo-kozott ellenpontjaként hat. Külön abban, hogy a figurák és a tárgyi attribútumok fotóna-turalizmusa behatárolja és kiemeli az egzisztenciális valóság, élet által elrendezett szeg-mentumát (Pista bácsi a téli vendég, 1979, akvarell). Az ábrázolt tárgyi valóságot, mintkulturálisan determinált „látványt” úgy interpretálja, hogy a cselekvés és a tehetetlenségalternatíváit egy úgynevezett képviseleti szemléletrendszerben értelmezi, de nem lehetelfeledkezni arról, hogy a vizuális kommunikáció elsõsorban mint immanens képi kife-

88 SZILÁGYI ANDRÁS

jezõeszköz mûködik (Rozika néni, 1985, akvarell). Mûveiben – a képi redundanciáktudatos antropológiai vállalása – nemcsak agyonterheli a kompozíciót, hanem túlbeszél-teti is. Ugyanakkor a képi kommunikációban narratív módon nem mindig megfogal-mazható, de jellemzõen többrétegû értelmezhetõséggel bír (A Pista bácsi rádiózik, 1977,akvarell). Jelentéstöbblete éppen abból adódik, hogy nem csupán kifejezi, ábrázolja,jelzi, leképezi azt, ami látható, hanem mélyebb áramlású kulturális viszonyokat tár fel.Különnemû, nem kizárólag vizuális minemûségû összefüggések rendszerét komponálja.Az udvarsarkok, a bejáratok, a konyhák üveges ajtaja, egy fazék, egy hordó, seprû,gumicsizma. Továbbá a kerítésre kiterített ruhák, a málló vakolatok, az elporladt téglakövek, elmúlásban „vonagló” fakerítések. Székelyhídi szociológiai ciklusában, a magáramaradt megöregedett emberek életét olyan strukturális összefüggésekben láttatja, amely-ben nemcsak egy kultúra (életmód és tárgyi világ) elvesztését hangsúlyozza, hanem egy-idejûleg a társadalom meglévõ felelõsségét is. Mindezt úgy, hogy az alkotói nézõpontellenpontjának intim közelségével, az esetleges képkivágásokkal, igyekszik elkerülni akomponáltság látszatát (Tar Ferenc, 1978, akvarell). Hermeneutikai értelemben az idõséletkorból adódó fizikai kiszolgáltatottságot morális magaslatokba emeli a festészeti esz-közrendszer segítségével. Karaktereiben az emberi tekintetre, az arc felépítésére, a kife-jezõ, feltárulkozó arckifejezésre összpontosít. Ekképp az öröklétre kacsintó „kattintó”láttatás mögött – a „néprajzi jelentéskör, olykor kultúrahordozó” vonatkozások ellenére– az idõs emberek nem szükségszerû módon áldozatok, hanem a társadalom gondosko-dását nélkülözve, a szûkebb közösség közönyében magukra maradtak. Ugyanakkor azinterpretáló naturális effektusokkal szemben azt hangsúlyozza, hogy egy újrafestett, de(nem átfestett) képet látunk (Emlékdarabok, 1985, akvarell). Ebben a realizmusban azegységes színtónus, a képfelület úgy mûködik, mint egy optikai szûrõ a valóság és abefogadó között.

A formaképzõ értelmezés „lírai naturalizmusa” magát a látványt azonosítja a mögöttelévõ kultúrával és életvalósággal, a konyhakerttel vagy a gang rejtett zugaival, az ütött-kopott fészer tárgyvalóságával (Folyosón, olaj, 1986). A megjelenítésben rejlõ metonimi-kus szándék nem elsõsorban az ábrázolt valóságszegmensre, nem kizárólag csak a látottvalóságra vonatkozik, hanem a társadalmi, emberi viszonyok történelmi- és kultúraant-ropológiai realizmusával van összefüggésében (Bocskai, Rákóczi, olaj, 1981). Székelyhídia saját portréját kép a képbe helyezve úgy emeli ki, hogy a kor valóságának történelmi,nemzedéki folyamatosságát teremti meg, de egyúttal, a soha meg nem figyelt képi rajzo-latok naturális színeiben, feloldja a „kikevert” kultúra festékszínének realista „pigment-jeit” (Melléképület I, II olaj, 1983). A „megrázó” azonosítás után a kultúra rétegeiben„fürdetett valóság” megfestése nemcsak az óhajtott változás illúziójában „ébred fel”, ha-nem következményeit tekintve a festett kép és a valóság ellentétének (tradicionálisannarratív) konfliktusához vezet. Székelyhídi szellemi reflexiója tehát nem feltétlenül azeredeti jelenségekkel akar valamit kezdeni, hanem a megszürkült, értelmi vonatkozás-ban elhomályosult képkompozíciót kívánja az általa értelmezett valósághoz közelíteni.Mindebben messze elkerüli az anekdotázó zsánerfestészet buktatóit, ahol még a legem-beribb érdekû (értékû) ábrázolások is úgy kiüresednek, hogy a kép az ábrázolt motívumtárgyi vonatkozásán kívül más tartalmakkal nem hozható kapcsolatba. A megvalósítottmû, az objektív lencséjével szemben, így nem „kiürített”, mechanikusan rögzített máso-lat, nem idill, hanem – a kézi reprodukálást irányító belsõ reflexió fiziológiai mechaniz-musa révén – személyiséghordozó mûlenyomat lesz (Tükrözõdések, akvarell, 1981). Ek-képp az élet tényképét meghaladó valóság reálisabb ábrázolása jön létre, amelyben ka-

89SZILÁGYI ANDRÁS

rakterizáló ereje az elhagyott öregek világában különös hangsúlyt kapott (Pista bácsinál,1992, vegyes technika). Vizuális gondolatmenete így a csendes elégikus panasz színeivelidézi fel „Minerva baglyának esti röptét”.

A vizuális képalkotás narratív és képi inkoherenciája

Maradjunk Székelyhídi képi reflexióinál. Mit is akar vizuális szellemterében mûvé-szetével kifejezni? A fent említett reflexió a megismerõ öntudat saját magát tükrözõszemlélete is egyben. Mivel az alkotói viszony (már) önmagában véve is szemlélet, ígyannak reflexiója nem más, mint a szemlélet szemlélete. Nem elhanyagolható különbség,hogy az alkotó reflexió milyen értékítélettel társul, sõt, másként fogalmazva, milyentiszta formaképzésben teljesedik ki az önkéntelen alkotói viszony, amely önmagábansem mentesül értékek vonatkoztatási mozzanataitól. A reflexió tárgya egyszerûen az, amivalamilyen oknál fogva közel kerül hozzánk. Alkotói lefolyása ennek szükségszerûen az,hogy legalább egy ideig megtörténik az ábrázolt tárggyal való teljes azonosulás. Ugyanak-kor nem tudnak értékmentes távolságban maradni tõlünk az ábrázolt élettények és dol-gok. Más megfogalmazásban Székelyhídi szociologikus reflexiója olyan alkotó attitûd,amely a spontán szemlélettõl elindulva tart a gondolati (fogalmi) megismerés intuitívtudatosítása felé. Ekképp a rá jellemzõ alkotásmód úgy veszti el ártatlanságát, hogy amegismerés analitikai szintje a „kézkivitelezésnél” szükségszerûen elgyengül, vagyis „vissza-vesz” a képi racionális pontosságból. Másként megfogalmazva Székelyhídi vizuális refle-xiói „túl okos” megfogalmazásúak, nemcsak fellebbentik azokat a bizonyos sejtelmesentakaró „fátylakat”, de szövegtextust is tartalmaznak: fogalmaznak, elbeszélnek! Igazi fel-adatuk nem az, hogy valamilyen hosszabb idõn át is érvényes önképet adjanak a világról,hanem sokkal inkább az, hogy más módon – miként eredetileg lehetségesnek tartot-tuk –, de épüljenek bele emberi sorsok megélt emlékei korunk vizuális szemléleténekrendszerébe.

A vizuális kommunikáció szemiotika nyelvezete még pontosabb választ ad a kompo-zíciók belsõ rétegeinek ellentmondásaira. Ha Székelyhídi szociografikus idõszakánakmûveit – Mieke Bal: „A személyes kultúra analízise” címmel publikált mûvének meghatá-rozó terminológiáját használva – teoretikus tárgyként kezelem, akkor vizuális szemioti-kai és történeti narratív szempontok elsõdleges (denotatív) és másodlagos (konnotatív)közlések jelentései, szemléleti ellentmondást hordoznak. Ezen túl problematikus az,hogy Székelyhídi narratív helyzete olyan inkoherenciát teremt az általa létrehozott vizu-ális térben, ami a megfogalmazás retorikai mozzanatai és a képi kifejezés közötti ellent-mondásban nyilvánul meg. Hiszen mûveiben a „szereplõk” közvetett „gondolataival” isszembesít minket. Ekképp, a kifejezés szintjén Székelyhídi egy szintaktikailag egyesszám elsõ személyben „megszólaló” festõ, aki saját személyes megnyilatkozásaiban azennek megfelelõ, úgynevezett egyes szám elsõ személyû „igeragozást” érvényesíti utalása-iban. Szemantikai értelemben viszont az egyes szám harmadik személyben beszélõ sze-mély is jelen van, aki a kép tárgyát, a magára maradt idõs embereket és életüket, natu-rális formában festi, illetve komponálja. Ugyanakkor gyakorlati értelemben kísérlet tör-ténik arra is, hogy megjelenítsen egy második személyben elõadott narratívát is, ahol azalkotó szemszögébõl értelmezett: „ti”, vagyis a szociálisan lehetetlen helyzetbe kerültidõs emberek kapnak „hangot”. Ez utóbbi értelmezési szint azért nem jöhet létre, mertmaguk a mûvek szereplõi a narratív struktúrában nem narrátorként, nem a saját életük

90 SZILÁGYI ANDRÁS

elmesélõjeként ábrázoltatnak, hanem az alkotó szerepének sajátos megkettõzõdésében.Teleologikusan a szereplõk csak azt beszélik, azt dokumentálják, ami a narrátor történe-te, mintha maguk a szereplõk mondanák el a képi formában kiteljesedõ történetet. Amegújítási kísérlet rendszeren belüli kritikájának reményei azonban – más oldalról is –egyre inkább szép illúzióvá nemesedtek, mintsem beteljesült valósággá váltak. Olyannyi-ra, hogy a nyolcvanas évek második felétõl önismétlõvé, partikulárissá (nem az összessé-get érintõvé) vált munkásságuk, s a tartalmi, a stiláris kiüresedés jelei (is) megmutatkoz-tak. Mindenekelõtt azért, mert újnaturalizmusuk a „lelassult idõ ” pangását követte,amiben az árnyaltabb, részletekben ugyan gazdag, de egyre kevésbé izgalmas indikációkkifejezõdésén volt a hangsúly. Az érdeklõdés kezdetben az õszinte, kritikai formánakszólt, késõbb azonban egyre inkább a mûvek egyedi értékének. A politikailag radikalizá-lódott magyar valóság társadalmi folyamatai felgyorsultak, ami a szociális szempontokatátértékelte, némiképp háttérbe helyezte. Így képzõmûvészeti naturalizmus pontos részle-teit valósággal „felzabálták” az elkerülhetetlen, de hirtelen bekövetkezõ „drasztikus” rend-szerváltó társadalmi változások.

Mindezek ellenére a létrejött honosított egyedi értékek – a látszólagos konzervativiz-musuk ellenére – finoman árnyalták a békési régió képzõmûvészeti szemléletét. Székely-hídi Attila és átvitt értelemben a Gyulai Alkotócsoport vitathatatlan esztétikai jelentõsé-ge az újkonzervatív formanyelv honi megújítása, még akkor is, ha „idõlegessége” ésszemléleti jellege korlátozott jelentõséggel bírt, s revelációját rövid idõn belül elvesztettekortárs festészetünk történetében. Közrejátszott (még) ebben a változó mûvészi folyama-tokon túl, az ide sorolt mûvészek érdeklõdésének megváltozása (is) a valóság közvetlenreagálású kritikai folyamatai iránt, ami nemcsak kitérõt jelentett egy más irányba tartópályán, hanem maga a társadalmi valóság (is) túllépett, „átgázolt” az aprólékos, részletezõkifejezés vizuális szemléletén. Ugyanakkor kortárs képzõmûvészetünkben egyre inkábbgyorsabb reagálású, egyre kisebb késéssel „jelentkeznek” a nemzetközi tendenciák újfolyamatai. Az új generáció már nem törõdik a naturális részletekkel, az úgynevezettfrissen festett új szenzibilitásban (új érzékenységben) találja meg a mindent elöntõ ösztö-nös vágy elementáris színorgiáját, ami szétfeszíti, már-már eliminálja az újnaturalistaformastruktúrát. A rohanó idõ „tényképében” az alanyi én megmutatása került elõtérbe,a vizuális trendek transzavantgárd manifesztációjaként. Ennek kifejezõdéseként a nyolc-vanas évek végére a közösségi értékek helyébe az individuális vizuális értékek kerültek.A „túlérett” újnaturalista szemlélet – lényege szerint – már nem tudja megtartani azidõhöz kötött térvalóság „idõformáját”, az érvényes vizuális képi rendszert, az uralkodóesztétikai kánont. Analogikusan szemléltetve. A halk, a konkrét lírai finomságok revelá-ló ereje kocogott, majd sétává lassult, az új valóság nyers színekben tomboló vágtájávalszemben.

A feléledõ újklasszicista hagyomány kisvárosi képi architektúrái

A kilencvenes évek érzékelhetõ változását nyomon követve megfigyelhetjük, hogySzékelyhídi Attila újra visszatér, de már más módon, az „emberi tartományokba”. Im-már elfordul a szociológiai igényû szemlélet részletezõ újnaturalizmusától, és elindul azexpresszív figurális kifejezés irányába. Rövid ideig tartó válságperiódus után feladja a„hétköznapi szép” esztétika igényét. Ekképp alkotói alapmagatartása a képi atmoszféramegteremtésére helyezi a hangsúlyt, amiben a természeti és az épített arányok megtartá-

91SZILÁGYI ANDRÁS

sára, az emberi léptékek elvesztésének veszélyére figyelmeztet bennünket. A változást aszemlélõdõ alkotói magatartás kiteljesedése jellemzi, amiben a természeti és emberilélek expresszív „foltformáinak” egészében oldódik fel (Késõ délutáni fényben, 1992, ak-varell, Falusi házak, 1992, akvarell). Ez az élethelyzetében bekövetkezõ változásokkal isösszefügg. A rajzpedagógiai tevékenység helyett a városi tulajdonú Bene-gyûjtemény (1987)kezelésével bízzák meg. A Károlyi Mihály utcai épületkomplexumban kap mûtermet is,ahol az alkotótevékenység új impulzusokat kap, s egyre több idõt tud felszabadítani azalkotó munka számára. Az alkotó látása sajnos megromlik, aminek következményekéntegyre inkább a pasztell technika használata kerül elõtérbe. Mindenekelõtt a táj szemléletiés horizontális képteremtõ erõiben, valamint nõi és férfi portrék karaktereiben (jellem-rajzokban) és nem utolsósorban a ciklusba foglalt nõi aktok „elrajzolásaiban”, a testerotikájában és harmonikus arányaiban találja meg a maga érzékeny melankolikus nyu-galmát (Sudár akt, 1997, akvarell, Nyár/pihenõ, 1994, pasztell). Nála a melankólia fogal-ma az emberi létállapot legalapvetõbb jellegzetességét jelenti (Merengõ, pasztell, 1996). Stalán nem véletlen párhuzam megemlíteni azt a mûvészettörténeti tényt, hogy a gyulaiAjtósfalváról Németországba kivándorolt asztalosmester fia, Albrecht Dürer „Melancolia”címû rézmetszete (1514) képi elemzésének tanulsága is jelen van a melankóliát sugárzóképi kompozíciók kontextusában. Bizonyítva azt, hogy a képzõmûvészet, még mindigképes idõn átívelõ mélységes emberi titokkal foglalkozni, mert ami eleddig méltóságoserõ, gondoskodó anyaság, most az érzéki nõ hódolatává változik! Mi sem természete-sebb, mint hogy saját sorsa is elevenen foglalkoztatja az alkotót. A jellemrajzok beszá-molnak a külsõ (fiziognómiai) és belsõ (lelki) változásokról, ahol a megszerzett életta-pasztalatok arcvonásokká rögzültek. Portrékon olyan ámulat tükrözõdik, amely meg-nyitja az emberi együttérzés mély lélektartományait – kopott kékek, okker-zöldek éstégla-vörösek áhítatos igézetében. Akár szükségszerûnek is tekinthetõ, hogy az idõs-korú emberek sorsanalízise után a fiatal arcok „nyers” élni akarása, a végtelenbe vágyónyugtalanságuk inspirálja alkotó személyiségét. Székelyhídi számára a megtartó egzisz-tenciális és szellemi erõ a szülõváros: Gyula. Néha mûterme beszédes tárgyaiba, máskormeg a klasszikus aranymetszés arányaiba kapaszkodik. A városképek architektonikusnyugalmát és az állandóság formáit õrzõ táji környezetben „oldódik fel” személyisége.Nem pusztán a naturában, hanem minden olyanban, amit a képzõmûvész szakmailagmég hitelesen tud megjeleníteni. Megérinti a klasszicizmus önmagához képest akadémi-kus szemlélete is (Mûteremben, pasztell, 1995). Képalkotásában a gyulai házak geometri-kus tömbszerûsége úgy szerkezetesedik, hogy az ábrázolt témák felülemelkednek a helyszellemén, amelyben az általánosítható valóságelemek nézõpontjai hitelesen kapcsolód-nak egymásba, a realitás és geometria szimbiózisában – az okkerek, zöldek, barnák,kékek tónusviszonylataiban (Épülõ házak Gyulán, 1996, pasztell). Ennek a „kevercsnek”,a finom, mondhatni lélekben gazdag realitásnak, és a valóság hiteles pontos tükrözésé-nek mestere Székelyhídi Attila. Az évszakok változásaiban megfestett természeti valóságválik fontossá, mondjuk egy hajnali ébredésben vagy egy alkonyati derengésben (Télikert varjakkal, 1995, pasztell). A kisvárosi lét képi architektúráját (valamely építménymûvészi megoldását, stílusszemléleti formáját) valósággal beépíti mûvészetének szellem-terébe. Az alkotó, mintegy beemeli mûveibe azokat a sugárzó esztétikai minõségeket,motívumokat, amelyekkel naponta „találkozik” (Esti fények a vár felé, 1998, pasztell).Még ebben a lokális térben, a táji lakott környezetben is megtalálja a maga számárabiztos komponálású azonossági pontokat, a tárgyi részletek belsõ és külsõ arányait, ame-

92 SZILÁGYI ANDRÁS

lyek természetes egyszerûséggel fejezik ki kötõdését – a saját helyi kultúrába kapaszko-dás önmegtartó igényét.

Munkamódszerében a kivitelezés, a manuális munka, a mesterség alapos ismeretemindig különös fontossággal bírt, és bír mind a mai napig, amelybõl sohasem hiányzottaz alázat, az igényes megformálás, a mûvészeti technikák alapos ismerete. Székelyhídiérzelmes szerelmese lett az ezen idõben újra felfedezett Körösök-vidékének (Festettem a„Kõrözs” vizének…2001, akvarell). Ennek a fenségesen nyugodt, érintetlen, szépséget ésbékét hordozó tájnak pasztoráléit tükrözik atmoszférikus akvarelljei, kissé nyersebbgouache-ai, temperái. Intim hangulatú csendéletein, enteriõrjein is elégikus szépség su-gárzik a hideg és meleg színek finom átmeneteiben. Mintha „ez még megmaradt” ne-kem, „ezt még szeretem” és „ezt még tudom” látvánnyá nemesíteni belsõ békéjével for-dulna a témához, a puha foltok, derengõ színformák bûvöletében (Aranyló porban, 1997,akvarell). Ebben a kontextusban már az is egyfajta etikai, mûvészi attitûdrõl árulkodik,ha valaki frissen, tisztán tudja tartani mûvészi eszközrendszerét. Székelyhídi tehát nem-csak a „couleur locale”, a lakóhely színeinek, vizuális atmoszférájának és tájba helyezettkisvárosi léptékeinek ad képzõmûvészeti formát, hanem olyan maradandó arányoknakis, melyek történelmi formáit, elmúlt vagy újra megélt emberi viszonylatokba kompo-nálja. Festészetében egy régen elvesztett, de még nyomaiban megmaradt emberi harmó-niát és humánumot fedez fel és idéz meg számunkra, más, jelenvaló képzõmûvészetiértékek egyidejûségében.

Festettem a „Kõrözs” vizének… (akvarell, papír)

93BANNER ZOLTÁN

Banner Zoltán

Felhõcsapda – vagy hiteles vízió?Olasz Attila képei elé

A festészet születésének vagyunk szemtanúi – egy festõ születésének a tanúvallomásaikörében azokon a kiállításokon, amelyeken az elmúlt egy esztendõ leforgása alatt a 19esztendõs Olasz Attila képeivel találkozhattunk Szegeden, Orosházán és Békéscsabán (IfiHáz galériája, december 15.–január 10.).

A barlangfestészet, a hajdani egyszerû népek, az ókori Kelet stb. mûvészete még nemfestészet, hanem grafika, rajz, ábra, s a szín csupán az ábrázolás a jelek hitelesítésétszolgálja. A festészet akkor születik meg, amikor a szín elnyeri önállóságát, szabadságát,amikor a kifejezés többi eszközétõl független, akár absztrakt eszközként és célként isjelentkezik. Akármilyen ragyogóak voltak is tehát az egyiptomi, a görög vagy a rómaimûvészet festett emlékei (elég ha csak a klasszikus példára, Pompejire emlékezünk) afestõi gondolat születése és kiteljesedése a reneszánsztól errefelé eltelt 5–600 évben megyvégbe, igazából pedig a 19. században diadalmaskodik.

Nagyjából ez a 600 éves folyamat sûrûsödik össze a pályakezdõ ifjú életében egy-kétév teljesítményében; hiszen tanulmányrajzaiból, figuratív és nonfiguratív képeibõl éspannóiból rendezett békéscsabai bemutatkozásán a szemünk láttára indul útjára a vonal(ami tulajdonképpen a valóságban nem létezik, csupán a zûrzavaros, kaotikus látványva-lóság tagolása, értelmezése céljából hozta létre az emberi elme); szemünk láttára nyílnak/nyilatkoznak a színek õsi jelentésükrõl, illetve sikoltanak fel, amikor erõszakkal termé-szetük, törvényeik ellenében alkalmazzák hatásukat; szemünk láttára vonulnak el a kom-pozíció 19–20. századbeli mûvészettörténeti stílusirányzatai az impresszionizmustól aposztimpresszionista tendenciákon át az absztrakt expresszionizmusig. Mintha egy okta-tási film peregne elõttünk errõl a sûrített születési folyamatról.

Ám nemcsak az „eseménytörténet” tûnik felgyorsítottnak; még inkább feltûnõ annakaz idõnek a rövidsége, amely alatt Olasz Attila „elfoglalja”, benépesíti, tematizálja sajátfestõi tartományát.

Nem azt akarjuk ezzel erõsítgetni, hogy milyen õseredeti ez a festõi tartomány, shogy ilyet még sohasem láttunk. (Egyébként akiben van eredetiség, az valóban érvényreis tudja juttatni – márpedig Olasz kétségtelenül eredeti látású-képzeletû tehetség.) Csu-pán arra szeretnénk felhívni a figyelmet: mennyire általános érvényû napjainkban azemberi társadalom valamennyi életterét, megnyilvánulását, tevékenységét átható felgyor-sulás, ami jelen esetben a mûvészi kifejezés, pontosabban a festészet terén egy évszázadavégbement változások szintetizálódásában érhetõ tetten. Mintegy száz év formai, szak-mai, szellemi tapasztalatai néhány hónap alatt lezajlódhatnak a mûtermi laboráló munkasorán.

Éppen ezért felesleges az „elõképet” keresni az ifjú festõ biológikus-kozmikus ele-mekbõl sarjadó absztrakciója mögött; legfennebb mestere, Pataki Ferenc fénnyel telítettgesztus-piktúrájának a remegése, színakkordjai átütésének lelhetjük nyomat. Viszontérdemes elindulni egy másik nyomvonalon, amely egyébként rendszerint nem szokott afestõi értékek titkának a megfejtése felé vezetni: képei alatt ilyen címeket olvashatunk,hogy például Felhõcsapda, Jövõlátomások, Út az ismeretlenbe, Pillanatnyi lét, A fény szüle-

94 BANNER ZOLTÁN

tése, A vizek és a föld szétválasztása, Repülés a vérzivatarban stb., amelyek önmagukbanpusztán arra utalnak, hogy a mûvész – olvasó ember, s aki a Tiszatáj fõszerkesztõje,Olasz Sándor otthonában nõtt fel, nem maradhat érzéketlen a „megfogalmazás” kínja ésgyönyöre iránt. Festészetének különössége azonban abban a jelenségben ragadható meg,amiként az irodalom, a szavak, a fogalmak íze, képzeleti tere és jelentése feloldódik,szétáramlik, érzéki/érzékelhetõ közeggé asszociálódik kompozícióiban. S ebben valóbanegyedülálló, de legalábbis nemzedékében párját ritkító autoritást képvisel.

És persze van egy cím: a Végtelen alakváltozás, amelyet szó szerint kell komolyanvennünk, hiszen valóban az „áttûnés” az Õ legsajátosabb kompozíciós technikája, mód-szere és rendezõelve. Mestere, nyilván, ennek az eljárásnak legfennebb a technikájábaavathatta be – rendezõelvvé és módszerré csak úgy és akkor válhatott, ha (mikor volt)van mibõl elvonatkoztatnia, vagyis amikor elindulhatott egy személyes festõi tartományelfoglalására.

Régóta és gyakran beszélünk a mûvészet válságáról, de legalábbis zavaráról; arról,hogy a mûvészet elvesztette a lépést a társadalommal; éppen ezért a kortárs mûvészetlegfõbb problémája: a távolságkeresés (a közelség-keresés) a társadalomhoz, s innen„minden önkínzás, ének”. Lehetséges. Mi, a nézõk, túl közel állunk a csatatérhez ahhoz,hogy bizonyosságokat állíthassunk.

Egy azonban bizonyos a mûvész, az alkotóember sohasem lehet válságban; a mûvész-nek most és mindenkor az a kötelessége, hogy egész pályája során kíméletlen párbeszé-det folytasson a társadalommal; s különösen a pályakezdõ fiatalok sohasem lehetnekeléggé nyugtalanok, szomjasak, kielégítetlenek a tudás és az igazság iránt. A fiatal alko-tóembereknek nincs mentségük, ha lemondanak önmaguk állandó felfedezésérõl és a világmegváltásának a szándékáról.

A 19. század eleji mûvészetet egy hatalmas repülõtérnek képzelem, ahonnan mindenpillanatban és bármilyen irányban föl lehet szállni; de csak olyan gépen érdemes ezt azörök kalandot elkezdeni, amellyel bármikor vissza lehet térni a földre, feltöltekezni –majd újra elindulni.

Úgy gondolom: bizalommal és indokolt várakozással tekinthetünk Olasz Attila repü-lõgépe után.

Olasz Attila: Jövõ

95BALÁZS IMRE JÓZSEF

Figyelõ

„Szó és idõ hát pusztulhatnak. Egyikvacogjon szétszáradt koporsóban, van be-lõle a padláson rengeteg, a többi száradjonfóliánsok sárga lapjain, ezekbõl sincs itthiány.” (163.) Olyannyira összetartozikSzilágyi István regényében szó és idõ, hogyalig tudható, melyik való a fóliánsok sárgalapjaira, és melyik a szétszáradt koporsó-ba. A szavak, betûk olykor bogarakkéntmásznak elõ a könyvlapok közül, Tentásés Hódy Ágó szeme láttára. Élõvé leszneka szavak, ezáltal haláluk is lehetségessé vá-lik. Az idõ szemét olykor holló tépdesi – azidõ a lefejezett halottakkal helyettesítõdikbe ebben a metaforában –, ugyanakkor azegész (történelmi) regény, a regényben akönyvek, krónikák, a könyvlapokon a sár-gulás nem más, mint maga az idõ.

Alighanem igaza van a Hollóidõ kriti-kusának, amikor megjegyzi: „Az absztraktidõ távolról sem ontológiai vizsgálódás tár-gya ebben a könyvben.” (G. Kiss Valéria:A holtakkal terített végesség felé. Forrás 2001/12. 108.) Azok a mondatok, bekezdések,amelyek a regényben (szép számban) az idõtminõsítik, „aktualizálják”, nem az idõ ál-talában vett természetére vonatkoznak. In-kább sokarcúságát, változékonyságát mu-tatják meg. Nem azt mondják, hogy vanidõ, hanem azt, hogy idõk vannak. Az abekezdés, amely a könyv címéhez szó sze-rint is köthetõ, érzékelteti, hogy az idõben

fordulatok vannak: „Hogy lesz ezután? Hollógyomlálja, tépdesi az idõ szemét? Avagyhollóvá lesz az idõ? Hollóidõ?” (369.) Azezután jelzi azt a változást, amely az idõtermészetében bekövetkezik. Úgy tûnik,Szilágyi István regénye nem egy-egy adotthelyzet alapján minõsíti az idõket. Nemattól változik meg az idõ, hogy megválto-zik egy helyzet. Inkább fordítva: az idõ sze-szélyesen, hozzáférhetetlenül alakul át, hogymajd egy-egy metafora révén megmutat-kozzék. Elõbb létezik a metafora, a jel,mintsem értelmezhetõvé válna. A Kõ hullapadó kútba címû regényben sem szolgáltmagyarázatként bármire az, hogy megkép-zõdött az analógia a kútba hulló kavicsokés az idõ között. Az, hogy Szendy Ilka azidõ „alá” temeti Gönczi Dénes holttestét,egyszerûen egy kép, nem old meg rejtélye-ket, hiszen maga is rejtély.

Érdemes számba venni ezeket a képe-ket a Hollóidõben, hiszen amennyiben a

Balázs Imre József

„Véletlenek tánca és ölelkezése”Szilágyi István: Hollóidõ

Mag

vetõ

, B

udap

est,

200

1.54

4 o.

regénycím gesztu-sát megismételveegyetlen szóösszeté-telt emelünk ki azegész kötet emblé-májaként, elsik-kadnak azok a vál-tozatok, fordula-tok, amelyek azelsõ részben vissza-

96 BALÁZS IMRE JÓZSEF

visszatérve vitatják és árnyalják egymást.Az a keret, amelyben az idõ(k)höz képekkapcsolódnak, természetesen nem függet-len a keresztény világképtõl. Láng Zsoltmondja: „A Hollóidõ nevezhetõ ugyan tör-ténelmi regénynek, de a történelem egyál-talán nem foglalkoztatja.” (Láng Zsolt: Ka-land, rejtély, izgalom és még valami. Élet ésIrodalom 2001/23. 15) Valóban nem ke-rül elõtérbe a regényben valamiféle hiteleseseménysor-rekonstrukció iránti igény,vagy a nagy összefüggések rögzítésére ésfeltárására való törekvés. A történelmiségaz események idejének, közegének külsõd-leges elemein túl éppen a narrátori pozíciómegkonstruálásában lelhetõ fel – ehhezpedig szervesen hozzátartoznak azok a nar-rátori – gyakran zárójeles – kommentárok,amelyek például az idõk természetérõl szól-nak. Azok a hitviták vagy olykor-olykoreretnekül ható szentírásértelmezések, ame-lyek a regény szövegében egy-egy szereplõ-höz kapcsolva tûnnek fel, nagymértékbenrávetíthetõk arra a narrátori világképre is,amely az idõkrõl szóló diskurzust folytatja.Az az attribútum, amelyet fentebb az idõ„hozzáférhetetlenségének”, és helyzethezképesti elsõdlegességének neveztem, ebbena világképben az isteni idõt jelenti: „Aztkérditek, az Úristennek egyetlen napjábahogy fért bele annyi elvégeznivaló... (...)Mindenható lévén maga szabhatta meg te-remtõ napjainak idejét. Mint minden, azidõ tágasságának elrendelése, megszabásais hatalmában állt.” (44.) Ezekkel a szavak-kal magyarázza a könyv elsõ fejezetébenFortuna Illés a Teremtés történetét azok-nak a fiataloknak, akik a második könyv-ben majd a kirajzó csapatot alkotják. Eb-ben a jelenetben hangzik el az az emlékeze-tes mondat, amely szerint a hatodik nap,az ember teremtésének napja „talán máigsem ért véget”. Eretnekszagú értelmezésea bibliai történetnek: az ember önmagát,mint befejezetlent, megkísérelte továbbala-kítani, s ez a folyamat („rángás-rángatódás”)bizonyára az idõk végeztéig fog tartani –

véli Fortuna Illés. A zárójelben olvashatóértelmezõ-ironikus hozzáfûzés, amely anarrátori pozícióhoz rendelhetõ, betû sze-rint értelmezi (és éppen ezáltal hagyja azolvasó számára nyitva) az állandósult szó-kapcsolatot: (“Avagy az idõnek volna vége-zete.”) Ez olyan állítás, amely nem állít sem-mit. Csupán egy kvázi-logikus következte-tést von le az iskolamester mondatai alap-ján. Csupán jelzi, hogy figyel a szavak je-lentéseire.

Az „álomidõ” szóösszetétel szintén hang-súlyos helyen bukkan fel: amikor Tentásszemei elõtt másodszor, s ezúttal nem kül-sõ véletlenek folytán, hanem álomkonstruk-cióban állnak össze fallá az emberi kopo-nyák. Itt rajzolódik ki az a folytonosság is,amely az „eleven elmével megélt idõ” s az„álomidõ” között állandóan megképzõdika regényben. Amit Tentás értelmezhetet-len jelek halmazaként, „elõ-jelként” érzé-kel, anélkül, hogy tudhatná, mire vonatko-zik, rendre értelmet nyer az idõ folyamatá-ban: „Évek múltán, amikor az elevenelmével megélt idõben valóságos levagdaltemberfõk és zörgõ koponyák gurultak lábaelõtt, arra gondolt, hiszen e rémséges valóhordalékát õ régrõl ismeri: egyszer mármindez ott toronylott fölötte az álomidõvárfalaként.” (88.)

Az idõ ilyenformán nem lineáris a re-gényben, sokkal inkább ciklikus. Egyrésztaz „álomidõ” tér vissza valós idõként Tentáséletébe. Másrészt teljes világok ismétlõd-nek, íródnak újra a könyvben. Fortuna Il-lés valamikor a regény elõidejében egy gye-reket menekít el Agócsról, saját fiát,Tentást. Revek pusztulása után szintén gye-rekeket menekít, ezúttal az ellenkezõ irány-ba. A reveki fiúk legfõbb azonosító jele azapjuk foglalkozása, a szülõk életének má-sik verzióját élik újra, amikor a seregbekerülnek, anélkül, hogy a kézmûves mes-terségekben való jártasságuk „kárba vesz-ne”. Szabadulása után Terebi Lukács egymásik idõbe kerül vissza, elméje egy ko-rábbi helyzetet teremt újra, amelybe behe-

97BALÁZS IMRE JÓZSEF

lyettesíti mindazokat, akik Reveken körül-veszik. Csupán két embernek: Fortuna Il-lésnek és Bervecz vajdának nem találja mega hasonmását az újraélesztett világban – a„kizökkent idõ” helyrebillenése a velük valótalálkozás során történik meg.

Az elõrejelzõ megérzések, illetve azok atörténetek, amelyek például Terebi Lukácsagyában élednek újjá, olyan idõszeletekettesznek hozzáférhetõvé Tentás számára(akinek a pozíciója az elsõ részben legkö-zelebb áll a narrátoréhoz), amelyek kívülesnek az õ lineáris tapasztalatvilágán: „ad-digra õ rég hozzáöregedett Orbai Miklósúr és Fortuna úr idõjéhez, amint hallgattaõket és töltötte poharukba a bort. Más idõ?Más világ? Más világ, más idõ.” (116.) Azidõ és világ, mint ebbõl az idézetbõl is kiol-vasható, nem ok-okozati viszonyban állnakegymással, nem egyikbõl következik a má-sik. Inkább a jelölõ-jelölt viszonnyal írha-tók le: a narrátori világkép szerint egyszer-re változik az idõ és a jele – ami belõlelátható.

Az ima rendjérõl, törvényérõl, „rendeltidejérõl” beszél a narrátori hang (323.),ezúttal a reveki templomba járó hívek tu-datába belehelyezkedve, amikor TerebiLukács végre kiszabadul a börtönbõl, vi-szont elméje még nem képes egyidejûség-be kerülni azzal, ami körülötte történik.Annak az „isteni idõnek” a megidézése tör-ténik az imában, amelyrõl már esett szó, samely pontosan kiszabja, mire mennyi jus-son. Az isteni hatalomnak megvan a lehe-tõsége arra – legalábbis ez az ima-helyzethipotézise –, hogy visszaállítsa azt a folyto-nosságot, amely Terebi Lukács agyábanmegszakadt, illetve egy korábbi állapotrólindult újra. Ez nemsokára be is követke-zik. Ebben a jelenetben, amikor Bervecz –halála elõtt néhány órával – bocsánatértkönyörög a „helyrebillent” Terebi Lukács-nál, az idõ az elõbbihez hasonló, isteniattribútumokkal társul. Itt a legnyilvánva-lóbb ugyanakkor az a kétértelmûség is,amellyel a narrátori kommentár hozzáren-

del valamit az idõhöz, aztán rögtön visszais vonja azt. Azt a fajta elõrejelzõ funkciót,amelyet Tentás álmai-látomásai vagy HódyÁgó szavai hordoznak, a narrátori kommen-tár nem vállalja. Ehelyett ironikus párhu-zamokat állítva mintegy Bervecz testébehelyezi bele az idõt: „házhoz jár megtérdel-ni az idõ”, illetve: „Könnyekre fakad az idõ?– hétágra süt a nap.” (342.) A tékozló fiú-történet másik pozíciója, az irgalmas atyáéhasonló kétértelmûséggel jelenik meg,ugyanennek a jelenetnek a zárlatában:„Avagy az idõ is megbocsát? Vagy az nemismer könyörületet?” (345.) A narrátoriközbeszólások tehát kevesebbet tudnak,kevesebbet mondanak a késõbbi esemé-nyekrõl, mint a különleges képességû Tentásvagy Hódy Ágó szavai. Egyszerû esemény-kísérõ funkciója van ezeknek a betoldások-nak, nem magyarázzák, csak kísérik a jele-neteket – egyidejûek velük.

Az idõ említései tehát nem feltétlenülemelik absztrakt, metafizikával telített szfé-rába a regény világát, inkább valamiféleárnyékkal látják el a tárgyakat: a keresz-tény világlátáshoz kapcsolják ugyan azokat,de vitában is állnak azzal – eretnekségeketkövetnek el. Olymódon, ahogy az idõ leg-profánabb, de leginkább érzékletes megje-lenítésekor: „A sötét gerendabordákra rá-ülepedett az idõ. És oda is száradt, meg iskövesedett, mint a galambszar.” (324.)

Abban az elemzésben, amelyet PaulRicoeur Az eltûnt idõ nyomában-nak szen-tel, van egy olyan mondat, amely egyetlenapró módosítással a Hollóidõ egyik központiproblémáját is kirajzolja: „Az eltûnt idõ…annyiban történet az idõrõl, amennyibennem azonosítható sem az önkéntelen em-lékezettel, sem pedig a jelek elsajátításával– ami kétségkívül idõbe telik –, hanem azta problémát veti föl, vajon miféle kapcso-lat létesülhet e két élményszint, valamint aközött a különleges, magában álló tapasz-talat között, amelynek fölfedését az elbe-szélõ csaknem háromezer oldalon át kés-lelteti.” (Paul Ricoeur: Az eltûnt idõ nyo-

98 BALÁZS IMRE JÓZSEF

mában: az átjárt idõ. 87. In: ThomkaBeáta (szerk.): Az irodalom elméletei IV. Je-lenkor, Pécs, 1997.) Szilágyi István regé-nyében nem az önkéntelen emlékezet fog-lalkoztatja Tentást, hanem az – ugyancsakönkéntelen – álmok, látványok, látomásokvilága, amelyek az ellenkezõ irányban pász-tázzák az idõt. Kezdenie kell valamit ezek-kel a képekkel, ugyanakkor fel kell deríte-nie saját különleges képességeit is, ame-lyek nemcsak az idõtengely mentén, hanemaz eseményekkel egy idõben is mûködésbelendülnek: a vágyak, amelyek Tentást moz-gatják, kulcshelyzetekben exteriorizálód-nak, tárgyiasulnak. Végsõ soron ezeknek abelõle származó, de önmaga számára is ért-hetetlen jeleknek az olvasását tanulja, ad-dig a pillanatig, amikor eltûnik az olvasószeme elõl. Eltûnése a Proust-regényhezhasonló „magában álló”, részben hozzáfér-hetetlen tapasztalatot sejtet: mintha önma-gában értelmezendõ jellé válva a jelolvasásfeladatát átruházná a reveki fiúkra és álta-luk az olvasóra.

Az az idõ, amelyet a könyv e viszony-rendszerek révén megmutat, nyitott és la-birintusszerû. A regény utolsó mondataugyan a „holtakkal terített végességrõl” szól,és a deák korábbi álmának idõbeliaktualizációját hozza, de csak egy cikluszáródik le: a piramissá felrakott koponyákújra szétgurulnak, a második rész többszörvisszatérõ, a követett cselekményhez képestutóidejû jelenetei pedig sejteni engedik,hogy a reveki fiúk története nem áll le,hanem újabb ciklikus eseménysorokkáhurkolódik.

A Hollóidõ második részének megsok-szorozott hõse-narrátora részben ugyanazta jelolvasást végzi, mint az elsõ könyv ap-ródja, csakhogy más valóságszeletek állnaka rendelkezésére, mint korábban Tentás-nak. A regény egyik narrációs játéka ép-pen abból eredeztethetõ, hogy a másodikrész szereplõi kevesebbet és mást (néhányesetben többet) tudnak az elsõ rész esemé-nyeirõl, mint az olvasó, aki jobbára Tentás

szemszögébõl követhette azokat. Az olvasómégsem a tautológiát érzékeli, amikor eb-ben az újraelbeszélt változatban szembesüla korábbi történet-elemekkel. Egyrésztazért, mert megváltozik a narrátori pozí-ció: itt is egyetlen szereplõ hangját halljukugyan, kikövetkeztethetõen az egyik tõzsér-fiúét, Darholc Mátéét, viszont szinte min-den ige többes szám elsõ személyben for-dul elõ: „szerettük volna hinni”, „megtér-deltettük a lovakat”, „gondoltuk, szét kénenézni alaposabban”. Ennek a technikánaka hatása az, hogy gyakorlatilag egy kollek-tív szereplõ jön létre a második könyvben.Vélekedései, vágyai a sajátosan torzítottnézõpont szerint az összes reveki fiúra vo-natkoznak. A vaskövetkezetességgel végig-írt többes szám elsõ személyû narráció fel-tárja ennek a logikának az abszurditását is.Az a tekintet, amely mindent a „mi” tük-rén keresztül lát, mégiscsak szembesülnikénytelen azzal, hogy ez a monolitikus tömbmegbontható, hogy nem lehet mindenrõltudomása. A reveki fiúk többször indul-nak olyan kiküldetésbe, amelyben szét kellválniuk. A „mi” kiterjedése ilyenformántermészetes egyszerûséggel változik meg:marad a többes szám elsõ személy, de ezhirtelen mást kezd jelenteni, szûkebb vagytágabb értelmet nyer – azokról az esemé-nyekrõl, amelyeknél nincs jelen, továbbrasem számolhat be.

Még közelebbrõl szemügyre véve ezt amegoldást, feltûnik az is, hogy a „kollektívszereplõ” egyes tagjai önmagukban is meg-nyilatkoznak, mesterségüknek megfelelõ sze-repeket játszanak. Az elbeszélõ gondolatai,vélekedései viszont mindannyiszor a töb-bes szám körébe vonódnak. Sohasem mond-ja: „szándékom” vagy „gondoltam”, csupánazt: „szándékunk”, „gondoltuk”. Minthateljesen el akarna tûnni, fel akarna oldódnia beszédben (amely nem sajátja, vagyamennyiben az, deformált, megsokszoro-zott hang), az arctalanságot választva. Erreutal az is, hogy nem azonosítja saját ma-gát, csak üres helyként írja bele magát

99BALÁZS IMRE JÓZSEF

a szövegbe. Az, hogy melyik név tartozik anarrátorhoz, csak kizárásos alapon nyo-mozható ki: a 408. oldalon kiderül, hogyegyik tõzsérfiúról van szó, majd a 459.oldalon az is egyértelmûsödik, hogyösszesen négy tõzsérfiú van a csapatban.Addigra már mind a négy név elhangzott akönyvben, csak azt kell megnézni, hogy me-lyikükre nem történik külsõ utalás a máso-dik könyvben.

A jelek olvasásából, amit Tentás után atöbbi reveki fiúnak is el kell sajátítaniuk amásodik részben (például annak kiderítésesorán, hogy miért nevezi õket mindenki„árva” reveki fiúknak), ilyenformán az ol-vasó sem marad ki: neki is darabokból kellösszeraknia a történetet. Gyakori fogás eza regény elsõdleges szintjén, már az elsõkönyvben. Tentás az olvasóval egyszerre,elszólások nyomában, sok kérdezõsködés-sel derít fel néhány dolgot saját múltjáról,szüleirõl. Még egyértelmûbb a különbö-zõ történetdarabok összerakásának igyeke-zete abban a jelenetben, amikor FortunaIllés és Orbai Miklós, az erdélyi prédiká-tor feltárják, hogy milyen szerepet játszhat-tak volna egymás életében: Fortuna Illéscsak annyit tud, hogy az erdélyi fejedelemtárnokmesterének parancsára meg kellettvolna ölnie Orbait, de elszökött a feladatelõl. Orbai errõl a szándékról csak utólagszerez tudomást, hiszen a kísérlet meghiú-sulása után a tárnokmester bizalmasává lett.Viszont ismeri a történet „folytatását”. Ket-tejük visszaemlékezésébõl rajzolódik ki akönyv egyik legmarkánsabb alakja, aki egypillanatra sincs közvetlenül színen anarrációban: Botács tárnokmester, a hata-lommal rendelkezõ ember archetipikus fi-gurá ja .

A könyv egyik központi problémájaugyanis a hatalom természete. A hatalommûködése nemcsak az idõ kiporciózásábanfigyelhetõ meg, hanem a cselekmény és aszereplõk közti viszonyok teljes skálájátátfogja. Az Istenrõl folytatott viták, a „hó-doltság” helyzete, a fogvatartók kiismerhe-

tetlensége és a nevelõk életminta-adása minda hatalommal állnak összefüggésben.Michel Foucault egyik könyvében a hata-lomformák történeti idejében egy fordula-tot rajzol ki. A „klasszikus kor” hatalomtí-pusa a halál és élet feletti jogból vezethetõle. Az ehhez tartozó társadalomformában„a hatalom adóztató fórum, kisajátításimechanizmus, a javak elkobzásának eszkö-ze, az alattvalók terményeinek, jószágainak,munkájának és vérének erõszakos eltulaj-donítása. A hatalom itt mindenekelõtt azsákmányszerzés joga: az alattvalók tulaj-dontárgyainak, idejének, testének és végüléletének kisajátítása. Az élet feletti hata-lom – szélsõséges esetben – nem más, mintaz ölés kiváltsága.” (Michel Foucault: Aszexualitás története. A tudás akarása. Atlan-tisz, Bp., 1996. 140) A fordulat, amelybekövetkezik, a „halálba küldeni és életbenhagyni” irányából az „élni segíteni és halnihagyni” felé mozdítja el a hatalom érdek-lõdését. Az új típusú hatalomnak „sokkalinkább célja, hogy létrehozza, növelje, ren-dezze, nem pedig az, hogy minden módonakadályozza, megtörje vagy megsemmisít-se” a felügyeletnek alávetett erõket. (MichelFoucault: A szexualitás története. A tudásakarása. Atlantisz, Bp., 1996. 140) Az erõkrendezése az elsõdleges szempont itt: haté-kony gazdasági és felügyeleti rendszerekbekell építeni õket – ez a fordulat hozza ma-gával az iskolák, laktanyák, mûhelyek ug-rásszerû fejlõdését. Ezt nevezi Foucault azemberi test anatómia-politikájának, amelyrövidesen kiegészül a népesség biopolitiká-jának kidolgozásával is: a népszaporulat, azélettartam stb. befolyásolása iránti igénykialakulásával.

A Hollóidõ világa valahol e két hatalom-típus határán helyezkedik el. A revekiekmindennapjaira még erõteljesen rányomjaa bélyegét az a hatalom, amely bármikorelhurcolhatja a közösség tagjait váltságdíjfejében, és adókat követelhet. A revekiekráadásul a végváraknak, az ellenhatalom-nak is adóznak, a második könyvben pe-

100 BALÁZS IMRE JÓZSEF

dig az is kiderül, hogy azok a remények,amelyeket az adózás ténye alapján remél-nek, nem bírnak fedezettel. A „hódoltság-nak” Fortuna Illés és Terebi Lukácslejegyzett vitái alapján a kölcsönös bizal-matlanság a velejárója. A hatalom ugyanisnehezen érti meg a béketûrõ viszonyu-lást: „híveid, s te magad egyre gyanakvób-bá teszitek azokat, akiket, úgy hiszitek,megvásároltatok. Béketûrésetek bizonyta-lanságban tartja a barbárt, az pedig számá-ra mindenkor rossz tanácsadó. Ilyenkor ahatalom kiszámíthatatlanná lesz, és bármikitelhet tõle, amire nem is gondolunk” –mondja Fortuna az idõs papnak. A TerebiLukács elhurcolása és indokolatlan (vagylegalábbis kinyomozhatatlan indokú) fog-va tartása ebbe a gondolatmenetbe illeszt-hetõ bele. Másfelõl Terebi Lukács érvei isjól felépítettek: „Ez tehát azt jelenti, hogyõk akkor lennének a maguk dolgában biz-tosak, ha mi velük ellenkezvén napontaveretnénk magunk! Csak hogy ne érezzékfölöslegesnek ittlétüket. Tudod mit? Haddérezzék. Hogy törje õket a nyavalya, rágjaõket a bizonytalanság, mint a métely a bar-mok máját. Azt is mondod, a bizonytalan-ság kiszámíthatatlanná teszi õket. Igen.Csakhogy az is köztudott: a bizonytalanságkikezdi a legkeményebb, legádázabb hatal-mat is, majd megõrli, szétmorzsolja, mintfagy a követ.” (59.) Rövid távon ez az ön-igazolás mégis önáltatásnak tûnik, hiszen ahatalom erõdemonstrációja, melynek so-rán a pappal együtt hívei egyrészét is el-hurcolják, a béketûrõ, hatásában elbizony-talanítónak szánt diskurzus figyelmen kí-vül hagyása. Így olvassa a történetnek ezt arészét Tentás is. A Fortuna–Terebi vitákatlejegyzõ, lemásoló deákot kezdetben az igaz-sághoz, az elõjelekhez való hozzáférkõzésszándéka mozgatja. A fenti beszélgetés új-raolvasásakor viszont hirtelen fölöslegesnek,elégtelennek érzi ezt a fajta jelolvasást: ab-bahagyja a másolást és penészedni hagyjaaz addig teleírt papírlapokat. Egy másfajtaattitûdöt alakít ki a továbbiakban, minde-

nekelõtt az okszerû gondolkodás logikájátadja fel, amelyben valamilyen gesztust avárható reakciónak kellene követnie: „ilyen-formán minden, ami bennünket körülvesz,okául szegõdhet annak, ami elkövetkezik,holott lehet, véletlenek tánca és ölelkezéseaz egész”. (69.) Láng Zsolt szerint az íróimindentudás feladása történik meg ebbena pillanatban, a tánc és ölelkezés pedig vala-miképpen kisugárzik a kötet nyelvére,szemléletmódjára: „a könyv nyelve a sze-relmi nyelvhez hasonlatos. Nem fogalmai-ban, jelrendszerében, paradigmáiban, ha-nem abban az egyértelmûségben, ahogy atesteket egymásra rakodja.” (Láng Zsolt:i.m. 15.)

Az a gondviselõ hatalom is feltûnikugyanakkor a könyvben, amely az erõk ésa tudás rendezését felügyeli – a gondosko-dó Isten szekularizálódott, intézményesülthatalma. De nincsenek a könyvben „tisztaformák”: azok a technikák, amelyek a ko-rábbi beszélgetésekben feltûntek, újrastruk-turálódva, más céllal ugyan (vagy éppenkülönösebb cél nélkül), de itt is elõfordul-nak. Tentásnak kétségkívül van valamelyeshatalma a reveki határban lappangó fiúkfelett, hatalmának természete pedig rész-ben ugyanabból táplálkozik, amit TerebiLukács a hatalom aláásásának technikája-ként azonosított: „Fõ, hogy sohase tudjá-tok, hányadán álltok velem. Mint ahogy énsem tudhatom, mi mozgat benneteket.”(258.) A deák azonban mégsem a gondos-kodó, rendezõ funkciókat látja el a regény-ben: szavai, történetei lehetõségeket nyit-nak meg, „moccantanak a fiúk elméjén”,de cselekvéseihez nem társulnak célképze-tek. Tudja, hogy a fiúknak útnak kell in-dulniuk, de nem tudja, hogy ez a szándékbelõle, a fiúkból vagy máshonnan ered. Ésfõként nem tudja, milyen céllal kell meg-történnie ennek a kirajzásnak.

Fortuna Illés társadalmi státusánál –iskolamesterségénél – fogva is a gondos-kodó hatalom birtokosa a könyvben. Pe-dig nem tartózkodik azok közelében, aki-

101BALÁZS IMRE JÓZSEF

ket nevel, irányít. Távolról figyeli saját fia,Tentás növekedését, és még jellemzõbb,ahogy egy-egy pillanatra feltûnve majd akirajzott reveki fiúk sorsát befolyásolja. Ittmár az Istenével analóg hatalom-típus meg-jelenítõje (alighanem a narrátor néphithezközeli pozíciójából kifolyólag is). Nem tud-ni, hol, merre és miért jár („útja rejtve van”,akárcsak az elsõ könyvben). Neveli, tanít-ja, edzi a fiúkat, táplálékukról is gondos-kodva. Célja van velük. A 421–422. oldalfonák úrvacsora-jelenete csak még továbbhangsúlyozza a mester Istenhez, ezúttal an-nak krisztusi megnyilatkozásához való ha-sonlatosságát: „Illés mester fölállt, bementa malomba, de onnan nem a tele zsákkaltért meg, egyetlen kenyeret hozott és azt ismaga vágta, nagy furcsálkodásunkra, ahá-nyan voltunk, annyifele. A kenyér alegemberhezméltóbb szerzés, mondta elgon-dolkozva. (...) A borral bõkezûen bánt For-tuna úr. Holott a bor, amíg kupábacsurran, a szõlõmívestõl legalább annyirendtartó igyekvést követel, mint a szántó-vetõtõl a kenyér, míg megszegik. Igyunkkedvünkre, biztatott: Az ember úgyis szom-jazik a kurva életben eleget.” Amikor köz-vetve, a várnagy levelébõl Fortuna Illés ha-láláról értesülünk a regény végén, megkép-zõdik a motivikus összefüggés is ezzel ajelenettel – a regény idejében a halál-áldo-zat nem hõsi, nem vált meg senkit. A nar-ráció szemszögébõl szinte mellékes ese-mény. A vérrel nagyvonalúan bánik a kor,akárcsak Fortuna Illés a borral.

Illés hatalma a rontó, halál feletti hata-lommal való vitában, annak kritikájakéntartikulálódik elõször, amikor szembeszegüla Botács tárnokmester parancsával. „Ah-hoz is az õ hatalmából kellett eloroznod,hogy odahagyd, s ezzel megtagadd” – mond-ja beszélgetésük során Orbai Miklós, azerdélyi prédikátor. (133.) Ezt Illés is ígygondolja: „Annyi bizonyos, azóta úgy élek,mint aki fölött nincs hatalma senki istenteremtményének.” Itt fordul át a katonaiidentitás (amely a végváriak számára to-

vábbra is Illés egyetlen identitása marad) afüggetlen szellemû tanítómester identitásá-ba. Az irányítószerep tudatosságába ettõl apillanattól kezdve kételkedés és megnöve-kedett felelõsségérzet vegyül. Ez részbenabból adódik, hogy a hatalmat és gyakorlá-sát azzal a bizonytalansággal együtt vállalja,hogy a hatalom forrása: titok. Ezekkel apasszusokkal szembesítve tûnik ki legin-kább, hogy a második rész kollektív sze-replõje mennyire nem láthatja Fortuna Il-lés személyiségét a maga összetettségében:„a titok ettõl még titok marad” – mondjaOrbai Miklós Fortuna Illéssel egyetértés-ben. „Mindenekelõtt az isteni megfonto-lás, ha arra gondolok, hatalmat kinek, mi-kor és mivégre ád. Hiszen ha megnézzük,hogy akit az Isten hatalommal felruház, azezzel hogyan él s miként – merthogy innena hatalom útja, mûködése már számunkrais követhetõ –, az isteni hatalom-adomá-nyozás megfontolt voltában igencsak kétel-kedünk. És mivel kételkedésünk, tudjuk,neki nem tetszõ dolog, igyekezünk nem gon-dolni vele. Ehelyett a megnyugtató igék;amikor azt mondjuk: az Õ útjai kifürkész-hetetlenek.” Akár elkobzó, adóztató hata-lomról van szó a Hollóidõben, akár a létre-hozó, növelõ, rendezõ változatáról, mindenesetben kifürkészhetetlenségbe burkolózik.

Foucault elméletében a hatalom legin-kább diszkurzív hatalomként ragadhatómeg: abban, ahogyan a beszédhez viszonyul,ahogyan befogad vagy kizár belõle bizonyosszubjektumokat. Ebbõl a nézõpontból akönyv kulcsfigurája kétségtelenül Tentás,hiszen õ az, aki leginkább érdeklõdik a dis-kurzus természete iránt, és aki leginkábbszembesül az elbeszélés nehézségeivel. Mára regény elsõ oldalain beindítja a diskur-zus manipulálását, a reálist a fiktívvel ke-veri. A határban lappangó fiúknak arrólszámol be, hogy a fülét – amelyet HódyÁgó harapott meg – Bervecz korbácsa szag-gatta meg (51.). Hasonlóképpen tárgyal areveki bíróval is, és lassan szokásává válik,hogy a reveki fiúkat „bolond történetek-

102 BALÁZS IMRE JÓZSEF

kel” traktálja saját múltjáról és Fortuna Il-lésrõl. Mindez a már idézett reflexió sze-rint arra irányul, hogy a kívülállók ne tud-ják, hányadán állnak vele. Csakhogy Ten-tásnak arra is rá kell döbbennie, hogy afiktív és reális közötti határt gyakran ön-maga számára sem tudja meghatározni.Látomásai, illetve tárgyakat manipulálóképességei – gyakran Hódy Ágó közvetíté-sével – a külvilágban is változásokat okoz-nak. Elalszik a fiúk tüze, a dárdák nem ta-lálnak célba, Bervecz korbácsa nem csaple. Csakhogy ez a képesség nem uralhatóteljességgel. Maguk az elmesélt történeteksem. Az a pont, ahol Tentás eltûnik az el-beszélésbõl – most már a Darholc Mátéé-ból – a fiktív és a reális közötti határpont:Tentás alighanem itt látja be kudarcát, hogyképtelen megkonstruálni azt az „imaginá-riust”, amelyben a romos templombeli je-lenet értelmezhetõvé válna számára.

Wolfgang Iser imaginárius-interpretáci-ója nyomán az a hipotézis is megkockáz-tatható, hogy a deák voltaképpen itt szem-besül azzal, hogy a képzelet mûködése és adiskurzus egyaránt ki van szolgáltatva „avéletlenek táncának és ölelkezésének”, ésújra abba kell hagynia valamit, ahogy ko-

rábban a szövegek másolását is abbahagy-ta: „a fikcionálás aktusa a határátlépés ak-tusa. Ebben jut érvényre kapcsolata vala-mi imagináriussal. Ez úgy jelenik meg ta-pasztalatainkban, mint diffúz, formátlan,rögzítetlen és tárgyreferencia nélküli dolog.Meglepetésszerû és ennélfogva önkényesenbeálló állapotokban manifesztálódik, me-lyek vagy megszakadnak, vagy más állapo-tokban folytatódnak.” – írja Iser. (WolfgangIser: A fikcionálás aktusai. 54. In: ThomkaBeáta (szerk.): i.m.).

Tentás kivonul a diskurzusból, és a to-vábbiakban hallgat. Csak sejtjük, hogy agyöngybetûkkel írt levelek, amelyeket a fiúka regény végén hoznak-visznek, az õkézírását hordozzák. Az utolsó kép a ko-ponyákból rakott piramisokkal számáramegbizonyosodás: a templombeli jelenet ér-telmezhetõ, egyszerûen elõ-jelként funkci-onált. De ez a megbizonyosodás sem je-lent nyugvópontra jutást. A fiktív és a reá-lis közötti határ továbbra sem bomlik leteljesen: a látomásban egy élemedett korúférfi szerepelt. Tentás ideje tehát továbbrasem éri be látomásaiét. (Hogy lesz ezután?– tovább kérdez, hallgat, zárójelben.)

103BORDÁS SÁNDOR

„Hallgatni orgonák búgását, / Síri ha-rangok mély zúgását. // Lépni mély, tártsírokon által / Komor pappal, néma szol-gákkal. // Remegve, bújva, lesve, lopva /Nézni egy idegen halottra.”

Az itt idézett Sírni, sírni, sírni címû Ady-vers és Tõzsér Árpád új kötetének, aFinnegan halálának szövegei aligha említ-hetõk egy lapon. Az egyszerû tematikuspárhuzam ellenére is túlzás volna a Finneganhalála verseiben helyenként megszólalóköltõi szerepvállalást az Ady Endre nevé-hez kötõdõ küldetéstudathoz hasonlítani.Vagy a név szentesíti az eszközt? A külön-féle szerepek és az áttételes megszólalásnevesített alakjai minden esetben legitimál-ják beszédmódjuk milyenségét? A Sebastia-nus címû vers egyes szám második szemé-lyû imperatívusza egyaránt olvasható a versbeszélõjének önfelszólító monológjaként ésa kötetet szerzõjének a (saját vagyön)figurájához intézett ars poétikus meg-szólalásként. „Még szádban válogasd szét /a sírást s a csendet, s csak azzal érvelj, /hogy ne valld be, amit nem követtél el. /Most ez adatott feladatként.” (7.) Ez utób-bi megközelítést erõsíti, hogy az említettvers önidézet, a Leviticus címû elõzõ Tõ-zsér-kötet Glosszájának átirata/emelése.Kérdéses azonban, hogy szét lehet-e válo-gatni „a sírást s a csendet”, vagyis a hagyo-mánytörténetileg terhelt szavakat, kifejezé-seket jellemzõ kontextusuktól és az eztjelölõ tulajdonnév által megidézett versbe-szédtõl, továbbá, hogy melyek azok a poé-tikai megoldások, elméleti belátások, ame-lyek lehetõvé teszik ezt a különbségtételt?

A Finnegan halálának a versek bölcsele-ti jellegébõl kibontakozó másik alapvetõproblematikája, hogy a filozófiai diskurzus-

ból átemelt fogalmak magukkal hozzák-e„szellemiségüket”, egy más típusú nyelvhasz-nálat részeként, továbbra is mûködtetveannak alapvetõ tapasztalatait, belátásait.

A kötet e két ellentétes irányú, de ha-sonló elgondolást, szemléletmódot egyesí-tõ mivoltából adódhat szövegszinten a ver-sek „metafizikus jellege”, melyet a Finneganhalálának több kritikusa szóvá tett. A ro-mantika költõi hagyományát felelevenítõpatetikus versbeszédben, a „horkanó, pom-pázó, síró szavak” (Vértelen áldozat 23.),vagy lélek lapályain termett versnek valószavak (Utószó pokoljárásokhoz 26.) együttjelentkeznek a lét-létezés heideggeri vagy aschopenhaueri alapvetõ akarat és képzetfogalmakkal; leginkább a szövegesülés, averssé válás hangsúlyozásával: „a mondat,az valami korridor, / alagút a létbõl a léte-zésbe”; „… hogy kiemelkedni hogyan me-rek? / Az akarat emel s a képzelet” (Vezér-monológok 45-46., 43.).

A szövegalakítás szintjén mégis e kételtérõ beszédmódbeli hagyomány összefér-hetõsége válik problematikussá. A filozó-fiai diskurzust imitáló gyakori latin kifeje-zések, bölcseleti utalások mellett, ezeketháttérbe szorítva jelentkezik a késõroman-tikus szókészlet és beszédmód elemeibõlépítkezõ versbeszéd. A Finnegan halála ver-seit olvasva a metafizikai problémakört je-lölõ bölcseleti igény tehát kevésbé látszik

Bordás Sándor

A megtestesült szellemiségTõzsér Árpád: Finnegan halála

Kal

ligra

m, P

ozso

ny,

2001

., 62

o.

elválaszthatónak aköltészet korábbi,hagyományos nyel-vezetétõl. Tovább-ra is kérdéses te-hát, hogy a roman-tikus költõi szerep-vállalást idézõ ne-

104 BORDÁS SÁNDOR

vek és utalások hogyan hozhatók össze afilozófiai gondolkodás alapvetõ bölcseletielgondolásaival, kifejezéseivel anélkül, hogykötetben megképzõdõ nyelvi közegbe ke-rülve „lapos szalonfilozófiává” degradálód-janak, vagy intellektuális, teoretikus külön-állásuk hangsúlyozódjék?

A halál mint ontológiai státus lehet azegyik olyan közeg, amelyben a költészetihagyomány és filozófiai diskurzus találko-zik. „A kötet szinte minden verse – fogal-maz kritikájában Németh Zoltán – a halál-ba tart, s az ontológiai problémákra az élõátminõsülést, átminõsítést tartja megoldás-nak.” (Németh Zoltán: A klasszikus pozícióelfoglalásának lehetõségei és veszélyei. Tiszatáj,2002/2. 81.) Ezen téma egységes jelenlétemégsem csupán homogenizálja a kötet ver-seit, az átminõsülés itt nyelvi úton zajlik, aszóhasználatban helyenként tetten érhetõ„elégikus jelentésképzés” nem az eltûnés,pusztulás tragikumához rendelõdik legin-kább. Az egyes ember halálának tényénél,megtörténténél hangsúlyosabbnak tûnik azezzel járó állapotváltozás jelzése. A halálfilozófikus, általánosabb jelentésdimenzió-ihoz az elnémulás, a (szöveg)test megválto-zásának képzete társul, kiegészülve a halálmegannyi kísérõ jelenségének a felmutatá-sával. („…roppant sírhant a Triglav hegyháta” J. J. Triesztjében 30.)

A gyakran sírfeliratként megszólaló vers-beszédben a fizikai halál csak kiindulópont,„számunkra a sírok kelésébõl fölfakadóholtak, […] fényes szellemünk jele” – ol-vasható a kötet címadó versében (Finneganhalála 57.), mely hozzáállás polemikushangvétele ellenére megközelíthetõ aWordsworth sírfelirat-esszéit tárgyaló Paulde Man-írásnak a halálmeghatározása fe-lõl. „A halál – eszerint – egy nyelvi szoron-gatottság áthelyezõdött neve, a mulandósá-got helyrehozni igyekvõ önéletrajz (a hangés a név prosopopeiája) pedig éppannyiramegfoszt és alaktalanná tesz, mint amennyi-re helyreállít. Az önéletrajz elleplezi, hogy

a szellemi arculat megrongálódását okoz-za.” (Paul de Man: Az önéletrajz mint arc-rongálás. Pompeji, 1997/2–3. 105–106.)

A mulandóságot helyrehozni /tolni pró-báló versbeszélõ ezzel összhangban a „lennivagy nem lenni” lételméleti dilemmájától(Utószó pokoljárásokhoz 25.) a puszta léte-zés akarásáig jut („Mit tudhat Virilio az idõfaláról? / Arpanettjei s elektronikus elmé-letei között ülve / hogyan hallaná meg Ham-let tata hangját, / […] / amint épp azt üvöl-ti: Sestra, nem akarok nem-lenni” (Kettõsballada T. Á. nyakkendõjérõl… 32.)

A létezés, az élet akarásának megfogal-mazásához amellett, hogy „a modern hité-re és a modern elõtti metafizikai mélysé-gek nosztalgiájára is rálátást enged aszöveg” (Németh i. m. 80.), a különbözõmegszólalási módok és lehetõségek mániá-kus keresése társul; a kötetben megidézettszereplõk mindegyikének van mondaniva-lója és története. A versbeli jelenlét, a szö-veg létrehozásának akarata azonban a halálegységesítõ közegében elsõsorban nem he-roikus küzdelemként, sokkal inkább egy ele-ve adott, általánosabb nyelvi létmód for-májában szólal meg: „A mondat, az valamikorridor, / alagút a létbõl a létezésbe, / lám-pát benne az erkölcs gyújt, erényre / s bûn-re látunk a fényénél, és alanyra, / mely bûnts erényt is kiolt a halál / állítmányában;[…] Én nem hivatkozom, magam vagyok /a nép: nyelve, feje, karja, szíve, / s nemakarok mást, csak élni, de a / népben sszóban ható alkat szerint, / s miljom szó-ként, fejként, kézként igényelek / az aka-ratomhoz eszközt s teret.” (Vezér-monoló-gok III. 45–46.)

Az élet és a vers akarásával összefüggés-ben a halál, mint a nyelvi szorongatottságállapota a kötet verseiben legerõsebben aköltészeti hagyomány által terhelt, elhasz-nált szavak, valamint a megváltozott poéti-kai és teoretikus kontextus széttartó vi-szonylatában jelentkezik. A Finnegan halá-lának ezen kényszerû nyelvi állapotot

105BORDÁS SÁNDOR

tematizáló részei nemcsak az „irodalomszentségének félreértett féltése” gyanánt ér-telmezhetõek. (Bedecs László: Ki viszi át.Élet és Irodalom, 2001. június 8. 26.)

A címadó vers – az önmagát ironiku-san degradáló, polémikus szólama ellenére(„…s én, aki már akkor is rettenve sunyí-tok / hátra – ló a szemellenzõje mögül –, /ha torkom fonográfjában néha // meg-reccsen a hollókõi asszonyok / illabiális jaja,én bizony nem vagyok / olyan bátor, hogyaz Úr kétezredik s Baudrillard / szimulak-rumának húszadik esztendejében (s vers-ben!) sírni / merjek.” Finnegan halála 53–54.) – túlzóan romantikus, elsõ személyûmodalitásával és a Finnegan ébredésének mintelõszövegnek a bevonásával helyenként alá-ássa a „lírai én vallomása” típusú direktolvasatot. A halál filozófiai megközelítéseés kísérõjelenségei mentén, a vers retori-kai megoldásaival összefüggésben értelmez-ve a szöveg nem elsõsorban beszélõjének„mégis-morált” hirdetõ, és KölcseyElfolytódásának dikcióját idézõ hangvételemiatt a kötet reprezentatív darabja.

A Finnegan halálában megszólaló „álmo-dó” egy fénykép összeillesztésére, nyelvirekonstrukciójára tesz kísérletet. Az alcím-ben jelzett pastiche eljárásának megfelelõ-en bevallottan több szerzõ mûvének felhasz-nálásával (lásd a vershez fûzött lábjegyze-tet) hozza létre az „új” szöveget, elsõsorbana Finnegan-család mítoszához kapcsolód-va, annak elemeit, alakjait „magára” vo-natkoztatva. Miként a kötet verseiben, emûveletben is meghatározó a halál jelenlé-te („Ezzel a furcsa képpel kezdõdik halá-luk” 56.), mely az említett két eltérõdikcióból adódó nyelvi szorongatottság ál-lapotán túl a hozzá kapcsolódó filozófiai fo-galmak mentén, egy átfogóbb diskurzus ré-szeként is tematizálódik, „a kettétépett képellendarabjai között a semmi szívása”-rakoncentrálva. (54.)

A „semmi” bölcseleti fogalma és az „öregvekkeróra” emlegetésével behozott idõ, a

halál ontológiai megközelítéséhez kapcso-lódó temporális összetevõként alapvetõ fon-tosságú ezen létállapot filozófiai megköze-lítésében. Arthur Schopenhauer A halálrólcímû munkájában ekként fogalmaz: „Ahalál pedig az idõbeli jelenségnek idõbelivége, mihelyt azonban az idõt elvonjuk;semmiféle vég nincs többé, s e szónakmegszûnt minden értelme.” (Arthur Scho-penhauer: A halálról. Ford.: Dr. BánócziJózsef. Farkas Lõrinc Imre Könyvkiadó,2001. 34.)

E megközelítés felõl persze a kötetugyanezen problémakört érintõ egyéb szö-veghelyei is újraolvashatóak. A Kettõs bal-lada T. Á. nyakkendõjérõl… címû versbena kórterem sarokágyában a posztmodernszabadságot kárhoztató beszélõnek Ham-let-parafrázisa az „idõ fala” metafora men-tén személyes lételméleti dilemmává válik(„…háttal állni / a falnak, hogy az legyenelõttünk, ami egyébként / mögöttünk van:a forrás” 33.), és a kötet címadó versébena „Bele lehet-e lépni kétszer / ugyanabbanaz álomba?” (56.) kérdéssel felidézettherakleitoszi idõszemlélet felõl értelmezõ-dik.

A halál fogalmával és a hozzá kapcsoló-dó jelenségekkel párhuzamosan a versretorikájában felülíródnak a hagyománytör-ténetileg terhelt, „nagy emberi érzések” ki-fejezései, a tematizált nosztalgikus vissza-lopásuk mellett az újraértelmezés általivisszavonásukat is elvégzi a vers. A „ poéti-kailag korábbi fázisba tartozó megszólalás-formákat” (Németh i. m. 80.) idézõ szív,sír szavak a Finnegan halála elején ironikusszövegkörnyezetben, egy polemikus hang-vétel részeként említõdnek. („– jó vicc: /ki akar itt sírni?!, eszében sincs senkinek./ Még ha esetleg paródiaként: Hasadj meg,festett üvegbõl / való szív!” 53.) A nyitó-versszak a Finnegan ébredésébõl vett mot-tóval kiegészülve mintegy keretként meg-ismétlõdik az utolsó szakaszban, és így afelidézett „nagytörténettel” (a finnegani,

106 BORDÁS SÁNDOR

valamint a „régi és új” szembeállását elbe-szélõ) a szöveg az önmagából való kilépésirányát is kijelöli. („»Itt a kijárat. / Amúzejumból. A cipõket kérem, ha kilé-pünk.«” 62.)

A köztes részben mindezekkel összhang-ban a sír szó igei és fõnévi használatábóladódó homonimát mûködtetve nem a szö-veg kiváltotta érzelmi reakció, hanem ecselekvés verbális megnyilvánulása hangsú-lyozódik. A körülötte ezáltal kialakuló szö-vegtérben, a vers beszélõje által elbeszélttörténettel párhuzamosan, retorikai szintena sír ige szerepét paranomázikusan a sír fõ-név, a nosztalgikus gyász helyét pedig a(szöveg)test kihantolása veszi át; Finneganhalála inkább Finnegan ébredése lesz. „Akét kép részének illeszkedése: / nõi és fér-fitest horonya s ellendarabja, gazdag / ta-golódású tengerpartok fjordjai, földnyelvei,/ megnyíló sírok eresztékei õstemetõkben.”(61.)

Az alcímben jelölt újraszövegezésnek akivitelezhetõsége és így a vers „sikeressé-ge” is ezen szövegmozgás „életképességén”múlik. A Finnegan halálának retorikai meg-oldásai és a (s)írás mint önmaga verbálisaktualizációja a könyv, toll fogalomkörönbelül érintkezik, és a Finnegan-szüzsé is eviszonyrendszer részeként említõdik: „Asírok kalamárisába / (tollszárként) ezer ke-reszt van ütve, járunk vissza / sustorgó tör-téneteinkbe, a kriptaajtók címlapja / nyí-lik, csukódik”. (60.)

A „sírok kukáiból kigyújtott motyó”(61.) így tekinthetõ magának a versben meg-képzõdõ történetnek, mely egy másik szö-vegbe fut ki, a verszáró kijárat egyúttalazonban bejárat is, az intertextuális körkö-rösség és a megszólalási közeg kizárólagos-sága nem teszi lehetõvé a nyelvbõl való ki-lépést.

A tematikus, azonosítható szövegele-mek, utalások (Old Kate, Liffey-patak)mellett A Finnegan ébredésének olvasói ta-pasztalatai, elméleti belátásai is megjelen-nek, mondhatni a könyv nyelvileg is eleve

magában hordozza a Tõzsér-kötetet és cí-mét. A Finnegan’s Wake címalak Finneganébredése és Finnegan halála-ként egyarántfordítható, mely utóbbi értelmezéshez kap-csolódik a feltámadt részeges kõmûves bal-ladája is. (Vö. Bókay Antal: James JoyceFinnegan ébredése. In: Kada Júlia (szerk.):Huszonöt fontos angol regény (Mûelemzések).Lord, 1999. 248.)

A címadó versben a hamleti dilemmaértelmezése az említett retorika részekéntaz (s)írás általi újraszövegezésbe (pastiche)torkollik: „Hányszor / kellene élni s újraszületni. S mindig más / anyától, hogy afiú a kolofonon túlra, a közöny / beszámo-zatlan, távoli oldalára érjen, s elmondhas-sa, / amit Hamlet mond a királynénak.Valaki valahol mégiscsak sír…” Majd ref-lektálva a sír – (s)ír paranomáziát (át)-ér-telmezõ erõszakosságára: „A papír repedígy, hogyha néhány lapot kitépnek egy régi/ könyvbõl…”. (60.)

A kolofonon túli lét, a létezés körfor-gásból való kilépés megannyi nyelvi akadá-lya a halállal érintkezõ „metafizikai” prob-lémaként kerül elõ. A nyelvi közvetítettségkiküszöbölése, a jelentés rögzíthetetlensé-gének meghaladása, miként a halál is, aszerzõi intenciótól függetlenedõ jelenség.A szövegalkotó és hermeneutikai körkörös-ség a halál és létezés állandó váltakozásá-nak képzetével társul, ahogyan a vers létre-jötte sem a semmibõl semmibe tartófolyamat. „A természet igazi jelképe általá-nosan a kör, mert a visszatérés szkémája: svalóban ez a természet legáltalánosabb for-mája, melyet mindenben keresztülvisz acsillagok járásától egészen a halálig s a szer-ves lények keletkezéséig.” (Schopenhaueri. m. 24.) A halálról elmélkedve Schopen-hauer az akarat és ismeret szétválasztásávalvégül eljut a lélekvándorlás tanáig, mely-nek megjelölésére alkalmasabbnak tartja azújjászületés kifejezést: „E folytonos újjászü-letések teszik aztán egy magában pusztít-hatatlan akarat életálmainak egymásután-ját” (Schopenhauer i. m. 59.)

107BORDÁS SÁNDOR

A Finnegan halálában a hamleti lételmé-leti problémához kapcsolt újjászületés-kép-zet, a schopenhaueri életálom fogalommalösszhangban, a monológ kontextusában ahalál versbeli álom-állapotának alternatívá-jaként értelmezhetõ: „Meghalni – el-szunnyadni – semmi több; / S egy álomáltal elvégezni mind / A szív keservét, atest eredendõ / Természetes rázkódtatása-it.” (William Shakespeare: Hamlet. In:Shakespeare összes mûvei IV. Európa, 1961.381. Ford.: Arany János)

Az álom-elbeszélésként meghatározotttörténet központi figurájának Finneganbácsi tekinthetõ, aki „rendkívüli módontudott hallgatni”. (59.) Nála a megszólalásakarása („F. úr szájából // egyetlen szó kop-pant az asztal / lapjára, súlyos rög kopor-sóra: Meglehet…” 60.) a halál szorongatónyelvi állapotával összhangban ennek jele-ként testesül meg; Finnegan önmaga válikhanggá: „Iszonyatosan megnyúlt teste / na-pokig harangoz majd”. (60.)

A nyelvhasználat esetlegességéhez társu-ló, mulandóságot helyrehozni igyekvõ ön-életrajzi történetben a halál mint létmódjele és Finnegan neve, a hang és a névprosopopeiáján keresztül kapcsolódikössze. Az önéletírás trópusaként a proso-popeia „mely révén az illetõ neve […] olyanérthetõvé és emlékezetessé válik, akár egyarc”, egyszersmind „a tematikus pátoszt egyfinoman árnyalt dikcióval párosítja”. (Paulde Man i. m. 101.)

A Finnegan halála címû kötet versei, anevek felidézõ szerepére épülõ hangsúlyo-zott intertextualitás mellett, e retorika se-gítségével képesek összehozni a legkülön-bözõbb megszólalási módokat, más-másdiskurzusokat, és integrálni azok alapvetõfilozófiai meglátásait az emberi lényeg, alegfõbb dolgok kutatása jegyében. A kötet„lírai alanya” – ahogy Németh Zoltán írá-sában nevezi – sem elsõsorban a Finneganhalála verseinek egyes nevesített figuráivalrokonítható, arcvonása inkább a felidézetttörténetek mentén bontakozik ki. A vezér-

monológok beszélõje mondja: „A festõ fe-jet fest. Újrafesti: / az arcról valamit le-hagy – / Egyetlen szemmel van tele, / néziönmagát az agy.” (44.), és ezen önreflexívattitûd jelentkezik a Finnegan-történettelösszekapcsolva a címadó vers múltrekonst-rukciójakor is. „Legalább álmomban legyek// camera obscura: agyammal / fogok néz-ni” (55.) A nézõpontot meghatározó agymás-más kontextusba helyezésével a kétkülönbözõ megszólalási mód, miként a„régi vályogház tapad az újhoz” (58.) egy-más kiegészítõjeként kezd mûködni; nema megképzõdõ oppozícióra, hanem az ementén kialakuló szövegtérre helyezve ahangsúlyt.

Az itt hangoztatott korábbi poétikaiértékrend pedig („Szeretni (nõt, nemzetet,hazát)” 47.) a Finnegans Wake kontextusá-ban az ennek alapproblémáit érintõ „hewar” szókapcsolat átirataként is olvasható,melyben „az »Immi ammi Semmi« szavakannotáció szerint megadott jelentése a hé-ber »emi, ami, semi”, a héber »anyám,nemzetem, nevem« vagyis mindaz, ami aracionalitás retorikájával köldökzsinór aszubjektívhez, a lényegi emberi tartalom-hoz”. (Bókay i. m. 257.)

A kötet címadó versében megjelölt, aFinnegan ébredése kontextusába visszaveze-tõ kijárat azonban nem jelent kilépést a létalapkérdéseit érintõ gondolatiság, és enneka költészettörténetben hagyományozódottegy bizonyos megfogalmazásmódjának ket-tõségébõl adódó nyelvi szorongatottságból.James Joyce által a Finnegans Wake-ben eprobléma egyik megoldási kísérletekéntkidolgozott új, egyedülálló nyelv (vö. BíróEndre: Bevezetõ. In James Joyce: Finneganébredése. Holnap, 1992. 21–26.) mint azaddigiaktól eltérõ más típusú nyelvhaszná-lat adta lehetõség a kötet beszédmódján belülnem kivitelezhetõ.

A Finnegan-történet újraírása során fel-áldozott figura, a fülszöveg túlzóan roman-tikus megfogalmazásának ellenére mégsempusztán egy korábbi költõi hagyomány

108 BORDÁS SÁNDOR

hangja, „harang, amely önmagáért szól”; akötet egészébõl kibontakozik egy ettõl el-térõ megszólalásmód is.

A Finnegan halálában tematikus szinten,egy értékõrzõ, nosztalgikus attitûd menténegymás mellé kerülõ filozófiai hagyomány-nak és korábbi poétikai beszédmódnak azalapvetõ lételméleti kérdésfeltevései állítód-nak szembe az újabb elméletek „emberel-lenes”, „lelketlen” jellegével. A megképzõ-dõ modern-posztmodern oppozíció mind-két oldalának hátterében egyaránt meglévõ„szellemiség” megtestesülése felülírni látszika posztmodernnel szembehelyezkedõ érték-õrzõ költõi szerepvállalást. A versbeszédgyakran a 20. századi teóriáknak a nemi-séget, testiséget központba állító felvetései-hez látszik közelíteni, megrongálva ezzelsaját „szellemi arculatát”.

Az alvilágból megtérõ Mittel úr kis hí-ján a „kéj-kutak” poklában reked, mígnema „táncos, szép magyar (vers)lábak közé”visszatér. (Utószó pokoljárásokhoz 27.) Aszövegben a nemiséghez kapcsolódva iro-nizálódik a küldetéses költõi szerepvállalás,a vers beszélõje erekciója során mégsemköltõi potenciaként testesül meg: „S hit-tem: a Föld öle olyan, amilyen, / csenderesis, kopasz is, s a f... én / vagyok, hogyhanem ott állok, ahol kell; / s hittem, hogy aköltészet faszén / égi vasalóban, maga azisten / lóbálja-szeli…”. (28.)

„Valaha a test a lélek metaforája volt,azután a szexualitás metaforája lett, mapedig már semminek sem metaforája, ha-nem a metasztázis (szóródás) színhelye” –fogalmaz éppen Baudrillard Az orgia utáncímû írásában. (Jean Baudrillard: A rossztranszparenciája. Balassi Kiadó, 1997. 12.)

A Finnegan halála címû kötet verseibena filozófiai diskurzus és a romantikus szó-készlet, beszédmód elszórt elemei leginkábba testiséghez, az ember fizikai létmódjáhozkapcsolódnak. A Capriccio cigánylánya pél-dául „egy képzelt nézõnek” mutatja be kéz-ügyességét („Vetélõként jár ide-oda a mar-

ka; / benne nem cséve, hanem vadul virág-zó / bot a katona férfitagja.” 16.), melymegnyilvánulás, Hrabal íráskészségével ve-tekszik. Míg a Levél Magyarországra azanyagcsere elsõ fázisát (zabálás) helyezikozmikus távlatokba (vö. Vörösmarty Mi-hály: Elõszó), addig a Kettõs ballada T. Á.nyakkendõjérõl… költõje anyagcseréje vég-sõ stádiumában a Parnasszusról „egyene-sen a kagyló körül / bokáig tocsogó szar-ba” hull (31.), a Leviticus beszélõjét pedigéppen a vers hivatott felemelni „a közhe-lyek latrinájából” (37.)

Az anyagcserével, nemi aktusokkal járófiziológiai változások kifejezései egyarántövezik a késõromantikus poétikai szótáratés a korábbi „metafizikus”, illetve 20. szá-zadi filozófiai diskurzus fogalmait. A Ki-hûl a szó is a Reménytelenül címû JózsefAttila-vers elsõ darabját parafrazálva a sem-mi ágán ülõ szívet „infúziós köcsögre” cse-réli, amibe belegondolni is rossz a Lassan,tünõdve kezdõsorának univerzális érvényûintését szem elõtt tartva („Az ember végülhomokos”). E kontextusban – melybenSziveri János Buzi az uszodában címû ver-se, és ennek József Attilától vett fenti mot-tója is megidézõdik – tényleg nem hagy-ható figyelmen kívül a versbeli önmegszó-lító figyelmeztetés: „Másokból felül, belõ-led alul lebeg ki / a lélek.” (34.)

A Finnegan halála szövegeiben a koráb-bi Leviticus címû kötet ezen vonulatával el-lentétben a testiség tematizálásával (vö.Amelyben Franz Xaver Kappus kapitány…52.) nem a szenvedés reprezentációja és apusztulással szembenézõ sorsvállalás tragi-kuma hangsúlyozódik.

Zuboly epelógusában a kötet címadó ver-sének említett szövegeljárásaival összefüg-gésben megfogalmazott vágya („új álmotkén’ írni”) a Finnegan halálabeli megszóla-láshoz közelít („ennek az álom-történetnekaz álmodója” Finnegan halála 54.), és a szö-veg aktualizációja, illetve realizációja ren-delõdik a testiséghez. „Írtam valaha én is,

109BORDÁS SÁNDOR

a papír / liget volt, ûztem nimfákat: szatír./ Testem ír már darabot, s búsat ír. / Holvan mohó ajkam, s róla a pír?” (15.)

Az „anyagcsere, éhség, nemiség” (Vezér-monológok III. 45.) különbözõ megnyilvá-nulási formáinak leginkább nem is a „szel-lemiségét”, elméleti közegét éri bírálat akötet verseiben, hanem ennek egyes meg-testesüléseit, a különbözõ praxisokra (nemi,társadalmi stb.) való nyelvi, és így ideoló-giai ráhatásukat. Így érthetõk a Finneganhalálának a nyelv-hatalom összefüggéseit (is)érintõ szövegei. (Euphorbosz monológja,Vezér-monológok, Kettõs ballada T. Á. nyak-kendõjérõl… satöbbi)

A kötet polemizáló szólamából kibon-takozó, a „tévé, Big Brother, internetszex,videoklip” és a „tévéhetérák bojlercsirkéreemlékeztetõ kopasz” öle (Finnegan halála53., 57.) elleni, helyenként demagóg hang-vételû állásfoglalások a test anyagcsere fo-lyamatainak kontextusában önreflexív iró-niával ellenpontozódnak hangsúlyozva, hogya vers is csak ideológia „egy költõi szelle-miség” nyelvi megtestesülése, miközben „apoéta kozmikus láncfûrészén / nyüszít adeszka” (Finnegan halála 56.)

A The Love Song of Bill Prufrock címûversben, T. S. Eliot azonos nevû alakjáhozkapcsolódva, a hamleti feladatvállalás („ki-zökkent… s tolni (már hogy: helyre)… /De mért én?, mért én?… Ó jaj…” 41.), adiaré, vagyis hasmenés halaszthatatlan ürí-tési kényszere mentén tapad a megszólalásakarásához. A „felváltva haldoklom s hall-gatom…” létállapotában a vers beszélõjesaját nemi szervével azonosul. A himbáló-zó hímtag egyúttal a beszélõ hangjánakmegtestesüléseként mozgásával a címadóvers figurájának harangozó testét idézi.„Péniszem, mint egy szaxofon, / nem olyannagy, csak olyan görbe, / ezt az estélyt márb...hatom, / ling-lógok meggyötörve.” (40.)

A szöveg a baudrillard-i fogyasztó társa-dalom tömegtermelésén sajnálkozva magais vég-terméket, az alul-felül egyszer kile-begõ lélek tucat-produktumát állítja elõ

(„bányalég robban / a nadrágomban. / Az-tán sóhaj / szállong belõlem.” 42.), ezzelásva alá és írva felül saját kizárólagos ideo-lógiai szólamát.

A kötet bölcseleti igényû, metafizikuskérdésfelvetései és ezeknek a hagyományospoétikai eszköztárral való társítása az em-ber nyelvi és fizikai létezésének körkörös-ségével, önmagába zártságával összhangbanígy értelmezhetõek a „szellemiség” egyesmegtestesüléseiként is. A filozófia alapve-tõ elgondolásai a patetikus beszédmód ré-szeként sem függetleníthetõk teljességgeltágabb kontextusuktól. A „d.-i félig késztemplom tornyában” harangozó Finnegan– a nemiség és testiség elméleti belátásai-ból, valamint a halál és kísérõjelenségei-nek filozófiai, nyelvi-retorikai megközelí-tésébõl adódó – (szöveg)testként himbálóz-va nem önmagáért, hanem a Finnegan ha-lála más típusú olvasásmódja mellett szól.(Mindez persze nagyban az értelmezõ„függõónjá”-tól, mércéjétõl függ.) A „sírásés a csend” szétválasztásával ami megszó-laltatható: a síri csend; Finnegan hangja a„síri harangok mély zúgását” idézi.

Az említett Ady-vers ezen megközelítés-ben talán nemcsak annyiban kapcsolódika Finnegan halála szövegeihez, hogy sírni-írni tiszta ríme a címadó vers említett „sí-rásra” épülõ retorikájával összecseng. Amegjelenõ idegen, élettelen test, és a látvá-nya kiváltotta cselekvés (sírás) az Ady-szö-vegben sem elsõsorban témaként, inkábba verset létrehívó alak(zat)ként interpretál-ható. Szemben a Hunn, új legenda maga-biztosságot aláásó verselésével (az „Én vol-tam Úr a vers csak cifra szolga…” sor za-varó névelõhiánya a jambikusság fenntar-tása érdekében) az öntudatos, küldetéstu-dattól duzzadó vers beszélõjének „cifra szol-gája” mellett ott kísértõ „néma szolga” olyan„szellemiség”, filozoféma, aki / ami inkábbigazolja, mintsem felülírja „megtestesülé-sét”; a poémát. (Vö. Farkas Zsolt: Jobbkánon a bal kánon. Holmi, 1999. augusz-tus, 1041.)

110 BORDÁS SÁNDOR

Persze, miként azt Németh Zoltán ismegjegyzi kritikájában, „a 20. századi el-méleti trendekre talán túlságosan is ráját-szó kiszólások” és a versek „elégikus han-gulata, a »nagy«, metafizikai problémákkalmegpakolt nyelv halálvágya” zavaró is le-het. (Németh i. m. 81.) Kérdéses tehát,hogy a kötet ezen tematikus szintjétõl elte-kinteni igyekvõ olvasónak rendelkezéséreáll-e mindenkor a értelmezõi munkáhozszükséges véges létbõl kiszabott idõ.

A Finnegan halálában tetten érhetõ köl-tõi törekvés hátrányát jelzi, hogy Baka Ist-vánnak hasonló szemléletû költészete, ré-tegzettsége ellenére, egyértelmûen egykésõmodern poétika részeként értelmezõ-dik, továbbá, hogy Sziveri Jánosnak a (tes-ti, ürítési mechanizmusokat gyakran létel-méleti kérdésfeltevéssel társító) színvona-las életmûve a mai napig periférikus helyetfoglal el a kánonban; de ez már a különbö-zõ lehetõségek vizsgálata.

Melléképület (olaj)

111SZILÁGYI ZSÓFIA

„Nehéz errõl a könyvrõl írni.”, mondjaRácz Péter Bartis 2001-es könyvhétre meg-jelent második regényérõl. (ÉS, 2001. okt.12., 21.) Továbbléphetünk a rövid írásbantovább nem részletezett véleménybõl: ne-héz az igen erõteljes olvasói élményt értel-mezéssé transzformálni, ha nem a szemé-lyes benyomások rögzítését tekintjük a kri-tika elsõdleges feladatának; nehéz kritikus-ként mûködni úgy, hogy a szöveg már-márbosszantóan magával ragad az elsõ olvasás-kor; nehéz beismerni azt, hogy közelebbérzem magamhoz a „Cosmo lányok” állás-pontját, mint az elsõ kritikák némelyiké-nek fanyalgását: „A magam részérõl évekóta nem olvastam ilyen jól megírt könyvet,pedig, Cosmo lány becsületszavamra, nemszorult belém több az egészséges sznobiz-musnál. Letehetetlen.” (Cosmopolitan,2001/8, 13.); „Bartis Attila regénye felka-varó félsiker.” (Károlyi Csaba, ÉS, 2001.aug. 31., 25.) A mai irodalmi helyzetbennehéznek minõsíthetõ annak tudomásulvé-tele is, hogy a könyvet nemcsak Rácz Pé-ter dicséri szokatlanul egyértelmûen („Két-szeri elolvasás után nem esik nehezemrefinom szóval szétkürtölni: remek mû. Haszavazati jogom lenne, felterjeszteném azév legjobb mûve díjra.”), de szerzõjét a NõkLapja „trendinek” minõsíti, s hogy a leg-kevésbé sem könnyû, szórakoztató olvas-mánynak nevezhetõ regény jól érzékelhe-tõen áttöri lassan a szûk szakmai közönségkereteit. Bartis könyve ezzel újabb bizonyí-tékként szolgál arra, hogy a kritikusi tevé-kenység során sem feledkezhetünk meg akiadói gyakorlatban effajta kérdésekkelnaponta szembesülõ Mészáros Sándornakazokról a felvetéseirõl, amelyeket a 2001-es pécsi JAK Tanulmányi Napokon a „Szer-

zõi önépítés” szekcióban tartott elõadásá-ban fogalmazott meg: az irodalmi életbena „közönségsiker” még mindig gyakran„gyanús”, pedig az „eladhatóságot”, az„olvashatóságot” semmiképpen sem lehetegyértelmû (akár pozitív, akár negatív) ér-tékítélettel minõsíteni. A természetesen ne-hezen mérhetõ „siker” okain azonban azértelmezésekben sem haszontalan töpren-geni, különösen akkor, ha (mint ebben azesetben) nem az író személyiségének „kom-munikálhatóságából” következik: Bartisrólmagáról alig-alig deríthetõ ki több, mintamennyit a szûkszavú fülszöveg közöl, akötetben látható fotó nem egyszerûen ön-arckép, hanem mûalkotás, hiszen a fotó-mûvészként is mûködõ író Pygmalion-fo-tósorozatának része, s így szimbóluma azönfeltárás és a rejtõzködés egyidejûségének.Éppen a szerzõ effajta „rejtélyessége” lehetazonban az egyik kiindulópontja annak arajongói attitûdnek, amit A nyugalom –ahogy ezt Láng Zsolt kritikájának az iróni-át sem nélkülözõ nyitómondata is mutatja– generálni képes: „Egyik lelkes olvasójaszerint a szerzõ Pelikan töltõtollal dedikálta könyvhéten, jóllehet a tollmárka kétely-mentes azonosítása felületes olvasásról árul-kodik, hiszen egyértelmû, hogy az elbeszé-lõ Mont Blanckal ír, a Pelikant a sírkõfa-

Szilágyi Zsófia

Az iszapba ragadt idõBartis Attila: A nyugalom

ragónak ajándé-kozza.” (ÉS, 2001.aug. 31., 25.)

Az élmény, a„letehetetlenség”személyes (és, bekell vallanom, ki-csit zavarba ejtõ ésváratlan) megta-pasztalása jelölte ki M

agve

tõ,

Bud

apes

t, 20

01.

325

o.

112 SZILÁGYI ZSÓFIA

a legfontosabb kérdést A nyugalom értelme-zésekor: a szöveg sodrásának okát keresvea cselekmény kibomlásának, a szövegszer-vezõdés sajátosságainak, a narrációnak, amotívumkezelésnek a kérdéseit kell érin-tenünk. Ha az olvasói érdeklõdés fenntar-tásának alapjaként a történések idõrendjétaz elmondás narratív rendjével folytonosanfelborító regényben a cselekmény izgalmátnevezzük meg, rögtön beleütközünk abbaa problémába, hogyan tapasztalható megaz olvasás során a cselekmény: bár a re-gényrõl szóló kritikák között is találunkolyat, amelyben problémamentesen elvon-hatónak tûnik az események váza a mû-egészbõl (ld. a Károlyi Csaba kritikájábanolvasható „kivonatos tartalmat”), ez az el-járás reflektálatlanul nem végezhetõ el, hi-szen a fabula csak az alkotási folyamat felõlszemlélve nevezhetõ esetleg (Tomasevszkijmeghatározása nyomán) olyan „nyersanyag-nak”, amibõl a szüzsé hoz létre „irodalmikombinációt” – a befogadás, illetve az elem-zés során a csak a szüzsébõl helyreállíthatófabula másodlagos, hiszen közvetlenül nemhozzáférhetõ. Ez a „kivonatolás”, bár jólbevált mûveletnek tûnik, azt feltételezi, hogyegy az ok-okozatiság és a linearitás általmeghatározott cselekménysor „rejtõzik” Anyugalom mint mûegész mélyén, amihez akivonatolással visszajuthatunk. Bár találunkolyan, a közelmúltban megjelent regényt,amelynél ez a rekonstrukciós aktus az al-kotásmód sajátosságai miatt, még ha nemis fontos és termékeny, de elképzelhetõ („Aszerzõ egyébként, szíves szóbeli közlés sze-rint, e szellõs […] regényszerkezetet egyegyszerû, mechanikus mûveletsor által hoz-ta létre: a mintegy tucatnyi történetszálatvégigírásuk után kicsiny részekre darabol-ta, majd a részeket alaposan összekever-te.” [Szilasi László, A könnymutatványosoklegendája, Holmi, 1999. dec., 1581.]),Bartis – szíves szóbeli közlése szerint – egyikregényéhez sem készített cselekményvázat,vagy a kronológiát követõ elsõ változatot.A két szóbeli közlés szembeállításával a leg-

kevésbé sem Darvasi és Bartis (nemcsaktémája, de narratív rendje, beszédmódja,a felépülõ fiktív világ és az újraírt irodalmihagyomány miatt is erõsen eltérõ) regényé-nek „egymásnak ugrasztása” volt a cél: azellentéttel arra szerettem volna felhívni afigyelmet, hogy A nyugalomban a cselek-mény „fõszáljának” megrajzolása korántsemegyértelmûen elvégezhetõ feladat. Már csakazért sem, mert az események effajta, azidõrend és az ok-okozatiság által meghatá-rozott elrendezését az író-fõhõs, aki egy-ben a szöveget egyes szám elsõ személybenelmondó narrátor is, reflexió tárgyává te-szi, éppen azt emelve ki, hogy a történéseksorba rendezése nem feltétlenül vezet el amegértéshez: „a börtönös történetnek márhiába találgatom a végét, mert az egyik pontannyira igaz, mint a másik, […] megpró-báltam összetákolni ezt a láncot, de aztánrájöttem, hogy ugyanolyan marhaság, mintaz, hogy anyámnak azért nem jut kenyér,mert a mûvezetõ kilopta a gyárból a go-lyóscsapágyat, hogy rollert csináljon a gye-rekének.” (323.) Az események szöveggéalakítása, vagyis a megírás idején az „ok-okozatiságban” való hit egy korábbi életfá-zis felidézéseként épül a szövegbe, vagyis aregény maga ennek a szemléletnek a leküz-déseként, felülírásaként is olvasható: „ak-koriban még úgy számítottam a logikára,mint egy vakvezetõ kutyára, vagy inkább,mint egy jól karban tartott tolószékre, amisose hagy cserben. Eskü alatt vallottamvolna, hogy logika vezérli a cselekedetein-ket, és le is rajzoltam addigi életünk ok-okozati láncát: hogy melyik mondatra mikövetkezett, melyik gesztust mi elõzte meg,mert rögeszmésen hittem az ilyesmiben.”(17–18.)

A regény kezdete ugyanakkor olyan alap-helyzetet exponál, aminek a megértése anarrátor-fõhõs számára valóban feladatkéntjelentkezhet: a fejezetekre nem tagolt, ki-hagyásokkal kisebb-nagyobb egységekreszabdalt regény elsõ négy, mintegy háromoldalnyi része az anya halálának bekövet-

113SZILÁGYI ZSÓFIA

keztét közlõ mondattal indul („Szombatdélelõtt tizenegykor volt a temetés”, 5.), ésa részbõl a halált megelõzõ tizenöt év „élõ-halottsága” is nyilvánvalóvá válik: „tizenötéve rettegett kilépni a lakásból” (6.); „azt atekintetet, amely semmiben nem különbö-zött az élõtõl, amelynek kékes derengéseszombattól egy tizenöt éve üresen várako-zó sír mélyét fogja bevilágítani, mert nemlehetett a szemét lecsukni” (7.) A szüzsékezdete (ami a fabulának ha nem is a vég-pontjára, de a zárlat közelébe helyezhetõel) tehát már felmutatja azt a kérdést, ami-nek megértéséhez a narrátornak az esemé-nyek elmondásával kellene eljutnia: miértlett disszidens lánya megjátszott temetéseután az anya, az egykor ünnepelt színésznõ„halott” a szakma és a külvilág számára,hogyan élt aztán fiával összezárva tizenötéven át a lakásában, egy „lopott színházidíszletekkel berendezett kriptában” (17.),és hogyan, miért halt meg végül akkor,amikor a fia pár napra magára hagyta. Aregényt azonban mégsem az események ok-okozatisága fûzi össze egésszé, hanem abelsõ szövegszervezõdés láncolata, aminekköszönhetõen egyrészt az egymást követõrészek kapcsolódnak össze, másrészt kiala-kul a befogadási stratégiát is folyamatosanalakító motívumháló. (A belsõ összefüggé-sek és az általa kialakított olvasói magatar-tás elválaszthatatlanságára Láng Zsolt is fi-gyelmeztet: „szükség van relációkat terem-tõ, nyomkeresõ olvasói logikára, hiszenminden rejtett utalás finom összefüggéshá-lót szõ”.) Nem a cselekményvázra vannaktehát „ráaggatva” a motívumok, hanem abelsõ szervezõdés tartja össze a szöveget,okozza annak sodrását, vagy „izzását” (LángZsolt kifejezése) s ebbõl bomlik ki (mond-hatnánk azt is, „mellesleg”) a cselekmény.

A szövegszervezõdés mikéntjét jól jelle-mezhetjük azzal a résszel, ami a vidéki fel-olvasóest után a plébánosnál tett látogatáskörül bontakozik ki. A narrátor-fõhõs aplébánia homlokzatán megpillantja család-ja címerét, a „fiókáit önnön vérével itató

pelikánt” (28.). A címer a szövegben egytörténetbe fordul át: arról olvashatunk,hogyan kapott a fõhõs hajdan a pergame-nen keresett családi címer helyett Pelikantöltõtollat egy ócskástól. Ezután térünkvissza ismét a plébánián zajló események-hez – a fõhõs és a plébános egy rövid be-szélgetés után fával befûtenek „valamelyikhajdani gróf Weér dohányzószobájába”, sez a cselekményelem vezeti be a hagyományemlékké alakulásának leírását: „ahogy széplassan vízzé vált a vér, amivel fiait etette apelikán, úgy gyarapodott az emlékekben ahajdani vagyon és hatalom” (32.). Nem-csak a pelikán szimbolikus jelentése bom-lik ki és bomlik le ebben a részletben – akályha befûtése mint cselekményelem egyi-dejûleg átalakul a családi hagyományok szét-hullásáról szóló megnyilatkozássá, olyanmódon, hogy a „maga alatt vágja a fát” szólásegyrészt újraéled, realizált metaforává ala-kul, másrészt már elhomályosult konkrétjelentését is visszakapja. A fa, a gyökerekfelaprítása a narrátor számára fiktívvé váltmúlt tudatos pusztításának metaforája lesz:„önerõbõl kezdtem feldarabolni ezt afantomországot, ezt a rákos mamutfenyõt.Elõbb csak óvatosan, hiszen erre mondják,hogy az ember maga alatt vágja a fát, deaztán nekiestem baltával, és éveken keresz-tül forgácsoltam a semmibe meredõ ága-kat és a vágyba kapaszkodó gyökereket,amíg el nem jutottam az egyetlen kézzel-fogható valóságig, nõvérem mesterhegedû-jéig.” (34.), ugyanakkor visszavisz afavágáshoz, a begyújtáshoz, vagyis a szö-vegszervezõdésnek ezt a részét generáló cse-lekményelemhez: „Vizes volt a fa, petróle-ummal is alig lehetett a dobkályhába be-gyújtani.” (34.)

Ezzel a szöveg sodrásának kimunkáltsá-gát különösen jól demonstráló részlettelnemcsak azt mutathatjuk meg, milyen isaz a szövegfelépítés, amit kétségtelenül aregény kiemelkedõ sajátosságaként kell ér-tékelnünk: azt is bemutathatjuk általa, ho-gyan szövõdik az a motívumháló, amit va-

114 SZILÁGYI ZSÓFIA

lamilyen módon minden, A nyugalomróleddig megjelent írás kiemel, s amit – nem-csak a metaforikus fogalom utótagja miatt– érdekes módon a könyv fülszövege su-gallta pszichologizáló (és a „letehetetlenség”élményéhez a befogadók egy részénél két-ségtelenül hozzájáruló) olvasattal is össze-kapcsolhatunk. („Egyre nyilvánvalóbb lesz,hogy a fiú immár sose fog szabadulni egyûlölet és szenvedély szõtte hálóból.”) Amotívumháló kidolgozottságát emeli ki aBeszélõ kritikája: „A regénynek példaszerûa narratív-stilisztikai-megformálásbeli vé-giggondoltsága és fegyelme. Bartis Attilaúgy írta meg a szöveget, hogy abban a so-rozatos, néha szövegszerû, néha kicsit el-mozdított vagy egy másik helyzetre vonat-koztatott ismétlések, rímek hordozzák, vagyépp adagolják a cselekményt” (NyarantaAranka – Telente Levente, Beszélõ, 2001.július–augusztus, 136–137.), és Láng Zsoltéis: „az író intenzív figyelemmel képes egymotívumot végigvinni”, velük szem-ben azonban Károlyi Csaba (véleményéthatározottan leszögezve és kevéssé alátá-masztva) a regény egyik tagadhatatlanul köz-ponti motívumát, a vért, rosszul kidolgo-zottnak, sõt, önmagát parodizálónak, ne-vetségesnek tartja.

A Károlyi által kiemelt „vér” valóban aszöveg legkönnyebben azonosítható, azimént vizsgált részletben is elõforduló mo-tívumai közé tartozik, hiszen Weérnek hív-ják a narrátor-fõhõst és anyját. (Ez éppena plébánosnál tett látogatásról szóló rész-ben válik világossá, a fõhõsnek az apjáévalazonos keresztnevét – Andor – csak a re-gény legvégén ismerjük meg.) A vér meg-jelenik az írás eszközeként („Te a másokvérével írsz! / Csakis fekete tintával írok,anyám. / Ez nem tinta, ez az én vérem. /Ha vér, akkor is kizárólag a sajátom,anyám.”, 183.); az elsõ vérzés választóvona-lat jelent a fõhõs és ikertestvére, Judit kö-zött („ekkor döbbentem rá, hogy a nõvé-rem elsõ mensesétõl errefele valamibõl ki-maradtam.”, 55.). A vér nagy hangsúllyalfordul elõ abban a jelenetben is, amelyben

az anya keresztnevét (Rebeka) viselõ, tö-rött szárnyú madarakat gyûjtõ öreg kurvaegy döglött varjút ver a földhöz („a járdamár csupa vér volt, mert a madár feje féligleszakadt.”, 66.); a színházból megszerez-hetõ vérpatron pedig a látszatvilág egyikszimbólumaként íródik a szövegbe. A vér-motívum esetében tehát a fõhõs neve elsõ-sorban olyan, már elsõ olvasásra könnyenfelfedezhetõ jelnek tekinthetõ, ami a többielõfordulásra is ráirányítja a figyelmet. Azontermészetesen lehet vitatkozni, szükségesvolt-e ennyire erõteljes szignált elhelyeznia szövegben, hiszen számos pontról indul-va eljuthatnánk a vér motívumához: azugyancsak jól észrevehetõ pelikán-motívumis elválaszthatatlan a vértõl, nemcsak a mi-tikus elképzelésekben, de, ahogy már a csa-ládi címert leíró részletbõl kiderült, a szö-vegben magában is. A fiókáit saját vérévelitató pelikán mint az anyai önfeláldozásszimbóluma kontrasztot alkot a gyermeke-itõl az anyatejet saját szépsége érdekébenmegtagadó anya alakjával. A hajdani törté-nést kimondó megnyilatkozást szintén aregény elsõ, a halott anya testét is leíróháromoldalnyi egysége tartalmazza: „a hul-lamerevségtõl ismét feszes melleket, ame-lyekre hajdan alig másfél hónapnyi szopta-tás után sót kent, nehogy a bimbók meg-nyúljanak” (6.) A „gonosz anya” – „ártatlangyermek” kínálkozó ellentétét azonban a re-gény számos ponton felülírja, nemcsak anarrátor-fõhõs és az anya kettõsén keresz-tül, de az egyik, Bartis szövegalkotásánakés vélhetõleg fotómûvész mivoltából is kö-vetkezõ képi látásmódjának egymásra ha-tását igazoló részletben is. A vidéki felolva-sóestre utazó író a karcagi váróterembenegy gyermekét szoptató anyát pillant meg,akinek a lábánál naposcsibék „sivákolnak”:„Semmi olyan nem volt a mohó csámcso-gásban, amit gyermeki ártatlanságnak ne-veznek, de amint nyelni kezdte az anyate-jet, az utazótáskába zárt naposcsibék is el-hallgattak.” (22.) S a „szopós csecsemõ”nem sokkal késõbb, éppen a vidéki felol-vasóest kapcsán az írók alakmásává válto-

115SZILÁGYI ZSÓFIA

zik a vendéglátó szerepét kényszerbõl ma-gára vállaló iskolaigazgató gondolataiban:„valójában nagy rakás szerencsétlenségek,felnõtté pumpált csecsemõk, akik legszíve-sebben az anyjuk csöcsén csüggnének a mainapig” (27.) S amikor a narrátor-fõhõsanyja halálát követõen kiüríti a lakást, majda lomtalanításkor leviszi a holmikat, az eztaz eseményt leíró szövegrészben a pelikánaz életet adó etetés és szoptatás szimbólu-mából ismét a pusztítás jelképévé változik,bár az élõhalott állapotot megtestesítõ la-kás berendezésének eltüntetése egy új életkezdetét is jelenthetné: „végig akartam néz-ni, ahogy a pelikánszájú gép felzabálja amaradékot.” (288.)

A vér- és a pelikán-motívum néhány,egymástól is elválaszthatatlan elõfordulásá-nak számbavételén keresztül már rámutat-hatunk Bartis regényének arra a jellegze-tességére, amivel szoros összefüggésben lesza cselekmény egyszerre követhetõ és nehe-zen kivonatolható: a motívumháló erõtel-jes belsõ szervezettsége nem szakítható el acselekmény és a témák szétszálazhatatlan-ságától. Ahogy Rácz Péter fogalmaz, „Bartisnem tudja élete különbözõ szálait szétszed-ni”, a Beszélõ kritikájában ugyanez a kö-vetkezõképpen kerül elõ: „nehéz megálla-pítani, milyen típusú regényt olvasunk”(136.) – felmerülhet több-kevesebb indo-koltsággal a „rendszerváltásról szóló re-gény”, a „nemzedéki regény”, a „családtör-ténet” és a „mûvészregény” kategóriája egy-aránt. Hiszen miközben az anya 15 éven átnem lép ki a lakásból, ahogy ezt a fülszö-veg is kiemeli: „odakinn szép lassan össze-roskad a politikai rendszer”. (Ehhez kap-csolható az a természetesen nem jelentésnélküli momentum sem, hogy a narrátor-fõhõs éppen az ’56-os forradalom idején,egy az eseményektõl távoli vadászházbanfogan meg.) A narrátor-fõhõsnek szerelmé-hez, Fehér Eszterhez, apja hajdani szeretõ-jéhez, Jordán Évához, illetve anyjához ésikertestvéréhez való viszonyán keresztül Anyugalomnak a család- és a nemzedéki re-gényre utaltsága realizálódhat. A „mûvész-

lét” pedig nemcsak a színésznõ-anya, a he-gedûmûvésznek készülõ testvér és az író-fiú alakjához kötõdve jelenik meg, de aregény íródásának témává válásán keresz-tül is. Ugyanakkor ez a részekre bontásmegköveteli az elkülönített részek azonnaliösszekapcsolását: Jordán Éva ott volt a va-dászházban ’56-ban, a fõhõs fogantatásaidején (s innen nézve már nem nevezhet-jük Károlyi Csaba nyomán pusztán „idege-sítõnek” azt a momentumot sem, hogy afõhõs a Rádió elõtti ’56-os koszorúzáskordobja be azt levelet Eszternek, ami az apa,az anya és Jordán Éva ’56-ban a vadászház-ban készült fotóját tartalmazza), s az apa,majd a fiú szeretõje a fõhõs kötetének szer-kesztõjeként is egyben. Az egyes, elválaszt-hatónak tûnõ, A nyugalom által mozgósí-tott mûfajváltozatokat tehát ugyanúgy össze-fûzi (többek között) Jordán Éva alakja, minta regény jelentésrétegeit (más, itt nem vizs-gált motívumok mellett) a vér és a pelikán:az egykor félbemaradt szeretkezés és a pusz-tító gyûlölet, az anya utáni vágy és az anyahalálának elõsegítése között mozgó anya-fiú viszonyhoz ugyanúgy kapcsolódik mind-két motívum, mint a szerelemhez, a sze-retkezéshez és az íráshoz.

A szeretkezés és az írás azonban nem-csak a vér és a pelikán motívumához kötõ-dõ szemantikai jegyek (a szülés, a születés,az alkotás, a halál, a látszatvilág) miatt el-választhatatlan a regény szövegében: a nemiaktus, aminek rendkívül durva, Jordán Évaés a fõhõs között megtörténõ változatától akocsmárosnõ és román szerelme, illetve afõhõs és Fehér Eszter poétikusan megemeltegyüttlétéig számos verziójával találkozha-tunk a szövegben, az író-fõhõs talán leg-fõbb tevékenysége – „fõ foglalkozása, hogypszichopata, aki anyjával éppúgy (kvázi)szeretkezik, mint szerelmével, bárkivel, egykultúrkurvával, ikertestvérével valószínûlegazért nem, mert a tehetséges hegedûmû-vésznõ idejekorán disszidált” (Rácz Péter,i. m.). A szeretkezés ugyanakkor, ha „való-dinak” nevezhetõ, ugyanúgy képes arra,hogy „megállítsa az idõt”, mint az írás:

116 SZILÁGYI ZSÓFIA

„Aztán megszûnt a fény is meg a sötétség,megállt Isten órája a mennyben és megállta pokolban anyám kelléktári vekkere.”(129.) „Igaz, Isten kelléktári vekkere semállt meg, csupán foltos lett a matrac, demondta, hogy nincs semmi baj.” (320.) „haaz ember dolgozik, az idõ kétségkívül bele-ragad az iszapba” (306.) Azt az értelmezéstazonban, hogy az írás a szeretkezéshez ha-sonlóan a hétköznapi létet feledtetõ tevé-kenység lenne, az idõ megállításának mód-ját metaforizáló mondat elbizonytalanítja:az „iszapba ragadásról” nehezen állítható,hogy az írás poétikus, emelkedett mivoltátartikulálná.

Az írást és a szeretkezést a durva, azembereket patologikus esetekké, pszicho-patákká változtató hétköznapi létbõl kieme-lõ hasonlatok ugyanakkor arra a feszültségreis felhívják a figyelmünket, amit Láng Zsolta következõképpen exponál: „elbeszél-heti-e ezt a történetet egy olyan elbeszélõ,aki ilyesmiket gondol: »levertem volna afejével a vakolatot, tégláig«”. Vagyis azzal akérdéssel kell szembenéznünk, milyen dis-tancia érezhetõ az egyes szám elsõ személy-ben megírt szöveg kimunkáltsága és az író-fõhõs pszichopata mivolta, viselkedése,életvitele között. Ez a feszültség csak akkorlátszik feloldhatónak, ha az eseményeketmegélõ hõst és az ezt szöveggé alakító fik-tív szerzõt a megélés – megírás sor más-másstádiumának tekintjük: ez azért is látszikfontosnak, mert az események logikáját,ahogy már igazolni igyekeztünk, folyama-tosan felülírja a szövegszervezõdés „logiká-ja”, vagyis az empirikus tapasztalatok he-lyére a nyelv valósága lép. A regény egy-szerre igyekszik leválasztani Weér Andort,a fiktív szerzõt a biográfiai szerzõrõl,Bartisról, és a közvetlen referencializálásontúllépve össze is mosni vele – például azzal,hogy a fõhõs szerelmének, Eszternek a rej-télyes múltja Bartis elsõ regényében, A sé-tában látszik feltárulni, vagy azzal, hogy többolyan utalást is találunk, amelyek szerint aregényben íródó szöveg éppen az a mû,

amit a kezünkben tartunk, ezt a vélekedéstazonban több ponton el is bizonytalanítjaa szöveg. A fõhõs tehát, amikor fiktív szer-zõvé válik, és a vele megtörtént eseménye-ket a nyelv teremtõ ereje segítségével szö-veggé alakítja, státuszváltáson megy át, igazugyan, hogy ez a „megemelkedés”, mond-juk A nyugalomban többszörösen felidézettDosztojevszkij mûveivel szemben nempoetizálódik, nem jelent „megoldást”, s azorvos megnyilatkozásai révén ironikussá isválik egyúttal: „Akkor írjon egy jó kis köny-vet. Szublimáljon egyet. Attól megnyugszik,és még fizetnek is érte.” (304 – Kiemeléstõlem. Sz. Zs.) A regény címének egyikmagyarázatát is adó megjegyzésbõl nyilván-való, hogy a „Nyugalom-támaszpont” eléré-se nehéz, a megértés még az eseményeknyelvi történéssé alakítása révén sem való-sulhat meg maradéktalanul. Láng Zsolt di-lemmája tehát egy szinten feloldható ugyan,a kérdés azonban megmarad, s elvezethetegyúttal az értékelés paradoxonához. Bár akönyv olvasmányosságához, sikeréhez nyil-vánvalóan jelentõsen hozzájárul, hogy ben-ne egy igen jól felépített, nyomasztó fiktívvilággal szembesülünk, amelyet a betege-sen végletes érzelmekre és viselkedésreképes hõsök egyikének elmondásából is-merünk meg, A nyugalom legfõbb értékétvéleményem szerint nem a fiktív világ kü-lönössége, a szereplõk pszichológiai „ábrá-zolása”, egymáshoz való viszonyuk (idõn-ként talán túlzottan is) patologikus jellege,a narrátor-fõhõs „feltárulkozása” adja, ha-nem a szöveg ennél sokkal részletesebb vizs-gálatot is megérdemlõ és természetesen azelõbb felsoroltaktól külön nem kezelhetõkimunkáltsága, ami feledtetni képes a sze-replõk egymással folytatott párbeszédeibennéhol felfedezhetõ döccenõket, túlzásokat,megbicsaklásokat is. A szöveg „izzása” vi-szi végig a regényen úgy az olvasót, hogy azolvasás örömét és a fiktív világ légköréneknyomasztó mivoltát egyszerre élheti át – sennek köszönhetõen ragadhat Bartis regé-nyének olvasása közben is iszapba az idõ.

117STURM LÁSZLÓ

Száraz Miklós György második regényé-nek elbeszélõje – egyben fõszereplõje – egyfiatal lány, aki egy meg nem nevezett felvi-déki városból érkezik a ’90-es évek Buda-pestjére, hogy történelmet és régészetet ta-nuljon. Egyetemi éveit egy nagy szerelem,valamint az apja és nagyanyja körében el-töltött gyerekkor visszajáró emlékei hatá-rozzák meg.

A diákévek jelentik számára a „vándor-éveket”, elsõsorban lelki tapasztalataikkal,de számos valódi utazással is (Felvidékre,Erdélybe, az Alföldre). Ezek az utazásoknem lépnek túl az egykori Nagy-magyarország területén, jelezve a hagyomá-nyok és a haza fontosságát a megismerés-ben és a majdani otthonteremtésben. Azemlékezés jelenét a regény eleje és végeidézi fel: az egyetemi évek és a szerelemvéget értek, a hõsnõ (az elbeszélõ) hazaké-szül. Véget ér egy korszak is, a hosszúranyúlt gyerekkor: „Lezárult a szerelmünk,és valójában akkor ért véget a gyerekko-rom is. Tudtam, éveket tölthetek még Bu-dapesten, nyárra tél jön, télre nyár, de aztis tudtam, hogy ami attól kezdve történik,az már nem a gyerekkorom. Az más idõ-számítás.”

A fenti idézetbõl is érzõdik, hogy a szer-zõ a személyiség fejlõdését figyeli, és ezt afejlõdést elsõsorban az érzelmekhez köti.Ennek megfelelõen az egyetemi éveket és afelvidéki gyerekkort megelevenítõ emléke-zés nem fél se a nagyjelenetek, se a várat-lan fordulatok alkalmazásától. Felfokozottérzelmi tartalma van már az emlékezést el-indító nyitójelenetnek, amikor egy mentõ-re várva merül föl a múlt néhány mozzana-ta. (A feszültséget növeli, hogy a mentõ sze-repe csak a regény legvégén tisztázódik.)Az érzelmi beállítottság meghatározza a sze-

replõk egymás közti viszonyait is. Ezeket atöbbnyire már az elsõ pillanatban kiala-kuló rokonszenv vagy ellenszenv irányítja,ezért az újsütetû ismerõsök is mindig bi-zalmasan, kitárulkozva kezdenek beszélget-ni. Néha ez modorossá válik, például ami-kor a mû elején a házban lakó öregasszonyrögtön nem túl körülményeskedõen érdek-lõdik az épp akkor új lakóhelyére érkezõfiatal lány aznapi nemi élete iránt. A for-malitásokat kerülõ, in medias res kezdetûpárbeszédet a szerzõ gyakran igyekszik lé-lektanilag hitelessé tenni azáltal, hogy fel-fokozott lélekállapothoz kapcsolja (sírás,dühkitörés), vagy „nem tudom, mi ütöttbelém” féle fordulatokkal vezeti be.

Az emlékezések anyagát két emlékrétegállandó váltakozása jelenti. A budapestidiákévek megadnak mindent, amirõl álmo-dik egy lány. Érdekes tananyagot, a tanu-lás mellett is végezhetõ szolíd munkát, igenkellemes, önálló lakást, és mindemögött aszeretõ otthon képét, és a jellemformálónagy élményeket: szerelmet, társaságot (el-sõsorban választottja baráti körébõl), buli-kat, utazásokat. A szerzõ megóvja hõsét amegalázó vagy a problémákat túl rövidrezáró élményektõl, de mások sorsán át ígyis szembesül a lehetõségek tömkelegével.A dühöngõ ifjúság jellemzõ (vagy legalább-is annak elkönyvelt) témái itt is mind sze-

Mag

yar

Kön

yvkl

ub, B

udap

est,

2001

., 53

9 o.

Sturm László

Nagyszerû elképzelés – részletekkelSzáraz Miklós György: Lovak a ködben

repelnek: az érzel-mi kapcsolatokpróbálgatása, aszex, a közös ízlésösszetartó ereje, ajellemet és a világ-nézetet firtató esz-mélkedés, az alko-hol, a bûnözés, ahomoszexualitás, a

118 STURM LÁSZLÓ

kábítószer, a megtérés, az eredetiség igé-nye és az igazi feladat keresése.

Az emlékezés másik síkján a nemzeti-ségi ellentétektõl nem mentes, mégis idilli-kus felvidéki kisváros jelenik meg, és ki-bontakozik a gyermekkor és a középisko-lás évek története. Itt a (csonka) család ameghatározó: a szórakozott, de példásanlelkiismeretes orvos apa és a tökéletes anya-pótló, bölcs „nagyi”. Mivel a regénybengyakori téma a nemzet, illetve a kisebbségisors, ezt a családmodellt jelképesen is ér-telmezhetjük. Eszerint a felvidéki (vagy ál-talában a kisebbségi) magyarság „félárva-ságát”, veszteségeit esetleg képes ellensú-lyozni a múlt, a hagyományok ereje (itt: anagyanya). Illetve a gyógyítás, életmentésután talán az (újra)tanítás, a hagyományokelõásásának ideje következik.

A mû világában egymás mellett, egymástkiegészítve érvényesül a tapasztalati való-ság és egyfajta mágikus-mesei szemlélet. Alélektan, a környezetrajz pontosságát kiegé-szíti a képzelet önkényének és az emléke-zés folyamatának az érzékeltetése, a világ-értelmezés pedig eljut a mágia, vagy leg-alábbis telepátia érvényesüléséig. A két síkértelmezi egymást, ezáltal mindegyik túl-emelkedik az adott helyzeten, és gyakranpéldázatszerûvé, jelképessé válnak. A való-ság és a látomás furcsa, jelképessé emelke-dõ viszonyát fejezi ki a címadó jelenet. Afõszereplõ kislány korában a ködös kisvá-ros utcáján lovakat pillant meg, és annyirabelefeledkezik a valószínûtlen látványba(„Amikor a mi városunkban már nem isvoltak lovak.”), hogy nagy késéssel ér haza.Az apja nem hisz neki, lemennek az utcá-ra, és valóban nem találnak sehol lovakat.Ám amikor elindulnak haza, az apja „lelé-pett az úttestre, hogy átvágjon a szemköztijárdára, és belehágott egy nagy rakás lócit-romba”. A lovak a gyermekkori képzelõ-dés után még egyszer feltûnnek, a szerelemkibontakozásakor.

A gyakorlati szemléletû valóságkép ki-egészítését számos mozzanat indokolja.

Ilyen a történelmi múltnak (elsõsorban azegykori Magyarországnak) a jelenen átütõhatása, az emlékképek kavargása, a gyer-meki képzelet színessége, az emberi világmögötti természeti, elemi erõk megidézé-se. Ezek mind azt a benyomást erõsítik,hogy a hétköznapitól eltérõ módon is meg-élhetõ és felfogható a valóság, hogy a rej-tett vagy kevésbé számon tartott erõk (aképzelet, a természet, a démonok [róluk isszó esik], a múlt) nagy befolyással vannakéletünkre. Ezek kitágítják az emberi lehe-tõségek körét, kiutat mutathatnak a gyak-ran szûkössé váló lélektani-környezeti meg-határozottságból. Másrészt lehet, hogy irá-nyítják is az életet, valamiféle végzetet kép-viselnek. Ez a végzet nem semmisíti megaz emberi szabadságot – legalábbis a re-gényben inkább bíztatónak érzik a jelenlé-te –, hanem keretet ad neki. A szerzõ mára regény elsõ lapján fölveti mind a két szem-pontot: „És ugyanakkor azt is megéreztem,amit addig sosem, de amit azóta tudok: azelrendelést, hogy ez kikerülhetetlen, mintahogy kikerülhetetlennek bizonyult az is,hogy ebbe a testbe, ezzel a tudattal szüles-sek, ahová végül is születtem, az egykorimagyar Felvidékre”. A rögtön ezután kö-vetkezõ bekezdésben pedig így ír: „Azt hi-szem, mindenki életében vannak olyanidõszakok, amikor minden megtörténhe-tett volna, amikor minden egészen máskéntis történhetett volna”.

Elsõsorban a gyermeki képzelet képes avilágot állandó alakulásként, a lehetõségektárházaként látni. Számára például a pla-tánfa egy, a fejével a földbe szúrt polip,ugyanakkor az idõ és a világ képe, a mese-beli világfa. A visszaemlékezés minderrenem véletlenül foglalja el az elsõ – még szá-mozatlan – fejezet nagy részét. Figyelmez-tet az élettapasztalat esetlegességére, a meg-ismerés cseppnyiségére (ami nem zárja ki,de nem is biztosítja, hogy mégis tükrözi atengert), amikor a világfa képzeletbeli be-járásáról írja: „annak a szép, egészségesplatánnak ezzel még csak egyetlen ösvényét

119STURM LÁSZLÓ

jártam be a milliárdból, és ezt kislánykéntis pontosan tudtam, és mindig elborzasz-tott annak a gyönyörûsége, ha végiggon-doltam, mennyi út, utacska és ösvény,mennyi kiaknázandó lehetõség állna mégelõttem, ha mindet, a labirintus mindenlehetséges ág-bogát be akarnám járni”. Azegész megismerésének a lehetetlensége ala-pozza meg a személyes élmények, az egyesszám elsõ személyû elbeszélés hitelességétés fontosságát. Hiszen ha nincs átfogó, egy-séges tapasztalat, akkor csak a személyiségfelõl közelíthetünk a valósághoz.

A megismerés korlátozottsága fölértékelia személyiség nem racionális oldalait, azízlést, a (mesélõkedvet és a sajátos valóság-látást megalapozó) képzelõerõt és az érzel-meket. Az elbeszélõ kicsit tetszeleg is ezek-ben, például a jó ízlés korai kialakulásárólírva: „a nagyi néha vidoran mesélte, hogymilyen hiú voltam, hogy korán ügyeltemaz összképre, az együttes hatásra”. A sze-replõk érzelmi alapú bemutatása se min-dig szerencsés. Az apa és a nagyanya figu-rája egy idõ után csöpögni kezd a jóságtól,hiába igyekszik a szerzõ ellensúlyokat te-remteni a komikus dühkitörések és a so-kat-látott bölcsesség bemutatásával. (Ráadá-sul a „nagyi” állandóan idézgetett, többnyi-re szólásokba és közmondásokba mereve-dett bölcsességei igencsak közhelyesek.) Azemberek egyediségének a keresése sokszorfullad eredetieskedésbe. Ami nem lenne baj,ha az elbeszélõ nem az eredetiségnek kijá-ró csodálattal beszélne ilyenkor. Az érzel-mek vezérelte ember csak – mondjuk így– keble istenének kíván engedelmeskedni(vagy a regényben is szereplõ gyanús kife-jezéssel élve: „önmaga” akar lenni), és el-lenséges a tekintélyekkel, szokásokkal, for-maságokkal szemben. Ezért nem ítéli el azapa a bérmálás alatt a gyerekeken kitörõnevetésrohamot, és ezért tekinti az elbe-szélõ szerelme sajátos tanítási stílusát, ál-landó elkalandozásait az egyéniség, az ere-detiség bizonyítékának. Az olvasó azonbanaz utóbbi esetben hajlamosabb megint csak

eredetieskedést, modorosságot látni.A keretek elleni lázadás témái a fiatalok

nyelvének és élményvilágának bemutatásá-val párosulva az egykori beat-irodalom szel-lemét idézik. De a szentimentalizmus semidegen a regénytõl a maga hiába lázadó,természetszeretõ, a problémákra gyakranérzelemkitörésekkel (dühkitöréssel, neve-téssel és elsõsorban sírással) reagáló hõsei-vel, akik a világ közönyével saját jóságukatszegezik szembe („Muszáj jónak lenni!Annyira szar a világ.”). Hisznek az embe-reket elválasztó különbségek kiküszöbölhe-tõségében. Eszményük valami általánosemberi viszony („Õ nem zsidókat, hanemembereket mentett”). Ennek a felfogásnaka megvalósíthatósága sajnos ezúttal is csakszólamokra korlátozódik. Az ilyen szólamokközhelyszerûségét nem enyhíti, hogy konk-rét helyzethez kötõdnek, esetleg dühöngésvagy egyéb érzelemkitörés kíséri õket. In-kább a szereplõket tünteti föl gyermetegszínben az, hogy ilyen szólamok ilyen fokúazonosulást váltanak ki belõlük. Ez a gyer-metegség azonban nem véletlen, hanem amûben oly fontos szerepet játszó gyerme-kiség – a mû értéke ellen forduló – elfaju-lása. Hiszen a fõ téma nem az érettség, ha-nem az ahhoz vezetõ út, a felnõtté válásfolyamata. A fõhõs önállótlanságát jelzi,hogy állandóan apja és nagyanyja életveze-tési tanácsai szerint igyekszik a sorsát ala-kítani.

A gyermeki lét bizalmas érzelemtelisé-gét konzerválja a fiatalok belterjes társasá-ga. A cselekmény a kisvilág, a személyesviszonyok körében bontakozik ki. A kis-közösségek sokoldalú bemutatása a könyvegyik nagy erénye, ezek érzelmi alapokonnyugvó rendszere azonban nem biztos, hogykiterjeszthetõ társadalmi szintû jelenségek-re. Az elbeszélõ figyelmen kívül hagyja, el-keni ezt a problémát, és ezért válik gyak-ran szentimentálissá, naivvá. Általánosítá-sai pedig igazságtartalmuktól függetlenülszólamszerûek. A szereplõk, ha bölcselked-ni kezdenek, legtöbbször a hirdetett elvek

120 STURM LÁSZLÓ

puszta szócsövei. Az egyén szintjén a leg-fõbb elv talán a szépség, jóság és igazságklasszikus egysége a szeretetben: „Ha na-gyon szerettél, szép volt – mondtam a ha-lott fiú szellemének. – Ha szép volt, akkorjó is volt! Ha jó volt, igaz volt. Akkor megminden farizeus elmehet a jó fenébe!” (Azindulatos kifakadás ezúttal sem teszi hite-lesebbé a megállapítást, amely egyébként aregény tükrében akár el is fogadható.) Azegyén maga felelõs a boldogulásáért: „Deazt, drága gyermekem, jegyezd meg, hogyaz élet akkor szép és kényelmes, ha szépenés kényelmesen éljük. És ez csak elhatáro-zás kérdése.” A társadalomban az elõzékenypárbeszédkészség az eszmény, a nemzet, atörténelem szintjén pedig a magyarság tri-anoni katasztrófája a fõ téma.

Mi jelenti a felnõtté válást az idilli gye-rekkor és a tapasztalatokban gazdag ifjú-ság után? Vagyis mi az az újdonság, amiegyelõre hiányzik az elbeszélt események-bõl? Részben az önállóság nagyobb foka: afõszereplõ anyja igen korai elvesztése utánekkorra már elvesztette nagyanyját majdapját is, és szerelme is lezárult. Ennél isfontosabb azonban, hogy a lehetõségekbõsége megoldandó feladatokra szûkül, avilág megismerésének vágyát pedig háttér-be szorítja az otthon utáni vágy. Így válnakjelképessé a regény egymásra rímelõ elsõés utolsó szavai: „Hazamegyek, bárhol le-gyen is az” – „majd fogtam a hátizsákomatés elindultam haza”.

Az azonosságtudat az otthonteremtéskulcskérdése. Elsõsorban közösségi lépték-ben tematizálódik – a kisebbségi helyzet-ben élõ magyarok és a zsidók kapcsán –,de személyes vetülete is megkerülhetetlen,mint az ifjúság talán legégetõbb életkoriproblémája.

A regény központi felismerése, hogy azazonosságtudat erõssége elsõsorban a sajáttörténetek kialakításától függ. (Ezért is szo-rul a társadalmi a személyes és a nemzetimögé, mert az utóbbiaknak vannak igazánátélhetõ történeteik.) Trianon a fõszereplõ

szerelmének még mindig nyílt sebe, és bára téma ismételgetése ebben a monomániásformában sokszor erõltetettnek látszik(megint csak függetlenül az elmondottakigazságától), mégis beilleszthetõ a világképlogikájába. Trianon a nemzet önmagárólszóló történetét is szétzilálta, és ezzel egynagy hagyományú közösség létét tette két-ségessé. Ennek fényében kap jelentõséget,hogy az új nemzedék elõtérben álló szerep-lõi, a fõhõs és szerelme mindketten törté-nelemtanárok: a megszakadt fonál újraszö-vésére hivatottak.

A mû cselekményessége is ezekbõl abelátásokból ered. Nemcsak a szerzõ vanmindennek tudatában, hanem a szereplõkis, gyakran mesélnek egymásnak történe-teket vigaszul, szórakozásul, önmaguk meg-ismertetésére.

A regény történeteit igen részletezõ elõ-adásmód jellemzi. A mesélõ – legyen az azelbeszélõ vagy a szereplõk valamelyike –élvezi a történetmondást, ennek megfele-lõen színezi megfigyeléseivel, személyesbenyomásaival mondandóját. Ez a megje-lenítõ részletezés az õszinteség próbája is.A fõhõsnõ szerint az õszinteség nem más,mint hogy ott kell lenni, amirõl beszélünk:„Éreztem, szeret mesélni. Azt nem tudtam,hogy mindig szeret-e, hogy mindenkinekszeret-e. De azt éreztem, hogy nekem sze-ret. És tudtam, hogy igazat mond, mertahogy arról a régi hajnalról beszélt, ami-kor a lakásom elsõ tulajdonosával megis-merkedett, láttam, valójában nincs is ittvelem, nincs itt a sülõ szalonnaként serce-gõ nyári záporban, nincs itt a presszó tera-szán, a piros-fehér csíkos ponyva alatt,ahogy mesél, visszaröppen a kéményei éskupolái közé, ahol jól érzi magát. Magya-rul: õszinte volt.” Ha a beszélõt elragadja aképzelet vagy az érzelem, akkor a megele-venedõ részletek torlódó tagmondatokban,hosszú-hosszú összetett mondatokban tör-nek elõ az emlékezetbõl, új ritmust adva aszövegnek. A párbeszédes jelenetek soka-sága és a cselekmény váratlan fordulatai is

121STURM LÁSZLÓ

ritmusélénkítõen hatnak. A részletek sze-retete tehát nem teszi kínosan lassúvá vagyegyhangúvá, mégis sokszor megterheli amûvet. Az elgondolás ugyanis általában nemtársul megfelelõ nyelvi erõvel (ha valakiéhes, akkor mint a farkas, ha eltûnik, ak-kor mint a kámfor stb., stb.), így a részle-tek gyakran jellegtelenek maradnak. Érde-mes kitérni konkrét példára. A fõhõs sze-relme többek között így mondja el ember-próbáló reggeli kirándulását: „Egyszerûennem találtam visszautat. Úgy vett körbe aza szörnyeteg tövisbozót, hogy azt hittem,ott maradok. Még a szederinda a legkímé-

letesebb.” Minek a „bozót” elé ilyen sem-mitmondó jelzõ, mikor a helyzet úgyis ér-telmezi önmagát? Ezek a megszemélyesíté-sek (elsõsorban jelzõk, de a következõmondatban a névszói állítmány) csak aztdemonstrálják, hogy a beszélõ érzelmi vi-szonyba lépett minden aprósággal (szenti-mentalizmus!), de fölöslegesek, így épp azigazi viszony hiányát jelzik. Az életszerû-ség túl programos. A regényben megnyil-vánuló nagyívû elképzelés nem tud kitelje-sedni, és ezt számos részlet sikere sem tud-ja elfedni.

Marcsi (akvarell, papír)

122 BENYOVSZKY KRISZTIÁN

Az ismert szlovák mûfordító, kiadó,kultúrdiplomata és tanár, Karel Wlachovskýmagyar és szlovák irodalomról írott tanul-mányait, vele készült interjúkat, és mun-kásságát értékelõ két további írást foglalmagába a Kiss Gy. Csaba és Tóth Lászlóáltal összeállított kötet. Bizonyos fokig rend-hagyónak mondható, hisz azáltal, hogy azolvasó a beszélgetések és visszaemlékezé-sek gyûrûjében olvashatja a szerzõ irodal-mi reflexióit, nemcsak komparatisztikaiismereteit bõvítheti, hanem megismeri esokágú tevékenység jellemezte, de mégis egycélt szolgáló életpálya mögöttes mozgatóitis. Wlachowský útját a magyar nyelvhez ésirodalomhoz, a kiadóként szerzett gyakor-lati tapasztalatait, a budapesti Szlovák In-tézet igazgatójaként megélt élményeit. Ezenkeresztül pedig nagyon sok adalékot meg-tudhat a szlovák–magyar irodalmi és kul-turális kapcsolatok múltjáról és jövõjérõl,a kultúrközi párbeszéd neuralgikus pontja-iról, eleddig kihasználatlan lehetõségeirõl.Recenziómban a szövegek fordítói és azirodalomtörténeti vonatkozásaihoz fûznéknéhány megjegyzést.

Wlachovský könyvét olvasva feltárul afordítás egész pragmatikája, nemcsak az ál-talános elvek szintjén, hanem „élesben”, egyfordító irodalmak, kultúrák közti termé-

demesnek tart átültetni, s hogy ezt milyenmegfontolások alapján is teszi. Wlachovský„ars translatologicá”-jában sajátos módonfonódik össze két, nem feltétlenül össze-egyeztethetõ szempont: az egyéni ízlés és abefogadó irodalom támasztotta igények. Aszerzõ már az elõszóban és az egyes tanul-mányokban ismételten megfogalmazza,hogy az érdekelte õt a magyar irodalom-ból, ami valamilyen szinten hiányzott a szlo-vákból: „A magyar irodalomban voltakép-pen azt kerestem, amit a szlovákban nemtaláltam meg, ami a szlovák irodalombólszámomra hiányzott. Ezért szinte kizárólaga magyar irodalom városi és polgári vonu-lata érdekelt, a magyar próza 19. századvégi újjászületésétõl egészen máig” (8.).Mándy Iván-mûvek fordítására példáulazért vállalkozott, mivel úgy érezte, e prózaminden kvalitása mellett, ösztönzõ lehet azimpresszionista epika hagyományában sze-gényebbnek mondható, alapvetõen a hagyo-mányos realista regény alaktani hagyomá-nyaiban gyökerezõ szlovák széppróza szá-mára (51–52.). Egy interjúban megjegyzi,hogy azokat a szerzõket szerette különösenfordítani, „akik pontosan fogalmaznak,kerülik a fölösleges terjengõsséget” (138),s ezért is áll hozzá a legközelebb MészölyMiklós prózája (121.); más helyen viszonthozzáteszi, hogy a Saulus és a Pontos törté-netek útközben címû regényét azért is tar-totta fontosnak lefordítani, mivel a ’70-esévek normalizációs idõszakában – a nagy-jából ’56-tõl ’68-ig/’70-ig terjedõ ígéretespluralizálódás, poétikai gazdagodás és nyi-tás korszaka után – ismét a realista kánonkerült elõtérbe a szlovák irodalomban, sezért „a kísérleti próza kiadásának esélyesem volt, és a posztmodernizmus megállt

Benyovszky Krisztián

�� ��� perspektívábólKarel Wlachovský : Köztes szerepben. Párbeszéd a magyarés a szlovák irodalommal – közös dolgainkról

keny ingázásátmegörökítõ olvasó-és mûhelynaplóformáját öltve. Amagyar olvasó szá-mára talán az a leg-izgalmasabb kér-dés, mi az, amitegy szlovák fordítóirodalmunkból ér-Is

ter,

Bud

apes

t, 20

01. 2

78 o

.

123BENYOVSZKY KRISZTIÁN

az ország nyugati határainál” (63.). Egy sta-tisztikai felmérés érdekes adaléka továbbá,hogy a három legtöbbet fordított magyaríró (Jókai, Mikszáth, Móricz) után/mellettRejtõ Jenõ neve is többször felmerült, mintolyan szerzõé, akinek a mûveivel a szlovákkiadók a hazai „szórakoztató irodalom hi-ányát igyekeztek pótolni” (94.). Mindenlefordított mûnek tehát a befogadó irodal-mat kell gazdagítania, pótolnia a hiányo-kat, esetleg inspirálnia is annak késõbbialakulását. Nincs értelme „olyan szerzõkmûveit lefordítani és kiadni, akikkel, illet-ve amelyekkel csak a lefordított mûvek bib-liográfiáját bõvítenénk” (131.). Ezért a for-dítónak jó érzékkel kell rendelkeznie ah-hoz, hogy felismerje és ne hagyja elillannia „kedvezõ pillanatot”, hisz az idegen mûpozitív fogadtatásában ez is legalább annyi-ra meghatározó, mint magának a mûnekaz „immanens” minõségi mutatói. Jó pél-dája lehet ennek Fejes Endre Rozsdateme-tõjének és Kertész Ákos Makra címû regé-nyének szlovák átültetése. A ’80-as és a ’90-es évek magyar irodalmi produkciója foly-tán történt értékmódosulások eredménye-ként mára a kánon peremére szorult kétmû a ’70-es évek Szlovákiájában – a márismertetett kultúrpolitikai viszonyoknak is„köszönhetõen” – „szenzációszámba ment”,„pult alatti” áruvá vált (93.). Ady szlovákrecepciója ugyanakkor rámutat arra is, hogyegy idegen költõ fogadtatása a hazai szelle-mi-kulturális környezetben egyfajta jelen-tésbeli redukcióhoz is vezet(het), mivel azigények és elvárások csak az életmû bizo-nyos komponenseit teszik láthatóvá, hang-súlyossá: „A szlovák poéta (Hviezdoslav-B.K.) Ady költõi üzenetét… elsõsorban eti-kai és politikai síkon értelmezte, poétiká-ja, mitikus szimbólumrendszere azonbanidegen maradt számára” (13.). Mivel a for-dítás sosem korlátozódik egy mû filológia-ilag és poétikailag pontos átültetésére, ha-nem egy tágabb hatósugarú, irodalmi ha-gyományok és kultúrák közti kommuniká-ció hátterében zajló folyamat, szükséges,hogy a fordító a két irodalomról minél több

ismerettel rendelkezzék: „Ha a körülmé-nyek engedik, igyekszem mindent elolvas-ni, áttanulmányozni, ami a konkrét mûfordításában segítségemre lehet” (147.). Akulturális komptencia pedig, derül kiWlachovský vallomásaiból, a borfajtáktóla nyelvi ismereteken, történelmi, irodalmi-mûvészeti jártasságon át a nemzetkarakte-rológiai megfigyelésekig terjed. A szerzõmûfordítói munkásságát �ilka Tiborköteben szereplõ tanulmánya értékeli (253–268.).

Amennyire érdekesek és tanulságosaka fordító vallomásai, annyira tûnik vitatha-tónak az irodalomtörténész némely megál-lapítása. A legproblematikusabbnakWlachovskýnak az ún. csehszlovákiai ma-gyar irodalom kérdésére, és néhány konk-rét szerzõ „irodalmi hovatartozására” vo-natkozó értékelését tartom. Álláspontját egy1984-ben készült interjúban fejtette ki alegtömörebben: „A csehszlovákiai magyarirodalom kétségkívül része a cseh és szlo-vák irodalmi kontextusnak. Az is nyilván-való, hogy nyelvében az egyetemes magyarirodalomhoz kötõdik. Ez a kettõs kötõdésteszi sajátossá, egyedivé. S végül: csak ez-zel a háttérrel értékelhetõ objektíven mintegész, s így ítélhetõ meg a rész: maga amûalkotás” (140.). Indoklásként a két iro-dalom (a szlovák és a magyar) közösreferenciális kontextusát említi, mondván,hogy a csehszlovákiai magyar szerzõk mû-vei „szorosan beépülnek a csehszlovákiaivalóságba” (140.), és hogy „azokból az élet-tapasztalatokból indulnak ki, melyek össze-függnek a vidékkel, ahol születtek és nevel-kedtek” (78.) Grendel Lajossal (akinekmûveit õ ültette át szlovákra) kapcsolatbanmegjegyzi, hogy esetében nem hagyhatófigyelmen kívül, hogy „csehszlovák állam-polgár, akinek írói munkássága szerves ré-szét képezi a csehszlovák irodalmi kontex-tusnak” (87.). Nem kívánok a kisebbségiirodalmak státuszát övezõ eddigi viták „szét-hangzó” kórusába beállni, ezért csak egykurta megjegyzést fûznék hozzá a fentiek-hez: nehezen tudom összeegyeztetni a föld-

124 BENYOVSZKY KRISZTIÁN

rajzi és politikai szempontokat a – számom-ra alapvetõbbnek tûnõ – nyelvi kritérium-mal. Ezért is tartom komikusnak, hogyGrendelt, aki magyarul ír, s a mûvei csu-pán fordításban hozzáférhetõk a szlovákbefogadók számára, csak azért, mert mû-veiben „közös történelmi tapasztalatokat”dolgoz fel, szlovák írónak lehessen tartani.(Így tartja õt számon pl. Zsilka Tibor, sõtPeter Zajac is.) Bármilyen színvonalasakis Wlachovský fordításai – fordítások. Nema rosszindulat beszél belõlem, de akárcsakA rózsa nevének szerzõje nem lesz attól csehíróvá, hogy a regényben szó esik a ’68-asprágai eseményekrõl, úgy Kundera is meg-marad kétlaki (cseh, francia) alkotónak,annak ellenére, hogy A nevetséges szerelmekegyik novellájának helyszínét Szlovákiába,Érsekújvárba helyezte. Ivan Habaj csalló-közi tematikájú, a térség jellegzetes alakja-it megrajzoló prózája úgyszintén „szlovákmarad”, a dolog nyelvi természetébõl adó-dóan. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni,hogy milyen abszurd következménye lehetannak, ha következetesen tartjuk magun-kat a földrajzi (referenciális-tapasztalati)kritériumokhoz. Ahhoz pedig, hogy egyszerzõ állampolgársága mennyire mérvadóa mûvek genezisét és morfológiáját tekint-ve, elég utalni a biografikus szerzõsség el-méleti problematizáltságára (Vodi�ka,Barthes, Foucault), példaként pedig aTalamon-próza mágikus, imaginatív vilá-gára. Ugyancsak diszkutabilis Wlachovskýazon megjegyzése, hogy Madách Tragédiá-ja „abban a környezetben találhat a legna-gyobb visszhangra, amelyben született”(92.). Számos példa igazolja, hogy az iro-dalmi recepció sokszor a palackba zárt kéz-irat „törvényei” szerint alakul: megjósolha-tatlan, hogy kihez is jut el a mû,megérti-e, s ha igen, milyen differenciáltlesz ez a tapasztalata, mint ahogy a hatásmértéke, azaz a szövege aktuális párbeszéd-készsége sem okvetlenül a „forrás”, az „ere-det” függvénye.

A magyar írókról készült rövid portrék-ban, illetve a magyar irodalom bizonyosszeletét áttekintõ összefoglalásokban már

elsõ látásra feltûnik, hogy Wlachovský mi-lyen biztos kézzel válogat. Egyáltalán nemmagától értetõdõ, hogy valaki ’70-es évekderekán Ottlik Géza, a ’80-as évek elsõ fe-lében pedig éppen Csáth Géza, Kosztolá-nyi Dezsõ, Mándy Iván és Mészöly Mik-lós mûveit ültesse át szlovákra. A magyarirodalom mai, uralkodónak mondható ká-nonában az említett szerzõk mindegyike„élpozícióban” van, ami azonban nem voltróluk elmondható a fordítás idején, sõt.Wlachovský egyéni ízlése tehát mintegy„igazolta” az irodalmi kánon késõbbi mó-dosulásait. A legsikerültebbnek a Mándy-portrét tartom, mivel ez tartalmaz mindenolyan fontosabb „kulcsszót”, ami alapján aszlovák olvasók markáns képet alkothatnakmaguknak a mûvek poétikájáról. Az álta-lában fordítói utószóként íródott többi is-mertetés is igyekszik rövid pályaképet adni,választott szempontok szerint elhelyezni aszerzõt a hazai kontextusban, illetve, a dek-larált elveknek megfelelõen, Wlachovskýmindig megpróbál „utat taposni” a magyarmû számára a szlovák környezetben is, la-tolgatván, melyek a mûvek recepciós esé-lyeit tekintve legfigyelemreméltóbb mozza-natok. Csupán az Örkényrõl adott értéke-lését tartom túlzónak és elnagyoltnak: „Ör-kény szerepe a magyar irodalomban pótol-hatatlan, mert õ emelte ki az irodalmat azanekdotázásból, és honosította meg bennea groteszket” (48.). A szlovák mûvekrõl,írói csoportosulásokról szóló tanulmányok– szemben a magyar irodalmat ismertetõszövegek elsõsorban informatív-tájékozta-tó jellegével – már közelebb állnak a szoro-sabb olvasatra támaszkodó interpretációk-hoz (Milo Urban és Ladislav Ballek regé-nyeirõl, Július Lenko költészetérõl).

Ismertetésemet egy, a szerzõ fordítói-irodalomközvetítõi krédójaként is olvashatógondolattal zárnám: „Életem egy részét amagyar irodalomnak szenteltem. Ám hi-szem, igaz a gömöri mondás: Aki többetad, annak több marad. Nos, nekem bõvenmaradt, s még több marad abból, ami mégvár reám” (9.).

125

IRODALMI, MÛVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI FOLYÓIRAT

Megjelenik kéthavonként. Kiadja a Békés Megyei Könyvtár.Felelõs kiadó: dr. Ambrus Zoltán. Szerkesztõség: 5600 Békéscsaba, Derkovits sor 1.

Telefon és fax: 66/454-354/106. E-mail cím: [email protected]. Internet: www.bmk.iif.hu/barkaSzerkesztõségi fogadóórák: hétfõn 14.00–16.00 óráig.

A társadalmi szerkesztõbizottság tagjai: Ambrus Zoltán (elnök), Banner Zoltán,Cs. Tóth János, Erdmann Gyula, E. Szabó Zoltán, Timár Judit.

A lapot tervezte: Lonovics László.Alapítók: Cs. Tóth János (felelõs kiadó), Kántor Zsolt (fõszerkesztõ)

HU ISSN 1217 3053

Nyomdai elõkészítés: Kovács SándorNyomdai kivitelezés: Kolorprint Kft., Békéscsaba

Megrendelhetõ a szerkesztõségben. Elõfizetési díj: 1 évre 900 forint.Terjeszti a LAPKER Rt.

Kéziratokat nem õrzünk meg, de visszaküldjük, ha kapunk megcímzett, felbélyegzett válaszborítékot.Az elektronikus úton küldött írásokat lehetõleg „rtf” formátumban kérjük.

2002/3.

E számunk szerzõiAmbrus Zoltán (Békéscsaba, 1946) – BékéscsabaBalázs Imre József (Székelyudvarhely, 1976) – KolozsvárBannner Zoltán (Szatmárnémeti, 1932) – BékéscsabaBenyovszky Krisztián (Ipolyság, 1975 – ÉrsekújvárBod Péter (Gyula, 1967) – BékéscsabaBordás Sándor (Budapest, 1974) – SzegedElek Tibor (Nyíregyháza, 1962) – GyulaErdész Ádám (Mezõberény, 1956) – GyulaFilip Tamás (Budapest, 1960) – BudapestGergely Ágnes (Endrõd, 1933) – BudapestJenei László (Miskolc, 1964) – GesztelyKántor Zsolt (Debrecen, 1958) – SzarvasLengyel Imre (Mezõberény, 1954)– SzegedMárton László (Budapest, 1959) – BudapestNagy Gábor (Budapest, 1967) – BékéscsabaPenckófer János (Nagyszõlõs, 1952) – BeregszászPetõ Zsolt (Hódmezõvásárhely, 1970) – DebrecenRékasy Ildikó (Budapest, 1938) – SzolnokSturm László (Budapest, 1967) – BudapestSzegedi Kovács György (Szeged, 1959) – SárszentmihálySzilágyi András (Békéscsaba, 1954) – BékéscsabaSzilágyi Ferenc (Gyoma, 1928) – GyomaendrõdSzilágyi Zsófia (Cegléd, 1973) – BudapestTandori Dezsõ (Budapest, 1938) – BudapestTõzsér Árpád (Gömörpéterfalva, 1935) – Pozsony

126

Kéthavonta megjelenõ irodalmi, mûvészeti, társadalomtudományi folyóirat

Kedves Olvasónk, amennyiben folyóiratunk elnyerte a tetszését, legyen a szponzorunk és amegrendelõnk! Ha rendszeresen és biztosan hozzá akar jutni a Bárkához, töltse ki ezt a megren-delõlapot és küldje el szerkesztõségünkbe! Ajándékozzon barátainak, rokonainak Bárka elõfize-tést! Köszönjük a bizalmát, a megrendelésben megnyilvánuló szimpátiáját és támogatását!

Címünk: 5601 Békéscsaba, Derkovits sor 1.

Megrendelem a Bárka címû folyóiratot ........................ példányban.Név: .............................................................................................................................................Lakcím: .........................................................................................................................................Aláírás: .....................................................................................................................................Vélemény: ...................................................................................................................................

Az elõzõ számunk tartalmából

Varró Dániel, Lackfi János, Karafiáth Orsolya, Király Levente, OrbánJános Dénes, Szálinger Balázs, Hollósvölgyi Iván, Hartay Csaba, HarcosBálint, Térey János versei

Cserna-Szabó András, Nagy Gergõ, Maros András prózája

Grecsó Krisztián beszélgetése Fogarasi Zsolttal, a Sárkányfû egykori fõ-szerkesztõjével

Bedecs László, Zsávolya Zoltán esszéi a Sárkányfû folyóiratról

Karafiáth Orsolya, Harcos Bálint tanulmánya Kemény István költészeté-rõl, Németh Zoltán írása Térey János Paulusáról

Gács Anna, Tarján Tamás, Büky László, Kiss László, Menyhért Anna kri-tikája Cserna-Szabó András, Király Levente, Szálinger Balázs, Czifrik Ba-lázs, Nagy Gergely kötetérõl