Íriszek a kertemben (Irises In My Garden)

Előzmény

Elmesélem, hogyan váltak számomra annyira kedvessé az íriszek, hogyan kezdtem velük foglalkozni, fokozatosan bővíteni az ismereteimet és az állományomat, és

hogyan kezdtem el magam is saját hibrideket előállítani.

Amikor 1980 körül beköltöztünk az elég hosszasan épült házba, valahonnan idekerült egy írisz tő. Akkoriban volt még hátul veteményes kert, az utcafronton virágoskert. Annak az egyik jeles tagja volt ez az íriszbokor. Lilás bordó, közepes magasságú tő, szakállas virágja volt némi kis cirmossággal az alsó szirmok vállain, és minden évben korán és biztonsággal virágzott. A környéken voltak olyan helyek, ahol ezek az íriszek ősszel is virágba borultak, és ez nagyon tetszett nekem.Amikor útban volt – mert néha lefeküdtek az aránylag laza virágszárak egy kis tavaszi szélfúvásra, -, kiraktuk a kerítés elé, az utcafrontra. Aztán amikor megint nagyon szép volt és új kertrendezésben voltam, behoztam belülre. Így ment ez éveken át. A bokrot szét sem osztottam, csak raktam ide-oda.

Aztán egyszer valahonnan kaptam egy sárga tövet is, ez még beljebb került. Nagyon szépeket virágzott, és a testvérem valamerre jártában látott rózsaszíneket is...Egyre jobban tetszettek nekünk a szakállas íriszek.

De ők továbbra is csak úgy voltak a kertemben, ahogy Isten megteremtette őket, semmit sem csináltam a tövekkel, mert gyakorlatilag semmi alaposabb fortélyukat nem ismertem. Viszont virágoztak becsülettel.

Azért teljes tudatlanságban nem voltam - az egyik alapképzettségem miatt- , így nem is vétettem nagyot ellenük. Sőt, valami genetikai hajlamunk is volt a nevelésükre. Anyámék gyermekkorában is ott voltak az íriszek a vidéki házaknál, de a Dunántúlon pl. pincevirágnak hívták őket, mert szépen takarták az ásott pincék kúpjainak földborítását. És csak kék színűek voltak.

Valamikor aztán olvastam egy kedves történetet: Írisz egy nagyon kis istennő volt a görög mitológiában, aki a szivárvány megszemélyesítője volt, nevét a szárnyainak szivárvány színeiről kapta. Küldönc (messenger) szerepet látott el az istenek között, de egyik fő feladata volt, hogy a fiatalon elhunyt asszonyok lelkét elvezesse az elíziumi mezőkre.... És annyira él ez a hiedelem a déli népek körében, hogy a görögök pl. ma is előszeretettel ültetik a lilás/bordós íriszeket a sírokra. De tudomásom szerint mindenütt ott vannak a temetőkben, különösen a régi formák.

Az íriszek virágaiban valóban fellelhetők a szivárvány színei, és a nemesítők buzgalmának köszönhetően egyre újabb és újabb árnyalatok, formák jelennek meg a kertészetekben. Világszerte több nagy íriszgyűjtemény található, a különféle íriszek számára különféle díjakat alapítottak és osztanak ki évente. Származásukat éppen olyan pontosan regisztrálják mint a versenylovakét, mondhatnám humorosan azt is, hogy csupán annyi a különbség, hogy az íriszeknél rövidebb a generáció intervallum, és itt az anyát írják előre a származási lapon, a lónál pedig az apát.

Egyelőre annyit mondok el, hogy az én öreg lilás bordó íriszem a Crimson King, több mint száz éves, Barr már 1893-ban leírta.A sárga írisz pedig az Ola Kala, tulajdonképpen ő is egy jeles példány, már 1948-ban Dykes Medált nyert. Akkoriban annyira különleges volt számomra ez a virág, hogy le is festettem.

(Ola Kala csoport)

Aztán egyszer kutyasétáltatáskor nagy szerencse ért. A határban kidobva találtam egy nagy tő, kicsit világosabb árnyalatú Germán íriszt. A mai napig is szinte elsőként virágzik, hatalmas intenzitással. Persze, ezeknek sem tudtam ellenállni.

(A talált íriszbokor minden évben hálásan és tömegesen virágzik.)

Ezzel el is jutottunk oda, hogy beszéljünk majd az íriszek csoportosításáról, és kedvenceimről, a szakállas íriszekről, és hódolatunkat fejezzük ki Mr. Dykes-nak is a munkájáért, és mindazért a mozgalomért, ami annak idején, a múlt század elején elkezdődött.

Az íriszekről röviden, érdekességek, ésegy kis botanika

Évelő növények, gyökérzetük a föld felszín alatt lévő rizómák, illetve gumók. Virágaikat a rizómákból ill. gumókból kiemelkedő szárakból hozzák, ezek a szárak sokszor elágazóak. A leveleik leggyakrabban hegyes, dárda alakúak. Szaporíthatók a föld alatti részekkel - amikor az anyanövénnyel teljesen megegyező utódot nevelünk tovább-, illetve magvetéssel. Ez utóbbi a nemesítői munka része, a legnagyobb kaland. Az íriszvirágok színe nagyon változatos, a tiszta pirosat kivéve szinte minden árnyalat megtalálható közöttük. Ezért minden nemesítő a valódi piros íriszt akarja előállítani, ugyanúgy, ahogy a rózsanemesítők nagy álma a valódi kék rózsa (bár az utóbbi génmanipulációval a japánoknak állítólag már sikerült). Míg a növény a latin nevét (Iris) a szivárvány görög istennőjének neve után kapta, addig a magyar nőszirom elnevezés Diószegi Sámueltől származik.

Az íriszek két fő csoportja

Nem minden írisz tartozik az Iridaceae családba. Az magasabb Iris nemzetség is 2-300 virágzó fajt számlál. Rendkívül elterjedt, sokféle időjárási és talajviszonyok között találjuk meg a képviselőiket. Alapvetően két csoportba tartoznak: hagymások, illetve gyöktörzses (rizómás) íriszek.

A. Hagymás nőszirmok: raktározó szervük a hagyma, de húsos, megvastagodott gyökereik is lehetnek. Ilyen pl. a bokharai nőszirom (Iris bucharica). A színpompás spanyol, angol és holland íriszek nagyon széles körben elterjedtek, mert vágott virágnak kitűnően alkalmasak. Általánosságban elmondható, hogy tápdús, de kissé meszes, jó vízgazdálkodású talajt és sok napsütést kívánnak. A Reticulata íriszek apró termetűek és kora tavasszal virágoznak, már Nőnapkor megtalálhatjuk őket a piacokon, és értékes színfontjai lehetnek az ébredező tavaszi kertnek. Nálam az idén legkorábban ez a kis Danford írisz virágzott.

B. Gyöktörzses nőszirmok: raktározó szervük a gyökértörzs vagy rizóma. Általánosságban elmondható, hogy tápdús, jó vízgazdálkodású talajt és sok napsütést kívánnak. Virágzásuk kora tavasztól kora nyárig tart. Ezek több csoportba sorolhatók:

1. Szakállas íriszek, 2. Aril íriszek, 3. Szakáll nélküli íriszek

1. Szakállas íriszek A legelterjedtebbek és legnépszerűbbek. Méretük szerint osztották őket 6 csoportba, a Miniatűr Törpe Szakállastól (MDB) a Magas Szakállas Íriszekig (TB), de tulajdonképpen 3 csoportot szoktak emlegetni a virágkedvelők: Törpe, Közép-és Magas Szakállas íriszek. Ez utóbbiak a leglátványosabbak. Néhány évvel ezelőtt olvastam, hogy 40 ezer körüli a fajták, hibridek változatok száma. Ebben az írásban főleg ezzel a csoporttal foglalkozom majd, mert lenyűgöz a forma- és színgazdagságuk. (Közülük is a Magas (elatior) íriszekkel, amelyeknek a legnagyobb elismerése a Dykes Medál.)

2. Aril íriszekKét alapvető csoportjuk az Oncocyclus és a Regalia íriszek, valamennyien a Közel-Keleten honosak. A szakáll alatt egy sötét folt a jellemzőjük. Mostanában egyre népszerűbbek a szakállas íriszekkel való keresztezéseik miatt, ezeket arilbread (AB) íriszeknek nevezik.

3. Szakáll nélküli íriszekFőleg Ázsiából származnak, egyre elterjedtebbek lesznek nálunk is, mert a Magas Szakállas íriszek (TB) után nyílnak. Nálam is egyre több lesz belőlük évről évre. 5 (6) csoportba osztják őket:Spuria (SPU),Szibériai (Sibirica) (SIB)Japán (Ensata) (JA)Luisiana (LA)Pacific Coast eredetű, ill. Kaliforniaiés egyéb kategória

(Sibirica) (Ensata)

A szakállas íriszekről

Az Irideae törzs, Írisz nemzetségébe tartozó Iris germanica, a Kék nőszirom, amelyet már Linné 1753-ban leírt, és ennek több változata az alapja mindezeknek a csodáknak, amelyeket annyira szeretünk és ma már annyira elterjedtek. A mindenki által ismert Van Gogh: Kék íriszek című festményén is a kék színű virágok germanicák, az oldalt lévő fehér pedig pallida változat lehet.

Az Iris Germanica, Kék nőszirom Európában különösen elterjedt. Magassága: 50-100 cm, virágzási ideje is aránylag korai: május-június. Régi mediterrán kultúrnövény. Az eredeti faj ma már nem található meg, csupán hibridjei. Falusi kertekben, temetőkben a leggyakrabban a sötétkékes bordós virágú vad jellegű alakkal találkozhatunk, ami meleg napos fekvésben magról, magától is terjeszkedik.

Az íriszek nemcsak kertek ékességeiként voltak népszerűek, hanem a gyógyászatban, bizonyos ginfélék előállításában, és a parfümgyártásban is. Itt az Orris-root-nak hívott alapanyag ideg drága dolog, mert 4-5 év szárítás után jelennek csak meg bizonyos íriszfajok rizómáiban a kívánt illatanyagok, és ezt dolgozzák fel aztán a parfümök előállításához. Ma már a szintetikus anyagok világában ez egyre ritkább.

Úgy tudom, hogy a mi írisz rendszertani csoportosításunk némileg eltér a nyugatitól, én itt felhasználtam mindkettőt. Az angol nyelvterületen igen gazdag irodalmat találhatunk az íriszekről.

William Rickatson Dykes volt a legnevesebb írisz-szaktekintély a 20-ik század fordulóján. Sajnálatosan nagyon fiatalon életét vesztette 1925-ben egy autószerencsétlenségben, de hatalmas örökséget hagyott hátra a The Genus Iris (Az írisz nemzetség) című munkájával, amit a Cambridge University Press jelentetett meg 1913-ban. Ennek az alapműnek az értékét növeli az a 48 színes tábla, amelyek Frank Harold Rounds akvarelljei alapján készültek.

Dykes szerepe annyira meghatározó volt, hogy tiszteletére 1927-ben az Amerikai Írisz Társaság róla nevezte el a legmagasabb kitüntetést, a Dykes Medált (The Dykes Memorial Medal). Ezt a díjat évente egy, a legkiválóbbnak ítélt írisz nyerheti el.

(Itt jegyzem meg, hogy ha nem veszti életét Mr. Dykes olyan hamar, még biztosan lett volna ideje arra, hogy megalkossa tulipánokkal kapcsolatos nagy rendszerét is. - Végül is tulipán és írisz ugyanaz a szerkezet, mindegyik 6 sziromlevél, csak a tulipánon mind a 6 felfelé áll, az íriszeknél pedig -tisztelet a kivételnek 3 felfelé, 3 lefelé.)

Az íriszek környezeti igénye

Tulajdonképpen az íriszek szerencsés jószágok, mert annak ellenére, hogy bizonyos típusok különböző talajt és kezelést igényelnek, ezek nem kőbe vésett követelmények.

Pl. a szibériai nőszirom (Iris siberica) és a japán nőszirom (Iris ensata) fajok a nedves környezetet

kedvelik, a kerti tavak mellett, vagy rendszeres öntözéssel érzik jól magukat. A japán nőszirmot közvetlenül a vízbe, pár centivel a vízszint alá is tehetjük. A kőtörmelékes lejtők és hegyi sztyepprétek szárazságtűrő törpe írisze (Iris pumila), a Távol-Kelet savanyú, tőzeges mocsaraiban élő vízparti nősziromig (Iris kaempferri) megtalálhatjuk a legkülönbözőbb fajokat. És gyakorlatilag ezek megtalálhatóak az én homokos kertemben is!

Magyarországon a természetben is több faj él, mint pl. az Apró nőszirom (Iris pumila), a Homoki nőszirom (Iris arenaria). A Magyar nőszirom (Iris aphilla ssp. hungarica) hazánk igen kevés erdőjének ékessége, szinte csak a Nyírség néhány erdejében és a Zempléni hegységben található meg. Nőszirmunk endemikus - bennszülött, csak hazánkra jellemző - alfaja igen ritka, és emiatt áll fokozott védelem alatt. Április végén, májusban nyílik. Mégis naponta találkozhatunk vele a húszforintos pénzérme hátoldalán. Ezt az íriszt Kitaibel Pál, híres magyar természettudós, polihisztor írta le első ízben 1803-ban.

A mocsári nőszirmot (Iris pseudacorus) kivéve minden, szabad természetben előforduló nőszirom védelem alatt áll.

Nagyon szimpatikus az Amerikai Írisz Társaságnak az a kezdeményezése, hogy az iskolák tanulóit ezzel a növénnyel ismertetik meg közelebbről a tanév folyamán, mert változatossága miatt Amerika szerte nevelhető. A tanulók számára lehetővé teszik, hogy a közeli egyesületektől szaporítóanyagot kapjanak, a tanárok megtanítják a gyereknek a növények élettanával, gondozásával, és szaporításával kapcsolatos alapvető tudnivalókat. Bemutatják és elvégezhetik a keresztezéseket, kiállításokon vehetnek részt stb. Ez nagyon pozitív hozzáállás, mert ha a gyerekeknek állatuk vagy növényük van, akkor jobban megtanulják a felelősségteljes gondoskodást, törődést.

Mint már említettem, a kertemben különböző íriszek vannak, már csak a virágzási idő elnyújtása miatt is, de elsősorban engem a szakállas íriszek bűvölnek el. Ezek közül is az un. Iris elatiorok, a Magas Szakállas Íriszek. Azonban nem kell hanyagolnunk az apróbb termetű típusokat sem, mert ezek kiváló sziklakerti, szegély, illetve díszítő (asztali dekorációs) növények. És nagy előnyük, hogy tavasszal igen korán kezdenek nyílni.

(A törpe szakállas íriszek néha már

március végén nyílni kezdenek)

Persze el kell mondani, hogy itt is van némi fogalmi zavar, mert annak ellenére, hogy a magasság alapján kb. hat csoportot alakították ki, az íriszkedvelők ezt egyszerűsítették, mert törpe, közép, és magas szakállas íriszeket különböztetnek meg, ami teljesen jogos. De még ez sem mindig állja meg a helyét, mert pl. az egyik mérföldkő az írisznemesítésben az Edith Wolford, „aki” a növényméretét tekintve közepes nagyságú, viszont a virága miatt az elatiorok közé sorolják.

(Edith Wolford, Hager, 1986, DM 1993)

Amikor egy új növényt választok

Ha leírnak egy ismertetőben egy íriszt (a fajta vagy változat, vagy hibrid nevét), akkor elmondják, hogy ki a nemesítője, mikor volt a bejelentésének/katalógusban megjelenésének az éve, milyen a magassága, mikor nyílik (korai, közép, késői virágzású-e). Fontos, hogy milyenek a növény tulajdonságai (erős-e a szár, elágazó-e, sok bimbót hoz-e egy száron), betegségeknek mennyire ellenálló. A virágja illatos-e, milyen a felső lepel, az alsó lepel színe, milyen a szakáll. Ma már egyre többször találkozunk a növény származásával (ki az anya, ki a pollenadó stb., sokszor sok nemzedékre visszamenőleg. Mondtam, mint as versenylónál. Megemlítik a nyert díjait, ha pl. Dykes Medált (DM), Honorable Mention-t (HM), ill. Award of Merit (AM) díjat nyert-e, ha Magas szakállas íriszről van szó. Más íriszeknek mások az elismerései, díjai.

Ilyenkor az ember elkezd válogatni a különféle katalógusokból, és lehetősége szerint rendel. Magyarországon is van két általam igen nagyra tartott íriszkertészet, de sok növényt kapok külföldi

és itthoni testvéremtől is, akik szintén íriszrajongók (de más növényeknek is hódolunk). Én például nagyon értékelem az eredményeket, és törekszem arra, hogy az új növényeim minél több elismerést szerzett, vagy kuriózum növények legyenek. Egyik testvérem a többször virágzó (remontáló, rebloomer) íriszeket kedveli, a másik a fidres-fodros, különleges kinézésű virágok rajongója.

(Mme Chereau, egy különleges, idős hölgy nálam,

Lemon 1844-ben írta le)

Mint már írtam, a Dykes Medált 1927-ben ítélték oda először. Azóta – ha néhány évben el is maradt a díj kiosztása (pl. háború), - már elég sok növénye lehet annak is, aki csak a DM-nyertes növények beszerzésére törekszik. És mivel ezt Amerikában osztják, el kell telnie pár évnek, amíg egy növény ideér. Igen ám, de ahhoz, hogy egy írisz DM-nyerő legyen, már a szabályok szerint szereznie más klasszifikációs érdemeket is. És a „bejelentés” éve a növény valamely katalógusban való megjelenését jelenti, tehát nem ismeretlen a „vájt szemű” az érdeklődők előtt.

Pl. e sorokat írván rápillantottam a 2007-es Dykes Medal nyerőre, aki a Queen's Circle volt, de a második a Starwoman nevű (aki tavaly lett a nyerő), harmadik pedig a Golden Panther (aki az idei győztes) és egyik őse, a Dazzling Gold már pár éve az én kertemben is virít (lásd a képen).

Az íriszek jellemzésekor szinte elsődleges a szín megjelölése. Ezzel kapcsolatosan több fogalmat kell megtanulnunk, hiszen egy-egy elnevezés komoly háttérinformációt takar.

Virágok színeivel, felépítésével kapcsolatos fogalmak

(Az amerikai elnevezések kerültek be a köztudatba, én is ezeket használom.)

Amoena: fehér a felső lepel, színes az alsó lepel

(Stairway to Heaven, Lauer 1993, DM-nyertes,

és anyja a fent már bemutatott Edith Wolford.)

Bicolor: különböző színű a felső- és az alsó lepel. (Lásd: Edith Wolford).

Bitone: ugyanolyan színű a felső és alsó lepel, de más árnyalatú.

Blend: két vagy több szín keverékéből, vagy kombinációjából áll a virág.

Broken color: az alapszíntől eltérő színnel fröcskölt vagy csíkozott virágok.

(Bewilderbeast, Kasperek, 1995)

Luminata: a szakáll alatt egy világos terület található, az alsó lepelen futó sugarakkal esetleg.

Neglecta: a felső lepel világoskék, az alsó lepel sötétebb színű.

Plicata: a szirmok szélei színes szegélyűek, foltosak, spricceltek, a szakáll körül fehér udvar. Az irodalom a színmeghatározásoknál ezeket fehér alapszínűnek tekinti, és a színes foltokat tekinti rámosódott színeknek.

(Bride's Halo, Mohr 1973, DM-nyerő)

Reverse amoena: fehér alsó leplek és színes felső leplek.

Self: a felső és alsó lepel ugyanolyan színű.

(Black Dragon, Schreiner, 1982)

Variegata: sárga felső lepel, sötétebb színes alsó lepel.

Space age (SA): a szakállakból szarv, dárda, kanál alakú nyúlványok képződtek. A 60-as éveket hívták az űrkorszaknak, és ezek a típusok akkor jelentek meg.

(Thornbird, Byers 1989, DM- nyertes)

Historic irises: 30 évesnél idősebbeket sorolják ide, azaz a bejelentésük éve, illetve legalább 30 éve megjelentek legyenek az AIS regisztrációban.

(Loreley, Goos-Koenemann, l909)

Rebloomer vagy remontant: ha egy írisz a megszokott időszakon kívül is virágot bont. Tehát ha elég hosszú az ősz, ezeknél még virágzásra számíthatunk.

Ültetés, gondozás

Szaporításuk: Valamennyi rizómás nőszirmot tőosztással szaporíthatjuk tavasszal vagy nyár végén.

Nálunk a legideálisabb, ha ősszel (kb. augusztus 20-tól szeptember végéig) elültetjük az új rizómákat. Ezek a növény raktározó szervei, és belőlük nőnek ki a gyökerek. Ha csomagban

érkeznek a növények, a gyökérzet és a szárrész általában jól meg van csonkítva. Ha a saját növényeimet ültetem át, vagy szedem szét, a szárrészt vágom le -csinosan V-alakban-, a gyökereket alig kurtítom meg. Ennek fő indoka, hogy jobb a támaszték, ha nagyobb a gyökérzet, hiszen a növény nem mélyen gyökerezik. Keressünk minél naposabb helyet, mert az árnyék is oka lehet a nemvirágzásnak.

Ültetéskor tehát egy árkot ásunk, és a mélyülő részbe fektetjük a gyökereket, a felső részre essen a rizóma. Amikor ráhúzom a földet, és lenyomogatom, akkor szoktam a növényt a megfelelő magasságra beállítani. Lehetőleg úgy, hogy a rizómák egy része kilátsszon a földből, hogy tudjanak sütkérezni a napon. Még egy érdekesség: ha megfigyeljük, a gyökerek a rizómáról általában egy irányba nőnek. És egy irányba terjeszkedik később a tő is. Ezt megfigyelni különösen akkor fontos, ha bokrot ültetünk szét, mert ha a rizómákat egy irányba fordítjuk, az egész kis írisztelepünk egy irányban fog (hátrafelé) indulni, és ha minden növényünk egy utat követ, akkor kisebb lesz a keveredés, miután jól teleraktuk a kertünket ezerféle írisszel!

A levélzet V-alakra csonkolásában is van fantázia, mert először ezen vesszük észre, hogy a növény megeredt. Ugyanis a középső levélcsonk elkezd elrugaszkodni, és megláthatjuk mindjárt, hogy a tő észhez tért. Célszerű a levélzetcsonk középső levelére ráírni a fajta vagy változat nevét is (ha nincs táblánk) valamilyen alkoholos filctollal. Ahogy a növényünk fejlődik, mindig belülről hoz új leveleket, a legkülsők elszáradnak (ezeket, ha adják magukat, le szoktam szedni – a baktériumos fertőzések, rothadás elkerülése végett). Mire a feliratozott középső levelünkből külső leszáradó levél lesz, addigra szépen megtanuljuk felismerni az új állományt.

Tápanyag-ellátás

Amikor ültetek, a talajt jól megmunkálom, mert 3-4-5 évig is egy helyen marad majd a növényünk - jó esetben. Nálam homokos a talaj, ezért szoktam egy kis komposztot és tőzeget hozzákeverni és így bedolgozni. Nem tanácsos szerves trágyát adni, mert az hamar rothadást okozhat. Ahhoz, hogy az írisz jól virágozzon, szükség van a jó tápanyag-ellátásra. Ügyeljünk arra, hogy nitrogénnel is csínján bánjunk, inkább foszfor és kálisó igénye van a növénynek. Szokták az állományt tápanyaggal ellátni virágzás után kb. egy hónappal a rizómák erősítésére, vagy késő ősszel, és tavasszal, amikor megindul a növények fejlődése. Az irodalom mindenütt 6-10-10, illetve 5-10-10 összetételű műtrágyát javasol, tehát kevés nitrogént.

Növényvédelem

Kétféle igazán nagy gond szokott lenni az íriszekkel. Azt vesszük észre, hogy szépen fejlődő bimbóink nem tudnak kihasadni, egy szotyós-nyálkás undor lesz az egészből ha szétfeszegetjük. Illetve a szárakon-leveleken különféle foltosodás jelenik meg, majd ezek is szépen elkezdenek lerothadni vagy leszáradni. Az egyik baj rovarfertőzés, a másik gomba. Ehhez járul a nem kedvező időjárás, ami elősegíti a bajokat.

A rovarkárt úgy fedezhetjük fel, hogy apró, szárnyas bogarakat látunk általában a bimbózó növényeink körül ólálkodni, illetve a növényeken látszólag pihengetni. Na, ez baj! Úgy működnek őkelmék, hogy a növénybe-bimbóba szúrva beletojják a petéiket, és a kikelő lárvák belül a levélen levándorolnak a rizómába. Ott nem csak a rágcsálásukkal tesznek kárt, hanem a tönkretett rizóma szövetek rothadásnak indulnak. A fertőzést a bogárkák megjelenésével vesszük észre először, majd azzal, hogy a leveleken mintha vízzel nedvesített csíkok húzódnának lefelé. A harmadik figyelmeztetés pedig, amikor szárad a rizómához tartozó levélrész, és ez alatta rothadást, elhalást jelent.

Tennivalók: tavasszal – a régi mondás szerint – amikor a tulipánok nyílni kezdenek, el kell kezdeni az íriszek növényvédelmét. Gazdaboltokban keressünk megfelelő rovarölő szert, és azzal permetezzünk 10 naponta-kéthetente, néhány alkalommal, a tenyészidő végéig.. Ügyeljünk arra, hogy mivel az íriszek levele viaszos, ezért a permet lefolyását meg kell akadályoznunk. Tehát a hatékonyság érdekében tapadást elősegítő szert is adjunk a permethez. Szoktak csalánból, hagymaléből készült permetet is használni, ennek eredményességét nem ismerem.

Ha azt vesszük észre, hogy rothad a rizóma, akkor bontsuk ki a talajt, hogy hozzáférhessünk. Nyugodtan operáljuk ki az elhalt, nyálkás undorító részt egészen az ép szövetekig. Kb. 9:1 arányú Víz : Hipó (vagy Domestos) oldattal jól itassuk át, és hagyjuk kiszáradni a sebet. Amikor látjuk, hogy nincs rothadt-elhalt zavaró rész, hanem megszáradt a seb, 2-3 nap múlva húzzuk rá vissza a földet, és nagy valószínűséggel megmarad a növényünk. Szokták ugyanezt faszénnel is csinálni, de én a Hipós módszer kedvelője vagyok.

A gombásodás nem kisebb baj.. Ha tavasszal hirtelen beköszönt a meleg idő, és az aranyat érő májusi esők is gyakran jelentkeznek, jól fejlődő íriszállományunk levelei között a fülledtség bizony kedvez a gombafertőzésnek. Általában van a kertünkben rózsa, az jelzi, hogy mikor kell a szőlőt permetezni, és az aktuális kétféle (peronoszpóra és lisztharmat) elleni (kétféle) gombaölő szerekkel végig szoktam permetezni az íriszeket is, 10-14 naponként. Ha virágzás után úgy látom, hogy egy tő valamiért aggályos, annak lecsonkolom a leveleit, de megszokott dolog, hogy kb. 5 cm magasságig az összes íriszt is levéltelenítik ősszel. Télen úgyis elhalnak a régi levelek, és tavasszal az új levelekkel éled a növény. A leszedett leveleket soha ne a komposztba tegyük, hanem semmisítsük meg!

Hibridizáció

Az íriszeket aránylag könnyű magvetéssel szaporítani, feltéve, ha a kiszemelt alanyunk nem steril.

Ez után jön a bonyolultabb rész. Nem szaladhatunk ki a kertünkbe, és rájuttatjuk az egyik virág pollenjét a másik virág bibéjére, aztán már meg is van a hibrid.

El kell határoznunk, hogy mit szeretnénk elérni. Kedvelt virágunknak mi az a tulajdonsága, amiért kiszemeltük egyik szülőnek: talán a növény szilárdsága? Szép virágszíne és alakja? A betegségekkel szembeni ellenálló képessége?A másik szülő mennyiben alkalmas ennek a tulajdonságnak a továbbvitelére? Nem ütik-e egymást a színeik? Egyáltalán, egy időben virágoznak-e?

A keresztezési munkákhoz nem kell túl bonyolult felszerelés, megteszi egy kisolló, egy-két alkalmas finom csipesz, esetleg fiola (ha máshonnan hozzuk a pollent), ragasztó, címke a megjelöléshez, és egy jegyzetfüzet, amibe felírjuk az adatokat a munkánkról.

Tudni kell, hogy a hibridizációnak van egy alapelmélete: a populáció mindig az átlag felé tart. Tehát minél jobb szülőket kell kiválasztanunk ahhoz, hogy némely utód felülmúlja az ősöket a szerencsés génkombinációk folytán.

Korábban főleg állatpopulációkat vizsgáltam, és úgy nagyjából 10% volt ami kiváló volt, 40-50% ami átlagos, a többi átlag alatti. Az íriszkeresztezéseimmel is nagyjából ez az arány, csak a kiválóakat szoktam megtartani, a többi – pár év munkája – a komposztot gazdagítja. Ez a dolog bizonyos felelősség is, mert nem szabad meghagyni vagy elajándékozni a nem megfelelő egyedeket, ezzel ugyanis az illető fajt fogjuk degradálni. Tehát alapelv: csakis jót jóval keresztezzünk.

A konkrét kivitelezés úgy zajlik, hogy a pollenadó növényről finoman válasszuk le a porzószálakat, és azokról a pollent az anyanövényként kiszemelt tő virágjának bibeajkára próbáljuk odavarázsolni. Ez a virág ne legyen egy naposnál idősebb – mert hátha már megelőzött bennünket egy méhecske. És a biztonság kedvéért erről a virágról csípjük le a pollenszálakat, nehogy róluk is keveredjen a művünkhöz pollen. És természetesen mindhárom bibeajkon végezzük el a beporzást.

(A virág részei és szaporítószervei)

Bibe ajak

Porzó

Szakáll

Felső lepel

Alsó lepel

A munkánkat azonnal jegyezzük fel a füzetünkbe, és a virág nyakára is kössünk legalább egy jelölő számot. Ha a beavatkozásunk sikerrel jár, akkor pár nap múlva elkezd hízni a virágunk alsó része, és egyre inkább elkezd fejlődni a magház. Ha termékenyülés nem történt, akkor az egész sorvadásnak indul és törjük le, mint a többi elhervadt virágot.

A megtermékenyült magházban a magok egyre fejlődni fognak, és a nyár folyamán a magtokok beérnek. Akkor szedjük le őket, amikor éppen fel akarnak pattanni. A kibontott magok szép, érett, aranybarnák lesznek. Ezeket egy ideig szellős helyen szoktam tartani, nehogy penészedjenek, és szigorúan megjelölöm őket.

Azt tapasztaltam, hogy a legjobb, ha október végén-november elején vetem el a magokat, egy-egy keresztezést külön elválasztva egy kerettel ellátott, majd „csibedróttal” letakart ágyásban. A talajt gondosan előkészítem. Szigorúan gyommentesen tartom az ágyást, ahová a magokat csupán 1-2 cm mélyre vetem. Fontos az őszi vetés, mert a magoknak szükségük van egy áttelelési időszakra, de azt tapasztaltam, hogy ha túl korán vetem el őket, némelyik kikel, és sajnálom őket télen, mert még igen gyenge lábakon állnak. Elfagyni ugyan nem szoktak. Ha nem vetek korán, akkor nincs véletlen kelés. Március-áprilisban aztán megjelennek a magoncok, ezeket kicsit dédelgetni kell. Tápoldatozás, gyomok kiszedegetése, gyakori locsolás a legfontosabb teendő. Ha nagyobbacskák és már sűrűn vannak, akkor szétültetem őket. Így is fejlődnek egy darabig, majd nyár végén elültetem őket a végleges helyükre. Némelyiken már ősszel megjelenik a két oldalhajtás, ezek már virágozni is akarnak a következő tavasszal, de ha csak nem túl jól fejlettek, ne hagyjuk. Hadd erősödjenek a tövek.

(Füstike, saját hibrid) (Coalacat, saját hibrid)

(E.P. Saját hibrid)

A vetés utáni 2-3. évben már mindegyik meg fogja mutatni magát, ezzel elválik a sorsuk is. Vagy kertünk egyik dicsősége lesz, vagy a komposztot gazdagítja, de az élet így megy tovább.

Remélem, hogy sok embernek van olyan foglalatossága, ami nemcsak a saját számára okoz örömet, hanem másoknak is. És ezzel egy újabb kis szépséget lehet vinni a világba, és megtanuljuk csodálni a természet nagyszerűségét, változatosságát. Csak egy kicsit jobban oda kell figyelni arra a virágszirmon megcsillanó harmatcseppre.

F. Eri Blance, 2009 október.