Igeretek - Katherine Stone

8/16/2019 Igeretek - Katherine Stone

1/214

Katherine StoneÍGÉRETEKGENERAL PRESS KIADÓA mû eredeti címePromisesCopyright 1992 by Katherine StonePublished by Kensington Publishing Corp.

Hungárián translationSÁROSSY BECK ANITA és GENERAL PRESS KIADÓAz egyedül jogosított magyar nyelvû kiadás.A kiadó minden jogot fenntart,az írott és az elektronikus sajtóbanrészletekben közölt kiadás és közlés jogát is.FordítottaSÁROSSY BECK ANITASzerkesztetteDR. BORBÉLY SÁNDORA borítótervetGREGOR LÁSZLÓ

készítetteISBN 963 9282 47ISSN 1586-6777Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓFelelõs kiadó: LANTOS KÁLMÁNNÉIrodalmi és mûvészeti vezetõ: LANTOS KÁLMÁNSzedte a TORDAS és TÁRSA Kft.Ez a könyv a debreceni könyvnyomtatástöbb mint négy évszázados hagyományait õrzõALFÖLDI NYOMDA Rt-ben készült.Felelõs vezetõ: György Géza vezérigazgató

San Francisco, Kalifornia, 1991. augusztus

Nem sokkal pirkadat elõtt dr. Elizabeth Jennings felhagyottminden próbálkozással, hogy aludni tudjon. Már közel két órájaébren volt, és túlzottan izgatott - és ideges - ahhoz, hogyvisszazuhanjon a nyugodt álomba. Elizabeth ma dr. NicholasChase-nek fog asszisztálni egy transzplantációs mûtétnél: egyfiatal nõ májából ültetnek át egy részt az asszony kislányatestébe, aki beteg májjal született. Ha minden simán megy,és Nick tehetsége a garancia, hogy úgy lesz, akkor anya éslánya elõtt még hosszú, egészségben és boldogságban eltöltöttévek állnak.A mai mûtét lesz az elsõ, amikor egy élõ donor májátültetik át - huszonegy hónappal ezelõtt már végrehajtották az

elsõ, szenzációszámba menõ mûtétet -, de a mai lesz az elsõ,amit San Franciscóban hajtanak végre, és az elsõ, amin Elizabethis részt vesz. Nick számára természetesen nem jelentett újdonságot az operáció.Chicagóban, azon a mérföldkövet jelentõ novemberi napon 1989-ben már tagja voltaz operáló csapatnak,és azóta vezetõ szaktekintélynek számít a májtranszplantációterületén. Néhány órán belül Nick a Pacific Heights Kórház-belisebész kollégáinak is bemutatja ezt a különleges mûveletet, dea régió több más transzplantációs sebésze is jelen lesz, akikkülön azért utaznak majd ide, hogy a bonyolult sebészi beavatkozást végignézzéka mûtõ feletti megfigyelõszobából. Csupánegyetlen sebész lesz Nickkel a mûtõben, egyetlen asszisztens...Elizabeth nagyon remélte, hogy Nick a sebészi erényei miatt választotta õt erre

a feladatra: finom kezének határozottmozdulatai és a mûtõben tanúsított rendíthetetlen nyugalmamiatt. De semmi bizonyítéka nem volt arra, hogy a híres Nicholas Chase bármire i


2/214

s tartotta volna az õ sebészi képességeit.Végtére is, nem õ választotta Elizabethet, hogy a kéttagú sebészi stáb tagja legyen, hanem egyszerûen csak örökölte õt.Amikor Nick megérkezett, Elizabeth már tagja volt a kórház nagy hírû sebészi osztályának. Az állást a traumatológiaterületén szerzett szakértelmének köszönhette, és miután dolgozni kezdett, a kórház transzplantációs fõorvosa rávette, hogy

képeztesse ki magát ebben a sebészeti ágban is. Elizabeth nyolchónappal azelõtt fejezte be a továbbképzõ programot, amikorNick megérkezett, és azonnal ki is nevezték a transzplantációsosztály vezetõ fõorvosának. Elizabethet megörökölte asszisztensének, és ettõl fogva sokat dolgoztak együtt.Dr. Elizabeth Jennings persze korántsem rendelkezett dr.Nicholas Chase tapasztalatával. Nick korban és sebészi tapasztalatban is nyolc évvel idõsebb volt nála, de Elizabeth kitûnõsebész volt, és talán még tehetséges is. Nick mellett mégismindig bizonytalanságot érzett, mintha a férfi nem bízna benne,mintha mindig gyanakodva figyelné. Persze mindig nagyon udvariasan viselkedett vele, ám ez hideg, hivatalos udvariasság

maradt, két lépés távolságot tartva annak ellenére, hogy szorosmunkakapcsolatban álltak.Valahol az udvarias és bizalmatlan távolságtartásban és akényelmetlen hallgatásokban Nick talán titkon azt kívánta, bárcsak Elizabeth iskövetné elõdjét - és mentorát - Bostonba,Nick pedig felvehetne helyette valaki mást, valakit, akit õ választott ki, nemcsak örökölt? Vajon ma Nick is korán ébredt,vajon megzavarta álmát a kényelmetlen érzés, hogy ma Elizabethtel kell a történelmi operációt végrehajtania?Ilyen nyugtalan gondolatok és aggodalmak keringtek Elizabeth agyában az elõtte álló napról, és ûzték ki szemébõl azálmot. Úgy döntött, hogy a nyugalmát egy csésze forró teávalés a San Franciscó-i öböl felett kibontakozó napkelte látványával próbálja helyr

eállítani. Elizabeth Pacific Heights-i lakásánaknappalijából csodálatos kilátás nyílt az öbölre, az ég és az óceánörökké változó színeire. Aggodalmát biztosan elkergeti majd akibontakozó aranyló hajnal, és azután minden energiáját és figyelmét az elõtte álló különleges feladatra koncentrálja majd.Gondolatban felidézi a korábban átolvasott tanulmányokat, azelõre betanult görbéket, és Nick szavait, amelyeket elõzõ estemondott neki a technikáról, a megfelelõ idõzítésrõl és a potenciális veszélyekrõl.Elizabeth teát fõzött, majd a nappaliban letelepedett egykényelmes fotelbe, és az ablakon át a távolba merengett. ANick miatti gyötrõ gondolatokat majd elûzik a reggel halványsárga fényei. De egyelõre még éjszaka volt, mindenre teljessötétség borult, és Elizabeth hagyta, hogy minden gondolat ésaggodalom a felszínre törjön, és szemét összeszûkítve próbáltáthatolni a sötétségen. Ám a várva várt fény nem érkezett meg.A vonzó és titokzatos Chase doktor körül csupán sötétárnyékok lebegtek.Nick volt a legjobb sebész, akit Elizabeth valaha is ismert.Mindenki elismerte a tudását, éppen úgy, ahogy mindenki tudott a doktor viszonyairól a kórház legcsinosabb nõivel. Nickkapcsolatai rövidek voltak - és titokzatosak, a sötétségbenlezajló szenvedélyes találkák, amelyek éjfélkor kezdõdtek, éspirkadat elõtt mindig véget értek. Dr. Nicholas Chase nemromantikus, gyertyafényes vacsorákon csábította el a szeretõit, erre nem volt sz

üksége, sem sokat jelentõ szavakra. Nickugyanis mindenkivel világosan tudatta, hogy nem érdekli a szerelem.Elizabeth nem akart hallani Nick szerelmi... vagy szexuális


3/214

életérõl. És arról sem, hogy a férfi óriási sebészi tehetsége elhomályosult a szeretõi képességei mellett. De mivel az elképesztõen szexis, fekete hajú, kék szemû doktor a kórházbankedvelt pletykatéma volt, szinte lehetetlen volt nem hallani azügyeirõl. Sõt mi több, Nick szeretõi nemegyszer fordultak Elizabethhez tanácsért, mintha õ többet tudott volna a doktor titkairól és rejtélyes életérõl. Perszejoggal gondolhatták, hogy a

hosszú, érzelmeket megindító órák alatt, amit együtt töltöttek- életeket mentettek meg vagy veszítettek el -, Nick fölfedteelõtte néhány titkát. De Elizabeth ezeket soha nem adná tovább, még ha tudna isilyenrõl, márpedig nem tudott semmit.Nick még a legmegrendítõbb pillanatokban is szinte hivatalosanviselkedett, távolságtartó volt és hallgatott.Elizabeth nem volt kíváncsi Nick szerelmi életére, de akaratlanul mégis tudott róla. Hallott a lélegzetelállító érzékiségérõl,és arról, hogy milyen tehetséges szeretõ, szenvedélyét milyenvakmerõen éli ki - mégis mindig milyen meglepõen ügyel avédekezésre, amire csupán egyetlen ésszerû magyarázat volt.Nicholas Chase nem akart apa lenni, ebben minden gyönyörû szeretõje egyetértett.

Nem mintha vállalná az apaságot,tették mind hozzá egyöntetû bizonyossággal állítva, hogy Nickugyanolyan alaposan lerázná magáról a felelõsséget, amennyirea mûtétek elõtt kezet mos.Ez nem lehet igaz! - tiltakozott némán Elizabeth, amikorilyen magabiztos vádakat hallott. Ha Nicknek valaha is volnagyereke, egészen biztosan felelõsséget érezne iránta, Elizabethnek nem volt kétsége efelõl. És azt is biztosra vette, hogy egyférfi, aki ilyen kiváló orvos, akiben ennyi törõdés és együttérzésvan a betegei iránt, biztosan csodálatos apa lenne.Elizabeth magában tiszta szívbõl megvédte Nicket, de eza szív minden egyes beszélgetés hallatán akaratlanul sajgott.Vajon Nick tud arról, hogy ilyeneket gondolnak róla? - tûnõdött

Elizabeth. Vajon zavarná õt, ha tudná? - Nagyon remélte, hogyigen. Hiszen mindez a legbelsõbb magánügye, ami csak kétemberre tartozik. De Nick szeretõi nem maga miatt akarták õt.Mindannyian tisztában voltak vele, mennyire veszélyes ember,mennyire vad és vakmerõ, sokat követelõ, és mennyire érdemtelen a bizalmukra ésa szerelmükre. Nick szeretõi nem akartákõt, de Nick sem akarta õket - kivéve azt a néhány szenvedélyespillanatot, amirõl Elizabeth hallani sem akart.Miért adta Nick ilyen könnyen oda magát? Miért becsültemagát ilyen kevéssé? Úgy tûnt, mintha nem hinné, hogy bármiféle emberi érték éskülönlegesség rejtõzne benne, minthaönmagának semmit sem számítana. Pedig Nicholas Chase igenissokat számított Elizabeth Jenningsnek, jóllehet, fájdalmasan világos volt, hogya vonzalom egyoldalú.Elizabeth eleinte azt gondolta, Nick talán fenyegetve érzimagát miatta, hiszen a lány karrierjének sikerei akár konkurenciát is jelenthettek a számára. Ráadásul Elizabeth is a traumatológia és a transzplantációs sebészet területére specializálódott. Talán zavarta õt a lány tehetsége? Vagy egyszerûen csakaz bosszantotta, hogy Elizabeth teljes lelki nyugalommal és alegnagyobb hozzáértéssel vette birtokába a doktor uralma alattálló mûtõt?Elizabeth kénytelen volt beismerni, hogy egyik feltételezése sem állja meg a helyét. Nicket nem fenyegette és nembosszantotta semmi, elvégre Nicholas Chase modern férfi. Igaz,

hogy éjszakánként semmitmondó kapcsolatokba bonyolódik,de azok közös beleegyezéssel történnek, csakis a szenvedélykölcsönös kiélése iránt érzett óhaj áll mögöttük. Napközben viszont a kórház fal


4/214

ai között a doktor ugyanazokat a nõket kollégaként kezelte, kikérte szakmai véleményüket, majd érdeklõdéssel végighallgatta azt, és õszintén egyetértett, vagy ellentmondott.Arról sem volt szó, hogy Nick nem szerette volna az orvosnõket Egyszerûen csak Elizabethet nem szerette. Az a tekintet,amely szinte ösztönös könnyedséggel csábított el másokat, Elizabeth elõtt örökké

komoly maradt és hivatalos. Komoly, hivatalos, és idõnként - amikor Nick egyedül maradt, és gondolataiban elmerülve szinte megfeledkezett kolléganõje jelenlétérõla lány az érzékien nyugodt arc mögött felfedezett néhány titkon kavargó érzelmet is. De amit a mélykék szempár mögöttlátott, nem volt más, mint fájdalom, bizonytalanság és bánat.Pedig biztosan tévedett. Nick valójában beképzelt volt ésarrogáns mind a magánéletben, mind a munkahelyén. Beképzelt és arrogáns, csábító és veszélyes - de nem bizonytalanvagy gyötrõdõ, sem szomorú. A magas, vonzó árnykép bizonyára csak optikai csalódást keltett, amit Elizabeth iránta tápláltérzelmei még tovább fokoztak...

- Reménytelen - suttogta Elizabeth a koromfekete éjszakába, amely a reggel halványsárga sugarai elõtt már fakulnikezdett. Ajkán lágy mosoly suhant át, ahogy eszébe jutott, hogyaz imént kiejtett szó, akárcsak az ébredezõ hajnal, a fény halvány reménysugara. Kapcsolata - ha egyáltalán nevezhetjük annak - Nickkel valóban reménytelen volt. Mert az õrülten vonzóNicholas Chase sohasem fogja megkívánni Elizabeth Jenningset.De Elizabeth nagyon szerette volna, ha legalább kedveli.- Teljesen reménytelen - ismételte halkan, miközben elindult egy újabb csésze teáért, amit napfelkeltéig elszürcsölgetmajd, aztán lezuhanyozik, felöltözik, és megteszi a kórház és alakása közötti kétperces sétát.Amíg várta, hogy a víz felforrjon, Elizabeth tûnõdve nézett

a csészére, ami a hajnali félhomályban a keze ügyébe került. Akedvenc bögréjét konfettifellegekben úszó színes léggömbök díszítették, és rajta még egy élénkrózsaszín betûkkel felírt személyes Üzenet állt: ELIZABETH! ÜNNEPELJ!A bögrét huszonegyedik születésnapjára kapta a legjobbbarátnõjétõl. Larisa másik ajándéka egy üveg konyak volt. Merttudod, Liz - jelentette be ünnepélyesen, csillogó szemekkel, abecenevén szólítva, amit senki más nem használt -, most márhuszonegy éves vagy. Legalább kóstold meg az alkohol ízét!Elizabeth és Larisa persze már akkor tisztában voltak vele, hogya két ajándék közül a bögrének veszi majd nagyobb hasznát.És valóban, a konyak még most, kilenc évvel késõbb is felbontatlan maradt, a bögre viszont még mindig a kedvence volt.Elizabeth a bögrére pillantva lágyan felsóhajtott, és eszébejutott a huszonegyedik születésnapja... és az azt követõ, mindkettõjük számára rengeteg sikert jelentõ évek... és az a háromév, ami azóta telt el, hogy utoljára hallott Larisáról. Helyesebbenszólva három évvel ezelõtt küldte el az utolsó levelét legjobbbarátnõjének, de Larisa már három és fél éve nem jelentkezett.Elizabeth nagyon hiányolta a lelkes és vidám leveleket, és mégjobban hiányoztak neki azok a késõ esti telefonbeszélgetések,amelyeknek még a levelek elmaradása elõtt vége szakadt. Azelõtt gyakran osztották meg egymással titkaikat és álmaikat,önfeledt nevetgélés közepette.Miközben Elizabeth kitöltötte a bögrébe a teát, és eszébe

jutottak az önfeledt beszélgetések, azon tûnõdött, vajon a barátnõje hogyan viszonyulna a férfihoz, aki az õ életét ennyirefelkavarja. Abban biztos volt, hogy Larisa szépsége még Nicket,


5/214

a nõi lélek nagy ismerõjét is elkápráztatná. Még õt is megigéznéa gyönyörû kék szempár, amely provokatív õszinteséggel mérné végig.Larisa alapos megfontoltsággal és élvezettel tanulmányozná Nicket, majd amikor befejezte, pironkodás nélkül dicsérettel illetné a férfi szénfekete haját, csábító mélykék szemét, erõs, szoborszerû idomait és a szája szélén bujkáló, elképesztõen szexis mosolyt.- Nos, Nick, maga tényleg olyan, amilyennek lefestették

egész jól néz ki - mondaná. És miután Nick tekintete is nyíltanviszonozná a bókot, Larisa így folytatná: - Volna néhány kérdésem magához, doktor. Többnyire Elizabeth kérdései, de egy dologra magam is kíváncsi volnék, amit a végére tartogatok. Nos,tehát, milyen ember is maga: magabiztos és arrogáns, vagyinkább bizonytalan és boldogtalan? Számomra magabiztosnakés arrogánsnak tûnik, és rendkívül veszélyesnek. De Liz azt meséli, idõnként bánatot is lát a szemében, bár én csak a csábítástvettem észre. De tudja, én száz százalékig megbízom Liz véleményében, mert általában kiváló megérzései vannak az emberekkel kapcsolatban. De az is köztudott róla, hogy mindenkibencsak a jót látja, még abban is, akiben nem létezik... - Larisa

gondolatai Nicholas Chase-rõl egy pillanatra a barátnõjére kalandoznának. Eszébe jutna, mennyit mondogatta neki, hogymindig csak a jót látja az emberekben, és milyen büszke voltrá ezért a nagylelkûségért.Azután újra Nickre koncentrálna, és továbbra is csak egyelképesztõen vonzó férfi arrogáns magabiztosságát érezve megkérdezné: - Mit jelentenek azok a pletykák magáról meg asemmitmondó éjszakai kalandokról? De ne értsen félre! Az atény nem izgat, hogy semmitmondóak. De mit jelentsen ez azéjszakai hercegrõl szóló képtelenség? Talán a színjátéknak mégtöbb veszélyt és romantikát akar kölcsönözni? Dehát magánaknincs szüksége ilyen segédletre, Chase doktor. Biztos vagyokbenne, hogy magának fényes nappal is megy a csábítás. - Larisa arcán ragyogó mos

oly jelenne meg a kifürkészhetetlen tekintet láttán, és miután világossá válna,hogy ez a tekintet számára örökké rejtély marad, csak lemondóan felsóhajtana, és ígyszólna: - Nos, annyi bizonyos, hogy még ha gyötri is valamititkos gondolat, akkor sem fogja soha elárulni nekem. Úgyhogymost inkább felteszem az én kérdésemet.Larisa hangjából ekkor eltûnne a provokatív él, és tekintete komollyá válna, miközben halkan megkérdezné: - Miért nemszereti a barátnõmet? - Aztán néhány másodpercnyi hallgatásután a komoly szempár haragos villámokat szórna, és jegesfelháborodással folytatná: - Hogy merészeli nem szeretni a barátnõmet!Elizabeth magában fejcsóválva idézte föl Larisa képét: szókimondó, provokatív, fesztelen és õszinte, makacsul hûséges ésanyáskodó. Ez volt Larisa, akivel véletlenül kerültek egy kollégiumi szobába a Berkeley egyetem elsõ éve alatt. Biztosan valami trükkös számítógépprogram párosította össze a gyönyörûés magabiztos Larisa Locksleyt a naiv és félénk Elizabeth Jenningsszel egy szobába. De a furcsa párosítás ellenére nagyon jóbarátnõk lettek a három év alatt, amit a kollégiumban együtttöltöttek. És a barátság még akkor is megmaradt, miután LarisaNew Yorkba költözött, és topmodellként kezdett dolgozni, Elizabeth pedig San Franciscóban maradt, hogy beiratkozzon az orvosi egyetemre.Aztán hat évvel ezelõtt Larisa boldogan jelentette be eljegyzését a jóképû és elképesztõen gazdag harmincéves JuliánChancellorral, és a barátnõjét kérte fel esküvõi tanúnak. A júniusi esküvõ idõpo

ntját gondosan egyeztették Elizabeth szigorúidõbeosztásával, aki akkor a nagy hírû dallasi Parklandban voltsebészgyakornok. Végül pontosan huszonnégy órára sikerült elszabadulnia a kórház


6/214

ból, és éppen idõben érkezett New Yorkba,a manhattani La Cte Basque étteremben rendezett vacsorára,majd a következõ nap délutánján már vissza is utazott, néhányperccel azután, hogy az ifjú pár elbúcsúzott a vendégektõl. Azesküvõ csillogó-villogó, elegáns ceremóniára sikeredett, amelyegy festõi szépségû kerti lakodalomban csúcsosodott ki - Elizabeth mégis egyfajta melankóliával tért vissza Dallasba, valami

baljós érzéssel, ami azt súgta, hogy Larisa vibráló személyiségében mintha valami megtört volna.Elizabeth és Larisa az esküvõ óta nem találkoztak. De azelkövetkezõ három évben levelek és telefonhívások követtékegymást, és Elizabeth számára egyre világosabbá vált: temperamentumos barátnõjének vidámsága és életszeretete kezdetthalványulni. A kollégiumi évek alatt Elizabeth mindig érezte,hogy bár Larisa sok titkát megosztja vele, vannak dolgok, amikrõl senkinek sem beszél - de nem akarta erõltetni. Lehet, hogyazóta újabb titkokat hallgat el elõle? Olyan titkokat, amelyeketnem tud, vagy nem akar megosztani vele?Elizabeth mindig is tiszteletben tartotta barátnõje magánéletét. Csupán a baráts

ágát és a támogatását ajánlotta fel neki.De Larisa eltávolodott tõle. A telefonhívásoknak vége szakadt,a levelek egyre kurtábbak lettek, és egyre ritkábban érkeztek.Végül, miután Elizabeth négy levele hat hónapon keresztül válasz nélkül maradt,maga is felhagyott a levélírással. Nem mintha megsértõdött volna, csak egyszerûen nyilvánvalóvá vált,hogy Larisa nem akarja folytatni a levelezést.De talán mégsem Larisa távolodott el, hanem csupánannyi történt, hogy az amúgy is meglepõ barátság ideje lejárt- gondolta Elizabeth. A gondolat elszomorította, de sokkal kevésbé, mint egy reményt vesztett Larisa képe.Jóllehet, Larisa ritkán beszélt csak róla, Elizabeth tisztábanvolt vele, hogy a barátnõjének nem volt valami vidám gyermekkora. Ezért még inká

bb szerette volna, ha a barátnõje boldog.Boldog, és szeretik. Amióta csak ismerték egymást, Larisa életében mindig is voltak férfiak, de Juliánig a kapcsolatok jobbárafutó kalandok maradtak. Larisa minden kapcsolatának gyorsanés tapintatosan véget vetett, de minden alkalommal õszinténmeglepte a gyöngéd visszautasítás kiváltotta harag. Mintha aférfiak soha nem magáért szerették volna, hanem csak a szépségéért.- Julián magamért szeret - mondta boldogan és hitetlenkedve Elizabethnek, nem sokkal a mesébe illõ esküvõ után.Elizabeth nagyon örült a barátnõjének, és alig várta, hogytalálkozzék a férfival, aki végre ilyen nagy boldogságot okozottneki. De amikor szembe találta magát a gazdag és jóképû JuliánChancellorral, valami furcsa, kényelmetlen érzés futott át rajta.És azóta sem szabadult meg ettõl az érzéstõl, de nem tudtavolna pontosan megfogalmazni, hogy mi is valójában az oka.Csak annyit tudott, hogy amikor találkozott Juliannel, szokásszerint viselte azt a láthatatlan rózsaszínû szemüveget, ami miatt Larisa annyit tréfálkozott vele, és mint mindig, ezúttal is csaka jót akarta meglátni barátnõje férjében. De Julián Chancellorbanvolt valami, ami jeges hidegséget keltett benne, habár nemtudta volna megmondani, hogy mi az, és Larisának sem említette soha ezt a kényelmetlen érzést.Sem akkor - sem azóta.De a vidám, élénk betûkkel díszített, forró teásbögre köréfont ujjakkal Elizabeth felolvasztotta a benne dúló jeges érzéseket.

Ünnepelj, utasította õt némán a bögrére írt felirat. Remélem, hogy tévedtem Juliannel kapcsolatban. Remélem, hogyolyan csodás szerelmet és boldogságot kapsz tõle, amilyet megérdemelsz, és ebben


7/214

a pillanatban, amikor felébredsz a manhattani lakásodban, a szíved csupa örömmel teli...Manhattan, 1991. augusztusvz éjjeliszekrényen álló Lalique ébresztõóra nyolc harmincatmutatott. Odalenn, a Fifth Avenue-n Manhattan már ébredezett,az augusztusi napsütés forró, párás levegõt árasztottNyolc harminc! Larisát hirtelen pánik fogta el a gondolatra.

Hajnali háromkor, miután meggyõzõdött róla, hogy Julián valóban távozott, a fürdõszobába botorkált és hosszú, forró fürdõtvett. Már akkor menni akart, de túl gyengének érezte magát,és nagyon szédült. Egy kis idõre le kellett feküdnie, csak néhánypillanatra, egy rövid pihenõre...Végül mélyen elaludt, és azóta öt óra eltelt. Lehet, hogyJulián éppen ebben a pillanatban illeszti a zárba a kulcsát? Vagytalán már be is jutott, csak éppen a lépteit eltompítja a puhaszõnyegpadló?Nem, Julián még nem fog visszajönni, nyugtatta magát Larisa. Estig nem tér haza, ahogy általában. Ahogy általában...mintha mi sem történt volna. Ma is ugyanúgy elmegy a multimilliárd dolláros üzle

ti tárgyalásokra, és talán még azt az ingatlant is megpróbálja visszaszerezni, amit a tegnapi versenytárgyaláson vesztett el, és ami ilyen erõszakos indulatokat keltettbenne.Julián nem fog hazajönni, biztosította magát Larisa. Deazért ideje felkelni, csomagolni és eltûnni innen - most azonnal.Larisa az elmúlt öt órában azt álmodta, hogy fizikailag éslelkileg teljesen ép, sértetlen, és már messze-messze jár innen.De mindez csupán álom volt, csodás álom, most azonban ébrenvan, és még mindig itt, ebben a lakásban, ahová Julián bármikorvisszatérhet.Ahogy egyre éberebb lett, az álmaiban szereplõ merésznõ képe halványodni kezdett, és a reggel vakító fényében egyre

világosabbá vált számára: az álmai nem válhatnak valóra. Hogyis hagyhatná el Juliánt? Hiszen össze vannak kötve, szorosan ésvégérvényesen. És bár a Julianhez fûzõdõ láncok láthatatlanokvoltak, fájdalmas és baljós létezésüket nem tagadhatta. Juliánmindene fölött rendelkezett az övé volt a szíve, a teste, a lelkeés a sorsa. Larisa pontosan tudta, mit birtokol Julián, hiszenmaga ajándékozta neki mindenét.Larisát láthatatlan béklyók láncolták a férjéhez, és õt magát is láthatatlanná,jelentéktelenné tették. Semmi sem maradtbenne, teljes ürességet érzett magában. Az agyában kavargógondolatok lebegni kezdtek, és pillanatok alatt csaknem viszszazuhant az álomba...De nem szabaöí - kiáltott valami mélyen a belsõjében,egy rejtett zugból, amit eddig még maga sem ismert, és amelyfelett még Julián sem rendelkezett. A belsõ hang higgadtan folytatta: Majd késõbb alszol, de most föl kell kelned. Véghez kellvinned mindazt, amit olyan bátran megálmodtál. Most, azonnal!Larisa engedelmeskedni próbálta hangnak, de ahogy felültaz ágyban, az egész szoba forogni kezdett vele. A szédületazonban több volt egy hirtelen mozdulattól támadt érzésnél.Egész teste sajgott, és nem tudta eldönteni, mi fáj jobban: afeje, vagy fájdalomtól zsibbadó testrészei. De bármi legyen is afájdalom forrása, Larisát egész úton kísérni fogja. Néhány perceltelt, amíg hozzászokott az érzéshez, és megpróbálta elfogadni.Aztán, amikor végül felállt, támolyogva elindult, majd ismét erõt

gyûjtött. Miután a szédelgés alábbhagyott, összeszedte mindenerejét, hogy cselekedni tudjon.Larisa lassú, de biztos mozdulatokkal játszotta el az álmában begyakorolt jelene


8/214

teket. Elõször is, elegánsan fel kellettöltöznie. Elvégre még mindig Julián Chancellor káprázatosanszép felesége, és ha bárki felismerné õt menekülés közben,semmit sem szabad észrevennie. Egy nyári úti öltözetre voltszüksége, amelybõl több is akadt, de ezúttal más szempontokatis figyelembe kellett vennie. A mai öltözéknek el kell fednie acombján éktelenkedõ lila foltokat, miközben sajgó testét csak

lágyan és lazán érintheti. Larisa egy hosszú ujjú selyem blúztválasztott ki hozzá illõ, bõ selyem nadrággal, amit egy aranyövvel erõsített sajgó dereka köré. Az övre csak addig volt szüksége, ameddig olyan helyen jár, ahol felismerhetik.A ruha remek volt, elegáns és diszkrét, de mit tegyen azarcával? Csodás vörösesszõke haját általában a feje tetején lazakontyba kötötte, és Manhattan csak így ismerte õt. Az elmúlthat év alatt a vörös hajzuhatagot, amelyrõl modellkarrierje során olyan híres volt, elrejtette az emberek szeme elõl, és csakisJulián elõtt engedte szabadon. A férje akarta így.De vajon ma is képes lesz felfedni az egész arcát, ahogyáltalában? Larisa reszketve közeledett a tükör felé, borzasztóan

félt a látványtól, amit ott lát majd - vagy nem lát. Tizennyolcévvel ezelõtt, miután életében elõször brutálisan meggyalázták,valahányszor a tükörbe pillantott, nem látott benne semmit. Azarca helyén csupán egy homályos árnyék maradt. Ez az arctalanság négy évig tartott, és miután újra meglátta saját tükörképét, csak egy gyönyörû maszk nézett vissza rá, egy csalókaálarc, amellyel csillogó magabiztossággal mozoghatott a világban. Pedig valójában csupa bizonytalanság és félelem volt. Ez afigyelemreméltó arc, ez a tökéletes álarc tette Larisa Locksleytgazdaggá és híressé. És ez keltette föl Julián Chancellor birtoklásvágyát is. És az elmúlt egy-két évben - de talán már korábban is - Larisa tükörképe idõnkéntújra csak az a homályosárnykép volt.

Larisa tizenévesként képtelen volt legyõzni az árnyképet,bár nem is igazán akarta. Az elmúlt néhány évben azonbana szükség megtanította rá, hogyan lássa tisztán a tükörképét.Most is ugyanúgy tett, figyelte, ahogy az arca körvonalazódika homályos sötétségben. Az ûzött reménytelenség láttánösszerezzent, amikor meglátta saját tekintetét, de igyekezettnem venni róla tudomást, és gondosan tanulmányozni kezdteaz arcát.A fejét számos duzzanat borította, a dudorok azonban szerencsére rejtve maradtak a vörös hajkorona alatt, így senki semvehette õket észre.És ami az arcot illeti? Meglehetõsen ép maradt - eltekintveaz ûzött, reménytelen kék szempártól. Julián gondosan ügyeltrá, hogy ne tegyen kárt legféltettebb kincsében. Larisa összerezzent a gondolattól. Vajon Julián tudta, hogy mit cselekszik?Elképzelhetõ, hogy indulata mögött kiszámított mozdulatok álltak? Larisa nem talált választ, de nem is akart. Csupán azért volthálás, hogy az arca nem esett áldozatul férje brutalitásának.Hálós? Igen, hiszen ezért sikerülhet ma elmenekülnie. Ésmég valakinek köszönet jár - bárki legyen is az -, akinek sikerült Juliánt kisemmizni abból az ingatlanból, amit olyan elszántan akart, és amit elvesztett. Larisa semmit sem tudott az ingatlanüzletrõl, csupán annyit, hogy a többnyire ravasz és fortélyos Julián eszén valaki túljárt, és ez annyira feldühítette, hogymegmagyarázhatatlan módon a kudarcért õt tette felelõssé.Minden haragját õrá zúdította, és végül megbüntette. Eleinte

csak üvöltött vele, a lelkébe tiporva sértegette, majd mégmesszebb ment, és fizikailag is bántalmazta. Végül pedig Larisaakarata ellenére magáévá tette - mintha nem is volna saját


9/214

akarata -, mintha szabadon rendelkezhetne vele, bántalmazhatná, tönkretehetné vagy irányíthatná.Larisa valamikor valóban az övé volt, mert szerette, ésönként ajánlotta fel szerelmét, Juliannek pedig szüksége volt rá.Larisa mindvégig azt kívánta, bárcsak jól döntött volna, hogybízik a férjében. Julián minden kívánságát és szeszélyét teljesítette, s a lányeközben önmagát csapta be, amikor naivan azt

gondolta, hogy férje kérései csupán romantikus szerelmes kívánságok. A modellkedéssel is felhagyott, amit annyira szeretett- méghozzá örömmel! -, hogy Julián iránta táplált kiapadhatatlan mohóságának eleget tegyen. De a férje ennél többet akart:a karrierjét, a barátait, a múltját. Ez lett volna a romantikusszerelem, amely Larisa életét boldogsággal és szeretettel akartabearanyozni? Vagy talán az a gondolat vezérelte, hogy ifjúmenyasszonyával elfeledteti a korábbi évek kevésbé gondtalanemlékét? Vagy inkább azt akarta, hogy Larisát láthatatlan szálakkal minden hozzá, és csakis õhozzá fûzze?Larisa meggyõzte önmagát, hogy Julián kérései romantikusszerelembõl fakadnak. Habozás nélkül otthagyta a munkáját,

majd a barátait is, akiket a modellkedéssel töltött évek alattszerzett... és végül, három és fél évvel ezelõtt még a legjobbbarátnõjét is elhagyta, aki igazán számított. Képes volt az Elizabethhez fûzõdõbarátságát feláldozni Juliánért? Vagy talán azigazság az, hogy valami mélyen, legbelül arra késztette, ne árulja el a barátnõjének, mi lett belõle, mivé engedte magát válni.Julián mindent elvett, amit Larisa neki adott, és õ mindenegyes ajándékkal saját szívét csapta be, minden nap valamieltûnt belõle. Az igazságot viszont vakon tagadta, mert annyiraszeretett volna hinni férje szerelmében. Talán örökké Juliánmellett maradt volna, míg a halál el nem választja tõle. Egészenaz elmúlt éjszakáig...Larisát tizenkét évvel korábban egyszer már megerõszakolták. Azon a szörnyû éjsz

akán senki nem volt ott, hogy megvédje, sem az erõszaktól, sem pedig az azt követõ gyötrõdéstõl.Amikor Julián múlt éjszaka megerõszakolta, mintha megint aztaz ártatlan kislányt gyalázta volna meg, aki még mindig bennelakozott. És Larisa ismét képtelen volt megvédeni magát, és abenne rejlõ ijedt kislányt Julián haragjától. Most viszont az álmaiban élõ merész nõ vezérelte, aki mindkettõjüket örökremegkíméli a további kínoktól és szenvedéstõl.Larisa hálás volt annak, aki legyõzte Juliánt, és lelepleztebrutális természetét, bárki legyen is az. Mert most már mindenttudott Juliánról és a szerelmérõl.Ezúttal már nem tagadhatta tovább az igazságot.Larisa úgy érezte, mintha lassítva mozgatná a végtagjaitaz örvénylõ fájdalom és félelem hatására. A fájdalom állandósult, folyamatosan emlékeztetve õt Julián indulatára, de a félelem hullámokban tört rá, minden aprózajra összerezzent. Aztán a hangok - az utca forgalma, vagy ahogy a légkondicionálóhideg levegõt áramoltatott a fojtó, meleg szobába - egészenaddig rettegésben tartották, amíg meg nem bizonyosodott,hogy nem Julián érkezésének hangjai.Egy röpke, reményteli pillanatig Larisa azon töprengett,hogy Julián talán megkönnyebbülten venné tudomásul a távozását, ha most betoppanna. Nem, érkezett a gyors figyelmeztetés, melyet újabb rettegéshullám követett.Juliánt inkább felbõszítené. És a düh - amit a már amúgy is hatalmas vagyonátcsekélyen szaporító földdarab elvesztése váltott ki - semmi

sem volna ahhoz képest, amit a felesége elvesztése okozna.Siess már, mozgás! - sürgette gyönge, sajgó testét.Miután felöltözött, és megfelelõen elegáns külsõt öltött,


10/214

nem maradt más hátra, mint összecsomagolni, és magához venni a készpénzt, amit Julián fiókjában talált. Egyik sem tart mársokáig. Larisa sebesen, minden érzelem nélkül bepakolt néhányruhadarabot a bõröndjébe, megfelelõ helyet hagyva annak akevés kényelmes, Julián elõl féltve õrzött darabnak, amit fontosnak tartott.Féltve õrzött? - visszhangozta magában. Talán itt a megoldás kulcsa! Nem lehet,hogy ha rejtegetsz valamit a férjed

elõl, akkor problémáid vannak a házasságban?Ráadásul egészen nevetséges dolgokat rejtegetett: egy kopott, még az egyetemi évek alatt hordott farmernadrágot, egykék pólót, amelyen arany betûkkel a BERKELEY felirat állt, ésegy viseltes pamutpongyolát meg egy hálóinget, amit még akkor hordott, amikor Elizabethtel éjszakákon át beszélgettek ésálmokat szõttek. A ruhák mind kopott darabok voltak, de ezvolt minden, ami még a múltjából megmaradt.Miután becsomagolta a ruhákat, maradt még egy kis helya bõröndben. Egy hirtelen támadt gondolattól vezérelve, vagytalán már álmában kitervelte a dolgot, Larisa elõvett egy - szinténelrejtett - hosszú, fehér selyem hálóinget a szekrény mélyébõl.

Ezt a hálóinget mindig nagyon szerette, mert annyira romantikusvolt. Annyira ártatlan és tiszta, ahogy a finom gyöngyök ezüstszálakkal felerõsítve csillogtak rajta, mint a harmatos rózsaszirmok.Milyen türelmetlenül várta, hogy Juliannek megmutassa ezt a romantikus szerzeményt. Már elõre elképzelte, milyen tökéletesen illik majd a mesébe illõ esküvõ utáni éjszakához.De Juliannek nem tetszett a gyönyörû hálóing. Ö már elhatározta, mit szeretne látni Larisán azon az éjszakán: egy drágadivatház modelljét, amely ízlésesen, mégis tagadhatatlanul felfedi a tökéletes testet, amely nemsokára az övé lesz, provokatívan és buján, nem pedig tiszta ártatlansággal. Julián azt akarta,hogy Larisa a tõle kapott hálóinget viselje, amit a lány örömmelmeg is tett. De mi történt volna, ha akkor, az esküvõjük utáni

éjszakán nemet mond neki? Vajon Julián erõltette volna a dolgot? Talán akkor rájött volna az igazságra?Larisa hat évig rejtegette Julián elõl az egyetemen viseltruháit, és a sohasem hordott hálóinget. Ha véletlenül észreveszia múlt féltett kincseit, talán bosszantotta volna Larisa buta érzelmessége. Aztán, ahogy a selyem és szatén alsónemûk alólkiemelte az elrejtett rózsaszínû csomagokat, átvillant az agyán:ha Julián tudott volna ezekrõl...Jeges borzongás futott át rajta, ahogy a fogamzásgátló tablettákra meredt, amelyek ismét csak emlékeztették õt naiv reményeire és óriási veszteségére. Larisa nagyon szeretett volnagyerekeket, Julián gyerekeit, a kettõjük gyerekeit. Amikor négyhónappal az esküvõjük elõtt megvizsgáltatta magát a nõgyógyászával, boldog reménykedéssel hallotta, hogy-. Igen, a petevezeték valóban sérült, de azt szinte lehetetlen megjósolni,hogy ez milyen mértékben befolyásolja a fogamzáskészséget,voltak olyan pácienseim, akik hasonló tünetekkel teljesen normális terhességet hordtak ki. Larisa megnyugtatta magát, hogya múltja, az a szörnyû éjszaka ezentúl soha többé nem kísérti,õ is teherbe fog esni, és õ meg Julián a legnagyobb szerelemben fogant gyermekeket fognak felnevelni szeretõ és féltõ szülõkként - ahogy az természetes.Larisa soha nem mondta el Juliannek, hogy gyereket akar.Meglepetésnek szánta, és már elõre elképzelte a férje arcántükrözõdõ boldogságot a csodálatos hír hallatán. Ugyanakkor abánatát is elrejtette, miután hónapról hónapra - majd késõbb

évrõl évre - nem sikerült teherbe esnie.Aztán öt évvel késõbb szinte biztos volt a diagnózis: Larisaterméketlen. Természetesen elképzelhetõ, hogy sebészeti vagy


11/214

más beavatkozással próbálkozzanak, de az egészen bizonyosnak tûnt, hogy ezek nélkül Larisa soha nem eshet teherbe. ígyaztán nem volt rá semmi oka, hogy fogamzásgátlót szedjen.Kilenc hónappal ezelõtt azért mégis elkezdte szedni a tablettákat, mert valami mélyen, legbelül arra intette, hogy katasztrofális volna Juliannel családot alapítania. Julián és õ mégnem álltak készen arra, hogy olyan szülõk legyenek, amilyet

Larisa a gyerekeinek elképzelt. Természetesen csoda lett volna,ha öt évi hiábavaló próbálkozás után végül mégis teherbe esik- és Larisa nem hitt a csodákban -, de azért mégis elkezdteszedni a tablettákat, nehogy megtörténjék a csoda, amit addigannyira várt.Aztán, amikor hat hónappal korábban Julián, az esküvõjükóta elõször említette, hogy gyereket akar, méghozzá most,azonnal, Larisa ellenkezés nélkül beleegyezett - miközben napmint nap, szorgalmasan szedte a gondosan elrejtett tablettákat.Julián megölne, ha ezeket megtalálná, gondolta elborzadva, miközben a rózsaszínû csomagokat a bõröndjébe tette anagy gonddal összehajtott selyem hálóing tetejére. Elhatározta,

hogy a megkezdett doboz tablettát még beszedi, nehogy a múltéjszaka történt erõszak bármilyen fizikai szállal Julianhez kössea már létezõ láthatatlan szálak mellett. A megmaradt tablettákat pedig majd késõbb kidobja. Arra egyelõre gondolni semtudott, hogy bárkivel szeretkezni fog, de még ha megtörténneis a lehetetlen, tudta, nemigen lesz szüksége fogamzásgátlóra.Larisa lezárta a bõröndöt, befejezte a csomagolást, majdkiment a hálószobából, hogy némi készpénz után nézzen, aminélkülözhetetlen volt az útjához. Amerika egyik leggazdagabbemberéhez ment férjhez, mégsem volt saját hitelkártyája, semcsekkfüzete, vagy bármiiyen hozzáférése Julián pénzéhez, kivéve, amit a férje az elegáns faborítású dolgozószobájának íróasztalfiókjában tartott.Larisa pénzügyileg független volt, amíg nem találkozott Juliannel. A férfi úgy a

kart gondoskodni róla, ahogy addig senkimás, mindent megadott neki, és mentesítette a számlák éscsekkfüzetek körüli huzavonáktól. Õ pedig hagyta, hogy Juliángondoskodjék róla, és naivan hitt a szabadság romantikus illúziójában, miközbenrab volt, egy elkényeztetett királykisaszszony luxus börtönben, akit a szerelemjegyében saját döntéseitartottak fogva.Ám egészen eddig nem érezte magát fogságban. Hiszenaz aláírása - Mrs. Julián Chancellor - elegendõ volt ahhoz, hogyManhattan bármelyik üzletében vagyonokat érõ ruhákat és ékszereket vásároljon magának, vagy éppen egy finom pezsgõsvacsorára beüljön a Le Cirque-be vagy a La Cte-ba. Ráadásul azíróasztalfiókban mindig akadt elég készpénz, sokkal több, mintamire általában szüksége volt. Julián szeretett készpénzt hordani magánál, amitgáláns borravalókra költött, vagy éppen egyextravagáns kávéházra, mikor kedve tartotta. Az a néhány százvagy ezer dollár, amit rendszerint magánál hordott, sok emberszámára igen nagy összegû pénzt jelentene, de egy milliomosnak csupán aprópénznek számított.Eleinte mégis ellenezte, hogy pénzt adjon Larisának. Hiszena neve - amely egyet jelentett a férje nevével - biztosan elegendõ arra, hogy bármit megvegyen, amit csak akar. - És ha borravalót szeretnék adni? - kérdezte Larisa. - Vagy egy utcai árustólforró sült krumplit venni? Vagy ha meg akarnálak lepni egy szexisalsónemûvel? Azt a meglepetést csakis veled akarnám megosztani, Julián, nem a kö

nyvelõddel - tette hozzá tréfásan.Julián végül beleegyezett Larisa kérésébe. Megengedte neki, hogy kiszolgálja magát a fiókban tartott készpénzbõl. És az


12/214

évek folyamán így is tett, ebbõl fedezte a borravalókat, a sültkrumplit meg az ajándékokat - és persze a fogamzásgátló tablettákat is.Ezúttal azonban Larisának a meneküléshez volt szükségeJulián pénzére. De mit tesz akkor, ha Julián a múlt éjszaka minden pénzt magához vett? Nos... abban az esetben a kettes számú terv lép életbe. Zálogba adja a nyolckarátos, csillogó, gyémánt jegygyûrûjét. A terv kivitelezhetõ ugyan, de veszélyes,

hiszen kénytelen volna másokat is bevonni a házassági problémáikba. És az arisztokrata származású Julián Chancellor még abotrány szelét is gyûlölte, akárcsak azt, ha valamit nem szerezhetett meg, amitakart.Larisa lágyan felsóhajtott a megkönnyebbüléstõl, ahogy kinyitotta az íróasztal fiókját, és meglátta a gondosan elrendezettpénzkötegeket - húszasokat, ötveneseket és százasokat. Azegész köteget elvette, és vékony ujjaival végiglapozta, miközben visszament a hálószobába a bõröndjéért. Aztán még nagyobb megkönnyebbülést érzett, amikor megszámolta a pontosösszeget: négyezerháromszázötven dollár. Ennyibõl elég meszszire eljuthat.Mielõtt elhagyta volna a hálószobát, levette az ujjáról a Chancellor család örök

ségébõl származó, kápráztató gyémánt jegygyûrût, és a vele együtt viselt egyszerû arany karikát is. A gyûrûketa kulcsaival együtt egy antik asztalkára helyezte. A gyûrûk, a kulcsok, no meg a feltûnõen nyitva hagyott szekrényajtók egyértelmûen Julián tudtára adják majd,hogy végleg elment.Miután a bõröndöt a hálóból a lakás márványköves elõszobájába vitte, Larisa letelefonált az épület liftesének. Mrs. JuliánChancellor sohasem cipelte egyedül a csomagjait az utcára, ésmost is mindennek a megszokott rend szerint kell történnie.Amikor a liftes megérkezett, a bõröndöt egyetlen szó nélkül,némán átvette. Az ilyen luxuslakások személyzete mindig diszkrét volt, senki sem kezdeményezett személyes beszélgetést, demég egy udvarias kérdést sem tettek fel az úti célt illetõen.

Abban sem volt semmi szokatlan, hogy Larisa egyedül utazottel hirtelen. Gyakran megesett, hogy Julián noszogatására Párizsba, Londonba vagy Rómába repült, hogy ott találkozzék a férjével, és az is elõfordult, hogy egyedül utazott el valamelyikelegáns gyógyfürdõbe.Minden a megszokott rend szerint történt, Larisa szívemégis veszettül kalapált. Mi történik, ha Julián utasítást hagyott,hogy értesítsék, amint a felesége elhagyja az épületet?Üldözési mánia!- nyugtatta magát Larisa, bár a remegésettõl sem szûnt meg.Amikor leértek az utcára, a portás felajánlotta, hogy aChancellor házaspár rendelkezésére álló egyik limuzint odahívja.- Köszönöm, nem kell - felelte Larisa könnyed mosollyal,miközben hálás tekintetet vetett a közelben várakozó taxira.A taxi is megfelel.lz Air Francé járattal megyek - mondta Larisa a sofõrnek,ahogy a Kennedy repülõtér felé közeledtek. Késõbb, ha valakiérdeklõdne, a taxisofõr csupán arra emlékezne, hogy Mrs. JuliánChancellort az Air Francé terminálra vitte, tehát feltehetõleg aPárizsba induló Concorde-ra szállt.Larisa igyekezett erõt venni a gyengeségén, és magabiztosan cipelte a bõröndjétaz épületbe, majd a regisztrációs pultelõtt elhaladva megkereste a legközelebbi toalettet. Odabennkivette a hajába tûzött csatokat, és a selymes, vöröses hajzuhatag szabadon omlott a vállára, arca köré diszkrét fátylat vonva. Ezután a feltûnõ aranyszínû övet

is lecsatolta, majd a tükörelõtt állva szemügyre vette magát. Nem volt már többé a stílusos és elegáns Larisa Chancellor, csupán egy fáradt utazó.


13/214

Túlságosan is fáradt - gondolta -, hogy véghezvigye tervekövetkezõ részét: busszal a United légitársaság termináljára jutni, majd onnan az elsõ induló gépre felszállni. De túl fáradt volt...és annyira gyenge... és, az odakint tomboló forróság ellenére,borzasztóan fázott.Larisa egyre gyengülõ testének sürgõsen pihenésre voltszüksége, és már-már azon volt, hogy ott, a hideg csempén

lefekszik, behunyja a szemét, és átadja magát a pihenésnek. Deekkor felülkerekedett egy rémisztõ gondolat: mi történne, haengedelmeskedne fáradt testének. Biztosan megtalálná valaki,és azonnal a manhattani Memóriái kórházba szállítanák. Aztánértesítenék Juliánt, hogy gyönyörû felesége brutális erõszak áldozatául esett, feltehetõleg a repülõtéren, amire a férje mégtöbb erõszakkal válaszolna.Larisát inkább a kínzó félelem, mintsem az ereje tartottatalpon, és így sikerült visszamennie a váróba, ahol felszállt azelsõ arra járó szállodai buszra. Amíg topmodell volt, és a nevétmeg az arcát az egész világ ismerte, Larisa gyakran utazottálnéven, mindig a megfelelõ akcentust utánozva. Akkoriban

csak játék volt az egész, szórakoztatta, és semmi következménye nem volt, ha véletlenül felismerték, ezúttal viszont élesbement a játék. A szálloda recepciósának nem szabad felismernie.Lágy francia akcentussal és tört angolsággal meg kellett gyõznie, hogy õ valóban Chantal Chandon, egy gyönyörû francia nõ,aki arcát a napszemüvege és a fényes, vörösesszöke hajfátylamögé rejti, és valószínûleg egy titkos találkára érkezett a szállóba. Larisa végül nem tudta eldönteni, hogy a recepcióst sikerült-e meggyõznie, vagy az teljesen érdektelen volt mindenesetre miután készpénzben kifizette neki az egy éjszakaárát,azzal a megnyugtató érzéssel indult a szobájába, hogy a férfihamarosan elfelejti a futó találkozást.Miután a szobájába ért, elsõ dolga volt, hogy kulcsra zárja

maga mögött az ajtót, és egy idõre elszigetelje magát a külvilágtól. Azután kikapcsolta a légkondicionálót, mert még mindigborzasztóan fázott majd az elegáns selyemruhát a viseltes hálóinggel váltotta fel, és összegömbölyödve, vacogva bújt a takarók alá. Nemsokára meleg lesz - nyugtatta magát. Légkondicionálás nélkül a kis szoba hamar megtelik majd az augusztusipárás, meleg levegõvel.Valóban hamar melege lett, és a forróság egész lényétátjárta, majd végre visszazuhanhatott az álmok csodás világába,ahol már biztonságban volt, távol a történtektõl. Ma eddig jutottam, emlékeztette magát. De talán már ez is túl sok, gondolta, miközben érezte a fülledt meleg fojtó hatását. A forróságmég inkább elgyengítette, és bár feküdt, úgy érezte, szédül.Lehet, hogy itt fog meghalni, itt a melegben, a biztonságban...Vagy talán, ha holnap nem hagyná el a szobáját, ahogy mondta,valaki feltörné a zárat, és felfedezné, hogy a félig eszméletlen,meggyötört testbe szorult még valami élet, és azonnal kórházbaszállíttatnák.A gondolat nem rémisztette meg annyira, mint korábban,mert az orvos ezúttal arcot is öltött: a legjobb barátnõje kedvesarcát látta, a barátét, akit elhagyott. Larisa ajka enyhe mosolyrahúzódott, miközben Elizabeth távoli emlékét felidézte. Gondolatban Liz és Lara újra együtt voltak. Az egyetemi városbansétáltak, és Elizabeth az eget csodálta, annak ellenére, hogy azszürke volt és borús, vagy éppen a virágok illatát dicsérte,

bár nem lehetett mást érezni, csak a város benzingõzös levegõjének szagát. De Elizabeth mindig is ilyen volt, mindenben csak a jót látta, boldog volt, vidám ésoptimista - tudomást sem véve a rideg valóságról. Larisa viszont csöppet sem


14/214

volt ennyire bizakodó. Hiszen õ már jóval az egyetem elõttmegtanulta, hogy az igazán sötét fellegek nem hoznak egykettõre derût, a kényesebb fajta virágok pedig kipusztulnak, hanincs, aki öntözze õket.Larisa még tizennyolc éves korában is emlékezett a valóság sötét fellegeire, denem kerülte el a figyelmét az sem, hogymilyen pillantásokat vetnek rájuk a Berkeley egyetem ifjai. A

Larisán felejtett pillantások leplezetlen vággyal teltek meg,mintha birtokolni akarták volna kivételes szépségét, amit azonban semmibe sem vettek. Ami viszont Elizabethet illeti, mindenki csak mosolygott rá. Benne láttákmeg a rég elvesztetttestvért vagy barátot, aki boldogan tért vissza közéjük, határtalan melegséget és örömet árasztva maga körül.Milyen megnyugtató volna Elizabeth páciensének lennigondolta Larisa. Az intelligens szempár melegen üdvözölné, ésa finom, szakértõ kéz gyöngéden megvizsgálná az elõtte fekvõmeggyötört testet. Majd miután Elizabeth befejezné alapos, devégtelenül óvatos vizsgálatát, halk, meggyõzõ hangon mondaná: Azt hiszem, belsõsérüléseid vannak, Lara. Meg kell operálnunk.

- Rendben - felelné Larisa. - De, Liz, mi lesz a szivemenés a lelkemen esett sebekkel?- Azon is segítek majd, Lara. Megígérem.Mialatt Larisa álomba merült, vagy talán a halálba, gondolatban elhatározta, hogy amikor felébred, felhívja barátnõjét. Elizabeth biztosan San Franciscóban van. Legalábbis a három évekapott levélben így írta. Tervei szerint mihelyt befejezi a sebészigyakorlatát Dallasban, a Pacific Heights kórházban áll munkába.A levélben más, személyes jellegû hírekrõl is beszámolt, egyszívsebészrõl, akivel hónapok óta együtt járt. Lehetséges - irta-, de csak lehetséges, hogy õ is velem jön San Franciscóba!Vajon követte õt a szívsebész az öböl menti városba?tûnõdött Larisa. Vajon végre Elizabeth is megtalálta a szerelmet?

Talán a tehetséges sebész ujjára azóta már karikagyûrût is húztak? Elizabethnekaz volna az egyetlen ékszer a kezén, ebbenLarisa biztos volt. Elizabeth csupán egy egyszerû arany karikagyûrût viselne, amely szerényen, de méltón szimbolizálná a legmélyebb odaadást és szerelmet, nem úgy, mint Larisa csillogóékkövei, amelyek semmit sem jelentettek, csupán illúziókat, éscsillogást - akárcsak õ maga.Pacific Heights kórház transzplantációs orvosi csapatánaktagjai felé csakúgy záporoztak a kérdések, amikor beléptek akórház legnagyobb tárgyalótermébe.- Hogy van a kis Molly?- Hogy érzi magát Mary Ann?Röviddel a mûtét befejezése után az orvosok sajtótájékoztatót tartottak a történelmi jelentõségû szervátültetésrõl. A sajtótájékoztatóhoz a legnagyobb teremre volt szükség. A városvalamennyi médiája kíváncsi volt, hogy mi történt a kis Mollyval és bátor édesanyjával, Mary Ann-nel, akik mindketten híres és népszerû személyiségek lettek a mûtétet megelõzõ néhány hét alatt.A sajtótájékoztató egy részét már elõre megtervezték. Elõször a kórház igazgatója és szóvivõje tart majd rövid bevezetõt.Néhány szóval beszél az alkalmazott sebészi technikáról, és emlékeztet majd rá,hogy ez volt az elsõ ilyen jellegû mûtét SanFranciscóban, majd bemutatja az egész csapatot. A bevezetõtés bemutatkozást követõen az igazgató átadja a szót Nicknek,aki a mûtéttel kapcsolatos kérdésekre válaszol.

Az igazgató tisztában volt vele, hogy ha az újságírók figyelmét magáénak akarjatudni, mialatt az általános kampányszövegét elmondja, elõször a jó hírekkel kell kezdenie. Ezért aztán


15/214

így kezdte: - Molly és Mary Ann mindketten jól vannak. Hamarosan átadom a szót Chase doktornak, aki elmondja a részleteket, de elõször is szeretném felhívni a figyelmüket arra az információs anyagra, amelyet kiosztottunk...Elizabeth épp csak annyira figyelt az igazgató szavaira,hogy a megfelelõ helyen mosolyogni tudjon-, mert a szíve mégmindig izgatottan vert, amikor a mûtétre gondolt. Minden olyanjól ment. Nickkel szinte egyetlen szót sem váltottak - nem volt

rá szükség, hisz Nick elõzõleg mindent világosan elmagyarázott-, így aztán teljes csöndben operáltak... és a kezük kitûnõenkoreografált táncot járt, együtt mozdult minden ütemre, egyetlen hibás lépés nélkül...- A mûtétet Elizabeth Jennings és Nicholas Chase doktorhajtották végre. Jennings doktor sebész adjunktus, és jelentõsgyakorlattal rendelkezik a traumatológia és a szervátültetés területén.Elizabethnek itt mosolyognia kellett. És valahogyan sikerült is, habár kis híján elállt a szívverése. Az igazgatónak fordítvakellett volna fogalmaznia: A mûtétet Nicholas Chase doktorhajtotta végre Elizabeth Jennings doktor segédletével. Igazugyan, hogy Nick jóval többet engedett neki át a kényes öltésekbõl, mint amennyi

t elképzelt. Voltaképp a Mary Ann szövetét Mollyéhoz illesztõ legkritikusabb varratokat Elizabeth kezeöltötte össze. Nick talán némán, de így mutatta ki belé vetettbizalmát? Elizabeth reménykedett benne. De aztán gyorsanemlékeztette magát, hogy Nick csak a munkáját végezte, éseleget tett oktatói kötelességének, miközben meggyõzõdöttróla, hogy orvosi csapatának minden - választott vagy éppörökölt - tagja tökéletesen ismeri a technikát. így akarta Nicka Pacific Heights kórházat a nyugati part transzplantációs központjává tenni.Nick igazi mester volt, Elizabeth pedig a tanítványa, ésgondolatban éppen a kettõjük ragyogó teljesítményét ünnepelte, amikor az ünneplésnek hirtelen vége szakadt Elizabethgondolatban épp a kezek néma, méltóságteljes harmóniáját

idézte fel, és azt kívánta, bárcsak mindig együtt operálhatnának,amikor...Amikor az igazgató meggondolatlanul egy lapon említettea mestert és tanítványát.Vajon Nicket bosszantotta ez a baki? A kijelentés olyanmeglepõ volt, és tapintatlan. Nick biztosan elolvasta az igazgatóbeszédét a sajtótájékoztató elõtt. De bizonyára csak átfutottrajta, hogy ne legyen benne semmiféle technikai hiba, mivel asebészi protokoll ilyen mérvû megsértésére nem is számított.A televíziós kamerák éles fényei Elizabeth arcáról Nickresuhantak. A doktor mosolygott, miközben bemutatták, sajátosan szexis félmosolyával, és lehetetlen volt kiolvasni a szemébõl, hogy az igazgató tapintatlansága bosszantja-e. Mint ahogya higgadt, kimért hangban sem lehetett felfedezni semmit, amikor néhány pillanat múlva a sajtó képviselõihez fordult.- Mind az anyán, mind a kislányon végrehajtott mûtétkülönösebb események nélkül zajlott le - kezdte. - A mûtétsorán nem léptek fel komplikációk.- És ezután, doktor úr?- Ezután folyamatos megfigyelés következik, különösenMollyn. Mindkettõjük esetében fennállnak az operáció után általában jelentkezõ tünetek, mint például a vérzés, de Molly esetében vannak még immunológiai és fiziológiai kérdések is. Akislány olyan kezelést kapott, amely csökkenti az átültetett szövet kilökésénekveszélyét, de a kérdés továbbra is nyitott: vajon

az immunrendszere képes lesz-e befogadni az idegen szövetet?És ha igen, vajon az új máj megfelelõen mûködik-e?A sajtótájékoztató harminc percig tartott. Az újságírók a


16/214

mûtét minden részletére kíváncsiak voltak, no meg persze ajóképû sebészrõl is szerettek volna minél több felvételt - ahosszú szempillákkal takart sötétkék szempárról, a kusza, szénfekete hajról, ésa csupasz mellkas egy kis darabjáról, amely akék operálóruha kivágása alól bukkant elõ. Minden riporter tudta, hogy a nézõk beleszerettek a szexis sebészbe, akivel a történelmi mûtétet megelõzõ hetekben számos interjú készült.

Azokon a felvételeken Nicholas Chase doktor makulátlan fehéringet viselt, és hozzá konzervatív nyakkendõt. Most viszont akamerák egy sokkal vonzóbb képet közvetíthettek róla... egyvad és csábító képet, és a képzelet a mûtõbõl egyenesen ahálószobába röpíthette a gondolatokat.sajtótájékoztató után Elizabeth és Nick meglátogatták MaryAnnt a sebészeti intenzív osztályon, Mollyt pedig a gyermekintenzív osztályon, majd a többi páciensüket, aztán megint MaryAnnt és Mollyt. Az anya és lánya állapota stabilizálódott, normáléletfunkciókat és kitûnõ laboreredményeket produkáltak.- Nos - mondta Nick, amikor Elizabethtel befejezték alátogatást, és a gyermek intenzív osztály nõvérszobájában álltak

-, én megyek, és átöltözöm.Elizabeth Nick szavait úgy értelmezte, nem venné szívesen,ha együtt sétálnának vissza a folyosón a sebészi öltözõkhöz. Deahhoz sem volt bátorsága, hogy felajánlja, elkíséri - jóllehet,is szeretett volna átöltözni. Megtehette volna, hiszen mindenrendben volt, de nem volt feltétlenül szükséges, mivel az éjjelõ volt ügyeletben, így bármikor átöltözhetett - Nick pedig biztosan menni akart. Hivatalosan ma éjjel Nicholas Chase doktor nem ügyelt, deelvárta, hogy Elizabeth azonnal hívja, ha bármi probléma adódna. De nem telefonon, hanem a személyi hívóján. Habár megadta Elizabethnek a titkosított otthoni telefonszámát, azért hozzátette, hogy a személyi hívót mindig magánál tartja. Nyilvánvaló volt, hogy a telefon éles berregése helyett inkább a hívó

halk csipogását kedvelte akárcsak az, hogy a hívást akkor viszonozza, amikor neki tetszik, és ne egy alkalmatlan pillanatbanlegyen kénytelen válaszolni rá. Nick mindig azonnal válaszoltElizabeth hívásaira, még az éjszaka kellõs közepén is-, Elizabethpedig örült, hogy eddig még soha sem kellett a telefonszámottárcsáznia. A hívó valahogy személytelenebbnek tûnt, még akkor is, ha csupán egy mély álmot szakított félbe.De Nick most átöltözni indult, és ha egy másik kollégájaáll ott, akivel egy hasonlóan nagyszerû, kifogástalan, és szerencsés eredménnyel zárult mûtétet hajtottak végre, Elizabeth egyszerûen csak bejelentené, hogy vele tart. Újra átbeszélnénekmindent, kiengednék magukból a felgyülemlett feszültséget, ésmegosztanák a gyõzelmet, miközben bevallanak, mekkoramegkönnyebbülést és hálát éreznek mindketten. De Elizabethtudta, hogy ha most elkísérné Nicket, csak némán ballagnánakegymás mellett. Udvariasan hallgatnának, talán még egy kényszeredett mosolyt isváltanának, ez minden. Egyikük sem szólna, mert amilyen könnyen tudott Elizabeth mindenkivel kommunikálni, olyan nehezére esett szavakat találnia, amikor Nickkel beszélt.- Én most visszamegyek az osztályra - motyogta végül,mivel nehezen jöttek szavak a szájára. Pedig semmi oka nemvolt rá, hogy visszamenjen, hiszen épp most fejezték be a vizitet, és mindketten tudták, hogy a betegek állapota kielégítõ, ésaggodalomra semmi ok.- Rendben - felelte Nick, és a tekintete komoly maradt.

- Akkor viszlát késõbb.Ahogy Nick a folyosón félúton járt, hirtelen valaki megállásra kényszerítette. Sara állta az útját, a szép angol gyermekaneszteziológusnõ, aki Molly altatását v


17/214

égezte. Elizabeth nemhallotta, mirõl beszélnek, csak annyit látott, hogy heves eszmecserébe kezdenek, amit provokatív mosolyok és pillantások kísérnek. Aztán mielõtt elváltak, Nickaz öltözõ felé, Sara pedig agyermekosztály felé, hogy Mollyt még egyszer megvizsgálja, tekintetük kis idõreegymáson pihent, talán egy éjféli randevútközvetítve.

Miután Nick végül eltûnt az ajtó mögött, amely az intenzívosztályt a kórház többi részétõl elválasztotta, Elizabeth isugyanabba az irányba indult. Dehát nem emlékszel, hogy nincsis semmi dolgod az osztályon? - figyelmeztette magát -, hiszenott már mindent elintéztél, s egyelõre nyugodt éjszaka elébenézhetnek a betegek. Inkább Nickkel kellett volna menned, ésintelligens beszélgetést kezdeményezned vele.Elizabeth kissé elveszettnek érezte magát. Ritkán akadtolyan alkalom a kórházban, amikor semmi dolga nem volt. Pedig kell, hogy legyenvalami tízperces elintéznivaló, amit elvégezhet, amíg Nick átöltözik. Aztán õ is beosonhatna a nõi öltözõbe anélkül, hogy észrevenné. Töprengését azonban megzavarta a személyi hívó halk csipogása. Ez biztosan valami sürgõs,

tehát most már van dolga. Hála Istennek.- Városi hívása van, Jennings doktornõ - tájékoztatta aközpontos, amikor válaszolt a hívásra. Aztán a hívó fél felé folytatta: - Jennings doktornõ van a vonalban. Most már beszélhet.- Elizabeth? Nem gondoltam, hogy egyenesen kapcsolnifognak... csak annyit kérdeztem, ügyeletes vagy-e ma... csaküzenetet akartam hagyni. - Larisa gyorsan beszélt, aztán hirtelen szünetet tartott, mert nehezére esett a beszéd, olyan gyöngének érezte magát.- Larisa? - kérdezte Elizabeth, akinek távoli szava meglepettnek és reménytelinek tûnt. Barátnõje hangja egyáltalánnem hasonlított az egykori vibráló, magabiztos hanghoz, és Elizabeth rögtön aggódni kezdett a hallatán de az aggódást félretéve igyekezett meleg, barátságos hangon beszélni. - Te vagy az,

Larisa?- Igen. - Larisa még jobban összehúzta magát a hotelszoba ágytakarói alatt. A meleg és a lázas fájdalom ellenére mégmindig nagyon fázott. De Elizabeth hangjának lágy melegségeolyan nyugalmat sugárzott, hogy még szorosabban megmarkolta a telefonkagylót, nehogy elveszítse ezt a csodás, reménytelisegélyvonalat. - Én vagyok az. Emlékszel még rám?- Hát persze! Milyen furcsa, tudod, pont ma gondoltamrád. - És nagyon aggódtam miattad, de reméltem, hogy az aggodalom alaptalan. - Mi újság veled?- Nem zavarlak? Nincs esetleg valami sürgõs dolgod?Rajtam kívül, aki olyan gyalázatos barátnõ voltam, de te, úgytûnik, mindent megbocsátottál.- Nem, ma este a transzplantációs betegekre ügyelek.- Azt hittem, traumatológus vagy.- Igen, tulajdonképpen az vagyok - nevetett lágyan Elizabeth. - De hosszú volna elmesélni.- Tehát mint mindig, most is túlteljesíted a követelményt- jegyezte meg Larisa, és a hangja megtelt büszkeséggel ésszeretettel a barátnõje iránt. - Emlékszem, az egyetemen biológiából és kémiából is dupla óraszámot vettél fel, amit akkorazzal magyaráztál, hogy mindkét tantárgy annyira érdekel, hogynem tudod eldönteni, melyiket válaszd.- Valahogy így állok a traumatológiával és a transzplantációval is - ismerte elElizabeth, majd ünnepélyesen hozzátette:

- A mai napon, Lara, egy élõ donor májátültetésénél asszisztálhattam. Egy velünk azonos korú nõ májszövetét ültettük át anyolc hónapos kislánya testébe.


18/214

- Igazán, Liz? - kérdezte Larisa elérzékenyülve. - És...?- És eddig mindketten remekül vannak. Történelmi jelentõségû mûtét volt. De még mielõtt belemélyednénk a szervátültetés csodáiba, térjünk vissza rád.Én nem vagyok lényeges, gondolta Larisa, miközben mégszorosabban markolta a kagylót, és hagyta, hogy beburkolja atávoli, csodás melegség. - Mesélj még a transzplantáció csodáiról, és persze magadról is.

- Inkább beszéljünk meg egy idõpontot, és üljünk összeegy éjszakai tereferére, de azért röviden ennyit magamról: traumatológia, transzplantáció, és sehol egy férj.- És a dallasi szívsebész?- Távkapcsolat lett belõle, ami úgy két évig tartott. Aztánnyolc hónappal ezelõtt eldöntöttük, hogy nem mûködik.Nyolc hónappal ezelõtt... amikor Nicholas Chase megérkezett.Elizabeth elhessegette magától a gondolatot, majd könnyedénhozzátette: - Úgyhogy, most éppen nincs senkim, minden idõmet a karrieremnek szentelem.- És hogy van a családod? - vágott közbe Larisa, nehogya beszélgetés most már tényleg rá terelõdjék. Minél tovább

hallgatni akarta a barátnõje életének vidám, sikeres és csodásan tiszta részleteit. - Hogy vannak a szüleid, és Mark?- Mindenki jól van. A szüleim végre rászánták magukatarra a hosszú szabadságra, amire évek óta készültek. A múlthéten utaztak Londonba, és egészen júniusig ott lesznek. Marknak pedig nagyon jó állása van egy híres ügyvédi irodánál. Remekül vannak Wendyvel, és a lányok isnagyon aranyosak. Azegyik kilencéves, a másik meg már tizenegy, mindkettõ gyönyörû és egészséges. Ennyit röviden. Mindenki jól van - fejeztebe Elizabeth, aztán így folytatta: - De most mesélj magadról,Lara. Valami történt, igaz?- Igen - ismerte be Larisa halkan, miközben a bensõjébenkét ellentétes érzéssel küzdött. Az egyik része befogadta a barátnõje biztonságo

t jelentõ melegségét... de közben még bennelakott a férje jeges, rémisztõ emléke is. Végül a melegség irányába fordulva beismerte: - Ma otthagytam Juliánt, Liz. Talánépp most fedezi fel, hogy elmentem.- És soha nem akarsz visszamenni - fejezte be Elizabethhalkan, mintegy kijelentve. Nem mész vissza ahhoz a férfihoz,aki azt állította, szeretett, mégis valahogy kiölte belõled az egykor létezõ buzgó életerõt.- Nem - felelte Larisa, de hangjában nyoma sem volt abarátnõje magabiztosságának. Lehetetlennek tûnõ álmát eddigbeváltotta, de a láthatatlan láncok még mindig fogva tartották,és figyelmeztették, hogy más rendelkezik felette, nem saját maga. Habár a láncok pillanatnyilag lazulni látszottak, és hagytákõt belemerülni a gyerekes fantáziavilágba, tudta, hogy nemsokára fojtogatni kezdik majd, szorosan köréfonódnak. Nem!tiltakozott Larisa. - Nem hagyhatom, hogy más birtokoljon! Egyszer már becsaptam önmagamat. Mindent Juliannek adtam,amit akart, még a lelkemet is, amit óvnom és védelmeznemkellett volna. De be fogom bizonyítani, hogy ez többé nemfordulhat elõ.- Lara?- Nem - ismételte halkan. - Soha többé nem megyekvissza Julianhez.- Értem. És most hol vagy?- A Kennedy repülõtér mellett egy szállodában.

- És remélem, az elsõ járattal iderepülsz San Franciscóba.- Hát, nem is tudom...- Ha még eléred azt a gépet, ami holnap este érkezik,


19/214

akkor ki tudnék menni érted a repülõtérre. A lakásom elégtágas két ember számára, és van egy szobám, amit nem használok. Nincs teljesen bebútorozva, de azért van benne egy ágy,egy szekrény meg egy szék, és addig lakhatsz benne, ameddigjólesik.- Ez remekül hangzik - suttogta Larisa.- Szerintem is, úgyhogy gyere.

- Rendben van - mondta Larisa, majd egyben a láthatatlan láncok és a jeges emlékkép felé is intézve szavait, így folytatta: - elmegyek.- Nagyszerû. Ha egy korábbi géppel akarsz jönni, hogyminél hamarabb elhagyd New Yorkot, akkor csak szólj a házportásának, és majd õ beenged.- Nem - vágott közbe Larisa. Talán még holnapra semlesz elég erõs a hatórás repüléshez. Aztán gyorsan meggyõzte magát, hogy elég erõs lesz. - Szívesebben jönnék inkábbholnap este.- Nos, akkor lássuk csak. Hívjál vissza, amint lefoglaltattada jegyed. Ha netán nem volnék itt, nyugodtan hagyhatsz üzenetet a központosnál.És ha addig nem beszélnénk, és véletlenül nem volnék a repülõtéren, amikor megér

kezel, hívjál felonnan. A központos tudni fogja, hol járok, és megad mindenszükséges információt. Jó lesz így?- Igen, nagyon jó. És köszönöm, Liz.- Ne köszönd!- Még valami. Bár nem hiszem, hogy hívni fog, mert úgytudja, még Dallasban vagy. - Hacsak nem olvasta a leveleidet.- De ha Julián hívna, akkor...- Ne aggódj. Azt mondom majd neki, hogy három évesemmi hírem rólad.Clizabeth délután fél ötre befejezte az aznapi utolsó jelentését. Molly és MaryAnn állapota továbbra is stabil, akárcsakaz osztály többi betegéé. Elizabeth pontosan ismerte mindegyikük állapotát, hisz

en az egész éjszakát és a reggel nagyrészét velük töltötte. Többször is meglátogatta õket, és orvosolta a felmerülõ kisebb problémákat, még mielõtt azok súlyosbodtak volna.Elizabethtõl mint kezelõorvostól nem várták el, hogy akórházban ügyeljen, otthonról is fogadhatta a hívásokat. A kórháznak egyébként is megvolt az állandó, bennlakó személyzete,nem beszélve arról, hogy Elizabeth nagyon közel lakott, így sürgõs esetben rövid idõ alatt odaért. Ö azonban rendszerint mégisa kórházban maradt, amikor ügyeletes volt, hacsak nem akartmindenáron egyedül lenni.Hajnalban hazament lezuhanyozni és átöltözni, és rendbetette a lakást, ha esetleg a nap folyamán nem maradna rá ideje.De most még csak fél hat volt, Larisát pedig csak nyolckor várta.Sebaj, így legalább lesz ideje virágot venni, és felporszívózni,meg leporolgatni egy kicsit otthon.Rengeteg virágot veszek, gondolta mosolyogva, miközbenbefejezte a nap utolsó feljegyzését- Elizabeth?Nick hangjára azonnal eltûnt a mosoly az arcáról, és egésztestén remegés futott át, amit csak olyankor érzett, amikor velevolt. Izmai megfeszültek, a gyomra kavarogni kezdett, és a szívehangosan vert. Elizabeth a nõvérszobában ült, Nick pedig elõtteállt. Ha más férfikollégája szólítaná meg, Elizabeth a helyén maradt volna, és felnézve, barátságosan üdvözölné. De azzal istisztában volt, hogy ha más nõ ülne a helyén, Nick csábító

pillantással, könnyedén hozzáhajolna.De a férfikolléga ezúttal Nick volt, Elizabeth pedig zavartanfelpattant a székrõl.


20/214

A nõ pedig Elizabeth volt, ezért Nick kissé hátrább lépett,és nagyobb távolságot hagyott közöttük.- Tessék, Nick.- Nos, Elizabeth... közbejött valami ma estére - kezdteakadozva. - Szeretnélek megkérni, hogy vedd át az ügyeletemet ma éjjel.Elizabeth elõször azt hitte, hogy a doktor szemében tükrözõdõ mentegetõzés, amiért ilyen késõn szól, a csábítás egyik

trükkje csak. De amikor mélyen a szemébe pillantott, nem látott mást, csak õszinteséget, és még valamit: óriási aggodalmatés félelmet. Biztosan egy újabb optikai csalódás, gondolta, majdhalkan így felelt: - Rendben van, helyettesítelek.- De a transzplantációs osztályon kívül, még a traumatológián is nekem kelleneügyelnem. Ha túl megerõltetõ, akkormegkérhetem Bilit vagy Edét.- Nem fontos, Nick, megbirkózom vele.- Köszönöm - mondta Nick hálásan, és a szemében óriásimegkönnyebbülés csillant. - Nagyon hálás vagyok érte, Elizabeth. Te vasárnapra vagy beosztva, igaz? Akkor aznap átveszemtõled az ügyeletet.

- Nem tartom a legtisztességesebb cserének, Nick. Vasárnap egyedül kell ügyelnem a traumatológián, és különben ishétvége lesz.- Szerintem így a legtisztességesebb.- Nos, akkor rendben - egyezett bele Elizabeth gyorsan,mert a doktor egyre nyugtalanabbnak tûnt. Szemmel láthatóanmenni akart, de elõször meg akart vele állapodni. - Jó lesz így,Nick. Majd én értesítem a központost a változásról.- Jól van. - A tekintetük találkozott, és Nick szemébõl egypillanatra eltûnt a nyugtalanság, és helyébe õszinte hála ültki. De a sötétkék mélységben volt még valami más is: egyintenzív, erõteljes hullámzás, amit Elizabeth nem tudott pontosan megfejteni, mégis beleremegett... és amitõl a férfi

hangja valahogy lágyabbnak tûnt, amikor végül megszólalt:Köszönöm, Elizabeth.- Szívesen, Nick.Elizabeth még sokáig állva maradt, nézte, ahogy Nick távolodik a linóleumpadlósfolyosón, és hosszú léptei sebesenrepítik valami vagy valaki felé, aki miatt ilyen meglepõ kérésselfordult hozzá. Talán Nicholas Chase-nek végre olyan szeretõjeakadt, akivel valóban törõdött? Egy gyönyörû nõ, aki olyan fontos volt a számára, hogy amikor egy egész estét vele akarttölteni kettesben, egy gyertyafényes vacsorát elfogyasztva, Nickazonnal engedelmeskedett? Igen, bizonyára talált egy ilyen nõt,gondolta Elizabeth. És bárki legyen is az a nõ, Nick számáranagyon fontos lehet.Miután a doktor eltûnt, Elizabeth halkan felsóhajtott, ésújra a székre telepedett. Értesítenie kellett a telefonközpontostaz ügyelet változásáról, és megmondani neki, hogy késõbb telefonhívást vár Larisától. Lehet, hogy épp a mûtõben lesz, amikor Larisa gépe leszáll, de az is lehet, hogy a lakásában várjamajd, a virágokat rendezgetve egy azonban biztos: a barátnõjétnem a repülõtéren fogadja. Az ügyeletes orvosnak ugyanis mindenkor a kórház közelében kellett maradnia.licsoda gazember ez a Nicholas Chase, gondolta StephenSheridan doktor dühödten, de csöppet sem meglepõdve. A kollégáját illetõen ugyanis nem voltak illúziói. Csak az volt a gond,hogy Elizabeth nem osztotta a véleményét, ezért aztán Stephen

nem is szólt közbe, amikor a nõvérszobába lépve véletlenülmeghallotta kettõjük párbeszédét. És bár Nick már messze járt,Elizabeth pedig a telefonnal volt elfoglalva, Stephen még nem


21/214

lépett hozzá.Idõre volt szüksége, hogy megnyugodjék. Eszébe jutott,hogy Elizabethtel milyen megállapodásra jutottak Nickkel kapcsolatban.A megállapodásra azért volt szükség, mert mindkettenmeg akarták õrizni a kettõjük között kialakult barátságot, amelyévekkel korábban kezdõdött, amikor Elizabeth még negyedévesegyetemista volt, Stephen pedig az onkológián gyakorló orvos.

Korábban hallott már Elizabethrõl, akirõl az a hír járta, hogynemcsak okos, de nagyon kedves is Elizabeth pedig hallott márStephenrõl, a Sheridan kiadó vagyonának jóképû örökösérõl, akiúgy döntött, hogy életét az orvostudomány rejtélyeinek szenteli, ahelyett, hogya születésénél fogva megilletõ vagyon elõnyeit élvezné. Stephen azt is tudta, hogy Elizabeth az egyetemegyik legígéretesebb orvostanhallgatója-, a lány pedig tisztábanvolt vele, hogy Stephenrõl mindenki azt jósolja, egy napon majdsikerül megtalálnia a rák ellenszerét.Stephen és Elizabeth sokszor találkoztak a kórházban.Amíg a lány az onkológiai osztályt járta és a betegeket látogatta, gyakran összefutott Stephennel, aki épp a közeli laborból

lépett ki. Sokat beszélgettek mint kollégák, nem mint tanár ésdiák, megosztották közös érdeklõdésüket a tudomány iránt, ésa még megoldatlan problémákról értekeztek.Találkozásuk után egy hónapig hosszú éjszakákat átbeszélgettek majd néhány hónappal késõbb Elizabeth elutazottDallasba a sebészi gyakorlatára, és Stephent csak öt évvel késõbb látta viszontSan Franciscóban. De akkor ugyanott folytatták, ahol abbahagyták, újra összefutottak az osztályokon, éshosszú éjszakákon át beszélgettek választott szakmájuk kihívásairól. Stephen bátorította Elizabethet a legjobban, hogy szakosodjék transzplantációs sebészetre.Szerinte a két szakterületgyakran kiegészíti egymást. Ezt a saját tapasztalata is alátámasztotta mint immunológus és onkológus. Másrészt pedig, mivel õ volt az egyik immunológus, aki a s

zervátültetéses betegekkel is foglalkozott, ha Elizabeth transzplantációs sebész lenne, akkor újra közös pácienseik lehetnének.Aztán egyszer csak az Elizabeth Jennings doktor és Stephen Sheridan doktor közötti késõ éjszakai beszélgetések hirtelen személyesebb témákra terelõdtek - de azátmenet olyantermészetesnek tûnt, hogy mindketten csak lágy mosollyalnyugtázták. Azóta Elizabeth és Stephen jó barátok és egyenrangú kollégák lettek, együtt munkálkodnak betegeik érdekében.Molly testébe Elizabeth helyezte el szakszerûen az apró varratokat, Stephen pedig hasonló szakszerûséggel állapította megaz immunterápia szükséges mennyiségét, amely még nem okozkáros mellékhatásokat.Stephen aggódott Elizabethért, és szerette volna megóvniõt a Nicholas Chase okozta fájdalmaktól és bizonytalanságtól,de nem tudta. Mert valahányszor utalni próbált Nick egy-egyapró hibájára, Elizabeth azonnal a védelmére kelt. Pedig mégcsak nem is említette azt, hogy hogyan bánik vele. így aztánmegállapodtak, hogy a kék szemû sebészkolléga tabu témamarad kettõjük között.Ezúttal azonban Stephen alig tudta türtõztetni magát, mialatt Elizabeth a telefonközpontossal beszélt. A harag egyre inkább eluralkodott rajta. Nick teljesen kihasználja a lány kedvességét! Igaz, bár Stephen tudott Larisa ma esti érkezésérõlElizabeth tegnap éjjel beugrott a laborba, hogy elmondja neki-, Nicknek bizonyára nem szólt. És Nick azt sem tudta, hogy

Elizabeth mennyire aggódik a baráthõjéért, és mennyire várja arepülõtéri találkozást.Nicknek mindenesetre, ha nem is akarattal, de sikerült


22/214

aláásnia a tervet, és Stephent bosszantotta kollégája arrogánsönzése. Tisztában volt vele, hogy Elizabeth beugrik majd helyette, hiszen még egy Nicholas Chase-hez hasonló öntelt férfinakis feltûnhetett, hogy Elizabeth Jennings mennyire kedveli. Nickbiztosan észrevette, és persze hidegen tudomást sem vett róla,amíg a szükség úgy nem hozta... aztán egyszerûen visszaéltElizabeth érzéseivel a saját hasznára.

Micsoda gazember, gondolta Stephen, és távolról sem voltnyugodt, amikor végül odalépett Elizabethhez, miután az befejezte a telefonálást.Ozia.Elizabeth néhány percen belül immár másodszorra hallottmaga mögül ismerõs férfihangot. Ezúttal azonban a hang melegséggel árasztotta el, csöppet sem jött tõle zavarba. És ezúttal egyszerûen hátrafordult a széken, és mosolyogva nézettfel jóképû barátja szemébe. Stephen volt a kórház másik magas, sötét hajú, szexis, harmincnyolc éves agglegénye. Mindkét férfiból óriási intelligencia és érzékiség sugárzott, de mígNicholas Chase kék szemû párduc volt, nyughatatlan, vad és

megszelidíthetetlen, addig Stephen Sheridan maga volt a tökéletes versenyló, elegáns, karcsú, és kifogástalan szülõktõlszármazó.- Szia - köszöntötte Elizabeth. Aztán félrehajtott fejjel hozzátette: - Aggódnilátszol.- Az LKC-n gondolkoztam, amit ma éjjel fogok beadni.Az LKC Stephen találmánya volt, olyan immunterápia,amely az interleukin-2- aktivált gyilkossejtekkel kombinálta. Aterápia még nem jelentett teljes gyógyulást, de a rák elleniháború egyik legkiemelkedõbb lépése volt. Az LKC-infúziók beadását mindig vegyes érzelmekkel teli reménység kísérte. Azinfúzió során bármikor felléphet egy végzetes túlérzékenység,de a szörnyû komplikáció veszélyét ellensúlyozta a terápiától

várt rendkívüli kedvezõ hatás. Stephen valamilyen oknál fogvamost különösen aggódni látszott a ma éjszakára beütemezettLKC-infúzió miatt.- Van valami különösebb probléma a ma esti infúzióvalkapcsolatban, Stephen?- Nem az infúzióval, hanem az idõponttal kapcsolatban. Atervek szerint hét órakor kezdünk, és az egész úgy három ésfél órán át tart, de addig nem hagyhatom ott a beteget.Elizabeth meglepõdve pillantott a barátjára, hiszen ezt õ isnagyon jól tudta. - És?- És Larisa gépe negyed kilenckor száll le.- Te pedig meghallottad a beszélgetésemet Nickkel, éstudod, hogy nem tudok kimenni elé, ezért most azon töröd afejed, hogy te hogyan érnél oda. - Elizabeth szeme csillognikezdett, miközben folytatta. - Mondták már valaha neked, hogyirtó kedves ember vagy?- Inkább te vagy kedves, túlzottan is - felelte Stephenhalkan. - Nyugodtan nemet mondhattál volna neki.- Hát - vonta meg Elizabeth a vállát -, bármi dolga isakadt, nagyon fontosnak tûnt.- Akárcsak a Larisával való találkozás a repülõtéren. Aztmondtad, nagyon rossz állapotban van.- Igen, így van, és reméltem, hogy ki tudok menni elé. Devan egy kettes számú forgatókönyv is. Taxival haza tud jönni,és ha itt elég csöndes az éjszaka, akkor talán én is hazaérhetek,

mire megérkezik. Az infúziót nem halaszthatjátok el, Stephentette hozzá halkan. Habár Stephen elhalaszthatta volna az idõpontot, Elizabeth tudta, hogy nem tenné meg, ráadásul ezt Larisa sem várta volna el tõle. A beteget


23/214

, akinek Stehpen csodakezelése talán meghosszabbítja az életét, vagy éppen lerövidíti,még ha Stephen végig mellette marad is, nem tehették ki ilyenérzelmi megpróbáltatásnak.- Pedig szívesen kimennék elé, ha tudnék.- Tudom, Stephen, és köszönöm.- Csak úgy mellékesen szeretném megjegyezni, hogy hihetetlenül udvariatlan volt

Nick részérõl, hogy így, az utolsópillanatban szólt.- Biztos azt gondolta, nem lesz semmi halaszthatatlan dolgom, annak ellenére, hogy péntek este van - mondta Elizabethelgondolkozva. És amikor meglátta a Stephen arcán megjelenõharagot a saját õszinte és kissé önmagát lebecsülõ megjegyzésétõl, még tréfásanhozzátette: - Dehát, Sthephen! Végül is jólgondolta. Ha Larisa nem bukkan fel, akkor ma este semmi dolgom nem volna.- Nos, ismét csak úgy mellékesen, de jól figyelj arra, amitmost mondok, Elizabeth. Nick nem azért kért meg, mert péntekeste van, és mert úgy gondolta, biztosan ráérsz.- Igazán?

- Igazán. Bármilyen is Nicholas Chase, és errõl most nekezdjünk vitát, annyi bizonyos, hogy nem idióta. Pontosan tudja,hogy te vagy a legjobb sebész San Franciscóban - és attólKeletre.Elizabeth szeme megtelt gyöngédséggel a barátja iránt, ésnevetve megjegyezte: - No, ez azért egy kis túlzás, doktor!lylargaret megkönnyebbült, amikor Nick megjelent a PacificHeights-i otthonuk konyhájában. A hetvennégy éves asszonyfiatalos arcán mosoly suhant át, de egy pillanat múlva el is tûnt,és újra az a gondterhelt kifejezés jelent meg rajta, amit Nick atelefonból kiérzett, amikor felhívta, hogy amilyen hamar csaktud, siessen haza.- Úgy örülök, hogy sikerült hazajönnöd - suttogta Márga re t.

Margaret Reilly nem esett könnyen pánikba. Jóllehet, nekisoha nem lehetett gyereke, pedig nagyon szerette volna, kitûnõen ismerte a gyerekeket, fõleg a betegeket. Ötven évig gyermekkórházi ápoló volt. Hosszú karrierje során igen sok helyendolgozott - csecsemõklinikán, újszülött osztályon, baleseti sebészeten és intenzív osztályon -, és mindenféle korú, súlyosbeteg, vagy épp makkegészséges kisgyerekkel akadt dolga. Dema este Margaret a gondjaira bízott kisfiú kék szemében valamiolyasmit látott, ami nagyon megrémítette.Úgy tûnt, mintha Justin felhagyott volna minden reménnyel.- Hogy van? - kérdezte Nick. A szemébe, melynek kékjemegegyezett a kisfiúéval, hasonló rémület ült ki.- Ugyanúgy, mint amikor utoljára hívtál, Nick. Éppen mostakartam még egy kis gyógyteát fõzni neki. Egy kortyot semakar inni, és magas láza van. De nem adtam neki aszpirint, mertbár úgy tûnik, ugyanazt a vírust kapta el, amit a környékbeligyerekek... - Margaret nem fejezte be a gondolatot. Nem voltszükséges hangosan kimondani, hogy Justinnak talán bárányhimlõje van, és abban az esetben az aszpirin kimondottan veszélyes, esetleg még végzetes is lehet. Nickkel mindketten pontosan ismerték a Reye-szindrómát, és valamennyi más fertõzõbetegséget, ami váratlanul elragadhatja a gyerekeket. MargaretNick aggódó szemébe pillantott, és megérezte annak nyugtalanságát. Hallani akarta az asszony véleményét, de ugyanakkorfel akart rohanni a sajátja mellett lévõ gyerekszobába. - Menjcsak, Nick! Megfõzöm a teát, és megyek én is.

Justin parányi teste mozdulatlanul lapult a takaró alatt, amitMargaret készített neki nagy gonddal. Annyira csöndben vanmondta Margaret, amikor telefonált. - Olyan hallgatag, és mozdulatlan, Nick. Aho


24/214

gy Nick közelebb lépett a fia ágyához, megpillantotta a másik mozdulatlanul fekvõ kis dombocskát a takaró alatt: Mr. Beart. Valaha a szõrös játékmaci éppen akkoravolt, mint Justin, sõt még nagyobb, de ahogy Justin cseperedett- egészségesen és boldogan -, Mr. Bear egyre kisebbnek tûnt.A kisfiú azért nem tudott elszakadni tõle, s mint mindig, mostis a kezében szorongatta a macit.

Nick az ágy mellett térdepelve egy pillanatra elnézte négyéves kisfia lázrózsáktól izzó arcocskáját. Justin szeme csukvamaradt, de nem aludt, csak mozdulatlanul feküdt. Nick hûvöskezével nagyon óvatosan megérintette a fia forró homlokát, éshalkan ezt suttogta: - Jussié?A neve hallatára Justin szemhéja azonnal felpattant, éshitetlenkedve hunyorgott az apjára. Aztán, amikor tisztább letta tekintete és találkozott Nick szeretetteljesen mosolygó arcával, az addig Mr.Beart markoló kis kezek türelmetlenül és szintekétségbeesetten kinyúltak felé.- Apa!Nick magához szorította Justin parányi, forró testét, majd

gyöngéden megcsókolta a láztól megizzadt, selymes szõke buksit, és megkérdezte:- Hogy van az én kicsi fiam? Beteg vagy?Justin bólintott, és még közelebb bújt az apjához. Nick egypillanatra behunyta a szemét, és elérzékenyült a megkönnyebbüléstõl. Késõbb majd alaposan megvizsgálja a fiát, de a kékszempár most már életre kelt, és mikor Nick újra kinyitotta aszemét, és meglátta Margaret mosolygó, szintén megkönnyebbült arcát, már szintebizonyos volt benne, hogy csupán egyártalmatlan nyári vírussal van dolguk.De volt még valami, amit Margaret ugyan nem mondott,de mindketten tudtak: a vírus ártalmatlan volt, de olyan régifélelmek kísérték, amit Nick soha nem tudott megbocsátani magának.- Nagyon szeretlek, Jussié - suttogta halkan. - úgy hiányoztál. Túl hosszú idõr

e mentem el, igaz? Pedig ma reggeladtam neked búcsúpuszit, de te még aludtál, azért nem emlékszel.- Csak az apukájára volt szüksége - mondta Margaret.Justin nagyon szerette õt, de ma este beteg volt, és olyankor aszámára legkedvesebb embert akarta maga mellett: az apját.- Úgy tûnik, igazad van - jegyezte meg Nick halkan, megdöbbenve, hogy valakinekilyen fontos lehet, különösen enneka kisfiúnak.- Itthon tudsz maradni, Nick? - kérdezte Margaret, mielõttmagukra hagyta volna õket.- Egész éjszaka itthon leszek. Elizabeth volt olyan kedves,hogy beugrott ma helyettem.A rejtélyes Elizabeth, gondolta Margaret, és egyfajta anyaiszeretet és kíváncsiság töltötte el. Nick hangjában mindig annyilágyság csendült, valahányszor róla beszélt. Egy hónappal ezelõtt végül Margaret úgy döntött, egyenesen megkérdezi, mitgondol Elizabethrõl, mire Nick habozás nélkül halkan így válaszolt: nagyon figyelemreméltó nõ. Margaret erõs kísértést érzett, hogy beugorjon a kórházba, és találkozzék a figyelemreméltó Elizabethtel, vagy javasolja Nicknek, hogy hívja megegyszer vacsorára. Végül aztán ellene döntött, mert tudta, hogyNicknek mennyire fontos, hogy a magánéletérõl - és a kisfialétezésérõl - senki ne tudjon semmit. Margaret remélte, hogylegalább a tegnapi sajtótájékoztató televíziós közvetítésén megláthatja Elizabeth Jenningset. De a szerkesztõk minden

Igeretek - Katherine Stone

Documents