HÍRLEVÉL A REFORMÁTUS NŐSZÖVETSÉG ÉRTESÍTŐJE 2012.december Tudósítás a 8-10. oldalakon „Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette..” / Mt. 7,24/ Országos konferencia és díjátadás—2012. szeptember
9
Embed
HÍRLEVÉL - ujpalotaref.huujpalotaref.hu/kepek/csoportok/karacsonyi_hirlevel_1.pdf · ablakunk előtt, de mire odamentem, már sehol sem volt. Nem mondtam el soha senkinek, hogy
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
HÍRLEVÉL A REFORMÁTUS NŐSZÖVETSÉG ÉRTESÍTŐJE
2012.december
Tudósítás a 8-10. oldalakon
„Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette..”
/ Mt. 7,24/
Országos konferencia
és díjátadás—2012. szeptember
Oldal 2 A Református Nőszövetség Értesítője
„Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek!” /Titusz 2: 11/
Minősített idő. Hívőnek és hitetlennek egyaránt. Életünk minden évében meghatározó az esztendő utolsó hónapja.
Ki kell használni minden óráját, készülni kell a karácsonyra. S mindenki készül: hívő és hitetlen egyaránt.
Hogyan is lett minősített idővé az advent? Nem ember határozta meg, hanem Isten. S akár hiszünk, akár nem, csak
azért lehet adventünk, mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek. Ha Krisztus meg nem születik,
ma nem készülhetnénk a karácsonyra.
Megjelent. Múlt időben. Már akkor, amikor mi még bűnösök voltunk. Isten elküldte az Ő egyszülöttjét erre a földre.
Ezt nem nekünk kell megoldanunk. Megoldotta Isten. Nem a mi gondunk. Ő gondoskodott rólunk. Hogy ne marad-
junk bűneinkben, eljött hozzánk az Idvezítő Jézus Krisztus testben.
Ez a tény teszi minősítetté az adventi időt.
Ez a kegyelmi állapot kötelez is bennünket: másként kell az adventet megélnünk, mint a hitetleneknek. Krisztus
nem azt hagyta ránk, hogy a születésnapjára eszeveszett vásárlással készüljünk, hanem azt, hogy bizonyságot te-
gyünk Róla az emberek előtt.
Minősített idő az advent, a bizonyságtétel alkalmas ideje. Hiszen nemcsak nekünk, hívőknek jelent meg az Isten
idvezítő kegyelme, hanem minden embernek.
Kiktől fogják megtudni azok, akik még nem hallották ezt? Tőlünk, akik kegyelmi állapotban élő keresztyének va-
gyunk.
Attól lesz igazán minősített idő az életünkben a mostani advent, hogy ha el tudjuk mondani legalább egy embernek,
hogy Krisztusvárásban élünk. Másképp ünnepelünk, másképp készülünk, de nem különülünk el, hanem elmondjuk
mindenkinek: részük lehet benne! A szomszédasszonynak a lépcsőházban, a barátnőnknek sütemény receptek cse-
réje közben, a családunknak a csillogó- villogó számtalan áruházi kínálat közben, az ismerősöknek ajtódíszítés köz-
ben: e kegyelemben mindenkinek része lehet, aki elfogadja urának Jézus Krisztust, akinek a születésnapjára készü-
lünk.
Csak attól lesz minősített idő számomra az advent és nem csupán tovatűnő idő, ha legalább egy embernek el tudom
mondani az örömhírt, az evangéliumot:
Nem kell aggódnod, nem kell rettegned, nem kell félned: mert Isten szeret.
S ha mi hívő keresztyének tudjuk, hogy a múltunk rendben van, mert meg-
jelent nekünk az Isten idvezítő kegyelme, akkor azt is tudjuk, hogy a jövőnk
is rendben van, hiszen nemcsak vegetálunk ezen a földön, s túlélünk idősza-
kokat, hanem Hozzá készülünk, az Ő színe elé, aki helyet készít nekünk.
Így ráérünk a jelennel foglalkozni: amit ránk bízott, elvégezzük-e? Hirdetjük
-e a Megváltót?
„Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek „s ezt nem
hallgathatjuk el!
Különösen így adventben nem.
Mert az advent minősített idő! Kívánom mindenkinek, hogy élni tudjunk
vele!
P. Tóthné Szakács Zita
A Dunántúli Nőszövetség elnöke
ADVENT
Oldal 3 A Református Nőszövetség Értesítője
„A várakozást én is csak,
mint kellemetlen bosszúságot ismertem a minden-
napi teendőim során. Bő két esztendeje, azonban
én is az orvosi várakozóban találtam magam. S
bár bíztattak semmi baj nem lesz, de hogy mi is
az a kitapintható csomó, amelyből mintát kellett
venni, a vizsgálat eredménye adta meg pontosan.
Néztem az arcokat a citológián. Félelem, kétség.
Nők, férfiak, idősek és fiatalabbak is. Mi lesz? Mi
lesz velem?
Kimentem a parkba és leültem a padra. Ott, kora
ősszel értettem meg az advent, a várakozás üzene-
tét. Mert miközben az eredményt vártam, rádöb-
bentem, az élet csak úgy élhető, ha egy másik
várakozás tölti be a szívem. Ott egyedül Rá vár-
tam, Istenre, aki karácsony éjszakáján Jézusban
emberré lett. S hozzám is megérkezett. Minden
félelemmel teli, nehéz várakozás azért élhető
meg, élhető át, mert a Reá való várakozásban, az
Ő segítségül hívása során, bizonyos az Ő érkezé-
se. Aki ebbe a várakozásba belép, aki megtapasz-
talja, hogy soha sem marad egyedül.
Aki reá vár, az tud szembenézni, az kap erőt a
nehéz és fájdalmas várakozásaiban.”
Pilinszky János: Hitünk titkairól (részlet)
Gy ermekkoromban karácsony előtt a testvéreimmel
együtt, mi mindig jók voltunk. Édesanyánk sokat
mesélt nekünk. Nagyon tudott mesélni – még öreg korá-
ban is -. De karácsony előtt elmondta, ilyenkor az angya-
lok itt repdesnek az utcánkban, figyelik a gyerekeket, ho-
gyan viselkednek, nem veszekednek-e, elrakják-e a játé-
kaikat, egyszóval jók-e? Hiszen rossz gyerekek nem kap-
hatnak ajándékokat.
E gyszer én igazán láttam egy angyalt elsuhanni az
ablakunk előtt, de mire odamentem, már sehol
sem volt. Nem mondtam el soha senkinek, hogy akkor
egyszer én igazán láttam egy angyalt a Ráday utcában
repülni….
Aztán eltelt néhány év, édesanyánk már nem mesélt, ha-
nem közölte velünk, miután édesapánk rabságban van,
nem lehet velünk, így karácsony sem lehet. Se karácsony-
fa, se ajándék, de még ünnepi vacsora sem lesz. Mit lehet
ilyenkor tenni? Ültünk a sarokban a kályha körül és bi-
zony sírtunk. Sirattuk a sok szép régi karácsonyunkat,
meg édesapánkat, aki most egyedül biztosan ő is ránk
gondol….
S akkor, egyszer csak csöngettek! Megijedtünk, alig
mertünk ajtót nyitni. Nem detektívek voltak éjszakai
házkutatást rendezni, csak egy ismerős lelkipásztor állt
az ajtóban. Bejött. Mikor a fekete, kissé kopottas kabátját
levette, az úgy libbent róla, mint egy vitorla, vagy mint
egy különös szárny, egy fekete szárny. Letett a földre egy
hátizsákot, mondta egy kis krumpli meg hagyma van ben-
ne, hoztam nektek ajándékba.
Majd bejött a szobánkba, oda a sarokba, ahol mi ültünk
előzőleg, elővette a Bibliáját, felolvasta a Lk 2-ből a Jé-
zus születésének történetét, amit édesapánk is minden
karácsonykor olvasott, aztán imádkozott édesapáért, ra-
bokért, foglyokért, és még értünk is. Így lett akkor ne-
künk karácsonyesténk.
Egy angyal jött el hozzánk….Igazi angyal volt … Do-
bos Károlynak hívták.
Dr. Pásztor Jánosné
AMIKOR ELJÖNNEK
AZ ANGYALOK
Oldal 4 A Református Nőszövetség Értesítője
Zsúfolásig megtelt a debreceni Nagytemplom a Tiszántúli és a Királyhágó-melléki
Református Egyházkerületek közös, jubileumi konferenciáján, amelyen a Tiszán-
túli Református Nőszövetség megalakulásának 20 éves évfordulóját és a két egy-
házkerületi nőszövetség együttműködését is ünnepelték.
Az eltelt időszakban a Királyhágó-melléki Nőszövetség testvérkapcsolatot épített
ki az anyaországi és a Kárpát-medencében élő testvérekkel. Jól példázta ezt, hogy
a debreceni konferencián csaknem 1800 asszonytestvér vett részt Királyhágó-
mellékről, de Kárpátaljáról és Horvátországból is érkeztek résztvevők.
A nyitó istentiszteletet dr. Bölcskei Gusztáv püspök tartotta.
Gaál Botondné Czeglédy Mária, a nőszövetség elnöke köszöntőjében beszélt ar-
ról, hogy a mindennapos teendők és feladatok mellett a nőszövetségek egyik fon-
tos célja fiatal asszonyok bevonása a közös munkába. Olyan programokat kell
szervezni, amelyek az egész családnak, és célzottan a fiataloknak szólnak, ugyanis
a szövetségekre is jellemző az elöregedés.
Tamasán Éva, a Nagybánya-óvárosi református nőszövetség tagja ezt úgy fejezte
ki: „Elég volt a nagymamából otthon” - ezt mondják a fiatalok, ezért nem is jön-
nek a nőszövetségbe. Emellett nagyon elfoglaltak”
Bogya Kis Mária a Királyhágó-melléki Református Nőszövetség elnöke szerint a
Nőszövetség a gyülekezet édesanyja. Amikor szükség van diakóniai szolgálatra,
szeretetvendégségre, a gyermekek, az ifjúság közötti szolgálatra, mindig az asszo-
nyok jelentkeznek először. Ők azok, akik ott vannak a szolgálat minden területén.
Beszélt arról is, hogy náluk nem ürültek ki annyira a templomok, mint Magyaror-
szágon. A diktatúrák szorítása egyfajta biztosíték volt arra, hogy ne hagyják el a
templomot, a gyülekezeteket, mert ott tudták használni anyanyelvüket, ott tudtak
magyarok maradni.
Egyre nagyobb problémát jelentenek viszont az anyagi gondok, az elöregedés. bár
a megszületett gyermekek 98%-át még megkeresztelik, és sokan konfirmálnak.
Szatmárnémetiben, Zilahon, Biharban és Nagyváradon újraindultak a református
gimnáziumok, sőt alsó tagozatokkal is működnek, valamint egyházközségüknek
óvodája is van, így megmarad a remény arra, hogy ne csak idősek járjanak a gyü-
lekezetekbe.
Ajándéknak nevezte, hogy a tiszántúliakkal együtt szervezhették ezt a konferenci-
át, és így a valamikori nagy Tiszántúl asszonyai együtt ünnepelhettek. Elmondta,
hogy volt olyan 80 év feletti asszonytestvérük, aki csak azért készíttette el az új
típusú személyigazolványát, hogy erre az alkalomra átjöhessen Magyarországra.
Az előadások között Csorba Gergő és a Kurgyis család előadásában hangzott fel
néhány szép zenedarab. Majd a felsorakozott zászlók megáldása, a megjelent ven-
dégek köszöntése után a konferenciát Úrvacsorás istentisztelet zárta.
„Hálát adunk az Istennek mindenkor
mindnyájatokért…” (Thes 1,2)
A Tiszántúli és Királyhágó-
melléki Református Egyház-
kerületek Nőszövetségi
Jubileumi Konferenciája
Debrecen, 2012. június 22.
A Református Nőszövetség Értesítője Oldal 5
30 év az Ige szolgálatában
Talán napra pontosan harminc esztendeje annak, hogy egy októberi
hétköznap délután először jártam Hernádnémetiben. Akkor rövid idő alatt
sok mindent láttam és tapasztaltam. Az egyik ilyen fontos dolog volt, amikor
megpillantottam a nem sokkal azelőtt felújított templom belsejét. De a fele-
lősség is hamar a vállamra szakadt, amikor néhány hónap múlva a böjti szél
a bádogtetőt megbontotta és gyorsan ki kellett javítani. Innen lehetne sorolni,
mi-minden került felújításra a templomon és templomban. Kezdve, hogy
néhány év múlva a bádogtetőt végül mégis le kellett cserélni, harangot, to-
ronyórát és orgonát fel kellett újítani, a fűtést is meg kellett csinálni.
Mindezekben valóság lett számomra az öt árpakenyér és két hal példázata.
Mikor hozzá kezdtünk valamihez sohasem volt együtt a rávaló, de a végére, -
mint a példázatban - mindig maradt tizenkét tele kosár. Minden munkában
ott volt mellettem a presbitérium és az áldott emlékezetű kurátorok. A har-
minc évvel ezelőtti presbitériumból már csak Horváth Pista bácsi van közöt-
tünk. A többiek elmenetek a mindenélők útján.
Azt is láttam, hogy a gyülekezet tagjai magukénak tudják Isten e helyen
megépített hajlékát. Többen adományoztak terítőket az úrasztalára és temp-
lom ékesítésére. Volt, aki a karzat megkopott terítőit cserélte le, más új csil-
lárokat adományozott, vagy úrvacsorai kelyheket, amelyeket most haszná-
lunk. Volt, aki a templombejárat előtti térburkolatot készítette el. De volt
olyan, - ráadásul nem is tagja gyülekezetünknek – aki a templom méltó külső
megvilágítását készítette el. Egy asszonytestvérünk 200 000 Ft-t adományo-
zott, hogy az úrasztala egy méltó, gránitból készült emelvényen álljon.
Amikor az egyházban azt a kifejezést használjuk, hogy mai világ, akkor
gyakran tévesen úgy beszélünk róla, mintha valami rajtunk kívül álló dolog
lenne. Pedig a világ mi vagyunk. Amikor keserűen olyanokat mondunk,
hogy a „mai világban az emberek önzők, magukat szeretők, nem segítenek
egymáson, vagy, ahogy a régi mondás tartja „ember embernek farkasa”, elő-
ször mindig nézzünk magunkba, mert a „mai világ mi vagyunk”. Másodszor
nézzünk körül, hogy hol tudunk segíteni, mit tehetünk a közösségért és akkor
megláthatjuk, hogy nem veszett ki az emberekből a szeretet, a jóság és a
segítőkészség.
Így volt ez akkor is, amikor a gyülekezeti házunkat újítottuk fel.
Mindezekért, amik a közelmúltban vagy akár a harminc esztendőben történ-
tek, először, másodszor, harmadszor és mindenkor a Mindenható Istennek
adunk hálát. Azért is hálát adunk, hogy mindig voltak, vannak, és hiszem,
lesznek, olyanok, akiket Isten Lelke arra indít, hogy részt vállaljanak Krisz-
tus Anyaszentegyháznak külső építésében is.
Végül szeretnék egy történetet elmondani: Egyszer az egyik helyen, ahol egy
gyönyörű és gazdagon díszített templom volt, megkérdezték az ott szolgáló
lelkipásztort. Mi a legszebb ebben a templomban? Azt válaszolta, hogy az,
amikor megtelik a hívekkel. Én sem tudok mást mondani. Mindazok, amit
együtt elvégezhettünk, a külső és lelki építkezésben, hálára indítanak, de
legnagyobb örömöm mindenkor az, amikor láthatlak Benneteket itt, ebben az
Istennek szentelt hajlékban.
Amikor Hernádnémetiben először prédikáltam, akkor a Pál apostolnak
Korinthusba írt első levele tizenharmadik fejezete alapján tehettem, melynek,
utolsó versét, talán valamennyien ismerjük, „Most azért megmarad a hit, a
remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”. Lehet, hogy harminc év alatt sok minden megváltozott. Bálványok dőltek le
és törtek porrá, sokan itt hagytak bennünket, sokan már Krisztus közelében
várják a feltámadás napját, némelyek átestek a sátán rostáján. Magam is vál-
toztam, de hiszem, hogy az Istentől kapott szeretet megmaradt bennem és
megmaradt Bennetek.
Csak ez tehet bölccsé, ha visszatekintünk, csak ez adhat erőt a mában, és
csak a szeretet adhat reményt a jövendőre nézve.
Földesiné Kántor Mária
lelkipásztor Hernádnémeti
„Hálaadó ünnepi istentiszteletet tartot-
tak október 14-én a hernádnémeti refor-
mátus templomban a megújult gyülekeze-
ti házért, a templomtorony felújításáért,
a lelkipásztorok 30 éves szolgálatáért.
Emléktáblát helyeztek el a száz éve szüle-
tett Sütő Károly kántortanító, az utolsó
hernádnémeti református iskolaigazgató
emlékére.” (Reformátusok Lapja)
A 30 éves jubileum alkalmából
szeretettel köszöntjük
Földesiné Kántor Mária
hernádnémeti lelkipásztort,
a Református Nőszövetség elnök-
helyettesét, életére és szolgálatára
Isten áldását kérve.
Oldal 6 A Református Nőszövetség Értesítője
A Tiszáninneni Református Nőszövetség 2012. október 7-én ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját Mező-
csáton. Gazda István helyi lelkipásztor Igehirdetése után dr. Börzsönyi Józsefné, a Nőszövetség elnöke köszöntötte a
konferencia résztvevőit. Hangóné Birtha Melinda Miskolc – avasi lelkipásztor „Ne igazodjatok a világhoz. Felelőssé-
günk a jövő nemzedékért” címmel tartott rendkívül érdekes előadást. Az előadás után a gyülekezetek nőszövetségeinek
beszámolóit hallgathatták meg a résztvevők, melyek közül egyet szeretnénk a Hírlevél olvasóival megismertetni:
A szerencsi református nőszövetség munkája 2012-ben
„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket, hogy gyümölcsöt
teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon…” Jn. 15,16
Zsindelyné Tüdős Klára, a Református Nőszövetség első
elnökének szavaival indítanám a beszámolómat. „ De hát
akkor mi az, amiért mégis érdemes élni? Akár öregen, bete-
gen, csonka-bonkán is? Hát azért, hogy akárcsak egyetlen
léleknek kezet nyújtsunk és kisegítsük a kátyúból. Nem
nagy szavakra, hatásos szónoklatokra van szüksége ennek a
világnak, hanem apró, csöndes, hűséges életekre, melyek-
nek a türelme hiteles.” Úgy gondolom mi is ezt tesszük.
Szükség van az asszonytestvérek sokrétű, színes, mindenre
kiterjedő diakóniai, missziói munkájára. Ki-ki az Úrtól ka-
pott talentuma szerint szolgáljon. Minden munkára szükség
van, minden munka fontos.
A sokrétű szolgálatokból a bózsvai csendes napunkat emel-
ném ki. Immár 16 éve összegyűlünk Bózsván szeptember
első hétfői napján, hitünk mélyítésére, lelkünk ápolására.
Az idei csendes nap témája a Hit és Megtérés volt. Külön-