Homo digitalis?

Homo Digitalis?

Kőszeg PhD konferencia 2012. június 1.

Csókay Ákos

Digitalizálódó ember-koncepció

Érzékszervi amputáció

Mediális protézisek

Kiterjesztett érzékelés/észlelés

„A világot, amelyet valaha ismertünk, felváltotta a média. Csak akkor leszünk képesek újra felfedezni ezt a régi világot, ha megvizsgáljuk, a média milyen módon nyelte el.” (McLuhan)

Augmentált valóság

Digitalizálódó idegrendszer? Bill Gates (2001)

Üzlet a gondolat sebességével

Az cégek hálózatáta digitális idegrendszer kapcsolja egybe, mely így a végtelenségig optimalizálhatja a cégek működését.

Digitalizálódó tudásszervezés: „googlizáció”

Kihelyezett memória

Tudás-felhők

Központilag kódolt (ismeretlen) algoritmus által strukturált tudáskészlet

Eszköz és hozzáférés függőség

Digitalizálódó társas viszonyok

Új média-valóság: új formák, új szabályok

Társas együttélés

Személyközi viszonyok

Együtt-külön reláció

relativizálódása

Humán szocialitás (Csányi)

Egyedül az emberre jellemző kontaktus-forma a „kurkászás”

Ha a szocialitás az ősközösségben megszokott módon történne, akkor a nap 24 órájából 10 órát „kurkásznunk” kellene

Digitális „kurkászás”?

Napi átlagosan 2 órát netezünk, melynek 30-40%-át digitális kurkászással töltjük

Facebooking

760 ezer év/hó a közösségi médiafogyasztás

Net nélkül?

Maryland egyetem kutató csoportja (2011): 24 órás megvonás alatt a drog és dohányzás elvonóhoz hasonló függőségi tünetek:

telefon keresgélése, matatás elszigeteltség, szorongás

1000 fős kutatás (Intersperince 2011), a digitális eszközhasználatról és netezési szokásokról, majd 24 óra megvonás: 53% frusztrációt, dühöt érez 40% kifejezetten magányosnak érezte magát

Az újmagány? A mediatizált társas kapcsolatok hegemónná válása

agresszívan szorítja ki időmérlegünkből a hagyományos interakciókra fordítható időt, ezzel is erősítve az elidegenedés érzését

Az eszközök lekötnek, magukhoz láncolnak, nélkülözhetetlenné teszik magukat: valójában kiszolgáltatottá válunk (eszköz és technológia fétis)

A technológia elveszi a magánéletünket és a pozitív egyedüllétre való képességünket; magányosak lettünk mert nem tudunk egyedül lenni

Mindezzel…

Az élmények megélésének tere a valóságból a cybertérbe tevődik át: itt vannak az ismerőseink, itt bankolunk, itt kötünk szerelmeket, itt háborúzunk egyszóval itt élünk

Egyszerre lehetünk jelen mindenütt, miközben sehol nem vagyunk: az élet már máshol van

Az újmagány?

Akkor tehát: mik is vagyunk?

Homo Digitalis?

Az ember digitalizálódik?

Digitalizálódó Identitás?

Az identitásunk digitalizálódik?

F. Stadler: D.I. utópia 2000-ből Az új médiáról úgy beszélünk, mint a radikálisan újszerű

létformát, a tudatos újjászületést felkínáló közegről

Amint növekszik az Internet hatótere, úgy lesz egyre erőteljesebb a remény is, hogy tetszőleges formában és minőségben alakíthatjuk át saját magunkat: „identitáslaboratórium”

Vagyis:teljesen el kell szakadnunk a környező világtól (ha on-line vagy, nem számít a tested!)

Elmosódó határok Az információs és a fizikai világ közötti láncszem

parányibb távot fog át, mint bármikor

Amint az internet mindennapi életünk részévé válik, mindennapi életünk is egyre inkább az internet része lesz

Egyre több kapu hidalja át a két világ közötti részt, egy ponton már képtelenség megállapítani, hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik

Az vagy, aminek a neten látszol. Minden más: illúzió.

„ÉN?”

„ÉN 2.0”

Köszönöm a figyelmet!

Csókay Á[email protected]