Hangya szövetkezeti tevékenység kialakítása és a ...nagykovacsi.hu/admin1/file/palyazat/tanulmány.pdf · 3. Kutatási terv elkészítése a kedvezményezetti kör programba

1

MAGYAR TERMELŐI ÉRTÉKESÍTŐ ÉS SZOLGÁLTATÓ

SZERVEZETEK/SZÖVETKEZETEK HANGYA EGYÜTTMŰKÖDÉSE

Association of Hungarian Producer’s Sales and Service Organisations and Co-operatives

H-1075 Budapest, Károly körút 5/a., Tel/fax: 00-36-1/413-1911 és 00-36-1/342-5723

E-mail: [email protected] Honlap: www.hangyaszov.hu

Hangya szövetkezeti tevékenység kialakítása és a tevékenység

kistérségi és határon átnyúló koordinálása

Előzetes megvalósíthatósági tanulmány

a HUSK/1101/1.1.1./0361 jelű

„Vállalkozói inkubátorházak létrehozása a határmenti régiók kis- és középvállalkozói részére” c. projekthez

2013. január

Készült: Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzatával 2012.december 15.-én kötött szerződés szerint Összeállította: dr. Szabó Zoltán

2

Tartalomjegyzék

Cím oldalszám

1. Nagykovácsi Nagyközség általános bemutatása, földterületeinek

mezőgazdasági szempontú felmérése, állagvizsgálatának, földtulajdoni helyzetének bemutatása, elemzése 3

2. Az ökológiai adottságoknak megfelelő mezőgazdasági termékek termesztési lehetőségeinek elemzése 16

3. Kutatási terv elkészítése a kedvezményezetti kör programba való bekapcsolódásának felmérésére 40

4. Vertikális és horizontális szakmai, gazdasági és technológiai együttműködési lehetőségek feltérképezése, elemzése 42

5. Koncepcionális megalapozottságú üzleti modell kidolgozása HANGYA szövetkezet számára 56

6. A HANGYA szövetkezet létrehozásának jogi háttere, szervezeti és működési szabályai, létrehozásának eljárási folyamata 70

7. Kommunikációs terv a HANGYA szövetkezet számára 80 8. HANGYA szövetkezet hálózati kapcsolódási lehetőségeinek vizsgálata 85

Mellékletek

1. melléklet Alapszabály minta 95 2. melléklet Alakuló ülés jegyzőkönyv vázlat 105

3

Nagykovácsi Nagyközség általános bemutatása,

földterületeinek mezőgazdasági szempontú felmérése, állagvizsgálatának,

földtulajdoni helyzetének bemutatása, elemzése

Természeti környezet

A több, mint 5000 lakosú Nagykovácsi Pest megye 3057 hektáros területen elterülő,

legmagasabban fekvő községe. Határos Budapesttel és a környező 8 településsel: Solymár,

Pilisszentiván, Piliscsaba, Perbál, Budajenő, Telki, Páty és Budakeszi. Ez a táj a

jégkorszaktól kezdve lakott volt. A környező hegyek barlangjaiban és a falut átszelő Ördög-

árok patak mentén talált régészeti leletek tanúsítják az ember jelenlétét.

A sajátos mikroklímájú, átlagosan 330 méteres tengerszint feletti Nagykovácsi-

völgykatlant, amely az Ördögárok két ágának völgyeit foglalja magába, a Budai hegység

400-500 méter magas triász mészkő- és dolomithegyei veszik körül, a medencét viszont

agyagos kőzet tölti ki (Wein 1977). A medencék külső határa északon a Kutya-hegy,

Nagyszénás és Zsíros-hegy. Ezek különítik el a Pilis-Solymári medencétől. Északkeleten és

Keleten a Kerek-hegy, Kopártető, Remetehegy, Hosszúerdő-hegy és Feketefej határolja el a

Solymári- és Pesthidegkúti-medencék felé. A déli oldalon a Budakeszi-medence felől a

Hársbokor-hegy, Sziklafal és Fekete-hegyek fogják körül. Nyugatról a Nagykopasz, Telki-

hegy, Fajzási erdő és Kutya-hegy rögsorozat fejezi be a határt. A majdnem szabályos

rombuszalakú természetes határral a közigazgatási határ is nagyjából egybe esik. Csak a

Feketefej és a Petneházi rét marad ki a természetes egységből. A rombusz négy csúcsa:

− Kutyahegy

− Zsíroshegy

− Feketefej

− Feketehegyek.

A területet mintegy 38%-ban mészkövön kialakult rendzinák, 47%-ban löszös

üledéken képződött barnaföldek jellemzi. A rendzinák sekély termőrétegű, igen gyenge

természetes termőképességű talajok, 80%-ban erdővel borítottak.

Viszonylag magas fekvésű a település, az újabban beépült utcák néhol a 400-450

méteres tengerszint feletti magasságig is felszaladnak a lejtőkön, a völgy legmélyebb

pontján álló házak is mintegy 300 m-es magasságban vannak, így a község nem csak a

megye, de a főváros környékének is a legmagasabban fekvő települése.

4

Éghajlata mérsékelten száraz, a medence körüli hegytetőkön mérsékelten hűvös. Az

évi középhőmérséklet 7,5-9 Cº között van, s a napfényes órák száma sem éri el az évi 1800

órát. A csapadék évi átlaga 650 mm körüli, havi megoszlásának 30 éves átlagát az 1. ábra

mutatja.

1. ábra: Budapest és Nagykovácsi harmincéves (1971-2000) havi csapadékátlagai

Magyarázat: A halványzöld oszlop a fővárosi állomásra vonatkozó adat, a sötétkék oszlop Nagykovácsi

területére az OMSZ által számolt adat

(Csapák A./2009/, adatforrás: OMSZ adatközlése) Az ariditási index 1,14. Az uralkodó szélirány az ÉNy, ehhez tartoznak a legnagyobb

szélsebességek 4 m/s körüli értékkel. Az átlagos szélsebesség 3,5 m/s körüli.

A nagyközség területe vízrajzilag teljes egészében az Ördög-árok

����vízgyűjtő területéhez tartozik, a karsztos hegyvidékről leszivárgó vizekből táplálkozó

vízér azonban nem tekinthető állandó vízfolyásnak, a nyári időszakban gyakorta kiszárad.

Vízellátási szerepét jellemzi, hogy közepes árvízhozama: 15 m3/sec; közepes kisvízhozama:

0,01 m3/sec, míg a közép-vízhozam sokévi átlaga: 0,25 m3/sec. Összefüggő talajvíz-

előfordulás csak a völgyben van, ahol a talpakon 2-4 m, a lejtőkön 4-6 m között található.

Mennyisége azonban nem számottevő. Kémiailag főleg kalcium-magnézium-

hidrogénkarbonátos típusú. A rétegvíz készlet 1-1,5 l/s.km2 közötti. A térség vízbázisa

kiemelt védelmet igényel. A völgy alján élők számára a lefolyó, és az agyagos rétegek felett

�megrekedő talajvíz évszázadok óta biztosítja a kerti kutak vízellátását; a hegyoldalakra

épült újabb falurészek és mezőgazdasági területek esetében azonban ez a vízforrás csak

időszakos szereppel bírhat.

Nagykovácsi egyik korábbi településrésze, Remeteszőlős 2002-ben vált önálló

5

községgé. A két település közötti közigazgatási határ megállapítására azóta sem született

megállapodás. Az immár két település területe geomorfológiailag egységes.

Nagykovácsi területének közel 70 százaléka védett terület (2. ábra). A településsel

közvetlen határos a Duna-Ipoly Nemzeti Park.

2. ábra Nagykovácsi térségének természetvédelemi viszonyai

A település erdeinek jelentős hányada, valamint a mezőgazdasági területek egy része

a 9/1978. OKTH határozat szerint a Budai Tájvédelmi Körzethez tartozóan országosan

védett. Védendő tájhasználat a Tájvédelmi Körzethez tartozó erdők, az erdőkhöz

kapcsolódó gyepek, tisztások, vadföldek fenntartása. A Tájvédelmi körzet Nagy-Szénás és

Remete-hegyi területe fokozottan védett.

A Remete-hegy fehér, nagy tisztaságú dachseini mészkő tömegébe vágódott Remete-

szurdok oldalában megfigyelhető kőzet vastagpados jellege. A szurdokban található

barlangokban a kutatók páratlan régészeti és őslénytani leletanyagot találtak. A Remete-

barlangból többek között hófajd, barlangi oroszlán, barlangi medve és barlangi hiéna

csontmaradványai kerületek elő. A Remete-hegy védett növényei az apró nőszirom, a fürtös

homokliliom, magyar lednek és az ősszel virágzó vetővirág.

6

1995-ben a Szénások fokozottan védett területét a természetvédelem magas

színvonala miatt Európa Diplomás területté nyilvánították. A vidék alapkőzete, a

triászkori dolomit igen változatos, gerincekkel, völgyekkel tagolt felszínt képez, amelyen

üdébb és szárazabb tölgyerdők, karszt-bokorerdők, sztyepplejtők és sziklagyepek mozaikja

jött létre. Az itt fennmaradt növényegyedek fajtársaiktól elszigetelve önálló bennszülött fajjá

válhatnak.

A település története, lakossága

A középkorban Felsőkovácsi és Kováchy néven fordul elő a település.

Régészeti leletek levéltári iratok igazolják, hogy az emberiség történetének minden

korszakában élt itt ember. A Remete-szurdok üregeiben és az Ördög-árok mentén talált

leletek a jégkorszak, a kő-, réz-, bronz- és vaskorszak emberének ittlétét bizonyítják. A

Római Birodalom utolsó századaiból is beszédes emlékek (eszközök, pénzérmék) kerültek

elő. A legértékesebb lelet ma is látható a plébánia falába építve.

A Honfoglalás után, a XIII. századból latin nyelvű írásos emlékek bizonyítják a falu

létét. Az első 1254-ben kelt, IV. Béla ezzel adományozta Kovácsit, a királyi kovácsok faluját

Kókai Lőrinc fiának, Egyednek. A XIV-XV. században Kovácsi birtokosai voltak többek

között Laczfi nándor, Zsigmond király, a Garaiak, Corvin János, Hunyadi Mátyás fia, II.

Ulászló király majd Ráksai Balázs is.

A XVI. század közepe, a török hódoltság tragikus korszak volt a falu történetében.

Felső-és Alsókovácsi 1528-ban lakatlan, 1554-ben és később, a török adólajstromokban

pusztaként szerepelt. A lakatlan települést adták-vették, így kapott birtokot 1542-ben

Alsókovácsiban Bornemissza Gergely is. Ebből az időből Kovácsi templomára vonatkozó

adatok nem kerültek elő, de a később idetelepített svábok körében sokáig élt a legenda, hogy

az öreg templom romjait még nem látták az első telepesek a Budára vezető út jobb oldalán,

ahol ma a kőkereszt áll.

A török kiűzése után a XVII-XVIII. században a Habsburgok Buda környékét,

így Kovácsit is számukra megbízható, Hessenből és Württembergből származó német

telepesekkel népesítették be. 1715-ben 20, 1720-ban 39 adóköteles háztartást írnak össze.

1737-ben a pestisjárvány 600 áldozatot követelt, a község úgyszólván egészen

elnéptelenedett, de rövidesen újabb telepes csoportok érkeztek Németországból. 1746-ban a

Pilisvörösvártól különvált, az önálló egyházközösség új barokk római katolikus templomot

avathatott. A svábok nem voltak a földesúr örökös jobbágyai, mégis az úrbérrendezés után

7

sorsuk a magyar jobbágyokéval lett azonos, miután minden kedvezményt megvontak tőlük.

Wéber Ferenc plébános 1847-től az egyházi krónikát magyarul vezette. 1848 őszén a falu 83

önkéntes nemzetőrt küldött Kossuth seregébe.

A Nagykovácsiban álló házak száma 1869-re 203-ra, a lakosok száma 1386-ra nőtt.

Ez a szám a századfordulóra majdnem megduplázódott, elérte a 2012 főt. Az első

Világháborúban 70 fő, a másodikban 105 fő esett el. Az 1941-esösszeírás szerint 2883 lélek

élt a településen. A földműveléssel foglalkozó családok öt holdon aluli törpebirtokokon

gazdálkodtak, a föld nélküli családok egy része pedig állattartásból élt. A második

Világháború alatt a “Volksbund”-nak itt is akadtak hívei, ezért 1946-ban a potsdami

megállapodás értelmében a német nemzetiségűeket “kitelepítették”, szétszórták őket a

világban. A “három fekete vonat” 1946. május 2-án, 3-án és 4-én a solymári vasútállomásról

indult Nyugat-Németország 152 települése felé. A 800 kitelepített család, mintegy

2200személy egy része így tért vissza 246 év múlva ősei földjére, Baden, Würtenberg,

Hessen tartományokba, Bajorországba, Hannoverbe, Westfáliába, Pfalzba, néhányan

Amerikába. A Nagykovácsiban maradt 10-12 rokon családot csak hosszú évekkel később

tudták meglátogatni szeretteik. A kölcsönös látogatások azóta gyakoribbak lettek. A

kitelepítés emlékét ma egy emlékmű is őrzi a faluban.

A honfoglalás óta eltelt magyar évezredben immár negyedszer kellett a nagykovácsi

völgyet újra benépesíteni. 1945 elején megjelent az Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/1945.

számú rendelete a földek birtokbavételéről, és a 3820/1945. számú a nemzeti hűség

felülvizsgálatáról. A bizottságok kitelepítési döntése legsúlyosabban Nagykovácsi

lakosságát érintette, felmentést csak a bányászok, hídépítők és néhány kiemelt üzemág

munkatársai kaphattak. A kitelepítendő svábokat összeírták, összeköltöztették, majd ezután

1945 őszén megérkeztek az első magyar telepesek. Szeptember 8-án a Heves megyei

Besenyőtelekről mintegy 80 család. Pár nap múlva a Szolnok megyei Jászfelsőszentgyörgy

községből 15 család. 1946 tavaszán újabb 25 család Besenyőtelekről. Végül 1947 tavaszán a

volt Felvidékről, Érsekújvár, Andód, Bajta, Szodó, Tardoskedd, Szimó és más községekből

irányítottak ide 20-25 magyar családot. Ezzel valamennyi elhagyott porta gazdára talált, 186

új birtokos nevét jegyezték be. Néhány csalódott család visszaköltözött eredeti lakóhelyére,

de helyettük jöttek Budapestről ipari munkások és Mór környékéről bányászok. A 2400

holdas grófi erdő az Állami Erdőgazdaság kezelésébe került, és a volt Tisza István kertváros

(ma Adyliget) melletti földrészből pedig állami gazdasági terület lett. 1949 őszén

megkezdődött a mezőgazdaság szocialista átszervezése Nagykovácsiban is. Először Béke,

majd Új Élet, Vörös Hajnal, Kossuth és Kisbéke néven alakultak termelőszövetkezetek,

végül 1959-ben Nagykovácsi termelőszövetkezeti község lett. A határ a Vörös Hajnal

Mezőgazdasági Termelőszövetkezet birtokába került, melynek 1975-re már 12 üzemága és

8

jelentős vagyona volt. 1977-ben egyesült a Rozmaring Mezőgazdasági és Kertészeti

Szövetkezettel, ebben a keretben folyt a gazdálkodás az 1992. évi szövetkezeti törvények

életbe lépéséig.

Nagykovácsi külterületén az 1970-es években zártkerti ingatlanokat parcelláztak ki,

ezeket a telkeket zömében budapestiek vásárolták meg, így a „szuburbanizáció” előszele – a

fővárosiak szezonális kiköltözése – már ekkor megérintette a községet. Az 1980-as években

– már a szuburbanizáció jegyében – felgyorsult a falu népességének a gyarapodása (1990-

ben már 3521-en laktak Nagykovácsiban). Az 1980-as évek végén jelentős, a belterület

növelő parcellázásokat hajtottak végre a községben, és ezzel párhuzamosan megindult a

zártkertek lassú benépesülése is. (1. ábra) A beköltözés ütemét jelzi, hogy 1990 után már

alig volt olyan év, amikor nem mutatott legalább 100 fős pozitívumot a község vándorlási

egyenlege. Az egykori mezőgazdasági jellegű faluból mára “alvó” falu lett, hiszen a

budapesti munkahely néhány perces autóúttal elérhető.

3. ábra Nagykovácsi beépített területeinek növekedése az elmúlt fél évszázadban

(Csapák A. 2006.)

Váradi (1999) tanulmány szerint Nagykovácsiban az ún. üdülők száma (2000 fölött)

meghaladja a lakóházakét, és mivel a tulajdonosok, az aktuális szakapparátusok szemhunyó

gyakorlatától megtámogatva, eleve nagyvonalúan kezelték az építési előírásokat, az övezet

9

átminősítésére irányuló törekvés ereje az átlagosnál is nagyobb volt. Mint korábban utaltunk

rá, Nagykovácsi lakosainak 78 százalékát veszítette el a negyvenes évek második felében,

és noha a német nemzetiségű kitelepítettek helyére érkezettek csoportjai, a felvidékiek vagy

a besenyőtelkiek, ma már egyöntetűen őslakosnak számítanak, számon tartják az őket

elválasztó különbségeket. A döntő határvonal mégis a régi és új "telepesek" között látszik

húzódni. A "jöttmentek", vagyis helyi szóhasználat szerint az elmúlt másfél-két évtizedben a

fővárosból kihúzódó középgenerációs családok a község fejlesztésében is meghatározó

szerepet visznek, illetve szeretnének vinni, elképzeléseiket azonban az "őslakosok"

többnyire idegenkedve fogadják. Ezen túlmenően mivel a Rozmaring Mgtsz központját a

menedzsment 1991-ben Solymárról Pesthidegkútra helyezte át, s mivel a földnek is nagy

spekulációs értéke van, a földtulajdon rendezése során a szűk határú, természetvédelmi

területtel övezett faluban a helybéli lakosok mellett zömmel idegenek jutottak földhöz.

A mezőgazdasági földterület jellemzése

A jelen tanulmány feladata a település mezőgazdasági besorolású földterületeinek,

illetve a településen folytatott mezőgazdasági tevékenységnek a HANGYA szövetkezeti

rendszerbe történő részvételéhez szükséges feltételek feltárása. A településnek az

önkormányzati koncepcióról szóló tájékoztatás szerinti érintett fölterületei a következők:

Helyrajzi szám Földterület (ha) Megnevezés

3. Hrsz 042 54,3 Körtés

4. Hrsz. 040, 028/4-9, 027 11,1 Kossuth L. mellett

5. Hrsz.023, 028/12-33 6,9 Lovarda

6. Hrsz.022 5-62 12,6 Telki u. mellett

7. Hrsz.084/1-44,46-67,87-208 68,4 Meggyes, szilvás

8. Hrsz 084/45,68-86,119 10,4 Káposztaföld

Összesen 163,7

1. táblázat Nagykovácsi mezőgazdasági területei (Önkormányzati közlés 2012)

Az érintett földterületeket az 1991. évi XXV. törvény (kárpótlási törvény) hatályba

lépéséig, illetőleg a kárpótlási folyamatban meghatározott intézkedések végrehajtásáig teljes

mértékben a Rozmaring Szövetkezet művelte. A fenti táblázatban szereplő megnevezések a

művelési ágakra utalnak. A földterületeket a 4. ábra mutatja be.

10

4. ábra Nagykovácsi külterület

A földtulajdon privatizációját megelőző időszakban az 1. táblázatban szereplő tagok

mezőgazdasági hasznosítása a következők szerint történt.

1. Körtés

Az átlagosan 21 AK/ha földterület gyümölcsösként történő hasznosítása során 1965-

1968 között körtefajták telepítése történt. A telepített fajták kiválasztása során tekintettel

voltak arra, hogy a piaci kapcsolatokat elsősorban a konzervipar (Dunakeszi Konzervgyár,

Nagykőrösi Konzervgyár) jelentette. A kiválasztott fajták -tekintettel a porzásra és az egyes

fajták érési időszakára - a következők voltak:

11

- Clapp kedveltje

- Diel

- Alexander

- Vilmos

- Bosc kobakja

- Papkörte

A terület nagyobb részét 7x3m-es termőkaros orsó művelésnek megfelelően telepítették,

a maradékot karcsú orsóként 7x5 m-es térállással.

A tápanyag- utánpótlás (szerves trágya, műtrágya) a talaj- és levélanalízisen alapulóan a

fajra vonatkozó MÉM NAK előírása szerinti nitrogén, foszfor és kálium ellátást szolgálta.

A termőre fordulás után az 1990-es évek kezdetéig a termésátlag – elsősorban a

kötődéstől függően- 8- 15 t/ha között változott. (Megjegyzendő, hogy az önköltség fedezetét

ebben az időszakban a 8 tonna körüli termés megteremtette.)

2. Kossuth L. mellett

A terület földminősége jónak mondható, átlagosan 25-27 AK/ha. Az 1990 előtti

időszakban szántóföldi művelési ágban háztájiként használták. Az itt folytatott szántóföldi

zöldségtermelés felvevője egyfelől a saját fogyasztás volt, másfelől biztos és állandó

felvételt jelentett a szövetkezet településen működő savanyító üzeme. A háztájiként történt

hasznosítás keretében esetenként a saját állattartáshoz szükséges gabona, illetve

zöldtakarmány előállítás is megtörtént.

A nem egységes táblaként történő művelési mód, és a viszonylag kedvező AK érték

következtében a talajműveléshez kapcsolódó tápanyag- utánpótlás általában a MÉM-NAK

közepes ellátottsági szintre vonatkozó előírásai szerint történt.

3. Lovarda

A legkisebb területi egységet jelentő földterület gyenge termőhelyi adottságokkal

rendelkezik, átlagos 15 AK/ha értékét a szántó művelési ág mellett jelen lévő gyep és nádas

is meghatározza. A szántó művelési ágban termesztett gabona (búza, kukorica) a

szövetkezet állatállományának takarmányaként hasznosult, a gyep legeltetési célokat

szolgált.

A szántó művelési ág vetésforgójában a szántóföldi zöldségtermesztés is szerepet

játszott különös tekintettel a szövetkezet savanyító üzemének ellátása érdekében.

4. Telki út mellett (Nyerges)

12

A földterület közepes minőségű (átlagos érték: 18 AK/ha). Hasznosítása – az

állatenyésztési legeltetést leszámítva- a Lovarda esetében összegzettekkel megegyezik.

5. Meggyes, Szilvás

A földterület közepes földminőségű (korábbi nyilvántartások szerint 22 Ak/ha,

jelenleg 19 AK/ha).

A terület jelen megnevezése az 1979- 1980 közötti csonthéjas ültetvény telepítésére

vezethető vissza. A 7x5 térállásba telepített 23,3 ha szilvás fő fajtája a Stanley volt. A

további mintegy 45 ha-ból 11 ha-nyi területen újfehértói és érdi fajták, a maradékon Pándy

meggy klónok kerültek telepítésre úgy, hogy a megporzás érdekében minden harmadik sor

cigánymeggy volt.

A csonthéjas ültetvények termésének fő piaca a konzerv- és hűtőipar volt. így az

intenzív művelésnek megfelelő 6-8 t/ha-os átlag volt a jellemző. A piaci célnak megfelelően

a betakarítás gépi módszerrel történt.

Tápanyag utánpótlása – hasonlóan a körte ültetvényéhez - a talaj- és levélanalízisen

alapulóan a fajra vonatkozó MÉM NAK előírása szerinti nitrogén, foszfor és kálium ellátást

szolgálta.

6. Káposztaföld

A terület földminősége jónak mondható, átlagosan 25-27 AK/ha. Az 1990 előtti

időszakban szántóföldi művelési ágban zöldségtermesztésre (káposztafélék, uborka,

paprika, zöld dinnye stb.) használták, elsősorban a szövetkezet településen működő

savanyító üzem és más konzervüzemek ellátására alapozott termékszerkezettel.

A jó tápanyagellátás és talajművelés eredményeképpen a termesztett zöldségek

termésátlaga az országos érték fölöttiek voltak jó minőségi paraméterek mellett. A terület

egy kisebb hányadán (kb. 1,5 ha) takarmánynövény termesztés (főleg pillangósok) is folyt.

Hasonlóan a 2. területhez a nem egységes táblaként történő művelési mód, és a viszonylag

kedvező AK érték következtében a talajműveléshez kapcsolódó tápanyag- utánpótlás

általában a MÉM-NAK közepes ellátottsági szintre vonatkozó előírásai szerint történt.

A rendszerváltást követően sorra kerülő földprivatizáció az állami és szövetkezeti

földtulajdonból kialakított kárpótlási és részarány-tulajdoni földalapokra terjedt ki. A

szövetkezeti részarány-tulajdon megállapítása a termelőszövetkezettel fennálló

munkaviszony tartama, a halmozott személyi jövedelem és a bevitt vagyon együttes

figyelembevételével történt. A földkárpótlásra vonatkozó törvényi szabályozás – céljaként

13

megfogalmazva - az 1949-es állapot visszaállítására törekedett, s a földtulajdonosok, illetve

örököseik kárpótlását célozta meg. A szövetkezeti földalapból a tagok és alkalmazottak

úgynevezett nevesítéssel – 30, illetve 20 aranykorona-értékben maximálva – további

földtulajdont szerezhettek.

A helyi viszonyok következtében a Rozmaring Szövetkezet esetében a tagok a

maximált 30 AK helyett 5,8; az alkalmazottak 20 AK helyett 3,5 AK-t kaphattak. Ez

alapvetően meghatározta a kialakuló tulajdoni szerkezet elaprózottságát. A különböző

jogcímeken történő tulajdonjuttatás előkészítésére vonatkozó, 1994 októberéből származó

dokumentum szerint Nagykovácsi1 számára a földalap képzésére a Rozmaring Szövetkezet

a 2. táblázat szerinti javaslatot tette:

Összesítő

a földalap képzésére

Ssz. Jogcím Földterület (ha) AK érték

1 Részarány tulajdonosok részére

- már kiadott 26,6918 849,82

- kiadandó 157,2976 2653,63

2. Kárpótlás részére 71,2263 1353,45

3. Tagok és alkalmazottak részére 43,0048 866,15

4. Védett területek 34,2421 419,84

5. Kivett területek 11,3641 -

Mindösszesen 344,3269 6142,89

(Átlag: 17,84 AK/ha)

2. táblázat Javaslat a földalap képzésére (1994)

A korábban vázoltak tükrében a Nagykovácsi területét érintő földprivatizáció során

– mivel a Rozmaring Szövetkezet központja Budapesten volt – nagyszámú nem állandó

lakos is jogosult volt részt venni a licitben, ami az egy tulajdonosra jutó földterületet

jelentős mértékben kisebbítette, és arányaiban alacsony tulajdoni hányadhoz jutást

eredményezett. Ez a tendencia nem tekinthető települési sajátosságnak, a budapesti

agglomerációs övezet szinte valamennyi településén hasonló folyamatok zajlottak le,

1 az akkori közigazgatásnak megfelelően a jelenlegi Remeteszőlőssel együtt

14

vélelmezhetően ingatlan- spekulációs szándékok miatt. A folyamat eredményeképpen a

mezőgazdasági terület tulajdon- és használati viszonyait illetően jelentős a bizonytalanság,

amit a 3. táblázatban foglalt adatok jellemeznek.

Megnevezés Kárpótlás Tagi részarány Tisztázatlan (terület-fő) (terület-fő) (terület)

1. Körtés 14,0 ha-66 fő 33,9849ha- 9fő 17,45 ha

2. Kossuth L. mellett N.A. N.A.

3. Lovarda N.A. N.A.

4. Telki u. mellett (Nyerges?) 11,2ha-52 fő*

5. Meggyes, szilvás 58.65ha-175fő**

6. Káposztaföld 5,34ha- 16 fő**

3. táblázat A Földkiadó Bizottság adatszolgáltató tájékoztatója a földprivatizáció

eredményéről (2013) Megjegyzések:

a.) Az adatszolgáltatásban szereplő földterületek összes területe összevetve az önkormányzati pályázati

felhívásban szereplő adatokkal, nem egyezik.

b.) * nem részletezve a jogcím, továbbá 22 fő tulajdonjoga rendezetlen, 30 fő nem a kiosztási határozat

szerinti bejegyzésű

** nem részletezve a jogcím

Az így kialakult elaprózott tulajdoni viszonyok következtében - különösen, mivel a

tulajdonosok nem elsősorban mezőgazdasági hasznosításban gondolkodtak – a korábbi

termelési alapok (ültetvény, infrastruktura) állaga leromlott, esetenként teljes mértékben

amortizálódott. A mezőgazdasági művelés hiányában a talajerő utánpótlás nem történt meg,

a terület egészére vonatkozó növényvédelmi munkák hiányában a még művelt területeken e

munkák költségei aránytalanul megnőttek.

Mindezekkel összhangban napjainkra a mezőgazdasági statisztikai nyilvántartás

méreteit elérő gazdaságok száma elenyésző a településen. A 2010. évi általános

mezőgazdasági összeírás (ÁMÖ) adatai szerint a településen 9 gazdaság van (ebből 7

családi gazdaság). A nyilvántartás szerint 20,3 ha szántó és 68,6 ha gyümölcsös művelése

tartozik e gazdálkodókhoz.. Ezen túlmenően 1,3 ha a gazdaságok egyéb területeit képviselte

míg 5,23 ha az a földterület, amely a nagyszámú tulajdonos következtében a

mezőgazdasági statisztikában előírt minimális méretet nem érte el.

A további vizsgálatok során lehet és kell tisztázni azt, hogy míg a vizsgálatba vont

mezőgazdasági földterület 163,7 ha, addig az ÁMÖ adatbázis csak 95,42 ha-t ölel fel. A

15

tényleges felmérést és a további tervezést jelentős mértékben elősegítheti, hogy a

termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény és a földhasználati nyilvántartás részletes

szabályairól szóló 356/2007 (XII. 23.) Korm. rendelet módosítása következtében

megváltoztak a földhasználati nyilvántartásra vonatkozó előírások. Ennek értelmében 2013.

április 30.-ig az 1 ha alatti földhasználatot is be kell jelenteni az illetékes járási

földhivatalhoz.

A fentiek tükrében megállapítható, hogy a további tervezéshez nélkülözhetetlen

- a tulajdoni szerkezet fent vázolt ellentmondásainak feltárása és feloldása,

- a tulajdonosok szándékainak és előzetes kötelezettségvállalásra vonatkozó

készségének kutatása.

Mindezeknek ismeretének hiányában jelenleg csak általános szintű gazdasági

tervezés végezhető.

16

Az ökológiai adottságoknak megfelelő mezőgazdasági termékek

termesztési lehetőségeinek elemzése

Szempontok a termesztésbe vonható termékek kiválasztásához

Az ökológiai adottságoknak megfelelő termesztési lehetőségek számba vétele során

alapvetően a természeti adottságokra és a korábbi termelési hagyományokra kell építenünk.

A XVIII-XIX. századig visszanyúló termelési hagyományokban az irtásföldeken történő

szántóföldi gabona- és zöldségtermesztés, a házkörnyéki gyümölcstermelés emlékeiről

találhatunk említést2 (Kocsis Gy. ). Ehhez szervesen kapcsolódott a saját ellátást szolgáló

állattartás. Érdekes módon az előző fejezetben részletezett, a XX. század végi termelési

kultúra is épített a terület ökológiai adottságaira. Ennek megfelelően a termesztésre

kiválasztott fajok és az alkalmazott termelés-technológia a nagyüzemi gazdálkodás során

sem okoztak környezeti terhelést. Ezt a tényt az igazolja, hogy a 2007-ben készült, a

települést is magába foglaló Pilis-Buda-Zsámbék többcélú kistérségi társulás közös

környezetvédelmi programjaként készült anyag helyzetképet elemző része sem tár fel

utólagosan ilyen problémát.

A település jellegének az elmúlt húsz esztendőben bekövetkezett alapvető változása

következtében azonban nem pusztán arról van szó, hogy a termelés maximalizálását a

környezeti szempontok lehető legteljesebb mértékben történő figyelembe vétele mellett kell

megtervezni. Az egykori - bányászatra és mezőgazdaságra épülő - helyi gazdaság helyett

inkább a település jóléti funkciói kerültek előtérbe, ami az érték- megőrző és -fenntartó

gazdálkodás szempontjainak érvényesítését is szükségessé teszik. Ezt a tendenciát erősíti az

is, hogy Nagykovácsi külterülete a Budai Tájvédelmi Körzet szerves része.

Az értékfenntartó gazdálkodásnak meghatározó szemléleti alapeleme a tájhoz, a

környezetéhez illeszkedő funkció-, tevékenység-, ágazati rendszer és belterjességi fok

megtalálása, vagyis olyan termékszerkezeti, és földhasználati rendszer kialakítása, amely

magából a környezetből, annak adottságaiból és korlátaiból fakad, ahhoz a lehető legjobban

illeszkedik. Egyetlen más gazdasági ágazat sem képes ugyanis a természetet és a tájat olyan

mélyrehatóan befolyásolni, mint a mezőgazdaság, amely a kultúrtáj fő használója. Ebből

fakad, hogy a természetvédelem alapvetően rá van utalva a mezőgazdasággal való

2 2009. november 9-én az MTA I. osztály által a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából rendezett tudományos ülésen elhangzott előadás

17

együttműködésre. Másrészt a mezőgazdálkodás teljesítménye, eredménye nagyrészt a

környezet, a természeti erőforrások állapotától, minőségétől függ.

A fenntarthatóság a mai európai és hazai agrárpolitika egyre erősödő követelménye,

amely három pilléren nyugszik: gazdaság, társadalom, környezet. E modell alapján a

mezőgazdaság túllép a pusztán árutermelő ágazati szerepen, olyan javakat is teremt

(funkciókat lát el), amelyek közvetlenül nem piacosíthatók, nem árazhatók be. A

fenntarthatóság éppen abban rejlik, hogy a környezeti adottságoknak megfelelő módon és

intenzitással folytatott gazdálkodás a társadalmi és/vagy gazdasági helyezve is hosszútávon

életképes egységet jelent.

A gazdasági, társadalmi és környezeti tőke elemei, ebben a sorrendben, rendre egyre

hosszabb idő alatt alakultak ki, egyre hosszabb életciklussal rendelkeznek. Az „erős”

fenntarthatóság elve szerint a három pillér egymásba ágyazottan működik, az alábbiak

szerint (5. ábra):

− A főrendszer a környezet (a bioszféra), amely létfenntartó rendszerként a benne élő

emberi alrendszerek létét és létezésének valamennyi feltételét biztosítja.

− A természetbe ágyazottan, alrendszerként él a társadalom, amely egészséges

kontrollt, egyensúlyt tart fenn a bioszféra és a gazdaság között.

− A társadalomba ágyazottan, alrendszerként működik a gazdaság, amely a teljes

társadalom valódi szükségleteit és kiteljesedésének feltételeit biztosítja.

5. ábra. A fenntarthatóság három pillérének kapcsolata az „erős” fenntarthatósági koncepcióban (Forrás: Fleischer3)

Mindezekkel összefüggésben a fenntartható mezőgazdálkodás olyan gazdálkodási

gyakorlatot takar, melyet a védelmi, termelési és fogyasztási funkciók harmóniáját

3 Fleischer Tamás: Fenntartható fejlődés: környezeti, társadalmi és gazdasági tényezők. In: Háttértanulmányok a magyar külstratégiához I.: Magyarország globális környezete 2020-ig. MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 2007.

18

megvalósító földhasználat, és az ágazati arányok ökológiai harmonizációja jellemez. A

multifunkciós gazdálkodás fontos tulajdonsága az emberléptékűség. Ez mind az üzem- és

táblaméret, mind a védelmi szempontok, a környezet és tájvédelem, az ehhez igazodó

termékszerkezetet is magában foglaló termelési-, technológiai szempontok kialakítása,

valamint a művelési ágak ésszerűsítési területein alapkövetelmény. A többfunkciós

mezőgazdálkodásban, nem szabad megfeledkezni a társadalmi fenntarthatóság

követelményeiről sem, azaz, hogy a mezőgazdasági szektor valamilyen típusú (különösen

rész-) foglalkozást biztosít a helyben lakóknak. Mindez racionalizált élőmunka-igény

mellett, a rendelkezésre álló technikai lehetőségek figyelembe vételével kell, hogy történjen.

A helyi közösségekre, munkaerőre és értékekre épülő gazdálkodási rendszerek szolgálják

ugyanis kizárólag a vidék, a település népesség megtartó képességének erősödését.

A növénytermesztési ágazat gazdálkodás természeti adottságait illetően különösen

figyelembe kell venni

− a talajadottságokat,

− a hőmérsékleti és napfény viszonyokat, továbbá

− a vízellátás lehetőségeit.

E tekintetben a település mezőgazdasági művelési ágba tartozó területe közepes

földminőségűként jellemezhető, ami megfelelő tápanyag- utánpótlás és művelésmód mellett

az átlagos, vagy annál magasabb termésátlag elérését teszi lehetővé. Jelentősebb korlátozó

tényező ugyanakkor a környező térségbeli településekhez képest a művelés szempontjából

számításba jövő növényfajok tekintetében a viszonylag alacsonyabb hőmérséklet. Az

alkalmazható termeléstechnológia tekintetében ugyancsak korlátozó tényező a közepesen

száraz vegetációs ciklus, és az alacsony szintű öntözési infrastruktúra. A fenntartható

mezőgazdálkodásnak az ágazatok ökológiai harmóniájára vonatkozó követelményei (ezalatt

az arányos állattartás értendő) ugyanakkor a települési gazdálkodás szintjén – a korábban

említett üdülő funkció kialakulása és megerősödése miatt- nem alkalmazható.

Mindezekre építve a termelési szerkezetben olyan fajok és fajták beillesztése indokolt,

amelyeknek

- átlagos minőségű mészkő alapon lévő talajon is megfelelő termőképességgel

rendelkeznek és okszerű tápanyag- utánpótlásra jól reagálnak;

- a medence klimatikus (hőmérsékleti és napfény) viszonyait jól tűrik, vegetációs

ciklusukat a kora tavaszi fagyok nem érintik;

- vízigényük közepes, vagy alacsony.

19

A gyümölcsfajok tekintetében a hőigény szempontjából

− az almatermésűek (alma, körte, birs),

− a csonthéjasok (szilva, meggy, cseresznye,bodza)

− a bogyósok (ribizke, málna, köszméte)4

jöhetnek elsősorban számításba.

A gyümölcstermő növények – a szélsőséges víz, levegő és tápanyag-gazdálkodású

talajokat leszámítva – viszonylag jól termeszthetők majdnem minden talajféleségen, bár az

egyes fajok eredményes termesztésének természetesen vannak sajátságos talajtani feltételei,

sőt a fajták között is találunk eltéréseket egyes talajadottságokra való érzékenység

tekintetében. Ezért a termelési szerkezet meghatározása során vizsgálni szükséges a

gyümölcstermesztés szempontjából fontos következő talajtani tulajdonságokat:

– a talaj kémhatása,

– a tápanyagtartalma,

– a talajvíz mélysége.

– a talaj szerkezete,

– a kötöttsége,

– a levegőzöttsége.

A csonthéjas gyümölcsűek általában a meszesebb talajokat kedvelik, míg a bogyósok

inkább savanyú talajokon érzik jól magukat. A körte, birs, cseresznye, szilva, szamóca és a

fekete ribiszke a középkötött, vagy jó szerkezetű vályog talajokon tenyésznek jól, amelyek

termőrétege mély. Igényes a talaj levegőzöttségére a cseresznye és a málna. A talajvíz

mélységére legérzékenyebb fajoknál, – mint a magonc alanyon nevelt körte, cseresznye és

meggy – előnytelen, ha a talajvíz szintje 200 cm fölé emelkedik. Az alma, a birs alanyon

nevelt körte és szilva esetén 150 cm, míg a málna, ribiszke és a köszméte ültetvénynél 100

cm lehet a talajvíz legnagyobb magassága.

A termesztés tekintetében számításba vehető zöldségfajok tekintetében - ugyancsak a

hőigény alapján történő kiválasztás, mint elsődleges szempont alapján - a káposztafélék, a

hagymafélék, a levélzöldségek, burgonya, borsó és a gumósok, valamint egyes gyógy-, és

fűszernövények kaphatnak prioritást. Tekintettel arra, hogy a felsoroltak különleges

talajigényt nem támasztanak, így ez faktor a kiválasztásban nem játszik különös szerepet.

Ugyanakkor egyértelmű, hogy a terméshozamok tekintetében csakis megfelelő vízellátás

(öntözés) és tápanyag- ellátás esetén remélhetünk eredményességet.

4 A bogyósok termesztési lehetőségeihez az ökológiai feltételek nem tekinthetők optimálisnak, de házikerti körülmények között megfelelően termeszthetők a vizsgált térségben.

20

Mindezek tükrében szövetkezeti alapcélként meghatározható, hogy a kialakuló

szervezet a piaci igények megfelelő felmérését követően a termékek piacra viteléhez

szükséges poszt-harveszt tevékenységgel, valamint az e fejezetben a továbbiakban

bemutatásra kerülő zöldség- gyümölcs termékek termesztéséhez szükséges technológiai

fejlesztés kapcsolódó háttérszolgáltatásával (input anyagok beszerzése, technológiai

szaktanácsadás) segítse tagságát.

Javasolt gyümölcs és zöldségfélék alapvető termesztéstechnológiája5

Gyümölcstermesztés

Általános szempontok

Tekintettel arra, hogy a rendszerszerű gyümölcstermesztés a korábban e célra

hasznosított területnek csak töredékén valósul meg, így az ismételt művelésbe vonást a

telepítéssel6, annak előkészítésével indokolt kezdeni. Fő cél olyan terület, művelési

rendszer, fajta stb. megválasztás, amellyel biztosított a gyors termőre fordulás és az

évenkénti nagy mennyiségű és kiváló minőségű, zavartalanul értékesíthető gyümölcs

előállítása.

A fajta megválasztásánál több tényezőt kell figyelembe venni:

− fajták értékesítési lehetősége (minőség, szállíthatóság, pulton tarthatóság stb.)

− termőre fordulás, termőképesség, termésbiztonság

− ökológiai igények (pl. fagyérzékenység),

− a társított fajták termesztéstechnológiai igényei,

− termékenyülési viszonyok,

− kórokozókkal kártevőkkel szembeni fogékonyság.

Telepítés előtt azokat a fajtákat kell számba venni, amelyek rendszeresen és bőven

teremnek, termésükre versenyképes áron biztos felvevőpiac van. Különböző érésidejű fajták

telepítésével, folyamatosabban lehet ellátni a piacot, és a szüret szervezése is egyszerűbb.

Az érésidő figyelembe vételével célszerű olyan fajtákat telepíteni, amelyek szüretideje

korábbi, vagy későbbi, mint az Európai és hazai főfajtáké.

5 A technológiai leírások rendszerszerű termelést feltételeznek, szórványkerti termesztés esetén további adaptáció szükséges. 6 Rendszerszerű telepítés esetén – a jelenleg hatályos támogatási rendszerben- telepítési támogatás nyerhető el, amely NATURA 2000 területen 50 %-os támogatás- intenzitást érhet el. Ehhez telepítési alapokmányt kell készíteni, talajvizsgálat alapján készített talajtani, trágyázási, talajjavítási szakvéleményt, termőhelyi alkalmassági szakvéleményt és a szaporítóanyag származását igazoló okiratot is mellékelni szükséges.

21

Termesztéstechnológia alatt az ültetvény fenntartása során elvégzett munkák

összességét (azaz a talajművelést, a metszést, a gyümölcsritkítást, az öntözést, a tápanyag-

ellátást és a növényvédelmet) értjük. Az ültetvény létesítésekor tervezett potenciális termés

(terület-, alany-, fajta-kombináció, és a művelési rendszer megválasztásával) megvalósulása

a termesztéstechnológiai elemek kivitelezésétől függ. A modern termesztéstechnológia a

klasszikus műveletek mellett, több olyan elemmel bővült, amelyekkel kiküszöbölhetők a

váratlan időjárási események terméscsökkentő hatását (ültetvény takarása jéghálóval, vagy

fóliával, talajtakarás fényvisszaverő fóliával, különböző fagyvédelmi eljárások, stb.)

Talajművelés

A gyümölcsösök talajművelése során a talajt olyan –fizikai, kémiai, biológiai

állapotba kell hozni, amelyből az ültetvény növényei zavartalanul tudják felvenni a vizet és

tápanyagot. A talajszerkezet megóvásával, javításával, a szerves- és tápanyagtartalom

növelésével kell biztosítani a talaj megfelelő víz és tápanyag szolgáltató képességét. A

talajművelés további célja a gyomirtás, az erózió és defláció elleni védelem, emellett fontos

a folyamatosan járható talajfelszín biztosítása. A gyümölcsös létesítése előtt el kell dönteni,

milyen legyen annak talajművelési rendszere (gyepesített sorközű, ugarművelésű, a kettő

kombinációja)

Sorközök művelésére hazánkban az ugarművelés a leginkább jellemző. Tárcsázással,

vagy talajmaró ismételt használatával munkálják meg a talajt, ezzel elvégzik a gyomirtást és

a talajlazítást. Az eljárás hátránya, és a tervezett fejlesztésnél is komoly szakértői tervezést

igényel, hogy a talaj élővilága elszegényedik, ami az un. talajuntsághoz vezet, ennek

következtében az évtizedeken át üzemeltetett, majd felszámolt gyümölcsültetvény után

sikertelen lehet a gyümölcstermesztés. Az év csapadékosabb szakaszaiban ennek

elkerülésére meg kell engedni a talaj időszakos elgyomosodását. A változatos gyomflóra

gyökérzetének köszönhetően nő a mikroorganizmusok fajgazdagsága a talajban.

Gyepesített sorköz alkalmazása esetén a talajuntság megelőzhető, a

mikroorganizmusok fajgazdasága nagyobb. A környezetkímélő technológiákban elvárás a

sorközök gyepesítése. A kedvező talajélet mellett a felszín folyamatos járhatósága

biztosított, így nagyobb esők után is elvégezhető a növényvédelem. A gyepesítés

hátrányaként kell említeni, hogy a sorköz növényzete évi 150 mm többlet vízfogyasztást

eredményez, amit az öntözés tervezésénél számításba kell venni.

Metszés

A metszés biztosítja a korona külső és belső részeinek megfelelő megvilágítottságát,

22

harmonizáljuk a fák növekedését és terméshozását, megteremtjük a jó permetezhetőség

feltételeit. A jó fényellátás fontos feltétele a megfelelő minőségű gyümölcs- és

rügyképződésnek. Az alakító metszés a fa növekedési fázisában a korona vázának és

végleges formájának a kialakítását szolgálja.

A karbantartó metszéssel célunk a korona alakjának fenntartása, az elsűrűsödött

koronarészek ritkítása. Korlátozzuk a fák magasságát és oldalirányú növekedését úgy, hogy

fa a rendelkezésére álló teret maradéktalanul töltse ki, de ne nőjön túl azon. A metszés során

a vízszinteshez közeli szögállású vesszőket és gallyakat kell meghagyni. Az ilyen

elágazásoknak növekedési erélye gyengébb és rajtuk több termőrész alakul ki, mint a

függőleges helyzetű képleteken. A metszés klasszikus időszaka a nyugalmi állapotban

(télen, kora tavasszal) van, ez erősebb vegetatív növekedést eredményez, mint a nyári

hónapokban végzett zöldmetszés.

Gyümölcsritkítás

A modern, új, nagy termőképességű fajtáinak az évek többségében a kívántnál

nagyobb a kötődése. Gyümölcsritkítással kell biztosítani a folyó évi termés megfelelő

méretét, színét, beltartalmát, és a következő évi termés alapját jelentő termőrügyképződést.

A ritkítás elhagyása esetén nagy termésű évet kihagyó év követ, nagyon alacsony

terméshozammal (alternancia, vagy szakaszos terméshozás).

A különböző fajták alternanciára és elaprózódásra való hajlamában jelentős eltérések

vannak, ezért a ritkítást fajtára specializáltan kell kivitelezni. A ritkítás során az ültetvény

korának, az asszimiláló lombfelület és a fák kondíciójának figyelembe vételével, a

legkedvezőbb lomb/gyümölcs arányt kell kialakítani.

A ritkítás kivitelezése során először az apró, deformált, sérült gyümölcsöket kell

eltávolítani. Fontos feladat a különböző alma és őszibarack fajtáknál a csokrosan kötődött

gyümölcsök ritkítása. Az összeérő termések növényvédelmi problémát eredményeznek,

illetve gyakran még érés előtt lehullanak, mert lefeszítik egymást. A gyengébb

hajtásnövekedésű fákon kevesebb gyümölcsöt kell hagyni, mint az erős növekedésűeken. A

gallyak terhelésénél pedig azok teherbírását és stabilitását kell figyelembe venni.

Öntözés

A hosszútávon jövedelmező gyümölcstermesztés kizárólag az állomány öntözésével

valósítható meg. A különböző gyümölcsfajok megfelelő évi vízellátásához min. 600-700

mm vízre van szükség, ez átlagos évjáratban min. 200 mm vízpótlást igényel. Az öntözés

időpontjának meghatározásához a talaj nedvességtartalmát, a növény vízfelhasználását és a

fokozott vízigényű fenofázisokat kell ismerni. A modern ültetvényekben a legkisebb

beruházási és fenntartási költségek miatt a csepegtető öntözés a jellemző. További előnye,

hogy tápoldatozást is lehetővé tesz, míg hátránya, hogy rombolja a talaj szerkezetét.

23

Az öntözésnek a vízpótláson kívül egyéb kedvező hatása is lehet a

növényállományra. A koronatér fölötti esőszerű öntözés, amely nagy beruházási költsége

miatt hazánkban nem terjedt el, kevésbé rombolja a talajszerkezetet, növeli a levegő

páratartalmát, ezzel a növények túlzott felmelegedésében és az aszálykár megelőzésében is

komoly szerepe lehet. A virágzás körüli kisugárzási fagy károsító hatása ellen is véd, ezzel

az öntözési móddal –6, –7 Co-os lehűlés is kivédhető.

Tápanyagellátás

Az ültetvény megfelelő tápanyagellátásával kell biztosítani a talaj termékenységét, az

ültetvény maximális termőképességét. A gyümölcsfajok tápanyagfelvételének két

kiemelkedő időszaka van: egyik a rügyfakadástól az intenzív hajtásnövekedés, illetve

gyümölcssejt osztódás befejeződéséig tart. A második nyár végén kezdődik és tél elejéig

tart, ami egybeesik az intenzív hajszálgyökér fejlődéssel. Az őszi tápanyagfelvétel során, a

növény tárolja a következő év kezdeti növekedéséhez, virágzásához és kötődéséhez

szükséges tartalékokat.

A termő ültetvényekben kijuttatandó tápanyagdózis kiszámolásához kalkulálni kell a

termésmennyiséggel kivont tápanyagmennyiséggel, valamint a levélanalízis eredményével.

Figyelembe kell venni, továbbá, hogy a lehullott lombot és a metszési nyesedéket a talajba

dolgozzák, vagy kivonják a területről, mert az tápanyagveszteséget jelent.

Levélanalízist minden évben célszerű végezni. 60-100 db levelet kell begyűjteni 5

hektáronként július-augusztus időszakban, a csúcsrügyzáródást követően a vegetatív

hajtások középső szakaszáról. A tápanyagellátás során, mindig a minimumban lévő elemek

pótlása a legfontosabb. A tartalékoló trágyázás helyett nagyobb szerepet kaphat a

folyamatos növénytáplálás. A vegetáció kritikus időszakaiban sikeresen pótolhatók a

tápanyagok a csepegtető öntözőrendszerrel öntözővízében feloldva.

Növényvédelem

A termesztéstechnológia az alkalmazott növényvédelem alapján lehet hagyományos-,

integrált és ökológiai technológia. Magyarországon legnagyobb felületen a hagyományos

növényvédelmet alkalmazzák, amely során a védekezés receptszerű, nem a fertőzésveszély,

vagy a károsítók jelenléte alapján időzítik a permetezést. Hazánkban is terjed, a Nyugat-

Európában egyre inkább meghatározó integrált termesztéstechnológia és a kisebb felületű,

ökológiai gyümölcstermesztés. A település jellegéből (NATURA terület, a lakosságon belül

a rehabilitációs igények növekedése) adódóan a létesítendő gyümölcsültetvényekben e

technológia előtérbe helyezése indokolt.

A környezetkímélő gyümölcstermesztési technológiák (integrált és ökológiai)

alkalmazásának előnye a termesztő, a fogyasztó és a környezet együttes védelme. Az ilyen

technológiában felhasznált anyagok nem, vagy csak csekély mértékben terhelik káros

24

anyagokkal a termesztőt, míg az előállított termékben nincs az egészségre ártalmas

mennyiségű vegyszermaradvány. A környezet védelme abban rejlik, hogy speciális

anyagokkal, célzottan a kórokozó és kártevő fajok ellen védekeznek. A biodiverzitás kisebb

mértékben károsodik, mint a hagyományos technológiákban alkalmazott erős mérgekkel.

A környezetkímélő technológiák a kórokozók, kártevők egyedszámát a kritikus küszöbérték

alatt tartja, miközben kíméli a hasznos ragadozó szervezeteket. Kiemelt szerepet a kap a

mechanikai védelem, és felértékelődnek a rezisztens fajták. Előrejelző rendszereket és

csapdákat helyeznek ki az ültetvényekben, amelyekkel nyomon követik a kórokozók

kártevők szaporodását, ezek segítségével célzottan a leghatásosabb időpontban lehet azok

ellen védekezni.

Az integrált termesztésben az előírások betartásával a mesterséges kemikáliák is

alkalmazhatóak. A különböző növényvédő szereket piros, sárga és zöld kategóriákba

sorolják szelektív hatásaik szerint. Az integrált technológia előírásai szerint a piros szereket

nem, a sárgákat feltételesen, a zöldet pedig bármikor lehet alkalmazni. Minden kemikáliára

vonatkozik hogy a növényvédelem érdekében szükséges legkisebb dózisokat szabad csak

alkalmazni.

Az ökológiai termesztésben nem lehet használni szintetikus anyagokat az ültetvények

ápolása során. Ennek alapján tiltott a kémiai növényvédő szerek és a műtrágyák

alkalmazása. Csupán a természetben fellelhető természetes anyagok használata

engedélyezett, ami hatással van a fák növekedésére és terméshozására. A fák kondíciójának

romlását tápanyag utánpótlással kell ellensúlyozni.

A szüret idejének meghatározása annál nehezebb feladat, minél hosszabb tárolásra

szánják a gyümölcsöt. Az előrejelző módszerek (például a fővirágzástól eltelt napok száma)

csupán tájékoztató jellegűek, ezek nem alkalmasak a szüret napjának pontos

meghatározására. A gyakorlatban alkalmazott, gyors módszerek megbízhatóak az optimális

szüretidő meghatározására (színeződés, keményítőtartalom, méret, hússzilárdság, magszín,

stb.) Az érés legpontosabb meghatározása laboratóriumi mérésekkel lehetséges. Az összes

fajnál alkalmazzák az oldható szárazanyagtartalom (refrakció) mérését, amely a

fogyasztásra alkalmas gyümölcsben a legmagasabb.

A becsült termésmennyiség ismeretében úgy kell a szüretet szervezni, hogy a

szüretelőknek ne kelljen kényszerszünetet tartani, és a leszedett gyümölcs ne legyen az

indokoltnál hosszabb ideig az ültetvény területén. A szüret teljes folyamatában a leszedett

gyümölcs sérülésmentessége alapkövetelmény. A szürethez felhasználandó göngyöleg

fajtáját (tartályláda, rekesz), és mennyiségét a további manipuláció, illetve a piaci igényei

határozzák meg.

25

A tárolás során cél a gyümölcsök életfolyamatainak lassítása, a gyümölcs megóvása

a romlást kiváltó kórokozóktól. A különböző gyümölcsfajok tárolási lehetőségét alapvetően

a faj eezn belül a fajták adottságai határozzák meg.

A romlás megelőzéséhez tárolás előtt a rekeszeket és a tárolóteret is fertőtleníteni

kell. A növényvédelmet úgy kell kivitelezni, hogy a tárolóba a gyümölcs felületén ne jusson

be a tárolást veszélyeztető kórokozó.

A tárolás alatti apadást a relatív páratartalom emelésével lehet mérsékelni. Az

életfolyamatok lassítása a változatlan légterű tárolókban a hőmérséklet csökkentésével

lehetséges. A szabályozott légterű tárolókban a levegő gázösszetételét is megváltoztatják

(pl. almánál ideális az alacsony oxigénszint mellett (2-3%), magas CO2 szint (1-3%)

megteremtése). A légtér gázösszetételének meghatározása rendkívül bonyolult feladat, amit

a fajtáknak megfelelően kell beállítani.

Az áruvá készítés, értékesítés folyamatában a minőségi kategóriáknak és a vevői

igényeknek megfelelő kiszerelés, illetőleg feldolgozás történik meg. A gyümölcs külleme

mellett egyre hangsúlyosabb a csomagolása is. Ízlésesen csomagolt, minőségellenőrző

védjeggyel és eredetjelöléssel ellátott gyümölccsel lehet hosszan a piacon maradni. A

feldolgozás során ugyanakkor olyan hozzáadott érték keletkezik, amely révén jelentős

mértékben túlszárnyalható a friss gyümölcsök értékesítésével elérhető nyereség.

A forgalmazás meghatározó helyeivé az élelmiszerforgalmazó nagyáruházak váltak.

Ezek kizárólag kiváló minőségű és nagy mennyiséget folyamatosan szállító eladókkal

kötnek üzletet. Ez minél több termelő árualapjának egyesítésével képzelhető el, ehhez és a

magas technológiai igényű feldolgozáshoz is a termelői szerveződés kialakítása

nélkülözhetetlen.

Egyes gyümölcsfajok

Almatermésűek

Alma telepítése esetén különösen vizsgálandó a táj adottságainak és a piaci

igényeknek egyaránt megfelelő fajta kiválasztása. Ebben különösen a fagyérzékenység, a

megporzási viszonyok, a növényvédelmi igények mellett az is figyelembe veendő, hogy

friss fogyasztásra értékesítés esetén lehetőleg indokolt a termesztésben domináns fajták

(Jonatán, Golden, Starking, Idared) piaci megjelenését elkerülni. A túltermelés okozta

problémák leküzdésére például több európai termesztő telepít védett-, azaz klub fajtákat,

amelyeknek a keresletét és az árát – a termeszthető mennyiség korlátozásával és a fajta

reklámozásával - magasan tartják. Ilyen törekvés már hazánkban is megjelent (Naturalma

26

Klub). Amennyiben ugyanakkor a termesztési cél hozzáadott értékű termék előállítása (pl.

aszalvány), akkor a végtermék által meghatározott fajtát indokolt preferálni.

A termesztéstechnológiai szempontok között külön kiemelendő, hogy az alma

vízigénye a kötődött gyümölcs sejtosztódásától augusztus végéig magas. Májusban a napi

vízigény 3-3,5 mm, júniusban 3,5-4 mm. Aszályos évjáratban a július- augusztusi időszak

vízpótlása a legkritikusabb.

A növények tápanyagellátottságáról a levélanalízis eredménye alapján kell

tájékozódni. A makroelemek (N,P,K) pótlása mellett kiemelt figyelmet kell fordítani a Zn és

a B utánpótlásra. A tárolásra szánt gyümölcsnél pedig a Ca ellátás kulcsfontosságú,

különösen a Ca-igényes fajtáknál. A folyamatos tápanyagellátás megvalósítható csepegtető

öntözőrendszerrel és permettrágyázással.

Az új nagy biológiai értékű fajták fáin az évek többségében a kívántnál nagyobb a

kötődés. A megfelelő minőségű és rendszeres termés biztosításához gyümölcsritkítást kell

végezni a természetes gyümölcshullás befejeződése után.

Az alma növényvédelmében kiemelkedő fontosságú a varasodás (Venturia

inaequalis) és lisztharmat (Podosphaera leucotricha) elleni védelem, gyakran jelent

problémát továbbá az erwiniás tüzelhalás (Erwinia amylovora), az almamoly (Cydia

pomonella), almailonca (Adoxophyes reticulana) , a levéltetvek, és a lombkárosító molyok.

A szüretelésnél a fajták szedését akkor kezdik, amikor azok elérték a kívánt méretet

és színintenzitást. A több hónapos tárolásra szánt alma szüretidejének meghatározásához

általában a keményítőtartalmat, húskeménységet és refrakciós értéket veszik alapul. A

megfelelő időpontban szüretelt alma módosított légterű tárolóban 10 hónapnál hosszabb

ideig is tárolható. A levegő gázösszetételét fajtától függően 2-3% oxigén- és 1-3% CO2

szintre állítják be.

Körte termesztésénél is hasonló gondossággal kell eljárni a fajtaválasztás táji

adottságnak és piaci igénynek való megfelelőségére.

A termesztéstechnológián belül a körte alakító-, és fenntartó metszése során gyakori

probléma, hogy a fán szinte kizárólag függőleges helyzetű, vízhajtás jellegű vesszők

képződnek. Ezek ritkítása mellett metszést kiegészítő eljárásokkal (lekötözés, kitámasztás)

kell kedvező szögállásba hozni ezeket a képleteket. Zöldmetszéssel és a hajtáscsúcs

visszametszésével biztosítható a jobb gyümölcsszíneződés és termőrügyképződés.

Magas mésztartalmú talajokon gyakori a vashiány következtében kialakuló klorózis.

Ezt a talajszerkezet javításával és permettrágyázással lehet enyhíteni. A megfelelő

termékenyülés és gyümölcsfejlődés biztosításához különös figyelemmel kell a bórpótlást

végezni.

27

Az augusztusi gyümölcsnövekedési intenzív vízigényes időszaka gyakran aszályos

időjárással esik egybe. Ilyenkor elengedhetetlen az öntözés, lehetőleg párásítást lehetővé

tevő öntözőrendszer alkalmazásával.

A körte növényvédelemét a legfontosabb kórokozók: az erwiniás tűzelhalás (Erwinia

amylovora) és a körte varasodása (Venturia pyrina) figyelembe vételével kell tervezni.

Rovarkárosítói közül a füstösszárnyú körtelevélbolha (Psylla pyri), a körtemoly

(Laspeyresia pyrivora), a poloskaszagú körtedarázs (Hoplocampa brevis) és a levéltetvek a

legjelentősebbek.

A szüreti idő meghatározásához figyelembe veszik a húskeménységet, a

keményítőtartalmat és a refrakciós értéket. Mivel utóérő gyümölcs, így a légzésintenzitás és

az etilén tartalom vizsgálata mutatja meg legpontosabban az érés szintjét. Módosított légterű

tárolóban a körte 8-10 hónapig is tárolható. A tárolt körte csak megfelelő utóérleléssel (8-12

napig 5-15°C-on) lesz fogyasztásra alkalmas.

A birs friss fogyasztása nem jellemző, elsősorban feldolgozási célra termesztik.

Vízigényes (700-800mm), melegigényes, tápanyagban gazdag talajt kedveli. Meszes talajon

gyakori a klorózis kialakulása. Későn virágzik ezért tavaszi fagyok ritkán-, a téli erős

lehűlések viszont gyakrabban károsítják.

A birset általában bokor- vagy alacsony törzsű (40-50cm) természetes bokorfa

formára alakítják. A javasolt térállás 5×3– 6×4 m. A metszés során a korona többéves

gallyainak ritkításával kell biztosítani a belső részek jó megvilágítottságát és megújulását. A

birs a vesszők csúcsrügyén terem, ezért azokat nem szabad visszavágni. A megfelelő

gyümölcsminőség elérésének elengedhetetlen feltétele a július-augusztusi öntözés. A

legjelentősebb növényvédelmi problémát a birs moniliája (Monilia linhartiana) és a

tűzelhalás (Erwinia amylovora) jelenti.

Csonthéjasok

A szilvatermesztésből a korábban domináns, és öntermékenyülése következtében

porzófajtát nem igénylő Besztercei fajta vírusfertőzésre való érzékenysége miatt kiszorult.

Ma széleskörűen elterjedtek a különböző virágzási idejű önmeddő szilvafajtáknak a jó

pollenadói, a középkorai virágzású Cacanska fajták, a középidejű Bluefre és a középkései

Stanley. A porzópartnereknek 15-20 méteren belül kell lenniük. Ezeknek azonban közeli az

érésideje, ami piaci zavarokat okoz, ezért a korábbi és későbbi fajták termesztése sikeresebb

lehet.

Hagyományosan a szilva metszése nem volt jellemző, ám a metszetlen fákon a

gyümölcstermés egyre kevesebb, a gyümölcsök egyre apróbbak. A korona 2-3 évenkénti

metszésével, ifjításával kell megteremteni a belső koronarészek jó megvilágítottságát a jobb

28

gyümölcsminőség kialakulását. Az utóbbi évek alacsony értékesítési ára mellett a

gyümölcsritkítás szinte elképzelhetetlen, ezért a várható virágzásnak megfelelő erősségű

ritkítással kell biztosítani a megfelelő gyümölcsméretet és a túlterhelés elkerülését. A szilva

kevésbé igényes a metszés időpontjára.

Átlagos csapadékú évjáratban min. 200 mm vízutánpótlást szoktak javasolni a

megfelelő termésminőség eléréséhez.

A szilva növényvédelmében a Plum pox vírus, moniliás (Monilinia laxa) fertőzés, a

szilvamoly (Anarsia lineatella), a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) és a

poloskaszagú szilvadarazsak okozzák a legnagyobb problémákat.

Az öntermékeny meggyfajták elterjedése előtt hazánkban az önmeddő Pándy meggy

termesztése volt meghatározó, amelyet késői virágzású cseresznyefajtákkal és

cigánymeggyel társítva ültettek. A 1970-es években kezdték telepíteni első öntermékeny

hazai nemesítésű fajtákat, napjainkban szinte kizárólag ezeket telepítik. A rövid

szüretidőszak és az értékesítés szervezetlensége miatt az utóbbi években alacsony árak

alakultak ki a meggypiacon, ezért célszerű a korábbi, vagy később érő fajtákat telepíteni.

A fákat számos ültetvényben nem, vagy csak mérsékelten metszik, így ezeken,

általában már a két éves részek is felkopaszodnak. Ennek eredményeként képződnek olyan

lecsüngő képletek, amelyeknek csak a végső néhány cm-es szakasza aktív. A fák évenkénti

metszésével érhetjük el, hogy azok megfelelő számú termővesszőt képezzenek. A fák 3-4

éves koráig tanácsos a vesszők végét (5-10 cm) visszavágni. A növekedés mérséklését és a

virágrügy differenciálódást segíti a szüret utáni júliusi nyári metszés. A gyümölcsfejlődés

időszakában végzett öntözés jelentős terméstöbbletet eredményez.

Növényvédelemi szempontból a legjelentősebb problémát a virágzáskor fertőző

Monilinia laxa okozza, továbbá szükséges védekezni a blumeriellás levélfoltosság

(Blumeriella jaapii) és a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) kártétele ellen.

A friss fogyasztásra szánt meggy szárral történő szürete kézi munkaigényes, ami az

árban is érvényesül. Az ipari hasznosításra a betakarítás általában rázógéppel történik. Gépi

rázáshoz a fajtát és a szüreti időt úgy kell hogy a gyümölcs a kocsánytól szárazon váljon el.

A cseresznye fajtaválasztékában még ma is meghatározó a Germersdorfi óriás- és

Bigarreau Burlat fajták magas aránya. Az újabb fajták nemesítésekor elsősorban a minél

nagyobb méretű gyümölcsöt termő öntermékeny fajták létrehozása a cél.

A szüretet könnyíti és a hosszabb piacon maradást segíti a különböző érésidejű fajták

termesztése. A hazai nemesítésű fajtákkal május közepétől július közepéig széthúzható az

érés. A napjainkban telepített magyar fajták nagyobb része önmeddő, de egyre több

öntermékeny fajta termesztése engedélyezett. Önmeddő fajták esetén a sikeres

29

megporzáshoz minimum 3 fajtát kell telepíteni és 6-8 méteren belül kell lenniük a

porzópartnereknek.

A cseresznye jellegzetessége, hogy erősen felfelé törekvő és csúcsi elágazási

hajlamú. A sudaras fák metszése során a kúposításra kell törekedni, A sűrűsítő, vastag,

felfelé növő elágazásokat le kell vágni, ezzel megteremtve a belső részek jobb

megvilágítottságát. A metszést célszerű szüret után nyáron végezni, mert ez mérsékli a fák

növekedését és segíti a virágrügyképződést a korona belső részeiben is.

A gyümölcsfejlődés időszakában elegendő természetes csapadék hiányában az öntözés

elengedhetetlen a kívánt méret eléréséhez.

A monília fertőzése (Monilinia laxa), a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella

jaapii), a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) és a levéltetvek jelentik a legnagyobb

növényvédelmi problémákat. Egyre nagyobb jelentőségű a gyümölcsrepedés problémája,

ami ellen az ültetvény fóliás takarását lehetővé tevő támrendszer kialakítása a megoldás.

A jó minőségű cseresznye iránt Európában keresleti piac van, a friss fogyasztásra

alkalmas cseresznyét kézzel szüretelik, ugyanakkor a géppel rázott cseresznye csak ipari

felhasználásra alkalmas. A szüretet teljes érettségben kell végezni, amit a fedőszín, a

húskeménység és a refrakció alapján állapítanak meg. A szüretet a reggeli órákban kell

végezni, mert a felmelegedő leszedett gyümölcs minősége és tárolhatósága csökken.

A bodza újabban került termesztésbe, korábban a vadon termő bodza begyűjtéséből

származó termést hasznosították. A termesztés szempontjából egyedül a fekete bodza

a Sambucus nigra L. érdekes, amely megtalálható sok üde talajon és a folyópartokon.

Sokáig él, és megnőhet 5-6 m magasra. Szelekciójával Ausztriában és Dániában

foglalkoznak.

Az 5 x 3 vagy 5 x 4 m-re ültetett növényeket egy kehelyre emlékeztető alakra

nevelik. Magasságuk eléri a 4-5 m-t, de minden munkát a földön állva végeznek el. Az évi

metszés magába foglalja a kb. 10 db 2 m hosszú vessző lehajlítását is, melyeket aztán

eltávolítanak a leívelődésnél a következő évben. Ez a hosszú felújító metszés, mint a

kivinél. A tápanyag utánpótlásra még nem alakultak ki általánosan elfogadott és

kísérletekkel alátámasztott módszerek. A termelői tapasztalatok alapján nitrogénigényes és

az alapelemeken kívül a bórtartalmú lombtrágya használata ajánlott.

A bodza vízigényes növény. Főleg a gyümölcsfejlődés középső szakaszában, július

közepén–végén igényel sok vizet. Jó vízgazdálkodású területen öntözés nélkül is

termeszthető.

A növényvédelem a levéltetű (Aphis sambuci) és a Botrytis cinerea elleni néhány

kezelésre korlátozódik.

A betakarítás – annak ellenére, hogy a termés ipari feldolgozású - kézimunkát

igényel, amit 95%-os érettség állapotában ollóval végeznek. Először levágják a gyümölcsök

30

csokrát, és másodszorra szétválasztják kisebb részekre. Ezt azért követelik meg, mert külön

kell választani a zöld kocsányrészeket, amelyek egy mérgező anyagot (sambunigrosid)

tartalmaznak. A gyümölcsöket gyorsan le kell hűteni, és haladéktalanul elszállítani a

feldolgozóba.

Bogyósok

Dombvidéki termőhelyen a túlzottan felmelegedő déli lejtőkön nem megfelelő a

ribiszkék fejlődése. Nem lehet sikeresen termeszteni túl magas talajvízszintű és nagy

mésztartalmú talajokon. A feketeribiszke korábban virágzik, mint a piros ribiszke, ezért a

tavaszi fagyok azt gyakrabban veszélyeztetik.

A telepítésnél nagyon fontos, hogy a vesszők alsó rügyei a talajba kerüljenek, hogy a

felszín alatt alakuljon ki és ágazzon el a cserjetörzs, mert a ribiszke gyökérsarjakat nem

fejleszt. A feketeribiszke termése nagyobb arányban az éves vesszők oldalrügyeiből

képződik, míg a piros ribiszkénél a többéves gallyakon alakulnak ki a rövid szártagú

termőrészek. A feketeribiszkénél az öt éves és idősebb részeket el kell távolítani. A sűrű

koronarészek további ritkításával lehet a termés alapját jelentő vesszőképzést biztosítani.

Piros ribiszkénél a korona mérsékeltebb ritkításával kell elkerülni az öregedést és

elsűrűsödést. A ribiszkék metszését nyugalmi időszakban kell elvégezni.

A ribiszkéknek két kiemelkedő vízigényes periódusa van, júniusban a

termésfejlődéskor és július- augusztusban a rügydifferenciálódáskor. Aszályos periódusban

a fekete ribiszke fokozottabban károsodik, mint a piros ribiszke.

A fekete ribiszke nitrogénigénye, a piros ribiszke káliumigénye kiemelkedő.

Növényvédelem a lisztharmat (Sphaerotheca mors uvae), a levélbetegségek és az

üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon tipuliformis) elleni védekezés jelenti a

legfontosabb feladatot, a védelmet a szüret utáni időszakban is folytatni kell.

A ribiszke kézi szüretelése rendkívül munkaigényes folyamat. Ezért ipari célú

termesztésben betakarítógépekkel végzik a szüretet. Az a fajta alkalmas gépi betakarításra,

amelyen a gyümölcsök egyszerre érnek és a könnyen leválnak a kocsányról.

A málna felhasználásában meghatározó az ipari feldolgozás aránya, mivel csak

fagyasztva lehet hosszabb ideig tárolni. Mélynyugalmi állapota korán, akár tél elején

megszűnhet, ezért a rügyeket a télvégi-, tavaszi lehűlések gyakran károsítják. Fényigényes

faj, vízigénye 800-1000 mm.

Kézi betakarítású ültetvényben javasolt térállás 1,8-2×0,5 m. Gépi betakarítást

alkalmazva minimum 3 méteres sortáv szükséges. Töves művelést karós támrendszerrel,

0,7-1méteres tőtávval alkalmazzák. A többéves ültetvényben 40-50 cm átmérőjű körben

hagyják meg a sarjakat, az ezen kívül növőket eltávolítják.

31

Sövényművelést huzalos támrendszer alkalmazásával lehet megvalósítani. A 0,5

méter tőtávolságra ültetett egyedek sarjainak szelektív ritkításával 1-2 év alatt összefüggő

sövényszerű állomány alakítható ki. A sarjak a sorban max. 40 cm széles sávban nőhetnek.

Termő ültetvényben szüret után a letermett sarjakat el kell távolítani, majd az éves

sarjakat ritkítani kell. Sövényművelésnél 10-15 sarj/folyóméter, töves művelésnél 5-6 sarj

meghagyása optimális. A sarjak ritkítását akkor kell kezdeni, amikor azok elérték a 15-30

cm-es magasságot. Nyugalmi állapotban a termővesszők csúcsát vissza kell csípni, ami jobb

gyümölcsminőséget eredményez.

Június-júliusban egy időben történik az intenzív sarj és termésnövekedés, ezért a

vízpótlás ebben az időszakban a legkritikusabb.

A málna nitrogén és káliumigényes faj, továbbá kiemelkedő jelentőségű a

magnézium-, vas-és bórigénye melyek permettrágya formájában sikeresen pótolhatók.

A megfelelő vesszőritkítás hatékony mechanikai védelem a sarjakat károsító

kórokozók és kártevők ellen, de természetesen elengedhetetlen a vegyszeres védelem. A

termést leginkább veszélyezteti a Botrytis cinerea.

A szüretet akkor kell végezni, amikor a gyümölcs egyöntetűen pirosra színesedett a

vacokkúpról könnyen lehúzható, de nem esik résztermésekre. A különböző felhasználás

alapján 1-5 naponta kell a szüretelést folytatni.

A köszméte félérett és érett gyümölcsöt is széles körben felhasználják (kocsonya,

lekvár, szörp, friss fogyasztás stb.)

Korszerű telepítést törzses fácskával végzünk. A telepítés után a fácskák metszésekor

2-3 vesszőt kell meghagyni a koronában. A fácskák fenntartó metszésekor a korona

ritkításával kell az optimális rügyterhelést beállítani. A megfelelően metszett köszméte

korona belső részeinek megvilágítottsága jó, ezzel együtt a szüret is könnyebben

kivitelezhető.

A nitrogéntrágyázás rendkívül fontos a rendszeres terméshozáshoz. Rügypattanás

után adagolva a generatív teljesítményt fokozza, aktív hajtásnövekedéskor kijuttatva viszont

túlzott vegetatív növekedést eredményezhet. A köszméteültetvényeket évente 2-3

alkalommal öntözni szükséges. A szüret utáni öntözés is indokolt átlagos csapadékú

évjáratban, mert a megfelelő vízellátás feltétele a jó termőrügyképződésnek.

A legjelentősebb növényvédelmi problémát a köszméte amerikai lisztharmata

(Sphaerotheca mors uvae) jelenti.

Ipari célra a félérett gyümölcs a megfelelő, ezért a magvak színeződése előtt le kell

szedni a teljes termést. A friss fogyasztásra szánt gyümölcs szüretét több menetben kell

megvalósítani, mert a gyümölcsök különböző időpontokban érnek a korona különböző

részein.

32

Zöldségtermesztés

Általános szempontok7

Bár rövid élettartamuk következtében a zöldségfélék esetében a területválasztás

kisebb jelentőséggel bír, mint a gyümölcs- és a szőlőtermesztésben, azért a

zöldségtermesztésben is számos szempontot érdemes mérlegelni a termesztés előtt. A

gyakorlatban ritkán fordul elő, hogy egy adott növény termesztéséhez tetszés szerint

válogathatunk a termőterületek közül, inkább az a valós helyzet, hogy egy adott terület

adottságaihoz próbálom kiválasztani azokat a növényeket, amelyek ott a

leggazdaságosabban termeszthetők. A legfontosabb mérlegelési szempont a terület időjárási,

domborzati és talajtani adottságainak figyelembe vétele. Ezt követi a piaci igények

felmérése, a piacok (frisspiac, feldolgozóipari üzemek) távolságának figyelembe vétele, a

kézimunkaerő ellátottság és az üzem gépesítettségi fokának mérlegelése.

Annak ellenére, hogy igen sok fajról van szó, a zöldségfélék talajigénye

meglehetősen egyöntetű. A jó vízmegtartó képességű, nem cserepesedő, középkötött, magas

szerves-anyag tartalmú és tápanyagban gazdag talajok a legmegfelelőbbek a

zöldségtermesztésre. A talaj pH tartalma 5,8 és 7,5 között, míg a mésztartalom 1 és 2%

között megfelelő.

Egyes zöldségfélék kifejezetten szerves trágya igényesek (burgonyafélék, kabakosok,

káposztafélék, csemegekukorica), míg mások (levélzöldségfélék, hagymafélék,

gyökérzöldségfélék) közvetlenül nem igényelnek szerves trágyát. A nitrogén elsősorban a

vegetatív növekedésért felelős tápelem, de a termésméret és a termésátlag kialakításában is

kulcsszerepe van. A túl kevés nitrogén elégtelen növekedést, és így kisebb méretű

terméseket, alacsonyabb termésátlagot eredményez, míg a túlzott nitrogénellátás

következtében rosszabb a beltartalom és a tárolhatóság, a növény fokozottan érzékeny a

betegségre és kártevőkre. A foszfor a gyökérképződésben és a generatív folyamatokban

játszik döntő szerepet. Hiánya termésképzési zavarokat okoz. A kálium nagy szerepet játszik

a jó beltartalom és szín, valamint a tárolhatóság, a hidegtűrés és a betegség ellenállóság

kialakításában. Hiánya minőségromlást okoz. A zöldségnövények más növényekhez képest

viszonylag sok magnéziumot vesznek fel, ezért egyes zöldségnövényeknél (pl. uborka,

paprika, paradicsom) gyakori hiánytünetének kialakulása. A kalcium hiánya tenyészőcsúcs

elhalást és általában alapvető minőségromlást okoz.

A tápanyag-utánpótlási, trágyázási rendszer négy eleme a következő:

− az alkalmazott trágya típusa,

− az alkalmazott trágyaadag nagysága,

− a kijuttatás ideje és 7 A zöldségfélék esetében – terjedelmi okok - miatt nincs lehetőség az egyes növényfajták részletes ismertetésére.

33

− a kijuttatás módja.

A trágya típusa szerint sokféleképpen csoportosíthatjuk a trágyaszereket. Eredetük

szerint megkülönböztetünk szerves és szervetlen (zömében műtrágyák) trágyákat. A

zöldségtermesztésben kiemelt jelentősége van a szerves trágyának, szabadföldön 3-4 évente,

hajtatásban évente alkalmazzák.

A trágya mennyisége szerint elkülöníthetünk feltöltő, tartalékoló, visszapótló és

talajzsaroló trágyaadagot. A feltöltő adag alkalmazása gyakorlatilag luxus ellátás

megvalósítását eredményezi, ezért elsősorban intenzív technológiákban alkalmazzuk a

minél nagyobb termésátlag elérése érdekében. Tartalékoló adagot a foszfor és a kálium

esetében alkalmazhatunk, amikor egy alkalommal több egymást követő kultúra számára

elegendő mennyiséget juttatunk ki. A kevésbé intenzív szabadföldi zöldségtermesztésben a

mérlegmódszer alkalmazásával kiszámolt visszapótló adagokat használnak, annyi

tápanyagot juttatva a talajba, amennyit a termesztés során feltételezhetően majd kivonunk

belőle. A talajzsaroló adag alkalmazása a kivontnál kisebb mennyiségek kiadását jelenti.

A kijuttatás módja is sokféle lehet. A leggyakoribb eljárás, hogy a trágyát kiszórjuk a

talaj felszínére és azt talajművelő eszközökkel, vagy esetleg öntözés alkalmazásával a

kívánt mélységben a talajba juttatjuk. Az öntöző műtrágyákat az öntözővízzel tudjuk

kijuttatni. Egyes műtrágyákat vízben feloldva és szigorúan meghatározott töménységben

alkalmazva a növények lombjára is kijuttathatjuk. Ez a lombtrágyázásnak nevezett eljárás

inkább csak átmeneti tápanyaghiányok megszüntetésére alkalmas, hosszabb távú táplálásra

nem.

A kijuttatás ideje alapján alap-, indító- és fejtrágyázást különítünk el. Az

alaptrágyázást a tenyészidőszakon kívül, általában ősszel végezzük. Célja egy

tápanyagtartalék képzése a hosszabb ideig ható trágyaféleségek beforgatásával a művelt

talajréteg teljes mélységébe. Az indító trágyázást közvetlenül a vetés, illetve a kiültetés előtt

végezzük, a tápanyagokat gyorsan felvehető formában tartalmazó trágyák felhasználásával.

Célja a kezdeti fejlődés segítése. A fejtrágyázást a vegetációs időben végezzük gyorsan ható

trágyaszerekkel. Célja a tápanyagigény folyamatos és egyenletes kielégítése az egész

tenyészidő folyamán.

A zöldségtermesztés gyakorlatában klasszikus vetésforgót leginkább csak a nagy

felületen, elsősorban feldolgozóipari célra termesztett zöldségkultúrák esetében

alkalmaznak. E növényeket (pl. csemegekukorica, zöldbab, zöldborsó, vöröshagyma,

sárgarépa) szántóföldi növényekkel kombinált vetésforgókban termesztik. E vetésforgókban

a zöldségnövény a főnövény, az kerül a legjobb értékű elővetemény után és annak az

öntözése élvez prioritást. A gyakorlati zöldségtermesztésben számos tényező munkál a

klasszikus vetésforgó megvalósíthatósága ellen. Mindenekelőtt kicsi az átlagos üzemméret,

sokszor még egy-két növény gazdaságos termesztésére is alig elegendő a rendelkezésre álló

terület. A zöldséghajtatásban és a szabadföldi támrendszeres termesztésben monokultúrás

34

termesztés folyik. A vetésforgó fő lényegének, az elővetemény elméletnek (ami szerint

minden növény hatással van az adott területen utána következő növényre) a részleteit a

zöldségtermesztőknek is ismerniük és alkalmazniuk kell.

A talajművelés célja a talaj víz-, levegő- és tápanyagforgalmának befolyásolása,

valamint a gyomok irtása. A talajművelési eljárásokat három nagy csoportba oszthatjuk.

- Az alap talajművelés célja termékeny, gyomban szegény talajréteg kialakítása és

fenntartása. Ide a tarlóhántás (eszköze a tárcsa), a tarlóhántás ápolása (tárcsa,

kultivátor), a tarlóhántás lezárása (henger, fogas) és a szántás (eke) tartozik. A

zöldségtermesztésben az alap talajművelést általában ősszel végzik, de egyes

esetekben kora tavasszal, illetve kettős termesztés vagy áttelelő termesztés esetén

akár a nyár folyamán is történhet.

- A vetés előtti talajelőkészítés célja a jó vetőágy kialakítása. Ez aprómorzsás,

ülepedett, sima és gyommentes terület létrehozását jelenti. Eszközei a tárcsa és a

borona vagy a kultivátor, valamint apró magvú növények esetében a henger. E

művelet elvégzése a szabadföldi zöldségtermesztésben fajtól és

termesztéstechnológiától függően február végétől a nyár végéig bármikor

előfordulhat. Ehhez a műveletcsoporthoz sorolható a bakhátak és ágyások kialakítása

is.

- A növényápoló talajművelés célja a megfelelő talajállapot fenntartása a vegetáció

során, a növényállomány mechanikai gyomírtásával, a talajfelszín porhanyításával,

esetenként tömörítésével. Eszközei jellemzően a kultivátor és a fogasborona.

A zöldségnövények döntő többségét a termesztési gyakorlatban ivaros módon, tehát

vetőmaggal szaporítjuk. Ivartalan szaporítást elsősorban akkor alkalmazunk, ha az adott

zöldségnövény nem hoz csíraképes magvakat (pl. fokhagymát sarjhagymával, tormát

gyökérdugvánnyal), vagy ha magról szaporítva a fajtatulajdonságok nem őrződnek meg

biztonsággal (pl. rebarbarát tőosztással).

A gyakorlat szempontjából az ivaros szaporítási eljárások két nagy csoportra

különíthetők el, állandó helyre vetésre és palántázásra. Zöldséghajtatásban a

gyökérzöldségek kivételével minden esetben palántázást alkalmazunk, míg szabadföldön

mindkét módszer széleskörűen alkalmazott. Az állandó helyre vetés előnye, hogy olcsóbb és

egyszerűbb eljárás, valamint alkalmazásával a gyökérzet mélyebbre hatoló lesz javítva ezzel

az állomány szárazságtűrését. Hátránya, hogy kevésbé kiszámítható, bizonytalanabb

eredményű eljárás, így nagyobb a területegységre eső vetőmagigénye. Ezen kívül

kiegyenlítetlenebb állományokat és hosszabb tenyészidőt eredményez.

A helyrevetés fő paraméterei a vetési idő, a vetési mélység, a vetés módja és a

felhasznált vetőmag mennyisége. A vetési időt az adott növény hőigénye, a rendelkezésre

álló terület időjárási és talajviszonyai, a piaci igények és az adott fajta tenyészideje

határozzák meg. A vetési mélység leginkább a vetőmag méretétől függ, de megállapításánál

35

figyelembe kell venni a csírázás időtartamát, valamint a talaj szerkezetét és

nedvességtartalmát is. A vetés módját illetően üzemi szintű termesztésben szinte kivétel

nélkül géppel, soros elrendezésben vetjük a magokat. A vetőmag mennyiségét az elvetendő

csíraszám, valamint az adott vetőmag ezermagtömegének és használati értékének az

ismeretében számolják ki.

A palántázás fő előnye, hogy biztonságosabb termesztést és kiegyenlítettebb

növényállományt eredményez. Ezen túl rövidebb tenyészidőt, korábbi szedéskezdetet és

nagyobb termésátlagot biztosíthat. Hátránya a helyrevetésénél jóval nagyobb költsége,

valamint hogy a növényvédelmi problémák fokozottabban jelentkezhetnek.

A palántanevelési technológia legfontosabb részelemei a magvetés időpontja, módja,

helye és sűrűsége, valamint a palántanevelés módja és a kiültetés időpontja. A magvetés

idejét a kiültetési idő és a palántanevelés várható időtartama alapján határozzák meg. A

magvetés végezhető kézzel és géppel is, történhet a termesztő létesítmény talajába (szálas

palánták előállításakor), szaporító tálcába (tűzdeléses palántanevelésnél), palántanevelő

tálcákba (tálcás palántanevelés), illetve tápkockába vagy cserépbe. A palántanevelés

legegyszerűbb és legolcsóbb módja a szabadföldi tömegtermesztésben alkalmazott szálas, a

hajtatásban vagy korai termesztés céljára tálcás, valamint tápkockás illetve cserepes

palántanevelést. A tápkockás és a cserepes palántanevelés történhet tűzdeléssel, illetve

tűzdelés nélkül is. Tűzdelést alkalmazva palántanevelő hely és fűtőanyag takarítható meg,

ugyanakkor megnöveli a palántanevelés időtartamát és kézimunka igényét.

A növények megfelelő vízellátása alapvető feltétele az optimális fejlődésnek. A

termesztő berendezésekben természetszerűleg csak öntözéssel biztosítható a növények

vízellátása, de hazánk klimatikus adottságai miatt a korszerű, tervezhető szabadföldi

zöldségtermesztésnek is alapfeltétele az öntözés. Szinte minden zöldségnövényünkre igaz,

hogy öntözve biztonságosabban és gazdaságosabban termeszthető, de egyes

zöldségnövények (pl. étkezési paprika, uborka, csemegekukorica) üzemszerű termesztését

öntözési lehetőség biztosítása nélkül elkezdeni sem szabad. Az öntözési rendszer

legfontosabb elemei az öntözési cél, az öntözési mód, az öntözési norma és az öntözési

forduló.

Az öntözési célok közül nyilvánvalóan a vízpótlás a legnagyobb jelentőségű. De ezen

kívül öntözhetünk a termesztés előtt nedvességtároló, talajművelést elősegítő és talajátmosó;

közvetlenül a vetés, illetve az ültetés után kelesztő és beiszapoló, illetve a termesztés során

trágyázó, párásító és frissítő céllal.

Az öntözési módok közül az esőztető öntözés a legelterjedtebb. Nagy előnye, hogy a

fent említett öntözési célok mindegyikének megvalósítására alkalmas. Hátránya, hogy

viszonylag vízpazarló, és hogy alkalmazása talaj- és növényromboló hatású lehet.

Különösen az intenzív termesztési módokban terjed a csepegtető öntözési mód alkalmazása,

amely jelentős beruházási igényű, de igen víztakarékos módszer. Tulajdonképpen csak

36

vízpótlási és tápanyag kijuttatás cél megvalósítására alkalmas. A felületi öntözési módok

(árasztásos, barázdás) és az altalaj öntözés alkalmazása csökkenő jelentőségű.

Öntözési norma alatt az egy alkalommal kijuttatott vízmennyiséget értjük. Konkrét

értéke természetesen nagymértékben függ az öntözési céltól, valamint vízpótló öntözés

esetén az adott kultúrára jellemző gyökerezési mélységtől. Akkora vízadagot célszerű

kiadni, hogy a fő gyökérzónánál pár centiméterrel mélyebben nedvesedjen át a talaj, átlagos

talajviszonyok mellett 1 mm öntözővíz 1 cm mélyen nedvesíti át a talajt. Az adott kultúra

termesztése során összesen felhasznált öntözővíz mennyiséget idénynormának nevezzük.

Öntözési forduló alatt a két egymást követő öntözés között eltelt időtartamot értjük,

tehát az öntözés gyakoriságát fejezi ki. Mértéke elsősorban az öntözőberendezés

kapacitásától és típusától függ, de gazdaságossági és növényélettani tényezőket is

figyelembe kell venni megállapításakor.

A fitotechnikai ápolási munka nagy kézimunka igényű tevékenység, tehát komoly

költségtényező. Ezért fitotechnikai műveleteket üzemi szintű termesztésben általában csak a

nagy termelési értéket eredményező kultúrák esetében alkalmaznak. A

zöldségtermesztésben a fitotechnika körébe soroljuk az egyes növényi részek eltávolítását a

növényi részek rögzítését, az oltást, a halványítást, valamint a termékenyülés és az érés

szabályozását.

A növényi részek eltávolítása számos zöldségnövény esetében alkalmazott

technológiai elem. Ilyen művelet például a paprika, a paradicsom, az uborka és a

sárgadinnye metszése, kacsozása; a hajtatott paradicsom lelevelezése; az elsősorban egyes

kabakosok és burgonyafélék esetében végzett termésritkítás; a torma hajtásválogatása és

oldalgyökerezése, valamint a csemegekukorica fattyazása. E műveletek fő célja, hogy a

meghagyott növényi részek intenzívebben fejlődjenek és jobb minőségű terméket

eredményezzenek. E műveleteket akkor érdemes alkalmazni, ha a piac megfelelő

ártöbblettel honorálja az így elért nagyobb méretet és jobb minőséget. A hajtások rögzítése a

támrendszert alkalmazó termesztési módok elengedhetetlen fitotechnikai művelete.

Az oltást eredetileg a talajlakó korokozók és kártevők elleni védekezésül vezették be.

A termesztendő fajtákat az egyes károsítókkal szemben ellenálló gyökerű növényekre oltják,

így még fertőzött talajban is sikeresen lehet termeszteni. Az oltott növények gyökérzete

erőteljesebb, mélyebbre hatoló, hidegtűrőbb, jobban hasznosítja a vizet és a tápanyagokat.

Emiatt nagyobb lesz a növekedési erély, javul a stressztűrés, a termések nagyobbak,

kiegyenlítettebbek és jobb minőségűek lesznek.

A halványítás, illetve etiolálás során egyes növényi részeket részben, vagy teljes

egészében elzárunk a fénytől. Ezt a műveletet a póréhagyma, a spárga, a halványító zeller és

egyes salátafélék termesztése során alkalmazzák legelterjedtebben.

A termékenyülés elősegítése leginkább a téli hajtatási időszakban alkalmazott

művelet. Történhet a virágok rázogatásával, hormonkészítmények permetezésével, illetve

37

újabban leginkább poszméhek alkalmazásával.

A vegyszeres érésszabályozás az ipari paradicsomtermesztésben alkalmazott eljárás,

melynek során etilén tartalmú szerek permetezésével érik el a termések minél nagyobb fokú

együttérését.

A hazánkban termeszthető zöldségfélék közé nagyon sok faj tartozik és mindegyik

fajnak, fajtának megvan a saját növényvédelmi specialitása. A zöldségfélék növényvédelmét

még színezi az is, hogy nagyon sok zöldségfajt termesztünk szabadföldön kívül zárt

termesztő berendezésekben is. Ezekben a berendezésekben viszont nem csak a hazai, hanem

a nálunk egyébként szabadban nem áttelelő károsítókkal is meg kell küzdenünk.

A különböző zöldségféléket tényező károsító tényezők lehetnek élettani elváltozások,

különböző kórokozók, kártevők és gyomok okozta károsítások.

Az élettani elváltozásoknál (levélszél barnulás, csúcsfoltosság, repedés, növekedési

rendellenesség) mindig meg kell keresnünk, illetve előre ki kell küszöbölnünk a kiváltó

okokat. Ezek az okok lehetnek a faj (fajta) számára nem megfelelő környezeti tényezők, de

a tápanyagzavar által kialakultak is gyakoriak. Az élettani elváltozások sajátossága, hogy ha

a tünetük már megjelent, akkor az orvoslásukkal rendszerint elkéstünk A tünet

súlyosbodását vagy nagyobb arányú terjedését azonban a kiváltó ok megszüntetésével meg

tudjuk akadályozni.

A kórokozók közé soroljuk a vírusos, a fitoplazmák okozta, a baktériumos és a

gombás megbetegedéseket. Mindegyikük közös jellemzője, hogy ellenük hatékonyan

védekezni csak a megelőzéssel lehet. A védekezés alapja a szigorú növényvédelmi higiénia

betartása, a fertőzési források megszüntetése, a fertőzésmentes szaporítóanyag használata, a

betegség terjedésének megakadályozása, a kórokozó számára kedvezőtlen életfeltételek

biztosítása, stb.. A vírusok ellen az előbb megnevezett megelőzési módok kiegészítéseként

leghatékonyabban csak rezisztenciával rendelkező fajták használatával tudunk. A

baktériumos és gombás megbetegedések ellen számos hatóanyag áll a termelő

rendelkezésére.

A kártevők közé rengeteg szervezet tartozik. A teljesség igénye nélkül a

zöldségféléket károsíthatják a kártevők következő nagy osztályai: fonálférgek, csigák,

rovarok, atkák, madarak, emlősök. Ezek a rendszertani osztályok több száz kártevőt

foglalnak magukba. A kártevők elleni védekezés alapja biológiájuk (áttelelésük,

fejlődésmenetük, rajzásmenetük, nemzedékszámuk, stb.) és környezeti igényeik ismerete. A

korszerű növényvédelem, ezt kiegészítve különböző módszerekkel figyeli a kártevők

megjelenését, és ehhez igazítja a védekezés módszerét és idejét.

Gyomok okozta károsításról akkor beszélünk, ha egyes növényfajok egy csoportja

zavarja a termelő tevékenységet. A védekezés mechanikai módszer, vagy herbicidek

alkalmazása.

A ma terjedő integrált növényvédelem egy olyan növénykezelési rendszer, amely

38

egészség- és környezetkímélő módon a károsító fajok ellen a lehető legeredményesebb

módon használ fel minden alkalmas technikát és módszert, hogy azok egyedszámát a

gazdaságilag elfogadható szint alatt tartsa.

A zöldségnövények esetében a betakarítás nagy kézimunka-, illetve gépigényű

művelet, meghatározó költségtényező. A betakarítási technológia legfontosabb jellemzői a

betakarítás módja, ideje és gyakorisága.

A kézi betakarítás a zöldségtermesztésben mind a mai napig nagy szerepet játszik.

Ennek egyik oka, hogy egyes zöldségfélék gépi betakarítása technikailag még nem kellően

megoldott. Egy másik ok, hogy a kézi betakarítás jobb minőségű árut eredményez, mint a

gépi betakarítás, ezért frisspiaci célra még azon fajokat is kézzel szedik, amelyeket a

feldolgozóipar számára géppel takarítanak be. A gépi betakarítás a feldolgozóipari illetve a

tárolási célú zöldségtermesztésben általánosan alkalmazott gyakorlat.

A szakszerű betakarítás talán legfontosabb eleme a megfelelő időpontban történő

szedés, a túl korai vagy túl késői betakarítás komoly gazdasági károkat eredményezhet. Így

tehát a betakarítás legmegfelelőbb idejének pontos megállapítása a sikeres termesztés egyik

kulcsmomentuma. A szedési idő megállapítására általában tapasztalaton alapuló,

úgynevezett szubjektív módszereket alkalmaznak. Feldolgozóipari célú termesztésben egyes

fajoknál konkrét mérési eredményeken alapuló, úgynevezett objektív módszereket is

használnak. A megfelelő érettségi állapot fajonként, sőt felhasználási célonként változhat. A

gazdasági (vagy más szavakkal felhasználási, szedési, technológiai) érettség azt jelenti,

hogy az adott termény elérte azt az állapotot, amelyet a fogyasztó vagy a feldolgozó igényel.

Biológiai érettségről akkor beszélünk, amikor a növény magja már beérett,

továbbszaporításra alkalmas. Egyes zöldségfajoknál a gazdasági érettség egybeesik a

biológiai érettséggel (pl. paradicsom, fűszerpaprika, görögdinnye), de többségük esetében

megelőzi azt.

A betakarítás végezhető egyszerre, egyetlen szedéssel vagy ismételve, többszöri

szedéssel. A gyakoriság meghatározásához a piaci igényeket és a termény minőségét kell

figyelembe venni.

A tárolás eredményességét meghatározó tényezők közül talán a legalapvetőbb a faj

és a fajta. A hosszú ideig tárolható zöldségfajoknál (pl. vöröshagyma, gyökérzöldségek,

fejes káposzta) a hosszú tenyészidejű fajták tárolhatósága általában jobb, mint a rövid

tenyészidejűeké. A betárolt termény állapota alatt leginkább annak egészségi állapotát,

sérülésmentességét és nem utolsó sorban szárazanyagtartalmát értjük. E tulajdonságokra

alapvető befolyással vannak a környezeti tényezők (csapadék, talajtípus), az alkalmazott

termesztéstechnológia (tápanyagutánpótlás, öntözés, növényvédelem, betakarítás) és a fajta

is.

A tárolási körülmények is alapvetően meghatározzák a tárolás sikerességét. A

melegkedvelő zöldségek ideális tárolási hőmérséklete 10°C körüli, a hidegtűrőké 0-4°C.

39

Mindkét csoport tárolása számára a 90-95%-os páratartalom a legkedvezőbb.

A zöldségfélékre is vonatkozik az az általános megállapítás, hogy az áruvá készítés

során válik igazi áruvá. A jól előkészített áru kelendőbb, értékesebb, hosszabb ideig

szállítható és használható fel, valamint könnyebb a szállítása. Az áruvá készítés egy

összetett munkafolyamat, amely magába foglalja a tisztítást, a válogatást és osztályozást,

illetve a csomagolást. A tisztítás során az adott termény esetében az áruhoz nem

hozzátartozó felesleges növényi részeket, illetve a külső szennyeződéseket távolítjuk el. A

tisztítást a válogatás és az osztályozás követi, melyeket általában egy műveletben végzünk

el. A válogatás (vagy selejtezés) célja, hogy az adott tételből kivegyük a még a

minimumkövetelményeknek sem eleget tévő (pl. beteg, sérült) terményeket. Az osztályozás

során pedig az így átválogatott tétel terményeiből a szabvány előírásainak megfelelően

egyöntetű csoportokat képezünk. Az osztályozás alapja a minőség, és a méret. Az áruvá

készítés záró művelete a csomagolás, amely védi az áru minőségét, épségét, akadályozza a

párologtatást és egyes esetekben fagyvédelmet is nyújthat, valamint könnyíti az áru

szállítását és elosztását. Ezen túlmenően a csomagolás figyelemfelkeltő és vásárlásra

késztető is lehet és nem utolsósorban a kötelezően feltüntetendő információkat is a

csomagoláson helyezik el.

40

Kutatási terv elkészítése a kedvezményezetti kör programba való

bekapcsolódásának felmérésére

A gazdálkodókban saját tevékenységüket elősegítendően folyamatosan

megfogalmazódik az a kérdés, hogyan tudnak eredményesebbé válni. Saját gazdasági

méretüktől, a folytatott gazdálkodási tevékenység jellegétől, technikai felszereltségüktől és

nem utolsó sorban szakmai felkészültségüktől függ, hogy milyen együttműködésben

érdekeltek. A jelen piaci viszonyai között, amikor nemcsak az árutermelés és kereskedelem,

hanem a pénzpiac is rendkívül erősen globalizálódott, az országhatárok egyre inkább

eltűnnek, egyszerűen fel sem lehet tenni azt a kérdést kellő szakmai és piaci tájékozottság

ismeretében, hogy kell-e egyáltalán szövetkezni.

A szövetkezet alapítása az egyének önállóságát megőrző, számukra a

gazdálkodásukhoz szükséges kiegészítő tevékenységet folytató gazdasági szervezet

létesítése. A tagok és a szervezet jogait és kötelezettségeit, cselekvési szabadságát és

korlátait minden kultúrállamban törvények állapítják meg. Magyarországon a törvények

értelmezőinek és alkalmazóinak igen nagy a „mozgástere”. Ezért is lett nálunk a

szövetkezet-alapítás bonyolult és eléggé hosszadalmas tevékenység. De nemcsak ezért

időigényes az alapítás előkészítése, hanem a társadalomban, főként vidéken elmélyült

bizalmi válság miatt is. Ez minden közösségi kezdeményezést beárnyékolt. A

bizalmatlansági gátak ledöntése - vagy legalább oldása - nélkül eredményes gazdasági

együttműködés el sem kezdődhet, szövetkező közösségnek pedig még a gondolata sem

merül föl.

A bizalomhiány okai: a rossz tapasztalatok, a tájékozatlanság, a félrevezetés és a

kiszolgáltatottság. Ezek az okok társadalmunkban annyira általánosan és olyan magas

hatásfokon vannak jelen, hogy leküzdésük csak fokozatosan, a közösség szándékainak és

motivációinak feltárásával, az együttműködést gátló tényezőket feloldó módszeres

ismertető, oktató, szervező munkával lehetséges. Ehhez nem elég a már élő

szövetkezetekről szerzett teljes mélységű tájékozottság, hanem ismerni kell a létesítendő

szövetkezet befogadó társadalmi-gazdasági közegét is. Ez a folytonosan változó és szinte

minden településen egyedi sajátosságokat hordozó környezet a saját szemszögéből ítéli meg

bármilyen együttműködés szükségességét.

A szövetkezet létrehozását előkészítő kutatás és interjúk során fel kell tárni és a

partnerekkel történő előkészítő megbeszélésen világossá kell tenni, hogy:

41

I. a kezdeményezők elszigetelt szűk körű törekvéseivel vagy szélesebb társadalmi

csoportigényeivel állunk szemben?;

II. milyen helyi tapasztalatok ösztönzik vagy gátolják a szövetkezést?;

III. volt-e sikertelen együttműködési kísérlet?;

IV. milyen méretű az együttműködéssel rokonszenvező csoport?;

V. milyen a rokonszenvezők csoportjának:

A. szakmai,

B. foglalkozási (teljes- vagy részfoglalkozás fűzi a mezőgazdasághoz?)

C. tulajdonosi és

D. kor szerinti összetétele?

VI. milyen szövetkezetet, illetve szövetkezeteket akarnak létrehozni ?

VII. milyen eredményesek piaci (beszerzési-értékesítési) kapcsolataik?

VIII. mennyire tájékozottak a szövetkezeti alapelvek, célkitűzések témáiban?

Ezzel összhangban a szövetkezet megalakulásának előkészítéséhez szükséges

vizsgálatok és teendők magukba foglalják a következőket:

a) Első lépés:

Tájékozódás a helyi gazdaság állapotáról, statisztikák, dokumentumok, írott

anyagok alapján.

Második lépés: Tájékozódás a helyi gazdaság állapotáról és a helyi lakosság anyagi

helyzetéről, valamint korábbi szövetkezeti tapasztalatairól az önkormányzati vezetők

szóbeli közlései alapján;

b) Harmadik lépés:

Reprezentatív minta bevonásával kérdőíves interjú, majd ennek alapértékelését követően

megbeszélés a szövetkezésre igényt tartó néhány - legfeljebb 10 - személlyel saját

szövetkezeti tapasztalataikról és elképzeléseikről;

c) Negyedik lépés:

SWOT-analízis készítése az a-b-c. lépések alapján a településről;

d) Ötödik lépés:

Nyilvános előadás (előadások) a helyi érdeklődők számára. Utána vita az alapításra

vállalkozókkal;

e) Hatodik lépés:

A megalakulás adminisztratív anyagainak előkészítése és eljuttatása az érdekeltekhez;

f) Hetedik lépés:

A megalakulás törvényes aktusa (részvétel, segítség a levezetésben);

42

Vertikális és horizontális szakmai, gazdasági és technológiai együttműködési

lehetőségek feltérképezése, elemzése

Az együttműködési szükségszerűség gazdasági okai

Az előző fejezetben vázoltak alapján lehetséges, az ökológiai adottságokon alapuló

termelési szerkezet kiválasztásán túl a gazdasági szereplőknek nem lehet figyelmen kívül

hagynia a termelés és a piacra juttatás méretgazdaságosságának e. Ebből következően a

település termőterületének revitalizációja keretében megvalósítandó fejlesztések során e

szempontrendszer mérlegelése egyéni és közösségi szinten is elkerülhetetlen. Tekintettel a

tulajdon- és használati- szerkezet elaprózottságára, magától értetődő, és közgazdasági

összefüggéseken keresztül is igazolható, hogy életképes gazdálkodás csak

együttműködések keretében realizálható.

A gazdálkodás életképességének fogalma hétköznapi értelemben azt jelenti, hogy a

gazdálkodási tevékenység, vagy egy vállalkozás egész tevékenysége a jövőben is

folytatható lesz. Ennek megállapítása alapulhat szubjektív értékelésen és objektív

kritériumok alapján, ám ez utóbbiakkal kapcsolatban a tanulmány elején le kell szögezni,

hogy nincs általános érvényű kritériumrendszer.

A neoklasszikus közgazdaságtan kimondatlanul, de mégis feltételezi, hogy azok a

vállalkozások működhetnek hosszú távon, amelyek szabad versenyes piacon képesek az ún.

normál profit kitermelésére állami támogatás nélkül. A „normál profit kitermelése” annyit

jelent, hogy a felhasznált termelési tényezők (tőke, munka, természeti erőforrások stb.) -

azonos kockázati szint mellett - más kombinációban sem volnának hatékonyabban

felhasználhatók, ezért a normál profit megléte az életképesség egyik alapfeltétele.

Ugyanakkor ez egyrészt csak szükséges, de nem elégséges feltétel, másrészt a gyakorlati

vizsgálata is nehézségekbe ütközik, elsősorban az igen részletes adatszükséglet miatt.

Amennyiben az életképesség feltétele, a normál profit megléte nem teljesül, akkor a

tevékenység még nem lehetetlenül el azonnal, de mivel az erőforrások az alternatív

felhasználási lehetőségekhez képest rosszul hasznosulnak, a piacgazdaság szabályai szerint

hosszú távon a tevékenység nem tartható fenn.

Az életképességi kritériumok konkrét agrárágazati alkalmazásának megértése a

standard fedezeti hozzájárulás (SFH) és az európai méret egység (EME) fogalmán

alapul. E fogalmak a mezőgazdasági üzemek méretének jellemzéséhez, és a hatékonyság

vizsgálatához egyaránt felhasználásra kerülnek.

43

A standard fedezeti hozzájárulás (SFH) fogalmát az Európai Unió a 85/377/EEC

Bizottsági Határozatban definiálja, és egyes termelési ágazatok tartós jövedelemtermelő-

képességét8 jellemzi. A standard fedezeti hozzájárulás a kibocsátás értékének (termelési

érték) és meghatározott közvetlen költségeknek az egyenlege. A figyelembe vett költségek

köre egyezményes, és kiválasztásukban a legfontosabb szempont volt, hogy a termeléshez

könnyen hozzárendelhetők legyenek.

Egy üzemág SFH-ja a standardizált termelési érték és az üzemágra közvetlenül

elosztható változó költség különbsége. A termelési érték magában foglalja az értékesítés, a

természetbeni járadék és a készletváltozás értékét mind az elsődleges és másodlagos

termékekre vonatkozólag. Az SFH számításokban felhasznált áraknak un. „üzemkapu-árak”.

A költségek esetében a közvetlen változó költségek vehetők figyelembe a felhasználáshoz

kapcsolódó támogatások nélkül. A támogatások közül azokat kell csak figyelembe venni,

amelyek az üzemági termeléshez közvetlenül kapcsolódnak, például a termékhez vagy a

megművelt területhez köthetők, és értelemszerűen nem vehetők figyelembe a gazdálkodó

szervezetek működési és egyéb támogatásai.

A „standard” jelző azt jelenti, hogy az SFH értékek 3 vagy 5 éves időszakok

átlagértékeit jelentik (évente számított 3 vagy 5 éves mozgóátlag), ezzel egyenlítve ki a

rövid távú gazdasági ingadozásokat. Az SFH tehát egy pénzértékben kifejezett gazdasági

jellemző, amit üzemágakra határoznak meg, és az üzemág termelési alapegységére fejeznek

ki: ha-ra vagy db-ra.

A fentiek alapján az SFH-t tehát értelmezhetjük úgy, hogy az a termelés

alapegységére jutó átlagos fedezettermelési potenciál, vagy átlagos fedezettermelési

képesség. Használatával egyrészt meghatározhatjuk egy konkrét gazdálkodási tevékenység

illetve ágazat teljes fedezettermelő képességét, ha a termelés naturális mennyiségét (ha vagy

db) megszorozzuk a vonatkozó SFH értékkel, illetve egy gazdálkodási egység minden

ágazatára kiszámított fedezet-termelő képességek összege megadja a gazdálkodási egység

egészének fedezet-termelő képességét.

Az egyes ágazatok fedezet-termelő képessége természetesen nem csak a

növényfajonként, de esetenként technológiai feltételektől, termelési intenzitástól függően is

eltérő lehet. Jól példázzák ezt a célterületen a termesztés szempontjából figyelembe vett

8 A számítási alaphoz jelentős mértékben hozzájárult, hogy az Európai Unió 1965-ben létrehozta a mezőgazdasági üzemek jövedelmére és üzleti tevékenységére vonatkozó számviteli adatok gyűjtésére szolgáló hálózatot, amit angolul Farm Accountancy Data Network-nek (FADN) hívnak. Az SFH és EME definíciókhoz és számításokhoz ez az adatbázis szolgált alapul.

44

néhány növényeknek a 4. táblázatban bemutatott, a termesztéstechnológiától függően eltérő

SFH értékei.

Megnevezés Mértékegység SFH érték Közönséges búza ha 174 010 Szemeskukorica ha 164 505 Burgonya ha 989288 Friss zöldségfélék, dinnye, szamóca - szabadföldi és alacsony takarás alatt, szántóföldi vetésforgóban

ha 667 935

Friss zöldségfélék, dinnye, szamóca - szabadföldi és alacsony takarás alatt , kertészeti vetésforgóban

ha 785 722

Friss zöldségfélék, dinnye, szamóca - járható takarás (üvegház, fóliasátor) alatt

ha 8 690 789

Virágok - szabadföldi és alacsony takarás (síkfólia, fóliaalagút, hollandiágy)

ha 5 733 665

Virágok - járható takarás (üvegház, fóliasátor) alatt ha 18 725 188 Szántóföldi szaporítóanyag (magvak és palánták) ha 125 472 Illóolaj-, gyógy- és fűszernövények ha 410 704 Konyhakert ha 639 220 Belterjes (intenzív) gyep (rét és legelő) ha 59 876 Külterjes (extenzív) gyep (rét és legelő) ha 57 436 Gyümölcsültetvények, mérsékelt égövi friss ha 532 543 Gyümölcsültetvények, héjasok ha 507 446 Nem minőségi borszőlő ültetvények ha 378 997 Csemegeszőlő ültetvények ha 793 754 Faiskolák ha 1 885 775 Egyéb ültetvények ha 1 420 969

4. táblázat Néhány termesztett növény SFH értéke

Az SFH mindig pénzértékben kifejezett mennyiség, aminek van egy váltószáma: az

„európai méret egység” (EME). A standard fedezeti hozzájárulás (SFH) fogalmát 1999-ben

vezették be, 1 EME = 1200€ (illetve annak megfelelő érték nemzeti valutákban kifejezve),

amit az EU-ra egységesen határoztak meg, és az infláció követésének érdekében időnként

megemelhetik. A gazdálkodó egységek ökonómiai méretét EME-ban fejezik ki, és ezt

felhasználva méretkategóriák kerültek kialakításra (5. táblázat /ld. a következő oldalon/).

Az életképes üzem meghatározása során a méret szerinti besorolásra alkalmazott

EME határérték meghúzásánál nincs egységes európai gyakorlat, Magyarországra ezt az

értéket – a legtöbb európai országéhoz hasonlóan - 2 EME szintben határozták meg. (A 2

EME érték az EU 27-ben 12 országra vonatkozik, ennél kisebb (1 EME) Ciprus, de az

életképes üzem minimális mérete Csehországban és Olaszországban 4 EME, Szlovákiában

6 EME, Németországban, Franciaországban, Máltán, Ausztriában, Luxemburgban, a

45

skandináv országokban, és Észak-Irországban 8 EME, Belgiumban, Hollandiában és az

Egyesült Királyság többi területén 16 EME.)

Méretkategóriák Mérethatárok 1 (EME) Mérethatárok 2 (EME) Elnevezés I. < 2 < 4 nagyon kicsi II. 2-4 III. 4-6 4-8 kicsi IV. 6-8 V. 8-12 8-16 kis-közepes VI. 12-16 VII. 16-40 16-40 nagy- közepes VIII. 40-100 40-100 nagy IX. 100-250 > 100 igen nagy X. > 250 7.

5. táblázat Az Európai Méret Egység (EME) szerint kialakított, mezőgazdasági üzemekre vonatkozó méretkategóriák

Összevetve az első fejezetben jelzett – a kárpótlás, a részarány-kimérés és egyéb úton

szerzett – tulajdonszerzésből fakadó gazdálkodási egységek méretét az SFH adatok

alapján számítható minimális birtoknagyságokkal, bizonyítottnak tekinthető, hogy

fenntartható gazdálkodás a kialakult tulajdonviszonyok sérelme nélkül csakis

összefogással folytatható. Ugyanakkor az is igazolható, hogy a teljes terület megfelelő

koordinációval 100 millió Ft-os fedezet termelésére képes.

Az együttműködés tartalmi elemei

A méretgazdaságosság üzemi szintű hiányának feloldása az együttműködés

kereteiben azáltal történhet meg, hogy az önállóan gazdálkodók egyéni szintjén jelentkező

fajlagosan magas költségeket közös szolgáltatásokkal csökkentjük. Nyilvánvaló, hogy ezek

a költségek a tevékenység különböző szakaszaiban eltérő jellegűek és eltérő módszerek

lehetségesek ezek feloldására mind a horizontális, mind a vertikális kapcsolatban. Szűken

értelmezett közgazdasági értelemben az 1990 előtti termelőszövetkezetek is ezt a

méretgazdaságossági hátrányt kísérelték meg feloldani, igaz, hogy az eredeti tulajdon, és

ezáltal az érdekeltség súlyos sérelmét idézve elő. Nem hagyható tehát figyelmen kívül, hogy

az együttműködés milyen tartalommal, milyen mélységgel, és egyidejűleg milyen

érdekviszonyok mellett kerül kialakításra.

46

Horizontális kapcsolatok

A horizontális együttműködés azonos, vagy hasonló tevékenységet ellátó

gazdálkodók között jön létre. A horizontális együttműködés célja és lehetséges okai

általában:

− költségek és kockázat megosztása,

− szükséges beruházások helyettesítése,

− gazdaságos méret elérése, versenyerő növelése,

− belépés új piacokra,

− részesedés új értékesítési lehetőségekből,

− kereskedelmi korlátok leküzdése,

− kínálat diverzifikálása,

− inputok hatékonyságának javítása,

− vevőktől, szállítóktól való függés csökkentése,

− új vállalatirányítási módszerek, technológiai eljárások megismerése,

− kormányzati döntéshozatal befolyásolása.

A horizontális együttműködés létrehozható jogi keretek nélkül, polgári jogi szerződés

formájában is. Az élelmiszergazdaság területén ilyen formájú kapcsolatra vannak példák a

termelők társulására a termeléshez kapcsolódó műszaki fejlesztési tevékenységre. A

horizontális együttműködés legjellemzőbb jogi formája ugyanakkor a szövetkezet,

amelynek tevékenységi szintjei eltérőek lehetnek, így

− értékesítési ügynökség (a mezőgazdasági termelők termékeit elhelyezik a piacon,

azaz piacot keresnek a megtermelt termékeknek)

− alkuszövetkezet (elkülönült mezőgazdasági termelők a kereskedőkkel és

feldolgozókkal szembeni alkupozíciójuk erősítése érdekében a termékeiket

kollektívan értékesítik; tagjai számára piacinformáció szolgáltatást, illetve közvetítést

végeznek)

− tulajdonképpeni marketingszövetkezet (termelést is integráló forma; nemcsak piaci

információt ad, hanem termelési tanácsadást is végez)

− feldolgozó, kereskedelmi szövetkezetek (az élelmiszertermelés második –

feldolgozási, esetleg harmadik – elosztó kereskedelmi – fázisát is magában foglalja).

Amennyiben a kisebb piaci szereplők valamilyen szinten ellensúlyozni szeretnék más

vállalatok erőfölényét, horizontális hálózatokat hozhatnak létre, melyek alapvető jellemzője,

hogy a kapcsolatban nincs egy meghatározó szereplő. A megfelelő koordináció mégis

feltételezi, hogy ezt a funkciót valakinek el kell látnia, aki lehet a hálózat egyik tagja, vagy

esetleg egy külső szereplő. A horizontális hálózat kifejezést elsősorban a marketing

47

használja, és a következő előnyöket várja tőle:

− kínálat bővítése, diverzifikálása,

− költségmegtakarítás közös beszerzés révén,

− közös marketingtevékenység folytatása,

− oktatás, továbbképzés megvalósítása,

− innovációk végrehajtása.

Fontos tényező, hogy egy hálózatba tartozó vállalkozások átlagosan több erőforrással

rendelkeznek, mint nem hálózatosodott társaik és teljesítményük is nagyobb. Egy 2007-ben

végzett reprezentatív minisztériumi felmérés szerint a hazai kis- és középvállalkozások fele

vett részt formális vagy informális együttműködésben. (GKM, 2007)

A termékpályák jól körülhatárolható és eredményes tevékenységet folytató önálló

szervezetek integrációjának meghatározó formáját jelentik a stratégiai szövetségek. Akkor

kerülnek előtérbe az ilyen integrációs megoldások, amikor olyan szervezetek

együttműködésére kerül sor, amelyek önállóságukat szeretnék megőrizni, viszont a

szerződéses kapcsolatnál szorosabb együttműködést tartanak szükségesnek a tranzakciós

költségek csökkentése, az egyéni eredményesség, és a termékpálya hatékonyságának

növelése érdekében. Alapvetően ez a stratégiai szövetségi elv vezérli a szövetkezetek

létrehozását, működését.

A hasonló rendeltetésű eszközökkel és kompetenciákkal megvalósuló versenytársi

együttműködések két csoportra oszthatók:

− az ún. additív és

− a versenyt megőrző szövetségekre.

Az additív típusú szövetségek létrehozását egyfelől a feladat nagyságrendje, másfelől

a gazdaságos termelés követelménye indokolhatja, míg a versenyt megőrző szövetségeknél

a két tényező közül csak az utóbbi szempont játszik valódi szerepet. A feladat nagyságrendje

által diktált additív együttműködés gyakran olyan bonyolult kutatási, fejlesztési, termelési,

értékesítési problémák megoldására irányul, amelyek realizálásához a szövetség tagjai

külön-külön nem rendelkeznek elégséges anyagi és szellemi erővelA kooperáció kiterjed az

értékalkotó folyamat (fejlesztés, termelés, értékesítés) egészére, melynek eredményeként a

partnerek közös termékkel jelennek meg a piacon. . Ugyanakkor additív jellegű szövetséget

jelent a piacon való megjelenés, amennyiben a partnerek egyenként nem képesek annak az

igényei által felvetődő teljes választék kielégítésére. Az additív szövetség keretében

emellett nemcsak azért egyesíthetik erőfeszítéseiket a partnerek, mert egyedül önállóan nem

lennének képesek a tervezett feladat elvégzésére, hanem a széria-termelésből, a fix

48

költségek megosztásából eredő nagyságrendi megtakarítások elérése is motivációs tényezőt

jelenthet.

A versenyt megőrző szövetség elsősorban résztevékenységek közös végzésére terjed

ki. Az együttműködő felek továbbra is saját termékeiket kínálják a piacon, de az azokat

létrehozó folyamat bizonyos elemei, vagy az értékesítő-forgalmazó hálózat közös. Ez a fajta

kooperáció azért nevezhető versenyt megőrző szövetségnek, mert a piaci versengés

változatlanul fennmarad a partnerek között (termékei továbbra is helyettesíthetik egymást).

A megegyező képességeket és eszközöket felhasználó additív és versenyt megőrző

szövetségek általában hasonló nagyságú, továbbá hasonló piaci pozícióban lévő piaci

szereplőket kapcsolnak egybe.

Az eltérő jellegű eszközök, erőforrások felhasználásával megvalósuló

együttműködést komplementer szövetségnek nevezik, mert legalább az egyik félnek

kiegészítő eszközökre (ismeretekre) van szüksége a tevékenysége eredményes

folytatásához. Az eszközök és képességek komplementer jellegén nyugvó stratégiai

szövetségek gyakran kapcsolnak össze eltérő nagyságú és eltérő piaci pozícióval rendelkező

cégeket. Míg az additív és a versenyt megőrző szövetségek sokszor fűznek egybe kettőnél

több partnerszervezetet, addig a komplementer jellegű együttműködések többnyire két fél

kooperációján alapulnak.

A stratégiai szövetségben együttműködő felek nem mindig végzik közösen a

szövetség keretében meghatározott feladatokat. Versenytársak között létrejött stratégiai

szövetségeken belül három alapvető munkamegosztási forma különíthető el:

− együttes feladatvégzés,

− megosztott feladatvégzés,

− párhuzamos feladatvégzés.

Együttes munkavégzésnek elsősorban méretgazdaságossági okai vannak. Megosztott

munkavégzés esetén a szövetség egy-egy tagjára azt a feladatot bízzák, amelynek a

teljesítésére alkalmas eszközök, ismeretek, feltételek az adott félnek a birtokában vannak.

Ez a munkamegosztási mód lehetővé teszi a specializáció előnyeinek kihasználását, akár a

hasonló jellegű anyagi és szellemi kapacitások egyesítéséről, akár az eltérő eszközök és

kompetenciák kiegészítéséről van szó. A párhuzamos feladatvégzés (az együttműködő felek

szimultán végeznek el azonos feladatokat) viszont ellentmond a gazdasági racionalitásnak, a

nagyságrendi előnyök kihasználásának, de esetenként a stratégiai mozgástér megőrzése

fontosabbnak bizonyulhat a szövetségesek számára.

49

A stratégiai szövetségekhez sok tekintetben hasonló tartalommal használják az üzleti

hálózatok kifejezést is, melyeknek szintén legfontosabb tulajdonsága, hogy úgy valósul meg

különböző szervezetek együttműködése, hogy megőrzik jogi önállóságukat. Az üzleti

hálózat jogilag független szervezetekből, személyekből álló komplex intézmény, melynek

azonos, vagy különböző gazdasági szektorban működő, a szervezeten kívüli, vagy belüli

tagjai, a tagok között megosztható módon történő információáramlás során a kommunikáció

széles eszköztárát felhasználva, földrajzi közelségtől függetlenül szoros formális, vagy

informális kapcsolatokat tartanak fenn, melyek eredményeképpen kölcsönös függésben

állnak.

A horizontális stratégiai szövetségeknek sok megjelenési formája lehet attól függően

is, hogy az egyes szakértők mennyire értelmezik szélesen a stratégiai szövetség fogalmát.

Az egyes formákat általában aszerint különítik el, hogy mennyire szoros a kapcsolat a

partnerek között, és az együttműködés milyen feladatokat lát el. Ezek alapján elkülöníthető

négy csoport:

− beszerzési társulások (input-beszerzések elősegítésére)

− növekedés-alapú szövetségek (új piacok meghódítására)

− képesség-alapú szövetségek (tudás és technológia megosztására)

− többfunkciós csoport (előzőek kombinálásával)

Részletesebb csoportosítást érvényesül, ha a nemzetközi kapcsolatok szintjén

vizsgáljuk a horizontális kapcsolatokat:

1. laza hálózatok: elsődleges cél az érdekképviselet, piaci információk gyűjtése és

feldolgozása, lobby- tevékenység,

2. beszerzési társulás: elsődleges cél a kedvező beszerzési feltételek megteremtése a

méretgazdaságosság biztosításával,

3. horizontális marketingszövetség: elsődleges cél egymás érdekeinek kölcsönös figyelembe

vétele,

4. szövetség központi irányító szervezettel: elsődleges cél, hogy a központi irányító szerv

egyes tevékenységeket koordináljon (beszerzés, márkázás, termékfejlesztés, innováció),

5. kereszttulajdonlású szövetségek: a tagok tulajdonrészt szereznek a partnervállalatokban,

így a szövetség formálisan is létezik, és az operatív tevékenység mellett a stratégiai célok az

elsődlegesek,

6. vegyes vállalatok: a partnerek egy külön entitást hoznak létre,

7. többfunkciós szövetségek: többszörös célokat követnek, és a többi típus

kombinációjaként alakul ki.

50

Vertikális kapcsolatok

Vertikális integráció megvalósulásakor a termékpálya egyik domináns tagja irányítja

az értékláncban felette, illetve alatta álló szereplőket, a kapcsolatot belső adminisztrációs

döntések koordinálják, és így a termékpályára vonatkozó információk egy kézben

összpontosulnak. Itt már a belső koordináció valósul meg, amely során megtörténik a

szervezeti összeolvadás, és belső ellenőrzés valósul meg a központosított döntéshozó

szervezeten keresztül.

A vertikális koordináció során az egyes szereplők között a kapcsolat elsősorban

árjelzéseken alapul, és az árak kialakulása egyre kevésbé eseti jellegű, ahogy a nyílt

versengéstől a vertikális integráció felé halad a termékpálya. A vertikális koordináció szélső

típusában, szabad piaci verseny esetén valamennyi tranzakció partnerkereséssel és áralkuval

megy végbe. A piaci szereplők igyekeznek rövidebb-hosszabb távú szerződésekben

rögzíteni áraikat, amelyek nagyságának meghatározása elsősorban a közöttük lévő

erőviszonyok függvénye. Mindehhez természetesen állandósult minőségi követelmények

társulnak, amihez az előállított termék tulajdonságai mellett az adott vállalkozás egyéb

paraméterei (megbízhatóság, környezettudatos termelés, humán-gazdálkodás), sıt egyre

jelentősebb mértékben társadalmi szerepvállalása is hozzájárul. Minél hosszabb távú

szerződésekről van szó, annál közelebb jutunk a vertikális integrációhoz. Ahogy a szereplők

között szorosabbá válik a kapcsolat, úgy állandósul az ármeghatározás, mely a vertikális

integráció esetében vállalaton belüli adminisztratív döntéssé alakul. A mezőgazdasági

termelés szintjén az utóbbi évtizedekben a vertikális koordináció nyílt piaci formái

visszaszorulnak, és helyüket a termelési és marketingszerződések veszik át, azonban a

vertikális integráció aránya ennek ellenére még alacsony.

6. ábra A vertikális koordináció módszerei a termékpályára való ráhatás alapján

51

A vertikális koordináció legfontosabb motivációi:

− A tranzakciós költségek csökkentése.

− Fokozott képesség az innovációra és diverzifikációra:

= a hátrafelé megvalósuló integráció lehetővé teszi speciális inputok

felhasználását, amely hozzájárul a végtermék jobb minőségéhez,

megkülönböztethetőségéhez

= az előrefelé megvalósuló integráció pontosabb és aktuálisabb piaci

információkhoz való hozzáférést eredményez, ami lehetővé teszi a piaci

igényeknek való gyorsabb megfelelést.

− Kockázatának csökkentése: a kereslet-kínálat bizonytalanságának az árak

ingadozásának csökkentésével.

− Jobb piaci pozíció: a vertikális koordináció jelentős piaci belépési korlátot

jelent a magas méretgazdaságosság és nagy tőkeigény révén.

− Hatékonyabb információcsere és szervezeti struktúra: csökken a külső

információigény. A fogyasztói igényekre vonatkozó ismereteket és

előrejelzéseket a termékpálya valamennyi szakaszában felhasználhatók, és

segíti a hatékonyabb (esetlegesen speciális) szervezeti megoldások

bevezetését.

Az élelmiszeripari ágazatok sajátosságai tovább növelik a koordináció jelentőségét:

− a termék romlandósága

− szezonalitás

− nagy környezeti kitettség

− heterogén termelői szféra

− a termékpálya szakaszok időbeli összehangolás

− immobil eszközök használata

− fokozott fogyasztói figyelem a termék minőségével és előállításával kapcsolatban.

Az előnyök mellett jelentős tényezők szólnak a koordináció ellen is, legalábbis a teljes

integráció ellen. Főleg igaz ez az élelmiszeriparban, ahol igen jelentős átalakítási

tevékenységek zajlanak az egyes termékpálya szakaszokon belül.

A szorosabb koordináció ellen ható tényezők:

− csökkenő rugalmasság: a technológiai változásokat nehezebben tudja

követni, mint egy-egy specializáltabb vállalkozás.

− tompuló ösztönzők: az egyes szakaszok között nem érvényesülnek a piaci

ösztönzők

− inputok biztosításának csökkent hatékonysága: a kevésbé jövedelmezően,

esetlegesen veszteségesen előállítható inputanyagokat is biztosítani kell,

52

elesik a szállítók versenye révén megvalósuló előnyöktől

− nagy tőkeigény: ezek elmaradó hasznát meg kell haladnia a koordinációval

elérhető plusz jövedelemnek.

− merev szervezeti struktúra: az eltérő vertikális szakaszok eltérő szervezeti

megoldásokat igényelhetnek.

A termékpálya egészének együttes kezelését az helyezi előtérbe, hogy a

mezőgazdaság alapvető problémái nem oldhatók meg az élelmiszer termékpálya teljes

rendszerének figyelembe vétele nélkül. Rendszeresen észlelhetők működési zavarok az

egyes ágazatok termékpályáin, amelyekre jelenleg az utólagos kezelések a jellemzőek. Ezek

azonban csak átmeneti megoldások, sőt egyes esetekben tovább növelik a problémát.

Ezzel ellentétben a termékpálya-szemlélet a válságok kialakulásának megértését

segítve lehetőséget biztosít azok megelőzésére. A termékpályákon működő nagyszámú

szereplő koordinált működése hozzásegíthet a fogyasztói kereslet hatékony és versenyképes

kielégítéséhez, a hazai termelők által előállított termékek biztonságos piaci értékesítéséhez.

A piaci koordináció egyre nagyobb jelentőséggel bír, mert az értékesítési csatornák

megváltoztak, a vásárlói igények magasabbak, specifikáltabb termékeket igényelnek, és

előtérbe kerültek a szigorúbb minőségi normák. A termékpálya menedzsment a vertikális

koordináció hatékony eszköze, amelynek célja az individuális erőfeszítések koordinációja a

termékpálya közös céljainak hatékony elérése érdekében.

Az agrárágazatban hagyományosan két módon valósul meg a vertikális koordináció:

− piaci szereplő vagy szereplők irányításával piaci koordináció

− állami beavatkozáson alapuló ún. bürokratikus koordináció.

Az, hogy koordinációra szükség van ebben a szektorban, a termékek jellegéből is

adódik. A kapcsolatok jellegét és a tranzakciós költségeket alapvetően három tényező

befolyásolja. Mezőgazdasági termelés esetén különös szerepe van a bizonytalansági

tényezőnek. Bár számos újítás lát napvilágot, és kerül a mindennapi használatba a

mezőgazdasági termelésben, a legfőbb kockázatot még mindig az időjárásnak való

nagyfokú kitettség jelenti. Az időjárás változékonysága, nem beszélve az egyre gyakoribb

szélsőséges viszonyokra, nagymértékben meghatározza a termés mennyiségét, minőségét,

illetve azok szinten tartása ugrásszerűen növelheti a költségeket. Ez a kockázat elsősorban a

termelőket érinti, hiszen a feldolgozási és értékesítési folyamatok kitettsége jóval kisebb.

Ezt a kockázatot megszüntetni nem lehet, de a kedvező feltételek kihasználása, és a

kedvezőtlenek hatásainak csökkentése elérhető az integrációs folyamat során. Hasonló

kockázatot rejt a mezőgazdasági termékek romlandósága, mely speciális követelményeket

53

támaszt az ipari termeléshez képest. A termékek minőségének megőrzése és ennek költsége

az egyik legfontosabb meghatározó tényezője annak, hogy a különböző tranzakciók

lebonyolításához a felek milyen szervezeti formát választanak. Ez a tulajdonság a

termékpálya valamennyi szereplőit érinti, hiszen a feldolgozott termékek élettartama és

felhasználhatósága ugyanúgy korlátozott, mint a nyers termékeké.

Jelentős az egyedi sajátosságú beruházások szerepe is. Az élelmiszerek előállításához

szükséges felszerelések és technológiai eljárások, amelyek például a talajműveléshez, a

feldolgozáshoz és a szállításhoz kellenek, magasan specializáltak lehetnek. Ezért

alkalmazásuk korlátozott lehet, csak meghatározott körben van rájuk kereslet és kínálat,

azaz speciális piacuk van. Hasonlóképpen előfordulhat, hogy a mezőgazdasági termékek

előállításához és feldolgozásához szükséges szellemi képességek és szakértelem szintén

nagyon speciálisak, amelyek csak meghatározott tevékenységi körben alkalmazhatók. Ezen

túl fontos kiemelni a gazdaságos méretre való törekvést. A vertikális koordináció

legfontosabb szerepe a bizonytalanság mind a termelő, mind a feldolgozó (kereskedő)

részéről történő csökkentése, a jövedelmek stabilitásának növelése, a tranzakciós költségek

csökkentése az önállóság és rugalmasság megtartása mellett.

A mezőgazdasági termékekre különösen jellemző volt a nyílt piaci tranzakció,

azonban ahogy nőtt a termékek minősége és nyomon követhetősége iránti igény, úgy

kerültek egyre inkább előtérbe a különböző szintű szerződéses kapcsolatok. Az

agrárágazatban az ipari termeléshez képest jóval nagyobb szerepet kapott az ún. kvázi

vertikális integráció. A vállalatok megtartják önállóságukat, és nem állandó, de hosszú távú

kapcsolatot építenek ki. Jellemző, hogy mindkét fél befektetéseket eszközöl a kapcsolat

fenntartásáért, bár ennek mértéke közel sem azonos. A kialakítható koordináció típusát és

erősségét a termékpálya jellege mellett erősen befolyásolja, hogy melyik gazdasági szereplő

integrálja a többieket. Az 1980-as évek végéig az élelmiszeriparban ezek a feldolgozó

vállalatok voltak, majd a rendszerváltozás után ezt a szerepet egyre dominánsabban veszi át

a kiskereskedői réteg, azonban az utóbbi időben egyre nagyobb szerepet igyekeznek kivívni

maguknak a mezőgazdasági termelők is mind beszerzési, mind értékesítési oldalon. A

termelői szervezetek képesek lehetnek a feldolgozó és kereskedő vállalatok túlzott

befolyását mérsékelni, és megerősödésükkel bizonyos termékpályákon a kereskedők

dominanciájára épülő vertikális integráció helyett egy kétpólusú koordináció jöhet létre. A

vásárlói szokások átalakulásával a kiskereskedelmi láncok lassan egyeduralkodóvá válnak a

fogyasztónak történő értékesítés terén, viszont a megelőzı vertikális lépcsőfokok egyre

növekvő mértékben a termelői csoportok irányítása alá kerülhetnek. Így az alapanyag-

termelés mellett a feldolgozás, csomagolás, logisztika feladatait is képesek ellátni. A

termékvertikumban meglévő két nagy irányító szerv természetesen állandó befolyással van

54

a másikra, és az egymásra utaltság mellett is erős harcot folytatnak, mely számos területre

kiterjed, és eredményét mutatja, hogy pl. melyikük márkaneve alatt kerül a termék a

fogyasztóhoz.

A vertikális koordináció erősödése általában a növényi termékek esetében

jelentősebb, mint az állattenyésztésben (kivéve a baromfi ágazatot), de természetesen az

egyes termékpiacokon a vertikális koordináció más-más típusai a jellemzőek, attól függően,

hogy a koncentrációs folyamatok hogyan befolyásolják az adott vertikum gazdasági

teljesítményét, hatékonyságát, illetve a piaci erőfölény és az oligopisztikus szerkezet milyen

társadalmi hatásokkal jár. A növénytermesztésben a vertikális integráció felé történő

elmozdulás európai szinten a zöldségfélék, a citrusgyümölcsök, a cukorrépa és a

takarmánygabonák esetében jelentős.

A feldolgozók elsősorban a szállítással, a nagy- és kiskereskedelemmel való

integrációra törekszenek, míg a kereskedelem törekvései a feldolgozás és a

nagykereskedelem irányába mutatnak, így a mezőgazdasági termelés elsősorban alulról

építkezve válhat az integrációs folyamat részévé, és vállalhat egyre nagyobb szerepet a

termékvertikum irányításában. A mezőgazdasági termelés sajátosságai miatt az egyes

szervezeti, illetve jogi formák nem egyformán felelnek meg a mezőgazdasági termelés és a

vidéki élet sajátosságainak. Ennek a szervezeti formának meg kell felelnie egyrészt a

mezőgazdaság sajátosságaiból fakadóan (pl. a nagy távolságok) az önellenőrzésen és

önirányításon alapuló szervezeti struktúrának, valamint a modern technológiák (pl.

gépesítés) és piaci viszonyok által megkövetelt hatékonyságnak (pl. tartaléktőke

felhalmozása). A szövetkezeti szervezeti forma teljesítheti ezeket a feltételeket.

Különösen fontos a megfelelő koordináció a zöldség-gyümölcs ágazatban, hiszen a

termékek már betakarításkor nagyon romlandóak, ezért a késleltetett piacra vitel, illetve

feldolgozás jelentős értékvesztést eredményez. Ennek következében a nyílt piaci értékesítés

nagy kockázatot rejt, melynek csökkentése jelenős többlet- költséget okoz. A romlandó

nyersanyag készletezése mind a termelőnek, mind a feldolgozónak is nagy költséggel és

kockázattal jár, amit igyekeznek csökkenteni. Ha viszont kis készlettel dolgoznak, akkor a

termelők esetleges késlelkedése a piaci kereslet esetén alternatív beszerzésekhez vezet,

illetve a feldolgozási folyamatot veszélyezteti. A szorosabb együttműködési forma

hozzájárul a felhozatal és az ellátás biztonságához, és a beruházások kockázatának

csökkentéséhez is. Elkerülhetők lehetnek a romlandó termékek értékesítése során felmerülő

súlyos logisztikai problémák, melyet tovább fokoz, hogy a jelentős értékvesztés nemcsak

tárolás, hanem szállítás közben is felmerülhet, ezért a szállítási költségek csökkentése

érdekében a fizikai távolság is nagy szerephez jut egy- egy partner kiválasztásában. A

55

termékpálya szereplıinek szorosabb együttműködését, és így a vertikális koordináció

további erősítését követeli meg a fogyasztói igények növekedése, mely hozzájárult a

kiskereskedelmi láncok térnyeréséhez. A fogyasztónak ma már természetes igénye, hogy

egész évben folyamatosan hozzájuthasson a kertészeti termékekhez, mégpedig állandó

minőségben, de egyre inkább előtérbe kerülnek olyan igények is, mint pl. a csökkentett

vegyszer felhasználás.

A kertészeti ágazatokban jellemző koordinációs megoldás a termékértékesítési

szerződés, szemben a szántóföldi növénytermesztés egyes szektoraiban érvényesülő

termeltetési szerződéssel. Ez utóbbi esetén a termelő függetlensége nagymértékben csökken.

A termelői függőség és kockázat csökkentésének egyik első lépése, hogy feldolgozói

kapacitásokat hoznak létre, elsősorban azért, hogy csökkentsék szállítási költségeket, és

védekezni tudjanak a feldolgozókkal szemben, ha azok visszaélve erőfölényükkel a

termelők számára hátrányosan módosítanák a megkötött szerződéseket. Az egyes termelők

feldolgozói kapacitását elsősorban a beruházáshoz szükséges tőke, valamint a részleges

kihasználatlanságból eredő magas állandó költségek korlátozzák.

A további elemzés és a létrehozandó szövetkezet üzleti terve szempontjából

érdekesnek tartom megemlíteni, hogy az együttműködésnek, egy a szövetkezetek irányába

mutató megoldása, ha az egymással versenyző termelők átruházzák a döntési jogok egy

részét a közös képviselőre. A termelők határköltségen adják át a termékeiket a közös

ügynöknek, akinek a feladata, hogy a közös profitot maximalizálja, és azt szétossza a

beszállítók között valamilyen előre meghatározott szabály szerint. A határköltségen történő

átadás a gyakorlatban ritka, hiszen az szinte korlátlan bizalmat feltételez, ezért olyan átvételi

árat határoznak meg, mely egy bizonyos mértékű profitot is tartalmaz, amely azonban

alacsonyabb a piacon elérhetőnél. Ezt a közös értékesítés során elérhető profitból egészítik

ki, amely optimális esetben már magasabb, mint a nyílt piaci versenyben egyénenként

elérhető haszon. Természetesen előfordulhat olyan gazdasági környezet, hogy a nyílt piaci

versenyben elérhető ár nem tartalmaz profitot, ebben az esetben azt a közös értékesítés sem

feltétlenül képes biztosítani.

56

Koncepcionális megalapozottságú üzleti modell kidolgozása HANGYA

szövetkezet számára9

A hatályos szövetkezeti törvény előírásaink való megfelelés (jogi követelmény) mellett

két lényeges alapítási követelménynek (társadalmi, gazdasági) kell megfelelni:

− a szövetkezetnek a tagok (termelők) alaptevékenységét előmozdító feladatot kell

ellátnia, méghozzá szövetkezeti ügyvitel révén;

− a szövetkezetnek életképesnek kell lennie.

Ebből adódóan a szövetkezet célja a tagok gazdálkodásának és főként piaci

szerepének erősítése szövetkezeti üzletvitel segítségével. A cél megvalósítása során

gondot kell fordítani arra, hogy a szövetkezet a személyi érdekeltséget kifejező gazdasági

különállásukban a tagokat meghagyja és a közös érdekérvényesítés mellett közöttük a

minőségfejlesztési versenyt fenntartsa.

A szövetkezeti üzletvitel nemcsak átmeneti, hanem hosszútávra szóló döntések

összessége, azoknak az anyagi és személyi szervezeti eszközöknek, amelyek segítségével a

vállalkozás célját elérheti. Ide tartozik pl. a székhely létrehozása, közös raktár, feldolgozó,

szolgáltató géppark, üzlethelyiség létesítése, megvétele, vagy kibérelése révén, személyzet

alkalmazása vagy a szükséges üzemeltetési eszközök beszerzése. A nagyobb árbevételre,

illetve nyereségre törekvés természetes, de nem önmagáért való célja a szövetkezetnek.

Más társulási formákkal szemben a szövetkezet a kigazdálkodott teljesítményeket tagjainak

továbbadja. Csak addig osztja ki a megszerzett nyereséget, amíg a szükséges beruházások

finanszírozása, a szövetkezet működésének biztosítása, valamint a hosszú távú

fejlődőképesség ezt lehetővé teszi. A szövetkezet életképességéről már alapításkor

gondoskodni kell, hogy a folyamatos üzletvitel tagi vagy hitelezői érdeksérelem nélkül

megvalósítható legyen

A non-profit jellegű szövetkezés lényege ezért a tagok érdekeinek megfelelő

folyamatos fenntartása mellett az egyéni érdekeltséget megvalósító elosztás és

jövedelemadózás. E formában a tagok nem alkalmazottak, hanem önálló vállalkozók,

termelési méretük szerint őstermelők, kistermelők, nagygazdák, vagy különféle jogi

személyek.

9 Tekintettel a szövetkezet létrehozásának jelen fázisára, konkrét - termékre vonatkozó- üzleti terv kialakítása még nem lehetséges, ezért e fejezet - a címével összhangban - az üzleti terevezés általános szempontjait összegzi.

57

A szövetkezet ugyanakkor csak akkor érheti el a tagjai boldogulását szolgáló altruista

célját, ha valódi üzleti magatartást tanúsít a versenyszférában. Ezért egy szövetkezet üzleti

működése koncepcionális szinten semmilyen formában nem tér el más gazdálkodási

formáétól, a különbség a tag és a szövetkezet viszonyában rejlik.

Hogyan kell tehát készülnie egy szövetkezet üzleti tervének? Előzetesen a

rendelkezésére álló információk alapján fel kell mérni a helyzetét, feltárva az ezáltal

megfogalmazódott megoldandó problémákat, felmerült az ötleteket ezeknek megoldásra, és

ki is kell dolgozni valamilyen szinten, mielőtt a tervezés valóságos folyamatához

hozzálátnánk. Ezt követően meg kell fogalmazni az elérendő célt, a közvetlen célkitűzést,

majd ki kell dolgozni a vállalkozás távlati (stratégiai) tervét. A stratégiaalkotás részben

tervezési, részben pedig tanulási folyamat: egyrészt meg kell határozni a megvalósítandó

távlati célt, másrészt pedig a cél megvalósítása során új ismeretek megszerzésével, azok

függvényében módosítható, a körülményekhez igazítható az eredeti stratégia. A teljes

folyamatot a 7. ábra mutatja be.

7. ábra Az üzleti terv készítés és megvalósítás folyamatábrája

58

Az üzleti modell kialakítása a vállalkozás filozófiájának megfogalmazásával indul. A

modell kialakításához szükséges a vállalkozás versenyhelyzetének elemzése (melyre

jónéhány módszer ismert), az ebből levonható tanulságok segítségével határozhatók meg a

teendők. Az üzleti elképzelés sikerességének ellenőrzése és bizonyítása szintén a modell

kialakításának lépése.

Az üzleti-stratégiai tervezés egyszerű alapelve, hogy minden vállalkozásnak legyen jól

definiált küldetése, célja és feladata. Tudnunk kell, hogy kik és mik vagyunk, melyik

üzletágban és piacon dolgozunk. Az önmeghatározás jellemzően a saját vízióra épül, az

európai gondolkodásban ez nem a konkurencia körül forog, vagy legalább is titkoljuk, ha

így van.

A vállalkozás küldetésének megfogalmazása során jellemzően a fogyasztók,

tulajdonosok, munkatársak hármas együttes érdekeltsége kerül hangsúlyozásra.

A küldetésnyilatkozat legfontosabb célja, hogy választ adjunk az alábbi kérdésekre:

− ki és mi vagyok?

− melyik üzletágban és piacon?

− mi a célom, feladatom?

Igényesebb érdeklődők szeretnek ennél is többet tudni:

− kik és mik az ügyfeleim?

− kik és mik a munkatársaim?

− milyen közös értékeket képviselünk?

− mit teszünk a közösségért?

Ezeknek a lényegre törő egyszerű állításoknak a célja kifelé az ügyfelek tájékoztatása,

befelé egy vezéreszme bevésése, amely segít az önálló döntésekben. A rendszerváltás után

néhány évig azt hittük, hogy a vállalkozás tevékenységének egyetlen célja a profit, holott a

fejlett országok átlagos vállalata is a háromszoros célról készít küldetésnyilatkozatot és

az éves jelentéseiben a profit mellett a tevékenysége által kiváltott környezeti és a szociális

hatásokra is kitér. Igazán eredményes üzleti stratégiához szerintünk legalább tizenegy cél

egyidejű figyelembe vétele, optimalizálása kell:

1. Gazdaságosság: nyereséges gazdálkodás, az árbevételek meghaladják a költségeket, a

termelési volumen a fedezeti pont fölött van.

2. Hatékonyság: a ráfordítások jól hasznosulnak a hozamokban, az előállított termékekben

és a nyújtott szolgáltatásokban, a lehetőségeket kihasználjuk nem pazarolva az

erőforrásokat.

3. Eredményesség: a termék vagy szolgáltatás értékesül a piacon, eljut a vevőkhöz,

hasznosul a fogyasztóknál, szükségletet elégít ki vagy generál, nincs hiány és fölösleg a

piacon.

59

4. Összehangolt termékpálya: az értéklánc megfelelően alakul, az input olyan, amire

szükségünk van, az output használható a következő lépcsőben.

5. A beruházások és befektetések szükségesek, gazdaságosak, jól időzítettek és megtérülnek.

6. Jövőorientáltság: nem éljük fel a jövő lehetőségeit, a mai döntéseink a jövőnket is

szolgálják.

7. Humán erőforrás: jól gazdálkodunk az emberi erőforrásokkal, sokat tanulunk és még

többet tanítunk.

8. Környezettudatosság: előre megvizsgáljuk minden döntésünk környezeti hatásait,

minimalizáljuk a környezetterhelést.

9. Szociális felelősséget vállalunk a társadalmi környezetünkért, az esélyegyenlőségért, az

összes érintettért.

10. Fenntarthatóság: a vállalkozásunk környezeti és gazdasági értelemben is önjáró, nem

pusztít el semmit, amit elhasznál, azt újrateremti. Elfogad ugyan külső támogatást, de azt jól

hasznosítja, visszafizeti a társadalomnak, hogy az utódokat is támogathassák.

11. Tanuló vállalat: nem csak a vezetők és a munkatársak tanulnak, hanem a vállalkozás is

rugalmasan alkalmazkodik, megújul, új lehetőségeket teremt.

A piaci helyzet megtartásához, új piacok meghódításához vagy új termékek

piacra viteléhez alapvetően az alábbi szükséges:

− az önismeret, azaz a saját vállalkozás, a saját képességek és lehetőségek alapos

ismerete,

− a versenytársak erős és gyenge pontjainak az ismerete,

− a piac működésének áttekintő és a részletekre is kiterjedő ismerete.

A versenyhelyzet feldolgozására a versenystratégiai gondolkodás és tervezés hívei

Porter amerikai közgazdász öttényezős modelljét használják, amely egy egyszerű elemzési

séma a piacon uralkodó öt erő jellemzésére. A modell üzleti tervezésre alkalmazott sémája

(8. ábra) a figyelembe veendő erők mellett azokra a szempontokra is utal, amelyekre

elemzésünk során kiemelt figyelmet kell fordítanunk, így:

− költségelemzés

− piackutatás

− konkurrencia elemzés

− versenyelemzés.

60

8. ábra. Porter „öt erős” modelljének alkalmazása az üzleti terv készítéséhez

Valószínűleg nagyon sokféle sikeres versenystratégia van, de a tapasztalt szakértők

szerint ez alapvetően három (vagy négy) csoportba sorolható:

− piacvezető, költségcsökkentő,

− különbözőségen alapuló,

− rés (niche) stratégia

− követő

A piacvezető vagy más néven költségcsökkentő, költségdiktáló stratégia a nagyüzemi

mezőgazdaság alapesete, így születik a nagy mennyiségű, elfogadható minőségű, a

leghatékonyabb technológiával előállított, az ágazat önköltségét reprezentáló termék,

nemzetközi megnevezéssel „commodity”. Ugyanakkor természetes törekvés, ha valaki erre

a költségversenyre nem képes, akkor megkülönböztesse magát vagy a termékét, amely

biztos, hogy nem olcsóbb, viszont valamiben különb a versenytársakénál. A rés-stratégia

követői kis piaci lyukakat fedeznek fel, amelyek többnyire nagyon csábítóak, átmenetileg

versenytárs nélküliek, de ritkán alkalmasak tartós működésre. Hamar felfedezik mások is,

gyakran az igazi nagyok is betörnek ugyanoda, rövidesen szűk lesz a rés a résztvevőknek.

Porter szerint a legnagyobb hiba, ha a termelő beszorul két alapvető (generikus) stratégia

közé, és nem tudja eldönteni, hogy melyik a számára ígéretes versenypálya. Mi nem látjuk

ilyen veszélyesnek az ingadozást, számos sikeres cég tudott váltani az alapvető stratégiák

között. Viszonylag divatos a követő stratégia is, amely nem eredeti célokat tűz ki, hanem a

piac legsikeresebb vállalkozóját másolja, sokszor kikerülve a már ismert buktatókat.

61

A szövetkezeti versenystratégia – más üzleti formától eltérően- egy jellemző

sajátossággal rendelkezik, a méretgazdaságosság kérdését az együttműködés

korlátainak feloldásával kívánja elérni. A méretgazdaságosság elve miatt az esetek

többségében a kicsiknek szövetkezniük kell a hatékony termeléshez. A legfőbb

méretgazdaságossági tényezők; a földterület, a technológia, a beruházás, a tőke, a beszerzés,

az értékesítés, a munkaerő, a menedzsment, a kockázat és a szabályzó rendszer.

Fontos tudnunk, hogy több egyensúlyi pont van, természetes, hogy különböző

optimumok vagy korlátok egyszerre nem érvényesülhetnek. A nagyobb közös eredmény

forrása a közösség kedvező egymásra hatása; a szinergia, a koordináció és a koncentráció, a

közösség gazdagabb újító szelleme és képessége, a munkamegosztás lehetősége, és még

számos egyéb. Ugyanakkor a tervezés folyamán számolnunk kell az együttműködés ellen

ható tényezőkkel: a résztvevők túlzott önzése, a kompromisszumkészség hiánya, a sok

potyautas (a közös hasznot élvezni akaró, de a közösbe semmit sem beletevő résztvevő) és a

játékrontó (saját haszon nélkül is a másokét tönkre tevő) magatartás.

A településen tervezett szövetkezeti együttműködés versenystratégiájának kialakításakor

az általános összetevőkön túl jelentősen befolyásolja az, hogy erősen érvényesülnek az

agglomerációs hatások, ezért ezeknek elemzése nem kerülhető meg. Az értékesítés

tekintetében előnyt jelenthet e tekintetben:

− a kínálat nagyobb mennyisége, fajta és szortiment bővítés, kiegyenlítés,

− nagyobb kereskedői érdeklődés, nagyobb piac, értékesítő létesítmények,

− feldolgozó üzemek betelepülése.

Agglomerációs hátrányok viszont:

− konkurencia a beszerzésben,

− szezonális munkaerőhiány, a jó munkaerőt hamar elcsábítják a szomszédba,

− növekvő munkabérek, növekvő földárak,

− konkurencia az értékesítésben, piaci telítettség,

− az infrastruktúra túlterhelése, a környezet túlterhelése.

Az üzleti modell kialakítása során a stratégia-elemzési szakasz lezárása után, a

vállalkozás versenyhelyzetének elemzését követően - a vállalkozás küldetéséhez

illeszkedően - pontosan meghatározható a valós szükségletekre alapuló (vagy éppenséggel

annak elébe menő), célorientált projekt. Ezt követően indul meg maga a tervezési szakasz, a

projekt részletes kidolgozása.

Ebben nélkülözhetetlen a fedezeti számítások elvégzése, az ár-költség-fedezet-

nyereség (ÁKFN) struktúra rendszerében. Az ÁKFN struktúra kiváló üzemelemző módszer

a gazdasági szakemberek kezében, amely a ráfordítás–hozam kapcsolatok viszonyának

62

elemzéséhez képest eggyel több tényezőt von be az elemzésbe, és az üzleti tervek

elengedhetetlen eszközévé vált.

Az ÁKFN (ld. 9. ábra) struktúránál használt fogalmak:

− A termelési volumen (T). Az ÁKFN struktúrában a független változót jelenti,

amelynek függvényében a többi változót vizsgáljuk. A termelési volumen az

időegység alatt előállított termékek mennyiségét jelenti.

− Árbevétel (Á). A vizsgált időszak alatt a termelés során előállított termékek

értékesítésének ellenértéke. A termékegységre vetített árbevétel a fajlagos

árbevétel, vagyis az egységár (á ).

− Termelési (összes) költség (Kö). A termelés érdekében felhasznált ráfordítások

pénzbeni értéke. A termékegységre vetített ráfordítások értékét jelző fajlagos

mutatót pedig önköltségnek (kö) nevezzük.

− Állandó (fix, időarányos) költségnek (Ki) nevezzük azt a költségrészt, amelynek

nagysága a vizsgált időszak alatt a termelési volumentől nem függ. Természetesen

ez a költségrész sem „örökre” változatlan, csupán a vizsgált termelési volumen

szűk határain belül változatlan. Termékegységre vetített mutatója a fajlagos

állandó (fix, időarányos) költség (ki).

− Változó (proporcionális, volumenarányos) költségnek (Kv) nevezzük a költségek

azon csoportját, amelynek nagysága a termelés volumenétől függ. A

termékegységre vetített mutatója a fajlagos változó (proporcionális,

volumenarányos) költség (kv).

− Fedezet (F). Az árbevétel és a volumenarányos költség különbözetét fedezetnek

(más kifejezéssel fedezeti hozzájárulásnak) nevezzük. Értelemszerűen a

termékegységre vonatkozó fajlagos fedezet (f) mutató az egységár és a fajlagos

volumenarányos költség különbözete. Az elnevezés abból adódik, hogy fedezetül

szolgál az időarányos költségekre és az esetleges nyereségre.

− Fedezeti pont. A fedezeti pont az a termelési volumen, amelynél sem veszteség

sem nyereség nem képződik, mert az árbevétel és a termelési (összes) költség

egyenlő. (Értelmezhető a nulla nyereséghez tartozó egységárra és

költségösszetevőkre is (á = kö)).

− Nyereség (N). Az árbevétel és a termelési (összes) költség pozitív különbsége. A

negatív különbség neve veszteség.

Az ÁKFN számítás lehetőségének meghatározó eleme az előállított termék értékesítése,

amely feltételezi, hogy részletes – természetesen a terméktől függő- értékesítési tervvel,

marketing koncepcióval rendelkezzünk.

63

9. ábra ÁKFN szerkezet

A klasszikus marketing ismeretek szerint az üzleti tervet a fogyasztói igényektől és a

piaci felmérésektől kell indítanunk, azonban ma már ez nem teljesen így működik. A

mezőgazdasági termékek értékesítési és marketing tervének elkészítése előtt érdemes

átgondolni, hogy napjainkban a kereskedelemben paradigmaváltás zajlik le. A marketing

kereslet kielégítési alapszabálya a 21. századra változóban van; nem a fizetőképes

keresletet kell kielégíteni, hanem keresletet kell kelteni olyan szolgáltatások iránt,

amelyeket mi tudunk a legjobban kielégíteni és meg tudjuk védeni a konkurenciától. Az

ügyfeleket laza vagy szorosabb hálózatokba kell szervezni, be kell vonni őket a

szolgáltatástermék- és vállalatfejlesztésbe, meg kell győznünk őket az ökoszociális

felelősségvállalásunkról, és így megelégedett és hűséges fogyasztókat szerezhetünk. Tehát

nem pusztán termelésről, azaz mezőgazdasági növényről van szó, még csak nem is

agrártermékről, hanem komplex szolgáltatásról, és a keresletet nem kielégítenünk kell,

hanem gazdag kínálattal megteremteni azt.

Az értékesítési és marketing terv elkészítéséhez felhasználjuk a piaci környezet már

elvégzett felméréséből származó adatokat és előrejelzést adunk a piac várható változásáról

(szűkül, stagnál, bővül a kereslet). Meghatározzuk a vállalkozás által megcélzott piacot, a

vásárlói csoporto(ka)t. A szövetkezetre és termékenként is meghatározzuk az elért és elérni

kívánt piaci részesedést.

Ennek során kell megállapítani a szükséges választék szélességét, mélységét. Az

értékesítési terv részeként a piaci előrejelzések és az elért pozíció ismeretében

64

megtervezhetőek az árképzési módok. Alkalmazhatunk költségalapú, kereslet alapú,

versenytársakhoz igazodó, szezonális árakat. A vállalkozó a listaár mellett különböző

kedvezményekkel tarthatja meg a törzsvevőket, a nagy alkuerejű vevőit (vagy azok

kényszerítik rá a vállalkozóra a kedvezményeket).

A tervben be kell mutatnunk a választott értékesítési csatornákat, a piac

befolyásolásának tervezett útját. Ez utóbbi több területen történhet, a szövetkezetről

kialakuló kép javítására több eszköz is szolgál. A vállalkozás arculatát döntő részben az

üzleti magatartásunk dönti el, pl.: a pontos teljesítés, a megbízható, állandó minőség, a

kedvező ár/minőség arány. Ezt a klasszikus marketing-mix közismert 4 P (Product, Price,

Place, Promotion)10 eszközével érhetjük el. A modern marketing e 4 elemet újabb 4

eszközzel gazdagítja: People, Packaging, Programming, Partnership11. Ugyanakkor az

arculat (imidzs, imázs) megerősítését a figyelem fenntartásával, rendszeres tájékoztatással,

reklám ajándékokkal, szponzorálással, személyes kapcsolatok építésével, ápolásával

segíthetjük elő.

A termékeladás növelésére a termék életciklus szakasza (bevezetés, növekedés, érettség,

hanyatlás) szerint eltérő reklámot alkalmazhatunk. Érdekeltté tehetjük az értékesítési

csatorna szereplőit az eladás növelésében, vagy a fogyasztót tájékoztatjuk és győzzük meg a

termékünk jóságáról, és buzdítjuk a vásárlásra.

A marketing tervben meg kell állapítani a marketing költségvetést is, aminek összege

lehet az árbevétel meghatározott százaléka.

A projekttervezés folyamatában a probléma-cél rendszer meghatározása után a részletes

tervek alapos átgondolásához alkalmazzák a logikai keretmátrixot, ami egyúttal a

megvalósítás ellenőrzésének kiindulópontja is.

A logikai keretmátrix (6. táblázat) ⎯ legegyszerűbb formájában ⎯ egy négy oszlopos,

négy soros mátrix. Vertikális logikája a projekt tevékenységét, az okozati összefüggéseket és

a legfontosabb feltételezéseket tartalmazza, míg horizontális logikája a projekt hatásainak és

a projekt által felhasznált erőforrások mérésének eszköze. Az egyes sorokban értékelik a

vállalkozás befolyásolási körén kívül eső bizonytalansági tényezőket is, míg a főbb mérési

mutatókat (indikátorok) és a mérések ellenőrzéséhez szükséges eszközöket is

meghatározzák.

10 termék, ár,(értékesítési) hely, reklám 11 személyzet, csomagolás, programalkotás, partnerség

65

6. táblázat: A logikai keretmátrix általános felépítése

A pénzügyi terv az üzleti terv (gyakran) legfontosabb része. Ez a terv igazolja a

befektetőknek, hitelnyújtóknak az előző fejezetekben leírt tervünk életképességét, a

befektetés várható biztonságát és megtérülését.

A pénzügyi tervben, számokban összesítjük a terv különböző mennyiségi feltételezéseit,

elemzéseit és előterjesztéseit. Az értékesítési és költségadatokat pénzügyi formában

összegezzük. Ennek két célja is van: informáljuk a potenciális külső befektetőket és

irányítjuk a vezetést is.

A fejezetben az alábbiaknak kell szerepelnie:

− A vállalkozás finanszírozási igénye, valamint a saját tőke és az idegen tőke

tervezett aránya

− A pénzügyi előirányzat alapjául szolgáló fő feltételezések felsorolása és kifejtése,

valamint ezen feltételezések kapcsolása a terv más részeihez

− Cash flow terv, amely számszerűsíti a vállalkozás pénzügyi helyzetében

bekövetkező változásokat. A terv vállalati szintű összefüggéseket tartalmaz, a

szakmai szempontok figyelembe vételével

− Eredmény-kimutatás és mérleg-előrejelzés legalább a következő három évre

− Részletes pénzforgalmi terv az egyazon időszakban jelentkező bruttó bevételek és

kiadások feltüntetésével

Az üzleti terv középtávú, így a pénzügyi fejezete is 3-5 évre vagy hitelfelvétel esetén a

66

tervezett futamidejére tekint előre. A pénzügyi számítások részletezettsége, gyakorisága

eltérő a terv időintervallumán belül is: évenkénti időszakra kell kimunkálni az

eredménytervet és a mérleget, míg a pénzforgalmi terv általában havonkénti

részletezettségű.

Az árbevétel terve termékenként vagy termékcsoportonként adja meg bevételeinket

(belföldi – külföldi megbontásban, ha van export). Fontos a reális tervezés, mely figyelembe

veszi a teljesítés és a bevétel átutalása közötti időt is, ami ágazati sajátosságokat tartalmaz.

Az előirányzatoknak reálisaknak kell lenniük. Figyelembe kell venni az üzletági normákat

az ezektől való lényeges eltérések indoklásával.

Részletesen taglalni kell a vállalkozással kapcsolatos kockázati tényezőket, továbbá

elemezni szükséges az alapvető feltételezésekben bekövetkező változásokat.

A pénzügyi előirányzatok elkészítéséhez és ellenőrzéséhez számviteli és pénzügyi

ismeretekre van szükség. A vállalkozók nagy része külső számviteli szakemberek ill.

tanácsadók segítségére szorul ezen a téren.

Bármilyen alaposan előkészített és elkészített maga az üzleti terv, mindenképpen

szükséges, hogy a vállalkozó egy ütemtervbe gondolja át az egyes feladatok sorrendiségét,

egymáshoz való kapcsolódását, időbeli lefolyását. Az ütemterv elkészítésével összhangba

hozhatóak a feladatok, az elvégzésükhöz rendelkezésre álló idő és szükség esetén a

költségek nyomon követése is megtörténhet. Ebből a megfogalmazásból is látszik, hogy -

bár az ütemterv a tervezés fázisában készül el - kiváló eszköz az üzleti terv, üzleti elképzelés

megvalósulásának ellenőrzéséhez. A jól összeállított, átgondolt ütemterv segíti, illetve

lehetővé teszi:

− a feladatok, részfeladatok, fázisok közötti összefüggések átlátását,

− az egymással párhuzamosan végezhető feladatok meghatározását,

− azon feladatok, tevékenységek nyomon követését, amelyek csak egy másik

tevékenység befejezése után kezdhetők meg,

− az egyes felelősségi körök meghatározását,

− az erőforrás-szükségletek időbeli és mennyiségi meghatározását,

− a teljesíthetőséget, és a határidők betartását befolyásoló kritikus pontok,

tevékenységek megtalálását,

− a megvalósításhoz szükséges időkeret felmérését,

− a terv, üzleti elképzelés sikeres megvalósításához esetleg szükségessé váló

beavatkozási pontok és időpontok meghatározását.

67

A koncepcionális tervezés szerves része a működési koncepció és eszközrendszerének

előzetes meghatározása, amelyet természetesen a működés során – az annak során

megmutatkozó korrekciós igényekkel összhangban – folyamatosan aktualizálni szükséges.

Ennek főbb elemei:

I. Gazdasági és szervezeti szempontból „teherbíró” koncepció kialakítása:

Az alapító gyűlést megelőzően több alkalommal indokolt a hasonló tevékenységű és

érdekeltségű gazdáknak egyeztető megbeszéléseken összejönni. Ezeken kell megvitatni a

lehetséges közös célokat, illetve az azokhoz vezető utak realitását, a szükséges eszközök és

források mértékét, valamint más, leendő közös tevékenységükhöz kapcsolódó menedzselési,

pénzügyi, gazdálkodási és eljárási kérdéseket. Ilyenek: az induló vagyon alapját jelentő

részjegy összegének meghatározása, a vezetők személyének kiválasztása,

szándéknyilatkozatok elkészítése, üzleti terv elkészítése stb.

A működéshez szükséges vagyon finanszírozása

Hosszútávra létesített gazdaságos szövetkezeti üzletvitelhez mindenekelőtt megfelelő

tőkeellátottság kell, amely lehetővé teszi, hogy az üzleti tevékenység folytatásához

szükséges alapvető eszközök és/vagy ingatlanok, műszaki felszerelés és egyéb

berendezések, valamint a vállalkozás tárgyát szolgáló forgóalap, különösen a készletek és a

kinnlévőségek finanszírozhatók legyenek.

A tőkeellátottság akkor megfelelő, ha a beruházási és forgóalap finanszírozásához

szükséges pénzügyi eszközök saját és idegen tőke formájában megfelelő mértékben, az

adott időszakban rendelkezésre állnak (pénzforgalom, likviditás stb.).

A tagok által készpénzben jegyzett sajáttőke-ellátottságnak a szövetkezet

alapításakor, vagyis a tevékenység indításakor központi szerepe van. Ugyanis a saját tőke

látja el kezdetben a szükséges személyi, anyagi és nem-anyagi beruházások

finanszírozásának szerepét. Ezen kívül arra is szolgál, hogy elhárítsa a rejtett, a pillanatnyi

és a jövőbeni kockázatokat.

A sajáttőke-ellátottság annál hatékonyabb, minél több befizetést követelnek meg és

teljesítenek a jegyzett részjegyekre. Az így képzett üzleti vagyon mellett célszerű

alapszabályban rögzíteni tőke vagy forgalomarányos szavatossági garanciákat.

68

II. A bevételek tervezése

Minden hosszútávra létesített gazdasági vállalkozás feltétele, hogy a működéshez

szükséges tőke megszerzése és annak finanszírozása mellett a működéshez szükséges folyó

kiadásokhoz, az állagfenntartáshoz - a műszaki fejlődést is figyelembe véve - szükséges

eszközök a rendes üzletmenet bevételeiből fedezhetők legyenek. Itt döntő jelentősége van a

tagok és a szövetkezet közötti üzleti kapcsolatnak.

A kielégítő gazdasági eredmény azt jelenti, hogy a tagoknak lehetőségük van a

szövetkezetet az általuk tervezett keretek között szolgáltatási kapcsolatok révén igénybe

venni. A szövetkezeti együttműködés, illetve a szolgáltatási kapcsolatok volumenét ugyanis

a vállalkozás nagysága (beszállítások, forgalmazás, szolgáltatás), az alkalmazottak száma és

a tagok anyagi teljesítőképessége befolyásolja.

A szövetkezet által a tagoknak nyújtott szolgáltatási ajánlat elfogadása és

igénybevétele függ a rendelkezésre álló kapacitástól és kihasználtságtól, a mindenkori piaci

viszonyokhoz igazított versenyképes szolgáltatási eljárástól és a szövetkezet ezzel járó

költségeitől és teljesítményeitől.

A szövetkezet és tagjai közötti szolgáltatási kapcsolatok kialakításakor a fent említett

alapvető megfontolásokon kívül más gazdasági és szervezeti követelmények is felmerülnek,

amelyek nélkül tervszerű alapítási elgondolás és kiegyensúlyozott bevételi helyzet és az

üzleti terv nem lehetséges. Itt a legfontosabb kérdések a következők:

A. Tagok és vevők várható száma

B. Piaci potenciál

C. Ettől elvárható tag- és vevőszám

− az első üzleti évben

− azután?

D. Milyen éves forgalommal és bruttó bevétellel számolunk a tag- és vevőszám alapján

− az első üzleti évben

− azután?

E. Milyen helyiségek szükségesek a tervezett értékesítési, feldolgozási tevékenységhez

illetve üzlethez:

− saját épületben

− beruházási volumen

− éves leírások

− bérelt helyiségek

69

A fenti meggondolásokból származó ráfordításoknak és bevételeknek valamilyen

formában szerepelniük kell az első, és lehetőleg a második üzleti évre is elkészített

nyereség/veszteségszámlában, ha a további ügykezeléshez követelmény- és kontrolmércét

akarunk kapni.

III. Hatékony számviteli rendszer létrehozása

− Ki, milyen módon végezze a könyvelést?

− Hogyan épüljön fel és működjön a belső ellenőrzés rendszere?

− Mikor és milyen tevékenységekre vegyenek igénybe külső szakértőket?

− A könyvvizsgáló megválasztása és kapcsolatrendszere.

IV. Személyi követelmények

− Igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagok kiválasztása.

− Tisztségviselői és menedzseri munkamegosztás.

− Tevékenységi és területi munkamegosztás.

− Egyéb feltételek.

V. Alapszabály kidolgozása

− Kötelező, szövetkezeti törvényben előírtak

− Működéshez szükséges egyedi megfogalmazások

− Üzletviteli sajátosságok

− Érdekeltségi és felelősségi körök (jogok és kötelezettségek rendszere és egyensúlya)

− Működési elvek (nonprofit jelleg, kétoldalú kötelezettség stb.)

− Sajáttőke és szavatossági összeg. (Nyugat-Európában elterjedt háttérgarancia)

− Szervezeti és működési szabályzat (üzletviteli és tagi eljárási szabályok,

szerződésminták stb.)

70

A HANGYA szövetkezet létrehozásának jogi háttere, szervezeti

és működési szabályai, létrehozásának eljárási folyamata

Alapelvek

A gazdasági együttműködés szervezeti keretei alapvetően két fő irányzatnak

megfelelően jönnek létre:

- gazdasági társaságok

- szövetkezetek.

A két forma nem csupán jogilag jelent eltérő feltételeket, a leginkább meghatározó

különbség az érdekeltségi viszonyokban jelentkezik. Az alapjaiban eltérő jelleg ellenére az

európai gyakorlatban számos olyan elem tűnik fel, ami látszólag a két forma

összeolvadásának látszatát kelti (ez különösen az ú.n. másodlagos szövetkezetek szintjén

jelentkezik), ám a lényegi különbségek elemzése esetén kirajzolódhat a kép, hogy a

termelők tevékenységének hosszú távú fennmaradása alapjaiban a szövetkezeti

együttműködés keretében alakítható ki.

A gazdasági társaságok esetén az együttműködő partnerek eltérő nagyságú tőkével

kapcsolódhatnak be a közös tevékenységbe, az eltérő nagyságú tőke- befektetés ugyanakkor

meghatározza a partnerek későbbiekben érvényesíthető döntéshozatali jogosultságát és az

eredményből való részesedésüket is. A betéti társaságok esetében nincs meghatározva a

minimális alapítói tőke, míg korlátozott felelősségű társasság alapításához 3,0 millió Ft, a

részvénytársasághoz 20,0 millió Ft tőke szükséges12. A cég alapításához szükséges

minimális tőke következtében a betéti társaság a magyar közvéleményben alacsony

elismertségű annak ellenére (vagy éppen azért ?), hogy e cégforma esetén a beltag a teljes

magánvagyonával felel a cégért. A másik két cégforma esetében a tulajdonos- társak

felelőssége a közös cég gazdasági helyzetétért az alapításkori vagyoni betétek mértékéig

terjednek, azaz a kft. esetében a cégforma nevében is rejlő módon 3,0 millió forintra

korlátozódik a felelőssége a tulajdonostársaknak, a részvénytársaság esetében is a

részvények arányában 20,0 millió Ft-ig állapítható meg a tulajdonosok helytállási

kötelezettsége. A közös cégért való helytállás korlátozott mértéke alól a betéti társaság jelent

kivételt, hiszen ez a cégforma a beltag számára a magánvagyona mértékiig jelent

felelősségvállalási korlátot.

12 E határok az új Ptk. hatálybalépésével megváltoznak.

71

A szövetkezet alapításakor a tagok lényegében azonos mértékű anyagi forrással (a

részjeggyel) vesznek részt a szervezet létrehozásában. Ugyan lehetőség van eltérő mértékű

részjegy jegyzésére, így elvileg nem kizárt, hogy a tagok egy része több részjeggyel

rendelkezzen, ám a több részjegy nem jelent többlet- szavazatot. A szövetkezet belső

életében ugyanis nem a részjegy(ek) száma a döntő, hiszen a döntéshozatal során az egy

tag- egy szavazat elv érvényesül. A részjegynek ugyanakkor - eltérően a gazdasági

társaságok tőkebefektetési mértékétől - nincs hatása az eredményből való részesedésre,

mivel az kizárólag a szövetkezet tevékenységéhez való hozzájárulástól függ. A tagnak a

szövetkezet tartozásáért való helytállása ugyanakkor hasonlóképpen korlátozott, mint az a

kft. vagy az rt. esetében érvényesül.

A fenti összefüggések alapján megállapítható, hogy a gazdasági társaságok a

tőkebefektetés oldaláról és a profit maximalizálása érdeke alapján hozzák meg gazdasági

döntéseiket, a szövetkezetek esetében nem ez tekinthető elsődleges célnak, hanem a tagság

gazdasági tevékenységének fenntartása a tőkehozam lehetséges optimuma mellett. A

mezőgazdasági tevékenység alacsony profitrátája következtében ezért önmagában is jobban

illeszkedik az ágazati sajátosságokhoz a szövetkezeti forma, mint a gazdasági társaságoké.

A profit maximálásának igénye ezen túl a gazdasági társaságok részéről feltételezi a profit

gyors hozzáférésének igényét is, ami a mezőgazdaság termelés (esetenként több éves)

ciklusos jellege miatt nehezebben teljesíthető, mint más termelési ágazatokban és nem

feltétlenül kötődik a termelési alapok fenntartásának igényeihez. A szövetkezet ugyanakkor

tagjainak érdekében főleg a tevékenység folyamatos fenntartásában érdekelt, ezért a

tevékenységében keletkező profitot nem a tőkebefektetés arányában, hanem a tényleges

gazdasági tevékenységhez való hozzájárulás arányában juttatja vissza a tagokhoz,

előmozdítva ezáltal a gazdasági tevékenység alapjainak megőrzését.

A fenti összevetés alapján megállapítható, hogy a termelői együttműködés

szövetkezeti formája inkább illeszkedik a mezőgazdasági termelés sajátosságaihoz,

mint a gazdasági társasági forma. Ugyanakkor a gazdasági társasági forma a pénzvilág

mai tudatformálása mellett sokak számára vonzóbb, mivel az a befektetés és hozam világos

összefüggései révén átláthatóbb elosztási viszonyokat teremt, mint a termelési ciklus

fenntartását elősegítő bonyolultabb részesedés a szövetkezeti döntések során. Ezért a

termelői együttműködés szövetkezeti formájának elterjedésében meghatározó fontosságú a

szövetkezeti demokrácia érvényesítése és tudatosítása mellett a döntések

átláthatóságának megteremtése.

72

A termelői együttműködés e követelményeinek az európai szövetkezeti rendszer

folyamatos átalakulásával kíván megfelelni úgy, hogy a szövetkezeti alapelvek megőrzése

mellett a rendszer folyamatos piaci viszonyokhoz való illeszkedését megteremti. Ebben a

folyamatban az állandóság és a változtatás egyensúlya követhető nyomon.

A nemzetközi szinten elfogadott szövetkezeti alapelvek valójában megegyeznek a

rochdale-i és raiffeiseni szövetkezeti elvekkel, így manapság is a szövetkezeti társulások

alapnormáit jelentik. Tartalmuk csupán annyit változott, hogy a jelenkor társadalmi és piaci

gyakorlatának megfelelően alkalmazzák. Használhatóságukat semmi sem bizonyítja jobban,

mint például a dán farmerek eredményei, valamint az élelmiszer-feldolgozó, értékesítő- és

szolgáltató szövetkezeti vállalatok nemzetközi sikerei.

1. Önkéntesség és nyitott tagság: Az önkéntesség a szövetkezeti demokrácia

kiindulópontja, amely egyben a tagok ama késztetését is megjeleníti, hogy a szövetkezés

tagjai valamely közös tevékenység érdekében hajlandók bizonyos egyéni jogosítványaikat

az együttműködés érdekében korlátozni, s ezzel arányosan a közös cselekvés jogosítványait

megnövelni. Ez az önkorlátozás egyben azt a toleranciát is jelenti, amely elismeri, és

lehetővé teszi a társuló tagok azonos elveken alapuló közös fellépését. A nyitott tagság az

együttműködés fenntartásához és bővítéséhez elengedhetetlenül szükséges követelmény,

ami minden potenciális szövetkezeti tag részére lehetővé teszi az azonos jogok melletti

csatlakozást. Ennek feltétele, hogy a társulni szándékozó tag elfogadja a többség által

kialakított együttműködési elveket, illetve annak írásos szabályait.

Az önkéntesség és nyitott tagság mellett kiegészítő elvként kell elfogadni az

úgynevezett identitás elvét. Ez azt jelenti, hogy a tag azonosul — éppen az önként vállalt

jogviszonyon keresztül — a szövetkezeti célkitűzésekkel, elősegítve azok minél teljesebb

megvalósulását. Ezért a tag és a szövetkezet között kettős kapcsolat áll fenn. Egyfelől a tag

a szövetkezet résztulajdonosa, tehát tulajdonostársa. Másfelől a tag üzletfél, mert

használja a szövetkezet szolgáltatásait, élvezi az abból eredő előnyöket.

2. Szövetkezeti demokratizmus: A szövetkezeti demokratizmus és az azonos jogokon

nyugvó együttműködés alapelve. Minden tagnak azonos jogosítványa van, függetlenül attól,

mekkora gazdasági erőt képvisel, illetve mikor társult a szövetkező tagokhoz. Az egy tag,

egy szavazat elve egyúttal azt is magában foglalja, hogy a partneri viszonyban nemcsak a

választás és választhatóság demokratizmusa érvényesül, hanem azonos feltételek esetén a

gazdasági együttműködésben is minden tagot azonos jogok illetnek.13

13

(Hazánkban a szövetkezeti alapelvek közül az egy tag, egy szavazat elve váltja ki a legtöbb értelmezési vitát a

73

Mindezekből következően téves lenne az a megközelítés, amely szerint a kicsi és a

nagy együttműködésének nincs gazdasági terepe, mert a nagyobbakat hátrányok érik. A

nagyobb szolgáltatási volument igénybe vevő, vagy nagyobb árutömeget beszállító,

értékesítő termelő-gazdálkodó arányosan nagyobb hozzájárulást fizet, természetesen

nagyobb arányban is részesül a közös tevékenység költségeiből vagy eredményeiből

(árbevételéből). Aki nem fejleszt, annak romlik a hatékonysága, így kiesik a versenyből. Az

egyre növekvő koncentráció azt mutatja, hogy a szövetkezés nem szűkíti, hanem kiteljesíti a

piaci versenyt.

3. Korlátozott tőkekamat: Ez fejezi ki, hogy az együttműködés tartalma nem a

tőkehasznosítás, hanem a közös társulásban és szolgáltatásban megnyilvánuló

együttműködés. Mindezekből következően mindazon vállalkozók, akik nem a saját

tevékenységük előmozdításában, hanem tőkehasznosításban vagy kamatjutalékban

érdekeltek, nem a szövetkezeti együttműködési formát választják.

A korlátozott tőkekamat elve szorosan összefügg a non- profit jelleggel, mintegy

kiegészítve és értelmezve azt. A tagok alapérdeke a szolgáltatás fenntartásához, bővítéséhez,

hatékonyságának növeléséhez fűződik. Eme elkötelezettség miatt Dánia és az Európai Unió

fejlett agrárgazdaságú országainak gyakorlatában nem csupán a hozam- és

költségszámítások alapján elért mezőgazdasági termelés versenyképessége a

nemzetgazdasági fejlesztés egyedüli meghatározója. A népességmegtartás érdekében való

jövedelem-kiegészítés és foglalkoztatáspolitika társadalmi szinten sokkal olcsóbb és

humánpolitikai vonatkozásokban kezelhetőbb eljárás, mint a munkanélküliség

segélyalapjainak feltöltése. A vidéki népesség agrártevékenységének széleskörű

fenntartása ugyanakkor jól hasznosuló környezetvédelmi és turisztikai háttéralapot is

jelent.

4. Non-profit jelleggel működő szövetkezetek: A non- profit rendszer lényegét

illetően számos tévhit terjedt el a köztudatban, ami rendkívüli módon nehezíti az ilyen

típusú termelői önszerveződések előnyeinek felismerését. A félreértések legtöbbször abból

adódnak, hogy a non- profit rendszer alatt egy általános haszon-nélküliséget feltételeznek a

gazdálkodók, holott tulajdonképpen csupán az eredményelosztás módjáról van szó. A dán

tőkehasznosító társasági szemlélethez kötött, illetve attól elszakadni nem tudó vagy nem akaró személyek és érdekcsoportok körében. Ennek okai azok a tévhitek, amelyek az esélyegyenlőséget megvalósító beszállítói, szolgáltatói és a tagok önálló gazdaságát előmozdító szövetkezéssel azt a vállalati szemléletet állítják szembe, amelyben a választott vezetőség és a menedzsment azonosságából öszvérállapot következik — ez tulajdonképpen se nem szövetkezet, se nem vállalat.)

74

állam a társulásokat rendkívül kedvezményesen adóztatja, mivel a gazdák tevékenységének

részeként kezeli.

5. Demokratikus nevelés-képzés: Az együttműködés szükségességének, illetve

formai és tartalmi módjának tudatosítása már a szövetkezetszerveződések száz évvel ezelőtti

időszakában is rendkívül fontos volt. Az együttműködés szabályait meg napjainkban is

tanulni kell. A gazdákkal, mint szövetkezeti tagokkal — gyakorlati példák bemutatásával —

el kell tudni fogadtatni, hogy csak abban az esetben tudnak az élelmiszer-gazdaság piaci

keretei között eredményesen működni, ha önállóságukat részben feladva koordinálják

tevékenységüket. A felismerés szükségszerűsége és az együttműködés gyakorlati realizálása

teszi lehetővé számukra a feldolgozó- kapacitások kihasználását, a megfelelő piaci

nagyságrend elérését és a minőségi termeléshez szükséges minőségellenőrzés széles körű

alkalmazását.

A demokratikus nevelés és képzés gyakorlata valójában folyamatos feladat minden

szövetkezeti együttműködésben. A demokratikus jelleg az esélyegyenlőség érvényre

juttatása érdekében szükséges magatartásformát is jelent, amelyben a tagok önérdek-

érvényesítő képessége minőségi versenyben jut kifejezésre. A kontraszelekció tényleges

kiszűrését a szabályok és szabályrendszerek garantálják. A tagok termelésének, termékeik

minőség-ellenőrzési rendszerének belső szabályzatai rendkívül konkrétak, tárgyilagosak,

vagyis a bennük foglalt minőségi és teljesítési előírásaik mérhetőek és visszakeresésre

alkalmasak.

A bizalmi tőke természetesen nem létezhet megfelelő visszacsatolás, vagyis

folyamatos tagi ellenőrzés nélkül. A tagok állandóan ellenőrzik a szolgáltatási,

feldolgozási, üzemi tevékenységet végző menedzsmentet. Folyamatosan választ kérnek a

gazdasági eredményességüket meghatározó kérdésekre. Számon kérik, hogy a

menedzsment14mindent megtett-e annak érdekében, hogy a legjobb szerződéseket kössék a

késztermékek értékesítésére, a legjobb technológiát alkalmazzák a feldolgozóipari

termelésben, a legjobb munkatársakat alkalmazzák-e piackutatási munkájuk során, hogy

nem fizetik-e túl az alkalmazottakat, s hogy megfelelő költséggazdálkodást alkalmaznak-e.

A tagok közül választott tisztségviselők nemcsak a stratégiáért felelősek, hanem a

pénzügyi ellenőrzésért is. A tagok képviseletét, ezért csak azok a választott tisztségviselők

láthatják el, akik egy-egy szakterületre vonatkozóan elegendő ismeretekkel rendelkeznek.

14 A dán (és az EU-15 országok) szövetkezeti rendszerben jellemző, hogy a tagok nem vesznek részt a szövetkezet operatív irányításában (a szövetkezeti menedzsmentben), a szövetkezet ugyanis a tagok tevékenységétől teljesen eltérő gazdasági tevékenységet folytat, ahhoz más szakismeret szükséges. A demokratikus és operatív irányítás elválasztása következtében fel sem vetődik a összeférhetetlen gazdasági tevékenység lehetősége.

75

Felkészítésük nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a szükséges kérdéseket időben és térben fel

tudják tenni, illetve munkájuk segítésére a megfelelő szakértőket ki tudják választani. A

felkészítések során külön szakértői csoport foglalkozik azzal, hogy az igazgatóság és a

felügyelő-bizottság tagjai a menedzsmentet nehéz kérdésekkel sarokba szoríthassák annak

érdekében, hogy megbízható választ kapjanak a gazdálkodás valós helyzetéről. Ezekre a

feladatokra szövetkezeti tagokat és tisztségviselőket rendszeresen kell tovább képezni.

Az alapelvek érvényesülése mellett a szövetkezeti rendszerfejlesztés tervezése során

a nemzetközi – kiemelten EU-s - viszonyok elemzését az agrárágazat jellemző piaci

helyzete és a 2004-ben bekövetkezett uniós csatlakozás nélkülözhetetlenné teszi.

Magyarország agrárágazati szempontból mindig exportorientált ország volt, a

rendszerváltást követő liberalizációs folyamat ugyanakkor kétirányúvá tette az addigi

elsődlegesen kifelé irányuló nyitottságát, így a nemzetközi folyamatokra érzékenyebb lett a

nemzetgazdaság egésze és benne kiemelten az agrárszektor is. Külkereskedelmünkben

megváltoztak az irányok, a kereskedelmi kapcsolatok súlypontja új piacokra- elsősorban az

EU tagország felé- tolódott el. Természetesen ezeknek a piacoknak a jellege is alapvetően

eltért az addigi – hiánygazdasági körülmények között működő- piacoktól. Az előzőekben

részletezett – az élelmiszeripart és kereskedelmet kiemelten érintő- külföldi

tőkebefektetések is alapvetően befolyásolták a hazai viszonyokat, ami az 1990 előtti

mintegy 6:1 export/ import arányról az éppen pozitív szaldóra redukálta a külkereskedelmi

egyenleget. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanakkor az, hogy a nemzetközi

viszonylatokban is érvényesül az a tendencia, hogy a tőkeerős résztvevők és általában a

nagykereskedelmi fogyasztói piachoz közel lévő szereplők jelentős versenyelőnyben

vannak. Az a tendencia, hogy az agri- business viszonyokon belül a hozzáadott-érték

arányok átrendeződtek a feldolgozóipar és a kereskedelem javára, egy hosszú-távú

trend eredménye és ez a folyamat tovább folytatódik.

A végső fogyasztói árban a mezőgazdasági termék ára egyre csökkenő hányadot

képvisel, amit végső soron maga a piac jellege idéz elő. A gazdasági és társadalmi

globalizáció eredményeképpen a fogyasztói szokások átalakultak, a helyi ellátás súlya

csökken, a koncentrált kereskedelem egységes, a fogyasztói kényelmet szolgáló termékek

tömeges igényével az ezt szolgáló árösszetevőket preferálja, illetve az újabb és újabb

igények kielégítésének költségeit az alapanyag árának csökkentésével kívánja kompenzálni.

A globalizált kereskedelem arra is módot nyújt, hogy az alapanyagok tekintetében is

lehetősége van a feldolgozóiparnak és a kereskedelemnek a helyi ellátási feltételek helyett a

világpiaci viszonyok között találhatják meg beszerzési forrásaikat. E tekintetben kétségkívül

a termelői versenyképesség számos elemének (input anyagok és szolgáltatások ára,

munkaerő költsége, méretgazdaságosság stb.) figyelembe vétele dönt a feldolgozás és a

76

kereskedelem beszerzési forrásáról. Ugyanakkor az EU a korábbi piacszabályozásával e

hatásokat bizonyos fokig mérsékelte az európai termelők védelmében, és a közeli jövő

dönti el, hogy a 2014-től a megújult Közösségi Agrárpolitika eszközei milyen módon

segíthetik az alapanyag- termelés jövedelmezőségének, és ezáltal szintjének megtartását az

EU tagországok termelői számára.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az EU korábbi tagországainak

gyakorlatában a termelők az általuk tulajdonolt és irányított szövetkezeteken keresztül

szinte közvetlen kapcsolatban állnak a fogyasztói piaccal. A termelőtől a fogyasztóig

terjedő lánc belső érdekviszonyai az EU jelenlegi tagországaiban minden szabályozás nélkül

viszonylag hasonlóan alakultak.(10/a ábra), míg a magyar viszonyok között ez még nem

alakult ki (10/b ábra).

10/a. ábra Termékpálya szervezés az EU- 15 országokban Termelés FFeellvváássáárrllááss ÉÉlleellmmiisszzeerriippaarr NNaaggyykkeerreesskkeeddeelleemm Kiskereskedelem Fogyasztó

Mezőgazdasági Termelők által irányított szövetkezet termelés önálló illetve magáncégek 10/b ábra Termékpálya viszonyok magyarországi gyakorlata

Termelés Felvásárlás Élelmiszeripar Nagykereskedelem Kiskereskedelem Fogyasztó

Atomizált Integrátorok, bel- és külföldi termelés érdekeltségű tőkés magántársaságok

A két ábrából láthatóan a rendszer felépítés alapvetően abban különbözik egymástól,

hogy a korábbi EU tagországokban a szövetkezet nem a mezőgazdasági termeléssel,

hanem elsődlegesen az önálló termelők által előállított termék, termény piacra

juttatásával illetve a termeléshez szükséges anyagok közös beszerzésével foglalkozik.

Másként fogalmazva a szövetkezet Európában elsődlegesen begyűjtő és feldolgozó

logisztikai rendszert, raktárt, malmot, aukciós piacot, vágóhidat, tejüzemet stb. jelent. A

fenti rendszer természetes módon – és egyes tagországok belső viszonyaitól függő egyéni

karakterrel- történő kialakulása és fejlődése sokáig nem tett szükségessé európai joganyag

kiadását. Természetesen a jelen tanulmány ebből következően az európai modellnek

megfelelő szövetkezeti rendszer megvalósíthatóságának kérdéseit és feltételeit foglalja

össze.

77

A globalizációs hatások értelmezéséhez figyelembe kell venni azt a lényeges

szempontot is, hogy a tőkemozgás felgyorsulásának lehetősége kedvezőbb reakcióidőt tesz

lehetővé a pénzügyi befektetőknek, így a világgazdaság egészében versenyelőnyt élvez a

társasági formában történő működés. A magántőke gyors profitszerzési lehetősége olyan

kihívás, amire csak azok az országok tudtak eddig megfelelő választ adni, amelyekben a

reálszféra önszerveződése legalábbis nemzeti szinten globális választ tudott adni. Ebben a

tekintetben előnyben vannak azon EU tagországok termelői, amely országok szövetkezeti

rendszere a piaci részesedésük révén az áruelhelyezés biztonságával, a szövetkezeti

szolgáltatásokból származó értéktöbblet arányos visszaosztásával stabilizálni tudta az

agrárágazati szereplők pénzügyi helyzetét. Érdemes megjegyezni, hogy a szövetkezeti

szektor piaci részesedése éppen a tudatos szerepvállalás következtében az EU- 15

agrárágazatában a globalizációs hatások ellenére jelentős mértékben nem változott.

Szövetkezet alapítása

Szövetkezetet jelenleg a hatályos 2006. évi X. törvény alapján lehet alapítani. Ennek

felülvizsgálata jelenleg is folyik, így a még ki nem hirdetett, de már az országgyűlés által

elfogadott új Polgári Törvénykönyvvel számos előírás változik, illetve párhuzamosan

kezdeményezés történt egységes új szövetkezeti törvény megalkotására, azonban jelen

dokumentumban a hatályos törvényi előírások keretében az előzőekben vázolt alapelvekkel

történő összehangolt alapítási folyamatot foglaljuk össze.

A szövetkezet alapításának személyi feltételei között fontos szabály, hogy legalább

hét alapító tagra van szükség. Az alapító taglétszám abból a megfontolásból került hét

személyben meghatározásra, hogy mód legyen szövetkezeti igazgatóság és felügyelő

bizottság választása esetén e testületeket szövetkezeti tagokból létrehozni. Az alapítók

természetes személyek, jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági

társaságok egyaránt lehetnek, azzal a korlátozással, hogy alapításkor és a működés további

menetében a nem természetes személyek taglétszáma nem haladhatja meg a tagság felét.

A szövetkezet megalakulásához alakuló közgyűlés megtartására van szükség,

amelyen az összes alapító tagnak részt kell vennie. Az alakuló közgyűlés sorrendben először

megválasztja a levezető elnököt, a jegyzőkönyvvezetőt és a jegyzőkönyv két hitelesítőjét,

majd kimondja a szövetkezet megalakulását és elfogadja a szövetkezet alapokmányát, az

alapszabályát. Az alapszabályon kívül külön is megállapítja, hogy az alapító tagok a

meghatározott mértékű részjegytőke teljesítésére kötelezettséget vállalnak. Végül

megválasztja a szövetkezeti működéshez szükséges testületeket (az igazgatóság elnökét és

78

tagjait, a felügyelő bizottság tagjait) és a könyvvizsgálót, ha a számviteli törvény előírásai

szerint könyvvizsgáló működtetésére szükség van, illetőleg, ha törvényi előírás hiányában

az alapítók így határoznak. Az alapítók igazgatóság helyett ügyvezető elnököt is

választhatnak. Az alakuló közgyűlés határoz a díjazásukról is.

Általában egyszerű szótöbbséggel, nyílt szavazással kell meghozni a döntéseket, ez

alól azonban két irányban kivétel van. Az egyik az, hogy az alapszabály elfogadásához

valamennyi alapító tag igenlő döntésére van szükség, a másik az, hogy a vezető

tisztségviselők, valamint a felügyelő bizottság tagjai megválasztása titkos szavazással

történik.

Az alakuló közgyűlésről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyet a levezető elnök, a

jegyzőkönyvvezető, valamint a jegyzőkönyv két hitelesítője aláír. Külön rendelkezés

vonatkozik az alapszabályra, amelyet minden alapító tagnak alá kell írnia. Az alapszabály

későbbi módosítását jegyzőkönyvbe lehet foglalni.

A jogi szakszerűség biztosítása érdekében az alapszabályt (későbbi módosításait)

közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett okiratba kell foglalni.

A szövetkezet nyilvántartásba vételére a székhelye szerint illetékes cégbíróságnak

van hatásköre. A cégbejegyzés előfeltétele, hogy a tagok a részjegytőke alapszabályban

meghatározott mértékét, amely legalább a 30%-ot el kell érje, a szövetkezet rendelkezésére

bocsássák, illetőleg a nem pénzbeli hozzájárulás teljes egészét szolgáltassák.

A szövetkezet a cégbejegyzés iránti kérelem benyújtását követően végezhet

gazdasági tevékenységet, azonban a cégnyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre. Ha a

bejegyzési kérelmet a cégbíróság elutasítja, a gazdasági tevékenységet meg kell szüntetni.

Ebben az esetben a tagok kötelesek helytállni a vállalt kötelezettségekért.

Külön figyelmet érdemel az a szabály, amely szerint, ha valamely tevékenység

folytatását jogszabály hatósági engedélyhez köti, ezt a tevékenységet csak az engedély

birtokában lehet megkezdeni. A törvény az önkormányzati rendeletet ebben a

vonatkozásban nem tekinti jogszabálynak. Lényegében hasonló rendelkezés vonatkozik a

képesítéshez kötött tevékenység folytatására, amelyet - jogszabályi kivételtől eltekintve –

csak akkor folytathat a szövetkezet, ha a tevékenységében személyesen is közreműködő

tagjai, vagy munkavállalói, vagy a szövetkezettel polgári jogi szerződés alapján

együttműködők között legalább egy olyan személy van, aki a jogszabályokban

meghatározott képesítési követelményeknek eleget tesz.

A cégbejegyzés megtörténte előtt megkezdett működésnek az a kockázata, hogy akik

a saját nevükben, de a szövetkezet javára eljárnak, korlátlanul, és egyetemlegesen felelnek a

vállalt kötelezettségekért. Ez a felelősségük megszűnik, ha a szövetkezet közgyűlése a

kötelezettségvállalást utólag jóváhagyja.

79

Indokolt a szövetkezet alapításánál arra is figyelemmel lenni, hogy a termelői

együttműködések EU-s támogatása esetén a létrejött szervezetnek – szemben a hazai

diszpozitív jellegű szabályozásokkal - a tag és a szövetkezet közötti viszonyban a jogok,

anyagi elszámolások és kötelezettségek viszonyát a nemzetközi szövetkezeti alapelvekkel

összhangban, és a jogi formától függetlenül kötelezővé teszik. E tekintetben külön is

kiemelendő, hogy az áruforgalmazás tervezhetősége érdekében a tagok csak meghatározott

idő (3 év) után léphetnek ki a szövetkezetből, illetve a belső áruforgalomban a non- profit

elvnek kell érvényesülnie, azaz az áruforgalmazás arányában történik a nyereség

meghatározott részének tagok felé történő visszaosztása.

A fenti elvi és gyakorlati szempontok alapján javasolható alapszabály, illetve az

alapító ülés jegyzőkönyvi mintáját az 1. és 2. mellékletek tartalmazzák.

80

Kommunikációs terv a HANGYA szövetkezet számára

A létrejövő szövetkezet kommunikációja két szinten valósulhat meg. Egyfelől a

szövetkezet létrehozásának kommunikációja, illetve a már működő szervezet által nyújtott

szolgáltatásoké, termékeké. Természetesen ez utóbbi tervezése alapvetően függ a szervezet

tevékenységétől, termékskálájától, hiszen a megfelelő kommunikáció mind a célcsoport

meghatározásában, mind az eszközeiben nem függetleníthető ezektől. Magát a

kommunikációt ugyanis gyakorlatilag a marketing szerves részének tekinthetjük, ami adott

szolgáltatás, eszköz, termék nélkül a jelen szakaszban csak általános tervezési

összefoglalásra ad lehetőséget. Ezért a jelen fejezet a szövetkezet létrehozásának konkrét

kommunikációs tervezése mellett a szervezet működése révén létrejövő szolgáltatások és

termékek kommunikációjára csak általános tervezési leírást tartalmazhat.

A kommunikációs stratégia általános tervezési folyamata

1. A célközönség meghatározása (kire irányuljon a kommunikáció)

A kommunikációs objektumának imázsának elemzése

− ismertségi skála

− kedveltségi skála

− ismertség-kedveltség elemzés

− az imázs tartalma

− a kívánt imázs meghatározása

2. A kommunikációs célok meghatározása

− A kívánatos cél megfogalmazása

− A lehetséges válaszok hierarchiája

− Mérhető, konkrét kommunikációs célok meghatározása

3. Az üzenet megtervezése

− tartalma kiemelve a vonzó tényezőket, nem elhallgatva az akadályokat

− szerkezete (bemutatás sorrendje, következtetés levonása, érvelés milyensége)

− megformálása

− forrása

81

4. A kommunikációs csatornák kiválasztása

4.1. Személyes kommunikációs csatornák

− Képviselői kommunikációs csatorna: a vállalkozás, vállalat eladói, területi

képviselők, akik a célpiac vásárlóival veszik fel a kapcsolatot.

− Szakértői kommunikációs csatorna: szakértelemmel rendelkező független személyek,

akik véleményükkel jelentősen befolyásolják a célcsoport tagjait.

− Társadalmi kommunikációs csatorna: szomszédok, barátok, ismerősök, akik a

„mindennapok” során beszélgetnek a célpiac vevőivel. A csatornát más néven

„szájreklámnak” is nevezik, sok termék esetében ez a legbefolyásosabb csatorna.

4.2. Nem személyes kommunikációs csatornák

− Reklámeszközök: nyomtatott (újságok, magazinok, címre szóló levelek), sugárzott

(rádió, televízió), elektronikus (magnókazetták, videokazetták), kihelyezett (utcai

plakátok, óriásplakátok, cégtáblák)

− Hangulati elemek: létrehozzák ill. megerősítik a vevő vásárlási hajlandóságát,

„csomagolt” környezetet jelentenek. Tipikus példa az élelmiszer-áruházak, plázák

kellemes vásárlóhelyi környezete.

− Események: alkalmak, amelyeket tudatosan arra terveznek, hogy a célközönségnek

különleges üzeneteket közvetítsenek. Ilyenek: a sajtókonferenciák, ünnepélyes

megnyitók, vállalati rendezvények.

5. Költségvetés megtervezése, annak lehetőségei

− a maradványelven nyugvó lehetőségek módszere

− forgalomarányos módszer

− előző évi költségvetés alapján inflációkövető módon

− versenytársakhoz igazodó módszer

− projekt jellegű (cél – feladat) módszer

6. Promóciós-mix kialakításának szempontjai:

− Termék piacának jellege (a kommunikációs eszközök hatékonysága a fogyasztási

cikkek, termelő eszközök, pénzügyi szolgáltatások piacán eltérő)

− „Toló” (közvetítőre irányuló) vagy „húzó”(végső fogyasztóra irányuló) stratégia15

− Vásárlói készenlét állapota

A különböző marketing-kommunikációs eszközök (reklám és propaganda, személyes

eladás, értékesítés ösztönzés) a tudatosítás – megértetés – meggyőzés – rendelés –

újrarendelés folyamatában eltérő költséghatékonyságúak

15 Amíg a toló stratégia a személyes értékesítést és a vásárlásösztönzést helyezi előtérbe, addig a húzó stratégia sok reklámot és fogyasztói ösztönzést alkalmaz, ezáltal pedig fogyasztói keresletet teremt.

82

− Termék-életgörbe szakasza

A bevezetés szakaszában mindegyik eszköz használata fontos. A növekedési

szakaszban a kommunikációs eszközök szerepe csökken, mert a keresletnek van saját

hajtóereje a szájreklámon keresztül. Az érettség szakaszában mindegyik

kommunikációs eszköz használati hatékonysága jó. A termék forgalmának

hanyatlásakor az értékesítés ösztönzés (árcsökkentés) továbbra is erős marad, a

reklám és a propaganda csökken, az ügynökök csak kevés figyelmet szentelnek a

terméknek.

7. Eredmények mérése

A kommunikációs kampány után a kommunikátornak mérnie kell a terv hatását a

célközönségre. Meg kell tudnia, hogy a kommunikáció hatására hány ember ismerte meg a

terméket, azt mennyien vásárolták és a kipróbálók közül hányan voltak megelégedve a

termékkel.

8. A folyamat irányítása és koordinálása

− Kommunikációs tervek kidolgozása (programterv, költségterv, időterv)

− A kommunikációs feladatok belső kapcsolati elemei és összehangolása a szövetkezet

egységei között

− a kommunikáció SWOT elemzése (erősségek, gyengeségek, lehetőségek, veszélyek

felmérése)

− Visszacsatolás

A szövetkezet létrehozásának kommunikációja

A célközönség meghatározása

A projekt megfogalmazásával a célcsoport alapvető és általános meghatározása

megtörtént. Ugyanakkor az első fejezetben vázolt nehézségek következtében a

tulajdonviszonyok elaprózottsága és esetenkénti rendezetlensége következtében a

szövetkezet létrehozására képes és kész személyek azonosítása további vizsgálatot igényel.

Ezt a jelen dokumentum harmadik fejezetében összegzett kutatás alapján indokolt

elvégezni. A célközönségként a megszólítottak minél teljesebb körű részvételét indokolt

tervezni, és törekedni kell a tevékenység szempontjából meghatározó személyek

megnyerésére. A vonatkozó törvényi szabályozás alapján a szövetkezet megalakításához

minimálisan 15 fő szükséges, ami a végleges célcsoport alsó korlátja. Ugyanakkor ennek

összetételét illetően nem kerülhető meg a gazdasági szempontok figyelembe vétele, a

83

potenciális beszállítói volumen. E tekintetben indokolt, hogy az említett minimális létszám

mellett a területen megtermelhető mezőgazdasági termékek (illetve mezőgazdasági terület)

legalább 25- 30 %-át képviselje ez az alapítói kör. A célcsoport szerves alakítója az

önkormányzat is, amely helyi szintű szabályozásával aktivizálja a termelési potenciál

kihasználását, saját eszközeivel (közmunka szervezés) maga is részt vállal a hasznosítás

teljesebbé tételével.

A kommunikációs célok meghatározása

A kívánatos cél megfogalmazása azzal megtörtént, hogy HANGYA típusú

szövetkezetek létrehozásával kapcsolatos projekt indult a határon átnyúló kapcsolatban. Azt

a kutatási fázisban, és egyéb kommunikációs csatornákon keresztül lehet azonosítani, hogy

a célcsoport ezalatt az 1948-ban megszűnt HANGYA szerkezetét, avagy a jelenlegi – a

termékpályán horizontális és vertikális kapcsolatokat erősítő - struktúrát, illetve más

megoldást tekinti magáénak. Ennek tükrében határozható meg a továbbiakban alkalmazható

kommunikációs cél, amely a célcsoport szándékait tükröző konkrét együttműködési keretet

jelent.

Az üzenet megtervezése

Már a kutatási folyamatban egyértelművé indokolt tenni a kívánatos cél lehetséges

megoldásai közötti különbségeket, a különböző szövetkezeti megoldások eltérő feltételeit és

ebből fakadó előnyöket, hátrányokat. A végső kommunikációs cél meghatározását követően

ugyanakkor indokolt mind a megszólítottak, mind a nagyközség lakossága számára egy

olyan üzenet kialakítása, és kommunikációja (pl. szórólap, honlap), amely a létrehozandó

szervezet céljáról, tevékenységéről és formájáról szóló végleges – a szövetkezet alapító

ülésén előterjesztendő - elképzeléseket az előnyöket és kockázatokat bemutatva érveléssel

alátámasztva tartalmazza.

A kommunikációs csatornák kiválasztása

Tekintettel arra, hogy az önkormányzat a szövetkezet létrehozásában eddig is aktív

szerepet vállalt, ezért indokolt, hogy a rendelkezésére álló valamennyi kommunikációs

csatornát kihasználja. Ez különösen igaz a nem személyes kommunikációs (hirdetmények,

szórólapok, helyi híradások egyéb formái stb.) csatornákra. Ugyanakkor nem hagyható

figyelmen kívül az sem, hogy a személyes kommunikáció hatékonysága (pozitív és negatív

értelemben is!) meghaladja a nem személyes eljárásokét. Ezért a kommunikáció tervezése

során indokolt az önkormányzati testületi képviselők, illetve a település szakmai, vagy

84

közéleti kulcsszereplőinek a végleges kommunikációs célról történő személyes (akár

csoportos keretben) tájékoztatása, és e „társadalmasítással” a további kommunikációba

történő bevonása. Természetesen a szélesebb közvélemény tájékoztatása szükségessé teszi,

hogy a szövetkezet létrehozásával kapcsolatos vizsgálatról, majd a vizsgálati

eredményekről, következtetésekről - a határon átnyúló projekt ütemezésével is összhangban

– nyílt nap keretében a település valamennyi lakosa tájékozódhasson.

Költségvetés megtervezése, annak lehetőségei

A szövetkezet létrehozásának kommunikációs költségei magában a határon átnyúló

projektnek a kereteiben alapvetően tervezésre kerültek, az esetlegesen szükséges kiegészítő

költségek – tekintettel arra, hogy jelentős átfedésben vannak az önkormányzat általános

feladatainak álló költségeivel – külön forrás vizsgálatát feltehetően nem indokolják.

Promóciós-mix kialakítása

A szövetkezet létrehozására irányuló kommunikáció tervezésénél messzemenően

figyelembe kell venni, hogy a szövetkezeti elvek és gyakorlat befogadása és azonosulás

ezzel komoly tudatformálást igényel. Ezért a személyes meggyőzés és szakmai érvanyagok

közzététele kulcsfontosságú a folyamatban. Indokolt, hogy a potenciális célcsoport

figyelmét folyamatosan fenntartva, ugyanakkor a megvalósulás feltételeit és ütemezését is

világossá téve folytassuk a kommunikációt. A kutatási eredmények tükrében indokolt

meghatározni a szövetkezet létrehozásának ütemtervét és ebben meghatározni az adott

szakaszhoz kapcsolódó kommunikációs feladatot.

Eredmények mérése

A kommunikáció eredménye e folyamatban nehezen azonosítható, de a folyamat

kezdeti szakaszában érdeklődést mutatók és a szövetkezet megalapításában résztvevők

számának viszonya egyértelmű utalást ad a kommunikációs folyamat eredményességére.

A folyamat irányítása és koordinálása

Tekintettel arra, hogy a szövetkezet létrehozása a határon átnyúló projekt része, ezért

attól elkülönülő irányítás és koordinálás nem indokolt. Természetesen a létrehozás utáni

fázisban a szövetkezeti kommunikáció már a projektgazda önkormányzat feladata, de

további segítséget és ösztönzést az önkormányzat adhat.

85

HANGYA szövetkezet hálózati kapcsolódási lehetőségeinek vizsgálata

A létrehozandó szövetkezet belső – tagokkal kapcsolatos - és külső kapcsolatait

alapvetően az határozza meg, hogy a szövetkezet miként pozícionálja magát a korábban

vázolt horizontális és vertikális viszonylatokban. Ezek a viszonylatok természetesen

visszahatnak magára a szervezet ágazati kapcsolataira, a szövetkezet funkcionális szerepére.

A települési önkormányzat által kezdeményezett együttműködés tartalmilag arra irányul,

hogy az agrárágazati potenciál hasznosításában érdekeltek egy piacképes árualappal

rendelkező szövetkezetet hozzanak létre.16 Ez a kezdeményezés lényegében az európai

szövetkezeti gyakorlatnak megfelelő marketing17 szövetkezet funkciójának felel meg, amely

fő tevékenysége a mezőgazdasági termény(ek)nek és/vagy annak feldolgozott

termékének/termékeinek piacra juttatása.

A „klasszikus” marketing szövetkezetek18 – a terméktől függően – zömében a

termény-nagykereskedelem, számos esetben az élelmiszeripari feldolgozás szintjén nyújtják

az értékesítési szolgáltatást tagjaik részére. A végső fogyasztótól való távolság

csökkentésére számos törekvés van, amelyek a helyi/ (kis)termelői piacok előtérbe kerülését

is magával hozta, ami hazánkban eddig csak egyéni törekvések szintjén jelent meg. Meg

kell említeni, hogy e törekvésnek nemzetközi szinten már megjelent a szövetkezeti változata

is, amely a termelők és a fogyasztók közös marketing rendszerét, a közösség által

támogatott mezőgazdaságot teremtette meg.

A közösség által támogatott mezőgazdaság (community-supported agriculture, CSA) az

alternatív termelési és élelmezési hálózatok (ld. 11. ábra, 86. oldal) egy formája, a

mezőgazdasági termelés és a termények elosztásának egy szocio-ökonomikus modellje. A

CSA kistermelők és fogyasztók közösségére alapul, amely együtt vállalja a termelés

kockázatát, illetve együtt osztozik a nyereségen.

A CSA-k általában kis méretű, független, sok kézi munkát igénylő családi farmokból

(és azok láncolatából) áll, együttműködve fogyasztói közösségekkel. A fogyasztói közösség

évente előre fizetett tagsági díjjal garantálja a felvevő piacot és finanszírozza a gazdaság

működtetését. A gazdaságot működtető kistermelők így egyrészt a minőségre tudnak

16 E célmeghatározás alapján a szövetkezet alapítása szempontjából a fogyasztási szövetkezetek, mint lehetséges alternatíva nem jön számításba. A település, és a potenciális tagok szociális helyzete alapján a szociális szövetkezet létrehozása sem látszik megalapozottnak. 17 Ezalatt elsősorban értékesítő funkció érthető, ami nem zárja ki a tagok input szükségleteinek szervezett – és ezáltal kedvezőbb áron történő- beszerzését. 18 A köznyelv és a szakirodalom is (!) számos kifejezést hasonló, vagy azonos funkcióval alkalmaz, így a termékpályás szövetkezet, az egycélú szövetkezet, a BÉSZ, a TÉSZ, a termelői csoport funkciójában és fő logikai felépítésében a leírtakkal azonos elvi és gyakorlati alappal rendelkezik

86

koncentrálni, másrészt versenyképesek tudnak maradni egy olyan élelmiszerpiacon, amely

alapvetően a nagyméretű, iparosított rendszert támogatja a helyi gazdaságokkal szemben.

11.ábra Alternatív ellátási láncok az élelmiszerellátásban

A CSA fogyasztó tagjai, ha egy adott termék a farmo(ko)n megterem, a tagok

kizárólag ott, illetve a szövetkezetükön keresztül szerzi be, és bizonyos mértékig a

fogyasztók19 és a termelők osztoznak a termelés kockázatában. A tagok rendszerint heti

házhozszállítással vagy átvevőhelyen való felvétellel jutnak hozzá gyümölcshöz,

zöldséghez, esetleg tejtermékhez, húsáruhoz. Jellemző, hogy a fogyasztó tagok maguk is

esetenként bekapcsolódnak önkéntes munkával a gazdaságban folyó termék- előállító

tevékenységbe.

A CSA fogyasztói oldalú szerveződésére van már jelenlegi hazai példa20, de a

rendszer egészének alappillére nem áll messze az 1945 előtti HANGYA elvi alapjától,

amely a maga korában és gazdasági- társadalmi körülményei között a termelők, a

fogyasztók és a hitelintézet (adott esetben a fogyasztók egyidejűleg hitelezők is) szerves

egységét valósította meg.

19 Ez nem feltétlenül és nem jellemzően anyagi természetű, hanem a fogyasztó pl. elfogadja a gyengébb minőséget is a természeti kockázatviselés következményeképpen. 20 pl. Tudatos Vásárló Egyesülete által szervezett közösségek, Szatyor Bevásárló Közösség, „Dobozrendszer”

87

Belső tagi kapcsolatok

Amint arra a hatodik fejezetben már utaltunk, a tag és a szövetkezet közötti viszony

egy olyan belső üzleti kapcsolatot jelent, ami non-profit jellegű. Ez a közönséges üzleti

kapcsolatoktól annyiban tér el, hogy a szövetkezet a tagnak nyújtott szolgáltatások (azaz a

teljes működési költségek!) költségeivel csökkentett árbevételének – közös demokratikus

döntésen (közgyűlés) alapulóan – visszatartott részét leszámítva teljes mértékben vissza-

SZÖVETKEZET

Demokratikus intézmény Vállalkozás

Tagság Feldolgozás, értékesítés

Alapszabály Marketing

Közgyűlés Vezetés: alkalmazotti státusz

Tulajdonosi Igazgató Tanács

Pénzügyi alapok Vállalkozási döntések

Tagdíj Szakmai, üzleti döntések

Tagi garancia Működési döntések

Konszolidáció Piaci döntések

Hosszú távú kölcsönök

Hitelek

Üzleti bevételek felosztásának elve

12.ábra Szövetkezeti belső kompetenciák

88

osztja a tagoknak az üzleti (és nem befektetési) részesedésük szerint. Ez adja meg

a.szövetkezet más gazdasági formáktól való alapvető eltérését, és ez adja meg a szövetkezet

tagok általi átláthatóságát, ami a bizalom alapja.

A szövetkezeti demokrácia, azaz az egy tag- egy szavazat elv ugyanakkor nem

jelenti azt, hogy a gazdasági racionalitás érvényesülése érdekében a szövetkezetnek a

meghatározó kérdéseken túl minden döntése az egy tag- egy szavazat szerint történjen. A

tagok összességét egyidejűleg érintő döntések ugyanis olyan gazdasági helyzetben és olyan

szakmai összefüggések értékelésén kell, hogy alapuljanak, amire a tagok egyénileg

nincsenek felkészülve, illetve nem is képesek. A szövetkezet egészének sorsát meghatározó

döntéseknek tehát menedzsment döntéseknek kell lenniük, akiket viszont a egyéni tagi

kötöttségek nem befolyásolnak, a döntésnek a tagok összességét kell szolgálniuk. Ezért egy

üzletileg jól szervezett szövetkezetben (természetesen megfelelő méret fölött) a

demokratikus döntési kompetenciák és az üzleti döntések szétválnak és megfelelő belső

hálózati rendszert alakítanak ki, amelyet a 12. ábra foglal össze.

Külső kapcsolatok

A szövetkezet külső kapcsolatait a mai magyar gyakorlatban a 10/b ábra (76. oldal)

szemlélteti. Az integrációs21 kapcsolat etimológiai jelentése is utal arra, hogy a partnerek

nem tekinthetők egyenlő erejűnek, sőt a szó maga arra utal, hogy valamelyik fél önállósága

(értsd autonóm döntése) megszűnik. Ez kifejezetten érvényes akkor, amikor a külső

kapcsolatok a termékpálya magasabb szakaszán lévő szereplőkkel alakul ki.

E tekintetben nem lehet figyelmen kívül hagyni a piacgazdaság természetes

tulajdonságát, azaz hogy a piaci ellátás elsődleges vezérlője maga a vevő az igényeivel. A

terméklánc mentén felfelé haladva azonban az a szereplő, aki a végső fogyasztótól távol

van, azaz a termelő egyre kiszolgáltatottabb.

− Kiszolgáltatott azért is, mert a valós piaci igények információi csak áttételesen jutnak

el hozzá, így a szükséges igazodást csak a közvetítés alapján és fáziskéséssel tudja

megvalósítani.

− Kiszolgáltatott azért is, mert a termelői kínálat koncentrációja lényegesen lassabban

ment (megy) végbe, mint a közvetítő nagy- és kiskereskedelemé.

− Kiszolgáltatott azért is, mert a fogyasztó szintjén megjelenő árban legkisebb

mértékben tudja érvényesíteni a nyereségigényét, míg a közbeeső folyamatok

profitrátája rendre meghaladja az övét.

21 Jelentése: beolvasztás, becsatolás, összevonás

89

A kiszolgáltatottság fokozódása az előzőek más formában való fogalmazása alapján

abból is fakad, hogy a globalizációs és koncentrációs folyamatok alapvetően

megváltoztatták az élelmiszerlánc eddigi sajátosságait, amit a 7. táblázat foglal össze.

A globalizáció és a koncentráció következtében végbement változások az

élelmiszerláncban

Hagyományos Modern

Egységes fogyasztás Differenciált fogyasztás

Napi főzés dominanciája Készétel felhasználás növekedése

Élelmiszeripar irányító pozícióban Kiskereskedelem és vendéglátás irányít

Kínálati logika: add el, amit termelsz Keresleti logika: termeld, amit igényelnek

Árak a nyílt piacon alakulnak, kevés Árak szerződésben rögzítettek, több

koordinációval a láncban koordinációval a láncban

Tömegtermékek termelése Egyedi tulajdonságú termékek előállítása

Korlátozott függés az új technológiáktól, Nagyfokú függés az új technológiáktól, K+F

K+F és információ közjavak és információ magánjavak

Szerkezeti egységesülés hiánya az Koncentráció az élelmiszerláncban, a kis- és

élelmiszeriparban és mezőgazdaságban közepes vállalkozások krízise

Kiskereskedelemben a kis cégek Kiskereskedelem vállalkozási és alapterületi

dominanciája koncentrációja

Külföldi tőkebefektetés export központúságú Külföldi tőkebefektetés erősödése a helyi és regionális piacokon

7. táblázat Az élelmiszerlánc jellemzőinek változása a globálizáció hatására

A felsorolt okok folytán nem csupán informális, szerkezeti és nyereségszinten

jelentkező hátrány éri a termelőt (beleértve a termelői szerveződéseket is), hanem az ebből

fakadó tőke- és forgóeszközhiány miatt a finanszírozás terén is. Ez a végső alapja a

termékpálya magasabb szakaszain lévők gyakorlati szinten érvényesülő erőfölényének.22

Az erőfölény megjelenése különféle formákban jelenik meg. Míg a mezőgazdasági

termelők piacait a tökéletes verseny tulajdonságaival szokták leírni, addig a kapcsolódó

piacoknak mind az input, mind az output oldalát oligopól és oligopszon piacszerkezetek

jellemzik. Az agrárközgazdaságban hagyományosan a kiskereskedelmi illetve

feldolgozószektorokban megfigyelhető piaci erő alkalmazását teszi az elemzés tárgyává. A

22 Sajnálatos módon a jogi szabályozás az erőfölénnyel való visszaélést alapvetően horizontális viszonyokra vonatkoztatja, ami a vázolt strukturális probléma megoldását nem segíti elő.

90

gyakorlatban az ezekben a szektorokban működő vállalkozások többféle módon is vissza

tudnak élni a piaci erőfölényükkel. A legkézenfekvőbb mód, megemelni az eladási árakat,

és/vagy lenyomni a termelési tényező (beszállítási) árakat. Egy másik lehetséges

alkalmazása a piaci erőfölénynek, az, hogy megnehezíti mások belépését a piacra, vagy

elősegíti a versenytársak kilépését a piacról. A kiskereskedelmi láncok belistázási gyakorlata

és a beszállítókkal szemben érvényesített, különféle jogcímeken megállapított visszatérítési

előírások (polcpénz, marketing költségekhez történő hozzájárulás, akciós áron történő

forgalmazásra történő hivatkozás stb.) ennek gyakorlati megvalósítása. A beszállítóval

történő megállapodás során az általa elfogadott fizetési határidő önkényes, és számára

kedvező megállapítása különösen a friss fogyasztású termékek (zöldség-gyümölcs, tej stb.)

piacán növeli a forgóeszköz állományukat fokozva hitelképességüket, hátrányos helyzetbe

hozva ezáltal a beszállítókat.

Az erőfölénnyel való visszaélés másik formája az anyagi jellegű eszközökön túl a

minőségi követelményekkel is megvalósulhat. A szerződéses kapcsolatban jellemzően nem

érvényesíthető a minőség-ellenőrzés közös végrehajtása, így – különösen a könnyen romló

termékek piacán – jellemzően nem áll módjában a beszállítónak annak bizonyítása, hogy a

termék nem az ő hibájából vált alacsonyabb minőségűvé. Az erőfölénnyel való visszaélés

ellen számos érdekképviseleti kezdeményezés történt, de a korábban jelzett értelmezési és

bizonyítási ellentmondások miatt kellő hatékonyságú lépésekre nem került sor.

Hangsúlyozni szükséges, hogy ezek a tendenciák nem speciálisan hazaiak és nem csak

az output, de az input oldalon is – esetenként más módszerek alkalmazásával -

érvényesülnek. Világszerte, így az EU-ban is megfigyelhető tendencia az is, hogy a

termelők jelentős része elsősorban a piac-felügyeletre és piacszabályozásra irányuló állami

eszközöktől várja a megoldást, az államon keresztül próbál hatni a kereskedelmi

torzulásokra. Ezek az eszközök azonban csak egyedi esetek és egyes területek kezelésére és

szabályozására képesek (például a monopolhelyzettel, az erőfölénnyel való visszaélés

egyedi esetei). Ezek enyhíthetik ugyan a méretek különbözőségéből eredő problémákat, de

alapvetően nem tudják megváltoztatni a kereskedelmi koncentráció tendenciáját, illetve a

nagyméretű kereskedelem és a hozzá viszonyítottan mindenképpen elaprózott árutermelés

közötti alapvető konfliktusokat. A konfliktus ugyanis alapvetően partnerségi lehetőségek

korlátjából fakad, a koncentrálódó kereskedelmi szektor csak hasonló szerkezető

beszállítóval tud harmonikus partnerséget fenntartani. Mindennek ellenére a kis méretből

eredő hátrányok piacfelügyeleti és piacszabályozási eszközökkel történő mérséklésének

szükségessége nem kérdőjelezhető meg.

91

Ugyanakkor a fő probléma az, hogy a termelők többsége nem hajlandó lemondani az

önállóság egy részéről és kooperációkkal, társulásokkal növelni a gazdasági potenciált,

továbbra is külön-külön kívánják meghozni a termelési és értékesítési döntéseiket. Ennek a

következő okai vannak:

- A fekete és szürke szektor jelentős aránya csökkenti érdekeltségüket az

alkalmazkodásban.

- Az állam nem ösztönzi hatékonyan a fekete szektor csökkenését és a termelői

közös szervezeteken keresztül történő értékesítést, mert elsősorban az egymástól elszigetelt

termelőket, és nem a beszállítást segítő termékpályás funkciókat támogatja. Így a TÉSZ-ek

jelentős része nem vagy alig lát el termékpályás funkciókat, inkább csak az állami

támogatások szétosztását végzi.

- A kisárutermelésre alapozott korszerű kooperáció és társulás hagyományainak

hiánya.

- A termelők nem, vagy nehezen tudják magukat túltenni azon az általuk negatívnak

tartott pszichológiai hatáson, amit az önállóság egy részének elvesztése okoz.

A megoldás alapfeltétele a termelők szemléletének és stratégiai

gondolkodásmódjának alapvető megváltozása. Ennek lényege: a kereskedelemre történő

„mutogatás” és az állami eszközöktől remélt „megváltó” szerep helyett a kereskedelem

koncentrációjához történő alkalmazkodás.

Három alapvető stratégiai lehetőség van a vertikális kapcsolatokban megmutatkozó

egyensúly- hiány megoldására:

− Az egyik: azt kell nézni, hogy milyen termék nagy mennyiségű szállítására lehetnek

együttesen képesek, és ezeken a területeken horizontális termelési és értékesítési

kooperációval, társulásokkal, továbbá a termékpályán saját szolgáltatási,

logisztikai rendszerek, közvetítő szervezetek létrehozásával meg kell teremteniük

a kínálati koncentráció és az azon alapuló versenyképes ár feltételeit.

− A másik: a nagyméretű láncok, társulások, illetve nagy alapterületű kereskedelmi

egységek kínálatában a nagy termelők között szabadon hagyott piaci rések, ahol

kiegészítő szerepet tölthetnek be

− A harmadik: a nagyméretű kereskedelmen kívüli réspiacok. Ide tartozik például a

nagybani piac, a fogyasztói piacok, a tárulásokhoz nem csatlakozott önálló

kiskereskedők, kis szakboltok, a speciális, kisszériás termékek, illetve szakosodás

réstermékekre, továbbá a kisárutermelők általi direkt fogyasztó értékesítési formák.

Azonban azzal kell számolniuk, hogy a nagyméretű kereskedelmen kívüli, a fekete és

szürke zónát is magában foglaló réspiacok aránya a nemzetközi tendenciáknak megfelelően,

92

továbbá a feketekereskedelemmel szembeni hatékonyabb állami fellépéssel párhuzamosan

várhatóan csökkeni fog.

A kis méretből eredő hátrányos helyzet miatt termelők saját erőfeszítései

önmagukban nem elegendőek, versenyképességük növekedéséhez szükség van állami

támogatási és ösztönzési eszközökre. Az állami eszközöknek azonban csak kiegészítő

szerepük van, mert ha a kisárutermelők stratégiai gondolkodásmódjának problémái nem

oldódnak meg, akkor ezek hatástalanok. Ezért az állami (beleértve a helyi szintű

önkormányzati) támogatási és ösztönzési rendszert az alkalmazkodás és az innováció

segítésére és kikényszerítésére, és ezen belül a termeltető és termékpályás funkciókat

ellátó termelői közös szervezeteken keresztül történő értékesítés bővítésére, továbbá a

nagy kereskedelmi láncok beszerzési rendszeréhez kapcsolható korszerű logisztikai

centrumok-bázisok-körzetek elterjedésének segítésére kellene koncentrálni.

A piaci egyenlőtlenségekből fakadóan a termelők forgóeszköz- ellátási szintje

alacsony, ami tovább fokozza kiszolgáltatottságukat. A termelői együttműködések e

tekintetben különösen kedvezőtlen helyzetben vannak, mivel a tulajdonukból jellemzően ma

még hiányoznak azok a saját vagyonelemek, amelyeket a kereskedelmi bankok megfelelő

fedezetnek tekintenek a hitelezési gyakorlatban. A bankszektor hazai sajátosságai is -

különösen a 2008 utáni forrásszűkülés óta - szerepet játszanak abban, hogy a hitelezés

nehézzé vált. A nagybankok centralizált, és ügyféltől elidegenedett döntési mechanizmusa

nem teszi lehetővé a gyors és rugalmas hitel-döntések meghozatalát, pedig a csekély likvid

forrással rendelkező termelők és termelői együttműködések enélkül nem képesek a piacon

eredményesen szerepelni.

A termelőknek ebből következően a termékágon is jelzett megoldás irányába célszerű

elindulni, azaz a nagy kereskedelmi bankok helyett a horizontális partnerek irányába

kell elmozdulni, azaz a szövetkezeti pénzintézetek lehetőségeit indokolt megcélozni. A

takarékszövetkezetek eddig is az agrárágazat meghatározó hitelezői voltak, éppen azért,

mert a hitelkockázat vizsgálatoknál a hitelképességet befolyásoló objektív mutatók mellett a

mélyebb helyi ismereteket is figyelembe véve a személyre, szervezetre szabott konstrukciók

kialakítására sokkal alkalmasabbak. Ugyanakkor a hitelkonstrukcióikban - nyilvánvalóan a

tőke- megfelelési mutatóik miatt - a kisebb összegű hitelek a jellemzőek.

Általános tanulságként levonhatjuk, hogy a termelők és szövetkezeteik külső hálózati

kapcsolata horizontális és vertikális irányban egyaránt megvalósulhat, de a vertikális

kapcsolatokban jellemzően erőfölényben lévő partnerrel egy kiszolgáltatott integrációs

viszony alakul ki, míg a horizontális kapcsolatokban lehetőség van egy egyenrangú felek

93

között kiépíthető, szinergikus hatást eredményező partnerségre. Az is megállapítható, hogy a

globális rendszerek terjedése olyan folyamat, ami nem fordítható vissza, és ezért a piaci

verseny körülményei között a termelők és szövetkezeteik csak megfelelő hálózat építéssel

képesek fennmaradni. Az erőkiegyenlítéshez ugyanakkor célszerű törekedni arra is, hogy a

horizontális viszony mellett az azonos identitástudat is meghatározó szempont legyen a

partnerség kialakítása során. Ezért a termelők szövetkezeti összefogása a leginkább

hatékony és eredményes partnerséget a szövetkezeti pénzintézetekkel,a fogyasztási

szövetkezetekkel és a szociális szövetkezetekkel alakíthatja ki, illetve kölcsönösen törekedni

kell arra, hogy az azonos identitás- tudatra építve az egyes szövetkezeti szektorok a

szinergikus hatást elősegítő belső szabályokat működtessenek. (kölcsönösségi akciók,

speciális szövetkezeti portfoliók stb.) Ezt a tudatos szövetkezeti rendszerépítést kívánja

szolgálni egy jelenleg kidolgozás alatt álló, új szövetkezeti törvény is.

Belső és külső kapcsolatok a Nagykovácsiban létrehozandó szövetkezetben A tanulmány összegzéseként javasolhatók a következők:

1. A projekt keretében kialakítandó szövetkezet egy értékesítési célú szövetkezetként

kerüljön megalakításra, a nemzetközi elvek szigorú érvényesítésével. Megfontolható

ezen elvek kombinációja alapján megszervezendő CSA közösség is akár helyi, akár

környező településekkel együttes szinten.

2. Az önkormányzat már megkezdett és eddig is alkalmazott ösztönzőivel –

összhangban a készülő új földforgalmi törvénnyel - segítse elő a földterületek

hatékony hasznosítását, szükség szerint segítséget nyújtva a földbirtok egyesítés,

földcsere és egyéb földügyi rendezésekhez is.

3. A szövetkezet az ökológiailag indokolt termelésszerkezet kialakításához nyújtson

segítséget a növényi kultúrák újratelepítésének tervezési, beszerzési, telepítési és

kezelési teendőinek elvégzéséhez, szakmai tanácsadásához.

4. A szövetkezet a mögöttes termelési szerkezet kialakításához nyújtott segítségét - egy

hozzáadott értéket jelentő - feldolgozottságot is figyelembe vevő előzetes piaci

felmérésre alapozva végezze. Ezen piaci igényekre alapozva készítse elő és valósítsa

meg a megfelelő léptékű feldolgozó kapacitás kiépítését.

5. A szövetkezet keresse az együttműködést más hasonló profilú szövetkezetekkel és

94

szövetkezeti szervekkel a piaci kapcsolatokban és a szövetkezeti érdekek

megjelenítésében elérhető additív és szinergikus hatás elérése érdekében.

6. A piaci kapcsolatokban a szövetkezet keresse a fogyasztási szövetkezetek,

szövetkezeti elvre épülő fogyasztási csoportokat, mint célcsoportot, építve azok piaci

igényeire.

7. A szövetkezet a számlavezetés és finanszírozás ügyeiben támaszkodjon elsősorban a

helyi takarékszövetkezetre.

Az elvárt társadalmi hatások összegzése

− Az így kialakított szövetkezési forma és jogi keret módot ad az itt lakóknak, hogy

egy-egy területen partnerséget vállalva egymásssal, más területen is

együttműködjenek.

− Az önkormányzat, mintegy inkubátorházként katalizálja, irányítja és kezeli,

gondoskodik a személyes érdeklődők és elkötelezettek bevonására, de átmenetileg

akár magára vállalva a folyamatosan bevonásra kerülő területhasznosítás gazdálkodói

feladatait is.

− A koncepció lényege, hogy ne hagyjuk magára környezetünket,hogy spontán

burjánozzék, hiszen az a mindennapjaink minőségét befolyásolják, hanem tudatosan

irányt szabva ösztönözzünk és segítsünk minden résztvevőt, érdekeltet a közös hang

megtalálására és az egyéni érdeket is magába foglaló közérdek megvalósítására.

− Ez a közösségi építkezés módot ad arra, hogy a jelenlegi elvadult környezetet a

legjobb európai tradíciókhoz és a KERT MAGYARORSZÁG gondolatához, annak

szellemiségéhez, vagyis egy élhetőbb környezethez igazítsuk.

− Remélhetőleg az így közösen kialakított jövőkép biztató távlatot ad annak az egyre

szélesedő lokálpatrióta lakosságnak, aki a tudatosan formált kultúrtáj kialakításában,

az arra orientált távlatosságban, vagyis többgenerációs gondolkodásban és

cselekvéssorozatban érdekelt.

Ehhez kell megnyerni folyamatában az itt élő embereket, és amelyhez nélkülözhetetlenek a

bizalmi tőkét erősítő, és az ügy rendelkezésére álló önkormányzati eszközök.

95

Mellékletek

1.melléklet

ALAPSZABÁLY (minta)

Az egy termék, vagy azonos termékcsoport szerint szerveződő termelők jelen alapszabályukat a 2006. évi X. törvénnyel, valamint a 81/2004. (V.4.) FVM - termelői csoportokról szóló - rendelettel összhangban készítették. A 2013………hó………-én/án alakuló közgyűlésen a tagok a szolidaritás és önsegélyezés elvének megfelelően szövetkezetet hoztak létre, amelynek működési feltételeit az alábbi szabályok határozzák meg.

1. A SZÖVETKEZET NEVE:

rövidített név: 2. A SZÖVETKEZET SZÉKHELYE: 3. A SZÖVETKEZET KÉPVISELETE:

A szövetkezetet az igazgatóság elnöke önállóan, továbbá az igazgatósági tagok is önállóan képviselik. Más tag vagy alkalmazott két képviselő írásbeli meghatalmazása alapján képviselheti a szövetkezetet.

4. A SZÖVETKEZET MŰKÖDÉSE ÉS IDŐTARTAMA:

4.1. A szövetkezet ……………év ........................hó ..........-én kezdi meg működését. 4.2. A szövetkezet határozatlan időre jött létre.

5. A SZÖVETKEZET CÉLJA ÉS MEGHATÁROZÁSA:

5.1. A szövetkezet céljai: a szövetkezet a tagok által megtermelt, illetve megtermeltetett mezőgazdasági termékek (egyénileg és csoportosan), valamint ezek feldolgozása és értékesítése, a termeléshez szükséges eszközök és anyagok beszerzése, valamint a tevékenységhez kapcsolódó piaci munka végzése non-profit jellegű formában. Célok különösen (összhangban a 81/2004. (V.4.) FVM rendelettel): -biztosítani a termelés megszervezését és hozzáigazítását a kereslethez, különösen a minőség és mennyiség tekintetében -biztosítani a tagok termékeinek tárolásához, árúvá történő előkészítéséhez és értékesítéséhez szükséges technikai hátteret -ösztönözni a kínálati oldal koncentrációját, és elősegíteni a tagok által előállított termékek forgalomba hozatalát -csökkenteni a termelési költségeket és stabilizálni a termelői árakat

-ösztönözni a tagokat környezetkímélő termesztés technológiai és termelési, tenyésztési módszerek, valamint hulladék-felhasználási eljárások alkalmazására, különösen a víz, a talaj és a táj minőségének védelme, a biológiai sokszínűség megóvása és/vagy elősegítése érdekében.

96

5.2. A szövetkezet céljainak megvalósítási módja: - Raktározásra, feldolgozásra és továbbértékesítésre átveszi tagjaitól a megtermelt termékeket,

beszerzi a termeléshez szükséges anyagokat és eszközöket. - Kiépíti bel- és külföldi piaci kapcsolat rendszerét a termelést.

- Nyilvántartja tagjai termelési tevékenységét -Ajánlásokat tesz tagjai részére fajta, technológia, finanszírozás és minden olyan kérdésben, amellyel a tag gazdálkodását és a szövetkezet működését elősegíti

- A piaci helyzetnek megfelelően koordinálja a termelést. - Folyamatosan kapcsolatot tart a tagok és a szövetkezet tevékenységére és működésére hatással lévő intézményekkel.

6. A SZÖVETKEZET TEVÉKENYSÉGI KÖRE: (amelyek közül kell kiválasztani a főtevékenységet, illetve az egyéb fontos gyakorolni tervezett tevékenységeket) Növénytermelési szolgáltatás Állattenyésztési szolgáltatás Vadgazdálkodás Erdőgazdálkodási termelés Erdőgazdálkodási szolgáltatás Halászat Halgazdálkodás Húsfeldolgozás, tartósítás Baromfihús feldolgozása, tartósítása Hús-, baromfihús-készítmény gyártása Halfeldolgozás Burgonyafeldolgozás Gyümölcs-, zöldséglé gyártása Egyéb gyümölcs- és zöldségfeldolgozás Nyers olaj gyártása Finomított olaj gyártása Tejtermék gyártása Malomipari termék gyártása Kenyér, friss tésztaféle gyártása Tartósított lisztes áru gyártása Tésztafélék gyártása Desztillált szeszes ital gyártása Bortermelés Gyümölcsbor termelése Üdítőital gyártása Dohánytermék gyártása Mezőgazdasági termék ügynöki nagykereskedelme Élelmiszer, ital, dohányáru ügynöki nagykereskedelme Gabona-, vetőmag-, takarmány-nagykereskedelme Virág-, dísznövény-nagykereskedelem Élőállat-nagykereskedelem Feldolgozatlan dohány nagykereskedelme Zöldség-, gyümölcs-nagykereskedelem Hús-, húskészítmény-nagykereskedelem Tejtermék, tojás-, készítmények, zsiradék nagykereskedelme Ital nagykereskedelme Mezőgazdasági gép nagykereskedelme Egyéb nagykereskedelem

97

Élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem Zöldség-, gyümölcs-kiskereskedelem Hús-, húskészítmény-kiskereskedelem Hal-, rák-kiskereskedelem Kenyér-, pékáru-kiskereskedelem Ital-kiskereskedelem Raktározás és tárolás Szállítási ügynökségi tevékenység Ingatlan bérbeadása, üzemeltetése Mezőgazdasági gép kölcsönzése Számviteli, könyvvizsgálói, adószakértői tevékenység Piac- és közvélemény kutatás Üzletviteli tanácsadás Csomagolás Máshová nem sorolt gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás Felnőtt- és egyéb oktatás

A szövetkezet engedélyköteles tevékenységet csak az engedély megszerzését követően folytathat.

7. A SZÖVETKEZET VAGYONA:

A szövetkezet az alapítók által jegyzett minimum ………………. Ft,- azaz …………….millió forint- összegű részjegytőkével, mint alapító vagyonnal rendelkezik. A részjegytőke befizetése a tagok által a módosított alapszabály elfogadásától számított ………………….. belül, 2013.……………………-ig, készpénzben történik.

8. A SZÖVETKEZET ÖNKORMÁNYZATI SZERVEI:

8.1. A közgyűlés A szövetkezet legfőbb önkormányzati szerve a közgyűlés, amelynek hatáskörébe tartozik: - Az alapszabály megállapítása és módosítása - Az igazgatóság tagjainak és elnökének megválasztása, felmentése - A felügyelő-bizottság tagjainak és elnökének megválasztása és felmentése - A tagok kilépése, üzletrészük, részvényeik átruházása - A tisztségviselők díjazásának megállapítása - A részjegy névértékének megállapítása -.Az éves működési költség hozzájárulás mértékének és fizetési módjának megállapítása - Döntés a tag kilépéséről, kizárásáról - Az éves beszámoló elfogadása - Döntés az adózott eredmény felhasználásáról, vagy a veszteség fedezésének forrásáról - Döntés a fel nem osztható vagyon sorsáról - A szövetkezet egyesülésének, szétválásának, átalakulásának és megszűnésének

elhatározása - Belépés szövetkezetbe, gazdasági társaságba és kilépés onnan, továbbá szövetkezet,

gazdasági társaság alapítás - Belépés érdekképviseleti szervbe és kilépés onnan - Tisztségviselő ellen kártérítési per indításának elhatározása - Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) elfogadása és módosítása - A tagi kötelezettségekben foglalt értékesítési kötelezettség alóli jogszabályi mértékű egyéni felmentés módjáról - Mindaz, amit a törvény a közgyűlés hatáskörébe utal.

8.2. A közgyűlés összehívásának és működésének szabályai:

98

- A közgyűlést szükség szerint, de évente legalább egyszer össze kell hívni. A közgyűlés üléseit az igazgatóság hívja össze. Soron kívül is össze lehet hívni a közgyűlést, ha ezt a tagok legalább 10%-a, vagy a felügyelő bizottság írásban - az ok megjelölésével - indítványozza.

- A közgyűlést - annak időpontját legalább 15 nappal megelőzően - a napirend közlésével írásban, névre szóló meghívóval kell összehívni.

- A tagok legalább 10%-ának írásbeli indítványára bármely ügyet fel kell venni a közgyűlés napirendjére.

- A közgyűlés a tagok legalább felének jelenléte esetén határozatképes. A határozatképtelenség esetére a 15 napon belüli időpontra azonos napirenddel összehívott újabb közgyűlés az eredeti napirend tekintetében, a megjelent tagok számára tekintet nélkül határozatképes, kivéve a szövetkezet egyesülése, beolvadása, szétválása, átalakulása és megszűnése kapcsán meghozandó döntések esetén.

- A közgyűlés a határozatokat - a szövetkezeti törvény által meghatározott eseteket kivéve - a jelen lévő tagok több mint felének szavazatával és nyílt szavazással hozza. A közgyűlésen minden tagot egy szavazat illet meg.

- Az alapszabály elfogadásához és módosításához a közgyűlésen részt vevő tagok szavazatának legalább kétharmados többsége szükséges.

- A szövetkezet átalakulásának, továbbá megszűnésének elhatározásához az összes tag legalább kétharmados szótöbbségű döntése szükséges.

- Szétválás, egyesülés és összeolvadás elhatározásához a közgyűlésen jelen lévő tagok kétharmados szótöbbségű döntése szükséges.

- A közgyűlés titkos szavazással dönt a tisztségviselők megválasztásáról és felmentéséről. - A közgyűlés más esetekben is elhatározhatja a titkos szavazást. - A közgyűlést az igazgatóság elnöke, vagy a közgyűlés által erre megválasztott személy

vezeti. - A közgyűlésről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek tartalmaznia kell a megjelent tagok

számát, a tárgyalt ügyek összefoglalását, a határozatokat és a szavazás eredményére vonatkozó adatokat. A jegyzőkönyvet a közgyűlés elnöke és a jegyzőkönyv vezetője írja alá és azt a közgyűlésen erre megválasztott két szövetkezeti tag hitelesíti.

8.3. Igazgatóság

- A közgyűlés 3(5) tagú igazgatóságot választ tagjai sorából 5 éves időtartamra. Az első igazgatóság megbízása 2 évre szól. Az igazgatóság tagjait a területi, illetve tevékenységi elvek figyelembevételével kell megválasztani. Az igazgatóság elnökét, aki egyben a szövetkezet elnöke is, a közgyűlés választja az igazgatóság tagjai közül.

- Az igazgatóság irányítja a szövetkezet működését, a közgyűlés határozatainak megfelelően. Kialakítja és irányítja a szövetkezet munkaszervezetét, gyakorolja a hatáskörébe utalt munkáltatói jogokat és alkalmaz igény szerint ügyvezető igazgatót, aki nem lehet tagja a szövetkezetnek.

- Az igazgatóság évente legalább egyszer köteles beszámolni a közgyűlésnek a szövetkezet vagyoni-, pénzügyi-, jövedelmi helyzetéről és saját tevékenységéről.

- Igazgatóság szükség szerint, de legalább negyedévenként egyszer ülést tart. Az igazgatóság köteles ülést tartani továbbá, ha tagjainak fele ezt írásban indítványozza.

- Új tagok felvételét az igazgatóság saját hatáskörében dönti el, - Az igazgatóság ülését az elnök hívja össze. Az igazgatóság akkor határozatképes, ha 3 tagja jelen van. Határozatait nyílt szavazással, egyszerű szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetében az elnök szavazata dönt. - Az ülésekről jegyzőkönyvet kell készíteni, melyet a jelenlévő tagok aláírnak. Az igazgatóság

döntéseiről tájékoztatni kell a tagokat. - Az igazgatóság dönt minden olyan ügyben, amelynek eldöntése nem tartozik a szövetkezet

más szervének hatáskörébe.

99

- Az igazgatóság működésének további - részletes - szabályait a Szervezeti és Működési Szabályzatban (SZMSZ) kell rögzíteni.

8.4. Felügyelő Bizottság:

- A szövetkezetben a működés és a gazdálkodás valamennyi területére kiterjedő tulajdonosi ellenőrzés végzésére a 3 tagú Felügyelő Bizottság működik. A közgyűlés a szövetkezeti tagok sorából egyszerű szavazati többséggel, titkos szavazással 5 évi időtartamra 3 tagú Felügyelő Bizottságot (FB) választ. Elnökét a közgyűlés választja meg az FB tagok közül.

- A megbízott tagok a szövetkezet egész tevékenységére kiterjedő folyamatos ellenőrzést végeznek. Az FB elnöke, illetve maga a testület többségi szavazással indítványozhatja az Igazgatóság tagjainak felmentését, súlyosabb esetekben összehívhatja a közgyűlést. Köteles megvizsgálni az Igazgatóság éves beszámolóját és évente legalább egyszer beszámolni a közgyűlésnek.

- A Felügyelő Bizottság maga állapítja meg ügyrendjét, amely az SZMSZ részét képezi. A Felügyelő Bizottság a szövetkezet szerveinek működésével és gazdálkodásával kapcsolatos bármely ügyet megvizsgálhat.

- Jogosult bármikor megvizsgálni a szövetkezet könyveit, vagy e célra külön szakértőket kérhet fel. A szövetkezet tagjaitól felvilágosítást kérhet, melynek megadása a tagok részéről kötelező.

- Az éves beszámoló alapján véleményt nyilvánít a közgyűlés részére a szövetkezet gazdálkodásáról, enélkül az éves beszámoló tárgyában érvényes határozat nem hozható.

- Véleményt nyilváníthat a közgyűlés elé terjesztett más beszámolókról és jelentésekről. - Javaslatot tesz a közgyűlésnek a tisztségviselők díjazásának megállapításáról. - A Felügyelő Bizottság szövetkezeten belüli jogsértések, érdeksérelmek ügyében és a tagsági

jogvitákban egyeztetést végez. - A Felügyelő Bizottság elnöke, vagy az általa megbízott tag a szövetkezet bármely

testületének ülésén tanácskozási joggal részt vehet, külön meghívás nélkül is. - A Felügyelő Bizottság üléseit az elnök hívja össze - annak időpontját megelőző 15

nappal korábban - és vezeti. Az ülés összehívását - az ok és a cél megjelölésével - a Felügyelő Bizottság bármely tagja írásban kérheti az elnöktől, aki a kérelem kézhezvételétől számított nyolc napon belül köteles intézkedni az ülés 15 napon belüli időpontra történő összehívásáról. Ha az elnök a kérelemnek nem tesz eleget, a tag maga jogosult az ülés összehívására.

- A Felügyelő Bizottság szükség szerint, de legalább évente kétszer ülésezik. - A Felügyelő Bizottság akkor határozatképes, ha mindhárom tagja jelen van. - A Felügyelő Bizottság határozatait nyílt szavazással, egyszerű szótöbbséggel hozza meg,

szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. - A Felügyelő Bizottság üléseiről jegyzőkönyvet kell készíteni, melyet a tagok aláírnak.

8.5. Tisztségviselők:

- A szövetkezet tisztségviselői: • az igazgatóság elnöke és tagjai • a felügyelő bizottsági tag

- A tisztségviselőket titkos szavazással kell megválasztani. Megválasztottnak azt a jelöltet kell tekinteni, aki az érvényes szavazatok több mint felét megszerezte. A tisztségviselők választásánál a megválasztáshoz szükséges szavazatot el nem ért jelöltek vonatkozásában a választást meg kell ismételni. Több jelölt esetén a sorrendben több szavazatot kapott jelöltet kell megválasztottnak tekinteni. Egyenlő szavazat esetén a választást meg kell ismételni.

- Nem lehet tisztségviselő: • aki nem tagja a szövetkezetnek, • akit a bíróság cselekvőképességet korlátozó, vagy kizáró gondnokság alá helyezett,

100

• akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek, mindaddig, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesül,

• akit valamely foglalkozástól eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységet folytató szövetkezetnél,

• a jogi személy tag képviselője. - A szövetkezet igazgatóságának elnöke és tagja nem választható meg a Felügyelő Bizottság

tagjává. - A szövetkezet tisztségviselője: • nem lehet korlátlanul felelős tagja más gazdasági társaságnak, • nem lehet tisztségviselője a szövetkezet tevékenységéhez hasonló tevékenységet végző

gazdasági társaságnak, kivéve, ha ehhez a közgyűlés hozzájárul. - A tisztségviselők az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal

kötelesek eljárni. Kötelességeik megszegésével a szövetkezetnek okozott kárért a polgári jog szabályai szerint egyetemlegesen felelősek.

- Nem terheli az előző felelősség azt a tisztségviselőt, aki a határozat ellen szavazott, vagy az intézkedés ellen tiltakozott és tiltakozását a Felügyelő Bizottságnak bejelentette.

- Megszűnik a tisztségviselők megbízatása: • a megbízás időtartamának lejártával • a tisztségviselők halálával • lemondásával • a közgyűlés általi felmentéssel • tagsági viszonyának megszűnésével • ha összeférhetetlenség áll fenn, vagy más kizáró ok, s azt a felmerüléstől számított 15

napon belül a tisztségviselő nem szünteti meg. - A tisztségviselők felmentéséről a közgyűlés titkos szavazással dönt.

8.6. Az ügyvezető igazgató:

- A tevékenység nagyságrendi növekedésével összefüggésben önálló ügyvezető igazgató kerülhet alkalmazásra, aki nem lehet a szövetkezet tagja. Munkáltatói jogait az igazgatóság gyakorolja.

- Feladatát képezi a szövetkezet gazdálkodási tevékenységének operatív intézése, a szövetkezet szervei által hozott határozatok betartásával.

- Az ügyvezető igazgató részletes feladatait a vele megkötött szerződés tartalmazza.

9. A SZÖVETKEZETI TAGSÁGI VISZONY 9.1. A tagsági viszony létrejötte:

- A szövetkezet a „nyitott tagság” elve alapján működik, vagyis a szövetkezet tagja lehet minden 14. életévét betöltött személy, aki vállalja a tagsági viszonyból eredő kötelezettségeket, az alapszabályban megfogalmazottak szerint. Kiskorú személy azonban csak törvényes képviselőjének hozzájárulásával lehet tagja a szövetkezetnek.

- A szövetkezetnek jogi személy is lehet tagja. A jogi személy tag jogai és kötelezettségei - személyes közreműködést és tisztségviselést kivéve - azonosak a természetes személy tagokéval.

- A jogi személy tagok száma nem haladhatja meg a természetes személy tagok számát. - Aki a szövetkezet tagja kíván lenni, erre vonatkozó írásos kérelmét az igazgatósághoz kell beterjesztenie. Az igazgatóság soron következő ülésén dönt a felvételről, és arról a kérelmezőt az ülést követő 15 napon belül értesíti. - Elutasító döntés esetén a kérelmező felülvizsgálatért a közgyűléshez fordulhat, a közlés

kézhezvételétől számított 1 hónapon belül.

101

- A szövetkezetbe belépő tag önként vállalja a háromévi szövetkezeti tagsági viszonya megtartását és aktív közreműködését a szövetkezetben.

9.2. A tagok alapvető jogai és kötelezettségei:

9.2.1. A tag alapvető joga: - igénybe venni a szövetkezet szolgáltatásait és a szövetkezés egyéb előnyeit - a szövetkezeten keresztül értékesített termékének értékének arányában részesülni a

gazdálkodás eredményéből - tanácskozási és szavazati joggal részt venni a közgyűlésen - tisztséget viselni a szövetkezetben, a jogi személy tag képviselőjét ez a jog nem illeti meg

- a tisztségviselőktől és vezetőktől felvilágosítást kérni a szövetkezetet érintő bármely kérdésben

- 9.2.2. A tag alapvető kötelezettsége:

- részjegyet jegyezni, annak összegét befizetni, - a saját szükségletén felül előállított termékét 100%-ban a szövetkezeten keresztül

értékesíteni, melyre gazdasági évenként a szövetkezettel köteles értékesítési szerződést kötni. Legfeljebb 25% értékesíthető közvetlenül fogyasztónak. Kivétel adható ha a szövetkezet a termék egészét vagy egy részét nem tudja értékesíteni. Ebben az esetben a tag önállóan, illetve másik de a saját termelői csoportjuk által kijelölt termelői csoporton keresztül értékesíthet.

- betartja a szervezet által meghatározott termelési és környezetvédelmi szabályokat - egy adott termék, termékcsoport értékesítésére csak egy szövetkezetnek lehet tagja - a közgyűlés által elfogadott termékkörben a termeléshez szükséges eszközök és anyagok

szövetkezeten keresztül történő beszerzése, - részt venni a szövetkezet tevékenységében,

- jelölés esetén egyszeri megbízást elfogadni, - a szövetkezet alapszabályának betartása, - a szövetkezet szervei által hozott döntések végrehajtása, - a szövetkezet szolgáltatási díjainak megfizetése, - a termelői csoportok támogatásáról szóló jogszabály követelményeinek megfelelően

nyilatkozik arról, hogy legalább három évig a szövetkezet tagja lenni, - a közgyűlés által meghatározott éves működési költség hozzájárulást (minimum 1000

ft/fő/év) megfizetni, amelynek mértékét, megfizetés módját a közgyűlés évente módosíthat. Az éves működési költség hozzájárulás meg nem fizetése a tag kizárását vonja maga után, - igény szerint a termelésre vonatkozó és saját célú termék felhasználási adatszolgáltatási kötelezettségét teljesíteni, (különösen a termőterület, a betakarított illetve előállított termék mennyisége, hozama valamint termékeinek értékesítése vonatkozásában). Ezen túlmenően csak olyan adatot köteles a tag szolgáltatni melyet a közgyűlés jóváhagyott.

- védeni a szövetkezet érdekeit és jó hírnevét. A tag jogait és kötelezettségeit részleteiben a tag és a szövetkezet közötti tagi megállapodás, valamint a szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) is tartalmazza.

9.2.3. Tagi kötelezettségek megszegése estén a taggal szemben alkalmazható jogkövetkezmények:

a./ írásbeli igazgatósági figyelmeztetés b./ igazgatósági megrovás c./ szövetkezeti kedvezményes szolgáltatások igénybe vételének megtagadása d./ kizárás

9.3. A tagsági viszony megszűnik, ha

102

- a tag meghal, illetve a jogi személy tag megszűnik, - a tag a szövetkezetből kilép, - a tagot kizárják, - a szövetkezet gazdasági társasággá alakul át, - a szövetkezet jogutód nélkül megszűnik.

9.4. A kilépés módja:

- A kilépési szándékot az igazgatóságnak írásban kell bejelenteni. - A kilépésre vonatkozó bejelentés a kilépést elfogadó közgyűlés napjával válik jogerőssé.

9.5. A tag kizárása:

- A szövetkezet kizárhatja a tagot, ha a tag neki felróható módon a szövetkezet érdekét súlyosan sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsít, vagy

- tagsági viszonyból eredő kötelezettségeinek 30 nap alatt felszólítás ellenére sem tesz eleget,

- ha a tag bizonyítottan nem tartja be az alapszabályt, a tagi megállapodás rendelkezéseit és a szövetkezet szerveinek döntéseit,

- ha a tag neki felróható okból nem teljesíti a szövetkezettel szemben vállalt kötelezettségeit. - A tagsági viszony a kizárást kimondó határozat közlésétől számított 30 nap elteltével szűnik

meg, kivéve, ha a határozat későbbi időpontot állapít meg, vagy a határozat bírósági felülvizsgálására 30 napon belül keresetet indítottak és a bíróság a határozatot megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi.

- Ha a tagsági viszony megszűnik, a volt taggal (örököseivel) el kell számolni. Az elszámolásra a volt tag és a szövetkezet között megkötött tagi megállapodás az irányadó.

- A tagi kötelezettségek megsértése miatt bekövetkezett kizárása esetén a tagi szerződésben rögzített módon az okozott kár arányában történő kártérítést kezdeményez a szövetkezet.

10. A TAGOK ÉS A SZÖVETKEZET KÖZÖTTI VAGYONI VISZONY

10.1. A részjegy

- A tag minimum egy db......................Ft,-. azaz ................................. forint összegű részjegyet köteles jegyezni, melyet készpénzben kell befizetni 30 napon belül,

- részjegy másra nem ruházható át, - részjegy után tilos kamatot fizetni, - egy tag korlátlan számú részjegyet jegyezhet.

10.2. A volt taggal való elszámolás során a tagi megállapodás alapján részjegyének összegével,

illetve a szövetkezet használatába adott vagyontárgyával el kell számolni. A volt tag részére a részjegy összegét készpénzben kell kifizetni legkésőbb a tagsági viszony megszűnését követő mérleg megállapító közgyűlés napjától számított harmincadik napig. A szövetkezet használatába adott vagyontárgyat a volt tag részére - legkésőbb a fenti időpontig - természetben kell kiadni. A tagsági viszony megszűnésének és a vagyontárgy kiadásának időpontja közötti időtartamra a volt tag részére a vagyontárgy használatáért díjat kell fizetni. Ha a vagyontárgy valamilyen okból nem adható vissza, a tag a vagyontárgy piaci értékének megfelelő összegű kártalanításra jogosult, melynek kifizetése ugyancsak a tagsági viszony megszűnése évére vonatkozó éves beszámoló elfogadását követő harmincadik napon esedékes.

10.3. A szövetkezet vagyona: a részjegy-tőke, az eredménytartalék, a fel nem osztható vagyon és

a szabad vagyoni eszközök. A szövetkezet az adózott eredményéből eredménytartalékot képezhet.

Amennyiben a közgyűlés másként nem határoz, az adózott nyereség 10%-át kell

103

eredménytartalékként elhelyezni mindaddig, amíg a tartalék el nem éri a részjegy-tőke 50%-át.

A fel nem osztott nyereségből, a részjegy-tőkéből képzett tartalékalapból, valamint a fel nem osztható alapokból nem lehet visszatérítést teljesíteni a tagsági viszony megszűnésekor.

A szövetkezet zárszámadó közgyűlése meghatározott célra és módon támogathatja tagjait. A juttatások céljára a közgyűlés által meghatározott összeget a szövetkezet költségei terhére számolhatja el. A gazdasági év végén az igazgatóság elkészíti az éves beszámolót. Az éves beszámolót a gazdasági év végét követő 5 hónapon belül a közgyűlés elé kell terjeszteni. A közgyűlés az éves beszámoló elfogadásával egyidejűleg dönt az adózás utáni nyereség felhasználásáról.

10.4. Érdekeltségi rendszer: a szövetkezet tagja a szövetkezet tevékenysége során keletkezett eredményből az eredményhez való hozzájárulása arányában részesedik.

10.5. Eredményfelosztás módja: a tag a szövetkezeten keresztül értékesített termék értékének

arányában részesül a gazdálkodás eredményéből, a részesülés mértékét a közgyűlés határozza meg, az éves zárszámadási mérleg elfogadásakor.

11. EGYÉB RENDELKEZÉSEK

11.1. Az igazgatóság javaslata alapján a közgyűlés fogadja el a vállalkozási jellegű tagi

megállapodások szabályait. 11.2. Felelősség:

A tag saját vagyonával nem felel a szövetkezet tartozásáért. A tagok tartoznak a közgyűlés által elhatározott hitelfelvétel esetében a részjegy ötszörös mértékéig történő - a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint - egyszerű kezességvállalásra. - A szövetkezet a tagjainak jogellenesen okozott kárért a polgári jogi felelősség általános

szabályai szerint tartozik felelősséggel. - A tag és a szövetkezet közötti pénzügyi és gazdasági természetű jogvitában választott

bírósági eljárás keretében kell dönteni, egyéb jogvitákban a Ptk által meghatározott illetékességi szabályokat kell alkalmazni. A választott bírósági eljárásra az idézett törvény szabályai az irányadók.

- Nem terheli a szövetkezetet felelősség, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok vagy kizárólag a tag, vagy az alkalmazott elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a szövetkezet a kár azon részének megtérítése alól, amelyet a tag, vagy alkalmazott vétkes magatartása idézett elő.

- A kár megtérítésére kötelezés a bíróság hatáskörébe tartozik. - A szövetkezet alkalmazottainak fegyelmi és kártérítési felelősségére, valamint a

szövetkezet által alkalmazottainak okozott kárért fennálló felelőssége a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni.

12. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

12.1. A szövetkezet megszűnik, ha - a közgyűlés az összes tag kétharmados szótöbbséggel elhatározza a jogutód nélküli

megszűnést, - más szövetkezettel egyesül, abba beolvad. Szétválik vagy gazdasági társasággá alakul át, - tagjainak száma 15 alá csökken, és emiatt vagy más okból a cégbíróság megszűntnek

nyilvánítja, - a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti.

12.2. Ha a szövetkezet jogutód nélkül szűnik meg, végelszámolásnak van helye. A végelszámolás

104

befejezése után fennmaradó eszközöket a tagok között részjegyük arányában kell felosztani és részükre kifizetni.

12.3. A jelen alapszabályban nem szabályozott kérdésekben a Szövetkezeti Törvény rendelkezései az irányadók.

12.4.Az Alapszabályt a………..(az) szövetkezet ……………………………… .megtartott közgyűlése a 2013......................................-i …../2013. számú határozatával fogadta el.

................................................, 2013..................................

105

2. melléklet

J E G Y Z Ő K Ö N Y V

/forgatókönyv/

amely készült a ..........................................................-i .....................................

.................................................. Szövetkezet megalakulásával kapcsolatban 2013. ....................hó

..........-n, ................................................................................... helységben.

Jelen vannak: alapító tagok és vendégeik (jelenléti ív alapján).

A szövetkezetet szervezők nevében ..................................................... javaslatot tesz

..........................................................................................................................ra, mint levezető elnökre.

1/2013. sz.határozat

Az alapító tagok egyhangúlag elfogadják-----------------------------------------------------------------------

úr levezető elnökként

való megbízását. Levezető elnök köszönti a megjelenteket.

Jegyzőkönyvvezetőnek javasolja ------------------------------------------

...------------------------------------------------

,

jegyzőkönyv-hitelesítőnek javasolja -------------------------------------------------------------------------------------

és -----------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------ urakat.

2/2013. sz. határozat:

A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a személyi javaslatokat (........................................................jkv-

vezető,----------------------------------------------------------------

és -----------------------------------------------------------------------------,

jkv. hitelesítők

személyében).

Levezető elnök javaslatot tesz a meghirdetett napirendi pontok elfogadására.

3/2013. .sz. határozat :közgyűlés egyhangúlag elfogadja az alábbi napirendi pontokat:

1. megalakulás,

2. alapszabály elfogadása,

3. tisztségviselők megválasztása,

4. egyebek.

1. sz. napirendi pont: megalakulás.

Levezető elnök ismerteti a szervezőbizottság előkészítő munkáját és röviden ismerteti a szövetkezet

célkitűzéseit. Felkéri a jelenlévőket, hogy észrevételeikkel, javaslataikkal egészítsék ki a

szervezőbizottság munkáját.

(Előkészített felszólalások:

...........................: rövid áttekintés ad a régi és a mai szövetkezet közötti különbségről. Ismerteti a

szövetkezés célját, előnyét azokkal a gazdálkodókkal szemben akik önállóan értékesítik a megtermelt

termékeiket, önállóan , egyénileg vásárolják meg a termeléshez szükséges anyagokat. A beszerző-

érétkesítő szövetkezeti forma az egyetlen jogi keret, amely változó tagsággal és változó tőkével működhet

és megőrzi a tagok gazdasági (termelési) önállóságát. Sok sikert kíván a nem kevés munkához, türelmet

egymás megértéséhez és kitartást minél nagyobb eredmények eléréséhez.

.............................................: célunk költségtakarékosság mellett az optimális ár elérése, amelyet együtt

sikeresebben valósíthatunk meg.

...............................................: célunk a biztonságos értékesítés és ennek érdekében a minőségi termelés.

106

A költségtakarékosság fontos része a közös beruházás, a szolgáltatások közös igénybe-vétele és

ugyanakkor eredményeinket a közös értékesítés megnövelheti és biztonságosabbá teheti, kevesebb

fáradtsággal.).

.............................................: (további felszólalások)

Levezető elnök: javasolja a szövetkezet megalakulásának és nevének elfogadását.

4/2013. sz. határozat: a közgyűlés egyhangúlag elfogadja a ................................-i

.......................................................................................................... Szövetkezet megalakulását - rövidített

nevén is, .....................................................Szövetkezet elnevezésben.

2. számú napirendi pont: alapszabály elfogadása.

Levezető elnök felkéri ...........................urat az alapszabály-tervezet ismertetésére, lényegi elemeinek

kiemelésére.

A tervezetet mindenki előzetesen kézhez kapta, előzetes megvitatására sor került.

Levezető elnök az ismertetést követően javasolja az alapszabály elfogadását a szóbeli kiegészítésekkel

együtt.

5/2013. .sz.. határozat: a közgyűlés egyhangúlag megszavazza a ..........................-i

....................................................................................Szövetkezet alapszabályát.

Székhely::……………………………………………………………………………………………...

Részjegyek összege:…………………………………………………………………………………...

Befizetési határideje és módja:………………………………………………………………………...

...........................................................: a most elkészült alapszabály egy törvény által kötelező váz. Az

együttműködés részletes szabályait a Szervezeti Működési Szabályzat (SZMSZ), Tagi Megállapodások és

egyéb szerződések tartalmazzák. Az SZMSZ és a belső önkormányzati szerződések és szabályzatok

változtatása közgyűlési hatáskör, amelynek módosítása, bővítése már nem igényli a lassú és költséges

cégbírósági eljárást. A tevékenység során mindenki egyéni vállalkozó marad, ezért nincs munkabér a

tagoknak.

3. számú napirendi pont: tisztségviselők megválasztása.

Levezető elnök felkéri a tagtársakat tegyenek javaslatot az elnök, az igazgatósági tagok, felügyelő-

bizottsági tagok személyére. Ismerteti a szavazás (titkos) módját és felkéri

....................................................-t a jelölés megtételére és a szavazatok összeszámlálására.

...............................................javasolja -----------------------------------------------------------------------------

-t igazgatósági tagnak,

egyúttal a szövetkezet elnökének,-------------------------------------------------------------------------------

és -----------------------------------------------

-----------------t a szövetkezetet képviselő igazgatósági tagnak, valamint

---------------------------------------------------------------------

-----------------t,

--------------------------------------------------------------------------t és

------------------------------------------------------------------------t

felügyelő-bizottsági tagnak.

A javaslatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadja, ugyanakkor többek javaslatára

...........................................................-t is jelölik Felügyelő Bizottsági tagnak, illetve

....................................................................-t FB elnöknek.

107

A titkos szavazás idejére a levezető elnök szünetet rendel el.

Levezető elnök felkéri a szavazatszedőt ismertesse a választás eredményét.

...............................................................: ismerteti a szavazás eredményét:

6/2013. sz. határozat: a közgyűlés titkos szavazással, egyhangúlag megválasztotta:

---------------------------------------------------------------------t,

-------------------------------------------------------------------------------t és

---------------------------------

---------------------------------------------t a szövetkezet képviselőivé,

7/2013. sz. határozat:

a titkos szavazás során a megválasztott tisztségviselők közül -----------------------------------------------------------------------

t

a szövetkezet egyúttal az igazgatóság elnökének, ------------------------------------------------------------

-t a felügyelő bizottság

elnökének választották.

8/2013. sz. határozat a tisztségviselők díjazásáról, illetve költségeiről

A Közgyűlés az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjai részére tisztségük ellátására jelen időszakban

díjazást nem állapít meg, ugyanakkor tisztségük ellátásával kapcsolatban felmerült költségeiket

megtéríti. A tisztségviselőkre vonatkozóan az utalványozó általában a szövetkezet elnöke, az ő esetében

a felügyelő bizottság 2 tagja együttesen.

Amennyiben a szövetkezet eredményes gazdasági évet zár, úgy a felügyelő bizottság javaslatára a

közgyűlés tiszteletdíjat állapíthat meg zárszámadáskor.

Jelen határozatot a közgyűlés egyhangúlag fogadta el.

4. napirendi pont: egyebek.

9/2013. sz. határozat: a közgyűlés egyhangú határozatával kötelezi az igazgatóságot, hogy a mai naptól

számított 180 napon belül ismételten hívja össze a szövetkezet közgyűlését, amelyen a tagság

megtárgyalhatja az igazgatóság által elkészített munkaprogramot. Ezen belül kell beszámolni az

elnöknek a közös munkatervről, szolgáltatásokról, a tagi megállapodás, a működési kérdések és a

szerződések aktuális kérdéseiről és az SZMSZ Közgyűlés által tárgyalható tervezetéről.

10/2013. sz .határozat: a közgyűlés egyhangú határozatot hozott arról, hogy a pénzforgalmát a

…………………………………………………………………………………………………………fiókjánál vezeti

és tagjait is arra kéri, hogy lakóhelyük szerinti fióknál nyissanak számlát az egyszerűsített pénzforgalom

érdekében.

A levezető elnök úgy is, mint megválasztott ügyvezető elnök, megköszöni a tagok és a vendégek aktív

részvételét és tisztségviselő társai nevében is a tagtársak bizalmát.

K.m.f.

Levezető elnök………………………………………………

jegyzőkönyv hitelesítők…………………………… …………………………………………….

Jegyzőkönyv vezető………………………………. Ellenjegyezte:………………………………