Hálaadás 2012

Hálaadási különszám

2012.Ősz

Nagy ÁkosAz őszi hálaadásról dióhéjban

Az alábbi cikket a nem unitárius kedves olvasók figyelmébe ajánlom.Unitáriusok számára újdonságot nem tartalmaz. Mivel bízom abban, hogyoldalunkat egyre több fiatal keresi felszükségét éreztem egy ­ remélhetőleg – könnyen áttekinthető összefoglalástkészíteni az „Őszi hálaadás” ünnepéről.Az amerikai filmekben elég gyakran emlegetik a Hálaadás ünnepét.Romantikus vígjátékokban, egyéb limonádéfilmekben a lányos apaközeledésének jele, ha az udvarlót meghívják Hálaadásra vendégségbe. Ezpersze mindig több napos mulatozás érzetét kelti és jobban hasonlít egyhosszú hétvégére. Ilyenkor pulykát esznek, semmitmondó dolgokrólfecserésznek.De ezek csak sztereotípiák, azt leszámítva, hogy az ünnepet az egyiklegfontosabb szabadságpótló ünnepként, kiemelt helyen kezelik.Az Egyesült Államokban november 4. csütörtökén, Kanadában október 2.hétfőjén adnak hálát a szüret, aratás, betakarítási munkákat követően.Vallási ünnep, de nem köthető egyetlen egyházhoz sem kizárólagosan,pontosabban valamennyi keresztény, vagy keresztyén egyház kebelébenmegünnepelhető lenne, ha … és most dogmatikai fejtegetésekbe nembocsátkozom.A gazdag termésért, a túlélés biztosítéka feletti örömből utólag, vagy avadászó, halászó, gyűjtögető ember életében a zsákmányért sikeréértáldozatot mutattak be előre, a maguk sajátos módján eleink.A hagyomány gyökerei a történelem előtti időig nyúlnak vissza. Ekkor mégtermészetesen a vallási szertartások, vagy inkább rítusok, nem kaptakegyházi színezetet, egészen azon egyszerű oknál fogva, hogy nem léteztekmég egyházak sem.Azt már sokkal kevesebben tudják, hogy a magyar ­ egészen pontosanerdélyi – hagyományok körében is tisztelik ezt a szép őszi eseményt. Mégpontosabban az éppen idén „újraegyesült” unitárius egyház egyiklegfontosabb ünnepeként.Az unitárius egyház az egyedüli magyar (erdélyi) alapítású egyház, ennekellenére nem tapasztalható magyarországi létszámának alakulásán a

„nemzeti egység és hovatartozás” erősödése, magyarán honfitársainkfelolvadnak a rovásírás rejtelmeiben, de nem tüsténkednek saját, ősi éskeresztény egyházunk építésében.Magyarországon ellentétben az Egyesült Államokkal és Kanadával nemhivatalos és felekezettől erősen függő ünnep.Némi magyarázatra szorul, miért ilyen „mostoha” az unitáriusok sorsa. Nincsmég egy keresztény (keresztyén) egyház, történelmi egyház pedig főleg,amely dogmatikai kérdésekben ­ tessék mégsem tudom elkerülni ­ a többikeresztény (keresztyén) egyházzal. Anélkül, hogy történelemórát tartanékemlékeztetném a tisztelt olvasót az antitrinitáriusokra. Még visszább istekinthetnénk az ariánusokig, de nem teszem annak ellenére, hogy Ariustanainak betiltását követően még évszázadokig megtalálhatók voltak a tanhívei Európa szerte. (Még István király udvarában is akadtak ariánusok.)Ez az időutazás azonban nem ad választ a kirekesztettségre – és mindenkitkérek ne dőljön be az ökumenikus látszatbarátságnak, elfogadásnak. Mertez egészen egyszerűen alapjaiban lehetetlen.Az unitáriusok – bár pozitív megközelítésben nem antitrinitáriusok, hiszenannak lényege a szentháromság tagadásában bontakozik ki, inkább úgydefiniálják magukat, akik az egy Istenben hisznek, de a szentháromságbannem. Illetve – mivel épp most említettem, hogy pozitívan állnak a világhoz –nem a tagadásra helyezik a hangsúlyt, hanem az Isten egyedüli személyébevetett hitre. Jézust nem Isten fiaként, hanem egy kiemelkedő képességűembernek, tanítónak tartják.Ezekért a tanokért néhány száz éve még máglya járt, mint ahogy az elsőnagy unitáriusok egyik legkiemelkedőbb bölcselőjét Szervét Mihályt ismegégették. És most tessenek kapaszkodni, nem a katolikus inkvizítorok,hanem a nagy reformátor Kálvin.Ez a különleges egyház 1568­ban a tordai országgyűlésen elérte, hogy az etanokban felolvadó János Zsigmond türelmet hirdetett, először Európában,így a világon is. Azt hiszem erre is büszkék lehetnénk. Sajnos a fejedelemhalála után visszaállt a „régi rend” és nem tolerálták az egy Istenbe vetetthitet.Az unitáriusok 4 legjelentősebb ünnepe a húsvét, pünkösd, őszi hálaadás ésa karácsony. Ezen alkalmakkal vesznek csak úrvacsorát.A mindennapi kenyérért (bőséges termésért) – kvázi a miatyánk igéje alapján­ „...mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...” ­ és az életért adnak

hálát Istennek.A tengerentúli hálaadás szokása inkább eredeztethető a magyar unitáriushagyományokból, mint fordítva. Ez nem egy újabb Valentin nap. Ne feledjükaz Új világ a szabad gondolkodás és a szabadelvűség hazája lett. Necsodálkozzunk, ha már a második elnök is unitárius volt, mint még számostudós és felvilágosultan, szabadon gondolkodó.(Csak, hogy még néhány időben és térben egymástól távol állómeggyőződéses unitáriusról szóljak a teljesség igénye nélkül, közéjüktartozott John Adams az USA második elnöke, Thomas Jefferson a harmadikelnök, Benjamin Franklin a nagy államférfi, a Függetlenségi Nyilatkozat egyikalkotója, John Quincy Adams a hatodik elnök, Charles Dickens, CharlesDarwin, Graham Bell, Linus Pauling, Heltai Gáspárt, Bartók Béla, OrbánBalázs a nagy utazó és író, valamint László Gyula, aki a kettős honfoglaláselméletével írta be magát a magyar történelemtudomány históriájába. )Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a tengerentúlon és a világ csaknemvalamennyi pontján első sorban az unitárius univerzalisták, az erdélyi,magyarországi biblikus unitarizmustól nagyban eltérő módon gyakoroljákhitüket. A két irányzat mellett számon tartjuk még a racionalista unitarizmust,amely már távolodik a bibliai tanok és levezetések érvrendszerétől. Alegliberálisabban az imént említett univerzalisták gondolkodnak. Az őköreikben más felekezetek tagjai is megtalálhatóak és a Bibliát egyopcionálisan használható, alkalmazandó szöveggyűjteménynek tartják.Úgy gondolom, hogy legalább felszínesen, de be tudtam mutatni ennek aszép ünnepnek a lényegét és talán kedvet is sikerült teremtenem a továbbikutatómunkához, mely ugyancsak meglepő érdekességekkel ajándékozzameg az új ismeretekre nyitott olvasót.

Nagy ÁkosŐsz

A legtökéletesebben sikerült ez az évszak.Időben eljátssza a szerepet, amit ráosztottak.Nem csúszik a virágzás, nem késik a termés,

pont jókor havazik, az olvadás is megy a rendjén.A szivárványt évről évre a lombokra festi,

a bogyós gyümölcsét édeskésre csípi.A tél nem talál már lombos fára,

mindent emlékeztet s búcsúzásra.

Máté AnitaAz öreg szamár és a tenger

Hol volt, hol nem, inkább csak úgy létezett egyöreg szamár az Élet nevű tenger egy aprócska szige­tén.

Ez a vén szamár egyedül élt, mint a kisujjam.Mindenkit elmart maga mellől, csökönyös volt és nap­hosszat csak morgott, semmi nem volt jó neki.

Szamarunk egyetlen jelmondattal élt: „Majd csak lesz valahogy!”Soha nem tervezett, nem készített stratégiát, nem volt B verzió. Csak bízott.Vagy inkább egészen egyszerűen hanyag volt. Naphosszat lógatta nagy füleita vízparton és nézte magát a víztükörben. Tudta, nagyon jól tudta, hogy televan hibával, de mindahányszor megbízott valakiben és jó csacsi akart lenni,vagy kihasználták, vagy megbántották, s ezért vissza­visszamenekült magá­nyos, mord, céltalan életébe.Egy reggel arra ébredt, hogy víz nyaldossa a patáját.Ijedten ugrott fel és tapasztalta, hogy dagály van, nem is akármilyen. Kicsinyszigete eltűnőben van.Járkált fel­alá, de igazából fogalma nem volt mihez kezdjen. Majd végül fel­mászott egy magasabb sziklára és elkezdett reggelizni.„Majd csak lesz valahogy!” ­ gondolta és nagyot harapott a répába.A víz a part melletti kunyhóját öblögette. Tovább evett és azon gondolkodott,hogy minden és mindenki összeesküdött ellene, hogy miért épp az ő szigetétés különben is mi baja a tengernek vele, hisz soha nem bántotta, miért bün­teti. Aztán meg azon morfondírozott, hogy vajon csak az ő kunyhója megy etönkre, vagy más szigetlakóknak is megkeserítette a tenger a ma reggelt?Felmászott hát a legmagasabb pálmafára és körülnézett. Azt látta, hogy amellette lévő szomszéd homokkal tölt meg zsákokat és azokat rakja a kisszigetén körbe.­ Bolond! ­ gondolta szamarunk és nevetett egyet.Aztán a mögötte lévő szigetlakót szemlélte meg. Az pedig árkot ásott, ahováelfolyt a víz, majd pedig onnan visszaszivattyúzta a tengerbe.­ Még bolondabb! ­ mondta ki már hangosan is amit gondolt.Majd lemászott a fáról és még mielőtt belekezdhetett volna a kárörömébe,

azt látta, hogy eltűnt a háza. Pontosabban nem látta a házát, mert már vízalatt volt.Ajjaj, most mi lesz vele? Hol fog aludni?Majd folytatta előbbi gondolatmenetét. Az a másik két szamár jól megjárta ésmennyit dolgoznak feleslegesen, hisz mindjárt történik valami, mert történniekell valaminek, mert az nem lehet, hogy az ő kis szigete eltűnjön a víz alatt.De az már nem jutott eszébe, hogy ő tegyen valamit ezért!Gondolataiból a hideg víz érintése ébresztette, mert már a szikláról is le­emelte a reggelijét és tovaúsztatta.Felkuporodott hát a pálmafa tetejére és várt.„Majd csak lesz valahogy!” ­ mondta ugyanolyan nyugalommal és közönnyel,mint az elején.Bízott valamiben, ami majd megmenti.Megmenti a katasztrófától, a munkától és végül önmagától.Ekkor kiabálást hallott több felől is.A szomszéd szamarak integettek neki, hogy ússzon át hozzájuk.­ Bolondok! ­ kiabálta vissza emez.­ Nem megyek sehová, mindjárt elvonul a dagály.A víz tetőzött, pont a fa tetején. Szamarunk csak gubbasztott és gubbasztottnapokig és éjeken át.Ette a sárga irigység, hogy a szomszédok süttetik a hasukat, jókat esznek abarikádok mögött, míg az ő bőre már csupa ráncos a vízben ázástól.Hát miért nem történik már valami? Miért nincs már valahogy? A sors nem le­het hozzá ilyen kegyetlen, hogy neki kelljen tennie valamit, ne adj isten dol­gozni! Brrr!És csak fonnyadt ott a pálma tetején és éhezett, míg egy nap elkezdettapadni.Szépen lassan leereszkedett a földre, de szomorúan tapasztalta, hogy a vízelvitte mindenét, a házát és az ebédlőasztalának használt sziklát is.

Nem gondolta végig a történetet, nem vont le tanulságot, csak belerú­gott egy kavicsba és azt mondta:­ Majd csak lesz valahogy!

Nagy ÁkosRopog a tűz

Ropog a tűz, pattog a rőzse.A vörös kakas hadd eméssze!

A füst­vér felfolyik az égre,ömlik,majd csordogál, aztán vége.

Halálos nyelve nyalja a gazt,kiharap belőle ezt, meg azt.

Jóllakottan morog,nem hallat panaszt,telt bendővel tovább fal, ha éghetőt adsz.

Nagy igyekezetében alaposan kimelegszik,verejtéke körülötte a füvet sárgára festi.Ontja nem sajnálja és nem is szégyelli,

mindenki kap belőle, aki s ami el tud égni.Órákig tart a lakoma és igen látványos,sokáig bámultam, hogy fal a bélpoklos.

Én már biztos elrontottam volna a gyomrom,ha nekem is a zabálás lenne csak a gondom.

Irigylem e csípős csapodárt,kit minden látó lény csodál

s látványt félelemmel kombinál.A fájdalom s gyönyör kéz a kézben jár.

Ropog a tűz, fonnyad a füstje,a kakas lassan visszabú az ülőre.

Halkan serceg az avar, a tőke.Elalszik szépen most, de nem örökre.

Bártfai CsillaHála

Korunk emberei már elfelejtették, hogy milyen óriási jelentősége van a hálakifejezésének, a hála kimutatásának. De mit is jelent a hála? Egyszerűenkijelentve: köszönetet. Ezt az egy szót felejtettük el használni. De ha méghasználjuk is, akkor is megszokásból, mintegy rutinból tesszük mindezt. Nemgondoljuk végig, mekkora jelentősége van ennek az egyetlen egy szónak!Hétköznapibb módon megfogalmazva, mikor a szürkében meglátjuk a színekpompázatos világát. Észre vesszük az élet apróbb örömeit. A hála az azátformáló erő, mikor a rosszban meglátjuk a jót. A hála az a kimondott szó, miaz ember szívéből, legbensőbb érzéseiből fakad. Örömmel tölt fel.Felszabadít. Teremt. Épít. Boldogsággal tölt el. Begyógyítja a lelki sebeket.Egyetlen egy szó: Köszönöm! Ez a hála.Mélyebb értelemben a hit azon ritka gyümölcse, mikor az ember elismeri,felismeri, hogy Isten van, létezik, és minden egyes emberért munkálkodik. Őa Teremtő, kinek az életért lehetünk hálásak. Ő a kegyelmes és irgalmasIsten, mert áldozatot hozott az emberiségért. A sötétségből, a világosságrahívott minket, embereket. De mi is volt ez az áldozat? Ábrahám és Izsáktörténete szemlélteti ennek az áldozatnak a fontosságát.Ábrahám egy kivételes személy volt. 120 éves, mikor Isten megparancsoljaneki, hogy “Vedd a te fiadat, ama te egyetlen egyedet, akit szeretsz, Izsákot,és menj el Mórijának földjére, és áldozd meg ott égő áldozatul..” 1Móz. 22:2Ebben az egy mondatban a hangsúly, az egyetlen egyen van, és azon, hogy‘akit szeretsz’. Ezt a szeretett fiút áldozza fel az atyja égő áldozatul. Mózesharmadik könyvében találunk magyarázatot az égő áldozatra. Mi is voltennek a hordereje.3Móz.1:2­5 “Ha valaki közületek áldozni akar az Úrnak, barmokból, tulok­ ésjuhfélékből áldozzatok.. hímmel és éppel áldozzék. A gyülekezet sátoránakajtajához vigye azt, hogy kedves legyen az Úr előtt. Tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy kedves legyen őérette, hogy engesztelést szerezzen aző számára..”Ebből az ige szakaszból kitűnik, hogy az égő áldozat önkéntes kellett, hogylegyen. Bemutatója engesztelést szerezhetett általa. A megerősítés és azodaszentelődés jele volt. A teljes odaszentelődést jelképezte, mivelmindenestül Istennek ajánlották fel. Az áldozó jelképesen önmagát helyezte

az oltárra, ezzel fejezve ki, hogy egész életét Istennek szánja.Ez az áldozat Krisztust is jelképezte. Ő volt az, aki teljesen átadta magátIsten szolgálatára. Életével állított példát az embernek, hogy lépjen anyomdokaiba. ­ Jn.14:6 “Én vagyok az út, az igazság és az élet..”Az égő áldozat tehát a megtisztítást, a megfehérítést, az odaszentelődést

jelképezte. Önmagában is vihették az oltárra, de általában a bűnért, illetve avétekért való áldozat mellett mutatták be.Kiemelném tehát, hogy Ábrahám Isten parancsára tette mindezt! Nemönként, önszántából. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért követelt ekkora‘áldozatot’ Isten?Krisztus szavai adják meg a választ: “Ábrahám, a ti atyátok örvendezett,hogy meglátja az én napomat, látta is, és örült.” Jn.8:56 Ábrahám akkor láttaa ‘Krisztust’, mikor Izsákra emelte kését, hogy feláldozza Istennek! “Ekkorkiáltott az Úrnak Angyala az égből: Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre,most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedveztél a te fiadnak, a teegyetlen egyednek énértem.” Ekkor Ábrahám észrevette, hogy egy kos a

szarvánál fogva fenn van akadva a bozótban, és így a fia helyett ezt áldoztafel Istennek. Meg volt a helyettes áldozat! Isten gondoskodott helyettesáldozatról. “Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltság díjattaláltam!” Jób 33:24 ­ Ezt látta Ábrahám!Mekkora öröm, és hála tölthette el szívét! Az Isten adott váltság díjat az Ő fiahelyett. Akit szeretett, és aki az egyetlen egye volt neki.Anyaként fel sem tudom fogni, hogy mekkora ereje, hite és akarata voltÁbrahámnak, hogy elinduljon, megtegye a három napos utat Mórija földjéig,majd a fia hátára tegye a tűzifát, és elinduljon végzete felé. A kés a kezében,és arra várt, hogy lesújtson vele. De elmondhatnám ugyanezt Izsákról is!Hisz ereje teljében lévő, fiatal férfi volt. Apjának mégsem szegült ellen! Szónélkül engedelmeskedett neki. Mekkora hit kellett mindehhez! A hit győzött!“Hitt pedig Ábrahám az Istennek és tulajdonítatott az őneki igazságul.”Jak.2:23De hol is marad a hála? A hála ott van, ahol az Isten szabadítása. Ott, ahol ahit megcselekszi annak akaratát, kitől származik a Mindenség! A Mindenértvaló köszönet, Istenem. A zsoltár író szavaival élve:“Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatommeg Isten szabadítását.” Zsolt.50:23

Máté AnitaA jövőből

2065. november 23. Hétfő 05:50Még nem ébreszt az óra, de ébren vagyok. Élvezem a kellemes időt.

Forró nyarunk mintha az elmúlt évhez képest kicsit hamarabb enyhülne.Ma kezdődik az iskola. Elmerengek kicsit.

Az én időmben gyerekként a szeptembertől borsódzott a hátunk. A rövid,2 hónapos nyári szünet után az egyetlen jó az volt, hogy találkozhattam újraaz osztálytársakkal. Nem voltam kitűnő tanuló, nem tudtam értékelni sem azúj ruhákat, könyveket sem a lehetőséget, hogy iskolába járhatok. Hisz olytermészetes volt.Hallom a csengőszót, a gyerekzsivajt, ujjaim között érzem a krétaport, látommagam előtt a tábla fölé szegelt himnusz felkunkorodó sarkát, melyre matekképleteket írtunk dolgozat előtt...Az unokám, Áhim szájtátva hallgatja a történeteimet. El nem tudja képzelni,mit tanultam én 17 éven keresztül, hiszen neki csak 6 évet kell. Ennyi akötelező.Nem is tudnék többet finanszírozni, mindent eladtam, mi értéktelen volt az énidőmben, s amiért ma iskolába járhat valaki.Ekkor nyílik az ajtó, Áhim megjelenik.­ Kész vagyok, mehetünk! ­ kiáltja izgatottan!­ Pizsamában akarsz menni? Előbb mosdás, majd felöltözünk, reggeli ésaztán mehetünk.Természetesen ezek a szavak, ez a mondat teljesen más jelentéssel bír mamár.Leszállok az ágyról, kézen fogom és felmegyünk a lépcsőn. A fürdőszobábanfelállítom a kisszékre a tükör elé. Szüleinek fényképe a tükör két szélénmosolyog rá. Több éve már, hogy meghaltak. Az orvosok sem tudják miben.A vírusok, betegségek úgy elszaporodtak, hogy a tudomány képtelen követni,felismerni és ellenanyagot gyártani.A középkorosztály szinte teljesen eltűnt. Mi, öregek, kik még a vég kezdetiszakaszában születtünk, valamelyest jobban védekezünk a betegségek ellen.A mi szervezetünkbe még nem épült annyi tartósítószer, műanyag és

vegyszer, mint az utánam következő generációéba.Csupasz testét és kopaszra nyírt fejét megtörlöm egy nedves törölközővel.Törvénybe iktatták a kopaszságot, mióta képtelenség az élősködőktőlszabadulni hajmosás hiányában.Neki ez már természetes, nekem nagyon hiányzik egy vízzel teli kád.Könnybe lábad a szemem, ha arra gondolok, mi, én tettem ezt azunokáinkkal. Könnyelműek voltunk, ez az ára.Nagy kincs a víz, a hús háromszorosa.De hát minden az. Nincs termelés, nincs gazdálkodás, az időjárásönmagában kevés a terméshez.Asztalhoz ülünk és kipakolom a szekrényből a tubusokat.­ Mit kérsz reggelire Áhim?­ Nem vagyok éhes!­ Enni muszáj, csak úgy veheted be a vitamint is.Tányérjára nyomok egy­egy adagot a rántotta és a paradicsom feliratútubusokból, majd elmesélem, mit eszik, hogy az hogy nézett ki régen. Milyenvolt a tyúk, mekkora volt a tojás és ha beleharaptunk a lédús paradicsomba,hogyan fröccsent szét.Gyorsan bekanalazta a krémreggelijét, majd bekapta a maréknyi vitaminját,végül a fogmosógolyót is utánuk hajította, de már futott is az ajtó felé.Nem szereti a bezártságot, de hisz megértem. Majd fél évet töltött a házalagsorában. A nagy forróság elől nappal több, mint 30 éve a hűs Földanyamélyébe bújunk. Mint rossz gyermekek, megtérünk óvó ölébe, hogy fél évigvezekeljünk ellene elkövetett bűneink miatt.Éjszaka járunk fel dolgozni, beszélgetni.­ Nagyi! Menjünk már! ­ kiált rám újra.Kilépünk az ajtón a tömegbe. A megfehéredett arcok mégis mosolyognak. Féléves éjszakai élet után újra elviselhető a nappal.Sivatagi port kavar a szél. A néhány öreg fán kívül nem tarkítja az utcátsemmi.Az iskola egy órányi sétára van. Ehhez is hozzászoktam. Végül is az autókatmár az én időmben is nagyzolásra használták, egy hatalmi jelkép volt. Énörülök annak, hogy nem kell a büdös kipufogót szagolnom.Lehetnének elektromos autóink, de nem volt idő felkészülni a gyártásra.Senki nem hitte, hogy ilyen hamar kiszipolyozzuk az utolsó nyersanyagokat

is. Én sem.Egy újságpapírt kavar elém a szél. Rávetem magam, térdre rogyok.Hatalmasat dobban a szívem, ismerős érzés fog el, ahogy a kezembe fogom.Istenem, hát mégiscsak nyomtatnak valahol!Pedig úgy tudom, már két éve nem adnak engedélyt a papírgyártásra.Luxusnak minősítették a fák nagy részének kiszáradása, elpusztulása éselpusztítása után.Ekkor nézem a dátumot: 2062. tavaszi szám. Elkeseredek. Áhim állmellettem szótlanul. Nem érti, de együttérez.Remegve állok fel, leseprem a port a ruházatomról és bekísérem aziskolakapun. Csókot nyomok a homlokára.­ Délután jövök! Ügyes legyél!

Csak kifelé menet magamban mormolom a többit: ­ Az Isten vigyázzonrád, mert én már nem tudok!

Nagy ÁkosŐszi Hálaadásra

Az első kérdés ne az legyen kinek!A második sem. Ugyan minek!?

A miért az oldal, ahonnan megközelítemmiért is olyan jelentős ez az ünnep.

Miért adunk hálát, elmélkedjünk!Nagyon fontos, hogy erre ráébredjünk,

mert míg nem vagyunk tudatában a hála tárgyánakaddig csak vaktában jelölünk helyet az áldásnak.

Mindnek más, amiért kezét imára kulcsolja.Az agrárium életében kevesebbnek játssza a

főszerepet, mint ahányan megülik e szép ünnepet,bár tudja mind az elégít ki számos szükségletet.

De kinek jut eszébe naponta, amikor a falatotszájához emeli, neki a legkönnyebb rész adatott,

a fogyasztás, ha már a termelésből részét ki nem vettea földet túrót, tehenet fejőt gyakran kinevette.

A szüret, az aratás ,ma nem lebeg a hamburgerzabálóegyre tohonyább, elhízott, lusta városlakó

lelki szemei előtt, még ha a hálaadáshoz ünneplőt is ölt.Nem az éhezés, koplalás, hanem ez az igaz szellemi böjt.

De ezt nem időszakosan, hanem egész éven át szigorúan betartja,mert bizony őt a szellemi táplálék nem igazán foglalkoztatja.

A hála szó más helyen van bejegyezve szótárába,de azt sem forgatja, azzal van kitámasztva az asztal lába.Kit is kellene ünnepelnünk ezek után döntse el ki­ki maga,

a hagyománytiszteleten kívül, hogy mi lehet az indokamegfejtenem nem sikerült, de ez ebből a versből kiderült.

Ha ki akarná találni valaki, igyekezzen, míg emléke el nem merül!

Kovács Anett NóraAdj hálát!

A nyár meleg és pörgős időszakánaklassan vége, megjött az ősz, majdhamarosan érkezik a tél, és ezzelegyütt életünk napifordulatszámlálója is lelassul.Rövidülnek a nappalok,hosszabbodnak az éjszakák, hideg,ködös, nyirkos idő van, és eljön az évvégi számvetés időszaka is. Jön a

Hálaadás, a Karácsony és az új év.Esténként a jó meleg otthonunkban a kanapén kucorogva egy jó könyvvel ésegy pohár borral, végiggondoljuk szép lassan az elmúlt évünket. Mit értünkel, miben fejlődtünk, megvalósítottuk­e terveinket, vagyis mérleget készítünk,majd pedig a kapott eredmény után elkezdjük a következő évünket tervezni.Kíváncsi lennék, hogy van­e olyan ember, aki sosem összegez és sosemkészít terveket. Mert ha nincs terved nincs célod, és nincs eredmény,melynek sikere után hálás lehetnél ­ elsősorban önmagadnak­, mert hittélvalamiben és kitartóan végigcsináltad. Az eredmény pedig, amit kaptál,sikerre ösztönöz, és még erősebb hited lesz önmagadban, tehát mégnagyobb ötleteken törheted a fejedet, és haladhatsz a fejlődésed útján.Töprengünk, hogy mennyi mindent szeretnénk még, mert annyi álom vanmég megvalósítatlanul.Ahogy hullanak a fákról az őszi sárgás, pirosas, barnás falevelek,felelevenednek gondolatainkban események és történetek a múltból,melyeket rövid verzióban elénk tár a képzeletünk, és hol hálásak, hol pedigelégedetlenek leszünk az apró történetek újra átélésének hatására. Bízombenne, hogy a hálás érzésekből kapjuk a többet.Tudsz hálás lenni azért a sok apróságért, melyben nap mint nap részedlehet? A felkelő nap sugarának,erejének és tisztaságának? Minden nap egyúj fejezet, tiszta lappal indulunk, de mégis elmegyünk emellett, és egészévben meg sem állunk, csak törünk előre. Voltál már hálás a reggeli

tejeskávédért? Van akonyhádban mindenkelléked, hogy kávétfőzhess és bögréd,kedvenc bögréd, amibőliszogatod, és élvezedaz ízét, és erejét.Megfordult már afejedben ilyenkor, hogyhány embernek életeegyik leghőbb vágya, hogy a reggeli kávéját a hangulatos otthonábanihassa? Voltál már hálás azért, mert megúsztál egy nehéz helyzetet?Szoktad néha csak úgy kimondani a szót, köszönöm!?A hála szó jelentése a magyar értelmező szótár szerint: hála – A köszönetnekés lekötelezettségnek jótevőnk iránti érzése. A hála mélyen a bensőből jövőérzés, érzelem. Az ál, az áldás gyökszava. A szó alázatot is kifejező,ősmagyar nyelvi.Az Unitárius Egyház az egyetlen magyar alapítású egyház, mely areformáció legfiatalabb ága. Megalakulását az 1568­as Tordán tartottországgyűlésen kimondott lelkiismereti és vallásszabadság törvényétőlszámítja.Az Unitáriusok minden szeptember utolsó vasárnapján úrvacsorávalegybekötött istentiszteletet tartanak. Ebből az alkalomból hálájukat ésköszönetüket fejezik ki Istennek a mindennapi kenyérért és életért. Az őszihálaadás ünnepe az egyik az évi négy úrvacsora (hálaadás, karácsony,húsvét, pünkösd) közül. Tisztán és szépen felöltözve ülnek le az Úrasztalához. Négy feltétel szükséges ahhoz, hogy méltó vendégek legyünk,a hálaadás, tisztelet és szeretet érzelmeivel Jézus iránt, a jóindulattal és amegbocsátás szándékával, valamint hibáink megbocsátásával.A nagyhét az egymásnak való megbocsátás időszaka, mert emberségünkvelejárója az egymás elleni vétkezés. Vétkezünk, mert emberek vagyunk, ésmások is vétenek ellenünk, mert ők is csak emberből vannak. Vajon melyik agyakoribb, mi vétkezünk vagy ellenünk vétkeznek gyakrabban?Önmagunkkal elnézőbbek vagyunk? Más szemében a szálkát is, de a

magunkéban a gerendát sem vesszük észre? Te belátod a hibáidat azt, hatévedtél, vagy ha netán egy adott helyzetben nem neked van igazad?Miért csak hálaadáskor és karácsonykor vetünk számot? Miért ilyenkorvagyunk érzékenyebbek és emberibbek? Miért csak ilyenkor érzékenyülünkel egy film vagy történet kapcsán? Miért csak ilyenkor összegezzük a múltat,miért rohanunk el afontos pillanatok és aköszönet mellett? Az évtöbbi részében miértnem állunk meg időnkéntegy­egy pillanatra, éstekintünk vissza? Pedig haezt gyakrabbantennénk, mondjuk egyforró fürdő alkalmával,nagyobb rálátásunk lenneaz életünkre ésdolgainkra, és ezáltal jobb és magabiztosabb döntéseket hoznánk. Szoktálbeszélgetni magaddal? Van annyi erőd, hogy magadnak bevalld, ha hibáztál,vagy másképp kellett volna valamire reagálnod,A nagyhét ideje az önvizsgálatról szól, de miért csak ez az alkalom váltja kibelőlünk a hálaadás fontosságát és gyakorlását? Miért nem tesszük eztnaponta, akár többször is? Talán nincs miért? Nézz a színfalak mögé, ésbiztosan fogsz találni sok olyan dolgot, melyekért őszintén hálás lehetsz!Vannak olyan helyek, ahol a szelet kenyér kincs, a pohár víz, az élet. Ez egyjó kiindulási pont, étel és ital, melyek gondoskodnak az életbenmaradásunkról napról napra. Vannak emberek, akik számára a kenyér és avíz valóban az életben maradást jelenti, és vannak olyan emberek, akikszámára a fényűzés és hatalmas vagyon is kevés.Az ember nem azért ad hálát, mert jó létben él, hanem azért kesereg, mertjobbat szeretne. Ez az igény visz minket előre, de ugyanakkor veszélyes is,mert ha nem tudod megtartani a mértékletességet, akkor könnyenmegrepedhet a lelked békéje.megoldanod?

Egy jó barát, olyan, mint egy falat kenyér. Anyáink törődése, gyerekeinkfeltétel nélküli szeretete, nagyszüleinkgondoskodása, házastársunk támaszamind hálával kellene, hogy eltöltsön bennünket,mégis leginkább akkor tudjuk őket értékelni,amikor megérint az elvesztés lehetősége.Amikor valaki beteg lesz a családunkban vagy aközvetlen közelünkben, minden addigi apróságvalahogy egy pillanat alatt felértékelődik, ésazonnal meglátjuk, érezzük a szeretettszemély fontosságát. Azonnal eszünkbe jutnaka közös élmények, és minden jó, ami hozzáfűződik.Azért kapjuk életünk során a pofonokat, hogy megtanuljuk értékelni adolgokat? Nos, azt gondolom, hogy igen.A ritka percek áldását még értékesebbé kell tennünk!Fotó: Kovács Anett Nóra

Nagy ÁkosItt van az ősz, itt van Gyula

Itt van az ősz és megjött Gyula,feljegyezte a szüretem.

Na nem dolgozni jött, ahhoz mulyacsak, hogy keserítse az életem.

Puttony a hátamon, metszőolló a kézben,nála semmi. Jelzi torka igencsak porzik,

de hiába kínálom meg vízzelszürke arccal elfintorodik.

Mit is adjak neked Gyula szomjadat oltani?Érkezik a válasz hamar „Borocska jó lesz”

és nem is tudom meggyőznimég a tőkén függ, miből egykor lesz a szesz.Gyula szomorúságot tettet, de nem dőlök be,

A pincekulcsot magamhoz veszem,mert látom indul egy felfedezőkörre.

Pedig ha tudná szeretem, de hogy szeretem.Szerszámoknak közelébe férkőzni nem fűlik foga.

Indiánként lopakodik rejtett leshelyére,várja mikor indul a szüreti „motolla”

itt hagyjuk hogy belekezdhessen a pihenésbe.

Abban óriási gyakorlata van, mestere a henyénekrendeztünk terepet, kényelmes kerevet

rendelkezésére nem állt, így csúnya vége lett a mesének.Felállt és szomjasan, fáradtan vetett véget a szüretnek.Integettünk neki egy darabig még, aztán buszra szállt.

Hogy a sofőrt mivel etette meg, örök titok maradt.Ahogy magunkra hagyott, megvonta magát tőlünk nem bánt

azt hiszem, hogy semmit sem hozott, szedett, mégis több maradt.

Ezen sajtóorgánum az Unitárius Alkotók Társaságának bejegyzett ésengedélyezett online lapja. Tartalmát tekintve egészében, vagy részleteibeneltér, illetve eltérhet a bejegyzett és engedélyezett megegyező nevű Partiumcímű irodalmi,kulturális, közéleti folyóiratban megjelent írásoktól.Az online Partium szerzői kijelentik és beleegyezésüket adták írásaik, vagyazok részletei, illetve művészeti tevékenységük egyéb termékei pl. grafika,fotó, festmény stb. a lapban leközlésre kerüljenek, azzal a szerkesztőség,illetve a nyomtatott Partium szerkesztősége rendelkezzen, a forrásfeltüntetése mellett akár többször is leközölje, gyűjteménybe foglalja.Az Online Partium platformot kíván nyújtani az önmagát kifejezni kívánó,magában tehetséget érző írók és költők számára, akik részben kötődéstéreznek az unitarizmus, illetve az unitárius univerzalizmus irányába.A lapban olvasható írások hivatottak igazolni az emberi gondolkodás, ízléssokszínűségét, változatosságát, de a közlés ténye ellenére, nem mindenesetben tükrözik a kiadó véleményét, álláspontját.

Minden jog fenntartva.

Impresszum:Online Partium – Az Unitárius Alkotók Társaságának internetes folyóirata.

Kiadja az Unitárius Alkotók Társasága.Felelős szerkesztő: Csoltkó Gabriella, az UART titkára

Felelős kiadó : Dr.Nagy Ákos, az UART elnökeMegjelenik havonta.

Online szerkesztőség címe: 3534 Miskolc Stadion u. 65.Kapcsolat: 003670 213 213 0

E­mail: [email protected]@yahoo.com

Web: www.uart.hu