GYORSJELENTÉS A FELÜGYELT SZEKTOROK 2000. ÉVI FEJLŐDÉSÉRŐL 2000-ben a külső - makrogazdasági és nemzetközi - környezet hatása eltérően befolyásolta a pénzügyi szektor egyes szegmenseit. A bankrendszer a reálgazdaság finanszírozási igényére, a biztosítók és a pénztárak a lakossági megtakarítások átrendeződésére építve jelentős expanziót tapasztaltak. Eközben a szűken értelmezett tőkepiacokat és azok szereplőit - a befektetési vállalkozásokat és alapokat - az első negyedév után a nemzetközi befektetői hangulat - részben a nemzetközi, részben a belföldi gazdasági és piaci folyamatok hatására bekövetkezett - változása negatívan érintette. A nemzetközi folyamatok egyik kiemelendő tendenciája a fúziók további erősödése - a többi mellett - a pénzügyi szektorban, ami a leányvállalatok összeolvadását eredményezte/eredményezi a magyar piacon is. Ez a folyamat leginkább a bankokat érintette. Részben a dollár erősödése, részben a fejlett tőzsdéket is sújtó árfolyamesések hatására a magyar piacon jelentős szerepet játszó külföldi portfolió befektetők az év közepétől kezdődően fokozatosan elfordultak a magyar - de általában az európai - fejlődő piacoktól. A korábban favorizált és húzóerőnek számító IT- és telekommunikációs cégek túlértékeltnek bizonyultak és az év második felében illetve végén jelentős áresést szenvedtek el, ami nemzetközi szinten a befektetési stratégiák felülvizsgálatát és a portfóliók átrendezésének megindulását eredményezte. A belföldi makrogazdasági mutatók önmagukban nézve többnyire kedvező képet mutatnak, ugyanakkor fontos bizonytalansági elemek jelentek meg. A GDP növekedése nemzetközi összehasonlításban is gyors, reálértelemben 5,2%-os volt. A növekedés üteme részben a folyamatosan emelkedő bázis hatására negyedévről negyedévre csökkent. Az éves átlagos infláció 10%-ról 9,8%-ra csökkent, ami a vártnál lényegesen kisebb csökkenést jelent. Ugyanakkor az inflációs trendváltásokat jobban jelző hó/hó indexek emelkedést mutattak, és az MNB által számolt maginfláció is növekedésnek indult. Az olajárak, ezen keresztül a termelői árindex növekedése a kínálati oldalon inflációs sokkot eredményezett, aminek elvileg a növekedést fékező hatása van. Ezzel egyidőben a gyors gazdasági növekedés, a foglalkoztatottság növekedése, valamint az egyre növekvő mértékben hitelből finanszírozott lakossági fogyasztás keresleti oldalról erősíti az inflációs nyomást. A gyors növekedés egyelőre nem járt az egyensúlyi mutatók romlásával. Az államháztartási hiány az 1999. évi 424,1 md forintról nominálisan mindössze 5,8%-kal, 449 md forintra nőtt. Ez a gyors növekedésnek köszönhetően a GDP-arányos hiány csökkentését jelentette (3,7-ről 3,4%-ra). A fizetési mérleg 1,92 md eurós deficitje 0,55 md euróval alacsonyabb az egy évvel korábbinál. Az év első részének kedvező deficit mutatóit azonban az év vége felé, egyre romló cserearány-mutatók mellett egyre növekvő havi hiányok rontották. A folyó fizetési mérleg finanszírozása (millió euró) Megnevezés 1999 2000 1. Folyó fizetési mérleg egyenlege -1975 -1921 2. Működőtőke-befektetések 1552 1759 3. Nem adóssággeneráló portfólióbefektetések 1126 - 500
72
Embed
GYORSJELENTÉS A FELÜGYELT SZEKTOROK 2000 · változott, 2000-ben 26,7 md forintnyi kötvény került nyilvánosan forgalomba, ennek 38%-a a Matáv, 36%-a a CIB kibocsátása volt.
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
GYORSJELENTÉS A FELÜGYELT SZEKTOROK 2000. ÉVI FEJLŐDÉSÉRŐL
2000-ben a külső - makrogazdasági és nemzetközi - környezet hatása eltérően befolyásolta a pénzügyi szektor egyes szegmenseit. A bankrendszer a reálgazdaság finanszírozási igényére, a biztosítók és a pénztárak a lakossági megtakarítások átrendeződésére építve jelentős expanziót tapasztaltak. Eközben a szűken értelmezett tőkepiacokat és azok szereplőit - a befektetési vállalkozásokat és alapokat - az első negyedév után a nemzetközi befektetői hangulat - részben a nemzetközi, részben a belföldi gazdasági és piaci folyamatok hatására bekövetkezett - változása negatívan érintette.
A nemzetközi folyamatok egyik kiemelendő tendenciája a fúziók további erősödése - a többi mellett - a pénzügyi szektorban, ami a leányvállalatok összeolvadását eredményezte/eredményezi a magyar piacon is. Ez a folyamat leginkább a bankokat érintette. Részben a dollár erősödése, részben a fejlett tőzsdéket is sújtó árfolyamesések hatására a magyar piacon jelentős szerepet játszó külföldi portfolió befektetők az év közepétől kezdődően fokozatosan elfordultak a magyar - de általában az európai - fejlődő piacoktól. A korábban favorizált és húzóerőnek számító IT- és telekommunikációs cégek túlértékeltnek bizonyultak és az év második felében illetve végén jelentős áresést szenvedtek el, ami nemzetközi szinten a befektetési stratégiák felülvizsgálatát és a portfóliók átrendezésének megindulását eredményezte.
A belföldi makrogazdasági mutatók önmagukban nézve többnyire kedvező képet mutatnak, ugyanakkor fontos bizonytalansági elemek jelentek meg. A GDP növekedése nemzetközi összehasonlításban is gyors, reálértelemben 5,2%-os volt. A növekedés üteme részben a folyamatosan emelkedő bázis hatására negyedévről negyedévre csökkent. Az éves átlagos infláció 10%-ról 9,8%-ra csökkent, ami a vártnál lényegesen kisebb csökkenést jelent. Ugyanakkor az inflációs trendváltásokat jobban jelző hó/hó indexek emelkedést mutattak, és az MNB által számolt maginfláció is növekedésnek indult. Az olajárak, ezen keresztül a termelői árindex növekedése a kínálati oldalon inflációs sokkot eredményezett, aminek elvileg a növekedést fékező hatása van. Ezzel egyidőben a gyors gazdasági növekedés, a foglalkoztatottság növekedése, valamint az egyre növekvő mértékben hitelből finanszírozott lakossági fogyasztás keresleti oldalról erősíti az inflációs nyomást.
A gyors növekedés egyelőre nem járt az egyensúlyi mutatók romlásával. Az államháztartási hiány az 1999. évi 424,1 md forintról nominálisan mindössze 5,8%-kal, 449 md forintra nőtt. Ez a gyors növekedésnek köszönhetően a GDP-arányos hiány csökkentését jelentette (3,7-ről 3,4%-ra). A fizetési mérleg 1,92 md eurós deficitje 0,55 md euróval alacsonyabb az egy évvel korábbinál. Az év első részének kedvező deficit mutatóit azonban az év vége felé, egyre romló cserearány-mutatók mellett egyre növekvő havi hiányok rontották.
A folyó fizetési mérleg finanszírozása
(millió euró)
Megnevezés 1999 2000
1. Folyó fizetési mérleg egyenlege -1975 -1921
2. Működőtőke-befektetések 1552 1759
3. Nem adóssággeneráló portfólióbefektetések 1126 - 500
4. Nem adóssággeneráló befektetések külföldön (működő tőke és portfólió-tőkekivitel)
- 221 - 785
5. Nem adóssággeneráló finanszírozás, nettó (2+3+4)
+2457 + 474
6. További finanszírozási igény (-) / többlet (+) (1-5)
+ 482 -1447
A részvénypiacon meghatározó tulajdoni hányaddal rendelkező külföldi portfólióbefektetők az év második felében nettó eladók voltak. Ugyanakkor növekvő - bár még kicsi - tőkeexportot bonyolítottak le a főként a régióban terjeszkedő magyar nagyvállalatok. Ezen folyamatok, valamint a korábbi évekhez hasonló nagyságrendű működőtőke-beáramlás eredményeként a nem adóssággeneráló tételek az év egészében mindössze 0,5 md euróval járultak hozzá a fizetési mérleg deficitjének finanszírozásához, az 1999. évi 2,5 md euróval szemben. Az, hogy a fizetési mérleg finanszírozásában nő a hitel(kötvény)finanszírozás aránya a tőkefinanszírozáshoz viszonyítva, önmagában nem kedvezőtlen, bár adósságot generál. Az, hogy a külföldiek magyar államkötvény vásárlása folyamatosan nő, ugyanúgy az ország iránti bizalom jele, mint ha befektetéseik részvénybe irányulnának, az adósság-állomány szempontjából azonban a hatás eltérő. A hitelfinanszírozás adóssággeneráló, a tőkefinanszírozás nem.
A kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanság a tőkepiacon is éreztette hatását az év második részében. A belföldi intézményi befektetők (a bankokat is ideértve) külföldi befektetései jellemzően állampapírban jelennek meg, a befektetési alapok azonban viszonylag magas arányban tartanak nemzetközi részvényeket is. Az intézményi befektetők belföldi tőkepiaci kereslete is túlnyomórészt az - ez esetben magyar - államháztartás finanszírozását szolgálta 2000-ben is, sőt a korábbi évekhez viszonyítva a pénztárak kivételével különböző mértékben, de mindenütt emelkedett az állampapírok aránya a portfóliókban. A lakossági kereslet alakulását erőteljesen befolyásolta az, hogy növekszik a nem pénzügyi megtakarítások - főként ingatlan - iránti kereslet, illetve emelkedett (3,6-3,8%-kal) a fogyasztás. Emiatt lassult a pénzügyi vagyon növekedésének üteme, miközben folytatódott a korábbi években is jellemző átrendeződés egyrészt a pénzügyi eszközökből a tőkepiaci eszközökbe, másrészt ezen belül a közvetlen befektetésekből a közvetett - intézményi befektetők által közvetített - befektetési formákba.
Háztartások pénzügyi vagyona
1990
december
1995
december
1999
december
2000
december
Megnevezés
megoszlás (%)
megoszlás (%)
megoszlás (%)
miiliárd forint
megoszlás (%)
Készpénz 24 18 13 796,2 12
Bankbetét és banki értékpapír
65 64 53 3386,3 52
Pénzügyi eszközök 89 82 67 4182,5 64
összesen
Befektetési jegy 0 2 6 463,0 7
Állampapír 0 7 13 821,5 13
Tőzsdei részvény 6 5 4 270,5 4
Vállalati kötvény 0 0 0 3,9 0
Életbiztosítási díjtartalék 4 4 5 407,9 6
Nyugdíjpénztári követelés 0 0 4 403,2 6
Tőkepiaci eszközök összesen
11 18 33 2370,3 36
Pénzügyi vagyon összesen 100 100 100 6552,8 100
A tőkepiaci kínálat azonban nem nőtt tavaly, a portfóliók átrendezése részben külföldi-belföldi eszközök között, részben a belföldi másodpiacon, befektetői csoportok között zajlott. A részvénypiacon az intézményi befektetők közül csak a pénztárak jelentek meg a keresleti oldalon, emellett a lakosság növelte részvényállományát, amelyen jelentős, csak a negyedik negyedévben 34 md forintos árfolyamveszteséget szenvedett el. A kibocsátásoknak a privatizáció lezárulta óta túlnyomó többségét adó zártkörű részvénykibocsátások 24%-kal csökkentek, az 1999. évi 386,6 md forintos kibocsátást 2000-ben 294,6 md forint követte. Ennek belső szerkezete azt mutatja, hogy valóban tőkepiaci finanszírozási forrásként, vagyis alaptőke-emelésre (az összes zártkörű részvénykibocsátások 78%-a) használják a társaságok. Problémát jelent azonban, hogy ennek jelentős része bankok és befektetési vállalkozások részben veszteségfinanszírozó alaptőke-emeléséből származik (nem az alapítást követő 'természetes' veszteségről van szó). Ezen felül, a tőzsdén névértéken 5,6 md forint nyilvános részvénykibocsátásra került sor, amit 1,8 md forintnyi nem tőzsdei nyilvános kibocsátás egészített ki. A nyilvános kötvénykibocsátások nagyságrendje nem változott, 2000-ben 26,7 md forintnyi kötvény került nyilvánosan forgalomba, ennek 38%-a a Matáv, 36%-a a CIB kibocsátása volt. Zárt körben és kötvényformában 15,8 md forintnyi forrás bevonására került sor, ez szintén megfelel a korábbi években jellemző volumennek. A nyilvános folyamatos kötvénykibocsátások a visszaváltásoknak köszönhetően alig növelik a nettó kötvényállományt, és gyakorlatilag bankbetétként viselkednek.
A másodpiaci folyamatok általában nem alakultak kedvezőtlenebbül, mint a korábbi években, igaz látványos emelkedés sem következett be. A részvényforgalom csökkenése a második félévben, valamint a részvényárfolyamoknak az év nagy részében jellemző csökkenő tendenciája meghatározta a befektetői hangulatot. A tőzsdei részvényforgalom összességében nem csökkent lényegesen, mindössze 0,4%-kal, az év vége felé azonban a havi forgalom folyamatosan mérséklődött (és ez a folyamat 2001 elején is folytatódott). A hosszabb távú elemzés arra utal, hogy a korábbi, a közép-európai átlagot és a vállalati teljesítményeket meghaladó növekedés korrekciójáról van szó, amit a nemzetközi folyamatok és a hazai makrogazdasági mutatók befektetői értelmezése is negatív irányban erősített föl. A folyamat hatására a sem a magyar gazdaság, sem a magyar tőzsde szempontjából reprezentatívnak nem tekinthető BUX-index forintban 11%-kal, dollárban 20,6%-kal csökkent. Az év során egyetlen új bevezetéssel szemben nyolc kivezetés állt, amelyek többségére veszteséges vállalati tevékenység, illetve a forgalom hiánya miatt került sor. Mindeközben részben belföldi (Pick, Zalakerámia stb.), részben külföldi (BChem) befektetők által kezdeményezett
vállalatfelvásárlások folytak a tőzsdén. A felvásárlások egy része a BÉT-en, egy része a magyar részvények tőzsdei forgalmának 50,7%-át bonyolító londoni SEAQ-on zajlott.
Az állampapírpiacot is trend nélküli mozgás jellemezte. Az év első felében bekövetkezett hozamemelkedés után, a hozamok a harmadik negyedévben az év eleji szintekre álltak vissza. Ezt követően azonban, az infláció csökkenésének megtorpanása, illetve a jegybanki kamatemelés hatására a hozamok minden lejáraton jelentős mértékben, 100-220 bázisponttal mozdultak felfelé, majd egy átmeneti stagnálást követően ismét lefelé indultak. Az év közbeni relatív hozammozgások hatására a hozamgörbe lényegesen laposabb lett, inverzitása csökkent, ami azt jelzi, hogy az infláció alakulásával kapcsolatban elbizonytalanodtak a befektetők.
A hitelintézetek a piaci bizonytalanság közepette is lényegesen fokozni tudták aktivitásukat, és különösen a bankok, jelentős eredménynövekedést tudtak elérni. A hitelintézetek mérlegfőösszege nominálisan 15%-kal nőtt egy év alatt, 2000 végén 8978,8 md forintot ért el. Ezen belül a szövetkezeti hitelintézetek mérlefőösszegének növekedése volt gyorsabb, egy év alatt 18%-os. Az aktivitás bővülését azonban nem a mérlegfőösszeg, hanem a hitelezés dinamikus növekedése jelzi: a bankok hitelállománya 34%-kal, a szövetkezeti hitelintézeteké 45%-kal haladta meg az 1999 végi értéket. A már ismert tendenciának megfelelően a bankoknál az eszközök között mindössze 5%-os súllyal bíró, ám erősen konjunktúrafüggő lakossági hitelezés növekedése volt a leggyorsabb, 44%-os, a vállalati hiteleké 28%. Figyelembe véve a banki finanszírozás erősen konjunktúra-érzékeny természetét, a gazdasági növekedés esetleges mérséklődése esetén a hitelállományok minőségének romlása várható. (A makrogazdasági kilátások elbizonytalanodása jelezhet ilyen változást, a folyamatok azonban még nem egyértelműek.) A hitelezés bővülésének forrását a betétállomány mérsékelt, nominálisan 16%-os növekedése mellett továbbra is elsősorban az eszközportfólió átrendezése biztosította.
Ezen belül azonban - a korábbi időszakokkal ellentétben - egyre kevésbé a folyamatosan csökkenő jegybanki kihelyezések jelentették a legfontosabb tételt. Ennek szerepét fokozatosan veszi át a bankközi, különösen a külföldi bankközi betétek visszavonása. Bár a bankok mérlegen belüli összesített devizapozíciója jellemzően majdnem zárt volt, sőt 2000-ben kissé tovább záródott, a devizaeszközök között a fenti folyamatoknak megfelelően jelentős átrendeződés történt: a jegybanki és bankközi devizabetétek részarányának csökkenése mellett 42%-kal nőtt a devizában folyósított ügyfélhitelek, ezen belül 45%-kal a vállalkozói devizahitelek állománya. Ez a deviza kitettség növekedését jelenti a beruházások finanszírozásában.
A kockázatos kihelyezések közé tartozó hitelezési aktivitás erősödése ellenére a bankok portfóliója javult 2000-ben. Nőtt a problémamentes, ugyanakkor csökkent a problémás hitelek aránya akár a vállalkozói, akár a lakossági hiteleket vizsgáljuk. A lakossági hitelek esetében szerepet játszott portfóliótisztítás is, a vállalkozói hitelek esetében azonban a végül leírt és értékesített hitelekkel együtt is javult a portfólió összetétele. Ezzel együtt az eredményt közvetlenül befolyásoló nettó kockázati céltartalék-képzési költségek is csökkentek, az 1999. évi 51 md forintról 28 md forintra, és a céltartalék állományon belül emelkedett a kevésbé rossz minősítési kategóriákhoz kötődő céltartalék állomány. Ez kedvezően hatott a bankok jövedelmezőségére. Figyelemmel kell követni ugyanakkor az átlag alatti minősítésű állományokat, ezek ugyanis a többi problémás állománnyal ellentétben nem csökkentek, hanem stagnáltak, az ezekre képzett céltartalék ugyanakkor 2 md forinttal nőtt 2000-ben.
A szövetkezeti hitelintézeteknél hasonló folyamat zajlott le, a hitelezés növekedésének forrását azonban itt nagyobb részben jelenti a betétállomány növekedése. A saját tőke növekedése ugyanakkor lassú, 19%-os mértéke alig haladja meg a mérlegfőösszeg növekedését. Figyelembe véve a szövetkezetek kis tőkeerejét, a kockázatos kihelyezések növekedése esetükben speciális kockázatot hordoz a jól tőkésített bankokkal szemben. A bankokétól eltérő a portfólió minősége is. A problémamentes mérlegtételek 20,5%-os, valamint a problémás tételek 24,8%-os növekedése nem lényegesen gyorsabb a mérlegfőösszegénél, a külön figyelendő tételek állományának közel 50%-os,
ezen belül a külön figyelendő vállalkozói hitelek 36%-os és az ilyen minősítésű lakossági hitelek 88%-os növekedése a kockázatok növekedésére utal. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a szövetkezetek speciális minősítési szabályokat alkalmaznak, és az adósminősítéstől függetlenül automatikusan külön figyelendő kategóriába sorolják a nagyobb összegű kihelyezéseket, a szindikált, a nagyhiteleleket stb.
A hitelezési aktivitás bővülése, valamint az egyéb pénzügyi és befektetési szolgáltatási tevékenység erősödése rendkívül kedvezően hatott a hitelintézetek, különösen a bankok eredményére és jövedelmezőségére. A szektor egészére számított adózás előtti eredmény 160%-kal, ezen belül a szövetkezeteké 22%-kal, a bankoké 170%-kal emelkedett. A nyereséges bankok eredménye 40%-kal, közel 110 md forintra nőtt, miközben a veszteséges bankok száma kilenccel, összesített veszteségük közel 80%-kal csökkent. A nyereség növekedésének ilyen mértéke mindenképpen átmenetinek tekinthető. A hitelezés forrását biztosító eszközoldali átrendeződés véges lehetőség, a forrásoldalon pedig a betétek növekedése messze elmarad a hitelezési aktivitásétól, nem kis részben a kamatoknak köszönhetően.
A nettó kamateredmény nőtt ugyan, de a mérlegfőösszegnél lassabban, ennek hatására a banki eredmények meghatározó részét adó kamatmarzs az 1999. évi 4,1%-ról 4,0%-ra szűkült. A nettó kamateredmény növekedése a kamatbevételek 10%-os, és a kamatráfordítások ennél magasabb, 20%-os csökkenése eredőjeként állt elő. A bankok működési költségei nominálisan 8,4%-kal nőttek ugyan, megtörni látszik azonban az amortizációs költségek emelkedése, és lassul a személyi jellegű kifizetések növekedése is. A működési költségeknek az átlagos mérlegfőösszegtől elmaradó növekedése az előző évi romlás után a működési költséghatékonyság nagyarányú javulását eredményezte, és a nettó céltartalék-képzési költségek csökkenése, valamint a - kamatmarzsnál volatilisebb - jutalékos tevékenységek eredményének növekedése mellett szintén hozzájárult a jövedelmezőség emelkedéséhez. A szövetkezetek esetében a nettó kamateredmény és a jutalékos tevékenységek eredménye pozitívan, a nettó céltartalékképzés 60%-os növekedése és a működési költségek emelkedése negatívan hatott a jövedelmezőségre.
A fenti folyamatok eredményeként az eszközjövedelmezőség a bankoknál jelentősen, 0,58%-ról 1,29%-ra, a szövetkezeti hitelintézetek esetében minimálisan, 0,97%-ról 0,99%-ra nőtt. Ugyancsak emelkedett a bankok tőkearányos jövedelmezősége, az 1999. évi 6,71%-ról 15,4%-ra. Rendkívül kedvező változás, hogy a banki mérleg szerinti eredmény jelentős növekedése a visszaforgatott eredmény révén nagymértékben hozzájárult a bankok szavatoló tőkéjének 172 md forintos, közel 30%-os növekedéséhez. Az eredménynövekedés hatására a bankok tőkemegfelelési mutatója javult, a szövetkezeti szektoré az aktivitás növekedése következtében romlott, 16,85-ös értéke azonban még mindig magasabb, mint a bankok 15,57-es mutatója.
A befektetési vállalkozások működésének legmarkánsabb jellemzője a piactisztulás új, ún. üzleti vagy piaci típusának uralkodóvá válása volt. A versenyben háttérbe szorult, elsősorban független vállalkozások közül 16 önként adta vissza tevékenységi engedélyét. A koncentrációt tovább erősítette az, hogy öt bank befektetési szolgáltató leányvállalata beolvasztásáról, illetve eladásáról döntött. A folyamat eredményeként 2000 végén 48 befektetési vállalkozás működött ténylegesen.
Részben a szektorból kikerült vállalkozások, részben az élesedő piaci viszonyok hatására a befektetési vállalkozások eredménye 5,6%-kal, 6,36 md forintra csökkent. Kedvező változás azonban, hogy az egy évvel korábbi 30 helyett 2000 végén "csak" 19 vállalkozás volt veszteséges, és a veszteséges vállalkozások aggregált vesztesége is közel 37%-kal alacsonyabb volt, mint 1999 végén. Ugyanakkor a nyereséges vállalkozások nyeresége is csökkent, ennek azonban a szűkülő piac és a kilépett vállalkozások mellett az is oka lehet, hogy a banki hátterű brókercégek esetében az anyabank és a bróker között előfordulnak eredmény-átcsoportosítások. Az eredménytermelés szempontjából a szektor koncentrációja csökkent, azonban még mindig a vállalkozások fele veszteséges, vagy alig nyereséges. Az öt banki brókercég beolvasztásának a szektor egészének eredményére nagyon kicsi, de pozitív hatása volt, mivel a beolvasztott cégek közül négy 1999-ben és
2000-ben veszteségesen működött és az ötödik cég nyeresége is elhanyagolható volt a szektor egésze szempontjából.
Az alaptevékenységnek számító befektetési szolgáltatási tevékenység összességében nyereséges volt, az ebből származó eredmény azonban 10,5%-kal alacsonyabb lett 2000-ben, mint egy évvel korábban. Ezt a brókercégek a költségek leszorításával igyekeztek ellensúlyozni, amit elősegített a piactisztulás is. A költségek összességében 11,4%-kal, a befektetési szolgáltatási tevékenység eredményét meghaladó mértékben csökkentek. A költségek valamennyi összetevője csökkent, a legjelentősebb változás azonban a személyi jellegű ráfordításoknál következett be. A veszteségek az egyéb befektetési szolgáltatási eredmények és a rendkívüli eredmények kedvezőtlen alakulásának következményeként alakultak ki. Az eredmény kedvezőtlen alakulása a költségcsökkenés ellenére negatívan hatott a jövedelmezőségre, mind az eszközarányos (4,1%-ról 3,8%-ra), mind a tőkearányos (12,4%-ról 10,7%-ra) jövedelmezőség csökkent. Ez a tendencia a bizományosokat és a társaságokat is jellemezte, a kereskedőknél azonban mindkét mutató alapján lényeges javulás látszik, elsősorban a kilépések/beolvasztások hatására. A 2000-ben az anyabank által beolvasztott öt brókercég szektorból történő kikerülésének egyedül a kereskedők csoportjában volt az eredménymutatókat érzékelhetően torzító hatása, egyéb összevont mutatóknál (mérlegfőösszeg, tőke stb.) nem okoztak lényeges változást. A kereskedők eredménymutatói a beolvasztott leányvállalat kikerülésének hatására kétszeresükre nőttek, és ennek hatása megjelenik a jövedelmezőségi mutatókban is.
Csökkent a befektetési vállalkozások tőkéje is, a saját tőke esetében a visszaesés 4%, a jegyzett tőke esetében 10,5%. Mivel a piacon maradt, és korábban tőkeinjekcióban részesült brókercégek között is van olyan, amelynek tőkéje csökkent, az 1999-ben a növekvő aktivitás fedezetéül szolgáló tőke egy része az idén veszteséget termelt.
Az intézményi befektetők által kezelt vagyon a korábbi évekhez hasonló növekedést mutatott 2000-ben. A nyíltvégű értékpapír befektetési alapok nettó vagyona, valamint a biztosító társaságok befektetett vagyona egyaránt 27%-kal, a pénztárak vagyona pedig - ahol csak az önkéntes pénztárak töredéke teljesít kifizetéseket - 61%-kal nőtt az elmúlt évben. Az intézményi befektetők gazdálkodásában az előző évekhez viszonyítva nem következett be tendencia-jellegű változás.
A befektetési alapok piacán is erősödött a koncentráció, amiben részben a gazdaságos méret alatti vagyont kezelő alapok megszűnése, részben az alapkezelők egy részének kivonulása játszott szerepet. Az év végén is több olyan alap működött, amelynek nettó vagyona messze elmarad a gazdaságostól, ezért további összeolvadásokra számítunk az erősen koncentrált piacon. Az alapkezelők a bizonytalanabbá vált befektetési környezetben egyre inkább az alapcsaládok létrehozásában keresik a kiutat. Ezek közül a három legnagyobb a piac 80%-át koncentrálja, a vezető alapkezelő részesedése 50%. A piacvezető alapkezelők kivétel nélkül banki vagy biztosítói háttérrel rendelkeznek, a kezelt vagyon tekintetében legnagyobb független alapkezelő a kilencedik helyen áll a rangsorban. Lényeges változást jelent, hogy az előző évek kiemelkedően magas növekedési üteme után, az éves szinten 27%-os nettó vagyonnövekedés az első negyedévben bekövetkezett jelentős vagyongyarapodás és többi negyedévet jellemző alig-növekedés, illetve csökkenés eredményeként következett be. Egyelőre nem látszik jelentős tőkekivonás a szektorból, de ha a nettó vagyon (és ezzel a befektetési jegyek árfolyamának) csökkenése a jelenlegi ütemben folytatódik, akkor az alapkezelőknek tőkekivonással is számolniuk kell. Az alapok portfóliójában lényeges változás nem történt, az állampapírok korábbi dominanciája erősödött valamelyest.
A biztosítási szektor súlyának növekedését jelzi, hogy a biztosító társaságok díjbevételének GDP-hez mért aránya az 1999. évi 2,6%-ról 2000-ben 3%-ra nőtt. Az életbiztosítási szerződések száma részben a -ma már korszerűtlennek számító - CSÉB biztosítások csökkenése hatására 1,3%-kal csökkent ugyan, ez azonban a díjbevételekben nem okozott visszaesést, sőt az életági díjbevételek 48%-kal, 178,4 milliárd forintra nőttek. Folytatódott a befektetéshez kötött életbiztosítások térnyerése, ezek száma 67%-kal nőtt, a hozzájuk kötődő díjbevétel részesedése az összes életági
díjbevételen belül 18 százalékponttal haladta meg az 1999. évit. A nem élet ági szerződések száma 2,9%-kal, díjbevétele 16%-kal emelkedett. Kismértékben csökkent a piacvezető biztosítótársaságok részesedése a piacon a díjbevételek tekintetében, de összességében 2000 végén is a két vezető társaságnál koncentrálódott a díjbevételek 44%-a, az öt piacvezetőnél már 84%-a. Ugyanakkor a piacvezetők között is átrendeződések zajlanak.
A biztosítási tevékenység egyik igen fontos kockázatkezelési módja, egyúttal kockázati tényezője a viszontbiztosítás, itt nem történt lényeges változás. Élet ágon a díjbevétel 10%-a, nem élet ágon 19%-a került viszontbiztosításba, jellemzően külföldi tőkeerős biztosítóhoz. Általában a kisebb, illetve az újonnan alakult biztosítóknál magasabb a viszontbiztosításba adott állomány. Nem jelentős a viszontbiztosításba vett állomány.
A teljesített kárkifizetések összege közel 150 md forint, az előző évinél 11%-kal magasabb volt. A kárhányad összességében 44,8%-ról 38,4%-ra csökkent, ezen belül azonban az életágban 18-ról 21,6%-ra nőtt, a nem élet ágban 62,9%-ról 53%-ra zsugorodott. Az életági emelkedés a szerződések életciklusával magyarázható, jelenlegi szintje nem ad okot aggodalomra.
A költségek 2000. évi növekedése 14,2%-ot tett ki, ami mind az 1999-ben bekövetkezett költségnövekedéstől, mind a díjbevételek 2000. évi növekedésétől elmaradt, a költséghányad 35,7%-ról 31,6%-ra csökkent. A szerzési költségek növekedése, amely a legdinamikusabb (+19,2%) a költségek között, az ügyfelekért való verseny élesedését jelzi a biztosítói piacon.
Előzetes adatok szerint a biztosító társaságok adózás előtti eredménye nominálisan több mint kétszerese (18,4 milliárd forint) az 1999 évi szerény eredménynek. 12 társaság zárt nyereséggel, ezek összesített adózás előtti nyeresége 23,1 milliárd forint , egy társaság nullszaldós, a 9 veszteséges biztosító összesített vesztesége pedig 4,7 milliárd forint. Megmaradt tehát a biztosítók polarizációja az adózás előtti eredmény tekintetében, egyes biztosítók vesztesége továbbra is nagy, esetenként növekvő.
2000-ben - az előző évhez hasonlóan - igen jónak mondható volt a biztosító társaságok szolvencia-megfelelősége. Az előzetes adatok szerint az év végén kettő kivételével mindegyik biztosító társaság szavatoló tőkéje lényegesen meghaladta a minimális szavatoló tőke szükségletét, így a társaságok összességében 221%-os feltöltöttséggel rendelkeztek. A biztonsági tőke feltöltöttségének mértéke a szektorban kiemelkedően magas (504%), 100% alatti mutatóval egyetlen biztosító rendelkezett (azóta ez rendeződött), további egy társaság biztonsági tőke feltöltöttsége alig haladta meg a 100%-ot.
A biztosító egyesületek szolvencia-megfelelősége is igen jó. Az egyesületek szerződésállománya 40%-kal, összesített díjbevételük 34,5%-kal, 4,3 milliárd forintra nőtt, ezzel az egyesületek a biztosítási díjbevételek 1,1%-át tudhatják magukénak. A három legnagyobb egyesület a díjbevételek 80%-át koncentrálja. A kárkifizetések és szolgáltatások 2000-ben 31,4%-kal nőttek, a díjbevételek ennél gyorsabb növekedésének köszönhetően azonban a kárhányad 19-ről 18,2%-ra csökkent.
Valamelyest változott a pénztári szektor összképe, a nyugdíjpénztáraknál lezárult az alapítási hullám, a változások fő mozgatója mind a magán-, mind az önkéntes pénztárak esetében a fúziók megindulása. A magánnyugdíjpénztáraknál 2000 volt az első olyan teljes év, amikor önkéntes belépők már nem - kizárólag a pályakezdők növelték a taglétszámot, aminek növekedése emiatt lelassult (+4,6%). A tagdíjjellegű bevételek ugyanakkor továbbra is gyorsan (+25%) nőttek a magánnyugdíjpénztáraknál, miközben a korábban indult önkéntes nyugdíjpénztáraknál a taglétszám 7%-os növekedése nem járt együtt a tagdíjjellegű bevételek növekedésével. Ennek oka az ellenőrzési tapasztalatok alapján az, hogy magas, és folyamatosan nő a tagdíjat nem fizetők létszáma és aránya az önkéntes nyugdíjpénztárakban. A nyugdíjpénztárak jelentős részénél továbbra is bizonytalansági tényező, hogy a tagdíjból levont és a működési tartalékba helyezett összeg csak részben fedezi a működési költségeket, a többit az alapítók, támogatók biztosítják.
Különbség mutatkozik az önkéntes és a magánnyugdíjpénztárak hátterében. A magánnyugdíj pénztárak alapítóinak fele - a beolvadások figyelembe vételével - bank vagy biztosító, ezzel szemben az önkéntes pénztárak alapítói között a munkáltatói alapítású pénztárak szerepe is jelentőssé válik. Az önkéntes pénztárak számát tekintve a munkáltatói pénztárak aránya 89%, a létszámban (36%) és a vagyonban (45%) ennél alacsonyabb. A vagyonban való magas részesedés jelentős részben a munkáltatók által fizetett hozzájárulásnak köszönhető. Az önkéntes nyugdíjpénztárak mind létszám, mind vagyon tekintetében erősen koncentráltak, a 15 legnagyobb pénztár tömöríti a tagok 75 és a vagyon 70%-át.
A nyugdíjpénztári tagok által a két pillérben összesen felhalmozott nyugdíjcélú megtakarításainak értéke év végén meghaladta a 400 milliárd forintot, amely érték a háztartások bruttó pénzügyi vagyonának 6,2%-át tette ki, szemben az elmúlt év végi 4,4%-kal.A pénztárak összesen a GDP 3,1%-át kitevő vagyonát általában nem maga a pénztár, hanem megbízott vagyonkezelő szervezet (brókercég vagy befektetési alapkezelő) kezeli. Az elmúlt éveket jellemző, az állampapírokra koncentráló befektetési politika 2000-ben változott valamelyest, az állampapírok részesedése az év végéig hat százalékponttal csökkent, a részvényeké pedig 3,6 százalékponttal nőtt a portfólióban. A magánnyugdíjpénztáraknak tavaly volt először lehetőségük külföldi befektetésre, ezek részaránya egyelőre minimális.
* * *
A felügyelet alapvető feladatának tekinti a pénzügyi közvetítő rendszer megbízhatóságának biztosítását, a pénzügyi intézmények és piacok iránti bizalom erősítését. A PSZÁF felügyeleti feladatán túl nem avatkozik be a piaci folyamatokba, de törekszik a transzparencia biztosítására, az ügyfelek védelmére, és a piaci szereplők jogkövető magatartásának ellenőrzésére. A piaci szereplőktől elvárjuk a prudens működést, a fogyasztók proaktív tájékoztatását, amely segíti az ügyfeleket az eligazodásban és jogaik érvényesítésében.
A teljes pénzügyi szektortól hatékony alkalmazkodást igényelnek a 2001-től életbe lépő jogszabályi változások, illetve a felügyeleti adatszolgáltatások ezekhez kötődő változásai. A felügyelet nemcsak ellenőrzi a jogszabályok betartását, hanem ajánlások kiadásával, illetve konzultációs lehetőségek biztosításával segítséget is nyújt a megfelelő gyakorlat kialakításához. Különösen fontosnak tartjuk a nyilvántartási rendszerekben még meglévő hiányosságok mielőbbi kiküszöbölését. Ezen rendszerek biztonságos és naprakész működésének nemcsak az ügyfélkövetelések védelmében van kiemelt szerepe, hanem a cégek biztonságos gazdálkodásában és a kockázatkezelésben is. A helyszíni vizsgálatok során több piaci szereplőnél tapasztaltunk a szektor egésze számára iránymutató gyakorlatot. Ezek a vállalkozások a gazdálkodási és befektetési folyamatok nyomon követését nem a törvényi minimumon, hanem a cég működése szempontjából optimális gyakorisággal és mélységben oldották meg. Ugyancsak fontosnak tartjuk a megfelelő - a jogszabályi változásokat is figyelembe vevő - belső szabályzatok kialakítását és a cégek ezeknek megfelelő működését.
A hitelintézeti szektorban - a kiélezett verseny közepette - a 2000. évben bekövetkezett fejlődés pozitívan értékelhető. Kiugró, a bankok összességét tekintve 170%-os növekedés következett be az adózás előtti eredményben. A bankok tőkehelyzete stabil, a szavatoló tőke az eredmény visszaforgatása és a tőkeemelések hatására lépést tartott a kockázatok növekedésével. Az összesített tőkemegfelelési mutató továbbra is 15% fölött van, kismértékben emelkedett is.
A hitelintézeti szektor további fejlődését tekintve különösen az erőteljes hitelezési aktivitás érdemel figyelmet. Az erősödő versenyben sem formalizálódhat az ügyfélminősítés, nem lazulhat a hitelezési fegyelem. Különösen kockázatos ilyen szempontból a lakossági piac, ahol számos hitelintézet egyszerűsített hitelbírálattal és egyéb kedvezményekkel igyekszik megnyerni az ügyfeleket. 2000-ben a vállalkozói piacon a dinamikus hitelkihelyezést még nem követte portfólió minőségromlás. Az év végi állományok alapján a lakossági hitelek minőségi összetétele javult,
azonban az évközben kivezetett problémás állományokkal együtt romlott volna, a javulás a portfóliótisztítás eredménye. A konjunktúra-érzékeny lakossági hitelezési piacon a gazdasági növekedés megtorpanása a hitelportfólió romlásához vezet. A lehetséges veszteségek minimalizálása érdekében továbbra is indokolt a körültekintő hitelezési és hitelminősítési gyakorlat. A működési költséghatékonyság 2000-ben bekövetkezett javulása tovább erősítendő tendencia. Ugyanígy a hitelintézetek működési kockázatainak (kiemelten az informatikai, a számviteli és a belső ellenőrzési tevékenységek terén) kezelése is fokozott figyelmet igényel.
A szövetkezeti hitelintézetek esetében a fentiek mellett az egyik legfontosabb feladat a kockázatvállalások méreteinek helyes megválasztása. A szövetkezeti hitelintézetek jelentős hányadánál (különösen a hitelszövetkezeteknél) a biztonságosabb banküzemi működés elősegítéséhez további erőfeszítésekre van szükség a saját tőke emelésében. Konkrét és hatékony lépéseket igényel a bankbiztonság erősítése.
A befektetési vállalkozások esetében a szektor egészét érintő legfontosabb kockázatot a piac szűkülése, a kiélezett verseny és a szektor ezek következtében zajló átalakulása jelenti. Ezen folyamatok hatására a tavalyi évben mind a befektetési vállalkozások tőkéje, mind eredménye csökkent. A piactisztulás a felügyelet aktív szerepvállalása mellett, biztonságosan, az ügyfeleknek a lehetséges legkisebb veszteséget okozva megy végbe. A piacon maradó vállalkozásoknak különösen az ügyfélkövetelések és a saját eszközök egyértelmű szétválasztására és pontos nyilvántartására kell kiemelt figyelmet fordítaniuk. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű az allokációs mechanizmusok egyértelmű meghatározása, valamint az ennek megfelelő allokációs gyakorlat kialakítása.
A kereskedési könyv bevezetése nemcsak kényszer a befektetési szolgáltatók számára, hanem segítség is ahhoz, hogy ahol szükséges, a kockázatkezelő rendszerek fejlődjenek és a vállalkozások egyértelműen lássák, meglévő tőkéjük milyen mértékű kockázatvállalást tesz lehetővé. A kereskedési könyv bevezetése a kockázatkezelés egy korszerű technikájának bevezetését jelenti, az előkészítés és az informatikai rendszerek átállítása során a felügyelet a szektor együttműködési készségét tapasztalta. Kiemelten fontosnak tartjuk azt, hogy a befektetési vállalkozások továbbra is fokozott erőfeszítéseket tegyenek a biztonságos napi alkalmazás érdekében.
A befektetési alapok kivételével, ahol a törvény is napi eszközértékelést ír elő, mindenfajta vagyonkezelési tevékenység esetében, legyen szó kollektív vagy magánportfólióról, kiemelt figyelmet érdemes fordítani a folyamatos, a törvényben előírtnál gyakoribb folyamatkövetésre, portfólió értékelésre, amivel a befektetések védelme elősegíthető, a prudens működés erősíthető.
A biztosítási piac dinamikusan, egyenletesen fejlődik, a szektor tőkehelyzete stabil, költséghatékonysága, eredményessége 2000-ben javult. A több éve kiegyensúlyozottan növekvő életbiztosítási piacon a befektetéshez kötött életbiztosítások jelentik a húzóerőt. A díjbevételnövekedés jövőbeni dinamikájának szempontjából bizonytalansági tényezőt jelent, hogy a befektetéshez kötött életbiztosítások 2000. évi állománynövekedésében jelentős volt az egyszeri díjas szerződések szerepe. Kérdéses, hogy ez a relatíve nagy szerep a jövőben is fennmarad-e. A befektetéshez kötött életbiztosítási módozathoz kapcsolódó ügyfélpanaszok azt jelzik, hogy javítani kell a fogyasztók tájékoztatását, hatékonyabban kell felhívnia a szerződők figyelmét a módozattal vállalt befektetési kockázatokra, valamint átláthatóbbá kell tenni a befektetéseket terhelő költségeket.
A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás piacának liberalizációja nem okozott jelentős növekedést az alkalmazott díjakban. A differenciáló tényezők alkalmazásával változatosabbá vált a piaci kínálat, bár ezzel egyszerű áttekinthetősége megszűnt. A szabályozás liberalizációja számos olyan problémát is szült, amelyet a piac saját eszközeivel eddig még nem tudott kezelni. Előrelépésre számít a felügyelet a bonus-malus rendszer alkalmazása tekintetében, ennek következetlenségei miatt a biztosítók gyakran
jogszabályt sértenek, saját kockázatkezelési tevékenységüket is átláthatatlanná teszik, a jogkövető szerződőket pedig elbizonytalanítják.
A piaci kínálat bővüléséhez, változatosságához jelentősen hozzájárul a biztosítási egyesületi mozgalom terjedése. Jelentősen javítani kell azonban a kis tőkével működő egyesületek többségének szakmai munkáját és az adatszolgáltatási fegyelmét.
A biztosítók hatékonyságának javulását eredményezik a költségek csökkentése érdekében bevezetett szervezeti változások, a modern ügyfélszolgálati módszerek alkalmazása. Ez azonban nem eredményezheti a biztosító elérhetőségének romlását, az ügyfélszolgálati munka elidegenedését, különösen a kárrendezési tevékenység során.
Jelentős, önálló területté fejlődött a biztosítási közvetítői tevékenység, a gyors változások azonban esetenként a szakmai munka rovására mennek. A jogszabályi környezet változását is követve átláthatóbbá kell tenni a biztosításközvetítők tevékenységét, szét kell választani a biztosítási alkuszi, a többes ügynöki és az ügynöki tevékenységet végzők körét. A közvetítői tevékenység során tapasztalt nem kívánatos jelenségek ellen a felügyelet fokozott szigorral fog fellépni.
A pénztári piacon, különösen az önkéntes nyugdíjpénztári piacon átrendeződésnek, minőségében megváltozott fejlődésnek lehettünk tanúi. Az önkéntes pénztárak esetében a folyamatokat költséghatékonysági és méretgazdaságossági szempontok, az önkéntes pénztári szektorban felhalmozott nyugdíjcélú megtakarítások adóérzékenysége, valamint a szigorú és hatékony felügyeleti fellépés határozta meg. A magánnyugdíjpénztári piacon ugyanakkor hároméves működés után kialakulni látszik egy stabil szegmens, ahol a tagság már csak a pályakezdőkkel gyarapszik.
A pénztárak működése szempontjából az egyik legfontosabb kockázati tényező a pénztárak, a vagyonkezelők, valamint a letétkezelők közötti háromirányú kapcsolat (pontos adminisztráció és nyilvántartás, valós tartalmú és megfelelő időben történő információáramlás, eljárási rend kidolgozása). Ezen belül is kiemelt figyelmet érdemel a vagyonkezelők kiválasztásának folyamata különös tekintettel a tevékenységükhöz kapcsolódó kockázatokra és költségekre.
Az alapítási hullám lezárultával a tevékenység jogszabályoknak megfelelő és prudens jellege mellett, már nem a tagszervezés, hanem a befektetési tevékenység és ennek eredményessége kerül a figyelem középpontjába mind a tagság, mind a felügyelet részéről. A nyugdíjpénztáraknak első alkalommal 2001-ben kell elkészíteniük és a tagokkal megismertetniük a befektetési politikájukat. Befektetési tevékenységük során elsődleges célként kell megfogalmazniuk a nyugdíjcélú megtakarítások hosszú távú értékállóságának biztosítását, a teljesítménymutatók összemérhetőségének megteremtését és mindenki által való értelmezhetőségét.
A pénztárak esetében kiemelt feladatot jelent a kötelezően nyilvánosságra hozandó adatok közreadására vonatkozó kötelezettségek pontos betartása. Ez nemcsak az előírt tartalommal és gyakorisággal történő tájékoztatást kíván a pénztáraktól, hanem fokozott odafigyelést arra, hogy az adatközlés az ügyfelek számára jól érthető, egyértelmű legyen.
A költséghatékonyság és a méretgazdaságosság továbbra is központi kérdés a pénztárak tevékenységében. Ennek racionalizálása, optimalizálása, valamint a hosszú távú gondolkodás és tervezés elengedhetetlen a pénztárak jövőbeli gazdaságos működéséhez.
A közelmúlt folyamatai minden szektorban, de különösen a tőkepiacon és a befektetési szolgáltatások terén további gyors változásokat vetítenek előre. Az ezekhez való alkalmazkodás hasonlóan gyors reagálókészséget, ennek megalapozásához a folyamatok figyelemmel kísérését, elemzését, a lehetséges kimenetek és az ezek esetén alkalmazható stratégiák modellezését igényli.
Részletes elemzés
1. Hitelintézetek
2000. december végén 241 hitelintézet, közöttük 42 részvénytársaság, 192 takarékszövetkezet és hét hitelszövetkezet működött. A részvénytársaságok (bankok) száma az előző év végéhez képest eggyel csökkent (a Kvantumbank és a Rákóczi Bank pénzügyi vállalkozássá alakulva kikerült a bankszektorból, ugyanakkor megkezdte működését a Credigen Bank). A szövetkezeti szektorban a már korábban megkezdődött egyesülési folyamat folytatódott, így a takarékszövetkezetek száma az 1999. év végi 209-ről tizenhéttel csökkent. A hitelszövetkezetek száma eggyel csökkent, a Rákóczi Hitelszövetkezet beszüntette működését.
A bankok tulajdonosi szerkezete (%)
Megnevezés 1999. XII. 31. 2000. XII. 31.
Állami tulajdon 19,5 21,3
Belföldi magántulajdon 12,8 9,4
Külföldi tulajdon 65,4 66,7
Elsőbbségi és visszavásárolt részvények 2,4 2,6
Mindösszesen 100,0 100,0
A tavalyi évben az állami tulajdon bankszektorbeli részarányának növekedésében meghatározó szerepet játszott az MFB-ben történt nagyösszegű tőkeemelés. Az egyéb belföldi magántulajdon részarányának visszaszorulásában a legfontosabb szerepet az játszotta, hogy éppen két 100%-osan nem állami belföldi tulajdonú bank alakult át pénzügyi vállalkozássá. A külföldi tulajdon részaránya szintén növekedett, ám ezt több külföldi érdekeltségű bank tőkeemelése, nyereség visszaforgatás, valamint egy új külföldi érdekeltségű bank alapítása együttesen eredményezte.
1.1. Eszköz-forrás szerkezet
2000 végén a hitelintézetek mérlegfőösszege 8978,8 milliárd forint volt, így az 1999. december véginél 15,3%-kal volt magasabb nominálisan. Reálértékben - a 10,1%-os fogyasztói árindexet figyelembe véve - az egy év alatti növekedés 4,7%-ot tett ki. A 2000. év egyes negyedéveit tekintve a hitelintézetek mérlegfőösszege az első negyedévi dinamikus növekedését a második negyedévben megtorpanás követte, a harmadik negyedévben ismét dinamikusan növekedett az állomány, majd a negyedik negyedévben valamelyest lassult a mérlegfőösszeg bővülése. A hitelintézetek piaci aktivitásának gyorsulását azonban elsősorban nem a mérlegfőösszeg bővülése, hanem a hitelállomány dinamikus növekedése mutatta. A hitelezés felfutásában jelentős szerepet játszott a kedvező makrogazdasági környezet, az Európában, s ezen belül régiónkban is magasnak számító GDP növekedési ütem (2000-ben 5,2%), valamint a lakosság javuló jövedelmi helyzete, egyúttal hitelfelvevői hajlandóságának erősödése (amiben a lakáshitel-felvétel kormány általi támogatása, illetve a bővülő jelzáloghitel-felvételi lehetőségek is szerepet játszottak).
A hitelintézeti szektor mérlegfőösszegének nominális növekedése (%)
A bankok mérlegfőösszege 2000 végén 8446,2 milliárd forint volt, növekedési üteme az utóbbi egy évet tekintve összességében nagyjából lépést tartott a nominális GDP növekedési ütemével.
A bankok eszközeinek növekedési üteme (%)
Megnevezés 2000. III. / 1999.
XII.
2000. VI. / 2000.
III.
2000. IX. / 2000.
VI.
2000. 12 / 2000.IX.
2000. XII. / 1999. XII.
Eszközök összesen 105,3 100,1 105,2 103,5 115,1 Ebből: hitelek 105,9 107,2 109,7 106,5 132,6 pénztár és elszámolási számlák 137,0 106,7 102,1 89,6 133,8 Jegybanki és bankközi betétek 96,0 82,3 94,2 110,2 82,0 értékpapírok 103,8 104,8 106,6 98,4 114,1
Főként a stabilabbá váló gazdaság, illetve a tartósan magas reálgazdasági növekedési ütem hatására 2000-ben a bankok jelentősen növelhették hitelezői aktivitásukat. (Az ügyfélhitelek állománya nominálisan 32,6%-kal, ezen belül a vállalkozói hiteleké 28,4%-kal nőtt 2000 folyamán.)
Az utóbbi években az egyik legdinamikusabban bővülő vállalkozói hitelfajta az iroda- és üzletház építési projekt-finanszírozás, amely a nagyarányú növekedés ellenére a 2000. év közepén az összes vállalkozói hitelnek csupán 4,0%-át adta, néhány bank számára azonban - a magas ágazati koncentráció miatt - az átlagosnál nagyobb kockázatot jelenthet. Emellett mivel a projekthiteleket a bankok általában hosszú futamidőre, 5-10 évre, devizában nyújtják, az ingatlanok bérlőit hitelező bankok számára (amelyek nem azonosak a projekthiteleket nyújtó bankokkal) közvetett hitelezési kockázatot rejthetnek, hiszen a bérlők fizetési gondjai végső soron az őket finanszírozó bankok számára is hitelezési kockázatot jelentenek.
Az elmúlt egy-két év dinamikus növekedése ellenére volumenében még mindig kicsi állományú lakossági bruttó eladósodottság még a vállalkozói hiteleknél is gyorsabban bővült. (2000-ben a lakossági banki hitelek állománya 43,7%-kal nőtt, az állomány azonban még mindig csak 5%-kal részesedik a banki mérlegfőösszegből.) Az ügyfélhitelek állományának növekedési üteme a harmadik negyedévig emelkedett, a negyedik negyedévben azonban a növekedés üteme valamelyest lassult. (A
negyedik negyedévi mérsékeltebb expanzió összhangban van a GDP első félévinél lassabb bővülésével.)
A gazdaság hiteligény növekedésének kielégítéséhez a bankszektor csak részben választotta a pótlólagos forrásszerzést (a hitelezési aktivitás lényegesen gyorsabban nőtt, mint a bankok mérlegfőösszege), folytatódott a bankok eszközoldali portfólió-átcsoportosítása.
A jegybanki és bankközi betétek állománya 2000 folyamán 18%-kal csökkent. Az éven belül a második negyedévben volt a legnagyobb arányú a csökkenés, a negyedik negyedévben viszont nőtt az állomány. Tavaly év véghez képest a jegybanki betétek és a külföldi hitelintézeteknél elhelyezett betétek állománya egyaránt mintegy 30%-kal csökkent, amit tehát nem tudott ellensúlyozni a belföldi bankközi betétek állományának több mint egyharmados állománynövekedése.
A bankok portfóliójában lévő értékpapírok összesített állománya a vizsgált időszakban nominálisan 14,1%-kal nőtt, ezen belül a kereskedési célú értékpapírok állománya lényegesen gyorsabban nőtt (19%-kal), mint a befektetési célúaké (10,3%-os növekedés).
A megfelelő jövedelmezőség elérése érdekében a bankok igyekeztek növelni kamatozó eszközeik részarányát, aminek eredményeképp a részarány 2000 végén mintegy fél százalékponttal magasabb volt az év elejeinél.
A bankok forrásainak növekedési üteme (%)
Megnevezés 2000. III. / 1999. XII.
2000. VI. / 2000. III.
2000. IX. / 2000. VI.
2000. XII. /
2000. IX.
2000. XII. /
1999. XII. Források összesen 105,3 100,1 105,2 103,5 115,1 Ebből: betétek 103,8 100,0 105,4 105,8 115,7 hitelintézetektől származó
A bankok 2000 folyamán 15,7%-kal - az ügyfélhitelek bővülésétől jóval kisebb mértékben - növelték a náluk elhelyezett ügyfélbetétek állományát. A hitelek betétekkel való fedezettsége tovább csökkent. Ez az arány 1999 végén még 142,9% volt, 2000 végére azonban már 124,7%-ra olvadt. (A nemzetközi irodalom a hitelek betétekkel való fedezettségének (betét-hitel arány) 140% alá süllyedését tartja kockázatosnak.)
Tovább csökkent a lakosság körében a banki pénztartási formák relatív kedveltsége, hiszen a lakosság pénzügyi vagyonának hitelintézetekben tartott részaránya 2000 végére egy év alatt 2,2 százalékponttal esett vissza. Ugyanakkor még mindig a hitelintézeti szektor a legnagyobb lakossági megtakarítás-gyűjtő, hiszen a lakosság bruttó pénzügyi vagyonának még mindig 50,3%-a van náluk elhelyezve.
A hitelintézetektől származó bankközi betétek állománya kissé hektikusan ingadozott, az első és harmadik negyedévben dinamikusan nőtt, a második és negyedik negyedévben nominálisan is
csökkent az állomány. Az időszak egészét tekintve az állomány növekedése (18%) összességében így is meghaladta a mérlegfőösszeg növekedési ütemét.
A bankok által felvett hitelek állománya (amely a jegybanki forrásokat, a belföldi banki hitel forrásokat és a külföldről szerzett forrásokat foglalja magában) hasonló ciklikussággal alakult, mint a bankközi betétek, az első és harmadik negyedévi növekedésük azonban elmaradt a bankközi betétekétől. Így összességében a tavalyi évben csökkent a bankok által felvett hitelek súlya a mérlegen belül.
A bankok saját tőkéje a mérlegfőösszegét lényegesen meghaladó ütemben (nominálisan 27,4%-kal) bővült. A bankok tőketartaléka növekedési üteme (36,6%), valamint az eredménytartalék bővülése (16,2%) is nagyobb ütemű volt, mint a jegyzett tőke növekedési üteme (11,9%). Nominális összegben mégis a jegyzett tőke növekménye (42,3 milliárd forint) nagyobb tétel, mint akár a tőketartalék bővülésé (35,5 milliárd forint), akár az eredménytartalék bővülésé (19,1 milliárd forint).
Az egyes bankcsoportok piaci részesedése a bankszektoron belül (%)
A bankcsoportokat tekintve a nagybankok és a szakosított hitelintézetek növelték piaci részesésüket a bankszektoron belül mind a teljes mérlegfőööszeg, mind a hitelek és a betétek tekintetében, a középbankok részesedése nagyobb mértékben, a kisbankoké kisebb mértékben csökkent.
A szövetkezeti hitelintézetek mérlegfőösszege 2000-ben a bankokénál valamelyest gyorsabban, 18%-kal nőtt.
A szövetkezeti hitelintézetek eszköz- és forrásstruktúrája
A növekedés motorja a dinamikus ügyfélhitelezés volt, amely 44,6%-kal bővült. A hitelezési aktivitás növekedése az értékpapír kihelyezések mérsékelt növekedésével párosult. Amíg 1999 decemberében a szövetkezeti hitelintézetek értékpapír állománya még 29%-kal magasabb volt, mint hitelállományuk, addig 2000 végére már a hitelállomány volt a nagyobb (3%-kal). A rendkívül dinamikusan növekvő hitelállomány továbbra is kettős kockázatot hordoz: egyrészt lakossági és vállalkozói hitelkihelyezéseik - a szövetkezetek saját besorolása szerint is - viszonylag nagy kockázatot rejtenek, másrészt kis tőkeerejüknél fogva lényegesen sérülékenyebbek egy esetleges portfólióminőség-romlás bekövetkezése esetén. A szövetkezeti hitelintézetek saját tőke növekedési üteme ugyanis csak alig haladta meg a mérlegfőösszegét, és lényegesen elmaradt a hitelezésétől. A szövetkezeti hitelintézetek forrásainak döntő részét továbbra is a betétek adták, mérlegen belüli súlyuk - a 2000. IV. negyedévében bekövetkezett dinamikus növekedésnek köszönhetően - igaz, csak minimálisan, de növekedett.
A bankok devizaeszközei és -forrásai növekedési üteme kismértékben meghaladta a mérlegfőösszeg bővülési ütemét. A bankok mérlegen belüli devizapozíciója 2000 végére csaknem teljesen kiegyensúlyozottá vált. A devizaforrások december végén mindössze 10,7 milliárd forinttal, 0,3%-kal haladták meg a devizaeszközök értékét.
A bankok devizaeszközei és devizaforrásai az időszak végén
Állomány (milliárd Ft) Index (%) Megnevezés 1999. XII.
2000. III. 2000. VI. 2000. IX. 2000. XII. 2000. XII. / 1999. XII.
A bankok devizaeszközei és - forrásai ugyan 1999 és 2000 végén egyaránt nagyjából egyensúlyban voltak, ugyanakkor a devizaeszközök szerkezetén belül lényeges elmozdulások történtek. Igen gyorsan (41,7%-kal) növekedett a deviza ügyfélhitelek állománya (ezen belül még gyorsabb /45,4%-os/ volt a vállalkozói devizahitelek növekedési üteme), így a devizaeszközökön belül az ügyfélhitelek részaránya egy év alatt majd 11 százalékponttal növekedett. Ennek "ellentételezéseként" lényegesen, 8 százalékponttal csökkent a jegybanki és a bankközi devizabetétek részaránya (ezen belül is a legnagyobb arányvisszaesés a külföldi hitelintézeteknél elhelyezett bankközi betéteknél következett be, a jegybanknál elhelyezett devizabetétek aránya ennél kisebb mértékben csökkent, miközben a magyarországi bankoknál elhelyezett bankközi devizabetétek részaránya még nőtt is valamelyest), A devizában denominált értékpapírok részaránya 2,2 százalékponttal csökkent. A forrásoldal fő tételei között az eszköz oldalihoz hasonló mértékű átrendeződés nem volt tapasztalható. Ugyanakkor megemlítendő, hogy a hitelintézetektől származó bankközi betéteken belül nem jelentéktelen mértékben csökkent a külföldi hitelintézetektől származó bankközi betétek aránya.
A bankok devizaeszközei és devizaforrásai szerkezete az időszak végén (%)
Hitelintézetektől származó bankközi betétek 15,1 15,3
ebből: külföldi hitelintézetek betétek 11,4 8,7
Felvett hitelek 19,6 19,4
Többi forrás 9,4 9,0
Források összesen 100,0 100,0
Amellett, hogy a látszólag zárt banki devizapozíciók mögött lényeges átrendeződés zajlott az eszközoldalon, a vállalatok bankrendszerrel szembeni nettó devizapozíciója is változott. A bankok által nyújtott vállalkozói devizahitelek expanziója lényegesen gyorsabb (+45,4%) volt, mint a forinthiteleké (+19,4%). Ezzel a devizahitelek aránya az összes vállalkozói hitelek között az 1999. évi 34,7%-ról 2000 végére 39,3%-ra nőtt. A magyarországi bankoknál elhelyezett vállalkozói betétek esetében viszont éppen fordítva, a devizabetétek nőttek kisebb ütemben (+14,1%), a forintbetétek növekedése gyorsabb volt (+19,7%). Igy a vállalkozói szektor nettó deviza eladósodottsága a hazai bankrendszerrel szemben az összes nettó hitelállományon belül lényegesen megnőtt (53,6%-ról 60,6%-ra). Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a magyar vállalati szektor jelentős közvetlen külföldi adósságállománnyal is rendelkezik, akkor még a magyar gazdaság nagyfokú nyitottságát figyelembe véve is jelentős árfolyamkockázatot futnak a vállalatok. A devizahitelek nyújtásával a bankrendszer a vállalati szektorra hárítha át az árfolyamkockázatot, ami azonban - különösen a dekonjunktúrába fordulás időszakában - más formában, partner vagy default kockázatként "visszatér" a bankrendszerbe. A tőzsdei vállalatok esetében tudjuk, hogy határidős műveletekkel fedezik az árfolyamkockázatot, a vállalati szektor zömét alkotó nem tőzsdei vállalatokra vonatkozóan azonban ilyen információ nem áll rendelkezésre.
A bankok mérlegen kívüli aktivitása az időszak egészét tekintve a mérlegfőösszegnél kisebb mértékben növekedett, ami annak köszönhető, hogy a IV. negyedévben nominálisan is csökkent a mérlegen kívüli állomány. A mérlegen kívüli tételek mérlegfőösszeghez mért aránya így az 1999. év végi 43,3%-ról 2000. decemberének végére 40,8%-ra esett vissza. A mérlegen kívüli tételek közül a határidős kötelezettségek 5,2%-kal, a függő kötelezettségek pedig 10,3%-kal növekedtek, az eddig is elenyésző részt képviselő egyéb jövőbeni kötelezettségek állománya pedig az 1999. év végi harmada
alá csökkent. A határidős ügyletek között csökkent a 100% kockázati súlyú szerződések (ezen belül is leginkább a deviza szerződések) aránya, miközben a 20% kockázati súlyú deviza szerződéseké növekedett. A függő kötelezettségeken belül a közepes (50%) kockázati súlyú kötelezettségek részaránya növekedett (ezen belül is 3,5 százalékponttal nőttek a rövid lejáratú le nem hívott hitelkeretek), miközben a teljes (100%) kockázatúaké és a kockázatmenteseké csökkent.
A bankok mérlegen kívüli aktivitása
Állomány (millió Ft) Index (%) Megnevezés 1999. XII.
Az év egészére jellemző és növekvő hitelezési aktivitás következtében a bankok eszközei között egyre nagyobb részt tettek ki a potenciálisan kockázatot hordozó, ezért minősítési kötelezettség alá tartozó tételek. Azon hitelek, kereskedési- és befektetési célú értékpapírok, vagyoni érdekeltségek, amelyek nem az állammal, illetve nem a jegybankkal szemben keletkeztek, 1998 végén még a bankszektor összes eszközének 62,7%-át érték el, 2000 végén pedig már 66,8%-át. (A hitelintézetek portfóliója minősítési kötelezettség szempontjából két részre oszlik. Az egyik rész, a potenciálisan kockázatot hordozó tételek minősítési kötelezettség alá tartoznak, azaz a hitelintézeteknek be kell sorolni ezeket a tételeket a problémamentes, a külön figyelendő, az átlag alatti, a kétes, vagy a rossz minősítési kategóriába. A másik részt, a saját eszközöket és az állammal, valamint a jegybankkal szemben fennálló követeléseket a bankok eleve problémamentesnek tekinthetik, ezért ezen tételeket nem kell minősíteniük.)
Az év során a minősítési kötelezettség alá tartozó mérlegtételek 21,6%-kal, a minősítési kötelezettség alá nem tartozó kockázatmentes mérlegtételek ugyanakkor csupán 4,1%-kal gyarapodtak az előző év végéhez képest.
A bankszektor minősítési kötelezettség alá tartozó portfóliójának
változása és megoszlása
Megnevezés
Változási %
(2000. dec. / 1999. dec.)
Megoszlás %
Probléma-mentes
Külön figyelendő
Problémás* Minősítési kötelezettség
alá tartozó összesen
1998 dec.
1999. dec.
2000. dec.
Mérlegtételek összesen 123,8 116,9 93,2 121,6 59,3 59,4 62,1
ebből: Hitelintézeti kihelyezések 111,5 109,3 40,4 111,2 14,8 14,1 13,5 Vállalkozói hitelek 132,9 111,7 89,8 128,5 30,3 32,5 36,0 Lakossági hitelek 146,6 142,3 121,0 144,6 3,2 3,8 4,7 Mérlegen kívüli tételek összesen 107,7 183,5 48,1 108,5 40,7 40,6 37,9 Minősítési kötelezettség alá tartozó tételek összesen
116,8 125,2 89,0 116,2 100,0 100,0 100,0
*Problémás: átlag alatti, kétes és rossz együtt.
A bankok megnövekedett minősítési kötelezettség alá tartozó portfóliójának minősége javult a 2000. év folyamán. A problémás (átlag alatti, kétes és rossz együtt) minősítésű tételek aránya az összes minősítési kötelezettség alá tartozó tétel között az 1999. évi 3,7%-ról 2,8%-ra csökkent. A problémás tételeken belül az átlag alattiak aránya változatlanul 0,9%, míg a kétes és rossz minősítésű tételek aránya 1,5%-ról 1,1%-ra, illetve 1,2%-ról 0,9%-ra csökkent.
A dinamikusan növekvő, ám az összes minősítési kötelezettség alá tartozó portfóliónak 2000 végén is csupán 4,7%-át kitevő lakossági hitelek között a problémamentes, a külön figyelendő és a problémás állományok egyaránt növekedtek. Legnagyobb ütemben a problémamentes állományok gyarapodtak, a problémás állományok jelentős részét (közel 30%-át) pedig leírták, illetve értékesítették a bankok. A kitisztított hitelekkel együtt a problémás állományok kb.50%-kal növekedtek. Így bár valójában az év során veszteségként leírt és értékesített hitelekkel együtt a lakossági hitelek minőségi összetétele kismértékben romlott (a problémás állomány aránya az 1999 végi 7,1%-ról 7,3%-ra növekedett), a portfóliótisztítás után a könyvekben maradt lakossági hitelek minőségi összetételében javulás mutatkozott az év végén. Az 1999. év végén mintegy 294 milliárd Ft-ot kitevő lakossági hitelállományból a 2000. év folyamán könyv szerinti értéken 938 millió Ft hitelt írtak le veszteségként, 9 milliárd Ft hitelt pedig eladtak
A vállalkozói hitelek között a problémamentes állományok növekedési üteme bár kissé elmaradt a lakossági hitelektől, rendkívül dinamikus volt. A bankok a problémás minősítésű vállalkozói hitelek kb. 18%-át leírták, vagy eladták. (Leírtak 2,6 milliárd Ft hitelt, eladtak összesen 52,5 milliárd Ft hitelt, ebből kb. 21 milliárd Ft könyv szerinti értékűt veszteséggel, ez az állomány feltehetően problémás minősítésű volt.)
A vállalkozói hitelek minőségi összetétele a portfólióból kikerült hitelekkel együtt és hitelek nélkül is javult. A problémás minősítésű állomány aránya mind a két számítási mód szerint csökkent. A portfóliótisztítást követően év végén a problémás minősítésű állomány az összes minősítési kötelezettség alá tartozó állomány 3,4%-át érte el szemben az 1999 végi 4,9%-kal.
A bankok minősítési kötelezettség alá tartozó portfóliójának minősége (%)
Problémamentes Külön figyelendő Problémás* Megnevezés
A portfólió minőségéhez kötődő nettó kockázati céltartalék-képzési költségek csökkenése is tükrözte a portfólió minőségének javulását. Az előző évhez képest jelentős mértékben csökkent a céltartalék-képzés, -felhasználás és -felszabadítás is, így 2000 végén a kockázati céltartalék állomány közel 10%-kal volt alacsonyabb, mint 1999 végén.
Az eredményt közvetlenül befolyásoló nettó kockázati céltartalék-képzési költségek az előző évi 51,1 milliárd Ft-ról 28,4 milliárd Ft-ra csökkentek.
A bankok kockázati céltartalék-állománya* (millió Ft, %)
* Az 1999 évi záró állomány és a 2000 évi nyitó állomány közötti eltérés döntő része a bankrendszerből kikerült Rákóczi Bank állománya volt.
Mivel a kevésbé problémás minősítésű állományok növekedtek (külön figyelendő, átlag alatti) a hozzájuk kapcsolódó céltartalék-képzés is növekedett, ugyanakkor a kétes és rossz minősítésű állományok csökkentek. Az összességében csökkenő céltartalék állomány összetétele némileg módosult, eltolódott a kevésbé rossz minősítési kategóriák felé. Természetesen azonban továbbra is a kétes és rossz minősítésű állományokra képzett kockázati céltartalékok tették ki az állomány döntő részét.
A bankok kockázati céltatalék-állománya (milliárd Ft)
Megnevezés 1999. XII.
2000.III. 2000. VI. 2000. IX. 2000. XII.
Külön figyelendő 10 11 9 11 12 Átlag alatti 14 14 15 13 16 Kétes 51 53 54 49 46
Rossz 82 76 73 75 68 összesen 157 154 151 148 143
A portfólió minőségének javulását a céltartalék-szint csökkenése is tükrözte.
A bankok kockázati céltartalék-szintje (%)
Megnevezés 1999. XII.
2000.III. 2000. VI.
2000. IX.
2000. XII.
mérlegtételekre 3,0 2,8 2,6 2,4 2,4 mérlegen kívüli tételekre 0,6 0,5 0,5 0,5 0,3 Minősítési kötelezettség alá tartozó összesen
2,0 1,8 1,7 1,6 1,6
1.2.2. Szövetkezeti szektor
A szövetkezeti szektorban - hasonlóan a bankokhoz - a hitelezés dinamikus növekedése a potenciálisan kockázatot hordozó mérlegtételek 27,5%-os növekedését eredményezte, ugyanakkor a kockázatmentes tételek (állammal, jegybankkal szembeni követelések és a saját eszközök együtt1) csupán 7%-kal gyarapodtak az előző év végéhez képest. Így a minősítési kötelezettség alá tartozó tételek elérték az összes eszköz 57,6%-át, 1998 végén még 47,5%-ot tettek ki. A szövetkezeti szektor eszközei és teljes portfóliója - hasonlóan a bankokhoz - eltolódott a kockázatot hordozó tételek felé.
A szövetkezeti szektor minősítési kötelezettség alá tartozó portfóliójának változása és megoszlása
Mérlegtételek összesen 120,5 148,8 124,8 127,5 97,5 96,0 ebből: Hitelintézeti kihelyezések 100,0 238,7 22,8 100,3 34,8 26,9 Vállalkozói hitelek 118,7 136,4 126,8 129,0 33,4 33,2 Lakossági hitelek 155,5 188,4 132,3 159,5 26,3 32,4 Mérlegen kívüli tételek összesen 198,8 251,4 68,2 208,3 2,5 4,0 Minősítési kötelezettség alá tartozó tételek összesen
122,7 151,0 124,5 129,5 100,0 100,0
* Problémás: átlag alatti, kétes és rossz együtt.
A minősítési kötelezettség alá tartozó tételek közel 30%-os növekedése leginkább a külön figyelendő állományt emelte (51%-os megugrás), de a problémás és problémamentes állomány is jelentős mértékben növekedett. Közismert, hogy a szövetkezeti hitelintézetek sajátos működési területük miatt
a kihelyezések nagyobb részét sorolják a külön figyelendő kategóriába mint a bankok, ezért ennek az állománynak a növekedése önmagában nem jelent minőségromlást.
A takarékszövetkezetek minősítési szabályzatai az óvatosság elve alapján automatikusan - az adósminősítéstől függetlenül - olyan hiteleket is külön figyelendő kategóriába sorolnak, amelyek távolról sem problémásak, azonban valamilyen szempontból a takarékszövetkezet különös figyelmet fordít rájuk. A szövetkezetek minősítési szabályzatai eltérőek, nem sztenderdizáltak, de általában automatikusan külön figyelendő kategóriába kerülnek az éven túli lejáratú hitelek az adósminősítésektől függetlenül, az 1-2 millió Ft szerződési értéknél magasabb összegű lakossági hitelek, a 3-4 millió Ft-ot meghaladó vállalkozói hitelek, a prolongált, de nem késedelmes teljesítésű hitelek, a szindikált és nagyhitelek, valamint az autós hitelek. Mivel a külön figyelendő állomány belső összetételére vonatkozóan kizárólag a takarékszövetkezetektől egyedi megkeresésre szóban kapott információk állnak rendelkezésre, elképzelhető, hogy a vállalkozói hitelek 56,9%-ának külön figyelendő minősítése a kockázatok növekedésének irányába mutató jelzés. Ez a kockázat akkor realizálódik jelentős volumenben, ha a konjunktúra ciklus leszálló ágba kerül, és az adósok tömegesen válnak fizetésképtelenné. Ugyanakkor - tudva, hogy a hitelek minőségének romlása időben késve jelentkezik a minősített állomány összetételében - az a tény, hogy a minősítési kötelezettség alá tartozó teljes portfólióban a problémás minősítésű tételek aránya csökken, minőség javulást jelez. Amennyiben a külön figyelendő állomány növekedése valóban a portfólió romlását takarja, az a következő negyedévekben egyre inkább közvetlenül is jelentkezni fog a problémás állományok, illetve a céltartalék-képzés növekedésében. A problémás állományon belül az átlag alatti és kétes állomány aránya kismértékben növekedett ugyan, az előző évi 2,0%-ról 2,2%-ra, illetve 1,2%-ról 1,5%-ra ezt azonban ellensúlyozta a rossz minősítésű állomány arányának 2,8%-ról 2,1%-ra való csökkenése.
A szövetkezeti szektor minősítési kötelezettség alá tartozó portfóliójának minősége (%)
Problémamentes Külön figyelendő Problémás* Megnevezés
Lakossági hitelek 72,0 73,7 71,9 17,2 18,0 21,3 10,8 8,3 6,9 Mérlegen kívüli tételek összesen
80,4 77,9 74,4 17,8 20,9 25,2 1,8 1,2 0,4
Minősítési kötelezettség alá tartozó tételek összesen
74,7 70,2 66,4 17,8 23,8 27,8 7,5 6,0 5,8
*Problémás: átlag alatti, kétes és rossz együtt.
1.3. Eredmény
Az előzetes adatok szerint a hitelintézeti szektor egésze a 2000. évben összesen 106,2 milliárd Ft adózás előtti eredményt ért el. Ez jelentősen, mintegy 160%-kal meghaladta az 1999. évi nyereséget.
Egyéb eredmény (értékpapírforgalmazás eredményével és céltartalék felhasználás nélkül)
2,0 -34,8 -0,7 151,1 1,3 -20,4
Bruttó pénzügyi és befektetési szolgáltatási eredmény
405,3 132,4 33,9 118,9 439,2 131,3
Működési költségek 293,7 108,4 28,9 119,8 322,6 109,3 Nettó pénzügyi és befektetési szolgáltatási eredmény
111,6 318,7 5,0 114,3 116,5 296,1
Adózás előtti eredmény 101,4 274,1 4,8 122,4 106,2 259,6
* A hagyományos banktevékenység (közöttük a hitelezés) eredményességét többféleképpen mérhetjük. A nettó kamateredmény (kamatkülönbözet) eredmény kategória, amely a kamatbevételek és kamatráfordítások különbsége.
A kamatmarzs jövedelmezőségi kategória, amely a nettó kamateredmény és az átlagos mérlegfőösszeg hányadosa.
A kamatspread (kamatrés) ugyancsak jövedelmezőségi kategória, de nem azonos a kamatmarzzsal. A kamatozó eszközök átlagos kamatlába és a kamatozó források átlagos kamatlába közötti rést mutatja. Kiszámítása: Kamatspread (kamatrés) = (kamatbevételek / kamatozó eszközök) - (kamatráfordítások / kamatozó források)
1.3.1. Bankok
A bankszektor összesített 101,4 milliárd Ft-os adózás előtti eredménye 174%-kal haladta meg az előző évit. A nyereséges bankok eredménye 40%-kal emelkedett az előző évhez képest, az 1999 évi 77,7 milliárd Ft-ról 109,9 milliárd Ft-ra. A veszteséges bankoknak nemcsak a számuk csökkent az 1999 évi tizennyolcról kilencre, hanem adózás előtti veszteségük is az 1999 évi 40,7 milliárd Ft-ról az ötödére, 8,5 milliárd Ft-ra.
A bankok adózás előtti eredményének alakulása
A nettó kamateredmény, kamatmarzs
A nettó kamateredmé kedett, reálértéken kb. 2,5%-kal (év/év infláció 9,8%). A nettó kamateredmény növekedés elmaradt a hagyományos banktevékenység eszközjövedelmezőségének megőrzéséhez szükséges szinttől, így a kamatmarzs az előző évi 4,1%-ról 4,0%-ra szűkült.
Bár a hitelezés kamatbevételei reálértéken 1,4%-kal nőttek, a hozamok általános csökkenése következtében a kamatbevételek nominálisan közel 10%-kal csökkentek. A kamatráfordítások ennél nagyobb arányban, közel 20%-kal estek vissza. A csökkenő hozamtrend mellett a nettó kamateredmény növekedést a bankok a kamatbevételek csökkenését meghaladó kamatráfordítás visszafogással érték el. Az év során a betétekre fizetett kamatlábak alacsonyan, az infláció közelében mozogtak. A kamatbevételek között tovább növekedett a kockázatosabb, de magasabb hozamot biztosító hitel bevételek aránya. (A hitel kamatbevételek 1998-ban még a kamatbevételek 40,5%-át adták, 2000-ben már 53,9%-át.)
A bankszektor nettó kamateredményének alakulása
ny az 1999 évi reálcsökkenés után 2000-ben ismét növe
Egyéb pénzügyi és befektetési tevékenységek eredménye, eszközjövedelmezősége
A egyéb pénzügyi te k nagyarányú nomin tö t ma , ev gek yén
reredményük elérte a bruttó pénzüg 34%-át. A nem kamatjellegű eredmé séhez
-b taléko kenys 4,5% határ ylete l 12% edigapírok lyam sa k h Az éb yi ységzjövedelmezősége növekedett 1,5%-ról 1,7%-ra.
z vékenységek bevételeine álisan 34,1%-os növekedési ütemetükrözte növelésé
a bankok e. Az egyéb
rekvésé pénzügyi és
a nem ka befektetési
yi eredmény
tjellegű szolgáltatás
jutalékos ti tevékenysé
ékenységek súlya to
eredménvább növek
ny növekedé
ek edett,
közel 54%értékpeszkö
an a ju árfo
s tevéváltozá
égek, 1járulta
-ban a ozzá.
idős ügegy
k, közepénzüg
-ban ptevéken
az ek
A bankok egyéb (nem kamatjellegű) pénzügyi és befektetési szolgáltatási eredménye (értékpapír ény nélkül) forgalmazási eredm
Nettó céltartalék-képzési költségek
A nettó céltartalék-képzési költségek nagyarányban, az előző évi 60%-ára csökkentek. A portfólió minőségéhez közvetlenül kapcsolódó, az összes nettó céltartalék-képzési költség több mint felét kitevő nettó kockázati céltartalék-képzés (mint azt a portfólió részben részletesebben leírtuk) csaknem az előző évi felére esett vissza. Kevésbé nagyarányban, de ugyancsak jelentős mértékben csökkentek az egyéb céltartalék-képzési költségek (országkockázati, deviza árfolyam kockázati stb.),
,58%-ra, kedvezően hatott a bankok jövedelmezőségének alakulására.
2000. év (milliárd Ft) Változási % (2000 év / 1999 év)
és jelentősen visszaestek az általános kockázati céltartalék-képzési költségek is.
Az átlagos eszközállományra vetített nettó céltartalék-képzési költségek csökkenése az 1999 évi -1,11%-ról, -0
Nettó céltartalék-képzési költségek alakulása
Megn ezés kockázati céltartalék
egyéb céltartalék
általános kockázati céltartalék
összes céltartalék
kockázati céltartalék
egyéb céltartalék
általános kockázati céltartalék
összes céltartalékev
Nyitó céltartalék-állomány
157,0 22,7 49,2 228,8 90,7 108,7 154,5 101,4
Nettó céltartalék-képzés
-28,4 -4,9 -11,5 -44,8 55,6 84,1 66,1 60,3
Céltartalék-képzés
77,4 11,0 15,5 103,9 67,7 70,4 81,7 69,7
Céltartalék-felszabadítás
49,0 6,1 4,0 59,1 77,4 62,2 262,0 79,2
Céltartalék-felhasználás
42,7 2,4 0,1 45,2 63,8 60,9 1250,0 63,7
Záró céltartalék-állomány
142,7 25,1 60,6 228,5 90,7 110,7 123,1 99,6
Működési költségek, működési költséghatékonyság
A működési költségek növekedési üteme 2000-ben megtört, a nominálisan 8,4%-os növekedés
%-kal emelkedtek), feltehetően azért, mert tovább folyatódott a tárgyi eszközök járulékos vállalkozásokba való kivitele, így a fejlesztési
ását szolgálta.
reálértéken csökkenést jelent. A működési költségek 11-12%-át kitevő bérleti díjak továbbra is nagyarányban növekedtek, az amortizációs költségek növekedési üteme ugyanakkor megtörni látszik (1999-ben még közel 42%-kal, 2000-ben pedig csupán 10,4
költségek egy része a bankok könyveiben nem amortizációs költségként, hanem bérleti díjként jelenik meg. Ugyanakkor a bázis is magas volt a 2000. évi dátumváltással kapcsolatban 1999-ben felmerült költségek miatt.
A működési költségek legnagyobb részét (Tb járulékkal együtt közel 40%-ot) alkotó személyi jellegű kifizetések nominálisan 7,4%-kal növekedtek, reálértéken csökkentek. Az átlagos állományi létszám 6%-os leépítése - az 1999 évi 28394 főről 26734 főre - a személyi jellegű költségek visszafog
A bankszektor működési költséghatékonysága (működési költségek / átlagos mérlegfőösszeg) az előző évi romlás után 2000-ben nagyarányban javult. Ezzel alapvetően hozzájárult a jövedelmezőség javulásához.
A bankszektor ési k ei
illiárd ás edm rt el, 22,4%-ka abbakarékszövetkezet öt v ztesé ny szövetkezet kö
gel zárta et.
ezési tevé ményét a bankokhoz hasonló -képzés tség o ás területén n s
mutatkoztak.
an a csök ama elle h ak nag ént a kama lek álisa cs , a tráfordítások
viszont jelentősen visszaestek, így a nettó kamateredmény nominálisan 18,5%-kal gyarapodott.
ő kamatok miatt kieső bevételeiket sikeresen pótolták telekkel, sőt a "hiányzó" nettó kamateredményt a jutalékos eredménynövekmény
kétszeresen meg is haladta.
A nettó céltartalék-képzés költségei közel 60%-kal megemelkedtek az előző évhez képest, így az összes e
A működési költségek jelentősen növekedtek, közöttük az amortizációs költségek és bérleti díjak a legnagys
működ öltség
1.3.2. Szövetkezeti szektor
A szövetkezeti szektor 4,8 m Ft adóz előtti er ényt é l magas at, mint 1999-ben. A 192 t közül olt ves ges. A olc hitel zül egyfelszámolásra került, egy pedig veszteség az év
A szövetkezeti hitelintézetek kihelytendenciák jellemezték, a céltar alékeltérések
kenységét és eredés költ gazdálk d azonba jelentő
A szövetkezeti szektorbnövekedése eredmények
kenő ktbevéte
ttrend nomin
nére an alig
itelezési ökkentek
tivitás kama
yarányú
A szövetkezeti hitelintézetek a csökkenjutalékos bevé
szközre vetített arányuk meghaladta a bankok átlagát.
obb arányban (amortizáció 22%-kal, bérleti díjak 32,8%-kal az előző évhez képest), de a zemélyi jellegű költségek növekedése is mintegy 17,6%-ot tett ki. Az átlagos állományi létszám az
1999 évi 8216főről 8344főre emelkedett, így az egy főre vetített személyi kifizetések jelentősen emelkedtek.
1.4. Jövedelmezőség
A jöv valamennyi hitelintézeti csoportban javult. kt észének eszközj 0,58%-ról 1,29%-ra, a tőkejövedelmezősége (ROE) 6,71%-
A hitelintézeti csoportok jövedelmez
Hitelinté ROA
edelmezőség A sze or egövedelmezősége (ROA) az előző évi ról 14,50%-ra emelkedett.
• si költséghatékonyság nagyarányú javulásának volt
kö
A kam mi ban nőtt. Az egyéb pénzügyi tevékenységek, köztük a jutalékos tevékenységek eredményessége ugyancsak tov avult ho lt a jöv ához.
eszközjövedelmezőségének (ROA) le abb %) 8 20
az átlagos eszközállományra vetített nettó céltartalék-képzési költségek csökkenésének, (az 1999 évi -1,1%-ról -0,6%-ra),
és az átlagos eszközállományra vetített működési költségek visszaesésének (az 1999 évi 4,05%-ról 3,76%-ra), azaz a működé
szönhető.
atmarzs ugyanis tovább szűkült, annak ellenére, hogy a nevel a mérlegfőösszeg nagyobb arány
ttó kamateredmény növekedett,
ább j , ezzel zzájáruedelmezőség javulás
A bankok gfontos részei (Megnevezés 199 1999 00 az átlagos mérlegfőösszeg arányában a kamatbevételek 15,30 1013,05 ,19
a kamatráfordítások 87 6,10, 8,92 19 a nettó kamateredmény (kamatmarzs) 4,43 44,14 ,00 a nettó céltartalék-képzés -3,70 -1,11 -0,58 az egyéb pénzügyi és befektetési szolgáltatások
apírforgalmazás eredménye nélkül) 9 1, 1,1
eredménye (értékp1,45 68
ebből: jutalékeredmény 0,87 1,0,91 01 Devizakereskedelem és árfolyamváltozás 8 0,0,2 0,50 45 az egyéb eredcéltartalék
mény (értékpapírforg. eredményével és -0,05 -0,09 0,03 felhasználás nélkül)
a bruttó pénzügyi és befektetési szolgáltatási eredmény 1,95 4,57 5,22
a működési költségek 3,98 4,05 3,78 a nettó pénzügyi és befektetési szolgáltatási eredmény -2,03 0,52 1,44
az adózás előtti eredmény (ROA) -2,16 0,55 1,30 A nagybankok érték el a legmagasabb, 1,52%-os eszközjövedelmezőséget (ROA). A csökkenő kamattrend kamatmarzs csökkentő hatását a nagybankok sem tudták teljes mértékben ellensúlyozni, de mivel az eszközarányos forrásköltségeiket a kisebb bankoknál jobban le tudták szorítani, (kamatráfordításaik az átlagos mérlegfőösszeg arányában nem érték el a 6%-ot) kamatmarzsuk az
t a középbankokétól - sokat javult.
hez képest gyakorlatilag változatlan maradt. A pzési költségek okozta kedvezőtlen hat k a nem kamatjell alék te kor azonban a működési költség-hatékonyság alig javult.
A szövetkezeti hitelintézetek eszközjövedelmezős (RO ont sszetevői (%) Megnevezés 1998 1999 2000
előző évi 4,29%-ról csupán 20 százalékponttal mérséklődött. Kedvezően hatott jövedelmezőségükre, hogy nettó céltartalék-képzési költségeik csaknem a felére csökkentek, nem kamatjellegű jutalékos eredményüket pedig dinamikusan, 35%-kal növelték. Működési költséghatékonyságuk ugyanakkor - bár továbbra is elmarad1.4.2. Szövetkezeti hitelintézetek A szektor 20,8%-os átlagos eszközállomány növeléssel 22,4%-os adózás előtti eredménynövekedést ért el. Így a szövetkezeti szektor eszköz-jövedelmezősége az előző év
csökkenő kamatmarzs és növekvő nettó céltartalék-kéásokat ellensúlyoztá egű, jut os bevé lek, ugyanak
égének A) legf osabb ö
az átlagos mérlegfőösszeg arányában a kamatbevételek 19,32 17,6 14,26 2 a kamatráfordítások 12,29 10,87 7,63 a nettó kamateredmény (kamatmarzs) 7,03 6,75 6,63 a nettó céltartalék-képzés -0,42 -0,58 -0,77 az egyéb pénzügyi és befektetési szolgáltatások eredménye (értékpapírforgalmazás eredménye nélkül)
0,97 0,99 1,24
ebből: Jutalékeredmény 0,82 0,86 1,07 az egyéb eredmény (értékpapírforg. eredményével és céltartalék felhasználás nélkül)
-0,17 -0,12 -0,15
a bruttó pénzügyi és befektetési szolgáltatási eredmény 7,40 7,07 6,96 a működési költségek 6,00 5,99 5,94 a nettó pénzügyi és befektetési szolgáltatási eredmény 1,40 1,08 1,02
az adózás előtti eredmény (ROA) 1,18 0,97 0,99 1.5. Tőkehelyzet A hitelintézeti szektor tőkehelyzete összességében továbbra is stabil, sőt az előzetes adatok szerint az aktivitás növekedése ellenére a szektor összesített tőkemegfelelési mutatója javult. (Az MFB és Postabank nélkül az előző év végi 14,47%-ról 14,10%-ra csökkent a TMM mutató értéke.) A kockázatos tételek előretörése miatt a hitelintézeti szektor egészében a kockázatokkal súlyozott mérlegfőösszeg dinamikusan bővült, 25%-kal meghaladta az 1999 végit, ugyanakkor a szavatoló tőke közel 30%-kal növekedett. A bankok szavatoló tőkéje összesen 172 milliárd Ft-tal, közel 30%-kal növekedett, melyhez a visszaforgatott mérleg szerinti eredmény 44%-kal, a jegyzett tőkeemelések közel 30%-kal, a tőketartalék emelések pedig 20%-kal járultak hozzá. (Az alárendelt kölcsöntőke csökkent.) A visszaforgatott eredmény szavatoló tőkéhez való nagyarányú hozzájárulása az előző évek tükrében rendkívül kedvező változás, hiszen a mérleg szerinti eredmény 1998-ban -158 milliárd Ft-tal csökkentett, 1999-ben pedig csupán 3,5 milliárd Ft-tal emelte a szavatoló tőkét. A bankszektor tőkemegfelelési mutatója a nagyarányú eredménynövekedés és tőkeemelés miatt javult, a szövetkezeti szektoré pedig az aktivitás növekedés következtében romlott, ezért a két szektor tőkemegfelelése közelített egymáshoz. A szövetkezeti szektor tőkemegfelelési mutatója azonban továbbra is magasabb. (Megjegyzendő, hogy többéves tapasztalat szerint az auditált mérleg szerinti eredmény adatok elmaradnak az előzetesen publikáltaktól, ezért várhatóan a 2000 évre vonatkozó szavatoló tőke és tőkemegfelelési mutató adatok alacsonyabbak lesznek a most közölteknél.)
A hitelintézetek tőkemegfelelési mutatója év végén Elemzési csoport 1998. 1999
2. Befektetési vállalk A m tetési vállalkozásokra vonatkozó ndszeres adatszolgáltatás 2000. I. negyedévében kezdődött, ezért a többi adathoz nem áll rendelkezésre viszoA befektetési vállalkozások tevéken i évben több kedvezőtlen hatás érte. A na ozgató nemzetközi intézményi befektetők a konjunkturális bizonytalanság és a dollár árfoly elkedése közepette elfordultak a közép-európai piacoktól. Nem elem középpontjában álló részvénypiacnak az sem, hogy a tőzsdei gyorsjelentések egyes vállalatoknál veszteségeket, néhány blue chip társaságnál pedig a profi lyzetben lévő társ (MOL, gyógy ány általi korlátozása, és bizon i tőzsdei vállalatfelvásárlások is (BChem, Pick, ZalakA makrogazdasági folyamatok és a legnagyobb forgalmat generáló befektetők passzivitása rányomta bélyegét a liberalizált piacok mozgására. A részvénypiacon a forgalom stagnált, az árfolyamok csökkentek az előző évhez illetve az év első hónapjaihoz viszonyítva. Az állampapír forgalom összességében nem csökkent ugyan, a hozamok azonban többször is elindultak felfelé (ezzel az árfolyamok lefelé). Az állampapírok esetében a visszahúzódó külföldi keresletet helyettesítette egyes belfö etőké, akik 2000-ben növelték az állampapírok arányát portfcsökkentették a részvény két. (Az év végén és 2001 első két hónapjában ismét erőteljes külföldi
reslet volt tapasztalható. Ennek hátterében feltehetően az árfolyamsávval kapcsolatos várakozások
ozások érleg és az eredménykimutatás kivételével a befek re
ytalan periódusokat eredményeztek a tavalyerámia, stb.)
ldi intézményi befekte
ólióikban és
keálltak, mert március elején a külföldiek állampapír eladásokba kezdtek, az árfolyamsáv szélesítésére ugyanis nem került sor az új jegybankelnök hivatalba lépésekor.)
A forgalom egyes piaci szegmensekben tapasztalható mérséklődése vagy nagyon alacsony növekedési üteme mellett a rendelkezésre álló adatok alapján a befektetési vállalkozások piacvesztést szenvedtek
nul a
Tevékenységi 74
el az azonnali kereskedésben. A határidős piacon a brókercégek aktivitása korábban is alacsony, a piac alig néhány %-át kitevő volt, és ez a helyzet 2000-ben sem változott, annak ellenére sem, hogy (közvetett információk alapján) a bankok által generált OTC határidős piacok is jelentősen összezsugorodtak. A kedvezőtlen folyamatok hatására tavaly 16 brókercég döntött úgy, hogy felhagy a befektetési szolgáltatási tevékenység végzésével, ügyfélállományát átadja egy másik szolgáltatónak és kivopiacról. Azzal, hogy az engedélyek felügyelet által történő, a törvényellenes működést szankcionáló visszavonása háttérbe szorult a piacról való önkéntes kivonulással szemben, a piactisztulás új, üzleti vagy piaci koncentráción alapuló szakasza kezdődött meg. A koncentrációs folyamatot tovább erősítette az univerzális bankrendszer hatása; 2000-ben 5 bank döntött úgy, hogy beolvasztja brókercégét. (További két bank esetében folyamatban van a beolvasztás.) Jellemzően a kis forgalmat bonyolító és/vagy veszteséges leányvállalatok beolvasztására került sor. Ezzel szemben ahol a brókercég jelentős forgalmat bonyolít és nyereséges, ott általában megtartotta a bank az elkülönült befektetési szolgáltató céget, és amíg az nyereségesen működik, addig ez többnyire a jövőben sem változik. Más bankok a tevékenységek átszervezését választották.
Piactisztulás a befektetési vállalkozási piacon
engedéllyel rendelkező vállalkozások 1999 végén:
befejezett állományátruházás 16
anyabank által beolvasztott befektetési vállalkozás 5
a felügyelet által visszavont tevékenységi engedély 5
új alapítás 3
Tevékenységi engedéllyel rendelke állalkozás 20 ző v 00 végén 51
Ténylegesen működő vállalkozás: 48
ebből: bizományos 5
kereskedő
befektetési társaság
23
20
látható. A cégek számának csökkenése nagyrészt állomány-átruházással
irányban befolyásolta a forgalmi mutatókat. (A beolvasztások hatását később külön bemutatjuk.)
A 2000 végén ténylegesen működő (felfüggesztés alatt nem álló) befektetési vállalkozások között 20 olyan társaság volt, amelyek tulajdonosa bank vagy biztosító, 28 vállalkozás működött �független� társaságként. Egy évvel korábban a banki hátterű brókercégek száma 26, a függetleneké 39 volt (a többi felfüggesztés alatt állt). (A csökkenés öt brókercég beolvasztásával és egy megszűnésével következett be.) A piac zsugorodása és az ezzel összefüggő koncentrációs folyamat hatása a befektetési vállalkozások eredményén isment végbe, ennek köszönhetően az ügyfelek nagy része nem hagyta el a szektort, befektetési állományuk az átvevő brókercégnél megjelenik. A bankok által beolvasztott brókercégek ügyfélállománya (tőkéje, nyeresége) azonban a befektetési vállalkozási körön kívül került, így negatív
2000-ben a 48 befektetési vállalkozás adózás előtti eredménye az előzetes adatok szerint 6357,9 millió forint volt, az előző évinél 5,6%-kal kevesebb. A veszteséges cégek száma folyamatosan
eség jellemzett több banki hátterű vállalkozást, ahol a veszteség ugyanúgy lehet a
eségesek
csökkent az év során, az 1999. évi 30 veszteséges vállalkozással szemben 2000 végén 19 cég adózás előtti eredménye volt negatív, a veszteséges vállalkozások vesztesége az 1999. évi 2,2 md forintról 1,4 md forintra csökkent. Ezzel együtt azonban a nyereséges vállalkozások (2000 végén 29 cég) nyeresége is csökkent, az egy évvel korábbi 10,1 md forintról 7,7 md forintra. Ebben nemcsak a szűkülő piac, hanem a piacról kilépett egy nyereséges vállalkozás is szerepet játszott. Csökkenő nyereség, vagy kismértékű vesztcsoport tevékenysége átszervezésének eredménye, mint csoporton belüli "számviteli arbitrázs", vagy az anyabank által különböző okok miatt végrehajtott nyereség átcsoportostás.
Befektetési vállalkozások eredménye, 2000. december 31.
Veszteségesek Nyer
száma Vesztesége
(millió Ft)
szám ége
(millió Ft)
a Nyeres
Bizom k 1 -3,5 4 92,4 ányoso
Keres 12 -631,2 11 ,4 kedők 1682
Társaságok 6 -742,4 14 5960,3
ÖSSZESEN 7735,1 19 -1377,2 29
Az adózás előtti eredmény alakulása azt mutatja, hogy a piactisztulás hatására entrációja az eredmény-termelés szempontjából csökkent. Még mindig magas azonban azoknak a vállalkozás ol zás előtti e ny negatív alig pozitív. Figyelembe véve a nemzetközi és a belföldi befektet ezet továbbra is várhatóan kedvezőtlen alakulását, további kilépések várhatók 2001-ben.
kt llalkozások adózás előtti énye
a szektor konc
oknak a száma, ah az adóői körny
redmé , vagy
Befe etési vá eredm
2000. december 31.
Az alaptevékenységnek számító befektetési szolgáltatási tevékenység összességében nyereséges volt, az ebből származó eredmény azonban az 1999. évi 28,4 md forintról 25,4 md forintra, 10,5%-kal csökkent. Az adózás előtti eredmény ennél kisebb mértékű, 5,6%-os csökkenését az tette lehetővé, hogy a vállalkozások a költségek leszorításával (19 milliárd forint, 1999-hez képest 11,4%-os
kezett be (-46%),
nsúlyozni, azzal sem, hogy az egyéb befektetési szolgáltatási vékenységek eredménye egy év alatt 89%-kal emelkedett. Ezen belül a leglátványosabb növekedés a
befektetési tanácsadásba tanácsadásban (+67%) következett be. A működési személyi jelle
lakulá ereplő delme külö e ásoltA (adózás előtti eredmény/átlagos összes eszköz) (%)
B yos ske Tár Befektetési vállalkozások
összesen
csökkenés) próbálták a negatív hatásokat ellensúlyozni. A költségcsökkenésben szerepe volt annak is, hogy az 1999-ben jelentős költségekkel járó Y2k vagy ehhez hasonló nagyságrendű probléma 2000-ben nem jelentkezett. A befektetési szolgáltatásokon belül minden klasszikus tevékenység eredménye csökkent. A legnagyobb és ismétlődő visszaesés az értékpapír kibocsátás eredményében követamit a kibocsátási aktivitás visszaesése magyaráz. (Az évek óta a kibocsátások túlnyomó többségét adó zártkörű részvénykibocsátások nagysága az 1999. évi 386,6 md forintról 294,6 md forintra csökkent, ami 24%-os esést jelent.) Jelentős, a piaci folyamatokkal magyarázható a csökkenés a kereskedelmi tevékenység eredményében, amely 31%-kal maradt el az egy évvel korábbitól. Ezt a csökkenő eredményt a kisebb súlyú tevékenységek nem voltak képes ellete
n (háromszorosára nőtt) és a vállalatfelvásárlási
költségek vagű ráfordítás
lamennyi öok (-15,5%)
sszetevője cés az egyéb
sökkent 200 költségek
0-ben, a le(-12%). A m
gnagyobb működési köl
értékben atségek és az
eredmény a sa a sz k jöve zőségét nbözőképp n befoly a. RO
izomán Kere dő saság
1999. XII. 31.
8 0,4 57, ,0 4,1
2000. XII. 31.
8 4,6 36, ,6 3,8
ROE (adózás előtti eredmény/átlagos saját tőke) (%)
Bizo ányos skedő Társas Befektetési vállalkozások
n
m Kere ág
összese
1999. XII. 31.
1,3 14,9 28,7 12,4
2000. XII. 31.
20,6 9,7 10,8 10,7
(Megjegyezzük, hogy a ROA a befektetési vállalkozások esetében csalóka mutatószám, mivel a befektetési vállalkozások tevékenységének elég jelentős része a mérleg alatt jelenik meg.) Nem kedvezett a tavalyi év a vállalkozások tőkehelyzetének sem, a teljes szektor saját tőkéje 4%-kal, 60,8 md forintról 58,4 md forintra csökkent. Ennél is jelentősebb, 10,5%-os volt a jegyzett tőke csökkenése, am meghatározó sze a piacról kivonult cégekkel a szektorból kikerült tők sökke ak, bár egyes piacon maradt vállalkozásoknál is tők nt.. E azt is 1999-ben a növekvő aktivitás fedezeté á eg v g elt. Az év végén 14 cég saját tőkéje nem érte el a j t tj ük e la . bi l ke evékenységét (és a ik o s , a fel y tevékenysé ngedé t vis án i). . sé la k kö lt, amelynél a Gt saját tőke követelménye sem teljesült, és további 6 cég van a ké zvetlen k lébenAh mlítettük, a befektetési v zá vé é én mun ót én e i á z an rcé zü t d s v a biz örét nem érintették. Az 5 cég közül 4 veszteséggel működött, összesített veszteségük 69 1999-ben eresk tev ég to k űny n beolva két sá er y n kic mított a befektet válla záso m ek kké aságok között, ez kikerü ük ól ko zé ő in delmez mu ba e to r n t e, de eredm ada n, in k e a lmu dás előtti állapot s t a ó ő ke tott cége kül 99 já 4 y -
eszteséges kereskedő kikerülésének köszönhetően lentősen javult, miközben a nevező kismértékben csökkent.)
át legfeljebb közelíteni lehet a mérlegükkel, egyéb információ pedig nem áll rendelkezésre idősorban. Az év a befektetési vállalkozásoknál az átlagos állományi létszám 2298 fő volt 2000 végén, közülük az 5 bizomány 1086 fő a 23 kereskedőnél és 1169 fő a 20 társaság valamelyikénél dolgozott. A vállalkozások 265 411 ügyfélszámlát vezettek, ezek kevesebb mint 1%-át kezelték a bizományosok, 17%-át a kereskedők és 82%-át a
i az 1999 végi 44,9 md forintról 40,2 md forintra mérséklődött. Ebben isrepe volt e állományc
z egyúttal ntő hatásánjelenti, hogy az evesztés törté
ül szolgőke szin
ló tőke ét, közt
y része 8 függ
esztesétlen vál
et termlkozáséegyzett Ez utób ak közü
ttő a tavalyi évben kezdte ügyeletnek, hogzött 3 olyan vo
meg tgi e
z egyja adn
hamarAz Épt
san be ikorlátot
fejezirtő vál
jelezte lkozásolyé sza kív
tharmados előírás köogy már többször e
öze . állalko sok te kenység t más t yezők ellett az
iverzális bankárkodás 1999yabank által beolvasztott 5 ományosok k
elejebróke
a érvg kö
yes lehl 3 vol
tősége kereske
s befolyő, 2 tár
solja. Aaság, a
tavalyi áltozáso
évben ak tehát
0 millió forint volt ereséget. A 2000-be
. 1 ksztott
edőtársa
ékenysg mind
e mutaedmén
tt igen ét, mind
ismértéktőkéjét te
, 5 millikintve ki
ó forintos fejezette
sinek szápviselő társ
ési ért
lkolés
k ereda piacr
ényénnem o
86%-át, saját tzott ér
őkéjéneváltozást
85%-át sem a fkelhető
dexekben, sem a jöve itt is kizárólag az
őségi ény
tatóktokba
n. Lény valam
ges vált enne
zás a ke követk
eskedőkztében
él köve jövede
kezett bmezőségi
tatókban. A beolvareskedők a beolvasz
zerinaz 19
tőke 15. évi sa
és az adt tőke 1
zás előtti eredmény 6%-át képvisel%-át, azk nél eredmén nek viszont 12%
át képviselték volna. Az adózás előtti eredmény tekintetében ez azt jelenti, hogy a három cég (köztük egy nyereséges) nélkül a kereskedők aggregált nyeresége több mint kétszerese (204%-a) lett volna 1999-ben a velük együtt számított 521,3 millió forintos nyereségnek. A kereskedők ROA és ROE mutatóinak 2000-ben bekövetkezett látványos javulása egyértelműen a beolvasztott kereskedők szektorból való kikerülésének tulajdonítható. (Mindkét mutató esetében azt történt, hogy a számláló - adózás előtti eredmény - a beolvasztott két vjeA brókercégek aktivitás
közepétől élő adatszolgáltatás alapján 43 fő osnál,
társaságok.
A befekte k mérlegfőösszege 162,3 md forintról 173,1 md forintra, 6,7%-kal nőtt. Az eszközök mérsékelten, 2,8%-kal emelkedtek. Ezen belül a valamivel nagyobb súlyú követelések az 1999. évi 21%-os visszaesés után ismét növekedésnek indultak, haladták meg végi tor szinten az anyaba -os változás 1999. tokat ezek adataival csökk társaságok
hátralévő részében azonban ismét fölépült, bár
en
tési vállalkozáso84%-át kitevő forgóeszközök csak
igaz, éves szinten mindössze 3%-kal nk által beolvasztott 5 brókercég 6,6%
az előző évt okozott, az
szintet. Szek évi bázisada
entve a mérlegfőösszeg 2000. évi növekedése 12,2%-os lett volna. A esetében a hatás nem jelentős, a kereskedőknél azonban az eszközök 17%-kal alacsonyabbak a bázisadatban, ha kiszűrjük belőle a később bankba beolvasztott cégeket. Ez azt jelenti, hogy a piacon maradt brókercégek eszközei és forrásai összességében az inflációt meghaladó mértékben nőttek a tavalyi év során. A szektor jelentőségének változását azonban a korrigálatlan adatok mutatják. Mérlegen belül a legfontosabb kockázatot a bizományosi tevékenységhez kötődő ügyfélkövetelések - halasztott fizetések és lejárt egyéb követelések - jelentik, amelyek értéke abszolút értelemben 2%-kal nőtt 2000-ben, súlyuk az eszközök között azonban minden elemzési csoportban csökkent. A bizományosok esetében lényeges csökkenés, a kereskedőknél emellett jelentős átrendeződés is végbement, a növekmény a társaságoknál, pontosan három társaságnál keletkezett. Nemcsak a növekmény, hanem a teljes állomány 71%-a is a fenti három társaságnál található, amelyek tevékenysége következtében az év első három hónapjában az ügyfelekkel szembeni követelések 37%-kal, ezen belül a halasztott fizetések 116%-kal emelkedtek. A második negyedévben a kockázatos állomány közel 25%-kal csökkent, az év átrendeződött: az ügyfélkövetelések 47%-a nem halasztott fizetésként, hanem a lejárt ügyfélkövetelések között jelent meg.
A befektetési vállalkozások követelései (millió Ft) Bizományos Kereskedő Társaság Összes
Az eszközök között 2000-ben összesen 43%-os súlyt képviselő értékpapírok állománya 13,7%-kal, ezen belül az állampapírok (MNB kötvényekkel együtt) állománya 21,5%-kal nőtt 1999-hez viszonyítva - jól látható a részvényárfolyamok csökkené áló magatartás. Az eladásra vásárolt értékpapírok a összesen 8%-kal nőtt, a befektetett értékpapírok növekedése volt. (E 10%-os súllyal szerepelnek az eszközök között.) Az á apír állomány
sére reagállomány
z utóbbiak azonban 71%-os
llamp
növeked két csoportban magasabb volt, m többi értékpa é, vagyis az állampap őtt a befektetési vállalkozások eszközei között.
A forrásoldal változását a közel 60%-os súllyal szereplő kötelezettségek határozzák meg. Ezen belül a piaci folyamatokkal szorosan együttmozgó, és a kötelezettségek 97%-át jelentő rövid lejáratú kötelezettségek 16,9%-kal, a hosszú lejáratú kötelezettségek 17,5%-kal nőttek. 2000 végén a hosszú lejáratú kötelezettségek 32%-a volt alapítókkal szembeni kötelezettség, 21%-a hosszú lejáratú hitel vagy kölcsön. A vállalkozások 1,4 md forint céltartalékot képeztek, ennek 78%-át várható veszteségekre, 7%-át várható kötelezettségekre. 3. Befektetési alapok
Nyíltvégű értékpapír alapok adatai
1999 2000
Ténylegesen működő alapkezelők száma 26 24
Alapok száma 90 91
Az alapok által kezelt nettó vagyon 435 md Ft 550 md Ft
* Jelenleg csak a nyíltvégű értékpapír alapok adatai állnak rendelkezésre. Az alapok nettó vagyonának növekedése az év második és harmadik negyedévében jelentősen lelassult, a negyedik negyedév első két hónapjában kifejezetten csökkent, majd decemberben ismét lendületet vett, így összességében 27%-os saját tőke növekedés következett be. Vagyis a növekedés gyakorlatilag az első negyedévben bekövetkezet yonnövekedésnek köszönhető. A 27%-os éves
tetési formák erősödésével, zben a pénzügyi megtakarítások alakulásával magyarázható. A befektetési jegyek döntő többsége
t vagnövekedés elmarad ugyan a korábbi években megszokottól, de a pénzügyi befektetési eszközök között egyelőre így is előkelő helyezést biztosít az alapoknak, a szektor kilátásai azonban nem egyértelműen kedvezőek. A növekedési ütem lassulása részben a konkurens befekrés(évek óta 80% vagy fölötte) a lakosság tulajdonában van, akik nemcsak a pénzügyi megtakarítási portfóliójukat rendezték át, hanem reálportfóliójukat (lakás, műkincs) és fogyasztásukat is növelték az előző évben. A lakosság tulajdonában lévő befektetési jegyek a lakosság bruttó pénzügyi vagyonának
7%-át teszik ki. A befektetési alapokban kezelt nettó vagyon 2000-ben a becsült GDP 4,2%-ával, 1999-ben 4,0%-ával volt egyenlő. A befektetési alapok piaca igen erősen koncentrált, a három legnagyobb alapkezelő kezében van a piac 80%-a. A piacvezető részesedése 50% (273 md Ft), a második alapkezelőé 22% (121 md Ft), a harmadiké 8% (43 md Ft). Az alapkezelők harmadik éve alapcsaládok kialakításával próbálják befektetőiket megtartani, az alapok számának növekedése ennek köszönhető. A táblázatban látható számbeli növekedés (+1 alap) annak eredményeként alakult ki, hogy 9 korábbi alap megszűnt, 9 új alap indult, 2 zártvégű alap átalakult és 1 összeolvadás történt. 2000-ben ebben a szektorban is lendületet vett a koncentráció, az állományok átadása elsősorban a gazdaságos vagyontömegnél kisebb nettó vagyonnal rendelkező alapkezelők kivonulásának eredménye. Szerepet játszott ugyanakkor az is, hogy egyes univerzális bankok befektetési szolgáltatási tevékenységüket a jövőben a bank keretein belül kívánják folytatni, így alapkezelőjüket (és a brókercégüket is) beolvasztották. A következő évben a koncentráció folytatódására számítunk, mert több olyan alap is van, amelynek nettó vagyona még a 20 millió forintot sem éri el, messze elmarad a gazdaságostól. Az alapkezelők között egyértelműen a banki (és biztosító) hátterűek az erősebbek, a legjobb helyezést elért független alapkezelő vagyonát
-ben indult egy új nyíltvégű ingatlanalap /Európa/, amely éppen
497,3 86%
Részvény 53,5 9%
Kötvény 20,3 4%
Befektetési jegy 0,2 0%
Egyéb -2,6 0%
ÖSSZESEN 575,8 100% A nyíltvégű befektetési alapok befektetési politikájában nem történt radikális változás 2000-ben, a portfólió összetétele nem alakult át lényegesen. A részvénypiac gyenge teljesítménye azonban ismét felerősítette az állampapírok irányába történő elmozdulást, amelyek ismét a portfólió 86%-át teszik ki. Különösen nagy népszerűségnek örvendtek az MNB ismét kibocsátott kötvényei. 4. Biztosítók 4.1. A piac szereplői 2000 végén a biztosítási piacon 23 biztosító részvénytársaság működött, számuk az előző év végéhez képest eggyel nőtt, hiszen 2000 októberében működési engedélyt kapott az Erste Sparkassen Biztosító
tekintve csak 9. a rangsorban. A befektetési alapok piaca gyakorlatilag le is szűkült a nyilvános, nyíltvégű értékpapír alapokra, amelyek a nettó vagyon 99%-át kezelik. Az ingatlanalapok hatása létrejöttük óta nagyon gyenge, a piac kicsi, alig néhány szereplővel, a zártvégű alapok pedig lejáratkor vagy végelszámoltak, vagy nyíltvégű alappá alakultak. (Bár 2001a reálmegtakarítások irányába történő elmozdulást, próbálja kihasználni. Ugyanakkor az ingatlanárak növekedése kedvezően befolyásolta a vagyon alakulását.) A szabályozásnak köszönhetően ugyanazok a befektetői adókedvezmények és befektetési szabályok vonatkoznak a nyíltvégű és a zártvégű alapokra egyaránt, vagyis a zártvégűségből fakadó likviditáshiányt nem tudja ellensúlyozni a kockázatosabb befektetéseken elérhető magasabb hozam. Emiatt már csak 3 zártvégű alap működik. Az Épt. tervezett módosítása várhatóan lehetőséget ad a zártvégű alapok magasabb kockázatvállalására, illetve új alaptípusok megjelenésére.
Nyíltvégű értékpapír alapok portfóliója Eszközök Megoszlás
(milliárd forint)
Készpénz és bankbetét 7,1 1%
Állampapír
Rt. (Ugyanakkor 2001. január 15-én biztosító részvénytársaságok száma újra 22-re csökkent, mivel a Kódexpressz Biztosító Rt. saját kérésére a cég biztosítási engedélyét a felügyelet visszavonta) A biztosítóegyesületek száma 35-ről 38-ra emelkedett a 2000. év folyamán. 4.2. Szerződésállomány
A biztosítótársaságok 2000 végén 12,16 millió darab, az 1999. decemberinél 1,6%-kal több szerződéssel rendelkeztek. A szerződések száma nem töretlenül növekedett a tavalyi év folyamán, hiszen 2000 márciusában 0,4%-kal magasabb volt a 2000 decemberinél. Az életbiztosítások száma 2000 decemberében (3,55 millió darab, amelyet mintegy 2,7 millió biztosított kötött) az 1999. év véginél 1,3%-kal volt kevesebb. Mivel a változás jórészt a ma már korszerűtlen CSÉB biztosítások megszűnéséből fakad, a szerződések számának csökkenése nem
1 százalékpontra való emelkedett. A befektetéshez kötött életbiztosítások számának növekedése
marginálisan érintené befektetéseik piaci
n belüli arányuk az 1999. év végi 69,1%-ról 2000 végére
tekinthető kedvezőtlennek. A folyamat eredményeként az életbiztosítások részaránya az előző év azonos időszakihoz képest 0,9 százalékponttal, 29,2%-ra csökkent. A számszerű visszaesésen túl az egyes életbiztosítási fajták átcsoportosulása is jellemezte az életbiztosítás állományt. Az úgynevezett befektetésekhez kötött életbiztosítások (unit linked) darabszáma (egy év alatt 67%-os növekedés) és részesedése az összes életbiztosításból (4,2 százalékpontról 7,növekedés) dinamikusana tőzsde szélsőséges mozgásai, illetve a kedvezőtlen részvény árfolyam alakulások ellenére sem állt meg, bár a növekedés üteme negyedévről-negyedévre lassult. (Az unit linked biztosítottak befektetési portfóliójának ugyan jelentős része állampapír, ám nem jelentéktelen benne a tőzsdei részvények aránya, valamint a befektetési jegy állomány egy része is bizonyosan részvényekhez kötődik. Így nem mondható az, hogy a tőzsdei árfolyamok alakulásának hatása értékét.) Mindeközben például az úgynevezett vegyes életbiztosítások száma jelentősen (385 ezerrel, 15,5%-kal) csökkent. A vegyes életbiztosítások szerződés állomány csökkenése az egész elmúlt évre folyamatosan jellemző volt, életbiztosításoko59,2%-ra csökkent.
A nem-életbiztosítási szerződések száma 8,61 millió darab, részarányuk 70,8% volt 2000 végén. A szerződések száma 2,9%-kal volt magasabb a tavalyi év végén, mint 1999 decemberében. A nem-életbiztosítások egyes módozatai között nem következett be olyan mértékű szerkezeti eltolódás, mint ami az életbiztosításokat jellemezte. 4.3. Díjbevétel A biztosítótársaságoknak a nemzetgazdaságon, ezen belül is a pénz- és tőkepiacon belüli súlyának növekedését jelzi, hogy díjbevételük GDP-hez mért aránya 2000-ben 3%-ra nőtt az 1999. évi 2,6%-ról. A díjbevétel 2000-ben (384,2 milliárd forint) az előző évinél 29,1%-kal volt magasabb. A díjbevétel reálértékének növekedési üteme (17,6%) lényegesen meghaladta a szerződések darabszám növekedésének mértékét, ami jelzi, hogy az új szerződésekben meghatározott díjak reálértéke magasabb a korábban kötött szerződésekénél, a megszűnő, illetve részben a korábban kötött, de még élő szerződések tekintetében. Az új szerződések magasabb díja mellett a biztosítási szerződésének indexálási gyakorlata is hozzájárult a díjbevételek kedvező alakulásához, hiszen ennek segítségével az egyes - indexált - szerződések díjbevétele legalábbis lépést tart az inflációval. A fentiek különösen markánsan megfigyelhetők az élet-ágban, ahol - annak ellenére, hogy 2000 végén kevesebb volt a szerződések száma, mint 1999 végén - 2000-ben nominálisan 48,4%-kal volt magasabb a díjbevétel összege, mint 1999-ben. Az életbiztosítási ág díjbevétele 178,4 milliárd forint, az összes díjbevétel 46,4%-a volt. (1999-ben az életbiztosításokból származó díjbevételek részaránya még csak 40,4% volt.)
2000-ben az életbiztosítások díjbevételének 50,5%-a származott a vegyes életbiztosítási szerződésekből, 42,6%-a a befektetésekhez kötött életbiztosításokból. Ezen két biztosítási ágazat díjbevétele között jelentős aránymódosulás következett be, hiszen 1999-hez viszonyítva a vegyes életbiztosítások díjbevételeinek részaránya 15 százalékponttal csökkent, míg a befektetéshez kötött
életbiztosítások díjbevételeinek aránya 18,1 százalékponttal növekedett az összes életbiztosítási jbevételen belül.
et-áginál kevésbé dinamikusan (nominálisan 16,1%-kal, reálértékben
yabb volt, miközben a casco díjbevételek részaránya 1,1 százalékponttal növekedett. 4.4. Piaci koncentráció 2000-ben csökkent a díjbevétel igen magas koncentrációja, de még így is az első öt biztosítótársaságnál koncentrálódott a díjbevételek 83,6%-a, 321,2 milliárd forint. (1999-ben az öt legnagyobb biztosító társaság az összes biztosítóhoz befolyt díjbevételeknek a 86%-át szerezte meg.) Az első két piacvezető cég részaránya 44,1% volt, az előző évet tekintve ebben az összehasonlításban 2 százalékpontos részarány csökkenés következett be. Az életbiztosítási piac öt legnagyobb piaci részesedésű cége 2000-ben az életbiztosítási díjbevételek 83,3%-át (1999-ben 86%-át) gyűjtötte be. A két legnagyobb részesedésű biztosító részaránya az 1999. évi 57,1%-ról 2000-ben 51,1%-ra csökkent. A nem-életbiztosítási ág öt legnagyobb piaci részesedésű társasága összesen 90,2%-os részarányt birtokolt 2000-ben (ez az arány 1999-ben 91,6% volt). A két legnagyobb cég részesedése a nem-élet ági díjbevételekből 2000-ben 64,7% volt, ami alig kevesebb az 1999. évi 65%-nál. Bár a biztosítási piac még jelenleg is erősen koncentrált, ám a vezető társaságok piaci részarányainak csökkenése azt jelzi, hogy egyes kisebb társaságok is képesek a térhódításra, piacszerzésre. Ezen kívül a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező cégek között is lényeges arányeltolódások következtek be a díjbevételek megszerzése tekintetében. 4.5. Viszontbiztosítás A beszámolási időszakban a viszontbiztosítóknak átadott díj 56,8 milliárd forint volt, ami az összes díjbevételnek 14,8%-a. Az életbiztosítási üzletág viszontbiztosításba adott díjbevétele 18,2 milliárd
%-a - volt, . Az élet-ági viszontbiztosítás szinte teljes -életbiztosítási üzletág viszontbiztosításba átadott
i díjbevétel 18,8%-a - volt. A nem-életbiztosításokból is k mindössze 137 millió forint díjátadás történt belföldi viszontbiztosítóhoz. Ugyanakkor
y az egyes biztosítótársaságok között nagy az eltérés a viszontbiztosításba adott
éke csekély volt, s mintegy fele származott külföldi
ge, így a díjbevétel növekedése kedvező módon 18,2
díA nem-élet ágban ugyan az él5,7%-kal, 205,8 milliárd forintra) nőtt a díjbevétel, ám ez a mérték is meghaladta az üzletágra jellemző szerződésszám növekedés (2,9%-os) ütemét. A nem-élet ágon belül 2000-ben a legtöbb díjbevétel a kötelező gépjármű felelősség biztosításból (64,5 milliárd forint, az összes nem-élet díjbevétel 31,4%-a) és a (szárazföldi jármű) casco-ból (52,7 milliárd forint, 25,6%) származott. A kötelező gépjármű felelősség biztosítás díjbevételének részaránya az összes nem-élet ági díjbevételen belül az 1999. évinél 1,7 százalékponttal alacson
forint - tehát az összes élet-ági díjbevétel 10,2összege külföldi viszontbiztosítókhoz került. A nemdíjbevétele 38,7 milliárd forint - a nem-élet ágcsamegjegyzendő, hogdíjbevétel mértékének tekintetében, ez például általában a kisebb, illetve az újonnan alakult biztosítótársaságoknál lényegesen magasabb arányú. A magyarországi biztosító társaságok által viszontbiztosítás keretében átvett díjak mértbiztosítóval kötött ügyletekből. 4.6. Kárkifizetés és szolgáltatás A kárkifizetések és szolgáltatások 2000. évi összege 147,7 milliárd forint volt. Ez 10,9%-kal volt több mint az előző év azonos időszakának összeszázalékponttal volt magasabb. Ennek megfelelően a biztosító társaságok kárhányada az 1999. évi 44,8%-ról 38,4%-ra csökkent.
Az életbiztosítási ág kárkifizetései és szolgáltatásai 38,5 milliárd forintot tettek ki (26,1%), a nem-életbiztosítások kárkifizetéseinek összege 109,1 milliárd forint, ami 73,9%-os részarányt jelentett. Az előző év azonos időszakához viszonyítva az élet-ágban 77,9%-kal nőtt a kárkifizetések és szolgáltatások összege, így itt a kárhányad (18%-ról 21,6%-ra) nőtt. A kárhányad növekedése azonban jól magyarázható az életbiztosítási ág évek óta tartó növekedésével, illetve termékeik életciklusának alakulásával, így a kárhányad növekedése illetve jelenlegi szintje nem ad okot
z átlagosnál lényegesen
különösebb aggodalomra. A nem-élet ágban a kárkifizetések és szolgáltatások összege még csökkent is (2,1%-kal), így a kárhányad (62,9%-ról 53%-ra) zsugorodott. 2000-ben a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások után kifizetett összeg 44,2 milliárd forintot tett ki, ez a nem-életbiztosítási ág kifizetéseinek 40,5%-át jelentette. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás ágazatban a kárhányad amagasabb, 68,5% volt 2000-ben, de ezen a területen is 1,4 százalékpontos javulás következett be 1999-hez képest.
4.7. KöltséAz 2000-ben a 4,2%-kal voltak magasabbak, mint 1999-ben, tehátüteme lén lmaradt a díjbevételeké k megfelelően
ltséghányada 2000-ben (31,6%) lényegesen kisebb volt, mint 1999-ben (35,7%). A költségeken n (19,2%-kal 66,9 milliárd forintra) a szerzési költségek nőttek. Ez jól
kárrendezési költségek túlnyomó része (86,7%-a) a nem-életbiztosításokat érintette. 4.8. Fő es z- és forrásaA biztosító részvénytársa ege illényegesen meghaladó mé , e ,2% tt. Az ében az e rokkal szembeni követelések aránya lény változott, továbbra is a költségvetés az a szektor, ahová legszívesebben helyezik ki eszközeiket a biztosító társaságok (az eszközök kétharmada ilyen volt 2000 végén). Ugyanakkor az év folyamán az
l lényegesen megnő llamkö arány cstárje vásáraA forrás oldal legnagyobb részét kitevő a a mérlegen bel
mivel a tartalékok értéke gyorsabban (29 ő mérlegf eg b er végén 548,8 milliárd forint
lül az életbiztosítási tartalékok értéke 46,5, az egy iztosítástechnikai tartalékoké 3,7%-kal nőtt. A nagy életbiztosítási tartalék dinamika ugyanakkor az életbiztosítások ől (illetve a pia s jelen aszá dó sz erűsé
ései 557,4 milliárd forintot kitevő biztosítástechnikai tartalék és
gek költségek 1
yegesen e a költségnövekedés
a biztosító társaságoktől. Enneköbelül a legdinamikusabbajelzi a biztosítói piacon az ügyfelekért való verseny élesedését. A biztosítótársaságok a 2000. év folyamán 44,8 milliárd forint igazgatási és 9,6 milliárd forint kárrendezési költséget számoltak el, ezek 8,1, illetve 10,7%-kal voltak magasabbak az 1999. évieknél. A szerzési költségen belül 30,7 milliárd forint tartozott az életbiztosítási, 36,2 milliárd forint a nem-életbiztosítási ághoz. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ágazatban 8,7 milliárd forint volt a szerzési költség összege - az utóbbi összeg 3,3%-kal még csökkent is az 1999. évihez képest. A
zkö datok ságok mérlegfőössz (2000 végén 707,8 m liárd forint) az inflációt rtékben gy év alatt 27
gyes szekto-kal nő
eszköz oldal szerkezet egesen nem
állampapírokon belü tt az á biztosítástechnikai tartal
tvények a a kinékok súly
gyek ro . ül 76%-
ról 77,5%-ra nőtt, ,8%-kal) n tt a őösszővülésénél. A biztosítástechnikai tartalékok összege íg
volt. Ezen beviszont csak
y 2000. decembéb b
természetébtosítótársaságok befektet
cépíté legi szak ból) faka ükségsz g. 4.9. BizAz 2000 végén a biztosítótársaságok biztonsági tőke fedezetéül szolgáló befektetéssel rendelkeztek. Ez 26,5%-kal magasabb az 1999. év végi összegnél.
A befektetések túlnyomó része (82,8%) továbbra is állampapírban testesül meg. Az állampapírokon belül az államkötvények aránya lényegesen megnőtt a tavalyi évben a kincstárjegyek rovására. (Amíg 1999 végén az államkötvények még az összes állampapír 66,3%-át tették ki, addig 2000 végén ez az arány 81,3%-ra nőtt.) A biztosítók messze az előírt szükséges arányon felül fektetik be tartalékaikat állampapírokba. Ezzel eleget tesznek a Biztosítási Törvény azon előírásának, hogy "a befektetések a biztosító mindenkori likviditásának megőrzése mellett egyidejűleg a lehető legnagyobb biztonságot és jövedelmezőséget teljesítésék." A befektetések jövedelmezősége ugyan nem mondható a legjobbnak, ugyanakkor például
delmezőségének alakulása
ncia-megfelelőség
t, így a társaságok
a tőzsdei részvényárfolyamok alakulását tekintve érthető a biztonság preferálása a biztosítók befektetési döntéseinél. Az unit-linked termékek esetében a befektetési portfólió elvben nagyobb hozamot ígérő, de kockázatosabb összetételű, mint a hagyományos életbiztosítási termékeké. Az unit-linked termékek előretörésének köszönhetően a kedvezőtlen tőzsdei árfolyamalakulás ellenére (4,5%-ról 6,3%-ra) nőtt a vállalati részvényekbe történt befektetések aránya. 4.10. A biztosító társaságok eredményének, jöveElőzetes adatok szerint a biztosító társaságok adózás előtti eredménye nominálisan több mint kétszerese (18,4 milliárd forint) az 1999 évi szerény eredménynek, az adózott eredmény (14,1 milliárd forint) még ennél is gyorsabban (két és negyedszeresére) nőtt. 12 társaság zárt nyereséggel, ezek összesített adózás előtti nyeresége 23,1 milliárd forint , egy társaság nullszaldós, a 9 veszteséges biztosító összesített vesztesége pedig 4,7 milliárd forint. Megmaradt tehát a biztosítók polarizációja az eredmény tekintetében, egyes biztosítók vesztesége továbbra is nagy, esetenként növekvő. A biztosító társaságok jövedelmezősége is jelentősen javult 2000-ben a megelőző évhez képest. 4.11. Szolve2000-ben - az előző évhez hasonlóan - igen jónak mondható volt a biztosító társaságok szolvencia-megfelelősége. Az előzetes adatok szerint az év végén kettő kivételével mindegyik biztosító társaság szavatoló tőkéje lényegesen meghaladta a minimális szavatoló tőke szükségletéösszességében 221%-os feltöltöttséggel rendelkeztek. A biztonsági tőke feltöltöttség mértéke a szektorban kiemelkedően magas (504%), 100% alatti mutatóval egyetlen biztosító rendelkezett (azóta ez rendeződött), további egy társaság biztonsági tőke feltöltöttsége alig haladta meg a 100%-ot.
A biztosító mánya meg a 122 ezret (40% gasabb az előző év azonos idő az életbiztosí oz 80,7 ezer dara dés, míg 41,4 ezer szerződés a tosítási ághoz tartozott. A biztosító e ített díjbevétele a teljes biztosítási piac díjbevét -a. 2000-ben 4,3 mi (34,5%-kal meghaladta az 1999. évit). Az egyesületek közül a három legnagyobb gyesületek díjbevételének 8 s ezek díjbevétele a kisebb biztosító Rt-k díjbevételének volum el hasonlítható össze. A kárkifiz zege 784,3 millió forint volt (31,4 agasabb az 1999. évben kifizetettnél), am ől 411,9 millió forint az életbiztosításokra történt kárkifizetés és szolgáltatás orint a nem- A biztosító letek biztosítástechnikai tartal iztonsági tőke befektetéseinek nagysága a 2000. év végén lliárd forint volt. A biz oz hasonlóan az egyesületek befektetése yobb része (67,5%-a) az ál ibocsátott érték alálható.
biztosító egyesületek szolvencia-megfelelősége a szektor egészét tekintve mind a szavatoló tőke, or néhány egyesület esetében az erre vonatkozó
pénztárak. az 1999 folyamán elszámolt 4 milliárd forinttal - 5
(ami az azonosított tagdíjbevétel 5-6%-a). Fon alós működési költségét csak részben fedezi a tagdíjból levo tt összeg, a pénztárak a többlet-finanszírozási igényét az alapítók illetve támogatók által nyújtott támogatásokból finanszírozzák.
egyesületek szerződésálloszakának adatánál). Ebből
haladta tási ágh
-kal mab szerző
nem-életbizgyesületek összes
lliárd forintot tett kielének 1,1%
adja az eenév
0,1%-át,
etések és szolgáltatások öss %-kal melyb
, és 372,4 millió f egyesü
15,9 miék és b
tosító társaságokhinek legnag lam által k papírban t
A mind a biztonsági tőke tekintetében igen jó. Ugyanakkadatszolgáltatás hiányosságaival, illetve a nem megfelelő mértékű szolvencia mutatókkal összefüggésben a felügyelet intézkedett. 5. A pénztári piac A pénztári piac 2000-ben fejlődésének új szakaszába lépett, míg a nyugdíjpénztáraknál az alapítási hullám lezárult és már a fúziós folyamatok rajzolják át a működő pénztárak piacát, addig az önkéntes egészség- és önsegélyező pénztárak fejlődése új lendületet vett. 5.1. Magánnyugdíjpénztárak 2000-ben tovább folytatódott az előző évben tapasztalt koncentráció. Az 1999. év végi 30 tevékenységi engedéllyel rendelkező és ténylegesen működő magánnyugdíjpénztárból (5 beolvadását követően) a 2000. év végére 25 működött. A 25 magánnyugdíjpénztár közül 12 hátterében bank, illetve biztosító társaság, 8 esetében munkáltató áll, további 5 pénztár esetében pedig vegyes (önkéntes pénztár és/vagy több kisebb munkáltató általi) alapításról van szó. A magánnyugdíjpénztári szektorban 2000-re - ami a rendszer működésének harmadik évét jelenti - a nagy piactisztulás lezajlott, alapítás már nem történt, hiszen a tisztán felosztó-kirovó elven működő nyugdíjrendszerből történő önkéntes átlépés 1999. augusztus 31-én lezárult és további pénztártagokat már csupán a pályakezdők jelentenek, ami éves szinten 70-80 ezer embert jelent. 2000. év végén a magánnyugdíjpénztári taglétszám 2,16 millió fő volt, akik túlnyomó többsége (megközelítőleg 90%) önkéntesen választotta a magánnyugdíjpénztári tagságot. 2000 volt az első olyan év, amikor már csak a pályakezdőkkel bővülhetett a létszám, az ő belépésük éves szinten 4,6%-os létszám-bővülést jelentett. Működésük megkezdése óta összesen 32 ezer fő lépett vissza a kizárólag felosztó-kirovó rendszerbe (a megváltozott szabályozás értelmében ezt a döntésüket 2002. december 31-ig még meghozhatják). Szintén kismértékű a pénztárak közötti fluktuáció is, eddig a tagság kevesebb mint 1%-a (15 ezer fő) lépett át másik magánnyugdíjpénztárba. A pénztártagok közel négyötödét a 20-40 éves korosztály alkotja. A pénztártagok átlagéletkora 31 év. A 2000. év végi adatok szerint a gazdaságilag aktív népesség 52,5%-a van tagként regisztrálva a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszerben. 2000 folyamán közel 80 milliárd forint tagdíjjellegű bevételt könyveltek el a pénztárak, szemben az 1999. évi közel 60 milliárdos bevétellel. Éves átlagban az összes tagdíjjellegű bevétel 96%-a azonosított és jóváírt, további 4%-a azonosítatlan és függő számlára helyezett összeg volt. Az azonosított egyéni számlára jóváírt tagdíjbevételek 96%-a kötelező tagdíjként folyt be, további 4%-a kiegészítő tagdíjként. Az arányok a korábbi időszakokhoz képest nem mutatnak számottevő változást.
év folyamán 7 milliárd forint befektetési tevékenységből származó nettó bevételt könyveltek el Aza magánnyugdíj2000-ben a magánnyugdíjpénztárak - szembenmilliárd forintot számoltak el működési költségként
tos kiemelni, hogy a pénztárak vnt és működési tartalékba helyeze
A műköalkalmtiszteleadminirészaráfennmaegyéb kmíg a f1-től - tA pénznettó b(nyilván ,35%-át teszi ki, ami közel duplája az előző év végi értéknek. Az 1 főre eső vagyon 2000. év végén a szektorban átlagosan 80 ezer formert a összegegyakorlés műktagok egAz elmhogy a hozamoportfólvagyonA vagy(3,4%) megtest végi adatok szerint. Bár a magánnyugdíjpénztárak először 2000-ben eszközölhettek - jogszabályi kereteken belül - külföldi befekte eket, ezek részaránya minimális (a vagyon kevesebb mint 0,5%-a) volt.
Magánnyugdíjpénztárak portfóliója (%)
dési költségeken belül - éves átlagban - a tagszervezéssel járó költségek 6%-os, a pénztári azottak munkabére és közterhei 8%-os, a pénztári tisztségviselők és szaktanácsadók tdíja 5%-os részarányt képviselnek. A működési költségek legnagyobb hányadát az sztrációs és nyilvántartási feladatokat ellátó szervezetnek fizetett díjak jelentik 50%-os nnyal. További 8%-ot tesz ki a garanciadíj és a felügyeleti díj együttes összege. A radó 23%-ot az anyagjellegű ráfordítások, a marketingköltség valamint a nem nevesített öltségek jelentik. (A garanciadíj mértéke az adott tárgynegyedévi tagdíjbevétel 0,4 százaléka,
elügyeleti díj 2000-ben a realizált tagdíjbevétel 2 ezreléke volt, azonban mértéke 2001. január örvénymódosítással - 3,5 ezrelékre emelkedett.) tárak vagyona alapvetően a tagdíjjellegű bevételekkel, valamint a befektetésekből származó evételekkel gyarapszik. A 2000. év végére - előzetes adatok szerint - a vagyon értéke tartási értéken) elérte a 175 milliárd forintot, amely a GDP 1
intot tett ki, ami nem egyenlő a tag egyéni számláján jóváírt tényleges megtakarítás értékével, szféra vagyona a fedezeti, a működési és a likviditási tartalékokon lévő együttes befektetett t jelenti. 1999. év végén az 1 főre eső vagyon a szektor átlagában 43 ezer forint volt. A atban a pénztárak alapvetően csak a fedezeti tartalékot fektetik be (néhány esetben a likviditási ödési tartalékon jelentkező szabad pénztári eszközöket is befektetik rövid lejáratra), ami a yéni számláin jóváírt (hozammal növelt tagdíj) értéket jelenti.
últ három év folyamán a konzervatívabb befektetési politika volt jellemző, azaz elmondható, pénztárak általában nem használták ki a jogszabályok adta - a kockázatosabb, de nagyobb t ígérő befektetési formák esetében előírt - befektetési korlátokat. A magánnyugdíjpénztárak ió-összetételét tekintve 1999. év végi állapothoz képest az állampapírokban megtestesülő rész 83,4%-ról 77,7%-ra csökkent, ugyanakkor a részvényarány közel 10%-ról 13,5%-ra nőtt. on többi részét a pénztárak jellemzően befektetési jegyekben (3,7%), valamint kötvényekben
tartották. A bankbetétben, bankszámlán lévő, valamint egyéb befektetési formában esülő vagyon aránya 1,7%-ot tett ki 2000. év
tés
Befektetési forma
1999
2000
bankszámla és készpénz 2,7% 1,3%
bankbetét 0,3% 0,2%
magyar állampapír 83,4% 77,7%
részvény 9,9% 13,5%
kötvény 1,7% 3,4%
befektetési jegy 1,7% 3,7%
egyéb 0,3% 0,2%
Összesen 100,0% 100,0% 5.2. Önkéntes pénztárak Az önkéntes pénztári szférában továbbra is a nyugdíjpénztárak határozzák meg az uralkodó tendenciákat, mivel ezek tudhatják magukénak az önkéntes pénztári tagság 90%-át, valamint a pén 98%-át. Ugyanakkor 2000-ben 11 egészségpénztár és 4 önsegélyező pén ségi engedélyért a felügyelethez. A beküldött anyagok hiányosságai miatt azonban, egy kivétellel még nem kapták meg a tevékenységi engedélyt. A végelszámolások és felszámolások is jelentős mértékben befolyásolták az önkéntes pénztári piac szereplőinek életét.
ztári vagyon több mint ztár folyamodott tevékeny
Pénztárak száma Taglétszám (ezer fő) Vagyon (milliárd forint)
önkéntes nyugdíjpénztárak piacán annyiban más a helyzet, mint a magánnyugdíjpénztári piacon,
nnyugdíjpénztári tagság közel 90%-át az önkéntes belépők teszik ki és valószín pénztárakh yugdíjcélú megtakarításokat nem ellenzik, így nem kizárt, hogy közülük újabb és újabb önkéntes nyugdíjpénztári tagokat lehet toborozAz önkéntes nyugdíjpénztárak többsége már 7 éves gazdálkodási tapasztalattal rendelkezik. A tevékenységi engedéllyel rendelkező tárak év végén 116 vo 00-ben jelentős á s zajlott ezen a piacon, 7 végelszámo ődött be és az év olt f , valamint 5 pénztárnak volt felügyeleti felszólítása végelszámolásra. A végelsz ok m töb éntes íjpénz tett, 4 pénztárnál a bíróság már kijelölte a felszámolót, további 5 bírósági folyamatban van. Az önkéntes nyugdíjpénz piaca létsz mind nuk tében n
fferenciált. A 2000. év végi adatok szerint a 15 legnagyobb - 20.000 főnél nagyobb létszámmal és 4
azonban elmarad a magánnyugdíjpénztári
Önkéntes n nztá
Az hogy az előbbiek már 1994 óta tevékenykednek, 1996 volt a telítődés éve, azóta a megszűnések, a fúziók és az alapítások párhuzamosan zajlottak. A létszámnövekedés már 1999-ben lelassult, és ez a lassúbb ütem jellemezte a 2000. évet is. Ez azt jelenti, hogy a meglévő tagok gyarapítják a hosszú távú nyugdíjcélú megtakarításaikat, az új tagok éves szinten 60-70 ezer embert jelentenek. Növekedési lehetőségük azonban nem merült ki, hiszen tény, hogy a 2,16 millió magánnyugdíjpénztári tag nem mindegyike önkéntes pénztári tag is. Mivel a magá
űsíthető, hogy a oz kötődő n
ni.
pénz száma lt. 20trendeződéolyamatban
lás fejez végén további 4 vámolás
ellett a felszámolás is b önk nyugd tárt érin
tárak mind ámuk, vagyo tekinte nagyodimilliárd forintnál nagyobb vagyonnal rendelkező - pénztár tömöríti a tagság több mint 75%-át és koncentrálja a vagyon közel 70%-át. Az adatok szerint az önkéntes nyugdíjpénztári szférában is koncentráció figyelhető meg, amelynek mértéke koncentrációtól. Amíg azonban a magánnyugdíjpénztárak esetében az alapítók között egyértelmű a pénzügyi szektor dominanciája, addig az önkéntes nyugdíjpénztári szektorban a pénztárak száma és (a munkáltatói befizetéseken keresztül) a vagyon tekintetében jelentőssé válik a munkáltatói háttér szerepe is. A 2000. év végére az önkéntes nyugdíjpénztárak taglétszáma meghaladta az 1,08 millió főt. Az önkéntes nyugdíjpénztári piac már 1999 folyamán telítődni látszott, így 2000 folyamán is csekélyebb, az előző év végihez képest közel 7%-os taglétszám-növekedés volt tapasztalható. Az önkéntes nyugdíjpénztárak az év folyamán közel 55 milliárd forint tagdíjjellegű bevételt könyveltek el, hasonlóan az előző évhez. Éves átlagban az összes tagdíjjellegű bevétel 98%-a azonosított és jóváírt, további 2%-a azonosítatlan és függő számlára helyezett összeg volt. Az azonosított egyéni számlára jóváírt tagdíjbevételek 66%-a munkáltatói hozzájárulásokból, 26%-a tagok által befizetett tagdíjból, további 8%-a pedig támogatásból származik. Az év folyamán 14 milliárd forint befektetési tevékenységből származó nettó bevételt könyveltek el az önkéntes nyugdíjpénztárak. Az önkéntes nyugdíjpénztárak az év folyamán közel 3 milliárd forint működési költséget számoltak el, ami a tárgynegyedévi azonosított tagdíjbevétel 5-6%-a. A magánpénztárakhoz hasonlóan a többlet működési költséget az alapítók, támogatók általi támogatások fedezik.
A működési költségeken belül a tagszervezéssel járó költségek 6%-ot, a pénztári alkalmazottak munkabére és közterhei 16%-ot képviselnek. Közel 13%-os arányt jelentenek a pénztári tisztségviselők tiszteletdíjai és közterhei, valamint a szakértők tiszteletdíjai. A működési költségek legnagyobb hányadát az adminisztrációs és nyilvántartási feladatokat ellátó szervezetnek fizetett díjak jelentik 39%-os részaránnyal. További 3%-ot tesz ki a felügyeleti díj összege, amely díj 2000-ben a tárgynegyedévi realizált tagdíjbevételek 2 ezreléke volt. A fennmaradó 23%-ot az anyagjellegű ráfordítások, a marketingköltség, valamint a nem nevesített egyéb költségek jelentik. 2000 végére az önkéntes nyugdíjpénztárak vagyona - az előző év végéhez képest több mint 40%-os növekedéssel - elérte a 225 milliárd forintot. Az 1 főre eső vagyon 2000 végén a szektorban átlagosan 208 ezer forintot tett ki, amely esetben vagyon alatt a fedezeti, a működési és a likviditási tartalékon ténylegesen jóváírt megtakarítások együttes értékét értjük. 1999. év végén az 1 főre eső vagyon értéke a szektorban átlagosan 106 ezer forint volt. Portfólió-összetételükre hasonló megállapítások tehetők, mint a magánnyugdíjpénztárak esetében. Az önkéntes nyugdíjpénztárak által nyújtott szolgáltatás értéke a vagyon arányában kifejezve az 1%-ot sem éri el.
Önkéntes nyugdíjpénztárak portfóliója (%) Befektetési forma
1999
2000
bankszámla és készpénz 2,0% 1,6%
bankbetét 1,3% 2,8%
magyar állampapír 76,8% 72,8%
részvény 11,5% 14,1%
kötvény 3,8% 3,7%
befektetési jegy 4,0% 3,7%
egyéb 0,6% 1,3%
Összesen 100,0% 100,0% 5.2.2. Önkéntes egészség- és önsegélyező pénztárak Az önkéntes egészség és önsegélyező pénztárak folyamatosan nyújtanak szolgáltatásokat. Az egészségpénztárak elsősorban prevenciós jellegű szűrővizsgálatokat, fogorvosi ellátást, gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz megvásárlásához ártámogatást, valamint életmódra vonatkozó szolgáltatásokat nyújtanak. Az önsegélyező pénztárak szolgáltatásainak jellegét tekintve elsősorban szülési, gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz ártámogatási, oktatási, lakásfenntartási és temetési segélyek jellemzőek. A tevékenységi engedélyért folyamodó egészség- és önsegélyező pénztárak korábban említett viszonylag magas száma mellett ezt a piacot is jellemzik a piactisztulás különböző formái. 2000 végén 1 egészségpénztár végelszámolása volt folyamatban, 2 pénztár megindult végelszámolását pedig felszámolássá kellett átalakítani. 1-1 egészség- és önsegélyező pénztárnál kijelölésre került a felszámoló és további 4 egészségpénztárnál a felszámolás a bírósági szakaszban tart. A 2000. év végén az önkéntes egészségpénztárak több mint 71 ezer főt, az önsegélyező pénztárak több mint 60 ezer főt tartottak nyilván. Az önkéntes egészségpénztáraknál az 1999. év végéhez képest közel 47%-os, az önsegélyező pénztáraknál 31%-os volt a létszám növekedési üteme. Az egészségpénztárak vagyona év végéhez képest megduplázódott, 4 milliárd forintra nőtt. A nagyarányú vagyonnövekedés elsősorban az új pénztári szereplők megjelenésének és a munkáltatói hozzájárulásoknak és támogatásoknak köszönhető. Az önsegélyező pénztárak összesített vagyona az év végén 850 millió forint volt (szemben az 1999. év végi 1,16 milliárd forint értékű vagyonnal). A vagyoncsökkenés a nagyarányú szolgáltatás-nyújtásnak tudható be. A 2000. év végi előzetes adatok szerint az önkéntes egészségpénztári piacon a 6 legnagyobb pénztár koncentrálta a tagság több mint 85%-át, valamint a vagyon több mint 95%-át. Az önsegélyező pénztárakat tekintve 2 piacvezető pénztár együttes
taglétszáma az összes taglétszám 7 összes vagyon közel 40%-át tette ki. Az egészségpénztárak 2000 folyamán 1,7 milliárd forint értékű szolgáltatást nyújtottak, szemben az előző évi 0,8 milliárd forint értékű szolgáltatással. Tagdíjjellegű bevételük közel 4 milliárd forint volt, míg az előző évben ez az összeg 2 ű befizetések 54%-át a munkáltatói hozzájárulások, 38%-á a tagok által fizetett tagdíjak tették ki. Az önsegélyező pénztárak 2000 folyamán t értékű szolgáltatást nyújtottak, szemben az előző évi 0,7 milliárd forinttal. Tagdíjjellegű bevételük közel 2,5 milliárd forint volt, szemben az
efolyt 1,9 milliárd fo leg ek 18%-át a msok, 78%-át a támogatá - lta d k ki.
özötti átfedések
sabban fe iztosít ozata téshAz unit linked biztosítási form élda
ügyi intézménytípusok hagyományosan jellemző tevékenységei közötti határok hog es pénzü mén inn l ig
i szolgálta"hagyományos" életbiztos y befekt gáltatással párosu lszbelül. (A többféle típusú szolgáltatást nyújtó " sítási" szerz dések történe m az
ítások kital kezdődött. Például az "elérésre szóló életbiztosítások" a bankok által
hosszúlejá téti konstr kal. Ez a biztosítás néposítás zármazó díjbevét
kevesebb 999. évinél.)
Az ügyfelek által befizetett biztosítási díj szerződésben meghatározott része képezi alapját az ges biztosítási (kár) ek fedeze a díj m szét ug
szerződésben meghatározott kereteken belül befekteti, s annak hozama (illetve a szolgáltatást íjának l tán meg rész) tott u
módozat tehát lényegében egy egyszerű árukapcsolás, s a két rész a biztosító és a biztosított számára is jól elválasztódik egymástól, azt lényegében csak az árukapcsolt szerződés tartja egyben. Ha ehhez még ho befizetett "biztosítási" díj döntő hányada (mintegy 98-99%-a) a befektetési tevékenységhez kötődik, míg az életbiztosítást csak a maradék 1-2 százalék finanszí teljesen egyértelmű, hogy itt valójában életbiztosítással "kiegészített" befektetési szolgáltatásról van szó. (A PSZÁF által bekért
telén belül n m különüléletbiztosítási és a bef ész ügy di s en
szerepel az elkülönítés. A felügyelet szám ű inform al tehát rend ik a díjbevétel belső megoszlásáról, az itt közölt aránybecslés).
efektetéshez kötött él ítások űségéb epet já ogy az ek ügylettel megoldhat iztosít fektet hát a ói
l nzó le a for l is, ha a biztosítók l en n épesek ni az ü pénzé kár a b si
pok, akár pedig közvetlenül az ügyfél maga. Korrekt intézménytípusi szintű lítással nem rendelkezünk (ezt meglehetősen nehéz lenne elkészíteni), ű, hogy tosítók k edő mi befektetési tevékenysége lenne
5%-át, míg együttes vagyonuk az
milliárd forintot tett ki. A tagdíjjellegt a támogatások, további 8%-át
2,9 milliárd forin
1999-ben bhozzájárulá
rinttal. 2000-bensok, további 4%
a tagdíjjelát a tagok á
ű befizetésl fizetett tag
unkáltatói íjak tetté
FÜGGELÉK A pénzügyi tevékenységek k
a. A unit-linked életbiztosítások
A biztosítótársaságok legdéletbiztosítási (unit linked) pénz
inamikumódozat.
jlődő b ási mód a befektea jó p
ez kötött az egyes
elmosódására, arra,minél nagyobb szeletet
y az egy kihasítani a pénzügy
gyi intéz ytípusok tások nagy tortájából. A
ovációikka yekeznek
ítás itt eg etési szolbizto
l egy ügyféte ne
erződésen unit ő
linked biztosmegtakarítási típusúak, s a korábbi években
álásávalversenyképesnek is bizonyultak
kínált közép-és mára túljutott a zenitjén,
ratú beaz ilyen bizt
ukciókokból s
i módozatelek összege 2000-
szerűsége ben
nominálisan is csaknem 30%-kal volt az 1
esetle esemény tének, ásik ré a biztosító yancsak a
végző biztosító d evonása u maradt a biztosí at illeti. Az nit linked
zzátesszük, hogy jellemzően a
rozza, így már
adatszolgáltatásban a befektetaz
éshez kötött életbiztosítások díjbevéektetési díjr
ezerződéseib
nem
el azonban elkez
, az egyes szer
felek egyeációv
A begy
etbiztosják életb
népszerás és be
en szerés iránti igény
tszhat, heiket, te
ügyfelfogyaszt
praktikum, kényelem. Emagasabb hozammal lenala
vileg voének k
hetne ezbefektet
ma attógyfelek
ényegesefektetét, mint a
hozamösszehasonám nem valószín
ugyan a biz iemelk nőségű
egy lényeges oka utóbbi évek SZ
az unit biztosí lfutásá fő ok valószínűleg azJA s zásán ül (li összeg kedve en
ben) rész nek az lgárok életbiztosítási befizetéseik után. Mivel mzően a efekte ötött sításra tett díj k
ügyfeleiknek az adóbevalláshoz felh lható ig t, így az l (befek ltal z unit linked biztosítá eresztül akorlat öntően befektetésekre költött
jövedelemrész (az SZJA nyben ő limi int életbizadóelőnyt. (Mindeközbe fektető eges befektetési formákban lekötött
célzott etések kozó ezmén telt) e ntos m ni ug , hog tbizto gcíme ő
adóvisszatérítés feltétele a hosszú távon való lekötöttség.
b. Pénztárak háttere
nyugdíjpénztár éb iz ságmunkáltató áll, további 5 pénztár esetében ig vegyes (önkéntes pénztár és/vagy több kisebb munkáltató általi) alapításról van szó. A támogatói háttér megjelölése azonban nem kizárólagos,
tó jelleg is ezen töb kon fol befogadó pénztár.
ám
)
Létsz
(millió f
-linked zabályo
tások fekereszt
nak. A mitált
, hogy az zménybig) adó
(adóvisszatérítésa biztosítók jelle
esülhetteljes b
állampotéshez k életbizto befize ról adjá
kia
asznáa gy
azolásban d
ügyfé tető) áson k törvé
n a beszerepl
az esetltig), megyéb
tosítás élvez SZJA
jövedelme után atudja venni.) Fo
an befektegjegyez
re vonatyanakkor
adókedvy az éle
yt (adóhisítási jo
is igénybn történ
A 25 magán közül 12 hátter en jellemzően ped
bank, illetve b tosító társa , 8 esetében
csupán tájékozta ű, ugyan pénztárak bsége - a centrációs yamatoknakköszönhetően - már
Háttér
Pénztársz
(db;%
ám
ő;%)
Vagyon
(milliárd forint;%)
banki 7 56,8 32,4 28,0 0,741 34,4
biztosítói 5 20,0 56,4 97,6 55,7 1,216
munkáltatói 8 32,0 0,074 3,4 12,2 6,9
egyéb (vegyes) 05 20, 0,126 5,8 8,7 5,0
összesen 25 100,0 2,157 100,0 75,3 100,0 1 Az önkéntes nyugdíjpénztárak hátterében állókat nem lehet olyan egyértelműen meghatározni, mint
rak e en a törvény előí ében 15 természe y szükséges önkéntes nyugdíjpénztár alapításához. Az alábbi táblázat azonban érzékelteti, hogy míg a
k ugója a pénzügyi s ug tárak nkáltatóknak van domináns szerepe.
Háttér
ám
(db;%)
Létsz
(millió fő;%) (milliárd forint;%)
magánnyugdíjpénztá setében, hisz rása értelm tes személ
magánnyugdíjpénztári szeesetében a mu
tor mozgatór zektor, addig az önkéntes ny díjpénz
Pénztársz ám Vagyon
banki 8 60,6 26,9 6,8 0,293 27,1
biztosítói 5 4,3 400 37,0 64,1 28,4 0,
munkáltatói és egyéb 103 88,9 0,389 35,9 100,7 44,7
összesen 116 100 82,0 1,0 100,0 225,4 100,0 A aknál törvényi előír függetle tkezelő azása, minden magánnyugdíjpénztárnál és önkéntes nyugdíjpénztárnál meg is valósul. A nyugdíjpénztárak le ereskedelmi ba égzik.
nyugdíjpénztár ás a n leté alkalm ami
tétkezelését jellemzően k nkok v
A jelentős többsége rendelkezik legalább egy vagyonk el, amel ban azt je tt bizonyos pénztárak vagyonuk egy részének vagy egészének befektetését maguk k agyonkez is van. A magánnyugdíjpé i törvény el ztár kötelezve van befektetési szakértő azására is kezelők általában a nyugdíjpénztárak hátterében álló szervezet érdekkörébe, vagy tulajdonosi körébe tartoznak. A pénztá kran v zelőkhö zik ki a befektetési te emzően befektetési váll khoz é etési alapA nyugdíjpénztárak tevékenysége jelentősen eltér, amennyiben kockázati szempontból vizsgáljuk azt. Jelentős működési tségeinek finanszírozási lehetősége, a méretgazdas ármazó kockázat attól függően értelmezhető a pénztár és/vagy a pénztárszolgáltató vonatkozásában, hogy a pénztár saját maga végzi, vagy kihelyezi vagyonkezelését. A etételével (nem és kor) összefüggő kockázat két szempontból is érdekes, egyrészt - kizárólag magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában -
vegyes rendszerbe önként b it hetőTB-rendszerbe való visszalépésre, am inden való ség szerint a 35-40 éven túli korosztályt érinti, másrészt mindkét pénztártípusnál a szolgáltatásnyújtásnál lesz jelentősége a tagság
óbbi egy likviditási kockáz is hető.) A pénztárszolgáltatókkal kapcsolatban azonban nemcsak befektetési kockázat jelentkezik, hanem
k , pont tagdíj meg nem ől kockázat pedig azért nagyon fontos, mert kihat és erősíti a többi kockázati elemet is.
nyugdíjpénztáraklenti, hogy emelle
ezelőv y azon
ezelik, illetve azt, hogy egy pénztárnak töőírásai értelmében minden magánnyugd. A vagyon
bb víjpén
elője nztáralkalm
rak gyaalkozáso
agyonkes befekt
z helyekezelőkhöz. vékenységet, jell
kockázatot hordoz a pénztárak működési kölágosság kérdése. A befektetési tevékenységből sz
tagság össz
ugyanis a elépők előtt méi m
g 2002. decembszínű
er 31-ig ny va áll a le ség a
összetételének. (Ez ut ébként atként értékel
működési kockázat is. A tagdíjjal apcsolatos osabban a fizetéséb eredő
Statisztika lékl
ok eszk túrá
(milliárd forint)
Megnevezés 1999. XII. 31. 2000.III. 2000. VI. 2000. 2000. XII.
i mel et
A bank özstruk ja
31. 30. IX.30. 31.
Pénztár és elszámolási számlák 516,1 706,9 754,2 770,314 690,498
Kereskedési céllal vásárolt
505,3 544,3 576,4 590,087 601,228 értékpapírok
Befektetési céllal értékpapírok
5vásárolt 649,9 6 5,1 680,2 749,255 716,828
Jegybanki és bankközi betétek 1862,2 1788,2 1471,8 1386,539 1527,603
ó fo 2 0/1999milli rint 1999 000 200Bizomá ség eredménye 13 095 12 907 198,1 203,0 -1,4 nyosi tevékenyKeresk én 5 3 edelmi tevékenység eredm ye 9 889 6 790 1 0,8 106,8 -31,Értékpa atal eredm 70 21 ,1 ,0 pír forgalomba hoz énye 1 306 5 ,5 11 -46Letétke i, portfóeredmé
3 49 52,3 zelési, letéti orzés liókezelés 3nye
189 324 ,4 4,2
Egyéb befektetési szolgáltatási tevékenység eredmé
882 1 666 21,7 26,2 88,9 nye
I. Bef lgáltatási tevékenység eredmé
28 361 25 392 421,2 399,4 -10,5 ektetési szonye
II. Egyéb bevételek 3 230 2 455 48 38,6 -24,0 III. Nem tési szolgáltatási tebevétel
80 8,2 ,7 1 befekte vékenység 5ei
53 8 12 46,
IV. Aktivált saját teljesítmények érté 3 5 ke 887 1 113 1 ,2 17, 25,5V. Any 2 2 41 42,5 ,6 agjellegu ráfordítások 771 699 ,1 -2VI. Személyi jellegu ráfordítások 9 232 7 804 137,1 122,7 -15,5 VII. Értékcsö 1 74kkenési leírás 1 778 2 26,4 27,4 -2,0 VIII. E k 6 11 6 ,0 gyéb költsége 7 708 786 4,5 10 ,7 -12Működ 19 1 4 ési költségek 21 489 030 3 9,1 299,3 -11,IX. Egy 4 3 3 0 éb ráfordítások 5 601 536 8 ,2 71, -19,X Nem eráfordít
6 ,6 6 befektetési szolgáltatási t vékenység 1ásai
05 7 1 1,2 -27,
A Üzle nye 6 86 ,4 ti tevékenység eredmé 5 837 126 ,7 96 5,0B Pénz űveletek eredménye 1 65 18 10,3 7,1 ügyi m 245 8 ,5 -4C Szokásos vállalkozási eredmény 7 6 10 106 ,2 082 784 5,2 ,7 -4D Rend -3 -4 -5, -6,7 ,4 kívüli eredmény 48 26 2 22E Adóz mény 6 734 6 358 100 100,0 -5,6 ás előtti ered