14 Ha jól tudom, ön volt ennek a szakmai szervezôdésnek a szülôatyja. Miért és hogyan vágott bele? Az elsô találkozó életre hívását 1991-ben az motiválta, hogy a 9./1990. szociális és egész- ségügyi minisztériumi rendelet lehetôvé tette jogelôd nélküli gyógyszertárak létesítését. Az év ôszére már nyolcvanöt magánpatika jött létre (az enyém egyébként a tizenkilencedik volt ebben a sorban), én pedig elhatároztam, hogy az új gyógyszertárak tulajdonosait meghívom egy beszélgetésre. Gyakorlatilag családi vállalkozásban szerveztük a ren- dezvényt: két gyerekem gyártotta és postáz- ta a meghívókat, saját zsebbôl fedeztem mindent, az üdítôkig bezárólag. Várakozáson felüli érdeklôdést sikerült kiváltani: elôször csak a kistermet béreltem ki Kecskeméten, a Technika Házában, de ahogy nôtt a jelent- kezôk — köztük húsz-egynéhány kiállító — létszáma, hozzávettem a nagytermet és a kiállítótermet is. Emiatt persze a közeli gim- náziumból áthoztuk az összes asztalt, a kór- házból pedig egy csomó mûtôlepedôt — ezekbôl lettek az installációk… Végül is nagy- jából háromszázan voltunk jelen, és rögtön megalakítottuk a Magángyógyszerészek Or- szágos Szövetségét, és mind a nyolcvanöt patikatulajdonos gyógyszerésze aláírta a do- kumentumot. Milyen közvetlen, gyakorlati célokat akar- tak legelôször megvalósítani? Ezek bizony nagyon prózaiak voltak, hiszen valójában nem tudtunk még gazdálkodni, hi- telt felvenni vagy finanszírozási szerzôdést kötni, de még egy munkaszerzôdést sem tudtunk rendesen megírni. Én viszont évtize- dekig Bács-Kiskun megyében éltem, jól is- mertem a különbözô kapcsolódó területek vezetôit, meghívtam ôket — a társadalom- biztosítási igazgatótól a megyei bíróság el- nökéig —, és ôk el is jöttek. Sôt, ott volt pél- dául az APEH akkori országos elnöke is, aki szintén a megyébôl származott, és akinek gyógyszerész volt a felesége, így szívesen jött kiokosítani minket. Az összejövetel végül az éjszakába nyúlt, és a társaság az egész hétvégét együtt töltötte, annyi megbeszélni- valónk volt. A következô évre, a második konferenciánkra pedig már Kecskemét szó- ba sem jöhetett, mert kinôttük: a budapesti Duna Palotában mintegy ezren voltunk, s a rendezvény programja három napot töltött meg. A találkozó aztán évrôl évre gyarapo- GYóGYSZERéSZEK XX. ORSZáGOS KONGRESSZUSA – 2010. „A gyógyszertár mint egészségcentrum” Ez volt a címadó jelmondata a XX. Gyógyszerészek Országos Kong- resszusának, amelyet a Magán- gyógyszerészek Országos Szö- vetsége október elején, Siófokon rendezett meg. A jubileumi ese- mény kapcsán a szövetségrôl és a kongresszus immár húszesz- tendônyi történetérôl, illetve aktu- ális célkitûzéseirôl beszélgettünk a társaság elnökével, Dr. Mikola Bálinttal.
4
Embed
GyóGyszerészek XX. OrszáGOs kOnGresszusa – 2010 · Másfelôl ma nálunk a háziorvosi státuszok tizenöt százaléka betöltetlen, a praktizáló or-vosok negyven százaléka
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
1414
Ha jól tudom, ön volt ennek a szakmai
szervezôdésnek a szülôatyja. Miért és
hogyan vágott bele?
Az elsô találkozó életre hívását 1991-ben az
motiválta, hogy a 9./1990. szociális és egész-
ségügyi minisztériumi rendelet lehetôvé tette
jogelôd nélküli gyógyszertárak létesítését. Az
év ôszére már nyolcvanöt magánpatika jött
létre (az enyém egyébként a tizen ki len cedik
volt ebben a sorban), én pedig elhatá roztam,
hogy az új gyógyszertárak tulajdo no sait
meg hívom egy beszélgetésre. Gyakorla tilag
családi vállalko zásban szerveztük a ren-
dezvényt: két gyerekem gyártotta és pos táz-
ta a meghívókat, saját zsebbôl fedeztem
mindent, az üdítôkig bezárólag. Várakozáson
felüli érdeklôdést sikerült kiváltani: elôször
csak a kistermet béreltem ki Kecskeméten, a
Technika Házában, de ahogy nôtt a jelent-
kezôk — köztük húsz-egynéhány kiállító —
létszáma, hozzávettem a nagytermet és a
kiállítótermet is. Emiatt persze a közeli gim-
náziumból áthoztuk az összes asztalt, a kór-
házból pedig egy csomó mûtôlepedôt —
ezekbôl lettek az installációk… Végül is nagy-
jából háromszázan voltunk jelen, és rögtön
megalakítottuk a Magángyógyszerészek Or-
szá gos Szövetségét, és mind a nyolcvanöt
patikatulajdonos gyógyszerésze aláírta a do-
kumentumot.
Milyen közvetlen, gyakorlati célokat akar
tak legelôször megvalósítani?
Ezek bizony nagyon prózaiak voltak, hiszen
valójában nem tudtunk még gazdálkodni, hi-
telt felvenni vagy finanszírozási szerzôdést
kötni, de még egy munkaszerzôdést sem
tud tunk rendesen megírni. Én viszont év ti ze-
dekig Bács-Kiskun megyében éltem, jól is-
mertem a különbözô kapcsolódó területek
vezetôit, meghívtam ôket — a társadalom-
biztosítási igazgatótól a megyei bíróság el-
nökéig —, és ôk el is jöttek. Sôt, ott volt pél-
dául az APEH akkori országos elnöke is, aki
szintén a megyébôl származott, és akinek
gyógyszerész volt a felesége, így szívesen
jött kiokosítani minket. Az összejövetel végül
az éjszakába nyúlt, és a társaság az egész
hétvégét együtt töltötte, annyi megbeszél ni-
valónk volt. A következô évre, a második
kon ferenciánkra pedig már Kecskemét szó-
ba sem jöhetett, mert kinôttük: a budapesti
Duna Palotában mintegy ezren voltunk, s a
rendezvény programja három napot töltött
meg. A találkozó aztán évrôl évre gyara po-
GyóGyszerészek XX. OrszáGOs kOnGresszusa – 2010.
„A gyógyszertár mint egészségcentrum”
Ez volt a címadó jelmondata a XX.
Gyógy szerészek Országos Kong
resszusának, amelyet a Magán
gyógyszerészek Orszá gos Szö
vet sége október elején, Siófokon
rendezett meg. A jubileumi ese
mény kapcsán a szövetségrôl és
a kong res szus immár húsz esz
ten dônyi történe té rôl, illetve ak tu
ális célkitûzéseirôl beszél gettünk
a társaság elnökével, Dr. Mikola
Bálinttal.
1515
dott, az állandó, jól bevált színhely Siófok lett,