GONDOLATOK A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJÁRA

DUKRÉT GÉZA

GONDOLATOK A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁSNAPJÁRA

2020. a Nemzeti Összetartozás Éve

Már 1992-ben megszületett az a gondolat, hogy szükséglenne egy honismereti szövetség létrehozására, amely-nek feladata helytörténeti és néprajzi kutatás, mûemlék-védelem, honismereti nevelés. Fõ gondolata a szülõ-földhöz való ragaszkodás, az épített örökség védelme,hagyományaink ápolása. Mindezek csak széles körûösszefogás alapján valósulhatnak meg. Már mindjártaz alakuláskor, 1993-ban, öt megyébõl jöttünk össze:Máramaros, Szatmár, Szilágy, Bihar, Arad megyékbõl,de felkérést küldtünk Temes megyébe is. Így lett aneve Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és EmlékhelyBizottság. Ennek a társaságnak a munkája már elevea nemzeti összetartozásra alapozott.

Ahogy bõvült a létszám, mind ismertebbé váltunk,határainkon túl is. Ezt elõsegítették a honismeretikonferenciák, amelyek lassan nemzetközivé váltak,valamint a lap- és könyvkiadásunk. Ami pedig nagyonfontos: írásaink eljutottak egy széles magyar olvasóiréteghez, mind városainkban, mind vidéki közössé-geinkben. Egy másik fontos hozadéka társaságunknakaz, hogy mûemlékeink megbecsülésének új korszakátsikerült meghonosítanunk. Számos mûemléket a miközremûködésünk révén sikerült felújítanunk és -állí-tanunk, s az évenkénti megemlékezõ ünnepségek szer-vezõi és szónokai is a társaságunk tagjai, mind aPartiumban, mind más régiókban.

A különbözõ hazai civil szervezetekkel való szoroskapcsolataink mellett, mint az Erdélyi Kárpát Egye-sület, az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület, azErdélyi Múzeum-Egyesület, a Kriza János NéprajziTársaság, a Partiumi Keresztény Egyetem, mind jobban

bõvültek a határon túli kapcsolataink. Érdemesfelsorolni õket. Mindjárt a kezdetkor megvolt a kap-csolatunk a Honismereti Szövetséggel. Majd követ-keztek a többi kapcsolatok: Magyarhoni FöldtaniTársulat, a szegedi, a debreceni, a pécsi egyetemek, azOrszágos Mûemlékvédelmi Hivatal, késõbb a Kultu-rális Örökségvédelmi Hivatal, fõleg annak szegediirodája, ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság, a szlová-kiai Borsiban mûködõ II. Rákóczy Ferenc Emlék-társaság, Magyar Statisztikai Társaság, a debreceniHajdú-Bihar Megyei Mûemléki Albizottság, Város- ésFaluvédõk Szövetsége, Hungaria Nostra, a hajdú-szoboszlói Bocskai István Hagyományõrzõ Egyesület,a debreceni Hajdúság–Partium Értékmentõ Egyesület,a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Társaság, az isaszegiHatáron Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány, aBihari Múzeum Baráti Köre, a veszprémi és székes-fehérvári Alapítvány a Magyar Mûemléki TopográfiaTámogatására. Ezekkel a szervezetekkel kitûnõ azinformáció- és kiadványcsere. Itt említeném meg azáltalunk alapított Fényes Elek-díj átadását számos hazaiés határon túli személynek, akik kitûntek a hely-történeti kutatásban, a mûemlékvédelemben, hagyo-mányaink ápolásában, a honismereti nevelésben. Mind-ezek a kapcsolatok, közös tevékenységek a nemzetiösszetartozást erõsítik. Önzetlen munkásságunk legyenösztönzõ erõ minden magyar nemzetiségû társunkszámára, mind a Kárpát-medencében, mind a világonbárhol élõ magyar nemzettársunknak,

Isten áldásával.

PARTIUM2. OLDAL

A 2019. szeptember 6–8. között tartott 25. PartiumiHonismereti Konferencián felmerült egy diákok számáraszóló pályázat szervezésének az ötlete. A tagság az ötletetigen lelkesen fogadta, és Dukrét Géza elnök úr kérte,hogy mihamarabb mutassuk be a tervet a pályázat tar-talmát és lefolyását illetõen. Három új tagunkkal, KádárAnnával, Kelemen Hildával és Molnár Kamillával vál-laltuk, hogy a november végén esedékes éves elnökségigyûlésre kidolgozzuk a pályázat tervét.

Megbeszélést tartottunk Érmihályfalván 2019. no-vember 19-én, melyen két pályázati lehetõséget vitattunkmeg. Az elnökségi ülésen bemutatásra kerültek a kidol-gozott tervek. A jelenlévõk pozitívan fogadták, és biz-tosítottak támogatásukról, a felhívások továbbításárólmás egyesületek, pedagógusok, ismerõsök felé.

A PBMET tagjai 2019 decemberében kapták mege-mailben a felhívások szövegét, a továbbítás kérésévelkísérve. Emellett az egyesület honlapján, a sajtóban(Bihari Napló) és személyes kapcsolatok útján igye-keztünk eljuttatni a pályázatok hírét pedagógusokhoz,fiatalokhoz.

Az Örökségem címû pályázattal a 0–12. évfolyamospartiumi és bánsági diákokat terveztük megszólítani. Afiatal pályázók olyan kreatív munkákkal jelentkezhettek,amellyel bemutatják településük vagy szûkebb szülõföld-jük történelmi és néprajzi értékeit, múltbéli örökségükmég fellelhetõ nyomait.

A pályamunkákat hat kategóriában vártuk:1. Rajz – A4-es, vagy annál nagyobb méretben, sza-

badon választható technikák felhasználásával.2. Makett – szabadon választható anyagfelhasználás

és méret.3. Vers – legalább 20 sor terjedelem.4. Esszé – 3–5 oldal, A4-es formátum, Times New

Roman betûtípus, 1,5-ös sorköz, a felhasznált forrásokfeltüntetése és a mellékletben szereplõ ábrák, képekleírással való ellátása.

5. Fénykép – 3 db saját készítésû, legalább 3–4megapixel felbontású kép, digitális formában.

6. Videó – legalább 5–8 perc idõtartam, saját készítésûaudiovizuális bemutató.

Jelentkezni egyénileg vagy 2–3 fõs csapatokbanlehetett, a pályázók és segítõjük adatainak (név, életkor,lakcím, telefonszám, e-mail cím) feltüntetésével. A pálya-munkák beküldésének (postán és e-mailen keresztül)határideje 2020. április 10-e volt, az eredményhirdetésrepedig májusban került volna sor. A pályázati kategóriá-kon belül korosztályonként a legjobb munkákat beküldõ-ket terveztük díjazni. Erre a pályázatunkra azonban nemakadt jelentkezõ.

A Partium és Bánság épített öröksége pályázat 7–9. és 10–12. évfolyamos diákoknak lett meghirdetve. A

háromfordulósra tervezett pályázat feladatainak meg-oldása során a fiatalok elmélyülhettek településük építettörökségében, megismerkedhettek a Partium és a Bánságlegjellegzetesebb építészeti emlékeivel, szobrászati alko-tásaival és emlékmûveivel, ezek múltjával és jelenével,valamint a hozzájuk köthetõ történelmi eseményekkel,személyekkel. A 3 fõs csapatok a PBMET honlapjárólletöltött jelentkezési lap kitöltésével nevezhettek be, 2020.február 2-ig.

A pályázat fordulói:I. forduló2020. február 3. – március 1. (4 hét)A 7–9. és 10–12. évfolyamos tanulók egységesen egy

esszét kellett készítsenek, melyben 3–5 oldal terjedelem-ben röviden bemutatkoztak, egyénenként és csoportosan,egy csapatnevet is megadva, illetve bõvebben írtak tele-püléseik legjellegzetesebb vagy számukra legfontosabbépített örökségérõl. Az esszéhez 3–5 saját készítésû fotóvagy régi képek, képeslapok másolatait is csatolhatták.A követelmények részletes leírását a jelentkezõk általmegadott e-mail címre küldtük el 2020. február 3-án.

II. forduló2020. március 2. – április 19. (7 hét)A résztvevõk az évfolyam szerinti kategóriának meg-

felelõen összeállított feladatsort kaptak, amelyben kereszt-rejtvény, feleletválasztós, képfelismerõ stb. feladatok isszerepeltek. A megoldásokhoz az elõre megadott köny-vészet áttanulmányozása volt szükséges. A feladatlapo-kat és a könyvészetet 2020. március 2-án, e-mailben küld-tük el.

III. forduló – döntõ és díjkiosztó (A COVID-19járvány miatt erre nem kerülhetett sor.)

2020 májusa (a továbbjutókat a megadott elérhetõ-ségeken idõben értesítettük volna a III. forduló pontosidejérõl és helyszínérõl.)

Az elõzõ fordulók eredményeit összesítve az évfolya-mok szerinti kategóriákból az elsõ 5–5 (összesen 10)helyezett jutott volna a döntõbe. Itt különféle kreatív,elõzetes felkészülést igénylõ és „kincskeresõ” feladatokteljesítése várt volna a versenyzõ csapatokra.

A díjkiosztón a kategóriánkénti elsõ három helyezettcsapat díjazásban, emellett a döntõbe jutó összes csapatjutalomban részesült volna!

Erre a pályázatra összesen öt csapat jelentkezett:Agymenõk – Érmihályfalva – Érmihályfalvi 1. számú

Technológiai Líceum – IX. osztályGróza Bianka-TímeaAngyal LiaFark Ivett-CsillaFelkészítõ: Gergely Tamás

SZILÁGYI ÉVA ANDREA

A PBMET DIÁKOK SZÁMÁRA MEGHIRDETETT2020. ÉVI PÁLYÁZATAI

PARTIUM OLDAL3.

Drága Örökösök – Érmihályfalva – Zelk ZoltánÁltalános Iskola – VII. osztály

Bekõ NikolettFele DóraKapeller JohannaFelkészítõ: Kovács BrigittaKiss Tudósok – Érmihályfalva – Érmihályfalvi 1.

számú Technológiai Líceum – X. osztályMarina KamillaKiss KingaPlangár RékaFelkészítõ: Papp Tímea TamaraSasszemûek – Nagyvárad – Mihai Eminescu Fõgim-

názium – X. osztálySándor EmeseTálinger AlexJude AnnaFelkészítõ: Fazakas Gábor

Tudász – Érmihályfalva – Érmihályfalvi 1. számúTechnológiai Líceum – X. osztály

Márton IstvánIobagy CristianKovács ZoltánFelkészítõ: Pap Tímea Tamara

Az elsõ forduló feladatát mind az öt csapat telje-sítette. Tartalmas, érdekes és jól illusztrált dolgozatokszülettek. A második forduló feladatlapjait viszont márcsak két csapat küldte vissza, az Agymenõk és a Sas-szemûek. Ennek legfõbb oka a COVID-19 járvány meg-jelenése, illetve az iskolai tanítás virtuális térbe valóáthelyezése volt. A járvány miatt a harmadik fordulótnem tudtuk megrendezni, így az elsõ két fordulóeredményei alapján díjaztuk a két csapatot. Az Agymenõk74%-ban teljesítették a feladatokat, míg a Sasszemûek92%-ban. E két csapat tagjait egy-egy ajándékcsomaggaljutalmaztuk, amely a PBMET kiadványait, történelmifolyóiratokat és CD-ket tartalmazott.

Ady Endrének 1913-ban írott Fáradtan biztatjuk egymástc. versébõl vett szavakat kiegészíti még egy Ady-idézet:„Mindaz, ami ezer éven át történt velünk, s amit szeretnénka sorsharag számlájára írni, a mi tökéletlenségünk bûne.” –„Ebben az országban szokás mindig másokra hárítani afelelõsséget, pedig egyszerûbb lenne belátni a hibákat.”(nyilatkozta 2019-ben Szalay Károly író-irodalomtörténész).

A trianoni diktátum százados évfordulója kapcsánválaszt keresünk a két alapkérdésre: hogyan és miértjuthattuk odáig.

Történelmi tények szépítése, megmásítása vagy elhall-gatása lehet-e „nemzeti érdek”? Cáfolhatatlan tény, hogyTrianonban és azóta is történészek, földrajztudósok érveihelyett a mindenkori politikai erõviszonyok, érdekekdöntöttek népek, országok sorsáról, határairól.

A Kárpát-medence térsége az emberi megtelepedésrelegjobban alkalmas európai területek közé tartozott éstartozik. Különösen nagy pusztítást okozó földmozgásokés idõjárási szélsõségek is többnyire elkerülték és elkerülik.Ezért is bízvást feltételezhetjük, hogy az utóbbi mintegyszázezer évben folyamatosan lakott volt.

Az egymást követõ „kultúrák” népessége alighakényszerítette távozásra (irtotta ki) a korábban ott lakóteljes népességet. Évezredek során állandósult tehát anépkeveredés.

Mintegy 2500 évvel ezelõtt telepedtek meg azok anépek a Kárpát-medencében, amelyeknek már a nevét isismerjük. Mintegy kétezer évvel ezelõtt a Kárpát-medencetérségének jelentõs hányada a római birodalom részelett: a Dunántúlon alakították ki Pannonia provinciát,ettõl délebbre szervezték meg Dalmatia és Moesia pro-

vinciát. A történeti Erdély területének jelentõs része Daciaprovinciához tartozott. Az Alföld és a Felföld, Kárpátaljaés a Bihar-hegység (azaz a Kárpát-medencének több minta fele) viszont kívül maradt a római kultúrkörön. AKárpát-medencében a Dunántúl (Pannonia provincia)mintegy három és fél évszázadnyi, Erdély egy része (Daciaprovincia) mintegy másfél évszázadnyi idõt kapott arómai civilizáció kiépülésére. A tartományok feladásaután elköltözött a római lakosság a birodalom biz-tonságosabb tartományaiba. Csupán a tengermelléken,Dalmatia térségében mentõdött át és folytatódott azókori Róma kultúrája a középkorban is. Viszont aDunántúlon hat évszázadon át, Erdélyben több minthét évszázadon át pusztult a római városi kultúra, a jólkiépített úthálózat.

Dél- és Nyugat-Európa középkori városi kultúrájaviszont (többnyire) megszakítás nélkül közvetlenül azévezredes görög, etruszk és római alapokra épült. Azehhez való felzárkózáshoz 7–8 évszázad is kevésnekbizonyult.

Az 5–9. század folyamán szarmaták, gótok, gepidák,a hunok, majd avarok, szlávok telepedtek meg a Kárpát-medencében. A legújabb archeogenetikai vizsgálatokszerint Belsõ-Ázsiáig nyúlnak vissza népi gyökereink, sa Kárpát-medence hun és avar népessége és a 7–10.században több hullámban betelepülõ népcsoportokkeverékébõl képzõdött a mai magyarság. Az ún. hon-foglalás több századon keresztül elhúzódó folyamatlehetett. Bebizonyosodni látszik, hogy mondáink nemegyszerûen kitalált, mesés történetek, hanem szilárdtörténeti magot õriznek!

CSORBA CSABA

„VALAHOL UTAT VESZTETTÜNK”

PARTIUM4. OLDAL

A muszlim Dzsajhani számadata szerint a honfoglalómagyarok hadereje 20 ezer fõ. A munkahipotézisnektekintett becslés alapján a teljes magyar népesség ötszáz-ezer lenne. Csakhogy az alapkiindulás hitelessége nembizonyítható! A honfoglalás elõtt a besenyõktõl elszen-vedett állítólagos vereség (annak mértéke) is megkérdõje-lezhetõ, szintén nem bizonyított. Az viszont tény, hogya 10–11. században a Kárpát-medence több területérejelentõs (de ismeretlen nagyságrendû) besenyõ csoportokköltöztek be. Emléküket az okleveleken kívül megõriztékegyes helyneveink.

A viszonylag kis számú és általában nem teljesegészében feltárt honfoglalás kori temetõink alapján egye-lõre még nagyságrendileg sem becsülhetõ meg a hon-foglaló magyarság lélekszáma. Azt sem tudjuk, hánytelepülés lehetett az államalapítás korabeli Magyarorszá-gon. Tegyük hozzá: egyetlen középkori falunk teljes fel-tárására sem került eddig sor! Falvaink átlagos népes-ségszáma ezért is egyelõre felbecsülhetetlen. Nem ismerjüka 10–11. században a Kárpát-medencében élõ nem magyarnépesség lélekszámát és településterületük kiterjedését sem.

Az Árpád-korban jelentõs számú (különbözõ kultú-rájú) telepes csoportokat fogadtak be királyaink aviszonylag túlnépesedett nyugati területekrõl – megkülön-böztetés nélkül. Ebbõl a ténybõl arra is következtet-hetünk, hogy a Kárpát-medence jelentõs részét nem tudtabelakni a terület nagyságához képest viszonylag kislélekszámú magyarság. A lakatlan vagy gyéren lakottterületeknek a benépesítését nem véletlenül támogattákuralkodóink: az országnak érdekében állt. Magyarországsoknemzetiségû jellege korántsem számított Európábankivételnek, sõt ez volt az általános! A ma nyelvileg „ho-mogénnek” tekintett államok alig két-három évszázadaváltak azzá, de a jelen konfliktusai azt mutatják, hogyaz „egység” meglehetõsen ingatag…

A magyar államalapítástól a 18. század közepéig ter-jedõ idõszakban nem készültek, ill. nem maradtak ránkolyan kimutatások, amelyek tartalmaznák az ország tele-püléseinek lélekszámát, továbbá a nemzetiségi (vallási)megoszlást. A közép- és török kori Magyarország népessé-gének nagyságrendjére és a nemzetiségi megoszlásravonatkozó eddigi történészi becslések valójában nemkellõen megalapozottak!

A magyar határvonal a 10–11. századtól állandósult:a Kárpátok láncának vízválasztóján ill. az Alpokalján,délen a Duna és a Száva vonalán húzódott. Az ezen ahatárvonalon kívüli magyar települések története jórésztismeretlen. Helynevek, krónikák és oklevelek említéseirealapozott az az elterjedt, részleteiben nem bizonyítottnézet, hogy a gyepûnek nevezett lakatlan, mesterségesakadályokkal megerõsített területsávok megvédték hatá-rainkat. Valóján a határainkon többnyire nem tudtukfeltartóztatni a betörõ ellenséget. A Kárpátok láncolatanem jelentett áthatolhatatlan, természetes védõfalat!

A keresztény magyar állam az ezredforduló idõsza-kától kezdve két nagyhatalom, a Német-római, ill. aGörög-római Birodalom (mesterséges, újkori konstrukcióa „Bizánci Birodalom” megnevezés!), vallási tekintetbena nyugati és a keleti keresztény egyház között sikeresenegyensúlyozott.

A keresztény államalapítás és az azt követõ évszá-zadok során fegyverrel kellett több ízben megvédeni azország önállóságát. A kisebb szláv államokkal (Cseh-ország, Lengyelország, a keleti szláv fejedelemségek, aBalkánon a horvátok, a bolgárok és a szerbek állama)való kapcsolatunk változó volt. Az egyes országok ural-kodóinak mindenkori törekvéseitõl függõen került sordinasztikus házasságokra és váltották egymást háborúsvagy békés idõszakok, hasonlatosan Nyugat-Európához.A középkori európai keresztény államok valójában csaklátszólag alkottak „testvéri keresztény közösséget”.

Az ún. tatárjárás 1241–42-ben (szerencsénkre) nemhódító, területszerzõ háború volt, hanem büntetõhad-járat. Ürügye: IV. Béla király befogadta a mongolok elõlmenekülõ (korábban legyõzött) kunokat, akiket Batukán a „saját szolgáinak” tekintett. A keresztény Európauralkodói (a biztos távolból!) közönyösen szemléltékMagyarország veszedelmét. Sõt az osztrák-stájer herceg amenekülõ magyar királyt megsarcolta, sõt három határmenti megyénket zálogként még el is foglalta.

A korabeli krónikák és oklevelek alighanem eltúloz-ták a mongol pusztítás mértékét. IV. Béla királyt – atörténeti köztudattal ellentétben – tehát korántsem tekint-hetjük „második honalapítónak”. A hadjárat tanulságainem késztették arra az uralkodót (és utódjait!), hogymegerõsítsék a határvédelmet. A Kárpátok szorosai to-vábbra is szabadon átjárhatók maradtak!

A fõurak várépítésre való ösztönzése sem változtatottradikálisan az ország védelmi képességein. A várak több-sége ugyanis olyan helyen épült, hogy nem védték sema fontosabb útvonalakat, sem a környezõ településeket.

IV. Béla király egyik oklevelében olvashatjuk: „a Dunaaz ellenállás vize”. Vagyis a Dunántúlt tekintette azegyetlen olyan országrésznek, amely – a Dunának köszön-hetõen – megvédhetõ a keletrõl jövõ támadás ellen. Azazaz ország többi (4/5) részére pusztulás várna… A Duna-vonalának védelmére is mindössze két vár épült: Budaés Visegrád…

Részben a mongol pusztítással is összefügg, hogy aFelföldön egész sor elpusztult bányásztelepülést újrabenépesítettek németekkel, sõt újakat is létesítettek. Azarany és ezüst bányászata rendkívüli eredménnyel járt(csúcsidõszak: 1330–1380-as évek között). A 14. század-ban Magyarországról került ki Európa nemesfém „va-gyonának” csaknem háromnegyede!

„Szent királyaink nemzetségének” három évszázadosuralma korántsem olyan idilli korszaka történelmünknek,mint ahogyan azt meghonosították nemzeti köztuda-tunkban. Testvérek, apák és fiúk könyörtelen harcotfolytattak egymás ellen a királyi hatalomért. Nem hiá-nyoztak a véres leszámolások sem. Szent László egyik,1091-ben kelt oklevelének kezdõ mondata szíven üti amai olvasót: „bûnös ember vagyok, hiszen a földi uralmata legsúlyosabb bûnök nélkül nem lehet gyakorolni”.Ilyen õszinte kijelentést egyetlen más uralkodónktól semismerünk! A valóság: éppen Szt. Lászlónak volt legke-vesebb oka, hogy szégyenkezzen. A középkori Európadinasztiáinak históriája valójában sokkalta véresebb,kegyetlenebb és erkölcstelenebb volt, mint a magyarkirályoké!

PARTIUM OLDAL5.

Az Árpád-ház „kihalása” utáni két évszázadban isolyan uralkodók kerültek a magyar trónra, akik valójábanÁrpád-házi leszármazottaknak számítottak.

A magyar trónért folytatott hatalmi harcok a 14.században úgy alakultak, hogy a közvetlenül szomszédoscseh vagy lengyel uralkodók alulmaradtak a versengésbenés távolabbi régióból, a dél-itáliai Nápolyban uralkodó,francia eredetû Anjou Károly, majd örököseként a fia,I. Lajos lett Magyarország királya, aki 1370-tõl haláláig(1382) Lengyelország királya is volt. Háborúi, fõleg öccsemeggyilkolásának megbosszulására, a nápolyi trónutód-lás érdekében folytatott, kudarcokkal végzõdõ hadjárataiaz akkori Európában példátlan gazdagságú magyar királyikincstárt jórészt kiürítették.

Lajos királyt idõsebb lányának férje, LuxemburgiZsigmond követte a magyar (majd német és a cseh)királyi trónon, sõt 1430–1437 között német-római császáris lett. Ami magyar szempontból korántsem dicsõséges,hanem – többek véleményével ellentétesen – kifejezettenhátrányos volt! Egymást követõ háborúi és pazarlása akirályi kincstárt ismét kimerítették. A cseh husziták aFelföldet, a törökök pedig a Délvidéket pusztították. Atengerparti dalmát városok birtoklásáért Velence elleni(eredménytelen) hadjárata miatt rákényszerült a gazdagszepességi városok egy részének elzálogosítására is. Ezekaztán több mint három és fél évszázad után kerülhettekvissza Magyarországhoz!

A „magyar Adriához” való ragaszkodás a 20. századignemzeti illúzióink egyik „alapköve” lett. A dalmát váro-sok számára volt elõnyös a magyar király fennhatósága,mert kiváltságaikat megõrizhették, számíthattak a királyioltalomra. Ezzel szemben riválisuk, Velence hatalmi tö-rekvései korlátozni akarták kereskedelmüket, önállósá-gukat. Magyar szempontból a tengerpart birtoklása (le-számítva Anjou királyaink regnálását) korántsem voltnélkülözhetetlen. A tengeri kereskedelemben való részese-dés nemigen hozott közvetlen hasznot az országunknak,mert nem volt olyan (jelentõs mennyiségû) árucikkünk,amelyet csakis tengeren lehetett szállítani. Mert aranyat-ezüstöt és élõ állatot a közép- és török korban nemtengeren szállítottunk…

15. századi uralkodóinknak Velencével való ellensé-ges magatartása viszont kifejezetten károsnak bizonyult:Velencének voltak ugyanis Európában (kereskedelmiérdekeibõl kifolyólag) a legintenzívebb, legbensõségesebbkapcsolatai az Oszmán Birodalom mindenkori vezeté-sével. Azaz Velence révén voltak hiteles és „naprakész”ismeretei a szultánoknak az európai hatalmi viszonyok-ról, másrészt Velence tudott a legtöbbet, leghitelesebbetEurópában a szultánok aktuális hódító szándékairól!Csakhogy a magyar–velencei többnyire feszült (ellensé-ges) viszony miatt azonban a tengeri köztársaság nemfeltétlenül volt hajlandó megosztani a magyar uralko-dókkal a számunkra sorsdöntõ értesüléseit. Elvük voltugyanis: „elsõsorban velenceiek vagyunk és csak az utánkeresztények…”

A köztudatban – történészeink által megalapozottan– a két Anjou király és Zsigmond helye „a legnagyobbmagyar uralkodók között” van. Valójában viszont õk

voltak azok, akiknek regnálása alatt kezdõdött Magyar-ország hanyatlása, amit a következõ évszázadok továbbielhibázott döntései megállíthatatlanná és visszafordít-hatatlanná tettek.

A római birodalom örökébe lépõ nyugati keresztényállamok népessége, gazdasága és katonai ereje egy évezredleforgása alatt (az 5–15. század között) megtöbbszörö-zõdött. A kezdetben még sokkalta nagyobb területû,erõsebb és magasabb kulturális szintet képviselõ keleti(görög) császári birodalom területe viszont fél évezredalatt (a 12. századra) egyre erõteljesebben összezsugo-rodott. Gazdasága lehanyatlott, katonai erejét a belhábo-rúk morzsolták fel. A Balkán kisebb-nagyobb (bolgár,szerb, román) államai elõbb a zsugorodó területû görögcsászárság, majd egymás ellen hadakozva gyengültek meg.A 13. századi mongol betörések a Balkánon tartós meg-szállást nem eredményeztek, viszont az oszmán törökhódítók mintegy fél évezreden keresztül a térség nagyobbrészének urai lettek.

Nyugat-Európa hatalmasságai a 14. század másodikfelétõl kezdtek ráébredni az oszmán veszélyre. De többmint egy évszázadon keresztül abban a tévhitben éltek,hogy egy erõs keresztes hadsereg egyetlen hadjáratbanképes lehet kiszorítani a Balkánról a keleti hódítókat.

Magyarországtól mint a veszélyeztetett térséggel hatá-ros nagyhatalomtól várta el a keresztény Európa, hogyfelvállalja a „szent háborút”. Nyugat országai és a pápaságújra és újra pénzbeli, fegyveres, katonai segítséget ígért(és részben adott is) ehhez.

Két évszázad háborúinak mérlege: a Magyarországnakadott pénzbeli és néhány ezer fõs katonai segítség nem-hogy a törököknek a Balkánról való „kiûzésére” nemvolt elég, de még arra sem, hogy a szultáni fõsereg ellené-ben (1396, 1444, 1448, 1526, 1596) gyõzelmet is arat-hassanak.

A rendkívül kedvezõ szultáni békeajánlat felrúgása1444-ben sorsdöntõ hibának bizonyult. Ugyanis a 15.század második felétõl kezdve valójában az OszmánBirodalom nem törekedett minden áron Magyarországelfoglalására! Jól kiépített végvári rendszer és újra ésújra megújított békeszerzõdések révén elkerülhetõ lettvolna egy végzetes nyílt összecsapás. Megtették ezt alengyelek, s a román fejedelemségek vazallusként, adótfizetve nem váltak két évszázadban állandó hadszíntérré,mint Magyarország…

Nándorfehérváron kívül egyetlen más hosszabb véde-kezésre alkalmas végvárunk sem épült meg soha a Dél-vidéken. Zsigmond király uralkodásától kezdve Mátyáskirály uralkodásának végéig „átjáróháznak” bizonyult adélvidéki „védelmi rendszer”.

Elszegényedett, szétesett, illúziók rabjává lett országotörököltek tehetetlen Jagelló királyaink. Mohács (1526)elemzésétõl, részletezésétõl eltekintek. Errõl a folyóirat2019. novemberi számában írtam.

Szulejmán szultán János királlyal meg tudott egyezni1528-ban. Csakhogy ez a megegyezés már elkésett. Amagyar fõúri elit jelentõs része, a horvátok és a csehektöbb mint egy évszázados tapasztalataik folytán nemalaptalanul vélekedtek úgy, hogy csak olyan magyar király

PARTIUM6. OLDAL

lehet képes az oszmán hódítóknak útját állni, aki aNyugat tényleges támogatását is maga mögött tudja.Habsburg Ferdinánd (aki már korábban is támogatta ahorvát határvédelmet) tûnhetett az egyetlen jó választás-nak, hiszen bátyja nemcsak spanyol király volt, hanema Német-római Birodalom császára is!

A spanyol földön nevelkedett Ferdinánd fõhercegmélységesen csalódott amiatt, hogy nem õ örökölhettea spanyol királyi trónt. Fél évtizede a viszonylag kicsinyosztrák tartományokat igazgathatta. Magyarország ésCsehország urává válva viszont hatalmi területe több-szörösére növekedhetett!

A mintának tekintett spanyol abszolutizmus rendsze-rében kezdett uralkodni elõbb osztrák, majd magyar éscseh földön is. Királlyá választásakor ígéretet tett azoszmán kézre került területek visszaszerzésére és Magyar-országnak minden külsõ és belsõ ellenséggel szembenimegoltalmazására. Az Oszmán Birodalommal való szom-szédságból származó veszélyeket azonban kezdetbenalighanem alábecsülhette. Ugyanis a török–magyar ha-tárvidék olyan állandó háborús övezetté vált, amelyhezhasonló Nyugat-Európában ismeretlen volt!

János király 1526–27-ben alig néhány hónapig lehetettaz egész ország ura. Mintegy másfél évi regnálás utánlengyel földre kellett menekülnie. Csakhogy 1528-banõt ismerte el az egész ország urának (katonai segítségetis ígérve!) Szulejmán szultán, aki Ferdinánd magyarkirályságát még adófizetés ellenében sem volt hajlandómegtûrni. Ez csak azzal magyarázható, hogy az OszmánBirodalom számára a délrõl védtelenné vált, katonailaggyenge Magyarország ideális szomszédnak számított. Haviszont Habsburg király uralja Magyarországot, aki mö-gött Nyugat-Európa legerõsebb birodalma áll, akkor aztámadólag léphet fel, s félõ, hogy az Oszmán Birodalomelveszítheti nemcsak a meghódított magyar területeket,hanem az egész Észak-Balkánt is.

Szulejmán szultán 1529-es és 1532-es hadjáratávalnem tudta elrettenteni a magyar királysághoz ragaszkodóI. Ferdinándot. Bár a szultán mindkétszer végigvonultaz országon, Budát és a többi meghódolt várost-váratcsakúgy, mint Mohács után, 1526-ban, nem vette birto-kába, sõt visszaadta János királynak a kezébe került SzentKoronát is! Magyarázata: az egész Kárpát-medence meg-hódoltatása eredetileg (s késõbb sem) volt az oszmánokcélja!

1538–1541 között végzetes események történtek: agyermektelen János király elõbb a váradi béke értelmében(1538), halála után a Habsburg-házra hagyta az ország-részét. De 1539-ben megnõsült, s mivel fia született, aszultántól hozzájárulást kért (és kapott), hogy a csecsemõtkirállyá választhassák, ami meg is történt. Ferdinándjoggal érezhette úgy, hogy kijátszották, s fegyverrel pró-bált érvényt szerezni a váradi megállapodásnak. Bárcsapatai 1540-ben elfoglalták Visegrádot, Vácot, Pestet,Tatát, Székesfehérvárt, de Buda várával nem boldogultak.

Ferdinánd hadjárata válaszlépésre késztette a szultánt:1541-ben megszállta Budát és a délrõl hozzá vezetõ útbiztosítására egymás után foglalták el csapatai a várakat-városokat. I. Ferdinánd csaknem négy évtizedes uralko-

dásának dicstelen végsõ mérlege: hatalmas ékként hatoltbe az Oszmán Birodalom Magyarország szívébe. AHabsburgok az ezt követõ másfél évszázad során mind-végig következetesen ragaszkodtak Magyarország teljesterületének megszerzéséhez (birtoklásához). De próbál-kozásaik csaknem másfél évszázadon keresztül rendrekudarcot vallottak.

A szultánok számára viszont Magyarország háromrészre szakadása tökéletesen megfelelt céljaiknak. Képesekvoltak végsõ soron szemet hunyni Erdély fejedelmeinektörökellenes „kalandjait” észlelve is. Csak végsõ esetbenavatkoztak be fegyveresen „eltévelyedõ” alattvalóik meg-regulázására. Erdély urainak és lakosainak a törökvazallusi lét kényszerû teher volt. Jellemzõ, hogy a legtöbblevágott török fejes címert nem a Habsburg uralkodók,hanem az erdélyi fejedelmek által adományozott nemes-ség-adományozó okleveleken találjuk!

Azt a Bocskait, aki részes volt a törökpárti erdélyiurak kivégzésében, majd vezette a havasalföldi hadjárat-ban a török elleni hadakat, amikor szembefordult aHabsburg hatalommal, a budai pasa díszvendégként fo-gadta, átadta számára a szultán által küldött koronát.Bezzeg Fráter Györgyöt, a ravasz diplomatát puszta gyanúmiatt meggyilkoltatta 1551 decemberében I. Ferdinándkirály. Az erdélyi fejedelmi trónért versengõ urak elõszere-tettel ajánlották fel a szultánnak egyes végvárak átadásátés a szultánnak járó adók önkéntes megemelését. Egyesajánlataik elfogadásra is találtak…

Az 1541 utáni évtizedekben a Habsburg országrészvédelmi rendszere az egymást követõ török hadjáratokbankártyavárként omlott össze. Középkorban épült váraink,fallal körülvett városaink kisebb ostromló csapatokellenében sem voltak képesek huzamosabb ellenállásra.Jeles nyugati hadmérnökökkel egymás után készíttettekkorszerû erõdterveket, ezek megépítéséhez nem volt ele-gendõ pénz. A megépült legkorszerûbbeket (Komárom,Lipótvár, Károlyváros) nem ostromolták a törökök,hanem egyszerûen megkerülték azokat.

A magyar királyi jövedelmek az 1526 elõtti évtize-dekhez viszonyítva jelentõsen emelkedtek, köszönhetõena pénzügy-igazgatási reformoknak is. Az osztrák és csehtartományok, a Német-római Birodalom, a pápaság segé-lyei is kiegészítették ezeket, ám ezek még együttesen iskevésnek bizonyultak. A Haditanács megalakítása, a terü-leti fõkapitányságok létrehozása után a végvári rendszersokkalta szervezettebbé vált, mint amilyen 1526 elõtt volt.

Az 1541 utáni mintegy másfél évszázad alatt a törökhódoltság területe mindegyre nõtt, a hadjáratok, a „béke-idõben” vezetett portyák miatt pusztultak a települések,csökkent a lakosság. Az ország lakosságának mindenrétege: fõurak, a kis- és középnemesség, a városi polgárok,a parasztok egyre azt várták, mikor indul meg a törökkiûzését célul tûzõ nagy hadjárat. Generációk egész soravágyakozott erre – mindhiába. A többség csalódott azegymást követõ Habsburg uralkodókban, hiszen múltakaz évtizedek, de a nagy felszabadító háború megindításaálom maradt csupán.

A nagy reményekkel indult 15 éves háború során akudarc oka a szervezési és vezetési hibákra, meg a szük-

PARTIUM OLDAL7.

séges pénz hiányára vezethetõ vissza. Az Oszmán Államjövedelmi forrásainak nagyságrendje és katonai szervezett-ségben megmutatkozó fölénye döntõnek bizonyult.

A 17. században Bocskai István, Bethlen Gábor, I.Rákóczi György által vezetett, Erdélybõl kiinduló had-járatok a Habsburg országrész ellen, Gebei Sándor szerint(joggal) nem minõsíthetõk szabadságharcoknak. AHabsburg-ellenes protestáns hatalmak szövetségeseikéntléptek fel a fejedelmek, valójában azonban csak eszköz-nek használták fel õket. A hadszíntérré váló Felföldoktalan pusztulását eredményezték az akciók, amelyeksemmiféle érdemleges sikert nem hoztak. A békekötésekeredményeként csak rövid idõre „gyarapodott” néhányészakkeleti megyével a fejedelemség területe. Végtére II.Rákóczi György hatalomvágya Erdélynek végzetes tönkre-tételét eredményezte. Csõdöt mondott a fejedelemségvédelmi rendszere is: Várad erõdítéseit 1660-ban könnyû-szerrel lõtték szét a törökök, Gyulafehérvárat, a fõvárostbevették a tatárok, iszonyatos pusztítást okozva. 1660–1690 között Erdély már csak agonizált, megszûnt hatalmitényezõ lenni.

Szakály Ferenc négy évtizeddel ezelõtt egyértelmûenmeghatározta a 16–17. századi Erdély helyét: Erdélybõlnem indulhatott ki önállóan a török kiûzését célzóönálló hadmûvelet, országegyesítés is csak törököktámogatással valósulhatott volna meg, eredménye csakaz lehetett volna, hogy az egész ország török tartománnyáválik.

A Habsburg hatalom ellen támadó valamennyimozgalom, katonai akció (Wesselényi–Nádasdy–Zrínyiszervezkedése, Thököly harca, a hegyaljai mozgalom, aII. Rákóczi Ferenc vezette kuruc felkelés) mind-mindeleve bukásra ítélt vállalkozás volt. Eredeti célkitûzéseik-kel ellentétben nem az ország javát, fejlõdését, hanempusztulását eredményezték. Minden esetben két alapvetõhiba miatt buktak el: 1. nem mérték fel reálisan azerõviszonyokat, 2. nem ismerték, ill. rosszul mérték fela külföld viszonyulását a „magyar ügyekhez”, akiket„szövetségesnek” hittek, azok csak kihasználták a magya-rokat. Az egykori események kortársai közül is sokanígy vélekedtek…

A 17–18. század fordulóján végre elérkezett az idõ asikeres törökök elleni felszabadító hadjáratra. Korábbanerre nem volt esély, s ez nem a Habsburgokon, hanema „keresztény Európa” hatalmasain múlt. Franciaországkritikus helyzetekben többször hátba támadta a Habsburgbirodalmat. 1684-ben Thököly Imre figyelmeztette XIV.Lajos francia királyt a Habsburg Birodalom részérõlfenyegetõ veszélyre. A francia uralkodó azonban I. Lipótcsászárral fegyverszünetet kötve lehetõvé tette a törökelleni felszabadító háború folytatását. Viszont 1688-ban,a Habsburgok sikereit megsokallva, újra a támadás mel-lett döntött. Ennek is köszönhetõ, hogy 1690-re az észak-balkáni felszabadított területek elvesznek, újra török kézrekerül Nándorfehérvár, s nem sikerült felszabadítani aTemes-közt sem. Thököly kuruc és török hadainak erdélyibetörése is a szultánt segíti!

1699-ben és a következõ béketárgyalásokon a nyu-gati „közvetítõk” az Oszmán Birodalmat támogatták.

Az 1789-ben ismételten visszafoglalt Nándorfehérvárt(Belgrádot) 1791-ben az Oszmán Birodalom területiépségének visszaállítását kierõszakoló angol, porosz stb.nyugati hatalmak visszaadatják…

Nem tagadható, hogy a Habsburg uralkodók sokesetben (bírósági ítéletek alapján) keményen büntettékazokat, akik velük szembeszegültek. De azt sem feled-hetjük, hogy a 16–17. századi erdélyi fejedelmek (bíróságieljárások mellõzésével) végeztettek ki, vetettek börtönbemeglehetõs nagy számban olyan személyeket, akikpolitikai céljaikkal szembeszegültek. Az erdélyi székelyekszámára a kiváltságaik inkább hátrányt jelentettek,mintsem elõnyt. A fejedelmek kihasználták õket hábo-rúikban (ezrével haltak meg). Ha viszont lázadoztak,azaz pontosabban a jogaikért harcoltak, akkor véresenmegtorolták „vétkeiket”. A szászokat csak Báthory Gáborakarta „megrendszabályozni” – de ez csak múló epizód-nak számított, kiváltságaik megmaradtak, háborúkbansem véreztek…

Évszázadok alatt a magyarság rögeszméjévé vált (azzátették), hogy a Habsburgok célja nem volt egyéb, mintországunk teljes beolvasztása a birodalomba, a magyarság,a magyar identitás kiirtása, ezért támogatták a magyar-sággal szemben a nemzetiségeket, ezt célozták telepítésiakcióik is. Pedig a 18. század elejére elnéptelenedett hatal-mas térségeket nagyobbrészt csak külföldrõl jövõ tele-pesekkel lehetett benépesíteni.

Mindez nem jelenti azt, hogy egyes Habsburg ural-kodók dinasztikus céljai egybeestek volna Magyarországérdekeivel. 1683–1792 között az osztrák Habsburgok 15háborút viseltek.

A 18–19. század fordulóján vívott, kudarcokat hozófrancia háborúk után 1848–49-ben Észak-Itáliában, majda magyar szabadságharc ellen (orosz cári segítséggel)gyõzelmeskedett I. Ferenc József hadserege. Tárgyilagosanmérlegelve az eseményeket, egyértelmû, hogy a bécsi udvarmegkeményedõ politikája vezetett a fegyveres harchoz.A birodalmon belüli erõviszonyokat és az európai hely-zetet reálisan mérlegelve viszont Kossuthéknak sem kellettvolna fegyverekhez nyúlni. A trónfosztás ténye még in-kább súlyosbította a helyzetet. Ennek sokkalta súlyosabbkövetkezményei lettek, mint az 1707-es trónfosztásnak.

Viszont 1859-ben az olasz nemzeti egység ellenében,1866-ban a poroszok ellen vívott háborút is elveszítetteI. Ferenc József. 1878-ban Boszniai okkupációja, majd1908-ban a Habsburg Birodalomhoz csatolása ugyanismét birodalmi „területgyarapodást” eredményezett. Deaz utóbbi vezetett végsõ soron a háborúhoz, a HabsburgBirodalom széteséséhez, amit a sors kegyelmébõl az aggcsászár már nem élt meg.

Nem feledhetjük, hogy Habsburg dinasztikus célokértmagyarok tízezrei vesztették életüket, sõt az elsõ világ-háborúban százezres veszteséget kellett elszenvednünk.Csakhogy olyan, a „dicsõség koszorújával övezett” ural-kodóink, mint I. Károly, I. (Nagy) Lajos, Zsigmond, I.Mátyás vagy a Jagellók politikája is sok ezer magyaráldozatot követelt.

1918-ban, csaknem négy évszázados „birodalmi lét”után lett önálló Magyarország. Bár formálisan 1945-ig

PARTIUM8. OLDAL

továbbra is királyság maradt – „ideiglenesen” királynélkül. Tény, hogy a 20–21. századi világrendszerbentöbbségben vannak a köztársaságok, de valójában azállamforma önmagában semmit nem garantál.

Napjainkban a több mint egy évszázada tartó királynélküli lét „öröme” a magyarságot azonban aligha vi-gasztalhatja. Sokkalta fájóbb ennél Trianon tragédiája.Ezredévünk hõseinek emlékezete ezt a naponta érzékel-hetõ fájdalmunkat azonban csak részben feledtetheti.

Az erdélyi fejedelemségrõl már sokan és sokféleképpenírtak. Nincs szándékomban történelmet írni, nem fela-datom, de kedvelem a történelmet. Olvasólámpám fény-körébe került egy, számos fontos adatot, részletes és min-denki számára közérthetõ tanulmányt tartalmazó kötet.

Az 1657-es év ese-ményei kerülnek elõ-térbe, pontosabban azerdélyi hadsereg len-gyelországi fogságbaesése. Úgy tûnik, vég-zetes év volt Erdély szá-mára. A vereséget köve-tõ öt évben öt fejede-lem került trónra –ketten többször is – ésközülük három erõ-szakos halállal tûnt ela történelem színpadá-ról. Amint történé-szeinktõl tudjuk, ettõlaz évtõl az ellenségmindent feldúlt. Rab-

ságba hurcoltak tíz- és százezreket. Elveszett a fejedelem-ség hozzávetõlegesen egyötöde. A kötetben tárgyalt 1657–1662 idõszak súlyos nyomokat hagyott a fejedelemségtörténetében. A számtalan kisebb-nagyobb összecsapásés a rabságba elhurcoltak erõteljes demográfiai nyomokathagytak a magyarság történetében.

Már az elõzõ században sem alakultak jól az erdélyiesemények. 1539-ben Szapolyai János feleségül kérte alengyel király leányát, Izabellát. A következõ évben, 1540.július 7-én fiuk született, János Zsigmond. Ugyancsakjúliusban meghalt I. János király (Szapolyai János). 1541-ben a törökök magyar segítség kérésre Buda alatt szét-verték Ferdinánd hadait, de ezúttal a török katonák avárba szivárogva elfoglalták azt. Budán és a várban atörök lett az úr. Az ország keleti részét szandzsákokraosztva a csecsemõ Szapolyai János Zsigmondot, a fõ-emberek közül Fráter Györgyöt és Perovics Pétert szand-zsákbégekké nevezték ki.

Izabella királyné a gyermek királlyal Lippára költö-zött és az erdélyi helytartóvá választott váradi püspök,Fráter György hozzáfogott az újjászervezéshez. (KeletiMagyar Királyság).

Az erdélyiek 1543-ban küldték el Konstantinápolybaaz elsõ török adót – 10.000 arany dukátot!

1566-ban Szulejman engedélyezte, hogy JánosZsigmond esetleges halála után az erdélyi országgyûlésszabad belátása szerint válasszon új uralkodót.

1570 – a speyeri békeszerzõdés fontos fordulópont.János Zsigmond lemondott a királyi címrõl. Felvette „anéhai kegyelmes Jánosnak, Magyarország, Dalmácia,Horvátország (...) királyának fia, Isten kegyelmébõl Erdélyés Magyarország részeinek fejedelme” címet! Az új országaz Erdélyi Fejedelemség!

A fejedelemség kezdetben évi tízezer, 1575-tõl tizenöt-ezer aranydukátot fizetett a Portának. A fejedelem sokbanfüggött a szultáni jóváhagyástól – házasodni sem háza-sodhatott akármelyik európai uralkodóházból.

A 17. század közepén az Oszmán Birodalom túlvolt hatalma csúcsán. IV. Murad halála (1640. február9.) után Ibrahim, az új szultán fényûzõ életet élt, ésVelencével háborúba bonyolódott. Megnõtt az erdélyiekmozgástere a 17. század 20-as, 30-as éveiben. BethlenGábor 1626-ban indult hadba Anglia, Hollandia és Dániaszövetségeseként. 1644-ben I. Rákóczi György svéd ésfrancia szövetségben próbálkozott Bethlent követni.

Báthory Istvánt 1576-ban lengyel királlyá választották,Erdély próbált kitörni az oszmán és a Habsburg érdek-szféraharcból. Hosszabb távon a 16. század második ésa 17. század elsõ felét figyelembe véve, Lengyelországothátországként szerette volna felhasználni a török és azosztrák ellen.

Ilyen elõzmények után I. Rákóczi György 1648-ashalála nehéz atyai örökséget hagyott fiára, II. RákócziGyörgyre, aki 1648. október 11. – 1657. október 25. közöttvolt fejedelem elõször. A lengyel–litván szövetség és aRzeczpospolita új királyt akart. Északról a svédek fenye-gettek, számukra nem volt kedvezõ II. Rákóczi Györgymegválasztása.

ERDÉLY TRAGÉDIÁJA – 1657–1662Indulatoktól túlfûtött évek

Maradnak a „régi dicsõség” illúziói. Szép álmainkbólnaponta ráébredhetünk a mindenkori jelen keserûségeire.Valahol utat vesztettünk, többször is utat vesztettünk –kár ezt szépíteni. De végtére is, bár megcsonkult állapot-ban, de megmaradt népünk, megmaradt hazánk. Vigasz-talhat bennünket az a szilárd tudat, hogy a történelembeneddig még egyetlen gyõztes hatalom sem volt örök….Beteljesedhet a régi jelszó: Lesz még magyar feltámadás!

PARTIUM OLDAL9.

Ukrán lázadás, kozák felkelés Bohdan Hmelnickijhetman vezetésével, az Oszmán Birodalom vezetõi meg-emelték az adót, és egyéb belhatalmi harcok sem ked-veztek a 17. század közepének idõszakában.

1655-ben János Kázmér lengyel király saját hazájábólmenekült, mivel a lengyel Aleksander Koriecpolski ésIan Sobieski hûséget esküdtek a svéd királynak, X. KárolyGusztávnak, a tatárok dúlták az országot, háborúzásfolyt a kozákokkal és a svédekkel. Erõteljesen zaklatottévtizedek voltak. A számos ellentét felszínre hozta azt ahelyzetet, amelyben Erdély a mérleg nyelve lehet, mivela svédek békét akartak, hogy erõiket felszabadítva poroszföldön támadjanak.

A nehézségek ellenére II. Rákóczi György igyekezettmegszerezni a lengyel trónt, télidõben, nehéz terepen,hágókon áthaladva. A kezdet kiválóan sikerült. Egyetlengond volt, hogy a fejedelem nem kérte ki a Porta bele-egyezését! 1657 februárjában a felvonulás megtorpant!59 nap múltán értek Krakkóba. III. Ferdinánd képviselõi,Szelepcsényi György nyitrai püspök és magyar kancellártöbbedmagával érkezett békeközvetítõként Rákóczi tábo-rába. Különbözõ egyezkedések a hadvezérek között, kü-lönbözõ érdekek és a rossz utak megnehezítették, hátrál-tatták a cél felé haladást.

Adott pillanatban döntõ változás állt be, a tatárokhírére a háromszéki csapat (Nemes Tamás vicekapitány)dezertált az erdélyi székely hadakból. A román vajdasá-gokból toborzott zsoldosok egy kisebb csapata átállt atatárokhoz, „arcul fordult és kezdett lõni az miéinkre”.A tatárok könnyen rohanták le a tábort. A tiszteketmind fogságba vetették.

II. Rákóczi Györgyöt követõen 1657. november 2. –1658. január 9. között Rhédey Ferenc volt a fejedelem. Avereség után II. Rákóczi György Erdélybe érkeztével nagyvolt a felzúdulás, az elégedetlenség. Pártharcok voltak, afejedelmi székért küzdöttek csoportok és fõurak egy-aránt. A Portának is fontos szava volt. A nagyvezír atyaijóindulatát ígérte az erdélyi rendeknek, amennyiben át-adják Jenõ várát (Borosjenõ, Arad). Idõközben 1657végén jött a hír, hogy a krími kán új uralkodót kívánállítani a két román vajdaság és Erdély élére. MoldovábaLupura, Erdélyben Kemény Jánosra gondoltak.

Rhédey 1658. január 9-re Meggyesre hívott összeországgyûlést. Célja a török követek meghallgatása. Afõurak nehezen egyezkedtek. Az országgyûlés alaphangjátmaga Rhédey Ferenc adta meg. A törökök, tatárok ésnémet zsoldosok támadásai bírták jobb belátásra a ren-deket. Ilyen körülmények között választották megmásodszorra II. Rákóczi Györgyöt fejedelemmé. (1658. ja-nuár 14. – 1659. március 30.)

A kötetben felvilágosítást kapunk a 17. századikeresztény Európáról: olaszokról, spanyolokról, ango-lokról, németekrõl, franciákról. A király az ifjú I. Lipót.II. Rákóczi György igyekszik a nagyvezír kegyeit elnyerni.Állandó ellentétek jellemzõk ez idõszakra a Porta ésVelence között, krími tatárok készülnek Erdély ellen, alengyeleket próbálják semlegességre bírni, nyomasztó avelencei flotta fölénye az Égei-tengeren, a török és tatárcsapatok elûzték Havasalföld és Moldva trónjáról a

Rákóczihoz megértõbb Constantin ªerbant, illetveGheorghe ªtefant. A nagyvezír IV. Mehmed Girej krímikánt is hadba szólította Erdély ellen. II. Rákóczi GyörgyHabsburg Lipóthoz, a császári trónra pályázó magyar király-hoz fordult segítségért. Õt azonban a svédek szorongatták.

János Fülöp mainzi választófejedelem is színre lép,a vesztfáliai békét akarja megõrizni, távol akarja tartanibirodalmát a svéd háborúktól és a folyó spanyol–franciaháborútól. Nádasdy Ferenc mindent megtett RákócziGyörgy érdekében.

1658 májusa – csetepaték az erdélyi és török végvárikatonák között. Készülõdés egy nagyobb összecsapásra.Gyulai Ferenc váradi kapitány Jenõ irányába 200 por-tyázó lovast küldött. A budai vezír hada Lippánál egye-sült a temesvári beglerbég hadával és az esztergomi bég1000 lovasával.

A fejedelem a legnagyobb körültekintéssel indult el1658. június 28-án Jenõ felé. Hír érkezett: a budai vezírLippáról Temesvár felé igyekezett. Rákóczihoz újabb erõkcsatlakoztak. Terve: késõbb ostrom alá venni az araditörök palánkot! A túlerõ láttán a török elvonult. 1658.július 4-én Rákóczi elõre küldte Szuhay Mátyást 1500lovassal a törökök felderítésére. Július 5-én az elõõrsökösszecsaptak az aradi törökökkel. A török helyõrség atúlerõ láttán nem várta be az ostromot és gyorsan kiürí-tette a palánkot, amelyet az erdélyiek felgyújtottak. Amegáradt Maroson nem tudtak átkelni július 6-án ésRákóczi azt tervezte, Gyula alá vonul. Ekkor tûnt felhadával a budai vezír Gürdzsi Kenán. A budai vezírannak ellenére vállalkozott az ütközetre, hogy nem érke-zett még meg a temesvári beglerbég hada. Pálülésnél(Ópálos – Paulis) csaptak össze, ahol a Maros északipartján húzódó domborulat és a folyó vize által szorosanközrefogott Lippáról Aradra vezetõ út kijut a tágassíkságra. A küzdelem kimenetelét az idõben érkezõRákóczi gyalogsága és tüzérsége döntötte el. A törököka lippai híd felé hátráltak. A keskeny híd miatt kitörta pánik, a törökök egymást szorították a megáradtfolyóba. A fejedelem Csigér falu mellett ütötte fel táborát.Az aradi palánkot teljesen leromboltatta, Tótváradot egymásik csapat felégette, majd a fõsereg Arad alá vonult,ahol három napig idõzött. A török visszavonult, deaugusztus 7-én hídverést készítettek elõ a Maroson. Alippai bég az Arad melletti Mikelakánál megmérette afolyó szélességét és munkába állította a hídépítõket.

Augusztus 29-én a budai vezír körülzáratta Jenõ vá-rát. A vár négy nap elteltével harc nélkül megadta ma-gát. Azért, hogy a török be ne fészkelje magát Szalontáraés Sarkadra, a helységeket saját lakosságukkal rombol-tatta le.

IV. Mehmed Giráj tatár kán vezette gyors mozgásúserege a zsákmányszerzésre fektette a hangsúlyt. Erdélybenégettek fel számos helységet, majd Gyulafehérvár ellenvonultak. Az ott lévõ okmányok, levéltár és könyvtáregy részét sikerült Szebenbe menekíteni. A tatárok amerremegfordultak pusztítottak, raboltak: Marosújváron ésTordán. Rákóczi Váradra vonult vissza, ahova megérke-zett Gaudi András (Gawdy Andrew), a fejedelem egykoriárubeszerezõje, jelenleg erdélyi zsoldosok élén.

PARTIUM10. OLDAL

Barcsay Ákos elõször (1658. szeptember 14. – 1659.szeptember 24.)

Barcsay Ákos I. Rákóczi György idején tanulta mega diplomácia fortélyait Konstantinápolyban. A lengyel-országi hadjáratban nem vett részt, és jó török kapcsolataivoltak a kormányzói tisztet betöltõ fõúrnak. Barcsay,Lugos és Karánsebes bánja, gyakran folytatott tárgyalá-sokat a temesvári beglerbéggel a hatalom átvétele érdeké-ben. A meggyesi országgyûlésen ezen ténykedése leleplezõ-dött és így kényszerbõl pártolt át Rhédeytõl Rákóczihoz!

Köprülü Mehmed nagyvezír Barcsayt szerette volnatrónra helyezni. Amikor Rákóczi seregével kivonult azországból (Lengyel felé) és a tatár kán Mehmed GirájErdély megtámadására készült, a kán a fogságban lévõKemény Jánost szerette volna trónra juttatni. Ez idõalatt Barcsay védtelenül hagyta az országot, annakellenére, hogy legalább 10 000-es létszámú sereget lehetettvolna a tatárokkal szembeállítani, nem beszélve arról,hogy az erdélyi sereg tüzér és puskás csapata komolyerõt képviselt! A törökök érdeke a tatár befolyás meg-akadályozása. Köpülü Mehmed nagyvezír világosan tud-tára adta Barcsay Ákosnak, amennyiben nem vállalja ela fejedelmi trónt, a nagy esélyes a tatárok jelöltje KeményJános lesz!

Durva levélváltásokat követõen október 7-én Seges-várra hívta össze az országgyûlést Barcsay Ákos fejedelem.Itt Rákóczi hívei nem jelentek meg. Újabb országgyûlésthívott össze Marosvásárhelyen november 6-án. Rákóczinem ismerte el Barcsay uralmát. Levélváltások Erdély,Velence, Bécs között, szövetséges keresés, diplomáciaifondorlatok idõszaka.

Idõközben az Oszmán Birodalom keretén belül ke-mény belharcok folytak a különbözõ tisztségekért.Rákóczi számára kedvezõtlenül alakultak a török esemé-nyek (Mürteza pasa veresége Konja mellett).

1658 õszén a Porta azzal vádolta Barcsayt, hogysokat tárgyal Rákóczival, és mivel az évi hadisarcot semküldte még el, megemelte az adót!

1659. január 30-án Rákóczi lemondott fejedelmicímérõl, Szatmáron írta alá a megállapodást.

II. Rákóczi György Keresztesmezõre vonult, hogymegütközzön Barcsay seregével. Barcsay hívására kevesenjöttek el, és azok is hamarosan eloszlottak táborából.Barcsay akkor a Havasalföldre érkezett Kemény Jánosnakfelajánlotta a fejedelmi méltóságot. Kemény azonban azajánlattal Rákóczihoz fordult!

II. Rákóczi György harmadszor (1659. szeptember 27. –1660. június 7.)

A szeptember 24-i marosvásárhelyi országgyûlésenRákóczit választják meg harmadszor is fejedelemmé. Amagyar királyságban megrökönyödést váltott ki Rákócziújraválasztása. Bécs tisztában volt a helyzettel, eredetilegegyezkedni akart Rákóczival, azzal a kitétellel, hogy nelegyen újra fejedelem. Idõközben Rákóczi György nemtudta megtartani Moldvai és Havasalföldi szövetségeseit.A törökök világosan kijelentették, nem tûrik meg Rákóczita fejedelmi székben. Barcsay újra elárulta Rákóczit atöröknek 60 000 tallér ígéretével egy idõben azzal, hogymost Rákóczi a két vajdasággal elfoglalt és jelenleg gyenge!

Barcsay 1659. november 22-én Zajkánynál csatátvesztett. Rákóczi Szeben körül vert tábort. A várbanlévõ Barcsay alkudozni próbált, felesége Déván volt beteg.

A téli csend után Szejdi Ahmed pasa 1660 áprilisihadjárata következett. A Rákóczi utánpótlást próbáljafelszámolni – a szabolcsi és bihari hûséges szövetségeseket– és a Magyarország felõl érkezõ segítséget. Szejdi Ahmedbelsõ Erdély felé vonult, pusztított, ahol tudott. Rákóczivisszavonulást javasolt, de a székelyföldi Mikesek és askót Gaudi András a csata megvívását követelték. A 6–8ezres Rákóczi-sereg nem bírt a négyszeres túlerõvel, magátRákóczit is súlyos sebekkel vitték el a harctérrõl (Gyalués Szászfenes között volt a csata). Szejdi nem üldöztettea sebesült fejedelmet és seregét. Ez arra engedett követ-keztetni, hogy neki is súlyos veszteségei lehettek. Rákóczifejedelem 1660. június 7-én hunyt el.

Õt másodszor is követte a fejedelmi trónon BarcsayÁkos 1660. május 22. – 1660. december 31. között. Ez idõtájt Barcsay rendszeres vendége volt a török tábornak,akárcsak Haller Gábor váradi fõkapitány, aki Borosjenõnkeresztül érkezett Temesvárra, Kõsze Ali táborába. Innena török hadsereg Arad felé indult, találkozott SzejdiAhmeddel és a fogságában lévõ Barcsayval. Az egyesítettsereg Jenõ felé tartott, Várad végcéllal. A kis létszámúváradi katonaság és a sok asszony és gyerek nehéz napokelé nézett. Több helyrõl kértek segítséget. I. Lipót magyarkirály csak a csapat „felvonulását” hagyta jóvá, a táma-dást nem!

Hatalmas török sereg vonult Várad köré 1660. július14-én. A vizesárok levezetését, akárcsak a belsõ új árokmegépítését árulással tudták meg a törökök. Augusztus14-én a lõszerraktár is felrobbant gondatlanság miatt! A400 alá csökkent belsõ létszám megegyezésre késztette avédõket. Az augusztus 29-i elvonulást Szejdi Ahmed pasaDebrecenig kísérte. (A másik változat: Hiszim Mehmedruméliai pasa biztosította a kivonulók biztonságát, vissza-felé jövet az oszmán táborba rajtaütöttek, és õ maga issúlyos lõtt sebet kapott).

A vár elvesztése aláásta Barcsay tekintélyét. Lemon-dott a fejedelemségrõl. A törökök Kemény Jánost szeret-ték volna fejedelemnek. Újabb politikai sakkhúzásokatkövetõen 1661. július 28-án a besztercei országgyûlésena rendek bejelentették Erdély elszakadását a Portától, akirály oltalma alá helyezték magukat! Idõközben KeményJános (1661. január 1. – 1662. január 23.) „megszabadult”a Barcsay család tagjaitól.

Kemény Bécstõl kért segítséget. Az európai helyzetkedvezõen alakult. Befejezõdött a spanyol–francia háború.Ausztria háborúra készült, a több mint 50 000-es seregfõparancsnokságát a tapasztalt Raimundo Montecuccoligrófra bízták.

Kemény Jánosnak addig kellett volna tartania magát,ameddig a segélyhadak megérkeznek. A valóságban azelõzõ évek hadakozásai felõrölték a fejedelemség had-erejét, megcsappant a harci kedv. A törökök Temesvárravonultak. Itt Kösze Ali pasa megölette Szejdi Ahmedpasát. A törökök azután Hátszegen vertek tanyát, kirabol-ták a környéket. Végül Montecuccoli szabad kezet kapottKemény megsegítésére, a Tiszáig történõ elõrenyomulásra.

PARTIUM OLDAL11.

Nagy létszámú török sereg volt már Erdélyben a középsõés déli részen egyaránt. Montecuccoli és Kemény szeptem-ber 14-én vonult be Kolozsvárra, Apafi Mihály beiktatá-sának napján. Az erdélyi rendek választották meg az újtörökpárti fejedelmet. Montecuccoli a tényállás ismere-tében serege zömével visszatért Felsõ-Magyarországra.

A székelyek nem ismerték el Apafit, ezért a törökökbosszúból végigrabolták Csíkot. Apafi Meggyesre vonultkis létszámú török segédcsapattal. Török erõsítés érkezettnéhány napon belül. Kiderült, hogy Kücsük Mehmedpasa mindenrõl tudott, Kemény minden mozgásáról,egy bizonyos Seraphinus Funck nevû szebeni lovaskatonavallomása alapján, õ látta el információval a törököket.Kemény csatát vesztett, lováról leesett, csak holmijáttalálták meg a törököknél.

Ettõl az idõponttól kezdõdött Apafi Mihály háromévtizedes, véres uralkodása.

Ez a korszak a Rákóczi- és Kemény-pártiak, a székely-ség és a hajdúság számára katasztrofális következmé-nyekkel járt. A fejedelmi család (Rákóczi) és a hozzájukragaszkodó fõurak által irányított vagy inkább birtokoltErdély valójában a török birodalom könnyû prédájávávált ezekben az években, éppen a belsõ intrikák ésérdekcsoportok csatározásai révén.

Összefoglalásom csak ízelítõ a tárgyalt fejedelmekkorából, igyekeztem a leglényegesebbeket felmutatni. B.Szabó János történész új kötete is kiváló, mindenkiszámára érthetõ, mûkedvelõ történészek és olyanok isforgathatják a lapokat, akik kevésbé jártasak a történe-lemben. Részletes, alapos alkotás, akik szeretik Erdélytés a történelmet, azok számára szívbõl ajánlom!

Összeállította:Berecz Gábor

Az õsi idõk társadalmának emberei meglehetõsen nehézéletviszonyok között éltek, gyakoriak voltak a fertõzõbetegségek, vagy a háborúskodásban, vadászatban el-szenvedett sérülések, amelyek gyógyítása elsõsorban anõk feladata volt. A történelem során volt, hogy nagytiszteletben tartották a nõi gyógyítókat, máskor pedigszinte üldözték és kitiltották õket az egyetemrõl. A nõkrészvétele és szerepvállalása a gyógyítás folyamatában azemberi kultúra kezdetén még egyértelmû és magátólértetõdõ dolog volt, ott voltak és segítettek a születé-seknél, gondozták a gyerekeket, az idõseket, kezelték avadászatban, vagy harcban megsebesült férfiakat tehát agyógyítás az idõk során ösztönös cselekedet volt, amelya fajfenntartásnak egy fontos részét képezte, nõi fela-datként jelent meg. Ha a nõi otthoni ápolás nem volteredményes, akkor kérték a férfiak (a sámánok, az or-vosok) segítségét. Egyiptomban, i. e. 2700 körül élt

Meritptah, õ volt azelsõ nõi gyógyító orvosés tudós. Az ókorbanPlatón is elismerte anõk tehetségét az or-voslás terén, ebben azidõben Püthagoraszfelesége, Theano istöbb orvosi tárgyúmunkát írt, fõleg a nõ-gyógyászatról. A hel-lenisztikus korban anõi betegeket több-nyire orvosnõk láttákel, Galénosz a korkiváló tudósa elisme-

rõen nyilatkozott kolléganõirõl, különösen Antiochisnevû orvosnõrõl, akinek annak idején szobrot is emeltek.Sok magas rangú, mûvelt hölgy, ámbár a gyakorlatbannem gyógyítottak, de megírták az egészségügyi taná-csaikat, így Aszpászia (Periklész felesége, i. e. 5. sz.), vagyKleopátra, Egyiptom királynõje (i. e. 69–i. e. 30) nõgyó-gyászati tanácsadókat írtak. A Bibliában, az Ószövet-ségben olvashatunk a bábákról, akik nem orvosok, hanemszülésznõk voltak és nagy szerepük volt a gyógyításban.Közülük is kiemelkedõ felkészültséggel rendelkezettRebecca Guarna, aki a salernói orvosi iskolában tanultés tudományos cikkeket írt a lázfajtákról, a vizeletrõl ésaz embrióról. A 15. század közepéig elfogadott gyakorlatvolt, hogy a nõk is részt vehettek az orvosképzésben, ígya salernói orvosi iskola koedukáltnak mondható, hiszennagyszámú nõi hallgatója volt, de a bolognai egyetemorvosi fakultásán (1113körül alapították) nem-csak nõi hallgatókat,hanem professzornõ-ket is találunk, köztükDorothea Bocchit. Ál-dásos tevékenységet fej-tettek ki a tudós apá-cák, akik a kolostorok-ban számos betegetgyógyítottak, köztükmegemlíthetjük Bin-geni Szent Hildegár-dot, aki nemcsak gyó-gyított, hanem filo-zófiai, teológiai, költõi,zenei és orvosi mûve-

DR. VAJDA SÁNDOR

HÍRES NÕK A GYÓGYÍTÁSBAN

Meritptah (i. e. 2700 körül)Bingeni Szent Hildegárd

(1098–1179)

PARTIUM12. OLDAL

ket is írt. Gyakran az orvosok feleségei vagy lányaikitanulták a gyógyítás rejtélyeit a férjük vagy az apjukmellett, és örökölhették a praxist. Trotula is orvos feleségevolt, de Constanza Calenda is orvos családból szárma-zott. Megemlíthetjük I. Alexiossz bizánci császár lányát,Komnéna Annát (1083–1148), aki az apja által alapítottkonstantinápolyi kórházban tanulta az orvoslást, ésamikor a császár súlyos betegségben szenvedett, magaápolta, gyógyította. A 15. század végétõl a hivatalosgyógyításban a férfiak szerepe szinte kizárólagossá vált,ugyanis az orvosi mûködést mindenütt az egyetemekáltal kibocsátott diplomákhoz kötötték, oda viszont nemvettek fel nõket. 350–400 éven át, egészen a 19. századközepéig a nõk csak a nem hivatalos gyógyító gyakor-latban, illetve az ápolásban vehettek részt, fõleg a szerze-tesrendekben.

Sokáig a nõi gyógyítók kizárólag csak bábakéntpraktizálhattak, abban az idõben a sebészek és a szülész-nõk nem számítottak az orvosi rend tagjainak. Külö-nösen Franciaországban tartották sokra a szülésznõket,tevékenységüket hivatalosan is elismerték, fõleg Louise

Bourgeois-t (1563–1636) becsülték sokra,aki megkapta a „ki-rályi szülésznõ” címet,miután Medici Mariakirályné három gyer-mekét, köztük a ké-sõbbi XIII. Lajosfrancia királyt is vi-lágra segítette. Nagyelismerésben részesültMarie-Louise Lacha-pelle (1769–1821), apárizsi Hotel Dieukórház fõszülésznõje,aki a szülészeti eszkö-

zök, mûszerek használatáról írt illusztrált értekezést, ésVictorie Boivin (1773–1841), aki elsõként alkalmazta asztetoszkópot a magzat szívhangjainak meghallgatására.A világ egyik leghíresebb ápolónõjeként emlegetik Flo-

rence Nightingale-t,akinek emlékére mú-zeumot hoztak létreLondonban. 1853-ban,a krími háború idejénõ biztosította, irányí-totta a sebesültek el-látását, éjjel-nappal abetegek között volt.Neki köszönhetõ,hogy az ápolónõi fog-lalkozás elismert, tisz-teletreméltó szakmalett, 1860-ban õ alapí-totta meg az elsõ nõ-vérképzõ iskolát. Többtankönyvet, számostanulmányt, újságcik-

ket írt, megalapozta az ápolástant. Munkáját számoskitüntetéssel ismerték el, az elsõ nõ volt aki megkaptaaz Angol Becsületrendet. Minden évben május 12-én, azõ születésnapján ünneplik Angliában az ÁpolókVilágnapját. De a magyaroknak is volt egy híres

fõápolónõje: KossuthZsuzsánna (KossuthLajos húga), aki aszabadságharc alatthadikórházakat lé-tesített, de nemcsakfelügyelte az egészség-ügyi intézmények mû-ködését, hanem ápoltais a sebesülteket, a be-tegeket. A forradalomleverése után sok oszt-rák tiszt és katona ta-núskodott KossuthZsuzsánna mellett a

tárgyaláson, mondván, hogy életüket, egészségüket nekiköszönhetik.

Dorothea Christiane Erxleben (1715–1762) pályafu-tása úttörõ jelentõségû az európai orvostörténelemben,aki királyi engedéllyel járhatott az egyetemre és 1754-

ben megkapta az orvo-si diplomáját, õ volt azelsõ német (és európai)doktornõ, aki teljes jo-gú orvosként prakti-zálhatott. Európa nagyrészén elérhetetlen voltaz orvosi egyetem anõk számára, mégistalálkozunk olyanhelyzettel Olaszország-ban, Bolognában, aholAnna Morandi férjhezment G. Manzolinianatómus professzor-hoz és szenvedélyévévált a boncolás, tudá-sát, eredményeit még a

British Royal Society is elismerte. A 19. század közepea nyitás idõszaka volt, Európa- és Amerika-szerte kór-házakat alapítottak, ahol nagy szükség volt a gyógyítókra,így a nõk lassan teret nyertek az orvosok között is.1876-ban a Vasárnapi Újság arról tudósít, hogy az USA-ban már 500 gyakorló orvosnõ és 200 orvostanhallgatónõvan, és ez példaként szolgálhat Európa számára is. Azangol születésû Elizabeth Blackwell (1821–1910) az elsõnõ, aki a New Yorki Orvosi Iskola elvégzése után hiva-tásos orvosként munkába állhatott. 1849-ben Amerikábanszerezte meg a diplomáját és fõként gyermekek és nõkkezelését vállalta, ezért 1857-ben megalapította a szegény-sorsú nõk és gyermekek kórházát, ahol fõleg orvosnõketalkalmazott, köztük húgát, D. Emily Blackwellt, valamintDr. Marie Zakrzewskát. 1868-ban saját orvosi egyetemetalapított, amelynek vezetését húgára bízta. 1871-ben

Louise Bourgeois (1563–1636)

Florence Nightingale (1820–1910)

Kossuth Zsuzsánna (1817–1854)

Dorothea Christiane Erxleben(1715–1762)

PARTIUM OLDAL13.

Londonban aktívan részt vett a Nemzeti EgészségügyiTársaság megalapításában. A londoni egyetem nõgyógyászprofesszoraként több tudományos könyvet és tanulmánytpublikált. Magyarországon 1635-ben alapítottak egye-temet, amelynek pesti és kolozsvári orvosi fakultása1775-tõl mûködött, de az orvosi karra a 19. század vé-géig nem vettek fel nõket, azok csupán szülésznõi tan-folyamot végezhettek. A történelmi események bizo-nyították, hogy szükség van orvosnõkre, ugyanis 1878-ban az Osztrák–Magyar Monarchia (a nemzetközi, berlinikongresszus beleegyezésével) megszállta Boszniát. A tar-tomány kormányzója, Kállay Béni rájött, hogy a területgazdasági és szociális fejlõdésének egyik akadálya a köz-egészségügyi elmaradottság, a magas anya- és csecsemõ-halandóság. A lakosság több mint a fele mohamedánvallású volt, amely tiltotta a nõknek, hogy férfiak elõttmutatkozzanak, még akkor is, ha az orvos. A helyzetmegoldására szükség volt nõi gyógyítókra és az állásokbetöltésére lengyel, illetve cseh orvosnõket alkalmaztak,annak ellenére, hogy már volt egy Svájcban végzettdiplomás orvosnõje a magyarságnak, Hugonnai Vilma.

Gróf SzentgyörgyiHugonnai Vilma,1847. szeptember 30-ánszületett Nagytétény-ben. Tanulmányait ott-hon, magántanulókéntkezdte, majd a pestiPrebstel Mária leány-nevelõ intézet bentlaká-sos tanulójaként foly-tatta, de ez az iskolanem biztosított érett-ségi bizonyítványt, azcsak a fiúgimnáziumoknövendékeinek volt el-érhetõ a századfordu-lóig. 18 évesen férjhezment Szilassy Györgyföldbirtokoshoz, akiegyáltalán nem érdek-

lõdött a szellemi dolgok iránt, sokszor hagyta magárafiatal feleségét, így házasságuk hamar megromlott.Vilmának elsõsorban a természettudományok kötöttékle a figyelmét és nagy örömmel vette tudomásul, hogya Zürichi Egyetemre nõk is beiratkozhatnak. Ott azorvosi karon elsõ nõként az orosz Nadezsda ProkofievaSuslova 1867-ben végzett, másodikként a német FranziskaTiburtius 1876-ban, majd a magyar Hugonnai Vilma1879-ben és a cseh Anna Bayerova 1881-ben. Ahhoz,hogy jelentkezzen az egyetemre, Vilmának a férje bele-egyezésére volt szüksége, azt meg is kapta, de semmianyagi támogatásban nem részesült, ennek ellenére 1872-ben elkezdte tanulmányait, és 1879-ben orvossá avatták.Ezután egy évet az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott.1880 februárjában tért haza és kérte diplomájánakelismerését, ami rendkívüli akadályokba ütközött: kértékaz érettségi vizsgát, amit 1881. március 31-én sikeresenletett, így kérelmét a pesti orvostanári kar támogatta, de

Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter – azérvényes törvényekre hivatkozva – elutasította a kérvényt.Ekkor letette a szülésznõi vizsgát és – hogy családjáteltarthassa – évekig bábaként dolgozott, más jövedelmüknem volt, mivel a Szilassyval kötött házassága véglegfelbomlott. Nemcsak gyógyított, hanem tudományostanulmányokat is írt A nõk munkaköre címmel, deküzdött a nõi egyenjogúságért is, ezzel kapcsolatbanpublikálta A nõmozgalom Magyarországon címû írását is.1887-ben férjhez ment Wartha Vincéhez, aki jeles vegyész,mûegyetemi tanár volt, férje kérésére már kevesebbszülésznõi munkát vállalt, inkább elméleti kérdésekkelfoglalkozott.

1895. december 19-én kelt Wlassics Gyula kultusz-miniszter 65719/1895. számú rendelete megnyitotta anõk elõtt a budapesti és a kolozsvári felsõfokú intézmé-nyek egyes egyetemi karainak kapuját (a bölcsészeti ésorvosi kart, valamint a gyógyszerészeti tanfolyamot).Hugonnai Vilma újból kérte zürichi oklevelének elismer-tetését, ami 1897. május 14-én megtörtént, amikor isBudapesten orvosdoktorrá avatták. Ezután már hivata-losan is orvosként praktizálhatott, elsõsorban a nõi ésszegény betegekkel foglalkozott. Lelkes kezdeményezõjevolt a leánygimnáziumok szervezésének és a nõk szellemiképzésének. Elõadásaiban, tudományos tanulmányaibanmegjelölte a nõk szerepét a betegápolás, az egészségügyterén, foglalkozott a gyermekneveléssel, a nõk és gyer-mekek egészségvédelmével, a nõk ipari foglalkoztatásával.Az Országos Nõképzõ Egyesületben, valamint a Bába-képzõ Intézetben is évekig tanította a betegápolást, agyermekgondozást, a gyermekvédelmet és a fertõzõ beteg-ségek ismereteit. Az egészségügyi munka és felvilágosításmelletti elkötelezettségét bizonyította azzal is, hogyátdolgozta és kiadta 1907-ben Fischer-Dückelmann: Anõ mint háziorvos címû könyvét magyar nyelven. 67 éveskorában, 1914 augusztusában elvégezte a katonaorvositanfolyamot, katonaorvosnak jelentkezett, és kolléganõitis arra buzdította, hogy jelentkezzenek beteg katonákatápoló és megfigyelõállomásokra, ugyanis az elsõ világ-háború komolyan felvetette a nõk egészségügyi tevé-kenységének szükségességét, ilyen feladatra addig csakférfiak vállalkoztak. Kiváló szervezõ munkájának köszön-hetõen 14 városban hoztak létre betegápolói állomást,nõi orvosi és betegápolói erõvel, 84 orvosnõ és többszáz vöröskeresztes nõvér jelentkezett szolgálatra. Tevé-kenységéért 1915 augusztusában, a nõk közül elsõként,hadiékítményekkel díszített érdemjelet kapott. Idõs ko-rában, megözvegyülve, már nem járt el a betegeihez, deélete végéig otthon fogadta õket. Megélte még a nõkteljes egyetemi egyenjogosítását, ugyanis a Károlyi-kormány kultuszminisztere, Lovászy Márton 1918. de-cember 7-én kiadott rendeletében minden felvételikorlátozást megszüntetett. 1922-ben magányosan haltmeg, hamvai a Kerepesi temetõben nyugszanak 1980-tól, ahová a Rákoskeresztúri temetõbõl vitték át õket.Életérõl könyvet írtak: Kertész Erzsébet, Nagy Lenke,Kertész Edina, színdarabot mutattak be róla a budapestiTuray Ida Színházban, Doktornõk címmel. Nevét iskolák,szobrok, emléktáblák õrzik.

Hugonnai Vilmaorvosdoktorként

PARTIUM14. OLDAL

Az 1895-ben megjelent 65719-es rendelet után –mely megnyitotta a nõk elõtt a budapesti és a kolozsvárifelsõfokú intézmények egyes karainak kapuját – az orvosikarra évenként mindössze 3–7 nõ iratkozott be, fõlegazok, akik már korábban külföldön folytattak egyetemitanulmányokat, köztük Steinberger Sarolta (elsõnekszerzett diplomát hazai egyetemen 1900-ban), Königsber-ger Lea, Szendefi Ida és Schorr Matild. Az orvostan-hallgató nõk száma 1903-ban már negyven fölé emel-kedett, majd az 1910-es évek elején a hallgatók arányamár 5–6% körül volt. Az elsõ világháború idejénjelentõsen nõtt az orvostanhallgató nõk száma, mivel aférfiakat a frontra vezényelték, az orvosnõk segítségérenagy szükség volt a sebesültek ápolásában.

Erdélyben már a 15. századtól csak képzett és vizs-gázott bábák kaptak mûködési engedélyt. Kolozsváron1775-tõl orvosi-sebészeti szakgimnázium mûködött, aholszülésznõket is képeztek. A Ferenc József Tudomány-egyetem Orvosi Karára elsõként Kárpáti Gizella jelentke-zett 1902 õszén és 1907-ben avatták orvossá. Férjével,Szabó Józseffel együtt vállalták a frontszolgálatot az I.világháborúban, majd Trianon után megtagadták a hû-ségeskü letételét, inkább Szegedre menekültek, ott foly-tatták gyógyítási tevékenységüket.

Az elsõ román orvosnõ, Maria Cuþzarida–CrãþunescuSvájcban kezdte, majd Montpellierben fejezte be tanul-mányait 1884-ben. Több erdélyi román származásúorvosnõ Budapesten végezte orvosi tanulmányát, köztükValeria Niþulescu-Bologa, Valeria Cutuþiu és CorneliaMoga, az utolsó kettõ Aradon praktizált 1910-tõl. Az1899–1900-as tanévben Bukarestben 25, Iaºi-ban 19 nõihallgató volt az orvosi egyetemeken. A kiváló románorvosnõk között megemlíthetjük még Ana Aslant (1897–1988), a Gerovital felfedezõjét, Sofia Ionescu-Ogrezeanu(1920–2008) agy- és idegsebészt, Marta Trancu-Rainer,(1875–1950) sebésznõt, a Román Tudományos Akadémiaelsõ orvosnõi tagját.

A modern gyógyászat kiemelkedõ alakja volt VirginiaApgar (1909–1974), akit a Columbiai University egyetemi

tanárrá nevezett ki. Ne-véhez fûzõdik az Apgarskála kidolgozása, ame-lyet világszerte elfogad-tak és alkalmaznak azújszülöttek állapotánakfelmérésére. A tesztneköt eleme van: a szívmû-ködés, a bõrszín, a lég-zés, az izomtónus és areflexek. Mindegyik kétpontot ér, ha megfe-lelõ, egyet, ha kevésbé,nullát, ha problémás.A maximálisan elér-

hetõ pontszám tíz, de a hét fölött is elfogadható, de haalacsonyabbak a pontszámok azonnal további vizsgá-latokra, légzéstámogatásra esetleg, inkubátorra vanszükség.

Tisztelt olvasóim, a híres nõk az egészségügy törté-netében hatalmas és gyönyörû csokrából csak egy párszálat sikerült kiválogatni és megismertetni önökkel.Egyes vélemények szerint az okos nõk nem örvendenektúl nagy népszerûségnek a férfiak körében, de a valóság-ban a tudásukkal nem kérkedõ intelligens hölgyek alegtöbb férfi szemében vonzónak számítanak. Az is igaz,hogy a tudomány és a tudás fogalma az évezredek alattszinte összeforrt a férfi nemmel, holott számtalan bátor,intelligens, korával dacoló nõ járult hozzá az emberiségtudásához. A nõk érvényesülése a gyógyászatban hosszúdiszkriminációs idõszakot követõen valósulhatott meg.Meg kellett küzdeniük számos társadalmi elõítélettel is,hogy egyetemi tanulmányokat folytathassanak, diplomátszerezzenek és egyenlõ eséllyel indulhassanak a gyógyá-szatban a férfi kollégákkal. Köszönjük a Teremtõnek,hogy ilyen példás, fáradhatatlan, a rájuk nehezedõ ter-heket türelemmel, szelídséggel viselõ gyógyítókat adottaz egészségügynek, akik segítõ kezet nyújtottak és nyújta-nak a szenvedõknek.

KönyvészetBenedek István: Hügieia. Az európai orvostudomány története (Gondolat, Budapest, 1990)Bologa, Valeriu: Istoria medicinei universale (Ed. Medicalã, Bucureºti, 1970)Bologa, V. Nitulescu V.: Începuturile activitãþii medicale a femeilor din Europa (Rev. Femeilor romîne, 1958 nr. 3–4.)Bruckner Éva: Az elsõ magyar orvosnõk nyomában (Polgári Szemle, 2019, 15. évf., 1–3. sz.)Duin, Nancy: Az orvoslás története (Medicina Könyvkiadó Rt., Bp., 1993)Heischkel Edit: Die Frau als Arztin in der Vergangenheit (Die Arztin, 1940, 5. sz.)Izsák Samuil: Studii ºi cercetãri de istoria medicinei ºi farmaciei în R.P.R. (Editura Medicalã, Bucureºti, 1962)Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony (Regény, Móra Kk., Budapest, 1965)Kertész Edina: A lány, aki orvos akart lenni (Naphegy Kk., Budapest, 2018)Kéri Katalin: Viták az orvosnõk képzésérõl a XIX. sz. második felében (Orvosi Hetilap, 2019, 160. évf., 47. sz.)Kiss László: A „vaskalapos” kórboncnok (Orvosi Hetilap, 2018, 159. évf., 22. sz.)Péter H. Mária: Megemlékezés Kárpáti Gizelláról, az elsõ nõrõl, aki orvosi oklevelet szerzett Kolozsváron a Ferenc József Tudományegyetemen.

(Orvostudományi Értesítõ, 91. kötet, 1. sz., 2018)

Ana Aslan (1897–1988)

PARTIUM OLDAL15.

„Szinte népmesehõsként indul el életútján a kis asztalos-inas, hogy ecsetjével meghódítsa a világot” – írta életrajziregényének ismertetõjében Dallos Sándor, majd ígyfolytatta: „örök lobogás, folytonos ihletettség Munkácsyjellemzõje.” Tehetsége, szorgalma, s az örök lobogás általtáplált megfeszített szellemi és fizikaimunka a 19. század magyar festészeté-nek nemzetközileg is elismert meste-révé avatta, aki hatalmas méretû vász-naival elnyerte az egész mûvelt világhódolatát és megbecsülését. Kompozí-cióinak egyik legértékesebb eleme a fáj-dalom megértése, átélése és hitelesábrázolása.

„S e méltóságos bánat és komorságSugallta azt, mit ért egész világMozart halálát, Miltont, ki vakon látS a legnagyobb, a szent tragédiát.”

– írta halála évfordulójára JuhászGyula.1 Munkásságára jelentõs befolyástgyakoroltak a mûvész gyermekkori évei,a korán árvaságra jutott gyermek szo-morú tapasztalatai, szenvedései.

A 19. század magyar festõzsenije1844. február 20-án született Munká-cson, és a munkácsi római katolikus plébániahivatalkeresztelési anyakönyvi bejegyzésében Lieb Mihály Leonéven szerepelt. Késõbb a bejegyzésre rávezették, hogy amagyar minisztérium engedélyével a Lieb családnevetMunkácsyra változtatták. Édesapja Lieb Mihály rómaikatolikus vallású sótiszt volt Munkácson, édesanyja azevangélikus vallású nemesi származású greifenbergi ReökCecília volt. 1848 végén a család Miskolcra költözött.Édesapját a Kossuth-kormánynak végzett szolgálatai miattbörtönbüntetésre ítélték, így Miska négyévesen édesanyjá-val és testvérével Cserépváraljára nagybátyjához, ReökAntalhoz, Koburg herceg gazdatisztjéhez került. Késõbbvisszaemlékezéseiben errõl az idõszakról így írt: „Idefûznek legboldogabb gyermekkori emlékeim: öreg kastély,a kapu bolthajtásai alatt egész fegyvertár, régi ágyúk,egyszóval minden, ami a gyermeklélek kezdõdõ képzelõ-erejét foglalkoztatja.” 2

A gyermekkori boldog idõszak szülei elvesztésévelhirtelen elszállt, édesanyja 1850-ben, édesapja 1852-bentávozott az élõk sorából. A család döntése szerint azárván maradt fiú nagybátyjához, Reök István ügyvédhez

került Békéscsabára. Többször járt Pécsett is, édesanyjatestvérénél, Reök Lajos nyugalmazott hercegi ügyészcsaládjánál. Az ábrándos természetû félszeg gyereket aszigorú Reök István alkalmatlannak vélte a szellemi pá-lyára, ezért iparostanoncnak adta. A 10 évét alig be-

töltött Miskát a céhkönyvek szerintnagybátyja 1855. január 6-án Lángimester asztalosmûhelyébe vitte, aholnapi 10–12 órát dolgoztatták, éheztet-ték, ütötték-verték. Az itt szerzett ke-serû tapasztalatok mély nyomot hagy-tak benne. A segédlevél megszerzéseután 1858–1860 között AradonAlbrecht Ferdinánd mûhelyében dol-gozott, amely a ligeti kiserdõ mellettiutcában (régen Munkácsy, ma Coposuutca) volt.3 Aradi évei idején is sokatkoplalt, nyomorban tengõdött, feljegy-zéseibõl ismert, hogy hat hónapignem evett meleg ételt. Örömet csakaz aradi minorita gimnáziumban ta-nuló békéscsabai barátaival való talál-kozásokban és a rajzolgatásban lelt.Rajzait Bettelheim Vilmos könyv-kereskedõhöz vitte, akinek segítségévelsikerült az eladott munkákból kiegé-

szítenie jövedelmét, ami jól jött a sokat nélkülözõ fiatal-embernek.4 Egy súlyos betegség miatt arra kényszerült,hogy visszatérjen a már Gyulán lakó nagybátyjához, aholmegismerkedett Szamossy Elek festõvel, aki a gyulaiWenkheim kastélyban a régi családi képeket javítgatta.Egyik levelében Munkácsy leírta, hogy amikor megmu-tatta rajzait a mesternek, Szamossy azt mondta: magábóltalán más is lehetne, mint asztalos. Tehetségét felismerveSzamossy szívesen tanította aradi rajziskolájában. Ezt azidõszakot örökítette meg az egykori Templom utca (je-lenleg Lucian Blaga u.) 9. szám alatti iskola falán, akapu fölött elhelyezett emléktábla, amelyen a következõszöveg olvasható:

Arad városának rajziskolája állott egykor ezena helyen.

Abban szerzé mûvészete kezdõ ismereteitMunkácsy Mihály

Hazánk örök dicsõségû képírójaMDCCCVIII – MDCCCLX

Ennek emlékezetét örökíté meg az Aradi NemzetiSzövetség 1902.5

OLASZ ANGÉLA

MUNKÁCSY MIHÁLY,„A MAGYAR FESTÉSZET GÉNIUSZA”

A bölcsõdet nem ringatá szerencseMagyar rónáknak õs borúja volt,Mely lelkedet elõször kiszínezte,S amelybe átfolyt a te bánatod.

Amit Petõfi gyönyörû dalokbanKõben Izsó és színen Tóth EdeMegörökít: az él színeidben:A magyar lélek mély költészete!

(Juhász Gyula: Munkácsy)

Munkácsy Mihály

PARTIUM16. OLDAL

Így az ifjú Lieb Mihály Aradról nemcsak a szen-vedések és nélkülözések emlékét, de az elsõ apróbb sikerekélményét is magával vihette. Szamossyt, aki nemcsaktechnikai ismereteit gyarapította, de megismertette a mû-vészettörténet alapjaival is, nagyon megszerette. Buziásrais elkísérte, ahol Ormos Zsigmond vendégszeretetét él-vezve kellemes heteket töltöttek. Egyik írásában VégváriLajos megemlíti, hogy Ormos Zsigmond temesi fõispán,mûgyûjtõ és mûvészettörténész Reprodukció gyûjtemé-nyének segítségével ismerkedett meg a festészet nagyjaival,de a tanítvány szívesen hallgatta a beszélgetéseket isVeronesérõl, Tizianóról, a reneszánsz nagy mestereirõl,s ezek a beszélgetések nagyobb lángokat gyújtottak benne,mint késõbb egy-egy akadémiai évfolyam.6 EzutánGerendásra ment, ahol megfestette a Fonó nõ és a Levél-olvasás címû olajképeit. Pártfogói biztatására életképeketis festett, például a Kukoricapattogtatást, valamint arcképe-ket. Szamossy tanácsára képezni kezdte magát, és mestereajánlólevelével Pestre ment, ahol Ligeti Antal, a MagyarNemzeti Múzeum Képtára vezetõjének személyében igazipártfogóra talált. A korszak kiemelkedõ tájképfestõjénekközbenjárására a Képzõmûvészeti Társaság havi díjatfolyósított az ifjú festõnek, aki Pesten felvette a Munkácsymûvésznevet. Festõi pályájának elindulásában Than Móris támogatta, aki a Regélõ honvéd címû képét át is festette.Pártfogói 1865 elején Bécsbe küldték Karl Rahl mester-hez, akinek ajánlására felvették a Képzõmûvészeti Aka-démia elõkészítõ osztályába.7 Itt Ioseph Führich ésTheodor–Franz Zimmermann is tanította. Bécsben fes-tette a Húsvéti locsolás címû képet. Bécsi tanulmányainakidején gyakran megfordult Bécs híres múzeumaiban ésképtáraiban, ahol csodálattal tekintett Rubens és Remb-randt képeire, a düsseldorfi Ludwig Knaus Kartenspie-lende Schusterjugend címû képe pedig mûvészetére is hatástgyakorolt. Mivel a megemelt tandíjat már nem tudtafizetni, Rahl halála után ott kellett hagynia Bécset, vissza-tért Gerendásra. Ebben az idõszakban készült festményeiközül kiemelkedik az Estebéd a pusztán és a Búsuló betyár,amely a hazai hagyományokhoz és Madarász Viktormodorához igazodik.

1866-ban Ligeti Antal és Than Mór ajánlásával szem-betegsége kezelésére a pesti Rókus-kórházba került, ahollátása néhány hét alatt rendbe jött. Lábadozása idejéneljárt a Kammon kávéházba, ahol kapcsolatba kerültDeák Farkassal, a Vasárnapi Újság és Kazár Emillel, aFõvárosi Lapok munkatársával. Egy Kammon kávéházitörténetben Ábrányi Kornél a Magyar Szalon 1885/4.számában elmesélte, hogy Munkácsy õket hallgatva rajzol-gatott. „Miskának egyébként az volt a kötelessége, hogyvégighallgassa a mi verseinket, melyekkel halhatatlanságotkeresve öltük.” 8 Rajzai megjelentek a Magyarország és aNagyvilág, illetve a Hazánk és a Külföld címû lapokban.Felújította barátságát a még Aradon megismert PaálLászlóval. Ekkor készültek a Petõfi búcsúja a szülõi háztólés a Paraszt-interieur címû képei. 1866 októberében LigetiAntal ajánlólevelével beiratkozott a Müncheni Akadé-miára, ahol mestere Wagner Sándor volt, de nagyobbhatást tett rá Wilhelm von Kaulbach mûvészete, akinekelismerését az Árvíz címû képével sikerült elnyernie. 1867nyarán visszatért Pestre, majd augusztusban Aradon adalárdaünnepélyen rajzolt.9

Az 1867-ben megkötött kiegyezést követõen EötvösJózsef miniszter 800 ft ösztöndíjban részesítette, amelylehetõvé tette, hogy ez év októberében elutazzon Párizsba,és megtekintse a világkiállítást. Camille Corot és GustavCourbet mûvei mély hatást tettek rá, Dûlõ szénásszekércímû képét átfestette realista stílusúra.

1868-ban a magyar minisztérium engedélyezte a Liebcsaládnév megváltoztatását, így a szülõvárosára utalóMunkácsy nevet ezentúl hivatalosan használta.10 Ebbenaz évben Paál László barátjával Düsseldorfba ment, aholLudwig Knaus támogatását élvezte, de önmagára WilhelmLeibl hatására talált. Az önállósodás elsõ fontos emlékeaz Ásító inas, amely gazdag lélekrajzával már jelezteMunkácsy fejlõdésének az irányát. A kép témáját inas-éveinek emlékébõl merítette. Kiváló jellemzést írt a képrõlVégvári Lajos, aki szerint Munkácsy kifejezõ erõvel ábrá-zolta a fáradtságtól elkínzott fiatal inas nehéz ébredését.A napkeltétõl késõ estig tartó munka után a fekhelysem üdítette fel, törõdött testét, elnehezült, meggémbe-redett tagjait görcsösen nyújtóztatja, s az egész testétáthatja a kialvatlanságot kifejezõ ásítás. Végtagjainakmerev gesztusai a fizikai és lelki fáradtságot jelképezõásítást az egész kép felületére kiterjesztik.11

A magyar festõmûvész elsõ nagy sikerét a Siralomházcímû alkotása aratta. A kép elkészítésében fontos szerepetjátszottak a festõ gyermek- és ifjúkori emlékei, de az1848-as legendakör is hatással volt rá. A kép egy vidékimagyar börtönt ábrázol, ahol a középpontban az elítéltvan, akihez kivégzése elõtt sorra jönnek elbúcsúznirokonai, ismerõsei. A látogatók közt van zokogó feleségeés kislánya, de felbukkan a döbbent kisinas is. Az elítélt-ben Végvári szerint a festõ a magyar temperamentumot,a halálban is virtuskodó betyárt érzékeltette.12 A képetamint meglátta, azonnal megvásárolta Willstack amerikaimilliomos és vasgyáros, de megegyeztek, hogy Munkácsyelõbb kiállítja. A kép a párizsi Salonban aranyérmetnyert. Lyka Károly így érzékeltette a sikert: A mû min-denkit megragadott közvetlen valósághatásával, drámai

Aradi emléktábla

PARTIUM OLDAL17.

feszültségével... Mintha a festõ munka közben egészenátélte volna alakjainak belsõ izgalmát.13 Ez a mûve is-mertté és elismertté tette. 1870-ben készült Düsseldorfbana Tépéscsinálók címû nagyhatású kép, amelyhez témát aporosz–francia háborút megjárt katonák elbeszéléseinyújtották. A festmény középpontjában a mankójáratámaszkodó férfi áll. A körülötte állók megrendültenhallgatják a sebesült elbeszélését, akinek a nõk sebkötözõanyagot, tépést készítenek. A sötét hangulatú kép hatá-sosan közvetíti a félelmet, a háború okozta nehézségeket.

1870 karácsonyán megismerkedett a De Marchesházaspárral, majd 1871-ben látogatást tett náluk Colpachibirtokukon. Zichy Mihály festõ rábeszélésére 1871-benPárizsba költözött, ahol Henry Edouard de Marchesbáró támogatásával mûtermet bérelt, és nekifogott azÉjjeli csavargók festéséhez. Mivel úgy érezte, alkotói vál-ságba került, a báró colpachi kastélyában öngyilkosságotpróbált elkövetni, ám alkotókedve hamar helyreállt éstöbb kép festéséhez is hozzáfogott. Sikerült befejeznieaz Éjjeli csavargókat, amiért Goupil párizsi mûkereskedõ40.000 frankot fizetett. Paál László meghívására Barbi-zonba ment, itt festette a Rõzsehordó nõt, amely színeimiatt talán Munkácsy legtöbbször reprodukált képe. Aképen egy erdõszélen ülõ, fáradt, rõzsehordó nõt látni.Tematikáját tekintve ezen a festményen is a nehéz népisors mutatkozik meg. Munkácsy szívesen festett Barbi-zonban, de nem tartozott a barbizoni iskolához.

Nagy változást hozott a festõ életében de Marchesbáró özvegyével, Cécile Papier-vel 1874-ben kötött házas-sága. A nászút során hitvesével Magyarországra is elláto-gatott, és a magyar pusztán szerzett élményei alapjánkészült el az impresszionizmus stílusához legközelebbálló festménye, a Poros út. Bár ezzel a festménnyel meg-mutatta, hogy ezen a formanyelven is képes megszólalni,Munkácsy nem ezt az utat választotta. Visszatérve anászútról fényûzõ palotájukban felesége szervezésébenhetente délutáni fogadásokat, estélyeket és bálokat ren-deztek, amelyekre Európa híres közéleti személyiségei,mûvészei és arisztokratái is hivatalosak voltak. Ekkorszületett elsõ „szalonképnek” nevezett alkotása, a Párizsiszobabelsõ, és Paál László arcképét is ekkor festette meg.Sikerült befejeznie a Milton címû képét is, (1878) amelyóriási sikert aratott. Tárgya eltért Munkácsy eddigi alko-tásaitól. A népélet tarkasága és a szegény emberek bajaihelyett Miltonban a lángszellemû vak költõt örökítettemeg szeretõ gyermekei körében, miközben az ElveszettParadicsomot diktálja.14 A témát talán azért választotta,mert saját egészségi állapota is romlott, idegfájdalmaimiatt az orvosok fürdõkúrát írtak elõ számára. A képet,amely a párizsi világkiállítás magyar osztályán szerepelt,aranyéremmel díjazták. A magyar mûvészek kiállítását afrancia köztársasági elnök is megtekintette, aki a leg-nagyobb elismeréssel szólt az alkotásról. Dallos Sándoréletrajzi regényében e szavakkal örökítette meg a franciaelnök találkozását a mûvésszel: „Az ön képére nemtalálok méltó szavakat... Istenemre, megfestette a világegyik legizgalmasabb csendjét... Bizony Isten, sajnálom,hogy nem francia.” 15 Az aranyérem után 1879-ben Buda-pesten Munkácsy megkapta a Vaskorona-rend III. osz-

tálya kitüntetést. A Miltont Európa több nagyvárosában– Münchenben, Bécsben, Londonban – is bemutatták, amû tulajdonosa pedig Amerikába vitte. Munkácsy nagy-ságát Amerikában is elismerték, ahonnan sok meg-rendelést kapott.

Sedelmeyer osztrák mûkereskedõ tanácsára és ErnestRenan 1863-ban megjelent Jézus élete címû könyvénekhatása alatt nekifogott a Krisztus szenvedéstörténeténeknagyméretû festményekben történõ ábrázolásához. Akésõbb trilógiának tekintett festményciklus elsõ képe, aKrisztus Pilátus elõtt 1881 júliusától kezdve egy esztendõnkeresztül készült. Családi tragédiák miatt – újszülöttgyermeke meghalt, palotája kigyulladt – nem sikerülttavaszra, a párizsi Salon megnyitására befejeznie a képet,ezért Sedemeyer saját palotájában állította ki. A látványosmonumentális alkotáson a fehér ruhában ábrázoltKrisztust Poncius Pilátus és a nép között helyezte el.Pilátus helytartói székében ül, a megjelenõ alakok közöttkülönbözõ magatartásformák fedezhetõk fel. Vannak atömegben fanatikusok, gonoszok, a fõpap igyekszik mél-tóságteljesnek látszani, mások ellenséges arckifejezésselkiáltoznak.16 A mûalkotás egészérõl vagy részleteirõl többmásolat is készült, a fehér ruhás Krisztust önállóan ábrá-zoló kép a szolnoki evangélikus templom oltárképekéntlátható. A csodálatos kép eredetisége Reviczky Gyulát ismegihlette, aki Jézus Pilátus elõtt. Munkácsy képe címûversében adott hangot érzelmeinek:

„Állok merengve, hosszan, áhítattal:Ez õ! Ilyen volt! Így képzeltem én;Álmomban éjjel, elmélkedve nappalKerestem arcát, végre föllelém.

Munkácsy festménye elõtt

PARTIUM18. OLDAL

Mit a halandó gyönge ismerettel,Töprengve, könyvekbõl meg nem talál;Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,Lángelméd érzi öntudatlanul.”

A kép Párizsban, Bécsben és Budapesten is nagyelismerést váltott ki. Kedvezõ fogadtatását BudapestenIpolyi Arnoldnak, az Országos Magyar KépzõmûvészetiTársulat elnökének a beszéde készítette elõ, aki szerintMunkácsy Mihály alkotását csak Rembrandt és Raffaellomûvészetével lehet egy sorban említeni.17 A kép mo-numentalitásának hatását a bemutatás módjával is növel-ték. A mûvet aranyszínû szegéllyel ellátott selyemfüggönyfedte, amit a terembe lépõ érdeklõdõk szeme láttáratávolítottak el a festmény elõl, s a festménnyel szembentükröket állítottak fel. Az ünnepélyes bemutatón azOrszágos Magyar Képzõmûvészeti Társulat vezetõségeezüst babérkoszorú kitüntetést adott át a mesternek.18 AHungária kávéház dísztermében megrendezett vacsoránLiszt Ferenccel egyenrangú mûvészként ünnepelték.Munkácsy a fogadtatástól meghatódva évi 6000 frankosdíjat alapított a fiatal mûvészek számára, amit pályázatútján nyerhettek el. Budapest, majd Munkács is dísz-polgárává választotta. Sedelmeyer a képet bemutattaLondonban, Manchesterben, Liverpoolban és Bécsbenis, ahol I. Ferenc Józseftõl megkapta a Szent István-rendkiskeresztjét, majd az uralkodó nemességet is adomá-nyozott a mesternek „munkácsy” elõnévvel.19 Másnapmegkapta a francia becsületrendet is.

Közben más képeket, virágcsendéletet, szalonképeket,tájképeket festett és vázlatokat, tanulmányokat készítettmásik Krisztus-képéhez, a Golgotához. Mivel a Keresztrefeszített Krisztus címûhöz nem talált megfelelõ modellt,saját magát köttette keresztre és az így készült fényképekalapján dolgozott.20 A képén egyszerre láttatta a szenvedõembert és a szenvedõ Istent, de a gyõzelmes Urat is. Alondoni Timesnak azt nyilatkozta: „Sosem próbáltamisteni személyt festeni, mivel ami isteni, azt az embernem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelentIstent akartam ábrázolni.” 21 A képen látható alakok kétcsoportba oszthatók: egyik Krisztusé és a siratóké, amásik a szemlélõdõk és eltávozók csoportja. Érdekesfigurák a tömegben a mellét verõ, futó zsidó férfi, és alóháton ülõ titokzatos személy. Mûvét Munkácsy 1884tavaszán fejezte be, így a Golgotát és a Krisztus Pilátus

elõtt címû képet a húsvéti ünnepek idõszakában egyszerreállíthatta ki Sedelmeyer a palotájában külön erre a célralétrehozott pavilonban. A bemutató óriási siker volt, alapok az elragadtatás hangján írtak a Golgotáról: „Sohasenki nem tudta, vagy nem merte a Kálvária vérpadátilyennek látni, de most, hogy õ tudta és merte, ezentúlsenki sem tudja másként elképzelni” – írta az egyiklap.22 Munkácsy alakját még Maupassant is megörökítetteMarkovits Károly néven a Bel ami címû regényében. AGolgotát Budapesten is bemutatták, mely eseményreMunkácsy is elutazott. Egy hónap alatt 92 ezren láttáka mûvet. Európa nagy városai után a két festmény Ame-rikába is eljutott, ahol Munkácsyt Kossuthéhoz hasonlóünneplésben részesítették. A Golgota elõtt állítólag le-térdeltek és imádkoztak az emberek.23 WashingtonbanGrover Cleveland, az Egyesült Államok elnöke is fogadta.A két képet John Wanemeker multimilliomos amerikaikereskedõ és reklámszakember vásárolta meg.

Közben folyamatosan új alkotásokon dolgozott. Areneszánsz apoteózisa címû nagy mûvéhez, amely a bécsiKunsthistorisches Museum mennyezetfestményének ké-szült, három színváltozatot festett. 1886-ban befejezte aMozart halála címû képet, és elkészítette Liszt Ferencarcképét is. 1888-ban elnyerte az Országos KépzõmûvészetiTársulat aranyérmét, és tanítványa lett Rippl Rónai József.1890-ben elkészült és a helyére került A reneszánsz apoteózisa.

1890-ben meghívást kapott az aradi Szabadság-szoborfelavatására, amelyet levélben köszönt meg Arad polgár-mesterének, Salacz Gyulának. „...És mély hazafiúi ön-érzettel térek vissza 30 év után Arad városába, aholéppen azon kornak utolsó éveit töltöttem, midõn avértanúk nevét – kiknek ma a jogaik érvényesítésébendiadalmas nemzet méltó szobrot emel – csak suttogvalehetett említeni és a lelket rázó események fájdalmainakcsakis egy elfojtott sóhajban lehetett kifejezést adni...Örömmel veszek részt szeretett hazám ezen ünnepén ésszent ihlettel hajtok térdet azon szobor elõtt.” 24 Ígéretétbetartva feleségével 1890. október 5-én meg is érkezettAradra, ahol a házaspárnak a városházán rendeztek belakosztályt, amelyet Lengyel Lõrinc aradi bútorgyároscége rendezett be. A szervezõk kedves figyelmessége volt,hogy a lakosztály asztalára üveglapra vett képet helyeztek,amely a mûvészt párizsi mûtermében ábrázolta, feleségepedig vállára hajolva figyelte a munkát. Még aznap aszínházban a Bohus család páholyából megtekintettékaz elõadást és fogadták a közönség lelkes ovációját. Aszoboravatás reggelén megtekintették a Maros-parti par-kokban megnyílt dél-alföldi kiállítás néhány részlegét,az ünnepség után Fábián László fõispánnal ebédeltek,majd részt vettek a vesztõhelyi megemlékezésen és kétkoszorút helyeztek el az obeliszk talapzatán Paris –Colpach megjelöléssel.25 Betegsége megakadályozta ugyan,hogy hosszabb ideig maradjon a városban, de az él-mények hatása alatt megígérte, hogy hamarosan visszatér.A hálás aradiak 1893-ban a város díszpolgára címmeltisztelték meg, az utcát pedig, ahol Albrecht mester mûhe-lyében dolgozott, Munkácsyról nevezték el.

1891-ben az akkor épülõ Országház számára meg-rendelt Honfoglalás képen kezdett dolgozni. A lázas

Munkácsy-címer

PARTIUM OLDAL19.

munka során számtalan fotótanulmányt készített, kora-beli viseleteket tanulmányozott, különféle modelleketkeresett. A sok alakot szerepeltetõ kompozíción Árpádvezért és a honfoglaló magyarok népét a meghódolástkifejezõ szláv népcsoport fogadja. A festmény 1893-bankészült el, bemutatásakor viszont kitört a botrány. Afehér lovon ülõ Árpád vezér vonásai Tisza István mi-niszterelnökre emlékeztettek, amit még elnéztek volna akritikusok, de az Árpád elõtt térdet hajtó szlávok látványanem tetszett a szláv állam tagjainak.26 Az impozánsméretû festményt elõbb a felsõház ülésének színhelyén,a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében helyezték el,a Steindl Imre által tervezett Parlament épületébe csak1929-ben került.

Élete utolsó éveiben a világhírû festõt erõsen foglal-koztatta a magyarországi hazatérés gondolata, de tervenem vált valóra. Befejezte a Sirató asszonyok a keresztfánálcímû képét, amelyet a terebesi Andrássy-kápolna részérekészített, 1896-ban pedig elkészült a Krisztus-trilógia har-madik darabja, az Ecce homo. A festmény a Jézus meg-korbácsolását követõ jelenetet ábrázolja, amikor Jézustbíborpalástba öltöztetve fején töviskoronával Pilátus ki-vezettette a tömeg elé. Jézus nyugodt arccal, emelt fejjelállt a tömeg fölött. A két személy mögött római katonákállnak sorfalat. A tömegben látni Máriát is, aki fájdal-mában János apostol karjai közé roskad.27 A kép buda-pesti bemutatóját 315.000 ember tekintette meg. A bemu-tató utáni ünnepségeken, az Apponyi grófnál megrende-zett estélyen és az Akadémián megtartott fogadáson résztvett ugyan a mester, de az utóbbiról el kellett jönniemert rosszul lett.

A Krisztus-trilógia érdekessége, hogy az alkotó sohanem látta együtt a három bibliai témát feldolgozó alko-tását. Elõször megcsodálni együtt a nemzeti kulturálisemlékezet szerves részét képezõ alkotásokat 1995-ben le-hetett Debrecenben. Az Ecce homo ugyan a debreceniDéri Múzeum tulajdona volt, a Krisztus Pilátus elõtt címûképet 2015-ben vásárolta meg a magyar állam a kanadaiHamilton Galériától, végül 2019-ben a Golgotát is sikerültmegvenni Pákh Imre Amerikában élõ mûgyûjtõtõl.28

1896-ban egészségi állapota súlyosan megromlott. Elõbbszanatóriumba, majd az endenichi elmegyógyintézetbekerült. Utolsó perceiben még megszorította felesége kezét,mondani akart neki valamit, de már nem tudta magát

kifejezni. Délben csendesen elszenderült és elaludt örökre.A szanatóriumban ravatalozták fel. A mûvészrõl készültutolsó fényképen kezében feszület látható, mögötteKrisztus Pilátus elõtt, fölötte a Golgota címû alkotásánakreprodukciója függött.

Halála után gyászba borult az egész ország. Buda-pesten a mûcsarnokban ravatalozták fel, százezrek róttákle elõtte kegyeletüket. A ravatalt kiváló mûvészek, FadruszJános és Stróbl Alajos szobrász, valamint Lechner Ödönépítész készítette.29 Utolsó útjára a Kerepesi temetõbe ishatalmas tömeg kísérte. A nagy mûvész halálának híréta vidéki városokban, így Aradon is megrendülésselfogadták. Az Aradi Közlöny a nekrológ mellett beszámolta budapesti temetésrõl, három oldalban ismertette azelhunyt életpályáját, Salacz Gyula polgármester pediglevélben is eljuttatta özvegyéhez a város törvényhatósá-gának részvétét. „...A városnak falai között szerényviszonylatban élõ fiatalemberbõl Magyarország fénylõcsillaga lõn, s midõn az egész ország lelkesedett mûveiért,midõn a világ bámulói közé szegõdött, mi aradiak két-szeres szeretettel és büszkeséggel szemléltük annak a ma-gasan fénylõ fáklyának a tüzét, amely világszerte hír-dette nemzetünk, az általa annyira szeretett hazánakdicsõségét. S midõn a fénylõ fáklya kialudt, midõn gyászhomálya borult az egész ország szívére, Arad városahullatta talán az elsõ könnyeket nagy fiának, városamindenkor büszkén emlegetett díszpolgárának halálafölött.” 30 Az Aradi Közlöny beszámolt az 1900. június 5-énmegnyílt Nemzeti Szalon eseményeirõl, amely alkalmá-

Honfoglalás

Ecce homo

PARTIUM20. OLDAL

Jegyzet1. Juhász Gyula ismeretlen verse: Munkácsy. Halála évfordulójára, május 5., Irodalomtörténeti közlemények 8 epa.oszk.hu, pdf 00001/

01, 105–1082. Munkácsy Mihály, Wikipédia3. Pusker Péter: Munkácsy és Arad. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30 (2007) 285–294 epa.oszk.hu. 01500/1577/00029 pdf 2007

– 285–2944. Uo.5. Ujj János: Emlékhelyek és emlékmûvek Arad megyében, Alma Mater Alapítvány, Arad, 2003, 130. old.6. Dallos Sándor: A nap szerelmese, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1973, 144. old.7. Munkácsy Mihály, magyar festõ, https/sites.google.com.8. Munkácsy Mihály, Wikipédia9. Uo.

10. Munkácsy Mihály, magyar festõ, i.m.11. Végvári Lajos: Munkácsy Mihály 1844–1900. In: Száz szép kép, Munkácsy Mihály: Ásító inas, mek.oszk.hu.12. Végvári Lajos: A magyar festészet a XIX. sz. második felében. In: Száz szép kép, Munkácsy Mihály, Siralomház, mek.oszk.hu.13. Lyka Károly: Magyar mesterek. In: Száz szép kép, Munkácsy Mihály, Siralomház, mek.oszk.hu.14. Milton, Digitális képarchívum, DKA 041436.15. Dallos Sándor: Aranyecset, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1973, 155. old.16. Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus képei, Száz szép kép, mek.oszk.hu.17. Millisits Máté: 175 éve született Munkácsy Mihály, a monumentális méretû festészet nagymestere, 2019 febr. 25., Pest Buda, pestbuda.hu./

cikk 2019/022518. Uo.19. Munkácsy Mihály, Wikipédia.20. Saját maga állt modellt a kereszten a Golgota címû festményéhez. Múlt kor történelmi magazin, 2020. febr. 20. https.multkor.hu.21. Fodorné Nagy Sarolta: Munkácsy Mihály a Golgota c. festményének elemzése, Confessio református.hu.22. Dallos Sándor: Aranyecset, i.m. 505. old.23. Saját maga állt modellt, i.m.24. Puskel Péter: Munkácsy és Arad, i.m.25. Kovách Géza: Az emlékezõ város, Alma Mater Alapítvány, Arad, 1999, 103. old.26. Így született: Munkácsy Mihály – Honfoglalás, https/ eremkibocsato.hu. blog 238.27. Krisztus alakja Munkácsy Ecce homo c. festményén, dka.oszk.hu. DKA 041446.28. Saját maga állt modellt, i.m.29. Millisits Máté: 175 éve született... i.m.30. Puskel Péter: Munkácsy és Arad... i.m.31. Uo.

val a Királyi Fõgimnázium (ma Moise Nicoarã) elõcsar-nokában megrendezett tárlaton két Munkácsy-tanulmányis látható volt. Az egyik egy imádkozó, a másik egytoalettezõ nõt ábrázolt, amelyeket a Bettelheim testvérekkönyvkereskedésében vásárolt meg egy Szent-IványiSándor nevû úr, és amelyek a kiállítás idején a Szent-Iványi nõvérek tulajdonában voltak.31 Büszkeséggel töltiel az aradiakat, hogy az Aradi Múzeum képzõmûvészetirészlege néhány Munkácsy-alkotást – A mulató betyár (Afalurossza), A levél, A család öröme címû képeket és grafi-kákat – is birtokolhat.

Síremlékét, Telcs Ede szobrászmûvész alkotását 1911-ben Andrássy Gyula, az Országos Magyar Képzõmû-vészeti Társaság elnöke avatta fel, aki a beszédében spe-cifikusan magyar talentumnak nevezte a festõmûvészt.Munkásságával irányzatot, stílust és iskolát teremtett.Festészete hatást gyakorolt Hollósy Simon, ThormaJános, Tornyai János és Koszta József mûveire. Életérõlkönyvek születtek, musical készült, nevét díj õrzi, 2009-ben pedig krátert neveztek el róla a Merkúron. Emléké-nek a nemzet soha el nem múló kegyelettel adózik.

Halálának 120. évfordulója alkalmával „a festõzseni”példaértékû életmûvét áttekintve Móricz Zsigmond soraijutnak eszünkbe: „A munkácsi kis árva, elhagyatva, százbaj között, semmi nélkül indult el a világon. És a nagymûvész az egész emberiség gyásza mellett szállott akoporsóba.” És ez a kettõ ugyanaz az egy személy volt!És ez az út nyitva minden ifjú elõtt. Munkácsy sírja

PARTIUM OLDAL21.

A romániai szocialista történelemtudományban két jólelválasztható idõszakot különböztethetünk meg. Az 1958-ig tartó szovjet megszállás alatt „a hangsúly még a romántörténelem és kultúra szláv gyökereire esett, addig az ötvenesévek végétõl Gheorghe Gheorghiu-Dej kommunista pártvezérutasítására már a dákó-román kontinuitást hangoztató románnemzeti vonal kezdett dogmaként eluralkodni.” (Roth. 155.)Akkortól csupán két kutatási terület élvezett prioritást:az osztálytársadalom és az abban dúló osztályharc, illetvea román kontinuitás a dákoktól a román nép kialaku-lásáig. A Ceauºescu-diktatúrában e mellé már nyíltanbesorolták a román nemzeti mozgalmakat. A történelem-folyóiratok, szaklapok elsõsorban az ilyen témájú írásokatfogadták el. A történelmi kutatásoknak és a tankönyvek-nek a „három román ország” létét kellett tükrözniük,„a mai Románia területeinek olyan egységes történelmet konst-ruálva, amely lekicsinyítette, elhallgatta vagy meghamisítottaErdély politikai történetét, ezáltal az összromán szempontjábólóriási történelmi jelentõségûnek beállított déli és keleti románfejedelemségek függelékévé törpüljön.” (Roth. 160.)

A Megyei Múzeum az 1969-ben indított Ziridavacímû folyóiratában a fentebb említett témákon kívülcsak ritkán kerítettek helyet más témájú tanulmányoknak,a nemzeti kisebbségek történelmének egy-egy momen-tuma, néhány kiemelkedõ személyiségének értékelése el-vétve került be. Az arad magyar helytörténészek (KováchGéza, Glück Jenõ) kisebbségtörténeti kutatásaik nagyrészének eredményét vagy az íróasztaluk fiókjában, vagymáshol megjelent kiadványokban közölték.

Közülük Kovách Géza (1926–2004) tevékenysége min-denképpen kiemelkedõ. Elsõ könyvének kéziratát mégKolozsvárról hozatta, A zilahi céhek története 1958-banjelent meg. Kutatási területe felölelte az agrártörténetet(jobbágy-panaszlevelek, Dózsa-lázadás, birtokviszonyok),településtörténetet, demográfiai viszonyokat, Aradhozkötõdõ jeles történészek munkásságát és levelezését(Márki Sándor, Veres Endre), az aradi vértanúk sorsát ésemlékezetét, céhtörténetet. Közremûködött a megye kétromán nyelvû monográfiáinak (1978, majd 1999) kidol-gozásában. Bekapcsolódott a megye magyarok lakta tele-pülései (Pécska, Kisiratos, Majláthfalva) történeténekkutatásába. Õ szerezte meg Aradon elsõként a történelem-tudományok doktora tudományos fokozatot. (RMIL. 3.145–147.) Tevékenységét számos kitüntetéssel, megtisztelõcímmel jutalmazták, emlékét mindmáig ápolják. Meg-kapta a Magyar Tudományos Akadémia köztestületénektagja címet is.

Glück Jenõ (1927–2004) muzeológusként indult, majdtanárként folytatta pályafutását. Több helytörténeti témá-ban tisztázott részletkérdéseket. Magyar és román politi-kusok, írók, mûvészek életét, pályafutását kutatta. Számoslapban, tudományos közleményben jelentek meg írásai.

Arad, Borosjenõ és Lippa történetébõl tárt fel adatokat.Társszerzõje volt a megye több turisztikai kalauzának,valamint az 1978-ban megjelent megyei monográfiának.A Politikai Könyvkiadónál jelent meg Fialla Lajos Buka-restben tevékenykedõ magyar orvosról szóló kétnyelvû,Ocskó Teréz munkásmozgalmi személyrõl (románul ésmagyarul), valamint az aradi munkásmozgalomról (RozAlexandruval román nyelven) írt könyve. (RMIL. 2.701–71.)

1970–1971-ben a Brassói Lapokban Ficzay Dénes(1921–1985) aradi tanár, helytörténész (aradológus, ahogyönmagát nevezte) Kis irodalomtörténet címmel sorozatotjelentetett meg. A sorozat lényegében az érettségire ésegyetemi felvételi vizsgára készülõ diákoknak pótolta aziskolákból hiányzó tankönyvet. A sorozatban háromkorszak- vagy stíluselemzõ írás (A fény évszázada, Aromantika és a kritikai realizmus, Az allegorikus költészetkorszaka), valamint tizennégy, a tantervben szereplõ 19.századi magyar író-költõ életpályája kapott helyet. Ezutóbbiak között Arany János is szerepel. 2015-ben atanár úr egykori tanítványa, Nagy István pécskai fizika-tanár könyv alakban is megjelentette a közleményeket.A Vörös Lobogóban megjelent helytörténeti írásai azolvasók kedvenc olvasmánya volt. Munkái könyv alak-ban, valamint a róla szóló emlékezések, értékelések csak1990 után jelentek meg.

Aradon született, itt, a Jövõnél volt olvasószerkesztõPintér Lajos (1920–2005). Élete második idõszakában afõvárosban élt, több hazai lapnak volt munkatársa. Nekiköszönhetõ az 1948 utáni korszak elsõ (szerény terje-delmû) könyve az Aradon kivégzett honvédtisztrõl. Azaradi tizenhárom vértanú címû könyvet a bukaresti Politi-kai Könyvkiadó jelentette meg 1978-ban. (Arad… 244.)

1949. október 6-án, a kivégzések 100. évfordulójánmég (látszatra) harmonikus volt a viszony Románia ésMagyarország között. Mindkét állam magas rangú kor-mánytagokkal képviselte magát a Vesztõhelyen megrende-zett megemlékezésen. A Kultúrpalotában még nyitva volt

UJJ JÁNOS

HELYTÖRTÉNET, HAGYOMÁNYÁPOLÁS ARADONA KOMMUNISTA DIKTATÚRÁBAN

Vesztõhely – 1985

PARTIUM22. OLDAL

az 1893-ban megnyitott ereklyemúzeum. A múzeum ro-mán és magyar nyelvû plakátokon invitálta az érdeklõ-dõket a gyûjtemény megtekintésére. Az 1956-os magyarforradalom után némileg módosították a kiállítást, hang-súlyozták a román vonatkozásokat. Nicolae Ceauºescupolitikájának a nacionalizmus felé tolódása azt eredmé-nyezte, hogy a gyûjtemény egyre többször volt zárva,majd 1973-ban felszámolták azt. Helyette a román néptörténelmét bemutató, az ország minden történelmi mú-zeuma számára kötelezõ, a Bukarestben jóváhagyotttematika alapján berendezett kiállítás nyílt meg, kevéseredeti helyi kiállítási tárgyakkal.

Akkor az ország vezetõi már igencsak szerették volnaelfeledtetni az 1848–49-es események magyar vonatkozá-sait. Az utolsó közös megemlékezésre a Vesztõhelyen1974-ben, a kivégzések 125. évfordulóján voltak. Akkorhelyezték el az obeliszk talapzatába a Romániában elte-metett tizenegy vértanú földi maradványait. A Vesztõ-helyen és a Kultúrpalotában tartott emlékezésen a magyarés a román kormány, illetve a hadsereg magas rangúképviselõi vettek részt.

A következõ években a vesztõhelyi megemlékezéseketúgy rendezték, hogy a helyi hatóságok koszorúit márkora reggel elhelyezték. A bukaresti magyar nagykövetségkoszorúzásának idõpontját sohasem jelentették, ennekellenére akkorra több száz, sõt több ezer aradi magyarszorongott az emlékmû körül. Minden esetben spontánkezdeményezésre elhangzott nemzeti imánk, valamint aSzékely Himnusz is. Egyetlen kivétel 1989 volt, amikoroktóber 6-án a rendõrség és a politikai rendõrség mond-vacsinált ok miatt (motorkerékpár-verseny) hermetikusanlezárta a Maroson túli városrészt, oda csak az ott lakók-nak engedélyezték a belépést.

Minden, a nemzetiségi kérdés végleges megoldásárólszóló demagóg szólam ellenére, a pártállam mindentmegtett a nemzeti kisebbségek elnemzettelenítéséért, atársadalom homogenizálásáért, elsõsorban a szórványban.Az 1965-öt követõ rövid liberalizálási hullámban viszontátalakultak a megyei szocialista mûvelõdési bizottságok.

Az újjáalakult Arad megyében a bizottság egyik alelnökeKovách Géza lett. Robogójával rendületlenül járta amegye magyarok lakta falvait, igyekezett szervezni, újra-indítani a megrekedt hagyományõrzõ tevékenységet.

Egyik, a mai napig élõ kezdeményezése a Majlátivasárnap beindítása volt. 1970 augusztusában, a nagybol-dogasszony-napi templombúcsút „átkeresztelve” indult

a hagyományteremtõ ünnepség. Lovas bandériummal,fúvószenekarral, az óvodásokkal az élen vonultak végiga falu fõutcáján a résztvevõk, majd a mûvelõdési otthonudvarán kialakított szabadtéri színpadon került sor amegye magyar folklóregyütteseinek elsõ találkozójára.Az eseményrõl a román televízió magyar adása is rész-letesen beszámolt. Az esemény helyi szervezõje AndrásyGyörgy tanító, iskolaigazgató volt. Kovách Gézát köve-tõen a megyei szervezést Kocsik József és ZnorovszkyAttila vette át.

A Majláti vasárnap mûsora a következõ évekbenjelentõsen bõvült. A napot megelõzõ szombat este több-ször fellépett a Temesvári Csiky Gergely Színhát társulata,a Periszkóp Népszínház, de nyitottak képzõmûvészeti ésfotókiállításokat, rendeztek sakk szimultánt, író-olvasótalálkozókat, könyvbemutatót is. Az évi rendszeres talál-kozó lehetõsége pezsdítõen hatott a megye magyar együt-teseire. Nagyzerinden Csanádi János, Aradon SzabóAndrás (Viola), Galsán Frajna Edit, Pécskán Khell Leventeés Jolán (Búzavirág), Kisiratoson Benedek Sándor veze-tésével alakultak hagyományõrzõ csoportok. A majláth-falvi találkozókon két évtizeden keresztül rendszeresenfellépett a helyi, a pécskai Búzavirág, az aradi Viola, akisiratosi, nagyiratosi, galsai és nagyzerindi táncegyüttes.(Kovách Géza. 139–144.) A vasárnap hagyománya mind-máig fennmaradt, mára egy hetet tartó falunapokrabõvült.

A majláti példán felbuzdulva, az 1980-as évek elejéna mûvelõdési bizottság egy másik Arad megyei falubanis egy hasonló találkozót szervezett. A szeptember hónap-ban, akkor közigazgatásilag Kürtös városhoz tartozóKisiratoson megrendezett Alföldi õszköszöntõ lelkes szerve-zõi között volt Almási Béla orvos, valamint BenedekSándor tanár.

Kocsik József, a mûvelõdési bizottság aktivistájánaka fejében született meg az ötlet, hogy farsangi bált kellene

Múzeum

Majláti vasárnap

PARTIUM OLDAL23.

Széchenyi István és Bihar megye, valamint Diószegkapcsolatát Bényei Miklós járta körül részletesen többközleményben1 (ezek az interneten is hozzáférhetõk, nemtérek ki erre külön), de megemlékezett errõl Kupán Árpádis.2 Néhány kevéssé ismert érdekességet azonban meg-említenék ebbõl a periódusból. Diószegi itttartózkodásaidején érlelõdött benne a gondolat egy amerikai körútról,melyet a katonai fõhatóságok támogatása hiányában ésvárható elõléptetése reményében elhalasztott, majd pedigMetternichhel kiegyezve kapta meg az útlevelet egy angliaikörútra késõbbi idõpontban.3 Másik érdekes eseményéletébõl egyik 1821-es erdélyi körútján történt vele. Ahavasalföldi Tudor Vladimirescu-féle felkelés után va-gyunk, Vladimirescu halott, az õt felbujtó és magárahagyó Alexandros Ypsilantis pedig temesvári osztrák fog-ságban volt. Az egyik szász kereskedõ megpróbálta eladnineki Ypsilantis lovát. „Ipszilantisz vasderesét, melyetHarting 150 aranyért akart nekem eladni, megnéztem éshüledeztem az emberek ostobaságán: az úgynevezett arabstelivér egy 20 éves moldvai ló, melyért még 100 váltóforintot sem adtam volna szívesen.” 4

Egyelõre nagyon kevés adatunk van a 4. Hessen-Homburg huszárok bihari tartózkodásáról is. Sajnos, az1809 utáni diószegi községi jegyzõkönyvek az 1970-es

évek esztelen iratselejtezései idején megsemmisülhettek,így hiányzanak azok az elsõkezes információk, melyeka Hessen-Homburg huszárok és Diószeg együttélésérõlvallanának. Talán Bihar vármegye eddig kevéssé ismertés kutatott katonaállítási és katonatartási iratai áttanulmá-nyozása során további érdekességek bukkannak még fel-színre e témával kapcsolatban is.

Arról, hogy milyen körülmények biztosításával tar-toztak a beszállásolt katonatisztek és sorkatonák kényel-mét szolgálni az egyes települések, egy 1804-es biharibeszállásolási regulamentum ad felvilágosítást. „A Svadro-nos Kapitánynak magának 2, a Cselédjének 1 Szoba,egy Konyha, egy Kamara, Szekérßzín, 5 lóra való Ißtálló,egy Depositórium, amelybe a Svadron Nyergei s egyébBútorai conserváltatnak, Árestomnak és a Strásának egykülön Szoba, egy mellette levõ Kis Konyhával.” A kvárté-lyok berendezésérõl a vármegye tartozott gondoskodnia 2. pontban foglalt instrukció szerint.

„Minden Tißti Quártélyhoz ád a Vármegye, mindenSzobába egy Nyoszoját, egy Fenyõ-fa Aßztalt, és 4 Fenyõ-fa Karßzéket; s e mellett minden Tißzti Quártély-Házhozegy Fenyõ-fa Pohár-ßzéket, egy Konyha Aßztalt, egy étel-hordó Táblát, a Szobákba pedig Fogast, és az Ißtállókbaegy Lapátot, Seprût, egy Fa-villát, és egy itató Désát.” A

DR. SZABÓ JÓZSEF

ISMERETLEN ADATOK SZÉCHENYI ISTVÁNÉS AZ ÉRMELLÉK KAPCSOLATÁRÓL

rendezni az aradi magyarságnak. Mivel minden rendez-vénynek kellett valami ideológiai alapot kitalálni, enneka Tavaszváró címet adta. A Teba textilüzem étkezdéjébenmegtartott ünnepségre minden alkalommal meghívtáka megyei pártbizottság propagandatitkárát. A bált fel-vezetõ mûsorban felléptek az Arad megyei legjobbmagyar folklóregyüttesek: a pécskai Búzavirág táncosai,a nagyzerindi citerások, az aradi Viola énekesei és tánco-sai, de temesvári színészeket, elõadókat is meghívtak(Fall Ilona, Sinka Károly, Ferenczi Maja stb.) A rendez-vénynek olyan nagy volt a sikere, hogy az intézményekbekiosztott meghívók hónapokkal korábban gazdárataláltak.

Az Arad megyei népi hagyományok kutatásában amásodik világháborút követõ idõszakban úttörõ szerepevolt a Kisiratoson tevékenykedõ Kovács Ferencnek (1907–1959). Hatévi kisiratosi tanárkodása idején összegyûjtöttea helyi és a környékbeli falvak folklórhagyományait,amelyeket 1958-ban a bukaresti Állami Irodalmi és Mû-vészeti Kiadó jelentetett meg Iratosi kertek alatt. Kisiratosinépköltészet. Gyûjtötte Kovács Ferenc. A könyvben 22 mese,11 ballada, valamint dalok, koldusénekek, gyermekjáték,lakodalmi rigmusok, közmondások, találós kérdésekszerepelnek. Aradvégi magyar népköltészet címû gyûjtésekéziratban maradt. (RMIL.3. 156.)

A megyei hagyományõrzõk között mindenképpenmeg kell említeni a nagyzerindi Csanádi Jánost. Õ szülõ-falujában, illetve a környéken lelkesen gyûjtötte az idõsekáltal még énekelt népballadákat, népdalokat. Gyûjtésébõlközölt a Vörös Lobogó napilap Mûvelõdés oldalain, de aTóth Árpád Irodalmi Kör Önarckép c. antológiában ismegjelent tanulmánya. A népdalokat tematikus csokorbafoglalva tanította be a dalcsoportnak, amelynek egy helyimesterember citerákat is készített. Ezekkel Nagyzerinden,a környezõ falvakban, de Aradon is többször felléptekaz ottani mûkedvelõk. Gyûjtését kisebb tanulmányokban,majd 1990 után több önálló könyvben is hasznosította.

A már említett kutatókon kívül Matekovits Mihályés dr. Vajda Sándor történelmi elõadásai, megjelentévfordulós cikkei, esszéi is beletartoznak a helytörténetikiadványok, rendezvények sorába.

IrodalomArad, a név marad. Az aradi magyar közösség élete a két világháború

között. Arad, 2018.Kovách Géza: Majláthfalva. IJK. Arad, 2004.Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. 2., 3. Bukarest, 1991, 1994.Roth, Harald: Kis Erdély-történet. Fordította: Hajdú Farkas-Zoltán.

Csíkszereda, 2009.

PARTIUM24. OLDAL

tiszturaknak a fent elõszámlált holmin kívül már semmisem járt, sem ruhának való almáriom, sem ágynemû,sem konyhaedények. Ezeket maguk tartoztak beszerezni.A cikkben bemutatott szabályzat kitér a svadron többitagjainak szállásbeli és ellátmánybeli jogaira. Ezeket nemismertetem, mert témánktól messze vezetnének. Széchenyiöt ló utáni takarmányporcióra volt jogosult. Mivel alovas katonának, még a saját személye elõtt is, a leg-fontosabb a lova volt, a megye itt kedveskedett a katona-ságnak. „A ßzéna portió eránt tsak az a Jegyzés tétetik,hogy noha Regulamentum ßzerént a ßzéna portióknak,tsak 8 fontosoknak kellene lenni, a Vármegye mindazon-által a Stativáns katonasággal való Harmóniának, jobbanlehetõ fenn tartása miatt reá áll, hogy a katonaságnakadandó ßzéna portiók, a köteleket is beleßzámolván 10fontosok legyenek.” A leírások alapján szép és tágasszálláshelyet kapott egy-egy ezred tisztikara, ám az utolsópont minderre rácáfol: „Ha pedig egy vagy más Helyenúgy történnék, hogy nem volnának vagy elegendõ, vagyolyas Quártély Házak, hogy minden tißtnek competensQuártély adódhasson az ilyen eßetben ßzûkebb Quár-téllyal is tartozik meg elégedni a regulamentum szerént.” 5

Valószínû, Széchenyinek sem jutott a teljes felsoroltlakrészjárandóság. A hagyomány (melyet Széchenyiévszázados kort megért egykori cselédlánya hagyomá-nyozott a 19–20. századforduló hallgatóságára) úgy tartja,hogy Széchenyi István a mai községháza sarki (volttanács) termében lakott. A rendelkezésre álló közvetettbizonyítékok is ezt támasztják alá. Fényes Elek csakannyit közöl statisztikai mûveiben, hogy Diószegen ahadseregnek is voltak tisztilakjai.6 Csak 1839-ben rész-letezi, hogy az itt tartózkodó huszártisztek számáraszolgáltak e lakok.7 A Ruszoly József által feldolgozott1848-as községrendezési kísérlet kapcsán keletkezett köz-ségi önbevallásos jelentésekbõl tudjuk, hogy Diószegenegy fiskális épületben volt négy tisztilak, egy másik fiskálisépület pedig a templom és kastély közt állt granáriumvolt komisszáriusi szolgálati lakással.8 Késõbb alakítottákát Bihardiószegen szolgabírói hivatallá az egykorSzéchenyi Istvánnak is szállást nyújtó kapitányi lakot ésa hozzá tartozó melléképületet összesen 5481 frt 19½ krértékben.9

„A cs. k. magas belügyministerium f. é. május 3-ról2866–M. I. sz. a. kelt magas bocsátványával, a diószegivolt kapitányi laknak, az ugyanottani cs. k. szolgabiróihivatal szállásán leendõ át alakittatását következõlegmegállapított kikiáltási ár mellett engedélyezni méltóz-tatott, jelesül:

a. Fõépületben ft kr1. Kõmives munkáért a szükséges anyaggal együtt ... 401 162. Ács m. a szüks. anyagg. együtt ... 498 3913. Asztalos dto dto 267 –4. Festõ dto dto 71 315. Lakatos dto dto 467 3016. Öveges dto dto 89 3617. Öntött vasbeli szükségletek 60 – összesen 1855 4

b. A melléképületben.1. A kõmives munkáért, a szükséges anyaggal együtt 1518 17¼2. Ács m. a szüks. anyagg. együtt 1172 29¼3. Asztalos dto dto 314 –4. Festõ dto dto 100 35. Lakatos dto dto 380 506. Üveges dto dto 60 367. Öntött vasbeli szükségletek 80 – Összesen 3626 15½ Fõösszeg 5481 19½

Ezen átalakítási munkálatok árlejtés utján a legkeve-sebbért vállalkozónak együttvéve fognak átadatni. Min-den vállalkozni kívánó árlejtés elõtt ajánlata biztosításáula kikiáltási ár 5 százalékát vagyis 274 pftot tartozikletenni, mely összeg az árlejtés végeztével a vállalkozóáltal az építési díjul megállapított összeg 10 százalékáigkiegészítendõ, s mint biztosíték az építési munkálatokbe végeztéig visszatartandó lészen; – a többi árlejtõknekletett bánatpénzük azonnal visszaadatván; – egyébiránta biztosíték fekvõ javakban is, melyeknek birtokban tar-tása törvényes okiratokkal igazolandó lészen, kimutattat-hatik. Írásbeli ajánlatok is elfogadtatnak, csakhogyazokban a vállalkozni akarónak neve, lakása és állása(Character) s úgy szintén ugyanannak azon nyilatkozatais határozottan bennfoglaltassák, hogy õ magát az árlej-tésnek alapul szolgáló különös és átalános feltételeknekkifogás nélkül aláveti, s az ily ajánlatokhoz egyszersminda kitett bánatpénz mellékeltesssék. Az árlejtés f. évi julius10-én d. e. 10 ór. Az Észak-Bihar megyei cs. k. építészetihivatal irodájában (Debreczenben Sz.-Anna-utcza 175.sz. a.) fog tartatni, mely határnapig az ezen építkezésimunkálatokra vonatkozó okiratok ugyanazon irodábanmegtekintethetõk. – Kelt Debreczenben, junius 16. 1854.Az Észak-Bihar megyei cs. kir. építészeti hivatal.”

Valószínû, a szolgabírói hivatalból késõbb lett jegyzõilak és/vagy községháza, miután 1870-ben Bihardiószegelvesztette járási székhelyi státuszát. Az épületet már mintvárosházát újították fel 1883-ban (lásd késõbb). Rövidenennyi, tehát a mai községháza épületének története is.

Az 1819. szeptember 26-i ünnepségrõl, amikor azezred 86 éven át használt zászlói helyett újakat kapottDebrecenbe érkezése után egy évvel, részletes tudósítássalrendelkezünk. A négy új zászló zászlóatyjai a svadronokrészére pénzbeli vagy ellátmánybeli rendkívüli adomá-nyokat tettek.10 Valószínû, egy-egy új állomáshely birto-kosa is rendkívüli adományban részesítette az odabeszállásolt svadronokat. „Debreczenbõl hivatal szeréntjelentetik, hogy Méltóságos Gróf Zichy Ferencz, Diószeg’Mezõ városának Földes Ura, a’ Ns. Hessen-Homburg-Regementnek, ottan szálláson lévõ egy Svadronának,Februárius 20-kán fejenként 3 font húst, és 3 icze bortajándékozni méltóztatott, melly nagy lelkûségét a’ Ns.Regement közönségessen meghálálni, kötelességénektartotta.” 11 Az ezred Belényesbe került svadronjánakugyanilyen adományt tett Samuil Vulcan görögkatolikuspüspök is 1819 elején.12 Széchenyi nagy nehezen vonultbe Diószegre 1820 nyarán. Erre most nem térek ki,Bényei mûveiben részletesen ismertetésre kerültek diószegimindennapjai naplói alapján.

PARTIUM OLDAL25.

Csatáry Ottó Uti emléklapok 1845-rõl c. mûvében,melyben Debrecen körüli utazásairól mesél, írja le egyegykori huszár visszaemlékezését a kapitány úrra. Ezeka Széchenyire vonatkozó, akkor még frissnek mondható,kortárs emlékfoszlányok nagyon ritkák, ezért becsü-lendõk.13

„Vak sorsom kállói utam után Nánásra vezérlett; ’shabár nem megyeileg nyugtatványozott lovakon utaztam,rospontosom mégis tanácsosbnak látta, a’ divatszellemetkövetve, mázsálva haladni. A’ sík puszta kietlen utunal-mai gyilkolása végett megszólitám kocsisomat: »Mifélecsõsz kend, jó ember, mikor otthon van?«

»Én biz, uram, becsületes hajdú ember vónék;mostanában pedig a’ földhátát barázdálgatom, hogy télérelegyen mire fenni fogaimat. Hajdanta a’ Simonyi rege-mentjében veres nadrágot viseltem.«

»Ismerte-e ott Széchenyi grófot?«»Stefán gróf Széchenyit ismertem-e? – Ismertem biz,

uram, – mert kapitányom volt, hogy az Isten áldja meg!«»Hát aztán ért-e a’ gróf valamit kapitánynak?«»Ej ej, hogy az Isten bûnül ne vegye tensuramnak az

illyen kérdést« – felele ülésében izegve-mozogva az ex-veresnadrágos, mint a’ ki neheztelni akarna; ’s egyettaszítván bajusza jobbik ágán, neheztelése némi enyhí-tésére hosszút húza örök mozgonyu kurta ostorával rudaslovára. – »Inkább azt tudakolja kigyelmed, volt-e a’regementben több ollyan helyre katona, mint õ?«

»Hát ügyes, derék katonatiszt volt Széchenyi?«»Gondoltam azt! õ volt a’ legderekabb tiszt és

gavallér. Kardra, pisztolyra ‘s lovagolni egyformán legényvolt a’gáton.« – Itt számos egyéb esetet beszélt el, részle-tesen szavai bizonyságául, a’ néhai veres nadrágos.14

»Hát a’ legénység szerette-e a’ grófot ?« kérdémtovább.

»Hogyne szeretett volna ollyan derék embert! –Bezzeg nem ollyan volt õ, mint a’ mai szunyogdereku’s bizonytalan lábú tisztecskék. – Hisz, uram, apánk voltõ nekünk. – Mikor berukkolt hozzánk kapitánynak,elõre megmondta, hogy minden haszontalanságért nemstrófol bennünket; de tõlünk is megvárja, hogy becsüle-tesen viseljük magunkat; és ezt olly szépen ’s atyailagmondta, hogy mi katonásan szót fogadtunk. – Diószegenlaktunkban majd minden vasárnap mulatságot adottszámunkra; ’s aztán a’ ki körûle forgott, annak mindigvolt elég mit enni ‘s inni, ’s a’ megszorult legénytõl a’fehér húszasokat sem sajnálotta. – Verbunkos korombanVáradról engemet egyszer a’ kocsijában maga mellé ültetvevitt Debreczenbe, ’s ollyan szívesen diskurálgatott velem,mintha közlegénypajtásom lett volna. – De sajnáltuk is,mikor ott hagyta a’ regementet. Kirukkoltatta a’ legény-séget, tudtunkra adta, hogy meg volt magunk viseletévelelégedve; megköszönte, hogy szavát híven megfogadtuk,és utoljára ollyan szépen elbúcsúzott, hogy, uram, könyrefakadtunk; ’s õ meg olly jó volt, hogy néhány és kedvesvonásokat Széchenyi katonai életébõl, a’ néhai veresnadrágos vitéz, ’s különösen jó szivét és hatályos beszéd-módját dicsérte, ’s azzal zárta be szavait legénynek kezétis megrázta.« – A’ szó legszorosb értelmében örömkönyek-tõl ragyogó szemekkel nekilelkesülve beszélte mindezt,

és még számos részletes elmésségeket: »hiszi is õ, hogyha igazságos az Isten, megáldja és sokáig élteti Széchenyigrófot. – De mondják is, jegyzé meg végül, hogy azótanagyhírû hazafi lett belõle.«”

A Bihar megyei nemesi közgyûlés 1835-ben BeöthyÖdönnel együtt arcképeik megfestését határozta.15 AzMTA Könyvtár kézirattárának Széchenyi-gyûjteményébenmegõrzõdtek az alábbi dokumentumok: a Bihari NemzetiCasino tiszteleti taggá választja 1835. dec. 14-én (K 168/161), Bihar megye kérelme képének másolási jogáért 1835.decemberébõl (K 162/10), Széchenyi erre adott válasza1836. febr. 11-én (gépelt K 193/131, kézírásos másolatK 2010/24, fotómásolat 297/79), a Barabás Miklós általBihar megye számára festett Széchenyi-portré másolata(K 292/52), Bihar megye tiszteleti kinevezése 1845-bõl(K 163/61), a debreceni Polgári Casino jegyzõkönyvbenörökítette meg Széchenyi októberi látogatását 1845novemberében (K 168/165).16 A kép keletkezésének törté-netét és a képet, valamint Széchenyi levelének szövegétközölte a Vasárnapi Ujságban Szegedy-Maszák Hugó.17

Barabás Miklós is megemlékszik errõl az eseményrõl,hiszen neve Széchenyinek köszönhetõen vált ismerttéportréfestõként pont a bihari arckép elkészítése kapcsán.18

Amúgy Széchenyinek Tasner Antal mutatta be, és a legna-gyobb magyarnak késõbb kapóra is jött az információ.19

Széchenyinek nagy barátja volt nagylónyai és vásáros-naményi Lónyay I. József (1790. március 6. – 1847.július 17. ?!) cs. és kir. kamarás,20 aki 18 éves korábanmár kapitány volt, s a Napóleon elleni harcokban együtközet alkalmával súlyos sebet kapott, melynek nyomaithaláláig viselte. Felesége gróf németújvári BatthyányKarolina csillagkeresztes hölgy (1789 – 1861. jan. 20.)volt, gróf Batthyány Alajos kir. fõasztalnok (? – 1816)és gróf Szapáry Terézia leánya,21 s Nagykágyán, Biharmegyében telepedett meg. Széchenyi István „gyakori ven-dége volt Lónyay Józsefnek. Nejét gróf Lónyay Menyhértígy jellemzi: »Batthyány Karolin, ki egy kitûnõ, lelkitehetségekkel, nagy mûveltséggel és tudományosképzettséggel biró asszony volt, sokat tudott beszélniSzéchenyi látogatásáról, különczködésérõl és azon nemesszándokról, melyekrõl vele gyakran szólott és melyeketkésõbb oly nagy sikerrel valósitott.«” 22

Álljunk meg egy kicsit Lónyay József elfeledett sze-mélyénél, hiszen jelentõs gazdasági hatása rajzolódik kiaz Érmellékre a korabeli forrásokból.23 „Van itt a’ szõlõ-hegy alatt, a’ Váradra vivõ jó karbantartott csinált ország-uttól balra Lónyay József kapitánynak egy csinos úrilakháza, szép nagy kerttel; ’s több jeles gazdasági épüle-tekkel együtt, úgy szinte ezen uraságnak nemes lótenyész-tése említést érdemel, mivel több körûl belõl lakó ura-ságok anyakanczáikat idevaló ménekkel szokták meghá-gatni ’s ez által az elaljasodott lótenyésztés’ virágozta-tása hatalmasan elõmozdittatik.”24

Híres ménese volt Nagykágyán. „Péchy Ferencz cs.k. kamarás Álmosdon, Lónyay József kapitány NagyKágyán szép nemesvérû lovakat tenyésztenek, ’s ezen a’környéken a’ nemesb fajú lovak tenyésztését hathatósanelõmozdítják.” 25 Ménese még 1846-ban is jelentõs volta feljövõ székelyhídi Stubenberg-ménes mellett.26 Özvegye

PARTIUM26. OLDAL

is továbbvitte a ménest: 1851-ben „N. Kágyán özv. LónyaiJózsefnö szül. gr. Batthiányi Karolina asszonynak jóállapotban levõ angolvérü ménese” volt.27 Sajnos, a ménes1858-ban eladásra került. „Boldogult Lónyay József cs.k. kamarás ménese, Bihar megyei Nagy-Kágya helységbõl,Nagyváradtól 8 órányira, megváltozott gazdaságiviszonyok miatt 1858 okt. 15én nyilvános árverés utjánhelyben eladatik s pedig: 1 öt éves telivér s 1 öt éves ¾vérmén, 12 befedett nagyobb részt fiatal anyakancza,végre több csikó s pedig: 4 db 1855-bõ1, 5 db 1856-ból,2 db 1857-bõl, 10 db 1858ból. Ezen ménes 30 év ótanagy-károlyi s kõrös-ladányi telivér mének ivadékaibólszármazott.” 28

A Lónyay-uradalom szõlészete is híres volt a reform-korban. Valószínû a Lónyay József és Széchenyi Istvánközti barátságnak köszönhetõ, hogy érmelléki borokszerepeltek a legnagyobb magyar által alapított pestiNemzeti Casino pincéjében is. A Nemzeti Casino pincé-szetét, ahol érmelléki borokat is kívánt forgalmazni,Széchenyinek végül nem sikerült nemzeti mintapincé-szetté alakítani: „Azon Egri, Visontai és Érmellékiborokra, mellyek eddig a’ Casino Publikuma elõtt közkedvességben voltak, most pedig bizonyos okok miatt a’Casino pintzéjében nem találtatnak, a’ tulajdonos pintze-mesterénél, ki a’ Dunaferdõ útczában, a’ Legrand ház 2-dik emeletében lakik, lehet rendelést tenni.” 29 E kapcso-latnak köszönhetõ valószínû az is, hogy Lónyay Józsefvolt az, aki Schams Ferenc híres szõlõgyûjteményeszámára bihari szõlõfajtákat gyûjtött Fazekas Györgyfélegyházi református prédikátor mellett.30 Bár Érmellékszõlészeti régiójának ismertetése kimaradt Schamskorszakos mûvébõl,31 ezt utólag pótolta, melyben bõvenismerteti Lónyay József borait is önológiai szempontból.32

E szõlészeti-borászati vonatkozásokról más helyen szólokrészletesebben e kötetben (lásd Az érmelléki szõlészet apos-tolai és ampelográfiai próbálkozásaik (19. század) címûalfejezet). Arra még egyelõre nincs bizonyítékom, hogya valószínû gyermektelen Domokos Lõrinc birtoka ésLónyay József birtoka egymással folytonosságot mutat-evagy sem.

Lónyay József egyetlen lánya, Vilma (1823. március27., Debrecen – 1902. október 25., Nagyvárad)33 szent-miklósi és óvári gróf Pongrácz Jenõhöz ment férjhez,így rájuk szállt az uradalom és Nagykágya nagyobbikrésze, melyet Fényes Elek 1859-ben így jellemzett: „Nagy-Kágya, magyar község, Kis Kágya mellett szintén szõlõ-hegye alatt, s a Székelyhidról Váradra vezetõ országutban,Kóly faluhoz 1/8 órányira, igen kies és termékeny vidé-ken, 386 lakossal, kik kevés katholikust és zsidót kivéve,reformatusok, s Kólyra járnak templomba. Határa olyanmint Kis Kágyáé, azaz a természet minden ajándékaivalmegáldotta; mert szántóföldjei gyönyörü tiszta buzát,tengerit, zabot, szõlõhegye hires érmeléki bort terem; azÉr folyó mentiben, mely több ágban keresztülfutja, sokszénát, szép nádat vág; erdeje is derék. Ékesiti grófPongrácz Eugen kastélya és angolkertje, ki nejével LónyayVilmával bir 386·1589 hold majorságot; többi fõbirto-kosai: gróf Teleki Elek, gr. Bethlen Ádám, és gr. KendefyRóza közösen 120·893, Halasy Ferencz 124·1255, Tisza

Lajos örökhagyó 108·1379, gr. Nemes Ábráhám 104·750,Fodor Zsigmond és neje Szilágyi Anna 98·1360, LónyayAnna 91·1027 hold földdel; Bárczay, Bükk, b. Vay, Irinyi,Kállay, Becsky, Szemere, Császár családok. U. p.Székelyhid. Urbériség nincs, mert szabad puszta volt.” 34

Görög Demeter híres szõlõlajstromában már leírtazalakapolcsi Domokos Lõrinc (1761–1825) kólyi szõlõjétrészletesen,35 aki 1821 januárjában hárslevelû szõlõvesszõtkért Lakis Boldizsár szikszói iskolamestertõl.36 DomokosLõrinc fia volt Domokos Lajos debreceni bírónak,37 ésõ jegyzi Bihar megye késõbb ismertetendõ 1804-es katonaibeszállásolási regulamentumát (az ismertetõ cikkben ol-vasható egy rövid életrajza is). Bár nem tartozik szoro-san jelen alfejezet témájába, de álljunk meg egy szóraDomokos Lõrinccel kapcsolatban, hiszen egy koránakeléggé tevékeny, befolyásos, alkotó egyéniségérõl van szó.Pályafutása pontokba szedve Emõdi János mûvébõl tû-nik elõ. Lõrinc jogot végzett Bécsben, jurátus, esküdtPesten, jogtudós, táblabíró (1822), Csanád, Csongrád ésBékés megye fõjegyzõje (1787–1790), Bihar fõjegyzõje is(1803–1810), vádolja Rhédey Lajos helytartót, hogy„zsarolja a népet”, többször követ, aranysarkantyús vitéz,nyugdíjba ment 1810 decemberben. Klasszicista síremlé-két 1990 körül dúlták szét a kólyi hegyoldalon (errõlnéh. Borbély Gábornak köszönhetõen magam is hallot-tam – szerz. megj.). Bírt Kólyon, Bodóházán. Feleségevolt kóji Komáromi Klára (1779–1830, Kóly). Testvéreivoltak Jakab, Imre, Dienes, Lukács és Mária.38 „DomokosLõrinc (1761. október 27., Debrecen – 1825. augusztus13., Debrecen) Bihar vármegyei református nemes család-ból származott. Domokos Lajos (1728–1803) debrecenifõbíró és Kenessey Katalin fia volt. Iskoláit a debrecenireformátus kollégiumban végezte, egyetemi évei Bécsbenteltek. Csebi Pogány Lajos Máramaros vármegyei elsõalispán mellett lett patvarista, késõbb Pesten jurátusko-dott. 1785-ben Bihar vármegye aljegyzõjévé választották,1787-ben Békés–Csanád–Csongrád egyesített vármegyékfõjegyzõje lett. A fõispáni helytartó 1790. április 26-ánBékés vármegye fõjegyzõjévé (1790–1803) és táblabírájávánevezte ki. 1790. április 26-án és 1792. április 24-énAngyal József oldalán Békés vármegye országgyûlésikövetévé választották meg. Az alispánt az 1796. évi ország-gyûlés idején, és azt követõen is többször helyettesítette.1796. december 28-án – Csupor László országgyûlésikövet visszaérkezését követõen – mondott le helyettesítettalispáni hivataláról. 1802. március 11-én a május 2-árameghirdetett országgyûlésre kapott követi megbízást. Afõispán 1803. május 3-án alispánnak surrogálta. 1803.szeptember 20-án Bihar vármegye fõjegyzõjévé (1803–1810) választották meg, ezért október 3-án, majd ismétel-ten november 20-án lemondott Békésben viselt posztjai-ról. 1803. november 21-én a népesség-összeírással kapcso-latos teendõkkel bízták meg. Táblabíró volt Debrecenben(1811). 1794-tõl a Békés-Bánáti Református Egyházmegyegondnoka volt. Széles látókörû, nagy tudású férfiú volt,beszélte a francia nyelvet is. Számos közigazgatási tárgyúösszeállítása (tûzvédelmi rendtartás, cselédrendtartás,magazinalis commissariusok instrukciója, a nemesi sereghadi törvényei) nyomtatásban is megjelent. 1795-ben a

PARTIUM OLDAL27.

királyellenes kijelentései miatt letartóztatott Réz Józsefseborvos vallomásában Domokost is bevádolta, a fõjegy-zõt megfigyelés alá helyezték.” 39 Csupor László kihasz-nálta a Réz József elleni pert, hogy az egyedüli protestánsDomokost megpróbálja eltávolítani a békési közigazga-tásból.40 Oroszlánrésze volt a Békés megyei levéltár meg-szervezésében,41 de a Tiszántúli Református Egyházkerületés a Debreceni Református Kollégium levéltárainak rend-szerezésében is (1822).42

Újabb életrajzi kiegészítésekkel és nem éppen hízelgõjellemzéssel rendelkezünk róla egyházi karrierje kapcsán.A békés-bánáti egyházmegyében elsõ „coadiutor curatora43

volt tractusunknak Békés vármegyei fõnotárius DomokosLõrinc, debreceni bíró Domokos Lajosnak a fia, kit1794-ben a superintendentiale consistorium nevezett kierre a hivatalra. Ez egy szép tudományú, folyó okosbeszédû, jó pennájú jeles férfiú volt, aki az 1798. esztendeidiéta 67. articulusa szerént a commercialis systema ki-dolgozására deputáltatott II. Leopold királyunk alatt.44

Coadiutori hivatalát az elégen felül való magatartásával,a papságnak s még az esperesnek is lenézésével folytatta,anélkül, hogy tractusunkkal valami jót tett volna. Igenritkán jelent meg a tractualis gyûléseken, kivált minek-utána látta, hogy hatalom szavával nem viheti mindenkorvéghez azt, amit kívánt. Maga helyett tehát küldötte agyûlésekre a cancellistáját Kazai Mihályt, aki feszelgõmagaviselése, vigyázatlan szavai által a gyûlésnek sokszor

botránkozást okozott.45 Bihar vármegye meghívánDomokos Lõrincet fõnótáriusnak, mely hivatalnak elfo-gadására akkor Bihar vármegyei fõispáni adminisztrátorgróf Rhédey Lajos által, mint Bihar vármegyében birtokosösztönöztetett, hihetõ biztatódott azzal, hogy amennyirerajta áll, munkás lesz abban is, hogy a viceispánságotmegnyerhesse — de lehettek magának is mások elõtteltitkolt okai, melyeknél fogva idehagyván bennünket –a Bihar vármegyei fõnótáriusságot felvállalta, de amelyrõlkevés idõ múlva önként lemondott, s Debrecenbe mentlakni. Ott a superintendentiális gyûléseken gyakorta jelenvolt, s a fõcurator újításainak és az ellen szólók elhall-gattatásának nagy elõsegélõje volt. Mint honorarius asses-sor a vármegye gyûlésein is gyakran megjelent, és ottadministrator gróf Rhédey Lajosnak Bihar vármegyébõlBereg vármegyei administratorságra lett elmozdíttatá-sának 1825-ben egyik nevezetes eszköze volt. Az 1827.évi diétára Bihar vármegyébõl, egyik ablegatusnak kine-veztetvén, midõn Váradon a generális gyûlésen beszélnifelállott volna, a szél megütötte, s halva vivõdött ki agyûlésbõl az unitus püspök Vulkán Sámuel residentiájába,s onnan temetõdött el, nem maradván semmi successo-ra.” 46 Domokos Lõrinc és nagyapja miniatûr portréját1910-ben kapta a Szépmûvészeti Múzeumból a DebreceniDéri Múzeum jogelõdje.47 Domokos Márton (a nagy-apa)48 és László (az apa) alakját Molnár Ágnes mutattabe szellemtörténeti szempontból.49

Jegyzetek1 Széchenyi István, a bihari katona, I. rész, 1820–1821. In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XXII. Debrecen, 1995: 31–50; Széchenyi

István, a bihari katona, II. rész, 1823. In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XXIII. Debrecen, 1996: 93–118; Adalékok SzéchenyiIstván és Bihar vármegye reformkori kapcsolataihoz. In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XXIV. Debrecen, 1997: 87–108; Biharvármegye gyásza Széchenyi István halálakor. In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XXIX. Debrecen, 2002–2003: 149–165; SzéchenyiIstván és Beöthy Ödön kapcsolata, közös diétai küzdelmei. In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XXX. Debrecen, 2005: 161–174;Két vitéz huszár: Széchenyi István és Simonyi József kapcsolata. In: Az Óbester ébresztése: Tanulmányok Simonyi Józsefrõl. Debrecen, BáróVitézvári Simonyi Óbester Egyesület; Nyíregyháza, Periférián Alapítvány, 2001: 93–116.; Széchenyi István az álmosdi keresztapa. In:Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XXXI. Debrecen, 2009: 91–117; Széchenyi István debreceni kitérõi. Alföld. Irodalmi, mûvelõdésiés kritikai folyóirat, 1991, 42/9: 49–52.

2 Kupán Árpád: A legnagyobb magyar bihari napjai. XVI. Partiumi Honismereti Konferencia, Nagyvárad, 2010. szept. 3–5. (ismertetõ,Mûvelõdés, 2010.12.01, 63/12: 4–5.). Közölve Kupán Árpád: A legnagyobb magyar bihari napjai. Mûvelõdés, 2010.09.01, 63/9: 21–24.

3 Horváth Péter: Gróf Széchenyi István meg nem valósult álma: utazás az Egyesült Államokba. Forrás: http://napitortenelmiforras.blog.hu/2016/02/01/grof_szechenyi_istvan_meg_nem_valosult_alma_utazas_az_egyesult_allamokba, letöltve 2018.02.03)

4 Krajnik-Nagy Károly: Széchenyi Brassóban. Mûvelõdés, 2010.09.01, 63/9: 25–27.5 Rákóczy Rozália: Bihar vármegye katonatartási rendelete, 1804. Hadtörténelmi Közlemények, 1992, 105/2: 116, 117, 119.6 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta betû rendben körülményesen leíratik. I. kötet,

Nyomatott Kozma Vazulnál, Pest, 1851 (reprint 1984): 265; Fényes Elek: Magyarország 1859-ben. Statistikai, birtokviszonyi éstopographiai szempontból. Rézletes és kimeritõ leírása az egyes vármegyéknek, s azokban a 100 holdnál többet bíró birtokosoknak, s szolgabiróijárások szerint az egyes városoknak, mezõvárosoknak, faluknak és pusztáknak, az utolsó posta feljegyzésével. I. kötet, Boldini RóbertKönyvnyomdája, Pest, 1859: 273–274.

7 Fényes Elek: Magyar országnak, ‘s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. 4. kötet, Pest,1839: 85.

8 Ruszoly József: Bihar vármegye – benne Bagamér – megkísérelt községrendezése 1848-ban: Mûhelytanulmány Arany János eddig ismeretlenszalontai jegyzõi iratának hasonmásával. Bagaméri Krónika, 2001, 1–4. sz.: 17–43; Ruszoly József: Bihar vármegye megkíséreltközségrendezése 1848-ban. In: Radics Kálmán (szerk.): A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve (2006–2009). XXXI. kötet, Debrecen,2009: 165–193.

9 Budapesti Hírlap, 1854.06.28, 455. sz.: 2560.10 Magyar Kurir, 1819.10.08, 33/28–29: 234–235; Hazai ‘s Külföldi Tudósítások, 1819.10.16, 2. félév/31: 241–244.11 Hazai ‘s Külföldi Tudósítások, 1820.03.01, I. félév/18: 137.12 Hazai ‘s Külföldi Tudósítások, 1819.02.10, I. félév/12: 90.13 Életképek, 1846.06.13, 4(1)/24: 756–757.14 De kár, hogy ezeket nem írta le adatközlõnk!

PARTIUM28. OLDAL

15 Jelenkor, 1835.12.30, 4/103–104: 1.16 Körmendy Kinga: A Széchenyi-gyûjtemény (series: A MTAK kézirattárának katalógusai, 9.). Budapest, 1976: 27, 10, 54, 181, 206, 201,

7, 27 – az idézés kronológiai sorrendjében.17 Szeged-Maszák Hugó: Gróf Széchenyi István arcképe 1836-ból. Vasárnapi Ujság, 1908.04.05, 55/14: 261–262.18 Kézdi Kovács László: Barabás Miklós emlékiratai, IV. Budapesti Szemle, 1902, 110/304: 46–47.19 „Barátom, Bihar élet hosszában kívánja képemet. A pesti festõt hogy hívják? Fest-e ily nagy képet? S mi az ára? írja meg ezeket

tüstént; mert tán úgy intézhetném, hogy engem is, Beöthyt is õ fesse. Er sollte sich in seinen Preisen nicht geniren, 100 Dukatenglaubte ich und nicht weniger als 80 Dukaten. Ohne dem Kamen.” Széchenyi István levele Tasner Antalhoz, 1836. január 12.,Pozsony. In: Majláth Béla (szerk.): Gróf Széchenyi István munkái, 4. Levelei, 2. Budapest, 1890: 230.

20 Doby Antal mûvében a halálozására vonatkozó adat az alábbi nekrológ révén korrekcióra szorul. „Méltóságos Lónyay József cs.k. kamarás Biharmegyében, N.-Kerekiben, hova sept. 13-án nagy-kágyai kellemdus pusztai lakáról, barátait, Beöthy Ödönt ésLászlót Marján ’s Csanády Sándort Nagy-Kerekiben, ment meglátogatni, – elhunyt. A’ mi a’ dicsöültet tiszta jellemén, szelídnyájasságán, szerénységén kívül a’ sokaság felett annyira kitûnõvé tette, azon nevezetesség volt, mellyet mint okszerû mezei gazdaszerzett magának – nemcsak e’ megyében bírva kétségtelen elsõséggel, de az egész hazában is a’ kitûnõk közt helyet foglalhatva.Gyönyörû példánygazdaságán kéjtelve legelt szem és szív, ‘s elborul most mindenik, busán sejtve az ernyedést, melly, azelköltözött örszellem után , a’ táj’ viruló életére jöni fog. A’ hûlt tetemek sept. 18-kán indíttattak szerény halotti ünnepély utánNagy-Kerekibõl a’ vásáros-naményi családi sírboltba, az elõrement rokonok’ porai mellé pihenni.” Pesti Hírlap, 1846.10.04, 755sz: 227.

21 Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pótlék-kötet, Pest, 1868 – Batthyány család (Németujvárigróf és herczeg – és geresgáli nemes) címszó alatt V. tábla.

22 Feöldi Doby Antal: Lónyay család nagylónyai és vásárosnaményi gróf, báró és nemes. Pallas ny., Budapest, 1895: 63–64.23 A Lónyay család történetére vonatkozóan lásd még: Lónyay Ferenc: A Nagylónyai és Vásárosnaményi Lónyay-család eredete. Egyetemi

ny., Budapest, 1941, 176. o.; Karácsonyi János: Az elsõ Lónyayak. Családtörténeti tanulmány. Szent László ny., Nagyvárad, 1904,122. o.; Lónyay Albert: Emlék a Lónyay-család múltjából, különösen a XVI. sz. második felében és a XVII. sz. elsõ felében élt LónyayZsigmond leszármazásáról és életérõl. Pallas ny., Budapest, 1890, 39. o.; Gudenus János, Szentirmay László: Összetört címerek: a magyararisztokrácia sorsa és az 1945 utáni megpróbáltatások. Mozaik, Budapest, 1989 – több fejezetben említve; MNL OL, P (3711) 452(új fondszám), Lónyay család levéltára (1528–1918) – errõl MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont MûvészettudományiIntézete levéltári regesztagyûjtemény, A-I-50 A Lónyay-család; Sárospataki Református Kollégium Levéltára, Lónyay Ferenc (1861–1945) családtörténeti kutatásainak iratanyaga, levelezése.

24 Fényes Elek: Magyar országnak, ‘s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. 4. kötet, Pest,1839: 97.

25 Fényes Elek: Magyar országnak, ‘s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. 4. kötet, Pest,1839: 46.

26 Debrecen-Nagyváradi Értesítõ, 1846.03.02, 4/10: 1.27 Gzadasági Lapok, 1851.08.03, 3/31: 716.28 Budapesti Hírlap, 1858.09.12, 208 sz.: 4.29 Hazai ‘s Külföldi Tudósitások, 1831.09.14, 22. sz.: hirdetések 1.30 Schams Ferenc: Magyarország borkészitését ‘s termesztését tárgyazó folyóirás a’ szõlõbirtokossok, müvesek ‘s mezei gazdák számára. Elsõ

füzet, A’ Magyar Kir. Egyetem betûivel, Budán, 1836, 1. évf.: 133 (forrás: https://books.google.ro/books honlapon, hozzáférés:2016.10.13).

31 Schams Ferencz: Kritikai vizsgálódások a’ magyarországi szõlõtermesztés gáncsai és fogyatkozásai körûl etc. Pesten, Nyomtatta FûskútiLanderer, 1831; Schams Franz: Ungarns Weingebau in seinem ganzen Umfange, oder vollständige Beschreibung sämtlicher berühmterWeingebirge des Ungarisches Reich etc.. Pesth, Erster Band 1832, Zweiter Band, 1833, Verlag von Otto Wigand (valamennyidigitalizálva a https://books.google.ro/books honlapon).

32 Schams Ferenc: A’ Bihar vármegyei, nevezetesen pedig az érmelléki borok’ szemlélete. Magyarország bortermesztését tárgyazó folyóírás,3. füzet, 1838: 94–101.

33 Ügyes zongorajátékával tünt ki a Bihari Casino pesti árvízkárosultak javára szervezett jótékonysági koncertjén. (Honmûvész,1838.06.10, 6/46: 359.)

34 Fényes Elek: Magyarország 1859-ben. Statistikai, birtokviszonyi és topographiai szempontból. Rézletes és kimeritõ leírása az egyes vármegyéknek,s azokban a 100 holdnál többet bíró birtokosoknak, s szolgabirói járások szerint az egyes városoknak, mezõvárosoknak, faluknak éspusztáknak, az utolsó posta feljegyzésével. I. kötet, Boldini Róbert Könyvnyomdája, Pest, 1859: 278, 280, 281, 282, 284.

35 Görög Demeter: Azon sokféle Szõlõ-fajoknak LAJSTROMA, a melyeket egy érdemes Hazánkfia, európának majd minden nevezetsebb ... ABétsi Magyar Újság mellé toldalékul, Bétsben, 1829: 3, 60, 84, 86–87, 90, 92, 95-99. Digitalizálva a http://real-eod.mtak.hu/2692/honlapon (hozzáférés: 2016.10.13).

36 Varga Gábor: Adatok a debreceni református kollégium szikszói szõlõbirtokának történetéhez (1772–1842). A Herman Ottó MúzeumÉvkönyve, 32. (Kunt Ernõ emlékére.) 1994: 500.

37 Domokos Lajos (1728, Debrecen – l803. november 18., Debrecen) református vallású volt. Domokos Márton (megh. 1764)debreceni fõbíró és Komáromi Kata fia. Szülõvárosában, majd az utrechti egyetemen (1748) folytatta tanulmányait. 1770-benDebrecen fõbírája lett. 1790-ben Bihar vármegye alispánjává és országgyûlési követévé választották meg. Bihar vármegye táblabírája(1802) volt. 1802. március 10-én Békés vármegye táblabírájává nevezték ki. (Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiájaés prozopográfiája 1715–1848. (series: Közlemények Békés megye és környéke történetébõl, 11.) Gyula, 2009: 263. Az MTA KönyvtárKézirattárában õrzött Kazinczy-hagyatékban található „Somsich Lázár’ verse Domokos Lajos Úrra, az 1790diki Diétán.” GergyeLászló: Kazinczy Ferenc hagyatéka. (series: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának katalógusai, 21) MTA Könyvtára,Budapest, 1993: 86 – idézi MTA Kézirattár K663/VI.: 225f.

38 Emõdi János: Bihar megye nemes családjai a római katolikus, református és evangélikus anyakönyvek tükrében. II. kötet, C–É, VaradinumScript Kiadó, Nagyvárad, 2018: 59.

PARTIUM OLDAL29.

39 Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848. (series: Közlemények Békés megye és környéketörténetébõl, 11.) Gyula, 2009: 263.

40 Elek László: Mûvelõdés és irodalom Békés megyében I. (series: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 9.), Békéscsaba, 1985: 68,70, 71.

41 Szabó Ferenc: Békés Megye Levéltára, 1790–1848. Levéltári Közlmények, 1973–1974, 44–45: 562.42 Horváth Erzsébet, Szabadi István, Szentimrei Márk, Hudi József, Nagy Edit: A református egyház levéltárai. In: Magyarországi

levéltárak. Magyarországi Levéltárosok Egyesülete, 2004: 114.43 Korabeli megnevezéssel segédgondnok.44 Ezt megelõzõen már tevékenykedett a Kereskedelmi Bizottságban 1791–1793 közt. Kosáry Domokos: Pest-Buda és a Kereskedelmi

Bizottság 1791-ben. Tanulmányok Budapest Múltjából, 11. 1956: 129.45 A korabeli egyházpolitikai harcokban, melyekben Domokos Lõrinc apja Lajos, a laikus párt egyik vezéralakja volt, maga a

fõjegyzõ pedig gondnoki tiszte ellenére sem állt egyházpártoló hírében, nem sokat törõdött egyházi ügyekkel, inkább bírálta,mint támogatta a lelkészi kart. Péchy Imre a tiszántúli kerület fõgondnoka és Domokos Lõrinc a református egyházon belülakkoriban, a lelkészi és a világi fél közötti éles küzdelemben hangsúlyozottan az utóbbi érdekeit képviselte. Kósa László: A gyulaireformátus egyház története. (series: Gyulai Füzetek, 7.) Gyula, 1994: 70, 180.

46 Gilicze László, Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története. (series: Dél-Alföldi évszázadok, 5.) Békéscsaba– Szeged, 1992: 112–113. Békés megyei közszereplésére vonatkozóan lásd még Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája(1699) 1715–1950. Fõispánok és alispánok. (series: Közlemények Békés megye és környéke történetébõl, 8.) Gyula, 2002; Héjja JuliannaErika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848. (series: Közlemények Békés megye és környéke történetébõl, 11.) Gyula,2009.

47 Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1910. évi állapotáról. Debrecen, 1911: 19.48 Zoltai Lajos: Domokos Márton debreczeni fõbíró és kora, 1725–1764. Debreczeni Képes Kalendáriom az 1909-ik közönséges esztendõre.

Debreczen sz. kir. város könyvnyomda-vállalata. Debrecen, 1909: 54–70.49 Molnár Ágnes: Debreceni arcok a felvilágosodás századából. Bp., 1939.

A mai értelemben vett Partium egyik nevezetes szülött-jérõl emlékeznénk meg a következõkben, aki négy és félévszázaddal ezelõtt, 1570. december 9-én látta meg a nap-világot a Szatmár megyei Királydarócon (ma: Craidorolt,Románia). Tehát abban az évben, amikor tulajdonképpena Partium is megszületett a speyeri egyezménynek köszön-hetõen. Nem akármilyen életpálya következett ezután,egy nem mindennapi karrier, amelynek végén elmond-hatta, amit talán senki más: szolgálhatta Erdély háromnagy fejedelmét is: Bocskai Istvánt katonaként, BethlenGábort fejedelmi prefektusként és fõárendátorként, I.Rákóczi Györgyöt pedig pataki prefektusként, azaz afejedelem hatalmas magyarországi birtokainak irányí-tójaként.

Bocskai katonájából a király és a nádorbirtokirányítója

Debreczeni Tamás pontos születési helyét és idejétvégrendeletében õ maga rögzítette. Szülei nevét azonbannem említi. Vezetékneve csupán arról árulkodik, hogycsaládja valamikor Debrecenbõl származott el, de hogymikor, arra nézve nincsen egyelõre forrásunk. A család-történeti, genealógiai alapmunkák mindegyikében sze-repel a királydaróci Debreczeni família; Nagy Iván ír alegtöbbet róluk: a családot õ Szatmár vármegye „régebbi”

nemesi családjai közé sorolja –, hibásan összekötve aztaz Anjou-korban virágzó, ámde 1404-ben (férfiágon)kihalt azonos nevû fõúri családdal.

Az viszont bizonyos, hogy Debreczeni Tamás szüle-tésekor családja még nem rendelkezett nemeslevéllel.Tehát nemtelen jogállású volt, de hogy ezen belül szüleivalójában milyen társadalmi rétegbe tartoztak, nemtudjuk, – édesapja talán kamarai jobbágy vagy valamilyenmesterséget ûzõ szabad ember lehetett. 1645-ben írt vég-rendeletében csupán homályos utalásokat tesz szüleire:„az én szüleimnek gyarló vérektõl löttem” – írja, és megemlíti,hogy szegényektõl az eredetnél és „tizenegy, kettõ vagytizenhárom esztendeig való feltartásnál” többet nem kapott.

Debreczeni tehát 11 és 13 éves kora között hagytaott a szülõi házat, de arról, hová ment, sem végrende-letében, sem fennmaradt leveleiben nem találunk említést.Talán a szülõfalujához közel fekvõ Szatmár várában vagymás végvárban, esetleg egy földesúri udvarban nõtt fel.Csak egy-két levelében érinti közvetve ezt a kérdést, 1635-ben I. Rákóczi Györgynek szóló egyik levelében „deák-talan” embernek mondja magát, egy öt évvel késõbbilevélben pedig ezt olvashatjuk tõle: „Én Logicat soha nemhallgattam, nem tanultam…” Mégis rendelkezhetett vala-melyes deákos mûveltséggel, amely közismert lehetett,legalábbis a hozzá írt levelek és a neki szóló ismertdedikációk errõl tanúskodnak. Mind Milotai István,

DEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA

NAGY FEJEDELMEK FÕEMBERE450 éve született királydaróci Debreczeni Tamás

PARTIUM30. OLDAL

mind Iratosi T. Jánosmûve ajánlásábanDebreczenit „Deák”-nak titulálja, TolnaiP. Ferenc pedig a Li-teratus kifejezéstkapcsolja a nevéhez.Debreczeni LiteratusTamásként szerepelBethlen Gábor 1625.szeptember 13-ánVáradon, a kolozs-vári református diá-koknak kiállított ok-levelében is. A fejér-tói jobbágyok 1633.november 21-én keltlevelüket is „Debre-czeni Thamás Deák-nak” címzik, mikéntBogdáni János, 1633.június 27-én írt leve-lében.

Életének elsõ harmadában azonban szinte bizonyo-san nem tollforgatással, hanem kardforgatással kerestemindennapi kenyerét. 1600-ban hadnagyként találkozunknevével Kolozsvár város törvénykezési jegyzõkönyvében.Nem közvetlenül róla írnak, hanem a Szilágyi Istvánházában történt tûzvész kapcsán tudjuk meg, hogyDebreczeni Tamás hadnagy a házban szállásolt, akinekértékeit a lángok közül nagyrészt sikerült kimenteni, dea sátra és a szekere a tûz martalékává vált. Tehát katonalett, és egészen a hadnagyságig vitte. Nem tudjuk viszont,hogy kinek a szolgálatában állt. Valószínûleg nem királyé-ban, hanem valamelyik nagybirtokos magánkatonájakéntforgatta fegyverét. Kolozsvári tartózkodásából arra iskövetkeztethetnénk, hogy az erdélyi fejedelem katonájavolt, de lehet az is, hogy elõttünk ismeretlen ura megbízá-sából utazott Erdélybe. Elképzelhetõ, hogy ura a nagybihari és szatmári birtokokkal rendelkezõ Bocskai Istvánvolt. Az viszont kétségtelen, hogy az erdélyi fejedelemméválasztott fõúr vezette szabadságharcot már serege egyikkapitányaként küzdötte végig. Ekkor már harmincaséveiben járó tapasztalt katona lehetett, aki – feltételezé-

sünk szerint – részt vett a tizenöt éves háború küzdel-meiben is.

1606-ban a bécsi és a zsitvatoroki békével véget érta háború és bár katonára továbbra is szükség volt,Debreczeni úgy döntött – ahogy manapság mondjuk –életét a gazdasági szférában folytatja. Szatmári udvarbíró(provisor) lett, azaz a Szepesi Kamara tisztviselõjekéntkirályi szolgálatba állt. Milyen konkrét elõzményei voltakennek, nem tudjuk, de az valószínûsíthetõ hogy szûkebbpátriájában, Szatmár vármegyében ekkorra már széleskörû kapcsolatokra tehetett szert. Katonai pályáján el-ismertséget, és ami még fontosabb, tekintélyes pártfogókatszerezhetett. Köztük lehetett Hoffmann György, a SzepesiKamara titkára és tanácsosa, késõbbi helyettes elnöke,mint azt több Hoffmannak írt levele is sejtetni engedi.Állandó lakóhelye már ebben az idõben Szatmár városavolt, feltehetõen 1600-ban megtörtént házasságkötése ótarendelkezett itt házzal. Feleségével, Tarjányi Margittal39 évig élt boldog házasságban. Az elsõ néhány évbenkatonaéletének köszönhetõen gyakran és hosszú ideigvolt távol otthonától, amirõl egy 1633-as I. RákócziGyörgynek írt levelében így emlékezik: „ifjú ember korom-ban is nem egyszer volt feleségemet fél esztendeig nem láttam.”A házasságból tíz fiú és négy leány, azaz összesen tizen-négy gyermeke született, akik közül azonban csak ötenérték meg a felnõttkort. Nagyon érdekes, hogy gyermekeikeresztszülõsége révén kikkel került rokoni kapcsolatba:Fáy Istvánt, Fekete Jánost, Pathay Sámuelt és RõthyOrbánt nevezi késõbbi leveleiben komájának, azokat,akikkel majd 1632-tõl együtt dolgozik Rákóczi Györgyszolgálatában.

Debreczeni Tamás az udvarbírói tisztséget – emléke-zete szerint – 1606-tól viselte, de elsõ ismert provisorijelentése 1608. szeptember 17-én kelt. Szatmár vára fontosvégvár, a magyar végvárrendszer legkeletibb pontja volt,uradalmának irányítása ezért is járt nagy felelõsséggel.Lelkiismeretesen és eredményesen viselhette ezt a nehéztisztet, amit jól mutat, hogy II. Mátyás király 1609.július 22-én Bécsben neki, feleségének és testvérének,Debreczeni Mihálynak nemességet és címert adományo-zott. (A nemességre minden bizonnyal a Szepesi Kamaravezetése terjesztette fel.)

Szatmáron a legnagyobb nehézséget – miként másvégvárak esetében is – a katonaság fizetése jelentette.Debreczeni nem egy esetben saját vagyonából kölcsönzötta kamarának, amit aztán több-kevesebb sikerrel próbáltvisszaszerezni. 1609 januárjában pl. úgy, hogy kérvényeztea harmincadosi tisztséget is az udvarbírói mellé. De akamara nem támogatta elképzelését. A provisori tisztegyre terhesebbé vált a számára, ezért kérte személyesen(Kassán) és levélben is, hogy keressenek a helyébe másgondviselõt, mert – mint írja: „én a fizetés miatt sokadósságba ejtettem eddig is magamat”. A kamara 990 Ft 56dénárral tartozott neki, ami jól mutatja, hogy már az1600-as évekre nem kis vagyonra tett szert. Debreczenivalamikor 1609. október végén, november elsõ napjaibanadta át tisztségét általa kiszemelt és ajánlott utódjának,Fisser György szatmári harmincadosnak.

Iratosi T. János dedikációjaDebreczeni Tamásnak,

Az ember eletenek boldogul valoigazgatasanak modgyarol.

Lõcse, 1637

Zimmermann, Wilhelm Peter: Bocskai hajdúi között, 1605(rézkarc, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi képcsarnok)

PARTIUM OLDAL31.

Lemondását követõen azonban nem sokáig foglalkoz-hatott saját személyes ügyeivel, hiszen egy elõnyös,mondhatni visszautasíthatatlan ajánlatot kapott az országelsõ közjogi méltóságától, Thurzó György nádortól:legyen tokaji uradalmának prefektusa. Ez a felkérés isazt bizonyítja, hogy Szatmáron jó munkát végzett, olyat,amellyel felkelthette Thurzó György figyelmét. Debreczeni1611-ben a nádor szolgálatába lépett. Tokaj ekkor mégcsak rövid ideje volt Thurzó kezében, 1607-ben zálogosí-totta el neki az uralkodó. Debreczeninek fontos lehetett,hogy nem került nagyon messze Szatmártól, ahol meg-tartotta házát, ugyanakkor Tokajban is szerzett magánakegyet, amit élete végéig fenntartott, és amit halála utánaztán György fia örökölt. A tokaji prefektusságot a nádor1616 karácsonyán bekövetkezõ halála után is betölthette,ami jól mutatja, hogy a nádor özvegye, Czobor Erzsébetés fia, Thurzó Imre is elégedett lehetett szolgálataival.Ezt aztán birtokadományokkal is kinyilvánították, ami-kor is neki adományozták a tokaji uradalomhoz tartozóSzabolcs vármegyei Vid és Téglás falvakban fekvõ bir-tokrészeket. (Ezek birtoklásában aztán Bethlen Gáborerdélyi fejedelem, majd Brandenburgi Katalin fejedelem-asszony is megerõsítette.)

Debreczeni Tamás tokaji prefektusságától kezdve (ki-mutathatóan) a peregrinus diákok egyik jeles pártfogójavolt. Tornai P. Ferenc marburgi tanuló 1618-ban ajánlottaneki egyik munkáját, Tornai P. Gáspár 1628-ban, Leiden-ben megjelent disputációját dedikálta neki. Az egyházatpártoló és segítõ intézkedései közismertek voltak, ennekbizonyságaként hozhatjuk fel Milotai (Nyilas) Istvánt,aki 1617-ben Debrecenben napvilágot látott Az mennyeitudomány szerint való irtovány… címû könyvét Debreczeni-nek dedikálta, mint Az Isten Anyaszentegyházának kegyespatrónusának. Késõbb, 1637-ben, már pataki prefektus,amikor a puritánus Iratosi T. János Az ember életénekboldogul való igazgatásának módjáról címû Perkins-fordí-tását ajánlotta neki. Végül, de nem utolsósorban FröhlichDávid európai hírû természettudósunk egy 1644-ben ki-adott öröknaptárát ajánlotta Debreczeni Tamásnak mintpatrónusának.

1618-ban kitört Csehországban az a Habsburg-ellenesfelkelés, amellyel kezdetét vette a nagy harmincéves há-ború, aminek elsõ szakasza érintette Tokajt és személyé-

ben Debreczenit is. Bethlen Gábor erdélyi fejedelemugyanis a cseh rendekkel való kapcsolatfelvétel és a törökszultántól kapott engedélyt követõen megindult az újuralkodó, II. Ferdinánd ellen. Debreczeni ura, ThurzóImre is csatlakozott hozzá, ami többek között a stra-tégiailag fontos helyen fekvõ Tokaj vára szempontjábóllehetett lényeges Bethlen számára. Debreczeni Tamás1619 augusztusában részt vett Füzy István és másokmellett a királyi Magyarországon folyó toborzás irányí-tásában. Lehetséges, hogy már ekkor személyes isme-retségbe került késõbbi urával, a hadjárat elõkészítésé-ben fõ szerepet játszó I. Rákóczi Györggyel. BethlenRákóczinak szeptember 3-án részletes memoriálét küldött,melyben elsorolta a teendõket. Ezek közé tartozott érte-síteni Thurzó Imrét, hogy tokaji prefektusa, azazDebreczeni, minél több hajót gyûjtsön össze az erdélyihadsereg átszállítására. Szeptember 5-én Bethlen EgriIstvánnal üzent Abaffy Miklós tokaji kapitánynak, hogya Tiszán Tokajnál készítsen hajóhidat, hogy a hadakátkelhessenek, végül azonban Bethlen nem Tokajnál, ha-nem Kenézlõnél kelt át a Tiszán szeptember 17-én. Arrólnincsen adatunk, hogy Debreczeni Tamás akármi módonrészese lett volna a hadjárat további eseményeinek. Annyibizonyos, hogy Abaffy Miklós tokaji várkapitány résztvett a felvidéki harcokban. Debreczeninek a kapitánytávollétében minden bizonnyal Tokajban kellett helyt-állnia. Ura, Thurzó Imre a hadjárat egyik legjelentõsebbszereplõje lett. Az 1621. október 11-én Nikolsburgbanmegkezdõdött béketárgyalásokon Bethlen tárgyaló biz-tosait õ vezette. Néhány nappal késõbb, október 19-énazonban meghalt. A békét december 31-én kötötték meg.A nikolsburgi béke Debreczeni életét is alapvetõen meg-határozta, befolyásolta, hiszen azzal, hogy Bethlenmegkapta a hét felsõ-magyarországi vármegyét (Szatmárt,Szabolcsot, Ugocsát, Bereget, Zemplént, Borsodot ésAbaújt), az erdélyi fejedelem alattvalója lett, mi több,mivel több jelentõs uradalom (pl. a munkácsi, ecsedi)mellett a tokaji is Bethlen kezére jutott, 1622-ben mára nagy fejedelmet kellett urának tekintenie.

Bethlen Gábor gazdasági fõembere

Bethlen Gábor olyannyira számított szolgálataira,hogy kinevezte fejedelmi prefektussá és erdélyi tizedfõ-arendátorrá. Debreczeni Tamás nem örült a nagy meg-tiszteltetésnek (és a tulajdonképpeni karrierbeli feljebbemelkedésnek): „Hadtam ezt el [ti. a tokaji prefektusságot]akaratom ellen, mert az Fejedelem vitt el onnét ErdélybenAnno 1622.” – írja végrendeletében. Ehhez még hozzá-teszi: „Löttem Erdélyi Praefectus kedvem ellen. 1623.”Nyilván egyrészt megszerette Tokajt, másrészt nem akarttávol kerülni szûkebb pátriájától és birtokaitól. De nemmondhatott nemet, családjával Erdélybe, Gyulafehérvárrakellett költöznie.

Debreczeni 1623 elején vette át az erdélyi fejedelmibirtokok irányítását, beleértve a Partiumban és a hétvármegyében fekvõket is. Két fennmaradt, 1623 márciusiBethlen Gábornak írt jelentése a fejedelmi birtokok álla-potának megkezdett felmerésérõl szól. Megtudjuk, hogy

Debreczeni Tamás pohara, 1638(részlet, Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Tár)

PARTIUM32. OLDAL

elõször a kõvári uradalmat, majd a szamosújvárit jártabe. Érdekes, hogy például a tokaji uradalom élére, amelyfejedelmi birtokként alá tartozik, nem neveznek kiprefektust. Az uradalom ügyeit közvetlenül az udvarbíró(provisor) irányítja, de maga a tokaji prefektus, úgy tûnik,továbbra is Debreczeni, amit alátámaszthat BethlenGábornak 1628. szeptember 19-én Ecsed várában,Zombori Péter tarcali lakosnak kiállított oklevele, mely-ben õ a fejedelmi jószágok tokaji és erdélyi prefektusa-ként szerepel. Debreczeni Tamás erdélyi tisztségviselésé-nek gazdaságtörténeti jelentõségén túl, kormányzattörté-neti jelentõsége is van, hiszen bár már 1591-bõl vannyom a fejedelmi prefektusi tisztre, õ az elsõ, akit névszerint ismerünk, és valószínûleg nem túlzunk, hogyhakijelentjük, hogy minden bizonnyal alatta épül ki, telikmeg tartalommal a prefektusság szervezete, ill. intézmé-nye. Kormányzattörténeti jelentõsége emellett abban áll,hogy Debreczeni viseli egyúttal a tizedfõarendatori(tizedfõbérlõi) tisztséget is, az erdélyi fejedelemség törté-netében egyébként egyedülálló módon, hiszen sem elõtte,sem utána senki sem viseli egyszerre e két országos(kincstári) fõtisztséget. Az õ távozása után a prefektusokvicearendatorként felelnek a tizedügyekért, a fõarendatoritisztséget pedig elõtte és utána is szinte mindig egy erdélyifõúr viseli.

A gazdaságirányítás egy kézben történõ összefogá-sában jól látható Bethlen Gábor fejedelem központosítópolitikája. Ennek végrehajtója és megtestesítõje voltDebreczeni, akit a kincstári jogok és jövedelmek szigorúérvényesítése miatt az erdélyi urak nagy része gyûlölt –amint azt R. Várkonyi Ágnes Magyarország történeténekidevonatkozó kötetében megjegyzi. A fejedelem viszontelégedett lehetett vele, amit birtokadományokkal is ki-mutatott. Erdélyi mûködése alatt tehát tovább gyarapí-totta birtokait, és minden bizonnyal ingó vagyonábanis gazdagodott. Tudjuk pl., hogy címereket és zászlótebben az idõben készíttet magának. Bár az erdélyi uraknemigen szívlelték, Debreczeni az udvarban fontos kap-csolatokra tett szert, pl. közelebbi – talán baráti –kapcsolatba került keresdi Bethlen Ferenccel, aki ekkor(kb. 1625-tõl) udvari fõasztalnok, majd fõudvarmester,vagy Kemény Jánossal, a késõbbi fejedelemmel, legalábbiserre következtethetünk 1645-ben kelt végrendeletébõl.

E rövid pályaképben nem célunk bemutatniDebreczeni Tamás erdélyi prefektusi mûködését, de aztmindenképpen fontos megjegyeznünk, hogy személye agazdaság Bethlen alatti dinamikus fejlõdésében döntõszerepet játszhatott, miként azt is fontosnak tartjuk meg-említeni, hogy az 1620-as években prefektusként õ irányí-totta tulajdonképpen a gyulafehérvári fejedelmi palotaépítkezéseit is. Egy 1635-ös I. Rákóczi Györgynek írtlevelében a következõket írta a Bethlen alatti építkezések-rõl: „Az szegény idvezült fejedelem épöleteiben, hogy sok ésnagy fogyatkozások vannak, egyéb nem hozta, hanem az hamarvaló építés, minden épöletekkel felette igen sietett szegény.”Debreczeni – tisztségének (is) köszönhetõen – BethlenGábor bizalmi emberei közé tartozott, amit jól mutat,hogy nemcsak szorosan hatáskörébe tartozó feladatokkal,hanem igazán bizalminak tekinthetõkkel is megbízta õt

a fejedelem, mint amilyen volt pl. a Szombathelyi Mártonhûtlenségi ügyében való nyomozás (Mikó Ferenccelegyütt).

Bethlen Gábor fejedelem 1629. november 15-én haltmeg. Végrendeletén Debreczeni kézírásával olvashatjuk:„Szegény Fejedelem testamentuma”. Bethlen halála utánnéhány hónapig még Brandenburgi Katalin szolgálatábanállt, mert 1630. január 28-án a fejedelemasszony megbízá-sából fejedelmi prefektusként és tizedfõarendatorkéntoklevelet állított ki Gyulafehérvárott, ahol három nappalkorábban összeült az országgyûlés. Ekkor temették el afejedelmet, és minden bizonnyal a rendek ekkor értékel, hogy távozzon tisztségébõl. Utódja vicearendatora,Szárazi Mátyás lett. Nem tudjuk, mikor hagyta el Erdélyt,talán 1630 februárjában tért haza, hogy ott legyen Szat-már vármegye február 28-án tartott közgyûlésén, aholõt a hét felsõ-magyarországi vármegye átadását, illetvevisszacsatolását végzõ (megyei) biztosok közé választották.Március 30-ra a feladatot elvégezték, Debreczeni ezekután – ha ugyan egyáltalán személyesen részt vett benne– feltehetõen egy kis idõre visszatért Gyulafehérvárra,hogy személyesen érje el a fejedelemasszonynál egyesbirtokaiban való megerõsítését.

I. Rákóczi György magyarországibirtokkormányzója

Debreczeni Tamás életének következõ két évérõl jó-formán semmit sem tudunk. Egy 1634-es levelében utalarra, hogy 1631-ben már szatmári birtokain gazdálkodik.Nem élhette azonban sokáig a birtokos nemesek hét-köznapi életét, mert I. Rákóczi György erdélyi fejedelem– a fejedelmi prefektussággal közel egyenértékû állástajánlva neki – magyarországi birtokai jószágkormány-zójának kérte fel. Debreczeni elõször „elégtelenségére” és„egészségtelenségére” hivatkozva megpróbálta a megbízástelhárítani, de a fejedelem ragaszkodott személyéhez, úgy-hogy Debreczeni végül is 1632. augusztus 18-án keltlevelében igent mondott a felkérésre, mégpedig a követ-kezõ szavakkal: „…hogy az Nagyságod elméje irása szerintnyughassék meg… az Nagyságod szolgálatjára elmegyek, azmintPathay Sámuel Uram által errõl Nagyságodnak bõvebben

A szüretelés ábrázolása Comenius Orbis pictus c. mûvébõl

PARTIUM OLDAL33.

izentem szóval.” Hogy mit üzenhetett komájával Debreczenileendõ urának, nem tudjuk pontosan, de valószínûlegazt, hogy milyen feltételekkel vállalja a tisztséget, és hogymikor tudja kezdeni szolgálatát.

A Debreczeni Tamást pataki prefektussá kinevezõhivatalos iratot a fejedelem Gyulafehérváron, 1632. szep-tember elsején adta ki, mely a kinevezés tényén kívülDebreczeni kérésére kimondta, hogy „sem magunk, semsemminemû maradékaink arról az prefektusságról magától,sem utána feleségétõl, gyermekeitõl, semminemû maradékaitólszámot nem veszünk és nem vesznek. Sõt az idebé való erdélyiprefektussága dolgából is plenarie absolváljuk [teljesenfelmentjük], és ha ki híveink közül jövendõben azért akarnábúsítani, mindenek ellen megoltalmazni ígérjük.” Debreczenikinevezéséhez a király is beleegyezését adta. Így lett „azerdélyi fejedelem õfelsége magyarországi minden várainak,jószáginak fõ gondviselõje és Sárospatak várában helytartója”– mint ahogy azt maga egy késõbbi (az egri pasának írt)levelének aláírásaként megfogalmazta. Debreczeni aztántöbbször is megpróbált „nyugdíjba” vonulni, de egyszersem sikerült ezt elérnie Rákóczinál, aki erõsen nagyonragaszkodott hozzá. Végül ötéves huzavona után, 1637júliusában a 67. évében járó Debreczeni Tamás életfogy-tiglan lekötötte magát a Rákóczi család szolgálatára. Azekkor megkötött egyezséggel mindkét fél jól járt. Rákóczikeresve sem találhatott volna jobb és alkalmasabb embertbirtokai irányítására, Debreczeni pedig a tolcsvai Patkószõlõ, Nagydobrony és sárospataki házának megszerzé-sével tovább növelte vagyonát, amelyhez még jelentõséves készpénz- és természetbeni fizetés is járult. A sáros-pataki ház, amelyben prefektusként lakott és ettõl kezdvebirtokolt is, késõbb trinitárius kolostor lett, ma a vár-múzeumhoz tartozó szépen felújított épület.

Debreczeni Tamás tehát 1632-tõl I. Rákóczi György– és tegyük hozzá, felesége Lorántffy Zsuzsanna Tiszáninnen és túl lévõ birtokainak prefektusa lett. Hatásköreterületileg tehát kiterjedt ura összes magyarországi birto-kára. Bár a fejedelem öccsének, Rákóczi Pál országbírónaknem õ irányította birtokait, de azokra mégis nagy be-folyással volt. Rákóczi Pállal, illetve tisztviselõivel úgytûnik, a kisebb súrlódásokat leszámítva jó munkakapcso-latot ápolt. Rákóczi Pál leveleiben barátjaként szólítottameg Debreczenit. Felsõvadászt pedig, ami közös birtokavolt a két Rákóczi testvérnek, azt – a források szerint –Debreczeni irányította már 1636 elõtt is. Az országbíró1636-ban bekövetkezett halála után pedig árvái jogainakfenntartásával, tulajdonképpen az összes Rákóczi-birtokaz õ igazgatása alá került Lednicétõl Székelyhídig, ponto-sabban fogalmazva: az összes, a legnagyobb területû ura-dalom, az 1636-ban megszerzett Munkács kivételével,amit 1645. április 25-én bekövetkezett haláláig BallingJános fõkapitány irányított. Balling halála után aztán amunkácsi uradalom irányítása is az õ kezében összponto-sult. Ezzel és a tokaji, majd az ecsedi uradalmak meg-szerzésével élete utolsó éveire már valóban óriássá duzzadtjószágkormányzósága.

Debreczeni mint praefectus bonorum az alája tartozóbirtokokon távollevõ ura teljhatalmú helyettesének szá-mított. Ez egyúttal azt jelentette, hogy õ csak urának

tartozott engedelmességgel. Debreczeni Rákóczi nevébenrendelkezhetett a birtokok ügyeiben. Mindezt maga afejedelem lednicei udvarbírájának írt egyik levelében akövetkezõképpen fogalmazta meg: „…úgy becsülje, mintmagunk személyét, becsületünkre, elõmenetelünkre és hasznunkranézendõ minden dolgokban, parancsolatjához alkalmaztassahûséged magát, mintha szintén magunk parancsolnánk.”Debreczeni hatásköre szerint utasításokat adott ki az alárendelt udvarbíróknak és rajtuk keresztül az alsóbb rangúuradalmi tisztviselõknek, számtartóknak, sáfároknak,kulcsároknak, kasznároknak stb. Természetesen számonis kérte az utasítások pontos végrehajtását és személyesenfelügyelte (legalábbis a pataki uradalomban, illetve aHegyalján) a különbözõ mezõgazdasági munkák rendesvégzését – különösen nagy figyelmet szentelve a borá-szatra –, valamint az építkezéseket vagy pl. az ágyúöntésfolyamatát. Az uradalmak állapotáról különbözõ össze-írásokat készíttetett, melyeket aztán ellenõrizve elküldöttRákóczinak. Debreczeni feladata volt a kereskedelem irá-nyítása is. Õ gondoskodott megbízottja(i) útján a fejede-lem és a fejedelemasszony által kért áruk beszerzésérõl,ami általában lengyel piacokról, fõként Krakkóból történtmeg. Emellett õ irányította a Rákóczi-birtokokon termõbor és a külön eladásra hizlalt disznók, juhok, marhákértékesítését.

Debreczeni prefektusként földesura jogait védte és anevében egyúttal gyakorolta is azokat. Õ hívta össze azúriszéket (bíráskodási joggal), valamint elfogathatta ésbörtönbe vethette az engedetlen jobbágyokat és gonosz-tevõket. Az õ feladata volt a szökött jobbágyok és katonákfelkutattatása is. Õ képviselte urát a vármegyei ügyekben,bár a megyegyûléseken legtöbbször nem õ, hanem (aprefektusságban elõdje) Chernel György jelent meg.Chernel végezte Magyarországon Rákóczi diplomáciaiügyeit, õ volt, aki az országgyûléseken képviselte.Debreczeni jó viszonyt ápolt elõdjével, és a forrásokarról tanúskodnak, hogy jól tudtak együtt dolgozni.

A birtok ügyeiben Debreczeni Tamás tárgyalt, levele-zett a királyi tisztviselõkkel vagy a törökkel, nevezetesenaz egri pasával. De õ vezette a Brandenburgi Katalinnalés megbízottjaival folytatott tárgyalásokat is a fejedelem-asszony kifizetése (végkielégítése) ügyében, és döntõszerepe volt abban, hogy ezek a tárgyalások 1636 áprilisá-ban eredményesen zárultak. A fejedelemasszonynak járójavak kiszolgáltatására I. Rákóczi Györgyöt az 1633-aseperjesi egyezmény (8. cikkelye) kötelezte. Ez azért voltfontos ügy, mert tulajdonképpen ez volt a feltétele annak,hogy Rákóczi Munkácsot de jure is megszerezhesse.

A katonafogadás is feladatai közé tartozott, sõtmiután barátját, Rõthy Orbán pataki fõkapitányt Rákóczi1634 elején Kõvárra helyezte, õ vette át a vár katonaiirányítását is. Debreczeni ez ellen a következõképpentiltakozott: „Sárospatakon kapitány nélkül Nagyságod nemlehet, Reöti Uramnak amoveálása énnekem nem tetszett,kegyelmesen Nagyságod megbocsássa, kiváltképpen, ha valamizûrzavar idõ következnék …, egy ember ez két gondviselésreelégtelen akárki is, s nemhogy én, immár megfogyatkozottöreg ember…” A fejedelemnek azonban nem volt a patakifõkapitányságra embere, és minden bizonnyal úgy gon-

PARTIUM34. OLDAL

dolta, hogy a fõkapitányi teendõket sokat tapasztaltprefektusa is el tudja látni (már csak azért is, mert nemvalószínû, hogy Debreczeni hadi jártassága feledésbemerült volna). A fejedelem emellett úgy gondolkodhatott,mint jeles prefektusa is általában, aki egy 1634-es leve-lében, ugyan mással kapcsolatosan, de a következõketírta urának: „…az mi nélkül ember el lehet, annak hiábanvaló fizetését jobb az tárházban tartani.” A következõ évekaztán bebizonyították, hogy a vár és a hozzá tartozóterület védelmének feladatait is nagyszerûen irányítja.Szervezõ, azon belül hadszervezõ tehetségét talán legjob-ban az 1644–45-ös nagy hadjárat elõkészítése során mu-tatta meg, mint a magyarországi szervezõmunka fõ irá-nyítója.

Debreczeni Tamás Rákóczinak valóban mintegy„helytartója” mûködött Magyarországon, aki tisztségénélés tapasztalatainál (és koránál) fogva tanácsadója is volta fejedelemnek. Nem kinevezett tanácsadó, illetve taná-csos volt, hanem olyasvalaki, aki leveleiben és jelentései-ben egyenesen és õszintén megírta (megírhatta) vélemé-nyét a gazdasági ügyeken kívül politikaiakban is. Pl.Zólyomi Dávid elítélése után a következõket írta a feje-delemnek: „Zólyomi Uram jutalmát vötte cselekedetének, ígyszegényíti meg az Úristen a felfuvalkodott embereket, tanulhatmás is rajta, ott benn ennek ugyan kellett szükségképpen[megtörténni] in exemplum [példaképpen].” ValószínûlegRákóczi elõzetes kérésére a megtartandó erdélyi ország-gyûlés helyéül õ 1633. augusztus 7-én írt levelében akövetkezõt tanácsolja: „Az országgyûlésre az korcsomáranézve Fejérvárat volna jó, de ha az ország Medgyesen vagyKolozsvárt kivánja faveálni, kell annyiban az országnak.”Az országgyûlést levele után két héttel Gyulafehérváronnyitották meg. A fennmaradt szépszámú forrás arróltanúskodik, hogy a fejedelem nem egy esetben kikérteDebreczeni tanácsát, illetve véleményét erdélyi ügyekben.

Az is kitûnik kettejük levelezésébõl, hogy az idõk fo-lyamán a pataki prefektus egy-két kérdésben nem értettegyet urával, és ezt nem is titkolta el elõtte. Erre láthatunkutalást Rákóczi Györgynek írt következõ soraiban:„Ibrányi Mihály Uramtól írt levelemben és õkegyelme általvaló izenetemben, ha miben Nagyságodat megbántottam (azmint az irásból ismerem) alázatosan könyörgök, kegyelmesenmegbocsássa, hogy méltán érdemeljen abban való Nagyságodneheztelését magam is ismerem, noha én az Nagyságod javáras nem máséra vigyáznék inkább az én csekély elmém szerént,de nem tanácsadás volna az én dolgom, hanem szántás-vettetés,kapáltatás, kaszálás etc. Soha Nagyságodat többé eféle dologgalmeg nem háborítom.” De persze továbbra is adott taná-csokat Rákóczinak – úgy gondoljuk, nem tévedünk, hamegállapítjuk: ez benne volt Debreczeni habitusában.Lelkiismeretes ember volt, aki jól akarta szolgálni kenyér-adóját. Ezért, ha valamivel nem értett egyet, azt meg-mondta, megírta, de mindig ura „javára” kívánta megfo-galmazni tanácsait és javaslatait. Ezeket sok esetben nemdirekt módon tette, hanem pl. úgy, hogy megírta hogyanis volt ez és az Bethlen Gábor alatt, hogyan cselekedetta „szegény idvezült fejedelem” ebben vagy abban az ügyben.A töröknek járó adóval kapcsolatosan pl. megírtaRákóczinak, hogy Bethlen mindig idõben befizette (ezérthatáridõre õ is tegyen így) és a „maga képére vert aranyataz portára soha nem küldött, ha másott kellett azokat elváltatniis.” Debreczeni Tamás ezekben a „visszaemlékezésekben”bátran és õszintén jelezte, hogy Bethlen szerinte mitcsinált jól és miben mutatkozott meg „emberi gyarlósága.”Így próbált meg urára hatni. És azokkal a világos gondo-latokkal, melyeket a jó fejedelemrõl számos Rákóczihozintézett levelében megfogalmazott, az egyikben merészõszinteséggel a következõképpen: „…bizony akarnám,mikor az pénz az tárházban gyülhetne, kegyelmesen Nagyságodmegbocsásson, soha nem tudják az fejedelmek mely felöl fuvalaz szél (kitõl Isten oltalmazzon), jó az pénz, ha vagyon,ellenségét is barátjává teheti vele, hiveit hüséges szolgálatjokbanmegtarthatja. Néha embernek nem hogy könyvre kellene, dejószágra, köves marháira nem talál pénzt. Egy ideig én aztszeretném, ha szükséges volna is, az mi nélkül el lehetne,lenne, Isten oly idõt hozván elõ, hogy securus [biztos] lehetneminden felöl ember, akkor mindent szerezhetne az készpénzenember. Az fejedelmeknek magokra, s maradékokra is kellgondot viselni, de birodalomra, országára, nemzetére, az penigmind az vagyonnal lehetne jobban, mindazonáltal Nagyságodkegyelmessége, s, hogy errõl így merészeltem írni alázatosankönyörgök kegyelmesen megbocsássa.” I. Rákóczi György,úgy tûnik, megbocsátotta ezt lelkiismeretesen és jól szol-gáló öreg prefektusának, és alighanem bizonyos hatásttényleg gyakoroltak rá Debreczeni tanácsai.

Debreczeni Tamás 1632 szeptemberében egy nehéz,forrongó idõszak után vette át I. Rákóczi György birto-kainak irányítását, hiszen az elõzõ évben EsterházyMiklós nádor sereggel támadt a Rákóczi-birtokokra, ésha támadása nem is járt eredménnyel, a birtokok pusztí-tásával nagy kárt okozott. A következõ évben továbbfolytatódott a prédálás: a Kovács Péter és Barkóczy Lászlóáltal császári megbízásból toborzott zsoldosok sanyargat-ták a vidéket (Borsod, Abaúj és Zemplén vármegyék

I. Rákóczi György erdélyi fejedelem(Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi

Képcsarnok)

PARTIUM OLDAL35.

területeit). Továbbá még a hivatalba lépése elõtt csakhónapokkal korábban véget ért Császár Péter vezetteparasztfelkelés is okozott károkat. Nem csoda hát, hogyChernel György belefáradt a prefektusságba, és (mintfentebb említettük) 1632 májusában kérte tisztségébõlvaló felmentését.

A Rákóczi-birtokok állapotáról Debreczeni másfélévvel mûködése megkezdése után is még szomorú képetadhatott csak, melynek fõ okát õ a megfelelõ szakemberekhiányában látta. I. Rákóczi Györgynek errõl így írt egyiklevelében: „(…) Az jó katona az jó lovon mutathatja megmagát, de ha olyra ültetik, kit alig-alig verhet elébb-elébbalatta, akármint igyekezik is maga, de ugyan csak ott marad.Ha olyan udvarbiráim volnának, mint Erdélyben, csak eddigis megmutathattam volna, hogy az Nagyságod cipóját hiábanez két esztendõ alatt nem öttem volna meg az gondviselésbõl.”Prefektusságának kezdeti éveiben különösen sokat panasz-kodott leveleiben az uradalmi személyzet – fõként az

udvarbírák – alkalmatlanságáról (és hiányosságáról), demiután ura ezen érdemben nem tudott segíteni neki(ugyanis Erdélyben is szakemberhiány volt), a problémaegyetlen megoldásaként elkezdte keresni azokat az ifjakat,akiket alkalmasnak vélt uradalmi tisztségek betöltésére aszükséges gyakorló és tanuló idõ letöltése után. Fõ céljaelsõsorban udvarbírák kinevelése volt. Debreczeni véle-ménye az volt, hogy „az ki penig nem tanul az tiszthez,csak úgy állatják a tisztre, nem tehet az nagy hasznot alkalmasideig is.” Debreczeni Tamás által kitanított tisztviselõvolt Szikszai István tolcsvai kisnemes, akit egy évigviceudvarbíróként maga mellé vett, majd mikor letelt a„szakmai gyakorlat”, szerencsi udvarbíró lett. Sári Mátyás-ból, Kun László Szatmár vármegyei birtokos szolgájábólugyancsak udvarbírót faragott, mégpedig sárospatakit.Gönci András – akit Rákóczi 1636-ban ónodi udvarbíró-vá nevezett ki – szintén hozzá járt „iskolába”. Debreczenirajtuk kívül még számos uradalmi tisztviselõt kinevelt,a legjelentõsebb és legjobb tanítvány mind közül utódja,Klobusiczky András volt. Az uradalmi tisztviselõk sze-mélyére Debreczeni tett javaslatot, melyet Rákóczinakkellett jóváhagynia, annak konvenciójával és instrukció-jával együtt. Õ pedig – a fennmaradt források tanúsága

szerint – pataki prefektusa minden ezirányú javaslatátelfogadta.

Rákóczi ugyan növelte prefektusa hatáskörét (ti.elõdjéhez, Cherneléhez képest), de a magyarországi bir-tokai fölötti fõfelügyeletet erdélyi fejedelemként is fenn-tartotta magának. A kortársak nem véletlenül neveztékõt „béres gazdának”, hiszen tevékenyen részt vett uradal-mai irányításában. Szilágyi Sándor egy 1893-ban írt mun-kájában így jellemezte Rákóczi és Debreczeni (munka)-kapcsolatát: „Két sajátságos rokonszellem találkozott…, kiképpen azért a legjobban ki is jöttek egymással.”

Debreczeni utasításokat adva irányította I. RákócziGyörgy birtokait, azaz az udvarbírókhoz írt levelekbenelrendelte, hogy mit és mikorra kell végrehajtani. Õkpedig jelentéssel tartoztak neki. A birtokközpontnak számítóSárospatakon lakott – a várban és a városban, illetõlega sárospataki uradalomban, valamint a Hegyalján folyógazdálkodást közvetlenül, azaz személyesen irányította.

Debreczeni Tamás munkájáról és az uradalmak álla-potáról jelentéseknek számító leveleiben rendszeresenbeszámolt a fejedelemnek. Ezekben a többnyire hosszúlevelekben a birtokok legapróbb történéseirõl is említésttett, és ezekben írta meg javaslatait és indítványait is. Afejedelem pedig minden levelére válaszolt, ha elfelejtette,akkor Debreczeni figyelmeztette, hogy várja már a választ.Jelentéseivel, illetve leveleivel együtt, azokhoz csatolvagyakran beküldte a neki szóló leveleket is. Mikor betegvolt, leveleit általában (diktálás után) más jegyezte le.Úgy tûnik, egy- vagy kétnaponta írt Rákóczinak, de voltnap, mikor két levelet is megfogalmazott, ha az elsõlevél megírása után pl. érkezett még valami fontos hír,vagy pedig a levele megírását követõen érkezett fejedelmilevélre is még gyorsan válaszolni akart. Az Erdélybe írtleveleken kívül természetesen udvarbíráinak is állandóanválaszolnia kellett, úgyhogy csak e szerteágazó hivatalilevelezés is eléggé próbára tehette Debreczeni munkabírá-sát. Kivételes teherbírását bizonyítja, hogy sok-sok teen-dõje mellett ennyi levelet megírt saját kezûleg, méghozzánemegyszer hajnali 4–5 órakor vagy késõ este.

Patak mintegy információs központja is volt Rákóczi-nak, a legtöbb magyarországi (és külföldi, illetve hódolt-

Sárospatak vára a 17. század második felében (részlet)

PARTIUM36. OLDAL

sági) történésrõl a fejedelem innen, fõként DebreczeniTamás leveleibõl értesülhetett. Sokszor csak a szóbeszé-dekrõl tudott beszámolni urának, de ha konkrét infor-mációt adott, mindig megírta annak forrását is. De ezaz ellenkezõ irányba is mûködött: az erdélyi hírek álta-lában szintén Patakról keltek szárnyra. Debreczeni ugyan-akkor mindig figyelmeztette urát, ha valami hamis (ártaniakaró) hír terjedt el. Figyelmeztette akkor is a fejedelmet,mikor megtudta, hogy Kovács Péter egyik hadnagya (akiZólyomi Péter szolgája volt) Erdélybe ment, mégpedigtudomása szerint kémkedni.

Debreczeni az információáramoltatás keretében I.Rákóczi György magyarországi postahálózatát is kezébentartotta. Patak postaközpontnak számított. Minden levél,amit a fejedelemnek küldtek vagy amit a fejedelem írt,a pataki prefektus kezén ment keresztül, aki ha szüksé-gesnek vélte, fel is bonthatta tisztviselõtársai (pl. ChernelGyörgy) leveleit, de akár még a fejedelemnek címzettleveleket is feltörhette. (Ez utóbbi jól mutatja kivételeshatáskörét.) Rákóczi levelei általában Váradon keresztüljutottak el Patakra és innen mentek aztán a címzettekhez.Debreczenitõl a posta legtöbbször Sárosra ment, ahonnanha kellett, továbbküldték a közeli Makovicára (Zboróra)és a legtávolabbi birtokra, Lednicére. A Pozsonyba vagyBécsbe menõ levelek Lednicén, azaz Réz András kezénát jutottak el címzettjükhöz. Erdély felé is ez az útiránymûködött. A postát Patakról is legtöbbször Váradon (ésKõváron) keresztül küldték be a fejedelemhez. A levél-vivõknek nagyon kellett vigyázniuk, hogy az ellenség elne kapja õket. 1632 októberében pl. Rákóczi 3 postájátis elfogták Esterházy nádor emberei. Ezért különösenSáros és Lednice között pl. nagy elõvigyázatossággala hegyeken át, éjszaka vitték a postát és általában ru-hába varrva. A leveleket általában az ún. címeres postavagy téglási, pocsaji hajdúk és váradi katonák vitték-hozták.

Debreczeninek az elõzõekben taglalt széles jog- éshatásköre széles feladatkörrel járt együtt. Õ felelt abirtokokon folyó földmûvelésért, benne a szántófölditermesztés mellett a kerti gyümölcs- és zöldségtermesz-tésért, a bortermelésért, az állattenyésztésért és a külön-bözõ ipari és kézmûves jellegû uradalmi munkákért ésaz elõállított termények és termékek kereskedelméért.De õ felelt azért is, hogy ura várai és a hozzájuk tartozóuradalmi épületek jó állapotban legyenek. A patakiprefektus minden területen nagyon körültekintõ és alaposmunkát végzett, nem csoda hát, ha minden említettterület virágkorát élte az õ mûködése alatt.

És ha nagyon röviden is, de meg kell említenünk ittaz építkezéseket. Debreczeni elõször is a gazdasági épüle-teket igyekezett helyreállítani vagy újakkal pótolni –minden Rákóczi-birtokon. Patakon többek között nagylóistállót, szekérszínt építtetett, a templom mellett nagygabonatároló vermeket készíttetett. Megújította az ágyú-öntõ házat és az ún. kemence- és fúróházat, valamintprefektussága alatt épült fel a lõporház is. Az öregtemplom északkeleti sarkánál, az északi várfalban kaputés õrházat épített. A vár védelmi korszerûsítésén, erõdíté-sén mindvégig sokat dolgozott: a várárkot kiásatta,

rendbe tette, a külsõ várfalakat és a leomlott várrészeketújjáépíttette.

Az 1640-es évek elején aztán megindult irányításávalés felügyeletével a lakótorony felsõ szintjén az új fejedelmirezidencia építése. 1642-re elkészült a híres bokályos ház,amihez hasonlót Debreczeni fejedelmi prefektusként márGyulafehérvárott, 1624-ben megépíttetett. Ezt követõenkészült el a vár déli szárnyának emeleti teremsora, benneLorántffy Zsuzsanna hálószobája, a Gombos-kertre nézõfélkör alaprajzú, zárt erkéllyel. 1646-ban pedig elkészülta belsõ udvaron az a gyönyörû lépcsõ- és árkádsor, amitLorántffy-loggiának nevezünk.

Sok dolgot lehetne itt még említeni pl. a várkastélybelsõ díszítésének elkészítését, kifestését vagy az „öreg”templom restaurálását, a református iskolában kollégiumépítését, de nem részletezném most tovább azt, amitDétshy Mihály oly alaposan megírt a sárospataki várrólírt monográfiájában, összességében csak azt jegyeznémmeg, hogy mindaz, ami I. Rákóczi György és feleségealatt Patakon épült, az Debreczeni Tamás irányítása ésgondviselése alatt készült el.

Kora számottevõ embereDebreczeni hosszas és igen megbecsült tisztviselõi

pályája folyamán jelentõs vagyont gyûjtött össze. Birtokaifelsorolásától írásom behatárolt keretei miatt most elte-kintenék, de összességében leszögezhetjük, hogy tekinté-lyes középbirtokosok közé számított élete végén. Elmond-ható, hogy urai vagyona mellett a sajátjával is jól sáfár-kodott. Tisztségviselésén kívül saját majorgazdálkodástés kiterjedt kereskedést folytatott. Nagyrészt az ezekbõlnyert pénzbõl vette és fejlesztette majd minden jószágát.Debreczeni Tamás vagyonát végül egyetlen életben maradtfia, György örökölte, aki késõbb Szatmár vármegyeszolgabírója lett.

Debreczeni, mint fentebb említettük, 1637-ben életevégéig lekötötte magát a Rákóczi család szolgálatára, ésvalóban haláláig szolgálta a fejedelmi családot, I. RákócziGyörgy után feleségét, Lorántffy Zsuzsannát és fiát, II.Rákóczi György fejedelmet. 1650-ben, immár 80. élet-évében járva is dolgozott, bár egyre gyengébben. (Le-veleit az utolsó idõben pl. már nem maga írta, hanemdiktálta. Egyik-másik aláírásán látszik, hogy rossz álla-potban volt.) Köszvénye kínozta, ami már 1629. ótaokozott neki fájdalmakat. Utolsó elõtti ismert, LorántffyZsuzsannának szóló levelében így írt állapotáról: „…újon-nan sokkal nehezebben jõve reám tegnap az áruló rosszköszvény, talán az Úristen immár elhozza az idvességes órát,az melyet bizony valóban kívánnék, ez rossz nyavalyákbólvaló kiszabadulása után.” Két hét múlva, 1650. március18-án éjfél után 2 órakor, pataki házában jött el számáraaz „idvességes” óra.

Debreczeni Tamás prefektussága a magyarországiRákóczi-birtokok életében és fejlesztésében egy új ésvirágzó korszakot jelentett, melynek kovásza a tehetségenés tapasztalaton kívül a Rákóczi György és a közte lévõjó együttmûködés volt. Rákóczi ez esetben is jól válasz-tott. Jeles történészünk, Szilágyi Sándor írja róla, hogya fejedelem „szerencséjének és sikereinek egyik titka abban

PARTIUM OLDAL37.

rejlett, hogy embereit kitûnõen meg tudta választani.”Debreczeni sikeréhez, eredményes mûködéséhez a máremlítetteken kívül hozzájárult az is, hogy állomáshelyein,illetve tisztségeiben megfelelõen hosszú idõt tölthetett,Patakon ugye majd 18 évet. Tehát minden esetben nemcsak elkezdhetett valamit, hanem alkalma nyílt a befeje-zésre (a vetés után az aratásra) is.

Az életének több mint felét birtokirányítóként töltõDebreczenit már saját korában általános elismerés övezte.Iratosi János nagytoronyai prédikátor 1637-ben megjelentmûvének dedikációjában így ír errõl: „Tetszik pediglenénnékem böcsületes Uram, hogy ez íráskát kegyelmednekdedikálnám, mivel tudom, az jó emlékezeti Bethlen Gábornak,Erdélynek dicsiretes fejedelmének, mely nagy hûséggel és haszon-nal szolgált légyen kegyelmed. És ez mostani kegyelmesUrunknak is, a Tekéntetes és Nagyságos Rákóczi Györgynek.Erdélynek sok szép virtusokkal tündöklõ fejedelmének etc.Magyarországi jószágiban levõ praefectusságát, minden értelmesemberek itileti szerint igen dicsiretesen viseli. Patak várát,városát, több örökös házaival egyetemben igen nagy szorgalma-tossággal építteti.” Szalárdi János több mint két évtizeddelkésõbb, már Debreczeni halála után a következõképpenméltatta õt, illetve munkásságát: „…a pataki praefectus,Debreczeni Tamás, ki Bethlen fejedelemnek is erdélyi praefectusalévén, híres-neves, ismeretes jó oeconomus, becsületes, hû em-ber…” Nem sokkal alább pedig: „Magyarországi jószágok…,melyeknek jövedelmek csak a pataki tárházba menének ésDebreczeni Tamás praefecturája alatt nagy szorgalmatosoeconomia, majorkodtatás által igazgatnának…”

Lukinich Imre történész (1880–1950) keresdi BethlenFerencrõl, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György udvarifõemberérõl írt tanulmányában a következõket írja: „…atörténelemírásnak nemcsak az úgynevezett nagy emberek életétkell figyelmére méltatnia, kiket az utókor is emleget, hanemazokét is, kinek emléke feledésbe került ugyan, korukbanazonban számottevõ tényezõk voltak politikai, társadalmi ésegyházi téren.” (E felsoroláshoz még hozzátehetjük: to-vábbá gazdasági téren.) A 450 éve született DebreczeniTamás a maga korában ilyen számottevõ tényezõ volt,a legnagyobb erdélyi fejedelmeink szervitora, illetve fõ-embere, akinek életpályáját, teljesítményét érdemes figye-lemre méltatnunk, felidéznünk, hiszen maga is jelentõsmértékben hozzájárult, hogy kenyéradói nagy uralkodó-ként vonulhattak be a történelembe.

1859. január 6-án született Szent Istvánon, Sáros megyé-ben. Gimnáziumi tanulmányait Kassán folytatja, Buda-pesten 1883-ban történelem–magyar szakon szerez diplo-mát, 1884-ben magyar–diplomatika, történelem–magyarszakon doktorál. 1883-ban Liptay Antal Frigyes nevûfiának nevelõje Lovrinon, Torontál megyében. 1884-tõlPozsonyban helyettes gimnáziumi tanár, majd 1890-tõlrendes tanár, a Fõreáliskola igazgatója, 1895-tõl a Po-zsonyi Kereskedelmi Akadémia óraadó földrajztanára is.

1897. szeptember elsejétõl Temesváron kinevezettigazgatója az Állami Fõgimnáziumnak, amely 1919 au-gusztusában román közigazgatás alá került, 1990 ótaConstatin Diaconovici Loga Nemzeti Kollégium.

A Délmagyarországi Közlöny, de a Temeswarer Zeitungis gyakran tájékoztat az intézetben folyó tevékenységrõl,így az 1897. október harmadiki évnyitóról is. Teljes egé-szében közli dr. Telbisz Károly polgármester terjedelmes

beszédét, „E messze kiható hivatással bíró középiskola meg-nyitása városunk kulturális fejlõdésében kezdetét jelzi egy újkorszaknak” – állapítja meg, s számbaveszi a temesváriközépiskolai oktatás alakulását.

Az igazgató „Magyarország történelmét átfogó” megnyitóbeszédében „Temesvár szabad királyi város áldozatkészségeeredményének tekinti az intézmény létrehozását” és a vezetõsé-gének, „melynek célja a városnak anyagi és szellemi tekintetbena legmagasabb virágzásra emelése.” Saját és a tantestülettervei: „munkatöbblet a testvérintézményekben meghonosodotthagyományos szellemben, buzgósággal, a hazai közmûvelõdésérdekeinek megfelelõen.” „Jóakaratú elbírálást, szívbõl eredõtanácsot... méltányos megbecsülést” vár. A tanulók feladata:„erkölcs és tudományos ismeretek elsajátítása”.

Alig pár hónappal megalakulása után, 1898. január6-án Segélyezési Alapot létesít „a szegénysorsú tanulók gyá-molítása, jövõjüknek megalapítása érdekében,” 1901 máju-

TÁCSI ERIKA

DR. SCHÖNVITZKY BERTALAN tanár, igazgató, szerkesztõ, tudományos mûvek szerzõje,

közmûvelõdés terjesztõje

Debreczeni Tamás egyik levelének aláírása

PARTIUM38. OLDAL

sában 10 alapító, 105 rendes, 35 pártoló tagot tartanakszámon, az igazgató 15 alapítvány támogatását ismegszerzi.

Alpár Ignácz mûépítész terve alapján, Kassai Jánosépítész vezetésével, Kovács Ákos államépítész, királyifõmérnök ellenõrzése alatt 1903 júliusában elkészült aTemesvári Magyar Királyi Állami Fõgimnázium új ott-hona, „stílszerûség, gyakorlatiasság, célszerûség jellemzi”,„tökéletes pedagógiai és egészségügyi szempontból”.

Az igazgató által szerkesztett, 1904-ben megjelenõ,ekkor már hetedik Értesítõ közli egy-egy emelet, osztály-terem leírását, fényképét, az igazgatóság tervei alapjánkészült bútorzatot, az intézet nehéz vörös és zöld brokát-selyem, arany rojtos, fehér szalagos, címeres díszzászlaját,melynek avatóünnepélyén az igazgató 1904. május 29-én mondott beszéde szerint „az európaiságot a magyarsággalötvözi”, Wlassics Gyula kultuszminiszter 1897-ben szor-galmazott, a ma is idõszerû gondolata alapján: „európaiaklegyünk, a szónak magasabb értelmében, de azért mégis magyar-nak maradjunk.”

Az Értesítõ minden száma jelzi az erõfeszítést, de azeredményeket is, amelyeket a szertárak felszerelésében,korszerûsítésében, a tanári és ifjúsági könyvtár gyarapí-tásában értek el. Önképzõkörök állnak a diákok rendel-kezésére, intézményeket látogatnak, sportolnak, kirándul-nak tanáraik, osztályfõnökeik vezetésével, a sajtó isméltatta a különbözõ iskolai ünnepélyeket. A városrendezvényeibe is bekapcsolódnak, például 1906. október27-én részt vettek az Orsováról Rákóczi és társai ham-vaival újratemetésükre, Budapestre, majd Kassára tartóvonat ünnepélyes fogadásán, a temesvári állomáson.

1913. május 25-én a tantestület és diákság a többiiskolával együtt gyalog vonult Szabadfalura, SzékelyLászló, a város fõépítésze által tervezett Petõfi-emlékmûünnepélyes leleplezésére. Az önképzõkör koszorúját MezõLászló diák tette le: „Petõfi halhatatlan emlékének a temes-vári Állami Fõgimnázium diáksága” felirattal.

Az Értesítõ közli a tantestületi ülések mintegy évi20–25 szakmai továbbképzést szolgáló témáját, a közép-iskolai törvény jobbítását szolgáló javaslatokat.

Az igazgató a testvériskolai kapcsolatokat is ápolta,1904. november 9-én a Temesvári Hírlap jegyzi: „Lugoson,az ülésen Putnoky Miklós gimnáziumi igazgató elnökölt...Szó esett a Múzeumok és Könyvtárak temesvári közgyûlésérõl,Tafferner Béla lugosi tanár... a tájképfestés történetét adtaelõ... Schönvitzky Bertalan, a temesvári Fõgimnázium igazga-tója, köszönetet mondott a szíves vendéglátásért.”

A tanárok részt vállalnak a közmûvelõdési és társa-dalmi munkában. A líceum igazgatója, dr. SchönvitzkyBertalan vezetésével kezdi tevékenységét 1899. november20-án dr. Molnár Viktor fõispán és dr. Telbisz Károlypolgármester védnöksége alatt a 171 tagot számlálóTemesvári Szabad Lyceum (mai Népi egyetemnek felelmeg), a Tanári Kör kezdeményezésére. Ezenkívül elõadásttartanak, tevékenykednek a Gyárvárosi Társaskör Mati-néján, Középiskolai Tanáregyesületben, Munkás-Líceum-ban, Gyárvárosi Munkásotthonban, Erzsébetvárosi Nép-szövetség összejövetelein, Katolikus Népszövetségben, aVárosi Mozgóképszínház, Délvidéki Nemzeti Szövetség,Arany János Társaság keretében.

1909. június 26-án jubiláris ünnepély keretében mél-tatják Dr. Schönvitzky Bertalan igazgató 25 éves tanárimûködését (1884, Pozsony – 1909, Temesvár), 1913-banideiglenesen nyugdíjazzák, Réday János igazgatóhelyetteslesz az igazgató, 1909-tõl õ szerkeszti az Értesítõt is.

Kiemelkedõ és elismert tanári, majd igazgatói tevé-kenysége mellett jelentõs közírói, szakírói, szerkesztõi,szervezõi tevékenysége is.

1883–84-ben – az 1874-ben alakult – konzervatívszemléletû pozsonyi magyar kulturális egyesület, a Toldy-kör fõjegyzõje, az egységes középiskola eszméjét terjesztõ,a tanárok helyzetének javítását, a tanáregyesület szerve-zetének reformját szorgalmazó, Pozsonyban megjelenõKözépiskola címû szakfolyóirat szerkesztõje 1893-ban.Rendszeresen közöl pedagógiai, társadalmi, történelmitémájú írásokat az Országos Középiskolás TanáregyletKözlönyében, az Egyetemi Közoktatási Szemlében, a BudapestiHírlapban, Sárosmegyei Közlönyben.

Pozsonyban jelenik meg II. Sylvester bullája (1884),A pozsonyi klarissa-apáczák története, A diplomatika és anõk, Egy elhanyagolt tudományszak és a pozsonyi levéltár,valamennyi 1886-ban, a millennium alkalmából A pozso-nyi Királyi Katolikus Fõgimnázium története.

Temesváron a Szabad Lyceum elnöke, a Temesvár vidékekör kezdeményezõje és elnöke, a Középiskolai tanári egyesü-let aktív tagja, a Fõgimnázium Értesítõjének szerkesztõje(1897–1909).

Sajnos, 1913 – ideiglenes nyugdíjazása utáni adatokatnem sikerült találnom.

Hermann Ottó szerint „a pedagógus munkája áldásosés felelõsségteljes.” Bizonyítja ezt dr. Schönvitzky Bertalansokrétû munkássága is.

PARTIUM OLDAL39.

Az apropót, hogy ezzel most foglalkozzak, az adta, hogybosszantott, amit a Wikipédia-oldalak errõl tudósítanak.A román oldal1 nemes egyszerûsítéssel az elsõ világháborúvégétõl tárgyalja történetét, a magyar2 ugyan említi, hogy„már a 18. század közepén használták egyes betegségekgyógyítására”, de alább leszögezi: „Zoványfürdõ-t 1859-ben Török József debreceni tanár írta le elõször”. Ahiba pedig ott csúszott be, hogy a magyar oldal szerkesz-tõje forrásanyagául PETRI Mór monográfiáját használtafel kizárólag [1901: 137–138]. Õ pedig valóban TÖRÖK

József [1859] adataira támaszkodott.Mielõtt helyreraknám az idõpontokat, hadd tegyek

egy kis helyesírási kitérõt. Ha településként kezeljük,akkor Zoványfürdõ és a román oldalnak annyiban vanigaza, hogy így, az elsõ világháború végén települt beszlovák és magyar vállalkozókkal, akik a fürdõt mûköd-tették (az alig több mint 100 lakosú települést ma istöbbségben szlovákok lakják). Ha fürdõhelyként kezeljük,akkor Zovány-fürdõ már biztosan ismert volt a 18. szá-zadban, de feltehetõen parasztfürdõként a korábbi század-ban, századokban is ismert lehetett. Sajnos, írott forrá-sokra támaszkodni nem lehet.

Zovány-fürdõ és a köré épült Zoványfürdõ a maiSzilágy megye nyugati részén, Szilágyzoványtól É-ra, egydombvonulat mögött, az Ipprõl Kémerre vezetõ országútjobb oldalán fekszik.

A kárpát-medencei gyógyfürdõk elõször a rómaikorban épültek ki (nyilván, kizárólag a limeseken belül– így Zovány-fürdõnek esélye sem volt), némelyikük úgy-ahogy fennmaradt máig (például Kalán-fürdõ, Algyógy-fürdõ gödrei). A középkorban ugyan folytatták ezekhasználatát, de hitelrontó volt kötõdésük a bordélyházak-hoz és a járványokhoz [WIRTH 2011]. Gyógyászati haszná-latuk újjáéledésének kezdete azonban homályba vész.Nyilván, a népi fürdõk jelenthették az ébredést, de azerdélyi fejedelmi udvar gyógyászati terítékén is jelen volt,aminek már a mai Szilágy megye területére vonatkozóírott forrásai is vannak, például Magyarzsomboron[KOVÁCS 2018: 50–51].

A 18. század volt az ásvány- és gyógyvizek igazireneszánsza a Kárpát-medencében. Ekkor már az orvos-társadalomban széles körben ismerték és alkalmazták azásványvizeket, külsõleg és belsõleg, gyógyításra. Zoványásványvize is bekerül az orvosi gyógyászatban használtakközé, hiszen FRIDVÁLSZKY János híres erdélyi ásvány-monográfiájában [1767: 147] már PATAKI Sámuel3 kolozs-vári orvosra hivatkozva jelenik meg.

MÁRIA TERÉZIA (1762 decemberében) a HabsburgMonarchia területén rendelettel indította be a gyógyvizekleltárba vételét [BORSZÉKI 2005]. Ami 10 éves késésselErdély Nagyfejedelem területén is beindult [SZÕKEFALVI-NAGY 1958] – ahová akkor a Szilágyság is tartozott.Nos, már abban az évben, melyben Adam CHENOT Erdélyprotofizikusa (fõorvosa) a rendeletet kibocsájtotta, meg

is jelent a brassói orvos Lucas WAGNER tollából az országelsõ ásványvíz-összeírása, melyben bizony már ottszerepelt Zovány alapos ismertetése [1773: 16–19]: ZÁGONI

Gábor marosvásárhelyi orvos elveszett munkája alapján[KOSÁRY 1996: 617]. Ez az ismertetés a kor igényei szerintielsõ vegyelemzését is tartalmazza az ottani ásványvíznek.

Alig négy évvel késõbb ezt a szöveget vette át –immár németre fordítva – Heinrich Johann Nepomukvon CRANZ osztrák orvos, az egész birodalmat átfogóásványvíz-monográfiájába [1777: 207–208]. Tehát ettõlkezdve birodalmi szinten ismert volt a zoványi gyógyítóásványvíz.

BÉLTEKI Zsigmond [1818: 81] már ma is értékelhetõásványvíz-elemzést tett közzé, akárcsak PATAKI SámuelIII. [1820: 66–67].

Amire viszont külön fel akarom hívni a figyelmet,az a zoványi ásványvíz elsõ jelentõs magyar nyelvû ismer-tetése [BARRA 1832], amelyik – úgy tûnik – teljesen elke-rülte a tudománytörténészek figyelmét, a köztudatbanpedig a már említett TÖRÖK József [(1848) 1858] maradtmeg az itteni borvizek elsõ (magyar) ismertetõjeként,holott õ vegyelemzéseket nem is végzett, hanem a korábbiirodalmi adatokat fésülte egybe [DOBOS 2011].

HOMORÓDALMÁSI (vagy ZÁGONI AJTAI) BARRA István(1805–1865), az itt beharangozott mû szerzõje (nem össze-tévesztendõ az 1770–1824 között élt rokonával, a Kolozs-várt gyakorló fõorvos BARRA Istvánnal), mint elõneve ismutatja, székelyföldi származású, de aki a pesti egyetemelvégzése után Kiskõrösön telepedett le. Itt mint Pest–Pilis–Solt vármegye fõorvosa érte el legmagasabb szol-gálati szintjét, melyet az 1848–49-es forradalom és szabad-ságharcban játszott szerepe miatt vesztett el, s maradthaláláig Kiskõrös mezõváros egyszerû orvosa [TURÁN

2019]. Sokoldalú természettudományos munkásságárólszólni nem ez a keret, de elmondható, hogy az orvos-tudományokon túl maradandót hagyott a botanika és aföldtan területén is. Ami minket közvetlenül érdekel,Zovány ásványvizének leírása, az egy kevésbé ismert,THAISZ András által alapított, s részben szerkesztett folyó-iratban látott napvilágot, az év végén, melynek nyaránmegszerezte orvosdoktori diplomáját.

Írása bevezetõjében „a két magyar haza” rendkívülitermészeti gazdagságát dicsõítette, majd az 1832. év nya-rán tett útján tapasztaltak alapján, e kincsek elhanyagolt-sága feletti bánatát ecsetelte. Ezt tapasztalván Zoványhatárában is, hol „egy N a g y B á m nevû halmocskadéli oldalában, két, ritka tulajdonságu ásványvízzel birókútfõt fakasztott az anyai természet, a’ honnan az õtmegkeresõ sinlõdõk közül ritkát ereszt el újjászületés ésuj élet nélkül.”

Mivel ennek az ásványvíznek a korábbi vegyelem-zéseit nem ismerte, egy meg nem nevezett „igazán régi’s eredeti magyar ur” segítségével újravizsgálta e víz kémiaiösszetételét. Azzal, hogy eredményeit a nyelvújítás szó-

WANEK FERENC

ZOVÁNY-FÜRDÕ/ZOVÁNYFÜRDÕ MÚLTJÁBÓL

PARTIUM40. OLDAL

használatával, a latin elnevezésekkel együtt közölte,könnyûszerrel melléjük tehetjük a mai vegyjeleket (amennyiségek 4 „orvosi font” azaz, 1680,04 g vízre át-számolva):

Az elsõ oszlopban feltüntetett, nyelvújító magyarszakkifejezések (nála: „remekszavak”) védelmébenféloldalas lábjegyzetet csatolt. Ebbõl a szövegbõl itt csakaz elsõ és utolsó mondatot idézném: „Ezen remeksza-vakat a’ setétségbõl T. T. S c h u s t e r J á n o s profes-sor ur hozta világosságra, mellyek nemcsak természetekre,hanem származásokra nézve is igazi magyarok; […]. Énvalóban mondom, hogy ezen remekszókat vétek és hibaholmi füle-farka-elmetszegetett szódarabocskákkal,mellyek ezeknek becsét és tündöklõ fényét is meghomá-lyositják és kiteszik a’ közönséges üldöztetésnek, öszsze-rakosgatni!”

A szövegben említett SCHUSTER János (1777–1838)vegytantanára volt BARRA Istvánnak a pesti egyetemen,akit egy évvel azelõtt iktattak a Magyar TudományosAkadémia rendes tagjai sorába, éppen a magyar szaknyelvkialakításában játszott szerepéért [MARKÓ 2004: 1058–1059]. Nagyon valószínû, hogy e cikk szerzõjének õvolt a támasza, õ adta meg a segítséget BARRÁnak avegyelemzések kivitelezéséhez, vagyis õ lenne az a bizo-nyos „igazán régi ’s eredeti magyar ur”.

Visszatérve a cikkre: az orvosi javallatokban is aszerzõ – nyilván tanára hatásának betudhatóan – erõsenigyekezett a magyar szakszavak használatára, de itt is, azegyértelmûség érdekében, zárójelben feltüntette az orvos-

tudományban akkor elfogadott idegen kifejezéseket. Jólszemlélteti ezt (egyben moralizálási hajlamát is) az alábbiidézet: „A’ hugy- és nemzõ életmiveket idvezitõképengyógyítja: annakokáért a’ hólyag hártyáji megereszkedé-sébõl származott hugyfolyásban, (urorhea) a’ mony [=tojás; itt: here] izomrostjainak elgyengülésébõl eredtkonyaságban, az aszszonyi terméketlenségben, az onaniaáltal elgyengült suhanczokban, az ujazás (jeu avec doit)által megszigorodott lánykákban is viszszaszerzi az elvesz-tett vidorságot és hajdani elevenséget, csakhogy aztántöbbé ne vétkezzenek.”

De mi lett a zoványi gyógyvíz sorsa? Csak néhányadattal pontozom azt.

A 19. század közepe táján, mikor Erdély mint Nagy-fejedelemség külön államiságban élt még, országos fontos-ságát jelzi, hogy MATUSIK Nepomuk Jánosnak az alsóbb-rendû iskolák számára kiadott Erdély földrajztanköny-vébe [1834] beemelt 5 ásványvízpéldája közül az egyikZovány. Holott az ország keleti része (Székelyföld) kivált-képp gazdag volt gyógyvizekben.

A már a „két magyar haza” egyesülése után megjelent,BERNÁTH József által összeállított elsõ jelentõs ásványvíz-leltárban is ott szerepel Zovány, az alábbi kommentárral:„timsós-vasgáliczos ásványvízzel, mely a 16 kádat tartal-mazó fürdõintézetben gyógyczélokra használtatik”[BERNÁTH 1878: 474–475].

Amint a bevezetõben már jeleztem, a 20. századelején élte fénykorát a fürdõhely. Még a két világháborúután is éldegélt, bár perifériára került. De a szocialistaállamosítással, akárcsak a szomszédos Bihar megyeszalárdi és paptamási ásványvizei [SZABÓ 2018: 32–47],gyorsan leromlott, feledésbe merült. Lassan háromnegyedszázada használaton kívül van. Pedig megérdemelné afelélesztését, hiszen nagyon kevés timsós gyógyvízzelrendelkezünk.

1. táblázat. BARRA István [1832] vegyelemzési adatai

1–2. ábra. Homoródalmási Barra István és Schuster Jánosarcképei

(forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Barra_Istv%C3%A1n.jpg illetve: https://

gallery.hungaricana.hu/hu/SzerencsKepeslap/1209011/?img=0)

PARTIUM OLDAL41.

IrodalomBARRA lstván 1832: Nemes Kraszna vármegye Zovány nevü helysége határában találtató hideg ásványviz alkotó részei és egyéb tulajdonságai,

Sas, vegyes tárgyú iratok az olvasni és tudni méltó minden ágaiból, XII. (1832. December 24.), 89–92, Pesten.BÉLTEKI, Sigismund 1818: Conspectus systematico practicus aquarum mineralium Magni Principatus Transylvaniae indigenarum, Wimmer, 90+10

o., Vindobonae.BERNÁTH, József 1878: A magyarországi ásványvizek lelhelyei, Mathematikai és Természettudományi közlemények, XV. (1877–1878) 427–477, Budapest.BORSZÉKI Béla 2005: Az elsõ hazai ásványvíz rendeletek (1762–1812), Alkoholmentes italok, 2005/2. 47–48, Budapest.CRANZ, Heinrich Johann 1777: Gesundbrunnen der Oesterreichischen Monarchie, Joseph Gerold, 314 o. Wien.DOBOS Irma 2011: A Kárpát-medence elsõ magyar nyelvû ásványvíz monográfia szerzõje Török József orvos és természettudós élete és

munkássága, Alkoholmentes italok, 2011/3. http://www.italipar.hu/node/77FRIDVÁLSZKY Johannes 1767: Minero-logia Magni Principatus Transilvaniae metalla, semi-mettala, sulphura, salia, lapides & aquae conscripta, Typis

Academicis Societatis Jesu, 106+14 o. Claudiopoli.GAÁL György 1994: Pataki Jenõ, Erdély elsõ orvostörténésze, Erdélyi Múzeum, 56/3–4. 28–44, Kolozsvár.KOSÁRY Domokos 1998: Mûvelõdés a XVIII. századi Magyarországon, III. kiegészített kiadás. Akadémiai Kiadó, 873 o. Budapest.KOVÁCS András 2018: Fejedelmek gyógyítói, L’Harmattan, 195 o. Budapest.MARKÓ László [fõszerk.] 2004: Új magyar életrajzi lexikon, V. P–S, Magyar Könyvklub, 1333 o. Budapest.MATUSIK Nepomuk János 1854: Erdély földrajza, […] alsóbb rendû iskolák számára, Barráné és Steinnál, 39 o. Kolozsvárt.PATAKI Samuel 1820: Descriptio physico-chemica aquarum mineralium Transsylvaniae, Joan Thomas Trattner, 78 o. Pestini.PETRI Mór 1901: Szilágy vármegye monographiája, I. Szilágy Vármegye Törvényhatósági Bizottságának megbízásából, Franklin-Társulat

Nyomdája, 806 o. Budapest.SZABÓ József 2018: Ismeretlen Érmellék – írásban és képben, Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság – Varadinum Script

Kiadó, 361 o. + CD-lemez, Nagyvárad.SZÕKEFALVI-NAGY Zoltán 1958: Magyarországi gyógyvízvizsgálatok a XVIII. században, Communicationes ex Bibliotgeca Historiae Medicae

Hungarica, 25. 162–182, Budapest.TÖRÖK József 1858: A két magyar haza elsõ rangú gyógyvizei és fürdõ-intézetei, természet-, vegy- és gyógytani sajátosságaiban elõterjesztve. Második,

ujra átdolgozott s tetemesen bõvitett kiadás. Nyomtatott a város könyvnyomdájában, 288 o. Debreczen. [Az elsõ kiadás Pesten jelent meg,tíz évvel korábban, jóval szerényebb terjedelemben (190 oldalon).]

TURÁN István 2019: Emlékezés homoródalmási Dr. Barra Istvánra, Pest–Pilis–Solt vármegye egykori fõorvosára, Kiskõrös múltjából, I/5. 1–7, Kiskõrös.

WAGNER, Lucas 1773: Dissertatio inauguralis medico-chemica de Aquis Medicatis Magni Principatus Transylvaniae, Typis Josephi Kurzböck, 15+94o. Viennae.

WIRTH István 2011: Fürdõkultúra, Szent István Egyetem, 103 o. Gödöllõ.

Jegyzetek1 https://ro.wikipedia.org/wiki/Zãuan-Bãi,_Sãlaj – olvasva: 2020. augusztus 16.2 https://hu.wikipedia.org/wiki/Zoványfürdõ – olvasva: 2020. augusztus 16.3 Minden valószínûség szerint a három kolozsvári orvos PATAKI Sámuel közül az elsõ (1692–1766) lehetett. Vesd össze: GAÁL György [1994:

29–30].

KÉRI GÁSPÁR

A SZALACSI TÁJHÁZ

A ház elsõ telekkönyvi bejegyzése 1899-es keltezésû.Székely József és Ruszkai Erzsébet nevén „tényleges bir-toklás alapján” 120 négyszöges (432 négyzetméteres)zsellérbirtok (ház, udvar és kert) szerepel. A szalacsi por-tákat csak az 1800-as évek végétõl kezdték telekkönyvezni.A ház bizonyosan régebbi, amelyet a bejárati ajtóntalálható makkos fazár bizonyít. Ezeket a zárakat találjuka 19. század elsõ kétharmadában épült fa homlokzatúszalacsi pincék ajtaján. A tölgyfából készült tetõszerkezetés a nyílászárók a vasúti hálózat megjelenése elõtti idõkreutalnak, tehát az 1860–70-es évekre tehetõ a ház építése.A tölgyfa kéznél volt a néhány km-re lévõ erdõben. Afenyõfa ekkor még drága dolog, mert messzirõl kellettszekéren szállítani és legfeljebb bútort készítettek belõle.

1906-ban P. Mezõ András, 1907-ben Nagy Andrásés Nagy Erzsébet tulajdona. Utolsó telekkönyvi bejegyzésalapján 1909-ben Rencsik Balázs és Nagy Róza a tulajdo-nosok, akik katolikus vallásúak voltak, ami azért érdekes,

mert a Kis Burga utca a református falurészhez tartozik.A késõbbi lakók viszont mind reformátusok voltak, ki-véve az ortodox Dardai Annát. A további tulajdonosoknevét Dombi Piroska segítségével sikerült kideríteni.Dombi Piroska a ház egyik volt lakójának, az 1953-banszületett néhai Dombi Ferencnek a felesége. A Rencsikcsaládtól nagy valószínûséggel Dombi Ferenc és Értarcsá-ról származó felesége, Szikszai Erzsébet vásárolta meg.Dombi Ferenc Jakab református tanító bérese volt. Kétgyerekük született: Ferenc (1925–1974), aki haláláig ebbena házban lakott és Emma, aki miután férjhez ment,elkerült a szülõi házból. Ifjú Dombi Ferenc egy ideigmilicista volt Tordán, onnan hozta a feleségét, DardaiAnnát. Négy fiuk született. Sándor, Ferenc, Miklós ésKároly. Hazaköltözése után leválasztott a 18 négyzetmé-teres kamrából egy 9 négyzetméteres részt. Ezt az elvá-lasztófalat a tájház helyreállításakor lebontottuk. A 13négyzetméteres szobát és a maradék 7,20 négyzetméteres

PARTIUM42. OLDAL

kamrát, melyben még a kemence is helyet kapott a szüleihasználták, akiknek az elhalálozása után övéké lett azegész porta. Foglalkozott székfaragással, mert csak félhektár földjük volt. A felesége takarítónõ volt a helybeliorvosi rendelõben. Halála után az örökösök KutyásSzabó Zsigmondnak adták el, aki feleségével, leányávalés fiával lakta a házat. A szülõk halála után a leánymaradt a házban, de mivel nem volt a nádfedél megfe-lelõen karbantartva, lakhatatlanná vált és több évig üresenállt. 2006-ban megvásárolta az örökösöktõl a portát KériGáspár és Kéri Ildikó Erzsébet, és tájházat alakítottak kibenne.

Az Érmellékre jellemzõ teraszos építkezési mód Szala-cson egyetlen még megmaradt jellegzetes portája ez azsellérbirtok. Székelyhídon találhatunk még hasonló por-tákat, de azokat már nagyon átalakították. A Kis Burgakét meredek domboldal által határolt vízfolyás. Mindkétoldalát kézi erõvel teraszosították. A zsellérporta a patakjobb oldalán található. Itt három teraszt alakítottak ki.Kialakítottak az elsõ teraszon egy házsort, vele szembenpincesort, a másodikon az elõzõ terasz pincesoránaktetején házsort és vele szemben pincesort, valamint apincék közé ékelõdött portákat, a harmadik teraszoncsak pincesort, melyek tetején szintén házak vannak.

A tájház a második teraszon van. A ház és a kertalatt négy pince található. Az udvar alatt nincs pince.Itt található egy mûködõ, 8,5 m-es gémes kút. Az udvaronmég a kollektivizálás idején állt egy egyfiókos ácsoltdisznóól, a paticsfalú fásszínnel egybeépítve. Ifjú DombiFerenc a székfaragás egyes fázisait a fásszínben végezte.A tájház fejlesztésének következõ szakasza a disznóól ésa fásszín áttelepítése lesz, ha az anyagi források a jövõbenlehetõvé teszik.

Dombi Katalin és édesanyja, Marján Irma informá-ciói segítettek a kút, a kerítés és könyöklõ helyreállítá-sában és az enteriõr kialakításában. A kút gárdja, azoszlop és a gém tölgyfából készült, a kútostor pedigfenyõfából. Idõs Kéri Gáspár 84 éves korában készítetteaz udvart körülvevõ rakottyaveszõkbõl készült sövény-kerítést, melyet szõlõvenyige-nyalábbal szegtek. A kertet

orgona garádja veszi körül, melyet jelenleg ideiglenesenbelülrõl drótkerítés bélel, mely utóbbi arra szolgál, hogya garádját védje, amíg a kipusztult szakaszok helyéreültetett orgonavesszõk megerõsödnek. A kertben bakatorszõlõültetvényt telepítettünk.

A ház egyik jellegzetessége, hogy félig veremház. Akert felõli hosszabb és a ház végénél levõ rövidebb falfélig a földbe van süllyesztve. A kert felõli ablak alsórésze a kert földjével egy szinten van.

Falkutatás révén kiderült, hogy az ablakok anyaga,mérete és elhelyezkedése, valamint az ajtók anyaga ésalakja más volt, és a tüzelõ berendezést is átalakították.Az ablakok elhelyezkedése a sarkos berendezésnek meg-felelõ, tölgyfából készültek, méreteik 47 × 47 cm, a nyílókháromszemesek. A ház frontjának falán lévõ ablakhelyének meghatározásában támpontul szolgált az apaticsfalú ház, mely az elsõ teraszon volt, és lebontáselõtt dokumentációt készítettünk róla. Ablaktáblák nyo-mát nem találtuk, de védelmi meggondolásból elkészí-tettük ezeket, és téli idõszakban vannak felhelyezve azablakra. A szoba ajtaja mögött befalazva találtuk meg atölgyfa fali téka ajtajának tokját, mely a bejárati ajtóévalhasonlóságot mutatott és segített annak rekonstruálá-sában, ugyanis a felsõ pánt mintául szolgált. A külsõfenyõajtó küszöbe alatt megtaláltuk az eredeti tölgyfaajtóküszöbét. Ez alapján rekonstruáltuk a ház mindkét ajta-jának tokját, melyek tölgyfából készültek. A szinténtölgyfából készült fakilincses nyílójuk lent a küszöbbevájt mélyedésben, felül pedig a tokhoz rögzített tölgyfa-pántban forog.

A bejárati ajtó melletti fal javításakor bukkantunkarra az ajtótok melletti 15 × 15 cm nyílásra, melyenkeresztül benyúlva lehetett bezárni a makkos fazárral azajtót. A nyíló kialakításának az egyik ottományi szõlõs-pajta hasonló felépítésû ajtaja szolgált mintául.

A szalacsi tájház sok tekintetben hasonlóságot mutataz érmelléki felmenõ falú szõlõspajtákkal. Ez a hasonló-ság segített a szoba tüzelõberendezésének kialakításábanis. A ház megvásárlásakor a szobában volt berakott spór,de a fal tapasztásakor kiderült, hogy innen eredetileg a

Szalacsi tájház

PARTIUM OLDAL43.

füstelvezetés a szabadkéményben más helyen volt, ami alétavértesi szatmári pajta tüzelõberendezésére emlékezte-tett, ezért ezt rekonstruáltuk Pataki Emõke mûemlék-védelmi szakmérnök fotói és technikai rajzai alapján.Emellett szólt az is, hogy a szabadkémény váza és atûzhely váza hasonló felépítésû. A kamrában található aszoba felõli sarokban a szögletes sütõkemence elõ- ésoldalpadkával. A padka létezésérõl a falkutatás révéngyõzõdtünk meg, és kiderült az is, hogy a tapasztottszabadkémény tetejét levágták, és a kemence elejétõl kiin-dulva beépítettek egy vályogkürtõt, amely téglakéménybenvégzõdött. A vályogkürtõn vezették el a kemence és aszobában lévõ berakott spór füstjét. A szabadkéményttovábbra is használták füstölésre, oly módon, hogy aszabadkémény felõl a kürtõ oldalába vágtak két nyílástegymás fölött. Egyiken bejött a füst a szabadkéménybe,a másikon távozott. Ha a füstölõ nem volt használatban,akkor ezeket a nyílásokat vályoggal lezárták.

Az így átalakított tüzelõberendezés is figyelemre-méltó, de mégis lebontottuk a kürtõt, mert a tájház a19. század második felének megfelelõ állapotban mutatbe egy zsellérparaszt gazdaságot. A szabadkémény levágottrészének rekonstruálásában egy érköbölkuti szabad-kéményes ház szolgált mintául. Az udvar felõli hosszúés a ház elején lévõ rövid fal mellett tornác van, melyetácsolt vázra rögzített napraforgókóróból, legifjabb (19éves) Kéri Gáspár által készült könyöklõ vesz körül.Liszkai József székelyhídi asztalosmester végezte nagyhozzáértéssel az ács- és asztalosmunkát. Õ még a precízés régi technikát jól ismerõ Cseke Sándor asztalosmester-tõl tanulta a szakmát. A tapasztás magyar és cigánynapszámosok munkája. A nádmunkát a gálospetri nád-verõ csapat végezte.

Az enteriõr a 19. század 60-as, 70-es éveit idézi. Aszoba 3,60 × 3,60 cm-es alapterületû, sarkos berendezésû.Másképp nem is lehet, mert az ágy eltakarná valamelyikablakot. Az ajtó mögött hárságy található, ennek foly-tatásában gyékénykanapé. Körbe haladva, a következõfal mellett gyékény karosszék, 1873-as feliratú festett be-vetett ágy. A kert felõli fal és a kemence felõli fal általbezárt sarokban található a lépcsõs tûzhely, mely tölgy-

fából ácsolt, rakottyavesszõvel befont és betapasztottvázra épült vályogból, alatta van hely a tûzifának. Atûzhely folytatásában azzal egybeépítve a kert felõli falonszintén vázas szerkezetû tapasztott padka van, a kemencefelõli falon pedig vályogból készült ülõke. Az ágy elõttkét nagyszék (evõszék) és egy alacsony karosszék kisgyer-meknek, a padkán gyermekjátékok. A kanapé elõtt ácsoltasztal. A kanapé elõl lefekvéskor elvették az asztalt ésszékeket tettek az ülõkével feléje fordítva, rá szalmazsákothelyeztek, és így két gyermeknek biztosítva volt a fekvõ-helye. Reggel újra rendezték a szobát, és a szalmazsákotbevetették az ágyba. A hárságyon és a padkán volt mégegy- egy fekvõhely. A padkára szintén nappalra az ágybabevetett szalmazsákot helyeztek. Az ágyban aludtak aszülõk. Ily módon a hattagú Dombi család számára voltelegendõ fekvõhely.

A falon a hárságy alsó vége fölött a rekonstruáltfalitékában pálinkát tartottak. A kanapé és karosszékfölött festett tányérok függnek, ezenkívül egy katonakép,konfirmációs emléklap és egy bibliai idézet. Az ágy felsõvégénél található a pipatartó pipával, a tûzszerszám, agatyamadzag húzófa, a mángorló 1852-es felirattal ésvésett mintázattal, a ruhakefe. A padka fölött tálak, atûzhely fölött falitéka konyhai eszközökkel. A tûzhelyülõkéjén faabroncsos vizesdézsa, fölötte dísztörölközõvan. Az ülõke mellett kofaszék, ezen ültek tüzeléskorvagy tengerihántáskor. Az ajtóra rögzített fogason vana törölközõ, a borotvaélesítõ szíj, a kék festõs ruha. Ahárságy fölött a plafonra rögzített rúdon ruhák lógnakés kalapok vannak akasztva. A mestergerendán biblia,borotválkozó eszközök. A mestergerenda alatt van atükör, az ágy alsó végénél. A kamara egynegyedét elfog-lalja a szabadkémény alatti szögletes kemence és a körü-lötte lévõ padka. A kemence tetején tartották a piszkafát,szíjvonót, a sütõlapátot. A kemencébõl a füst annak aszáján távozik a szabadkéménybe. A kemence szája elõttipadkán nyáron fõztek. Használtak tûzikutyát, vashárom-lábat, bográcsot. Cserépedényekben fõztek, a bádogedénykésõbb terjedt el, mert akkor még drága volt.

Az oldalsó padka mellett volt a vonószék, és apadkán a székfaragáshoz szükséges szerszámokat helyeztea gazda munka közben. Munka után a szerszámokat és

Szalacsi szoba enteriõr

Szalacsi kamra enteriõr

PARTIUM44. OLDAL

a vonószéket a kemencével átlósan elhelyezkedõ sarkábantárolta, ahol más, a háznál szükséges szerszámokat istartott. A kert felõli falhoz a ház vége fele haladva vanegy ácsolt asztal, rajta edények és putina, egy sulykolópad rajta tojástartó, paszulytartó, egy hosszú pad, alattaszakajtókosarak, a falra akasztva pedig nagy tölgyfa-szegeken lóg a gyúrótábla, a mosogatóteknõ, a levesbevaló tészta készítésére használt teknõ, a kemencés kalács-nak való teknõ, a dagasztóteknõ. A hosszú padra támasz-kodik a bélbontó teknõ, a fürösztõteknõ, a mosóteknõ.Minden teknõnek megvolt a meghatározott funkciója.Például a dagasztóteknõben sohasem bontottak belet.

A ház vége felõli fal mellett van a tulipános láda1873-as felirattal, mely egy garnitúra az ággyal. Ebbehelyezték az öltözködéshez szükséges ruhákat. A ládafolytatásában következik a bükkfából ácsolt, vésett min-tázatú szuszék, benne vászonnemûvel. Az udvar felõlifalon a szerszámok után van a padlásfeljáró létrával. Alétra alatt egy ácsolt deszkán található a szemétlapát, aseprû, a locsoló, a vesszõkosár a falra van felakasztva. Amosóteknõ fölött a gerendába rögzített faragott tölgyfa-szegeken lógnak a családtagok csizmái. A mestergerendán,a fal mellett a kasza van akasztva. A mestergerendánvannak még a kaszaélezõ szerszámok, mosószappan,tollseprû.

A padláson tartják a mosólócát, a dagasztólábat, atapogatót, a szövéshez szükséges eszközöket. Ezek lát-hatók a létrán fellépve. A kemencével szemben ívelt vo-nalú vályogból készült padkára helyezték a vizeskorsót,fölötte a sótörésre használt teknõ van felakasztva.

Az árnyékszéket a kert végébe építették. Téglajárdavezet hozzá, úgyszintén a házhoz és a kúthoz is. Azsellérportához pince is tartozott. Az elsõ tulajdonosokbirtoklapján pince is szerepel, mégpedig a házzal azonosszinten, a kerttel szemben. Jelenleg egy kicsivel lentebbtalálható a házhoz tartozó faelejû pince 1880-as felirattal,amelyet helyreállítottunk és látogatható. A 30 m-es hosszúpince áll a présházból, ahol a búzahombár található,következik a szûkebb pincetorok, mely a pincefolyosóvalfolytatódik. A présház deszkafödémes és favázas, azoszlopok között vert fallal. A deszkafödémet náddal ésfölddel fedték. A torok és a nemes penésszel borítottfolyosó nincs téglával kibélelve.

Ezenkívül még három, különbözõ típusú pincétsikerült helyreállítanunk, ezek szintén látogathatók.

A tájház közelében találhatók egy az ottományi kultú-rához tartozó bronzkori földvár maradványai, valószínûinnen ered a Burga (vár) utca elnevezés. Az erõdbenfeltártak egy 5,20 m széles és 8,8 m hosszú megarontemplomot, mely az ottományi kultúra egyetlen feltártszakrális építménye.

A tájház és a pince berendezési tárgyai néhány ki-vételével mind Szalacsról lettek gyûjtve, restaurálásukatTóth Barna végezte Székelyhídon. A tájház közelébenmég a tulajdonunkban van két beépítetlen zsellérporta,melyek sátorozásra alkalmasak.

2020. augusztus 20-án délután az Érmelléki GazdákEgyesületének (ÉGE) szervezésében a Magyarok Kenyere– 15 millió búzaszem projekt keretében a Kárpát-meden-

cei búzaösszeöntés mintájára elõször került sor a partiumiföldek idei termésének elegyítésére.

Az esemény szimbolikája kapcsolódott a NemzetiÖsszetartozás Évének, valamint az „Egy kenyéren va-gyunk” idei alapgondolatához. A szertartásra a szalacsizsellérház udvarán került sor.

A ceremóniát Szabó János vezette, aki felvezetésül,az alkalomnak megfelelõen elmondta Szilágyi István Akenyér címû versét, majd Csomortányi Istvánnak, azÉGE ügyvezetõ elnökének adta át a szót, aki a Kárpát-medencei karitatív búzagyûjtésbe való erdélyi bekapcsoló-dás történetérõl, valamint a Magyarok Kenyere programtízéves hagyományáról, jelentõségérõl beszélt. Szót ejtetta július 31-i szarvasi (Békés megye) össznemzeti búzaössze-öntésrõl is, mely település, mint mondta, a történelmiMagyarország közepe, így a szervezõk nem véletlenüljelölték meg ezt a helyet a szertartás lebonyolítására.

A szalacsi eseményt színesítette a helyi ÖrökzöldAsszonykórus elõadása.

A búzaösszeöntés szertartásán nyolc partiumi gazda-szervezet vett részt: a Tiszahosszúmezõi Agráregyesület(Máramaros) képviseletében Hupka Félix, aki az EMGESzövetséget is reprezentálta egyben, a koltói Mara-AgroEgyesület Szaniszló József személyében, a SzilágyságiGazdák Egyesületének nevében Darabont Attila és BákaiAttila, a Szatmári Gazdák Egyesülete képviseletében KuiAttila Zsolt és Kiszner Csaba, az Érmelléki Gazdák Egye-sülete részérõl Ványi Attila és Oláh József, a HegyköziGazdák Egyesületének nevében Molnár Gellért és BorsiLevente, a Dél-Bihari Gazdák Egyesületének reprezen-tánsaiként Bunta Ervin és Antal Péter, a Belényes-vidékiGazdák Egyesületének nevében pedig Gábor Hunor ésBenedek Attila öntötte a közös szõttesekkel feldíszítettkádba a kenyérnekvalót.

Történelmi egyházaink részérõl a micskei MihályBalázs római katolikus plébános, valamint a siteriSzomor Attila református lelkipásztor hirdette az evan-géliumot és az igét, majd mindketten megszentelték,megáldották „a mi mindennapi kenyerünket”.

A szertartás a Himnusszal, illetve a székely himnusz-szal zárult.

A ceremónia hivatalos részén túl a tájház közelébenlévõ pincében lapótyával (krumplisbélessel) és pálinkával,valamint borral kínálták a vendégeket. A rendezvény azestébe nyúló közös vacsorával ért véget.

Ünnepség a szalacsi zsellérház udvarán

PARTIUM OLDAL45.

Nemzeti táncunk a csárdás, melyet hungarikummá isnyilvánítottak. Valamennyien ismerjük, talán többé-kevésbé még táncoljuk is. A régi naptárak alapján, farsangperiódusában a régi világban a fõurak és a köznép istáncmulatságokat szervezett, melyet aztán a húsvét elõttiböjti idõszak követett. A régi táncmulatságok táncrendjeimindenféle eredetû táncot tartalmaztak, csak éppenmagyarosat nem. A 18. század végétõl egyre nagyobbigény mutatkozott egy nemzeti tánc kialakítására, melyEurópában is jellemezhette és képviselhette a magyar-ságot. Voltak, akik az európai táncokat próbálták ma-gyarítani, kevés sikerrel. Járhatóbb útnak bizonyult akatonai toborzótánc, a verbunk továbbfejlesztése, fel-használva a köznép által a csárdákban ûzött táncok motí-vumait. E kísérletezések színterei a különféle színtár-sulatok zenés-táncos népszínmûveinek bemutatói voltak.A színpadokon a közönség és a kritikusok szeme láttáraés tetszése alapján alakultak ki az új tánc lépései, nemzetijegyei. Miért foglalkozok ezzel? Egy érdekes rövid hírrefigyeltem fel 1938-ból, mely elgondolkodtatott: ismer-jük-e a magyar csárdás kialakulásának történetét? Nemfogom a csárdás kialakulását elmesélni tövirõl hegyire,azt megtették már a tánckutatók. Bihar megye tánctörté-netét és a vonatkozó szakirodalmat Béres András tanul-mánya (Béres András: Tánctörténeti adatok a XVIII–XIX.századi Bihar megyébõl. Táncmûvészeti Értesítõ 1972/3:28–39.) és Kavecsánszki Máté doktori dolgozata tartal-mazza (Kavecsánszki Máté: Néptánc–Társastánc–Társadalmiviszonyok. A társastáncok és a paraszti tánckultúra kapcsola-tának vizsgálata a történeti Bihar példáján. Témavezetõ:Keményfi Róbert, Debreceni Egyetem Történelmi és Nép-rajzi Doktori Iskola, 2014.)

E bevezetõ után lássuk azt a rövid hírt 1938-ból,ami írásra inspirált. „Az idei farsangnak külön kedvesjubileuma van: a csárdás százéves. Száz évvel ezelõttNagyváradon Reviczky Fridrich felügyelete alatt rendezettbihari kaszinóbálon mutatták be elõször a verbunkosbólátalakított páros szilaj táncot, a csárdást, amelyet elsõíz-ben Reviczky Fridrichné szül. Juricskay Amália, FerdényiViktória, Antónia és Jozepha, öt délceg magyarruhásifjú karján lejtettek, a megyebeli, mint a máshonnanösszesereglett vendégek teljes megelégedésére. A csárdásezen a bálon nyert polgárjogot a magyar úri társaságok-ban. Az elsõ csárdást Szõllõsy Lajos játékszíni táncmesterfelkérésére Rózsavölgyi Márk szerzette.” (Magyar Lapok,1938.01.27, 7/20: 8)

Az Arcanum Digitéka Plusz felhasználásával utána-jártam a hír igazságának. A székely származású SzõllõsySzabó Lajosról (1803–1882) a tánctörténet-kutatás kide-rítette, hogy a század elején a verbunkból kifejlõdött ésfennmaradt népies mûtánc – reformkori névvel nemzetitánc –, a körcsárdás és páros csárdás megalkotója volt areformkorban. Színtársulatokban dolgozott táncmester-ként és aranylábú táncosként, színészként azonban nem

volt egy nagy tehetség. Elsõ nemzeti tánckoreográfiáit1830–1831 folyamán állította színre egyes és páros táncokformájában. Körmagyar nevû körtáncát 1841-ben alkottameg Rózsavölgyi Márk zenéjére. Ellenlábasa volt a németbalettiskolán nevelkedett és nagy tánctechnikai tudássalbírt Farkas József, aki azonban nem érezte úgy a magyarparaszti táncok világát, mint az erdélyi táncokat közelrõlismerõ Szõllõsy Szabó Lajos. Szõllõsyhez hasonlóan õis igyekezett magyaros táncokat koreografálni és járta isvelük az országot, de ezek nem bizonyultak olyan élet-képeseknek. Egy ideig egy színtársulatnál dolgoztak, dea szakmai vetélkedés miatt útjaik hamar elváltak. Farkaskezdett hamarabb országjárásba, de 1837–1838 folyamánSzõllõsy is hasonlóan tett. Szõllõsy ekkor megfordultKolozsváron is. Esetleges váradi szereplésérõl nincs egye-lõre információm. (Kaposi Edit: Szõllõsy Szabó Lajos életeés munkássága (1803–1883). Tánctudományi Tanulmá-nyok, 10. 1978–1979: 145–187.)

A korabeli sajtó igazolta az ominózus bál megszerve-zését – de négy évvel hamarabb, azonban Szõllõsy nevenincs megemlítve a tudósításban. „A’ bihari casinóiegyesület e’ közelebb elenyészett farsangon fáradhatlanszorgalmú alelnöke Reviczky Fridrik ur felügyelése alattsaját teremében három tánczos mulatságot adott, u. m.jan. 28-án febr. 4-én és 11-én, még pedig mind a’ megye-beli, mind máshonnan számosan öszvesereglett vendégekteljes megelégedésökre. Az egyesület örömmel szemlélhetteitt ama törekvésének sikerültét, mellyet alapulása egyikfõ czéljául tüzött-ki , hogy a’ születés , tudomány , vagysors játéka által polgártársai fölébe emelkedett ember a’feszitõ udvariaskodás lánczait lerázva, rokon testvéreihezközelebb simuljon, ’s ha mi jót és kedvest a’ közös iparlétre hozhatott, abban minden, kit személyes érdeme,vagy maga alkalmazása reá méltóvá tett, közösen osztoz-zék. – A’ harmadik, vagy is utolsó tánczos mulatság õfelsége legjobb királyunk becses születése elõestéjére esvén,’s az egyesület e’ kedvezõ alkalmat, hódoló tiszteleténeknyilvánositására örömmel használván, több napokkalelõre köz hírré tétette: hogy a’ vigalom, a’ tánczteremcsinos felkészítése mellett, esteli hét órakor fogja kezdetétvenni. Ennek elérkeztével a’ megyebeli fõ nemesség,katonai tiszti kar, elõkelõ polgárság és vidéki látogató,igen nagy számmal gyülekezett a’ casino téres szépszobájiba öszve, mellyeknek hosszú sor ablakai, az utszafelõl is diszesen kivilágítva valának, felséges urunknakaz olvasó szobába függõ képe felett pedig e’ felíráslátszatott »A’ ki a’ közjóra szentelte életét / Méltán bírjanépe közös szeretetét.« Nvolczadfél órakor egyszerre ki-nyilának a’ táncz-terem ajtaji, ’s az egyesület fõ-elnöke,nyugalmazott õrnagy Beöthy Ferencz ur katonai disz-köntösben egy fõ rangú Dáma karján megnyitván a’menetet, az egész gyülekezet innepélyes renddel a’ pazarfényben csillogó terembe lépett, ’s felséges urunknakatlaszra festett, ’s az orchestrum elõtt felállított átvilágító

DR. SZABÓ JÓZSEF

NAGYVÁRAD ÉS A CSÁRDÁS

PARTIUM46. OLDAL

MAKAI ZOLTÁN

SPORTTEVÉKENYSÉGEM TÖRTÉNETE

képe elõtt, – melly felett országunk szent koronája ’skirályi czimjei tündöklöttek, alatta pedig e’ köz óhajtás:»Nemzetek atyja Ferencz! Fejedelmek Nesztora! drágaÉltedet a’ kegyes ég nyújtsa javunkra soká« különbféleszinti betûkkel ragyogók, – hódoló tisztelettel megálla-podott; hol a’ B. Wacquant ezredének jeles muzsikaikarja az Isten tartsd meg-et elzengedezvén, ’s reá min-denek ajkairól szívbõl szakadt éljen-kiáltás hangozván,köz vigalmunk a’ fõbb rangú Dámák és uraságok általegy lassú lengjél tánczczal megvittatott. – E’ gyönyörûeste kéjeit, midõn mindenki szemeibõl öröm és megelé-gedés sugárzott, fõ fokra emelték Reviczky Carolina,Reviczky Amália, Ferdényi Victoria, Ferdényi Antonia,és Ferdényi Josepha kisasszonyok, kik gyöngyös pártákkal’s egyforma gazdag magyar öltözetben, öt délczeg magyarifiak karjain jelenvén-meg, sziv-emelõ kedves nemzetitánczunkat a’ terem közepén formált körben kellemteljesméltósággal, ’s honunk szépeinek saját szûz szeméremmel,harsány tapsok között lejtették-el, minket pedig, elanda-litott nézõjiket, egyszerre mintegy varázs erõvel, megyénkegykori kedves fõ orvosának Sándorfi Jósefnek ezenmondására emlékeztettek: »Legkisebb mocczanásuk is ómillyen talpra esik. / Nem csuda hát, ha érettek sokgyenge szív meg esik.«” (Honmûvész, 1834.02.23, 2/16:128.)

Hogy az elõzõ táncbemutató szereplõi ki(k)tõl tanul-ták a lépéseket, egyelõre nem tudom. A nagyváradiszínháztörténeti kutatások eredményeibõl bizonyárakikövetkeztethetõ az a vándor színtársulat, melynek hatá-sára megtanulhatták a hölgyek és a fiatalemberek ezeketa lépéseket. Valószínû, országos szinten is egyedülállónakbizonyult a bihari kezdeményezés, ugyanis 1835-bõl figye-

lemfelkeltõ címmel („Bihari Casino és magyartáncz.Lévéltöredék. Nagyváradról, martz 3káról 1835”) isméttudósítanak egy táncbemutatóról. „Dicsérettel emlitemitt Farkas József hazánkfiát, ki a’ nemzetiség körülkülönös érdemet szerzett az által, hogy a’ fekete tenger’torkolatjától a’ Szajna’ partjáig, Europa’ sok tartomá-nyiban sikerrel terjeszté az általa idomított ’s részintfeltalált több nemét nemzeti tánczunknak. Ámbár mesteriés fáradságos lejtései is vannak, de többnyire, mind a’mellett, hogy ünnepélyesek, még egyszerûek is ’s a’ kerin-gõknél nem csak nem fáradságosbak, sõt egy táncztársa-ságnak, ha egész éjjel mulat is, a’ bóditó keringõnélhasználhatóbb. E nemzeti tánczmüvészünk városunkbaérkezvén, több mint 40, mindkét nembeli, tanítványtnéhány leczke-adással olly ügyesen tanított-ki, hogy teg-nap a’ bihari nemzeti casino’ teremében tánczmulatságadatván, a’ megjelent számos vendégnek nemcsak vára-kozást haladó elégülte, hanem a’ nemzeti iránt olly kívá-natos buzgalom is koszoruzá a’ derék mûvész’ fáradozásit’s a’ jeles tanítványok’ láng-készségét, kik közül vállal-kozott tánczosak (neveiket nem közölhetem) nemzetidíszes köntösökbe és színekbe öltözködve, lepke-könnyü-séggel ’s igézõ bájjal lejték-el a’ nemzeti táncz’ többfélenemét, egyest, kettõst ’s a’ mûvésztõl feltalált nyolczast.”(Társalkodó, 1835.04.04, 4/27: 107.)

A Bihari Uri Casino 1833-ban alakult. Ekkor már33 Úri Kaszinó mûködött az országban. Valamennyipéldaképéül a Széchenyi István által alapított Pesti/Nem-zeti Casino szolgált. Lehet országos szinten itt járhattákel elõször úri körökben hivatalosan is az új nemzetitáncot. Bihar megyében mindenesetre biztosan.

Bevezetõ és a kezdetek

Sporttevékenységem kezdetei tulajdonképen Székely-hídhoz kötõdnek. 1946 õszén elsõéves gimnazista lettem– ami ma az ötödik osztálynak felel meg – a székelyhídigimnáziumban. Tornatanárunk Gál Tibor tanár úr volt,akit mi csak Tibi bácsinak szólítottunk. Rendkívüli embervolt, kölcsönös szimpátia alakult ki közte és a diákokközött. Tornaszereket szerzett a gimnáziumnak, és meg-kezdte a szertorna tanítását. Megalakította a SzékelyhídiGimnázium Sportkörét. A lényeg az volt, hogy a fiatalokmegszeressék a testedzést és a mozgást. Megtanítottminket kosárlabdázni és vívni is. Kialakult egy törzsgárdaa legjobb tornászokból, amelynek a tagjai Dombi Sanyi,Mányi Barna, Szabó Józsi, Magyari Pista, Fényes Jóskavoltak. Mellettük ott voltak még a sportkedvelõk:Vadkerti Pista, Miskolczi Lajcsi, Sóki Béla, Miskolczi

Feri, Erdei Laci, Lakatos Tibi, Holczer Jóska, MakaiZoli és még sokan mások. Versenyeket és mezei síkfutástis szervezett a település utcáin. A lényeg a mozgás, atestnevelés, a torna szeretetére való nevelés volt. Meg-tanított a felszerelések és a megfelelõ öltözék beszer-zésére. Tornacipõnk csuhából vagy gyékénybõl készült,a lényeg az volt, hogy legyen. Tibi bácsi a 40-es évekbenorvostanhallgató volt a Debreceni Egyetemen, onnanvitték el katonának 1944-ben. Amerikai fogságba esett,így 1946-ban már hazakerült. Tanulmányait nem tudtafolytatni és így került a gimnáziumba mint tornatanár.Pár év múlva a kézilabdasport felé fordult mint edzõ. Akövetkezõ években ritkán találkoztunk. Már csak atemetésén tudtam részt venni.

PARTIUM OLDAL47.

Ismerkedés az atlétikával

1949 õszén a 2-es Számú Nagyváradi Magyar Fiú-líceum nyolcadikos diákja lettem. Osztálytársam lettPerjési Jenõ, aki már akkor egy kiváló atléta volt. Aziskolába is futva érkezett reggel a Komendáns Réti (maHorea utca) lakhelyérõl. Ez volt a reggeli bemelegítõ.Síkfutó és gerelyhajító volt és jól sakkozott is. Jenõismertette meg velem az atlétikát és irányított el a Progre-sul Sportegyesülethez, amelynek az atlétái az ICO labda-rúgópályán edzettek. Így kerültem ehhez az egyesülethez,ahol Krupka Károly, Szolnai Sándor, Lechner Lóránttanították a fiatalokat. Krupka Károly kiváló gerelyhajítótöbbszörös országos bajnok, Lechner Loránt – Lóri bácsi– kiváló kalapácsdobó volt. Ezekben az években ismertemmeg Lassel Margit gátfutónõt, Temesi István távolugrót,Janza Kálmán dobót, Jobbágy Ica síkfutónõt, ZanoniGéza gátfutót, Kocsis Béla síkfutót, Kárándi Gyula válo-gatott futót (400–800 m). Szintén ebben az idõben ismer-tem meg Zilahi László kiváló labdarúgót is, mivel azöltözõnk közös volt a futballistákéval. Lasszel Margittöbbször is felkért közös futógyakorlatokra, mivel gyor-saságunk közeli szinten volt. Ennek a korszaknak kétkiváló testnevelõ tanárát ismertem meg. Réti Ferenc tanárurat, a szertorna kiváló ismerõjét és Mihajlovics Istvántanár urat, az atlétika kiváló oktatóját.

Testedzés Temesváron

1953. szeptember 15-én megkezdtem tanulmányaimatTemesváron a Villamossági szakon. Az elsõ két évbenrendszeres testnevelési óráink voltak. Tanárunk EilhártKároly egykori kiváló atléta volt. 1938-ban rúdugrásbanrészt vett Párizsban az Európa-bajnokságon. 1947-ben aPiarista Gimnáziumban kézilabdacsapatot alakított. Atornaórát tavasszal és õsszel a Politechnika sportpályájántartottuk, míg télen az egyetem tornatermében. Meg kelljegyeznem, hogy egyetemünk a piaristáktól államosítottépületegyüttesben volt. A teremben rendszeresen kosárlab-dáztunk. A kosárlabda igen népszerû volt körünkben.Másodéves lehettem, amikor Toma Tibi kollégám elcsá-bított az evezés felé. Õ rendszeresen evezett a VasutasEgyesületnél egy kormányos négyesben, és szükségük voltegy negyedik evezõsre. Így kb. 1–2 évig eveztem vele éstársaival, jó idõben a Begán, rossz idõben és télen egy

fedett edzõhelyiségben. Az edzõnk, aki a kormányosszerepét töltötte be, nem a nevünkön, hanem a helyszá-munkon szólított meg és adott utasítást vagy szidottmeg. Ez egy jó periódus volt, mert belekóstoltam azevezés rejtelmeibe. Okvetlen be kell mutassam a mûegye-tem menzáját és annak sporttörténeti részét. Ugyanis amenza emeletén a személyzet lakószobáin kívül mûködöttegy férfi fodrászat. Az idõs borbély bácsi egy sport-történeti részt alakított ki, ahova a Poli híres spor-tolóinak, elsõsorban futballistáinak kiragasztotta a fény-képét. Így a fodrászat valóságos klubja lett a sportszeretõdiákoknak. Itt fedeztem fel a labdarúgó Ion Vasile fény-képét, aki a Polinál kezdte pályafutását. Az egyetemelvégzése után a Nagyváradi Villanytelepre került, és azICO-nál folytatta labdarúgó pályafutását. Tagja volt az1949-ben országos bajnok ICO csapatának. A Villanyte-lepen dolgozott nyugdíjazásáig. Relatív hamar szegreakasztotta a futballcsukáját, és csak a mûszaki tevékeny-ségnek szentelte életét. Nagyon jó kapcsolatom volt vele.Mindig hangoztatta, hogy õk nem anyagi juttatásértfutballoztak. Jól emlékszem mondására – alig vártuk,hogy a közönség elé léphessünk vasárnapokként. 1965és 1973 között az Áramszolgáltató Vállalat fõmérnökevolt.

Újra itthon vagyok

Rendszeres sporttevékenységemet 1958 õszén kezdtemel, az egyetemi tanulmányok befejezése után. Két célvezetett a sportpálya felé. Egyrészt ledolgozni a súlyfölös-legemet, másrészt az atlétika iránti vonzalmam. Édesapámtanácsára a Sportiskola két tanárát, Kiss Irmát és férjét,Kiss Lászlót, azaz Irma nénit és Laci bácsit kerestemmeg. Õk nagy szeretettel fogadtak, és így kerültem hoz-zájuk. Lassan megkezdtem a mozgást, a testedzést, decsak 1960 õszén sikerült rendszeresen járnom az edzé-sekre. Ekkor az erõnlétem is elfogadható volt, köszönhetõmunkaköri feladataimnak is. Sokat kellett gyalogolnom.Általában csoportosan vagy idõsebb élsportoló társakkaledzettem. Például Flóra Pali. El akartam érni, hogy azatlétika terén eredményt mutassak fel, én, aki nem voltamsohasem jeles a tornában. Jelszavam lett a mondás: Éptestben ép lélek. Két év után körvonalazódott, hogynekem a kalapácsdobás fekszik a legjobban. Kitûnõ tár-sakra találtam, úgymint: Kárcis Lala, Szász Gyuri, MosCornel, akik elég jól elsajátították a kalapácsdobástechnikáját. Az edzések fõ eleme volt a téli idõszakbanvasárnaponként a püspökfürdõi kirándulás, futás majdegy jó fürdés a jó meleg vízben. Sajnos ezekben azévekben megszakadt a kapcsolatom a kiváló sportem-berrel, Lechner Lórándtal, azaz Lóri bácsival, a kalapács-dobás kiváló szakértõjével. Laci bácsi tanácsára egynaplót, azaz egy edzésnaplót kezdtem írni. Ebbõl fogomidézni a fontosabb részeket.

A naplóm elõszava, Kis Laci bácsi gondolatai

A szorgalom néha csodákat mûvel. Nálunk nemcsodákra van szükség, hanem eredményekre, ami azeddigi szorgalom mellett meglesz! Sportban régen tanult

A Székelyhídi Gimnázium Sportköre. Középen Gál Tibortornatanár

PARTIUM48. OLDAL

recept a következõ: 30% tehetség + 70% szorgalom, ésmegvan az értékes sportoló. Tehát tovább, Zoltán, úgy,mint eddig és az eredmény nem fog késlekedni. 1959.XII. 1. Laci bácsi S.K.

A naplóban a bejegyzések 1959. december 4-ével kez-dõdnek. Váltakozva írtam be az edzések tartalmát ésidejét. A következõ pár sorban csak a fontosabb esemé-nyeket írom le.

1960. február 13., szombat. Mezei síkfutás-verseny aRhédey parkban. A táv két kör. Utolsó elõtti lettem,megelõzve Popovici Radut. Egyenletesen futottam, ésjól éreztem magam.

1960. március 6. Amennyiben lehetséges, minél keve-sebb edzésrõl hiányozni. Tovább, tovább, tovább – írtabe a naplóba Laci bá.

1960. május 1., vasárnap. Bemutató verseny. Seniorversenyzõként súlydobásban 9,22 métert dobtam. Egydobókból álló csapatban staféta számban futottam.Bálint, Lala, István és jómagam hat csapat között har-madikok lettünk, kb. 20 m hátránnyal.

1960. május 28., szombat. Felnõtt verseny az ICOpályán. Kalapácsdobás 32,55 m. Utolsó lettem Szász,Kárcis és Popovici Radu mögött. Súlydobás 9,42 m.Utolsó lettem Flóra, Pop, Temesi és Králik mögött.

1960. július 30. Kolozsvár–Nagyvárad atlétikai viadal.Diszkoszdobás 29 m, hetedik, azaz utolsó lettem. Kala-pácsdobás: 1. Zsigmond 48,50 m. 2. Szász Gy. 43,40 m.3. Szilágyi 40,50 m. 4. Popovici R. 36,00 m. 5. MakaiZ. 33,50 m.

1961. április 9., vasárnap. Atlétikai viadal a követ-kezõ résztvevõkkel: Banatul Temesvár, MarosvásárhelySportklub, SSE Nagyvárad. Versenyen kívül kalapácsotdobtam, eredmény 37,37 m. Elég jó.

Június 3–4., szombat–vasárnap. Négy város kupájaKolozsváron, a Victor Babeº stadionban. Gyenge szerve-zés, elhanyagolt pálya. A vasárnapi kalapácsdobás ered-ményei: 1. Bog 48,13 m. 2. Szilágyi Z. 45,00 m. 3. Szász

44,90 m. 4. Károlyi Béla 44,60 m. 5. W Socol 40,00 m.6. Poldz 39,00 m. 7. Makai Z. 37,47 m.

Október 22., vasárnap. Négy város kupája, harmadikforduló. Kalapácsdobás: 1. Szász Gy. 52,20 m. 2. SzilágyiZ. 43,00 m. 3. Poldz 39,30 m, 4. Perneki 38,40 m. 5.Makai Z. 37,07 m. 6. Sokol 35,00 m. 7. Viktorjenik34,50 m.

November 5., vasárnap. Négy város kupája Maros-vásárhely. Kalapácsdobás: 1. Szász Gy. 50,83 m. 2. Szilágyi43,00 m. 3. Poldz 39,20 m. 4. Sokol 38,40 m. 5. MakaiZ. 37,96 m. 6. Viktorjenik 31,00 m.

1962. január 3., szerda Az elsõ edzés a nagy terembenvolt. Tornatermi edzés.

Március 21., szerda. Laci bácsi megjegyzése: Az utóbbiidõben elég sok a hiányzás. Ha lehet, maradjunk hetihárom edzésben, plusz a hétvége. A fejlõdés fizikailagtöretlen, de helyezzünk hangsúlyt a minõségre.

Május 16. és június 17. között hetente csak maxi-mum kétszer voltam edzésen. Közben részt vettem afelnõttek városi szakaszán, az ICO pályán. A kalapács-dobásban második lettem 40,79 méterrel. 1962. július 7-én, szombaton a naplóba az utolsó bejegyzést írtam.

Új szakasz az életemben

Atlétikai pályafutásomat 1965 nyarán befejeztem. Alegjobb eredményem ekkor született meg 45,00 méterrel.1964. november 14-én megnõsültem, és így az atlétikátlassan befejeztem. Nagyon jó idõszak volt, sok kedvesfiatalt ismertem meg. Laci bácsi és Irma néni kiválópedagógusok, edzõk és emberek voltak. Õk a Sportiskolatanáraiként dolgoztak és neveltek. Utólag úgy gondolom,hogy az idõsebb atléták csapata, úgymint Flóra Pali,Szász Gyuri, Popovici Radu, Pop Vasile és jómagamhúzóerõt jelentettünk a fiatalabbaknak. A társaságbantöbb országos szintû élsportoló foglalt helyet. Bog Ioandobóatléta, Nicu Macovei gerelydobó, Pop Vasile tíz-próbás és gátfutó, Szabó Zsiga futó, Pázmány Viki futó,ugró és még sokan mások. Bog Ioan az érettségi után aszíni pályát választotta, és alkatánál fogva is kedveltszínész lett. Huszti Péterrel egy filmben is szerepelt, ésnagy sikert aratott (Utazás Jakabbal, 1972). Sajnos túl-hajszolta magát és egy elõadáson, a Bulandra színházszínpadán összeesett és meghalt. Az egyik évben Váradonrendezték meg a Románia–Lengyelország nõi atlétikaiviadalt. Ekkor ismertem meg Lia Manoliut, aki a mexikóiolimpián 36 évesen diszkoszdobásban olimpiai bajnoklett. A találkozást egy fénykép is megörökítette, amelyenLia Manoliun kívül rajta van Bog Ioan, Sabanov Nerone,Janza Kálmán és Szabó Ildikó. Lia Manoliu példaképevolt a kitartásnak és a szorgalomnak. Bukarestben sta-diont neveztek el róla.

Ha jól emlékszem, legutolsó komolyabb versenyen1963 õszén vettem részt Konstancán. Olyan atlétákkallehettem együtt, mint Titi Drãgulescu, aki 70 méter körüldobta el a kalapácsot.

További kapcsolatom Nagyvárad sportéletével

Kapcsolatom Nagyvárad sportéletével továbbra isszoros volt. Ez egyrészt annak volt köszönhetõ, hogyédesapám székelyhídi körorvosi ténykedése után Nagyvá-radon sportorvosként tevékenykedett. A háború utánielsõ években Bihar megye egyetlen sportorvosa Ádámszkidoktor volt, aki fiatal éveiben kiváló sportoló volt. Ígyédesapámmal már ketten látták el a bõvülõ sportmoz-galmat. Másrészt a líceumi években több iskolatársunk

Makai Zoltán kalapácsdobásra készül

PARTIUM OLDAL49.

ismert lett sporttevékenysége révén. Így ismertem meg akosárlabdázó Mokos Lacit, Szuhai Tibit, Bakó Attilát,Árkosi Palit, a bokszoló Vas Jenõt. Rendszeresen láto-gattam a sportrendezvényeket. Így ismertem meg a kosár-labdázó Hotya Jenõt és öccsét, Nagy Liviut (Pilut),Borzon Gyurit, Ványa Zizit, Szálteleky Mihályt és VelciovToma edzõket.

A Villanytelepen igen komoly sportéletet ismertemmeg. Az Electica Sportegyesületnek tekepályája és erõstekecsapata volt. Aktív sportolójukként Csehik Jóskagyephokizott, a Szakács testvérek futballoztak. Visszavo-nult élsportolók is dolgoztak a Villanytelepen. A leg-kiválóbb Tõzsér József birkózó volt, aki a berlini olim-pián ötödik lett. Nálunk dolgoztak a jeles labdarúgók,Spielman Ferenc, Melán György és Bodoki István. Kü-lönös, jó barátságban volt a Makai család Vécsey Adolffalés feleségével. Dolfi bácsi, ahogy mi hívtuk, egy kiválókapus volt. Ugyanakkor egy nagy mókamester és hecc-majszter volt. Nagyon sok anekdota és vidám jelenetkötõdik hozzá. Jó kapcsolatban voltam még KõszegiLacival és Cuc Stefivel. Különösen jó kapcsolatban vol-tunk Blaga Emillel és feleségével, Mayer Ellával. Mind-ketten kiváló kosárlabdázók voltak. Sajnos egyetlen fiukegy baleset következtében meghalt, amit sohasem tudtakkiheverni. Ellával több éven keresztül dolgoztunk együtta Villanytelepen. Sajnos fiatalon eltávoztak körünkbõl.Külön szeretném kiemelni az ökölvívókat is. Szakmaikapcsolatban voltam Jilau Györggyel, akivel többször istalálkoztam. Ács Tibi iskolatársam, késõbb szomszédomvolt. Mihelfy Péter kiváló nemzetközi bíró volt. Igaziúriemberként ismertem meg. Többször is találkoztunkés beszélgettünk. Egy igazi élmény volt vele találkozni.Na de a vívókat sem szeretném kihagyni. GyulafalviGyurival és családjával nagyon jó barátságban voltunk.Gyulafalvi Mária és az én feleségem kollégák voltak amai Ady Endre líceumban. Gazdovics Kálmán és LászlóMiki is kitûnõ vívók voltak. Az Al. Moghioroº líceum-ban (a mai Ady Endre líceum elõdje) Bán Imre tanár úrvezetésével nagyszerû tornacsapat alakult. Több országosdíjat is nyertek.

Demjén Öcsire emlékezem

Az 1951–52 -es tanév elsõ napján egy új osztálytársatkaptunk Demjén László, azaz Öcsi személyében, aki máregy ismert futballista volt. Hamar megbarátkoztunk vele,amiben sokat segített kedves modora. Megtudtuk, hogynagyszerû tanáraink segítségével elvégzett magánúton kétosztályt, majd a X. osztályba rendes tanulóként iratkozottbe. Így állt be közénk, a nála 4 évvel fiatalabbak közé.Öcsi a labdarúgást a háború utáni elsõ években szerettemeg. A futballpálya volt a második otthona. Mindenmérkõzésén jelen volt az ICO-Progresul csapatának. 1949szeptemberében bekerült az ICO elsõ csapatába. 1947-ben 15 évesen utazott elõször Bukarestbe egy ifjúságiválogatóra. A vezetõség embere, Braun Kálmán nemfogadta be kis termete miatt. 1948-ban viszont már meg-hívót kapott az ifi válogatottba.

1953 augusztusában Öcsivel együtt utaztunk Temes-várra az egyetemi felvételi vizsgára. Az állomáson a Polivezetõi fogadtak mindkettõnket, és egyetemi tanárokcipelték a bõröndjeinket. A házigazdák egy sportjelvé-nyem révén azt hitték, hogy én is élsportoló vagyok. Énsikeresen felvételiztem és bekerültem az egyetemre. Öcsi,annak dacára, hogy a Poli vezetõi nagyon hívták Temes-várra, nem tudott megbarátkozni a várossal, és visszatértVáradra.

1954 késõ õszén a CCA tineret csapatába kellettbevonulnia. Itt siralmas körülmények között élt. Szeren-cséjére Sepcsi András edzõ elvitte Petrozsénybe játszani.Pár évi Zsil-völgyi futballozás után 1958 augusztusábana Iaºi-i csapatba került, ahol biztosították a jogi egyetemelvégzését is. 1963-ban, 31 évesen sikeresen jogi diplomátszerzett. Rövid ideig a Solidaritatea csapatban a B ligábanjátszott, majd 1965 októberében áttelepedett Magyar-országra.

A következõ években Öcsivel többször is találkoztama szokásos érettségi találkozókon. 1995-ben megkeresettés segítséget kért egy sporttörténeti könyv megírásához.Készségesen segítettem, megtárgyaltuk és eligazítást ad-tam, hogy kit is érdemes megkeresnie a különbözõ

Csoportkép. Balról jobbra: Bog Ioan dobóatléta, Sabanov Nerone bíró, LiaManoliu olimpiai bajnok diszkoszdobó, Janza Kálmán bíró.

Ülnek: Kocsis Ilona és Szabó Ildikó atléták

PARTIUM50. OLDAL

Egyre kevesebben…

Elment egy jó kolléga, váratlanul itt hagyta kedvenc városát egy ízig-vérig városvédõ, helytörténész ésközíró, Péter I. Zoltán.

Az aradi olvasók ne törjék a fejüket, hogy kirõl is van szó. Innen a „szomszédból”, a Maros kanyarulatábólbizonyára kevesebben ismerték, hiszen életének javát Nagyváradon élte le. Újságíróként a helyi napilapban,szakkiadványok szerkesztõjeként, kutatóként, városvédõként és a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ ésEmlékhely Bizottság alapító tagjaként sokat tett le az asztalra.

Rengeteget írt és közölt. A „Pece-parti Párizs” szerelmeseként Ady váradi évei is foglalkoztatták, amellett,hogy Szent László városáról tucatnyi könyvet és szakcikket írt.

Munkásságát szakmai berkekben is méltányolták, hiszen számtalan díjjal, elismeréssel honoráltákfáradozását.

Az Arad megyei gyökerekkel rendelkezõ, a Csiky elõdjében érettségizõ Szilágyi Aladár mellett most egyújabb jó kollégától, az erdélyi magyar kulturális örökség õrzõjétõl és népszerûsítõjétõl kell búcsút vennünk.

Emlékét mi, aradi kollégái és eszmetársai is megõrizzük.Puskel Péter

Nyugati Jelen, 2020. április 27.

Makai Zoltán fiatalabb korában

sportágak vezetõ szakemberei közül. Végül is Öcsi kitar-tása sikeres volt, és 1996-ban megszületett a sporttörténetikönyve, elõször román nyelven, majd 1997-ben magya-rul is megjelent. A könyv utószavát szeretném méltatni,amely tulajdonképen egy igazi önéletrajz, és amely egyrészletes krónikája az együtt töltött líceumi éveknek.Kitûnõen méltatja és emléket állít tanárainknak. Sajnosa következõ években már nem találkoztunk, mert súlyosbeteg lett, és egy Balaton-parti kisváros öregotthonábanápolták. Öcsi igazi sportember volt, aki aktív pályafutásaután mindent megtett a sport népszerûsítése és a múlteseményei megõrzéséért.

Néhány szó a sportvezetõkrõl

Elõször a Román Sakkszövetség háború utáni elsõfõtitkárára, a váradi származású Hartmann Ferencre sze-

retnék emlékezni. Vezetése alatt az ország sakksportjagyorsan kivívta a nemzetközi elismerést. Váradiságát soha-sem tagadta meg. Sokat segített minket minden téren.Engem kis Makaiként szólított. Kiváló tanácsadókkalvette körül magát. Minden évben többször is hazaláto-gatott, és ilyenkor hasznos baráti beszélgetéseket folytat-tunk. Élni tudott a tisztségébõl adódó lehetõségekkel, ésazokat mindig a köz hasznára kamatoztatta.

Ami a város és megye mindenkori sportvezetõit illeti,úgy gondolom, hogy hozzáértõ és lelkes vezetõink voltak.Ilyennek ismertem meg Kuzmányi Károlyt, JanzaKálmánt, Rácz Sándort, Torday Sándort és DersidanIoant. Dersidan egy jó humorú, közvetlen ember volt,õ a tömegsportot igazgatta. Ilyen minõségben részt vetta moszkvai olimpián a román küldöttségben.

A 70-es, 80-as években a Testnevelési és Sport Szövet-ség elnöke Mera Bujor volt. Többször is hangoztattavezetési elveit, mely szerint egy jó vezetõ csak felkészültprofi tanácsadókkal kell dolgozzon. Az Úri utca (maCiorogariu) 6. számú társasházban több éven keresztülszomszédok voltunk. Édesapám révén nagyon jó kapcso-latban voltunk a Mera családdal.

A Villanytelepen ismertem meg Hittner Istvánt, aváradi labdarúgás szürke eminenciását. Az anyagbeszer-zési osztályon dolgozott. Munkássága szervesen összekap-csolódott a nagyváradi labdarúgás háború utáni fejlõdé-sével. Nagy szerepe volt az 1948–49-es bajnoki cím eléré-sében. Kitûnõ emberismerete volt, így a játékosok zömétneki sikerült Váradra csalni. Munkaköri feladatai révénsokat utazott az országban, és így naprakészen ismerteaz ország futballcsapatait és játékosait. Hittner Pista bácsia váradi labdarúgásnak egy érdekes egyénisége volt, akitsohasem lehet elfelejteni.

A sportolók jelszavával zárom soraimat:GYORSABBAN, MAGASABBRA, BÁTRABBAN!

CITIUS ALTIUS FORTIUS!

PARTIUM OLDAL51.

Péter I. Zoltán megjelent kötetei1. Nagyvárad római katolikus templomai. Literatus, Nagyvárad, 1992.2. „Hogy látva lássanak...” Ady Endre Nagyváradon. Széphalom Könyvmûhely, Budapest, 1993.3. Nagyvárad építészeti emlékei a barokktól a szecesszióig. Convex Kiadó, Nagyvárad, 1994.4. Nagyvárad református templomai. KREK, Nagyvárad, 1996.5. A nagyvárad-olaszi református templom. Kolozsvár, 1996. (Erdélyi mûemlékek 25.)6. Félixfürdõ. PBMEB, Nagyvárad, 1998. (Partiumi füzetek 3.)7. Nagyvárad építészeti emlékei a barokktól a szecesszióig. (Második, bõvített kiadás), Convex Kiadó, Nagyvárad, 1998.8. Mesélõ képeslapok. Nagyvárad 1885–1915. Noran Könyvkiadó, Budapest, 2002.9. Ady Erdélyben. Noran Könyvkiadó, Budapest, 2003.

10. Városvédõ írások. Prolog Kiadó, Nagyvárad, 2003.11. Trei secole de arhitecturã orãdeanã. [Nagyvárad építészetének három évszázada.] MTCR, Nagyvárad, 2003.12. Nagyvárad római katolikus székesegyházai. PBMEB, Nagyvárad, 2004. (Partiumi füzetek 30.)13. Nagyváradi emlékképek. Partium Alapítvány, Nagyvárad, 2004.14. Nagyvárad száz éve és ma. Nagyváradi barangolás Ady nyomában. Prolog Kiadó, Nagyvárad, 2004.15. Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége. Noran Könyvkiadó, Budapest, 2005.16. Ady és Léda – Egy szerelem története. Noran Könyvkiadó, Budapest, 2006.17. Ady Endre regényes életrajza Nagyváradon. Noran Könyvkiadó, Budapest, 2007.18. Nagyvárad mûemlék épületei. PBMET, Nagyvárad, 2008. (Partiumi füzetek 49.)19. Ady és Csinszka – Egy másik szerelem története. Noran Könyvkiadó, Budapest, 2008.20. Magam szeretem, ha szeretlek. Ady Endre szerelmei – regényes életrajz. Riport Kiadó, Nagyvárad, 2010.21. Nagyvárad. Múltidézõ, városnézõ kalauz. Prolog Kiadó, Nagyvárad, 2011.22. Szecessziós építészet Nagyváradon. PBMET, Varadinum Script Kiadó, Nagyvárad, 2011. (Partiumi füzetek 66.)23. Nagyvárad városháza. PBMET, Varadinum Script Kiadó, Nagyvárad, 2011. (Partiumi füzetek 67.)24. Képzelt beszélgetések a fiatal Ady Endrével. Europrint, Nagyvárad, 2011.25. Nagyvárad. Europrint Kiadó, Nagyvárad, 2011.26. A jelenkori Nagyvárad megalapítása. Prolog Kiadó, Nagyvárad, 2012.27. Újabb városvédõ írások. Prolog Kiadó, Nagyvárad, 2012.28. A két Rimanóczy. A nagyváradi városkép alakítói. Riport Kiadó–Várad folyóirat, Nagyvárad, 2013.29. Fõúr, fizetek! Kávéházi élet Nagyváradon a Monarchia idejében. Noran Libro Budapest–Riport Nagyvárad, 2013.30. Azt írja az újság... – Nagyváradi életképek a 19. század utolsó harmadából. Prolog Kiadó, Nagyvárad, 2014.31. A nagyváradi vár építészettörténete. PBMET, Varadinum Script Kiadó, Nagyvárad, 2014. (Partiumi füzetek 78.)32. A Zöldfától a Kék Macskáig. Nagyváradi vendéglõk a Monarchia idejében. Riport Kiadó, Nagyvárad, 2014.33. Nagyváradi négyes honvédek a Nagy Háborúban. Europrint Kiadó, Nagyvárad, 2014.34. Régi képeslapok, régi történetek. Nagyvárad-Olaszi. Noran Libro, Bp., 2016.35. Régi képeslapok, régi történetek. Nagyvárad-Újváros. Holnap Kulturális Egyesület, Nagyvárad, 2016.36. Nagyvárad történelmi templomai és zsinagógái. PBMET, Nagyvárad, 2017.37. Ady. Az Értõl az Oceánig. Életrajz 1. köt., Várad Kiadó, Nagyvárad, 2019.38. Ady. Az Értõl az Oceánig. Életrajz 2. köt., Várad Kiadó, Nagyvárad, 2019.39. Ady. Az Értõl az Oceánig. Életrajz 3. köt., Várad Kiadó, Nagyvárad, 2019.

Társszerzõként1. Ady Endre Líceum – Emlékkönyv. Analog Kiadó, Nagyvárad, 1993.2. Istoria oraºului Oradea [Nagyvárad városának története]. Cogito Kiadó, Nagyvárad, 1995.3. Nagyvárad – városismertetõ. EKE, Nagyvárad, 1998.4. Püspökfürdõ. PBMEB, Nagyvárad, 1999. (Partiumi füzetek 9.)5. Nagyvárad (Városnézõ séta). Participatio Alapítvány, Nagyvárad, 2002.6. Oradea (Tur de cunoaºtere al oraºului). Participatio Alapítvány, Nagyvárad, 2002.7. Nagyvárad–Oradea (Sightseeing tour). Participatio Alapítvány, Nagyvárad, 2002.8. Bihar megye útikönyve – Nagyvárad – Érmellék – Berettyó völgye – Hegyköz.

(Starkné Szilágyi Erzsébettel, Borbély Gáborral, Dukrét Gézával). Prolog Kiadó, Nagyvárad, 2004.9. Nagyvárad – városismertetõ (átdolgozott kiadás), PBMEB, Nagyvárad, 2006. (Partiumi füzetek 44.)

10. Istoria oraºului Oradea [Nagyvárad városának története] (átdolgozott kiadás), Cogito Kiadó, Nagyvárad, 2008.11. Katonaõseink nyomában. Székesfehérvár, 2011.12. Ady Endre sajtópere és börtönnapjai – Egy kis séta. Noran Libro, Budapest, 2012.13. Statutul municipiului Oradea [Nagyvárad megyei jogú város statútuma], Primãria Municipiului Oradea, 2011.14. „...és feltört a hit!” 50 éve Nagyvárad lakói megvédték a Szent László-templomot az ateista hatalom rombolásától.

Nagyvárad-Újvárosi Szent László Plébánia – Varadinum Script Kiadó, Nagyvárad, 2014.15. Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége. PBMET, Nagyvárad, 2016.16. A nagyváradi Rulikowski temetõ. PBMET, Varadinum Script Kiadó, Nagyvárad, 2019.

PARTIUM52. OLDAL

PARTIUM Honismereti lap, NagyváradFelelõs szerkesztõ: Dukrét Géza

Szerkesztõbizottság: Voiticsek Ilona – Nagyvárad, Fazekas Lóránd – Szatmárnémeti, Ujj János – Arad,Kovács Rozália – Érmihályfalva, Wanek Ferenc – Kolozsvár.

Szöveggondozás: Darabont ÉvaSzerkesztõség: 410404 Nagyvárad, Bernard Shaw nr. 36, bl. C8, tel.: 0741/132-148, 0359/410-469, e-mail: [email protected],

www.pbmet.roKészült a nagyváradi Litera Print nyomdában.

Péter I. Zoltán kötetei,amelyek a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság

gondozásában jelentek meg