GOLDFINGER ERNŐ NYOMÁBAN - OSZKepa.oszk.hu/02900/02996/00001/pdf/EPA02996_artm... · Ma ösztöndíj viseli Goldfinger nevét, de kevéssé tudott, hogy az építész a 60-as években

46 | artmagazin 85

Az Artmagazin legutóbbi száma részletesen foglalkozott Goldfinger Ernő egyik legismertebb

– persze a többihez hasonlóan vitatott – alkotásával, a Balfron Tower néven ismert lakóházzal

és a megmentésére készült izgalmas, szociális vonatkozású kortárs képzőművészeti munkákkal.

Ma ösztöndíj viseli Goldfinger nevét, de kevéssé tudott, hogy az építész a 60-as években is egyedülálló

módon támogatta fiatal magyar kollégáit, legális munkához juttatva őket Angliában.

BRANCZIK Márta

Goldfinger Ernő a  20. századi brit építé-szet ismert és befolyásos alakjaként azon kevés magyar építész közé tartozik, aki el-érte a világhírt: több munkája élvezi mára az angol műemlékvédelem kiemelt figyel-mét. Ez nagy szó, büszkék lehetünk rá még akkor is, ha tudjuk, hogy Goldfinger építészeti tanulmányait Párizsban végezte, dolgozni is ott kezdett, élete legfontosabb megbízásait pedig Londonban kapta. Al-kotásainak védett státusza jelzi, hogy az angol műemlékvédelem a  második világ-háborút követő évtizedek építészeti alko-tásait mára vitathatatlan értéknek tekinti, hiszen több mint tíz éve beemelte őket a védendő építészeti örökség körébe.

De hogyan is épített Londonban Gold-finger Ernő toronyházakat? London a má-sodik világháborúban a  német bombázá-sok során lakásállománya jelentős részét elveszítette. Ennek pótlására a  helyi szo-ciáldemokrata jellegű, munkáspárti ön-kormányzat (London County Council, LCC) felgyorsította és kibővítette a  világ-háború előtt megkezdett szociális lakás-építési program megvalósítását. Az új építkezések tervezésében a  városvezetés elsősorban saját hatalmas építészirodájára, a London County Council Architects’ De-partmentre támaszkodott. Ezzel párhuza-mosan a rendezési tervben meghatározott ingatlanfejlesztések némelyikét privát iro-dáknak adta ki tervezésre, így bízták meg Goldfinger Ernőt is. Ebben a  helyzetben

merült fel a fiatal magyar építészek támo-gatásának ötlete. A  gyakorlatban aztán a  Magyar Építészkamara által jelölt, an-golul beszélő, tehetséges fiatal építészek kaptak lehetőséget egyéves angliai mun-kavállalásra. Egyesek Goldfinger Ernő saját irodájában, mások hasonló privát irodákban vagy a  londoni önkormányza-ti építészirodában dolgozhattak. Alig pár évvel az 1956-os forradalom után ez egé-szen különleges lehetőséget jelentett azok-nak a  fiataloknak, akik ekkoriban itthon kizárólag állami tervezővállalatoknál dol-gozhattak, az önálló magánpraxist nem ismerhették. Az első csoport – Borvendég Béla, Brjeska István, Kiss Dénes és Párká-nyi Mihály – 1961-ben indult, a következő évben pedig Balogh István, Cserhalmy Jó-zsef, Hofer Miklós és Vajna János utazott Londonba. Később a  kiutazó (főleg buda-pesti) építészek között volt Gulyás Zoltán,

NYERS, BETONGOLDFINGER ERNŐ NYOMÁBAN

© F

otó:

Eur

opre

ss /

Get

ty Im

ages

Ursula Blackwell és Goldfinger ErnőKeeling House toronyház, Bethnal Green, London (Denys Lasdun, 1954–57)

Forr

ás: W

ikim

édia

© F

otó:

Ste

ve C

adm

an

47

Tokár György, Jurcsik Károly, Bőjthe Ta-más, Emődy Attila, Callmeyer Ferenc is.

Az angliai munka gyakorlata hamar kialakult, az egyszerre kint tartózkodó, általában négy emberből egyvalaki min-dig Goldfinger akkor 15-20 fős irodájában dolgozott, a  többiek nagyrészt a  Richard Sheppard, Robson & Partners, illetve a  Chamberlin, Powell & Bon  cégek lon-doni irodáiban vagy az LCC Architects’ Department valamelyik részlegén kaptak állást. Mind a négy iroda a korszak angol építészetének kiemelkedő szereplője volt; elsősorban közösségi, oktatási és szociális lakóépületeket terveztek ebben az időben.

A több ezer főt foglalkoztató LCC Ar-chitects’ Department a  legkorszerűbb el-vek szerint, a  használó közösség igényeit

figyelembe véve próbálta London grófság lakó- és közösségi tereit újjáépíteni. Épí-tész műtermeik a  rekonstrukciók mellett olyan nagy lakótelepeket terveztek, mint a Thamesmead vagy az Alton Estate (East és West) épületegyüttes Roehamptonban. Ehhez a  tervezőintézethez, de két külön irodába került az első kiutazó csoport két tagja, Párkányi Mihály és Borvendég Béla, utóbbi az angliai „kalandozók” közül az egyetlen, aki évtizedek múlva részletesen írt tapasztalatairól. Megemlíti a Denys Las-dun tervezte, egyetlen lépcsőtengely köré szervezett toronyház-csoporthoz (Keeling House, Bethnal Green) tett kirándulását, az Alton lakótelepet, amit munkatársaival látogatott meg, de leírja észak-angliai uta-zását is, ahol a  történeti épületek mellett

természetesen a  korabeli új lakónegyede-ket (Peterlee városrész, Durham; Park Hill lakótömb, Sheffield) is megnézte1. Néhány év múlva, 1964–65 között ugyanúgy a vá-rosi tervezőirodában dolgozott Gulyás Zoltán és Jurcsik Károly. Ezt csak Jurcsik rövid interjúrészleteiből tudjuk, egyikük sem írta meg az utazás történetét, pedig éppen Jurcsik Károly az, akinek későbbi munkáinál szokás megemlíteni a vélt vagy valós angol hatást. Nem is csoda, ha az an-gol építészetre gondolunk a szekszárdi vá-rosközpont épületeit (1967–69) látva, a tég-laburkolat vagy egyes építészeti elemek keltette hatás mellett éppen a térformálás, a  tér eltérő szintekkel történő kisebb egy-ségekre tagolása az, amit a tervező abban az időben Angliában megismerhetett.

BRUTALIZMUSA szinte anyagtalanná váló, hűvösen ele-gáns internacionális modern építészet től elforduló, az 1950-es években Angliában létrejött, Alison és Péter Smithson építé-szek nevéhez fűződő irányzat. Képviselői az épület szerkezetét, anyagszerűségét akarták hangsúlyozni, téglát, natúr fa elemeket, nyers betont (innen származik elnevezése is) alkalmaztak a  homlokza-tokon és a belső terekben egyaránt. Ang-liában a  stílus összeforrt a második világ-háború utáni nagy újjáépítési hullámmal és a városi lakás, lakótér korszerűsítésének kísérleteivel (ilyenek pl. Denys Lasdun vagy Goldfinger Ernő épületei). A  brutalizmus későbbi fázisában egyre inkább a nyersbe-ton felület és az épületek tömegét hangsú-lyozó szoborszerűség dominált; az épületek sem méretükben, sem építészeti elemeikkel nem akartak környezetükhöz illeszkedni, szinte szétrobbantották maguk körül a  te-ret. Feltűnőek, provokatívak, többek között ezért is osztják meg a közvéleményt. A fo-galom általánosan elfogadott jelentése még nem kristályosodott ki, Nyugaton néha az egész 1945 utáni építészetre használják, míg a volt szocialista országokban erre az időszakra a  szocialista modern, késő mo-dern kifejezéseket alkalmazzák. Nálunk a brutalizmust csak a 70-es években épült, nagy tömbökből konstruált és sok nyers-beton felületet mutató, „csupasz” épüle-tekre értik. Bár a  brutalizmusnak mint

irányzatnak nincs képzőművészeti ága, bizonyos vonásaiban hasonló kortársához, a pop-arthoz.

National Theatre, South Bank, London (Denys Lasdun, 1967–76)

Forr

ás: W

ikim

édia

© F

otó:

Man

vyi

48 | artmagazin 85

Az önkormányzati tervezőiroda mellett magánirodákban is alkalmazták a  ma-gyar tervezőket, az egyik ilyen lehetséges munkahely a  már említett Richard Shep-pard, Robson & Partners iroda volt, amely 1958-ban megnyerte a  cambridge-i Chur-chill College épületeinek tervezésére kiírt pályázatot; a munka a hatvanas évek köze-péig eltartott. Callmeyer Ferenc 1963-tól

dolgozott ebben az irodában és elsősor-ban a  brutalista stílusú Brunel Műszaki Egyetem (Uxbridge, London) épületeinek tervezésében vett részt2. Saját írása szerint Richard Sheppard egyik frissen elkészült épülete volt számára a  legkedvesebb: „Va-lahányszor barátaink kerestek fel London-ban, hogy rövid idejük alatt valamit lássa-nak a modern angol építészetből, utunk az

Exhibition Road felé vezetett, az Imperial College új diákszállásához. Londonban nem az az egyetlen új épület, mégis ez volt az első, ahová szeretettel elzarándo-koltunk, s  részleteit újból és újból »végig-csodáltuk«. Idejöttünk ehhez a  betonból, fából és üvegből épített házhoz, mert úgy éreztük, hogy egyszerű építőanyagai, fe-gyelmezett kezelése, gondos részletei a leg-

Örökség védelem az Egyesült KirályságbanAz Egyesült Királyságban a legjelentősebb építészeti és történeti értékű épületek álla-mi örökségi védelem alatt állnak. Ennek a védelemnek három fokozata van (Grade I, II* és II), amit az épület esztétikai értéke, ritkasága, történelmi jelentősége szerint

határoznak meg. Eddig már számos 20. századi (röviden C20) épület került fel a lis-tára, közülük többet is a legmagasabb foko-zatú védettség alá soroltak, ilyen a Trellick Tower is, Goldfinger Ernő épülete, vagy a Royal Festival Hall (Sir Robert Matthew, dr. Leslie Martin, LCC, 1951). A védettség második kategóriáját élvezi például a Keel-

ing House (Denys Lasdun, 1954–57, Lon-don) a híres Alexandra Road Estate (Neave Brown, 1968, London), sőt egy közlekedési épület, a  Stockwell buszgarázs is (Adie, Button and Partners, 1952–53, London). 2010 óta élvezi a  védettség harmadik fo-kozatát (Grade II) az Abbey Road zebrája, ahol a Beatles híres fotója készült.

Szobabelső (Type 20 lakástípus) a Speed House-ban a Barbican egyik épületében (Chamberlin, Powell and Bon, 1960-as évek vége)

A Barbican épületegyüttes (Chamberlin, Powell and Bon, 1965–1977)

A Radelkis-gyár irodaépülete (Csikvári Antal, 1969–72) Az Elephant and Castle metrómegálló közelében álló, úgynevezett Fleming House épületegyüttes részlete (Goldfinger Ernő, 1959–67)

Forr

ás: W

ikim

édia

© F

otó:

Har

ry M

itch

ell

Forr

ás: W

ikim

édia

© F

otó:

Kov

ács

Dán

iel

Forr

ás: W

ikim

édia

© F

otó:

Dav

id H

owar

d

http

://w

ww

.them

oder

nhou

se.n

et/p

ast-

sale

s/ba

rbic

an-l

ondo

n-ec

2y/

49

inkább lennének követhetőek.”3 (Imperial College, Princes Gardens Southside Halls. 2006-ban lebontották, vele szemben a hoz-zá hasonló Week’s Hall még ma is áll.)

Nem kevésbé érdekes a  másik iroda korabeli működése sem. Az 1950-es évek elején alapított Chamberlin, Powell & Bon cég első munkája a  londoni Cityben

felépült, több alacsonyabb épületből és to-ronyházból álló, szociális lakások számá-ra tervezett Golden Lane lakótömb volt. A lakások itt is különböző típusúak, jelen-tős részük maisonette, vagyis kétszintes kislakás. Az iroda 1960-as évekbeli tevé-kenységéhez fűződik a korszak egyik leg-nagyobb vállalkozása, a  több intézményt

és mintegy 2000 lakást magában fogla-ló Barbican ingatlanfejlesztés (ez most II. fokú műemlék). Itt három brutalista stí-lusú, tégla és nyersbeton homlokzatú, 42 emeletes toronyházban és néhány héteme-letes tömbben helyezték el a gondosan ki-alakított, különböző méretű és elrendezé-sű, egy- és kétszintes lakásokat. A negyed

A kazincbarcikai kórház (Jánossy György, 1962–69)

Forr

ás: K

özti

Arc

hivu

m

50 | artmagazin 85

építése idején dolgozott az irodában Tokár György (1964–1965-ben), majd Emődy Attila (1967–69-ben).

Goldfinger Ernő irodája a  hatvanas években, éppen ebben az időben nyerte el legnagyobb londoni megbízásait – az iro-dában bőven akadt munka a fiatal magyar építészek számára. Ekkor készült az akko-ri Egészségügyi Minisztérium irodáit be-fogadó Alexander Fleming House, egy kü-lönböző magasságú elemekből álló iroda-épület-együttes az Elephant and Castle

negyedben (ennek tervezésén dolgozott Hofer Miklós egyéves kinntartózkodása idején). Közvetlen közelében az elegáns Odeon mozi 1966-ban lett kész. A  londo-ni Poplar negyedben megkezdett szociá-lis lakásépítés első ütemében épült fel egy 26 emeletes brutalista stílusú toronyház. A  későbbi nevén, vagyis Balfron Tower-ként elhíresült ház közvetlen közelében készült 1968 és 71 között az alacsonyabb Carradale House. Hasonlóan nagy beru-házás volt Észak-Kensingtonban a Trellick

Tower építése, ezt Goldfinger irodája 1965–66 körül tervezte. Észak-Londonban egy is-kolaépület, a  Haggerston Girl School ter-vezése fűződik a Goldfinger-irodához. Az épület nem olyan ismert, mint Goldfinger lakóházai, holott ezt is ugyanakkor, a hat-vanas évek közepén tervezte.

Óhatatlanul felmerül a kérdés, a fiatal építészek, miután visszatértek, hogyan hasznosították későbbi munkáikban az angliai tapasztalatokat? Hol vannak a két-szintes lakások, a nyersbeton lakótornyok?

A Fehérvári úti piac épülettömbje (Halmos György, 1977) forrás: MÉ 78/4 Móri András felvételei

A budapesti Nemzeti Színház pályázat díjnyertes terve (Hofer Miklós, 1966)

Technika Háza és lakóépület, Szeged (Tarnai László, 1966–73) forrás: MÉ 1974/6

© B

TM K

isce

lli M

úzeu

m É

píté

szet

i Gyű

jtem

énye

51

Nyilván a látottak nem közvetlenül, direkt módon csapódtak le, az 1960-as években a  magyar építészek játéktere különben is egyre szűkült, nem dönthették el, milyen lakásokat terveznek. Visszatérte után min-den építész korábbi munkahelyén, vala-melyik állami tervezővállalatnál folytatta, ahol sok esetben egészen más típusú felada-tok várták őket, mint Angliában; egyetemi épületek helyett gyárakat terveztek, mint például Bőjthe Tamás az IPARTERV-ben. Mégis, például Hofer Miklós 1966-os Nemzeti Színház-tervén vagy a  szentend-rei művelődési ház és könyvtár (1968–70, ma Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár) formálásán felismerni vélhetjük a látottak hatását. De az építészek többsége nem konkrét épületeket említett, ha az él-ményeikről kérdezték őket, inkább a kinti munkastílus megtapasztalása, az értelmes munka öröme vált számukra jó emlékké.

Az Angliából hazatérőktől függetlenül is számos brutalista épület született meg itthon, már az 1960-as évek elejétől. Elég csak említeni Jánossy György salgótarjá-ni Karancs szállóját (1961–63) vagy kór-házépületét Kazincbarcikán (1962–69).

A Technika Háza Szegeden Goldfinger épü-leteinek homlokzat-ritmusát idézi (Tarnai László, 1966–1973). A hetvenes évek elejére készült el Óbudán a  Radelkis-gyárépület (Csikvári Antal, 1969–72) majd a Fehérvá-ri úti piac épülettömbje (Halmos György, 1977). Ez utóbbit néhány éve átalakították, gondosan eltüntetve nyers bazaltbeton fe-lületeit, így pont nem érhette meg, hogy londoni társaihoz hasonlóan, újra igazán trendi legyen.

• • •

1 Borvendég Béla: 8301. 6. rész. In: Építész Közlöny, 131. 2003. szeptember, 13. o. és Bor-vendég Béla: Amiről a vén tölgyfák regélnek, avagy óda a keletről fúvó nyugati szélhez. Tervlap, 2013. július 15. http://tervlap.hu/cikk/show/id/22352 Az épület a Mechanikus narancs (A Clock-work Orange, Stanley Kubrick, 1971) című film egyik helyszíne, ahogy kedvelt forgatási hely-színné vált a többi brutalista épület is.3 Callmeyer Ferenc: Imperial College London, Diákszálló. Építészek: R. Sheppard, W. Mullins. Magyar Építőművészet, 1965. 4. szám, 54–56. o.

• • •

Irodalom:Simon Marian: Kalandozások kora. Magyar építészek a 60-as évek Angliájában. In: Kortárs építészet, Architectura Hungariae, VII. évf. 1. szám, 2005. március http://arch.et.bme.hu/arch_old/korabbi_folyam/25/25simon.htmlhttp://arch.et.bme.hu/arch_old/korabbi_folyam/25/25si-mon.htmlhttp://arch.et.bme.hu/arch_old/korabbi_fo-lyam/25/25simon.html

Simon Marian: Age of Adventures – Hungarian Architects in the Britain of the 1960s. In: Britain and Hungary 3. Contacts in Architecture, Design, Art and Theory during the Nineteenth and Twen-tieth Centuries. Szerk. Ernyey Gyula. Magyar Iparművészeti Egyetem, Budapest, 2005.

Borvendég Béla: 8301. 1–7 rész. In: Építész Közlöny, 124–133. 2003. január–november.

Borvendég Béla: Amiről a vén tölgyfák regélnek, avagy óda a keletről fúvó nyugati szélhez. In: Tervlap, 2013. július 15. http://tervlap.hu/cikk/show/id/2235http://terv-lap.hu/cikk/show/id/2235http://tervlap.hu/cikk/show/id/2235

Apáti-Nagy Mariann interjúja Jurcsik Károllyal. In: Gulyás Zoltán építészete. Szerk. Ferkai And-rás. HAP Hungaro-AustroPlan (HAP Galéria), Budapest, 2005, 30–35. o.

W O R K S H O P ? K O N F E R E N C I A ? K O K T É L P A R T Y ?S Z Ü L E T É S N A P ? F I L M F O R G A T Á S ? E L Ő A D Á S ?S A J T Ó T Á J É K O Z T A T Ó ? K Ö Z Ö S S É G I F Ő Z É S ?E S K Ü V Ő ? M E E T U P ? S Á R K Á N Y E R E G E T É S ?

LOFFICECOWORKING.COMTASTELOFFICE.COM

LOFT RENDEZVÉNYTÉR BUDAPESTRENDEZVÉNYTÉR BUDAPESTRENDEZVÉNYTÉR BUDAPEST

EVENTS