GALLINA 2000 Gallina Zs.: A gepidák kora. In: Szentes helyismereti kézikönyve I. Tanulmányok. Szerk.: Kis-Rácz-Labádi-Vörös. Szentes 2000. 42-56.

42

A GEPIDÁK KORAGallina Zsolt

A gepidák eredete és története

Gallina Zsolt

A gepida nép keleti germán eredetű. ÖneLnevezésük a germánokra jellemző öndicsérő, je­lentése "gazdag, bőkezű". Saját vagy tárgyilagos forrásadat nem maradt fenn róluk a kora csá­szárkorig. Az antik szerzők érdeklődésétől egészen a Kr. u. 3. századig távolmaradtak. Östörté­netük homályos szakaszaira utal eredetmondájuk, amelyet a velük ellenséges gótok hagyomá­nyaiból, és a gót történetíró Iordanes írásaiból ismerünk. Az eredetmonda Gothiscandza szige­téről szárma2tatja a gótokkal rokon gepidákat. Berig királyuk vezeti a gótoktóllemaradt, háromhajón érkező gepidákat a Visztula torkolatvidékéhez, a Gepedoios szigetekre. BárGothücandzát Skandináviával szokták azonosítani, a gótok és a gepidák skandináviai eredetenem bizonyítható. Régészeti nyomaikat a Visztula vidékéig lehet követni. A gepidák a Visztulatorkolatvidékéről vándoroltak délkelet felé a Kr. u. 2-3. század folyamán.

A gepidák a gótokkal kulturális egységben éltek a kora császárkorig. Valószínűleg azonoskeleti germán nyelvet beszéltek, legfeljebb más dialektusban. Törzsi-népi öntudatuk koránkialakult, amelyet külön eLnevezésük és rokonságuk ellenére a gótokkal szembeni, feltűnésüktől

pusztulásukig tartó, ellenséges viszonyuk is mutat. A kora császárkori gepida emberről magárólkeveset tudunk. Toposzként jellemezhetjük őket Tacitus szavaival: "Germania népei nem háza­sodtak össze más törzsekkel...mindnyájan egyforma testalkatúak: vad és kék a szemük, vörösesa hajuk, testük megtermett, de csak a közelharcban erős... a hideget és az éhezést ellenben azéghajlati és talajviszonyok következtében megszokták".

Van olyan elmélet, mely szerint a gepidák a 260-as években jelentek meg a Szamos és a Ti­sza közötti területen, más vélemények szerint ez azonban csak 4/5. század fordulóján történtmeg. A gepidák népe ekkor még törzsekre oszlott. A törzseket a törzsfónökök tanácsa kormá­nyozta. Ekkor jött létre az első törzsszövetség, amelyet első név szerint ismert és választottkirályuk Fastida tartott össze, aki hatalmát katonai és politikai nagyságának köszönhette. A"vad hegyektől és sűrű erdőségek övezte" szállásterületükről megpróbáltak kitömi a támadóanfellépő gepidák. Dacia feladása után (271) a megszállásból kimaradt gepidák kísérletet tettekarra, hogy a kiürített provinciát elfoglalják a nyugati gótok előtt, azonban 291-ben véres vere­séget szenvedett a Fastida vezette gepida törzsszövetség a szintén germán vizigót-taifal szövet­ségétől. Ezután másfél évszázadig nem hallunk róluk.

Fastida halála után a gepida törzsszövetség felbomlott. E folyamat szinte törvényszerű volt,hiszen a kora császárkorban a germán királyoknak nem volt "korlátlan vagy tetszés szerintihatalmuk". Királyokat bizonyos sorsdöntő történelmi helyzetekben választott a törzsszövetségitanács. Egyébként törzsi keretek és törzsfői (archon) irányítás alatt éltek. E korszakról tudÓSÍ­tott Tacitus: ".. kisebb ügyekben a főemberek tanácskoznak, a nagyobbakban mindnyájan. Afőemberek előzőleg megtárgyalják a nép előtt eldöntendő dolgokat...meghatározott napokongyűlnek össze, újholdkor vagy holdtöltekor... a gyűléseken választják meg afőembereket is, akikjárásonként és falvanként igazságot szolgáltatnak...száz-száz kísérője van a népből tanácsadó­ként...minden dolgot fegyveresen intéznek..."

A gepidák kora 43

A nép faluközösségekben élt, melynek élén a falutanács állott. A falvak'nemzetségeket, azoktörzseket alkottak. A népgyűlés (thing) a fegyveresek összejövetele volt, ami ekkor még valóshatalommal rendelkezett.

A gepidák törzsszövetségének felbomlásával megszűntek mint önálló hatalmi tényező. AKárpát-medencébe való behatolásuknak régészeti emlékei a 4. század második felétől- végétől

mutathatók ki a Felső-Tisza vidéken, illetve a Körösök felső folyása mentén. Ekkor a szarmatákmég képesek voltak útját állni azon népek terjeszkedésének, akik a szarmaták határainak garan­tálására épített Csörsz-árkon kívül rekedtek. A 4. század végétől, a Felső-Tisza vidékéről aTisza mentén fokozatosan dél felé haladva azonban germán hatásról (is) árulkodnak a korábbihagyományokat folytató szarmata temetők. A tárgyi kultúra változása és a fegyveres temetkezé­sek elterjedése mellett a korábbi késő szarmata kultúra is folytatódott. Az írott források és arégészeti leletek azonban arról tanúskodnak, hogy a 4. század középső harmadától az Alfölderőteljes népmozgások színterévé vált.

A 4. század legvégétől új régészeti emlékanyag jelentkezik a Körösöktől délre, a Tiszátólkeletre. Ezt a csoportot a korábbi kutatás gepidának illetve gepida-szarmata keverékű népes­ségnek fogadta el. Ma már inkább germán vagy alán hatásról és divatjelenségekről beszélhe­tünk. Nehéz eldönteni, hogy a germán hatás milyen formában jelentkezett; divatváltás, szórvá­nyos betelepülés, vagy expanzió. A 4-5. század fordulóján mindenesetre sokszinű régészetiműveltség alakult ki e tájon, amit különböző etnikai csoportok (szarmaták, alánok, gepidák,hunok, gótok) alkottak. Régészeti hagyatékukat azonban nem tudjuk különválasztani.

A hun terjeszkedés hírére a gepidák többsége tiszántúli hazájában maradt. A hunok a ko­rábban legyőzött osztrogót alattvalóikkal hódoltatták meg őket a 400-as évek elején. Ekkorrejtették földbe a gepida királyi kincset, melyet lelőhelyéről szilágysomlyói leletnek nevezünk.A kincs külön érdekessége, hogy összetétele három törzsre és törzsszövetségi vezetésre utal. Ahun királyi központ a 420-as években került a Kárpát-medencébe, a gepida száJlásterüJet azon­ban megmaradt. A hunok árnyékában élő gepidák a helyi béke előnyét és a hun konjunktúrátkihasználva "láthatatlan" hatalommá nőttek. Harcosaik a hun hadsereg egyik legerősebb részétalkották. A gepidák élére a hunok megbízásából rendelt teljhatalmú vezető került. Új harcikírályuk., a beszédes nevű Ardarich ("Föld királya") "rendíthetetlen hűsége és éles elméje"miatt a legbefolyásosabb szövetségesként vehetett részt Attila hun. nagykírály tanácsában.

Attila halála után az örökségen marakodó fiak ellen felkelés tört ki a megerősödött gepidákvezetésével. A szövetséges gepida-liga, melyet a névadók mellett szarmaták, szkírek, rugiak,herulok, szvébek alkottak, az ismeretlen helyü Nedao folyó menti csatában 454-ben Ardarichkirály vezetésével legyőzte az új hun nagykirály, Ellák hun-osztrogót-alán seregét. Ardarichgyőztes gepida törzsei €i Tiszántúl északi feléből ekkor indultak el a Körös-Maros szöge ésErdély meghódítására, megszállására. A győzelem után a gepidák megszerezték a Kárpát­medence keleti része feletti hegemóniát, az egykori római Daciát (Erdély), Bánátot, az Oltmentét és feltehetően, a Duna-Tisza köze keleti sávját is. Valószínűleg megkaparintották a hunkirályi kincstárat is. A hódítást a Keletrómai Birodalom is kénytelen volt elismerni, amelyet100 fontos aranysegély is megpecsételt. Bár e segély elmaradt a hunoknak 442 után fizetett2100 fontnyi aranysolidustól, de jelzi, hogy a bizánci császár "szövetségesei" közé fogadta agepidákat. Az éves segély és a kibontakozó kereskedelem Bizánccal megnövelte a gepida ne­messég életszínvonalát, hiszen ekkortól nagy mennyiségű bizánci luxusáru (textíliák, ékszerek,üveggyöngyök, övveretek, pénzek stb.) áramlott Gepidiába (l. kép).

44

(; \

......~ "I

f. kép" Gepidia" az 5. század végétől

--.,..' ~90 ·567

Gallina Zsolt

Az 5. század közepén gepidákhoz köthető régészeti emlékanyag jelent meg a Körös­Maros-Tisza közén, ami délre vándorlásukat bizonyítja. Ez a terület azért volt stratégiai fontos­ságú, mert kereskedelmi és hadi utak, illetve belső védelmi vonalak vezettek a Maros és a Kö­rös mentén a gepida országrészek között. A lelőhelyek sűrűsége és gazdagsága arra utal, hogyaz alföldi gepida királyság központja és településterületének súlypontja a Tiszántúl középső

harmadában, Szentes-Hódmezővásárhely térségében lehetett az 5. század utolsó harmadában ésa 6. század első felében (2. kép). lordanes, a gót történetíró adatai szerint "Cepidia" határait(vagyis a törzsterületét) a Crisia (Körös), Marisia (Maros), Miliare (Fehér-Körös) és Cilpil(Fekete-Körös) folyók között kell keresnünk.

A gepidák kora

2. képSzentes kárnyéki gepida lelőhelyek

Fontosabb gepida lelőhelyek

1. Bökénymindszent (Magyartés-Zalotai oldal 10. Kántorhalom2. Berekhát, Dancsik Gergely és Rókus földje ll. Sárgapart3. Gógánypart 12. Szentilona4. Kökényzug, Molnár föld 13. Ficsórhalom5. Nagyhegy 14. Belsőecser

6. Kossuth tér, Központi Gyógyszertár 15. Berekhát7. Kossuth u. 3. 16. Berekhát, Fekete-tanya8. Kossuth tér, Petőfi utca l. 17. Berekhát, Kórógy-éri Főcsatorna9. Rákóczi u. 153 18. Lapistó, Fábiánsebestyéni út

45

46 Gallina Zsolt

A Kárpát-medence keleti felét uraló új gepida nagyhatalom terjeszkedését az újra feltűnő

ősi ellenség, az osztrogótok állították meg. A "gepida liga" 469-ben súlyos vereséget szenvedettellenük a máig azonosítatlan Bolia folyó menti csatában. A gepidák hódító törekvéseiket ~on­ban nem adták fel, hiszen 473-ban megszállták az osztrogótok által elhagyott PannoniaSecunda (a mai Szerémség és Szlavónia) területét. 488-ban Nagy Theoderich a Szerémségbenmegverte a gepidákat, de Itáliába vonulása után azok visszafoglalták a' szerémségi területet.504-ben az osztrogótok visszaszerezték a vidék feletti uralmat.

A hódítók tovább bomlasztották a gepida társadalmat. A háborúskodások, amelyeket harcivezetők (archontes) irányítottak, a katonai arisztokrácia kialakulását segítették elő. Ardarichhalála után az utódok között a nagy terület feletti hatalom a földrajzi egységeknek megfelelően

részekre bomlott. Létezett a Tisza menti királyság Szentes környéki központtal, valamint egyerdélyi és egy szerémségi királyi udvar is. Az írott források alapján feltételezik, hogy Ardarichhalála után két királyi dinasztia alakult ki. A területi széttagoltság is a központi hatalomgyengülését bizonyítja. A hatalom birtoklásának ügye egyes hercegi családok küzdelmévéfajult, ami dinasztiaváltásokhoz vezetett. A királyok hatalmát az előkelők tanácsa korlátozta.Az egységes uralom csak a 6. század első harmadában jött létre.

A Szentes vidéki gepidák régészeti emlékei

Élet Gepidiában

A települések életét ásatásokból vagy ún. terepbejárásokból ismerhetjük meg. A rendszeresásatások híján az utóbbira (is) kell szorítkoznunk a települések vizsgálatánál. 1994-1995-benbejártuk a szentesi határ déli részét, amelyet régészeti szakdolgozat keretében dolgoztunk fel. Aterepbejárás folytatódott 1996-1998-ban, amikor kollegáink Szentes határának északi részétjárták be.

A terepbejárások során lelt települések kivétel nélkül víz mellett helyezkedtek el. Kisebb ré­szük egykori állóvíz mellett (Berekhát, Lapistó-Fábiánsebestyéni út), nagyobb részük folyópart,illetve morotva külső kanyarulatában (Berekhát-Fekete-tanya, Berekhát-Kórógy-éri főcsatorna)

található. A települések általában szorosan követik a vízpartot. A kisebb-nagyobb falvak több­sége a vízközeli laposabb hátakon és nem a magasabb, de távolabbi térszíneken helyezkedett el.Ennek az lehet az oka, hogy e korszakban a Kárpát-medencében szárazabb klíma uralkodott.Az éghajlati körülmények a gepidákat és állatállományukat a vizek közelébe kényszerítette. Agepida falvak, tanyák azonban nemcsak a Tisza és a Körös mentén illetve azok átkelőinél he­lyezkednek el, hanem a Tiszába futó vízfolyások (Kórógy, Kurca) mentén is (2. kép).

A gyér számban gyűjtött gepida leletanyag tanyaszefÜ településformára vagy udvarházrautal, ami azt jelenti, hogy a terület lakottsága a háborúk, illetve az elvándor1ások következtébenjelentősen megcsappant. Ennek a megfigyelésnek látszólag ellentmondanak a Szentes környékinagy gepida temetők, amelyek sírszámuk alapján a legnagyobbak közé tartoznak a Kárpát­medencében. Az ellentmondás azonban látszólagos, hiszen a 208 síros berekháti, a 79 síroskökényzugi és a 74 síros nagyhegyi temetőket leletanyaguk alapján az 5. század második felétől

a 6. század első harmadáig, illetve Nagyhegyen az avar foglalásig használták. A sírszámok kb.3 generáció temetkezését jelentik a részben feltárt temetőkben.

A gepidák kora 47

Ha a feltételezett további, és amár elpusztított sírokat is figyelembe vesszünk, akkor az Berek­háton 70-100, Kökényzugon 25-40, Nagyhegyen 25-40 emberből álló közösség egyidejű

létezését feltételezhetjük. Ugyanakkor elképzelhető, hogy több kisebb település népe temetke­zett egy nagyobb temetőben, mint az a zárt közösségekben élő kökényzugi közösségnél bizto­san meg is figyelhető.

Szentes környékén eddig csupán egyetlen gepida házat tártak fel Belső-Ecseren. Különböző

rendeltetésű építményeiket azonban rekonstruálbatjuk a Körös-Maros szög más lelőhelyeiről

ismert építmények maradványai alapján. Így tehát elmondhatjuk, hogy házaik egy része lekere­kített sarkú négyszög alaprajzú, 3-6 méteres oldalhosszúságú, azaz 7-12 m2-es belvilágú volt.E hajlékok vagy teljesen földbevájt ágasfás-szelemenes, vagy félig földbe vájt, négy­hatcölöpös, felmenő fallal is rendelkező koszorúfás tetőszerkezetűek voltak. A házakban azon­ban nem volt kemence, építésmódjuk hevenyészett volt. Helyenként padkákat vagy kiugró bejá­rat nyomait lehetett észlelni. A padlót több esetben lesározták. Az épületek talajszint fölé emel­kedő, épített falai tapasztott sövényfonadékból állhattak. Római forrásokból (Plinius, Tacitus)tudunk terménytároló épületeikről és műhelyeikről, feltehetően a fenti építmények is ilyen céltszolgáltak (3. kép). Lakóépületeik a germánok lakta területeken elterjedt kisebb-nagyobb mére­tű, egy- vagy többhelyiséges felszíni, cölöpös vagy boronafalas szerkezetű házak lehettek. Eházakat azonban feltehetően az évszázados mélyszántás eltüntette.

.."

L ....-d.. _._B'·/····//!J

3. képGepida házrekonstrukciók

48 Gallina Zsolt

4. képGepida kerámia

A települések leletanyagának zömét a kerá-mia teszi ki, ebből ismerjük a fazekasságu­kat, és ez datálja leginkább egy településkorát. A gepida edényeket az 5. században aszürke, korongolt, szemcsés anyagú, tagoltfelületű, fésült, karcolt díszítésű házikerámia(fazekak, hombárok, korsók), valamint akannelúrás és besirnított díszítésű díszkerá-mia jellemzi. Az 5. század végétől egységeskerámiaművesség alakul ki. A temetők és atelepek kerámiája elválik egymástól. A sí­rokba bögrék, poharak, korsók, palackok,tálak kerültek, amelyek a másvilági útravalóttartalmazták. A településekről bőséges soro-zatú fazekak, fedők, tálak, hombáredényekkerültek napvilágra. Elkülöníthető egymástóla tálalásra készült finomabb díszkerámia, abesimított, bepecsételt díszítésű korsók,kancsók, tagolt poharak és a főzésre használtún. házikerámia is (4. kép).

A gepidák gazdaságának alapját nem aleigázott népek javainak felélése (mint azosztrogótok vagy langobardok esetében),hanem a letelepült paraszti gazdálkodásképezte. A földművelés mellett azonban az állattartás is fontos szerepet játszott. Állatállomá­nyuk összetétele (a kis méretű marha, a sertés túlsúlya a ló és a juh mellett) is a letelepedettség­re utal. A nemeseknek méneseik is voltak. Egyes folyó menti közösségek halászatra illetvegyűjtögetésre-pákászatra (kagyló, teknősbéka) is specializálódhattak, mint pl. Kökényzugon.

A nagyszámú és jellegzetes vaseszköz, fegyver és fémtárgy arra utal, hogy a gepidák fejlettvasművességgel, kovácsokkal és ötvösökkel rendelkeztek. A mesterek a társadalom megbecsülttagjai voltak. Az ötvösök ismerték valamennyi korabeli ékszerkészítési és -díszítési módot. Azékszereket lemezes, préselt vagy öntéses technikával állították elő.

A temetők tanúsága

A Szentes vidéki gepidák régészeti emlékanyagának körülhatárolását e század első felénekásatásai és feldolgozásai alapozták meg. Szentes környékén, település-kutatások híján, a falvaknyomát azok a több nemzedéken át használt köznépi temetők jelzik, melyeket az 5. századközépső és utolsó harmadában nyitottak meg. A Körös-Maros-Tisza-vidék, sőt az egészGepidia legsűrűbben benépesített része az 5. század második felétől e táj volt. Szentes környé­ke, a Tisza-Körös-vidék a folyópartokhoz kötődő alföldi települési sor természetes központjá­ban feküdt. A települések egyfajta egymásra felfüződő láncolatát jelzik a terepbejárásokontalált lelőhelyek.

A gepidák kora 49

E megfigyelésekkel összhangban van a város környéki gepida temetők és temetőre utaló szór­ványok helyzete is. Ezek a Tisza és mellékfolyóinak partjai mentén illetve közelében találhatók:a Tisza-Körös torkolatvidékéhez közeli keleti partján (Kökényzug, Bökénymjndszent), aVeker-Kurca-Kórógy által határolt területen (Berekhát, Gógánypart, Kántorhalom, Kossuthutca - Kossuth tér - Petőfi utca, Rákóczi utca), a Vekertől délre (Nagyhegy), a Kurca nyugati(Szentilona) és déli partján a Veker és Körös torkolata között (Sárgapart). A lelőhelyek azegykori stratégiai fontosságú pontoknál helyezkedtek el (2. kép).

Nem régész felügyelete mellett kerültek elő azok a leletek, amelyeket a Szentes és Mind­szent közötti gát építésekor találtak a múlt század végén. A lelőhelyet Bökénymindszent névenismeri a szakirodalom. (A valós neve azonban: Magyartés, Zalotai oldal.) Az 5-6. századi te­metőből ezüst, aranyozott ezüst és aranyozott bronz fibulák, sugaras díszű tükrök, ezüst- ésbronzcsatok, besimított díszítésű és bordázott falú díszedények, gyöngyök, csontfésű töredékeikerültek elő. Az általános spiráldíszes illetve vésett geometrikus díszítésű fibulák a hasonlókorú osztrogót fibulák.kal mutatnak rokonságot. A hasonló fibulák és a divattendencia azonos­sága egy olyan közös Tisza- illetve Duna-vidéki. "mintaműhelyre" engednek következtetni,amely mind a gepidáknak, mind az osztrogótoknak készített ékszereket. A sírokban nyugvók azősi pogány germán vallás hiedelmeit követték, melyre a túlvilági útravalót tároló díszedények, ahasáb vagy gúla alakú csontcsüngők, az ún. Donar-amulettek utalnak. E tárgyak védelmet nyúj­tottak az ártó hatalmakkal szemben és/vagy biztosították viselőik termékenységét. Donar agermán föisten, Wotan (északon Odin) fia volt.

A Tisza-vidék legnagyobb temetője, a 208 síros berekháti sirmező, melyet Csallány Gábortárt fel e század elején. A berekháti temető népe magas rangú vezetőkből, fegyveres kíséretük­ből, illetve szabad harcosokból, nagy számú vagyontalanból, valamint szolgából állt. E tagoló­dás nagy társadalmi különbségeket jelez, bár ennek igazolását a jelentős számú sírrablásnehezíti. A temető közösségének vezetője aranyozott bronz, harangformájú, hatpántos,tollforgós köpűjű, poncolt és pikkelyezett díszítésű pántsisakot viselt. Ezeket a sisakokat, nagyértékük miatt, csak a nemesek viselték. A sisak igen elterjedt divatcikk volt agermánoknál,amely itáliai keleti gót vagy rajnai műhelyben készült a 6. században. A holtak mellé helyezettkülönböző rangú fegyverek az elhunyt társadalmi helyzetét is jelezték. A teljes jogú harcosokat,a rangos szabadokat, akik a fenti nemes katonai kíséretét alkották, teljes fegyverzetben (pajzs,lándzsa, kard) hantolták el. A közharcosokat karddal-pajzzsal, karddal-lándzsával vagypajzzsal-Iándzsával, az alacsonyabb rangúakat lándzsával, míg a népgyűlésen

felszabadítottakat, félszabadokat, akiket íjászszolgálatra köteleztek, íjjal temették el. A férfivéváló szabad státusú ifjú pajzsot és lándzsát kapott. Legfontosabb fegyverük a nagy értékethordozó 80-100 cm hosszú, néha vércsatomás vagy damaszkolt pengéjű illetve szerelékkelellátott római eredetű kard (spatha) volt, ami a szabad férfiakat illette meg a germánoknál. Afélszabadokat vagy fiiggő helyzetben levőket ezért kötelezhették csupán íjászszolgálatra. Akardot az övrőlleoldva, a bal oldalra helyezték a sírba. A gepidák legfontosabb védőfegyvere akerek vagy ovális fa bőrlapos pajzs, amelyre kúpos vagy félgömbös vasdudort és fogóterősítettek. Az előkelők pajzsát olykor ezüstveretekkel és szegecsekkel díszítették. Ezt afegyvert a sír végébe állították, vagy a koporsóra fektették. A változatos hegyű lándzsát a jobboldalra helyezték. Az íjászfelszerelésre a funkcionálisan különböző nyílhegyek és a tegezfémpántjai utalnak. A gepidáknál igen ritka fegyver a harci balta vagy bárd, melyetszerszámként is használtak. A Szentes környéki temetőkben előfordul a szintén ritka, 50-70 cmhosszú, egyélű harci kard is. A 6. században elterjedt a baloldalon viselt könnyű harci kés, amiultima ratio volt közelharc esetén (5. kép). A díszes sisakot viselő vezető mellett kialakult ateljes fegyverzetű kíséret.

50 Gallina Zsolt

A gepida társadalomra elmondható, hogy a hatalom a nemesség kezébe jutott, amely kis számúfegyveres kíséretére támaszkodott. A népgyűlésen megjelenő fegyveres szabadok létszáma éssúlya azonban még mindig nagy volt. A 6. századra a gepida társadalom elveszítette nemzetségijogait, és a lakosság 90 %-a elszegényedett, fiiggő helyzetbe került.

5. képGepida fegyverzet

A női sírokból kisméretű, olcsó, ezüstből vagy bronzból öntött fibulák, orsógombok, csont­fésűk kerültek elő. A római lemezfibulák 5. századi helyi utánzatai egy Tisza-vidéki ötvösmű­

helyre engednek következtetni. A vésett vagy faragott díszű öntött relief-fibulák gyártása az 5.század középső harmadában kezdődött, amelynek több típusa volt (egyenes tűlemezű, madárfe­jes, állatfejes, kőberakásos, rovátkolt). A távoli kapcsolatok bizonyítékai egy osztrogót eredetűsasformájú fibula és néhányaranyrekeszes, almandinbetétes csat, amely frank és alemann terü­letekkel mutat rokonságot. A temetőbő l nagy szárnú edény és számos római pénz került elő. Ezutóbbit a holtak Charon pénzeként kapták.

A gepidák kora 51

6. képNői viselet rekonstrukciója

A berekháti temetőt az 5. század második felétől a 6. század középső harmadáig annak a te­lepülésnek a lakói használták, akik a temető közelében éltek. A tanyaszerű települések lakóitvíz választhatta el a temetkezési helytől (Kontra- vagy Kondurra-tó). E települések lakóibansejthetjük azt a szegényes, vagyontalan földművelő, állattartó réteget, akiknek maradványait atemetőben is megfigyelhettünk. Közéjük tartozhatnak az alávetett helyi szarmaták és más befo­gadott néptöredékek, valamint a társadalom legalsó rétegét képező patriarkális helyzetű rab­szolgák. Az elszegényedés, illetve a nemesektől való fiiggősorba kerülés általános jelenség a 6.századi, feudalizálódás jegyeit mutató gepidáknál. Más oldalról viszont a berekhátí és a nagy­hegyi temetők nemessége az alföldi gepida királyi udvar közelségét is jelentette.

Más típusú temető került napvilágra a Körös egyik nagy kanyarulata által védett földháton,Szentes-Kökényzugon. A temetőt a Körös holtágai és mocsarai vették körbe. A nyugvóhelyteljesen feltárt és feltérképezett keleti része két sírcsoportra oszlott. A kisebb déli csoportbafőleg nőket és gyermekeket, míg a nagyobb északi csoportba felnőtt férfiakat és nőket temettekel az egymást váltó nyugat-keleti irányú sorokban.

A temető egykori népe azonos társadalmi helyzetű, szabadcsaládokból állt. A közösség vezetője (57. sír) a nagyobbcsoport közepén helyezkedett el, felszerelésként rövid kardot,kopját, II nyílvesszőt és jelképesen közössége munkaeszkö­zeit; kétágú szigonyt és birkanyíró ollót kapott. Távoli rokon­ságot mutat e szokás a szilágysomlyói királyi kincs aranynyakláncával, ahol a különböző munkafolyamatokat ábrázolócsüngődíszek a király népét, illetve annak tevékenységeitszimbolizálták. A férfival eltemetett birkanyíró olló és a szi­gony - mint gyakori munkaeszközök - is utalnak a közösségéletmódjára, melyre az állattartás és a halászat volt jellemző.A vezető kisebb rangú lehetett a díszes sisakot viselő berekhátivezérnél. A kevés szárnú fegyveres réteget (5 fő) kardos­lándzsás és íjász harcosok képviselték, akik a temető közepénés szélén a közösséget még holtában is védték. A fegyveresekelkülönülése már ebben a közösségben is megindult. A harco­sok mellett azonban a paraszti életet élő társaik is fegyvertfogtak. Feltűnő, hogy a harcosok magasabbak voltak a többiférfinál. A gepidák többségére egyébként a közepes termet, akeleti és helyi elemekkel való keveredés jellemző. Gyakorivolt náluk a hun eredetű koponyatorzítás szokása még a 6.században is. Az ékszert viselő nőket a fegyveres férfiak kö­zelében temették el. Különböző fibulákat, sokszögű csűngős

fülbevalókat, borostyán- és üveggyöngyökből álló nyaklánco­kat, csüngődíszeket viseltek. Az 5. században divatos pipere-készletek, hun kori eredetű sokszögű nemesfém gyöngyös

nyakláncok, félhold alakú csont csüngődíszek, rekeszes díszítésű fibulák és gyűrűk, ékkőbetétes

csatok, sugaras hátú fémtükrök a 6. századra fokozatosan eltűntek. A kökényzugi asszonyok afibulákat vállmagasságban tűzték párosan a felsőruhára, a baloldali fibulához gyöngyökből állócsüngődíszt erősítettek (6. kép). A bronz és ezüst öntött példányokat kis méretben és egyszerű

díszítéssel készítették, megrendelőik anyagi lehetőségeihez mérten. Az 5. század második felé­ben általánossá váló fibulaviselet a pogány hitvilág termékenységkultuszához illetvetotemizmusához kapcsolódott.

52 Gallina Zsolt

7. kép

A különböző .ötvöstárgyakon az eredetilegkéső római növényi és állati motívumok,valamint vésett spirális és meanderminták agermán mesterek keze alatt összetett jel­képpé, kompozícióvá alakultak. E tárgyakona germán állatstI1usok elemei burjánzottak::vadkan- és ragadozómadár-fejek, lábak, miti­kus szörnyalakok (sárkányok, griffek stb.). Eszimbólumok az ősi totemisztikus kép­zetekből (ősként tisztelt valóságos állatokból)fakadtak, később pedig törzsi-nemzetségi­családi jelképpé váltak. Másrészt az állatok asokszínű germán panteon isteneínek (főleg

Odin) kísérői voltak. E forrásokból eredtek azállatstI1usok, amely mögött a germán hitvilágrejtőzött. Az idők folyamán a forma, a díszí­tés, az állat- és növényornamentika egyszerű­

södött, miután eredeti tartalma fokozatosanelveszítette jelentését. A 6. századi éksze­reken a ragadozó állatalakok és állatfejeksematikussá váltak, a korábban jelentést hor­dozó növényi minta geometrikus díszítő-

elemmé lett (7. kép).A halottakat étel- és italmelléklettel is el-

látták, amelyre a sírok többségében található ,edénylelet bizonyít. Egyes halottakat deszka- Eks~erek és vise/eti elemekkoporsóban temettek el, amelyre koporsókapcsok utalnak. A temetőt az 5. század másodikfelétől a 6. század középső harmadáig használhatta a közö ség, amely jóval zártabb és szegé­nyebb lehetett, mint a berekháti. Itt a feudalizálódó személyi függést még az ősi patriarkálisviszonyok helyettesítették.

A legismertebb szentesi gepida temető a Veker déli partján, a nagyhegyi magasparton terültel. A temetőben 79 - nagyrészt kirabolt - sírt tárt fel Csallány Gábor 1931 és 1941 között. Amelléklet nélküli vagy jellegtelen leleteket tartalmazó sírok a szolgasorú réteg arányát is mutat­ják, amely itt igen magas lehetett. A temető a Tisza menti gepida királyság egyik legfontosabblelőhelye. A nagyhegyi közösség meghatározó lehetett a térségben, amit a fegyveres férfisírok(60%!) nagy aránya is mutat. A közszabad férfiak többségét íjjal-nyíllal illetve lándzsával te­mették el. A teljes jogú harcosok a kardos-pajzsos, lándzsás-pajzsos fegyverzetű férfiak voltak,akiknek többsége a középső temetőrészen került elő.

A harcosok említése mellett térjünk ki részletesen a gepida férfiak viseletére. Minderről ke­vés bizonyosat tudunk, hiszen vasfegyvereiken, eszközeiken, szerszámaikon kívül kevés dologmaradt fenn a sírokban, egykorú ábrázolás pedig nem készült róluk. A 7. századi itáliailangobard freskók és a Meroving korabeli divat alapján a férfiak bő lenvászon vagy gyapjúfelsőruhát, combközepéig érő rövid köntöst, hidegebb időben hosszú köpenyt hordtak. Ezeketövvel, illetve fibulával fogták össze. Hasonló ruházat figyelhető meg az osebergi hajón találtfaliszőnyegen, mely a skandináviai germán férfiviseletről tudósít. A langobard ábrázolásokonmegfigyelhető a lovagláshoz használt szűk., testhez simuló nadrág, amely feltehetően még agyalogos harcmodorú gepidáknál is használatos volt.

A gepidák kora 53

\ '

\ \" ,\ .

8. képNői viselet rekonstrukciója

A szolgák és a szegény szabadok vas- vagybronzcsatos, a gazdagabb szabadok bronzból vagyezüstből készült, néha ékköves rekeszekkel díszí­tett, állatfejekben végződő ezüst vl;lgy állatfejesékvéséses díszítésű aranyozott ezüstcsatos övethordtak, ami egyben társadalmi rangjukat, egyálta­lán szabad voltukat jelezte. A gazdagok kardjaikat,tőreiket ezüst, esetleg bronzveretes tokban tartották.A férfiak késeiket, tőre iket baloldalt, tarsolyaikatjobb oldalt elöl vagy hátul viselték az övre erősítve.

A tarsoly általában csiholóvasat, kovakövet, ritkáb­ban kést, fenőkövet, ollót, borotvát, szőrcsipeszt

tartalmazott. Lábukon kötözött bőrcipőt vagy sarutviseltek.

A nagyhegyi férfiak mellé temették asszonyai­kat. Viseletükre a borostyán és gyöngy nyakláncok,aranyozott bronz vagy ezüst öntött, illetve ékvésé­ses és spiráldíszes fibulák, ezüstveretes szalagok,ezüst- és bronzcsatok jellemzőek. A sírleletek alap­ján fogalmat alkothatunk a gepida nők egykoriviseletéről. A nagy öntött, ékvéséses díszítésű fibu­lákat a mellen viselték átlósan elhelyezve, amiből

ferdén záródó felsőruhára vagy köpenyre következ-tethetünk. Máskor a medencén találjuk ezeket,ferdén feltűzve. A nagyobb díszfibula mellett ki­sebb fibulák is előfordultak. A fibulaviselet mellénéha bronzlemezekkel kivert öv illetve tarsoly já-rult. Előfordul, hogy a gazdagok díszcsatos övéhez gyöngyökkel vagy fémveretekkel díszítettszalagos csüngőket erősítettek. A szegényebb szabad vagy félszabad nő viseletéhez a hajbatűzött kétsoros sűrűfésű, kevés gyöngy, bronz- vagy vascsattaI záródó öv, tarsoly, orsógomb,vaskés tartozott. Néhány sírból piperekészlet (piperekanál, szőrcsipesz, fülkanál) került napvi­lágra (7. kép).

A Nagyhegyen két kiemelkedően gazdag 6. századi nemesasszony sírja került elő. A 84.sírba temették el az alföldi gepidák eddig ismert leggazdagabb, teljes díszben felöltöztetettnagyasszonyát. Az in situ sír leletanyaga alapján rekonstruálni tudjuk a gepida nemesasszonyokviseletét (8. kép). A gazdag nő a haját aranyozott ezüst hajtűvel, hátul pedig kétsoros csontsűrűfésűvel rögzítette. Hosszú, középen záródó felsőruháját bronzcsatos széles öv és keresztbenelhelyezkedő egyenlő karú fibula fogta össze. Az övről karikákban végződő, színes szalagokkalvagy bőrdarabokkal összefogott ezüstpántok függtek alá majdnem a bokáig, melynek végénhegyikristály díszgömbbel kifeszített kése, orsógombjai és varázserejűnek hitt görög keresztteldíszített ereklyetartója csüngött. E csüngődíszes divat a 6. század középső harmadában jelentmeg a Kárpát-medencei germánoknál (gepidák, langobardok, herulok), mely a korabeli bizáncidivat hatására terjedt el. Az egykorú bizánci mozaikokon is megfigyelhető az övről a térd aláfiiggő egyes vagy kettős szalag. A germánok ezekre a szalagokra kést, tarsolyt, ereklyetartótfiiggesztettek. A gepida és herul nőknél a csüngők feljebb végződtek, amely rövidebb szoknyá­ra enged következtetni. Az egyik csüngőt záró hegyikristály gömb a viselő nemes voltára utal.

54 Gallina Zsolt

A hegyikristály tisztasága, ritkasága és értéke miatt csak kivételes személyiségnek járt. A fél­drágakő övet Erdélyből, az ottani gepida királyság területéről szerezhették be. A síregyütteslegjellemzőbb ékszere egy skandináviai eredetű egyenlő karú aranyozott ezüstfibula, amelyetantik eredetű vésett indadísz, vadkanfejek és fogazott mintájú, szembenéző állatalakok boríta­nak. A viselet többi része: a hajtű, az aranylemezből préselt gyöngyök, a szembenéző állatfejeskéső római csat stilizált változata antik-bizánci hatást tükröz.

A 77. sírban nyugvó előkelő nő egy aranyozott ezüst fibulát és egy aranyozott ezüst sasfejescsatos övet viselt. A gepida sasfejes csatok egyik csoportját Tisza-vidéki műhelyben készítet­ték, amelyeknek legfontosabb jellemzője a keresztábrázolás. A kereszt és az Odinhoz köthető

ragadozómadár motívum a pogány és keresztény jelképek összeolvadását mutatják.A különböző keresztény szimbólumok (ereklyetartók, galamb-, keresztábrázolások,

Christogram-jelek stb.) és a pogány hitvilági elemek együttes megjelenése felveti a gepidákvallási hovatartozását. A kereszténységgel való érintkezés előtt minden bizonnyal a pogánygermán vallást követték, amelynek jellemzője a henoteista többistenhit. Számos hiedelmükgyökeredzik azonban a még ősibb animizmusban és a totemizmusban. Világképüket az életfávalösszekötött többszintes világ, a ciklikus szemlélet és a világpusztulás hite jellemzi. A keresz­ténységre utaló jelképek az 5. század második felétől mutathatók ki, azok is főleg a bizáncitárgyakon. A gepidák régészeti hagyatékában a pogány-keresztény jelképek egyfajta keveredésefigyelhető meg. Ez társadalmi megoszlást is tükröz, hiszen a keresztény jellegű tárgyak a gaz­dag, nemesi sírokban tűnnek fel általában. Nemhiába, hiszen az igehirdetés elsősorban nem akisembereknek, hanem a gazdagoknak szólt. Így nyerhette el az egyház a gepida főemberek

támogatását. Az írott források (lordanes, Prokopios) szerint a kereszténységnek az ariánusformája terjedt el a gepidáknál, mint a germán népek több égénéI. Az 546-ban a bizánci udvar­ban tárgyaló langobard követség szerint a gepidák ariánu ok voltak. Sirmiumban ariánus ke­resztény gepida püspökség is létrejött. Az ariánus kere ztény térítés a római életmód egyfajtaelfogadása is volt, mely főleg Sirmium környékén volt jellemző. A nemesek egy része általlátszólag elfogadott ariánus keresztény hit a közemberek között nem vert gyökeret, megmarad­tak őseik vallásánál. A két vallás találkozása azonban nem hozott összeütközést a gepidáknál. Agermán vallás, mint az ősi politeista vallások általában, türelmes volt. A pogány vallás tovább­élésének bizonyítékai a gazdag étel- italáldozatok bronzból és csontból készült amulettek.Ezeket a nők és gyerekek a nyakon vagy a derékon (tarsolyban vagy övön) hordták. Végső

soron az ősi vallásban gyökereznek az állatábrázolások szimbólumai is. 568 után az avar ura­lom alá került gepida falvak népe - a források szerint - megőrizte pogány szertartásait,melynek mozzanatai a szent fák és ligetek tisztelete, véres áldozatok valamint a szertartásoslakomák lehettek.

A nagyhegyi temető leletanyagának szerteágazó kapcsolatai vannak. Bizáncból származtaka keresztmotívumok, a viselet egyes elemei és a 84. sír ereklyetartója. A velük folytatott keres­kedelem illetve hadjáratok révén nagy számú bizánci tárgy került Gepidiába. Skandináviábólkerülhetett a gepidákhoz a 84. sír egyenlő karú fibulája, valamint a Balti-tenger felől vezető

kereskedelmi útvonalról származhattak a borostyángyöngyök. Jelentős kapcsolatok mutathatókki a gótok felé, amelyet a sasfejes csatok és az egyes fibulatípusok bizonyítanak. A tárgyakalapján a közeli és távoli germán népekkel részben személyes, Bizánccal pedig kereskedelmikapcsolatokat feltételezhetünk. A temető használata az 5. század utolsó harmada a 6. századutolsó harmada közé tehető.

A g~pidák kora

A gepidák bukása

55

A viszonylag békés gepida külpolitika a gót-bizánci háború idején változott meg. 535-536­ban gepidák elfoglalták Sirmiumot. Ez a merész politikai vállalkozás azonban vakmerőnek

bizonyult a császári kormányzattal szemben, hiszen a város a jogfolytonosság alapján Bizáncotillette. A város bevétele után a királyi központ, a kincstár és az ariánus püspök székhelye isidekerült. A Körös-Maros köze illetve Szentes környéke végleg elveszítette korábbi jelentősé­

gét. A gepidák szövetségre léptek a frankokkal Bizánc ellen, és kiterjesztették uralmukatMoesia Prima és Dacia Ripensis keletrómai tartományokra (539). I. Iustinianus ekkor megvon­ta az évi segélyt, és szövetséget kötött a Pannoniában élő nyugati germán eredetülangobardokkal, akik megkapták az egykori gót Pannoniát. Az 540-es évek végén kezdődött akét germán nép majd három évtizedig tartó, fegyverszünetekkel megszakított háborúskodása.Az állandó hadakozással járó válságot a belső hatalmi harc még inkább elrnélyitette. Az újkirályok hódításokkal kívánták ugyanis népük jóindulatát megnyerni. Bár eleinte ténylegesfegyveres összecsapások nem voltak, a törzsi harcokból kiemelkedő Turisind gepida királynakkétszer is sikerült a fegyveres harcot 2-2 éves fegyverszünettel elodáznia (547, 549), miközbena szövetségesnek megnyert nomád kutrigurokat és szlávokat il bizánci területekre zúdította. Alangobardok és gepidák közötti nagy csatára először 551-ben került"sor az Asfelden, az "Istenekföldjén" vagy "Harcok mezején" valahol Sirmiumtól nyugatra. A csata a gepidák vereségével ésa trónörökös halálával végződött. Ez azonban az erőviszonyok tükrében nem jelentett meglepe­tést: bár számbelileg fölényben voltak, de katonailag gyengébbnek bizonyultak. A letelepüIt,paraszti gepida társadalom lassú, gyengébb fegyverzetü gyalogos harcosai nem vehették fel aversenyt a langobard lovassággal szemben. A temetők elemzése arra is rávilágít, hogy a népes­ség összességének 10-12 %-át alkották a harcosok, akiknek fele ráadásul fuggő helyzetben levő

íjász volt, szemben a langobardok 20-25%-os fegyveres arányával.Az 551-es vereség után a gepidáknak ki kellett üríteniük a korábban elfoglalt római terüle­

teket, de Sirmiumot megtarthatták. Sőt KW'limund király a gepida királyság székhelyét idehelyezte át, és pénzt is veretett. Feudális módon kiépített királyi udvarának híre Angliáigeljutott. I. Iustinianus halála (565) után azonban az új császár, az egzaltált II. lustinus felrúgta akorábbi szövetséget a langobardokkal. Alboin, a langobard király látta a fenyegető helyzetet, ésszövetséget kötött a Kárpátoktól északra tanyázó ázsiai eredetű nomád avarokkal, akik a türköktámadásai elől menekültek nyugatra. A szövetség fejében megkapták a gepidák országát és alangobard állatállomány egytizedét. A harcot két fronton indították. A gepida hadsereg mindkéthadszíntéren megsemmisítő vereséget szenvedett. A küzdelemben a gepida király, Kunimund iselesett. A monda szerint a langobard király, Alboin ölte meg, aki megölt ellensége koponyájá­ból ivócsészét készíttetett. A gepida trónörökös, Reptila és a sirmiumi ariánus püspök,Thrasarich Bizáncba menekült a gepida királyi kincstárral együtt.

Az 567. évi végzetes vereség után a déli területeken és a Tisza-vidéken a gepida hatalomteljesen összeomlott. Alboin király - számos gepida menekülővel együtt - 568-ban Itáliábaköltözött az avarok elől. Gepidia falvai avar uralom alá kerültek, akik - nomád módra ­nagyarányú áttelepítéseket végeztek. Bizánci források szerint a Tisza déli szakaszán a gepidafalvak megőrizték önállóságukat az avar hódítás alatt is. Erdélyben a 6. század második felébenegy virágzó gepida kultúra alakult ki, amely túlélte az avar honfoglalást, és a 7. század másodikfeléig nyomon követhető. A gepidák a 7. században még részt vettek az avarok hadjárataiban.Később azonban lassan eltüntek a befogadó népek (langobardok, avarok, szlávok, Bizánc)környezetében.

56

Fogalomak

Gallina Zsolt

Animizmus: tárgyaknak tulajdonított lélek hite, szellemekben való hit.Boronafal: rönkfából vagy fagerendákból rakott házfal.Henoteizmus: föistent elfogadó többistenhit.Hombár: nagy méretű tárolóedény.ln situ: eredeti helyzetben.Szórvány: régészeti lelőhelyhez, objekturnhoz, jelenséghez nem köthető lelet vagy leletek.Terepbejárás: régészeti lelőhelyek terepen való rögzítését és a leletanyag felszínen való gyűjtését célzótevékenység.Totemizmus: ősnek tartott állat, növény, tárgy tisztelete, illetve azon alapuló vallási forma

IrodaLom

Török Gyula 1936. 101-177., Csallány Dezső 1941. 127-161., Csallány Dezső 1961., Bóna István 1974.,Vörös Gabriella 1983., Bóna István 1986.138-159., Vörös Gabriella 1989. 41-58., B. Tóth Ágnes 1991.97-104., B6na-Cseh-Nagy-Tornka-T6th 1993., Nagy Margit 1997. 39-95.