Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet és Társadalomtudományi Kar Történelemtudományi Doktori Iskola V ezetője: Prof. Dr. Fröhlich Ida Dsc. Gazdaság-, Régió- és Politikatörténeti Műhely V ezetője: Prof. Dr. Berényi István Dsc. Témavezető: Prof. Dr. habil M. Kiss Sándor Galambos István Az 1956-os forradalom és szabadságharc előzményei, történései és következményei Várpalotán Tézisfüzet 2016.
16
Embed
Galambos István tézisfüzet magyar-1.pdf · Galambos István Az 1956-os forradalom és szabadságharc előzményei, történései és következményei Várpalotán Tézisfüzet
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet és Társadalomtudományi Kar
Történelemtudományi Doktori Iskola
Vezetője: Prof. Dr. Fröhlich Ida Dsc.
Gazdaság-, Régió- és Politikatörténeti Műhely
Vezetője: Prof. Dr. Berényi István Dsc.
Témavezető: Prof. Dr. habil M. Kiss Sándor
Galambos István
Az 1956-os forradalom és szabadságharc előzményei,
történései és következményei Várpalotán
Tézisfüzet
2016.
2
I.
A kutatás előzményei
A Várpalotán az 1956-ban történtek már részben ismertek, a
disszertációm a levéltári anyag feldolgozásában és néhány új részlet
feltárásában lehetett az első. A témaválasztást az is indokolta, hogy a több
szakmunka a várpalotai események nem egy adatát – főként forrásaik
elírásaira támaszkodva – pontatlanul közölte. A vidéki fegyveres harcok
színhelyei közül Várpalota kiemelkedik, hiszen a várpalotai forradalmárok
tűzharcot folytattak szovjet és magyar katonai alakulatokkal és a város
környékén november 4-e után is létezett valamiféle fegyveres ellenállás.
A forradalom várpalotai forradalmi történések bemutatásának
napjainkban is lehet létjogosultsága, különösen, ha több forrás
egybevetésével és kritikájával igyekszik alátámasztani az állításait.
A kutatás során az alábbi kérdések, tézisek merültek fel, melyeket a
disszertációban igyekeztem bizonyítani:
Mindaz, ami a szovjet megszállás kezdete óta történt a forradalom fontos
előzménye.
A második hazai proletárdiktatúra időszaka a település
történetének jelentős fejezete, ugyanakkor Várpalota is fontos volt
a szocialista kísérlet számára.
Várpalota szénvagyona földrajzi fekvése és településmorfológiai
sajátosságai befolyással voltak nem csupán a fejlődésére, hanem a
3
forradalom eseményeire is.
Várpalota társadalmi sajátosságai is befolyásolták a forradalmi
események alakulását.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc várpalotai történései és
a forradalom helyi intézményeinek működése egy rendpárti
forradalom képét mutatják.
A forradalmat követően a hatalom által indított rendőri, ügyészi és
bírói eljárások elsődleges célja nem az igazság, a történések
feltárása, hanem a megtorlás volt.
II.
A kutatás módszerei és forrásai
Elkerülhetetlen volt tehát az egyes források összevetése, adataik
ütköztetése. Újabb problémát jelent, hogy a ránk maradt iratanyag
lényegében elkerülhetetlenül torz és hiányos képet rajzol az eseményekről, a
résztvevőkről, a társadalomról és az országról. Egyrészt szembe kell nézni
azzal, hogy a ránk maradt iratanyag elsősorban a belügyi, ügyészi és bírói
szervek hagyatéka. A fennmaradt iratanyag ugyanakkor más értelemben is
torzít, hiszen a kutatást óhatatlanul a büntetőeljárások tanulmányozása
irányába tereli.
Külön nehézséget jelenthet az iratanyag, az események és az
eljárások részeseinek sajátos fogalomhasználata. Nem egyszer lényegi
különbség ragadható meg a forradalmárok és a hivatalos szervek között a
4
használt fogalmak tartamát illetően. A forradalmárok, perbe fogottak
gyakran a proletárdiktatúra fogalmaival, frazeológiájával írták le az
eseményeket, sőt fogalmazták meg még a polgári demokrácia irányába
mutató követeléseiket is. A párt logikájától, minősítéseitől és
fogalomhasználatától történő távolságtartás különösen nehéznek, ám
szükségesnek bizonyult, különösen a párt és az állami szervek által
keletkeztetett iratanyag tanulmányozása során.
1. Levéltári (primer) források
A várpalotai történésekre vonatkozó iratok jelentős részét a Magyar
Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárban őrzik, ám a Hadtörténelmi
Levéltár, valamint az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára is
sok vonatkozó dokumentummal rendelkezik. A várpalotai eseményekre
vonatkozó iratanyag kapcsolatot mutat – a teljesség igénye nélkül – a csóri,
a székesfehérvári (az ún. Guliver-csoport), a tatabányai, valamint
természetesen a veszprémi eseményekkel, különösen a Brusznyai-perrel, a
Nagybudapesti Központi Munkástanáccsal, a győri Dunántúli Nemzeti
Tanáccsal, a Péterfy Sándor utcai kórházban működő forradalmi csoporttal,
sőt a Baglyas-hegyi fegyveresek révén a kádári nyomozóhatóságok által
feltételezett, a Hotel Orientben működő ún. „bécsi ellenforradalmi
csoporttal” is.
Az iratokon kívül a vizsgálati anyagban talált fényképek, valamint
a Hadtörténelmi Térképtárból származó térképek (köztük egy 1955-ben
készült vezérkari térkép) is komoly segítséget jelentettek a munkában.
5
2. Szakirodalom (szekunder források)
Várpalota 1956-os történéseit már számos munkában
összefoglalták. Időben kétségkívül az elsők egyike az úgynevezett fehér
könyv, amely a kádári propaganda terméke. A munkás–parasztnak mondott
kormány szemlélete azonban egyeduralkodó volt az eseményekről készült
későbbi művekben is, egészen a kádári korszak végéig. A történéséket
feldolgozó írások közül kiemelkedik a Fakász Tibor által szerkesztett
emlékkönyv, valamint Mészáros Gyula cikksorozata. Említette a várpalotai
eseményeket a Kahler Frigyes és M. Kiss Sándor által kiadott
forrásgyűjtemény (Rejtett dokumentumok...), illetve Szakolczai Attila „A
vidék forradalma” című könyve is. Kahler Frigyes a Brusznyai-perről írt
munkája és Mészáros Gyula Veszprémről szóló monográfiája szintén
fontos, releváns adatokat tartalmaznak.
3. A sajtó mint forrás
Fontos források a korabeli sajtótermékek is. Várpalota tekintetében
mindenekelőtt az Új Várpalota (a városi pártbizottság lapja), a
Veszprémmegyei Népújság (a megyei lap) és a Várpalotai Napló (helyi
forradalmi lap), melyek nemcsak követték az eseményeket, hanem
helyenként megkísérelték befolyásolni is azokat. Az eseményekben komoly
szerepet játszott a helyi vezetékes rádió, a Szabad Bányász Rádió. Ennek
felvételei nem maradtak fenn, de a peranyagokból, visszaemlékezésekből
néhány elhangzott közlemény rekonstruálható volt.
6
4. Visszaemlékezések, oral history
Fakász Tibor 1993-ban a Némák szóra kelnek című kötetben gyűjtötte össze
a forradalom fontos szereplőinek visszaemlékezéseit. Fakász Tibor – az
elbeszélések ütköztetése, összevetése révén – a visszaemlékezések alapján
rekonstruálni az eseményeket. Ezt a kötetet egy – Leitner Ferenccel
készített – interjúval, a hozzám beérkezett visszaemlékezésekkel és néhány
szóbeli közléssel tudtam mindössze kiegészíteni. A visszaemlékezések
részben kiegészítették, részben megerősítették a levéltári forrásokban
foglaltakat.
III.
A kutatás konklúziói
Mindaz, ami a szovjet megszállás kezdete óta történt a
forradalom fontos előzménye.
A szovjet megszállás a magyar társadalomnak egy
kibeszélhetetlen traumája volt, a szovjet katonai jelenlét
állandósulása pedig csak tovább növelte a feszültséget. A
magyar társadalom 1945-től fogva ugyan valamelyest
hozzászokhatott a kommunista frazeológiához, ám akadtak
bizonyos fogalmak, amelyek tartalma alapvetően megváltozott,
amit nem mindenki ismert fel. A demokrácia alatt a társadalom
7
többsége eredetileg az alkotmányos, a választásokon és
többpártrendszeren alapuló polgári demokráciát értette, a
marxisták pedig a proletárdiktatúrát. Bizonyos fogalmak – mint
a „reakciós” vagy a „kulák” – korábban nem voltak
használatban, a napisajtóban történő elterjedésüket elsősorban
a kommunista párt befolyásának köszönhették. Minden a
proletárdiktatúra kiteljesedése irányába tett lépés – a politikai
rendőrség felállítása, a tervgazdálkodás bevezetése, az
erőszakos téeszesítés, az erőltetett iparosítás, a szabotázs és
közellátási perek – növelte az elégedetlenséget, bár az osztrák
államszerződés megkötése és a lengyel események sokaknak
alaptalannak bizonyuló reményt adtak a változásra. Nem
feltétlen a párttal, hanem annak elnyomó politikájával állt
szemben a társadalom, hanem a diktatúrával és annak
védelmezőivel. A társadalom egy része talán elképzelhetőnek
tartott volna egy párton belüli megoldást is, mivel nem
mindenki ismerte fel, hogy a társadalom zöme által várt
reformok már túlmutatnának egy lehetséges
rendszerkorrekción, sokkal inkább jelentettek volna gyökeres
változásokat, a proletárdiktatúra elvetését.
8
A második hazai proletárdiktatúra időszaka a település
történetének jelentős fejezete, ugyanakkor Várpalota is
fontos volt a szocialista kísérlet számára.
A szocializmus vitathatatlanul a település történetének
fontos korszaka, ekkor kapta vissza városi rangját, növelte
lélekszámát a többszörösére és ebben az időszakban alakult ki
a mai városkép. A település adottságai (szénvagyona, a
timföldkitermelő helyek viszonylagos közelsége, a meglévő,
bővíthető ipari kapacitás) korábban is léteztek és részben még
napjainkban is fennállnak, ám a szocializmus időszakában
kerültek leginkább összhangba a politikai akarattal, a
nagyarányú iparfejlesztési programmal. A kutatás során vált
ugyanakkor nyilvánvalóvá, hogy Várpalota milyen fontos volt
a hazai szocialista kísérlet számára, így ezt a gondolatot
igazolva láttam.
Várpalota szénvagyona földrajzi fekvése és
településmorfológiai sajátosságai befolyással voltak
9
nem csupán fejlődésére, hanem a forradalom
eseményeire is.
A különböző tájegységek a Bakonyalja és a Sárrét
találkozásánál, a királyok városa, Székesfehérvár, illetve a
királynék városa, Veszprém között félúton a régi római hadiút
mentén fekvő település a korábbi évszázadokban sem számított
jelentéktelennek, nem demográfiai vagy gazdasági súlya miatt,
hanem elsősorban a katonai szempontok emelték ki a többi
hasonló nagyságú helység közül. A település földrajzi fekvése
fontosnak bizonyult a település fejlődése szempontjából, még
1956-ban is – a szovjet és magyar katonai alakulatok
elhelyezkedése miatt – hatással volt az eseményekre. Várpalota
három településrészből – Várpalota, Inota, Pét – történő
egyesítése településmorfológiai szempontból annyira tagolt,
hogy joggal merül fel a kérdés: hány világ egy város?
Várpalota és Inota kétségkívül egybeforrt, ám Pét – talán a
földrajzi távolság miatt is – mindig is megőrzött valamennyit
az önállóságából.
10
Várpalota társadalmi sajátosságai is befolyásolták a
forradalmi események alakulását.
Várpalota szocialista iparvárossá fejlesztése során a
helyi társadalom jelentős változáson ment keresztül. A bánya, a
péti vegyiművek, az építkezések, az erőmű, az alumíniumkohó
és az egyéb üzemek munkaerőigényét nem csak a megyéből,
hanem az ország minden részéből érkező munkásokkal sem
lehetett maradéktalanul kielégíteni, ezért rabmunkásokat,
illetve bányász katonákat is foglalkoztattak a településen. Az
ideiglenes szállásokon lakó – javarészt férfi – munkások
gyökértelenek voltak Várpalotán, sem tulajdonuk, sem kiterjedt
rokonságuk nem volt a településen, így egy kiélezett
helyzetben talán bátrabban, radikálisabban helyezkedhettek
szembe a proletárdiktatúrával. Az a kérdés is felmerülhet
ugyanakkor, hogy Várpalota kinek a városa volt? A
kommunistáké, ahogy a párt hirdette? A bányászoké, hiszen a
várpalotai iparmedence üzemei javarészt a bánya által termelt
függtek? A várpalotai társadalom számára az 1956-os
forradalom jelentette azt a közös élményt, ami
11
egybeforrasztotta az ország különböző tájairól érkezett
embereket és tette őket lélekben is várpalotaivá.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc várpalotai
történéseinek és a forradalom intézményeinek
vizsgálata alapján alapvetően egy rendpárti forradalom
képe bontakozik ki
A forradalom alatt rendkívül sok fegyveres összetűzés
zajlott a városban, október 26-án a forradalmárok Vörös
Hadsereg és a Magyar Néphadsereg erőivel egyaránt
szembekerültek, ennek dacára a forradalmárok már 26-án éjjel
megalakították saját intézményeiket. A Forradalmi Tanács –
bár többször átalakult – átvette a Városi Tanács egykori
feladatait, ám a legfontosabb céljának a rend helyreállítását
tekintette. 26-án már közös forradalmár-rendőr járőrök kerültek
kiküldésre, később a Nemzetőrségnek az egyik legfontosabb
célja az illetéktelen kezekbe került fegyverek begyűjtése és az
elharapódzó lövöldözések megakadályozása lett.
12
A kádári rendszer célja a megtorlás volt
A várpalotai eseményekkel kapcsolatban a
nyomozóhatóságok kiterjedt nyomozást folytattak, és a város
méretéhez képest igen sok személyt vontak felelőségre. A
bírósági eljárások mellett, közbiztonsági őrizet és munkajogi
hátrányok egyaránt sújthatták az események részeseit a Kádár-
kormány saját uralmának elfogadtatása érdekében jogi és jogon
túli eszközökkel egyaránt alkalmazott. A kádári rendszer a
jogot a megtorlás szolgálatába állította. A forradalmat követő
rendőri, ügyészi és bírói eljárások célja nem a történések
hiteles feltárása, hanem a megtorlás volt.
A kutatás lehetséges további irányai
A további kutatás egyik lehetséges iránya a várpalotai
vállalatok iratanyagának a tanulmányozása, amely vélhetően
még sok információt tartalmazhat a forradalom vonatkozásában
is, különösen a munkástanácsok tevékenységével kapcsolatban.
A jelenlegi iratanyag csak meglehetősen töredékes
információkat nyújt a Várpalotán működő munkástanácsok