FŐHATALOMVÁLTÁS POZSONYBAN 1918-1920

PO/SO:";'i \',\IZ()S IORIJ:\J TIl

FILEP TAMÁS GUSZTÁV

FŐHATALOMVÁLTÁSPOZSONYBAN

19'18-1920

Filep Tamás GusztávFőhatalomváltás Pozsonyban

1918-1920

Pozsony város történetei

A kötet az Agentura Pacis Posonium Egyesület (Pozsony)keretében folyó Pozsony város történetei című kutatási programrészeként készült a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága,

valamint Határon Túli Magyar Tudományos Ösztöndíjprogramja(Budapest) és Frideczky János (Pozsony) támogatásával

SOROZATSZERKESZTŐ

Czoeh GáborHolec, RomanKocsis Aranka

Filep Tamás Gusztáv

FőhatalomváltásPozsonyban

1918-1920Események, történések

egy hírlap közleményeinek tükrében

KALLIGRAMPozsony, 2010

Copyright © Filep Tamás Gusztáv, 2010ISBN 978-80-8101-363-8

Tartalom

Arkauer István és a Híradó 7Pozsony a háború utolsó hónapjaiban 14Az őszirózsás forradalom 39Bevonulás 65A februári "sortűz" 74Deklasszálódás 85Internáltak 91Intermezzo: hadifoglyok 110Ligetfalu visszacsatolása 116Közterek, szobrok, műernlékek. 126Iskolák, egyetem 141A Toldy Kör 152Politikai szerveződés, politikai érdekképviseletaz első nemzetgyűlési választások idején 158

Források és irodalom 173Képek 177

Arkauer István és a Híradó

Ebben a könyvecskében azt vizsgálom (döntően előre meghatározottforrások alapján), hogy Pozsony szabad királyi város magyar, illetve- amíg és amennyiben a kettő nem vált el egymástól - magyar és né-met lakossága hogyan élte át az 1918-1919 fordulóján kezdődő fő-hatalomváltást, a Csehszlovák Köztársaságba való bekebeleztetését,illetve hagyományos felépítményének, autonómiájának, szervezetei-nek szétzúzását. A munka főképpen a polgárságra összpontosít, azaz- a lehetséges terminológiai vitákat megelőzendő - arra a közegre,amelynek tagjai magukat a pozsonyi őslakos polgárság közösségébesorolták vagy ahhoz igyekeztek fölzárkózni, abba akartak integrálód-ni. Ez nyilvánvalóan többszörös korlátozást jelent ahhoz képest, haa vizsgálatot kiterjesztettem volna az "összlakosság" egészére. Nemtárgyalom például a város szlovák lakóinak identitását és ideológiá-ját, különböző csoportjainak a főhatalomváltással kapcsolatos állás-foglalásait, a Csehszlovák Köztársasághoz fűződő viszonyát, és nemfaggatt am a mindezek megismeréséhez nélkülözhetetlen szlovák nyel-vű forrásokat, továbbá nem kutattam anémet nyelvű sajtót, illetvea döntően német identitásúaktól származó vagy nekik szóló egyébdokumentumokat sem. Könyvemben mégis szerepelnek szlovákokis, németek is; közülük részben azok, akik magyar állampolgárkéntugyanúgy saját drámájukként fogták föl városuk megszállását (ezta kifejezést, mint látható lesz, csehszlovák kormányközegek is hasz-nálták) és MagyarországtóI történő elcsatolását, részben pedig azok,akik ezt az aktust végrehajtották, illetve szolgálták. (E korszakban mégnem is azonosítható egyértelműen - legalábbis nyomtatott forrásokalapján - hogy ki magyar, ki szlovák és ki német, bár maguk az itttárgyalandó események sok esetben kiváltói voltak az identitásválto-

7

zásnak, s ehhez az olvasó talál is a szövegben néhányadalékot.) Nemfoglalkozom továbbá a "munkásosztály" -lyal, pontosabban a proleta-riátusnak azzal a részével, amely tudatosan a polgári világ lerombolá-sát tűzte ki céljául, illetve amely a Csehszlovák Szocialista Munkáspárttagja, híve volt (lett). A pozsonyi szociáldemokraták azon akcióibólazonban, amelyekben mint az őslakosság képviselői léptek föl, nemegyet ismertetni fogok. Szó lesz mindarró\, amit akkor tettek, amikormég a polgársággal együtt megszállásként értelmezték a cseh hadseregbevonulását. Azoknak a megnyilvánulásai kapnak tehát teret e dolgo-zatban, akik Csehszlovákia magyar-német tagságú szociáldemokratapártjába tömörültek.

Tovább szűkíti a vizsgálódás terepét az, hogy fő forrásomkénta pozsonyi magyarok patriarkális lapjának, a Híradónak a vonatkozóévfolyamait használtam föl. Merítettem természetesen más korabeliorgánumokból is, így a Híradónál dolgozó Vajda Ernő Revű című he-tilapjából és a pozsonyi fiatalok (főként diákok) Turul című folyóira-tábó\' azaz főként olyan sajtótermékekbő\, amelyeket az akkori pozso-nyi városlakó kézbe vehetett, amelyet a belvárosban a rikkancsoktólmegvásárolhatott, tehát amelyeknek információihoz hozzájuthatott.Ahol szükségét éreztem, a későbbi szakirodalmat is fölhasználtam, deez esetben igyekeztem jelezni - legalább ott, ahol ez első pillantás-ra nem volna magától értetődő -, hogy az általam interpretáltakbó\,rekonstruáltakból vagy idézettekből mi az, amit a kortárs nem tud-hatott. Egyes részterületekről - például a pozsonyi Toldy Körről vagya megszállás előtti magyar nyelvű középiskolák, illetve az ErzsébetTudományegyetem ezen évekbeli történetéről - van jó, - és általábanfriss, - szakirodalom. A megjelölt forrásmunkákra való hivatkozások-ból egyértelművé válik, hogy mikor fordultam ezekhez a földolgoza-sokhoz. Indokolatlannak tartottam egyenként kigyűjteni a napilapbólpéldául a Toldy Körre vonatkozó híreket, hiszen egyrészt ezt a körtörténetét egykor monografikusan földolgozó Tamás Lajos már meg-tette (hivatkozott könyvéből egyértelművé válik, hogy forrásai közötta Híradót is földolgozta), másrészt meg magukból e hírekből sokkalhézagosabb kép állna össze, mint Tamás Lajosnak a teljes dokurnentá-cióra épülö munkájából.

A pozsonyi magyarság legfontosabb információforrás a tehát a Nyu-gatmagyarországi Híradó - 1919. január közepétől: Híradó - círnű na-

8

pilap volt, I amelynek története a kiegyezés huszadik évfordulójáig nyú-lik vissza. 1887-ben Vutkovich Sándor jogakadémiai tanár határoztael, hogy magyar lapot alapít Pozsonyban, sehhez kérte a "számbelilegmég gyönge helybeli magyarság vezető férfiai" -nak a segitségét.' En-nek eredményeként 1887 decemberének végétől jelent meg a Pozsonymegyei közlöny círnű közművelődési, társadalmi és közgazdasági heti-lap, melynek Vutkovich 1888 májusátói a szerkesztő- tulajdonosa is lett.A város akkori egyetlen magyar újságja 1890. szeptember l-í-től Nyu-gatmagyarországi Híradó CÍmmel napilapként látott napvilágot. Nép-szerűségét az első világháború utáni szerkesztői szerint - vagyis azokszerint, akik az általam vizsgált években működtették a lapot - a kő-vetkezöknek köszönhette: "A magyar kulturáért való küzdelembenlapunk mindig nemes eszközökkel, a meggyőződés erejével dolgozott;ez szerezte meg számára a nem magyar ajku közönség becsülését is:'}A lapot Vutkovich Sándor 1902 februárjától átadta fiának, VutkovichÖdönnek, de 1905-ben bekövetkezett haláláig még ő szerkesztette.Vutkovich Ödön az első világháború kezdetéig irányította a Nyugat-magyarországi Híradót, 1914. szeptember elsejévei adta át a tulajdon-jogot Arkauer Istvánnak, aki az évtized elejétől újságíróként dolgozotta lapnál (felelős szerkesztő lett 1910 májusában). Nem egészen háromhéttel Pozsonynak a csehszlovák legionáriusok által történt megszál-lása után, 1919. január l S-án a városi zsupáni hivatal intézkedésérea rendőrkapitányság a megváltozott (állam)politikai helyzet következ-ményeképpen a lap CÍméből a "Nyugatmagyarországi" -t töröltette.

I Ezt az újságot véleményem szerint alulértékelő Turczel Lajos sem vitatja: "A po-zsonyiellenzéki Híradó (1919-1937) az 1888-tóI1918-ig létező nyugat-magyar-országi Híradó jogutódja volt. Szerény szinvonalú lap [az én kiemelésem - F. T.G.J, de nagy érdeme, hogy gondosan számon tartotta és értékelte a pozsonyi kul-turális, zenei és képzőművészeti eseményeket. Ebből a szempontból ma is értékesforrás." (Turczel 1994, 234. )

2 Hogyan készül a Hiradó? In A "Híradó" naptára az 1920-iki szökő évre. Híradó, Bra-tislava [1919], 18. Könyvemben a citátumokat - a sorozatszerkesztők kérésére, illet-ve javaslatára - betűhív formában szerepeltetem (a legfeljebb egy-két betűre kiter-jedő nyilvánvaló nyomdahibák kijavításával), azzal a megjegyzéssel, hogya Híradógyakran kopott, néhol szakadozott (és töredékes) példányaiból. amelyek többségétráadásul mikrofilmen tanulmányozhattarn, nem betűzhető ki minden maradékta-lan pontossággal - gondolok itt elsősorban a hosszú és a rövid ékezetekre.

J Uo. 19.

9

A főhatalomváltást követő évben a szerkesztőség tagjai voltakArkauer mellett: Kumlik Emil (a kezdetektől fogva), Gébay Miklós(1901 óta), Vajda Ernő (1905-től; 1920-ban helyettes szerkesztő), Ró-sa Elemér (1914-től), Grónay Gyula (1919-től). Közülük Kumlik Emilt(1868-1944) a tudomány történet is számon tartja. 1922-ig élt Po-zsonyban, több magyar és német nyelvű magyarországi lap munkatár-sa, budapesti és külföldi orgánumok levelezője volt. 1894-1900 közötta miniszterelnökség sajtóosztályán dolgozott. Szerepe volt abban, hogyaz első világháború előtti években sikerült megalakítani a pozsonyitudományegyeternet,' 1914 és 1919 között az egyetem könyvtáránakigazgatói feladatkörét látta el. Budapestre költözése után ottani (német)lapoknál dolgozott, de a Híradónak is a munkatársa maradt. Magyarkisepikát fordított németre, és több pozsonyi helytörténeti tanulmányt,monográfiát adott közre, így megírta a Toldy Kör első harminc événektőrténetét, könyvet adott ki az 1849-ben Pozsonyban kivégzett és po-zsonyi születésű vértanúkról, továbbá Rómer Flórisról, Dohnányi Fri-gyesről, illetve a reformkori pozsonyi országgyűlésekről is.

A városi szerepkörön élete későbbi szakaszában Vajda Ernő (1885-1964) nőtt még túl a szerkesztők közül. Rátermett sajtómunkás volt;saját hetilapján és a napilapon kívül már ez időben (1916-tól) a PestiHírlapnak is rendszeres szerzője volt. 1920- ban eltávozott Pozsonyból,s ettől az évtől kezdődően Budapesten. a magyar külügyminisztériumsajtóosztályán dolgozott. 1945-ben miniszteri osztályfőnökké nevez-ték ki, 1946-tól pedig pénzügyigazgató volt a minisztériumban. Szép-prózai munkáit több kötetben jelentette meg.

Arkauer István 1886. március 8-án született Pozsonyban és ugyanotthalt meg 1940. március 12-én. Szülővárosában jogakadémiát végzett. 5

Lapját a két világháború közötti korszakban mindvégig megjelentette,s az a magyar ellenzéki pártokra voksoló helyi polgárság legfontosabb

4 nA pozsonyi kezdeményezések egy másik [ti. Lukinich Imre mellett] kiváló alak-jának, Kumlik Emil városi könyvtárvezetőnek a kezdeményezésére a király 1912.november 20-án hozzájárult ahhoz, hogy a városban kialakuló Szent Erzsébet kul-tusz és a magyarok iránt különleges figyelmet tanúsító Erzsébet királyné emlékérea pozsonyi egyetem az Erzsébet nevet kapja.{Szarka 1994,211.)

5 T. L. [Turczel Lajos]: Arkauer István. [Szócikk.] In A cseh/szlovákiai magyar iro-dalom lexikona ... 2004,29.

10

orientációs pontja volt, annak ellenére, hogy a városban köztudottane pártok közül (azok egyesüléséig) az Országos KeresztényszocialistaPártnak volt nagy tábora, Arkauer pedig már a fordulatot megelőző-en szabadkőműves volt, 1917-ben lett a pozsonyi Testvériség páholytagja.' Arról, hogy ennek ellenére lapjával, illetve személyisége révénmintegy szimbólumává vált a hagyományos, klasszikus típusú pozso-nyi polgárnak, egy róla szóló, a következő korszakban bekövetkezetthalála után íródott cikkből gyöződhetünk meg, melynek a szabadelvűpolgári örökség továbbvivője, Peéry Rezső a szerzője. Az írás az elsőSzlovák Köztársaság idején íródott, akkor, amikor a különböző erede-tű ideológiai örökségek is "összeértek", s a pozsonyi magyar társada-lom végleg összekovácsolódni látszott; nyilvánvaló volt ekkor, hogya klasszikus polgári hagyomány a nyugodt együttélés és a toleranciatapasztalatait örökítette át a diktatúra korszakára. Maga Arkaueregyelőre egyetlen idevágó adatunk szerint egyébként nem is az Or-szágos Keresztényszocialista Párt, hanem a másik magyar ellenzékipárt, a liberális, polgári radikális és kisgazda csoportokból 1925-benlétrejött Magyar Nemzeti Párt tagja volt. A múlt század utolsó évti-zedeiben magáról a Híradóról több helyütt mint keresztényszocialistaorgánumról lehetett olvasni. Arkauer azonban ez időben is részt vettaz újrainduló szabadkőműves szerveződések munkáiban - ha lapjacélkitűzéseivel ennek ellenére tudott azonosulni a keresztényszocia-lizmus is, ez csak arra figyelmeztet, hogya magyar politikai csoportokközötti ellentétek nem voltak áthidalhatatlanok. Amikor Arkauer azesküvőjét tartotta a magyar evangélikus templomban Fischer Mar-gittal - az eseményről a Híradó egyik 1918. augusztusi száma számolbe 7 -, igaz, saját lapja, de tudtán kívül így ír róla: "A nemeslelkűségés tiszta önzetlenség mintaképe ő, akit a munkásságán kívül egyéniszeretetreméltósága miatt is becsül mindenki" (Esküvői tanúja - s ezadalék a társadalmi elitbe való beágyazottságához s egyben ahhoz,hogy a társadalmi hierarchia nem volt túlságosan merev - Szmre-csányi György főispán, kormánybiztos volt.) 1918 november-decem-berében Arkauer tagja lett a pozsonyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, és

6 A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelme alatt működött páholyok tagja-inak névsora ... 1921, II. köt. 20.

7 Esküvő. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. augusztus 27., 3.

II

lapját is a várost irányító testület szolgálatába állította; később, a városelfoglalása után a szélnek ere-sztett törvényhatósági bizottság helyettlétrehívott testületnek is tagja lett.

A tanulmányunkban vizsgált korszak vége felé, 1922-ben a lapbanközölt előfizetési fölhívás szerint "A »Hiradó« Szlovenszkónak leg-nagyobb terjedelmü magyar politikai napilapja, amely a szlovenszkóimagyarság érdekeit szolgálja s a kisebbségi jogokért való küzdelmetvallja legfőbb programmjául." Ekkoriban a lap - szintén az előfizetésifölhívás szerint - hétköznaponként általában nyolc, vasárnap és ün-nepnapokon "legalább" tíz oldalon jelent meg. A lapzárta hajnali kétórakor volt, ez lehetővé tette a legfrissebb információk közvetítését,amelyhez többek között a prágai, budapesti és bécsi "állandó hirforrá-sok" segítették hozzá.

192I-ben, amikor sikerült létrehozni a magyar pártok Ellenzéki Saj-tóosztályát, az ahhoz csatlakozott húsz lap egyike a Híradó volt, a saj-tóosztály "szerkesztőségében" pedig természetesen Arkauer is helyetkapott. Erről egy valószínűleg 192I-es rendőrségi jelentés tudósít." Ezazt is jelentette, hogy részesült a magyar miniszterelnökségnek a cseh-szlovákiai magyar sajtó támogatására elkülönített, illetőleg eljuttatotttámogatásából. Ahhoz, hogy Arkauer hogyan jelképezte személyébenmindazt, amit a magyar/német Pozsony jelentett, Peéry említett nek-rológjának'" néhány sora is sejteti:

"Temetését nagyon sokáig nem lehet majd elfelejteni. (...l A műrekellett gondolnunk, a régi újságra, mely észrevétlenül és bölcs mérték-tartással élt, évtizedek csöndes úri formáiba merevülten, arra a nemes,érdeklődő és csöndes rezerváltságra, mely a szolid hasábokból kiáradt,mely minden igaz kultúra végállomása és beteljesülése. A titokra, melyaz egy helyben állás, a kitartás és a mérséklet titka. A műre kellett gon-dolni, mely túl az újságon és a régi újságokhoz illő setét és csöndes,mágusi és időtlen műhelyen, a magyar úri és konzervatív közvélemény

, A Felhivás e/őjizetésre círnű szöveg több ízben is megjelent; én az 1922. június 4-iszám 4. oldaláról idézem. (Ekkoriban szer veződik, illetve jelenik meg a magyarellenzéki pártok közös napilapja, a Prágai Magyar Hírlap, amely aztán kialakitja amaga központi szerepkörét.)

9 Angyal 2004, 167-170.10 Peéry 1940.

12

titokzatos rnűhelyén, az emberre, aki maga volt az igaz művész. A ma-gyar úri és polgári magatartás pozsonyi sajátságait építette és hordoztamagában. Azt a nyájas, bölcs, nemes úriasságot, melyben mozdulattáés gesztusokká lett kultúra és atyai örökség, mosollyá, gyors, észrevét-len arcjátékká egyszerűsödött tudás és beavatottság. A polgár megértőés méltányló emberfajta, mint ahogy mégiscsak ezek az elvek voltakegyaránt kötelezőek a szabadelvű korban, melyben a polgárság mo-dern formája kialakult. A pozsonyi polgárt ezenkívül mindig a kedélymelegsége és a mérséklet jelentette. Volt-e igazibb és tökéletesebb pol-gár nála? Ennek a polgári formának volt művésze: megtartása és va-rázsának hűséges őrizete egyre inkább utánozhatatlan művészetté lett- nem, neki nem is lesznek epigonjai"

Pozsony a háború utolsó hónapjaiban

1916 végétől, a Ferenc Józsefhalálával, illetve IV.Károly trónra lépésével,1916. december 30-án történt megkoronázásával kezdődő periódusbana magyarországi közvélemény már (régen) nem volt háborúpárti. A köz-ponti hatalmak gazdasági ereje kimerülőfélben volt, állandósult a hadi-anyag- és az élelemhiány, például Bécs élelmezését a Magyarországrólszállított javakkal is már csak nehezen sikerült egy meglehetősen ala-csony szinten tartani, de a császárvárosban időnként így is éhínség ural-kodott. A hadi helyzet jóval kiegyensúlyozottabbnak tűnt föl: a Szovjet-Oroszországgal megkötött breszt-litovszki béke következményekéntaz egyik legfontosabb háborús fél, Oroszország a háborúból kiesett,Romániát a központi hatalmak megverték és szintén békekötés re kény-szerítették (bukaresti béke), és az olasz fronton is a központi hatalmakjavára változott a helyzet. Károly király már uralkodása kezdetén elér-kezettnek látta az időt a béketapogatózások megkezdésére, s szándékatalálkozott a magyar országgyűlés egyetértésével, ám sem a németekkelközösen megkezdett, sem a pusztán a Monarchia által kezdeményezettbékekísérletek nem vezettek eredményre, s szerepe volt ebben annak is,hogy az antantállamok csak a központi hatalmak két vállra fektetése ré-vén elégíthették ki közép- és dél-európai szövetségeseiket.

A magyar politikai erők közötti szakadék (ezzel összefüggésben is)fokozatosan mélyült. IV. Károly 1917 tavaszán a magyarországi vá-lasztójog kiterjesztésére szólította föl Tisza István magyar miniszter-elnököt. Tisza szerint a választójog mélyreható reformja a magyar ál-lamegység fölbomlásához vezetett volna; így lemondott posztjáról.'

II Gratz Gusztáv ezt írja a király és miniszterelnöke közötti •.összeütközés" alapoká-ról: •.A király egyénileg nem volt ellene az általános választójog megvalósulásának.

14

A király hosszas tanácskozások után a korábbi magyar ellenzék veze-tőiből álló kormány létrehozására adott lehetőséget a fiatal gróf Es-terházy Móric miniszterelnökké történt kinevezésével. A parlamentitöbbség ugyanakkor a volt miníszterelnök, Tisza irányítása alatt állt.Tisza nem oszlatta föl Munkapártját - ez lett volna a feltétele az új kor-mánytöbbség kialakításának -, viszont megegyezett Esterházyékkal:ha lemondanak arról, hogy bizonyos kérdéseket az országgyűlés elévigyenek, ők nem buktatják meg az új korrnányt, hanem támogatjákaz országnak a háborús körülmények között való működtetésében.

A legfontosabb tiltott kérdéssé a választójog kiterjesztése vált, amelyEsterházy programjának a középpontjában állt. Részben ez okozta azelméletileg képzett, de semmilyen államigazgatási gyakorlattal sem ren-delkező ifjú arisztokrata összeroppanását; Esterházy kormánya 1917.június lS-én lépett hivatalba, és augusztus 18-án már távozott is onnan.Ebben a kormányban - éppen mint "Őfelsége személye körüli minisz-ter" - ott volt Batthyány Tivadar gróf is, a folyamatosan a parlamentiellenzék legradikálisabb vezérévé váló (bár a háború ellen még sokáigóvatosan nyilatkozó) gróf Károlyi Mihály embere. A miniszterelnökiszéket a továbbiakban (egyébként harmadszor) elfoglaló Wekerle Sán-dor helyzete olyannyira labilis volt, hogy 1918 áprilisában neki is lekellett rnondania, illetve át kellett alakítania kormányát. A fő vitaponta Wekerle-kormányok és a parlamenti többség között továbbra is a vá-lasztójog kiterjesztése maradt - a kormánya folyamatosságot választot-ta, plurális választójogi törvényt dolgoztatott ki, tartván egyrészt attól,hogy a nemzetiségi elitek a jogkiterjesztést nem a demokrácia kiépíté-sére, hanem a Magyarországtói való elszakadásra - az antanthoz valócsatlakozás ra - iparkodnak majd fölhasználni. Másrészt várható volta földuzzadó ipari munkásság radikalizálódás a is - amelynek egyébként(korábban) Tisza is több jogot akart volna adni. Az így létrejött törvénytviszont a "baloldal" nem fogadhatta el; ezzel újrakezdődött az általános,titkos választójogért folytatott propaganda.

Azonfelül úgy ítélte meg a helyzetet, - részben kétségkívül magyar ellenzékí kö-rökből származó emlékíratok és információk alapján, - hogy Magyarországon anéphangulat veszedelmessé válhatik, ha a választójogi kérdésben megnyugvás nemjön létre. Abban a véleményben volt, és ebben aligha tévedett, hogya nép többségeMagyarországon most már kívánja az általános választójogot." (Gratz 1934,349.)

15

A munkások megmozdulásaitóI való félelmet az utolsó háborúsévek nyomorúságos gazdasági helyzete miatt több helyütt kitört sztráj-kok, tüntetések tették jogosulttá, a hasonló szerveződések népszerűsé-gét viszont a hadigazdaság szerkezetéből, a szigorúan irányított áru-elosztásból származó, általánosan elfogadottá váló egyenlőségideákis növelték. Két politikai-közösséglélektani elképzelés ütközött tehátegymással. Tiszáék azt feltételezték, hogyajogkiterjesztés a nemze-tiségek divergenciáját erősítené, tehát az állam megsemmisítéséhezvezetne - az állam érdeke pedig fontosabb az egyéni jogoknál-, Káro-Iyiék szerint pedig a választói jog biztosította volna a demokratizálást,ami egy a nemzetiségek által is elfogadható államkeret kialakításáhozvezethetett volna. Minthogy a korábbi ellenzék több párt ja - így Vá-zsonyi Vilmosnak a jogkiterjesztésért síkra szálló Demokrata Párt ja is- kormánypárttá vált, a radikálisabb Károlyi-párt, illetve a parlamen-ten kívüli szociáldemokrácia, továbbá az értelmiségi elitnek a PolgáriRadikális Pártot megalakító csoportja immár egybemoshatta Vázso-nyit, a függetlenségi Apponyi Albertet és az Alkotmánypárti András-sy Gyulát azzal a Tiszával, akit nyilatkozataiban, parlamenti és közté-ri beszédeiben, sajtójában felelőssé tett a háborúért. E logika szerinta világháború nem az összes nagyhatalomnak a világ átrendezéséreirányuló terve nyomán és évtizedekig tartó előkészítés folyománya-képpen tört volna ki, hanem csak néhány elvetemült magyar, osztrákés német politikus szőtte volna a hálót. Ez persze arra emlékeztet, aho-gyan magát a háborút a győztesek utólag, a béketárgyalásokon, a le-győzöttek kizárásával értelmezték.

A függetlenségi és a parlamenten kívüli ellenzék gondolkodásábólsokat kifejezett ennek az ítéletnek a legszemléletesebb megjelenítése-ként Lovászy Mártonnak, Károlyi munkatársának, a forradalom ide-jén miniszterének a parlamenti demonstrációja. Egy ízben, amikora Házban éppen Károlyit támadták, odavágta a bírálóknak: "Igenisantantpártiak vagyunk! Ki akarunk békülni az antanttali Barátunk-ká akarjuk tenni! Az antanttal akarunk menni, nem Németországgal!Tessék tudomásul venni, hogyantantbarátok vagyunk!" A közbekia-bálásróI az azt idéző Gratz Gusztáv, a történetíró a következőket jegyzimeg: "Az antant-államok között foglalt helyet az a Románia, amelyErdély birtokáért ment háborúba, az a Szerbia, amelynek Horvátor-szágra való aspirációi a háború egyik főokát képezték, sőt ekkor már

16

az a Csehország is, amely Felső-magyarországot akarta Magyarország-tói elvenni. Megfoghatatlan, hogy magyar képviselő abban az órában,amikor Magyarországgal szemben ezek az ellenséges törekvések dia-dalmaskodtak, miként azonosíthatta magát az antanttal, amely a ma-ga egészében is támogatta ezeket a Magyarország felosztására irányulóhadícélokat?"

Volt azonban több olyan politikai képződmény is - bár ezek ha-tóköre lényegében még a magyar főváros ra korlátozódott -, amelyekradikalizmusa jóval túllépte a függetlenségiekét, a polgári radikáliso-két és a szociáldemokrata fősodorét: ilyen volt aKorvin Ottó vezette"forradalmi pacifista" - előbb Tisza István, majd a Monarchia utolsókülügyminisztere, gróf Andrássy Gyula ellen merényletet szervező- (illegális) mozgalom, továbbá a szociáldemokrata párt szélsőbalol-dali szárnya, és idetartoztak a breszt-litovszki béke következtébenMagyarországra hazaérkező, a Szovjetunióban kommunistává lettvolt hadifoglyok is." Ezekről már a háború végén is lehetett tudni- ha máshonnan nem, akkor tőlük -, hogy akár fegyveresen is készekszembeszállni nemcsak a fönnálló renddel, de az esetleg győzelemrejutó polgári demokratikus forradalomrnal is.

Kétségtelenül volt azonban olyan irányzat is a központi hatalmakonbelül, amely a háború folytatását tekintette céljának, s amely magávala királlyal is szembefordult, amint kipattant annak az 1917 tavaszá-ra datálható (külön)békekísérletnek a terve, amelyben Sixtus pármaiherceg, Zita királynő testvére játszott kulcsszerepet. A Monarchia bé-kekísérleteit gyanakodva szemlélő német propaganda egész mítosztépített föl a királynő árulásáról; ezt aztán a német vezérkar által meg-vásárolt osztrák lapok, illetve az ezek cikkeiből megjelent kiadványrévén sikerült Ausztriában, a csehországi németek között és Nyugat-Magyarországon is kolportálni.

A propaganda egyik magyarországi célterülete a vádakkal utólag,évek múltán egyik előadásában leszámoló Lajos Iván szerint éppenPozsony volt," bár Lajos azt is megjegyzi, hogy egyes bécsi és buda-pesti lapokon kívül más orgánumok nem terjesztették a rágalmakat.

12 Gratz 1934,380.lJ Lásd ehhez Kun 1972,5-16. (Az előszó 1932 januárjában íródott.)14 Az "olasz nő" legendája. Dr. Lajos Iván előadása. Tartotta a Magyar Nők Szent

17

Az Esterházy-kormány kinevezését megelőzően a Nyugatmagyar-országi Híradó rokonszenvvel kommentálta a királyhoz köthető nép-jóléti intézkedéseket és a választójog kiterjesztésének a tervét. A lapközleményeiből kitetszően IV.Károly népszerűsége Pozsonyban mind-végig töretlen maradt.

Valószínűleg részben ennek (5 nem vagy nem csak a jól irányítottprotokoll nak) köszönhető, hogy a város meglehetősen kitett magáért,amikor a király az, összeomlás előtti hónapokban a magyar városokközül elsőként Pozsonyban tett hivatalos látogatást; ünnepség ünnep-séget ért, a Híradó napokon keresztül szinte nem is foglalkozott egyéb-bel komolyan. Július első napjaiban a lap visszautasítja a Bécsből Zitakirályné személyére záporozó "otromba pletykák és híresztelések" -et,rágalmakat." Az első hír arról, hogy "őfelségeik" elfogadták a városés a vármegye meghívását, a pozsonyi napilapban július lO-én jelentmeg," s a napilap nyomban megszólaltatta Szmrecsányi György főis-pánt, Kánya Richárd polgármester-helyettest (Kumlik Tódor polgár-mester ezekben a hónapokban Svájcban gyógykezeltette magát); rög-tön nyilvánosságra hozták, hogya 16-án a Ligetben a hadirokkantakjavára rendezendő s már néhány nappal korábban bejelentett jótékonycélú bazáron a királyi család is jelen lesz. A lap által részletesen tag-lalt eufóriában lehetett őszinteség; valószínűleg nem pusztán az e cél-ra szervezett és betanított tömegek produkálták azt, bár abból, hogynéhány hónap múlva az akkor épp forradalmi város újonnan megvá-lasztott irányító testülete rögtön csatlakozott a köztársaság kikiáltásátkövetelő budapesti állítólagos tömegekhez, akár erre is következtet-hetnénk. A IV Károly iránt megnyilatkozó tisztelet nyilván a lapban ispertraktált békeszándéknak lehetett a következménye - a királyi csa-lád a pozsonyiak által megtapasztalt közvetlensége mellett." A királylegbelsőbb hívei - például a magyar kereskedelmi miniszter, Szterényi

Korona Szövetsége tanfolyamán 1929. április 5-én. Pécs, 1929. Annak igazolá-sára, hogyanémet vezérkar sokat költött osztrák lapok lefizetésére, Lajos IvánLudendorff tábornok emlékirataira hivatkozik.

15 Kósza hírek a királynéról. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. július 4., 4.16 A királyi pár Pozsonyba jön. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. július 10., [1.]17 A függetlenségi párti jankovics Marcell viszont úgy látta, "kikényszerített sze-

retet-nyilvánltás" -ról volt szó, melyhez "összeterelték az otthon maradt népet,különösen sok népet a tótság földjéről"; "A nép pompás régi viseletekben hódolt

18

József (aki éppen ezekben a hetekben kapta meg a bárói címet) - éppena békeszándék népszerűsítése céljából szorgalmazták a pozsonyi utat.

A kissé már kopott, a háborús terhektől módfelett megviselt magyarsajtó munkásainak egynémelyike szerint különben is szeretetreméltó-an avítt város igyekezett tehát kitenni magáért; egyébként a megjelölt,pontosabban a királylátogatást megelőző napon szinte egy egész or-szágrész küldöttei zsúfolódtak össze Pozsonyban. A Nyugatmagyaror-szági Híradó megnevezetlen hírlapírója ezt látta a látogatást megelőzőnap délutánján:

nA magánházak fellobogózva, erkélyeken, ablakokban perzsaszó-nyegek. [...) Magyar lobogó mindenütt, csak itt-ott tünik fel egy feke-te-sárga, vagy fekete-fehér-piros lobogó. És magyar szó is mindenütt.A magyar vármegyék úri vendégei elözönlik a várost. utcákon, ven-déglőkben, kávéházban csak magyar szót hallani. Csupa idegen arc,kocsik, autók robognak, száguldanak, itt egy csapat burgzsandár, am-ott egy hosszú menet - zalamegyei paraszt-deputáció, árvalányhajaspörge kalapokban a férfiak, nemzeti szinü pántlikás copffal a leányok.Aratókosarat is hoztak magukkal, az édes magyar föld megint megtet-te kötelességét, derék népe most egy napra ünneplőbe öltözött. Sok,rengeteg pap, mindenféle, fekete, fehér reverendák, evangélikus, refor-mátus papok, Németh István [református - F T G.) püspök ott vacso-rázik a Carltonban, a szálló egyik kapujában pedig püspöki huszárokállanak. Megyei hajdúk színdús tömege, szóval rengeteg ember, csupaidegen. Az utcák zsúfolva, igen sok nő, csupa fehér ruha mindenfelé.A mezőgazdasági országos kiállitás óta - tizenhat éve annak - nemvolt ilyen felfordulás Pozsonyban. És odaát a ligetben egy pavillonvá-ros épült, ott tegnap még erősen folyt a munka, de ma reggelre márkészen és diszben várja a liget is a magas vendégeket'?"

A király és a királyné a tervnek megfelelően 16-án délelőtt érkezettmeg Bécsből hajóval, amelyre útközben Wekerle miniszterelnök isfelszállt. A város katonai parancsnoka, az öreg Gerstenberger Frigyeslovag, lovassági tábornok és Szmrecsányi a hajón, a polgármester ésaz alispán a koronázó domb terén emelt díszsátor előtt köszöntötték

az ifjú királynak, akinek múltja még nem volt, de jövője már kérdőjellé vált:' (Azutolsó tagmondat gyaníthatóan utólagos ítélet.) [ankovics é. n., I. köt. 9.

tK A királyt váró Pozsony. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. július 16.,4.

19

a királyi párt. A küldöttségek tisztelgését a király Károly Frigyes kirá-lyi herceg palotájában - a Grassalkovich-palotában - fogadta. Előbba római és görög katolikus, az evangélikus, a református, az ortodoxés neológ izraelita egyházakét (ebben a sorrendben), azután Pozsonyhelyőrségéét, Pozsony szabad királyi városét, majd nyolc környezőmegye és más városok törvényhatóságaiét és állami tisztviselőiét.Ezután következtek a bíróságok, ügyészségek, ügyvédi és közjegyzőikamarák, az egyetem küldöttsége és így tovább. A római katolikusoküdvözlő küldöttségét maga a hercegprímás vezette (délután ő is, We-kerle is átkísérték Károlyt és Zitát a Ligetbe). A küldöttségek fogadásaután családi ebéd következett. Délután a király megtekintette a dó-mot. Az oda vezető úton, a neológ zsinagóga előtt a rabbi hitveséveIegyütt megáldotta őt. Útja innen a fémipari szakiskolába vezetett; ittműködtek a hadirokkantak számára létesített műhelyek. A délutána ligetfalusi jótékonysági bazár megtekintésével zárult.

Azt, hogy a pozsonyi átlagpolgár tudhatott a király békeszándéka-iról, és természetesen méltányolta is azokat, a Híradó közleményeibőlis kiderül: a látogatás másnapján megjelent szám törzsanyagát alkotóbeszámolóban például szó szerint ott szerepel az igény, hogy "szün-jön meg a vértenger'." A Híradó Károlyt magyar királynak tekinti,aki az osztrák dominanciával szemben Magyarországnak a Monar-chián belüli önállóságát szorgalmazza, s ezen belül méltányolja Po-zsony fontos szerepét is. Visszatérően emlegetik, idézik az újságbana király július 16-án a küldöttségek fogadása közben elhangzott ki-jelentését: "Pozsony szabad királyi város, mint Nyugatmagyarországemporiuma földrajzi fekvésénél és főleg úgyamegye, valamint a vá-ros lakósságának derék és ernyedetlen munkásságánál fogva hivatvavan arra, hogy szeretett hazánk, Magyarország kulturális és gazdasági,valamint magyar nemzeti irányú fejlődésében nagyrahivatott hatal-mas tényezőként szerepeljen ..:'2o Itt főleg a "magyar, nemzeti irányon"van a hangsúly, összefüggésben azzal a ténnyel, hogyakirálylátogatásidején néhányan fekete-sárga zászlóval díszítették föl házukat, de ta-

lY Pozsony nagy napja. A királyi család városunkban. Nyugatmagyarországi Híradó,1918. július 17., [1.]

211 Lásd például Aida [Vajda Ernő]: Magyar, nemzeti irányban! Nyugatmagyarorszá-gi Híradó, 1918. július 19.,4.

20

lán érezhetőek voltak már azok az ausztriai aspirációk is, amelyekrőla lapban majd később lesz szó.

Egy héttel később a lap olvasói a béke-előkészületek korábban tit-kos aktáiról is láthatták fellebbenni a fátyl at; megtudhatták például,hogy az udvar már 1916 végén békeajánlattal fordult az antanthoz,de az, "imperializmus" -tól vezéreltetve, visszautasította a kezderné-nyezést." Mindenki a békét sürgette már, a lapban nincs nyoma an-nak, hogy bárki is a további vérontást próbálta volna népszerűsíteni.Mindazonáltal a város köztudat-forrnálóinak kötelességtudata mégnem ingott meg egészen, például szép számmal jegyeztek az új ha-dikölcsönből is22 - a kilencvenkét millióból hárommilliót maga a vá-ros -, s ekkor kezdték kiépíteni a háború egyik legnevezetesebb po-zsonyi katonaáldozatának kultuszát is.

Kiss József, akit az utolsó időszakban "egyik legkiválóbb harci re-pülőnk" -ként népszerűsitettek. a fémipari szakiskolából vonult be ka-tonának. Az 55. repülőszázadnál szolgált, és húsz alkalommal győzöttlégiharcban. amiért is szám os katonai kintüntetést kapott, május 24-én történt hősi halála után pedig posztumusz hadnaggyá léptették elő.A Nyugatmagyarországi Híradó először holttestének hazaszállíttatásaérdekében indított gyűjtést, ebből alakult ki az elgondolás, hogy minta város legnagyobb háborús hősét az áldozathozatal nuntájaként kella társadalom elé állítani. Azonban ez a terv sem a vérontás dicsöítésé-vel kapcsolódott össze, hanem - utóbb - a szociális kérdések kapcsánmegnyilvánuló szolidaritással. Az egyik ezzel kapcsolatos hírben pél-dául az adományok fölsorolását követő komrnentár azt állítja, hogycsak a szegények áldoznak a holttest hazahozatalának céljaira. (KissJózsef szülei is szegények voltak, egyedül nem tudták volna hazaszál-lítani fiuk földi maradványait, ezért indított a lap gyűjtést a költségekelötererntésére.) A gazdagok - írja a komrnentátor -, akiknek telik újruhára és "ott pöffeszkednek a páholyban', a hadimilliornosok egyfillért sem küldtek: a küldemények tíz-húszkoronás, sőt kétkoronásadományokból állnak. "Valóban, egy osztálygyülölet lesz igazán indo-

21 Székely Sámuel: Diplomáciánk és katonáink a békéért. Nyugatmagyarországi Hír-adó, 1918. július 24., 2.

22 Szalagcímrészlet az egyik szám címlapjáról: Pozsonyban 92 millión felül jegyez-tek a VIlI. hadikölcsönre. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. július 26., [1.J

21

kolt, ha ezek ellen az új gazdagok ellen fordul minden becsületesenérző ember'?' Krammer Jenő, aki korábban személyes kapcsolatbanállt Kiss Józseffel, tizenhárom évvel később cikket írt a "harci repülő"-ről," amelybe beillesztette annak Dél-Tirolból1918 májusában - nemsokkal halála előtt - hozzá intézett levelét. Ebben a levélben nem el-szántság és harci lendület tükröződik, hanem fásultság, kiábrándult-ság, depresszió.

A Híradó által jósolt kialakuló "osztálygyűlölet" gazdag tapasztalatianyagra épülhetett; a polgári lakosság ellenszenve, mint szerte az or-szágban, nyíltan az árdrágítók, uzsorások ellen fordult, csakúgy, mintaz állami szervek s a választott testületek képviselőié. A háború e sza-kaszában Magyarország földjén még nem volt ellenséges katona; nagygondot az élet mértéktelen megdrágulása okozott. Ez a valuta nagyfokúleromlására, az áruhiányra és az uzsorára volt visszavezethető.

A június elején megtartott városi közgyűlésnek két fő pontja volt.Szmrecsányi György, a város és amegye főispánja, egyben közellátás-ügyi kormánybiztos beszámolót tartott a rekvirálásokkal kapcsolatbanfelröppent téves híresztelésekről. Mint kifejtette, ez esetben nem rek-virálásról volt ugyanis szó, hanem a nagyközönség elől elrejtett élelmi-szerkészletek feltárásáról, és a közönség számára való biztosításáról,azaz közérdekről. A feltárás és a rekvirálás közötti különbség, fejteget-te a főispán, "népiesen kifejezve" a következő: "A rekvirálásnál a legá-lis készletek szemmeltartásával mutatkozó oly árucikkekről van szó,amelyekért az illető tulajdonos barátságos uton megkapja az őt megil-lető pénzértéket; a feltárásnál viszont az áruk oly mennyiségének jog-talan felhalmozásáról van szó, aminek következtében árdrágitás áll előés amely árúmennyiségek ennélfogva minden ellenszolgáltatás nélkülelkobozhatók, sőt az illető birtokosok büntetőjogi uton felelősségrevonhatók.?' Amennyiben feltárás címén rekvirálásra került volna sor,ez "illegális túlkapás, magyarán mondva csalás volt", amit üldözni kell.Szmrecsányi azt is közölte, hogy az (illegális) árukivitel és a vele ösz-szefüggő árdrágítás megszüntetésére szigorú rendelkezéseket léptetett

23 Kiss József emlékére! Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. június 7., 4.24 Krammer Jenő: Legkiválóbb harcirepülőnk, A Mi Lapunk, 1931. 3. sz. 57-58.25 Városi közgyülés. Polgármesterhelyettes-választás. Nyugatmagyarországi Híradó,

1918. június 4., [1.)

22

életbe.' A csempészet - ezt "a legilletékesebb és legfelsőbb helyeken ishangsulyoztam", mondotta a főispán - nem használ a köznek, az árunem a szegényekhez jut el [itt az ausztriai szegényekről, főleg Bécs la-kosságáról van szó - F T G.], mert odakünn is csak a milliomosoktudják megvásárolni azt. Az illegális áruforgalom révén egyébként"horribilis különbségek" vannak a Pozsonyban és a más országrészek-ben található áruk között. A csempészárukat el fogják kobozni.

A közgyűlés másik pontja a polgármesterhelyettes-választás volt.A posztra ketten jelentkeztek, Kánya Richárd városi tanácsos és Mit-terhauszer Károly városi főjegyző. A száznegyvenhat közgyűlési sza-vazatból ötvennyolcat Mittterhauszer kapott, nyolcvanhatot Kánya,aki ott helyben le is tette a polgármester-helyettesi esküt. (Ketten üreslapot adtak be.)

Az élelmiszerellátást szigorú elosztási rend szabályozta ekkor; a la-kosság ellátása így is folytonosan akadozott. Hiányzott a tej, a hús,a tojás; eltűnt a zöldség, a főzelék és a gyümölcs. A kenyér és a növé-nyi élelem révén lehet még élni, olvassuk az egyik cikkben; a drágasá-got már kizárólag érző középosztálynak mindennek ellenére van mitennie, talán legnagyobb állandó gondja a ruhaínség. Az élelmiszerhi-ány kettős okát kutatva Paál Jób, a lap budapesti munkatársa az or-szágos hatáskörű zöldségközpontban leleplezett, a szállítási igazoIvá -nyok kiállításához kapcsolódó visszaélésekre emlékeztetett. Ezeknekaz anomáliáknak a következtében a zöldség, a főzelék és a gyümölcsértékesítése visszakerült a legális kereskedelemhez - pontosabbana szindikátus ok birtokába jutott. Exportálásra elvben az a cég kap en-gedélyt, amelyik a belföldi szükségletek kielégítésében is részt vesz.Magyarországon az árakat maximalizálták, Ausztriában nem, ígya kereskedőnek már az is hasznot hoz, ha itthon (nyomott áron) felvá-sárolja az árut, ha pedig a Lajtán túl értékesíti azt, valóságos nemzetiajándékot kap, mert odakünn drágán is megvesznek mindent. Csakazok kaphatnak tehát külföldi szállítási igazolványt az Országos Kőz-élelmezési Hivatal bizottságátóI, akik belföldi fogyasztásra is juttatnaka javakból. Eddig viszont ilyen igazolványt nemigen adtak ki, itthonmégsincs áru. Bruckban gyümölcsöt foglaltak le, a fuvarlevélen föl isvolt tüntetve a feladó, csakhogy az tagadta, hogy része lenne az ak-cióban; inkább veszni hagyta áruját, nyilván azért, mert a célba értcsempészárukból így is busás haszna volt. .Jlletékes helyen bizonyára

23

gondolkoznak majd a megfelelő megoldás felett, de félő, hogy addiggondolkoznak, amíg lassan-lassan elérkezünk a télhez és amíg a ma-gyar zöldség, főzelék és gyümölcs mint fertőtelenitő szer [nyilván en-nek álcázva - F. T G.], szeretetadomány és katonai árú szépen kiván-dorol abba az Ausztriába, ahonnan mi ipari cikkeket nem kapunk?"Ez persze nem jelenti azt, hogy az állami központok jól működnének.Az úgynevezett legitim és illegitim kereskedelem közösen szervezteazt a "boszorkányvásár" -L, aminek láttán "nevetni, sirni, kacagni, zo-kogni , kurjongatni és énekelni lehetne". Vajon elhiszi-e majd az utó-kor, hogy "ezt az égbebüzlő botrányt, azt a nemzetet ölő sok gazságot,s azt a feneketlen sártengert és pokolnál is mélyebbre vezető romlásthosszú-hosszú időn át nem látta senkisem"? "Hát nem látta, punktum!Még az arguszszemű Tisza István sem látta, amíg miniszterelnök volt;de most már látja, és értésére is adta Windíschgratznek," hogy az ál-tala (Tisza által) létesített központokat nem ártana megzabolázni. Miúgy látjuk, hogy Wíndischgratz és Szterényi is nagyon is jól tudják,hogyan áll a szekér, de egyszeribe ők sem képesek kiemelni a kátyúból.Bizony aligha fog más hátramaradni, mint hogy Tőry igazságügymi-niszter hozzon emelődarút új törvényjavaslatok formájában, melyekvégre letörik a már teljesen lábrakapott szertelen üzleti immoralitást,mely első és legfőbb kutforrása minden belső bajunknak és még vég-zetessé válhatik, ha a tizenkettedik órában ki nem vágják ezt a bűzös,végromlással fenyegető fekélyt!'?"

Tejet, zsírt a város a központi elosztás révén kapott; sokszor későnés keveset. A polgármester június hónapra vonatkozó jelentéséneka közellátásra vonatkozó passzusaiból az derül ki, hogy Pozsony liszt-jutalékát a kormány nem tudta felemelni, a készlet kevés, ezért a városa főzőlisztadagját "habozva bár': 65 dekáról 50 dekára volt kénytelenleszállítani. A burgonyatermés elég jó lesz, korai burgonya van is már,

2. Paál Jób: Hova tünik el a zöldség, a főzelék és a gyümölcs? Nem adnak ki szállításiengedélyeket a külföld re, mégis mindent kicsempésznek - Kit illet meg jogosana nemzeti ajándék' - Maximális áron semmit nem lehet kapni - A központ ésa szindikátusok. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. június 20.,2-3.

27 Windischgrátz Lajos hercegről. a közellátásért felelős tárca nélküli miniszterrőlvan szó.

lK (G) [Gébay Miklós]: Szemle. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. június 23., 2-3.

24

de szállítása "a mult héten megakadt". Zöldborsó van a piacon, de babalig. A zsírtartalék kifogy, sertést szereznie a városnak nem sikerült.Tej is nehezen érkezik, két nagyobb tejtermelő a "kedvezőtlen vas utiforgalmi viszonyok" miatt beszüntette a szállítást." A tejfogyasztásiszokások kényszerű megváltozását jelzi, hogyamíg a békeévekben24-26 000 liter tej fogyott naponta, ekkor a lakosságnak 8000 literrelkellett beérnie.

A város törvényhatósági bizottsága gondoskodik tehát a "hadiel-osztás" -ról, havonta tárgyalja az élelmezés helyzetét és igyekszik el-hárítani az abban mutatkozó akadályokat, föllép az áruhalmozók ésárdrágítók ellen, illetve az eldugott élelem rekvirálás ával fenyegető-zik, továbbá ótestamentumi vádakat zúdít azok fejére, akik kibújnaka katonai szolgálat alól. A törvényhatóság hadisegély-felszólamlásibizottságában a szociáldemokrata párt is képviselteti magát; ennektagja a város életében később fontos szerepet betöltő Wittich Pál, a he-lyi szocdernek első szám ú vezetője - mindaddig, míg le nem mondmegbízatásáról arra hivatkozva, hogya bizottság többségévei szembennem tudja hatékonyan képviselni a munkásság érdekeit. Mindazonál-tal a napilap közleményeiből sejthető, hogy a város polgárai nehezenugyan, de (még) fegyelmezetten tűrik a nélkülözéseket.

A városok helyzetének a háború kiváltotta változásaira azonbana Nyugatmagyarországi Híradó is reagált, bár nem mindig közvetle-nül. Nem teljesen világos, hogy a Városok Lapjából vették-e át a lapegy másik helyén föllelhető utalás szerint szintén pozsonyi WolfZsig-mond cikkét," vagy a szerző csak kommentált a pozsonyi napilap-ban egy ott megjelent közleményt; tény, hogy az írásban tételesen fölvan sorolva, hogy mire is kellett a városoknak az őket kifizethetetlenadósságokba verő kölcsönöket fölvenniük beszállásolási költségekre,városi üzemek, víz-, világítási, forgalmi művek deficit jének fedezésé-re, a fokozott rendészeti kiadásokra, tisztviselők háborús segélyére ésemelkedő munkabérekre. Wolf szerint "a háborús kiadásoknak egynagy részére a városok nem a saját érdekeikból kifolyólag voltak kény-

29 A polgármester havi jelentése június hónapról. Nyugatmagyarországi Híradó,1918. június 28., 2.

.1tJ Wolf Zsigmond: A városok helyzete a háborúban. Nyugatmagyarországi Híradó,1918. augusztus 7., 2.

25

szeritve, hanem az állam érdekében történtek, mig a vidék az egészháború alatt a városi lakósságnál minden tekintetben sokkal jobbhelyzetben volt':" A cikk igényeket jelentett be bizonyos költségekneka minisztériumok részéről történő pótlására, s ehhez a szemlélethezvalamivel több mint egy hónap múlva a törvényhatósági bizottság iscsatlakozott. A szeptember elején tartott közgyűlésen a bizottság tag-jai országos akció megindítását határozták el, tiltakozván a belügy-minisztériumnak egy konkrét ügyben, "a város egy felterjesztésérefelélve" tett nyilatkozata ellen, mely szerint a katonai beszállásolasokköltségeit nem áll módjában megtéríteni. 32

Az egy-két hónap múlva bekövetkező földrengésre azonban mégalig utal valami. A polgári élet kellékei közűl még megmaradt ez-az, pél-dául a nők érdeklődése a szépítőszerek iránt. Az egyik reklámszövegbekiötlője szellemesen építette be a háborús években életbe léptetett cen-zúrára való utalást: "A cenzura hatalma,sem tudja azt a hirt elnyomni,hogya Diana puder és a Diana krém a legjobb szépítőszerek.?'

A lapszerkesztők és újságírók életét megnyomorító cenzúráról eb-ben az időben természetesen egy sort sem lehetett leírni; áldatlan ha-tásáról az egyik őszi, már az őszi rózsás forradalom idején megjelentszámban találunk egy cikket. A város és környezete sorsának év végibizonytalanná válása idején Vajda Ernő arról értekezett, hogya cen-zúra megszünt ugyan, de más okból mégsem kaphat nyilvánosságotminden információ: "sajnos, azelőtt nem volt szabad, most meg nemillik mindent megirni". (Valószinűleg a cseh légiók szándékaival kap-csolatos "rém" -hírekre, a város közelgő megszállására gondolt a szer-ző.) Vajda részben a cenzúrát teszi felelőssé azért, hogy a társadalomfelkészületlenül fogadta azt, ami 1918 őszén bekövetkezett. Azt, hogya háborús években nem lehetett értekezni a lapban például a haditit-kokról, helyénvalónak találja, de a cenzúra ezentúl "a legképtelenebb,a legostobább és haszontalanabb rendeleteket adta ki"; olyan dolgokrólsem volt szabad írni, amelyekről mindenki tudott, csak éppen - a tár-

31 Uo.32 Városi közgyülés. Interpelláció a zsirhiány miatt. Nyugatmagyarországi Híradó,

1918. szeptember 3., [1]-2.33 Többször szerepel a lapban, én a következö helyről idézem: Nyugatmagyarországi

Híradó, 1918. június 26., 5.

26

gyilagos hírszolgáltatás hiánya miatt - ezerszeresen felnagyított for-mában. Vajda két szemléletes példát említ. Az egyik: nem lehetett írnipéldául arról, hogy Zita királynénak koraszülése volt. A másik példapozsonyi: nyáron fönt a várban két katonát kivégeztek; hadifogság-ból szabadulva négy hét szabadságot kaptak, s ezt az időt meg akar-ták told ani valamennyivel. Ez természetesen lázadásnak minősült.A pozsonyi újságírók jelen voltak a kivégzésnél, mire azonban beérteka szerkesztőségbe, hogy tudósítást írjanak róla, már odaérkezett a tiltóparancs. Másnap az egész ország attól visszhangzott, hogy Pozsony-ban lázadás robbant ki."

A cenzúra következménye lehet az is, hogy a nyáron Pozsonybankitört néhány napos munkássztrájkról csak annak befejezése után ta-lálunk egy lakonikus hírt a lapban; igaz, a demonstráció szombat dél-ben kezdődött el, s a Híradó hétfőn nem jelent meg. Ebben a rövidhírben még a munkások követeléseire sincs utalás, mint ahogy arrólsincs szó benne, milyen ígéretekkel szerelték le a sztrájkban résztvevő-ket. A közlemény szövege ennyi:

.Szombat dél óta a pozsonyi munkásság is sztrájkolt azoknak a ki-vételével, akik mint vezényeltek dolgoznak a gyárakban. A munkaszü-netre a Magyar Kir. Államvasutak budapesti gépgyárában történt ese-mények szolgáltattak okot. A megyeházán tegnap délelőtt tárgyalásokvoltak Majthény József báró kormánybiztoshelyettes és a munkásságképviselői között, este pedig a szakszervezetek elnökei tartottak érte-kezletet, amely hosszabb vita után kimondotta, hogyamunkásságnaka sztrájk megszüntetését ajánlják oly módon, hogy még ma, legkésőbbazonban holnap, szerdán reggel az egész vonalon álljanak ismét mun-kába. Minthogy erről a határozatról a munkásság túlnyomó része mégtegnap este tudomást szerzett, a legtöbb üzemben már ma reggel fel-veszik a rendes munka fonalát?"

34 Aida [Vajda Ernő): A cenzura. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. november 13.2-3. Nyilván Ián Skapík és Martin Lípa 1918. június 5-én történt kivégzésérőlvan szó. A lázadás ról szőtt képzetek erősek lehettek; a kommunista korszak iro-dalmában a 72. gyalogezred egyik zászlóalj a több mint háromszáz katonájánakzendüléséről olvashatunk.

35 Pozsonyban véget ér a sztrájk. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. június 25., 5.(A fejlécen téves, 24-i dátum szerepel.)

27

Két dolog érdemel itt figyelmet. Az egyik: a különböző szakszer-vezetekbe tömörült munkások egyöntetűen beszüntették a munkát- a hírben utalt kivételek, a .vezényeltek" valószínűleg katonai igazga-tás alá tartoztak, esetükben a hadbíróság lett volna illetékes, ők tehátsokkal többet kockáztattak volna, ha részt vesznek a sztrájkban, minta többiek. A másik: a sztrájkot budapesti események váltották ki, egy-szóval az egész nagyobb összefüggésekbe illeszkedett, s több nagyvá-ros és a főváros egységes munkásvezetésére következtethetünk belőle.

A magyarországi nemzetiségek elszakadási igényeiről nem tudvagy legalábbis nem ír a lap. Nemzetiségekkel kapcsolatos feszültsége-ket inkább Ausztriában lát, Magyarországgal kapcsolatban erről főlegelvi síkon esik szó. A közvetlenül meg sem nevezett veszélyeket inkábbaz antanthoz kötík, bár az egyik, már idézett cikkből az is sejthetővéválik, hogy a nemzetiségek és a pacifisták fogyó türelme új, együttesveszélyforrást jelenthet:

"Kétségtelen, hogy ellenségeink saját sajtójukkal. közébünk küldöttszám os ügynökkel befolyásolják közvéleményünket; lázitják nemzeti-ségeinket. Nem lehet, nem szabad tűrni, hogy e nagyon is céltudatosrókák mellé a demokrácia jelszavát bögő különben jámbor birkák áll-janak. A legtisztább, legmélységesebb meggyőződésű demokratánaknem lehetnek közösek a céljai a fizetett ententeügynökkel. Emez áru-ló, amaz még a legrosszabb esetben is csak fantaszta, kettőjük közöttközösség nem létezhetik.":"

Az, hogya szlovákok csatlakozni fognak a csehekhez, valószínűlegalig merül föl ekkor a pozsonyiakban, hiszen a városban és környékénefféle igény a nyilvánosságban nem jelenik meg, közvetlen tapaszta-latokból tehát nem lehet erre következtetni. Olvashattak a központihatalmak ellen harcoló légiókról. s nyilván már azt is tudják, hogya Csehszlovák Nemzeti Tanácsot az antant elismerte szövetséges fél-ként - a korabeli jog szerint rendhagyó módon, minthogy Csehszlo-vákia nevű állam még nem létezett; ez magyarázhatja azt a hangnemet,amellyel a lap Masaryk egyik könyvére reflektál. A cikkíró semmibensem ért egyet a cseh professzorral, így az orosz kérdésben sem, magát

J6 (G): Szemle. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. június 23., 2.

28

a könyvet pedig, mint a háborús uszítás és pánszlávizmus dokumen-tumát, minden vonatkozásban elutasítja."

[ankovics Marcell író, országgyűlési képviselő azt írja idézettkönyvében, hogy nyáron hallott először arról, hogy az antant elha-tározta Magyarország eljövendő feldarabolását. Jankovics a júliusi ki-rálylátogatás idején az osztrák hegyekbe utazott, a Semmeringre, ittértesült egy német értelmiségitől arról, hogy Párizsban döntést hoz-tak: .Kőzép-Európa minden borravalóját a magyarokéból fizetik",s Pozsony Szlovenszkó fővárosa lesz. 38

Ősz elejéig a későbbi csehszlovákiai magyar kisebbség legképzet-tebb politikusa, ekkor még szintén a budapesti parlament tagja, SzüllőGéza sem tapasztalt meg semmit a szlovákok állítólagos elégedetlen-ségéből, sőt azután is csak apró jelek figyelmeztették az elkövetkezen-dőkre:

,,1918 szeptemberében mutatkoztak az első nyugtalanitó jelensé-gek. Beszámoló köruton voltam választókerületemben, Bazinban ésModorban és mint azelőtt, most is igyekeztem megtalálni az összhan-got a szlovák vezetők és a magyar hatóságok képviselői között. Velemvoltak a szlovákság vezetői közül Zoch Sámuel modori evangélikuslelkész, Iamniczky Ottokár bazini városi ügyész és Dusek Győző ki-rályi közjegyző is. Zoch ekkor már tudott arról, hogy a szlovákokszeptember végén értekezletet fognak tartani - erről később bizo-nyosodtam meg -, de sem előttem, sem a társai előtt nem tett em-lítést semmiről. Dusek például annyira nem tudott semmiről, hogymég engem kért meg, hogy helyeztessem át Pozsonyba közjegyzőneka magyarság érdekeiben tett működése jutalmaként. Annál nagyobbvolt a meglepetésem, amikor szeptember végefelé egyik pártfogoltam,Fábry Pál, bizalmasan közölte velem, hogy a nyugati hatalmak mármegegyeztek abban, hogy megteremtik Csehszlovákiát és az autonómSzlovenszkó fővárosa Pozsony lesz. A megrenditő hirről nyomban ér-tesitettem Wekerle Sándor akkori miniszterelnököt, de ő lekicsinylőkézmozdulattal vette ezt tudomásul és napirendre tért felette.

37 W. L.:Th. G. Masaryk. Russland und Europa. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918.augusztus 7., 6.

3H Jankovics é. n., 1.köt. ll.

29

Szeptemberben többször is jártam Bazinban és Modorban, de Zochmég mindig nem mert nyíltan beszélni?"

Érdekes adalék a pozíció- és világnézet -változtatások ügyéhez,hogy Zoch azelőtt Szüllő kortese, a megszállás után pedig Pozsony vá-ros és Pozsony megye zsupánja lett. Dusek Győző szintén 1919-ben,a csehszlovák érában kormánybiztos-helyettes lett Pozsonyban, Fábrypedig zsupán Sáros megyében.

A cseh légiók sziluettjénél fenyegetőbb nek tűnik föl a szomszédosvilágváros: Bécs. Szeptember végén, amikor a bécsi lapokban cikkekjelennek meg arról, hogy Ausztria igényt tart a városra, továbbá Po-zsony, Sopron és Vas vármegyék németiakta területeire - állítólag az el-veszett Boszniáért cserébe követelik Nyugat-Magyarországot -, a Nyu-gatmagyarországi Híradó szarkasztikusan veri vissza a "szörnyszülöttideá" -t, "aminél nagyobb szemérmetlenséget még az entente se mertprodukálni az őt éves háború alatt'." Jellemző, hogy a vezércikk írójatisztában van ugyan azzal, hogy "hűséges szövetségei nk': a csehek ma-guknak akarják a "tót vidékeket', az igazi (bár talán nem túlságosanveszélyes) ellenség Ausztria lesz, "az önmagával is tehetetlen vénasz-szony" "Politikai gondolatokban örök idők óta impotens vezérférfiaitalálták ki ezt a legujabb gyönyörűséges ideát, aminek hallatára nem isszabad lángra gyulnunk, csak egy cifra káromkodás lehet rá a legmél-tóbb felelet. Pozsony kellene nekik, ősi magyar dicsőségünk egy darab-ja, magyar királyok koronázó városa, csak azért, mert pár ezer embermég mindig beszél benne németül?" A város nemzetiségi tagoltságaa cikkíró szerint nem támaszthat alá jogtalan igényeket: "Pozsonybanvan magyarajkú. nérrietajkú és tótajkú elég, de mind a hármának csakegy szive van és az a sziv magyar:'

A megszállás utáni hónapok eseményei valóban azt mutatják, hogyaz őslakosság nagy arányában egységes marad. Ugyanazon a napon,amikor a Nyugatmagyarországi Híradó az "osztrák-német" igényeketvisszautasító cikkét közölte, Bécsben nyilatkozatot tett közzé a "németnemzeti párt szövetségének vezetősége", melyben cáfolta a csereal-

J~ Szüllő Géza: Husz magyar esztendő. Visszaemlékezéseim az elszakitott Felvidékküzdelmeire. Pesti Hírlap, 1939. február 12.,3.

40 Pozsony ... Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. szeptember 26., [1.]41 Uo.

30

kuról "egy parlamenti hirszolgálati ügynökség" által fölröppentetthíreket. A párt politikusainak tanácskozása "egész más tárgyakkalfoglalkozik'; s olyan tervről, amelyeket a lapok szellőztettek, "illetékesszemélynek nincs tudomása'." Pozsonyban azonban nem minden-ki érte be a cáfolattal. Két nappal annak megjelenése után a napilapa vármegyei törvényhatósági bizottság választmányának a közgyűléselé terjesztendő határozati javaslatát közli, amelyben az önvédelmielszántsággal a függetlenség fokozott igénye kapcsolódik össze. Azőszi közgyűlés elé kerülő, Katona Móric indítványára tárgyalt javas-lat "az Ausztriában megnyilvánuló politikai törekvésekkel szembena magyar külpolitika intézményes biztosítékainak megteremtése tár-gyában" azon alaptételre épül, hogy az 1867. évi XII. tc. - a kiegyezésitörvény - határozmányai katonai, külpolitikai és gazdasági tekintet-ben nem felelnek meg a "változott életviszonyoknak", ezért az "a ma-gyar érdekeknek nyomatékosabb érvényesitése mellett" revideálásraszorul. "A vármegye közönsége ezt annyival is inkább szükségesnektartja, mert Ausztriában egyes nemzetiségek mind leplezetlenebbüla magyar birodalom területi s politikai integritását és igyelsősorbanPozsony vármegyét támadják, ami sajnos illetékes részről sem meg-torolva, sem kellő eréllyel visszautasitva nem lett:' A napilap azért isbízik benne, hogy a közgyűlés egyhangúlag fogja határozattá emelnia javaslatot, mert ez állásfoglalást jelentene a "folytonos támadások-kal", az "orcátlan követelésekkel" szemben, melyek eleinte cseh, mostpedig ausztriai német részről nyilvánultak meg, s "amelyeknek éppena mi városunkra és vármegyénkre fájt a foguk"."

A baloldali forradalom nak sem lehet érezni az előszelét. A Nyugat-magyarországi Híradóban rendszeresen jelentek meg cikkek a szovjet-unióbeli állapotokról, főképp a magyar hadifoglyok sorsáról, ideértveazokat is, akik beléptek a Vörös Hadseregbe. Ám a bolsevik forra-dalomról korántsem csak negatívumokat olvashatunk, hiszen az azitteni értelmezés szerint a cárizmus, tehát a legembertelenebb ázsiai

42 (Az osztrák-nérriet nemzeti párt nyilatkozata.) Nyugatmagyarországi Híradó,1918. szeptember 27., 6.

43 Pozsonyvármegye az 1867: XII. törvénycikk revideálásáért. A vármegye a magyarérdekek intézményes biztosítékainak megalkotását kivánja. NyugatmagyarországiHíradó, 1918. szeptember 29.,3.

31

hatalmi forma ellen kitört polgári forradalom elágazása. amely lehe-tővé tette a breszt-litovszki béke megkötését. A legtöbb ilyen tárgyúcikk szerzője a somorjai Panajoth Gyula - az egyik hírből az derülki róla. hogy tb. főszolgabíró -. aki korábban megjárta a hadifogsá-got. Panajoth elég szakszerű en ábrázolja a szovjetunióbeli állapotokat.a polgárháború kegyetlenséget, a bolsevik rendszert és a kommunistahatalomátvétel utáni állapotokat. a .Jcontrarevolúció" "brutális elfoj-tását" s a polgárság elleni intézkedéseket is. Egyik cikkében azonbana következő megállapítás is szerepel: "Ami azon kérdést illeti. hogy ér-dekünkben áll-e, hogya bolsevikiek rendszere állandósuljon megint.egy határozott igennel kell felelni. - Ennek a rendszernek megdőléseazt jelentené. hogy a polgári elemeknek fanatikus gyülölete Németor-szág és Ausztria-Magyarország iránt újból felülkerekednék és az orosznépnek természettől örökölt békeszeretetét feldulni igyekeznének. Azorosz polgári elemek. amelyek cárukat oly könyörtelenül elárultak,nem sok szimpatiát érdemelnek?" A cikkíró szerint az orosz polgá-rok olyan pökhendiek, mint az antant, nem akarják befejezni a hábo-rút; államukat legyőzhetetlennek tartják. A bolsevizmus veszélyeibőle passzusnál Panajoth doktor azt emeli ki, hogyahazaérkező magyarhadifoglyok a polgárháború körülményei között oly igézet alá kerül-tek, hogy anyagi előnyök érdekében itt is ezeket az eszméket terjesz-tik majd. Saját oroszországi tapasztalatairól és a hadifoglyok életérőlszóló cikkei egyikében Panajoth arról is értekezik, hogy a hadifoglyokközött "a bolseviki eszmék" a fogoly táborokban uralkodó áldatlanállapotok következtében "rohamosan terjedtek", ugyanis aki csatla-kozott a bolsevikokhoz, javíthatott a sorsán. Akik beléptek a vörösgárdába, zsoldot, ellátást kaptak, "és a jogtalanul eszközölt rekvirálá-sokból egész kellemes exzisztenciát biztosithattak maguknak". Ennekhatását a magyar társadalom is meg fogja érezni: "Nem lesz olyan faluaz országban, amelyben hadifogoly nem térne vissza. És a visszatér-tek el fogják mesélni a látottakat, de nem az objektív szemlélők hig-gadtságával, hanem azon különös lelkiállapot hatása alatt, amely alámindazok, akik az orosz forradalomnak változatokban gazdag, véres

44 Panajoth Gyula dr.: A bolsevikiek országa. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918.június 12.,2-3. A szerző évekkel később, már magyarországi, váci szolgabírókéntkönyv alakban is kiadta a pozsonyi napilapban közölt cikksorozatát.

32

esélyeit [nyilván eseményeit - F. T. G.] látták, kerültek:' Tehát akiklátták egy autokrata birodalom összeomlását s az új rend fölépülésétolyan elemekből, amelyek sohasem vettek részt az állami életben."

A lap rendszeresen közli a kitüntetett pozsonyi katonák, népfelke-lők, honvédek, póttartalékosok névsorát - a tisztekét külön -, sokszorvégtelen listákat; éppígy a fronton elesett pozsonyiak, Pozsony megye-iek nevét, köztük ismert családok tiszt tagjaiét; látszik a hírekből, hogya tűzvonalban nincs osztálykülönbség. A hazatért és hazavárt katonákügye is nemegyszer föltűnik a Híradóban. A június 16-i számba pél-dául Ujjady Árpád főhadnagy, a szociális és munkaközvetítő irodavezetője ír cikket a hadirokkant-munkaközvetítésről, jelentések lát-nak napvilágot a hadirokkantak családjainak segélyezéséről; júniuselején arról olvasunk, hogya 71. gyalogezred zenekara ünnepi hang-versenyt tart, s a bevételt az ezred özvegyeinek és árváin ak juttatják.Később Kumlik Tódor polgármester fordul a város közönségéhez azorosz határ irányából hazaözönlő hadifoglyok "fogadása, ellátása ésfelszerelése" érdekében; mindezen feladatok ellátására a hadvezető-ség munkáján kívül "a társadalom segítő közrernűködésére" is szük-ség van. A hazatérőkről már Oroszországban és a hazavezető úton isgondoskodni kell. A Magyar Vöröskereszt egyesületek "hadifoglyokatgyámolító bizottsága" vállalta e feladatot, de a polgármester segítsé-gét kérte, ő viszont kénytelen volt "városunk mindenkor áldozatkész,hazafias és nagylelkű közönségéhez', a hivatalok, pénzintézetek, ke-reskedelmi és iparvállalatok vezetőihez, jótékonysági és egyéb egye-sületekhez, sőt, az egyénekhez is továbbítani a kérést, hogy segítseneka szükséges anyagi eszközök előteremtésében."

Hadifoglyok egyébként Pozsonyban és környékén is vannak; oro-szokról és olaszokról esik szó a lapban. Június elején például a várositanács egy belügyminiszteri rendelet folytán figyelmezteti "a közön-séget" hogy az orosz hadifoglyok szökésre való biztatása az országhadviselési érdekeibe ütközik és szigorú büntetést von maga után,

·15 Panajoth Gyula dr.: Oroszországban élő hadifoglyaink erkölcsi állapota. Nyugat-magyarországi Híradó, 1918. szeptember 4., 2.

46 Hazatérő hadifoglyainkért. Híradó, 1918. június 25., 6. [a címoldal fejlécén június24.!]

33

ezért az ilyesmitől mindenki tartózkodjék." Az egyik polgármesterihirdetmény szerint a hadifoglyok többsége nem egyszerűen munka-adóik rábeszélésére, hanem azok által segítve, még élelemmel is ellátvaszökött meg." A fogolyszöktetés jövedelmező üzletág lehetett, ugyanisa pozsonyi rendőrség a városból kiinduló szálakat követve egy egészszöktetőirodát leplez le - Bécsben.

A hadirokkantak ügye, a hadbavonultak családjának segélyezéseés az egészségvédelem is többször napirendre kerül a lapban. Ahogyaz ősz közeledik, a városban fölüti fejét a spanyoInátha. Az anya- éscsecsemővédelem ügyében tartott, szociális programot tárgyaló júliu-si értekezleten a hírneves gyermekorvos-professzor, Heim Pál tart- a lapban két részletben közölt - előadást e tárgykörben." (Egy év-vel később a várost irányító testület már az anya- és csecsemővédelmiközpont megteremtéséért mondhat köszönetet Heim professzornak.)

Ugyanakkor már előrevetül a város elcsatolását követő évek egyiklegmélyebb és legtartósabb csoportellentéte. Pozsony az utolsó év-tizedekben Magyarország egyik legfejlettebb iparvárosává vált, aholnemcsak a szociáldemokráciának volt jól kiépített bázisa, hanem a ka-tolikus munkásságnak is - szakszervezeteik tíz évvel korábban a ke-resztényszocialista mozgalom irányítój a, Giesswein Sándor közvetlenhatására alakultak politikai szerveződéssé. Augusztus végén botránytört ki az egyik keresztényszocialista népgyűlésen; erről a lap is be-számolt. A konferenciát az Országos Keresztényszocialista Szövetségés az ennek részét képező Keresztényszocialista Egyesület szervezte"aktuális társadalmi problémákról". Az esemény rangját a mozgalomországos rangú vezetői, Ernszt Sándor pápai prelátus, Haller István ésHuszár Károly - utóbbi az 1919-1920-as magyarország koncentrációskormány miniszterelnöke lett - jelenléte adta meg. Mindhárman ottvoltak az "intelligencia" részvételével tartott délelőtti értekezleten; este

;7 Nem szabad a hadifoglyokat szőkésre csábítani! Nyugatmagyarországi Híradó,1918. június 4., 4.

4R Miért szöknek meg a hadifoglyok? (Hirdetmény.) Nyugatmagyarországi Híradó,1918. augusztus 17.,4.

40 Az anyák és csecsemők védelme. Heim Pál dr., egyetemi orvostanár elöadásaa pozsonyi vármegyeházán tartott hétfői értekezleten 1. NyugatmagyarországiHíradó, 1918. július 10.,3-4. ; ll., július 11.,2-3.

34

három általános értekezletet tartottak, külön a németek, a szlovákok,illetve a magyarok számára. A németekén Huszár és Tobler János,a szlovákokén Haverla Péter, a pozsonyi Keresztényszociális Egyesülettárselnöke, a magyarokén Ernszt, Haller és Huszár mondott beszédet.A botrány ez utóbbin tört ki. A Híradó beszámolóját követően más-nap a "Pozsonyi keresztényszociális titkárság" vezetője, Tobler Iános"helyreigazító sorait hozza a lap:

"A »Nyugatmagyarországi Hiradó« tegnapi számában Keresz-tényszociálisták mozgalma Pozsonyban cím alatt leadott közleményhelyreigazitását kérjük. A Vigadó termében megtartott magyar gyü-lésen a szociáldemokratapárt szárnos tagja jelent meg, akiket Hu-szár Károly országgyülési képviselő beszédje kezdetén felszólitott,hogyagyülés zavartalan lefolyása végett válasszák ki maguk közüla »legtehetségesebb« egyént s a jelenlevő közönség előtt vívják megszóharcukat az elvi igazság kérdésében. Erre Holub Ferenc nevü elv-társukat jelölték ki a szociáldemokraták, aki vállalkozott az elvi szó-harcra. Huszár Károly országgyülési képviselő megkezdve fejtegetését,minden egyes pontnál megkérdezte a »legtehetségesebb« szociálde-mokratát, hogy megegyezik-e nézete az előadottakkal. amit az illetőkénytelen volt helyesnek elismerni. Ezt azonban megunta, mert egy-szerre nem volt található a pódiumon. Erre Huszár kijelentette, hogyaki a küzdőtérről elszökik, azzal szóharcot vivni nem lehet. Ezutána jelenlevő szociál demokraták mindenáron a rend és agyülés meg-zavarására törekedtek, amint a tegnapi lap közleményeiből is kitünik,egyikük fegyvert húzott ki, amit a közelben álló rendőr észrevett és

~I Tobler János (Sopron, 1889- ?) kelmefestő iparosnak tanult, majd szülővárosábana keresztényszocialista szervezet titkára lett. A háborúban a fronton szolgált, utá-na a pozsonyi keresztényszocialisták vezető szernélyisége: 1920-ig aPressburgerTagblatt felelős szerkesztője. A cseh megszállás után kulcsszerepe lett a katolikusszakszervezetek párttá szervezésében. Az 1920-as választások során a keresztény-szocialista párt képviseletében bejutott a tőrvényhozásba, 1922-ben azonban azilletőségi jog hiányának ürügyén megfosztották mandátumától, majd kíutasítot-ták az országból. Magyarországon is részt vett a keresztényszocialista mozga-lomban, a Keresztény Gazdasági Párt tagja volt. 1926-tól a Pest-környéki területmandátumával törvényhozó lett a budapesti parlamentben. Többször fölszólalta szociális kérdések, a munkanélküliség ügyében, a negyvenórás munkahét beve-zetését követelte.

35

nyakoncsipte az ipsét éskivitte a teremből. A gyűlés ezután a legszebbrendben folyt le, amit a jelenlevők közül bárki is bizonyithat?"

Az eset persze nélkülözi a drámaiságot, inkább kelt groteszk hatást,éppúgy, mint az egy hónappal később a városban lefolytatott hadbí-rósági tárgyalás is, amelynek vádlottjai a hét hónappal később kiki-áltott magyarországi Tanácsköztársaság majdani népbiztosa, Ham-burger Jenő, "a nagykanizsai csodadoktor, népfelkelő főorvos?" ésSneff József magán tisztviselő, szociáldemokrata párttitkár voltak. Azítélet, meglepő módon, igazolta a védelem állítását, tudniillik hogyelfogadhatatlan a honvédügyészségnek az az álláspontja, mely szerinta vádlottak irányításával Nagykanizsán "a haderő hátrányát célozónagy vasuti sztrájk készült, illetve forradalmi és antimilitarista célza-tú munkástanács lett légyen szervezve" Hamburgert végül "nyilvánoserőszakoskodás büntettében, a közcsend és rend elleni vétségben" és"fegyelmi kihágásban" mondták ki bűnösnek; a "rendkívül enyhítő"körülmények beszámításával végül a vizsgálati fogságon túlmenőenegyévi foglárfogházra (államfogházra) ítélték. Az állam hadi ereje el-len intézett háromrendbeli bűncselekmény "vádja és következrnényei"alól viszont felmentették.

Hamburger a kommunista korszakban Magyarországon kolportáltéletrajza szerint halálveszedelemben forgott ekkor: kevésen múlt,hogy nem végezték ki." Ez az állítás a ítélethozatalról közölt beszámo-

51 Keresztényszociálisták és szociáldemukraták. Híradó, 1918. augusztus 28., 4. Alap kommentárja Tobler leveléhez: "Mi a »helyreigazitást« szó szerint leközöljük,bár meg kell jegyeznünk, hogya levél nem helyreígazit]a, hanem ép ellenkezölegmegerösíti tegnapi kozleményünket"

" Hamburger [enő (Zalaudvarnok, 1883 - Moszkva, 1936) a Magyar Szociálde-mokrata Párt nagykanizsai csoportjának elnöke, a háború alatt orvos, majd főor-vos a városban müködö hadikórházban. Az ítélethirdetés után néhány hónappal,az öszirózsás forradalom idején elöször a párt központi titkára lett. Somogy vár-megyei kormánybiztosként a földfoglaló mozgalmak támogatója. Az 1919. már-cius 2l-én kikiáltutt Tanácsköztársaság idején a szeeialista párt és a kornrnunis-ták egyesülése után létrejött párt titkára, a földművelésügyi népbiztosok egyike,hadtestparancsnok. A kollektív nagyüzemek híve. Május végétől a közélelmczésországos irányítója. A Tanácsköztársaság bukása után, 1919 és 1922 között Auszt-riában és Olaszországban élt, majd Moszkvába ment.

SJ Dr. Hamburger Jenő az orvos és forradalmár ... 1956. A brosúra szerzöi szerint"a hadbíró ügyész Hamburgerre halálos ítéletet kért" (uo. 9).

36

ló ismeretében komolytalan. Úgy tünik föl, hogya hadbíróság mindenlehetséges eszközt megragadott arra, hogy csökkenthesse a Hambur-gerékra kiróható büntetést. Elég meglepö például, hogy maga a hadi-törvényszék cáfolja meg - illetve nem veszi figyelembe - a nyomozatieredményeket. Lássunk egy lényeges részletet az ítéletnek a Híradómunkatársa által valószínűleg gyorsírással följegyzett indoklásából:

"Az itélet indoklása szerint Hamburger dr. 1917. nyarán, amikorNagykanizsán igen rosszak voltak a közélelmezési viszonyok, kétröpiratot szerkesztett, amelyekkel a város polgármesterét becsmérel-te, illetve a nagykanizsai járás főszolgabirája ellen izgatott. Néhánynappal a röpiratok megjelenése után pedig egy nem általa rendezetttüntetö körmenethez a többek között azokat a nyilatkozatokat intézte,amelyek szerint, ha a főszolgabiró a gabonavásárlás ügyében kiadottés a közönségre sérelmes rendeletét 48 órán belül vissza nem vonja,úgy törni-zúzni fognak, a szuronyok erdejének és gépfegyvereknek isnekimennek.

Ez utóbbi cselekményben a nyilvános erőszakoskodás büntettét lát-ták fenn forogni.

A haditörvényszék azonban méltányolta Hamburger dr.-nak önzetlenfellépését, amellyel a munkásnép javának előmozditása végett szállottsikra [az én kiemelésem - F T G.] és ezért népfelkelő főorvosi rang-jának és orvosdoktori diplomájának érintetlen hagyása mellett szab-ta ki a büntetést. A haditörvényszék nem látta fenn forogni az államhadiereje elleni büntettet azon röplapnak állitólagos elterjesztésében,amely az annexiómentes békét követelte és ellenesetben a mindenkitelsöprő nagy áradat eljövetelét áhitotta. A biróság úgy találta, hogy azadott viszonyok mellett senki a kifejezésekben forradalomra felhívástnem láthatott, annál kevésbbé, mert a röplap elterjesztésével sokkalideálisabb célok lebegtek a terjesztők elött. A röplapban olvashatóazon kifejezésben pedig, hogy »üdvözőljük orosz forradalmár test-véreinket« ugyancsak nem látott büncselekményt a haditörvényszék,mert annak idején, vagyis f. év elején az orosz forradalmárokbanmindenki csak azt a szervezetet üdvözölte, amely első gyanánt sietetta béke megteremtésére. Az üdvözlet tehát a köznapi értelemben vettforradalom magvainak elhintését nem jelenthette. [...]

Az antimilitarista, forradalmi célzatú, államellenes és bolsevikiz-mussai szaturált orosz mintájú munkástanács megszervezésének vád-

37

ját pedig a honvédügyész még hétfőn tartott vádbeszédje folyamán ej-tette el és emiatt természetesen felmentő itéletet kellett hozni'?'

Az indokIásból is az derül ki: a hadbíróság is tudja, ha a vérontásmég nem fejeződött is be, a háborúnak vége."

54 Törvényszék. Ítélet a szociáldemok.raták bűn perében. Nyugatmagyarországi Hír-adó, 1918. szeptember 14.,5.

55 A Nyugatmagyarországi Híradó 1919.októberi számait eddig egyetlenegy közgyüj-teményben sem találtam meg, így nem tudtam szemelvényeket választani ennek azigen fontos hónapnak a közleményeiből. Októberben omlott össze a bolgár front,ekkor volt a német hadsereg fekete napja, s a hónap közepén jelentette be lY. Károlyaz Osztrák-Magyar Monarchia ausztriai részének föderalizálását. A budapesti par-lamentben Tisza István kijelentette, hogy a háborút elveszítettük.

38

Az őszirózsás forradalom 56

1918 végén a magyar társadalom mindennapjaiban a reakció és a prog-resszió - ez talán érzékelhető volt az előző fejezetből is - távolról semkülönült el olyan élesen, mint ahogyan az az 1919 utáni magyar emig-ráció sajtójában, majd a kommunista korszak szakirodaImában sze-repelt. A magyar állampolgároknak úgyszólván mindegyike érdekeltvolt egyfajta demokratikus, a háború minél hamarabb történő befeje-zését követő kibontakozásban, s nagy különbségre például a Weker-le-kormány hívei és azok között, akik a Károlyi Mihály vezetéséveloktóber 24-ről 25-re virradó éjszakán Budapesten megalakult MagyarNemzeti Tanácsra bízták volna az ország sorsát, pozsonyi vonátko-zásban alig világítanak rá a fő forrásunkat képező napilap szeptembervégéig megjelent közleményei vagy a későbbi visszaemlékezések. Úgytűnik föl, mintha a katonai vereség Tisza által történt beismerésénekhatására egyszerre, előzmény, előjelek nélkül törtek volna ki alefojtottindulatok. A novemberi forradalmi napokban Vajda Ernő éppen arrólírt cikket a lapb a, hogy "az új rend, az új hatalom, új világ" a "csendes,konzervatív városban" régi, kopott eszméket talált, amelyek követőiegyszerűen félreálltak az útból; még szellemi csatákra sem került soraz új elvek híveivel. "Megtörtént az a szinte elképzelhetetlen eset, hogyuralomra jutottak olyan pártok, amik legtöbb helyen meg sem voltakszervezve, így Pozsonyban sem:' Az új eszmék a szellemi arisztokráciaegy részét már korábban meghódították ugyan, de a .Jcornoly, gon-dolkodó, olvasó és folyton tanuló emberek [...] kifelé sosem szerettekszerepelni". Most viszont gyorsan meg kell szervezni a már hatalomra

56 E fejezethez a Híradó közleményein kívül fölhasználtam Fogarassy László tanul-mányának adatait is (Fogarassy 1968).

39

került pártokat, részben azért, mert következnek a választások," "deennél a praktikus fontosságnál is nagyobb érdek az, hogy egy-egy pártmost, amikor uralmon van, minél több harcot [síel] és hivet hódítsonmagának, hiszen az elvek és eszmék elterjedése és diadala mégis csaksarkal minden meggyőződéses embert': Fontos tehát a cikkíró szerint,hogy a bukott pártok emberei ne álljanak félre álszeméremből, hanemcsatlakozzanak az új világhoz. Nyilván az új közvélemény kialakulá-sát sürgeti itt Vajda, aki egyébként a szerveződő Országos RadikálisPárt nak lett a tagja. "A régi világ összeomlott. Uj, épitő munkára szö-vetkezik mindenki. Tehát számot vetni a lelkiismerettel és csatlakozniaz új ideálok mellél?" Az úgynevezett "polgári demokratikus" államkiépítésére azonban nem maradt idő.

A pozsonyi forradalom napjának eseményei egyébként nem sokattükröznek Vajda Ernő aggályaiból. Az őszi rózsás forradalom napján,1918. október 31-én, a Batthyány téren (a későbbi Prímás téren) tar-tott népgyűlésen - voltak olyan csoportok, amelyek nemzeti színűs voltak, amelyek vörös zászlók alatt vonultak a térre; az előbbiek közétartoztak az egyetemisták és a vasutasok - főképp azoknak a pártok-nak a prominensei tartották a beszédeket, amelyek az aznap a föváros-ban hatalomra került, Károlyi Mihály vezette koalícióhoz tartoztak:függetlenségiek és szociáldernokraták, illetve azok, akik az akkor Po-zsonyban még nem is létezett polgári radikális párt bázisát alkották."E pártok-csoportok képviselői kerültek be a helyi Magyar NemzetiTanács végrehajtó bizottságába, amelynek megalakításáról a népgyű-lés döntött. A lap szerint körülbelül ötezer polgár, munkás és diák ün-nepelte a téren a rend, a függetlenség, a béke, a személy- és vagyon-biztonság eljövetelét. A "rendezők" között ott találjuk a városvezetéstöbb szernélyiségét, a törvényhatósági bizottság más-más pártállásútagjait. A függetlenségi párt ügyvezető elnöke, Szappanos Lajos javas-latára a gyűlés elnökéül közfelkiáltással Brolly Tivadar nyugalmazottfőpolgármestert választották meg. A "hivatalos" beszédeket Jankovics

57 A Tanácsköztársaság kikiáltásáig hivatalban lévő kormányok, a Károlyi-, illetvea Berinkey-kormány végül egyáltalán nem tartottak választásokat.

" Aida [Vajda Ernő]: Pártok. Nyugatmagyarországi Híradó, 1919. november 7., 2.," A gyűlés részletes leírása: Nagy népgyűlés Pozsonyban a demokrata Magyaror-

szág mellett. Nyugat-magyarországi Híradó, 1918. november 1., [I ]-3.

40

Marcell, a Függetlenségi Párt elnöke, Fejér Miksa tiszteletbeli városifőügyész - Jászi Oszkár híve, polgári radikális - és a szociáldernok-rata, német nemzetiségű Wittich Pál tartották. A Híradó szerkesztőinyilvánvalóan [ankovicsét tartották olyan beszédnek, amely kifejeztea polgárok többségének akaratát; a vezércikkben ott szerepel, hogya függetlenségi párti vezető mindegyik mondatát - követelte példáulaz azonnali különbékét, a dolgozóknak a hatalomból való részesülését.az ország függetlenségér, területének integritását és ezen belül a nem-zeti kisebbségek önrendelkezési jogát - örömujjongás kísérte. A laphivatkozott száma éppen ezt a beszédet közölte teljes egészében. Wit-tich jelentette be a szociáldemokraták csatlakozását a Magyar Nem-zeti Tanácshoz, s az általános, egyenlő és titkos választójog mellett azország aznap Budapesten is kikiáltott függetlenségét is követelte. (Né-met nyelvű beszédében Pozsonyt előbb Pressburgként említette, dea tömeg azt követelte, hogy magyarul használja a város nevét. Wittichnem zavartatta magát, a kővetkező mondatában azonban a várost márPozsonyként emlegette.) Ezután Iankó Zoltán helyettes korrnánybiz-tos lépett az ernelvényre, és bejelentette, hogyafővárosban a MagyarNemzeti Tanács alakított kormányt. (A gyűlés alatt kapta meg ugyan-is Kumlik Tódor polgármester az új kormány központi körözvényéttartalmazó táviratot.) A gyűlés "pótszónokai" között szerepelt ZalkaiAlajos a "szabad polgárok" részéről, aki egyúttal "bevétette magát"a Nemzeti Tanácsba is. A szervezők előbb tiltakoztak: a tanács tagjaita gyűlés választotta meg, a listán önkényesen nem lehet változtatni, deZalkai válasza után - hogy ez esetben kérdezzék meg a népet - enged-tek, fölvették öt is a tanács tagjai közé. Ezt az epizódot Vajda Ernő örö-kítette meg, a következő szkeptikus kommentár kíséretében: "A népmaga a legnagyobb zsarnok, két ember már a nép és mindenkinek vanlegalább egy híve.?" (Ugyanő jegyzi meg a gyűlésről: "A nép élveztea szép beszédeket, szegény Tiszát talán éppen abban a percben abcu-golta gyülölettel, amikor beléje furódott a gyilkos golyó'~) Zalkai ké-sőbb a németek radikális demokrata párt jának egyik vezetője lett. Eza párt az első időszakban német önrendelkezést kővetelt, majd a cseh-szlovák irányzathoz csatlakozott, de később a vezetősége megbukott,

60 Vajda Ernő: Forradalom. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. november 3., 2.

41

a tagság leváltotta Zalkait és a másik vezéralakot, Dewald Hugó tánc-tanárt. Ezután a párt a pozsonyi őslakossággal közös akaratát nyilvá-nította ki a város megszállása ellen.

A nagygyűlés a következő határozatot fogadta el:"Az 1918. évi október hó 31-én Pozsonyban tartott népgyülés

kimondja, hogy az ország válságos helyzetéből egyedüli kivezető úta Magyar Nemzeti Tanács programmjának megvalositása. Elhatároz-za ezért a népgyülés, hogy a Magyar Nemzeti Tanácshoz csatlakozikés működését teljes erejével támogatja, mert egyedül csak a NemzetiTanács programmja biztosíthatja a rögtönös békét, az önálló és füg-getlen Magyarország teljesen demokratikus megszervezését, az országterületi sértetlenségét, szóval: az ország megmentését! A népgyülésfelhivja a polgárságot, a katonaságot és az ifjuságot, hogy a MagyarNemzeti Tanács utasitásait kövesse.v'

Iankovics Marcellen, Iankó Zoltánon és Fejér Miksán kívül bevá-lasztották a végrehajtó bizottságba Arkauer Istvánt, a Nyugatmagyar-országi Híradó főszerkesztő-tulajdonosát és a polgári pártok ismer-tebb - a törvényhatósági bizottságban is dolgozó - tagjai közül BrollyTivadart, dr. Trszténszky Ferencet, Sebestyén Árpádot (az utóbbikettő a következő években a szociáldemokrata párt tagjaként töltöttbe politikai szerepet) és a függetlenségi párt ügyvezetőjét, SzappanosLajost. A szociáldemokrata pártot az elkövetkező években is politikaiszerepet játszó Wittich Pál, Maszár Ágoston, Nagy Gyula és MayerSamu képviselték még. A gyűlésre szintén fölvonuló 13. honvéd pót-zászlóaljból Samarjai Leölkes Sándor alezredes és Perczel Móricz fő-hadnagy került be a végrehajtó bizottságba. A gyűlés befejezése utána résztvevők egy része a honvédfogházba ment, hogy szabadlábrahelyezzék a katonai foglyokat, köztük dr. Hamburger Jenőt. Másoka vízikaszárnyára szögezett Habsburg-címer ellen intéztek rohamot,továbbá lefegyvereztek egy katonai őrjáratot. Annak, hogy a katonáknem tanúsítottak ellenállást, továbbá hogy a szolgálatban lévő rend-őröket bevonták - nehogy jelenlétük "izgassa a népet" -, feltehetőenrésze volt abban, hogy az antimilitarista lelkesedés átcsapott fosztoga-tásba: a Hungária és Savoy kávéház, valamint a Magyar Király szálloda

6' Nagy népgyülés Pozsonyban a demokrata Magyarország mellett. Nyugatmagyar-országi Híradó, 1918. november 3.

42

ablaküvegeit betörték; a Savoyt ki is fosztották. Ezután a tömeg egyikrésze il zsidó kereskedők lakta Vártelek utcába vonult a rablás nyilván-való, illetve a pogrom valószínűsíthető szándékával, a másik pedig azakkori Szilágyi Dezső utcai (később Hosszú utca) boltokat fosztotta ki.Az előbbiek ellen a 72. ezrednek a várlaktanyában élszállásolt katonáitvetették be, az utóbbiak után a városházán tartózkodó harminc rend-őrt küldték Királyaikapitány vezetésével. Az újságíró szerint: "Mégkardot se kellett rántaniuk, pofozással verték szét a csűrhét."?

A polgári demokratikus forradalom e kevéssé reményteli kezdeteiután a városban mégis sikerült megőrizni a rendet; további fdrOh!i,lásokat majd a Budapestről vezényeIt "matróz" -különítmény oko:« 'l\

A város törvényhatósági bizottsága néhány nappal később rcndk ivuliközgyűlésén csatlakozott a Károlyi-kormányhoz."

Pozsony vármegye téli közgyűlése csak másfél hónappal később voltsoron, december közepén került a megyegyűlés elé a hivatalos leirata népkormány megalakulásáról. Ekkor az állandó választmány azt ja-vasolta, hogy "a vármegye közönsége" küldjön a kormányhoz üdvözlőfeliratot, az indítványt azonban a megyegyűlés nem fogadta el, hanemSzüllő Géza javaslatára a leiratot egyszerűen "tudomásul vették'." Azelső napokban Szmrecsányi György, a város és a vármegye föispánja,közélelmezési-közrendészeti kormánybiztos, ezt követően pedig lovagGerstenberger Frigyes tábornok, helyörségparancsnok is lemondott.A tábornok azzal indokolta lemondását, hogy osztrák állampolgárkéntnem tehet esküt a Magyar Nemzeti Tanácsra. Szmrecsányit BatthyányTivadar, az új kormány belügyminisztere fölszólította ugyan, hogymaradjon a helyén, de ő arra hivatkozott, hogy a változások következ-tében nem lehet bizonyos a többség általi támogatottságában. Szmre-csányi feladatait [ankó Zoltán kormánybiztos-helyettes vette át, akitmaga a kormánybiztos-föispán javasolt saját posztjaira." A későbbi

62 Vajda Ernő: Forradalom. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. november 3.A rend-bontás részletes leírása: Csőcselék feldúlta abelvárost. Nyugatmagyarországi Hír-adó, 1918. november 1.,6.

63 Városi közgyülés. Pozsony város a népkormány mellett. Szmrecsányi György fő-ispán búcsúlevele. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. november 5., 2.

64 Pozsonyvármegye téli közgyülése. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. december17.,3.

65 Szmrecsányi György főispán és kormánybiztos lemondása. Iankó Zoltánt a bel-

43

emlékezésekben, szakirodalomban találunk ugyan olyan állítást, melyszerint Iankó a forradalmi kormány szavára került volna elő a semmi-ből, de valójában nem volt "homo novus": korábban városi tanácsositisztet töltött be, és már a háború utolsó hónapjaiban, a Wekerle-kor-mány idején kormánybiztos-helyettesként dolgozott együtt Szmrecsá-nyival. A városparancsnokságot és a honvédkerületi parancsnokságotösszevonták, ennek vezetője Czitó Károly altábornagy lett. A MagyarNemzeti Tanács megalakította pénzügyi, élelmezési, ruházati, a pol-gárőrség szervezési ügyében müködő és általános szervezőbizottságát,melyek működéséről a Híradó folyamatosan tudósított. Utóbb a lesze-relő katonák fogadására és elhelyezésére is működtettek egy bizott-ságot. A központi Nemzeti Tanáccsal való közvetlen kapcsolatfelvételcéljával Jankovics Marcell és Wittich Pál már az első napokban Buda-pestre utazott, gyakorlatilag eredménytelenül. Azt, hogy a városnakmeg kell küzdenie a szomszéd nemzetek aspirációival, következéskép-pen nem maradhat őrizetlenül, fegyveres erő nélkül, a Tanács tagjai,de valószínűleg a város polgárai is tudatosították, a lap szerkesztőisem feledkeztek el ennek fontosságáról a függetlenségi illúziók lázá-ban. Iankovics így írja le az őt Budapesten, a központi Nemzeti Ta-nácsnál ért benyomásokat:

"A budapesti városházán a »nernzeti tanács« fogadott bennünket.Csak kettőt ismertem a nagy asztalnál ünneplő urak közül, de nem isvoltam kíváncsi a többiek nevére. Hock János," akivel évekig együttültem a »Ház« padsoraiban, kenetes, gyönyörű beszédet intézett hoz-zám, annyi sallanggal, mintha én egymagam volnék a »nernzet«, pedigén nem az a nemzet voltam, akire ő gondolt. Utána Bokányi Dezső"

ügyminiszter megbizta a főispán-kormánybiztosi hivatal vezetésével. Nyugatma-gyarországi Híradó, 1918. november 3., 3-4.

6" Hock jános (Devecser, 1859 - Budapest 1936) római katolikus pap, justh Gyula,majd Károlyi Mihály híve, az 1918. október 31-én megalakult Magyar NemzetiTanács elnöke. November 16-án ő kiáltotta ki a Népköztársaságot. A Tanácsköz-társaság kitörése után Csehszlovákiába menekült, ahol rövid időre bebörtönöz-ték. Később Bécsben, az Egyesült Államokban, majd Párizsban élt, 1933-ban visz-szakőltőzött Magyarországra.

«: Bokányi Dezső (Pest, 1871 - Szovjetunió, 1940) kőfaragó, betegsegélyező pénz-tári tisztviselő, az Építőmunkások Országos Szövetsége elnöke, a szociáldemok-rata párt (MSZDP) vezetőségi tagja, a munkásmozgalom német klasszikusainak

44

zsíros an sugárzó arccal szónokolt hozzám, mintha én egymagam vol-nék a nép, - pedig én nem az a nép voltam, akihez ő beszélt. [...]

Egyenesen megmondtam Hock Jánosnak és társainak, hogy mi po-zsonyiak először is rendet akarunk, - józan, okos rendet és nem kon-tár frázisokat, - ha kaphatunk, még jó katonákat is akarunk, - mertmi nem akarunk csehszlovákok lenni. Az Istenért, szedjék magukatössze - mert mi itt »Dévény kapujánál«, hol betör a Nyugat, - világo-san akarunk látni. Újra szónokolt a két szerencsétlen ember, - ígérték,hogy megvédik Pozsonyt. Beszéltek a dicső forradalom vívmányairól,mire szokott szerénytelenségemmel megjegyeztem, hogy tévednek,mert a dicső szót inkább dicstelennel kellene helyettesíteni. Az egyet-len vívmány eddig az, hogy a magyar föld minden szomszédja készülmegszegni a tíz parancsolat egyikét: »ne kívánd a te felebarátodnakházát... «"68

A rend megteremtése és a katonaság megérkezése azért vált már azelső napokban sürgetővé, mert ha Pozsonyban sikerült is megakadá-lyozni az atrocitásokat, illetve megfékezni az azokban résztvevőket,a megye jelentős részében azonnal megkezdődtek a fosztogatások,erőszak alkalmazása a gazdagokkal szemben, sőt, több helyütt pog-romot is szerveztek. Ezekben az eseményekben a feloszlatott egysé-gekből hazatérő katonák, illetve azok a katonaszökevények vállaltakfőszerepet, akik tömegével bujdostak a Pozsony környéki hegyekben;az egyes településeken hozzájuk csatlakozott, illetve őket követtea csőcselék. Rablást, fosztogatást, pusztítást jelentettek a Hegyentúlijárás és a Pozsonyi járás egy részéből, a Malackai járás majdnem min-den községébő!. A föllázadt katonáktói és a helyi rablóktóileginkábbsújtott települések közül a lap a következőket nevezte meg: Malacka,Gajar, Morvaszentjános, Bazin, Dévényújfalu, Szentgyörgy, Stomfa.A hatóságok elmenekültek, a pozsonyi polgárőrség pedig még nem

fordítója. 1918 őszén a Nemzeti Tanács és a budapesti Munkástanács tagja, a Ta-nácsköztársaság hónapjaiban munkaügyi és népjóléti népbiztos, majd a VörösHadsereg harmadik hadtestének parancsnoka. A Tanácsköztársaság után halálraítélték, de fogolycsere-egyezmény révén 1922-ben a Szovjetunióba távozott. Bőr-tönkórházban halt meg.

OH Iankovics é. n., I. köt. 33-34.

45

volt megszervezve." A városi helyőrség föloszlott, a helyben mara-dó tiszteket és tiszthelyetteseket a városi rendőrséghez irányították;ez alig érte el a háromszáz főt. A karhatalom megszervezése a tanácsvégrehajtó bizottságán belül Leölkes alezredes feladata volt; ő egyrészttoborzási felhívásokat ragasztatott ki a városban, másrészt meghir-dette a polgárőrség megalakítását. Ez utóbbiba főleg tanárok, diákok,egyetemi hallgatók, tisztviselők léptek be - illetve ők tartottak ki ott.(Fogarassy szerint annak, hogy kevesen jelentkeztek, majd egyre töb-ben elmaradaztak, az adja meg a magyarázatát, hogy sem zsoldot, semmunkabér-megtérítést nem kaptak.) Polner Ödön, az egyetem rekto-ra már a lap november 3-i számában fölhívta a diákságot, hogy minéltöbben jelentkezzenek nála, ő fogja a polgárőrséghez irányítani őket.Ugyanebben a blokkban van szó a katona- és a munkástanács megala-kulásáról." Néhány nap múlva hírt közöl a lap arról, hogy az evangé-likus líceumban is megszervezték a nemzetőrséget; érdekessége, hogya hatvanfös csoport vezetője - Mészáros György tartalékos főhadnagy,a líceum tanára mellett - Hamvas Béla tartalékos hadnagy, tanárje-lölt, a későbbi jeles esszéíró és filozófus." Az első elesett nemzetőrökegyike egyébként a líceum VIlI. osztályos tanulója, Neuwirth Imrelett. Az őrség megalakulásának idején iskolai szünet volt, az intézeteknem léphettek azonnal kapcsolatba a diákokkal, így azok lelkesebb-jei közvetlenül jelentkeztek a szervezőknél: Neuwirth november 7-énNagysenköcön halt hősi halált a "néprablók elleni harcban"."

A katonatanácsok sok helyütt, főleg a fövárosban olyan, a NemzetiTanáccsal párhuzamosan működő hatalmi struktúrák voltak, amelyeka forradalom természetéből adódóan a főhatalmi szervek funkcióit ismaguknak igényeltek, sőt, ezeket gyakorolták is. A pozsonyi katona-

6. A Magyar Nemzeti Tanács. A közrend biztosítása. Nyugatmagyarországi Híradó,1918. november 5., 4. A nagytapolcsányi és vágújhelyi pogromhangulatróllásdOrbán Gábor hamarosan idézett írását. Fogarassy László utalt írásában szerepel,hogy Stomfán is pogromveszély volt, de ezt a pozsonyi kadétiskola hallgatói meg-hiúsították.

70 Adakozzunk a Nemzeti Tanács céljairal. Lépjünk be a Polgárőrségbe! Nyugalma-gyarországi Híradó, 1918. november 3., 4.

71 A Iiceumi nemzetőr szakasz megalakulása. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918.november 6., 4.

72 A líceum gyásza. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. november lü., 4.

46

tanács fő célja viszont az volt, hogy hazajuttassa a városban tartózko-dó, illetve keresztülutazó, a forgalmi viszonyok következtében esetlegvárakozás ra kényszerülő, nem a magyar nemzethez tartozó - horvát,cseh stb. - katonákat, miután leadták fegyverüket és az élestölténye-ket. A pályaudvart e célból erős készültséggellátták el. A katonatanácsfeladatának tekintette a "visszamaradó magyar katonák" egyéni osz-tályozását s elsősorban a családosoknak és akiknek "eltartása otthonbiztosítva van" a hazabocsátását." Több mint két héttel a forradalomkezdete után olvashatunk egy hírt a lapban arról, hogy hazaérkezetta frontról a 13. gyalogezred egyik nagy csoportja; a katonákat az oszt-rákok le akarták fegyverezni, de ők nem hagyták magukat." Ugyan-ennek a számnak az első szalagcíme és cikke az egyik reális veszélyelhárultáról is tájékoztatja a pozsonyiakat: már biztosnak tűnik föl,hogy Ausztria részéről nem kell tartani fegyveres agressziótól." A lapaz előző napon számolt be a városi közgyűlésen elhangzottakról, aholmég napirendre került, hogy az osztrákok Pozsonyt is be akarják ke-belezni.

Az, hogy az északi megyékben sok helyütt fegyveres katonák szer-vezik vagy hajtják végre a fosztogatásokat, hamar köztudottá vált; kü-lönösen a kötelékekben közeledő szlovák katonáktóI tartottak. VajdaErnő szerint a pozsonyiak savanyú képet vágva, ijedten, revolvert szo-rongatva hallgatták az egész megye felégetéséről szóló rémhíreket:

"Négy nap előtt az a hir volt Pozsonyban elterjedve, hogy egy felvi-déki városunkban fellázadt egy ezred, egy tót legénységből álló ezred.A magyarság elmenekült, még neveket is mondtak, Pozsonyban is is-mert neveket, hogy ezek is itt vannak már. Szóval igaz a hir, szent igaz,oh, szörnyűség! Tegnap este beszéltem annak a bizonyos tót ezrednekegy katonájával, itt Pozsonyban, a Lőrinckapu-utcán. Megkérdeztemtőle, mi ujság abban a városban?

Ezt felelte:

73 A jövő feladata. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. november 5.,3.74 Megérkeztek a pozsonyi honvéd ek. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. novem-

ber 20., 3.75 Német-Ausztria nem küld csapatokat Magyarország ellen. Nyugatmagyarországi

Híradó, 1918. november 20., [1.]

47

- Semmi. Csend van. Én ma jöttem el, szétszaladt az egész ezred,mert az a hir terjedt ma ott el, hogy jönnek a csehek'?"

Láttuk, hogy Pozsonyban a forradalom kitörésének napján a tün-tető tömeg egy töredéke elindult kirabolni a zsidókat, a későbbiekbenilyesmi nem történt. A lap hírt adott viszont a nyelvhatár fölötti pog-romokról. A kommunista korszak magyarországi történetírása a vi-déki forrongásokat forradalmi megmozdulásokká manipulálta ugyan,noha az a jegyzőkön, esetleg a földbirtokosokon kívül jobbára a zsi-dók ellen irányult, s a forradalmi lendület gyakran ki is merült azokkirablásában vagy bántalmazásában. A könyvünk előző fejezetébentöbbször emlegetett árdrágítókat, áruuzsorásokat országszerte sokana zsidókkal azonosították, de ez nem volt szükségszerű, talán általá-nosan jellemző sem. ANyugatmagyarországi Híradóban nem jelentmeg antiszemita hangvételű közlemény. A pogromokat viszont a laptermészetesen elítélte. Helyet adott például az ekkor még keresztény-szocialista tanár, Orbán Gábor vidéki helyzet jelentésének:

"A kegyeletes napok elszólitottak Pozsonyból s 5 nap óta nem vol-tam tájékoztatva arról, minő nyomokat hagyott a nagy idők járásavárosunk képén. Megnyugvással láttam, hogy Pozsony városa méltómaradt a maga fényes történeti mult jához s nem veszélyeztette za-vargásaival a népuralom megszilárditását. Azokból azonban, amiketa felső vidéken láttam és hallottam, az a kötelesség hárul reám, hogya nagy nyilvánosság előtt néhány fontos kijelentést tegyek.

Az emberiségnek [síel], a békés szeretetnek voltam a hirdetője ésa cselekvője s megborzadva láttam azt a becstelenséget, amellyel részegbandák békés szándékú zsidó polgártársaink házát megrabolták és le-rombolták Nagytapolcsányban. Egész erkölcsi valóm fellázadt, amikorYágujhely lángbaborulását vonatom ablakaiból szemléltem s láttama vonatomra menekülő, meggyötört zsidó asszonyokat és gyermeke-ket. Fájdalmas részvéttel hallottam a Pozsony körül történt bestiálisüzelmeket s mint a pozsonyi keresztény szociális egyesület ügyvezetőelnöke - erős szóval tiltakozom azon perfidia ellen, amellyel részegbandák a kereszténységet bemocskolni akarják, amikor tettüket a tö-meg előtt a tűrő keresztény nép jogos bosszújának arrogálják.

7ó Aida [Vajda Ernő]: Tekintetes közönségl Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. no-vember 5., 3-4.

48

A kereszténység oly ideális erő, amelye banditák lelkébe bele nemfér s minden becsületes keresztény fegyverrel a kezében fogja megvé-deni zsidó honfitársait az ilyen »keresztény« vandalizmus ellen. A ke-resztény szociálizmus nem fog antiszemita posványokba sülyedni;reméljük, a nagyközönség csakhamar tisztább képet alkot törekvése-iről. Mi az embereknek nem a vallását firtat juk, hanem a becsületétnézzük.

Minden becsületes embert testvéri csatlakozásra szólitunk fel:szociáldemokrata munkástestvéreinket épúgy, mint az intelligenciát.Minden hazafi egy pártban legyen s aki megakarja osztani a nemzetet,a népuralom ellen tör és a nemzet ügyének árulója."?

A felekezetek egyházi vezetőinek együttes kiállását tükrözi "a po-zsonyi papság" Nemzeti Tanácshoz intézett levele, amely konkrétutalások nélkül utasítja el "egyes pozsonyi lapok" felekezeti vitákatszítani próbáló közleményeit. Hogy esetleges antiszemita írásokkalvagy a Nemzeti Pártban magukat képviseltető pártok, radikálisok ésszocialisták antiklerikális retorikájával, esetleg a november első nap-jaiban megalakult, Zalkai Alajos és Dewald Hugó vezette RadikálisDemokrata Párt propagandájával (vagy mindegyik említett jelenség-gel) szemben íródott-e meg a levél, nem derül ki tehát, az viszont tény,hogy aláírói a társadalmi egység fönntartását tekintik céljuknak, ezértkérik a Nemzeti Tanácsot, "hogy figyelmeztessen minden lapot a kö-zös hazafiui munka támogatására s [hogy] ne adjanak alkalmat a kivá-natos hazafias együttérzés esetleges megbornlására","

A szerveződő karhatalom, a nemzetőrség néhány nap alatt paci-fikálta Pozsony vonzáskörzetét. Malackán azonban a kadétok bele-futottak a 25. császári és királyi (cseh) gyalogezred katonáiba, akikgépfegyvereket állítottak föl, hogy megakadályozzák a magyar karha-talomnak a községbe való bevonulását. A kadétok által küldött követ

77 Orbán Gábor dr.: Zsidóüldözés. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. november6.,4.

n A pozsonyi papság levele a Nemzeti Tanácshoz. Nyugatmagyarországi Híradó,1918. november 9., 4. A levél aláírói Kazacsay Árpád apátkanonok, Schmidt Ká-roly Jenő, az ágostai evangélikusok esperese, Balogh Elemér református lelkész,a későbbi püspök és a két főrabbi, Scheiber Akiba az ortodox és Funk Sámuel dr.a neológ izraeliták nevében.

49

előtt a cseh parancsnok kijelentette, hogy alakulata rendfenntartáscéljából lépte át a határt amegalakult és Szakolcán működő szlovákkormány parancsára, és kivonulni is csak akkor fognak, ha azt Szakol-cáról elrendelik.

Az előzményekböl a pozsonyi napilap kevés információt közöl, deezek hamarosan ismertté váltak. 1918. október 28-án Prágában kiki-áltották a Csehszlovák Köztársaságot. Az új államot létrehívó, "legi-timáló', illetve képviselő Csehszlovák Nemzeti Bizottság deklaráltaaz ország határait; e határokon belülre esett a mai Szlovákia egész te-rülete a nyelvhatár alatti déli savval, a magyar nyelvterülettel együtt.Két nappal később, 30-án Turócszentmártonban megalakult a SzlovákNemzeti Tanács, amely bejelentette a Csehszlovák Nemzeti Bizottság-hoz, illetve Csehszlovákiához való csatlakozásának szándékát. A szlo-vákok számára az alakuló államon belül önrendelkezést igényelt.Károlyi Mihály még másnap, az őszirózsás forradalom kitöréséneknapján táviratban üdvözölte a Szlovák Nemzeti Tanácsot, elismerveaz önrendelkezés re való igényét, illetve kérve együttműködését a Ma-gyar Nemzeti Tanáccsal. A Csehszlovák Nemzeti Bizottság azonbanmár november 2-án - a győztes államoktól származó felhatalmazáshiányában is - eldöntötte a kiszemelt területek fegyveres megszállá-sát. Popély Gyula szerint" a katonai megszállás kezdete valóban márezen a napon - de függetlenül a Csehszlovák Nemzeti Bizottság dön-tésétől - megkezdődött: a morvaországi Hodonínból (Göding) a 25.kremsieri gyalogezred 131 fős különítménye bevonult előbb Holicsraés Egbellre, majd ellenállás híján több helységet megszállt, így novem-ber 6-án Szakolcát, november 7 -én pedig Nagyszombatot. KözbenPrágában kinevezték az ideiglenes szlovák kormányt, melynek VavroSrobár lett a vezetője. A kormány négy tagja között szerepelt a későbbimeghatározó szlovák politikusok közül Ivan Dérer is.

Egy héttel a forradalom kitörése után Iankó Zoltán cáfolta a meg-szállás véglegességének hírét; állítása szerint Leölkes alezredes, a po-zsonyi karhatalom vezetője és a cseh alakulatok parancsnoka meg-állapodást kötöttek "azon határvonal tekintetében, amelyen belüla két karhatalom egymással egyetértésben fogja a rendet fenntartani".

7. Popély 1995,13.

50

A magyar erők hatásköre már csak Pozsonyra és közvetlen környé-kére terjed ki." Ez azonban ideiglenes helyzetet tükröz. (7-én Ripkafőhadnagya csehek részéről és Bradstatter őrnagy a pozsonyi katonaikerületi parancsnokságtói Malackán kij elölték a demarkációs vonalat.Ennek alapján a magyarok a marcheggi híd - Dévényújfalu - Lamacs- Máriavölgy - a Kis-Kárpátok gerince vonaIra vonulnak vissza.) Ká-rolyi miniszterelnök 8-án este telefonon kért jelentést Iankó főispán-kormánybiztostói a város és a vármegye helyzetéről. [ankónak ekkormár Nagyszombatnak a csehek által történt megszállását és a malackaiegység Stomfára történő közeli bevonulását is jelentenie kellett. A mar-cheggi vasúti hidat és Dévényújfalut, Lamacsot ekkor még a magyarokőrizték. Károlyi megnyugtatta Iankót, hogy "a cseh csapatok jelenlé-te nem ad okot nyugtalanságra és a közönség várja be türelemmel ésönuralommal a fejleményeket, amelyek elé nincs okunk aggodalom-mai tekinteni. Kijelentette továbbá a miniszterelnök, hogy Franchet d'Esperay nyilatkozata szerint azon állapot, amelyet a cseh csapatoknakbevonulása teremtett, nem prejudikal az általuk megszállott területekhovatartozandósága tekintetében, mert e kérdés a béketárgyalásonfog eldőlni'." A kormány részéről a pozsonyiak mindvégig ilyen ér-tékelhetetlen, a napi tényekkel ellentmondásban lévő nyilatkozatokatkaptak, miközben ők már félig-meddig tudatosították helyzetüket;bár - nyilván a tömegpszichózis előreláthatatlan következményeinekelkerülése érdekében - tompítani igyekeztek a tényleges állapotokrólérkező híreket, és a napi feladatokra összpontosítottak. (Két héttelkésőbb Diner-Dénes József próbálta megnyugtatni a pozsonyiakat- szintén alaptalanul.") A Károlyi és [ankó között lezajlott telefonbe-szélgetésben a miniszterelnök a Franchet d'Esperay tábornokkal, azantant balkáni haderőinek parancsnokával november 7-én folytatotttárgyalások ra, a fegyverszünet megkötésére támaszkodott; a dernar-

80 A Magyar Nemzeti Tanács pozsonyi nagyválasztmányának értekezlete. Nyugat-magyarországi Híradó, 1918. november 8., (1.1

" Károlyi miniszterelnök a Pozsonymegyébe bevonult cseh csapatokról. NYIlgat-magyarországi Híradó, 1918. november 9., [1.]

82 Jászi Oszkár miniszter és Dicner Dénes államtitkár nyilatkoztak Pozsony jövő-jéről. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. november 23., 3. A cím megtévesztő,Jászi szavait a cikk nem idézi, csak utal rájuk, illetve arra, hogya kormánya vég-sőkig védelmezni fogja Pozsonyt.

51

kációs vonal megállapításánál az antant képviselői a csehszlovák igé-nyeket még valóban nem vették figyelembe. Tízegynéhány nap múlvaa lap legalábbis sejteti már, hogy a város környékének megszállásavégleges - a cseh katonák, csendörök rendet tesznek ugyan, ám hű-ségesküt követelnek ott, ahová bevonulnak -, de Pozsonyra nem fogkiterjedni hatalmuk: "A csehek kivül maradnak a városon. A tót kőz-ségeket megszállották, de Pozsonyban rend van és Pozsony nem tót,ide nem is akarnak betelepedni.?" A pozsonyi újságolvasóknak egyéb-ként megalapozott kételyei lehettek a cseh alakulatok rendteremtő te-vékenységéről. A lap beszámol például arról, hogy aSzi! községbenlévő Zamoyski-kastélyt kifosztó "rablók" az őket megfutamító ma-gyar katonák ellen cseh "zsandárokat" hívtak segítségül (valószinűlegNagyszombatból). A csendőrök és a visszatérő fosztogatók meglepték,lefegyverezték, levetkőztették. megkínozták, majd elkergették a ma-gyar katonákat." Néhány nap múlva, amikor már nyilvánvalóvá válik,hogy az antant méltányolja a csehek Pozsony bekebelezésére vonatko-zó szándékát, a helyi Nemzeti Tanács követeket küld Bécsbe az ottanicseh követhez, aki nem más, mint Vlastimil Tusar, a csehszlovák kor-mány nem sokkal későbbi miniszterelnöke. Tusar szociáldemokrata,a küldöttséget ennek megfelelően állitják össze: a polgári radikálisFejér Miksa mellett két szocdem, Wittich Pál és Maszár Agoston veszbenne részt. Arra kérik a cseh kormányt, hogy - most - ne szállja mega várost; Tusar megígéri, hogy közvetít."

Közben Pozsonyban látszólag diadalmaskodik az ellenállás szel-leme. November 14-én megérkezik a városba a Heltai Viktor vezettematrózkülönítmény, már korábban megkezdődött a feloszlatott hon-védalakulatok pozsonyi tagjainak hazaszállingózása, s a munkásságis elítéli a cseh alakulatok bevonulását." 16-án nagy ünnepséget ren-

SJ Pozsonyt meg kell menteni! NYI/gatmagyarországi Híradó, 1918. november 9., 3.,., (A csehek "rendet" csinálnak.) Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. november

21.. [I.J" Az entente odaígérte Pozsonyt a cseheknek. A pozsonyi Nemzeti Tanács kikül-

döttjei Tusar bécsi cseh követné!. Nyugatmagyarországi Híradó, 19l8. november12., [I.J

'6 A pozsonyi munkásság állásfoglalása a cseh betöréssei szemben. Nyugatmogynr·országi Híradó, 1918. november 17.,3. [az oldal fejlécén 16-i dátum szerepel!]

52

deznek a Magyar Köztársaság kikiáltása alkalmából." Karel Kramaia cseh kormány részéről jegyzékben válaszol Károlyinak a megszállásellen tiltakozó táviratára - Károlyi a cseheknek a belgrádi fegyverszü-net szerinti határvonaIra történő visszavonását sürgette. Kramar sze-rint Károlyi tévedésben van a Csehszlovák Köztársaság jogi helyzetétilletően: az antant elismerte Csehszlovákiát és ez idő szerint Párizsbantartózkodó kormányát, továbbá azt is, hogy "a tótok által lakott területa cseh-szlovák állam egy részét képezi': azaz a szlovákok nem részeiMagyarországnak, így a magyar kormány az ő nevükben nem köthe-tett fegyverszünetet." Minden korábbi megállapodás érvénytelen.

Közben a magyar katonai erők és a matrózok, illetve a csehek ki-sebb egységei között az egész vonalon megkezdődtek a napi rend-szerességgel ismétlődő összecsapások, amelyekről folyamatosan hírthoz a napilap. A legkomolyabb fegyvertény ezek kőzül Nagyszombatideiglenes visszafoglalása volt. Minthogy más, az eseményeket leíróforrásszöveget a magyar szakirodalomban eddig nem láttam, nem fö-lösleges talán egészében idézni az erről szóló beszámolót:

"Tegnapelőtt délután a páncélvonat parancsnoka, Kótai főhadnagy azittlevő tengerész karhatalomból és a 13-a5 honvéd gyalogezred karha-talmából 65 embert magához véve a 13-as zenekarral együtt Galántára,majd onnan Lipótvárra ment, hogy az ottani zavargást egy hirtelen köz-belépéssei akadályozza meg, mely a csehek eltávolítását is reméltette.

A Nagyszombatban levő cseh csendőrség tétlenül nézte a fosztoga-tást. A cseh csendőrség felett parancsnokló alezredes erélytelenül ésfelintézkedéseket [?!] osztogatva húnyt szemet a rablások felett. A Li-pótváron tartózkodó páncélvonat az első hirekre elindult, hogya ren-det helyreállítsa. Sok akadály közben futott be a vonat Nagyszombatba.A nagyszombati állomás előtt 1 kilométernyire egy 1tagból álló csehjárőr tüzelt a páncélvonatra s erős barnkádokat emelt, hogya páncél-vonatot kisiklással akadályozza meg az állomásra tőrténő behatolasán.Az akadályok elhárítása után nagy nehezen az állomásig jutott a vonatahol erős össztüz fogadta a megjelent magyar katonákat. Erre a vona-

87 A magyar köztársaság kikiáltásának ünnepe Pozsonyban. NyugatmagyarorszlÍgiHíradó, 1918. november 16., [1.]

8' (Kramarz dr. jegyzéke Károlyihoz a tótságról.) Nyllgatmagyarországi Hirado.1918. november 21., [1.]

53

54

ton tartózkodók kiugráltak s a cseh őrségre lőttek, kik közül heten otta helyszinen meghaltak.

Azután a városba vonult be a tengerésznemzetőrség s a honvédekés a város katonai parancsnokát felszólitották az azonnali távozásra,illetve elvonulásra. Körülbelül éjjel II órakor az alezredes összeszedtekatonáit és becsületszavával fogadta, hogy kiindulási állomásáig megsem áll s a közbeeső cseh őrségeket magával viszi. Közben a városbana rend helyreállt, s az állomásra visszatért saját őrségünk a zenekarralvonult be Nagyszombatba és a városházára kitüzték a piros-fehér-zöldlobogót a cseh zászló helyett, melyet zsákmányul hoztak magukkalPozsonyba. Az őrség hátrahagyása után folytatta a páncélvonat az út-ját Bazin felé s reggelre Galántára tért vissza.

Bazint tegnapra virradó éjjel szintén megszabaditották a csehek-től:'~9

Nagyszombat visszafoglalásában részt vett a Heltai-különítmény is,egyébként azonban a matrózok hamar kivívták a pozsonyiak közutá-latát. Emlékiratok, korabeli források utalnak rá, hogy a csoport nemtengerészkatonákból, hanem matróznak öltözött pesti jasszokból állt,többségük óvakedott attól, hogy részt vegyen az összecsapásokban,viszont fegyvereiket csattogtatva járták a várost, a Carlton szállodaáltaluk lefoglalt lakosztályai pedig éjszakai mulatozásaiktóI voltakhangosok. Heltait utóbb sikkasztás vádja miatt (a pozsonyi és a nagy-szombati adóhivatal pénzét sikkasztotta volna el) letartóztatták, majdBudapestre szállították. (Följelentői valószínűleg saját alakulatánaktagjai voltak.) Ezután visszarendelték az egész különítményt. (Egyrészét állítólag már korábban lefogták. Amikor Heltait letartóztatták,egy csoport matróz vonattal indult a fővárosba, hogy vezérét kiszaba-dítsa. A Nyugati pályaudvaron azonban fölállított géppuskák fogadtákőket.") A proletárdiktatúra bukása után Heltai egy időre a szélsőjobb-oldali Prónay-különítmény tagja lett. (Ottani igazolványának másola-tát a bécsi Az Ember tette közzé 1922-ben.)

,. Hogy távolították el a cseheket Nagyszombatból? Nyugatmagyarországi Iliradó,1918. november 15.,4.

'lU Heltaiék históriájáról tőbb cikket is közöl a lap. A legjobb Hamvas Béla édesap-jától származik: Hamvas [József]: A Heltai brigád. Nyugatmagyarországi Híradó,1918. december 1.,3.

Ezekben a napokban nemigen találunk a pozsonyi nemzetiségekközötti feszültségre utaló híreket a lapban. Egy brutális akcióra viszontsor került, s ezt éppen Heltai emberei követték el. A városban megaIa-kult a Szlovák Nemzeti Tanács is; tagjai nem "keveredtek" a közpon-ti tanács embereivel, de nem zárkóztak el kategorikusan a velük valóegyüttrnűködéstől, a határzónában zajló csetepaték idején viszont tá-voztak a városból." November 18-án a matrózok behatoltak egyikük- Ferdinánd (Ferdis) Juriga, a magyar országgyűlés szlovák képvise-lője (a Szlovák Néppárt egyik vezetője) - lakásába, kifosztották azt,a házvezetőnőt pedig őrizetbe vették. Ez befolyásolhatta Jurigának ésáltalában a pozsonyi szlovák politikai elitnek a magyar őslakossághozvaló későbbi viszonyát.

Nincs feltétlenül ok-okozati összefüggés a két dolog közőtt, de tény,hogy november lO-e körül megkezdődött a Zalkai-Dewald-féle "ra-dikáldernokrata" párt pálfordulása. Zalkai, látván, hogy a város mostmár úgyis a cseheké lesz, anémet önrendelkezést követelte, mondván,hogy a város 70%-ban nérnet, ha az uralkodó nemzet egy részüket el-magyarosította is. A beszédet üdvözölte a gyűlésen megjelent s ekkornyíltan a csehszlovák vonaIra helyezkedő Juriga is." Utóbb aNémetNemzeti Tanács valóban megalakult, de jóval szélesebb körből, mintazt Zalkai szerette volna. A tanács a magyar tanácsba azokat a tagjaitdelegálta, akik amannak amúgy is a tagjai voltak. Egyébként a Híradómár november 2-i számában hírt közölt az országos hatáskört igénylőnémet néptanácsról. amely az ott olvashatók szerint az ország terüle-ti integritásának alapján áll, és ugyanazokat a jogokat követeli, mint

91 A Szlovák Nemzeti Tanácsnak, mely nem delegált tagokat a Magyar Nemzeti Ta-nácsba, tagja volt szám os szlovák, a Csehszlovák Köztársaság idején is fontos sze-repet játszó politikus, így például Zoch Sámuel, a mod ori evangélikus lelkész, akia cseh megszállás után Pozsony vármegyének és a városnak 'C-Z első csehszlovákzsupánja lett - a Szlovák Nemzeti Tanács politikai állasfoglalását előrevetítette,hogy Zoch lett a turócszentmártoni deklaráció fogalmazója! -, továbbá TománekFlórián, később a Hlinka-párt prominense és a szocialista Lehocky Emánuel ésPoeisk János is. Lásd Fogarassy 1968, 813. (Amíg és ahol a magyar nyelv volthasználatban, a szlovák és német politikusok magyarul [is] használták kereszt-nevüket, így a Híradó is rendszeresen ezt a névformát alkalmazta. Ezt követteFogarassy is.)

'2 Zalkaiék öleIkeznek Iurigával. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. november 16.,4-5.

55

amelyek az ország összes nemzetiségét megilletik. Különösen fontosa néptanács által kibocsátott első dokumentum harmadik pontja,melyben "kijelenti a néptanács, hogy nem törekszik német nemzetiautonómiára, mert a németek tekintettel azokra az érzelmi kapcsok-ra, melyek a magyarországi németeket évszázadok óta fűzik a magyarnemzethez, továbbra is egységben s politikai közösségben akarnakélni a magyarokkal"."

Az már tudatosult a város polgáraiban, hogy nem fognak segít-séget kapni a köztársasági kormánytól. Arra azonban még látlakesélyt, hogy a békeszerződésben a wilsoni elvek érvényesülnek majd.A közéleti szereplők hát a közvélemény demonstratív megszólaItatá-sára törekedtek. A november 23-ra szervezett nagy népgyűlés, illetvea Vigadó-beli gyűlés, amelyen 154 hatóság, párt és testület tiltakozottPozsony tervezett elcsatolása ellen, a következő Határozatot hozta:

"Pozsony városának minden önkormányzati szerve és testülete,- szervezett munkássága, - politikai és községi párt ja, - világi és egy-házi közintézménye, - a tudományegyetem és minden tanintézet, - ;"lZ

összes őstermelő, kereskedelmi és ipari érdekképviseletek, - az összestársadalmi szervezetek nyelvkülönbség nélkül, támaszkodva a népekönrendelkezési jogára, egyértelműleg tiltakoznak Pozsony városánaka magyar népkö'ftársaság testéből való kihasitása és bármely más ide-gen államba való bekebelezese ellen.

E tiltakozásnrk erőt tárgyilagos adatok és megcáfolhatatlan tényekadnak.

Pozsony városa alapitása óta megszakitás nélkül Magyarország szer-ves része. Hosszú időkön át az ország fővárosa volt. A magyar nemzettörténelmében mindenkor fontos szerepre jutott.

Pozsony város kulturájának minden szálával mindenkor Magyaror-szághoz tartozott és tartozik, mint a magyar tudományos, irodalmi ésművészeti fejlődés egyik központja.

Pozsony földrajzi fekvésénel fogva elválaszthatatlan része Magyar-ország területi egységének.

Pozsony város csak a magyar népköztársaság területén belül érhetiel gazdasági fejlődésének azt a fokát, melyre egyrészt rnirx a magyar

.3 A magyrrországi németek néptanácso. alakítottak. Nj'ugallt/a[YarorszlÍgi 1fímdó,1918. november 2., il. J

56

mezőgazdasági termelés piaca, másrészt mint Magyarország másodikiparvárosa hivatva van. Viszont a magyar népköztársaság gazdaságifejlődéséhez Pozsony város megtartása a város határszéli és dunamen-ti fekvésénél, valamint ipari fejlettségénél fogva életszükség.

Pozsony lakósságának száma az 1910. évben megejtett népszámlá-lás szerint 78 223, melyből mindössze 14.9 százalék tót anyanyelvű.

A jelen tiltakozás a belefoglalt szigorúan tárgyilagos adatok alapjánPozsony város lakósságának határozott, önkéntes megnyilatkozása.

Addig is, mig Pozsony város lakóssága igazát részletesebben meg-okolt emlékiratban foglalhatja össze, a jelen tiltakozást terjeszti min-den hivatott tényező elé"?'

Az azonnal csatlakozó testületek, egyesületek stb.: AnyakönyviHivatal, Adóhivatal, Állategészségügyi Fegyülelőség, Állami Kórház,Állami Főreáliskola, Állami Felsőbb Leányiskola, Állami Polgári Fiú-iskola, Állami Tanítónőképző Intézet, Állami Fémipari Szakiskola,Ágostai Evangélikus Egyházközség, Dohánygyár, Dohányraktár, Er-dőfelügyelőség, Erzsébet Tudományegyetem, Evangélikus TeológiaiAkadémia, Evangélikus Líceum, Első Pozsonyi Önsegélyző Egyesü-let, Eötvös József Kőr, Főügyészség, Fővámhivatal, Folyammérnök-ség, Felső Kereskedelmi Női és Fiúiskola, Gyógyszerészek Országos

., Egész Pozsony város tüntetert Pozsony magyarsága mellett - 154 hatóság, párt,testület tiltakozott Pozsony elszakítása ellen. Nyugatmagyarországí Híradó, 1918.november 24., 3. Maga a Híradó szerkesztősége többek között így buzdított azellenállásra: "Pozsony város ébredj' Neked van elég erőd, tehetséged ahhoz, hogymagad is védd magadat. A béketárgyalásokig neked is van még egy hónapod,Vedd a kezedbe az ügyet és magyarázd meg a külföld előtt: te nem akarsz és nemis lehetsz szláv. A béketárgyaláson annyi nagy kérdésről lesz szó, hogy Pozsonyott csak egy igen kis részletkérdés lesz, elintézik pár perc, esetleg pillanat alatt.Neked nem szabad ebbe megnyugodnod. Neked vannak kiváló férfiaid, akik soknyelven beszélnek, akik összeköttetésben vannak a külföld vezérernbereivel, ne-ked pénzed is van a propagandára és szived van amivel fel tudsz karolni szeritdolgokat. Pozsony' mozgósítsd jeles férfiaidat és küldd ki azonnal őket Svájcba,Hollandiába. Még van 30 nap' Pozsony város adakozz erre a nagy célra, de mind-járt és bőségesen. És mindenki keressen nemzetközi kapcsolatot, A magyar kat-holikus papság főpapjaink utján Róma felé. A protestánsok Angliába. A zsidóságaz egész világba. A szociáldemokratákat már is megnyertük. A szabadkőmüvesekszintén külön akciót kezdtek Pozsony érdekében. Itt nem lehet különbség egymásközött, mindenkinek cselekedni kell és minden eszköz jól" (Még lehet. .. Híradó,1919. november 21., 2.)

57

Pénzintézete. Háztulajdonosok Egyesülete, Hírlapírók Egyesülete, Iz-raelita Hitközség (ortodox), Izraelita Hitközség (congress.), IzraelitaNépkonyha Egyesület, Iárásbíróság, Ítélőtábla. Kataszteri HelyszínFelügyelőség I. sz., Kereskedelmi és Iparkamara, Kultúnnérnöki Hi-vatal, Keresztény Szociális Egyesület, Keresztény Szociális Párt veze-tősége, Katolikus Szövetség, Papi Társas Káptalan, Kat. Főgimnázium,Közgazdasági Kör, Kaszinó Egyesület, Kereskedő Ifjak Köre, MagyarLeszámitoló és Pénzváltó Bank Fiókja, Magyar Gyáriparosok Orszá-gos Egyesületének pozsonyi fiókja, Magyar Mérnök- és Építészegye-sület pozsonyi fiókja, Munkások Dalegyesülete, NyugatmagyarországiBankegyesület, Nyugatmagyarországi Gazdasági és Parcellázó Bank,Nyugatmagyarországi Kiskereskedők Egyesülete, Nyugatmagyaror-szági Utazó Kereskedők Egyesülete, Nyugatmagyarországi Turista-egyesület, Nőegylet, Országos Radikális Párt Pozsonyi Köre, Pénzügy-igazgatóság, Pénzügyőrség, Posta és Távíró Igazgatóság, Pozsonyi ElsőTakarékpénztár, Pozsonyi Altalános Takarékpénztár, Pozsonyi Ipar-bank, Pozsonyi Kereskedelmi és Hitelbank. Pozsonyi Első Takarék ésHitelszövetkezet, Pozsonyi Bank Részvénytársaság, Pozsony MegyeiTakarékpénztár, Pozsonyi Építő Részvénytársaság, Pozsonyi Szőlő-művesek Egyesülete, Pozsonyi Önkéntes Tűzoltóegyesület, PozsonyiIparegyesület, Pozsonyi Ipartestület. Pozsonyi Cipészek Szövetkezete,Pozsonyi Kereskedelmi Testület, Patronázs Egyesület, Pozsonyi Füg-getlen Demokrata Kőr, Pozsony Városi Polgári Egyesület, PozsonyVáros Képviselő Köre, Pozsonyi Általános Betegsegélyző Egyesület,Pozsonyi József Főherceg Hadastyán Egyesület, Pozsonyi KatonaiHadastyán Egyesület, Pozsonyi Keresztény Kereskedők és KereskedőIfjak Köre, Pozsonyi Katolikus Kör, Pozsonyi Magántisztviselők Köre,Pozsonyi Dalárda, Pozsonyi Dalegyesület, Pozsonyi Tornaegyesület,Belvárosi R. Kat. Plébánia, Szt. Márton, Szt. Háromság R. Kat. Plébá-nia, Károlyvárosi R. Kat. Plébánia, R. Kat. Autonóm Hitközség, Radi-kális Demokrata Kör, Rabbiiskola. Református Egyházközség, RudolfKamaraherceg Hadastyán Egyesület, Siketnéma-intézet, Szabók Szö-vetkezete, Törvényszék, Tankerületi Főigazgatóság, Tanfelügyelőség.Társaskáptalan Szt. Márton, TanÍtóegyesület, Toldy Kör, TerézvárosiPolgári Kör, Tisztviselők Köre, Typographenbund Dalegyesület. AI-lami Ügyészség, Ügyvédi Kamara, Újvárosi Polgári Kör, Unitas Házi-asszonyok Egyesülete, Városi Villamos Vasút, Vendéglősök és Kávé-

58

sok Ipartársulata, Városi Népkonyha, Ort. Izr. Jótékony Nőegyesület,Pozsonyi Tisztviselő-egyesület, Pozsonyi Magyar Ker. Parancsnokság,Pozsonyi Kat. Kör, Pénzintézeti Tisztv. Orsz. Egyesülete, FeministákKöre, Gyógyszerészbank, Pozsonyi Róm. Kat. Hitközség tantestülete,Katonai Főreáliskola, Emerikanum Érseki Papnevelő Intézet, MagyarProt. Irodalmi Társaság, Pozsonyi Kereskedelmi Alkalmazottak Szö-vetkezete, Katonatanács. Nyugatmagyarországi Híradó, PressburgerZeitung. Grenzbote, Pressburger Presse, Izr. Fiú Polgári Iskola, Kat.Nő és Gyermekvédő Egyesület, Pozsonyi Takarék Rt., Nők MűvelődésiKöre, Pozsonyi Bőriparosok Szövetkezete.

November 25-én megalakították a Magyar Országos Véderő Egye-sület helyi szervezetét; ennek nem volt hatásköre. December l-jévelnyugdíjazták a megszűnt Monarchia tábornokait. Ekkor a pozsonyikerületi katonai parancsnok nagy jókai Farkas Vince ezredes lett. De-cember 4-én és 8-án Malackán a cseh és a magyar katonai vezetőkújabb tárgyalásokat folytattak a demarkációs vonalról; a magyarokaz utóbbi nyomán Bazinból, Szentgyörgyről és Szeredről vonultak ki.A napi összecsapások így is napirenden maradtak. A csehek Fogaras-sy hivatkozott tanulmánya szerint "Egy ízben még a pozsonyi dina-mitgyárnál álló magyar üteg lövegeinek elhurcolását is megkísérelték,abban a hiszemben, hogya Récsénél álló magyar gyalogsági biztosításnincs a helyén. A biztosítás azonban a helyén volt, és ezért a rajtaütésnem járt sikerrel'."

Karácsonykor a Károlyi-kormány megkapta a Szlovákia határaitkijelölő jegyzéket Wix alezredestől, a budapesti antantmisszió vezető-jétől. A frontvonalba ekkor már megérkezett a csehszlovák legionári-usok körülbelül húszezer főből álló olaszországi hadteste olasz tisztekvezetésével, és leváltotta a Monarchiából maradt cseh alakulatokat.A hadtest 7. hadosztálya kapott parancsot Pozsony megszállására. Aztazonban még megelőzte a kommunista puccs: ennek végrehajtásáraMészáros Gábor, a Kommunisták Magyarországi Párt ja funkcionári-usa érkezett Budapestről Pozsonyba. Megalakította a KMP helyi szer-vezetét, röplapokon szólította föl elvtársait a hatalom megszerzésére,illetve gyűléseken igyekezett konfrontálódni a szociáldemokrata ve-

95 Fogarassy 1968, 814.

59

zetőkkel. A katonák egyik gyűlésén sikerült a tömeget Wittich ellenhangolnia - a jelenlévők belefojtották a szót a szocdem vezérbe. Mé-száros rnunkájának eredményeként december 29-én a 72. gyalogezredpótzászlóalja és az 5-ös árkászszakasz vörös gárdává minősítette átmagát. Az úgynevezett vörös gárdisták a város egyes helyein behatol-tak a lakásokba, és élelmiszerellenőrzés ürügyén fosztogatni kezdtek.Amikor azonban a tömeg a vörös gárdisták biztatására, illetve példájanyomán - kézigránát-robbanások és gépfegyverropogás közepette -megkezdte a katonai és közraktárak kifosztását, s amikor a rendőrségés a karhatalom többször megütközött a vörösszalagos gárdistákkal,a szociáldemokraták által vezetett munkástanács - a k'l!' .111; ! ,.-!

ti parancsnokság utólagos támogatásával - átvett.Minthogy december 30-31-én a szociáldernolpése akadályozta meg a kommunista hatalomátvételt, pontosabban azanarchia diadalát, a későbbi hónapokban is ez mutatkozott a legfonto-sabb és legmegbízhatóbb erőnek.

Az éjszakai eseményekről tájékoztatnak a Nyugatmagyarorszá-gi Híradó szilveszteri száma vezércikkének al- és felcímei: Pozsonypuskaporos éjszakája. A rendőrség és "vörös garda" fegyveres össze-ütközése - Egy halott, több sebesült - A malomligeti katonai raktárés a Közraktárak kifosztása - A munkástanács határozata." Ezen azéjjelen nevezték ki a rend fenntartásában fontos szerepet betöltő Wit-tichet kormánybiztosnak. Egyébként a napilap ugyanezen számábanPachtl Aladár utászhadnagy "kijelentette, hogy a vörös gárda fel-adata a rend fenntartása, az egyének túlkapásáért pedig felelősségetnem vállal". A kommunista korszakban Pozsony 1918-as szilveszterétegynapos proletárdiktatúraként emlegették," függetlenül attól, hogya munkások éppen a kommunista hatalomátvételt akadályozták meg.De a város német keresztényszocialistáinak egy része utólag WittichPált gyanúsította meg azzal, hogy vezetésével "a szociáldemokratakisebbség diktatúrájának kísérlete" zajlott le. Részben azokról a ke-

96 Nyugatmagyarországi Híradó, 1918. december 31., [1.]-2.97 Magyarország története 1918-1919,1919-1945 ... 1976,108. - elég megtévesztő

módon annyit állít, hogy Pozsonyban december végén a Mukástanács ragadtamagához a hatalmat, de hogy nem a "burzsoáziától", hanem a bolsevikoktól, aztnem tisztázza.

60

resztényszocialista politikusokról van szó, akik levélben szólították fela cseheket, hogy foglalják el a várost és verjék le a proletárdiktatúrát.vezéralakjuk, Ferdinand Billott gróf aPressburger Tagblattban január3-án közölt cikkében mint a város megmentőiről írt abevonuló légio-nistákról. "Az államhatalom, amely birtokába vette a várost, azt saját-jának tekinti, bennünket pedig barátoknak, hozzátartozóknak.?"

Másnap valóban megtörtént a város megszállása; ezt a 33. csehszlo-vák gyalogezred hajtotta végre. 31-én hajnali őt órakor az ezred együteggel megerősítve (tüzérségi előkészítést követően) Fogarassy szak-szerű leírása szerint .Riccardo Barecca alezredes [síel] parancsnoksá-ga alatt Zohor és Stomfa felől vonult fel a dévényújfalu-Iamacs-zerge-hegyi vonal ellen. A hozzájuk átszökött Heusinger 72. gyalogezredbeliszázados bemondás a szerint magyar részről volt Dévényújfalun egyszázad két géppuskával és egy löveggel, Lamacson két század gép-puskákkal és két löveggel, a pozsonyi hegyeken járőrők, tartalékbanpedig 3-400 ember állt rendelkezésükre, mert a legénység nagyrésztkarácsonyi szabadságon volt. Bareccának viszont az egész 39. legioná-rius ezred rendelkezésére állt, mint tartalék. Barecca egy-egy zászló-aljjal Dévényújfalu, Lamacs és a Zergehegy-Récse irányában támadt.A marcheggi hidat 9 órakor, Lamacsot pedig II óra 30 perckor fog-lalták el, de a dévényújfalusi magyar védőszakasz egészen 15 óráigszívósan tartotta magát, és Dévényen keresztül vonult vissza. A Zer-gehegy és Récse 16 órakor, Dévény, a Vöröshíd és a Tölténygyár pedig17 órakor került a legionáriusok kezébe. Leölkes alezredes, a várostvédő csapatok parancsnoka elrendelte, hogy a pozsonyi helyőrség vo-nuljon át a Duna jobb partjára. A gyalogság Magyaróvárra, a tüzérségpedig Oroszvárra vonult el, Ligetfalu védelmére pedig előbb Győrbőlérkeztek csapatok, amelyeket utóbb a Sopronból érkezett Horváth-kü-lönítmény váltott le. A legionáriusok 1919. január l-én előbb a íőpá-Iyaudvart, majd a következő napra virradó éjjel 3 óráig az egész várostmegszállották. Veszteségük összesen 1 halott volt, és 42 megsebesült,míg a magyar csapatok Rubint tábornok szerint 30 halottat veszítet-tek, és 40-en megsebesültek"?"

OH BilIot Pozsonyt megszállták círnű cikkét magyar fordításban közli: Angyal 2004.[33]-34.

'19 Fogarassy 1968. 815.

61

A megszállás elötti estén-éjszakán a város és a társadalom akkorivezetői a pályaudvar állomásfőnöki irodájában jelentették be Barre-cának, hogy az erőszaknak engedni kénytelenek, s így tudomásul ve-szik a megszállás tényét, de tiltakoznak ellene. Ezután megbeszéltéka város átvételének részletkérdéseit. A fő szempont mindkét fél részé-ről a közbiztonság megőrzése és a közrend fönntartása volt. Witticha Nyugatmagyarországi Híradó szerint ezt mondta erről az olasz ezre-desnek: "Amig az entente képviselői Pozsony lakósságát nem tekintiklegyőzötteknek, hanem olyanoknak, akik a nagy kultúregyetembenegyenlők a többivel, addig a lakósság semmit sem fog elkövetni a ki-adott rendszabályok ellen."?" Kánya Richárd polgármester-helyettesés Wittich másnap kinyomatott kiáltványában is szerepel a tiltakozás,és a megszállás ideiglenes jellegére való utalás, illetve megnyilatkozikbenne a bizalom a majdani békekonferencia iránt, amely bizonyára"városunk sorsa felett oly módon fog dönteni, mely eme történelmiváros lakóit ki fogja elégíteni" 101

A város átvételét rögzítő, a főpályaudvaron született dokumentumszövege (Jankovics Marcell fordításában) a következő:

"Felvétetett 1918 december 31-én Pozsony szabad kir. város főpá-lyaudvarán. Jelen vannak: Tankó Zoltán, főispán és kormánybiztos, Ká-nya Richárd, Pozsony szabad kir. város l. polgármestere, MitterhauszerKároly, Pozsony szabad kir. város főjegyzője és Farkas [Vince], ezre-des-brigadéros, a határszakasz-védelem és Pozsony szabad kir. városkarhatalmának parancsnoka, Stein Izsó, Dewald Hugó és DuschinskyJakab, valamint Zalkai Alajos, mint a vármegyének és Pozsony szabadkir. város lakosságának képviselői, mindnyájan magyar részrő\. ZochSámuel, Ivánka Milán dr. és Slávy [Slávik) dr., mint a csehszlovák kor-mány képviselői. Barreca Riccardo brigadéros-ezredes, mint a várostmegszálló csehszlovák csapatoknak, mint az errtente-haderő csapatai-nak parancsnoka és a katonai területi parancsnoknak, Piccione tábor-noknak helyettese.

A magyar kir. kormány képviselői, így Iankó Zoltán, főispán és kor-mánybiztosa Pozsony vármegyének, Kánya Richárd, mint Pozsony

100 Pozsonyt megszállták az ántánt csapatai. A város vezetőségének felhivása. Nyu-gatmagyarországi Híradó, 1919. január 2. [1.]

1!11 Mindenkinek! Uo.

62

szabad kir. város 1. polgármestere és Mitterhauszer Károly városi fő-jegyző ünnepélyesen óvást emelnek a városnak, mint magyar-németvárosnak a csehszlovák állam exponensei által való megszállása ellen.Ünnepélyesen kijelentik, hogy csupán a városban uralkodó állapotokfigyelembevételével és a fölösleges vérontás elkerülésének kedvéértnem nyúlnak erőszakos eszközökhöz a megszállás meggátlására. Ki-jelentik továbbá, hogy [a] Wilson 14 pontjában leszögezett önrendel-kezési elv alapján állanak, és követelik a népszavazást, hogy a várostés lakosságot megmentsék az ősi hazától való erőszakos elszakítástóiés a csehszlovák államterülethez való kikényszerített átcsatolástóI. Ki-nyilatkoztatják, hogy Pozsony nyílt város, nincsenek erődítései és [a]falai között még visszamaradt reguláris magyar katonaságon kívülnincs katonai elbánás alá eső lakossága. A reguláris magyar katona-ság elszállítás ának, illetve a Duna jobbpartjára vonulásának kérdésé-ben Farkas brigadéros-ezredes fog a csehszlovák entente-csapatokparancsnokságával tárgyalni. Az ide illetékes és nem tényleges állo-mánybeli legénységnek leszerelés és lefegyverzés után a teljes személyiszabadság biztosítandó. A tényleges tisztekre és legénységre vonatko-zólag külön megállapodás létesül a magyar karhatalom parancsnokaés a csehszlovák entente-haderő parancsnoka között.

A csehszlovák kormány képviselői és a csehszlovák entente-csapa-tok parancsnoka ünnepélyesen kijelentik, hogy a várost csupán a la-kosság biztonsága céljából, a wilsoni elvek alapján kötendő békekötésigszállják meg katonai karhatalommal. Ünnepélyesen kijelentik, hogya polgárság élete és vagyona biztonsága érdekében megfelelő gondos-kodás történik. Kijelentik, hogy az egész tisztviselői kart, amennyibena csehszlovák állam és a csehszlovák entente-csapatok exponenseiellen nem vétenek, helyeiken meghagyják. Kijelentik továbbá, hogya lakosság teljes morális és jogi szabadságát tiszteletben tartják és a la-kosság ellen, nyugodt magatartását föltételezve, semmiféle erőszakotnem alkalmaznak. Kijelentik, hogy a katonai szolgálathoz szükségesés fontos épületeket és helyiségeket csehszlovák entente-csapatokkalmegszállják, azonban a polgári lakosság szabad forgaimát teljesenbiztosítják. Egyidejűleg azonban kijelentik, hogy a polgári lakosságtökéletes lefegyverzését, amennyiben ez szóba kerül, feltétlenül vég-re kell hajtani és ezt a városi hazai rendőrség közegei hajtsák végre.Egyben kijelentik azt is, hogyelállanak túszok kiemelésétől, vagyon-

63

elkobzásoktóI és internálásoktól. A lakosság teljes nyelvi szabadságátmindenképpen garantálják. A jegyzőkönyvet felolvasás után a fentikelettel zártuk"!"

A megszálló csapatok a következő hónapokban sem a polgárokszemélyi szabadságával, sem életbiztonságával, sem a túszszedésseI ésaz internálással kapcsolatos ígéretüket nem tudták betartani.

1Il2 Közli Jankovics é. n., 1.köt. 58-60.

64

Bevonulás

Az bizonyos, hogy Barreca vaskézzel fogott a rendcsináláshoz. Azona napon, amikor Farkas Vince ezredes kivonta csapatait Ligetfaluba,az élelmiszerraktáraknak a katonák által megkezdett kiürítése miattelszabadultak az indulatok, s Pozsony "tömeges fosztogatások szinhe-lyévé lett". Az ezredes erre kihirdettette, hogy élelmet és ruhát nemvisznek el a városból, így a "nép" lecsillapodott.l" A hivatásos bűnö-zőkkel viszont már az olasz alezredes - aki első intézkedései közöttrendeletet adott ki a fegyverek kötelező beszolgáltatásáról is - számoltle könyörtelenül a bevonulást követő első napokban. Négyüket tisztijárőrök lőtték agyon: két fegyveres útonállót, akiket a Széles lépcsőnakció közben fogtak el, a betörőszakma egy tetten ért tagját, továbbáegy negyediket, akinek előtte sikerült lefegyvereznie egy szolgálatbanlévő rendőrt. 10,1 A bűntelen civileket ekkor még nem érte fizikai sére-lem. Egyébként december 31-én, amikor a munkástanács "kezébe vet-te a város feletti uralmat", Kumlik polgármester a nyugdíjazását kérte,s vele együtt Peterdy Kálmán rendőrfőkapitány is visszaadta megbíza-tását. A város lakosságához intézett, nyugalomra intő idézett felhívástmég Wittich és az adminisztratív munkákat ellátó Kánya Richárd pol-gármester-helyettes írta alá, de aztán a munkásvezér leköszönt a hiva-taláról. A polgárőrséget föloszlatták. A közigazgatást január 6-án vetteát a Csehszlovák Köztársaság képviselője:

IIIJ Farkas ezredes a pozsonyiakért. Nyugatmagyarországi Híradó, 1919. január 1.,3-4.

1114 Rendet teremtenek a megszálló csapatok. Nyugatmagyarországi Híradó, 1918.január 3., 5.

65

"Jegyzőkönyv

felvétetett Pozsonyban, 1919 január 6-án a kormánybiztos-főispán hi-vatalában.

Délelőtt 10 óra 30 perckor megjelenik Zoch Sámuel úr és igazoljamagát mint a cseh-szlovák köztársaság által Pozsony városára és Po-zsony vármegyére kinevezett főispán és a cseh-szlovák nemzetgyűlésés kormány határozatára való hivatkozással kijelenti, hogy hivatalátátveszi és engem felszólít, hogy hivatalomat neki azonnal adjam át ésezentúl mint magánember teljesen passz íve viselkedve tartózkodjamPozsonyban, mert ellenkező esetben a legszigorubb eszközöket volnakénytelen ellenem alkalmazni.

Zoch Sámuel úr kijelentette továbbá, hogy amennyiben ezen felszó-lításának eleget nem tennék, hivatalomból erőszakkal fog eltávolítani.

Tekintettel a vármegyeházára felvonult karhatalomra, ezen felszó-!ításának tiltakozásom kifejezése mellett eleget tettem és hivatalomatZoch Sámuel úrnak átadtam.

Egyben kijelentem, hogy Pozsonyban mint magánember fogokezentul tartozkodni.

Ezzel a jegyzőkönyv lezáratott, felolvastatott és helybenhagyás utánaláiratott.

Kmf.Előttünk:

Nagy Valér s. k.Galla János dr. s. k.105

Iankó Zoltán s. k.Zoch Sámuel s. k:'106

Még ugyanezen a napon járult Zichy József volt főispán Zoch elés közölte, hogy miután minden hatalom Istentől való, a csehszlovák

1115 Zoch zsupán helyettese, nagyszombati ügyvéd.1116 A cseh-szlovák köztársaság átvette Pozsony közigazgatását. A megyeházát cseh-

szlovák katonaság szállotta meg - Iankó Zoltán magyar főispán tiltakozásánakkifejezése mellett átadta hivatalát Zoch Sámuel cseh -szlovák főispánnak - Felhí-vás Pozsony város közönségéhez - Feloszlatták a városi és megyei törvényható-sági bizottságot - Zoch főispán nyilatkozata. Nyugatmagyarországi Híradó, 1919,január 7., [LJ

66

impériumot Isten által adottnak tekinti, s támogatni fogja a kormánytés képviselőit. Az új főispán 8-án fogadta a városi tisztviselők bernu-tatkozását. A következő napokban a berendezkedő apparátus megtil-totta az osztrák és a magyar egyenruhák viselését, feloszlatta a várositörvényhatósági bizottságot, bejelentve, hogy annak helyébe kinevezésútján községtanácsi testület lép, a későbbiekben pedig, amikor majdvisszaállítják a város autonómiáját, a kinevezett testület helyét az ál-talános, titkos és egyenlő szavazati jog alapján választott községtanácsfoglalja el. A megszállás előtti 186 mandátumot megszüntették. Zochelőször állítólag csak 15-20 új városatyát akart kinevezni, végül ezt'a számot ötvenre emelte; az új testületbe 25-en kerültek be a régi tör-vényhatósági bizottsági tagok közül, a további helyeket főleg szlová-kokkal töltötték be. A mandátumok így oszlottak meg (a hivatkozottközlemény 48 betöltött helyre utal): Pozsony Városi Polgáregyesület:12 fő; Városi Képviselők Köre: II fő, a pozsonyi szlovák lakosság: 12fő; Szociáldemokrata Párt: 5 fő (a szocdemek 12 helyre számítottak,de a párt jelöltjein kívül, illetve helyett öt szlovák szociáldemokratais bekerült a testületbe); keresztényszocialisták: 1 fő (ez az egy BillotNándor gróf lett, anémet keresztényszocialisták vezetője); FüggetlenDemokrata Párt: 1 fő; Német Radikális Párt: 1 fő; egyházak: 3 fö: gyár-iparosok: 2 fő.I07 Peterdy rendőrfőkapitány helyébe Zoch a Csehor-szágból Pozsonyba hívott Brunner Richárdot nevezte ki, aki rögtön kiis vette a helyi rendőrök fogadaimát. A Ligetfaluba vezető hidat mind-két oldalon őrizték - túloldalt a magyar kormány katonái; Barrecarendeletére a hídon át lehetett járni a túlsó partra, de vissza csak iga-zolvánnyallehetett jönni (amelyet nyilván a katonai hatóságnál kellettelőzetesen igényelni).

A Híradó beszámolt a zsupán elé járuló deputációkról. Január 18-ána Pozsony Városi Polgáregyesület tisztelgett nála; a küldöttek bizalmáta pozsonyiak által egyébként jól ismert evangélikus lelkésznek azon-nal sikerült megnyernie. Miután németül előadták neki a rnondandó-jukat, elnézést kért tőlük: fáradt lévén, nem németül, hanem magyarulfog válaszolni. Ebben a magyar nyelvű válaszában a konszolidációrólbeszélt, illetve közös munkára, építésre, pártpolítíka-mentességre hív-

lU7 Három aktuális dolog. Híradó, 1918. január 31., [LJ

67

ta föl a küldöttség tagjait. Ö azelőtt a "tót nemzeti párt" "exponense"volt, mondta, de soha nem volt pártember, nemzetiségi politikájában"általános emberi szempontok" vezették, és minden kis nép szabad-sága volt a programja. "Azért harcoltam az elnyomott népem mellett,hogy az emberiséget hozzásegitsem egy magasabb kulturális fokhoz.Szemem előtt lebegtek e közben azok a katolikus magyar főurak, akikvalamikor a protestánsok jogai mellett szállottak sikra, vagy pedigazok a magyar keresztények, akik a zsidók felszabaditásáért küzdőt-tek,"!" Az efféle nyilatkozatok, ha őszinteségüket okkal nem vonhattais kétségbe senki, nem váltak gyümö!csöztethetővé a napi gyakorlat-ban. Ezt már néhány nap múlva Vavro Srobár teljhatalmú miniszteregyik nyilatkozatából is kikövetkeztethették a pozsonyiak, aki a de-mokráciával összeegyeztethetőnek tartotta a szerinte izgató, ellenállás-ra biztató magyarországi lapoknak az országból való kitiltását, illetveelégetését. Arra az állítás ra pedig, hogyamegszállt területek véglegeshovatartozásáról népszavazásnak kell döntenie, határozottan állította,hogy arra nincs szükség, hiszen "eléggé kifejezte már népünk, hogya csehekkel, testvéreivel akar élni és ujjongó örömmel fogadták a csehcsapatokat, mert ezek jelentették nekik a szabadulást az ezeréves ma-gyar iga alól"!" A magyarok ekkoriban kezdtek hozzászokni az ezer-éves elnyomás addig számukra ismeretlen terminusához.

Nemcsak a magyarországi sajtótól, hanem minden egyéb hírfor-rástól megfosztattak e hónapokban a pozsonyi újságok. Vajda Ernőazt állította az egyik cikkében, hogy az egész város el van vágva a vi-lágtól, a telefonokat, távírókat nem használhatják, külföldi lapok nemjöhetnek be, tehát lehetetlen tájékoztatást adni a világ eseményeiről.Maradnak a városban lezajlott események - ezek közül viszont az iga-ziakról nem szabad beszámolni, "minden más pedig [...) csak laptöl-telék"!" Egy másik - mondjuk - glossza szintén Vajda finom megfi-gyelését tükrözi: "Ist das Privááát? - kérdik vissza a postáról, ha valakitelefonálni akar. Mert csak a hivatalos beszélgetés szabad. De mi a pri-

"IX Küldöttségek a cseh-szlovák főispánnál. A Pozsonyvárosi Polgáregyesület. Hír-adó, 1919. január 19., 3-4.

ll" Srobár Lőrinc tótországi miniszter beszélgetése egy magyar ujságiróval. Híradó,1919. január 21. 2-3. (Ez a cikk átvétel a Kassai Naplóból.)

1111 Aida [Vajda Ernő]: Szegény pozsonyi lapok! Híradó, 1919. február 20., 3.

68

vát és mi a hivatalos? Hogy egy családban beteg valaki és ezt be akar-ják mondani az orvosnak, a családnak ez privát ügye, de az orvosnakmár hivatalos. Vagy ha az orvos bort akar magának rendelni, ez nekiprivát, de a borkereskedő nek annál inkább hivatalos ügy. Telefonbannincs privát-ügy, csak sürgős. Azért telefon"!" Hamvas Józsefneka megszállt területekről írott riport jam híven szemlélteti Észak-Szlo-venszkó szinte háborús januári állapotait, és egyúttal pontosan érzé-kelteti a "csehszlovák" álláspontot vallókéval ellentétes hangulatot:"A pozsony zsolnai vonalon helyreállt a rendes forgalom. A kocsika háborúnak és a forradalomnak pusztításaitóI rokkantak. Törött ab-lakok és ajtók, letépett tapéták, durva piszkos padok. Se fűtés, se vilá-gítás, de zsúfolt minden" Az állomások homlokzatáról a régi neveketmár eltávolították, de az új táblákat csak a nagyobb helyeken tettékki, a "kisebbek névtelenül állnak". A vasutasokon osztrák egyenruhafeszül, a ki- és berakodás gyorsan történik: úgy tűnik föl, kizárólagélelmiszert szállítanak. Tehervonatokat nemigen lehet látni. Arestikszékek és asztalok nélkül tátongnak, de poharak sincsenek.

Trencsénteplic fontos csatlakozóállomássá lépett elő. "Itt kapcsoló-dik a vágvölgyi vonalhoz a brünn-prágai vonal:' Hamvas szerelvényekét órát várt itt egy Csehország felől érkező vonatra, így érkeztek féltíz helyett éjfélkor az ideiglenes szlovák fővárosba, Zsolnára. Ott régenfőleg magyar cégtáblák voltak az épületeken, most ezekből egy sincsmár a helyén. A házakon szlovák, cseh és olasz zászlók lobognak. A vá-ros tele van katonákkal, köztük magas rangú tisztek. Működnek máraz "állami és egyéb közhivatalok" az új adminisztráció tagjai ünnepiruhában járják az utcát, központjuk a Rémi szálló kávéháza; a tánc-mulatságot a Hungária szálló tánc termében tartják, ott ünnepelneka fiatal tisztek és a zsolnai ifjúság. "A Rérni-szálló kávéházába özönlikbe naponta többször az élet. Itt ülnek asztalok körül küldöttségek, akikvagy Zsolnára jöttek, vagy Prágába készülnek. Aztán a sok egyes em-ber, akiket vagy az egyéni rokonérzés, vagy a hivatalkeresés hozott ide.Csöndes zsongás, siető pincérek, billiárdgolyók kattogása. Egyszerremegélénkül minden: hatalmas termetű szép férfi lép be. Végigmorajlika termen a szó: a miniszter! Ismerősök sietnek feléje, mások bemutat-

III Aida [Vajda Ernő]: Kis politika. Híradó, 1919. február 26.3.ll' Hamvas [józsef]: Uti jegyzetek. Híradó, 1919. január 19.,3.

69

kozásra várva állnak. Csöndben, simán folyik le minden. Egy félóráigtart a jelenés. A miniszter elmegy, a régi, apróra szakadozott társaságtovább éli csöndes kávéházi életét:'

A Tátra üdülővárosai kihalt képet mutatnak, az állami fürdökneka személyzete is távozott, és "a vezetőség magával vitt mindent, amitvihetett". A magántulajdonban levő fürdök is többnyire üresek. Újtát-rafüreden a szanatóriumban Hamvas pozsonyi vendégekkel találko-zott, akik december óta el voltak zárva a külvilágtól és "Nagy csodál-kozással hallgatták az utóbbi hetek történetet"

Az alsótátrafüredi helyzet egybecseng azzal, amit Észak-Szlovensz-kó ekkori állapotáról más forrásokból tudunk. "A legrosszabbul járta fürdők közül Alsótátrafüred, melyet a háború elején az országos Ha-digondozó vett meg a késmárki banktól. Itt állandóan 4-5 száz katonaüdült. Most feloszlott, és a feloszlás után elkezdődött a rablás. A ki-lenc szépen berendezett szállót teljesen kirabolta a vidék söpredéke.[...] Nagyok országos tervei, kicsinyek apró rablásai, tömegek ujjongóöröme, vidékek szótalan bánata fölött hideg közönyösséggel ül fehérpalástjában a Magas Tátra. Az örökkévalóság nem tudja megérteni azembert. Mert más az, évmilliókat élni át változatlanul és ismét másnéhány évtized keretében küzdeni, csalódni, remélni:'

A zsupán a megszállás kezdete óta készülhetett a hamarosan eljö-vendő nagy aktus ra, a szlovák teljhatalmú minisztériumnak a városbatörténő bevonulására. Alighanem már ezekről is szó eshetett, amikora testületek, egyesületek, tömegszervezetek stb. - így például "a helyigazdasági tényezők" és a Pozsonyi Kereskedelmi Testület, a szakmai ka-marák, a katolikus papság, a keresztényszocialista és a szociáldemok-rata vezetők s mindenekelőtt "Pozsony város tisztikara" - felvonultakZoch előtt az első hetekben. A főispán az egyik ilyen alkalommal tetteazt a megalapozatlan ígéretet, hogy valamennyi közalkalmazottat át-veszi, a vasutasok pedig egy évi fizetéses szabadságot kapnak, hogy az-alatt megtanulhassanak szlovákul. Január közepén már megtudhattáka pozsonyiak a "szlovák korrnány" bevonulásának időpontját, a hónapvégén pedig a fogadás aprólékosan kidolgozott tervét is olvashattáka lapban. A program szerint az ünnepség első napján a saját helyisége-ikben gyülekező egyesületek és testületek kivétel nélkül "bevonuln ak"az előzetesen számukra megszabott helyre. A vidéki csoportokat (ezenmost és a továbbiakban a városba beszállított szlovákok értendők) az

70

állomás előtt sorakoztatják föl. A kormány szerelvényének az állomás-ra való beérkezését üdvlövések jelzik; ott helyben a katonaság képvi-selői és a vasutasok üdvözlik Srobárékat. Ezután a vidéki csoportokgyalogmenetben indulnak a városba - mögöttük a kormány fogatai -,majd a székház elé érve megállnak és sorfalat képeznek. Az épületben,"az ünnepség termében" a megyei és községi küldöttségek járulnak azérkezők elé. Ezután indul a menet a miniszter székhelyére, itt történika helyi küldöttségek fogadása. Délután egy órától ebédet adnak a meg-hívott vendégeknek. Közben délelőtt dal, zene, hangverseny; délutánfél háromkor a színházban az Eladott menyasszonyt adják elő a prá-gai nemzeti színház művészei. A dalmű este fél nyolckor még egyszerszínre kerül, de már diszelőadás formájában. (A dokumentum felhívjaa meghívottak figyelmét, hogy a délutáni előadást megelőzően - idecsak a vidéki vendégek voltak hivatalosak -, a vendégek már fél há-rom előtt foglalják el helyüket, mert utána az ajtókat becsukják. Azesti díszelőadás kapcsán ilyen figyelmeztetést nem találunk; itt va-lószínűleg még precízebb en kidolgozták a biztonsági szabályokat.)A két előadás között, fél négykor népgyűlések kezdődnek a kormányszónokainak részvételével, a szlovákok számára a Vigadó nagytermé-ben, a németeknek ugyanott akisteremben, magyarok számára a me-gyeháza dísztermében. Fél hat és fél hét között katonai menet vonula városban, zenekarral.

A második napon délelőtt tíz órakor kerül sor a színház e1őtti térena volt 72. ezred kereteiből alakított szlovák ezred állományának a Hur-ban-zászlóra való fölesketésére, a kormány részvételével. Egy óra múl-va a prágai Nemzeti Színház zenekara a kőltő Hviezdoslav tiszteletéread hangversenyt. Este ismét hangverseny és színházi előadás követ-kezik. A zsupán elrendelte, hogy az ünnep első napján az üzletek ma-radjanak zárva, a gyárakban pedig tartsanak munkaszünetet. A menetkijelölt útvonalán a házakat lakóik díszítsék föl (a közlemény egy bol-tot is megjelöl, ahol szlovák zászlókat lehet kapni). A rendszeresitetthárom vonat mellett ez alkalommal nyolc különvonat áll majd a vidé-ki vendégek rendelkezésére. 1 13

IIJ A szlovák kormány Pozsonyba érkezése. Híradó, 1919. január 31., 3.

71

A bevégzett aktus ról a február 6-i Híradóban közölt utólagos be-számoló szerint a főpályaudvarra érkező .Jcormányt" Zoch fogadta, ő

tartott ott üdvözlő beszédet. Ezután Srobárék a megyeházán fogadtáka megyei és községi küldöttségeket, majd katonai sorfal között vonul-tak a hadtestparancsnokságra, amelynek könyvtártermében járultakeléjük a katolikus papság és a katolikus autonóm hitközség, az evangé-likus hitközség, az ortodox, majd a kongresszusi alapon álló izraelitahitközség, Pozsony városa, a Kereskedelmi és Iparkamara, az Iparegye-sület, a kereskedelmi és az ipartestület, a posta és távíróhivatal, a né-met néptanács küldöttségei ... Kilencedikként Feinfeld Márkus követ-kezett, aki a lap szerint a kormány bizalmi férfija volt zsidó ügyekben.Ezután a német radikális párt (Zalkaiék), majd a keresztényszocialistapárt volt soron, végül Laksár község és a "tót hölgyek küldöttsége"Srobár egyetlen közös beszédben válaszolt az őt üdvözlőknek. Jelenvolt a "szlovák korrnány" fogadásán három cseh miniszter, Hodza Mi-lán és Szlovenszkó összes zsupánja.!"

A magyar és a német polgárság és munkásság nem okozott semmi-lyen fennakadást, senki nem zavarta meg az ünnepséget. Aki tehet-te, az első napon ki sem lépett a háza kapuján. Az őslakosság ekkoralkalmazta először utolsó fegyverét, a teljes passzivitást - a sztrájkot.A néhány nap múlva bekövetkező, hamarosan tárgyalandó vérfürdőután még egyszer került sor hasonlóra. A teljhatalmú minisztériumnem elégedett meg a magyar nemzeti színek és jelképek használatá-nak megtiltásával, rendeletet adott ki arról is, hogy március 15-ét nemszabad megünnepelni.!" A nemzeti ünnep napján történteket a Hír-adó emígy foglalta össze: "nem maradt más hátra, mint csendben,lélekben ünnepelni. És ez meg is történt. Délelőtt 9 órától 10 óráiga munkásság általános szünetet rendelt el, amikor nemcsak a gyárak-ban, a műhelyekben állottak meg a gépek, hanem bezárták az összesüzleteket, bankokat, mindent, még a villamos közlekedés is szünetelt.Csend volt, ünnepi csend a városban, a csunya, esős időben alig voltjáró-kelő az utcákon, csak a felfegyverzett őrségek vonultak fel mind-untalan tisztek vezetése mellett. A hatóság nagy apparátussal készült

114 A szlovák kormány Pozsonyba érkezett. Híradó, 1919. február 6., [1.]m A szlovák minisztérium megtiltotta március IS-ének megünneplését. Híradó,

1919. március 9., 4.

72

minden tüntetést elfojtani, a Duna-parton állandóan csapatok cir-káltak, lovasrendőrök járták keresztül-kasul a várost, de a lakósságméltóságteljesen viselkedett:' A Petőfi-szobor elé cserépbe ültetett tu-lipánokat, csokrokat raktak, a szobrot megkoszorúzták. A környéketvirágerdő borította el.I16

Mindez valamivel több mint egy hónappal a februári mészárlásután történt.

116 Március tizenöt. Híradó, 1919. március 16., 3.

73

A februári "sortűz"

Februárban a szociáldemokrata párt vezetői kénytelenek voltak meg-szervezni a két menetben lefolytatott sztrájkot. Ekkor még elsősorbanők képviselték szervezett erővel a hátuk mögött a várost, mellettükösszpontosult az őslakosság tömegereje. A megszállás első hónapjá-ban mutatkozott ugyan - szűkebb körre kiterjedő - feszültség az ős-lakosságon belül (részben magyarok és németek, részben keresztény-szocialisták és szociáldemokraták között), de aNyugatmagyarországiHíradó - január közepétől a városi rendőrfőnök rendeletére már csakHíradó"? - tudósításai alapján úgy tűnik föl, valódi súlyuk kizárólagnekik, a szociáldemokratáknak volt.

A februári - az egész megszállt magyarlakta területre kiterjedő, dea központi irányítást valószínüleg nélkülöző - sztrájk kirobbanásánakközvetlen oka Pozsonyban a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium-nak a városba való áthelyezése lett. A szociáldemokrácia közvetettena Srobár érkezését övező s a lakosság akaratát a legkevésbé sem tük-röző ünnepségsorozat ellen tiltakozott már előre, részben pedig azért,mert a minisztérium működése egyértelműen cáfolta a megszállásnakaz antant által hangoztatott ideiglenes voltát. A rendőrség válasz-képpen őrizetbe vette és a ferencrendiek kolostorába internáltattaa szociáldemokrata párt városi vezetőit: Wittich Pált, Mayer Sam ut,Kiss Lajost, Maszár Ágostont, Chován Rezsőt és a többieket, akiketforrásaink nem neveznek rneg.!"

117 "Pozsony város rendőrfőnökének rendelkezése következtében lapunk CÍmébőla »Nyugatrnagyarországi« szót mától kezdve el kell hagyni úgy, hogya lap most»Hiradó« cím alatt fog megjelenni. A szerkesztőség" (Híradó, 1918. január 18.,3.)

IlS A pozsonyi munkásság sztrájkja - A munkásvezérek letartóztatása - Polner

74

A sztrájkot megelőzte a pozsonyi egyetem tanári karának januárutolsó napjaiban történt katonai felügyelet alá helyezése és az egyetembezárása. A testület ugyanis megtagadta a részvételt a Srobár megér-kezése alkalmából rendezendő "népünnepély" -en. E retorziókat a szo-ciáldemokrata pártvezetőség "a lelkiismereti szabadság súlyos meg-sértésé" -nek minősítette, és a munkásság szolidaritásáról biztosítottaa tanári kart.'" Néhány nappal később, 3-án hétfőn, Srobár február4-j bevonulása előtt, a rnunkássztrájk kezdetének éjszakáján a mun-kásvezérekkel együtt lefogták Pol ner Ödőnt, az egyetem rektorát, ésArkauer Istvánt, a Híradó tulajdonosát és felelős szerkesztőjét. A rnun-kások 5-én, szerdán Kánya Richárd helyettes polgármestert kértékmeg, hogy vezesse őket Barreca ezredes városparancsnok elé: ha kien-gedik az internáltakat, és ha a sztrájkban részt vett állami tisztviselőketnem éri megtorlás - ha biztosítják "polgári jogaiknak épségben tartá-sát" -, ők hajlandók újra fölvenni a munkát. Az olasz tiszt közöltevelük, hogy egyrészt az internálást nem ő rendelte el (valóban, a pa-rancsot Brunner Richárd rendőrfőnök adta ki), másrészt intézkednifog az őrizetbe vettek szabadon bocsátása érdekében.':" Ennek meg-történte után közölte a lap P. Molnár Arkangyal ferencrendi házfőnöknyilatkozatát: értesült a mendemondákról, melyek szerint ő ajánlottavolna föl a zárdát az internálás céljaira. Ennek azonban az ellenkezőjeigaz: "A szuronyos cseh katonák élén nálam megjelent tiszt előtt a leg-nagyobb felháborodásomnak adtam kifejezést azért, hogya rendőr-ség nem talált más alkalmasabb helyiséget és ép Szt. Ferenc, a nagyszabadságszerető, testestől s lelkestől szociális érzésű szent hajlékábólcsinált börtönt:' Ö aztán igyekezett segíteni az internáltak helyzetén:"Érdekükben - dacára a nagy elvi ellentétnek, mely a mi és az egyesinternált urak világnézete között fennáll - amit tudtam megtettem.Kérelmemre engedte meg az őrség vezető tisztje, hogy élelmiszert ésegy kis füstölni valót hozhattak be az internáltak hozzátartozói, amit

egyetemi rekto rt és Arkauer szerkesztöt is internálva tartották. Híradó, 1919.február 6., 3.

110 Három aktuális dolog. Híradó, 1919. január 31., [l.]1211 A pozsonyi munkásság sztrájkja - A munkásvezérek internálása - Polner egye-

temi rektort és Arkauer szerkesztöt is internalva tartották. Híradó, 1919. február6.,3.

75

ha tehettern, személyesen adtam át az uraknak.'!" A szabadon enge-dett internáltakat csütörtök délelőttre beidézték a rendőrségre, aholnyilatkozatot akartak aláíratni velük. A Híradó szerint Polner, majd őtkövetően Arkauer is jegyzőkönyvet vétetett föl, amelyben tiltakoztakaz eljárás ellen. A munkásvezérek a nyilatkozatot nem írták alá; tár-gyalni csak a szlovák minisztériummal hajlandók: elégtételt akarnakkérni és elő kell terjeszteniük a munkások követeléseit. Mindezt Pal-lós Antal rendőralkapitány jelentette Srobámak. A munkások aznapfölvették a rnunkát, pénteken délelőtt pedig eljuttatták követeléseiketa minisztériumba azzal, hogy ha szombat estig nem teljesítik azokat,újabb sztrájkba kezdenek. A minisztériumba azonban csak vasárnapdélutánra hívták be a munkások vezetőit. A Híradó február l I-i, ked-di száma közli a tárgyalás "eredményeit" s az összes követelést, az ere-deti kilencet (ezek már két nappal korábban is megjelentek a lapban),illetve az azokhoz vasárnap toldott újabb két pontot. Ezek a vonatkozócikk szövegéből kiemelve és egymás mellé sorakoztatva a következők:

,,1. A népek önrendelkezési jogának, valamint a lelkiismereti sza-badság elvének elismerése.

2. A pozsonyi tudományegyetem ujból való megnyitása.3. Az egyesülési és gyülekezési jog, valamint a sajtószabadságnak

biztositása.4. A nyolcórai munkanap behozatala.5. Kollektiv szerződések kötése törvényes alapon és munkaalkal-

mak teremtése.6. A munkanélküliek segélyének felemelése férfiak részére 15 koro-

nára, nők részére 10 koronára.7. Az elbocsátott alkalmazottak visszafogadása. [Ez főképp az egész

térségre kiterjedő sztrájkban való részvételük miatt munkájuktói meg-fosztott vasutasokra és postásokra vonatkozott - F T G.J

8. A fizetések leszállitásának felfüggesztése és az alkalmazottak éstisztviselők részére a magyar népköztársaság által megállapitott fize-tések folyósítása.

9. Zoch Samu zsupán és Brunner Rikhárd rendőrfőkapitány távo-zása:'

121 A ferencrendi házfőnök nyilatkozata. Híradó, 1919. február 7., 3.

76

A fentiekhez utólag csatolva követelték továbbá:" 10. A szlovák területről való élelmiszerek elszállításának meg-

szüntetését.ll. A cseh-szlovák korrnánynak a szociáldernokrata párttal folyta-

tott tárgyalásaiba Barreca Rikárd ezredes, pozsonyi városparancsno-kot is mindenkor be kell vonni"!"

Még a tárgyalás éjjelén kiderült, hogyamunkástanács nem éri beannyival, amennyit a szlovák kormány időnyerés szándékával ígért,s a tárgyalások folytatására kötelezte a pártvezetőket, akiknek csakannyit sikerült elérniük, hogya munkások hétfőn fölvették a munkát.Minthogy azonban képviselőik kedden reggelre sem kaptak kielégítőválaszt a "kormány" -tól, aznap megkezdődött az egész városra kiter-jedő általános (figyelmeztető) sztrájk, csak az élelmiszerüzletekben ésa közműveknél dolgoztak. A munkásvezérek szerda délután 3 óráranépgyűlést hirdettek a vásárcsarnok elé - erről a rendőrséget is értesí-tették -, ahol be akarták jelenteni, hogy másnap befejezik a sztrájkot,tehát folytatódik a munka. Ami ezután történt - s amit az egyszerűségkedvéért vagy tájékozatlanságból "sortűz" -ként emleget a szakiro-dalom -, arról a Híradó február 14-i számának első oldalain közöltPozsony nagy tüntetése című cikk számol be. A tömegdemonstrációóráiban "a cseh katonaság pár perc alatt szinte ostrom alá vette a vá-rost, és gépfegyvertűzzel, feltűzött bajonettel verte szét a népgyűlést,de minden kis csoportosulást, ártatlan járókelőket is".

A cikk fölsorolja a nép indulatait kiváltó főbb okokat. A polgárokés a hatalom viszonya az egyetem bezárásával romlott meg. A kővet-kező pont "a szlovák kormány" bevonulásához kapcsolódó ünnep-ségsorozat volt: "a külső nagy parádé legkevésbé sem állott aránybana lakosság lelkiállapotával". Ezután következtek a letartóztatások, in-ternálások, de szerepe volt még a budapesti, bécsi és egyéb lapok kitil-tásának, az utazás megnehezítésének, annak, hogy Piccione generálisfőparancsnok'" tilalma ellenére letépték a magyar kokárdát a járőke-lőkről, annak, hogy hűségeskü letételére akarták kényszeríteni a köz-

i22 A pozsonyi munkásság tárgyalásai a szlovák kormánnyal. A tárgyalást még foly-tatják, de az általános sztrájk már ma megkezdődik. Híradó, 1919. február ll.,3-4.

123 Luigi Piccione tábornok, a szlovákiai haderő parancsnoka néhány héttel később,

77

hivatalnokokat, a városban lévő élelmiszertartalék elszállításáról terje-dő híreknek és a drágaságnak. Ezért tört ki tehát kedden a sztrájk.

A lap - szemtanúk beszámolói alapján - nagyjából a következőkép-pen rekonstruálta a szerda délutáni eseményeket: A vásárcsarnok előttmár 2 óra körül gyülekezni kezdtek az emberek. Az egyik cseh katonaegy kisfiú melléről letépte a nemzetiszínű kokárdát, és a gyermeketmegverte. A tömegből erre többen nekitámadtak, ütötték, míg el nemmenekült a kaszárnya felé. Onnan kisvártatva öt újabb katona jött, fel-szólítás nélkül tüzelve mindenre, ami mozgott, s bajonettel kergetvea "népet': Majd újabb legionáriusok jöttek a vásártérre. Végül gépfegy-verrellőtték a mellékutcákba, kapualjakba menekülő demonstrálókat.Ekkor érkezett a térre a népszerű városparancsnok, Barreca ezredes.A tömeg - tíz-tizenkétezer ember - visszatódult a rejtekekből, válláraemelte s körbehordozta az olasz tisztet. Barreca a gyűlés megtartásá-ra biztatta a jelenlévőket, s a katonaságot visszarendelte a laktanyába.Amikor be akart ülni autójába, megcsúszott. Ekkor egyik katonája,egy cseh legionárius puskatussal leütötte.

Az események másik fontos pillanata: az egyik házbólledobtak egynemzetiszínű lobogót. Egy fiatalember fölkapta, s hogy kitűzze, föl-mászott egy villanylámpa oszlopfájára; ott érte a lövés. Ezután a kato-nák, köztük újonnan érkezettek, folytonosan tüzel ve, a kapukon belö-völdözve utcáról utcára hajtották a tömeget.

Másnap egy újabb szemtanú beszámolója alapján a lap egyetlen vo-natkozásban módosítja a föntieket. Eszerint Barreca ezredes kétszerjárt a téren. Először - ekkor már megmutatták neki az első holttestet- sikerült rendet teremtenie; távozása után tört ki a zászlóaffér. A zász-ló, amelyet a villanyoszlop ról lezuhanó fiatalember leejtett, egy katonakezébe került; az újabb tumultus abból származott, hogya tüntetőkvissza akarták szerezni a lobogót. Barreca visszafordult, a tömeg pedigismét ünnepelte őt - ekkor ütötte le mindenki szeme láttára a legioná-rius. Erre az emberek hógolyóval dobálták meg a katonákat.!"

A Híradó cikke ismerteti a rendőri sajtó iroda hivatalos álláspontjátis, mely szerint "A rend fenntartására kivonult katonaságot délután

március elején tette át székhelyét Kremsierből Pozsonyba, ahol törzse számáraa Grassalkovich-palotát rendezték be.

124 Barreca Ricardo. Az ezredes jobban van. Híradó, 1919. február 15., 3.

78

negyed 3 óra tájban a népgyűlés helyén hóval megdobálták, leköpdös-ték és szidalmazták, s ez szolgáltatott okot arra, hogy a katonák fegy-verüket használtak" Ezzel szemben - jegyzi meg a lap - .Kivonulr ka-tonaság akkor, mikor az ismertetett afférek történtek, még nem is volta vásártéren, a cseh katonák csak azután érkeztek és kergették széjjela közönséget'' A rendőri jelentés szerint Barreca ezredest egy tüntetőcivil ütötte le. Továbbá aBaross út és a Dobrovits Mihály utca sarkánlévő házból rálőttek egy cseh katonára - az ott lakókat természeteseninternálni kellett -, és a Baross úti utászkaszárnyára is leadtak két lö-vést. Mindezekből a vizsgálat semmit sem tudott bizonyítani, így a le-tartóztatottakat is haza kellett engedni. A zászlót Niederhauser Károlyműegyetemi hallgató, Niederhauser Emilné lisztkereskedő fia dobta lea térre; őt őrizetbe vették.

A halálos áldozatok és sebesültek száma több dokumentumban sze-repeit azóta is; e források hét halottról, huszonhárom súlyos sebesültrőlés több mint hatvan könnyebb sérülést szenvedett emberről beszélnek.A Híradó említett február 14-i száma külön sorolja föl a halottakat éskülön a kórházban ápolt sebesülteket. Az első csoportban a lapban ha-tan szerepelnek: Kubesch Vilmos 17 éves férnipari szakiskolai tanuló,Kovács György 28 éves hadirokkant, S[o)ós Ferencné, városi kocsisneje, Albrecht Károly 21 éves volt tengerész, Lun[t)zer Gusztáv (rólaa Híradóban nincs további adat) és Heringes Ferenc szabómester - akiJankovics Marcell Húsz esztendő Pozsonyban című könyvében Harin-gás néven szerepel.!" Szögletes zárójelben lévő toldásaink alapja is eza munka. Luntzerről itt már az áll, hogy 19 éves munkás volt. Temetésü-ket a szociáldemokrata párt rendezte. A sebesültek száma e közleményszerint valóban huszonhárom, de egyikük - a 31 éves, zsol nai illetőségűZáborszky Gyula (Jankovics szerint 32 éves, hivatalnok) - adatai mel-lett nyilván lapzárta előtt betoldott hírként azt találjuk, hogy időközbena kórházban meghalt. Így tehát hét halottról és huszonkét kórházbanápolt sebesültről lenne szó. Ám Pozsony város képviselő-testületéneka február 21-i lapszám első oldalán közölt állásfoglalása nyolc halottrólés huszonnégy sebesültről beszél.!" Itt tehát még két újabb sebesültről

125Iankovics é. n., I. köt. 81.126Pozsony város képviselőtestületének állásfoglalása a múlt szerdai események

ügyében. Híradó, 1919. február 21., [1.]

79

van szó; róluk vélhetően napokkal az események után kaptak hírt a vá-rosatyák. De miért beszélnek nyolc halottról? Azért, mert négy nap-pal az események után az egyik cseh legionárius - minden bizonnyala saját szakállára - lelőtt egy tizennégy éves gyereket. Családja a Hír-adóban is közölt gyászjelentésben így adta tudtára ezt azoknak, akikismerték: "Aluljegyzettek úgy a saját, valamint a többi rokonság nevé-ben fájdalomtól megtört szivvel tudatják, hogy hőn szeretett jó gyer-mekük, illetve testvér: Hubert Károly polgári iskola III. oszt. növen-déke, f. évi február hó lő-án, d. e. % 10 órakor, életének 14-ik évébenhősi halált halt,"!" A virágvölgyi katolikus temető közös sírjába 20-ánbocsátották le "a martirhalált haltak nyolcadik - s kétségtelenüllegár-tatlanabb - áldozatá" -nak koporsój át.128

Jankovics Marcell említett könyvében - amelyben Hubert Károlyneve még szerepel - nyíltan beszél arról, hogy 1919. február 12-énszerinte szervezett provokáció ra került sor Pozsonyban a katonaságrészéről. A csehszlovák állam vezetői demonstrálni akarták a későb-bi békekonferencia résztvevői előtt, hogy a pozsonyi magyarokat ésnémeteket fegyverrel kell pacifikálni; a Monarchia szétdarabolásánakegyik fontos indoka éppen ez volt. Iankovics egyik közvetett bizonyí-téka: a legionáriusoknak 12-én reggel még nem volt elég lőszerük,örömmel értesültek hát róla, hogy a várban találnak eleget. Valóbannem gyöngíti ezt a feltételezést, hogya város "korrekt és nobilis maga-tartása" miatt népszerű parancsnokát, Barreca ezredest saját katonájaütötte le, aztán az sem, hogy az ezredest - mint a Híradóból megtud-juk!" - rögtön leváltották, utóbb hazaküldték Olaszországba, ahol- ezszintén Jankovicsnál olvasható - vizsgálatot indítottak ellene, amelybőlegyébként tisztán került ki. Tény az is, a lap által ismertetett későbbihivatalos jelentés azt állította, hogy a fegyveres erőknek egy Magyar-országról szervezett puccsot sikerült csírájában elfojtaniuk. 130 Ennekbizonyításával a rendőrség persze nem is kísérletezett. Szó volt ugyana jelentésben a városban lévő fegyverekről, ezeket viszont a kommu-nistáktóI vették el - még december végén - a rendfenntartó erők.

127 Az agyonlőtt Hubert Károly temetése. Híradó, 1919. február 20., 4.m A vasárnapi áldozat temetése. Híradó, 1919. február 21., 4.129 Változás a városparancsnok személyében. Híradó, 1919. február 15.,4.1]11 A szlovák sajtóiroda ... Híradó, 1919. február 16.,4.

80

Azonban még a sajtó februári számainak és az azon frissiben meg-született hivatalos dokumentumoknak a módszeres átböngészésealapján sem tudjuk teljes bizonyossággal megállapítani a dráma áldo-zatainak pontos számát. És talán nem ez az egyetlen tragikus esemény,amelyről elmondható, hogy a közvetlen források nem tárják föl min-den mozzanatát. Hubert Károly neve talán azért hullott ki a névsorból,mert az ő halála nem kapcsolódik konkrétan a gyásznap szimbólum-má nőtt eseményéhez. Skoda József emléke azonban vélhetően a törté-nész által perdöntőnek ítélt forrásokra való rátalálás fölött érzett örömáldozata; az ő halálát több mint egy hónap választja el a szimbólum-jellegűvé nőtt eseménytől. A márciusi városi közgyűlésről beszámolóHíradó-kőzlemérryben!" többek között ez szerepel: .Chrobaschins-ky János bizjottsági] tag előadja, hogy a február 12-én megsebesültSkoda József vasárnapról hétfőre virradó éjszaka 12 órakor belehaltsérüléseibe. Ezzel, ugymond az őrületes lövöldözés halálos áldozata-inak száma kilenere emelkedett. Ajánlja, hogy a kilencedik halottalszemben is felállással nyilvánitsa a közgyülés részvétet" Skoda Józsefa sebesültek február 14-én a lapban közölt listáján a hetes szám alattszerepelt. Ott ez áll róla: ,,37 éves, alsókonyhai születésű és illetőségűkereskedő. Lőtt seb a lábon és fejsérülés". A másnapi lapszámból meg-tudjuk, hogy Skoda József "erős tót érzelmű ember volt", s úgy indultel a népgyűlésre. hogy éppen ezért nem is eshet baja.!"

Pozsony város kinevezett képviselő-testülete február 21- i rendkí-vüli közgyűlésén határozati javaslatot fogadott el, melyben a hasonlóesetek megakadályozását-megelőzését és a meggyilkoltak árvái létfel-tételeinek biztosítását kérték a kormánytól. Ügyüket a zsupán is tá-mogatta. A javaslatot egyetlen képviselő-testületi tag ellenszavazatávalfogadták el. Ez az egyetlen személy anémet "radikális demokraták"vezetője, a korábbi fejezetekből ismert Dewald Hugó volt.l" akit, noha

IJI Városi közgyülés. Híradó, 1919. március 18., [1.]132 A kilencedik áldozat. Híradó, 1919. március 19.,3-4.133 Pozsony város képviselőtestületének állásfoglalása a múlt szerdai események

ügyében. Híradó, 1919. február 21. [1.]; Pozsony város rendkívüli közgyűlése.A képviselőtestület erélyes intézkedéseket követel a mult szerdai eseményekmegismétlődhetése ellen. A vitát a szlovák kormány válaszának beérkezte utánfogják megtartani. Híradó, 1919. február 22. [1.]-3.

81

a párt képviseletében bekerült a testületbe, a tagság február elején Zal-kai Alajossal együtt nemcsak leváltott posztjáról, de még egy nyilat-kozatot is alá kellett írniuk, hogy a további tisztújítások idején nemjelöltetik magukat. 13'1

Az áldozatok emlékére a I-Iíradó a továbbiakban évente visszatért;a két háború közötti korszakban a pozsonyiak békés, pacifista szándé-kának az ellenük bevetett nyers erő kiszolgáltatottságuk szirnbólum.iv.ivált. Emlékük köré szervezte a lap és talán a pozsonyi értelmiségi-pol-gári elit egy része a társadalmi összefogást teremtő szolidaritásakcióit.A Híradó rögtön a tragikus események után gyűjtést indított az áldo-zatok hozzátartozói részére, amelynek eredményei csakhamar meg-mutatkoztak, bár az események gyors előrehaladtával egyre sűrűbenszerepeltek a lapban más, szintén szolidaritást igénylő újabb esetek.

Az áldozatok emléke ébren tartásának van azonban még egy oka,illetve hozadéka: a város vezetőségének a csehszlovák kormányok ál-tal kinevezett tagjai sem tagadhatták meg - erre okuk sem volt - a vér-tanúk emlékünnepein való részvételt. Lássuk, milyen gondolatkörbenmozog a Híradónak az első évfordulón közölt cikke, illetve felduzzasz-tott híranyaga: "Nem szeretjük a szomoru dátumokat, hiszen van elégebből, de a mult évi február 12-én elesettek emlékét őrizni kell, merthalottakról van szó és a kegyelet, a gyász szent dolog, ami előtt fejethajt mindenki. A tragikus kimenetelü nap részletei ugyis jól ismertek,kis semmiségből, egy fiucska nemzetiszinű kokárdájából keletkezett azegész és néhány perc mulva rohamkések villantak, sortüzek, gépfegy-verek ropogtak. Soha ilyen gyászos napja nem volt ennek a városnak,ahol a legszentebb érzések se szoktak szenvedélyeket kiváltani. Érezniszabad, azt ugy sem lehetne eltiltani, de a mi városunk érzelmei sohanem provokálók. Mégis megtörtént a gyászos napon, hogy hét vérbe-fuIt áldozat maradt halva az utca kövén és igen sok volt a sebesült is.Apák, anyák, játszó kedvű, ártatlan gyermekek haltak meg és az életü-kért a ravataloknál még ma se tudunk mást adni, csak a szeretetünket,a szent kegyeletet. Feledni sosem fogjuk őket és anélkül, hogya multatbolygatni akarnánk, az emberszeretet parancsolja, hogyasirjuk örök-zöld maradjon, hozzátartozóik sorsa biztositva legyen. A mi véreink

IH A pozsonyi német demokrata párt újjászületese. Híradó, 1919. február 8., 3-1.

82

voltak, az ő vérük miérettünk folyt ki és a vértanúk tanitják az élők-nek a történelmet:' Eddig a hír szövege, majd csillag után következikaz alábbi információ: "A szerencsétlen áldozatokért ma délelőtt % 9órakor a dómtemplomban gyászmisét fog mondani Kazacsay Árpádvárplébános"!" Másnap a lap megemlékezik a miséről, ahol megjelentDusek Győző zsupánhelyettes polgármester!" továbbá Heringes ésSós-né gyászruhába öltözött árvái; az ottani együttes megrendültség a pol-gármesterrel, illetve általában a kormánypárti városvezetésseI össz-hangban lévő jövő reményét hordja magában.

A csehszlovák hadseregnek az említetteken kívül is lettek még ál-dozatai Pozsonyban; az elkövetők már bizonyosan nem parancsotteljesítettek, s a további esetek elszigeteltek voltak, ám a város lakossá-ga és a megszálló alakulatok közötti feszültség csökkentésére nyilvánnem voltak alkalmasak. Április közepén egy tizenegy és fél éves kisfiú-ra, Marek Aladárra az V. szárazmalom közelében "minden ok nélkül"revolverrel lőtt rá egy cseh katona; a lövedék átfúrta a gyerek lábát.Apja, egy betegsége miatt évek óta ágyban fekvő nyugalmazott rend-őr a Híradó szerkesztőségét kérte meg, hogy járjon el a hatóságoknál,s érje el, hogy a katonai parancsnokság nyomoztassa ki és büntettessemeg a bűneIkövetőt. A lap kommentárja Marek Ádám nyugalmazottrendőr leveléhez: "Az eset, illetőleg a lövöldöző katona kikutatásanem lesz nehéz. Kérjük a szigorú vizsgálatot, mert a hegyiliget mostegyedüli sétahelye a város közönségének és a közbiztonság fenntartá-sa magának a katonai hatóságnak is elsőrendű érdeke."? Nyáron egycikk arról számolt be, hogy az előző napon tíz .vigadozó" katona sze-kérrel hajtott a várbeli laktanyából a városba, s az "öreg zsidótemplomalatt" agyongázoltak egy 37 éves fiatalasszonyt, Bass Linát és tizen-egy hónapos lányát, Erzsikét. Az ügy kiderítésére indított nyomozástszemélyesen Brunner Richárd vezeti. us 1920 februárjában a nyolcévesMartinek Mária iskolájából kijövet az úton átkelve, kitérni akarván

IJS Február tizenkettő. Híradó, 1920. február 12.,2.IJó Az első fejezetben is találkoztunk a nevével, ahol említésre került, hogy királyi

közjegyző volt, és 1918 őszén Szüllő Géza pártfogását kérte, hogya magyarságértkifejtett munkája elismeréseként segítsen áthelyezni őt Pozsonyba.

137 Egy cseh katona rálőtt egy kis fiura. Híradó, 1919. április 16.,3.13H Halálos szerencsétlenség a Vár uton. Híradó, 1919. július 8., 3.

83

egy villamos elől, egy álló autó felé tartott, amely "Wurm Frantisekzászlós vezetésével hirtelen kanyarodással ki akart térni a villamos-nak': A kislánya két jármű közé került, s azok agyonnyomták. A rend-őrségi vizsgálat ebben az ügyben is megindult.!"

139 Halálos szerencsétlenség a Rózsa-utcában. Híradó, 1920. február 5., 2.

84

Deklasszálódás

Az 1919. áprilisi közgyűlés előtt tartott polgármesteri jelentés a kö-vetkezőket látta kiemelendőnek az elmúlt hónapokban bekövetkezettesemények közül:

Január 6-án vette át Zoch Sámuel úr amegye és a város közigaz-gatását, s rögtön föloszlatta mindkettőnek a képviselő-testületét. Kétnap múlva a városháza kis tanácstermében tisztelgett előtte a város ésa rendőrség tisztviselői kara, valamint "a detektív-testület és a rendőr-legénység': A csehszlovák kormány először a vasutat és a postát vetteát, majd az egyetemet, utóbb az adóhivatalt és a pénzügyigazgatóságot.Január végén Zoch a törvényhatósági bizottság helyett ideiglenes városibizottságot nevezett ki; ez elvileg addig működik, "amig választás utjánlesz majd a város ügyeinek vezetésére hivatott bizottság megalakitható"Január IS-én jelentették be, hogy "Szlovenszko korrnánya" Pozsonybajön - ekkor zárják be az egyetemet -, s ez február 4-én meg is történt.Február 3-án kezdődött a munkássztrájk. 12-e a vérfürdő napja. 18-ánújra megnyitották az egyetemet. Március 3-án kezdődött el a Monar-chia bankjegyeinek lebélyegzése - ez más forrásokban található becslé-sek szerint 40% körüli vagyonvesztést jelentett. Március elején hagyta ela várost a városparancsnok, az őslakosok jogait is tiszteletben tartó Bar-reca ezredes. Február 28-án jelent meg Srobár miniszter rendelete, amelyeltiltotta a magyar nemzeti színek, jelvények használatát. Beszüntetteműködését a pozsonyi magyar pénzügyigazgatóság (március elején)és a magyar anyakönyvi hivatal (március 10-én). Március 9-én újabbkormányrendelet tiltotta be március IS-e megünneplését.!" A polgár-

,,,)A polgármester jelentése. Híradó, 1919. április 5., 2. A polgármester jelentése Il.. április 6., 2-3. Ekkor ideiglenesen Mitterhauszer Károly volt városi főjegyző

85

mesteri jelentésben már nem szerepel, hogy március 25-én hirdetményjelent meg a lapban a statárium nak az egész megszállt területen valóéletbe léptetéséről, március-április fordulóján pedig megkezdődnek azinternálások. Április 27 -én közöl interjút a Híradó Rigele Alajos szob-rászművésszeI, akinek egyik köztéri szobrát megcsonkították.

A szervezetek, civil egyesületek jelentékeny részének a közéletbőlvaló kiszorítása, gyakorlatilag ilIegalitásba kényszerítése folyamatátérzékelteti Szüllő Géza kései visszaemlékezésének egyik részlete:

"Pozsonyban a gróf Pálffy szeniorátus házban volt egy klubunk. Eztvalamikor még gróf Széchenyi István alapitotta - mielőtt a NemzetiKaszinó létrejött volna - az akkori országgyülési követek részére és eza klub a Bécsi Zsokéklub és a Pesti Nemzeti Kaszinó kisebbi tett másá-nak tartotta magát. Régi szokás szerint minden tagnak volt egy fogasa,amelyre ráfestették az illető tagnak a cimerét. Ezeket a termeket mégazok a régi szép tradiciók töltötték meg, amelyeket - éppen úgy, mint azegész országban - fokozatosan szoritottak háttérbe az ujonnan bevonu-ló államalkotók. Először elvették a klubnak a nagyszalonját, akkor be-vonultunk a biliárdszobába. Azután elvették azt is, akkor bevonultunka komornyik szobájába. Amikor azt is elvették, a konyhába vonultunkés ott gyültünk össze. Idővel azután elvették azt is. Jelképesen igy történtmindenütt és mindenben: mindenütt fellépett velünk szemben az erő,de ugyanakkor éreztük, hogy nekünk tömör ülnünk keIr'141

Ez csak az egyik perspektíva; sok jel utal arra, hogy valamely világ-vége-hangulat, zsibbadtság- és tehetetlenségérzés uralkodott el 1919-ben a pozsonyi lakosságnak a pártszerű szervezetekbe nem tömörülthányadán, így a közigazgatás és a fegyveres erők a Csehszlovák Kőz-társaság által át nem vett tagjain, akik persze nyugdíjat sem kaptak azúj államtól. A pozsonyi napilapban rendszeresen jelentek meg a hírek,tudósítások a korábbi korszak ismert embereinek pusztulásáról, ne-ves polgárok, arisztokraták haláláról, családok anyagi összeomlásáról,

tölti be polgármester-helyettesként a polgármesteri posztot, Kánya Richárdotkorábban megoperálták, egyébként még február végén a nyugdíjaztatását kérte,minthogy jogait a zsupánnal szemben nem tudta érvényesíteni. Végül az év vé-géig hivatalában maradt.

141 Szüliő Géza: Husz magyar esztendő. Visszaemlékezések az cIszakitott Felvidékküzdelmeire (1JI). Pesti Hírlap, 1939. február 19.,3.

86

többgyermekes, egykor tisztelt családapák öngyilkosságáról. A Hír-adó mellett Vajda Ernő ekkoriban megjelenő Revü círnű hetilapja is- melynek az olvasói leveleken kívül minden sorát maga írta - bőforrás annak, aki a régi családok deklasszálódását kívánja nyomonkövetni. Két szemléletes példa: A magyarországi Tanácsköztársaság1919. március 21-i kikiáltása után kihirdetett statárium idején a vi-lágítási tilalom megszegése miatt rendszeresen ítéltek pénzbüntetés-re pozsonyiakat, így egy alkalommal Király Béla rendőrkapitányt. azosztrák-magyar hadsereg egyik volt tábornokát, egy korábban "rette-gett nagy urat" is húsz koronára büntettek volna, ám az képtelen voltezt az összeget kifizetni, helyette csak azt ajánlhatta fel, hogy "leüli"a büntetés árát."? Egy valamivel korábbi közlemény az utolsó honvédkerületi parancsnok, a város januári átadásánál is jelen volt FarkasVince vezérkari ezredes haláláról számol be. Szól Farkas katonai ér-demeiről; ő volt a honvédség "egyik legképzettebb tisztje", aki úgy fog-lalta el Durazzót, hogy előtte álruhában bejutott a városba és "magakémlelte ki a terepet" Szerepe volt a Lovcsen elfoglalásában; a románoffenzíva idején - tehát amikor 1916-ban Románia hadüzenet nélkülmegtámadta Magyarországot és átmenetileg elfoglalta Erdélyt, amitellentámadás. Bukarest ostroma és a román külön béke követett - aző hadteste vonult be elsőként Fogarasra, Brassóba és Sinaiába. Németés bolgár kitüntetésein kívül itthon is fontos kitüntetéseket kapott,"az egyik legszebben dekorált tiszt"-je lett a honvédségnek. 1918 no-vemberében már a Károlyi-korrnány nevezte ki pozsonyi kerületi pa-rancsnokká. A megszállás után "egyszerű, szürke ember lett, akinekpillanatnyilag anyagi gondjai is voltak és a világtörténelmi eseményekmegbolygatták a lelki egyensúlyát". Egy héttel halála előtt azt pana-szolta egyik barátjának, hogy minden fegyverét beszolgáltatta, egyet-len pisztolya sem maradt, amivel most főbe lőhetné magát. Végül laká-sa ablakfélfájára akasztva találták meg: "Letört, nem bizott a jövőben.A barátai biztattak, hogy menjen Szegedre, az ellenkormányhoz, decsak legyintett a kezével: abban se bizott. Családja volt, gyerekei, élnikellett... lassan adogatta el nyergeit, mindent, amije volt... azután a saj-tóiroda kiadta a pár soros komrnuníkét.." Felesége - a Revü szerint

112 Húsz korona. Revü, 1919. 10. sz. 19.

87

- született grófnő volt, maga az ezredes ingatlanok tulajdonosa, halálatehát nem írható kizárólag a talán csak átmeneti anyagi gondok szám-lájára. A főok: "a lelki egyensúly megbomlása [...] Szomorú temetésvolt, az egyszerű fakoporsót csak a volt tiszttársai állták körül, de azokott voltak mind Puhallóiól kezdve. Az utóbbi időben mindig abibliátolvasta: már akkor biztos volt, hogy szomorúan fogja bevégezni. A té-boly, vagy a halál: igazán nem tudni melyik jobb a kettő közül. Ö a ra-dikálisabbat választotta ..:'143

Farkas ezredes esete az extrémek közül való, mindennapos voltazonban a régi világ közhivatalnokainak a városból, sőt a megszálltterületről való távozása. Mégpedig nemcsak azoké, akik a kezdetek-től szemben álltak az új impériummal. A csak 1920 elején elköltöző,számunkra ismeretlen munkakörben dolgozó Kovács Sándor lelkétvalószínűleg hosszú ideje nyomhatta az a vád, hogy együttműködötta megszállókkal, mert még búcsúüzenetében is ez alól próbálja tisz-tázni magát: "A mai napon kevés hijján negyed százados közhaszon-ra törekvő munkálkodás után elköltözöm Pozsonyból. Itt időzésemalatt a társadalom összes rétegei részéről annyi jóindulatban és meg-értésben volt részem, hogyabucsu pillanatában érte köszönetet kellmondanom. Mivel nevemmel galád visszaélés történt, ez alkalommala nyilvánosság előtt határozottan kijelentem, hogya megszálló hata-lomtól soha sem pénzt, sem egyéb támogatást sem nem kaptam, semérte soha nem folyamodtam, mert ez lelkemben őrzött eszménye-imnek elárulása lett volna. Azzal a hittel bucsuzom jó barátaimtól ésismerőseimtől. hogy az irigy mérföldek kényszerü korlátai gátat vet-hetnek közénk, de lelkeinket el nem szakaszthatják egymástól. 1920február 21. Kovács Sándor dr:'144

Azonban ugyanebben a lapban a vállalkozó szellem, az újrakez-désre való elszántság szám os példájával is találkozunk. A Revünekugyanabban a számában, amelyik Farkas ezredes tragédiájáról tudó-sít, az "intelligencia" azon tagjairól olvashatunk, akik beálltak fizikaimunkásnak: "A sok kenyér nélkül levő intelligens ember, volt hiva-talnok közül körülbelül 200 elhelyezést talált úgy, hogy a város kőtö-

III Felakasztotta magát, aki Durazzót bevette. Farkas Vince ezredes öngyilkossága.Revü, 1919.8. sz. 7-8.

IH BUC5U5ZÓ. Híradó, 1920. február 24., 2.

88

résre alkalmazza őket:' Munkaidejük napi 8 óra, bérük 11-18 korona;"a munka nem valami előkelő, de viszont minden becsületes munkaszent". A vállalkozó szelleműek diplomások, még tanácsos is van köz-tük. Munkaterületük a zsidó temető környékén van, fabódékat húztakott föl nekik, hogy behúzódhassanak valahová az eső elől, A profi kő-törők előbb "rossz szemmel" nézték az urakat és maliciózus jóslatokhangzottak el munkájuk várható minőségéről, ám azok "nagyon is be-csülettel dolgoztak, sőt jobban, többet dolgoztak mint a »hivatásosak«,akik nem éppen a munkásság elitje. Ezek látva, hogy milyen komolyandolgoznak az általuk lenézett úri napszámosok, megemberelték ma-gukat és most ők is sokkal jobban dolgoznak, mint azelőtt:' A "kenyérnélkül levő fejmunkások" kőzül sokan a mezőgazdaságban vállalnakmunkát. Aki krumplikapálásra szegődik el, napi 14-15 koronát, kosz-tot és fél liter bort kap; munkaadóik elégedettek velük. "Az első na-pokban egy kis izomláz mutatkozik a fizikai munkához nem szokotturaknál, de aztán úgy ég a kezük alatt a munka, mintha soha se csinál-tak volna mást"!"

A Revü már korábban megjelent második száma tételesen fölso-rol egy csomó urat, akik pályát változtattak. Dr. Singer Aurél ügyvédtojás-nagykereskedést nyitott (Bécsben), dr. Somogyi Emil, szinténügyvéd, vaskereskedést. Valószínű, hogy közös vállalkozásba fogottBrandstadter vezérkari őrnagy és Schlemmer Erik tüzérfőhadnagy;nekik szén-, benzin- és vassínügynökségük nyílt a Védcölöp úton. So-mogyi Alfréd honvéd alezredes nek szabászüzlete, Wanke honvédszá-zadosnak fehérnemű-tisztító cége, Völgyi főhadbiztosnak "fuvarlevélrevideáló" irodája van, Striczl Józsefnek, a volt l3. gyalogezred zene-kara korábbi karmesterének viszont szalonzenekara, amely a Deákkávéházban lép föl esténként. A másik pozsonyi ezred, a 72-es voltkarmestere, Rőrneth Károly ezzel szemben a "Vigadó- Mozgó" zene-karában hegedül. A mágnások egy részének a magyarországi Tanács-köztársaság területén volt a földbirtoka, mely "a kommunisták kezébejutott"; közülük a két gróf Korniss gazdász lett, egyikük Felbáron, má-sikuk Galántán. Gudenus báróék - földbirtokuk Tolna megyében volt- "kekszet sütnek nagyban és eladják". Hadik grófné angolórák tar-

,., Követ törnek, kavicsot hánynakjogvégzett emberek. Revű, 1919.8. sz. 13.

89

tásából él, Schönberger báró sorhajóhadnagy most bankhivatalnok,"egyszóval mindenki csinál valamit, mindenki igyekszik talpra ugorniés jó szerencse, hogy életkedv, vállalkozó-szellem és sokoldalúság vanaz emberekben"!"

146 Üzleteket nyitnak a katonatisztek és ügyvédek - Mára a mágnáshölgyek is kenye-ret keresnek. Revű, 1919. 2. sz. 2-3.

90

Internáltak

A tömeges internálások a magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltá-sát követő napokban kezdődtek el, nyilvánvaló összefüggésben azzal,hogy ekkor lendületet kapott a télen annektált területek visszaszer-zésére irányuló akció - amely a források szerint egyébként a magyarpolgári demokratikus korrnány, illetve az 1918. november közepétől1919. március 21-ig fönnálIt népköztársaság idején sem szünetelt a ka-tonai határ menti sávban. Másrészt a csehek nem mondtak le eredetiszándékukról, amelybe például Vác, Salgótarján, Miskolc megszállásais beletartozott. Mielőtt elősorolnánk a pozsonyi internálásokkal kap-csolatos töredékes adatokat, egy másik város analóg eseményeiről szó-ló emlékezéshez kell fordulnunk: ebből többet tudunk meg az inter-nálás rendszeréről, a mechanizmusról, mint a pozsonyi forrásokból,amelyek nemigen szólnak a letartóztatás és a lefogottak elszállításánaka körülményeiről.

Az ideiglenes határ legérzékenyebb pontjainak egyike a nógrád-gömöri sáv volt, itt zajlott a cseh alakulatok Északkelet -Magyarországmegszállását előkészítő erőkoncentrációja. A cseh és a román hadse-reg összekapcsolására stratégiai terv is született, a legionáriusok április30-án bevonultak Munkácsra és Sátoraljaújhelyre, május 2-án Ózdraés Miskolcra, kísérletet tettek Salgótarján elfoglalására, végül Munkácskörnyékén találkoztak a románokkal. Éppen Miskolcnak a magyarkatonák által történt május 20-i visszafoglalása előzte meg a magyarVörös Hadsereg Stromfeld Aurél vezérkari főnök által irányított északihadjáratát. A koncentrált cseh támadást megelőzően azonban voltakkisebb összecsapások a határvárosok környékén, így például a márkorábban is aktív magyar katonaság 1919. március 25-én megkísérelteRimaszombat visszafoglalását. E kísérlet következményeit örökítette

91

meg az emlí tett városban élő asztalosmester és műkedvelő költő, TelekA. Sándor nem egészen fél évtizeddel később kiadott füzetében.!"

A magyar támadás összeomlása után azzal a vádda!, hogy a csehhadsereggel szemben ellenséges magatartást tanúsítottak, húsz (TelekA. számításai szerint ugyan tizenkilenc, de ő épp ennyi nevet sorolföl a sajátján kívül) személyt őrizetbe vettek, illetve közülük tizenha-tot túszként az illavai börtönbe szállítottak. Tanulságos lehet a csoportösszetétele: Lukács Géza nyugalmazott főispán, Fényes Sándor taka-rékpénztári igazgató, Braun Jenő vaskereskedő, dr. Witt Sándor ügy-véd, Hlozek János lakatosmester, Molnár József ügyvéd, Szabó Elemérföldbirtokos, Perecz Béla borbély, ifj. Rábely Miklós könyvkereskedő,Timarovszky Sándor mechanikus, dr. Wallentínyi Dezső főgimnázi-umi tanár (Győry Dezső, a későbbi népszerű költő édesapja), BaráthKároly evangélikus lelkész, Groninger Miksa divatáru-kereskedő,Jellinek Bertalan fakereskedő, Szérn an Endre pápai prelátus, GyürkyPál evangélikus esperes, Miskolczy Lajos cukrász, Simon Mihály re-formátus lelkész, Máriássy László árvaszéki elnök és végül Telek A.Sándor. Közülük Szémant betegségére való tekintettel és a valamelyestekintélyt őrző Lukács főispán közbenjárására nem hurcoltak Illavára.S otthagyták Simon Mihályt is, mert ő volt az egyetlen református lel-kész a városban, a szószéken senki sem pótolhatta. Jellineket Losonc-ról hazaengedték, mert öreg és gyenge volt, Gyürky Pált pedig veje,Baráth Károly evangélikus lelkész helyettesítette az internáltságban.!"Látszik tehát, hogy a legfontosabb volt közigazgatási vezető és a pol-gárság előtt nyilván szintén tekintéllyel bíró árvaszéki elnök mellettminden keresztény egyház vezetői közül kiszemeltek túszokat, fontos-nak tartották néhány értelmiségiri kívül (a főgimnáziumi tanár és azügyvédek mellett a könyvkereskedőt is ide kell számítanunk) a talánleggazdagabb és tekintélyes, valószínűleg a törvényhatósági bizottságmunkájában is részt vevő, esetleg pártokban fontos szerepet vállalópolgárok őrizetbe vételét (vaskereskedő, borbély, divatáru-kereskedő,fakereskedő, cukrász). Bizonyosan volt közöttük zsidó is, legalább egy,Groninger Miksa, aki májusi szabadulásuk idején azért érkezett hazakésőbb, mint a többiek, mert szabadon bocsátásuk napja az egyik iz-

147 Telek 1924,38.,,. A névsort lásd Telek 1924, 3-4.

92

raelita egyházi ünnep előtt történt, amely ünnepen ő nem végezhetettsemmilyen tevékenységet, márpedig a hazautazás kétségkívül "tevé-kenység"; ezt az időt a börtönben töltötte.

A túszokon kívül a hadsereg másokat is internált: a gazdasági gép-gyár segédmunkásait és tanulóit, akik állítólag együttműködtek a ma-gyar katonákkal; őket és a támadás során foglyul ejtett két magyar ka-tonát Pozsonyba hurcolták. Az Illavára szállított magyarok útközbena szolidaritást is megtapasztalták az őslakosság részéről, de szlovákterületen olyanokkal is találkoztak, akik mint tolvajokat becsméreltékőket.

Illavára érkezve a régi, még a magyar időkből maradt börtönsze-mélyzetet találták, tehát az új .Jcözhatalmat'' még a régi gárda szolgál-ta. Telek A. megfigyelése szerint az internáltak száma folyton változott,a legnagyobb kontingens körülbelül háromszáz főt tett ki a megszálltterület számos városából, így a rimaszombatiak losonci, kassai, nyitrai,pozsonyi, nyustyai, besztercebányai, vágújhelyi elhurcoltakkal voltakegyütt (legalábbis ilyen illetőségű internáltak neve szerepel az asztalosköltő füzetében). A szerző a pozsonyi ak közül a hölgyeket említi meg,Liszkay Lászlónét és Gralich Elzát; az utóbbiról bizonyosan lehet tud-ni, hogya Károlyi-kormány idején a pozsonyi feministák szószólójavolt, az előbbi a Híradó egyik közleménye szerint telefonkezelő s va-lószínűleg a szociáldemokratákhoz tartozott. Nőket egyébként - leg-alább egyet-egyet, akiket a füzet szintén megnevez - Vágúlyhelyről,illetve Trencsénből is szállítottak Illavára. Április végén újonnan érke-zett eperjesi (például Wallentínyi Samu, Győry Dezső nagybátyja, ígya családból már ketten is Illavára kerültek) és zólyornbrézói [? Brezno 1foglyokat említ a füzetke. Az internáltak közt van a pozsonyi dr. Fehéris - az általunk már ismert dr. Fejér Miksa, a magyar Polgári RadikálisPárt egyik pozsonyi vezéralakja. A korábbi foglyok talán legnevesebb-je Molnár Miklós szociáldemokrata nyomdász, a megszállást megelő-zően Kassa magyar kormánybiztosa volt.

A rimaszombati internáltakon a Magyar Nemzeti Párt későbbi po-litikusa, majd nemzetgyűlési képviselője, utóbb szenátora, TörkölyJózsef ügyvéd próbált segíteni, ő járta ügyükben a pozsonyi hivatalo-kat. Egyébként városukból más látogatóik is voltak a foglyoknak. Azegyiktől, Rábely Miklósnétól megtudták, hogy otthon "az a pletykajárja, hogy mi, a tuszok hivtuk be Rimaszombatba a cseheket és most

93

azért vagyunk Illaván, hogya nép haragjától rnegóvjanak"!" Nem ki-zárt, hogy ezt az őket őrizetbe vevő hatóságok terjesztették el. Hasonlóeszközhöz folyamodtak később a nácik, akik az általuk koncentrációstáborba hurcolt magyar politikusok .védőőrizetbe" vételét indokoltákazzal, hogy csak így tudják megvédeni őket a népharagtóI. Az őrizetbevettek attól tartottak, hogy Terezienstadtba (Terezínbe) vagy valame-lyik más olyan városba szállítják őket, amelyben szintén van nagyobbbörtön vagy intemálóhely.""

A szigor, úgy tűnik, április vége felé enyhült valamelyest. Április 23-án például a trencséni zsupán járt Illaván, aki az általa igazgatott terü-letről elhurcolt tizenhat személyt a saját felelősségére elengedte. Mások,így rimaszombatiak is szabadultak e hetekben, bár nem mindig azok,akik az előzetes jelzések alapján erre fölkészültek. Telek A. Sándor is ösz-szecsomagolt már, amikor megtudta, hogy helyette mást engednek haza- valakit, akivel ezt korábban nem közölték. Ezt az asztalos poéta ígykommentálta: "Ugylátszik, itt minden meglepetésszerűen megyen. Azember nem sejt semmit: elfogják, viszik, azt se tudja hova; aztán hirtelenszélnek eresztik, arra se engednek időt, hogy becsomagoljon: valósággalkidobják"!" Május elején Törköly Józsefék (az egyik homályos utalásszerint túszcserét célzó) akciója sikerrel jár, a pozsonyi minisztériummegszünteti az internálást, így a rimaszombati rabok - izraelita sorstár-suk kivételével - hazaindulhatnak. Már hazaérkezésük után indul mega Tanácsköztársaság hadseregének koncentrált támadása.

Pozsonyban a Tanácsköztársaság kikiáltása után négy nappal jelenikmeg az újságban, hogy Vavro Srobár a Csehszlovák Köztársaság 1918.december 10-én kelt 61. szárnú törvénye, továbbá egy érvényben ha-gyott magyar törvény, az 1912.60. tc. 12. szakasz 3., 4. alapján rögtön-ítélő bíráskodást, statáriumot hirdetett ki Szlovákia egész területére.l'"

14" Uo. 26-27.15\1 jellemzö, hogy Telek A. .Therézián" -t, illetve Kufsteint emlegeti, az utóbbi eset-

ben nyilván összetévesztve a tiroli, ausztriai helységet a brünni Spielberggel,a birodalom másik legendás bőrtönével, ahol régebben magyar rabokat tartottakfogva. Ez talán elárul valamit arról, milyen fogalma lehetett az átlag felföldi ma-gyar városlakónak Cseh-, illetve Morvaországról.

151 Uo. 30.152 Statárium az egész megszállott területen. (Hirdetmény) Híradó, 1919. március

25.,3.

94

.Jiütlenség, lázadás, gyilkosság, szándékos emberölés, közegészség el-len halál okozás ával elkövetett büntett, rablás, gyujtogatás, a vizáradásokozásának büntette és avaspályákon, távirókon (távbeszélők), vagyhajókon elkövetett közveszélyes cselekmények büntette" esetére. Eze-ket a trencséni törvényszék mint rögtönítélő bíróság halálbüntetésseIfogja sújtani. A miniszter betiltott továbbá minden nyilvános gyülést,utcai csoportosulást, illetve polgári személyek bárminő fegyverviselé-sét. Utasította a zsupánokat, szabják meg a vendéglátó- és rnulatóhe-lyek záróráját. Ezen időpontok után csak az tartózkodhat az utcán, akiezt igazolni tudja. A tilalom megszegőit háromhavi fogházzal és 5000korona büntetéssel lehet sújtani.

Rögtön a statárium kihirdetése után, 25-én kedden a déli órákban"katonai intézkedés folytán" szám os polgárt és munkást letartóztat-tak. A Híradó erről tudósító híre szerint a következőket fosztottákmeg szabadságuktól: Tankó Zoltán volt főispán-korrnánybiztos, Ar-kauer István, a Híradó felelős szerkesztője, dr. Fejér Miksa, a tb. városifőügyész, Wittich Pál, Mayer Samu, Hammer! Gyula, Chován Rezső(az ismert szociáldemokrata vezetők tehát ismét horogra akadtak),Németh Antal, Rest Lajos (szintén a szociáldemokrata pártvezetőségtagjai voltak), Székely Ferenc (rnunkásbiztosító-pénztári alkalmazott),Pongrácz István (postai tisztviselő), özvegy Liszkai Lászlóné (aki TelekA. Sándornál Liszkaynéként szerepel). Szerdán reggel a Híradó sze-rint őrizetbe vették Kvirsfeld László dr. pénzügyigazgatót, SebestyénÁrpád polgáriiskola-igazgatót (ő szintén szociáldemokrata volt s azizraelita polgári iskolát vezette), Hamvas József tanárt (Hamvas Bélaédesapját, a Híradó tárcaíróját),'!' Wurm Lajost (postai altiszt volt),Chrobaschinsky Jánost (ő volt az a szociáldemokrata képviselő-testü-leti tag, aki a sortüz kései áldozatának, Skoda Józsefnek a halálát be-jelentette), Kiss Lajost és Grailich (Telek A. Sándornál Gralich) Elzát.

153 Ez a hír téves. A Revü június 4-én megjelent 2. számának (5-6.) egyik cikke- Hol van Hamvas József? - azt állítja, hogy bár Hamvas valóban rajta volt azinternálandók listáján, s a lapokban is az jelent meg, hogy elvitték, valójábanmegszökött a lefogatása előtt, és Szlovenszkó területén, de ismeretlen helyentartózkodik. A cikk írásának időpontjában már minden internált hazatért, ő ishazajöhetne, csak nem tud róla. (Hamvast utóbb, I920-ban kiutasították Cseh-szlovákiából.)

95

A hír szerint állítólag mindannyiukat Illavára szállították.!" Két napmúlva helyesbítés jelent meg a lapban.!" mely szerint Kvirsfeld Lászlódr. pénzügyigazgatót nem vitték Illavára, csak a városházán internál-ták 21 órán át, csütörtök délben pedig hazaengedték. Arkauert elvittékugyan Illavára, de pénteken ő is hazamehetett; az új internáltakról szó-ló hírek pedig tévesek.

Még szerdán Mitterhauszer polgármester-helyettes vezetésével pol-gárok küldöttsége kereste föl Zoch zsupánt, s az internáltak szabadonbocsátását arra hivatkozta kérte, hogy "azok távol állanak mindenpolitikai agitációtói". A zsupán megígérte a kérésnek a szlovák kor-mányhoz való továbbítását. Egy küldöttség szombaton eljutott a bel-ügyi referenshez, dr. Ivánka Milánhoz.!" ez fele részben polgárokból,fele részben munkásmozgalmi vezérekből állt. A referens elutasítottaa kérést: "az internáltakat nem fogják szabadon bocsájtani mindad-dig, amig Magyarország meg nem szállott területén a most uralkodóviszonyok meg nem szünnek. Ez minisztertanácsi határozat". IIIavánegyébként jó dolguk van, szükség esetén azonban cseh- és morvaor-szági városokba fogják őket szállítani. .Jvánka dr. még kijelentette,hogy az internáltakat azoknak az itteni politikai mozgalmak exponen-seinek tekintik, melyek Magyarországon a bolsevizmust idéztek elő ésigya minisztertanács kötelességét teljesitette, amidőn meg akarja aka-dályozni, hogy itt is odafejlődjenek a viszonyok, amint Budapesten"Az ismert nevek alapján tehát azonosítható - noha a letartóztatottakegy részének politika meggyőződéséről nincs adatunk -, hogya szlo-vák referens mindazokat a pártokat "politikai mozgalmak" -at "a bol-sevizmus" előidézői közé sorolta, amelyek a polgári demokratikuskormányzat többségét alkották: polgári radikálisokat, szociáldernok-ratákat, függetlenségieket. A küldöttség eredménytelenül távozott.

1,. Internáltak egy csomó pozsonyi polgárt és munkást. Híradó, 1919. márciuas 27.,2-3.

155 Internáltak szabadonbocsájtása. Híradó, 1919. március 29., 2."6 Az internált pozsonyi polgárok és munkások érdekében. Híradó, 1919. március

30., 3. A belügyi referens korábban így nyilatkozott: "Mi a teljes nemzeti egyen-joguság alapján állunk, de hogy ezt milyen formában fogjuk megvalósítani, arrólmég nem tudok számot adni." Híradó, 1919. március 13.,3.

96

Megalapozott volt-e Ivánka álláspontja? A magyarországi szociál-demokraták ekkor már valóban a Tanácsköztársaságot működtetőegységes párt részét alkották, bár a pártnak kétségtelenül volt olyanszárnya is, amelyik passzívan viselkedett s a maga módján szabotál-ta a kommunista diktatúrát. Tankó, Hamvas és Arkauer azonban azoktóbristák polgári pártjaihoz tartoztak, azok pedig szintén hol pasz-szívan, hol aktívan is szemben álltak a budapesti népbiztosok hatal-mával; közülük sokan emigráltak, s olyanok is voltak, akik részt vet-tek az ellenforradalom előkészítésében. Az internálásra nyilván az admagyarázatot, hogy Pozsony hamarosan frontvárossá válhatott volna:a Dunán túli része, Ligetfalu még Magyarországhoz tartozott; a hídtúloidalát vörös katonák őrizték, s nem lehetett tudni, hogy nem vá-lik-e ez a terület is frontvonallá.

A Híradó évfolyamainak általunk kutatható számaiban a hivatkozottés további híreken túl nem találtunk olyan cikket, interjút, amely az il-lavai foglyok napi életéről tájékoztatna. A Revü című hetilap viszont,amelynek első száma 1919. május 28-án jelent meg, rögtön közölt egyIllava című Írást, amelynek utolsó része a pozsonyi internáltakról szól:

"A mi internáltjaink különben igazán pompás szinben értek haza.Mind le vannak sülve, amit azonnal észre vesz rajtuk mindenki. Egyrossz szájú ember meg is mondta nekik:

- Ejha, de jól néztek ki! Ez már nem is járja. Ha már el voltatokzárva, legalább meglátszhatna rajtatok. Sápadtaknak, lefogyottaknakillenék lennetek.

A legszomorúbb volt közöttük az egész idő alatt Arkauer és TankóZoltán. Arkauer, mert fiatal férj, első éves házas, Jankó - a nagy ellen-tét! - mert nincs senkije. Legjobb humoránál volt mindig Fejér Miksa,a legötletesebb, legszellemesebb Mayer és a legtöbbet beszélt köztükSebestyén Árpád.

A pozsonyi internálások két részben történtek. A második trans-porttal hozták Illavára egy-két nap mulva Sebestyént is. Amikor a márottlevők meglátták, Fejér Miksa felsóhajtott.

- A Sebestyént is idehozzák? Ez az első súlyosbítás.Az internáltaknak az volt a legnagyobb öröme, ha Pozsonybóllá-

togatók jöttek. Ezt előre be kellett jelenteni, reggel aztán mindig felol-vasták azoknak a névsorát, akikhez érkezett valaki, ezek persze sietteka társalgóba.

97

Egy reggel, igen korán, már hat óra felé belépett a pozsonyiak szo-bájába egy őr és felolvasta a következő neveket:

- Iankó, Fejér, Arkauer, Sebestyén és Mayer urak! Tessék gyorsana társalgóba rnenni, pozsonyi látogatók érkeztek.

Nosza, ugráltak ki az ágyból, nagy hirtelen megmosdottak, öltöz-ködtek és siettek a jelzett helyre.

Itt aztán óriási hahotával fogadták őket. Április elseje volt! - be-csapták őket. A legkésőbben kelőket zavarták ki az ágyból, az őr megvolt vesztegetve, de ma se tudják megállapitani, ki csinálta ezt a tréfát.

Hanem amikor aztán igazán jött vendég Pozsonyból, akkor nagy voltaz öröm. És amikor a lipótvári vonat visszafelé indult a pozsonyi ven-dégekkel, a hegyen fekvő fegyház emeleti ablakai megteltek az internál-takkal és fehér kendőkkel integettek a pályaudvar felé. Egy csomó fehérkendőt lengetett ilyenkor a szél és egy vöröset... mert Chován még ott setudta megállni, hogy ne egy vörös abrosszal integessen ..:' 157

Ezeknek a heteknek a pozsonyi állapotát, a magyar Tanácsköztársa-sággal kapcsolatos képzeteket, a háború előtti hangulatot örökíti meg -felülnézetből- a Turul círnű, alighanem többé-kevésbé illegális diáklapegyik számában közölt s az orgánum tréfamestere által jegyzett kuplé:

Bolse Viki úr s nejeKészült a nászútra."Merre menjünk", szólt a nő,:Sz úgy be vagyunk csukva!"De a férjet elfogtákBrunner parancsára." Mehetünk már Cuncikám,Visznek Illavára!"

Refrain:Furcsa világ, cifra világ,Mikor lesz egyszer vége hát!Furcsa világ, cifra világ,csehül állunk az angyalát!

lS1 Illava.Revü, 1919. 1. sz. 5-6.

98

Nem szabad az orvosnakBoncoini már Pesten,Mert a proletár testeSzent és sérthetetlen.Ha majd egyszer Kún úrnak,Kigyul a vakbele.Ne nyúljanak hozzája,Haljon kicsit bele! Re fr.

Azt hallottam, hogy PozsonytBombázni akarják.A szegény lakósságotPincékbe zavarják.Élünk majd, mint a vakondS az lesz mulatságunkHogyatánciskolábaA pincébe járunk! Refr.

Kérdeztem egy tót zernbert,Hogy mondja meg nékem,Mért van a híd lezárva,Által kéne mennem.Ö vigyorgott ravaszulSemigy magyarázta:"Nincs se zapja, se zanyja,Nohát ezért z-árva"! Refr.

A többi strófát a cenzura betiltotta.(Szerk.) 158

Két-három héttel e második internálás lezárulta után - az említettektöbbsége május lS-én érkezett haza, csak a pincér szakszervezet titká-rát, Chován Rezsőt, és elnökét, [udovits Antalt tartották Illaván azzala vádda!' hogy bolsevik propaganda céljaira pénzt kaptak Magyaror-

ISK Furcsa világ ! Időszerű kuplé. Szövegét írta és zenéjét szerzé: Pityu. Op. 37.Előadási jog a szerzőé, Turul, 1919. 6. sz. 6-7.

99

szágról - rögtön elkezdődött a harmadik menet. A Híradó egyik má-jus végi száma bőven idézett a Slevensky Denník cikkéből, 159 amely-ből már érzékelhető, hogy kialakult valamiféle döntés a Magyarországelleni támadás szükségességéről: "A Slevensky Denník, »Csináljatokrendet« cimmel vezércikket közöl, melyben többek között ezeket irja:»A szlovenszkói magyar határon uralkodó viszonyok tarthatatlan ok.A magyar és szlovák lakosság határainkon ma rosszabb viszonyokközött él, mint a török háboruk idején a középkorban. A magyar ka-tonaság különböző helyeken betöréseket intéz területünkre azzal azegyetlen céllal, hogy raboljon és fosztogasson. Alsó-Nógrád, Alsó-Gömör, az abauji és zempléni síkság lakossága panaszkodik, hogykimondhatatlanul szenved az élet- és vagyonbizonytalanság következ-tében. Rabló katonákból alakult bandák kiválasztják vonalunk gyön-gébben megszállott szakaszait, megtámadják őrségeinket, legyilkoljákőket és a frontunk mögötti falvakba betörnek, hol tatárok módjáraviselkedn ek, nem kiméln ek sem szegényt, sem gazdagot, majd máshelyen ismétlik meg rablásaikat. Akármilyen is legyen az ok, az ered-mény mindig ugyanaz: ki vagyunk szolgáltatva a magyar szoldateszkakényének-kedvének és nap-nap után van ember- és vagyonvesztesé-günk. Örségeink s egész osztagaink állandó megtámadtatása folytánsokkal nagyobbak ma veszteségeink, mint szabályszerű katonai ope-rációknál és tényleges hadiállapotban vagyunk a magyar provokáto-rokkal. Mely érthetetlen habozás folytán nem kapnak vitéz védőinkelég támogatást, hathatós védelmi eszközöket és katonai akcióik olykiterjedést, mely véget vetne a magyar jogtalanságnak? A döntő fak-torok legyenek tisztában azzal, hogy itt kompromisszumok nem segi-tenek s csak felesleges véráldozatainkat sokszorozzák. Nem lehetünka magyarokkal egyszerre hadiállapotban és békében. Határozni kell:erre vagy arra. Most félháboruban vagyunk, melyben a mi részünkrőlharcolnak és nem harcolnak, operálnak és nem operálnak és meg le-het állapitani, hogy ez a határozatlanság minden lépésnél oly állapototteremt, melyet drágán kell cseh-szlovák vérrel megfizetnünk. Határa-ink megtartása megköveteli a teljes, célszerű megszállást és a hathatós,tényleges, aktiv, célszerű védelmet. Komárom, Fülek, Salgótarján stb.

15Y A pozsonyi szlovák lap a demarkaciós vonal harcairól. Híradó, 1919. május 28.,4.

100

mindmegannyi kirivó példa, hogy tizedrész annyi vérveszteségünk-nek sem kellene lenni, ha nem volna olyan határozatlanság és fon-toskodás, mely a köztársaságon elkövetett bűnné lesz, ha hamar végetnem vetnek neki.v"

A cikk őszinteségéhez, illetve tárgyszerűségéhez persze sok kérdéstfüzhetnénk. Néhány héttel korábban ugyanis éppen a csehszlovákhadsereg tett újra (sikertelen) kísérletet Salgótarján elfoglalására. Kétnappal e cikk megjelenése után kezdődött meg a Stromfeld Aurél irá-nyította északi hadjárat; a vezérkari főnök eredetileg Kassa felé akartavisszaverni a cseheket, ezután keletre fordulva a románokat támadtavolna meg. Tombor Jenő alezredes javaslata nyomán született mega döntés a cseh csapatok megsemmisítésére, amelyre két logikus tá-madási irány mutatkozott. Az első az Ipoly tói a Kisaiföldön keresztülPozsony, Nyitra, Trencsén felé vezetett volna a Vág völgyéig, s a Fel-föld teljes fölszabadítását eredményezhette volna. A másik aSajótólKassa felé irányuIt, jelentős céljaként megakadályozva a cseh és a ro-mán csapatok egyesülését. Abban, hogya "politikai és katonai vezetőktöbbsége" ez utóbbi mellett döntött, nagy szerepe volt annak, hogy ígyremélhették a szovjet hadsereggel való találkozást. 160 A magyar táma-dás végül Szikszó- Edelény- Putnok- Bánréve- Rimaszombat - Losoncfelé indult meg május 30-án. A hadműveletek első szakasza június 9-ig a cseh hadsereg visszaszorítását eredményezte. A következő hétena csehek igyekeztek átvenni a kezdeményezést, végül június 17-e és24-e között a front nyugati szárnyán ismét a magyarok támadtak. Eztzárta le a Vyx-jegyzék nyomán megkötött fegyverszünet. A legnyu-gatabbra eső, a Vörös Hadsereg által elért, illetve megközelített tele-pülések a hadjárat folyamán Körmöcbánya, Aranyosmarót, Verebély,Tótmegyer voltak. 161 Az északi hadjáratban részt vett a Pozsony elfog-lalásának napján Ligetfaluba visszavonuló 13. pozsonyi honvéd gya-logezredbőllétrehozott 13. vörös ezred is, amelynek januártól májusközepéig Mosonmagyaróváron volt a parancsnoksága. (A parancsno-kot, Leölkes alezredest május 9-én a brucki ellenforradalmi puccsbanvaló részvételi szándéka miatt letartóztatták.)

1611 Tóth 2002, 256.161 Lásd a május 30. - június 10. közötti hadműveletekről készült térképvázlatot:

Liptai 1979. [188J-[189.J

101

A pozsonyi tömeges túszszedésre - amint arra az illavai beszámo-lóból következtethetünk - csak június 4-én került sor."! A katonaihatóságok döntésében szerepet játszhatott, hogy a Vörös Hadseregbalszárnyán elhelyezkedő 1. dandár kikülönített egységei a hadjáratharmadik napján, június l-jén elfoglalták Lévát és Párkánynánát, il-Ietve Selmecbánya és Korpona felé vonultak. Bár a főcsapás KassátóIészakra irányuIt, és Stromfeld ide összpontosította hadseregének zö-mét, a csehszlovák nyugati hadtest parancsnoka, Mittelhauser franciatábornok logikusan arra a következtetésre jutott, hogyamagyarokKomárom, majd Pozsony felé akarnak előretörni. Támadást indítotthát Ipolyság és Losonc irányába, ám az l. magyar dandár ezt 3-ánmegállította, sőt, Érsekújvárt is fölszabadította. 6-án pedig a dandártöbbségében szlovákokból álló 16. ezrede elfoglalta Selmecbányát is,Korponát iS.163 A Híradó június 4-i számában jelent meg a pozsonyiváros parancsnok, Brau ezredes három hirdetrnénye!" - az elsőt azelőző napon, este 8 órakor adta ki -, amelyekben minden egyes lő-fegyvernek a parancsnokságon történő átadását, este 9 órás zárórát,ugyanezen időponttói kezdődően kijárási tilalmat és az egyenruha-viselés tilalmát rendelte el - a csehszlovák hadsereg tagjainak kivé-telével. Kötelezte a Monarchia mindazon volt tisztjeit, akik nem áll-tak csehszlovák szolgálatba, hogy 4-én (tehát a cikk megjelenéséneknapján) délután 1 és 3 óra között jelentkezzenek a városháza udva-rán; aki ennek nem tesz eleget, az hadbíróság elé kerül. (A több mintnégyszáz volt aktív és tartalékos tiszt elhurcolására egy szerdai naponkerült sor. Csillapítólag hatott a kedélyekre, hogy a további be idézetttisztek közül, akiknek csütörtökön kellett jelentkezniük, már nemvittek el senkit.!") Két nap múlva az is kiderült, hogy a hadbíróságréme minden engedetlen állampolgárt fenyeget. Újabb hirdetményközölte ugyanis, hogy a hadsereg a bekövetkezett "katonai operációk"miatt átveszi a hatalmat a polgári hatóságok fölött, s hogy a hadseregnyugat -szlovákiai csoportjának főparancsnoka, Mittelhauser tábor-nok úgy rendelkezett, hogy saját területükön az elkövetkező időben

102 Lásd ehhez )ankovics é. n., 1.köt., 93-106. Az élő zálog című fejezetét is.163 Lásd ehhez Tóth 2002, 261-264.IM Hirdetmény. Híradó 1919, június 4., 2-3.16S A pozsonyi internáltakról. Híradó, 1919. június 7., 2.

102

a katonai parancsnokok a legfontosabb kormányközegek, akikneka fönnálló törvények megváltoztatására is joguk van; a katonai dikta-túrát magasabb (törzs)tisztek és olyan tisztek gyakorolhatják, akiketa nyugat-szlovákiai csoport főparancsnoka vagy a gyalogoshadosztá-lyok parancsnokai fölhatalmaznak.!" Másnap a közvetlen következ-ményekről kapunk hírt a lapból: A Venkov jelentése szerint "Tegnap21 magyar zsidót Szlovákországból Prágába hoztak", annak gyanújamiatt, hogy kapcsolatban álltak "a magyar bolseviki tanácskormány-nyal': A pozsonyi Masaryk pályaudvaron vagonírozták be és Terezien-stadtba szállították ki őket. 167 A terezienstadti volt orosz hadifogolytá-bor lett ugyanis az internálás egyik fő központja, a pozsonyi magyartiszteket is ide hurcolták. A lap következő oldalán Brau ezredes aztjelenti be, hogy hogyan történik majd - szükség esetén - a riadóztatás(amelyhez a templomok harangjait állítják a hadsereg szolgálatába).

Június 13-án aztán hír jelenik meg arról, hogy az összes tartalé-kos tisztet és az idősebb ténylegeseket hazahozzák.!" Az információdr. Ivánka Milán belügyi referenstől származott. Néhány nap múlvapedig az derül ki, hogy az internáltaknak hetente háromszor levelet,egyszer pedig csomagot (fizetett portóval) lehet küldeni. A levél rövidlegyen, cseh, német vagy szlovák nyelven íródjon, és ne legyen lezár-va.169 Néhány napra rá hírt közölt a lap arról, hogya terezienstadti tá-borba hivatalosan megszüntették az internálást.!" Innen tudjuk megaz eredetileg odaszállított magyar tisztek létszámát: 439-en kerültekTerezienstadtba. Arról, hogy szabadok lettek, Milan Hodza szemé-lyesen értesítette az internáltakat, egyszersmind közölte velük, hogya forgalmi viszonyok miatt nem térhetnek haza egyszerre. Így aztána cikk megjelenését megelőző héten egyenként szállingóztak visszaPozsonyba; "tegnap': tehát valószínűleg 23-án hétfőn viszont egyszer-re 132-ten érkeztek meg. Ekkor már máshová is kezdtek hazatérni azelhurcoltak; a napilap ugyanezen oldalán Internálások cím alatt tízsomorjai, bacsfai és dunaszerdahelyi elhurcoltat neveznek meg mint

'66 Katonai diktatúra a szlovák területen. Híradó, 1919. június 6.,3.'67 Magyar zsidók internálása. Híradó, 1919. június 7., [1.]'6S Az internált katonatisztek .. Híradó, 1919. június 13., 3.'69 Az internáltákkal postán már szabad érintkezni. Híradó, 1919. június 19.,4.170 A pozsonyi internált tisztek hazatérése. Híradó, 1919. június 24., 4.

103

friss letartóztatottakat, de egyben egy sikabonyi és két dunaszerdahe-lyi szabaduló neve is szerepel ott. Logikus volt a könnyítés, mert né-hány nap múlva tárgyalások kezdődtek Pozsonyban a csehszlovák ésa magyar kormány között egy négy kilométer mélységű semleges zónalétrehozásáról. Ezeken magyar részről Ágoston Péter népbiztos ésMayer-Csejkovits Károly alezredes vett részt, a csehszlovák felet Mit-telhauser tábornok képviselte. A tárgyalásokat a Grassalkovich-palo-tában tartották június 25-e és 29-e között, samagyarok gyalogszerreljártak át Ligetfaluból az eltorlaszolt hídon keresztül: a híd pozsonyioldalától bekötött szemmel vezették őket a palotáig.

Csak július első napján olvashatjuk viszont az első híradást a Lu-haéovicéböl visszatartottak hazatéréséről; ez Kazacsay Árpád apátka-nonokot. városi plébánost, Maszár Ágoston munkásbiztosító-pénztáritisztviselőt, a szociáldemokrata párt tanulmányunkban már többszöremlített vezetőségi tagját és Samarjay Gyulát, a Magyar Leszámítoló- ésPénzváltóbank pozsonyi fiókjának igazgatóját nevezi meg.'?' Az utób-bit betegsége miatt engedték haza. A következő híranyagot tíz nappalkésőbb olvashatjuk a cseh fürdőváros magyar foglyaival kapcsolatban:ez [ankovics Marcell, a pozsonyi ügyvédi kamara titkára, korábbanfüggetlenségi párti magyar országgyűlési képviselő és Schmidt Lothárbornagykereskedő szabadon bocsátásáról szól. Az utóbbi gyengélke-dése miatt csak néhány nap múlva tud hazaindulni."?

Az internáltak nagyobbik részét - a volt tényleges és tartalékostiszteket - tehát Terezienstadtba szállították, a többieket - "egyetemitanárok, lelkipásztorok, újságírók, kenyerüktől ellökött kishivatalno-kok, magyar szocialista munkások és másféle magyarok",!" szerkesz-tők, vasutasok - Luhaéovice fürdővárosba. [ankovics sorstársai közüldr. Polner Ödönt, az egyetem rektorát, dr. Pekár Mihály "orvostanárt"(szintén az egyetemről), Kazacsay Árpád pozsonyi apátplébánost.Kovács Sándor evangélikus lelkészt, teológiai tanárt, a későbbi püs-pököt nevezi meg, s név nélkül említ két lapszerkesztőt. Az bizonyos,hogy a Híradó laptulajdonosa és felelős szerkesztője, Arkauer Istvánismét az internáltak között volt, ugyanis Vajda Revü círnű lapja oda

171 Luhacovicebő! haza tért pozsonyi túszok. Híradó, 1919. július 1.,3.m Hazatérő pozsonyi túszok. Híradó, 1919. július 10., 3.17) jankovics é. n., 1.köt. 98.

104

küldött neki üzen etet (nehezen képzelhető el persze, hogy megkapta):"Bizonytalan póstaviszonyok miatt igy adjuk tudtul a papának, hogyfia született. Mialatt Arkauer István Luhacsovic fürdőben van, ideha-za gyönyörü kis fia született hétfőn délelőtt"!" Egyébként ismét Jan-kovics szerint az internáltak semmilyen "nyomtatott papirost" nemkaphattak, naplót nem írhattak; viszont nem bántották őket; csak el-hurcolásuk óráiban lőttek rájuk Dévényújfalunál a frontra induló csehkatonavonatokból, illetve később a fürdővendégek szidalrnazták s fe-nyegették bottal őket, amikor már bejárhattak a fürdőhelyre.

A túszok kijelölését Jankovics következetlennek tartja, szerinte eza Stromfeld-offenzíva megindulását követő zűrzavart tükrözte: "Ezaz 1919. évi ismételt intézkedés még a hatalom minden gyarlóságát isigazolta és főként az emberismeret tökéletes hiányát. A tuszok megvá-logatásában nevetséges volt a kapkodás, mert a népiség. nemzetiségimeggyőződés, együttérzés, világnézet, azonos felfogások éppen nemjátszottak szerepet. A fődolog az volt, hogy mindenféle emberpél-dányból jusson a lakat mögötti Noé-bárkába"!" Ennek dacára az in-ternáltakból "csodálatos homogén gyülekezet" alakult ki a fogság idejealatt. J76 Az bizonyos, hogya zsidó vezetőket (köztük az egyháziakat) iselhurcolták, de ők néhány nap múlva szabadultak. Srobár már június7-én megnyugtató választ ad ugyanis az egyik polgári küldöttségnekaz ő sorsukat érintő kérdésére: "Schreiber Akiba főrabbi, Ungár Lipóttakarékpénztári igazgató és Krausz Dávid zsidó hitközségi elnökre vo-natkozólag - akiket a zsidók pünkösdi ünnepére való tekintette! kétnapra szabadon bocsájtottak - kijelentette a miniszter, hogy [további,illetve újabb - F. T G.] internálásuktól eltekintenek,"

Nem találtunk olyan dokumentumokat, amelyben Terezienstadtbainternált pozsonyiak elevenítették föl az emlékeiket. Baranyay József,a komáromi sajtó népszerű munkatársa azonban önálló füzetben adtaközre letartóztatásának, fogva tartás ának, internáltságának emléke-it; ebből derül némi fény a terezienstadti viszonyokra. Öt Kornárom1919. május elsejére virradó sikertelen visszafoglalási kísérlete idejénvették őrizetbe, (füljtanúja volt az erőd udvarán végrehajtott kivég-

174 Kis Híradó. Revü, 1919.4. sz. 26. (A lapszám június 18-án jelent meg.)17; jankovics é. n., 1. köt. 93-94.176 Uo. 98.

105

zéseknek (sőt, számolt azzal, hogy őt is agyonlövik, noha a fegyveresakcióhoz semmi köze sem volt), majd Pozsonyon és Brünnön át Tere-zienstadtba szállították.

Ezek után az internálások hosszabb ideig szüneteltek. A továbbiak-ban egyetlen helyszín maradt meg a régiek közül: Illava. A következőnagy letartóztatási hullámra az 1920-as választások idején szánta elmagát a kormány, ekkor elsősorban a közben megszervezödött ma-gyar ellenzéki pártok aktivistái kerültek a képbe, beleértve a pozsonyiközponttal rnűködő magyar-német szociáldemokrata párt tagjait is.Április közepén jelenti először a csehszlovák sajtóiroda, hogy néhányembert vizsgálati fogságba helyeztek,"? a következő napokban pedigmár név szerint ismertté válik a legtöbb őrizetbe vett személy, első-ként a löcseiek és az eperjesiek. A lap április 28-i száma kőzli, hogya keresztényszocialisták pozsonyi főtitkára, Tobler János, aki a nem-zetgyűlési választásokon már mandátumhoz jutott, tizenkét máshelybélivel együtt Illaván van letartóztatásban.!" Néhány nap múlvapedig a párt vezetői az összes szavazó nevében a köztársasági elnökötkérik föl, hogy bocsássák szabadon az elhurcoltakat.!" A továbbiak-ban a legtöbb figyelmet a lap annak a tizenhét személynek szenteli,akik Petrogalli Oszkárral, a szlovákiai magyarság ekkori egyetlen, azegész közösséget integráIni kívánó vezetőjével együtt van fogságban.Valószínűleg ebből az ügyből akarták gyártani a legfontosabb magyarmüpört, majd hónapokig tartó meghurcoltatás után végül szabadonengedték a lefogottakat. Petrogallit unokatestvérével. a vele közösügyvédi irodát működtető Bothár Sándorral együtt Besztercebányántartóztatták le április 14-én vagy 15-én. A tervezett koncepciós pertöbbi gyanúsított jának többségévei Petrogalliék Illaván, a "MagyarOtthon" -ban találkoztak életükben elöször. A per számára kiszemel-tek lélekszám a körülbelül negyvenre rúgott, voltak közöttük kassaiakés pozsonyi ak is, de a névsort az általunk ismert híradások nem tar-talmazzák. Sokáig azt sem tudták, hogy mi a vád ellenük - valószínű-leg azért, mert ebben .odafőnt" nem született még közmegegyezés.Egy idő után aztán a Slevensky Denník című kormányközeli napilap

177 Vizsgálati fogságban. Híradó, 1920. április 17., 2.I7H Tobler és luríga képviselők. Híradó, 1920. április 28., 3.179 136000 választó távirata Masaryk elnökhöz. Híradó, 1920. május 1.,3.

106

egyik, a börtönbe becsempészett számában olvashatták összeesküvé-sük önmaguk által nem ismert részleteit. Végül a hatóságok úgy dön-töttek, hogy két koncepciós pert szerveznek, s az egyiknek Kassa lesza székhelye. Ekkor a fogvatartottak egy részét oda szállították át. Vé-gül a vádat ejtették, de a kormánypárti lapok, ha kellett, ezután is úgyemlegették Petrogallit, mint aki hazaárulás miatt volt letartóztatva, ésamnesztiával szabadult. Maga a magyar ellenzéki pártok vezérlő bi-zottságának elnöke, mint egy későbbi cikkében leírta, jó darab ideigazt gondolta, hogy letartóztatásukra azért került sor, mert a hatóságokki akarták vonni a forgalomból azokat, akik az első parlamenti vá-lasztások idején alkalmasak lettek volna a magyar kisebbség politikaimegszervezésére. Utóbb jutott arra az álláspontra, hogy az eljárás ösz-szetettebb koncepciót dokumentál. Ebben az időben a magyar politi-kusok már egyre-másra küldték a Népszövetségbe a cseh közhatalomelnemzetietlenítő, diszkrimináló jellegét igazoló dokumentumokat.Ezek semlegesítésére szolgált a csehszlovákiai magyar politikusok il-lojalitásának bizonyítása a koncepciós ügyek megszellőztetésével.!"

Az internáltak ügyét végül az internálásból kiszabadult pozsonyikeresztényszocialista képviselő, Tobler János viszi a parlament elé. Jú-lius 9-én Szlovenszkó megpróbáltatásait sorolta a képviselőházban,előbb az 1919. február 12-i pozsonyi vérengzést, majd Andrej Hlinkaletartóztatását is említve: "És azután jött ezen államnak örök szégyene,jött Illava vára, hol becsületes emberek konkurrenciát csináltak RózsaSándornak és egyéb betörőknek és gyilkosoknak. Uraim, még ma isszámtalan szerencsétlen és ártatlan ember sínylődik Illaván.

A kormánylapok, a szubvenciót élvező pozsonyi B. Z. am Abend ésegyéb lapok azt kürtölik világgá, hogy Illaván már nem ül senki. Ezhazugság. Illaván még ma is ülnek ártatlan emberek. Ilyen a mi kor-mányunk külpolitikája. (Közbekiáltás: Szégyeljék magukat!)

De uraim, nemcsak Illava, Kassa, Pozsony is tele van boldogtalanemberekkel.

(Közbekiáltások: Spielberg, Theresienstadt, mind tele van csupa ha-zaárulóvall)"!"

I'iI Lásd ehhez Filep 2009, 103.1>1 Tóbler János képviselőházi beszéde a szlovenszkói állapotokról, Híradó, 1920.

július 18., 3.

107

Ezek az utolsó közbekiabálók már nyilván a kormánykoalícióhoztartozó pártok képviselői voltak. Annak, hogy Tobler ilyen keményhangot ütött meg, talán szerepe volt abban, hogy a következő menet-ben ő is az első internáltak kőzé tartozott. Erre azonban csak másfélévvel később, 1921. októberében, lY. Károly második sikertelen visz-szatérési kísérletekor került sor. Ekkorra Toblert az ~Ietőség hiányá-nak ürügyével megfosztották képviselői mandátumától.

A Híradó október 27-i száma rendőri intézkedéseket jelent be.!"melyeket Slaviéek rendőrigazgató 25-én adott ki, s a csoportosulás,a gyűlés, a fegyverviselés tilalmát tartalmazta, elrendelte a nyilvánoshelyiségek 23 órai kötelező bezárását - az összes többi épületet viszontmár 21 órakor be kellett zárni. A rendelet értelmében éjfél után sen-ki sem tartózkodhatott az utcán, boron és sörön kívül nem lehetettkimérni semmilyen szeszes italt, a tervezett gyűléseket pedig nyolcnappal korábban be kellett jelenteni. Ugyanez alapszám tudósítottarról, hogy előzetes házkutatás után őrizetbe vették ~uka Béla egye-temi tanárt, Bartal János nyugalmazott vármegyei főjegyzőt, Grüne-berg Rezsőt, a Grüneberg gyár kefelerakatának tulajdonosát, KaiserGyula volt magyar posta- és távíró-felügyelőt, Szappanos Lajos építő-mestert (utóbbi kettő a városi képviselő-testület keresztényszocialistacsoportjának a tagja volt), Tobler János volt nemzetgyűlési képviselőtés Lipcsey A[ndor ) lelkészt. A vád: irredenta propaganda.!" Ezekbena napokban egymás után jelennek meg hírek a Szlovenszkó-szerte in-ternált magyarokról. Az ismertebb személyiségek közül internáltákpéldául Dzurányi Lászlót, a Prágai Magyar Hírlap későbbi főszerkesz-tőjét, aki ekkor a Kassai Napló szerkesztője volt. A pozsonyiak kőzülZsáry Gyula és Hornyák Odiló városi tisztviselők, a Pozsonyi TornaEgylet tagjai, Maza János városi mérnök, Hackenberger Béla kávéház-tulajdonos került rendőrkézre; az aranyosmaróti járásbíróságnak ad-ták át őket.!" A névsorokból arra következtetünk, hogy a hatóságokmár nem tömeges internálásokat foganatosítottak, mint 1919-ben.Ekkoriban - költségkímélő módon - csak a vezető szernélyiségek egyrészének letartóztatására került sor; egy részük tisztviselő volt a régi

'" Rendőri intézkedések. Híradó, 1921. október 27., 4.IXl Letartóztatások városunkban. Híradó, 1921. október 27., 5.'" Ujabb letartóztatások. Hír(uló, InI. október 28., 5.

108

világban, s köztük volt a későbbi Vojtech Tu ka, aki ekkor még nemszlovák autonomista politikus, hanem a magyar kormány titkos szlo-venszkói exponense. Két nap múlva azt olvashatjuk a lapban, hogya július 20-án proklamált statárium ot, amit még nem vontak vissza,most Szlovenszkó egész területére kiterjesztették.!" A november 6-iszámban hír tudósít Barta!, Hornyák, Kaiser, Lipcsey, Tuka és Zsáryszabadon engedésérő!, illetve hazatéréséről, ugyanakkor Haverla Pé-ter virágvölgyi plébános Aranyosmarótra szállitásáról.!" Mindebbőlazt látjuk, hogy Illava helyett Aranyosmarót lett az internálás kitünte-tett helye, továbbá azt a fordulatot is érzékelhetjük, hogya szociálde-mokraták helyett (akiket korábban előszeretettel hurcoltak el), mosta keresztényszocialista funkcionáriusokat pécézték ki a hatóságok.Érthető, hiszen ekkorra eldőlt, hogy a magyar ellenzéki politika le-téteményese nem a magyar-német szociáldemokrata párt, hanem azOrszágos Keresztényszocialísta párt lesz. Annyira, hogy egyik legte-kintélyesebb vezetőjét, Toblert ki is utasították az országból: az álla-mi rendőrhatóság a végzést, amely szerint nyolc napon belül el kellhagynia az országot, az aranyosmaróti internálótáborba kézbesíttetteneki. Utóbb kapott némi haladékot; később Magyarországon a nem-zetgyűlés képviselője lett.

IH5 Statárium egész Szlovenszkóban. Híradó, 1921. október 30., 4.,"6 Hazaérkezett több internált. Híradó, 1921. november 6., 6.

109

Intermezzo: hadifoglyok

Éveken át meg-megnyílik a Híradóban a pozsonyi társadalom elevensebe: az azok sorsáért való aggódás, akik számára még nem ért végeta világháború. Az Oroszországban, illetve a Szovjetunióban, részbena szibériai lágerekben sínylődő Pozsony városi, Pozsony járási, Po-zsony megyei illetőségű hadifoglyok lélekszám ára még csak nem iskövetkeztethetünk a sajtóközleményekből. Azokéra sem, akik a ha-difogságban meghaltak. (A fronton elesettek listáját, emlékezhetünkrá az első fejezetből, a megszálláselőtt folyamatosan közli a lap.) Aztsem lehet tudni tehát, hogy ezek a számok hogyan viszonyulnak azemberveszteség országos arányaihoz. A Híradó egyik rövid, 1919. ja-nuári hírében utal arra, hogy a szibériai magyar foglyok között "igensok" pozsonyi és Pozsony megyei fiatal van, hogy Przernysl elestekore vidékről való munkásosztagok estek fogságba, "s ezek egymagukbanis nagy számot jelentenek"!" (Przernyslnél esett fogságba a pozsonyiFörster Viktor is, aki utóbb a krasznojarszki nagy hadifogolytáborélelmezésének a vezetésével volt megbízva. s aki évtizedekkel későbbírásban emlékezett meg a neves katonaköltővel, Gyóni Gézával valókapcsolatáról.!" Gyóni szintén pozsonyi kötödésű volt, ő is Przernyslvédői közé tartozott, s a krasznojarszki lágerben halt meg.) Zoch csu-pán szívén viselte a hadifoglyok ügyét, már amikor új hivatalát átvet-te, szót emelt ügyükben a kormánynál, januárban táviratban sürgettekéreime elintézését. Erre válaszként azt az ígéretet kapta, hogya po-zsonyi hadifoglyokról szóló értesítéseket továbbítják neki.!" A vesz-

'" A Szibériában levő magyar hadifoglyok. .. Híradó, 1919. január 17., 3.lK" Förster 1943,41-44.IN" A Szibériábal1 levő magyar hadifoglyok ... Híradó, 1919. január 17.,3.

110

teségekről ezekben az években már nem is esik szó, csak - érthetőmódon - a nyomorgó rokkantak, hadiözvegyek és -árvák ügye maradnapirenden; az élő foglyokról, illetve a hazatértekről egy-egy töredékesnévsor, magányos hír tudósít. Az egyik, 1919 augusztusában megjelentcikk!" orosz listák alapján számol be néhány hadifogoly rokonainakküldött üzeneteiről (illetve közli is azokat). Ök a következő helyekenfölállított táborokból adtak hírt magukról: Omszk, Nyiko!szk-Usszu-rijszk, Berezovka, Verhnye Ugyinszk, Kanszk. Valamivel több minthúsz ember szerepel a listán, tisztek, tiszthelyettesek, kadétok, önkén-tesek, tisztesek (egyébként nincs mindegyikük rendfokozata föltüntet-ve). A később ismertté vált pozsonyi személyiségek között ott szerepelStelczer Lajos kadét, aki a családjának üzent Verhnye Ugyinszkből. Azüzenetek általában német nyelvűek, függetlenül attól, hogy az illetőkcsaládneve német-e vagy magyar, esetleg szlovák; csak a 13. honvédgyalogezredbe tartozó Takács Lajosé és az ugyanott szolgáló TakácsJózsefé szól így: "Egészséges vagyok:'

A viszonylag gazdag magyar hadifogoly-irodalom egyik darab-jának pozsonyi a szerzője, éppen az említett Stelczer Lajos; utóbb azEgyesült Magyar Párt egyik vezető pozsonyi tisztviselője volt. Az elsővilágháború idejére és az azt követő évekre vonatkozó visszaemléke-zése már a második világháború idején jelent meg.'?' Stelczert a há-ború elején Dukla környékén, kilométerekkel a front mögött oroszfelderítők ejtették fogságba; a foglyok közül ő volt az egyetlen ma-gyar, tehát feltehetően közös ezredben szolgált. A kozák tábornok, akimaga elé vezettette, "Hozta lsten, öcsérnuram!" -mal fogadta, gazda-gon megvendégeJte, levelet íratott vele szüleinek s garantálta annakeljuttatását. A rokonszenv oka: a tábornoknak már hadapród korábankiderült "bámulatos nyelvtehetsége", ezért kémmé képezték ki, s e mi-nőségében Budapesten szolgált. De csak a fogadtatás volt ilyen derűs:Stelczeréket Kijeven át - ahol a foglyoknak egy szembejövő szánsor-ból "egy nagyon egyszerű formaruhás szakállas tiszt" szalutáit, mintutóbb megtudták, ll. Miklós cár - a Bajkal mellé szállították, ahonnanő csak hat évelmúltával, I92I-ben térhetett haza.

190 A szibériai hadifoglyok üzenetei. Híradó, 1919. augusztus 12.,3.191 Stelczer 1942.

III

A füzetecske kis fejezetekben, olykor anekdotikus betétekkel tar-kítva ragadja meg a fogság fő csomópontjait; szerzője módot találbennük - az alakokat viszonylag igényesen megjelenítve - az oroszkatona-, a hivatalnok- és a parasztmentalitás jellemzésére. A parasz-tok passzivitását Stelczer érthetetlennek találja ugyan, ám a háborúbakényszerített ember esendőségét az oroszokról szólva is kidomborítja.Megpróbálja ábrázolni Szibériát, leírja a láger napirendjét, a rab tartókmagatartástípusait (sokan közülük igen emberségesnek bizonyultak),a barakkok felépítését, a rabok népművelő munkáját, az unalom el-űzésére szervezett színházi és tudományos előadásaikat, a táborbanönnön fenntartásukra létrehozott és működtetett üzemeket, amelye-ket például Markovits Rodion munkáiból, főképp a Szibériai garnizoncímű, egykor világsikert aratott regényéből ismerhetünk részlete-sebben. A legplasztikusabb leírások a testi-lelki betegségekről, a tét-lenség és elzártság szülte mániák elhatalmasodásáról, illetve az ezekellenében tudatosan kifejlesztett aktivitás ról, a szolidaritásról és se-gítőkészségről, a meghiúsuló szökési kísérletekről szólnak. Az utolsófejezetekben a forradalom anarchiáját festi le Stelczer - "Hol Kolcsakadmirális tengerészei. hol Szemjonov hetman kozákjai, hol Gajda csehlégíóí uralkodtak fölöttünk" -, s a lágerrel szomszédos városok kínailakóiról meg a japán katonákról is közli emlékeit, benyomásait. A pol-gárháború egyik szakaszában ugyanis japánok szállják meg a tábort,míg más lágereket az amerikaiak. Az itt őrzött "szerencsés foglyoknaknagyon jó dolguk volt és tőlük telhetőleg igyekeztek is az orosz fenn-hatóság alatt maradt bajtársaikon segíteni". Hiába érkezett el viszonta béke, ez a foglyokhelyzetén még nem változtatott. 1920-1921 fordu-lójáig váratott magára az "intézményes fogolykicserélés": Stelczerék,mint a keleti foglyok általában, (agyonzsúfoIt) hajókon vágtak nekiaz ő esetében negyvennapos és Hongkongon, Szingapúron, Szuezen,a Földközi-tengeren, Trieszten át vezető útnak.

A háború befejezését követő első két évben tehát még szolid sikereketsem mutathatott föl a hadifoglyok hazasegítésére létrehozott szerv, a ha-dirokkantak egyesületének hadifogoly osztálya; gyűjtéseivel, illetve ren-dezvényei belépti díjának árával csak a különböző utakon-rnódokon,"magánúton" hazajutott - illetve vélhetően még a breszt -Iitovszki békemegkötése után hazaengedett - volt katonáknak tudott segíteni az életújrakezdésében. Amennyiben a hozzá eljutatott adományokat lehetett

112

használni valamire. Mert az ellenkezőjére is volt példa, amint arról 1920elején a Híradóból értesülünk: ,,80 ezer korona hamis pénzt adtak összea szibériai hadifoglyok részére. Mennyit írtunk, mennyit kértünk, hogyegyszer megint meg tudjuk mozgatni a társadalmat és a szibériai hadi-foglyaink hazahozatala van olyan nagy és szép cél, ami végre mégis ada-kozásra bírta az embereket. Adni adtak elég szépen, csak egy kicsit sokbenne a hamis pénz: 80.000 korona hamis bélyeges bankjegy jött össze,amivel most nem tud mit kezdeni a bizottság. Értékesíteni nem lehet,ha bevonják a bankban, a nyolcvanezer korona hiányozni fog, viszontazok, akik már adtak, még egyszer nem fognak adni"!" Ennek ellenérea lap később is közölhet híreket az egyéni adományokról.

A szovjetunióbeli hadifoglyok ügyét egy idő után állami szinten iskitüntetett figyelemmel kezelték - függetlenül attól, hogy ez ügyben po-zsonyi küldöttség is járt Prágában -, aminek az volt az oka, hogy mégmindig nem ért haza a Kolcsak oldalán harcoló csehszlovák légió mind-egyik csoportja. Azonban még a központosítás sem hozott automatikusmegoldást, vagy a légionisták előnyt élveztek. Az oroszországi polgár-háború szibériai szakasza jelentős mértékben magyar-cseh háború volt.Az első azonosítható helyszín és időpont, amikor a csehek (a légió 6.ezredéből vezényelt őrség) magyar és német hadifoglyokat mészárolt le:Cseljabinszk, 1918. május 14.193 Kolcsak uralmának idején a csehek ésaz általuk ellenőrzött lágerekből kiszökött, partizánalakulatokat szerve-ző magyarok harca állandósult. Az 1919 végén bekövetkezett elsöprővörös offenzíva után azonban maguk a légionisták fogták el saját vezető-jüket, az admirálist, Szibéria kormányzóját, és adták át a bolsevistáknak.

192 Aida [Vajda Ernő l: 80 ezer korona. Híradó, 1920. január 23., 4. (Tehát nem a pénzvolt hamis, hanem a bélyegzők, amelyekkel az osztrák és magyar papírpénzeket1919·tőllebélyegezték.)

19.1 Rátz 1930, 49. Rátz Kálmán a következőket írja erről: "A csehek ugyan elhá-ritják ezért a felelősséget, de kétségtelen, hogy nem ez volt az első eset, amikorvédtelen foglyokat megtámadtak. Amikor még Ukrajnában állott a Légió, való-ságos hajtóvadászatot tartottak a hazájukba iparkodó, az oroszok által elengedettfoglyok ra s közülök sok ezret meggyilkoltak. Ahol csak tehették, bántalmaztáka németeket és a magyarokat és a szibériai uton is sokat leöltek és megcsonki-tottak, hogy a tömegeket a nyugat felé való őzőnléstöl visszariasszák. Bizonyos,hogya csehek magatartása volt a főoka annak, hogy főleg a magyar hadifoglyoktömegesen léptek be a vörös hadseregbe. A bosszu, a megtorlás vágya vezetteőket és számos csatában, immár fegyveres kézzel, elbántak a cseh ekkel"

113

Csehszlovákia létrejötte következtében aztán mindazok ügyét, akiknekaz ilIetősége az új állam területén volt, elvileg a köztársaság képviselte.Ennek dacára még 1922 nyarán is érkeznek haza hadifogoly tisztek Szi-bériából. Bizonyára nem Köves Gyula zászlós volt az egyetlen, akineka többévi távollét megkönnyítette a Szlovákia területéről történő távo-zását; sokakban szakadhattak el az otthonhoz kötő szálak, s ők kön-nyebben szánták rá magukat arra, hogy máshol kezdjenek új életet.

Köves zászlós (ilIetősége nincs feltüntetve, tervei szerint Budapes-ten folytatja majd életét) szibériai "megélhetését", sőt talán puszta lé-tét is annak köszönhette, hogy tudott hegedülni. 1915-ben Brody ésTarnopol között esett fogságba, 1922-ben pedig egy túszszállítmánytagjaként érkezett haza. A fogságban rabtársai és az oroszok között ze-netudása tette népszerűvé, úgyhogy az első otthoni pénzküldemény-ből hegedűt vett magának, és a tisztekből hattagú zenekart szervezett;hangversenyeket tartottak. Miután azonban két honfitársuk megszö-kött, a többieket Nyizsnyij Novgorodból Szibériába vitték. Habarovszk -ban Köves tizenkéttagúvá fejlesztette zenekarát (kadétok, tartalékosok,például egy református lelkész mellett egy tényleges főhadnagy, "civil-ben" báró tartozott közéjük), majd a szám tovább nőtt, négy tiszttel éskét cigányzenésszel egészült ki a csapat. Egy év után Krasznojarszkbana tisztek összegyűjtött pénzükön megszervezték a hazatérést, de a vo-natot a vörösök Szamarában megállították, így a zenekar ismét többtábort járt meg a forradalomtól és ellen forradalomtól fölszántott or-szágban - például a tockojei "halálláger"-t, ahol Köves szerint 25 000ember halt meg. Köves is beszél a Markovits Rodion regényeiből is-merős krasznojarszki lágeréletről - utóbb oda kerültek vissza -, a ha-difoglyok által szervezett "gyárváros" -ról, a színházi előadásokról. Azinterjú szerint ő is az "aranyvonat" kísérőszemélyzetéhez tartozott,mint Markovits, így jutott el Kazanyba, majd - ismét hangversenyekszervezése révén - Moszkvába, ahonnan végül hazaszállították. 194

A Szlovákia területét végül elhagyó hazatért foglyokénál nyilvánnagyobb volt azonban azoknak a száma, akik minden körülményekközött szülőföldjükőn - szülővárosukban - kívánták folytatni pályá-jukat, még ha a háború előtti életkereteik szétzúzódtak is (részben ez

lY, Polgár Géza: Egy szál hegedüvel végig Oroszországon. Híradó, 1922. június 25.,2-3.

114

tette szükségessé az említett hadifogolyosztály működését). Egyiküketaz alábbi felhívás sal próbálta támogatni a Híradó szerkesztősége:

.Turkesztánból visszatért magyar hadifogoly állást keres. Távol-létében elhaltak szülei, nem kegyelemkenyeret kér, de dolgozni akar.Főreáliskolai és felső épitészeti ipariskolai képesítése van. A hadifog-ságban egy bányatelep villamközpontjának főgépésze volt. Beszél ma-gyarul, németül, franciául, oroszul. Ió lakatos és rajzoló. Gazdaságivagy villamüzemben, irodában vagy gyárban volna alkalmazható. 7 ésfélévi sínylődés után tért haza. Ne hagyjuk veszni a jobb sorsra érde-mes fiatalembert!"195

Az általunk tüzetesebben vizsgált korszakban nemcsak a szovjet tá-borokban őrzött magyar hadifoglyokról érkeztek hírek Pozsonyba. 1919augusztusának végén a Híradó azt közli, hogya város egyik német nyelvűlapja, a Grenzbote levelet kapott a romániai Tergovistyében fogolyéle-tüket élő magyar katonatisztektől - köztük néhány pozsonyitói is -,"akik mindannyian jól érzik magukat és egészségesek". 196A többség azon-ban Szibériából érkezett haza, ha túlélte a fagyot és a polgárháborút.

A "szlovák, magyar és német hadirokkantak, özvegyek és árvák"szlovenszkói országos szövetsége mint önsegélyezési társulás egyéb-ként a továbbiakban is működött, sőt, 1922 augusztusának közepénfüggetlenítette magát az országos szöve tségtől, és (újjá)alakuló köz-gyűlést tartott a pozsonyi Vigadóban. Tagjai ugyanis "elégedetlenekvoltak a Prágában székelő szövetség részéről tapasztalt mostoha el-bánással". A regionális, tehát nem nemzeti alapon szerveződő, a prá-gai centralizmussal szemben álló szövetség újjászervezése nem mentkönnyen; a közgyűlés "eleinte nagyon viharos lefolyásu volt, mert azuj szövetség ellenzői mindent elkövettek, hogy megzavarják a közgyü-lést és megakadályozzák a határozathozataIt". A "zavargók" és "rend-bontók" eltávolítása után az előkészítő bizottság "mindhárom nyelvenelőterjesztette akidolgozott alapszabályokat", amelyeket egyhangúlagfogadtak el, majd közfelkiáltással választották meg a tisztikart. Elnöklett "Országh rokkant legionista ezredes, aki rokona a nemrég elhunytOrszágh Pál (Hviesdosláv) szlovák költőnek"!"

195 Turkesztánból visszatért magyar hadifogoly ... Híradó, 1922. szeptember 10.,4.196 Hir a román hadifogságból. Híradó, 1919, augusztus 31., 4.197 A szlovenszkói hadirokkantak szervezkedése. Híradó, 1922. augusztus 15.,4.

115

Ligetfalu visszacsatolása

Hét és fél hónapig tartott az az időszak, amikor aLigetet és Ligetfaluta hadműveleti határ elvág ta Pozsony tói; a híd egyik oldalán cseh le-gionáriusok, a másikon magyar vöröskatonák álltak, március végétőlaugusztus közepéig még hírek sem juthattak át egyik oldalról a má-sikra.!" Kivételt képez az a július közepén történt meglepő esemény,amelynek révén már nem is közvetett információk érkeztek az odaátivilágról: állítólag" 1200 személy [...) köztük 500 gyerek, kik közül többmint 200 szopós gyermek volt" jött - menekült? - át a hídon Liget-faluból; a csehszlovák vöröskereszt és a csehszlovák gyermekgondozósietett a segítségükre, és O'Brien amerikai százados - feltehetően azantantrnissziótól.!" Azzal kapcsolatban, hogya pozsonyi polgár egyéb-ként mit tudhatott meg a túloldali világról, illetve hogy milyen nézete-ket táplált a Tanácsköztársaság belső berendezkedéséről, értelemsze-rűen alig tartalmaznak információt a lap közleményei. Az azonban ígyis bizonyos, hogy a Híradó szerkesztői és munkatársai, ha még nemadták is föl a reményt, hogy a békekonferencia Magyarországnak ítélimajd Pozsonyt, a tanácsrendszert és a totalitárius diktatúrát elítélték.

1'," Illetve a magyar hivatásos hírszerzők és hírszállítók fönntartottak bizonyos kap-csolatot a pozsonyiakkal: .Lígetfalun egy propagandaapparátus is rnűködőtt,amelyben a vörös határőrség számos tagja tevékenykedett. Az agitátorok és meg-bízottak többször illegálisan átlépték az osztrák határt, propagandaanyagot éspénzt vittek a prágai, kladnói és brünni kommunista szervezkedések részére. Apozsonyi (magyar-német) szociáldemokrata pártszervezettel is tartottak fennkapcsolatot, toboroztak a magyar vörös hadseregbe és pénzsegélyt küldtek a vö-rös katonák hozzátartozóinak:' (Fogarassy 1995, 53.)

199 Tegnap 1200 személy jött át a Lígetből. Híradó, 1919. július 18., 5. (A Csehszlo-vák Sajtóiroda jelentése.)

116

Csak gyaníthatjuk, hogy a nyári magyar hadjárat átmeneti eredmé-nyeit ugyanakkor magukban felszabadításként értékelték; egyébkénta továbbiakban sűrűn kommentálták a magyarországi eseményeket,a proletárdiktatúra utáni rövid életű kormányok műkődését, érzékel-hető aggódással az iránt, hogy lesz-e odaát valamiféle kibontakozás.Nyáron aztán megtudták. hogy a párizsi békekonferencia nem a la-kosság többségének akarata szerint döntött.

Némileg más a helyzet a fiatalokkal. A Turul cimű, általunk máridézett diáklap egyik számában közölnek egy verset, mely egyértel-műen utal arra (noha a későbbi szerkesztői megjegyzések szerint mégezt az előbb kézírásos, később Iitografált sajtóterméket is cenzúrázrák[vagy öncenzúráztákJ), hogya szerző számára a haza a híd túloldalán,a meg nem szállott területen van. Mégpedig vagy függetlenül attól,hogy odaát megváltozott a társadalmi rend, vagy talán, még inkább,helyeselve ezeket az - esetleg csak hallomásból ismert - változásokat:

Búsan szól a tárogatóTúl a széles nagy Dunán,Téged sirat oly zokogó,Fájó hangon szép hazám!

[ ...]

Liget felől, szép hazámbólFújdogál az esti szél,Küzdelernről, szabadságrólForradalomról beszél!"?

A szociáldemokratáknak legalább egy része elfogadta a magyaror-szági uralmi formát; a budapesti Tanácsköztársaság kikiáltását köz-tudottan a függetlenségiek, polgári radikálisok és szociáldemokratákkoalícióját képviselő Berinkey-kormánynak az újabb Vyx-jegyzéketkövető lemondása előzte meg. Kétségtelen viszont, hogya szociálde-mokraták és a kommunisták ezt követő fúziója nyomán létrejött új

200 Hanzséros J.: Búsan szól a tárogató ... Turul. Szépirodalmi diáklap. 1919.4. sz. [1. J(Az első és a harmadik szakaszt idézem.)

117

párt nevében - Magyarországi Szocialista Párt - a demokrácia márnem szerepelt. Wittich Pál, a pozsonyi szociáldemokraták vezéralakja,mint láthattuk, 1918 december végén föllépett a bolsevik diktatúrá-val szemben, s később is kitartott a hagyományos szociáldemokrataérzület és szellemiség mellett, s 1920 közepéig tekintélye a párton be-lül töretlen nek látszik. A hozzá hasonló szocdemek Budapesten fél-rehúzódtak, passzivitásba vonultak, a korábbi legfontosabb szellemivezető, Garami Ernő nem is lett tagja az új pártnak. Pozsonyból nézveviszont a munkások számára is más képet mutathattak a magyar fővá-rosban uralkodó állapotok, ahol tavasszal éppen a megszálló csehekellen fegyverkeztek. Érzékelhetővé válik ez a Híradónak az 1919-esmájus l-je méltóságteljes megünnepléséről, a felvonulásról, a szín-házban tartott matinéról, kitűzőtt vörös szekfük és tulipánok ezreirőlszóló cikkéből is.201

A városi tanács mindenesetre gyakorlatias szempontokat követett,amikor a megszállt, majd visszafoglalt területeknek a Vörös Hadseregáltal az antant utasítására végrehajtott kiürítése idején elfogadta a Bil-lot Ferdinánd gróf által benyújtott indítványt, s a főhatalmat LigetfaluPozsonyhoz való visszacsatolására kérte.i" Eredetileg tízen Írták aláazt a határozati javaslatot, amelyet a tanács utóbb elfogadott; pusztána nevek alapján nem lehet megállapítani, hogy a tíz tanácstag közülki volt német, ki magyar, ki szlovák. Tény, hogy ott volt köztük Billotmellett az 1918. őszi német néptanácsban szintén kulcsszerepet be-töltő Angermayer Károly is. Azok a magyar bizottsági tagok, akik ezta dokumentumot elfogadták, bizonyára nem egyszerűen kényszeralatt cselekedtek: a ligeti vurstli, a lóversenypálya, a kávéházak terü-lete a város tulajdona volt, s a polgároknak a Duna túlpartján lévő in-gatlanait sem hagyhatták veszendőbe. Ez volt az első (és a leglátványo-sabb) eset arra, hogy az egyébként honszerető pozsonyi városlakók(egy részének) érdekei szembekerültek Magyarország érdekeivel. Mégmindig sokan voltak egyébként, akik nem hitték, hogya versailles-íbékerendszer szentesíteni fogja az abszolút német-magyar többségüPozsony Csehszlovákiához való csatolását; ha másban nem, a pl eb isz-citum alkalmazásában reménykedtek. Köztudott, hogy a magyar kül-

201 Május elsejét... Híradó, 1919. május 3., 3.,,,, Városi közgyűlés. Híradó, 1919. július 8., 2.

118

döttség is azt akarta elérni Párizsban, hogy az elcsatolandó területekena nagyhatalmak írjanak ki népszavazást. Persze függetlenül attól, hogyki tekintette véglegesnek, ki pedig ideiglenesnek a megszállást, a cseh-szlovák hadsereg francia vezetői nem a polgárok akaratának teljesítésevégett döntöttek a Dunán való átkelés mellett. A közgyűlés elé terjesz-tett s ott elfogadott javaslat szövege mindenestre a következő:

"Pozsony város képviselőtestülete örvendő megelégedéssel tudo-másul veszi, hogya cseh-szlovák állam határai akkép állapittattak meg,hogy a Dunán túl azon területek is, amelyeknek idetartozása a városéletszükségletét képezik, annak végérvényesen megtartatnak.

Pozsony, amely mint a cseh-szlovák állam és a szomszédállamokkikötő- és átrakodóhelyéül van kiszemelve, ezen földsáv nélkül tel-jesen megbénulna, fejlődésében meggátoltatnék és természetellenesmódon a Duna jobbpartján Németausztriától elválasztatnék és pedigaz ország ama részétől, amellyel a város évszázadokon át gazdasági vi-szonylatot tartott fönn. Ehhez járul még, hogy e terület túl a Dunánlegnagyobbrészt a város és annak lakóinak magántulajdonát képezi.

A képviselőtestület tehát a város közönsége, valamint lakósságanevében Szlovenszkó teljhatalmu miniszterét, valamint a köztársaságkormányát sürgősen felkéri, hogy az emlitett, most már a cseh szlovákállamnak odaigért területet mielőbb a lakosság rendelkezésére adja.

Ha bármilyen formai akadály állana fenn, melynek elháritása dip-lomáciai úton lehetséges, felkéri a köztársaság elnökét hathatós kőz-benjárására, hogy ezen nehézségek kiküszöböltessenek és a város éslakóssága tényleg és minden megszoritás nélkül megkapja azt, amitnekik odaigértek és amihez természetes joguk van.

A képviselőtestület elhatározza, hogy a polgármester úr ez elhatá-rozásrói szóló jegyzőkönyvi kivonatot a kormánybiztos és főispán úr-nak továbbirányitás céljából átadja"?"

A légionisták a proletárdiktatúra összeomlása után, már a Peidl-féleszakszervezeti kormány elkergetése, Friedrich István miniszterelnök-sége idején szállták meg a Ligetet. Augusztus 14-én hajnalban hatol-tak magyar területre, az őrséget álmában meglepték és lefegyverezték.A Moson megyei magyar katonai parancsnokság a szombathelyi körlet-

203 Pozsony város képviselőtestülete a Duna jobb partján fekvő területek idecsatolá-sát kéri. Híradó, 1919. július 10.,2.

119

parancsnokság utasítására parlamentereket küldött hozzájuk, hogy vo-nuljanak vissza a Duna túlsó partjára. A megszállók erre közölték, hogypusztán a pozsonyi hídfő biztosítása céljából jöttek át a Dunán, továbbiterülethódításra nem törekszenek. Ennek ellenére utóbb benyomultakMoson megye belső területére, de - valószínűleg felsőbb parancs vagya szilárd akarat hiányában - visszavonultak a hídfőhöz. Előtte nyugatonosztrák határőrökkel ütköztek meg, akik visszaverték őket.

A kérdéssel foglalkozó történészek szerint az akció a Jugoszláviátés Csehszlovákiát összekötő, Ausztriát és Magyarországot szétválasztókorridor létrehozásával volt kapcsolatban.i" A Híradó augusztus 24-iszáma közli a visszatérés alkalmából másnap, vasárnap a Ligetben tar-tandó népünnepély programját.?" a keddi, 26-i szám pedig beszámolarról, hogy a város küldöttsége megköszönte Mittelhauser tábornok-nak, hogy a Liget az ő jóvoltából ismét visszakerült tulajdonosai birto-kába.206 Magát a megszállást a lap Ligetfalu elfoglalásának másnapjána következőképp dolgozta föl:

"Tegnap reggel arra ébredt városunk lakóssága, hogya cseh-szlo-vák csapatok az éjszaka folyamán átkeltek a Dunán és megszállottáka ligetet. A CSI. [Csehszlovák Sajtóiroda] jelentése szerint az átkelésBrau ezredes parancsnoksága alatt ment végbe. A csapatok két helyenlépték át a Dunát. A hidtói jobbra körülbelül három kilométernyi tá-volságban pontonokon áthajóztak a folyamon; ez hajnali 1óra 15 perc-kor történt, 2 óra 30 perckor pedig az első cseh-szlovák csapatok át-haladtak a hidon, miközben a hid alatt levő aknavezetéket elvágták ésa hidon levő drótakadályokat is eltávolitották. A ligetben levő magyarőrséget elfogták és ahidon át Pozsonyba szállitották. A CSI. közlerné-nye szerint a békekonferencia határozata a Duna jobboldali partját

lt1·1 Zsiga 1989, 33; Fogarassy azt írja erről, hogy miután a párizsi békekonferenciaelutasította a korridort és a Benes által igényelt határvonalat is, na csehszlovákkormány Pellé francia tábornok ösztönzésére az antant legfelsőbb haditanácsánál(Foch tábornok) kis határmódosításért folyamodott a Pozsonytói délre eső terü-leten a város védelmének biztosítása végett. A békekonferencia augusztus első nap-jaiban hozzáj árult Ligetfalu és közvetlen környékének rnegszállásához" A csehekezt a kérdést is "fait accomplival oldották meg': (Fogarassy 1995, 54-55.)

2t15 A vasárnapi népünnepség a ligetben. Híradó, 1919. augusztus 24., 5.2t16 Pozsony város küldöttsége Mittelhauser altábornagynál. Híradó, 1919. augusztus

26.,3.

120

Pozsonynál a cseh-szlovák államnak itélte oda, miért is a tulsó partonkitűzték a fehérkékvörös lobogót. Srobár Lőrinc dr. miniszter a reggeliórákban látogatást tett az ujonnan megszállott területen'?"

A pozsonyi ak a nyár végén kezdtek visszaszokni a Ligetbe. Erről be-számol a Híradó is. Az azonban, hogyaproletárdiktatúra alatt mi tör-tént odaát, nem képezi cikkei tárgyát. A Vajda Ernő által szerkesztettés írt Revü szeptember elején cikket közölt viszont a forradalom alattiállapotokról.i" Vajda információi azonban, noha szemtanúktói kaptaőket, nem mindig tűnnek elég szakszerűeknek, s részben ellentmon-dásosak is; végső fokon a folyamatokba be nem avatott helybeliek ref-lexióit rögzítik. Lehet, hogy az elnyomás mégsem volt oly nagy, hogyezt konkrét és pontos, elrémisztő példákkal lehetett volna illusztrálni,de az sem zárható ki, hogy a hírek éppen a terrorral járó zárlat kő-vetkeztében voltak bizonytalanok; a ligetbeliek közötti kapcsolat a Le-nin-fiúk uralma idején a minimumra korlátozódott.

A riport szerint 1919 márciusa után, az első időszakban viszonylagelviselhető volt a vörös világ; a kötelezően megválasztott direktóriurn-ba ugyanis "tekintélyes polgárokat, gyári tisztviselöket. munkásokatválasztottak bele, akik becsülettel és szivvel intézkedtek". A munka-bér-egységesítés kísérletének csődje azonnal nyilvánvalóvá vált, hi-szen "ugyanazért a bérért a legjobb munkás se volt hajlandó többetdolgozni a lusta munkásnál és igy gyorsan vissza állították az akkord-rendszert': Húsvét környékén a budapesti kiküldöttek eldöntötték,hogyaLigetfaluban bevezetett rendszer rossz, mert a direktórium ösz-szetétele nem tükrözi a tanácskormány szempontjait. Ezt a riport ígyfogalmazza meg: "Meghagyták, hogya csőcselékből kell választani[a tagokat] és megválasztották a direktoriumba azt az embert, aki ad-dig a jegyző disznóólját pucolta. Ez az ember politikai megbizott lettkésőbb:' Vezetőt viszont kívülről kaptak. Lakos, aki a hatalmat átvettea falu fölött, Oroszvárról érkezett száz fővel, akik között "vagy tíz" Le-nin-fiú volt. Bevezették a terrort, főképp a Vörös Hadseregbe való be-

207 A cseh-szlovák csapatok megszállották a liget et. Híradó, 1919. augusztus 15.,4. Fogarassy hivatkozott munkájában részletesebben és pontosabban írja le azeseményeket és vázlatrajzet is közöl a hídfő megszállásáról (Fogarassy 1995,54-57,49).

20" Ligetfalu. Revű, 1919.15. sz. 1-[8.J

121

lépést szorgalmazták; aki ellenállt, nem kapott élelmiszerjegyet, mun-kanélküli segélyt. Május közepére állítólag ötszáz embert vonultattakbe, ezeket Zalaegerszegre, Muraszombatba küldték harcolni. KésőbbLakosék Esztergomba mentek. A következő politikai megbízott Bratt-mann-Barabás Artúr volt. A parasztokkal azonban nem boldogultak:"Az ő arisztokrata gőgjévellenézte a pesti népbolonditókat, a kiabálózöld ifjoncokat, enni pedig nem adott. A paraszt éheztette ki Budapes-tet, a kommunizmust. Nem imponált annak se fehér, se kék pénz, seterror, bár igaz, hogy nem is nagyon merték bántani. Megkérdeztem,hogy miért? - Mert a paraszt elbánt volna velük. Minden parasztnakvolt odahaza fegyvere, ha csak egyszer, egyetlen egyszer rekvirálnimertek volna nála, abból nagy baj kerekedik. De nem is nagyon mer-ték zaklatni, sőt vörös katonát se csináltak belőle, inkább felmentették.A legkisebb ürügy is elég volt ahoz, hogy felmentsék: akinek öt tehenevolt, azt ezen a cimen felmentették és amikor azután eljöttek, hogy ad-jon le egy tehenet, megtagadta, de bántani nem merték,"

A szövegben nem tisztázódik, hogy volt-e igazi vörösterror a te-rületen. Ennek kivizsgálására egyébként Lehner rendőrfelügyelő Po-zsonyból Ligetfalura tette át a székhelyét. A riportban szó esik meg-gyilkolt emberekről, de konkrét adatok, nevek nélkül (aminek perszenemcsak az lehet a magyarázata, hogy a gyilkosságok nem történtekmeg, hanem az is, hogy titokban, illetőleg máshol történtek meg).Lakos állítólag már a Károlyi-kormány idején, 1919 februárjában ki-hallgatott valakit a hajósegyletben, aztán végzett vele, a katonák pe-dig a mulatóban tanúsítottak erőszakot, bár ennek nem volt halálosáldozata. Többen állítják, hogy látták kivégzettek, illetve fölkoncoltakholttestét. Annyi bizonyos, hogyaproletárdiktatúra alatt hadikom-munizmus működött, a "rendre" a katonák mellett terroralakulatokügyeltek, túszokat szedtek, a férfiak egy részét a frontra vitték, s hogycsapnivaló volt az élelmezés, csak fözelékhez, babhoz, krumplihoz, ré-pához lehetett hozzájutni. S amit még tudunk: a vörösterror halálosáldozatai ról szóló, személyi vonatkozásban legrészletesebb könyvben,Vári Albert főügyész munkájában Ligetfaluban kivégzett személyekrenincs utalás.?"

209 A rövid távú "történelmi emlékezet" -et pontosítja némileg Fogarassy László Li-getfalu-monográfiájának vonatkozó fejezete. Eszerint a hídfőt védő - Fogarassy

122

Közvetlen tapasztalatokat a pozsonyiak egy része a kommunisták-ról és magáról a Tanácsköztársaságról a városba érkezett magyarorszá-gi emigránsoktól is nyerhetett. Köztudott, hogya Csehszlovák Köztár-saság hamarosan helyet adott korábbi ellenfelei közül azoknak, akikszemben álltak az 1919 augusztusátóI működő magyar kormányokkal.Először az októbristák, a Károlyi- és a Berinkey-kormány hívei érkez-tek meg a városba, még a proletárdiktatúra hónapjaiban, a nevesebbekközül például még május-június fordulóján Buza Barna.v" az ősziró-zsás forradalom kormányainak földművelésügyi minisztere. ÁllítólagBécsbe készült, ahol az ellenforradalom szervezőihez akart csatlakoz-ni (voltak hírek arról, hogy Károlyi ellen, mások szerint Károlyi mel-lett és Kun Béla ellen szervezkedik; Bécsben viszont főleg a fehérekgyülekeztek - egyébként köztük is voltak októbristák).

Hogy a "polgári forradalom" miniszterét hogyan ítélték mega pozsonyi polgárság közvéleményformálói - például az 1918 őszéna polgári radikális párthoz csatlakozó, 1945 után Magyarországona szabadkőművesség újjászervezésében szerepet vállaló, 1919 nyaránviszont a forradalom eszméiből kiábrándult Vajda -, némi fény derüla Revü cikkéből: "Hogy aztán ott [Bécsben] milyen szivvel fogadják,az más kérdés. Mert Buza Barna, Linder és Jászi, hárman a főrészeseiannak, ami Magyarországon történt. Jelszavakat, a legveszedelmesebbjelszavakat dobták be a tömegek közé, amelyek meg nem valósitha-tók és rettenetes következményüek. Linder szétkergette a hadsereget,Buza Barna fel akarta osztani a földet, még amit Jászi akart, az volta legészszerűbb [Magyarország föderalizálását - F T G.], csak késő

által részletezett - csapatok politikai biztosa Barabás- Brattmann Artur volt, akita Tanácsköztársaság összeomlása után Győrben letartóztattak, később ..szökésközben" lelőttek. Lakos György a Ligetfaluban felállított munkászászlóaljat ve-zette. Lásd Fogarassy 1995,52, 54.

,If) Buza Barna (Tolcsva, 1873 - Budapest, 1944) ügyvéd, író, szerkesztő, politikus.A század első éveiben a Függetlenségi és 48-as Párt Zemplén megyei szerveze-tének vezetői, 1905-1910 között országgyűlési képviselői kőzé tartozott, majdIusth Gyula, utóbb Károlyi Mihály híve volt. 1914-ben elkísérte Károlyit ameri-kai útjára. Európába visszatérve a franciák internálták, s csak 1918 őszén enged-ték haza. A Károlyi- és a Berinkey-kormányok földművelésügyi miniszterekéntnevéhez fűződik a földosztásra vonatkozó törvény megalkotása, amely azonbannem lépett életbe. 1919 után ügyvédi irodát működtetett.

123

volt erre, de a szándék, a meggyőződés becsületes volt. A lavina meg-indult, Buza Barna földosztása [a Tanácsköztársaság hívei szemében]reakció, kismiska lett, jöttek Kún Béláék és a novemberi forradalomvezérei - ma ellen forradalmat csinálnak."211

Még kevésbé volt népszerű a Magyar Nemzeti Tanács korábbi el-nöke, Hock János; őt, amikor a bolsevisták elől szökve átmenetilegPozsonyban tartózkodott, meg is akarták verni. (A hatóságok pedigegy időre letartóztatták.) Megítéléséről a következő tudósítás szól:"Az aranyszáj ú pap, akiről hamar kiderült, hogy inkább nagyszájú,Pozsonyban volt a mult héten. Mit keresett itt, nem tudjuk, nem is ér-dekel bennünket, inkább csak azt szeretnénk megkérdezni tőle, miértnem megy most az Alföldre, a becsületes észjárású magyarok közé.Ö annyit szavalt a »forradalorn vivrnányairól«, hogy kár volt ép mosteljönnie onnan, ahol alaposan ellátnák a baját. Különben Pozsonybanse keltett valami nagy lelkesedést megjelenése. Volt magyar tisztek,amikor megtudták, hogy itt van, keresésére indultak, hogy ahol érik,inzultálják. De nem találták sehol'?"

Ideiglenesen a városban volt letartóztatásban a Tanácsköztársaságeredetileg szociáldemokrata népbiztosa, a határt hamis útlevéllel és azőrség megvesztegetéséveI átlépő Kunfi Zsigmond?" Utóbb Pozsony-ba érkezett vissza a tanácskormány pozsonyi származású népbiztosa,Kalmár Henrik is, de ő nem az emigránsok között. Kalmár a "polgáriforradalom" idején a kormány német államtitkára, a Tanácsköztársa-ság hónapjaiban német népbiztos volt, és a Forradalmi Korrnányzóta-nácsban Böhm Vilmos szerint azok közé tartozott, akik a "tiszta marxi

211 Mit csinált Buza Barna Pozsonyban? Ö is ellenforradalmár. Revü, 1919. 2. sz.13-14.

212 Hock János. Revű, 1919. 9. sz. 19.213 Kúnffi Zsigmond dr., volt népbiztost Pozsonyban letartóztatták. Híradó, 1919.

augusztus 14.,4.Kunfi Zsigmond (Nagykanizsa, 1879 - Bécs, 1929) tanár, publicista, szerkesztő,politikus, a szociáldemokrata párt vezetőségi tagja. Az őszirózsás forradalomidején a Károlyi-kormány tárcanélküli, majd munkaügyi és népjóléti, a Berin-key-kormány közoktatásügyi minisztere. A Tanácsköztársaság idején kőzokta-tásügyi népbiztos, majd a több közoktatásügyi népbiztos egyike; 1919. június24-én kilépett a kormányzótanácsból és az egyesült párt vezetőségéből. UtóbbBécsben élt emigrációban. Öngyilkos lett.

124

szociálizrnus" álláspontját képviselték a kommunistákkal szernben.!"A bukás után letartóztatták és a népbiztosok perében életfogytigla-ni börtönbüntetésre ítélték, de a fogolycsere-egyezmény keretébenkiadták a szovjeteknek. Az a vonat, amellyel szállították, Pozsonyonment keresztül. Itt Kalmárt a vonatra felügyelő cseh csendőrparancs-nok leszállította. A bécsi magyar emigránsok ugyanis a csehszlovákkormányban döntő szerepet betöltő csehszlovák szociáldemokratákrévén elérték, hogy Kalmár Pozsonyban maradhasson, lévén pozso-nyi illetőségü, tehát csehszlovák állampolgár. Szűlővárosában Kalmáreredeti szakmájában, nyomdászként, majd korrektorként dolgozott.Tagja lett a csehszlovákiai német szociáldemokrata pártnak, későbba párt országos vezetőségének s az 1927 -es községi választások utána Pozsony városi képviselő-testületnek is. 1931 júniusában a városegyik szállodájában fölakasztotta magát.é"

Fedák Sárit, a színésznőt, a bal-, majd a két évtizeddel későbbi szél-sőjobboldali forradalmak üdvöskéjét viszont állítólag nem engedtékát Pozsonyba Ligetfaluból. Előbb Bécsbe akart volna menni, de ottnem fogadták, mert külföldön "a kommunista agitátor nem nagyonkeresett import-cikk", így próbálkozott (hiába) Pozsonnyal, ahol anno"hódító útját" kezdte?"

214 Böhm 1923, 43l.215 Életrajzát összefoglalta Fogarassy 1990.216 Szinészek sorsa a kommunista Magyarországon. Fedák Sári Pozsonyba akart jön-

ni. Revü, 1919.2. sz. 14-15.

125

Közterek, szobrok, műemlékek

Szlovenszkó teljhatalmú minisztere 1919. június 24-én adta ki 3285.számú rendeletét, amelyben betiltotta "az összes utcák, terek, parkok,nyilvános és magánvállalatok" nevének használatát, amennyiben azoka Habsburg család tagjairól, illetve "az ellenséges államok" uralkodói-ról, továbbá a csehszlovák állam iránt "ellenséges érzülettel" viseltetettszemélyekről vagy "a cseh-szlovák lealacsonyitó történelmi esemé-nyek nyomán" neveztettek el. A rendelet második pontja szerint megkellett változtatni a köz- és magánvállalatok cégtáblájának a szövegét,ha azok a Magyarországhoz vagy Ausztriához való korábbi viszonyrautaltak. A harmadik pont alapján a vállalatok neve, cégtáblái, felirataiszlovákul is feltüntetendők, mégpedig az első helyen, sa német vagymagyar cégjelzés, cégnév nem szerepelhet nagyobb betűvel, minta szlovák. Ez csak a magánvállalatokra nem vonatkozott ("részvény-társaságok és szövetkezeteken kivül"), továbbá azokra a vállalatok ra,amelyek négyezernél kisebb, "tisztán" magyar vagy német nyelvűközségekben működtek. Ott, ahol egy korábbi - az 1254/919. számú- miniszteri rendelet szerint a hivatalos nyelv "kizárólag" szlovák, másnyelvű feliratot elhelyezni nem lehet."? A Híradó már e rendelet köz-zététele előtt két nappal tájékoztatja a pozsonyiakat, hogya dokumen-tum .Jeérkezett" a "városhoz'; s azt is közli, hogy az érintett "utcákatstb. a cseh-szlovák nemzet nagy férfiai, valamint a cseh-szlovák állam-mal szövetséges uralkodók nevei után fogják elkeresztelni" A névtáb-lák háromnyelvűek lesznek, sorrend szerint szlovák, német és magyarnyelvűek; a zsupáni rendeletet három hónapon belül kell végrehajtani,

217 Rendelet. Híradó, 1919. július 12.,3.

126

s míg az öntöttvas táblák nem készülnek el. papírtáblák fogják he-lyettesíteni, illetve kiegészíteni a korábbiakat.!" Az első rendelet hétközterületet érint, melyek közül a Stefánia út a néhány hónappal ko-rábban Pozsony mellett repülőszerencsétlenség áldozatává lett szlovákszármazású csehszlovák hadügyminiszter, Stefánik nevét fogja viselni.A Frigyes főherceg út Stúr nevét kapta meg, a Vilmos császár térbőlKöztársaság tér lett, a Ferdinánd bolgár királyról és Mehmed törökszultánról elnevezett utcák régi nevüket kapják vissza - Vadászsor,Rózsa utca -, a Ieszenák János utca egyik részéből Holuby, a másikbólSulek utca lett. Az utcák és terek névlistáját a zsupán "tegnap kértebe a várostól"; ezután dől el, hogya rendelet értelmében később melyneveket kell majd megváltoztatni még. 219

A következő, már tömeges utcanév-változtatásra 1920 nyarán kerültsor220, addigra egyébként lényegesen megváltoztatták a lakosság etni-kai arányait. Az 1910-es népszámlálás idején a németek aránya még41,9%, a magyaroké 40,5%, a szlovákoké 14,9%. Az 1919-es népössze-írás - a város elfoglalása után kezdeményezték, a Tanácsköztársaságidején zajló háború miatt eszmei időpontját kitolták 1920 augusztus ára- 36,3% németet, 29,0% magyart és 32,9% .xsehszlovákot" regisztráltPozsonyban. 1910-ben az összlakosság száma 78 223, 1919-ben 83 200volt - ebből 24 126 fő volt magyar.?' A németek még mindig megőriz-ték relatív többségüket; a "csehszlovák" létszám és százaléknövekedésa garnizon kicserélődéséből, a magyar hivatalnokok, vasutasok egy

m Novemberben már új zsupán volt Pozsonyban Zoch helyett, a magyar lapbanhasznált névváltozata szerint dr. Bella Metód Mátyás. Ö azt szorgalmazta, hogyaz utcanévtáblák szlovák szövege kétszer akkora legyen, mint a magyar és a né-met szöveg. A táblák anyagáról, rnéretéről, szövegéről közgyűlési vita is folyt:A lakásrekvirálások és kiutasitások, hamis bélyegü bankjegyek ügye stb. - Városiközgyűlés. Híradó, 1919. november 4., 2.

219 Megváltoztatják Pozsony utcáinak, utainak, tereinek és kőzépületeinek neveit.Híradó, 1919. július 10.,3.

2211 Az 1918-1938 közőtti pozsonyi utcanév-változtatásokról. melyek - "a kor 352utcájából 160-at érintettek", s melyek révén az utcanevek "nagy részben elvesz-tették egyediségüket, mely a természetes utcanévadás történelmi folyamata alattalakult ki" - lásd újabban Lovisek 2007.

221 Az 1919-es nép összeírás Pozsonyra vonatkozó adatait a Híradó általam tanul-mányozott, hiányos kollelkcióiban nem találtam meg: Forrásaim: Fogarassy1993; Szarka 2005, 405.

127

részének eltávozásából, a "csehszlovák" közigazgatás személyi állomá-nyából és az ekkor elkezdődő szlovák betelepülésből fakadt. A nyelv-használati jog a csehszlovák forradalmi nemzetgyűlés által hozottnyelvtörvény értelmében 1930-ig megillette a pozsonyi magyarokat,de nem minden vonatkozásban. 1919 októberének végétől - a köz-társaság kikiáltásának évfordulóját megelőző napoktóI - kezdődőena város nevét hivatalosan már csak egyetlen változatban lehetett hasz-nálni: .Lapunk fején tegnap óta a megjelenés helyeként Pozsony he-lyett Bratislava szerepel. Srobár Lőrinc dr., a Szlovenszkó leljhatalmuminisztere a minap rendeletet adott ki, amely szerint városunknak»Bratislava« a neve, amelyet leforditani - semmiféle, bármely nyelvűhivatalos iratban - nem szabad. A lapcenzorok, illetőleg a helybeli ál-lamügyészség tegnapelőtt azt az utasitást kapták a minisztériumtól,hogya Bratislava városnév használata az összes ujságokra is kötele-ző úgy, hogy a cenzura alkalmával városunk magyar nevét tör ültékés Bratislavával pótolták. Az első értesités ugy szólott, hogy azoknaka helybeli lapoknak amelyek cimükben viselik a város nevét, módosita-niok kell a lap cimét, ez ügyben az érdekelt lapok tegnap külön lépése-ket tettek [...] hogy alapok cime változatlanul megrnaradhasson.?"

Úgy tűnik föl, csak két és fél hónappal Pozsony katonai megszál-lása után kezdődött meg a történelmi szimbólurnok, a magyar éráraemlékeztető szobrok és emlékművek szétverésének évekig elhúzódófolyamata. A Híradó munkatársai, köztük több nyelven olvasó polgá-ri patrióták nem ismerhették még a városi terek uralmára, birtoklá-suk fontosságára vonatkozó, évtizedekkel később megszülető és máigtovábbcizellált elméleteket, és nem tudták, hogya monumentumokeltávolítását a nép akaratát kifejező forradalmi aktusoknak kellenetekinteniük. Ezért aztán a kezdetben még titokban, az éj leple alattelkövetett akciókat renitens, anarchista, elszigetelten működő barbá-rok tetteinek tulajdonították. Ez derül ki például abból a hírből, amelya város akkor élő legjelentősebb szobrászrnűvésze, Rigele Alajos egyikszobra elleni áprilisi támadást taglalja, mely támadást egy hónappalkorábban szintén Rigele-szobrok elleni merénylet előzött meg. Méga betiltott március IS-e előtt .Jefaragták" a volt hadtestparancsnokság

222 Bratislava. Híradó, 1919. október 26., 3.

128

- most az ideiglenes minisztérium székhelye - előtt álló két "silbak" -szobor orrát. A dolog iróniája, hogyakatonaszobrok bajusztalanokvoltak, ezért a cikkírónak már évekkel korábbi felállításuk idején föltűnt,hogy azokról nem magyar, hanem szlovák katonákra lehet asszociálni;a rongálók éppen azokat az arcrészeket - orr, száj, áll - zúzták szét, ame-Iyeknek nem volt magyar jellege.?" Az áprilisi vandalizmus már a városrnűvelődéstörténeti hagyományai ellen irányult: "A Dóm-téren áll Ri-gele szobrászrnüvész pompás kis alkotása: Batka-" mellszobra. Szom-batról vasárnapra virradó éjjel barbár kezek megcsonkitották a fehérszobrot. Leütötték az orrát. Különős véletlen, hogy éppen mindig Rigelealkotásaival van bajuk a csonkitóknak és pont mindig a szobrok orrárapályáznak, Amint Párisban volt a hires hasfelmetsző, Pozsonyban egytitokzatos szobororr csonkító dolgozik. Sajnos, ez nagyon veszedelmesdolog, nincs olyan sok művészi alkotásunk, hogy kimondhatatlanulne érintene bennünket minden egyes ilyen csonkitás. Itt csak egy módsegit: minél több rendőr-őrszem! A rendőrség ép a napokban adott kiegy igen várt és szükséges rendeletet, amelyben a nyilvános parkokat,ültetvényeket akarja megvédeni. Sajnos, az utcagyerekek, a nagyon iseldurvult csirkefogói a külvárosoknak, zavartalanul üzik barbár mun-kájukat. Fákat tördelnek, szobrokat csonkitanak, valóban kétségbeejtőbarbárság, ilyen azelőtt még kivételesen se fordult elő. A legpéldásabb,a legszigorubb büntetést kérjük, ha sikerül elfogni a lelketlen gazo kat ésamennyire csak lehetséges, kérjük, hogy minél sürübben állitsák fel éscirkáltassák a rendőröket'?"

A történelmi szobrok után vagy mellett a szakrális emlékjelek ishamarosan sorra kerülnek. A lap s valószínűleg a város polgárságamég ezeket az akciókat is éppúgy szervezetlen barbároknak tulajdo-nítja, mint a korábbi eseteket, és azt hiszi, hogy a rend helyreálltávalés a fokozott rendőri védelemmel meg lehet majd akadályozni ezeket;a Híradó ismételten a közhatalom kötelességtudatára apellál: "Az is-meretlen vandálok tovább folytatják munkájukat, a szobor csonkitókmost a város külterületén levő szent szobrokat rongálták meg. Mintértesülünk, a Károlyfalui úton levő szt. János szobornak ismeretlen

223 Aida [Vajda Ernő]: Rigele. Híradó, 1919, március 12.,3.224 A Batka János városi levéltárost ábrázoló szoborról van szó.ns Megcsonkitották a Batka-szobrot. Híradó, 1919. április 15.,4.

129

tettesek letörték a kezét, a keresztet és egy rozsdás bajonettet állitot-tak a szobor mellé. Ugyancsak megrongálták a Kálvárián levő szentekszobrait, még pedig oly barbár módon, hogy némelyiknek a fejét isleütötték. Ismételten csak azt kérhetjük, mindent el kell követni, hogykézre kerüljenek a vandálok; nem szabad nekik időt és bátorságothagyni, hogy tovább pusztitsanak és fokozott védelmet kérünk a mégép műkincsekre - nincs oly sok - nehogy a barbár durvalelküségujabb, talán helyrehozhatatlan károkat okozzon.'?"

Talán az érsekújvári Kossuth-szobor ledöntéséről szóló hírbe szü-remlik be először egy olyan lényeges elem, amely .bünelkövetőként"magányos őrültek helyett a szervezett tömegre irányítja a figyelmet.Május végén (valószínűleg 23-án), amint a Híradó 28-i számában 01-vashatjuk,?" háromszáz fös tömeg támadta meg egy este és döntötte leaz Érsekújvár főterén álló Kossuth-szobrot. "A szobrot bekerítő lán-cokkal egybekapcsolt köoszlop ok nagyrészét a lezuhanó bronzszoborösszetörte, csak a szobor »Kossuth« felirattal ellátott alapzata sértet-len:' A főtéren posztoló rendőr megkérdezte a romboló kat, hogy midolog ez, mire azt a választ kapta, hogy mindjárt őt is le fogják lőni.A közeg nyomban a rendőrkapitányságra ment, ahonnan átküldtéka katonai parancsnokságra, mire az olasz város parancsnok autóvalment a főtérre, de a szobordöntők hajthatatlanok maradtak. A ledön-tött Kossuth nyakára kötelet hurkoltak, s lóval vonszolták a pályaud-var irányába. A rövid újsághír azzal zárul, hogy a katonai rendőrség"erélyesen" vizsgálatot indított az ügyben.

A Híradó hamarosan cikkben fordult a pozsonyi városparancsnok-hoz, hogy védje meg a szobrokat és a műemlékeket. Brau ezredes ha-marost ki is adta "szigorú" parancsát a helyőrségnek, hogy "sértetlenülés érintetlenül kell hagyni" őket. Ekkor már megjelent az első árnyékFadrusz János Mária Terézia-szobra fölött is, de a helyőrségparancs-nok föllépése eloszlatta az aggodalmakat: .Lapunk vasárnapi számá-ban mi kértük ezt a védelmet, mert az izgalmas időkben félni kellett,hogy baja esik valamelyik műemlékünknek és különösen megijedtünkakkor, amikor Fadrusz remekművére, a Mária Terézia szoborra kato-nák lepelt boritottak. Tegnap már eltávolitották Mária Terézia fejéről

226 Tovább csonkitják a szobrokat. Híradó, 1919. május 6., 4.227 Ledöntött szobor. Híradó, 1919. május 28., 4.

130

a zsákot és mi hálás köszönettel fogadjuk a városparancsnok intéz-kedését. A művészetet kapcsoljuk ki a napi politikából: Zenekarainkcseh szerzők műveit játszák ma is, francia könyv talán több fogy mostmint valaha Pozsonyban. Művelt nemzetek nem hadakozhatnak úgy,hogy kulturát rombolnak. Büszkén és nagy megnyugvással fogadjukBrau ezredes figyelmet'?" A Fadrusz-szobor története csak két évmúlva zárult le. Ezt megelőzően azonban több műemlék esett a fegy-veres erők, illetve ismeretlen "merénylők" áldozatául.

Olay Ferenc a húszas-harmineas években több tanulmányban dol-gozta föl a kisebbségbe került magyarság kulturális sérelmeit. Ezekközé tartozott a magyar művelődéstörténeti emlékek, emlékművek.emléktáblák eltüntetése vagy szétrombolása is. Az e kérdésről írottösszegző könyve vonatkozó fejezetében?" 1928-ig körülbel ül 120 "el-pusztított vagy megrongált" ilyen emlékjelről szólt, amelyek számamég tíz évvel a háború után is gyarapodott. A megszállt területekenlévő szobrok és emlékművek Magyarországra való elszállítására a bé-keszerződés nem adott lehetőséget. jóllehet az állam szívesen átvettevolna ezeket: "A pusztításokra mentséget nem hozhatnak fel ellensé-geink. mert egyrészről, ha a kifogásolt és eltávolítás ra ítélt emlékmű-veket az utódállamok kiadták volna, azokat Magyarország szívesenátvette volna, másrészt pedig a rombolások nagy része olyan időkbentörtént, amikor a háborús érzéseknek már legalább annyira le kellettvolna csillapodni, hogy ily kiáltóan durva és léleknélküli indulatok kine törhessenek'T"

Az Olay által tételesen sorolt rombolási akciók részben 1919-ben,a megszállás idején, részben 1921-ben történtek. A második időszak-ban elpusztított legnevesebb emlékmű - Fadrusz pozsonyi koronázásiemlékműve, a Mária Terézia-szoborcsoport - lerombolása közvetlenösszefüggésben volt IV Károly második visszatérési kísérletével, pon-tosabban annak meghiúsulásával; hiszen az akcióra a .puccs" lezajlásaután, október 26-27-én került sor. Vagy legalábbis e visszatérési kí-sérlet adott az akcióhoz ürügyet. Ennek az eseménynek külföldön isvisszhangja támadt, részben a magyar propaganda következtében. De

m Brau ezredes megvédi a pozsonyi szobrokat. Híradó, 1919. június 13., 3.m OJay 1930, [227]-314.2JO Uo. [227.J

131

hogy nem Károly visszatérése miatt kitört spontán népharag követ-kezménye volt, bizonyítja, hogy az év elejétől kezdődően több emlék-művet elpusztítottak, köztük pozsonyiakat is. A magyar nemzetgyű-lésben már 1921. február 5-én interpelláció hangzott el a szobrok ésrnüernlékek "nemzetközi oltalom alá való helyezése ügyében'?"

A százhúsz szétrombolt emlékmű többsége Olay szerint a cseh legio-náriusok és szokolok dühének áldozata lett - a cseh kulturáltság magasfokát feltételező magyar szakemberek megdöbbenésére. Bár ez esetbena civilizáltság fokán ak emlegetése aligha helytálló, hiszen a pusztításéppen a köztéri szobrok szimbolikája és tömeghatása felismerésénekkövetkezménye, tehát egy kimondottan civilizációs "vívmány" -bólszármazik. Annak a párját, amit e vonatkozásban a szlovákiai magya-rak megtapasztaltak, az új állam legfanatikusabb hívei Csehország né-metlakta vidékein, sőt Prágában is gyakorolták. A Felföldön a magyarállamiság szirnbólumai, nagy számban az 1848-1849-es szabadságharcszobrai és ernlékművei, de irodalmi és egyházi emlékek is a bosszú ál-dozatai lettek. Csak néhányról, jelzésszerűen. Érsekújváron a Kossuth-szobron kívül szétzúzták többek között Czuczor Gergely mellszobrát,Nyitrán a Szűz Mária-szobrot, Nyitra közelében a Zoborhegyi mil-lenniumi emlékművet; NagysalIón többször be mocskolták a honvéd-emlékművet, Necpálon megrongálták Lahner György aradi vértanúemlékoszlopát. Losoncon lerombolták a Kossuth-szobrot (Holló Bar-nabás munkáját), Rimaszombatból ellopták a Széchenyi-meJlszobrot,Rozsnyón autókra erősített sodronykötéJleJ rántották le a Kossuth-szobrot; Krasznahorkán kirabolták az Andrássy-mauzóleumot; Zbo-rón megrongálták a Rákóczi-sírboltot; Körmöcbányán ledöntötték, Ig-lón megrongálták a 48-as szobrot, Zólyornból, Breznóbányáról elvittéka II. Rákóczi Ferencet ábrázoló mellszobrokat. A kassai honvédszobor1919 március idusán történt eltávolítása miatt tömegtüntetés tört ki,melyet két halálos áldozatot követelő sortűzzei vertek szét.232

A legnevezetesebb pozsonyi és Pozsony környéki pusztításokranem az első bevonulás alkalmából, hanem évekkel az új főhatalom be-rendezkedése után került sor.

!JI Uo. 229.232 Elpusztitották a honvédszobrot. Sortüz a Fő-utcán két halottal. Kassai Napló,

1919. március 18., [1)-3.

132

Olay Ferenc említést tesz könyvében a következő pozsonyi emlék-művek sorsáról:

- a Kossuth téren lévő Petőfi-szebrot (Radnai Béla pozsonyi szobrászalkotását) 1921 novemberében megcsonkították; ezután a városi tanács,nehogy ugyanaz legyen a sorsa, mint a Mária Terézia-szobornak, szét-szedette és a katonai parancsnokság istállójában helyeztette el;

- Donner Rafael Szent Márton-szobrát a régi koronázótemplombavitték, hogy megóvhassák;

- Rigele Alajos Batka János városi levéltárnokról készített mellszob-rát egy éjjel leütötték;

- "Az új gimnáziumi templomból I92I-ben eltávolították az Er-zsébet királynét imazsámolyon térdepelve ábrázoló carrarai márvány-domborművet, amelyet szintén Riegele készített I9I2-ben";233

- a koronázótemplom egyik oltáráról hiányzik 1. Ferenc József fafa-ragású domborműve - ezt Klofáé nemzetvédelmi miniszter I919-bensaját kezűleg rongálta meg -, valamint eltűntek a magyar királyokatábrázoló üvegfestmények; Szent Zita szobrát ugyaninnen el kellettvinni; a déli oldalról az ablakormot díszítő koronát piros üvegre cse-rélték; a főoltáron a koronát vették ki az angyalok kezéből (ezután üreskézzel áll tak ott);

- a régi országgyűlés épületének oromzatárólleverték a magyar fa-ragott címert és az emléktáblákat;

- a ferencrendi zárdáról elvitték az 1897-es toronyszentelés emlék-tábláját, mert megemlékezett arról is, hogy Ferenc József jelen volt azaktuson.

- 1921. január 13-án elvitték a dévényi millenniumi emlékművet.A Fadrusz-szobor történetét Olay részletesen ismerteti.A sajtóközlemények és a szakirodalom alapján a kipécézett monu-

mentumokat négy csoportra tagolhatjuk. bár ezek közül kettő-háromegy lényeges ponton összekapcsolódik. Az elsőt képezik a HabsburgBirodalom, illetve a Monarchia szimbólurnai, főleg a császár-kirá-lyok, elsősorban 1. Ferenc József ábrázolásai, de szembetűnő példájaugyanennek a Mária Terézia-szobor, a mellette lévő magyar alakok-kal, amelyek egyben a szlávellenes osztrák-magyar összefogás jelké-

HJ Olay 1930,235.

133

peiként voltak értelmezhetők. Effélék Csehországban és Szlovákiábanis voltak, lerombolásuk tehát összefüggésben volt az új állam és az aztalkotó "csehszlovák" nemzet önállósulásának erkölcsi vagy "történet-filozófiai" legitimációjával. A második csoportba a "csak" a MagyarKirályság létét és történetét szimbolizáló emlékművek tartoztak. Érde-kes s kissé a "purifikátorok" következetlenségére vall, hogy ezek közüla legtöbb az 1848-1849-es szabadságharchoz kapcsolódott, amelybena magyar állam éppen a csehszlovák ideológia által oly gyűlöletesnektartott Habsburg-házzal állt szemben - amelynek egyébként a mosta-ni szoborrombolók szellemi elődei részben a vazallusai voltak. A leg-sajátosabb eset talán az 1849 téli branyiszkói átkelés emlékművéneklerombolása volt, Branyiszkónál ugyanis főleg a magyar hadseregszlovák honvédei hullatták vérüket. A szabadságharcban a magyarforrások szerint a szlovákok elsöprő többsége a magyar állam oldalánharcolt, a császárság mellett csak elenyésző töredéküket lehetett moz-gósítani. Az új állam ideológiájában mégis az aulikus szárnyat tettékmeg forradalmi hagyománynak, s a 48-as emlékművek rombolásávala szlovák népi folytonosság emlékeit is "kiiktatták". A harmadik cso-port a magyar írók, költők emlékét megelevenítő tárgyaké, bár ezenalkotók közül is többen a szabadságmozgalmak, így a 48-as forrada-lom és szabadságharc résztvevői voltak - Petőfi Sándor vagy CzuczorGergely például-, tehát a formálódó hivatalos ideológia szerint a szlo-vák felszabadulási törekvések elnyomói.

Eddig csak olyan emlékművekról szóltunk e csoportosításban, ame-lyek kizárólag magyarok, osztrákok, magyarországi németek emlékéthirdették. A negyedik csoport még egyértelműbben veti föl az "állam-alkotó" nemzet belső ellentmondásait. A nyitrai Szűz Mária-szoborszétverésévei ugyanis a "csehszlovák" kormány a város lakosságánakösszetételénél fogva még inkább üzent a szlovák ellenzéknek, a Hlin-ka vezette katolikus Néppártnak, mint a magyaroknak. Elpusztításá-ban nem is az új államideológia sovinizmusa kapott szerepet, inkábba szabadgondolkodó-klerikális ellentét állt mögötte, amely csehek ésszlovákok ellentéteként is megfogalmazódott. 234

234 Egy másik nyitrai műemlék elleni akcióról a Híradó a következő hírt közli:"Nyitrán ledöntötték a Szent lánosszobrot. (Saját tudósitónk jelentése.) Nyitránf. hó l z-én este a Zobor felől hazatérő nyitrai polgárság elképedve látta, hogy

134

A kortárs kisebb adagokban kapta ezeket az üzeneteket, mint ahogypéldául Olay Ferenc könyvében találkozunk velük; időben széttagol-tan élte meg őket, de ebből aligha vonhatunk le afféle következtetést,hogy nem látta meg a szoborrombolás nyilvánvaló tendenciáját. Errefigyelmeztet a már idézett hír, mely szerint Brau ezredes meg fogjavédeni a pozsonyi szobrokat. Valószínű, hogya veszélyt mindannyianelőre látták a párhuzamosan folyó Szudéta-vidéki, prágai, kelet-felvi-déki, valamint a jugoszláviai és a romániai eseményekből.

Magukkal a szoborpusztítási esetekkel a lapban elszigetelt esemé-nyekhez kapcsolódó hírek formájában találkozunk; van, ahol glosszaszól az eseményről, van, ahol lakonikusan közlik a hírt, a Dómbanelhelyezett egyik műemlék kapcsán a kegyúr jelentését is közlik. Ezazért sem érdektelen, mert rámutat arra, hogy semmiféle fölizzítotttömegszenvedélyre, még csak fegyveres osztagok jelenlétére sem voltszükség a fényes nappal lezajló módszeres és valószínüleg szervezettpusztításhoz, csak néhány elszánt bűnözőre, illetve megbízottra. S egy-ben azt is látjuk belőle, hogy az elkövetők rendszerint azonosítatlanokmaradtak, továbbá azt is, hogy a közösség, amelynek szimbólumaiteltávolították vagy megsemmisítették, nem tehetett semmit a továbbiveszedelmek elhárításáért:

"A dómtemplomban az egyik oltárnál ugynevezett háborus emlé-ket emeltek, ami nem mondjuk, hogy valami müvészi munka volna,de templomban ettől függetlenül kegyeletes tárgy minden, ami ezenaz alapon is megkülönböztetett kiméle tet érdemel. Ezt a háborus 01-táremléket a napokban ismeretlen tettesek alaposan megrongálták.

a Hid-utcához legközelebbi fahid torkolatánál már egy emberöltő óta állottSzt. János szob or le van döntve. Szent János feje a szoborrólletörve ott feküdtaz ut porában. A közeli vámház alkalmazottai azonnal jelentést tettek a nyit-rai rendőrkapitányságnak az esetről; széleskörü nyomozás indult meg, de mindez ideig eredménytelenül. Az egyik kihallgatott tanu vallomásában csak annyitmondott, hogy este negyed tizkor a Zoborra menet látta, hogy előtte közvetlenüla szobor mellett indult meg négyegyenruhás férfi hirtelen s akkor vette észre ő

a ledöntött szobrot. A városban felháborodással tárgyalják az esetet, és a vallásosérzületében sértett nyitrai polgárság megelégedéssel tapasztalja, hogya rendőr-kapitányság a legnagyobb eréllyel folytatja a vizsgálatot, habár kevés a remény,hogy az est homályában elkövetett merénylet tetteseit kikutathassák," (Híradó,1921. április 15.,3.)

135

Különösen Ferenc József alakját csonkitották meg, továbbá a huszárokmagyar motivumait tördelték le. A dóm sekrestyében nem tudnak ar-ról bizonyosat, hogy kik lehettek a rombolók. A sekrestyés ugy emlé-kezik, hogy a délutáni órákban három ur jelent meg a dómban, minda hármuknál bot volt. A törések határozottan botról származnak. Ter-mészetesen, minthogy látni nem látta senki a tetteseket, biztosat nemmondhat senki; annyi tény és ez a szomoru, hogy a rombolás megtör-tént. - A helybeli róm. kath. hitközség, mint a templom kegyura azesetről következő értesitést küldötte lapunknak.

A templomi és egyéb ájtatossági tárgyaknak megcsonkitása ujabbidőben feltünően kezd megszaporodni. F. hó 13-án e vandál szobor-pusztítónak székesegyházunk egyik mellékoltára esett áldozatul, melyCzajkowski Evariszt pápai kamarás, virágvölgyi plébános bőkezüségé-ből mindössze pár év előtt lett felállitva s tiroli faragványokban töb-bek közt a háboru emlékét is megörökiti. A vandál pusztitó ezen azoltáron valószinüleg bottal vagy kalapáccsal leütötte 1. Ferenc Józsefkezeit, kit a müvész abban a helyzetben örökitett meg, amint az or-szágot Jézus szent szivének felajánlja. Azonkivül letörte egy vágtatómagyar huszár kivont kardot tartó karját. A gyanu három uriemberreirányu\' kik kocsival érkeztek a dóm elé s mialatt a sekrestyés a temp-lomot takaritotta a templom megtekintésének ürügye alatt elvégeztékszentségtörő munkájukat. Gyanu alatt áll egy nő is, kinek kilétét ed-dig nem sikerült megállapitani. A hitközség mint a templom kegyuraa rendőrségen bünvádi feljelentést tett'?"

Azt, hogy ezeket az eseteket sokan politikával hozták összefüggés-be, a cseh és a szlovák sajtóközlemények is igazoihatták. 1920 szep-temberében a Híradó fordításban közli a Slevensky Denník egyik cik-két,236mely a dévényi várban lévő "Árpád-szoborról':m illetve a helye "magyar fekély" -től való megtisztításának szükségéről értekezik.Minthogy ennek financiális feltételei vannak, a cikk azt tartaná he-lyesnek, ha a pozsonyi csehszlovák bankok gyűjtenék össze az ehhezszükséges pénzt. A magyar lap, amely szerint a műemlékek rombolása

2J5 Oltárrombolás a Dómban. Híradó, 1920. február 17.,4.23' Árpád szobra még áll a dévényi váron. Híradó, 1920. szeprember 22., 4.2J7 Az emlékművön lévő szobor voltaképpen nem Árpádot ábrázolta, hanem egy

Árpád-kori harcest.

l36

"nem egy nemzet sérelme, hanem az egyetemes kultura arculcsapása"a hivatalos tényezőkhöz apellál a barbársággal szemben. Ezzel szem-ben még híre sincs IV. Károly visszatérési akciójának, amikor újabbmagyar emléktáblákat távolítanak el Pozsonyban.:" majd az egy ko-rábbi fejezetben említett októberi rendőri intézkedések és a pozsonyiletartóztatások után a szerkesztőség csak egy pár soros hírt tud be-szúrni az Újdonságok rovatba: "A tegnapi délután folyamán lerom-bolták a millennium alkalmából felállitott és 1897. évben leleplezettMária Terézia-szobrot. Már csak a megcsonkitott ló áll a talapzaton.Ezt követőleg egy csapat több utcában eltávolitott magyar cégtábla-kat'?" Mind az előzmények, mind az akció lefolyása - hogy az állí-tólagos "spontán" népharag két napig tartott, rendőrkordon védelmealatt -, mind a Jankavics Marcell által forrásmegjelölés nélkül idézetts a pozsonyi legionáriusoktóI származó közlernény"" igazolja az ak-ció tudatos, szándékos, előre megszervezett voltát.": A pozsonyi olasz

m Lásd pl.: Eltávolitott márványtáblák. Híradó, 1921. szeprember 27" 4,m Lerombolták a Mária 'Terézia-szebrot. Híradó, 1921. október 27., 5.2<1) lankovics é, n. L kőt. 119.241 Olay az egyik dolgozatában így írja le a szob or rombolást: "Csodás véletlen foly-

tán éppen Fadrusz halála napjának évfordulóján, 1921. évi október hó 26-án,szerdán délután szerszámokkal felszereIt légionisták és szokolisták vették körüla szobrot. Először is a szobrot védő és minden télen felállított deszkaburkolatot- amelyet az 1918. évi összeomlás óta óvatosságból nem bontottak le - hordtákle, majd a mellékalakok lábait kalapácsokkalleütötték s így a két szobrot lezu-hantatták a földre, ahol fejeiket leütötték, Aztán drótköteleket erősítettek a ki-rálynő nyakára és tehergépkocsikkal mindaddig rángatták, amíg a szob or kőzé-pen kettétörve, a földre zuhant. Mikor a királynő feje lezuhant, a tömeg óriásiüdvrivalgásban tört ki. Ez a munka estig tartott. Másnap, csütörtökön folytattáks lerántották a ló alakját is, majd a talapzat feliratát olvashatatlanra verték össze.A vandalizmus a hatóságok szemeláttára folyt le s annak megakadályozásárasemmiféle intézkedés nem történt. Sőt, mi több, a kivonult rendőrség kordontvont és a nézőközönség megbotránkozása ellen a legnagyobb szigorral lépett fels arra ügyelt, nehogy a törmelékekből valaki is magához vehessen egy darabkát.De arra is éberen vigyáztak. hogy fényképfelvételeket ne csinál hasson valaki.Azonban - mint Sir Robert Donald "The Tragedy of Trianon« (London, 1928,Butterworth) című munkájában (124-125, lap) írja - egy járókelő mégis fény-képfelvételeket készített, amit észre is vettek és letartóztatták. Amikor a rendőr-tiszt elé vezették, felfedte kilétét: a pozsonyi olasz konzul volt! (Állítólag ez a 4-5felvétel egyes külföldi képeslapokban is megjelent.)A második napon a csehek még további tanujelét is adták nyugati műveltségük-

137

konzul jóvoltából fényképsorozat örökíti meg a rombolást (a csend-őrség a civileket nem engedte fényképezni, a konzul viszont az egyikverzió szerint szállásáról, a Lafranconi-házból, egy másik szerinta kordon túlsó oldaláról tudott képeket készíteni).

Az elpusztított emlékművek, így a Mária Terézia-szobor ügye a Nép-szövetségi Ligák 1922. április 18-2l-i müncheni kisebbségvédelmiértekezletén is szóba került; Szüllő Géza beszélt ott róluk (is) minta revánspolitika megnyilvánulásairól. 242

Természetesen helyi szinten is tárgyalták az ügyet. A Híradó 1921.december 13-án közli az egy nappal korábbi városi közgyűlés anyagát,ahol is a szociáldemokraták részéről Chrobaschinsky János interpel-lált az internálások és a szoborrombolások ügyében. A városi érdek-kel ekkor ismét azonosuló szocdemek álláspontját többek között ígyfoglalta össze:

"A mozgósítás idejében bizonyos elemek nemzeti türelmetlensé-gükben a cégek magyar nyelvü feliratait és cimtábláit leszakitották.Fényes nappal és a rendet fenntartani hivatott hatóságok szemeláttá-ra ledöntötték vandálmódra Fadrusz pozsonyi születésü szobrásznaklegtökéletesebb müvét: a Mária Terézia-szebrot és lehordták Petőfi Sán-dor szobrát is. Végezetül a rendőrség azzal az ürüggyel, hogy magyarállampolgárok, olyan polgárokat utasitott ki, akik már hosszu évek ótahelybeli lakósok.

Mi, szociáldemokraták, mint a munkásság képviselői és a demok-rácia védelmezői, ünnepiesen tiltakozunk mindezen brutális cselek-mények és terroresetek ellen, mert ily módon olyan lakósságba oltjákbele a kiolthatatlan nemzeti gyülöletet, amely minden időben és min-den nemzetiséggel szemben kiváló türelmet tanusított'?"

A legfontosabb monumentumok elpusztítása, illetve eltávolításaután a közoktatásügyi minisztérium és a műernlékek kormánybiztos-sága felhívást bocsátott közre cseh-szlovák sajtóiroda útján.i" amely-

nek, mert nyilvánosan ünnepelték a képrombolók vad hordáját." (Olay 1931,4-5.)

242 A kisebbségi kérdés a müncheni konferencián. Híradó, 1922. május 21., 2-3.24.1 Városi közgyülés. Első nap - A kereszényszociálista párti bizottsági tagok nem

vesznek részt a közgyülésen. Híradó, 1921. december 13.,3.244 A müemlékek, régi jelvények, szobrok megrongálása és eltávolitása ellen. A kőz-

138

ben hivatkozik azokra a friss követelésekre, amelyek célja a monar-chia "emblemé" -jeinek eltávolítása - már amelyeket "mint értékesmütárgyakat meghagyták eredeti helyükön". A közleményt kibocsátókét szerv ismét hivatkozik arra, hogy a számításba jöhető tárgyakat,amennyiben azok nem voltak mások, "mint az osztrák, magyar vagyHabsburg-elnyomás jelképei", már eltávolították. "Ma már csak néhányilyen emblemé maradt meg, amelyek nemcsak müvészi szempontbólértékesek, hanem a házak homlokzataira nézve is jelentőséggel bír-nak, mert azokba bele vannak tervezve (komponálva) és a homlok-zattal megbonthatatlan egészet alkotnak:' Egyébként is, ez a problémamár csak Csehszlovákiában él ("sajnos"), máshol túljutottak rajta; ígypéldául "az egyesült Olaszország uralkodója a pápai államfő székhe-lyén telepedett le anélkül, hogy eltávolittatta volna a volt egyházi államemblerné-jeit. Ellenkezőleg, ezek dokumentálják a legjobban a mult ésjelen között fennálló különbséget" A megoldás tehát egyszerűen az,hogy meg kell fordítani a távcsövet. A fönnmaradt emlékeket, ha épü-letszerkezeti okokból nem lehet eltávolítani őket - mint például a po-zsonyi ítélőtábla homlokzatáról -, nem a régi állam uralmi jeleként,hanem műernlékként (s értelemszerűen az új főhatalom győzelmiszimbólumaként) kell értelmezni. Egyébként pedig "egyáltalában sen-kinek sem áll jogában, hogy állami vagy magántulajdonban lévő mü-emlékeket megsemmisitsen vagy megrongáljon. Az ilyen ernblemé-eks szobrok stb. megsemmisitése nem hazafias cselekedet, hanem a ki-méletlenség és a müérzék hiányának bizonyitéka. Minden müértő em-berben ellenszenvet fog kelteni az ilyen alkotások megsemmisítése"

Tömegdemonstrációkra, egyéninek álcázott akciókra a további-akban nincs szükség tehát. A lap következő évfolyamának egyik ja-nuári számában merengő, morfondírozó cikk számol be arról, hogymár senkinek nem tűnik föl, ha egy-egy emléktáblát eltüntetnek, mégaz újságírónak sem. A cikk szerzője maga is tudja, hogy beszámoló-jával elkésett, de most szólnia kell arról, amire fölhívták a figyelmét.A Szél utcából eltúnt Jókai Mór emléktáblája - az író diákként, 1835és 1837 között lakott ott, a táblát utóbb a Toldy Kör "illesztette a falba".Az Apácapályán levették a Petőfi-emléktáblát az egykori Blaskovits-

oktatásügyi minisztérium és a müemlékek kormánybiztosságának felhivása. Hír-adó, 1921. november 19.,3.

139

házról, ahol a költő 1843-ban lakott, amikor Pozsonyban másolta azOrszággyűlési Tudósításokat. Szintén az Apácapályáról eltávolítottákaz 1849-es megtorlások idején vértanúhalált halt evangélikus lelkész,(az egyébként német származású és nyelvű) Rázgha Pál ernléktáblá-ját. Mindegy, hogy "valamely rendelet alapján" vagy azért vitték-e ela táblákat, mert valaki így akarta megvédeni őket, "ugy az egyik, minta másik ok egyaránt bizonyit ja, hogy ama uralkodó felfogás nem ki-méli és tiszteli meg a multnak szellemi és lelki nagyságait sem, akik-nek bünéüllegfeljebb azt tudják felróni, hogy elválaszthatatlanul forr-tak össze a magyarság lelkivilágával''?"

1922 júniusában egy rövid hírnek is csak a részeként lehetett olvas-ni a lapban az információt, hogy még április folyamán a Csallóközbentöbb Mária- és Mária Magdolna-szebrot csonkítottak meg. A HíradóaPrager Tagblatt alapján közölte, hogy a csendőrség kiderítette a tet-teseket: a rongálásokat három csehországi távírdaszereJő követte eU46

l4S Eltünt emléktáblák. Híradó, 1922. január 8., 4.2,6 Vegyes hirek. Híradó, 1922. június 14.,3.

140

Iskolák, egyetem

"A szlovák kormány nemrég elrekvirálta a pozsonyi állami felső leány-iskola és leánygimnázium épületét úgy, hogy az oktatást más iskolaiépületben kellett folytatni. A tegnapi napon az állami főreáliskolaépületét is elrekvirálták. Az eljáró tisztviselő utasitása szerint az isko-lának, az igazgatónak, sőt még a házmesternek is 48 órán belül kikell költözködnie. A tanitás mostantól kezdve délutánonként a kath.főgimnáziumban fog folyni. Az iskola igazgatójának egy szobából éskonyhából álló lakást utaltak ki. (Bittera Károly igazgató családja 6tagból áll.) A házmestercsaládról egyáltalában nem történt gondosko-dás. - Egyelőre csak egész röviden emlitjük meg a dolgot, de már mostmeg kell jegyeznünk, hogy az iskolai épületek igénybe vételéveI az if-júságot kárositsák meg, mert - a háború alatt szerzett tapasztalatokszerint - az ideiglenes elhelyezés mindig a tanulási eredmény rovásáramegy. A lefolyt öt év során épen eleget szenvedtek már iskoláink s igymindenkép el kellene kerülni az ilyen, az ifjuság érdekeibe bele ütközőintézkedéseket.?"

Az 1918-1919-es tanévet előbb a spanyolnáthajárvány miatti isko-labezárások, majd a szénszünet szakította meg, ezután következteka megszállás bonyodalmai, például az épületrekvirálások. Az a kor-mány-megnyilatkozásokból és a szlovenszkói teljhatalmú rniniszté-rium állásfoglalásaiból is kiderült - és persze ezek nélkül is logikusnaktűnt volna a főhatalomváltás tényéből>, hogy az oktatásügy szerkeze-tében döntő változás következik be az új tanév kezdetétől fogva. (PopélyGyula alább hivatkozott tanulmánya szerint Szlovenszkó iskoláinak

247 Rekvirálják az iskolákat. Híradó, 1919. március 6., 5.

141

nagy részét már az 1918-1919-es tanévben "csehszlovákosították", deez inkább a szlovák többségű településekre lehet érvényes; a folyamathelyi vonatkozásai ról a Híradó általunk kutatott kollekcióiban nemtaláltunk olyan adatokat, melyekből általános és érvényes kép nyer-hető.) Mindenki tisztában volt a "csehszlovák" nyelvű oktatás jövőbeliprimátusával, de valószínűleg sokan komolyan vették a köztársaságotdemokratikus mintaállamnak minősítő hivatalos szövegeket, s nemfeltételezték, hogy az új nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatásátkorlátozni fogják. Azonban még júliusban és augusztusban sem jelentmeg semmilyen érdemi információ arról, hogy közös vagy elkülöní-tett keretekben, mely épületekben kezdődik majd az új tanév.

Ráadásul az új hatalom érdeklődése hamarosan a nem állami isko-lákra is kiterjedt. Augusztus 14-én adja hírül a magyar napilap, hogymár a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara felső kereskedelmi isko-láját is átvette a karhatalom, szlovák tannyelvűvé alakítását tervezik,"gyüjteményeit lepecsételték': noha ez az iskola magántulajdonbanvan, létrehozásához és működtetéséhez a kamarai kerület mellett Po-zsony városa, polgárai és pénzintézetei is hozzájárultak. "A pozsonyiszülők tehát joggal remélhették, hogy ez az ő saját intézetük legalábbmeg fog maradni olyan módon, hogy gyermekeiket benne tovább ne-velhessék.?" Hamarosan az egyházi iskolákra is sor került. A Híradó-ban nyáron több cikk jelent meg az oktatás igazságos és méltányosrendezésének módjáról, magának a városnak a köztársasági elnökhözeljuttatott felterjesztése is erre apellál: "Nézetünk szerint városunk is-kolaügyének rendezésénél nem az uj helyzetnek rideg előtérbe tóiása,hanem a fennforgó viszonyok gondos és tapintatos mérlegelése, az el-lentéteseknek látszó érdekeknek bölcs áthidalása és a kölcsönös meg-értés kell, hogy legyen a vezérelv, ha az uj állam érdekeit igazán szol-gálni akarjuk'?" Az időközben a nyugati evangélikus egyházkerületpüspökévé választott s két funkcióját párhuzamosan gyakorló Zochzsupán mindvégig a kisebbségek jogos igényeit képviselte a kormányfelé, s szavát adta a pozsonyiaknak, hogyanépiskolai és középiskolai

24X A pozsonyi felső kereskedelmi iskola ügye. Híradó, 1919. augusztus 14.,2.24Y Az iskolaügy igazságos rendezéseért. Pozsony város felterjesztése Masaryk köz-

társasági elnök és a cseh-szlovák kormányhoz. Híradó, 1919. augusztus IS., 2.

142

magyar és német nyelvű oktatás megrnarad.!" A katonaság által elrek-virált kereskedelmi iskola küldöttségét is fogadta.

A Híradó augusztus 23-i számában aztán egyszerre robbant kétbomba. Az első cikk főleg azt a dokumentumot ismerteti, amelyet"Pozsony város tanácsa" Srobár miniszterhez adott be, az illetőségijog hiányában kiutasítottak érdekében.": A másik a pedagógusok el-len kibocsátott miniszteri dokumentumról és közvetlen következrné-nyeiről számol be: "A Pozsonyban müködö egyetemi, középiskolaiés más tanároknak, valamint tanitóknak és tanitónőknek - tekintetnélkül arra, hogy állami vagy felekezeti iskoláknak a tanszemélyzeté-hez tartoztak-e - a tegnapi és tegnape\őtti nap folyamán névre szó-ló rendeleteket kézbesitettek, amelyek azt az értesitést tartalmazták,hogy elbocsátották őket a cseh-szlovák köztársaság terűletén való szol-gálatból. Az értesitések Srobár Lőrinc dr., a Szlovenszkó teljhatalmuminiszterének (ha nem is sajátkezű de nyomtatott) aláirását viseli.A körülményekből következtetve valószinü, hogy hasonló elbocsátólevelet küldtek nemcsak a Pozsonyban, hanem általában a Szlovák-ország területén müködő tanároknak és tanítóknak:' 252 Ez egyszer-smind azt is jelentette, hogy néhány nap alatt több száz családnakkellett kiköltöznie a lakásából. A minden enegiáját a pozsonyi helyzet

2'" Lásd pl.: Az iskolaügy rendezése a szlovák területen. Zoch Samu püspök, po-;zsonyi zsupán nyilatkozata a pozsonyi iskolák jövőjéről és a politikai helyzetről.Híradó, 1919. augusztus 10., 3-4.

25\ A nem szlovenszkói illetőségüek kiutasítása ellen. A pozsonyi szociáldemokra-rák memoranduma Tusar miniszterelnökhöz - Pozsony város felterjésztése Sro-bár miniszterhez. Híradó, 1919. augusztus 23., 2.Az illetőségi joggal kapcsolatos procedúrák lényege az, hogya Csehszlovák Kőz-társaság nemzetközi kötelezettséget vállalt, hogy az állampolgárságot mindazok-nak megadja, akik a határai közé kerülő területen élnek, utóbb viszont törvénybeiktatta, hogy az állampolgárság nem illeti meg azokat, akiknek nincsen községíilletőségük. A trianoni szerződés már csak azok állampolgárságát garantálta,akik 1910 előtt is az elcsatolt területek valamelyik településén voltak honosak.Az idevágó korábbi magyar törvény szerint a helyi illetőség mindazoknak járt,akik négy éve a megadott helyen éltek és egy alkalommal hozzájárultak a kőzsé-gi adóterhekhez. A csehszlovák törvény viszont csak azok illetőségét ismerte el,akik bejegyeztették magukat a községi névjegyzékbe. Emiatt aztán Szlovenszkótöbb tízezer lakosa fölött ingott a hontalanság bárdja.

252 A tanárok és tanitók elbocsátása. Zoch Samu pozsonyi zsupán benyujtotta le-mondását. Híradó, 1919. augusztus 23., 2.

143

pacifikálására szánó zsupán a miniszteri döntést tarthatatlannak mi-nősítette, és beadta lemondását. Ezt a miniszter távollétében StodolaKornél kormány tanácsosnak hozta a tudomására. Srobár hazatérvePozsonyba elfogadta Zoch lemondását. A városban tiltakozóakciókatszerveztek, sokan nyilvánították ki a lemondott zsupán iránti szolida-ratásukat, majd a városból küldöttség indult Masaryk köztársaságielnökhöz, illetve a prágai szakminisztériumba; ebben a küldöttség-ben a közgyűlésen kívül képviseltette magát az iskolaügyi bizottság,az egyházak, az egyetemi ifjúság, a szlovenszkói Zsidó Népszövetség,de például a Pozsonyi 1.Takarékpénztár is. A küldöttség szeptember 8-án jutott a köztársasági elnök elé. Erről a magyar napilap négyoldalastudósításban számolt be. 253 Lássuk ennek egyik tanulságos részletét:

"A beszéd [Langer Alajos tanácstag, vezérszónok beszéde] után azelnök egy lépéssei közelebb jön a küldöttséghez és ahelyett, hogy be-szédet mondana (a Prager Tagblatt nem helyesen irja le a fogadást)végtelen közvetlenséggel tanácskozni kezd a küldöttséggel.

Ezek az első szavai:- Hát mi is az önök kivánsága?Langer: A mi kivánságunk, hogy legalább egy évig maradjon min-

den a régiben, ezalatt oldassék meg az iskolakérdés ugy, hogya ma-gyar és a német iskolák maradjanak meg és kellő számu szlovák is-kola állittassék fel. Kérjük, hogy az egyetemünkön a régi orvosainkattartsák meg. Ehez hozzáfűzöm még, hogy a kormány szabaditsa felaz összes iskolákat, melyek most kaszárnya célokra szolgálnak és adjavissza eredeti céljuknak, annál is inkább, mert a katonaság elhelyezé-sére elegendő helyiség van a tulsó oldalon [LigetfalubanJ, melyet idő-közben szintén megszállottak.

Az elnök: Abban egyet értek önökkel, hogy az iskola a gyermekeké.De itt Prágában ugyanugy van, itt is sok iskolát vett el a katonaság.Amit lehet, el fogok követni. És most a fökérdés' Átmenetnek kell len-ni! (Éljenzés) Ami az egyetemet illeti, ha a tanár urak fizetést kapnak,ugy tanitsanak is! (Ugy van!) Nem lehet az embereket az utcára kiten-ni. Ezt már politikai okok is így kivánják. Srobár miniszter urral még

253 A pozsonyi nagy küldöttség Prágában. Híradó, különszám, 1919. szeptember 9.,[1]-4.

144

nem beszéltem ez ügyben, de ugy tudom, hogy ma Prágában van, megfogom vele ezt beszélni.

- A jogi fakultás egyelőre megmarad. Hogy meddig, azt nem tu-dom.

Frühwald [István] orvostanhallgató: És az orvosi fakultás?Az elnök: Mennyi hallgatója van annak?Frühwald: Legalább 300 hallgató volna, ennyi már bíztos.?"Masaryk elnök, ez talán ismert tény, az év novemberében levélben

intette Szlovenszkó teljhatalmú miniszterét, hogy vegye figyelembeCsehszlovákiának a külföldi megítéléséhez kapcsolódó érdekeit, és ta-núsítson mértékletességet mind a Szlovenszkóról történő kiutasítások,mind az iskolák "csehszlovákosítása" terén; e vonatkozásban a fokoza-tosság alkalmazását kérte.i" Popély Gyula hivatkozott tanulmánya sze-rint a Pozsonyi Magyar Királyi Állami Felső Leányiskola és Leánygim-názium 1919. május 1-jén vált "csehszlovák" tannyelvűvé. A PozsonyiKirályi Katolikus Főgimnáziumot szintén májustóI csehszlovák államireálgimnáziummá változtatták, 1919 novemberétől azonban engedé-lyezték a magyar tagozatot a "kifutók" számára; az első évfolyambanmár nem nyílt magyar osztály. A volt Pozsonyi Magyar Királyi ÁllamiFőreáliskolából - júliusban vették át - csehszlovák állami reálisko-la lett, egy magyar-német csonka tagozattal. E két utóbbi iskolábana magyar tagozatok népesebbek voltak a törzsosztályoknál. A Pozso-nyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Líceum még megmaradhatott.i'"1919 novemberétől első évfolyamán egy német nyelvű osztály nyílt.Megmaradt továbbá a Pozsonyi Szent Orsolya-rendi Római KatolikusElemi és Polgári Tanítóképző Intézet."?

Visszatérve a leköszönt zsupánhoz: a Híradó két olyan nyilatkoza-tát is átvette szlovák lapokból, amelyekkel döntését indokolta. Az első-ben az evangélikus püspök keményen bírálta a prágai centralizmust,s a "csehszlovák" nemzet harmóniáját veszélyeztető jelenségeket tettszóvá: "A mérték már igazán megtelt. Ami a Szlovenszkón történik,az minden határt felülmul. A helyzet olyan feszült, hogy ha rövid időn

254 Uo. 2.

255 Popély 1998,14-15.256 Az 1922/1923-as tanév befejezéséig.257 Popély 1998, lD-Il.

145

belül nem történik javulás, készen kell lennünk a legrosszabbra is.A Szlovenszkón a viszonyokat nem ismerő nép garázdálkodik és ugylátszik, mintha nem volna hatalom, amely ellenük fellépni merne. En-nek az a következménye, hogy a csehek ellen terjed a gyülölet, hogyhithü szlovák rétegekben ellenséges jelek mutatkoznak minden ellen,ami cseh és azoknak a jó és ideális cseh munkaerőknek, akiknek végte-len hálával tartozunk, kell a gyalázatot türniök és gyülöletet viselniökazokért, akik Szlovenszkót gyarmatnak tekintik,"?" A másik nyilatko-zat - pontosabban viszontválasz egy bírálatra - a nemzeti becsület ésaz államérdek védelmében iródott, s konkrétan a magyar (és ném et)iskolák ügyéhez kapcsolódott: "Hogy az iskolaügyi kérdésben a ma-gyarok álláspontján állottam - ezt azért tettem, mert a magyaroknakbizonyos dolgokat megigértek s a köztársasági elnököt nem akartamhazudozónak beállitani; hogy az evangélikus egyház autonóm jogátvédtem az iskolaügyben, - ez azért történt, mert ezt az ev. egyház-nak miniszteri rendelet biztosítja: és hogy végül az elbocsátott tanárokügyében is el akartam valamit érni, - ezt természetesnek tartottam,hogyha tisztességes emberek és államunknak polgárai; az államnakpedig a kötelessége minden polgárnak az exisztenciáját biztositani.é"

A megszállás idején Pozsonyban két felsőfokú iskola működőtt,az Erzsébet Tudományegyetem és a evangélikus egyház felügyeletealatt álló teológiai akadérnia.P" Ez utóbbi nem várta be hatósági el-némíttatását; 1919-ben a SeIrnecbányai Magyar Királyi Bányászati ésErdészeti Főiskolához, illetve az Eperjesi Evangélikus Kollégium kétfelsőoktatási karához, a teológiai és a jogtudományi karhoz hason-lóan áttelepült Magyarországra, és november végétől az átmenekülteperjesi teológiai karral összevonva folytatta működését. Később azösszevont intézetet Sopronba telepítették át, ahol a közben Pécsen új-jászervezett pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem hittudományi karát

"" Zoch Samu - a cseh nyilvánossághoz. Híradó, 1919. augusztus 27., [l.l2;' Zoch Samu püspök polémiája a .Slovensky Dennik" -kel. Híradó, 1919. október

18.,2-3. Zoch püspök nem tér ki arra, hogy az iskolák "csehszlovákosításának"legkíméletlenebb irányítói és végrehajtói, a teljhatalmú miniszter, illetve AntonStefánek iskolaügyi referens nem csehek, hanem szlovákok voltak.

21.' Ez utóbbi történetéhez lásd Fukári 2003, 85-99.

146

képezték.e" nA magyarhoni evangélikus teológiai akadémia pozsonyiromjain 1919. október 20-án felállították a Szlovák evangélikus teoló-giai akadérniát, amelyet később főiskolává, még később hittudományifakultássá szerveztek át:'262

A friss alapítású Pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudomány-egyetem állam- és jogtudományi kara 1914-1915-ben kezdte megrnűködését, 1918 márciusában a bölcsészettudományi, ősszel pedigaz orvostudományi karon is megkezdődött az oktatás; a matematikai-természettudományi és mezőgazdasági összevont kar még a szervezésállapotában volt a csehek bevonulása idején. Zoch zsupán még 1919.január 6-án közölte Pol ner Ödön rektorral, hogy az egyetem ettől azidőponttói kedődően a csehszlovák állam tulajdona, de a tanévet mégbe lehet fejezni a régi keretek között. Polner - s utóbb a tanári kar- arra hivatkozva tiltakozott az eljárás ellen, hogy a békekonferenciadöntéséig a Csehszlovák Köztársaságot az átvétel joga nem illeti meg.

A tanárok e kérdésben elfoglalt álláspontja egyébként már koráb-ban is nyilvánvaló volt: az egyetem a megszállás előtt önálló kiadvány-ban kötelezte el magát Magyarország integritása mellett. A röpirata dinasztikus és a modern nacionalista elméletekkel és az országnakaz utóbbiak nevében szentesítendő szétdarabolásával szemben - bára nemzetiségi elv korrekciós szerepét, illetőleg jelentőségét elismerte- többek között gazdaságföldrajzi elvekre hivatkozott; az ezek ellené-ben létesítendő új közép-európai határok a szerzők szerint nem alkal-masak a kérdés végleges rendezésére - amennyiben az egyébként isbizonytalan etnikai határok lépnek életbe, folyamatosan kísérteni fogaz új háború veszélye. A Pro memoria főcímmel megjelent dokumen-tumban ez is olvasható:

"Ha a békekonferencia szentesitené a nemzetiségi elvet, akkor ter-mészetes, hogy ezt az elvet mint általános érvényűt nemcsak azokra azállamokra kellene alkalmazni, amelyek legyőzöttekként szerepelnek,hanem azokra is, amelyek győztesek. Hiszen azok a jog, igazság és né-pek szabadsága nevében léptek fel, kétségtelen tehát, hogyha ezeknekaz eszméknek a nevében és az állandó béke lehetősége céljából kell az

261 A Csehszlovákiához került volt magyar felsőoktatási intézetek sorsát részletesenföldolgozza Popély 2005, ll-46.

'ó' Fukári 2003, 98.

147

új államalakulásoknak a nemzetiségi elv alapján megtörténnie. akkorezeket az eszméket és következményeiket el kell fogadniok magukkalszemben is s ha ezt nem teszik akkor az igazság és szabadság hangoz-tatása csak képmutató frázis volt s akkor nem jogért, igazságért és sza-badságért kűzdöttek, hanem csak az erőszak és a hatalom érvényesü-léseért, amelynek ledöntését hirdették'?"

Egy korábbi fejezetben már volt szó arról, hogy az egyetemi tanárokmegtagadták a részvételt a "szlovák korrnány'' bevonulásának napjánrendezett "népünnepélyen", amit aztán az egyetem ideiglenes bezárá-sa, több tanár rendőri felügyelet alá helyezése és Polner Ödönnek a fe-rencesek kolostorába való internálás a követett, s hogy ez a folyamathogyan vezetett a február l2-i vérengzéshez. Minthogy azonban Zochzsupán nagy súlyt helyezett a legitimációra, a szlovák kormánynaka magyarok és németek által történő elismerésére, s mert az új közha-talomnak további tervei voltak a meglévő egyetemmel - arra akartákalapozni a cseh vagy szlovák nyelvű egyetemet is -, a minisztériumengedélyezte az egyetem február l8-án történő újbóli megnyitását, deaz élére az elszlávosítás elvégzésének feladatával megbízott kormány-biztost neveztek ki.261

A továbbiakban a tanári karnak semmilyen biztos információ nemállt rendelkezésére arról, hogy az egyetemet megszüntetik-e, s ha igen,mikor, illetve hogy az vegyes tannyelvűvé vagy ellenkezőleg, cseh,avagy szlovák nyelvűvé fog-e alakíttatni. Az ezzel kapcsolatos bizony-talanság a Híradó több közleményében is hangot kap, a városi tanácsis foglalkozott vele, s Prágában is érvelni próbált a magyar felsőfokúképzés mellett. Zoch kapott is ígéreteket. A bizonytalanság állapotá-

26) Pro Hungaria. Magyarország igazsága. Szózat a békekonjerenciához ... 1918,15-16. A magyarul, franciául és angolul megjelent röpirat előszavát az alábbiakjegyezték: dr. Pol ner Ödön, a pozsonyi magyar tudományegyetem rektora, a köz-jog és a politika tanára; dr. Kováts Ferenc, a jog- és államtudományi kar dékánja,a közgazdaságtan tanára; dr. Hodinka Antal, a bölcsészet-, nyelv- és történettu-dományi kar dékánja, a történelem tanára; dr. Princz Gyula, a pozsonyi magyartudományegyetemen a földrajz tanára; dr. Lukinich Imre, a pozsonyi magyartudományegyetemen a történelem tanára.

26' Ma újból megnyitják a pozsonyi tudományegyetemel. (Jehlicska Ferenc, az egye-tem kormánybiztosa) Híradó, 1919. február 18., [5.] (Az általam tanulmányozott[egyébként csonka) számon itt hiányzik az oldalszámozás.)

148

nak megszüntetése céljából mindazonáltal 1919 májusában Polner .Ödön vetésével az egyetem küldöttsége Prágába utazott, ahol Masarykkihallgatáson fogadta őket.

A fogadásra május 27-én délelőtt került sor, és itt Polner - számol-va a megszállás véglegességévei is és hivatkozva az új államhoz kerülőnagyszámú magyar kisebbségre - azt kérte, hogy az egyetem "a jövőre"is megmaradhasson, a jelen állapot fenntartassék, átszervezés eseténpedig az egyetem véleménye is meghallgattassék. Masaryk ekkor (is)kitérő, de a magyarok által pozitívnak is értékelhető választ adott: hamajd eldől, hogy mennyi magyar kerül Csehszlovákiához (tehát hogypontosan hol lesz az államhatár), megszületik a döntés, hogy fönn le-het-e tartani a magyar egyetemet. Addig pedig megmarad az átmenetiállapot; senki se tartson attól, hogy az intézményt egyik pillanatról a má-sikra meg fogják szüntetní.i" Emlékezzünk, a szeptemberi iskolaügyideputáció is hasonló válaszokat kapott az elnöktől; ekkor már bizonyosvolt, hogy az egyetem nem marad fönn, de valószínűnek látszott, hogya jogi és az orvostudományi kar zavartalan működése az átmenet né-hány éve során biztosítva lesz. Végül pontosan az a helyzet következettbe, amelyet Masaryk (és Habermann közoktatásügyi államtitkár) vál-tig tagadott. Júliusban közzétették a pozsonyi állami egyetem létesíté-sét kimondó törvényt; Szlovenszkó teljhatalmú minisztere szeptember18-án már arról beszélt a parlamentben, hogy Európában sehol semtartanak fönn egyetemet egy "kicsinyke minoritás" számára.l" négynap múlva pedig az állam az egyetemet a nemzetközi jog megsértésérehivatkozó Fenyvessy Béla rektor tiltakozásának dacára lefoglalta. A ta-nárok egy része önként távozott az országból, de volt, akit kiutasítottak,Kiss Albert dékánt, Lukinich Imrét és Tukát pedig - mint már utaltunkrá - 1920 áprilisában letartóztatták és Illavára szállították (majd hetekmúltán tárgyalás nélkül hazaengedték őket).

Az egyetem felszámolásával párhuzamosan önállósították annakjog- és államtudományi karát, amellyel az állam megkötötte az elmé-letileg még három tanévnyi műkődést lehetővé tevő megállapodást.

265 A pozsonyi tudományegyetem küldöttsége Prágában. Masaryk csehszlovák köz-társasági elnök nyilatkozata a pozsonyi magyar egyetem jövőjéről. Híradó, 1919.május 29., 3.

266 Idézi Popély 2005, 29.

149

(A jogi karnak adott haladék magyarázata talán az lehet, hogy azegységes jogi felület kialakításának lezárultáig Szlovenszkó területéna magyar jogot szándékoztak érvényben hagyni. Viszont a közigazga-tás és a jog személyi állománya jelentős részben - önként vagy kiutasí-tás következtében - távozott az ország területéről, így a képzés leállítá-sa zavarokat okozhatott volna, illetve utóbb okozott is a közigazgatásijogszolgáltatásban. )

Az orvosi karon nem segített a beiratkozottaknak a Frühwald Ist-ván pozsonyi medikus által Masaryk fogadásán emlegetett magas lét-száma.i" Sőt, a jogi kar helyzetét sem oldotta meg az állammal kötöttegyezmény. Hogy az elnöknek milyen szerepe volt ebben, nem tud-juk. Egyébként a kisebbségi ügyekben általánossá vált, hogy Masarykhumanista szónoklatokat tartott, az apparátus pedig ettől függetlenülcselekedett. 1921. augusztus 30-án hivatalos rendelet jelent meg arról,hogy a pozsonyi magyar jogi fakultás beszünteti működését. BozókyGéza, a soros dékán ezt az 1919 őszén kötött megállapodás - mely sze-rint a fakultás nak az 1921-1922-es tanév végéig kellett volna működnie- felrúgásaként értelmezte. Kéttagú küldöttség ment hát Prágába ma-gyarázatért (másik tagja dr. Kováts Ferenc egyetemi tanár volt), illetvehogy tiltakozzon a döntés ellen. Azonban nem találták otthon sema minisztert, sem az ügy referensét: mindketten szabadságon voltak.Bozókyék visszautaztak Pozsonyba. Szeptember 6-án aztán hivatalosbizottság érkezett a dékánhoz - tagjai: .Sommer Ottokár dr., a prágaiiskolaügyi minisztérium osztály tanácsosa, Lastovka Károly dr., a cseh-szlovák jogi fakultás dékánja és Dvorák Antal egyetemi irodaigazga-tó" -, követelvén a fakultás átadását. Bozóky tiltakozott, majd felolvastaazt a memorandumot, amelyet a kar tanárai az új rendelet ellen írtak-de persze végül engednie kellett. A bizottság tagjai átvették a pénztárikészleteket, az iratokat, a szemináriumi könyvtárakat és a különbözőalapokat, így a háborúban elesett Degré Lajos büntetőjogász és KlárikLajos ügyvéd könyvalapítványát, továbbá az Umlauff-féle pénzalapot.Ez utóbbi "érdekessége az, hogy Umlauff az alapitó oklevélben kifeje-zetten kikötötte, hogy amennyiben a pozsonyi egyetem nem magyarnyelvüvé válnék, akkor az alap magyar egyetemnek juttatandó". Ez-

'" Amelyegyébként Frühwald a Híradóban szeptember 13-án közzétett felhívásá-nak hatására napok alatt a duplájára, 589 főre nőtt. Lásd Popély 2005, 28.

150

után Sommer dr. fogta a rendeletet s közölte, hogy a július 31-e utánletett vizsgák és avatások érvénytelenek. Ez a bejelentés a Híradó cik-ke, illetve Bozóky dékán szerint több száz szigorló és sok felavatottdoktor pályáját vágta ketté. .Szernbetünő mindenesetre az, hogy az,ami azelőtt kizárt volt vagy esetleg csak mint fehér holló jelentkezett,hogy t. i. intézkedéseket visszamenőleg hátrányos és jogfosztó hatály-lyal ruházzanak fel, ugy látszik jogszokássá kezd válni. (Mindenestrefelette épületes jogi gyakorlat fog ebből kifejlődni') Mert mi történt?Egy augusztus 20-iki rendelet mondja ki, hogy a fakultás müködésemár julius 31-én szünt meg, egy szeptember 6-án közölt rendelkezéspedig érvényteleniti a julius 31-ike után tett vizsgákat és az azóta tör-tént avatás okat:' 268

Nem beszélve bővebben Masaryk elnök személyes ígéretéről és az19l9-es eredeti megállapodásról.

26M A pozsonyi egyetem magyar jogi fakultásának megszüntetése valóra vált - Vá-ratlanul bizottság jelent meg és átvette a fakultást - Bozóky dékán erélyesentiltakozott - A szlovenszkói magyarság mozgalomra készülődik. Híradó, 1921.szeptember 7., 2-3.

151

A Toldy Kör

A város tekintélyes múltú művelődési szerveződése, a Toldy Kör mára világháború éveiben anyagi gondokkal küzdött, a háború pedig nemkedvezett az aktivitásnak. A tagság létszáma is csökkent, a háborúelőtti 364 főről 1918 márciusára 205 főre."? E taglétszámcsökkenésegyik oka a hasonló célú és indíttatású képződmények, az Eötvös Kőr,majd a Pozsonyi Irodalmi Társaság megalakulása volt, amelyek mű-ködése azonban a kezdetek után - szintén a háborús körülményekmiatt - nem bírt átütő erővel. Tamás Lajos a kör három évtizedét föl-dolgozó könyve a háborús évekre vonatkozó fejezetének már a cím -1915-1918 - alá sorolt vezérmondatai között szerepel: "A taglétszámrohamos apadása és növekvő anyagi gondok"; "Ismét költözik a kör""Az egyesület halottai': Ezeket az éveket a "rendszeres" és "tervszerű"működés hiánya határozta meg tehát, s már ekkor kísértett "az anya-gi összeroppanás fenyegető rérne"?" Ettől a kört az elnök, gróf ZichyGéza, a .félkarú zongorarnűvész" zeneszerző és költő által szerzett ál-lami segély mentette meg.

A kör a városi Vigadóban lévő székházába még 1915-ben - ellen-szolgáltatás nélkül - befogadta a rokkant pozsonyi katonák "gyógy-intézetével kapcsolatos iskolát", s ez persze újabb anyagi terheket je-lentett számára. Ez volt az egyik oka annak, hogy át kellett költözniea Lőrinckapu utca egyik házának első emeleti lakásába. A tanulmá-

2"" A kör történetéhez főképp Tamás Lajos könyvének vonatkozó fejezeteit használ-tam föl (Tamás 1938,41-49). A külön nem hivatkozott adatok is innen származ-nak. A szerző egyébként fölhasználta a Híradónak a Toldy Körre vonatkozó köz-leményeit (másrészt a napilapban sokszor a körtől kapott adatok szerepeltek.).

270 Uo. 41.

152

nyunkban szereplő közéleti személyiségek közül ez időben a választ-mányban vagy az elnökségben ott volt a Híradó szerkesztőségénekegyik tagja, Gébay Miklós mint főjegyző, az egy ideig az egyik alelnökiszerepkört betöltő dr. Hodinka Antal egyetemi tanár, Kánya Richárd,a már többször említett polgármester és az ifjabb dr. Vutkovich Sán-dor. 1918-ban Orbán Gábor dr. volt az "irodalmi bizottság" elnöke.Ezekben az években a kör működése olyannyira visszaszorult, hogyTamás Lajos szerint jóformán csak az id. Vutkovich Sándor-pályázatévenkénti kiírására és apályamunkák elbírálására korlátozódott. Azegyik, "A világháború hatása műköltészetünkre" círnű pályázat érté-kelése - a bíráló bizottság a beérkezett pályaműveket nem jutalmazta- sajtóvitát keltett, amelynek a Nyugatmagyarországi Híradó adott he-lyett. Az irodalmi és felolvasóestek 1916 után szüneteltek, egyébként1915 tavaszán Gébay Miklós is előadást tartott a háború témakörében.A legjelentékenyebb vendégelőadó Giesswein Sándor prelátus, a ke-resztényszocializmus hazai megszervezője volt - 1916. február 20-án-, aki a pozsonyi keresztényszocialista szerveződés létrejöttében isfontos szerepet játszott."!

A tagveszteségnek az említetten kívüli másik számottevő oka a régiidős vagy idősebb tagok - közülük Kolmár József, Petőfi egykori ba-rátja a legérdekesebb - elhalálozás a, továbbá a háborús veszteség. Ta-más Lajos szerint többen estek el a fronton a kör tagjai közül, de rólukmég 1938-ban sem állott a szerző rendelkezésére pontos lista.

A változás élményét a kör krónikása így foglalta össze: "A világhá-ború vészes fergetege nyomán pusztulás és romok maradtak. A köréletrevalóságát legjobban bizonyítja, hogy ezekben a nehéz évekbenis fenn tudott maradni és az általános romlásból átmentette értékeita jövendőbe, amikor még inkább szükségessé vált működése. A körpolitikával sohasem foglalkozott, hanem a magyar kultúra és a ma-gyar társasélet fejlesztése volt a célja. Ezeknek az eszméknek ápolásamindeddig nem ütközött akadályokba, hanem még érdem számba isment. Az egyesület a legmagasabb helyek jóindulatát élvezte, jelenté-

271 Lásd például Szüllő Géza megjegyzését: "A keresztényszocialista párt mes voltaz államfordulat előtt Szlovenszkon. Itt nyugaton beszervezte azt Giesswein győ-ri kanonok, keleten pedig Fischer-Colbrie püspök.' (Szüllő Géza leveléből idéziAngyal 2002, 262.)

153

keny állami segélyeket kapott, tagjai között ott találjuk Pozsony poli-tikai és társadalmi életének kiválóságait. Az 1919-es esztendő bekö-vetkezésével egyszerre megváltozott a helyzet. A magyarság kisebbséglett és ami ezután történt a kör életében, az túl van már azon az éleshatármezsgyén, amely elválasztja a régi időket a magyar kisebbségrerótt új és nehéz feladatoktóJ:'272

A "bizonytalanság" és "tanácstalanság" határozta meg a közeget,amelybe a Toldy Kör az államfordulat után került, sőt, magának a kör-nek az életét is. 1919-ben a megszállás és a szükségállapotok következ-tében nemcsak a működése szüneteIt, de már fölszámolásának gon-dolata is megfogalmazódott némelyekben, sőt, a házbért is csak a körjavainak - "egyes értéktárgyak, ezüstnemű, szőnyegek" - eladása árántudták kifizetni. Tamás Lajos krónikája följegyezte néhány személyiségnevét, akiknek a kitartása és bizakodása nélkül a kör széthullott volna;a szerveződés fönntartói "többek között": Tagányi Nándor, Belányi Ti-vadar, dr. Dobai János, Magassy László, Pintér Ráfae!. A Lőrinc-kapuutcai bérletből így sem sikerült kimozdulni.

Az első év feladata a keretek megtartása volt. 1920. május 27 -énkerülhetett sor arra a tisztújító közgyűlésre, amelyen a lemondásiszándékát már a fordulat előtt bejelentő gróf Zichy Gézát díszelnökkéválasztották, de helyette - az iránta való tiszteletből - elnököt nemjelöltek. Ekkor volt mélyponton a tagság létszáma: összesen 94 tagottartottak nyilván. Alelnökök lettek Tagányi Nándor és dr. SchulpeGyörgy, főjegyző pedig Gébay Miklós.

Némi aktivitást majd csak 1921-ben tanúsít a kör: választmányi ülé-seket tart, a sajtóban próbálja támogatás ra bírni a közönséget, toboroz- 228 új tag lép be -, decemberben pedig megrendezik az első nyilvá-nos előadóestet is. 1921. május 9-én a közgyűlésen elnököt választa-nak gróf Esterházy Mihály személyében. A választmányban ott van ifj.Angermayer Károly, Arkauer István, Ieszenák Gábor, Kánya Richárd,Kazacsay Árpád, Molec Dani - 1923-tól a város magyar polgármester-helyettese -, dr. Orbán Gábor és Tobler János is. Esterházy beszédéneklényegét Tamás Lajos emígy foglalta össze: "a magyarságnak csak egyfeladata lehet: megvédelmezni és megtartani a magyar rnűvelődésnek

272 Tamás 1938,45.

154

ezt a várát. Nem szabad engedni, hogy ennek falain a közöny üssönrést. [Esterházy] Egyetértésre, komoly munkára kér te a tagokat és kü-lön buzdította a magyar szellem ápolására a magyar nőket'?" Az újelnök adományozta pénzből - ezerkétszáz korona - Petöfiről íraridókölteményre, magyar tárgyú történelmi és népies novellára és "Po-zsony képzőművészeti nevezetességeit tárgyaló" tanulmányra írtak kipályázatot.

Kormányhatósági rendeletre ez évben minden egyesület alapsza-bály-rnódosításra kényszerült. A Toldy Kör is elkészítette és június15-én rendkívüli közgyűlésén elfogadta, majd benyújtotta az új doku-mentumot. Ezután első - bár még neve említése nélküli - szereplésérea Katolikus Kaszinó segítségéve!, annak neve alatt és nagytermébenkerült sor, majd már saját nevén a Prímáspalota tükörtermében 1921.december 3-án. 1922-ben váltak havi rendszerességűvé irodalmi,művészeti, természettudományi tematikájú - a sajtóban méltatott ésa közönség körében népszerű - rendezvényei. Ekkor már közvetettenpolitikai vonatkozású föllépésre is volt lehetőség: az 1922. március25-i Shakespeare-est kiegészítéseképpen Iabloniczky János, a prágaiparlament magyar - keresztényszocialista - országgyíílési képviselőjetartott előadást "a jog újabb irányáról'P" sőt, már korábban, a janu-ár 21-i, több tárgyat egybekapcsoló esten Aixinger László olvasott fölelőadásszöveget az újságírásról és az újságírókról. Az ő szerepe ezáltalvált fontossá a kör rnűködésében: "bekapcsolódása [...] nagy nyeresé-get jelentett és sokoldalú tevékenységévei, szervező tehetségével örök-re beirta nevét a kör történetébe"?" A február 25-i esten többek közöttBartók Béláról is volt előadás, Stampfel Hugó tartotta.

Az irodalomban már kevésbé tudott ráhangolódni a kör a modernértékekre. Ezt az éí~zi évad előadásainak témái - Gárdonyi Géza je-lentősége (igaz, ez konkrét eseményhez, az író egy hónappal korábbihalálához kapcsolódott) - és címei - [ankovics Marcell: A magyar asz-szony a régi századokban - is mutatják. Mindez egybecsengett Ester-házy programbeszédének a tartalmával. Az ott mondottakat szolgáltaa magyar körökben országosan megrendezett Petőfi-ünnepségekhez

273 Uo. 46-47.27' Uo. 47.275 Uo.

155

való pozsonyi csatlakozás is: a Toldy Kör első Petőfi-ünnepségét 1922.december 17-én rendezték meg. Az 1922. júliusában kitűzött pályaté-telek is Petőfihez kapcsolódtak.

Az 1922-es közgyűlésen - május 2l-én tartották - "elhangzott fel-szólalásokból, valamint beszámolókból kitűnt, hogy a tespedés idő-szaka elmult és friss erők bevonásával az egyesület ismét visszanyertevezető szerepét a pozsonyi magyar kulturális élet irányításában"?" AI-elnökké választották Jankovics Marcellt, akinek Tamás Lajos szerintnagy szerepe lett a következő években bekövetkezett fejlődésben. En-nek lényeges tényezője volt a fiatal pozsonyiak bekapcsolása, akik "tö-mör sorokban, önzetlen lelkesedéssel és győzelmes munkakedvvel'?"álltak a kör vezetői mögé. A fiatalok kezdeményezték a szlovákiaimagyar irodalom első, Új Auróra című évkönyvének megjelentetését;a kiadványt Dobai János, a kör főjegyzője és a fiatalok egyik vezető-je, Somoskeőy István szerkesztette. A tisztikar és a választmány ez évimegválasztásánál azok közül, akiknek a munkáira eddig hivatkoztunkvagy akiknek a nevét valamely fontos esemény kapcsán említettük,Aixinger László, Limbacher Rezső (Peéry Rezső apja), Rigele Alajos ésifjabb Vutkovich Sándor bekerültek a választmányba. Gébay Miklóstiszteletbeli főjegyzőnek választatott meg. Ez évben halt meg AlbertJózsef líceumi tanár, a helyi szinten népszerű, szorgos irodalmár, akiTamás Lajos szerint különösen a háború előtt volt fontos munkása azegyesületnek, különösen mint irodalomnépszerűsítő. Az irodalmi bi-zottságnak évekig ő volt az elnöke.

1923. január 7-én rendezték meg a városi Vigadóban azt a nagysza-bású Petőfi-ünnepet, amelyen megtelt a másfél ezer fő befogadásáraalkalmas nagyterem. Tamás Lajos állítása szerint a város megszállásaóta "ez volt az első alkalom, hogy Pozsony magyarsága ilyen impozánsszámban és ünnepi hangulatban volt együtt'?" Az est "gerince" [anko-vics Marcellnek (többek között) a költő szabadságeszményéről tartottelőadása volt. Maga a Petőfi centenárium kapcsán megrendezett ün-nepségsorozat egyébként Petrogalli Oszkár, a magyar pártok Loson-con működő központi irodája elnökének volt az ötlete, az egészet Lo-

276 Uo. 48.277 Uo.m Uo. 49.

156

soncról szervezték, helyi szinteken pedig a magyar társadalom vezetőiálltak az élére. A politika és a kultúra ezekben az években határozottanösszemosódott, s a centenárium lényegében a közös, az egész magyartársadalmat megmozgató föllépés első nagy erőpróbája volt.

Politikai szerveződés,politikai érdekképviselet

az első nemzetgyűlési választások idején

1920. elejétől sokasodnak a Híradóban az arra vonatkozó utalások,hogy ki fogják írni a nemzetgyűlési választásokat - az első választá-sokat az állam létrejötte óta, hiszen a törvényhozó hatalmat 1918 őszeóta a forradalmi nemzetgyűlés gyakorolta. Tovább halogatni a dolgotaligha lehetett; 1919 decemberében nyilvánvalóvá vált a kormány mű-ködésképtelenséger'" talán ezzel is összefüggésben volt a pozsonyiönkormányzat maradványai elleni újabb akció: a képviselő-testületbefölülről újabb tíz tagot delegáltak, illetve négy állami tisztviselő is sza-vazati jogot kapott benne."? A zsupáni tisztet ekkor már két hónapjaMetod Matej Bella töltötte be a lemondott Samuel Zoch helyett. 1920.január l-jétől a szintén lemondott, illetve nyugdíjba vonuló - több hó-napos szabadságát e napon kezdő - Kánya Richárd polgármester he-lyett dr. Dusek Győző zsupáni tanácsost, zsupánhelyettest bízták mega polgármesteri teendők ellátásával."!

Talán köztudott már a korábbi szakirodalomból, hogy a magyarpolitikai csoportok egy része - s a velük kapcsolatban maradó, fon-tos kérdéseikben döntő budapesti kormányzat - sokáig bizonytalan

279 Kormányválság Prágában. Négy miniszter lemondása. Híradó, 1919. december4., [1.]

"" Tiz uj tagot neveztek ki városunk képviselőtestületébe. Híradó, 1919. december6.,2.

zx Városunk új vezetősége. Kánya Rikárd polgármester ma kezdi meg szabadságát- Dusek Győző dr-t megbízták a polgármesteri teendőkkel - Városunk és Kassaváros élén kinevezett polgármester fog állani. Híradó, 1920. január 1., 3.

158

volt abban a kérdésben, hogya magyar politikai szerveződések indul-janak-e a nemzetgyűlési választásokon; ekkoriban még nem írták aláa trianoni békét, samagyarok nem akartak prejudikálni a nemzetkö-zi szerződéseknek. Egyébként az általános és titkos jellegű választáso-kon való részvétel a csehszlovák állampolgárok számára kötelező volt,s a választásokról való távolmaradást a törvény szankcionálta. Május-ban, a választás ok után a Híradóban meg is jelent egy hír arról, hogyazokat, akik nem vettek részt az aktuson, be idézik, kihallgatják, errőljegyzőkönyvet vesznek föl, s aki indokolatlanul maradt távol, azt 24órától egy hónapig terjedő elzárással, illetve 20-5000 korona pénzbír-sággal fogják sújtani.i"

Ettől függetlenül a magyar polgári elit logikusan jutott arra a meg-győződésre, hogy ha lemond a szervezkedésről, a lakosságot más erőkfogják megszervezni, s ez esetben az őslakosság jelentékeny része poli-tikai érdekképviselet nélkül marad. A pozsonyi őslakos szociáldemok-rácia természetesen már korábban sem mondott le az aktivitásról, amiegyebek mellett azért is természetes, mert a szocialista eszme az ál-lam megalakulásától kezdve fontos szerepet kapott a közéletben, magaa csehszlovák szociáldemokrácia pedig a legfontosabb kormányerőkegyike volt.

A vármegyei közigazgatási bizottság január 12-én tartott közgyű-lésén ketten is szót emeltek a "választási mozgalom szabadságának"biztosításáért. A zsupáni jelentésben szó volt már a választásokról; erreelőbb dr. Katona Móric reflektált, majd a vármegye volt főispánja, Bar-tal Aurél "külön felszólalásban nyilatkozattételre kérte" Bella zsupánt:lehetővé teszi-e a korrnány, hogy a különböző megyékben, városokbanélő magyarok kapcsolatba lépjenek egymással, "és igy a rendes válasz-tási akcióban résztvegyenek', ugyanis a "katonai diktatúra mellett a vá-lasztók összejövetele és gyülésezése lehetetlen': A zsupán szerint a kor-mány a választási szabadságot biztosítani fogja, s ő maga közbenjár"a katonai diktaturának oly módon való gyakorlása érdekében': amely"a választási agitáció szabadságát biztositja'P" Egy héttel később a vá-rosi közgyűlés küldött táviratot Masaryk elnöknek, Tusar miniszterel-

282 Megbüntetik azokat, akik nem választottak. Híradó, 1920. május 23., 5."3 Politikai hírek. A szlovenszkói magyarság és a nemzetgyülési választások. Hír-

adó, 1920. január 13., (1.]

159

nöknek és Srobárnak, részben hasonló tartalommal: .Bratislava városkinevezett képviselőtestületének folyó hó 19-én megtartott közgyülé-sén hozott határozata értelmében azon kérelemmel fordulunk a cím-hez, hogy a hozandó alkotmány törvényben a legtágabb értelembenvétessék figyelembe városunk autonómiája és hogy, tekintettel a küsző-bön álló választásokra a katonai diktatura, a cenzura és egyéb kivételeskorlátozó rendelkezések szüntetessenek meg'?"

A néhány nappal később megtartott civil értekezlet, amelyen BartalAurél, Szüllő Géza és az ekkor a Független Demokrata Pártot képvise-lő Reisz Gyula mellett a keresztényszocialista vezetők közül is többen- így Billot Ferdinánd, Szappanos Lajos és a választások után a par-lamentbe bekerülő dr. Jabloniczky János - is részt vettek, a jelenlé-vők megállapodtak az együttes föllépésben; a választás ügyében mégnem foglaltak állást, de első lépésként a politikai szervezkedés mellettdőntöttek.?" (Az ezt tartalmazó dokumentumot Arkauer szövegezte.)Ezután többször ismétlődik a lapban a város magyar és német polgá-raihoz intézett felszólítás: mindenki "okvetlenül győződjék meg arról,hogy benne van e a választók névjegyzékében". A jegyzék elleni fel-szólamlás határideje február 8.286 A gyanú, hogy az őslakosok közülsokak nem fognak szerepelni a névjegyzékben, fölöttébb megalapo-zott lehetett, ugyanis állítólag 23 000 felszólamlásra került sor ebbenaz ügybenl-" Ez legalább részben az illetőségi jog problematikájával,illetve hivatalos értelmezésével, e jognak az őslakosság számos tag-jától való megvonásával állhatott összefüggésben, mert részben ezvolt a tárgya a Független Demokrata Párt február közepén tartott,programadó gyűlésének is, ahol Reisz Gyula tartott nagy beszédet.A napirendre kerülő további témák: a gazdasági igazságtalanságok,a drágaság, a megélhetési nehézségek voltak.!" Két nap múlva a városiközgyűlésen Chován Rezső a magyar-német szociáldemokraták ne-

2<, Városunk autonómiájáért és a választás szabadságáért. Híradó, 1920. január 22.,3.2>5 Magyar német politikai értekezlet városunkban. Meginditják a szlovenszkói ki-

sebbségek szervezkedését. Híradó, 1920. január 28., [1]-3.'"6 Lásd például: Híradó, 1920. február 3., 3.mA választók névjegyzéke ellen való felszólalások tárgyalása. Híradó, 1920. febru-

ár 14.,3.'" A független demokrata párt akciója. Híradó, 1920. február 15.,2.

160

vében interpellációt nyújtott be szintén az őslakosságot hátrányosanérintő változások miatt:

"Minden sarkon uj vállalkozás látható városunkban, a bennszülöt-tek pedig kenyér nélkül maradnak. Az utóbbi időben hét vendéglő éskávémérés zárt be, alkalmazottaik pedig a legutóbb kiadott rendeletértelmében még a munkanélkülieknek járó segélyt sem kapják meg.[...] Az uj vállalatok egyáltalában nem vesznek föl idevaló alkalmazot-takat; a legujabb példa erre az uj vasuti vendéglős eljárása. Hasonlóképen járnak el a hadirokkantakkal szemben is. Néhánynak megen-gedték a kunyhók felépítését, de a többi kunyhót a cseh-szlovák ha-dirokkantak részére tartják fenn. Az ipari szakiskolában nem akartáklehetővé tenni a magyar és német nyelvu tanitást.

Bella zsupán: Ez nem tartozik az interpellációhoz!Chovan: Ily körülrnények között nagy az elkeseredés a lakósság

körében s a munkásság vezetői nem vállalhatnak felelősséget a tör-ténendőkért. Van e tudomása a polgármester urnak arról a ténykö-rülményről, hogy minden sarkon és utcavégen házakat vesznek meg,a bennük levő üzleteket és lakásokat lefoglalják, a lakókat kilakoltatjákés számtalan idevaló lakóst tesznek hajléktalanná?"

A bennszülötteknek az állami költségen való, Brazillába történő ki-vándorlást "még feltünőbb előzékenységgel ajánlja a kormány'?"

Anémet -nagyar szociáldemokraták a továbbiakban is sikeresen te-matizálták a város lakosságát sújtó rendelkezéseket; március közepéna drágaság ellen rendeznek gyűlést."? Alig több mint egy héttel ké-sőbb a keresztényszocialista körökből főképpen Tobler János központifőtitkár és a most elnökké is választott Lelley Jenő nyitrai ügyvéd agi-litásának köszönhetően megszerveződő párt tartja meg Pozsonybanelső kongresszusát, ahol döntenek a jelölőlistákra felveendő szemé-lyekről is. A központi listán négy pozsonyi szerepel: Jabloniczky Jánosdr., ügyvéd (a második helyen, Lelley után), Tobler János (a harmadikhelyen), Haverla Péter segédlelkész (hetedik hely), Varga Ferenc rnun-kás (tizenegyedik hely).?' A Magyar-Nérriet Szociáldemokrata Párt

'" Városi közgyülés. Első nap. Híradó, 1920. február 17., [1.]2'" Nagy népgyülés a drágaság ellen városunkban. A munkásság radikális intézke-

déseket követel. Híradó, 1920. március 17., [1.]-2.~'lOrszágos keresztényszociális kongresszus. Híradó, 1920. március 25., 2.

161

központi listáján szintén sok pozsonyi van: rögtön az elején Wittich ésMayer Samu, a sorban hátrébb Nagy Gyula vasúti munkás, Hammer!Gyula betűszedő, Kernek Róza dohánygyári rnunkásnő és dr. BedőSándor ügyvéd. Innen már egymást érik a választási gyűlések. Aktíva városi polgáregyesület is, ekkor választják annak elnökévé a nyugal-mazott polgármesteri, Kánya Richárdot.

A választási gyűlések idején végképp nyilvánvalóvá vált - ha valakikorábban nem sejtette volna -, hogya keresztényszocialista-szociál-demokrata ellentétek meglehetősen kiéleződtek, bár az is valószínű-nek tűnt. hogya szocdemek nem fognak a kormánypártokhoz csat-lakozni. (A Híradó április 16-án közölte egyébként, hogy VlastimilTusar kormánya lemondott.) i\ párthoz közvetlenül nem kapcsolódóelemeket tömörítő magyar-német blokkal kiégészült keresztényszo-eialista pártnak a Vigadóban tartott egyik nagygyiílésén beszédetmondott volna Rudolf Lodgman, a szudétanémetek egyik vezetője is,de a szociáldcrnokraták radikalizálódó hányada - hangadójuk ez al-kalommal az őszirózsás forradalom idején felszínre került, akkor mégnérnet radikális Zalkai Alajos volt - annak ellenére belefojtotta a szót,hogy maga a színpad ra siető Wittich igyekezett türelemre inteni őket.A Ill. Internacionáléhoz csatlakozó szociáldemokraták a másik, kétnap múlva, 13-án tartott keresztényszocialista gyűlést is megzavarták- e napon négy választógyűlés volt Pozsonyban -, a szónokok, Tob-ler, Lelley és Jabloniczky János itt sem tudták elmondani a beszédüket.A hatóság végül kiüríttette a termet, a Vigadó előtt viszont szocdemtűnterés folyt; a rendteremtés érdekében rendőröket kellett bevetni."?

A pozsonyi őslakos értelmiség bizonyos hányada föltehetően tisz-tában volt azzal, hogyaszociáldemokrácia Európa-szérte tapasztalha-tó előretörése a fejlődés logikájából fakad, s vele szemben az enerváltpolgárságnak rendeznie kell a sorait. A Híradó húsvéti számában Rei-ninger József értekezett erről; cikkét egészében ideiktatom:

"A társadalmi élet jelenségeit figyelemmel szemlélők előtt nemhangzik különösen annak a megállapítása, hogy a polgári társadalomhatalmas átalakulás előtt áll, amely átalakulást az a válságos helyzetteremti meg számára, amelyben ma van s amelybe a marxi alapon

2Y2 Négy választógyűlés városunkban. Híradó. 1920. április 13., 2-3.

162

szervezett másik társadalmi osztály mindjobban tért hóditó munká-ja vitte bele. A polgári társadalom egyeteme számára ennek nemcsakmegállapitása a fontos, mert ez a válság megoldását nem segiti elő, ha-nem kell, hogy ennek az ismerete a polgárság ezutáni magatartásárahatással legyen. Eme válságos helyzet a hosszantartó háboru nak ésaz azt követő khaótikus időszaknak s az ezzel együtt járó kedvezőt-len gazdasági szituációnak természetes következménye, amely az egy-kor oly nagy egységet az elproletárizálódás utjára vive szétforgácsoItas így elgyöngítette, anélkül azonban, hogy a polgári társadalom ezenelgyengülési folyamattal egyidejüleg szervezkedéssei vagy tömörülés-seI valamit is tett volna régi ereje fenntartására egyrészt, a jelen kordemokratikus szellemében való további irányzódásához másrészt. Ígyjöhettek el tehát számára a mai nehéz idők, amelyekben csakis a jövőalakulás tisztánlátása és az egyénekben a közösségi tudat kifejleszté-se teheti remény teljessé számára az eljövendő időkben való sorsát,amelyhez az egyetlen eszköz a polgári társadalom széthulló részei-nek szervezése, a további bomlás megakadályozására. Természetesen,ezen szervezkedésnek a mai kor szellemében és a mai válságos helyzethelyes felismerése alapján, teljes demokratikus alapon kell megtörtén-nie, mert csak ez az irány lesz képes a munkásság folyton növekvő ha-talmával szemben való - nem konzervativ, de mérsékeltebb haladástbiztositani, amely azután az egész társadalmi élet minden vonatkozá-sában érvényesülve. egy progresszív, demokratikus közéletet teremt-het, amely megszünteti az elégedetlenséget s igya társadalmi erupciókkitörésének lehetősége, amelyek a polgári társadalom mai magatartá-sának és szervezetlenségének további fenntartásával elmaradhatatla-noknak tetszenek.

Ezt a szomoru képet mutatja nemcsak a mi helyzetünk szernlélése,hanem az egész európai helyzet is. Azoknak az eltolódásoknak. me-lyek a társadalmi közületek egymáshoz való viszonyában beállottak.az ellensulyozó akcióját is mozgásba kell hozni, mert a társadalmibéke a mai helyzet további fenntartásával felborul. És az ettől valófélelem, a felszabaduló szenvedélyek zabolátlan uralma, a társadalmibéke szeretete az, ami bennünket munkára szólit fel, nem holmi ha-talmi féltés.

A polgári társadalom hosszu ideig, mint a helyzet feltétlen ura, nemgondolt arra, hogy tagjaiban tudatossá tegye hovatartozandóságának

163

érzetét, hisz ugyszólván ellenség nélkül állt. A munkásság marxi ala-pon való szervezkedése s forradalmi tanainak mind szélesebb kőrők-ben való terjedése azonban kell, hogya polgári társadalmat felébresszealéltságából s a forradalmi átalakulások helyett a progressziv változá-sok békés korának biztositása érdekében erős egységet képezzen.

A társadalmi helyzet helyes felismerése, a polgári társadalom prog-resszivebb magatartása, szervezés által megteremtendő konszolidál-tabb gazdasági viszonyok: ezek azok a feladatok, amelyek a közbékeszempontjából sürgős megoldás ra várnak'?"

Az 1920-as választásokat a csehszlovák szociáldemokraták nyertékmeg - kisebb arányban egyébként. mint az első eredmények mutat-ták -, együttműködésre kényszerültek az agrárpárttal, s az elkövetke-zőkben a "vörös-zöld koalíció" enyhe többsége irányította a kormányt.Az, hogy a XVI. (érsekújvári) választókerületben (ebbe tartozott Po-zsony) a magyar-német szociáldemokraták kapták a legtöbb szavaza-tot - 110 OOO-nél többet -, részben az eszmekör népszerűségéből kö-vétkezett, részben abból, hogyakeresztényszocialisták megszervezése(az őket támogató budapesti kormányzat döntésképtelensége miatt is)később kezdődött, továbbá abból, hogya választási agitáció emlegetettszabadságát a csehszlovák kormány - enyhén szólva - nem biztosítot-ta maradéktalanul. A választás idején voltak napirenden a korábbanmár emlegetett letartóztatások, s Tobler János például már nemzet-gyűlési képviselő volt az április végi választási eredmények alapján,de még mindig Illaván csücsült. Május 18-án engedték haza dr. KissAlbert egyetemi tanárral, Ráczboly Ferenc kereskedelmi és iparkama-rai fogalmazóval, Szappanos Lajos építőmesterrel és Varju János mun-kásbiztosító- pénztári fogalmazóval együtt. A keresztényszocialistákatés a magyar-német blokkot a választókerületben majdnem 75 OOO-entámogatták. A másik, később fontos szerepet betöltő magyar pártszer-veződés - a Magyar Nemzeti Párt egyik elődpártja -, a kisgazdapártugyanott 26 000 szavazatot kapott; az alacsony számot az magyaráz-za, hogya kisgazdapárt működését csak tavasszal engedélyezte Srobárminisztériuma. 294 A képviselőházi választásokon leadott pozsonyi sza-vazatok így oszlottak meg:

29J Reininger József: A polgári társadalom orientálódása. Híradó, 1920. április 4., [2.]291 Az I920-as választások körülményeit részletes en tárgyalja Angyal 2002, 56-63.

164

Szlovák Nemzeti és Földműves PártHlinka Szlovák Néppárt jaCsehszlovák Szocialista Párt (Benes)Csehszlovák Szociáldemokrata PártMagyar-Német Szociáldemokrata PártMagyar- Német Ker.szocialista PártOrszágos Magyar KisgazdapártEgyesült Zsidó Pártok

4704107820208571

1524313904

1683190295

A magyar-német jellegű pártok jelöltjei közül tízen jutottak bea képviselőházba, s közülük hét volt pozsonyi: a keresztényszocialis-ta Jabloniczky és Tobler, a szociáldemokrata Wittich, Mayer Samu ésNagy Gyula. Pozsonyi volt a keresztényszocialisták két szenátora is:Koperniczky Ferenc katolikus prépost és Schmidt Károly Jenő evangé-likus főesperes. Június 2-án a parlamentben a keresztényszocialistákés a kis gazdák nevében Kőrrnendy-Ékes Lajos olvasta föl azt a híresnyilatkozatot, amely szerint az, hogy részt vállalnak a parlament mun-kájában, még nem jelenti azt, hogy elismernék az önrendelkezési jogmegsértésével hozott politikai döntéseket, jelenlétük "élő és állandótiltakozás" a népjogellenes békeszerződések ellen.

A történetnek itt egyelőre vége szakad; provizórikusan kirekesztjükvizsgálódásaink köréből azt a folyamatot, amelynek végeredménye-képpen őszre, az év végére mind a csehszlovák, mind a magyar-né-met szociáldemokrácia kettészakad egy békebeli, demokratikus és egya Ill. Internacionáléhoz csatlakozó, kommunista szárnyra.

Ami közvetlenül idetartozik még:1920 májusától több, a város szempontjából lényeges esemény tör-

tént: a szlovenszkói minisztérium éléről leváltották Vavro Srobart éshelyére Ivan Dérert nevezték ki, aki a minisztérium szervezése óta an-nak igazságügyi előadója volt. A személycsere oka a kormánykoalíciónbelüli pozícióküzdelem: Dérer a legerősebb pártnak, a Csehszlovák

zss Fogarassy 1993, 116. A Híradó rendelkezésre álló számaiban általam talált -egyébként is kibetűzhetetlen - lista valószinűleg a választási körzet adatait közli,ezért választottam Fogarassy adatait. Ö közli egyébként a szenátusi választásokravonatkozó számokat is (Fogarassy 1993, 117). (Itt a 26. életévüket betöltött sze-mélyek bírtak szavazati joggal.)

165

Szociáldemokrata Pártnak volt a tagja. Srobár a lemondása alkalmá-ból mondott beszédében (rácáfol va saját vezetői gyakorlatára) többekközött ezzel fordult utódához:

.Szlovenszkó az egész köztársaság képe kicsiben; Szlovenszkóbannem egyetlen nemzet él, hanem más nemzetek is. A szlovák nemzetannyi szolgaságot élt át, hogy tudja, mit jelent az ilyen szolgaság ésmeg tudja becsülni a más nemzetek szabadságát. E tekintetben, rni-niszter ur, önnek is, sok dolga lesz,'?" Mindazonáltal fölszólítottautódját, hogy törje le azokat, akik alá akarják aknázni az államot.

Még át sem vette az új miniszter a feladatköreit, amikor a pozsonyimagyar-német szociáldemokraták nagygyűlést tartottak, amelyen két,a leköszönt "forradalmi nemzetgyűlés" által hozott törvényt bíráltak.Az egyik a magyarországi (baloldali) menekültek számára menedékjogadásának a megnehezítését célozta, a másik, amely ellen sokan fognaktiltakozni még, aMaszár Ágoston szerint "hevenyészve készült" (233.számú) törvény volt, amely a helyi autonómiák végső lerombolása vé-gett született. Az utóbbiban foglaltatott, hogy a városok élén kinevezettpolgármesterek fognak állni, amellyel tehát a majdnem ezer éve autonó-miával bíró várost .Bazin vagy Grinád szinvonalára akarják sülyeszteni".Ez, mint Maszár kijelentette, éppen most felháborító, amikor a szociál-demokraták méltó helyet foglalnak el a városi bizottságban, és amikora demokrácia elveiből következően mindenki az autonómia kiterjesz-tésére vár: "Mi magunk akarjuk sorsunkat intézni, nekünk nem kell ki-nevezett polgármester, nem kellenek kinevezett tanácsnokok" A gyűlésegyhangúlag szavazta meg az alábbi határozati javaslatot:

"A népgyülés a legerélyesebben tiltakozik a városi önkormányzatellen elkövetett merénylet ellen és kimondja, hogy az a törvény, me-lyet egy kinevezett testület hozott, amely korántsem foglalja magábanaz őslakosság képviselőit, a demokrácia legelemibb alapelveit csapjaarcul. Felszólitja a képviselőket, hogy küzdjenek azonnal minden ren-delkezésre álló eszközzel e törvény végrehajtása ellen és eszközöljék kiannak a teljes önkormányzat értelmében való revízióját'?"

'96 Srobár bucsuja, Dérer bekőszöntője. A szlovák teljhatalmu minisztérium átadá-sa. Híradó, 1920. június 1., 2.

291 Szociáldemokrata gyülés a város autonómiájaért és a menedékjogért. Híradó,1920. május 27., 3.

166

Ezekben a napokban az egész terület közigazgatási átszervezésénekbírálatára is sort került a Híradóban.?"

Ugyanekkor Reisz Gyula indítványt nyújtott be a közgyülésnek ha-sonló, a város autonómiájának védelmére vonatkozó fölhívással. A lap-nak ugyanabban a számában, amelyik az új magyar és német parlamen-ti képviselőknek az első felszólalásait közli, illetve ismerteti - így RudolfLodgmanét és Körrnendy-Ékes Lajosét, amelyre utaltunk már -, a Po-zsony város képviselő-testületének összetételében várható változtatá-sokrói számol be egy cikk. A még 1919 elején Zoch zsupán által kineve-zett testület összetételét májusban, a választások után megkérdőjelezték.A lap szerint az jelenthetne megoldást, ha végre megtartanák a községiválasztásokat, ahogyan ezt Csehországban, Morvaországban és Sziléziá-ban megtették. Szlovákiában azonban ezeket leghamarabb őszre ígérik,és addig a testület összetételét az országgyűlési választások arányszá-mai alapján fogják módosítani. Az áprilisi pozsonyi országos válasz-tási eredmények szerint a keresztényszocialistákat és a magyar-németblokkot 14, a magyar-német szociáldemokratákat IS, a zsidó pártokat5, a Szlovák Nemzeti és Gazdasági Pártot 4, a Csehszlovák Néppártot1, a csehszlovák szociáldemokratákat 8, a csehszlovák nemzetiszocialis-tákat 2 hely illeti meg a testületben. Június 24-én közli a lap a megyeibizottságok hasonló szempontú átalakítása folytán létrejövő arányszá-mokat; eszerint a megyei testületbe a Szlovák Nemzeti és Gazdapárt3, az egyesült zsidó pártok 1, a Szlovák Néppárt 5, a magyar-németkeresztényszocialisták 4, a magyar-német szociáldemokraták 3, a kis-gazdák 1, a csehszlovák szociáldemokraták 7 és a csehszlovák nemzetiszocialisták 1 tagot delegálnak.

Június 5-én egyazon számban jelenik meg a trianoni békeszerződésaláírásának és a pozsonyi őslakos pártok. valamint a Polgáregyesületautonómianyilatkozatainak híre, és az utóbbiak talán nagyobb portkavarnak az előbbinél. A békeszerződés már lezárt ügy, viszont pél-dául a Polgáregyesület a legaktuálisabb kérdéshez szól hozzá. Tagjainem értenek egyet azzal, hogya képviselő-testület összetétele az or-szágos választási eredményeket fogja tükrözni, az áprilisi számokbanugyanis nem a népakarat mutatkozik meg. Tavasszal 57 543 pozso-

m GáJ István: Szlovenszkó közigazgatásának uj rendje. Kritika a rendezett tanacsuvárosok szempontjából. Híradó, 1920. május 28., 2-3.

167

nyi választóból 8665 nem járult az urnák elé, viszont leadta szavaza-tát 7968 nem helyi illetőségű, szolgálatát itt teljesítő katona."? Június7-én - egy nappal azután, hogy a lapban megjelenik az 1919 már-ciusának végétől érvényben volt statárium hatályon kívül helyezésé-nek híre (a katonai diktatúra csak a nagyszombati, selmecbányai észólyomi járások területén szűnt meg), sor kerül a Zoch által egykorkinevezett tanács utolsó ülésére. Ezen Reisz Gyula föntebb említett in-dítványát Maszár Ágoston módosításával nagy többséggel elfogadják.Az ezt ellenző kormánypárti bizottsági tag a következőket próbáltabebizonyítani: "Az uj törvény sokkal jobban biztositja a nagyközön-ség érdekeit, mint a régi, az autonómia szélesebb körü, igy pedig meg-szünik a virilizmus. Aki azt mondja, hogy Pozsonyt a pozsonyiaknak,az tulajdonképen azt mondja, hogy Pozsonyt a budapestieknek [az énkiemelésem - F T G.]. Pozsony Horthyél Ez irredentizmus és csakarra szolgál, hogy a magyarság szellemét emeljék. Kánya, Iankó sziveBudapest felé huz .. " Ez volt az a pillanat, amikor a zsupán félbesza-kította a szónokot, és felszólította, hogy ne személyeskedjék. IvánkaMilán azonban nem állt meg itt: "Ha Pozsony igy folytatja, ugy nemautonómiát, de kormánybiztost fog kapnr'3uo

Június l I-én a nemzetgyűlés ben is napirendre kerültek a pozso-nyi, általában a szlovenszkói ügyek, illetve a cseh-magyar viszony,a keresztényszocialisták egyik pozsonyi képviselője, Iabloniczky Jánoskisebbségi sérelmeket fölsoroló beszédében, amelynek elején "meg-emlékezett arról, hogy a cseh képviselők a magyarokat »avar--oknaknevezik. Ennek ő igen örül, mert ha az entente, a csehek által is kőve-telt, történelmi jog álláspontjára helyezkedik, ugyamagyarok, mintaz avarok utódai, még hatalmas területi megnagyobbodásban fognakrészesülni". Majd rátért a pozsonyi, tágabb értelemben a szlovenszkóihelyzetre: "A pozsonyi lakáshivatal [...] a miniszterelnök felett áll.

'"" Pozsony város képviselőtestületének ügye. Feloszlatás előtt - A kereszténysze-ciálisták és a polgári pártok a választások elrendelését követelik - Jövő hétenkinevezik az uj ideiglenes képviselőtestületet - Dusek polgármester tárgyalása apártok vezetőivel. Híradó, 1920, június 5. 2.

.11111 A város autonómiájáért. Pozsony város eddigi képviselőtestületének utolsó köz-gyülése - Állásfoglalás a város autonómiájának csorbitása ellen - A Vigadó bér-beadása. Híradó, 1920. június 8., 2.

168

A miniszterelnök azt állit ja: A törvény előtt mind egyenlők vagyunk!A lakáshivatal ezzel szemben kijelenti: Az állampolgárok első kate-górájában a cseh hivatalnokok vannak, a másodikban a szlovák hi-vatalnokok, a harmadikban a többi népség. (Élénk derültség.) Enneka demokráciának még egyéb diszitései is vannak: a katonai diktatura,a cenzura és a statárium. A Morvától keletre fekvő területet elárasz-tották spiclikkel. Három nappal a választások előtt magyar és németpolgárokat tömegesen fogtak el és fegyházba zárták. II napig sulyosfegyenceknek szánt zárkában sinylődtek, ki sem hallgatták őket! A le-tartóztatást vegyes katonai rendőrség foganatositotta. Mint képvise-lő érdeklődtem a vizsgálóbirónál, hogy mi a letartóztatások oka. Aztválaszolta: Összeesküvés. Vannak bizonyitékok? kérdeztem. »Egyelő-re még tagadnak a vádlottak'« Erre bocsánatot kértem és távoztam.(Viharos derültség az egész házban.) A lumpok és spiclik csürhéje ilymódon fedhetetlen embereket juttatott a börtönbe!'?"

Július 7-én aztán sor került az új képviselőtestület első közgyűlé-sére.?" A szerkesztőségi kopf szerint: "Bár a mostani bizottsági ta-gok mandátumukat kinevezésnek köszönhetik, mégis mindenesetreközelebb állanak a város közönségének akaratnyilvánitásához, minta feloszlatott testület. Természetes, hogy a kinevezési rendszer a városautonómiájával össze nem egyeztethető. Maguk a bizottságban kép-viselt pártok is belátják ezt és a vezérszónokok mindegyike követeltea közvetlen választás utján való képviseltetést"

Könyvünk befejezéséhez vissza kell lépnünk két hónappal korább-ra. Az 1920. május 9-i Híradó-szám tudósít a Pozsonyiak Szövetségemegalakulásáról. A Kereskedelmi és Iparkamara nagytermében meg-tartott alakuló ülésen a szövetség elnökévé Kánya Richárd nyugal-mazott polgármestert, jegyzőjévé Ludwig Károlyt választották meg.Létrejöttében minden bizonnyal szerepe volt az alakuló ülésen is tar-talmas beszédet mondó [ankó Zoltánnak (nyilván ezért okádott tüzetIvánka Milán Kányára és [ankóra az idézett júliusi közgyűlésen). Az ezalkalommal elfogadott program a következő volt:

301 Jabloniczky János dr. magyar képviselő szüzbeszéde a prágai parlamentben. Hír-adó, 1920. június 13., 2-3.

302 Városi közgyűlés. Pozsony város uj képviselőtestületének első szereplése. Híradó,1920. július 8., 2-3.

169

"A Szövetség mindazokat, akik pozsonyiaknak vallják magukat»Pozsony a pozsonyiaké« jelszó alatt kivánja a községi választási küz-delembe vezetni.

Célja: Pozsony törzsökös lakosságának nemzeti, kulturális, gazda-sági érdekeit a közélet minden területén, de különösen a községi élet-ben megvédelmezni és érvényre juttatni.

Ennek megvalósítására:l. Követeli a katonai diktatura és minden nernü szabadságkorláto-

zás megszüntetését, a város és az autonom testületek önkormányzatá-nak helyreállítását.

2. Követeli a magyar és német nyelv egyenjoguságát a hivatalosnyelvvel.

3. Követeli hogy városunk minden közoktatási és közmüvelődési in-tézménye - az egyetemtől a nép iskoláig - kapjon olyan szervezetet, amelybiztositja a magyar és német nyelvü lakosságnak, hogy későbbi nemzedé-kei is megtarthassák apáik nyelvét, ezen a nyelven szerezhessék meg mű-veltségüket, ezen a nyelven ápolhassák és fejleszthessék kulturájukat.

4. Követeli Pozsony törzsökös lakossága részére a város sorsának in-tézésében a döntő befolyást, ami nemcsak számarányának jogán, hanemazon a történelmi jogon is megilleti, hogy Pozsony minden közmüvét ésmagánalkotását, rninden anyagi és szellemi tőkét, egész kulturáját e tör-zsökös lakosság munkája hozta létre.

5. Gazdasági téren arra törekszik, hogy a gazdasági élet rnihama-rabb rendes mederbe terelődjék, mindent elkövet, hogy egész vonalonmeginduljon a termelő munka és a dolgozó társadalomnak mindencsoportja megtalálja benne jogos igényeinek kielégitését.

A munkásság megértését keresve, óhajtja azon szükséges reformo-kat létesiteni, melyek egyfelől megakadályozzák a munka gazdaságikizsákmányolását, másfelől biztositják a testi és szellemi munkás, va-lamint a kispolgár gazdasági megerősödését.

6. Végül követeli, hogy a községi politika legyen uttörő a föld- éstelekspekuláció leküzdésében, szociális és népjóléti intézmények al-kotásában, a szegényügy átszervezésében, monopol jellegü vállalatokközségesitésében és alkalmas községi üzemek létesitésében '?"

)0) Megalakult a .Pozsonyiak Szövetsége" Híradó, 1920., május 9., 2-3.

170

Ebben a programban azok az elvek és gyakorlati célok fogalmazódtakmeg, amelyeket a pozsonyi őslakosság hangadói - köztük a Híradószerkesztői és munkatársai - 1919 elejétől vagy inkább 1918 őszé-től folyamatosan képviseltek. Ez felelt meg szerintük a város legjobbhagyományainak és a modern idők szellemének is. Ma is úgy tekint-hetünk rá, mint egy kitüntetetten fontos hagyományvonulat lénye-ges pontjára. Annak ellenére, hogy semmi sem valósult meg belőle.A város státusának néhány évvel későbbi változása, a közigazgatásautoritárius jellege következtében az őslakosság akarata akkor semérvényesülhetett a fontos kérdésekben, ha a képviselő-testület nem-zeti kisebbségekhez tartozó tagjai többséget alkottak. E kisebbségek1930-ban anyanyelvük hivatalos ügyekben való használatának jogátis elveszítették.

Erre az esetre feltétlenül áll: "Annál rosszabb a tényeknek"

Források és irodalom

Híradó 1918. július - 1922. december.Revü 1919.Turul 1919.

Andrássy Gyula gróf: Diplomácia és világháború. Göncöl-Primusz, [Bu-dapest], 1990.

Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai ma-gyar pártpolitika történetéből 1918-1938. Forum Intézet - Lilium AurumKönyvkiadó, Galánta-Dunaszerdahely, 2002. /Nostra Tempora/

Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt tör-ténetéhez 1919-1936. Fórum Kisebbségkutató Intézet - Lilium AurumKönyvkiadó, Somorja-Dunaszerdahely, 2004. /Fontes Historiae Hun-garorum 1/

Baranyay József: A vesztőhelytől az internáló táborig. Egy magyar újságíróélete a cseh megszállás alatt. In Baranyai József nagyobb munkái. Sajtóalá rendezte s a könyvet szerkesztette: Koncsol László. Előszó: MáczaMihály. Kalligram, Pozsony, 2002, [439]-496. /Csallóközi Kiskönyvtár/

Barcsay Adorján: A szabadkőművesség bűnei - Palatinus József: Egy vidékipáholy titkai - A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelme alattműködött páholyok tagjainak névsora. Előszóval ellátta Wolff Károly.Egyesült Keresztény Nemzeti Liga, Budapest 1921, II. köt.

Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében. Októberi forradalom - Proletárdik-tatura - Ellenforradalom. Verlag für Kulturpolitik, München, 1923.

A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004. Főszerkesztő: Fó-nod Zoltán. Madách-Posonium, Pozsony/Bratislava, 2004.

Filep Tamás Gusztáv: Petrogalli Oszkár a magyarországi és a csehszlovákiaiellenzéki politikában. Szin, 2009, l. sz. 95-103.

173

Fogarassy László: Pozsony és a proletárdiktatúra. Irodalmi Szemle, 1959. 2.sz. 269-274.

Fogarassy László: Az őszirózsás forradalom Pozsonyban. Irodalmi Szemle,1968.9. sz. 810-816.

Fogarassy László: Kalmár Henrik (1870-1931). Múltunk, 1990. 1. sz. 163-172.

Fogarassy László: Pozsony város nemzetiségi összetétele a 20. századbana népszámlálási adatok és a választási eredmények tükrében. In Új Min-denes Gyűjtemény. Társadalomtudományi értekezések. 10. köt. Összeállí-totta: Veres Géza. Madách, Bratislava/Pozsony, 1993, 113-136.

Fogarassy László: LigetJalu és a pozsonyi hídfő története. Madách-Poso-nium, Pozsony/Bratislava, 1995.

Földes Mária: Fadrusz János pozsonyi Mária Terézia-szobráról. Művészet-történeti Értesítő, 2000. 1-2. sz. 131-139.

Förster Viktor: Gyóni Gézával Krasznojarszkban. In A T~ldy Kör irodalmiévkönyve 1943. Szerkesztette: Császár István. Toldy Kör, Bratislava-Po-zsony 1943,41-44.

Fukári Valéria: Egy régi alma ma ter. A pozsonyi evangélikus líceum és teológiaiakadémia utolsó negyven éve (J 882- I 923). Kalligram, Pozsony, 2003.

Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Magyarország története 1867-1918. II.köt. Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1934. /A Magyar Szemle Köny-vei IXI

Dr. Hamburger Jenő az orvos ésforradalmár. Írták: Rézső Pál és SzékelyhidiVilmos. Sajtó alá rendezte: Kovács Béla. Zalaegerszeg, 1956.

A "Híradó" naptára az 1920-iki szökő évre. Kiadja a "Híradó" politikai na-pilap. Bratislava [1919].

lankovícs Marcell: Húsz esztendő Pozsonyban. 1-11. köt. Franklin Társulat,Budapest [é. n.] /Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Te-rületi Szövetségének Könyvtáral

Kun Béla: Előszó. In Lengyel József: Visegrádi utca. Magvető Kiadó, Buda-pest, 1972, 5-16. /Lengyel József összes művei!

Liptaí Ervin: Vöröskatonák, előre! A magyar Vörös Hadsereg harcai 1919. 2.,bőv kiad. Zrinyi, Budapest, 1979.

Lovisek Iúlia: Pozsony utcaneveinek politikai indíttatású névváltoztatásaiaz első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után. Fórum Társadalom-tudományi Szemle, 2007. 2. sz. [127]-136.

Magyarország története 1918-1919, 1919-1945. Főszerkesztő: Ránki György.Szerkesztők: Hajdu Tibor, Tilkovszky Loránt. Akadémiai Kiadó, Buda-pest, 1976.

174

A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelme alatt működött páholyoktagjainak névsora. In Barcsay Adorján: A szabadkőművesség bűnei - Pa-latinus József: Egy vidéki páholy titkai - A Magyarországi SymbolikusNagypáholy védelme alatt műkiidott páholyok tagjainak névsora. I-II.köt. Előszóval ellátta Woltf Károly. Egyesült Keresztény Nemzeti Liga,Budapest, 1921.

Olay Ferenc: A magyar művelodés kálváriája az elszakított területeken1918-1928. Előszóval ellátta: Gróf Apponyi Albert. Magyar NemzetiSzövetség, Budapest 1930.

Olay Ferenc: Tetemrehívás a magyar emlékek romjain. Különlenyomat Kin-cses Kalendáriom 1931, XXXv. köt. 4-5.

Peéry Rezső: Föld, fogadd be ... Arkauer István emlékére. In A Toldy-kor év-könyve 1940. A választmány megbízásából szerkesztette: Császár István.Toldy Kör, Bratislava-Pozsony, [1940J 115-116.

Popély Gyula: Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Cseh-szlovák Keztársaságban (I 918-1925). Kalligram, Pozsony, 1995. /Mer-curius Könyvek/

Popély Gyula: A magyar iskolaügy kálváriája (Cseh)Szlovákiában 1918-1945. In A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998. II.Oktatásügy -kozműveibdés - sajtó, rádió, televízió. Szerkesztő: Tóth Lász-ló. Társszerkesztő: Filep Tamás Gusztáv. Ister, Budapest, 1998,5-93.

Popély Gyula: Búcsú a főiskoláktói. A felsőoktatás és a felvidéki magyarság(1918-1945). Afiatal magyar értelmiség útkeresése. Madách-Posonium,Pozsony/Bratislava, 2005.

Pro Hungaria. Magyarország igazsága. Szózat a békekonferenciához. Pozso-nyi Magyar Tudományegyetem, Pozsony, 1918.

Rátz Kálmán: Az oroszországi cseh-szlovák légió története. Madách NyomdaLap- és Könyvkiadó, Budapest, 1930.

Stelczer Lajos: Magyarak Szibériában. Toldy Kör, Bratislava-Pozsony, 1942.ISzlovákiai Magyar Irodalmi Füzetek/

Szarka László: A pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem. Kialakítása, rnű-ködése és felszámolása. In A 700 éves város - Die 700 Jahren alte stadt -700-Rocné Mesto. Pozsony-Prejiburg-Bratislava. Szerkesztette: GyurcsíkIván - Iégh Izabella - Papp Zsuzsanna. Kalligram-Regio, Pozsony-Bu-dapest, 1994,210-214. /Regio Könyvek 12. Pozsonyi Könyvtári (A köteta Pozsony 700 éves évfordulójára rendezett konferencia [1991. novem-ber 14-16.] előadásait tartalmazza.)

Szarka László: Pozsony etnikai változásai és a városi közigazgatás a két vi-lágháború között. In Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák

175

szemmel. Szerkesztette: Czoch Gábor (főszerkesztő), Kocsis Aranka,Tóth Árpád. A szlovák nyelvű tanulmányokat fordította: SzabórnihályGizella. Kalligrarn, Pozsony, 2005, 401-419.

Tamás Lajos: A Toldy Kör története 1906-1935. Toldy Kör, 1938.Telek A. Sándor: Egy morzsa történelem. Nyomatott Rábely Károly nyom-

dájában, Rimaszombat, 1924.Tóth Árpád: A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének északi had-

járata (1919. május 30. - június 24.) Sic ltur ad Astra, 2002. 2-3. sz.[225]-296.

Turczel Lajos: Egy szabadkőműves hátterű tudományos ismeretterjesztőegyesület. In uő: Hiányzó fejezetek. Tanulmányok a két világháború kö-zötti csehszlovákici magyar irodalomról és sajtóról. Madách, Bratislava,1982,45-57.

Turczel Lajos: Pozsony és a két világháború közötti csehszlovákiaí magyarsajtó. In A 700 éves város - Die 700 Jahren alte stadt - 700-Roéné Mesto.Pozsony-Preűburg-Bratislava. Szerkesztette: Gyurcsík Iván - Jégh Iza-bella - Papp Zsuzsanna. Kallígram-Regío, Pozsony-Budapest, 1994,232-244. /Regío Könyvek 12. Pozsonyi Könyvtári (A kötet a Pozsony700 éves évfordulójára rendezett konferencia [1991. november 14-16.]előadásait tartalmazza.)

Zsiga Tibor: Horthy ellen, a királyért. Gondolat, Budapest, 1989.

176

Képek

1. Az uralkodópár Pozsonyba érkezése, 1918. július 16.

2. Iv. Károly és Zita királyné a himnusz éneklése közben

3. A Dóm felé menet, a neológ zsinagógánál

4. Találkozás a "néppel" a ligeti bazáron

5. [ankovics Marcell

6. A Heltai-brigád egyik csoportja

7. Az oroszországi csehszlovák légió tisztjei

8. Az 1919. február 12-i vérbe fojtott népgyűlés

9. Hamburger Jenő 10. Kalmár Henrik, a pozso-nyi származású népbiztos

11. Tárgyalás Pozsonyban a semleges övezetről. Balról Faucher alez-redes, Mittelhauser tábornok, Ágoston Péter népbiztos, a térkép fölöttMayer-Csajkovits Károly volt vezérkari alezredes

12. Szibériai magyar hadifoglyok hajóra szállása Vlagyivosztokban

13. A dévényi millenniumi emlékmű romjai

14. A Mária Terézia-szoborlerombolása

15-16. A Mária Terézia -szobor lerombolása

17. A Mária Terézia-szobor lerombolása

18. A Híradó szerkesztősége (balról jobbra): Gébay Miklós, Vajda Ernő,Arkauer István, Rósa Elemér, Grónay Gyula és Kumlik Emil

19. A Pitsch -féle háza Lőrinc-kapu utcában,ahol a Híradó szer-kesztősége, a kiadó ésnyomda volt. A kapuelőtt álló kocsi éppena Híradó vidéki példá-nyait viszi a vasútra

20. Kép a szerkesztőségből a esti órákban

Kiadta a Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft.• Pozsony. 2010. Első kiadás.Oldalszám 188. Felelős kiadó Szigeti László. Borítóterv Hrapka Tibor.

Grafikai elrendezés és nyomdai előkészítés Studio GB. Dunaszerdahely.Nyomta az Expresprint Kft. Partizánske.

A kötet kiadását a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma támogatta.

Vydal Kalligram, spo!. sr. O., Bratislava 2010. Prvé vydanie. Poéet strán 188.Vydavatef László Szigeti. Návrh obálky Tibor Hrapka.

Grafická úprava a príprava do tlaée Studio GB, spo!. s r. o., Dunajská Streda.Vytlaőil Expresprint, spo!. s r. o., Partizánske.

Realizované s finanénou podporou Ministerstva Kultúry Slovenskej republiky- program Kultúra nárcdnostnych mensín 2010.