F⁄y Veronika Juh⁄sz Ferenc SzabŠ Gyula · 2016-04-19 · Az idegrendszer felépítése és mûködése Az idegrendszer részekredifferenciált, de egység- be integrált szerv,

12. fejezet

Neurológiai károsodások

Fáy Veronika

Aszalós ZsuzsannaJuhász FerencSzabó Gyula

Az idegrendszer felépítése és

mûködése

Az idegrendszer részekre differenciált, de egység-

be integrált szerv, feladata az élet változó körül-

ményei között a környezeti hatásokra adott, az

egyedi élet fenntartása szempontjából legkedve-

zôbb és egyben leggazdagabb válasz megszerve-

zése, a környezethez való alkalmazkodás, a szer-

vezet és a környezet közötti harmonikus kap-

csolat megvalósítása. Ugyancsak az idegrendszer

feladata a különbözô szervek mûködésének

funkcionális egységgé integrálása.

Az idegrendszer:

• észleli, érzékeli a külsô és a belsô környezet

jelenségeit;

• szállítja, feldolgozza (integrálja) az informá-

ciókat;

• reagál a környezet változásaira;

• szabályozza és fenntartja a szervezet belsô

környezetének az egyensúlyát, homeostasisát.

A környéki idegrendszer teremti meg a kapcso-

latot a környezet és a központi idegrendszer kö-

zött. A környezet változásainak észlelése az ideg-

rendszer speciális érzékelô struktúrái útján való-

sul meg (érzékelés). A környezetbôl származó in-

formáció feldolgozása, integrálása, a válasz (moto-

ros tevékenység) tervezése, kivitelezésének elôké-

szítése a központi idegrendszer feladata, a végre-

hajtásban pedig ismét a perifériás idegrendszer,

annak mozgató apparátusa vesz részt.

Az idegrendszer mûködésének jelentôs szere-

pe van az ember munkájában, társadalmi életé-

ben. Az idegrendszer betegségei esetén ezek a

funkciók károsodnak, a harmonikus mûködés

zavart szenved, a teljesítôképesség csökken, vál-

tozik vagy megszûnik. Az ember munkaképes-

sége, a környezetével való kapcsolata beszûkül.

Az idegrendszer rendellenességeinek a szer-

vezet mûködésére, teljesítôképességére kifejtett

hatásainak vizsgálata azért is nehéz, mert azok

gyakorlatilag minden szerv funkcióját befolyá-

solhatják. Az idegrendszer felelôs a környezet

hatásainak érzékeléséért, a végtagok mozgatásá-

ért, központja a kognitív, intellektuális és maga-

tartási funkcióknak, valamint integratív része a

belsô szervek mûködtetése ellenôrzésének. Az

idegrendszer mûködésében bekövetkezô válto-

zások tökéletesen adaptálhatóak szignifikáns ká-

rosodás nélkül, de okozhatnak igen súlyos álla-

potokat is (pl. egy szerv mûködésének teljes el-

vesztését). Az idegrendszeri struktúrák károso-

dása különbözô mértékû funkciózavarokat

okozhat; a neurológiai károsodás fokának meg-

határozása tehát igen nehéz feladat.

Az idegrendszer funkcionális alapú felosztása a

szomatikus és a viszcerális idegrendszert különí-

ti el egymástól.

• Szomatikus idegrendszer: a környezetbôl és a

szervezetbôl származó szenzoros informáci-

ókat szálllítja, illetve a motoros mûködésre

vonatkozó utasításokat közvetíti a váziz-

mokhoz.

• Viszcerális idegrendszer: a belsô szervek mû-

ködését szabályozza.

Az anatómiai felosztás az idegrendszer alábbi ré-

szeit különíti el: központi idegrendszer, környé-

ki idegrendszer, autonóm idegrendszer és a neu-

roendokrin rendszer.

Általános rész

Fáy Veronika

A neuron

A neuron az idegszövet specifikus mûködésének

celluláris egysége. Felépítését a 12.1. ábra mutat-

ja be. A neuronok sejtjei a „szürke-”, a nyúlvá-

nyok és burkaik a „fehérállományt” alkotják. Az

idegsejtekben az információt elektromos poten-

ciál hordozza, mely az egyik neuronról a másik-

ra vagy a célszervre (izom, belsô elválasztású mi-

rigy) a végkészülékekben termelôdô vegyi anya-

gok (neurotranszmitterek) útján terjed. A

transzmissziós mechanizmus vegyi behatásra

igen érzékeny, károsodása számos betegség (Par-

kinson-kór, myasthenia gravis, depresszió, Alz-

heimer-kór stb.) hátterében állhat.

258 Neurológiai károsodások12. FEJEZET

12.1. ábra. A neuron felépítése

okcipitálislebeny

torakális

12.2. ábra. A központi idegrendszer részei

A központi idegrendszer

Két fô része az agy és a gerincagy (12.2. ábra).

Agy. A koponyaûrben helyezkedik el. Hártyás

képzôdmény, agyhártya borítja. Részei: utóagy

(rhombencephalon), középagy (mesencephalon) és

elôagy (prosencephalon).

Utóagy. A nyúltagynak (medulla oblongata) fon-

tos szerepe van a szívmûködés és a légzés szabá-

lyozásában. A kisagy (cerebellum) a mozgáskoor-

dináció érzô- és mozgatóközpontja; a mozgások

finom kivitelezéséért felel. Az utóagy része a híd

(pons) is.

Középagy. Fô struktúrái a pedunculus, a substan-

tia nigra, a nucleus ruber és az aqueductus sylvii,

mely fontos szerepet játszik a cerebrospinális fo-

lyadék (liquor) áramlásában; illetve az aquaeduc-

tus Sylvii körüli szürkeállomány.

Elôagy. A diencephalonra és a nagyagyra (ce-

rebrum) osztható.

• Diencephalon. Egyik része, a thalamus számos

sejtcsoportot (magot) tartalmaz, melyek fô

funkciója a szenzoros, a motoros, a limbi-

kus, az infratalamikus, az agytörzsi informá-

ciók fogadása, illetve továbbítása a megfele-

lô kérgi struktúrákoz. A diencephalon má-

sik alkotóeleme, a hypothalamus komplex

neurológiai struktúrákat tartalmaz, melyek

a biológiai alapösztönök, a motiváció, az

emóciók szabályozásáért felelnek. Itt létesül

kapcsolat az ideg- és a neuroendokrin rend-

szer között: a hypothalamus magjai kapcso-

latban állnak az agyalapi miriggyel.

• Nagyagy (cerebrum). Az agy nagy részét al-

kotja. Két féltekébôl áll, melyeket a kom-

misszurális pályarendszer (corpus callosum)

köt össze. Az agyféltekéket elülsô (frontális),

fali (parietális), halánték- (temporális) és

nyakszirti (okcipitális) lebenyekre osztjuk.

Az agy fontos részei az agy fehérállományának

mélyén elhelyezkedô sejtcsoportosulások (bazá-

lis ganglionok), melyek a motoros szabályozás

központjai. Károsodásaik súlyos degeneratív be-

tegségek (Parkinson-kór, Huntington-kór) alap-

ját képezik. A limbikus rendszer a hangulati élet

szabályozásában játszik alapvetô szerepet, a hip-

pocampusban az emlékezés funkcióit biztosító

struktúrák helyezkednek el. A központi ideg-

rendszer fôbb struktúráit és funkcióit a 12.1. táb-

lázat mutatja be.

Gerincagy. A gerincvelô a gerinccsatornában

helyezkedik el. Anatómiailag cervikális, torakális,

lumbális és szakrokokcigeális szakaszra osztható. A

gerincvelô szürkeállománya a neuronok sejtjeit,

fehérállománya az idegsejtek nyúlványait tartal-

mazza.

A környéki idegrendszer

Környéki idegrendszeren az agy- és gerincide-

geknek a központi idegrendszerbôl való kilépési

helyétôl a terminális végkészülékig terjedô sza-

kaszát értjük: az ideggyököket, a plexusokat, a kör-

nyéki idegeket és a motoros végkészülékeket.

Az agyidegek (kivéve a n. olfactoriust, a n.

opticust és a n. accessorius egy részét) az agy-

törzsbôl erednek. Motoros magvaik mélyen az

agytörzsben helyezkednek el, a szenzoros mag-

vak a ganglionokban, közvetlenül az agytörzsi

kilépés közelében vannak.

A gerinccsatornát 31 pár spinális ideg hagyja

el, melyek szenzoros, mozgató és vegetatív ros-

tokat tartalmaznak.

A perifériás idegrendszer feladata a környezet in-

gereinek (energiaváltozásainak) felfogása a re-

ceptorok által, s az információ továbbítása a

szenzoros központok felé. A végtagok bôrének a

perifériás idegek által való beidegzését a

12.3–12.6. ábrák mutatják.

A felsô végtag dermatómáit és beidegzését a

12.3.–12.6. ábrák mutatják be.

259Neurológiai károsodások12. FEJEZET

Struktúra Funkció

Agytörzs az agyidegek mûködtetése, a reflexek mûködtetése, az izomtónus szabályozása,

a kardiorespiratorikus rendszer ellenôrzése, a fájdalomérzés módosítása,

az autonóm mûködés szabályozása, az alvás-ébrenlét szabályozása

Cerebellum a mozgató- és érzôrendszer szabályozása, a mozgatórendszer kimenetének szabályozása

(indítás, megállás, koordináció)

Thalamus az érzôrendszerek összekapcsolása, a mozgásszabályozás, a pszichés jelenségek szabályozása,

az agykéreg aktiválása

Hypothalamus az autonóm mûködések centruma

Bazális ganglionok a mozgásszabályozás, a kognitív, affektív mûködések szervezése

Agykéreg szenzoros felvétel, akaratlagos mozgásszabályozás, kommunikáció, beszéd,

a kognitív funkciók központja, a magatartás, az érzelmek szabályozása

12.1. táblázat. A központi idegrendszer fôbb struktúrái és funkciói


torakálisszakasz

12.3. ábra. A végtagok bôrének beidegzése

12.4. ábra. A spinális idegek által megvalósított szegmentális beidegzés

12.5. ábra. A felsô végtag idegeinek topográfiája

A motoros egység a mellsô szarvi motoros sejtbôl,

annak efferens axonjából, valamint az axon által

beidegzett izomrostok összességébôl áll (12.7.

ábra). A motoros egység zavarait aszerint osztá-

lyozzuk, hogy melyik szakasz érintett elsôsor-

ban.

A motoros válasz nem más, mint információk to-

vábbítása az agyi központokból az izmokhoz; a

neurológiai információ izommûködésbe történô

konvertálása. A végtagok motoros beidegzését a

12.8. ábra és a 12.2. táblázat mutatja be.

A 12.3. táblázat a felsô végtag plexus brachiáli-

sából eredô perifériás idegeinek eredetét és

funkcióját mutatja be.


12.6. ábra. A felsô végtag innervációja (dermatomák)

Neurológiai károsodások12. FEJEZET262

epicondylus medialis

12.8. ábra. A felsô végtag motoros innervációja

--

12.7. ábra. A motoros egység


Ideg Izom Ideg Izom

L4-5 n. ischiadicus m. biceps femoris

S1-2-3 n. ischiadicus m. semitendinosus

m. adductor magnus

m. semimembranosus

L2-3-4 n. femoralis psoas maior et minor n. peroneus comm. m. tibialis anterior

m. iliacus m. peroneus longus

m. rectus femoris m. extensor hallucis lougus

m. sartorius m. extensor digitorum longus

m. vastus laterialis et intermedius m. peroneus breois

L2.3.4 n. obturatorius m. pectineus n. tibialis a lábszár és a láb többi izmai

m. obturatorius ext.

m. adductor brevis

m. adductor longus

m. gracilis

m. adductor magnus

12.2. táblázat. Az alsó végtagok motoros beidegzése

Ideg

Felsô karfonat

C5–C6

N. dorsalis scapulae

C4–C5

N. suprascapularis

C5–C6

(N. axillaris, l. alább)

(N. thoracicus longus,

l. alább)

(N. musculocutaneus,

l. alább)

(N. radialis, l. alább)

Érintett izmok

m. rhomboideus major

m. rhomboideus minor

m. supraspinatus

m. infraspinatus

Érzészavar

n. cutaneous brachii

medialis

Mûködés

a lapockát

a gerinchez

közelíti

a felkar abdukciója

és kifelé rotációja

a vállízületben

a felsô karfonat

bénulásakor

a leggyakrabban

szenved zavart

a váll abdukciója,

a könyök hajlítása,

az alkar kifelé fordítása

(néha a váll kifelé

rotálása)

12.3. táblázat. A felsô végtag plexus brachialisából eredô perifériás idegek eredete és funkciója


12.3. táblázat. A felsô végtag plexus brachialisából eredô perifériás idegek eredete és funkciója (folytatás)

Ideg

Alsó karfonat

N. cutaneous brachii

medialis

HC7–T1

N. cutaneous ante-brachii

medialis

C8–T1

(N. medianus, l. alább)

(N. ulnaris, l. alább)

N. thoracicus longus

C5–C7

N. axillaris

C5–C6

N. musculocutaneus

C5–C7

N. radialis

C5–C8

(T1)

Érintett izmok

m. serratus anterior

m. deltoideus

m. teres minor

m. coracobrachialis

m. biceps brachii

m. brachialis

(részben a n. radialis

innerválja)

m. triceps brachii

m. anconeus

m. brachioradialis

m. brachialis

(+ n. musculocutaneus)

m. extensor carpi

radialis brevis et longus

Érzészavar

n. cutaneous

antebrachii lat.

1. n. axillaris

2. n. cutaneus antebrachii

lat. (a n. musculocutaneus

ága)

3. r. superficialis n. radialis

Mûködés

az ujjak ad-

és abdukciója,

az ujjpercek hajlítása

(a csukló hajlítása)

a lapocka oldalt

és ventrál felé

húzása, csúcsának

rotálása

abdukció

a vállízületben

kifelé rotálás

a vállízületben

elsôsorban a váll

helybentartója

(a felkar addukciója

és hajlítása)

a fel- és az alkar

hajlítása, az alkar

kifelé fordítása,

a felkar hajlítása

a könyök feszítése

a könyök hajlítása

a csukló feszítése

és radiális

abdukciója

1



Ideg

N. medianus

C5–T1

N. ulnaris

C8-T1

Érintett izmok

m. supinator

m. extensor digitorum

communis

m. extensor carpi ulnaris

m. extensor digiti minimi

m. abductor pollicis

longus

m. extensor pollicis longus

m. extensor pollicis brevis

m. extensor indicis

m. pronator teres

m. quadratus

m. flexor carpi radialis

m. palmaris longus

m. flexor digitorum

superficialis

m. flexor digitorum

profundus II-III.

m. flexor pollicis longus

m. flexor pollicis brevis

(caput superficiale)

m. abductor pollicis brevis

m. opponens pollicis

mm. lumbricales II-III.

Érzészavar

n. medianus

Mûködés

az alkar és a csukló kifelé

fordítása

az ujjak alapízületének

feszítése

a csukló feszítése és ulnáris

a kisujj feszítése

a hüvelyk alappercének

abdukciója

a hüvelyk végpercének

feszítése

a hüvelyk elsô ujjpercének

feszítése

a mutatóujj

feszítése

az alkar pronálása

a csuklóízület hajlítása

radiális irányban

a csukló tiszta hajlítása

az ujjak középsô

ujjpercének hajlítása

a II-III. ujj végpercének

hajlítása

a hüvelyk végpercének

hajlítása


hajlítása

az I. metacarpus

abdukciója

a hüvelyk opponálása

II–III. ujj alappercének

hajlítása és az

interfalangeális ízületek

feszítése



Ideg Érintett izmok

m. flexor carpi ulnaris

m. flexor digitorum

profundus IV–V.

m. palmaris brevis

m. abductor digiti minimi

m. opponens digiti

minimi

m. flexor digiti minimi

brevis

mm. lumbricales III–IV.

mm. interossei

m. adductor pollicis

m. flexor pollicis brevis

(caput profundum)

Érzészavar

n. ulnaris

Mûködés

a csukló voláris és ulnáris

flexiója

a IV–V. ujj végpercének

hajlítása

a kisujjpárna bôrizma

a kisujj abdukciója

a kisujj oppozíciója

a kisujj alappercének

hajlítása

a III–IV. ujj alappercének

hajlítása és interfalengeális

ízületeinek feszítése

az ujjak ab- és addukciója

a hüvelyk addukciója


hajlítása

A 31 pár (8 pár cervikális, 12 pár torakális, 5 pár

lumbális, 5 pár szakrális, 1 pár kokcigeális) gerinc-

ideg szenzoros magvakat, rostokat és motoros

rostokat tartalmaz (a motoros idegsejtek a ge-

rincagyban helyezkednek el). A spinális idegek

által megvalósított szenzoros és motoros inner-

váció szegmentális elosztását a 12.4. ábra mutat-

ja be.

A 12 pár agyideg magjai (központjai) az agy-

törzsben helyezkednek el, különbözô szenzoros,

motoros és autonóm funkciók megvalósításáért

felelnek (12.4. táblázat).

Forrás: M. Mumenthaler: Neurológia. Medicina, Budapest, 1999

Az autonóm idegrendszer

A választevékenység sajátos részét képezik azok

az autonóm (vegetatív) utasítások a belsô szer-

vek, az erek és a mirigyek felé, melyeket a vege-

tatív rostok továbbítanak (12.9. ábra).

A rendszer az akarattól függetlenül irányítja a

belsô szervek és a mirigyek mûködését.

A belsô szervek kettôs beidegzéssel rendel-

keznek, ez biztosítja a funkciók egyensúlyát, a

szervezet homeostasisát: a testhômérséklet, a

víz- és az elektrolit-háztartás, illetve más egyen-

súlyi állapotok fenntartását. Az autonóm ideg-

rendszer szabályozza a simaizmok és a szívizom

mûködését is, valamint szabályozza az emésztô-

rendszer mirigyes struktúrái, a verejtékmirigyek

és a belsô elválasztású mirigyek mûködését.

Anatómiailag szimpatikus idegrendszert (köz-


Agyideg Az ingerület vezetése Funkció

I. n. olfactorius az orrból az agyba szaglás

II. n. opticus a szembôl az agyba látás

III. n. oculomotorius az agyból a szemizmokba szemmozgások

IV. n. trochlearis az agyból a külsô szemizmokba szemmozgások

V. n. trigeminus a bôrbôl, a fej nyálkahártyáiból, a fogakból, az arc, a fejtetô, a fogak

az agyból a rágóizmokba érzékelése, rágómozgások

VI. n. abducens az agyból a külsô szemizmokba a szem kifelé forgatása

VII. n. facialis a nyelv izlelôbimbóitól az agyba, ízérzés, az arckifejezés

az agyból az arc izmaihoz

VIII. n. vestibulocochlearis a fülbôl az agyba hallás, egyensúlyérzés

IX. n. glossopharingeus a garatból és a nyelv izlelôbimbóiból, a garat érzékelése, ízérzés,

az agyból a garatizmokhoz és a nyálmirigyekhez nyelômozgások, nyáltermelés

X. n. vagus a garatból, gégébôl, a mellkasi és a hasi szervektôl a garat, a gége, a mellkasi

az agyba, és hasi szervek érzékelése,

az agyból a garatizmokhoz, nyelés, hangképzés,

a mellkasi és a hasi szervekhez a szívmûködés lassítása,

a perisztaltika aktiválása

XI. n. accessorius az agyból a váll- és a nyakizmokba vállmozgások, fejfordítás

XII. n. hypoglossus az agyból a nyelvizmokba nyelvmozgások

12.4. táblázat. Az agyidegek megnevezése, fô funkciói

12.9. ábra. Az autonóm egység

pontja a gerincagy torakális és lumbális szakaszán

van) és paraszimpatikus idegrendszert (központja

az agytörzsben és gerincagy szakrális szakaszán

van) különböztetünk meg.

Az autonóm idegrendszer mûködésében igen

fontos szabályozó szerepe van a hypothalamus-

nak, mely a biológiai alapfolyamatokat (hômér-

séklet-szabályozás, éhség, szomjúságérzet, szexu-

ális élet, vizelés, székelés stb.), a motivációkat, a

viselkedést, a hangulati és az érzelmi életet sza-

bályozza.

A neuroendokrin rendszer

A szervezet funkcióinak szabályozását idegi és

hormonális mechanizmusok útján a neuroendok-

rin renszer biztosítja. A központi idegrendszer és

az endokrin rendszer között a hypothalamus te-

remti meg a fô kapcsolatot – az endokrin szer-

vek mûködését a neuroendokrin rendszer a

hypophysisen keresztül ható stimuláló és gátló

hormonok kibocsátásával szabályozza.

Az idegrendszer mûködésének

károsodásai

Az idegrendszert érintô megbetegedések ki-

emelkednek a súlyos fogyatékossághoz vezetô

okok közül. Olyan funkciókárosodásokat okozhat-

nak, melyek a betegek mindennapi élettevé-

kenységét súlyosan korlátozhatják. Neurológiai

betegség következtében fizikai és szellemi jellegû

funkciózavarok egyaránt elôfordulhatnak.

Az idegrendszer fizikai funkcióit

érintô zavarok

A motoros funkció zavarai• az izomerô csökkenése, kiesése (paresis,

plegia),

• az izomtónus változása (hypotonia, hyper-

tonia, spaszticitás),

• a mozgáskoordinációs zavarok (cerebelláris,

spinális ataxia) és

• az akaratlan mozgások (tremor, chorea stb.).

Érzékszervi zavarok• a látás, a hallás, a szaglás, a tapintás károso-

dásai,

• propriocepciós zavarok,

• vegetatív mûködési zavarok (légzés, vizelet,

széklet, szexuális tevékenység),

• olyan fájdalom, mely nagymértékben befo-

lyásolja a mindennapi mozgásfunkciókat,

de a pihenést, a beteg értelmi, érzelmi, aka-

rati tevékenységét, vagyis lelki és szellemi

tevékenységét is.

Az idegrendszer szellemi funkcióit

érintô zavarok

Kognitív zavarok• kommunikációs zavarok (beszéd, írás, olva-

sás),

• memóriazavarok, amnesiák,

• a figyelem zavarai és a neglect jelenségek,

• a praxiás zavarok.

Az érzelmi és az indulati élet zavarai (dep-

ressio, emocionális labilitás, lassultság, indíték-

szegénység).

Ezen funkciókárosodások nem a betegséget ki-

váltó tényezôktôl, hanem az idegrendszeri káro-

sodás helyétôl függnek. Pl. a piramispálya sérü-

lése spasztikus hemiparesishez vezethet, függet-

lenül attól, hogy a sérülés oka vérzés, daganat,

demielinizációs góc vagy egyéb. Ugyanakkor a

spaszticitás oldására szolgáló módszer mindegyik

betegségben ugyanaz.

A központi idegrendszeri betegségek termé-

szetüket tekintve fokálisnak mondhatók (vérzés,

daganat, demielinizácios góc), ugyanakkor az

egész központi idegrendszer mûködését befolyá-

solják. A létrejövô károsodások nagymértékben

függnek azok helyétôl. Az agy elváltozásai zava-

rokat okozhatnak a mozgásban, a beszédben, a


kommunikációban, a mentális állapotban, az in-

tegratív funkciókban csakúgy, mint az emocio-

nális magatartásban.

A megismerés, a gondolkodás és a beszéd az

emberi psziché egymásba kapcsolódó, ún. értelmi

funkciói, speciális humán funkciók. Az élet során

szerzett, kialakított tulajdonságok az egyénre jel-

lemzôek, de önmagukban nem határozzák meg

a személyiséget. Mindezt a károsodások vizsgála-

ta során figyelembe kell venni.

Az agytörzsben létrejövô elváltozásoknak tu-

lajdonítható károsodások rendszerint az agyide-

gek diszfunkcióját okozzák, és látászavarban,

hallás- és egyensúlyzavarokban, nyelési zavarok-

ban, dysarthriában nyilvánulhatnak meg.

A gerincvelôvel kapcsolatos károsodások za-

varokat okozhatnak a fizikai mobilitásban, a fel-

sô és az alsó végtag használatában, a vizelés, a

székelés és a szexuális tevékenység befolyásolásá-

ban, kontrolljában.

A tudat károsodásai

A tudat a központi idegrendszer legmagasabb

rendû funkciója, melyen a külsô és belsô kör-

nyezetben zajló események megélését értjük.

A tudat két elemét különböztetjük meg. Az

éberség (vigilitás) olyan energetikai állapot, amely

ahhoz szükséges, hogy a magasabb rendû kérgi

funkciók megvalósulhassanak. A tartalmi funkciók

a kognitív funkciók, melyeket nem körülhatá-

rolt anatómiai struktúrákhoz tartozó egységek

mûködése határoz meg. Ennek megfelelôen a

tudatzavarokat

• a vigilitás zavaraira,

• a tartalom zavaraira és

• kevert típusú zavarokra osztjuk.

A tudattal és zavaraival részletesen a „Pszichiát-

riai károsodások” c. fejezetben foglalkozunk.

Szellemi károsodások

Ide tartoznak az ún. neuropszichológiai tünetcsopor-

tok. Ezek organikus alapon létrejövô, komplex

lelki mûködészavarok. A neuropszichológia kü-

lönbözô kognitív funkciók károsodásainak vizs-

gálatával, ezek rehabilitációjával foglalkozik.

Az agy károsodásakor a kognitív funkciók zava-

rainak legkülönbözôbb változataival találkozhatunk:

• Az észlelés vagy percepció (vizuális, auditív,

taktilis) funkciójának károsodásai az agnózi-

ák.

• A figyelem (összpontosítás, megtartás, sze-

lekció, akaratlagos, önkéntelen figyelmi

funkciók) károsodásai a neglect, illetve a fron-

tális típusú figyelmi deficitek.

• Az emlékezetnek több típusa létezik, károso-

dásakor az amnéziák változatos formái je-

lennek meg.

• A képzelet és a gondolkodás – magasabb szin-

tû kognitív funkciók, melynek különbözô

formáit (analógiás, kategoriális gondolko-

dás) vizsgáljuk – károsodásai.

• A tanult mozgások, az akaratlagos cselekvéssza-

bályozás (frontális praxis) károsodásai a kü-

lönbözô apraxiák (konstruktoros, ideomo-

toros, ideátoros).

• A beszéd, a nyelvhasználat zavarai.

• A speciális összetett képességek (olvasás, írás,

számolás) károsodásai.

Megemlítendô az érzelmek észlelése és kifejezése,

valamint a tudatosság problémája. Ez utóbbinak

fontos része a betegségbelátás.

A jobb félteke károsodásánál fellépô neuro-

pszichológiai tünet az ún. neglect szindróma. Fô

jellemzôje, hogy a beteg úgy viselkedik, mintha

nem létezne az ôt körülvevô tér, és gyakran sa-

ját testének a sérüléssel ellenoldali, azaz a bal ol-

dala sem. A rehabilitációs folyamatban, majd ké-

sôbb a hétköznapi életvezetésben ez igen súlyos

gondot okoz: a beteg pl. csak a jobb oldalát gon-

dozza, a bal oldali végtagokról nem vesz tudo-

mást, így azok gyakran sérülnek. A „neglect”

sokszor a járást is nehezítô tényezô lehet. Neu-

ropszichológiai tesztekkel a neglect jellege és sú-

lyossági foka megítélhetô. Oka nem tisztázott. A

neglect javítható olyan jelzésekkel, melyek a

negligált oldalra irányítják a figyelmet.


F⁄y Veronika Juh⁄sz Ferenc SzabŠ Gyula · 2016-04-19 · Az idegrendszer felépítése és mûködése Az idegrendszer részekredifferenciált, de egység- be integrált szerv,

Documents