Európai alkotmány- és integrációtörténet 1jak.ppke.hu/uploads/articles/11801/file/A kozepkori... · A koronázási szertartás: A Karoling korban már alkalmazott egyházi

Európai alkotmány- és

integrációtörténet 1 III. A középkori francia, német és angol állam

5. A középkori, koraújkori francia állam

6. A középkori német társadalom és államszervezet

7. A középkori angol alkotmány

Források:

• Mezey Barna – Szente Zoltán: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet. Budapest: Osiris,

2003.

• Ruszoly József: Európa alkotmánytörténete. Budapest: Püski, 2005.

5. tétel:

A középkori, koraújkori francia állam

1. A Frank Birodalom vége:

Nagy Károly fia, Jámbor Lajos (814-840) még életében felosztotta a birodalmat (817), de az utódok összevesztek, s

a Verduni Szerződésben (843) három részre osztották a birodalmat:

Lothar a központi területek ura és császár lett (utódai tovább osztják)

Német Lajos a keleti frankok uralkodója,

Kopasz Károly pedig a nyugati frankok királya lett

Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/38/Verdun_Treaty_843.svg

2. Franciaország – a tartományurak országa

Feudális széttagoltság: a régi grófságok,

őrgrófságok, hercegségek kiskirályságként

függetlenítik magukat

Kiteljesedik a hűbéri rendszer: a szolgálati birtokok

és a hűbéri tisztségek örökletessé válnak (a grófok

szinte elmozdíthatatlanok – csak hűtlenség esetén

léphet fel velük szemben az uralkodó)

3. A tartományuraságok felszámolása – a

Capeting-dinasztia

Capet Hugó 987-ben Franciaország új királya lesz –

megalapítja a Capeting-dinasztiát

Utódai számos kisebb-nagyobb tartományuraságot

„visszahódítanak”

pl. a hűbéres család magszakadása, házasságok,

vásárlások révén

A tartományuraságok rendszere így lassanként

megszűnt

4. A francia királyság állami berendezkedése

4.1. A király

A Capeting-dinasztia tagjai felváltják a „rex Francorum” címet a „rex Franciae” megjelöléssel (utóbbi a területre utal, nem a népi-törzsi eredetre)

A trónutódlás rendje:

A választás elve és a primogenitúra a 11-12. században „vetekszik”:

Capet Hugót (987), I. Fülöpöt (1059) választják (egyházi és világi főurak meghatározott sorrendben szavaznak, végül a nép is állást foglal)

Az uralkodók elsőszülött fiukat társkirállyá teszik (rex Francorum designatus ill. iunior rex – az egyházi és világi előkelők egyetértésével)

A 12. században megszilárdul a primogenitúra (az elsőszülöttnek csak meg kell koronáztatnia magát atyja halála után)

A Capet-ház kihalásakor (1316) az előkelők kimondják, hogy Franciaország királyának trónjára csak férfi ülhet (droit de masculinité)

A koronázási szertartás:

A Karoling korban már alkalmazott egyházi eredetű eljárás – kifejezi az egyház részéről, hogy a jelöltet alkalmasnak tartja (idoneitás)

1131-től íratlan alaptörvény, hogy az új uralkodónak Reimsben fel kell kenetnie és meg kell koronáztatnia magát (ha kiskorú, 14. életévébe lépéséig régens látja el hatáskörét)

1223 óta az előkelők a király fején lévő koronára teszik kezüket, jelezve támogatásukat (de ez jogilag nem minősül hatalom-átruházásnak)

1274 óta az előkelők és az uralkodó kölcsönös hűséget is vállalnak hűbércsókkal

Rex est imperator in regno suo:

„A király császár a maga országában”

A német császárra vonatkoztatott elvet IV. (Szép)

Fülöp (1285-1314) alkalmazza magára:

Nem pusztán „primus inter pares” (egy az egyenlő

tartományurak közül), hanem az egész országban az

előkelők fölött áll

Minden hatalom, hatáskör tőle ered

4.2. A királyi udvar (curia regis)

Tagjai eredetileg:

A királyi család tagjai

Az udvari tisztviselők

Egyes nagyvazallusok

Közigazgatási és udvari bírósági feladatokat lát el

A főtisztviselők (alig változott funkciókkal) a frank udvar hivatalnokainak „utódai”

A főbb tisztviselők:

Sénéchal: asztalnokból hadvezető, a vidéki elöljárók felügyelője - II. Fülöp Ágost megszünteti (1191) túl nagy hatalma miatt

Kamarás: pénzügyi vezető, a királyi palota felügyelője

Kancellár: az udvari írásbeliség vezetője

Buticularius: pohárnok (udvari étkeztetés)

Comes stabuli: lovászmester, bíró, hadvezető (a sénéchal irányítása alatt)

További tisztségek: királyi pék, szakács, orvos, erdész, vadász…

A tisztségeket betöltőik hűbérként kapják:

de facto örökletesen

egyre nagyobb befolyást igényelnek

a király vagy megszünteti, nem tölti be a tisztséget

vagy rokonaival tölti be

Az udvar továbbra is mozgó udvar, de

a 13. századtól a párizsi palota kitüntetett szerepet

kap

Udvari írásbeliség:

A királyi kápolna ill. a belőle kivált kancellária felel

érte

Egyre nagyobb szerepet kapnak az egyetemet

végzett, jogtudó értelmiségiek (gyakran alacsony

származásúak, de belőlük fejlődik ki a hivatali

nemesség)

4.3. Egyházi és világi nagyurak (Pairs de France)

Eredetileg a király nagyhűbéresei, akik az

uralkodóval együtt ítélkeznek

Számuk a 13. század elején 12-ben rögzül (6 világi

és 6 egyházi előkelő)

„Megbeszéléseiken” részt vesznek jogtudó

magisterek is

Így jön létre az évente négyszer ülésező bírói fórum,

a „parlement”

A 13-14. században a főtisztségek átalakulnak:

a kancellár helyébe a nagypecsétőr (custos magni

sigilli regis – garde des scéaux),

a kamarás helyébe a kincstárnok (chambellan),

a lovászmester helyébe Franciaország marsallja lép

(maréchal de France).

4.4. Rendi gyűlések: a papság, nemesség és a harmadik rend (parasztság, polgárság) képviseletére:

Általános rendi gyűlés (États Généraux):

a rendek külön gyűléseit IV. (Szép) Fülöp hívja egybe 1302-ben (pénzügyi és katonai támogatást vár a pápával szemben)

három kúriában ülésezik

1357-ben a király megígéri rendszeres összehívását

1439-ben állandó hadiadót szavaz meg (a király nem szorult rá a továbbiakban)

Notables:

kibővített királyi tanács, az első két rend előkelőinek

gyűlése

Tartományi rendi gyűlések:

Helyi szokásjog összegyűjtése, adómegajánlás,

helyi igazgatás biztosítása, kérések és panaszok

felterjesztése a királyhoz

Egyes rendek külön gyűlései.

6. tétel: A középkori német társadalom és

államszervezet 1. Társadalom:

Hűbéri szisztéma – a

hadipajzsrendszer

szerinti rendben: 1) Uralkodó

2) Egyházi fejedelmek

3) Világi fejedelmek

4) Grófok és „szabad

urak” (nem fejedelmi,

de nemesi rangú világi

szabad urak)

5) Schöffenbare Freie

(grófi bírósági

tisztviselők) és

miniszteriálisok

(eredetileg szolgarendű

fegyveresek)

6) Az 5. pajzsba tartozók

vazallusai

7) Egypajzsosok (az

előzőkbe nem tartozó

kisnemesek)

Valamely pajzsba tartozó nem fogadhat el hűbért a saját

pajzsába vagy alacsonyabb hadipajzsba tartozó

személytől.

Merev, kasztszerű rendszer (mindenki csak a

„szomszédos” pajzzsal áll hűbéri kapcsolatban: az alsóbb

pajzsokon lévők elszakadhatnak az uralkodótól)

Adománykényszer (a királyra visszaháramlott hűbérbirtokot

1 év + 1 napon belül újra el kell adományoznia)

Forrás: http://www.suite101.de/view_image_articles.cfm/603820

Nincsenek a pajzsrendszerben:

Polgárság (11. századtól külön társadalmi csoport –

a birodalmi városok létrejöttével erősödik majd meg)

Szabad paraszti réteg

Jobbágyság (földhöz vagy valamely úrhoz kötődnek)

2. A központi hatalom:

A) Partikularizmus (területi széttagoltság):

A császári hatalom gyenge, a tényleges hatalom a tartományi fejedelmek kezében van.

B) Választott uralkodó (962-től császár):

Nincs automatikus trónöröklés

A választófejedelmeket az 1356-os Német Aranybulla rögzíti: Kölni, mainzi, trieri érsek, cseh király, szász herceg,

brandenburgi őrgróf, rajnai palotagróf

Közülük négynek jelen kell lennie, többségi szavazás

Aachenben koronázás és felkenés

C) Ellenállási jog:

a birodalom fejedelmei a palotagróf (comes palatii) elnöklete alatt letehetik az uralkodót

gyökere a hűbérviszonyból fakadó hűségkötelezettség, másrészt

az egyházi szemlélet, mely szerint az igazságtalan uralkodó (rex iniquus) megfelelő jogi formák mellett elítélhető

D) Utazó udvar:

első embere a rajnai palotagróf

az írásbeli ügyintézésért a kancellár felel

királyi tanács

E) Birodalmi Gyűlés (Reichstag):

Előzmény: a királyi tanácsra a 12. századtól meghívót

kapnak a nemesek és birodalmi városok képviselői

Az újkorra rögzül három kollégiumból álló felépítése:

Választófejedelmek

Világi fejedelmek és egyházi méltóságok (birodalmi grófok,

birodalmi szabad urak, birodalmi prelátusok)

Városok (1594-ben 14 rajnai és 37 svábföldi város)

Császári összehívás alapján ülésezett, javaslatot az

uralkodó és a kollégiumok tehettek, döntéshez

mindhárom kollégium hozzájárulása kellett.

A Reichstag ülése 1640-ben, Regensburgban (Matthäus Merian)

Forrás: http://de.wikipedia.org/w/index.php?title=Datei:1640_sitzung-des-immerwaehrenden-

reichstags-regensburg-stich-merian_1-1560x1100.jpg&filetimestamp=20050706122512

3. Területi hatalom:

A) Fejedelmek – tartományurak:

Pénzverés, vámszedés

Saját hivatalszervezet

Bírói hatalom

(Elvben a császártól eredő jogosítványok, de ennek gyakorlati jelentősége nincs.)

B) Tartományi rendi gyűlések (Landtag):

Kuriális rendben, társadalmi csoportonként képviseltetik magukat (grófok + szabad urak, nemesek, felsőpapság, városok, parasztok külön üléseznek)

7. tétel: A középkori angol alkotmány 1. Előzmények:

Kelta törzsi államok

Római Birodalom (Kr. u. 1-2. sz.: Britannia Superior, Britannia Inferior provinciák)

A római uralmat követőn törzsi királyságok (angolszász heptarchia: Kent, Essex, Wessex, Sussex, Kelet-Anglia, Mercia, Northumbria)

Viking majd dán hódítás (9-10. sz.)

A törzsi királyságokban:

Királyi családból választott uralkodó

Witan-gyűlés (bölcsek tanácsa) – törvényalkotás, királyválasztás

Századkerület (hundred) – katonai, adózási, igazságszolgáltatási funkció

Grófság (shire) – több századból álló területi egység az earldorman elnöklete alatt

Az angolszász heptarchia, forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/File:Anglo-Saxon_Heptarchy.jpg

2. Normann hódítás – erős központi hatalom kialakítása

A) Trónutódlási küzdelmek után 1066-ban a normann I.

(Hódító) Vilmos lép trónra

B) Az ország földjét saját tulajdonaként kezeli

1086-os salisbury gyűlés (minden hűbéres közvetlenül a

királynak tartozik hűséggel, birtokméret függvényében

megállapított fegyveres egységgel köteles szolgálni vagy

pajzspénzt köteles fizetni)

Domesday Book (a földbirtokok és becslés szerinti

jövedelmük nyilvántartása)

Hűbérbirtokokat nem nagy tömbökben adományoz

Nem alakul ki hűbéri lánc

C) A normann királyság berendezkedése:

Központi hatalom:

Curia regis (később: magnum consilium): Anglia előkelőinek gyűlése, királyi meghívó alapján, tanácsadó, főbenjáró ügyekben ítélkező szerv

A 12. századtól differenciálódó központi hivatalok, pl. kancellária, Exchequer (kincstár, a területi igazgatási egységek ellenőrzője)

Központi bíróságok: Csillagkamara (Star Chamber), Kincstári Bíróság (Exchequer of Pleas), Polgári Bíróság (Common Pleas), Királyi Tábla (King’s Bench)

3. A Magna Charta Libertatum (1215)

A) Előzmények:

Politikai feszültségek a központi hatalom és a

nagybirtokosok között

Társadalmi változásokból eredő elégedetlenség,

növekvő adóterhek

I. (Földnélküli) János elveszti a kontinensen lévő

birtokainak jórészét, újabb adókból finanszírozná

visszaszerző harcait; idegeneket ültet a

köztisztségekbe, birtokokat és várakat rekvirál el,

összekülönbözik a pápával (III. Incével)

B) A Magna Charta főbb rendelkezései:

Adót kivetni főszabályként csak a Magnum Consilium hozzájárulásával lehet (a napirendet is tartalmazó meghívó alapján döntenek)

Személyes szabadság biztosítása: szabad embert elfogni, bebörtönözni, jogaitól, birtokaitól megfosztani csak a vele azonos állásúak által hozott törvényes ítélet vagy az ország törvénye szerint lehet

A kereskedelem szabadságának biztosítása: egységes mértékrendszer, békeidőben szabad be- és kiutazás

Ellenállási záradék: 25 fős bárói tanács ellenőrzi a jogok betartását, orvosolatlan sérelem esetén országos ellenállást hirdethetnek

4. A parlament kialakulása:

I. (Földnélküli) János halála után a bárók fiának, a kiskorú III. Henrik uralmát ismerik el

A) Oxfordi Províziók (1258):

A bárók és a király megbízottai által választott tanácsosok hozzájárulása nélkül a király fontos ügyben nem hozhat döntést

A tanácsosok évente legalább három alkalommal parlamenten határoznak a legfőbb ügyekben (főtisztviselők megválasztása, panaszok kivizsgálása)

A király uralkodik, de nem kormányoz! (Csak rövid távon érvényesül ekkor.)

B) A Monfort-parlament:

A bárók és a király közti konfliktust IX. (Szent) Lajos

francia király döntőbíróként III. Henrik javára dönti el

1264-ben (semmisnek nyilvánítja a províziókat)

A bárók azonban Simon de Monfort vezetésével

fegyvert fognak, az uralkodót egy háromtagú

bizottság alá rendelik

Simon de Monfort az új kormányzati rend

jóváhagyása végett parlamentre hívja a grófsági

lovagok képviselőit és a királyi városok küldötteit

(Monfort-parlament, 1264-65)

C) A parlamenti forma megszilárdulása:

1295-re a Monfort-parlamentnél alkalmazott forma (a

grófságok és városok követei 2-2 fővel) és a gyűlés

képviseleti jellege megszilárdul (egy kamarában 49 lord

és 292 grófsági/városi képviselő)

Még elsősorban nem döntéshozó, inkább az uralkodó

tájékozódási-tájékoztatási lehetőségét szolgálja

A lényeges újdonság: hivatkozási alappá válik, hogy a

parlamentben a korona vazallusai mellett helyük van a

kisnemesség és a városok képviselőinek

Később ehhez járul a rendkívüli adók megszavazásának

joga

Utóbb kétkamarás szisztéma alakul ki:

Lordok Háza (House of Lords): világi és egyházi

előkelők, mint földes- és hűbérurak

Közösségek Háza (House of Commons): a grófsági

lovagok és a városi polgárok képviselői