-
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi kar
DOKTORI DISSZERTÁCIÓ
Timár Lõrinc
A római domus-típus elterjedése Galliában
Történelemtudományi Doktori Iskola
Dr. Gergely Jenõ egyetemi tanár, a Doktori Iskola vezetõje
Régészet Program
Dr. Szabó Miklós egyetemi tanár, programvezetõ
A bizottság tagjai és tudományos fokozatuk:
Dr. Borhy László DSc., elnök
Dr. Török László CMHAS., bíráló
Dr. Gabler Dénes DSc., bíráló
Dr. Kalla Gábor PhD., titkár
Dr. Csornay Boldizsár PhD., tag
Dr. Bartus Dávid PhD., tag
Dr. Szabó Gábor PhD., tag
Témavezetõ: Dr. Szabó Miklós MHAS, egyetemi tanár
Budapest, 2008
-
2
Jelen disszertáció célja a római kori galliai provinciális
lakóházépítészet elsõ korszakának
áttekintése. Ez a korszak a – mint az alábbiakban látni fogjuk –
a Kr.e.I. században kezdõdik,
s valamikor a Kr.u. I. század második felében végzõdik. Mivel a
római domus-típus
elterjedését kíséreljük meg felmérni, ezért megállunk azon a
ponton, ahol az elterjedés véget
ért és csak a szükségesnek vélt mértékben foglalkozunk a késõbbi
építési periódusokkal.
Kronológiai szempontból a Flavius-korban lett volna célszerû
meghúznunk a határvonalat,
mivel a pompeii épületekkel való összehasonlítás lehetõsége
addig biztosított, de ezt a
határvonalat néhányszor átlépjük, amikor valamilyen építészeti
részlet megértéséhez szükség
van rá.
Az alábbiakban Gallia alatt a Tres Galliae területét értjük,
vagyis a kifejezést nem földrajzi
értelemben használjuk.
A galliai házakat az épületkatalógusban (0. fejezet) és az
alábbiakban a 42. oldalon
található összefoglaló táblázatban összesítettük. Az egyes
házakra a szövegben az
épületkatalógusban adott sorszámukkal fogunk hivatkozni, de ahol
van rá lehetõség, kiírjuk a
teljes elnevezésüket is. Ahol nincsenek jelölve a
mértékegységek, ott természetesen méter és
négyzetméter értendõ.
A disszertáció részét képezi a mellékelt 1. tervlap, amelyen az
összes katalogizált galliai
ház megtalálható, azonos léptékben, azonos tájolással. A házak
elnevezéseit általában nem
fordítottuk le, egyrészt a francia nyelvû szakirodalomban való
visszakeresés megkönnyítése
érdekében, másrészt, mert a külföldi szakirodalomban is az
eredeti nevet szokás megadni –
hasonlóan a pompeii háznevekhez.
-
3
Tartalomjegyzék
1. Kutatástörténeti áttekintés
..........................................................................................
6
2. Alapfogalmak
meghatározása...................................................................................
12
2.1. A domus háztípus meghatározása, az altípusok elkülönítése
................................. 12
2.2. Az épülettípus egyes helyiségeinek elnevezése, az
azonosíthatóság kérdései ........ 15
2.3. A helyiségek funkcionális
értelmezése..................................................................
22
3. Az elõzmények áttekintése
.......................................................................................
23
3.1. A helyi
elõzmények..............................................................................................
23
3.2. A domus háztípus
Itáliában...................................................................................
30
4. Az itáliai és a galliai provinciális lakóházépítészet
alaprajzi tipológiájának
összehasonlító vizsgálata
.....................................................................................................
39
4.1. A kutatási lehetõségek
áttekintése.........................................................................
39
4.2. Alaprajzi részletek
elemzése.................................................................................
43
4.2.1. Kerti medence (piscina)
....................................................................................
43
4.2.2. T-atrium és
T-helyiség......................................................................................
45
4.2.3. A bejárati
csarnok.............................................................................................
46
4.2.4. Széles vestibulum
.............................................................................................
47
4.2.5. Atrium
tetrastylum............................................................................................
47
4.2.6. Peristylium
rhodiacum......................................................................................
48
4.2.7. Szimmetrikus tablinum- és oecusfront
..............................................................
48
4.2.8. Lineáris helyiségsor
..........................................................................................
48
4.2.9. Atriummal párhuzamos folyosók
......................................................................
51
4.2.10. Atriumra merõleges
folyosók............................................................................
52
4.2.11. L-alakú
folyosó.................................................................................................
54
5. Az
épülettípusok.......................................................................................................
55
5.1. A vitruviusi domus
...............................................................................................
55
5.2. A
mini-atriumházak..............................................................................................
56
-
4
5.3. A
peristyliumházak...............................................................................................
57
5.4. Atipikus alaprajzú
házak.......................................................................................
63
5.5. Villák
...................................................................................................................
64
5.6. Paloták
.................................................................................................................
66
6. Statitisztikai elemzések
............................................................................................
69
7. Az építési fázisok
vizsgálata.....................................................................................
74
7.1. Fréjus, Place Formigé
...........................................................................................
74
7.2.
Saint-Romain-en-Gal............................................................................................
75
7.3.
Vaison-la-Romaine...............................................................................................
76
8. Kronológiai értékelés
...............................................................................................
77
8.1. Összehasonlítás a pompeii
lakóházakkal...............................................................
79
9. Értékelés
..................................................................................................................
80
10. A beépítési rendszer hatása az alaprajzi elrendezésre
............................................ 81
11. Az épületszobrászati elemek stilisztikai vizsgálata és
rendszerezése ..................... 87
11.1. Korinthosi oszlopfõk
............................................................................................
87
11.2. Kompozit oszlopfõk
.............................................................................................
89
11.3. Toszkán
oszlopfõk................................................................................................
90
11.4. Oszlopbázisok
......................................................................................................
91
11.5. Növényi ornamentika
...........................................................................................
94
11.6. További kõfaragványok
........................................................................................
96
11.7. Impluviumok
........................................................................................................
97
11.8.
Kõasztalok............................................................................................................
97
11.9. Kútgyûrûk
............................................................................................................
98
11.10. Esettanulmányok
..............................................................................................
98
11.11. Építéstechnológiai
kérdések............................................................................
100
11.12.
Következtetések..............................................................................................
104
-
5
12. A maradványok értelmezése
...............................................................................
105
12.1. A római épülettervezés
.......................................................................................
107
13. Összefoglalás
.....................................................................................................
114
14.
Bibliographia......................................................................................................
121
15. Épületkatalógus
..................................................................................................
148
-
6
1. Kutatástörténeti áttekintés
A római város- és lakóházépítészet kutatásának elsõ fázisára a
rendszertelen ásatás és
gyûjtés jellemzõ, amely kiegészült a XVII.-XIX. századi épület-
és erõdítménybontási
munkálatok során tett megfigyelésekkel. Ennek a korszaknak
jellemzõ alakja volt az Aix-en-
Province-i Nicholas-Claude Fabri de Peiresc (1580-1637), akinek
univerzális érdeklõdési köre
a régészeti tárgyak mellett kiterjedt annak a városnak a
történetére is, amelyben lakott és
ennek kapcsán jelentõs gyûjtõmunkát is végzett1.
A római lakóházépítészet rendszeres kutatásának kezdetei a
XVIII. század második felében
keresendõek. Ugyan a római épületek iránti tudományos érdeklõdés
a XVI. században
megkezdõdött, Vitruvius mûvének újrafelfedezése és nyomtatásban
való kiadása nyomán
(elõször 1487 körül2), a döntõ állomásokat mégis Pompeii
újrafelfedezése (1748), a
rendszeres ásatások megkezdése (1756) és az elsõ összefoglaló
publikációk megjelenése
jelentették3. A legkorábbi használható publikáció F. Mazois
könyve (Les Ruines de Pompéi
vol. I-IV, Paris, 1824-38), amely sok olyan megfigyelést
tartalmaz, amely azóta elpusztult
vagy túlrestaurált épületekre vonatkozik. A kutatástörténet
áttekintése kapcsán érdemes
röviden kitérni F. Mazois egyik mûvére, amely mai szemmel nézve
tudományos
ismeretterjesztõ mûnek tekinthetõ. A terjedelmes címû könyv (Le
palais de Scaurus ou
description d’une maison romaine – fragment d’un voyage de
Mérovir • Rome vers la fin de
la République)4 valójában antik források és a korai pompeii
ásatások eredményei alapján írt
fiktív levélregény, de a lábjegyzeteken keresztül követhetõek a
mû tudományos alapjai is5.
Jelen tanulmány keretein belül azért ismertetjük röviden, mert a
tárgyául szolgáló római
lakóház maradványait sikerült a közelmúltban feltárni6. Csak egy
példát ragadtunk ki a
1 Atlas 1996 p. 9-12, mûvének kiadása: Nicolas Claude Fabri de
Peiresc - Histoire abrégée de Provence, édité
par Archives du Sud, Aubanel, 19822 Fensterbusch 1991 p.133 A
korai pompeii kutatástörténet: Overbeck, Mau 1884, 4. fejezet.4
Elsõ kiadás 1819, itt az 1869-es negyedik kiadást használjuk.5
Mazois saját pompeii megfigyeléseire hivatkozik, lásd lentebb.6
Gros 2001 p. 75. A ház közvetlenül a Via Sacra mellett, a Palatinus
lábánál fekszik, és Plinius leírásából
-
7
könyvbõl: a Mazois-féle (1. ábra) és az ásatási alaprajzok (2.
ábra) összehasonlítása rendkívül
tanulságos. Bár Mazois is nagyjából meg tudta határozni domus
tényleges helyét, sõt az insula
alakjáról is a valóságoshoz közelítõ elképzelései voltak7, mégis
teljesen más az általa
rekonstruált ház, mint a feltárt. Az ásatási alaprajzok a
Mazois-féle alaprajz F és I jelû
részeinek felelnek meg. A valóságban az I-vel jelölt ergastulum
az alagsorban helyezkedett el8
és az F jelû atrium alépítményét képezte. Az atrium Mazois-féle
alaprajza hasonlít az
eredetire, az ergastulum azonban jelentõsen eltér a
ténylegestõl. Ez az összehasonlítás jól
tükrözi azokat a nehézségeket, amelyek azokkal a
rekonstrukciókkal járnak, amelyek antik
leírásokon alapulnak. Ennek alapján felmérhetõek azok a
nehézségek, amelyekkel a
lakóházépítészet kutatásának kezdeti stádiumaiban szembe kellett
nézni.
1. ábra: domus Aemilii Scaurii alaprajza Mazois szerint (Mazois
1869, pl. 2)
megtudhatjuk, hogy 14.800.000 sestertiusért cserélt gazdát Kr.e.
52-ben (NH XXXVI, 1).7 V.ö. Mazois 1869, p. 18, 3. lábjegyzet8
Mazois az ergastulumot a konyha és kiszolgáló részek mellett
képzelte el (op. cit. p.188).
-
8
2. ábra: domus Aemilii Scaurii alsó szintje az ergastulummal és
az atrium az ergastulum fölötti szinten,
Gros 2001, p.75, fig. 64 és 65
Az itáliai kutatásokkal párhuzamosan Franciaországban is
történtek feltárások: 1821-tõl
rendszeres ásatások folynak Alba területén9, az 1840-es évek
elsõ felében Rouard nagy
felületeken kutatja Aix-en-Province domusait10, de a régebbi
ásatások során nagyon sok
esetben egyáltalán nem készült dokumentáció vagy elkallódott11,
s a publikációk egy része
kifejezetten félrevezetõ12. Jellemzõ, hogy A. Février 1973-ban
írt cikkében13 nagyon sok antik
forrásra hivatkozik és viszonylag kevés ásatás publikációjára.
Az ellenõrzõ ásatásokra
általában kevés lehetõség van, hiszen a korábbi feltárások
nagyon nagy pusztítással jártak, s
ráadásul az egykori római települések között ritka az, amelyik
nem lakott az ókor óta
folyamatosan. A középkori és ezáltal a városközpontok mai
beépítése nagyon gyakran az
ókori szerves folytatása, ami azt eredményezi, hogy épületbontás
nélkül nem lehet ásatást
folytatni (3. ábra). A folytonosság egyik szélsõséges példája az
Aix-en-Provence-i
Archev•ché udvara, amelynek funkciója a római kor óta
változatlan: eredetileg egy domus
(valószínûleg fedetlen) központi helyisége volt. Az azóta eltelt
évszázadok folyamán nemcsak
a domus, hanem az egész insula beépítési rendszere megmaradt (4.
ábra).
9 Atlas 1996 p. 6610 Rouard 1841, 1842, 184411 Jó példa erre
Sautel lyoni kanonok Vaison-la-Romaine-i tevékenysége. 12 V.ö. a
lyoni ún. Cybele-szentély, Desbat 199813 Février 1973
-
9
3. ábra: Senlis római kori és mai úthálózata, Bedon et al. 1988
p.7
4. ábra: Aix-en-Province antik városközpontja az I. sz. végén és
a XII. században (vékony vonallal a
jelenlegi épületek körvonala), Fixot et al. 1986 p. 207. fig. 13
és p. 246 fig. 44
A pompeii ásatások történetében a következõ mérföldkõ G.
Fiorelli 1861-ben történt
ásatásvezetõi kinevezése volt, amelyen következményeképpen
megteremtõdtek az ásatások
tudományos feltételei, legalábbis a kor színvonalán. Ennek a
korszaknak az eredménye J.
Overbeck négy kiadást megért könyve14 amely egyéb adatok
hiányában sok esetben
megkerülhetetlen mûnek bizonyult. Az építészeti összefoglalások
között meg kell említeni A.
Mau tevékenységét is15, aki egyben a pompeii falfestészet
periodizációjának alapjait is
lefektette16. A XX. század elsõ felében A. Maiuri munkásságát
kell kiemelni, aki hosszú
14 A legrészletesebb kiadás: Overbeck, Mau 188415 Mau 190816 Mau
1882
-
10
fõfelügyelõsége alatt nemcsak újabb épületeket tárt fel17, hanem
igyekezett a körvonalazódó
régészeti problémákat is körüljárni.
A pompeii kutatás fontos állomása volt a dekorációs elemek
összegyûjtése18, egyáltalán a
városalaprajz tisztázása és térképi összeállítása19, valamint az
egyes lakóházak felmérése,
katalogizálása20 és publikációja a Häuser in Pompeji sorozat
keretében. Mivel ezek a
felmérések rendkívül részletesek és idõigényesek, ezért elõször
a valamilyen szempontból
fontos épületeket kezdték el feldolgozni21. Ezzel párhuzamosan
modern építészeti
összefoglalások is készültek, amelyek közül L. Richardson22,
J.-A. Dickmann23 és F. Pirson24
könyveit érdemes elsõsorban kiemelni. Az utóbbi két mû
megkerülhetetlen a további kutatás
szempontjából: az összes vonatkozó elõzmény összefoglalását
jelentik. A lakóházépítészet
szociológiai vonatkozásait a korábbi próbálkozások után25 A.
Wallace-Hadrill26 dolgozta fel.
A korábbi (építõanyagokon és falazási módszereken alapuló)
pompeii kronológia27 régészeti
módszerekkel való elenõrzése ugyan már korábban is napirenden
volt, mégis az õ nevéhez
fûzõdik a kiegészítõ mélyásatások szükségességének
bizonyítása28.
A galliai kutatás a XX. század elsõ felében felélénkült, de
színvonaluk nem sokat javult az
elõzõekhez képest. Sok lelõhelyen évtizedekig folytak úgy
ásatások, hogy az eredményeket
nem publikálták kielégítõ mértékben vagy a dokumentáció a
késõbbiekben elveszett. Vaison-
la-Romaine-ben J. Sautel kanonok 1907 és 1955 között hatalmas
felületen végzett
feltárásokat, de az általa közreadott publikációk29 rengeteg
tévedést tartalmaznak. A
17 Pl. a Villa dei Misteri-t vagy a Casa del Menandro-t, Maiuri
1931 és Maiuri 193318 Pernice 193819 Corpus Topographicum
Pompeianum, II-V, 1979-84 illetve Eschebach 1993 térképmelléklete20
Eschebach 1970 és Eschebach 199321 Pompeii és Herculaneum
kutatásának alapvetõ kérdése a házak pontos dokumentációja, amelyet
újabban
térinformatikai módszerek segítségével próbálnak megoldani: l.
Varone 2005.22 Richardson 198823 Dickmann 199924 Pirson 199925
Például: Packer 197526 Wallace-Hadrill 199427 Richardson 1988 p.
369-38128 Fulford, Wallace-Hadrill 1998 és Wallace-Hadrill 200529
Szerencsére megelégedett a föld kilapátoltatásával és megállt a
legfelsõ padlószinteken. Ezzel együtt hatalmas
-
11
feltárásokat tovább folytató A. Dumoulin és H. Rolland, volt,
hogy semmiféle dokumentációt
sem hagyott az utókorra30. Glanum területén az ásatások korai
szakaszában (1921-38)
megelégedtek a föld kilapátolásával és fényképek készítésével, s
az amúgy is kevés
dokumentáció egy része el is veszett. Gyakran a meghatározónak
vélt strukturális elemek (pl.
mozaikpadló) feltárása volt az elsõdleges cél, s volt, hogy a 2.
világháború elõtti ásatásokon
lebontották az „oda nem illõ” falszakaszokat. H. Rolland
ásatásai 1939 és 1956 között már
valamivel tudományosabban folytak31.
Szerencsére az 1970-es évektõl kezdve nagyon jó színvonalúak az
ásatások, problémát csak
a publikációk hiánya jelent. A Saint-Romain-en-Gal-i házak közül
például csak egyrõl készült
igényes, önálló publikáció32, a többi esetében csak elõzetes
jelentések jelentek meg. A régebbi
ásatások kontrollja sokszor meglepõ eredményeket hozott33.
A hiányokat pótlandó jelent meg 1996-ban a La maison urbaine
d’époque romaine en Gaule
narbonnaise et dans les provinces voisines címû –
konferenciakötetként kiadott -
összefoglalás34. Az épületjegyzékben35 az alaprajzok (egyébként
nem teljes) összegyûjtésén
kívül rövid leírásokat és statisztikai elemzésekhez is
felhasználható egységesített katalógust is
találunk. Ugyancsak fontos összefoglalás P. Gros könyve36, amely
tágabb összefüggésében
tárgyalja a galliai lakóházak fejlõdését.
A galliai lakóházépítészet kutatásában több irányvonal
figyelhetõ meg. Az elsõ a
Mediterraneum partvidékének és az azzal kapcsolatban álló belsõ
zónák építészetének
kutatása. A második a romanizáció elterjedésének a vizsgálata,
amely szoros kapcsolatban áll
az elõzõ problémakörrel, lévén, hogy a hasonló útvonalakat
követ. A harmadik a provinciális
házépítészet jellegezetes helyi vonásainak kialakulása, ami
éppúgy magába foglalja az
épületdekoráció, mint az alaprajzi elrendezés változásainak
tanulmányozását. Külön
károkat okozott. 30 Bellet et al. 1990 p.7131 Atlas 1996 p.
281-28332 Desbat et al. 199433 Pl. Vaison-la-Romaine: Goudineau
1979, Lyon: Desbat 1998 34 Borgard 199635 Atlas 199636 Gros
2001
-
12
problémakört képeznek a II.-IV. századi épületek (ezek az
erõsödõ társadalmi
differenciálódásnak megfelelõen az igényes, nagyméretû városi
házak, villák és az
egyszerûbb házak kontrasztját jelentik), a vidék és a
kistelepülések, valamint természetesen az
urbanizáció kutatása, mely utóbbi az összes irányvonalat
összefogja.
2. Alapfogalmak meghatározása
A domus háztípus meghatározása, az altípusok elkülönítése
Az alaprajzi értékelés elsõ lépése tehát a típusok (vagyis
épületalaprajzok) elemzése. Mivel
az egyes típusoknak elnevezést kell adnunk, ezért mindenképpen
át kell tekintenünk a
fennmaradt antik valamint a szakirodalomban használatos
elnevezéseket.
A latin nyelvben a lakás céljára szolgáló épületek és
épületrészek elnevezésére több
kifejezés is volt. Antik forrásainkban a lakóházakat domusnak
vagy insulának hívják, emellett
használatos a taberna, pergula, cenaculum, hospitium és a
cryptae kifejezés is. A domus
elnevezés kifejezetten házat jelent, vagyis egy- vagy kétszintes
lakóházat, míg az insula ebben
az értelmében többszintes bérházakra vonatkozik37, így a
továbbiakban a szónak ezzel a
jelentésével nem foglalkozunk. A többi kifejezés egyértelmûen
lakás céljára szolgáló
helyiséget vagy helyiségeket jelent, vagyis nem egész épületet,
ennek megfelelõen egy domus
tulajdonlása vagy bérlése a római társadalom csak bizonyos
hányadának állhatott módjában,
amit jól tükröz többek között a Satyricon egyik mondata: C.
Pompeius Diogenes ex kalendis
Iuliis cenaculum locat, ipse enim domus emit38. Az antik szerzõk
a domus kifejezést hasonló
értelemben használják, s Vitruvius a domust mint épülettípust
részletesen le is írja. A többi
felsorolt kifejezés közül a taberna a legtágabb értelmû,
építészeti értelemben utcára nyíló
helyiséget vagy bérleményt jelent, pontosabb funkció
meghatározása nélkül. A hospitium nem
építészeti fogalom, hanem mindenfajta bérlemény jogi
összefoglaló neve. A pergula és a
cenaculum ebben az összefüggésben egyaránt utcai bejáratú
emeleti helyiséget jelent, míg a
37 Pirson 1999, p. 2138 Petronius 38,10
-
13
cryptae-nek a teraszon álló ház alsó, földdel érintkezõ
(szuterén) szintjét nevezték39.
A fentiekbõl következik, hogy funkcionális szempontból a taberna
elnevezés egyfajta
gyûjtõfogalom is, amely a pergula, cenaculum, hospitium és a
crypta, mint egyszerû
lakóhelyiségek mellett még a kisebb mûhelyeket és kereskedelmi
egységeket vagy mindezek
keverékét is jelenthette40. A taberna ennek megfelelõen úgy
definiálható, mint olyan egy vagy
több helyiségbõl álló, kisméretû ingatlan, reprezentatív
helyiségek (atrium, alae, peristylium)
nélkül41, amely nem képez önálló épületet.
A domusok – amelyeket a középrétegek és az arisztokrácia
lakóházaiként határozhatunk
meg a fentiek alapján42 - alaprajzait Vitruvius mûvében (amely
nyilvánvalóan igényes olvasók
számára készült43) két csoportba sorolja: a római lakóházak
(Vitr.VI.3.) és a görög lakóházak
(Vitr.VI.7.) csoportjaiba. A leírásokból értesülhetünk arról,
hogy a római és a görög
domusnak milyen nevû helyiségei vannak és mi a különbség a kettõ
között. A római domus
esetében még a helyiségek méreteit is megadja, ami alapján az
épület nagy része
rekonstruálható44. A görög lakóház leírásában Vitruvius
viszonylag kevés kifejezést idéz
görögül leírva, ami arra utal, hogy – amennyiben nem a
kódexmásolók írták át latinra azokat –
sok görög eredetû építészeti kifejezés már meghonosodott a latin
nyelvben a császárkor
elején45.
Ha a vitruviusi definíciókat összehasonlítjuk a régészeti
leletekkel, azt látjuk, hogy a nála
szereplõ római domus-típus problémamentesen azonosítható: csak
Pompeiiben számtalan
39 Pirson 1999 p. 19-22 és p. 68-6940 A tényleges funkció
eldöntésére Pirson „lakhatósági vizsgálatot” javasol. Biztosan
lakóhelyiség az a taberna,
ahol ágyhely, lakószobára jellemzõ falfestmény, csatorna vagy
larariumnak helyet adó falfülke található (Pirson
1999, p. 53-54.). Természetesen egy ilyen vizsgálatot bármilyen
épület esetében elvégezhetõ.41 Gros 2001 p. 82-90, Clarke 1991
p.25, Vitruvius VI.5.1.42 A kérdéshez l. Wallace-Hadrill 1994 p.
105 ff43 Mint a praefatiokban megszólított Imperator Caesar. Több
helyen is kiderül, hogy az alsóbb néprétegek
épületeire jellemzõ olcsó és kevésbé tartós szerkezetek (pl.
opus craticium - II.8.20) vagy a reprezentatív
helyiségek nélküli lakóházak (VI.5.1.) csak érintõlegesen
kapcsolódnak a De architectura tárgyához.44 Nem csak az alaprajzot
adja meg, hanem pár helyiség magasságát is. A leírások értelmezését
lásd: Knell 1985
p. 145-16545 Az átvétel a peristyliumházak kialakulásával és a
hellénisztikus elemek villaépítészetben való megjelenésével
történhetett. Lásd: Mielsch 1987 p. 97-100
-
14
olyan ház van, amelyre teljesen ráillik a leírás46. A görög
lakóház leírása megfelel egy
bizonyos fajta hellénisztikus eredetû háztípusnak, amelynek a
legjobb példái Déloson
találhatóak47, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Délos már római
befolyás alatt állt, amikor
azokat építették. A délosi házaknál megjelenik az axialitás
illetve az alaprajzi szimmetriára
való törekvés, ami korábban nem volt jellemzõ: példaként
felhozható a pergamoni Attalos
palotája (5. ábra/A), amelynek az alaprajzi sémája azonos a
délosi maison au Trident-nel (B),
de az elõbbinél nem fedezhetõk fel az axialitásra utaló
jelek48.
5. ábra: Attalos palotája, Pergamon (A) és a maison de Trident,
Délos (B),
Wallace-Hadrill 1994 p.46 fig. 3.11 és 3.12
Van viszont egy problematikus dolog: a feltárt római lakóházak
egy részének nincs atriuma,
csak peristyliuma (ezért elvileg csak a vitruviusi görög
domus-típusnak felelhetnek meg),
ugyanakkor ezek a házak rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal,
mint a domusok: nagy
alapterületûek és vannak reprezentációra alkalmas helyiségeik. A
római domus-típus
definícióját így ki kell terjesztenünk erre a háztípusra is,
vagyis a Vitruvius-féle definíciót
kibõvítjük.
A római domus-típus két változatának modern elnevezése atriumház
és peristyliumház.
Feltehetõen a német szakirodalom volt a keletkezési közege ennek
a két kifejezésnek. Az
Atriumhaus (angolul: atrium house) és a Peristylhaus (peristyle
house) a mai régészeti
46 Pl. Casa di Salustio, Casa di Trebio Valente, Villa dei
Misterii, stb.47 Pl. maison des Comédiens, m. aux Frontons, m. au
Trident, m. aux Masques: Hoepfner, Schwandner 1994
p.293-297 és Tang 2005 p.237-25748 Wallace-Hadrill 1994 p.
45-46
-
15
irodalomban sokszor szerepel és nagyon gyakran háztípus és
épületrész elnevezéseként
egyaránt. Egy olyan domus esetében, ahol atrium és peristylium
egyaránt megtalálható, a két
kifejezést a peristyliumrész és az atriumrész elnevezéseként
alkalmazva úgy tûnhet, mintha
két különálló épület összeépítésérõl lenne szó, amit tovább
bonyolít az a tény, hogy a nagyobb
pompeii lakóházak ténylegesen két vagy akár több telek
összevonásával alakultak ki. A
továbbiakban terminus technicusként alkalmazzuk ezeket, s a
domusok két fõ csoportját
jelöljük velük.
Az épülettípus egyes helyiségeinek elnevezése, az
azonosíthatóság kérdései
A domus típus helyiségeinek elnevezései – mint már korábban
említettük – antik szerzõktõl
(legfõképpen Vitruviustól) származnak, s a régészeti leletekkel
való azonosításuk pedig
Mazois-nak és Overbeck-nek köszönhetõen a XIX. században
megtörtént49. A kezdeti
azonosítási próbálkozások együtt jártak a helyiségek korabeli
fogalmakkal való
értelmezésével is: így lett az atriumból például „Staats- und
Repräsentazionsraum50”. Az
ilyenfajta differenciált helyiséghasználat – legalábbis a Kr.u.
I. századig bezárólag – bizonyos
mértékben ismert volt a görög lakóházakban a nemek szerinti
elkülönítésen keresztül, de
idegen volt a római felfogástól51. A pompeii és herculaneumi
leletek tanúsága szerint nem
volt a helyiségeknek állandó berendezése52.
Itt röviden ki kell térni két problematikus részletre. Az elsõ,
hogy a helyiségek antik
elnevezései fõként valami tevékenységre és a berendezésre
utalnak (pl. cubiculum, triclinium,
tablinum)53, és nem a helyiség formájára vagy funkciójára. Ebbõl
következik a második
probléma: nem tudhatjuk, a domus helyiségeinek ténylegesen
milyen funkciója volt, mi volt
49 F. Mazois, La Maison de Scaurus, 1819. Ennek nyomán indult
meg az a próbálkozás, hogy meghatározzák a
„római standardház” alaprajzát (Overbeck, Mau 1884, p.251. Abb.
135.; Mau 1900, p.244. Abb. 134.). 50 Mau 1908 p. 26151
Wallace-Hadrill 1994 p. 8-1452 Leszámítva a nehéz klinéket.53 Az
egyes helyiségnevek etimológiai elemzését illetõen: Dickmann 1999,
p.23-48. A magyar szakirodalomban
kevésbé feltûnõ az antik helyiségnevek pontatlansága, mivel -
ellentétben az angolszász és a német gyakorlattal -
nem szokás azokat mai kifejezésekkel lefordítani.
-
16
egyáltalán a lakóhelyiségek használatának szociológiai
háttere54. A régészeti adatok alapján
elmondható, hogy a berendezésük alapján elnevezett helyiségek
funkciója nem határozható
meg. A cubiculum kifejezés például arra utal, hogy a helyiségben
feküdni szoktak (ubi
cubabant cubiculum – ubi cenabant cenaculum vocantur55), vagyis
egy ágynak be kell férnie.
Ez egy annyira általános feltétel, hogy minden helyiség megfelel
neki, amely mindkét
irányban 180-200 cm-nél nagyobb oldalhosszúságú. Ugyanakkor a
források kapcsán azt
látjuk, hogy minden elképzelhetõ tevékenység ûzhetõ egy
cubiculumban56. Hasonló
univerzális elnevezés a conclave és a cella, bár az utóbbi
inkább a rabszolgákkal kapcsolatos
helyiség57.
A balneum, latrina és culina kifejezések problémamentesnek
tekinthetõek, mivel ezeknek az
építészeti kilakítása és funkciója összefügg. A tablinum
egyszerûen felismerhetõ Vitruvius
alapján: az atrium hossztengelyében kell, hogy legyen, de
funkcióját tekintve bizonytalanok a
források58.
A cenaculum szó kettõs jelentésû: a korábban említett emeleti
bérlemény mellett – nevébõl
adódóan – lakomázó- vagy étkezõhelyiséget jelent. Az utóbbihoz
hasonló jelentésû a
triclinium is, bár a kifejezést használták a szabadban
felállított klinékre is59. A továbbiakban a
cenaculum kifejezést a nagyméretû reprezentatív helyiségek re
vonatkozóan használjuk.
Az oecus Vitruviusnál olyan helyiséget jelent, amely a
peristylium zónájában található és
valamilyen hellénisztikus elõképre visszavezethetõ
kialakítású60, különösen, hogy típusai
(oecus corithicus, o. aegypticus, o. cyzcenus, o. rhodiacus)
görög elnevezésûek. Az egyes
helyeken szereplõ hasonló kialakítású tricliniumok említése
(triclinium cyzecenum, triclinium
corinthium) arra utal, hogy azok berendezése és használati módja
megegyezhetett az
oecusokéval61. Az exedra a római auktoroknál olyan helyiséget
jelent, amely kerthez
54 Dickmann 1999, p. 41-48.55 Varro: De lingua latina 5, 16256
Dickmann 1999 p. 26-2957 Dickmann 1999 p. 24 és 2958 Dickmann 1999
p. 29 és különösen a 68. lábjegyzet59 A cenaculum elképzelhetõ,
hogy a császárkor elején megjelenõ gazdagon díszített helyiségekre
vonatkozik.
Dickmann 1999 p. 3060 Vitr. VI.3.8-11 és VI.7.361 Vitr. VI.7.3
és . VI.3.9
-
17
kapcsolódik, hosszoldalán széles nyílása van és székekkel
valamint klinékkel van
berendezve62. A diaeta kifejezés egyértelmûen helyiségcsoportra
vonatkozik, de pontosabban
nem határozható meg építészeti jelentése, s ráadásul a Kr.u. I.
század vége elõtt csak
szórványosan említik.
A peristylium (vagy peristylia) leginkább Varro és Vitruvius
mûveiben szerepel, érdekes
módon Plinius villaleírásaiból hiányzik. Úgy tûnik, hogy a
kifejezés nem honosodott meg
teljesen a latin nyelvben és sokszor az ambulatio illetve a
porticus szavakat használják
szinonímájaként. Vitruviustól tudjuk, hogy négy oldalán
oszlopsorral – vagyis porticusszal -
körülvett udvart jelent. Eredete – a palaestrához hasonlóan – a
hellénisztikus
középületépítészetben keresendõ63.
Az atrium elnevezés fõként Varro és Vitruvius alapján
értelmezhetõ64, leírásuk alapján
megfelel az itáliai házak bejárati csarnokának, amely egyben az
épületrész központi helyisége.
Az atriummal kapcsolatosan több probléma is van. Az elsõ a
helyiség eredetének kérdése:
ugyan Vitruviustól tudjuk, hogy nem görög eredetû65, amit Varro
(egyébként hibás)
nyelvészeti levezetéssel is alátámaszt66, s a leggyakrabban
használt „atrium tuscanicum”
elnevezés alapján egyenesen biztosnak tûnik etruszk eredete,
mégis szükséges volt a fentiek
régészeti kontrollja. Az etruszk lakóház- és sírépítészet
alapján igazolható az etruszk eredet67,
s az is, hogy az atriumos lakóházak már a Kr.e. V. században
megjelennek Itáliában, pl.
Marzabotto, Acquarossa vagy Rosella városokban68. A legutóbbi
adatok szerint Pompeiiben
is legalább a Kr.e. IV. századtól jelen vannak az
atriumházak69.
Az eredetkérdésnek van építészeti része is: két fõ elmélet
létezik az atrium keletkezésének
magyarázatára. Az egyik elmélet szerint az atrium eredetileg
udvar volt és késõbb fedték le70,
62 Dickmann 1999 p. 34, Vitruvius leír egy hellénisztikus
változatot :VI.7.3-463 Vitr. VI.7.3 és Dickmann 1999 p. 35-3764
Varro: De lingua latina 5,161 és Vitr. VI.3.1; VI.5.165 Vitr.
VI.1.66 De lingua latina 5.16167 Boethius 1978 p. 85-9468 Gros 2001
p. 34-38, Nielsen 1997, Mansuelli 196369 de Haan et al. 2005,
összefoglalás: p. 253-25570 A cosai házak alapján, v.ö. Brown 1980
p. 63-66 és fig. 81-83
-
18
míg a másik elmélet szerint egy fedett épületegységet osztottak
egyre több részre71 és annak
központi helyisége az atrium72. Azért fontos ennek eldöntése,
mert ez alapján lehet értelmezni
azokat a – jellemzõen kis méretû – házakat, amelyekben nincs
atrium, csak egy központi
helyzetû közlekedõ helyiség. Az atrium jelentésének elemzése
kapcsán világossá vált, hogy az
atrium kifejezés nemcsak közlekedõt, hanem egyben reprezentatív
helyiséget is jelent73, míg a
cavum aedium sokkal általánosabb jelentésû74. Az utóbbihoz
hasonló jelentésû a medianum
is, bár ez utóbbi biztosan olyan helyiségre értendõ, amely
építészeti kialakítását tekintve
egyáltalán nem hasonlít az atriumhoz75, míg a cavum aedium az
atrium szinonímájának is
tekinthetõ.
A második problémakör az atriumok tipológiája. Ugyan Vitruvius
ötféle atriumot is
megad, úgyis mint: displuviatum, testitudinatum, tuscanicum,
tetrastylon és corinthium76,
ezeknek az azonosítása nem mindig egyszerû feladat77. Az atrium
displuviatum és tuscanicum
közti különbség – mivel a tetõszerkezet és rendszerint a falak
is elpusztultak - régészetileg
talán csak az impluviumok különbözõ mélységén keresztül fogható
meg78.
Az atrium testitudinatum Pompeiiben azonosítható: azok a pompeii
atriumok, amelyeknek a
szélessége nagyobb, mint a mélysége és nincsenek mellettük
oldalsó helyiségek, nagyon nagy
valószínûséggel ilyenek79. Az atrium tetrastylum ugyancsak
egyszerûen azonosítható, de az
atrium corinthicum végeredményben a peristyliummal azonos,
hacsak nem olyan építészeti
kialakításra gondolunk, mint az oecus corithicus esetében.
A reprezentatív és egyéb (pl. kiszolgáló) helyiségek azonosítása
azért fontos, mert csak azok
alapján lehet a domus használatát, a helyiségkapcsolatok
jelentõségét feltérképezni. Az
71 Ami a korai etruszk sírok alapján logikus lenne, v.ö. Tomba
dei Volumni, Boethius 1979 p. 80 fig. 7272 Richardson 1988 p.
382-38373 Gross 2001 p. 24-25, Dickmann 1999 p. 49-5274 Dickmann
1999 p. 37-3975 Richardson 1988 p. 23176 Vitr. VI.3.1-377
Richardson 1988 p. 386-38778 Az atrium displuviatum létezése ezzel
együtt bizonyítottnak tekinthetõ, pl. a Tomba dei Mercareccia
etruszk
sír is azt utánozza: Boethius 1979 p. 90 fig. 8979 de Haan et
al. 2005 p. 255
-
19
alábbiakban látni fogjuk, hogy vannak építészetileg megfogható
helyiségcsoportok, alaprajzi
részletek, de azoknak a valódi funkciója ismeretlen.
Ennek folyománya, hogy a domus „minõsége” - Wallace-Hadrill
szóhasználatában „grand /
humble probléma”80 - nem határozható meg egyértelmûen. Erre jó
példa az ún. „mini-atrium-
house”81 fogalma, ami az olyan kisméretû, szegényes díszítésû
atriumházat jelentene,
amelyben megtalálható az atrium, ala és a tablinum (pl. Casa del
Principe di Napoli, VI, 15, 7-
8), de nem alkalmas „reprezentációra”. Azt azonban, hogy létezik
olyan határvonal, amely
mentén meg lehetne különböztetni a „reprezentatív” és a „nem
reprezentatív” atriumházakat,
kritikával kell fogadni, mivel Vitruvius állítása szerint akinek
nincs rá szüksége, annak nem
kell „magnifica vestibula nec tablina neque atria”82, vagyis
ezek az épületek mindenképpen a
domus kategóriába tartoznak. A mini-atriumház kifejezést a
továbbiakban terminus
technicusként fogjuk használni, kizárólag építészeti
fogalomként: az egyszerû atriumházakat
értjük alatta, amelyek csak az atriumból és az azt körülvevõ
helyiségekbõl állnak.
Az atriumház alaprajzi kritériumait a régészeti azonosításhoz a
következõképpen lehet
összefoglalni: a legfontosabb az atrium vagy cava aedium
megléte, tehát az alaprajzon kell
lennie egy olyan, viszonylag nagyméretû fedett központi
helyiségnek83, amelybõl kisebb
helyiségek nyílnak, és lehetõség szerint az impluvium vagy a
vízelvezetés nyomai84
megtalálhatóak benne. Ha az atrium bejáratánál kétoldalt
megtalálható két cubiculum, illetve
ha ala is kapcsolódik hozzá, akkor az már biztosan azonosítható.
Az ala mint kifejezés csak
Vitruviusnál szerepel ebben az értelemben, s úgy tûnik, hogy
terminus technicusként
használja az atrium két kiszögellésére85. További feltétel, hogy
legyen egy atriumhoz
csatlakozó, tablinumként vagy tricliniumként meghatározható
helyiség is. Az atriumházakhoz
általában tartozik peristylium, de az azonosításnál figyelni
kell arra, hogy ha az alaprajz csak
részlegesen ismert, akkor a peristylium csak akkor tartozhat
atriumházhoz, ha megvan az
80 Wallace-Hadrill 1988 p.55. és Wallace-Hadrill 1994 p. 38 ff81
V.ö. Clarke 1991 p. 2582 Vitr. VI.5.1.83 Az atrium definíciójáról
valamint az atrium és a cava aedium fogalmak közötti különbségrõl
bõvebben:
Dickmann 1999, p. 49-52.
84 Az atrium testitudinatum esetében is kell lennie valamilyen
vízelvezetésnek (Vitr. VI.3.2.).85 Dickmann 1999 p. 38-39
-
20
atriumrész is. Az atrium mellett a másik jellemzõje az
atriumháznak az axialitás86. Ez a
hossztengely körüli szimmetria az egész épületre, vagy -
komplexebb lakóházaknál - gyakran
csak az atrium környezetére vonatkozik. Az is elõfordul, hogy
csak az atriumból nyíló ajtókat
helyezik el szimmetrikusan, míg a kapcsolódó helyiségek
különbözõ méretûek és eltérõ
funkciójúak.
Azért van szükség ilyen feltételrendszerre, mert vannak olyan
egyszerûbb épületek,
amelyeknek az alaprajza atriumház-részletre hasonlít, de
biztosan nem az87; illetve a
peristyliumházaknak is lehetnek olyan részletei, amelyek az
atriumházéra emlékeztetnek.
A peristyliumház fõ jellegzetessége, hogy nincs atriuma: a
központi helyisége peristylium,
s ahhoz kapcsolódik a többi helyiség (Vitruvius VI.7.)88. Az
olyan összetett alaprajzú épületek
esetében, mint a pompeii Casa del Fauno (VII,12,2/5)
beszélhetünk ugyan peristyliumrészrõl
és atriumrészrõl, de – mint a fentiekben már utaltunk rá - ez
nem jelenti azt, hogy az épület
két külön házból áll, hiszen van atriuma, tehát atriumház,
amelyhez peristylium tartozik.
A római peristylium (vagyis az atriumház peristyliumrészének)
elõképei – úgy tûnik – a
középületépítészetben keresendõk89. Ezzel ellentétes a
hellénisztikus peristyliumházak
kialakulása, amelyek követhetõnek tûnõ módon a pastas-házból
fejlõdtek ki90, a hellénisztikus
palotaépítészetet követve. A kettõ közti különbség építészetileg
úgy fogható meg, hogy míg a
palaestrák alaprajza egyszerû, általában egy reprezentatív
kialakítású helyiségük van (6.
ábra/1-2), addig a hellénisztikus palotákban a lakóházak összes
helyisége megtalálható91, a
86 A lakóépületeken belüli szimmetria fontosságának Vitruvius
egy külön fejezetet szentel (Vitr. VI.2.).
Bõvebben: Dickmann 1999, p. 69-73. Ezzel együtt nem mindig
valósul meg.87 Példaként megemlíthetõ a Bibracte közelében lévõ
Arleuf - Les Raviers-ban található, a Kr.u. II. században
épült B épület (L. Olivier, Le Haut-Morvan romain, Dijon,1983,
p.188.).88 A görög lakóházépítészet kapcsán kijelenti, hogy mivel a
görögöknek nincs szükségük atriumra, ezért nem is
építenek (Vitr. VI.7.1.), majd felsorolja a görög lakóház
részeit, mind a latin, mind a görög kifejezéseket
megadja (Vitr. VI.7.1-6.), hozzáfûzve, hogy ezek a kifejezések a
két nyelvben nem azonosak (Vitr. VI.7.5.).
Ezek alapján elkülöníthetõk a csak a római lakóházakra jellemzõ
helyiségek, de mindenképpen kritikával kell
kezelnünk a De Architecturának ezt a fejezetét, mivel úgy tûnik,
a leírás sokkal inkább egy idealizált
hellénisztikus palotára vonatkozik, mintsem a görög
„standardlakóházra” (Raeder 1988, p.386.). 89 Zanker 1979, p.467.,
Wallace-Hadrill 1988, p.50. és p.8290 Pl. a priénéi 33. ház:
Hoepfner, Schwandner 1994 p. 22591 Pl. a verginai palota: Lawrence
1996 p.185-186 és fig. 319
-
21
görög lakóházakra jellemzõ elkülönítés (gynaikonitis/andronitis)
mellett. A korai római
domusokban a peristylium átvételével nem jár együtt a
peristylium körüli helyiségsorok
megjelenése (ez utóbbi a köztársaságkor végén kezdõdik el).
A hellénisztikus lakóházak fejlõdésében megjelenik az axialitás:
a Kr.e. II. századra
keltezhetõ cyreneikai Ptolemais oszlopos palotája (6. ábra/3),
jó példa az axiális háztípusra,
amelynek elõzményei Déloson is látszottak92. P. Gros nem
alaptalanul állítja párhuzamba a
pompeii Casa del Fauno-val: nagyon sok alaprajzi elemük
azonos93. Az axialitás és a
szimmetria megjelenése, úgy tûnik, hogy a római terjeszkedéssel
párhuzamos94.
6. ábra: Peristyliumos hellénisztikus épületek: 1. priénéi
gymnasion 2. délosi gymnasion (Gros 2001
92 Az eredeti publikáció: G. Pesce – Il palazzo delle Colonne in
Tolemaide di Cireneica, 1950. A palota
keltezése sokáig bizonytalan volt, de az épületplasztikai elemek
alapján úgy tûnik, a Kr.e. II. század végén
építették: Lauter 1971 p.149-15093 Gros 2001 p. 46-5294 Meyer
1999 p.117-121. Külön figyelmet érdemel a 13. ábrán látható
diagram, amely szerint a vestibulum-
peristylium-triclinium útvonal a társadalmi kapcsolatok
különbözõ szintjeit is jelzi.
-
22
p.48 fig. 32) 3. Ptolemais, Palazzo delle Colonne (Lauter 1971
p. 150 fig. 1)
A helyiségek funkcionális értelmezése
A korábbiakban már láthattuk, hogy a helyiségek elnevezései
honnan származnak és, hogy
az elnevezések tényleges jelentése általában nincs kapcsolatban
az építészeti kialakítással. Ez
azt is jelenti egyben, hogy ha egy épület alaprajza nem felel
meg a vitruviusi házalaprajznak,
akkor – elméletileg – nem is lenne szabad ugyanazokat a
kifejezéseket használni, hiszen
Vitruvius a helyiségeket egymáshoz viszonyított helyzetük
alapján definiálja. Vagyis
példának okáért nem lehet tablinum az a helyiség, amely nem az
atriumból nyílik.
A következõ problémát a helyiségek használati módjának megértése
jelenti. Míg
Pompeiiben a bútorozás és a használati tárgyak elhelyezkedése
legalább arra választ ad, hogy
a Vezúv kitörésekor éppen milyen tevékenység folyt egy adott
szobában95, addig egy galliai
épület esetében – ahol akár az alaptestek felsõ síkjáig is
elpusztulhattak a szerkezetek– semmi
ilyesmire nem lehet számítani. A freskók, igényesebb
padlóburkolatok és épületplasztikai
elemek alapján ugyan lehet látni, hogy melyek voltak a
reprezentatív helyiségek, mégis ezek
felderíthatõsége – legalábbis a galliai anyag esetében -
rendkívül korlátozott. Ennek egyik
oka, hogy kevés épületben maradtak meg in situ a freskók, a
másik oka, hogy nagyon sok
alaprajz töredékes. A „reprezentatív” helyiségek meghatározása
mindazonáltal közvetett
módon lehetséges, hiszen egy helyiség mérete, kialakítása vagy
helyzete alapján az
eldönthetõ.
Az épületek használatának szociológiai hátterérõl még annyit sem
tudhatunk, mint a Vezúv
melletti városok esetében. Nem tudjuk, hogy voltak-e zárható
helyiségek, vagy, hogy a
mindennapi élet fõ helyszínei hol voltak. Még a házak
tulajdonosairól sem lehet mindig túl
sokat tudni: az epigraphiai bizonyítékok szinte mindenhol
hiányoznak: olyan helyeken is,
mint Saint-Romain-en-Gal vagy Bibracte. Ugyanakkor vannak
bizonyítékaink arra
vonatkozóan, hogy a lakóházak tulajdonosai milyen körökbõl
kerültek ki: az egységes méretû
városi mini-atriumházak a veteránok letelepítéséhez
kapcsolhatóak. Az elsõ colonia Narbo
Martius volt (Kr.e. 118 és Kr.e. 45), azt követte a Caesar vagy
a triumviratus más tagjai által
alapított Arelate, Lugdunum, Arausio, Baeterrae (Béziers), és
Forum Iulii. A colonusok
95 Mint például a herculaneumi Casa a Graticcio esetében: Maiuri
1958 p. 407-420
-
23
származási helye is megállapítható: nagyrészt Közép- és
Észak-Itáliából jöttek. A névanyag
alapján a városi települések lakosságának csak 6-13 százaléka
volt bennszülött (galliai),
miközben vidéken fordított volt a helyzet96. A nagy alapterületû
házak egy része olyan
településen található, amelynek vagy csak latin joga volt
(Vaison-la-Romaine97) vagy még az
sem (pl. Bibracte), így nagyon nagy valószínûséggel a
bennszülött arisztokrácia tulajdonában
lehettek98.
3. Az elõzmények áttekintése
A helyi elõzmények
A római domus-típus Itáliában fejlõdött ki, így közvetlen helyi
elõzményei nincsenek, de
ugyanakkor a római hódítást megelõzõen is ismertek voltak a
térségben a mediterrán típusú
urbanizáció alapelvei99. Ez a görög kolonizációnak köszönhetõ,
amelynek kezdeteit Marseille
alapításának idõpontja (Kr.e. 600 körül) jelenti. Az utóbbi évek
kutatásainak köszönhetõen
egyre többet tudhatunk meg nemcsak a nagyobb városokról, hanem a
körülöttük létrejött
másodlagos települések hálózatáról is100.
A városi görög lakóházak alaprajzai adott idõszakon és területen
belül viszonylag
egységesek. Ez a viszonylagos egységesség a késõ-klasszikus kori
szélsõséges
„standardizálástól” (pl. Olynthos)101 a hellénisztikus kori
alapformák változatos
kombinációjáig terjed (mint pl. Délos esetében)102.
A tipizálódás kialakulásának egyik alapfeltétele az orthogonális
utcarendszer vagy
legalábbis az insuláknak valamilyen rendszere, ami a dél-galliai
másodlagos településeken
nagyon sok esetben megfigyelhetõ103. Az épülettípusok közül a
pastas-ház illetve annak
96 Pelletier 1991 p. 29-3197 Civitas Vasio Vocontiorum, Bedon et
al. 1988 p.252-253 98 Paunier et al. 2002 p.284-28599 Février 1973
p. 6-13100 Paunier et al. 2002 p.273101 v.ö.Hoepfner, Schwandner
1994102 Tang 2005 p. 29-65103 Février 1973 p. 7-13
-
24
derivátumai meglehetõsen sokáig megtalálhatóak: van egy egy
olbiai ház, amely Kr.e. 40-30
körül épült104 (7. ábra). Létezik mellettük egy egyszerû helyi
épülettípus is, amelynek
ugyanúgy van déli tájolású udvara, mint a pastas-háznak, de a
porticus és az andron viszont
hiányzik: az alább bemutatott arlesi példa105 a Kr.e. IV. és II.
század között alakult ki (8.
ábra).
Több hasonló házat ismerünk Orange-ból. Mind a négy alábbiakban
felsorolt épület a
pastas-ház alaprajzi sémáját követi, építésük ideje egységesen
Kr.e.10 és Kr.u. 10 közöttre
tehetõ, alapterületük 450 m2 körüli. A maison de Clodivs (9.
ábra) udvarát az északi oldalon
porticus szegélyezi, onnan nyílik az andronnak megfelelõ
T-alaprajzú helyiség. A porticusnak
az andron bejáratával egybeesõ szakasza a többitõ eltérõ
oszlopokon állt, vagyis minden
valószínûség szerint rhodiacum kialakítású106. A maison au
Brasero (10. ábra) nemcsak
lakóház, hanem kézmûipari vagy mezõgazdasági rendeltetésû
lehetett, de az alaprajzi séma
nagyon hasonló: itt is az udvar északi oldalán van a porticus és
néhány feltételezhetõen
lakófunkciójú helyiség107. Az E3 jelû ház108 keleti része
ugyancsak a pastas-háztípusra
emlékeztet, míg nyugati fele udvar köré szervezett helyiségekbõl
áll (11. ábra). Az udvar jelen
esetben közlekedõként funkcionál.
Az E1 ház érdekes alaprajzi megoldást mutat (12. ábra): a ház
nyugati felében található
udvart nem porticus határolja északi irányból, hanem egy
atriumszerû impluviumos helyiség
(e). Ez az atrium – vagy inkább cava aedium - közlekedõként
szolgál a körülötte lévõ 5
nagyobb helyiség között, s a megoldás nagyobb épületmélységet
tesz lehetõvé, mint a lineáris
porticusos közlekedõ alkalmazása.
Az udvar köré szervezett helyiségekbõl álló épület típusa a
Kr.e. II. században már biztosan
megjelenik, talán legkorábbi képviselõje a Kr.e. 175 és 125
között épített lattarai maison •
104 Atlas 1996, p. 140-141105 Sintes et al. 1987, p. 24-31 és p.
41, Gallia Inf. 1990 p. 141-143. Az úthálózat és a ház alaprajza
mediterrán
hatást mutat, míg az alkalmazott építõanyagok (szárazon rakott
kõalapozás, vályogfalak, falak és padlók
felületképzése) a helyi hagyományokat követik.106 Atlas 1996 p.
238-239107 Atlas 1996 p. 244-245108 Atlas 1996 p. 274-275
-
25
cour109 (13. ábra). Ez az alaprajzi elrendezés a hellénisztikus
peristyliumház-típus átvételét
jelzi. A Kr.e. I. század elejérõl számos példáját ismerjük ennek
a háztípusnak: a legjobban
dokumentáltak közé tartozik a glanumi maison des Antes (maison
VI)110 és a maison des Atys
(maison VIII)111 (14. ábra) illetve az ensérune-i maison A
(insula X, 15. ábra)112. Ezek a
házak 400-600 m2 körüli méretûek.
A peristyliumház leegyszerûsített változatát képviseli a glanumi
maison de Sulla (maison
XII, 14. ábra)113. A négyzet alakú udvarhoz nem tartozik
peristylium, a helyiségek két
épületszárnyban vannak elhelyezve, amelyek egymás mellett lévõ
udvarra nyíló helyiségekbõl
állnak. A ház belsõ dekorációja jó minõségû, egyik igényes
mozaikpadlója (a C helyiségben)
a tulajdonos C. Sulla nevét is megörökítette, falait a pompeii
2. stílusnak megfelelõ freskók
díszítették114, vagyis a dekoráció egyértelmû római hatást
mutat.
Eddigi adataink szerint a római domus típus csak a caesari
hódítás idõszakban jelenik meg,
bár egyes elemeit – a falfestményeket, a mozaikokat, az
épületplasztikai elemeket115 és talán
az impluviumot116 – már korábban átveszi a helyi építészet.
Természetesen az egykori Gallia Transalpinán kívül esõ
területeken nem is várhatunk mást,
de még a déli részen sem ismerünk Kr.e. 50-nél korábbi domust.
Ennek több oka is van: már
utaltunk rá, hogy a térség városai nehezen kutathatóak, maga a
kutatás sokáig nem volt
rendszeres, illetve, hogy a romanizáció csak a köztársaságkor
végén kezdõdött meg (ennek
egyik bizonyítéka, hogy a középületek építése is akkor
kezdõdött)117 és a császárkori
109 Garcia 1996110 Atlas 1996 p. 290-295, de Voort 1992, Rolland
1946 p. 77-92111 Atlas 1996 p. 296-299, Rolland 1946 p. 98-104112
Gallet de Santerre 1968, Vatin 1971113 Gros 2001 p. 146-147, Atlas
1996 p. 313, Roth-Conges 1985, Rolland 1958 p. 120-129, Rolland
1946 p.
118-128114 Barbet 1990 p. 113-128115 van de Voort 1991 p. 5-7116
Az impluvium egyik korai példája Ensérune-bõl került elõ, bár a
maradványok rendkívül rossz állapotúak:
Gallet de Santerre 1968 p. 47-48 és p. 56. A ház szabálytalan
alaprajza az egyszerû peristyliumházakéra
emlékeztet.117 A monumentális építészet megjelenése egyértelmûen
az Augustus-korra tehetõ (pl. Nîmes központjának
kiépítése). Egy régebbi összefoglalás a középületek
megjelenésérõl: Ward-Perkins 1970.
-
26
építkezések gyakran teljesen tönkretették a korábbi
maradványokat118. A fentiekben
bemutatott épületek – de leginkább Glanum - példázzák a
legjobban, hogy a római domus-
típus nem volt jelen a térségben a Kr.e. I. század elsõ
felében.
Ezek után joggal merül föl a kérdés, hogy a késõbbi galliai
római lakóházépítészetben
megjelennek-e a helyi elõzmények. A válasz mindenképpen igen. A
pastas-ház túlélését már
követhettük a fentiekben, de egyúttal meg kell állapítanunk,
hogy a további fejlõdésben nem
játszik szerepet, annak ellenére, hogy egyes vélemények szerint
bizonyos elemei megjelennek
a nagyobb lakóházaknál119. Az udvar körüli helyiségekbõl álló
háztípus (itt szándékosan
kerüljük a peristyliumház elnevezést) viszont széles körben
elterjed. Az alábbiakban látni
fogjuk, hogy milyen típusai vannak és hogyan befolyásolja a
római lakóházépítészetet.
7. ábra: Olbia, insula VI, Atlas 1996, p. 142
8. ábra: Arles, Jardin d’Hiver, Sintes et al. 1987, p. 24
118 Bedon et al. 1988 p. 14-18119 Gros 2001 p. 144-145
-
27
9. ábra: Orange, Saint-Florent, maison des Clodivs (A1), Atlas
1996 p. 239
10. ábra: Orange, Saint-Florent, maison au Brasero (B1), Atlas
1996 p. 245
-
28
11. ábra: Orange, Saint-Florent, maison E3, Atlas 1996 p.
275
12. ábra: Orange, Saint-Florent, maison E1, Atlas 1996 p.
268-269
-
29
13. ábra: Lattara déli részlete, Garcia 1996, p. 144, fig .1
14. ábra: Glanum a Kr.e. I. század végén, Gros 2001 p. 146 fig.
146
-
30
15. ábra: Ensérune, insula X, maison A, Gallet-Santerre 1968,
pl. II
A domus háztípus Itáliában
A fentiekben már megállapítottuk, hogy az atriumos
domus-háztípus etruszk eredetû, Itália
északi részén már a Kr.e. V. században megjelenik, s Pompeiiben
is legalább a Kr.e. IV.
század óta ismert. Az alábbiakban röviden áttekintjük a fejlõdés
állomásait.
A mi szempontunból fontos állomás a peristylium átvétele volt a
lakóházakban. A Kr.e. II.
század folyamán (a hagyományos kronológia szerinti
tufa-periódusban) Pompeiiben több
házat jelentõsen kibõvítettek. A bõvítés módja a lehetõségektõl
függött: egyes házakat a
szomszédos ház megszerzésével kétatriumossá alakítottak (pl.
Casa dei Labirinto - VI,11,9-10
vagy a Casa del Centenario - IX,8,1-6), más házakat a hortus
területének rovására bõvítettek
(pl. Casa del Principe di Montenegro -VII,16,12-13 vagy a Casa
del Marinaio - VII,15,1-2).
A változásokat többféleképpen lehet értelmezni: az egyik
feltevés szerint a magánélet és a
közélet helyszíneinek szétválasztása céljából volt szükség a két
központi helyiségre. Ilyenfajta
elkülönítés azonban nem volt a római lakóházakban, amit egyfelõl
az antik szerzõk igazolnak:
Vitruvius szerint a nemek közti elkülönítés (gynaikonitis,
andronitis) csak a görög lakóház
sajátossága120. A korábbiakban már láttuk, hogy a helyiségeknek
nem volt állandó
berendezése, így azt is feltételezhetjük, hogy állandó
használati módja sem121.
Maga az atrium-peristyliumház típusa (16. ábra) nem pompeii
találmány, Észak-Itáliában
már a Kr.e. II. század elején megjelenik. A Vulciban feltárt
Casa del Cryptoportico alaprajza
teljesen kiforrott megoldásokat mutat, s a hozzá tartozó
többhelyiséges fürdõ az akkori
pompeii magánfürdõknél sokkal komplexebb122. Úgy tûnik, az
észak-itáliai
lakóházépítészetben az atrium egyáltalán nem olyan egyeduralkodó
szerepû, mint a pompeii
építészetben, sokkal nagyobb jelentõsége van a peristyliumok
vagy porticusok és a
fogadóhelyiségek rendszerének, az északi épületek esetében
biztonsággal kimutatható az
atrium teljes visszaszorulása a Kr.u. I. század közepén123.
120 Vitr.VI.7.2121 Dickmann 1999, p.52 -69122 Gros 2001 p.
59-60123 Gros 2001 p. 93-102 és George 1997 p. 6
-
31
16. ábra:Itáliai házak a Kr.e. II. századból: Casa del
Cryptoportico (Vulci) és domus (Alba Fucens),
Gros 2001 p. 59 fig. 45, Balty 1986 p.25 fig.2
Annak ellenére, hogy Pompeiiben az elsõ nagy, kétatriumos
lakóházak a Kr.e. II. század
elején megjelennek, az atriumok és az azokat körülvevõ
helyiségek igényes kialakítása -
oszlopok, travertinpárkányok vagy a drágább padlóburkolatok
alkalmazása - csak a Kr.e. II.-I.
század fordulóján válik egységessé, s együtt jár a peristylium
széleskörû elterjedésével: még a
legkisebb házakban is megpróbáltak legalább egy peristyliumrészt
vagy porticust és egy kis
kerti tricliniumot építeni124. A legelterjedtebb megoldás az
volt, hogy az atriumrész
tengelyében a tablinumhoz kapcsolódó hortusban építették meg a
peristyliumot, amelynek a
zónájában kezdetben nem létesítettek lakóhelyiségeket125. A
tablinum új szerepet kapott:
nemcsak az atriumhoz tartozó fogadóhelyiségként, hanem a
peristyliumrész bejárataként is
funkcionált126, a tablinum melletti kis folyosó127 - megjelenése
ennek a két funkciónak az
124 Dickmann 1999, p. 127.ff.125 Ez lenne a középületektõl való
eredeztetés bizonyítéka.126 Dickmann 1999, p.157-158127
Vitruviusnál andronként szerepel (VI.7.5) amit Mau is átvett (Mau
1908 p. 266), de mivel ez a kifejezés
elsõrsorban a hellénisztikus lakóház egyik helyiségét jelöli,
ezért a folyosó megnevezésére a továbbiakban nem
-
32
ütközésére utal. Az egyre sûrûbb beépítés miatt a házak
bõvítésénél különbözõ
engedményeket kellett tenni a helyiségméretek vagy az axialitás
rovására128. A Casa di
Sallustio utolsó építési periódusának alaprajzán (17. ábra) jól
látható ez a változás: megjelenik
a tablinum melletti folyosó, valamint tricliniummal ellátott
peristyliumot zsúfolnak be az
atriumrész mellé.
17. ábra:A Casa di Sallustio elsõ és utolsó építési fázisa,
Richardson 1988 p. 109 fig. 12-13
A peristyliumot a domusokban elsõsorban nem lakóhelyiségek
létesítése céljából építették,
ezt igazolja, hogy kezdetben csak egy triclinium vagy exedra
kapcsolódik hozzá, csak a
késõbbi fázisokban kezdik el cubiculumok építését. A
kora-császárkortól azonban egyre
inkább elõtérbe kerül a peristyliumrész: a peristyliumhoz
tartozó triclinium nagyobb
alapterületû, mint a tablinum; a peristylium körül több
lakóhelyiség van, így az atrium csupán
elõtere a peristyliumnak, mivel az atriumhoz kapcsolódó
hagyományok (pl. salutatio)
visszaszorulnak; vagy a megváltozott életmód miatt egyre kevésbé
van szükség atriumra129.
Ez a folyamat több fázisra bontható, ugyanis a peristylium
megjelenése után a következõ
állomás a tablinum funkciójának megváltozása, ami abban
nyilvánul meg, hogy a tablinum
hátfalát, amelyen korábban csak ablak volt, ajtóval látják el,
így átjárható lesz, s az ajtók
nyitásától függõen az atriumrészhez vagy a peristyliumrészhez
lehet sorolni130. A császárkor
használjuk.128 Dickmann 1999, p.125-126129 Richardson 1988, p.
318-322130 Dickmann 1999, p. 151-154
-
33
kezdetén indul el az a tendencia, hogy az épületek
hossztengelyét hangsúlyossá kívánják
tenni, s ennek érdekében lehetõvé teszik a bejárattól a hátsó
kertig vagy peristyliumig az
akadálytalan áttekintést (Durchblick)131. Ennek folyománya a
belsõépítészeti eszközök és a
berendezés megváltoztatása is: a korábban a hossztengelyben
elhelyezett kútgyûrûket
(putealia) párosával, kétoldalt állítják fel és csak dekoratív
elemként használják132. Ahogy a
mindennapi élet színtere egyre inkább a peristyliumrész lesz,
úgy a peristylium körüli és arra
nyíló helyiségek elrendezése, berendezése illetve homlokzati
kialakítása is megváltozik, s a
Kr.e. I. század végétõl a lakóhelyiségeket a peristyliumrész
körül csoportosítják - szakítva a
korábbi gyakorlattal, amikor a lakóhelyiségek az atrium körül
voltak - majd a peristyliumrész
körülépítésével bõvítik a domusokat133. Meg kell jegyeznümk
azonban, hogy a városi házak
összevonásával minden korszakban kialakulhatnak kétatriumos vagy
kétperistyliumos
épületek134, tehát a pompeii analógia nem alkalmazható
automatikusan.
A peristyliumrész további kiépítése az oecus vagy a triclinium
megjelenésével függ
össze135, ami hosszú távon a tablinum fölöslegessé válásával
jár. A folyamat következménye,
hogy a peristyliumra nézõ homlokzatot megpróbálják
szimmetrikussá alakítani, mivel az
épületen belüli fõnézet iránya nem csak a tablinum-oecusfront
irány, hanem ennek a
fordítottja is. A szimmetria általában az alaprajzon is
láthatóvá válik: ideális esetben a
nyílások fennmaradnak, de ha csak a helyiségek kontúrja látható,
akkor is megfigyelhetõ a
szimmetrikus elrendezés. Ezzel párhuzamosan az atrium elveszti
eredeti szerepét és a
késõbbiekben bizonyos jelekbõl arra lehet következtetni, hogy
csak közlekedõként – amint a
peristyliumrészhez vezetõ útvonal részévé válik - vagy kevéssé
exkluzív fogadóhelyiségként
használják.
Mindenképpen ki kell emelnünk, hogy az összenyitott
atrium-alae-tablinum térkapcsolat
szinte minden pompeii atriumházban megtalálható: az a néhány
pompeii ház, amelyeknek zárt
131 Dickmann 1999, p. 301 ff132 Ebben szerepe van természetesen
az aquaeductus Augustus-kori megépítésének is: Richardson 1988 p.
51-63133 Dickmann 1999, p.158134 Példa erre az Aix-en-Province-i
Maison au Grand Opus Sectile és Maison • la Salle en Hémicycle
összeépítése a Kr.u. II. században: Atlas 1996 p. 42-43135
Dickmann 1999, p. 213 ff
-
34
atriuma136 van viszonylag késõi kialakítású, ilyen például a
Casa di Octavius Quartio (II,2,2),
a Villa dei Misteri utolsó építési fázisa137 vagy a Casa di
Gavius Rufus (VII,2,16). Az utóbbi
esetében az építési periódusok vizsgálata kimutatta, hogy az
utolsó átépítés során (legkésõbb a
Kr.u. I. század kezdetén) az összes atriumhoz kapcsolódó
lakóhelyiséget feladták, utána az
atrium csak közlekedõként funkcionált138, ami, mint az
alábbiakban láthatjuk majd, nem
elszigetelt jelenség.
A fentiekben vázolt pompeii domus-kronológia fõként az
átépítések megfigyelésén alapul,
így meggyõzõnek tûnik ugyan, de nem hagyhatjuk ki az elemzésbõl
a fontosabb Kr.e. 30 után
épített pompeii lakóházakat. Ezek nagyrésze tartalmaz régebbi
épületmaradványokat, de –
legalábbis L. Richardson szerint – a III. és a IV. falfestészeti
stílus megjelenésével
egyidõben139 alakították ki utolsó építési fázisukat.
Óvatosságra int azonban az a tény, hogy a
IX,1,11 és 12-es házakban végzett mélyásatások nem várt
eredményeket hoztak, ugyanis az
opus africanum típusú mészkõkváderekkel erõsített falazás
alapján a hagyományos kronológia
óvatosabb alkalmazói sem feltételeztek volna Kr.e. 80-nál
késõbbi építési dátumot140, ezzel
szemben az építéssel kapcsolatos rétegekbõl elõkerülõ leletek
egyértelmûen Kr.e.I. század
végi illetve Augustus-kori horizontot képviselnek141.
A Kr.e. I. század elején tûnik fel a lineáris helyiségcsoportok
kialakítása a peristylium
zónájában. Ez a helyiségcsoport az esetek többségében kölünféle
méretû és formájú
helyiségek egymás mellé sorolásából áll (pl. a Kr.e. II. század
2. felében épített Casa del
Centenario142), de van egy nagyon jellegzetes formája is,
amelynek alapeleme egy négyzet
vagy téglalap alaprajzú nagy helyiséget kétoldalról szegélyezõ
négy kisebb helyiség (oecus és
4 cubiculum: mint a Casa del Labirintonál - 18. ábra). A
villaépítészetben két változata jelenik
meg a helyiségsornak: az egyik ugyanaz143, mint a városi
házaknál (pl. boscorealei villa144). A
136 Nem számítanak ide a keskeny telken lévõ házak, azoknál
ugyanis lehetõség sem volt alae kialakítására.137 Richardson 1988,
p. 355 ff138 Dickmann 1999, p.200.ff. A késõbbiekben még
visszatérünk a kérdésre.139 A két stílus keltezése: Vitruvius
VII,5,1-4 ; Beyen 1960; Barbet 1985.140 Richardson 1988, 369 ff141
Fulford, Wallace Hadrill 1998, p. 143-145142 Dickmann 1999 Taf
1b143 A boscorealei villa és a Casa del Labirinto helyiségsorai
funkcionálisan megfelelnek egymásnak: Dickmann
1999 p. 183-184
-
35
másik változat a külsõ porticusos villáknál figyelhetõ meg, ahol
a külsõ porticus átveszi a
peristylium szerepét (mivel a peristylium a gazdasági részhez
tartozik) és a helyiségek –
annak ellenére, hogy az atrium körül találhatóak – a külsõ
porticus felõl nyitottak. Amíg csak
a Villa dei Misteri145 képviselte ezt az épülettípust, addig nem
lehetett eldönteni, hogy az
átépítési folyamat része volt-e az atrium izolálása, de amióta a
settefinstrei villa146 is ismert,
úgy tûnik, hogy egy önálló épülettípusról van szó. Ennél az
épülettípusnál feltûnõ az is, hogy
az atriumrészbõl folyosók vezetnek a külsö porticushoz: nyilván
azért, mert az atrium melletti
helyiségeken keresztül nem lehet kimenni. A villaépítészetben
sokkal szabadabban jelenik
meg ez az elem, mivel ott sokkal kevesebb a korlátozó tényezõ:
akár a peristylium három
oldalán is lehetnek helyiségecsoportok, míg a városi domusoknál
fõként a peristylium
hosszoldalára szorítkozik ez a fajta helyiségsor. Ott nemcsak a
telek mérete szab határt:
látható az a törekvés, hogy ezek a helyiségek minél messzebb
kerüljenek az úttól147. Nagyon
tanulságos összeállítás látható Dickmann könyvének egyik
mellékletén148: az ott ábrázolt
alaprajzokon megfigyelhetõ, hogy Pompeiiben még abban az esetben
is igyekeznek elkerülni
a peristylium körüli reprezentatív helyiségek út mellé
helyezését, ha a ház saroktelken vagy
insulán átmenõ telken áll149.
A helyiségsor egyes helyiségei általában úgy nyílnak egymásba,
hogy 2-4 helyiségbõl álló
csoportokat képeznek (jó példa erre a settefinestrei villa), s
mivel ezek az épület reprezentatív
helyiségei közé tartoznak, ezért dekorációjuk is annak
megfelelõ. Ez utóbbi provinciális
viszonylatban annyit jelent, hogy nagyobb az esély az ilyen
helyiségcsoportoknál, hogy a ház
igényesebb (vagyis nem döngölt föld vagy terrazzoburkolatú)
padlói ott találhatóak.
A köztársaságkor végén új helyiségformák jelennek meg. Az egyik
újítás a hosszított
triclinium, amelynek az alaprajzi arányai az 1:2-höz
közelítenek, funkcionális szempontból
pedig annyiban térnek el a korábbiaktól, hogy a 3 kliné
felállításához szükséges téren kívül
egy elõtérrész tartozik hozzájuk. Az elõtérrész minden
valószínûség szerint a személyzet
144 Dickmann 1999 Taf. 4e145 Dickmann 1999 Taf. 4c146 Dickmann
1999 Taf. 4i147 Dickmann 1999 p. 186-193. 148 Dickmann 1999 Taf.
3149 Dickmann 1999 193-203
-
36
tartózkodási helye volt, amit Pompeiiben a freskódekoráció
minõségi megoszlása is
alátámaszt: a belsõ rész általában jobb díszített. A másik új
helyiség az alkóvos cubiculum,
amely minden valószínûség szerint a villaépítészetbõl
eredeztethetõ150. Két típusa van,
amelyek fõként a bútorozhatóság szempontjából különböznek: az
elsõ típus hátfalánál
állítható fel kliné (v.ö. 18. ábra, jobboldalt lent), a
másodikban kettõ is felállítható (19. ábra,
8. 11-14. és 16. helyiségek). Ezek mellett természetesen
továbbra is jelen vannak a jellegtelen
berendezésû cubiculumok is, amelyek az városi épületekben bárhol
jelen lehetnek, de a
villaépítészetben egyáltalán nem jellemzõek151. A provinciális
lakóházépítészetben egyáltalán
nem fordul elõ, hogy a bútorzatnak akár csak a nyoma megmaradt
volna, de az alkóvos
cubiculumok így is jól felismerhetõk.
Az atrium dekoratív berendezésérõl már beszéltünk a
korábbiakban. Ez a tendencia az
atrium berendezésein keresztül követhetõ: ekkor kezdõdik el a
kútgyûrûk (putealia), díszített
kõasztalok (cartibula, mensae), kézmosók (labra) és hasonló
tárgyak dekorációs célú
felállítása. A kútgyûrûk eredeti funkciójának elvesztését (mint
fentebb utaltunk rá)
Pompeiiben végsõsoron a vízvezetékrendszer kiépítése okozta,
vagyis a ciszterna vagy a
kútgyûrû helyzete akár keltezési támpontként is használható.
Magát az atriumot is sok esetben
kertté alakították152.
Császárkori újdonság a hármas helyiségcsoportok megjelenése.
Ennek kezdetét az
addigiaknál nagyobb méretû cenaculumok megjelenése jelzi,
amelyek a peristylium
zónájában találhatóak és amelyeket kétoldalról cubiculumok
szegélyeznek, s a
helyiségcsoport szimmetrikus kialakítású. Azért fontos
hangsúlyozni a nagyméretû cenatiok
jelenlétét és a szimmetrikus kialakítást, mert korábbi
épületalaprajzokon is lehet találni három
egymás mellett lévõ különbözõ méretû reprezentatív helyiséget. A
kutatás régebben azon az
állásponton volt, hogy a hármas helyiségcsoport hellénisztikus
eredetû és már a Kr.e. I. század
elején is jelen van Itáliában.153
150 Dickmann 1999 p. 219-229151 Dickmann 1999 p. 226-227152
Dickmann 1999 p. 301-318153 Dickmann 1999 p. 322
-
37
A régebbi pompeii lakóházak atriumrészének belsõ és
tablinumrészének külsõ (vagyis a
peristylium vagy hortus felõli) homlokzatára nem fordítottak sok
figyelmet. Az atrium belsõ
terében különbözõ méretû és helyzetû ajtókat helyeztek le, a
tablinum külsõ homlokzatán a
nyílások pedig a tablinum melletti helyiségek kiosztásának
megfelelõen szabálytalanul voltak
elhelyezve. A peristylium megjelenésével és a reprezentatív
helyiségek ahhoz való
rendelésével új helyzet állt elõ, és szükségessé vált egyrészt
az atrium terében az axialitás
hangsúlyozása, másrészt a tablinumhomlokzat szimmetrikus
kialakítása, amelynek eredete
feltehetõen a villaépítészetben keresendõ, mégpedig a villák
kerti vagy fõhomlokzatának
kialakításánál. Úgy tûnik, a Kr.e. I. századi Villa Oplontis az
elsõ ilyen jellegû épületek közé
tartozik, amit megerõsít, hogy a Kr.e. I. század közepétõl
jelennek meg azok a pompeii
falfestmények, amelyek porticusos – vagyis építészeti
eszközökkel kiemelt - homlokzatú
villákat ábrázolnak kertek felõl nézve154. A félköríves exedrás
kerti medencék is – amelyekkel
a provinciális építészetben is gyakran találkozunk – Pompeiiben
a császárkorra
keltezhetõek155.
18. ábra: A Casa del Labirinto lineáris helyiségcsoportja a
peristylium zónájában,
Dickmann 1999 p. 160 fig. 39
154 Mielsch 1987 p. 52-54 és p. 57 fig. 31155 Dickmann 1999 p.
359-364
-
38
19. ábra: A Villa dei Misteri alaprajza, Dickmann 1999 Taf.
4c
20. ábra: Casa degli Amorini dorati, Dickmann 1999 Taf. 7d
A pompeii fejlõdéstörténet után röviden ki kell térnünk arra,
hogy Galliába hogyan juthattak
el ezek a tendenciák. A két szomszédos terület Hispania156 és
Észak-Itália157, ahonnan számos
domust ismerünk. Hispaniában a Kr.e. II. században már
megjelenik az épülettípus és a kora-
császárkorra végbe is megy egy olyan belsõ fejlõdés, amelynek az
eredménye az atriumházak
156 Az addigi kutatások gyûjteménykötete: Lloris 1991157 Egy
nagyon átfogó összefoglalás: George 1997. Sajnos viszonylag kevés
korai épületet tártak fel.
-
39
visszaszorulása158. Az észak-itáliai helyzet nagyon hasonló a
hispaniaihoz, s mindenképpen
szerepe lehetett a galliai lakóházépítészetben, mert mint a
fentiekben már röviden utaltunk rá -
a névanyag alapján coloniák lakosságának egy részét õk
adták.
4. Az itáliai és a galliai provinciális lakóházépítészet
alaprajzi tipológiájának
összehasonlító vizsgálata
A kutatási lehetõségek áttekintése
Kutatásaink során az elsõ feladat annak a kronológiai
rendszernek a kiválasztása vagy
elkészítése, amely támpontként szolgálhat a galliai lakóházak
értékelésénél. Az utóbbi
lehetõség fölöslegesnek tûnt, mivel rendelkezésünkre áll J.-A.
Dickmann tanulmánya159,
amelyre korábban is már sokat hivatkoztunk. A továbbiakban is –
a szerintünk szükséges
megjegyzésekkel ellátva, az abban foglaltakat tekintjük
iránymutatónak. Azért tartjuk
Pompeiit megfelelõnek a célra, mert a város
építészettörténetileg zárt egységet képez, jól
követhetõek az építészeti tendenciák, s látni fogjuk, hogy
galliai anyagunkban is
felfedezhetõek ugyanazok az építészeti elemek, amelyeket
Pompeiiben azonosítottak.
A fent említett tanulmány Pompeii domusainak építészetét
tárgyalja, s az alaprajzi valamint
belsõépítészeti megoldásokat kronológiai rendszerbe helyezi, s
ennek a rendszernek
megvannak az abszolút kronológiai kapcsolódási pontjai. Az
alkalmazott abszolút kronológia
alapjait L. Richardson elképzelései képezik160, vagyis a korábbi
pompeii kronológia „rövid”
változata161. Nagyon nagy problémát jelent ugyanis ezen a
területen, hogy Pompeii
városépítészetének a legalapvetõbb keltezési kérdéseiben is
jelentõsen eltérõ eredmények
születtek az elmúlt 150 évben, amelyeknek jó része olyan
elgondolásokon alapul, amelyeket
nem támasztottak alá mélyásatási megfigyelések. Az
általánosságban alkalmazott pompeii
városi kronológiai rendszer a XIX. század közepére vezethetõ
vissza és az antik szerzõk által
leírt események és a városszerkezeti, illetve az ásatásokon
felfedezett építéstechnikai
158 Lloris, Carillo 1996, különösen a kronológiai táblázat (p.
62-63) és az elterjedési térképek.159 Dickmann 1999160 Richardson
1988161 V.ö. Overbeck 1875, p. 12 ff és Richardson 1988 , 3 ff.
-
40
(falazási) különbségek szinkronizálásán alapul162. Az elmúlt két
évtized eredményei alapján
úgy tûnik, hogy a pompeii lakóházak legrégebbi ma is álló
képviselõi valószínûleg nem
sokkal régebbiek a Kr.e. II. század közepénél és az utolsó
átépítések valamint a 62-es
földrengés között nem áll fenn egyértelmû kapcsolat163. A
pompeii lakóépületek relatív
kronológiája a fentieken túlmenõen kiegészült a falfestmények és
a padlóburkolatok
elemzésével. Ezzel párhuzamosan az alaprajzok rendszerezésére is
történtek kísérletek, a mi
szempontunkból ezek a legfontosabbak, lévén, hogy Galliában az
építõ- és burkolóanyagok
beszerezhetõsége a helyi adottságoktól függ, a provinciális
falfestészet értékelése – mint
ahogy utaltunk rá – lehetséges, sõt rendkívül eredményes, de
mennyiségét tekintve nem
elegendõ. Ugyanakkor az általunk vizsgálandó galliai épületek jó
részébõl az építészeti
részletek közül csak az alaprajz került közlésre, ellenben a
keltezés (általában) leleteken
alapul, így többé-kevésbé pontos, ámde konkrét abszolút
kronológiai adatokkal rendelkezünk.
A stilisztikai alapokon nyugvó kronológia önmagában is rejt
bizonyos problémákat, ugyanis
egyáltalán nem tekinthetõ biztosnak, hogy a régebbi építési
technikákat, mint például a
pompeiiben elõforduló tufából készült kváderfalazatot nem
alkalmazták késõbb is – akár
bontott anyagból. A padlóburkolatok egyszerûbb típusai (például
a kavicsdíszítésû terrazzo)
önmagukban ugyancsak nehezen keltezhetõk164, s kevéssé bizonyító
erejûek, ráadásul a
padlóburkolat és a többi épületszerkezet viszonyát
roncsolásmentes eljárással (például
szemrevételezéssel) gyakorlatilag lehetetlen pontosan
megállapítani, s a Pompeiiben feltárt
jelentõsebb dekorációjú házakban eddig csak kivételesen végeztek
mélyásatást. A
falfestmények és a mozaikok viszont gyakran használhatók
legalább korszakba sorolásra, ami
korlátozottabb mértékben az épületszobrászati elemekre is
igaz165.
A leírtak alapján úgy tudjuk összefoglalni a lehetõségeket, hogy
az egyik oldalról adott a
stilisztikai alapú pompeii kronológiai rendszer, míg a másik
oldalról rendelkezésünkre áll a
Tres Galliae területén feltárt lakóházak halmaza, s ezt a kettõt
kell egymással
összehasonlítani. Egy ilyen összehasonlítás természetesen
kétoldalú kell, hogy legyen, így a
162 Overbeck 1875, p. 443 ff163 Alapvetõ ebbõl a szempontból:
Fulford, Wallace-Hadrill 1998164 Egy új tanulmány: Vassal 2006165
V.ö. a 11. fejezettel.
-
41
galliai „épületfejlõdés” kapcsán a pompeii épületkronológia
részleges ellenõrzésére is
kísérletet kell tennünk.
-
42
táblázat 1
-
43
Alaprajzi részletek elemzése
Az összehasonlíthatóság egyik alapfeltétele az, hogy az azonos
típusba tartozó épületek
vizsgálatát tudjuk párhuzamosan végezni. Sajnos az épületeknek
az esetek nagy részében csak
az alaprajza áll rendelkezésre, a valójában sokkal fontosabb
szerkezeti megoldásokra, az
épületek volumenére, felsõbb szintjeikre, homlokzatukra vagy a
tetõszerkezetekre csak
következtetni lehet. Sok esetben ráadásul még az
épületalaprajznak is csak részletei ismertek,
amelyek alapján vagy egyértelmûen be lehet sorolni az épületet
valamilyen tipológiai
kategóriába, vagy csak feltételesen, mivel az épületek között
gyakran van olyan is, amelyben
az egyes helyiségek funkciójára nem utalnak az ásatás folyamán
észlelt jelenségek, így a
helyiségek meghatározása csak párhuzamok alapján történhet (a
bibractei PCO1 domus utolsó
fázisa is ilyen épület). A helyzetet jelentõs mértékben
bonyolítja, hogy az ajtók és átjárók
helye is bizonytalan, vagyis az épületen belüli térkapcsolatok
sem tisztázhatóak egyértelmûen.
A épületkatalógusban szereplõ legkorábbi épületek
Vaison-la-Romaine-bõl származnak,
keltezésük legkorábbi idõpontja Kr.e. 50 körüli (Maison au
Dauphin, 92 és a praetorium 1.
fázisa, 88). Mivel mindkettõ peristyliumház, ezért nem lehet új
háztípus megjelenésérõl
beszélni: a háztípus már sokkal korábbról ismert Glanumból166. A
legkorábbi ismert
atriumház a narbonne-i Clos de la Lombarde háza (55), vagyis az
atriumház elsõ ismert
megjelenése Kr.e. 30 utánra tehetõ. Ez kronológiai szempontból
azt jelenti, hogy – legalábbis
elvi síkon - a késõköztársaságkori és a császárkori itáliai
lakóházépítészeti tendenciák
egyaránt felfedezhetõek. Az alábbiakban ezért vizsgálunk meg
néhány jellegzetes
épületrészletet.
Kerti medence (piscina)
A kerti medencéknek (vagyis itt nem tárgyaljuk az impluviumokat)
három fõ formáját
sikerült elkülöníteni. Az 1. típus keskeny és hosszú téglalap
alakú, hossztengelye általában a
peristylium hossztengelyével párhuzamos. A 2. típus íves exedrás
kialakítású, a 3. típus
166 Lásd fentebb.
-
44
téglalap alakú és a peristylium hossztengelyére merõlegesen
helyezkedik el, párosával is
alkalmazzák. Megfigyelhetõ, hogy a medencék tájolása a
lehetõségekhez mérten általában
észak-déli irányú, vagyis a 3. típus sokszor azért merõleges a
peristylium hossz- vagy
szimmetriatengelyére, mert az utóbbi kelet-nyugati tájolású.
21. ábra: Kerti medencék típusai (1: Taradeau, 2: Orange, 3:
Lyon)
Pompeii keltezésük csak nagy vonalakban volt lehetséges: a
keskeny hosszú 1. típus a
köztársaságkor vége elõtt már létezik (ilyen a Villa dei Papiri
medencéje167), de nem
gyakori168, s a fentiekben már megállapítottuk, hogy Pompeiiben
az exedrás 2. típus
megjelenése a császárkorra keltezhetõ169.
Az általunk vizsgált galliai épületek esetében úgy tûnik, hogy –
amennyiben feltételezzük,
hogy a medencéket az épülettel egyidõben építették - mindegyik
típus egyenletesen
képviselteti magát (2. táblázat). Érdekes módon az 1. típus
képviselõinek nagyobb része a
Kr.u. I. sz. 2. felére datálható, s a három korábbi (40, 57, 87)
közül a két megbízhatóbb
keltezésû is Kr.u. 25 utáni, ami arra utal, hogy a típus
elterjedése Galliában a Kr.u. I. század
folyamán bontakozik ki. A Saint-Romain-en-Gal-i maison aux
Pierres Dorées (77) 2. típusú
medencéjét a következõ építési fázisban (maison au Vestibule •
Colonnes, 78) 1. típusúra
cserélik, de ugyanakkor a tõle nem messze lévõ maison aux
Colonnes (80) 1. fázisának
hasonló medencéjét nem bontják el a késõbbiekben, az exedra
megtartása mellett csak
167 Alaprajza: Mielsch 1987 p. 168 Dickmann 1999 p. 350-351169
Lásd a 155. lábjegyzetet.
-
45
meghosszabbítják, így az 1. típusúakra emlékeztet170.
A 2. típusnak több altípusa van. A hosszoldalon lévõ exedra az
alábbi helyeken jelenik meg:
az orange-i maison B (69), a Saint-Romain-en-Gal-i maison au
Vestibule • Colonnes (77), a
maison au Portique Peint (79), maison aux Colonnes (80) és a
maison de l’Atrium (82), ezek
párhuzama Casa del Centenario (IX,8,3.6a)171 peristyliumában
van. A rövidebb oldalon lévõ
exedra a loupian-i villa (53) és a nîmes-i villa Roma 8. házának
(62) medencéjénél található