oldal Y Az érmelléki egyházmegye esperesi hivatalának alapkõletétele Ér hangja Székelyhíd és környéke havilapja G Y IV. évfolyam, 11. szám, 2013. november www.erhangja.ro Tenyésztõt galambjáról lehet megismerni 2 oldal Y Petõfi-hetek a Petõfi-líceumban 7 oldal Y Beszélgetés Bokor Zsuzsa nyugalmazott székelyhídi háziorvossal 8 C fotók: Kõvári Krisztián Minden pénteken este az interneten és kedden este 20 órától a tévében (ott, ahol a Briximp kábelszolgáltató biztosítja az adásokat) várja nézõit új adással az Ér Tv. Hallgassa hétköznaponként 18 és 20 óra között a Rádió Ér mûsorait a www.erhangja.ro/radio honlapon! A közös éneklés öröme G Tizedik alkalommal találkoztak az érmelléki kórusok Y Együtt énekeltek az Érmellék meghatározó kórusai, férfi, nõi, vegyes karok és ráadásként egy citerazenekar is Székely- hídon november 23-án a munkásklubban. A régió kórusai- nak tizedik találkozóján a margittai Horváth János Társaság vegyes kórusa, az Érmihályfalvi Veres László Zsolt Városi Kó- rus, az Érszalacsi Örökzöld Asszonykórus, az Érkeserûi Nép- dalkör, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete, a Szen- tjobbi Hagyományõrzõ Asszonykórus, a Nyíradonyi Pávakör, a Székelyhídi Búzavirág Dalkör, a rendezõ Székelyhídi Férfi- kórus és az Érmihályfalvi Bartók Béla Hagyományõrzõ Citerazenekar mutatták be mûsoraikat. A vendégeket Béres Csaba, Székelyhíd város polgármestere köszöntötte és kí- vánt kellemes együttlétet a találkozó idejére. Az elõadások végén a résztvevõk közösen énekelték el a magyar és a széke- ly himnuszt, majd ünnepi vacsora közben beszélhették meg a kórustagok az elmúlt egy év eseményeit és jövõ év terveit. A rendezvényt a Pro Székelyhíd Egyesület és a város önkor- mányzata szervezte. C Ér hangja Karácsonyi vásár Székelyhídon december 17. és 23. között! Várják a vállalkozók jelentkezését a székelyhídi önkormányzatnál (kapcsolattartó: Csorba Kinga). Y Etet, gyógyít, röptet, szeret – ezek a fõ tevékenységei minden galamb- tenyésztõnek, ami a galambjait illeti, de mint ahogyan mind sejthetjük több is van mindennek a hátterében. Felkerestünk hát két, sokat tapasz- talt érmelléki tenyésztõt, hogy meg- felelõképpen körbejárhassuk a ga- lambseregek témáját. C Írásunk a 6. oldalon A házigazda Székelyhídi Férfikórus fellépése Minden kórus meghallgatta a másikat A fellépések végén együtt énekeltek és nótáztak a kórusok tagjai
Ér hangja Székelyhíd és környéke havilapja G Y IV. évfolyam, 11. szám, 2013. november www.erhangja.ro
Welcome message from author
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
oldalY Az érmelléki egyházmegye
esperesi hivatalának alapkõletétele
Ér hang jaSzékelyhíd és környékehavilapja
G Y IV. évfolyam, 11. szám,2013. november www.erhangja.ro
Tenyésztõt galambjáróllehet megismerni
22 oldalY Petõfi-heteka Petõfi-líceumban
77 oldalY Beszélgetés Bokor Zsuzsa
nyugalmazott székelyhídi háziorvossal88
CC fotók: Kõvári Krisztián
Minden pénteken este azinterneten és kedden este 20
órától a tévében (ott, ahola Briximp kábelszolgáltató
biztosítja az adásokat) várjanézõit új adással az Ér Tv.
Hallgassa hétköznaponként18 és 20 óra között
a Rádió Ér mûsoraita www.erhangja.ro/radio
honlapon!
A közös éneklés örömeG Tizedik alkalommal találkoztak az érmelléki kórusok
Y Együtt énekeltek az Érmellék meghatározó kórusai, férfi,nõi, vegyes karok és ráadásként egy citerazenekar is Székely-hídon november 23-án a munkásklubban. A régió kórusai-nak tizedik találkozóján a margittai Horváth János Társaságvegyes kórusa, az Érmihályfalvi Veres László Zsolt Városi Kó-rus, az Érszalacsi Örökzöld Asszonykórus, az Érkeserûi Nép-dalkör, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete, a Szen-tjobbi Hagyományõrzõ Asszonykórus, a Nyíradonyi Pávakör,a Székelyhídi Búzavirág Dalkör, a rendezõ Székelyhídi Férfi-kórus és az Érmihályfalvi Bartók Béla HagyományõrzõCiterazenekar mutatták be mûsoraikat. A vendégeket BéresCsaba, Székelyhíd város polgármestere köszöntötte és kí-vánt kellemes együttlétet a találkozó idejére. Az elõadásokvégén a résztvevõk közösen énekelték el a magyar és a széke-ly himnuszt, majd ünnepi vacsora közben beszélhették mega kórustagok az elmúlt egy év eseményeit és jövõ év terveit.
A rendezvényt a Pro Székelyhíd Egyesület és a város önkor-mányzata szervezte.
C Ér hangja
Karácsonyi vásár Székelyhídondecember 17. és 23. között!Várják a vállalkozók jelentkezését a székelyhídi
önkormányzatnál (kapcsolattartó: Csorba Kinga).
Y Etet, gyógyít, röptet, szeret – ezeka fõ tevékenységei minden galamb-tenyésztõnek, ami a galambjait illeti,de mint ahogyan mind sejthetjüktöbb is van mindennek a hátterében.
Felkerestünk hát két, sokat tapasz-talt érmelléki tenyésztõt, hogy meg-felelõképpen körbejárhassuk a ga-lambseregek témáját.
C Írásunk a 6. oldalon
A házigazda Székelyhídi Férfikórus fellépése Minden kórus meghallgatta a másikat
A fellépések végén együtténekeltek és nótáztaka kórusok tagjai
Y 2013. november22 Ér hang jaG
Y Az alternatív energiaforrások fel-használása során szerzett tapasztala-tokat tárgyalták meg a Geocom Pro-jekt résztvevõi november elején alengyelországi Krakkóban megtar-tott kétnapos konferencián, aholSzékelyhídat Csuka József alpolgár-mester képviselte. A házigazda len-gyel küldöttség mellett az olasz, amacedón, a szerb, a szlovák és a ma-gyar résztvevõk hallgatták és fogad-ták el egymás beszámolóit.
Városunk alpolgármestere a ren-dezvény végén kihangsúlyozta a mi-nél aktívabb jelenlétet és részvételt azEurópai Unió pénzalapja által is támo-
gatott projektben. Mint mondta, „ta-nulnunk kell azoktól, akik elõrébbjárnak a megvalósításokban, nem fe-ledve a mi lehetõségeink mértékét”.Megtudtuk, a konferencia ideje alattsikerült rávenni a Szegedi Tudomány-egyetem geológusait, hogy a közeljö-võben látogassanak el Székelyhídraegy átfogó, minden részletre kiterje-dõ szakmai vizsgálat céljából.
A programnak megfelelõen fél évmúlva újra találkoznak a projektbenrésztvevõ országok képviselõi, ami-kor is Székelyhíd is be kell számol-jon az eddig elért eredményeirõl.
C SzCs
Y Két hete elkezdõdött a Rádió Ér, úgy nevezett próba-adás hete, amit aztán rendszeres mûsorral folytattak a szer-kesztõk. Minden hétköznap délután 6-tól este 8-ig hallgat-ható az aktuális mûsor a http://erhangja.ro/radio hon-lapra kattintva. (Az adás készítõi dolgoznak azon, hogy a
rádióadás minden világhálós böngészõbõl hallgatható le-gyen.) Türelmüket megköszönve, a Rádió Ér munkatársaibíznak abban, hogy hamarosan a tévé és az Ér hangja ha-vilap népszerûségét is eléri majd a helyi netes rádió!
C Ér hangja
Y Letették az Érmelléki ReformátusEgyházmegye Esperesi Hivatalánakalapkövét november 11-én. Az épületa tervek szerint Székelyhídon a Refor-mátus Ifjúsági Központ és a templommögötti területen fog elhelyezkedni.A építkezés ötlete 2011-ben egyháziközgyûlésen vetõdött fel, idén hivata-los döntés is született ez ügyben.
Az alapkõletétel istentisztelettel kez-dõdött, Csûry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületpüspöke hirdette az igét, a régióból ér-kezett lelkipásztoroknak, gondnokok-
nak, presbitereknek, köztisztségvise-lõknek. Az igehirdetést követõen dr.Kürti László egyházmegyei fõgond-nok helyezte el az idõhengert, majdCsûry István és Rákosi Jenõ esperes,helyi lelkipásztor megáldották a he-lyet. Rákosi Jenõ elmondta: „régi álomez, hogy a gyülekezeteknek legyenegy központi esperesi hivatala, ahovabármikor bátran, bizalommal fordul-hatnak tanácsért a hívek”. Az esperesihivatal felépítését Székelyhíd városönkormányzata és a Bihar Megyei Ta-nács is támogatja. Béres Csaba polgár-
mester kérdésünkre elmondta, örülannak, hogy Székelyhídon ismét egyúj intézmény fog létesülni, ami szelle-mi és gazdasági téren is emelni fogjaa város életszínvonalát. Szabó ÖdönBihar megyei RMDSZ-es parlamentiképviselõ ünnepi beszédében pedigkiemelte, „az intézményrendszererõsítés céljából is fontos, hogy segít-sék az esperesi hivatal megépítését.’’Bízunk benne, hogy minél elõbb elké-szül az épület, és rendeltetésénekmegfelelõen mûködik majd.
C A. T.
Y Családias légkörben zajlott a felújított nagykágyai református templomújraszentelése november 10-én. A vasárnap délutáni ünnepség istentisztelet-tel kezdõdött, amelyen Csûry István királyhágómelléki református püspökhirdette az igét. Prédikációjában kifejtette, mennyire nagy boldogság számá-ra, hogy ezekben a nehéz idõkben is szépen épül az egyház. Az istentisz-teletet követõen a helyi gyülekezetben 2003 óta szolgáló Bara László lelki-pásztor olvasta fel az elmúlt tíz év felújítási, építkezései munkálatok fonto-sabb momentumait, lépéseit. 2004-ben kezdték el a munkálatokat a temp-lom és a parókia körül. Az újjáépítést a templom teljes tetõszerkezetének cse-réjével kezdték, majd egy pályázat révén a teljes templombelsõ felújítása kö-vetkezett, a épület külsõ felújítása 2013-ban történt meg. Az építkezést önko-rmányzati, egyházmegyei, gyülekezeti, pályázati támogatással sikerült meg-valósítani. Idõközben elkészült még egy ravatalozó, amit a nagykágyai lako-sok nagy örömmel fogadtak, ezt Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ-es parla-menti képviselõ segítségével sikerült megvalósítani.
A templomszentelést követõen vacsorával várták a vendégeket, a jelenlegis felújítás alatt lévõ gyülekezeti házban. További jó munkát kívánunk anagykágyai gyülekezetnek és vezetõiknek.
C A. T.
Az esperesi hivatalalapkõletétele
Geotermális konferenciaKrakkóban
Bensõséges hangulatútemplomszentelés Kágyán
Rádió Ér – a világhálón!
Csûry István királyhágómelléki református püspök (balra) megáldja a készülõ épületet
Az újraszentelésen Csûry István püspök hirdetett igét a szószékrõl
CCM
észá
ros
Emõk
e
CCM
észá
ros
Emõk
eCsengõs borA hatvanas években szokás volt a té-li délutánokon a csoportos családiszülõlátogatás, kiváltképpen akkor,ha azt egyik-másik szülõ meghívásaelõzte meg. Jól tartotta magát a hi-deg, amikor a kis csoport elindult aKishegy oldalán a megbeszélt szülõ-látogatásra. Az akkor még nem voltteljesen beépítve, sok helyen magashóban kellett lépegetni. A megbeszéltszülõnél bizony hosszúra nyúlt a lá-togatás, ami nem volt csoda, mertfrissen rántott hússal és piros ürmös-borral fogadták a látogatókat – per-sze az ilyesmi csak kivételes látoga-tóknak jutott ki! A tanárok kis csapa-tát nem nagyon kellett kínálgatni anagy darab rántott húsokkal, jó ide-ig mindenki kedvére szedhetett azasztalra tett tálból. Finom, puha ke-nyér volt mellé, de többen csak anél-kül ették jóízûen, közben a teletöltöttpoharakból leöblítették a zamatosborral, amit a vendégek vég nélküldicsértek. Józsika, akiért a látogatástörtént, ragyogó szemmel nézte, ho-gyan esznek és iszogatnak a tanárai,gondolta is, hogy nagyon kiéhezhet-
tek az ilyesmire! A látogatók koccint-gattak a házbeliekkel, dicsérték ésköszöntgették a háziasszonyt finomfõztjéért, a gazdát pedig a finom ür-mösborért. Sokat mondogatták, Jó-zsika milyen szorgalmas, igyekvõ ésmilyen jól nevelt. Egyrõl-másról be-szélgetve a szülõkkel, egymással él-celõdtek, tréfálkoztak. Karcsi, azidõsebb kolléga, miközben újabbhúsdarabot vett ki, tudva, hogy fiata-labb társuk milyen finnyás és válo-gatós, megkérdezte tõle, vajon tudja-e milyen állatból van a rántott hús?
– Gondolom, valami nagyobb szár-nyasból. Nem liba? – mondta kérdõnmert meg sem fordult a fejében, hogyezen gondolkodjon miközben ette.
– Nyulat ettél-e már? Mert bizonyez rántott nyúl!
A kolléga csak nézett nagy szemek-kel. Bár eddig még nem evett nyulat,de már csak nem lesz rosszul, ha ed-dig nem lett! Különben is nagyon íz-letes volt! – gondolta.
– Jó, hogy nem tudtam, mert lehetnem ettem volna belõle! Most, miu-tán jóllaktam, mondhatom hogy íz-lett és nagyon jól esett. Nem utasíta-nám vissza, bárki kínálna vele!
Ezzel mindenki egyetértett, jót ka-cagtak rajta. Hogy kinn besötétedett,köszöntgetésekkel elbúcsúztak a há-ziaktól, elindultak és kiváló hangu-latban értek ki a Felsõvárosra. Addigfel sem figyeltek rá, már az iskolaelõtt álltak, amikor észrevették, hogyegyikük kis demizson bort szorongata kezében. El kellett dönteni mi le-gyen a borral?! Gondolták, kár lenneállni hagyni, jut még mindenkinekegy-egy pohárkával!
A gondolatot tett követte, bementekaz iskola kapus szobájába. Egyikükaz asztal melletti padra, másik a vas-ágyra telepedve várta a maga pohár-káját, de a portásfülkében nem voltpohár. A legleleményesebb kapta aziskola nagy csengõjét, megtöltötteborral és már kínálta is a közelebbállónak. Így iszogatták a bort a csen-gõbõl, míg ki nem ürült a demizson.
Természetes, hogy a bort csengõsbornak nevezték el, és késõbbi be-szélgetéseik során sokszor megmo-solyogták az esetet…
C Forrás: Nánási Zoltán:Egykori székelyhídi történetek,
mindennapi apró villanások,anekdoták
Y Megkoszorúzták a Malom utcá-ban a Nedezki-házon található AdyEndre-emléktáblát a jeles költõ136. születésnapja elõtt tisztelgõegybegyûltek november 24-én azistentisztelet és a szentmise után.Béres Csaba polgármester beszé-dében kiemelte mennyire büszkearra, hogy Székelyhídon egykortöbb híres magyar költõ is megfor-dult.
A következõkben a Petõfi SándorElméleti Líceum két diákja, MajorZsuzsa és Major Orsolya szavalata-it hallgathatták meg a résztvevõk,õket a Búzavirág Népdalkör elõ-adása követte. Az ünnepség végéna székelyhídi önkormányzat, ahelyi RMDSZ-szervezet és a PetõfiSándor Elméleti Líceum helyezteel az emlékezés koszorúit.
C Ér hangja
33Ér hang jaG
2013. november Y
Y Felszínre kerültek a közelmúltban lezajlotttestvértelepülések találkozója apropóján a váro-sunkban ilyen-olyan okok miatt elkezdett, de be nemfejezett nagyobb léptékû tervek helyzete.
Lássuk hát, melyek azok a városunkat érintõ projek-tek, amelyek vagy el sem kezdõdtek vagy „hamvábaholtnak” tûnnek:– a székelyhídi aquapark terve;– a városi park;– a Petõfi-líceum campusa;– a városi labdarúgóközpont megépítése;– a Nagykágyai Mezõgazdasági Líceum campusa;– egy harminchat lakásos ANL-lakótömb megépítése.
Béres Csaba polgármesterrel egyeztetve a követke-zõ lapszámainkba egy-egy projekt történetét megis-mertetjük a kedves olvasókkal. A világhálónak kö-szönhetõen az alábbi listát akár bõvíthetjük is,amennyiben Önök megírják nekünk kérdéseiket azerhangja.ro oldalra az újság linkre kattintva.
C Ér hangja
Szennyvízszippantó tartálykocsit vásárolt az önkormányzatA székelyhídi önkormányzat novemberben traktort és szennyvízszippantó tartálykocsit vásárolt, amivel hosszú távramegoldódni látszanak a városi szennyvíz eltávolításának problémái.
Meg nem valósultprojektekrõl
Elsõnek a városvezetés koszorúja került az emléktáblára Koszorút helyezett el a Petõfi Sándor Elméleti Líceum igazgatója és helyettese is
Emlékezés Ady Endrére
Varrótanfolyam Székelyhídon!Munkát keresõk figyelmébe ajánljuk, hogy Székelyhíd városönkormányzata, összefogva a Sayatex Kft. vezetõségével,a közeljövõben ingyenes varrótanfolyamot indít nõk és férfi-ak számára. A részletekrõl a polgármesteri hivatalban hét-köznapokon lehet érdeklõdni Csorba Kingánál.
Dr. Roºca Katalin-Mónika november 26-tól Érolasziban is várja a betegeket.A doktornõ minden hétfõn, szerdán, csütörtökön Érköbölkúton,
minden kedden és pénteken pedig Érolasziban rendel.
A IERMed székelyhídi szakorvosi magánrendelõ új szolgáltatással jelentkezika tisztelt betegek felé. Hétfõ délutánonként 16 órától szakorvos rendel; érterápi-ás, ún. mikrotiter-terápiás kezeléseket tart, emellett érszûkület-vizsgálatokat is.
A székelyhídi RMDSZingyenes favágást biztosít
nyugdíjasoknak és más idõsszemélyeknek, akiknek
a tûzifája még nincs felvág-va. Az érdeklõdõk CsorbaKingánál jelentkezhetnek.
Vasárnap sokan megtisztelték az egyik legnagyobb magyara költõ emlékét
CCfo
tók:
Hev
esi
Zolt
án
Y 2013. november44 Ér hang jaG
Y Ez az egyre inkább fokozódó jelenség már vá-rosunkban is felütötte a fejét. Helyi szülõkkel va-ló beszélgetéseim során aggasztó történetekkeltalálkoztam. Nem ritka a huzamosabb idõn ke-resztül, különbözõ módszerekkel történõ fizikaibántalmazás, molesztálás, fojtogatás sem. Azon-ban a szülõk gyakran nem tudják, kihez fordul-hatnak, nem tudják mi az elsõ lépés a konfliktu-sok kezeléséhez, elmondásaik alapján a pedagó-gusok oldaláról is gyakran tapasztalnak passzivi-tást. A gyermekét védelmezni próbáló szülõ sok-szor beleesik abba a hibába, hogy a dühtõl sajátkézbe veszi az irányítást, ezzel azonban akár sa-ját magának okozhat problémát.
Ezt a jelenséget felismerve létrejött városunk-ban egy erõszak megelõzõ bizottság. Béres Attilahelyi tanácsos, a bizottság elnöke, bátorítja a szü-lõket, hogy forduljanak hozzá bizalommal, fel-adata, hogy egy-egy konfliktus helyzetet mindenoldalról áttekintsen, megoldást találjon, ha szük-séges, a problémás gyerekeket a megfelelõ szak-emberhez irányítsa.
*Az új generációk magatartása és erkölcsisége
miatti aggodalom és moralizálás, társadalmunkrégi jellemzõje. Minden korban az emberek megvoltak gyõzõdve arról az igazságról, hogy a dol-gok folyamatosan romlanak és a múltban min-den békésebb volt. A XXI. századra jellemzõ a fo-kozódó agresszió és erõszak, az eldurvuló társa-dalmi viszonyok az élet egyre több területén.
De mi történik, ha az erõszak már az iskolábanvan? Mi történik, ha már gyermekeinket veszé-lyezteti, sõt, mi van, ha már õ maguk is veszélyt
jelentenek? Ami biztos, hogy a gyermek erõsza-kos, agresszív viselkedését minden életkorbankomolyan kell venni. Semmiképp nem dughat-juk a fejünket homokba e jelenség kapcsán.
Hosszú ideje tapasztalható, hogy az ifjak egyreerõszakosabbak, nem csak társaikkal, de a fel-nõttekkel, tanárokkal szemben is. Elgondolkod-tató az iskolai erõszak jelenségének globális jel-lege, ez a probléma ugyanis – az eltérõ oktatásirendszerek ellenére – egyaránt megjelenik a ten-gerentúlon, kontinensünk különbözõ régióiban,a skandináv országokban csakúgy, mint Közép-Kelet-Európa országaiban.
Az iskolákban is eluralkodott az erõszak, akár-csak a munkahelyeken, a családi otthonokban, aközutakon és az élet számos más területén. Mamár a tudósításokon, napi híreken túl kutatásokis megerõsítik, hogy az erõszak és agresszivitásdokumentáltan jelen van az iskolák életében.
A média egyébként gyakorta jelenik meg az is-kolai erõszak magyarázatai között, elsõsorbannem a jelenség nagyságrendjét generáló ténye-zõként, hanem mint a fiatalokat erõszakossá éskezelhetetlenné formáló agresszív tartalom,mint „modellközvetítõ” a gyermekek számára.
A gyerekek erõszakos viselkedése azonban egytünet. Nincs olyan, hogy egy gyermek egyik nap-ról a másikra válik agresszívvé. A gyerekek érzé-kelik a családi és társadalmi feszültségeket, ámsegítség nélkül önmaguk nem tudják feldolgozniés értelmezni azokat. Ebbõl adódóan nem tudjákmagukat helyesen kifejezni, mert erre nem taní-tották meg õket, ráadásul a közvetlen környeze-tükbõl is rossz viselkedési mintákat lesnek el.
Konfliktusokhoz vezethet a diákok szociálisvagy kulturális háttere. Nem csupán arról vanszó, hogy az egyik gyerek szegényebb, a másikgazdagabb családból származik. Emellett jelen-tõsek az etnikai különbségek is, hiszen mindengyerek viszi magával az iskolába is saját szokása-it, kultúráját.
Az iskolai környezetben elõforduló erõszakoscselekedetekkel – érthetõen – az iskola vehetifel a legeredményesebben a harcot, s a legtöbbeta tanulókkal közvetlen kapcsolatban lévõ taná-rok tehetik, ha erre személyükben alkalmasak,és szakmailag megfelelõ felkészítést kaptak. Áma pedagógusok gyakorta eszköztelenek az ag-resszív helyzetek kezelésében, megoldásában.A tanárok gyakorta el vannak bizonytalanodva,nincsenek tisztában a jogaikkal, mit tehetnek fe-gyelmezés terén, így hatékony lenne a szülõk tá-mogatása és nyitottsága. Nem ritka, hogy az eset-leges megoldást keresõ próbálkozásokat jelentõ-sen megnehezíti az a szülõ, aki elvakultan védel-mezi bántalmazó gyermekét, a segítségnyújtásthatározottan elutasítja.
A szülõket, valamint a pedagógusokat, nohaaggodalommal tölti el az effajta viselkedés, na-gyon gyakran elintézik azzal, hogy „majd kinövia gyerek”, vagy hagyják a kialakult konfliktuso-kat tovább súlyosbodni azzal, hogy „elõbb-utóbbelintézik egymás közt, majd kibékülnek”.
A bántalmazásoknak számos típusa lehet. Ezekmotívumai, megnyilvánulási formái és követ-kezményei eltérõek lehetnek. Az hogy mi az erõ-szak, mi elfogadható és a már elfogadhatatlan,relatív. Legszembetûnõbb, ha a gyerekek egy-
másnak testi vagy komoly lelki sérülést okoz-nak, azonban létezik az agressziónak egy kevés-bé látványos formája is, a verbális – tehát szóbe-li – bántalmazás. Napjainkban különösen elter-jedt az interneten való zaklatás, közösségi por-tálokon lévõ adatlapokkal való visszaélés vagye-mailen keresztül történõ zaklatás.
Mivel az áldozatok általában félnek a retorzió-tól vagy a további megszégyenüléstõl, a bántal-mazások javarészt titokban maradnak.
A bántalmazás felismerésének felelõssége elsõ-sorban a szülõt, másodsorban az iskolát terheli.Az alábbi dolgokra mindenképp érdemes oda-figyelni:– gyanús, ha a gyermeken ismeretlen eredetûsebeket, foltokat lát;– ha az eddig nyitott gyermek egyszer csak zár-kózottá válik, egyre többet van egyedül, egyrekevesebb barátja van, nehezen alszik el, rémál-mai vannak, bepisil éjszaka, feltûnõen szorong,elkezdi rágni a körmét stb.;– ha romlanak a jegyei, és nem érdeklik már aziskolával kapcsolatos dolgok;– ha nem akar iskolába menni, fej- vagy hasfájás-ra panaszkodik, egyre többet betegeskedik;– ha nincsenek barátai, nem beszél az osztálytár-sairól, nem hívják a többiek sehova.
Beszéljünk a gyermekkel, derítsük fel a helyze-tet! Ha bajt észlelünk, mindenképpen mondjukel az osztályfõnöknek, s beszéljük meg, milyenintézkedéseket tud és akar tenni! Ha úgy érez-zük, a pedagógus nem veszi komolyan a problé-mát, beszéljünk az iskola igazgatójával is.
C Kalló-Nagy Kamilla
Erdei Ferenc tanító bácsit mindenkiismeri, utcán láthatjuk, hallhatjuk,beszélhetünk vele. A pedagógusszakember már 36 éve van az okta-tásban, és amit tudni lehet az elemiosztályos gyerekek tanításáról-ne-velésérõl, azt már mind tudja.
– Ha párhuzamot kellene vonni arendszerváltás elõtti és a mai okta-tás között, valamint az oktatás társa-dalmi igényeinek kielégítése között,akkor mit mondhatnánk el?– A romániai oktatásban mérföldkõ-nek számít az 1989-es forradalom,melynek következtében a román tár-sadalomban gyökeres változások jöt-tek létre, nyilvánvalóan érintve a tan-ügyet is. Ami viszont változatlan ma-radt, és amit nem gyõzök elégszer el-mondani az az, hogy ez az oktatási fo-lyamat egy négy pillérre támaszkodóvalami, melynek részei a gyerek, acsalád, az iskola és természetesen atanító. Mint ilyen, ha ebbõl a négy láb-ból akárcsak eggyel is gond van, ak-kor ez a folyamat elveszti stabilitását,billeg vagy rosszabb esetben borul.Sajnos az a tendencia érvényesül egy-re inkább, hogy az iskolát mindenha-tónak gondolja az állam, a hatóság éssokszor a család is. Elégnek érzi azt,hogy a gyereket elküldi az iskolába,ahol is a tanító tanítsa meg, mert az adolga. Sajnos azonban ez nem így mû-ködik. Nyilvánvalóan nem a családo-kat hibáztatjuk, mert a családokban agazdasági válságnak köszönhetõenegyre nagyobb gondot jelent a megél-hetés, rohannak a megélhetésért. En-nek köszönhetõen egyre kevesebb azidõ a gyerekre, egyre kevesebb a türe-
lem a gyerekek irányában, ezt viszontõk azonnal megérzik. Ideális esetbena családnak az a feladata, hogy bizto-sítsa azt a nyugodt, biztos légkört,ami kedvezõ a gyerek fejlõdésének.
A másik pillér az iskola. Sajnos tud-juk, hogy már nem kapja meg azt atársadalmi politikai támogatást, ami-re szüksége lenne. A tanügyi törvényelõírja, hogy az ország évi össztermé-kébõl (GDP) 6%-ot köteles az állam azoktatásra fordítani. Ennek alig vala-mivel több mint a felét fordítják az ok-tatásra, és itt nem a pedagógusok bé-rére gondolok, hanem az ezeken felüllévõ összes oktatási költségre.
Itt már láthatjuk, hogy a négybõlmár két pillérrel gondok vannak. Agyermek megérzi, milyen a hangulatés nyilvánvalóan nem tud úgy teljesí-teni. Természetesen ezt a gazdasági bi-zonytalanságot a tanító, a pedagógusis megérzi. A pedagógus munkája egyfõleg szellemi és nem fizikai munka,ahhoz pedig egy meglehetõsen stabil,kiegyensúlyozott háttér kell, hogy jólel tudja végezni a munkáját.
Az oktatás eme négy pillére meg kel-lett volna maradjon, sajnos ezekbõlnem sok minden maradt meg. A 80-asévekben jellemezte az oktatást egy na-gyon jól meghatározott ideál (a sokol-dalúan fejlett szocialista ember). Ak-kor minden oktatási cél ennek az el-
érésére irányult az óvoda megkezdé-sétõl az egyetem befejezéséig. A jelen-legi oktatási cél az, hogy olyan embertneveljünk és alakítsunk, aki képes al-kalmazkodni a változó világhoz min-denféle szempontból. Sajnos ilyenember nem nagyon létezik, aki min-den helyzethez nagyon jól alkalmaz-kodik, és így nagyon nehéz meghatá-rozni azt a nevelési ideált, hogy mi fe-lé is haladjunk. Ahogy változik a gaz-dasági helyzet, változik a társadalmiis, változnak a törvényi elõírások is,mi pedig próbálkozunk, de még nemtaláltuk meg azt a nevelési ideált, amifelé mi megyünk.– Lehet itt az is a probléma, hogy atanügyminisztereket olyan gyakrancserélik, hogy egy-egy reformnaknincs lehetõsége megmutatni mun-kája gyümölcsét?– Itt nem csak a tanügyminiszterrõlvan szó, hanem a kormányról is. A’90-es évek eleje óta mi állandó re-formban vagyunk. Tudni kell, hogy areformok elõkészítésére elmegy kétév, majd két évig dolgozunk, letelik anégyéves parlamenti ciklus. Jön egymásik kormány, másik tanügyminisz-terrel, aki elmondja, hogy eddig min-den rossz volt és újabb reformra vanszükség. Ezt megint két évig készítjükelõ, megint két évet dolgozunk. Majdújabb kormány, újabb tanügyminisz-
terrel, és gyakorlatilag minden befe-jezetlen marad. Gyakorlatilag az okta-tás megérzi a társadalmi helyzetet.Minden területen érzõdik, hogy nincsegy elképzelés, nincs egy folytonos-ság ebben a fejlõdésben. Olyan mint afûrészfog. Kellenének általános irány-elvek, amit minden egyes politikaipárt fölvállal, hogy ne legyenek megezek a törések, mert így valóban nemjutunk semmire.– Melyek voltak azok a fontosabb vál-tozások, melyek jó vagy rossz iránybabefolyásolták a tanügyet?– Ebbõl több is volt. Az elsõ, amely na-gyon megvágta a tanügyet az az volt,amikor a hatnapos munkahét lecsök-kent ötre. Amit addig egy héten hatnap alatt tanítottunk meg szellõsen,idõt hagyva begyakorlásra, rögzítés-re, készségek kialakítására, azt le kel-lett csökkenteni öt napra, de az óra-szám nem csökkent. Ez mindenkép-pen összesûrítette a programot. A má-sik dolog pedig a tanügyi reform.Marga tanügyminiszter idejében in-dult be a talán eddigi legkomolyabbreform, mikor is megjelentek a válto-zásoknak, törvénykezéseknek, refor-moknak az elméleti alapja. Csakhogyezt nem követte egy gyakorlati átala-kulás, szinte teljes egészében elméletireformok maradtak.
’89 után rohamosan szûntek meg cé-gek, gyárak és ezzel párhuzamosanépültek le a szakiskolák is. Gyakorlati-lag Romániából eltûnt a szakképzés.Elõtérbe kerültek olyan szakok mintjogász, jogtanácsos, üzleti menedzser,mindenki az elméleti líceumok feléorientálódva. Megszûnt az érdeklõdésa szakiskolák, szakközépiskolák irá-
nyába. Ezek gyakorlatilag eltûntek azoktatási rendszerbõl. ’89 elõtt léteztekolyan szakiskolák, ahol a tanulók aszakiskolák elvégzésekkor, sõt a szak-iskolák elkezdésekor munkaszerzõ-déssel rendelkeztek, és így az illetõcég vagy szakterület fedezte a tanulóiskoláztatási költségét vagy annaknagy részét. A szakmai gyakorlatot an-nál a vállalatnál végezték, az iskola be-fejezése után pedig ott alkalmazták isõket. A privatizáció megjelenésévelezek a cégek elveszítették a lehetõsé-get, hogy ezeknek a tanulóknak a költ-ségeit támogassák. Szerintem a maioktatási rendszernek ez egy nagyonnagy hiányossága. Remélhetõleg ezeka szakiskolák, szakközépiskolák visz-szakerülnek ebbe a hálózatba.
Másik dolog a magánegyetemekmegjelenése. Anélkül, hogy megbánt-sam valamelyik magánegyetemet is,el kell ismerni, hogy ezek „diploma-gyárként” mûködtek. A lényeg azvolt, hogy hallgatók legyenek, ezek fi-zessék a tandíjat, és akár olyan terü-letre is kiképezték az embereket, ami-nél telített volt a szakma. Ezeknél azegyetemeknél a felvételi nem tudás-alapú volt, ami a középiskolai oktatásszínvonalát is visszavetette, hiszenmár nem tudni kellett egy egyetemrevaló bejutáshoz, hanem csak kiválasz-tani, hogy hova szeretnénk befizetnia tandíjat. A gond csak annyi, hogyegy középiskolás diák még nem gon-dolkozik azon, hogy az egyetemi dip-loma megszerzése után hol is sze-retne elhelyezkedni.
(folytatás a következõ lapszá-munkban)
C Béres Imre
Ne bagatellizáljuk el az iskolán belüli erõszak kérdését!
A tanügy gondban levõ pillérei (1.)G Erdei Ferenc tanító bácsi az oktatási rendszer múltjáról, helyzetérõl és kilátásairól
G’89 után rohamosan szûn-tek meg cégek, gyárak ésezzel párhuzamosan épül-tek le a szakiskolák is.Gyakorlatilag Romániá-ból eltûnt a szakképzés.
GA ’90-es évek eleje óta miállandó reformban va-gyunk. Kellenének általá-nos irányelvek, amit min-den egyes politikai pártfölvállal.
55Ér hang jaG
2013. november Y
Múlt hét elejétõl öt napon át roptáka táncot székelyhídi, debreceni gye-rekek felnõttek segítségével, irányí-tásával, a barantói ifjúsági táborbanés a program végén Székelyhídon,a múzeum épületében rendezetttáncházon. Azt, hogy jól érezték ma-gukat, mi sem bizonyítja jobban;alig ért véget a rendezvény, máris akövetkezõrõl beszéltek a résztvevõkés a szervezõk. Kérdéseinkre Palc-zert Judit szervezõ válaszolt.
– Hogyan született meg a rendez-vény alapötlete?– Béres Csillával, a székelyhídi gye-reknéptánccsoport vezetõjével mártöbbször beszélgettünk arról, hogymennyire közösségépítõ a népzene,a néptánc a gyerekek és a felnõttekkörében egyaránt. Érdemes lennimegnyerni egy neves tánctanárt, egyjó hírû népzenekart és összetrombi-tálni pár gyereket, szervezhetnénktábort, ahol sokat táncolnánk és avégén csapnánk jó bulit! A terven ve-lem dolgozott Nyéki Barbara debre-ceni kolléganõm és barátnõm. Gyer-mekvédelmi szakemberekként miazonnal a hátrányos helyzetû, gyer-mekvédelmi gondoskodásban élõgyermekekre gondolunk, ha tábo-roztatás, tehetséggondozás kerülszóba.– Ennyire egyszerû lenne a dolog?– Nem hangzana rosszul – mondjanevetve Judit – ám az igazi munkacsak ekkor kezdõdött! Már tudtuk,hogy mit akarunk, de nem volt semhelye, sem anyagi támogatója az el-
képzelésünknek. Pályáztunk Ma-gyarországon az Emberi ErõforrásokMinisztériumához a Nemzeti Tehet-ség Programon keresztül, egy hatá-ron átnyúló tehetségeket gondozó,hátrányos helyzetû gyerekeket a te-hetséggondozásba bevonó és a népihagyományok felelevenítését, nép-szerûsítését elõtérbe helyezõ tábortervével. Amikor kiderült, hogy nyer-tünk a pályázatunkkal, gyorsan he-lyet kellett találni a tábornak, BéresCsabának, Székelyhíd város polgár-mesterének segítségével sikerült is.Innen már szinte pillanatok alatt
megegyeztünk az ismert és elismertDebreceni Néptánc-együttes vezetõ-jével, Hercz Vilmossal, hogy jöjjöntanítson minket és a gyerekeket, va-lamint rávettük az ugyancsak cívisvárosi Pergõ Együttest, hogy a tánc-házban húzza a talpalávalót.– A gyerekeket is ennyire könnyenválasztották ki?– Itt sem volt nehéz dolgunk, hiszenmint említettem a hátrányos helyze-tû, nevelõ szülõknél élõ gyerekekregondoltunk elsõsorban, aztán a szé-kelyhídi kis néptáncosokat semhagyhattuk ki a táborból. Magyaror-
szágról tíz gyerek érkezett, a Szé-kelyhídon nemrég megnyílt DévaiSzent Ferenc Alapítvány Gyermek Jé-zus gyermek otthonának lakóivalegyütt 22-en jöttek el aztán a tábor-ba. Kíváncsiak voltunk, vajon ho-gyan megy majd a közös munka, hi-szen három „csoport” is alakulhatottvolna a lurkókból, de hála Hercz Vil-mosnak meg a gyerekek empátiájá-nak, a kezdeti zavar hamar elmúlt, éstudtak együtt táncolni, játszani a há-rom különbözõ helyrõl érkezettek.– Hogyan zajlott a napi program atáborban?
– Reggel nyolc óra körül keltünk, ésestig nem igen maradt ideje unatkoz-ni senkinek. Napjában három-négyalkalommal volt táncos foglalkozás,a szünetekben kézmûves-tevékeny-séget végeztek a gyerekek, de jutottidõ csoportos játékokra, vagy ha úgytetszett, lehetett rohangálni, focizni,fogócskázni a tábor hatalmas parkjá-ban. A hangsúly azért a néptánconvolt, hiszen készültünk a csütörtökesti bemutatóra, amit a táncházon si-keresen elõ is adtunk.– Ha jól értem, akkor bánhatja az,aki nem volt ott a táncházban?– Mindenképp, hiszen nagyon sokaneljöttek! Megtisztelt bennünket és agyerekeket jelenlétével Kiss Zoltán,a Hajdú-Bihar megyei kormányhiva-tal szociális és gyámhivatalának ve-zetõje, valamint Tripsó Zoltán, aDebreceni és Nyírségi Görög Katoli-kus Gyermekvédelmi Központ veze-tõje. Igazi táncházhangulat volt, éshadd említsek meg egy nagyon szépgesztust, amelynek tanúja voltam: azegyik anyuka otthonról mindenrésztvevõ gyereknek hozott ajándé-kot, amit fõképp az otthonban vagya nevelõszülõknél élõ gyerekek fo-gadtak szívesen. Ezek után nem le-het más tervünk, minthogy jövõreújra megrendezzük a székelyhídinéptánctábort! A tábort és az elõ-adást, a debreceni Jövõdért Alapít-vány, Pro Székelyhíd Egyesület, a Vé-nusz Alapítvány szervezte és az Em-beri Erõforrások Minisztériuma tá-mogatta. Köszönjük nekik!
C Gulácsi Mária
Mindenkit összeköt a népzeneG Ötnapos tánctábor után közös táncházat szerveztek a székelyhídi és a debreceni gyerekeknek
Y Hetente kétszer két korosztály gyerekeiróják a köröket és rúgják a bõrt az önkor-mányzat által ingyenesen biztosított sportc-sarnokban. Kedden és csütörtökön 17–20 óraközött harminc-negyven, 12 év alattiak és felet-ti gyerek teszi tiszteletét az edzéseken, jelent-kezni folyamatosan lehet a kezdeményezõ ProSzékelyhíd Egyesület elnökénél, Erdei Imrénél(Binyunál). Mára mindkét korosztály átesett a„tûzkeresztségen”, túl vannak az elsõ barátsá-gos meccseken. Elõbb még a nagyobbak tetteklátogatást Szentjobbon, 4-2-es vereség lett a vé-
ge, majd a hazai találkozón sikerült a visszavá-gás, 6-3-ra gyõztek. A kisebbek a teremben kétrészre osztva mérkõztek meg, szintén a közelitelepülés gyerekeivel. Mindkét székelyhídi csa-pat korban és méretben is kisebb volt a vendé-geknél, de így is sikerült a tisztes helytállás. A„törpék” 4-1-re kaptak ki, míg a 12 évesek 5-3-as vereséget szenvedtek, úgy hogy a vendégek-nél több 14 éves is pályára lépett.
Remélhetõleg ez nemcsak egy újabb, sokadikfellángolás lesz a város vezetõitõl, hanem vég-re újra hosszú évekig be lesz biztosítva a szé-
kelyhídi labdarúgás jövõje. Mert a foci igenis élvárosunkban!
C Juhász György
Felkarolják a labdarúgást szeretõ gyerekeket Azt pletykálják...Másodikok az AladinokA nemrég véget ért Petõfi Sándor Emlékku-pán fiataljaink (16–18 évesek), Aladinok né-ven második helyen végeztek, megelõzvetöbbek között Kiskereki, Micske, Keresztúr-Olaszi csapatait. Egyedül a csokalyi Interstecs(Apa-fiak) tudott megálljt parancsolni nekik.
Nem tétlenkedneka sportcsarnokban:
támadásba lendülaz utánpótlás
CC Péter Emese
CCA
sze
rzõ
felv
étel
e
... hogy kitoloncolt roma családokkerülnek a bútorgyár épületébe?Y Szinte nem telik el nap anélkül, hogy valakine hívjon fel telefonon, vagy kérdezze meg sze-mélyesen: „igaz-e, hogy az évek óta üresen ál-ló bútorgyár épületébe roma családokat fog-nak telepíteni? Hallottam-e, hogy Galacról vagyFranciaországból kitoloncolt ötven családot,körülbelül háromszáz fõt idetelepítenek Szé-kelyhídra, és ezért fejpénzt kap az itteni önkor-mányzat?”
Ezzel szembena pletyka... álhír!Reflexbõl megkérdeztem a polgármester urat!Béres Csaba kategorikusan tagadta, hogy ebbõl arémhírbõl bármi is igaz lenne, „azt sem értem,hogy kinek fûzõdik érdeke ilyesmiket állítani,vagy hogy honnan találnak ki ilyen valótlansá-got! Engem is többen kerestek emiatt, a múltkora rádióban is elmondtam, hogy semmi sem igazaz egész rémhírbõl!”
Gondoltam, utánajárok, hogy ki állhat a pánik-keltés mögött?
A november 15-i rendkívüli tanácsosi gyûlésenBéres Attila kérdezett rá a képviselõk elõtt arra,hogy tud-e valamilyen információt bárki is az ál-hírrel vagy annak forrásával kapcsolatban?A válaszok kimerültek „az én is hallottam X.Y.-tól, de semmi többet nem tudok” és a sûrû fej-csóválásokban.
A lényeg, hogy bár gazdája nincs, de szerencsé-re valóságalapja sincs ennek a pletykának!
C SzCs
Y 2013. november66 Ér hang jaG
Etet, gyógyít, röptet, szeret – ezek afõ tevékenységei minden galambte-nyésztõnek, ami a galambjait illeti,de mint ahogyan mind sejthetjük,több is van mindennek a hátteré-ben. Felkerestünk hát két, sokat ta-pasztalt érmelléki tenyésztõt, hogymegfelelõképpen körbejárhassuk agalambseregek témáját.
Y Izabella, kék és vörös kovács, cso-ki és babos – ha valaki ezeket a kife-jezéseket csak úgy bemondaná ne-kem sosem tudnék rájönni, hogyezek közt mi az összefüggés vagyvan-e egyáltalán? Szerencsémre vi-szont sikerült olyan galambászokkaltalálkoznom, akiktõl megtudhattammit is fednek a szavak? Galambok„színkódjai” ezek mind.
Elõször id. Murányi Attilánál jártam.Csodálattal beszélt az évek után má-soktól hazatért vagy puskalövésbõllábadozó madarairól. Igen, puskalö-vés. Bár törvény szerint a házi galam-bokat nem szabad lõni, és egyébként
lakott területen vadászpuskát elsütnisem, mégis számtalanszor elõfordult,hogy a kiengedett madarakat a városszélén ólálkodó – általában külföldi –vadászok meglõtték. De ha a csúcsra-gadozó (az ember) nem jelenteneelég veszélyt, vannak még kisebb ra-gadozók is, amik veszélyeztethetik agalambok életét, nem is beszélve a be-tegségekrõl. A tenyésztõk galambjai,fajtától és kortól függetlenül féléven-te, illetve évente kapnak kolera éspestis elleni védõoltást, de emellett aszemölcsösödés és a diftéria is csú-nya, gyakran végzetes tüneteket pro-
vokál. Másik galambász beszélgetõ-társam, Serbán Sándor például beval-lotta: nézni sem bírja, hogy szenved-nek madarai, mikor a diftéria megtá-mad egyet-egyet.
Nyilván az állatok is esendõk, bármi-lyet fogadunk be vagy kezdünk el te-nyészteni, szembe kell néznünk a le-hetséges betegségekkel, mégis, a fenti-ek ellenére is van, aki erre adja a fejét.De miért pont a galambok?
„Ezeknek az iránytûjükrejtély”Id. Murányi Attila elmesélte, hogy éle-te elsõ röppostagalamb fiókáját a mar-gittai piacon kapta nagymamájától az’50-es évek elején, onnantól kezdvemegállíthatatlan volt a lavina. Többtelepülésen is lakott már életében, dea madársereget mindenhova magávalvitte. Volt már, hogy 1500-as állo-mánnyal rendelkezett, jelenleg hét-száz röppostagalamb büszke gazdája,amelyek szülõföldje Belgium, Magyar-
ország vagy épp Románia valamelyikalföldi városa. Említést tett a Nagyvá-radon mûködõ galambász sportegye-sületrõl, mely röptetõversenyeketszervez mai napig is, és amellyel Attilabácsi már megszakította kapcsolatát.„Meg voltak mind rökönyödve mikorén odamentem Váradra 120 ga-lambbal, õk meg legtöbb tízet hoztak.(...) Nem úgy van már ott se, mint ré-gen.” Így hát Attila bácsi saját kedvte-lésére otthona udvarán rendezett beegy „galamblakóparkot”. Gyakranajándékoz a madarakból más tenyész-tõknek, szomszédoknak, õ maga sem
veti meg a galambhúst. Ekkora lét-szám mellett egyébként sem árt néhafogyasztani, hiszen a galambok éven-te hét-kilenc alkalommal költenek, 18nap alatt, egy-egy pár fiókát, amiket azesetek nagy részében sikerrel felne-velnek s kirepítenek a dúcból. Számol-junk utána? Leszegett fejjelvallja a tenyésztõ is, hogyvalóban nem a legolcsóbbszenvedély ez, de még min-dig jobb, mint például az al-kohol szerelmesének lenni.A galambokat hajtja az ösz-tönük a csipegetésre, a leg-különlegesebb és különbö-zõbb magvakat szedegetikössze egy nap alatt, ame-lyekre szükségük van. Ilyen-kor az etetés nem számotte-võ költség. Viszont, amikorbeáll a tél, a fagy s a hó, vanereszd el a tollamat! A te-nyésztõnek mindent megkell tennie, hogy pótolja akülönlegességeket, ez pedignem olcsó mulatság. Segít-het viszont a régiség, a jóöreg galambásztársak és akapcsolatrendszer. Sanyibácsinak elmondása szerintfõként Magyarországon, azérmelléki részen és környé-kén vannak kapcsolatai e té-ren. Tenyésztõk, állatorvos-ok, takarmánytermesztõk, kis- ésnagyvállalkozók rendszerében forogszintén galambos barátaival együtt,akik tudnak tanácskozni, telefonszá-mot cserélni, ha kell, fõ az egymás tá-mogatása.
Cukros búza, párcsere
Ezek azok a trükkök, amikkel SerbánSándor is igyekszik marasztalni fris-sen vásárolt vagy kapott galambjaita beszoktatás során. A madarak igaziínyencek. Nem elég a cirokmag, nap-
raforgó vagy kukoricadara, amikkelgazdájuk naponta szolgálhat, az iga-zi kedvenc a cukros vízbe áztatottbúza. A párcseremegoldás leginkábba kakasokat érinti. Amint új helyük-re érkeznek, új „menyecskét” kap-
nak, hogy azzal alapítsanak családotaz új dúcban. Legtöbbször mindkétmódszer bevált eddig, hiszen Sándorválaszolgatás közben is a kerítésnektámaszkodva gyönyörködött hatvanpár galambjában, melyek legtöbbenröpposta-, díszposta-, tifler- és king-galambok. Mint megtudtuk, akárho-gyan is vásárolunk vagy ajándéko-zunk galambokat, vigyázni kell,hogy a nemek szerinti egyensúly neboruljon fel a ketrecekben. Ha túlsok a hím, küzdeni kezdenek a he-lyekért, gyakran összetaposnak tojá-sokat, fiókákat, csúnyán csépelikegymást a harcban. A legmagasabblétszám az állományban eddig a150–160 pár volt. Serbánéknál acsaládban szerteágazó hagyományavan a galambászatnak. Sándor édes-apjától – aki maga is tenyészt még –örökölte a szenvedélyt s az elsõ ga-lambokat. Sándor testvére és unoka-öccse is galambászik Kiskerekiben. Õmaga is tartotta a nagyváradi egye-
sülettel a kapcsolatot, ésmegküzdött madaraiért aszokásos betegségekkel is,olykor tanácsot kérve más,környékbeli tapasztalt ga-lambászoktól. Saját bevallá-sa szerint szívesen ad aján-dékba bárkinek, esküvõreis röptetni, mert van elégmadara, de vágni soha nemvágnak az állományból,konyhai célokból: „Ha viszis el valaki tõlünk, munká-ba menet elõtt megmuta-tom a feleségemnek, hogymelyeket lehet elvinni, az-tán megyek is el otthonról.Nem szeretem látni, mikorelviszik tõlem õket.”
Költséges is, takarítandóis, viszont szép is a maganemében a galambászat.Személyes találkozáskor atenyésztõk rendkívül meg-gyõzõen mesélik élményei-ket a kikelt vagy felgyógy-ult madarakról. Tanulságos
magatartás az övék. Egy életet szen-telni valaminek és sosem feladni.Tanulságos magatartás a galambokéis, a tökéletes hûség, a szülõi lét min-taképei õk.
C Bíró Orsolya
Óvodásokkiállítása
Székelyhíd óvodásainakmunkáiból kiállítást
szerveztek a helyi reformá-tus templomban. Az Õszirajz és kézimunka címû
kiállítást november24–30. között tekinthették
meg az érdeklõdõk.
Tenyésztõt galambjáról ismerni megG Érmelléki galambászok élményei a tökéletes hûség megtestesítõivel
CCA
sze
rzõ
felv
étel
ei
CC fotók: Bozsoky Orsolya
Diáksarok
77Ér hang jaG
2013. november Y
Y Ismét színesebbé tették a székely-hídi líceum diákjainak mindennapja-it a már hagyománnyá vált Petõfi-hetek rendezvénysorozat különbözõiskolán kívüli tevékenységei novem-ber 11. és 22. között. (Ez nagyjábólmegfelel annak az idõszaknak, ami-kor 1843-ban Petõfi Sándor Székely-hídon tartózkodott.)
Az ötödszörre megszervezett ren-dezvénysorozat széles felhozatalbanmegtalálhatóak voltak az olyan prog-ramok, amelyek szinte minden alka-lommal elmaradhatatlanok, mint pél-dául a foci és a sakk, de voltak telje-sen újak is, mint a debreceni Más Mo-zaik Egyesület által megvalósított bi-cikligyorsulási verseny, a Goldsprint,amivel még nem eddig nem találko-
zott a székelyhídi közönség. Ez egynem hagyományos gyorsulási ver-seny, hanem az 500 méteres távotúgy kell letekerni egy helyben, speciá-lis biciklivel, hogy a különbséget a kétversenyzõ közt kijelzõ mutatja, amimég látványosabbá teszi a futamot.Ennek a versenyszámnak a lebonyolí-tásában Porcsin Levente Goldsprintbicikligyorsulási világbajnok segített.A palettán szerepelt még a debrecenirocksulisok jóvoltából két rockkon-cert, a múzeum épületében: a rock-sulis fiatal tehetségekbõl álló Amuse-ic, illetve az Acoustic Gallery, amelyetrocksulis tanárok alkotnak, élenKorokani Árpáddal, aki tagja volt a2008-as Társulatnak, többek közt a P.Box és az Omen énekesével.
Rendeztek még bicikliügyességiversenyt, élménypedagógiai foglal-kozást, stafétát, mesemondó ver-senyt, civilizációk nagy túráját ésmézeskalácssütést is. Ezentúl akárkibelebújhatott Petõfi vagy Júlia bõré-be egy fotó erejéig az iskola elõcsar-nokában.
Köszönet jár minden diáknak és ta-nárnak, akik segítettek a programoksikeres megszervezésében, és azok-nak a diákoknak is, akik fontosnaktartották, hogy ellátogassanak ilyenprogramokra. Reméljük, legköze-lebb is legalább ilyen jól fog elsülniez a rendezvénysorozat! A rendez-vényt a Communitas Alapítvány tá-mogatta.
C Székely Annabella
Y Környezetvédelmi elõadást tartottak a csokalyikisiskolásoknak az õszi szünetben a Kolokán Kör-nyezetvédõ és Hagyományõrzõ Egyesület önkén-tesei november 6-án. A környezeti nevelést, bio- és
ökogazdálkodást, környezetvédelmi tanácsadástcélul kitûzõ egyesület elõadóitól a gyerekek felvilá-gosítást kaphattak arról, hogy például mi a kom-posztálás, mit jelent a szelektív hulladékgyûjtés
vagy hogyan lehet madáretetõt készítenihasznált flakonokból.
A gyerekek az általuk elkészített ma-dáretetõket kihelyezték az iskola udva-rán levõ fákra. A továbbiakban margari-nos dobozokba ültettek gesztenyéket,közösen feldolgozták, mire van szükségea növénynek a megfelelõ növekedéshez.
Az ökonapi tevékenység kertészkedéssel foly-tatódott, a környezetvédõk az iskolát megaján-dékozták árvácskával, szegfûvel, százszorszép-pel, örökzöldekel, krizantémmal, amit õk is Fü-zesi Józseftõl szereztek be, a kisikolások és az is-kola nagy örömére! A csokalyi gyerekek el isültették hamarjában minden kis virágot a sulikertjében.
Végül ökoautomata játékkal záródott a tevékeny-ség, így mindenki kapott egy kis ajándékot a nap-közben elsajátított ismeretek mellé.
C Erdei Irénke
Y Egynapos segesvári kirándulásonvettek részt a hegyközszentmiklósiToldy Általános Iskola diákjai no-vember 16-án Papp Mónika angolszakos tanárnõ vezetésével. A diá-kok nagy lelkesedéssel fogadták Er-dély egyik legszebb, középkort idézõvárosába tervezett látogatás ötletét,ahol rengeteg látnivalóval ismer-kedtek, mint például a várban levõDrakula-ház, az óratorony, a Diák-lépcsõ, a vár bástyái. Az óratoronyépületén belül betértek a történelmimúzeumba is. Az erkélyrõl hatalmasélmény volt belátni a várost. A várkis középkori utcáin középkori ru-házatba öltözött „várlakókkal” istalálkozhattak, akikkel fényképez-kedni is lehetett. Minden látnivalómellett a diákok felsétáltak a fedettDiáklépcsõn egészen a vártemplo-mig. Rengeteget sétáltunk, élmé-nyekkel gazdagodott a csoport s azutcákon kínált emléktárgyakkal tér-tek haza. Segesvár bebarangolásaután késõ délután Kolozsváron ismegálltunk, felsétáltunk a fellegvár-ba, ahonnan belátható volt a fénybeborult kincses város. Megtekintettéka Szent Mihály-templomot, a Mátyás-szobrot, majd a kirándulás egy helyipizzázóban zárult.
Az egész utazás alatt a diákok na-gyon jól érezték magukat, habár azút hosszú és fárasztó volt de a hangu-lat végig megmaradt, az autóbuszonmár a következõ kirándulást ter-vezgették.
C Ér hangja
Petõfi-hetek a Petõfi-líceumban
Iskolán kívüli tevékenységek Csokalyon KirándulásSegesvárra
A csokalyi gyerekek nagy örömmel ültettek el minden kis virágot a suli kertjében
Miután elkészültek a madáretetõk, a gyerekek a belerakott magvakkal együttkihelyezték õket az iskola udvarán levõ fákra
Hallowen partiHalloween partit szerveztek mindenszentek és a halottaknapja közeledtével a csokalyi pedagógusok a kisiskolások-nak, az óvodásoknak és szülõknek egyaránt. Esti programlévén, a pedagógusok és a gyerekek örömére sok szülõrészt tudott venni a programon. Az óvodások õszi képeket,kukacos körtéket, szõlõfürtöket festettek, közben a kisis-kolások táblarajzzal kezdtek, majd színeztek, végül tök-lámpásokat faragtak közösen a szülõkkel, tanítónõkkel. Azõszbúcsúztató hangulatát a közös éneklés, a megfelelõ hát-térzene, majd az est sötétjében a töklámpák kihelyezése ésa hozzájáruló riogatás biztosította. A végén minden kisgye-rek jutalom-cukorkát kapott, a szép munkákból pedig aziskola folyosóján kiállítást szerveztek mindenki örömére.
Ízletes tortát vehetett át a nyertes osztály
A népek túrájaversenyszámamegmozgattaaz osztályokfantáziáját
CC fotók: Szökõcs Róbert
Ka
n apé
Y A nagyváradi születésû doktornõ1971-ben végezte el az orvosi egye-temet Kolozsváron, ahonnan egy Is-ten háta mögötti kis hegyi település-re helyezték, ahol még asszisztensesem volt, csak a bácsi, aki kocsivalvitte beteghez, ha kellett, õ volt azegyedüli segítsége és munkatársa.
Egy év „nyomorgás” után kerültSzékelyhídra, ahol is kijutott min-denbõl, ami csak egy körorvosnakvagy háziorvosnak osztályrésze le-het. „Csak” harminchat évet dolgo-zott Székelyhídon 1972-tõl 2008-ig.Ebben az idõszakban voltak kelle-mes és kellemetlen pillanatok is.
Arra a kérdésemre, hogy mit szere-tett leginkább a szakmájában, a dok-tornõ mosolyogva elárulta, hogymindig vonzotta a szemészet és amikrosebészet, de az is nagy öröm-mel töltötte el, amikor idõben sike-rült diagnosztizálni egy vakbélgya-nút vagy sikerült megelõzni egy szív-infarktust. (Ha az emlékeim nemcsalnak, akkor nem igazán emlék-szem olyanra, hogy valakit félre di-agnosztizált volna – szerk. megj.)
Mivel egy olyan idõszakban lett or-vos, amikor még ahhoz mentek azemberek, akit éppen szolgálatban ta-láltak, neki úgy alakult, hogy a fel-nõttgyógyászatban dolgozhatott, vi-
szont a különbözõ változások és új-féle rendszerek bevezetésével ott-hon volt a gyermek- és a felnõttbe-tegségek kezelésében is. Természete-sen soha nem válogatott a betegekközött és nem diszkriminált. Nyug-díjba vonulásakor 2500 pácienstõlköszönt el.
Nem volt egyszerû összehangolniaa családi életet és a hivatást. A családnagyon sokszor nélkülözte az felesé-get és az anyát, mert a hivatás voltmindenek elõtt. Nem voltak nagycsaládi ebédek, elmaradtak a nagy„rokonösszegyûjtõs” ünnepek. Hahívták, azonnal indult, hisz a betegélete volt az elsõ.
Manapság már van ideje a férjévelebédelni, van idõ olvasni, kereszt-rejtvényt fejteni és az unokákkal ismindig tud foglalkozni. Már nem kellügyeletbe sietni, de azért most isnyitva az ajtó annak, aki tanácsot kérvagy kíváncsi a véleményére. Mostsem küld el senkit, mindenkit meg-vizsgál, mindenkit meghallgat, taná-csot is ad szívesen.
Megtapasztalta azt az érzést is, amitvalószínûleg nagyon sok nyugdíjbavonult ember: „ha nyugdíjas vagy,nem törõdnek veled”! Tudomásulveszi a körülötte elrohanó világot,viszont már nem hajlandó rohanni
vele. Szereti a csendes, nyugalmaséletet.
Végezetül, de nem utolsó sorban,azt üzeni a fiatalabb kollégáknak: le-gyenek naprakészek az új gyógysze-rekkel, az új kutatási eredmények-
kel, módszerekkel és legyenek na-gyon türelmesek a betegekhez!
Ha pedig visszatekintene, hogy meg-érte-e feláldozni a családot a munká-ért, arra megint csak egyszerû volt azorvosnõ válasza: ez nagyon személy-
függõ, mert a családorvos állandóügyeletben van. Bokor Zsuzsa életé-nek mottója „a munka volt az élet”, ésha most választani kellene, akkor újraaz orvosi pályát választaná.
C B. J. R.
Y 2013. november88 Ér hang jaG
SzékelyhídVáros
PolgármesteriHivatala
A kiadvány megjelenését támogatta:Székelyhíd és környéke havilapja. Kiadja és ingyenesen terjesztiaz Ér hangja Egyesület. Nyomás: Eden Productions, Nagyvárad.Felelõs kiadó: Béres Csaba Y Felelõs szerkesztõ: Aszalós Tímea
Y Lapterv és tördelés: E. Y Munkatársak: Béres Angéla, Béres Imre, Béres Jutka-Renáta,Bíró Orsolya, Juhász György, Kalló-Nagy Kamilla, Szabó Csongor, Székely AnnabellaSzerkesztõség elérhetõsége: 417435 Sãcueni str. Kazinczy Ferenc nr. 5/B.,
Elõzõ számunk keresztrejvényének megfejtõi közül könyvet nyert:Orosz Tamás, Szabó Mónika, Szakál Tímea (mindhárman Székelyhíd)
NNyyeerrjjeenn kköönnyyvveett!!Szerkesztõségünk értékes könyvnyereményeket sorsol ki
a mellékelt keresztrejtvény megfejtõi között.FIGYELEM! Egy megfejtõ csak egy szelvénnyel játszhat!
A REJTVÉNY MEGFEJTÉSE:__________________________________
___________________________________
__________________________________
Név: _________________________________________
Telefonszám _______________________________
Postacím: ____________________________________
____________________________________________
Kérjük a kivágott szelvényt dobja be december 7-igaz Ér hangja dobozok valamelyikébe, melyeket a következõ helyeken
lehet megtalálni: SZÉKELYHÍD – Székelyhídi Városi Könyvtár,Magyari papírbolt, Sidy pub (a körforgalom mellett),ÉRKÖBÖLKÚT – ABC, HEGYKÖZSZENTMIKLÓS – ABC.
„A munka volt az élet!”G Beszélgetés Bokor Zsuzsa nyugalmazott székelyhídi háziorvossalBarátságos tekintet, törékeny termet, határozott megjelenés és beszéd jel-lemzi Bokor Zsuzsa nyugalmazott székelyhídi háziorvost. Ha vissza kelleneemlékeznem rá, mint orvosra, akkor is azt mondanám, hogy határozott, el-lentmondást nem tûrõ, viszont szerény személyiség. Árad belõle a nyuga-lom, a megbékélés, a harmónia, az õszinteség, amikor az életérõl, a pályá-járól, az örömteli vagy éppen a buktatós idõszakokról érdeklõdök.