Eletmuvek

0

1

KLASSZIKUS ÉS KORTÁRS ALKOTÓK, ÉLETMŰVEK KIEMELÉSE

ESETFELVETÉS – MUNKAHELYZET

A különböző művészettörténeti korszakokban mindig akad olyan alkotó, akinek életműve kiemelkedik a többiek közül, sokoldalúsága miatt, vagy mint stílusújító, új technikák vagy új módszerek kidolgozója. Ezek az alkotók mindig valamilyen újszerűséget hoznak a művészetbe, új irányokat jelölhetnek ki, akár tudatosan akár kevésbé tudatosan.

SZAKMAI INFORMÁCIÓTARTALOM

LEONARDO DA VINCI

Leonardo di ser Piero da Vinci (1452– 1519) itáliai származású polihisztor: festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író.

A Vinci melletti Anchianóban született Toszkánában. Egy nótárius, Ser Piero da Vinci, és egy parasztlány, Caterina törvénytelen gyermekeként látott napvilágot. Mai értelemben véve nem volt vezetékneve, a Da Vinci „Vinciből való”-t jelent. Születésekor teljes neve Leonardo di ser Piero Da Vinci volt, ami azt jelenti, hogy „Leonardo, ser Piero fia Vinciből”.

Leonardót sokszor nevezik a reneszánsz ember őstípusának, akinek láthatólag végtelen kíváncsisága csak a felfedezéseinek erejével volt egyenlő. Széles körben az egyik legnagyobb festőnek tartják, és egyes vélemények szerint akár ő is lehetett minden idők legműveltebb embere.

2

Alapfokú iskoláit szülővárosában végezte, majd 1469-ben Firenzébe utazott, ahol gyakornok lett Andrea del Verrocchio festő műhelyében, ami afféle „művésziskola” is volt. Itt sajátította el a vonalas rajz, a vázlatkészítés, a festészet és a szobrászat alapvető technikáit. 1473-ban belépett a Szent Lukács-egyesületbe. Erre az évre datálható első, teljes bizonyossággal neki tulajdonítható rajza is, amely az Arno folyó völgyét ábrázolja. Az első, teljes bizonyossággal az ő művének tekintett festmény Verrocchio: Krisztus keresztelése c. munkájának angyalfigurája és háttere (tájkép). Az egyre sikeresebb ifjú festőt 1478-ban bízták meg a firenzei Signoria San Bernardo kápolna oltárképének megfestésével. Később Milánóban, Mantovában, Velencében is megfordult, élete végén I. Ferenc francia király művészeként fejezte be.

Híresebb képei:

- Angyali üdvözlet (1472-1475 körül)

- Sziklás Madonna – első változat (1483-1486), második változat (1503-1506)

- Hermelines hölgy (1485-1490)

- Utolsó vacsora (1495-1497)

- Mona Lisa (1503-1506)

- Szent Anna harmadmagával (1508-1510)

- Keresztelő Szent János (1513-1516)

3

KÉP: Da Vinci: Szent Anna harmadmagával

4

A Szent Anna harmadmagával firenzei szerzetesek megrendelésére készült 1508-1510 között. Szűz Mária édesanyja, és gyermeke Jézus szerepel a képen. A szülő és nagyszülő között nem látszik túl nagy korkülönbség, mintha nővérek lennének inkább.

A kompozíciós módszer az érett reneszánszra jellemzően harmonikus rendbe fűzi az alakokat és így kapcsolja össze a háttérrel, előtérrel. Igen nagy szélsőségekkel dolgozik, egyensúlyba hozza őket. Mária arca a központi motívum, de igen nagy ívet ír le kézfejétől a lábfejéig. Máriát édesanyja stabilan tartja, szinte óriási hozzá képest alakja. Ő tartja a kép függőleges egyensúlyát. A kapcsolat a szereplők között nyilvánvaló, a tekintetük elárulja mindezt. Szent Anna fogja körbe az egészet, míg gyermeke Mária az ő gyermeke felé nyúl.

A festmény jól megkomponált az előtérből a háttérbe egy jobb oldalon lévő vezet át. Egyre jobban a párába veszik minden, ez a levegőperspektíva, melynek Leonardo a mestere. Ezt erősíti a színperspektíva: az előtér erőteljes színekkel operál, míg a háttér elhalványodó, hideg kékbe megy át. Leonardo találmánya a sfumató-hatás, melyben eltompítja az éles vonalakat, elmossa az éles és elütő színek határait. A háttérben szereplő sziklák vonalait hasonlóan lágyította el.

KÉP: Da Vinci: Mona Lisa

5

Leghíresebb alkotása a Mona Lisa, másnéven a Gioconda. A festő 3 évig dolgozott a 77 x 53 cm nagyságú, nyárfatáblára olajjal festett portrén 1503-1506 között. A sejtelmesen mosolygó alak mögött tájkép látható, egy kis patak, híd, egy kanyargó út: egy bölcsességet sugárzó női mosoly egy érdekes tájban. Sokak szerint talán az egész festészet történetének legismertebb alkotása.

Leonardo soha nem nevezte el a képet, a Mona Lisa címet Giorgio Vasari, az életrajzírója adta 31 évvel a művész halála után. Lisa Gherardini egy köztiszteletnek örvendő firenzei kereskedő, Francesco del Giocondo ötgyermekes, erényes felesége volt. A „Mona” egy elterjedt rövidítése az olasz madonna (asszony, asszonyom) szónak. A Gioconda a gondtalant jelentő Giocondo név nőnemű alakja. A kép rejtélyes mosolya miatt a cím (a. m. gondtalan nő) e kettős jelentéssel játszik.

A festmény már megszületésének pillanatában újszerű és különleges volt. Különlegességét többek között azoknak az újszerű festői technikáknak köszönhette, amelyek szokatlanul ködössé, sejtelmessé tették a képet: a sfumatonak és a chiaroscuronak. E technikáknak köszönhetően a festmény éterivé, idealizálttá, időtlenné vált.

6

A két technika:

- A sfumato: olyan technika, melynek köszönhetően a festményen a testek nem éles kontúrral határolódnak el környezetüktől, hanem valamiféle finom, ködszerű átmenetben - csakúgy, mint a valóságban. E technika alkalmazása nagy ugrás a középkori, kontúrral megrajzolt képekhez képest. Mondhatni, a naturalista ábrázolásmód hajnala.

- A chiaroscuro: A formákat a fény és az árnyék ellentétével létrehozó eljárás.

Szembeötlő Mona Lisa dísztelensége. Nem visel sem ékszert, ruhája is rendkívül egyszerű. Holott a 15. századi portrékon szinte kötelező volt különféle jelzésekkel (ékszerek, ruházat) ábrázolni a modell szociális helyzetét és családi szerepét. Mona Lisán semmiféle ilyen jelet nem találunk. Egyesek szerint Mona Lisa dísztelen egyszerűsége, ruházatának ábrázolása szoros rokonságot mutat Leonardo más, vallási témájú festményeinek alakjaival, ezért feltételezik, hogy Mona Lisa portréja is vallásos töltetű: ruhájának színe és a háttérül szolgáló tájkép miatt valamiféle Földistennőt látnak benne. Más vélemény szerint Leonardo a nőalak dísztelenségével a természetes szépséget és vágyat hirdeti, afféle ars poétika ez a művész részéről.

KÉP: Da Vinci: Az utolsó vacsora

7

Az utolsó vacsora, Leonardo da Vinci falfestménye jelenleg már restaurált állapotban tekinthető meg Milánóban a Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumában. Leonardo valószínűleg három évig, 1495 és 1498 között dolgozott rajta. A hagyományos, gyors falfestési technika, az úgynevezett freskófestés volt akkoriban terjedt el, Leonardo azonban nem ezt, hanem egy sokkal rugalmasabb módszert alkalmazott. Olyan festéket használt, amely rendszerint fafelületeknél volt szokás. Az eljárás nem bizonyult megbízhatónak, és a kép hamarosan elkezdett leválni a falról.

Többszörös háromszög-kompozícióba rendezi a jelenetet. Az apostolokat hármas csoportokra osztotta, Krisztus két oldalán szimmetrikusan helyezkednek el. Júdást nem ruházza fel attribútummal, s alakját elrejti a többi apostol közé, így nem tudni, melyikük is tulajdonképpen, de él az a felfogás, miszerint Krisztus alakjától balra a harmadik alak Júdás. Ez abban a korban igen nagy felzúdulást kelthetett, hiszen az illem úgy kívánta, hogy az asztal végén, Krisztustól és az apostoloktól távol ábrázolják az árulót.

Más megdöbbentő dolgok is napvilágot láttak. A Jézus jobbján ülő alakot, aki eltávolodik tőle, a feleségének tartják. A hozzá hajoló alak jobb kezében kés van, a másik kezével a nyak tájékon mutat egy agresszív kifejezést.

Leonardo egyéniségként és lélektanilag elemezve ábrázolta az apostolokat. Az árulót a gesztusok eszközeivel kirekesztették a közösségből, de ő mégis ellenpontja Jézus méltóságteljes alakjának. Leonardo befejezetlenül hagyta Jézus arcát. A falkép ma igen rossz állapotban van, a nedvesség megrongálta, jóllehet igyekeztek restaurálni.

Jól látható, és vonalzóval is ellenőrizhető, hogy a kép minden perspektíva vonala – a tartó gerendák, díszítések stb. a terem felől – pontosan Jézus arcára vetülve – a kép geometriai középpontja felé tartanak.

Leonardo kiterjedt érdeklődése, élénk kutatószelleme állandóan új problémák megoldására ösztönözte. Szinte mindennel foglalkozott, ami akkor a kutatás számára egyáltalán hozzáférhető volt: a festészeten kívül szobrászattal, építészettel, mechanikával, csillagászattal, anatómiával, állat– és növénytannal. Számos technikai találmány elméleti vagy gyakorlati megoldásával kísérletezett (ilyen többek között a repülőgép, a tengeralattjáró, a vontcsövű ágyú, a hidraulikus sajtó, a mechanikus szövőszék, a csavarvágó gép stb.)

8

1482 körül háborús években, az alagút- és csatornaépítés szakértőjét, puskák és ostromgépek feltalálójaként ajánlotta be magát Ludovico Sforza hercegnek, később már az optika és a vonalperspektíva foglalkoztatta. Ahogy növekedett tudása, egyre több minden érdekelte. 1500 körül a csatornaépítés, a folyószabályozás, az öntözőrendszerek, a víztározók és hidak legkeresettebb szakértőjének számított. Sikerét jelentősen gyarapították a munka termelékenységét növelő, a költségeket csökkentő berendezései – a csatornák építéséhez például vízkiemelő szerkezetet tervezett. 1514-ben alapos tanulmányokat készített a Róma környéki mocsarak kiszárítására.

Anatómiai munkássága is igen kiterjedt volt. Az emberi test a művészetekre tett hatását és arányait a Vitruvius-tanulmány munkájában foglalta össze. Továbbá az emberi test felépítésének feltárásában is úttörő szerepe volt. Gyakran végzett – akkoriban az egyház által tiltott – boncolásokat is.

Kép: Da Vinci: Vitruvius-tanulmány képei, technikai találmányai (tank, repülő szerkezet modellje)

9

REMBRANDT

Rembrandt 1606-ban, Hollandiában, Leydenben született. Eredeti nevén Rembrandt Harmenszoon van Rijn gyakorlott metszetkészítő volt, emellett számos rajza és rézkarca is fennmaradt, összesen 600 festményt, 300 metszetet és 2000 rajzot alkotott. Alkotásai abban az időszakban születtek, amelyet a művészettörténészek holland aranykornak, illetve „arany évszázadnak”, vagy egyszerűen Rembrandt korának neveznek. Ebben az időben volt csúcspontján a holland kultúra, tudomány, kereskedelem, katonai és politikai hatalom.

Rembrandtot eredetileg tudósnak szánták, de később otthagyta az egyetemet és Jacob Swanenburgh műhelyében kezdett festeni. 1623-ban Amsterdamba ment, ahol Pieter Lastman keze alá került. Önálló műhelyét először Leydenben nyitotta meg, 1631-ben visszatért Amsterdamba, ahonnan többet nem is mozdult ki.

Rembrandt munkásságát négy fő korszakra oszthatjuk: a kezdetekre Leidenben, és három fázisra Amszterdamban. Azonban a négyes felosztását azonban óvatosan kell kezelni, mert Rembrandt művészetének fejlődése nem merev. Nagyon gyorsan tudta a hangulatokat és kifejezésmódokat változtatni, a stílus, amit adott esetben használt, nem felelt meg tökéletesen annak, amit egy másik munkában alkalmazott. Mindvégig, akár egy képén belül is váltogatta a stílusfokokat és a moduszokat. Rembrandt géniusza rugalmas és néha robbanékony volt, életművét a hullámzás, az egymást keresztező áramlatok, megérzések, ismétlések jellemezték.

10

Festészetét úgy jellemezhetjük Seymur Slive szerint, hogy ifjúkorának részletező, tapogató, külsőségekben is realista stílusától töretlen és állandóan felfelé ívelő vonalban haladt, a részletek nélküli nagyban való látás és megjelenítés, a színek és a fény külön és egymásra vonatkoztatott gazdag buzgása felé. Kevés színnel nagyon színes tudott lenni, a fénnyel pedig alkotott és jellemet épített. Kivonja a képet a közvetlen érzékelés köréből, mellőz minden olyan mozzanatot, amely a tapintóérzék empirikus tapasztalataira apellál, némelykor az ívelő formát egyenes vonalakkal egészen laposan ábrázolja, anélkül, hogy a forma, a kép egészében laposan hatna. Ez a stílus nem lép fel nála azonnal, folyamatosan törekszik egész életében ennek elérésére, saját maga dolgozza ki ezt az egyéni stílust.

Rembrandt leideni korszakának művein (1625–1631) erősen érezhető Lastman hatása. A festmények inkább kicsik, ám részletesen kidolgozottak, témáik főleg vallásosak és allegorikusak. Amszterdamban töltött korai évei alatt (1632–1636), Rembrandt nagy felületeket és mély tónusokat használt, illetve drámai jeleneteket festett. Ekkor rengeteg portrét festett, és megjelentek a bibliai és mitológiai jeleneteket ábrázoló képek. Az 1630-as évektől igen sok rézkarcot készített és tájképet festett: a tájképeire a természet szenvedésének ábrázolása volt jellemző, például a vihar által kidöntött fák vagy a baljóslatú sötét fellegek. Körülbelül 1640-től munkái ridegebbek lettek, mely a családi tragédiákat tükrözte. Bővelkedett a belsejéből fakadó mély érzelmek ismétlésében. A festmények ismét kisebbek lettek. 1650-től újabb változás figyelhető meg. A festmények mérete megnőtt, a színek gazdagabbak, az ecsetvonások erősebbek lettek. Rembrandt eltávolodott korai stílusától és az aktuális divattól, mely egyre inkább a finom, részletes művek felé hajlott. Még mindig bibliai témájú jeleneteket festett, ám az érzelmi hangsúly a drámai csoportjelenetekről a meghitt, portrészerű figurákra tolódott.

A munkáinak egyik fő különlegessége a fény-árnyék játék, az erős kontrasztok gyakori használata, amely szinte bevonja a szemlélőt a festménybe. Másik jellegzetesség a drámai, igen életszerű jelenet, amelyből hiányzik az erőltetett hivatalosság, amit kortársai gyakran ábrázoltak. Szintén kiemelhető az az érzékenység, amellyel az embereket ábrázolta.

1631-től kezdtek el portrékat rendelni tőle. A XV. századtól a portréfestészet igen elterjedt műfaj az európai festészetben. A XVI. században a hercegi udvarokban is divatos lett az arckép, így a kor szinte valamennyi híres művészének munkásságában fontos szerepet kap a portréfestészet. A XVII. században a holland művészeti piac természete, a fiatal köztársaság morális és társadalmi légköre új irányt szabott a portréfestészetnek. A feltörekvő, jómódú polgári réteg gyarapodása nagy mértékben kiszélesítette a potenciális portrémegrendelők (és modellek) körét. Más országokkal összehasonlítva Hollandiában szembeszökően több megrendelő jelentkezik a középosztály, mint a régi nemesség soraiból. A holland piac alakulásában döntően közrejátszott a kálvinista és szabad Hollandiában uralkodó életszemlélet: az egyént egyre inkább személyes érdemeiért és a társadalomban betöltött aktív szerepéért becsülték. Ebből következően megnőtt a kereslet olyan képmások iránt, amelyek a megrendelőt dolgos, érdemes polgárként vagy egy társadalmi intézmény, egyesület, jótékonysági szervezet tagjaként ábrázolták.

11

Csodálatos önarcképei és első feleségéről, Saskiáról festett portréi mellett leghíresebb két csoportos arcképe az amszterdami orvoscéh tagjait megörökítő Anatómiai lecke, vagy másnéven a Doktor Tulp anatómiája és az amszterdami lövészegylet tagjait ábrázoló Éjjeli őrjárat.

KÉP: Rembrandt: Doktor Tulp anatómiája.

12

A Dr. Tulp anatómiája csoportportré az amszterdami orvosi céh elöljáróit ábrázolja, 1628-ban és a hét céhtag bizony hozzájárult hírneve megalapozásához. Az összes lehetséges megrendelőt elámította az az életerő és festői gazdagság, amit a portréknak kölcsönzött. Még ma is ilyen hatással van ránk a figurák drámai koncentrációjával Doktor Tulp előadása az alkar felépítéséről. A test a ráirányuló fény következtében a kép középpontjába kerül, innen a néző tekintete az eseményt figyelők megvilágított fejére téved, akik a figyelem különböző fokán lévő kifejezéssel és érdeklődéssel figyelik Doktor Tulp kezeit, kinek bemutatása a legmeggyőzőbb bemutatása a mesternek, aki munkájába merül. Jobb kezében fogóval tartja a kar izmait és inait, amelyek a kezet mozgatják, míg a bal kezének hajlított ujjai annak csodálatos működését mutatják be. Az illúziót növeli az egyéni portrék élettelisége, ugyanúgy, mint az egységes csoporton belül az adott pillanat dramatizálása. Az erős chiaroscuro és az ezzel egyesített atmoszferikus hatások nélkül a kép elvesztené intenzitását, a formák szobrászias felfogása és a pillanat izgalma is elveszne. A lélektani és festői feszültség párosítása adja a különleges esemény érzését.

KÉP: Rembrandt: Éjjeli őrjárat

13

Rembrandt első kísérlete a csoportos portré területén az Éjjeli őrjárat. Egy lövészegylet bízta meg őt ezzel a témával, de nem nagyon tetszhetett nekik a kész mű, mivel nem mindenki szerepel rajta teljes alakban, ahogy pedig a hagyományos holland csoportkép szabályai megkívánták volna. A csoportkép a korabeli Hollandiában közkedvelt műfaj: a többé-kevésbé hasonló szereplőkkel és statikus pózokkal, sztereotip kompozícióval (felsorakoztatva vagy egy asztal körül ülve) szemben, amin a testek és fejek egyetlen síkban, egymás mellett helyezkednének el, Rembrandt életszerű, mozgalmas jelenetet festett, rendkívüli fény- és színhatásokkal, atmoszférával. A művész a muskétásokat a város mindennapi életének egy mozgalmas jelenetébe illesztette bele. Az egység érzetét a csoport tagjai között a tekintetek és mozdulatok párbeszédével teremti meg. A csoportszerű elrendezés spontán, nincs beállított szereplő, így természetesebbnek tűnhet; a művész óriási képzelőerejével megtörte a hagyományos polgári csoportkép-festészeti hagyományt. A Kloveniersdoelenben volt kiállítva, amely hat amszterdami polgári őrség ünneplésre és lőgyakorlatra szolgáló találkozóhelye volt, később az amszterdami városházára került.

Az Éjjeli őrjárat címet viseli a kép, de a "belelátott" éjszakai környezet eltűnt, amikor 1946-ban sikerült róla eltávolítani a megsárgult lakkréteget. A vásznat pedig már korábban megcsonkították, amikor a királyi palotába került a 18.században.

KÉP: Rembrandt : A tékozló fiú

14

A Tékozló fiú című rézkarc a bibliai történetet idézi fel. Az elbeszélés utolsó pillanatait látjuk: a megtört, rongyokba öltözött fiú térde esik a ház elé kifutó apa előtt, s az szeretettel öleli magához. Jobbra egy szolga, az apa kívánsága szerint, új ruhát hoz a bűnösnek, mögötte az idősebb testvér keserű arccal lép ki az ajtón.

Maarten van Heemskerck (l498-1574) fametszete a rézkarc ihletője; még motívumátvételek formájában is (pl. a lépcső, árkád, vándorbot, a fiú összetett keze). Rembrandt stílusa azonban eltér az idősebb mesterétől: alakjai nem olyan plasztikusak, nem olyan hangsúlyozottan erőteljesek, és közelebb kerültek egymáshoz. Statikus csoportjuk mély, bensőséges érzelmeket áraszt. Az idős férfi szépen formált tartása, ölelő mozdulata az apai szeretetet, a gyengédséget példázza. A korábbi évek felfogásától eltérően Rembrandt művéből ezúttal elmaradtak a széles gesztusok, a teátrális mozdulatok és az erős érzelemkitörések.

Ahogy Seymour Slive írja Rembrandtról szóló tanulmányában, a művész itt az isteni kegyelem keresztény gondolatát különösen erőteljes ünnepélyességgel ábrázolja, hiszen ez lett az ő spirituális testamentuma a világ számára. Felülmúlja minden más barokk festő munkáját abban, ahogyan a vallásos érzületet és az emberi együttérzést megidézi. Technikájának kifejező fény- és színhatása és varázslatos szuggesztivitása a helyszín egyszerű megválasztásával együtt segítségünkre van abban, hogy az esemény teljes súlyát megérezhessük. Az apából és a tékozló fiúból álló főcsoport fényben állnak, egy óriási sötét felület előtt. Különösen eleven a fiú elrongyolódott öltözéke és az öreg férfi ruhája, amely arany zölddel van bebarnítva; a földbarna színt Rembrandt az apa köntösének intenzív skarlátvörösével kombinálja, így hoz létre színharmóniát.

15

A nézőt izgalomba hozza az az érzés, hogy valamilyen különleges eseménynek lehet szemtanúja. Az összetört és bűnbánó ifjú fedetlen fejével, és számkivetett kinézetével hosszú barangolások és rengeteg viszontagság után visszatér apja házába. Idős apja, aki a szolgálóihoz hasonlóan gazdagon van felöltözve, sietett, hogy az ajtónál találkozhasson vele, és rég elveszett fiát a legnagyobb apai szeretettel üdvözli. A történetből hiányzik bármiféle pillanatnyi erőszakos érzés, ezt Rembrandt ünnepélyes nyugalommá változtatja, ami a figuráknak szoborszerűséget kölcsönöz, és a szereplők érzelmeinek állandó karaktert ad, ami az idők változásainak többé nincs kitéve. Az apa vonásai a jóság magasztosságáról és fenségességéről árulkodnak. A kép egésze minden hazajövetel szimbólumát ábrázolja, az emberi lét sötétségét, amelyet a gyengédség bevilágít. Szimbolizálja a fáradt és bűnös emberiséget, amely Isten kegyelmének menedékében talál oltalmat magának.

Rembrandt leghíresebb művei

1628 Rembrandt édesanyjának arcképe (rézkarc)

1629 Önarckép (München, Alte Pinakothek)

1630 Lázár feltámasztása (Los Angeles, Los Angeles County Museum of Art)

1631 Nicolaes Ruts arcképe (New York, Frick Collection)

1632 Tulp doktor anatómiai előadása (Hága, Mauritshuis)

1636 Sámson megvakítása (Frankfurt am Main, Städelsches Kunstinstitut)

1636 Danaé (Szentpétervár, Ermitázs)

1640 Önarckép (London, National Gallery)

1642 A lövészegylet kivonulása, az az Éjjeli őrjárat (Amszterdam, Rijksmuseum)

1643 Krisztus betegeket gyógyít, más néven A százforintos lap (London, Victoria and Albert Museum, — rézkarc, amely nevét az érte kifizetett óriási összegről kapta)

1650 A filozófus (Washington, D.C., The National Gallery of Art)

1650 A malom (Washington, D.C., The National Gallery of Art)

1655 Putifárné megvádolja Józsefet (Washington, D.C., The National Gallery of Art)

1658 Önarckép (New York, Frick Collection)

1658 Philemon és Baucis (Washington, D.C., The National Gallery of Art)

1660 Péter tagadása (Amszterdam, Rijksmuseum)

1669 A tékozló fiú visszatérése (Szentpétervár, Ermitázs)

16

PICASSO

Pablo Picasso, teljes nevén Pablo Diego José Santiago Francisco de Paula Juan Nepomuceno Crispín Crispiniano de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz Picasso (1881-1973) spanyol festőművész, az École de Paris kiemelkedő képviselője, a XX. századi avantgárd egyik legjelentősebb festője volt.

Spanyol festő, a XX. század festészetének legnagyobb hatású egyénisége. Apja akadémikus festő és rajztanár volt, akit kineveztek professzornak a barcelonai Képzőművészeti Főiskolára. A gyermek Picasso gyorsan elsajátította azt, amit az akadémiai stílusból megtanulható volt. Később Madridban tanult, majd 1901-ben Párizsba ment. 1901-ben megnyitotta első önálló kiállítását, és később műterme hamarosan az avantgárd művészek törzshelyévé változott.

1901-04 között, a kék korszakában a társadalom kivetettjeit ábrázolta a posztimpresszionizmus és a szimbolizmus jegyében (pl: Vak koldus). A rózsaszín korszak (1904-06) világa a cirkusz, ekkor készült a Harlequin és felesége, illetve az Akrobaták. 1906-07-ben festette meg az Avignoni kisasszonyokat, mely a kubizmust indítja el, és felhasználja a primitív művészet elemeit. A Kisasszonyok a kései Paul Cézanne hatása volt és a fekete-afrikai környezet inspiráló tényezője. A rózsaszín korszakból a néger periódus következett.

A klasszikus tradícióval való szakítás tette fogékonnyá a festőket a görög-reneszánsz szépségeszménytől távolálló alkotások esztétikai értékének a megértésére is. E fogékonyságnak volt a következménye a néger plasztika megismerése és kultiválása, de lényegében ebben gyökeredzett a mindenféle naiv, primitív művészethez való vonzódás is. Ekkor fedezik fel a gyermekrajzok egyszerű báját és ekkor jutnak világsikerre az olyan autodidakta művészek, mint Henri Julien Féliz Rousseau. Apollinaire és Picasso köre rendkívül tiszteli képei naivitását, valamint azt az önállóságot, amellyel a látványhűséget meghaladva, szuverén módon megteremti képei sajátos zárt világát; nem másol, hanem alkot.

1905-ben a Vadakkal állít ki, ekkor ismeri meg a fiatal festők körét, akik 1908-ban már bankettet rendeznek tiszteletére. Sajátos, naiv stílusát gazdag dekoratív fantázia jellemzi, képei szerkezetének súlyossága mozdíthatatlan erőt és nyugalmat sugároz.

1920-as években neoklasszicista műveket készített, és figyelemmel kísérte a szürrealizmus kifejlődését. Klasszikus periódusára a szürrealizmus és erős erotika is jellemző (Fürdő nők a tengerparton, 1929). A háború borzalmait idézi a Guernica (1937). Dél-Franciaországban telepedett le és újra az öröm és az érzékiség témáival foglalkozott, Mouginsban halt meg.

17

Pablo Picasso szakít a klasszikus kép alapvető koncepciójával, tagadja az egy nézőponttól meghatározott, perspektivikus teret. A téranalízisnek megfelelően több nézőpontot vezet be, ezért alakjai a klasszikus értelemben torzzá, szervetlenné válnak, milyenségüket nem a látványhoz való hasonlóság, hanem egészen más belső esztétikai szükségszerűség szabja meg. Tördelt síkok, geometrikus metszetek jellemzik a néger periódus képeit, s ezzel lényegében megnyílt az út a modern képzőművészet hatalmas horderejű vállalkozása, a kubizmus felé. Érződik művészetén a néger faszobrászat, a primitív ibériai művészet és a Közép-Kelet művészeti emlékeinek hatása. A primitív művészet revelációként hat: az európai szépségeszménytől távol is lehet nagyszerűt alkotni. A nagy szakítás az európai művészet tradicionális természetszemléletével a negroid korszakban és különösen az Az avignoni kiasszonyok című festményben történt meg.

A kubizmus hatalmas vállalkozás volt, s a képzőművészet fejlődésének szükségszerű állomása. Mint ahogy az impresszionizmus és a pointillizmus elment a végsőkig a látvány-elemzésben, a tapasztalati illuzionizmus művészi rögzítésében - úgy a kubizmus a végsőkig fokozta a szerkezetet, a tárgyakat és a téri viszonylatokat meghatározó geometriai szükségszerűségeket. Jelentős állomás volt, de értéke inkább csak mint heroikus kísérlet maradandó. Nem véletlen, hogy legtehetségesebb képviselői, mint Braque és Picasso nem is tekintették másnak, mint átmenetnek. Ők ketten mindig külön állították ki műveiket a többiektől.

„A geometrikus jelleg, mely olyannyira megütötte az első tudományos festmények szemlélőit, abból eredt, hogy ezeknek a képeknek festői roppant tisztasággal adták vissza a lényegi valóságot, s kiküszöbölték a vizuális és anekdotikus esetlegességet. Picasso arra törekszik, hogy egy-egy tárgy ismeretlen festőiségét hevítse izzóvá, s felruházza mindazzal, ami esztétikai felindulást okozhat.” – olvashatjuk Guillaume Apollinaire tanulmányában Picassoról.

Picasso is igen sok új technikát alkalmazott. A kollázstechnika, mely több anyagfajta - festék, papír, textil – kombinálását jelenti egy képben, ezáltal pedig áthidalta a szobor és a festmény közötti hagyományos különbséget mint például a Gitár című alkotáson is megfigyelhető. Az Arckép különböző látványtöredékekből felépülő kép. Alkalmazza a szimultán perspektívát: az egyidejűleg több nézőpontból történő többsíkú ábrázolást, pl: Síró nő, Guernica alkotások esetében is. A végsőkig leegyszerűsített geometrikus formaelemek alkalmazása figyelhető meg a Nő virággal című képen, illetve a Fürdőzők szobron.

Az avignoni kisasszonyok című festménnyel született meg a kubista festészet. Az emberalakok mértanias formákká egyszerűsödtek le, és több nézőpontból ábrázoltak. A jobb oldali alakok arcát ihlették afrikai néger törzsek maszkjai, részleteiket szobrászi módon faragta ki testük tömbjéből. Ezt a harsány és durva hatású nyilvánosházi jelenetet szokás az elsõ kubista festménynek tekinteni.

KÉP: Picasso: Az avignoni kisasszonyok

18

KÉP: Picasso: Gaurnica

19

A Gaurnica című alkotásával a fasizmus és a pusztítás ellen tiltakozik a társadalmi haladás és humanizmus eszméit hirdetve. A mű egy 1937-es német bombázás során elpusztult spanyol falunak állít emléket. A torz figurák egymáshoz viszonyított arányait az alkotó önkényesen variálta. Montázshoz hasonló hatást ér el a síkszerű alakok kusza összevisszaságával.

Picassónak e mesterműve az 1937. évi párizsi világkiállításon a Spanyol Köztársaság pavilonjának homlokzatán szerepelt, ahol a polgárháború dokumentumaként tiltakozott a német fasiszták embertelen pusztítása ellen. Picasso nyilatkozta művéről: "A bika nem a fasizmus, hanem a brutalitás és sötétség ... a ló képviseli a népet ..."

A festmények mellett rengeteg szobrot is készített változatos anyagokból. Ezek a plasztikák inkább fémszerkezetek, sokszor a szemétből vett elemekkel egészítette ki őket. 1930-32 között legalább ötven fémszobrot alkotott. Az 1960-as években kerámiatálak készítésével foglakozott, melyeket humoros figurákkal, alakokkal díszített. Az arctálakat fehér mázazott kerámiából készítette.

SALVADOR DALÍ

20

Salvador Dalí, teljes nevén Salvador Domingo Felipe Jacinto Dalí i Domènech (1904-1989), vagy katalán nevén Salvador Dalí i Domènech katalán-spanyol festőművész volt.

A modern művészet sajátos személyisége a szürrealista alkotásmód magas esztétikai szintre emelésével egyszerre nyitott és tetőzött be egy korszakot.

14 évesen ismerkedik meg az impresszionizmussal. 15 évesen nyílik az első kiállítása szülővárosa színházában Figuerasban (itt épül fel később a Dalí Múzeum). 16 évesen felveszik a Madridi Képzőművészeti Akadémiára, ahonnan időnként eltanácsolják, időnként visszaveszik, de kiemelkedő tehetsége már itt is megmutatkozik. Julio Moisés magániskolájában is folytat a tanulmányokat. Ideje nagy részét a Prado Múzeumban tölti. Példaképei El Greco, Goya, Velázquez, Leonardo, Dürer. A kollégiumban köt barátságot Frederico Garcia Lorcaval, Louis Bunuellel, Jose Belloval.

1926-ban megy először Párizsba, ahol felkeresi Picassot. Másik meghatározó nagy élménye ebben az évben: a Louvre. 1929-ben ismerkedik meg Galaval (polgári nevén Helena Devulina Diakonova), és a találkozásból sorsfordító nagy szerelem lesz: múzsája, szerelme, társa lesz a művésznek. És egyúttal rengeteg képének alanya.

1930-ben megalkotja a híressé vált paranoia-kritikai módszerét: a művész feladata, hogy a tudatosság kontrolálása nélkül közvetítse a tudattalanjából felmerülő képeket, víziókat.

1932-ben kiállítóként vehetett rész a szürrealisták első amerikai tárlatán. 1933-ban a Minotaure folyóiratban megjelent írása, mely az ehető szépségről és a szecessziós építészetről szól. 1934-ben kiállították Tell Vilmos talánya című munkáját, mely sok vitát eredményezett közte és a szürrealisták között.

1936-ban elkezdődött a spanyol polgárháború, melyben a konzervatív Franco oldalára áll. 1938-ban újra részt vett egy Párizsban tartott szürrealista tárlaton. Később londoni utazása során látogatást tett Sigmund Freudnál. 1939-ben pedig végleg összeveszett a szürrealistákkal.

1940-48 között az USA-ba költözik és ott alkot. Itt kezd el foglalkozni ékszertervezéssel is. Az 1960-as, 70-es évek a hírnévről és a pénzről szólnak. Egymás után nyílnak meg kiállításai a világ nagyvárosaiban, Párizsban, Londonban, New Yorkban, amelyeken óriási sikereket arat.

1979-ben a 75. születésnapjára életmű-kiállítás nyílik a párizsi Pompidou Központban. 1982-ben meghal Gala, ezután nem fest többet, visszavonul. Ebben az évben I. János királytól megkapja a Púbol márkija címet. 1989 januárjában hunyt el, nyughelye a figureasi színházmúzeumban van.

A legnagyobb gyűjtemény Spanyolországban állami tulajdonban van, ez a figueresi Teatro Museo Gala Salvador Dalí, amelynek párkányát hatalmas kőtojások díszítik. A művész nyughelye egy szürrealista műemlék a múzeum közepén.

21

Salvador Dalí polgárpukkasztó viselkedésével, különcségével rövid idő alatt a legismertebb szürrealista lett Európában. Az öntörvényű, kereteket felrúgó zseni fenekestül felforgatta a 20. század művészetét. Egyedülállóan mutatja meg a valóságon túli világot, az álmok, látomások, fantáziák világát.

Több mint 1500 festményt, körülbelül 30 könyvet, néhány balett-szövegkönyvet, számos könyvillusztrációt, litográfiát, színházi jelmeztervet, tucatnyi szobrot, sőt, Walt Disney részére rajzfilmet is alkotott.

Művei aprólékosan megfestett látomások, alkotásain az elképesztő jelenségeket és tárgyakat naturalista módon festette meg. Igen részletgazdagok a képei, melyek valóságon túli világot idéznek és valóságon túli hangulatot árasztanak. Műveire erőteljes hatással volt az 1936-os spanyol polgárháború illetve a II. világháború. És bár elmondása alapján a politika nem érdekelte, de ezektől nem tudta függetleníteni magát

A polgárháború előérzete (1936) című kép elvont jelképekkel utal a szörnyű háborúkra. Az alkotás torz képződményeket ábrázol. Emberi testrészekből (kéz, láb, fej) épül fel a festett alakzat. Az ujjak görcsös szorítása, az arc kényszeredett vigyora a háború nyomasztó mivoltára utal.

KÉP: Dalí: A polgárháború előérzete

22

Az égő zsiráf szintén elvont jelképekkel utal a szörnyűségekre. A spanyol polgárháború idején született alkotáson a festő zaklatottságát, viharos lelkiállapotát fejezi ki a lángoló zsiráf, amely a kép hátterében izzik, s a hatalmas arctalan alakok.

23

KÉP: Dalí: A lángoló zsiráf

A szürrealista mozgalom különce, Salvador Dalí több képének címében felbukkan az atom szó, ami a '40-es évek végén a köztudatban kizárólag a nukleáris fegyverekkel azonosult, és a borzalmai mellett valamilyen valóságon túli dolognak tűnt. Teljesen beleillett tehát a szürrealista szemléletbe.

Dali művészete egyfajta menekülés is az élet káoszából a fantáziába, az emlékekbe és az álmokba, őrült látomások irreális világába. Tiltakozásnak is felfogható ez a civilizáció embertelensége, kegyetlensége ellen. A hétköznapi tárgyak váratlan formában jelennek meg, abszurd víziók épülnek fel fényképszerűen naturalista részletekből, amelyben a szilárd anyag és a gondolatok elfolynak vagy átlátszanak, a tárgyak lebegnek.

Szétrobbanó fej Raffaello stílusában kép az fölösleges pusztítás jelképes ábrázolása, és felidézi bennünk a Pantheon kupola belsejét. A képen az érett reneszánsz harmonikus portréja hullik darabokra, megsemmisül az értelmetlen harcok nyomán.

24

Kép: Dalí: A szférák Galateája, Atomi Léda, Szétrobbanó fej Raffaello stílusában

25

26

Az emlékezet állandósága című kép mutatja, hogy kedvelt témája, hogy néptelen, sivár tengerpartokat tölt meg szokatlan, különös alakzatokkal.

Az arc és gyümölcsöstál megjelenése egy tengerparton című képben a korábbi festői szokást fordítja visszájára, mely szerint például felhőalakzatokba, más természeti képződményekbe különböző ábrákat láttak bele; Dalí ennek ellenére több értelmű képeket fest már eleve. Ezekben a trükkökben a reneszánsz mesterekéhez hasonló, virtuóz rajz- és festői tudása is segíti. Inkább egyfajta paranoiás vízióinak mesterséges előállítása ez.

KÉP: Dalí: Az arc és gyümölcsöstál megjelenése egy tengerparton

27

CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR

Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) eredeti nevén Kosztka Mihály Tivadar eredetileg gyógyszerésznek tanult, de tehetséget érezve otthagyta állását, és különböző mesterektől festészetet tanult.

28

Csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni: 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt. Jelentősebb képeit Keleten festette, és a külföldi kiállításairól elismerően nyilatkoztak a kritikusok is. Itthon azonban nem igazán nyert elismertséget – ehhez különc életvitele is hozzájárult.

Már fiatal korában megvoltak különcségei: kerülte a szesz és a dohány minden formáját, iskola helyett inkább a természetben gyönyörködött, különféle rovarokkal, lepkékkel, dongókkal, méhekkel játszott, szabadidejében pedig pirotechnikai kísérleteket folytatott, petárdákkal és minirakétákkal; tehát afféle amatőr tudós volt, amilyen „külföldön” egyébként sem volt ritka a nagy háborúk előtt.

Festészete egyéni, elszigetelt jelenség. Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de igazából nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem. A valóság tárgyainak tudatos megfigyelése révén értékes műveket alkotott, szenvedélyes expresszív képei egyedi és utánozhatatlan látomások. A festményei furcsa alakjai nyugtalan, bizonytalan ember lelki viaskodásairól árulkodik. Járt Olaszországban, Egyiptomban, Szíriában, Perzsiában, Libanonban, Palesztinában, Jeruzsálemben és ezen egzotikus tájak színeivel varázslatos hangulatot és különös világot teremtett. A valóság és álomvilág keveredik munkáiban.

Életéről és gondolatairól irodalmi igényességgel megírt, furcsa, önéletrajzi írásaiból értesülhetünk. Írott munkái egy sajátos vallásos-filozófiai gondolatrendszer megalkotásáról is árulkodnak, mely igen egyéni; s melyekben Csontváry mentális állapotának romlása miatt az idő haladtával egyre kevésbé választható el zsenialitás és őrület; azonban tükröződnek bennük a kor új tudományos eredményei és a korabeli metafizikai és vallási áramlatok.

1919-ben hunyt el, de mivel rokonai nem váltották meg tovább nyughelyét, exhumálták és egy közös sírba temették el. A Kerepesi temetőben csak egy síremlék áll.

1964-ben jelent meg Németh Lajos első, tudományos igényű összefoglaló műve Csontváry Kosztka Tivadar címmel; 1966-ban Pertorini Rezső: Csontváry patográfiája; majd 1970-ben Németh Lajos átdolgozott, bővített második kiadásban megjelenő Csontváry nagymonográfiája; 1976-ban pedig a Csontváry-emlékkönyv, mely gazdag válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry irodalomból.

Életéről egy dokumentumfilm készült A magányos cédrus címmel, melyet Lakatos Iván rendezett. A dokumentumfilm bemutatja Csontváry Kosztka Tivadar életét, szinte az összes rajzát, festményét, valamint a művek születésének körülményeit is. Fotográfiákról megismerhetjük képét, arcképét, korának idevágó eseményeit. Idézetek szerepelnek a korabeli sajtóból.

29

Legismertebb képe A magányos cédrus (1907) idézi fel a Közel-Kelet egzotikus tájainak emlékét. Egyéni szimbólumként is felfogható a cédrus alakja, ami a társadalom által el nem fogadott művészt jelképezi. A sebzett művészt is megszemélyesítő fa életképessége átvitt értelemben a művészet hatalmas erejét és örökkévalóságát is hirdeti.

A cédrusfa uralja a tájat. A távol messzeségében a horizontvonalban összemosódik a levegőég és a tenger. „Él a fény, Él a szín, de a levegő létezik”, idézi Csontváryt Német Lajos nagymonográfiájában.

A fa hármas tagolású. Földre rogyott állatra emlékeztet a szövevényes, ágas-bogas, felszínen lévő gyökérzet. Száraz ágai madárra, tőrt markoló kézre emlékeztetnek. Vékony ágai messzire elnyúlóan hajladoznak, lapos koronája pedig szétfeszíti a kép kereteit. Színkompozícióját Major Jenő érzékletesen fogalmazta meg 1949-es rajztanári értekezésében: "A Magányos cédrus alkonyati ege gazdag színpompájának ellenére egységes harmóniában jelentkezik a viharvert cédrus mögött. „

A fa törzse összhatásában okkeres, rőtesbarna, ha azonban a részleteiben nézzük, hihetetlen finom átmenetekkel hajlik hol narancs, hol kármin irányában úgy, ahogy a környezet megkívánja. A finom valeur-differenciákkal felrakott vonalkás technika által érvényesülő kissé vibráló hatás megkönnyíti annak lehetőségét, hogy bár összhatásában egynemű, de ha különböző színfelületekkel nézzük össze, hol hidegebb, hol melegebb minőségben érvényesüljön és így minden viszonylatban helyt álljon. Ez a többi foltokra is érvényes és ezáltal a legfinomabb összecsendüléseket tapasztaljuk a kép különböző részei között. Így pl. a törzs a kékes-lilás tengerrel összevetve kellemesen narancs felé hajló, az égen úszó élénk narancs felhőkhöz viszonyítva lilásba hajló barna, ezt erősíti a közvetlen mögötte húzódó smaragdzöld felhőzet is. A szétterülő vékonyodó ágak a zöld előtt lilásvörösbe mennek át. Ugyancsak az előtéri dombvonulat a tenger kékjéhez narancsosan, az ég smaragdjához lilásan, a cédrus zöld lombjához vörös-barnásan csendül meg. Így a legkellemesebb összhangban illeszkednek össze a színek és végeredményben élénk színélményt keltenek, holott az égbolt egy darabkájának kék foltja, kevés citromsárga és narancs színű felhőfolt kivételével csupa tört színt alkalmaz.

Az újabb kutatások kimutatták, hogy szimbolikájában a magyarok eredetéről és hitvilágáról, a keleti kultúrákkal való kapcsolatáról kialakított nézetei keveredtek a világmindenséget jelképező életfa ősi mítoszával és a festő önportréjával - valamint sok egyéb feltételezett mondanivalóval. Szimbólumrendszere nem öncélú tartalmakat szolgál, hanem saját korához szóló üzenetet hordoz.

Kép: Csontváry Koszta Tivadar: A magányos cédrus

30

A Gém 1994-ig nem volt kiállítva, nem is volt tanulmányozható. Németh Lajos a Gém-et 1903-1904-re datálta, a művész afrikai útján keletkezett műnek tulajdonította színvilágának és festői hangvételének frissessége alapján. Szerinte a színek kontrasztja érettebb, finomabb, mint a többi állatképé. De nagy a valószínűsége annak, hogy korábban, 1893 tájékán festette meg ezt a vízparti tájat és benne a madarat.

A gém egy vízbe nyúló földnyelven áll méltóságteljes pózban, szinte uralja a légtér messzire nyúló horizontját. A tenger zöldes-kékes átmenete a nagy távlatot érzékelteti. Lehet, a keresett levegő-perspektíva egy korai szép példája jelenítődik meg e képen.

A kései Magányos cédrus kompozíciós megoldását juttatja eszünkbe a Gém tájban való elhelyezése. A sötétbarna lejtős földnyelv, amelyen a madár áll, szinte egybeolvad az előtér kékjével. Szinte egybeolvad a háttér kékeszöld-rózsaszínes hátterével, melyet élesen vág ketté a horizontvonal, fölötte pedig a fátyolfelhős levegőég.

31

KÉP: Csontváry: Gém

A Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban konkrét élmény hatására született. A zarándoklás cédrusa nagyobb a hegyeknél is, szimbólumvilága sokkal általánosabb, összetettebb. A fa szabályos korona alakzatával, isten szeme háromszög formájával, az örökkévalóságot, az isteni eredetet, az isteni tökéletességet jelképezi. Itt a fa kettős törzsű ikerfa, egymástól független, lombkoronája azonban szorosan összefonódik. A kettő együtt alkot egészet, klasszikusan tökéleteset.

A fa a polaritások, mint asszony-férfi, mint az élet és halál dialektikus egységének szimbóluma. Életfa. Egyúttal ősforrás is, s mint ilyen, karakterében félreérthetetlenül kétnemű. A bal oldali fán ül a sasmadár, a bölcsesség, a tudás és a lélek jelképe. A fák körül kerengő lovasok és táncos tündérlányok az élet örök mozgását szimbolizálják. A festmény színharmóniája is a klasszikus tökéletesség és az isteni fenség kifejezését szolgálja. A levegőég haragos sötétkékje finom fokozatokban megy át halványkékbe. A fa felfelé törő piramis alakú lombkoronáját a lemenő nap sugarai mint felvillanó fénynyalábok pásztázzák olykor vörösen izzítva és harsányan megvilágítva az ágakat és a leveleket, a zöldeknek rendkívül változatos árnyalataival, az ég kékjével feleselő ünnepélyes színharmóniát teremtve. Mindezt felerősíti a Libanon lazacrózsaszínű hegylánca és a vasoxidtól vöröses színben tobzódó, a lemenő nap sugaraitól megcsillanó föld, lent a cédrus tövében.

32

KÉP: Csontváry: Zarándoklás a cédrusokhoz

33

TANULÁSIRÁNYÍTÓ

1. feladat

Szedjük össze, milyen téren alkotott Leonardo da Vinci? Melyek leghíresebb alkotásai?

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

2. feladat

Mi jellemző Rembrandt festészetére?

34

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

3. feladat

Mit tudunk Picasso alkotásairól? Melyik stílusban alkotott? Mi jellemzi ezt?

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

35

4. fealdat

Melyik stílushoz tartozott Salvador Dalí? Melyek a legjelentősebb alkotása? Mi jellemzi műveit?

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

5. feladat

Mitől különleges Csontváry művészete? Mi hatott műveire? Milyen jelentős alkotásait ismerjük?

36

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

Megoldás:

A feladatok a tananyagban szereplő szöveg alapján megoldhatók, nincs kötött válaszadási forma, vagy válasz.

A feladat első körben az, hogy a diákok saját maguknak készítsenek egy-egy rövid összefoglalót az irányított kérdések alapján.

37

ÖNELLENŐRZŐ FELADATOK

1. feladat

Írjuk a megfelelő betűjelet a megfelelő helyre a táblázatban!

Leonardo da Vinci

Rembrandt

Picasso

Salvador Dalí

Csontváry Kosztka Tivadar

a, szürrealizmus b, A magányos cédrus c, A háború előérzete d, A portré megújítója e, Figuerasi Múzeum f, expresszionizmus g, Gala h, Az avignoni kiasszonyok i, Éjjeli őrjárat j, Vitruvius-tanulmány k, kubizmus l, reneszánsz m, Dr. Tulp anatómiája n, kollázstechnika ny, paranoia-kritikai módszer o, Gém p, Tékozló fiú q, Mona Lisa

2. fealdat

Mit jelentenek az alábbi technikák? _______________________________________________________

Sfumato: ________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

chiaroscuro: _____________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________________

38

MEGOLDÁSOK

1. feladat

Leonardo da Vinci j, l, q

Rembrandt d, i, m, p,

Picasso h, k, n,

Salvador Dalí a, c, e, g, ny,

Csontváry Kosztka Tivadar b, f, o,

2. feladat

A sfumato: olyan technika, melynek köszönhetően a festményen a testek nem éles kontúrral

határolódnak el környezetüktől, hanem valamiféle finom, ködszerű átmenetben - csakúgy,

mint a valóságban. E technika alkalmazása nagy ugrás a középkori, kontúrral megrajzolt

képekhez képest. Mondhatni, a naturalista ábrázolásmód hajnala.

A chiaroscuro: A formákat a fény és az árnyék ellentétével létrehozó eljárás.

39

IRODALOMJEGYZÉK

FELHASZNÁLT IRODALOM A tartalmi útmutató „Irodalomjegyzék” pontjában (8. o.) meghatározott formátumban kérjük feltüntetni.

Beke László: Műalkotások elemzése. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998.

Dr. Hoffman Edit: Rembrandt in Nyugat, 1937/1

Guillaume Apollinaire: A kubista festők; Marie Laurencin kisasszony; Michelangelotól Picassoig in Tanulmányok, ford: Réz Pál

Horváth Lászlóné: A XIX-XX. század művészete. Barangolás a művészettörténetben. Pauz Kiadó, Celldömölk, é.n.

Környeiné Gere Zsuzsa - Reegnné Kuntler Teréz: Tér-Forma-Szín. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1978

Seymour Slive: Rembrandt. in: Dutch Painting 1600-1800. (Pelican History of Art) Yale University Press, New Haven-London, 1982, 55-96.

Tóth Péter: A 20. század művészete. A szobrászat, építészet, festészet kincsei. Mozaik Kiadó, Szeged, 2005

http://www.verslista.hu/muveszetek/3stilus/06barok/6fest.htm

http://www.sze.hu/muvtori/belso/stilusok/barokk/barokk3.htm

http://www.berze-nagy.sulinet.hu/stilus/modern/picasso.htm

http://csatweb.csatolna.hu/tagok/csa/magvasart/magvasart2.shtml#dali

http://www.verslista.hu/dali/dali.htm

http://www.c3.hu/~zahonyia/tanc/csontvary.html

http://mek.niif.hu/01300/01314/html/elemzes.htm

http://enciklopedia.fazekas.hu/index2.htm

40