Egyetemetjártak És a Középkori Erdelyi Tarsadalom (2)

8/18/2019 Egyetemetjártak És a Középkori Erdelyi Tarsadalom (2)

1/84

IIERDÉLYI DIÁKOK A KÖZÉPKORI EGYETEMEKEN

A középkori Erdélyben 1520 előtt f őiskola nem működött.Igaz ugyan, hogy a székes- és társaskáptalanok falai közöttmár a XI. századtól kezdve alakultak iskolák, ahol az írás ésolvasás elemi ismeretei mellett néha a hét szabad művészetegyes tantárgyainak előadására alkalmas magisterek is oktat-tak, de az ennél többre áhító tanulni vágyók csak a külföldiegyetemeken szerezhettek a kor tudományosságának szintjénálló általános és szakismereteket. A formálódó középkori er-délyi értelmiségi réteg tagjai már az első egyetemek létre-

jöttének idején keresték és megtalálták a magasabb műveltség,a tudás felé vezető utat. A XII. és XIII. században a külföldistudiumok felé induló értelmiségiek úttör ő szerepre vállalkoz-

tak. A csapás, amelyen elindultak, veszélyes volt és áldozato-kat követelt, de elvezetett az akkor még nagyon távolinaktűnő nyugat- és dél-európai iskolákhoz. Ez az ösvény, amelyreaz elkövetkező évszázadokban egyre többen léptek, lassan jár-ható úttá szélesedett. Kialakult az egyetemjárás, a peregrinatioacademica gyakorlata, és ennek köszönhetjük, hogy szellemiéletünk legjobbjai az elmúlt századokban mindig megteremt-hették a kapcsolatot a nyugat-európai műveltség és tudomá-nyosság képviselőivel, megismerhették eredményeiket, tanúiés cselekvő részesei lehettek a különböző korok nagy szellemimozgalmainak, hazatértük után pedig a szülőföld és a nagy-

világ közti kapcsolat életbentartóivá, ápolóivá válhattak. Aközépkori peregrinusok ismert és névtelen százai egyengettékaz utat a hazai humanizmus és reformáció, a felvilágosodás ésromantika megannyi ismert alkotó értelmiségijének külföld-

járása előtt is.

1. AZ ERDÉLYI DIÁKOK KÖZÉPKORI EGYETEMJÁRÁSAAZ EGYETEMLÁTOGATÁSI STATISZTIKÁK TÜKRÉBEN

Az írásbeliség megjelenése és térhódítása a társadalom éle-tében indította el a XII. század folyamán a középkori értelmi-

37


2/84

ség kialakulását. Az írástudás volt a középkorban hosszú ideigaz értelmiségi lét legfontosabb és gyakran egyetlen kitapint-ható ismérve. Első látásra ellentmondás feszül e megállapításés ama mai nézet között, hogy „az embert értelmiségivé azalkotás vállalása teszi”.42 De ez az ellentmondás látszólagos.

Mert való igaz, hogy nagyon kevés tudományos és irodalmialkotás f űződik a középkori erdélyi értelmiségiek nevéhez, pontosabban csak töredékek maradtak fenn különben semszámos alkotásaikból, de ezt az űrt valamelyest pótolják nagyszámban reánk maradt oklevelek, a jogi írásbeliség termékei,amelyek írástudóink mindennapi tevékenységér ől beszélnekés tanúskodnak. Az oklevelek ezrei a középkori erdélyi értel-miségiek fennmaradt alkotásai. Alkotások, amelyeknek értékétlebecsülni nem lehet. Az oklevélírás ugyanis nemcsak egy-szer ű formulákat ismétlő, hivatali jellegű másoló tevékenységvolt, hanem feltételezte a jogi műveltséget, a feudális társa-dalom bonyolult, szövevényes életében való jártasságot, és

nemegyszer a már-már krónikás szinten álló elbeszélő írás-készséggel párosult.

Az erdélyi diákok külföldi egyetemjárásának első emlékeiis az írástudás, az okleveles gyakorlat elterjedéséhez kapcso-lódnak. Az írástörténeti kutatások újabb eredményei azt mu-tatják, hogy a XII–XIII. századi itthoni latin írásbeliség ésokleveles gyakorlat a külföldön, pontosabban Párizsban isko-lázott írástudók munkája nyomán alakult.

Jóllehet a latin írás minálunk már a XI. században, a ró-mai egyház gyökeresedésével kezdetét vette, használatát e koraiidőszakban csak a papság igényelte. E szerény igényt azonban

a megelőző id

őszakból örökölt ünnepélyes, de egyszersmindnehézkes könyvírás is kielégítette. A világi társadalom ural-

kodó osztályai csak késő bb ébredtek rá az okleveles bizonyításelőnyeire a korábbi szóbeliséggel szemben, és arra, hogy az íráshasznos eszközük lehet gazdasági és politikai hatalmuk bizto-sításában. A feudális társadalmi viszonyoknak kellett elérniükazt a fejlettségi szintet, amelyen már nélkülözhetetlennek bi-zonyult a birtokjogi viszonyok okleveles rögzítése. Csak eztkövetően indulhatott az írás az írástudás hódító útjára. Azegyre több oklevél kiállítása viszont feltételezte egy olyankönnyedébb, egyszer ű bb és egyszersmind gyorsabb írástípusmeghonosodását, amilyen a gótikus kurzíva volt. A társadalom

38


3/84

okleveles igényeinek kielégítésére ekkor jött segítségül a pá-rizsi iskolákat járt klerikusok serege. Az új gótikus kurzívaugyanis az egyetemeken alakult ki és honosodott meg, és azegyetem diákjai terjesztették el szinte egyidő ben Európa-szerte.Ennek köszönhető, hogy az új írástípus nem fokozatosan és

hosszú időt igénybe véve országról országra terjedt el, hanem párhuzamosan, csaknem egyidő ben az európai latin írásbeliség

északi és keleti, délkeleti vidékein egyaránt.43 A magyarországi XII. és XIII. századi okleveles anyag

vizsgálatával jutott Hajnal István arra a számunkra nagyonfontos következtetésre, hogy a királyság területér ől ebben akorszakban már mintegy 2–300 írástudó is megfordult Pá-rizsban, és ott egyidő ben mindig tanult 10–20 magyarországiklerikus.44 Hogy voltak közöttük erdélyiek, illetve hogy Er-délyben is működtek ilyen írástudók, azt a latin okleveles gya-korlatban eluralkodó jellegzetes gótikus gyakorlati írástípusigazolja.45

Az írástörténeti érvek mellett a XII. századból már talá-lunk beszédesebb információkat is a párizsi iskolázásról. Alegrégibb és sokat idézett adat egy Bethlehem nevű Párizsbantanuló klerikus korai halálához kapcsolódik. István, a Saint-Geneviève kolostor apátja valamikor 1177 után, de 1183 előtt,két levelet intézett III. Béla királyhoz és az ifjú szüleihez.A levelek arról számolnak be, hogy Bethlehem a kolostorbanmeghalt, ott eltemették, és a híresztelésekkel ellentétben nemhagyott maga után adósságot. Ezt különben ott időző honfi-társai: Jakab, Mihály és Adorján is tanúsították. Bethlehemr őlfeltételezhető, hogy Erdélyből származott, és valószínű, hogy

Leustachius (vagy Eustachius) dobokai ispán (1164), majd er-délyi vajda (1176) leszármazottja volt.46 Az idézett levelekolyan következtetéseket engednek meg, melyeket – még haBethlehem erdélyi származtatása tévesnek is bizonyulna –mindenképpen figyelembe kell vennünk. Melyek ezek? Előszöris a levél bizonyítja, hogy a párizsi egyetem létrehozásábanfontos szerepet játszó Saint-Geneviève kolostor iskolájábanegyidő ben négyen is tanultak a magyar királyság területér ől.Előkelő családokból származó klerikusok lehettek valameny-nyien, akiknek késő bbi szolgálataira az uralkodó igényt for-mált, és ezért is tartotta kötelességének az apát, hogy magáta királyt értesítse Bethlehem haláláról. A levélben említett

Jakab 1200–1202 között prépostként lett II. Endre herceg

39


4/84

kancellárja, majd a váci püspökség élére került. Adorján haza-térte után budai prépost, majd királyi kancellár volt, végülszolgálatai jutalmául elnyerte az erdélyi püspökséget.47 Kü-lönben Párizsban tanult egykor III. Béla Pál nevű notariusa,a király előtt tárgyalt ügyek oklevélben való rögzítésér ől szóló

határozat megfogalmazója, aki szintén udvari-értelmiségi szol-gálataiért kapta püspöki kinevezését Gyulafehérvárra.48 A párizsi egyetem szerepe az erdélyiek egyetemjárásában

a XIV. századtól fogva vesztett jelentőségéből. Igaz ugyan,hogy elsősorban a hét szabad művészet Párizsban végzett ma-gisterei járultak hozzá a fejlettebb egyházi és világi írásosságlétrehozásához, de amint a feudális viszonyok fejlődésével azügyintézés is bonyolódott, úgy jelentkezett az igény a jogiképzettségű szakemberek iránt. A pápaság törekvése, hogy azegyház ügyeit tanult, jogtudó papok intézzék, ékkor találkoz-hatott a hazai feudális társadalom új igényeivel. Fülöp fermói

püspök a Lengyelországba és Magyarországra küldött pápai

legátus vezetése alatt tartott 1279-es zsinat határozata meg-követelte, hogy a f őesperesek jogtudó papok legyenek (illetveha nem azok, akkor kötelezték őket, hogy három év leforgásaalatt pótolják e hiányosságukat), jótékonyan befolyásolta a vi-lági munkakörben dolgozó klerikusok jogi képzettségét is.49

Igaz, hogy e határozatot maradéktalanul talán soha nem tar-tották tiszteletben, mégis hiba lenne hatását aláértékelni. Tényugyanis, hogy a XIII. század utolsó évtizedeitől fogva az er-délyi klerikusok is felkeresték a középkori jogtudomány és

jogoktatás két fellegvárát, a bolognai és páduai egyetemet.Számuk nem volt nagy, illetve csak kevesük nevét őrizték meg

a korabeli források: 1292–1355 között mindössze öt Bologná- ban és két Páduában tanult erdélyir ől tudunk, de ők a váradiés a gyulafehérvári káptalannak voltak tagjai,50 és közvetlenül

befolyásolhatták a két káptalan keretében működő, országos jelentőségű hiteleshely tevékenységét. Tanultságukat a székes-egyházi iskolákban is gyümölcsöztethették: András, valamintGyörgy fia László váradi éneklőkanonokokat hivatali köteles-ségük is az iskolába szólította (az első 1292-ben, társa 1341–1345 között tanult Bolognában).51 Ezek és a hozzájuk hasonlótanult kanonokok tevékenysége nyomán érezhetően emelkedetta káptalani iskolák színvonala, s így lehetővé vált, hogy a kül-földre induló értelmiségiek az ideig nagyon szűk köre foko-

zatosan kiszélesedjék.

40


5/84


6/84

Az erdélyi diákok külföldi egyetemjárásának a XIV. századközepe táján lezárult első korszakát – számsoraink alapján –a folytonosság hiánya, bizonyos ötletszer űség jellemezte.Mindez nem az összefüggő diáknévsorokat tartalmazó egyetemianyakönyvek teljes hiányának a következménye. Kevés külföl-

dön tanult erdélyi értelmiségi azonosítható, de tényleges szá-muk sem lehetett jóval nagyobb az általunk ismerteknél. Egyfontos eredményt mégis felmutatott az egyetemjárásnak ezaz első szakasza: kiépültek a kapcsolatok a nyugat- és dél-eu-rópai egyetemi oktatással, és meghonosodott az egyetemjárásgyakorlata. Az egyetemetjártak első nemzedékének tagjai több-nyire előkelő családokból származtak, és rendszerint az egy-házi ranglétra élén állottak, ami az egyetemjárás korai szaka-szának arisztokratikus jellegét mutatja.

Az egyetemjárásban változás a XIV. század utolsó évtize-deiben állt be, azután, hogy létrejöttek Közép-Európában azelső egyetemek. Prága és Bécs közelsége könnyebben elérhe-

tővé tette az erdélyi értelmiségiek számára az egyetemi tanul-mányokat. Szerencsénkre éppen ezzel egyidő ben szaporodnakmeg és válnak teljesebbé az egyetemek történetére, a beirat-kozott diákokra vonatkozó írásos emlékeink is. Több anya-könyv, a fakultások és a natiók jegyzőkönyvei alapján lehető-ség van az erdélyi fiatalok teljességre törekvő számbavételére,és arra, hogy ettől kezdve az egyetemjárás folyamatát a szám-sorok (1. táblázat) és azoknak a grafikonokra vetített tükrébenis vizsgáljuk.

Mielőtt rátérnék az egyetemjárási statisztikában észlel-hető tendenciák alaposabb elemzésére, szeretném hangsúlyozni,

hogy a táblázat és a grafikonok is a beiratkozások és nema hallgatók számát tüntetik fel. Néhány diák ugyanis egymástkövetően két vagy több egyetemre is beiratkozott, és így a2573 beiratkozás valamivel kevesebb, 2496 személyre vonat-kozik, de a két szám közötti eltérés lényegében nem módosítjaaz egyetemjárás egészér ől alkotott képet.

A folyamat alakulásának jobb szemléltetése érdekében a beiratkozások évenkénti alakulását rögzítő grafikon mellettfeltüntettem a beiratkozások tízévenkénti változását is. Ezugyanis – kikapcsolva az évenkénti, félévenkénti nagy inga-dozásokat – jobban érzékelteti az egyetemjárás fejlődését az1520-as évet megelőző időszakban (5. grafikon). Ugyancsak

külön grafikonra vetítettem a bécsi, a krakkói, valamint a né-

42


7/84

met egyetemek látogatottságának alakulását (4. grafikon). Ezteszi lehetővé az egyetemjárásban mutatkozó általános jellegű ingadozások különválasztását és az erdélyi társadalom, köze-lebbr ől az erdélyi értelmiségi réteg fejlődéséből, a helyi poli-tikai-gazdasági változásokból fakadó sajátos módosulások fel-

tárását.Az erdélyi diákok döntő többsége a bécsi és a krakkóiegyetem hallgatója volt. Bécsben 1368–1520 között összesen1588-an, Krakkóban pedig 1405-től 1520-ig 811-en iratkoztak

be. Ezért az egyetemjárás elemzésekor figyelmünket e kétközépkori egyetem látogatottsági görbéinek alakulására össz-

pontosítjuk (2., 3. és 5. grafikon).A külföldi egyetemekre beiratkozott erdélyi hallgatók szá-

ma a XIV. század utolsó évtizedeitől kezdve 1410-ig folyama-tosan emelkedett. A növekedés valójában meghaladta a táblá-zatban és a grafikonon rögzített értékeket. Figyelembe kellvennünk ugyanis, hogy ez idő ben – más források egyöntetű

tanúsága szerint – az erdélyi intellektualizmus fejlődésébena prágai egyetem volt a döntő. Egy olyan egyetem tehát,amelynek anyakönyvei a harmincéves háború idején majdnemteljesen megsemmisültek, és következésképpen a kutatás csakközvetett adatokra van utalva a beiratkozott diákok számáraés kilétére vonatkozóan. A hiányt csak részben pótolhatja a

bölcsészkar 1367–1390 közötti fennmaradt anyakönyve, vala-mint a bölcsészek és jogászok promóciós jegyzőkönyvei.52 (Azutóbbiakban azonban csak a vizsgát tett diákok neveit jegyez-ték fel, akiknek száma messze mögötte maradt a ténylegesen

beiratkozottaknak.) Segítségükkel eddig 22 erdélyi diák prágai

tanulmányait sikerült bizonyítani. Kérdés azonban, hogy há-nyan lehettek azok, akik vizsgára nem álltak, jóllehet diákjaivoltak az egyetemnek. František Šmahel megkísérelte rekonst-ruálni a prágai egyetem látogatottságát, a diáklétszám alaku-lását a huszita eszmék elterjedésének időszakában, 1399–1418között. Arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgát tett és

beiratkozott diákok arányának koefficiense 1399–1418 között11,3, 1409–1418 között pedig valamivel alacsonyabb, 7,22 le-hetett.53 Ennek alapján feltételezhető, hogy 1399–1410 között(ezekből az évekből ismerünk vizsgát tett erdélyieket) az er-délyi diákok száma 65–70 körül mozgott. Tekintettel arra,hogy 1355 és 1398 között még 14 Prágában graduált (egyetemi

címet szerzett) diákról tudunk, s feltételezve, hogy a gra-

43


8/84

A külföldi egyetemekre beiratkozott erdélyiek

Év Egye0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

B á z e l

B é c s

B o l o g n a

B u d a

F e r r a r a

F i r e n z e

H e i d e l b e r g

I n g o l s t a d t

I t á l i a

K ö l n

K r a k k ó

1177

12921310

13211341

13431354

13551356 1

1368 1

13691370137313751377 31378 21381 1

1382 1

1383 21384 21385 7 21386 5

1387 81388 91389 81390 21391 61392 41393 6

1394 4 .1395 81396 131397 13

44


9/84

számának évi- és egyetemenkénti alakulása

temek12 13 14 15 16 17 18 19 20 21

L i p c s e

N á p o l y

P á d u a

P á r i z s

P e r u g i a

P r á g a

R ó m a

S i e n a

A z o n o s í t a t l a n

B e i r a t k o

z t a k

ö s s z e s e n

1 11

1

1

1

1

2 21 1

1

11 11 1

3 3

3 3

3

1 3

1 2

1

1 32

1 10

5

8

9

8

2

6

4

6

4

8

13

13

45


10/84

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

1398 8

1399 101400 3

1401 71402 121403 31404 10

1405 2 11406 9 41407 7

1408 91409 61410 11 1

1411 16

1412 151413 221414 6

1415 21 1

1416 11

1417 22 11418 11

1419 71420 15

1421 21422 14

1423 251424 14 11425 10 21426 18 11427 11 4

1428 151429 27

1430 12 11431 3

1432 81433 4

1434 101435 81436 7 4

1437 11 21438 291439 16 2

1440 4

1441 41442 18 31443 15 3

46


11/84

12 13 14 15 16 17 18 19 20 21

1 9

1 1 122 5

1 8123

103

131 81 10

1 2 92 14

1615

221 7

221123

1 127

152

1425

1 1612191515

1 28133

1 94

10

8

1113

291844

22

18

47


12/84

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

1444 15 3

1445 19 11446 13 41447 9 1

1448 22 11449 19 61450 10 31451 21 81452 9 1 31453 22 41454 23 11455 11 1 31456 35 31457 7 81458 3 3

1459 111460 19 1 61461 16 2 101462 3 91463 7 1 181464 14 1 111465 7 2 121466 11 1 51467 5 2 141468 16 121469 9 1 41470 16 191471 27 1 61472 1 6 11473 15 91474 25 131475 17 1 71476 13 2 141477 6 121478 15 5 1 81479 14 1 2 2 101480 10 1 71481 3 1 1 5

1482 2 91483 141484 261485 3 251486 9 1 151487 8 131488 26 81489 13 1 1 9

48


13/84

12 13 14 15 16 17 18 19 20 21

18

2017

1 12

2 252513

1 3013

262 26

1538156

11262812

2626211822

1 29

1 141 35

34

3 112 26

1 391 26

2 311829

1 301810

1 121 1 151 271 291 1 27

211 1 1 371 1 26

49


14/84

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

1490 1 1 6

1491 8 1 6

1492 7 17

1493 13 34

1494 7 1 43

1495 3 4 7

1496 17 1

1497 12 3

1498 19 1 12

1499 14 1 25

1500 14 1 9

1501 12 20

1502 7 1 1 13

1503 13 14

1504 12 1 161505 17 1 8

1506 4 1 15

1507 17 12

1508 8 1 1 2

1509 11 1 13

1510 12 12

1511 12 1 16

1512 15 1 1 20

1513 12 10

1514 12 41515 11 14

1516 22 1 1 1 7

1517 13 8

1518 12 18

1519 18 1 1 9

1520 24 1 1 4

duáltak és a beiratkozottak arányának mutatószáma 1399 előttis megközelítette a 7-et, a prágai egyetemre 1419 előtt beirat-kozott erdélyi hallgatók összesített száma megközelíthette a

150–200-at. Ez a szám, az előző korszakban egyetemet járterdélyiek számához viszonyítva jelentős előrehaladásról tanús-kodik, és alkalmas arra, hogy a prágai egyetem és a huszitiz-mus gyors elterjedése közötti kapcsolatot igazolja.

Ha összesítjük az 1410 előtt a prágai, bécsi és más egyete-mekre iratkozottakat, kiderül, hogy a külföldet járt erdélyiértelmiségiek száma ebben az időszakban megközelítette a

50


15/84

12 13 14 15 16 17 18 19 20 21

1 1 10

15

241 1 49

51

1 151 18

1 1 171 331 1 411 1 27

3222

1 28

29

1 2720

1 3012

2 2724

1 1 1 321 1 1 40

221 17

253221

1 312930

300–350-et. Az akadémiták számát az óbudai egyetem vég-zettjei is növelhették. Mert igaz ugyan, hogy a Zsigmond általalapított f őiskola működésér ől alig vannak adataink, de fel-tételezhető, hogy a közeli tanulási lehetőséggel éltek az erdé-lyiek is.54

Így a peregrinatio academica erdélyi történetének 1410 kö-rül lezárult szakaszát mint a fellendülés első látványos korátértékelhetjük. Érdekes, hogy e tekintetben az erdélyi értelmi-ségi társadalom lépést tartott Közép-Európával, és valamelyesmértékben Nyugat-Európával is. A bécsi és a német egyete-

51


16/84


17/84


18/84

mek látogatottsága általában fellendült ebben az időszakban(4. grafikon). Az egyetemjárás ekkor vált általánosan elterjedtgyakorlattá Európa-szerte, aminek következtében a konstanzizsinat éveiben megnövekedett az egyetemetjárt ún. magisterekszáma. A magisterek számára ettől kezdve jelentett nagy kér-

dést az olyan egyházi javadalom vagy más értelmiségi munka-kör megszerzése, amelynek jövedelme egyenes arányban állotta tanulás érdekében hozott anyagi áldozattal és szellemi er ő-feszítéssel. A megélhetés, az elhelyezkedés növekvő gondjaelégedetlenséget, elkeseredést és bizonytalanságérzetet szültsoraikban, aminek a kortársak, a középkori vágáns költészetismert és ismeretlen poétái egyaránt hangot adtak.55 A fellépő ellentéteket jól érzékelteti Niemi Ditrich keser ű kifakadása:„a szorgalmas magisterek – írja – az egyetemen sokáig gyöt-rik magukat, közben tömérdek pénzt elköltenek, még apaiörökségüket is, amidőn azonban befejezik tanulmányaikat s akúriától javadalmakat kérnek, meg kell győződniük, hogy tu-

dományuk és erényeik mitsem érnek, mert még egy szentetsem hallgatnának meg ott, ha azért szállott volna alá az égből,hogy magának beneficiumot szerezzen, hacsak nem volna haj-landó egyezkedni és fizetni. Bezzeg jelenjék meg egy telt er-szényű tökfilkó s fizessen 20–30 forintot, mindjárt kap üres

javadalmat; senki nem vizsgálja, vajon alkalmas-e s tanultságamegüti-e a kívánt mértéket.”56

A kelet-európai országokban sem ekkor, sem késő bb nemtevődött fel ilyen élesen a kérdés. De nem is lett volna indo-kolt. Erdély esetében legalábbis bizonyos, hogy mindig állottelég javadalom az egyetemetjárt aránylag kisszámú klerikus

rendelkezésére. Európa különböző

országaiban a magisterek ésa pápai kinevezéssel jelentkező, többnyire idegen bullások kö-zött váltakozó szerencsével zajló küzdelemnek a szele viszontaz erdélyi értelmiségi társadalom tagjait is megérintette. Amagisterek fellépése jogaik védelmében a konstanzi zsinatonminálunk is éreztette hatását. Meger ősítette a Zsigmond csá-szár kíséretében lévő kelet-európai (részben erdélyi) kleriku-sok értelmiségi öntudatát és meggyőződésüket, hogy képesektudásban, felkészültségben nyugat-európai társaikkal lépésttartani. Valószínűnek látszik, hogy Zsigmond 1404. április 6-ánkelt dekrétumának, a Placetum regiumnak a bullásokra vonat-

54


19/84

kozó intézkedései,57 túl a politikai okokon, a hazai egyházi ér-telmiség követeléseire válaszoltak, jelezve e réteg tagjainaknövekvő jelenlétét a társadalom életében.58

Érdekes módon, az értelmiségiek növekvő megbecsülése el-lenére, 1410 után valamelyest lanyhult az egyetemi tanulmá-

nyok iránti érdeklő

dés, az egyetemjárás fejlődésének az ütemelassult, s mi több, esetenként vissza is esett az előző évekhez

viszonyítva. A jelenség annál is különösebb, mivel a közép-eu-rópai egyetemek látogatottságában hasonló nem mutatkozott.Közelebbr ől kell tehát szemügyre vennünk és feltárnunk azo-kat az eseményeket, amelyek indokolhatják az erdélyi diákokszámának olyan méretű csökkenését, mint amilyeneket az1420–21 és az 1430-as években észlelhetünk.

A középkorban az utazás, még viszonylag olyan rövidebbutakon is, mint a Krakkóba vagy Bécsbe vezető útvonal, ve-szélyes és mindig bizonytalan kimenetelű vállalkozásnak szá-mított. A legkisebb helyi jelentőségű csetepaté elég volt ah-

hoz, hogy akár több hónapra is elzárja a peregrinusok előttaz utakat. Komoly veszélyt jelentettek a középkor emberétszinte állandó rettegésben tartó pestisjárványok is, melyek idő-szakonként megtizedelték földrészünk különböző tájainak la-kosságát. Az erdélyi diákok kimenetelét ez a két tényező dön-tően befolyásolta, és azt tapasztaltam, hogy az egyetemjárásistatisztikában gyakran ismétlődő 1–2–3 éves visszaesésekokai többnyire ezek voltak. Így az 1420-as évek elején a meg-induló török támadások tartották rettegésben Erdélyt. 1420-bana török csapatok Hátszeg, Szászváros vidékére törtek be, majda következő év tavaszán a Barcaság ellen támadtak, amikor

Brassót is elfoglalták és a városi tanács tagjait elhurcolták.A törökök ekkor még nem tekintették céljuknak Erdély meg-hódítását. Hadjárataik rablójellegűek voltak.59 Katonáik útjátfelégetett, kirabolt városok és falvak, a meggyilkoltak tetemei

jelezték. De számunkra súlyosabb következményekkel járt az,hogy összefogdosták a munkaképes, elsősorban fiatal lakossá-got és rabszolgaként adták el Kelet piacain. S hogy valójábannagy veszteség érhette az értelmiségi pályára készülő fiatalokkis csoportját egy-egy ilyen támadás alkalmával, illusztráljaa Szászsebesi Névtelen, a Captivus Septemcastrensis esete, akifiatal diákként került fogságba.60 Őt a véletlen megmentettea pusztulástól, de hány reményteljes fiatal értelmiségi pályá-

55


20/84

ját, egész életét törte végérvényesen derékba a háború és afogság?

Az 1420–1421-es támadás következményeit mérlegelve ar-ról sem szabad megfeledkeznünk, hogy éppen Brassóból és aBarcaság falvaiból indult el az egyetemre beiratkozottak te-

kintélyes hányada. E vidék pusztulása tehát érzékenyen érin-tette az egyetemjárás folyamatát. Mindenesetre jellemző, ésa török támadások méretére vonatkozóan is hasznos informá-ciókat nyújthat az a tény, hogy a hirtelen és nagy hanyatlástaz egyetemjárás folyamatában rendszerint éppoly gyors rege-nerálódás követte: 1422 és 1423-ban példának okáért a be-iratkozott erdélyiek száma elérte, sőt meg is haladta már akorábbi évek legmagasabb mutatóit!

1421-től az 1430-as évek kezdetéig nem volt-olyan esemény,amely a tanulni vágyók külföldre menetelét befolyásolhattavolna. 1430 után viszont az 1520 előtti idők legjelentősebbvisszaesése következett. Ennek a hátterében a növekvő török

veszély is ott állott. Délkelet-Európa népei az első támadások-tól kezdve egyre súlyosabban érezték és szenvedték meg ahatalma csúcsa felé tartó török birodalom fegyvereinek kímé-letlen erejét. 1432-ben ismét a Barcaság, de a Székelyföldegy része és K őhalom vidéke is áldozatául esett a törökök

pusztításainak. 1438 júniusában Ali bég, egyes szász forrásokszerint maga II. Murád szultán tört be csapatai élén Erdélydéli és középső részére és pusztította el Szászsebes, Medgyes,Segesvár, Brassó és Szeben vidékét.61

Míg 1431 és 1432 mélypontjaira a törökök támadásai elég-séges magyarázatot adnak, az egyetemjárás történetének az

1440–1441-ben tető

ző

válságát azonban mélyebben fekvő okokváltották ki. Az 1430-as évek elejétől kezdve egymást érték

a gazdasági nehézségekr ől tanúskodó parasztmegmozdulások ésa városi szegények elégedetlenségének megnyilvánulásai. Ezena talajon gyorsan terjedtek el a huszitizmus tanításai, ame-lyekkel az erdélyi társadalom éppen a Prágában tanult diákok,Husz János tanítványai révén ismerkedett meg. Közismert,hogy a huszita tanok terjedése és a növekvő társadalmi elé-gedetlenség végül az 1437-es bábolnai felkelésben csúcsosodott,amikor az erdélyi parasztság sikertelenül kísérelte meg, hogylerázza az egyre elviselhetetlenebb feudális igát és jobbítsonsorsán. Az események ilyen összeesése végső soron már meg-

56


21/84

magyarázza az egyetemjárás visszaesését 1430–1441 között,mert a hanyatlás tényén mit sem változtat az, hogy 1438-banmagas a beiratkozások száma. Szem előtt kell tartanunk ugyan-is, hogy a legtöbb diákot küldő szász városok és városiasodótelepülések nem vettek részt a felkelésben, az 1432-es török

betörés veszteségeit kiheverték, az 1438-as esztendő esemé-nyeinek hatása pedig csak a következő évtől kezdve mutat-

kozott.Érdemes viszont felfigyelnünk arra, hogy ezekben az évek-

ben a német egyetemekre általában, a krakkóira pedig külö-nösen kevesen iratkoztak be. Ez a krakkói egyetem esetébena szembetűnő bb, mert az egyetem látogatottsága 1520 előttegyszer sem esett vissza ilyen mértékben. Magyarázatul a hu-szita háborúk utolsó nagy összecsapásai kínálkoznak, de tá-vol tartotta az egyetemektől a hallgatókat az a pestisjárványis, amely Csehországból indult és terjedt el 1437 és 1439 kö-zött a Német Birodalom egész területén.62 Ezek a külső ese-

mények szintén éreztették hatásukat, akadályokat gördítettekaz erdélyi diákok útjába.

1441–1456 között egy hosszabb törésmentes időszak kö-vetkezett, 1456-ban pedig egyetlen év alatt 38 erdélyi fia-tal iratkozott egyetemre. Követte ezt egy rövid időtartamúvisszaesés, amelynek mélypontja megközelítette az 1440–1441-es évekéit. A beiratkozások rendkívül alacsony száma 1458-

ban több esemény összejátszásának lehetett az eredménye.Először is Magyarországon egy viszonylag hosszú járványmen-tes időszak után az 1450-es évek közepe táján egymást érték a

pestises esztendők, az 1456-os pestisjárvány pedig, amely Hu-

nyadi János nándorfehérvári táborában tört ki, egyenesen ka-tasztrofális méreteket öltött.63 Ezzel szinte egyidő ben Szilá-gyi Mihály támadást indított Erdélyben V. László párthíveiellen, akik élén Szeben városa állott. A belháborút a törökök,mint annyi más alkalommal, most is kihasználták, és 1457őszén Szeben környékét dúlták fel.64 Időközben Bécsben is

pártharcok törték meg a tanítás csendjét. Ezt tetézte, hogyIII. Frigyes (1452–1493) császár árpolitikája és sorozatos pénz-rontásai olyan méretű árdrágulást idéztek elő, hogy miattaa hallgatók jó része eltávozott és az olcsóbb megélhetést biz-tosító egyetemek félé vette útját. 1460-ban a tanulóházakatellenőrző egyetemi küldöttek megállapították, hogy a legtöbb

közülük elnéptelenedett, üresen áll.65

57


22/84

Mátyás király uralomra jutása (1458. január 28-án), a köz- ponti hatalom megszilárdulása, az ország védelmének meger ő-sítése, a gazdasági fejlődés nyugodt légköre és a humanizmusművelődési programja újabb lendületet adtak az erdélyiekkülföldi tanulmányainak. Az 1458–1490 közötti három évti-

zed, amint azt grafikonunk is mutatja, az évenkénti nagy in-gadozások ellenére lényegében fejlődést jelentett az egyetem- járás történetében. Az 1480 és 1484 közötti években, vala-mint 1490 és 1491-ben mutatkozó számottevő bb visszaesésnek

pedig politikai okai voltak. Mátyás és Frigyes viszonya 1475-től kezdve megromlott, a fegyveres összecsapások, hadjára-tok során a magyar csapatok megszállták Bécset, 1485-benMátyás egész Alsó–Ausztriát meghódította, és attól kezdvemaga is szívesen időzött a császárvárosban. A háborúkat jár-vány kísérte, és 1481–ben az egyetem rajnai natiójának anya-könyvében feljegyezték, hogy a pestis miatt „a diákok töme-

gesen távoznak el az egyetemr ől atyáik hajléka felé”.66 A mű-velt, tudománykedvelő magyar uralkodó védelmébe vetteugyan az egyetem tanárait és hallgatóit, de az „inter armasilent Musae” vastörvényén felülkerekedni ő sem tudott: aháborús esztendőkben a tanulni vágyók elkerülték Bécset.

Ezekben, a bécsi egyetem látogatottsága szempontjábólmélypontot jelentő években nagyon megnőtt a krakkói egye-temre iratkozó erdélyiek száma. Bécs után Krakkó egyetemea legfontosabb az erdélyi diákok felkészítésében. Míg Bécset

– érthető módon – elsősorban a szászvidéki fiatalok kedvel-ték, úgy tetszik, hogy a XV. század második felétől kezdve a

magyarok inkább Krakkót részesítették előnyben. Krakkóegyetemét 1405-től látogatták az erdélyi fiatalok, de csak aszázad közepétől iratkoztak oda nagyobb számban. 1483 és1486 között, négy év alatt 80 erdélyi hallgató érkezett a len-gyel uralkodók székvárosába, miközben a bécsi egyetemremindössze 12-en iratkoztak be. Igaz ugyan az is, hogy a bé-csi egyetem válságát követően 1488-ban már ismét változottaz arány: a 26 bécsi beiratkozottal szemben csak 8 krakkóidiák állott.

Új jelenség volt Mátyás uralkodása idején az itáliai egye-temek iránt fokozódó érdeklődés. Jóllehet már korábban is

tanultak erdélyiek Bologna, Pádua egyetemein, csak a XV.század 50-es éveitől mentek nagyobb számban Itáliába a ta-

58


23/84

1. térkép. Az erdélyi diákok által látogatott középkori egyetemeknulni vágyók, és keresték fel az olyan kisebb egyetemeket,mint a ferrarai, firenzei, nápolyi, perrugiai vagy a római vol-tak. De mivel az itáliai tanulmányok rendkívül sok pénzbekerültek, az ottani egyetemek látogatása csak nagyon keve-seknek volt kiváltsága a középkori Erdélyben. (A középkorierdélyi diákok egyetemválasztását szemlélteti 1. számú tér-képmellékletünk.)

Sok tanulságot rejt magában az egyetemjárás alakulása aMátyás halálát követő időszakban. Ami a beiratkozott erdélyidiákok abszolút számát illeti, az folyamatosan megnövekedett.Közvetlenül a Mátyás halálát követő években olyan tömegbeniratkoztak erdélyi fiatalok az egyetemekre, amely a megelőző években ismeretlen volt: 1493-ban 49, 1494-ben pedig 51 er-délyi kezdte el egyetemi tanulmányait. És az elkövetkező ne-

59


24/84

4. grafikon. A középkori egyetemek látogatottságának alakulásaötévenként (1400–1560)


25/84

gyedszázadban sem volt ritka az olyan év, amikor számuk a30-at, sőt 40-et is meghaladta (1498, 1499, 1501, 1511, 1512,1516, 1518). Zavaró tényező viszont, a grafikonon különösenszembetűnő (lásd 1. grafikon) a sók és nagy ingadozás. A csúcs-értékek magyarázata egyértelmű, és a megelőző korszak mű-

velő

dési alapvetését dicséri. A gyakran jelentkező, egymástkis időközökben követő visszaesések viszont az erdélyi társa-

dalomnak a századforduló éveiben kezdődő válságát vetítettékelőre.

Fordulópont az egyetemjárás történetében és a középkorifejlődés egyik szakaszát zárja az 1520-as esztendő. Kutatásaimkezdetén néhány könyv- és iskolatörténeti adat birtokában67

feltételesen tűztem ki ezt az évet korhatárnak. Időközben egynagyobb kutatási terv keretében sikerült pontosabban felmér-ni az erdélyi egyetemjárás folyamatát a XVIII. századdal be-zárólag, és eredményeink azt mutatják, hogy a XVI. század20-as évei valóban mélyreható változásokat hoztak, amelyek

következtében a külföldi egyetemek látogatottsága hanyatlott,és az egész egyetemjárási gyakorlat alapvetően módosult.68 Afigyelembe vehető adatok birtokában elmondhatjuk, hogy egészKözép- és Kelet-Európára kiterjedő jelenséggel van dolgunk,amelyet a 4. és 5. grafikon jól szemléltet. A XV. század vé-gén és a XVI. század elején kibontakozó árforradalom, a vá-rosi fejlődés megtorpanása, a középkori keresztény világképválsága, a reformáció térhódítása a régi neves egyetemek ha-nyatlását idézték elő, miközben új egyetemi központok emel-kedtek ki az ismeretlenségből, és átalakult az értelmiségi tár-sadalom, a világi értelmiség teret hódított.

Az elmondottakat összegezve megállapíthatjuk, hogy az er-délyiek egyetemjárása a XIV. század második felétől kezdveés az 1520-as esztendővel bezárólag egyenletesen fejlődött. Azegy-két esztendős visszaeséseket többnyire külső tényezők(háború, járvány) határozták meg, a sokat emlegetett törökveszély pedig korszakunkban, a támadások éveit leszámítva,még nem okozott komolyabb zavart a tanulni vágyók külföldremenetelében. Természetesen ahhoz, hogy egyetemjárási sta-tisztikánk kiértékelése teljes legyen, a jelenleginél sokkal töb-

bet kellene tudnunk a középkori erdélyi társadalom életér ől,az egyes társadalmi osztályok és rétegek gazdasági szerepér ől,er őforrásairól, valamint művelődési törekvéseir ől.

61


26/84

5. grafikon. A bécsi és krakkói egyetemek látogatottságának, valaminta beiratkozott erdélyi diákok számának alakulása tízévenként


27/84

Az egyetemjárásnak a számsorainkról leolvasható folyama-tosan növekvő tendenciája annyit azonban így is elárul, hogyaz erdélyi értelmiségi réteg pozitív irányban fejlődött a kö-zépkorban. Az ismert művelődéstörténeti eredmények az írás-

beliség vagy a könyvkultúra területén tehát nem véletlenül

születtek, hanem egy egészségesen fejlődő értelmiségi társa-dalom természetes produktumai voltak. Az erdélyi értelmisé-

giek, legalábbis ami az akademitákat illeti, a középkor végénaz általános európai színvonalon állottak, az európai értelmi-ségi társadalomba beilleszkedtek, kisebbrendűségi érzések nemkínozták. Az Apáczaik és Misztótfalusi Kisek tragédiáját oko-zó elmaradottság, az alkotó értelmiségi tevékenység kibonta-kozását gátló társadalmi tényezők még nem jelentkeztek, neméreztették hatásukat.

Az akadémiták a középkori értelmiségiek legjobbjai közülkerültek ki, és a társadalom életében fontos hivatást teljesí-tettek. Működésükr ől, életükr ől még az információkban külö-

nösen szűkölködő XIV–XV. századból is sok forrás emlékezikmeg és teszi lehetővé e társadalmi csoport struktúrájának pon-tosabb megismerését, a szociológiai és statisztikai módszerekérvényesítését a kutatásokban. Így válik az egyetemetjárt er-délyi értelmiségiek tanulmányozása nemcsak a művelődéstör-ténet, hanem az egész erdélyi társadalom középkori történe-tére vonatkozó kutatások fontos fejezetévé.

2. AZ ERDÉLYI DIÁKOK SZÁRMAZÁSA:TÁRSADALMI ÉS TERÜLETI MEGOSZLÁSA

A középkorban az értelmiségi volt az egyik legnagyobb mo- bilitást mutató társadalmi réteg. A többségében egyházi ér-telmiségiek életét a klérushoz tartozás határozta meg, a vi-lági elem súlya pedig még nem volt számottevő. A papinőtlenség eleve lehetetlenné tette olyan nagy értelmiségi dinasz-tiák kialakulását, amelyben az értelmiségi foglalkozások apá-ról fiúra szállottak, amilyenek a reformációt követően azerdélyi társadalomban is megjelentek. Következésképpen a kö-zépkorban az értelmiségi réteghez tartozó családok (pontosab-

ban inkább csak egyénekr ől beszélhetünk) – ritka kivételtőleltekintve – nemzedékr ől nemzedékre kicserélődtek. Az értel-miségiek köre az értelmiségi pályák felé vonzodó polgári, kis-

63


28/84

nemesi, szabadparaszti, ritkábban jobbágyszármazású elemekkeltöltődött fel újra meg újra. Az intellektuális réteg gondolko-dásmódja, az új iránti fogékonysága, vagy ellenkezőleg, min-den újítást elutasító magatartása annak a függvényében is vál-tozott, hogy az adott korban melyik társadalmi kategóriák tag-

jai vonzódtak az értelmiségi munka irányába. A környezethatása ugyanis, amelyben felnőttek és amelyből késő bb kisza-kadtak, lett légyen bárminő er ős is a klérus asszimiláló ereje,nem tűnt el nyomtalanul az értelmiségiek életéből. Beszédes

példája ennek a nagy társadalmi megmozdulásokban részt-vevő, nemegyszer éppenséggel hangadó, vezető tanúit kleriku-sok pályafutása, akiket egyaránt megtalálunk a huszitáktáborában vagy Dózsa keresztes hadában. Igaz, hogy az ellen-

példa a gyakoribb, amikor az alacsony sorból kiemelkedett ér-telmiségi az örök parvenük módjára fordult szembe az őt út-

jára bocsátó közösség gondolkodásával, vágyaival, eszméivel.Az egyetemetjártak származásának ismerete az erdélyi kö-

zépkori értelmiség fejlődéstörvényeinek megértéséhez visz kö-zelebb. Az egyetemi hallgatók társadalmi eredetének megha-tározása azonban igen nehéz feladat. Az alapforrásul szolgálóegyetemi anyakönyvek ugyanis csak szűkszavúan tájékoztat-nak a beiratkozottak származásáról. Nehézséget okoz, hogy akülönböző egyetemek anyakönyvvezetési szokásai sem voltakegységesek. Bécsben a XV. század első negyedéig rendszerintcsak a beiratkozottak keresztnevét és származásának helyéttüntették fel (pl. Johannes de Septemcastris, Laurentius deClusenwar); az apa foglalkozásnevét csak az 1420-as évektőlkezdték bejegyezni. Krakkóban viszont általában a diák és az

apa keresztnevét, a származás helyét és – klerikusok eseté- ben – az egyházmegyét tüntették fel a beiratkozáskor. Jól-lehet az akadémiták kisebb részét illetően más források segít-ségével fény derült családi eredetükre, a többség esetében atársadalmi hovatartozásra egyedül a származás helyének jel-legéből következtethettem. Ezért kellett a hallgatók társadal-mi eredetét és származási helyét párhuzamosan vizsgálnom.Persze az eredmények így is csak megközelítően pontosak.Mert nyilvánvaló, hogy a városokból és mezővárosokból kike-rült fiatalok többsége polgára is lehetett azoknak, de a püs-

pöki városok és a kisebb falvak szülöttei esetében már na-gyon nehéz eldönteni társadalmi hovatartozásukat. A püspöki

városokból rendszerint a káptalanok tagjai, klerikusok indul-

64


29/84

tak külföldi tanulmányútra, de azért az ott lakó kézműves-kereskedő polgárok fiai is jelen voltak soraikban. Amikor pe •dig a származás helyeként falunév szerepel az anyakönyvben,a lehetőségek köre tovább bővül: a falu papja, valamelyik ott

birtokos nemes család sarja, de ritkábban szabadparaszti, sőt

jobbágyszármazású is lehetett az illető diák. Mindezeket fi-gyelembe véve, a diákok társadalmi hovatartozásának eldönté-

sében a származás helyeként feltüntetett település társadalmi jellemzőit vettem alapul. Ezen az úton elindulva négy f ő tele- püléstípust különíthetünk el: a királyi várost (civitas), püspökivárost, mezővárost (oppidum) és a falvakat. A diákok ennekmegfelelően a következőképpen osztályozhatók:

2. táblázat

Az erdélyi diákok településtípusok szerinti megoszlása69

Településtípus: Királyiváros

Püspökiváros

Mező -város

Falu Ismeretlen

Diákok száma: 985 216 597+118= 715

380 200

%39,5 8,7 28,6 15,2 8

A számok önmagukért beszélnek. Elsőként tehát a közép-kori erdélyi városok társadalmának az egyetemjárással kap-csolatos magatartását kell szemügyre vennünk.

Az erdélyi városok, mező

városok és az egyetemjáráskapcsolata

A bemutatott számok tükrében kétségtelen, hogy a közép-korban a külföldi egyetemek elsősorban a városi és mezővá-rosi származású fiatalokat vonzották. Kiemelkedik az igazivárosok, a civitasok szerepe, ahonnan végső soron a beiratkozot-tak csaknem fele származott (39,5% a királyi, 8,7% a püs-

pöki városokból). Ez annál is inkább figyelemre méltó, mertilyen város ekkor mindössze 12 volt a tanulmányozott terüle-ten (Szeben, Brassó, Kolozsvár, Segesvár, Temesvár, Szászse-

bes, Medgyes, Nagybánya, Beszterce, Várad, Gyulafehérvár,

Csanád). A városok lakói, akárcsak Európa más tájain, nálunkis korán ismerték fel a műveltség társadalmi szerepét és ko-vácsoltak tudatosan tőkét gyermekeik taníttatásából.

65


30/84

A kelet-európai városiasodás folyamatában sajátos jelen-ségként tartják számon a városfejlődés elakadását a XV. szá-zad végén és a mezővárosok szerepének azt követő növekedé-sét. Azok a városok, amelyek a XIV. és XV. század folyamánnőttek naggyá (ilyen volt Szeben és Brassó), jóllehet a kézmű-

ves termelésnek is központjai voltak, nagyságukat és meggaz-dagodásukat a külkereskedelmi forgalomnak köszönhették.Amikor viszont a belső piac felkarolása került előtérbe, a kis-számú város, amelyek jórészt az ország peremvidékein fejlőd-tek, nem tudták a belső piac irányítását magukhoz ragadni.Ezért nőttek fel mellettük a mezővárosok – ezek az agrárjel-legű, de a város egyes funkcióit is betöltő települések – ésválták hosszú távon a belső piac, a kis piackörzetek központ-

jaivá.70 Ezek az urbanizálodó települések a földesuraiktól, akirálytól nyert kiváltságaik birtokában „a parasztság nagy tö-megeit emelték ki és vitték a városi élet felé”.71 E tekintetbensokatmondó, mert a mezőgazdasági társadalomból való kisza-

kadást jelzi, a nagyszámú mezővárosi hallgató jelenléte a kö-zépkori egyetemeken. A beiratkozottak 28,6%-a, azaz 715 voltmezővárosi származású. Számukra a tanulás a társadalmi fel-emelkedés egyik útját jelentette.

A mezővárosok és a belőlük származó hallgatók kapcsánazonban felmerül egy lényeges, de eléggé nem tisztázott kér-dés: hol húzódott a falu és mezőváros közti határ, és melyekazok a települések, amelyeket mezővárosoknak tekinthetünk.A középkori szóhasználatban az oppidum kifejezés általábanfedi a mezőváros fogalmát, és ezért kiindulásul azokat a tele-

püléseket soroltam a mezővárosok közé, amelyeket hosszabb

időn át emlegettek ezen a néven a források, illetve azokat,amelyek esetében a mezővárosi jelleget gazdaság- és társada-

lomtörténeti tények (vásártartási jog, nagyszámú kézműves la-kos, ispotály vagy rendház jelenléte, vámhely stb.) er ősítettékmeg. Így 64 mezővárost határoztam meg, melyekből összesen589 fiatal ment külföldre tanulni. Számolni kell azonban amezővárosok megjelölése körüli pontatlanságokkal is. A szak-irodalom már régóta hangsúlyozza, hogy az oppidum szinoni-májaként megtalálható a civitas, villa, villa regis, sőt a posses-

sio kifejezés is az oklevelekben. Erdélyben különösen a szász-vidéki települések állítják nehéz feladat elé a kutatót. Sokolyan település ismeretes, amelyekből nagyon sokan mentek

66


31/84

külföldre tanulni, építészeti emlékeik (templomaik), demográ-fiai adataik is jelentős helységeknek mutatják őket, még sincstudomásunk arról, hogy 1520 előtt hivatalosan elnyerték vol-na a mezővárosi státust. Közéjük sorolhatjuk a 25–25 beirat-kozottal szereplő Keresztényszigetet és Szelindeket, a 24 tanú-

67


32/84

lóval képviselt Muzsnát, a 15–15 diákot küldő Segesdet ésSzászhermányt, valamint Vidombákot 14 diákjával. Ezek 118diákjával emelkedik a mezővárosi származásúak száma 715-re.

Kérdés azonban, hogy a települések fejlettségi szintje ésaz onnan származó diákok száma között állt-e fenn olyan ösz-

szefüggés, amely lehető

vé teszi, hogy a diáklétszám alapjánkövetkeztessünk vissza a település jellegére, demográfiai vi-szonyaira, gazdasági potenciáljára? A kérdés tisztázása fontos,mert nemcsak a mezővárosi jelleg eldöntése ütközik jelenlegnehézségekbe a forrásanyag elégtelensége és ellentmondásaimiatt, hanem a középkori Erdély demográfiai viszonyai felőlis ritka esetben tárt fel a kutatás statisztikailag is kiértékel-hető forrásanyagot. Minthogy már történt kísérlet a telepü-lések hierarchikus rendje és a diákok száma között összefüg-gések feltárására, és a kutatások pozitív eredménnyel zárul-tak,72 az alábbi, 3. táblázat alapján az egyetemjárás, a demog-ráfiai viszonyok és a települések jellege közötti kapcsolatok

vizsgálatát tűztem célul magam elé.

3. táblázatA középkori erdélyi települések nagyságrendje

a külföldi egyetemekre beiratkozott diákok száma szerint

A település neve Diákok száma

A lakosság számaa XV. és XVI.

század fordulóján

A település jellege

1 2 3 4

Szeben 285 5000–6000 város

Brassó 267 6000–8000 városKolozsvár 122 4500–5000 városVárad 119 ? püspöki városSegesvár 95 2500–3000 városTemesvár 56 ? városMedgyes 50 900–1000 városSzászsebes 45 920–1150 városBerethalom 44 1120–1200 mezőváros Nagydisznód 42 900–1150 mezővárosTorda 39 ? bánya- és mezőváros Nagybánya 37 1400(?) bánya- és mezőváros

Gyulafehérvár 39 1 püspöki városCsanád 38 ? püspöki város

68


33/84

1 2 3 4

Nagyenyed (35+2) ? mezővárosSzatmár 36 1700–2100 mezőváros-Lippa 34 ? mezővárosSzentágota 34 720–950 mezőváros

Dés 26 ? bányavárosKereszténysziget 25 750–950 (mezőváros?)Szelindek 25 680–830 (mezőváros?)Beszterce (25?) ? városMuzsna 24 1120–1200 (mezőváros?)Prázsmár 23 920–1150 mezővárosFöldvár 23 630–790 mezővárosK őhalom 16 600–750 mezővárosHermány 15 520–660 (mezőváros?)Segesd 15 420–530 (mezőváros?)Vidombák 14 520–660 (mezőváros?)Régen 14 ? mezőváros

Alvinc 13 720–900 mezővárosErdőd 13 ? mezőváros

Karánsebes 11 ? mezővárosMarosvásárhely 10 ? mezővárosBonchida 9 ? mezővárosEcel 9 560–700Érdengeleg 9 ?Feketehalom 9 720–910 mezővárosAlcina 9 320–400 mezővárosSzászkézd 9 800–1000 mezővárosSzászivánfalva 8 250–300Déva 8 ? mezővárosKisselyk 7 520–650 mezővárosMáramarossziget (7?) ? mezővárosSzékelyhíd 7 ? mezővárosTeke 7 ? mezővárosZilah 7 1320–1700 mezővárosHomoróddaróc 6 250–320Baromlaka 6 370–470 Nagykapus 6(4) ? Nagykároly 6 520–600 mezővárosRiomfalva 6 690Újváros 6 500–620Szászsáros 6 400–450Veresmart 6 220–280

Bogács 5 400–500Szalárd 5 ? mezőváros Nagylak 5 7 mezővárosBerekszó 5 ?Szék 5 ? bánya- és mezőváros

Abrudbánya 5 ? bánya- és mezővárosSzászváros 5 630–790 mezőváros

69


34/84

1 2 3 4

Tasnád 5 440–550 mezőváros

Hunyad (4 + 1?) mezővárosGyalu 4 ? mezővárosKrassó 4 ?

Morgonda 4 240–300Prépostfalva 4 130–170Rudabánya (4?) 150 bányavárosSzerdahely 4 160–200Tövis 4 7Kisapold 4 150–180 Nagyapold 1 + (3?) 280–350Diószeg 3 ? mezővárosHaró 3 ?Hégen 3 230–300Hídvég 3 ?Jakabfalva 3 230–300

Küküllővár 3 7Marosillye 3 ? mezővárosMárpod 3 50–60Mezőtelegd 3 7 Nagycsűr 3 310–390 Nagysink 3 260–320Rozsnyó (3?) 580–730Sellemberk 3 180–230Szalacs 3 ? mezővárosFelvinc 3 7 mezővárosAldorf 2 ?Barcaszentpéter 2 380–400

Arad 2 ? mezővárosBalázsfalva 2 ?Belényes 2 ? mezővárosBesenyő 2 ?Botfalu 2 450–560Borosjenő 2 ? mezőváros

Boroskrakkó 2 ?Borzás 2 ?Csula 2 7Galambfalva 2 ?Girolt 2 ?Holdvilág 2 250–310Kiscsűr 170–210Kölesér

22 ?

Kusaly 2 250–310 mezővárosKutas 2 7Margita 2 7 mezőváros Nadab 2 ? Nyújtód 2 ?

70


35/84

1 2 3 4

Omlás 2 290–360Szászdálya 2 260–320Szászerked 2 240–300Szászkeresztúr 2 80–100

Szilágyszeg 2 250–300Tabiás 2 400–500Topa 2 ?Várfalva 2 ?Verend 2 ?Vista 2 ?Vizakna 2 ? mezőváros

Zsuk 2 ?

1–1 külföldön járt diák származott a következő településekből:Alpestes, Alsórépa, Asszonyfalva, Bacon, Barót, Báránykút, Betlen-

falva, Bihar, Botháza, Boldogváros, Bölön, Csahol, Cséffa, Dipsa, Dom- bos, Ekemező, Érkenéz, Érmihályfalva, Érsemlyén, Feketebátor, Felek,Felfalu, Fofeld, Fogaras, Fráta, Fugyivásárhely, Gyalakuta, Hadad, Ha-rasztkerék, Harasztos, Harina, Hátszeg, Hétur, Hidalmás, Hódos, Holz-mány, Homoród, Höltövény, Kaca, Kara, Kecsed, Kelnek, Kerc, Kézdi-vásárhely, Kisdisznód, Kisdoba, Kissink, Kistorony, Koltó, Koppánd,Kozárvár, Körösbánya, Körösszeg, Kövi, Kraszna, Kürpöd, Lesses, Ludas,Lugos, Macsalaka, Magaré, Magyarsárd, Majtény, Mardos, Marosdécse,Marosnagylak, Mákó, Mártonhegye, Mártónfalva, Meggyesfalva, Mező-kölpény, Mező petri, Méra, Micske, Mindszent, Mirkvásár, Mócs, Nagyajta, Nagyludas, Nádas, Nádpatak, Náznánfalva, Néma, Ottomány, Ózd,Ököritó, Palatka, Panit, Pankota, Parlag, Petenye, Pókafalva, Radvány,

Rádos, Rákosd, Récse, Rosszcsűr, Rozsonda, Rüsz, Sajónagyfalu, Septér,Séptely, Sövénység, Süketfalva, Szalonta, Szamosfalva, Szaplonca, Szász- banyica, Szászbudak, Szászbuzd, Szászcsanád, Szászlekence, Szászorbó,Szásztörpény, Százhalom, Szentmiklós, Székelyderzs, Székudvar, Szőke-falva, Sztána, Szucság, Tatárlaka, Uzon, Vargyas, Válaszút, Vámosgál-falva, Váradja, Veresmart, Vetés, Világos, Vormága, Zám.

Mielőtt a táblázatba foglalt adatok, számsorok kiértékelé-sére rátérnék, szükséges néhány szóban vázolnom az adat-sorok összeállításával kapcsolatos tudnivalókat. Említettem,hogy a középkori demográfiai forrásanyag általában nagyonszegényes. A nagyobb városok, Szeben, Brassó, Kolozsvár ese-tében a XV. század végétől vannak adóösszeírások. Hasonló cél-

71


36/84

lal a szász székekhez-tartozó községekr ől is készült nyilvántar-tás a XV. és XVI. század fordulóján. Az erdélyi településeknagyobb része esetében azonban a lakosság számát csak na-gyon hozzávetőleges becslések alapján, másodkézből vett in-formációkkal, az okleveles anyag aprólékos, idő- és munkaigé-

nyes feldolgozásával lehet megállapítani

73

. Gondot okoz viszontaz, hogy az adójegyzékek csak az adózó egységként kezelt ház-tartások, illetve a családf ők számát tüntetik fel, és abból kella teljes lélekszámot kikövetkeztetni. A történeti demográfiaiirodalomban viszont nagyon megoszlanak a vélemények arról,hogy a családf ők, illetve háztartások számának hányszorosátkell számolnunk ahhoz, hogy megközelítően pontos lélekszámotnyerjünk. A szorzószám a 3,5–5 között mozog. Figyelembevéve a kelet-európai történetírás eredményeit, a 4-es és 5-összorzószámok mellett döntöttem74. A szászvidéki településekadótabelláin az adófizető hospesek mellett az elhagyott telke-ket, az adófizetés alól mentesített személyeket (klerikusok, Öz-

vegyek) is feltüntették. Minthogy ezek csonka háztartások vol-tak, számításaimat a hospesek száma alapján végeztem el.

Ha az így nyert demográfiai adatokat a településeknek adiáklétszám alapján összeállított nagyságrendijéhez viszonyítjuk,olyan összefüggések birtokába jutunk, amelyeket nemcsak ademográfiai kutatások, hanem a gazdaságtörténet is hasznosít-hat.

A lélekszám és az egyetemi beiratkozások számának pár-huzamba állításával a következő települési kategóriákat külö-níthetjük el:

I. csoport: ide tartoznak azok a városok, ahonnan 100-nál

többen iratkoztak be és amelyek lakóinak száma meghaladtaa 2000-et. Ilyen város összesen négy volt, úgymint Szeben,Brassó, Kolozsvár, Várad, de talán Segesvárt is ide sorolhatjuk95 diákjával és 2500–3000 lakosával. Ezek voltak a középkoriErdély igazi nagyvárosai.

II. csoport: amelybe a 20–60 diákot küldő települések tar-toztak, már sokkal változatosabb képet mutat. Az ide sorolttelepülések lakóinak száma a XV. és XVI. századok fordulóján700–1200 között mozgott, és közöttük a királyi városok (Te-mesvár, Szászsebes, Medgyes) mellett túlsúlyban a nagy mező-városok és bányavárosok voltak. Az utóbbiak késő bb többnyire

72


37/84

a királyi városok közé emelkedtek. Érdemes megfigyelni,mennyire elmosódnak a határvonalak a városok alsó és amezővárosok felső csoportjai között.

A III. csoportba az 5–20 diákot küldő településeket sorol-hatjuk. Lélekszámuk – még tágabb értékek – 300 és 900 kö-

zött mozgott, és többségüket a korabeli források oppidumkéntemlítik. E csoport 41 helysége közül 19 mezőváros, 2 pedig bá-nyaváros volt. A többi település, ha jog szerint nem is voltmezőváros, a népesebb falvak közé kellett tartozzon, mert a300–400-at kitevő lélekszám lakosságkoncentrációt jelentett,ami komoly gazdasági er őfeszítést tükröz. Ezek a településekalkották a mezővárosi fejlődés tartalékát75.

A IV. csoportba a 3–4 beiratkozottal szereplő települése-ket soroltam. Ez a diákszám nagyon kicsi. A települések különcsoportba sorolását mégis az indokolta, hogy a 3–4 diák elin-dulása ugyanabból a helységből nem lehetett véletlen. Vagy afaluban birtokos nemes család rendelkezett kellő er őforrással

fiai taníttatására, vagy jómodú szabadállapotú emberek voltaka lakói, illetve a plébánia jövedelme megengedhette a pap kül-földi tanulmányait. Bármelyik lehetőség azt tükrözi, hogy azillető település a falvak átlagánál nagyobb gazdasági poten-ciállal rendelkezett. E csoport 22 településéből csak 8 volt amezőváros, és igen nagyok az eltérések a lakosság számát te-kintve is: az alsó határt az 50–60 lelket számoló Márpod, afelsőt pedig a 6–700 lakosú Rozsnyó képviselte.

Végezetül az utolsó csoportba tartoznak az 1–2 diákotküldő települések. Vizsgálatukról nyugodtan lemondhatunk,mert a másfél-két évszázad alatt kikerült 1–2 hallgató megje-

lenését nyugodtan tekinthetjük a véletlen művének s nem azillető település fejlettségi szintjéből fakadó jelenségnek. Ide

összesen 172 település, a tanulmányozottaknak több mint feletartozik.

Az elmondottak alapján úgy vélem, hogy a településekneka beiratkozások száma szerinti csoportosítása, ha nem is min-den esetben, de nagy vonalakban követi azok gazdasági és tár-sadalmi szempontokra figyelő rangsorolását. A táblázatba fog-lalt adatok összevetése sok település eddig ismeretlen lélekszá-mának pontosabb becslésére ad lehetőséget. Így például ada-taink alapján kétségtelen, hogy a középkori Várad lakóinakszáma legkevesebb 4–5000 lehetett, Temesvár az 1000-es

nagyságrendű városok közé tartozott, Marosvásárhely népes-

73


38/84

sége pedig bizonyára meghaladja a 300 f őt, de alatta maradta 900-nak. (E tekintetben érdemes megjegyeznem, hogy a XVI.század közepén az adóösszeírás alapján az utóbbi lakosságát600 f őre becsülik.)76

Egy másik következtetés a mezővárosi fejlődésre vonatko-

zik. Adataink azt mutatják, hogy az öt és ennél több diákotküldő települések esetében megvoltak a gazdasági és társa-dalmi adottságok a mezővárosi fejlődéshez. Lélekszámuk egy-két kivétellel meghaladta a 400-at, és ezt a népességet a tör-téneti demográfia a gazdaságilag fejlettebb Anglia esetében avárosias jellegű települések alsó határának tekinti.77

Visszatérve az egyetemjárás és városok kapcsolatának mű-velődéstörténeti értékeléséhez, megállapíthatjuk, hogy az egye-temjárásban a mezővárosok számottevően vettek részt. Jellemző és a mezővárosok társadalmi szerepének növekedését jelzi,hogy a XV. század utolsó évtizedeiben és a XVI. század elejéna mezővárosi származású hallgatók száma gyorsabb ütemben

növekedett, mint a városiaké, mi több: volt időszak – így1491 és 1500 között –, amikor meg is haladta azt (6. grafikon).

Ezek után nem érdektelen közelebbr ől megvizsgálni, hogy avárosi és mezővárosi társadalom milyen elemei, illetve rétegeivettek részt az egyetemjárásban.

A formálódó patriciátus és az egyetemjárás

Az egyetemjárásban élenjáró városok (Brassó, Szeben, Ko-lozsvár, Segesvár, Temesvár) kereskedő-kézműves polgárainakcsaládi politikájában már a XIV. század második felétől kezd-ve fontos helyet kapott az intellektuális pályára lépő család-tagok támogatása. Először a formálódó patriciátus körében tu-datosult, hogy a tanult, általában egyházi, ritkábban világi ér-telmiségi munkakörben tevékenykedő és érvényesülő családtagnemcsak anyagilag tehermentesíti és támogatja rokonságát, ha-nem hasznos szövetségest is jelenthet a család társadalmi, po-litikai súlyának növeléséhez.

Az egyetemetjárt városi polgárok egyik korai és jellegze-tes képviselő je a kolozsvári származású Bulkischer Jakabvolt.78 Egyetemi tanulmányait az oklevelekben mindig feltün-tetett artium magister címe bizonyítja. Személyét a szakiroda-lom a bécsi egyetemre 1392-ben beiratkozott Jacobus de Sep-

temcastris-szal azonosítja, aki 1397-ben végezte be tanulmányait.Bulkischer 1405-ben tűnt fel Kolozsváron a városi poli-

74


39/84

tikában tanácstagként. Mint a nagykereskedő vagyonos polgár-ság képviselő je lépett fel Mün Miklós városbíró és társai olda-lán, a városvezetést korábban kisajátító földbirtokos-katonanemzetségeket vezető Stark-Székely csoporttal szemben. Ta-nultságának köszönhette tekintélyét, és azt is, hogy a város

kiváltságait biztosító és szabályozó oklevelek kiadásánál minta város követe lehetett jelen a királyi udvarban. Bulkischermindennapi tevékenységében tapasztalhatta azt az előnyt,amelyet felkészültsége polgártársai között biztosított számára.Fiát is taníttatta: Bulkischer János 1428-ban iratkozott be a

bécsi egyetemre. Életér ől, pályafutásáról hiányoznak a ponto-sabbb információk, de feltételezik, hogy a bábolnai felkelésegyik vezető je, akit az oklevelek Johannes filius magistri Ja-cobi de Cluswar néven említenek, vele azonos személy. Jól-lehet az azonosítás az apa és a fiú nevének hasonlósága elle-nére sem eléggé meggyőző, elképzelhető, hogy a kolozsvári fel-kelést vezető János deák éppen egyetemi tanulmányai során

ismerkedett meg a huszitizmussal és vált a felkelés eszmeiirányítójává. (A felkelés forrásai azonban János deák ilyentermészetű tevékenységér ől hallgatnak.)79

A. tanult polgársarjak fontos szerepét a család társadalmiemelkedésében szépen mutatja a segesvári Polnerek története.Az egyetemi anyakönyvekben több Polner nevű hallgató, elő-fordul, de a család származásáról, társadalmi helyzetér ől a XV.század második feléig mit sem tudunk. Akkor viszont már Se-gesvár legtekintélyesebb polgárai Sorában foglalnak helyet.Befolyásukat, tekintélyük megszilárdítását a tanult értelmisé-giek hathatósan támogatták. Először két testvér, Márk és Mi-

hály tűnt fel a városi politikában. Márk egyetemen tanult, ká-nonjogi doktor lett. Tanulmányai végeztével segesdi plébános

és ezt a szülőföldjén lévő javadalmat haláláig megtartotta, jól-lehet közben rendre pécsi kanonok, pesti f őesperes és váci ka-nonok is lett. Mátyás király kegyeltjeként hathatósan támogat-ta testvére pályáját. Mihály elő bb tanácstag lett, majd 1497-

ben bekövetkezett haláláig többször is volt segesvári bíró. Jólnősült, felesége Geneloia, Proll Miklós tekintélyes szebeni pol-gár, kamaraispán rokonságához tartozott. Testvére példájárafiait, Gábort és Jánost értelmiségi pályára irányította. Gábor,úgy tűnik, domonkos szerzetesként lett Bosznia püspöke, test-vére, János viszont párizsi és bolognai tanulmányok után vá-

75


40/84

radi kanonok lett, és a királyné titkáraként nyerte jutalmul anyitrai püspökséget. Ők ketten ugyanúgy támogatták otthon-maradt testvérük, Antal polgári pályafutását, mint egykornagybátyjuk az atyjukét.80

A Polnerek tehát az egyházi pályán befutott értelmiségi

rokonok támogatásával emelték családjuk tekintélyét. Minő-ségi változást jelentett a polgári származású értelmiségiek tár-

sadalmi helyzetében az, amikor tudásukat kezdék – a máremlített Bulkischer Jakabhoz hasonlatosan – a városi élet kere-tei között világi pályákon gyümölcsöztetni, kereskedelmi és

pénzügyletekkel foglalkoztak és részt vettek a városi politikairányításában. Az erdélyi városok társadalmára a politikáju-kat irányító patrícius családok kialakulására, demográfiai viszo-nyaira, rokoni kapcsolataira vonatkozó ismereteink – saj-nos – nagyon gyérek. Ezért az egyetemet járt városiak szemé-lyének pontos azonosítása az esetek többségében legyőzhetet-len nehézségekbe ütközik. Brassó esetében azonban a viszony-

lag gazdag kiadott forrásanyag mellett a társadalmával foglal-kozó néhány tanulmány is rendelkezésemre állott, és így e vá-ros példáján kísérelem meg kézzelfoghatóbban bizonyítani atanult polgárok térnyerését a közélet irányításában.

Brassóban a XV. század első negyedében tűnt fel az első egyetemetjárt tanácstag: Johannes Crispus 1416-ban a bécsiegyetemen kezdte tanulmányait, s 1414-ben már mint villicusszolgálta városát és ment követségbe Havasalföld vajdájához,Danhoz.81 A század közepétől azután megsokasodtak a tanultemberek a város irányítói között. 1462-ben tanácstag bizo-nyos Petrus Greb filius quondam Anthonii Sander, akinek apja

is bíróságviselt ember volt,ő maga pedig 1450-t

ől a bécsiegyetem hallgatója.82 Hat évvel késő bb ugyanott kezdte tanul-

mányait Laurentius Wisbeck, aki 1467-ben Laurentius Pe-reczswthew néven már mint Brassó bírája szerepelt.83 1488-tólfogva tanácstag egy másik bécsi diák, Johannes Krausz, egyelőkelő brassói nemzetség leszármazottja.84 Kortársa és többéven át tanácsbeli társa is volt bizonyos Anthonius baccalau- reus85 , akinek családjáról, származásáról és a címzése után fel-tételezett egyetemi tanulmányairól semmi közelebbit nem tu-dunk.

1479-ben írták be a bécsi egyetem anyakönyvébe JohannesSchirmert. Tekintélyes brassói polgár volt hasonló nevű apja

76


41/84

is, akit polgártársai 1439-től 1471-ig összesen 12 alkalommalválasztottak meg bírónak.86 Ő maga nem tanult egyetemen, defiát már oda irányította. A fiatal Schirmer az egyetemen szer-zett ismereteit és ismeretségeit itthon jól kamatoztatta, mertelő bb esküdtpolgár, majd villicus, késő bb bíró és törcsvári vár-

nagy lett. 1507-ben II. Ulászló király (1490–1516) címeres-levéllel jutalmazta meg.87 A Schirmeréhez hasonlóan látványo-san emelkedett az ugyancsak Bécsben nevelkedett VincenciusTartler (más néven Schneider vagy Sartor) életútja.88 BurgerHanis, aki 1478-ban a bécsi egyetemen tanult, 1506-ban tanács-tag volt, Stephanus Blasii pedig 1501-ben kezdte egyetemi ta-nulmányait, és azzal a Blose Stephan nevű tanácstaggal lehe-tett azonos személy, akinek nevével 1513-ban találkozunk.89

A bemutatott néhány polgári-értelmiségi életpálya igazolja,hogy a XV. század második felében a városi élet irányítói ta-nult, mi több: gyakran egyetemet végzett polgárok voltak. Aminem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy csak 1450–1520

között 171 brassói iratkozott egyetemre, és közöttük a városlegvagyonosabb családjainak fiai is szép számban szerepeltek.Érdemes összevetni a leggazdagabb brassói tisztségviselők ésaz egyetemre beiratkozottak névsorát. Kitűnik, hogy a két leg-tehetősebb család, a Schirmerek és Clompok közül a századutolsó harmadában hatan mentek egyetemre tanulni90, de azőket követő Kernel, Roth, Turk, Rotschin, Schunkenbung fa-míliák is képviseltették 1–2 családtaggal magukat az egyete-metjártak soraiban. Ebből arra következtethetünk, hogy a for-málódó brassói patriciátus képviselői a XV. század közepétőlkezdve tudatosan küldték fiaikat egyetemre, irányították ér-

telmiségi pályára. Ezek azonban nem törekedtek egyetemi fo-kozatok megszerzésére, hanem egy-két éves tanulmányok utánrendszerint a vizsgák letétele nélkül tértek haza és élték a ke-reskedő, ritkábban kézműves polgárok hagyományos életét.Ennek ismeretében megkockáztatható a feltevés, hogy az egye-temjárás célja számukra a kereskedelmi, üzleti életben ishasznosítható alapismeretek elsajátításán túl a világlátás, a ta-

pasztalatgyű jtés, a késő bb gyümölcsöztethető személyes üzletikapcsolatok kialakítása lehetett. Ez az elgondolás a szakiroda-lomban nem ismeretlen, de – lévén nagyon nehezen kimutat-ható szubjektív tényező – nemigen igazolható a források alap-

ján. Az egyetemet végzett patrícius leszármazottak életpályái-

77


42/84

nak pontosabb ismerete alapján lehetne csak eldönteni, hogyáltalános gyakorlattal vagy egyszer űen a sajátos forrásviszo-nyok diktálta látszatjelenséggel állunk szemben.

Mindenesetre: az igazság az, hogy hasonló elgondolást su-galló példák más városok esetében is maradtak fenn. Így pél-

dául a temesvári származású Bodó família tagjainak életútja,családi összeköttetései is arra mutatnak, hogy létezett egyolyan feltörekvő polgári réteg, amely tanultságát üzleti tevé-kenységében kívánta és tudta gyümölcsöztetni. Ennek a csa-ládnak a XV. század utolsó harmadában egyszerre két tagja isfeltűnik az egyetemetjártak sorában. Bodó Domokos életútjáthomály fedi91, az 1472-ben beiratkozott Bodó Mihály pálya-futása viszont annál látványosabb és tanulságosabb: hazatérteután a Zápolya család szolgálatába állott, provizorukként tevé-kenykedett, de közben saját üzleteit sem hanyagolta el. Pestenházakat, mészárszéket vásárolt, borral kereskedett, igazi vál-lalkozó lett belőle, és halálakor tekintélyes örökség várt utó-

daira. Rokonai is polgárok voltak: a szegedi Szilágyiak és aváradi Tatárok közéjük tartoztak.92 Érdekes, hogy ez utóbbicsalád egyik leszármazottja a Krakkóban tanult Tatár Miklósviszont a hagyományos utat választotta, egyházi értelmiségi

pályára lépett, szolnoki f őesperes, váradi kanonok lett belőle.93 Az elmondottak után igazoltnak látszik, hogy a patrícius

családokban az egyetemjárás a XV. században már fontos té-nyező volt. Kérdés viszont, hogy számszer űen e réteg tagjaimilyen súllyal szerepeltek az akadémiták soraiban. Pontos szá-mokat – a már említett azonosítási nehézségek miatt – ne-héz adni, de arányuk a városi eredetű egyetemetjárták 25–

30%-át semmi esetre sem haladta meg.A városi társadalom középrétege és az egyetemjárás

Amíg az egyetemjárás az előkelő városiak számára minde-nekelőtt gazdasági hatalmuk és társadalmi tekintélyük megszi-lárdítását és továbbépítését szolgálta, a középrétegek fiai szá-mára az érvényesülés, a társadalmi előrehaladás gyakranegyetlen útját jelentette. E téren nincs különbség a városok ésmezővárosok lakói között. Az bizonyos, hogy a kézműves pol-gárok fiai tanultak a legnagyobb számban az egyetemeken, ésaz 1916 városi és mezővárosi beiratkozott nagyobb része közé-

jük tartozott. Jelzi, hogy a XV. században már ezeknek a csa-

78


43/84

ládoknak az elgondolásaiban, terveiben is egyre gyakrabbanmerülhetett fel a továbbtanulás gondolata. Sajnos az anya-könyvezési szokások említett különbözőségei miatt (Krakkó-

ban csak elvétve tüntették fel az apa foglalkozását) lehetetlen pontos képet adni az iparosfiak számarányáról. Ha a patrícius

családok esetében is megállapíthattuk, hogy a családtörténetikutatások alig nyújtanak használható felvilágosításokat, ezhangsúlyozottan érvényes az iparos, középrétegbeli városi csa-ládok esetében. Mégis hivatkozhatunk egy-két példára. Mátéschönbergi plébános például, aki mezővárosi születésű (k őhal-mi származású) akadémita volt, 1502-ben kelt végrendeleté-

ben egyidő ben három unokaöccse továbbtanulásáról emléke-zett meg.94 Nemcsak szavakkal ösztönözte őket tanulmányaikfolytatására, hanem anyagilag is támogatta mindhármukat.Istvánnak és Andrásnak 28 forintot rendelt, lelkükre kötve,hogy tanulmányaikra és ne haszontalan hiábavalóságokra for-dítsák. A két fiatalember ez idő tájt iratkozott be a krakkói

egyetemre: Tamás fia István és Márton fia András 1501-benlettek az egyetem hallgatói.95 Rajtuk kívül egy harmadik ne-vet, bizonyos János fia Mártont is említ a testamentum. Ő 20forintot kapott, szintén azzal a kikötéssel, hogy fordítsa egye-temi tanulmányaira. Az ösztönzés – úgy látszik – ez esetbensem volt hiábavaló, mert 1514-ben ő is a krakkói egyetemhallgatója lett (legalábbis feltételezhető, hogy a beiratkozottMartinus Johannis de Milemborc mögött az ő személye rejtő-zik).96

A végrendelet két szempontból tanulságos: egyfelől kitűnik belőle, hogy a szász mezővárosok lakói között volt család,

amelynek egyetlen nemzedéke három fiatal egyetemi tanulmá-nyait vállalta magára, másfelől pedig utal arra, hogy e fiata-lok számára elsősorban az egyházi pálya jöhetett számításba.A végrendelet írója ugyanis arra utasította annak végrehajtóit,hogy a három fiatal még egy casulát, egy kelyhet is kapjon,melyeket ha majd papok lesznek, használjanak. Valóban amezővárosi származású akadémiták nagyobb része plébános-ként élte le életét, és a királyi kancelláriában tevékenykedő enyedi Szász Jánoséhoz hasonló világi pálya az ő esetükbenritkának számított. Arról pedig egyetlen példa sem szól, hogyaz egyetemet végzett iparosfi apja mesterségének folytatásáraadta volna fejét, vagy az üzleti életben kamatoztatta volna is-

mereteit.

79


44/84

Feltevődik a kérdés, hogy voltak-e olyan mesterségek – ésha igen, melyek voltak azok –, amelyeknek művelői szíveseb-

ben küldték fiaikat egyetemre és megengedhették maguknakaz ezzel járó kiadásokat. A kérdés jobb megközelítése érdeké-

ben állítottam össze az alábbi kimutatást, amely az iparos

származású beiratkozottak iparágakkénti megoszlását mutatja be.

4. táblázat Városi és mezővárosi hallgatók szüleinek

iparágak szerinti megoszlása

I. Vas- és fémipar IV. Élelmiszeripar

Kovács 25 Mészáros 15Lakatos 2 Hentes 2Szegkovács 1 Molnár 7Késműves 1 Pék 9Kardcsiszár 1 Olajkereskedő 1Íjkészítő 11 Serf őző 1Pajzskészítő 1Harangöntő 2 35Ötvös 16 V. Épít ő ipar Pénzver ő 8 Téglavető 1

68 Cserepes 1K őfaragó 7

II. Faipar K őműves 3Asztalos 11Bognár 6 12

Esztergályos 2 VI. Egyéb

Kádár 13 Borbély 6

Szappanos 132Fazekas 4

III. Textil- és bő ripar Képíró 4

Takács

16

Posztómetsző 115

Szabó 45 Összesen 306Erszénygyártó 3Kötélver ő 3Süveges 9Tímár 7

Szíjgyártó 8Szűcs 17Varga 33 Nyerges 2

144

80


45/84

A táblázat adatai első látásra azt a következtetést sugallják,hogy az egyetemjárás a vas- és fémiparban, illetve a szövő- és

bőriparban tevékenykedők köreiben volt a legkedveltebb. Avalóság azonban nem volt ilyen egyértelmű. Az említett ipar-ágak ugyanis általában a legelterjedtebbek voltak a középkori

Erdélyben, s így inkább azt mondhatjuk, hogy az egyetemjá-rási statisztika a különböző iparágak művelőinek számbelimegoszlását tükrözi.97 Van azért néhány tényező, amelyre felkell figyelnünk. Az ötvösfiak viszonylag nagyobb száma aziparágban dolgozók jobb anyagi helyzetét juttatja kifejezésre.Ezek a fiatalok az egyetemi beiratkozás alkalmával mindigmegfizették az előírásos összeget, közöttük egyetlen szegény(pauper), a beiratkozási díj alól felmentett diák sem szerepel.Az pedig, hogy a pénzver őműhelyekben dolgozók (akik lénye-gében ugyancsak ötvösök voltak) közül is többen taníttattákgyermekeiket, azzal magyarázható, hogy – amint a továbbiak-

ban közelebbr ől is látni fogjuk – a XV. században a bánya-

és pénzadminisztráció volt az a világi intézmény, amely a leg-több tanult ember munkáját hasznosította.

Az élelmiszeriparban működő iparosok fiainak viszonylagkis száma az akadémiták soraiban, erdélyi sajátosság kifeje-ző je: nálunk a társadalmi munkamegosztás elmaradottabb volt,mint Nyugat- és Közép-Európa országaiban, a mezőgazdaságiés kézműves tevékenység nem különült el oly mértékben, hogyigényelhette volna a fejlettebb élelmiszeripar jelenlétét váro-sainkban.

Végezetül a XV. században új jelenségnek számított az ipa-rosfiak mellett az értelmiségi munkakörben dolgozó városla-

kók gyermekeinek feltű

nése az egyetemek hallgatói között.Összesen 11 ilyen esetet ismerünk: hat esetben az apa a deák – litteratus – nevet viselte, öt diáknak írnok – scriptor –,kettőnek orvos, hatnak jegyző, kettőnek pedig iskolamester voltaz apja. E számok a világi értelmiségi elem önállósulására éstérnyerésére utalnak városaink életében.

Az erdélyi akadémiták nagyobb része tehát városi ésmezővárosi származású volt. E tekintetben a középkori mű-veltség és iskolázás fejlődésének távlatai biztatóak voltak. Egyolyan társadalmi osztály fiainak kezében volt kultúránk sorsa,amely kedvező körülmények között az egész társadalom fej-lődésének letéteményese lehetett volna. Az 1520-at követő

81


46/84

időszakban azonban az erdélyi városok polgársága fokozatosansúlyát vesztette és háttérbe szorult. Ehhez, a fejlődés távlatait

jelezve, csak annyit tennék hozzá, hogy a XVI. század másodikfelében és a XVII. században – előzetes felméréseink szerint

– lényegesen csökkent a városi és mezővárosi elemek száma

az egyetemetjártak soraiban: míg 1520 előtt – mint láttuk –a beiratkozottak 48,2%-a volt városi, 28,5%-a mezővárosi szár-

mazású és csupán 15,3%-a jött a falvakból, 1520 és 1700 kö-zött a városi származásúak aránya 46%-ra, a mezővárosiaké15,4%-ra csökkent, miközben a faluról érkező egyetemi hall-gatók már az összes beiratkozottak 38,5%-át tették ki.

A nemesség és parasztság egyetemjárása

Kezdetben az egyetemjárás az uralkodó osztály tagjainak,a legelőkelő bb nemzetségek leszármazottainak volt a kivált-sága. Ez a megállapítás olyan időszakra érvényes, amikor

egyetemet csak a távoli Párizsban vagy Itália városaiban le-hetett végezni. Ezekhez a tanulmányokhoz ugyanis olyan biz-tos és kiapadhatatlan anyagi er őforrásokra volt szükség, ami-lyet a polgárság tagjai még nem tudtak biztosítani. Ennekellenére az előkelő családokban (s értem ezen a bárói rendtagjait98) az egyetemjárás véletlenszer ű, esetleges jelenség ma-radt. Jellemző, hogy vizsgálataink során egyetlen példa semadódott arra, hogy egy-egy ilyen családból több nemzedékenát, egymást követően, folyamatosan mentek volna külföldretanulni fiatalok. Pongrácz György erdélyi vajda fia Lászlócsakúgy egyedül állt egyetemi tanulmányaival családjában,mint Sztrigyi Péter alvajda fia László vagy a nagyhatalmúMonoszlói Csupor család Demeter és a Kusalyi Jakcsok Dénesnevű leszármazottja.99 Igaz viszont – és az egyetemjárás fej-lődése szempontjából fontos tényező volt –, hogy az előkelő származású értelmiségiek a távolabbi egyetemekre is eljut-hattak, hazatértük után pedig rendszerint olyan magas egy-házi hivatalok viselői lettek, amelyek birtokában egyengetnitudták a szerényebb sorú tehetségesebb tanulni vágyók útját,illetve növelték, akarva-akaratlan, a tanult emberek iránti igé-nyeket.

A XV. századi magyar arisztokrácia mobilitásának tanul-mányozása azt a számunkra sokatmondó eredményt hozta,

hogy „a f őúri családok általában csak akkor adták fiaikat egy-házi (tehát értelmiségi – szerző megj.) pályára, ha megfelelő

82


47/84

számú fiú volt a családban, azaz ha a kihalás veszélye nemfenyegetett... a fiatal f őúrnak a kormányzás és hadvezetésművészetét kellett megtanulnia, ezt otthon vagy egy másikf őúr udvarában jobban elsajátíthatta, mint az egyetemen. Hatekintetbe vesszük, hogy milyen fiatalon kezdték pályájukat,

akkor ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy egyetemi tanul-mányokra idejükből sem nagyon futotta.”100 Így érthető, hogymiért volt olyan kevés f őnemesi leszármazott a beiratkozottaksorában.

Míg a f őúri, arisztokrata körökben a demográfiai és poli-tikai tényezők az egyetemjárást negatív irányban befolyásol-ták, és annak esetleges jelleget adtak, a köznemesek értelmi-ségi pályaválasztásában a gazdasági és társadalmi viszonyokkedvezően hatottak. A kutatások már korábban jelezték, hogya XV. század második felében kibontakozó árforradalom kö-vetkeztében a kelet-európai nemesség válságba jutott. A gaz-daságtörténészek ezt azzal magyarázzák, hogy a század közepe

tájától kezdve a gabonaárak folyamatosan csökkentek, miköz- ben a munkabérek és az iparcikkek árai emelkedni kezdtek.Az alacsony gabonaárak és magas munkabérek, az iparcikkekdrágulása a bérmunkásoknak, kézműveseknek kedvezett, mi-közben a földtulajdonosok – s ide kell sorolni a nemeseketis – életkörülményei rosszabbodtak.101 Különösen az egyreszorongatóbb pénzhiány nehezítette a közép- és kisnemesi ré-tegek életét. A nemesség nagyobb része birtokai jövedelmébőlgyakran csak a társadalmi helyzetéhez szükséges létminimu-mot biztosíthatta, de annál többre már nemigen futotta. És haa kis- vagy középnemest becsvágya mégis ennél többre sar-

kallta, kölcsönöket kényszerült felvenni vagy birtokainak

Egyetemetjártak És a Középkori Erdelyi Tarsadalom (2)

Documents