Egyén és közösség (tézisek I.). Kerekasztal-beszélgetés a szlovákiai magyarokról. Hegysúr, 2014. 10. 11.

Egyén és közösség Kerekasztal-beszélgetés a szlovákiai magyarokról

Hegysúr, 2014. október 11.

XLV. Szenczi Molnár Albert Napok

© Gaucsík István

Ki/mi a magyar? Ki/mi a szlovákiai magyar?

„Ez magyar ember, ez egy

színmagyar község és hasonló kijelentésekkel hányszor találkozunk mindennapi kisebbségi életünkben! Hányszor mondjuk is, halljuk is őket és nem is gondolunk arra, hogy micsoda nehéz problémák húzódnak meg a hasonló definíciók mögött. Bizony súlyos, de egyszersmind időszerű problémák.“ (Révay István)

Szlovákiai/felvidéki magyarok vagy szlovákiai/felvidéki magyarság?

„Valahányszor a csehszlovákiai magyarság gazdasági életéről, szociális helyzetéről, irodalmi célkitűzéseiről esik szó, mindig azt halljuk, olvassuk, hogy a kisebbség fogalmával akarják az írók és előadók a csehszlovákiai magyarság fogalmát helyettesíteni. Jóllehet a „kisebbségi” megjelölése kizárólag nemzetközi-jogi, illetve alkotmányjogi fogalom, mégis kisebbségi géniuszról, kisebbségi lélekről, kisebbségi lelkiismeretről hallunk és olvasunk, sőt annyira vagyunk, hogy kisebbségi kultúráról is elhangzott már nem egy értekezés. Valahogy megfeledkezik a hivatottak nagy része arról, hogy miden fogalom tartalmat rejt magában.”

(Ludwig Aurél)

Szkülla és Charübdisz között? Szlovákia‒szlovákiai magyarok‒Magyarország

„A kisebbségi kérdés mindaddig megoldható nem lesz, míg államok és népek más népeket és nemzeteket hatalmuk alatt tarthatnak és gazdaságilag kihasználhatnak. Változás csak akkor állhat be, ha az államok és kisebbségeik egyenlő félként saját maguk fogják megállapítani azokat a feltételeket és módokat, amik a kisebbségek teljesen önálló gazdasági, kulturális és politikai életét biztosíthatják.“

(Berecz Kálmán)

Identitások, identitásváltások, asszimiláció

„És most vessük fel a kérdést: honnét ered a kisebbségi magyar embernek nagyarányú csődöt mondása a kisebbségi sorsban? Miért van az, hogy csak oly kevés közöttünk az olyan ember, aki tényleg alkalmas a kisebbségi sors vállalására? És miért nem alkalmas a többi? Miért közömbösek annyian? Miért van annyi önzés, tunyaság, félénkség bennünk? Miért van bennünk oly kevés felelősségtudat kisebbségi magyarságunkkal szemben? Ki a hibás ebben, honnét ered ez?“

(Esterházy Lujza)

Nyelvhasználat és a nyelvi jogok gyakorlása

„Tudjuk, hogy a nemzeti hovatartozás minden egyéb elemen kívül: közös múlt, közös gazdasági kapcsolatok, elsősorban két kritériumtól függ: a közös nyelvtől, kultúrától és a nemzeti meggyőződéstől.“

„Mi tehát errefelé a kisebbségek azon csoportjához tartozunk, ahol a nemzeti hovatartozás egyedüli tényezője a nyelv. Nyugodtan mondhatjuk, hogy nálunk a nemzeti megmaradás és továbbfejlődés legfontosabb előfeltétele a nyelv és éppen azért legfontosabb kérdésünk az iskolakérdés.” (Duka-Zólyomi Norbert)

A magyar iskola

„Minden magyar szülő legnagyobb gondja csak az lehet: fel tudja-e gyermekeit majd nevelni, tud-e embereket faragni belőlük, megadja-e majd nekik mindazt, amire az életben, az élet harcának megvívásában szükségük lesz, boldog, megelégedett embernek fogják-e majd őket látni s fogja-e majd ő maga is élvezni a gyermeki hálának és köszönetnek őszinte, az öregség napjait bearanyozó megnyilvánulásait.“ (Fizély Imre)

„Mindenütt ahol magyar kultúra él, lüktet, ott a magyar művelődés legbiztosabb, leghűségesebb szolgája s egyben legtisztább forrása a magyar iskola.” (Ludwig Aurél)

Gazdasági öncélúság? Szlovákiai magyar gazdaság?

„A nemzeti kisebbség gazdasági élete ugyan szoros függvénye a többségi nemzet gazdaságpolitikájának, azonban e gazdaságpolitika keretén belül elég alkalom nyílik arra, hogy a kisebbségi nemzet gazdasági életében bizonyos autarkiára törekedjék és öncélú gazdaságpolitikát folytasson. A gazdaságpolitikát nem lehet és nem is szabad szétválasztani a kisebbség kulturális és szociális politikájától. Az öncélúság kisebbségi vonatkozásban nem más, mint kölcsönösség: az erők önálló és kölcsönös felhasználása a kisebbségi problémák megoldásában. Anyagi és szellemi javainkat kell tömörítenünk, kisebbségi szellemi és anyagi rezervoárt kell létesítenünk, szoros kapcsolatba kell hoznunk azokat az erőket, melyek számításba jöhetnek kisebbségi életünk gazdasági és kulturális megmozdulásaiban. Így találjuk meg az utat a kisebbségi gazdasági autarkia és a gazdasági öncélúság felé.“ (Hantos László)

Fiatalok: idealizmus, „nemzedéki élmény”, pragmatizmus, érvényesülés

„Nem is lehet talán szebb és időszerűbb kívánságunk a mai fiatalság - és a szlovenszkói ifjúság számára -, mint hogy legyen fiatal erőben és akaratban, legyen hű a fiatalság eszményéhez és hivatásához. Szűkebb otthonunkban röviden a fiatalság szerepe az lehetne, hogy életünk egyes élményeit, melyeket sokszor a fiatalok jobban érthetnek és érezhetnek – föltárják a társadalom felé. De az, hogy a fiatalok valamit megfigyelnek, még nem jelentheti azt, hogy ítéletük helyes és megtámadhatatlan. Mindent meg kell vitatni.“ (Borsody István)

Quo vadis? Közösségépítés, társadalomszervezés, arculattervezés?

„Eléggé alaposan ismerjük tehát a feladatokat, amelyek várnak reánk, a teendőket, amelyeket el kell végeznünk. Számtalan újságcikk, tanulmány, előadás és kongresszus foglalkozott ezekkel a kérdésekkel és vázolta fel azt a munkaprogramot, amelyet meg kell valósítanunk a kisebbségi élet különböző szakaszain.

Van hát munkaprogramunk, ismerjük feladatainkat, világosan állnak előttünk a teendők. De ismerjük-e vajon az embereket, a kisebbségi magyar embert, akire a feladatok elvégzése vár? Milyenek az emberek, akikkel rendelkezünk? Hajlandóak-e, alkalmasak-e, képesek-e a feladatok elvégzésére? Mit tapasztalunk ezen a téren, ha végignézünk kisebbségi életünkön?” (Esterházy Lujza)