Egressy Zoltán: Hold on...Egressy Zoltán új regényében a sze-relem a lényeg. Akárcsak Fürdõs Zsa-nett (vö. Anna örök, Élet és Irodalom, 2019. augusztus 30.), én is úgy

Egressy Zoltán új regényében a sze-relem a lényeg. Akárcsak Fürdõs Zsa-nett (vö. Anna örök, Élet és Irodalom,2019. augusztus 30.), én is úgy érzem,Anna „mindent visz”, a szerelem leírá-sa a könyv legfontosabb szála a törté-net értelmében éppen úgy, mint a szép-irodaloméban.

A Hold on azonban nemcsak szép-irodalom. Arról viszont Pintér Benceközölt egy elég pikírt kritikát az Azon-nali.hu oldalán, hogy vajon miért nemszámít a sci-fi szépirodalomnak a ma-gyar recenzensek körében, és miért nemigazi sci-fi Egressy mûve. Bár meg semközelítem Pintér tudományos-fantaszti-kus mûveltségét, jómagam is gondolkod-tam azon, hogy bizonyos újdonságok,amelyekkel az író felruházza a 2040-es-2050-es világot, régóta léteznek, ha má-sutt nem, hát a képzeletben, és ha annyi-ra fejlett minden, akkor miért van mégWikipédia, amely egy meglehetõsen pri-mitív eszköz, ha a szupramodernitásszemszögébõl nézzük.

Laád Szabolcs, a biokémikus, egyvárnai konferencián ismeri meg ApátiAnnát; azonnal berúg vele, a lány ha-zakíséri a szállodai szobájába, aztánúgy eltûnik, hogy a férfi évekig nem ta-lálja meg. Ez, hogy nem találja meg, na-gyon termékeny írói eljárás. Egressy ittadagolja a legjobban a feszültséget,amely már pusztán attól szikrázik,hogy Laád kétségbeesetten keresi életeszerelmét, akirõl ismét nagyon jó ér-zékkel nem sok mesélõdik el, az olvasónem is érti, ugyan miért zúgott bele eb-be a nõbe Szabolcs, pontosabban nem

értené, ha nem élt volna meg már ha-sonló helyzeteket, és soha nem hallottvolna a szerelem misztériumáról.

„Nem láttam korábban soha, mégisszázezer éve ismertem ezt az arcot,azonnal otthon voltam benne” (43.) –ez minden ember alapélménye, aki va-laha szerelmes lett. Amitõl mégsemközhelyes, az a mondat utolsó része:házra vagy lakásra szoktuk mondani,nem emberre. Az arc azonban tér is, ezegészen nyilvánvaló.

Tér és idõ aztán labirintussá válik,megfejthetetlen és kiszámíthatatlan valamivé, amelyben az ember csak bo-lyong és bolyong. Anna katasztrófatu-rista, ezért Szabolcs kinézi az éppenaktuális katasztrófákat, a megfelelõhelyszínekre rohan – és nem találjameg, akit keresett, bár persze vanolyan, hogy úgy tûnik, megtalálta, deközelebb érvén kiderül, hogy tévedett.Aztán pedig „a hiány, az üresség sze-mélyhez, tárgyhoz, jelenséghez nemkötõdõ érzete kerített hatalmába”(129.). A szerelem kimerül, lemerül:ahhoz, hogy ne így legyen, sokkal na-gyobb élményhalmaznak kellett volnafelgyûlnie Anna és Szabolcs között,vagy a csalóka remény megfoghatóbbváltozatainak.

„Le grand Meaulnes a nosztalgia re-génye. Hõse, egy diák, bolyongás köz-ben egy »domaine mystérieux«-re,»titokzatos birtok«-ra ért, ott részt vettegy álomszerû kerti ünnepélyen, bele-szeretett egy lányba, majd szekéren ha-zahozták – és ettõl kezdve éveken átkeresi, keresi ezt az elveszített paradi- téka

SASSZÉ 111

DEMÉNY PÉTER

KÍVÁNCSISÁGUNK NEM TART KI A VÉGIGEgressy Zoltán: Hold on

Jelenkor, Bp. 2019.

csomot. Késõbb megtalálja, de ez márkevésbé érdekes” – írja Szerb AntalAlain-Fournier Az ismeretlen birtok cí-mû könyve kapcsán. A Hold on-bannem is az a probléma, hogy Szabolcsmegtalálja Annát (tehát hogy megmu-tatkozik az, aki addig rejtve volt), sok-kal inkább az, hogy aztán nincs mitkezdenie vele. Természetesen azután istörténik, ami történik, ahogy azelõtt istörtént valami, ám az írói problémákmegnövekednek, és kezelhetetlennéválnak. Úgy éreztem, Egressy nem elégradikális sem a sci-fi ötletek kezelésé-ben, sem a megtalált szerelem logiszti-kájában, ha szabad így fogalmaznom.Laád Szabolcs a Holdra költözik, de háta ma fényében ez sem tûnik olyan ha-tárfeszegetõ gondolatnak, mint ahogyaz sem, hogy Anna valamiféle kém volta földön, pontosabban Magyarorszá-gon, ahol éppen diktatúra dúl.

Mi tagadás, ettõl a vonulattól is töb-bet vártam. Nem is annyira azért, amitPintér Bence mond, hogy ti. „NER-kritikának is egysíkú”, hanem azért,mert szerintem az ember nem egy-könnyen teszi túl magát a szülei halá-lán, bármilyen fantasztikus korban ésbármilyen diktatúrában él is. Amíg szí-ve, szeretete és kíváncsisága van, addig

nyomoz és nyomoz, mindegy, hogy mi-lyen eszközökkel és mennyi konokság-gal, de megteszi, mert érdekli, hogy milett a szüleivel és hogyan. MárpedigSzabolcs szülei hirtelen eltûnnek, ésmert kétségbe vonták a hatalom dönté-seit, egyértelmû, hogy ki felelõs a halá-lukért. Egy diktatúrában persze nehézérdeklõdni, ám annyi technikai újításközött legalább ugyanilyen nehéz her-metikusan elzárni az igazságot.

Anna egy deus ex machina-szerûesemény végén eltûnik, és aztán elõke-rülnek a lázárzsigák. Egressy a nagyvá-radi Szigligeti Társulat tavaly novem-ber 8-i bemutatója után szervezett be-szélgetésen (Szabó Magda Tündér Lalá-ját õ írta színpadra) elmesélte, hogy kiaz a Lázár Zsiga, és aki ott volt, annakszámára világos, miért kellett ezt a ne-vet választani az egyre szaporodó„holdtestvéreknek”, akiket Szabolcshoz létre. Annak számára azonban, akinem vett részt ezen az esten, vagy résztvett ugyan, az alakot viszont mégsemismeri, nem annyira egyértelmû. Ennélmég nagyobb baj az, hogy a regény vé-ge meglehetõsen vontatottra sikerült,és az a kíváncsiság, amely az olvasótelkíséri a szerelem felbukkanásától an-nak eltûnéséig, nehezen tart ki tovább.

2020/1