dr. Drábik János Eurábia lesz Európából? Európa és az arab világ fizikai, valamint szellemi egyesítését jelenti Eurábia. Az új geopolitikai egység elméletben egymást kiegészítő körülményeket hozna létre. Kombinálná a magas születési arányt, a tömeges bevándorlást és a nagyarányú kultúraváltást az eurázsiai földrész Európának nevezett félszigetén. Az Európába bevándorló muszlim lakosság nyomán a keresztény Európa egyre inkább hasonulna az iszlámhoz, nemcsak kultúrájában, de politikai karakterében is. Eurábia tehát az európai és az arab kultúra egyfajta szintézisét jelenti. Ezt elsősorban az államok feletti pénzhatalmi világelit agytrösztjei dolgozták ki, szorosan együttműködve az európai és az arab elitekkel. A cél egy olyan nyílt földközi-tengeri, gazdasági, demográfiai és kulturális zónának a létrehozása, amely életképes szimbiózist jelentene Európa és az arab világ között. Az Eurábia-tervet kidolgozói arról is gondoskodtak, hogy megtervezett bevándorlási programokkal, propagandával, a különböző egyházak és gazdasági szervezetek támogatásával, valamint a segélyszervezetek, a tömegtájékoztatás és a közoktatás, továbbá a tudományos élet bevonásával, folyamatosan végrehajtsák. Immáron több nemzedék is úgy nőtt fel, hogy ehhez 1
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
dr. Drábik János
Eurábia lesz Európából?
Európa és az arab világ fizikai, valamint szellemi egyesítését jelenti Eurábia. Az új
geopolitikai egység elméletben egymást kiegészítő körülményeket hozna létre. Kombinálná a
magas születési arányt, a tömeges bevándorlást és a nagyarányú kultúraváltást az eurázsiai
földrész Európának nevezett félszigetén. Az Európába bevándorló muszlim lakosság nyomán
a keresztény Európa egyre inkább hasonulna az iszlámhoz, nemcsak kultúrájában, de politikai
karakterében is.
Eurábia tehát az európai és az arab kultúra egyfajta szintézisét jelenti. Ezt elsősorban az
államok feletti pénzhatalmi világelit agytrösztjei dolgozták ki, szorosan együttműködve az
európai és az arab elitekkel. A cél egy olyan nyílt földközi-tengeri, gazdasági, demográfiai és
kulturális zónának a létrehozása, amely életképes szimbiózist jelentene Európa és az arab
világ között.
Az Eurábia-tervet kidolgozói arról is gondoskodtak, hogy megtervezett bevándorlási
programokkal, propagandával, a különböző egyházak és gazdasági szervezetek
támogatásával, valamint a segélyszervezetek, a tömegtájékoztatás és a közoktatás, továbbá a
tudományos élet bevonásával, folyamatosan végrehajtsák. Immáron több nemzedék is úgy
nőtt fel, hogy ehhez a nagyszabású politikai programhoz szocializálódott. E nemzedékeknek a
tagjait úgy nevelték, és politikailag is úgy kondicionálták, hogy támogassák ennek a
nagyszabású programnak a megvalósítását.
A XX. század polgárháborúiban kivérzett és erőtlenné vált Európa kulturálisan is hanyatló
szakaszba érkezett és több más vonatkozásban sem tudta ez az enervált társadalom biztosítani
az egészséges reprodukcióját. Lakossága folyamatosan elöregedett, és számos olyan manuális
munkakör van, amit az európaiak szívesebben végeztetnek el például arab bevándorló
munkaerővel. Az elmúlt évtizedekben a muszlim munkaerő olyan méretekben áramlott be
Európába, hogy a nagyobb városok lakosságának az összetétele megváltozott és már számolni
1
kell azzal, hogy a következő évtizedekben mohamedán többségűvé válnak még olyan városok
is, mint a svédországi Malmö, vagy a hollandiai Rotterdam.
A mohamedán bevándorlók beállítódása is megváltozott. A korábbi bevándorlók bizonyos
hálát éreztek a befogadó nyugati országokkal szemben, amelyek gondoskodtak róluk,
munkához és tisztességes élethez segítették őket. A mai bevándorlók többségükben
fanatikusan elkötelezett dzsihadisták, akik főleg fiatalokból állnak. Elgondolkodtató, hogy az
eurábiai koncepcióban egy számbelileg és katonailag is gyengébb bevándorló lakosság
fokozatosan alakítja át a saját igényeinek megfelelőn a befogadó, és nálánál sokkal nagyobb
valamint erőteljesebb civilizációt. Történészek arra emlékeztetnek, hogy ilyen jelenségre a
Római Birodalom bukása óta nem került sor. Úgy tűnik, hogy az enervált és dekadens európai
elit saját téveszméinek az áldozatává válik. Az Egyesült Államok vazallusává süllyedt
Európai Unió vezető körei versenyeznek az Egyesült Államokkal, az angolszász kultúrával és
politikai módszerekkel és növekvő mértékben tesznek méltánytalanul nagy engedményeket a
tőlük távol álló arab, mohamedán riválisaiknak. Még hisznek abban a téveszmében is, hogy
mindegy kik végzik az alacsonyabb rendűnek tekintett manuális munkákat, keresztények,
ateisták vagy mohamedánok. A fontos az, hogy az európai bennszülött fehér ember és elitje
maradjon a társadalom felső struktúrája.
Egy iszlám Európa még ma is értelmetlenségnek tűnik, amelynek csak az a célja, hogy a
mohamedán bevándorlókat démonizálja. Az európaiak többsége még ma is meg van
győződve az európai kultúra és keresztény morál fölényéről. Még ma sem tudják elfogadni,
hogy az iszlám képes fölénybe kerülni Európában és Észak-Amerikában.
Az elmúlt két évtizedben már tapasztalatból is tudjuk, hogy az Eurábia létrehozásának
stratégiáját gondosan megtervezték és következetesen végrehajtották a bevándorlás
felgyorsításával és tömegessé tételével, a széleskörű propagandával, az álszent képmutató
egyházpolitikával, és a gazdasági életet irányító korporációk bevonásával. Ezt kiegészítette a
bőséges pénzügyi támogatás és együttműködés a kulturális és az oktatási területen.
Megfigyelhettük azt is, hogy a más kultúrából érkező „új európaiaknak” bizonyos értelemben
sikerült korlátozniuk a szólásszabadságot. Azért meg kell itt jegyezni, hogy valójában a
szólásszabadsággal való visszaélés szabadságát vétózták meg az iszlám fanatikus hívei.
Megtapasztalhattuk azt is, hogy a női egyenjogúság vonatkozásában is megpróbálkoztak
2
korlátozásokat bevezetni. Az a vélemény alakult ki, hogy a muszlim lakosság arányának a
növekedésével Európában növekedett az erőszakos bűncselekmények száma. Ezt még a
kutatóknak meg kell erősíteniük.
Megjelentek olyan félkatonai dzsihadista csoportok, amelyekben a fanatikus muszlimok már
fegyveresen is nyomást tudnak gyakorolni. Ez a helyzet akkor, amikor még az Európában élő
mohamedán népesség alig haladja meg a 6%-kot. A mohamedán vallás normái annyira
különböznek a keresztény kultúra normáitól, hogy az iszlám kultúrkörben nem adnak azonos
jogokat a hitetleneknek (ahova a keresztények is tartoznak). Arról se nagyon hallunk, hogy a
mohamedán országokban volt-e már olyan tüntetés, ahol a hitetlenek számára biztosítandó
azonos jogokért tüntettek volna.
Törökországban, ahol hangsúlyozottan szekuláris politikai rendszer működik, 1914-ben
Isztanbul lakosságának a fele még keresztény volt. 2015-ben a számuk az 1%-kot se éri el.
Egész Törökországban pedig a keresztények száma ugyanezen idő alatt 15%-ról 1%-ra
csökkent. Egyiptomban is üldözik a kopt keresztényeket, akik menekülnek az országból. Ha
csak erre az egy következményre figyelnek Európa őshonos lakói, már akkor is látniuk kell,
hogy a két kultúrkör élhet ugyan egymás mellett, de szervesen nem integrálódhat. A franciák
74%-ka úgy látja, hogy az iszlám összeegyeztethetetlen hazájuk hagyományaival. A
rendkívüli módon átmosott agyú német lakosságnak az 51%-ka foglalt úgy állást, hogy az
iszlám nem tartozik Németországhoz és a német kultúrkörhöz.
Az iszlám világ folyamatban lévő inváziója Európába nem egyszerűen migrációs kérdés. Az
tekinthető normál bevándorlásnak, amikor az emberek azért választanak új hazát
maguknak, hogy ott önként éljenek, elfogadják a befogadó ország jogrendszerét,
kultúráját, és idővel integrálódjanak, sőt asszimilálódjanak annak a szellemi életébe is.
Angol kutatók szerint ezzel szemben az a valóság, hogy amikor egy iszlám országban
született muszlim bevándorol az Egyesült Királyságba és ott él több mint 30 éven át, akkor
vallási beállítódása ahhoz a nem-mohamedánhoz hasonlítható, aki éppen akkor érkezett a
Szigetországba.
Egyre többen vélik úgy, hogy Európa végülis egy a jövőben létrejövő globális kalifátus
részévé válhat. Akik így vélekednek, azok nem vesznek tudomást arról, hogy a nyugati világ
3
felett a hegemóniát Washington és a NATO gyakorolja, az Egyesült Államok politikai
rendszerét pedig a szupergazdag bankárdinasztiákból álló pénzhatalmi világelit irányítja.
Kik és miért kerülnek az újlágerekbe?
A pénzhatalmi világelit - amelynek szerves részét alkotja a japán uralkodóréteg és az
afroázsiai, valamint a latin-amerikai országokat velük együtt kizsákmányoló helyi
kozmopolita és komprádor kollaboránsok – olyan pénzügyi és gazdasági rendszert hoztak
létre, amely világszinten átcsoportosította az egész emberiség vagyonát.
A világelit által létrehozott komplex és hatékonyan működő rendszer Észak-Amerikában és
Nyugat-Európában, vagyis az Első Világban, lehetővé tette az elit számára a munkaerő
intenzív kizsákmányolását. Ugyanez a rendszer Kínában, a Szovjetunió utódállamaiban,
valamint az egykori szocialista világrendszerhez tartozó országokban, vagyis a Második
Világban, biztosította a munkaerőnek a még intenzívebb kizsákmányolását.
A Harmadik Világban lehetővé tette a hatalmi elitek számára a parasztság, a bennszülött
közösségek és városlakók erőforrásainak az elvételét, a Negyedik Világban faji háborúk
egész sorozatának a megindítását a legszegényebb népek ellen. A brutális vagyonszerző
háborúk óriási mértékben hozzájárultak az európai és észak-amerikai uralkodó osztályok
gazdagodásához. Az eddigi fosztogató és népirtó háborúk között is a legvészjóslóbbnak most
folyik az előkészítése. A pénzhatalmi világelit szó szerint meg akar szabadulni a
legszegényebbektől, akikre már nincs szüksége ahhoz, hogy tovább halmozza, centralizálja és
koncentrálja a rendelkezésére álló vagyont.
A globális pénzimpérium tudatosan törekszik a számára felesleges munkaerő
megsemmisítésére. Ezek a százmilliók már nem növelik a pénzhatalmi világelit vagyonát,
ugyanakkor óriási fenyegetést jelentenek jelenleg meglévő pénzügyi, gazdasági és politikai
hatalmára. Nem véletlen, hogy az elmúlt két évtized legerőszakosabb háborúira az euró-atlanti
térség országai részéről a legszegényebb országok ellen került sor a világ különböző
térségeiben.
4
A nyugati féltekén Haiti és Honduras volt az ismétlődő euró-atlanti agresszió célpontja. A
Közel-Keleten a pénzhatalmi világelit birodalma, az euró-atlanti térség, nyíltan támogatja azt
a Szaúd-Arábiát, amelynek abszolutista rendszere rátámadt a Közel-Kelet legszegényebb
országára, Jemenre. Dél-Ázsiában az Egyesült Államok és NATO szövetségesei
mondvacsinált ürüggyel támadtak rá a térség legszegényebb országára, Afganisztánra.
Megöltek és elűztek szülőföldjükről szegény parasztok és afgán polgári személyek millióit.
Az euró-atlanti hatalmak Afrikában bombázták és elfoglalták Szomáliát, Csádot, Malit.
Valamennyien a térség legszegényebb népei élnek ezekben az országokban. Miután a
Washington vezette NATO szétbombázta Líbiát, másfél millió Fekete-Afrikából származó
líbiai veszítette el unkahelyét és vált etnikai tisztogatás áldozatává. Tömegesen menekülnek
az erőszak és a nyomor elől Európába, de ezt ugyanazok a hatalmak, akik szétbombázták
Líbiát, önérdekeiket védve természetesen akadályozzák.
Az EU centrumországaiban sok görög, spanyol, portugál vendégmunkás dolgozott. Közülük
is sokan elveszítették munkahelyüket és munkanélküliként kell elviselni az országukat sújtó
megszorító programokat. Ezek lehetővé teszik a pénzhatalmi világelit számára, hogy az
államok eladósításával, a gazdaság átstrukturálásával a munka eredménye a pénzügyi szektor
tulajdonosaihoz áramoljon.
Az Egyesült Államokban a statisztikusok szerint másfél millió fekete „hiányzik” az ipari
méretű bebörtönzések, a rendőri erőszakosságok és a korai halálozás következtében. Az
amerikai indián lakosságot is folyamatosan fosztogatják és a szövetségi, valamint a tagállami
kormányzás következményeként nagyon rövid az átlagos életkor. Szülőföldjüket átengedték
az agro-biznisz elit számára. A „latinónak” nevezett milliók feláldozhatók és folyik a
lecserélésük új modern technika bevezetésével. Az éghajlatváltozás is sújtja őket, mert a
Kaliforniában dúló szárazság miatt nincs szükség a munkájukra.
A Levantei Térség legszegényebbjei a palesztinok. Országuk területének elrablása és
betelepítése szünet nélkül folyik. Irakban és Szíriában is több százezren haltak meg és több
millióan váltak hontalanná. Valamikor itt művelt és gazdaságilag, társadalmilag jól boldoguló
lakosság élt. Most gyökértelenné válva a törzsi erőszak viszonyai között kell élniük.
5
A megtámadott szegény országokban már nincsenek olyan erőforrások és lakosok – Irak és
Szíria kivételével –, akik alkalmasak a folyamatos fosztogatásra. A gyarmati időszakban a
gyarmattartó országoknak szüksége volt arra, hogy ezek az emberek a rendelkezésükre
álljanak a birodalom zsoldosaiként, vagy olcsó kuliként.
A szegény országoknak a folyamatos bombázása szétzúzta azokat a háztartásokat, közösségi
településeket, alapvető élelmiszertermelő régiókat és a tiszta vízhez való hozzáférést, amelyek
nélkül nincs túlélés. Ezenfelül folyamatosan ki vannak téve a rakéta és robotrepülőgépek
támadásainak. A célponttá vált lakosság nem tud regenerálódni, szaporodni védelem nélkül.
Nem működnek a társadalmi és közösségi szervezetek. Mindez kívánatos cél, mert ezek az
emberek feleslegesek a pénzhatalmi világelit új világrendje számára. Nem véletlen, hogy a
terror elleni háborúnak ezek a melléktermékei szinte kivétel nélkül mind a Negyedik Világhoz
tartozó legszegényebb országokban történnek.
James Petras szociológus, a New York államban fekvő Binghamton Egyetemnek az emeritus
professzora írja1: amikor a liberálisok és a baloldaliak bírálják, hogy a pénzimpérium
robotgépei miért polgári személyeket ölnek meg fegyveres terroristák helyett, rosszul
értelmezik a pénzhatalmi elit politikájának a lényegét. A terrorizmus elleni háború elsődleges
célja az, hogy lehetőleg minél nagyobb számban ölje meg a lehető legrövidebb idő alatt a
legszegényebbeket, akik feleslegessé váltak.
A pénzhatalmi világelit tagjai nem szoktak panaszkodni azért, hogy tömegesen pusztulnak a
legszegényebbek, és ezért ez veszélyezteti a pénzimpérium profitjának a növekedését, és
vagyonának a gyarapodását. A szegények már nem számítanak, ha profitról és
termelékenységről van szó. Sem termelőként, sem fogyasztóként nincsenek jelen a
világpiacon. Ezzel szemben létezésük folyamatos terhet jelent, nem csak azért, mert el kell
őket tartani. Az elit által látogatott luxuskörnyezetben nem kívánatos a jelenlétük. A kétségbe
esett potenciális bűnözőt testesítik meg a szupergazdagok számára. Ők azok, akikből
terroristák lehetnek. A pénzhatalmi elit ezért azt részesíti előnyben, hogy ezek szép csöndesen
szűnjenek meg létezni. Ha pedig a háború sújtotta szegény országokban a háborúzó hadurak
megölik őket, a világ csak biztonságosabb lesz és még vonzóbb a vagyonosodás számára.
1 http://petras.lahaine.org/?p=2033
6
Petras szerint napjainkban a népirtásra nem koncentrációs táborokban elrejtve kerül sor,
hanem az egykor nagyon is virágzó élőhelyeken és dolgozó közösségekben. A gázkamrákat és
titkos krematóriumokat felváltották az emberi életnek véget vető, nyíltan gyújtogató, elégető
eszközök. Ezek felgyújtják és megsemmisítik a lakótérségeket, munkahelyeket, elpusztítják a
házi állatokat, nyájakat és a gabonamezőket. Azok, akik túlélik a bombázásokat, azok
éheznek, helyhez vannak kötve, alul tápláltak és ki vannak téve a legkülönfélébb
betegségeknek. A népirtás ténye nemcsak ismert, de kellően dokumentálva van. Mégis
megfeledkeznek róla. A fejlett ipari országokban dolgozó fehér munkások nem vesznek
tudomást ezekről a tényekről, még kevésbé fejezik ki szolidaritásukat a birodalmi népirtás
áldozataival szemben. A pénzuralmi világrend irányítóit nem érdekli millióknak ez a
pusztulása, mert ez nem érinti már profitjukat és gazdagodásukat. Akiknek azonban az
életéről van szó, kénytelenek valamilyen módon reagálni.
Az első ilyen válaszuk a tömeges elvándorlás, ha lehet, akkor az első világba. Itt nem fogják
őket bombázni, sem megerőszakolni, sem halálra éheztetni. A második válaszuk, ha vidékről
a nagyobb városokba költöznek azt feltételezve, hogy ott nagyobb a közbiztonság. Valójában
az ilyen nyomornegyedekbe koncentrálódó lakosságot könnyebb elpusztítani a
bombázásokkal. A harmadik válaszlehetőség, hogy nyugodtabbnak vélt vidéki helyekre
költöznek, ahol földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozhatnak. De ma már ez se
menedék a számukra, mert a robot eszközök utánuk mennek és folyamatosan pusztítják őket.
A negyedik válaszlehetőség, hogy a szomszédos országokba menekülnek. Itt azonban a helyi
rendfenntartók erőszakkal táborokba terelik őket, amely a többség számára kilátástalan
nyomort és zsákutcát jelent. Az ötödik választási lehetőségük az, hogy minden
rendelkezésükre álló eszközzel ellenállnak. Ennek is több változata van. Az egyik a spontán
felkelés, amikor a visszaélés mértéke már elviselhetetlen. Az ellenállás megnyilvánulhat a
helyi együttműködők, hatóságok és rendfenntartók megtámadásával, vagy csak az elérhető
élelmiszer raktárak és üzletek kirablásával. Az ilyen spontán akciók rendszerint rövid ideig
tartanak. Egyre többen a fegyveres ellenállást válasszák és a legkülönfélébb fegyveres
csoportokhoz csatlakoznak. Ezek olyan vallási, etnikai csoportok, szervezetek, akik már
szervezetten próbálnak bosszút állni az őket sújtó népirtásért. Egyszerre érlelődik a totális
háború felülről és kívülről, belülről és alulról is.
A XXI. században a népirtás elszenvedői már gyökeres változást akarnak. A gyarmatosítás
korszakában azért kellett az alul lévőket, a hátrányos helyzetűeket elnyomni, hogy jobban ki
7
lehessen zsákmányolni munkaerejüket és könnyebben el lehessen venni erőforrásaikat. A
XXI. században ezek az alul lévők, hátrányos helyzetűek feleslegessé váltak a globális
pénzimpérium számára, mert már munkájukon nem tud profitot termelni magának és ezek a
milliók és százmilliók ily módon feleslegessé váltak. Valójában még előttünk áll a nagy
leszámolás a megsemmisítők és azok között, akik nem hagyják magukat megsemmisíteni,
akik túlélésükért a végsőkig hajlandók küzdeni.
Kik finanszírozzák az embercsempészeket?
Szembetűnő, hogy szakadatlanul özönlenek a bevándorlók, a menekültek az Európai Unióba.
Sokan eldobják, megsemmisítik útleveleiket, személyi okmányaikat, de még többen vannak,
akik jelentős mennyiségű pénzzel a zsebükben érkeznek. Felmerül a kérdés, hogy ezt a
szervezett népvándorlást vajon megtervezték-e, és ha igen, akkor kik voltak azok, akiknek
érdekükben állt Európa elárasztása észak-afrikai, közel-keleti és dél-ázsiai menekültekkel. Az
osztrák Info Direkt nevű, több éve elektronikusan és nyomtatásban is megjelenő, független
magazin 2015. augusztus 5-én bennfentes forrásra hivatkozva azt állította, hogy az Egyesült
Államok finanszírozza az Európába irányuló embercsempészetet. Az Info Direkt véleménye
szerint tájékoztatni kell a közvéleményt az osztrák titkosszolgálattól kiszivárgott
értesülésekről, miszerint amerikai szervezetek finanszírozzák azokat az embercsempészeket,
akik naponta több ezer menekültet szállítanak Európába. Az Info Direkt szerkesztősége így ír
erről:
„Az embercsempészek hatalmas összegeket követelnek azért, hogy a menekülteket
illegálisan Európába hozzák. A szállítási körülmények gyakran igen rosszak, mégis
egy fuvar ténylegesen 7000 és 14000 euró közötti összegbe kerül. Az összeg nagysága
a térségektől és a csempészszervezetektől függően eltér egymástól.”
A menedékjog-kérőkkel foglalkozó rendőri szervektől (egyedül Traiskirchen-ben több mint
száz főállású ügyintéző foglalkozik naponta a menekültekkel) már régóta tudják az osztrákok,
hogy mekkora összegeket követelnek az embercsempészek és milyen körülmények között
teljesítik vállalásaikat. Egyre többször felmerül az a gyanú is, hogy az USA geostratégiai
értelemben érdekelt lehet ebben a népvándorlásban. Egyes szakértők már készek megbízható
8
információkat kiszivárogtatni, de egyikük sem akarja egyelőre teljes nevével vállalni a
nyilvánosságot.
Az említett tudósítás így folytatódik:
„Vannak információk arról, hogy Amerikában egyes szervezetek társfinanszírozási
modellt dolgoztak ki, és a csempészköltségek jelentős részét magukra vállalták. Nem
minden észak-afrikai menekültnek van 11000 eurója készpénzben. Feltehetjük a
kérdést: honnan jön a pénz?”
Szigorú hírzárlat van elrendelve a tömeges bevándorlásra vonatkozóan. „Még a Katonai
Hírszerzési Hivatal (a HNAA) sem rendelkezik információkkal, vagy ha igen, akkor nem meri
azokat tovább adni. A közvéleménynek azonban ismernie kell a menekült-kérdés hátterét.
Ugyanazok a körök húzódhatnak meg a népvándorlás mögött, akik egy évvel ezelőtt
anarchiába taszították Ukrajnát.”
Az Info Direkt szerkesztősége arra kért minden érintettet, újságírót, rendőrségi és
titkosszolgálati munkatársat, hogy segítse megbízható információkkal a szerkesztőséget. A
nyilvánosság széleskörű tájékoztatása megakadályozhatja a kialakult válság további
elmélyülését.
Kinek profitál a menedékipar?
Az Info-Direkt2 tizenegy különböző forrásra támaszkodva további fontos információkat is
közreadott, amelyek új megvilágításba helyezik a menekültkérdést. Az Ausztriában megjelenő
Tageszeitung 2015. augusztus 12-i száma „Csaknem 21 millió eurót kasszírozott a menedék-
cég” című tudósításában felteszi a kérdést, hogy ezt a tetemes összeget valójában ki tette
zsebre? Kihez tartozik a cikkben szereplő menedék-cég (Asyl-Firma)? Ha keresztülrágjuk
magunkat a vállalati összefonódásokon, akkor a fináncoligarchia és a menedék-ipar közti
gyanús szövetségre bukkanunk.
A profitorientált menedék-ipar (azilum-ipar) a menedékjogot kérők elszállásolásáról,
őrzéséről és ellátásáról gondoskodik. A menekülttáborok működtetését Ausztriában nem az