Dr. Nádas Zoltán: Krisztus Királyepa.oszk.hu/01800/01890/00027/pdf/FB_EPA01890_06_10_1943_oktober_138... · Király-Urunk anyja és leánya, kinek dicsőségben sehol párja, anya-szíved

Igazak törvénye, Hivők Fénye, üdvösség; kiknek Benned reménye, megholtakért imádkozz Menny Eke, hajolj reá Szent Fiad szívére.

Égen-földön érdemeid áldríak, holtakat feltámaszd, ők Rád várnak, könnyítsd súlyát a bűnadósságnak, ösvényeden nyugalmat találnak.

ítélet napja csak nyögést szülhet, midőn az írások teljesülnek, Fiadat imádni ó ne szűnj meg, s ama nap lesz majd a legszebb ünnep.

Ama nap, jaj, borzalmakkal ébred, napja tűrhetetlen szenvedésnek; ó anyánk, áldott jó szíved néked lágyítja szigorát Űr szívének.

Ama napon vaskéz ül majd törvényi, igaznak is. alig villan örfény, bűnösöket elnyeli mély örvény, engedd láthassunk akkor öröm-fényt.

Remegünk: jő az ítélet napja, lelkünk most a gonoszságnak rabja, segíts rajtunk, Jó-Tanácsnak anyja, készíts ó menedéket számunkra.

Haragos Bíró jő, érkezése bűnös földön^ ítélet vetése; nem hajlik Ő egy ember felé se, igazságos lesz ítélkezése.

Király-Urunk anyja és leánya, kinek dicsőségben sehol párja, anya-szíved áldott nagy jósága, szívünket örök kegyébe zárja.

Jó anyánk, ki látod életünket, nem hagysz magunkra, éltetsz Bennünket, Bíránk előtt védd meg, ó, lelkünket, fogadja be angyalkar szívünket.

Borzalmakat hoz majd az ítélet, senki sem lel ottan menedéket, jutalom vagy büntetésre ébred mindenki, kétség ehhez nem férhet.

Igaz Bíró ítéletet hirdet, jogtalan nem lesz Ő igaz szívhez, gonosznak nem ad kegyelem-kincset, írott igazság könyve nyílik meg.

Értünk nyomorultakért imádkozz, járulj szelíden a Menny Urához, simulj Szent Fiadnak oldalához, hívjon minket égi lakomához.

Siess anyánk értünk, kik most esdnek, tárd ki jóságban tündöklő lelked, ajánld fel szent Fiadnak szűz kebled, parancsolj érettünk az Istennek.

Választott sarj óvd az elhagyottat, vezesd jó útra a bolyongókat, kormányozz jókat, javítsd a rosszat, magad köré gyűjtsd a szánandókat.

Égi Fény, egyetlen jó reményünk, kegyességedre most csendben kérünk, tedd igazzá árva bűnös népünk s légy majd egykor büszke dicsőségünk.

Jézus Ürnak nagy-kegyelmű anyja, dicsőségnek lángsugarú napja, állj mellénk az égben s 0 megadja, hogy miénk legyen a menny nyugalma.

Ó, Hozzád mi alázattal esdünk, amíg dobban egyet is a lelkünk, töröld el, ami gonoszat tettünk, adj jót, amit mindenkor szerettünk.

Mosolygó az arcod, Szent Szűz, Néked, mindenek csodálják nagy szépséged, boldogok nyuyalmát is Te véded, tegyen minket is boldoggá Fényed.

Éyi ország erős királynője, Isten s ember kapcsoló erője, ne szűnj Istent lehozni a földre, légy életünk sarjadó jövője.

Én most csak remény lek, hívlak, s örömmel dicsérlek, Gábor üdvözlésével, mely örömmel vett körül, Szűz, s fénnyel.

Üdvözlégy Isten sértetlen anyja, reményünk, Üdvözlégy, angyal köszöntött, s Te elfogadtad, Üdvözlégy az Atya Fényét fogantad, Szíved áldott, Üdvözlégy tiszta, szentséges szűz, anya lettéls

férfit nem ismertél, Téged övez dicsőség mindig újra, ó Fénynek anyja: Alleluja! (Vége.)

Dr. Nádas Zol tán:

Krisztus Király — jöjjön el a Te országod

Sokszor kitör belőlünk a keserűség : de rosz-szak is az emberek ! Amikor nőket lekönyököl-nek a villamosról; amikor ezzel szemben az anya drága csemetéjét ugyancsak a villamoson visszanyomja a helyére, ha történetesen eszébe jutna átadni a helyét idős vagy beteg ember-nek ; amikor hivatalokban idegeskedést vagy éppen gorombaságot, esetleg nemtörődöm sza-ladgáltatást kapunk ; amikor egyes helyeken a háztartási alkalmazottat túldolgoztatják másutt pedig a «cselédkisasszony» nem akar emeletet, teknőt és gyermeket l á tn i ; amikor a szénlehordó leül a járdaszélre, 'hogy ő csak a

13S CL fefíér barát

feketepiac árainak megfelelő bérért . dolgozik, különben hordja le a tüzelőt a nagyságos asz-szony, amikor annyi helyen' feldúlt a családi élet, vérözön és tűzorkán — akkor önkénytele-nül is kitör belőlünk : de rosszak máma az emberek !

Ilyenkor a legtöbb ember intézkedést, meg-torlást és «új rendszert» emleget. S ha története-sen Krisztus Királyról hall, akkor vagy azért legyint egyet, mert Krisztusnak nincsenek ágyúi és tankjai — vagy pedig azt kívánja, hogy sújtaná agyon a komisz embereket villá-maival és csinálna már egyszer rendet, hogy őt ne lökdössék a villamoson, udvariasan beszél-jen vele mindenki, a cseléd végezze rendesen a dolgát, még akkor is, ha ő történetesen délelőtt a strandon, délután látogatóban, este pedig színházban van.

Nehéz is egy kicsit a mai emberforgatagban, a gondolatoknak és érdekeknek ebben a közel-harcában Krisztus király szavait idézni ; «Az én országom nem e világból való f§ (Jn. 18, 36.)

Önként jelentkezik a kérdés : hát az Űr Jézus tehetetlen volt a zsidókkal, Pilátussal szemben? Hát Krisztus igazsága, szeretete, az egyháza tehetetlen az egyre aggasztóbb társadalmi tünetekkel szemben ? Hol van hát az ereje, a hatékonysága, a jelentősége ? — Hiszen ahol zendülés tör ki, ott előre ki lehet számítani, hogy hány csendőr elég a rendcsináláshoz. Ahol járvány üti fel a fejét, ott előre meg lehet álla-pítani, hogy milyen kórházi garnitúrával lehet azt elfojtani. Csak a szószék, az evangélium, az Egyház, csak Krisztus Király volna erőtlen, kizárólag a «széplelkek» légüres világának a birtokosa ? !

Talán úgy hat egyesek számára, mint be-tanult szavak értelmetlen szajkózása, mint valami rögeszmének konok hangoztatása vagy talán mint a megszállottnak fanatikus légvár-építése —, de mégis azt kell mondanunk, hogy minderre csak egy válasz lehetséges: Krisztus igenis király, de országa nem e világ-ból való !

Akkor talán Krisztus király szemében ez a világ nem ér semmit : romoljon, bomoljon, ássa meg a sírját és hulljon bele? Mint ahogy mon-dotta : csak vezesse a vak a világtalant — és a holtak temessék az ő halottaikat ? ! De akkor miért jöt t mégis e világra, s miért mondotta azokat az igézetesen szép szavakat : «Űgy sze-rette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adá érette» ? ! Mi hát akkor az a megváltás ? !

Mindenekelőtt próbáljunk egy kicsit hinni -és próbáljunk egy kicsit a hit fogalmaival gon-dolkodni. Azért csak egy kicsit, mivel az Űr Jézus mondotta : «Ha csak annyi hitetek lesz, mint a mustármag, hegyeket tudtok áthelyezni.» A megváltás tulajdonképeni és végső célja : a mennyország megnyitása — látni Istent, ahogy Ö látja Önmagát, és szeretni úgy, ahogy 0 szeretj Önmagát, mint a Legtökéletesebbet. Mondanunk sem kell, hogy az emberi boldog-ságkeresés ebben ismerheti fel mélytüzű sark-

csillagát. A mennyországnak azonban, épúgy mint a kárhozatnak, igen sok kapuja van : pont annyi, ahány lélek van. Mindenegyes lélekből nyílik kapu mindkét irányban. A lélek pedig nem valami szűk, kicsi szoba, hanem birodalom, világrész ! A kapu felé ezért menni — esetleg sodródni kell. Menni lehet tehát Isten meg-ismerése és szeretése irányában : a mennyország felé, a boldogság felé is !

Itt van tehát mindjárt az első válasz : lélek-ben akkor is haladhatunk Isten felé, boldogsá-gunk felé, — ha történetesen lelöknek a villa-mosról és a mosónő nem jön a beígért napra ! Igen ! A boldogságot, a rossz emberek világától való szabadulást elsősorban a másik világban, tehát nem az érdekek és a kényszer, hanem a s^eíetet és a meggyőződés világában : Krisztus Király országában kell keresnünk! Ez lehet elsősorban is a megváltásunk útja . Ezért küldte Szent Ferenc a szakács testvért a zárdától el-űzött tolvajok után élelemmel és egy kancsó borral, nemkülönben a bocsánatkérés parancsá-val ! Lehet, hogy emiatt a «világ fiai» eszelős-nek mondják «Isten szegénykéjét», Í— az azon-ban biztos, hogy megvál tot t 'ember volt és nagyon boldog.

Azután a megváltott ember cselekedetei magát a megváltást, a boldogságot, azt a másik világot sugározzák szét.

A megváltott villamos-igazgatóság gondos-kodni fog — a lehetőségek szerint — az utasok kényelméről, s a megváltott utas emberséges lesz utastársához. A megváltott háziasszony nem él vissza a háztartási alkalmazottjával — és a megváltott szakácsnő nem fogja ellopni a házbeliek zsír- és lisztadagját. A megváltott tejes nem önt vizet a tejbe s a megváltott hivatalnok nem fogja azt mondani a köröm-piszkálásra, hogy hát ez is beszámít a nyug-díjba. A megváltott emberek ezt a másik orszá-got, Krisztus országát fogják jelenteni, amely -^•nem e világból való. Dosztojevszkij, a nagy orosz író találta el legjobban, hogy miért oly rosszak az emberek : « . . . elvesztették Krisz-tust . Ez az egész !»

Krisztus Királynak országa van, erős, mert életet, boldogságot ad. Sem Pilátus, sem a világ komiszsága nem fogja megdönteni a hatalmát. Legfeljebb nem lesz az állampolgára. Ez Krisz-tus Királynak szomorú érzés lesz, a gonosznak azonban egyenesen tragédia.

Kiáltsuk ki Krisztust mi a szívünk kirá-lyává, l e g y e n £z egy rög az ő birodalmában, amelyen átvonul a Teremtő — legyünk orszá-gának állampolgárai s fizessük meg mindennap, minden percben az ö adó já t : a szeretetet. -Nagy adókból nagy alkotások jönnek létre, a nagy alkotások pedig az alattvalók büszkesé-gét és boldogulását adják. Fizessünk nagy adót Krisztus Királynak : sok szeretetet!

Amikor a pap Krisztus Királyt trónra emeli, amikor imádásra nyúj t ja fel szent Vérének Aranyserlegét, akkor a kehely domború tükré-ben megpillantja a hivők térdelő, imádkozó

Q feáér barát 139

közösségét. Egyetlen kép s. életben muta t ja be az eucharisztikus himnusz lendületes igazságát:

Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett, Forrassz eggyé békességben Minden népet s nemzetet.

Krisztus Király— jöjjön el a Te országod !

B o m i É m P. Gyéressy Ágos ton O S. P . :

Mária a Templomban A legenda szerint Szent Anna, ama másik

Anna példájára, fogadalmat te t t az Úrnak, hogy születendő gyermekét egészen Neki szen-teli. Amint tehát eljött az ideje, ünnepélyesen elvitték a Kisboldogasszonyt a Templomba, «bemutatták az Úrnak» (innen az ünnep litur-gikus neve : Praesentatio B. M. V.), átadták a papoknak, hogy az akkori szokás szerint a többi leánykával Isten szolgálatában neveljék. Az öreg szüléknek bizonyára fájdalmas volt elszakadni az édes gyermektől, kinek angyali mosolya elbűvölte és megaranyozta hanyatló napjaik magányát és szomorúságát. De tud-ták, hogy ezzel az áldozattal tartoznak az Úrnak s ha nem fájna annyira, micsoda áldozat volna?

A kicsi Mirjám érezte szüleinek fájdalmát s bizonyára kedvesen enyhíteni igyekezett. Ta-lán a zsolozsma csodálatos szavaival felelt a búcsúzó, könnyező rokonoknak : «Gratulálja-tok nekem mind, kik szeretitek az Urat, mert már akkor tetszettem a Fölségesnek, amikor még kicsi voltam . . .» Quia cum essem parvula, piacúi Altissimo . . . S a zsoltárost idézte nekik :

«Mily szépek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Sóvárogva vágyakozikja lelkem Az Úr udvaraiba. Ujjongva eped szívem és testem Az élő Isten után. Hisz házat talál magának a veréb, Fészket magának a gerlice . . . Oltáraidnál, seregek Ura, Én királyom és én Istenem! Mily boldogok, Uram, kik házadban lakhatnak, Téged örökkön-örökké magasztalhatnak/»

(83. zsolt. 2—5.)

S így ujjongó szívvel vonulhatott Isten Házába :

«Örvendeztem, mikor azt mondották nekem: Az Úr házába megyünk. És lábunk már itt áll Udvaraidban, Jeruzsálem/»

(121. zsolt. 1—2.)

«Amint kívánkozik a szarvas a forrás vizéhez, Ügy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!))

(41. zsolt. 2.)

S ha a zsoltáros gyarló szívéből ilyen őszinte és forró vágy tör ki az Úr háza után, mit érez-hetett akkor ez a csöpp kis ártatlanság, kinek tiszta szívét más vágyak sohasem szeplősí-tették meg? Mint meleg fészkében a pelyhes gerlice, mint hűs forrásnál a szomjas szarvas, úgy pihent meg boldogan Ő is a Templom szent kövei között.

«Mert főbb egy nap a te udvaraidban, Mint más helyen ezer. Inkább akarok utolsó lenni Istenem házában, Mint lakni a gonoszok sátraiban.))

(83. zsolt. 11.)

Abban az időben kezdett hozzá I. Heródes a második Templom kibővítéséhez és kicsino-sításához, mintha versenyre akart volna kelni Salamon Templomának híres pompájával. Ta-lán népe szívét is így akarta meghódítani s elfeledtetni vele gazságait. Általában szenve-délye volt nagyszabású épületek emelése (ki-rályi palotája, gimnáziumok, amphiteatru-mok . . .). A súlyos adók, melyekkel az orszá-got súj tot ta , lehetővé is te t ték számára ezeket az építkezéseket. Heródes Templomáról a fukar-beszédű Tacitus is csodálattal szól : «mérhe-tetlenül gazldag templom», mondja (Hist. Y. 8), «minden mást felülmúl» (Hist. V. 12), «ragyogó» (illustris) ! Márványoszlopokon, mozaikpadló-kon, aranytetőkön szikrázott a vakító nap-sugár . . . Á tanítványok később büszkén muto-gatták az Úrnak az Olajfák hegyéről ezt a tün-döklő képet s tud juk , Jézus keserűen jegyezte meg, mi akkor hihetetlennek látszott ugyan : «Bizony: mondom nektek, nem marad itt kő-kövön . . .» (Mt. 24, 2).

De a nagyszerű átalakítások alatt sem szüne-telhetett az istentisztelet, a minden napra elő-írt áldozatokat be kellett mutatni , a nagy ünne-peket méltókép kellett megülni. Ezeken az áldozatokon, a reggeli és estéli áldozatokon, illat-áldozatokon . . . bizonyára résztvett a Szentszűz is. Talán a Templom énekkarában is szerepelt. De egészen bizonyosra vehető, hogy írástudó bölcs mesterek hiteles magyarázatait hallgatta hűségesen. Legalább is erre. mutat a„Magnificat, a világirodalomnak ez az egyik legszebb költeménye, «a kereszténység legelső himnusza» (Babits Mihály), mely át meg át van szőve ószövetségi vonatkozásokkal (külö-nösen : Kir. I. 2, 1—10) . . .

Hogy a Templom szolgálatában álló szent asszonyok pontosan miben segítettek a papság-nak, nem tud juk . Az a pár szentírási hely

13S CL fefíér barát