Paracelsus FILOZÓFIA ÉS GYÓGYÁSZAT
IDŐÁLLÓ IDŐSZERŰSÉGBEN
Dr. Klaus Bielau
KRISTÁLY-SOROZAT 8
ELSŐ MAGYAR KIADÁS
2 0 1 0
ROZEKRUIS PERS - HAARLEM - HOLLANDIA
Tartalomjegyzék
1. RÉSZ - MEGKÖZELÍTÉS 7
Élete 9 Paracelsus — a földkerekség egykor legismertebb orvosa 12 Belépés 14 A híd 1 7
„Vitám cum morte mutavit" 21 Paracelsus, a kereszténység megújttója 23
A természet világosságáról és a Szellem világosságáról 24
Paracelsus alkímiája 28
2. RÉSZ - GYÓGYÁSZAT 33
A korszakok 34 A gyógyítás négy oszlopa 40
Filozófia 40 Asztronómia 4 6 Alkémia 48 Proprietas vagy tisztesség 51
A betegség okairól 52
3. RÉSZ — DE TRANSMUTATIONE 61
Az alapvető meggyógyulás 62 A magasabb gyógymód 64 Az ember rendeltetése 68 Az ember megvalósítása 73
A két természetrend 73 Az ember — egy mikrokozmosz 76 A megújulásról 79
A mennyei gyógyszer 85 IRODALOM 8 7
I. RÉSZ
MEGKÖZELÍTÉS
Paracelsus. Mágikus név, amely a modern gondolkodás egész
történetén végigvonul. Név, amelyről megoszlanak a vélemé
nyek. Név, amely senkit sem hagy közömbösen. A sors már
előre jelentkezik: 'Halálom után többet akarok elérni veletek
szemben, mint előtte.' Paracelsus tényleg itt van még: hogy
kérdéseket tegyen fel, hogy felszólítson, hogy nyugtalanítson és
felkavarjon. Milyen magatartást tanúsítsunk vele szemben,
hogyan értsük meg őt? Magától értetődően beszél a filozófiá
ról, a vallásról, az alkémiáról, az emberről és az elemekről, a
szignatúrákról (ismertetőjegyekről) és nimfákról; beszél a világ
és a természet egészéről. Nyughatatlan, szenvedélyes, hányatott
sorsú, megvilágosult emberrel fogunk találkozni. Mint a vul
kánkitörés, mint egy szélvihar — mondja CG. Jung.
(Lucien Braun, Paracelsus)
Paracelsushoz közelíteni annyit jelent, mint kifejleszte
ni a gondolkodás szabadságát és az öntekintélyt, az ő
jelmondatának megfelelően: Alterius non sit, qui suus esse
potest (Ne legyen más ura annak, aki önmaga ura lehet).
Ne kösse a hagyomány, a megszokás és az előítéletek.
— Mentes legyen az előítéletektől! A Paracelsus megértésénél
adódó nehézségeink talán onnan erednek, hogy még túl
ságosan kötődünk kényelmes-polgári gondolkodási és
7
Paracelsus
életbéli szokásainkhoz; talán még túlságosan „jól-nevel-
tek" vagyunk, talán minden kísérletünk és fáradozásunk
ellenére még nagyon kevéssé vagyunk radikálisak — el
sősorban önmagunkkal szemben. Talán túl aggodalmas
kodók vagyunk, ha önmagunkról van szó?
8
I - 1
Élete
1493 november 10-ét írjuk. A Zürichi tó déli partja kö
zelében, a svájci Einsiedelnben Wilhelm von Hohen-
heimet és feleségét gyermekkel áldotta meg az ég, s a
fiúgyermek a Theophrastus nevet kapja. E környék töb
bi lakójához hasonlóan az orvos-család is szerény körül
mények között él.
írásaiban Paracelsus gyakran említ i a szegénységet,
amelyben felnőtt. Azt mondja, a szegénység ifjúságá
nak á l landó kísérője volt. Úgy látszik azonban, hogy
nem maradtak keserű emlékei ebből az időből, hiszen
a következő felismerésre jut: „Boldog és több mint
boldog az, akit Isten a szegénység kegyelmével aján
dékoz meg."
Helyesli a szűkölködő életet, mivel felismeri, hogy az
egyszerű táplálék a jó egészség egyik legbiztosabb előfel
tétele, a földi javak hiánya viszont a a magasabb emberi
tulajdonságok kifejlesztésének legjobb serkentője.
Paracelsus, apja nyomdokába lépve, orvostudományt
tanul. Gyakran változtatja az egyetemeket, de sem Bécs
ben, sem Montpellierben, sem Bázelben vagy Ferrará-
ban nem talál választ az egészség lényegére, a betegség
lényegére, az életre és halálra, vagyis az emberlét lényegé-
9
Paracelsus
re vonatkozó égető kérdéseire. És ezek azok a kérdések,
amelyek fiatal kora óta foglalkoztatják.
A tanulóévek csalódottsága sok írásában kifejezésre jut.
A képzésben mindenekelőtt üres sablonokat lát, amelyek
arra kényszerítik a diákot, hogy nagy mennyiségű rész
letet tanuljon meg kívülről, és általuk olyan valóságtól
elrugaszkodott rendszereket vernek a fejükbe, amelyek
többnyire találgatáson és dogmákon alapulnak.
A doktori cím elnyerése után vándorútra indul, amely
egyes források szerint Európán keresztül egészen a Kö
zel-Keletig vezetett.
Azonban nem elégszik meg a külsődleges dolgokkal,
hanem keresni kezdi a dolgok velejét, az emberi lét lé
nyegét, és tudja, hogy csak e kérdések tisztázása hozhat
ja őt közelebb az igazi gyógyításhoz. Az igazi gyógyítás
a magasabb gyógyítás, a Medicina Adepta, amely meg
gyógyít az alapvető betegségből: az idő betegségéből,
abból a betegségből, hogy nem tudjuk, mindennek — az
embernek, a világnak és a mindenségnek — mi a célja
és rendeltetése.
Híre hamarosan egész Európában elterjed, és néhány vá
ros felfigyel a fiatal orvosra, így a svájci Bázel is, ahol
1526-ban városi tisztiorvossá és orvos-professzorrá neve
l t)
I - 1 ÉLETE
zik ki, és sikeres gyógyításai révén csakhamar további
hírnevet szerez.
Az egyik legnagyobb feltűnést keltő gyógyítása Frobeni-
ushoz, az ismert könyvnyomtatóhoz fűződik, aki leesett
a lóról, és a leghíresebb orvosok minden elképzelhető
fáradozása ellenére maradandó károsodást szenvedett. A
keletkezett gangréna miatt lábát amputálni kellett volna.
Paracelsusnak azonban rövid időn belül sikerült teljesen
meggyógyítania a szenvedőt. (Valószínűleg a spagyria*
módszere szerint elkészített árnikát alkalmazta — a ho
meopátiában a potencírozott árnikát a sérüléseket köve
tő régi, mélyen gyökerező panaszok esetén használják).
* görög: spao és ageuro: szétválasztani és újraegyesíteni
1 1
1-2
Paracelsus — a földkerekség egykor legismertebb orvosa
Bázeli előadásait anyanyelvén, németül tartja, amely
szinte forradalommal ér fel. Korának rendkívül ingatag
lábon álló orvostudománya, ez a tulajdonképpen babo
nákból és tévedésekből álló tarka keverék, tudományos
és érthetetlen szavakat használva, meg tudta téveszteni a
tömeget. Paracelsus számára a latin és görög nyelvű, be
nyomást keltő frázisok csupán üres formákat jelentettek.
Megbízatásánál és elhivatottságánál fogva meg kellett tá
madnia az áltudományos sarlatánságot, és így a hamis
ság és a gőgösség nagy leleplezőjévé vált. Ahogyan az
orvostudományban, úgy a filozófiában is ezt tette. Csak
a természetfeletti és a természet belső ismerete lehet az
orvosi tevékenység forrása.
PARACELSUS: A Z ember minden művészete és tudása Is
tentől, a Mindenség mozgatójától való. Ez az ismeret
részben a természet világosságából származik.
(A szignatúra-tanról)
Mert minden ilyen dolog — mint a teológia, a jog
tudomány vagy a medicina — eredete Istenben van.
Ezért ezeket az ő magas iskolájukban kell keresni és
1 2
I - 2 A FÖLDKEREKSÉG EGYKOR LEGISMERTEBB ORVOSA
13
megtanulni, amely kizárólag Őnála van, akiből min
den ered.
(A természeti asztronómia)
Bázelben követőkre talál a mélyreható megújulást kere
sők között, és végül is ez a keresés vezet el ahhoz, amit a
történelem reneszánsznak nevez — emellett azonban sok
ellensége is van, mindenekelőtt az orvosok és a gyógysze
részek között, akiknek kuruzslásait indulatos szavakkal
leplezi le. Hiszen nem vívta-e ki az Igazság Világossága
mindig is és mindenhol az igaztalannak és a romlottnak
az ellenségességét?
Felhívást fogalmaz meg a közönség és tanítványai szá
mára, melyben leleplezi kollégáinak látszatbölcsességét.
Ennek a felhívásnak — amelyet a bázeli dómra függesz
tett ki — rendkívüli hatása van, szinte megrengeti a spe
kulatív medicina düledező épületét...
Egyelőre nem követjük tovább Theophrastus titokzatos
életét, erre később még visszatérünk.
A tisztelt olvasóban most talán felmerül a kérdés, hogy
miért kell felverni a történelem porát, ha nem rejlik alat
ta olyan időt álló aktualitás, melynek — ha felismerik
— ma is töretlen jelentősége van?
1-3
Belépés
A fejlődések spirálmenetén, az ember tudatától függően,
sok ajtó és a hozzájuk tartozó kulcs található. Hohen-
heimer megbízatásának és tanításának megértéséhez az
egyik kulcsot a holland J. van Rijckenborghnak, a gnosz
tikus szerzőnek és az emberiség tanítójának köszönhet
jük. E kulcsra többek között a Fama Fraternitatishoz, z
Rózsakereszt Szerzetének kiáltványához fűzött magyaráza
taiban találhatunk. Rijckenborgh, Theophrastushoz ha
sonlóan, a kereszténység megújításán fáradozott.
A Theophrastus című fejezetben ezt olvassuk:
Most azzal a történelmi alakkal szembesítjük Ont, akit
Theophrastusnak neveznek. Tbeo-phrastus, az Istenmagya
rázó. Lehetséges, hogy Ón Paracelsus néven ismeri jobban,
ami „magasztosát" jelent. Talán ismeri a sorsát. Rendkívül
jó, rátermett orvos volt, aki kortársait minden tekintetben
messze felülmúlta. Nagyon buzgólkodott a magasabb má
giában, s ismeretei olyan teljesek és magas fokúak voltak,
hogy tudós fejtegetéseinek fonalát irigy kortársai nem tud
ták követni. Európa-szerte az a hír járta, hogy orvosi sike
rei nagy csodákon alapulnak. Az akkori orvostudományt
alapjaiban kérdőjelezte meg, s minden területen mélyreható
újításokat hozott...
1 4
I - 3 BELÉPÉS
Ha hallgattak volna Paracelsusra, akkor a világtörténelem
sok fura fejlődése más irányt vett volna... Paracelsus tanai
felmérhetetlen jelentőségű világreformációhoz vezettek volna.
Cseppet sem véletlen tehát, hogy a Fama Fraternitatis is em
lítést tesz róla. Pályáján azonban ezt az embert is annyira
akadályozta az álbölcsek és áltudósok tömege, hogy a termé
szetre vonatkozó belátásait és ismereteit sohasem tudta békésen
megbeszélni velük. Gyűlölték és kerülték, mert többet tudott és
többet tett náluk. Lelepleződésük miatt szorgosan kovácsolni
kezdték ellene a rágalom fegyverét. Paracelsus korában ehhez
éppen olyan jól értettek, mint ma... Ha valaki ebben a világ
ban nyílt sisakkal harcol, és az alantas szándékú ellenségnek
nehézséget okoz, azonnal rágalmazni kezdik.
Azért írjuk ezeket a dolgokat, mert Theophrastus Paracelsus
fényes alakja áll a szemünk előtt. Aki mindenek felett szerette
az igazságot, s ezzel az igazsággal... fordult beképzelt kortár
saihoz Nem ő volt a gyűlölködő, hanem azok, akik az ő
szeretete előtt semmivé zsugorodva őt végül halálra sebezték.
Theophrastus jött az igazságával, a tiltakozásával, a leleple
zésével: meggyilkolták! — Eddig az idézet.
A világító nyomok egész Európát behálózták; azt a né
hány embert, akik magukévá tették eszméit, ezután Para-
celzistáknak nevezték, akik tovább vitték Hohenheimer
teológiáját és orvostudományát, és döntően hozzájárul
tak ahhoz, hogy Európában bekövetkeztek azok a válto-
1 5
Paracelsus
zások, amelyeket reneszánsznak, újjászületésnek ismerünk
(túl az ismert történelmi eseményeken — az igazi ember,
a bennünk lévő képmás újjászületésének).
Említsünk meg néhány nevet: John Dee, Róbert Fludd,
Giordano Bruno, a következő évtizedekben Valentin
Andreáé, Johann Keppler, Jákob Böhme, Comenius...
Ez a reneszánsz, az emberiség életében és történetében
végbemenő egyik nagy korszak-forduló kezdete. Felébred
az öntudat. A reformáció kora; a régit és dogmatikust
feltörik, a megmerevedett formák megbuknak. Egyéb
ként Paracelsus és Luther kortársak voltak, az egyház
reformátor tíz évvel volt idősebb, mint az orvos.
Paracelsus újra és újra a tudományos értekezések és ér
telmezések témája. Mi azonban nem akarunk beállni a
szakértők kórusába, hanem megkíséreljük tisztázni örök
ségét, és megérteni művének időtlen időszerűségét.
16
1-4
A híd
Nos, vessünk még egy pillantást Hohenheimer életére,
amelynek már külső állomásai is jelzik belső megbíza
tását és rendeltetését — ahogy ez az emberiség nagy taní
tóinál gyakran előfordul. Ez a megbízatás az, melynek
időtlen és töretlen jelentősége van.
Paracelsust azért küldték a világba, hogy híd legyen a
két életterület, a mulandó és az örök között. Híd azok
számára, akik értenek és akik engednek lelkük unszolá
sának, hogy keressék a nagy titkot; az öröknek a titkát,
amely — úgy látszik — napjainkban ismét oly sokakat
megmozgat... és amely az egyetemeshez, a legmagasztosabb
gyógyszerhez, az alkimisták tinctura magicájához vagy
tinctura philosophicájához vezet.
A régi Indiában, egy királyi palota kapuja felett a kö
vetkező felirat szerepelt: És Jézus monda: A világ egy híd
— vonulj át rajta, de ne telepedj le rá.
A híd minden korszak bölcsességének ősi jelképe, me
lyen a tér és idő térségeiből az örökkévalóságnak, az em
ber belső rendeltetésének területére juthatunk.
17
Paracelsus
Az idő a legnagyobb szemfényvesztő, és az ember a legnagyobb
bolond. Az idő kereke a tér ürességében forog. Az élet és halál
útja az idő kerékabroncsán. Mert a körmozgásnak soha sincs
vége, sem ki nem merülhet. És a világban minden mozgás
körforgás. Sohasem szabadulhat meg hát az ember az idő
ördögi körforgásából? De igen, mert ő Isten szent szabadsá
gának az örököse. Az idő kereke forog de a tengelye örökké
nyugalomban van.
Az idő kerekének tengelye Isten. Noha tér és idő minden dolga
körülötte forog 0 mégis örökre időtlen és tér nélküli, és a nyu
galomban lakozik. Noha minden dolog az ő Igéjéből ered,
Igéje mégis oly időtlen és tér nélküli, mint Ő maga. A tengely
ben minden nyugodt. A kerékabroncson minden forrong. Hol
szeretnétek inkább lenni?
(Mikhail Naimy: Mirdad könyve)
Paracelsus feladata pedig az volt és most is az, hogy küllő
legyen az idő kerékabroncsa és az örökké nyugvó tengely
között, híd legyen két életterület között...
1493-ban született — egy szaturnuszi évben. Szaturnusz
ősidők óta minden réginek az összetörője, hogy az új
megnyilvánulhasson és újjászülethessen (tehát reneszán
szát élhesse). A szülői párban a szellemi és a földi kap
csolatának jelképét fedezhetjük fel: a főnemesi apa, egy
Hohenheim... a magasztos szellem-lélek-világ. Az anya
jobbágy az einsiedelni kolostorban ...a földhözkötöttség.
18
I - 4 A HÍD
A születési hely — Maria Einsiedeln: a halhatatlan lelkek
világából, a tökéletesség tengeréből, minden megnyilvá
nulás mátrixából, Máriából jőve, egy ilyen lélek mint re
mete (németül: Einsiedler) az ámítás mulandó és kaotikus
világában kell, hogy találja magát. Azonban csak a külső
nézet él magányban — a mag, a lényeg, a tudatos mikro
kozmosz szüntelenül kapcsolódik minden egyetemesnek
a megbízatásához. Ez pedig: minden ellenálláson át vi
lágosságot és szeretetet hozni a bukott és tévelygő em
beriségnek, amely magában foglalja azokat az utakat is,
amelyeken valóra válthatjuk az eredeti tervet, Istennek a
világgal és az emberrel kapcsolatos tervét.
A korabeli szóbeszéd szerint Paracelsus lepaktált az ör
döggel. Ha azonban ezt helyesen értjük, akkor fel kell
ismernünk, hogy mindannyian, akik ehhez a dialektikus
rendhez vagyunk kötve, szintúgy az ördöggel kötött szer
ződéshez vagyunk és maradunk láncolva, amíg bele nem
ötvöződünk a világ-lélek egységébe.
9 évesen — édesanyja ekkor már meghalt — atyjával az
ausztriai Villachba költözik. Villach régi, híd-szerepet
betöltő város Észak- és Dél-Európa között. — A gyermek
ifjúvá serdül. Atyja megtanítja az orvoslás alapvető fo
gásaira. Ezen kívül magas papi méltóságok is oktatják.
Ferrarában (Itália) mindkét orvostudományból — a bel
gyógyászatból és a sebészetből is — doktorál. Ferrara —fu-
19
Paracelsus
cina ferrara: a kovácsműhely, a nyers és megformálatlan
előkészítése. Paracelsus számára: a híd-szerep megerősíté
se, hogy majd betölthesse feladatát.
Ezután kezdődik nagy és csodálatraméltó vándorútja
Európán, a régi kontinensen át, egészen — mint mond
tuk — Elő-Ázsiáig, a szentföldig.
Paracelsus sokat ír, sokat tanít, és sok embert gyógyít meg
sajátos gyógyító eljárásával, amelyben benne foglaltatik a
természet világossága. Ahová csak eljut, ott nyugtalanságot
és felindulást idéz elő korának tekintélyei között, hiszen
nem tesz lakatot a szájára, amikor a régi szemléletmód
ról és annak hatástalanságáról, a széles körben elterjedt
kuruzslásról van szó, ami csak arra jó, hogy megtöltsék a
pénzes-zacskókat. Másoknak, akik belső ösztönzésre va
lamilyen kiutat keresnek, hírt hoz a megélt alkémia általi
győzelem lehetőségeiről, mint a magasabb orvostudomány
tanúja, és a Szellem Világosságának — a győzelem világos
ságának — a küldötte.
Műveiből életében csak kevés jelent meg nyomtatásban.
Miután a tartalmuk ismertté vált, kollégák, „tudomá
nyos" tekintélyek, és az érdekeiket (valószínűleg joggal)
féltő üzletemberek, gyakran hátráltatták vagy akadályoz
ták meg a nyomtatási engedélyek kiadását.
20
1-5
„Vitam cum morte mutavit"
Hohenheim életének végét Salzburgban tölti, ahol A fe
hér rózsához címzett házban lakik. Halálának éve 1541.
Paracelsus teljesítette első földi küldetését. Működésének
nagy és széles területe még vár.
Lehet, hogy véletlen, és talán nincs nagy jelentősége az
idők menetében, azonban tény, hogy születési és halálo
zási évének összege a 10-es számot adja, amely kabbalisz-
tikusan-filozofikusan a beteljesedés, a tökéletesség szá
ma. A tiszta kozmikus erők, Vulkánusz, a Nap mögött
álló Nap szakadatlan áradatának száma — olvashatjuk
van Rijckenborgh imént említett művében.
Most már megérthetjük Paracelsus titokzatos sírfeliratát:
Vitam cum morte mutavit — a halállal járó életet megváltoz
tatta. Megváltoztatta, és nem felcserélte, ahogy a gyako
ribb, de pontatlan fordítás szól. Ugyanis nem terjedt el
minden korszak gnosztikusainak ismerete, miszerint a
halállal járó életet meg lehetne változtatnunk.
Aki életében az új, a Második Születést, a győzelmet meg
ünnepelhette, annak a testi halál olyan, mint amikor a
kivilágított, meleg házba belépve leveti a nehéz télika-
21
Paracelsus
bátot, ahonnan kiindulva tovább folytatódik a munka
az emberiség szolgálatában, a világterv kivitelezésének a
szolgálatában. Ezért oly találó a kijelentés: Halálom után
többet akarok elérni ellenetek, mint előtte; és ha meg is zabál
tátok a testemet, csupán sarat ettetek: Theophrastus test nélkül
is folytatja a harcot ellenetek.
22
1-6
Paracelsus, a kereszténység megújítója
Műveinek mintegy fele teológiai tartalmú. Keresd a dol
gok mélyét, és a többi az öledbe hullik. A dolgok mélye,
a dolgok oka Isten, az Atya, a Mindenség mozgatója,
a halhatatlan lelkek életterülete, mindennek a kezdete
és vége, aki a Fiút az emberekhez küldte, hogy lehető
ségük legyen az Új Születés által Hozzá — a Fiúhoz és
az Atyához — hasonlókká válni. Nos, Theo-phrastus, az
Istenmagyarázó, azért jött a világba, hogy az Új Születést
övező titkot elmagyarázza azoknak, akiknek van fülük a
hallásra... Mint a Világosság tanúja.
Kire gondol Theophrastus, az Istenmagyarázó, amikor
Istenről beszél? Isten, a kezdet ereje, a Világosság, mely
belevilágít a sötétségbe, az Ige, a Logosz, a Mindenség
akarata, amelyből minden ered, ami van... és aki az em
ber közepén a megszabadulására, a megdicsőülésére vár.
Szabaduljunk meg — amennyire számunkra csak lehet
séges — az Isten-fogalommal kapcsolatos régóta megszo
kott elképzelésektől és képektől.
Éppen úgy mondhatunk Taot vagy Brahmant vagy Egye
dül Jót (Hermész Triszmegisztosz) vagy Kimondhatatlant,
aki ott van, ahol a változó világ léte nincs.
23
Paracelsus
A természet világosságáról és a Szellem Világosságáról
Két világosságról van szó Hohenheimer Philosophia
sagax-ában (mélyreható filozófiájában). A természet vilá
gossága: az igazság a mulandóban; a természet menetét
lehetővé tévő erők, melyek biztosítják a növények, az ál
latok, és az ember mulandó nézetének, valamint az ásvá
nyi birodalomnak az életét is. Az ásványok csak látszólag
élettelenek. Hohenheimer halálos világosságnak is nevezi
ezt, mivel nem tartós — hanem hasznos és káros — és a
poláris világ része.
PARACELSUS: Nos, tudjátok hát meg, az égi gyógyszer
nek a Földön nincs talaja, amelyben növekszik és gya
rapodik, hanem csak az Új Testben van minden szónak
hatása és ereje itt ezen a Földön. Az ember több figye
lemmel és szeretettel forduljon az égi orvostudomány
hoz, mint a halandóhoz. Mert amit a természet ma
felállít, az holnap újra földre rogy. A természet sem
mit nem képes olyan jól felépíteni, hogy azt a halál ne
tudná elvenni. A mi gyógyszerészetünk a természetben
a halál. Az élet gyógyszere azonban az Új Születésen
alapul... A természet orvosának ott van az arzénikum,
az auripigment, a higany és így tovább. Ezt-azt el lehet
velük érni, és jó hatásuk van, de ott van közöttük a
halál. Erre képes a halandó test természete. Az öröké
azonban csak jót, jót és ezerszer is jót okoz.
(Az égi és természeti asztronómia című művéből)
24
I - 6 PARACELSUS, A KERESZTÉNYSÉG MEGÚJÍTÓJA
Az öröké azonban csak jót, jót és ezerszer is jót okoz... Az
emberi élet nagy misztériuma. Rendeltetése korokon át
hallatszik, és képes elhatolni a kereső ember fülébe.
A természet világossága — csodálatos jelképe a Nap, amely
nek lágy sugarai tavasszal elűzik a tél hidegét, előhívják
a felébredt növényzet zsenge zöldjét, amely azonban épp
így égethet is, és kegyetlen szárazságot is előidézhet. Fel
kel és lenyugszik, nyarat, majd telet hoz...
Amikor az életerő alábbszáll, akkor betegségről beszélünk
— a természet fénye elsötétül. És a hasonlóság, a rezonancia
törvényei arra utasítanak, hogy a természeti birodalmakból
felszabadított esszenciákat — mint a természeti fényt — a
szenvedő életerő rendelkezésére bocsássuk.
A Szellem Világossága ellenben az egyetlen igazság fénye,
amely maradandó és tartós, és ennek felismerése a ter
mészet emberének feladata és végső célja. Ez a világosság
őbenne rejlik, a tudatlanság és elválasztottság káoszától
elsötétítve. A természet mulandó világossága ezáltal csak
még homályosabbnak látszhat. Korunk embere az élet
törvényeit semmibe vevő gondolkodásával és cselekede
teivel rendkívül durván meggyalázta a természeti biro
dalmakat, mi pedig ma már részben tapasztaljuk is en
nek következményeit. Mi által keletkezik a bennünk és
a természetben látható rombolás és látható betegség? A
25
Paracelsus
megértésünk alapvető hiánya miatt! Önző gondolkodá
sunk és akarásunk szüli a megfelelő következményeket.
Hogyan is lehetne másképp. A természetünkben rejlő
igazságot már nem ismerjük... Igazság? Az ámításnak
ebben a természetében lehet-e szó igazságróP. Igen: Min
den jön és megy, és állandó változásnak van alávetve — ez a
mozgásban tartott természet igazsága. És milyen kevéssé
vagyunk hajlandóak elfogadni és megérteni ezt! Miköz
ben ennek a természetnek az a feladata, hogy az örökké
valóságnak, a Szellem Világosságának a terepe legyen, és
emiatt a ritka éjféli virág, az Élet régi törzsének Arany
Virága újra nyílni kezdjen. És a menny kórusai öröméne
ket zengenek: íme, egy közülük valóban emberré lett.
Ha a természetit beragyogja a szellemi, a mindenségi
akarat, vagy Tao — az ember legbelső lényege — akkor
az megismerheti tényleges feladatát, és hozzájárulhat a
természetes test valamelyest kielégítő működéséhez.
A Szellem változatlan és ragyogó Világossága úgy gyó
gyít, hogy a régit és mulandót lerombolja, az emberben
lévő újat és örököt, az eddig súlyos beteget és megkötö-
zöttet pedig újra odaengedi az őt megillető helyre — az
átalakítás alkémiai folyamata által.
PARACELSUS: Két világosságról van szó: egy örökről és
egy halandóról. Az örök a lélekben, a halandó a test-
26
I - 6 PARACELSUS, A KERESZTÉNYSÉG MEGÚJÍTÓJA
27
ben fejti ki hatását; a halandó világosság a természetes
fényben hat, az örök az örökben...
Milyen ellenségeskedés lehetne hát a halandó és az
örök orvosa között? Egy példa: a halandónak az orvo
sa meggyógyítja a beteget, és az apostol is meggyógyít
ja. Az apostol az Új Születés által tesz túl a természet
orvosán. De hogy a természet világossága elvetendő
legyen, azt az Istenség nem engedi. Az apostol újra
életre kelti a holtat, a természet orvosa pedig nem.
Az utóbbi ezen ismeri fel, hogy az ő tudománya csu
pán zsámolya az öröknek... Az egyik rész fentről szól
lefelé, a másik pedig lentről felfelé, és mindkettőnek
igaza van a maga világosságában. Amiért az apostolok
sokakat meggyógyítottak, azért a gyógyszert semmire
se tartsuk? A természetes világosság tehát a Szentnek
az intézője (letéteményese).
(Philosophia sagax, vagy a nagy asztronómia)
1-7
Paracelsus alkémiája
A Chymeia görög szó, melynek jelentése: a szétválasztás
művészete, a fémek elkülönítése... Paracelsus művét sok
titok szövi át. Az egyik legnagyobb, amely a materialista
gondolkodás előtt bizonyosan rejtve marad, az a fémek
átváltoztatása, az alkémia, a mindenség-kémia. Két alké-
miáról beszélhetünk: a felsőről és egy alsóról.
Az alsó alkémia: az anyag átalakítása a természet erői, a
természet világossága által. A kémiában anyagokat kap
csolnak össze vagy választanak el egymástól, miközben
végül is semmi alapvetően új nem jön létre. Az al-ké-
miában azonban megjelenik az élet is, mialatt az élő új
formákká fejlődhet, mint ahogy a magból a fa, a fából
a gyümölcs, a gyümölcsből ismét mag, és így tovább.
Az alkémiát az élet kémiájának nevezhetnénk. A test,
ebből a szempontból nézve, tulajdonképpen egyetlen,
csodálatosan egymásra hangolt alkémiai történés, abból
a célból, hogy minden szerv megkapja azt, amire szük
sége van az egész szervezetben betöltendő feladatának
elvégzéséhez.
A felső alkémiánál felmerül a kérdés, hogy a régiek tény
leg vontak-e ki aranyat, és valóban képesek voltak-e a
28
I - 7 PARACELSUS ALKÉMIÁJA
tisztátalan fémeket arannyá és ezüstté változtatni, vagy
pedig ez az átalakítás olyan folyamat, amely a belső is
meretet (vagyis Gnózist) birtokló emberben mehet vég
be, ill. őbenne kell megtörténnie? A De Natura Rerum
című könyvben, Az átalakításról szóló értekezés részletes
adatokkal szolgál a nemes fémek elkészítési módjairól.
Téved, aki anyagi aranyat akar előállítani. Sokkal inkább
egy belső valóság jelképes leírásáról van szó: az állati
természet-lélek ólmát, a tisztátalan fémet tűz által kell
megtisztítani és a szellem-lélek aranyává alakítani: aki a
bölcsek kövét megvalósítja önmagában, annak örök if
júság jut osztályrészül... Akkor a gyöngyből, Jézus magjá
ból a természeti lényben feltámad az ember halhatatlan
nézete. A laboratórium a lélek, amelyből a tisztító tűz
erejében létrejön az Új Születés embere.
Igazi alkimista az, aki az élő ismeret által képes elkülöníteni
a valódit a hamistól, a világosságot a sötétségtől, az Egyedül
Jót a jó és rossz poláris világától; aki ki tudja mondani a
Szót, a mágikus-teremtő Igét.
PARACELSUS: Egyedül csak az nevezhető aranynak,
amit minden salaktól megtisztítottak, amit a tűz ál
tal eredeti ólom-állapotába visszavezetve, a só, a sti-
bium által, vagyis antimonban kivirágoztattak, he
lyesen előkészítettek és megváltoztattak. Nos, ahogy
ez az eljárás az arany próbáját jelenti, úgy ez a feltá-
29
Paracelsus
30
madási test próbájának jelképe is. Mert ennek is le
kell törölnie a földi test minden salakját, és egy még
keményebb tűzpróbát kell kiállnia; olvasztáson, kija
vításon és előkészítésen kell átesnie, átalakítást kell
elszenvednie, hogy teljesen mocsoktalan és tiszta le
gyen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tisztátalan
tiszta, a rothadó és zavaros pedig színtiszta lesz. Mert
a tisztátalan tisztátalan marad, és a sár sár marad. De
a benne rejlő gyöngy előkerül belőle, és ő az, amely
egykor megdicsőül. Hiszen a gyöngy maga sohasem
volt tisztátalan, de el volt rejtve a sötétségbe!
Aki képes megszabadulni az önző gondolkodás előíté
leteitől és találgatásaitól, aki önmaga tekintélye tud len
ni, restségtől és a megkötöző hagyományoktól mente
sen, az a belső vágytól hajtva bejárhatja a megváltozás
útját. — Ez az az út, amely nyitva áll azok előtt, akik a
körforgásokba és szüntelen ismétlődésekbe belefáradva
elérkeztek a földön elérhető határaikhoz, akik a titkok
kapuján kopogtatnak; akiknek szíve vágyakozva vágyik a
Legmagasztosabbra, az Új Születésre, amelynek bennünk
kell megtörténnie — nem pedig csak a halál után!
Paracelsus és minden előtte járó és őt követő világtanító
törte és egyengette az utat. Minden a rendelkezésünkre áll,
és arra vár, hogy felismerjük és megragadjuk. Igen, felis
merjük majd, hogy üzenetük időállóan eleven, ha belátás
I - 7 PARACELSUS ALKÉMIÁJA
és tettek révén rálépünk arra az útra, amelyet ők egész
életükkel szabaddá tettek az őket követők számára...
PARACELSUS: Ki más lenne az, aki felismeri az em
bert, hogy mi az ember, és hogy milyen naggyá tette
őt Isten, ha nem az orvos? Ő felismeri az Istenség
műveit, hogy milyen nemes a világ, és hogy mennyi
vel nemesebb benne az ember, és hogyan született és
származott egyik a másikból. Aki ezt nem tudja, az
ne dicsekedjen az orvossággal. Mert csodálatosan van
megteremtve és elrendezve az ember, ha az igazi lé
nyét vesszük figyelembe, ami ő valójában, és ha meg
ismerjük őt minden dologban...
Mivel az ember több mint egy halandó teremtmény, így több ismeretének is kell lennie. Tudja, hogy mi van az égben, a földön, a levegőben és a vízben — miért van ez? Azért, hogy felismerje: ki ő, és miből való... Betegség és egészség csupán azért létezik, hogy az ember felismerje, miért is született... Az orvos pedig az, aki mindenki számára feltárja Isten csodáit.
(Opus paragranum, a tévelygő orvosok labirintusa)
Ha pedig alaposabban megvizsgáljuk, akkor felismerjük,
hogy az orvos mibennünk van. Igen, ő az Új Születés
embere. Hiszen nem írja-e máshol: ^4páciens legyen a saját
orvosa, az orvos pedig annak segítője?
31
II. RÉSZ
GYÓGYÁSZAT
Gyógyászat
Micsoda szó
Micsoda nagyság
A gyógyítás művészete
Miután megkíséreltük nagy vonalakban megközelíteni Hohenheimer gondolatvilágát, szeretnénk valamelyest megismerkedni a korabeli — a természet törvényeit tiszteletben tartó — gyógymódokkal, és íme, egy olyan gyógymódra találunk, amely teljes mértékben megfelel, meg kell, hogy feleljen a paracelsusi gondolkodásmód lényegének, s ez a homeopátia (homoios, görög: hasonló, pathos: a szenvedés). Ahogy a természettörvények, úgy a hasonlóságon alapuló emberi gyógymód sem kitalált vagy csinált dolog; a természet menetének részét képezi, amely mögött a természetfeletti vagy az örök sürget és törekszik megnyilvánulásra.
33
I I - 1
A korszakok
Talán nem túl merész dolog Sámuel Hahnemann nap
jait (1755-1843) a reneszánsz kezdetéhez hasonlítani — a
francia forradalom szinte egybeesik a homeopátia felfe
dezésével. Ez is a régi viharos összeomlásának az ideje;
másrészt viszont a kultúra és a művészet fellendüléséé,
melyet Európában a klasszikus kornak ismerünk — Mo
zart, Beethoven és Goethe a homeopátia megalapítójá
nak kortársai.
H a h n e m a n n életrajzában az alábbiakat találhatjuk:
nagy szegénység — kényszerű vándorlás egyik helyről
a másikra — következetes elutasítása mindannak, ami
szemben áll az általa oly kitartóan keresett igazsággal
— szögre akasztja az orvosi hivatást, hogy a szenvedő
embernek ne ártson többet, mint amennyit használ
— tökéletes megvesztegethetetlenség és önzetlenség,
amely minden szenvedő lény iránt érzett szereteten
alapul —
Kényelmes, párnázott székeikben a tudálékosok Hah-
nemannak is azt vetették a szemére, mint Paracelsusnak,
hogy oly kíméletlenül és durván bánt kritikusaival és
ellenfeleivel —
34
II - 1 A KORSZAKOK
PARACELSUS: Az orvosok elvesztették legnagyobb kin
csüket, az igazság szeretetét, és ivásra, zabálásra és pa
ráználkodásra, stb. adták a fejüket... Semmit sem tud
nak, semmit sem látnak, istenük a has. Ismereteiket
onnan veszik, és gyümölcseik is abból fakadnak. (Opus paragranum)
Ezek a mondatok bizonyára a homeopátia megalapító
jának lelkéből szóltak. Paracelsus egyáltalán nem volt
kíméletes kollégáival szemben, és ugyanúgy leplezte le
őket, ahogyan 300 évvel később Hahnemann:
PARACELSUS: Hivatásotok gyakorlásában erőszakot
is kifejtetek azáltal, hogy el kell hinni, amit mondo
tok... és ennek a hitnek sok-sok fecsegessél, fel-alá fut-
kosással és nyüzsgéssel adtok nyomatékot... futásotok
azonban a drága pénz miatt van, nem pedig a pácien
seitek egészsége miatt. Mert ha birtokában lennétek a
helyes gyógyszernek, minek is kellene futkosnotok és
a vizeletet kémlelnetek; akkor mi szükségetek volna a
sok limlomra?
(Opus paragranum; A filozófiáról)
Vajon tényleg sok fantázia kell ahhoz, hogy a korabe
li orvostudományban — és nemcsak ott — felfedezzük
a sok limlomot? Amennyire időtlen az igazság, éppoly
időtlennek tűnnek a tévedések is; e párhuzamok végig-
35
Paracelsus
kísérik a korszakokat. A természet törvénye hajthatatlan,
makacs. Ha megsértjük, mivel nem tudjuk, vagy nem
akarjuk megérteni, vagyis látván nem látunk, akkor ma
gunkra vonjuk a következményeket — időtlenül. A for
mák változnak, a lényeg azonban nem.
Paracelsushoz hasonlóan a kényelemszeretet, a belátás hiá
nya és a rágalmazás ellen küzdött Hahnemann is, és nem
riadt vissza a személyes következményektől sem, hogy
perbe szálljon mindennel, ami a természet világosságával
szembeszegült; a mindent felvizezőkkel és ellaposítókkal,
az ócska kompromisszumokkal, amelyeket kizárólag azért
kötöttek, hogy a már akkor is velejéig romlott gyógy-ipar-
ral egy húron pendüljenek. Ránk, utódaira hagyta mód
szertanát, és többet, mint csupán a legfontosabb gyógysze
reit, valamint a következő mondatot: csináljátok utána, de
csináljátok pontosan — ami elég gyakran dogmává válik.
Utolsó, nagyrabecsülés és tisztelet övezte párizsi korsza
kában sem ismeretes, hogy kímélte volna magát.
Már nem kell felfedeznünk az orvostant — sem a felsőt,
sem az alsót — és éppoly kevéssé a természeti törvénye
ket. A mi feladatunk az, hogy megértsük és tetteink által
megvalósítsuk őket. Mint akkoriban, úgy ma is, korunk
vihara mindőnkben feltöri a megrögzöttet, a restet, a ké
nyelmeset, a sokszorosan kiváltságosat.
36
II - 1 A KORSZAKOK
Mint az emberiség oly sok megújítóját és szolgálóját,
időszámításunknak e két nagy orvosát is szívesen illetik
az eretnek jelzővel. Az eretnek szó a katároktól eredez
tethető. A katár görögül tisztát jelent. A katárok, ez az
első ezredforduló táján, és azt követően működő szerzet,
Dél-Franciaországból kiindulva egész Európában elter
jedt és igen nagy hatása volt — ezek a perfektek vagy bonnes
hommes (jó emberek), ahogy őket nevezték, egy tiszta, ere
deti kereszténységet tanítottak. Teljesen tagadtak minden
dogmát, minden üres tekintélyt, és csak egyetlen tekin
télyt ismertek el: az igazságot, amiért egy fél évszázadig
tartó véres keresztes-háborúban üldözték őket.
A katárok vagy albigensek, akikre a hivatalos történetírás
oly kevés figyelmet szentel, befolyási övezetükben pap
orvosokként működtek, akik a legmagasztosabb gyógy
szerrel, az eredet, a Parakléta, a kezdet Szelleme — a Gnó
zis — ismeretével gyógyítottak, vagy Paracelsussal szólva:
a Medicina Adepta erejével.
Az igazság megtalálása vezette Paracelsust, ez vezette Hah-
nemannt, és ezért közösítették ki, ezért üldözték őket ko
ruk kiváltságos tekintélyei, mint ahogy oly sok inspirált
igazságkeresőt, akik előttük jártak, illetve követték őket.
Ahogyan akkoriban, úgy ma is, mi is csak elfogulatlanul,
világos fejjel, önállóan gondolkodva és döntve, tehát az
37
Paracelsus
oly fontos öntekintéllyel közeledhetünk az igazsághoz.
Hahnemann Organonjának vezérmotívuma: aude sapere
— merészelj gondolkodni. A továbbiakban pedig:
Nemtörődömség, kényelmesség és makacsság kizár az igazság
oltárán végzendő szolgálatból, és csak elfogulatlanság és fárad
hatatlan buzgalom tesz képessé az igazi gyógyítás gyakorlására.
Az ebben a szellemben gyógyító művész azonban az Istenséghez,
a világ teremtőjéhez csatlakozik, akinek emberét segít megtarta
ni, és akinek a tetszése háromszor lelkesíti át a szívét.
(Organon der Heilkunde, A gyógyítás segédeszköze, a Bevezetőből)
Hohenheimer ismert jelmondata az arcképével díszí
tett rézmetszeten így hangzik: Alterius non sit, qui suus
esse potest — Ne legyen más ura annak, aki a saját ura
lehet. Más szavakkal: nincs más tekintély, mint a sajá
tod, amennyiben felismered a dolgokat, felismered az
igazságot, és belátást nyersz azokba. A mindent meg
határozó kezdet pedig: Ember, ismerd meg magad. Aki
felismeri a kis világ, az ő kis világa, vagyis mikrokoz
mosza belső feladatát, az felismeri a nagy, a kozmosz és
a makrokozmosz alapját és célját.
Ahogyan Paracelsus idejében és Hahnemann korában,
úgy ma is darabjaira hullik egy kultúra, és mint annak
idején, az egyén akaratával vagy annak ellenére, az egész
világ belekerül az új alakulás folyamatába. Mint annak
38
II - 1 A KORSZAKOK
idején, az ember ma sem tudja lefékezni vagy megakadá
lyozni a történést — csak megváltozhat, illetve meg kell
változnia. Pontosabban: hagynia, hogy legbelső lénye
megváltoztassa őt — azáltal, hogy elkezdi keresni a dol
gok okát, aki nem más, mint ez a belső lény: a titok... a
legmagasabb arcanum...
39
I I - 2
A gyógyítás művészetének négy oszlopa
Az Opusparagranumbzn négy oszlop képezi az orvostudo
mány és az orvosi hivatás alapját: filozófia, asztronómia
[csillagászat], alkémia és proprietas [tulajdon, sajátság].
Filozófia
Ahol a filozófia véget ér, ott láthat hozzá az orvos. — A filo
zófia nem elméleti rendszerekről való elvont spekulálás
és szőrszálhasogatás. A filozófia a szó igazi értelmében a
bölcsesség szeretete és a dolgok menetének és lényegének
ismerete. A filozófia — az ember minden tettének, min
den cselekedetének mozgatórugója.
PARACELSUS: Az én filozófiai felfogásom szerint a
természet maga a betegség, és ezért egyedül ő tud
ja, hogy mi a betegség. Egyedül ő az orvosság, és
ő tudja, hogy a beteg miben szenved szükséget. Le
het-e valaki orvos, anélkül, hogy e két dolgot felis
merte volna? Az orvostól nem származik betegség,
és nem is ered tőle semmiféle gyógyszer. Amilyen
kevéssé tud beteggé tenni, oly kevéssé adhatja vissza
az egészséget. Ki hivatottabb tanítómester itt, mint
maga a természet? Ez birtokolja e dolgok ismere
tét, és minden dolog lényegéről látható képet nyújt
40
II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA
41
számunkra, és az orvos ezekből a látható képekből
meríti ismereteit. (Opus paragranum; Könyv az asztronómiáról)
Látható képet nyújt számunkra minden dolog lényegéről —
megtette az első lépést a hasonlósági törvényhez, minden
természettörvény-szerű gyógyítás alapjához: Similia simi-
libus curentur (hasonlót a hasonlóval kell gyógyítani).
Hasonló a hasonlóvalgyógyíttassék. — Ezt a parancsoló mó
dot, Hahnemann felszólítását, Paracelsus Paragranumjá-
ban mint magállapítást találjuk meg.
Nincs új a Nap alatt, s végül is nem is lehet másként, hi
szen minden gyógymódnak, amely tényleg megérdemli
ezt a nevet, minden korban ugyanazokat a törvényeket
kell követnie — legyenek az anyagi formák mégoly kü
lönbözőek is.
A diagnózisokkal kapcsolatos megfontolások
Az orvosokat gyakran dicsérik azért, mert ügyesek a di
agnózis felállításában, hogy tudják, milyen szervi szer
kezetek nem működnek úgy, ahogy kellene. E célból a
tudomány számtalan technikai berendezést fejlesztett
ki, hogy korlátozott érzékszerveink hatókörét kitágítsa.
Itt vagy ott bele lehet tekinteni a szervezet belsejébe,
vizsgálni lehet a test-folyadékok kémiai összetételét, stb.
Paracelsus
Közben azonban nagyon könnyen elfelejtjük, hogy ezek
a szervi diagnózisok soha, de valóban soha nem jelentik
magának a betegségnek a lényegét — hanem mindig
asztrális és éteri folyamatok anyagi megnyilvánulásai.
Minden gyógymódnak, amely megkísérli feltárni eze
ket az összefüggéseket, a diagnózis felállításához más
utakat kell keresnie, amelyeket meg is fog találni. így a
homeopátia a betegségeket nem külső nevükön nevezi
— hiszen ezek a holt anatómiából erednek — hanem a
lényegüket fejezi ki, ahogy a régiek tették. Csakhogy a
mi számunkra az elmúlt évszázadok szinte mindenre
kiterjedő materializmusa miatt e gondolkodásmód el
sajátítása majdnem lehetetlenné vált. Nem csoda, hogy
Paracelsus és Hahnemann előtt ismeretesek ezek az ös
szefüggések, hiszen a világosság — a természet világos
sága — kapcsolja össze őket.
PARACELSUS: Nos, ha csak a természet birtokolja a tu
dást, akkor csak ő lehet az, aki összeállítja a receptet
is, az orvos előtt pedig tisztán áll ez a szakértelem.
Ezért kell az orvosnak a természet iskolájából tökéle
tes ismeretekkel rendelkezve kikerülnie. Az orvosnak
a természetből, és nem a találgatásból kell kiindulnia,
mivel a természet látható, a találgatás pedig láthatat
lan. A látható teszi az orvost, nem a láthatatlan. A
látható adja az igazságot, nem a láthatatlan. Mindaz,
ami az emberben láthatatlan, láthatóvá válik. Ezért ne
42
II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA
43
mondjátok azt, hogy ez kolera, ez melankólia, hanem
ez egy arsenicus... ez morbus terebenthina, ez morbus
helleborus, és nem azt, hogy ez phlegma, ez catarrhus.
Ezek a nevek nem az orvosság lényegéből erednek,
mert hasonlót és hasonlót ugyanazon a néven kell
nevezni. Mert ezekből az összehasonlításokból alakul
ki a gyakorlat, azaz a különböző árkának a megfelelő
betegségekben bizonyosodnak be.
(Opus paragranum; A filozófiáról)
Az egyik homeopátiás orvos, páciense kérdésére, hogy
mi is az ő baja (mi hiányzik neki), azt válaszolta, hogy
Nux vomica. Mire a beteg belátóan és egyetértően jegyez
te meg, hogy tudja, neki egy szokatlan, ritka betegsége
lehet. A megbetegedett embernek valóban hiányzik va
lami. Tévedünk talán, ha azt állítjuk, hogy hiányzik a
gyógyszer rendet teremtő információja? Ha a betegség
lényege Nux vomica (a hánytatódió), akkor ez lesz, sőt,
ennek kell lennie a gyógyszernek. Rugalmatlan gondol
kodásunk számára ezek az összefüggések nem mindig
érthetők meg olyan könnyen. De képzeljük csak el a kö
vetkezőt: Az emberek betegek. Elsősorban nem testileg,
hanem lelkileg. Miért van ez így? Hiányzik nekünk a
belső világosság, az ismeret és a szeretet világossága, a
Gnózis. A gyógyszer, amely megszünteti ezt az állapotot,
nem lehet más, mint az ismeret, a Gnózis világossága. Para
celsus így arról beszél, hogy a gyógyszer alapvető hatóereje
Paracelsus
a szeretet. — A gyógyítás elvei minden spirálison, minden
szinten érvényesek; hogyan is lehetne ez másképp?
A természeti törvények mindenképpen örök törvények,
így joggal beszélhetünk megrendíthetetlen törvényekről,
amelyek ma épp úgy, mint Paracelsus és Hahnemann
idejében, hatásosnak bizonyulnak. — Bizonyulnak?
— Hogyan? Nem spekuláció, nem megvitatás, és nem
is személyes igenlő vagy tagadó állásfoglalás révén, ha
nem egyedül annak a tapasztalatai által megerősítve,
aki a gyógyítás törvényeit, azaz a természet törvényeit
megfigyeli, érvényesülésüket látja, és meg akar felelni
nekik.
Az elmélet és gyakorlat, a diagnózis és a terápia egysége
Milyen gyakran is szenvedünk amiatt, hogy szép elmé
leteket vagy szép diagnózisokat állítunk fel, de tulajdon
képpen nem tudjuk, hogy mit is kellene tennünk való
jában. Más a helyzet abban az orvoslásban, amelyben a
természet és az élet jeleit, nyelvét törekszenek megérteni:
a homeopátia számára a lényeg — ahogy már Paracelsus
számára is így volt — a kór-eset gyógyszer diagnózisa. Egy bi
zonyos betegség lényege a neki megfelelő gyógyszer lény
ében lel összhangra. Szóval a megbetegedett ember és a
gyógyszer között együtt-rezgésnek, hasonlóságnak kell
fennállnia, hogy ez utóbbi végül az éteri-anyagi testen
keresztül is kifejtse hatását.
44
II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA
45
PARACELSUS: Amennyiben az orvosnak első ismere
teit a filozófiából kell merítenie, úgy a filozófia nem
valami emberi képződmény, hanem égből, földből,
levegőből és vízből van. Ebben rejlik hát az orvos
minden tudása és ismerete. Mert ezekről a dolgokról
beszélnek és értekeznek a filozófusok, nem pedig ko
leráról, melankóliáról és sanguisról (vérről).
(Paragranum könyv)
Similia similibus (hasonlót a hasonlóval) — mint felszó
lítás vagy megállapítás, amint látjuk, megfelel az élő ter
mészet törvényeinek. Hahnemann úgyszólván folytatta
Paracelsus megállapításait, kikristályosította azokat a
Föld gondolattestéből, és a hasonlósági gyógymódban
foglalta össze őket — úgy, ahogyan az előttünk áll: egy
szerűen, használhatóan és hatásosan. Azokból a tények
ből, amelyeket a történelem nagy gyógyítóinak magától
értetődően követniük kellett, kialakította a homeopátia
módszertanát. Mi, maiak pedig ennek a gyógymódnak
az intézői, tehát gondnokai vagyunk. Nem többek és
nem kevesebbek.
Minden orvoslás egyetemessége, avagy: mint fenn, úgy lenn
Hasonlat csupán minden mulandó — mondja Goethe. Ami
nek mint igazságnak helye van a mulandóban, annak
a természetfelettiben az igazság analógiájaként, az örök
ben az igazságként lehet és kell állnia.
Paracelsus
Hahnemann életrajzírója, Fritsche, a következőkre hívja
fel a figyelmet:
Hasonlót a hasonlóval lehet gyógyítani, ahogyan a halált
csak a halállal lehet legyőzni.
Magasztos bölcsesség — az emberi élet legmélyebb misz
tériuma, az alkémia legmagasabb formája: a természet
ólmát, a tisztátalant, beolvasztják a mikrokozmosz la
boratóriumában — a tökéletesség aranya — és Főnix, a
tűzmadár, kiemelkedik halhatatlanul saját hamujából
— a legbelső arkánum, a tűz által. — Hasonlót a hasonló
val gyógyítani. — A lélek retortáiban a Szellem aranyát a
Szellem tüze által lehet kivonni.
Asztronómia
PARACELSUS: Az embernek kétféle asztronómiáról kell
tudnia. Az egyiket annak minden erejével használatba
kell vennie, mert benne rejlik az örök alkotások ereje
és erőssége. A másikat azonban nem kell használnia,
mégis ismernie és értenie kell, azért, hogy őrizkedni
tudjon tőle...
Nos, elkerülhetetlen, hogy beszéljek az asztronómiá
ról, a két testről (a földiről és az örökről) és tulaj
donságaikról. Erre azért van szükség, hogy tudjuk, mi
az ember és mi lesz belőle, és nemcsak a papoknak
46
II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA
47
szabad erről írniuk, hanem minden egyes embernek,
akinek Isten megadta az írás képességét. (Pbilosophia sagax, a mennyei vagy természetfeletti asztronómia)
Paracelsus asztronómiája több mint a jelenkori tudomá
nyok csillagászata. Ez annak az ismerete, hogy a Földön
minden, és mi magunk is bele vagyunk ágyazva a világok
alakulásába. És mivel az ember maga is egy kis világ, egy
mikrokozmosz, így ő is, minden porcikáját beleértve,
függ a nagy világtól, és annak csillagzatától.
Melyik asztronómiát használjuk hát minden erőnkkel,
és melyiket ismerjük, de kerüljük? Azt a tudományt,
melyet asztrológiának nevezünk, amely megmutatja
nekünk életterületünk határait, ismernünk kell, hogy
mélyen megtapasztaljuk az anyagi lét kiúttalanságát,
mert ebben semmi más nincs, mint ál landó változás és
a születés és halál kerekéhez való kötöttség. Azonban
minél inkább alkalmazni akarjuk az asztrológiát, hogy
megszabaduljunk a sorsunktól, annál keményebben,
annál elkerülhetetlenebbül szembesülünk vele, mint az
ok és okozat törvényével.
A másik asztronómiát, a felső asztronómiát a nyugati
bölcsesség asztrozófiának ismeri (lásd Jan van Rijcken-
borgh már idézett Fama Fraternitatisít). Ez megmutatja
annak a feltételeit, hogy legyőzzük a tér és az idő hatá-
Paracelsus
rait, az egész természet korlátait — ha legbelső felada
tunkra, az örök értékekre irányulunk. Ez egy Új Ég és
Új Föld új állatöve, amely nem ismeri majd a halált és
a mulandóságot.
Alkémia
Ahogyan két asztronómiáról, két orvostudományról,
stb. van szó, úgy különböztet meg Paracelsus kétféle al-
kémiát is. A felsőről, a lényegiről, amely alkalmas arra,
hogy a halál betegségéből meggyógyítsa azokat, akik kez
denek felébredni a megtévesztésből, az első részben hal
lottunk; most az alsóval szeretnénk röviden foglalkozni,
ami — ha helyesen értjük — a felső példázatává válhat,
mint ahogy a természetben minden.
Paracelsus meglepő gyógyításai a természetes anyagok
olyan feldolgozására vezethetők vissza, amit spagirik-
nek nevezünk (görögül spao — elválaszt, ageiro — ös
szeköt). Az elképzelhető legegyszerűbb eljárás, eldör-
zsölés és rázás által a hasonlósági elv alapján történő
gyógyításban, a homeopátiában lehetővé válik az, amit
korábban feltehetően csak költséges kémiai eljárások
útján lehetett elérni: a benne rejlő erőket — az arkánát,
a durva anyagtól megszabadított információt — felsza
badítani, mert: Amit a fogak rágnak, az nem a gyógyszer.
Senki sem látja a gyógyszert, mert nem az anyagon múlik,
hanem az erőn.
48
II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA
49
PARACELSUS: Ha beadsz egy gyógyszert, akkor azt a
gyomornak kell számodra elkészítenie, ő pedig egy
alkimista. Ha pedig a gyomor eléri azt, hogy a csilla
gok elfogadják a gyógyszereket, akkor azok irányítva
is lesznek. Ha nem, akkor a gyomorban maradnak,
és a széklettel távoznak. Mi lehet magasabb rendű
egy orvosban, mint az, hogy ismeri a belső csillagok
összhangját? Mert minden betegségnek ott rejlik az
oka... Fogj hozzá, hogy arkánumot készíts, és fordítsd
ezt a betegség ellen. Erre megy ki a játék, így állunk
ezzel a dologgal. Mert ezek a dolgok mind a termé
szet útmutatásából vezethetők le, és a természetben
bizonyosodnak be. Idomuljon és közeledjen tehát
egymáshoz egészségben és betegségben, együtt a ter
mészet és az ember. Ebben rejlik a gyógyulás útja és az
egészség megteremtésének módja. Mindezt az alkémia
teszi, nélküle nem érhetnénk el ezeket a sikereket. Az
arkánumok jelentik az összes orvosságot, és az orvos
ság nem más, mint az arkánumok... Célunk annak
a kifejtése, hogy a gyógyszer alapja az arkánumokon
nyugszik, és hogy az orvos ismereteit az arkánumok
teszik teljessé. Ha tehát ezek az orvosi tudás kitelje
sedését képezik, akkor az alkémiával kell elkészíteni
az arkánumokat. Ezért tudjátok meg, hogy az arká
numok csupán a ható és gyógyító erőt jelentik. Ezért
Volatiliák [azaz dinamikus erők; latin: szálló, repülő],
nincs testük, tiszták és átlátszóak, és csillagzatuk ural-
Paracelsus
ma alatt állnak... Mivel azonban nem ismeritek az alkémiát, a természet misztériumait sem ismeritek.
{Opus paragranum; az orvostudomány harmadik alapköve, az alkémia)
Ami változás, átalakulás és metamorfózis csak van a
természetben, az mind alkémia, alsó alkémia. A magas,
felső alkémia az emberben zajlik, amikor kezdi meg
érteni a saját arkánumát, belső lényét, az öröknek a
képmását, és ezért belép saját lénye megváltozásának
alkémiai műhelyeibe.
Amit kémiai tudománynak ismerünk, az a kozmoszban
zajló nagy al-kémiai, történés anyagi része.
Összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy a gyógyítás, az or
voslás csak akkor tekinthető átfogónak, ha
1. a szeretet, a Szellem Világosságából eredő ismeret irá
nyítja és hordozza, és
2. a természet világosságát támogatja, azaz serkenti a
szervezet belső orvosát, a szereteterőket, és ahhoz ve
zet, amit az alsó szinten, az anyag síkján történő gyó
gyulásnak nevezhetünk (mindazzal együtt, ami hozzá
tartozik).
3. Eközben világosan kell látnunk, hogy ez mindig fe
lülről lefelé halad. A finomabbtól a durvább felé. A
50
II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA
51
tudattól a testihez — hiszen régóta tudjuk, hogy létál
lapotunk megegyezik a tudatunkkal.
Proprietas vagy tisztesség
PARACELSUS: Nos, nagyon fontos, hogy az orvos sze
líd legyen, mint a bárány, mert tudományában sok és
nagy dolog rejlik, nevezetesen: gyilkolás, fojtogatás,
megnyomorítás, megbénítás, elrontás, kiszipolyozás,
tolvajlás, rablás. Mindezek a dolgok egy farkas-orvos
ra jellemzők. Mert az orvos legyen olyan, mint a bá
rány, aki Istentől van... Az orvosságot hű szívvel kell
átnyújtania és közölnie. Mert a hűségnek hűség, az
igazságnak igazság, az igazságosságnak igazságosság
jár... Miben áll az orvos tisztessége? Igen, igen, nem,
nem. Ez az ő jóravalósága, erre építsen. Ahogy tehát
az igen egy igen legyen, az orvosságot a kellő mérték
ben kell ismernie, hogy az igen egy igen legyen és azzá
váljon. Tehát a nem is legyen nem...
Miközben az orvosság ne legyen más, mint igazság, úgy az egyetlen igazságon alapuljon, ne pedig hazugságon. Nincs-e igazam, amikor azt az alapvető kijelentést teszem, hogy Isten az orvosság tanítója, mivel Ő teremtette azt? — Ezért a nép orvosának legyen hite.
(Opus paragranum; az orvosság negyedik oszlopa, a tisztesség)
I I - 3
A betegség okairól
A Volumen paramirum-ban (a csodálatosról szóló írás)
Theophrastus öt — négy pogány és egy nem-pogány —
könyvben tárgyalja a betegség okait:
• Az Ens astrorum: a csillagokban, azaz a mikrokozmi-
kus állatövben rejlő ok; mi ezt karmának vagy sorsnak
ismerjük — az élet előfeltétele a benne lévő hatalmas
lehetőségekkel együtt, hogy megérlelődjenek bennünk
a tapasztalatok és belátások;
• az Ens veneni: a mérgek által okozott betegségek, nap
jainkban ide tartoznak az általánosan használatos ké-
miai-allopatikus gyógyszerek által okozottak is;
• az Ens naturale: a természetes betegség-okok, például
kopások, elmeszesedések, az anyagcsere lelassulása, és
így tovább,
• az Ens spirituálé: a gondolkodóképességgel és a gon
dolkodással összefüggő megbetegedések; kollektív
gondolatfelhők, rossz szellemek, az akarat befolyásolása,
fekete mágia, hipnózis, szuggesztió, varázslás, stb.
• Az ötödik, a nem-pogány könyv: az Ens dei, szabad
fordításban: Ember, elfeledted a származásodat és
célodat? Végeredményben minden betegség erre az
EGYETLEN okra vezethető vissza — a Nagy Feledésre:
elfeledtük, hogy lényünk az Ö képe és hasonlatossága
52
II - 3 A BETEGSÉG OKAIRÓL
legyen. Ha tehát tudunk a bennünk lévő Istenről (is
merjük a titkot), akkor nem lesz nehéz helyesen érte
nünk a szóban forgó könyv következő szövegét:
PARACELSUS: Jóllehet a természetben a betegségek a
négy bemutatott Ens-ből erednek, gyógyításukat a hit
ben és nem a természetben kell keresnünk, ahogyan
ezt a gyakorlat ötödik könyve majd megmutatja...
Minden betegség tehát egyfajta tisztítótűz. Az or
vosnak ezért nem szabad arra merészkednie, hogy a
gyógyulás órájára vagy egy orvosság hatásának idő
pontjára bármilyen befolyást gyakoroljon. Mert ez (a
belső) Isten kezében van. Ha a gondviselés máskép
pen akarja, mint ahogy azt ti orvosok elképzelitek,
úgy semmilyen orvossággal nem gyógyítjátok meg a
beteget. Azt a beteget, akit az orvosságotokkal meg
gyógyítotok, Isten küldte Hozzátok. Ha azonban
nem gyógyítjátok meg, akkor nem Isten küldte őt
hozzátok. Amikor ugyanis elérkezik a megváltás ide
je, akkor küldi Isten a beteget orvoshoz, előbb nem.
Minden hiábavaló, ami előbb történik. Ezért isten
csapása a tudatlan orvos, akit Isten küld a betegre. A
tudó (beavatott) orvost azonban ahhoz küldi Isten,
akinek elérkezett a megváltás órája. A rendeltetés el
len egyébként senki sem küzdhet, még a legjobb és
legügyesebb orvos sem. Az esedékes tisztítótűz előre
53
Paracelsus
meghatározott időpontjának el kell érkeznie, és akit
nem Isten küld a boldogság és egészség orvosához,
annak hát nem jut egészség (tehát még nem áll ké
szen a gyógyulásra).
Mivel tehát Isten küldi a betegnek az ő orvosát, mér
legelendő, hogy tudásával az orvos egyáltalán hozzá
járul-e valamennyire a gyógyuláshoz. Ez a következő
képpen tisztázható: Isten teremtette meg a betegségek
gyógyszereit, és éppen így az orvost is. Azonban mind
kettőt távol tartja a betegtől, amíg el nem érkezik a
megfelelő időpont. Csak akkor, amikor eljött az ideje,
de sohasem korábban, fejtik ki gyógyító hatásukat a
gyógyszerek és az orvosi tudás...
Ti, keresztény orvosok, tehát a természet fölé vagytok
állítva. Szaktudásotok azonban semmire sem képes,
még ha különben oly helyesen alkalmaznátok is, míg
a megfelelő időpont el nem jött. Mert az idő órája a
ti hatékonyságotok órája, és ez nem jön el előbb, még
ha a tudás órája ott is volna...
Tulajdonképpen miben áll hát az orvos gyógyító
tevékenysége? ő a természet szolgája, Isten pedig
a természet ura. Az orvos tehát senkit sem tesz
egészségessé, ha őt nem maga Isten küldi a beteg
ágyhoz...
54
II - 3 A BETEGSÉG OKAIRÓL
Minden Istentől jön, az igazi orvos szaktudása éppen
úgy, mint a gyógyszer helyes adagolása és alkalmazása.
A beteg az orvoshoz van rendelve, az orvos pedig a
beteghez. Sokkal szerencsésebb az a város, amelynek
jó orvosa van, aki sokakat meggyógyít, mint az, amely
nek rossz orvosa van. Itt most a szentek orvosi tényke
déséről is beszélek, amit egyáltalán nem becsülök le.
Arról, amit az Ens dealeról mondtam, azt a követ
keztetést vonhatnátok le, hogy alapos tudásotok el
lenére szaktudásotokban nem bízhattok túlságosan,
mert ez pogány dolog volna. Irányuljatok mindig
sokkal inkább az Ens deire, mert ez keresztényi do
log, és ezzel bizonyára sikeresebbek lesztek. Csak egy
nem keresztény orvos veszi semmibe Isten akaratát,
az elrendeltetést.
Az orvosok közötti különbség abban rejlik, hogy a
hívő nem akar a természet ellenében hatni, nem úgy,
mint a pogány (azaz a hitetlen). A hitetlen úgy akar
vagy nem akar gyógyítani, mintha ő maga volna Isten.
A hívő azonban, amikor a gyógyszert alkalmazza, és az
nem akar hatni, akkor a gyógyulást arra az időpontra
bízza, amely majd Istennek tetszik. Mert a gyógyítás
az orvos eszköze is, amit Isten nem utasít el. Mivel
önzés uralkodik, és a közösségi érzés nem érvényesül,
a becsületest mégis megajándékozza az Ő táplálékával,
55
Paracelsus
56
egyúttal teremtményei dicsőségére is; hogy lássák az
általa teremtett erényeket...
Tudjátok meg mindannyian, hogy Isten azt akarja,
hogy a betegségek esetén is dicsérjük őt mesteri, kü
lönös művei miatt, mint például a mező virágaiban,
jóllehet a betegség kellemetlen az ember számára... így
dicséret számára az, hogy egészséget adott nekünk, és
dicséret a betegség is. Ugyanolyan mesteri tudás kell a
virágok, mint a betegségek kigondolásához, és ez egyet
len rendszer, egyetlen lény. És ahogyan elrendelte, hogy
legyenek olyan dolgok, amelyek megtörik az egészséget,
úgy rendelt olyanokat is, amelyek a betegséget szakítják
meg. Mert mindkettőben mesteri tudás rejlik, a megtö
résben és az egésszé tevésben. A tél ugyanolyan dicséret
re méltó a műveiben, mint a nyár.
(Könyv a podagráról)
A betegség egyik nagy oka abban áll, hogy az ember
szembeszállt az egyetemes akarat és a természetfeletti
rendjével, ezért most fájdalmas tévedések és az éjszaka
megtapasztalása által kell megismernie a dolgok szüksé
gességét. Minden szenvedésnek, fájdalomnak és kemény
tapasztalatnak csupán az a célja ezen a világon, hogy be
tekintést nyerjünk a megélt és időálló alkémia szükséges
ségébe... Bőségesen rendelkezésünkre állnak a lehetősé
gek, hogy saját lényünk megváltoztatása által belátáshoz
II - 3 A BETEGSÉG OKAIRÓL
jussunk. Csakhogy ritkán ragadjuk meg ezeket a lehető
ségeket, mivel a bennünk lévő ellenállások, a kényelem,
az önzés, a restség és a megszokás, valamint a különbö
ző tekintélyektől való függőségünk miatt is, retortáink
kihűlnek. Minden méltánytalanság és minden betegség
— ha helyesen ismerjük fel őket — csupán arra szolgál,
hogy a változás tüzét — igen, ez a tisztítótűz — újra láng
ra lobbantsa bennünk... Vajon nem hoz-e minden dolog
az értőnek további megértést és nagyobb lehetőséget?
Törődjünk-e bele vakon egy állítólag még láthatatlanabb
sorsba? Vagy belátjuk a sorsszerűén fellépő súlyos vagy
hosszantartó betegségek szükségességét és elkerülhetet
lenségét, amelyek gyakran alapvetően megváltoztatják az
embert, amiért szenvedés általi tisztulásról is beszélhe
tünk? Valószínűleg komoly összefüggés áll itt fenn. A
görög tragédiában a pátoszt, a szenvedést a katarzis, a
tisztulás követi (már előfordult ez a kifejezés). Néhányan
tapasztaltak már ilyet a saját testükben is, vagy pedig má
soktól hallottak hasonlót: talán különösen hangzik, de most
utólag örülök, hogy annak idején beteg voltam — életem 180
fokos fordulatot vett, és az életemnek most más, mélyebb értelme
van — és a betegség volt az út, amelyen ezt felismertem. —
A Mirdad könyvében Mikhail Naimy így ír a sorsról és
a véletlenről: A véletlen a bölcsek játékszere. A balgák a
véletlen játékszerei.
57
Paracelsus
És PARACELSUS: A csillagzat a bölcs alávetettje. An
nak kell hozzá igazodnia, nem pedig a bölcsnek a
csillagzathoz. A csillagzat csak az olyan embert irá
nyíthatja, kényszerítheti és tarthatja hatalmában, aki
még állatias, és ő így nem is tehet mást, mint hogy
követi azt — mint ahogy a tolvaj nem tud szabadulni
a bitófától, a gyilkos a kerékbe-töretéstől, a halász a
halaktól, a madarász a madaraktól, vagy a vadász a
vadtól. Ennek azonban az az oka, hogy az ilyen em
ber nem ismeri önmagát, és nem tudja használni a
benne rejlő erőket, és nem tudja, hogy ő is magában
hordja a csillagzatot, hogy ő a mikrokozmosz, és így
benne rejlik az egész f irmamentum, annak minden
hatásával együtt. Ezért joggal mondható balgának és
tudatlannak, és minden földi-halandónak alávetve
kemény szolgasorsot kell megélnie.
Aki átadja önmagát a legbelső rendeltetésével kapcsola
tos erőknek, az nem alávetettje többé a sors kerekének,
a külső csillagzatnak. Ő az élet gyakran oly fájdalmas is
kolájában már megszerezte a tapasztalatot, hogy csak az
szabadul meg a szenvedéstől, a betegségtől, a fájdalomtól
és a haláltól, aki saját belső csillagzatának ösztönzését
követi, aki útra kel az új partok — az örök értékek felé.
A test beszél egy nyelvet, és a lélek is beszél egy nyelvet.
Ha félreértjük az utóbbit, akkor testünk gyakran betegség
58
II - 3 A BETEGSÉG OKAIRÓL
vagy kellemetlenség útján fog hozzánk szólni; ha pedig
továbbra sem értjük meg ezt a nyelvet, miközben meg
tagadjuk, vagy mint terheset, elfojtjuk természetünket,
akkor a betegségek krónikussá válnak, és végül idő előtti
halálhoz vezetnek. —
Idézzük még egyszer ezt a részletet:
PARACELSUS: Mivel az ember több mint egy halandó
kreatúra, így több ismeretének is kell lennie. Tudja,
hogy mi van az égben, a földön, a levegőben és a
vízben — miért van ez? Azért, hogy felismerje: ki ő,
és miből való... A betegség és egészség csupán azért
van, hogy az ember felismerje, miért is született...
Orvos pedig az, aki minden ember számára feltárja
Isten csodáit.
A belső orvos, az Új Születés embere az, aki megnyilvánítja
a kis és nagy természet csodás műveit annak, aki rábízza
magát az ő — a belső orvos — vezetésére... Megismételhet
jük azt, ami áthallatszik Theophrastus művén: Legyen a
páciens a saját orvosa, az orvos pedig annak segítője.
59
AV J t L T H J P A * A C U S H A T ! A N N O I49 J . MORT V I A X N O I J 4 I , A I T A *
TB SVAÌ47 .W G 1 K .
III. RÉSZ
DE TRANSMUTATIONE
I I I - 1
Az alapvető meggyógyulás
Az előző fejezetet a betegségek okaival zártuk. Ezeknek
a megsejtése, megértése, megérzése, megtapasztalása ön
magán, égetően és fájdalmasan, a keresőt mintegy belül
ről arra kényszeríti, hogy kiutakat keressen. És ezek a
kiutak egyszer elvezetnek majd minket a nagy, a Felső
orvosláshoz, a medicina adeptához, amely felismeri az
ember alapvető betegségét, és képes azt alapvető meggyógyu-
lássá átalakítani: a halandót megszüntetni és halhatatlan
ná alakítani, az Istenség kegyelme és szeretete által, aki
nem engedi el kezeinek alkotásait. — így tehát minden
korban voltak az emberiségnek olyan tanítói, akik kor
társaik számára világítótornyok voltak, és újra meg újra
az egyetlen feladat elé állították őket: áttörni a dolgok
lényegéhez; felismerni, hogy mi a létezés oka; és mi az
értelme minden létezőnek — az emberiségnek, az egyes
embernek és a mindenségnek; felismerni, hogy legbelül mi
tartja össze a világot.
Legyen szó akár Lao Ce-ről, Buddháról, Krisnáról, vagy
Perzsiában Zarathusztráról, vagy a Nyugat bölcsőjénél,
Egyiptomban a háromszor nagy Hermész Triszmegisz-
toszról, vagy a görög gnosztikusokról, Püthagoraszról,
Szokratészről, Platónról, akik mély nyomokat hagytak
62
III - 1 AZ ALAPVETŐ MEGGYÓGYULÁS
63
a nyugati tudatban; vagy Tiánai Apollósról, vagy a ná
záreti Jézusról, a Krisztusról — a felsorolás messze nem
teljes — vagy éppen Theophrastus von Hohenheimről,
mint aki a mi korszakunk számára is mutatja az utat.
Ők minden korban beléptek és belépnek minden tájé
kozódó ember életébe, aki a bölcsek rejtett kövét, a lapis
philosophorumot keresi.
PARACELSUS: Mégis keresztény vagyok, és Krisztus
világosságában járok, mindkettőben, a régiben és az
újban. Mert amennyiben Atya és Fiú egy, hogyan
tisztelhetek akkor két világosságot? Babonásnak tar
tanának... Persze tudom, hogy a természetes világos
ság nem örökkévaló, nekem pedig az örökkévaló által
kell örökkévalóvá válnom. De vajon nem egyesíthe
tem-e a lélekben a mulandó világosságot az örökkel?
Test és lélek még együtt van. Kinek ne kellene akkor
két világosság? Hiszen Isten két lényt teremtett az em
berben, a földit és az örököt, és ők együtt vannak a
feltámadásig, amikor a földit a Földnek, az örököt
Isten országának adják át...
(Előszó a Philosophia sagax-hoz)
I I I - 2
A felettes orvostudomány
Az állhatatosan és igen pontosan járó nagy kozmikus
óramű ismeri a gyorsabb és erőteljesebb változások kor
szakait. Ekkor a régi tekintélyeket, a régi, hagyományos
értékeket megkérdőjelezik, megdöntik, és az áttörés ezen
fázisaiban az emberiség egy része irányítás nélkül marad
és az idők káoszában tévelyeg. Ezekben a sorsfordító idők
ben néhányan keresni kezdik az Új Országot, ahol a remé
nyek és vágyak beteljesedése várja őket, és útra kelnek.
Melyik fény ragyog rád, kereső? Ki az, aki a nyugtalanul
villogó lidércfények látszatát meg tudja különböztetni az
örök értékek hatalmas, tökéletes és nyugodt ragyogásától?
Éjszakánként kínoznak-e téged a múlt démonai vagy a
holnap gondjai? Minden dolog forrását, a Jót, Jót és Legjob
bat csak a mában, az élő jelenben találhatjuk meg.
PARACELSUS: Az ember tulajdonképpen mit sem tud
a jövőről. Mert arra van teremtve, hogy semmi másra
ne ügyeljen, mint önmagára, és arra, hogy lelke milyen
viszonyban van Istennel, és hogy más dolgokba azon
túl ne avatkozzon bele. Mégpedig ezért: Mi köze van
a mai napnak az eljövendő holnapi naphoz, hiszen
minden egyes nap önmagától függ, és elegendő, ha a
64
III - 2 A FELETTES ORVOSTUDOMÁNY
mai órában önmagával törődik? Azonban nemcsak
a napra, hanem az emberre is értendő, hogy gondos
kodjék a mai napról, mert a holnap nem okoz neki
kárt, a halál nem holnap jön, hanem ma... Ahogy a
nép nem törődik a jövővel, úgy látván nem lát. Ez
a legmagasabb prófécia és a legalaposabb, és semmi
ámítás nincs benne. Mert nem valami tudomány
ból származik, sem a szerencsén nem alapul, hanem
magán a legnagyobb igazságon... Csak tudnunk kell,
hogy Isten az embernek emberek által hirdette ki azt,
amit az isteni gondviselés az embernek szánt, neveze
tesen a nagy boldogságot, ami Isten szeretetéből árad
az emberhez, és hogy Ő megígéri neki a megváltást...
{A jövendőmondás könyve)
Néhány évszázaddal ezelőtt, valamikor Theophrastus
korában, keresték az arany országát, El-dorádót, de soha
sem találták meg. — És mégis létezik... Azonban rejtve
marad mindazok előtt, akik nem az Új Születéshez ve
zető egyetlen útra, akik nem a saját életrendszerük, saját
mikrokozmoszuk alkémiai műhelyében végzendő mun
kába indulnak.
A vágyak és álmok beteljesedését — nevezetesen a végtelen
boldogságot és a megváltást — az találja meg, aki az abszolú
tot, az örök ifjúságot, a tökéletes szabadság boldogságát
a saját lényében kezdi keresni. Kezdet, rendeltetés és cél
65
Paracelsus
saját én-lényünk fogságában vár arra a személyiségre, aki
a hívást meghallva követni fogja őt.
Az alkimistaként és gyógyítóként ismert Paracelsus a gyó
gyítás magas művészetét, vagyis alapvető betegségünk, az
időben való fogságunk felismerését és gyógyítását tar
totta szem előtt. Az idők fordulóján, követelményeivel
most ismét a keresők elé áll, és minket is nyugtalanít:
bontsuk le, ami halandó, hogy a halhatatlan felemelked
hessen az örökbe.
PARACELSUS: A két gyógyszerészet, a mennyei és a vilá
gi között az a különbség, hogy a világi medicina adep-
ta és a nem adepta természeti törvényeken és erőkön
alapul, míg a mennyei mindenfajta gyógynövényt és
csillagot nélkülöz. Ugyanis például a következő mó
don hat: Amikor egy apostol a kezét egy beteg fejére
teszi, az meggyógyul. Hasonlóképpen, ha egy halott
hoz szól: kelj fel és élj, akkor az él. Röviden, Isten
Igéjéből ered minden erő, és az Igében benne rejlik
minden erő, és csupán egyetlen szóban sokkal több
van, mint amit az egész természet minden erejével el
tud érni. Ez az erő az égi medicina, és véghezviszi azt,
amire a természet nem képes...
Ezért szívlelje meg ezt az ember, és forduljon több
figyelemmel és szeretettel az égi medicinához, mint
66
III - 2 A FELETTES ORVOSTUDOMÁNY
67
a halandóhoz. Mert amit a természet ma felállít, az
holnap újra földre rogy. Az égi filozófiában azonban
semmit sem ragad el a halál. Mert aki az Új Születést
adta és megteremtette, az legyőzte a halált. Ezért en
nek az orvoslásnak a hatását mélyebben kell keresni,
mint csupán a halandó testben, mert a test ilyesmire
nem képes. Akik az öröktől valók, azok ugyan nem
keresik az okokat a halandó testben, de akik a halan
dó testből valók, azok a hatást a testüknek akarják tu
lajdonítani, vagyis a földi testnek akarják azt a javára
írni, ami az örök testben van, és ahhoz tartozik, és a
halandó testnek — amelyet mindenféle ábránd rángat
ide-oda — akarják a tiszteletet megadni és a hatalmat
tulajdonítani...
Mert az élő test ereje mindig érvényesül. Értsétek
meg tehát, hogy a gyógyszer-művészetben is meg
nyilvánul a mennyei gyógyszer hatása, ami minden
természeteset legyőz. És ha a természet, a Föld, vagy
a firmamentum közönséges orvosa úgy véli, hogy
a mennyeivel egyenlővé válhat, akkor ez nem sike
rülhet, hanem gondolja meg, hogy az ő orvossága
amazéhoz éppen úgy viszonyul, mint amilyennek a
varázslók bizonyultak Mózessel szemben.
(Opus paramirum)
I I I - 3
Az ember rendeltetése
Hogyan és hová fejlődik kultúránk, és az egész társadalmi
élet? Az, hogy semmi sem áll meg, semmi sem marad vál
tozatlan és marad a régiben, azt a természetben nemcsak a
változó évek és az ember életmenete mutatják. Korunkban
a médiák által szinte rövidzárlat jön létre közöttünk, és az
egész földkerekségen történő események között. Néhány
órán belül mindent hallunk, látunk és tapasztalunk, ami
bolygónk akár legrejtettebb zugában történik. Az új or
szág, a tengerentúl, az ismeretlen — mindez a technikailag
és természettudományosan tájékozott ember számára már
régen nem létezik — vagy mégis létezik a beteljesülés országa,
a határokon túli, titkokkal övezett föld?
Érzékszerveinkkel nem ragadható meg, és mégis fennáll
hat? És ha igen, hol? Megfogható? Vagy pedig a vágyako
zó lélek ismét illúziókba ringatja az embert?
Mi lett a vágyaidból, ó ember, mi lett a vallásba, tudományba
és művészetbe vetett reményeidből és az ígéretekből? Hol az
öröm, a boldogság, amely nem ér véget a múló pillanattal?
Kijózanító dolog a világ külső könyvét olvasni. Mit lát a
megfigyelő? Látja, hogy minden, ami keletkezik, öröm-
68
Ill - 3 AZ EMBER RENDELTETÉSE
mel és nagy várakozással születik, majd eljut a csúcs
pontra — a természet virágba borul, a gyümölcsök meg
érnek — hogy végül az elkerülhetetlen hanyatlásban — a
levelek elszáradnak — az elhalásban végződjön. A kultúra
esetében felbomlással és káosszal, nálunk, embereknél
pedig elmeszesedéssel, elfajulással, az anyagcsere-folya
matok lelassulásával és a halállal végződik ugyanez. —
Feltétlenül, törvényszerűen biztosan, mint tudják, holt
biztosán így van.
PARACELSUS: Végy egy homokórát, és indítsd el; ha
egyszer megindult, akkor tudod, hogy melyik pilla
natban fut le. Ugyanez a helyzet a teremtett dolgok
kal! A természet is tud menetének határairól. Az idő
függvényében, amely neki is ki van szabva, bizonyos
élettartamot kölcsönöz teremtményeinek is, és mind
egyiknek annyit, amennyi a lénye szerint megilleti,
ezért használódik el erejük a születés és az előkészített
vég között eltelt idő alatt.
Számunkra teljesen egyértelműen hangzik Goethe kije
lentése: Ami csak keletkezik, méltó rá, hogy tönkremenjen.
Még egyszer: Figyeld minden előítélet nélkül az ember
életútját: orcája verítékével dolgozik egy életen át; követi
egyik célt a másik után, és ha elérte, az gyakran délibáb
ként foszlik semmivé. — Hányadik alkalommal vezette
69
Paracelsus
ismét valami lidércfény — az emberi igyekezet tragikus
példája? Olykor pénz és javak után loholsz, fontos em
ber leszel, karriert futsz be, büszkén sugárzik rólad a hír
név és a tekintély, vagy pedig — jellemtől függően — az
ellenkezője áll fenn: a hatalmasok taposnak rajtad, és te,
félénken és riadtan tengeted az életed azzal a kevés öröm
mel, ami a létért való aggódásod közepette még megma
radt számodra.
És az eredmény? — Mi végre a sok fáradozás, a sok ve
sződség, amit csak az öröm rövid napjai szakítanak meg,
némi vásári kavalkád és médiumfüggőség — mire való
mindez, mire? Amikor az eredmény már előre meg van
határozva, mint ahogy a homokóra is lejár. — Felbom
lás, káosz: porból vagy, és porrá leszel ismét. — Ez volna
az ember rendeltetése? Hogy egyszer újra elölről kezdje,
ugyanezen törvények szerint.
Nincsen semmi új dolog a nap alatt, minden csak hiábava
lóság és a léleknek gyötrelme. — oktat minket a prédikátor
immár több ezer éve. — Ó, boldog ember, aki képes így
érezni, akinek szenvedése mérhetetlenné fokozódott az
idő futásának kikerülhetetlenségében — az elérhetőnek a
határa, a világ határa már közel van hozzád. — Hatalmas
sejtés kezd majd felderengeni benned, annak a sejtelme,
hogy valóban több van itt, hogy a mulandó élet tengere
in túl van egy élet, hogy mégis csak többnek kell lennie,
70
Ill - 3 Az EMBER RENDELTETÉSE
mint a puszta bolyongás a tér és idő, kezdet és vég, élet és
halál kiúttalan labirintusában — és újra az értelmetlenség
sajgó érzése, mely lidércnyomásként nehezedik rád.
A rövid ideig tartó kábulatok, mindenfajta kikapcsolódás
— mit sem használnak. Újra meg újra, és újra meg újra,
úgy tűnik, többé nem tágít — a mardosó nyugtalanság,
az egekig ható kétségbeesés, a vágyódás a messzeségbe
— vagy talán a honvágy az, amely többé nem akar elen
gedni. — Ó, boldog ember, napjaid itt a szomorúságban
meg vannak számlálva.
Nem mindenki teszi fel ezeket a kérdéseket. Vannak ele
gen, akik meg vannak elégedve az élettel, és azzal, ami
nekik jut. — Ami azt illeti, az emberek különbözőek, a
tudat és a tudatosodás különböző fokain állanak. Vajon
mennyi tapasztalatra van még szükség a folyton visszaté
rő körforgásokban? Mennyi örömöt, mennyi fájdalmat
kell még végignevetni és végigszenvedni?
Mégis megállapíthatjuk, hogy egyre többen lesznek, akik
kutatnak a dolgok mélyebb okai után, akik éheznek bel
ső sejtéseik beteljesedésére, akiknek életét nem elégíti ki
az evés, ivás és az évi néhány hetes szabadság. Úgy tűnik,
a régi értékek meginognak, az eredmények, a művek már
nem tudnak meggyőzni minket a megnyilvánulás jelen
legi napjaiban — a lelepleződés napjaiban.
71
Paracelsus
72
PARACELSUS: Ha majd elközeleg a világ vége, akkor
minden dolog nyilvánvalóvá lesz, a legalacsonyabb-
tól a legmagasabbig, az elsőtől az utolsóig, hogy mi
is minden egyes lény, és miért ment úgy a sora, mi
okból, és mi volt a jelentősége. És minden, ami a vi
lágon van, nyilvánvalóvá lesz és napvilágra kerül...
Akkor felismerik, hogy kik voltak az igazi tudósok,
és kiket tartottak annak csupán a fecsegésük miatt,
kik írtak az igazságból kiindulva, és kik cselekedtek
a valótlanság alapján... És mindenkinek az ő igazsága
szerint mérnek... Minden ember szíve világosan fel
tárul majd... és a homlokukra lesz írva... Mert Isten
megnyilvánítja a Világosságot, azaz mindenki látni
fogja, hogyan ragyogott.
(A nimfákról, szalamandrákról és a többi szellemről)
Paracelsus saját valóságuk elé állítja az embereket —
őszintén, a látszatot kerülve és józanul. Azokat pedig,
akiknek az utolsó napjai kezdődtek el az élet és ha
lál körforgásában, életük nagy feladatával szembesíti:
ismerjék fel a világ folyását, és az örökkévalóság ívén
törjék át az idő köreit.
I I I - 4
Az ember megvalósítása
Melyek az ismertetőjegyei azoknak a tanoknak, amelyek
az ember tényleges és végleges kiszabadításán fáradoz
nak, hogy megmenekülhessen az anyag és az idő káoszá
ból, melyek az elé a feladat elé állítják, hogy ismerje meg
és önállóan valósítsa meg önmagát?
\.A két természetrendről, a földiről és az örökről szóló tan;
2. az emberről mint mikrokozmoszról, mint kis világról
szóló tan, és
3. a transzftguráció tana; ez a víztől és szellemtől való újjá
születés; minden régi újjáalakulása; a bölcsesség újabb szó
használatában mint transzfiguráció, azaz személyiségcsere
ismeretes.
A két természetrend
Van egy isteni természetrend, amelyben egykor az iga
zi ember lakott, halhatatlanként és a szellem erejéből
élve, mint az Istenség képmása és munkatársa. Ebben
a rendben az Istenség saját képmására teremtette az
embert — ez nem is lehetett másként. Isten az embert
saját képére és hasonlatosságára teremtette. Ellátta minden
képességgel, minden dicsőséggel mint a Világosság
rendje, a tökéletes béke, az abszolút harmónia, a leg
mélyebb boldogság, az örök üdvösség és teljes szabad-
73
Paracelsus
ság kezdettől fogva örökös lakóját — hogy szabadon
együttműködjön Isten tervén, és dolgozzon a világok
laboratóriumában.
Mivel ennek a rendnek az egyik ismertetőjegye az abszo
lút szabadság, az embernek szabadságában állt az is, hogy
ne működjék együtt a Logosz tervével. Az emberiség egy
része — ezek vagyunk mi — élt ezzel a szabadsággal, és
felépítette saját világait, hogy felülmúlja a Logoszt, az
Istenség terét. Az eredmény: káosz, diszharmónia, vi
szály és civakodás, fel és alá. Ugye emlékeznek: di-ballein
— Diavolo — az „ördög" — a szétszakítás.
Ám a Logosz megnyilvánulásaiban nem fordulhat elő
rendetlenség és diszharmónia, ezért a bukott emberiség
számára külön világot alkottak, amely a sötétség és a halál
háza lett — ahogy Jákob Böhme nevezi. Ez a számunkra
ismert látható és mulandó világ, a jó és a rossz, a fény és
az árnyék világa az evilággal és a túlvilággal; a tér és idő
születésnek és halálnak alávetett világa. A tökéletlenség
és az ellentétek, az öröm és bánat, a jutalom és büntetés,
az átmeneti mennyország és pokol világa.
Ettől függetlenül, önmagában nyugszik, örökkévaló
ságról örökkévalóságra és dicsőségről dicsőségre halad
az Istenség tere, ahol csak a Teremtő képmása létezhet
— a számunkra ismert poláris világból semmi, abszolút
74
III - 4 AZ EMBER MEGVALÓSÍTÁSA
75
semmi, egyetlen test sem, semmilyen érzés, sőt, e világ
egyetlen gondolata sem.
E két életterület nem egyeztethető össze egymással. Nin
csen átmenet egyikből a másikba, bár a térben egy helyen
léteznek, de a minőségi különbségek annyira nagyok —
fizikai kifejezéssel: a hullámhossz, a rezgésszám —, hogy
nem lehet közöttük semmilyen összeköttetés.
Nos, a Földnek csupán egyetlen lénye kétszeres: az
ember. Egyrészt a természet révén egy állati teste van,
amelytől érzelmi és érzékszervi élete sem tér el lényege
sen, ezért nevezhetjük az állatok királyának is. Másrészt
legmélyebb rendeltetése szerint valóban istenemberi, mert
benne van az örökkévalóság elve.
PARACELSUS: Jóllehet állatnak nevezem az embert, azon
ban jól ismerem az ember és az állat közötti különbséget;
és ez egyedül a képmásban és a Szellemben található.
Ez a szellem-elv, ez az emberben lévő Krisztus-elv, az
isteni mag, ez sarkall minket az ő rendeltetési helyére, a
Gnózis terébe, vagy az evangéliumok ismert kifejezésé
vel: vissza az Atya házába.
PARACELSUS: Az állat úgy eszik, mint az állat, és az
ember, amennyiben állat, szintén a földről eszik. Ne
Paracelsus
76
legyen azonban olyan, mint az állat, hanem mint az
Örökkévalótól származó, és táplálkozzék abból, ami
örök. Mert nem állatnak van teremtve, hanem ember
nek, Isten képmásának és az Ő hasonmásának... Az
állati test más, mint az, amelyik az Isten gyökeréből
növekedett fáról táplálkozik. Az embernek ez a teste
ugyanis az örök test, Isten mása, hozzá hasonló, és ezért
halhatatlan. Az embert halhatatlannak teremtették és a
Paradicsomba helyezték, ahol még nem létezett halál.
Csak akkor lett a halálnak alávetve miután kiűzték on
nan. Akkor elvesztette lényének egy részét, ami azt je
lenti, hogy Isten képmásához még hasonló maradt, de
a lényéhez már nem. Ezt a halál vette el tőle.
Az alkotó képmása, az örökkévalóság magja ott van el
temetve a mikrokozmosz közepén, ahol az ember szíve
található. Vár, türelmesen vár, amíg az ember a szívéből
eredő hívásra végre reagál, nyugtalanná válik, és — mi
után a Földön idegenné lett — keresni kezd.
Az ember — egy mikrokozmosz
A bölcsesség beszéde ősidők óta azt tanítja, hogy az ere
deti ember egy mikrokozmosz, egy tökéletes kis világ, és
mint ilyen, halhatatlan. A látható személyiség, ahogyan
őt ismerjük, aki érez, gondolkodik, cselekszik és reagál,
ő csupán annak időnkénti lakója. Hallottunk a különvá
lasztott, a bukott világról — a neki megfelelő személyiség
III - 4 AZ EMBER MEGVALÓSÍTÁSA
77
pedig mi vagyunk. Hallottunk a Világosság világáról,
neki a Világosság Kis Világa felel meg, egy tökéletes mik
rokozmosz.
PARACELSUS: Milyen csodálatosan van megteremtve és
megszerkesztve az ember, ha behatolunk igazi lényébe.
És az valami nagyszerű dolog — gondoljátok csak meg
— hogy sem a mennyben, sem a Földön nincs semmi
olyasmi, ami ne volna meg az emberben is... Ott van
benne Isten, és a menny minden ereje az emberben is
kifejti a hatását. Hol máshol találhatnánk rá a men
nyre, ha nem az emberben? Mivel belőlünk kiindulva
hat, így hát belőlünk kell lennie. Ezért ismeri már kéré
sünket, mielőtt kimondtuk volna, hiszen közelebb van
szívünkhöz, mint beszédünkhöz... Szépnek és nagynak,
nemesnek és jónak építette ki Isten az ő égboltozatát az
emberben; mivel Isten az ő égboltozatában van, azaz
az emberben. Hiszen Ő maga mondja, hogy Ő miben
nünk van, és mi az ő temploma vagyunk.
A mikrokozmosz közepén, ahol az emberi szív van, ott
található az elveszett paradicsom utolsó maradványa, az
isteni vetőmag — az anyag fogságában, megszabadítójára
várva, aki lehetővé teszi számára a megdicsőülést.
Mi dicsőül meg, mi szellemül át? Ne essünk abba a té
vedésbe, hogy az anyagi, a halandó személyiség — felette
Paracelsus
kimondták az ítéletet. A mag dicsőül meg és szellemül
át, amelyből — misztikusan kifejezve — feltámadhat a
tűzmadár lángteste, mint a tökéletesen valódi, tényle
ges Üj Ember: az eredeti mikrokozmosz megújul.
PARACELSUS: Az első elválasztás, amellyel kezdenünk
kell, az embernél következik be: mikrokozmosznak
— azaz, kis vi lágnak — nevezik... Földi testünk azon
ban terméketlen és értéktelen. Isten teszi őt termé
kennyé, azért, hogy egy másik test keletkezhessen
belőle: az a test, amely majd feltámad... Erről a fel
támadásról azonban tudnunk kell, hogy ez nem a
húsban történik, amelyben itt időzünk. Mert ez a
Földből való, és nem a mennyhez tartozik. A földi
test nem is dicsőülhet meg, mert elég és feloszlik a
végső tűzben. Az ítélet napján a másik lény jön lét
re belőlünk, aki a másik Ádámból való, és Istentől
született.
Az ítéletnapja — az első nap az örökkévalóság folyamá
ban — az Örök most; semmiféle ítélet vagy ilyesmi testi
halálunk után; eredeti dicsőségében újra életre kel a mik
rokozmosz.
Az ítéletnapja — a feltámadás és az élet — újjászületés az
örökkévalóság országában. — Halál, hol a te fullánkod,
pokol, hol a te diadalmad?
78
III - 4 AZ EMBER MEGVALÓSÍTÁSA
79
A megújulásról
Ha nem volna lehetőség az átmenetre, ha nem lehetne
átmenni az egyik térből a másikba, akkor nem volnának
vallások, nem léteznének a mondák, a mítoszok és a
szent legendák, és nem lennének a jelentős mesék.
Az egyik életterületről a másikba történő utat és folya
matot transzfigurádónak vagy személyiségcserének, a
régiek szent nyelvén: feltámadásnak és megdicsőülés
nek nevezik. Ha át szeretnénk hatolni egyik világból a
másikba, ami, mint hallottuk, nem is olyan egyszerű,
ahhoz hatalmas változási folyamatnak kell elkezdődnie
bennünk. Ebben a folyamatban feloszlik minden, ami
a földhöz köti az embert, hiszen csak akkor támadhat
fel a természet emberéből az örökkévalóság ígérete, ha
fokozatosan elhagyja azokat a gyökereket, melyek a régi
Ádámot a Földhöz kapcsolták.
GUSTAV MEYRINK: Ma, 1930. augusztus 7-én, mintha
hályog hullott volna le a szememről, és most már
tudom, hogy valójában mi minden létezés célja. Ne
jógával változtassuk meg magunkat, hanem mint
egy gazdálkodjunk ki magunknak egy Istent, vagy
keresztényi módon kifejezve: vegyük le... Krisztust...
a keresztről! Az idős embert, akit mindig a távol
ban látok, koronázzam meg tehát, és tegyem életem
uralkodójává... Akkor tehát ő az adeptus... Ő növe-
Paracelsus
80
kedni fog, én viszont el fogok tűnni. (Ez a Keresz
telő beszédének az értelme!)... Eddig tévedtem, és
minden szenvedésem oka az volt, hogy ismeretem
nem volt világos, és azt hittem, hogy tökéletesíteni
kellene magamat, magamat, és nem őt! A tantrikus
gyakorlatok tehát, mint minden fajta aszkézis, hami
sak, a szakadékba vezetnek, és a legeredetibb fekete
mágiát jelentik! Most azt is tudom, hogy az idős em
ber miért volt mindig olyan mozdulatlan, mint egy
kép! Éppen azért, mert önmagámon, és nem rajta
dolgoztam. Az Öreg tehát Krisztus, nekünk pedig el
kell oldoznunk őt, és hatalmassá kell tennünk, csak
akkor tud csodát tenni!
(Gustav Meyrink naplóbejegyzése; idézi F. Smit, 272. oldal.)
Ha a vágy erős, akkor az idők felett állónak, a legmaga
sabb arkánumnak vagy a szétrombolhatatlannak a sejtése
sarkallja az embert, akkor keresővé válik, és törvénysze
rűen összeköttetésbe kerül a mikrokozmosz helyreállítá
sának nagy lehetőségével. Mivel a természeti nem örö
kölheti a szellemit, ezért el kell kezdődnie az átalakulás
folyamatának. A káosz körét át lehet törni a mindenség
rendjének a körével — az örökkévalósággal.
A Mysterium Magnum az istenné válás nagy titka, az
olyannyira elfajult mikrokozmosz, a mi jelenlegi mikro
kozmoszunk gyökeres és teljes megváltoztatása, ahogyan
Ill - 4 AZ EMBER MEGVALÓSÍTÁSA
ezt minden korszak bölcsessége leírja, és a számunkra
oly ismert evangéliumok részletesen ecsetelik. Áldott,
aki meg tudja ezeket szabadítani a visszaélésektől és a
történelem porától —
Vessünk egy pillantást az evangéliumokra, mielőtt ismét
Theophrastushoz fordulunk, aki ezt írta egykor:
János üzenetének summája az, hogy szentélyünket a Föl
dön kell elkezdeni...
Jánost tanúskodni küldték a világba, hogy nem ő a
Világosság, de ő tanúskodik a Világosságról, mely a
sötétségben fénylik —, egyengetnie kell urának útját,
akiről tudja, hogy még a saruszíjának megoldására sem
méltó. Ezt a Jánost ne történelmi alaknak gondoljuk,
akár élt, akár nem. János a kereső ember prototípu
sa, aki tudja, hogy neki csak az utat kell előkészítenie,
hogy találkozzon Jézussal saját mikrokozmoszában, a
Jordánnál, a határfolyónál, és aki azután átkelhet a túl
só partra. Jézus az új lélek, aki kész fogadni a Krisztust,
a Szellemet.
János kiléphet a történetből, hiszen Isten fényszületése
megvalósult benne; a hely, ahol ez megtörtént: Betle
hem. Hol fekszik Betlehem? — Ez a saját szíved barlang
ja, Kereső —
81
Paracelsus
És Angelus Silesius kijelentése ismerős, mintha mindig
is tudtuk volna:
Születhet Krisztus ezerszer is Betlehemben, mégis örökre
elvesznél, ha benned nem.
A gnosztikusok higgadtságnak nevezik annak az állapo
tát, aki a győzelemre tör; ez nem más, mint szenvtelen-
ség a világ dolgaival szemben. Az evangélium így szól
a keresőhöz: Néki, a bennem lévő másiknak, Krisztusnak
növekednie kell, nékem pedig alább kell szállanom. És Pál:
Naponta meghalok.
A középkori katárok endúráról (enduro, szó szerint: a
sivatagból), a természet dolgaival szemben bekövetke
ző elhalásról beszéltek. Lao Ce pedig: Wu-Wei-ről be
szél, a nem-cselekvésben cselekedni. Azaz: belül elengedni
a változó világot. Nem pedig menekülni a világtól és
önsanyargatást folytatni, távoli magányban, szélsőséges
életvitellel. Az endúra csodálatos átalakulási folyamatot
jelent belső bizonyosságban, az én akaratának bevetése
nélkül, a megszokott helytállási törekvés nélkül, mellyel
felszedjük a horgonyt a világ talajáról.
M a i szóhasználattal élve: semlegessé válni a kétolda
lú világgal szemben. Külsőleg minden feltűnés nélkül,
kötelességeit teljesítve, és a világ húsosfazekaitól távol-
82
III - 4 AZ EMBER MEGVALÓSÍTÁSA
83
ságot tartva halad útján a győzelem felé a zarándokká
vált kereső.
A belül lejátszódó alkémiai folyamat, a természetes test
szervi szintjéig bezárólag, nyugodtan és folyamatosan
zajlik, és a Szellem minden régit feloszlató és megújító
tüzében történik. És újból szólnak hozzád, Kereső:
PARACELSUS: ...ez az arany próbáját jelenti, és így ez a
feltámadási test megvizsgálására utaló hasonlat. Mert
ennek is le kell törölnie a földi test minden salakját, és
egy még keményebb tűzpróbát kell kiállnia; egy rend
behozatalon, olvasztáson és előkészítésen kell keresz
tülmennie, bevonást és átalakítást kell elszenvednie,
azért hogy teljes és tiszta legyen. Ez nem jelenti azt,
hogy a tisztátalan tiszta, a rothadó és zavaros tiszta
lesz. Mert a tisztátalan mindig tisztátalan, a sár sár
marad; a belül rejlő gyöngy azonban kiemeltetik, és
ő az, aki egykor megdicsőül. Maga a gyöngy sohasem
volt tisztátalan, azonban a sötétség fogságában volt.
A gyöngy, az Örök vetőmagja mibennünk már eonok
óta hívja az embert — A tisztátalan, a föld, melynek
legfontosabb feladata nem lehet más, mint hogy a
szeplőtelen életre kelhessen benne — ekkor betöltötte
feladatát és újra földdé válhat — Saját hamujából feltá
madt a tűzmadár.
Paracelsus
PARACELSUS: A S u m m u m bonum, a Legfőbb Jó
olyan, hogy sem arany, sem ezüst, sem más elem nem
áll felette. Semmi más nem lehet a Legfőbb Jó, mint
ami halhatatlan, örök és múlhatatlan, és mindőnk
felett áll. Ezért tévedés, ha valami mulandóról úgy
beszélünk, mint ami a legfőbb jó értékével bír. Úr
csak az, aki legyőzi a halandót, és aki végül győz, az
az Igazi.
A bennünk lévő lélek az, ami a legfőbb Jóra törekszik,
nem a test, és ami hozzá tartozik...
A halandó legyőzése azt jelenti, hogy megszabadulunk a
világ kötelékeitől. Az Új Ember a Gnózis lélegzetéből,
Isten lélegzetéből él, és addig tevékenykedik a világban,
amíg megadatik neki, hogy maga váljon útjelzővé a Leg
főbb Jót keresők számára. Ha eljön az ideje, akkor leveti
testét, mint valami köpenyt, amely kitöltötte szolgálati
idejét — halált nem lát többé, mert az elnyeletett diadal
ra; mert önként halta az első halált: elengedte a tudat
ólmát, és a Logosz tűzfolyamatában szellemi arannyá
transzmutálta. — Az anyag salakjából kiárad az örökké
valóság ragyogó fénye, világítva mindazoknak, akik még
keresik a világosságot a sötétségben.
84
I I I - 5
A mennyei gyógyszer
Az örökkévalóság leereszkedett az időbe, az élet vize, az
egyetemes gyógyszer, az egykori és mai alkimisták tinctu-
ra magica-]^ elmúlhatatlan valóságként vár mindazokra,
akik a győzelemre vágynak.
PARACELSUS: A mennyei medicinának nincs a Föl
dön más táptalaja, amelyen növekedik vagy amely
ben el van rejtve, mint a feltámadási test, mint az
ember Új Teste. Csak ebben fejtheti ki minden Ige
erejét és hatását ezen a Földön. Ez az orvosság az Új
Születés emberének akarata szerint hat; benne rejlik
minden erő. Mert nem a halandó, hanem az örök
testben hat.
Bárcsak sokan meghallanák az időkön át csengő hívást.
A bárka készen áll,
a tenger nyugodt,
a szél kedvező.
(Mirdad)
85
Irodalom
Paracelsus: Összegyűjtött művek, válogatta Bernd
Aschner, Új kiadás, 1993 Anger-kiadó,
Eick
A titkok, W.E. Puckert válogatása — Knaur
A természet és a Szellem világosságáról
— Reclam
Paracelsus, orvos és Istenkereső a korszak
fordulóján, Olvasókönyv, kiadta Jolanda
Jakobi — Walter kiadó
Lucien Braun: Paracelsus — alkimista, kémikus és a gyó
gyítás megújítója — Heyne
Hahnemann: A gyógyítás Organonja — Barthel&Barthel
J.v. Rijckenborgh: A rózsakeresztes Szerzet kiáltványa — Ro-
zekruis Pers
Mikhail Naimy: Mirdad könyve, Világítótorony és kikötő
azok számára, akik a győzelemre vágynak
— Rozekruis pers
Adolf Voegeli: Gyógyászat új megvilágításban — Haug
Emil Schlegel: Vallás mint gyógyszer — Johannes Sonntag
Antoine Gadal: A katárok öröksége — Rozekruis Pers
F. Hartmann: Theophrastus Paracelsus von Hohenheim
— Schatzkammer Kiadó Calw
Frans Smit: Gustav Meyrink — Az érzékfelettit keres
ve — Langen Müller Kiadó
A ROZEKRUIS PERS KIADVÁNYAI
J. VAN RlJCKENBORGH MŰVEI
A m o d e r n R ó z s a k e r e s z t e lemi f i lozófiája
Az e l j ö v e n d ő ú j e m b e r
A Gnóz is je lenlegi m e g n y i l a t k o z á s a
Az e g y i p t o m i ős-Gnózis l-IV.
Újból k ih irdetve és m a g y a r á z a t o k k a l el látva
a Tabula Smaragdina és a Corpus Hermeticum
a l a p j á n
A R ó z s a k e r e s z t S z e r z e t é n e k titkai
A R ó z s a k e r e s z t e s R e n d szel lemi h a g y a t é k á n a k
ezoter ikus e l e m z é s e
1 - A R ó z s a k e r e s z t S z e r z e t é n e k k iá l tványa
A Fama Fraternitatis R.C. ezoter ikus e l e m z é s e
2 - A R ó z s a k e r e s z t S z e r z e t é n e k hitval lása
A Confessio Fraternitatis R.C. ezoterikus elemzése
3-4 - R ó z s a k e r e s z t Krisztián alkímiai m e n y e g z ő j e l-ll.
A „Die Chymische Hochzeit Christiani Rosenkreutz
Anno 1459" ezoter ikus e l e m z é s e
Dei Glór ia Intacta
Az új idők szent R ó z s a k e r e s z t j é n e k beavatási
m i s z t é r i u m a
A B o l d o g n a k - m o n d á s o k m i s z t é r i u m a
Tiánai Apol lós N u k t e m e r o n j a
Élet és halál misztér iuma
Leleplezés
Nincs üres tér
A z e g y e t e m e s g y ó g y s z e r
Kriszt ianopolisz
A vi lág v i lágossága
Részletek a Hegyi b e s z é d b ő l
A Pistis Sophia gnoszt ikus misztér iumai
CATHAROSE DE PETRI MÜVEI
Transzf iguráció
A megúju lás pecsét je
Hét hang beszél
A z A r a n y Rózsakereszt
A V i lágosság H á r m a s S z ö v e t s é g e
Levelek
Az élő Ige
CATHAROSE DE PETRI ÉS
J. VAN RLJCKENBORGH MŰVEI
Sambal la Szerzete
A z e g y e t e m e s ö s v é n y
A nagy vál tozás
A z e g y e t e m e s Gnózis
A z új jel
Az új idők apokal ipsz ise
M e g ú j í t ó Akvár ius-konferenciák
(1) Az új e m b e r fényruhája - Bi lthoven - 1963.
(2) A rózsakereszt vi lágszerzete - Calw - 1964.
M ü n d e r - 1965.
(4) A rózsakereszt m e g s z a b a d í t ó ö s v é n y e - Basel
- 1966.
(5) Az új m e r k ú r b o t - T o u l o u s e - 1967.
É b r e s z t ő !
Felh ívás az a lapvető é letmegúj í tásra
A kínai G n ó z i s
M e g j e g y z é s e k Lao Ce Tao Te K/ng-jéhez
EGYÉB SZERZŐK MÜVEI
Kari von Eckartshausen - Felhő a szentély fölött
Marsi l io Ficino - Levelek
H e r m e s T r i s m e g i s t o s - A lélek o k u l á s á r a (Kristály
(3) Az isteni határozat h a t a l m a s jelei - Bad
A n t o n i n G a d a l
Mikhai l N a i m y
sorozat 1.)
A szent Grál útján
A katárok öröksége
Mirdad k ö n y v e
A tökéletes élet e v a n g é l i u m a
A Rózsakereszt útja k o r s z a k u n k b a n
A transzf iguráció f o l y a m a t a
Misztériumállatok (Kristály sorozat 2.)
A megvi lágosító ismeret (Kristály sorozat 3.)
Vissza az ősforráshoz (Kristály sorozat 4.)
A Gnózis mint benső vallás (Kristály sorozat 5.)
Utoljáraszületett J á n o s
A lélek rejtélye (Pistis Sophia)
A V ízöntő-evangél ium
Rozekruis Pers, Bakenessergracht 5, Haarlem,
Hollandia
Magyarországon kiadja:
Magyarországi Lectorium Rosicrucianum
Vallásközösség
2528 Úny Pelikán Konferenciahely
pelikan@lectorium. hu
www. lectorium.hu
PARACELSUS F I L O Z Ó F I A ÉS GYÓGYÁSZAT
I D Ő Á L L Ó I D Ő S Z E R Ű S É G B E N
Paracelsust úgy tartják számon mint
alkimistát, orvost, filozófust, és olyan
embert, aki a dolgok mélyén rejlő Igazsá
got kutatta. Igazságkeresőként azon
ban a saját korában lenézés és ül
döztetés volt az osztályrésze, ahogyan
az a történelem során az újítókkal oly
gyakran előfordult. Megbízatása az volt
és ma is az - hogy az elavultat és
korhadtat leleplezze, és az embereket
- a bennük rejlő hivatásra emlékeztet
ve - felébressze. E könyv bepillantást
nyújt Hohenhelmer eszméibe, életébe
és orvosi tevékenységébe Is.
Klaus Bielau
ISBN 9 7 8 - 9 6 3 - 7 4 2 0 - 4 9 - 8