Deszekularizáció Romániában. Korunk 2014/5, p. 4-15.

azai olvasó számára nem kell érvelniamellett, hogy Románia vallásos or-szág. A templomok mellett elhaladvakeresztet vetõ emberek mindennapi

látványa, a települések képét tarkító, újonnanépült templomok sokasága, a taxik tükrérõl leló-gó szentképek és rózsafüzérek, valamint továbbijelek sokasága tanúsítja, hogy a vallásnak fontosszerepe van a román társadalom életében. Az or-szág kiemelkedõ vallásosságára nemcsak a min-dennapi tapasztalatok alapján lehet következtet-ni, vallásszociológiai kutatások sora ugyaneztmutatja ki.1

A vallásosság e magas foka nem örökölt hely-zet. Huszonhárom évvel ezelõtt Románia hivatalo-san még ateista ország volt, amelyben a vallás –legalábbis hivatalosan – a múlt anakronisztikus,megtûrt maradványának számított. És bár a való-ságban az ország lakossága akkor is meglehetõsenvallásos lehetett, a vallás társadalmi jelentõsége amainál lényegesen kisebb volt – a 21. század elejiéllovas helyzetünk tehát az utóbbi húsz év fejle-ményeinek az eredménye. Írásomban ezeknek afejleményeknek az áttekintésére teszek kísérletet,vagyis azt vizsgálom, hogy milyen történések ve-zettek a kialakult helyzethez.

A vallás romániai térnyerése nem egyedi eset,a kilencvenes évektõl kezdõdõen egyre több átfo-gó elemzés vallási fellendülésrõl, a vallás társadal-mi jelentõségének növekedésérõl számol be.2 A je-lenség megnevezésére Berger nyomán a deszeku-larizáció fogalma válik elfogadottá, amely ellen-szekularizációként értendõ, vagyis a vallás térnye-réseként olyan társadalmakban, amelyekben ko-4

2014/5

...minél gazdagabb egyország, minél nagyobbvallási pluralizmus jellemzi, és lakosságaminél iskolázottabb, annál kevésbé vallásosaz illetõ ország népessége. Romániátmindhárom mutató a nagyobb vallásosságradeterminálja.

KISS DÉNES

DESZEKULARIZÁCIÓ ROMÁNIÁBAN

H

rábban szekularizációs tendenciák érvényesültek.3 A fogalmat részletesen kifejtõKarpov a deszekularizációt a szekularizációval ellentétes irányú folyamatként defi-niálja, és megragadására ugyanazokat a dimenziókat használja, mint amelyeket aszekularizáció teoretikusai használtak/használnak.4 Így a deszekularizáció egyik te-rületét a korábban szekularizált intézmények képezhetik, amelyekben újra teret nyer-nek a vallási normák, formális és informális értelemben egyaránt. A deszekularizációsfolyamat megvalósulhat továbbá a vallásgyakorlat és vallásos hit terén a vallási életújjáéledéséhez, intenzívebbé válásához vezetve, de megvalósulhat azáltal is, hogy avallásgyakorlat a privát szférából a korábbinál nagyobb mértékben a nyilvánosságbalép. Megnyilvánulhat továbbá a deszekularizáció a kulturális termékek jellegében(mûvészetekben, irodalomban, filozófiában stb.), amelyek tartalma ilyenkor a koráb-binál vallásosabbá válik, valamint nem utolsósorban a társadalom „szubsztrátumá-ban”, azaz anyagi kultúrájában (pl. az épülõ templomokban és egyházi épületekben,az egyházak gazdasági javainak gyarapodásában, vallásos jellegû piaci termékekmegjelenésében stb.) A társadalmi lét e különbözõ területei egymástól viszonylagfüggetlenül is deszekularizálódhatnak, így a konkrét esetekben a deszekularizációigencsak különbözõ eseteivel találkozhatunk.5 Hogy az egyes területek melyikén zaj-lanak deszekularizációs folyamatok, az nagymértékben azon múlik, hogy azok mi-lyen társadalmi szereplõk munkájának az eredményei: míg az egyszerû vallásosaktorok inkább a vallásgyakorlat és hit terén érnek el eredményeket („desecularisa-tion from below”), a nagyobb társadalmi befolyással bíró aktivista csoportok az in-tézményrendszer és a fenti értelemben vett kultúra deszekularizálására is képesek(„desecularisation from above”).6

Bár a deszekularizáció fentiekben kifejtett fogalmával teljes mértékben egyetér-tek, elemzésemben – amely nem saját empirikus kutatásra, hanem az elérhetõ empi-rikus elemzések szintézisére törekszik – annak alkalmazása nehézségekbe ütközik,mivel több olyan dimenziója is van, amelyrõl Romániában nem készültek elemzé-sek. Így, megõrizve Karpov konceptualizálásának logikáját, a Romániában lezajlottdeszekularizációs folyamatokat a szekularizáció Dobellaere által használt három di-menziójában vizsgálom. A szekularizáció terjedelmes irodalmát rendszerezõDobellaere a jelenség három „szintjét” különbözteti meg.7 Szerinte szekularizációnegyrészt az egyének egyházakkal szembeni csökkenõ elkötelezettsége értendõ, amit„individuális szekularizációnak” nevez. Ez tehát azt a növekvõ eltérést fedi, amely ahívek tényleges vallási ismeretei, attitûdjei és mindennapi viselkedése, illetve azezekkel kapcsolatos egyházi elvárások között húzódik. A szekularizáció másik szint-je a szervezeti szintû szekularizáció, amivel az egyházak és felekezetek belsõ, szer-vezeti átalakulására céloz, a szervezet által hirdetett üzenet és értékek terén végbe-menõ változásokat is beleértve. És végül a szekularizáció harmadik szintjeként a szo-cietális szekularizációt nevezi meg. Ez a modern társadalmak funkcionális differen-ciálódásának következménye, és azt a jelenséget fedi, amely során a modern társa-dalmak egyes szektorai (alrendszerei) a fokozatos professzionalizálódás hatásáraegyre nagyobb önállóságra tesznek szert, e folyamat során függetlenedve a vallástólis. A szekularizáció e szintjének hatására a vallás is önálló társadalmi alrendszerréválik, amely ráadásul fokozatosan átkerül a nyilvános szférából a privát szféra terü-letére.8 Az egyes alrendszerek differenciálódásának kiváltó oka a racionalizáció,aminek következtében az egyes alrendszerek szereplõit morális kontroll helyett egy-re inkább instrumentális kontroll irányítja.

Dobellaere nyomán tehát a továbbiakban azt tekintem át, hogy milyen változásokkövetkeztek be Romániában a vallás és a társadalom fõbb intézményeinek a viszo-nyában, azaz a vallás szocietális helyzetében, milyen folyamatok zajlottak le a val-lási szervezetek szintjén, és hogyan alakult át az egyéni vallásosság.

5

2014/5

A vallás a román társadalom makroszerkezetében és mûködésében

A társadalmi modernizáció során a vallás szocietális helyzetében bekövetkezõváltozás egyik leggyakoribb magyarázata tehát a társadalmi differenciálódás elméle-téhez kötõdik, mely szerint az egyes társadalmi feladatok, „funkciók” ellátására spe-cializálódó alrendszerek más alrendszerekkel szemben egyre önállóbbakká ésöntörvényûbbekké válnak, egyre inkább saját instrumentális racionalitásukat köve-tik, és egyre kevésbé vesznek figyelembe általánosabb morális megfontolásokat.9 Azegyes alrendszerek vallástól való függetlenedése történhet a professzionalizálódásnem várt következményeként (manifeszt szocietális szekularizáció), de az illetõ tár-sadalmi szféra laicizálására való tudatos törekvés eredményeként is (latens szoci-etális szekularizáció).10 Kelet-Európában, mint ismeretes, a szekularizáció ez utóbbitípusa volt domináns, az egyházak és a vallás egyes alrendszerek fölötti befolyásá-nak a csökkenése erõszakos állami beavatkozás eredményeként következett be. Ilyenszekularizáló beavatkozás volt például az egyházi oktatás államosítása, egyháziegészségügyi és szociális intézmények államosítása vagy az egyházak gazdasági te-vékenységeinek beszüntetése javaik elkobzása által. A szocialista társadalomáta-lakításnak ez az aspektusa a lakosság széles csoportjai szemében nem volt legitim,így az 1945–1989 közötti szocietális szekularizáció e politikai indíttatása egyik okaés elõfeltétele annak, hogy a rendszerváltás után ezzel ellentétes jellegû deszekulari-zációs folyamat indult be. Ez utóbbi eredményeként az egyházak és a vallás újra be-folyásra tesz szert a társadalom korábban szekularizált intézményei fölött, és e befo-lyása, úgy tûnik, mindmáig folyamatosan nõ. Az egyházi jelenlét ezen intézmények-ben gyakran pusztán szimbolikus, ami önmagában sem elhanyagolható jelenség, né-ha azonban a vallási és az egyéb alrendszerek közötti összefonódás túllép a szimbo-likus szinten, és a vallás az alrendszer mûködésére is hatást gyakorol.11

A deszekularizáció szóban forgó folyamata talán a politikai alrendszer esetébena leglátványosabb. E viszony szempontjából meghatározó, hogy az ortodox teológiaa román nemzetet és az egyházat kölcsönösen egymás által definiálja, illetve hogyennek megfelelõen az egyház és az állam szétválasztására irányuló törekvéseket azegyház elleni támadásként értelmezi.12 Viszonyát a mindenkori politikai hatalommala román ortodox egyház a „bizánci szimfónia” jegyében képzeli el, mely szerint a he-lyes berendezkedés az állam és az egyház szoros együttmûködése. Ez az együttmû-ködés a kommunista évtizedekben is jobban mûködött, mint a szocialista országoktöbbségében, aminek következtében az egyházak elnyomása Romániában kisebbmértékû volt, mint a tömb számos más országában. A politikai rendszer rendszervál-tás utáni deszekularizációja mindenekelõtt szimbolikus síkon szembetûnõ, hisz azortodox egyház elöljáróinak részvétele által majd minden fontosabb politikai ese-ményt megszentel. E szimbolikus jelenlét mellett az egyházi és állami struktúrák in-tézményesen is összefonódnak a vallásügyi államtitkárság révén. Ezen intézmény-nek, bár az állami apparátus része, a hivatali pozícióit elfoglaló személyek szinte ki-vétel nélkül teológiai végzettségû egyházi emberek, gyakorlatilag az ortodox egyházképviselõi az államapparátusban, akik hivataluk révén nem az állam, hanem az egy-ház érdekeit igyekeznek érvényesíteni.

A szimbolikus és intézményes összefonódás mellett azonban az ortodox egyháza politikai alrendszer mûködésére is hatást gyakorol. Ez egyrészt az ortodox egyházés az etnikai identitás közötti szoros kapcsolat révén valósul meg, hisz minden olyanpolitikai döntés esetén, amelynek van etnikai vetülete, az ortodox egyház mint etni-kai egyház ezekre gyakorolt hatása nyilvánvaló. Az etnopolitika formálásában betöl-tött szerepük mellett azonban az elmúlt húsz évben az egyházak gyakran töltöttekbe véleményformáló szerepet nem etnikus jellegû politikai kérdésekben is. E tekin-6

2014/5

tetben a szavazók választási opcióinak befolyásolásánál is fontosabb talán az a sze-rep, amelyre az ortodox egyház a szakpolitikák kidolgozásában és befolyásolásábantett szert azáltal, hogy a közvitákban a civil társadalom intézményeinek rovására alegfontosabb társadalmi partnerré vált.13

A deszekularizációs folyamat hasonlóképpen látványos az oktatási intézményekesetében is. A szimbolikus jelenlét ez esetben is erõteljes, az egyházi jelenlét nélkü-li tanévkezdési és évzárói események már ritkaságszámba mennek, vallási szimbó-lumokat pedig az oktatási intézmények falain gyakran találhatunk – a kérdéssel kap-csolatos egyik közvitát pontosan az iskolai szentképek váltották ki.14 Az iskolai ká-polnák és egyetemi templomok létesítése már nemcsak szimbolikus jelentõségû,hisz ezekben tényleges vallási tevékenység folyik, azaz ezek gyakorlatilag az egy-ház(ak) bástyái az oktatási intézményrendszerben. Vallás és oktatás legfontosabb in-tézményi összefonódása azonban nem ezek révén valósult meg, hanem az iskolaivallásoktatás bevezetésével, melynek eredményeként a közoktatási intézményekbenaz egyházak teológiai képzettségû képviselõi állandó jelenlétre tettek szert. Ez a je-lenlét pedig az oktatás sajátos racionalitására nézve is következményekkel jár, egy-részt a pedagógiai elvek, másrészt a megismerési elvek tekintetében. A pedagógiaidõközben önálló tudománnyá vált, a neveléssel-oktatással kapcsolatos saját elkép-zelésekkel és az ezekhez kidolgozott saját módszerekkel, amelyektõl az egyházak pe-dagógiai elvei és módszerei többé-kevésbé eltérhetnek.15 E sajátos pedagógiai kérdé-seken túl az egyházi jelenlét azáltal is hatást gyakorol az iskola mûködésére, hogy azoktatás által propagált természettudományos világképtõl és az e mögött álló racioná-lis megismerési elvektõl eltérõ világképet és megismerési logikát terjeszt. E törekvéstjól jelzi az evolúció tanának kiiktatási kísérlete a biológia tananyagából, valamint afilozófiai istenfogalmaké a filozófia tananyagból – ez esetekben e tudományterületeköntörvényûsége és önállósága sérült a vallási alrendszer beavatkozásának hatására.16

A tananyag tartalmának e befolyásolási kísérlete mellett hasonló tartalmi hatást gya-korol a ténylegesen leadott tanagyagra az is, hogy – különösen a falusi iskolák eseté-ben – szervezési okokból kifolyólag a teológiai képzettségû vallástanárok gyakranmás tantárgyakat is kénytelenek tanítani.17

A politika és az oktatás mellett szintén erõteljes egyházi jelenlét alakult ki a szo-ciális és egészségügyi szférában. Ezekben a helyzet a fentiekhez hasonló, azzal a kü-lönbséggel, hogy az ezen intézmények mûködésére gyakorolt hatás feltételezhetõenkisebb, mint a politikai vagy oktatási intézmények esetében. Hasonlóképpen kismér-tékûnek tûnik az egyház(ak)nak a gazdasági szférára gyakorolt hatása.

A fentiekben elsõsorban az ortodox egyház és az állami intézmények közötti vi-szony átalakulásáról beszéltünk, hisz a vallás szocietális helyzetét mindenekelõtt atöbbségi egyház törekvései határozzák meg. Érdemes azonban a magyar egyházakhelyzetére is vetni egy pillantást. A magyar történelmi egyházak nem tisztán vallásijellegû társadalmi szerepvállalásait nézve szembetûnõ, hogy ezekre – az ortodoxegyháztól eltérõen – elsõsorban civilszervezetek keretében került sor. Ez összhang-ban áll a Nyugat-Európából ismert modellekkel, ahol a vallás privát szférából valókilépése (deprivatizációja) és nyilvános társadalmi jelenlétének erõsödése (revita-lizációja) szintén a civil társadalom keretei között zajlik. A civil társadalomban valómegjelenés által ugyanis a vallás nyilvánosságba lépése úgy valósul meg, hogy e tár-sadalmak szisztemikus mûködését nem befolyásolják.18

A vallás és az egyházak szocietális térnyerésével kapcsolatban végül felvethetõ efolyamat társadalmi legitimitásának a kérdése is. Egy 2008-ban végzett országos rep-rezentatív felmérés keretében a papok politikai befolyásának lakossági megítélésévelkapcsolatban tettünk fel kérdéseket. A válaszokból az derült ki, hogy az egyház(ak)politikai befolyásával a lakosság többsége nem ért egyet: a szavazópolgárok vélemé-

7

2014/5

nyének a befolyásolását a kérdezettek 80 százaléka utasítja el, a politikai döntésekbefolyásolásával pedig 73,5 százalékuk nem ért egyet. Nemzetiségi bontásban nemtaláltunk szignifikáns különbséget e véleményeket illetõen.19

1. táblázat. Románia lakosságának véleménye a papok politikai szerepvállalásáról

Egyházszervezeti változások, a felekezeti struktúra és a vallásosság jellegének módosulásai

A romániai vallási helyzet középszinten bekövetkezett sokrétû átalakulási folya-matának két aspektusát tartom különösen figyelemre méltónak: a nagy egyházakszervezeti növekedését, valamint az ezeken belüli vallásosság jellegében bekövetke-zett változásokat.

Szervezeti változások tekintetében a nagy egyházak egyértelmû növekedésen es-tek át. A kommunista rezsim tiltásainak megszûntével elõször a klérus növekedettmeg, majd a vallásóráknak a közoktatásba történõ bevezetésével a teológiai képzett-ségû személyek egy új testülete jelent meg, a vallástanároké. Ezek létszáma nagyság-rendben eléri a lelkészekét, az ortodox egyház egy 2011-es statisztikája szerint azutóbbiak 14 231 fõs csoportja mellett a vallástanárok további körülbelül 7700 fõscsoportja tevékenykedik az oktatásban.20 A klérus növekedése és a vallástanárképzésegyaránt hozzájárult a vallási szakértõk egy harmadik csoportjának, a teológiai taná-rokénak a növekedéséhez. Ez utóbbiak számbeli gyarapodását tovább erõsítette a te-ológia szak társítása más egyetemi szakokkal, aminek eredményeként a teológiaiképzést a korábbinál szélesebb körök vehették igénybe. A teológiai képzések államiegyetemekbe való integrálásával – amelynek köszönhetõen a képzés anyagi terhei-nek fedezése már nem az egyházakat terheli – mind a diák-, mind a tanárlétszámkönnyebben növelhetõvé vált. Így a rendszerváltás utáni elsõ évtized alatt a teológi-ai képzést nyújtó intézmények száma háromról tizenötre nõtt, az ezekben beiskolá-zott hallgatók száma pedig meghaladja a tízezret.21 És végül jelentõsen meg-növekedett a szerzetesek csoportja is, amelynek masszív jelenléte elsõsorban az or-todox egyházra jellemzõ: a már említett statisztika szerint 2011-ben 8476 szerzetesélt az országban. Összességében tehát a teológiai képzettségû személyek köre az el-múlt húsz évben többszörösére nõtt. E szervezet- és személyzetnövekedés legna-gyobb mértékben az ortodox egyházra jellemezõ, de kisebb mértékben a többi egy-házban is hasonló folyamatok zajlottak le. Legkisebb növekedés azokban az egyhá-zakban történt, amelyekben a növekedés kevesebb forrása volt jelen: amelyek tagsá-guk kis létszáma és területi szétszórtsága miatt nem voltak jogosultak az iskolai val-lásoktatás keretében csoportokat indítani, illetve amelyekben nem mûködnek szer-zetesrendek.

Az egyházszervezeti növekedés mellett egy további szervezeti változás az egyhá-zakon belüli mozgalmak intézményesedése. E mozgalmak két típusát érdemes meg-8

2014/5

Teljes mértékben

egyetért

Inkábbegyetért

Inkább nem ért

egyet

Egyáltalán nem ért

egyet

Nem tudja,nem

válaszol

A papok nem kellene befolyásolják azt, ahogy az emberek szavaznak

50.1 28.9 9.3 5.4 6.2

A papok nem kellene befolyásolják a politikai döntéseket

48.9 24.6 12.1 7.7 6.7

különböztetnünk: a látomások köré szervezõdõ mozgalmakat, illetve az egyházakmegváltoztatása céljából létrehozott reformmozgalmakat. A látomások köré szerve-zõdõ mozgalmak fõleg az ortodox egyházra voltak jellemzõek,22 de a magyar lakos-ság körében is ismerünk ilyeneket, legfontosabbként a szõkefalvi látomások körészervezõdõt.23 E mozgalmak közös jellemzõiként kiemelhetõ, hogy inkább alsóbbosztályok tagjai körében népszerûek, és ritkán alakul ki intézményesült mozgalombelõlük. Az egyházak fenntartásokkal kezelik õket, esetleges intézményesedésük pe-dig rendszerint kizáráshoz vezet. A reformmozgalmak vagy megújulási mozgalmakaz egyházakon belüli vallásgyakorlási és morális rend megújításának céljával jönneklétre. E mozgalmak tehát a belsõ változási igényt jelzik, állandó jelenlétük pedig azegyházakban uralkodó vallásosság átalakulását válthatja ki. A látomások köré szer-vezõdõ mozgalmaknál szervezettebbek, így kizárásuk nehezebb, különösen akkor,ha a mozgalomban a klérus egyes tagjai is részt vesznek. A 2. táblázat a három leg-nagyobb történelmi egyház fontosabb reformmozgalmait tartalmazza, a teljesség igé-nye nélkül.

2. táblázat. A három legnagyobb romániai egyház megújulási mozgalmai

E mozgalmak egy részének keletkezése a 20. század elejéig nyúlik vissza. Több-ségüket a kommunizmus elõtt egyházaik inkább kizárandó szektáknak tekintették, akommunista hatalom pedig önszervezõdõ, civil jellegük miatt nem tolerálta õket.Felszámolásukhoz a világi hatalom gyakran igénybe vette a titkosrendõrségnek be-dolgozó papok segítségét is, így e mozgalmak a rendszerváltásig a saját egyházukkalkonfliktusban levõ, földalatti mozgalmakként maradtak fenn. A rendszerváltás utána legjelentõsebbekkel az egyházaik kiegyeztek, és többé-kevésbé formális integráció-juk is megvalósult.24

A három nagy egyház legnépszerûbb reformmozgalmairól, az Oastea Domnului-ról, a Katolikus Karizmatikus Mozgalomról és a CE Szövetségrõl készült elemzésekezek számos közös jellemzõjére hívták fel a figyelmet. Szervezetileg mindhárommozgalom kiscsoportok integrált rendszereként épül fel, helyi kisközösségekbõl ál-ló több központú horizontális hálózatokként. Tanításaik tekintetében az egyházak-hoz képest egyrészt fokozottabb etikai szigor jellemzi õket, másrészt az egyéni vallá-si világképek megformálásában a tagok aktívabban vesznek részt, mint az a nagyegyházakon belül szokásos, de mindez az egyházakkal való doktrinális egység gya-kori hangsúlyozása mellett történik. A vallásgyakorlat tekintetében a személyesmegtérés fontossága, evangelizációs ambíció, a közösségi események magas érzelmitöltete, a zene és az ének kiemelt fontossága, valamint a testi fegyelem viszonylagoslazasága emelhetõ ki. Mivel e mozgalmaknak közös gyökerük nincs, a különbözõegyházak keretében tevékenykedõ mozgalmak hasonlósága valószínûleg a vallásiigények általánosabb, konkrét vallástól független változására utal. Ilyen közös jel-lemzõkként tehát a vallásosság kisközösségek keretében való gyakorlása, e kisközös-ségeken belül vallási egalitarizmus, nagyfokú egyéni szabadság és spontaneitás avallásosság megélésében, valamint az érzelmek felértékelõdése azonosítható be. Afenti jellemzõk többségével rendelkezõ pünkösdi egyház szokatlan sikere szintén ér-

9

2014/5

Román Ortodox Egyház Római Katolikus Egyház Református Egyház

Oastea DomnuluiMiºcarea Rugul AprinsMiºcarea Ortodoxã deReînviere Monahalã

CursilloFocolareHit és fényKarizmatikus MegújulásFerences Világi Rend

CE SzövetségZimányi-mozgalomMiskolci Missziós Csoport

telmezésünket támasztja alá, ennek az egyháznak a tagsága a rendszerváltás utániidõszakban 64 százalékkal növekedett (220 ezerrõl 362 ezerre).

A pünkösdi egyház látványos növekedésétõl eltekintve az ország felekezeti struk-túráját a rendszerváltás utáni idõszakban nagyfokú állandóság jellemzi, a kisebb vál-tozásokat részben a magyarok nagyobb mértékû kivándorlása magyarázza (a rómaikatolikusok, reformátusok és unitáriusok részarányának csökkenése), vagy a tagságelöregedése (a görög katolikusok és Mózes-hitûek arányának csökkenése). Az egyesegyházak tagságának változását tekintve szembetûnõ a neoprotestáns egyházak nö-vekedésének lelassulása, különösen az utóbbi tíz évben, és az újabban érkezõ „szek-ták” és új vallási mozgalmak elenyészõ sikere: a „más vallásúak” kategóriája húsz évalatt 0,4 százalékról mindössze 0,6 százalékra nõtt. Tudva, hogy ennek felét, 49 820fõt Jehova Tanúi teszik ki, 15 514 fõt a Román Evangélikus Egyház tagjai, 14 385 fõtpedig a szerb ortodoxok, a maradék „egyéb” vallásúak a felekezeti struktúra mind-össze 0,2 százalékát alkotják. Bár ezek pontos összetételét nem ismerjük, eddigi is-mereteink szerint ezt nagyrészt evangéliumi közösségek alkotják, miközben a Nyu-gaton az utóbbi fél évszázadban nagy port kavaró új vallási mozgalmak jelenléte lát-szólag elenyészõ. Utóbbiak kapcsán azonban feltétlenül meg kell említeni, hogyezek többsége követõitõl nem vár el exkluzív tagságot, azaz nem várja el, hogy ko-rábbi vallási kötõdésüket felszámolják, és a felkínált kapcsolódási lehetõségek sem aszokásosak (tagság helyett például gyakran inkább tanfolyamokon való részvételt kí-nálnak), így követõik statisztikai megragadása szinte lehetetlen.

3. táblázat. Románia felekezeti struktúrája a népszámlálási adatok szerint, valamint az egyes felekezetek tagságának változása 1992–2011 között

10

2014/5

1992 2002 2011Változás

1992–2011 (%)

Görögkeleti (ortodox 86,8 86,8 86,5 – 17,7

Római katolikus 5,1 4,7 4,6 – 25,1

Görög katolikus 1,0 0,9 0,8 – 32,6

Református 3,5 3,2 3,2 – 25,1

Pünkösdista 1,0 1,5 1,9 64,1

Baptista 0,5 0,6 0,6 3,1

Hetednapi adventista 0,3 0,4 0,4 4,4

Unitárius 0,3 0,3 0,3 – 24,8

Muzulmán 0,2 0,3 0,3 15,0

Evangéliumi keresztény 0,2 0,2 0,2 – 14,9

Órítusú keresztény 0,1 0,2 0,2 15,7

Lutheránus-zsinatpresbiteriánus 0,1 0,1 0,1 – 5,0

Ágostai hitvallású evangélikus 0,2 0,1 0,0 – 86,2

Mózes-hitû 0,0 0,0 0,0 – 63,6

Más vallású 0,4 0,5 0,6 25,0

Vallás nélküli és ateista 0,2 0,1 0,2 14,5

Összesen 100,0 100,0 100,0 –

Az egyéni vallásosságban bekövetkezett változások

Az egyházak társadalmi jelenlétének és szisztemikus szerepüknek a fentiekbenvázolt változása mellett az egyéni szintû vallásosságban is a vallásosság növekedésekövetkezett be. Az egyéni vallásosság mérésére leggyakrabban alkalmazott, idõsza-kosan megismételt kérdõíves kutatások,minden hiányosságuk mellett lehetõvé te-szik a vallásosság intenzitásának idõbeli követését. E célból a vallásosság különbö-zõ dimenzióit különböztetik meg, például a vallásosság gyakorlati, cselekvésekbõlálló aspektusát, hitekbõl és ismeretekbõl álló (kognitív) dimenzióját, az élmény di-menziót és a szervezeti dimenziót.25 A rendszerváltást követõ idõszakban ezekbenegyaránt növekedés mutatható ki. Az alábbi ábrán a vallásosság kognitív, gyakorlatiés szervezeti dimenzióinak néhány mutatója látható három idõpontban: 1993-ban,1999-ben és 2008-ban. Mint látható, e mutatók mindegyike esetében növekedés kö-vetkezett be. E növekedés 1993 és 1999 között volt nagyobb mértékû, ezt követõen-tetõzött, 1999–2008 között az értékek nagyjából ugyanazok maradtak.

A romániai magyarok vallásosságára vonatkozó, fentiekhez hasonló idõsorosadatok nem állnak rendelkezésünkre, 2008-tól kezdõdõen azonban már több kutatáskészült a magyarok vallásosságára vonatkozóan is. Ezek a kutatások azt jelzik, hogya vallásosság legtöbb mutatója szerint a romániai magyarok a románoknál is valláso-sabbak. Így például a hetente templomba járók aránya több kutatás szerint is maga-sabb a magyarok, mint a románok körében. Az EVS adatainál maradva a magukatvallásosnak tartók aránya is magasabb a magyarok körében, illetve a személyes Is-tenben hívõk aránya is.

A nemzetközi összehasonlító vizsgálatok a nagyfokú vallásosság további magya-rázó tényezõire is felhívják a figyelmet. Ezen elemzések kimutatják, hogy Európábanaz egyes országok gazdasági helyzete, a lakosság iskolázottságának mértéke, vala-mint a vallási pluralizmus foka meghatározza a vallásosság mértékét is: minél gaz-dagabb egy ország, minél nagyobb vallási pluralizmus jellemzi, és lakossága minéliskolázottabb, annál kevésbé vallásos az illetõ ország népessége. Romániát mindhá-rom mutató a nagyobb vallásosságra determinálja.26

11

2014/5

Románia tehát egy összetett folyamat eredményeként Európa egyik legvalláso-sabb országává vált, kérdés azonban, hogy ez a vallási fellángolás mennyire lesz tar-tós. A vallás társadalmi jelentõségének várható alakulására az elemzés különbözõszintjein, úgy tûnik, egymással ellentétes elõrejelzések tehetõk. Az egyéni vallásos-ság szintjén a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok által használt magyarázatok avallási fellángolás átmeneti jellegét valószínûsítik, hisz egy esetleges gazdasági fel-lendülés és a lakosság iskolázottságának várható növekedése ezek fényében a vallá-sosság csökkenését fogja kiváltani. Várhatóan ugyancsak ilyen hatást gyakorol azegyéni vallásosságra a vallási pluralizmus lassú növekedése is, és ezt erõsíti a töme-

12

2014/5

ges nemzetközi migráció is, amely a vallási mássággal való találkozást akkor is elke-rülhetetlenné teszi, ha a migránsok kibocsátó közege vallásilag nem pluralizálódik.Az elemzésünk elsõ felében bemutatott rendszerszintû és szervezeti változások alap-ján viszont a vallási megújulás e színterein a vallás tartós jelenléte a valószínûbb,hisz az egyházak fokozott rendszerszintû jelenléte és kialakult hatalmi pozíciójaaligha fog csökkenni. A többszörösére növekedett vallási szakértõi csoport számáraegzisztenciális kényszer is a jelenlegi hatalmi pozíció megõrzése, és tekintettel arra,hogy az ország talán leghatékonyabb véleményformáló csoportjáról van szó, az semvalószínû, hogy e csoport hatalmának és befolyásának politikai korlátozására a poli-tikai osztály részérõl kísérlet történne.

Megtörténhet tehát, hogy a jövõben Romániában egy nagymértékben deszekula-rizált intézményrendszer és egy megnövekedett vallási szakértõi csoport jelenlétemellett az egyéni vallásosság lassú csökkenésére számíthatunk. Az utóbbira ugyan-is nemcsak a jólét, iskolázottság, vallási pluralizmus és vallásosság fentiekben be-mutatott összefüggésrendszere alapján lehet következtetni, hanem abból is, hogy afelnövekvõ generációk vallásosságát az iskolai vallásoktatás révén megvalósuló, akorábbinál erõteljesebb vallási szocializáció, úgy tûnik, nemigen befolyásolja. Amintaz a fenti, 3. ábrából kiolvasható, az egymást követõ korosztályok vallásossága a leg-több mutató tekintetében folyamatosan csökken, és e lineáris csökkenést nem törimeg az, hogy az 1981 után született generáció már teljes mértékben részesült az is-kolai vallásoktatásban. Ez utóbbi adatok tehát azt jelzik, hogy az egyházak rendszer-szintû térnyerése ellenére az egyéni vallásosság terén hosszabb távon inkább a sze-kularizációs tendencia folytatására kell számítanunk.

JEGYZETEK1. Mãlina Voicu: România religioasã. Institutul European, Iaºi, 2007; Tomka Miklós: A legvallásosabb ország?Vallásosság Szatmárban, Erdélyben, Romániában. PPKE, Bp., 2005.2. José Casanova: Public Religions in the Modern World. University of Chicago Press, Chicago–London, 1994;Peter Berger (ed.): The Desecularization of the World: Resurgent Religion and World Politics. William B.Eerdmans Publishing Company, Grand Rapids, 1999.3. Uõ: The Desecularization of the World: A Global Overview. In: Peter Berger (ed.): i. m. 1–18.4. Vyacheslav Karpov: Desecularization: A Conceptual Framework. Journal of Church and State 2010. 2.sz. 232–2705. Uo. 250.6. Uo. 251–255.7. Karel Dobellaere: Secularisation: An analysis on three levels. Peter Lang Pub Inc., Brussel, 2002.8. Uo. 29–40.9. Pokol Béla: Szociológiaelmélet. Felsõoktatási Koordinációs Iroda, Bp., 1997.10. Karel Dobellaere: i. m.11. Emil Moise: Relaþia Stat-Bisericã în privinþa educaþiei religioase în ºcolile publice din România. Journal forthe Study of Religion and Ideologies 2004. 7. sz. 77–100; Gabriel Andreescu – Liviu Andreescu: Church andState in Post-Communist Romania: Priorities on the Research Agenda. Journal for the Study of Religionsand Ideologies 2009. 24. sz. 19–45.12. Mircea Stãnescu: Discursul actual al bisericii ortodoxe române. Revista pentru Cercetãri Sociale 1996. 2.sz. 67–104.13. Gabriel Andreescu – Liviu Andreescu: i. m.14. Horváth Gizella – Bakó Rozália: Religious Icons in Romanian Schools: Text and Context. Journal for theStudy of Religions and Ideologies 2009. 24. sz. 189–206.15. Emil Moise: i. m. A pedagógiai elvek szóban forgó eltéréseit jól jelzi egy Moise által leírt nevelõ célzatútörténet: az ortodox vallástankönyvbõl származó történetben egy kisfiú egy fecskefészket próbál lerombolni,ám Isten közbelépésére a létra ledõl, a kisfiú pedig büntetésbõl egész nyáron betegen fekszik.16. A tananyag e módosítási kísérletének alapos összefoglalását találjuk a Szolidaritás a lelkiismereti szabad-ságért nevû civilszervezetnek a tanügyminisztériumhoz címzett nyílt levelében.http://www.humanism.ro/articles.php?page=62&article=225 (2014. 03. 30.).17. Emil Moise: i. m.; Lavinia Stan – Lucian Turcescu: Religious Education in Romania. Communist and Post-Communist Studies 2005. 3. sz. 381–401; Liviu Andreescu et al.: Educaþia religioasã în ºcolile publice. ProEuropa, Târgu Mureº, 2007.18. José Casanova: i. m.19. Az adatok a Social cohesion and inter-ethnic climate in Romania 2008 címû kutatásból származnak, ame-lyet az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja végzett 2008 október–novembere folyamán a Nemzeti Kisebb-ségkutató intézet számára.

13

2014/5

20. E számadatok csak az ortodox lelkészekre és vallástanárokra vonatkoznak. A Román Ortodox Egyház sze-mélyzeti statisztikájának forrása: http://www.patriarhia.ro/_layouts/images/File/ADM_2011.pdf; a vallástanárokszámára az alábbi nyilatkozatban történik utalás:http://basilica.ro/stiri/braspunsul_patriarhiei_romane_la_ultimele_dezinformari_asurb_1802.html (2014. 03. 30.).21. Liviu Andreescu – Judit-Andrea Kacsó: Expansiunea manifestãrilor religioase în învãþãmântul superiorromânesc. SPLC, Buc., 2009.22. Misiologie ºi ecumenism címû tankönyvében Pestroiu David több látomások köré szervezõdõ mozgalmatis ismertet: Noul Ierusalim, Petrache Lupu de la Maglavit, Miºcarea de la Vladimireºti.http://www.scribd.com/doc/28200838/Misiologie-%C5%9Fi-ecumenism-Curs-David-Pestroiu (2014. 03. 30.).23. Peti Lehel: A szõkefalvi Mária-jelenések vallásantropológiai megközelítésben. Keresztény Szó 2009. 1. sz.1–7.24. Kiss Dénes: A Református Egyház és a CE Szövetség. Erdélyi Társadalom 2003. 2. sz. 55–66; Bogdan Blaga:“God’s Army” Spiritual Movement. http://www.docstoc.com/docs/21936490/Dr-Bogdan-Lucian-Blaga-%E2%80%9CGods-Army%E2%80%9DSpiritual-Movement (2014. 03. 30.).25. Meredith McGuire: Religion: The Social Context. Wadsworth Publishing Company, Belmont, California,1992.26. Mãlina Voicu: Religiosity and religious revival during the transition period in Romania. In: Bogdan Voicu –Mãlina Voicu (eds.): The Values of Romanians. Institutul European, Iaºi, 2008.

14

2014/5